Előadó:

Teppo SÄKKINEN

Felkérés:	Európai Bizottság, 2024.3.27.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szakbizottság:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2024.5.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2024.5.30.
Plenáris ülésszak száma:	588.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	189/5/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai célkitűzés láthatóvá fogja tenni a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség felé vezető utat, és hozzá fog járulni a globális éghajlat-politikai törekvésekhez. Az EGSZB támogatja a 2040-re ajánlott 90 %-os célt, mivel az összhangban van az azzal kapcsolatos tudományos véleményekkel, hogy mekkora Európa méltányos részesedése az 1,5 °C-os célból. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a cél nagy kihívást jelent, és csak olyan, támogató szakpolitikák segítségével valósítható meg, amelyek biztosítják az európai iparágak versenyképességét és az igazságos átmenetet, de a sikerhez elengedhetetlen az összes kibocsátásmentes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológia költséghatékony használata is.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése révén megvalósuló tényleges kibocsátáscsökkentést hangsúlyozza. A szén-dioxid-eltávolítás egyre nagyobb szerepet játszik ugyan az uniós éghajlat-politikai célok elérésében, mégsem szabad túlzott mértékben támaszkodnunk a szárazföldi alapú és ipari nyelőkre, mivel ez bizonytalanságokkal és kockázatokkal járhat, gondolva itt a fosszilis tüzelőanyagoktól való függésbe való bezáródásra vagy a nyelők erdőtüzek, kártevők és egyéb veszélyek miatti kiesésére. Ahhoz, hogy a szén-dioxid-eltávolítás betöltse korlátozott, de jelentős szerepét, ösztönzőkre van szükség. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tudományos és gazdasági értékelést a csökkentések és az eltávolítások közötti egyensúlyról.

1.3.

A 2040-re vonatkozó ambiciózus cél a nettó kibocsátás 2030-ig elérendő legalább 55 %-os csökkentésének sikeres megvalósításán alapul. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag végrehajtására kell összpontosítani, és támogatni kell az európai vállalkozásokat és háztartásokat az új szabályozási környezethez való alkalmazkodásban.

1.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az éghajlat-politikai célokhoz példátlan mértékű beruházásokra van szükség a dekarbonizáció területén. Ezek többek között a szabályozási környezet kiszámíthatóságára és egységességére, az eredményes kutatásra, fejlesztésre és innovációra, a gyorsabb engedélyezésre, a finanszírozáshoz való hozzáférésre és a képzett munkaerő rendelkezésre állására, valamint az európai gazdaság általános teljesítményére építenek. A 2040-re kitűzött célt össze kell kapcsolni azzal a törekvéssel, hogy az átállásnak köszönhetően erős gazdaság épüljön ki, növekedjen Európa energiabiztonsága és minőségi munkahelyek jöjjenek létre. Az európai tiszta átállás globális hatásának kiterjesztése és az éghajlat-politikai vezető szerep előnyeinek kiaknázása érdekében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon az európai tisztatechnológiai termékek és szolgáltatások exportjának növekedését, és tűzzön ki erre vonatkozó célokat.

1.5.

Gyorsabb dekarbonizációra van szükség azokban az ágazatokban, amelyekben a kibocsátáscsökkentési költségek viszonylag alacsonyak és méretezhető megoldások állnak rendelkezésre ahhoz, hogy vállalni lehessen a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokban a fokozatosabb előrehaladást. Az EGSZB kéri, hogy 2040-re váljon szén-dioxid-mentessé az EU-ban a villamosenergia-termelés, majd szorosan utána a fűtés és a hűtés. A tiszta és megfizethető energia és a jövőálló energetikai infrastruktúra rendelkezésre állása alapvetően fontos más ágazatok, például az ipar, az építőipar és a közlekedés dekarbonizációjához. Az EGSZB javasolja, hogy a mezőgazdasági termelőkkel és más érdekelt felekkel intenzív párbeszédet folytatva állapítsanak meg olyan indikatív kibocsátáscsökkentési célértéket az agrár-élelmiszeripari ágazat számára, amely tudományos alapokon nyugszik, biztosítja az európai élelmezésbiztonságot és figyelembe veszi az EU különféle természeti adottságait.

