Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a 9. kohéziós jelentésről

(COM[2024] 149 final)

(C/2024/4668)

Előadó:

Matteo Carlo BORSANI

Tanácsadó:	Eleonora TRENTO (az előadó felkérésére)
Felkérés:	Európai Bizottság: 2024.5.29.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2024.5.17.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2024.5.31.
Plenáris ülésszak száma:	588.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	179/1/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a 9. kohéziós jelentés ismertetését, eredményeinek bemutatását átfogónak tartja, valamint véleménye szerint azok az EU tervezett bővítései előtt hasznos kiindulópontot jelentenek a levont tanulságok számbavételéhez és a kohéziós politika jövőjével és lehetséges formájával kapcsolatos gondolatok megfogalmazásához.

1.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a beruházások és a szakpolitikák esetében a felzárkózást célzó területi kohézió megerősítése érdekében a gyártási bázis fellendítésére összpontosítsanak, hangsúlyozva, hogy a termelékenység növekedése és az egy főre jutó GDP növekedése közötti pozitív korreláció bizonyult az egyes régiótípusokon belüli növekedés egyetlen közös jegyének.

1.3.

Az EGSZB kiemeli, hogy a versenyképesség fontos szerepet játszik a gazdasági kohézió fellendítésében, a termelőberuházások pedig fontos szerepet töltenek be a versenyképesség és a gazdasági növekedés ösztönzésében, ami viszont pozitív tovagyűrűző hatást gyakorol a területi és társadalmi kohézióra. Ezzel összefüggésben az EGSZB annak fontosságát is hangsúlyozza, hogy – bizonyos feltételek mellett, amelyek a területre és társadalomra kifejtett áttételes hatásához kapcsolódnak – a kkv-ökoszisztéma részét képező nagyvállalatokra is kiterjesszék a kohéziós politika keretében a termelőberuházásokhoz nyújtott forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét. A gazdasági kohézió eredményeit nem csak az adott területen végrehajtott gazdasági beruházások mennyisége alapján kell mérni, hanem a területi és társadalmi eredmények szempontjából is, amelyek a fenntartható és igazságos növekedés fő mozgatórugói.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a működő és befogadó munkaerőpiac fontos szerepet játszik a társadalmi kohézió növelésében olyan intézkedések révén, amelyek célja, hogy az uniós polgárokat és munkavállalókat felruházzák a munkaerőpiachoz való hozzáféréshez és az azon belüli mozgáshoz szükséges megfelelő készségekkel. Ezzel összefüggésben az EGSZB azt ajánlja, hogy a foglalkoztatásösztönző szakpolitikákat kapcsolják össze a foglalkoztathatóságot ösztönző szakpolitikákkal, többek között azáltal, hogy a társadalom lemaradással fenyegetett részét célozzák meg, és előmozdítják a munkaerőpiacon jelenleg részt nem vevő személyek bevonását. Különös figyelmet kell fordítani a legkiszolgáltatottabb csoportokra, amelyek esetében egyedi foglalkoztatási politikákra van szükség. A kohéziós politikának elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy kezelni tudja ezeket a hiányosságokat.

1.5.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy mozdítsák elő a helyi és regionális közigazgatásba történő stratégiai beruházásokat annak érdekében, hogy megerősítsék a programok végrehajtásában központi szerepet játszó rendszert. A társadalmi, gazdasági és területi kohézió ugyanis nem valósítható meg a közigazgatás kapacitásának kohéziója nélkül. Hasonlóképpen meg kell erősíteni a szociális partnereket és a civil társadalom kapacitását, mivel e téren folytatott együttműködésük döntő fontosságú a kohéziós szociális célok eléréséhez.

1.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a partnerség elvét érvényre juttatva biztosítsák a regionális és helyi önkormányzatok bevonását, valamint vonják be a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a kohéziós politika jövőjéről folytatott valamennyi vitába.

1.7.

Az EGSZB kéri a társjogalkotókat, hogy tegyék ambiciózusabbá a többéves pénzügyi keret teljes költségvetését, és biztosítsanak megfelelő finanszírozást a kohéziós politika számára, többek között az uniós védelmi beruházások jövőbeli szükségességére és egy 27-nél több tagú Európai Unióra is tekintettel. Az EGSZB a fent említett okokból rámutat, hogy az Unióba, valamint annak gazdasági, társadalmi és területi kohéziójába, jólétébe és versenyképességébe irányuló beruházás nem valósítható meg az EU bruttó nemzeti jövedelmének csupán 1 %-ával.

