(1)

Az Unió és a belső piac működése a vámunión alapul. A gazdálkodók és az uniós vámhatóságok érdekében az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: Vámkódex) egyetlen jogi aktusban foglalta össze az általános szabályokat és eljárásokat tartalmazó különböző jogszabályokban szereplő vámjogszabályokat az Unió és az Unió vámterületén kívüli országok vagy területek közötti áruforgalommal kapcsolatban uniós szinten bevezetett tarifális és egyéb intézkedések végrehajtásának biztosítása érdekében, valamint az importterhek beszedésére vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamok vámhatóságai felelősek e szabályok olyan operatív feladatok révén történő végrehajtásáért, mint a vámeljárások alkalmazása, a kockázatelemzés és az ellenőrzések elvégzése, valamint – a vámjogszabályok megsértése esetén – szankciók kiszabása.

(2)

A 952/2013/EU rendelet végrehajtása számos területen hiányosságokat tárt fel. Ezek közé tartoznak a következők: nem megfelelő/nem hatékony fellépés az Unió és polgárai vámjogszabályoktól eltérő uniós szakpolitikák által meghatározott, árukra vonatkozó nem pénzügyi kockázatokkal szembeni védelmének biztosítását illetően; a vámhatóságok azon képessége, hogy hatékonyan kezeljék a harmadik országból távértékesítés (e-kereskedelmi ügyletek) útján importált áruk növekvő mennyiségét; a 952/2013/EU rendelet által létrehozott informatikai rendszerarchitektúra kapacitása a vámeljárások digitalizálására, hogy lépést tartson a technológiai fejlődéssel, nevezetesen az adatok hasznosításán alapuló technológiákkal; a vámunió hatékony irányítási struktúráinak hiánya, ami a tagállamokban eltérő gyakorlatokhoz és a szabályok nem egységes végrehajtásához vezetett. Ezek a hiányosságok a vámunió és ezáltal a belső piac megfelelő működését gátló akadályok kialakulásához vezetnek a belső és külső kockázatok és veszélyek miatt.

(3)

Helyénvaló, hogy a vámjogszabályok figyelembe vegyék a globális kereskedelmi minták, a technológia és az üzleti modellek gyors fejlődését, valamint az érdekelt felek, köztük a vállalkozások, a fogyasztók és a polgárok igényeit. Ezért a 952/2013/EU rendelet számos tekintetben módosításra szorul. Az áttekinthetőség érdekében az említett rendeletet célszerű hatályon kívül helyezni és új rendelettel felváltani. [Mód. 2]

(4)

A vámunió célkitűzéseinek eléréséhez szükséges hatékony eszközök biztosítása érdekében felül kell vizsgálni és , egyszerűsíteni és harmonizálni kell az áruk Unió vámterületére történő beszállításának vagy onnan való kiszállításának módját szabályozó számos szabályt és eljárást. Modern és integrált interoperábilis elektronikus szolgáltatásokat kell biztosítani a vámjogszabályok végrehajtása szempontjából releváns információk gyűjtéséhez, feldolgozásához és cseréjéhez (az Európai Unió vámügyi adatközpontja, a továbbiakban: uniós vámügyi adatközpont). A vámunió meghatározott területeken történő összehangolt irányításának központi, operatív szerveként létre kell hozni az Európai Unió vámhatóságát (a továbbiakban: uniós vámhatóság). [Mód. 3]

(5)

A 952/2013/EU rendelet elfogadása óta a vámhatóságok szerepe átalakult, és egyre inkább kiterjed a vámfelügyelet alá tartozó árukra vonatkozó követelményeket megállapító uniós és nemzeti jogszabályok alkalmazására, különös tekintettel az árukra vonatkozó azon nem pénzügyi követelményekre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen áruk belépjenek a belső piacra és ott mozogjanak. Az ilyen nem pénzügyi feladatok az évek során exponenciálisan növekedtek, összhangban az uniós vállalkozások és polgárok által a biztonság, a védelem, a fogyatékossággal élő személyek számára való akadálymentesítés, a fenntarthatóság, az emberi, állati és növényi egészség és élet, a környezet, valamint az emberi jogok és az uniós értékek védelme tekintetében támasztott növekvő elvárásokkal. Új eszközök, például a digitális termékútlevél bevezetésére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a vámhatóságok által a termékekkel kapcsolatban alkalmazott egyéb jogszabályok továbbra is megfeleljenek ezeknek az elvárásoknak. Ezért figyelembe kell venni a nem pénzügyi kockázatok növekvő számát és összetettségét azáltal, hogy a vámhatóságok küldetésében külön meg kell említeni e közérdekek és adott esetben a nemzeti jogszabályok más hatóságokkal szoros együttműködésben történő védelmét. Ugyanilyen fontos megjegyezni, hogy a nagyobb kikötőkben és repülőtereken feldolgozott áruk jelentős része átrakodásra kerül, más kontinensekről érkezik és más kontinensekre irányul anélkül, hogy belépne az uniós piacra. Az ilyen áruknak nem mindig kell megfelelniük a belső piacra belépő árukra vonatkozó uniós biztonsági és termékszabványoknak. [Mód. 4]

(6)

Szerepük és a működésüknek keretet adó üzleti modellek alakulásának fényében, valamint annak érdekében, hogy a vámhatóságok egységesen járjanak el és hozzájáruljanak a belső piac zavartalan működéséhez, pontosabban meg kell határozni a vámhatóságok küldetését a céljaik és feladataik konkrétabb kijelölésével.

(7)

A 952/2013/EU rendeletben szereplő egyes fogalommeghatározásokat módosítani szükséges: hozzá kell őket igazítani e rendelet kibővített hatályához, összhangba kell hozni őket a más uniós jogi aktusokban foglalt meghatározásokkal, valamint pontosítani kell a különböző ágazatokban eltérő jelentéssel bíró terminológiát. A vámeljárásokban részt vevő egyes szereplők szerepének és felelősségi körének tisztázása érdekében új fogalommeghatározásokat kell beépíteni a vámjogszabályokba. Az importőr és az exportőr – tehát a termékek távértékesítésében részt vevő bármely személy – esetében az új fogalommeghatározásoknak a vámfelügyelet megerősítése érdekében e személyeket kell felelőssé tenniük a vámhatóság felé az áruk megfelelőségéért , a termékmegfelelőségre vonatkozó jogszabálynak megfelelően , többek között a pénzügyi és a nem pénzügyi kockázatok tekintetében. A vélelmezett importőr új fogalma esetében az új fogalommeghatározásoknak biztosítaniuk kell, hogy egyes esetekben az Unión kívülről történő online értékesítéssel összefüggésben a fogyasztó helyett valamely gazdálkodót tekintsenek importőrnek, és ő vállalja a megfelelő felelősséget , valamint biztosítaniuk kell, hogy az érintett gazdasági szereplő betartotta a vámhatóságok által alkalmazott releváns jogszabályokat az áruknak az Unió vámterületére való belépésekor, vagy azoknak az onnan való kilépésekor, valamint hogy az ilyen megfelelésről megadta, megőrizte és a vámhatóságok rendelkezésére bocsátotta a megfelelő nyilvántartást . Indokolt új fogalommeghatározásokat bevezetni a vámfelügyeletre, a kockázatkezelésre és a vámellenőrzésekre vonatkozó rendelkezések szélesebb hatályával kapcsolatban is. [Mód. 5]

(8)

A vámok, a héa és a jövedéki adó beszedése, valamint a vámjogszabályok alkalmazása terén betöltött hagyományos szerepükön túl a vámhatóságok döntő szerepet játszanak a vámügyekre vonatkozó más uniós és adott esetben más nemzeti jogszabályok végrehajtásában is. Be kell vezetni a „vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok” fogalommeghatározását annak érdekében, hogy hatékony keret jöjjön létre az árukra vonatkozó e konkrét követelmények alkalmazásának és felügyeletének szabályozására , összhangban a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről szóló (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelettel  (3) , az e rendelet alapján megállapított egyedi vámellenőrzések és eljárások keretében . A szóban forgó tilalmak és korlátozások többek között a közerkölcs, a közrend vagy közbiztonság, az emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme, az ipari vagy kereskedelmi tulajdon oltalma, valamint egyéb közérdek alapján lehetnek indokoltak, beleértve a kábítószer-prekurzorok, a bizonyos szellemi tulajdonjogokat megsértő áruk és a készpénz ellenőrzését. A vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok fogalmának magában kell foglalnia továbbá a kereskedelempolitikai intézkedéseket, beleértve többek között a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokat, a halászati védelemmel és gazdálkodással foglalkozó intézkedéseket, valamint az EUMSZ 215. cikke alapján elfogadott korlátozó intézkedéseket is. A tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó nemzeti listák közötti eltérések jelentős nehézségeket okoznak a több tagállamba is importáló szervezetek számára. A kereskedelem és a vámellenőrzések működésének megkönnyítése érdekében az Uniónak törekednie kell a tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó nemzeti listák fokozatos harmonizálására. Az eltérő tagállami értelmezések elkerülése érdekében továbbá el kell fogadni a tilalmak és korlátozások előírása során használt jogi szakkifejezések harmonizált fogalommeghatározásait. [Mód. 6]

(9)

A jogi egyértelműség növelése érdekében a vámhatósági határozatokra vonatkozó bizonyos szabályokat módosítani kell. Először is helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a vámhatósági határozat meghozatalára illetékes vámhatóság a kérelmező letelepedési helye szerinti illetékes vámhatóság, mivel a letelepedés lesz az a fő elv, amely szerint bizonyos gazdálkodók, felülvizsgálat tárgyát képező egyes feltételek mellett és előre meghatározott határidőn belül, élvezhetik az e rendelet által bevezetett egyszerűsítések előnyeit, és letelepedési helyükön fizethetik a vámokat. Másodszor, a teljesség és a jogi egyértelműség érdekében a jogszabályba kell foglalni azt a legfeljebb 30 napos határidőt is, amelyen belül a kérelmezőnek kiegészítő információkat kell szolgáltatnia a vámhatóságnak azokban az esetekben, amikor ez utóbbi úgy ítéli meg, hogy a határozat iránti kérelem nem tartalmazza az összes szükséges információt.

(10)

Tisztázni kell, hogy milyen következményekkel jár, ha a vámhatóság a meghatározott határidőn belül nem hoz határozatot a kérelemre válaszul. Meg kell állapítani azt az elvet is, hogy ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a kérelem elutasító határozat tárgyát képezi, és hogy a kérelmező a vámhatósági határozatokra vonatkozó általános szabállyal összhangban fellebbezést nyújthat be. Annak biztosítása érdekében, hogy a központi elektronikus rendszerek nagymértékű meghibásodása esetén a kereskedelem ne bénuljon meg, a Bizottságnak és az EU vámügynökségének együtt kell működnie a tagállamokkal az üzletmenet-folytonossági eljárások tekintetében. [Mód. 7]

(11)

Amint azt az Európai Számvevőszék (4) és a 952/2013/EU rendelet végrehajtásának értékelése is kiemelte, a vonatkozó rendelkezések megerősítésével kezelni kell a vámhatósági határozatokban előírt kritériumoknak és kötelezettségeknek való megfelelés egységes nyomon követésének hiányát. Egyrészt a határozatok jogosultjainak nemcsak meg kell felelniük a vonatkozó határozatokban előírt kötelezettségeknek, hanem folyamatosan figyelemmel is kell kísérniük azok betartását, és belső szervezetet kell létrehozniuk, amennyiben az ilyen [ön]ellenőrzési tevékenységek megelőzhetik, mérsékelhetik vagy orvosolhatják a vámeljárásaikban előforduló esetleges hibákat. Másrészt a vámhatóságoknak rendszeresen nyomon kell követniük a vámhatósági határozatoknak az ilyen határozatok jogosultjai általi végrehajtását, különösen akkor, ha e jogosultak kevesebb mint három éve jöttek létre, és ezért potenciálisan nagyobb valószínűséggel jelentenek kockázatot, annak biztosítása érdekében, hogy az adott személy teljesítse a vámhatósági határozatokban megállapított kötelezettségeket. Ez különösen fontos abban az esetben, ha ezek a személyek olyan különleges jogállással rendelkeznek, mint például az engedélyezett gazdálkodó (AEO) vagy a megbízható ellenőrzött gazdálkodó („Trust and Check trader”), és a vámeljárások során számos könnyítésre jogosultak. Emellett az uniós szintű kockázatkezelés megerősítése érdekében a vámhatóságoknak értesíteniük kell az uniós vámhatóságot a kérelem alapján hozott valamennyi határozatról, és tájékoztatniuk kell a hatóságot a nyomonkövetési tevékenységekről annak érdekében, hogy ezeket az információkat kockázatkezelési célokból figyelembe lehessen venni.

(12)

A vámhatóságok által kérelemre és bizonyos feltételek mellett elfogadott, kötelező érvényű tarifális felvilágosításra vonatkozó határozatok (KTF-határozatok) vagy kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó határozatok (KSZF-határozatok) mellett az (EU) …/… (5) felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet bevezette a vámjogszabályokba a kötelező érvényű értékmegállapítási felvilágosításra vonatkozó határozatokat (KÉF-határozatok). A vámjogszabályok felhasználóinak érdekében helyénvaló ugyanazon jogi aktusban meghatározni a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó három határozattípussal kapcsolatos szabályokat.

(13)

Egyértelműbben meg kell határozni az Unió vámterületére belépő és onnan kilépő árukért felelős személyek jogait és kötelezettségeit. A rendszeres vámügyi műveleteket végző személyekre vonatkozó elsődleges kötelezettség továbbra is a nyilvántartásba vétel a letelepedési helyük szerint illetékes vámhatóságoknál. Az egyszeri nyilvántartásba vételnek az egész vámunióra érvényesnek, ugyanakkor naprakésznek kell lennie. A gazdálkodókat ezért kötelezni kell arra, hogy tájékoztassák a vámhatóságokat a nyilvántartási adataikban bekövetkező bármely változásról. Az Unió vámterületére belépő és onnan kilépő árukért felelős személyek felelősek az áruknak a polgárok biztonságát és védelmét, valamint az emberek, állatok vagy növények egészségét és életét, a környezetet vagy a fogyasztókat érintő kockázataiért. Az importőr kötelezettségeit is meg kell határozni, különös tekintettel az Unió vámterületén való letelepedés kötelezettségére és az e kötelezettség alóli kivételekre. E szabályoknak az Unióban letelepedett nyilatkozattevőre vonatkozó hatályos szabályokat kell követniük. Hasonlóképpen meg kell határozni az exportőr kötelezettségeit is.

