1)

Az (EU) 2015/1794 irányelvvel (1) módosított, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (2) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja alkalmazása szempontjából relevanciával bírnak-e a „közvetett elbocsátások”, azaz a munkaviszony – nem a munkavállaló személyében rejlő okból történő – olyan megszüntetései és/vagy előre látható megszüntetései, amelyek a munkavállaló – a munkaviszony valamely alapvető eleme nem átmeneti jellegű és kedvezőtlen, lényeges egyoldalú módosításának végrehajtására és/vagy előírására irányuló munkáltatói szándékkal összefüggő – olyan szándékos eljárásából és/vagy magatartásából erednek, amely a munkaviszony megszűnését eredményezheti?

2)

A „közvetett elbocsátás” 98/59/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalmába tartoznak-e a munkavállalók olyan előre látható magatartásai és/vagy jogügyletei, amelyek a jogviszony megszűnését eredményezhetik, és amelyek okát az képezi, hogy a munkáltató megváltoztatta a munkavégzési helyüket az arra vonatkozó határozatával, hogy megszünteti az eredeti termelőegységben történő munkavégzést és ezzel összefüggésben úgy rendelkezik, hogy az összes munkavállalót – az átültető nemzeti szabályozás értelmében releváns létszámban – több száz kilométer távolságban lévő termelőegységekhez helyezi át, ami szükségszerűvé teszi a munkavállalóknak attól a helytől történő eltávolodását, amelyhez szociális és érzelmi szempontból kötődnek?

3)

A munkafeltételeknek a munkáltató határozatára visszavezethető, nem a munkavállaló személyében rejlő okból történő, lényeges, kedvezőtlen és nem átmeneti jellegű módosításából következő „közvetett elbocsátások” olyan önálló jogügyleteknek és/vagy magatartásoknak minősülnek-e, amelyek önállóan és önmagukban is lehetővé teszik a 98/59/EK irányelv alkalmazásában releváns elbocsátási küszöbérték elérését, így különböznek a csoportos létszámcsökkentésről szóló irányelv 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti „egyenértékű intézkedésektől” és/vagy „azonosan kezelt” intézkedésektől, tehát – még a munkaszerződés megszüntetését közvetlenül kiváltó jogügyletek hiányában is – elegendők az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti minimális létszám eléréséhez?

4)

Lehetővé teszi-e az (EU) 2015/1794 irányelvvel módosított 98/59/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „elbocsátások” létszámának meghatározása az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt küszöbérték hatálya alá tartozó elbocsátások létszámának ötre korlátozása révén kedvezőbb szabályozást elfogadó tagállamok számára, hogy a közvetett elbocsátásokat teljesen kizárják a számításból? Ellentétes-e az uniós joggal, különösen az (EU) 2015/1794 irányelvvel módosított 98/59/EK irányelvvel az olyan tagállami szabályozás, amely a tájékoztatási és konzultációs eljárást már pusztán öt olyan elbocsátás esetére is előírja, amelyek a munkáltatónak a munkaviszony megszűnését eredményező egyoldalú jogügyletei, és kizárja annak hatálya alól azokat a – nem a munkavállalók személyében rejlő okokból történő – megszüntetéseket és/vagy előre látható megszüntetéseket, amelyek a munkavállalók olyan szándékos eljárásából és/vagy magatartásából erednek, amelynek okát a jogviszony releváns elemének a munkáltató által elhatározott, nem átmeneti jellegű és kedvezőtlen módosítása képezi?