Előadó: Juan Manuel MORENO BONILLA (ES/EPP), Andalúzia régió kormányának elnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezető megjegyzések: az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás hatása az emberi egészségre

1.

hangsúlyozza, hogy szilárd tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy a megváltozott hőmérséklet és csapadékmennyiség, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák változásai hogyan hatnak ki az európai polgárok szociális, fizikai és mentális egészségére. Ez azt jelenti, hogy egyre gyakoribbak és intenzívebbek lesznek a szélsőséges időjárási események (például aszályok, árvizek, trópusi viharok és ciklonok), a környezetszennyezés, valamint közvetetten a földhasználat megváltozása;

2.

rámutat, hogy az éghajlatváltozás jelentősen növeli az ökoszisztémákra, az emberi egészségre és a gazdaságra nehezedő nyomást és kockázatokat mind az egyének, mind Európa egésze számára. A zöld megállapodást alapul véve kell kezelni a kihívásokat, megragadni a lehetőségeket, és megvalósítani a zöld átállás végső célját, nevezetesen a klímasemleges Európát;

3.

emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 28., Dubajban tartott konferenciáján (COP28) elfogadott, az éghajlatváltozásról és az egészségügyről szóló nyilatkozat hangsúlyozta az éghajlatváltozás és az egészség közötti kölcsönhatások kezelésének fontosságát, és tartalmaz egy kötelezettségvállalást arra, hogy az egészségügyi megfontolásokat jobban beépítik az éghajlat-politikai folyamatokba, az éghajlat-politikai megfontolásokat pedig az egészségpolitikai menetrendekbe;

4.

úgy véli, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás emberi egészségre gyakorolt hatásaival, hangsúlyozva, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet játszanak az arra irányuló célzott intézkedések végrehajtásában – különösen a kevésbé fejlett régiókban és a legkülső régiókban –, hogy egyrészt csökkentsék azokat az egészségügyi egyenlőtlenségeket, amelyek az e hatások enyhítését és/vagy az azokhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések végrehajtása, illetve az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén mutatkoznak, másrészt pedig hogy reziliens egészségügyi rendszereket biztosítsanak, valamint garantálják az ivóvízhez és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzájutást;

5.

felhívja a figyelmet a hőhullámok időtartamának növekedésére vonatkozó előrejelzésekre, miszerint az ilyen napok száma minden európai régióban legalább megduplázódik, sok helyen pedig drasztikusan megnő. Ez a jelenség nemcsak a szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi megbetegedések okozta halálozásokhoz járul hozzá, hanem az olyan állapotok gyakoribb előfordulásához is, mint a hőkimerültség, a hányinger, a szédülés és a gyengeség, melyek hőgutához és esetleges szervi elégtelenséghez vezethetnek;

6.

átfogó stratégiákat sürget az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó – köztük a vektorok által, illetve a víz útján terjedő – betegségek terjedése elleni küzdelem érdekében, hangsúlyozva az egészségügyi rendszerek fejlesztésére és megszervezésére vonatkozó régióspecifikus értékelések fontosságát. Ezeknek az értékeléseknek az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó, olyan konkrét intézkedésekkel kell foglalkozniuk, amelyek e régiók és az ott lakók sajátos körülményeiből indulnak ki. Emellett minimálisra kell csökkenteniük az ellátás minőségében mutatkozó különbségeket, különösen a kevésbé fejlett régiókban és a legkülső régiókban, hogy biztosított legyen az egészségügyi szolgáltatásokhoz való méltányos hozzáférés;

7.

figyelmeztet arra, hogy a hőmérséklet fokozatos emelkedése más káros hatásokkal is járhat, mint például a tengerszint emelkedése és a víztartó rétegek elszikesedése, vagy a kórokozóvektorok által (dengue-láz, Zika-vírus által okozott megbetegedés vagy malária) vagy a víz által (Vibrio baktérium) terjesztett számos betegség elterjedése vagy kitörése, mivel az éghajlati körülmények egyre ideálisabbak a kórokozók elszaporodásához, és a fertőzések terjedéséhez megfelelő időszak hossza is fokozódik. Rámutat továbbá arra, hogy az élelmiszerek egyre magasabb hőmérsékletnek való kitettsége hozzájárulhat az olyan élelmiszer-eredetű humán betegségek elterjedéséhez, mint például a salmonellosis, a cryptosporidiosis és a campylobacteriosis;