(14)

Pontosítani kell továbbá a vélelmezett importőrök kötelezettségeit, amelyek eltérnek a [többi] importőrre alkalmazandó kötelezettségektől. Tisztázni kell különösen azt, hogy a vélelmezett importőr fogalmának létrehozása a vámok hatékony és eredményes beszedését szolgálja. A vélelmezett importőr általában nem birtokolja az árut, és az áru tulajdonjogának átruházása az importőr és a vevő között történik. Következésképpen a vélelmezett importőrnek gyakran kell az importőrök által az ellenőrzés előtt vagy legkésőbb a kijelentkezéskor megadott információk pontosságára támaszkodnia, hogy biztosítani tudja az ügylet helyes vámkezelését (fizetési és jelentési kötelezettség). Rendelkezni kell különösen arról is , hogy a vélelmezett importőrnek nemcsak az értékesített áruk szabad forgalomba bocsátásához szükséges adatokat kell a vámhatóságok rendelkezésére bocsátania, hanem azokat az információkat is, amelyeket a vélelmezett importőrnek a héa céljából kell gyűjtenie. Ezeket az információkat a 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (6) részletezi. [Mód. 8]

(15)

Azok a gazdálkodók, akik vagy amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak és feltételeknek ahhoz, hogy a vámhatóságok a szabályokat betartó és megbízható gazdasági szereplőnek tekintsék őket, megkaphatják az AEO-státust, és ezáltal könnyítéseket élvezhetnek a vámeljárások során. Amellett, hogy biztosítja az uniós kereskedelem nagy részét bonyolító gazdasági szereplők megbízhatóságát, az AEO-rendszer bizonyos, a 952/2013/EU rendelet értékelésében és az Európai Számvevőszék megállapításaiban kiemelt hiányosságoktól szenved. Ezen aggályok – különösen az AEO-státusszal rendelkezők megfelelésének nyomon követésével kapcsolatos eltérő nemzeti gyakorlatok és kihívások – kezelése érdekében módosítani kell a szabályokat, és be kell vezetni a vámhatóságok azon kötelezettségét, hogy legalább háromévente ellenőrizzék a megfelelést. Ezt a kötelezettséget az új uniós vámhatóságnak is nyomon kell követnie. [Mód. 9]

(16)

A vámeljárásokban bekövetkező változások és a vámhatóságok működésének módja új partnerséget tesz szükségessé a gazdasági szereplőkkel gazdálkodókkal , azaz a megbízható ellenőrzött gazdálkodók rendszerét. A megbízható ellenőrzött gazdálkodóvá válás kritériumainak és feltételeinek az AEO-kritériumokra kell épülniük, de azt is biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági szereplő átláthatónak minősüljön a vámhatóságok számára. Ezért helyénvaló előírni a megbízható ellenőrzött gazdálkodók számára, hogy biztosítsanak hozzáférést a vámhatóságok számára a megfelelésüket és az áruik mozgását nyilvántartó elektronikus rendszereikhez , feltéve, hogy ez a hozzáférés arányos és feltétlenül szükséges . Az átláthatóságot bizonyos előnyöknek kell kísérniük, nevezetesen annak a lehetőségnek, hogy az árukat a vámhatóságok nevében azok aktív beavatkozása nélkül is átengedhessék, kivéve, ha a vámhatóságok által alkalmazott más jogszabályok az áru kiadása előtti jóváhagyást írnak elő, és hogy elhalaszthassák a vámtartozás megfizetését. Mivel e munkamódszernek fokozatosan fel kell váltania a vám-árunyilatkozatokon alapuló módszert, helyénvaló megállapítani a vámhatóságok azon kötelezettségét, hogy az átmeneti időszak végéig újraértékeljék a „vámügyi egyszerűsítések” típusú AEO-ra vonatkozó meglévő engedélyeket. [Mód. 10]

(17)

A vámeljárások változásai szükségessé teszik a vámjogi képviselők szerepének tisztázását is. Továbbra is lehetővé kell tenni mind a közvetlen, mind a közvetett képviseletet, de egyértelművé kell tenni, hogy az importőr vagy exportőr közvetett képviselője vállalja, hogy teljesíti az importőrök vagy exportőrök valamennyi kötelezettségét, nemcsak a vámtartozás megfizetésének vagy garantálásának kötelezettségét, hanem a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok tiszteletben tartását is. Ezért a pénzügyi és a nem pénzügyi szempontok tekintetében az elszámoltathatóság biztosítása érdekében a vámjogi képviselőknek az Unió vámterületén letelepedettnek kell lenniük, ahol importőröket vagy exportőröket képviselnek. Az Unióban letelepedett közvetett vámjogi képviselő igénybevétele ezért elérhető és arányos alternatíva az Unióban kereskedelmi jelenléttel nem rendelkező importőrök és exportőrök számára. Ezen túlmenően a harmadik országokban letelepedett vámjogi képviselők továbbra is nyújthatják szolgáltatásaikat az Unióban, amennyiben olyan személyeket képviselnek, akik vagy amelyek számára nem szükséges a letelepedés az Unió vámterületén. A megbízható vámjogi képviselők azonosítása kihívást jelent a gazdasági szereplők, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára. [Mód. 11]

(17a)

Fontos továbbá felismerni a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban  (7) meghatározott mikro-, kis- és középvállalkozások számára a vámkövetelmények teljesítése során felmerülő sajátos kihívásokat, valamint azt, hogy ezt hogyan lehet közvetlen és közvetett képviselettel elősegíteni. Ez különösen igaz abban az esetben, ha egy mikro-, vagy kis- és középvállalkozás nem rendelkezik megbízható ellenőrzött gazdálkodó státusszal. E vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy továbbra is élvezhessék a közvetett képviselet előnyeit. A Bizottságnak és az uniós vámhatóságnak az érintett hatóságoktól kapott információk alapján értékelnie kell, hogy ez a megállapodás hogyan működik. A Bizottságnak ezt az értékelést jelentés formájában be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentés alapján a Bizottságnak döntenie kell arról, hogy a kereskedelem megkönnyítése és a felelősségek méltányos egyensúlyának biztosítása érdekében javaslatot tesz-e egy olyan különleges rendszerre vonatkozó jogalkotási megoldásra, amely jobban meghatározza a mikro-, kis- és középvállalkozások és a vámjogi képviselők közötti kapcsolatot. [Mód. 12]

(18)

Ahhoz, hogy valamennyi tagállamban biztosítva legyen a digitalizáció egységes szintje és az egyenlő versenyfeltételek melletti működés lehetősége a gazdálkodók számára, vámügyi célból kialakított, központosított, biztonságos és a kibertámadásokkal szemben ellenálló elektronikus szolgáltatásokból és rendszerekből álló uniós vámügyi adatközpontot kell létrehozni. Az uniós vámügyi adatközpontnak biztosítania kell az ott kezelt adatok minőségét, integritását, nyomonkövethetőségét és letagadhatatlanságát, hogy a későbbiekben sem a feladó, sem a címzett ne vitathassa az adatcsere létezését. Az uniós vámügyi adatközpontnak meg kell felelnie a személyes adatok kezelésére és a kiberbiztonságra vonatkozó szabályoknak. A Bizottságnak és a tagállamoknak közösen kell kialakítaniuk az uniós vámügyi adatközpontot. A Bizottságot meg kell bízni továbbá az uniós vámügyi adatközpont irányításával, végrehajtásával és fenntartásával, amely feladatokat másik uniós szervre ruházhatja át.

(18a)

Mielőtt az uniós vámügyi adatközpont teljes mértékben működőképessé válik, a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megtervezzen és létrehozzon egy kísérleti szakaszt az adatközpont szempontjából releváns funkciók tesztelésére. Ennek a kísérleti szakasznak önkéntesnek kell lennie a vámhatóságok, más hatóságok és a gazdálkodók számára. [Mód. 13]

(19)

Az Európai Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatával (8) összhangban helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a gazdálkodók és a vámhatóságok közötti, az uniós vámügyi adatközponton keresztül, illetve által folytatott automatizált információcsere nem zárja ki az említett hatóságok vagy gazdálkodók felelősségét az érintett vámeljárásokkal kapcsolatban. Még abban az esetben is, ha a vámhatóságok részvétele az uniós vámügyi adatközponton keresztül történő elektronikus kommunikációra korlátozódik, úgy kell tekinteni, hogy az adott intézkedést az említett hatóságok fogadják el, mintha az uniós vámügyi adatközpont az említett hatóságok nevében járna el.

(20)

Az uniós vámügyi adatközpontnak lehetővé kell tennie az adatcserét más rendszerekkel, platformokkal vagy környezetekkel a vámhatóságok által feladataik ellátása során felhasznált adatok minőségének javítása, valamint a releváns vámügyi adatok más hatóságokkal való megosztása céljából, a belső piaci ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében. Az (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) és az európai interoperabilitási keretben (10) meghatározott megközelítéssel összhangban az uniós vámügyi adatközpontnak elő kell mozdítania a határokon és ágazatokon átnyúló interoperabilitást Európában. Ki kell használnia a kockázati információk uniós szinten rendelkezésre álló forrásaiban, például az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerben (RASFF), a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó biztonsági riasztórendszerben (Safety Gate), a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszerben (ICSMS), valamint a szellemitulajdon-jogok érvényesítésére szolgáló portálban rejlő lehetőségeket. Támogatnia kell a vámhatóságok és más hatóságok, szervek és szolgálatok között a résztvevők saját hatáskörén belül megvalósuló stratégiai és operatív együttműködés fejlesztését, beleértve az információcserét és az interoperabilitást is. Emellett az uniós vámügyi adatközpontnak fejlett adatelemzések széles körét kell biztosítania, többek között mesterséges intelligencia használata révén is. Az említett adatelemzésnek lehetővé kell tennie a kockázatelemzést, a gazdasági elemzést és a prediktív elemzést az Unióba érkező vagy onnan kimenő szállítmányok lehetséges kockázatainak előrejelzése érdekében. A kereskedelmi forgalom jobb felügyeletének és a vámhatóságoktól eltérő hatóságokkal való együttműködés észszerűsítésének biztosítása érdekében az uniós vámügyi adatközpontnak képesnek kell lennie arra, hogy felhasználja az uniós egyablakos vámügyintézési környezet együttműködési keretét, és amennyiben ez a keret nem használható, olyan konkrét szolgáltatást kínáljon az említett hatóságok számára, amelyen keresztül hozzájuthatnak a releváns adatokhoz, információkat szolgáltathatnak a vámhatóságoknak és oszthatnak meg velük, és gondoskodhatnak az ágazati követelmények betartásáról. Erre akkor lenne szükség, ha a többi hatóság nem rendelkezne olyan elektronikus rendszerrel, amelyet össze lehetne kapcsolni az uniós vámügyi adatközponttal.

(21)

Az uniós vámügyi adatközpont mellett a tagállamok saját alkalmazásokat is kidolgozhatnak az uniós vámügyi adatközpontból származó adatok felhasználására. E célból, valamint a piacra jutáshoz szükséges idő csökkentése érdekében a tagállamok megbízhatják az uniós vámhatóságot a pénzügyekkel és az ilyen alkalmazások kidolgozására vonatkozó megbízatással. Ebben az esetben az uniós vámhatóságnak valamennyi tagállam javára ki kell dolgoznia az alkalmazásokat. Ezt nyílt forráskódú alkalmazások létrehozásával lehetne elérni, a megosztásra és újrafelhasználásra irányuló keretrendszert (Share and Reuse Framework) követve.

(22)

Az uniós vámügyi adatközpontnak lehetővé kell tennie a következőkben ismertetett adatáramlást. A gazdálkodók számára lehetővé kell tenni, hogy a vámjogszabályok teljesítéséhez szükséges valamennyi releváns adatot benyújtsák vagy abban hozzáférhetővé tegyék. Ezeket az adatokat uniós szinten kell kezelni és uniós szintű kockázatelemzéssel kell gazdagítani. Az így kapott adatokat a tagállami vámhatóságok rendelkezésére kell bocsátani, amelyek ezeket az adatokat kötelezettségeik teljesítésére használnák fel. Végezetül az adatoknak az uniós vámügyi adatközpontból való lekérdezését követően elvégzett ellenőrzések eredményét visszafelé jelenteni kell az említett adatközpontnak.

(23)

Az uniós vámügyi adatközpontba benyújtott adatok nagyrészt a gazdálkodók által az általuk forgalmazott árukkal kapcsolatban beküldött nem személyes adatok. Mindazonáltal az adatok személyes adatokat is magukban foglalnak majd, különösen a valamely gazdálkodó vagy hatóság nevében eljáró személyek nevét. A személyes adatok és a kereskedelmi információk egyenlő védelmének biztosítása érdekében helyénvaló, hogy ez a rendelet konkrét hozzáférési szabályokat, titoktartási szabályokat és az uniós vámügyi adatközpont használatára vonatkozó feltételeket határozzon meg. Különösen azt kell megállapítani, hogy a személyeken, a Bizottságon, a vámhatóságokon és az uniós vámhatóságon kívül mely szervezetek férhetnek hozzá az uniós vámügyi adatközpontban tárolt vagy ott más módon rendelkezésre álló adatokhoz vagy kezelhetik azokat, egyensúlyt teremtve e szervezetek igényei és az annak biztosítására irányuló igény között, hogy a vámügyi célokból gyűjtött személyes és bizalmas adatokat csak a szükséges minimális mértékben használják fel további célokra.

(23a)

Az adatvédelmi szabályok, különösen az érzékeny vámadatokra és az üzleti szempontból érzékeny adatokra vonatkozó szabályok sérelme nélkül a nem személyes adatokat – megfelelő indokolás mellett és kérésre – meghatározott célokra harmadik felek rendelkezésére kell bocsátani. A gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy ne engedélyezzék az ilyen nyilvánosságra hozatalt. [Mód. 14]

(24)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) gyakorolhassa vizsgálati hatásköreit az Unió érdekeit sértő csalárd tevékenységekkel kapcsolatban, helyénvaló, hogy a Bizottságéhoz nagyon hasonló hozzáféréssel rendelkezzen az uniós vámügyi adatközpont adataihoz. Az OLAF-ot ezért fel kell jogosítani arra, hogy az adatokat kezelhesse a vonatkozó uniós jogszabályokban, többek között a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) és az 515/97/EK tanácsi rendeletben (12) foglalt adatvédelmi feltételeknek megfelelően. Annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Ügyészség vámügyi nyomozásokat folytathasson, jogosultnak kell lennie arra, hogy hozzáférést kérjen hozzáférése legyen az uniós vámügyi adatközpontban tárolt adatokhoz és kezelhesse azokat . A tagállamok nemzeti informatikai rendszereiben ellátott funkciók megőrzése érdekében a tagállamok adóhatóságainak lehetőséget kell kapniuk vagy arra, hogy az adatokat közvetlenül az uniós vámügyi adatközpontban kezeljék, vagy arra, hogy adatokat nyerjenek ki az uniós vámügyi adatközpontból, és azokat más eszközökkel kezeljék. Ezért az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) összhangban az élelmiszer-biztonságért felelős hatóságok és az (EU) 2019/1020 rendelettel összhangban a piacfelügyeletért felelős hatóságok számára megfelelő szolgáltatásokat és eszközöket kell biztosítani az uniós vámügyi adatközpontban annak érdekében, hogy a vonatkozó vámügyi adatok felhasználásával hozzájárulhassanak a vonatkozó uniós jogszabályok érvényesítéséhez, valamint együttműködhessenek a vámhatóságokkal a nem megfelelő termékek Unióba való belépésével kapcsolatos kockázatok minimalizálásáért. Helyénvaló, hogy az Europol kérésre hozzáférjen az uniós vámügyi adatközpontban tárolt adatokhoz az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) meghatározott feladatainak ellátása érdekében. Az összes többi uniós és nemzeti szerv és hatóság, köztük az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) számára hozzáférést kell biztosítani az uniós vámügyi adatközpontban található nem személyes adatokhoz. [Mód. 15]

(24a)

Az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet 24. cikke  (15) szerint az illetékes vámhatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül jelentést kell tenniük az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az Európai Ügyészség az említett rendelet 22. cikkével és 25. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban gyakorolhatná hatáskörét. Az illetékes vámhatóságoknak tartózkodniuk kell az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek veszélyeztethetik az illetékes nemzeti igazságügyi vagy bűnüldöző hatóság vagy az EPPO azonos tényekre vonatkozó bűnügyi nyomozásának titkosságát, amennyiben e hatóságok erre kérik őket. [Mód. 16]

(25)

Az uniós vámügyi adatközponthoz való hozzáférésre és az információcserére vonatkozó szabályok és rendelkezések nem érinthetik az 515/97/EK tanácsi rendelettel létrehozott váminformációs rendszert és az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikke szerinti jelentéstételi kötelezettségeket.