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai éghajlat-politika általános támogatottságának fenntartása és a társadalom valamennyi szintjének bevonása érdekében fontos, hogy széles körű párbeszédet folytassanak az érdekelt felekkel, köztük a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, illetve bevonják a polgárokat a 2040-es cél meghatározásába és az azt kísérő szakpolitikák kidolgozásába. Ezt a strukturált párbeszédet és az állandó tanácsadó testületeket a nemzeti éghajlat-politikákban is tanácsos lenne alkalmazni. Az EGSZB rámutat, hogy a fenntartható életmóddal kapcsolatos fogyasztói szerepvállalás révén fokozódhat a kibocsátáscsökkentés, és csökkenhet az anyag- és energiaigény.

1.7.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2040-es célkitűzésre vonatkozó jogalkotási javaslat előkészítése során más jelentős gazdaságok viszonylatában is végezze el a versenyképességi ellenőrzést, megvizsgálva azok éghajlat-, energia- és iparpolitikáit és gazdasági mutatóit, amelyek alapján aztán javaslatokat terjeszthet elő arra vonatkozóan, hogy miként erősíthető meg Európa globális versenyképessége és ipari bázisa, valamint miként óvható meg magas környezetvédelmi és szociális normákkal működő, nyitott piacgazdasági modellünk.

2.   Bevezetés

2.1.

Az Európai Unió jogilag kötelező erejű célként tűzte ki, hogy 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenti a kibocsátást, 2050-re pedig klímasemlegessé válik. Félidős tervként az európai klímarendelet előírja az Európai Bizottság számára, hogy tegyen javaslatot a 2040-re vonatkozó célkitűzésre.

2.2.

Az Európai Bizottság közleménye (1) 90 %-os kibocsátáscsökkentési célt javasol. A közlemény és a mellékelt hatásvizsgálat a következő három alternatívát vizsgálja: 1. alternatíva: legfeljebb 80 %-os lineáris csökkentési pálya; 2. alternatíva: 85–90%-os csökkentés; és 3. alternatíva: 90–95%-os csökkentés. A közlemény továbbá egy 16 Gt szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő tervezett indikatív uniós üvegházhatásúgáz-költségvetést javasol a 2030–2050-es időszakra.

2.3.

Az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület (ESABCC) 2023. júniusi jelentésében 90–95%-os csökkentési célt ajánlott 2040-re, amely a 2030–2050-es időszakra 11–14 Gt szén-dioxid-egyenértéknek megfelelő üvegházhatásúgáz-költségvetést von maga után (2). Az Európai Bizottság által kitűzött 2040-es cél összhangban van az ESABCC által javasolt célértéktartománnyal, amely az Európai Bizottság által 2023-ban tartott nyilvános konzultáció során is a legszélesebb körű támogatást kapta.

2.4.

A közlemény a 2040-es célkitűzésről és az annak eléréséhez vezető útról folytatott párbeszéd kiindulópontja. Ez az EGSZB-vélemény e vitához kíván hozzájárulni. Az Európai Bizottság a következő ciklus során jogalkotási javaslatot fog készíteni a 2040-es célértékre, valamint a cél eléréséhez szükséges 2030 utáni szakpolitikai keretre vonatkozóan.

3.   Az EU 2040-re vonatkozó célkitűzésének globális kontextusa

3.1.

Az ENSZ 2023-ban tartott éghajlatváltozási konferenciája (COP28) felszólította a feleket, hogy váljanak le az összes fosszilis tüzelőanyagról, 2030-ig járuljanak hozzá a megújuló energia megháromszorozásához és az energiahatékonysági intézkedések megkétszerezéséhez, valamint gyorsítsák fel a tiszta technológiák bevezetését. Emellett a COP28 felszólítja a feleket, hogy következő nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikat a tudományos eredményekkel összhangban hangolják össze a 1,5 °C-os pályával.

3.2.

Amint azt a közlemény megállapítja, a 2040-re vonatkozó célkitűzés lesz az EU-ban az új nemzetileg meghatározott hozzájárulás alapja a Párizsi Megállapodás szerint, amely előírja az EU számára, hogy 2025 elejéig nyújtsa be az UNFCCC-nek a lehető legambiciózusabb 2035-re vonatkozó törekvéseit tükröző célértéket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a 2040-es éghajlat-politikai célnak és az ahhoz kapcsolódó 2035-ös célnak ezért tiszteletben kell tartania a COP28 keretében valamennyi fél által vállalt kötelezettségeket, és e célokat haladéktalanul el kell fogadni.

