Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az ambiciózus uniós ipari szén-dioxid-gazdálkodás felé vezető lépések

(COM(2024) 62 final)

(C/2024/4666)

Előadó:

Gonçalo LOBO XAVIER

Társelőadó:

Jean-Michel POURTEAU

Felkérés:	Európai Bizottság: 2024. 3. 27.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szakbizottság:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága
Elfogadás a szekcióülésen:	2024. 5. 15.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2024. 5. 30.
Plenáris ülésszak száma:	588.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	193/4/2

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy az ipari szén-dioxid-gazdálkodási stratégia egy általában véve üdvözlendő és kiegyensúlyozott dokumentum, mivel számos olyan elemre kiterjed, amelyek kulcsfontosságúak a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás ipari léptékű bevezetéséhez az Unióban. Az egységes szén-dioxid-piac alapjainak megteremtése érdekében teljes mértékben indokolt az a megközelítés, mely szerint ebben az évtizedben tárolási, logisztikai és szállítási, infrastrukturális és szabályozási/piaci szabályokat kell kidolgozni a szén-dioxid-gazdálkodás terén.

1.2.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy teljesíteni kell az éves szén-dioxid-tárolási kapacitásra vonatkozó, elérhető célkitűzéseket Európában (2030-ig 50 millió tonna, 2040-ig 250 millió tonna, 2050-ig 450 millió tonna). Az EGSZB szerint az EU-nak hatékony lépéseket kell tennie azért, hogy számos tagállamban elegendő szén-dioxid-tárolási kapacitás álljon rendelkezésre, az egész közösség javát szolgálva. Az EGSZB ezért egyetért azzal, hogy a felmerülő kihívások hatékonyabb kezelése érdekében minden tagállamnak áttekintést kell nyújtania azokról a helyszíneiről, amelyek alkalmasak a szén-dioxid geológiai tárolására.

1.3.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a célkitűzések kapcsán jobb kommunikációra van szükség, ezzel együtt pedig rendszeresen frissíteni kell a tényleges döntéshozatali folyamathoz szükséges adatokat. A szén-dioxid leválasztására, tárolására és/vagy újrafelhasználására vonatkozóan különböző célkitűzések léteznek (2030-as, 2040-es és 2050-es mérföldkövek). Az EGSZB az e területen bekövetkezett fejleményekkel, a technológiai készültségi szinttel, valamint a szén-dioxid-tárolási kapacitással kapcsolatos információk rendszeres frissítését javasolja. Ez lehetővé teszi a teljes ökoszisztéma jobb integrálását.

1.4.

Az EGSZB határozottan egyetért azzal, hogy Európa fejlődésének a tiszta újraiparosításon kell alapulnia. Az ipari szén-dioxid-gazdálkodásra úgy kell tekinteni, mint egy újabb lehetőségre, amelynek segítségével a tagállamok javíthatják a munkahelyek minőségét és fenntartható módon fellendíthetik a növekedést. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a szén-dioxid-kezelési stratégiákat az egyes ipari ágazatoknak megfelelően kell kialakítani, figyelembe véve az egyedi kibocsátási profilokat és technológiai követelményeket (gondolva itt például az energiaiparra, az acéliparra, a cementágazatra és a vegyi üzemekre). Ehhez összefogásra és partnerségi stratégiára van szükség a kutatóintézetek, a tudományos élet és más állami és magánszervezetek közötti együttműködés előmozdítása, valamint a szakértelem és az erőforrások kiaknázása érdekében.

1.5.

Az EGSZB fenntartja, hogy a változások könnyű végrehajtása és a stratégiák meghatározása érdekében alapvető fontosságú azonosítani azokat a korlátokat, amelyek hátráltatják a meglévő szén-dioxid-gazdálkodási gyakorlatok hatékony végrehajtását az ipari környezetben.

1.6.