1.8.

Ezzel összefüggésben az EGSZB azt ajánlja, hogy vegyék fontolóra az Európai Unió által tervezett jövőbeli bővítéseket, amelyekhez hatékony és jól működő kohéziós politikára lesz szükség annak érdekében, hogy a csatlakozó tagállamok integrációja zökkenőmentes legyen, és ne veszélyeztesse a jelenlegi fejlődő régiókba irányuló beruházásokat (1).

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikában figyelembe kell venni az EU keleti külső határrégióinak és különösen az Oroszországgal határos régióknak a meggyengült helyzetét. Az uniós kohéziós politika enyhítheti a megváltozott geopolitikai helyzet káros hatásait ezekben a régiókban.

1.10.

Végezetül az EGSZB azt ajánlja, hogy az intelligensebb és zöldebb Európára való átállás érdekében alkalmazzanak automatikus és könnyen végrehajtható beruházási eszközöket. Az igazságos zöld és digitális átállás által támasztott kihívások és az ahhoz kapcsolódó ambiciózus célkitűzések gyorsaságot és felkészültséget kívánnak meg. A társadalmi kohézió biztosításához és a belső piacon – így pedig az egyes területeken és a társadalmon – belüli aszimmetrikus verseny elkerüléséhez egyúttal elengedhetetlen, hogy kohéziót és egységességet teremtsenek az egyes tagállamok ezen ágazatokat érintő beruházási kapacitása terén. E célok érdekében az éghajlatváltozással és az átállással kapcsolatos uniós alapoknak ambiciózusabbnak kell lenniük, és fedezniük kell a beruházások jelenlegi hiányát.

2. Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB üdvözli a 9. kohéziós jelentés bemutatását, és úgy véli, hogy annak eredményeit átfogóan, valamint tény- és számszerűen ismertették.

2.2.

A 9. kohéziós jelentés eddig nem tapasztalt körülmények között készült. Az elmúlt néhány év komoly következményekkel járt az EU gazdasága, társadalma és jogalkotási tevékenysége szempontjából, és a kohéziós politikának nemcsak az EU strukturális kihívásaira – például a demográfiai hanyatlásra, a kettős átállásra és a nagyobb stratégiai autonómia szükségességére – kellett összpontosítania, hanem a világjárványból és az energiaválságból való kilábalással kapcsolatos rövid távú szükségletekre is.

2.3.

A kohéziós politika több ízben szolgált a válság legközvetlenebb következményeinek leküzdését célzó eszközként, például az (EU) 2020/0101 rendeletnek (REACT-EU) és az (EU) 2023/435 rendeletnek (2) (REPowerEU) köszönhetően, amelyeken keresztül a tagállamok igénybe vehették a 2014–2020-as programozási időszak fel nem használt és le nem kötött strukturális alapjainak forrásait.

2.4.

E jelentés eredményei alapján áttekinthetővé válnak a levont tanulságok, és fel lehet vázolni néhány gondolatot a kohéziós politika jövőjéről.

3. Főbb megállapítások és levont tanulságok

3.1. A gyártási bázis jelentősége a területi kohézió fokozása szempontjából

3.1.1.

A területi kohézió azt jelenti, hogy biztosítani kell az EU legkülönfélébb térségeinek harmonikus fejlődését, és el kell érni, hogy Európa minden szegletében minden szinten megszűnjenek azok az egyenlőtlenségek, amelyek megakadályozzák a felzárkózást célzó gazdasági és társadalmi kohézió megvalósítását. A jelentés azt mutatja, hogy a kontinensen továbbra is jelentősek a gazdasági különbségek, és nem minden terület részesül ugyanannak a növekedési dinamikának az előnyeiből, beleértve a tagállamokon belüli területeket is (pl. fejlesztési csapdák). Általánosságban elmondható, hogy a városi területek minden tematikus területen szinte valamennyi mutató tekintetében jobb teljesítményt nyújtottak: a városok élen járnak a gazdasági fejlődés, a foglalkoztatás és az oktatás terén, jobban kapcsolódnak egymáshoz, ami javítja a lehetőségeket és a társadalmi életet, és általában véve magasabb életszínvonalat eredményez. A jelentés azonban hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozottabb területfejlesztésre van szükség, válaszként arra, hogy a növekedés mozgatórugói erőteljesen polarizálódnak egyrészt a fővárosi régiók és a nagyvárosi központok, másrészt az alacsonyabb népsűrűségű régiók között.