3.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy Európa jelenleg 7 %-kal járul hozzá a globális kibocsátásokhoz, amely arány a klímasemlegesség 2050-ig történő elérése felé haladva tovább csökken, ugyanakkor az EU felelősséget visel amiatt, hogy a legnagyobb múltbeli kibocsátók közé tartozik. Az EU-nak 1990 óta 32 %-kal sikerült csökkentenie területi kibocsátását, és élenjáró jelentős gazdaságként le tudta választani a gazdasági növekedést az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról. Ez a háttér rávilágít arra, hogy milyen felelősséget és lehetőséget jelent Európa számára, hogy vezető szerepet töltsön be a globális éghajlat-politikai fellépésben, valamint hogy a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében együtt kell működnie más jelentős gazdaságokkal. Az EGSZB emlékeztet arra a javaslatára, hogy a klímadiplomácia kapjon kiemelt szerepet az EU külkapcsolataiban (3).

3.4.

Az éghajlatváltozás mérséklésében betöltött globális európai vezető szerepet olyan szakpolitikákkal kell kiegészíteni, amelyek biztosítják az európai iparágak versenyképességét, megelőzik a kibocsátásáthelyezést és előmozdítják az egyenlő versenyfeltételeket, miközben klímafinanszírozás, technológiatranszfer, technikai segítségnyújtás és kapacitásépítés révén hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó globális együttműködéshez. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a szén-dioxid-piacokkal foglalkozó munkacsoport létrehozására irányuló kezdeményezését. A szén-dioxid-árazási rendszerek harmadik országokban történő létrehozásának támogatásával, valamint az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmussal (CBAM) az EU előmozdíthatja, hogy kiterjesszék a szén-dioxid-árazást, amely jelenleg a globális szén-dioxid-kibocsátás kevesebb mint egynegyedét fedi le (4).

3.5.

A növekvő geopolitikai feszültségek rávilágítanak arra, hogy le kell válnunk a fosszilis tüzelőanyagokról, ugyanakkor el kell kerülnünk a technológiáktól és a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való új függőségeket. Az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség fokozatos megszüntetése támogatja Európa nyitott stratégiai autonómiáját és versenyképességét. A 2040-re vonatkozó ambiciózus cél hozzájárulhat az EU energiabiztonságának jelentős növekedéséhez, és a 2021. évi több mint 55 %-ról (5) 2040-re mintegy felére, 26 %-ra csökkentheti az energiaimporttól való függőséget. 2023-ban a fosszilis tüzelőanyagok nettó importköltségei az uniós GDP 2,4 %-át tették ki. Az olyan közelmúltbeli válságok, mint a Covid19-világjárvány és az Oroszország agresszív háborúja által okozott energiaválság rávilágítanak arra, hogy az átállás valamennyi szakaszában fenn kell tartani az energia- és anyagellátás biztonságát. Az Ukrajna elleni orosz inváziót finanszírozó bevételek csökkentéséhez létfontosságú, hogy a közeljövőben azt az EU-ba irányuló orosz energiaimportot is leállítsuk, amely még megmaradt.

3.6.

Tekintve az Egyesült Államoknak az infláció csökkentéséről szóló jogszabályát és Kína növekvő dominanciáját a tiszta technológiák ellátási láncaiban, egyre nagyobb kihívást jelent a globális gazdasági környezet. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy Európának erős ipari bázist kell fenntartania, javítania kell az európai kutatási, fejlesztési és innovációs, valamint termelési kapacitást a nettó zéró technológiák és a kritikus fontosságú nyersanyagok terén, és diverzifikálnia kell a fenntartható ellátási forrásokat annak érdekében, hogy dekarbonizáljuk gazdaságunkat, és egyenlő feltételek mellett versenyezzünk az Egyesült Államokkal és Kínával (6). A globális támogatási versenyre adott európai válasznak erősségeinkre, például az egységes piac megóvására és fejlesztésére kell épülnie. Amint azt az Antwerpeni Nyilatkozat (7) is hangsúlyozza, az uniós zöld megállapodás sikeres megvalósításához erős iparszerkezetre és megerősített szociális párbeszédre van szükség.

3.7.

