Előadó:	Ioannis VARDAKASTANIS
Társelőadó:	Milena ANGELOVA

Közgyűlési határozat:	2023.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.7.18.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.9.21.
Plenáris ülésszak száma:	581.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	223/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Tekintettel a víz számos területet érintő jellegére, valamint arra, hogy a vízhiány globális probléma, világszintű közös és átfogó megközelítésre van szükség. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ezért kéri a nexus módszer (1) széles körű alkalmazását, a kék diplomácia fejlesztése és megvalósítása során pedig teljeskörűen figyelembe kell venni a tagállamok, a vállalkozások, a civil szervezetek és a helyi közösségek tapasztalatait és bevált gyakorlatait.

1.2.

A növekvő globális vízhiány miatt a víz stratégiai biztonsági eszközzé vált, amely kedvezőbb pozíciót biztosít az azt ellenőrző államok számára. E célból az EU-nak fokozott kék diplomáciai erőfeszítéseket kell tennie, és azt érvényesítenie kell külpolitikájában és külkapcsolataiban, többek között a szomszédsági, a kereskedelmi és a fejlesztési politikákban. A Világgazdasági Fórum globális kockázati jelentése szerint a vízhiány a legvalószínűbb és a legerősebb hatást kifejtő veszélyek egyike. A víz mégis a béke és a fejlődés eszközévé válhat. Határozott kék diplomáciai fellépésre van tehát szükség.

1.3.

Az éghajlatváltozás jelentős hatással van a vízviszonyokra, ezért a klímadiplomácia és a kék diplomácia szorosan összefügg egymással. Az EU-nak elsődleges feladata az éghajlatváltozás elleni globális fellépés előmozdítása, emellett azonban az éghajlati vészhelyzet következményeinek kezelése érdekében folytatott együttműködésre is összpontosítania kell az erőfeszítéseit, alkalmazkodási stratégiája keretében. A kék diplomácia szervesen kapcsolódik az Unió egészségügyi diplomáciájához is, mivel a megfelelő, hozzáférhető és megfizethető víz-, szanitációs és higiéniai (WASH) szolgáltatások elengedhetetlenek a közegészségügy és a humán fejlődés szempontjából.

1.4.

A víz nem puszta árucikk, hanem az emberi élet szempontjából kulcsfontosságú közjószág. Az Uniónak támogatnia kell a megfizethető vízhez való könnyű és zavartalan hozzáférést a világon mindenki számára, és az infrastruktúra, a technológiák és a szakértelem terén a gazdasági partnerségek és a fejlesztési együttműködés keretében folytatott együttműködés révén elő kell segítenie a fenntartható víz- és szennyvízgazdálkodást. A Global Gateway kiváló eszköz ehhez (2), figyelembe véve az európai gazdasági biztonsági stratégia (3) célkitűzéseit és különösen a világ különböző országaival való partnerségek kialakítására és az együttműködés további megerősítésére vonatkozó prioritását.

1.5.

A megfelelő – köz- és magán- – finanszírozásnak a meglévő létesítmények és infrastruktúra fejlesztésére, illetve újak építésére való elkülönítése alapvető feltétele annak, hogy nemzetközi szinten, a világ teljes lakossága számára biztosítsuk a tiszta vízhez való méltányos hozzáférést. A vízgazdálkodás javításához beruházásokra van szükség a kutatásba, az innovációba és a tudásmegosztásba, valamint az új és fejlett technológiák – többek között a digitális vízügyi megoldások – bevezetésébe. Emellett az árvízvédelmi és vízvédelmi infrastruktúra javítása is szükséges. Fokozott figyelmet kell fordítani a kritikus infrastruktúra biztonságát garantáló nemzetközi intézkedésekre is, gondolva itt – az aktuális konfliktusok fényében – a kiberbiztonságra, valamint a természeti katasztrófákkal és a fizikai támadásokkal szembeni védelemre is.

1.6.

Az Uniónak fel kell hívnia a figyelmet a víz kulcsfontosságú szerepére, és gondoskodnia kell arról, hogy jobban megértsük a víz különféle szerepei közötti összefüggéseket, illetve a különböző szereplők kölcsönös függőségeit. Létre kellene hozni egy Európai Vízügyi Központot, amely segítséget nyújtana mind a tagállamoknak, mind más rászoruló országoknak az európai szomszédságban és azon túl.

1.7.

Az Európai Vízügyi Központ felhívná a figyelmet arra, hogy a folyókon és tavakon osztozó uniós tagállamok közötti együttműködés mely esetekben példaértékű, és mely esetekben nem éri el a kívánt szintet, és szakpolitikai eszközöket javasolna a kék megállapodás szakpolitikai célkitűzéseinek teljesítésére.

1.8.

Az Unió emellett megerősíthetné és támogathatná a kék diplomácia hálózatait, a kék diplomáciának ugyanis előfeltétele, hogy együttműködjenek a különböző szereplők: a kormány képviselői, a vízügyi hatóságok és ügynökségek, a felsőoktatási és a kutatóintézetek, a magánszektor, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek.

