A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a környezetvédelmi uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus, az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus és az uniós taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról

(C/2025/1373)

A fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó, 2018 márciusában elfogadott cselekvési tervben (1) a Bizottság vállalta, hogy a pénzügyi rendszer valamennyi szereplője számára közös nyelv kialakítása érdekében létrehozza a gazdasági tevékenységek világos uniós osztályozási rendszerét (más néven uniós taxonómiáját). A fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló rendelet (a továbbiakban: taxonómiai rendelet) (2) i. létrehozta a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek egységes uniós osztályozási rendszerét, és ii. e tevékenységek tekintetében átláthatósági követelményeket határozott meg egyes nem pénzügyi és pénzügyi vállalkozások számára.

2021 júniusában a Bizottság elfogadta az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust (3), amely meghatározza azon technikai vizsgálati kritériumok jegyzékét, amelyek alapján egyes gazdasági tevékenységekről eldönthető, hogy lényegesen hozzájárulnak-e az éghajlatváltozás mérséklésével és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos célkitűzések eléréséhez, miközben nem sértik jelentősen az egyéb környezeti célkitűzéseket. Az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Hivatalos Lapban hirdették ki, és 2022. január 1-je óta hatályos. Első alkalommal 2022. március 9-én módosította azt a taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló kiegészítő jogi aktus (4).

2023 júniusában a Bizottság elfogadta az uniós környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust (5), amely meghatározza az olyan gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat, amelyek lényegesen hozzájárulhatnak a taxonómiai rendelet szerinti másik négy környezeti célkitűzés (a vízi és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme; a körforgásos gazdaságra való átállás; a szennyezés megelőzése és csökkentése; valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása) eléréséhez, miközben nem okoznak jelentős kárt semmilyen más környezeti célkitűzés tekintetében. Emellett az uniós taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus (6) módosításai figyelembe vették a vállalkozások közzétételeiben a négy nem éghajlatváltozással kapcsolatos környezeti célkitűzést. A Bizottság emellett úgy módosította az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust (7), hogy az éghajlatváltozás mérséklésével és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos célkitűzéseket több gazdasági tevékenységgel egészítette ki.

Az Európai Parlament és a Tanács általi ellenőrzést követően 2023. november 21-én közzétették a Hivatalos Lapban a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust, valamint a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus és az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításait. Ezek a jogi aktusok 2024. január 1-jén léptek hatályba.

Ez a közlemény technikai pontosításokat tartalmaz válaszul az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban (beleértve az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításait) és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott technikai vizsgálati kritériumokkal kapcsolatban gyakran ismételt kérdésekre (GYIK), valamint a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításaiban meghatározott, nem éghajlat-politikai környezeti célkitűzésekre vonatkozó közzétételi kötelezettségekkel kapcsolatban (8).

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt kritériumokkal és tevékenységekkel kapcsolatos technikai kérdésekre, valamint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt tevékenységekkel kapcsolatban beérkezett további kérdésekre összpontosítva ez a közlemény kiegészíti az uniós taxonómiáról és annak felhatalmazáson alapuló jogi aktusairól eddig közzétett korábbi bizottsági közleményeket, nevezetesen a következőket:

—	a Bizottság közleménye – Az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezése 2022/C 385/01 (9),

—

a Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, a közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható és taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (második bizottsági közlemény) (10),

—

a Bizottság közleménye az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapításáról szóló, az uniós taxonómiai rendeletet az éghajlat-politika területén kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktus egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (11),

—	a Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról, valamint a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelettel való kapcsolatról 2023/C 211/01 (12),

—

E közlemény célja, hogy megkönnyítse e jogi aktusok hatékony alkalmazását. Nem célja ugyanakkor, hogy foglalkozzon a kritériumok megválasztása mögötti indokok és adatok vonatkozásában megfogalmazódó számos kérdéssel és javaslattal. E kérdésekkel kapcsolatban a Bizottság rámutat arra, hogy az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust kísérő hatásvizsgálat (14), valamint a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust és az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításait kísérő szolgálati munkadokumentum (15) további magyarázatokat tartalmaz e jogi aktusok alakulására, különösen a taxonómiai rendeletnek a technikai vizsgálati kritériumok meghatározására vonatkozó követelményeivel kapcsolatos érvelésre és a közöttük lévő egyensúlyra vonatkozóan.

A Bizottság adott esetben frissítheti ezeket a gyakran ismételt kérdéseket.

E közlemény célja, hogy segítse az érdekelt feleket a szabályozási követelmények költséghatékony teljesítésében, és biztosítsa, hogy a bejelentett információk összehasonlíthatóak és a fenntartható finanszírozás növelése terén hasznosak legyenek.

Prioritást jelent, hogy a taxonómiai keret mind a pénzügyi, mind a nem pénzügyi vállalkozások számára egyaránt könnyebben használhatóvá váljon. A 2023. júniusi fenntartható finanszírozási csomag részét képező, „A gyakorlatban jól működő fenntartható finanszírozási keret” című közleményben (16) foglaltaknak és az eurócsoport 2024. márciusi nyilatkozatának (17) megfelelően a Bizottság célja, hogy megkönnyítse a jelentéstételt és csökkentse a vállalkozások költségeit azáltal, hogy:

—

fokozza az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy támogassák a taxonómia felhasználóit a taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott technikai vizsgálati kritériumok értelmezésében és az azoknak való megfelelésben, valamint hogy feltérképezzék a jelentéstétel digitális megoldásait,

—	lehetséges kiigazításokat dolgozzon ki bizonyos technikai vizsgálati kritériumok használhatóságának javítása érdekében (beleértve a DNSH-kritériumokat is),

—	testre szabott támogatást nyújtson az illetékes nemzeti hatóságoknak a Technikai Támogatási Eszközön (18) keresztül, többek között a taxonómiai technikai vizsgálati kritériumok végrehajtásához és a szabályozási terhek csökkentéséhez.

A gyakran ismételt kérdésekre adott, e közleményben található válaszok az alkalmazandó jogszabályokban szereplő rendelkezéseket teszik egyértelművé. Semmilyen módon nem terjesztik ki az említett jogszabályokból fakadó jogokat és kötelezettségeket, és nem vezetnek be további követelményeket az érintett vállalkozások vagy az illetékes hatóságok számára. A gyakran ismételt kérdések csupán arra szolgálnak, hogy segítsék a pénzügyi és a nem pénzügyi vállalkozásokat a releváns jogi rendelkezések végrehajtásában. Csak az Európai Unió Bírósága rendelkezik illetékességgel az uniós jog hitelt érdemlő értelmezésére. Az e közleményben kifejtett nézetek nem előlegezik meg a Bizottságnak az Európai Unió Bírósága és a nemzeti bíróságok előtt esetleg képviselendő álláspontját.

Tartalomjegyzék

Fontos fogalmak és alkalmazandó jogszabályok

I. SZAKASZ –

Általános kérdések

II. szakasz –

Az éghajlatváltozás mérséklésének célkitűzésével kapcsolatos kérdések (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete)

Feldolgozóipar

Energia

Szállítás

Építési tevékenységek és ingatlanügyletek

Információ és kommunikáció

III. szakasz –

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzésével kapcsolatos kérdések (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. melléklete)

Energia

Vízellátás szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

Szállítás

Katasztrófakockázat-kezelés

IV. szakasz –

A vízi és tengeri erőforrások célkitűzésével kapcsolatos kérdések (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete)

Általános

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

V.SZAKASZ –

A körforgásos gazdaságra való átállás célkitűzésével kapcsolatos kérdések (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. melléklete)

Feldolgozóipar

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

Építési tevékenységek és ingatlanügyletek

Információ és kommunikáció

Szolgáltatások

VI. SZAKASZ –

A szennyezés megelőzésének és csökkentésének célkitűzésével kapcsolatos kérdések (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus III. melléklete)

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

VII. SZAKASZ –

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák célkitűzésével kapcsolatos kérdések (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus IV. melléklete)

Környezetvédelmi és helyreállítási tevékenységek

Szálláshely-szolgáltatási tevékenységek

VIII. SZAKASZ –

Az általános DNSH-kritériumokkal kapcsolatos kérdések

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános DNSH-kritériumai

A környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó általános DNSH-kritériumok

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó általános DNSH-kritériumok

IX. SZAKASZ –

A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kapcsolatos kérdések

FONTOS FOGALMAK ÉS ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOK

Fogalom / jogszabály	Magyarázat / hivatkozási adatok
Számviteli irányelv	2013/34/EU irányelv (19)
LFB	Légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítvány
BAT	Elérhető legjobb technikák
BREF	Az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentum
B2B	Vállalkozások közötti ügylet
CAPEX	Tőkekiadás
CAPEX KPI	A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 1.1.2. szakaszában említett, tőkekiadásokhoz kapcsolódó fő teljesítménymutató
A Bizottság C(2024) 1995 közleménye	A Bizottság közleménye – A nem helyettesíthető felhasználás fogalmának a vegyi anyagokkal foglalkozó uniós jogszabályokban való alkalmazására irányadó kritériumok és elvek (20)
(EU) 2023/1464 rendelet	A Bizottság (EU) 2023/1464 rendelete a formaldehid és a formaldehidfelszabadító anyagok tekintetében (21)
EUB	Az Európai Unió Bírósága
CLP-rendelet	Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló rendelet (22)
Osztályozási és címkézési jegyzék	Az Európai Vegyianyag-ügynökség osztályozási és címkézési jegyzéke (23)
CofA	Légialkalmassági bizonyítvány
CORSIA	A nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszere
CPR	Az építési termékekről szóló rendelet (24)
CRVA	Éghajlati szempontú sérülékenységi és kockázatértékelés
CSDDD	A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv (25)
CSRD	A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv (26)
2004/35/EK irányelv	A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv (27)
2009/125/EK irányelv	Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/125/EK irányelv (28)
Az (EU) 2016/797 irányelv	A vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló (EU) 2016/797 irányelv (29)
A közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus	A Bizottság (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelete (30)
DNSH	Jelentős károkozás elkerülése
DWT	Hordképesség
EAF	Ívkemencék
ECHA	Európai Vegyianyag-ügynökség
EEDI	Energiahatékonysági tervezési mutató
EEXI	Meglévő hajókra vonatkozó energiahatékonysági mutató
KHV	Környezeti hatásvizsgálat
KHV-irányelv	2011/92/EU irányelv (31)
Támogató tevékenységek	A taxonómiai rendelet 16. cikkében említett gazdasági tevékenységek
Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2018. évi irányelv (EPBD)	(EU) 2018/844 irányelv (32)
Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2024. évi irányelv (EPBD)	(EU) 2024/1275 irányelv (33)
EPC	Energetikai tanúsítvány
EPREL	Energiacímke-köteles termékek európai nyilvántartása.
ERS	Elektromos közúti rendszerek
ESDAC	Európai talajügyi adatközpont
ESRS	Az (EU) 2023/2772 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (34) meghatározott európai fenntarthatósági beszámolási standardok
EU ETS	Uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer
Uniós taxonómia	A taxonómiai rendelettel és annak felhatalmazáson alapuló jogi aktusaival (35) létrehozott, a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységek egységes uniós osztályozási rendszere
A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó általános DNSH-kritériumok	Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletének D. függelékében és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I., II. és III. mellékletének D. függelékében foglalt általános DNSH-kritériumok
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános DNSH-kritériumai	Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének A. függelékében és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I., II., III. és IV. mellékletének A. függelékében foglalt általános DNSH-kritériumok
ÜHG-kibocsátás	Üvegházhatásúgáz-kibocsátások
GRR	Összesített helyettesítési arány
Élőhelyvédelmi irányelv	92/43/EGK tanácsi irányelv (36)
HVAC	Fűtés, szellőztetés és légkondicionálás
NAÜ	Nemzetközi Atomenergia-ügynökség
ICAO	Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet
IED	Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (37)
Az ipari kibocsátások portáljáról szóló rendelet	(EU) 2024/1244 rendelet (38)
Innovációs Alap	A Bizottság (EU) 2019/856 felhatalmazáson alapuló rendelete (39)
IUCN	Világszövetség a természet és a természeti erőforrások megőrzéséért
Fő teljesítmény-mutatók (KPI-k)	A vállalkozások által használt és a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus vonatkozó mellékletében említett fő teljesítménymutatók
LCA	Életciklus-értékelés
Modernizációs Alap	A Bizottság (EU) 2020/1001 végrehajtási rendelete (40)
NACE	Az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása (Nomenclature statistique des Activités économiques dans la Communauté Européenne)
NFRD	A nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv (41)
NZEB	Közel nulla energiaigényű épület
OEM	Eredetiberendezés-gyártó
OPEX	Működési költségek
OPEX KPI	A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 1.1.3. szakaszában említett, működési költségekhez kapcsolódó fő teljesítménymutató
PED	Primerenergia-igény
POP-rendelet	A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló rendelet (42)
RAC	Az Európai Vegyianyag-ügynökség kockázatértékelési bizottsága
REACH-rendelet	1907/2006/EK rendelet (43)
ReFuelEU Aviation rendelet	(EU) 2023/2405 rendelet (44)
Megújulóenergia-irányelv	(EU) 2023/2413 irányelv (45)
RO	Fordított ozmózis
RoHS-irányelv	2011/65/EU irányelv (46)
RRF	Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (47)
SAF	Fenntartható légijármű-üzemanyagok
SEAC	Az Európai Vegyianyag-ügynökség társadalmi-gazdasági értékeléssel foglalkozó bizottsága
SFDR	A fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelet (48)
Szociális Klímaalap	(EU) 2023/955 rendelet (49)
Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus	A Bizottság (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelete (50)
Az éghajlat-politikai taxonómiát kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktus	A Bizottság (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló rendelete (51)
A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus	A Bizottság (EU) 2023/2486 felhatalmazáson alapuló rendelete (52)
Taxonómiához igazodó gazdasági tevékenység	A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 1. cikkének 2. pontjában meghatározott gazdasági tevékenység
Taxonómiához igazítható gazdasági tevékenység	A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 1. cikkének 5. pontjában meghatározott gazdasági tevékenység
Taxonómiához nem igazítható gazdasági tevékenység	A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 1. cikkének 6. pontjában meghatározott gazdasági tevékenység
Taxonómiai rendelet	(EU) 2020/852 rendelet (53)
Technikai vizsgálati kritériumok (TSC)	Az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott technikai vizsgálati kritériumok
A Bizottság harmadik közleménye	A Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható és taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (54)
Árbevételi KPI	A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson jogi aktus I. mellékletének 1.1.1. szakaszában említett, árbevételhez kapcsolódó fő teljesítménymutató
A hulladékokról szóló keretirányelv	2008/98/EK irányelv (55)
Víz-keretirányelv	2000/60/EK irányelv (56)
WEEE irányelv	2012/19/EU irányelv (57)

I. SZAKASZ – ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK

1. Hogyan kell értelmezni a taxonómiai rendelet 18. cikkét (minimális biztosítékok) az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveinek 2023. júniusi aktualizálása fényében?

A taxonómiai rendelet 18. cikke (1) bekezdésének értelmében azoknak a vállalkozásoknak, amelyek gazdasági tevékenységei taxonómiához igazodónak tekintendők, eljárásokkal kell rendelkezniük annak biztosítása céljából, hogy megfeleljenek az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveiben és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben a felelős üzleti magatartásra vonatkozóan meghatározott standardoknak.

Eltérő rendelkezés hiányában a taxonómiai rendelet 18. cikkében szereplő, az OECD-irányelvekre és az ENSZ-irányelvekre való általános hivatkozások dinamikusak, ami azt jelenti, hogy e jogi aktusok módosításakor a hivatkozást az említett jogi aktusok módosított változatára való hivatkozásként kell értelmezni. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv alkalmazásának kezdőnapját követően az irányelv hatálya alá tartozó vállalatok, valamint az irányelv rendelkezéseit önkéntesen teljesítő bármely más vállalat esetében az irányelvnek való teljes megfelelés általában az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveiben vagy az ENSZ-irányelvekben foglalt releváns standardoknak való megfelelést jelenti.

Az uniós taxonómiai rendelet szerinti minimális biztosítékok alkalmazására vonatkozó további iránymutatásért lásd az uniós taxonómiai rendelet egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról, valamint a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelettel való kapcsolatról szóló bizottság közleményt (58).

2. Milyen kapcsolat áll fenn az uniós taxonómiában szereplő DNSH-kritériumok és a DNSH-elvnek a közpénzekkel, például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel (59) és az InvestEU (60) -val összefüggésben való alkalmazásának módja között?

A DNSH-elv más-más szerepet tölt be az uniós taxonómiával és más közfinanszírozási eszközökkel, például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel vagy az InvestEU-val összefüggésben.

Az uniós taxonómia a magánfinanszírozás átláthatóságának eszköze, amely a környezeti szempontból fenntartható beruházások előmozdítása érdekében hozza létre a környezeti szempontból fenntartható tevékenységek osztályozási rendszerét. A taxonómiai rendelet 3. cikke értelmében egy gazdasági tevékenység akkor minősül „környezeti szempontból fenntarthatónak”, ha:

—	„lényegesen hozzájárul” a hat környezeti célkitűzés valamelyikéhez,

—	„nem sérti jelentősen” (do no significant harm, DNSH, a jelentős károkozás elkerülését célzó elv) egyik környezeti célkitűzést sem,

—	végzése a taxonómiai rendelet 18. cikkében meghatározott minimális biztosítékoknak megfelelően történik, valamint

—	megfelel a technikai vizsgálati kritériumoknak.

A taxonómiai rendelet szerinti általános DNSH-követelményeket a rendelet 17. cikke határozza meg. Az egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozó konkrét DNSH-kritériumokat a taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusok határozzák meg.

Ugyanakkor a DNSH-elvet egyre több, az Európai Gazdasági Térséget célzó közforrásra kell alkalmazni, beleértve a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, a Modernizációs Alapot, az Innovációs Alapot és a Szociális Klímaalapot. Míg a taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott DNSH-kritériumok hasznos referenciaként szolgálnak a DNSH-elv alkalmazásához, a DNSH-elv különböző uniós közfinanszírozási eszközökben történő érvényesítésének módját az ezen eszközöket létrehozó külön jogszabályok szabályozzák, nem pedig az uniós taxonómiai rendelet. Emellett az uniós alapok olyan tevékenységek tágabb körét finanszírozzák, amelyek több, nem a környezeti fenntarthatóságra korlátozódó szakpolitikai célkitűzés elérését célozzák meg (pl. kohézió, digitalizáció, modernizáció és társadalmi igazságosság). Ebben az összefüggésben a DNSH-elv célja annak biztosítása, hogy ne ítéljenek oda uniós forrásokat olyan tevékenységekre, amelyek jelentős negatív környezeti hatással járnak, vagy amelyek akadályozzák az EU környezeti célkitűzéseinek elérését.

Ez a bizottsági közlemény nem vonatkozik a közpénzekre alkalmazandó DNSH-elvre. Az uniós alapok és az állami támogatási szabályok maguk határozzák meg, hogy a DNSH-elv milyen mértékben alkalmazandó.

3. Hogyan kell értelmezni az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust akkor, ha a technikai vizsgálati kritériumok az uniós környezetvédelmi jogban meghatározott konkrét követelményekre vonatkoznak, de nem vonatkoznak az e követelmények alóli, az uniós környezetvédelmi jogban egyébként megengedett mentességekre?

Az uniós környezetvédelmi jog konkrét követelményeire való hivatkozásokat eseti alapon kell értékelni, különösen az alábbiak figyelembevételével:

—	hogy a technikai vizsgálati kritériumok a mentességet tartalmazó különös rendelkezésre vonatkoznak-e, valamint

—	hogy a mentesség kifejezetten megengedett vagy kizárt-e.

Ha a technikai vizsgálati kritériumok megszövegezése olyan, hogy lehetővé teszi a mentességek alkalmazását, ezek a mentességek érvényesek. Ha a megszövegezés nem teszi lehetővé mentességek alkalmazását, ezek a mentességek nem érvényesek.

4. A szolgáltatási tevékenységek leírása (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 5. szakasza) kimondja, hogy „A gazdasági tevékenység olyan termékekhez kapcsolódik, amelyeket a következő NACE-kódok alá sorolt gazdasági tevékenységek során állítanak elő […]”. Hogyan kell értelmezni ezt a hivatkozást?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus (6) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy a NACE-kódokra való hivatkozásokat indikatívnak kell tekinteni, és nem szabad elsőbbséget élvezniük a tevékenység leírásában szereplő egyedi meghatározással szemben.

Emellett a 2022/C 385/01 bizottsági közlemény a 6. gyakran ismételt kérdésre adott válaszában egyértelművé tette, hogy a NACE-kódok segíthetnek a taxonómiához igazítható tevékenységek azonosításában, de csak az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban szereplő konkrét tevékenységleírás határozza meg a jogi aktusban foglalt tevékenységek pontos körét. A tevékenység leírásának végén említett NACE-kódok (a következő megfogalmazással: „Az e kategóriába tartozó gazdasági tevékenységekhez a […] lehet hozzárendelhető”) indikatív szerepet töltenek be.

A szolgáltatási ágazatban végzett tevékenységek esetében (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 5.1–5.6. szakasza) a tevékenység egyedi leírása tartalmazza a NACE-kódokra való hivatkozásokat. Ebben a konkrét esetben ezek a szolgáltatások meghatározott NACE-kódok alá sorolt gazdasági tevékenységek során előállított termékekhez kapcsolódnak. A NACE-kódokra való hivatkozások nem csupán indikatív jellegűek, hiszen azokat a konkrét termékkategóriákat határozzák meg, amelyekhez a szolgáltatási tevékenységek kapcsolódnak (61). Ebben a konkrét esetben a NACE-kódokra való hivatkozások határozzák meg a taxonómiához igazítható tevékenység körét.

5. Részletesebbek-e a taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott DNSH-kritériumok, mint a fenntarthatósági beszámolásra vonatkozó európai standardok (ESRS) követelményei? Felhasználhatók-e az ESRS-közzétételek (pl. az ESRS E3 vagy az ESRS E4 szerinti közzétételek) a DNSH-kritériumoknak való megfelelés igazolására?

A taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott DNSH-kritériumoknak való megfelelés az ESRS-ből eredő tematikus beszámolási követelményektől elkülönülő kérdés.

Az ESRS tematikus standardok szerinti beszámolási követelmények célja, hogy biztosítsák az átláthatóságot a vállalkozás fenntarthatósági kérdésekre gyakorolt hatásaival, valamint azzal kapcsolatban, hogy a fenntarthatósági kérdések hogyan befolyásolják a vállalkozás fejlődését, teljesítményét és helyzetét. Az ESRS beszámolási módszereket határoz meg, de nem határoz meg konkrét teljesítmény-küszöbértékeket.

Ezzel szemben az uniós taxonómia a környezeti szempontból fenntartható tevékenységek osztályozását hozza létre. A taxonómiai rendelet értelmében ezeknek a tevékenységeknek „lényegesen hozzá kell járulniuk” a hat környezeti célkitűzés valamelyikéhez, miközben „nem sértik jelentősen” a többi környezeti célkitűzést. Az egyes tevékenységekre vonatkozó DNSH-kritériumokat a taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusok határozzák meg, amelyek konkrét mennyiségi vagy minőségi küszöbértékeket határoznak meg, amelyeket a vállalkozásoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy bizonyítsák az adott tevékenység taxonómiához való igazodását. Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy tájékoztatást és átláthatóságot biztosítson a taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységek környezeti teljesítményéről.

Az ESRS-közzétételekre való puszta hivatkozás ezért nem elegendő a DNSH-kritériumoknak való megfelelés igazolásához. Az ESRS-beszámolókban használt adatok azonban sok esetben hasznosak lesznek a DNSH-kritériumoknak (és a lényeges hozzájárulás kritériumának) való megfelelés értékeléséhez.

6. Hogyan végezhetik el a gazdasági szereplők az életciklusra vetített ÜHG-kibocsátás összehasonlító értékelését az uniós taxonómiával összefüggésben?

Az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban szereplő, számos gyártási és energetikai tevékenységre vonatkozó lényeges hozzájárulási kritériumok (62) megkövetelik a gazdasági szereplőktől, hogy összehasonlító értékelést készítsenek az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátásról.

Meg kell határozni (és kellően meg kell indokolni) az elemzés és összehasonlítás elvégzéséhez szükséges rendszerhatárt és referencia-forgatókönyv(eke)t. A referencia-forgatókönyv(ek)nek olyan reprezentatív helyzet(ek)re, termék(ek)re, folyamat(ok)ra és/vagy helyszín(ek)re kell vonatkoznia/vonatkozniuk, ahol a vizsgált technológia (és a piacon elérhető legjobb teljesítményű alternatíva) várhatóan működni fog. A referencia-forgatókönyv(ek) alapulhat(nak) a lehetséges alternatív forgatókönyvek eredményeinek átlagolásán is. Bizonyos kulcsfontosságú feltételezések esetében az eredmények esetleges változékonyságát érzékenységi elemzéssel kell vizsgálni és értékelni.

7. Mi legyen a harmadik személy általi ellenőrzés gyakorisága? Évente el kell végezni a harmadik személy általi ellenőrzést (különösen abban az esetben, ha a technikai vizsgálati kritériumok megkövetelik az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátás harmadik személy általi ellenőrzését)?

Különbséget kell tenni a taxonómiai közzétételek harmadik személy általi biztosítása (a CSRD bizonyossági követelményeivel összefüggésben) és a bizonyos tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokban meghatározott egyedi követelményeknek való megfelelés ellenőrzése között. A taxonómiai közzétételek a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv szerinti fenntarthatósági beszámolásra vonatkozó bizonyosság szabályaival összhangban éves bizonyossági vizsgálat tárgyát képezik.

A taxonómiai felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt egyedi kritériumoknak való megfelelés harmadik személy általi ellenőrzése tekintetében a technikai vizsgálati kritériumok bizonyos tevékenységek esetében meghatározott ellenőrzési gyakoriságot írnak elő.

Például az erdészeti tevékenységek vagy (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 1.1–1.4. és 2.1. szakaszában meghatározott) „Vizes élőhelyek helyreállítása” tevékenység esetében a technikai vizsgálati kritériumok szerint a tevékenység megkezdését követő két éven belül, majd azt követően tízévente kell ellenőrzést végezni. Az „Adatfeldolgozási szolgáltatás” (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 8.1. szakasza) esetében legalább háromévente kell ellenőrzést végezni. A „Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek” (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus IV. mellékletének 2.1. szakasza) esetében ötévente kell ellenőrzést végezni. Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 4.29., 4.30. és 4.31. szakaszában említett, fosszilis gáznemű tüzelőanyagok használatával kapcsolatos energetikai tevékenységek esetében a „az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulás” szakasz 1. b) pontjában szereplő technikai vizsgálati kritériumokat évente ellenőrizni kell.

Azon tevékenységek esetében, amelyeknél a harmadik személy által végzett ellenőrzést a gyakoriság meghatározása nélkül írják elő, ezt az ellenőrzést rendszeresen, de nem feltétlenül évente kell elvégezni. Minden esetben új, harmadik személy általi ellenőrzést kell végezni, ha az ellenőrzés tárgyát képező információkban lényeges változások következtek be. Főként ami az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátás számszerűsítését illeti, a beszámolásra kötelezett vállalkozásnak aktualizálnia kell az életciklus-alapú értékelést, ha az ÜHG-kibocsátási jegyzékben lényeges változások következnek be (beleértve többek között a termék határának, anyag- és energiaáramlásának, az adatok minőségének, valamint a kiosztási vagy újrafeldolgozási módszereknek a változásait), és az ilyen aktualizált életciklus-alapú értékeléseket független harmadik személy általi ellenőrzésnek kell kísérnie.

8. Egy akkreditált belső laboratórium a harmadik személy általi ellenőrzés céljából független harmadik személynek minősül?

A belső laboratórium a harmadik személy általi ellenőrzés szempontjából nem tekinthető független harmadik személynek, mivel a vállalkozás saját szervezetének részét képezi, és ezért az előírt ellenőrzés szempontjából nem tekinthető se függetlennek, se harmadik személynek. A harmadik személy általi ellenőrzést végző szervezet nem lehet azonos azzal a szervezettel, amely a beszámolásra kötelezett szervezet számára az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátás számszerűsítésére irányuló szolgáltatást nyújtotta.

9. Beszámolási célokból a vállalatoknak minden évben el kell végezniük a technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés értékelését? Támaszkodhat-e például egy vállalat ugyanazon gazdasági tevékenység taxonómiához való igazodásának előző évi auditált értékelésére?

A gazdasági tevékenységek taxonómiához való igazodásának értékelését beszámolási célokból évente kell elvégezni.

Amint az a harmadik C/2024/7494 bizottsági közlemény 36. gyakran ismételt kérdésénél szerepel, a vállalkozások a gazdasági tevékenységeik taxonómiához való igazodásának értékelése során újból felhasználhatnak érvényes igazoló dokumentumokat (beleértve az előző beszámolási évekből származókat is).

Ennek alapján ha a belső nyomonkövetési és megfelelési rendszerek azt jelzik, hogy nem történt lényeges változás a gazdasági tevékenységek környezeti hatásaiban (pl. a termelési folyamatban, az anyagok és az energia beszerzésében vagy a tevékenység földrajzi elhelyezkedésében bekövetkezett változások miatt), és ha az adott tevékenységre alkalmazandó jogi követelményekben nem következik be olyan változás, amely befolyásolná az adott tevékenység taxonómiához való igazodása értékelésének eredményét, a beszámolásra kötelezett vállalkozás támaszkodhat az adott tevékenység taxonómiához való igazodásának az előző év(ek)ből származó értékelésére.

II. SZAKASZ – AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS MÉRSÉKLÉSÉNEK CÉLKITŰZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (AZ ÉGHAJLAT-POLITIKAI TAXONÓMIÁRÓL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS I. MELLÉKLETE)

Feldolgozóipar

3.5. szakasz – „Épületek energiahatékonysági berendezéseinek gyártása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

10. Az alkotóelemek (pl. kompresszorok vagy hőcserélők) a 3.5. szakasz („Energiahatékonysági berendezések gyártása) hatálya alá tartoznak-e, ha az energiahatékonysági berendezések működéséhez elengedhetetlenül fontosak és lényegesen hozzájárulnak ahhoz”?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 3.5. szakaszában szereplő, lényeges hozzájárulásra vonatkozó kritérium felsorolja azokat a termékeket és főalkatrészeiket, amelyek e tevékenység keretében lényeges hozzájárulásúnak minősülnek. „Főalkatrészek” alatt a felsorolt termékek olyan alkatrészeit kell érteni, amelyek tulajdonságai döntő fontosságúak e termékeknek az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásuk tekintetében mutatott általános teljesítményének biztosításához. Külön említésre kerülnek a hőszivattyúk és a távfűtési hőcserélők. A főalkatrésznek minősülő kompresszorok is e tevékenység körébe tartoznak, amennyiben megfelelnek a technikai vizsgálati kritériumoknak.

3.9. szakasz – „Vas- és acélgyártás” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

11. Mi a 3.9. szakasz (Vas- és acélgyártás) hatálya? Például a varratmentes acélcsövek gyártása e tevékenység körébe tartozik-e (hiszen a folyamat e lépésére nem vonatkoznak külön kritériumok)? Kiterjed-e ez a tevékenység a speciális ötvözetek gyártására?

A b) pontban szereplő lényeges hozzájárulási kritérium „az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározott, elektromos ívkemencében (EAF) előállított szénacélra vagy elektromos ívkemencében előállított erős ötvözetű acél”-ra vonatkozik. Emellett az a) pont az (EU) 2021/447 végrehajtási rendelet mellékletében meghatározott termék-referenciaértékekre hivatkozva számszerű küszöbértékeket határoz meg a folyamat különböző lépéseire vonatkozóan. Az utóbbi melléklet kimondja, hogy „[e] melléklet alkalmazásában a hatálya alá tartozó termékek, valamint a hatálya alá tartozó folyamatok és kibocsátások (rendszerhatárok) tekintetében az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletében meghatározott termékmeghatározásokat kell alkalmazni”.

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 3.9. szakasza szerinti gazdasági tevékenységek ezért az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletében meghatározott megfelelő termékek és folyamatok (rendszerhatárok) gyártására terjednek ki. Mivel a varratmentes acélcsövek vagy speciális ötvözetek gyártása nem tartozik az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletének hatálya alá, e tevékenységek nem tartoznak a 3.9. szakasz hatálya alá.

Mindazonáltal, ha i. a beszámolásra kötelezett vállalkozás (az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározottak szerinti) elektromos ívkemencében előállított szénacélt vagy elektromos ívkemencében előállított erős ötvözetű acélt állít elő köztes termékként, és ii. ezeket végtermék (pl. varratmentes acélcsövek) előállításához használja fel, akkor a köztes tevékenységet a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 1.2.3.1. szakaszának b) pontja szerint is be lehet jelenteni, a „nem pénzügyi vállalkozások által saját belső fogyasztásuk céljából” végzett tevékenységekhez kapcsolódóan.

A 2023. október 20-i bizottsági közlemény 21. és 29. gyakran ismételt kérdése azon vállalkozások taxonómiai közzététele szempontjából is releváns, amelyek a taxonómiához nem igazítható termékekből szereznek árbevételt, miközben a taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységekből származó upstream termelési folyamataik eredményét használják fel.

3.10. szakasz – „Hidrogén előállítása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

12. Az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátásra vonatkozó követelmény, amelyre a 3.10. szakaszban (Hidrogén előállítása) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok hivatkoznak, csak a hidrogénre mint üzemanyag-értékláncra terjed ki, vagy más végfelhasználásokra is? Amennyiben más, a megújulóenergia-irányelv hatálya alá nem tartozó egyéb végfelhasználásokra is kiterjed, amelyekre e tevékenység jelentős hozzájárulási kritériuma is vonatkozik, hogyan kell értékelni az egyéb végfelhasználások életciklus-alapú ÜHG-kibocsátását?

A megújulóenergia-irányelv, az (EU) 2023/1185 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokról szóló, hamarosan elfogadásra kerülő felhatalmazáson alapuló jogi aktus rendelkezései a hidrogén üzemanyagként való felhasználását célozzák. A 3.10. szakaszban meghatározott kritériumok azonban akkor is alkalmazhatók, ha a hidrogént vegyi alapanyagként használják. 3.10. szakasz egyértelműen olyan küszöbértékre (63) hivatkozik, amely a molekula végfelhasználásától függetlenül referenciaként használható.

A 3.10. szakasz egyaránt érvényes választási lehetőségként említi a megújulóenergia-irányelv alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és az ISO-módszertanban meghatározott módszertant. A beszámolás következetességének és koherenciájának biztosítása érdekében előnyben kell részesíteni a megújulóenergia-irányelv szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott módszertant.

3.12. szakasz – „Szóda előállítása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

13. A 3.12. szakasz (Szóda előállítása) esetében annak a szódagyártónak, amely nátrium-bikarbonátot is gyárt (amelyből a feldolgozás során szóda lesz), az árbevétel, a CAPEX vagy az OPEX egy részét a nátrium-bikarbonáthoz kell-e rendelnie, és azt bele kell-e foglalnia a 3.12. szakasz szerint bejelentett KPI-kbe?