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint 2023 volt a legmelegebb adatolható év, és Európa a globális átlaghoz képest kétszeres ütemben melegszik. Az eddigi első európai éghajlati kockázatértékelés (EUCRA, 2024) (8) megállapítja, hogy Európa egyes régióit koncentráltan többféle éghajlati kockázat érinti, például erdőtüzek, hőség és vízhiány, áradások, erózió és a sós víz behatolása. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló határozott globális fellépés jelentős nagyságrendben előzne meg haláleseteket, egészségügyi hatásokat és gazdasági veszteségeket. Az éghajlatváltozással kapcsolatos tétlenség költsége messze meghaladja a fellépés költségét. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy a jól megtervezett, sürgős éghajlat-politikai fellépés társadalmi-gazdasági előnyökkel jár: ilyen többek között a jobb életminőség, az alacsonyabb egészségügyi költségek és a gazdasági hatások elkerülése.

3.8.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezett a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia mellett, és felhívja a figyelmet az éghajlat és a biológiai sokféleség közötti kölcsönhatásokra, mivel az éghajlatváltozás felgyorsítja a természetet fenyegető kockázatokat, és az életteli ökoszisztémák által nyújtott természetalapú megoldások rendkívül hatékony eszközök az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz. A vizes élőhelyek helyreállítása például segíteni fogja az árvizek kezelését és a viharok idején lezúduló esővíz elvezetését, az őshonos erdők megóvása pedig hatalmas széntárolókról gondoskodhat.

4.   A 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzés

4.1.

A 2040-re vonatkozó uniós éghajlat-politikai célkitűzés láthatóvá fogja tenni a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség felé vezető utat, és hozzá fog járulni a globális éghajlat-politikai törekvésekhez. Az EGSZB támogatja a 2040-re ajánlott 90 %-os nettó kibocsátáscsökkentési célt, mivel az összhangban van az azzal kapcsolatos tudományos véleményekkel, hogy mekkora Európa méltányos részesedése az 1,5 °C-os célból (9). Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a cél nagy kihívást jelent, és csak az európai iparágak versenyképességét és az igazságos átmenetet biztosító támogató politikákkal, valamint az összes kibocsátásmentes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológia költséghatékony használatával valósítható meg.

4.2.

A 90 %-os cél egy olyan nettó cél, amely a biológiai és technológiai nyelők révén megvalósuló kibocsátáscsökkentést és szén-dioxid-eltávolítást összesíti. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tényleges kibocsátáscsökkentésnek kell elsőbbséget élveznie, a szén-dioxid-eltávolításnak pedig kiegészítő szerepet kell játszania. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondosan – tudományos eredmények és gazdasági elemzések alapján – értékelje a kibocsátáscsökkentés és a szén-dioxid-eltávolítás közötti egyensúlyt, nehogy túlzott mértékben támaszkodjunk a bizonytalansággal és kockázatokkal járó szárazföldi alapú és ipari nyelőkre. Ugyanakkor ösztönözni kell a szén-dioxid-eltávolítást, hogy az a szén-dioxid-eltávolítás újonnan elfogadott tanúsítási keretrendszerére (CRCF) építve betölthesse korlátozott, de jelentős szerepét.

4.3.

Amint azt az IPCC, az ESABCC és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is elismerte, az ipari folyamatokból származó, ipari léptékű szén-dioxid-leválasztás szükséges módon hozzátartozik a 2040-re vonatkozó ambiciózus célhoz és a karbonsemlegesség felé vezető pályához. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-leválasztásnak a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokban a maradék kibocsátásra kell irányulnia, elkerülve ezzel a fosszilis tüzelőanyagok további használata miatti bezáródást, amennyiben már léteznek megvalósítható dekarbonizációs alternatívák. A szén-dioxid-leválasztás jelentős beruházásokat igényel a leválasztás, a logisztika és a tárolás területén, és növeli az energiaigényt. Ezért a szén-dioxid-leválasztás nem lehet a dekarbonizáció előnyben részesített lehetősége azokban az ágazatokban, ahol a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése már megvalósítható és költséghatékony lenne. A biogén szén-dioxid leválasztása tartós eltávolítást eredményezhet, és fenntartható CO2-forrásokat biztosíthat ipari felhasználásra.

4.4.

