1)

Az uniós joggal és különösen a 2013/32/EU irányelvnek (2) a (42), (46) és (48) preambulumbekezdésével összefüggésben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (és az EJEE 6. és 13. cikkének) fényében értelmezett 36., 37. és 38. cikkével ellentétes-e az, hogy a nemzeti jogalkotó, amely hatáskörrel rendelkezik a biztonságos származási országok jegyzékének összeállítására, valamint az e célból követendő kritériumok és felhasználandó források szabályozására, emellett elsődleges jogalkotási aktussal biztonságos származási országként közvetlenül jelöl ki valamely harmadik országot?

2)

Mindenesetre az uniós joggal és különösen ugyanezen irányelvnek a (42), (46) és (48) preambulumbekezdésével összefüggésben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (és az EJEE 6. és 13. cikkének) fényében értelmezett 36., 37. és 38. cikkével ellentétes-e az, hogy a jogalkotó úgy jelöl ki valamely harmadik országot biztonságos származási országként, hogy nem teszi hozzáférhetővé és ellenőrizhetővé az e kijelölést igazoló forrásokat, ezáltal megakadályozva, hogy a menedékkérő vitassa azokat, a bíróság pedig megvizsgálhassa azok eredetét, tekintélyét, megbízhatóságát, relevanciáját, aktualitását, teljességét és mindenesetre általában véve a tartalmát, és saját maga értékelhesse, hogy teljesülnek-e az ilyen kijelölésnek az irányelv I. mellékletében meghatározott anyagi jogi feltételei?

3)

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot és különösen ugyanezen irányelvnek a (42), (46) és (48) preambulumbekezdésével összefüggésben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (és az EJEE 6. és 13. cikkének) fényében értelmezett 36., 37. és 38. cikkét, hogy a határon folytatott gyorsított eljárás során, ideértve az ott előírt őrizetbe vétel érvényesítésének szakaszát is, [a] biztonságosként kijelölt származási országból származó személyek esetében, a bíróság minden esetben felhasználhatja a származási országra vonatkozó, az irányelv 37. cikkének (3) bekezdésében említett forrásoktól függetlenül gyűjtött információkat, amelyek alkalmasak annak megállapítására, hogy az ilyen kijelölésnek az irányelv I. mellékletében meghatározott anyagi jogi feltételei teljesülnek-e?

4)

Ellentétes-e az uniós joggal és különösen ugyanezen irányelvnek a (42), (46) és (48) preambulumbekezdésével összefüggésben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (és az EJEE 6. és 13. cikkének) fényében értelmezett 36., 37. és 38. cikkével az, hogy egy harmadik országot „biztonságos származási országnak” minősítsenek, ha az adott országban olyan személyek csoportjai vannak, akik tekintetében az adott ország nem teljesíti az ilyen kijelölésnek az irányelv I. mellékletében meghatározott anyagi jogi feltételeit?