A 3.12. szakasz a nátrium-karbonát (szóda, nyersszóda, szénsav és nátriumsó) előállítására vonatkozik. A nátrium-bikarbonát gyártása nem szerepel a tevékenység leírásában, ezért azt taxonómiához nem igazíthatónak kell tekinteni. Mindazonáltal a szóda előállítása a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 1.2.3.1. szakaszának b) pontja szerint bejelenthető a „nem pénzügyi vállalkozások által saját belső fogyasztásuk céljából” végzett tevékenységekhez kapcsolódóan. A 2023. október 20-i bizottsági közlemény 21. és 29. gyakran ismételt kérdése azon vállalkozások taxonómiai közzététele szempontjából is releváns, amelyek a taxonómiához nem igazítható termékekből szereznek árbevételt, miközben a taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységekből származó upstream termelési folyamataik eredményét használják fel.

14. A 3.12. szakasznál (Szóda előállítása) abban az esetben, ha a szódát és más termékeket (pl. nátrium-bikarbonátot és kalcium-kloridot) is ugyanabban az üzemben gyártják, hogyan kell a gazdasági szereplőnek a CAPEX-et és az OPEX-et e termékek mindegyikéhez hozzárendelnie?

A beszámolásra kötelezett vállalkozásoknak olyan rendszert kell bevezetniük, amely objektív módon hozzárendeli az egyes áruk előállításához tartozó kiadásokat. A beszámolásra kötelezett vállalkozásoknak olyan nem pénzügyi mérőszámot kell alkalmazniuk, amely biztosítja a CAPEX pontos hozzárendelését a taxonómiához igazodó tevékenységhez (lásd a C/2023/305 bizottsági közlemény 30. gyakran ismételt kérdésre adott válaszát). Ha egyetlen gépet/eszközt használnak fel két vagy több, taxonómiához igazítható termék előállításához, a vállalat nem számíthatja be többször az adott gépre/eszközre fordított kiadásokat.

15. A szódaelőállítási folyamat energiahatékonyságát növelő projektekre fordított tőkekiadásokat a 3.12. szakaszhoz (Szóda előállítása) kell rendelni, vagy külön kell választani és a 7.3. szakaszhoz (Energiahatékonysági berendezések üzembe helyezése, karbantartása és javítása) kell rendelni?

A gyártási folyamat energiahatékonyságának növelését célzó CAPEX-et (azaz ha az a célja, hogy a gyártási folyamat, például a szóda előállítási folyamata megfeleljen a technikai vizsgálati kritériumoknak) a megfelelő gyártási tevékenység alatt kell jelenteni: 3.12. szakasz – „Szóda előállítása”. Az épületek energiahatékonyságának növelését célzó CAPEX-et azonban a 7.3. szakasz „Energiahatékonysági berendezések üzembe helyezése, karbantartása és javítása” alatt kell jelenteni. A kétszeres beszámítás tilos.

3.17. szakasz – „Műanyag-alapanyag gyártása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

16. A 3.17. szakaszban (Műanyag-alapanyag gyártása) szereplő „lényeges hozzájárulás” kritériumok az a) pontban „a műanyag-alapanyag teljes egészében műanyaghulladék mechanikus újrafeldolgozásával készült” termékre vonatkoznak. Mit jelent itt a „teljesen egészében (műanyaghulladékból) gyártott” műanyag?

A „teljes egészében (műanyaghulladékból) gyártott” kifejezés itt azt jelenti, hogy a műanyagot 100 %-ban mechanikusan újrafeldolgozott műanyaghulladékból gyártják.

3.18. szakasz – „Gépjármű- és mobilitási alkotóelemek gyártása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

17. Annak érdekében, hogy a 3.18. szakasz (Gépjármű- és mobilitási alkotóelemek gyártása) alapján taxonómiához igazítható legyen, a gépjármű-alkotóelemnek a kibocsátásmentes gépjármű környezeti teljesítményének biztosításához és javításához nélkülözhetetlen részegységnek kell lennie, vagy csupán egy kibocsátásmentes gépjármű részét kell képeznie anélkül, hogy alapvető fontosságú szerepet játszana a környezeti teljesítmény javításában?

A kibocsátásmentes jármű nem minden alkotóeleme tartozik automatikusan a 3.18. szakasz alá, csak azok, amelyek alapvető fontosságúak a kibocsátásmentes jármű környezeti teljesítménye szempontjából.

Az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításainak (9) preambulumbekezdése további iránymutatást nyújt e kérdéssel kapcsolatban. Indikatív jelleggel felsorolja azokat az alkotóelemeket, amelyek támogatónak tekinthetők.

A (9) preambulumbekezdés kimondja, hogy „[a] környezeti teljesítmény szempontjából döntő fontosságú alkotóelemekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat is figyelembe kell venni. A járművek esetében idetartoznak különösen a vezérlők, transzformátorok, villanymotorok, töltőcsatlakozók és töltők, DC/DC-átalakítók, inverterek, váltakozó áramú generátorok, vezérlőegységek, regeneratív fékrendszerek, légellenállás-csökkentő technológiákkal ellátott fékek, hőgazdálkodási rendszerek, átviteli rendszerek, hidrogéntároló és hidrogénüzemanyag-ellátó rendszerek, az erőátviteli rendszerek és hajtásláncok működéséhez szükséges elektronika, hajtásláncok, az energiahatékonysági javulást eredményező, »a maguk nemében a legjobb« felfüggesztési rendszerek, minden olyan segédberendezés, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátású járművekhez szükséges, amennyiben ezek az alternatíváknál lényegesen energiahatékonyabbak, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású járművek légellenállást csökkentő aktív aerodinamikai funkciói, valamint az energiamegtakarítási technológiákat, például regeneratív fékezést vagy aerodinamikai fejlesztéseket kombináló pótkocsik. A vasút esetében ez magában foglalja különösen az (EU) 2016/797 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) I. mellékletében meghatározott vasúti rendszerelemeket”.

3.20. szakasz – „Az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése” az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

18. Hogyan tudják a gazdasági szereplők bizonyítani, hogy megfelelnek a 3.20. szakasz (Az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) 2. (a) pontjában foglalt lényeges hozzájárulási kritériumnak, amely a következőre vonatkozik: „a valamely alállomás vagy hálózat és az életciklus alapján mérve 100 g CO2e/kWh-nál nagyobb kibocsátásintenzitású erőmű közötti közvetlen kapcsolat létrehozására vagy meglévő közvetlen kapcsolat bővítésére szolgáló infrastruktúra?”

Ez a kritérium tükrözi az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 4.9. szakaszában (Villamosenergia-átvitel és -elosztás) foglalt kritériumot. A 3.20. szakasz szerinti tevékenység outputját (termékeket és szolgáltatásokat) a villamosenergia-hálózatok építésével és üzemeltetésével foglalkozó (azaz a 4.9. szakasz szerinti tevékenységet végző) vállalkozások vásárolják meg, és bekerülnek e vállalkozások kiadásainak (CAPEX vagy OPEX) taxonómiai értékelésébe. A 3.20. szakaszban szereplő tevékenység támogatja a 4.9. szakasz (Villamosenergia-átvitel és -elosztás) szerinti tevékenységet, ezért nem terjedhet ki olyan tevékenységre, amelyet a 4.9. szakaszban szereplő tevékenységhez tartozó technikai vizsgálati kritériumok kifejezetten kizárnak.

A 3.20. szakasz szerinti tevékenységet folytató beszámolásra kötelezett vállalkozásnak a 4.9. szakasz szerinti tevékenységet folytató ügyfeleivel együtt kell elvégeznie az átvilágítási értékelést annak megállapítása érdekében, hogy ezek az ügyfelek a 3.20. szakasz szerinti tevékenység eredményét a valamely alállomás vagy hálózat és (az életciklus alapján mérve) 100 g CO2e/kWh-nál nagyobb kibocsátásintenzitású erőmű közötti közvetlen kapcsolat létrehozására vagy meglévő közvetlen kapcsolat bővítésére használják-e.

19. A 3.20. szakasz b) pontjában (Éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) foglalt lényeges hozzájárulási kritérium a következőkre vonatkozik: „átvitelre és elosztásra szolgáló, áramot vezető, valamint áramot nem vezető huzalozó eszközök [...] elektromos áramkörökhöz [...]”. Idetartoznak-e a kisfeszültségű huzalozó eszközök, gyűjtősínek, kapcsolók és foglalatok?

A kisfeszültségű elektromos termékekre (beleértve a gyűjtősíneket, kapcsolókat és foglalatokat) a lényeges hozzájárulási kritériumok c) pontja, nem pedig a b) pont vonatkozik.

20. A 3.20. szakaszban (Az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumok a „csatlakoztatható” eszközökre is vonatkoznak? Kiterjed-e ez azokra az eszközökre, amelyek egy magasabb szintű ellenőrzési/nyomonkövetési/irányítási rendszerbe irányított információ céljából csatlakoztathatók?

A „csatlakoztatható” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja azokat az eszközöket, amelyek távvezérléssel működtethetők és/vagy információkat továbbítanak a vezérlőrendszerbe.

21. A 3.20. szakasz (Éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) 1. c) i. pontjában szereplő „lényeges hozzájárulás” kritérium megemlíti az áramkör-megszakítókat, de nem említ kifejezetten más kisfeszültségű védőberendezéseket (pl. az áramkör-megszakítókhoz hasonló funkcióval rendelkező olvadóbiztosítékokat). Ezek a termékek a 3.20. szakaszba is tartoznak?

Az olvadóbiztosítékok nincsenek felsorolva, ezért nem tartoznak e tevékenységhez.

22. Mit jelent a 3.20. szakasz 1. c) i. pontjában szereplő (Az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) lényeges hozzájárulási kritériumnál említett „vezérlőközpont”? A terhelésszabályozást biztosító automatizált vezérlőközpontokra és azok fő alkatrészeire korlátozódik?

Olyan „vezérlőközpontokról” van szó, amelyek növelik a villamosenergia-rendszer vezérelhetőségét, és hozzájárulnak a megújuló energia arányának növeléséhez vagy az energiahatékonyság javításához.

Energia

4.1. szakasz – „Villamos energia előállítása fotovoltaikus napenergia-technológiával” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

23. A 4.1. szakasz (Villamos energia előállítása fotovoltaikus napenergia-technológiával) alapján taxonómiához igazíthatók-e a megújulóenergia-projekteknek csak a tényleges „építést” megelőző korai szakaszait magukban foglaló gazdasági tevékenységek?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 4.1. szakasza a következőkre terjed ki: „Villamosenergia-termelő létesítmények építése vagy üzemeltetése, amelyek fotovoltaikus napenergia-technológiával állítanak elő villamos energiát.” Ezért csak a fotovoltaikus technológiát alkalmazó villamosenergia-termelő létesítmények építésével vagy üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységek tekinthetők taxonómiához igazíthatónak. Azokat a vállalkozásokat, amelyek lényegében a fotovoltaikus technológiát használó villamosenergia-termelő létesítmények építéséből, tulajdonlásából vagy üzemeltetéséből eredő összes gazdasági kockázatot és hasznot viselik, a 4.1. szakasz szerinti tevékenységet folytató vállalkozásoknak kell tekinteni. Ez a tevékenység nem terjed ki a piackutatási vagy tanácsadási szolgáltatásokra (pl. a létesítmény helyszínének megállapítása és a tényleges építési szakasz előtti elemzés) vagy díj ellenében nyújtott projektmenedzsment-szolgáltatásokra. A projekt korai szakaszában folytatott egyes tevékenységek azonban más tevékenységek (például a 9.1. szakasz „Piacközeli kutatás, fejlesztés és innováció”) keretében lehetnek taxonómiához igazíthatók.

4.5. szakasz – „Villamos energia előállítása vízenergiából” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

24. A 4.5. szakasz (Villamos energia előállítása vízenergiából) szerinti lényeges hozzájárulási kritériumok kimondják, hogy „A tevékenység megfelel a következő kritériumok valamelyikének: […] (b) a villamosenergia-termelő létesítmény teljesítménysűrűsége nagyobb mint 5 W/m2 ”. A számítás szempontjából mi minősül mesterséges tározónak? A számítás során csak a vízerőmű helyszínéül szolgáló mesterséges víztározó gátjával szomszédos vízterületet és a támogatott erőmű beépített teljesítményét kell-e figyelembe venni? Vagy össze kell-e adni a mesterséges tározók összes vízterületét egy adott erőmű felett a folyó teljes hosszában, valamint a mesterséges tározók vízterülete alatti összes vízerőmű beépített teljesítményét a folyó teljes hosszában?

A teljesítménysűrűséget a beépített teljesítménynek (amely tervezési paraméter) és a vízerőmű részére vizet szolgáltató tározó területének hányadosaként számítják ki. A tározó területe változó (a vízszinttől függ), így a teljesítménysűrűség kiszámításához használt terület az a terület, amely megfelel a beépített teljesítménynek (ez a hányados számlálója). Ez általában az a terület, ahol a víztározót a tervezési üzemi pontig (az az érték, amelyen a víztározó a beépített teljesítménnyel megegyező teljesítményt termel) feltöltötték.

A számításhoz használt víztározók (azaz az ilyen víztározók területe) csak olyan víztározók lehetnek, amelyek ténylegesen hozzájárulnak (azaz vizet szolgáltatnak) ahhoz a vízerőműhöz, amelyhez a beépített teljesítmény kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy nem minden, a folyó felső szakaszán található víztározót kell figyelembe venni a számításban, kivéve, ha mindegyik hozzájárul az adott vízerőműhöz. Ha például egy vízerőmű több tározót használ, valamennyi hozzájáruló tározót fel kell használni, még akkor is, ha azok távol vannak az erőműtől (nem minden vízerőmű épül közvetlenül a duzzasztómű mögé). Minden projektnek meg kell határoznia, hogy mely tározók járulnak hozzá a vízerőműhöz. Általában csak egy víztározó biztosít vizet egy vízerőműnek, de néhány összetettebb projektet egynél több víztározó lát el.

Egy másik összetett eset a vízlépcsők/lépcsőzetes vízerőművek esete. Ebben az esetben, ha minden víztározó saját vízerőművel rendelkezik, amely közvetlenül mögötte helyezkedik el, minden vízerőműnél csak a közvetlenül a folyásiránynak felfelé elhelyezkedő víztározót kell figyelembe venni, nem pedig az összes tározót. Ha csak a folyásirány szerinti legtávolabbi víztározó rendelkezik vízerőművel, de az összes, folyásiránynak felfelé található tározót az adott vízerőmű táplálásához szükséges víz összegyűjtésére használják, akkor az összes víztározót beszámítják. Ez az adott helyszíntől függ.

Egy másik eset egy olyan tározó, amely egynél több vízerőművet szolgál ki. Ebben az esetben egy adott vízerőmű teljesítménysűrűségének kiszámításakor csak a víztározónak az adott vízerőműhöz rendelt területét kell figyelembe venni. Alternatív megoldásként ki lehet számítani egy általános teljesítménysűrűségi értéket, amely az adott elrendezéstől függően figyelembe veszi a tározó teljes területét és az összes kiszolgált vízerőművet.

4.9. szakasz – „Villamosenergia-átvitel és -elosztás” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

25. A kábelfektető hajók a 4.9. szakasz (Villamosenergia-átvitel és -elosztás) hatálya alá tartoznak-e, ami azt jelenti, hogy környezetbaráttá minősítésük kritériumai nem attól függnek, hogy mennyire környezetbarátak, hanem hogy az általuk kiépített villamosenergia-rendszer mennyire az?

Ezeket a hajókat jellemzően víz alatti kábelfektetésre használják. Ha ömlesztettáru-szállító hajókról van szó, és harmadik feleknek nyújtanak szolgáltatásokat (vagyis nem valamely társaság hajói), akkor a 6.10. szakasz (Tengeri áruszállítás, kikötői műveletekhez és kiegészítő tevékenységekhez használt hajók) hatálya alá tartozhatnak.

4.13. szakasz – „Közlekedési célú biogáz és bioüzemanyagok, valamint folyékony bio-energiahordozók előállítása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

26. A 4.13. szakasz (Közlekedési célú biogáz és bioüzemanyagok, valamint folyékony bio-energiahordozók előállítása) értelmében taxonómiához igazíthatók-e a fenntartható alapanyagok ellátási láncába történő beruházások?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 4.13. szakaszában szereplő tevékenység a következőkre terjed ki: „közlekedési célú biogáz vagy bioüzemanyagok, valamint folyékony bio-energiahordozók előállítása.” A folyékony bio-energiahordozók szállításához használt biogáz vagy bioüzemanyagok előállításához felhasznált alapanyagok (pl. mezőgazdasági vagy erdészeti biomassza) előállítása nem tartozik e gazdasági tevékenység körébe.

4.14. szakasz – „Megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok szállító- és elosztóhálózatai” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

27. A 4.14. szakasz (Megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok szállító- és elosztóhálózatai) hatálya alá tartozik-e a „hidrogénhez megfelelő infrastruktúra”, akkor is, ha a hidrogén és a fosszilis gáz keverékének tényleges szállítására csak néhány év múlva kerül sor (azaz jelenleg a hidrogén és a földgáz keverékére egyelőre nem határozták meg a hidrogén (százalékos) küszöbértékét)?

A „hidrogénhez megfelelő infrastruktúra” kifejezés nem szerepel sem az uniós taxonómiai jogszabályi keretben, sem a transzeurópai energiahálózati politikában.

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 4.14. szakasza „Lényeges hozzájárulás az éghajlatváltozás mérsékléséhez” című alszakaszának (1) bekezdésében említett technikai vizsgálati kritériumok három tevékenységi kategóriát határoznak meg:

„a)	hidrogén vagy más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok szállítására szolgáló szállító és elosztó hálózatok építése vagy üzemeltetése;

b)	meglévő földgázhálózatok átalakítása/átállítása 100 %-ban hidrogénre;

a gázszállító és -elosztó hálózatok utólagos átalakítása, ami lehetővé teszi a hidrogén és más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok integrálását, beleértve a gázszállító vagy -elosztó hálózati tevékenységeket is, ami lehetővé teszi a hálózat számára, hogy növelje a hidrogén vagy más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok keverékét a gázrendszerben.” A hidrogén és a fosszilis gáz keveréke nem tartozik az a) vagy b) pont hatálya alá. Csak a c) pont vonatkozik a fosszilis gáz infrastruktúrájának utólagos átalakítására, amely lehetővé teszi „a hidrogén és más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok integrálását” vagy azt, hogy növelje „a hidrogén vagy más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok keverékét a gázrendszerben”. A c) pont nem terjed ki a hidrogén és a fosszilis gáz keverékét szállító és/vagy elosztó hálózat üzemeltetésére. A fosszilis gáz szállításával és/vagy elosztásával – beleértve a tárolást is – foglalkozó vállalkozások ezért csak a meglévő infrastruktúrájuk utólagos átalakítására irányuló (a c) pontban említett) beruházásaikat jelenthetik be CAPEX-ként, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék a hidrogén és fosszilis gáz keverékének szállítását és/vagy elosztását. A vállalkozásoknak megfelelő igazoló dokumentumokkal kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy az utólagos átalakításba történő beruházásaik hozzájárulnak a hidrogén és más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok integrálásához vagy a hidrogén vagy más alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok keverékének a gázrendszerben történő növeléséhez.

4.28. szakasz – „Villamos energia előállítása atomenergia segítségével meglévő létesítményekben” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

28. A 4.28. szakaszban (Villamos energia előállítása atomenergia segítségével meglévő létesítményekben) szereplő „lényeges hozzájárulás” kritérium a „projekt” fogalmát említi. Mi ennek a fogalomnak a meghatározása? A nukleáris biztonsági követelmények kizárólag a „tervezés” kifejezést használják, amelyeket a NAÜ dokumentumaiban (pl. a NAÜ SSR-2/1. számú különös biztonsági követelményeiben) határoztak meg és használnak.

4.28. szakasz – A „Villamos energia előállítása atomenergia segítségével meglévő létesítményekben” jelentése a következő: „atomenergia segítségével villamos energiát vagy hőt előállító meglévő nukleáris létesítménynek (a továbbiakban: atomerőmű) a biztonságos üzemidő meghosszabbítására irányuló olyan módosítása, amelyet a tagállami illetékes hatóságok az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban 2040-ig engedélyeztek,” azaz egy meglévő atomerőmű hosszú távú üzemeltetése (LTO).

Az „ SSR-2/2 (Rev. 1) Safety of Nuclear Power Plants: Commissioning and Operation ” (SSR-2/2 (Rev. 1) Atomerőművek biztonsága: Üzembe helyezés és üzemeltetés), és különösen a 16. követelmény: „Programme for long term operation” [A hosszú távú üzemeltetés programja] foglalkozik ezzel a témával. 106. sz. biztonsági jelentés: „ Ageing Management and Long Term Operation of Nuclear Power Plants: Data Management, Scope Setting, Plant Programmes and Documentation (2022) ” [Atomerőművek elavulásának kezelése és hosszú távú üzemeltetése: Adatmenedzsment, hatály meghatározása, erőműprogramok és dokumentáció (2022)] és 82. sz. biztonsági jelentés (Rev. 2.) „ Ageing Management for Nuclear Power Plants: International Generic Ageing Lessons Learned ” (IGALL) (2024) [Atomerőművek elavulásának kezelése: Nemzetközi általános elavulási tanulságok] is releváns lehet az atomerőművek hosszú távú üzemeltetésével összefüggésben. A hivatkozott források a „tervezés” mellett több kifejezést is használnak, különösen az „erőmű” és a „program” kifejezést.

Mindezek alapján a technikai vizsgálati kritériumokban szereplő „projekt” kifejezés egy adott meglévő nukleáris létesítmény hosszú távú üzemeltetési programjának végrehajtásaként értelmezhető.

Szállítás

Hajózással kapcsolatos általános kritériumok az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

29. A hajózási tevékenységek nem tartoznak a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá. A hajózási tevékenységek így is igazodhatnak-e a taxonómiához, ha a gazdasági szereplők megfelelnek az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott, a hajózási tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumoknak?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletének 6.7–6.12. szakaszában foglalt lényeges hozzájárulási kritériumoknak és DNSH-kritériumoknak megfelelő tengerhajózási tevékenységek igazolhatják a taxonómiához való igazodást

30. Mit jelent az energiahatékonysági tervezési mutató (EEDI) 3. szakaszánál 20 százalékponttal kisebb érték, a 6.10. szakaszban (Tengeri áruszállítás, kikötői műveletekhez és kiegészítő tevékenységekhez használt hajók) és a 6.11. szakaszban (Tengeri személyszállítás) szereplő EEDI technikai vizsgálati kritériumok által jelzettek szerint? Hogyan kell ezt kiszámítani egy olyan hajó esetében, amelyre az EEDI 3. szakasza vonatkozik?

A 20 százalékpontot hozzá kell adni a 2022. április 1-jén hatályba lépett EEDI százalékos csökkentési tényezőkhöz, amint arról a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága hetvenötödik ülésén megállapodott (64). Az alkalmazandó EEDI százalékos csökkentési tényezőt a hajó típusa, mérete és a hajóépítési szerződés időpontja (vagy építési szerződés hiányában a hajógerinc lefektetésének dátuma (65)) alapján kell kiválasztani.

Az EEDI 3. szakaszának hatálya alá tartozó hajók esetében a következő helyzeteket kell figyelembe venni:

—

2025. december 31-ig a hajónak el kell érnie a legalább az alkalmazandó EEDI 3. szakasz szerinti csökkentési tényezőnél 10 százalékponttal alacsonyabb EEDI-értéket.

Például egy 25 000 hordképességű ömlesztettáru-szállító hajónak legalább 40 százalékponttal az EEDI-referenciaszint alatti EEDI-értéket kell elérnie, míg a 40 000 vagy annál nagyobb, de 80 000-nél kisebb hordképességű konténerszállító hajóknak az EEDI-referenciaszintnél legalább 45 százalékponttal alacsonyabb EEDI-értéket kellene elérnie.

—

2026. január 1-jétől a hajónak legalább az alkalmazandó EEDI 3. szakasz szerinti csökkentési tényezőnél 20 százalékponttal alacsonyabb EEDI-értéket kell elérnie.

Például egy 25 000 hordképességű ömlesztettáru-szállító hajónak legalább 50 százalékponttal az EEDI-referenciaszint alatti EEDI-értéket kell elérnie, míg a 40 000 vagy annál nagyobb, de 80 000-nél kisebb hordképességű konténerszállító hajóknak az EEDI-referenciaszintnél legalább 55 százalékponttal alacsonyabb EEDI-értéket kellene elérnie.

31. A 6.10. szakaszban (Tengeri áruszállítás, kikötői műveletekhez és kiegészítő tevékenységekhez használt hajók) és a 6.11. szakaszban (Tengeri személyszállítás) található technikai vizsgálati kritériumok szerinti, taxonómiához való igazodás igazolásának összefüggésében a tengeri szállítási tevékenységek esetében a 2026. január 1-jei időpont mely eseményre vonatkozik? a) az építési szerződés aláírására; b) a hajógerinc lefektetésére; c) a hajó leszállítására; vagy d) a pénzügyi határozat keltére?

A 6.10. szakasz f) pontjában és a 6.11. szakasz e) pontjában meghatározott, a működő hajók ÜHG-teljesítményére vonatkozó, 2026. január 1-jétől érvényes technikai vizsgálati kritériumok alkalmazásakor a hajó üzemeltetőjének értékelnie kell, hogy a hajó megfelel-e az adott beszámolási időszakban a hajó fedélzetén felhasznált energia éves átlagos ÜHG-intenzitására vonatkozó (a szóban forgó jelentéstételi időszakban alkalmazandó) határértéknek. Például a 2026. január 1-jétől 2026. december 31-ig tartó beszámolási időszakban a taxonómiához való igazodás értékelésekor az üzemeltetőnek értékelnie kell, hogy az adott beszámolási időszakban a hajó fedélzetén felhasznált energia éves átlagos ÜHG-intenzitása nem haladja-e meg a 76,4 g CO2e/MJ értéket, és ezt a teljesítményt független harmadik személlyel kell ellenőriztetnie. Hasonlóképpen, a 2030. január 1-jétől 2030. december 31-ig tartó beszámolási időszakban a taxonómiához való igazodás értékelésekor az üzemeltetőnek értékelnie kell, hogy az adott beszámolási időszakban a hajó fedélzetén felhasznált energia hitelesített éves átlagos kibocsátásintenzitása nem haladja-e meg a 61,1 g CO2e/MJ értéket.

A 6.10. szakasz e) pontjában és a 6.11. szakasz d) pontjában meghatározott, a hajók tervezésének ÜHG-teljesítményére vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok alkalmazása esetén az építési szerződés aláírásakor meg kell határozni a kritériumok alkalmazhatóságát az új hajónak vagy a hajógyár által a hajók építésének és utólagos átalakításának finanszírozása céljából felvett hitelek/kötvények taxonómiához való igazodásának értékelésével összefüggésben. A taxonómiai közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus 7. cikkének (5) bekezdésében meghatározottak szerint ezek a kritériumok az említett technikai vizsgálati kritériumokat módosító felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásának kezdőnapjától számított öt évig maradnak érvényben, azzal a feltétellel, hogy az eredetileg tervezett teljesítmény a hajó üzembe helyezésének időpontjában teljesül.

32. Ami a 6.10. szakaszt (Tengeri áruszállítás, kikötői műveletekhez és kiegészítő tevékenységekhez használt hajók), valamint 6.11. szakaszt (Tengeri személyszállítás) illeti, a szigorúbb energiahatékonysági tervezési mutató (EEDI)/ a meglévő hajókra vonatkozó energiahatékonysági mutató (EEXI) hatékonysági kritériumainak és az üzemanyagra vonatkozó kritériumoknak a kombinációja kizárja a (kisebb) hajótípusok széles körét, amelyekre az EEDI vagy az EEXI nem alkalmazandó. Hogyan felelhetnek meg ezek a hajók a taxonómiának, ha jelenleg technológiai vagy gazdasági okokból nem megvalósíthatók a kipufogógáz-kibocsátásmentes megoldások (pl. nagy távolságokat megtevő tengeri szolgáltató hajók esetében)?

Ez a kérdés és válasz hatályon kívül helyezi és felváltja a C/2023/267 bizottsági közlemény 97. gyakran ismételt kérdését.

A technikai vizsgálati kritériumok számos lehetőséget kínálnak arra, hogy a hajók taxonómiához igazodjanak. Bár az EEDI (új hajók esetében) és az EEXI (a meglévő hajók esetében) mutatók elvileg nem vonatkoztak minden hajókategóriára (típusra és méretre), e két energiahatékonysági tanúsítási módszer az egyedüli, hajókra vonatkozó, nemzetközileg elfogadott mutató.

Egy hajó akkor tekinthető az EEDI hatályán kívül esőnek, ha:

—	nem része a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL) VI. melléklete 4. fejezetének 19. és 22. szabályában foglalt, a hajó típusára és méretére vonatkozó rendelkezéseknek,

—	nem éri el a MARPOL-egyezmény VI. melléklete 4. fejezetének 24. szabályában meghatározott vonatkozó méretküszöböket (hordképesség vagy bruttó tonnatartalom).

Egy hajó akkor tekinthető az EEXI hatályán kívül esőnek, ha:

—	nem része a MARPOL-egyezmény VI. melléklete 4. fejezetének 19. és 23. szabályában foglalt, a hajó típusára és méretére vonatkozó rendelkezéseknek,

—	nem éri el a MARPOL-egyezmény VI. melléklete 4. fejezetének 25. szabályában meghatározott vonatkozó méretküszöböket (hordképesség vagy bruttó tonnatartalom).

A fenti szabályozási rendelkezések hatálya alá tartozó, azaz az EEDI vagy az EEXI hatályán kívül eső hajók önkéntes alapon továbbra is meghatározhatják elért EEDI- vagy EEXI-értékeiket (az új, illetve a meglévő hajókra vonatkozóan) ugyanazon módszertan alkalmazásával, és az eredményt a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének 4. fejezetével és a vonatkozó iránymutatásokkal összhangban elismert harmadik szervezettel ellenőriztethetik. Meg kell azonban jegyezni, hogy méretüktől függetlenül a nem hagyományos meghajtású hajók (a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének 2. szabályában meghatározottak szerint), amelyek nem üdülőhajók és cseppfolyósított földgázt (LNG) szállító hajók, elfogadott számítási módszertan hiányában nem tudják meghatározni az elért EEDI- vagy EEXI-értékeiket; ilyen esetekben csak az I. melléklet 6.10. és 6.11. szakaszának 1.a) és 1.b) pontjában foglalt érvényes kritériumokat lehet alkalmazni.

Végezetül különösen a kisebb méretű és hordképességű hajók esetében valószínűbb, hogy a hajó vagy elektromos, vagy hidrogénes üzemanyagcellás hajtással szerelhető fel. Az ilyen hajókra alkalmazandó kritériumokat ezért az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 6.10. szakaszának 1.a) és 1.b) pontja, valamint 6.11. szakasza tartalmazza.

6.15. szakasz – „Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

33. Az autópályák építése, korszerűsítése, karbantartása vagy üzemeltetése a 6.15. szakaszban (Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra) meghatározott tevékenység körébe tartozik-e?

A tevékenység leírása az infrastruktúrák három különböző kategóriájára terjed ki: i. a közúti közlekedés zéró kipufogógáz-kibocsátású üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra, ii. átrakodásra szolgáló infrastruktúra, valamint iii. a városi közlekedés üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra.

Tekintettel a tevékenység címére, leírására és a technikai vizsgálati kritériumok jellegére, az autópályák építése, korszerűsítése, karbantartása vagy üzemeltetése nem tartozik az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 6.15. szakasza szerinti tevékenység hatálya alá. Ami az infrastruktúra első kategóriáját illeti, az éghajlatváltozás mérséklésének célkitűzése szempontjából csak azok a tevékenységek – azaz az elektromos töltőállomások, a villamosenergia-hálózati csatlakozások korszerűsítése, a hidrogéntöltő állomások és az elektromos közúti rendszerek (ERS) – tekinthetők taxonómiához igazíthatónak, amelyek alapvető fontosságúak a zéró kipufogógáz-kibocsátású járművek üzemeltetéséhez. A magából az autópályából származó árbevétel (és/vagy az ahhoz kapcsolódó kiadások) ezért az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló célkitűzés alapján nem tekinthető a 6.15. szakasz szerinti tevékenység tekintetében taxonómiához igazíthatónak.

Ez ellentétes az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 6.15. szakaszában (Közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra) szereplő tevékenységgel, amelynek más a címe és a leírása, mint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 6.15. szakasza (Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra) szerinti tevékenység. A tevékenységnek a II. melléklet 6.15. szakaszában szereplő leírása többek között a következőkre terjed ki: „autópályák […] építése, korszerűsítése, karbantartása és üzemeltetése”. Az autópályák éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodására fordított kiadások ezért az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzése keretében taxonómiához igazíthatók.

34. A körforgásos gazdaságra való átállás DNSH-kritériuma a 6.15. szakaszban (Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra) kimondja, hogy „az építési helyszínen keletkező nem veszélyes építési és bontási hulladék […] tömegét tekintve legalább 70 %-ban elő kell készíteni újrafelhasználásra, újrafeldolgozásra és egyéb anyaghasznosításra […]”. Hogyan feleljen meg ennek a rendelkezésnek az infrastruktúrában használt berendezések alkatrészeit rendelkezésre bocsátó vállalat, ha az építési terület nem e vállalat ellenőrzése alatt áll?

A tevékenység leírása a 6.15. szakaszban kimondja, hogy a tevékenység magában foglalja a következőket: „a közúti közlekedés zéró kipufogógáz-kibocsátású üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra, valamint az átrakodásra szolgáló infrastruktúra és a városi közlekedés üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúra építése, korszerűsítése, karbantartása és üzemeltetése.”

Előfordulhat tehát, hogy „az infrastruktúrában használt berendezések alkatrészeit rendelkezésre bocsátó vállalat” nem tartozik e szakasz hatálya alá, kivéve, ha tevékenységei megegyeznek az e tevékenységre vonatkozóan meghatározott kritériumoknak megfelelő infrastruktúra építésével, korszerűsítésével, karbantartásával és üzemeltetésével.

Az infrastruktúrában használt berendezések gyártását az adott gyártási tevékenységre alkalmazandó kritériumok alapján kell értékelni. Például az elektromos töltőpontok vagy villamosenergia-hálózati csatlakozások korszerűsítésére szolgáló berendezések gyártása a 3.20. szakaszban (Az éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) szereplő tevékenység körébe tartozik.

A fent említett DNSH-nak való megfelelést az infrastruktúrát tulajdonló és/vagy üzemeltető vállalatnak (a CAPEX értékelésekor) és/vagy a beszerelési munkát végző vállalatnak (az árbevétel értékelésekor) kell igazolnia.

