A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatás az együttműködésen alapuló beruházási keretekhez a tengeri energetikai projektek területén

(C/2024/4277)

Tartalom

BEVEZETÉS

I.a.

Uniós szakpolitika és a TEN-E rendelet

I.b.

Miért van szükség együttműködésen alapuló beruházási keretekre?

I.c.

Ezen iránymutatás alkalmazási köre

II.

A TENGERI MEDENCÉKRE VONATKOZÓ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSEK

II.a.

A tengeri medence költség-haszon elemzése mint a költségmegosztás alapja

Forgatókönyvek és érzékenységi elemzések

ii.

Kontrafaktuális forgatókönyv

iii.

Referenciahálózat

iv.

Ajánlattételiövezet-konfiguráció

Szárazföldi hálózatmegerősítés

vi.

Költség-haszon modellezés

vii.

Időbeli és földrajzi vonatkozások

viii.

Az SB-CBA eredményei

II.b.

A tengeri medencékre vonatkozó nem kötelező, határokon átnyúló költségmegosztás

Az SB-CBCS-be beszámítandó költségek

ii.

A nettó pozitív előnyöket élvező kedvezményezettekre vonatkozó jelentőségi küszöb

iii.

Az SB-CBCS eredményei

III.

A PROJEKTSPECIFIKUS ÉRTÉKELÉSEKRE VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

III.a.

Projektspecifikus költség-haszon elemzés

A PS-CBA létrehozásának folyamata

ii.

Forgatókönyvek és érzékenységi elemzések a PS-CBA-khoz

iii.

Kontrafaktuális forgatókönyvek a PS-CBA-khoz

iv.

Ajánlattételiövezet-konfiguráció

III.b.

Projektspecifikus, határokon átnyúló költségmegosztás

A nettó pozitív előnyöket élvező kedvezményezettekre vonatkozó jelentőségi küszöb

ii.

A nem befogadó tagállamok hozzájárulásai

III.c.

A PS-CBCA-kon kívüli egyéb eszközök

A PS-CBCA teljes körű felhasználását elősegítő eszközök az átviteli projektek esetében

ii.

A tartós finanszírozási hiányt fedező eszközök

I. BEVEZETÉS

I.a. Uniós szakpolitika és a TEN-E rendelet

A Bizottság REPowerEU tervének alapját az energetikai átállás felgyorsítása és a reziliensebb energiarendszer megvalósítása érdekében tett közös erőfeszítések képezik azzal a céllal, hogy az EU orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függősége rohamosan csökkenjen (1). Az EU a teljes összhangra törekedve felülvizsgálta a megújulóenergia-irányelvet (2), és legalább 42,5 %-ra növelte a megújuló energia részarányára vonatkozó, 2030-ig szóló átfogó uniós célkitűzést. A megújuló tengeri energiaforrások kulcsszerepet fognak játszani e célok támogatásában. Nagyban hozzá fognak járulni az EU megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseinek eléréséhez, a jövőbeli villamosenergia-szerkezet fő pillérévé válhatnak, és nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az energiarendszer 2040-re teljes mértékben dekarbonizált legyen (3). A megújuló tengeri energiaforrások az EU saját energiatermelését is növelni fogják, csökkentve annak fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét. Versenyképes villamosenergia-árakat fognak eredményezni, amint azt a közelmúltbeli aukciók is bizonyítják, támogatva Európa ipari versenyképességét és hozzájárulva a fogyasztók szempontjából megfizethető árakhoz. Az említett energiaforrások a jelenleg nagyrészt belföldi ellátási lánc és a növekvő kereslet összefüggésében új lehetőségekkel kecsegtetnek minőségi munkahelyek teremtésére és a helyi munkanélküliséggel összefüggő kihívások kezelésére az EU-ban.

A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló (EU) 2022/869 rendelet (TEN-E rendelet) első kézzelfogható eredménye 2023-ban mutatkozott meg, amikor a tagállamok regionális szinten megállapodtak azokról az együttes célkitűzésekről, amelyek 2030-ig mintegy 111 GW, 2050-ig pedig 317 GW kumulatív tengerienergia-kapacitást vetítenek előre (4), ami jelentős növekedést jelent az EU ugyanezen évre (2023) vonatkozó 19,38 GW beépített kapacitásához képest. A telepítendő hatalmas termelési kapacitások előnyei minden bizonnyal túlmutatnak a projekteknek fizikailag otthont adó tagállamok határain. Ezért új, határokon átnyúló projektekre, különösen hibrid rendszerösszekötőkre – a tengeri megújuló energiaforrásokat összekötő és a tagállamokat összekapcsoló átviteli vezetékekre – lesz szükség. Ez volt az egyik következtetése az ENTSO-E által 2024 januárjában az EU öt tengeri medencéjére vonatkozóan kidolgozott és közzétett tengeri hálózatfejlesztési tervek (ONDP-k) első kiadásának, azaz a TEN-E rendelet második kézzelfogható eredményének, amely a tagállamok regionális megállapodásaira épül. Az ONDP-kben meghatározott szükségletekkel összhangban lévő konkrét infrastrukturális projektek ezt követően figyelembe vehetők a tízéves hálózatfejlesztési tervekben (TYNDP-k) és tükröződhetnek a nemzeti energia- és klímatervekben (NEKT-k). A TEN-E rendelet harmadik követelménye – amellyel ez a dokumentum foglalkozik –, hogy a Bizottság adjon iránymutatást a költség-haszon elemzésekre és a határokon átnyúló költségmegosztásra vonatkozóan az egyes tengeri medencéket érintő ONDP-k kidolgozásához. Végezetül a TEN-E rendelet előírja az ENTSO-E számára, hogy első ízben 2025. június 24-ig mutassa be ezen iránymutatás alkalmazásának eredményeit. A regionális megállapodásokat, az ONDP-ket és a költségmegosztási iránymutatás alkalmazásának eredményeit ezt követően kétévente aktualizálni kell. Az e költségmegosztási iránymutatásban foglalt elvek teljes körű alkalmazása megkövetelheti az ONDP-k továbbfejlesztését az iránymutatás által érintett bizonyos területeken. Elképzelhető tehát, hogy az ENTSO-E által végzendő költségmegosztási gyakorlat első változata valamelyest egyszerűsítésre szorul.

I.b. Miért van szükség együttműködésen alapuló beruházási keretekre?

A határokon átnyúló költségmegosztás szükségessége az ONDP-k kidolgozása szempontjából a tengeri projektekre jellemző sajátosságokból ered, melyek különös figyelmet igényelnek.

Először is, a projektek mérete, az egyéb tengeri tevékenységek jelenléte és a határokon átnyúló esetleges hatások miatt a tagállamok jelentős szintű részvételére van szükség ahhoz, hogy tengeri térségükön belül megvalósítsanak egy-egy projektet. A tagállamok azáltal vesznek részt a megújuló tengeri energiaforrások fejlesztésében, hogy előzetes tanulmányokat készítenek a tengerfenék felszínéről és a tengeri környezetről, stratégiai környezeti vizsgálatokat végeznek, a megfelelő területek kiválasztását célzó tengeri területrendezési terveket dolgoznak ki, megújulóenergia-aukciókat rendeznek, tengerfenék-bérlési lehetőséget biztosítanak, valamint politikai célokat határoznak meg a tengeri megújuló energiaforrásokra vonatkozóan. Mivel az adott tagállam intézkedései hatással lehetnek szomszédaira, elengedhetetlen a kormányközi együttműködés. Ehhez szoros regionális együttműködésre van szükség a tagállamok között a tengeri megújulóenergiaforrás-kiaknázás különböző lépéseinek összehangolásához, többek között a költség-haszon megosztás terén.

Másodszor, a tagállamok 2050-ig szóló, mintegy 317 GW-ra vonatkozó regionális szintű megállapodásai ambiciózusak, reálisak és szükségesek az európai villamosenergia-ágazat 2040-ig történő dekarbonizációjához. Tagállamonkénti bontásokat tartalmaznak, amelyek bemutatják, hogyan érhetők el az együttes célkitűzések. Mindazonáltal előfordulhat, hogy a regionális célok ilyen nemzeti bontásának egy része megvalósíthatatlan, ha nem adottak az előfeltételek. Ezek akkor állnak fenn, ha biztosított, hogy a politikai célok által támogatott tengeri megújulóenergia-potenciál hatékonyan ki tudja elégíteni a régión belüli, a belföldi (villamos energia biztosítása a hagyományos, villamosított és új kereslet számára), a határokon átnyúló (a villamos energia hibrid eszközökön és szárazföldi rendszerösszekötőkön keresztül történő kereskedelme) és a más energiahordozókká történő átalakítással kapcsolatos igényeket (power-to-X-technológia, például hidrogén és ammónia belföldi felhasználásra vagy exportra).

A megfelelő uniós és regionális tervezési koordinációnak foglalkoznia kell az említett területek egyikével-másikával, különösen az ONDP-k jövőbeli kidolgozása révén. Mindazonáltal a támogató feltételek némelyike nagymértékben függ a nemzeti és helyi stratégiáktól és szakpolitikáktól, többek között az ipar (pl. energiaigényes iparágak dekarbonizációja), a digitalizáció (pl. adatközpontok) és az energetika (pl. rendszerösszekötők és hidrogéntechnológia) területén. E keresletvezérelt megfontolások nélkül a tengerekkel kapcsolatos regionális célok elérése valóban lehetetlennek bizonyulhat: amennyiben a termelés nem tudja hatékonyan kielégíteni a keresletet, az újabb tengeri megújulóenergia-projekteket befogadó tagállam haszna végül elmaradhat a megvalósítási költségtől. Ugyanakkor Európa és az európai régiók dekarbonizációja szempontjából döntő fontosságú, hogy teljeskörűen ki tudjuk aknázni saját tengeri megújuló erőforrásainkat. Ehhez egyetértésre van szükség az egyes régiók tagállamai között a tengerekkel kapcsolatos regionális elképzelések hatásairól, az ezek egy részének meg nem valósulásával járó kockázatokról és következményekről, valamint a kapcsolódó költségekről és az elmaradt előnyökről.