8.

kiemeli a szélsőséges időjárási jelenségek – például heves esőzések, szelek és árvizek – emberi egészségre gyakorolt számos közvetlen és közvetett hatását. Amellett, hogy halált és közvetlen testi sérülést okoznak, otthonokat, tulajdonokat és közösségeket tesznek tönkre, ami jelentős hatást gyakorol az emberek mentális egészségére és jóllétére poszttraumás stressz-zavar (PTSD), szorongás és depressziós rendellenességek formájában;

9.

különösen aggasztónak tartja a csapadékeloszlás változásait, amelyek hosszabb, gyakoribb és intenzívebb aszályokat eredményeznek, különösen a dél-európai régiókban. Az ilyen időszakok nemcsak a vízellátást és a vízkészlet-gazdálkodást veszélyeztetik – korlátozva az ivóvízhez való hozzáférést (ami veszélyezteti a higiéniát és növeli a víz által terjedő betegségek, például a hasmenés és a kolera kockázatát) –, hanem bizonyos élelmiszerek áremelkedése vagy hiánya következtében az élelmezés- és táplálkozásbiztonságot is fenyegetik, közvetetten pedig negatív hatást gyakorolhatnak a gazdaságra és a foglalkoztatásra, ami jelentős mértékben kihat az egészségre;

10.

emlékeztet arra, hogy a hőmérséklet fokozatos emelkedése és a csapadékmennyiség csökkenése a tűzesetek kockázatának növekedésével jár, ami a talajpusztulás fokozódásához és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezet, és a gazdasági veszteségek mellett hatással van az emberi biztonságra is;

11.

rámutat arra, hogy a levegőminőség romlása a fő környezeti kockázati tényező, mivel Európában évente több mint 300 000 korai elhalálozás következik be szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi betegségek, továbbá légúti allergiák és az azokhoz kapcsolódó betegségek számának növekedése miatt. A magas szén-dioxid-szintnek a mezőgazdasági termények tápértékére gyakorolt hatása által okozott élelmezési és táplálkozási hiányosságok szintén aggodalomra adnak okot;

12.

az előző ponttal kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás számos olyan növényfaj virágzási időszakát változtatja meg, amelyek beporzása a szél által történik, ez pedig növeli az allergiás reakciók előfordulását a népesség körében. Ez negatív hatással van az emberi egészségre, és kihat a közegészségügyi rendszerekre is, mivel több erőforrás felhasználását teszi szükségessé;

13.

hangsúlyozza, hogy a mostoha éghajlati körülmények – például az aszály és az erdőtüzek – Európa-szerte pusztító hatást gyakorolnak a szőlészeti ágazatra, további terhet és nyomást helyezve a már amúgy is nehézségekkel küzdő mezőgazdasági termelőkre, akiknek az inputanyagok, például a műtrágya és a víz árának emelkedése miatt növekedtek a termelési költségeik. A mentális egészségükre gyakorolt hatást nem szabad alábecsülni;

14.

ennek kapcsán, mivel a közös agrárpolitika nem képes választ adni az éghajlatváltozás által támasztott nagy kihívásokra, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket és nyújtson konkrét segítséget az éghajlatváltozás súlyos mezőgazdasági hatásai által érintett régióknak, enyhítve a mezőgazdasági termelőket jelenleg sújtó stresszt és egészségi kockázatokat;

15.

figyelmeztet arra, hogy a vízkészleteknek a szélsőséges éghajlati jelenségek gyakoribbá válásából, továbbá a vízhőmérséklet emelkedése miatti mérgező algavirágzásból eredő szennyeződése a vízben terjedő különféle betegségek, például a hasmenés, a kolera és a vérhas fokozott elterjedésének veszélyét jelenti;

16.

hangsúlyozza, hogy a talajromlás aggasztó mértékben visszaveti az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, ebből következően pedig növeli a fennmaradt egészséges talajokra nehezedő nyomást, ezért alapvető fontosságú a fenntartható földhasználat előmozdítása az élelmezés- és élelmiszerbiztonság garantálása, valamint a polgárok egészségének védelme érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség úgy véli, hogy az Európai Unióban évente minden nyolcadik halálesetet a környezetszennyezés valamilyen formája okozza; a szív- és érrendszeri megbetegedések 18 %-a, a rákos megbetegedéseknek pedig a 10 %-a a környezetkárosodással függ össze, és évente mintegy 238 000 korai halálozás következik be a káros részecskéknek való krónikus kitettség miatt;