35. Az elektromos járművek töltésére a taxonómia szerint több gazdasági tevékenység is hivatkozik, többek között a 3.20. szakasz (Éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése), a 6.15. szakasz (Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra); a 7.4. szakasz (Elektromos járművek töltőállomásainak üzembe helyezése, karbantartása és javítása épületeken belül (és az épületekhez tartozó parkolóhelyeken); és a 4.9. szakasz (Villamosenergia-átvitel és -elosztás). Tekintettel arra, hogy az elektromos járművek töltésének különböző üzleti modelljei vannak (otthoni töltés, utcai töltés, célállomáson végzett töltés, flottamegoldások és gyorstöltő-állomások), mely szakaszok alapján kell a vállalkozásoknak értékelniük, hogy megfelelnek-e a taxonómiának?

A 3.20. szakasz szerinti tevékenység az elektromos járművek töltőállomásai és a közlekedés villamosításához szükséges olyan elektromos infrastruktúra gyártására, telepítésére, vagy karbantartására, illetve javítására terjed ki, amelyet elsősorban az elektromos járművek töltésének lehetővé tétele érdekében helyeznek üzembe. A 7.4. szakaszban felsorolt tevékenységek nem tartoznak e tevékenységi körbe.

Az elektromos töltőállomások épületekben és parkolókban történő telepítése, amely a legtöbb magán elektromosjármű-töltőállomást magában foglalja, a 7.4. szakasz hatálya alá tartozik. Az említett szakaszban meghatározott kritériumok megfelelnek az ilyen típusú létesítményeknek.

Egyéb (pl. közút mentén nyilvánosan hozzáférhető) elektromos töltőpontok telepítése a 6.15. szakasz hatálya alá tartozik. Az említett szakaszban szereplő kritériumok mind a kisebb, mind a nagyobb létesítményekre vonatkoznak, és több kritérium is tartalmazza az „adott esetben” megjelölést. Előfordulnak olyan esetek is – különösen a kisebb létesítmények, például egy már beépített területen található egyetlen töltőpont esetében –, ahol ezek a kritériumok nem relevánsak.

Az elektromos töltőpontok a 4.9. szakasz szerinti energetikai tevékenységek részét is képezhetik. Ez a szakasz egyértelműen előírja a 6.15. szakasz szerinti technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelést („az e melléklet közlekedésre vonatkozó szakaszában foglalt technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés függvényében”), annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen jellegű beruházásokat következetesen valamely közlekedési vagy energetikai projekt részeként kezeljék.

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében található, légi közlekedéssel kapcsolatos kritériumokra vonatkozó általános kérdések

36. Milyen adatforrást és módszertant kell alkalmazni a 3.21. szakasz (Légi járművek gyártása) b) és c) pontjában, a 6.18. szakasz (Légi jármű lízingelése) b) és c) pontjában, valamint a 6.19. szakasz (Légi személy- és áruszállítás) b), c) és d) pontjában foglalt, az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulásra vonatkozó kritériumokban alkalmazandó, összesített helyettesítési arány (GRR) kiszámításához?

Az összesített helyettesítési arány kiszámítása a globális szinten a használatból végleg kivont légi járművek és a leszállított légi járművek aránya alapján történik, az előző 10 év átlagában, független adatszolgáltatóktól származó ellenőrzött adatok alapján. Az arányt minden jelentéstételi évre újraszámítják, mivel a GRR dinamikus, és az alapjául szolgáló adatok minden évben változnak.

A GRR határozza meg az adott évben lecserélhető légi járművek számának határértékét. A tízéves átlagot úgy számítják ki, hogy a forgalomból kivont járművek teljes számát elosztják a tízéves időszak alatt globális szinten leszállított légi járművek teljes számával. A GRR alapjául valamely eredetiberendezés-gyártótól (OEM) azeredeti üzemeltető részére leszállított légi járművek és a használatból végleg kivont járművek szolgálnak.

A GRR kiszámítása a kereskedelmi használatra szánt hagyományos légi járműveken alapul. Ennek tükröznie kell az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 3.21., 6.18. és 6.19. szakaszában meghatározott légijármű-típusokat.

Az eredetileg kereskedelmi üzemeltető részére leszállított, majd a kereskedelmi flottát a nem kereskedelmi üzemeltetőkkel folytatott ügylet keretében elhagyó légi járműveket csak akkor lehet forgalomból kivontnak tekinteni, ha az ilyen légi járműveket véglegesen kivonják a használatból, nem pedig akkor, ha azokat pusztán nem kereskedelmi műveletek céljából ruházzák át. Ennek az az oka, hogy a GRR-nek azon légi járművek arányát kell tükröznie, amelyek ténylegesen beszüntették működésüket.

A következetesség és az összehasonlíthatóság előmozdítása érdekében a Bizottság célja, hogy – az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus (11) preambulumbekezdésével összhangban – az EASA támogatásával közzétegye az összesített helyettesítési arányt (GRR).

A 2024-ben végződő jelentéstételi évre vonatkozó GRR 48 % (66). Ezt a 2014. január 1. és 2023 decembere közötti tízéves időszakban leszállított és forgalomból kivont légi járművek száma alapján számították ki.

A fenti GRR kiszámításához a Bizottság és az EASA a Cirium adatbázisára támaszkodott, amely egy FTSE100-as, RELX nevű vállalat részét képező, független légi közlekedési szakértő. Fleets Analyzer termékét az ágazat széles körben elismeri és használja arra, hogy a légijármű-flottára és a légijármű-eseményekre vonatkozó, pontos és független adatokat szerezzen be.

37. Hogyan kell a 3.21. szakasz (Légi járművek gyártása) b) és c) pontjában, a 6.18. szakasz (Légi jármű lízingelése) b) és c) pontjában, valamint a 6.19. szakasz (Légi személy- és áruszállítás) b, c) és d) pontjában foglalt, az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulásra vonatkozó kritériumokban alkalmazandó, összesített helyettesítési arányt (GRR) alkalmazni?

A GRR alkalmazása a taxonómiához igazítható tevékenység alapján

Az uniós taxonómiához való igazodás megköveteli, hogy a légi jármű gyártója, lízingbe adója és üzemeltetője egyaránt teljesítse a taxonómiához igazítható tevékenységeire vonatkozó lényeges hozzájárulási kritériumokat és DNSH-kritériumokat. Következésképpen a lízingbe adó által a 6.18. szakasz (Légi jármű lízingelése) értelmében az uniós taxonómiának megfelelőnek minősített légi járművet, amelyet aztán egy légitársaságnak adnak lízingbe, nem minősíthető automatikusan az uniós taxonómiának megfelelőnek. A légitársaságnak igazolnia kell, hogy megfelel a 6.19. szakaszban (Légi személy- és áruszállítás) foglalt technikai vizsgálati kritériumoknak.

A GRR alkalmazása a taxonómiához igazítható légi jármű alapján

Az évente kiszámított GRR-t adott esetben azokra a légi járművekre kell alkalmazni, amelyek megfelelnek a technikai vizsgálati kritériumokban meghatározott valamennyi vonatkozó feltételnek, beleértve a 3.21. szakasz b) pontjában felsorolt jelentős hozzájárulásra vonatkozó kritériumok szerinti javulási mutatókat és a DNSH-kritériumokat.

A GRR alkalmazása a 6.18. szakasz c) pontja és a 6.19. szakasz c) és d) pontja (67) szerinti légijármű-szállításokra

A 6.18. szakasz c) pontja és a 6.19. szakasz c) és d) pontja értelmében annak egyik feltétele, hogy a légi jármű megfeleljen az uniós taxonómiának, az, hogy a nem megfelelő légi járművet véglegesen kivonják a forgalomból vagy a flottából. A légi jármű flottából való kivonása magában foglalja a légi jármű eladását vagy a légi járműnek a légitársaság részéről a lízingbe adónak operatív lízing keretében történő visszaadását.

Egy légi járműnek egy üzemeltetőtől egy lízingtársaságnak történő értékesítése a flottából való végleges kivonásnak tekinthető, feltéve, hogy a repülőgépet az értékesítést követően nem az eladó üzemelteti. Amennyiben az eredeti eladó ismét megvásárolja a légi járművet, az üzemeltetőnek a leszállításkor bizonyítania kell a taxonómiai kritériumok teljesülését ahhoz, hogy a taxonómiához való igazodásra hivatkozhasson.

A használatból vagy a flottából való végleges kivonásnak a követelményeknek megfelelő légi jármű leszállítását követő 6 hónapon belül kell megtörténnie.

Az egyik légi jármű használatból való végleges kivonására vonatkozó kötelezettségvállalás lehetővé teszi, hogy egy másik légi jármű megfeleljen az uniós taxonómiának, feltéve, hogy az összes többi feltétel teljesül. Az egy légi járműnek a flottából való végleges kivonására vonatkozó kötelezettségvállalás lehetővé teszi, hogy egy másik légi járműnek csak a GRR-rel egyenértékű része feleljen meg az uniós taxonómiának, feltéve, hogy minden egyéb feltétel teljesül.

A GRR alkalmazása felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazását megelőző légijármű-szállításokra a 6.18. szakasz b) pontjában és a 6.19. szakasz b) és d) pontjában

A 6.18. szakasz b) pontja és a 6.19. szakasz b) pontja tekintetében a taxonómiához való igazodásra való hivatkozáshoz azok a lízingbe adók vagy légijármű-üzemeltetők, akik 2023. december 11. (azaz a felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazásának kezdőnapja) előtt vették át a taxonómiához igazodó légi járműveket, kötelesek a GRR-t alkalmazni a flottájukban az adott, taxonómiához igazodó légi járműre (mivel a taxonómiához nem igazodó légi járművek nem tartoznak a GRR hatálya alá).

A GRR alkalmazása a légi jármű alkatrészeire és berendezéseire, valamint a kapcsolódó szolgáltatások nyújtása.

A taxonómiához igazodó légijármű-alkatrészek és -felszerelések taxonómiának való megfelelésének arányát, valamint a kapcsolódó szolgáltatások nyújtását a helyettesítési arány korlátozza.

38. Mit jelent a „légi jármű forgalomból való kivonása” a 6.18. szakasz (Légi jármű lízingelése) c) pontja és a 6.19. szakasz (Légi személy- és áruszállítás) c) pontja összefüggésében?

Egy légi jármű akkor tekinthető „forgalomból kivontnak”, ha azt azzal a kötelezettségvállalással távolították el az aktív üzemből, hogy az eltávolítást követően véglegesen leselejtezik, anélkül, hogy az eredeti vagy bármely más üzemeltető további műveleteket végezne.

Az eltávolítást átvételi igazolással vagy az érintett speciális bontó létesítménnyel kötött szerződéssel kell igazolni, amely megerősíti a légijármű-üzemeltetőnek a légi jármű kivonása iránti elkötelezettségét. A forgalomból való kivonás időpontja a légi jármű átvételi igazolásának vagy a bontó létesítménnyel kötött szerződésnek az időpontja.

A forgalomból kivontnak tekintett légi járműveket törölni kell az illetékes Polgári Repülési Hatóság (CAA) légijármű-nyilvántartásából, és ezt követően nem szabad más lajstromba felvenni. A nyilvántartásból való törlés során a légi jármű tulajdonosa megadja a légi jármű nyilvántartásból való törlésének okát, amely szerepel a CAA légijármű-nyilvántartásban, és amely ellenőrzési célokra igazolásként szolgálhat. A légi jármű üzemeltetőjének vagy lízingbe adójának felelőssége annak biztosítása, hogy a légi járművet a technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés igazolása érdekében töröljék a nyilvántartásból. Ez az igazolás a bontó létesítmény átvételi igazolásával együtt is használható.

Egyes légi járműveket nem kereskedelmi célú műveletekhez helyeznek át, mielőtt végül kivonnák azokat a forgalomból. Erre gyakran akkor kerül sor, amikor a légi járművek elhagyják a kereskedelmi szolgálatot, és nem kereskedelmi célú felújításon mennek keresztül, például légi tűzoltás vagy humanitárius missziók céljából. Ebben az esetben a kereskedelmi flottából való kilépéskor a légi járműveket nem szabad a forgalomból kivontnak tekinteni.

39. Mit jelent a „légi jármű flottából való kivonása” a 6.18. szakasz (Légi jármű lízingelése) c) pontja és a 6.19. szakasz (Légi személy- és áruszállítás) c) pontja összefüggésében?

A „légi jármű flottából való kivonására” akkor kerül sor, amikor a légi járművet véglegesen eltávolították az üzemeltető vagy a lízingbe adó üzemben lévő flottájából anélkül, hogy ebben a meglévő flottában ismét aktív üzembe lépne. Ez nem jelenti azt, hogy a légi jármű nem helyezhető vissza aktív üzembe hasonló vagy eltérő kereskedelmi szerepben, feltéve, hogy már nem ugyanaz a légijármű-üzemeltető vagy lízingbe adó birtokolja és üzemelteti, amely az adott légi járműnek a flottából való kivonása révén az uniós taxonómiához való igazodás megállapítását kéri.

Ha egy légi járművet ugyanazon üzemeltetőn belül nem kereskedelmi célokra alakítanak át, a légi járművet továbbra is úgy kell tekinteni, mint amely ezen üzemeltető flottájában marad. Csak akkor tekinthető a flottából kivontnak, ha a légi járműnek véglegesen megváltozik az üzemeltetője és a tulajdonosa.

Ha egy üzemeltető úgy távolít el egy légi járművet a flottájából, hogy azt egy másik üzemeltetőnek bérbe adja, de a légi jármű továbbra is szerepel a pénzügyi kimutatásaiban (mérlegeiben), az ilyen légi jármű nem tekinthető a flottából kivont légi járműnek.

Ha egy repülőgépet ugyanazon a légitársaság-csoporton (68) belül egy másik légitársaságnak értékesítenek, az ilyen légi járművet nem szabad a flottából kivontnak tekinteni.

40. Mit jelent a „légi jármű légialkalmassága” a 6.18. szakasz (Légi jármű lízingelése) c) pontja és a 6.19. szakasz (Légi személy- és áruszállítás) c) pontja összefüggésében?

A 6.18. szakasz c) pontja és a 6.19. szakasz c) pontja előírja, hogy a flottából vagy a használatból kivont, a kritériumoknak nem megfelelő légi járműnek rendelkeznie kell olyan légialkalmassági igazolással, amelyet a kritériumoknak megfelelő légi jármű leszállítása előtt kevesebb mint 6 hónappal állítottak ki. A kivont légi jármű légialkalmasságának igazolása érdekében a lízingbe adónak vagy a légijármű üzemeltetőjének be kell nyújtania az EASA vagy azzal egyenértékű szabályozó szervezet által kiállított érvényes légialkalmassági bizonyítványt, valamint egy érvényes légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítványt (ARC) vagy azzal egyenértékű dokumentumot. Az érvényes légialkalmassági bizonyítvány fenntartásához a légi járműnek érvényes légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítvánnyal kell rendelkeznie, amelyet 12 havonta felül kell vizsgálni vagy meg kell hosszabbítani. Ha az érvényes légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítvány érvényét veszti, a légialkalmassági bizonyítvány is érvényét veszti.

A légialkalmassági bizonyítványt a kritériumoknak megfelelő légi jármű leszállítása előtt kevesebb mint 6 hónappal kell kiállítani. Ez a követelmény azért jelent meg, hogy ki lehessen zárni azokat a légi járműveket, amelyeket már kivontak az aktív üzemből, de amelyek kivonását nem az uniós taxonómiának való megfelelés váltotta ki.

Ha például a kritériumoknak megfelelő légi járművet 2024. május 31-én szállították le, és a nem megfelelő légi járművet 2024. június 30-án kivonták a forgalomból, a nem megfelelő légi jármű légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítványának legalább 2023. december 1-jéig (azaz kevesebb mint 6 hónappal 2024. május 31. előtt) érvényesnek kell lennie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2023. december 1-je előtt lejárt légialkalmassági felülvizsgálati bizonyítvánnyal rendelkező, a kritériumoknak nem megfelelő légi járművek nem vehetők figyelembe.

A fent leírt eljárás betartása megerősíti, hogy a kritériumoknak nem megfelelő légi jármű megfelel a tanúsító szerv által meghatározott légialkalmassági követelményeknek, és bizonyítja, hogy a légi jármű az elmúlt 12 hónapban alapos légialkalmassági felülvizsgálaton esett át, és megfelel az összes alkalmazandó biztonsági előírásnak és szabálynak.

41. Melyek azok a feltételek, amelyek mellett a gyártók saját nyilatkozatot adnak ki arról, hogy a légi jármű megfelel a 3.21. szakasz (Légi jármű gyártása) b) pontjában említett ICAO szén-dioxid-kibocsátási előírás szerinti, az új típusokra vonatkozó határérték tekintetében előírt javulásnak?

A légijármű-gyártóknak igazolniuk kell, hogy a kritériumoknak megfelelő légi jármű CO2-kibocsátásának mért értéke a légi jármű CO2-kibocsátási tanúsításának eredményei alapján megfelel a 3.21. szakasz b) pontjában említett ICAO-szabvány szerinti, az új típusokra meghatározott határérték tekintetében előírt javulási mutatóknak. A 2026. december 11-ig tartó átmeneti időszakban a szén-dioxid-kibocsátás mért értékeire vonatkozó tanúsítvány hiányában, amely megerősíti az ICAO-szabvány új típusokra meghatározott határérték előírt javulási mutatóját, a légijármű-gyártók a megfelelés igazolásakor támaszkodhatnak saját nyilatkozat kiadására. Az ilyen nyilatkozatnak a légijármű-gyártóknak a légi jármű szén-dioxid-teljesítményével kapcsolatos észszerű elvárásain kell alapulnia, amely a légi jármű tervezése és fejlesztése során elvégzett vizsgálatokon és eljárásokon alapulhat. Az eredetiberendezés-gyártó (OEM) által tett saját nyilatkozat érvényességének feltétele, hogy a légi jármű 2026. december 11-ig érvényes tanúsítvánnyal rendelkezzen.

E célból ajánlott, hogy a saját nyilatkozat részeként az eredetiberendezés-gyártók indokolatlan késedelem nélkül kezdeményezzék a szén-dioxid-tanúsítási eljárást, vagy – azon légijármű-típusok esetében, amelyeknél nem az EASA a felelős tanúsító hatóság – az EASA validálási folyamatát. Ajánlott felkészülni arra, hogy a szén-dioxid-tanúsítási tevékenységek az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban előírt időkereten belül befejeződjenek. A repülőgép-gyártók segítséget kérhetnek az EASA-tól a CO2-tanúsítási folyamat kezdeményezésekor.

42. Milyen kapcsolat áll fenn a fenntartható légijármű-üzemanyagokra (SAF) vonatkozó, a 6.18. szakaszban (Légi jármű lízingelése) és a 6.19. szakaszban (Légi személy- és áruszállítás) előírt taxonómiai beszámolás, valamint a meglévő beszámolási és ellenőrzési mechanizmusok – főként a CORSIA, az EU ETS és a ReFuelEU Aviation rendelet – között?

A 6.18. szakasz b) és c) pontja, valamint a 6.19. szakasz d) és e) pontja előírja, hogy a légi járműveket a taxonómiának való megfelelés érdekében egy bizonyos időponttól kezdve a fenntartható légijármű-üzemanyagok minimális részarányával kell üzemeltetni.

A fenntartható légijármű-üzemanyagokat az (EU) 2024/2405 ReFuelEU Aviation rendelet 3. cikkének 7. pontja határozza meg.

A 6.18. szakasz b) és c) pontja, valamint a 6.19. szakasz d) és e) pontja meghatározza a fenntartható légijármű-üzemanyagok felhasználási követelményére vonatkozó számítási képletet, amely szerint a flottaszinten vásárolt fenntartható légijármű-üzemanyagok (tonnában kifejezett) mennyiségét el kell osztani a kritériumoknak megfelelő légi jármű által felhasznált összes légijármű-üzemanyaggal, és ezt az értéket meg kell szorozni 100-zal.

A számítási képlet a vásárlásra a felhasználás helyettesítőjeként hivatkozik annak érdekében, hogy megkönnyítse a megfelelést, és lehetővé tegye a gazdasági szereplők számára a megfelelés számlákkal történő igazolását. Csak az üzemeltető saját flottáján belüli felhasználásra vásárolt fenntartható légijármű-üzemanyagokat lehet figyelembe venni. A más gazdasági szereplőnek továbbértékesített fenntartható légijármű-üzemanyagokat nem lehet figyelembe venni a számításokban, mivel azokat nem a megfelelésre hivatkozó üzemeltető flottaműveleteiben használnák fel. Ezenkívül egy légitársaság-csoport esetében a fenntartható légijármű-üzemanyagok mennyiségének kiszámítását az egyetlen üzemeltető tulajdonában lévő flottára kell korlátozni (pl. leányvállalat, nem pedig vállalatcsoport szintjén).

Ami a taxonómiához igazodó árbevételi fő teljesítménymutatókra vonatkozó beszámolást illeti, az üzemeltetőknek nem szabad kétszeresen beszámítaniuk a fenntartható légijármű-üzemanyagok flottaszinten történő felhasználását. Amennyiben a kritériumoknak megfelelő légi járművek egy részhalmaza megfelel a fenntartható légijármű-üzemanyagok használatára vonatkozó kritériumoknak, csak a kritériumoknak megfelelő légi járművek adott részhalmazának működéséből származó árbevétel tekinthető taxonómiához igazodónak.

A fenntartható légijármű-üzemanyagoknak a kritériumoknak megfelelő légi járművekhez rendelt minimális részarányának való megfelelés igazolásakor a légijármű-lízingbeadók és -üzemeltetők támaszkodhatnak az EU ETS és a ReFuelEU Aviation keretében létrehozott nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési rendszerekben (MRV) bejelentett, taxonómiához igazítható fenntartható légijármű-üzemanyagok mennyiségére.

A Bizottság jelenleg azt is vizsgálja, hogy megvalósítható-e az uniós bioüzemanyag-adatbázis (69) kiterjesztése a fenntartható légijármű-üzemanyagok légijármű-üzemeltetők általi felhasználására, ami megkönnyíthetné a fenntartható légijármű-üzemanyagok nyomonkövethetőségét, beszerzését, szállítását és fogyasztását.

43. Hogyan fognak az ICAO CO2-kibocsátási szabványa által megállapított, új típusokra vonatkozó határérték javulási mutatói – amelyekre a 3.21. szakasz (Légi járművek gyártása) lényeges hozzájárulási kritériumai hivatkoznak – változni, ha az ICAO-szabvány is változik?

A technikai vizsgálati kritériumokban alkalmazott javulási mutatók a Chicagói Egyezmény első kiadásának 16. mellékletében szereplő, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által kiadott környezetvédelmi szabvány 3. kötetében (CO2-kibocsátás) az új típusokra meghatározott határértékekre hivatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a hivatkozás statikus, és az ICAO-szabványok jövőbeli változásainak tükröződniük kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításaiban.

A tevékenységek átállási jellegével összhangban, valamint a légijármű-technológiák piaci fejlődésének figyelembevétele érdekében a légi járművek gyártására vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat 2032-ig kell alkalmazni, és az említett időpontig ezeket a technikai vizsgálati kritériumokat a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének való megfelelés biztosítása érdekében a technológiai fejlődéssel összhangban felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a nemzetközi szabályozás (pl. az ICAO által a légi járművek környezetvédelmi előírásaira vonatkozóan meghatározott szabályok) alakulását is.

44. A 3.21. szakasz (Légi járművek gyártása) b) és c) pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok – a zéró közvetlen CO2-kibocsátásra vonatkozó kritérium kivételével – a 2032. év végéig érvényesek. Nem világos, hogy mely kritériumok alkalmazandók ezen időpontot követően. Tudnák pontosítani a 2032 utáni ütemtervet? Sor kerül-e bármilyen felülvizsgálatra, vagy a kipufogógáz-mentesség kritériuma automatikusan alkalmazandó?

A tevékenységek átállási jellegével összhangban és a légijármű-technológiák piaci fejlődésének figyelembevétele érdekében a 3.21. szakaszra (Légi járművek gyártása) vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokat 2032-ig kell alkalmazni. Az említett időpontig ezeket a technikai vizsgálati kritériumokat a taxonómiai rendelet 10. cikke (2) bekezdésének való megfelelés biztosítása érdekében, a technológiai fejlődéssel összhangban felül kell vizsgálni. Ezenkívül a fenntartható légijármű-üzemanyagok használatának vagy keverésének a technikai vizsgálati kritériumokban meghatározott szintjét rendszeresen felül kell vizsgálni a fenntartható légijármű-üzemanyagok kialakulóban lévő technológiáinak, valamint a fenntartható légijármű-üzemanyagok jelenlegi és várható piaci elérhetőségének figyelembevétele érdekében.

45. A 3.21. szakaszban (Légi járművek gyártása) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumok előírják, hogy 2028-tól 2032 végéig a légi járműveknek rendelkezniük kell 100 %-ban fenntartható légijárműüzemanyag-keverékkel való üzemelésre vonatkozó tanúsítvánnyal. Hogyan alkalmazandó ez a kritérium abban az esetben, ha a 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagoknál még nem létezik hivatalos tanúsítvány (jelenleg csak a legfeljebb 50 %-os keverékek esetében)?

2024-ben nem létezik olyan sugárhajtómű-üzemanyagokra vonatkozó minőségi szabvány, amely 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagot tenne lehetővé. A 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagok kereskedelmi légi járatokon való használata ezért biztonsági okokból jelenleg nem megengedett. A fenntartható üzemanyag-összetevő a sugárhajtómű-üzemanyag minőségi szabványai (ASTM D7566) értelmében a legtöbb előállítási mód esetében legfeljebb 50 %-ban keverhető hagyományos sugárhajtómű-üzemanyaggal (70).

Tekintettel a fenntartható légijármű-üzemanyagok megnövekedett jelentőségére és arra, hogy a fenntartható légijármű-üzemanyagokat a jövőben 50 %-nál magasabb keverési arányok mellett kell használni, a nemzetközi ágazat 2021 áprilisában az ASTM International keretében megkezdte a 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagokra vonatkozó szabványosított előírások kidolgozását. Az üzemanyag-szabvány meghatározása megköveteli, hogy a repülőgépvázak és hajtóművek eredetiberendezés-gyártói biztosítsák, hogy az üzemanyagot világszerte biztonságosan lehessen használni és üzemeltetni.

Nincs megállapodás sem e feladat elvégzésének ütemezéséről, sem a fenntartható légijármű-üzemanyagok fejlesztési módjának kiválasztásáról. Több eredetiberendezés-gyártó vállalta, hogy légi járműveit 2030-ig a 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagokkal kompatibilissé teszi. Az e területen történő fejlődés ösztönzése érdekében az uniós taxonómiába tartozó légi közlekedési technikai vizsgálati kritériumok 2030-ról 2028-ra hozták előre az ágazati alapforgatókönyv szerinti célkitűzés elérését. Az eredetiberendezés-gyártók jelenleg végzik a 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagok által a légi járművek üzemeltetésére és kibocsátására gyakorolt hatások értékeléséhez szükséges kutatásokat és vizsgálatokat. A légi közlekedési ágazatban kiemelkedő fontosságú a biztonság garantálása a technológiai fejlődés során. Az eredetiberendezés-gyártóknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a repülőgépvázak és sugárhajtóművek teljes mértékben kompatibilisek legyenek a fenntartható légijármű-üzemanyagokra vonatkozó jövőbeli műszaki előírásokkal, hogy a 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagokkal működő járatok világszerte biztonságosak legyen. Ez a munka az ASTM International által a 100 %-ban fenntartható légijármű-üzemanyagokra vonatkozó műszaki előírással kapcsolatban jelenleg is végzett munka előrehaladásától függ. E célból két ASTM-munkacsoport működik: az első azon dolgozik, hogy kiterjessze a sugárhajtómű-üzemanyagok jelenlegi minőségi szabványát – a szintetikus szénhidrogéneket tartalmazó repülőgépturbina-üzemanyagra vonatkozó ASTM D7566 szabványelőírást – annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a 100 %-ban fenntartható helyettesítő légijármű-üzemanyagokat; a második pedig egy teljesen új sugárhajtóműüzemanyag-szabvány lehetőségét vizsgálja a zéró vagy alacsony aromás, 100 %-ban fenntartható nem helyettesítő légijármű-üzemanyagok esetében. Az ágazatnak még el kell döntenie, hogy melyik útvonalat választja.

Ezeket a szempontokat észben tartva a fenntartható légijármű-üzemanyagok használatának vagy keverésének a technikai vizsgálati kritériumokban meghatározott szintjét rendszeresen felül kell vizsgálni a fenntartható légijármű-üzemanyagok kialakulóban lévő technológiáinak, valamint a fenntartható légijármű-üzemanyagok jelenlegi és várható piaci elérhetőségének figyelembevétele érdekében.

Építési tevékenységek és ingatlanügyletek

7.1. szakasz – „Új épületek építése” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

46. A 7.1. szakaszban (Új épületek építése) és a 7.2. szakaszban (Meglévő épületek korszerűsítése) említett tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok alkalmazása felveti azt a kérdést, hogy hogyan kell kezelni a technikai vizsgálati kritériumok frissítéseit a több éven át tartó tevékenységek esetében. A C/2023/267 bizottsági közleményben (71) a 106. gyakran ismételt kérdésre adott válasz egyértelművé teszi, hogy az alkalmazandó technikai vizsgálati kritériumokat az építési engedély kérelmezésének időpontja határozza meg. Alkalmazandó-e ez az elv az árbevétel bejelentésére is?

Az építési engedély kérelmezése jelenti a 7.1. és 7.2. szakaszban meghatározott technikai vizsgálati kritériumok alkalmazásának kezdőpontját. Ha azonban a technikai vizsgálati kritériumokat az építés vagy korszerűsítés során módosítják, a módosított technikai vizsgálati kritériumokat abban az időpontban kell alkalmazni az ilyen épületekre és felújításokra, amikor a módosított technikai vizsgálati kritériumok alkalmazandóvá válnak. Az árbevételi KPI bejelentésekor a beszámolásra kötelezett vállalkozásoknak a tevékenységet az árbevétel keletkezésének időpontjában a tevékenységekre alkalmazandó technikai vizsgálati kritériumok alapján kell értékelniük (lásd a 106. és 152. gyakran ismételt kérdésre adott válaszokat a C/2023/267 bizottsági közleményben).

47. A 7.1. szakasz (Új épületek építése) esetében hogyan kell értelmezni a primerenergia-igényre vonatkozó lényeges hozzájárulási kritériumot? A primerenergia-igénynek legalább 10 %-kal alacsonyabbnak kell lennie a megállapított referenciaértéknél? Ha például a közel nulla energiaigényű épületekre (NZEB) vonatkozó küszöbértéket 100 kWh/m2-ben állapítják meg, a technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés azt jelenti, hogy az épület primerenergia-felhasználása 0 és 90 kWh/m2 között mozog?

Ha a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó küszöbérték 100 kWh/m2, a technikai vizsgálati kritériumoknak való megfelelés azt jelenti, hogy az épület primerenergia-igénye nem érheti el a 90 kWh/m2-t.

48. A 7.1. szakasz (Új épületek építése) 2. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium szerint: „Az 5 000 m2-nél nagyobb épületek esetében az építés eredményeként létrejövő épületet a befejezéskor légtömörségi és hőállósági vizsgálatnak kell alávetni, és a befektetők és az ügyfelek tudomására kell hozni a tervezési szakaszban meghatározott energiahatékonysági szintekben megfigyelt bármely eltérést vagy a külső térelhatárolók hibáit.” Milyen jellegű alapterületre kell hivatkoznia a gazdasági szereplőnek ennél a kritériumnál (hasznos terület, fűtött/hűtött (szabályozott hőmérsékletű) terület vagy egyéb)?

Az új épületek építésére vonatkozó lényeges hozzájárulási kritériumban meghatározott 5 000 m2-es küszöbérték az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben meghatározott hasznos területre utal. Mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv egy irányelv, átültetése a tagállamok feladata, amelyek nemzeti jogszabályai eltérőek lehetnek.

Az adott gazdasági szereplő számára a hasznos területnek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet átültető nemzeti jogszabályokban szereplő meghatározása releváns. Az energiahatékonysági tanúsítvány, amely minden új épület esetében kötelező, szintén a hasznos terület nemzeti meghatározását tünteti fel.

49. A 7.1. szakaszban (Új épületek építése) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok szerint az építés eredményeként létrejövő épületet légtömörségi és hőállósági vizsgálatnak kell alávetni. Mi a légtömörség és a hőállóság ellenőrzésének hatóköre? A teljes épület légtömörségét kell ellenőrizni? Az egész épületen el kell végezni a „blower door” légtömörségi tesztet, vagy elegendő csak az épület külső térelhatárolóinak kritikus területeit vizsgálni?

E kritérium célja az egész épület minőségének biztosítása. A légtömörség-vizsgálat azt igazolja, hogy a munkálatok befejezését követően az épület egésze megfelel a kritériumoknak. Ezt a vizsgálatot szükség esetén szakaszolva is el lehet végezni, de ezeknek a szakaszoknak az egész épületre ki kell terjedniük.

Alternatív megoldásként a kritérium lehetővé teszi minőség-ellenőrzési eljárások alkalmazását az építés során. Az egyes területekre vonatkozó légtömörség-vizsgálatok a teljes épület biztosításához használt eszköztár részét képezhetik. A minőség-ellenőrzésnek azonban az egész épületre ki kell terjednie. Például az épület bizonyos területeinek vagy részeinek (pl. szellőzőrendszer) tanúsítása céljából légtömörség-vizsgálatot lehet alkalmazni, míg más szempontok (pl. nyílászárók) minőség-ellenőrzési eljárásokkal ellenőrizhetők. A teljes épülethez átfogó minőségi tanúsítvány szükséges.

50. A 7.1. szakaszban (Új épületek építése) foglalt, a vízi és tengeri erőforrások védelmére és fenntartható használatára vonatkozó DNSH-kritériumok tekintetében elegendő-e az építési engedély a B. függeléknek való megfelelés dokumentálásához, ha az érintett ország már végrehajtotta a 2000/60/EK irányelvet?

A B. függelékben szereplő kritériumok célja annak biztosítása, hogy arra a vízgyűjtő kerületre, amelyben az építési tevékenységre sor kerül, olyan vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozzon, amely azonosította a víztesteket érintő terheléseket és hatásokat, és amely meghatározza a vizek állapotromlásának elkerüléséhez és a víz jó állapotának vagy potenciáljának eléréséhez szükséges valamennyi intézkedést a 2000/60/EK irányelvvel összhangban.

Konkrétan annak megállapítása, hogy egy építési terület megfelel a víz és a tengeri erőforrások védelmére és fenntartható használatára vonatkozó DNSH-nak, azt jelenti, hogy minden esetlegesen érintett víztestet kellően megvizsgáltak, és biztosították, hogy az építkezés ne okozza e víztestek jelentős romlását, és ne akadályozza meg e víztestek jó állapotának/potenciáljának elérését. Ha az építési engedély igazolja, hogy a jelentős állapotromlás kockázatát értékelték és kezelték, ennek elegendőnek kell lennie a vízi és tengeri erőforrások védelmére és fenntartható használatára vonatkozó DNSH-nak való megfelelés igazolására.