(26)

A Bizottságnak végrehajtási szabályokban meg kell határoznia az összes említett hatóság hozzáférésének módozatait, miután értékelte az egyes hatóságoknál vagy hatóságkategóriáknál a személyes és az üzleti szempontból érzékeny adatok megfelelő kezelésének biztosítása érdekében meglévő biztosítékokat. [Mód. 17]

(27)

Helyénvaló, hogy az uniós vámügyi adatközpontok legfeljebb 10 évig tároljanak személyes adatokat. Ez az időtartam indokolt annak fényében, hogy a vámhatóságok a szállítmányra vonatkozó szükséges információk kézhezvételétől számított legfeljebb 10 éven belül közölhetik a vámtartozást, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság, az uniós vámhatóság, az OLAF , az EPPO , a vámhatóságok és a vámhatóságoktól eltérő hatóságok összevethessék az uniós vámügyi adatközpontban tárolt információkat a más rendszerekben tárolt és azokkal kicserélt információkkal. Ezen túlmenően ezt az időtartamot össze kell hangolni a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályokban előírt tárolási időtartammal, amennyiben ezek a jogszabályok a vámellenőrzések szempontjából relevánsak. Helyénvaló továbbá, hogy amennyiben bírósági és közigazgatási eljárásokhoz, vizsgálatokhoz és a vámkezelést követő ellenőrzések során személyes adatokra van szükség, a megőrzési időt felfüggesszék annak elkerülése érdekében, hogy a személyes adatokat töröljék és e célokra ne lehessen felhasználni őket. [Mód. 18]

(28)

Az uniós vámügyi adatközpontban szereplő személyes és egyéb adatok védelmének az érintettek jogainak korlátozására vonatkozó szabályokat is magában kell foglalnia. Ezért helyénvaló, hogy a vámhatóságok, a Bizottság vagy az uniós vámhatóság szükség esetén korlátozhassák az érintettek jogait annak biztosítása érdekében, hogy a jogérvényesítési tevékenységek, a kockázatelemzés és a vámellenőrzések ne kerüljenek veszélybe. Ezenkívül az ilyen korlátozásokat szükség esetén a jogérvényesítési tevékenységeket követő bírósági vagy közigazgatási eljárások védelme érdekében is alkalmazni lehet. A korlátozásoknak kellően indokoltnak kell lenniük a vámhatóságok tevékenységeinek és jogosultságainak a viszonylatában, és az e jogosultságok megőrzéséhez szükséges időre kell korlátozódniuk.

(29)

A személyes adatok e rendelet szerinti kezelését az (EU) 2016/679 rendelet, az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet vagy az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek megfelelően kell végezni, azok alkalmazási körén belül.

(30)

Az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság konzultált az európai adatvédelmi biztossal, aki […]-án/- 2023. július 11- én nyilvánított véleményt. Az európai adatvédelmi biztos kilenc ajánlása közül emlékeztet arra, hogy a személyek automatizált feldolgozás útján történő kiválasztásakor alkalmazandó kockázati kritériumoknak – amennyiben azok egyedi döntéseket eredményeznek – megbízható és objektív tényezőkhöz közvetlenül kapcsolódó körülményeken kell alapulniuk, amelyek nem járnak a – például a faj, az etnikai származás, a vallás, a politikai irányultság, a szexuális irányultság alapján történő – megkülönböztetés közvetlen vagy közvetett kockázatával, és azok nem lehetnek túlságosan tágak. [Mód. 19]

(30a)

A vámunió közös keretének létrehozása érdekében az európai uniós egyablakos vámügyintézési környezetet (a továbbiakban: „uniós egyablakos vámügyintézési környezet”) be kell építeni az Uniós Vámkódexbe. Ezért az (EU) 2022/2399 európai parlamenti és tanácsi rendeletet  (16) hatályon kívül kell helyezni, és e rendeletet ki kell egészíteni az uniós egyablakos vámügyintézési környezettel. [Mód. 20]

(30b)

Ahhoz, hogy egy teljes mértékben digitális környezet valósuljon meg, és a nemzetközi kereskedelem valamennyi szereplője szempontjából hatékonyan működjön a vámkezelési eljárás, a harmonizált és integrált európai uniós egyablakos vámügyintézési környezetre vonatkozó közös szabályokat kell megállapítani. Ennek a környezetnek magában kell foglalnia az uniós vámügyi adatközpontot és az e rendelet Ia. mellékletében említett uniós nem vámügyi rendszereket. Az uniós vámügyi adatközpontnak lehetővé kell tennie az uniós nem vámügyi rendszerekkel való információcserét az egyablakos vámügyintézési környezettel összhangban. Az uniós egyablakos vámügyintézési környezetet a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet  (17) által kínált, a megbízható azonosításhoz és hitelesítéshez kapcsolódó lehetőségekkel és adott esetben az egyszeri adatszolgáltatás (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendeletben  (18) megerősített elvének figyelembe vételével kell kialakítani. Az uniós egyablakos vámügyintézési környezet megvalósításához a kísérleti projekt alapján létre kell hozni egy tanúsítványcsere-rendszert, azaz az elektronikus európai uniós egyablakos vámügyi tanúsítványcsere-rendszert (a továbbiakban: EU CSW-CERTEX), amely összekapcsolja az uniós vámügyi adatközpontot és az egyes, vámalakiságoktól eltérő alakiságokat kezelő uniós nem vámügyi rendszereket. Emellett az uniós vámügyi adatközpontot integrálni kell az uniós egyablakos vámügyintézési környezetbe, és szabályokat kell hozni az uniós egyablakos vámügyintézési környezetben zajló digitális igazgatási együttműködésre vonatkozóan. [Mód. 21]

(30c)

Az uniós egyablakos vámügyintézési környezetet a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni és átjárhatóvá kell tenni más meglévő vagy jövőbeli vámügyi vonatkozású rendszerekkel, például az e rendelet szerinti központi vámkezelési rendszerrel. Adott esetben szinergiákra kell törekedni az (EU) 2019/1239 európai parlamenti és tanácsi rendelettel  (19) létrehozott európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet és az uniós egyablakos vámügyintézési környezet között. [Mód. 22]

(30d)

Az uniós egyablakos vámügyintézési környezetnek magas szintű kiberbiztonságot garantáló megoldásokat kell magában foglalnia az olyan támadások lehető legnagyobb mértékű megelőzése érdekében, amelyek megzavarhatják a vám- és nem vámügyi rendszereket, károsíthatják a kereskedelem biztonságát vagy kárt okozhatnak az Unió gazdaságának. A kiberbiztonsági szabványokat úgy kell kialakítani, hogy ugyanolyan ütemben fejlődjenek, mint a hálózati információbiztonságra vonatkozó szabályozási követelmények. Az uniós egyablakos vámügyintézési környezet kialakítása, működtetése és fenntartása során a Bizottságnak és a tagállamoknak követniük kell az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) által kiadott, a kiberbiztonságra vonatkozó megfelelő iránymutatásokat. [Mód. 23]

(30e)

A digitális információk EU CSW-CERTEX-en keresztül történő cseréjének ki kell terjednie a vámjogszabályoktól eltérő uniós jogszabályokban megállapított, vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságokra, amelyek érvényre juttatása a vámhatóságok feladata. A vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságok magukban foglalják mindazokat a műveleteket, amelyeket egy természetes személynek, egy gazdálkodónak vagy az áruk nemzetközi mozgása tekintetében illetékes társhatóságnak kell elvégeznie, beleértve szükség esetén a mozgás tagállamok közötti részét is. Az említett alakiságok különböző kötelezettségeket szabnak bizonyos áruk behozatalára, kivitelére vagy továbbítására vonatkozóan, és a vámellenőrzés keretében történő ellenőrzésük alapvető fontosságú az uniós egyablakos vámügyintézési környezet hatékony működése szempontjából. Az EU CSW-CERTEX-nek ki kell terjednie az uniós jogszabályokban megállapított digitalizált alakiságokra, amelyeket az illetékes társhatóságok kezelnek olyan elektronikus, uniós nem vámügyi rendszerekben, melyek tárolják a valamennyi tagállamtól származó, az áruk vámkezeléséhez szükséges releváns információkat. Ezért helyénvaló azonosítani azokat a vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságokat és az érintett uniós nem vámügyi rendszereket, amelyek az EU CSW-CERTEX-en keresztül folytatott digitális együttműködés tárgyát kell hogy képezzék. Különösen, az uniós nem vámügyi rendszerek fogalommeghatározásának tágnak kell lennie, és magában kell foglalnia az említett rendszerek létrehozását és használatát lehetővé tevő vagy a jövőben lehetővé tevő uniós jogi aktusokban szereplő különböző helyzeteket és jogi megfogalmazásokat. Ezenkívül helyénvaló meghatározni azokat az időpontokat is, ameddig a vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságot magában foglaló konkrét uniós nem vámügyi rendszert és az uniós vámügyi adatközpontot össze kell kapcsolni az EU CSW-CERTEX-szel. Az említett időpontoknak tükrözniük kell a vámjogszabályoktól eltérő uniós jogszabályokban az adott vámalakiságoktól eltérő uniós alakiság teljesítésére megállapított időpontokat, annak érdekében, hogy az uniós egyablakos vámügyintézési környezeten keresztül biztosítani lehessen a megfelelést. Különösen, az EU CSW-CERTEX-nek kezdetben az egészségügyi és növényegészségügyi követelményekre, a biotermékek behozatalának szabályaira, a fluortartalmú üvegházhatású gázokkal és az ózonkárosító anyagokkal kapcsolatos környezetvédelmi követelményekre, valamint a kulturális javak behozatalával kapcsolatos alakiságokra kell kiterjednie. [Mód. 24]

(30f)

Az EU CSW-CERTEX-nek meg kell könnyítenie az uniós vámügyi adatközpont és az uniós nem vámügyi rendszerek közötti információcserét. Ezért, amikor egy gazdálkodó olyan vám-árunyilatkozatot vagy újrakiviteli árunyilatkozatot nyújt be, amelyhez vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságokat kellett teljesíteni, a vámhatóságok és az illetékes társhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy automatikusan és hatékonyan kicserélhessék és ellenőrizhessék a vámkezelési eljáráshoz szükséges információkat. A vámhatóságok és az illetékes társhatóságok közötti javuló digitális együttműködésnek és koordinációnak integráltabb, gyorsabb és egyszerűbb papírmentes eljárásokhoz kell vezetnie a vámkezelés területén, és javulást kell eredményeznie a vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságok érvényre juttatása és betartása terén. [Mód. 25]

(30g)

A Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve ki kell fejlesztenie, integrálnia és működtetnie kell az EU CSW-CERTEX-et, beleértve a tagállamok számára annak működésére és végrehajtására vonatkozó megfelelő képzés nyújtását is. Annak érdekében, hogy uniós szinten megfelelő, harmonizált és szabványosított egyablakos ügyintézési szolgáltatások nyújtására kerüljön sor a vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságokhoz kapcsolódóan, a Bizottságnak össze kell kapcsolnia minden egyes uniós nem vámügyi rendszert az EU CSW-CERTEX-szel. A Bizottságnak kell felelnie az uniós vámügyi adatközpontnak az EU CSW-CERTEX rendszerrel való összekapcsolásáért, szükség esetén az uniós vámhatóság támogatásával. [Mód. 26]

(31)

Az uniós szintű vámügyi kockázatkezelési réteg alapvető fontosságú a vámellenőrzések tagállamokon belüli harmonizált alkalmazásának biztosításához.Jelenleg létezik egy közös kockázatkezelési keret, amely lehetővé teszi a vámellenőrzések elvégzéséhez szükséges közös kiemelt ellenőrzési területek, valamint közös kockázati kritériumok és standardok meghatározását a pénzügyi kockázatok területén, de jelentős hiányosságokat tartalmaz. Ahhoz, hogy kezelni lehessen a vámellenőrzések harmonizált alkalmazásának és a harmonizált kockázatkezelésnek az Unió és a tagállamok pénzügyi és nem pénzügyi érdekeit sértő hiányát, helyénvaló felülvizsgálni a szabályokat annak érdekében, hogy a pénzügyi és nem pénzügyi kockázatokra egyaránt kiterjedő, szilárdabb kockázatkezelési megközelítés jöjjön létre. Ez magában foglalja az Európai Számvevőszék által a pénzügyi kockázatok kezelésével kapcsolatban azonosított strukturális kihívások megoldását is. Különösen helyénvaló annak leírása, ciklikus megközelítés keretében, hogy a vámügyi kockázatkezelés mely tevékenységeket foglalja magában. Fontos továbbá meghatározni a Bizottság, az uniós vámhatóság és a tagállamok vámhatóságainak szerepét és felelősségi körét. Alapvető fontosságú továbbá annak előírása, hogy a Bizottság közös kiemelt ellenőrzési területeket, valamint közös kockázati kritériumokat és standardokat állapíthasson meg, és azonosíthassa a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok területén azokat a konkrét területeket, amelyek elsőbbséget érdemelnek a közös kockázatkezelés és ellenőrzések tekintetében, a biztonság veszélyeztetése nélkül. Ehhez szoros együttműködésre van szükség a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályokat végrehajtó illetékes hatóságokkal, különös tekintettel a piacfelügyeleti hatóságokkal való együttműködésre. [Mód. 27]

(32)