1.9.

Az Uniónak konkrét eszközöket kell kidolgoznia az együttműködés és a közös vízgazdálkodási politikák előmozdítására a tavak és folyók határokon átnyúló vízgyűjtő területein, az EU határain belül és kívül egyaránt.

1.10.

Fontos, hogy az Unió a kék diplomácia szerves részének tekintse a vizes élőhelyek és a biológiai sokféleség védelmét, és az EGSZB kéri, hogy ezek a kérdések kapjanak helyet a kék diplomácia stratégiai prioritásai között.

1.11.

A délkelet-európai határokon átnyúló folyókkal, tavakkal és vizes élőhelyekkel való fenntartható gazdálkodásnak elsőbbséget kell élveznie, mivel ezek a területek rendkívül fontosak az európai biológiai sokféleség védelme szempontjából.

1.12.

Az EGSZB támogatja, hogy a kék diplomácia egyik legfontosabb stratégiai célja az legyen, hogy az aktuális nemzetközi fejleményekre, valamint az éghajlati és vízügyi válságra való tekintettel korszerűsítse a vízügyi kérdésekkel kapcsolatos ENSZ-keretszerződést.

1.13.

A kék diplomácia elsődleges célja a vízzel kapcsolatos feszültségek és konfliktusok megelőzése, de nyilvánvaló, hogy az EU-nak ezzel párhuzamosan elő kell segítenie a konfliktusok megoldását is. Az EU nemcsak közvetítőként járhat el a konfliktusban érintett felek között, hanem a konfliktusok helyreállítását célzó együttműködésben is jelentős szerepe lehet.

1.14.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak további olyan intézkedéseket, amelyekkel megakadályozható a víz fegyverként való használata, ami a közelmúltbeli konfliktusokban ismét megfigyelhető volt – a legsúlyosabb a Nova Kahovka-i válság, melynek káros társadalmi, gazdasági és környezeti hatásait még fel sem mérték.

1.15.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Uniónak aktívan ki kell használnia saját lehetőségeit arra, hogy békét és fenntarthatóságot teremtsen, illetve az innováció és a változás motorjává váljon a földközi-tengeri, valamint a közel-keleti és az észak-afrikai (MENA) térségben, ahol a határokon átnyúló vizek gyakran viták tárgyát képezik, tovább súlyosbítva az éghajlatváltozást és az elsivatagosodást. E tekintetben elismerésre méltó az Unió a Mediterrán Térségért és annak vízügyi szakértői csoportja által végzett munka, továbbá szorosabb együttműködést és szinergiákat kell kialakítani.

1.16.

Az EGSZB üdvözli az ENSZ vízügyi konferenciáján tett önkéntes uniós kötelezettségvállalásokat, és arra kéri az Uniót, hogy továbbra is arra használja fel meglévő szakpolitikai eszközeit, hogy hosszú távon hatékony és sikeres megoldásokat találjon.

1.17.

Egy földközi-tengeri léptékű makroregionális stratégia – a fokozatos és önkéntes megközelítés, a közös többszintű kormányzás és a szükségleteknek és a területi sajátosságoknak megfelelően változó geometria elvére építve – valóban támogathatná a nagyobb kohéziót a medencében. A térségben már működő keretek, kezdeményezések és programok kiegészítéseként egy átfogó makroregionális stratégia nagyobb koherenciát és integrációt tenne lehetővé a már meglévő intézkedések között, miközben elősegítené a kiegészítő jelleget, a racionálisabb erőforrás-felhasználást, valamint a hatékony közös munkát annak érdekében, hogy meg lehessen találni a gazdasági, társadalmi és környezeti kohézió közös alapjait, valamint a közös kihívások megoldását.

1.18.

A kék diplomáciának stratégiai prioritásokat kell kidolgoznia azokban a régiókban, ahol vízhiány és vízzel kapcsolatos konfliktusok alakulnak ki. Ilyen például a földközi-tengeri és a MENA térség, ahol az uniós és a nem uniós tagállamok egyaránt példátlan vízügyi kihívásokkal szembesülnek. Rendkívül fontos, hogy a kék megállapodás egyértelmű földközi-tengeri dimenziót alakítson ki, és – tekintettel a vízhiány akut jellegére – a MENA térségre helyezze a vízzel kapcsolatos hangsúlyt.

1.19.

A kék diplomáciának kiemelt figyelmet kell fordítania a szubszaharai Afrikában kialakult helyzetre is – különösen a szomszédos Száhel-övezetben, Afrika szarvában, a Nílus, a Niger és a Kongó folyók határokon átnyúló vízgyűjtő területein, valamint a Nagy Tavak és a Csád-tó határokon átnyúló vízgyűjtő területein –, és proaktív eszközöket kell kidolgoznia a vízválság megelőzésére, mivel ez a válság összefügg az Európai Unióba irányuló migrációs áramlások növekedésével.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Valamennyi természetes erőforrás közül a víz vált a legértékesebbé. A globális vízhiány súlyos kihívást jelent a folyamatos emberi fejlődés és az ENSZ több fenntartható fejlődési céljának elérése szempontjából. Habár bolygónk háromnegyedét víz alkotja, a Föld bőséges vízkészletének nagy része nem használható fel, és csak 2,5 %-a édesvíz, ennek pedig kevesebb mint 1 %-a könnyen hozzáférhető. Az édesvízkészletek minősége és mennyisége ráadásul folyamatosan romlik, illetve csökken.