51. A 7.1. szakaszban (Új épületek építése) foglalt, a környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó DNSH-kritériumok kimondják, hogy „[a]z építés során használt építőelemek és -anyagok megfelelnek az e melléklet C. függelékében foglalt kritériumoknak”. Mi az „építőelemek és -anyagok” fogalommeghatározása? Az építőelemek és -anyagok (pl. bitumenes tetőfedő lemez) beépítésére használt gép is idetartozik? Figyelembe kell-e venni a bútorok kárpitozását vagy a fehérárukat? Vagy ez csak az épülethéjra és az épület szerkezetére vonatkozik?

Az „építőelemek és -anyagok” fogalmát az építési termékekről szóló rendelet 3. cikkében meghatározott „építési termékként” kell értelmezni: „E rendelet alkalmazásában: 1. »építési termék«: bármely olyan formált vagy formálatlan fizikai árucikk, a 3D nyomtatású termékeket is beleértve, vagy készlet, amelyet azért hoztak forgalomba, akár az építkezés helyszínére történő szállítás révén, hogy építményekbe vagy építmények részeibe állandó jelleggel beépítsék, kivéve azokat az árucikkeket, amelyeket az építményekbe állandó jelleggel való beépítésüket megelőzően szükségszerűen először valamely készletbe vagy egy másik építési termékbe szerelnek be.”

E fogalommeghatározás kulcseleme az „állandó jelleggel”, ami azt jelenti, hogy „[…] azzal a szándékkal építik be, hogy építményben vagy annak részeiben maradjon, az építkezést vagy a felújítást követően”. A bútorok, kárpitok és a „fehér áruk” (pl. az olyan berendezések, mint például a hűtőszekrény és mosógép) nem tartoznak ide. Nincs különbség az épülethéj és az épület szerkezete között, mivel az építési termékek (tartósan) beépíthetők akár a héjon, akár a szerkezeten végzett munkálatok során. Az építési termékek beépítésére használt gépek nem tartoznak ide.

52. A 7.1. szakaszban (Új épületek építése) szereplő, a szennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó DNSH-kritériumok esetében mit jelent az „érintkezésbe kerülni az épülethasználókkal”? Mely építőelemeket és -anyagokat kell figyelembe venni?

A lábjegyzet a festékekre és lakkokra, mennyezetburkoló lapokra, padlóburkolatokra – beleértve a hozzájuk tartozó ragasztókat és tömítőanyagokat –, belső szigetelésre és belső felületkezelésre vonatkozik, mint például a nedvesség és a penész elleni védelem. A gyakorlatban ez minden olyan anyag, amely a beltéri levegővel érintkezik, és amely az említett anyagok bármelyikét kibocsáthatja.

53. A környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó DNSH-kritériumok a 7.1. szakaszban (Új épületek építése) tartalmaznak egy követelményt, amely szerint „az építés során használt építőelemek és -anyagok, amelyek érintkezésbe kerülhetnek az épülethasználókkal, az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében foglalt feltételek szerinti vizsgálat során a vizsgálati kamra levegőjének köbméterére vetítve 0,06 mg-nál kevesebb formaldehidet bocsátanak ki”.

Befolyásolja-e a REACH-rendelet XVII. mellékletének módosításáról és a formaldehidre vonatkozó követelmények elhalasztásának bevezetéséről szóló (EU) 2023/1464 rendelet az olyan anyagokra vonatkozó taxonómiai követelményt, amelyek az anyag vagy összetevő köbméterére vetítve 0,06 mg-nál kevesebb formaldehidet bocsátanak ki? Továbbra is szükség van-e erre a követelményre a taxonómiához igazodás bizonyításához, vagy az (EU) 2023/1464 rendelet szerinti halasztást kell alkalmazni?

Az építőelemek és -anyagok formaldehid-kibocsátási szintjeit meghatározó taxonómiai követelmény független kritérium, amely nem függ a formaldehidet kibocsátó anyagok felhasználására vonatkozóan a REACH-rendeletben előírt korlátozások alkalmazásának kezdőnapjától. Az egyetlen követelmény az, hogy a vizsgálatot a REACH-rendelet XVII. mellékletében meghatározott módszertannak megfelelően kell elvégezni.

Az (EU) 2023/1464 rendeletben bevezetett halasztás csak a REACH-rendeletben meghatározott korlátozások alkalmazására vonatkozik. Ez a halasztás nem érinti az egyes független taxonómiai követelményeket, és nem akadályozza meg a REACH-rendelet XVII. mellékletének 14. függelékében ismertetett, a vizsgálati kamra levegője mérésének alkalmazását.

54. A 7.1. szakasz (Új épületek építése) szerinti, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó DNSH-kritériumokat az építési vállalkozások által az új épületek építésekor telepített ideiglenes épületekre vagy pótkocsikra is alkalmazni kell-e, vagy ezek jelentéktelennek illetve elhanyagolhatónak minősülnek-e, hiszen általában a teljes földterület körülbelül 5 %-át teszik ki?

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó DNSH-kritériumokban szereplő a), b) és c) kritérium csak az új épületek építésére vonatkozik. Az ideiglenes épületekre vagy pótkocsikra nem. A DNSH-kritériumok D. függelékének való megfelelés azonban magában foglalja mind az építési területeket, mind a műveleteket (azaz az ideiglenes épületeket és az építkezést is). Ez azt jelenti, hogy annak a gazdasági szereplőnek, amely ideiglenes épületet/pótkocsit kíván elhelyezni a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny terület közelében vagy a területen, a D. függelékkel összhangban értékelnie kell, hogy ez milyen környezeti hatásokkal járhat, és meg kell tennie a megfelelő mérséklő intézkedéseket.

55. A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó DNSH-kritériumok a 7.1. szakasz (Új épületek építése) b) pontjában kimondja, hogy: „az új építmény nem a következők egyikére épül: a biológiai sokféleség szempontjából elismerten nagy értéket képviselő zöldmezős területek, valamint az európai vörös listán vagy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szereplő veszélyeztetett fajok (flóra és fauna) élőhelyéül szolgáló területek.” Hogyan kell értelmezni a „zöldmezős” kifejezést?

„A biológiai sokféleség szempontjából elismerten nagy értéket képviselő zöldmezős területek” jelentése minden olyan zöldmezős terület (olyan terület, amelyen korábban nem került sor városfejlesztésre), amely az ökoszisztémák, az élőhelyek és a fajok szempontjából nagy értéket képvisel. Nemcsak a ritka, fenyegetett vagy veszélyeztetett fajok védelmére kijelölt területeket foglalja magában, hanem például a nemzeti és nemzetközi szinten védett területeket és más nagy biodiverzitású területeket is (pl. UNESCO világörökségi helyszínek és a kiemelt biodiverzitású területek). A 7.1. szakaszban felsorolt, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó DNSH-kritériumok ezért egymástól függetlenül hivatkoznak egyrészt „a biológiai sokféleség szempontjából elismerten nagy értéket képviselő zöldmezős területekre”, másrészt az európai vörös listára vagy a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájára.

7.2. szakasz – „Meglévő épületek korszerűsítése” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

56. Beszámítható-e az épület saját használatra történő korszerűsítése a 7.2. szakaszba (Meglévő épületek korszerűsítése)?

Az uniós taxonómia nem tesz különbséget a korszerűsíteni kívánt épület különböző (saját vagy egyéb) felhasználási módjai között. Az épület saját használatra történő korszerűsítését ezért a 7.2. szakaszba (Meglévő épületek korszerűsítése) kell beszámítani (lásd még a C/2023/267 bizottsági közleményben a 147. gyakran ismételt kérdésre adott választ).

57. A meglévő épület bővítése a 7.1. szakasz (Új épületek építése) vagy 7.2. szakasz (Meglévő épületek korszerűsítése) hatálya alá tartozik? Vannak-e olyan feltételek, amelyek befolyásolják a tevékenység körét/meghatározását (új építés vagy korszerűsítés)?

Egy meglévő épület bővítésének besorolását befolyásolja a bővítés mérete (pl. a hasznos terület m2-ében kifejezve). Az építési engedélyt igénylő bővítések esetében a nemzeti építési követelményeket kell alkalmazni a bővítésnek a 7.1. vagy 7.2. szakasz szerinti tevékenységként történő besorolásához.

58. A 7.2. szakaszban (Meglévő épületek korszerűsítése) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok lábjegyzete kimondja, hogy „[…] a 30 %-os javulás a primerenergia-igény tényleges csökkenéséből ered (amelynél nem veszik figyelembe a nettó primerenergia-igény megújuló energiaforrások révén történő csökkenését), és legfeljebb három éven belül egymást követően meghozott intézkedésekkel érhető el”. Mit kell tekinteni ezen időszak kezdőpontjának – az első korszerűsítési intézkedést, a korszerűsítési intézkedés finanszírozásának kezdőnapját vagy más dátumot?

A kritérium lehetővé teszi a különböző helyzetekhez való alkalmazkodást, de alkalmazásának következetesnek kell lennie. Az összehasonlítást például i. az első lépés vége és ii. a korszerűsítés azon második (vagy utolsó) lépése között kell elvégezni, amely 30 %-os energiamegtakarítást eredményez. Az összehasonlítás nem végezhető el i. az első lépés vége és ii. a második lépés kezdeti szakasza között.

59. A 7.2. szakasz (Meglévő épületek korszerűsítése) esetében ha az épület kategóriája a korszerűsítés során megváltozik (pl. ha a szállodát irodává alakítják át), hogyan végezhető el a projekt értékelése energiacsökkentés szempontjából az energiahatékonysági tanúsítvány szerinti, a korszerűsítés előtti és utáni primerenergiaigény-érték összehasonlítására szolgáló meghatározott módszerrel?

Ebben az esetben egy fiktív, „előtte” energiahatékonysági tanúsítvány használható összehasonlítási célokra. Ez a fiktív, „előtte” energiahatékonysági tanúsítvány az épületet úgy jelenítené meg, mintha a korszerűsítés előtt már iroda lenne.

A bemutatott példában a szállodát irodává alakítják át. A korszerűsítést követően lesz egy „utána” energiahatékonysági tanúsítvány. Az „előtte” státusz esetében a szakértő létrehozhat egy fiktív „előtte” energiahatékonysági tanúsítvány című dokumentumot, amely az épület műszaki elemein alapul, amikor az épület még szálloda volt, de módosítva annak használatát. Ez például szükségessé teheti bizonyos paraméterek (pl. épülethasználat, használati melegvíz-használat és nyitvatartási idő) kiigazítását.

7.6. szakasz – „Megújulóenergia-technológiák üzembe helyezése, karbantartása és javítása” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

60. A C/2023/267 bizottsági közleményben a 139. gyakran ismételt kérdés kimondja, hogy a 7.6. szakasz (Megújulóenergia-technológiák üzembe helyezése, karbantartása és javítása) olyan szélturbinák üzembe helyezésére, karbantartására és javítására vonatkozik, amelyeket a helyszínen épülettechnikai rendszerként helyeznek üzembe, de azt is kimondja, hogy a 4.3. szakasz (Villamos energia előállítása szélenergiából) azon villamosenergia-termelő létesítmények építésére és üzemeltetésére vonatkozik, amelyek más helyzetben állítanak elő villamos energiát. Az „építés” egyenértékű-e a „üzembe helyezéssel”, az „üzemeltetés” pedig a „karbantartással” és a „javítással”?

A 7.6. szakaszban és a 4.3. szakaszban használt terminológia eltérése az e két szakasz hatálya alá tartozó projektek eltérő léptékéből ered. Az „üzembe helyezés” kifejezés az épülethez kapcsolt, elsődlegesen az épület által használt villamos energia előállítására szolgáló kisebb megújuló energiaforrások esetében releváns (ez a helyzet a 7.6. szakasz „Megújulóenergia-technológiák üzembe helyezése, karbantartása és javítása” esetében). A 7.6. szakasz szerinti tevékenység nem terjed ki a megújuló energiaforrás gyártására vagy üzemeltetésére.

Az „építés” kifejezés a nagy méretű, kereskedelmi típusú, megújuló energiaforrást hasznosító (RES) erőművekre terjed ki, ahogyan az a 4.3. szakaszban (Villamos energia előállítása szélenergiából) is szerepel, ahol a villamos energiát kereskedelmi felhasználásra vagy értékesítésre szánják.

Hasonlóképpen, az „üzemeltetés” kifejezés egy nagyobb megújulóenergia-termelő erőműre vonatkozik, ahol a kezelés jellemzően inkább kereskedelmi tevékenység, mint egyéni épületekkel összefüggő. Az „üzemeltetés” kifejezés magában foglalja a „karbantartást és javítást”, de magában foglalhatja a szélturbina/szélturbinák kezelésével kapcsolatos további tevékenységeket is.

61. A 7.3. szakasztól (Energiahatékonysági berendezések üzembe helyezése, karbantartása és javítása) a 7.6. szakaszig (Megújulóenergia-technológiák üzembe helyezése, karbantartása és javítása) hivatkozott egyedi „intézkedések” beszerzése a tevékenységek körébe tartozik-e?

Az üzemeltetőknek a számviteli szabályokat kell követniük annak meghatározása érdekében, hogy a 7.3–7.6. szakaszban említett üzembe helyezési, karbantartási és javítási szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadásokat CAPEX-ként vagy OPEX-ként kell-e jelenteniük.

A 7.3–7.6. szakaszban említett üzembe helyezési, karbantartási és javítási tevékenységek tárgyát képező termékek és berendezések beszerzésére fordított kiadásokat az említett termékek és berendezések gyártására vonatkozó kritériumok alapján kell értékelni:

—

az épületek energiahatékonysági berendezéseinek vagy az épületek energiahatékonyságának mérésére, szabályozására és ellenőrzésére szolgáló műszerek és eszközök beszerzésével kapcsolatos kiadásokat a 3.5. szakaszban (Épületek energiahatékonysági berendezéseinek gyártása) szereplő vonatkozó kritériumok alapján kell értékelni,

—	a megújulóenergia-technológiákkal kapcsolatos kiadásokat a 3.1. szakaszban (Megújulóenergia-technológiák előállítása) szereplő vonatkozó kritériumok alapján kell értékelni,

—

az elektromos járművek épületeken belül (és az épületekhez tartozó parkolóhelyeken) található töltőállomásainak beszerzésével kapcsolatos kiadásokat a 3.20. szakaszban (Éghajlatváltozás mérsékléséhez jelentős mértékben hozzájáruló vagy azt lehetővé tevő, villamosenergia-átvitelre és -elosztásra szolgáló nagy-, közép- és kisfeszültségű elektromos berendezések gyártása, üzembe helyezése és szervizelése) szereplő vonatkozó kritériumok alapján kell értékelni.

7.7. szakasz – „Épületek vásárlása és tulajdonjoga” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

62. Hogyan kell meghatározni az „operatív primerenergia-igényt”, amelyre a 7.7. szakasz (Épületek vásárlása és tulajdonjoga) lényeges hozzájárulási kritériumai hivatkoznak? A C/2023/267 bizottsági közlemény 153. gyakran ismételt kérdésre adott válaszában szereplő fogalommeghatározás zavaros, mivel a primerenergia-igény jogi fogalommeghatározására hivatkozik anélkül, hogy kifejtené, hogy ebben az összefüggésben mit jelent az „operatív” kifejezés.

Az „operatív” az épület „használati” szakaszára (azaz az épület építési szakaszára) utal, és az így összevont energiafelhasználást nem kell figyelembe venni.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2018. évi irányelv előírt egy, a primerenergia-felhasználásra vonatkozó mutatót, de ez a megújuló és nem megújuló forrásokból származó energiaként is értelmezhető. Jelenleg ez tehát lehet bármilyen mutató, amelyet a tagállam az energiahatékonysági tanúsítványokra és az energiahatékonysági minimumkövetelményekre vonatkozó nemzeti számítási módszertanában használ. Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2024. évi irányelv egyértelművé teszi, hogy ez a teljes primerenergia-felhasználás (lakóépületek és nem lakáscélú épületek egyaránt). Ez az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2024. évi átültetési időpontjától lesz kötelező (az energiahatékonysági tanúsítványok és az energiahatékonysági minimumkövetelmények esetében).

63. A 7.7. szakasz (Épületek vásárlása és tulajdonjoga) 3. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium kimondja, hogy „amennyiben az épület nagy nem lakáscélú épület (a fűtési rendszerek, kombinált helyiségfűtési és szellőztetési rendszerek, légkondicionáló rendszerek vagy kombinált légkondicionáló és szellőztető rendszerek effektív névleges teljesítménye meghaladja a 290 kW-ot), az energiahatékonyság-ellenőrzés és -értékelés révén hatékonyan működik”.

—	Milyen teljesítményről van itt szó: a készülékek fűtő-/hűtőteljesítményéről vagy az elektromos teljesítményről?

—

Ami a fűtési/hűtési teljesítményt illeti, bizonyos fűtő-, szellőztető és légkondicionáló berendezések (pl. hőszivattyúk) működési módjuktól függően rendelkeznek mind fűtési, mind hűtési teljesítménnyel. Annak ellenőrzése során, hogy a teljesítmény meghaladja-e a 290 kW-ot, a következőket kell-e figyelembe venni: i. csak a fűtési teljesítményt, ii. csak a hűtési teljesítményt, vagy iii. a fűtési és hűtési teljesítmény összegét?

Az effektív névleges teljesítmény a fűtési rendszerben működő hőfejlesztő berendezés (pl. kazán vagy hőszivattyú) teljesítményére vonatkozik. Ha a szellőztető rendszer saját hőfejlesztő berendezéssel rendelkezik, annak teljesítményét a fűtési rendszer teljesítményéhez kell hozzáadni. Ha a teljes összeg meghaladja a 290 kW-ot, a kritériumot alkalmazni kell.

Ugyanez vonatkozik a hűtőrendszerekre is, amelyeknél inkább a hűtőgenerátor (pl. hűtő vagy hőszivattyú) teljesítményét veszik figyelembe. Ha a szellőztető rendszerhez külön hűtőgenerátor csatlakozik, ezt is figyelembe kell venni. Ha a teljes összeg meghaladja a 290 kW-ot, a kritériumot alkalmazni kell.

A fűtést és a hűtést külön kell figyelembe venni. Hőszivattyú esetében a fűtési teljesítmény beleszámít a fűtési határértékbe, a hűtési teljesítmény pedig a 290 kW-os hűtési határértékbe.

Minden esetben mindig a fűtési vagy hűtési teljesítményt kell figyelembe venni. Például hőszivattyú vagy hűtő esetében a hőteljesítményt (azaz nem a bemeneti elektromos teljesítményt) kell figyelembe venni.

Információ és kommunikáció

8.1. szakasz – „Adatfeldolgozási szolgáltatás” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

64. A 8.1. szakasz (Adatfeldolgozási szolgáltatás) csak a házon belüli adatközpontokra vonatkozik, vagy a harmadik felekkel közösen nyújtott kolokációs szolgáltatások is ebbe a körbe tartoznak?

Az adatközpontok valamennyi típusára vonatkozik, beleértve a kolokációs adatközpontokat is.

65. Az adatközpontok energiahatékonyságáról szóló európai magatartási kódexben vagy a CEN-CENELEC CLC TR50600–99–1 dokumentumban foglalt releváns gyakorlatok vagy elvárt gyakorlatok közül melyeket kell végrehajtani annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek a 8.1. szakaszban (Adatfeldolgozási szolgáltatás) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumokkal?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 8.1. szakaszával összefüggésben végrehajtandó releváns gyakorlatok az adatközpontokra vonatkozó értékelési keretben találhatók: Assessment Framework for Data Centres in the Context of Activity 8.1 in the Taxonomy Climate Delegated Act | E3P (europa.eu) [Az adatközpontok értékelési kerete az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 8.1. tevékenységével összefüggésben].

8.2. szakasz – „Adatközpontú megoldások az ÜHG-kibocsátás csökkentésére” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

66. Az űradatokat és/vagy űrszolgáltatásokat felhasználó digitális megoldások a 8.2. szakasz (Adatközpontú megoldások az ÜHG-kibocsátás csökkentésére) hatálya alá tartoznak?

Ez a tevékenység a műholdas adatokat és szolgáltatásokat felhasználó digitális és IKT-megoldásokra terjed ki.

67. A 8.2. szakaszban (Adatközpontú megoldások az ÜHG-kibocsátás csökkentésére) szereplő lényeges hozzájárulási kritérium kimondja, hogy „amennyiben a piacon már rendelkezésre áll alternatív megoldás/technológia, az IKT-megoldás a legjobban teljesítő alternatív megoldáshoz/technológiához képest jelentős életciklus-alapú ÜHG-kibocsátásmegtakarítást mutat”. Hogyan lehet számszerűsíteni a „jelentős” megtakarítást és hogyan lehet összehasonlítani a piacon rendelkezésre álló, legjobban teljesítő alternatív megoldással?

Amint azt a C/2023/267 bizottsági közlemény 42. gyakran ismételt kérdése a 3.6. szakaszra vonatkozó hasonló kérdéssel kapcsolatban jelezte, a követelmény alkalmazása hagy némi rugalmasságot. „A legjobban teljesítő alternatív megoldáshoz/technológiához képest jelentős életciklus-alapú ÜHG-kibocsátásmegtakarítás” kritérium nem ír elő közös teljesítményszintet.

A tevékenységet végző gazdasági szereplőnek kell megindokolnia, hogy technológiája más, vele versengő technológiákhoz viszonyítva lehetővé teszi-e – és ha igen, hogyan – a lényeges ÜHG-kibocsátás-csökkentést. Ennek során biztosítania kell, hogy értékelése összhangban legyen az arra vonatkozó hiteles, rendelkezésre álló külső információforrásokkal, hogy a technológia hozzájárulhat a dekarbonizáció megvalósításához. A vállalkozásoknak ezt a harmadik fél által végzett, a technikai vizsgálati kritériumban megkövetelt ellenőrzés összefüggésében igazolniuk is kell (különösen a taxonómiai rendelet 8. cikkének hatálya alá tartozó vállalkozásoknak) nem pénzügyi kimutatásukban minden ezzel kapcsolatos releváns információt közzé kell tenniük. Az üzemeltetők a következő módszer alkalmazásával értékelheti a digitális megoldás teljesítményszintjét: Net-Carbon Impact Assessment Methodology [nettó szén-dioxid-kibocsátási hatásvizsgálati módszertan].

68. Mely társaságoknak kell beszámolót leadniuk a 8.2. szakasz (Adatközpontú megoldások az ÜHG-kibocsátás csökkentésére) értelmében?

A 8.2. szakasz értelmében a digitalizációba befektető bármely pénzügyi vagy nem pénzügyi vállalkozásnak be kell számolnia arról, hogy a befektetéseik tárgyát képező és általuk alkalmazott IKT-megoldások lehetővé teszik-e az ÜHG-csökkentést.

A 8.2. szakasz az ÜHG-kibocsátás csökkentése érdekében kifejlesztett vagy végrehajtott konkrét digitális megoldásokra irányul. Ilyen megoldás lehet például a digitális hálózatok, valamint a technológiák és alkalmazások (például 5G, a dolgok internete, mesterséges intelligencia [MI], blokklánc) innovatív kombinációja.

Az e tevékenység keretében történő beszámolást főként e részleges vagy teljes megoldások fejlesztői (pl. az IKT-megoldások üzemeltetői és szolgáltatói) végzik, de a beszámolásnak a felhasználók oldalán zöld beruházásként is meg kell jelennie. Például, amint azt az energiaipar is említette, a digitalizáció az energiahatékonyság energiaágazatba való integrálásának kulcsa. Ez azt jelenti, hogy minden olyan digitalizációs megoldást, amelyet az energiahatékonyság előmozdítása érdekében hajtanak végre, és amely a 8.2. szakaszban említett technológiák egyikén vagy azok kombinációján és más, kifejezetten fel nem sorolt technológiákon alapul, a 8.2. szakasz értelmében be kell jelenteni. Ugyanez vonatkozik minden olyan ágazatra, ahol a digitalizáció hozzájárul a jobb környezeti teljesítmény előmozdításához.

III. SZAKASZ – AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS CÉLKITŰZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (AZ ÉGHAJLAT-POLITIKAI TAXONÓMIÁRÓL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS II. MELLÉKLETE)

Energia

4.9. szakasz – „Villamosenergia-átvitel és -elosztás” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

69. Az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó DNSH-kritériumok az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 4.9. szakaszában (Villamosenergia-átvitel és -elosztás) kimondják, hogy „Az infrastruktúra nem szolgál olyan erőműhöz történő közvetlen csatlakozás létrehozására vagy meglévő közvetlen csatlakozás bővítésére, ahol a közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghaladják a 270 g CO2e/kWh-t”. Ugyanakkor ugyanezen tevékenység esetében az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében szereplő, az éghajlatváltozás mérsékléséhez való lényeges hozzájárulására vonatkozó kritériumok között a következő szerepel: „Nem felel meg a követelményeknek a valamely alállomás vagy hálózat és az életciklus alapján mérve 100 g CO2e/kWh-nál nagyobb kibocsátásintenzitású erőmű közötti közvetlen kapcsolat létrehozására vagy meglévő közvetlen kapcsolat bővítésére szolgáló infrastruktúra”. Miért nem szerepelt a DNSH-kritériumokban az „alállomás vagy hálózat és az erőmű közötti közvetlen kapcsolatra” való hivatkozás?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében szereplő, az éghajlatváltozás mérsékléséhez való jelentős hozzájárulásra vonatkozó kritériumok között szerepelt az „alállomás vagy hálózat és az erőmű közötti közvetlen kapcsolat”. Ezzel szemben az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében szereplő, az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó DNSH-kritériumok nem említik az alállomáshoz való csatlakozást.

A DNSH-kritériumok meghatározásakor a Bizottság figyelembe vette az átviteli és elosztórendszerek folyamatban lévő átállását, amelyek az olyan erőműhöz történő közvetett csatlakozással számolnak, ahol a közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátás meghaladja a küszöbértéket. A DNSH-kritériumoknak való megfelelés anélkül is lehetséges, hogy kizárnák a bizonyos erőművekhez való csatlakozást, mivel a rendszer általános kibocsátási szintjét kell vizsgálni. A lényeges hozzájárulás ambíciószintje magasabb, mint a DNSH-kritériumokban meghatározott szint.

A meglévő energetikai infrastruktúra üzemeltetésére vonatkozó DNSH-kritériumok nem olyan szigorúak, mint az új létesítmények esetében, mivel a rendszerüzemeltetők a meglévő infrastruktúrára támaszkodnak, és nem várható el tőlük, hogy lekapcsolják a meglévő eszközeiket. Az elosztó- és átviteli hálózat megfelelőségének értékelésekor a teljes energiaszerkezetet figyelembe kell venni.

Vízellátás szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

5.13. szakasz – „Sótalanítás” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

70. Hogyan kell kiszámítani a sótalanító üzemből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás értékét egy m3 előállított édesvízre vetítve az 5.13. szakaszban (Sótalanítás) az éghajlatváltozás mérséklése tekintetében meghatározott DNSH-kritériumoknak való megfelelés céljából? Figyelembe kell-e venni a teljes sótalanítási folyamat energiaintenzitását és a betáplálási energia komponensének közvetlen ÜHG-kibocsátását? A megtermelt villamos energia üvegházhatásúgáz-intenzitása magában foglalja-e az előállított vagy szolgáltatott energiát?

A sótalanító üzemből származó, egy m3 előállított édesvízre vetített ÜHG-kibocsátás arányát a következők arányaként kell kiszámítani:

—	a számlálóban: a felhasznált energia teljes közvetlen ÜHG-kibocsátása, függetlenül attól, hogy az energiát– a beszámolási időszakban – a teljes sótalanítási folyamat során állították elő vagy szolgáltatják (a tevékenység leírásában említettek szerint), valamint

—	a nevezőben: a beszámolási időszakban előállított édesvíz teljes mennyisége m3-ben.

A számlálót úgy kell kiszámítani, hogy a teljes sótalanítási folyamat során felhasznált energia mennyiségét meg kell szorozni a felhasznált energia megfelelő közvetlen ÜHG-kibocsátásával. Ha a sótalanítási folyamatok során felhasznált energia különböző közvetlen ÜHG-kibocsátással rendelkező forrásokból származik, a számítást minden egyes energiaforrásra vonatkozóan el kell végezni (azaz az egyes energiaforrásokból felhasznált energia mennyiségét meg kell szorozni az adott forrásból származó energia megfelelő közvetlen ÜHG-kibocsátásával).

71. Az 5.13. szakaszban (Sótalanítás) a villamos energia ÜHG-intenzitása csak az energiahálózatban felhasznált villamos energiát foglalja magában, vagy a háztartások által felhasznált villamos energiát is?

Az ÜHG-kibocsátás intenzitásának üzemi szintű értéke a teljes sótalanítási folyamat energiafelhasználására vonatkozik, beleértve a támogató kezeléseket, a szivattyúzást és a sóoldat leengedését. Ez azonban nem terjed ki sem az előállított édesvíz elosztásához felhasznált energiára, sem a végfelhasználók (köztük a háztartások) által felhasznált energiára.

Szállítás

72. Az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó DNSH-kritérium a 6.15. szakaszban (Alacsony szén-dioxid-kibocsátású közúti közlekedést és kollektív közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra) a következő: „az infrastruktúra nem fosszilis tüzelőanyagok szállítására vagy tárolására szolgál.” Hogyan tudják a berendezések beszállítói teljesíteni ezt a kritériumot, hiszen nincs befolyásuk arra, hogy az infrastruktúrát milyen jellegű szállítás és/vagy tárolás során használják?

A 6.15. szakaszban meghatározott tevékenység a közúti közlekedést és a kollektív közlekedést lehetővé tevő különböző típusú infrastruktúrák építésére, korszerűsítésére, karbantartására és üzemeltetésére terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az e tevékenységhez használt berendezések gyártói nem tartoznak e tevékenység körébe.

Katasztrófakockázat-kezelés

14.1. szakasz – „Készenléti segélyszolgálatok” az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

73. Az olajszennyezésre való felkészültség és reagálás a 14.1. szakasz (Készenléti segélyszolgálatok, a tevékenység leírásának e) pontja) alapján taxonómiához igazodik. A 14.1. szakasz alapján az olajszennyezések elhárítására és megelőzésre használt berendezések értékesítése taxonómiához igazodó tevékenység-e?

A leírás 2. d) pontjában foglaltak szerint a 14.1. szakaszban (Készenléti segélyszolgálatok) szereplő gazdasági tevékenység kiterjed a következőkre: „a katasztrófa közvetlen következményeinek enyhítéséhez szükséges anyagi erőforrások beszerzése, tárolása, korszerűsítése és karbantartása.”

Ez azt jelenti, hogy míg a berendezést olajszennyezés kezelésére és/vagy megelőzésére használó vállalkozás árbevétele, CAPEX-e vagy OPEX-e a 14.1. szakasz hatálya alá tartozik, a berendezést gyártó és értékesítő, és abból bevételt termelő vállalkozás nem tartozik e tevékenység hatálya alá.

IV. SZAKASZ – A VÍZI ÉS TENGERI ERŐFORRÁSOK CÉLKITŰZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (A KÖRNYEZETVÉDELMI TAXONÓMIÁRÓL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS I. MELLÉKLETE)

Általános

74. Milyen mértékben érintik a hulladékgazdálkodási tevékenységek a belső tevékenységeket is (pl. veszélyes és nem veszélyes hulladékok helyszíni elkülönítése, átadás céljából)?

A hulladékgazdálkodási tevékenységek a belső tevékenységekre is kiterjednek, beleértve a veszélyes és nem veszélyes hulladékok helyszíni elkülönítését. Nem terjednek ki viszont a hulladék ártalmatlanítására.

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

2.1. szakasz – „Vízellátás” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

75. Mi a különbség a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében szereplő 2.1. szakasz (Vízellátás), valamint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletében szereplő 5.1. szakasz (Vízgyűjtő, -tisztító és -ellátó rendszerek építése, bővítése és üzemeltetése) és 5.2. szakasz (Vízgyűjtő, -tisztító és -ellátó rendszerek felújítása) között?

Bár átfedések vannak a tevékenység leírásában, a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 2.1. szakasza olyan tevékenységekre hivatkozik, amelyek lényegesen hozzájárulnak a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használatához és védelméhez, az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletének 5.1. és 5.2. szakasza pedig olyan tevékenységekre vonatkozik, amelyek lényegesen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Következésképpen különösen a lényeges hozzájárulásra vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok térnek el egymástól.

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 2.1. szakasza a következőkre vonatkozik: „A természetes vízforrások felszíni vagy felszín alatti vízforrásokból történő kivételén alapuló, emberi fogyasztásra szánt vízgyűjtő, -tisztító és -ellátó rendszerek építése, bővítése, üzemeltetése és felújítása.” Ez az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban szereplő, az ivóvízellátó rendszerekkel kapcsolatos két külön tevékenységnek felel meg, az 5.1. szakasz a rendszerek építésére, üzemeltetésére és bővítésére, az 5.2. szakasz pedig a meglévő ivóvízellátó rendszerek felújítására vonatkozik.

76. Azokban az esetekben, amikor csak vízellátó berendezést leszállításáról van szó, és a vállalat nem vesz részt az egységek üzemeltetésében, csak a berendezések üzemeltetés nélküli értékesítése tekinthető taxonómiához igazodónak a 2.1. szakasz (Vízellátás) szerint?

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 2.1. szakasza (Vízellátás) szerinti tevékenység a vízgyűjtő, -kezelő és -ellátó rendszerek építésére, bővítésére, üzemeltetésére és felújítására terjed ki, beleértve a vízkivételt, -kezelést és -elosztást is. Nem terjed ki a vízellátásra szolgáló berendezések gyártására. Bizonyos típusú berendezések az 1.1. szakasz (Szivárgás-ellenőrző technológiák gyártása, üzembe helyezése és kapcsolódó szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a szivárgás csökkentését és megelőzését a vízellátó rendszerekben) hatálya alá tartoznak.

V.SZAKASZ – A KÖRFORGÁSOS GAZDASÁGRA VALÓ ÁTÁLLÁS CÉLKITŰZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (A KÖRNYEZETVÉDELMI TAXONÓMIÁRÓL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS II. MELLÉKLETE)

Feldolgozóipar

1.1. szakasz – „Műanyag csomagolóeszköz gyártása” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletében

77. A kevert anyagból (pl. műanyagból és kartonpapírból, például Tetra Pakból) készült műanyag csomagolóeszközök az 1.1. szakasz (Műanyag csomagolóeszköz gyártása) alapján taxonómiához igazodónak minősülnek-e?

E szakasz követelményei a NACE C22.22 tevékenységekre, és így a műanyag árukra vonatkoznak. E tevékenység a műanyag csomagolóeszközök alábbi szemléltető formátumaira terjed ki: műanyag zacskók, zsákok, tartályok, dobozok, ládák, ballonok és palackok. A több anyagból készült csomagolóeszközök esetében a „túlsúlyban lévő összetevő”-megközelítést kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a vegyes anyagokból készült műanyag csomagolóeszközök, amelyek nagy része (súlyban kifejezve) műanyag, az 1.1. szakasz hatálya alá tartoznak, de azok, amelyek többségükben nem műanyagból készültek (pl. a papír italosdobozokat vagy poharakat is beleértve), nem tartoznak e szakasz hatály alá.