Ezért helyénvaló uniós szintű kockázatkezelési tevékenységeket és rendelkezéseket bevezetni a kockázatkezelés szempontjából releváns átfogó adatok uniós szintű gyűjtésének biztosítása érdekében, beleértve az összes ellenőrzés eredményét és értékelését is. Az uniós szintű kockázatkezelésnek részét képezné a közös kockázatelemzés és a vámhatóságoknak szóló megfelelő uniós ellenőrzési ajánlások kiadása. Ezeket az ellenőrzési ajánlásokat végre kell hajtani, vagy indokolni kell, hogy miért nem alkalmazták azokat . A „betartás vagy indoklás” elvével összhangban ezeket az ellenőrzési ajánlásokat végre kell hajtani, vagy meg kell adni azon kényszerítő okokat, amelyek miatt nem alkalmazzák őket. Keretet kell létrehozni annak érdekében, hogy egyértelműsíteni lehessen azokat a helyzeteket, amikor ezen ajánlásoktól el lehet térni, például amikor más sürgős prioritások élveznek elsőbbséget . Lehetőséget kell biztosítani arra vonatkozó utasítás kiadására is, hogy az Unióba szánt árukat ne lehessen berakodni vagy szállítani. Az uniós szintű kockázatok és fenyegetések elemzésének folyamatosan frissített uniós szintű adatokon kell alapulnia, és meg kell határoznia az Unió területén található, belépés és kilépés szerinti határátkelőhelyeken végrehajtandó intézkedéseket és ellenőrzéseket. Különösen a bűnüldöző és biztonsági hatóságokkal való együttműködés összefüggésében az uniós szintű kockázatkezelésnek lehetőség szerint hozzá kell járulnia az uniós szinten – többek között a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) által – végzett stratégiai elemzésekhez és fenyegetésértékelésekhez, és ki kell használnia az azokból származó előnyöket, hogy hatékonyan és eredményesen hozzájárulhasson a bűnözés megelőzéséhez és a bűnözés elleni küzdelemhez. A vámhatóságok által alkalmazott és a vámhatóságok vagy más illetékes hatóságok által feltárt egyéb jogszabályok súlyos vagy ismételt megsértése hatással lehet az importőrök, exportőrök vagy vélelmezett importőrök kockázati profiljára. [Mód. 28]

(33)

Felül kell vizsgálni az áruk vámeljárás alá vonásának folyamatát, hogy az tükrözze az eljárásban részt vevő személyek új szerepét és felelősségi körét. Így a vámhatóságok tájékoztatásának felelősségét az áruért felelős személy viseli: a nyilatkozattevő helyett az importőr, az exportőr vagy az árutovábbítási eljárás jogosultja. A felelős személynek a vámhatóságok rendelkezésére kell bocsátania az adatokat, amint rendelkezésre állnak, de mindenképpen az áruk vámeljárás alá vonása előtt, annak érdekében, hogy a vámhatóságok elvégezhessék a kockázatelemzést és megtehessék a megfelelő intézkedéseket. Mivel az e-kereskedelemben részt vevő vélelmezett importőrök ügyleteinek volumene nagyobb, és a vámtartozást az értékesítés időpontjában kell kiszámítaniuk, szemben az áru átengedésének időpontjával, helyénvaló ehhez igazítani a jelentéstételi kötelezettségük ütemezését. A vélelmezett importőröknek ezért legkésőbb a fizetés elfogadásának időpontját követő napon kell adatot szolgáltatniuk a behozandó áruk értékesítéséről. Ezzel szemben kellően indokolt körülmények között a vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezzék a megbízható ellenőrzött gazdálkodók számára az átengedett áruikra vonatkozó adatok későbbi megadását, mivel ezek a gazdasági szereplők folyamatosan megosztják a vámhatóságokkal az ügyleteikre vonatkozó adatokat, és megbízhatónak kell tekinteni őket. Ilyen körülmény lehet az, ha az átengedés időpontjában lehetetlen meghatározni az áru végleges vámértékét, mivel az egy határidős szerződéshez kapcsolódik, vagy ha be kell szerezni a vonatkozó alátámasztó okmányokat anélkül, hogy azok hatással lennének a vámtartozás kiszámítására.

(34)

Az áruknak az Unió vámterületére történő beléptetésére vonatkozó vámeljárás egyszerűsítése és annak biztosítása érdekében, hogy az említett árukért egyetlen személy legyen felelős, az ellátási lánc különböző szereplőinek biztosítaniuk kell az érintett árukra vonatkozó releváns információk rájuk eső részét, és azokat egy adott szállítmányhoz kell kapcsolniuk. Az áruk csak akkor léphetnek be, ha van olyan, az Unióban letelepedett importőr, amely vállalja a felelősséget az adott árukért. Az importőrnek a lehető legkorábbi szakaszban, lehetőség szerint az áruk fizikai megérkezése előtt tájékoztatnia kell a vámhatóságot az árukról és arról a vámeljárásról, amely alá az árukat vonni kell. A szolgáltatónak vagy vámügynöknek meg kell tudnia adni az információkat az importőr nevében és érdekében, de továbbra is az importőr felelős annak biztosításáért, hogy az áruk megfeleljenek a pénzügyi és nem pénzügyi kockázatokkal kapcsolatos követelményeknek. Az árukat ténylegesen szállító fuvarozóknak szintén meg kell adniuk bizonyos információkat az árukról a berakodás vagy érkezés előtt (a továbbiakban: előzetes rakományinformációk), és információikat össze kell kapcsolniuk az importőr információival, amennyiben azokat korábban már benyújtották, anélkül, hogy szükségszerűen hozzáférnének az importőr által szolgáltatott összes adathoz. Emellett az összetettebb ellátási láncok és szállítási hálózatok figyelembevétele érdekében más személyek is kötelezhetők az Unió vámterületére behozandó árukra vonatkozó információk kiegészítésére. Az importőrt, a fuvarozót vagy a vámhatóságnak információt benyújtó bármely más személyt kötelezni kell arra, hogy amennyiben tudomása van arról, hogy az információ már nem helytálló, módosítsa azt, még azelőtt, hogy a vámhatóságok olyan szabálytalanságokat felfedeznének fel, amelyeket ellenőrizni kívánnak.

(35)

Az áruk első belépési helyéért felelős vámhatóságoknak kockázatelemzést kell végezniük az ezen árukról rendelkezésre álló információkról, és jogukban áll kockázatcsökkentő intézkedések széles körét meghozni, ha kockázatot észlelnek, ideértve a másik vámhatóság vagy más hatóság által az áruk berakodása előtt vagy az Unió vámterületére való megérkezésekor elvégzett ellenőrzés előírását. Általában a fuvarozó van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy tudja, mikor érkezett meg az áru, ezért neki kell értesítenie a vámhatóságot az érkezésről , adott esetben az (EU) 2019/1239 rendelet szerinti európai uniós egyablakos tengerügyi ügyintézési környezetet használva . Az összetettebb ellátási láncok és szállítási hálózatok figyelembevétele érdekében azonban más személyek is kötelezhetők arra, hogy az áruk kockázatelemzéséhez értesítsék a vámhatóságokat azok érkezéséről. Annak biztosítása érdekében, hogy a vámhatóságok előzetes rakományinformációkkal rendelkezzenek az Unió vámterületére beszállított valamennyi áruról, a fuvarozót meg kell akadályozni abban, hogy kirakodja azokat az árukat, amelyekről nem áll rendelkezésre információ, kivéve, ha a vámhatóságok felkérték a fuvarozót az áru vám elé állítására, vagy olyan vészhelyzet áll fenn, amely szükségessé teszi az áru kirakodását. Ezzel szemben azon áruk belépési folyamatának megkönnyítése érdekében, amelyekre vonatkozóan a vámhatóságok rendelkeznek megfelelő előzetes rakományinformációkkal, a fuvarozónak nem kell minden esetben vám elé állítania az árut a vámhatóságoknál, csak akkor, ha a vámhatóságok ezt kérik, vagy ha a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok ezt előírják. [Mód. 29]

(36)

Az Unió vámterületére beszállított nem uniós árukat átmeneti megőrzésben lévőnek kell tekinteni attól a pillanattól kezdve, hogy a fuvarozó bejelenti az áruk érkezését, egészen a vámeljárás alá vonásukig, kivéve, ha azokat már árutovábbítási eljárás alá vonták. A megfelelő vámfelügyelet biztosítása érdekében ezt a helyzetet időben korlátozni kell. Ez az időtartam – kivételes esetektől eltekintve – nem haladhatja meg a 10 napot. Ha az importőrnek hosszabb ideig kell tárolnia az árut, annak vámraktárban kell lennie, ahol az áruk időkorlát nélkül tárolhatók. Az átmeneti megőrzési helyszínekre vonatkozó meglévő engedélyeket ezért a vonatkozó követelmények teljesülése esetén vámraktári engedélyekké kell átalakítani.

(37)

Fenn kell tartani azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy az áru uniós vagy nem uniós áru-e, és hogy az uniós áruk vámjogi státusa vélelmezhető vagy bizonyítandó-e, különösen akkor, ha az áruk ideiglenesen elhagyják az Unió vámterületét.

(38)

Amint a vámhatóságok rendelkeznek a vonatkozó eljáráshoz szükséges információkkal, kockázatelemzés alapján el kell dönteniük, hogy további ellenőrzéseket végeznek az árun, átengedik azt, elutasítják vagy felfüggesztik az átengedését, vagy hagyják, hogy elteljen annyi idő, amelyet követően az áru átengedettnek tekinthető. A vámhatóságoknak ezt szükség esetén más hatóságokkal együttműködve kell megtenniük. Ennek megfelelően a vámhatóságoknak meg kell tagadniuk az áru átengedését, ha bizonyítékuk van arra, hogy az áru nem felel meg az alkalmazandó jogi követelményeknek. Ha a vámhatóságoknak más hatóságokkal kell konzultálniuk annak megállapítása érdekében, hogy az áru megfelel-e a követelményeknek, legalább a konzultáció idejére fel kell függeszteniük az áru átengedését. Ezekben az esetekben a vámhatóságoknak az árura vonatkozó későbbi döntését a többi hatóság válaszától kell függővé tenni. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen mind a gazdasági szereplők, mind a hatóságok akadályozása azokban az esetekben, amikor a megfelelés megállapítása némi időt igényel, a vámhatóságok számára lehetővé kell tenni az áru átengedését azzal a feltétellel, hogy a gazdasági szereplő legfeljebb 15 napig folyamatosan tájékoztatást ad az áruk helyéről. Végezetül annak érdekében, hogy az információkat időben rendelkezésre bocsátó gazdasági szereplők jogbiztonsága biztosítva legyen anélkül, hogy a vámhatóságokat arra köteleznék, hogy minden szállítmányra reagáljanak, azokat az árukat, amelyeket észszerű időn amint lehetséges és legfeljebb 30 naptári napon belül nem választottak ki ellenőrzésre, átengedettnek kell tekinteni. A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy ezt az időtartamot felhatalmazáson alapuló szabályokban határozza meg, szükség esetén hozzáigazítva azt a forgalom vagy a határátkelőhelyek típusához. [Mód. 30]

(39)

Amennyiben a megbízható ellenőrzött gazdálkodók teljes körű hozzáférést biztosítanak a vámhatóságok számára a rendszereikhez, nyilvántartásaikhoz és műveleteikhez, és megbízhatónak tekinthetők, lehetővé kell tenni számukra, hogy a vámhatóságok felügyelete mellett, de a beavatkozásukra nem várva átengedhessék áruikat. Ennek megfelelően a megbízható ellenőrzött gazdálkodók számára lehetővé kell tenni, hogy az árukat bármilyen belépési eljárás esetén az áruk végső rendeltetési helyén történő átvételkor, illetve kilépési eljárás esetén az áruk leszállítási helyén engedhessék át. Mivel a megbízható ellenőrzött gazdálkodók átláthatónak tekinthetők, az érkezést és/vagy a leszállítást megfelelően rögzíteni kell az uniós vámügyi adatközpontban. Ezeket a gazdálkodókat kötelezni kell arra, hogy amennyiben probléma merül fel, tájékoztassák a vámhatóságokat annak érdekében, hogy e hatóságok végleges döntést hozhassanak az átengedésről. Amennyiben a megbízható ellenőrzött gazdálkodók belső ellenőrzési rendszerei elég hatékonyak, a vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más hatóságokkal együttműködve engedélyezzék a gazdasági szereplők számára bizonyos ellenőrzések önálló elvégzését. A vámhatóságoknak azonban fenn kell tartaniuk annak lehetőségét, hogy az árukat bármikor ellenőrizzék. A megbízható ellenőrzött gazdálkodó státusa nem adható meg azoknak a személyeknek, akik ismételten vagy súlyosan megsértik a vámhatóságok által alkalmazott egyéb uniós jogszabályokat. [Mód. 31]

(40)

Helyénvaló intézkedéseket hozni a vám-árunyilatkozatokon alapuló rendszerről a központi uniós vámügyi adatközpontnak nyújtott információkon alapuló rendszerre való átmenet szabályozására. A gazdálkodók számára az átmeneti időszak alatt lehetővé kell tenni, hogy vám-árunyilatkozatok benyújtásával nyilatkozzanak azon szándékukról, hogy árukat vámeljárás alá kívánnak vonni. Amint azonban rendelkezésre állnak az uniós vámügyi adatközpont képességei, a gazdasági szereplőknek lehetőséget kell kapniuk arra is, hogy az uniós vámügyi adatközponton keresztül nyújtsanak be vagy bocsássanak a vámhatóságok rendelkezésére információkat, és a vámhatóságok azt követően nem engedélyezhetik a gazdálkodók számára vám-árunyilatkozattal kapcsolatos egyszerűsítések kérelmezését. Az átmeneti időszak végén valamennyi engedélynek érvényét kell veszítenie, mivel a vám-árunyilatkozatok onnantól már nem léteznek.

(41)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 29. cikke előírja, hogy a harmadik országokból érkező termékek szabad forgalomban lévőnek tekintendők, ha eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek, és a vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat e termékekre beszedték. A szabad forgalomba bocsátás azonban nem értelmezhető a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályoknak való megfelelés bizonyítékaként, amennyiben azok különleges követelményeket írnak elő a belső piacon értékesítendő vagy elhasználandó árukra vonatkozóan.

(42)

Az áruk Unió vámterületén kívülre történő szállításának folyamatát a belépési eljárással összhangban észszerűsíteni és egyszerűsíteni kell. Ezért helyénvaló előírni, hogy az áruért az Unióban letelepedett személy, azaz az exportőr legyen felelős. Az exportőrnek az áru Unióból való kiszállítása előtt meg kell adnia vagy a vámhatóságok rendelkezésére kell bocsátania a vonatkozó információkat, feltüntetve, hogy uniós vagy nem uniós áruról van-e szó, és ki kell igazítania a szükséges információkat. A folyamat egyszerűsítése és az esetleges joghézagok elkerülése érdekében a kivitel fogalmának ki kell terjednie a nem uniós áruk kilépésére is, és ezáltal magában kell foglalnia az „újrakivitel” fogalmát is, amely korábban külön szabályozott fogalom volt.

(43)

Az Unió vámterületéről kivitt áruk megfelelő kockázatkezelésének biztosítása érdekében a kivitelért felelős vámhivatalnak kockázatelemzést kell végeznie az árukra vonatkozó információk tekintetében, és az áruk kilépése előtt meg kell hoznia vagy elő kell írnia a megfelelő intézkedéseket. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk az áruk feladási helyéért felelős vámhivatal és a kilépési vámhivatal, valamint szükség esetén más hatóságok által elvégzendő ellenőrzések előírását, a vámeljárás alá vonás során előírt intézkedéseken túlmenően, amelyek akkor is alkalmazandók, ha az árukat kiviteli eljárás alá kívánják vonni.