3.1.2.

A területi kohézió összefüggésében az EGSZB különösen fontosnak tartja a jelentésben kiemelt egyik legfontosabb megállapítást, nevezetesen a termelékenység és a gazdasági növekedés közötti összefüggést. Ha a régiók valamennyi típusa között a növekedés tekintetében egyetlen hasonlóság is tapasztalható, akkor az az, hogy az egy főre jutó GDP 2001–2021 közötti időszakban bekövetkezett növekedése nagyrészt a termelékenység növekedésével függött össze. Ez utóbbit ezért egyedileg kialakított politikákkal kell megerősíteni, amelyek bizonyos feltételek mellett ösztönzik a kkv-k vagy a nagyvállalatok termelőberuházásait, áttételes hatásokat téve lehetővé a terület egészén. Ha ez az áttételes hatás bekövetkezik, egy adott gazdasági központ fejlődése és növekedése munkahelyeket, jólétet teremt, növeli a terület értékét, az oktatási lehetőségeket és általában véve az életszínvonalat. A területi kohézióhoz kapcsolódó politikákat ezért úgy kell kialakítani és végrehajtani, hogy előmozdítsák ezt a folyamatot, és segítsék a régiók között és azokon belül a területhez kapcsolódó egyenlőtlenségek csökkentését.

3.2. A versenyképességnek a gazdasági kohézió fellendítésében betöltött jelentősége

3.2.1.

Az elmúlt években a kohéziós politika minden uniós régióban kettős szerepet játszott a harmonikus gazdasági fejlődés biztosításában, nemcsak a hosszú távú gazdasági fejlődés és reziliencia növelése révén, hanem azáltal is, hogy megóvta az uniós gazdaságot a többszörös válságok legközvetlenebb következményeitől, amelyek hosszú távú hatásokkal járhatnak.

3.2.2.

A jelentés szerint alapjában véve hatalmas különbség van a világjárvány és az energiaválság uniós gazdaságra gyakorolt következményei és a 2009-es pénzügyi válság következményei között. E különbség a válságokra adott válaszokban és a leküzdésüket célzó intézkedésekben mutatkozik meg: az első két esetben azonnali uniós intézkedésekre került sor, míg a 2009-es válság során a tagállamok által elfogadott legsürgősebb intézkedések egyediek és összehangolatlanok voltak, aszimmetrikus hatásokat okozva a területeken és a társadalmon belül, és nem vették figyelembe a társadalom helyzetét, valamint a szociális kiadások visszafogására irányuló politikák okozta megnövekedett szegénységet. Ez éppen az ellenkezője annak, amit a világjárvány idején tettek, amikor is a helyreállítási és rezilienciaépítési mechanizmus révén fellendítették a szociális kiadásokat annak biztosítása érdekében, hogy senki se maradjon le, ahogyan 2009-ben történt.

3.2.3.

Ezért a kohéziós politika rugalmassága hatékonynak és elengedhetetlennek bizonyult a gazdasági fejlődés megőrzésében és a rövid távú gazdasági sokkok leküzdésében. Az ilyen gazdasági sokkokkal szembeni kiszolgáltatottság csökkentése érdekében azonban fokozni kell a gazdasági és társadalmi rezilienciát, és ez csak a gazdasági és társadalmi kohézió növelésével valósítható meg, amelynek középpontjában továbbra is az uniós régiók felfelé irányuló konvergenciája áll. Ebben a folyamatban különös figyelmet kell fordítani a fejlesztési csapdában lévő régiókra. A jelenlegi kohéziós politika ugyanis nem rendelkezik megfelelő eszközökkel az ilyen helyzetek kezelésére vagy elkerülésére. Az új kohéziós politikának figyelembe kell vennie ezt a tényezőt, és proaktív megközelítés révén biztosítania kell a fejlesztési csapdák elkerülését garantálni képes erőforrásokat és eszközöket.

3.2.4.