Az uniós szénelnyelő zsugorodásának visszafordításához olyan gyakorlatokra van szükség, mint az erdőtelepítés, az agrárerdészet, az erdőirtás megállítása, a fenntartható erdőgazdálkodás, a tőzeglápok megfelelő kezelése és helyreállítása, valamint a karbongazdálkodás. Az európai erdők-mezők is hozzájárulnak az éghajlat-politikai fellépéshez azáltal, hogy olyan bioalapú anyagokat biztosítanak, amelyek helyettesíthetik a fosszilis erőforrásokat, és szén-dioxidot tárolnak faépítményekben és más hosszú életű termékekben. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a természeti folyamatokra vonatkozó jelentéstétel pontatlansága, valamint – ami még riasztóbb – például az erdőtüzek, kártevők, betegségek és időjárási események növekvő kockázata miatt, amelyet a folyamatban lévő éghajlatváltozás tovább súlyosbít, bizonytalanságokkal jár az, ha nagy biológiai nyelőkre támaszkodunk. Ezért több figyelmet kell fordítani az alkalmazkodásra, és óvatosan kell meghatározni a LULUCF részarányát a nettó célértékben. Megbízható monitoringrendszerekre van szükség ahhoz, hogy rendszeres és időszerű tájékoztatást lehessen nyújtani a szénkészletek állapotáról.

4.5.

A 2040-re vonatkozó cél a nettó kibocsátás 2030-ig elérendő legalább 55 %-os csökkentésének sikeres megvalósításán alapul. Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi nemzeti energia- és klímatervek (NEKT) összeadva nem érik el a 2030-ra kitűzött célt (10), és arra kéri a tagállamokat, hogy orvosolják az aktualizált nemzeti energia- és klímatervek hiányosságait, az Európai Bizottságot pedig arra kéri, hogy összpontosítson a 2030-as szakpolitikai keret végrehajtására. Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag számos eleme, például az ETS2 vagy a CBAM csak most lép hatályba. Az európai vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak és a háztartásoknak mozgástérre és támogatásra lesz szükségük az új szabályozási környezethez való alkalmazkodáshoz, beleértve az iparban a beruházások biztonságát is.

4.6.

A 2040-re kitűzött cél 2050-ig kijelöli a klímasemlegességi pályát. A nem lineáris pálya olyan lehetőségeket és kihívásokat rejt magában, amelyek hatással vannak Európa más jelentős gazdaságokhoz viszonyított helyzetére. Többek között előre kell ütemezni beruházásokat és különböző technológiák kiépítését, ugyanakkor csökkenthetnénk az energiaimporttól való függést és vezető szerepet tölthetnénk be a tiszta technológiák terén. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2040-es célkitűzésre vonatkozó jogalkotási javaslat előkészítése során más jelentős gazdaságok viszonylatában is végezze el a versenyképességi ellenőrzést, megvizsgálva azok éghajlat-, energia- és iparpolitikáit és gazdasági mutatóit, és terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként kell megtervezni a gyorsabb dekarbonizációhoz vezető utat oly módon, hogy az megerősítse Európa globális versenyképességét és ipari bázisát, egyszersmind megóvja magas környezetvédelmi és szociális normákkal működő, nyitott piacgazdasági modellünket (11).

4.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai éghajlat-politika nyilvánosság általi támogatottságának fenntartása és a társadalom valamennyi szintjének bevonása érdekében fontos, hogy széles körű párbeszédet folytassanak az érdekelt felekkel, és bevonják a polgárokat a 2040-es cél és az azt kísérő szakpolitikák meghatározása során. Az EGSZB a tiszta energiára való átállásról szóló párbeszédek folytatását szorgalmazza, és támogatja a közleménynek azt a felismerését, hogy strukturált és szisztematikus párbeszédre van szükség a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, és be kell vonni regionális szereplőket. Az EGSZB azt is kéri, hogy valamennyi tagállam indítson el energiaügyi és éghajlat-politikai párbeszédeket, és hozzon létre nemzeti éghajlat-politikai tanácsadó testületeket.

5.   A 2040-es cél eléréséhez vezető út

5.1.

A 2040-re kitűzött éghajlat-politikai célhoz támogató szakpolitikákat kell kapcsolni, így például az igazságos átmenetre és Európa ipari versenyképességére kell összpontosítani. Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb indítson párbeszédet a 2030 utáni éghajlat- és energiapolitikai keretről.