(44)

Annak biztosítása érdekében, hogy a vámfelfüggesztési eljárások is átláthatóak legyenek, helyénvaló egyszerűsíteni a különleges eljárásokra vonatkozó engedélyekkel kapcsolatos követelményeket. Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy szükség van-e uniós szintű véleményre annak értékeléséhez, hogy valamely engedély megadása hátrányosan érintheti-e az uniós termelők érdekeit – vagyis az úgynevezett gazdasági feltételek vizsgálatát – a felhatalmazáson alapuló szabályok révén történő szabályozás helyett az alap-jogiaktusban indokolt kodifikálni. Továbbá mivel az uniós termelők érdekeire gyakorolt hatás függhet a különleges eljárás alá vont áruk mennyiségétől, az uniós vámhatóságot fel kell jogosítani arra, hogy javaslatot tegyen egy bizonyos küszöbértékre, amely alatt az uniós termelők érdekeit várhatóan nem éri negatív hatás.

(45)

A felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 9. cikke egy mellékletre hivatkozik (Rajnai Manifeszt), amely azáltal könnyítette meg az áruk mozgását a Rajna folyón és mellékfolyóin, hogy azokat öt tagállam nemzeti határain áthaladó árutovábbítási vámeljárásnak tekintette (20). A vámigazgatási szervek tájékoztatása szerint a Rajnai Manifesztet a Rajnával határos államokban a gyakorlatban már nem használják árutovábbítási vámeljárásként. Ehelyett a Rajnán és mellékfolyóin az áruk szállítása a Vámkódex által létrehozott uniós árutovábbítási eljárás alkalmazásával történik, az új számítógépesített árutovábbítási rendszeren (NCTS) keresztül. Ezért helyénvaló törölni a Rajnai Manifesztre való hivatkozást azon esetek közül, amikor az áruk mozgása külső árutovábbításnak vagy uniós árutovábbításnak minősül.

(46)

Az uniós árutovábbítási eljárásból eredő kötelezettségeknek való megfelelésért felelős személlyel, valamint a szállítmány tartalmával és kockázataival kapcsolatos átláthatóság növelése érdekében helyénvaló előírni, hogy az árutovábbítási eljárás jogosultja közöljön legalább a szállítást motiváló importőrre vagy exportőrre, a szállítóeszközre és az említett eljárás alá vont áruk azonosítására vonatkozó információkat. Ezek az információk lehetővé tennék a vámhatóságok számára az érintett uniós árutovábbítási eljárás hatékonyabb felügyeletét és kockázatelemzés végzését. Az uniós árutovábbítási eljárást kötelezővé kell tenni, kivéve, ha az árukat az Unió vámterületére való belépéskor vagy onnan való kilépéskor azonnal más vámrendszer alá vonják. Abban az esetben, ha az importőr vagy az exportőr még nem ismert, az áru birtokosát kell az áru importőrének vagy exportőrének tekinteni, és őt kell felelősnek tekinteni a vámok, egyéb adók és terhek megfizetéséért. Az uniós árutovábbítási eljárást vámfelügyeletnek kell felváltania abban az esetben, ha az árut megbízható ellenőrzött gazdálkodó importálja vagy exportálja.

(47)

Az áruk TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozásáról szóló vámegyezmény (a továbbiakban: TIR-egyezmény) 6. mellékletének 2021. június 1-jén hatályba lépett módosítása (21) módosította a 0.49. sz. magyarázó megjegyzést annak érdekében, hogy a bizonyos követelményeknek megfelelő gazdálkodók számára lehetővé tegye az „engedélyezett feladóvá” válást, amely az „engedélyezett címzettként” elismert gazdálkodók számára biztosított meglévő könnyítéseket tükrözi. Ezért az uniós vámjogszabályoknak az említett nemzetközi megállapodással való összehangolása érdekében a jogszabályba kell foglalni a TIR-egyezmény által létrehozott új lehetőséget.

(48)

Az e-kereskedelmi ügyletekben a vámszámításra vonatkozó általános szabályok alkalmazása sok esetben aránytalan adminisztratív terhet róna mind a vámigazgatási szervekre, mind a gazdálkodókra, különösen a bevételek beszedése tekintetében. A harmadik országokból e-kereskedelmi ügyleteken keresztül behozott árukra (a továbbiakban: importált áruk távértékesítése) vonatkozó szilárd és hatékony adó- és vámügyi elbánás kialakítása érdekében módosítani kell az uniós jogszabályokat, hogy megszűnjön az a küszöbérték, amely alatt az 1186/2009/EK tanácsi rendelettel (22) összhangban a szállítmányonként 150 EUR-t meg nem haladó, elhanyagolható értékű áruk mentesülnek a behozatali vámok alól, valamint hogy a 2658/87/EGK tanácsi rendelettel (23) (Kombinált Nómenklatúra) összhangban egyszerűsített tarifális elbánás kerüljön bevezetésre a harmadik országokból behozott áruk távértékesítésére vonatkozóan. E javasolt módosítások fényében A Vámkódex tarifális besorolásra, származásra és vámértékre vonatkozó egyes szabályait módosítani kell annak érdekében, hogy biztosítva legyenek a vélelmezett importőr által a héa szempontjából távértékesítésnek minősülő, vállalkozások és fogyasztók közötti ügyletekben a vám meghatározásakor önkéntes alapon alkalmazandó egyszerűsítések. Az egyszerűsítéseknek magukban kell foglalniuk annak a lehetőségét, hogy a vámot a Kombinált Nómenklatúra keretében meghatározott új vámtételcsoportok egyikének alkalmazásával, egyszerűbb módon számítsák ki. A vállalkozások és fogyasztók közötti e-kereskedelmi ügyletekre vonatkozó egyszerűsített szabályok értelmében a héa nélküli, de a termék végső rendeltetési helyéig felmerülő teljes szállítási költséget tartalmazó nettó vételár tekintendő vámértéknek, és nincs szükség a származás figyelembevételére. Ha azonban a vélelmezett importőr az áruk származó státusának igazolásával preferenciális vámtételekben kíván részesülni, ezt a szokásos eljárások alkalmazásával megteheti. [Mód. 32]

(49)

Jelenleg a vámtartozásokat az a tagállam szedi be, ahol a vám-árunyilatkozatot benyújtották. A gazdasági szereplő dönti el, hogy ezt az első belépés szerinti országban teszi meg, vagy árutovábbítási eljárást alkalmaz, és a vámokat egy másik tagállamban fizeti meg. A szabályozás értelmében 2025-ben ez a rendszer megváltozik a központi vámkezelési informatikai rendszer bevezetésével, amely lehetővé teszi az engedélyezett gazdálkodók számára, hogy a letelepedési helyük szerinti tagállamban nyújtsák be a vám-árunyilatkozatot. E fejleményre tekintettel helyénvaló úgy módosítani a vámtartozás keletkezésének helyét meghatározó szabályokat, hogy a behozatali vámokat az importőr letelepedési helye szerinti tagállamnak fizessék be, mivel ez az a hely, ahol a vámhatóság a lehető legteljesebb ismeretekkel rendelkezhet a gazdálkodók nyilvántartásairól, műveleteiről és kereskedelmi magatartásáról, különösen akkor, ha e gazdálkodók megbízható ellenőrzött gazdálkodói jogállást kapnak. Helyénvaló azonban, hogy a megbízható ellenőrzött gazdálkodónak nem minősülő gazdálkodók vámtartozása azon a helyen keletkezzen, ahol az áruk fizikailag találhatók, legalább a felügyeleti modell értékeléséig.

(50)

Az e-kereskedelmi ügyletek esetében alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a vámtartozást az áruk magánszemélyeknek történő online értékesítését kezelő online közvetítők, például internetes platformok megfelelően fizessék meg. Ezért helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a vélelmezett importőr a felelős azon vámtartozásért, amely akkor keletkezik, amikor a vevő fizet az e-kereskedelmi szereplőnek, a legtöbb esetben egy internetes platformnak. Az ilyen kötelezettséggel kapcsolatos terhek egyszerűsítése érdekében a vélelmezett importőr számára engedélyezhető, hogy időszakosan állapítsa meg az esedékes behozatali vámot és fizesse meg vámtartozásait, a vámhatóságok számára pedig lehetővé kell tenni, hogy ezeket egyetlen tételként vegyék az uniós költségvetés céljaira szolgáló könyvelésbe.

(51)

Helyénvaló megerősíteni az áruforgalomra vonatkozó korlátozó intézkedések végrehajtásának hatékonyabb felügyeletét célzó mechanizmust, amelyet a Tanács az EUMSZ 215. cikkével összhangban fogadhat el. Ilyen esetben az uniós vámhatóságnak támogatást kell nyújtania a Bizottságnak és a tagállamoknak annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket ne kerüljék meg. A vámhatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy minden szükséges lépést megtegyenek az intézkedéseknek való megfelelés érdekében, és ennek megfelelően tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az uniós vámhatóságot.

(52)

A vámunió potenciális válságainak kezelésére válságkezelési mechanizmust kell bevezetni. A vámügyi cselekvési terv (24) kiemelte, hogy uniós szinten nem létezik ilyen mechanizmus. Ezért létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely az uniós vámhatóságot mint kulcsfontosságú szereplőt vonja be azon gyakorlati intézkedések és rendelkezések végrehajtásának előkészítésébe, koordinálásába és nyomon követésébe, amelyeket a Bizottság válság esetén kíván bevezetni. Az uniós vámhatóságnak a válság teljes időtartama alatt állandó jelleggel fenn kell tartania a válsághelyzetekre való reagálási készenlétet. Az uniós vámhatóságnak jelentést kell tennie a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a gyakorlati intézkedések és szabályok végrehajtásáról. [Mód. 33]

(53)

A vámunió jelenlegi irányítási kerete nem rendelkezik egyértelmű operatív irányítási struktúrával, és nem tükrözi a vámügynek a keret 1968-as létrehozása óta bekövetkezett fejlődését. A 952/2013/EU rendelet értelmében a kereskedelmi forgalom kockázatainak kezelésével kapcsolatos tevékenységek, például a helyszíni ellenőrzések végrehajtása és az azokkal kapcsolatos döntések a nemzeti vámhatóságok felelősségi körébe tartoznak . A külső határ menti áruforgalom intenzitása nem egyenlő az Unió egész területén . A nemzeti vámigazgatási szervek közötti együttműködés ellenére, amely a vámunió létrehozása óta fennáll, és a bevált gyakorlatok és a szakértelem cseréjéhez, valamint közös iránymutatások kidolgozásához vezetett, nem jött létre harmonizált megközelítés és működési keret. Jelenleg a tagállamokban eltérő gyakorlatok léteznek, amelyek gyengítik a vámuniót. Nincs központi kockázatelemzési kapacitás, nincs közös álláspont a kockázatok rangsorolásáról, korlátozott az összehangolt vámügyi fellépés és ellenőrzés, és az egységes a belső piacot szolgáló különböző hatóságok közötti együttműködésnek sincs megfelelő kerete. A szakértelem és az erőforrások összevonását és a közös döntéshozatalt szolgáló központi uniós szintű operatív rétegnek kezelnie kell ezeket a hiányosságokat olyan területeken, mint az adatkezelés, a kockázatkezelés és a képzés annak érdekében, hogy a vámunió egységesen lépjen fel. Ezért helyénvaló létrehozni egy uniós vámhatóságot. Az új hatóság létrehozása elengedhetetlen a vámunió hatékony és megfelelő működésének biztosításához, a vámügyi intézkedések központi koordinálásához és a vámhatóságok tevékenységeinek támogatásához. [Mód. 34]

(54)

Az uniós vámhatóságot az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság decentralizált ügynökségekről szóló, 2012. július 19-i együttes nyilatkozatának és közös megközelítésének (25) elvei alapján kell irányítani és működtetni.

(55)

Az uniós vámhatóság székhelyének kiválasztására vonatkozó döntéshozatali folyamathoz való hozzájárulás érdekében a következőket kell figyelembe venni: biztosított-e, hogy a hatóság létrehozható legyen a helyszínen e rendelet hatálybalépésekor, a helyszín megközelíthetősége és a személyzet tagjainak gyermekei számára megfelelő oktatási létesítmények megléte, valamint megfelelő hozzáférés a munkaerőpiachoz, a társadalombiztosításhoz és az orvosi ellátáshoz a személyzet tagjainak gyermekei és házastársai számára egyaránt. Tekintettel az uniós vámhatóság legtöbb tevékenységének együttműködésen alapuló jellegére, és különösen azon informatikai rendszerek közötti szoros kapcsolatra, amelyeket a Bizottság tart fenn az átmeneti időszakban, amely alatt az uniós vámhatóság kiépíti és működteti az uniós vámügyi adatközpontot, olyan helyen kell lennie, amely lehetővé teszi az ilyen szoros együttműködést a Bizottsággal, az uniós régióknak a nemzetközi kereskedelem szempontjából legrelevánsabb hatóságaival, valamint az érintett uniós és nemzetközi szervekkel (például a Vámigazgatások Világszervezetével a konkrét témákkal kapcsolatos termékeny gyakorlati együttműködés érdekében). E kritériumokat figyelembe véve az uniós vámhatóság székhelyének […] kell lennie.

(55a)

A tagállamok és a Bizottság felelőssége annak biztosítása, hogy a vámhatóságok megfelelő forrásokkal, képzéssel és felszereléssel rendelkezzenek feladataik ellátásához, beleértve a megfelelő vizsgálati hatásköröket is. [Mód. 35]

(55b)

A vámhatóságoknak komoly beruházásokra van szükségük, különösen a megfelelően képzett személyzet szükséges létszámának biztosítása érdekében, hogy garantálni tudják az uniós vámrendszerek működését, amelyek az igények exponenciális növekedésével szembesülnek; mivel a szükséges személyzeti beruházások nélkül a digitális megoldásokban rejlő lehetőségeket nem lehet teljes mértékben kiaknázni. Ezért a digitális rendszerekbe történő beruházásoknak elegendő finanszírozást kell biztosítaniuk a személyzet és a képzésük számára annak érdekében, hogy szert tehessenek a legmodernebb berendezésekhez, valamint a nagy adatelemzési, felderítési és ellenőrzési technológiákhoz szükséges készségekre, és hogy ezáltal garantálni lehessen a vámellenőrzések egységes végrehajtását az egész Unióban. [Mód. 36]

(56)

Az uniós vámhatóság hatékony működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak és , a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek képviseltetniük kell magukat az igazgatótanácsban. Az igazgatótanács összetételének meghatározásakor – az elnök és az alelnök kiválasztását is ideértve – tiszteletben kell tartani a nemek egyensúlyára, a szakmai tapasztalatra és a képzettségre vonatkozó elveket. Tekintettel az Unió vámunióval kapcsolatos kizárólagos hatáskörére, valamint a vámügy és más szakpolitikai területek közötti szoros kapcsolatra, helyénvaló, hogy az igazgatótanács elnökét a Bizottság illetékes képviselői közül válasszák meg. Az uniós vámhatóság hatékony és eredményes működése érdekében az igazgatótanácsnak el kell látnia különösen a következő feladatokat: egységes programozási dokumentum elfogadása, beleértve az éves és többéves programozást, a hatóság költségvetésével kapcsolatos feladatok ellátása, a hatóságra alkalmazandó pénzügyi szabályok elfogadása, egy ügyvezető igazgató kinevezése, valamint az ügyvezető igazgató hatáskörébe tartozó, a hatóság operatív feladataihoz kapcsolódó döntéshozatali eljárások megállapítása. Az igazgatótanácsot végrehajtó testületnek és egy olyan tanácsadó testületnek kell segítenie , amely ellátja a fogyasztói szervezetek, gazdasági társaságok és más nem állami szereplők képviseletét . [Mód. 37]

(56a)

Az EU vámhatóságának létre kell hoznia a vámügyi tanácsadó testületet, amelynek segítenie kell az Igazgatóságot. Meg kell bízni a technikai intézkedések és határozatok végrehajtásával kapcsolatos tanácsadással, beleértve a kockázatkezelést és az ellenőrzés kiemelt területeit, a végrehajtással és a szabványosítással kapcsolatos kérdésekben való tanácsadással, beleértve a harmonizációs tevékenységeket vagy a szabályok kiigazításának szükségességét, a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok vámügyi dimenzióival kapcsolatos tanácsadással, valamint a Hatóság bármely más tevékenységével összefüggésben. A vámügyi tanácsadó testületnek törekednie kell az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletére a kereskedelmi és nem kereskedelmi érdekek között, valamint a kereskedelmi érdekek kategóriáján belül a kkv-k és más vállalkozások tekintetében. [Mód. 38]

(57)

Az uniós vámhatóság hatékony működésének biztosítása érdekében önálló költségvetést kell biztosítani számára, amelynek bevételei az Unió általános költségvetéséből és a tagállamok önkéntes pénzügyi hozzájárulásaiból származnak. Kivételes és kellően indokolt körülmények között az uniós vámhatóság számára lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulási megállapodások vagy támogatási megállapodások, valamint a kiadványokért és az uniós vámhatóság által nyújtott bármely egyéb szolgáltatásért fizetendő díjak révén további bevételeket kapjon.