18.

elismeri ezért, hogy sürgősen folytatni kell a tudományos kutatásba való további beruházásokat, biztosítani kell a digitális eszközök fejlesztését, és több állami beruházásra van szükség a nemzeti egészségügyi rendszerekbe annak érdekében, hogy kezelni lehessen e veszélyek emberi egészségre gyakorolt hatásait a zöld megállapodásban meghatározott stratégiák és rendeletek elfogadása és végrehajtása révén, amelyekben a helyi és regionális önkormányzatoknak fokozott szerepet kell betölteniük;

19.

e tekintetben emlékeztet arra, hogy fokozni kell a harmadik országokkal az egészségügy és az éghajlatváltozás terén folytatott együttműködést, különös tekintettel az EU afrikai szomszédos országokban folytatott tevékenységeire, és hangsúlyozni kell a jelentős számú trópusi betegség ellenőrzésére, megelőzésére, diagnosztizálására és kivizsgálására szakosodott kutatóközpontok munkáját, mivel e betegségek előfordulási gyakorisága növekszik Európában;

Az európai zöld megállapodás mint az emberi egészséget fenyegető veszélyek kezelésének eszköze

20.

elismeri az európai zöld megállapodás jelentőségét az éghajlatváltozás, a szennyezés és a környezetkárosodás kölcsönhatásából eredő kihívásokkal szembeni fellépésben, valamint azt, hogy az európai zöld megállapodás átfogó és ambiciózus szabályozási keretet biztosít, amelyre szükség van a fenntartható és klímasemleges Európa megvalósításához, és összhangban van a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendnek az emberi egészséghez és a környezet védelméhez kapcsolódó fenntartható fejlődési céljaival. Egy egészséges és reziliens népesség jobban tudja kezelni a kihívásokat, és jobban ki tudja használni az olyan lehetőségeket, mint amilyeneket például a zöld megállapodás nyújt;

21.

emlékeztet arra, hogy az emelkedő hőmérsékletből eredő számos káros egészségügyi hatás enyhítése érdekében a klímarendelet megfelelő, társadalmilag és gazdaságilag megvalósítható módon történő végrehajtása elengedhetetlen a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez Európában;

22.

hangsúlyozza, hogy előrelépésre van szükség az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomaggal kapcsolatban, amelynek célja a közvetlen szén-dioxid-kibocsátások csökkentése, ami csökkenteni fogja a légzőszervi és a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását, valamint a hőmérséklet növekedését és a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságát. Ezért pozitívan értékeli az olyan kezdeményezéseket, mint az építőiparnak a REPowerEU-irányelv által támogatott dekarbonizációja; a fűtésnek és hűtésnek a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata során javasolt dekarbonizálása; a globális kibocsátási plafonnak a kibocsátáskereskedelmi rendszer módosításában javasolt csökkentése; az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusban szereplő egyes termékek behozatalára alkalmazandó szén-dioxid-árazás bevezetése, vagy a földhasználathoz, a földhasználat megváltoztatásához és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásról és -elnyelésről szóló rendelet módosításából eredő kötelezettségvállalás a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban rejlő lehetőségek maximalizálására;

23.

elismeri az olyan intézkedések elfogadásának fontosságát, mint például a megbízható tömegközlekedéshez való hozzáférés javítása – különösen a vidéki területeken, ahol sok ember kizárólag saját járműve használatától függ –, vagy az energiaadó-irányelv reformja által bevezetett, a légi és tengeri közlekedésben használt üzemanyagok adómentességének felülvizsgálata;

24.

hangsúlyozza, hogy a tiszta energia vonatkozásában fontos a transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T) vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata és egy olyan közös keret létrehozása, amely támogatja az uniós városokat a fenntarthatóbb mobilitásra való átállásban, előmozdítva az energiahatékony közlekedési módok, például a tömegközlekedés, illetve a kerékpáros és gyalogos infrastruktúra, valamint a hozzáférhető és megfizethető elektromos (akkumulátoros, hidrogénnel működő stb.) járművek használatát. Mindez csökkentené a közlekedés által okozott környezetszennyezéssel kapcsolatos egészségügyi problémákat, valamint pozitív egészségi és a társadalmi együttélés szempontjából is kedvező hatásokat eredményezne a fizikai aktivitás növekedésével, továbbá az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentésével kapcsolatban;