78. Csak a végtermékek tartoznak az 1.1. szakasz (Műanyag csomagolóeszköz gyártása) hatálya alá vagy a csomagolóeszközök műanyag összetevői is?

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 1.1. szakaszában ismertetett követelmények a C22.22 NACE-kóddal jelölt gyártási tevékenységre vonatkoznak. Ez a kód a vállalatok által alkalmazott műveletektől függően a végtermékekre vagy a félkész termékekre vonatkozik. Például a NACE C22.22.9 alkategória a műanyag csomagolóeszköz gyártásával kapcsolatos részműveletek bérmunkában történő végzésére vonatkozik. Ebben az esetben az 1.1. pont követelményei a félkész termékekre vonatkoznak.

A műanyag komponensek az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletében található 3.17. szakasz (Műanyag-alapanyag gyártása) hatálya alá tartozhatnak.

1.2. szakasz – „Elektromos és elektronikus berendezések gyártása” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

79. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) értelmében mely típusú elektromos és elektronikus berendezések minősülnek a taxonómiához igazodónak? E szakasz hatálya alá mindenfajta elektromos berendezésre kiterjed? A berendezések alkatrészei (pl. kábelek) tekinthetők-e berendezésnek?

Valamennyi elektromos és elektronikus berendezés a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében található 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) hatálya alá tartozik. Ide tartoznak az olyan alkatrészek is, mint a kábelek vagy a pótalkatrészek. A veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezéseken való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2011/65/EU irányelv szerint az elektromos és elektronikus berendezések: olyan berendezések, amelyek megfelelő működése elektromos áram vagy elektromágneses mezőtől függ, valamint az elektromos áram vagy elektromágneses mező generálására, átalakítására és mérésére szolgáló olyan berendezések, amelyeket váltóáram mellett legfeljebb 1 000 volt, egyenáram mellett pedig legfeljebb 1 500 volt feszültségre terveztek. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv azokra az alkatrészekre is kiterjed, amelyek összeszerelése lehetővé teszi az elektromos és elektronikus berendezések megfelelő működését. A tevékenység leírásában meghatározottak szerint ez nem foglalja magában az újratölthető és nem újratölthető hordozható elemektől eltérő elem- és akkumulátorkategóriák gyártását.

80. Hogyan kell a gazdasági szereplőknek beszámolniuk a taxonómiához igazodó árbevételről az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) szerint, ha az elektromos és elektronikus berendezéseket nem egyedileg mérik fel vagy értékesítik, hanem egy átfogó szolgáltatás részeként (a szoftvert, beszerelést és egyéb szolgáltatásokat is beleértve)? Bejelenthető-e a teljes projekt bevétele taxonómiához igazodóként?

Ha az elektromos és elektronikus berendezéseket egy tágabb projekt részeként értékesítik, a gazdasági szereplőnek fel kell mérnie, hogy a projekt mely elemei/összetevői felelnek meg a technikai vizsgálati kritériumoknak. Csak az e kritériumoknak megfelelő elemekből származó bevételek jelenthetők be taxonómiához igazodóként.

81. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) 2.4.1. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium kimondja, hogy „a termék életciklus végi kezelésére vonatkozó információk nyilvánosan hozzáférhetők a termék élettartama alatt”. Konkrétan milyen információkat jelent ez? Azokra a termékekre is vonatkozik, amelyek nem fogyasztási cikkek?

Ez a követelmény kiterjed a 2012/19/EU irányelvben előírt információkra, amelyek magukban foglalják a termék ártalmatlanításának módjára, a termék újrahasználatra való előkészítésére és a termék hulladékkezelésének módjára (beleértve az újrafeldolgozást is) vonatkozó információkat. Az információs követelmény minden termékre vonatkozik (beleértve a nem fogyasztási cikkeket is).

82. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) 2.6. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium magában foglalja a veszélyes anyagok proaktív helyettesítésére vonatkozó követelményeket. Milyen bizonyítékokkal kell alátámasztani a veszélyes anyagok proaktív helyettesítését?

A veszélyes anyagok proaktív helyettesítését alátámasztó konkrét bizonyítékok az egyedi alkalmazástól függenek. Ez azt jelenti, hogy nem írható elő kimerítő jellegű felsorolás. Általánosságban elmondható, hogy a bizonyítékok a vonatkozó szabványoknak megfelelően műszaki dokumentációban is összegyűjthetők. Többek között a vizsgálati jelentések szolgálnak érdemi bizonyítékként arra vonatkozóan, hogy az elektromos és elektronikus berendezésekben sikeresen helyettesítették a veszélyes anyagokat. A bizonyítéknak a következőket kell tartalmaznia:

—

A helyettesített anyagokra és azok konkrét felhasználására vonatkozó információk. Ha az anyag korlátozott, de a 2011/65/EU irányelv (a RoHS-irányelv) értelmében ideiglenesen engedélyezett, az információknak az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumokra kell hivatkozniuk, és le kell írniuk, hogy miért indokolt a helyettesítés.

—	Helyettesítési terv, amely tartalmazza a lehetséges alternatívák kidolgozására, kidolgozásuk kérelmezésére és/vagy e lehetséges alternatívák alkalmazására javasolt intézkedéseket, beleértve ezek ütemtervét.

—

Az alternatív vegyi anyag, anyag vagy összetevő elemzése életciklus-értékelés alapján, amely magában foglalja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból származó anyagok újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra való lehetséges előkészítésére vonatkozó információkat, valamint a megfelelő hulladékkezelésre vonatkozó rendelkezéseket. Az értékelés során figyelembe kell venni továbbá az alternatívák biztonságosságát, rendelkezésre állását és megbízhatóságát, valamint adott esetben a helyettesítés jelentős társadalmi-gazdasági hatásait.

83. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) 2.6.6. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium a „fluorgáz” kifejezésre hivatkozik. Ez az F kémiai elemet vagy az F2 molekulát jelenti?

A fluor mint gáz csak F2 molekulaként stabil. Ezért amennyiben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a fluorgázra hivatkozik, az F2 molekulákra, nem pedig F kémiai elemre hivatkozik.

84. Az elemekről és akkumulátorokról szóló rendelet 57. cikkével összhangban a gyártóknak lehetőségük van arra, hogy gyártói felelősségi szervezetet jelöljenek ki annak érdekében, hogy a nevükben teljesítse a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségeket. Összhangban áll-e ez a folyamat az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) 2.7.2. pontjában foglalt lényeges hozzájárulási kritériumokkal?

A hordozható elemek esetében a gyártó visszavételi és gyűjtési rendszereket hoz létre a hulladékká vált hordozható elemek számára, amelyek gyűjtőhelyeket is magukban foglalnak minden olyan tagállamban, ahol a terméket forgalomba hozzák. Az elemekről és akkumulátorokról szóló rendelet 57. cikkével összhangban ez a kötelezettség egy gyártói felelősségi szervezet kijelölésével is teljesíthető.

85. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) 2.2.1. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium a „legmagasabb, nem üres javíthatósági osztályra” hivatkozik. Minek felelnek meg ezek az osztályok: csak az A szintnek, az A-B-C szintnek vagy 10-ből a 8–10 szintnek?

E követelmény célja, hogy ösztönözze a gazdasági szereplőket arra, hogy a két legmagasabb energiaosztályt célozzák meg, kivéve, ha ezek nem jelentősen telítettek.

Ez a követelmény csak akkor alkalmazandó, ha az uniós joggal összhangban termékspecifikus javítási pontrendszert dolgoztak ki, mint például az (EU) 2023/1669 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (72). értelmében az okostelefonok és táblagépek esetében.

86. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvvel összhangban az életciklus végi kezelés nyilvános hozzáférhetősége csak a fogyasztási cikkek esetében kötelező, a vállalkozások közötti (B2B) termékek esetében nem. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) 2.4.1. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritériumban említett „nyilvános hozzáférhetőség” követelménye a vállalkozások részére értékesített termékekre is vonatkozik?

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv előírja, hogy a magánháztartások elektromos és elektronikus berendezéseiből (fogyasztási cikkekből) származó hulladék esetében a gyűjtőhelyeknek nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy a fogyasztók legalább ingyenesen visszajuttathassák az ilyen hulladékot. A tagállamok biztosítják a szükséges gyűjtőhelyek rendelkezésre állását és hozzáférhetőségét, különös tekintettel a népsűrűségre.

Az olyan elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékokat, amelyeket feltehetően magánháztartások és egyéb felhasználók egyaránt használnak, minden esetben elektromos és elektronikus berendezések magánháztartásokból származó hulladékainak kell tekinteni. A nyilvánosan hozzáférhető gyűjtőhelyekre vonatkozó követelmény tehát alkalmazandó.

Az elektromos és elektronikus berendezéseknek elektromos és elektronikus berendezések magánháztartásokból származó hulladékaitól eltérő (vállalkozások részére értékesített termékek) hulladékai esetében azonban nem előírás a nyilvánosan hozzáférhető gyűjtőhelyek megléte. A vállalkozások részére értékesített termékekből származó hulladékok esetében a gyártóknak vagy a nevükben eljáró harmadik feleknek kell gondoskodniuk az ilyen hulladék gyűjtéséről.

87. A REACH-rendelettel összhangban a vállalatok a Bizottság engedélyező határozata alapján továbbra is használhatják a XIV. mellékletben szereplő anyagokat. Az engedélyezett anyagok használata az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) szerinti termékekben sem engedélyezett?

A REACH-rendelet (VIII. cím) szerinti engedélyezésre vonatkozó rendelkezések valamely anyag forgalomba hozatalára vagy ugyanezen anyag gyártó, importőr vagy továbbfelhasználó általi használatára vonatkoznak. Az anyagok árucikkekbe (termékekbe) történő beépítése e rendelkezések hatálya alá tartozik, az anyagok árucikkekben való jelenléte pedig nem tartozik e rendelkezések hatálya alá. A XIV. mellékletben szereplő anyagot tartalmazó árucikk forgalomba hozatala vagy használata ezért nem tartozik az engedélyezési követelmény hatálya alá. Az 1.2. szakasz (Elektromos és elektronikus berendezések gyártása) szerinti gazdasági tevékenység taxonómiához való igazodásának értékelésével összefüggésben a XIV. melléklet szerinti anyagot tartalmazó árucikk forgalomba hozatala vagy használata nem engedélyezett a C. függelékre hivatkozó gazdasági tevékenység esetében, kivéve ha a gazdasági szereplő felmérte és dokumentálta, hogy a piacon nem állnak rendelkezésre más megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák, és hogy ezen anyagokat ellenőrzött körülmények között használják.

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

2.3. szakasz – „Nem veszélyes és veszélyes hulladék gyűjtése és szállítása” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

88. A 2.3. szakasz (Nem veszélyes és veszélyes hulladék gyűjtése és szállítása) esetében a műanyag, a fém és a csomagolási hulladék nem tartozik az elkülönítve gyűjtendő anyagok közé?

A lényeges hozzájárulási kritériumok 2. pontjának első franciabekezdése meghatározza az elkülönítve gyűjtendő hulladékanyagokat.

A műanyagok, a fémek és a csomagolási hulladék a 2. pont második franciabekezdésében említett egyéb hulladékfrakciók közé tartoznak. A 2. pont második franciabekezdésével összhangban az első franciabekezdésben kifejezetten nem említett hulladéktípusok is keverhetők, amennyiben a hulladékokról szóló keretirányelv ezt a keveredést lehetővé teszi.

A hulladékokról szóló keretirányelv értelmében a tagállamok bizonyos feltételek mellett eltérhetnek a bizonyos anyagok elkülönített gyűjtésére vonatkozó kötelezettségtől. E lehetséges eltéréssel összhangban egyes tagállamokban együtt gyűjtik a műanyagokat és a fémeket. A műanyag és fémek kevert frakcióban történő gyűjtése a 2.3. szakaszban (Nem veszélyes és veszélyes hulladék gyűjtése és szállítása) leírt tevékenység körébe tartozik.

89. A 2.3. szakaszban (Nem veszélyes és veszélyes hulladék gyűjtése és szállítása) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok kumulatív vagy alternatív jellegűek?

A lényeges hozzájárulási kritériumok kumulatívak, mivel nem kifejezetten alternatív kritériumként kerülnek feltüntetésre. Mindegyik pont a hulladékgyűjtő rendszer egy konkrét aspektusát írja le. A települési hulladékáramok esetében a lényeges hozzájárulási kritériumok 3. pontjának való megfelelés is kötelező.

90. A 2.3. szakasz (Nem veszélyes és veszélyes hulladék gyűjtése és szállítása) 2. pontjának i. alpontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium – amely előírja, hogy papírt és kartonpapírt elkülönítetten kell gyűjteni, és nem szabad összekeverni más hulladékáramokkal – kiterjed-e azon hulladékgyűjtő rendszerekre, amelyekben a papírt a fémmel vagy műanyaggal együtt gyűjtik?

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 2.3. szakasza a hulladékokról szóló keretirányelv 10. cikkénél szigorúbb technikai vizsgálati kritériumokat határoz meg. A lényeges hozzájárulási kritériumok 2. pontjának első franciabekezdése pontosítja, hogy a papírt és a kartonpapírt elkülönítve kell gyűjteni. Ezért nem tartoznak ide azok a hulladékgyűjtő rendszerek, amelyekbe a papír más frakciókkal keverten kerül be.

91. Ha a hulladék nem vonja maga után az anyagoknak gyűjtési szakaszban történő elkülönítését (a gyűjtés közösen történik), a hulladék csak a leadási ponton történő elkülönítésének modellje elegendő-e ahhoz, hogy megfeleljen a 2.3. szakaszban (Nem veszélyes és veszélyes hulladék gyűjtése és szállítása) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumoknak?

A 2.3. szakaszban szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok meghatározzák, hogy ez a tevékenység a következőkre terjed ki:

„1.	Minden szelektíven gyűjtött és szállított, a forrásnál elkülönített hulladék újrafelhasználásra vagy újrafeldolgozásra történő előkészítésre van szánva.

A i. papírból és kartonpapírból, ii. textilanyagokból, iii. biohulladékból, iv. fából, v. üvegből, vi. elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból vagy vii. bármilyen típusú veszélyes hulladékból álló, forrásnál elkülönített hulladékot elkülönítetten gyűjtik (azaz önálló frakciókban), és nem keverik össze más hulladékáramokkal.”

A 2. pont második franciabekezdése szerint azonban a fenti 2. pont első franciabekezdésében említett frakcióktól eltérő, forrásnál elkülönített, nem veszélyes hulladékok összekevert gyűjtése továbbra is megfelelhet a 2.3. szakasz lényeges hozzájárulási kritériumainak, amennyiben a hulladékokról szóló keretirányelv 10. cikke (3) bekezdésének következő franciabekezdéseiben meghatározott feltételek bármelyike teljesül. Ezek a feltételek a következők:

bizonyos hulladéktípusok együtt történő gyűjtése nem befolyásolja a 4. cikk szerinti újrahasználatra való előkészítés, újrafeldolgozás vagy egyéb újrahasznosítási műveletek előkészítésében rejlő lehetőségeket, és e műveletek eredményei az elkülönített gyűjtés révén elért eredményekkel összehasonlítható minőségűek;

b)	az adott hulladékáramok kezelésének általános környezeti hatásait figyelembe véve az elkülönített gyűjtés nem hozza a legjobb környezetvédelmi eredményeket;

c)	az elkülönített gyűjtés a hulladékgyűjtés bevált gyakorlatainak figyelembevétele mellett műszakilag nem megvalósítható;

Következésképpen bizonyos feltételek mellett el lehet térni a különböző hulladékáramok forrásnál történő kötelező elkülönített gyűjtésétől (a veszélyes hulladékoktól és a 2. pont első franciabekezdésében kifejezetten említettektől eltérő hulladékáramok esetében, a 2.3. szakasz lényeges hozzájárulási kritériumainak teljesítése érdekében). Az 1. pontnak való megfelelés továbbra is kötelező (azaz a hulladékot újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra való előkészítésre kell szánni).

2.6. szakasz – „Elhasználódott termékek szennyezésmentesítése és bontása” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

92. A 2.6. szakasz (Elhasználódott termékek szennyezésmentesítése és bontása) leírása a következőket tartalmazza: „az elhasználódott összetett termékek, ingó dolgok és alkotóelemeik bontására és szennyezésmentesítésére szolgáló létesítmények építése, üzemeltetése és korszerűsítése anyaghasznosítás vagy az alkatrészek újrahasználatra való előkészítése céljából.” Ez azt jelenti, hogy egy hajógyárnak csak az építői vagy tulajdonosai tartozhatnak e tevékenység hatálya alá? Vagy egy hajó bontásában részt vevő más szereplő is a taxonómiához igazodónak tekinthető e tevékenység keretében? Alternatív megoldásként, ha volt a hajógyárban a bontást elősegítő csapat, ez már a tevékenység hatálya alá tartozhat, vagy ez mindenképpen a létesítmény tulajdonjogához kötődik?

Az elhasználódott hajók bontására és szennyezésmentesítésére szolgáló létesítmények tekintetében a tevékenység köre kiterjed az elhasználódott hajók bontására és szennyezésmentesítésére szolgáló létesítmények építésére, üzemeltetésére és korszerűsítésére.

A lényeges hozzájárulási kritériumok 3. pontja előírja, hogy a létesítménynek szerepelnie az (EU) 2016/2323 bizottsági végrehajtási határozatban megállapított európai jegyzékében, amely csak hajó-újrafeldolgozó létesítményeket tartalmaz. Az 1257/2013/EU rendelet szerint a „hajó-újrafeldolgozó létesítmény”: egy tagállamban vagy harmadik országban hajók újrafeldolgozására használt, bontóudvarnak vagy üzemnek minősülő, meghatározott terület. A tevékenység tehát magában foglalja a hajógyárak vagy az elhasználódott hajók bontására és szennyezésmentesítésére szolgáló létesítmények építését, üzemeltetését és korszerűsítését, de nem terjed ki azon vállalkozók tevékenységeire, amelyek ebben az összefüggésben szolgáltatásokat, berendezéseket vagy munkavégzést nyújtanának.

93. Hogyan kell a 2.6. szakasz (Elhasználódott termékek szennyezésmentesítése és bontása) értelmében bejelenteni a bontásra és újrafeldolgozásra kerülő hajók leszerelését?

Az esetek túlnyomó többségében a hajótulajdonosnál a hajó leszerelésével kapcsolatban nem költségek merülnek fel, hanem nyeresége keletkezik. Abban az esetben azonban, ha az elhasználódott hajók bontása és szennyezésmentesítése költséget jelent a hajótulajdonosok/-üzemeltetők számára, az elhasználódott hajók bontásával és szennyezésmentesítésével kapcsolatos kiadásaikat adott esetben CAPEX-ként vagy OPEX-ként kell figyelembe venniük a CAPEX vagy OPEX taxonómiához való igazodásának értékelésekor. A hajótulajdonosoknak/-üzemeltetőknek követniük kell a vonatkozó számviteli szabályokat a hajóik bontására és újrafeldolgozására vonatkozó kötelezettségeik elszámolása érdekében.

Például az IFRS-t alkalmazó gazdálkodó egységek esetében a hajó megépítésekor a leszerelés becsült költségét bele kell számítani az eszköz értékébe, az IAS16 Befektetett tárgyi eszköz standard szerint. Ezért azt a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 1.1.2. szakasza szerint be kell számítani a taxonómiai CAPEX KPI-kbe, és az IAS37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard alapján azonos összegű leszerelési céltartalékot (azaz kötelezettséget) kell beszámítani. A leszerelési céltartalék (vagy annak bármely változása) beszámítása/kivezetése vagy a leszerelés becsült költségeinek értékcsökkenése nem szerepel a taxonómiai fő teljesítménymutatókban. A hajó leszerelésekor a tényleges leszerelési költségeket a leszerelési céltartalék terhére kell elszámolni (kötelezettség). Ha ezek a költségek meghaladják az adott hajó leszerelési céltartalékának összegét, a többletkiadások OPEX-nek tekintendők. El kell kerülni a kétszeres beszámítást.

2.7. szakasz – „Nem veszélyes hulladék válogatása és anyagában történő hasznosítása” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

94. A 2.7. szakasz (Nem veszélyes hulladék válogatása és anyagában történő hasznosítása) hatálya alá tartoznak-e azok a hulladékgazdálkodási üzemek (pl. többféle anyaggal foglalkozó hulladékhasznosító létesítmények), amelyek csak a hasznosítás előkészítését (a válogatási elemet) végzik, magát a hasznosítást (amelyet külföldi hulladékkezelő létesítményben végeznek) nem?

A 2.7. szakasz szerint azok a létesítmények is taxonómiához igazodók, amelyek a hulladékot csak válogatják, de ténylegesen nem hasznosítják.

Építési tevékenységek és ingatlanügyletek

3.1. szakasz „Új épületek építése” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

95. A 3.1. szakasz (Új épületek építése) 4. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium küszöbértékeket határoz meg a másodlagos nyersanyagok felhasználására vonatkozóan. Mit jelent a küszöbértékekben említett „az összes beton és természetes vagy műkő tekintetében” kifejezés?

A 4. pontban szereplő lényeges hozzájárulási kritérium rugalmasságot biztosít a gazdasági szereplők számára azáltal, hogy egy anyagkategória esetében a másodlagos nyersanyagok felhasználására vonatkozó küszöbértékeket az elsődleges nyersanyag felhasználásának anyagkategóriánkénti maximális százalékos arányában határozza meg. Ez több anyagot egyesít egyetlen anyagkategóriába (mint például „beton, természetes kő vagy műkő”) – ahelyett, hogy ezeket a küszöbértékeket minden egyes anyagra külön-külön határozná meg.

Az „összes” kifejezés az ezen anyagkategóriát alkotó másodlagos nyersanyagokra, valamint az újrahasznált építési termékekre vonatkozik. Például, ha egy építési projekt újrahasznált természetes kőből álló burkoló lapokat használ, ez beleszámít ebbe a küszöbértékbe, az új beton- és műkő-termékekben használt másodlagos nyersanyagokkal együtt.

A küszöbértékek kiszámításához a másodlagos nyersanyagot ki kell vonni az egyes anyagkategóriák munka során felhasznált, kilogrammban mért teljes tömegéből. Például a „beton, természetes vagy műkő” kategória esetében az építményekben felhasznált beton, természetes vagy műkő együttes tömegének legalább 30 %-át az adott anyagkategóriába tartozó másodlagos nyersanyagnak kell képeznie (beleértve az újrafelhasznált termékeket is).

96. Melyek a 3.1. szakaszban (Új épületek építése) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumokban említett „újrahasznált építési termékekre” vonatkozó példák?

Az építési termékek (beleértve a helyszínen újrafeldolgozott, hulladéknak nem minősülő anyagokat is) újrahasználata általában magában foglalhatja például a tetőelemek, ablakok, ajtók, tégla, kő vagy betonelemek újrahasználatát, amennyiben azok megfelelnek az építési termékekről szóló rendelet 3. cikkének 20. és 25. pontjában a használt vagy újragyártott építési termékekre vonatkozó fogalommeghatározásoknak.

97. A 3.1. szakasz (Új épületek építése) 1. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritériumnak való megfelelés érdekében elegendő-e a hulladékot újrahasználatra, újrafeldolgozásra és egyéb anyaghasznosításra az építési területen szétválogatni? Vagy dokumentálni kell, hogy a hulladékot begyűjtötték és pl. újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra továbbküldték (pl. a címzett és a tervezett kezelési forma feltüntetésével)?

A 3.1. szakasz 1. pontjában foglalt lényeges hozzájárulási kritérium teljesítéséhez nem elegendő a nem veszélyes építési és bontási hulladékot az építési területen szétválogatni. Olyan dokumentációra van szükség, amely igazolja, hogy a nem veszélyes építési és bontási hulladéknak legalább az adott tevékenység tekintetében megjelölt részét újrahasználatra előkészítették vagy a hulladékokról szóló keretirányelvben szereplő fogalommeghatározásnak megfelelően újrafeldolgozták. Más szóval biztosítani kell a nem veszélyes építési és bontási hulladéknak az építési területen történő, újrahasználatra való előkészítését vagy újrafeldolgozását.

A hulladékokról szóló keretirányelv 3. cikkének 16. pontja szerint „újrahasználatra való előkészítés”: ellenőrzési, tisztítási és javítási hasznosítási műveletek, amelyek során a már hulladékká vált terméket vagy alkatrészt előkészítik annak érdekében, hogy bármilyen egyéb előkezelés nélkül újra felhasználják. Az épületelemek újrahasználatra való előkészítésének előfeltétele általában az épületek vagy egyéb építmények szelektív bontása.

A hulladékokról szóló keretirányelv 3. cikkének 17. pontja szerint az „újrafeldolgozás”: olyan hasznosítási művelet, amelynek során a hulladékká vált anyagokat termékekké vagy anyagokká alakítják át, akár azok eredeti használati céljára, akár más célokra. Ez magában foglalja a biológiai szerves anyagok feldolgozását is, nem tartalmazza azonban az energetikai hasznosítást és az olyan anyaggá történő feldolgozást, amelyet üzemanyagként vagy feltöltési műveletek során használnak fel.

A tevékenységet végző gazdasági szereplő az 1. pont szerinti jelentős hozzájárulási kritériumban foglalt 90 %-os küszöbértéknek való megfelelést a Level(s) keretrendszer 2.2. mutatójára (73) vonatkozó jelentéssel igazolja, a különböző hulladékáramokra vonatkozó, 2. szintű jelentéstételi formátum használatával. Az e lényeges hozzájárulási kritériumnak való megfelelést igazoló releváns dokumentumok közé tartozik a hulladék-újrafeldolgozó létesítménybe szállított hulladék tömegelszámolása (kg-ban), a különböző hulladékkezelő létesítményekbe szállított összes hulladék átvételi elismervényei (kg-ban) (azaz újrafeldolgozás, feltöltés, hulladéklerakás stb.) vagy a teljes hulladékkeletkezés becslése a bontás előtti ellenőrzés vagy a korszerűsítés előtti ellenőrzés alapján.

98. Lehet-e támogatni a termék teljesítményére vonatkozó adatok rendelkezésre állását – amint azt a 3.1. szakaszban (Új épületek építése) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok megkövetelik – az építési termékekről szóló felülvizsgált rendelet (CPR) szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén?

Az építési termékekről szóló rendeletben előírt teljesítmény- és megfelelőségi nyilatkozat biztosítja a termékekre vonatkozó szükséges információkat. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra nincs szükség.

99. A 3.1. szakaszban (Új épületek építése) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok az épületekre vonatkozó információk hosszú távú megőrzése céljából előírják a gazdasági szereplők számára a nemzeti eszközök, például a kataszter vagy a nyilvános nyilvántartás által biztosított információkezelő rendszerek használatát. Egyes tagállamok nem rendelkeznek nyilvános nyilvántartásokkal, csak magánnyilvántartásokkal. Ezeket is figyelembe veszik?

A 3.1. szakasz vonatkozó kritériumának célja annak biztosítása, hogy az adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők legyenek, nem pedig az, hogy megváltoztassák az adatok feletti rendelkezési jogot vagy előírják az adatok feletti nyilvános rendelkezési jogot. A lényeges hozzájárulási kritériumok 5. pontjában szereplő „nyilvános nyilvántartás” kifejezés csak példaként szerepel. A nemzeti nyilvántartások vagy az azokkal egyenértékű információkezelő rendszerek bizonyos hozzáférési korlátozásokkal járhatnak (pl. felhasználónévhez/jelszóhoz kötött hozzáférés), vagy díjfizetést írhatnak elő. Ezekben az esetekben is figyelembe vehetők az épületekre vonatkozó információk hosszú távú megőrzésére vonatkozó kötelezettségnél.

100. Léteznek-e a 3.1. szakasz (Új épületek építése) lényeges hozzájárulási kritériumaiban említett, a szelektív bontásra vonatkozó részletes iránymutatások?

Az építési és bontási hulladékról szóló uniós protokoll és iránymutatások (74) iránymutatást nyújtanak az építési beruházások bontás és korszerűsítés előtti ellenőrzését illetően, amely támogatja a szelektív bontást, és célja az építési bontási hulladék újrahasználatának, újrahasználatra való előkészítésének és újrafeldolgozásának növelése.

101. Mit jelent a 3.1. szakasz (Új épületek építése) lényeges hozzájárulási kritériumaiban említett „feltöltés” fogalma?

A „feltöltés” fogalmát a hulladékokról szóló keretirányelv 3. cikkének 17a. pontja határozza meg, jelentése: olyan hasznosítási művelet, amely során nem veszélyes hulladékot használnak talajkiemeléssel érintett területek helyreállítására, mérnöki tájrendezési célokra. A feltöltésre használt hulladéknak a hulladéknak nem minősülő anyagokat kell helyettesítenie, alkalmasnak kell lennie a fent említett célokra, és az e célok eléréséhez feltétlenül szükséges mennyiségre kell korlátozódnia.

A feltöltésre vonatkozó, nem kötelező erejű információk megtalálhatók abban az előkészítő tanulmányban, amely támogatja a feltöltés meghatározására vonatkozó bizottsági iránymutatások kidolgozását (75).

102. Figyelembe kell-e venni a műszaki berendezéseket az 1. mellékletben szereplő életciklus-értékelés (LCA) számításai során, amikor a gazdasági szereplő a 3.1. szakaszban (Új épületek építése) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumokban említett „nemzeti eszköz” szerinti közzététel mellett dönt? Lehetséges-e az életciklus-értékelési adatok (az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál hatásainak) bejelentése nemzeti eszköz használatával még akkor is, ha az eszköz nem igazodik teljes mértékben a Level(s) keretrendszerhez?

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében szereplő 3.1. szakaszban (Új épületek építése) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumoknak való megfelelés érdekében a gazdasági szereplőknek ki kell számítaniuk az épületek teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálját az életciklus minden egyes szakaszára, és azt kérésre közölniük kell a befektetőkkel és az ügyfelekkel. E kritérium lábjegyzete a kritériumnak való megfelelés három különböző módját vázolja fel: a Level(s) közös uniós keretrendszernek megfelelő számítások; nemzeti számítási eszköz használata; egyéb számítási eszközök használata.

A szöveg pontosítja, hogy a nemzeti eszközöktől eltérő számítási eszközök csak akkor használhatók, ha megfelelnek a Level(s) közös uniós keretrendszerben meghatározott minimumkövetelményeknek (lásd: Level(s) User manual for Indicator 1.2 (76)). A nemzeti eszközök használatára vonatkozóan azonban nincsenek előírások. Ezért hivatalos nemzeti vagy regionális eszköz akkor is használható, ha eltér a Level(s) közös uniós keretrendszertől. Ezenkívül a számításban szereplő elemek körének meg kell felelnie a hivatalos nemzeti vagy regionális eszköz követelményeinek.

Végezetül az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv 2028-tól kötelezővé teszi az új épületek esetében az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál kiszámítását. Bár a számítási módszert jelenleg az EN 15978 szabványra és a Level(s) közös uniós keretrendszerre hivatkozó III. melléklet ismerteti, az irányelv arra is felhatalmazta a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a III. melléklet módosításáról és a nemzeti számítások uniós keretrendszerének meghatározásáról.

3.2. szakasz – „Meglévő épületek korszerűsítése” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

103. A 3.2. szakasz (Meglévő épületek korszerűsítése) 4. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium kimondja, hogy „az eredeti épület legalább 50 %-át megtartják”. Hogyan kell meghatározni az eredeti épület 50 %-át?

Ezt az eredeti épületből megtartott bruttó külső hasznos alapterület alapján, az alkalmazandó nemzeti vagy regionális mérési módszer alkalmazásával, vagy alternatív megoldásként a nemzetközi ingatlanmérési szabványokban (IPMS) (77) meghatározott „IPMS 1” használatával kell kiszámítani. Nemzeti vagy regionális szinten külön iránymutatás is rendelkezésre állhat. Az „IPMS 1” használata esetén maga a dokumentum szolgál részletes magyarázattal. A korszerűsített épületrész bruttó területe nem haladhatja meg az eredeti épület bruttó területének 50 %-át.

104. A 3.2. szakaszban (Meglévő épületek korszerűsítése) szereplő lényeges hozzájárulási kritérium a teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál kiszámítását írja elő. Ehhez a számításhoz a gazdasági szereplőknek az EN15978 szabványt kell követniük. A szabvány mely részeit kell követni?

Az épületszerkezeti elemek és a műszaki berendezések köre megegyezik a Level(s) uniós keretrendszerben meghatározottakkal. Ettől eltekintve a kritérium nem ír elő egyéb követelményeket a szabvány használatára vonatkozóan. Egyes tagállamokban vagy harmadik országokban létezhet nemzeti számítási eszköz a közzétételre vagy az építési engedélyek megszerzésére, azonban más számítási eszközök is alkalmazhatók, ha azok megfelelnek a Level(s) közös uniós keretrendszerben meghatározott minimumkövetelményeknek. Az EN15978 szabvány rugalmas értelmezést tesz lehetővé.

3.5. szakasz – „Beton felhasználása mély- és magasépítés során” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

105. Hogyan kell meghatározni a 3.5. szakasz (Beton felhasználása mély- és magasépítés során) hatályát? Csak a beton anyagköltségeit kell feltüntetni, vagy az építőipari vállalat árubeszerzését és szolgáltatását, pl. a szállítást is?

A 3.5. szakasz szerinti tevékenység a beton mély- és magasépítési objektumok új építésére, újjáépítésre vagy karbantartására történő felhasználására terjed ki. Ezért a tevékenység kiterjed az összes mély- és magasépítési munkára, feltéve, hogy azok megfelelnek a technikai vizsgálati kritériumoknak.

A cementszállítási szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplők nem tartoznak e tevékenység hatálya alá, de az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletében szereplő árufuvarozási tevékenységek keretében jelentést tehetnek a taxonómiához való igazodásról.

Információ és kommunikáció

4.1. szakasz – „Adatvezérelt IT/OT-megoldások biztosítása” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

106. A 4.1. szakasz (Adatvezérelt IT/OT-megoldások biztosítása) az IT tekintetében megköveteli az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelvnek való megfelelést, viszont az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaira vonatkozó követelmények csak fizikai termékekre vonatkozhatnak. Milyen lépéseket javasolnak ennek a konkrét követelménynek való megfelelés érdekében?

A 4.1. szakasz (Adatvezérelt IT/OT megoldások szolgáltatása) 8. c) pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium megköveteli, hogy valamennyi adatvezért IT/OT megoldás feleljen meg a következő kritériumoknak: „c) az újrahasználatra, hasznosításra vagy újrafeldolgozásra való előkészítést vagy megfelelő kezelést, beleértve az összes folyadék kivonását és a szelektív kezelést, a 2012/19/EU irányelv VII. mellékletében foglaltakkal összhangban végzik.”

