European flag

Az Európai Unió
Hivatalos Lapja

HU

C sorozat


C/2025/1750

2025.3.31.

A Törvényszék (kibővített ötödik tanács) T-526/19. RENV. sz., Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ügyben 2024. november 27-én hozott ítélete ellen a Nord Stream 2 AG által 2025. február 5-én benyújtott fellebbezés

(C-118/25. P. sz. ügy)

(C/2025/1750)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Nord Stream 2 AG (képviselő: T. Winter Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, Észt Köztársaság, Lett Köztársaság, Litván Köztársaság, Lengyel Köztársaság, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, különösen a rendelkező rész 1. és 3. pontját;

amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása megengedi, az ügyben hozzon érdemi határozatot, és

teljes egészében semmisítse meg a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2009/73/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/692 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1) (a továbbiakban: megtámadott irányelv), vagy másodlagosan:

semmisítse meg a megtámadott irányelv 49a. cikkét, vagy harmadlagosan

semmisítse meg a megtámadott irányelv 49a. cikkének (1) bekezdésében szereplő „ 2019. május 23-át megelőzően kiépített” fordulatot;

vagy negyedlegesen, amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a per állása nem engedi meg a határozathozatalt, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé érdemi határozathozatal céljából; és

a Tanácsot és a Parlamentet kötelezze a fellebbező költségeinek viselésére, ideértve a Törvényszék előtt felmerült költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező hét jogalapra hivatkozik.

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem követte a Bíróság ítéletét, amint azt a Bíróság alapokmányának 61. cikke előírja. A Törvényszék több alkalommal figyelmen kívül hagyta a 2022. július 12-i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítéletben (C-348/20 P, EU:C:2022:548) szereplő kötelező erejű megállapításokat, mivel nem vette figyelembe, hogy a megtámadott irányelv eleve megfosztja a fellebbezőt a mentesség vagy eltérés kérelmezésének lehetőségétől, és mivel kétségbe vonta a fellebbezővel szembeni, a Bíróság által megállapított egyenlőtlen bánásmódot. A Törvényszék továbbá téves következtetéseket vont le a Bíróságnak a megtámadott irányelv 36. és 49a. cikkének szétválaszthatóságára vonatkozó megállapításából a Törvényszéknek a megtámadott irányelv teljes egészében történő megsemmisítésére vonatkozó hatáskörére vonatkozóan.

Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel elferdítette a tényeket és a bizonyítékokat a jogszabályváltozás előreláthatóságára vonatkozó dokumentumok, a fellebbező végleges beruházási döntése, beruházásai és beruházásainak visszafordíthatatlansága, valamint a megtámadott irányelv tényleges célja és hatása tekintetében.

Harmadszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem rendelt el sem pervezető intézkedéseket, sem bizonyításfelvételt a fellebbező visszafordíthatatlan beruházásaival, a megtámadott irányelv tényleges céljaival és a nyilvánosan kitűzött célok elérésének képességével kapcsolatban.

Negyedszer, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a jogbiztonság elvét nem sértették meg. A Törvényszék azon megállapítása, miszerint a fellebbező a vitatott irányelvjavaslat alapján kiigazíthatta volna a projektjét, a hivatkozott tények alapján minden alapot nélkülöz. A Törvényszék elferdítette a tényeket és bizonyítékokat a megtámadott irányelvjavaslat előzetes bejelentését megelőző nyilvános vitára vonatkozóan. A Törvényszék továbbá elferdítette a tényeket és a bizonyítékokat, és elmulasztotta a fellebbező végleges beruházási döntésére, a megvalósított beruházásaira és beruházásainak visszafordíthatatlanságára vonatkozó megfelelő bizonyításfelvételt.

Ötödször, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét. A Bíróság megállapította, hogy az eltérő bánásmód abban áll, hogy a fellebbező számára kizárták az eltérésben való részesülés lehetőségét. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta a fellebbező mentességre és eltérésre való jogosultságának kizárására vonatkozó lehetséges objektív indokokat, és értékelését a megtámadott irányelv 49a. cikkére korlátozta.

Hatodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az arányosság elvét nem sértették meg. A Törvényszék elferdítette a megtámadott irányelv közérdekű voltára vonatkozó tényeket és bizonyítékokat, és értékelését az uniós intézmények hivatalos dokumentumaira korlátozta. A Törvényszék tévesen vette figyelembe a fellebbező gázvezetékének hatását e gázvezeték szabályozásának hatása helyett. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a fellebbező azon kifogását, hogy a megtámadott irányelv közérdekű jellegének hiánya nem ellensúlyozza annak a fellebbezőre gyakorolt jelentős hatását. Először is a Törvényszék súlyos eljárási hibát követett el, amikor nem fogadta el a megtámadott irányelv fellebbezőre gyakorolt gazdasági következményeire vonatkozó bizonyítékokat. Másodszor, a Törvényszék értékelése hibákat tartalmaz. A fellebbező számára különösen nem lehetséges, hogy egyszerűen megszüntesse beruházásait és megkötött szerződéseit.

Hetedszer, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy nem történt hatáskörrel való visszaélés. A fellebbező bizonyította, hogy az uniós intézmények a megtámadott irányelvet kizárólag a fellebbező gázvezetékének szabályozására irányuló szándékkal dolgozták ki és fogadták el.


(1)   HL 2019. L 117., 1. o.


ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/1750/oj

ISSN 1977-0979 (electronic edition)