25.

emlékeztet arra, hogy a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv és a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló jogszabály fontos szerepet játszik a zöld technológiába történő beruházások előmozdításában, továbbá emlékeztet a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv jelentőségére, amely szabályozási reformokat mozdít elő a tiszta és körforgásos gazdaságra vonatkozó ipari stratégiában, például a környezetben tartósan megmaradó szennyező anyagokról szóló rendelettel, amelynek célja az emberi egészségre nézve veszélyt jelentő, bioakkumulatív szerves szennyező anyagok és vegyi anyagok mellőzése;

26.

élénken érdeklődik az olyan intézkedések iránt, amelyek fenntartható és intelligens mobilitási megoldások bevezetése révén csökkentenék a közlekedésből származó kibocsátásokat, beleértve az aktív mobilitás iránti elkötelezettséget, a vasúti és a tömegközlekedés, valamint az alternatív üzemanyagok támogatását, az árufuvarozásnak – különösen a régióközi árufuvarozásnak – a közútról a vasútra való áthelyezésére irányuló intézkedéseket, illetve a transzeurópai hálózatokról szóló rendelet felülvizsgálatát;

27.

hangsúlyozza a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítésének fontosságát „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia révén, amely előmozdítja a szintetikus növényvédő szerektől és műtrágyáktól kevésbé függő ökológiai gazdálkodást, ami egészségesebb, vegyszermaradványoktól mentes és több tápanyagot tartalmazó élelmiszereket eredményez;

28.

elismeri az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzésére és védelmére irányuló fellépés jelentőségét a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia révén, amely az európai ökoszisztémák védelmére és helyreállítására irányul, valamint az új uniós erdőstratégia fontosságát, amelynek célja, hogy 2030-ig legalább 3 milliárd fát ültessenek. E tekintetben a természet-helyreállítási rendeletre irányuló javaslat előmozdítja az egészséges erdőket és vizes élőhelyeket, valamint a tőzeglápok elárasztással való helyreállítását, ezek a helyek ugyanis hozzájárulnak a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az emberi egészséget fenyegető egyéb veszélyek csökkentéséhez;

29.

kiemeli a szennyező anyag-mentességi cselekvési tervből eredő intézkedések fontosságát, amelyek célja olyan szennyező anyag-mentes környezet kialakítása, ahol a levegő, a víz és a talaj szennyezettségi szintje már nem káros az egészségre és a természetes ökoszisztémákra, valamint a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia fontosságát, amelynek célja az egészség és a környezet káros vegyi anyagokkal szembeni védelme;

30.

hangsúlyozza, hogy a levegőben található pollenek és spórák elemzése és azonosítása révén fontos tanulmányozni a növények virágzási időszaka és a szél útján beporzódó gombák sporulációja terén bekövetkező, az éghajlatváltozásnak tulajdonítható változásokat, hogy előre lehessen jelezni az allergiás epizódok megjelenését a lakosság körében, hogy az erre érzékenyek óvintézkedéseket tehessenek;

31.

emlékeztet arra, hogy felül kell vizsgálni a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvet, amely ambiciózus célokat tűz ki a tápanyagok kiszűrésére és a mikroműanyagokkal és mikroszennyező anyagokkal szembeni védelemre vonatkozóan, illetve a levegőminőségről szóló irányelvet, amelynek célja, hogy szigorúbb határértékeket és célértékeket határozzon meg számos szennyező anyagra vonatkozóan. A polgárok egészségének védelme és a szennyező anyag-mentességi célkitűzés eléréséhez való hozzájárulás érdekében kéri, hogy 2035-ig teljes mértékben és kötelező jelleggel hangolják össze a levegőminőségről szóló irányelvet a WHO 2021. évi iránymutatásaival;

32.

hangsúlyozza a növényi szaporítóanyagok és az erdészeti szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló rendeletre irányuló javaslatok fontosságát, amelyek gondoskodnak a kártevőkkel és aszályokkal szemben ellenállóbb fajták kifejlesztéséről, valamint lehetővé teszik a fenntarthatóbb agrár-élelmiszeripari termelést és a növények genetikai sokféleségének megőrzését;