A 9. jelentés hangsúlyozza a harmonikus versenyképességi szintek mint a teljes gazdasági integráció és kohézió elérése eszközének fontosságát. Az eltérő szintű versenyképesség a személyek és áruk szabad mozgását biztosító egységes piac összefüggésében a területi egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet, ez pedig széttagoltságot okoz az egységes piacon belül. Azok a régiók, amelyek gyártási bázisa kevésbé versenyképes, az infrastruktúrába, az innovációba, az oktatásba, a szociális biztonságba és más kulcsfontosságú területekbe sem ruháznak be kellő mértékben.

3.2.5.

Ez rávilágít, hogy a termelőberuházások fontos szerepet töltenek be a versenyképesség és a gazdasági növekedés ösztönzésében, ami viszont pozitív tovagyűrűző hatást gyakorol a területi és társadalmi kohézióra. Ezzel összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika szociális céljaival összhangban és különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokat figyelembe véve a kkv-ökoszisztéma részét képező nagyvállalatokra is kiterjesszék a kohéziós politika keretében a termelőberuházásokhoz nyújtott forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét. Elvégre egy nagyvállalat valamely régión belüli növekedése dominóhatást fejt ki a teljes ellátási láncban, és a kkv-ökoszisztémán belül a kkv-k számára is növekedést generál.

3.3. A működő és befogadó munkaerőpiacnak a társadalmi kohézió növelésében betöltött jelentősége

3.3.1.

A társadalmi kohéziót három fő mutató segítségével lehet mérni: foglalkoztatás, készségfejlesztés és a szegénység csökkentése. E három elem szorosan összekapcsolódik és jelentős következményekkel jár, és azokat néhány más olyan változóval – nevezetesen az esélyegyenlőséggel, a nemek közötti egyenlőséggel, valamint a migránsok és más kisebbségek befogadásával – együtt kell értelmezni, amelyek megfelelő kezelése pozitív hatásokkal jár.

3.3.2.

Az EGSZB rámutat, hogy az európai társadalmi kohézió szorosan összefügg a munkaerőpiac működésével, amelynek fellendülése jólétet és befogadást teremt, és csökkenti a régiók közötti egyenlőtlenségeket. A társadalmi kohézió biztosítása egyúttal azt jelenti, hogy garantálni kell minden európai polgár „területen maradáshoz való jogát”, lehetőségeket teremtve és biztosítva a fejlődést Európa minden szegletében. A demográfiai kihívások – többek között a képzett munkaerő elvándorlása és a munkaképes korú népesség csökkenése – azonban éppen ellenkező hatást fejthetnek ki, súlyosbítva a munkaerőpiaci feszültségeket, ideértve az olyan készség- és munkaerőhiány jelenségeit, mint a NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok). Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy súlyosbítja a már meglévő egyensúlyhiányokat, és újakat hoz létre.

3.3.3.

A munkaerőpiachoz való hozzáférés ezért kulcsfontosságúnak bizonyult, és azt olyan eseti szakpolitikákkal kell ösztönözni, amelyek célja, hogy felruházzák az uniós polgárokat és munkavállalókat a munkaerőpiachoz való hozzáféréshez és az azon belüli mozgáshoz szükséges megfelelő készségekkel. Ezzel összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatásösztönző szakpolitikákat össze kell kapcsolni a foglalkoztathatóságot ösztönző szakpolitikákkal, többek között azáltal, hogy a társadalom lemaradással fenyegetett részét célozzák meg és – olyan egyedi, aktív szakpolitikák révén, mint az átképzés – előmozdítják a munkaerőpiacon jelenleg részt nem vevő személyek bevonását. A kohéziós politikának elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy kezelni tudja ezeket a hiányosságokat, alkalmazkodva az adottságokhoz, többek között a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek aktív bevonása révén. Figyelembe kell vennünk azokat a legkiszolgáltatottabb csoportokat is, akik számára a foglalkoztatási politikák nem működnek, mivel különleges aktív szakpolitikákra van szükségük.

3.3.3.1.

Különös figyelmet kell fordítani a legkiszolgáltatottabb csoportokra, amelyek esetében egyedi foglalkoztatási politikákra van szükség. A kohéziós politikának elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy kezelni tudja ezeket a hiányosságokat a valósághoz igazodva.

3.3.4.

