Előadók : Joe HEALY

Piroska KÁLLAY

Arnold PUECH d’ALISSAC

Tanácsadók:	Amaryllis BLIN (az I. Csoporthoz tartozó előadó felkérésére) KUNSZABÓ Atilla (a II. Csoporthoz tartozó előadó felkérésére)
	Kevin KINSELLA (a III. Csoporthoz tartozó előadó felkérésére)
Felkérés:	Az EU Tanácsa lengyel elnökségének 2024.9.6.-i levele
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2025.1.29.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2025.2.27.
Plenáris ülésszak száma:	594.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	186/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

Az EGSZB a következőket ajánlja:

1.1.

rövid és hosszú távú eszközök kidolgozása és végrehajtása a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatására, valamint a volatilitás elleni biztosítására a KAP keretében és azon túl;

1.2.

uniós szinten a köz- és magánszféra közötti partnerségek biztosítéki modelljének kidolgozása, kiegészítve a KAP eszközeit és kielégítve valamennyi mezőgazdasági termelő igényeit, figyelembe véve a mezőgazdasági üzemek méretét és szakosodását;

1.3.

annak vizsgálata, hogy lehetséges-e innovatív eszközök – például egy parametrikus biztosítási és jövedelemstabilizáló eszköz – kialakítása, illetve melyek ezek előnyei és akadályai, valamint az olimpiai átlag kiszámítását meghatározó rendeletek felülvizsgálata az utolsó öt év két legrosszabb éve figyelembevételének megszüntetése érdekében;

1.4.

anticiklikus elemek beépítése a 2027 utáni KAP eszközeibe annak érdekében, hogy kezelni lehessen a piacok által – gyakran az alacsony vagy erősen ingadozó árak révén – a mezőgazdasági ágazatra gyakorolt jelentős nyomást;

1.5.

a közvetlen kifizetésekből származó 3 % – amely a mezőgazdasági termelőknek a kockázatkezelési eszközhöz való hozzájárulásaként használható fel – növelése és előmozdítása tagállami szinten, ezzel javítva az egészségügyi és környezeti kockázatokkal kapcsolatos kezdeményezésekre irányuló mezőgazdasági kölcsönös kockázatkezelési alapokat;

1.6.

a mezőgazdasági válságokra képzett tartalék mint koherens európai válságkezelési eszköz uniós szinten történő átdolgozása és jelentős mértékben történő növelése;

1.7.

a mezőgazdasági termelők beruházási kapacitásának támogatása egyszerű, adaptált és nem bürokratikus pénzügyi eszközökkel a bankok által kínált, valamint más pénzügyi termékek (támogatások, beruházási alapok, szándéknyilatkozati felhívások, projektfelhívások stb.) kapcsán;

1.8.

a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv kiterjesztésének fontolóra vétele az önköltség alatti áron történő értékesítés tilalmára azáltal, hogy megtiltják a beszerzőknek, hogy költség alatti áron vásároljanak, összhangban az élelmiszerláncra vonatkozó spanyolországi jogszabályokkal, előtte azonban gondosan tanulmányozva e tilalomnak az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjére gyakorolt hatásait;

1.9.

egy uniós digitális központ létrehozása a piaci árak, a költségek és az árrések bejelentésére a teljes élelmiszerláncban;

1.10.

olyan új uniós politika kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők közösen tárgyaljanak az árakról;

1.11.

a szövetkezetek támogatásának, valamint a termelői szervezetek alapítási és működési költségeire irányuló támogatásnak a növelése;

1.12.

a közvetlen kifizetések védelme, javítása és célzottabbá tétele az aktív mezőgazdasági termelőkre irányulóan a következő KAP-ban;

1.13.

emlékeztet arra, hogy az elsődleges termelőknek további segítségre van szükségük a klímasemleges termelésre való átálláshoz akár a KAP, akár más költségvetések révén, például az átálláshoz való fenntarthatósági hozzájárulásból;

1.14.

a KAP költségvetésének az uniós GDP 0,5 %-ának megfelelő szintre való visszaállítása a következő többéves pénzügyi keretben, hogy a KAP megfeleljen az uniós társadalom igényeinek, és fenntartsa az olyan kulcsfontosságú törekvéseket, mint az EU élelmezésbiztonsága és -önrendelkezése, a mezőgazdasági üzemek észszerű és a fennmaradást biztosító jövedelme, az éghajlatváltozással kapcsolatos célok, a biológiai sokféleség és a piac által nem fizetett egyéb közszolgáltatások;

1.15.

annak biztosítása, hogy a kibocsátás minimalizálása és a kibocsátásáthelyezés elkerülése érdekében ösztönözzék a szén-dioxid-hatékony élelmiszer-termelési rendszereket, illetve országokat az élelmiszer-termelés folytatására és támogassák őket ebben;

1.16.

az élelmiszer-termelésre vonatkozó előírások egyenértékűségének biztosítása valamennyi kereskedelmi megállapodásban;

1.17.

a KAP támogatási szabályainak egyszerűsítése és a mezőgazdasági termelők – különösen a különféle engedélyek iránti kérelmekkel kapcsolatos – adminisztratív terheinek csökkentése;

1.18.

az ágazatspecifikus, részvételen alapuló irányítás előmozdítása, többek között az Európai Élelmiszerpolitikai Tanács létrehozása és az agrár-élelmiszeripari ágazatban folytatott megerősített szociális párbeszéd révén;

1.19.

az európai mezőgazdaság zöld és igazságos átállásának lehetővé tétele a fenntarthatóbb termelési gyakorlatok ösztönzése, valamint a szezonális munkaerőhöz (1) és a megfizethető zöld energiához való hozzáférés biztosítása révén, anélkül, hogy ez versenyhátrányt okozna;

1.20.

a mezőgazdasági termelők védelme a harmadik országokkal kötött, kiegyensúlyozatlan feltételeket eredményező nemzetközi kereskedelmi megállapodások által okozott versenyhátrányoktól.

1.21.

A magas színvonalú mezőgazdasági kutatás és az oktatásba történő beruházások segíthetnek választ adni a mezőgazdasági ágazat előtt álló kihívásokra, és növelni annak versenyképességét. Ezért alapvető fontosságú, hogy az EU kutatáspolitikai költségvetésében jelentősen növeljék a mezőgazdasági kutatás finanszírozását.

1.22.

