—

semmisítse meg a Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának 2022. szeptember 7-i, a felperes által benyújtott R/553/22. sz. panaszt elutasító határozatát;

—

döntsön akként, hogy javasolja a jogvita egyezség útján történő rendezése lehetőségének megvizsgálását,

—

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első, arra alapított jogalap, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabálytalanul járt el az orvosi bizottság 2020. február 14-i összehívása során azzal, hogy nem jelölt ki harmadik orvost.

2.

Második, arra alapított jogalap, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabálytalanul járt el annak elfogadásával, hogy a második és harmadik orvos szisztematikusan nem az orvosi bizottság megbízatása, valamint a T-551/16. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 2017. október 25-én hozott ítélet 103., 105., 107., 108., 110., és 111. pontjaiban adott kifejezett válasz szerint járt el.

3.

Harmadik, arra alapított jogalap, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabálytalanul járt el annak elfogadásával, hogy az orvosi bizottság második és harmadik ülésének jegyzőkönyvében nem alkalmazták az orvosi bizottságok Chartáját.

4.

Negyedik, arra alapított jogalap, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabálytalanul járt el azzal, hogy magát a felperest érvényes indok nélkül kizárta az orvosi bizottság két üléséről, noha jelenléte a bizottság megbízatása szerint kötelező lett volna.

5.

Ötödik, arra alapított jogalap, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabálytalanul járt el annak elfogadásával, hogy az orvosi bizottság végső jelentésében nem vettek figyelembe három alapvető orvosi jelentést, noha az a megbízatás szerint kötelező lett volna.

6.

Hatodik, arra alapított jogalap, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabálytalanul járt el annak elfogadásával, hogy a végső jelentésben a második és a harmadik orvos, anélkül, hogy pszichiátriai szakképesítéssel rendelkeznének, külső segítség ellenére vitatta egy neves klinika orvosi-pszichiátriai jelentését, amely klinikát éppen a harmadik orvos választotta ki egy megerőltető személyes látogatást követően.

7.

Hetedik, arra alapított jogalap, hogy a második és a harmadik orvos teljességgel azonosnak tekintette a pszichológiát, amely 1994. évig érvényes okokból már kártérítés tárgyát képezte, a pszichiátriával 1994-et követő okok miatt, amit a Törvényszék már vitatott a T-551/16. sz. Lucaccioni kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében.

8.

Nyolcadik, arra alapított jogalap, hogy a második és a harmadik orvos által az orvosi bizottság 2020. február 14-i ülésén leadott egyetlen szavazat nem tartozik az orvostudomány gyakorlásának körébe.

9.

Kilencedik, arra alapított jogalap, hogy a felperes által soha be nem jelentett de 1994 előtt elismert és ugyanazon harmadik orvos által pontosnak ítélt 70 %-os légzési elégtelenség igazolásából egyértelműen kitűnik, hogy ez az említett időpontot követően, nem pedig 2000 után, a felperes általi bejelentés időpontjában történt.

10.

Tizedik, az 50 %-os mérték igazolására alapított jogalap azon major depresszió tekintetében, amelyet a felperes soha be nem jelentett és amelyet 1994 előtt soha nem ismertek el, majd a neves klinika elismerte, de a harmadik orvos kifejezetten vitatta, mert az 1994 után és 2000, a baleseti és foglalkozási betegségi kockázatok elleni biztosításról szóló közös szabályok 2006. január 1-jét megelőző változatának 14. cikke értelmében vett első súlyosbodás bejelentésének időpontja előtt következett be.

11.

Tizenegyedik, a kórházi orvosi jelentéssel igazolt „a bal oldali felfekvés romlása miatti funkcionális alvászavar” kár tekintetében megállapított 10 %-is mérték vitatására alapított jogalap, amelyet a B.O.B.I. (Barème officiel belge des invalidités; Hivatalos belga rokkantsági táblázat) minimális mértékként jelöl az „alvászavarok” sorában.

12.

Tizenkettedik, a 2021. március 8-án bejelentett második súlyosbodásra alapított jogalap.