Az EGSZB számára egyértelmű, hogy az EU-nak olyan ipari szén-dioxid-stratégiára van szüksége, amely nem csupán a zöld megállapodás megvalósítását szolgálja, hanem egyúttal jó minőségű foglalkoztatást és igazságos átmenetet is biztosít a munkavállalóknak, valamint azonosítja a potenciális munkaerő- és szakemberhiányt. E célból folytatni kell a munkaerő átképzésébe és továbbképzésébe való beruházást, mégpedig kettős céllal: először is növelni kell az ágazaton belüli karrier vonzerejét; másodszor, ezt ötvözni kell a fenntartható tudással annak érdekében, hogy magas minőségű és biztonságos folyamatok jöjjenek létre, és az iparágban működő vállalatok versenyképesebbé és fenntarthatóbbá váljanak. A tagállamoknak a szociális partnerekkel együttműködésben értékelniük kell a foglalkoztatásra gyakorolt hatást.

1.7.

Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Bizottság támogatni kívánja a szén-dioxid-szállításra irányuló, határokon átnyúló infrastrukturális projekteket. Fontos feltérképezni az országok közötti fizikai és adatáramlási kapcsolatokat.

1.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki egyértelmű beruházási tervet, amely ismerteti a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási és a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási technológiák fejlesztésének minden egyes finanszírozási forrását. Bármilyen közfinanszírozásról van szó, ezt össze kell kötni egy olyan szociális feltételességi mechanizmussal, amely minőségi munkahelyek létrehozására és fenntartására irányul.

1.9.

Az EGSZB szerint a szén-dioxid-csökkentési projekteknek egyaránt foglalkozniuk kell a szén-dioxid-eltávolítással és a szén-dioxid-kibocsátás elkerülésével. Úgy véli azonban, hogy uniós szinten jelenleg nem támogatják kellőképpen a szén-dioxid-kibocsátás elkerülését, pedig az ezt célzó megoldásokra irányuló beruházások máris sikeresek és eredményesek a közművek, a közlekedés és a fűtés terén. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy hozzanak létre egy új, különálló, jól megtervezett, nagymértékben integrált és stabil kreditrendszert a szén-dioxid-kibocsátás elkerülésére, és ehhez kapcsoljanak megbízható módszertanokat, amelyeket még ki kell dolgozni. Az EGSZB úgy véli, hogy a szén-dioxid-kibocsátás elkerüléséből származó kreditek ösztönzőleg hatnának a dekarbonizációra, és finanszírozást biztosítanának a kibocsátásmentes projektek számára. Az EGSZB ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) kibocsátási egységeit nem szabad „kreditként” felhasználni, mivel ez alááshatná az EU szén-dioxid-kereskedelmi rendszerének jelenlegi piaci alapú jellegét.

1.10.

Az EGSZB szerint megjegyzendő továbbá, hogy a szén-dioxid-piaci árak miatt a szén-dioxid-kibocsátás elkerülése további bevételi forrást jelenthet. A szén-dioxid-kredittöbblettel rendelkező alacsony kibocsátók „fel nem használt” kibocsátásokat értékesíthetnének a nagy kibocsátóknak. Ez a piaci mechanizmus ezért lehetővé tenné, hogy jövőbeli alacsony kibocsátású projektek finanszírozását szén-dioxid-kreditek kibocsátásával oldják meg.

1.11.

Végezetül vannak olyan szén-dioxid-leválasztási és -tárolási, valamint szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási projektek, amelyek egyértelműen a szén-dioxid-eltávolításra irányulnak. A szén-dioxid-kibocsátás elkerülése szintén a dekarbonizáció felé vezető utak egyike, és az EGSZB nagyon fontosnak tartja ezt. Az EGSZB kiegyensúlyozott és észszerű megközelítést szorgalmaz, amely ötvözni tudja két egymást kiegészítő megoldásnak – azaz a szén-dioxid-kibocsátás elkerülésének és a szén-dioxid-eltávolításnak – az előnyeit.

2. Általános megjegyzések

2.1.