33.

támogatja az erdőgazdálkodás éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását az erdők nagyobb arányának szigorú védelmi intézkedések mellett történő kezelése, a termelésre és az erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó szigorúbb fenntarthatósági kritériumok elfogadása, valamint a veszélyeztetett erdők genetikai erőforrásainak védelmét célzó intézkedések elfogadása révén. Ennek kapcsán figyelembe kell venni a tagállamok erdészeti termelésének eltérő körülményeit és feltételeit. Elismeri a nemzeti vészhelyzeti tervek jelentőségét az erdészeti anyagok szűkösségéből fakadó kockázatoknak és ezeknek az emberi egészségre, állat- és növényegészségügyre vagy a környezetre gyakorolt lehetséges hatásainak értékelése szempontjából annak érdekében, hogy elegendő készletet biztosítsanak a szélsőséges időjárási jelenségek és katasztrófák által érintett területek újraerdősítésére;

34.

emlékeztet arra, hogy a talajegészség javítása kulcsfontosságú az éghajlati katasztrófák megelőzéséhez és kezeléséhez, mivel az egészséges talajok lehetővé teszik a szénmegkötést, és olyan virágzó szárazföldi ökoszisztémákat biztosítanak, amelyek ellenállóbbak az aszályokkal, áradásokkal, hőhullámokkal és egyéb szélsőséges időjárási jelenségekkel szemben. Ezért alapvető fontosságú a talaj védelmének és fenntartható használatának előmozdítása, összhangban a természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló csomaggal és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégiával;

35.

hangsúlyozza, hogy sürgősen folyamatos kutatásra van szükség az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban; üdvözli, hogy a fenntarthatóság valamennyi uniós politika általános pillérévé vált, és emlékeztet arra, hogy a kutatás és az innováció lehetővé fogja tenni a környezeti kihívások technológiai és tudományos megoldások révén történő kezelését. Hangsúlyozza e tekintetben a Horizont Európa programot, különösen annak az egészségügyre vonatkozó 1. klaszterét, valamint a 2030-ig tartó időszakra szóló 8. környezetvédelmi cselekvési program fontosságát, amely megerősíti a környezetvédelmi, éghajlat- és egészségügyi politika közötti kapcsolatokat, összehangolva az éghajlat-politikai célkitűzéseket az emberek egészségének és jóllétének védelmével;

36.

fontosnak tartja, hogy a szabályok és az intézkedések a fent említett valamennyi szakpolitikai területen és szabályozási keretben célravezetőek és hatékonyak legyenek, és tiszteletben tartsák az arányosságot és a szubszidiaritást. Emellett lehetővé kell tenniük, hogy a fenntartható fejlődés tágabb értelmezéséből kiindulva figyelembe lehessen venni helyi és regionális szempontokat is. Ezzel kapcsolatban utal arra, hogy számos részletes véleményt írt már az említett témákkal, például a víztisztítással, az erdőkkel, a földhasználattal, a talaj egészségével, az energiahatékonysággal, a mobilitással stb. kapcsolatban;

37.

hangsúlyozza, hogy folytatni kell az éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi kockázatok vizsgálatát. E célból kiemeli az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó, 2021 februárjában elindított stratégiát, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás platformjának (Climate-ADAPT) szerepét, amely az éghajlatváltozás hatásainak kommunikálására, nyomon követésére, elemzésére és megelőzésére szolgáló speciális eszköz, valamint az Európai Éghajlat- és Egészségvédelmi Megfigyelőközpont e platformon belüli létrehozását, amely mind a polgárok, mind az éghajlat-politikai jogalkotók számára hasznos;

38.

hangsúlyozza, hogy az állami támogatási rendszer egyedi iránymutatások révén történő felülvizsgálata és az általános csoportmentességi rendelet közelmúltbeli reformja igen hasznos e célkitűzések elérése szempontjából;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe az európai zöld megállapodás végrehajtásában

39.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak az európai zöld megállapodásból eredő szakpolitikák és intézkedések végrehajtásában és kidolgozásában, és ezáltal az éghajlatváltozás, a szennyezés és a környezetkárosodás által az emberi egészségre gyakorolt hatások enyhítésében. E tekintetben emlékeztet a Régiók Bizottságának a zöld megállapodás helyi szintű végrehajtására irányuló kampányára, amely közelebb hozta a zöld megállapodást a polgárokhoz, és a helyi és regionális önkormányzatokat helyezte a zöld és energetikai átállás felgyorsítására irányuló stratégia középpontjába;

40.

elismeri az éghajlatváltozás és az egészséggel kapcsolatos társadalmi és környezeti tényezők közötti kapcsolatot, valamint az emberek fizikai, szociális és mentális egészségügyi kockázatainak súlyosbodását, ami az egyenlőtlenségek és a társadalmi nyugtalanság növekedésének veszélyével jár. Ezeket a kihívásokat lehetőségekké kell alakítani a regionális és helyi önkormányzatok számára, még pedig egy olyan igazságos átmenet révén, amely figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőség szempontjait, és megakadályozza az egyes régiókra vagy társadalmi-gazdasági csoportokra gyakorolt fokozott negatív hatások miatti egyenlőtlenségek kialakulását, egyetlen polgárt vagy régiót sem magára hagyva;

41.

üdvözli azokat az ajánlásokat, amelyeket a „Healthier environment for healthier lives: impacts of the European Green Deal on human health” (1) című tanulmány fogalmaz meg a különböző területi szintek politikai szereplői számára, mivel az olyan összetett politikaterületeken, mint az éghajlat és az egészségügy, a feladatok világos meghatározása és felosztása kulcsfontosságú a lehető legnagyobb hatékonyság eléréshez;

42.

hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi önkormányzatok – mint a polgárok kihívásaihoz és szükségleteihez legközelebb álló közigazgatási szervek – hatáskörüknek köszönhetően stratégiai helyzetben vannak ahhoz, hogy területi szinten kiigazítsák és testre szabják a környezetvédelmi politikákat, és ezáltal garantálják és biztosítsák lakosaik egészségét olyan regionális vagy helyi enyhítési és alkalmazkodási tervek elfogadása révén, amelyek támogatják az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek végrehajtását a városi szennyezés forrásainak – például a városi közlekedésnek – a kezelése során, vagy a természetes élőhelyek megőrzését szolgáló zöld és kék területek létrehozásával, különösen a városi területeken belül;

43.

úgy véli, hogy a fenntartható mobilitást előmozdító politikák és szabályozások elfogadása (a hatékony és biztonságos tömegközlekedési rendszerek előmozdítása, az árufuvarozás – különösen a régióközi árufuvarozás – közútról vasútra történő áthelyezése vagy a kerékpározás és a gyaloglás népszerűsítése, amelyek csökkentik a légszennyezést és elősegítik a testmozgást), az épületek energiahatékonysága, a várostervezési kezdeményezések – például a „15 perces városok” koncepciója –, a közpolitikák egészségre gyakorolt hatásának értékelése, a természeti terek megőrzése és a megfelelő hulladékkezelés hozzá fog járulni a regionális és helyi termelési szerkezet modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaságra való átállásához, miközben erősíti az egészséget és megelőzi a betegségeket, ami pedig segít csökkenteni az egészségügyi költségeket;

44.

úgy véli, hogy bár a helyi és regionális önkormányzatok felelősek a környezet és az egészség védelméhez szükséges intézkedések jelentős részének végrehajtásáért, e szakpolitikák hatékony végrehajtásának számos akadálya van: a finanszírozás hiánya, a döntéshozatalhoz és a folyamatok értékeléséhez szükséges pontos és naprakész információk hiánya, intézményi és technikai kapacitásuk megerősítésének szükségessége;

45.

úgy véli, hogy mivel a helyi és regionális szint kulcsszerepet tölt be az uniós szakpolitikák végrehajtásában, általános jelleggel meg kell őrizni, illetve növelni kell intézkedési képességét, hatásköreit és pénzügyi forrásait, fokozni kell a számára nyújtott támogatást, és nagyobb kapacitást kell biztosítani számára, hogy reagálhasson az éghajlatváltozásból eredő társadalmi és környezeti kockázatokra, és ehhez elő kell mozdítani az intézkedések végrehajtásához szükséges adminisztratív eljárások egyszerűsítését is;

46.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy stabil támogatást és technikai segítségnyújtást biztosítsanak a regionális és helyi önkormányzatoknak, mindeközben előmozdítva az uniós finanszírozású projektek és a helyi és regionális politikák közötti koherenciát, így maximalizálva azok hatását. A környezetvédelmi szakpolitikák és intézkedések végrehajtása jelentős beruházásokat igényel a fenntartható infrastruktúra, a tiszta technológiák és a figyelemfelkeltő programok terén. A helyi és regionális önkormányzatok gyakran szembesülnek költségvetési megszorításokkal, és külső finanszírozástól függenek. Alapvető fontosságú számukra a pénzügyi forrásokhoz való méltányos hozzáférés biztosítása, hogy teljes mértékben részt vehessenek a zöld modellre való átállásban;

47.

hangsúlyozza, hogy e célból alapvető fontosságú az a kötelezettségvállalás, hogy az európai kohéziós politika pénzügyi eszközeit a zöld megállapodás végrehajtására használják fel, csakúgy, mint annak lehetősége, hogy azok hozzájáruljanak a zöld megállapodásban előírt helyi és regionális intézkedések megvalósításához. E tekintetben emlékeztet arra, hogy fokozni kell az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) éghajlat-politikai és környezetvédelmi ambícióit, valamint hogy az Európai Szociális Alap Plusznak kulcsszerepet kell játszania a zöld megállapodás végrehajtásából eredő igazságos átmenetben;

48.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi kérdések a zöld megállapodásban előirányzott intézkedések alkalmazása során szoros együttműködést kívánnak meg a különböző (európai, nemzeti, regionális és helyi) kormányzati szintek és a különböző érintett ágazatok között, különösen az egészségügy, a környezetvédelem, a várostervezés, az energiaügy és a közlekedés terén. Ez a kívánt megközelítés, amely az „Egy az egészség” koncepció keretében együtt kezeli az egészséget és a környezetet, nem valósulhat meg az egészségügyi intézményekkel, a civil társadalmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel való kapcsolattartás nélkül;

49.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak, az egészségügyi intézményeknek és a környezetvédelmi ügynökségeknek együtt kell működniük a régióspecifikus alkalmazkodási tervek kidolgozásában. Ezeknek a terveknek foglalkozniuk kell az összes régió és különösen a kevésbé fejlett régiók előtt álló egyedi kihívásokkal, biztosítva, hogy az egészségügyi rendszerek reziliensek és alkalmazkodóképesek legyenek, és reagálni tudjanak az éghajlatváltozással kapcsolatos változó egészségügyi veszélyekre;

50.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok Unió-szerte fontos szerepet játszanak a közérdekű információk terjesztésében és a tudatosság növelésében. Ennek megfelelően elengedhetetlennek tartja a helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködés megerősítését a tudás és információk megosztását elősegítő platformok létrehozásával, amelyek lehetővé teszik a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a felsőoktatási és tudományos intézmények közötti együttműködést, ezáltal szilárd tudásalapot biztosítva az optimális döntéshozatalhoz, valamint az egészségügyi és környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása terén elért eredmények nyomon követéséhez;

51.

a bevált gyakorlatok példájaként kiemeli a szennyező anyag-mentesség ágazatának érdekelt feleit tömörítő platformot, amelyet az Európai Bizottság a Régiók Bizottságával együttműködésben hozott létre, és amelynek célja, hogy összefogja a különböző szakpolitikai területek – például az egészségügy, a mezőgazdaság, a kutatás és innováció, a közlekedés, a digitalizáció és a környezetvédelem – érdekelt feleit és szakértőit, ezáltal maximalizálva a szinergiákat a dekarbonizáció és a Covid19 utáni helyreállítás terén;

52.

úgy véli, hogy a regionális és helyi önkormányzatok az európai polgárokhoz való közelségük révén kulcshelyzetben vannak ahhoz, hogy fokozni tudják a polgárok e kezdeményezésekben való részvételét, ezáltal biztosítva a kezdeményezések széles körű elfogadottságát és az azok iránti elkötelezettséget. Emiatt úgy véli, hogy a környezettudatosság oktatási kampányok és figyelemfelkeltő programok révén történő növelésének a közigazgatási szervek, különösen a regionális és helyi önkormányzatok elsődleges feladatának kell lennie.

---

(1)  https://cor.europa.eu/en/engage/studies/Documents/QG0224012ENN%20Healthier%20environment%20for%20healthier%20lives.pdf.