E közzétételt követően bármely tagállam vagy harmadik ország hatósága, vagy bármely olyan, harmadik országban lakóhellyel rendelkező, illetve letelepedett természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek ahhoz jogos érdeke fűződik, felszólalást nyújthat be a Bizottsághoz a közzététel időpontjától számított három hónapon belül, az (EU) 2024/1143 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 17. cikkével összhangban.

A HAGYOMÁNYOS KÜLÖNLEGES TERMÉK TERMÉKLEÍRÁSA

„ SENENO MESO ”

EU-szám: TSG-SI-02988 – 2023.8.23.

Tagállam vagy harmadik ország: Szlovénia

1.   Bejegyzendő elnevezés(ek)

„Seneno meso”

2.   A termék típusa

1.1. osztály: Friss hús (valamint vágási melléktermék és belsőség)

3.   A bejegyzés indokolása

3.1.   A termék

☒	az adott termékre vagy élelmiszerre jellemző hagyományos előállítási vagy feldolgozási módszerrel vagy hagyományos összetétellel készül;

☐	a hagyományosan használt nyersanyagokból vagy összetevőkből készül.

A növényevő állatokból származó, „seneno meso” elnevezésű húst (azaz a szénával táplált állatok húsát) a legrégebbi hústermelési mód alkalmazásával állítják elő, amely az ősi állattartási gyakorlatokon, vagyis a hagyományos takarmányozáshoz való visszatérésen alapul. Régen az állatokat a vegetációs időszakban legeltették, télen pedig azzal a szénával táplálták, amelyet a nyár folyamán a gyepterületeken nyertek. A takarmány tárolásának egyetlen módja a száraz állapotban történő tárolás volt, nem pedig az erjesztve tárolás, mint napjainkban egyes takarmánytartósítási eljárások esetében. A hústermelés során nem használtak fel géntechnológiával módosított takarmányokat és állatokat.

3.2.   Az elnevezés

☐	az adott termék leírására hagyományosan használt elnevezés;

☒	jelzi a termék hagyományos jellegét vagy sajátosságát.

A „seneno meso” előállításához elengedhetetlen volt és továbbra is elengedhetetlen a jó takarmány, a széna („seno”). A szénát állandó gyepterületeken és művelt gyepterületeken szárítják, de a jobb minőség elérése vagy az időjárással kapcsolatos kockázatok enyhítése érdekében szárítókban is száríthatják. A legrégebbi szárítóeszköz valószínűleg a „kozolec”, amelyről már 1558-ból van feljegyzés. Az egyik fontos, 1822-ből származó feljegyzés hangsúlyozza, hogy a „kozolec” haszonállatok takarmányozására szánt széna szárítására használatos. Ezek a hivatkozások megerősítik a széna hagyományos takarmányként való használatát, valamint azt, hogy ez a típusú technológia Európa nagy részén elterjedt.

4.   Leírás

4.1.   Az 1. pontban szereplő elnevezést viselő termék leírása, beleértve a sajátos jellegét igazoló főbb fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőit

Szarvasmarhafélék, kiskérődzők és lófélék húsa a hatályos jogszabályoknak megfelelően.

4.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezést viselő termék termelők által betartandó előállítási módjának leírása, beleértve adott esetben a felhasznált nyersanyagok vagy az összetevők jellegét és tulajdonságait, valamint a termék elkészítésének módját

A szarvasmarhafélékből, kiskérődzőkből és lófélékből származó, „seneno meso” elnevezésű hús az e pontban ismertetett különleges előállítási eljárás révén különböztethető meg e fajok hagyományos húsától.

A szarvasmarhák, kiskérődzők és lófélék „seneno meso” húsát hagyományos termelési eljárások szerint állítják elő. Utóbbiak esetében tilos az erjesztett takarmányok (például a takarmánynövényekből készült szilázs, a silózott gabonamagvak, a takarmánybálák stb.) alkalmazása, valamint a hatályos jogszabályok értelmében „géntechnológiával módosítottnak” minősített állatok és takarmányok felhasználása.

A „seneno meso” előállításához az állomány valamennyi egyedét legeltetni kell, amennyiben a körülmények ezt lehetővé teszik. A vegetációs időszakban a legeltetésnek évente legalább 120 napig kell tartania.

Ha ezt a legeltetés körülményei nem teszik lehetővé, a legeltetési kötelezettségtől el lehet térni. A legeltetési kötelezettségtől való eltérést meg kell indokolni. Az indokok közé tartozhat a parcellák túlzott széttöredezettsége, azok mérete, lejtése vagy távoli fekvése, a legeltetés tilalma a mezőgazdasági termelőegység azon területére tekintettel, ahol a legeltetés nem engedélyezett, vagy e tényezők kombinációja. Amennyiben a legeltetés nem lehetséges, az állatokat a szabad mozgást lehetővé tevő feltételek mellett, lekötés nélkül kell tartani. A szabad mozgás fogalmának értékeléséhez az 1. táblázatban meghatározott beltéri területet kell figyelembe venni.

1. táblázat

	Beltéri terület (az állatok számára rendelkezésre álló nettó alapterület)
Szarvasmarhafélék	Minimális élőtömeg (kg)	m2/egyed
	legfeljebb 100	1,5
	legfeljebb 200	2,5
	legfeljebb 350	4,0
	350 felett	5
Tejelő tehenek		6
Tenyészbikák		10
Juhok		1,5
Bárányok		0,35
Kecskék		1,5
Gidák		0,35
Tenyésztésre és hizlalásra szánt lófélék	legfeljebb 100	1,5
	legfeljebb 200	2,5
	legfeljebb 350	4,0
	350 felett	5

Levágás előtt az állatok a legeltetési időszak alatt legfeljebb 30 napig istállóban tarthatók.

A szálastakarmány szárazanyag-tartalmának éves szinten meg kell haladnia a 70 %-ot. A szálastakarmány szárazanyag-tartalmának százalékos arányát minden egyes mezőgazdasági termelőegységre vonatkozóan éves alapon számítják ki.

A mezőgazdasági termelőegységen belül az azonos kategóriába tartozó valamennyi állatot (szarvasmarhafélék, kiskérődzők, lófélék) e termékleírás követelményeinek megfelelően kell tartani.

a)

Amennyiben más állatfajokat azért nem tartanak vagy nem tarthatnak a „seneno meso” hús előállítására vonatkozó szabályok szerint, mert nem tartoznak a termékleírás hatálya alá, a mezőgazdasági termelőegységben lévő állatokat és a takarmányokat elkülönítve kell tartani és megfelelően nyilván kell tartani. A takarmánybálák, a szilázsok és az erjesztett takarmány tárolására és előállítására vonatkozó tilalom a mezőgazdasági termelőegység egészére vonatkozik, még akkor is, ha nem minden állatfajt tartanak a „seneno meso” húsra vonatkozó szabályoknak megfelelően.

b)

Ha a „seneno meso” feldolgozását végző tanúsított létesítmény más termékeket is előállít, biztosítania kell a tanúsított nyersanyagok többi nyersanyagtól elkülönített átvételét és tárolását. Ebben az esetben a „seneno meso” húsból történő élelmiszer-előállítást térben vagy időben el kell különíteni, és minden intézkedést meg kell tenni a nyersanyagok keveredésének vagy helyettesítésének megakadályozása érdekében.

c)

Amennyiben a feldolgozási tevékenységet részben vagy teljes egészében egy nem tanúsított alvállalkozó végzi, írásbeli megállapodást kell kötni. Biztosítani kell a tanúsított állatok vagy nyersanyagok nyomonkövethetőségét, és lehetővé kell tenni a tevékenység végzésének ellenőrzését. Az ellenőrzés terjedelmét a tanúsító szerv határozza meg az átruházott tevékenységek körének függvényében. Amennyiben az alvállalkozót e termékleírás szerint tanúsították, a tevékenységeit nem kell ellenőrizni.

Engedélyezett takarmányok

—	Száraz szálastakarmány: széna, szárított lucerna, szárított lóhere stb.

—	Zöld szálastakarmány: legelő, fű, lucerna, lóhere, repce, gabonafélék, kukorica, cukorrépalevél stb.

—	Gyökérnövények: takarmányrépa, tarlórépa, karórépa, takarmány sárgarépa stb.

—	Különféle mezőgazdasági növények szalmája (előkészítetlenül vagy aprítva).

—	Friss réti takarmány.

—

Szárított gabonafélék (kukorica, árpa, zab, tritikálé, búza, rozs stb.), szárított cukorrépapép, szárított sörtörköly, a cukoripar és a gabonafeldolgozás szárított melléktermékei és a kereskedelmi forgalomban kapható egyéb szárított takarmányok (például korpa vagy lucernapellet stb.). Az állatokat a vegetációs időszakban legeltetik, télen pedig főként száraz szálastakarmánnyal táplálják. Az engedélyezett kiegészítő takarmányok közé tartoznak a zöld keresztesvirágúak, a kukorica, a gabonafélék és a gyökérzöldségek, például a repce, a zab és a zöld kukorica, valamint a takarmányrépa. A takarmánynak részét képezhetik a hüvelyes takarmányok (lóbab, borsó, csillagfürt stb.), az olajnövények (repce, szója, napraforgó stb.) és a fehérjekoncentrátumok (olajnövényekből, például szójából, repcéből, napraforgóból, tökfélékből stb. származó törköly és olajpogácsa). A legelőterületeken az állatok számára kiegészítő takarmány biztosítható. A kiegészítő takarmány mennyiségét az éves takarmányadag számításakor figyelembe kell venni.

Tiltott takarmányok

—	Takarmánynövény-szilázs, valamint gabonaszilázsok és egyéb takarmányokból készített szilázsok.

—	Bármilyen erjesztett takarmány.

—	Sörfőzdék vagy lepárlóüzemek melléktermékei, lé vagy bor préseléséből származó maradékok (törköly), valamint más élelmiszeripari maradékok, mint például friss vagy silózott cukorrépapép, friss vagy silózott sörtörköly, friss vagy silózott gyümölcstörköly stb.

—	Abrak és takarmányok, a melléktermékeket is beleértve, nedves állapotban (nedvesítés).

—

Állati eredetű takarmányok (tej, tejsavó, hús- vagy csontliszt stb.), kivéve – az elválasztásig – az anyatejet. A fiatal állatok tejpótló takarmánnyal való kiegészítő táplálása az elválasztásig, illetve a szarvasmarhafélék esetében legfeljebb 90 napos korig, a kiskérődzők esetében 45 napig, a lófélék esetében pedig 150 napig megengedett.

—	Karbamid. Az e termékleírásban meg nem határozott takarmányokra a takarmány-alapanyagok jegyzékére irányadó uniós szabályok vonatkoznak.

Ha egy adott takarmány esetében a ténylegesen mért szárazanyag-tartalom nem áll rendelkezésre, a takarmány szárazanyag-tartalmának kiszámításához a 2. táblázatban szereplő értékeket kell figyelembe venni. Az engedélyezett, de a táblázatban nem szereplő takarmányok esetében a rendelkezésre álló tudományos szakirodalomban meghatározott értékeket kell használni.

2. táblázat

A takarmányok szárazanyag-tartalma, amennyiben annak megállapítása nem vizsgálat útján történik

Takarmány	A szárazanyag %-os aránya
széna, szalma, lucerna	86
száraz melasz	77
különféle szárított herefélék	89
friss zöldtakarmány (fű, lucerna)	20
összetett takarmány (átlagos)	88
lóbab, borsó (száraz)	87
gabonafélék (magvak)	88
különféle pogácsák	88
sörélesztő (száraz)	90
cukorrépapép (száraz)	88
takarmányrépa (friss)	15

Az egyes gazdaságokban a szálastakarmányból származó szárazanyag-tartalom arányának meghatározása céljából a minimális napi takarmánybevitel kiszámításához a 3. táblázatban megadott értékeket kell figyelembe venni állatfajonkénti és kategóriánkénti napi szárazanyag-bevitelként.

3. táblázat

Minimális napi bevitel (kg szárazanyag/nap)

Állatfaj, életkor vagy tejhozam	Testtömeg (kg)	Napi bevitel (kg szárazanyag/nap)
SZARVASMARHAFÉLÉK
5–6 hónapos borjak	150	3 –4
tenyésztésre szánt fiatal szarvasmarhafélék	200 –300	4
	300 –400	6
	400 –500	8
	500 –650	9
hizlalásra szánt fiatal szarvasmarhafélék	200 –300	7
	300 –400	8,5
	400 –500	10
	500 –650	10,5
TEHENEK (tejhozam)
legfeljebb 2 000  kg/év	650	11,4
legfeljebb 4 000  kg/év az anyatehenekével egyenértékű tejhozam	650	14,9
legfeljebb 6 000  kg/év	650	17,6
legfeljebb 8 000  kg/év	650	19,7
több mint 8 000  kg/év	650	>20,6
LÓFÉLÉK
könnyű munka	500	7 –9
közepesen nehéz munka	500	8 –9
nehéz munka	500	10
JUHFÉLÉK
tejelő anyajuhok	70	3
szoptatós anyajuhok (1–2 bárány)	70	1,8
fiatal juhok	40 –70	1,2
hízóbárányok	20 –45	0,8 –1,6
KECSKEFÉLÉK
tejelő kecskék	70	legfeljebb 3,5
szoptató kecskék gödölyékkel	70	1,8

A „seneno meso” termelőinek minden szükséges nyilvántartást és igazoló dokumentumot olyan formában kell megőrizniük, hogy az ellenőrző szerv az ellenőrzés során bármikor ellenőrizhesse az e termékleírásban meghatározott valamennyi követelmény betartását.

Termésnövelő anyagok

—	Az 50 LE-t (lakosegyenérték – az egy felnőtt által okozott napi szennyezésnek megfelelő szennyvízterhelés mértékegysége) meghaladó kapacitású települési szennyvíztisztító telepek fermentációs maradékának felhasználása tilos.

—	Az 50 LE-nél kisebb kapacitású települési szennyvíztisztító telepek fermentációs maradékával trágyázott területek az utolsó kijuttatás után 3 hét elteltével alkalmasak legeltetésre.

Vegyi segédanyagok

Repülő rovarok elleni permetezés kizárólag állatok távollétében alkalmazható állattartó létesítményekben.

Az állatok értékesítésével kapcsolatos tilalmak

—

A „seneno meso” státuszt elismerő tanúsítvány megszerzéséhez azon állatok esetében, amelyeket nem a születésüktől fogva tartottak e termékleírásnak megfelelően, be kell tartani egy átállási időszakot, amely alatt a mezőgazdasági termelőegység vagy az állatok széna alapú állattartásra történő átállásának időszaka értendő. Az élő állatok vagy a hús forgalmazására vonatkozó átállási időszak a legfeljebb 9 hónapos állatok esetében az életkoruk kétharmadának felel meg, az idősebb állatok esetében pedig 6 hónap. Az átállási időszak vége előtt tilos az élő állatok értékesítése és a hús „seneno meso” húsként történő címkézése.

—	Ha az ellenőrzés a „seneno meso” státuszt érintő meg nem felelést (például erjesztett takarmánnyal történő takarmányozást) tár fel, az állatok vonatkozásában újabb átállási időszakot kell betartani.

Feldolgozás

—	A friss, hűtött, fagyasztott és feldolgozott húst „seneno meso” megjelöléssel lehet ellátni. A hús feldolgozása során csak olyan adalékanyagok használhatók fel, amelyek a hatályos jogszabályok értelmében nem minősülnek „géntechnológiával módosítottnak”.

—	Húsipari termékekben és készítményekben a „seneno meso” részarányának a késztermékben található összetevők legalább 60 %-át kell kitennie.

—	A húsipari termékekhez és készítményekhez vadhús adható hozzá, feltéve, hogy a leölt vad olyan területekről származik, ahol „géntechnológiával módosított” növények vetése nem engedélyezett.

A „seneno meso” elnevezés vagy a „seneno meso húsból készült” megjelölés csak akkor használható, ha a termék összetétele megfelel a „seneno meso” termékleírásában foglalt követelményeknek.

Amennyiben egy termék több hústípusból készül, amelyek közül nem mindegyik „seneno meso”, a terméknyilatkozaton egyértelműen jelezni kell, hogy melyik hús „seneno meso” megjelölésű, és fel kell tüntetni az egyes húsok terméken belüli arányát.

4.3.   A termék hagyományos jellegét alátámasztó főbb tényezők leírása

1827-ig a szlovén hegyvidéket túlnyomórészt erdők borították. Másodsorban pedig legelők (27,5 %), ami a mezőgazdaság, illetve a legeltetés akkori jelentőségéről tanúskodik. A gyepterületek 12,6 %-ot, a szántóterületek 4,8 %-ot, az egyéb kategóriák pedig 9 %-ot tettek ki (Petek, 2005). 1929-ben a szlovén hegyvidék nyugati felén a takarmánytermesztési rendszer volt az uralkodó, míg a keleti részen ez a rendszer már fellazult (a gabonafélék és a gyökérnövények aránya magasabb, a takarmánynövények aránya pedig valamivel alacsonyabb volt). A helyzet még 1960-ban is hasonló volt (Petek, 2005).

A mezőgazdasági termelőegységek 2000. évi összeírása keretében a szlovén hegyvidéken jegyzékbe vett mintegy 4 440 mezőgazdasági termelőegység 88 %-a állattenyésztéssel – legeltetéses állattartással (59 %) vagy vegyes állattenyésztéssel (29 %) – foglalkozott (Petek, 2005).

A „seneno meso” előállítása a hústermelés legrégebbi formája, mivel a növényevő állatok (szarvasmarha-, juh-, kecske- és lófélék) eredeti tartásmódja a legeltetésen, valamint a szénával történő téli takarmányozáson alapult. A „seneno meso” előállításához elengedhetetlen volt és továbbra is elengedhetetlen a jó minőségű takarmány. A mezőgazdasági termelőegységekben a szarvasmarha-, a juh-, a kecske- és a lóféléket gyakran egyenetlen domborzatú havasi legelőkön és a mezőgazdasági termelőegységektől nagyon távoli hegyvidékeken legeltették. Télen szénával táplálták őket, amelyet állandó és megművelt gyepterületeken szárítottak, de a jobb minőség elérése vagy az időjárással kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében szárítókban is száríthatták. A legrégebbi szárítóeszköznek a „kozolec” tekinthető. Oskar Moser professzor már 1558-ban említést tett róla (Juvanec, 2007, Kozolec, 24. o.). A kozolecre vonatkozó egyik fontos hivatkozás 1822-ből származik Joseph Pseinertől, aki hangsúlyozta, hogy azt a haszonállatok takarmányozására szánt széna szárítására használták (Juvanec, 2007, Kozolec, 26. o.). Ezek a hivatkozások megerősítik a széna hagyományos takarmányként való használatát, valamint azt, hogy ez a típusú technológia Európa nagy részén elterjedt.

A legeltetett állatok húsa feleannyi zsírt és lényegesen kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a kukoricaszilázssal és nagyobb arányban koncentrált takarmányt tartalmazó étrenddel táplált állatoké. A tudományos kutatások szerint a legeltetett szarvasmarhafélék húsa tízszer több béta-karotint tartalmaz, emellett a C-vitamin-tartalma akár 30 %-kal, alfa-tokoferol- (E-vitamin-)tartalma pedig 54 %-kal magasabb is lehet (Kmečki glas, 2021.5.20.). A legeltetett juhok húsa kétszer annyi luteint tartalmaz, mint a takarmányon tartott juhoké. A legelőn tartott állatok húsának minősége hasonló a vadhúshoz, és zsírtartalma megközelítőleg azonos. Az omega-6 és az omega-3 zsírsavak aránya sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a kukoricával táplált állatok húsában (Robinson, 2000).

Az állatok legeltetéssel és réti takarmánnyal való takarmányozása ugyanis kedvező hatással van a teljes zsírtartalom csökkentésére, növeli a béta-karotin, az E-vitamin- (alfa-tokoferol-), a B-vitamin-, a tiamin- és a riboflavintartalmat, a kalcium, a magnézium és a kálium ásványi anyagok mennyiségét, valamint a teljes omega-3 zsírsavtartalmat, továbbá kedvez az omega-3 és az omega-6 zsírsavak egészségesebb arányának és a magasabb KLS-tartalomnak (cisz-9 transz-11), a (konjugált linolsavvá alakulni képes) vakcénsav magasabb mennyiségének és az alacsonyabb telítettzsírsav-tartalomnak (S. K. Duckett et al., 2009).

A legeltetett tehenek ellenállóbbak a betegségekkel és a stresszel szemben. E rezisztencia kedvező hatásai kihathatnak az ezen állatok tejét és húsát fogyasztó emberekre is (Robinson, 2000). A „seneno meso” előállítására szánt állatok étrendjében a kukorica és más koncentrált takarmányok mennyisége korlátozott, mivel a kukoricának a kérődzők étrendjében való túlzott használata fokozza az Escherichia coli baktérium savas reakcióval szembeni ellenálló képességét, ami e baktérium szaporodásának fokozott kockázatával jár.

A „seneno meso” előállítása helyi jellegű, és az állattartás fenntartható formájának minősül, amelyben magas a réti takarmány (a legeltetés és a széna) aránya. A legeltetés a fenntartható állattartás legjobb módja, és a szénán alapuló takarmányozással ötvözve az állattenyésztés hagyományos megközelítését is jelenti. Az extenzív és a hagyományos gyakorlatok ötvözése hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez (Večer, 2021). Másfelől a természet biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából a kaszáláson és legeltetésen alapuló legeltetéses rendszer a gyepterületek hasznosításának leghatékonyabb módja.

A „seneno meso” előállítása rendkívül fenntartható, mivel védi az éghajlatot és a talajt, és elősegíti a biológiai sokféleséget. A „seneno meso” előállításához szükséges gyepterületek megőrzése nagyon fontos, mivel a gyepterületek és a legelők hektáronként körülbelül egyharmadával több szén-dioxidot tárolnak, mint a szántóterületek (149 t C/ha), köszönhetően a talaj felső rétegein belüli magas humusztartalomnak. A talaj mélyebb rétegeiben a gyepterületek hasonló mennyiségű (196 t C/ha) szén-dioxidot tárolnak, mint egy átlagos erdőtalaj (191 t C/ha) (ARGE Heumilch, 2021). A szén-dioxid talajban történő tárolása javítja a talaj szerkezetét és minőségét, miközben hozzájárul a mezőgazdaság és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás fenntarthatóságához.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1143 rendelete (2024. április 11.) a borokra, a szeszes italokra és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi árujelzőkről, valamint a hagyományos különleges termékekről és a mezőgazdasági termékek minőségére utaló választható kifejezésekről, az 1308/2013/EU, az (EU) 2019/787 és az (EU) 2019/1753 rendelet módosításáról, továbbá az 1151/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1143, 2024.4.23., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1143/oj).