2.2.

Az EGSZB kijelentette, hogy a víz nem puszta árucikk, hanem az emberi élet szempontjából létfontosságú közjószág. A népegészségügy és az emberi fejlődés nem nélkülözheti a vízhez, a szanitációhoz és a higiéniához (Water, Sanitation and Hygiene [WASH]) való egyszerű és megfizethető egyetemes hozzáférést. Az ENSZ Közgyűlése 2010-ben kifejezetten elismerte a vízhez és a szanitációhoz való emberi jogot; az Emberi Jogi Tanács 2020-ban elfogadott határozatai pedig konfliktusok során garantálják a vízhez való hozzáférés jogát (lásd például az izraeli–palesztin konfliktusról szóló 43/32. számú határozatot). Jelenleg világszerte mintegy 2,2 milliárd ember mégsem fér hozzá ivóvízhez és alapvető vízszolgáltatásokhoz, a világ lakosságának több mint fele pedig nem rendelkezik biztonságos higiéniás létesítményekhez való hozzáféréssel.

2.3.

A világ felszín alatti vízkészletének 30 %-a kimerülőben van, és egyre nagyobb aggodalomra ad okot a felszín alatti vizek minősége. Nagyjából 3,6 milliárd ember évente legalább egy hónapon át nem jut elegendő vízhez, számuk pedig 2050-re várhatóan több mint 5 milliárdra emelkedik. 2050-re ráadásul a vízigény várhatóan 55 %-kal nő, és a világ lakosságának mintegy egyharmada nem jut majd jó minőségű ivóvízhez.

2.4.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint akkor beszélünk vízhiányról, ha a vízigény egy adott időszakban meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, vagy ha a rossz minőség miatt annak felhasználása korlátozott. A világ népessége folyamatosan növekszik, és egyre kevesebb a víz, ezért nem nehéz megjósolni, hogy a vízzel kapcsolatosan világszerte konfliktusok és geopolitikai instabilitás kialakulása várható.

2.5.

A vízellátáshoz, szanitációhoz és higiéniához (WASH) kapcsolódó kérdések erős nemi és társadalmi dimenzióval is bírnak. Biztonságosan kezelt WASH-szolgáltatások hiányában a nők, a lányok és a gyermekek kiszolgáltatottabbak a bántalmazással, a támadásokkal és a betegségekkel szemben, ez pedig kihat arra, hogy képesek-e a tanulásra, a munkára és a méltó életvitelre. Széles körben elismert tény, hogy a nőket és a lányokat aránytalan mértékben sújtja a WASH-szolgáltatások hiánya. Véleményüket és szükségleteiket gyakran mégsem veszik figyelembe a szakpolitikák kialakítása és végrehajtása során, így folyamatosan marginalizálódnak.

2.6.

A WASH-szolgáltatásoknak a fogyatékkal élők számára való hozzáférhetőségük tekintetében is világszerte inkluzívabbnak kell lenniük. A társadalmi és fizikai akadályok veszélyeztethetik a fogyatékos emberek egészségét és méltóságát, a megfelelő létesítmények hiánya pedig még a kapcsolatokat, az iskolai beiratkozást és a foglalkoztatást is befolyásolhatja. Ez más kiszolgáltatott csoportokra is vonatkozik.

2.7.

Az édesvíz – lévén transzverzális erőforrás – számtalan gazdasági ágazatban sem nélkülözhető, beleértve a mezőgazdaságot, az ipart, a turizmust, az energiát és a közlekedést. A víz tehát jelentős mértékben hozzájárul a jólét megteremtéséhez és a munkahelyteremtéshez. A vízhiány által leginkább érintett régiók növekedési üteme 2050-re akár a GDP 6 %-ával is csökkenhet.

2.8.

A vízhiány veszélyezteti a világ egyes területeinek ellenálló képességét, fokozza az egyenlőtlenségeket, és élelmezésbiztonsági aggályokat vet fel. A vízhiány és az elsivatagosodás folytán gyakran kell gondoskodni a vízellátás biztonságossá tételéről. A vízhez való egyenlőtlen hozzáférés a társadalmi instabilitás melegágya, vagyis helyi és nemzetközi konfliktusokhoz és feszültségekhez vezet. Ismét a legszegényebbek fognak a legtöbbet szenvedni a vízhiánytól és az elsivatagosodástól. 2010 óta világszerte – többnyire Afrikában és a Közel-Keleten – több mint 466 konfliktus tört ki a vízkészletek ellenőrzése kapcsán. Emiatt háborúk is kirobbanhatnak, és felerősödhetnek a globális észak országai, különösen az Európai Unió felé irányuló migrációs hullámok.

