Előadó : Isabelle BOUDINEAU (FR/PES), Új-Aquitania régió tanácsának tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

Bevezetés

1.

üdvözli, hogy a szilárdabb és hatékonyabb kohéziós politika szükségességét az Európai Parlamentben számos érdekelt fél és képviselőcsoport elismeri, és hogy az az Európai Tanács 2024–29-es időszakra szóló stratégiai menetrendjében, az Európai Bizottság elnökének politikai iránymutatásában és számos dokumentumban, például az egységes piac jövőjéről szóló Letta-jelentésben, amely a „maradás mellett való döntés szabadságának” fogalmát rögzíti, valamint az európai versenyképesség jövőjéről szóló Draghi-jelentésben is megjelenik. Mindez azt bizonyítja, hogy politikai konszenzus alakult ki egy erős, korszerűsített és decentralizált kohéziós és növekedési politika szükségességét illetően;

2.

megjegyzi, hogy a kohéziós politika egyes programozási időszakaira vonatkozó szakpolitikai és jogszabályi keretek kidolgozását információgyűjtés és elemzés előzte meg, amely lehetővé tette a teljes uniós szakpolitikai kerettel való kapcsolat és a más uniós szakpolitikákkal és alapokkal való szinergiák aktualizálását, a végrehajtási rendszer optimalizálása mellett;

3.

érdeklődéssel fogadja, hogy az Európai Bizottság kész javaslatot tenni egy egyszerűbb, célirányosabb és az igényeknek megfelelő jövőbeli többéves pénzügyi keretre, amely inkább szakpolitikákon, mint programokon alapul, de továbbra is aggályosnak tartja az államonkénti egyetlen tervre vonatkozó javaslatot, amely összekapcsolja a kulcsfontosságú reformokat és beruházásokat; emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy egy ilyen terv hatékony és releváns legyen, (a kidolgozásától a tárgyalási szakaszig) a partnerség és a többszintű kormányzás elvein kell alapulnia, a rendszer középpontjában a régiókkal;

4.

a „Much more than a market” című Letta-jelentéssel vagy a magas szintű munkacsoport „Forging a sustainable future together: cohesion for a competitive and inclusive Europe” című jelentésével összhangban szilárd meggyőződése, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe vevő helyi alapú politikák elengedhetetlenek Európa egészének versenyképessége, fenntarthatósága, termelékenysége, társadalmi befogadása és rezilienciája megerősítéséhez;

5.

megismétli, hogy az aktív szubszidiaritás elvének betartása érdekében a kohéziós politikai alapok végrehajtása során elengedhetetlen a regionális programok fenntartása; a helyi megközelítéssel könnyebb azonosítani a különböző területek kihívásait, szükségleteit, lehetőségeit és célkitűzéseit, és ez teszi lehetővé, hogy az európai politikák és kezdeményezések hatékonyak és fenntarthatóak legyenek. Az Európai Uniónak szüksége van a regionális szervek valódi részvételére, amelyek a legmegfelelőbb intézményi szintet jelentik a területi politikák tervezéséhez és végrehajtásához; egy országonkénti egységes terv elkerülhetetlenül távol áll majd az egyes területek igényeitől, és következésképpen az európai polgárok igényeitől is;

6.

már több véleményében (1) is komoly aggodalmának adott hangot a központosított megközelítés negatív hatásaival kapcsolatban, és megismétli, hogy tiszteletben kell tartani a kohéziós politika alapelveit: az aktív szubszidiaritást, a helyi alapú megközelítést, a partnerséget, a többszintű kormányzást, a megosztott irányítást és a többéves regionális programokat;

7.

hangsúlyozza, hogy a régiók már most is kulcsszerepet játszanak (különösen, ha irányító hatóságként működnek) az európai célkitűzésekkel és területi stratégiákkal együttesen összhangban lévő programok tervezésének irányításában: a programok lényeges eleme a versenyképességre (kutatás, innováció, az ipari apparátus korszerűsítése, a gazdaság digitalizációja, a munkavállalók továbbképzése stb.), illetve a környezetvédelmi kérdésekre (energia, biológiai sokféleség, dekarbonizált mobilitás, hőtechnikai felújítás stb.) vagy a társadalmi befogadásra való tematikus összpontosítás. A régiók 2027 után is be kívánják tölteni ezt a szerepet. Végül pedig a régiók számára biztosítani kell a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy meghatározzák a területi adottságaiknak legmegfelelőbb beruházásokat és eszközöket, miközben hozzájárulnak a jövőbeli kohéziós politika európai stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához;

