—

A blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti mentesítés visszaható hatályának az alperes által a kérelmezővel szemben 2023. április 27-én való kifejezett elrendelése sérti a visszaható hatály tilalmának az uniós jog által és legfelsőbb bírósági szinten is elismert elvét. Közelebbről, a kérelem 2021. február 26-i benyújtásának időpontjára visszaható hatállyal elfogadott határozat sérti a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.

—

A visszaható hatály elrendelése sérti a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikke második bekezdésének hatályát. E hatály – sem a szabályozás szövegére, sem annak értelmére és céljára tekintettel – nem írja elő a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti határozatok visszaható hatályának elrendelését. Éppen ellenkezőleg, a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet alkalmazására vonatkozóan maga az alperes által adott útmutató (2) szerint a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti kérelemnek nincs halasztó hatálya, és a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti mentesítés iránti kérelemről való döntés meghozataláig be kell tartani a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet előírásait. Az alperes tehát maga is kizárja a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti határozatok visszaható hatályát. A felperest e tekintetben megilleti a bizalomvédelem.

—

A felperest a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti határozat elfogadása előtt meghallgatták, így a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti felhatalmazási eljárásban részt vevő fél volt. Mivel a felperes az eljárásban részt vevő fél volt, a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti határozatot teljes egészében közölni kellett volna vele.

—

A teljes határozat közlésének elmulasztása sérti a bizalomvédelem elvét és a tisztességes közigazgatási eljáráshoz való jogot. A meghallgatást követően a felperesnek joga van ahhoz, hogy megérthesse és ellenőrizhesse, hogy a határozathozatali eljárás során figyelembe vették-e saját érveit, és ha igen, milyen mértékben.

—

Az alperes a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti határozathozatal során tévesen gyakorolta mérlegelési jogkörét. A blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet (EU) 2018/1101 végrehajtási rendeletének (3) 4. cikke mérlegelési mozgásteret biztosít az alperes számára a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése szerinti határozathozatal során. Az alperes a számára biztosított mérlegelési jogkört nem, illetve helytelenül gyakorolta.

—

Az alperes a határozathozatal során az (EU) 2018/1101 végrehajtási rendelet 4. cikkének d) pontját megsértve nem vett figyelembe lehetséges kevésbé korlátozó eszközöket. Az alperes különösen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kérelmezőt a humanitárius ügyletek felperessel összefüggésben való teljesítése miatt semmilyen amerikai szankció nem fenyegeti. Az alperesnek ezt a határozathozatal során figyelembe kellett volna vennie, és ennek megfelelően korlátoznia kellett volna a rendelkező részt, valamint ki kellett volna zárnia annak hatálya alól a felperes humanitárius ügyleteit (az Executive Order 13902 11. pontjának megfelelően). Mivel a kérelmezőt a humanitárius ügyletek teljesítése miatt nem fenyegetik amerikai szankciók, elvárható tőle, hogy teljesítsen ilyen ügyleteket. Az alperes azáltal, hogy a blokkoló intézkedésekről szóló uniós rendelet 5. cikkének második bekezdése értelmében valamennyi pénzeszköz befagyasztását jóváhagyta, anélkül hogy ennek során megkülönböztetné az amerikai jogszabályok által is megengedett humanitárius ügyleteket, megsértette a mérlegelési mozgásterét és az arányosság elvét.