1.

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely megtiltja a virtuális pénznyerő automaták, online póker és/vagy más online kaszinójátékok üzemeltetését egy másik tagállamban székhellyel rendelkező és az állam által ebben az államban engedélyezett szolgáltató által, ha

a)

ugyanakkor a tilalom alól kivételt képeznek a szerencsejátékok egyéb típusai, nevezetesen a sorsolásos játékok, a sportfogadás és a lóversenyfogadás, és előírás létezik a meghatározott tartalmi követelményekkel rendelkező engedélyek megadására;

b)

a sportfogadásra vonatkozó engedélyezési eljárást nem az uniós joggal összhangban hajtották végre, és ennek következtében nem adtak vagy adnak ki megfelelő tartalmi követelményeket tartalmazó engedélyeket, de a sportfogadás kínálatát a tagállam hatóságai ennek ellenére eltűrik;

c)

ugyanakkor – a függőségi kockázatra tekintettel – az interneten tiltott virtuális pénznyerő automatákhoz hasonló helyhez kötött pénznyerő automaták üzemeltethetők a tagállam egész területén játéktermekben, vendéglátó helyeken és játékkaszinókban;

d)

ugyanakkor – a függőségi kockázatra tekintettel – az interneten tiltott pókerjátékokhoz hasonló helyhez kötött pókerjátékok kínálhatók kaszinókban a tagállam egész területén;

e)

a tagállam egyik tartományában (ebben az ügyben: Schleswig-Holstein) a virtuális pénznyerő automatákat és az online pókert nem csak átmenetileg, hanem több éven keresztül engedélyekkel lehet szervezni, és egyúttal a tagállam egész területén hirdetni;

f)

a tagállamban már a tilalomnak a fent említett kivételekkel való bevezetésekor, valamint az azt követő időszakban is valószínűleg nem volt elegendő bizonyíték arra, hogy a pénznyerő automaták és a póker online üzemeltetése nagyobb kockázatot jelent a játékosok védelme, illetve a manipuláció, a pénzmosás vagy más kapcsolódó bűncselekmények kockázata szempontjából, mint a helyhez kötött szerencsejáték-kínálat;

g)

a tagállamban már a tilalomnak a fent említett kivételekkel való bevezetésekor, valamint az azt követő időszakban is valószínűleg nem volt elegendő bizonyíték arra, hogy a pénznyerő automaták és a póker online üzemeltetésének a kockázatait nem lehetett volna az említett szerencsejáték-formákhoz hasonló szintre csökkenteni az interneten engedélyezett szerencsejáték-formákhoz hasonló tartalmi követelmények alkalmazásával;

h)

a tagállam szerencsejáték-szabályozásának a függőség megelőzésével azonos fontosságú célja, hogy a lakosság természetes szerencsejáték-ösztönét rendezett és felügyelt csatornákba terelje azáltal, hogy a szerencsejátékok korlátozott választékát kínálja, amelyek megfelelő alternatívát jelentenek a tiltott szerencsejátékokkal szemben, és hogy ellensúlyozza a tiltott szerencsejátékok kialakítását és elterjedését a feketepiacokon, a szóban forgó tilalom azonban nem fékezi meg a feketepiacot, hanem állandósítja azt az adott tagállamban, mivel a tiltott szerencsejátékok iránt érdeklődő ügyfelek nem tudják a sajátos igényüket a jogszerűen kínált szerencsejátékok révén kielégíteni;

i)

a tagállam a tilalom hatályban tartása alatt úgy dönt, hogy a virtuális pénznyerő automaták és az online póker üzemeltetésére a jövőben engedélyezési eljárásokat vezet be, de a tilalmat egyelőre fenntartja, és csak az új jogi keret hatálybalépése előtt mintegy kilenc hónappal függeszti fel a tilalom hatósági végrehajtását a virtuális pénznyerő automaták és az online póker azon szolgáltatóival szemben, amelyek a jövőbeni szabályozásra való tekintettel megfelelnek a különböző játékosvédelmi követelményeknek?

2.

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy az megtiltja egy tagállamnak, hogy helyt adjon a virtuális pénznyerő automaták, online póker és/vagy egyéb online kaszinójátékok egy másik tagállamban székhellyel és állami engedéllyel rendelkező szolgáltatójától az adott tagállamban lakóhellyel rendelkező játékos által elvesztett pénzösszegek megtérítése iránt indított polgári peres keresetnek, ha a kereset az engedély nélküli szerencsejáték szervezésére vonatkozó tilalom és/vagy az ilyen szerencsejátékok interneten történő szervezésére vonatkozó tilalom megsértésén alapul, amennyiben az engedély megtagadására hivatkozott internetes tilalom nem igazolható a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásaként?

Másodlagosan, amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre nemleges választ kell adni, és a polgári peres keresetek nem tartoznak a szankciótilalom hatálya alá:

3.

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy az megakadályozza, hogy egy tagállam bírósága visszamenőlegesen olyan követelményekhez mérje egy másik uniós tagállamban székhellyel és állami engedéllyel rendelkező szolgáltató általi virtuális pénznyerő automatákra, online pókerre és/vagy egyéb online kaszinójátékokra vonatkozó kínálatot, amelyeket az engedélyező hatóságnak kellett volna ellenőriznie és/vagy először az engedélyben kellett volna rögzítenie, és/vagy amelyek csak az engedéllyel rendelkező szolgáltatókra vonatkoznak, mint például a tétlimitekre vonatkozó anyagi jogi követelmények, és így feltételezzen egy uniós joggal összhangban lévő hipotetikus engedélyezési eljárást, ha azonban a nemzeti jogi keretben kodifikált tilalom miatt ténylegesen nem adtak engedélyt virtuális pénznyerő automaták, online póker és/vagy egyéb online kaszinójátékok szervezésére, mert a tilalmat tévesen minősítették a szolgáltatásnyújtás szabadságával összeegyeztethetőnek?

4.

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azzal ellentétes az egyik tagállamban bevezetett szerencsejáték-jogi korlátozás a virtuális pénznyerő automaták, online póker és/vagy egyéb online kaszinójátékok egy másik tagállamban székhellyel és engedéllyel rendelkező szolgáltatójával szemben, amely havi 1 000 euró/játékos kötelező, jogszabályban előírt tétlimit formájában valósul meg, ha

a)

ez a limit csak az interneten keresztül történő értékesítésére vonatkozik, a megfelelő szerencsejátékok helyhez kötött értékesítésére nem;

b)

az illetékes engedélyező hatóságok a sportfogadás és a lóversenyfogadás online értékesítésére vonatkozóan, sportfogadás esetén legfeljebb 30 000 eurós, lóversenyfogadás esetén pedig legfeljebb 100 000 eurós eltérést engedélyeznek;

c)

a játékosnak a jogszabályban előírt limittel párhuzamosan mindenképpen lehetőséget kell kapnia arra, hogy a szerencsejáték-szolgáltatónál történő regisztráció során önkéntesen egyéni napi, heti vagy havi befizetési vagy vesztési limitet állapítson meg, és a tagállam valószínűleg nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a játékosok védelmét ugyanolyan vagy jobb módon lehetne előmozdítani a kötelező tétlimittel, mint az önkéntes limittel?