Az EGSZB emellett annak fontolóra vételét javasolja, hogy a társadalmi kohéziót nemcsak a régiók és társadalmak között, hanem azokon belül is mérjék. Ez azt jelenti, hogy olyan kezdeményezésekre kell összpontosítani, amelyek a nők, a migránsok és a kisebbségek számára is garantálják a munkaerőpiachoz való méltányos hozzáférést annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítani lehessen az egyenlőtlenségek és az egyensúlyhiány csökkentéséhez szükséges eszközöket. A szegénység csökkentése, a tisztességes munkahelyek és a színvonalas oktatás magasabb életszínvonalat biztosítanak és kedvező hatásokat idéznek elő a növekvő gazdasági központokban. Egyedi aktív foglalkoztatási politikákra van szükség a kiszolgáltatott csoportok számára, valamint a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonására, amelyek kulcsfontosságú szereplők e csoportok integrációjához e téren.

3.3.5.

Végezetül az EGSZB különösen fontosnak tartja, hogy a kohéziós politikai projektek hatékonyságának értékelésekor ne csak a beruházásokat, hanem a társadalmi és gazdasági eredményeket is figyelembe vegyék. Hangsúlyozza továbbá, hogy a kohéziós politika hatékonyságának növelése érdekében minden szinten javítani kell a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonását.

4. Többszintű kormányzás, valamint közigazgatási és polgári kapacitás

4.1.

A tagállamok közigazgatási szervei teljesítményüket és kapacitásukat tekintve eltérnek egymástól. Ez a kohéziós politika egyik legnagyobb ellentmondásában mutatkozik meg nyilvánvalóan: éppen a több forrást igénylő és szerző régiók szembesülnek nagyobb nehézségekkel a programozási időszakokban elkülönített források felhasználása terén. Ez rávilágít arra, hogy hatékonyabbá kell tenni a kohéziós alapok irányításáért felelős igazgatási struktúrákat, amelyek többnyire nem rendelkeznek megfelelő emberi erőforrásokkal és szakértelemmel.

4.2.

Ez a folyamat egyes esetekben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által támogatott reformok részeként már elindult. Ugyanakkor más jelentős intézkedésekre is szükség van a közigazgatásban dolgozók képzésének és digitális továbbképzésének felgyorsítása érdekében. Ennek fényében az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi, gazdasági és területi kohézió nem valósítható meg a közigazgatás kapacitásának kohéziója nélkül.

4.3.

Emellett egy többszintű kormányzási megközelítés révén minden szinten meg kell erősíteni a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek szerepét és kapacitását, hiszen a helyi viszonyokat jól ismerő kulcsfontosságú szereplőkről van szó. E célból döntő fontosságú létrehozni és javítani a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kapacitását is.

4.4.

Végezetül a nemzeti és az európai politikák célkitűzéseinek összehangolása elengedhetetlen a kohéziós politika szociális céljainak eléréséhez. A kohézió előmozdítása nem kizárólag a kohéziós politika felelőssége, különösen azokban az esetekben, amikor a tervezett és végrehajtott európai beavatkozások további támogatást igényelnek teljes körű megvalósításukhoz. Az összes uniós régió gazdasági potenciáljának kiaknázása – a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése mellett – közös erőfeszítést igényel, és azt a nemzeti és uniós szintű beruházási politikák közös célkitűzéseként kell kezelni, például általában a szociális, környezetvédelmi, adó- és versenypolitikák területén, valamint a szociális jogok európai pillérének és az európai zöld megállapodásnak a hatókörén belül.

5. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kísérlete és a kohézió új megközelítései

5.1.

Az elmúlt években a kohéziós alapok 2021–2027-es programozási időszakának a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz mechanizmusával való összehasonlítása az uniós regionális politikák egyes bevált megközelítéseinek újragondolását eredményezte.

5.2.

Még ha a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz modelljének a kohéziós politikával való, eredményeken alapuló szisztematikus összehasonlítása csak az előbbi félidős felülvizsgálatát követően válik is lehetségessé, az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika jövőjéről folytatott viták során megmaradjon a kohéziós politika néhány sarokköve.

5.3.

Ezzel összefüggésben az EGSZB kiemeli annak fontosságát, hogy a partnerség elvét érvényre juttatva továbbra is bevonják a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint bevonják a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket is. Az EGSZB elismeri, hogy szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat a növekedést gátló akadályok leküzdését célzó, testre szabott reformokkal. A megvalósítási mód továbbá hatékonyabbá és egyszerűbbé tehető, ha a kohéziós politika keretében már elfogadott egyéb uniós eszközök és egyszerűsítési intézkedések tapasztalataira támaszkodnak.