A 2012/19/EU (WEEE) irányelv az életciklus végi kezelésére vonatkozó követelményeket csak az „elektromos és elektronikus berendezések”, azaz olyan berendezések esetében határozza meg, amelyek megfelelő működése elektromos áram vagy elektromágneses mezőtől függ, valamint az elektromos áram vagy elektromágneses mező generálására, átalakítására és mérésére szolgáló olyan berendezések, amelyeket váltóáram mellett legfeljebb 1 000 volt, egyenáram mellett pedig legfeljebb 1 500 volt feszültségre terveztek. A szoftverek nem felelnek meg az elektromos és elektronikus berendezések e fogalommeghatározásának.

Ez a kritérium az adatvezérelt IT/OT megoldás működtetéséhez használt hardvereszközök életciklus végi kezelésének beszámítása érdekében került be a szövegbe, a szoftver azonban nem tartozik ide.

107. A 4.1. szakasz (Adatvezérelt IT/OT megoldások és szoftverek szolgáltatása) szerinti tevékenység hatálya alá tartoznak-e a szoftverek (pl. SAP), mivel a szoftverek beszállítókezelésre is használhatók?

Amint az a tevékenység leírásában szerepel, a tevékenység körébe tartozik a következők gyártása, fejlesztése, telepítése, üzembe helyezése, karbantartása, javítása, illetve a következőkkel kapcsolatos szakmai szolgáltatások nyújtása, beleértve a tervezéshez vagy nyomon követéshez szükséges műszaki tanácsadást is: különböző típusú szoftverek és információtechnológiai (IT) vagy operatív technológiai (OT) rendszerek, amelyek távfelügyelet és prediktív karbantartás céljából készültek.

108. A környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó DNSH-kritériumok a 4.1. szakaszban (Adatvezérelt IT/OT-megoldások biztosítása) előírják, hogy „a szoftver működtetéséhez használt berendezések megfelelnek a 2009/125/EK irányelvben a szerverekre és adattárolókra vonatkozóan meghatározott követelményeknek”. Hogyan felelnek meg ennek a rendelkezésnek azok a vállalkozások, amelyek csak szoftverszolgáltatók, hiszen nem férnek hozzá a hardvereszközökre vonatkozó ilyen típusú információkhoz?

A 4.1. szakaszban szereplő tevékenység kiterjed mind az információtechnológiai, mind az operatív technológiai megoldásokra, azaz mind a szoftverre, mind a hardverelemekre. A szoftverek működtetéséhez használt hardvereszközökre, köztük a szerverekre és az adattárolókra vonatkozó követelményeket meghatározó technikai vizsgálati kritériumok csak a hardvereszközökre vonatkoznak, a szoftverekre nem. Ez azt jelenti, hogy a hardvereszközöket nem ellenőrző szoftverszolgáltatóknak nem kell megfelelniük ennek a kritériumnak.

Szolgáltatások

5.1. szakasz – „Javítás, felújítás és újragyártás” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

109. A gyakorlatban milyen formát kell öltenie az 5.1. szakaszban (Javítás, felújítás és újragyártás) foglalt lényeges hozzájárulási kritériumokban említett hulladékgazdálkodási tervnek?

Az 5.1. szakaszban (Javítás, felújítás és újragyártás) említett hulladékgazdálkodási tervnek a hulladékokról szóló módosított keretirányelv 28. cikkében a hulladékgazdálkodási tervekre vonatkozóan meghatározott elveket kell követnie. Ez magában foglalja az érintett szervezet jelenlegi hulladékgazdálkodási helyzetének elemzését, valamint a hulladék újrahasználatra, újrafeldolgozásra, hasznosításra és ártalmatlanításra való, környezetvédelmi szempontból megfelelő előkészítésének javítása érdekében meghozandó intézkedéseket, továbbá annak értékelését, hogy a terv hogyan fogja támogatni a célkitűzések megvalósítását.

A tervnek figyelembe kell vennie legalább a következőket: i. a vállalat által termelt hulladék típusa, mennyisége és forrása, valamint a hulladékáramok jövőbeli alakulásának értékelése, továbbá ii. a meglévő ártalmatlanító és hasznosító létesítmények, beleértve a hulladékolajokra, a veszélyes hulladékokra és a jelentős mennyiségű kritikus fontosságú nyersanyagot tartalmazó hulladékra vonatkozó különleges intézkedéseket. A tervnek hulladékgazdálkodási politikákat kell tartalmaznia, beleértve a szemetelés valamennyi formája elleni küzdelemre és megelőzésére, valamint a szemét valamennyi típusának felszedésére irányuló intézkedéseket, továbbá megfelelő minőségi vagy mennyiségi mutatókat és célokat.

5.2. szakasz – „Tartalék alkatrészek értékesítése” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

110. Az 5.2. szakaszban (Tartalék alkatrészek értékesítése) mit kell fogyóeszköznek tekinteni, és mit nem szabad tartalék alkatrésznek tekinteni? A termék mely funkcióit tudja helyreállítani a tartalék alkatrész? Csak az elsődleges funkciók tartoznak ide? Vagy a megvásárolt termékek valamennyi funkciója idetartozik, beleértve az értékesítéskor meglévő összes tartozékot (pl. városi kerékpár elülső kosara)?

Az 5.2. szakasz a 151. lábjegyzetben a „fogyóeszközök” fogalmát a következőképpen határozza meg: „olyan nem tartós áruk, amelyeket felhasználásra, kimerítésre vagy helyettesítésre szánnak. Ezekre egy fogyasztási cikk működéséhez lehet szükség, vagy a gyártásban használhatják a késztermékbe való beépítés nélkül”. Ellentétben állnak a „tartalék alkatrészekkel”, amelyeket a 164. lábjegyzet a következőképpen határoz meg: „a termék olyan különálló része, amely helyettesítheti a termék azonos vagy hasonló szerepet betöltő részét. A termék nem működhet a tervezettnek megfelelően a termék e része nélkül. A termék működőképessége helyreáll, illetve javul az alkatrész tartalék alkatrésszel történő helyettesítése révén, a 2011/65/EU irányelvvel összhangban. A tartalék alkatrészek lehetnek használt alkatrészek.”

Ezenkívül a tartalék alkatrészek értékesítésére irányuló tevékenység leírása példákat tartalmaz azokra a fogyóeszközökre, amelyekre a tevékenység nem terjed ki (pl. nyomtatótinta, festékkazetták, mozgó alkatrészekhez használt kenőanyagok és elemek).

Nincs hivatalos lista a tartalék alkatrésznek minősülő termékekről. A gazdasági szereplőknek a fenti fogalommeghatározások alapján kell elvégezniük a termékek egyedi értékelését.

5.3. szakasz – „Elhasználódott termékek és termékösszetevők újrahasználatra való előkészítése” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

111. Hogyan határozzák meg az 5.3. szakaszban (Elhasználódott termékek és termékösszetevők újrahasználatra való előkészítése) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumokban említett „újrahasználat” és „életciklus vége” fogalmakat?

A hulladékokról szóló keretirányelv szerint „újrahasználat”: olyan művelet, amelynek révén a nem hulladéknak számító termékeket vagy alkatrészeket újra felhasználják arra a célra, amelyre eredetileg szolgáltak. „Újrahasználatra való előkészítés”: ellenőrzési, tisztítási és javítási hasznosítási műveletek, amelyek során a már hulladékká vált terméket vagy alkatrészt előkészítik annak érdekében, hogy bármilyen egyéb előkezelés nélkül újra felhasználják.

Érdemes felidézni, hogy a hulladék olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A terméket már az attól való megválásra irányuló szándék is hulladékká minősíti. Ez akkor fontos, ha különbséget tesznek az újrahasználat és az újrahasználatra való előkészítés között, mivel az újrahasználat olyan termékre vonatkozik, amely az újrahasználatra való előkészítés során nem vált hulladékká, míg az újrahasználatra való előkészítés olyan termékre vonatkozik, amely hulladékká vált.

Egy termék csak akkor használható fel újra, ha a célja nem változik meg. Ha a cél nem változik, az újrahasználatnak minősül.

Ha egy termék elérte az életciklusa végét, hulladéknak minősül. A termék hulladékstátusza azonban különböző módokon szűnhet meg, például az újrahasználatra való előkészítéssel, ha léteznek a termékre alkalmazandó, a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok, és a termék megfelel azoknak.

5.5. szakasz – „Termék mint szolgáltatás és egyéb, körforgásos használatra irányuló és eredményorientált szolgáltatási modellek” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében

112. Hogyan kell alkalmazni az 5.5. szakaszban (Termék mint szolgáltatás és egyéb, körforgásos használatra irányuló és eredményorientált szolgáltatási modellek) foglalt követelményeket abban az esetben, amikor egy kölcsönző vállalat generátorokat biztosít egy építkezés számára? Az egyes bérelt eszközöknek külön-külön kell-e megfelelniük a kritériumoknak, vagy az építési területen található eszközök csoportja tekinthető úgy, hogy megfelelnek a kritériumoknak, amennyiben együttesen teljesítik a feltételt? Vagy a tevékenység kritériumai a teljes szolgáltatásra vonatkoznak, például a szolgáltatást nyújtó kölcsönző vállalkozás telephelyén történő energiafogyasztásra?

Az 5.5. szakaszban (Termék mint szolgáltatás és egyéb, körforgásos használatra irányuló és eredményorientált szolgáltatási modellek) szereplő tevékenység hatályába különböző szolgáltatási modellek tartoznak (pl. bérbe vagy lízingbe adás), amelyek révén a gazdasági szereplő lehetővé teszi az ügyfelek számára különböző termékek használatát. A generátorok az e tevékenység hatálya alá tartozó termékek közé tartoznak. Eltérő rendelkezés hiányában az e tevékenységre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok a gazdasági szereplő teljes tevékenységére vonatkoznak, nem pedig a gazdasági szereplő által biztosított konkrét termékekre. Az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó DNSH-ban foglalt, a tevékenységből származó közvetlen kibocsátásokra vonatkozó követelmények kifejezetten azokra a helyzetekre vonatkoznak, amikor a tevékenység hő/hűtés helyszíni termelésével vagy kapcsolt energiatermeléssel, többek között villamosenergia-termeléssel jár.

113. Az olajszennyezés-elhárító berendezések lízingje az 5.5. szakasz (Termék mint szolgáltatás és egyéb, körforgásos használatra irányuló és eredményorientált szolgáltatási modellek) hatálya alá tartozik?

Az 5.5. szakasz (Termék mint szolgáltatás és egyéb, körforgásos használatra irányuló és eredményorientált szolgáltatási modellek) szerinti taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységek magukban foglalják a termékekhez való hozzáférés olyan szolgáltatási modelleken keresztül történő biztosítását az ügyfelek számára, mint a lízingbe adás. Ezért ez a tevékenység az olajszennyezés-elhárító berendezések ügyfeleknek történő lízingbe adására is kiterjed. A lízingbeadónak a lízingköltségeket a lízing számviteli kezelésétől függően CAPEX-ként vagy OPEX-ként kell elszámolnia. Az a vállalat azonban, amely az olajszennyezés elhárítására szolgáló berendezést egy másik szolgáltatótól lízingeli – azaz a lízingbevevő – nem tartozik e tevékenység körébe.

VI. SZAKASZ – A SZENNYEZÉS MEGELŐZÉSÉNEK ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK CÉLKITŰZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (A KÖRNYEZETVÉDELMI TAXONÓMIÁRÓL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS III. MELLÉKLETE)

Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, tisztítása, hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés

2.4. szakasz – „Szennyezett területek szennyeződésmentesítése” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus III. mellékletében

114. A 2.4. szakasz (Szennyezett területek szennyeződésmentesítése) d) pontjának vii. alpontja tartalmazza a „talaj” fogalmát. A „talaj” fogalma a talaj levegőjére is kiterjed?

A 2010/75/EU irányelv (az ipari kibocsátásokról szóló irányelv) 3. cikkének 21. pontjában a „talaj” fogalmát a következőképpen határozza meg: „a földkéregnek a felszín és az alapkőzet közötti legfelső rétege. A talaj ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll.” A talaj levegője ezért a „talaj” fogalmába tartozik.

115. Mi a „szennyezett terület” és a „szennyező anyagok” fogalommeghatározása a 2.4. szakaszban (Szennyezett területek szennyeződésmentesítése) szereplő tevékenységleírásban?

A „környezetszennyezés” az ipari kibocsátásokról szóló irányelve szerinti fogalommeghatározására építve a szennyező anyag az emberi tevékenység eredményeképpen a levegőbe, talajba vagy a vízbe közvetlenül vagy közvetve kibocsátott anyag, rezgés, hő vagy zaj, amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre vagy a környezet minőségére, kárt okozhat az anyagi javakban, illetve akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy annak más jogszerű használatát. A „szennyezett terület” a környezetszennyezés által érintett terület.

116. A 2.4. szakaszban (Szennyezett területek szennyeződésmentesítése) szereplő tevékenységleírás b) pontja magában foglalja az „ipari üzemek vagy telephelyek szennyeződésmentesítését”. Mit kell érteni az „ipari üzemek vagy telephelyek” alatt? Ide tartoznak-e más területek, például a leszerelt üzemek, katonai területek, a hulladéklerakók (biztonság/utógondozás)? Idetartozik-e a „barnamező” is?

A telephely olyan konkrét földrajzi helyszínre utal, ahol ipari tevékenységekre került sor (lásd az ipari kibocsátások portáljáról szóló rendelet (78) 3. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalommeghatározást), és ennek következtében szennyeződés következhetett be. Ez magában foglalhatja a veszélyes anyagokkal szennyezett földet vagy talajt, a felszín alatti vagy felszíni vizek szennyeződését, az ipari létesítményeket körülvevő területeket, ahová a környezetszennyezés átterjed, illetve az elhagyott vagy inaktív ipari létesítményeket. Ezzel szemben az ipari üzemek az ipari folyamatokhoz használt fizikai szerkezetekre és berendezésekre vonatkoznak, mint például a gyártóüzemek, finomítók vagy villamosenergia-termelő üzemek. A telephelyre összpontosító erőfeszítések az azt körülvevő környezet helyreállítására vagy szennyezésmentesítésére irányulnak, míg az ipari üzemekre összpontosító erőfeszítések a fizikai szerkezeteket és berendezéseket célozzák meg.

Az ipari üzemek vagy telephelyek szennyeződésmentesítése nem terjed ki a jogilag nem megfelelő hulladéklerakók, valamint a szennyeződésmentesítés alatt álló területtől független, elhagyott vagy illegális hulladéklerakók szennyeződésmentesítésére, mivel az a 2.3. szakaszban meghatározott konkrét tevékenység körébe tartozik. Bár a katonai területek nem minősülnek a tevékenység leírásának b) pontja szerinti ipari üzemnek vagy telephelynek, a katonai területek szennyeződésmentesítése más pontokban is feltüntethető.

117. A 2.4. szakaszban (Szennyezett területek szennyeződésmentesítése) szereplő tevékenységleírás e) pontja a következőkre vonatkozik: „veszélyes anyagok, keverékek vagy termékek, például azbeszt vagy ólomalapú festék szintjének jelentős csökkentése”. Mi a „veszélyes anyagok” fogalommeghatározása?

Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelet 3. cikkével összhangban veszélyes anyagok azok az anyagok, amelyek megfelelnek az említett rendelet I. mellékletének 2–5. részében megállapított fizikai, egészségi vagy környezeti veszélyekre vonatkozó kritériumoknak.

118. A 2.4. szakasz (Szennyezett területek szennyeződésmentesítése) 1. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium kimondja, hogy „A szennyeződésmentesítési tevékenységeket nem a szennyezést okozó gazdasági szereplő vagy az annak nevében eljáró személy végzi annak érdekében, hogy megfeleljen a 2004/35/EK irányelv követelményeinek, vagy – harmadik országokban folytatott tevékenységek esetében – a „szennyező fizet” elvén alapuló, környezeti felelősségre vonatkozó rendelkezéseknek a nemzeti jog szerint”. Hogyan kell értelmezni ezt a kritériumot? A „gazdasági szereplő” kifejezés a szennyeződésmentesítési tevékenységet végző vállalkozásra vonatkozik?

E kritérium célja annak biztosítása, hogy a szennyeződésmentesítési tevékenységeket pártatlan és átlátható módon végezzék, elsődlegesen a környezet és a közegészség védelme érdekében. Az 1. pontban meghatározott kritérium a szennyezést okozó gazdasági szereplőre vonatkozik. A „gazdasági szereplő” fogalmát a 2004/35/EK irányelv 2. cikkének 6. pontja úgy határozza meg, mint az a természetes vagy jogi személyiséggel rendelkező magánszemély vagy közület, aki/amely a keresőtevékenységet végzi vagy irányítja, vagy – amennyiben a nemzeti jogszabályok úgy rendelkeznek – akire az ilyen tevékenység technikai működtetésével kapcsolatban döntő gazdasági hatáskört ruháztak, ideértve az ilyen tevékenységre felhatalmazással vagy engedéllyel rendelkező vagy az ilyen tevékenység gyakorlására nyilvántartásba vett, vagy azt bejelentő feleket is.

Az 1. pontban meghatározott kritériumnak megfelelően a szennyezést okozó gazdasági szereplő vagy az annak nevében eljáró személy által a 2004/35/EK irányelv szerinti kötelezettségek teljesítése érdekében végrehajtott szennyeződésmentesítési intézkedések nem tekinthetők jelentős hozzájárulásnak.

119. A szennyeződést okozó gazdasági szereplő által a szennyeződésmentesítési tevékenység elvégzésére szerződtetett független vállalkozás a 2.4. szakasz (Szennyezett területek szennyeződésmentesítése) értelmében a szennyező nevében jár el?

Az a független vállalkozás, amellyel a szennyezést okozó gazdasági szereplő megállapodást írt alá a szennyeződésmentesítési tevékenység elvégzésére, nem tekinthető a gazdasági szereplő nevében eljáró személynek, kivéve, ha ez a vállalkozás a gazdasági szereplőt képviseli, vagy az általa átruházott konkrét hatáskörökkel rendelkezik (ez lehet például akkor, ha a vállalkozás a gazdasági szereplő leányvállalata). Ez azt jelenti, hogy a független vállalkozás által a szennyeződésmentesítési tevékenység elvégzéséért szerzett bevétel taxonómiához igazítható, míg a szennyezést okozó gazdasági szereplő által a szolgáltatás igénybevétele céljából elköltött OPEX vagy CAPEX nem minősül taxonómiához igazíthatónak.

VII. SZAKASZ – A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG ÉS AZ ÖKOSZISZTÉMÁK CÉLKITŰZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK (A KÖRNYEZETVÉDELMI TAXONÓMIÁRÓL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS IV. MELLÉKLETE)

Környezetvédelmi és helyreállítási tevékenységek

1.1. szakasz – „Élőhelyek, ökoszisztémák és fajok védelme, beleértve a helyreállítást” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus IV. mellékletében

120. Az 1.1. szakasz (Élőhelyek, ökoszisztémák és fajok védelme, beleértve a helyreállítást) szerinti tevékenység az elenyésző természeti területekkel rendelkező városi területeken is végezhető? Hogyan felelhet meg a városi területeken végzett tevékenység a lényeges hozzájárulási kritériumok követelményeinek?

A természetmegőrzési tevékenység minden területen elvégezhető, beleértve a városi területeket is. A tevékenységet továbbá bármilyen típusú gazdasági szereplő végezheti, függetlenül a fő tevékenységi területétől.

Valamennyi lényeges hozzájárulási kritériumnak teljesülnie kell. Ez magában foglalja a lényeges hozzájárulásra vonatkozó kritériumok 1.1. pontjában szereplő követelményt is:

„1.1.

A tevékenység hozzájárul a következők legalább egyikéhez:

ökoszisztémák, fajok, élőhelyek vagy fajok élőhelyei jó állapotának megőrzése;

ökoszisztémák, élőhelyek vagy fajok élőhelyeinek visszaállítása vagy helyreállítása a jó állapot felé vagy jó állapotba, többek között területük vagy elterjedési területük növelése révén.”

Hasonlóképpen, a lényeges hozzájárulási kritériumok 3.1. pontja előírja, hogy a területnek gazdálkodási terv vagy azzal egyenértékű dokumentum hatálya alá kell tartoznia.

Ebben az összefüggésben érdemes lehet felvenni a kapcsolatot az illetékes természetvédelmi hatóságokkal, amelyek esetleg már rendelkeznek zöld infrastrukturális tervvel, amely – amennyiben összhangban van a vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokkal – a természetmegőrzési tevékenységhez szükséges gazdálkodási terv hatálya alá tartozhat.

Hasznos lehet továbbá felvenni a kapcsolatot az illetékes önkormányzati hatóságokkal annak ellenőrzése érdekében, hogy létezik-e városzöldítési terv (79), vagy hogy a város aláírta-e a „Zöld város megállapodást (80) ”. Amennyiben ezek a dokumentumok összhangban állnak a technikai vizsgálati kritériumok követelményeivel, a természetmegőrzési tevékenységhez szükséges gazdálkodási terv/egyenértékű eszköz hatálya alá tartozhatnak.

121. Az 1.1. szakasz (Élőhelyek, ökoszisztémák és fajok védelme, beleértve a helyreállítást) 3.1. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium előírja, hogy területnek gazdálkodási terv vagy azzal egyenértékű dokumentum hatálya alá kell tartoznia. Ez azt jelenti-e, hogy a magánszervezetek tulajdonában és kezelésében lévő zöld területek nem felelnek meg ennek a kritériumnak, mivel az ilyen magántulajdonú és magánkezelésben lévő területek esetében az állami szervek (azaz a természetvédelmi hatóságok) nem dolgoznak ki gazdálkodási terveket vagy azokkal egyenértékű eszközöket?

Gazdálkodási tervet vagy azzal egyenértékű eszközt kell bevezetni ahhoz, hogy a gazdasági szereplő a tevékenységet taxonómiához igazodóként jelenthesse be. Ugyanakkor nincs meghatározva, hogy a gazdálkodási tervet vagy azzal egyenértékű eszközt a hatóságoknak kell kidolgozniuk. Amennyiben az illetékes hatóságok nem hoztak létre ilyen eszközt, főszabály szerint a természetmegőrzési tevékenységet végző gazdasági szereplő szintén készíthet ilyen tervet. A tervnek azonban tartalmaznia kell minden olyan konkrét információt, amelyet a lényeges hozzájárulási kritériumok 3.1. pontjában meghatározottak szerint bele kell foglalni az irányítási tervbe és az azzal egyenértékű eszközbe.

Megjegyzendő, hogy a lényeges hozzájárulási kritériumok 4.1. és 4.2. pontjával összhangban a gazdálkodási tervet vagy azzal egyenértékű eszközt a nemzeti hatóságoknak vagy egy független tanúsító személynek kell ellenőriznie a természetmegőrzési tevékenység megkezdésekor, illetve a gazdálkodási terv időtartamának végén, de legalább tízévente.

122. Az 1.1. szakaszban (Élőhelyek, ökoszisztémák és fajok védelme, beleértve a helyreállítást) szereplő lényeges hozzájárulási kritériumok kifejezetten kizárják egy másik tevékenység hatásainak „ellensúlyozását”, és csak a „nettó biodiverzitási nyereségre” terjed ki. Ebben az összefüggésben mi a „nettó” szó jelentése? Ez azt jelenti-e, hogy olyan biodiverzitás-csökkenés is bekövetkezhetett, amelyet ellensúlyozni kell ahhoz, hogy jelentős hozzájárulásnak minősüljön?

„A nettó biodiverzitási nyereség”: a biodiverzitásra gyakorolt mérhető pozitív hatás („nettó nyereség”) ahhoz képest, ami a védett területen a megőrzési/helyreállítási tevékenység előtt volt. Ez egy élőhely vagy faj állapotának javításával érhető el, anélkül, hogy a biodiverzitás egy másik tevékenység miatt korábban csökkent volna. Emellett a nettó biodiverzitási nyereség az ellensúlyozáson túlmutató további megőrzési/helyreállítási intézkedésekből is eredhet, amint azt az 1.1. szakaszban a tevékenységhez fűzött 11. lábjegyzet kifejti. Ebben az esetben a nettó nyereség a további biodiverzitás létrehozását jelenti, miután a biodiverzitás másik gazdasági tevékenység által okozott csökkenését 100 %-ban kompenzálták.

Szálláshely-szolgáltatási tevékenységek

2.1. szakasz – „Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek” a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus IV. mellékletében

123. A 2.1. szakasz (Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek) 1.2. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritérium „a terület megőrzéséért vagy helyreállításáért felelős szervezet”-re hivatkozik. E szervezet kizárólag közjogi szerv lehet, vagy a szerepet elláthatja például egy nem kormányzati szervezet is?

A szervezet lehet bármely, „a terület megőrzéséért vagy helyreállításáért felelős szervezet”, beleértve a közjogi szerveket, a nem kormányzati szervezeteket, a magánvállalatokat vagy más szervezeteket.

124. A 2.1. szakasz (Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek) szerinti tevékenységleírás c) pontja a következőkre hivatkozik: „apartmanok, bungalók, faházak és nyaralóházak”. Mit kell érteni az „apartmanok” alatt? A kifejezés a rövid távú szálláshely-szolgáltatásra is kiterjed? Hogyan térnek el az „apartmanok tartósabb használatra történő kiadásától”?

Az „apartmanok” a rövid távú turizmust szolgáló bérleményeket foglalják magukban, míg az „apartmanok tartósabb használatra történő kiadása” nem rövid távú turisztikai célt szolgál, ezért nem tartozik ide.

125. Miért kell a 2.1. szakasz (Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek) 3.2. pontjában szereplő lényeges hozzájárulási kritériumokat csak az 50-nél több főt foglalkoztató szálláshelyekre alkalmazni, míg a taxonómiai közzétételre vonatkozó követelmény általában a 250-nél több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokra vonatkozik?

A taxonómiához kapcsolódó közzétételekre vonatkozó követelményt azokra a vállalkozásokra kell alkalmazni, amelyek a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvvel összhangban fenntarthatósági beszámolás hatálya alá tartoznak, az említett irányelv pedig különösen a nagyvállalatokra vagy a tőzsdén jegyzett társaságokra vonatkozik. A 3.2. pontban az 50 főre való hivatkozás nem érinti e közzétételek hatályát. A 3.2. pont szerinti kritériumok csak az 50-nél több főt foglalkoztató szálláshelyekre vonatkoznak annak érdekében, hogy megkönnyítsék a kisebb vállalkozások számára a lényeges hozzájárulási kritériumoknak való megfelelést.

126. A 2.1. szakasz (Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek) kritériumai a szállodák látogatóinak ÜHG-kibocsátására is kiterjednek (pl. repülőgéppel történő utazás esetén)?

A 2.1. szakasz (Szállodák, üdülőhelyek, kempingek és hasonló szálláshelyek) kritériumai nem terjednek ki a tevékenység körébe tartozó szálláshelyek látogatóinak ÜHG-kibocsátására.

VIII. SZAKASZ – AZ ÁLTALÁNOS DNSH-KRITÉRIUMOKKAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános DNSH-kritériumai

127. Mi az „éghajlati kockázatok” meghatározása? E kockázatok a projekt mely szakaszára vonatkoznak?

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célkitűzése szempontjából a legfontosabb éghajlati kockázatok a következők:

—

az éghajlatváltozásból eredő olyan fizikai kockázatok, amelyek olyan lehetséges anyagi kárt vagy hatást – például vagyontárgyakban, berendezésekben vagy árukészletben bekövetkező fizikai károkat – eredményeznek, amelyek megzavarhatják az üzleti tevékenységet vagy jelentős javítási költségeket okozhatnak,

—	más típusú hatások (például a munkaerőre, az upstream és downstream értékláncok kritikus elemeire és piaci paraméterekre stb. gyakorolt hatás), amelyek működési zavarokhoz és/vagy jelentős pénzügyi veszteségekhez vezetnek.

E kockázatok lehetnek esemény által kiváltott (akut) vagy az éghajlati mintázatok hosszabb távú (krónikus) változásaiból eredő kockázatok. Az esemény által kiváltott kockázatok szélsőséges időjárási eseményekhez (pl. árvizek, hőhullámok vagy viharok) kapcsolódnak, míg a krónikus kockázatok tartósak (pl. tengerszint-emelkedés vagy part menti erózió). A vonatkozó rendelkezések (81) tartalmazzák azoknak az éghajlattal kapcsolatos veszélyeknek a nem kimerítő listáját, amelyeket az éghajlati szempontú sérülékenységi és kockázatértékelés során figyelembe kell venni. A jövőben más kockázatok is jelentőssé válhatnak.

A fizikai éghajlati kockázatokat a projekt valamennyi szakaszában értékelni kell. Az építőiparban például a fizikai kockázatokat a tervezési és kialakítási szakaszban, valamint a projekt életciklusa során, azaz az épület használatával és bontásával kapcsolatban egyaránt figyelembe kell venni.

128. Az éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelést valamennyi telephelyre (pl. valamennyi építési projektre) vonatkozóan el kell-e végezni? Vagy elegendő-e egy, a többi telephelyre is átültethető általános elemzés?

A megbízható éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelés célja azon lényeges fizikai éghajlati kockázatok azonosítása, amelyek befolyásolják a gazdasági tevékenység és azon eszközök hatékonyságát, amelyektől a gazdasági tevékenység (a hatékonyság és a folytonosság szempontjából) függ. Az értékelés ezt követően az alkalmazkodási terv részét képező, megfelelő alkalmazkodási megoldások azonosítására szolgál.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános DNSH-kritériumai (82) szerint az éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelésnek korszerű módszertant kell követnie, és figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló legújabb és legnagyobb felbontású adatokat. Az értékelés hatóköre, továbbá az e célkitűzés eléréséhez használt módszerek és adatok eltérőek lehetnek.

Annak biztosítása érdekében, hogy a sérülékenységi értékelés megfelelően tükrözze a kockázatokat, kellő figyelmet kell fordítani a helyi körülményekre. Ennek az az oka, hogy a fizikai kockázatok és az alkalmazkodás telephely-specifikusak, és nagymértékben függnek a helyszíntől és a meglévő sérülékenységektől. Ez azt jelenti, hogy a különböző telephelyeken megvalósuló építési projektek esetében valamennyi telephelyre vonatkozóan el lehet végezni az éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelést, feltéve, hogy az kiterjed az egyes telephely-specifikus kockázatokra és sérülékenységekre. Az éghajlati sérülékenységi és kockázatértékeléseknek figyelembe kell venniük, hogy a telephelyen található valamennyi eszköz hasonló mértékben van-e kitéve ugyanazon kockázatnak. Ezt követően a telephely minden egyes eszközére külön-külön javasolhatják a legjobb alkalmazkodási megoldásokat.

129. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó általános DNSH-kritériumok kimondják, hogy a meglévő tevékenységek és a meglévő fizikai eszközöket használó új tevékenységek esetében a gazdasági szereplőnek fizikai és nem fizikai megoldásokat („alkalmazkodási megoldások”) kell végrehajtania legfeljebb öt éven át. Az ötéves időszak az értékelés befejezésekor, vagy az alkalmazkodási megoldás azonosításakor kezdődik?

Az alkalmazkodási megoldások a szóban forgó gazdasági tevékenység folyamataiban, gyakorlataiban és struktúráiban végrehajtott változások, amelyek célja az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó potenciális károk mérséklése. Az alkalmazkodási megoldások lehetnek fizikaiak (pl. árvízvédelem kiépítése) vagy nem fizikai megoldások (pl. szárazságtűrő növénykultúrákra való átállás vagy a kommunikációs rendszerek átalakítása). Az alkalmazkodási megoldások értékelése az éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelés egyik lépése. Az ötéves időszak azon a napon kezdődik, amikor a gazdasági szereplő befejezte a szóban forgó tevékenység éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelését, és meghatározta a tevékenységre vonatkozó alkalmazkodási megoldást.

130. Hogyan kell meghatározni a „várható élettartamot”? Az alapul szolgáló gazdasági tevékenység vagy a tevékenység finanszírozásának várható élettartamát kell-e érteni alatta?

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő általános DNSH-kritériumok szerint a tevékenység szempontjából lényeges fizikai éghajlati kockázatokat éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelés keretében kell azonosítani. Ez az értékelés magában foglalja annak meghatározását, hogy mely fizikai éghajlati kockázatok befolyásolhatják a gazdasági tevékenység hatékonyságát annak várható élettartama alatt. A fizikai kockázatok a tevékenység helyéhez és típusához kapcsolódnak, így a várható élettartam alatt a gazdasági tevékenység végzésének teljes időtartamát kell érteni. Az építőiparban például az élettartam magában foglalja az épületek tervezését, kialakítását, használatát és bontását. A hosszú távú vagy határozatlan idejű tevékenységek esetében érdemes lehet a jövőben legalább 30 éves élettartamot figyelembe venni.

131. Az A. függelékben szereplő, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő általános DNSH-kritériumok a következőkre hivatkoznak „[…] fizikai és nem fizikai megoldások (»alkalmazkodási megoldások«) […], amelyek csökkentik az adott tevékenység szempontjából lényeges legfontosabb azonosított fizikai éghajlati kockázatokat”. Hogyan kell értelmezni a „csökkentik” kifejezést? Elfogadható-e bármi, ami csökkentheti a fizikai éghajlati kockázatokat? Vagy csak olyan megoldásokat lehet figyelembe venni, amelyek olyan mértékben csökkentik a hatást, hogy az az éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelés eltérő kockázatértékeléséhez (kockázati kategóriához) vezet?

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó általános DNSH-kritériumok a megbízható éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelés elvégzéséhez kapcsolódó lépések listáján megemlítik „az azonosított fizikai éghajlati kockázat csökkentésére képes alkalmazkodási megoldásokat”. A „csökkentés” kifejezés azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenységet érintő fizikai éghajlati kockázatok olyan szintre csökkennek, hogy a tevékenység folytatható anélkül, hogy az éghajlattal kapcsolatos jelentős, elkerülhető (83) fennakadások következnének be a jelenben és a tevékenység teljes élettartama alatt.

132. Az A. függelékben szereplő, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó általános DNSH-kritériumok szerint „a gazdasági szereplő fizikai és nem fizikai megoldásokat alkalmaz”. Mindig teljesülnie kell-e mindkét feltételnek, mielőtt az alkalmazkodási megoldás taxonómiához igazíthatónak minősülne (tekintettel az „és” szó használatára)?

Az A. függelék előírja a gazdasági szereplők számára, hogy azonosítsák azokat az alkalmazkodási megoldásokat, amelyek csökkentik az adott tevékenység szempontjából lényeges, legfontosabb azonosított fizikai éghajlati kockázatokat. Ezek az alkalmazkodási megoldások lehetnek fizikai vagy nem fizikai megoldások, attól függően, hogy a gazdasági szereplőt milyen fizikai éghajlati kockázat fenyegeti.

A fizikai alkalmazkodási megoldás (84) példájaként egy, hőhullámoknak kitett régióban működő gazdasági szereplő dönthet úgy, hogy zöld tetőket vagy zöld homlokzatokat helyez el az épületein annak érdekében, hogy meleg időszakokban alacsonyan tartsa a beltéri hőmérsékletet, és az esővíz elfolyásának minimalizálása révén javítsa az épületek körüli vízmegtartást.