5.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy a közleménybe minden kibocsátásmentes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiát felvettek. Az IEA szerint a 2030-ig megvalósítandó, felgyorsított éghajlat-politikai fellépéshez szükséges technológiák többsége már elérhető a kereskedelmi forgalomban, míg a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez olyan technológiákat is be kell vezetni, amelyek még fejlesztés alatt állnak (12). A 2040-re kitűzött ambiciózus cél ezért egyrészt a meglévő költséghatékony, tesztelt és kipróbált technológiák, például a megújuló energia, a hőszivattyúk és az elektromos járművek széles körű bevezetésétől, másrészt pedig a kialakulóban lévő technológiák, például a fejlett bioüzemanyagok, a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén, az akkumulátorok, a szintetikus üzemanyagok és anyagok, a kis és moduláris atomreaktorok, valamint – különösen a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokban – a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás fejlesztésétől és elterjedésétől függ majd.

5.3.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos vezető szerep előnyeinek kiaknázása érdekében az EU-nak arra kell törekednie, hogy vonzó szabályozási és működési környezetet biztosítson a tiszta technológiák és anyagok fejlesztéséhez, teszteléséhez, léptékváltásához és előállításához. Mivel a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály célokat tűz ki az európai önellátásra vonatkozóan a nettó zéró kibocsátású technológiák terén, az EU-nak nyomon kell követnie és elő kell mozdítania a tisztatechnológiai termékek és szolgáltatások exportjának növekedését is. Az európai újraiparosítás előmozdításához digitalizációra és korszerű gyártásra van szükség. Ez pedig gondoskodna arról, hogy tisztességes munkakörülményeket és jó fizetést kínáló minőségi munkahelyek jöjjenek létre. A 2030 utáni szakpolitikáknak az európai zöld szabályozás egyszerűsítésére és észszerűsítésére kell irányulniuk, különösen a kkv-kra nehezedő adminisztratív terhek kezelése érdekében.

5.4.

Gyorsabb dekarbonizációra van szükség azokban az ágazatokban, amelyekben a kibocsátáscsökkentési költségek viszonylag alacsonyak és méretezhető megoldások állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokban vállalni lehessen a fokozatosabb előrehaladást. Az energiaágazat élen fog járni az Európa klímasemlegessége felé vezető úton. Az EU-ban 2040-re szén-dioxid-mentessé kell válnia a villamosenergia-termelésnek, majd szorosan utána a fűtésnek és a hűtésnek. A dekarbonizáció egyik legfontosabb stratégiája a villamosítás. Ahhoz, hogy a villamosenergia-felhasználás aránya a 2021. évi 23 %-ról (13) 2040-ig több mint 50 %-ra emelkedjen, csaknem a kétszeresére kell növelni a villamosenergia-termelést, miközben az energiahatékonyság fokozása révén csökkenteni kell a teljes energiafogyasztást.

5.5.

A villamosenergia-termelés növekedésének zömét a megújuló energia – különösen a nap- és a szélenergia – biztosítja majd, és emellett az atomenergia is jelentős alapterhelést biztosít az azt hasznosító tagállamokban. A megfizethető és stabil tiszta energia rendelkezésre állása alapvető más ágazatok, például az ipar, az építőipar és a közlekedés dekarbonizációjához. Az EGSZB továbbra is fontosnak tartja, hogy – amint azt az egységes piacról szóló Letta-jelentés is kiemelte – határokon átnyúló energetikai infrastruktúrák révén beruházzunk az energiarendszerekbe, például a hálózatokba, a rugalmasságba és a tárolásba, valamint az európai energiapiac összekapcsolhatóságának növelésébe, méghozzá a hálózatoktól a hidrogénvezetékekig (14). Az EGSZB kéri a káros fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetését, hogy a tőkeáramlást a tisztaenergia-termelés és -infrastruktúra felé lehessen terelni.