6. A jövőbeli kohéziós politika mérföldkövei

6.1.

A kohéziós politika jövőjével foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése átfogó felsorolást közöl olyan ajánlásokról, amelyek alapul szolgálnak a következő programozási időszakról és a kohézió jövőjéről folytatott megbeszélésekhez. Az EGSZB ezek közül néhányat külön kiemel, és konkrét észrevételekkel és további megfontolásra érdemes szempontokkal gazdagítja a vitát:

—	A kohéziónak biztosítania kell, hogy senkit se hagyjunk hátra.

—

A kohéziónak olyan rendszerszintű és dinamikus politikává kell válnia, amely – különösen a kevésbé fejlett és veszélyeztetett területeken – az EU kiaknázatlan gazdasági potenciáljára építve fokozza a fejlődést és a versenyképességet az egész kontinensen, valamint ösztönzi a gazdasági tevékenységek létrejöttét és terjedését.

—	A kohéziós politikának foglalkoznia kell az EU fő strukturális kihívásaival: az alacsony fokú fejlettséggel, a tartós gazdasági stagnálással és a lehetőségek általános hiányával valamennyi régióban, valamint a régiók közötti, illetve a régiókon és a társadalmon belüli egyenlőtlenségekkel.

—	A kohéziós politikának meg kell változtatnia működési módját annak érdekében, hogy észszerűsítse adminisztratív eljárásait, csökkentse a papírmunkát, és hatékonyabb megközelítéseket alkalmazzon a folyamatok egyszerűsítése és felhasználóbarátabbá tétele érdekében.

—

A kohéziós alapról folytatott tárgyalások és a végrehajtás során a partnerségek szerepének megerősítése révén meg kell őrizni és meg kell erősíteni a területek, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kulcsszerepét. Emellett meg kell erősíteni az európai partnerségi magatartási kódexet és a monitoringbizottságokat annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalmat megfelelően bevonják a folyamatba.

—	A kohéziós politikának szakosodnia kell annak érdekében, hogy azt alkalmazni lehessen a legkiszolgáltatottabb emberekre vagy csoportokra, és e szakosodásnak pénzügyi szinten is tükröződnie kell.

—	A kohéziós politikát és célkitűzéseit be kell építeni az európai szemeszterbe. Ezenkívül az új gazdasági kormányzási keret azt sugallja, hogy az uniós programok nemzeti társfinanszírozásának keretében felmerült kiadásokat nem korlátozza a kiadási szabály.

—	A jövőbeli kohéziós politikának – a jövőbeli intézkedésekre tekintettel – készen kell állnia a 27-nél több tagú Unió jelentette új kihívásokra.

—	Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikában figyelembe kell venni az EU keleti külső határrégióinak és különösen az Oroszországgal határos régióknak a meggyengült helyzetét. Az uniós kohéziós politika enyhítheti a megváltozott geopolitikai helyzet káros hatásait ezekben a régiókban.

7. Kohézió a következő többéves pénzügyi keretben

7.1.

A kohéziós politika jövője szorosan kapcsolódik annak finanszírozásához, amelyet a következő többéves pénzügyi keretben fognak megújítani. E tekintetben az EGSZB azt ajánlja, hogy tegyék ambiciózusabbá a többéves pénzügyi keret teljes költségvetését, többek között az uniós védelmi beruházások jövőbeli szükségességére és egy 27-nél több tagú Európai Unióra is tekintettel. Az EGSZB a fent említett okokból rámutat, hogy az Unióba, valamint annak kohéziójába, jólétébe és versenyképességébe irányuló beruházás nem valósítható meg az EU bruttó nemzeti jövedelmének csupán 1 %-ával.

7.2.

Ezenfelül a megbeszéléseknek két új elemre is ki kell terjedniük: a 27-nél több tagú Unió új kihívásaira felkészült kohéziós politika kérdésére, valamint az igazságos zöld és digitális átállás részeként az eszközök hozzáférhetőségének javítására.

7.3. A 27-nél több tagú Unió új kihívásaira felkészült kohéziós politika

7.3.1.