Most, amikor nagy változások és komoly kihívások idejét éljük, senki sem vitatja, hogy Európának határozott szakpolitikára van szüksége ipara talpra állításához. Céljaikat tekintve az egymást követő újraiparosítási tervek nem voltak sikeresek, és most Európa olyan kritikus helyzettel néz szembe, amely – az uniós zöld megállapodás stratégiájának célkitűzéseivel és céljaival összhangban – azonnali válaszlépést igényel.

2.2.

A zöld és digitális átállás követelményei – többek között a szociális dimenzió – még sürgetőbbé teszik a fellépést; az európai iparnak és szakpolitikáknak immár ötvözniük kell az innovációt, a teljesítményt és a versenyképességet a fenntarthatósággal. A célokat meghatározták, és az Európai Bizottság által az európai zöld megállapodás részeként elindított európai éghajlati paktum célja, hogy segítse az EU-t abban, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon.

2.3.

A kihívás valós: az ipari tevékenység nagyban hozzájárul a globális szén-dioxid-kibocsátáshoz, az EU pedig az egyik legnagyobb ipari központ. Ezért – a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében tett eddigi erőfeszítések ellenére – az iparnak jelentős szerepet kell vállalnia a folyamatban, és rendkívüli erőfeszítésekre van szükség az EU által javasolt célok eléréséhez.

2.4.

A szén-dioxid leválasztására, tárolására és/vagy újrafelhasználására vonatkozóan különböző célkitűzések léteznek (2030-as, 2040-es és 2050-es mérföldkövek). Az EGSZB az e területen bekövetkezett fejleményekkel, a technológiai készültségi szinttel, valamint szén-dioxid-tárolási kapacitással kapcsolatos információk rendszeres frissítését javasolja.

2.5.

Kiemelt figyelmet kell fordítani az európai éves szén-dioxid-tárolási kapacitásra vonatkozó, elérhető célkitűzések teljesítésére (2030-ig 50 millió tonna, 2040-ig 250 millió tonna, 2050-ig 450 millió tonna). Az EGSZB véleménye szerint az EU-nak hatékony lépéseket kell tennie azért, hogy számos tagállamban elegendő szén-dioxid-tárolási kapacitás álljon rendelkezésre. Az EGSZB ezért egyetért azzal, hogy minden tagállamnak áttekintést kell nyújtania azokról a helyszíneiről, amelyek alkalmasak a szén-dioxid geológiai tárolására.

2.6.

A szén-dioxid-leválasztás szükséges eszköz Európa éghajlat-politikai céljainak eléréséhez és az ipari versenyképesség fenntartásához. Igen fontos ugyanakkor, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kihasználásának hatóköre ne legyen túlzó, ezért azt a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokra kell összpontosítani. Erre azért van szükség, hogy ott, ahol léteznek alternatívák, elkerüljük a fosszilis tüzelőanyagok hosszabb használatába való bezáródást, feltételezve, hogy az alternatívák elegendőek a kereslet kielégítéséhez. A villamosítás, az energiahatékonysági intézkedések és a megújuló tüzelőanyagok sok esetben költséghatékonyabb lehetőséget jelentenek a dekarbonizációra. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kihasználásához beruházásokra és energiára van szükség. Ezért az ipari folyamatokban a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásnak kell az alapértelmezett opciónak lennie, és a szén-dioxid-leválasztásnak azokra a felhasználási módokra kell irányulnia, ahol az alternatívák nem életképesek.

2.7.

Ennek megvalósításához az EGSZB kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz, amely figyelembe veszi a folyamat fejleményeit és a jelenlegi politikák keretében gyűjtött adatokat. Ugyanakkor feltétlenül felül kell vizsgálni az ipari ágazatok szén-dioxid-gazdálkodásával kapcsolatos meglévő uniós szakpolitikákat, beleértve a kibocsátáskereskedelmi rendszereket és a szén-dioxid-árazási mechanizmusokat. Alapvető fontosságú azonosítani azokat a korlátokat, amelyek hátráltatják a meglévő szén-dioxid-gazdálkodási gyakorlatok hatékony végrehajtását az ipari környezetben.