8.

hangsúlyozza, hogy a regionális vagy helyi irányító hatóságok hozzáadott értéket nyújtanak az európai prioritásokhoz azáltal, hogy részt vesznek a szakpolitikai célkitűzések meghatározásában és a teljesítménymutatók megállapításában, biztosítják a célkitűzések végrehajtását, koherens és közös kritériumok alapján választják ki a projekteket, továbbá biztosítják a helyi szereplők partnerségi bevonását, és ezáltal közelebb hozzák a kohéziós politikát a polgárokhoz és a területekhez. Ha csak végrehajtó szerepet töltenének be, az megfosztaná az Uniót ettől a területi tudástól és hatékonyságtól;

9.

emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika a legfontosabb kapocs a polgárok és Európa között, és kézzelfogható formában „kommunikációs politikaként” működik. Úgy véli, hogy egy tagállamonkénti egységes terv bevezetése határozottan veszélyeztethetné Európa láthatóságát a régiókban, valamint a helyi szereplők és polgárok körében;

10.

rámutat, hogy ez a területi intelligencia hozzájárul a gazdasági fejlődést elősegítő környezet és feltételek megteremtéséhez az egész régióban, miközben támogatja a helyi szinten már jól beágyazott, a régiójuk társadalmi és gazdasági stabilitását fenntartó vállalatokat, például a közepes tőkeértékű vállalatokat, valamint az új vállalatokat, köztük az innováció forrásait jelentő, agilis induló vállalkozásokat. A regionális ökoszisztémák e kettős dinamikája hozzájárul az Európai Unió versenyképességének növeléséhez és a világban globális szereplőként elfoglalt helyének megszilárdításához;

11.

megérti, miért érdekünk a kohéziós politika eredményorientáltabb megközelítést célzó reformja, ez ugyanis növelné a politika hatékonyságát és hatását, e reform során azonban a kohéziós politika alapvető jellemzői nem sérülhetnek;

12.

ezért üdvözli a Tanács lengyel elnökségének felkérését, hogy dolgozzon ki véleményt ebben a témában;

A kohéziós politika mint az uniós célok és reformok elérésének kulcsfontosságú motorja

13.

emlékeztet arra, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból számos bizonyíték van a kohéziós politika hatékonyságára. Tanulmányok bizonyítják, hogy a kohéziós politika az egyik legfontosabb hajtómotorja az uniós stratégiai célkitűzések megvalósításának: a versenyképesség, az egységes piac sikere, a növekvő demográfiai kihívások – például az elnéptelenedés – kezelése, a zöld és digitális átállás támogatása vagy a bővítési folyamat figyelembevétele terén;

14.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika jelentős hatást gyakorolt az Unió régióinak társadalmi-gazdasági fejlődésére, különösen a kevésbé fejlett régiókban, ahol a GDP 2030-ra várhatóan 10–13%-kal magasabb lesz, mint e politika nélkül lenne;

15.

emlékeztet arra, hogy az évi kétszeri kohéziós jelentések kiemelik, hogy a kohéziós politika számos területen jelentős eredményeket hozott: szakképzettséget igénylő munkahelyek létrehozása, energiahatékonyság, az egészségügyi szolgáltatások javítása, közszolgáltatások jelenléte és fenntartása a hanyatló vagy versenyképességi hátrányban lévő területeken. megjegyzi, hogy a végrehajtott beruházások strukturáló jellegűek: felkészítenek a jövőre anélkül, hogy bárkiről is megfeledkeznének; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika az adminisztratív kapacitások és a területi kormányzás megerősítésével, valamint a helyi eszközök közös stratégiák és projektmódszerek alapján történő előmozdításával elősegíti a helyi fejlődést és a területi egyensúlyt; a kohéziós politikai alapok számos országban az állami beruházások központi elemét képezik;

16.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködés tökéletes példája az európai hozzáadott értéknek, és hogy azt meg kell erősíteni. Ez az egyik legfontosabb eszköz az európai polgárság és a belső piac megerősítéséhez és a szabad mozgás akadályainak felszámolásához: az EU versenyképességének javára válik, ha a régiók – mint innovációs laboratóriumok – között több csere és együttműködés valósul meg;

17.