2.9.

Az éghajlatváltozás a világ számos részén az aszályok gyakoriságát, intenzitását, mértékét és időtartamát is megnöveli. Az előrejelzések szerint a szárazság 2050-re a világ népességének több mint háromnegyedét érintheti (4). Különféle ENSZ-jelentések úgy becsülik, hogy 2050-re a vízzel és az éghajlattal kapcsolatos problémák és konfliktusok együttesen körülbelül egymilliárd embert kényszerítenek majd migrációra. Különösen a déli féltekén rendkívül korlátozott a vízhez való hozzáférés. Ez tovább fogja ösztönözni a lakóhelyelhagyást és a migrációt az északi félteke felé. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy ezeknek a fejleményeknek a megfékezése érdekében inkább a kiváltó okokat (többek között a vízhiányt) kezeljék ahelyett, hogy magukkal a menekültekkel szemben lépnének fel.

2.10.

A konfliktusok hátterében gyakran az áll, hogy a vizet öntözési vagy ipari célokra használják fel, de az okok között említhetjük a vízhiány és az árvizek kezelését, a szennyezést és a hajózást is. A szélsőséges események okozta és egyre növekvő vízhiány azonban már a vízkészletekhez való hozzáférés és azok ellenőrzése kapcsán is világszerte konfliktusokhoz vezet. Az éghajlati válság tovább fogja súlyosbítani ezt a helyzetet. Mivel a világ édesvízáramlásainak 60 %-át határokon átnyúló vizek teszik ki, és 153 ország rendelkezik olyan területtel, amely legalább egy határokat átlépő folyó, illetve tó vízgyűjtő területén található, a konfliktusok vagy viták sok esetben két vagy több országot érintenek. Az EGSZB ezért olyan eszközöket szorgalmaz, amelyek globális szinten kezelik a vízhiányt és megelőzik a konfliktusokat.

2.11.

A konfliktusban részt vevő felek egyre inkább fegyverként használják a vizet, különösen a Közel-Keleten. A szíriai polgárháború jól példázza ezt – negatív értelemben. A szíriai kormány civilek milliói elől zárta el a vizet, az ISIS rendszeresen visszatartotta a vizet az ellenőrzése alatt tartott közösségektől, Törökországot pedig azzal vádolják, hogy leállította az alouki vízállomás működését. 2022 januárjában Oroszország egy idlibi vízállomást bombázott (5).

2.12.

Sajnos Ukrajna közelmúltbeli orosz inváziója során is láthattuk, hogy a víz visszatartását vagy szennyezését háborús fegyverként használják (6). Mariupol városában az orosz fegyveres erők szándékosan elzárták az ukrán lakosság ivóvíz-hozzáférését, vízhiánnyal fenyegetve kényszerítették megadásra a lakosságot, és megtagadták tőlük a legalapvetőbb szükségletekhez való hozzáférést. A Nova Kahovka-i gát lerombolása tovább súlyosbította az általános válságot.

3.   Kék diplomáciai fellépés és szakpolitikai intézkedések

3.1.

A vízhiány, valamint az ehhez kapcsolódó feszültségek és a víz fegyverként való használata egyre nagyobb veszélyt jelent a nemzetközi békére és stabilitásra nézve. A víz mégis a béke és a fejlődés eszközévé válhat. Konkrét kék diplomáciai fellépésre van tehát szükség.

3.2.

A kék diplomáciát (más néven vízdiplomáciát) a következőképpen írják le: „dinamikus, politikailag orientált folyamat, amelynek célja a vízzel kapcsolatos feszültségek megelőzése, mérséklése és feloldása a közös vizeken, a diplomáciai eszközök, a vízzel kapcsolatos ismeretek és az együttműködési mechanizmusok több diplomáciai vonalon történő egyidejű alkalmazásával” (7).

3.3.

A vízzel kapcsolatos kihívások rávilágítanak arra, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodásban és a vízzel kapcsolatos feszültségek megelőzésében fontosak a nemzetközi irányítási struktúrák. Az ENSZ legutóbbi, 2023-as vízügyi konferenciája (8) azon ritka alkalmak egyike volt, amikor az összes érintett fél mozgósítható volt, és meg lehetett osztani a már megtett bevált gyakorlatokra és intézkedésekre, valamint a további intézkedések iránti önkéntes elkötelezettségre vonatkozó információkat (9). Az EGSZB fontosnak tartja a témával kapcsolatos folyamatos globális együttműködés biztosítását, valamint az eddig meghatározott célkitűzések és célok megfelelő végrehajtását. Kiemelt figyelmet kell fordítani olyan regionális irányítási struktúrák fejlesztésére is, amelyek a folyók és tavak határokon átnyúló vízgyűjtő területeire összpontosítanak.

3.4.