2.8.

Ahhoz, hogy a versenyképes ipart a fenntarthatósággal ötvözzük, képzett emberi erőforrásra van szükség, határozott iránymutatással és erős szövetségekkel (munkavállalók, vállalatok, általánosságban szociális partnerek). Az EGSZB nagyon határozottan rámutatott arra, hogy továbbra is be kell fektetni a munkaerő átképzésébe és továbbképzésébe, mégpedig kettős céllal: először is növelni kell az ágazaton belüli karrier vonzerejét; másodszor, ezt ötvözni kell a fenntartható tudással annak érdekében, hogy az iparágban működő vállalatok versenyképesebbé és fenntarthatóbbá váljanak.

2.9.

A józan ész azt diktálja, hogy az egész ökoszisztémát be kell vonni az ambiciózus ipari szén-dioxid-gazdálkodás megvalósítására irányuló stratégiák és intézkedések kidolgozásába az EU-ban. Ebbe a szervezett civil társadalmat be lehet és be is kell vonni.

2.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy nagyon fontos a példamutatás, ezért jobb kommunikációra és tudásmegosztásra van szükség, hangsúlyozva a sikeres uniós szén-dioxid-gazdálkodási kezdeményezések példáit.

2.11.

Hasonló módon, az EU-nak ösztönöznie és támogatnia kell az iparra fókuszáló, a szén-dioxid-leválasztási, -hasznosítási és -tárolási technológiákkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési projekteket azzal a szándékkal, hogy azok költséghatékonyabbak és skálázhatóbbak legyenek.

2.12.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra is, hogy a szén-dioxid-kezelési stratégiákat az egyes ipari ágazatoknak megfelelően kell kialakítani, figyelembe véve az egyedi kibocsátási profilokat és technológiai követelményeket. Ennek érdekében összefogásra és partnerségi stratégiára van szükség a kutatóintézetek, a tudományos élet és más állami és magánszervezetek közötti összefogás előmozdítása, valamint a szakértelem és az erőforrások kiaknázása érdekében.

2.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyes tagállamoknak maguknak kell – az uniós elvekkel összhangban – kialakítaniuk saját stratégiájukat, de az EU-nak koordinálnia kell a folyamatot, hogy lássa, megvan-e a kellő elkötelezettség. Emellett a bevált gyakorlatok megosztására is szükség van.

3. Részletes megjegyzések

3.1.

Az uniós zöld megállapodás ambiciózus célokat tűzött ki az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére: – 55 % 2030-ra és klímasemlegesség 2050-re. E célok elérése érdekében – különösen a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében – a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás néven ismert technológiákat kell alkalmazni a nehezen csökkenthető kibocsátások kezelésére, például ott, ahol az energia- és folyamathatékonysággal elérhető kibocsátáscsökkentés nem lenne elegendő a célok eléréséhez.

3.2.

A szabályozásban egyértelmű különbséget kell tenni a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid (azaz a földből, szén-, földgáz- vagy olajlelőhelyekről származó szén-dioxid) és a biogén szén-dioxid (azaz már a légkörben jelen lévő, valamint a biomasszában fotoszintézis révén megkötött szén-dioxid) között. A fosszilis eredetű szén-dioxid leválasztása a kibocsátás elkerülését jelentheti, a biogén szén-dioxid leválasztása azonban tényleges nettó pozitív hatást gyakorolhat az éghajlatváltozásra a technológiai nyelők használatával történő végleges eltávolítás, valamint a termékekben (például polimerekben) történő felhasználásával elérhető hosszú távú eltávolítás révén; ez ráadásul fenntartható szén-dioxid-forrást is biztosíthat a vegyi anyagok, polimerek és üzemanyagok készítéséhez.

3.3.

Meg kell jegyezni, hogy a geológiai képződmények mellett létezhetnek más tartós szén-dioxid-tárolást biztosító technológiák, mint például a mineralizáció.

3.4.