Ezzel szemben az erdőtüzek kockázatának kitett övezetben található, hulladéklerakó-gáz leválasztásával és felhasználásával foglalkozó vállalat nem fizikai megoldásként figyelemfelhívó kampányokat folytathat az erdőtüzeket előidéző magatartás mérséklése érdekében (85).

A környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó általános DNSH-kritériumok

133. A C. függeléket 2023. június 27-én módosították. Mivel járnak ezek a módosítások?

A C. függelék a vegyi anyagok használatát és jelenlétét illetően a környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó általános DNSH-kritériumokat határozza meg. Pontosabban a különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC-k), valamint a vonatkozó uniós jogszabályokban említett egyéb veszélyes anyagok gyártásával, felhasználásával és jelenlétével foglalkozik.

A C. függeléket 2023. június 27-én módosították többek között az említett függelék f) és g) pontjában meghatározott eltérések feltételeinek tisztázása érdekében.

Felülvizsgálták az egyes veszélyes anyagok használatát lehetővé tevő korábbi eltérést, amely a „társadalom számára nélkülözhetetlen felhasználás” fogalmán alapult. A felülvizsgált eltérés értelmében a gazdasági szereplőknek értékelniük és dokumentálniuk kell, hogy nem állnak rendelkezésre más megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák a piacon, és amennyiben nincsenek ilyen alternatívák, értékelniük és dokumentálniuk kell, hogy a veszélyes anyagokat csak ellenőrzött körülmények között használják (86).

Ez az eltérés a REACH-rendelet 59. cikkének (1) bekezdésével összhangban különös aggodalomra okot adó anyagként azonosított anyagokra (a C. függelék felülvizsgált f) pontja) és a REACH 57. cikkében említett veszélyességi osztályok vagy veszélyességi kategóriák kritériumainak megfelelő anyagokra egyaránt vonatkozik (a C. függelék f) pontja után beillesztett új bekezdés). A módosítás 0,1 tömegszázalékos koncentrációs határértéket is bevezetett ezen anyagok keverékekben és árucikkekben való felhasználása tekintetében.

Az eltérések feltételeit a szóban forgó vegyi anyag(ok) felhasználásától függően kell értékelni és dokumentálni.

A C. függelék g) pontja törlésre került, és helyébe az f) pont után beillesztett új bekezdés lép. Külön bekezdésről van szó, mivel hatálya eltér az a)–f) pontétól. Az új bekezdéssel ellentétben az a)–f) pont az „anyagok felhasználásának” helyzetét is tartalmazza; e bekezdések nem korlátozódnak a „gyártásuk” vagy a „forgalomba hozataluk” helyzetére. Az új bekezdés egyértelművé teszi, hogy a gazdasági tevékenység nem vezet a REACH-rendelet 57. cikkében említett veszélyességi osztályok vagy veszélyességi kategóriák kritériumainak megfelelő anyagok gyártásához, a végtermékben vagy a termék kimenetében való jelenlétéhez vagy forgalomba hozatalához, kivéve, ha a gazdasági szereplők által elvégzett dokumentált értékelés szerint nem állnak rendelkezésre más megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák a piacon, és azokat ellenőrzött körülmények között használják. Tekintettel arra, hogy az új bekezdés nem utal az „anyagok felhasználására”, feltéve, hogy az új bekezdésben említett valamely anyag használata nem eredményezi annak jelenlétét a végtermékben vagy a kimenetben, illetve nem kerül forgalomba hozatalra, az említett új bekezdésben előírt tilalom nem vonatkozik az ilyen felhasználásra.

134. Mely vegyi anyagok tartoznak a 2023. június 27-én módosított C. függelék f) pontjának hatálya alá?

Az f) pont a REACH-rendelet 57. cikke szerint a REACH-rendelet 59. cikkének (2)–(10) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban különös aggodalomra okot adó anyagként (SVHC) azonosított anyagokra vonatkozik. Ezek az anyagok megtalálhatók az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) által kezelt, különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistáján.

135. Mely vegyi anyagokra vonatkozik a 2023. június 27-én módosított, a C függelék f) pontja után beillesztett utolsó bekezdés?

Az f) pont után beillesztett új bekezdés azokra az anyagokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló rendelet (CLP-rendelet) kritériumainak a REACH-rendelet 57. cikkében említett veszélyességi osztályok vagy veszélyességi kategóriák valamelyike tekintetében. Az osztályozási és címkézési jegyzék tájékoztatást nyújt az anyagoknak a CLP-rendelet, harmonizált (hatóságok által értékelt és a Bizottság által végzett) osztályozások, valamint saját (a vállalkozások által értékelt és végzett) osztályozások szerinti veszélyességi osztályozásáról. Az f) pont után beillesztett új bekezdés hatálya alá tartozó anyagok veszélyességi osztályozása ezért nyilvánosan hozzáférhető. A CLP-rendelet arra kötelezi a veszélyes anyagok gyártóit és importőreit, hogy saját maguk értékeljék anyagaikat, és ezt az osztályozást jelentsék az ECHA-nak, amely elérhetővé teszi azt az osztályozási és címkézési jegyzékben. A Bizottság elismeri, hogy a harmonizált osztályozással nem rendelkező anyagok esetében eltérések lehetnek a különböző vállalkozások által benyújtott saját osztályozásban. Ezen túlmenően a bejegyzéseket jelenleg nem vetik alá ellenőrzésnek vagy minőség-ellenőrzésnek.

136. A C. függelék f) pontja és az f) pont utáni új bekezdése mentességet biztosít, amelynek értelmében a megfelelő anyagokat használó gazdasági szereplőknek értékelniük és dokumentálniuk kell, hogy „nem állnak rendelkezésre más megfelelő alternatív anyagok” vagy technológiák a piacon, és hogy azokat „ellenőrzött körülmények között használják”. Hogyan értelmezzék és teljesítsék a gazdasági szereplők a „nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák” és az „ellenőrzött körülmények között használják” kitételeket ahhoz, hogy megfeleljenek e mentességnek?

Megfelelő alternatívák hiánya

A C. függelék összefüggésében egy anyag alternatívája akkor tekinthető „megfelelőnek”, ha az alábbi négy kritérium mindegyike teljesül:

—	biztonságosabb (azaz használata kisebb kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre, mint az anyag használatának kockázata),

—	műszakilag megvalósítható (azaz biztosítja a használathoz szükséges funkcionalitást és műszaki teljesítményszintet),

—	a gazdasági szereplő számára gazdaságilag megvalósítható (azaz a használat nem vezet olyan mértékű negatív gazdasági hatáshoz, amely veszélyeztetné a mentesség iránti kérelem tárgyát képező használathoz kapcsolódó műveletek gazdasági életképességét), valamint

—	rendelkezésre áll, ami azt jelenti, hogy az alternatívákat az alternatív anyagok gyártási kapacitása és az alternatív technológiák megvalósíthatósága, valamint a forgalomba hozatalukra vonatkozó jogi és tárgyi követelmények szempontjából kell elemezni.

A megfelelő alternatívák hiánya a következőképpen bizonyítható:

—

A REACH-rendelet XIV. mellékletében felsorolt anyagok (azaz egyes, a C. függelék f) pontjában szereplő anyagok) esetében ha egy gazdasági szereplő engedélyt kapott az anyag használatára, ez az engedély bizonyítja a megfelelő alternatívák hiányát, Ez azt jelenti, hogy a megadott engedéllyel rendelkező üzemeltetőnek nem kell további értékelést végeznie a „megfelelő alternatívák hiányára” vonatkozó kritériumnak való megfelelés tekintetében. A benyújtandó dokumentációnak tartalmaznia kell legalább az engedély számát, az engedélyezési határozatot és az engedélyezési határozatban előírt valamennyi, a megfelelést igazoló dokumentációt.

Ha az engedélyezési kérelmet az anyagra vonatkozó kérelem benyújtásának a XIV. mellékletben meghatározott határideje előtt nyújtották be, a gazdasági szereplőnek az engedélyezésről szóló határozatra várva nem kell további értékelést végeznie. Az engedélyezési kérelemről szóló határozat meghozataláig a gazdasági szereplő benyújthatja az alternatíváknak a kérelemhez csatolt elemzését. Ha már megjelent a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (SEAC) véleménye, amely megerősíti az alternatívák hiányát, azt is be lehet nyújtani.

—

i. A REACH-rendelet XIV. mellékletében felsorolt, nem engedélyköteles anyagok, vagy ii. a REACH-rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagok (különös aggodalomra okot adó anyagok jelöltlistája), vagy iii. a REACH-rendelet 57. cikkében meghatározott kritériumoknak megfelelő anyagok (az ECHA C&L jegyzékében regisztrált) használata esetében a lehetséges alternatívákat értékelni kell, továbbá az értékelést és annak eredményét dokumentálni kell. A gazdasági szereplő:

—

összefoglalót készít az anyag használatához szükséges alternatív anyagokról és technológiákról, és megindokolja, hogy ezek miért nem felelnek meg a négy kumulatív kritérium (azaz nem biztonságosabb és/vagy műszakilag nem megvalósítható és/vagy gazdasági szempontból nem megvalósítható a gazdasági szereplő számára, és/vagy nem elérhető az uniós piacon) közül legalább az egyiknek,

—

dönthet úgy, hogy követi az ECHA útmutató az alternatívák elemzéséhez (87) vonatkozó részeit az engedélyezési kérelmekkel összefüggésben, amely segíti őt az alternatívák értékelésében. Ez az útmutató egyes esetekben hangsúlyosan a REACH engedélyezési követelményeire vonatkozik, azonban különösen a következő vonatkozó szakaszokat érdemes megtekinteni:

—	3.6. „How to determine the technical feasibility of alternatives” [Hogyan határozható meg az alternatívák műszaki megvalósíthatósága?],

—	3.7.1. „General considerations on assessing and comparing the risks” [A kockázatok értékelésére és összehasonlítására vonatkozó általános megfontolások],

—	3.8. „How to determine the technical feasibility of alternatives” [Hogyan határozható meg az alternatívák gazdasági megvalósíthatósága?],

—	3.10. „Concluding on the suitability and availability of alternatives” [Az alternatívák megfelelőségére és rendelkezésre állására vonatkozó következtetés].

Ellenőrzött körülmények közötti használat

Az anyagot ellenőrzött körülmények között használják, ha a gazdasági szereplő szubjektív használatából és használati körülményeiből (expozíciós forgatókönyvek) eredő kockázatokat úgy értékelték és kezelték, hogy a gazdasági szereplő expozícióját és kibocsátását minimalizáló kockázatkezelési intézkedések és használati körülmények álljanak rendelkezésre. Ennek alapján a gazdasági szereplőnek különösen olyan kockázatkezelési intézkedéseket kell végrehajtania, amelyek minimálisra csökkentik az anyagnak való, a használati szakaszban mind az emberi egészségre, mind a környezetre nézve súlyos kockázatot jelentő expozíciót és az anyagból származó kibocsátást. Ha az anyag gazdasági szereplő általi használatával járó kockázat több gazdasági szereplő esetében is előfordul, és ennek következtében ezt a kockázatot egy másik szerv (beszállító, hatóság, versenytárs stb.) már értékelte, és ennek megfelelően meghatározták a kockázatkezelési intézkedéseket és a működési feltételeket, akkor az ezeknek való megfelelés a taxonómia szempontjából elegendő lehet. Ha a meglévő kockázatértékelés nem terjed ki a használatra, a gazdasági szereplőnek először el kell végeznie és dokumentálnia kell saját kockázatértékelését.

Összességében a vegyi anyagokra, termékekre és hulladékokra vonatkozó hatályos uniós és nemzeti jogi követelmények célja az, hogy korlátozzák az emberek szóban forgó anyagnak való expozícióját és ezen anyag környezetbe történő kibocsátását, valamint az ezen expozícióból és kibocsátásokból eredő kockázatokat. Ha valamely gazdasági szereplő már végzett ilyen kockázatértékelést és -kezelést, és ennek következtében minimálisra csökkentette az adott használatból eredő kibocsátásokat és expozíciókat a munkavállalók, a fogyasztók, a lakosság és a környezet védelméről szóló uniós és nemzeti jogszabályok alkalmazandó követelményeivel összhangban, akkor úgy kell tekinteni, hogy a gazdasági szereplő megfelel a C. függelékben foglalt „ellenőrzött körülmények” követelményének.

Az „ellenőrzött körülmények” alóli mentességnek való megfelelés igazolása érdekében a gazdasági szereplőknek dokumentációt kell benyújtaniuk, amely igazolja, hogy rendelkeznek olyan kockázatértékelési és -kezelési eljárásokkal, amelyek a vonatkozó hatályos jogi követelményekkel összhangban minimalizálják a kibocsátásokat és az anyagoknak való expozíciót, valamint az e kibocsátásokból és expozícióból eredő kockázatokat. Ha a gazdasági szereplő meghatározott jogi követelmények (88) alapján kockázatértékelést végzett vagy megfelelően alkalmazott, és az ebből eredő kockázatkezelési eljárást követte és dokumentálta, ezt a dokumentációt a megfelelés bizonyítékának kell tekinteni.

Az anyag konkrét használatától és veszélyes tulajdonságaitól függően a gazdasági szereplő a következő intézkedéseket (nem teljes körű felsorolás) hozhatja az „ellenőrzött körülményeknek” való megfelelés igazolására:

—	kémiai biztonsági jelentések készítése és megfelelő kockázatkezelési intézkedések alkalmazása a REACH-rendelet 14. cikkével összhangban,

—	a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében és 10. cikkének (1) bekezdésében felsorolt intézkedések,

—

a 2010/75/EU irányelv 15. cikke szerinti rendelkezések a kibocsátási határértékekről, valamint az egyenértékű paraméterekről és elérhető legjobb technikákon (BAT) alapuló műszaki intézkedésekről. A gazdasági szereplők akkor alkalmazhatnak ilyen intézkedéseket, ha az anyag felhasználására BAT-következtetés vagy az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentum (BREF) vonatkozik.

Alapértelmezés szerint az „ellenőrzött körülmények” alóli mentesség akkor tekinthető teljesítettnek, ha az üzemeltető teljesíti a REACH-rendelet „szigorúan ellenőrzött feltételekre” vonatkozó 18. cikkének (4) bekezdésében felsorolt intézkedéseket, és dokumentálja azt.

A REACH-rendelet XIV. mellékletében felsorolt anyagok esetében, amelyekre engedélyt adtak ki, az engedély kockázatkezelési intézkedésekre és a REACH-rendelet 60. cikkének (10) bekezdésében foglalt követelmények teljesítésére vonatkozó feltételeinek betartása elegendőnek tekinthető ahhoz, hogy az említett engedélyezett felhasználások esetében teljesüljön az ellenőrzött körülmények közötti használatra vonatkozó kritérium.

Ez azt jelenti, hogy annak a gazdasági szereplőnek, akinek ilyen engedélyt adtak ki, nem kell elvégeznie az ellenőrzött körülmények közötti használatra vonatkozó kritériumnak való megfelelés további értékelését. A benyújtandó dokumentációnak tartalmaznia kell legalább az engedélyszámot, az engedélyezési határozatot, a használatra vonatkozó kémiai biztonsági jelentést az engedélyezési határozattal összhangban, valamint az engedélyezési határozatban és a REACH-rendelet 60. cikkének (10) bekezdésében előírt megfelelést igazoló dokumentációt.

Ha az engedélyezési kérelmet az anyagra vonatkozó kérelem benyújtásának a XIV. mellékletben meghatározott határideje előtt nyújtották be, a gazdasági szereplő az engedélyezésről szóló határozatra várva hivatkozhat az engedélyezési kérelemmel együtt benyújtott kémiai biztonsági jelentésre, amely a megfelelő kockázatkezelési intézkedések alkalmazásának indokolását is tartalmazza, amennyiben az megindokolja, hogy a szóban forgó kibocsátásokat és expozíciót a REACH-rendelet követelményeivel összhangban minimalizálják.

A kibocsátások/expozíciók minimalizálásának indokolása is megadható. Például abban az esetben, ha a kockázatértékelési bizottság (RAC) véleménye megállapította, hogy az expozíció/kibocsátás a lehető legkisebb, hivatkozni lehet erre a véleményre is.

137. Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint „a Bizottság a vegyi anyagok nélkülözhetetlen felhasználására vonatkozó horizontális elvek közzétételét követően felül fogja vizsgálni az f) pontban említett anyagok gyártásának, forgalomba hozatalának és felhasználásának tilalma alóli kivételeket”. Mivel a Bizottság 2024. április 22-én közzétette a vegyi anyagok nem helyettesíthető felhasználásáról szóló közleményt (89) , az hogyan hat a C. függelék f) pontja szerinti eltérés alkalmazására?

A társadalom számára nélkülözhetetlen felhasználás fogalmát a C(2024) 1995 bizottsági közlemény ismerteti. A fogalom azonban még nem került be a C. függelékben említett vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályok egyikébe sem, sem magába a taxonómiai rendeletbe. Az eltérés jelenleg teljesítendő feltételei tehát a „megfelelő alternatíva hiánya” és az „ellenőrzött körülmények közötti használat”, amint azt e bizottsági közlemény 136. gyakran ismételt kérdése ismerteti.

138. A 2023. június 27-i módosítások részeként 0,1 tömegszázalékos koncentrációs határértéket vezettek be a C. függelék f) pontjának hatálya alá tartozó vegyi anyagokra. Hogyan kell alkalmazni ezt a 0,1 tömegszázalékos küszöbértéket? Van-e különbség az importált és az EU-ban gyártott árucikkek között?

A 0,1 %-os küszöbérték az anyagok keverékekben és árucikkekben lévő koncentrációjára vonatkozik. E tekintetben nincs különbség az importált árucikkek és az EU-ban gyártott árucikkek között.

Ha egy termék több árucikkből vagy árucikkek és keverékek kombinációjából áll, a 0,1 %-os koncentrációt minden egyes árucikkre és keverékre külön kell meghatározni. Megjegyzendő, hogy a termékben található összeszerelt árucikkek különböző anyagokból is készülhetnek.

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó általános DNSH-kritériumok

139. Milyen feltérképező eszközöket vagy adatbázis-forrást kellene használni annak ellenőrzésére, hogy a telephelyek mennyire vannak közel a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területekhez, például a védett területek Natura 2000 hálózatához?

A Natura 2000 viewer az összes Natura 2000 terület határait megmutatja. Egy adott területre kattintva megjelenik a „egységes űrlap”, amely ismerteti a területen megtalálható védett élőhelyeket és fajokat.

Lásd:

—	Natura 2000 viewer

—	A Natura 2000 viewer eszközről

—	A Natura 2000 területek listája, amely felsorolja a Natura 2000 területeket valamennyi tagállamban, a térkép-megjelenítőre, az egységes űrlapokra és a kezelési tervekre mutató hivatkozásokkal együtt.

140. Milyen, a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területektől mért távolságra vonatkozó kritériumokat kell alkalmazni?

A Natura 2000 területek esetében nincs olyan távolság, amelyen túl a hatások nem tekinthetők jelentősnek. Például egy folyó gátja káros hatással lehet a folyásirányban található Natura 2000 területekre, illetve egy bányászati projekt hatással lehet a tőle több kilométerre található vizes élőhelyekre. A lehetséges negatív hatásokat eseti alapon kell értékelni, figyelembe véve a területspecifikus természetmegőrzési célkitűzéseket. Az Európai Unió Bírósága (EUB) több ítéletében is megerősítette, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése a Natura 2000 területeken kívül található tervekre és projektekre is alkalmazandó, függetlenül attól, hogy milyen távolságra vannak a kérdéses területtől (90).

141. Mit jelent a „szükséges” kifejezés az „Amennyiben környezeti hatásvizsgálatra (KHV) került sor, a környezet védelméhez szükséges mérséklő és kompenzációs intézkedéseket végrehajtották” mondatban? Ez a környezeti hatásvizsgálatban és a vonatkozó vizsgálatban ajánlott valamennyi intézkedésre vonatkozik, vagy olyan intézkedésekre, amelyeket a hatóságok szükségesnek ítélnek? E mérséklési és kompenzációs intézkedések némelyike az ipari kibocsátásokról szóló irányelv szerinti engedélybe is bekerülhetett. Csak ezek az intézkedések szükségesek?

A „szükséges” kifejezés azokra az intézkedésekre utal, amelyeket a projektet engedélyező hatóság a környezeti hatásvizsgálat elvégzését követően ír elő, és nem foglal magában semmilyen ajánlott intézkedést.

Az élőhelyvédelmi irányelv szerinti megfelelő vizsgálattal kapcsolatban a DNSH-kritériumok csak mérséklő intézkedéseket tesznek lehetővé, kompenzációs intézkedéseket nem. A károkozás elkerülését illetően a taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozó rendelkezései (91) a következőket írják elő: „A biológiai sokféleség szempontjából érzékeny területeken (beleértve a védett területek Natura 2000 hálózatát, az UNESCO világörökségi helyszínek hálózatát és a kiemelt biodiverzitású területeket, valamint egyéb védett területeket) vagy azok közelében található helyszínek/műveletek kapcsán adott esetben megfelelő értékelésre került sor, és annak következtetései alapján elvégezték a szükséges mérséklő intézkedéseket.”

A mérséklő intézkedések célja elsősorban a hatások csökkentése vagy bekövetkezésük megelőzése. Mérséklő intézkedéseket javasolhat a terv- vagy projektgazda, és/vagy előírhat az illetékes nemzeti hatóság a megfelelő vizsgálatban azonosított lehetséges hatások elkerülésére vagy olyan szintre történő csökkentésére, amely mellett a terv vagy projekt már nem hat hátrányosan a természeti terület épségére. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti megfelelő vizsgálat során figyelembe kell venni a terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket. A mérséklő intézkedések azonosításának és leírásának – akárcsak magának a megfelelő vizsgálatnak – az élőhelyvédelmi irányelvvel összhangban az érintett fajok és élőhelyek alapos ismeretén kell alapulnia. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv szerinti engedély esetében nem ez a helyzet.

A mérséklő intézkedéseket általában a projektgazda javasolja, és azokat az illetékes hatóságok elemzik. Ha a hatóságok úgy ítélik meg, hogy az intézkedések nem elégségesek a terület épségének védelméhez, további intézkedéseket írhatnak elő.

142. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett megfelelő vizsgálatnak figyelembe kell vennie a területeken megtalálható, védett élőhelyekre és fajokra gyakorolt kumulatív hatásokat. Felül kell-e vizsgálni az irányelv hatálybalépése előtt jóváhagyott gyárak engedélyét? Hogyan kell értékelni a kumulatív kibocsátásokat, beleértve az irányelv hatálybalépése előtt engedélyezett és épített gyárakból származó kibocsátásokat is? Egy régi gyár engedélyének felülvizsgálata esetén azt az élőhelyvédelmi irányelv értelmében új projektként kell-e vizsgálni?

A Natura 2000 területeknek az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kijelölése előtt épített gyáraknál nem volt kötelező vizsgálni az élőhelytípusokra és fajokra gyakorolt hatásukat az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében. E gyárak jelenlegi működésének – az érintett területek közösségi jelentőségű természeti területként való jegyzékbe vételének időpontjától kezdve – meg kell felelnie az említett irányelv 6. cikke (2) bekezdésének. Például a Natura 2000 területeken a tagállamoknak megfelelő lépéseket kell tenniük a természetes élőhelyek és a fajok élőhelyei károsodásának elkerülése, valamint azon fajok jelentős megzavarásának elkerülése érdekében, amelyek céljára a területeket kijelölték, ami kapcsolódhat e gyárak működéséhez (92).

Az EUB azonban megerősítette, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit egy összefüggő egységként kell értelmezni (93), és céljuk a természetes élőhelyek és a fajok élőhelyeinek azonos szintű védelme (94).

Következésképpen, amennyiben az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében utólagos vizsgálatot kell végezni a projektnek az érintett területre gyakorolt hatásait illetően, e vizsgálatnak meg kell felelnie a 6. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ebben az esetben a vizsgálat a 6. cikk (3) bekezdése értelmében valamely új projekt megfelelő vizsgálatának minősülne, és azt más (befejezett, jóváhagyott, de hiányos vagy javasolt) tervekkel és projektekkel együtt kellene értékelni. A projekt csak akkor hagyható jóvá, ha megállapítást nyer, hogy nem fogja hátrányosan befolyásolni a Natura 2000 területek épségét.

Ez azt jelenti, hogy ha egy tagállam az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján megvizsgálja egy régi gyár működését, és a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a működés jelentős mértékben befolyásolja az érintett természeti terület épségét, tekintettel annak területspecifikus természetmegőrzési célkitűzéseire, az adott tagállamnak megfelelő lépéseket kell tennie a természetes élőhelyekre, a fajok élőhelyeire és azon fajokra gyakorolt hatások megelőzése vagy minimalizálása érdekében, amelyek céljára a területeket kijelölték (pl. mérséklő intézkedések alkalmazásával).

143. A környezeti hatásvizsgálatok csak a KHV-irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre vagy az uniós taxonómiában szereplő valamennyi tevékenységre vonatkoznak?

A KHV-irányelv az I. és II. mellékletében felsorolt tevékenységekre alkalmazandó. Az uniós taxonómia alkalmazásában az irányelv azokra a tevékenységekre is alkalmazandó, amelyek nem szerepelnek e mellékletekben, de amelyek esetében az éghajlat-politikai taxonómiáról és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusok D. függelékében szereplő, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére és helyreállítására vonatkozó általános DNSH-kritériumok hivatkoznak a környezeti hatásvizsgálat szükségességére.

IX. SZAKASZ – A TAXONÓMIAI KÖZZÉTÉTELEKRŐL SZÓLÓ FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSSAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

144. Milyen időkeret áll rendelkezésre a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosításaiban szereplő gazdasági tevékenységek taxonómiához igazíthatóságáról és igazodásáról szóló beszámolásra?

A taxonómiai közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus 10. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében:

—

2024. január 1-jétől 2024. december 31-ig a nem pénzügyi vállalkozások csak a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, taxonómiához igazítható és a taxonómiához nem igazítható gazdasági tevékenységeknek, valamint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktushoz a módosító rendelet által hozzáadott gazdasági tevékenységeknek (95) a teljes árbevételükben, tőke- és működési kiadásaikban képviselt részarányát teszik közzé.

—

2025. január 1-jétől a nem pénzügyi vállalkozások a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységeknek, valamint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktushoz a módosító rendelet által hozzáadott gazdasági tevékenységeknek a teljes árbevételükben, tőke- és működési kiadásaikban képviselt részarányát teszik közzé.

—

2024. január 1-jétől 2025. december 31-ig a pénzügyi vállalkozások csak a következőket teszik közzé: a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, taxonómiához igazítható és a taxonómiához nem igazítható gazdasági tevékenységekkel, valamint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktushoz a módosító rendelet által hozzáadott gazdasági tevékenységekkel szembeni kitettségek aránya a lefedett eszközállományukon belül. Emellett a pénzügyi vállalkozásoknak közzé kell tenniük az említett gazdasági tevékenységekre vonatkozó, a XI. mellékletben foglalt minőségi információkat.

—

2026. január 1-jétől a pénzügyi vállalkozások közzéteszik a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti gazdasági tevékenységekre, valamint az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktushoz a módosító rendelet által hozzáadott gazdasági tevékenységekre (96) vonatkozó, a taxonómiához igazodással összefüggő fő teljesítménymutatóikat.

Az alábbi táblázat a nem pénzügyi és pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó beszámolási követelmények ütemezését tartalmazza. Mutatja azt az N. pénzügyi évre vonatkozó beszámolási évet (azaz azt az évet, amelyben a beszámolókat közzéteszik), amelyről a vállalkozás beszámolót készít. Például a 2023-as pénzügyi évre vonatkozó fő teljesítménymutatókat tartalmazó beszámolókat a gyakorlatban 2024-ben teszik közzé.

Időszak	A számviteli irányelv (97) hatálya alá tartozó nem pénzügyi vállalkozás			A számviteli irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi vállalkozás
Beszámolási/közzétételi év (az N. pénzügyi évre vonatkozó beszámolás esetében)	A tevékenységek itt szerepelnek:			A tevékenységek itt szerepelnek:
	Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus (beleértve az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló kiegészítő jogi aktust is)	Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 2023. júniusi módosításai	A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus	Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus (beleértve az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló kiegészítő jogi aktust is)	Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus 2023. júniusi módosításai	A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus
2022.1.1-től 2022.12.1-ig	Taxonómiához igazíthatóság (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló kiegészítő jogi aktus hatálya alá tartozó tevékenységek kivételével)	–	–	Taxonómiához igazíthatóság (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló kiegészítő jogi aktus hatálya alá tartozó tevékenységek kivételével)
2023.1.1-től 2023.12.31-ig	Igazodási KPI-k			Taxonómiához igazíthatóság
2024.1.1-től 2024.12.31-ig	Igazodási KPI-k	Taxonómiához igazíthatóság	Taxonómiához igazíthatóság	Igazodási KPI-k	Taxonómiához igazíthatóság	Taxonómiához igazíthatóság
2025.1.1-től 2025.12.31-ig	Igazodási KPI-k	Igazodási KPI-k	Igazodási KPI-k	Igazodási KPI-k	Taxonómiához igazíthatóság	Taxonómiához igazíthatóság
2026.1.1-től	A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv hatálya alá tartozó egyéb nagyvállalkozásokra vonatkozó igazodási KPI-k			Igazodási KPI-k (98)	Igazodási KPI-k	Igazodási KPI-k
2027.1.1-től	A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv hatálya alá tartozó egyéb, tőzsdén jegyzett kkv-kra vonatkozó igazodási KPI-k (99)

145. Ha a tőzsdén jegyzett kkv 2028-ig a számviteli irányelv 19a. cikkének (7) bekezdése alapján úgy dönt, hogy nem tesz eleget a fenntarthatósági beszámolásnak, akkor a vezetés beszámolójába továbbra is bele kell-e foglalnia a taxonómia 8. cikke szerinti közzétételeket?

A taxonómiai rendelet 8. cikke a számviteli irányelv 19a. és 29a. cikke értelmében fenntarthatósági nyilatkozat elkészítésére és közzétételére kötelezett valamennyi vállalkozásra alkalmazandó. Ha azonban a valamely uniós szabályozott piacra bevezetett átruházható értékpapírokkal rendelkező kkv (a mikrovállalkozások kivételével) úgy dönt, hogy a vezetés beszámolójában nem tünteti fel a számviteli irányelv 19a. cikkének (7) bekezdése szerinti fenntarthatósági nyilatkozatot – amely tartalmazza a taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti közzétételeket –, nem köteles a taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti közzétételek teljesítésére.

146. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek egy adott (N) beszámolási évben első alkalommal kell beszámolniuk a taxonómiai közzétételekről, az előző (N–1) pénzügyi évre vonatkozó összehasonlító információkat is fel kell tüntetniük?

Nem. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek egy adott pénzügyi évre vonatkozóan első alkalommal kell beszámolniuk a taxonómiai közzétételekről, ezeket a közzétételeket csak az adott (N) pénzügyi évre vonatkozóan kell megadniuk. A vállalkozásoknak csak az N–1. pénzügyi évre vonatkozó összehasonlító információkat kell feltüntetniük, a taxonómiai közzétételekről való beszámolás második évétől kezdődően. Például, és amint azt a C/2023/305 bizottsági közlemény 3. gyakran ismételt kérdése is egyértelművé teszi, a tőzsdén nem jegyzett nagyvállalkozások a 2025. január 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi években (az első közzététel 2026-ban történik) a taxonómiai rendelet 8. cikke és a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti beszámolási kötelezettség hatálya alá fognak tartozni. E vállalkozásoknak ezért 2026-ban csak a 2025-ös pénzügyi évre vonatkozó taxonómiai közzétételeket kell közzétenniük; csak a következő beszámolási években (azaz 2027-től) kell összehasonlító információkat is feltüntetniük. Ez azt jelenti, hogy 2027-ben ezeknek a vállalkozásoknak be kell számolniuk a 2026-os (N) pénzügyi évre vonatkozó taxonómiai közzétételekről, és összehasonlító információkat kell feltüntetniük a 2025-ös (N–1) pénzügyi évre vonatkozóan.

147. Mióta kell a vállalkozásoknak használniuk a taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt módosított adatszolgáltatási táblákat?

A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus V. melléklete módosított adatszolgáltatási táblákat vezetett be a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusba. Ennek célja, hogy megkönnyítse az összes környezeti célkitűzéssel kapcsolatos taxonómiai közzétételeket. Ezek a módosított adatszolgáltatási táblák a korábbi táblák helyébe lépnek, és azokat a vállalkozásoknak 2024. január 1. (100) óta a beszámolási/közzétételi évben a taxonómiához való igazodásról szóló beszámoláshoz kell használniuk. Az egynél több környezeti célkitűzés alapján taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységeket nem folytató nem pénzügyi vállalkozásoknak nem kell kitölteniük a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében szereplő kiegészítő táblázatot.

148. Milyen részletességgel kell a vállalkozásoknak beszámolniuk a környezetvédelmi és éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt tevékenységekről, amennyiben e tevékenységek az üzleti tevékenységük szempontjából nem lényegesek?

A taxonómiai rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerint a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv (CSRD) hatálya alá tartozó vállalkozások kötelesek beszámolni arról, hogy árbevételük, CAPEX-ük és OPEX-ük mekkora részaránya kapcsolódik taxonómiához igazodó tevékenységekhez. A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus részletesebben meghatározza a bejelentendő releváns információk tartalmát és megjelenítését. A beszámolási kötelezettség alól nem lehet mentesülni.

Amennyiben adatok vagy bizonyítékok hiánya miatt az érintett vállalkozások nem tudják megállapítani, hogy az üzleti tevékenységük szempontjából nem lényeges, taxonómiához igazítható tevékenységeik megfelelnek-e a technikai vizsgálati kritériumoknak, ezekről a tevékenységekről további értékelés nélkül úgy kell beszámolniuk, mint amelyek nem igazodnak a taxonómiához. A vállalkozásoknak további részletekért lásd a C/2023/305 bizottsági közleményben (101) található 13. gyakran ismételt kérdést.

149. Amennyiben egy tevékenység a taxonómiához igazodik, de több célkitűzéshez is hozzájárulhat, a vállalkozásnak értékelnie kell, hogy a tevékenység hozzájárul-e az összes többi célkitűzéshez?

Amennyiben egy tevékenység taxonómiához igazodó, de egynél több célkitűzéshez is hozzájárulhat, a nem pénzügyi vállalkozásnak a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletében szereplő megfelelő jelentéstételi táblákban az említett egyéb taxonómiához igazítható célkitűzésekre vonatkozóan I (igen) vagy N (nem) adatot kell megadnia. Ezt az említett táblák b) lábjegyzete fejti ki. Más szóval a nem pénzügyi vállalkozásnak értékelnie kell, hogy a tevékenység igazodik-e az egyes taxonómiához igazítható célkitűzésekhez, és az eredményt ennek megfelelően kell jelentenie a vonatkozó jelentéstételi táblában. A harmadik bizottsági közlemény (tervezet) 31. gyakran ismételt kérdése egyértelművé teszi a pénzügyi vállalkozások számára a fő teljesítménymutatók adott környezeti célkitűzésre vonatkozó kiszámításának módszertanát.