Az 1992-ben Helsinkiben elfogadott, a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló ENSZ-egyezmény (Határvízi Egyezmény) (10), valamint a nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú felhasználásának jogáról szóló, 1997. évi ENSZ-egyezmény (11) egyedülálló nemzetközi jogi eszközök, amelyeknek fontos célja a határokon átnyúló vízkészletek fenntartható felhasználásának együttműködés útján történő biztosítása. Ezenkívül olyan más nemzetközi megállapodások, mint a Víz és Egészség Jegyzőkönyv (12) és a nyílt tengerekről szóló, nemrégiben elfogadott ENSZ-szerződés mind fontos eszközök, amelyeket maradéktalanul és mielőbb végre kell hajtani.

3.5.

Az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend értékes iránymutatásokat kínál a kék diplomácia globális fejlesztéséhez. A 6. fenntartható fejlődési cél konkrétan a tiszta vízre és a szanitációra összpontosít, és többek között a határokon átnyúló vízgazdálkodásra és a nemzetközi együttműködésre vonatkozó célokat is tartalmaz. Mivel sürgős feladatunk, hogy időben végrehajtsuk a 6. fenntartható fejlődési célt, annak elemeit és általánosabban a Párizsi Megállapodást, ehhez konkrét és hatékony eszközt jelenthet a Global Gateway és az NDICI – Global Europe.

3.6.

A vízzel kapcsolatos problémák és feszültségek megelőzését a legfontosabb kék diplomáciai fellépésnek kell tekinteni. Az EU-nak ezért hozzá kell járulnia a globális fenntartható vízkészlet-gazdálkodáshoz. A vízügyi kormányzás és az integrált vízkészlet-gazdálkodás elismerten kulcsfontosságú folyamat a víz, a föld és a kapcsolódó erőforrások összehangolt fejlesztésében és fenntartható kezelésében.

3.7.

Elengedhetetlen továbbá olyan nemzetközi politikák kidolgozása, amelyek a gazdaság és a társadalom minden ágazatában elősegítik a takarékos és hatékony vízhasználatot, csökkentik a felszín alatti és a felszíni vizek szennyezését, továbbá helyreállítják a szennyezett és a leromlott állapotú vizeket.

3.8.

Ami az éghajlati és a vízügyi kérdések közötti kapcsolatokat illeti, a Meteorológiai Világszervezet munkája nagy jelentőségű és értékes, hiszen fontos regionális együttműködési projekteket szervez, szorgalmaz és gyorsít fel. Ilyen például a monitorozás és az adatkezelés, a korai figyelmeztető rendszerekkel való foglalkozás, a klímaváltozások és vízre gyakorolt hatásuk elemzése. Ezek mind a kék diplomácia fontos elemei.

3.9.

A vízkészletek a biológiai sokféleség védelmével is összefüggenek. A víz elengedhetetlen a természetes folyamatok megőrzése, valamint a virágzó és egészséges ökoszisztémák fenntartása szempontjából, az egészséges talaj és ökoszisztémák ugyanakkor természetes, tartós tárolási lehetőséget kínálnak az édesvíz számára. A szárazföldi és vízrendszerek jobb kezelése és helyreállítása fenntartható vízgazdálkodási megoldásokat kínál, és gyorsan, viszonylag alacsony költséggel és szerény technológiai igényekkel alkalmazható.

3.10.

Megjegyzendő továbbá, hogy a kék diplomácia szervesen kapcsolódik az Unió egészségügyi diplomáciájához, mivel a megfelelő WASH-szolgáltatások (víz, szanitáció és higiénia) közegészségügyi szempontból elengedhetetlenek. Mivel a víz közjószág, elengedhetetlen a megfelelő nyilvános infrastruktúra és létesítmények biztosítása, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen tiszta, biztonságos és megfizethető vízhez. Kellő figyelmet kell fordítani a megfelelő szennyvízkezelésre is.

3.11.

Ezért az Uniónak támogatnia kell a megfizethető vízhez való globális hozzáférést mindenki számára, és az infrastruktúra, a technológiák és a szakértelem terén a gazdasági partnerségek és a fejlesztési együttműködés keretében folytatott együttműködés révén elő kell segítenie a fenntartható vízgazdálkodást. A Global Gateway kiváló eszköz ehhez (13).

3.12.

A megfelelő finanszírozás meglévő létesítmények és infrastruktúra fejlesztésére, illetve adott esetben újak építésére való elkülönítése alapvető feltétele annak, hogy a világ teljes lakossága számára biztosítsuk a tiszta vízhez való méltányos hozzáférést. A hosszú távú vízgazdálkodási és infrastrukturális beruházásokhoz szükség van köz- és a magánfinanszírozásra egyaránt (többek között uniós alapokra és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre, valamint EBB- és EBRD-finanszírozásra). Európai déli szomszédságán keresztül az EU olyan vízzel kapcsolatos fellépésekben vesz részt, amelyek elősegítik a vízgazdálkodás, a vízhatékonyság, a szanitáció és a szennyvíz újrafelhasználása, a szennyezésmentesítés (különösen a műanyagszennyezés esetében) és az éghajlathoz való alkalmazkodás finanszírozását.

3.13.