megjegyzi továbbá, hogy a kohéziós politika kiváló költségvetési teljesítményt mutat, mivel az egyes programozási időszakok végén az átlagos felhasználási arány közel 100 %-os;

18.

vitatja a kohéziós politikai előirányzatok alacsony szintű felhasználásával kapcsolatos állításokat. Különbséget kell tenni a kötelezettségvállalási és a kifizetési arányok között. A pénzeszközök kifizetésének, azaz a kedvezményezetteknek történő kifizetéseknek és következésképpen a kiadások Európai Bizottság felé történő igazolásának alacsonyabb aránya az európai költségvetési keret és rendeletek késői elfogadásának tudható be, ezek a késedelmek azonban nem írhatók magának a végrehajtásnak a számlájára. Ezenkívül egy valóban partnerségen alapuló program kidolgozása időbe telik. Végezetül a felhasználás ütemét – a 2014–2020-as és a 2021–2027-es időszakra vonatkozó pénzügyi keretek esetében – befolyásolta a rendkívüli válsághelyzetekkel jellemzett környezet, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) és a Kohéziós Helyreállítási Alap (REACT-EU) párhuzamos végrehajtása;

19.

rámutat, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika keretében elfogadott programokat azzal a céllal dolgozták ki és tárgyalták meg, hogy 527 milliárd EUR-t fektessenek be az EU versenyképességre, dekarbonizációra, konnektivitásra, társadalmi befogadásra és területfejlesztésre vonatkozó hosszú távú stratégiai célkitűzéseibe. Ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a tematikus koncentráció biztosítja, hogy a kohéziós politika ezáltal a fő európai célkitűzéseket szolgálja. Ez a mechanizmus lendületet ad az európai prioritásoknak minden olyan területen, ahol érvényesül az európai beruházási támogatások multiplikátorhatása;

20.

meggyőződése, hogy bár a kohéziós politika már most is több, hozzá rendelt célkitűzést teljesít, még van mit javítani rajta, többek között az eszközök és szakpolitikák közötti koordináció és szinergiák erősítése, valamint az adminisztratív folyamatok észszerűsítése és egyszerűsítése terén, biztosítva ezáltal az irányító hatóságok számára a politika hatásának és hatékonyságának javításához szükséges rugalmasságot. Ahhoz, hogy a kohéziós politika még jobban teljesítsen, korszerűsíteni kell az európai szemesztert: többéves stratégiai megközelítést és területi dimenziót kell magában foglalnia, és tiszteletben kell tartania az aktív szubszidiaritást;

21.

elismeri, hogy az európai szemeszter potenciálisan olyan átfogó keretet teremthet, amely irányt mutathat a kohéziós politika programozásához és végrehajtásához; hozzáteszi, hogy az Európai Bizottság és az európai jogalkotó számos politikát kezdeményez a legkülönbözőbb területeken (energia, éghajlati kihívások, válsághelyzetekre való felkészülés és az alapvető jogok tiszteletben tartása), amelyek nem mindig állnak összhangban egymással; emlékeztetni kíván arra, hogy a kohéziós politika partnerségi megállapodásai ezzel szemben területi megközelítés alapján szintetizálják és egyesítik az Unió stratégiai célkitűzéseinek megvalósítását célzó különböző intézkedéseket;

22.

hangsúlyozni kívánja, hogy a közberuházások teljes volumenének 54–58%-át a helyi és regionális önkormányzatok hajtják végre, amelyek jelentős szerepet játszanak az európai program sikeres végrehajtásához elengedhetetlen állami infrastruktúra és közszolgáltatások fejlesztésében;

23.

emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika és az európai szemeszter közötti kapcsolatot a 2021–2027-es időszakban már megerősítették annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben kibontakozzanak a nemzeti és európai beruházásokban rejlő lehetőségek; az európai szemeszterre vonatkozó hivatkozások már megjelennek a kohéziós politikát érintő jogszabályokban és programokban, és az országjelentésekben is szerepelnek utalások a politika programozására és végrehajtására vonatkozóan;

24.

megjegyzi azonban, hogy a két folyamat nem áll összhangban egymással: az európai szemeszter az Európai Bizottság és a nemzeti kormányok közötti párbeszéden alapuló éves szakpolitikai ciklus, amely kevésbé veszi figyelembe a területi és szubnacionális sajátosságokat, míg a kohéziós politika többéves programozáson, többszintű kormányzáson, megosztott irányításon, partnerségen és helyi alapú megközelítésen alapul;

25.

kéri ezért az európai szemeszter korszerűsítését:

26.

először is annak egy többéves stratégiai megközelítés részét kellene képeznie, amely magában foglalja a jelenlegi és jövőbeli uniós szakpolitikai kezdeményezéseket és eszközöket. Egy ilyen megközelítés nagyobb összhangot teremtene a kohéziós politikával;

27.

másodszor, az országjelentésekben meg kellene erősíteni a területi dimenziót, ezáltal alapot teremtve a konkrét regionális és helyi ajánlásokhoz;

28.

harmadszor, a helyi és regionális önkormányzatokat be kellene vonni (és nem csak konzultálni kellene velük) az országjelentések és az országspecifikus ajánlások kidolgozásába. E tekintetben az RB egy magatartási kódex elfogadását szorgalmazza (2);

29.

Egy ilyen közösen kialakított megközelítés lehetővé tenné, hogy a regionális és helyi irányító hatóságok magukénak érezzék az európai szemesztert;

A kohéziós politika sikerének megszilárdítása érdekében meg kell erősíteni a teljesítményalapú megközelítést, többek között a más szakpolitikai eszközök tanulságainak levonásával

30.

ugyanakkor rámutat arra, hogy a kohéziós politika mint strukturális beruházási politika végrehajtása mindig is teljesítményen alapuló stratégiai és többéves logikát követett, amelyet a konkrét eredményekre és azok hatásaira irányuló mutatókkal mérnek. A teljesítményről rendszeresen készítenek jelentéseket és értékeléseket;

31.

emlékeztet arra, hogy e tapasztalatok nyomán sorra követték egymást e szakpolitika reformjai, különösen a teljesítményalapú megközelítés megerősítése érdekében, amely segít megfelelő mértékű egyszerűsítést elérni, az egyedi előzetes vagy feljogosító feltételek teljesítésének előírása, a félidős felülvizsgálat során mozgósítható teljesítménytartalék vagy rugalmassági támogatás létrehozása, valamint az olyan teljesítményalapú finanszírozási modellek alkalmazásának ösztönzése révén, mint a „költségfüggetlen finanszírozás” vagy az „egyszerűsített költségelszámolási módszerek”;

Az első megvizsgálandó lehetőség: a kohéziós politika és a reformok közötti kapcsolat megerősítése

32.

tudomásul veszi az Európai Bizottság arra vonatkozó elképzeléseit, hogy a jövőbeli kohéziós politikai programokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz modelljén alapuló reformokhoz kössék; hangsúlyozza azonban, hogy a vitában részt vevő számos érdekelt fél, köztük néhány tagállam is komoly kétségeket fogalmaz meg ezzel kapcsolatban; mindazonáltal, ha a korszerűsített kohéziós és növekedési politikát a beruházások és a reformok közötti szorosabb kapcsolat kísérné, akkor biztosítani kellene a szubnacionális hatóságok bevonását, valamint az elérendő célok és reformok megfelelő kialakítását;

33.

emlékeztet arra, hogy a helyreállítási tervek bizonyos mérföldköveinek kiválasztását a jelenlegi kohéziós politikai rendszer „feljogosító feltételei” inspirálhatták, mint például az intézményi keret elfogadásának kötelezettsége vagy a különböző ágazatok stratégiai kereteinek létrehozása. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőtt javaslatokat tesz a 2027 utáni időszakra, készítsen átfogó tanulmányt erről a témáról. Úgy véli, hogy a kohéziós politika már eddig is hozzájárult a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben meghatározott számos reform végrehajtásához, és ezért a jövőben lehet építeni erre a tapasztalatra (például a munkaerőpiachoz való hozzáférés, a strukturális munkaerőhiány vagy egy többéves nemzeti hulladékgazdálkodási stratégia kidolgozása tekintetében);

34.

emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által bevezetett „reformokért cserébe történő kifizetések” rendszere még nem bizonyította relevanciáját vagy fenntarthatóságát, különösen az Európai Számvevőszék véleménye szerint. Ha ezt a rendszert a kohézióra alkalmaznák, akkor ki kellene zárni a reformok köréből azokat a reformokat, amelyek nem kapcsolódnak a szubnacionális hatóságok hatásköréhez és beruházásaik jellegéhez. El kell kerülni ugyanis a csapdát, amely már a feljogosító feltételek kapcsán is felmerült, amelyek azon az alapon gátolják a régiók proaktív programjait, hogy a tagállamok nem teljesítik megfelelően az európai kötelezettségeket és célkitűzéseket;

35.

megjegyzi, hogy a regionális programokba be lehetne építeni a kormányzási reformokkal kapcsolatos célokat és mérföldköveket: adminisztratív kapacitás, partnerség, a társadalmi-gazdasági környezethez megfelelő szubnacionális statisztikák készítése. A kohéziós politika hatékonyabb lehetne, ha jobban támogatnák a helyi tervezést;

A második vizsgálandó terület: eredményalapú kifizetési rendszer bevezetése

36.

üdvözli az eredményalapú kifizetési rendszer szélesebb körű bevezetésének gondolatát (3), amely szerint a kifizetéseket a végrehajtás minőségi szakaszát megtestesítő mérföldkövek és a végrehajtás mennyiségi szakaszát megtestesítő célok (például mutatók) alapján állapítják meg;

37.

tudomásul veszi egy ilyen rendszer potenciális előnyeit, beleértve az egyszerűsítést, a bürokrácia és a bonyolult számítások használatának csökkentését (ahogyan azt az RB korábbi, „Az európai strukturális és beruházási alapok egyszerűsítése a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából” című véleménye is kiemeli), ami azt a célt szolgálja, hogy inkább a szakpolitikai célkitűzésekre, a projektek minőségére és eredményeire kerüljön a hangsúly. Fontos biztosítani, hogy ez az egyszerűsítés szabályszerűen a végső kedvezményezettek szintjén is megvalósuljon, akik a célkitűzések és célok elérését meghatározó műveleteket végzik;

38.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi szabályok már tartalmaznak olyan elemeket, amelyek segíthetnek tisztázni az „eredményalapú kifizetések” esetleges jövőbeli rendszeréről szóló vitát, ilyenek többek között a jól kidolgozott és széles körben kipróbált monitoring- és eredménymutatók (meghatározás, a közbenső és végső célok/értékek kiszámítása stb.); felhívja a figyelmet arra is, hogy a kohéziós politika jelenlegi keretein belül a költségfüggetlen finanszírozási módszer és az egyszerűsített költségelszámolási módszer is használható. Ugyanakkor egy ilyen rendszernek hátrányai is vannak. Fontos szempont, hogy továbbra is lehetővé kell tenni a kockázatos, rendkívül innovatív projektek támogatását (amelyek néha nem hozzák meg a kívánt eredményt);

39.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőtt előírná e módszertan szélesebb körű alkalmazását, elemezze e lehetőségek megvalósítását, és vonja le a tanulságokat; emlékeztet arra, hogy a rendelkezésre álló információk arra engednek következtetni, hogy a költségfüggetlen finanszírozás korlátozott használata az ismeretek hiányával és az egymással átfedésben lévő ellenőrzésektől való félelemmel függ össze;

40.

emlékeztet arra, hogy a költségfüggetlen finanszírozási rendszerek meghatározásakor alapvető fontosságú lesz a kohéziós politika alapelveinek tiszteletben tartása. Csak a többszintű kormányzás és a partnerség elvén alapuló, helyi alapú megközelítés biztosíthatja, hogy a mérföldköveket és a célokat a területi kontextusnak megfelelően határozzák meg, és hogy azok ennek következtében relevánsak és idővel kiigazíthatók legyenek;

41.

úgy véli, hogy az eredményalapú megközelítés sikeréhez az uniós alapok – köztük az EMVA (vagy más jövőbeli vidékfejlesztési alap) – közös szabályozási keretére van szükség, amely a 2014–2020-as időszakra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelethez hasonló formátumú, egységes szabályrendszerben valósul meg. Ez valamennyi európai politika – köztük a kohéziós politika és a közös agrárpolitika – tényleges összehangolásához vezetne;

42.

kéri, hogy a különböző – akár közvetlen, akár megosztott irányítású – programok esetében közös végrehajtási módszereket alkalmazzanak annak érdekében, hogy a kohéziós politika teljes mértékben hozzájárulhasson az uniós politikák végrehajtásához, és valódi szinergiák jöjjenek létre;

43.

emlékeztet arra, hogy az eredményorientáltabb megközelítés végrehajtásához európai, nemzeti és regionális szinten egyaránt javítani kell az adatgyűjtést, -elemzést és -értékelést (4);

44.