5.6.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az EU éghajlat-politikai céljai példátlan mértékű beruházásokat tesznek szükségessé a meglévő ipari folyamatok és a közlekedés dekarbonizációja, a nettó zéró technológiák és anyagok gyártása, valamint az előbbiek lehetővé tétele érdekében a tiszta villamos energia és hőellátás terén. Ehhez többek között a szabályozási környezet kiszámíthatósága és egységessége, a gyorsabb engedélyezés, a finanszírozáshoz való hozzáférés – kiemelt figyelemmel a kkv-kre – és a képzett munkaerő rendelkezésre állása jelenti az alapot. A 2040-re vonatkozó ambiciózus cél elérése érdekében az időszak elejére kell majd ütemezni a dekarbonizációra irányuló éves beruházásokat, amelyek a becslések szerint 2030-tól 2040-ig évente akár 710 milliárd EUR-t is elérhetnek. A finanszírozást elsősorban a magánfinanszírozás mozgósításával és a tagállamok általi finanszírozással kell megoldani. A következő többéves pénzügyi keret előkészítése során foglalkozni kell azzal, hogy milyen szerepet töltenek be az uniós finanszírozási eszközök a kereslet kielégítésében.

5.7.

A kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) a kibocsátáscsökkentés legsikeresebb előmozdítója az EU-ban, és a 2030-as és 2040-es éghajlat-politikai célok elérésének legfontosabb eszköze lesz. A lineáris pálya szerint az ETS kibocsátási egységei a 2030-as évek végére futnak ki, amikor egyes kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatok – köztük a vegyipar és a tengeri közlekedés – a legambiciózusabb forgatókönyvek szerint is még mindig a fosszilis tüzelőanyagoktól fognak függeni. Az ETS-t 2026-ban felülvizsgálják. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer integritásának megőrzése mellett biztosítani kell a rendszer utolsó szakaszának láthatóságát és kiszámíthatóságát. A maradék kibocsátásokhoz többek között úgy lehetne korlátozott kibocsátási egységeket létrehozni a kibocsátási határérték veszélyeztetése nélkül, ha a megbízható szén-dioxid-eltávolítást összekapcsoljuk a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel.

5.8.

A mezőgazdaságból származó kibocsátások a 2000-es években nagyrészt stabilan alakultak. A mezőgazdasági folyamatok, például a talajművelés és az állati emésztés elkerülhetetlen kibocsátásokat okoznak, miközben magát a mezőgazdaságot is súlyosan érinti az éghajlatváltozás. A megfelelő gyakorlatok azonban csökkenthetik ezeket a kibocsátásokat, a mezőgazdasági termelők pedig – karbongazdálkodás révén – szén-dioxid-eltávolítást is generálhatnak. Az EGSZB javasolja, hogy a mezőgazdasági termelőkkel és más érdekelt felekkel intenzív párbeszédet folytatva állapítsanak meg olyan indikatív kibocsátáscsökkentési célértéket az agrár-élelmiszeripari ágazat számára, amely az uniós mezőgazdaság jövőjéről folytatott stratégiai párbeszédre támaszkodik és tudományos kutatási alapokon nyugszik. A célnak fenntartható élelmiszerrendszereket kell biztosítania, szavatolnia kell az élelmezésbiztonságot és az európai élelmiszer-termelés versenyképességét (15), és figyelembe kell vennie az EU különféle természeti adottságait. Az EGSZB felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelők és az erdészek körforgásos biogazdaságban betöltött szerepére. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság részesítse előnyben az olyan kutatást és fejlesztést, amely támogathatja az európai mezőgazdaságot a kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó, fenntarthatóbb termelésre való zöld átállásban. Az EGSZB szorgalmazza továbbá, hogy az Európai Bizottság részesítse előnyben az olyan alapokat, amelyek az európai mezőgazdasági üzemek zöld átállásának támogatását szolgálják.

5.9.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a fenntarthatóbb fogyasztási minták – például az egészséges étrendre való átállás, az energia- és anyagfogyasztás csökkentése és a tömegközlekedés, a kerékpározás és a gyaloglás lehetőség szerinti előnyben részesítése – jelentősen hozzájárulnak a kibocsátások csökkentéséhez mind az EU-ban, mind a harmadik országokban, csökkentik az anyaglábnyomot és azt eredményezik, hogy kevesebb beruházásra lesz szükség az éghajlat-politikai célok eléréséhez. Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztók és a háztartások helyzetének megerősítése – például tényeken alapuló információk rendelkezésre állása és megfizethető fenntartható döntésekre irányuló ösztönzők révén – az átállás fontos részét képezi. Tényeken alapuló információkról nagymértékben integrált zöld állítások biztosításával, digitális termékútlevelek alkalmazásával, illetve a javításhoz való jog és a környezettudatos tervezés elvének érvényesítésével lehet gondoskodni. A fenntartható életmódra való áttérést oktatással és figyelemfelkeltéssel is támogatni kell.