Az Európai Unió által tervezett jövőbeli bővítésekhez hatékony és jól működő kohéziós politikára lesz szükség annak érdekében, hogy a csatlakozó tagállamok integrációja zökkenőmentes legyen, és ne veszélyeztesse a jelenlegi régiókba irányuló beruházásokat. Ehhez a jövőbeli bővítések pénzügyi és politikai következményeinek részletes elemzésére van szükség.

7.3.2.

Ez továbbá azt is jelenti, hogy az igazságos zöld és a digitális átállásba új szereplőket kell bevonni, a digitalizációs és dekarbonizációs folyamatot pedig fel kell gyorsítani, holott azok ütemterve már most is ambiciózus az azokat előterjesztő országok számára, amelyeknél pedig a felkészülés már több mint öt éve zajlik.

7.3.3.

Mindezen jelenlegi és jövőbeli kihívások fényében egyértelmű, hogy a kohéziós alapok számára elkülönített források összegét nemcsak fenn kell tartani, hanem növelni is kell a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során, az új saját források megvitatását is ideértve.

7.4. Az eszközökhöz való hozzáférés javítása a kettős átállás részeként

7.4.1.

Az intelligensebb és környezetbarátabb Európa felé való átmenet folyamata hatalmas erőfeszítéseket kíván az egész társadalom részéről, és soha nem látott mértékű beruházást igényel.

7.4.2.

Biztosítani kell, hogy senkit ne hagyjunk hátra, valamint kerülni kell a belső piacon belüli aszimmetrikus versenyt, ami egyben azt is jelenti, hogy kohéziót és egységességet kell teremteni az egyes tagállamoknak az ezen ágazatokat érintő beruházási kapacitása terén. Emellett a kohéziós politikának fokoznia kell az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát, mivel egyes régiókat más régiókhoz képest társadalmi-gazdasági szinten jobban érintenek az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásai. Bár e célkitűzések már most is a kohéziós politika részét képezik, a lassú bürokratikus eljárások és a közigazgatás hatékonyságának hiánya jelenleg aláássa az átállási folyamat egységességét és kohézióját.

7.4.3.

A kettős átállás által támasztott kihívások és az ahhoz kapcsolódó ambiciózus célkitűzések gyorsaságot és felkészültséget kívánnak meg, ezért elengedhetetlen megkönnyíteni az ezen eszközökhöz való hozzáférést. Ahogyan az EGSZB egy korábbi véleményében (3) már rámutatott, ez úgy érhető el, ha a zöld és digitális átálláshoz kapcsolódó gazdasági szerkezetátalakítás költségeinek fedezése érdekében az automatikus és könnyen végrehajtható eszközökre összpontosítanak, ideértve azoknak a visszaélések és csalások azonosítására és megelőzésére szolgáló intézkedésekkel való összekapcsolását is.

7.4.4.

Az EGSZB emellett annak fontosságát is hangsúlyozza, hogy a „könnyen végrehajtható” megoldások megtalálása érdekében figyelembe vegyék a regionális különbségeket, továbbá kiemeli, hogy a partnerségek fontos szerepet játszanak abban, hogy a legjobb megoldásokat az egyes régiókhoz – például az országhatár menti területekhez – igazítsák, amelyek különös figyelmet igényelnek, mivel itt vannak a legnehezebben kezelhető egyenlőtlenségek.

Kelt Brüsszelben, 2024. május 31-én

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Oliver RÖPKE

(1) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye - A kohéziós politika szerepe az EU bővítésének következő fordulóiban (feltáró vélemény) (HL C, C/2024/xxx, 2024.xx.xx., ELI: xxx).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/435 rendelete (2023. február 27.) az (EU) 2021/241 rendeletnek a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe beillesztendő REPowerEU-fejezet tekintetében történő módosításáról, valamint az 1303/2013/EU rendelet, az (EU) 2021/1060 rendelet és az (EU) 2021/1755 rendelet, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 63., 2023.2.28., 1. o.).

(3) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Stratégiai Technológiák Európai Platformjának (STEP) létrehozásáról és a 2003/87/EK irányelv, valamint az (EU) 2021/1058, az (EU) 2021/1056, az (EU) 2021/1057, az 1303/2013/EU, a 223/2014/EU, az (EU) 2021/1060, az (EU) 2021/523, az (EU) 2021/695, az (EU) 2021/697 és az (EU) 2021/241 rendelet módosításáról (COM(2023) 335 final – 2023/0199 (COD)) (HL C, C/2023/866, 2023.12.8., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/880/oj).