Az új technológiák jelentős eredményeket hozhatnak a vízügyi ágazatban. A vízgazdálkodás fejlesztéséhez kutatásra és innovációra, valamint adat- és tudásmegosztásra van szükség, ugyanakkor továbbra is támogatni kell a digitális vízügyi megoldásokra való átállást. Az EU elkötelezte magát a vízügyi kutatás támogatása iránt, többek között a nemzetközi K+I-együttműködés keretében. Ilyen például a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerség (Partnership for R&I in the Mediterranean Area, PRIMA – a víz mezőgazdasági célra való rendelkezésre állása), amely 494 millió eurós támogatást kap a 2018–2024-es időszakra.

3.14.

Az EU-nak fel kell hívnia a figyelmet arra is, hogy a víz kulcsfontosságú szerepet tölt be a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődés megteremtésében. Konkrétan jobban meg kellene érteni a víz különböző szerepei közötti összefüggéseket és a különböző szereplők kölcsönös függőségeit. A víz, az energia és az élelmiszer között egy olyan jellegzetes összefüggés áll fenn, amelyet egészében kell értékelni. Az EU ugyanakkor segíthet azonosítani a vízzel kapcsolatos kockázatokat, valamint a különböző szereplők közötti feszültségeket is.

3.15.

A figyelemfelkeltés mellett az EU támogathatja a vízügyi ágazatban és általában a vízügyi kormányzásban tevékenykedő szervezetek képzését, valamint technikai és irányítási kapacitásának javítását. Az Unió aktívabb szerepet játszhatna a kék diplomácia hálózatainak fejlesztésében és támogatásában is, itt ugyanis elengedhetetlen, hogy együttműködjenek a különböző szereplők: a kormányzati képviselők, a vízügyi hatóságok és ügynökségek, a felsőoktatási és a kutatóintézetek, a magánszektor és a civil társadalmi szervezetek.

3.16.

A civil társadalom kulcsszerepet játszik a vízzel kapcsolatos új eszközök, programok, illetve stratégiák kidolgozásának előmozdításában. A civil társadalom mozgósításában rejlő értéket jól mutatják az olyan kezdeményezések, mint amilyen a „Right2Water”, a víz mint emberi jogi és külpolitikai eszköz jelentőségére rávilágító, első európai polgári kezdeményezés (14). Az Európai Éghajlati Paktum célja az, hogy a polgárok, szervezeteik és a vállalkozások bevonásával mozgalmas teret biztosítson az éghajlati válsággal kapcsolatos információmegosztásra, vitára és cselekvésre.

3.17.

A kék diplomáciának az EU és harmadik felek által kötött kereskedelmi megállapodások végrehajtása során történő előmozdítása tekintetében az EGSZB-s belső tanácsadó csoportok értékes eszközt jelentenek, mivel üzleti szervezetek, a szakszervezetek és a környezetvédelmi szervezetek vesznek részt bennük.

3.18.

Az EGSZB rámutat, hogy a víz közjószág, ezért mindenki számára megfizethető áron hozzáférhető kell, hogy legyen. Mivel a vízkészletek egyre szűkösebbek, kereskedelmi megközelítést alkalmaznak a vízre. Bár ez a megközelítés előnyös lehet a szűkös erőforrások újraelosztása szempontjából, intézkedéseket kell hozni valamennyi régió önellátásának biztosítása érdekében. Ehhez jó eszközt jelentenek a kereskedelmi megállapodások és a tárgyalások – figyelembe véve, hogy a víz közjószág, nem pedig árucikk –, de szükség esetén rendeletek elfogadására is sor kerülhet, konzultációt folytatva az érdekelt felekkel.

3.19.

Az EU a hagyományos nemzetközi vízügyi egyezmények és a fenntartható fejlődési célok mellett számos kétoldalú, regionális és globális szerv, eszköz és folyamat keretében is hozzájárulhat a vízdiplomáciához.

3.20.

Európában a határokon átnyúló folyók számos olyan problémát vetnek fel a vízszennyezés és a vízmegosztás terén, amelyekkel foglalkozni kell. Amint azt a Duna Bizottság, a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR), a Nemzetközi Száva Bizottság és a Mosel Bizottság is bizonyította, az európai folyókkal kapcsolatos tapasztalatokból gazdag gyűjtemény áll az EU kék diplomáciai tevékenységeinek rendelkezésére.

3.21.

Tekintettel a vízzel és a szanitációval kapcsolatos európai tapasztalatokra, tudományos ismeretekre és erőforrásokra – az EU aktív kék diplomáciai erőfeszítéseinek részeként – létre kell hozni egy Európai Vízügyi Központot, amely közvetlenül a Környezetvédelmi Főigazgatóságnak és az EKSZ-nek tartozna jelentéstételi kötelezettséggel. A Vízügyi Központ segítené a tagállamokat és más országokat az európai szomszédságban és azon túl a vízzel kapcsolatos kérdések megoldásában.

3.22.