5.10.

A zöld gazdaságra való – a 2040-es éghajlat-politikai célt szolgáló – átálláshoz olyan munkaerőre lesz szükség, amely képzetten kezeli az új technológiákat és a fenntartható gyakorlatokat. Ez a változás lehetőséget kínál arra, hogy a fiatalok új oktatási programokban és zöld készségekkel kapcsolatos képzésekben vegyenek részt, összehangolva életpályájukat a dekarbonizált gazdaság szükségleteivel. El kell ismerni azt is, hogy a meglévő munkaerőnek átképzésre és továbbképzésre lesz szüksége. Fontos, hogy a stratégia innovációra és kutatásra helyezett hangsúlyából adódóan több oktatási lehetőség legyen elérhető az éghajlattudományhoz és a zöld technológiához kapcsolódó TTMM-területeken (TTMM: a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika).

5.11.

Végezetül az EGSZB megismétli, hogy az igazságos átmenetre vonatkozóan stabil szakpolitikai keretre van szükség, amely emberközpontú, figyelembe veszi a helyi körülményeket, védi a természetet és a környezetet, és megragadja a lehetőségeket (16).

---

(1)   A jövőnk biztosítása – Európa 2040-re kitűzött éghajlat-politikai célja, valamint útja a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség, továbbá a fenntartható, igazságos és virágzó társadalom felé, COM(2024) 63 final.

(2)   https://climate-advisory-board.europa.eu/news/eu-climate-advisory-board-recommends-ambitious-2040-climate-target-and-urgent-transitions-for-the-european-union.

(3)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós klímadiplomácia (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C, C/2024/1575, 2024.3.5, ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/1575/oj).

(4)   https://www.worldbank.org/en/news/press-release/2023/05/23/record-high-revenues-from-global-carbon-pricing-near-100-billion.

(5)   https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Energy_statistics_-_an_overview.

(6)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – a) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nulla nettó kibocsátás kora (COM(2023) 62 final) – b) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a nettó zéró technológiai termékek európai gyártási ökoszisztémájának megerősítését célzó intézkedési keret létrehozásáról (a nettó zéró iparról szóló jogszabály) (COM(2023) 161 final – 2023/0081 (COD)) ( HL C 349., 2023.9.29., 179. o.).

(7)   https://antwerp-declaration.eu/pdf/declaration.pdf.

(8)   https://www.eea.europa.eu/en/newsroom/news/europe-is-not-prepared-for.

(9)  Az éghajlatváltozással foglalkozó uniós tanácsadó testület 2040-re vonatkozóan ambiciózus éghajlat-politikai célokat ajánl, és sürgősnek tartja az Európai Unió átállását, https://climate-advisory-board.europa.eu/news/eu-climate-advisory-board-recommends-ambitious-2040-climate-target-and-urgent-transitions-for-the-european-union.

(10)   https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_23_6622.

(11)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Irány az 55 %!”: Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében [COM(2021) 550 final] ( HL C 275., 2022.7.18., 101. o.) részletesebben tárgyalta a versenyképességet és annak a környezetvédelmi és szociális normákkal való kapcsolatát: „A versenyképesség biztosítása nem magyarázható félre, és nem jelenthet ürügyet a világpiacon a zöld szabványok legkisebb közös nevezőjének megfelelő működésre”.

(12)   https://www.iea.org/reports/net-zero-by-2050.

(13)   https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Energy_statistics_-_an_overview.

(14)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért (COM(2022) 108 final) ( HL C 323., 2022.8.26., 123. o.).

(15)  Az agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességével részletesebben foglalkozik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Élelmezésbiztonság és fenntartható élelmiszerrendszerek (feltáró vélemény a francia elnökség felkérésére) ( HL C 194., 2022.5.12., 72. o.).

(16)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az igazságos átmenetre vonatkozó uniós szakpolitikai keret előmozdítása: milyen intézkedésekre van szükség? (feltáró vélemény a belga elnökség felkérésére) (HL C, C/2024/1576, 2024.3.5, ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/1576/oj).