Fontos Európa-szerte fenntartani az élénk mezőgazdasági termelést, beleértve a kevésbé kedvező területeket is. Ez az európai ellátásbiztonság létfontosságú része, és továbbra is az EU közös agrárpolitikájának egyik alapelve kell, hogy maradjon.

1.23.

A sikeres mezőgazdaság szempontjából alapvető fontosságúak az EU élénk, virágzó, hozzáférhető és reziliens vidéki területei. Ezért fontos, hogy a vidékfejlesztés továbbra is a közös agrárpolitika egyik fő célkitűzése maradjon, és hogy elegendő forrást különítsenek el a vidékfejlesztésre.

2.   Bevezetés

2.1.

Ez a lengyel elnökség kérésére készült feltáró vélemény kiegészíti a korábbi véleményeket, különösen a magyar elnökség felkérésére kidolgozott, „Fenntartható és reziliens élelmiszerrendszerek előmozdítása fokozódó válságok idején” című véleményt.

2.2.

A lengyel elnökség azt tervezi, hogy számos eszközt és kulcsot biztosít a mezőgazdasági termelők válság idején történő támogatásához, jövedelmük biztosításához és tárgyalási pozíciójuk javításához, valamint az uniós jogszabályi keret végrehajtásához. A lengyel elnökség hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a meglévő válságkezelési intézkedéseket a fokozódó válsághelyzetek – például a szélsőséges időjárási körülmények, a geopolitikai instabilitás és a nemzetközi piaci feszültségek – hatásainak kezelése érdekében. Hangsúlyt kell fektetni a közös agrárpolitikára is: értékelni kell, hogy az a költségvetés, a jövedelemtámogatási eszközök és a zöld megállapodás követelményei szempontjából mennyire hatékony az új kihívások és válságok fényében.

2.3.

Különböző országokból származó gyakorlati példákat idézünk és vizsgálunk meg annak hangsúlyozása érdekében, hogy az EU hogyan fogadhat el és hajthat végre olyan meglévő és új szakpolitikai kezdeményezéseket számos területen, amelyek segítenék a mezőgazdasági üzemek jövedelmének támogatását és a mezőgazdasági termelők tárgyalási pozíciójának javítását az élelmiszerláncban. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogyan lehetne ezeket a javaslatokat az egységes piacon belül elfogadni és végrehajtani.

3.   A mezőgazdasági termelőket válság idején támogató eszközök

3.1.

Mindenki egyetért azzal, hogy egy olyan környezetben, ahol a mezőgazdasági termelés eredendően bizonytalan, az európai termelők jövedelmét fenn kell tartani és meg kell őrizni. A terméshozamot, a termékminőséget és az árakat több tényező is befolyásolhatja: az éghajlatváltozás, amely a szélsőséges események számának növekedésében nyilvánul meg, ami pedig a mezőgazdasági terméshozamok ingadozását eredményezi; a környezetvédelmi és egészségügyi megfontolások; a mezőgazdasági piac tendenciái; a kereskedelmi feszültségek és a geopolitikai események.

3.2.

Ebben az összefüggésben az EGSZB azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan eszközöket, amelyek támogatják a fokozódó, egyre gyakoribb és súlyosabb kockázatokkal szembesülő mezőgazdasági termelők jövedelmét, és védi azokat a volatilitással szemben. Bár a legtöbb eszköz az éghajlati kockázatok kezelésére szolgál, az EGSZB fontosnak tartja a piaci kockázatok kezelésére szolgáló eszközök kiemelését és létrehozását, mivel e kockázatok ugyanilyen jelentős hatással lehetnek. Míg egyes modelleket úgy alakítottak ki, hogy a sokkhatásokra való gyors reagálás révén megfeleljenek a rövid távú kihívásoknak, mások a hosszú távú kihívások kezelésére és a mezőgazdasági termelők ellenálló képességének megerősítésére irányulnak. Az EGSZB számára alapvető fontosságú az e két egymást kiegészítő dimenzió közötti összhang biztosítása európai szinten.

3.3.

Az EGSZB rámutat arra, hogy ezek a jövedelemtámogatási rendszerek abban is szerepet játszanak, hogy támogassák az európai termelőket gazdálkodási gyakorlataiknak az új piaci, társadalmi környezeti és éghajlati kihívásokkal összhangban történő fejlesztésében, és emlékeztet a gazdasági és környezeti teljesítmény ötvözésének fontosságára. Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kockázatokat ne csak a termelők viseljék, hanem azok megoszoljanak az élelmiszerlánc egészében.

Éghajlati és környezeti katasztrófák ellentételezésére kialakított biztosítási rendszerek

3.4.

A mezőgazdasági magánbiztosítási rendszerek használata egyenlőtlenül oszlik meg az országok között világszerte: a 30 milliárd dollár értékű világpiacból az észak-amerikai és a kínai piac 10-10 milliárd dollárral, az indiai piac pedig 5 milliárd dollárral részesedik. Európában a biztosítási piac kisebb: értéke Spanyolországban 0,7 milliárd dollár, Franciaországban és Olaszországban pedig 0,6 milliárd dollár. Ezen országok többségében a kormányok jelentős mértékű díjtámogatást nyújtanak, összhangban azzal, hogy az elmúlt 15 évben a kockázatok meredeken növekedtek (2).

3.5.

Európai szinten az egyes mezőgazdasági kockázatkezelési modellek egyediek, és a konkrét nemzeti helyzetekhez igazodnak. Az EGSZB kiemeli az 1970-es évek végén létrehozott spanyolországi rendszer hatékonyságát: ez a rendszer a mai napig a fő mezőgazdasági közpolitikai eszközük, amely ráadásul jelentős mértékben ihlette a 2022-es franciaországi terménybiztosítási reformot.

3.6.

A spanyol rendszer transzverzális, és számos területhez és éghajlathoz alkalmazkodik, ami versenyképessé és hatékonnyá teszi. A rendszer a köz- és magánszféra közötti partnerségen alapul, hibrid megállapodás formájában: a kockázatok a magánbiztosítókra hárulnak, a mezőgazdasági termelők fizetik a díjak egy részét, a fennmaradó költségeket pedig az állam fedezi (3) .

3.7.

A biztosítási rendszerek sikeres bevezetésének azonban van egy akadálya: meg kell hozzá változtatni a múltbeli hozam-referenciaértékek meghatározásához használt módszert. Az éghajlati kockázatok halmozódása csökkenti az átlagos terményhozamot, és így alacsony referenciaértékeket eredményez. Az olimpiai és a hároméves átlagot (4) meghatározó szabályozás szupranacionális szintű, és az EU-tól, de a WTO-tól is függ (5). Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a lehető leghamarabb indítsanak WTO-konzultációt ebben a témában, annak érdekében, hogy javaslatot tegyenek a hároméves átlaghozam új kiszámítására, megszüntetve a két legrosszabb év figyelembevételét, és megtartva a másik három évet az elmúlt öt év alapján.