A kék diplomáciai gyakorlatokkal és a tagállamok tapasztalataival kapcsolatos információk megosztása fontos eszköz arra, hogy az Unió növelje a befolyását. Finnország például elindított egy „Vízi együttműködés és béke – finn vízi út” című projektet (15), amelynek célja a finn vízdiplomáciai együttműködés nemzetközi megerősítése, a határokon átnyúló nemzetközi megállapodásoknak és azok végrehajtásának a fejlesztése, a vízdiplomáciai képzési és kompetenciafejlesztési igények azonosítása és az azokra való reagálás, valamint a kül- és biztonságpolitika, a békeközvetítés és a vízügyi ágazat szakértői közötti együttműködés elmélyítése.

4.   A földközi-tengeri, valamint a közel-keleti és észak-afrikai (MENA) térség

4.1.

A Földközi-tenger térsége 20 %-kal gyorsabban melegszik a globális átlaghoz képest, és már most is komoly kihívásokkal néz szembe a vízhiány miatt. Számos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az éghajlatváltozás többféle szempontból is érinti majd a Földközi-tengert. A halászati ágazatot és a biológiai sokféleséget az invazív fajok állítják kihívás elé, a régió szárazabbá és melegebbé válik, és egyre intenzívebbek lesznek a szélsőséges események és az aszályok. A Földközi-tenger mentén fekvő uniós tagállamokat egyre inkább fenyegeti az elsivatagosodás, amely elsősorban a part menti és szigeti régiókat érinti.

4.2.

A jelentős szubregionális különbségek ellenére a MENA régió egésze hasonló kihívásokkal néz szembe. Ezekben az országokban a vízzel kapcsolatos kockázatok mögött többek között a növekvő népesség és vízigény, az éghajlatváltozás és az elavult vízgazdálkodási rendszerek állnak. A rossz kormányzás, a korrupció és a visszatérő konfliktusok pedig szinte lehetetlenné teszik az ellenintézkedések végrehajtását.

4.3.

A szubszaharai Afrikában kiterjedt térségek szembesülnek olyan kihívásokkal, amelyek a jelentős vízhiányból adódnak. A nemzetközi reagálás hiánya könnyen vezethet migrációs hullámokhoz, államon belüli és nemzetközi konfliktusokhoz.

4.4.

Mivel sok ágazatnak – például a mezőgazdaságnak és az energiaiparnak – vízre van szüksége a termeléshez, a vízhiány a földközi-tengeri és a MENA államokban számos olyan gazdasági szektort veszélyeztethet, amely jelentősen hozzájárul a GDP-hez. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezeknek az ágazatoknak többet kell tenniük azért, hogy minél hatékonyabban gazdálkodjanak a vízzel, és minél több vizet hasznosítsanak újra.

4.5.

A turizmus kontrollálatlan növekedése is jelentős hatással lehet a vízhiányra a Földközi-tenger térségében. A világ többi részéről beutazók száma a következő években várhatóan tovább növekszik, ami nagy antropogén nyomáshoz vezet, ez pedig a földhasználat súlyos változásaival együtt közvetlen hatással lesz a vízfogyasztásra és a földhasználatra, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások romlására.

4.6.

Egyes országok, például Málta, Izrael és Spanyolország immár vezető szerepet töltenek be a vízgazdálkodási és vízhatékonysági politikák terén, ám a témával kapcsolatos regionális együttműködés továbbra sem kielégítő. A fenntartható fejlődést célzó mediterrán stratégia (Mediterranean Strategy for Sustainable Development, MSSD) viszont integráló jellegű szakpolitikai keretet biztosít minden érdekelt fél számára ahhoz, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet a regionális, szubregionális, nemzeti és helyi szintek körülményeihez igazíthassák a Földközi-tenger térségében. Az Unió a Mediterrán térségért (UMT) és annak vízügyi szakértői csoportja is hasznos platformot biztosít az információk megosztásához és egyes országok, például Jordánia, Marokkó és Palesztina vízhiánnyal kapcsolatos közös célkitűzéseinek és tapasztalatainak, például az éghajlatváltozás okozta sokkhatásokhoz való alkalmazkodást célzó rezilienciaépítési intézkedéseknek az előmozdításához.

4.7.

Mivel a földközi-tengeri és a MENA térség határokon átnyúló vizei gyakran vezettek vitákhoz, ami tovább súlyosbította az éghajlatváltozás és az elsivatagosodás okozta problémákat, az EU-nak megvan a lehetősége arra, hogy nemzetközi és regionális szinten a változás motorjává váljon, és arra használja fel meglévő szakpolitikai eszközeit, hogy hosszú távon hatékony és sikeres megoldásokat találjon. A Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) keretében az EU több mint 380 millió eurót különített el, így országokkal, vízgyűjtőkhöz kapcsolódó szervezetekkel és regionális testületekkel együttműködve hozzájárult a határokon átnyúló vízgazdálkodási intézkedésekre vonatkozó Global Gateway stratégiához.