(58)

Küldetésük teljesítése érdekében a vámhatóságok szorosan és rendszeresen együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal, az egészségügyi és növényegészségügyi ellenőrző hatóságokkal, a bűnüldöző szervekkel, a határigazgatási hatóságokkal, a környezetvédelmi szervekkel, a kulturális javakkal foglalkozó szakértőkkel és számos más, az ágazati politikákért felelős hatósággal. Tekintettel az egységes a belső piac fejlődésére és a vámhatóságok változó szerepére, a tilalmak és korlátozások, valamint az e-kereskedelem növekedésére, ezt az együttműködést nemzeti, uniós és nemzetközi szinten is strukturálni kell és meg kell erősíteni. Az egyes szállítmányokra vagy az ellátási lánc konkrét eseményeire összpontosító együttműködés helyett strukturált együttműködési keretet kell létrehozni a vámhatóságok és az érintett szakpolitikai területekért felelős egyéb hatóságok között. Ennek az együttműködési keretnek a következő szempontokat kell magában foglalnia: a jogszabályok és a szakpolitikai igények alakulása egy adott területen, információcsere és -elemzés, átfogó együttműködési stratégia kialakítása közös felügyeleti stratégiák formájában, végül együttműködés az operatív végrehajtás, a nyomon követés és az ellenőrzések terén. A Bizottságnak elő kell segítenie továbbá a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok egy részének alkalmazását azáltal, hogy összeállítja azon uniós jogszabályok jegyzékét, amelyek a közérdek – például az emberi, állati vagy növényi egészség és élet, a fogyasztók és a környezet – védelmét célzó vámellenőrzések alá tartozó árukra vonatkozó követelményeket írnak elő. [Mód. 39]

(59)

Az egyértelműség növelése, valamint a vámhatóságok és más partnerhatóságok közötti együttműködési keret hatékonyabbá tétele érdekében össze kell állítani a vámhatóságok által kínált szolgáltatások jegyzékét, amelynek egyértelműen meg kell határoznia a vámhatóságok lehetséges szerepét az egyéb vonatkozó szakpolitikáknak az Unió határain történő alkalmazásában. Emellett az uniós vámhatóságnak nyomon kell követnie az együttműködési keret alkalmazását. Az uniós vámhatóságnak szorosan együtt kell működnie a Bizottsággal, az OLAF-fal, az EPPO-val, más érintett uniós ügynökségekkel és szervekkel, például az Europollal és a Frontexszel, valamint az adott szakpolitikai területeken működő szakosodott ügynökségekkel és hálózatokkal, például az uniós termékmegfelelőségi hálózattal. [Mód. 40]

(60)

Az egyre inkább összekapcsolt világban a vámdiplomácia és a nemzetközi együttműködés világszerte fontos szerepet játszik a vámhatóságok munkájában. A nemzetközi együttműködésnek elő kell irányoznia a vámügyi adatok nemzetközi megállapodások vagy önálló uniós jogszabályok alapján, megfelelő és biztonságos kommunikációs eszközökkel történő cseréjének lehetőségét, a bizalmas információk tiszteletben tartása és a személyes adatok védelme mellett, például az uniós vámügyi adatközponton keresztül. Ez a jogi keret nem sértheti a tagállamoknak a nemzeti feladatokkal kapcsolatos, harmadik országokkal való két- vagy többoldalú kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos hatáskörét. [Mód. 41]

(61)

Annak ellenére, hogy a Vámkódex harmonizálja a vámjogszabályokat, a 952/2013/EU rendelet csak azt a kötelezettséget írta elő a tagállamok számára, hogy rendelkezzenek a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról, és előírta, hogy az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok tehát megválaszthatják a vámszankciókat, amelyek tagállamonként igen eltérőek, és idővel változhatnak. Le kell fektetni a vámjogszabálysértések és a nem büntetőjogi szankciók minimális alapját meghatározó közös keretet . Az importőrre, az exportőrre és a vélelmezett importőrre vonatkozó kötelezettségek be nem tartását fel lehet venni a vámjogszabályok megsértések listájára . Erre a keretre azért van szükség, hogy kezelni lehessen a vámjogszabályok megsértése elleni szankciók egységes alkalmazásának hiányát és az alkalmazás tagállamok közötti jelentős eltéréseit, amelyek a verseny torzulásához, kiskapukhoz és a legkedvezőbb feltételeket biztosító vámhatóság kiválasztásához („customs shopping”) vezethetnek. A keretnek tartalmaznia kell azon cselekmények és mulasztások közös jegyzékét, amelyeknek valamennyi tagállamban a vámjogszabályok megsértésének kell minősülniük. Az alkalmazandó szankció meghatározásakor a vámhatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy ezeket a cselekményeket vagy mulasztásokat szándékosan vagy súlyos gondatlanságból követték-e el. A gazdasági szereplőkre kiszabott szankcióknak és kötelezettségeknek arányosaknak kell lenniük az ügyleti folyamatban betöltött szerepükkel, biztosítva alkalmazásuk méltányosságát és egyértelműségét. A Bizottságnak, a tagállamoknak és az uniós vámhatóságnak rendszeresen meg kell osztaniuk egymással az ellenőrzéssel és a szankciókkal kapcsolatos bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy javítsák a módszerek és a szankciók alkalmazásának egységességét. [Mód. 42]

(62)

Közös rendelkezéseket kell megállapítani a vámjogszabályok megsértésével kapcsolatos enyhítő tényezők és súlyosbító körülmények tekintetében. A vámjogszabálysértési eljárás megindítására vonatkozó elévülési időt a nemzeti joggal összhangban kell megállapítani, és annak 5 és 10 év között kell lennie a vámtartozás közlésének időbeli korlátozásán alapuló közös szabály biztosítása érdekében. Az illetékes joghatóság az, ahol a jogszabálysértést elkövették. A tagállamok közötti együttműködés szükséges azokban az esetekben, amikor a vámjogszabályokat egynél több tagállamban sértették meg; ilyen esetekben az elsőként eljárást indító tagállamnak együtt kell működnie az ugyanazon vámjogszabálysértés által érintett többi vámhatósággal.

(63)

Meg kell határozni a vámjogszabálysértések minimális közös alapját az e rendeletben megállapított kötelezettségek és a vámjogszabályok más részeiben előírt azonos kötelezettségek alapján történő meghatározásuk révén.

(64)

Meg kell határozni továbbá a nem büntetőjogi szankciók közös minimális alapját, előírva a pénzbírságok minimális összegét, a vámengedélyek visszavonásának, felfüggesztésének vagy módosításának lehetőségét, többek között az engedélyezett gazdálkodók és a megbízható ellenőrzött gazdálkodók esetében, valamint az áruk elkobzásának lehetőségét. A pénzbírságok minimális összegének attól kell függenie, hogy a vámjogszabálysértést szándékosan követték-e el vagy sem, és hogy az hatással van-e a vámok és egyéb terhek összegére, valamint a tilalmakra vagy korlátozásokra. A nem büntetőjogi szankciók e minimális közös alapja a tagállamok nemzeti jogrendjének sérelme nélkül alkalmazandó, amelyek ehelyett büntetőjogi szankciókat írhatnak elő. A tagállamoknak, a Bizottságnak és az uniós vámhatóságnak együtt kell működniük a nem büntetőjogi szankciók Unión belüli koherenciájának és alkalmazásának fokozatos előmozdítása érdekében. [Mód. 43]

(65)

A vámunió teljesítményét legalább évente értékelni kell annak érdekében, hogy a Bizottság a tagállamok segítségével meg tudja határozni a megfelelő politikai irányvonalakat , valamint ezt az értékelést közzé kell tenni . A vámhatóságoktól való információgyűjtést formalizálni kell és el kell mélyíteni, mivel az átfogóbb jelentéstétel javítaná a teljesítményértékelést, és segíthetne a gyakorlatok egységesítésében és a vámpolitikai döntések hatásának értékelésében. Ezért helyénvaló jogi keretet bevezetni a vámunió teljesítményének értékelésére. Az elemzés kellő részletességének lehetővé tétele érdekében a teljesítménymérést nemcsak nemzeti szinten, hanem a határátkelőhelyek szintjén is el kell végezni. Az uniós vámhatóságnak támogatnia kell a Bizottságot az értékelési folyamatban azáltal, hogy összegyűjti és elemzi az adatokat az uniós vámügyi adatközpontban, és meghatározza, hogy a vámügyi tevékenységek és műveletek hogyan támogatják a vámunió stratégiai célkitűzéseinek és prioritásainak megvalósítását, és hogyan járulnak hozzá a vámhatóságok küldetéséhez. Az uniós vámhatóságnak különösen a fő tendenciákat, erősségeket, gyengeségeket, hiányosságokat és lehetséges kockázatokat kell azonosítania, és javításra vonatkozó ajánlásokat kell megfogalmaznia a Bizottság számára. Az uniós vámhatóságnak, különösen a bűnüldöző és biztonsági hatóságokkal való együttműködés összefüggésében, operatív szempontból részt kell vennie az uniós szinten végzett stratégiai elemzésekben és fenyegetésértékelésekben, beleértve az Europol és a Frontex által végzetteket is. [Mód. 44]

(66)

Az arányosság elvével összhangban, a vámunió hathatós működésének lehetővé tételére és a közös kereskedelempolitika végrehajtására irányuló fő célkitűzések megvalósítása céljából szükséges és helyénvaló az Unió vámterületére beszállított vagy onnan kiszállított árukra alkalmazandó szabályokat és eljárásokat megállapítani. E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.

(67)

E rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében:

(68)

Különösen fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásával kapcsolatos előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy ezekre a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (26) foglalt elvekkel összhangban kerüljön sor.

(69)