A piaci feszültségek ellentételezésére kialakított biztosítási rendszerek

3.8.

A hagyományos biztosítások korlátainak leküzdését és a mezőgazdasági termelők rövid távú piaci volatilitással szembeni védelmét illetően az EGSZB kiemeli a parametrikus biztosítás előnyeit. Ez a biztosítás egy indexen alapul (esőzés, fehérjetartalom stb.), és ha az indexskálán az túllép egy bizonyos küszöbértéket, a kompenzáció automatikusan aktiválódik. A kifinomultabb kockázatmodellezés miatt ez a biztosítási rendszer gyorsaságot, átláthatóságot és méltányosabb árakat kínál, de továbbra is összetett, tíz évnyi adattörténetet igényel, és gyakran költséges. Az EGSZB kéri, hogy dolgozzanak ki egy ilyen rendszert a mezőgazdasági termelők számára, hozzájuk igazítva.

3.9.

2014-ben az Egyesült Államok agrártörvénye (Farm Bill) megszüntette a termeléstől függetlenített támogatásokat, ehelyett az anticiklikus támogatások felé fordult (6). Ez a rendszer ötvözi a szövetségi kormány által nyújtott terménybiztosítási támogatást (a fő növénytermő területek 85 %-a biztosítva van), valamint az olimpiai átlagon alapuló anticiklikus támogatást. Ha a vetés időpontjában az előrejelzett piaci ár alacsony, a biztosítás nem védi hatékonyan a mezőgazdasági üzemek jövedelmét a betakarítás idején, míg az anticiklikus támogatás hosszú távon garantálhatja az árat, az értékesítést és akár az árrést is. Az Egyesült Államokban 2019 és 2023 között válságkezelési támogatásokra 77 milliárd EUR összegű költségvetést mozgósítottak (7).

3.10.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza az erős, reziliens és fenntartható európai élelmiszer-termelés fontosságát, amely képes megbirkózni a jövőbeli válságokkal, amit a termelés kiszervezésével nem lehetne elérni. Az EGSZB úgy véli, hogy ez a jövőre való felkészülés nem valósítható meg kizárólag piaci alapú megközelítéssel. Az EGSZB szerint az anticiklikus megközelítés felé való elmozdulás támogathatja Európa stratégiai autonómiáját. Ez együtt jár a stratégiai tartalékok létrehozásával, amelyek alapvető fontosságúak (1) az európai lakosság alapvető élelmiszer-szükségleteinek fedezéséhez, (2) az ipari ellátás magas szintű termelés révén történő biztosításához, valamint (3) a szomszédos országok (pl. Ukrajna) támogatásához gazdasági/geopolitikai válság esetén. Mindezekre tekintettel az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vegye fontolóra, hogy 2027 után anticiklikus elemeket építsen be a KAP eszközeibe annak érdekében, hogy kezelni tudja a piacok által – gyakran az alacsony vagy erősen ingadozó árak révén – a mezőgazdasági ágazatra gyakorolt jelentős nyomást.

3.11.

Végezetül az EGSZB támogatja egy megelőzési alap mint „jövedelemstabilizáló eszköz” (8) létrehozását, amelyet már Olaszországban és Franciaországban is kipróbáltak. Ez a kölcsönös kockázatkezelési alap kompenzálhatja a piaci veszélyekből (árfolyamok, inputárak) eredő súlyos bevételkieséseket. Kiegészít más rendszereket, és a mezőgazdasági termelők, a downstream gazdasági szereplők, a tagállami régiók és Európa által közösen finanszírozható. Olaszországban (9) az eszköz legfeljebb 70 %-ban közpénzekből (KAP/EMVA és/vagy nemzeti alapok) finanszírozható.

KAP: meg kell erősíteni a kockázat- és válságkezelési eszközöket

3.12.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a biztosítási rendszereknek ki kell egészíteniük a KAP eszközeit, és meg kell erősíteniük annak válságkezelési eszközeit. Bár a közvetlen kifizetések a jövedelemstabilizáció első rétegét adják, ezeket nem úgy alakították ki, hogy a hirtelen éghajlati vagy piaci válságokra reagáljanak. A KAP nyújt valamennyi támogatást az éghajlatváltozás okozta kockázatok elleni biztosítási és jövedelemstabilizáló eszközökhöz, ezek végrehajtása azonban túl szerény mértékű és egyenlőtlen volt az EU-ban. 2014 és 2017 között a KAP mindössze 380 millió EUR-t, azaz költségvetésének kevesebb mint 1 %-át folyósította kockázatkezelési eszközök támogatására (10).

3.13.

A KAP-rendelet 19. cikke kimondja, hogy „a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a mezőgazdasági termelő részére folyósítandó közvetlen kifizetések legfeljebb 3 %-át a mezőgazdasági termelő valamely kockázatkezelési eszközhöz való hozzájárulására fordítják”, azonban ezt a lehetőséget a tagállamok ritkán alkalmazzák. Az EGSZB fontosnak tartja ezen intézkedés tagállamok általi alkalmazásának javítását és előmozdítását bizonyos eszközök, különösen a kölcsönös kockázatkezelési alapok létrehozásának megerősítése érdekében.

3.14.

Másrészt az EU mezőgazdaságának jövőjéről 2024 januárjában indított stratégiai párbeszéd (11) a jelenlegi mezőgazdasági tartalék reformját ajánlja a rendkívüli és katasztrófakockázatok jobb kezelése érdekében. A Farm Europe szerint ez az alap, amelynek becsült tőkéje 2 milliárd EUR, összhangban van azzal az igénnyel, hogy a közvetlen finanszírozás megfelelő szintjének fenntartása mellett új, gyakorlati kockázatkezelési módszereket kell kidolgozni. Jelenleg a megreformált KAP évente legalább 450 millió EUR összegű új pénzügyi tartalékot tartalmaz. Az EGSZB szerint a hatékony ártámogatás és válságkezelési eszközök biztosítása érdekében jelentősen növelni kell a mezőgazdasági tartalékot (12).