4.8.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP) fennálló, éghajlat- és környezetbiztonsággal kapcsolatos partnersége keretében az Európai Unió elkötelezett a határon átnyúló vízgazdálkodási együttműködésben a víz és a biztonság közötti kapcsolat iránt. Az ENSZ vízfolyásokról szóló 1997. évi egyezménye és 1992. évi Határvízi Egyezménye egyaránt hasznos útmutatóként szolgálhat a határokon átnyúló együttműködésben.

4.9.

A Nílus, a Jordán, az Orontesz, a Tigris-Eufrátesz és az Evrosz/Marica folyók határokon átnyúló vízgyűjtői világszerte felkeltették a figyelmet a víz ivóvíz, öntözés és energiatermelés céljára történő elosztásával kapcsolatos viták miatt. Ezek a viták kihívások elé állítják a regionális békét és stabilitást.

4.10.

Olyan határokon átnyúló tavak vízgyűjtői, mint amilyen a Holt-tenger, az Ohridi-tó, a Preszpa-tó és a Shkodrai-tó, szintén jelentős figyelmet kaptak a biológiai sokféleség védelmében játszott szerepük, valamint a nem fenntartható mezőgazdaságból, az illegális halászatból és a turisztikai fejlesztésből fakadó degradációs veszélyek miatt.

4.11.

A földközi-tengeri és a MENA térségben a világ legjelentősebb vizes élőhelyei közül több is megtalálható. Ezek védelme különös figyelmet érdemel a biológiai sokféleség, az illegális halászat és a vízkészletek tekintetében.

4.12.

A folyókon osztozó uniós tagállamok, például Portugália és Spanyolország, Görögország és Bulgária közötti együttműködés nem éri el a kívánt szintet.

4.13.

A közös folyóval rendelkező uniós tagállamok és tagjelölt országok (például Görögország és Albánia, valamint Görögország és Észak-Macedónia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina) közötti együttműködés sok kívánnivalót hagy maga után. Ugyanakkor két üdvözlendő jó gyakorlattal is találkozhatunk: 1. a Dinári-karszt víztartó rendszerén osztozó országok (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Montenegró) együttműködése, amely lehetővé teszi ennek az egyedülálló édesvízkészletnek a megfelelőbb nemzeti és regionális szintű kezelését, amelyet a kapcsolódó ökoszisztémák védelme és a vízminőség javítása céljából kell fejleszteni (UNESO IHP 2016). A felszín alatti vizek tengerbe áramlásának megőrzése értékes ökoszisztémákat tart fenn a szárazföldi és a tengeri környezet találkozásánál; 2. a Száva folyó vízgyűjtőjéről szóló 2002. évi keretmegállapodás, a volt Jugoszlávia országai által a háború után elfogadott első többoldalú keret arra mutat rá, hogy a regionális vízügyi együttműködés hogyan ösztönözheti és egyben konszolidálhatja a béketeremtő erőfeszítéseket.

4.14.

Az Unió a Mediterrán Térségért által kidolgozott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó vízpolitikai fellépési keret és annak négy munkacsoportja: a víz–energia–élelmiszer–ökoszisztémák (WEFE), a víz–foglalkoztatás–migráció (WEM), a víz–szanitáció–higiénia (WASH), valamint a víz és éghajlatváltozási fellépések (WCCA), melyeket különböző civil társadalmi szereplőkkel közösen alakítottak ki, valamint a földközi-tengeri térség északi és déli államait (Olaszország–Törökország, Görögország–Libanon, Málta–Egyiptom) egy asztalhoz ültető, közös vízgazdálkodási politikák kialakítására irányuló globális vízügyi partnerség a mediterrán térségben (GWP-Med), illetve az iszlám országok vízkészlet-fejlesztési és -gazdálkodási hálózata (INWRDAM) nagyon üdvözlendőek, és ragyogó példát jelentenek mind a régió, mind az azon kívüli országok számára.

---

(1)  Az Unió a Mediterrán Térségért által kidolgozott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó vízpolitikai fellépési keret vezette be.

(2)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A „Global Gateway” (saját kezdeményezésű vélemény)8HL C 323., 2022.8.26., 27. o.).

(3)  JOIN(2023) 20 final, Brüsszel, 2023. június 20.

(4)  https://www.un.org/en/observances/desertification-day.

(5)  https://syriaaccountability.org/too-little-water-too-much-war-wheat-shortages-in-syria/.

(6)  https://www.unicef.org/press-releases/14-million-people-without-running-water-across-war-affected-eastern-ukraine.

(7)  Keskinen és és mtsai. 2021, https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0022169421007873.

(8)  https://sdgs.un.org/conferences/water2023.

(9)  https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-7443-2023-INIT/hu/pdf.

(10)  https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=IND&mtdsg_no=XXVII-5&chapter=27&clang=_en.

(11)  https://unece.org/environment-policy/water/un-watercourses-convention.

(12)  https://unece.org/environment-policy/water/protocol-on-water-and-health/about-the-protocol/introduction.

(13)  https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/stronger-europe-world/global-gateway_hu.

(14)  https://right2water.eu/.

(15)  https://sdgs.un.org/partnerships/water-cooperation-and-peace-finnish-water-way-water-diplomacy-project.