Annak érdekében, hogy e rendelet végrehajtására egységes feltételek mellett kerüljön sor, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: valamely kötelező érvényű felvilágosítással kapcsolatos határozatnak az érvényesség megszűnését vagy a visszavonást követő használatára vonatkozó eljárási szabályok elfogadása; a vámhatóságok arról való értesítésére vonatkozó eljárási szabályok elfogadása, hogy az ilyen határozathozatalt felfüggesztették, illetve hogy az ilyen felfüggesztést visszavonták; olyan határozatok elfogadása, amelyek valamely, kötelező érvényű felvilágosítással kapcsolatos határozat visszavonására szólítják fel a tagállamokat; az engedélyezett gazdálkodó és a megbízható ellenőrzött gazdálkodó státus megadására vonatkozó kritériumok alkalmazási szabályainak elfogadása; azon elektronikus rendszerek, platformok és környezetek meghatározása, amelyekkel az uniós vámügyi adatközpont összekapcsolódik; az uniós vámügyi adatközpont bizonyos szolgáltatásaihoz és rendszereihez való hozzáférésre vonatkozó szabályok meghatározása, beleértve a személyes adatok védelmére és biztonságára vonatkozó konkrét szabályokat és feltételeket, és annak meghatározása, hogy mikor korlátozott a hozzáférés; a megfigyelés vámhatóságok általi irányítására vonatkozó intézkedések meghatározása; a közös adatkezelőknek az uniós vámügyi adatközpont valamely szolgáltatásán vagy rendszerén keresztül történő adatkezeléssel kapcsolatos felelősségi körére vonatkozó eljárási szabályok elfogadása; az importőr vagy az exportőr letelepedési helyéért felelős vámhivataltól eltérő illetékes vámhivatalok meghatározására vonatkozó eljárási szabályok elfogadása; az áruval kapcsolatos információk, vizsgálat és mintavételezés megerősítésére, a megerősítés eredményeire és az azonosításra vonatkozó intézkedések elfogadása; az egynél több tagállamban végrehajtott műveletek esetében az áruátengedést követő ellenőrzések alkalmazására vonatkozó intézkedések elfogadása; azon kikötők és repülőterek meghatározása, ahol kézi- és feladott poggyászra vonatkozó vámellenőrzések és -alakiságok elvégzésére kerül sor; a vámellenőrzések és a kockázatkezelés harmonizált alkalmazásának biztosítására szolgáló intézkedések elfogadása, beleértve az információcserét, a közös kockázati kritériumok és standardok, valamint a közös kiemelt ellenőrzési területek létrehozását, valamint az e területeken végzett értékelési tevékenységeket; az uniós áruk vámjogi státusának igazolására és az igazolás ellenőrzésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; az áruk vámeljárás alá vonására vonatkozó információk módosítására és érvénytelenítésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; az illetékes vámhivatal megállapítására, valamint elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módozatok használata esetén a vám-árunyilatkozat benyújtására vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; a normál vám-árunyilatkozat benyújtására és az alátámasztó okmányok rendelkezésre bocsátására vonatkozó eljárási szabályok; az egyszerűsített árunyilatkozat és a kiegészítő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó eljárási szabályok; vám-árunyilatkozatnak az áruk vám elé állítása előtti benyújtására, a vám-árunyilatkozat elfogadására és a vám-árunyilatkozatnak az áruk átengedését követő módosítására vonatkozó eljárási szabályok; a központi vámkezelésre és ebben az összefüggésben az áruk vám elé állítási kötelezettség alóli mentesítésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; a nyilatkozattevő nyilvántartásaiba történő bejegyzésre vonatkozó eljárási szabályok; az árukról történő rendelkezésre vonatkozó eljárási szabályok; azon információk nyújtására vonatkozó eljárási szabályok, amelyek alapján megállapítható, hogy teljesültek a térti áruk behozatalivám-mentességére vonatkozó feltételek, és az annak bizonyítására vonatkozó eljárási szabályok, hogy teljesültek a tengeri halászati és egyéb, tengerből származó termékek behozatalivám-mentességére vonatkozó feltételek; az áruk kiléptetésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; az indulás előtti információk megadására, módosítására és érvénytelenítésére, valamint a kilépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására, módosítására és érvénytelenítésére vonatkozó eljárási szabályok elfogadása; az Unió területén nem letelepedett természetes személyek részére történő héa-visszatérítésre vonatkozó eljárási szabályok elfogadása; a tengerjáró hajók és a repülőgépek megérkezéséről, valamint az áruknak a megfelelő helyre való elszállításáról történő értesítésre vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; az átmeneti megőrzési árunyilatkozat benyújtására, módosítására és érvénytelenítésére, valamint az áruk átmeneti megőrzésben történő szállítására vonatkozó eljárási szabályok; a különleges eljárásokra vonatkozó engedély megadására, a gazdasági feltételek vizsgálatára és az uniós vámhatóság azon véleményének kiadására vonatkozó eljárási szabályok elfogadása, amelyekben értékeli, hogy az aktív vagy passzív feldolgozási eljárásra vonatkozó engedély megadása nem érinti-e hátrányosan az uniós termelők alapvető érdekeit; a különleges eljárások lezárására vonatkozó eljárási szabályok elfogadása; a különleges eljárások összefüggésében a jogok és kötelezettségek átruházására és az áruk szállítására vonatkozó eljárási szabályok; a különleges eljárások összefüggésében a helyettesítő áruk felhasználására vonatkozó eljárási szabályok; az Unió vámterületén az árutovábbítással kapcsolatos nemzetközi megállapodások alkalmazására vonatkozó eljárási szabályok; az áruknak az uniós árutovábbítási eljárás alá vonására és az árutovábbítási eljárás lezárására, ezen eljárás egyszerűsítéseinek működésére, valamint a valamely harmadik ország területén az uniós külső árutovábbítási eljárás keretében áthaladó áruk vámfelügyeletére vonatkozó eljárási szabályok; az áruk vámraktározási vagy vámszabad területi eljárás alá vonására és a vámraktárba helyezett áruk szállítására vonatkozó eljárási szabályok; a vámkontingensek és vámplafonok egységes kezelésére, valamint a szabad forgalomba bocsátás vagy árukivitel vámügyi megfigyelésének kezelésére vonatkozó intézkedések meghatározása; áruk tarifális besorolásának meghatározásához szükséges intézkedések elfogadása; a nem preferenciális származás igazolására és az igazolás ellenőrzésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; áruk preferenciális származásának az Unióban való megállapítását elősegítő eljárási szabályok elfogadása; egyes áruk származásának meghatározásához szükséges intézkedések elfogadása; az Unió által egyoldalúan alkalmazott preferenciális intézkedések előnyeiből részesülő áruk preferenciális származására vonatkozó szabályoktól való átmeneti eltérés megadása; az áruk vámértékének meghatározására szolgáló eljárási szabályok meghatározása; a biztosítékok nyújtására, összegének meghatározására, nyomon követésére és felszabadítására, valamint a kezes által tett kötelezettségvállalás visszavonására és megszűnésére vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; az összkezesség alkalmazásának ideiglenes megtiltására vonatkozó eljárási szabályok; vámtartozás keletkezésének esetére a vámhatóságok közötti kölcsönös segítségnyújtást biztosító intézkedések elfogadása; a behozatali vagy kiviteli vám visszafizetésére és elengedésére, a Bizottságnak nyújtandó tájékoztatásra és a Bizottság által a visszafizetéssel vagy elengedéssel kapcsolatban elfogadni szükséges határozatokra vonatkozó eljárási szabályok meghatározása; a válság azonosítására és a válságkezelési mechanizmus aktiválására vonatkozó intézkedés elfogadása; a valamely tagállam információcseréről szóló kétoldalú megállapodás vagy megegyezés megkötése céljából harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásával és a felhatalmazás kezelésével kapcsolatos eljárási szabályok elfogadása; információcseréről szóló kétoldalú megállapodás vagy megegyezés megkötése céljából harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó felhatalmazást illetően beadott tagállami kérelemmel kapcsolatos határozatok elfogadása; a vámunió teljesítménymérési keretének kialakítása, valamint azon információk meghatározása, amelyeket a tagállamoknak a teljesítménymérés céljából az uniós vámhatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk; a valutaátszámítás szabályainak megállapítása. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (27) megfelelően kell gyakorolni.

(70)

A tanácsadó-bizottsági eljárást kell alkalmazni a következők elfogadásához: végrehajtási jogi aktusok, amelyek kötelező érvényű felvilágosítással kapcsolatos határozatok visszavonását írják elő adott tagállamok számára, mivel a szóban forgó határozatok csak egy tagállamot érintenek, és céljuk a vámjogszabályoknak való megfelelés; a vámhatóságoktól eltérő hatóságoknak az uniós vámügyi adatközpont meghatározott szolgáltatásaihoz és rendszereihez való hozzáférésére vonatkozó konkrét részleteket meghatározó végrehajtási jogi aktusok; a valamely tagállam által információcseréről szóló kétoldalú megállapodás vagy megegyezés megkötése céljából harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó felhatalmazást illetően beadott kérelemmel kapcsolatos végrehajtási jogi aktusok, mivel ezek csak egyetlen tagállamot érintenek; a behozatali vagy kiviteli vám összegének visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó végrehajtási jogi aktusok, mivel a szóban forgó határozatok közvetlenül a visszafizetés vagy elengedés kérelmezőjét érintik.

(71)

Helyénvaló, hogy a Bizottság kellőképpen indokolt, rendkívül sürgős esetekben azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogadhasson el az alábbiakhoz kapcsolódóan: a vámellenőrzések egységes alkalmazásának biztosítására szolgáló intézkedések, többek között a kockázati információk cseréje és a kockázatelemzés, a közös kockázati kritériumok és standardok, az ellenőrzési intézkedések és a közös kiemelt ellenőrzési területek tekintetében; a valamely tagállam által információcseréről szóló kétoldalú megállapodás vagy megegyezés megkötése céljából harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó felhatalmazást illetően beadott kérelemmel kapcsolatos határozatok; áruk tarifális besorolásának meghatározásához szükséges intézkedések; egyes áruk származásának meghatározásához szükséges intézkedések; a vámérték-megállapítás megfelelő módszerét vagy az áruk vámértékének konkrét helyzetekben történő meghatározásához alkalmazandó kritériumokat megállapító intézkedések; az összkezesség alkalmazását ideiglenesen tiltó intézkedések; a válsághelyzet azonosítása és a válsághelyzet kezelésére vagy negatív hatásainak enyhítésére alkalmas intézkedések elfogadása; valamely tagállam információcseréről szóló kétoldalú megállapodás harmadik országgal való megtárgyalására és megkötésére való felhatalmazására irányuló határozatok.

(72)

A Bizottságnak meg kell tennie minden tőle telhetőt annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletben előírt felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok a Vámkódex alkalmazásának kezdőnapját megelőzően kellő időben hatályba lépjenek ahhoz, hogy a tagállamok időben végre tudják hajtani őket.

(73)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy az uniós vámhatóságra vonatkozó rendelkezések – a 238. cikk kivételével – 2028. január 1-jétől legyenek alkalmazandóak. Addig az időpontig az uniós vámhatóságnak a Bizottság által kifejlesztett, a vámügyi információk cseréjére szolgáló, meglévő elektronikus rendszereket használva kell ellátnia feladatait. A távértékesítésre vonatkozó egyszerűsített tarifális elbánással és a vélelmezett importőrrel kapcsolatos rendelkezéseket 2028. január 1-jétől indokolt alkalmazni.

(74)

2032 2029. január 1 -ben a gazdálkodók től a gazdálkodóknak biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy önkéntes alapon elkezdhetik elkezdjék használni az uniós vámügyi adatközpont képességeit. 2037 végéig 2032. december 31-ig teljes mértékben ki kell fejleszteni az uniós vámügyi adatközpontot, és azt minden gazdasági szereplőnek használnia kell. A megbízható ellenőrzött gazdálkodókat és a vélelmezett importőröket a letelepedésük helye szerinti tagállam felügyeli. Eltérés alapján és felülvizsgálatot követően azok a gazdálkodók, amelyek sem a megbízható ellenőrzött gazdálkodói, sem a vélelmezett importőri státusszal nem rendelkeznek, továbbra is azon tagállam vámhatóságának felügyelete alatt maradnak, ahol az áruk fizikailag találhatók. A Bizottságnak 2035. december 31-ig értékelnie kell a két felügyeleti modellt, többek között annak tekintetében, hogy mennyire hatékonyak a csalások felderítésében és megelőzésében. Az értékelésnek a közvetett adózási szempontokat is figyelembe kell vennie. A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy ezen értékelés alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján határozzon arról, hogy a két modellt fenn kell-e tartani, vagy – minden esetben – a gazdasági szereplő gazdálkodó letelepedési helyéért felelős vámhatóságnak kell átengednie az árukat. A vámtartozás keletkezésének helyét szintén a felelős vámhatóság meghatározásával összhangban kell megállapítani, [Mód. 46]

a)

a vámok és egyéb terhek hatékony és megfelelő beszedésének biztosítása; [Mód. 48]

b)

az áruk és az ellátási láncok ellenőrzésére vonatkozó megfelelő intézkedések bevezetése révén annak biztosítása, hogy a belső piacon való forgalomba hozatalra szánt, de a polgárok és a lakosok biztonságára vagy védelmére kockázatot jelentő áruk ne lépjenek be az Unió vámterületére; [Mód. 49]

ba)

az áruk és az ellátási láncok ellenőrzésére vonatkozó megfelelő intézkedések bevezetése révén annak biztosítása, hogy a polgárok és a lakosok biztonságára kockázatot jelentő áruk ne lépjenek be az Unió vámterületére; [Mód. 50]

c)

hozzájárulás az emberek, az állatok és a növények egészségének és életének, a környezetnek, a fogyasztóknak és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok révén védett egyéb közérdekeknek a védelméhez, szoros együttműködésben más hatóságokkal, annak biztosításával, hogy a kapcsolódó kockázatokat jelentő áruk ne lépjenek be az Unió vámterületére, illetve ne hagyják el azt;

d)

az Unió védelme a tisztességtelen, nem megfelelő és illegális kereskedelemmel szemben, többek között a hamisított árukkal és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályoknak nem megfelelő árukkal szemben, a gazdálkodók , az ágazatok és az ellátási láncok szoros nyomon követése, valamint a vámjogszabálysértések és a szankciók minimális alapja révén; [Mód. 51]

e)

a valamennyi jogszerű üzleti tevékenység támogatása a vámellenőrzések és a jogszerű kereskedelem megkönnyítése közötti megfelelő egyensúly fenntartása, valamint a vámügyi folyamatok és a vámeljárások egyszerűsítése révén , megbízható, valós idejű kockázatelemzés révén, többek között a 29 . cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett mesterségesintelligencia-rendszerek révén; [Mód. 52]

ea)

a költséghatékonyság előmozdítása a párhuzamosságok elkerülésével, valamint a vámeljárások eredményességének előmozdítása és a kapcsolódó erőforrások hatékony uniós és nemzeti szintű felhasználása; [Mód. 53]

eb)

releváns információk gyűjtése, elemzése és cseréje a tényadatokon alapuló döntéshozatal támogatása érdekében; [Mód. 54]

ec)

hozzájárulás az uniós jogi aktusok általános érvényesítésének javításához más területeken, például a polgárok, a lakosok és a fogyasztók biztonságának és védelmének, a környezetnek és az ellátási láncoknak a védelme terén; [Mód. 55]

ed)

a belső piaci szükséghelyzeti üzemmód (EU) 2024/2747 európai parlamenti és tanácsi rendelet  (30) 14. cikkével összhangban történő aktiválása esetén, az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 6. pontjában meghatározott, a válság szempontjából releváns áruk áramlásának biztosítása. [Mód. 56]

1.

„vámhatóságok”: a tagállamoknak a vámjogszabályok alkalmazásáért felelős vámigazgatásai és mindazok az egyéb hatóságok, amelyeket a nemzeti jog bizonyos vámjogszabályok alkalmazására felhatalmaz;

2.

„vámjogszabályok”: a jogszabályok együttese, amely a következők összességéből áll:

3.

„a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok”: az Unió vámterületére belépő, onnan kilépő, azon áthaladó vagy az uniós piacon forgalomba hozandó árukra alkalmazandó vámjogszabályoktól eltérő jogszabályok, amelyek végrehajtásában a vámhatóságok részt vesznek;

4.

„kereskedelempolitikai intézkedések”: az ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vámoktól, a kiegyenlítő vámoktól vagy bizonyos árukra kivetett emelt vámok formáját öltő védintézkedésektől eltérő, a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok részeként az EUMSZ 207. cikke alapján elfogadott intézkedések, ideértve különösen a különleges megfigyelési intézkedéseket és védintézkedéseket, behozatali vagy kiviteli engedélyek formájában;

5.

„személy”: természetes személy, jogi személy, valamint olyan személyegyesülés, amely jogi személyiséggel nem rendelkezik, de ügyleti képességét az uniós vagy a nemzeti jog elismeri;

6.

„gazdálkodó”: az a személy, aki vagy amely üzleti tevékenysége keretében részt vesz a vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységekben;

7.

„az Unió vámterületén letelepedett személy”:

8.

„állandó üzleti telephely”: olyan állandó telephely, ahol a szükséges emberi és műszaki erőforrás egyaránt állandó jelleggel biztosított, és amelyen keresztül az adott személy vámügyi műveleteinek teljes körű vagy részleges elvégzése történik;

9.

„vámhatósági határozat”: a vámhatóságoknak a vámjogszabályokkal kapcsolatos bármely olyan aktusa, amely egy konkrét esetre vonatkozóan tesz megállapítást, és amely az érintett személyre vagy személyekre joghatással van;

10.

„vámeljárás”: a következő eljárások bármelyike, amely alá az árut a Vámkódexnek megfelelően vonhatják:

11.

„vámalakiságok”: valamennyi olyan művelet, amelyet valamely személynek és a vámhatóságoknak el kell végezniük a vámjogszabályoknak való megfelelés érdekében;

12.

„importőr”: minden olyan személy, aki vagy amely jogosult rendelkezni az áruknak harmadik országból az Unió vámterületére való beszállításáról, és rendelkezett is erről, vagy – eltérő rendelkezés hiányában – minden olyan személy, aki vagy amely vélelmezett importőrnek minősül;

13.

„vélelmezett importőr”: minden olyan személy, aki vagy amely részt vesz a harmadik országokból az Unió vámterületére behozni kívánt termékek távértékesítésében, és aki vagy amely jogosult többek között azok a személyek, akik vagy amelyek jogosultak a 2006/112/EK irányelv XII. címe 6. fejezetének 4. szakaszában meghatározott különös szabályozás alkalmazására; [Mód. 60]

14.

