A Törvényszék (tizedik tanács) T-831/22. sz., TO kontra EUAA ügyben 2024. június 19-én hozott ítélete ellen TO által 2024. augusztus 29-én benyújtott fellebbezés

(C-576/24 P. sz. ügy)

(C/2024/7020)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: TO (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (EUAA)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

semmisítse meg az Európai Unió Törvényszékének 2024. június 19-i, a felekkel ugyanezen a napon közölt TO kontra EUAA ítéletét (T-831/22, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2024:404) annyiban, amennyiben az elutasította a felperes eredeti, egyrészt az EUAA által [bizalmas]-én hozott, a felperes határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződését megszüntető határozat megsemmisítésére, másrészt az általa e határozatból kifolyólag elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetét, és a felperest kötelezte a költségek viselésére;

—	az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségét (EUAA) kötelezze az összes költség viselésére, beleértve az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzata 184. cikke alapján az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás költségeit;

—	az ügyet utalja vissza a felperes eredeti keresetéről való döntéshozatal céljából az Európai Unió Törvényszéke elé.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében TO egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a megtámadott ítélet tényállásának elferdítésén, a jogilag pontatlan indoklást eredményező nyilvánvaló értékelési hibákon és ellentmondásokon, valamint az ügy összes iratai figyelembe vételének hiányán, a bizonyítékok szabad értékelése elvének és az egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese fogalmának megsértésén, ebből következően a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésén, valamint a felperes összes jogalapja figyelembe vételének hiányán alapul.

Először is a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette a bizonyítékokat, tényeket és a rendelkezésére álló iratokat azáltal, hogy azok alapján nem vonta le a jogkövetkezményeket és azokat nem minősítette a zaklatást valószínűsítő körülményekként, ami a megtámadott határozat meghozatalához vezetett, és nem minősítette bizonyítottnak a tényeket, amelyeknek valóságos fennállását és rosszhiszeműségét ugyanakkor megállapította.

Ezt követően a Törvényszék – továbbra is e kereteken belül – nem vette figyelembe az ügy összes releváns iratát a bonyolult helyzet értékeléséhez és ahhoz, hogy levonja a jogkövetkezményeket, az elemzése során figyelmen kívül hagyta az előtte bemutatott tényeket és iratokat, és ebből kifolyólag nyilvánvalóan helytelen következtetéseket vont le az általa önkényesen elfogadott tényekből. A felperes általános jelleggel azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem reagált több, általa hangsúlyozott érvre és iratra, és nem vizsgálta meg azokat, noha azok relevánsak és hatásosak voltak.

A Törvényszék így különösen elferdítette az ügyiratban szereplő bizonyítékokat és nyilvánvaló értékelési hibát vétett azáltal, hogy a felperes által elszenvedett sértő megjegyzésekkel és viselkedéssel kapcsolatos felelősséget állítólagosan a felperesre hárította, vagy a bizonyítékokat nagyon hiányosan és részrehajlóan értékelte, és azokból nyilvánvalóan pontatlanul azt vonta le, hogy már nem volt lehetőség további áthelyezésre, mivel a felperes a „második esélyét” is felhasználta, amire azonban nem került sor.

A feleperes azt is felrója a Törvényszéknek, hogy az ügy elé tárt iratait kizárólag az alperesnek kedvező nézőpontból vizsgálta, az ő állításának rendszerint helyt adott, noha a bemutatott tényeknek és bizonyítékoknak arra kellett volna késztetniük a Törvényszéket, hogy számos megfogalmazott kifogást elfogadjon.

A feleperes felrója a Törvényszéknek, hogy az ügy egyik iratát elfogultan és nyilvánvalóan hibásan értelmezi annak érdekében, hogy elhárítsa a felperes közvetett azonosítását egy olyan folyamat során, amely mindemellett elégséges ahhoz, hogy az információt védendő személyes adatnak nyilvánítsák.

A felperes azt is felrója a Törvényszéknek, hogy azon nyilvánvalóan hibás következtetések, amelyeket az egészségi állapotából és orvosi veszélyeztetettségéből vont le olyan körülmények között, ahol az ügyvezető igazgató és a jogi szolgálata a szerződését idő előtt megszüntető határozat meghozatala előtti meghallgatáson az egyébként bizalmas egészségügyi adataival kapcsolatos helytelen kérdéseket tett fel neki, melyekre választ várt, noha e személyek nem orvosok, és minderre az egészségüggyel és/vagy a személyes adatainak tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdéseket illetően a személyzeti szabályzat által meghatározott kereteken kívül került sor.