i.

semmisítse meg a Törvényszék (ötödik tanács) T-721/22. sz. ügyben 2023. október 27-én hozott ítéletét, és e bírság helyett:

Amennyiben megalapozottnak minősíti a fenti kérelmeket:

ii.

az ellenérdekű felet kötelezze a költségek viselésére.

—

A Törvényszék állításával ellentétben a Bizottság arra kötelezte a portugál államot, hogy a TME/ÉME módszert alkalmazza, – lásd ebben az értelemben a Bizottság határozatának 173–179. és 216. preambulumbekezdését.

—

A megtámadott végzésből az következik, hogy a Törvényszék szerint mind a 2007. és 2013. évi határozatok, mind a III. programcsomag engedélyezésének oka a TME/ÉME módszer kötelező alkalmazása. A fellebbezők úgy vélik, hogy ennek az érvelésnek nincs jogi alapja, tekintve, hogy sem a 2013. évi határozatok, sem a regionális állami támogatásokra vonatkozó 2007–2013. évi iránymutatás (RÁT) 5. szakasza – amelyeket a működési támogatásokra kell alkalmazni, amelyek közé a III. programcsomag tartozik – nem utal semmilyen módon a TME/ÉME módszerre.

—

Az említett módszert kizárólag a RÁT 2007–2013. 52. lábjegyzete szabályozza, a 4. szakasz alján, amely módszer csak a beruházási támogatásokra alkalmazandó, amely kategóriába nem tartozik bele a III. programcsomag.

—

Mivel nem alkalmazandó a RÁT 2007–2013 52. lábjegyzete, és mivel semmiféle meghatározása nem létezik a „munkahelyek teremtésének”, amelyet az uniós jogban keresztalkalmazással kell alkalmazni, e fogalmat a III. programcsomag alkalmazását illetően a nemzeti jog fényében kell figyelembe venni, ügyelve az arányosság és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására, amelyek a megosztott hatáskör területén az Unió jogalkotói beavatkozását a Szerződések célkitűzése biztosításához szükséges mértékre korlátozzák

—

Nincs olyan ellentmondás a portugál munkajog és az uniós jogi szabályok, konkrétan, az állami támogatások területén alkalmazandó szabályok között, amely igazolná az előbbitől való eltérést.

—

A portugál munkajog alkalmazása nem vezet szükségszerűen visszaélésekhez, és nem akadályozza a tényleges munkaidőnek a Bizottság által javasolt számítását.

—

A TME/ÉME szisztematikus alkalmazása ellentétes a portugál joggal, mivel nem vesz figyelembe olyan, az e jog által védett sérülékeny helyzeteket, mint a szülőség és a betegség.

—

A Törvényszéknek kellett volna deduktív érveléssel igazolnia, hogy a nemzeti jog eltérést valósít meg egy, az uniós jogban előírt módszer preferenciális alkalmazásával, ami nem történt meg, mivel a megtámadott végzés jogellenes, azt meg kell semmisíteni, és egy olyan másikkal helyettesíteni, amely teljes egészében megsemmisíti a 2020. december 4-i (EU) 2022/1414 bizottsági határozatot.

—

Sem a 2007. és 2013. évi határozatok, sem a RÁT 2007–2013 nem határozza meg, miként kell figyelembe venni a „munkahelyek teremtése” fogalmát, és nem kétséges, hogy mind a Bizottság szokásos gyakorlatának figyelembevétele, mind a III. programcsomag terjedelme és szerkezete olyan értelmezéshez vezet, miszerint a munkahelyek TME/ÉME-ben történő meghatározásának módszere nem alkalmazható. Azt figyelembe véve tehát, amint azt a Törvényszék tette, hogy a szóban forgó követelmény csak a Bizottság által javasolt módon értelmezhető, csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vitatott szabályozás nem egyértelmű.

—

A Törvényszék tévedett, amikor nem ítélte károsnak a Bizottság hosszú tétlenségét (legalább nyolc éven keresztül), mivel a Bizottság nem volt alávetve az ellenőrzésre vonatkozó határidőnek, a Törvényszék nem állapíthatja meg, hogy e tétlenség jogi következmények nélkül maradjon.

—

A fellebbezők meg voltak arról győződve, hogy a III. programcsomag tökéletesen összeegyeztethető volt a belső piaccal, és e meggyőződést az a tény táplálta, hogy e programcsomagot a Bizottság engedélyezte, ezenfelül pedig egy mindenben hasonló programcsomagot – II. programcsomag – követett, amelynek az uniós joggal való összeegyeztethetősége soha nem volt kétséges.

—

Az, hogy a portugál állam rendszeresen a Bizottság rendelkezésére bocsátott olyan elemeket, amelyek lehetővé tették e támogatások alkalmazásának ellenőrzését, és az, hogy a Bizottság soha nem kifogásolta nyilvánosan ezen elemek jogszerűség, konkrét bizonyítéka annak, hogy a portugál állam jogszerűen alkalmazta a támogatásokat, ami a III. programcsomag kedvezményezettjeiben jogos elvárásokat keltett.

—

Nem lehet hihetően arra a következtetésre jutni, hogy a támogatás „átlagos kedvezményezettje” (az „általában elvárható magatartást tanúsító személy” értelemben) a fellebbezők helyében a Bizottság tétlenségét és az erre való utalások hiányát látva a „munkahelyek teremtésének fogalmát” a RÁT 2007–2013. 52. lábjegyzetében található fogalmát – vagyis a TME/ÉME-t – alkalmazta volna, illetve úgy ítélte volna meg, hogy ez a fogalmat kell alkalmazni, mivel semmi nem utalt erre.

—

Következésképpen, tekintettel a megtámadott végzésben elkövetett azon nyilvánvaló értékelési hibára, miszerint nem sérült a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve, az említett végzést meg kell semmisíteni.