A harmadik releváns sajátosság a villamosenergia-hálózathoz való hozzáférés. A tengeri szélerőműparkok csatlakoztatásához általában jelentős zöldmezős villamosenergia-hálózati beruházásokra lesz szükség, mivel – a szárazföldi környezettel ellentétben – egyelőre nem léteznek összekapcsolt tengeri hálózatok. E tekintetben alapvető szerepet fognak játszani a hibrid projektek, mivel lehetővé teszik több megújulóenergia-kapacitás telepítését, növelik a regionális ellátásbiztonságot és kontrollálhatják az árakat. Ezenkívül a hibrid rendszerösszekötő növelheti az átviteli eszköz felhasználásának mértékét – és így az eszköz értékét is – a radiálisan kapcsolt szélerőműparkhoz képest (sugaras kapcsolás, amikor az erőművek egyenként, közvetlen vezetékkel kapcsolódnak a parthoz), mivel a szélerőműpark számára így további piacok válnak elérhetővé, hibrid mivoltánál fogva pedig akkor is rendszerösszekötőként szolgál, ha a szél ereje mérsékelt.

Egy jól megtervezett tengeri megújulóenergia-hálózat, amely optimálisan használja ki a tengeri és szárazföldi területeket, és elősegíti az összekapcsolást, enyhíteni fogja a környezeti hatást és csökkenti az azonos kapacitású megújuló energiaforrások villamosenergia-hálózathoz való csatlakoztatásának beruházási költségeit. A költségmegosztásról folytatott megbeszéléseknek ezért olyan tervezési és költség-haszon elemzéseken kell alapulniuk, amelyek megfelelően számszerűsítik a hibrid eszköz értékét és kettős, egyfelől az új tengeri megújuló energiaforrások integrációját lehetővé tevő összekapcsoló vezetékként, másfelől rendszerösszekötőként betöltött szerepét.

Tekintettel a tengeri energetikai projektek összetettségére, e három sajátosság időben történő kezeléséhez szorosabb regionális szintű együttműködésre, határokon átnyúló új projektek létrehozására és a beruházási költségek igazságos – az előnyök megosztását is tükröző – elosztási rendszerére van szükség. Ezért olyan, együttműködésen alapuló beruházási kereteket kell megalkotni, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára együttes célkitűzéseik elérését, biztosítva a szükséges előfeltételek megteremtését.

I.c. Ezen iránymutatás alkalmazási köre

Ahhoz, hogy képesek legyünk élni a tengeri megújuló energiaforrások biztosította hatalmas előnyökkel, meg kell oldani azt a kihívást, hogy konszenzus jöjjön létre a költségek méltányos elosztásáról. A határokon átnyúló projektek esetében a költségmegosztásról általában kétoldalú tárgyalások útján döntenek. A tengeri projektek költségeinek elosztására vonatkozó esetleges megállapodásnak szintén projektspecifikusnak kell maradnia, amelyről részletes információk állnak rendelkezésre. Mindazonáltal ahhoz, hogy a következő két és fél évtizedben – a tagállamok törekvéseinek megfelelően – ki lehessen építeni a több mint 300 GW kapacitást, az alulról felfelé építkező projektspecifikus megközelítést minden tengeri medencét illetően magas szintű értékelésekkel kell kiegészíteni a tárgyalások időben történő elindításának előmozdítása érdekében, azonosítva és bevonva az érintett feleket, valamint felmérve a regionális tervek megvalósításával kapcsolatos költségvonzatokat.

A határokon átnyúló jelentőséggel bíró tengeri projektekre vonatkozóan együttműködésen alapuló beruházási keretekre van szükség annak biztosítására, hogy a regionális törekvések ne sérüljenek. Ez az iránymutatás segítséget kíván nyújtani a tagállamoknak és a szabályozó hatóságoknak abban, hogy már a hálózati igények meghatározásától kezdve párbeszédet folytassanak az együttműködési elvekről az új, határokon átnyúló projektek megjelenésének felgyorsítása és a politikai megállapodások végrehajtásának előmozdítása érdekében. A közös elveken alapuló korai regionális tájékoztatás támogatni fogja a tagállamokat abban, hogy megállapodjanak a határokon átnyúló tengeri energetikai projektek – nevezetesen a hibrid rendszerösszekötők és a közös tengeri megújulóenergia-projektek – megvizsgálásáról és az azokba való beruházásról.

Ez az iránymutatás meghatározza a tengeri medencékre vonatkozó új költség-haszon elemzési (SB-CBA) és határokon átnyúló költségmegosztási (SB-CBCS) gyakorlatok keretét, amelyek segítségével értékelhetők az ONDP-ben kidolgozott elképzelések hatásai. E gyakorlatok az ONDP-ken alapulnak, és a jövőben kiegészítik azokat; idővel alakulnak is, hogy tükrözzék a jövőbeli tervezési fejleményeket, többek között a hidrogénrendszerekkel való kölcsönösen előnyös integrációt, a hibrid eszközök előnyeinek szélesebb körben való elismerését, a szárazföldi hálózatmegerősítésre irányuló igényeket és bármely más jövőbeli releváns változást. Bár ez az iránymutatás olyan elveket tartalmaz, amelyek nagymértékben alkalmazhatók az ONDP-k kidolgozására, szükség esetén naprakésszé tehető, összhangban a TEN-E rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével. A költségmegosztásról szóló viták előmozdítása mellett az SB-CBA és az SB-CBCS 2026-tól támogatni fogja a tagállamokat a tengeri megújuló energiára vonatkozó regionális céljaik jövőbeli felülvizsgálatában. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy az SB-CBCS-nek nincs kötelező hatása a projektspecifikus, határokon átnyúló költségmegosztási (PS-CBCA) határozatokra, amelyek továbbra is a közös érdekű projektekre és a kölcsönös érdekű projektekre, valamint a megújulóenergia-termeléssel kapcsolatos közös projektekre vonatkozó tényleges beruházásmegosztási tárgyalások elsődleges eszközei.

Az iránymutatás kitér a projektspecifikus költség-haszon elemzések és költségmegosztási megközelítések sajátosságaira is. Ajánlásokat fogalmaz meg, kiegészítve a határokon átnyúló megújulóenergia-projektek költség-haszon megosztásáról szóló bizottsági iránymutatást (5), valamint a közös érdekű projektek beruházási kérelmeinek (többek között a CBCA-k) kezelésével kapcsolatos bevált gyakorlatokról szóló ACER-ajánlásokat (6). A TEN-E rendelet 16. cikkének (11) bekezdésével összhangban az ACER-nek biztosítania kell, hogy az ebben a bizottsági iránymutatásban megjelölt elvek következetesen figyelembevételre kerüljenek ajánlásai jövőbeli aktualizálása során. Végezetül az iránymutatás új, együttműködésen alapuló beruházási eszközöket térképez fel a határokon átnyúló jelentőséggel bíró tengeri energetikai projektek esetében, mind az átviteli, mind az energiatermelési eszközök tekintetében.

II. A TENGERI MEDENCÉKRE VONATKOZÓ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSEK

A Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatának (ENTSO-E) költség-haszon és költségmegosztási értékeléseket kell végeznie a TEN-E öt kiemelt jelentőségű tengeri hálózati folyosója esetében a már kidolgozott ONDTP-k alapján, vagyis azon tagállamokra nézve, amelyek csatlakoznak a tengeri megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos törekvésekhez. Az SB-CBA-nak és az SB-CBCS-nek ezért ki kell terjednie az egyes kiemelt jelentőségű tengeri hálózati folyosók által érintett tagállamokra, mégpedig az alábbiak szerint:

—	Északi-tengeri hálózatok (NSOG) folyosója: BE, DE, DK, FR, IE, LU, NL, SE

—	A balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP) szerinti tengeri hálózatok: DE, DK, EE, FI, LV, LT, PL, SE

—	Déli és nyugati (SW) tengeri hálózatok: EL, ES, FR, IT, MT, PT

—	Déli és keleti (SE) tengeri hálózatok: BG, CY, EL, HR, IT, RO, SI

—	Atlanti térségbeli tengeri hálózatok: ES, FR, IE, PT

A gyakorlatok földrajzi hatálya tehát az adott tengeri medencékhez tartozó tagállamokra terjed ki. Amennyiben érdeklődés mutatkozik, kivételes körülmények között és kellően indokolt esetben további tagállamokat, köztük tengerparttal nem rendelkező tagállamokat vagy harmadik országokat is be lehet vonni a gyakorlatokba, amit ilyenkor eseti alapon kell értékelni.

II.a. A tengeri medence költség-haszon elemzése mint a költségmegosztás alapja

A költség-haszon elemzés támogatja a döntéshozókat abban, hogy felmérjék egy terv vagy projekt megvalósításának várható eredményeit, és az érintett felek közötti megbeszélések megalapozását szolgálja. Az SB-CBA az ONDP-ben foglaltak megvalósításával kapcsolatos költségek és hasznok meghatározására vonatkozik, tájékoztatva a tagállamokat a tengeri megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos törekvéseik hatásáról.

i. Forgatókönyvek és érzékenységi elemzések

Minden egyes SB-CBA-t a TEN-E rendelet 12. cikkével összhangban a TYNDP keretében meghatározott legújabb közös forgatókönyvek alapján kell elvégezni. Több forgatókönyv alkalmazása révén figyelembe vehetők olyan lehetséges jövőbeli alternatívák, mint a – többek között az e-mobilitással vagy az adatközpontokkal kapcsolatos, illetve a rugalmasság lehetőségével összefüggő – különböző elvárások miatti esetleges magasabb kereslet. A TYNDP valamennyi forgatókönyvének ki kell térnie a tagállamok tengeri megújuló energiaforrásokat érintő regionális céljaira, ugyanakkor a különböző forgatókönyvek különböző értékeket vehetnek figyelembe a megállapodásokban megjelölt tartományokon belül.

A bizonytalanságok elsősorban a TYNDP különböző közös forgatókönyveinek alkalmazásával, nem pedig érzékenységi elemzésekkel kezelendők. A nagyobb földrajzi hatókörre és időbeli hatályra vonatkozó stabilitást a tervek szintjén elsősorban az biztosítja, hogy több forgatókönyv is rendelkezésre áll. Projektszinten releváns lehet a bizonyos változókkal szembeni érzékenység.

ii. Kontrafaktuális forgatókönyv

A kontrafaktuális forgatókönyv az az alternatíva, amellyel összevetésre kerül az ONDP megvalósulásának haszna és költsége; a kérdés tehát itt az, hogy milyen más realisztikus fejlemény következhet be az ONDP-ben ismertetett helyett. Ez lehetővé teszi az ONDP megvalósításából és a benne azonosított együttműködési lehetőségekből származó hozzáadott érték meghatározását. A kontrafaktuális forgatókönyveknek minden egyes SB-CBA esetében mérlegelniük kell, hogy a tengeri megújuló energiaforrásokra vonatkozó regionális célok összessége együttműködés nélkül milyen mértékben valósítható meg reálisan. Például egyes radiális kapcsolású szélerőműparkok valószínűleg túl költségesek lennének bizonyos távolságon túl, ami szükségessé tenné hibrid eszközök alkalmazását a kereskedelmi szempontú jövedelmezőség érdekben. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy az adott hibrid projekt reális alternatívája nem a radiális rendszer, hanem a projekt feladása. Hasonlóképpen, ha nem hoznak létre olyan új szárazföldi rendszerösszekötőket, amelyek biztosítják, hogy a további villamosenergia-mennyiség eljusson a nagy keresleti központokhoz, a befogadó tagállam érdeklődése csökkenhet a tengeren megtermelt többletenergia aukciók útján történő értékesítése iránt. A kontrafaktuális forgatókönyvnek így a telepítendő tengeri termelési kapacitások részleges csökkenését kell feltételeznie.

Egy ilyen realisztikus alternatív fejlemény számbavétele, a kontrafaktuális forgatókönyv kidolgozása azonban nem egyszerű. Regionális tengeri céljaik meghatározásakor a tagállamok nagy figyelmet fordítanak az olyan korlátozásokra, mint a rendelkezésre álló tengeri szélenergia-potenciál, a rendelkezésre álló tengeri terület, a környezetvédelmi szempontból védett területek jelenléte, a közvélemény támogatása stb. Az ONDP-k ezután felvázolják a törekvéseik megvalósításához szükséges határokon átnyúló (és radiális) átviteli infrastruktúrát. A kontrafaktuális forgatókönyvnek figyelembe kell vennie, hogy az ONDP-ben feltételezett együttműködés hiányában ezek a korlátok tovább fogják szűkíteni a telepíthető tengeri kapacitást. Különösen a (belföldi és határokon átnyúló) keresleti korlátok döntő fontosságúak annak számszerűsítésében, hogy az ONDP szerinti elképzelések mekkora hányada nem reális új, határokon átnyúló projektek nélkül. A tengeri energiatermelő kapacitások együttműködés nélküli telepítésének bizonyos szintjén túl az új tengeri szélerőműparkok határértéke korlátozott lehet a telepítés helye szerinti tagállam belföldi keresletével kapcsolatos várakozások, valamint a már meglévő, határokon átnyúló energiainfrastruktúra igénybevételével megvalósuló kereskedelmi lehetőségek tekintetében.

Mivel a tengeri megújuló energiaforrásokra vonatkozó ambíciószint meghatározásáért, az erőművek elhelyezéséért és az energia aukciók útján történő értékesítéséért a tagállamok felelősek, kulcsszerepet kell játszaniuk annak értékelésében is, hogy milyen következményekkel járna a tengerekkel kapcsolatos regionális törekvések megvalósítása az optimalizált ONDP-ben meghatározott új, határokon átnyúló infrastruktúra hiányában. Ezért a tagállamoknak a kontrafaktuális forgatókönyvben fel kell tüntetniük a korlátozott exportfeltételek mellett megvalósítható, tengerekkel kapcsolatos célokra vonatkozó várakozásaikat is, ugyanakkor ambiciózusnak kell maradniuk, és a különböző régiók tekintetében koherens megközelítésre kell törekedniük. A kontrafaktuális forgatókönyvnek sugarasan összekapcsolt projekteket kell felvázolnia a realisztikusnak tekinthető termelési szintig, és azt kell feltételeznie, hogy e szint felett nem kerül sor projektre.

Ez a gyakorlat nagy értéket képvisel a tagállamok számára, mivel nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az SB-CBA-t egy arra alkalmas kontrafaktuális forgatókönyvvel értékeljék, hanem annak feltérképezését is, hogy a tengeri megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos törekvéseik mennyire függenek a gyümölcsöző regionális politikai együttműködéstől. Ezenkívül a tengerekkel kapcsolatos regionális célokhoz hasonlóan az ilyen célok realizálhatatlan részének meghatározása határokon átnyúló következményekkel járhat, ezért ideális esetben ezt a meghatározást regionálisan, nemzeti értékelések és közösen elfogadott elvek alapján kell elvégezni. A magas szintű munkacsoportok (7) vagy a TEN-E regionális csoportok fórumként szolgálhatnak e folyamat támogatásához. Tekintettel az időbeli korlátokra, az SB-CBA első kiadásánál egyszerűsíteni kell a kontrafaktuális forgatókönyvet.

iii. Referenciahálózat

A referenciahálózat az az alaphálózat, amely várhatóan rendelkezésre fog állni abban az időszakban, amelyet az SB-CBA elemez. A költségek és a hasznok ONDP szerinti és kontrafaktuális forgatókönyv alapján történő modellezésekor a referenciahálózatot veszik figyelembe olyan hálózatként, amelyhez az ONDP szerinti és a kontrafaktuális forgatókönyvet hozzárendelik vagy nem rendelik hozzá. Az összes SB-CBA-hoz használt referenciahálózatnak meg kell felelnie a TYNDP projektspecifikus költség-haszon elemzéséhez használt uniós szintű modellnek minden időszak tekintetében, biztosítva a TYNDP rendszerszintű értékeléseivel való összhangot, valamint a más tengeri medencékkel kapcsolatos projektek és igények figyelembevételét.

iv. Ajánlattételiövezet-konfiguráció

Az ajánlattételi övezetek konfigurációja hatással lehet a haszon tagállamok közötti elosztására. Az SB-CBA-ban az összekapcsolt termelés tekintetében tengeri ajánlattételiövezet-konfigurációt kell alkalmazni az ONDP-kben azonosított hibrid rendszerösszekötő-igények megadásakor, mivel az jobban tükrözi a hálózati feltételeket a kapacitásszámítási és -elosztási folyamatokban (8).

v. Szárazföldi hálózatmegerősítés

Az ONDP-kben foglaltak megvalósítása a szárazföldi villamosenergia-rendszer jelentős megerősítését teszi szükségessé, ami megfelelő költségekkel, de olyan előnyökkel is jár, mint például a betáplálás korlátozásának csökkenése. Az SB-CBA-nak tengeri medencék szerinti bontásban tartalmaznia kell az érintett tagállamokra vonatkozó szárazföldi hálózatmegerősítési értékeléseket. Az ONDP-k megvalósításához szükséges hálózatmegerősítések azonosítása modellezési nehézségekbe ütközik, mivel az ONDP-ben azonosított szárazföldi megerősítésre valamely másik szárazföldi rendszer is igényt tarthat. Mindazonáltal a szárazföldi megerősítési igényekből származó költségek és hasznok figyelmen kívül hagyása töredékes képet adna a tagállamoknak az ONDP-k megvalósításának következményeiről, pedig a szárazföldi megerősítés kritikus tényező lehet a tengeri telepítés iránti érdeklődés szempontjából, mivel bizonyossá teszi, hogy a tengeri megújuló energiaforrásokból származó villamos energia valóban eljuthat oda, ahol szükség van rá. Abban az esetben, ha átfedés van a szárazföldi hálózat megerősítésére vonatkozó, a tengeri megújuló energiaforrások integrálásából és az egyéb szárazföldi szükségletekből eredő igények között, a szárazföldi hálózatmegerősítési igényeknek kizárólag azon része vehető figyelembe, amely egyértelműen azonosítható akként, mint amelyre a tengeri kapacitásigények miatt van szükség. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tengeri megújuló energiaforrások kisebb mértékű alkalmazása a szárazföldi megújuló energiaforrások iránti még nagyobb igényhez vezetne az alacsonyabb szintű együttműködés miatt, ami szintén növelheti a szárazföldi hálózat megerősítésének szükségességét.

Az ENTSO-E-nek átlátható tájékoztatást kell nyújtania a tengeri termelési kapacitásokhoz kapcsolódó hálózatmegerősítési igények megkülönböztetésével kapcsolatos feltevésekről. Szükség esetén az ENTSO-E-nek iránymutatást kell kérnie a magas szintű munkacsoportoktól vagy a TEN-E regionális csoportoktól.

vi. Költség-haszon modellezés

Az SB-CBA keretében értékelt hatásoknak ki kell terjedniük legalább a TYNDP szerinti következő előnyökre: társadalmi-gazdasági jólét, szén-dioxid-alapú differenciálás, szén-dioxidtól eltérő kibocsátások (beleértve a légszennyező anyagokat), a rendszer megfelelősége és a megújuló energiaforrások integrációja. Lehetőség szerint értékelni kell a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat és más releváns környezeti externáliákat (pl. az egyéb szennyezéseket). Ami az egyéb releváns környezeti externáliákat illeti, a hibrid és radiális tengeri átviteli infrastruktúra fejlesztésének nyilvánvaló előnye a tengeri megújuló energiaforrások felhasználása. A hibrid átviteli vezetékek további előnyökkel szolgálnak a szárazföldi megújuló energiaforrások integrálása tekintetében, figyelemmel a rendszerösszekötőként betöltött szerepükre. Ezenkívül a már tárgyalt kontrafaktuális forgatókönyv értékelése számszerűsíti azokat a tengeri energiatermelési előnyöket, amelyek egyébként nem valósulnának meg.

A költségek meghatározásának lehetőség szerint elsősorban a tőkekiadásokon (CAPEX) kell alapulniuk. Csak az átviteli költségeket kell figyelembe venni, azaz a termelést nem, mert ez utóbbi esetében a költségek kereskedelmileg vezéreltek és csak a projektspecifikus pályázatok révén mérhetők fel. A releváns előnyöket a fent leírtak szerint kell figyelembe venni. Az ENTSO-E ne becsülje meg a tengeri szélerőműparkok beruházási költségeinek jelenlegi és jövőbeli alakulását. Az ONDP-ben azonosított átviteli eszközökre vonatkozó értékelést az SB-CBA-ban kell elvégezni. A működési költségek (OPEX) jelentős részét tehetik ki az ONDP-k megvalósítási összköltségének, de gyakran projektspecifikus tervekhez, például hálózati veszteségekhez vagy karbantartáshoz kapcsolódnak, és nehezen lehet őket megfelelően értékelni a tengeri medence szintjén. A tengeri megújuló energiaforrások alkalmazása befolyásolhatja a kiegyenlítő tartalékokkal kapcsolatos igényeket is, de az SB-CBA-k nem feltétlenül alkalmasak ezek értékelésére. E tekintetben az átvitelirendszer-üzemeltetők fontolóra vehetik, hogy felkérjék a regionális koordinációs központokat arra, hogy a regionális méretezéssel és beszerzéssel kapcsolatos feladataik során célzott értékeléseket végezzenek, figyelembe véve a tengeri energiatermelést. Az ENTSO-E-nek fel kell mérnie, hogy mely OPEX-ek integrálhatók stabilan az SB-CBA-kba. Valamely konkrét határokon átnyúló projekttel kapcsolatos együttműködés során a tagállamok belefoglalhatnak a projektspecifikus költség-haszon elemzésbe bármely releváns OPEX-et azokon túl, amelyeket az ENTSO-E a tengeri medencék szintjén kezel.

vii. Időbeli és földrajzi vonatkozások

Az ONDP-k megvalósításához kapcsolódó kockázatok szintje az idő múlásával emelkedik, hiszen például előfordulhat, hogy az adott országban bekövetkező egyéb fejlemények miatt módosítani kell a terveken, vagy alternatív projektek merülnek fel. Az időkockázat komplexitása ezért időbeli distinkciót tesz szükségessé. Az SB-CBA-t 2040-re és 2050-re vonatkozóan kell elkészíteni. Tekintettel egy tengeri energetikai projekt kidolgozásához szükséges időre, valamint az első SB-CBA-k közzétételének határidejére, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó értékeléseket nem kell elvégezni, mivel azok nem szolgálnának hasznos információkkal a tagállamok számára.

Az SB-CBA eredményeit tagállamonként (egyenként), valamint tengeri medencénként (összesítve) kell megadni. Ez eszközöket biztosít az adott régió tagállamai számára ahhoz, hogy azonosítsák az ONDP-k végrehajtásának nettó kedvezményezetteit, és ezáltal olyan projektkoncepciókat kezdeményezzenek, amelyek a projekteknek fizikailag otthont adó tagállamokon kívüli tagállamokat is bevonják. Emellett lehetővé teszi számukra, hogy közösen és mindenre kiterjedően megvitassák az ONDP megvalósításának magas szintű következményeit. A projektspecifikus egyeztetések során utóbb kiderülhet, hogy az SB-CBA eredményei alapján eredetileg figyelembe vett tagállamok közül egyesek mégsem fognak részesülni az adott projekt előnyeiből (miközben vélhetően más ONDP-projektekből profitálnak). Ugyanakkor azok a tagállamok, amelyek részesülnek az előnyökből, már a korai szakaszban azonosíthatók és bevonhatók a folyamatba, minimálisra csökkentve ezzel a projektspecifikus költségallokációs folyamatban való késedelmes részvétel kudarcának kockázatát.

viii. Az SB-CBA eredményei

Az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőket és nemzeti szabályozó hatóságokat, az ACER-t és a Bizottságot megfelelő módon be kell vonni az ENTSO-E által végzett SB-CBA-k gyakorlati megvalósításába. Az ENTSO-E-nek a TEN-E tengeri kiemelt jelentőségű hálózati folyosóival kapcsolatos eredményeit ismertetnie kell az adott regionális csoportokban vagy adott esetben a magas szintű munkacsoportokban. Az eredményeket euróban kell megadni a legjobb becslésen alapuló TYNDP-forgatókönyvre vonatkozóan, ismertetve a terv többi közös forgatókönyvét tükröző bizonytalansági tartományokat. Az SB-CBA-nak ki kell mutatnia, hogy melyek azok a tagállamok, amelyekre a projekt nettó pozitív, illetve nettó negatív hatást gyakorol. Tartalmaznia kell továbbá az ONDP kidolgozásához szükséges valamennyi infrastrukturális igény összefoglalását, valamint – amennyire lehetséges – azoknak az SB-CBA eredményeire gyakorolt hatását.

A regionális tárgyalások további megkönnyítése érdekében a régiók nemzeti szabályozó hatóságainak értékelniük kell az ENTSO-E által végzett SB-CBA-gyakorlatot, és adott esetben támogatniuk kell annak eredményeit. Ez segíthet az előzetes szabályozási támogatás és kötelezettségvállalás kialakításában, csökkentve a súrlódásokat, és időt takarítva meg a projektspecifikus lépések során. Emellett az ACER-nek meg kell fontolnia valamennyi SB-CBA véleményezését.

Ha az SB-CBA pozitív eredményeket mutat bizonyos határokon átnyúló infrastrukturális igények tekintetében, ezeket tovább kell vizsgálni. Ezért a projektspecifikus értékelések várhatóan beépülnek a regionális beruházási tervekbe (azaz a projekttanulmányokba) vagy a TYNDP-be.

II.b. A tengeri medencékre vonatkozó nem kötelező, határokon átnyúló költségmegosztás

Az SB-CBCS-nek regionális szinten tájékoztatást kell nyújtania a költségmegosztási megfontolásokról, az ONDP-k megvalósításának költségei és hasznai alapján. Ennek eredménye informatív és tájékoztató jellegű, és nem jelenti a költségek tényleges megosztását.

i. Az SB-CBCS-be beszámítandó költségek

A regionális tengeri energetikai ambíciók megvalósításához szükséges valamennyi hálózati igénynek az SB-CBA keretében történő figyelembevétele lehetővé teszi a tagállamok (valamint az átvitelirendszer-üzemeltetők és az ellátási lánc) számára, hogy hozzájussanak az együttműködési igényekkel, a létesítmények számával és a határokon átnyúló azon átviteli projektek fejlesztéséből származó előnyökre vonatkozó jelzésekkel kapcsolatos információkhoz, amelyek lehetővé teszik az egyébként megvalósíthatatlan tengeri potenciálok kiaknázását, valamint a tengerekkel kapcsolatos regionális célok esetleges felülvizsgálatához szükséges egyéb információkhoz.

Ami a költségmegosztást illeti, az ONDP-ben és az SB-CBA-ban szereplő infrastrukturális igényeknek csak egy része tartozhat az SB-CBCS gyakorlat hatálya alá: azok, amelyek egyértelműen határokon átnyúló jelentőséggel bírnak. A hibrid infrastrukturális igények esetében ez olyan tengeri hálózati átviteli rendszert jelent, amely a tengeri megújulóenergia-termelés helyszínéről legalább két tagállam irányába vezet. Egyes sugárirányú összeköttetésre vonatkozó infrastrukturális igények szintén relevánsak lehetnek a költségmegosztás szempontjából. Különösen igaz ez akkor, ha olyan infrastrukturális igényről van szó, amely az ONDP értelmében egy későbbi szakaszban hibrid eszközzé válik. A szárazföldi hálózat bizonyos megerősítései is relevánsak lesznek az ONDP-k kidolgozása szempontjából, és egyértelműen határokon átnyúló jelentőséggel bírnak. A tengeri megújuló energiaforrások integrációjával kapcsolatos költségmegosztási egyeztetések tisztességes mivoltának biztosítása érdekében elvben ezeket is be kellene vonni az SB-CBCS gyakorlatába, amennyiben erre meghatározható egy, a fentiekkel összhangban lévő módszertan.

Azáltal, hogy az SB-CBCS hatókörében csak azok az infrastrukturális igények maradnak, amelyek egyértelműen relevánsak a tengeri megújuló energiaforrások integrációja szempontjából, és amelyek határokon átnyúló jelentőséggel bírnak, a régión belüli tagállamok azonosíthatják, hogy közülük melyek relevánsak nagyobb valószínűséggel a konkrét határokon átnyúló projektek tervezése és a költségmegosztási tárgyalások nyomon követése szempontjából egy adott időszakra nézve (2040-ig vagy 2050-ig). Ez elő fogja segíteni a lehetséges projektcsoportok körének előzetes meghatározását, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok és az átvitelirendszer-üzemeltetők kellő időben történő bevonását.

ii. A nettó pozitív előnyöket élvező kedvezményezettekre vonatkozó jelentőségi küszöb

A konkrét projektekről folytatott tárgyalások közvetlen költségmegosztási következményekkel járnak, ezért a nettó pozitív előnyöket élvező kedvezményezettek projektspecifikus, határokon átnyúló költségmegosztás céljából történő kijelölése megköveteli, hogy a jelentőségi küszöbértékek alkalmazása továbbra is pragmatikus maradjon. Ez biztosítja, hogy a nem befogadó tagállamok által nyújtott, kis nagyságrendű hozzájárulások ne növeljék jelentősen az egyes projektekkel járó egyeztetési és adminisztratív költségeket, azaz ne emelkedjen túlságosan az érintett felek száma.

A terv szintjén, amely koncepcionális, és nincs kötelező költségvonzata, ezek az érvek nem érvényesek, ugyanis a viszonylag kisebb nettó pozitív hatásokat élvező kedvezményezettek nem kellő időben történő azonosítása és bevonása alternatív költségekkel járhat. Ezenkívül a terv szintjén bármely kisebb küszöbérték jelentős eltérésekhez vezethet a lefedett költségek teljes összege tekintetében, mivel egy évtized alatt egyetlen tagállam infrastrukturális szükségletei is potenciálisan nagyszámú projektet és magas beruházási költséget fedezhetnek. Éppen ezért az SB-CBCS esetében nem alkalmazandó a nettó pozitív hatásokra vonatkozó minimális jelentőségi küszöbérték.

iii. Az SB-CBCS eredményei

Az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőket és nemzeti szabályozó hatóságokat, az ACER-t és a Bizottságot megfelelően be kell vonni az ENTSO-E SB-CBCS gyakorlataiba, amelyeknek a TEN-E tengeri kiemelt jelentőségű hálózati folyosóival kapcsolatos eredményeit az ENTSO-E-nek ismertetnie kell. Az ENTSO-E-nek az egyes tagállamokra vonatkozó költségmegosztási gyakorlatról tengeri medencénkénti és évtizedenkénti (2040 és 2050) bontásban, euróban, az előnyökből való részesedéssel arányos elosztás alapján kell jelentést tennie. Az SB-CBCS-nek tartalmaznia kell továbbá valamennyi, a regionális költségmegosztás tekintetében releváns infrastrukturális igény összefoglalását, valamint – amennyire lehetséges – azoknak az SB-CBCS eredményeire gyakorolt hatását.

III. A PROJEKTSPECIFIKUS ÉRTÉKELÉSEKRE VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

III.a. Projektspecifikus költség-haszon elemzés

i. A PS-CBA létrehozásának folyamata

A konkrét, határokon átnyúló tengeri átviteli projektekre vonatkozó egyeztetések és költségmegosztási tárgyalások kezdeményezésekor a nemzeti szabályozó hatóságok projektspecifikus költség-haszon elemzésekre (PS-CBA-k) támaszkodnak. Ez a helyzet állhat fenn akkor is, amikor a tagállamok határokon átnyúló tengeri megújulóenergia-projekteket vitatnak meg, potenciálisan abból a célból, hogy statisztikai átruházásokról vagy a beruházási hiányt fedező közös támogatási rendszer létrehozásáról állapodjanak meg. A nemzeti szabályozó hatóságok és/vagy a tagállamok bármelyik esetben dönthetnek úgy, hogy a modellszámításokat az átvitelirendszer-üzemeltetőkre bízzák.

A határokon átnyúló projektekre vonatkozó tárgyalások kudarcának kockázata mérsékelhető, ha az érintett felek előzetesen megállapodnak a folyamatról. A határokon átnyúló átviteli eszközökre vonatkozó összehangolt megközelítés például irányulhat a következőkre:

1.	Az érintett tagállamok egyetértési megállapodást vagy hasonló megállapodást hoznak létre

2.	Az érintett átvitelirendszer-üzemeltetők egyetértési megállapodást vagy hasonló megállapodást hoznak létre

3.	Az érintett nemzeti szabályozó hatóságok közös megegyezésre jutnak az átvitelirendszer-üzemeltetők által figyelembe veendő feltételezésekről

4.	Az átvitelirendszer-üzemeltetők közösen dolgoznak ki egy PS-CBA-t

5.	A nemzeti szabályozó hatóságok közösen validálják az eredményeket vagy közösen kérnek változtatásokat az átvitelirendszer-üzemeltetőktől

A PS-CBA-ban alkalmazandó feltételezésekre vonatkozó közös megegyezés (pl. arról, hogy hány forgatókönyvet és pontosan melyeket kell figyelembe venni), valamint a közös modellezés jelentősen csökkentheti az eltérő modellezési megközelítések és eredmények alkalmazásából eredő későbbi nézeteltéréseket. Meg kell jegyezni, hogy a tagállamok a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően részt vehetnek az átviteli eszközöket érintő folyamatban, többek között a feltételezések vagy eredmények validálásában (például amikor egyes tagállamok nemzeti beruházási terveket hagynak jóvá a területükön működő átvitelirendszer-üzemeltetőkre vonatkozóan). A javasolt összehangolt PS-CBA-eljárásnak irányadó keretként kell szolgálnia, ugyanakkor szükség esetén biztosítani kell a rugalmasságot is. Előfordulhat például, hogy a tagállamok egy csoportja úgy ítéli meg, hogy az egyetértési megállapodások nem lerövidítik, hanem meghosszabbítják a szükséges tárgyalási időt, éppen ezért e tagállamok feleslegesnek tarthatják azokat; vagy dönthetnek úgy is, hogy megtesznek bizonyos párhuzamos lépéseket.

A határokon átnyúló tengeri energiatermelési projektek esetében az érintett tagállamok közösen hajthatják végre a PS-CBA-t. Először is dönteniük kell a közös modellszámítások kidolgozásának módszeréről (pl. közvetlenül maguk végzi el, energiaügynökségeikre vagy az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőkre bízzák, illetve pályázatot írnak ki tanácsadói szolgáltatásokra). Ezt követően közösen határoznak az alkalmazandó feltételezésekről (pl. forgatókönyvekről, a szárazföldi hálózatmegerősítés értékelésbe való esetleges beépítéséről) és dolgozzák ki a PS-CBA-t a korábban elfogadottak szerint.

Ahol az összetett, határokon átnyúló tengeri projektek magukban foglalhatnak egy hibrid rendszerösszekötő-projektet és egy tengeri megújuló energiaforrásokra vonatkozó közös projektet is, az érintett tagállamoknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell a projektekre vonatkozó PS-CBA-k közötti konzisztenciát. Gondoskodniuk kell egyrészt arról, hogy a két projekt feltételezései összhangban legyenek egymással, és el kell kerülni a költségek és hasznok kétszeres beszámítását. Másrészt minimalizálniuk kell a késedelmi kockázatot, különösen azokban az esetekben, amikor az adott projekteknél eltérő a befektetési döntésre szánt idő. Előfordulhat például, hogy az átviteli eszköz kapcsán a végső költségmegosztásáról korábban kell dönteni, ha annak üzembe helyezése lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, mint a tengeri szélerőműparké. Születhet olyan döntés is, hogy a két projektértékelést egyetlen holisztikus értékelésbe integrálják. Egy ilyen megközelítésnek azonban mindig lehetővé kell tennie a különbségtételt egyfelől a nemzeti szabályozó hatóságok által a határokon átnyúló költségmegosztásra vonatkozó döntéseikben figyelembe vett infrastruktúra-specifikus eredmények, másfelől a tagállamok megújulóenergia-statisztikák és támogatási költségek megosztására vonatkozó költség-haszon megosztási szabályai szempontjából releváns, termelésspecifikus információk között.

Az energiaszigetek az összetett projektek egy másik olyan típusát alkotják, amely jelentős beruházásokat igényel, és amely nagyon eltérő projekttervekkel, tulajdonosi szerkezetekkel és finanszírozási mechanizmusokkal rendelkezhet. Ezért eseti alapon kell tanulmányozni az adott energiaszigettel kapcsolatos folyamatokat és elemzéseket, figyelembe véve annak jellemzőit.

ii. Forgatókönyvek és érzékenységi elemzések a PS-CBA-khoz

A TEN-E rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban a projektelemzések során alkalmazandó forgatókönyveknek figyelembe kell venniük legalább a TYNDP közös forgatókönyveit. Noha további forgatókönyvek növelhetik a megbízhatóságot azáltal, hogy láttatják a különböző lehetséges jövőképeket, bevonásuk azzal a kockázattal jár, hogy mivel átfedésben lehetnek a TYNDP forgatókönyveivel, meghosszabbodik a modellezési idő és növekednek a tárgyalással kapcsolatos költségek. A TEN-E keretet biztosít a TYNDP közös forgatókönyveinek kidolgozásához, biztosítva az érdekelt felek magas szintű bevonását és az általuk végzett nyomon követést. A nemzeti feleknek ezért aktív szerepet kell vállalniuk, hogy a forgatókönyvek minőségének szintje és az azokba vetett bizalom foka magas legyen, minimálisra csökkentve az időigényes (és olykor kontraproduktív) további forgatókönyvek szükségességét.

További forgatókönyvek helyett a TYNDP forgatókönyveire vonatkozó érzékenységi elemzések hatékony eszközök lehetnek a projektértékelések megalapozottságának növeléséhez. Mindez a projekt értékének megváltozására irányuló vizsgálattal történik, amikor is módosul az alapvető feltételezések egyike annak megállapítása céljából, hogy mely feltételezések befolyásolják leginkább a költség-haszon elemzés eredményeit. Amennyiben a TYNDP forgatókönyvein kívül újabbakra is szükség van, például a TYNDP-forgatókönyvek kidolgozását követően felmerülő helyi információk integrálása érdekében, a TEN-E megköveteli, hogy ezek legyenek összhangban az Unió 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzésével és a köztes energia- és éghajlat-politikai célokkal, továbbá vessék alá őket ugyanolyan szintű konzultációnak és ellenőrzésnek, mint a tízéves hálózatfejlesztési terv forgatókönyvei esetében, valamint az ACER értékelésének.

iii. Kontrafaktuális forgatókönyvek a PS-CBA-khoz

A tengeri projektek kontrafaktuális forgatókönyvének kidolgozása során a tagállamoknak és/vagy adott esetben a nemzeti szabályozó hatóságoknak fel kell mérniük azt és meg kell állapodniuk arról, hogy a projektre vonatkozó költségmegosztási tárgyalások kudarcának melyek volnának a legvalószínűbb következményei. Az elfogadott kontrafaktuális forgatókönyvnek mindig a legvalószínűbb projektalternatívát kell képviselnie. Egy hibrid átviteli projekt értékelésekor például két nemzeti szabályozó hatóság jellemzően egyetérthet abban, hogy a hibrid eszköz kifejlesztésének legvalószínűbb alternatívája a part legközelebbi pontjához csatlakozó sugárirányú vezeték lehet. Amennyiben viszonylag gyakran figyelhetők meg nagy villamosenergia-árkülönbségek az országok ajánlattételi övezetei között, a hagyományos, két pont közötti rendszerösszekötő továbbra is valószínű alternatívát jelenthet.

Hasonlóképpen, egy hibrid eszközzel összekapcsolt, közös tengeri megújulóenergia-termelési projekt esetében helyénvaló lehet különböző kontrafaktuális megoldások alkalmazása. Nagyon nagy méretű energiatermelési projektek (pl. energiaszigethez kapcsolódó projektek) vagy olyan projektek esetében, amelyek csak akkor valósíthatók meg, ha új rendszerösszekötő kapacitás jön létre (lásd még az SB-CBA-khoz készült kontrafaktuális forgatókönyvről szóló szakaszt), észszerű alternatíva lehet egy sugarasan kapcsolt kisebb tengeri szélerőműpark, vagy – ha a sugárirányú összeköttetés megvalósítása túlságosan költséges lenne – akár a tengeri szélerőműpark tervének teljes feladása.

iv. Ajánlattételiövezet-konfiguráció

Egy adott projekt ajánlattételiövezet-konfigurációja hatással lehet az előnyök megoszlására a tagállamok között, valamint az átvitelirendszer- és a szélerőműpark-fejlesztők között. Ezért a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a lehető leghamarabb meghatározzák a projekt ajánlattételiövezet-konfigurációját, hogy azt megfelelően figyelembe lehessen venni az átviteli és termelési projektek PS-CBA-jában, és hogy még az aukciók előtt biztosítva legyen az átláthatóság. A hibrid rendszerösszekötőn keresztül kapcsolódó tengeri szélerőműparkokból álló projektek esetében a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk a tengeri ajánlattételi zónákat mint a termelésnek az európai villamosenergia-piacba való teljes integrálására szolgáló szilárdabb konstrukciót.

III.b. Projektspecifikus, határokon átnyúló költségmegosztás

A közös érdekű projektek beruházási kérelmeinek kezeléséről szóló ACER-ajánlás kiegészítéseként figyelembe kell venni a tengeri átviteli projektek bizonyos sajátosságait. Különösen a hibrid eszközök esetében merül fel számos részletkérdés, amelyek befolyásolhatják a beruházási költségek megosztásáról szóló tárgyalásokat. A hagyományos, két pont közötti rendszerösszekötők a határokon átnyúló áregyeztetést és a teljes energiarendszer optimalizálását szolgálják. A hibrid eszközök emellett potenciálisan igen jelentős tengeri megújulóenergia-kapacitásokat integrálhatnak, és alapvetően megváltoztathatják egy régió energiaszerkezetét. Az előnyöket a korábbi villamosenergia-rendszerösszekötő projektekhez képest nagyobb valószínűséggel nem csak a befogadó tagállamok érzékelik, hanem a szomszédos területek is.

Ahhoz, hogy a projektek megvalósításához tartós érdek fűződjön, összességében nettó pozitív társadalmi-gazdasági jóléti hatást kell kifejteniük, és egyetlen tagállam sem tapasztalhat nettó negatív hatást. A tengeri projektnek otthont adó országra gyakorolt nettó negatív hatást mutató PS-CBA potenciális akadálya lehet a projektfejlesztésnek. A projektspecifikus, határokon átnyúló költségmegosztás (PS-CBCA) egy – a TEN-E által meghatározott strukturált folyamathoz illeszkedő – eszköz, amely segíti a nemzeti szabályozó hatóságokat és a tagállamokat abban, hogy megállapodásokat kössenek a beruházási költségek megosztásáról. A PS-CBCA-k használata kötelező a közös érdekű és a kölcsönös érdekű projektek esetében, ahol az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) keretében építési beruházásokhoz nyújtanak támogatást, míg más esetekben egyéb hasonló (nem szigorúan a TEN-E követelményeknek megfelelő) megközelítések is alkalmazhatók. Még azokban az esetekben is, amikor a PS-CBCA használata nem kötelező, a jelentős beruházási összegek és a hibrid projektek relatív összetettsége miatt valószínűleg hatástalanná válik az egyszerű, az előnyökkel nem arányos megosztási kulcsok használatának gyakorlata és a PS-CBCA döntéshozatal elkerülése. A PS-CBCA végrehajtása nem jelenti (egyedüli) feltételét, hogy a közös/kölcsönös érdekű projekt megpályázhassa a kivitelezést támogató CEF-finanszírozást, de fontos tárgyalási eszköz, amely egyértelmű eljárást és konkrét határidőket követ, megkönnyítve és felgyorsítva a tárgyalásokat. Ez tehát a közös/kölcsönös érdekű projektstátusz egyik előnyének tekintendő, amely elősegíti a határokon átnyúló infrastruktúra időben történő átadását.

i. A nettó pozitív előnyöket élvező kedvezményezettekre vonatkozó jelentőségi küszöb

Mivel a PS-CBCA kötelező erejű döntéshez vezet a költségek megosztásának módjáról, a projekt végrehajtása nyomán jelentős nettó pozitív hatást élvező tagállamok meghatározásának továbbra is pragmatikusnak kell maradnia, miközben minden alapvető beruházásnak fedezettel kell rendelkeznie. Mivel nagyobb valószínűséggel keletkeznek előnyök regionális szinten, a hibrid projektek nettó pozitív kedvezményezettjeinek azonosításához itt alacsonyabb jelentőségi küszöbre lehet szükség, mint a hagyományos rendszerösszekötők esetében. Mindezek alapján 10 %-nál alacsonyabb küszöbértéket kell figyelembe venni.

ii. A nem befogadó tagállamok hozzájárulásai

A nettó pozitív kedvezményezettnek számító, nem befogadó tagállam hozzájárulása szükséges lehet egy olyan projekt bankképességéhez, amelynél a befogadó tagállam nettó negatív hatást elszenvedőnek minősül. Elvben az ilyen kedvezményezett tagállamnak pénzügyi hozzájárulást kell nyújtania a projekt sikerének biztosításához, valamint ahhoz, hogy a területén ténylegesen megvalósuljanak az előnyök. A gyakorlatban ez kihívást jelenthet. Előfordulhat például, hogy a nem befogadó ország túl későn lép be a folyamatba, ami új kérdéseket vet fel az elvégzett modellezésekkel és azok eredményeivel kapcsolatban, a becsült előnyöket túl bizonytalannak ítéli, vagy gyakorlati nehézséget jelent a számára a határokon átnyúló pénzügyi hozzájárulás nyújtása. Akármelyik esetről legyen is szó, ha egy nem befogadó ország csak a hozzájárulás igénylésének időpontjában kapcsolódik be egy projektbe, mind a projektben való részvételről alkotott képe, mind a hozzájárulásra való hajlandósága korlátozott lehet. Az SB-CBCS éppen a szerepvállalás időzítésével kapcsolatos kockázatok csökkentésére hivatott.

Ezenkívül a határokon átnyúló projektekre vonatkozó beruházáselosztási tárgyalások során az érintett nemzeti szabályozó hatóságoknak megállapodásra kell jutniuk a PS-CBCA-ról és a beruházási kérelmekről. Amennyiben a szóban forgó hatóságok nem járnak sikerrel, vagy felkérik az ACER-t, az ACER-nek kell határozatot hoznia, biztosítva a folyamat időben történő megoldását. Noha vannak olyan esetek, amikor a PS-CBCA-k harmadik félhez rendelnek hozzájárulásokat, ilyen ritkán fordul elő, és elsősorban a gázinfrastruktúra területére jellemző (9).

A nem befogadó tagállamok is fizethetnek hozzájárulást, és azokban az esetekben, amikor vannak nettó pozitív kedvezményezettek, miközben egy vagy több befogadó tagállam nettó negatív hatást tapasztal, várhatóan szükség lesz ilyen megoldásokra a jövőbeli tengeri projektekhez. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy a PS-CBCA csak eszköz. A tárgyalások sikeres kimenetelének biztosítása és a súrlódások minimalizálása érdekében – különösen akkor, ha az előnyök túlmutatnak a befogadó tagállamok nemzeti határain – a PS-CBCA-k szempontjából előnyös lenne olyan összehangolt megközelítés kialakítása, amelynek keretében az elvekről előzetes megállapodás születik, még a konkrét tárgyalások megkezdése előtt. Az SB-CBCS és a PS-CBCA kapcsán szerzett korábbi tapasztalatok alapján ezeket az elveket regionálisan is érvényesíteni lehetne. Emellett további együttműködési ösztönzőket kell fontolóra venni a nem befogadó tagállamok projekttel kapcsolatos beruházásban való részvételre való hajlandóságának növelésére.

III.c. A PS-CBCA-kon kívüli egyéb eszközök

A PS-CBCA-kra vonatkozó kiegészítő megállapodások és eszközök mérlegelése során gondosan figyelembe kell venni az infrastrukturális költségek nem befogadó országok szabályozott jogalanyaira való ráterhelésének gyakorlati nehézségeit. Ugyanakkor a különböző európai régiókban eltérő együttműködési gyakorlatok és tengeri energetikai ambíciók figyelhetők meg. A regionális különbségek ezért eltérő megállapodásokat eredményezhetnek az alkalmazandó kiegészítő költségmegosztási megállapodások terén. A magas szintű munkacsoportok hasznos platformként szolgálhatnak annak megvitatásához, hogy milyen eszközöket volna érdemes használni az adott régióban megvalósuló projektek esetében.

A kiegészítő eszközök két típusának alkalmazását lehetne alaposabban megvizsgálni: a PS-CBCA teljes körű felhasználását elősegítő eszközökét, valamint a tartós finanszírozási hiányt fedező eszközökét.

i. A PS-CBCA teljes körű felhasználását elősegítő eszközök az átviteli projektek esetében

A szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek elosztási kulcsai

A PS-CBCA-t akkor végzik el, amikor a határokon átnyúló projektre vonatkozó végleges beruházási döntést jóváhagyják. Az adott eszköz üzemeltetése során a szűkkeresztmetszet-kezelési bevétel az elfogadott módszereknek és elosztási kulcsoknak megfelelően keletkezik és kerül elosztásra. A szűkkeresztmetszet-kezelési bevétel elosztása jellemzően egy standard 50–50 %-os elosztási kulcs vagy más, a tulajdonlási vagy beruházási szintet tükröző konkrét elosztási kulcs alapján történik. Az ilyen konkrét elosztási kulcsok tárgyalási eszközként való használata (azon túlmenően, hogy tükröződnek bennük a tulajdonlási/beruházási szintek) általában véve nem túlságosan hatékony eszköz a jövőbeli tengeri hibrid projektek esetében, mivel a szűkkeresztmetszet-kezelési bevételek keletkezésével kapcsolatos bizonytalanság növekedhet, például az egyidejűleg megvalósuló átviteli projektek közötti „kannibalizáló” hatások miatt. Mindazonáltal az érintett nemzeti szabályozó hatóságok megállapodhatnak különféle, a projekttel kapcsolatos szükségleteknek (pl. várható OPEX) megfelelő konkrét elosztási kulcsokról, amennyiben azok összhangban vannak az uniós szabályozással és módszertanokkal.

A projektek összevonása

Az egymást kiegészítő és hasonló kockázati szintekkel rendelkező (pl. párhuzamos vagy időben egymáshoz közel eső) projektek egyetlen csoportba tömörítése jelentősen csökkentheti a tárgyalások tranzakciós költségeit. Az ilyen összevonás biztosíthatja az egy csoportba tömörített projektek együttes értékelését, például az ugyanabban a régióban található több hibrid eszköz esetében, vagy egy olyan hibrid és szárazföldi rendszerösszekötő megerősítése esetében, amely ahhoz szükséges, hogy a tengeren megtermelt villamos energia eljusson egy bizonyos keresleti központba. Ez mérsékelheti a bizonytalanságokat az egymásra hatást gyakorló projektek együttes modellezésével és olyan megállapodások létrejöttével, amelyek figyelembe veszik a nagyobb összképet, potenciálisan csökkentve a határokon átnyúló pénzügyi tranzakciók szükségességét (pl. a PS-CBCA-ból adódóan) azáltal, hogy projekteken átívelően elszámolja a költségeket és hasznokat, és lehetővé teszi a nem pénzbeli hozzájárulásokat azáltal, hogy párhuzamos beruházásokat hajt végre, amelyek valamennyi érdekelt fél javát szolgálják. Tekintettel arra, hogy a nagy infrastrukturális projekteket párhuzamosan kell fejleszteni annak érdekében, hogy a tagállamok tengeri energetikai ambícióit időben teljesíteni lehessen, a projektek összevonása a könnyítés eszköze lehet. Az észszerű összevonási lehetőségek meghatározásához segítségként szolgálhat a SB-CBCS.

Utólagos feltételrendszer

A PS-CBCA tartalmazhat olyan előre egyeztetett feltételeket, amelyek értelmében – például ha a feltételek jelentősen megváltoznak a költségmegosztási szakaszban értékelt feltételekhez képest – végre lehet hajtani bizonyos korrekciót (adott esetben a szűkkeresztmetszet-kezelési bevétel elosztási kulcsának megváltoztatását) vagy pénzügyi tranzakciót. A gyakorlatban azonban nehézségekbe ütközhet az ilyen feltételek teljesítése anélkül, hogy új kockázatokat teremtene a projekt számára, ezért ha ezt a lehetőséget választják, az elveket előre világosan meg kell határozni.

Innovatív tervezés és a tulajdonviszonyok szabályozása

A tagállamok és a különböző régiók gazdasági szereplői innovatív tulajdonjogi megközelítéseket alkalmazhatnak. Ilyen például a közös tulajdonlás, mely a tengeri medencékhez kötődő tervezési tevékenységekért felelős regionális tengeri átviteli szervezetek létrehozásával és a vonatkozó, határokon átnyúló tengeri hálózati projektek fejlesztése révén valósulhat meg. Egyfelől az ilyen szervezetek létrehozásához és a költségmegosztási megállapodások kialakításához kezdeti erőfeszítésekre lenne szükség, ami jelentős beruházásokkal járna. Másfelől középtávon előnyösek lennének ezek a szervezetek, mivel csökkentenék a tranzakciós költségeket és a tárgyalások kudarcának kockázatát: az érintett felek ugyanis már tulajdonosai a szervezetnek, ezért mindenképpen részt vesznek a határokon átnyúló projektek tervezésében és fejlesztésében. A közös tulajdonlást regionális szabályozói eszközalap-keretek létrehozásával lehetne támogatni. Ezenkívül az ilyen szervezeteknek nem kellene befolyásolniuk a tengeri hálózatok rendszerüzemeltetését, mivel az a kijelölt átvitelirendszer-üzemeltetők hatókörén belül maradhat.

Alternatív tulajdonlási struktúrákat is ki lehetne dolgozni a tengeri infrastruktúra fejlesztésének ösztönzésére. Például egy több projektből álló csomagban az érintett felek megállapodhatnának a kereszttulajdonlásról, ami azt jelentené, hogy egy nettó importőr ország részesedést szerez a tengeri átviteli eszköz tekintetében, és fordítva. Ez erős érdekeltséget hozhat létre az adott régió érintett felei körében, ami biztosítaná, hogy minden vonatkozó projektet a terveknek megfelelően valósítsanak meg, és az előnyök az értékelésnek megfelelően realizálódjanak, ezáltal csökkentve a kockázatokat és kölcsönös előnyöket teremtve.

A tengeri regionális tervezést (de nem a fejlesztést) is meg lehetne erősíteni, például azáltal, hogy az illetékes regionális koordinációs központokat felkérik, hogy vállaljanak új regionális tervezési feladatokat.

A tengeri energiatermelésre vonatkozó hálózati csatlakozási díjak harmonizálása

A tengeri megújulóenergia-termelő projektekre vonatkozó hálózati csatlakozási díjszabási rendszerek eltérő megközelítései (puha vagy szigorú) megnehezíthetik a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó vállalkozók számára az ajánlattételi folyamatot, valamint a tagállamok és/vagy a nemzeti szabályozó hatóságok közötti PS-CBCA-egyeztetéseket. A tengeri megújulóenergia-projektek esetében fontolóra lehetne venni a regionális csatlakozási díjak összehangolását, figyelembe véve a felmerülő infrastrukturális költségek tükrözésének és a hálózati díjak megkülönböztetésmentességének az elvét.

Regionális tárgyalási sablonok

Regionális sablonokat lehetne kidolgozni, amelyek felvázolják az SB-CBCS-elemzéstől a konkrét projektek értékeléséig és megtárgyalásáig követendő általános elveket, és amelyek a megbeszélések elkezdéséhez megkönnyítő és informatív eszközként szolgálnak, fenntartva folyamatosan a rugalmasságot a projektek tényleges megtárgyalása során.

ii. A tartós finanszírozási hiányt fedező eszközök

a) A tengeri energiatermelési projektek esetében

Többéves határidős statisztikai átruházási termékek tengeri projektekre történő elkülönítéssel

A statisztikai átruházásokról szóló megállapodások vonatkozhatnak az előző, a folyó vagy a következő évre, illetve az az utáni évekre (jövőbeli termékek). A jövőbeli termékek különösen érdekesek lehetnek az itt vizsgált tengeri projektek támogatása szempontjából. A befogadó tagállam a későbbiekben további finanszírozásról gondoskodhat a tengeri megújulóenergia-projektje megvalósításához, kezelve a strukturális támogatási költségek terén még meglévő különbségeket, míg a vásárló tagállam biztosíthatja a jövőbeli statisztikai átruházásokat és támogathatja a tengeri szakpolitikai célkitűzéseket. A statisztikai megállapodások tartalmazhatnak a statisztikai átruházásokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók alkalmazására vonatkozó feltételeket is, például hogy az átutalt összegeket a megújulóenergia-projekthez kapcsolódó tengeri hálózatokra kell fordítani. A már végrehajtott statisztikai átruházások között fellelhetők a kondicionalitás ilyesfajta példái.

Uniós támogatás

A megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus (REFM) lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy határokon átnyúló együttműködés keretében érjék el a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó nemzeti referenciapontjukat. Lehetővé teszi új megújulóenergia-projektek pályáztatási támogatását az EU-ban, orvosolva a megújuló energiaforrásokra vonatkozó indikatív uniós ütemterv hiányosságait, vagy egyszerűen felgyorsítva a bevezetést. A hozzájáruló országok pénzügyi részvétele a mechanizmusban önkéntes: a kifizetés a befogadó tagállamok területén épített új megújulóenergia-projektekhez kapcsolódik a Bizottság által szervezett versenypályázaton keresztül, csökkentve az érintett tagállamok adminisztratív költségeit (10), valamint növelve a megvalósítás hatékonyságát és a társadalmi elfogadottságot a konkrét megújulóenergia-projekteket érintő, határokon átnyúló pénzügyi hozzájárulások révén. A REFM-en keresztül jelezni lehet az adott technológiatípus (pl. tengeri megújuló energiaforrások) támogatására irányuló szándékot, és – noha jelenleg nincs ilyen funkció – akár az összesítési szintek is megadhatók (pl. a különböző tengeri medencék esetében). Ha a 2040-es és az azt követő célok tekintetében megújítanak egy hasonló rendszert, a REFM különösen érdekes lehet a támogatást igénylő tengeri megújulóenergia-projektek számára. Az együttműködésen alapuló beruházási keretek nélkül kiaknázhatatlannak ítélt tengeri energiatermelési kapacitások ideális jelöltek lehetnek.

Ezenkívül az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) energiaügyre elkülönített teljes költségvetésének legfeljebb 15 %-a felhasználható a határokon átnyúló megújulóenergia-projektek támogatására, amennyiben azokat a megújulóenergia-irányelvvel összhangban együttműködési megállapodás kíséri. A REFM-en és a CEF-en kívül más eszközök is rendelkezésre állnak (11), többek között, de nem kizárólag az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a Modernizációs Alap.

b) A tengeri átviteli projektek esetében

A szűkkeresztmetszet-kezelési bevételhez kötődő regionális megtakarítási számlák jövőbeli beruházásokhoz

A szűkkeresztmetszet-kezelési bevételt az (EU) 2019/943 villamosenergia-rendeletben meghatározott kiemelt célok teljesítésére kell felhasználni, amelyek közül az egyik a határokon átnyúló kapacitást növelő hálózatokba történő beruházások fedezésére irányul. A piaci kereskedelemből származó szűkkeresztmetszet-kezelési bevétel a teljes tengeri infrastrukturális beruházási igényhez képest viszonylag korlátozott, míg – a tengeri hálózatok fejlesztésével – a regionális szűkkeresztmetszet-kezelési bevétel abszolút összege növekedni fog.

Meg kell vizsgálni azokat a regionális megközelítéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a szűkkeresztmetszet-kezelési bevétel egy bizonyos hányadát erre a célra szolgáló számlákon különítsék el, és hogy ezt az összeget a régió számára szélesebb körű előnyöket biztosító új projektberuházások egy részének fedezésére használják fel. A villamosenergia-rendelet 19. cikkével összhangban a szűk keresztmetszetekből származó bevételek nem használhatók fel a hálózati díjak csökkentésére, kivéve, ha a kiemelt célok már teljesültek; a bevételek fennmaradó részét külön belső számlán kell elhelyezni mindaddig, amíg felhasználhatóvá nem válik a kiemelt célokra. Ezért egy regionális megtakarítási számla támogathatná az ilyen rendelkezések végrehajtását. Ennek célja lehet például, hogy a közös/kölcsönös érdekű projektstátusz esetén csak a befogadó tagállamra gyakorolt nettó negatív hatásokat kezeljék. A regionális megtakarítási számlák kezelnék a tartósan nehezen pótolható beruházási hiányokat, miközben nem támaszkodnának kizárólag az uniós vagy egyéb források rendelkezésre állására. Ehhez szoros koordinációra lenne szükség a tervezés, a költség-haszon elemzés, valamint a régió nemzeti szabályozó hatóságainak (és átvitelirendszer-üzemeltetőinek) költségmegosztási megállapodásai terén. A regionális megtakarítási számlákkal kapcsolatos megfontolásokat adott esetben a megerősített regionális tervezés és a tulajdonviszonyok szabályozása szükségességének felmérésével együtt kellene megvizsgálni.

Uniós támogatás

Az első ONDP-kben az ENTSO-E (12) az európai tengeri megújuló kapacitások csatlakoztatásának a tőkekiadásokon alapuló teljes beruházási igényét 2025 és 2050 között mintegy 400 milliárd EUR-ra becsüli (13), ami lehetővé teszi az európai fogyasztók évi 1 600 TWh tiszta energiával való ellátását, és a tengeri szélenergiát az európai energiarendszer harmadik legfontosabb energiaforrásává teszi.

A határokon átnyúló tengeri infrastrukturális projektek (különösen a közös/kölcsönös érdekű projektstátusszal rendelkezők) támogatóinak az Európai Beruházási Bankkal karöltve meg kell vizsgálniuk, hogy biztosíthatók-e projektjeik számára versenyképes finanszírozási feltételek (14).

Végezetül az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) gyökeres változást hozhat számos ambiciózus, határokon átnyúló, közös/kölcsönös érdekű tengeri infrastrukturális projekt tekintetében. A CEF mindenekelőtt hatékonyan járulhat hozzá a befogadó tagállam által érzékelt nettó negatív hatások egy részének fedezéséhez. A jelenlegi többéves pénzügyi keretben a CEF-E számára elkülönített költségvetés a 2021–2027-es időszakra 5,84 milliárd EUR, amellyel közös/kölcsönös érdekű projektek támogathatók különböző infrastruktúra-kategóriákban – ideértve a villamosenergia-hálózatokat, tengeri villamosenergia-hálózatokat, intelligens villamosenergia-hálózatokat, intelligens gázhálózatokat, szén-dioxid-infrastruktúrát és hidrogén-infrastruktúrát –, vagyis ez az előirányzat meglehetősen alacsony mértékű az azonosított igényekhez képest.

(1) https://energy.ec.europa.eu/topics/markets-and-consumers/actions-and-measures-energy-prices/repowereu-2-years_en

(2) Az (EU) 2023/2413 irányelv.

(3) COM(2024) 63 final.

(4) https://energy.ec.europa.eu/news/member-states-agree-new-ambition-expanding-offshore-renewable-energy-2023-01-19_en

(5) A Bizottság közleménye: Iránymutatás a költségek és a hasznok megosztásához a megújulóenergia-forrásokkal kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködési projektek esetében – Európai Bizottság (europa.eu).

(6) https://acer.europa.eu/sites/default/files/documents/Recommendations/ACER_Recommendation_02-2023_CBCA.pdf

(7) https://energy.ec.europa.eu/topics/infrastructure/high-level-groups_en

(8) SWD(2020) 273 final.

(9) Például a LitPol Link villamosenergia-rendszerösszekötő esetében (LT-PL) az ACER arra a döntésre jutott, hogy a nem befogadó országok részéről nincs szükség kompenzációra. A GIPL gázrendszer-összekötőt illetően (PL-LT) az ACER úgy határozott, hogy a nettó pozitív kedvezményezetteknek (LT, LV, EE) kompenzációt kell nyújtaniuk a nettó negatív hatást elszenvedőnek minősülő befogadó tagállamnak (PL).

(10) Bár ez gyakorlati nehézségekbe ütközhet az olyan nemzeti jogrendszerekben, amelyekben jelenleg tilos a pályázatok lefolytatásának átruházása.

(11) https://energy.ec.europa.eu/topics/renewable-energy/financing/eu-funding-offshore-renewables_en

(12) https://eepublicdownloads.blob.core.windows.net/public-cdn-container/tyndp-documents/ONDP2024/web_entso-e_ONDP_PanEU_240226.pdf

(13) Beleértve Norvégiát és Nagy-Britanniát is, a sugaras rendszerek kivételével.

(14) https://www.eib.org/attachments/lucalli/20230107_cross_border_infrastructure_projects_en.pdf