150. A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 1.1.2.2. és 1.1.3.2. szakaszának c) pontjában említett CAPEX és OPEX („c) típusú CAPEX” és „c) típusú OPEX”) valamely környezeti célkitűzéshez hozzájáruló tevékenységekre vonatkozik? Az e rendelkezésekben említett, „a megcélzott tevékenységek alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá válását vagy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését lehetővé tevő” egyedi intézkedések csak az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló környezeti célkitűzéshez kapcsolódó CAPEX-re vonatkoznak?

Ami a kérdés első részét illeti, a szóban forgó kiadások számviteli kezelésétől függően a vállalkozásoknak a taxonómiához igazodó bármely gazdasági tevékenységből származó output vásárlását c) típusú CAPEX-ként vagy OPEX-ként kell azonosítaniuk, függetlenül attól, hogy e tevékenységek milyen környezeti célkitűzés(ek)hez járulnak hozzá lényegesen.

Ami a kérdés második részét illeti, a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 1.1.2.2. és 1.1.3.2. szakaszának c) pontjában említett egyedi intézkedésekkel kapcsolatos kiadások az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 7.3–7.6. szakaszában felsorolt egyedi intézkedésekhez kapcsolódnak. Az ilyen egyedi intézkedések a c) típusú CAPEX vagy OPEX példái olyan tevékenységek esetében, amelyek lényegesen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérséklésének célkitűzéséhez. Az ilyen egyedi intézkedésekre fordított kiadások ezért várhatóan lehetővé teszik, hogy a megcélzott tevékenységek alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá váljanak (pl. az elektromos járművek töltőállomásainak telepítésével, karbantartásával vagy javításával kapcsolatos kiadások), vagy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez vezessenek (pl. energiahatékonysági berendezésekkel kapcsolatos kiadások).

151. Hogyan kell a vállalkozásoknak beszámolniuk azokról a támogató tevékenységekről, amelyek több célra is felhasználhatók, és nem csak arra, hogy lehetővé tegyék a célzott tevékenységek számára, hogy lényegesen hozzájáruljanak valamely környezeti célkitűzéshez?

A taxonómiai rendelet 16. cikkével összhangban egy gazdasági tevékenység akkor minősül úgy, hogy lényegesen hozzájárul egy vagy több környezeti célkitűzéshez, ha közvetlenül lehetővé teszi, hogy más tevékenységek lényegesen hozzájáruljanak egy vagy több ilyen célkitűzéshez. A pontos beszámolás biztosítása érdekében a vállalkozásoknak a taxonómiai fő teljesítménymutatókban csak azon támogató termékeik vagy szolgáltatásaik arányát kell feltüntetniük, amelyeket ténylegesen arra használnak, hogy közvetlenül lehetővé tegyék más célzott gazdasági tevékenységek számára, hogy lényegesen hozzájáruljanak valamely környezeti célkitűzéshez.

Ami különösen az árbevételi KPI-t illeti, a vállalkozásoknak a taxonómiához igazodóként csak a támogató tevékenységből származó output értékesítésének arányát kell jelenteniük. Ez olyan támogató felhasználásokra vonatkozik, amelyek közvetlenül lehetővé teszik a célzott tevékenységek számára, hogy lényegesen hozzájáruljanak a támogató tevékenységre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokban meghatározott környezeti célkitűzéshez. Hasonlóképpen, a vállalkozásoknak a taxonómiához igazodó CAPEX és OPEX fő teljesítménymutatóikba bele kell foglalniuk a támogató tevékenység azon CAPEX- és OPEX-arányát, amely közvetlenül lehetővé teszi a céltevékenységek számára, hogy lényegesen hozzájáruljanak a támogató tevékenység technikai vizsgálati kritériumaiban meghatározott releváns környezeti célkitűzéshez.

A C/2023/305 bizottsági közlemény 30. gyakran ismételt kérdésre adott válaszában szereplő megközelítéssel összhangban a beszámolásra kötelezett szervezeteknek olyan nem pénzügyi mérőszámot kell alkalmazniuk, amely biztosítja a CAPEX pontos hozzárendelését a támogató felhasználásokhoz. Például, ha a CAPEX által finanszírozott támogató tevékenység eszközét i. 100 egységnyi olyan output előállítására használják, amely lehetővé teszi egy céltevékenység lényeges hozzájárulását, és ii. 100 egységnyi olyan output előállítására használják, amely nem teszi lehetővé egy másik tevékenység lényeges hozzájárulását, ekkor a beszámolásra kötelezett vállalkozás az adott CAPEX 50 %-át taxonómiához igazodóként tüntetheti fel. A CAPEX támogató felhasználásokhoz való hozzárendeléséhez használt módszertannak ellenőrizhető bizonyítékokon kell alapulnia. A beszámolásra kötelezett vállalkozásnak a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének 1.2.3. szakasza értelmében háttér-információkat is meg kell adnia a következőkről:

—	a több projektet vagy tevékenységet támogató tevékenységhez kapcsolódó CAPEX hozzárendelése, valamint

—	a CAPEX taxonómiához igazodó támogató tevékenységhez való hozzárendeléséhez használt módszertan.

152. Milyen következményekkel járnak az N és az N+1 időszakban a taxonómiai közzétételek vonatkozásában az év vége felé bekövetkező olyan üzleti kombinációk, amelyek esetében gyakorlatilag nem lehet értékelni a megszerzett tevékenységek év végi taxonómiához igazodását?

A beszámolásra kötelezett vállalkozásoknak minden rendelkezésre álló információt fel kell használniuk tevékenységeik taxonómiához való igazodásának értékelésekor, beleértve az üzleti kombinációk révén megszerzett tevékenységeket is, annak érdekében, hogy pontos taxonómiai közzétételeket tegyenek közzé. A beszámolási időszakban üzleti kombinációk révén megszerzett tevékenységek esetében azoknak a vállalkozásoknak, amelyek már kötelesek taxonómiai közzétételeket közzétenni, ezeket a tevékenységeket szerepeltetniük kell az adott beszámolási időszakra vonatkozó taxonómiai közzétételeikben a következők alapján: i. a megszerzett tevékenységek megszerzés utáni taxonómiai értékelése, és ii. a megszerzést megelőző átvilágítás során szerzett információk. Ha például a megszerzett tevékenységeket korábban egy másik NFRD/CSRD vállalkozás végezte, akkor a megszerzett tevékenységek taxonómiához való igazodására vonatkozó, az adott vállalkozás korábbi taxonómiai közzétételei révén szerzett múltbeli információk inputként felhasználhatók a megszerzett tevékenységek taxonómiához való igazodásának értékeléséhez a jelenlegi beszámolási időszakban.

Az üzleti kombináció révén megszerzett és a beszámolásra kötelezett vállalkozás által taxonómiához igazíthatóként értékelt tevékenységek esetében a gyakorlatban nem mindig lehetséges elegendő információt gyűjteni e tevékenységek taxonómiához való igazodásáról az N. beszámolási időszakban (amelyben az üzleti kombinációra sor kerül). Ilyen esetekben a beszámolásra kötelezett vállalkozás: i. a taxonómiai KPI-k nevezőjében feltünteti a megszerzett tevékenységekre vonatkozó pénzügyi információkat (pl. árbevétel, a megszerzett nem pénzügyi tevékenységekhez kapcsolódó CAPEX és OPEX), és ii. a taxonómiai KPI-k számlálójában ezeket taxonómiához nem igazodónak tekinti. A beszámolásra kötelezett vállalkozásnak átlátható módon közzé kell tennie ezt az eljárást a háttér-információkban, valamint azt a tényt, hogy az év végén nem tudta átvilágítani a megszerzett eszközöket/tevékenységeket a taxonómiához igazodás szempontjából. Az N+1 beszámolási időszakban a beszámolásra kötelezett vállalkozás vagy: i. elkülöníti e kezelés hatását (102), amikor kifejti a KPI-kben az N és az N+1 beszámolási időszak között bekövetkezett változások okait (ha a beszámolásra kötelezett vállalkozás nem állapítja meg újra az N időszakra vonatkozó KPI-ket), vagy ii. újra megállapítja az N időszakra vonatkozó KPI-ket.

153. Egy bankhitel szélturbina/napelemek megvásárlását és telepítését finanszírozza egy ház számára. A banknak a szélturbina/napelemek megvásárlásának finanszírozásáról a 7.6. szakasz (Megújulóenergia-technológiák helyszíni üzembe helyezése, karbantartása és javítása) vagy a 3.1. szakasz (Megújulóenergia-technológiák előállítása) szerint kell-e beszámolnia? A 7.6. szakasz csak a szolgáltatásra vagy a termékre is vonatkozik?

A banknak az érintett finanszírozott tevékenység tekintetében az ilyen kitettséget a technikai vizsgálati kritériumok alapján kell értékelnie. A beszerelési szolgáltatás finanszírozásához a banknak értékelnie kell a 7.6. szakaszban foglalt, a beszerelési tevékenységre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumokhoz való igazodást. A megújulóenergia-termék beszerzésének finanszírozásához a banknak értékelnie kell a 3.1. szakaszban foglalt, a megújulóenergia-technológia gyártására vonatkozó kritériumokhoz való igazodást. A banknak a teljes kitettséget a lakóingatlannal szembeni lakossági kitettségekre vonatkozó megfelelő sorokban kell feltüntetnie.

154. A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus XII. melléklete 1. táblájának 6. sorában szereplő tevékenység kiterjed-e a fosszilis gázzal működő kazánok épületekben (pl. melegvíz előállítása céljából) történő üzemeltetésére?

Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. mellékletében szereplő hasonló ipari tevékenységeket tükröző, a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus XII. mellékletének 1. táblájában szereplő tevékenységek leírása csak az ipari tevékenységeket foglalja magában. A fosszilis gázzal működő kazánok épületekben történő üzemeltetése ezért nem tartozik ide.

155. Hogyan kell a pénzügyi és nem pénzügyi vállalkozásoknak értelmezniük a „pénzeszközök” és a „kitettség” kifejezéseket a fosszilis gázra és az atomenergiára vonatkozó közzétételi táblák esetében?

A taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus XII. mellékletében szereplő, fosszilis gázzal és nukleáris tevékenységekkel kapcsolatos közzétételek a nem pénzügyi és pénzügyi vállalkozások fő teljesítménymutatóira vonatkoznak. A „pénzeszközök” és a „kitettségek” kifejezések azonban a pénzügyi vállalkozások taxonómiával kapcsolatos közzétételeire vonatkoznak. A nem pénzügyi vállalkozásoknak csak az általuk „végzett” tevékenységeket kell azonosítaniuk és jelenteniük (103). Ennek az az oka, hogy a pénzügyi vállalkozások taxonómiai KPI-ivel ellentétben a nem pénzügyi vállalkozások „alkalmazandó” taxonómiai fő teljesítménymutatói (a táblákban említett árbevétel, CAPEX, OPEX) nem terjednek ki a más szervezettel szembeni finanszírozásra és kitettségekre, például a rövid távú kereskedés céljából tartott pénzügyi eszközökbe történő befektetésekre.

(1) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2018. március 8.) – Cselekvési terv: A fenntartható növekedés finanszírozása, COM(2018) 97 final: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52018DC0097.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(3) A Bizottság (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. június 4.) az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről (HL L 442., 2021.12.9., 1. o.).

(4) A Bizottság (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló rendelete (2022. március 9.) az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek egyes energiaágazatbeli gazdasági tevékenységek tekintetében, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az ezekre a gazdasági tevékenységekre vonatkozó különös közzétételek tekintetében történő módosításáról (HL L 188., 2022.7.15., 1. o.).

(5) A Bizottság (EU) 2023/2486 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. június 27.) az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használatához és védelméhez, a körforgásos gazdaságra való átálláshoz, a szennyezés megelőzéséhez és csökkentéséhez, és a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek az említett gazdasági tevékenységekre vonatkozó konkrét közzétételek tekintetében történő módosításáról (HL L, 2023/2486, 2023.11.21.).

(6) A Bizottság (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. július 6.) az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2013/34/EU irányelv 19a. vagy 29a. cikkének hatálya alá tartozó vállalkozások által a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozóan közzéteendő információk tartalmának és megjelenítésének meghatározása, valamint az e közzétételi kötelezettségnek való megfelelés módszertanának meghatározása révén történő kiegészítéséről (HL L 443., 2021.12.10., 9. o.).

(7) A Bizottság (EU) 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. június 27.) az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges további technikai vizsgálati kritériumok tekintetében történő módosításáról (HL L, 2023/2485, 2023.11.21., 1. o.).

(8) Az adatszolgáltatási táblák kitöltésére vonatkozó, kidolgozott példákkal ellátott további gyakorlati útmutató idővel itt jelenhet meg: https://ec.europa.eu/sustainable-finance-taxonomy/.

(9) A Bizottság közleménye – Az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezése 2022/C 385/01 (C/2022/6937) (HL C 385., 2022.10.6., 1. o.): https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52022XC1006(01).

(10) A Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, a közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható és taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (második bizottsági közlemény) (C/2023/6747) (HL C, C/2023/305., 2023.10.20.): https://eur-lex.europa.eu/eli/C/2023/305/oj.

(11) A Bizottság közleménye az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapításáról szóló, az uniós taxonómiai rendeletet az éghajlat-politika területén kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktus egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (C/2023/6756) (HL C., C/2023/267., 2023.10.20.): https://eur-lex.europa.eu/eli/C/2023/267/oj.

(12) A Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról, valamint a fenntartható finanszírozással kapcsolatos közzétételekről szóló rendelettel való kapcsolatról 2023/C 211/01 (C/2023/3719) (HL C 211., 2023.6.16., 1. o.): https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=OJ%3AJOC_2023_211_R_0001.

(13) A Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, a közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható és taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (harmadik bizottsági közlemény) (C/2024/7494) (HL C, C/2024/6691, 2024.11.8.): https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=OJ:C_202406691.

(14) Bizottsági szolgálati munkadokumentum (2021. június 4.) – Hatásvizsgálati jelentés, amely a következő dokumentumot kíséri: A Bizottság (EU) …/… felhatalmazáson alapuló rendelete az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről, SWD(2021) 152 final: https://ec.europa.eu/finance/docs/level-2-measures/taxonomy-regulation-delegated-act-2021-2800-impact-assessment_en.pdf.

(15) Bizottsági szolgálati munkadokumentum (2023. június 27.), amely a következő dokumentumokat kíséri: A BIZOTTSÁG (EU) …/… FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használatához és védelméhez, a körforgásos gazdaságra való átálláshoz, a szennyezés megelőzéséhez és csökkentéséhez, és a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek az említett gazdasági tevékenységekre vonatkozó konkrét közzétételek tekintetében történő módosításáról és A BIZOTTSÁG (EU) …/… FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges további technikai vizsgálati kritériumok tekintetében történő módosításáról, SWD(2023) 0239 final: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:52023SC0239.

(16) A Bizottság 2023. június 13-i közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A gyakorlatban jól működő fenntartható finanszírozási keret, COM (2023) 317 final: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52023DC0317.

(17) A nem euróövezeti tagállamokat is magában foglaló formációban ülésező eurócsoport nyilatkozata a tőkepiaci unió jövőjéről, 2024. március 11. https://www.consilium.europa.eu/hu/meetings/eurogroup/2024/03/11/.

(18) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/240 rendelete (2021. február 10.) a Technikai Támogatási Eszköz létrehozásáról.

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(20) A Bizottság közleménye (2024. április 22.) – A nem helyettesíthető felhasználás fogalmának a vegyi anyagokkal foglalkozó uniós jogszabályokban való alkalmazására irányadó kritériumok és elvek, C(2024) 1995 final, https://environment.ec.europa.eu/document/download/fb27e67a-c275-4c47-b570-b3c07f0135e0_en?filename=C_2024_1995_F1_COMMUNICATION_FROM_COMMISSION_EN_V4_P1_3329609.PDF.

(21) A Bizottság (EU) 2023/1464 rendelete (2023. július 14.) az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XVII. mellékletének a formaldehid és a formaldehidfelszabadító anyagok tekintetében történő módosításáról (HL L 180., 2023.7.17., 12. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(23) https://echa.europa.eu/information-on-chemicals/cl-inventory-database.

(24) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/3110 rendelete (2024. november 27.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 305/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/3110, 2024.12.18., 1. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1760 irányelve (2024. június 13.) a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról, valamint az (EU) 2019/1937 irányelv és az (EU) 2023/2859 rendelet módosításáról (HL L 2024/1760, 2024.7.5.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2464 irányelve (2022. december 14.) az 537/2014/EU rendeletnek, a 2004/109/EK irányelvnek, a 2006/43/EK irányelvnek és 2013/34/EU irányelvnek a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolás tekintetében történő módosításáról (HL L 322., 2022.12.16., 15. o.).

(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.).

(28) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(29) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/797 irányelve (2016. május 11.) a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról (HL L 138., 2016.5.26., 44. o.).

(30) A Bizottság (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. július 6.) az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2013/34/EU irányelv 19a. vagy 29a. cikkének hatálya alá tartozó vállalkozások által a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozóan közzéteendő információk tartalmának és megjelenítésének meghatározása, valamint az e közzétételi kötelezettségnek való megfelelés módszertanának meghatározása révén történő kiegészítéséről (HL L 443., 2021.12.10., 9. o.).

(31) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).

(32) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/844 irányelve (2018. május 30.) az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 75. o.).

(33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1275 irányelve (2024. április 24.) az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás) (HL L, 2024/1275, 2024.5.8.).

(34) A Bizottság (EU) 2023/2772 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. július 31.) a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a fenntarthatósági beszámolási standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L, 2023/2772, 2023.12.22.).

(35) Az (EU) 2022/1214 és az (EU) 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelettel módosított (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendelet (az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus): a 2023. június 27-i (EU) 2023/2486 felhatalmazáson alapuló rendelet (a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus); a 2021. július 6-i módosított (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelet (a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus).

(36) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(37) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

(38) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1244 rendelete (2024. április 24.) az ipari létesítmények környezeti adatainak bejelentéséről, az ipari kibocsátások portáljának létrehozásáról és a 166/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1244., 2024.5.2., 1. o.).

(39) A Bizottság (EU) 2019/856 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. február 26.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az innovációs alap működése tekintetében való kiegészítéséről (HL L 140., 2019.5.28., 6. o.).

(40) A Bizottság (EU) 2020/1001 végrehajtási rendelete (2020. július 9.) az egyes tagállamok energiarendszereinek korszerűsítését és energiahatékonyságának javítását célzó beruházásokat támogató modernizációs alap működése tekintetében a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról (HL L 221., 2020.7.10., 107. o.).

(41) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (HL L 330., 2014.11.15., 1. o.).

(42) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1021 rendelete (2019. június 20.) a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (átdolgozás) (HL L 169., 2019.6.25., 45. o.).

(43) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről.

(44) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2405 rendelete (2023. október 18.) a fenntartható légi közlekedés egyenlő versenyfeltételeinek biztosításáról (ReFuelEU Aviation) (HL L 2023/2405., 2023.10.31.).

(45) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2413 irányelve (2023. október 18.) az (EU) 2018/2001 irányelvnek, az (EU) 2018/1999 rendeletnek és a 98/70/EK irányelvnek a megújuló energiaforrásokból előállított energia előmozdítása tekintetében történő módosításáról, valamint az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2023/2413, 2023.10.31.).

(46) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/65/EU irányelve (2011. június 8.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.).

(47) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(48) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2088 rendelete (2019. november 27.) a pénzügyi szolgáltatási ágazatban a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekről (HL L 317., 2019.12.9., 1. o.).

(49) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/955 rendelete (2023. május 10.) a Szociális Klímaalap létrehozásáról és az (EU) 2021/1060 rendelet módosításáról (HL L 130., 2023.5.16., 1. o.).

(50) A Bizottság (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. július 6.) az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a 2013/34/EU irányelv 19a. vagy 29a. cikkének hatálya alá tartozó vállalkozások által a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységekre vonatkozóan közzéteendő információk tartalmának és megjelenítésének meghatározása, valamint az e közzétételi kötelezettségnek való megfelelés módszertanának meghatározása révén történő kiegészítéséről (HL L 443., 2021.12.10., 9. o.).

(51) A Bizottság (EU) 2022/1214 felhatalmazáson alapuló rendelete (2022. március 9.) az (EU) 2021/2139 felhatalmazáson alapuló rendeletnek egyes energiaágazatbeli gazdasági tevékenységek tekintetében, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az ezekre a gazdasági tevékenységekre vonatkozó különös közzétételek tekintetében történő módosításáról (HL L 188., 2022.7.15., 1. o.).

(52) A Bizottság (EU) 2023/2486 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. június 27.) az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használatához és védelméhez, a körforgásos gazdaságra való átálláshoz, a szennyezés megelőzéséhez és csökkentéséhez, és a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelméhez és helyreállításához lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekkel szemben támasztott követelmények meghatározásához szükséges technikai vizsgálati kritériumok megállapítása érdekében történő kiegészítéséről, valamint az (EU) 2021/2178 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek az említett gazdasági tevékenységekre vonatkozó konkrét közzétételek tekintetében történő módosításáról (HL L, 2023/2486, 2023.11.21.).

(53) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(54) A Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, a közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható és taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (harmadik bizottsági közlemény) (HL C, C/2024/6691, 2024.11.8.).

(55) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(56) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(57) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/19/EU irányelve (2012. július 4.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.).

(58) HL C 211., 2023.6.16., 1. o.

(59) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(60) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/523 rendelete (2021. március 24.) az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról (HL L 107., 2021.3.26., 30. o.).

(61) Például a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus II. mellékletének 5.2. szakaszában a tevékenység körébe tartozó termékekre vonatkozó tevékenységleírás kimondja, hogy „A gazdasági tevékenység olyan tartalék alkatrészekhez kapcsolódik, amelyeket a következő NACE-kódok alá sorolt gazdasági tevékenységek során előállított termékekhez használnak: C26 Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, C27 Villamos berendezés gyártása, C28.22 Emelő-, anyagmozgató gép gyártása, C28.23 Irodagép gyártása (kivéve: számítógép és perifériái), C28.24 Gépi meghajtású hordozható kézi szerszámgép gyártása és C31 Bútorgyártás”. Ezek a NACE-kódok a tevékenység körébe tartozó termékekre, nem pedig magára a tevékenységre vonatkoznak. Ezzel szemben ugyanezen tevékenységleírás utolsó mondata úgy rendelkezik, hogy „az e kategóriába tartozó gazdasági tevékenységekhez több NACE-kód, különösen a G46 és G47 kód lehet hozzárendelhető”. Ezek a NACE-kódok a gazdasági tevékenységhez (ebben az esetben az értékesítéshez) kapcsolódnak.

(62) Például: 3.6. szakasz – Egyéb alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák gyártása, 3.13. szakasz – Klórgyártás, 3.14. szakasz – Szerves vegyi alapanyag gyártása, 4.5. szakasz – Villamos energia előállítása vízenergiából, 4.6. szakasz – Villamos energia előállítása geotermikus energiából, vagy 4.7. szakasz – Villamos energia előállítása nem fosszilis megújuló gáznemű és folyékony tüzelőanyagokból.

(63) Az életciklus-alapú ÜHG-kibocsátásmegtakarításokra vonatkozó, a 94 g CO2e/MJ fosszilisüzemanyag-komparátorhoz viszonyított 73,4 %-os (ennek alapján 3 t CO2e/tH2-nél kisebb életciklus-alapú ÜHG-kibocsátás adódik), illetve hidrogénalapú szintetikus üzemanyag esetében 70 %-os követelmény, az (EU) 2018/2001 irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében és V. mellékletében foglalt megközelítés analógiájára.

(64) Lásd a következő állásfoglalást: MEPC 324 75 (imo.org).

(65) Lásd a következő állásfoglalást: MEPC 332 76 (imo.org).

(66) A GRR-számítás részletei megtalálhatók az EASA honlapján: [kiegészítendő].

(67) A 6.18. tevékenység keretében a lízingbe adó biztosítja, hogy a b) vagy c) pontban említett légi járműveket fenntartható légijármű-üzemanyaggal (SAF) üzemeltetik, az e melléklet 6.19. szakaszának d) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban.

(68) Egy légitársaság-csoportot két vagy több olyan vállalkozásnak kell tekinteni, amelyek egyetlen gazdasági egység részét képezik.

(69) Uniós bioüzemanyag-adatbázis – Public wiki – Az uniós bioüzemanyag-adatbázis információs oldala – Európai Bizottság Public Wiki.

(70) Az egyes fenntartható légijármű-üzemanyagok előállítási módjai esetében a fenntartható légijármű-üzemanyagok keverékének megengedett szintjeit lásd az ICAO honlapján: Conversion processes (icao.int).

(71) A Bizottság közleménye az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz lényegesen hozzájáruló és az egyéb környezeti célkitűzéseket jelentősen nem sértő gazdasági tevékenységekre vonatkozó technikai vizsgálati kritériumok megállapításáról szóló, az uniós taxonómiai rendeletet az éghajlat-politika területén kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktus egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról

(HL C 267., 2023.10.20., 1. o.).

(72) A Bizottság (EU) 2023/1669 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. június 16.) az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az okostelefonok és táblagépek energiacímkézése tekintetében történő kiegészítéséről.

(73) Lásd: A Level(s) keretrendszer 2.2. mutatója: Építési és bontási hulladék és anyagok, felhasználói kézikönyv: bevezető tájékoztató, utasítások és iránymutatás (a kiadvány 1.1. verziója), https://susproc.jrc.ec.europa.eu/product-bureau//sites/default/files/2021-01/ UM3_Indicator_2.2_v1.1_40pp.pdf. A jelentéstételhez a Bizottság honlapján elérhető Excel-táblázatot kell használni: Construction and Demolition Waste (CDW) and materials Excel-sablon: for estimating (Level 2) and recording (Level 3) amounts and types of CDW and their final destinations (version 1.1) (Építési és bontási hulladék [CDW] és anyagok Excel-sablon: az építési és bontási hulladék mennyiségének és típusainak, valamint végső rendeltetési helyének becsléséhez (2. szint) és rögzítéséhez (3. szint) [1.1. változat]), https://susproc.jrc.ec.europa.eu/product-bureau/product-groups/412/documents.

(74) Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság, Oberender, A., Fruergaard Astrup, T., Frydkjær Witte, S., Camboni, M. et al.: EU Construction & Demolition Waste Management Protocol and guidelines for pre-demolition and pre-Re-renovation audits of construction works – Updated edition 2024, az Európai Unió Kiadóhivatala, 2024, https://data.europa.eu/doi/10.2873/77980.

(75) Európai Bizottság: Környezetvédelmi Főigazgatóság: Study to support the preparation of Commission guidelines on the definition of backfilling – Final report, Kiadóhivatal, 2020, https://data.europa.eu/doi/10.2779/382166.

(76) Dodd N., Donatello S. és Cordella M.: 2021. Level(s) indicator 1.2: Life cycle Global

Warming Potential (GWP) user manual: introductory briefing, instructions and guidance (Publication

version 1.1) (A Level(s) uniós keretrendszer 1.2. mutatója: Életciklus alatti globális felmelegedési potenciál [GWP]. Felhasználói kézikönyv: bevezető tájékoztató, útmutatás és iránymutatás [1.1. változat]): https://susproc.jrc.ec.europa.eu/product-bureau/sites/default/files/2021-01/UM3_Indicator_1.2_v1.1_37pp.pdf.

(77) Lásd a következő weboldalt: https://ipmsc.org/.

(78) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1244 rendelete (2024. április 24.) az ipari létesítmények környezeti adatainak bejelentéséről, az ipari kibocsátások portáljának létrehozásáról és a 166/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1244., 2024.5.2., 1. o.).

(79) A természet városokba való visszacsempészése és a közösségi fellépés jutalmazása érdekében a Bizottság uniós biodiverzitási stratégiájában felszólítja a legalább 20 000 lakosú európai városokat ambiciózus városzöldítési tervek készítésére 2021 végéig. Lásd még: https://environment.ec.europa.eu/topics/urban-environment/urban-nature-platform_en.

(80) Annak érdekében, hogy az uniós biodiverzitási stratégia keretében megkönnyítse a városi és városkörnyéki területek környezetbarátabbá tételét, az Európai Bizottság létrehozott egy uniós városzöldítési platformot a városokkal és polgármesterekkel egy új „Zöld város megállapodás” keretében. Lásd még: https://environment.ec.europa.eu/topics/urban-environment/green-city-accord_en.

(81) Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete A. függelékének II. pontja és II. mellékletének A. függeléke, valamint a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. melléklete A. függelékének II. pontja.

(82) Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. mellékletének A. függeléke és II. mellékletének A. függeléke, valamint a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I., II., III. és IV. mellékletének A. függeléke.

(83) Ebben az összefüggésben az „elkerülhető” kifejezés azt jelenti, hogy i. rendelkezésre állnak olyan megoldások/technológiák, amelyek a fennakadások elkerülése érdekében megszüntethetik vagy a szükséges szintre csökkenthetik az éghajlatváltozással kapcsolatban azonosított konkrét kockázatot, és ii. a kockázat elhárításának vagy a fennakadások elkerülése érdekében szükséges szintre történő csökkentésének költsége nem haladja meg az előny mértékét (pl. az elkerült kár és veszteség értéke, figyelembe véve azok súlyosságát és valószínűségét, valamint az elővigyázatosság elvét alkalmazva). Azokban az esetekben, amikor a kockázat e tényezők alapján „nem elkerülhetőnek” minősül, meg kell kísérelni i. a kockázatnak és a tevékenység működésére gyakorolt hatásnak az elérhető legalacsonyabb szintre történő csökkentését, és ii. a helyreállítási idő lerövidítését; továbbá a fennmaradó kockázatot el kell számolni.

(84) A fizikai megoldások fő kategóriái a fizikai infrastrukturális és technológiai megoldások, valamint a természetalapú és ökoszisztéma-alapú megközelítések.

(85) A nem fizikai megoldások fő kategóriái az irányítási és intézményi megoldások (beleértve a gyakorlatok, folyamatok és folyamatirányítás kezdeményezését vagy megváltoztatását, a tervezési, nyomonkövetési és együttműködési rendszereket és hasonlókat), a gazdasági és pénzügyi megoldások (beleértve a biztosítást), valamint a tudással és a magatartásbeli változásokkal kapcsolatos megközelítések.

(86) Lásd e bizottsági közlemény 136. gyakran ismételt kérdését.

(87) ECHA (2021), Guidance on the preparation of an application for authorisation [Útmutató az engedélyezési kérelem elkészítéséhez]: https://echa.europa.eu/documents/10162/17235/authorisation_application_en.pdf/8f8fdb30-707b-4b2f-946f-f4405c64cdc7?t=1610451346310.

(88) Az ECHA áttekintést nyújt a vegyi anyagokra vonatkozó uniós jogszabályokról az EUCLEF-ben (a vegyi anyagokra vonatkozó uniós jogszabálykeresőben). Ez a kereshető adatbázis áttekintést nyújt az egyes vegyi anyagokra vonatkozó hatályos kötelezettségekről.

(89) A Bizottság közleménye (2024. április 22.) – A nem helyettesíthető felhasználás fogalmának a vegyi anyagokkal foglalkozó uniós jogszabályokban való alkalmazására irányadó kritériumok és elvek, C(2024) 1995 final: https://environment.ec.europa.eu/document/download/fb27e67a-c275-4c47-b570-b3c07f0135e0_en?filename=C_2024_1995_F1_COMMUNICATION_FROM_COMMISSION_EN_V4_P1_3329609.PDF.

(90) A C-98/03. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (2006 I-00053. o.) 51. pontja, a C-418/04. sz., Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet (2007., I-10947. o.) 232. és 233. pontja; a C-142/16. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (a határozatok elektronikus tárában tették közzé) 29. pontja.

(91) Az éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. és II. melléklete D. függelékének 3. bekezdése és a környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I., II. és III. melléklete.

(92) Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése a 2009/147/EK madárvédelmi irányelv alapján minősített különleges természetvédelmi területekre is alkalmazandó.

(93) A C-258/11. sz., Sweetman és társai ügyben hozott ítélet (a határozatok elektronikus tárában tették közzé) 32. pontja; a C-521/12. sz., Briels és társai ügyben hozott ítélet (a határozatok elektronikus tárában tették közzé) 19. pontja.

(94) A C-399/14. sz., Grüne Liga Sachsen ügyben hozott ítélet (a határozatok elektronikus tárában tették közzé) 54. pontja.

(95) A hozzáadott gazdasági tevékenységek az I. melléklet 3.18., 3.19., 3.20., 3.21., 6.18., 6.19. és 6.20. szakaszát, valamint a II. melléklet 5.13., 7.8., 8.4., 9.3., 14.1. és 14.2. szakaszát érintik.

(96) A hozzáadott gazdasági tevékenységek az I. melléklet 3.18., 3.19., 3.20., 3.21., 6.18., 6.19. és 6.20. szakaszát, valamint a II. melléklet 5.13., 7.8., 8.4., 9.3., 14.1. és 14.2. szakaszát érintik.

(97) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(98) A hitelintézetek esetében a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus V. mellékletének 1.2.3. és 1.2.4. szakaszában említett fő teljesítménymutatókat (díjak és jutalékok KPI és a kereskedési portfólióra vonatkozó GAR) első alkalommal 2026. január 1-jétől kell közzétenni.

(99) Azon tőzsdén jegyzett kkv-k esetében, amelyek nem döntöttek úgy, hogy a számviteli irányelv 19a. cikkének (7) bekezdésével összhangban nem tesznek eleget a fenntarthatósági beszámolók 2028-ig történő közzétételére vonatkozó kötelezettségnek. Az e kötelezettség alól mentesülő, tőzsdén jegyzett kkv-k a taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti közzétételre sem kötelesek. Lásd e közlemény 145. gyakran ismételt kérdését.

(100) A környezetvédelmi taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásának kezdőnapja.

(101) A Bizottság közleménye az uniós taxonómiai rendelet 8. cikke szerinti, a közzétételekről szóló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus taxonómiához igazítható és taxonómiához igazodó gazdasági tevékenységekre és eszközökre vonatkozó beszámolással kapcsolatos egyes jogi rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról (második bizottsági közlemény) (C/2023/305) (HL C 305., 2023.10.20., 1. o.).

(102) Összehasonlítva azzal a kontrafaktuális forgatókönyvvel, amelyben a megszerzett tevékenységeket az N beszámolási időszakban taxonómiához igazodóként értékelték.

(103) A konszolidált árbevétel, a CAPEX és az OPEX KPI-k összefüggésében ennek ki kell terjednie a teljes körű konszolidáció hatálya alá tartozó szervezetek (pl. leányvállalatok) és a közös vállalkozások által végzett tevékenységekre, amelyeket a közös vállalkozás tőkéjében való részesedésüknek megfelelően arányosan kell elszámolni, a taxonómiai közzétételekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus I. melléklete 1.2.3. szakaszának második bekezdésével összhangban.