„exportőr”: minden olyan személy, aki vagy amely jogosult rendelkezni az áruknak az Unió vámterületéről való kiszállításáról, és rendelkezett is erről;

15.

„vámjogi képviselő”: minden olyan személy, akit vagy amelyet egy másik személy kijelöl a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megkövetelt cselekmények és vámalakiságok elvégzésére;

16.

„adat”: aktusok, tények vagy információk bármilyen digitális vagy nem digitális megjelenítése, vagy az említett aktusok, tények és információk összeállításai, ideértve a dokumentum, hang-, kép- vagy audiovizuális felvétel formájában történő megjelenítést is;

17.

„vámügyi megfigyelés”: az Unió vámterületére belépő, onnan kilépő vagy azon áthaladó árukkal kapcsolatos információk gyűjtése és elemzése a szóban forgó árumozgások uniós szintű nyomon követése, továbbá a vámellenőrzések egységes alkalmazásának, a vámjogszabályok és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok betartásának biztosítása, valamint a kockázatelemzéshez és kockázatkezeléshez való hozzájárulás érdekében;

18.

„kockázat”: az Unió vámterülete és az e területen kívüli országok között szállított árukkal, valamint az Unió vámterületén belül nem uniós áruk jelenlétével összefüggő olyan esemény bekövetkezésének valószínűsége és hatása, amely:

19.

„gazdasági elemzés”: valamely szakpolitika vagy gazdasági jelenség értékelése vagy számszerűsítése annak megértése érdekében, hogy a gazdasági tényezők hogyan hatnak egy szakpolitika működésére, egy földrajzi területre vagy személyek bármely csoportjára, abból a célból, hogy a jövőre nézve jobb döntéseket lehessen hozni;

20.

„kockázatkezelés”: a kockázat szisztematikus megállapítása, ideértve a kockázatos gazdálkodók , a gyanús ügyletek profiljának azonosítását is, és a kockázatnak való kitettség korlátozásához szükséges összes intézkedés végrehajtása; [Mód. 63]

21.

„vámfelügyelet”: általában a vámhatóságok által a vámjogszabályok és indokolt esetben a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályok betartásának biztosítása vagy az árukkal és azok ellátási láncaival kapcsolatos kockázatok kezeléséhez való egyéb hozzájárulás céljából hozott intézkedés;

22.

„vámellenőrzések”: a vámhatóságok által a vámjogszabályoknak és a vámhatóságok által alkalmazott egyéb jogszabályoknak való megfelelés biztosítása vagy az árukkal és azok ellátási láncaival kapcsolatos kockázatok kezeléséhez való egyéb hozzájárulás érdekében elvégzett konkrét intézkedések;

23.

„véletlenszerű ellenőrzések”: a véletlenszerű mintavétel elvein alapuló vámellenőrzések egy adott sokaság tekintetében;

24.

„az áru birtokosa”: az a személy, aki vagy amely az áru felett fizikai ellenőrzést gyakorol;

25.

„fuvarozó”:

26.

„kockázatelemzés”: adatok, információk vagy dokumentumok – ideértve a személyes adatokat is – feldolgozása a lehetséges kockázatok azonosítása vagy számszerűsítése céljából, adott esetben az (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott elemzési módszerek és mesterséges intelligencia felhasználásával;

27.

„kockázati jelzés”: egy lehetséges kockázatra utaló jelzés, amely adatok, információk vagy dokumentumok kockázatelemzését végző automatizált adatfeldolgozási műveleteken alapul;

28.

„a kockázatelemzés eredménye”: jelzés esetében annak megállapítása automatikus eljárás vagy a kockázati jelzés ember általi további értékelése alapján, hogy egy adott kockázat fennáll-e vagy sem;

29.

„ellenőrzési ajánlás”: a vámhatóság vagy az uniós vámhatóság véleménye arról, hogy végre kell-e hajtani, és ha igen, mikor, hol és melyik vámhatóságnak kell elvégeznie a vámellenőrzést, ideértve a vámellenőrzéstől eltérő lehetséges további intézkedések azonosítását is;

30.

„ellenőrzési döntés”: az az egyedi aktus, amellyel a vámhatóságok döntenek arról, hogy egy ellenőrzést el kell-e végezni, vagy sem;

31.

„az ellenőrzés eredménye”: az ellenőrzés előzetes és végső megállapításai, ideértve adott esetben a megjelölt további intézkedést is, valamint adott esetben a megállapításokban vagy az intézkedésben érintett illetékes hatóságokat is;

32.

„közös kiemelt ellenőrzési terület”: konkrét vámeljárások, árutípusok, útvonalak, fuvarozási módok vagy gazdálkodók, amelyeket abból a célból választottak ki, hogy egy bizonyos időszakban fokozott szintű kockázatelemzés, kockázatcsökkentő intézkedések és vámellenőrzések tárgyát képezzék, a vámhatóságok által általában elvégzett egyéb ellenőrzések sérelme nélkül;

33.

„közös kockázati kritériumok és standardok”: a kockázati területre vonatkozó kockázatelemzés paraméterei és a kritériumok gyakorlati alkalmazására vonatkozó, kapcsolódó standardok;

34.

„felügyeleti stratégia”: egy adott kockázat kezelésére vonatkozó megközelítés, amelynek célja, hogy arányos és hatékony módon egyensúlyt teremtsen az operatív vámfelügyeleti erőfeszítések és a kockázatcsökkentő intézkedések között az ellátási lánc egészében;

35.

„szállítmány”: egy feladó által egy címzettnek ugyanazon szállítóeszközzel – ideértve a multimodális szállítást is – és ugyanazon szállítási szerződés keretében továbbított, ugyanazon területről vagy harmadik országból érkező, ugyanolyan típusú, osztályú vagy azonos leírással rendelkező, vagy egybecsomagolt áruk;

36.

„vámjogi státus”: az áruk uniós vagy nem uniós státusa;

37.

„uniós áruk”: azok az áruk, amelyek a következő kategóriák valamelyikébe tartoznak:

38.

„nem uniós áruk”: a 46. pontban említett áruktól eltérő vagy uniós vámjogi státusukat elvesztett áruk;

39.

„áru átengedése”: a vámhatóságok vagy a nevükben eljáró más személyek azon intézkedése, amellyel az árut rendelkezésre bocsátják azon vámeljárás céljaira, amely alá az adott árut kívánják vonni;

40.

„belépési gyűjtő árunyilatkozat”: azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon, a megadott határidőn belül értesíti a vámhatóságokat az áruknak az Unió vámterületére való beszállításáról;

41.

„kilépési gyűjtő árunyilatkozat”: azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon, a megadott határidőn belül értesíti a vámhatóságokat az áruknak az Unió vámterületéről való kiszállításáról;

42.

„átmeneti megőrzési árunyilatkozat”: azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon jelzi, hogy az áruk átmeneti megőrzésben vannak;

43.

„vám-árunyilatkozat”: azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon jelzi azon szándékát, hogy az árut egy adott vámeljárás alá kívánja vonni, adott esetben jelezve bármely alkalmazandó különleges rendelkezést;

44.

„nyilatkozattevő”: az a személy, aki vagy amely saját nevében vám-árunyilatkozatot, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, belépési gyűjtő árunyilatkozatot, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot, újrakiviteli árunyilatkozatot vagy újrakiviteli értesítést nyújt be, vagy az a személy, akinek vagy amelynek a nevében ilyen árunyilatkozatot vagy értesítést nyújtanak be;

45.

„újrakiviteli árunyilatkozat”: azon cselekmény, amellyel valamely személy az előírt formában és módon jelzi azon szándékát, hogy az Unió vámterületéről nem uniós árukat kíván kiszállítani a vámszabad területi eljárás hatálya alatt vagy átmeneti megőrzésben lévő áruk kivételével;

46.

„újrakiviteli értesítés”: azon okmány, amellyel valamely személy az előírt formában és módon jelzi azon szándékát, hogy valamely vámszabad területi eljárás hatálya alá tartozó vagy átmeneti megőrzésben lévő nem uniós árut kíván kiszállítani az Unió vámterületéről;

47.

„harmadik országból importált áruk távértékesítése”: a 2006/112/EK irányelv 14. cikke (4) bekezdésének 2. pontjában meghatározottak szerint harmadik országokból vagy harmadik területekről importált áruk távértékesítése;

48.

„gyártó”:

49.

„termékbeszállító”: az ellátási láncban részt vevő természetes vagy jogi személy, illetve személyegyesülés, aki vagy amely a termék egy részének vagy egészének gyártását gyártóként vagy bármilyen egyéb módon végzi;

50.

„átmeneti megőrzés”: a nem uniós áruk azon helyzete, amikor azokat az Unió vámterületére történő megérkezésük fuvarozó általi bejelentése és vámeljárás alá vonásuk közötti időszakban vámfelügyelet alatt ideiglenesen tárolják;

51.

„feldolgozott termékek”: azok a feldolgozási eljárás alá vont áruk, amelyeken feldolgozási műveleteket végeztek;

52.

„feldolgozási műveletek”: a következők valamelyikét jelentik:

53.

„az árutovábbítási eljárás jogosultja”: az a személy, aki vagy amely az árutovábbítási árunyilatkozatot benyújtja, illetve aki vagy amely az áruknak az említett eljárás alá vonásához szükséges információkat szolgáltatja, illetve akinek vagy amelynek a nevében a nyilatkozatot benyújtják vagy az információkat szolgáltatják;

54.

„elszámolási kulcs”: egy adott mennyiségű, feldolgozási eljárás alá vont áru feldolgozásából előállított feldolgozott termékek mennyisége vagy százaléka;

55.

„harmadik ország”: az Unió vámterületén kívül fekvő ország vagy terület;

56.

„távértékesítésre vonatkozó egyszerűsített tarifális elbánás”: a 2658/87/EGK rendelet 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében, valamint I. melléklete első része II. szakaszának G. pontjában meghatározott, távértékesítésre vonatkozó egyszerűsített tarifális elbánás;

57.

„vámtartozás”: valamely személynek a hatályban lévő vámjogszabályok alapján az adott árura vonatkozó behozatali vagy kiviteli vám vagy bármely egyéb díj összegének megfizetésére való kötelezettsége; [Mód. 64]

58.

„adós”: a vámtartozás megfizetéséért felelős bármely személy;

59.

„behozatali vám”: az áru behozatalakor fizetendő vám;

60.

„kiviteli vám”: az áru kivitelekor fizetendő vám;

61.

„visszafizetés”: a már megfizetett behozatali vagy kiviteli vám összegének visszatérítése;

62.

„elengedés”: a még meg nem fizetett behozatali vagy kiviteli vám összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettség alóli mentesítés;

63.

„vételi jutalék”: az a díj, amelyet az importőr azért fizet az ügynökének, mert képviseli őt az értékelendő áru vétele során;

64.

„válság”: olyan természetes vagy ember által okozott, rendkívüli jellegű és mértékű esemény vagy helyzet, amely hirtelen az Unión belül vagy kívül történik, amely veszélyezteti a polgárok, a gazdálkodók, valamint a vámhatóságok által alkalmazott személyzet biztonságát, védelmét, egészségét és életét, továbbá sürgős intézkedéseket tesz szükségessé az áruk beléptetése, kiléptetése vagy továbbítása tekintetében.; [Mód. 65]

64a.

„válságközpont”: az uniós vámhatóságon belüli kapcsolattartó pont, amely a vámunión belül koordinálja az uniós válságreagálási intézkedéseket; [Mód. 66]

64b.

„mikro-, kis- és középvállalkozások” vagy „kkv-k”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás 2. cikkében foglalt meghatározás szerinti mikro-, kis- és középvállalkozások; [Mód. 67]

64c.

„egyéb díjak”: a vámon, a hozzáadottérték-adón, a vámalakisággal kapcsolatos díjakon és a futárdíjakon felül felszámított díjak; [Mód. 68]

64d.

„végfelhasználó”: az Unióban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely számára az értékesítő vagy a piactér a terméket forgalmazta; [Mód. 69]

64e.

„nemzeti egyablakos vámügyintézési környezet”: elektronikus szolgáltatások csomagja, melyet egy tagállam hoz létre a vámhatósága, az illetékes társhatóságok és a gazdálkodók elektronikus rendszerei közötti információcsere lehetővé tétele érdekében; [Mód. 70]

64f.

„illetékes társhatóság”: a Bizottság vagy bármely olyan tagállami hatóság, amely felhatalmazással rendelkezik egy kijelölt feladat elvégzésére az érintett, vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságok teljesítésével kapcsolatban; [Mód. 71]

64g.

„vámalakiságoktól eltérő uniós alakiság”: minden olyan intézkedés, amelyet egy gazdálkodónak vagy egy illetékes társhatóságnak az áruk nemzetközi mozgása tekintetében el kell végeznie, a vámjogszabályoktól eltérő uniós jogszabályokban meghatározottak szerint; [Mód. 72]

64h.

„vámalakiságoktól eltérő alátámasztó okmány”: bármely, valamely illetékes társhatóság által kibocsátott vagy egy gazdálkodó által kiállított előírt dokumentum, vagy bármely, a gazdálkodó által rendelkezésre bocsátott előírt információ, amely annak igazolására szolgál, hogy a vámalakiságoktól eltérő uniós alakiságokat teljesítették; [Mód. 73]

64i.

„mennyiséggazdálkodás”: az illetékes társhatóságok által a vámjogszabályoktól eltérő uniós jogszabályokkal összhangban engedélyezett áruk mennyiségének nyomon követése és kezelése, a vámhatóságok által szolgáltatott információk alapján; [Mód. 74]

64j.

„uniós nem vámügyi rendszer”: olyan uniós elektronikus rendszer, amelyet az uniós jogszabályok hoztak létre, vagy amelyet az uniós jogszabályok célkitűzéseinek elérése érdekében használnak, vagy amelyre az uniós jogszabályokban hivatkoznak, az adott, vámalakiságoktól eltérő uniós alakiság teljesítésére vonatkozó információk tárolása céljából; [Mód. 75]

64k.

„gazdálkodók nyilvántartási és azonosító száma (EORI-szám)”: az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet  (33) 1. cikkének 18. pontjában meghatározott „gazdálkodók nyilvántartási és azonosító száma”, „EORI-szám”. [Mód. 76]

a)

nemzeti kapcsolattartó pontként szolgál a Bizottság számára az uniós egyablakos vámügyintézési környezet végrehajtásával kapcsolatos valamennyi kérdésben; valamint

b)

nemzeti szinten előmozdítja és támogatja a vámhatóságok és az illetékes nemzeti társhatóságok közötti együttműködést.

a)

ha azokat kiszállítják az Unió vámterületéről, amennyiben a belső árutovábbítás szabályai nem alkalmazandók;

b)

ha azokat külső árutovábbítási, tárolási vagy aktív feldolgozási eljárás alá vonják, amennyiben azt a vámjogszabályok megengedik;

c)

ha azokat a meghatározott célra történő felhasználási eljárás alá vonták és azt követően vagy felajánlották az államnak, vagy megsemmisítették és hulladék marad hátra;

d)

ha a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó árunyilatkozatot érvénytelenítik az áruk átengedését követően.