2025. január 24-én benyújtott kereset – Tartu Agro kontra Bizottság

(T-59/25. sz. ügy)

(C/2025/1774)

Az eljárás nyelve: észt

Felek

Felperes: Tartu Agro AS (Tartu, Észtország) (képviselők: T. Järviste és M. A. Rohtla vandeadvokaadid, valamint L. Hääl és B. Koppel advokaadid)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak a keresetet;

—	teljes egészében semmisítse meg az Európai Bizottságnak az állítólagosan jogellenes támogatás Tartu Agro részére való nyújtására vonatkozó SA.39182 (2017/C) (korábbi 2017/NN) (korábbi 2014/CP) számú állami támogatásról szóló 2024. november 25-i határozatát (a továbbiakban: határozat);

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes kilenc jogalapra hivatkozik.

1.	A kereset elfogadható.

—	A kereset elfogadható, mivel a megtámadott határozat szerint a felperes a támogatás állítólagos kedvezményezettje. Következésképpen e határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

2.	A Bizottság nem követte sem a bizonyítási teherre vonatkozó saját szabályait, sem a Törvényszék iránymutatásait.

—	A Törvényszék a 2022. július 13-i Tartu Agro kontra Bizottság ítéletben (T-150/20, EU:T:2022:443) olyan iránymutatásokat adott a Bizottságnak, amelyek alapján utóbbinak meg kellett volna állapítania a támogatás hiányát, de a Bizottság ezeket nem követte a határozat elfogadásakor.

3.	A Bizottság alapvetően megsértette az eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat, és tévesen értelmezte a tényállást annak értékelése során, hogy a haszonbérleti szerződésben előírt haszonbérleti díj megfelel-e a piaci értéknek.

—	A Bizottság a támogatás fennállását irreleváns és elégtelen adatok alapján állapította meg.

—

A Bizottság hibát vétett azon kérdés tartalmi értékelése során, hogy a haszonbérleti díj összege megfelel-e a piaci értéknek. A Bizottságnak ugyanis meg kellett volna állapítania, hogy a talajjavításra, a földfenntartás költségeire és a földterületek minőségének javítására irányuló beruházások teljes egészében a haszonbérlet részét képezték. A Bizottság nem megfelelő összehasonlítási alapot használt.

—	A haszonbérleti díj meghatározása során a Bizottság nem vette figyelembe az időbeli hátteret és a gazdasági megfontolásokat.

4.	A Bizottság alapvetően megsértette az anyagi jogi és eljárási szabályokat, amikor a közbeszerzési eljárás során azt vizsgálta, hogy az ügylet megfelel-e a piacnak.

—	A Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a közbeszerzési eljárás nem felelt meg a piaci feltételeket biztosító követelményeknek.

—	A Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a haszonbérleti szerződés megkötésének időpontjában fennálló időbeli hátteret, az akkori gazdasági megfontolásokat és az ezen időpontban hatályos értelmezési szabályokat.

5.	A Bizottság az előny összegének meghatározása során alapvetően megsértette a jogszabályokat és tévesen értékelte a tényeket.

—	A Bizottság a 2004. évre vonatkozóan tévesen állapította meg az Uus Maa jelentése alapján, hogy az e jelentésben megjelölt ártartomány az árak ezen időszak alatti alakulását tükrözi.

—	A Bizottság a 2005 és 2019 közötti éveket illetően tévesen állapította meg, hogy az éves piaci ár összehasonlítási alapjának meghatározása érdekében a tartományi hatóság adatait kell alapul venni.

—	A Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a bérelt földterületből 3 061,9 hektár nagy része nem állt rendelkezésre bizonyos célokra.

6.	A Bizottság alapvetően megsértette a jogszabályokat, és tévesen értékelte a tényeket, amikor a tényállást új támogatásnak minősítette.

—

Minden állítólagos támogatás nyújtására Észtország Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően került sor, és az az Unióhoz való csatlakozás időpontjában, a vállalkozás 2001-ben történt privatizációját követően, valamint a felperes és az abban fennálló részesedések tulajdonosainak 2002-ben történt egyesülését követően teljesen megszűnt.

7.	A Bizottság alapvetően megsértette a jogszabályokat, és tévesen értelmezte a tényeket, amikor a támogatásokat csak részben tekintette elévültnek.

—

A Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a haszonbérleti szerződésből állítólagosan eredő állami támogatás legkésőbb 2002-ben, a felperes és az abban fennálló részesedések tulajdonosainak 2002-ben történt egyesülésének az időpontjában teljesen megszűnt, és ezért teljes mértékben elévült.

8.	A Bizottság megsértette a jogszabályokat, amikor a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét megsértve a támogatás visszatéríttetésére kötelezte az Észt Köztársaságot.

—	Olyan különleges körülmények állnak fenn, amelyekből kitűnik, hogy a visszatéríttetés rendkívül méltánytalan lenne a felperessel szemben – a felperes nem volt köteles elismerni az állami támogatás fennállását.

—	Az SA.39182 (2017/C) (korábbi 2017/NN) (korábbi 2014/CP) állami támogatásról szóló, 2020. január 24-i C(2020) 252 final bizottsági határozatot követően a felperes jogosan bízott abban, illetve bizonyos volt afelől, hogy a visszatéríttetendő állami támogatás összege nem fog növekedni.

9.	A Bizottság alapvetően megsértette a jogszabályokat, és tévesen értelmezte a tényeket, amikor a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette.

—	A felek tartalmi szempontból megindokolták azt, hogy a haszonbérleti szerződés hogyan járult hozzá a gazdasági fejlődés előmozdításához, a Bizottság azonban ezzel nem foglalkozott érdemben.