Kölcsönös kockázatkezelési alapok

3.15.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelést érintő egészségügyi veszélyeket nem egyéni kockázatnak, hanem inkább olyan valódi kollektív kockázatnak kell tekinteni, amely hatással lehet a társadalomra és a gazdaságra. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá a megelőzési intézkedések fontosságát. Ezek elengedhetetlenek annak megakadályozásához, hogy egy esetleges járvány elterjedjen és ellenőrizhetetlenné váljon; ennek kezelése szintén sokkal költségesebb, mint a megelőzés. Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU fontolja meg és tervezze meg az egészségügyi és környezeti kockázatok kezelésére szolgáló nemzeti mezőgazdasági kölcsönös kockázatkezelési alapok tagállami szintű kialakítását, a franciaországi FMSE (Fonds national Agricole de mutualisation du risque sanitaire et environnemental) mintájára. Az FMSE – egyedülálló európai kockázatkezelési modellként – Franciaországban az állat- és növényegészségügyi politikák támogatásának alapvető eszközévé vált, amely egészségügyi és környezetvédelmi kérdésekre egyaránt irányul, és finanszírozása a mezőgazdasági termelők, az állam és az EU által történik.

3.16.

Az FMSE a kollektív érdekű egészségügyi programok keretében is beavatkozhat. Ezeket a programokat szakemberek támogatják és irányítják, hogy előmozdítsák a megelőzést, a felméréseket és a kártevők/betegségek elleni védekezést. E programok közé tartozik az egészségügyi háttér diagnosztizálása, a tervezett fellépés részleteinek, valamint a költség- és finanszírozási mechanizmusoknak a leírása. Az intézkedések a tagok hozzájárulásaiból finanszírozhatók, és lehetőség van állami és/vagy a helyi önkormányzatok általi finanszírozásra is.

A KAP és a bankok által biztosított pénzügyi eszközök

3.17.

A finanszírozáshoz való hozzáférés alapvető feltétele annak, hogy a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodjon az éghajlatváltozáshoz és reziliens legyen, ugyanakkor európai szinten szembenézzen a generációs megújulás által jelentett kihívással. Az EGSZB azt javasolja, hogy egyszerű, nem bürokratikus pénzügyi eszközökkel támogassák a mezőgazdasági termelők beruházási kapacitását. Az EGSZB először is rámutat arra, hogy a KAP önkéntes és rugalmas eszközei (EMVA, ERFA, ESZA+) keretében a megosztott irányítású pénzügyi eszközök javíthatják a mezőgazdasági termelők finanszírozáshoz való hozzáférését hitelek, garanciák és tőke révén, amelyek a piacinál jobb feltételeket kínálhatnak (alacsonyabb kamatláb, jobb biztosítékok stb.).

3.18.

Ami a bankok által biztosított pénzügyi eszközöket illeti, Franciaországban egyes bankok innovatív eszközöket hoznak létre a mezőgazdasági termelők beruházási kapacitásának támogatására: ilyenek például a Crédit Agricole által kínált „kísérleti hitelek” és „kamatmentes hitelek”.

3.19.

A kísérleti hitelek a finanszírozás tekintetében fokozott rugalmasságot biztosítanak, mivel lehetővé teszik a nehéz helyzetben lévő mezőgazdasági termelők számára, hogy szerződéses úton legfeljebb 30 %-kal módosítsák banki törlesztőrészleteik összegét. Egy másik opció lehetővé teszi a hiteltörlesztés legfeljebb 12 hónapra történő felfüggesztését. Ez két banki technika révén valósulhat meg: az első év letelte után a befizetések elhalasztásával, vagy a havi befizetéseknek a kölcsön futamidejének módosítása nélkül történő növelésével. Másrészt a kamatmentes hitelek célja a pénzforgalmi problémák enyhítése és a finanszírozás megkönnyítése, különösen a vállalkozások beindítása céljából. A 150 000 EUR-s vagy azt meghaladó összegű hitelek esetében egy kamatmentes hitel 50 000 EUR-t tehet ki.

3.20.

A fiatal mezőgazdasági termelők még mindig jelentős akadályokba ütköznek annak terén, hogy hozzájussanak a mezőgazdasági vállalkozás elindításához és fenntartásához szükséges finanszírozáshoz. A bankok általában vonakodnak pénzt kölcsönözni a területre belépő fiataloknak. Ennek fő oka, hogy az ilyen típusú beruházásokhoz sok kockázat társul, a hozamok pedig gyakran a távoli jövőben realizálódnak, és nem elég magasak ahhoz, hogy különösen vonzóvá tegye őket.

3.21.

A Crédit Mutuel Alliance Fédérale 2 %-os támogatott kamatozású mezőgazdasági vállalkozásindítási célú hitelt vezetett be, amelyet olyan projektvezetők számára tart fenn, akik elkötelezettek a mezőgazdaság mellett, és akik a 2023–2027-es KAP keretében elismerten hozzájárulnak az agrár-környezetvédelmi átálláshoz. A hitelintézet emellett külön támogatást nyújt a környezeti diagnosztikához és tanúsításokhoz is.

3.22.

Az EGSZB továbbá hangsúlyozza és megosztja az uniós mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai párbeszéd (13) számos ajánlását, amelyek rámutatnak a következők fontosságára: 1. egyértelmű átállási mutatók és referenciakritériumok meghatározása egy koherens és egyszerűsített szabályozási kereten belül (a banki tevékenységnek figyelembe kell vennie a mezőgazdaságnak és annak beruházásainak hosszú távú dimenzióját, és ehhez megbízható adatokkal alátámasztott, egyértelmű, megvalósítható átállási pályák meghatározására van szükség); 2. az állami (EBB, EBA, BPI) és a magánfinanszírozási terület szereplői közötti együttműködés megerősítése az uniós tagállamokban, 3. egy olyan új keret fontolóra vétele, amely jobban figyelembe veszi az átállással kapcsolatos kockázatokat; valamint 4. a mezőgazdasági biztosításhoz való hozzáférés előmozdítása. E célból párbeszédet kell indítani az Európai Bizottság és a biztosítótársaságok között.

4.   A mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosítására és alkupozíciójuk javítására szolgáló eszközök

4.1.

Az élelmiszerláncra vonatkozó új spanyolországi jogszabályok – amelyek túlmutatnak az Unió által meghatározott tisztességtelen piaci gyakorlatokon – jelentősen javítják az élelmiszerlánc működését. A spanyol jog tiltja az önköltség alatti áron történő értékesítést, és előírja, hogy az élelmiszerlánc minden egyes szereplőjének fedeznie kell a termelés költségeit. Ezenkívül minden 1 000 EUR-t meghaladó tranzakcióról írásbeli szerződést kell készíteni, és minden szerződést digitális nyilvántartásban kell rögzíteni. Az Élelmiszerügyi Információs és Ellenőrző Hivatal (AICA) összegyűjti a panaszokat, nyomon követi a megfelelést, jogsértések esetében pedig szankciókat szab ki. Emellett működik egy Élelmiszerlánc-figyelő Központ, amely a költségek és az árak elemzéséért felel. A jogszabályok megsértése esetén kiszabott bírságokat csak akkor teszik közzé, ha az összes rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség kimerült. Ennek célja, hogy elkerüljék a jó hírnév sérülését a tisztességtelennek vélt, de végül ártalmatlannak bizonyuló gyakorlatok esetében.

4.2.

Az élelmiszerláncra vonatkozó spanyolországi jogszabály kulcsfontosságú eleme az önköltség alatti áron történő értékesítés tilalma. Ezt úgy érik el, hogy megtiltják a beszerzőknek, hogy veszteséggel vagy a korábbi üzemeltető költségeinél alacsonyabb áron vásároljanak. A különböző termékek, változatok, minőségek, állatfajták és ágazatok előállítási költségeinek megállapítása kihívást jelent, és a spanyol rendelet ezt még nem dolgozta ki.

4.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy alaposan elemezni kell a spanyol és a francia modellt annak tanulmányozása érdekében, hogy hatékonyan kezelik-e a főbb problémákat az élelmiszerláncban, és különösen azt, hogy erősítik-e a mezőgazdasági termelők helyzetét, és tisztességes árakat biztosítanak-e az élelmiszerlánc egészében. Az uniós mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai párbeszéd javaslatai alapján az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje a mezőgazdasági árakra vonatkozó nemzeti szabályozásoknak a mezőgazdasági termelők és a lánc más szereplői helyzetére, versenyképességükre, valamint az ellátási láncon belüli versenyre és a fogyasztókra gyakorolt hatását.

4.4.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság tanulmányozza, milyen lehetséges hatásokkal jár az élelmiszerlánc szereplőinek versenyképességére és jogbiztonságára, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet kiterjesztik annak érdekében, hogy az az egész Unióban megtiltsa az önköltség alatti áron történő értékesítést (14). Ez méltányosabb és reálisabb árakat biztosítana, és lehetővé tenné az elsődleges termelők számára, hogy észszerű jövedelmet szerezzenek a piacról, és fedezzék a szabályozással és a szigorúbb uniós előírásokkal járó többletköltségeket, de alaposan meg kell vizsgálni a teljes élelmiszer-ellátási láncra, köztük a fogyasztókra gyakorolt hatásokat. Az irányelv ilyen kiterjesztése összhangban lenne az EU mezőgazdaságának jövőjéről szóló uniós stratégiai párbeszédben meghatározott azon célkitűzéssel, hogy a mezőgazdaság fő bevétele a piacról származzon, és a fenntartható termelési módszereket támogassa (15).

4.5.

A fenntartható ellátási láncra vonatkozó szerződések holisztikusabb megközelítésének példája az olaszországi Coldiretti által népszerűsített önkéntességi alapú modell, amely a gyártótól a fogyasztóig tartó értéklánc tekintetében átfogóbb, egész rendszerekre kiterjedő megközelítést alkalmaz. Ez a modell előmozdítja az átláthatóságot és a jó kereskedelmi kapcsolatokat a lánc egészében, ami viszont növeli a jövedelmezőséget, és minimumárat biztosít a mezőgazdasági termelők számára.

4.6.

Az átláthatóság, valamint a tisztességtelen piaci gyakorlatok elleni és a piaci válsággal kapcsolatos eszközök végrehajtása szempontjából alapvető fontosságú, hogy az élelmiszerlánc valamennyi elemében ismertek legyenek a tényleges termelési költségek, árak és árrések. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy megfigyelőközpontot az élelmiszer-ellátási lánc termelési költségeivel, árréseivel és kereskedelmi gyakorlataival kapcsolatban (16).

4.7.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság fejlessze a már létező digitális központot, amely a teljes élelmiszerláncban összegyűjti a piaci árakat és árréseket, figyelembe véve a titoktartási és az uniós versenyszabályokat, valamint figyelembe véve más nemzetközi példákat, például az Egyesült Államok Mezőgazdasági Piacfelügyeletét (17).

4.8.

Ahhoz, hogy az elsődleges termelők számára méltányosabb árakat és a fennmaradást biztosító jövedelmet lehessen garantálni, elengedhetetlen a mezőgazdasági termelők pozíciójának megerősítése az olyan struktúrákban, mint a termelői szervezetek, a szövetkezetek és a szakmaközi szervezetek, hogy növeljék alkupozíciójukat az élelmiszerláncban. Az egyes mezőgazdasági termelők elfogadják az árakat, és korlátozott alkupozícióval rendelkeznek akkor, amikor termékeiket náluk sokkal nagyobb feldolgozóknak vagy kiskereskedőknek értékesítik, kivéve azokat a mezőgazdasági termelőket, akik szövetkezeteken vagy termelői szervezeteken keresztül dolgoznak.

4.9.

Az egyik példa erre a franciaországi Egalim jogszabály (18), amelynek célja, hogy – méltányosabb árak révén – kiegyensúlyozottabbá tegye a mezőgazdasági termelők kereskedelmi kapcsolatait a mezőgazdasági élelmiszerláncban. A jogszabály célja továbbá a jó minőségű, fenntartható élelmiszerek arányának növelése. A jogszabály továbbá meg szeretné erősíteni a mezőgazdasági termelők pozícióját a kereskedelmi tárgyalások keretében azáltal, hogy megfordítja az árak kialakításának folyamatát. Ezáltal lehetővé teszi az elsődleges termelők számára, hogy képviseleti szerveiken keresztül a termelési költségeken alapuló szerződéseket tárgyaljanak le a vevőkkel.

4.10.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy olyan új politikai modellt, amely hivatalosan elismeri és megerősíti a mezőgazdasági ágazat tárgyalási pozícióját az élelmiszerláncban azáltal, hogy csatlakoznak hozzá szövetkezetek, szakmaközi szervezetek és termelői szervezetek. Emellett az EGSZB egy vitarendezési eljárás létrehozását is javasolja (19). Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet módosítására irányuló javaslatát, amely előírja a tagállamok számára, hogy közvetítő mechanizmust biztosítsanak a felek számára az írásbeli szerződések megkötésével kapcsolatos viták rendezésére, de úgy véli, hogy elengedhetetlen egy döntéshozatali mechanizmus. A szövetkezetek és termelői szervezetek részvételével zajló ártárgyalások révén a magas szintű uniós környezetvédelmi, munkaügyi és állatjóléti normák többletköltségeit bele lehet foglalni az árszerződésekbe (20).

4.11.

Unió-szerte 22 000 mezőgazdasági szövetkezet létezik, amelyek 7 millió mezőgazdasági termelő tulajdonában vannak (21). A szövetkezetek pozíciójának megerősítése és a termelői szervezetek létrehozásához és működéséhez nyújtott támogatás növelése szintén hozzá fog járulni a mezőgazdasági termelők élelmiszerláncon belüli alkupozíciójának javításához.

4.12.

A szerződések árképzésével, a határidős árképzéssel és a fedezeti ügyletekkel kapcsolatos mechanizmusok továbbfejlesztése pozitív szerepet játszhat a kockázatok csökkentésében, valamint a tisztességes árakkal és a mezőgazdasági termelők fennmaradását biztosító jövedelemmel kapcsolatos bizonyosság növelésében.

4.13.

Az alkupozíciónak és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének a javítását elősegítő egyéb eszközök közé tartoznak a következők: — a helyi termékek számára fenntartott polcok ösztönzése a szupermarketekben a rövid ellátási lánc és a helyi termékek támogatása érdekében, — javasoljuk, hogy az EU vizsgálja meg, hogy a kereskedelmi márkák milyen hatást gyakorolnak az árak csökkentésére és a magasabb költségeknek az elsődleges beszállítókra való áthárítására, — közvetlen értékesítést lehetővé tevő árusító automaták a gazdaságokban, — csökkentett héa a kisüzemi és fenntartható agrár-élelmiszeripari termékek előnyben részesítése érdekében, — az egészséges és fenntartható termelő-fogyasztói rendszereknek nyújtott állami támogatás.

4.14.

A városok és a vidéki területek közötti, az élelmiszerek fenntarthatóságával kapcsolatos partnerségek segíthetnek növelni a mezőgazdasági termelők jövedelmét, például a helyi önkormányzatok ICLEI-programjainak kezdeményezései révén (22). A hozzáférés, a részvétel és a lehetőség jelentik a legfontosabb dimenziókat. Ösztönözni és támogatni kell a rövid élelmiszer-ellátási láncokon és biokörzeteken, valamint a közösségi támogatású mezőgazdaságon alapuló modelleket. Az e területen elért előrelépésekre kiváló példát jelentenek az élelmiszer- és vendéglátóipari termékekre vonatkozó kötelező fenntartható közbeszerzési jogszabályok Olaszországban, valamint a Gent városában alkalmazott tisztességes kereskedelmi megközelítés.

4.15.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az elsődleges termelőknek további segítségre van szükségük a klímasemleges termelésre való átálláshoz (23). Erre különböző lehetőségek vannak, például arra kérve az uniós adófizetőket, hogy nyújtsanak méltányos kiegészítő hozzájárulást egy olyan értékes környezetvédelmi szolgáltatáshoz, amelyre egyébként nem kerülne sor, vagy az átállás fenntarthatóságához való olyan hozzájárulás bevezetésével, amelyet a következő KAP nyilvánvalóan nem finanszíroz teljes mértékben. Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy a piacoknak is ösztönözniük és finanszírozniuk kell a fenntarthatóságot annak érdekében, hogy a többletköltségek ne háruljanak vissza az elsődleges termelőkre, akik a lánc leggyengébb láncszemei.

4.16.

Az élelmiszerekkel kapcsolatos oktatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a fogyasztók egészséges és fenntartható élelmiszer-fogyasztási döntéseket hozhassanak. Prioritásként kell kezelni az élelmiszerekkel kapcsolatos oktatásra irányuló iskolai programokat, melyek a tudományosan megalapozott táplálkozási és élelmiszer-biztonsági oktatásra és műveltségre, valamint a helyi és szezonális termékek fogalmának és a felelős vásárlási döntések meghozatalának módjára összpontosítanak. Az egész EU-ra kiterjedő, megbízható, átfogó, tudományosan megalapozott, összehasonlítható és átlátható élelmiszer-címkézésre is szükség van. Ahhoz, hogy hangsúlyozzuk a fogyasztók és a piaci igények szerepét az európai mezőgazdasági termelők termékeinek támogatásában, alapvető fontosságú megvizsgálni a fogyasztói preferenciákat, különösen a fogyasztók elvárásait és az ilyen élelmiszerek címkézésére vonatkozó követelményeiket. Ez magában foglalja a kiemelendő tulajdonságok azonosítását, az ilyen termékekre irányuló hatékony marketingstratégiákat és a megfelelő címkézési gyakorlatokat. Szükség lenne a fogyasztói szegmensek és az országspecifikus jellemzők azonosítására is. Ez magában foglalhatna egy minőségi megközelítésen alapuló, az egész EU-ra kiterjedő feltáró felmérést, valamint egy fogyasztói kérdőívet az országspecifikus igények és a fogyasztói szegmensek azonosítása céljából. Fel kell térképezni a rövid élelmiszer-ellátási láncokon alapuló üzleti modellek bevált gyakorlatait az EU-ban, valamint azonosítani kell azokat a fogyasztói szegmenseket, amelyek potenciálisan részt vehetnek az ilyen kezdeményezésekben (pl. biokörzetek (24), közösségi támogatású mezőgazdaság és a rövid ellátási láncokhoz kapcsolódó szerződések (25)).

4.17.

A Római Szerződés 39. cikke értelmében a KAP egyik fő célkitűzése a mezőgazdasági termelők méltányos életszínvonalának biztosítása. Az uniós mezőgazdasági üzemek jövedelme mintegy 40 %-kal alacsonyabb, mint a nem mezőgazdasági jövedelmek (26). A közvetlen kifizetések a KAP legfontosabb eszközeit jelentik a mezőgazdasági üzemek jövedelmének támogatására. 2017 és 2021 között az EU-ban 23 % volt a közvetlen kifizetések átlagos részesedése a mezőgazdasági tényezőjövedelemből.

4.18.

Az EGSZB úgy véli, hogy a KAP közvetlen kifizetései elengedhetetlenek az uniós mezőgazdasági jövedelmek támogatásához, és azokat a KAP következő reformja során meg kell védeni és erősíteni (27). Az EGSZB úgy véli, hogy a közvetlen kifizetéseknek fokozottan célozniuk kell az aktív mezőgazdasági termelőket. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a jelentős mértékű közvetlen kifizetések döntő fontosságúak az uniós családi gazdaságok modelljének és a mezőgazdaság EU-ban betöltött multifunkcionális szerepének megőrzéséhez.

4.19.

Az uniós kiadások százalékos arányában kifejezett KAP-kiadások drasztikusan csökkentek: az 1980-as 73 %-ról 2022-ig mindössze 23,6 %-ra (28). 1990 és 2021–2027 között a KAP költségvetési költsége az EU bruttó nemzeti jövedelméhez viszonyítva 0,54 %-ról 0,32 %-ra csökkent (29). Ahhoz, hogy a KAP jelenlegi, 2021–2027-es költségvetése ugyanannyit érjen, mint a 2020. évi meghatározásakor, 481 milliárd EUR-ra kellene növelni. 2034-re, azaz a következő többéves pénzügyi keret végéig, a 2020. évi érték fenntartásához a becslések szerint 166 milliárd EUR-val kell növelni a 2021–2027-es költségvetéshez képest (30).

4.20.

Ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a KAP törekvéseit, valamint az uniós társadalom által megkövetelt jelenlegi és új célkitűzéseket, az EGSZB azt javasolja, hogy a KAP költségvetését állítsák vissza az uniós GDP 0,5 %-ának megfelelő szintre. Az erős KAP-költségvetés által támogatott, reziliens és fenntartható uniós élelmiszerrendszer teljes mértékben indokolt, és jelentős előnyökkel jár az uniós társadalom számára, többek között a következőkkel: — az EU élelmezésbiztonságának és élelmiszer-önrendelkezésének védelme, — a jó minőségű és megfizethető élelmiszerek stabil kínálatának biztosítása, — a vidéki területek és a vidéki gazdaságok fenntartása a gazdálkodás, az agrár-élelmiszeripari munkahelyek és a kapcsolódó ágazatok, például az idegenforgalom révén, — a családi gazdaságok védelme az észszerű és a fennmaradást biztosító jövedelem elérése révén, — az éghajlatváltozással kapcsolatos célok elérése, — a biológiai sokféleség megőrzése, — a természet helyreállítása, — tájak megőrzése, — szénmegkötés, — magas szintű állatjóléti normák biztosítása, — a peszticidek és műtrágyák használatának csökkentése, — a talaj egészségének és a biológiai sokféleségnek a megőrzése, — a fiatalok ösztönzése a gazdálkodási tevékenység megkezdésére és a mezőgazdasági termelők számának fenntartása, — a piac által nem fizetett közszolgáltatások nyújtása.

4.21.

Az EGSZB úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelés és a fenntarthatósági normák vonatkozásában a szabványok egyenértékűségén alapuló kölcsönösséget és az egyenlő versenyfeltételeket be kell építeni minden uniós kereskedelempolitikai vitába és megállapodásba (31). A kiegyensúlyozatlan és az uniós termelési és fenntarthatósági normáknak nem megfelelő kereskedelmi megállapodások – például a Mercosur-megállapodás – aláássák a hitelességet és kibocsátásáthelyezést eredményeznek, ezért nem támogathatók.

4.22.

Az EGSZB úgy véli, hogy a különböző országok csatlakozása csak akkor lehetséges, ha a KAP költségvetését megnövelik, és kezelik az agrár-élelmiszeripari ágazat előtt álló kihívásokat, többek között egyes újonnan érkezők alacsonyabb termelési költségeit (32).

4.23.

Az EGSZB támogatja egy agrár-élelmiszeripari Igazságos Átmenet Alap (33) KAP-on kívüli létrehozását, hogy az kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások formájában beruházási támogatást nyújtson a mezőgazdasági termelőknek és az agrár-élelmiszeripari ágazatnak az átmenet során. A fiatal mezőgazdasági termelők azok, akik a legkevésbé engedhetik meg maguknak a fenntartható mezőgazdaság megvalósítását, ezért nekik kell a legnagyobb támogatásban részesülniük.

5.   Az uniós jogszabályi keret végrehajtásának javítását szolgáló eszközök (irányítás, kommunikáció és finanszírozás)

5.1.

Az európai mezőgazdasági termelők alapvető közjavakat biztosítanak minden európai polgár számára azáltal, hogy garantálják az élelmezésbiztonságot: a garantált hosszú távú élelmiszer-önrendelkezésnek és élelmezésbiztonságnak ezért mindenképpen az Európai Unió stratégiai autonómiájának részét kell képeznie. A mezőgazdasági termelők érdekeit vissza kell helyezni a szakpolitikai döntéshozatal középpontjába.

5.2.

Különös figyelmet kell fordítani a KAP-támogatások új teljesítési modelljére vonatkozó szabályok további egyszerűsítésére és arra, hogy ezek a szabályok a mezőgazdasági termelők számára kedvezőbbek legyenek. E tekintetben alapvető fontosságúak a különböző mezőgazdasági ágazatokról folytatott különböző szakpolitikai viták, amelyek az egyes mezőgazdasági ágazatok sajátos szükségleteire összpontosítanak: a zöld átállás nem fog működni mezőgazdasági termelők bevonása és aktív részvétele nélkül.

5.3.

A mezőgazdasági termelőknek ösztönzőkre van szükségük ahhoz, hogy részt vegyenek a zöld átállásban, valamint hogy fenntarthatóbb termelési gyakorlatokat alkalmazzanak és azokhoz alkalmazkodjanak. A fenntarthatósági előírások bevezetésének fokoznia kell az európai mezőgazdasági termelők versenyképességét a piacon. Egyensúlyt kell teremteni a mezőgazdasági termelők jövedelmének stabilizálása, az éghajlatváltozás mérséklése és a versenyképesség között annak érdekében, hogy a végrehajtás valamennyi érdekelt fél számára zökkenőmentesebb legyen. Ezt a megközelítést a teljes élelmiszerláncban elő kell mozdítani, mivel a zöld megállapodást csak a termelési oldalon hajtották végre. A zöld megállapodást az élelmiszerláncon belül egyenletesebben kell végrehajtani, és helyre kell állítani a versenyképesség és a fenntarthatóság közötti megbillent egyensúlyt. A kihívások kezeléséhez továbbra is szükség van a fenntartható élelmiszerrendszerek egyértelmű és átlátható jogi keretére.

5.4.

Alapvető fontosságú az élelmiszerrendszerek közötti együttműködés, szakmai párbeszéd és jobb kommunikáció. Mivel az irányítás terén sürgős változtatásokra van szükség, az EGSZB szorgalmazza egy Európai Élelmiszerpolitikai Tanács (34) létrehozását annak érdekében, hogy az élelmiszer-politikai döntéshozatalban megvalósuljon egy integráltabb és részvételen alapuló megközelítés. Az EGSZB üdvözli az Európai Agrár-élelmiszeripari Testület (EBAF) – amely nagyon hasonló az EGSZB által javasolt tanácshoz – stratégiai párbeszédének bejelentését. Az Európai Bizottság figyelmét fel kell hívni arra, hogy az EGSZB a szervezett civil társadalom képviselőjeként kész helyszínt biztosítani az EBAF összehívásához.

A nyílt szociális párbeszéd megerősítése az agrár-élelmiszeripari ágazatban

5.5.

A szociális feltételességre (35), valamint az ILO-nak az agrár-élelmiszeripari ágazatban a tisztességes munka előmozdításáról szóló szakpolitikai iránymutatásaira (36) tekintettel kulcsfontosságú kiindulópont a munkavállalók, a munkáltatók és a kormányzati képviselők bevonásával folytatott átlátható háromoldalú párbeszéd előmozdítása.

5.6.

Alapvető fontosságú azoknak a jogi vagy adminisztratív akadályoknak a felszámolása, amelyek megakadályozhatják az agrár-élelmiszeripari munkavállalókat és munkáltatókat abban, hogy saját választásuk szerinti szervezeteket hozzanak létre vagy azokhoz csatlakozzanak, és ugyanilyen fontos a szociális párbeszéd folyamataiban minden szinten való részvételüket akadályozó kihívások kezelése. Ezekre azért van szükség, hogy kollektív véleményüknek hangot adhassanak ezekben a folyamatokban, mivel nem lehet döntést hozni a mezőgazdasági termelőkről azok bevonása nélkül.

5.7.

A szociális partnerek szociális párbeszéd révén betöltött szerepét hatékonyabban integrálni kell a KAP-ba, lehetőség szerint úgy, hogy forrásokat különítenek el az e kérdésekkel kapcsolatos munkájuk támogatására. Azt is biztosítani kell, hogy a munkavállalókat megfelelően tájékoztassák jogaikról. A szociális feltételrendszer sikeres végrehajtásához mind az uniós, mind a nemzeti szociális partnereknek teljes mértékben igazodniuk kell a kitűzött célokhoz, és el kell köteleződniük azok mellett.

---

(1)  Adatgyűjtés a tagállamok mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazataiban dolgozó idénymunkások szociális védelmének helyzetéről a Covid19 után, EGSZB.

(2)   Ailleurs dans le monde, ça se passe comment?(Mi a helyzet a világ más részein?) – Pleinchamp.

(3)   La couverture des risques en agriculture et les assurances agricoles.

(4)  Jelenleg a hároméves átlag kiszámítása az előző öt éven alapul, a legmagasabb és a legalacsonyabb értékek kizárásával.

(5)  1994. évi Marrákesi Egyezmény, második melléklet, 7. bekezdés, a) pont, WTO.

(6)   Les aides contracycliques américaines, plus efficaces que les prix planchers? / Agriculture Stratégies.

(7)   1-Explosion-du-budget-du-farm-bill.pdf.

(8)   ISR.

(9)   L’Italie a mis en place un ISR pour sécuriser le revenu des betteraviers.

(10)   New European agriculture crisis fund.

(11)   Stratégiai párbeszéd az uniós mezőgazdaság jövőjéről.

(12)   HL C, C/2025/117, 2025.1.10., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/117/oj.

(13)   Stratégiai párbeszéd az uniós mezőgazdaság jövőjéről (Európai Bizottság).

(14)   HL C 440., 2018.12.6., 165. o. és HL C 517., 2021.12.22., 38. o.

(15)   Stratégiai párbeszéd az uniós mezőgazdaság jövőjéről.

(16)   HL C, C/2025/117, 2025.1.10., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/117/oj.

(17)   HL C, C/2025/117, 2025.1.10., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/117/oj.

(18)  Egalim 3: Balancing the trade relationship between agri-food and large retailers.

(19)   HL C, C/2025/117, 2025.1.10., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/117/oj.

(20)   Stratégiai párbeszéd az uniós mezőgazdaság jövőjéről.

(21)   A Copa-Cogeca szakpolitikai területei.

(22)   Equity served: How local governments can ensure a just transition for sustainable food systems.

(23)   HL C, C/2024/2099, 2024.3.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/2099/oj.

(24)  A biokörzetek vagy ökorégiók, amelyek az összes érdekelt féllel együtt a teljes bio-ökoszisztémát magukban foglalják, nagyobb társadalmi és gazdasági megtérülést teremthetnek a beruházások terén a közösség és különösen a mezőgazdasági termelők számára. Az ilyen kezdeményezésekre jó példák a Cilento biokörzet és a bergamói ICLEI-esettanulmányok (iskolákat ellátó biokörzetek).

(25)  Olaszországban számos kezdeményezés indult. Ilyen például egy alternatív búzabeszerzési modell: „Grani Antichi di Montespertoli” (Toscana); valamint a Calzolari pékség (Emilia-Romagna) – mindkettő a Slow Food közösség tagja, és lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők méltányos díjazását.

(26)   A KAP-ról dióhéjban.

(27)   HL C, C/2024/2099, 2024.3.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/2099/oj.

(28)   HL C, C/2024/2099, 2024.3.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/2099/oj.

(29)   A KAP finanszírozása: tények és számadatok.

(30)  A FarmEurope adatai.

(31)   HL C 517., 2021.12.22., 38. o.

(32)   HL C, C/2024/6021, 2024.10.23., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/6021/oj.

(33)   HL C, C/2024/6878, 2024.11.28., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/6878/oj.

(34)   HL C 293., 2023.8.18., 1. o.

(35)  A szociális feltételesség alapkoncepciója az, hogy az alapvető munkaügyi normákat be nem tartó mezőgazdasági termelők azt kockáztatják, hogy csökkentik a KAP-támogatásaikat. A tagállamoknak 2025. január 1-jéig kell végrehajtaniuk az új feltételességi szabályokat.

(36)   Draft policy guidelines for the promotion of decent work in the agri-food sector (ilo.org).