A tárolás mellett megemlítendő továbbá, hogy a szén-dioxid létfontosságú nyersanyag, amelyre például a vegyiparban és az italgyártásban is szükség van. Az európai szén-dioxid-gazdálkodási stratégia egyik fontos eleme az ipari szén-dioxid-kereslet körforgásos és fenntartható szén-dioxid-forrásokkal történő helyettesítése kell, hogy legyen. Ösztönözni kell a körforgásos szén-dioxid használatát.

3.5.

Míg a fosszilis eredetű szén-dioxid leválasztását és tárolását már elismeri a kibocsátáskereskedelmi rendszerről (EU ETS) szóló irányelv, a biogén szén-dioxid leválasztását jelenleg semmi sem ösztönzi. Ezért prioritásként kell kezelni a biogén szén-dioxid leválasztására, tárolására és felhasználására vonatkozó ösztönzők kialakítását. Ilyen lehetőség például a biogén szén-dioxid-leválasztás hozzákapcsolása a kibocsátáskereskedelmi rendszerhez, új kibocsátási egységeket generálva eltávolítások révén.

3.6.

Számos feldolgozóipari ágazat bocsát ki szén-dioxidot: az olaj- és gázerőművek, a szén-/lignittüzelésű erőművek, a vas- és acélgyárak, a cementgyárak, a vegyipar, a biomassza- és hulladéktüzelésű erőművek, valamint a műtrágyagyárak. Bár dolgoznak új karbonmentes folyamatokon, ezek az ágazatok (amelyek az EU-ban a globális szén-dioxid-kibocsátás 20 %-áért felelősek) a szén-dioxid-kibocsátásuk drasztikus csökkentése érdekében erősen támaszkodnak majd a szén-dioxid-eltávolítási technológiákra. Az ipar dekarbonizálására nemcsak a globális felmelegedés elleni küzdelemhez van szükség: ahhoz is elengedhetetlen ez a lépés, hogy fokozatosan csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket.

3.7.

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás folyamata során a szén-dioxidot leválasztják az ipari forrásokról, majd különböző technológiák használatával elkülönítik. Ilyen technológia az abszorpció, az adszorpció, a membránok, a magas hőmérsékletű hurok és újabban a közvetlen levegőleválasztás (amelynek során a szén-dioxidot közvetlenül a levegőből választják le). A szén-dioxidot ezután sűrítik, hogy főként csővezetékeken, esetleg teherautón, vonaton vagy hajón szállítsák tovább. Az utolsó lépés a szárazföldi és tengeri geológiai helyszíneken történő tárolás: sós képződményekben (ilyen például 1996 óta a norvégiai Sleipner az Északi-tengeren) vagy bányászatra alkalmatlan szénrétegekben. A kibocsátáscsökkentés e formájának tartós biztosításához mindenképpen nyomon kell követni, hogy miként viselkedik a szén-dioxid a földtani rétegekben.

3.8.

A szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás folyamatának első lépései megegyeznek a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás folyamatának első lépéseivel, de a végső célt nem a szén-dioxid tartós tárolása jelenti. Ehelyett a leválasztott szén-dioxidból értékes anyagok vagy termékek készülnek, például: vegyi anyagok és polimer anyagok (műanyagok, beton), alkoholok, szénhidrogének és azok származékai. Tekintettel a szén-dioxid-leválasztásban és -hasznosításban rejlő jelentős potenciálra, egyre nagyobb az érdeklődés a különböző kapcsolódó területek iránt (a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás elősegítheti például a légi közlekedési és a hajózási ágazat szintetikus üzemanyagokkal történő dekarbonizálását).

3.9.

A közlekedési infrastruktúra kiépítése tekintetében meg kell határozni az erre a területre jellemző munkakörülményekkel kapcsolatos egészségügyi és biztonsági szabályokat, megerősítve a szociális partnerek közötti konstruktív párbeszédet.

3.10.

Ahhoz, hogy a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási és a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási technológiák munkahelyeket hozzanak létre, megfelelő képzésre lesz szükség a szakképzés, a munkavállalók és mérnökök továbbképzése, valamint a nemzeti képzési rendszerek révén.

3.11.

A szén-dioxid-leválasztási és -tárolási és a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási projektek végrehajtása érdekében valamennyi érdekelt felet már korai szakaszban be kell vonni a folyamatba: a gyáriparosokat, a közigazgatási szerveket, a civil társadalmat, a nem kormányzati szervezeteket és a szakszervezeteket. Ez döntő fontosságú lesz a társadalmi elfogadottság szempontjából. Össze kell hozni a helyi és nemzeti szintű politikai döntéshozókat a vállalatokkal és a társadalmi szereplőkkel – például a szakszervezetekkel, a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetekkel és a helyi közösségek képviselőivel –, hogy átlátható párbeszédet lehessen folytatni a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási és a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási projektek jelentőségéről és előnyeiről. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás által érintett ipari vállalatokon belüli változásokhoz igazságos átállásra van szükség, hogy senki ne maradjon ki. A szakszervezetekkel folytatott, kölcsönös tiszteleten alapuló szociális párbeszédnek biztosítania kell, hogy az átképzésre szoruló munkavállalók megfelelő képzésben részesüljenek.

3.12.

Az EGSZB szerint a tájékoztató kampányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az emberek megértsék, mi forog kockán, megosszák egymással ismereteiket és áttekintést kapjanak a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátásokról.

3.13.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a szén-dioxid-leválasztási technológiák esetében hiányzik az energiahatékonysági megközelítés. Ami azt illeti, nem szabad alábecsülni ennek az energiaigényes folyamatnak a költségét, és össze kell hangolni a REPowerEU tervvel.

3.14.

A jelenlegi uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer célja, hogy a kibocsátások mérésével csökkentse az összkibocsátást. A szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási technológiákban a leválasztott szén-dioxidot újra felhasználják, ezért azt nem szabad kétszer számolni (először, amikor eredetileg kibocsátják és másodszor, amikor egy új folyamatban ismét kibocsátják).

4. Pénzügyi keret

4.1.

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás jelenleg költséges, ezért ez a vállalkozások számára adójóváírások, közfinanszírozás vagy kölcsönök nélkül nem életképes. Költségcsökkentés a technológiák széles körben történő alkalmazásával és a szállítási infrastruktúrák (csővezetékek) kiépítésével érhető el. A becsült költségek a szén-dioxid bizonytalan jövőbeli árának fényében jelentősen eltérnek.

4.2.

A szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra és a szén-dioxid-leválasztásra és -hasznosításra elkülönített forrásokat külön meg kell jelölni, és össze kell vetni a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv teljes finanszírozásával.

4.3.

A 2030-as célok eléréséhez szükséges első költségbecslések a következők: 3 milliárd EUR beruházás szükséges a tárolóhelyek fejlesztésére; 6–9 milliárd EUR közötti összeg a szállítási infrastruktúrára; és 13–103 EUR/tonna a pontszerű forrásokból származó szén-dioxid leválasztására (1). Az EGSZB azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki egyértelmű beruházási tervet, amely ismerteti a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási és a szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási technológiák fejlesztésének minden egyes finanszírozási forrását. Bármilyen közfinanszírozásról van szó, ezt össze kell kötni egy olyan szociális feltételességi mechanizmussal, amely minőségi munkahelyek létrehozására és fenntartására irányul. Az EGSZB ezért minden olyan programot üdvözöl, amely e kritikus változás felé terelheti az innovációt és az erőforrásokat. A következőkről van szó:

—	Innovációs Alap (az ETS-ből származó adók), amely 25 milliárd EUR-t különít el a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra és a szén-dioxid-leválasztásra és -hasznosításra,

—	Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz a közlekedési hálózat számára,

—	Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a tiszta technológiákba történő beruházások támogatására,

—	Igazságos Átmenet Alap a társadalmi kihívásokkal küzdő régiók számára,

—	Horizont Európa a kutatás és fejlesztés számára.

4.4.

Gondot jelent, hogy a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás finanszírozásának a teljes értéklánc különböző részeire: a kibocsátás forrására, a leválasztásra, a szállításra, a tárolásra és a felhasználásra egyaránt ki kell terjednie. Az is kérdés, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében a szén-dioxid árától függően mennyire életképesek az ilyen folyamatokra vonatkozó üzleti elképzelések.

4.5.

A szén-dioxid leválasztására és újrafelhasználására szolgáló új és tiszta technológiák megvalósításához szükséges beruházások nagy része a következő években várhatóan a magánszektorból érkezik majd. Az európai és tagállami finanszírozásnak azonban döntő szerepet kell játszania a magánberuházások ösztönzésében és számos innovatív projekt bevonzásában.

5. Szén-dioxid-kereskedelem és a szén-dioxid-kibocsátás elkerülése

5.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) és a nemzetközi szén-dioxid-piacok kulcsszerepet játszhatnak az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) globális kibocsátásának költséghatékony csökkentésében. Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag keretében nemrégiben megerősítették az uniós ETS-t, hogy az további gazdasági ágazatokra, többek között az építőiparra, a közúti közlekedésre, a tengeri hajózásra és a légi közlekedésre is kiterjedjen. A Párizsi Megállapodás 6. cikke már biztosít jogalapot a nemzetközi szén-dioxid-piacok alkalmazásához, méghozzá azzal, hogy megbízható számviteli szabályokkal összhangban lehetőség van a kibocsátási egységek nemzetközi kereskedelmére. Fontos, hogy az ipari szén-dioxid-gazdálkodás részesüljön az ilyen szén-dioxid-árazási mechanizmusok és szén-dioxid-kereskedelem előnyeiből.

5.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy számos olyan jogalkotási kezdeményezés létezik, amelyet fel lehetne használni a szén-dioxid-eltávolítást és a szén-dioxid-kibocsátás elkerülését segítő ágazati intézkedések támogatására. Jó példa erre a szén-dioxid-eltávolításról és a karbongazdálkodásról szóló (CRCF) rendelet, amely létrehozza az első uniós szintű önkéntes keretet a szén-dioxid-eltávolítás, a karbongazdálkodás és az Európában előállított termékekben való szén-dioxid-tárolás tanúsítására. Ami a közlekedést illeti, az EU éppen most vitatja meg az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatások ÜHG-kibocsátásának kiszámolására szolgáló harmonizált mechanizmust, azaz a CountEmissionsEU rendeletet. Ezt is figyelembe kell venni.

5.3.

5.4.

5.5.

Emellett az ETS-ben jelenleg léteznek olyan elemek (csökkentett számú ingyenes kibocsátási egység és magas szén-dioxid-árak), amelyek kibocsátásuk csökkentésére ösztönzik a nagy kibocsátókat. A karbonkreditek vállalkozások közötti kereskedelmére vonatkozó szabályok azonban még nem ismertek széles körben, pedig világosak és megkönnyítik a tulajdonjog átruházását. Ki kellene bővíteni ezeket a szabályokat, hogy további kibocsátáscsökkentésre ösztönözzék az alacsony kibocsátású szervezeteket, amihez aztán finanszírozást is kapnának. Síkra kell szállni a pontosabb megfogalmazásért.

5.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós és tagállami finanszírozásnak szerepet kell játszania a magánberuházások bevonásában, valamint abban, hogy számos innovatív szén-dioxid-leválasztási és -tárolási és szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási projekt, illetve a szén-dioxid-csökkentést és a szén-dioxid-kibocsátás elkerülését célzó projekt elinduljon.

Kelt Brüsszelben, 2024. május 30-án

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Oliver RÖPKE

(1) Az Európai Bizottság COM(2024) 62. sz. közleménye, 5.1. pont: Beruházás a tiszta szén-dioxid-kibocsátásra való átállásba és annak finanszírozása, 19. o.