rámutat arra, hogy a költségfüggetlen finanszírozási modell általánossá tételéhez valódi bizalmi kapcsolat szükséges az irányító hatóságok, az Európai Bizottság és a Számvevőszék között, tehát biztosítani kell, hogy az ellenőrzési rendszer arányos legyen a kockázat szintjével és a műveletek méretével, és ne legyen benne egymással átfedésben lévő ellenőrzés. Hangsúlyozza, hogy a modellváltást illetően figyelmet kell fordítani a kedvezményezettek és a különböző hatóságok alkalmazkodására és támogatására;

Ebben az összefüggésben a kohéziós politika sikerének megszilárdítása érdekében korszerűsíteni kell az Európai Bizottság és az irányító hatóságok közötti költségvetési irányítási rendszert, többek között más szakpolitikai eszközök tanulságainak levonásával

45.

megismétli, hogy a költségfüggetlen finanszírozási modellt a projektek jellegéhez igazított, mérhető, megvalósítható és idővel teljesíthető mérföldkövek és célok alapján kell kialakítani annak érdekében, hogy mind a kedvezményezettek, mind az Európai Bizottság számára lehetővé tegyék a rendszeres kifizetéseket;

46.

ezért magasabb előfinanszírozási arány bevezetését szorgalmazza a kohéziós politika esetében: a jelenleg évi 0,5 %-ban meghatározott mértéket 13 %-ra emelnék, így összhangba kerülne a más uniós programoknál alkalmazott mértékekkel. Ez kiegyenlítetté tenné a kifizetéseket, rendszerességet vinne a többéves pénzügyi keret végrehajtásába és maximalizálná a multiplikátorhatást, ezenkívül megkönnyítené a kötelezettségvállalások feloldására vonatkozó szabályhoz kapcsolódó pénzügyi célkitűzések megvalósítását; Végezetül, a jövőbeli kohéziós politikát az aktív szubszidiaritás alapján kell végrehajtani, tiszteletben tartva a decentralizáció, a többszintű kormányzás és a partnerség elveit

47.

emlékeztet az Emil Boc és Vasco Alves Cordeiro által készített véleményben kifejtett álláspontra, amely szerint a jelenlegi rendszer lehetővé teszi a programok különböző formái (regionális, régióközi, nemzeti, több alapból finanszírozott stb.) és a programirányításban betöltött különböző szerepek (irányító hatóságok, közreműködő szervezetek stb.) egymás mellett élését, így az államok intézményi kereteinek leginkább megfelelő rendszer fogadható el. A programokat azonban a legmegfelelőbb területi szinten kell létrehozni, ami sok tagállam számára a regionális szintet jelenti;

48.

hangsúlyozza, hogy a partnerség elvének teljes körű alkalmazásához egyidejű és háromdimenziós végrehajtásra van szükség: horizontális szinten (programban részt vevő partnerek), vertikális szinten (többszintű kormányzás) és az ugyanazon a területen működő valamennyi (új vagy meglévő) uniós program között, különös tekintettel az EUMSZ 174. cikkén alapuló programokra;

49.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a partnerségi magatartási kódexet teljes mértékben építse be a kohéziós politika jövőbeli jogszabályi keretébe (5);

50.

hangsúlyozza, hogy a partnerségnek aktív szerepet kell játszania a programok kidolgozásának különböző szakaszaiban (a szükségletek, a prioritási területek, illetve a finanszírozás meghatározásakor), a végrehajtás és a nyomon követés során, például a partnereknek a megfelelő helyi szintű nyomon követési bizottságban való részvétele révén, hogy megvitassák az ajánlattételi felhívások, az elért eredményekről szóló jelentések vagy a programértékelések kidolgozását;

51.

hangsúlyozza, hogy az irányítási rendszerben bekövetkező változásokkal szemben továbbra is alapvető fontosságú a partnerek, köztük a kisebb helyi hatóságok intézményi kapacitásépítésének workshopok, képzések és hálózatépítési struktúrák révén történő támogatása.

---

(1)  Többek között a 2027 utáni megújított kohéziós politika, amely senkit nem hagy hátra című véleményben.

(2)   Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex című vélemény.

(3)  Pl. a kohéziós politika jövőjével foglalkozó magas szintű csoport jelentése.

(4)  Vélemény: Uniós költségvetés és helyi alapú politikák: javaslatok a 2027 utáni többéves pénzügyi keret új kialakítására és végrehajtási mechanizmusaira.

(5)  A 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet.