MELLÉKLET

I.   A NEM HELYETTESÍTHETŐ FELHASZNÁLÁS FOGALMÁNAK ÁTTEKINTÉSE A MONTREÁLI JEGYZŐKÖNYVBEN

A Montreáli Jegyzőkönyv olyan nemzetközi megállapodás, amely 1989-ben lépett hatályba, és a Föld ózonrétegét lebontó vegyi anyagok használatának fokozatos megszüntetésére irányul. Ez a nemzetközi szerződés bizonyos nem helyettesíthető felhasználások kivételével sikeresen végrehajtotta az ózonréteget lebontó anyagok leginkább szennyező felhasználásának fokozatos megszüntetését. Elismerték, hogy a felhasználások kis része esetében a fokozatos kivezetés több időt igényel, ezért azt az elfogadott fokozatos megszüntetési ütemtervtől elkülönítve kell kezelni. 1992-ben a Montreali Jegyzőkönyv részes felei ezért úgy határoztak (1), hogy egy anyag felhasználása csak akkor minősül „nem helyettesíthetőnek”, ha:

a)	egészségügyi, biztonsági szempontból szükséges, vagy a társadalom működése szempontjából létfontosságú (a kulturális és intellektuális szempontokra kiterjedően); valamint

b)	nem állnak rendelkezésre műszakilag és gazdaságilag kivitelezhető, valamint környezetvédelmi és egészségügyi szempontból elfogadható alternatívák vagy helyettesítő anyagok.

A részes felek ezen túlmenően úgy határoztak, hogy a termelés és a fogyasztás – ha van – csak akkor engedélyezhető, ha minden gazdaságilag megvalósítható lépést megtettek az anyag nem helyettesíthető felhasználásának és az ahhoz kapcsolódó kibocsátásnak a minimálisra csökkentése érdekében; és az anyag nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben és minőségben a tárolt vagy újrafeldolgozott anyagok meglévő készleteiből.

A Montreali Jegyzőkönyv szerinti nem helyettesíthető felhasználások közé tartoznak a gyógyszerekben, főként az asztma elleni inhalátorokban található anyagok, a laboratóriumi és analitikai felhasználások, reakcióközegként történő felhasználások, tűzoltás során és az oldószerként való felhasználások űrtechnológiai alkalmazásokban. E nem helyettesíthető felhasználások minimálisra csökkentésére különböző módszereket és feltételeket alkalmaztak. A Montreáli Jegyzőkönyvben foglalt, a nem helyettesíthető felhasználásra vonatkozó kritériumokat azonban sem a jegyzőkönyv, sem semmilyen iránymutatás nem határozza meg részletesebben.

A Montreáli Jegyzőkönyvet gyakran tekintik az egyik legsikeresebb többoldalú környezetvédelmi megállapodásnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy viszonylag kevés vegyi anyagra terjed ki, és globális szinten alkalmazandó. Mindazonáltal a Montreali Jegyzőkönyvben alkalmazott, a nem helyettesíthető felhasználásra vonatkozó kritériumok nem elég általánosak ahhoz, hogy a vegyi anyagokkal foglalkozó valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban megvalósíthatók legyenek.

II.   MILYEN KONKRÉT FELHASZNÁLÁST KELL ÉRTÉKELNI?

A vegyi anyag konkrét felhasználásának meghatározása és annak alkalmazási köre a kiindulópontja a következő elemeken alapuló bármely értékelésnek:

—	A felhasználásnak és annak a folyamatnak a fő jellemzői, amelyet az adott felhasználás szolgál (pl. mi a felhasználás, hogyan végzik és ki végzi azt),

—

Az anyag által a felhasználás során biztosított technikai funkció – az a szerep, amelyet az anyag betölt, amikor azt önmagában, keverékben, árucikkben vagy gyártási folyamatban használják; pl. technológiai segédanyag, extraháló oldószer, zsírtalanító szer, korróziógátló, lágyítószer, antioxidáns, színezőanyag és egyéb. Az ECHA által az anyagoknak a REACH-rendelet szerinti nyilvántartásba vételére használt felhasználási leírók rendszere (2) alapul szolgálhat a technikai funkciók leírásához, de előfordulhat, hogy a felhasználási leírást részletesebb információkkal kell kiegészíteni, különösen az anyag által a felhasználás során biztosított műszaki jellemzők és tulajdonságok tekintetében (pl. tisztítószer, amely csökkenti a folyadékok felületi feszültségét).

—

A felhasználás körülményei, különösen: — mely(ek) az anyag felhasználásából származó késztermék(ek) vagy szolgáltatás(ok), — az anyagnak az adott felhasználásban való szükségessége (pl. hogy a késztermék vagy a folyamat képes-e az anyag nélkül biztosítani az általa nyújtandó szolgáltatást a felhasználónak), — a késztermék technikai funkciójához való szükségesség, valamint az, hogy a termék előállításához használt anyag technikai funkciója hogyan befolyásolja azt annak meghatározásakor, hogy az anyag ilyen felhasználása szükséges-e egészségügyi vagy biztonsági szempontból, vagy létfontosságú-e a társadalom működése szempontjából (pl. vannak-e olyan különböző termékek a piacon, amelyek ugyanazt a szolgáltatást az anyag nélkül vagy az anyag által biztosított technikai funkció nélkül is képesek nyújtani), — a felhasználásra és/vagy a késztermékre vonatkozó jellemzők (pl. feltételek, követelmények, műszaki teljesítmény) összessége, amelyek keretet adnak az alternatívák és az alternatívával való helyettesítés értékeléséhez (például olyan követelmények összessége, amelyek révén az anyag felhasználása által biztosított szolgáltatás és funkció a szükséges és olyan szinten teljesíthető, amely elfogadható a társadalom számára). A felhasználás körét kellően szűken kell meghatározni ahhoz, hogy bizonyítható legyen az alternatívák hiánya, — az anyag felhasználásának módjára, valamint a felhasználás során elvégzendő különböző tevékenységekre/feladatokra vonatkozó részletek, ideértve az expozíciós forgatókönyveket és a kapcsolódó kockázatkezelési intézkedéseket és működési feltételeket (az emberi egészség és a környezet szempontjából).

A konkrét felhasználás körének meghatározását követően annak tükröződnie kell a felhasználás kellő részletességű leírásában, hogy meg lehessen állapítani, hogy a nem helyettesíthető felhasználásra vonatkozó kritériumok teljesülnek-e. Ajánlott, hogy a felhasználás leírása tartalmazza következő elemeket:

—	a felhasználás leírása a felhasználásból származó késztermékkel vagy szolgáltatással összefüggésben,

—	a felhasználás leírása az egészségügyi vagy biztonsági szempontból vett szükségességgel vagy a társadalom működése szempontjából vett létfontossággal összefüggésben (például a technikai funkció és annak a késztermékhez való szükségessége, többek között a felhasználás körülményei),

—	a felhasználás leírása az alternatívák elemzésével összefüggésben (pl. jellemzők a felhasználás és a késztermék(ek) tekintetében, amelyek keretet adnak az alternatívák elemzéséhez),

—	a felhasználás leírása az expozíciós forgatókönyvekkel összefüggésben (pl. ha a felhasználás bizonyos részeit zárt rendszerben teljesítik), amelyet a felhasználás, az expozíció és a belőle származó kibocsátás minimalizálására irányuló megfelelő intézkedések egészítenek ki.

III.   ANNAK ÉRTÉKELÉSE, HOGY A FELHASZNÁLÁS NEM HELYETTESÍTHETŐ-E (AZAZ ALAPVETŐ-E) A TÁRSADALOM SZÁMÁRA

Ez a szakasz arra vonatkozóan nyújt iránymutatást, hogy hogyan kell elvégezni az értékelést a nem helyettesíthető felhasználás kritériumai alapján. Ha a fogalmat egy konkrét jogszabályban vezetik be, akkor a nem helyettesíthető felhasználás értékelésében és az azzal kapcsolatos döntéshozatalban részt vevő folyamatokat, szerveket és szereplőket abban a jogszabályban meg kell határozni. Míg a 2.1. szakaszban a nem helyettesíthető felhasználásra vonatkozóan meghatározott két kritériumot külön kell értékelni, előfordulhat, hogy azok egymástól kölcsönösen függenek. Az egészségügyi vagy biztonsági szempontból vett szükségesség, vagy a társadalom működése szempontjából vett létfontosság értékelése befolyásolhatja az alternatívák értékelésének jellegét, ami fordítva is fennáll. A bizonyítottan nem helyettesíthető felhasználás feltételeinek meghatározását az alábbi IV. szakasz ismerteti.

a)   A nem alapvető (azaz helyettesíthető) felhasználások kiszűrése

A nem helyettesíthető felhasználás kritériumainak kumulatív jellege és strukturált (kritériumonkénti) értékelése minden lépésnél lehetővé teszi azoknak a felhasználásoknak a kiszűrését, amelyek nem minősülnek helyettesíthetőnek, mégpedig anélkül, hogy szükség lenne az összes többi kritérium teljes körű értékelésére. Ezzel lehetővé válik az e fogalomban rejlő egyszerűsítési és hatékonysági potenciál teljes körű kiaknázása (lásd az alábbi áttekintő ábrát).

Főszabály szerint annak megállapításához, hogy a felhasználás nem alapvető (azaz helyettesíthető), elegendő, hogy a két kumulatív kritérium egyike ne teljesüljön a felhasználásra. Az egy önálló kritériumot nem teljesítő felhasználások kiszűrhetők, és a többi kritérium további értékelését abba lehet hagyni, ami hatékonyságnövekedést és egyszerűsödést eredményezhet. Ugyanakkor kellő bizonyossággal kell megállapítani, hogy a felhasználás nem alapvető (azaz helyettesíthető). Például, ha az első értékelt kritérium az egészségügyi vagy biztonsági szempontból vett szükségesség, vagy a társadalom működése szempontjából vett létfontosság, és ha az egyértelműen nem teljesül, akkor nem szükséges elvégezni az alternatívák hiánya kritérium értékelését annak megállapításához, hogy a felhasználás nem alapvető (azaz helyettesíthető). Hasonlóképpen, ha az első értékelt kritérium az elfogadható alternatívák hiánya és könnyen bizonyítható, hogy a konkrét felhasználás tekintetében léteznek elfogadható alternatívák, akkor nem szükséges elvégezni az egészségügyi vagy biztonsági szempontból vett szükségességre, vagy a társadalom működése szempontjából vett létfontosságra vonatkozó kritérium értékelését annak megállapításához, hogy a felhasználás nem alapvető (azaz helyettesíthető).

Éppen ellenkezőleg, ahhoz, hogy egy adott felhasználás nem helyettesíthetőnek (azaz alapvetőnek) bizonyuljon, mindkét kritériumnak teljesülnie kell, és ezért annak megállapítása, hogy csak az egyik kritérium teljesül, nem elegendő annak megállapításához, hogy a felhasználás nem helyettesíthető (azaz alapvető) a társadalom számára.

1. ábra: Annak értékelése, hogy valamely anyag felhasználása nem helyettesíthető-e (azaz alapvető-e) társadalom számára.

b)   Az egészségügyi vagy a biztonsági szempontból vett szükségesség és a társadalom működése szempontjából vett létfontosság értékelése

Az e kritérium által meghatározott társadalmi szükségleteket egy olyan technikai funkció iránti igény szolgálja, amelyet a legkárosabb anyag egy konkrét felhasználás, valamint annak a felhasználásnak a körülményei révén biztosít. Hangsúlyt kell helyezni arra, hogy mi szükséges egészségügyi vagy biztonsági szempontból, illetve hogy mi létfontosságú a társadalom működéséhez, azaz,

—

A legkárosabb anyagoknak kizárólag olyan felhasználását szabad egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükségesnek, vagy a társadalom működéséhez létfontosságúnak tekinteni, amely szükséges az egészség, a biztonság és/vagy a környezet magas szintű védelméhez vagy amennyiben a felhasználás hiánya elfogadhatatlan következményekkel járna a társadalom működésére nézve.

—

A legkárosabb anyagok olyan technikai funkciói, amelyek csak a kényelemhez, szabadidőhöz, dekorációhoz vagy luxushoz kapcsolódó tulajdonságokat nyújtanak a késztermék felhasználójának, általában nem tekinthetők egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükségesnek, vagy létfontosságúnak a társadalom működéséhez.

A különböző felhasználások esetében szükséges lehet mérlegelni a különböző szintű kontextusba helyezést. Néha elegendő meghatározni az anyag által a felhasználás során biztosított technikai funkciót annak megállapításához, hogy a felhasználás nem alapvető (azaz helyettesíthető), azonban gyakran azt a kontextust is figyelembe kell venni, amelyben a készterméket használják és az a szolgáltatást nyújtja. Ahhoz, hogy egy felhasználást egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükségesnek vagy a társadalom működése szempontjából létfontosságúnak lehessen tekinteni, az alábbi mindkét kérdésre „igen” választ kell adni:

i.	Szükség van-e a legkárosabb anyag jelentette technikai funkcióra ahhoz, hogy a késztermék be tudja tölteni a rendeltetését?

ii.

Teljesíti-e a legkárosabb anyag használata az alábbi 2. vagy 3. táblázatban meghatározott elemek legalább egyikét annyiban, hogy teljesíti az egészségügyi szempontból vett szükségesség VAGY a biztonsági szempontból vett szükségesség kritériumát VAGY létfontosságú a társadalom működése szempontjából? (Azaz e kritérium három része közül legalább egynek teljesülnie kell).

A kérdés szempontjából alapvetően azt kell mérlegelni, hogy az anyag által a felhasználás során biztosított technikai funkció egyáltalán szükséges-e ahhoz, hogy a késztermék el tudja látni a szolgáltatását vagy szükséges-e a terméknek az általa ellátott szolgáltatás szempontjából releváns műszaki jellemzőihez. Amennyiben nem, akkor a felhasználás egészségügyi vagy biztonsági szempontból nem szükséges, illetve a tárasdalom működése szempontjából nem létfontosságú.

Amennyiben a technikai funkció szükséges ahhoz, hogy a késztermék el tudja látni szolgáltatását, akkor a következő lépés az értékelés folytatása annak meghatározása céljából, hogy a legkárosabb anyag felhasználása szükséges-e egészségügyi vagy biztonsági szempontból, vagy létfontosságú-e a társadalom működése szempontjából. Ennek az értékelésnek jellemzően egy tágabb összefüggést is mérlegelnie kell, figyelembe véve azt a sajátos környezetet, amelyben a felhasználás vagy a késztermék által biztosított szolgáltatás történik (pl. kórházakban történő felhasználás, szemben az emberek otthonában való felhasználással vagy ipari környezetben történő felhasználással).

Az alábbi táblázatok olyan elemeket határoznak meg, amelyek annak bizonyításához vagy ellenőrzéséhez szükségesek, hogy egy adott felhasználás egészségügyi vagy biztonsági szempontból véve szükséges-e (2. táblázat) vagy a társadalom működése szempontjából létfontosságú-e (3. táblázat). Az egyes elemek leírásának célja, hogy iránymutatást adjon és útmutatással szolgáljon az értékeléshez a kiszámíthatóság növelése, valamint a jogszabályokon belüli és a jogszabályok közötti következetesség biztosítása érdekében.

2. táblázat Az „egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges” kritériumot leíró elemek nem teljes körű felsorolása, valamint az egyes elemek szerint adott esetben megfelelő felhasználások irányadó leírása.

Elemek	Leírás
A legkárosabb anyag használata egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges a következő elemek közül egy vagy több esetében:
Betegségek és hasonló egészségügyi problémák kezelése	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges, például a következők érdekében: — higiénia biztosítása és tisztítás kórházakban és hasonló létesítményekben és olyan helyzetekben, ahol magas szintű fertőtlenítésre van szükség, például műtéttel kapcsolatban (szokásos körülmények között, például háztartásokban, a legkárosabb anyag higiéniai és tisztítási célú használata nem minősül egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükségesnek), — a betegségek (beleértve a zoonózisokat is) terjedésének megelőzése és az ellenük való védekezés, — egészségügyi ellátás nyújtása és súlyos betegségek megelőzése, ideértve a mentális betegségeket is. A „betegségek és hasonló egészségi állapotok” olyan állapotok, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőséget és a napi tevékenységek ellátását, és/vagy megterhelőek a tünetek és a kezelések tekintetében. Gondosan meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e a legkárosabb anyag használatára a betegségek és hasonló egészségi állapotok megelőzése, nyomon követése vagy kezelése érdekében, mivel maga a felhasználás káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre.
Az emberi vagy állati élet és egészség alapvető feltételeinek fenntartása	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges, például a következők érdekében: — elegendő és biztonságos élelmiszer és takarmány biztosítása, például az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállításában, feldolgozásában, tárolásában, forgalmazásában és szállításában való felhasználások, a növényvédő szerek, biocidek és diagnosztikai eszközök előállítása során történő felhasználások, amelyeket az állatok egészségének védelmével összefüggésben használnak, — elegendő és tiszta víz biztosítása, — tiszta levegő biztosítása, — meleg és menedék biztosítása a körülvevő környezettől való védelem érdekében. Gondosan meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e a legkárosabb anyag használatára az emberi vagy állati élet és egészség alapvető feltételeinek biztosítása érdekében, mivel maga a felhasználás káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre.
Egészségügyi válságok és vészhelyzetek kezelése	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges, például a következők érdekében: — az egészségügyi válságok és vészhelyzetek hatásának enyhítése, — a készenléti segélyszolgálatok, köztük a mentő- és tűzoltószolgálat működésének biztosítása. A legkárosabb anyag felhasználásának közvetlenül kapcsolódnia kell a válságokhoz és a vészhelyzeti műveletekhez.
A személyes biztonság biztosítása	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges, például a következők érdekében: — az egyéni védőfelszerelések működésének biztosítása, például a biztonsági övekben, a munkahelyi személyi védőeszközökben, golyóálló mellényekben, mentőmellényekben, sisakokban, tűzjelzések során való felhasználások, — a termékek, berendezések és eszközök biztonságosságának biztosítása, mint például a járműfékek kenése, a várhatóan olyan hőmérsékletre felmelegítendő termékek tűzállósága, amelyen gyulladás következhet be, vagy olyan környezetben használt termékek korrózióvédelmét célzó felhasználás, ahol erre szükség van.
Közbiztonság biztosítása	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója egészségügyi vagy biztonsági szempontból szükséges, például a következők érdekében: — az infrastruktúra, például a közúti, vasúti és repülésbiztonság, valamint az épületek biztonságának garantálása (felvonókban, tűzjelzőkben és tűzoltó berendezésekben való felhasználások), — a lakosságot fenyegető veszélyek megelőzése érdekében a készenléti segélyszolgálatok, például a katonaság, a rendőrség, a terrorizmus elleni küzdelem, a tűzvédelmi szolgálatok és a kiberbiztonság működésének biztosítása, — vámellenőrzés, parti őrség. A legkárosabb anyag felhasználásnak közvetlenül kapcsolódnia kell a biztonsági műveletekhez.

3. táblázat A „társadalom működése szempontjából létfontosságú” kritériumot leíró elemek nem teljes körű felsorolása, valamint az egyes elemek szerint adott esetben megfelelő felhasználások irányadó leírása.

Elemek	Leírás
A legkárosabb anyag használata a társadalom működése szempontjából létfontosságú a következő elemek közül egy vagy több esetében:
Olyan erőforrások vagy szolgáltatások biztosítása, amelyeknek a társadalom működéséhez továbbra is működében kell maradniuk	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója a társadalom működése szempontjából létfontosságú, például a következők érdekében: — a társadalom számára létfontoságú infrastruktúrák és szolgáltatások telepítésének, karbantartásának és szállításának lehetővé tétele, mint például az energiaátalakítás, -tárolás és -ellátás (pl. megújuló energia, villamos energia, olaj, gáz), mobilitás és közlekedés (pl. közúti, vasúti, légi, vízi, hajózási és kikötői), vízkezelés és vízellátás, hulladékkezelés, digitális kommunikáció és egészségügyi infrastruktúra (3), — a nélkülözhetetlen digitális infrastruktúrák, technológiák és szolgáltatások – például az adatfeldolgozás, a navigáció és az érzékelés – működésének lehetővé tétele, — a kritikus fontosságú nyersanyagok kitermelésének, átalakításának, újrafeldolgozásának és tárolásának (4) lehetővé tétele vagy az ilyen anyagok ellátási zavaraival szembeni rezilienciának a lehetővé tétele, — a társadalom számára létfontosságú erőforrásokra és szolgáltatásokra vonatkozó elemzés, mérések és tesztelési rendszerek lehetővé tétele, — a társadalom számára létfontosságú erőforrások és szolgáltatások kulcsfontosságú berendezései és alkatrészei gyártásának, szállításának, karbantartásának és újrafeldolgozásának lehetővé tétele (5). Az „Olyan erőforrások vagy szolgáltatások, amelyeknek a társadalom működéséhez továbbra is működében kell maradniuk” megfogalmazás azokat az erőforrásokat vagy szolgáltatásokat jelöli, amelyek meghibásodása vagy a bennük bekövetkező romlás jelentős zavart okozna a közvédelemben és -biztonságban, vagy egyéb drámai következményekkel járna. Ezek az erőforrások vagy szolgáltatások lehetnek állami vagy magánjellegűek, és kontextusba kell helyezni őket abból a szempontból, hogy a legkárosabb anyag használata mit jelent társadalmi (nem pedig egyéni) szinten. A legkárosabb anyag felhasználásának közvetlenül kapcsolódnia kell a szolgáltatásokhoz és magukhoz az infrastruktúrákhoz.
Erőforrások, például infrastruktúra és felszerelések biztosítása a társadalom hagyományos, nem hagyományos és hibrid fenyegetésekkel szembeni védelme és biztonsága érdekében	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója a társadalom működése szempontjából létfontosságú, például a következők érdekében: — a védelmi és biztonsági infrastruktúra telepítésének és karbantartásának lehetővé tétele, — a védelmi és biztonsági szempontból kulcsfontosságú berendezések és alkatrészek gyártásának, szállításának, karbantartásának és újrafeldolgozásának lehetővé tétele. Az „Erőforrások, például infrastruktúra és felszerelések biztosítása a társadalom hagyományos, nem hagyományos és hibrid fenyegetésekkel szembeni védelme és biztonsága érdekében” megfogalmazás olyan erőforrásokat jelöl, amelyek meghibásodása vagy romlása gátolná az Európai Unió vagy tagállamai képességét arra, hogy megóvják magukat vagy lakosságukat az ilyen fenyegetésekkel szemben. A legkárosabb anyag felhasználásának közvetlenül kapcsolódnia kell az erőforrásokhoz, például az infrastruktúrához vagy magukhoz a felszerelésekhez.
Természeti válságok és katasztrófák miatti társadalmi kockázatok és hatások kezelése	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója a társadalom működése szempontjából létfontosságú, például a következők érdekében: — természeti katasztrófák, például árvizek, tüzek, földrengések által okozott infrastrukturális károk megelőzése vagy helyreállítása. A legkárosabb anyag felhasználásának közvetlenül kapcsolódnia kell a válságműveletekhez.
A természetes környezet védelme és helyreállítása	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója a társadalom működése szempontjából létfontosságú, például a következők érdekében: — az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és enyhítése, például a megújulóenergia-technológiák és a kibocsátásmentes közlekedési technológiák céljára való felhasználás, — a víz-, talaj- vagy légszennyező anyagok csökkentése, például tisztítótechnológiákban való felhasználás és hasonló felhasználások, — az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelme, például az inváziós fajok elleni védekezésre való felhasználás, — a szennyező anyagok elemzése és nyomon követése, — a környezetben található szennyező anyagok eltávolítása. A társadalom függ a természeti környezet védelmétől és helyreállításától. Gondosan mérlegelni kell, hogy létfontosságú-e a legkárosabb anyag használata a természetes környezet védelméhez, ideértve a szennyezés kezelését is, mivel maga a felhasználás hozzájárulhat a szennyezéshez. A létfontosság bizonyításának magában kell foglalnia az arra vonatkozó érdemi bizonyítékok összegyűjtését, hogy a felhasználás milyen mértékben járulhat hozzá az uniós jogszabályoknak és a nemzetközi szerződéseknek való megfeleléshez.
Tudományos kutatás és fejlesztés végzése	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója a társadalom működése szempontjából létfontosságú, például a következők érdekében: — ellenőrzött körülmények között laboratóriumi elemzés, mérések és tesztelés végzése tudományos kutatás vagy fejlesztés céljából, — ellenőrzött körülmények között felsőoktatási intézményekben (egyetemi szinten) és kutatóintézetekben végzett laboratóriumi kísérletek végzése.
Kulturális örökség védelme	A legkárosabb anyagnak a felhasználás során betöltött technikai funkciója a társadalom működése szempontjából létfontosságú, például a következők érdekében: — kulturális örökség, különösen a műemlékek védelme a Világörökségi Egyezmény végrehajtására vonatkozó operatív iránymutatásban (6) meghatározottak szerint: a) műemlékek: építészeti alkotások, monumentális szobrászati alkotások és festészeti alkotások, régészeti jellegű elemek vagy szerkezetek, feliratok, barlangházak és jellemzők együttesei, amelyek történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból kiemelkedő egyetemes értékkel bírnak; b) épületcsoportok: különálló vagy összekapcsolt épületcsoportok, amelyek architektúrájuk, homogenitásuk vagy tájbeli elhelyezkedésük miatt történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból kiemelkedő egyetemes értékkel bírnak; c) helyszínek: emberi alkotások vagy a természet és az ember együttes alkotásai, valamint olyan területek, beleértve a régészeti lelőhelyeket is, amelyek történelmi, esztétikai, etnológiai vagy antropológiai szempontból kiemelkedő egyetemes értéket képviselnek. A „kulturális örökség védelme” megfogalmazást olyan követelményként kell értelmezni, amely kifejezetten a kulturális örökség megőrzésére összpontosít. Bizonyos esetekben a díszítés vagy az esztétikai érték jelentős kulturális értékkel rendelkezőnek tekinthető (pl. az UNESCO világörökségi helyszínei közé sorolás), valamint az UNESCO által meghatározott szellemi kulturális örökség (7), például az UNESCO által elismert hagyományos kézművesség (8). Valamennyi szociodemográfiai csoport kulturális örökségét egyformán tiszteletben kell tartani és objektíven értékelni kell. A legkárosabb anyag kulturális örökség védelme céljából történő felhasználása nem vezethet gyermekek vagy más veszélyeztetett csoportok expozíciójához. A legkárosabb anyag felhasználásának közvetlenül a megőrzési művelethez kell kapcsolódnia, más felhasználások pedig nem minősülnek létfontosságúnak a társadalom működése szempontjából.

c)   Az elfogadható alternatívák hiányának értékelése

Ennek a nem helyettesíthető felhasználásra vonatkozó kritériumnak a teljesítése megköveteli, hogy ne álljanak rendelkezésre elfogadható alternatívák, amit az alternatívák elemzésével kell igazolni. Ennek megfelelően e kritérium értékelésének legalább a következő két szempontból kell állnia (9):

i.

a felhasználás lehetséges alternatíváinak azonosítása, megvizsgálva, hogy az értékelt anyag felhasználása helyettesíthető-e alternatív vegyi anyaggal, anyaggal, termékkel, eljárással vagy technológiával (azaz melyek azok a lehetséges alternatívák, amelyek megfelelően biztosítják a készterméknek a várt szolgáltatás nyújtásához szükséges technikai funkcióját). Az „alternatíva” fogalmát általában az adott jogszabály foglalja keretbe; ÉS

ii.	elfogadhatóságuk értékelése.

Az elfogadható alternatíváknak képeseknek kell lenniük biztosítani azt a funkciót és teljesítményszintet, amelyet a társadalom a várt szolgáltatás megfelelő teljesítéseként el tud fogadni, és biztonságosabbnak kell lenniük. Amint azt e közlemény 2.2. szakasza ismerteti, az alternatívák értékelését általában az egyes jogszabályokban meghatározott konkrét követelményekkel határozzák meg, és a legtöbb jogszabály esetében az magában foglalja a műszaki és/vagy gazdasági megvalósíthatósági értékelést is. A fent említettek szerint a Bizottság nem szándékozza megváltoztatni a műszaki és/vagy gazdasági megvalósíthatóságra vonatkozó meglévő hivatkozásokat, amennyiben javasolja a nem helyettesíthető felhasználás fogalmának bevezetését bármely ilyen jogalkotási területen. Az értékelés nem korlátozódhat a felhasználást végző konkrét felhasználó vállalkozásra, hanem a piaci szintű használatra és a társadalmi igényekre kell vonatkoznia. Következésképpen az értékelésnek nemcsak az azonos teljesítményszintű lehetséges alternatívákat kell figyelembe vennie, hanem bármely olyan funkcióval és teljesítményszinttel rendelkező alternatívát is, amelyet a társadalom a várt szolgáltatás kielégítő nyújtásaként el tud fogadni. A mérlegelendő lehetséges alternatívák ezért a következők:

—	azonos termékkategóriába tartozó forgalomban lévő termékek, amelyek nem használják a legkárosabb anyagot,

—	az alacsonyabb teljesítményű alternatívák, feltéve, hogy azok társadalmi szempontból elfogadhatók (10),

—	azok az alternatívák, amelyek a legkárosabb anyag által vagy a legkárosabb anyaggal biztosítotthoz hasonló technikai funkciót és hasonló teljesítményszintet biztosítanak.

Az alábbiakban néhány példa található arra, hogy a meglévő uniós jogszabályok hogyan foglalják kertbe az alternatívák értékelését.

A REACH-rendelet (1907/2006/EK)  (11) meghatározza a vegyi anyagok regisztrálásának, értékelésének, engedélyezésének és korlátozásának keretét. Az alternatívák értékelése az engedélyezésekkel és korlátozásokkal összefüggésben történik. A 68. cikk (1) bekezdésén alapuló korlátozásokról szóló határozatoknak figyelembe kell venniük az alternatívák rendelkezésre állását. Az értékelés az alternatívákra vonatkozó információkon alapul, beleértve azok rendelkezésre állását, valamint műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát (12). Az engedélyezési eljárás keretében a REACH megköveteli a különös aggodalomra okot adó anyag felhasználása alternatívái „megfelelőségének” értékelését, beleértve azok műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát is. E kifejezések fogalommeghatározása nem szerepel a REACH-rendeletben. Az engedélyezés területén ezeknek a vonatkozó ítélkezési gyakorlat ad keretet (13). Ezen ítélkezési gyakorlat szerint:

—	A „megfelelő” kifejezés célja, hogy a releváns alternatívák számát a „biztonságosabb” alternatívák számára korlátozza, azaz olyan anyagokra vagy technológiákra, amelyek használata az érintett különös aggodalomra okot adó anyag felhasználásának kockázatához képest alacsonyabb kockázattal jár.

—	Ezenkívül a „megfelelő” kifejezés azt jelenti, hogy az alternatívának „gazdaságilag és műszakilag életképesnek” kell lennie (14). Jelentése nem korlátozódik egy alternatíva általánosságban (in abstracto), laboratóriumi feltételek vagy kivételes feltételek melletti létezésére.

—

Ami a műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható alternatívák rendelkezésre állását illeti, az alternatívák elemzését az alternatív anyagok előállítására szolgáló gyártási kapacitás és az alternatív technológiák megvalósíthatósága szempontjából, valamint a forgalomba hozatalukra vonatkozó jogi és ténybeli követelmények fényében kell elvégezni.

Az 528/2012/EU rendelet  (15) az olyan biocid termékek – például fertőtlenítőszerek, tartósítószerek, rágcsálóirtó szerek, rovarölő szerek és egyebek – forgalomba hozatalának és felhasználásának keretét határozza meg, amely termékek célja az emberekre, azok tevékenységére, illetve az általuk használt vagy előállított termékekre (ideértve a fogyasztási cikkeket is), az állatokra vagy a környezetre káros szervezetek elleni védekezés. A rendelet kizárási kritériumokat állapít meg a bizonyos veszélyességi tulajdonságokkal rendelkező hatóanyagokra (CMR 1A. és 1B. kategória, az emberi egészséget veszélyeztető endokrin károsító anyagok, PBT és vPvB), amelyeket általában nem hagynak jóvá. Eltérés engedélyezhető a rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján, amely – egyéb kritériumok mellett – tartalmaz néhány, a nem helyettesíthető felhasználás fogalmához hasonló elemet, konkrétabban:

—	hogy bizonyított, hogy a hatóanyag alapvetően szükséges az emberi egészséget, az állati egészséget vagy a környezetet fenyegető komoly veszély megelőzése vagy a vele szembeni fellépés céljából,

—	az eltérések jóváhagyásakor kulcstényezőként kell figyelembe venni a megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák meglétét és elegendő mértékben való rendelkezésre állását,

—	és az eltérő felhasználásra az emberek, az állatok és a környezet expozíciójának minimálisra csökkentése érdekében – csak megfelelő kockázatcsökkentő intézkedések mellett kerülhet sor.

A Bizottság azt is engedélyezheti a tagállamoknak, hogy engedélyezzenek egy nem jóváhagyott hatóanyagot tartalmazó biocid terméket, amennyiben a hatóanyag alapvető fontosságú a kulturális örökség megőrzéséhez (16) és nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva (az 55. cikk (3) bekezdése).

A fenntartható befektetésekről szóló taxonómiai rendelet ((EU) 2020/852) (17) általános keretet hoz létre annak eldöntésére, hogy egy gazdasági tevékenység a rendeletben meghatározott hat környezetvédelmi célkitűzéshez (18) való hozzájárulása alapján környezeti szempontból fenntarthatónak minősül-e. A környezetszennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó „jelentős károkozás elkerülését célzó” (DNSH) kritériumok (19) előírják, hogy egy tevékenység nem vezethet a REACH 57. cikkében említett veszélyességi osztályok vagy veszélyességi kategóriák valamelyikére vonatkozó kritériumoknak megfelelő anyagok gyártásához, felhasználásához vagy forgalomba hozatalához, kivéve, ha a piaci szereplők értékelték és dokumentálták, hogy nem állnak rendelkezésre más megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák a piacon, és azokat ellenőrzött körülmények között használják.

A higanyról szóló rendelet ((EU) 2017/852) (20) csak akkor engedélyezi a hozzáadott higanyt tartalmazó új termékek gyártását és forgalomba hozatalát, valamint a higanyt vagy higanyvegyületeket felhasználó új gyártási folyamatok alkalmazását, ha rendelkezésre áll olyan értékelés, amely bizonyítja, hogy jelentős környezetvédelmi vagy egészségügyi előnyök érhetők el a higany új felhasználása révén, és ezen új felhasználás nem jelent jelentős kockázatokat sem a környezetre, sem pedig az emberi egészségre nézve, valamint nem állnak rendelkezésre ilyen előnyöket nyújtó, műszakilag kivitelezhető higanymentes alternatívák.

IV.   A NEM HELYETTESÍTHETŐ FELHASZNÁLÁSRA VONATKOZÓ DÖNTÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ FELTÉTELEK

Az emberi egészségre és a környezetre jelentett kockázatok célzott értékelésének kell megállapítania, hogy a felhasználásra vonatkozó kockázatcsökkentési intézkedések és működési feltételek olyan kibocsátásokat és az állatok és a környezet olyan mértékű kitettségét eredményezik-e, amelyet a technikailag és gyakorlatilag lehetséges legalacsonyabb szintre minimalizáltak. Amennyiben nem, e cél elérése érdekében minden egyes jogszabály esetében meg kell határozni a feltételeket.

A társadalom számára nem helyettesíthetőnek (azaz alapvetőnek) ítélt felhasználásokra vonatkozó feltételek meghatározásának elvei:

—

A gyártás, a felhasználás, az életciklus vége és az újrafeldolgozás során az emberek és állatok kitettsége, valamint a környezetbe történő kibocsátások minimalizálása, beleértve a használatban lévő anyag mennyiségét korlátozó feltételeket is (21), különösen a veszélyeztetett csoportok, például a gyermekek, a várandós nők és az idősek expozíciójának elkerülése vagy minimálisra csökkentése érdekében, akik érzékenyebbek a káros vegyi anyagoknak való kitettségre.

—

Ösztönzők biztosítása a biztonságos és fenntartható alternatívák és helyettesítés innovációjához — a helyettesítésben való részvételre és a helyettesítés felé tett előrehaladás nyomon követésére vonatkozó feltételek (helyettesítési tervek), valamint — a korlátozásoktól és az engedélyezett felhasználásoktól való eltérésekre általában határidőt kell megállapítani.

—	Annak biztosítása, hogy az ellátási láncban történő felhasználásra vonatkozó információk rendelkezésre álljanak, a fogyasztók és a hulladékkezelők számára is.

---

(1)  A Montreali Jegyzőkönyv részes feleinek IV/25. határozata: https://ozone.unep.org/treaties/montreal-protocol/meetings/fourth-meeting-parties/decisions/decision-iv25-essential-uses

(2)  A tájékoztatási követelményekről és a kémiai biztonsági értékelésről szóló útmutató R.12.4. függeléke, R.12. fejezet: Felhasználási leírás 3.0. verzió – 2015. december.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2557 irányelve (2022. december 14.) a kritikus szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

(4)  A Bizottság javaslata – Rendelet a kritikus fontosságú nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról, COM(2023) 160 final.

(5)  Lásd például: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1781 rendelete (2023. szeptember 13.) az Európa félvezető-ökoszisztémájának megerősítését célzó intézkedési keret létrehozásáról és az (EU) 2021/694 rendelet módosításáról (a csipekről szóló rendelet).

(6)  UNESCO. Operational guidelines for the implementation of the World Heritage Convention. (Operatív iránymutatás a Világörökségi Egyezmény végrehajtásához). Lekérve 2023. március 29-én a következő internetcímről: https://whc.unesco.org/en/guidelines/

(7)  Egyezmény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről, MISC/2003/CLT/CH/14.

(8)  UNESCO Szellemi kulturális örökség jegyzék és a helyes védelmi gyakorlatok nyilvántartása. Lekérve 2023. március 29-én a következő internetcímről: https://ich.unesco.org/en/lists

(9)  E kritérium meghatározásának módja és értékelésének javasolt módja figyelembe veszi a Montreali Jegyzőkönyv nem helyettesíthető felhasználásra vonatkozó kritériumainak releváns részeit, valamint a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiát.

(10)  Az alternatívaértékelés során azonban figyelembe kell venni az adott használatból származó termék által nyújtott általános szolgáltatást és releváns funkciókat az alternatív termékek, anyagok és technológiák mérlegelésekor.

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(12)  A REACH-rendelet XV. melléklete.

(13)  Az Európai Unió Törvényszékének 2019. március 7-i ítélete, T-837/16, 71–74. pont.

(14)  A REACH-rendelet 55. cikke értelmében.

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22.) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.).

(16)  Eddig csak egy típusú ilyen mentességet kértek, találtak indokoltnak és engedélyeztek: a múzeumokban található kulturális javak védelme az in situ előállított nitrogén felhasználásával.

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(18)  Az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való átállás, a szennyezés megelőzése és csökkentése, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása.

(19)  A Bizottság (EU) 2023/2485 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. június 27.) az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus ((EU) 2021/2139) C. függelékének módosításáról.

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/852 rendelete (2017. május 17.) a higanyról és az 1102/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 137., 2017.5.24., 1. o.

(21)  Például: az Európai Parlament és a Tanács 2004/37/EK irányelve (2004. április 29.) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal, mutagénekkel vagy reprodukciót károsító anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről.