Előadó:

Philip VON BROCKDORFF

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	195/7/10

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy a zöld átállás nem egyforma hatásokkal fog járni az EU-ban, és jelentős eltéréseket fog mutatni országonként, valamint a tagállamokon belüli különböző régiók között is. Emiatt a tagállamoknak ügyelniük kell az átállás okozta társadalmi kihívásokra, hogy növeljék az átállás legitimitását, fenntartsák a stabilitást és megtörjék a populista ellenállást.

1.2

Az EGSZB szerint a zöld átállással kapcsolatos számos jogalkotási aktus támogatása érdekében végzett európai bizottsági hatásvizsgálatok elsősorban általános, uniós perspektívára irányulnak, és gyakran nem elég mélyrehatóak az országonkénti és régiónkénti megközelítéshez, amelyre szükség lenne ahhoz, hogy összpontosítani lehessen a helyi gazdaságokat és közösségeket érintő várható hatásokra (kivétel az energiaadó-irányelvre vonatkozó javaslat).

1.3

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy egy célzottabb elemzés rendkívül releváns adatokat szolgáltatna a zöld átállás által érintett háztartásokról, lehetővé téve ezáltal a kormányok számára, hogy megfelelőbb intézkedéseket hozzanak a jelenlegi folyamat szegényebb és kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra gyakorolt hatásának enyhítésére.

1.4

Az EGSZB két fő kockázatot emel ki a zöld átállással kapcsolatban a kedvezőtlen társadalmi és gazdasági következmények tekintetében, nevezetesen: i. a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését; valamint ii. egyes ipari ágazatok és a kapcsolódó munkahelyek áthelyezését.

1.5

Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy olyan méltányos átállásra van szükség, amely képes kezelni a klímasemlegességre való átállás foglalkoztatási és elosztási hatásait. Ebben az összefüggésben az EGSZB olyan újraelosztási intézkedéseket szorgalmaz, amelyek képesek pénzügyi forrásokat irányítani az alacsony jövedelmű háztartások és a kiszolgáltatott csoportok támogatására a társadalmi kirekesztődés minimalizálása érdekében, elkerülve, hogy a jelenlegi folyamat során tovább mélyüljenek a jövedelmi egyenlőtlenségek.

1.6

Azzal együtt, hogy a zöld átállással kapcsolatos adóztatás a tagállamok hatáskörébe tartozik, az EGSZB hangsúlyozza a nemzeti költségvetési intézkedések fontosságát a zöld átállás fenntarthatóbbá tétele és a lakosság leggyengébb rétegeire gyakorolt hatásának csökkentése tekintetében.

1.7

Az átállás során ezért a fiskális politikának három elemből kell összeállnia: a „szennyező fizet” elvből és az azt kiegészítő, az alacsony jövedelmű háztartásokat támogató újraelosztási intézkedésekből; célzott jövedelemtámogatásból; valamint az energiatakarékos háztartási termékekre vonatkozó adójóváírásokból. Ez a megközelítés i. támogatná az elektromos járművek beszerzését; ii. ösztönözné a zöld technológiák otthonokban való bevezetését; valamint iii. javítaná az épületek energiahatékonyságát (való igaz, hogy a felülvizsgált energiaadó-irányelv (1) szintén az energiahatékonyság javítását célozza a kiszolgáltatott csoportok egyidejű védelme mellett). A legalacsonyabb jövedelmű háztartások esetében, amelyek adókötelezettsége esetleg túl alacsony mértékű ahhoz, hogy adójóváírásban részesüljenek, optimális intézkedésként a jövedelemtámogatás ajánlott.

1.8

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az állam azzal, hogy a zöld technológiák és termékek vásárlását és az azokba történő beruházásokat lehetővé tevő utalványokat oszt, segíthet a kiszolgáltatott csoportok támogatásában az átállás során.

1.9

Az elektromos járműveket vásárló magánszemélyeknek nyújtott, Hollandiában bevezetett adójóváírás jó példa a környezetbarát járművek vásárlásának ösztönzésére, amely ezzel párhuzamosan minimálisra csökkenti a – sok esetben a fogyasztók kárára a beszállítók javát szolgáló – támogatások miatti esetleges torzulásokat (2).

1.10

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy alaposan meg lehetne vizsgálni az olyan tagállamok tapasztalatait, mint Németország, Franciaország és Olaszország, amelyek alacsonyabb héakulcsokat vezettek be az energiahatékony termékekre, az energiahatékony technológiákra és az épületek energiahatékonyságának növelését célzó otthonfelújításokra. A héa azonban definíció szerint nem progresszív. Annak érdekében, hogy egy ilyenfajta megközelítés az alacsony jövedelmű háztartásokra is alkalmazható legyen, kísérő intézkedésekre, például átalányösszegű kompenzációra lehet szükség, amelynek köszönhetően e háztartások körében is többen élnének ezzel a lehetőséggel. Az EGSZB rámutat továbbá arra, hogy az energiaközösségek ((EU) 2019/944 irányelv (3)) és a megújulóenergia-közösségek ((EU) 2018/2001 irányelv (4)) kulcsfontosságú eszközzé válhatnak a polgárok és a kiszolgáltatott csoportok számára a zöld átállás kezeléséhez.

1.11

Az EGSZB hangsúlyozza az Igazságos Átmenet Alap (IÁA) stratégiai szerepét. Ennek a pénzügyi eszköznek ténylegesen arra kell irányulnia, hogy kezelje az átállásnak a jelenleg nagymértékben fosszilis tüzelőanyagokra vagy jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó tevékenységekre támaszkodó uniós gazdaságokra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatását, és mindenekelőtt zökkenőmentessé tegye az átállást a jelenlegi változás által érintett munkavállalók és háztartások számára.

1.12

A korábbi véleményeiben foglaltaknak megfelelően az EGSZB megjegyzi, hogy az Igazságos Átmenet Alap, még ha stratégiai jelentőségű is, nem feltétlenül elegendő a folyamatban lévő gazdasági változások támogatásához, és ezért azt ki kell egészítenie egy megfelelően finanszírozott Szociális Klímaalapnak (SCF).

2.   Bevezetés és háttér

2.1

A zöld átállás hatalmas kihívást jelent az EU és a jövő generációi számára, különösen az elhúzódó ukrajnai háború miatt, amely mind általánosságban, mind pedig az energiaágazatot illetően gazdasági bizonytalanságot okoz. Az EGSZB úgy véli, hogy az átállás sikeréhez társadalmi konszenzusra van szükség, ez pedig csak akkor érhető el, ha az egész EU-ban ténylegesen végrehajtják a támogató intézkedéseket, és megtörik a populista ellenállást.

2.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a zöld megállapodás az 1990-es szinthez képest 40 %-ról legalább 55 %-ra növelte az EU 2030-ra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzését, és egyidejűleg rögzítette azt a célt, hogy 2050-re el kell érni a klímasemlegességet.

2.3

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag egy sor szakpolitikai javaslatot tartalmaz a 2030-ra kitűzött cél elérése érdekében, amelyekkel kapcsolatban az EGSZB hozzá kíván járulni egy olyan zöld átállás előmozdításához, amelyet egyrészt valamennyi érintett érdekelt fél teljes mértékben megért és oszt, másrészt amely nem okoz túlzott károkat a háztartásoknak és a kiszolgáltatott csoportoknak.

2.4

Magától értetődőnek tekintve, hogy a zöld átállás jelentős és régóta várt előnyökkel fog járni az egész EU-ban, ez a vélemény a folyamatban lévő zöld átállás rövid távon várható kedvezőtlen hatásaira összpontosít, különös tekintettel a társadalmi kirekesztődésre és a jövedelmi egyenlőtlenségekre, és olyan méltányos átállást sürget, amely arányos lehet az alacsony jövedelmű háztartások és a kiszolgáltatott csoportok tekintetében.

3.   Általános és részletes megjegyzések

3.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy a zöld átállás nem egyforma hatásokkal fog járni az EU-ban, hanem ellenkezőleg, valójában országonként, sőt a tagállamokon belüli különböző régiók és térségek között is jelentős eltéréseket fog mutatni, több gazdasági és társadalmi változó függvényében.

3.2

E tekintetben az EGSZB megjegyzi, hogy a széntartalmú fosszilis tüzelőanyagoktól nagymértékben függő régiók most is és a jövőben is különösen kiszolgáltatottak lesznek az átállás hatásaival és a munkahelyek esetleges megszűnésével szemben. Ezért a társadalmi kohézió támogatásához szükséges válaszokat – a szubszidiaritás elvével összhangban – az eltérő helyi körülmények alapján meglehetősen differenciáltan kell kezelni a tagállamok között, vagy akár régiónként is. Az EGSZB azonban elismeri, hogy a felülvizsgált energiaadó-irányelv „átmeneti” időszak alkalmazását javasolja, valamint azt is lehetővé teszi, hogy a tagállamok a felülvizsgált adó bevezetését követően 10 évig mentesítsék a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat a fűtésre használt energiatermékek után fizetendő adó alól.

3.3

Módszertani szempontból az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által eddig elvégzett hatásvizsgálati elemzések főként általános uniós perspektívát követnek, és nem elég mélyrehatóak az országonkénti és régiónkénti megközelítéshez, amely képes arra összpontosítani, hogy várhatóan milyen hatásokat gyakorol az átállás a helyi gazdaságokra és közösségekre. E tekintetben az energiaadó-irányelvre vonatkozó javaslat kivétel, mivel azt célzott mikroelemzés előzte meg, amelyet szélesebb körben kellene alkalmazni a zöld megállapodás végrehajtása során.

3.4

Az EGSZB úgy véli, hogy egy célzottabb elemzés, amely maradéktalanul figyelembe tudja venni a helyi sajátosságokat, hasznos lenne, mivel értékes információkkal szolgálna, különösen a zöld átállás által érintett háztartásokról. Ez pedig lehetővé tenné a kormányok számára, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak a jelenlegi folyamat szegényebb háztartásokra és kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt hatásának enyhítésére, mivel ők fognak szembesülni a legkritikusabb hatásokkal.

3.5

Az EGSZB véleménye szerint két fő kockázat áll fenn a zöld átállással kapcsolatban a kedvezőtlen társadalmi és gazdasági következmények tekintetében: i. a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése; valamint ii. egyes ipari ágazatok és a kapcsolódó munkahelyek áthelyezése.

3.6

Az EGSZB rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás különösen nagy kihívást jelent az alacsony jövedelmű háztartások és közösségek számára, főként azokban a régiókban, ahol a fejlettségi szint elmarad a városi területekétől. Ezért rendkívül fontos, hogy az átmenetet megfelelő költségvetési intézkedések – többek között pénzügyi támogatások – kísérjék a fent említett aggályok eloszlatása érdekében.

3.7

Az EGSZB emellett fel kívánja hívni a figyelmet azokra a lehetséges további terhekre, amelyek az átállás miatt nehezedhetnek a lakosság leggyengébb rétegeire, ezek közül is különösen a termékek árára, amely az átmeneti folyamat során jelentősen emelkedhet. Az átállás ugyanis felfelé hajthatja az energia- és üzemanyagárakat azok számára, akik ezt a legkevésbé tudják megfizetni, mivel az árakba beleszámítják a szén-dioxid-kibocsátás magasabb költségét. Ez a hatás különösen aggasztó a jelenlegi makrogazdasági környezetben, amelyben az év elején számos tagállam inflációs rátája magas volt (5).

3.8

Az EGSZB ezért kiáll amellett, hogy olyan méltányos átállásra van szükség, amely egyaránt kezeli a klímasemlegességre való átállás foglalkoztatási és elosztási hatásait. Ezt a megközelítést nem csupán kiegészítő korrekciós intézkedéseknek, hanem a zöld átállásra vonatkozó keretrendszer szerves részének kell tekinteni.

3.9

Az EGSZB hangsúlyozza az újraelosztási intézkedések szükségességét, amelyek lehetővé teszik, hogy pénzügyi források irányuljanak az alacsony jövedelmű háztartások és a kiszolgáltatott csoportok támogatására, megelőzendő a társadalmi kirekesztődést és a jövedelmi egyenlőtlenségek elmélyülését. Ezek az intézkedések megvalósulhatnak például a „szennyező fizet” elven alapuló környezetvédelmi adóztatás formájában, amelynek keretében a meghatározott küszöbérték feletti jövedelemmel rendelkezők magasabb díjakat fizetnek a nagy szén-dioxid-kibocsátású forrásból származó energia fogyasztásáért.

3.10

Azzal együtt, hogy a szubszidiaritás elve alapján a zöld átállással kapcsolatos adóztatás a tagállamok hatáskörébe tartozik, az EGSZB hangsúlyozza a nemzeti szinten elfogadott fiskális intézkedések fontosságát a zöld átállás fenntarthatóbbá tétele és a kiszolgáltatottakra gyakorolt hatásának csökkentése tekintetében, lehetőség szerint elkerülve a környezetvédelmi adókkal gyakran együtt járó regresszív hatásokat.

3.11

Az EGSZB szerint az átállás során a fiskális politikának három elemből kell összeállnia: a „szennyező fizet” elvből és az azt kiegészítő, az alacsony jövedelmű háztartásokat támogató újraelosztási intézkedésekből; célzott jövedelemtámogatásból; valamint az energiatakarékos háztartási termékekre vonatkozó adójóváírásokból. Ez a megközelítés i. támogatná az elektromos járművek beszerzését; ii. ösztönözné a zöld technológiák otthonokban való bevezetését; valamint iii. javítaná az épületek energiahatékonyságát. Az EGSZB ugyanakkor elismeri, hogy a felülvizsgált energiaadó-irányelv szintén az energiahatékonyság javítását célozza a kiszolgáltatott csoportok egyidejű védelme mellett. A legalacsonyabb jövedelmű háztartások esetében, amelyek adókötelezettsége esetleg túl alacsony mértékű ahhoz, hogy adójóváírásban részesüljenek, optimális intézkedésként a jövedelemtámogatás ajánlott.

3.12

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy az állam azzal, hogy a zöld technológiákba történő beruházásokat és a zöld termékek vásárlását szolgáló utalványokat bocsát ki, segíthet a kiszolgáltatott csoportok támogatásában az átállás során.

3.13

Az elektromos járműveket vásárló magánszemélyekre irányuló, Hollandiában bevezetett adóügyi intézkedések jó példát jelentenek az új generációs, környezetbarát járművek vásárlásának ösztönzésére, mivel csökkentik a szélesebb körben nyújtott támogatásokból eredő esetleges torzulásokat. Hollandiában az elektromos járművekkel kapcsolatos adóbarát megközelítés kiterjed a regisztrációs és a súlyadóra is, ami kedvező jogi keretet biztosít. E tekintetben az adójóváírásokkal meg lehet célozni kifejezetten a lakosság azon alacsony jövedelmű háztartásait, amelyek várhatóan a legtöbb nehézséggel szembesülnek a zöld technológiákra való átállás során.

3.14

Az EGSZB úgy véli, hogy tovább lehetne finomítani és alaposan meg lehetne vizsgálni az olyan tagállamok tapasztalatait, mint Németország, Franciaország és Olaszország, amelyek alacsonyabb héakulcsokat vezettek be az energiahatékony termékekre, az energiahatékony technológiákra és az épületek energiahatékonyságának növelését célzó otthonfelújításokra. A héa azonban definíció szerint nem progresszív. Annak érdekében, hogy egy ilyenfajta megközelítés az alacsony jövedelmű háztartásokra is alkalmazható legyen, kísérő intézkedésekre, például átalányösszegű kompenzációra lehet tehát szükség, amelynek köszönhetően e háztartások körében is többen élnének ezzel a lehetőséggel.

3.15

Az EGSZB kiemeli az Igazságos Átmenet Alap (IÁA) jelentőségét, amelyet nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ennek a pénzügyi eszköznek ténylegesen arra kell irányulnia, hogy kezelje az átállásnak a jelenleg nagymértékben fosszilis tüzelőanyagokra vagy jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó ipari tevékenységekre támaszkodó uniós gazdaságokra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatását, és mindenekelőtt zökkenőmentesebbé tegye az átállást a kialakulóban lévő változás által érintett munkavállalók és háztartások számára.

3.16

A méltányos átállást támogató mechanizmus keretében biztosított közszektor-hitelezési eszközről szóló korábbi véleményében (6) már említetteknek megfelelően az EGSZB megjegyzi, hogy az Igazságos Átmenet Alap (IÁA) – bár fontos – a forrásai és a hatóköre tekintetében nem feltétlenül elegendő a folyamatban lévő gazdasági változások támogatásához. Ezért az Igazságos Átmenet Alapot ki kell egészítenie egy megfelelően finanszírozott Szociális Klímaalapnak, amint azt az EGSZB A Kohéziós Alapból és a Next Generation EU-ból finanszírozott éghajlati alkalmazkodási alap című véleményében (7) is ajánlotta.

3.17

Az EGSZB rámutat arra, hogy egy ilyen kiegészítő alap célja az lenne, hogy megvédje az alacsony jövedelmű és kiszolgáltatott csoportokat az átállás kedvezőtlen hatásaitól. Ehhez a Szociális Klímaalaphoz olyan bevált gyakorlatoknak kell társulniuk, amelyek célja elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésének elkerülése. Ugyanakkor az EGSZB figyelmeztet arra, hogy jelenlegi felépítését és pénzügyi képességét tekintve (nem beszélve a végrehajtás egy évvel történő elhalasztásáról) a Szociális Klímaalap valószínűleg nem lesz elegendő a lakosság legsérülékenyebb rétegeinek hatékony támogatásához, amint azt már több érdekelt fél is hangsúlyozta. Példaként említhető, hogy a hagyományos járművekről az elektromos járművekre való átállás költsége pénzügyi ösztönzők vagy pénzügyi támogatás nélkül túl nagynak, és így túl nehezen megoldhatónak bizonyulhat az alacsony jövedelmű és kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára (8).

3.18

Az EGSZB ezért javasolja, hogy az illetékes hatóságok európai és helyi szinten dolgozzanak ki megfelelő költségvetési politikákat az átállás kedvezőtlen következményeinek enyhítésére, anélkül azonban, hogy aláásnák a zöld beruházások és a fogyasztás tekintetében az átmeneti folyamat által megkövetelt változások ösztönzőit. Fontos, hogy e mechanizmusokat olyan intézkedések kísérjék, amelyek biztosítják az inkluzív kormányzást és a zöld átállás által leginkább érintett személyek aktív bekapcsolódását. Az EGSZB ugyanakkor elismeri, hogy a felülvizsgált energiaadó-irányelv egyes, az energiafogyasztás csökkentését célzó termékek vagy beruházások adóztatása kapcsán átmeneti időszakokat határoz meg.

3.19

Az EGSZB emlékeztetni kívánja a zöld átállásban érintett összes intézményt az európai, nemzeti, ágazati és regionális szintű szociális párbeszéd fontosságára és a civil társadalom valamennyi szinten történő bevonásának fontosságára. A szociális párbeszéd kulcsfontosságú szerepet játszik a zöld átalakulás irányításában és megkönnyítésében, biztosítva az összes érdekelt fél széles körű bevonását, és egyidejűleg Unió-szerte védelmezve a kiszolgáltatott csoportokat és a foglalkoztatási szinteket.

3.20

Az EGSZB rámutat arra, hogy számos európai országban már létezik progresszív adózás, vannak célzott jóléti rendszerek és szociális párbeszédre szolgáló megfelelő mechanizmusok, ezért az ilyen politikák elfogadása és további megerősítése alapulhat a meglévő bevált gyakorlatokon, és nagyon hasznos eszköznek bizonyulhat az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztődés további növekedésének megakadályozásában.

3.21

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy ha az európai országokban sikerül elérni az éghajlat-politikák széles körű megértését, valamint megteremteni azok politikai és társadalmi elfogadottságát, az erősebb és jobb zöld átállást fog eredményezni, amely azonban elveszíti legitimitását és erejét, amennyiben terhei és káros hatásai aránytalanul sújtják a szegényebb háztartásokat.

3.22

E tekintetben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kormányoknak – a civil társadalommal konzultálva – célzott és innovatív munkaerőpiaci politikák, többek között a magas szén-dioxid-kibocsátású iparágakban dolgozóknak szóló képzési és oktatási programok révén is törekedniük kell a zöld átállás foglalkoztatásra gyakorolt hatásának csökkentésére az EU leginkább érintett területein.

3.23

Az EGSZB kiemeli annak kockázatát, hogy a zöld átállás folyamata miatt nőhetnek a regionális egyenlőtlenségek az Európai Unión belül a fejlettebb gazdaságok és a még mindig nagymértékben magas szén-dioxid-kibocsátású iparágaktól függő gazdaságok között. Hasonlóképpen elmélyülhetnek az egyenlőtlenségek és a versenyképesség terén fennálló különbségek egyrészről az egyes országok és városi területek, másrészről a peremterületek, a vidéki és a távoli területek között.

3.24

Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld átállás az európai zöld megállapodás éghajlat-politikai célkitűzéseinek, valamint a szociális jogok európai pillére szerinti szociális méltányossági menetrendnek az egyidejű megvalósítását követeli meg. A zöld átállás strukturális változást von maga után, amely változás várhatóan mind gazdasági, mind pedig társadalmi téren jelentkezik. Ahhoz, hogy az átállás sikeres legyen, szociális intézkedéseknek kell kísérniük: például olyan szociális beruházásoknak, amelyek célja a klímasemlegesség elősegítése, valamint egy olyan átállás megvalósítása, amely dinamikus és versenyképes, zöld munkahelyeket létrehozó és gazdasági növekedést generáló európai vállalkozásokat eredményez.

3.25

Az EGSZB ezért hangsúlyozza az EU-n belüli megerősített együttműködés fontosságát, amelyet hatékony politikai és szociális párbeszéd alapján kell kialakítani azzal a céllal, hogy kísérő gazdasági és szociális politikákat dolgozzanak ki a folyamatban lévő átmenet támogatására, megfelelően hozzáigazítva azt az érintett közösségek eltérő társadalmi és gazdasági körülményeihez.

3.26

Ezt az együttműködésen alapuló megközelítést azon európai országok tekintetében is alkalmazni kell, amelyek nem tagjai az EU-nak, elkerülendő a vállalkozások és a foglalkoztatás olyan országokba történő áthelyezését, amelyek nem törekednek az EU által követetthez hasonló zöldebb és fenntarthatóbb gazdasági fejlődésre. Az ugyanis negatív hatást gyakorolhat a belső piacra és magára a zöld átállásra, mind a hatékonyság csökkenése, mind pedig a népesség leggyengébb rétegeire gyakorolt fokozott káros hatások tekintetében.

3.27

Az EGSZB további intézkedéseket szorgalmaz a tagállamok részéről az adókijátszás és az adókikerülés kezelése, valamint a közpénzekkel való visszaélések megakadályozása érdekében, ez ugyanis további forrásokat biztosítana az átállást támogató elosztási intézkedések finanszírozásához.

3.28

Végezetül az EGSZB rámutat arra, hogy az energiaközösségek ((EU) 2019/944 irányelv) és a megújulóenergia-közösségek ((EU) 2018/2001 irányelv) kulcsfontosságú eszközzé válhatnak a polgárok és a kiszolgáltatott csoportok számára a zöld átállás kezeléséhez. Ezek a közösségek bármilyen jogi formát ölthetnek (egyesületek, szövetkezetek, partnerségek, nonprofit szervezetek vagy kis- és középvállalkozások), megkönnyítve polgáraik számára, hogy más piaci szereplőkkel együtt összefogjanak, és közösen fektessenek be energetikai eszközökbe. Ez hozzájárulhat egy szén-dioxid-mentesebb és rugalmasabb energiarendszer kialakulásához, mivel az energiaközösségek lehetővé tehetik a polgárok számára, hogy a többi szereplővel egyenlő feltételek mellett férjenek hozzá az összes megfelelő energiapiachoz, csökkentve energiaköltségeiket vagy akár lehetővé téve a potenciális jövedelemszerzést is.

---

(1)  A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).

(2)  Hollandia ösztönzi a környezetbarát járművek vásárlását. A Climate Group jelentése szerint új akkumulátoros elektromos személygépkocsik vásárlására vagy lízingjére legfeljebb 4 000 EUR, kisteherautókéra pedig 5 000 EUR támogatás kapható. Léteznek olyan versenyképes adókedvezmények is, mint az alacsony súlyadó (MRB), a beszerzésiadó-mentesség (BPM) és a magáncélú használat adómentessége. Lásd: Netherlands: Taking action on zero emission vehicles.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(5)  Az infláció üteme az elmúlt hetekben lelassult.

(6)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a méltányos átállást támogató mechanizmus keretében biztosított közszektor-hitelezési eszközről (COM(2020) 453 final – 2020/0100 (COD)); Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Méltányos Átállást Támogató Alap létrehozásáról (COM(2020) 460 final – 2020/0006 (COD))(HL C 429., 2020.12.11., 240. o.).

(7)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Kohéziós Alapból és a Next Generation EU-ból finanszírozott éghajlati alkalmazkodási alap (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 486., 2022.12.21., 23. o.).

(8)  Joanna Gill: Can Europe's new Social Climate Fund protect poor from rising carbon cost?, Reuters, 2022. december.

Előadó: Philip VON BROCKDORFF

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/4/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a kollektív tárgyalás a munkaügyi kapcsolatok alapvető eszköze (természetesen feltételezve, hogy a munkaadók és a szakszervezetek hajlandóak részt venni a tárgyalásokon), és utal a közelmúltban végzett kutatásokra, amelyek szerint a szakszervezeti tagság egy bizonyos szint felett hozzájárul az országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, ezáltal enyhítve a társadalom különböző rétegei közötti, állandósult egyenlőtlenségeket.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza egy OECD-jelentés fontos megállapítását, amely szerint a béregyeztetés kulcsszerepet játszik abban, hogy a szociális partnerek figyelembe vegyék a bérmegállapodások által a versenyképességre kifejtett makrogazdasági hatásokat. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy ugyanez az OECD-jelentés hangsúlyozza, hogy a dinamikus és erős kollektív tárgyalások fontos szerepet töltenek be a termelékenység, a versenyképesség és a gazdasági növekedés előmozdításában.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek továbbra is fontos szerepet játszanak a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák alakításában. A vállalati szintű vagy ágazati megállapodások hatálya alá tartozó munkavállalók száma azonban tovább csökken, ami gyengíti a szakszervezetek tárgyalási pozícióját.

1.4.

Ezért fontos, hogy megtaláljuk annak módját, hogy a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormányok szerepe előtérbe kerüljön a dinamikus munkaerőpiacon, és hogy meghatározzuk azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják, hogy a szociális párbeszéd – és a kollektív tárgyalási hatáskör – szilárd és megbízható struktúrái működőképesek maradjanak, tiszteletben tartva a szociális partnerek és a nemzeti munkaügyi kapcsolatok autonómiáját.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális partnerek feladata, hogy meghatározzák a kollektív tárgyalások megfelelő struktúráját, és adott esetben a háromoldalú és kétoldalú szociális párbeszéd struktúráit is. Az EGSZB azt is elismeri, hogy a kormányok kulcsfontosságú szerepet játszanak a kollektív tárgyalás jelentőségének elismerésében az olyan feltételek biztosításával, amelyek elősegítik azt, védelmet nyújtanak a diszkriminatív gyakorlatokkal szemben, és megelőznek minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy a munkavállalókat korlátozzák szakszervezeti tagsági jogaik gyakorlásában.

1.6.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a szociális jogok európai pillére arra ösztönzi a szociális partnereket, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyaljanak a kollektív szerződésekről, tiszteletben tartva autonómiájukat és a kollektív fellépéshez való jogukat (1).

1.7.

Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy az olyan új munkavégzési formák mint a platformgazdaság, új kihívások elé állítják a munkaügyi kapcsolatokat. Ez az új helyzet gyengíti a szakszervezetek hagyományosan betöltött intézményi szerepét a szervezett munkaerő képviseletével kapcsolatban, valamint a munkáltatói szervezeteknek mint a munkaerőpiac kulcsfontosságú érdekelt feleinek funkcióját.

1.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a munkahelyi innováció elengedhetetlen a vállalkozások sikeréhez, ezért azt ajánlja, hogy a kollektív tárgyalási folyamatok során a munkahelyi innovációkat kezeljék az általános kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd részeként.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az intenzív globális verseny és a megnövekedett energiaköltségek fényében esetleg olyan egyensúlyt kell találni, amelyben figyelembe veszik a kölcsönös érdekeket, például a munkavállalók magasabb megélhetési költségeit, elismerve ugyanakkor, hogy a szociális párbeszéd, annak részeként pedig a kollektív tárgyalások is hozzájárulhatnak a munkahelyi termelékenység növeléséhez.

1.10.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd – a nemzeti munkaügyi kapcsolatokkal összhangban – támogathatják az iparstratégiát a változó gazdasági feltételek mellett. Bár bizonyos fokú rugalmasságra szükség lehet, ezt a szociális partnerek közötti megállapodástól kell függővé tenni, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a kollektív jogokat vagy a munkafeltételeket.

1.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a kollektív tárgyalások hatóköre azokban az európai országokban a legkiterjedtebb és a legstabilabb, ahol a tárgyalási rendszereket több munkáltató részvételével folytatott, ágazati, vagy néhány esetben – például Belgiumban – ágazatközi szinten zajló tárgyalások jellemzik.

1.12.

Végezetül az EGSZB arra kéri a kormányokat, hogy adott esetben a közbeszerzést alkalmazzák a kollektív tárgyalások előmozdításának és elismerésének kiegészítő eszközeként.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A kollektív tárgyalás kulcsfontosságú folyamat a munkaügyi kapcsolatokban, amely tisztességes béreket és méltányos munkafeltételeket teremt valamennyi gazdasági ágazatban. Részt vesznek benne egyrészről a munkáltatók, másrészről a szakszervezetek. Miközben a kollektív tárgyalásokat már évek óta alkalmazzák, a szakszervezeti tagság az évek során folyamatosan csökkent. A kutatások azt mutatják, hogy a szakszervezeti tagság csökkenésével a szakszervezetek alkupozíciója gyengül, ami hatással van a munkavállalók szerzett jogaira és a kollektív tárgyalásokra (2). A kollektív tárgyalási folyamat erősítése érdekében ugyanilyen fontos, hogy a vállalkozások részt vegyenek az érintett munkáltatói szövetségekben. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen szervezetek kulcsszerepet játszanak a jogi, munkaügyi és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások betartásának előmozdításában, különösen az informális gazdaságban (3).

2.2.

További kutatások arra is rávilágítanak, hogy a szakszervezetek mennyire fontos szerepet játszanak a társadalmi igazságosságot és a gazdasági jólétet támogató hatalmi egyensúly elérésében. Az empirikus eredmények azt mutatják, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek, a szakszervezeti létszám változásaival, fordított U-alakú pályát követnek. Kezdetben a jövedelmi egyenlőtlenség növekszik, és egyre több munkavállaló csatlakozik szakszervezetekhez. A jövedelmi egyenlőtlenség a fordított U-alakú pálya csúcsát akkor éri el, amikor a szakszervezeti sűrűség a 35–39 %-os tartományba ér. Ezután a jövedelmi egyenlőtlenség csökken, a szakszervezeti sűrűség pedig ezzel párhuzamosan tovább növekszik. Ezért ez a kutatás arra enged következtetni, hogy ha a tagság túllép egy meghatározott tartományon, az hozzájárul az országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez (4).

2.3.

Miközben a vállalati innovációk, a versenyképesség és a termelékenység a gazdasági növekedés kulcsfontosságú mozgatórugójának számít az erős versenynek kitett globális környezetben, mindhárom tényező nagymértékben támaszkodik a munkára és ahhoz a hozzáadott értékre, amelyet a munkavállalók biztosítanak az innováció, a versenyképesség és termelékenység eléréséhez. Mindez a szociális partnerek aktív részvételén és hozzájárulásán alapul.

2.4.

Amint azt az EGSZB egyik korábbi véleményében (5) kifejtette, a hosszú távú érdekek érvényesítése révén történő hosszú távú értékteremtés továbbra is az ügyvezető igazgatók feladata lesz, ezért ösztönözni kell elszámoltathatóságuk javítását az üzleti fenntarthatóság szempontjából. Ezt az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) is kifejezetten elismerte a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv (CSRD) alapján javasolt ESG-jelentéstételi követelmények részeként: a kollektív tárgyalások hatókörét és az alkalmazottakkal folytatott szociális párbeszédet a jogosult vállalkozásoknak közzé kell tenniük, hiszen a képzett, elkötelezett és értékes munkaerő a vállalkozások hosszú távú fenntarthatóságának (6) egyik kulcseleme.

2.5.

A gazdasági reziliencia és a fenntarthatóság közvetve támogatja a társadalmi kohéziót, hiszen a reziliencia és a fenntarthatóság csak akkor érhető el, ha előtérbe kerülnek azok a hozzáadott értékek, amelyeket a munkaerő a gazdaság számára képes nyújtani. Ez a prioritás azokra a gazdaságokra jellemző, ahol a kollektív tárgyalás és általában a szociális párbeszéd virágzik, ezáltal pedig egyensúlyt teremt a gazdasági erőviszonyokban, ami előmozdítja a technológián és a munkaerőn alapuló vállalati innovációt, versenyképesség és termelékenységet.

2.6.

Annak ellenére, hogy az Unióban csökken a szakszervezeti sűrűség, az EGSZB úgy véli, hogy a szakszervezetek – a néhány tagállamban megfigyelt csökkenés ellenére – még mindig kulcsszerepet játszanak a gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikák alakításában. A kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkavállalók száma azonban csökken. Egyes tagállamokban a munkáltatói szervezetek reprezentativitása is aggodalomra ad okot. Ezért fontos, hogy a szociális partnerek – egy támogató keret segítségével – megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel biztosítani tudják, hogy a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd a nemzeti körülményeknek és gyakorlatoknak megfelelően releváns és érdemi eszközként szolgálják céljukat. Az EGSZB megjegyzi, hogy a kollektív tárgyalás az ILO alkotmányában gyökerező alapvető jog (7). A kollektív tárgyalás ezenkívül egy olyan eszköz, amelyen keresztül a munkáltatók, szervezeteik és a szakszervezetek méltányos béreket és munkafeltételeket alakíthatnak ki, miközben figyelembe veszik a nemzeti gazdasági és társadalmi érdekeket is. Ennek kapcsán az EGSZB utal az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. ILO-egyezményre is. Ezek a munkavállalók és a munkáltatók alapvető jogai, csakúgy mint az egyesüléstől való távolmaradás joga. A szilárd munkaügyi kapcsolatok azt is feltételezik, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek hajlandóak egymással tárgyalni. Az adatok azt mutatják, hogy nem mindig ez a helyzet (8).

2.7.

A vélemény célja tehát, hogy megvizsgálja a hanyatlás okait és következményeit, illetve megállításának lehetséges módjait, kiemelje a szakszervezetek, munkáltatók és kormányok szerepét a dinamikus munkaerőpiacon, és meghatározza azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják a kollektív tárgyalás szilárd és megbízható struktúráinak fennmaradását, tiszteletben tartva ugyanakkor a szociális partnerek autonómiáját és a nemzeti munkaügyi kapcsolatokat.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Amint az a SOC/764 – A szociális párbeszéd erősítése című véleményben (9) is szerepel, a szociális párbeszéd (és ezzel együtt a kollektív tárgyalások) elkötelezettségének és hatékonyságának szintje országonként eltérő. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a nemzeti szociális partnereknek kell megállapodniuk az adott ország körülményeinek leginkább megfelelő kollektív tárgyalások kialakításáról.

3.2.

Az EGSZB elismeri, hogy a kormányok kulcsfontosságú szerepet játszanak a kollektív tárgyalás jelentőségének elismerésében olyan feltételek biztosításával, amelyek elősegítik azt, védelmet nyújtanak a diszkriminatív gyakorlatokkal szemben, és megelőznek minden olyan próbálkozást, amely arra irányul, hogy a munkavállalókat korlátozzák szakszervezeti tagsági jogaik gyakorlásában. Ennek a háromoldalú keretnek tükröznie kell a szociális párbeszéd erősítéséről szóló európai bizottsági ajánlás legfontosabb pontjait, különös tekintettel a társadalmi méltányosság biztosítására és Európa jólétének és rezilienciájának fokozására.

3.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a szociális jogok európai pillére (10) arra ösztönzi a szociális partnereket, hogy tárgyaljanak a kollektív szerződésekről, tiszteletben tartva autonómiájukat és a kollektív fellépéshez való jogukat. Az EGSZB kéri továbbá, hogy konzultáljanak a szociális partnerekkel a gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikák kialakításáról és végrehajtásáról. Sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a konzultációkat nem ugyanolyan meggyőződéssel és elkötelezettséggel alkalmazzák az Unió különböző országaiban. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy a szociális jogok európai pillérével összhangban, adott esetben a szociális partnerek közötti megállapodásokat uniós és tagállami szinten kell végrehajtani. Ez az elv azt feltételezi, hogy egy minimális szintű védelem biztosítva van.

3.4.

A munka világa folyamatosan változik, az új munkamódszerek európaiak millióinak munkával töltött életére vannak hatással. A platformgazdaság részét képező új munkavégzési formák hatalmas kihívások elé állítják a munkaügyi kapcsolatokat. Az EGSZB úgy véli, hogy ez az új helyzet mind a szakszervezeteket, mind a munkáltatói szervezeteket érintette, és mindkettőnek gyorsan kell alkalmazkodnia úgy, hogy közben meg tudják őrizni a munkavállalók alapvető jogait a platform-munkavállalókról szóló európai bizottsági irányelvjavaslat szellemében.

3.5.

A kollektív tárgyalások döntő fontosságúak a szakszervezetek fennmaradása és relevanciája, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti hatalmi egyensúly biztosítása szempontjából. Az EGSZB úgy véli, hogy a kollektív tárgyalásoknak és általában a szociális párbeszédnek támogatniuk kell a munkahelyi innovációkat is, egyrészt a termelékenység növelése, másrészt a munkavégzési gyakorlatok azon lehetséges változásainak kezelése érdekében, amelyek hatással vannak a munkavállalók jóllétére és munkával töltött életére. Az EGSZB elismeri, hogy ez további kihívást jelent a szakszervezetek számára. Ezzel ellentétben a munkáltatóknak továbbra is felelősséget kell vállalniuk a vállalati szinten hozott döntésekért. Azt ajánljuk, hogy a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek tiszteletben tartása mellett a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások fontos szerepének részeként ismerjék el a szakszervezetek szerepét a munkahelyi innovációs folyamatokban.

3.6.

Fontos kiemelni egy OECD-jelentés (11) megállapításait, amely megismétli, hogy a kollektív tárgyalás olyan kulcsfontosságú munkavállalói jog, amely a munkahelyi teljesítményt is javíthatja. A jelentés arra az aggasztó következtetésre jut, hogy ez a jog a munkaügyi kapcsolatok általános gyengülése, valamint az új és gyakran bizonytalan foglalkoztatási formák terjedése miatt nyomás alatt van. A jelentés megerősíti, hogy az Unióban jelentős nyomás nehezedik a kollektív tárgyalás gyakorlatára, és nagy szükség van politikai fellépésre. A jelentés minden olyan adatot tartalmaz, amely szükséges a kollektív tárgyalás gyakorlatának erősítéséhez, hogy az rugalmasabbá váljon és jobban reagáljon a munka változó világára. Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy olyan egyensúlyt kell találni, amely figyelembe veszi a kölcsönös érdekeket, például a munkavállalók magasabb megélhetési költségeit, valamint a felerősödött globális versenyt, elismerve, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások a munkahelyi innováció és a készségfejlesztés előmozdítása révén fellendíthetik a termelékenységet. Továbbá a kollektív tárgyalás és a szociális párbeszéd – a nemzeti munkaügyi kapcsolatokon alapulva – támogatni tudják az iparstratégiát a változó gazdasági feltételek között. Bár a szociális partnerek által elfogadott rugalmasságnak a változó körülményekhez való alkalmazkodást, valamint a vállalatok és a munkavállalók szükségleteinek kiegyensúlyozását kell szolgálnia, ez nem veszélyeztetheti a kollektív jogokat, és nem mehet a munkakörülmények rovására. Továbbá a jogszabályok vagy a kollektív tárgyalások által megfelelően szabályozott rugalmas munkavégzés mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára előnyökkel jár.

3.7.

Ami a kollektív tárgyalási folyamatban szereplő vállalati szintű és ágazati megállapodásokat illeti, nincs olyan képlet, amellyel meg lehetne határozni, hogy melyiket lenne jobb alkalmazni. Ugyanakkor a kollektív tárgyalások hatókörének bővítése érdekében – amint azt a megfelelő minimálbérekről szóló irányelv (12) is kimondja – az egyes tagállamokban a szociális partnerek feladata, hogy elemezzék a két megállapodási forma előnyeit és hátrányait, és meghatározzák, hogy az ágazati vagy a vállalati szintű megállapodások, vagy ezek kombinációja lenne-e a legjobb megoldás a kollektív tárgyalások hatókörének növelésére. A kutatások például azt mutatják, hogy a kollektív tárgyalások hatóköre azokban az európai országokban a legkiterjedtebb és a legstabilabb, ahol a tárgyalási rendszereket több munkáltató részvételével folytatott, ágazati, vagy néhány esetben – például Belgiumban – ágazatközi szinten zajló tárgyalások jellemzik (13). A hatókör növelésére irányuló erőfeszítéseknek természetesen figyelembe kell venniük az egyes országokban uralkodó körülményeket.

3.8.

Az EGSZB elismeri, hogy a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek taglétszámának növelése továbbra is hatalmas kihívás marad, és mivel a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások önkéntes jellegűek – ahogy annak lennie kell –, azt ajánljuk, hogy az egyes tagállamok szociális partnerei a szervezeteik fenntartható taglétszámának biztosítására alkalmas módszerek feltárásával kezeljék ezt a kihívást.

3.9.

Az EGSZB elismeri, hogy a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek sokfélesége tükrözi a tagállamok eltérő gazdasági és politikai helyzetét. Az Európai Bizottság egyik feljegyzése (14) szerint a kollektív tárgyalásokra jellemző, hogy vállalati szinten a decentralizált tárgyalási forma felé mozdulnak el. Az adatok alátámasztják, hogy a kollektív tárgyalás hatóköre szélesedett ott, ahol a tárgyalás centralizált, a munkavállalók szervezeti aránya magasabb és ahol bevett gyakorlat, hogy a megállapodásokat kiterjesztik a nem aláíró felekre.

3.10.

Az EGSZB hangsúlyozza egy OECD-jelentés fontos megállapítását is, amely szerint a béregyeztetés kulcsszerepet játszik abban, hogy a szociális partnerek figyelembe vegyék az üzleti ciklus helyzetét és a bérmegállapodások által a versenyképességre kifejtett makrogazdasági hatásokat (15). Továbbá az EGSZB úgy véli, hogy a tárgyalási folyamat a vállalatnál – legyen az kis- vagy nagyvállalat – uralkodó körülményektől függ.

3.11.

Az EGSZB sürgeti a szociális partnereket, hogy növeljék a kollektív tárgyalási rendszerek jelentőségét azáltal, hogy megvizsgálják, hogy a kollektív tárgyalás hogyan tud valamennyi szinten – az egyensúlyt megtartva – hozzáadott értéket biztosítani a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt, a gazdaság és a társadalom valamennyi szektorában. Ebben az összefüggésben helyénvaló figyelembe venni az OECD foglalkoztatási kilátásokról szóló legutóbbi jelentését, amely hangsúlyozza a dinamikus és megerősített kollektív tárgyalás szerepét a termelékenység, a versenyképesség és a gazdasági növekedés előmozdításában.

3.12.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a kormányok fontos szerepet játszanak vagy játszhatnak a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel való szorosabb együttműködésben és a makrogazdasági politikák támogatásában. A kormányok természetesen maguk is jelentős munkáltatóknak számítanak, és gyakran tárgyalnak a munkavállalókat képviselő szakszervezetekkel, amivel egyes tagállamokban mintát alakíthatnak ki az egész gazdaságra nézve. Emellett a kormányok kulcsszerepet játszanak az ágazati békés viszonyok, az árstabilitás, a fokozott termelékenység és a megkülönböztetésmentes foglalkoztatási minták megfelelő feltételeinek biztosításában. E célkitűzések elérése érdekében és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartása mellett az EGSZB kéri a kollektív tárgyalások erősítését annak érdekében, hogy jobb eredmények szülessenek a vállalkozások és a munkavállalók számára. Az egyik intézkedésként azt ajánljuk a kormányoknak, hogy a közbeszerzést – adott esetben – kiegészítő eszközként használják fel a kollektív tárgyalások előmozdítására és támogatására. Ezt az EGSZB két korábbi véleményében is kifejtette (16).

3.13.

Amint azt korábban említettük, szükség lehet közösen elfogadott rugalmasságra a kollektív tárgyalások során. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a kollektív szerződések megállapodás szerinti módosításainak egyensúlyt kell teremteniük a két fél érdekei között, előnyöket is biztosítva számukra. Bár a nemzeti és ágazati szintű megállapodásokat is támogatni kell, az EGSZB elismeri, hogy a vállalati szintű tárgyalások tekintetében a rugalmas munkavégzés, amelyet jogszabályok vagy kollektív tárgyalások által szabályoznak, a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt előnyös lehet. Az ilyen tárgyalásoknak a kölcsönös bizalmon és a hatékony tárgyalási struktúrákon kell alapulniuk, biztosítva ugyanakkor, hogy a munkafeltételek ne romolhassanak. Ugyanakkor ahol csak lehetséges, meg kell találni a középutat, amely által a decentralizált rendszerek szervezettebbé válnak, és lehetővé teszik az ágazati megállapodások számára, hogy átfogó keretfeltételeket határozzanak meg, részletes rendelkezéseket írva elő a vállalati szintű tárgyalásokhoz. A kutatások arra utalnak, hogy a kollektív tárgyalások hibrid rendszerei, amelyek összehangolt ágazati és többszintű rendszereket foglalnak magukban, jobb eredményekhez vezetnek mind a munkavállalók, mind a vállalkozások számára (17).

---

(1)  8. alapelv.

(2)  Schnabel, C. (2020). Union membership and collective bargaining: trends and determinants (1–37. o.). Springer International Publishing.

(3)  ILO (2013). The informal economy and decent work: A policy resource guide supporting transitions to formality. Nemzetközi Munkaügyi Hivatal.

(4)  Montebello, R., Spiteri, J., & Von Brockdorff, P. (2022). Trade unions and income inequality: Evidence from a panel of European countries. International Labour Review.

(5)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Nincs zöld megállapodás társadalmi megállapodás nélkül (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 341., 2021.8.24., 23. o.).

(6)  https://www.efrag.org/?AspxAutoDetectCookieSupport=1.

(7)  Ezt a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló 1998. évi ILO-nyilatkozat is megerősíti.

(8)  Pisarczyk, Ł. (2023). Towards rebuilding collective bargaining? Poland in the face of contemporary challenges and changing European social policy. Industrial Relations Journal.

(9)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi ajánlásra a szociális párbeszéd uniós erősítéséről (COM(2023) 38 final – 2023/0012 (NLE)); és a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A szociális párbeszéd erősítése az Európai Unióban: a szociális párbeszéd teljes potenciáljának kihasználása a méltányos átállás kezelésében (COM(2023) 40 final)(HL C 228., 2023.6.29., 87. o.).

(10)  8. alapelv.

(11)  https://www.oecd.org/employment/negotiating-our-way-up-1fd2da34-en.htm.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275., 2022.10.25., 33. o.).

(13)  https://www.etui.org/services/facts-figures/benchmarks/what-s-happening-to-collective-bargaining-in-europe.

(14)  https://commission.europa.eu/system/files/2016-03/social-dialogue-involvement-of-workers_en.pdf.

(15)  https://www.oecd.org/employment/negotiating-our-way-up-1fd2da34-en.htm.

(16)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tisztességes minimálbérek Európában (feltáró vélemény az Európai Parlament/a Tanács felkérésére)(HL C 429., 2020.12.11., 159. o.); és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közbeszerzés mint a munka értékét és méltóságát biztosító eszköz a takarítási és üzemeltetési szolgáltatások terén (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 429., 2020.12.11., 30. o.).

(17)  Braakmann, N., & Brandl, B. (2016). The efficacy of hybrid collective bargaining systems: An analysis of the impact of collective bargaining on company performance in Europe.

Előadó:

Felipe MEDINA MARTÍN

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.26.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	151/1/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Ennek az EGSZB-véleménynek az a célja, hogy felmérje a Covid19-világjárványt és az Ukrajna elleni orosz agresszív háborút követő energiaválságnak az európai vállalatokra, azok munkavállalóira és valamennyi európai polgárra gyakorolt hatását. Az EGSZB megjegyzi, hogy a gazdaság egészében számos probléma merült fel. Ezek közé tartozik a termelési költségek aránytalan növekedése, az ellátási láncok átszervezése, az élelmiszer-ellátás és egyéb termékekkel való ellátás nehézségei, a beruházási költségek növekedése és az európai háztartások vásárlóerejének csökkenése.

1.2.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az európai infláció magas szintje miatt, amely az energiaköltségeknek, a nyersanyagköltségeknek és ebből adódóan a szolgáltatások és az ipari termékek árainak tudható be. Az európai infláció az euro létrehozása óta a legmagasabb szinten van. Az EGSZB sürgeti az európai intézményeket, hogy hozzanak létre olyan ellenőrzési mechanizmusokat, amilyeneket az Európai Fogyasztók Szervezete által kidolgozott dokumentum tartalmaz. Ennek magában kell foglalnia például a tanácsirendelet-tervezetben foglalt intézkedések teljeskörű végrehajtását, amely a villamosenergia-piac szerkezetének jelentős reformját és kiigazítását írja elő. Az EGSZB arra kéri az uniós tagállamokat, hogy hajtsák végre a már elfogadott uniós jogi aktusokat, például a tiszta energiáról szóló csomagot, amely segít felgyorsítani a zöld átállást és elmélyíteni a belső piacot.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy tekintettel az ukrajnai háborúból és az energiaválságból eredő hatalmas költségnövekedésre, sürgősen meg kell reformálni a felülvizsgált, ideiglenes uniós válsághelyzeti keretrendszert. Javasolja továbbá az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keret oly módon történő alkalmazását, hogy az energetikai veszélyhelyzetről szóló rendeletben és a helyreállítási és rezilienciaépítési keretben előírt támogatás az energiaválság által érintett valamennyi ágazatra vonatkozzon, különös tekintettel az alapvető ágazatokra, hogy ne gyengüljön számos vállalat túlélési képessége, el lehessen kerülni a fogyasztók megélhetési költségeire gyakorolt negatív hatásokat, és ne sérüljön a fogyasztók azon képessége, hogy nap mint nap hozzájussanak az alapvető termékekhez. Emellett az EGSZB ismételten kéri egy „aranyszabály” bevezetését, amely lehetővé teszi a szükséges közberuházások megvalósítását.

1.4.

Az EGSZB szerint a háztartásoknak és a kulcsfontosságú ágazatoknak profitálniuk kell a magas energiaárak hatásának csökkentésére irányuló tervekből. Bár egyes ágazatokban nagyon magas nyereséget realizáltak, és az előző negyedévhez képest jelentős, 26,8 %-os növekedés volt tapasztalható, a csődbejelentések az EU-ban 113,1-es értéket értek el, amely a valaha mért legmagasabb szint volt. Olyan indexről van szó, amelyet az Eurostat használ az EU-ban a csőd szintjének mérésére, a 2015. évi 100-as referenciaértéket alapul véve. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy próbálják meg biztosítani, hogy a háztartások és a kulcsfontosságú ágazatok számára még a csúcsidőszaki kereslet csökkentését célzó intézkedések alkalmazása esetén is folyamatos legyen az energiaellátás. Ugyanakkor, amint arra az EKB (1) rámutat, néhány vállalat növelte nyereségét a meglévő infláció árnyékában – mindenekelőtt az energiaágazatban. E szektor nyeresége tovább szította az inflációt az EU-ban, és ezt a kérdést kezelni kell.

1.5.

Az energiaválság a magas infláció, a gyenge gazdasági növekedés, az államháztartásra, valamint a háztartások és a vállalkozások vásárlóerejére nehezedő erős nyomás és a külső gazdasági versenyképesség romlása révén gyakorolt hatást a gazdaságra. Az EGSZB azt javasolja, hogy az EKB ajánlásai alapján vezessenek be egy „zöld hármas” kritériumot, hogy a jövőbeli beavatkozások testre szabottak, célzottak és az átállás szempontjából ellenállóak legyenek. Az olyan nem szelektív árintézkedések, mint az élelmiszerár-plafon bevezetése, hosszú távon csak meghosszabbítják a magas inflációs időszakokat.

1.6.

A különösen az energiaárak miatt tartósan magas infláció az európai munkavállalók, fogyasztók és vállalatok vásárlóerejének általános csökkenéséhez vezet, ami hatással van számos család életkörülményeire, a belső keresletre és a növekedésre. Ez – a kamatlábak emelésére irányuló monetáris politika fenntartásával együtt – számos vállalatot is hátrányosan érint. Az EGSZB szerint az energiaágazatban folytatott szociális párbeszédnek fontos szerepe van abban, hogy nemzeti szinten a megfelelő döntéseket hozzák meg.

1.7.

Az EGSZB sürgeti a kormányokat, hogy a vállalkozásoknál és a háztartásokban ösztönözzék energiatakarékossági és -hatékonysági intézkedések bevezetését, amelyek lehetővé teszik az energiakereslet tartós csökkentését. Ezzel összhangban a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk csökkentése érdekében ösztönözni kell a megújuló energia elterjedését (a szükséges jogi és adózási feltételek megteremtésével, köztük egy „beruházási aranyszabály” bevezetésével). A jelenlegi helyzetet ki kell használni az uniós gazdaság dekarbonizációjának felgyorsítására. Ezeket az intézkedéseket olyan garanciáknak kell kísérniük, amelyek értelmében a pénzügyi támogatásokhoz kapcsolódóan megtiltják a termelés áthelyezését. Itt az ideje az európai energetikai átalakuláshoz szükséges beruházásoknak (és költségvetési keretfeltételeknek), hogy csökkenteni lehessen a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget. Emellett az EGSZB úgy véli, hogy folytatni kell a REPowerEU javasolt módosításainak megvalósítását, melyeknek célja a megújulóenergia-infrastruktúrák telepítésére vonatkozó engedélyek kiadásának egyszerűsítése és felgyorsítása. Ebben az összefüggésben az EGSZB sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne elérni, hogy a hálózatba betáplált energiatöbbletért fizetett ár lehetővé tegyen olyan életképes beruházásokat, amelyek révén maximalizálható a megújulóenergia-előállító kapacitás és megosztható a saját felhasználáshoz szükséges mértéken felül megtermelt energia. Az energiapiaci struktúra megújításának szerepelnie kell az Európai Bizottság hosszú távú menetrendjében, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az energiaellátás zavarai és a túlzott árak.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az inflációs hullám egész Európát érinti, és két szakasza egyértelműen megkülönböztethető. Az első szakasz a Covid19-világjárvány miatt bevezetett kijárási korlátozásokat követő helyreállítási időszakban kezdődött. Az összes ágazat egyszerre történő újraindítása szűk keresztmetszetekhez vezetett az ellátási láncokban, ami növelte a nyersanyagok és a szállítás költségeit. A nyersanyagok ára 2020 januárja és 2022 márciusa között 101 %-kal nőtt (2), míg a szállításé ugyanebben az időszakban 545 %-kal (3).

2.2.

A második inflációs szakaszt az Ukrajna elleni 2022. februári orosz agresszív háború és az azt követő, azóta is tartó háború váltotta ki. Ez alkalommal a sokk az energiára és néhány olyan termékre összpontosult, amelyek tekintetében mind Oroszország, mind Ukrajna jelentős beszállítója az EU-nak: földgáz, búza, napraforgóolaj és műtrágya. 2022 februárja és áprilisa között ezen áruk ára az egyes termékek tekintetében 18,6 %-kal, 16,8 %-kal, 38,6 %-kal, illetve 16,7 %-kal nőtt (4). A későbbiekben sikerült visszafogni ezeket a költségeket, bár 2023 márciusában az IMF nyersanyagárindexe még mindig 40,9 %-kal, a fuvardíjak pedig 3,6 %-kal magasabbak voltak a 2020. januári szintnél.

2.3.

Ezek a fejlemények aztán infláció formájában csapódtak le a globális és az európai gazdaságban. Az euroövezeti harmonizált fogyasztói árindex éves változási üteme októberben 11,5 %-ot ért el (Eurostat) (5). Ilyen értékekre a múlt század óta nem volt példa, és bár az elmúlt hónapokban mérséklődtek (2023 márciusában 8,3 % volt az árindex), csökkentésük nagyon nehéznek bizonyul. Azt, hogy az ársokk nem átmeneti, amint azt kezdetben gondolták, az bizonyítja, hogy az (energiaárakat nem tartalmazó) maginfláció Európa nagy részében továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Ez azt jelentheti, hogy az EKB által alkalmazott monetáris politika nem hozza meg a várt eredményeket.

3.   Az infláció hatása az európai gazdaságra

3.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Ukrajna elleni 2022. februári orosz inváziót követően romlottak a gazdasági kilátások. Az elkövetkező évekre vonatkozó gazdasági forgatókönyv értelmében várhatóan (6) stagnálni fog a gazdasági növekedés 2022-hez képest, bár ezek az előrejelzések folyamatosan javultak az elmúlt hónapokban. Télen ugyanis az Európai Bizottság az EU egészének GDP-növekedését 2023-ra 0,8 %-ra, 2024-re pedig szerény 1,6 %-ra becsülte, a közelmúltbeli tavaszi előrejelzés szerint azonban ezek az értékek 1,0 %-ra, illetve 1,7 %-ra emelkedtek. Ezzel párhuzamosan az infláció várhatóan fokozatosan csökken, bár az eredetileg vártnál lassabb ütemben (2022-ben 9,2 %, 2023-ban 6,7 %, 2024-ben 3,1 %). A munkaerőpiacon feszültséget okoz az alacsony növekedés, az államadósság pedig növekszik, többek között azért, mert az EKB gyorsan emeli a kamatlábakat, ami a legtöbb tagállamban költségvetési nyomást fog okozni.

3.2.

A magas infláció a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett 96,5 millió európait érinti leginkább. Az Eurobarométer felmérés válaszadóinak 41 %-a az árakat, az inflációt és a megélhetési költségeket nevezte meg az országa előtt álló egyik legfontosabb problémaként, megelőzve azokat, akik az egészségügyi ellátást (32 %) és a gazdasági helyzetet (19 %) említették.

3.3.

A politikai szinten elfogadott döntések eredményeként az EU-ban szinte teljesen megszűntek az Oroszországból érkező gázszállítások, és a tagállamok közel felét kisebb-nagyobb mértékben érintette a szállítások csökkenése. A növekvő infláció és nyersanyagárak, a munkaerőhiány és a globális ellátási láncok zavarai negatívan befolyásolják az európai ellátási láncokat mind az élelmiszeripari, mind a nem élelmiszeripari termékek esetében. Az OECD gazdasági kilátásai szerint a globális növekedés 2023-ra jelentősen, 2,2 % körüli szintre lassul.

3.4.

Az EKB szerint az euroövezetben az inflációs különbözet kétharmadáért az energiaárak növekedése volt a felelős. Az Európai Bizottság szerint 2019 és 2022 között az energiaágazatban a haszonkulcsok 54 %-kal nőttek, míg a bérek csak 6 %-kal emelkedtek. Az európai munkavállalók, fogyasztók és vállalatok vásárlóerejének általános csökkenése nemcsak sok család életkörülményeit érinti, hanem – ha nem orvosolják – a belső keresletre és a gazdasági növekedésre, és így más üzleti ágazatokra is kihathat; mindez a kamatemelésre irányuló monetáris politika folytatásának is köszönhető. Az EGSZB szerint az energiaágazatban folytatott szociális párbeszédnek fontos szerepe van abban, hogy nemzeti szinten a megfelelő döntéseket hozzák meg.

3.5.

Miközben a fogyasztói árak általában emelkedtek Európában, a bérek kevésbé ingadoztak, ami csökkentette az európai polgárok vásárlóerejét, különösen a legkiszolgáltatottabbakét, akiknek nincsenek eszközeik az infláció elleni védekezésre. Már most is megfigyelhetők változások a fogyasztói magatartásban a háztartások vásárlóerejének csökkenése miatt, amelyek a meredeken növekvő energiaszámlákkal és az infláció hatásaival összefüggő súlyos megélhetési válsággal szembesülnek. A kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartási fogyasztók védelme érdekében alkalmazott tagállami eszközök rendkívül változatosak, és egyes esetekben korlátozott hatékonyságúak lehetnek. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia azt a lehetőséget, hogy a szabályozó hatóságoknak és a politikai döntéshozóknak olyan minimumszabályokat kelljen életbe léptetniük, amelyekkel a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartási fogyasztókat lehet védeni és támogatni.

3.6.

A világjárvány és a háború együttes hatása által leginkább sújtott ágazatok egyike az élelmiszer-termelés – a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az élelmiszeripar –, valamint az élelmiszer végső fogyasztókhoz való eljuttatása. A háború közelsége, valamint annak az energia- és nyersanyagpiacokra gyakorolt hatása árkülönbséget okoz a mezőgazdasági termékek tekintetében az európai és a nemzetközi piacok között úgy, hogy az európai árak nőttek nagyobb mértékben. Így az árutőzsdei árakra vonatkozó 2023. áprilisi jelentés szerint a legtöbb európai mezőgazdasági termék árnövekedési üteme meghaladja a globális ütemet, különösen a húsipari termékek esetében. Ennek az ármagatartásnak három fontos hatása van. Az első az, hogy az európai lakosságot az összes alapvető árucikket illetőn intenzívebben sújtja az infláció. A második az, hogy az európai élelmiszeripari termékek nemzetközi versenyképessége csökken, a harmadik pedig az, hogy a mezőgazdasági termelőket érintő árak a magasabb termelési költségek miatt emelkedtek.

3.7.

Az Ukrajna elleni orosz agresszív háború az energiaköltségek emelkedésén túl is hatalmas kihívások elé állította az élelmiszer-ellátási láncot: ilyen például a kulcsfontosságú inputanyagok (takarmányok, műtrágyák) árának emelkedése, illetve bizonyos, a teljesen működőképes ellátási lánc fenntartásához szükséges áruk (pl. növényi olajok vagy búza) hiánya. A növekvő költségek által elindított dominóhatás a műtrágyatermelés csökkentésére irányuló döntésekhez vezet, ami tovább növeli az árakat. A 2022 nyarán és a 2023-ban eddig Európa-szerte tapasztalt aszályok a rendelkezésre álló kínálat csökkenésével további nyomást gyakorolnak az árakra.

3.8.

Egyes alapvető ágazatokra – és ezeken belül a vállalatokra és a munkavállalókra –, amelyek a helyzettől függetlenül nem hagyhatnak fel tevékenységükkel, kettős teher nehezedik: kevesebb fogyasztó hajlandó fizetni, ugyanakkor növekednek a költségek, különösen az egekbe szökő energiaszámlák. Az élelmiszeripari vállalkozások igyekeznek korlátozni a költségnövekedést, hogy versenyképes árakat biztosítsanak a fogyasztók számára, és most fogyasztási válságtól tartanak (Hidalgo, M., 2023 (7); Eurocommerce, 2023). A spanyol kormány a közelmúltban az árrések nyomon követéséről szóló első jelentésében megállapította (8), hogy az élelmiszerláncon belüli árrések 2021 óta 25 %-kal csökkentek, így egyértelmű, hogy a haszonkulcsok nagyon heterogén módon alakultak.

Ugyanakkor, amint arra az EKB (9) rámutat, néhány vállalat növelte nyereségét a meglévő infláció árnyékában – mindenekelőtt az energiaágazatban. E szektor nyeresége tovább szította az inflációt az EU-ban, és ezt a kérdést kezelni kell.

3.9.

A Spanyol Nemzeti Bank (10) utal az úgynevezett „ibériai kivétel” vagy „ibériai mechanizmus” villamosenergia-piaci árképzési rendszerre gyakorolt igen pozitív hatásaira. Megemlíti továbbá az élelmiszerekre és üzemanyagokra vonatkozó héa-csökkentés pozitív, bár korlátozottabb hatását, de hozzáteszi, hogy ez az intézkedés alacsonyabb költségekkel járt volna, ha az alacsonyabb jövedelmű családok támogatására irányult volna. A Spanyol Nemzeti Bank arra is utal, hogy a spanyol kormány által a szakmaközi minimálbér, a nyugdíjak és a minimális alapjövedelem terén végrehajtott emelések pozitív hatással voltak az infláció alacsony jövedelmű háztartásokra gyakorolt hatásainak mérséklésére.

4.   Az energiaköltségek növekedésének hatása az európai vállalatok nyereségességére

4.1.

A nagykereskedelmi villamosenergia- és gázárak 2021 eleje óta akár a tizenötszörösükre is emelkedtek, ami súlyos következményekkel jár a fogyasztókra és a vállalkozásokra nézve. Az európai kormányok szakpolitikai válaszintézkedéseket kezdtek alkalmazni. Az egyik intézkedéstípus célja a megnövekedett költségek fogyasztókra és vállalkozásokra gyakorolt hatásának enyhítése. Más intézkedések célja a nagykereskedelmi árak stabilizálása és csökkentése, valamint az energiabiztonság garantálása. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a TEN/793. sz. véleményben (11) foglaltaknak megfelelően hajtsák végre a villamosenergia-piac szerkezetének és a villamosenergia-árak számítási rendszerének átfogó reformját.

4.2.

Az energiaárak nagyon sokféleképpen hatnak a vállalatok költségeire: egyrészt magának a villamosenergia-ellátásnak a költségein keresztül, másrészt az ellátási lánc többi részére gyakorolt közvetett hatásokon keresztül, harmadrészt pedig az esetlegesen felmerülő pénzügyi következmények révén. A Spanyol Nemzeti Bank által 2022 tavaszán közzétett előzetes tanulmány (12) például úgy becsülte, hogy a vállalatok energiaköltségeinek 25 %-os kumulatív növekedése 2023-ban 1,6 %-kal csökkentené az általuk előállított bruttó hozzáadott értéket. Ez azonban csak az átlagos hatás; a tanulmány megállapította, hogy egyes ágazatok több kárt szenvednek, mint mások. Leginkább a kőolaj- és földgázkitermelési ágazat jár jól, míg a következő tevékenységi ágakat nagyobb kár érné: halászat és akvakultúra, szárazföldi közlekedés, tengeri és belvízi szállítás, gépjárművek kereskedelme és javítása, mezőgazdaság és állattenyésztés, oktatás, légi közlekedés, ingatlantevékenységek, kőolaj kokszolása és finomítása, egészségügyi és szociális ellátás, valamint vendéglátóipari szolgáltatások. Ezek közül néhány ágazat a világjárvány során bebizonyította, hogy fontos szerepet játszik az EU gazdaságának zavartalan működése szempontjából. A leginkább érintett ágazatok közül sok nem használ intenzíven villamos energiát termelési tevékenysége során, viszont nagyfogyasztónak számít.

4.3.

A vállalatok bruttó hozzáadott értékére (árrés) gyakorolt közvetlen és közvetett hatáson kívül a vállatok más módon is érintettek lehetnek, mégpedig megnövekedett pénzügyi sebezhetőségük okán. A Spanyol Nemzeti Bank jelentése megemlíti a leginkább érintett ágazatokat. Van az ágazatoknak egy különösen sérülékeny csoportja, amely 2023-ban nemcsak túlzottan eladósodna, hanem negatív hozamot is érne el: ezek a gépjármű-kereskedelem és -javítás, a szárazföldi és csővezetékes szállítás, a halászat és akvakultúra, a mezőgazdaság és az állattenyésztés, valamint a textil-, ruházati, bőr- és lábbeliipar.

4.4.

Ahogy az európai földgázkészletek csökkennek – 2023 májusában a tárolt mennyiség a tárolási kapacitás 68 %-át tette ki (13) –, további kihívásokkal kell szembenéznünk energiapolitikánk irányítása során. A korábban Oroszországból szállított, illetve az alternatív szállítóktól beszerzett mennyiségek közötti különbség még nem szűnt meg, így az árak rövid távon valószínűleg nem csökkennek. Egyelőre csak a kereslet csökkent jelentősen. A magas energiaárak iparunk és ellátási láncaink versenyképességének csökkenéséhez vezetnek, ami viszont kedvez a tevékenységek EU-n kívülre történő kiszervezésének, és így csökkenti az Unió stratégiai függetlenségét. A háztartásokra – különösen a legkiszolgáltatottabbakra – gyakorolt hatás különösen jelentős, és növekszik a szegénység kockázatának kitett vagy szegénységben élők aránya. Ez legalább 2024-ig így is marad (14). E problémák orvoslására az EGSZB egy sor intézkedést javasol, többek között pénzügyi támogatással összekapcsolt, helyszínre vonatkozó garanciákat, további szükséges energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedéseket a vállalkozások számára a kereslet csökkentése érdekében, jelentős beruházásokat, valamint költségvetési keretfeltételeket a megújulóenergia-termelés bővítéséhez a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése érdekében.

4.5.

Ennek eredményeképpen, a robbanásszerűen emelkedő energiaköltségek miatt számos vállalat és háztartás egyre inkább olyan helyzetbe kerül, amely a fennmaradásukat is veszélyeztetheti. Bár a tél viszonylag enyhe volt, nem számíthatunk arra, hogy a környezeti feltételek mindig kedvezőek lesznek számunkra. Ezért intézkedéseket kell hozni a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások védelme érdekében, és ezen a területen egyedi intézkedéseket kell hozni számukra.

4.6.

A vállalati szférában az üzleti költségek jelentős növekedése – párosulva azzal, hogy a fogyasztók vonakodnak költekezni – egyes esetekben akár a vállalat kényszerű áthelyezéséhez is vezethet. Ezt azonban nem tehetik meg azok a vállalatok, amelyek alapvető szolgáltatást nyújtanak a fogyasztók és az ellátási lánc többi része számára, és amelyek nem állíthatják le egyszerűen a működésüket az emelkedő energiaárak miatt.

4.7.

Míg a Covid19-világjárvány idején számos ágazatot és ott dolgozó munkavállalót alapvető fontosságúnak tekintettek, a jelenlegi energiaválságban ez az elismerés szembetűnően megkopott. A tagállamok eddig számos ilyen ágazatnak nem nyújtottak külön támogatást. Az ezen ágazatokhoz tartozó vállalatok és az ott dolgozók a saját árrésük kárára igyekeznek megvédeni a fogyasztókat, és nehezen tudják áthárítani a fogyasztókra az elszállt energiaszámlák teljes költségét. Ez a helyzet hosszú távon nem tartható fenn. Hasonlóképpen, az EGSZB úgy véli, hogy a kormányok már nem ugyanolyan intenzitással védik az embereket, mint a világjárvány idején.

4.8.

Sok vállalat számos beruházást hajt végre annak érdekében, hogy csökkentse energiafogyasztását és nagyobb kapacitással tudjon hozzáférni a megújuló energiához. Az EGSZB úgy véli, hogy a vállalatok felgyorsíthatják a közlekedés villamosítását, és kiválthatják a fűtési célú gázt, így alapvető szerepet játszhatnak az energetikai átállásban és abban, hogy megvalósuljanak a megújuló energiára vonatkozó, 2030-ra kitűzött uniós célkitűzések. Mindehhez azonban kedvező szabályozási keretre lesz szükség, különösen ami az engedélyek kiadását és az energiatermelést visszafogó árak elleni küzdelmet illeti.

4.9.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a REPowerEU-hoz kapcsolódó és az épületek energiahatékonyságára vonatkozó kötelezettségeket összhangba hozzák az üzemeltetők támogatásával és azon képességével, hogy viseljék az ezzel járó jelentős beruházások költségeit. Ezek az intézkedések fontosak lesznek a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése szempontjából, de a kötelezettségeket a (köz- és magán)finanszírozás rendelkezésre állásához kell kötni. Az energiapiaci struktúra megújításának szerepelnie kell az Európai Bizottság hosszú távú menetrendjében, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az energiaellátás zavarai és a túlzott árak, valamint szem előtt kell tartani az ágazatban dolgozók képzését is.

Hasonlóképpen, az EGSZB úgy véli, hogy mindkét programban meg kell jelenniük a berendezések és a képzett munkaerő rendelkezésre állásával kapcsolatos gyakorlati szempontoknak azon kötelezettségek kapcsán, amelyek a gépjárművek gyorstöltő állomásainak telepítésére vagy alternatív üzemanyagokkal kapcsolatos infrastruktúrák kiépítésére vonatkoznak. Gondoskodni kell arról, hogy az új javaslatok révén folyósított források felhasználhatók legyenek annak biztosítására, hogy ez az átállás időben megtörténhessen.

---

(1)  Az EKB tanulmánya az inflációról, 2023.

(2)  IMF nyersanyagárindex. Elérhető itt: https://www.imf.org/en/Research/commodity-prices.

(3)  Freightos Baltic Index. Elérhető itt: https://fbx.freightos.com/.

(4)  IMF nyersanyagárindex. Elérhető itt: https://www.imf.org/en/Research/commodity-prices.

(5)  Elérhető itt: https://ec.europa.eu/eurostat.

(6)  https://economy-finance.ec.europa.eu/economic-forecast-and-surveys/economic-forecasts/spring-2023-economic-forecast-improved-outlook-amid-persistent-challenges_en.

(7)  A spanyol élelmiszer-kiskereskedők árrése és nyeresége 2022-ben.

(8)  OME Informe Trimestral 2023T3 (bde.es).

(9)  Az EKB tanulmánya az inflációról, 2023.

(10)  https://www.bde.es/f/webbe/SES/Secciones/Publicaciones/PublicacionesAnuales/InformesAnuales/22/Files/InfAnual_2022_En.pdf.

(11)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2019/943 és az (EU) 2019/942 rendeletnek, valamint az (EU) 2018/2001 és az (EU) 2019/944 irányelvnek az uniós villamosenergia-piaci szerkezet javítása érdekében történő módosításáról (COM(2023) 148 final – 2023/0077 (COD))(HL C 293., 2023.8.18., 112. o.).

(12)  Elérhető itt: https://www.bde.es/f/webbde/Secciones/Publicaciones/InformesBoletinesRevistas/InformesEstabilidadFinancera/22/IEF_2022_1_Rec1_4.pdf.

(13)  További információ: https://agsi.gie.eu/data-overview/eu.

(14)   EIU (2023): Energy crisis will erode Europe’s competitiveness in 2023 [Az energiaválság tönkreteszi Európa versenyképességét 2023-ban] Elérhető itt: https://www.eiu.com/n/energy-crisis-will-erode-europe-competitiveness-in-2023/.

Előadó:

Milena ANGELOVA

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.29.
Elfogadás plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	190/2/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A víz alapvető fontosságú az élet, a környezet és a gazdaság számára, ennélfogva olyan közös jószág, amelynek nemcsak mindenki számára hozzáférhetőnek és megfizethetőnek kell lennie, hanem amelyet – ami a legfontosabb – tiszteletben kell tartani és védeni kell. Az emberi hatás és az éghajlatváltozás miatt egyre nő a vízhiány, világszerte és Európában is, ahol a vízhiány a térség mintegy 20 %-át és a lakosság 30 %-át érinti (1). Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az e területen bevezetett átfogó uniós jogszabályokat (2), és kéri azok gyors és hatékony végrehajtását, hogy biztosított legyen a hatékony vízfelhasználás, és minden uniós polgár hozzáférjen a vízhez.

1.2.

Az EGSZB konkrét intézkedések kidolgozását és haladéktalan végrehajtását szorgalmazza a hatékony vízfogyasztással kapcsolatos tudatosság növelése, a termelési rendszerekben a vízhatékonyság növelését célzó technológiai innovációk, valamint a hulladékminimalizálási és -újrafeldolgozási stratégiák előmozdítása érdekében. A „szennyező fizet” elv alkalmazásával összhangban sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél megfeleljen a követelményeknek (3).

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenképpen tájékoztatni kell a fogyasztókat a víztakarékos fogyasztás előnyeiről, és ilyen fogyasztásra kell őket ösztönözni, illetve a víztakarékos fogyasztás felé kell őket terelni. A politikai döntéshozóknak, a szociális partnereknek, a civil társadalmi szervezeteknek és valamennyi érdekelt félnek közös felelőssége, hogy egyértelműen kommunikáljanak a víz értékéről és lábnyomáról, népszerűsítsék a víztakarékos készülékek használatát, és arra ösztönözzék a fogyasztókat, hogy komolyan vegyék a víztakarékos gyakorlatokat, és folyamatos kiválóságra törekedjenek.

1.4.

Az EGSZB arra kéri az EU-t, a tagállamokat, az illetékes hatóságokat, a vízszolgáltatókat és a folyamatban részt vevő valamennyi felet, hogy lehetőségeiken belül törekedjenek arra, hogy minél inkább rendelkezésre álljon és mindenki számára elérhető legyen a víz, és biztosított legyen a hatékony vízfelhasználás. Ebben a folyamatban nagyon fontos szempontot jelent az ivóvízkészletek jobb védelme, a körforgásos víz felé való elmozdulás, a méltányos árú közüzemi vízszolgáltatás és a vízszegénység megelőzése.

1.5.

Az EGSZB a következő intézkedések gyors végrehajtását javasolja a víztakarékos fogyasztás, a fogyasztók vízlábnyomukkal kapcsolatos tudatosságának növelése, illetve annak érdekében, hogy a társadalom intelligens módon kezelje a vízfelhasználást (4):

1.5.1.   A fogyasztókat a víztakarékos fogyasztásra ösztönző és annak irányába terelő intézkedések

1.5.1.1.

Egyértelmű tájékoztatás a víz értékéről (az illetékes hatóságok és a vízszolgáltatók hajtják végre). Kommunikációs kampányokat kell folytatni a hosszú távú magatartás megváltoztatására, hogy megtanítsuk a fogyasztóknak a víz és a vízszolgáltatások értékét, valamint hogy célzottan foglalkozzunk az éghajlatváltozás okozta válsághelyzetekre (aszály, áradás) adott rövid távú válaszintézkedésekkel. A gyermekek jelentik az egyik fontos célcsoportot. El kell érni, hogy az emberek bizonyos célokra ivóvíz helyett más, nem hagyományos vízforrásokat használjanak (pl. ahol csak lehetséges összegyűjtött esővízzel kellene öntözni a kerteket, ilyen vizet kellene használni autómosásra stb.).

1.5.1.2.

Víztakarékos készülékek, eszközök előmozdítása (az EU és a tagállamok hajtják végre). Napjainkban a háztartások számos vízfogyasztó készüléket és eszközt használnak. A technológia fejlődésével párhuzamosan az elmúlt években sok háztartás jelentősen csökkentette vízfelhasználását, ami hozzájárult az egy főre jutó vízhasználat általános csökkenő tendenciájához. További ösztönzőkre van szükség, amelyek arra késztetik gyártókat, hogy folytassák az innovációt a vízhatékonyság javítása érdekében, a fogyasztókat pedig arra, hogy vásárolják meg és használják az ilyen eszközöket. Minden ilyen készüléken/eszközön el kellene helyezni egy vízfogyasztási címkét.

1.5.1.3.

A fogyasztók tájékoztatása vízlábnyomukról (az EU és a tagállamok hajtják végre). A háztartások tényleges vízfogyasztása messze meghaladja az ivóvízfogyasztást. Minden termék és szolgáltatás előállításához társul bizonyos mennyiségű víz (5), a fogyasztók vízlábnyomának jelentős része pedig gyakran a saját régiójukon vagy országukon, vagy akár az EU-n kívül esik. A fogyasztók választása ezért hatással van a regionális, nemzeti és globális vízhasználatra. A vízlábnyom oktatási szempontból hatékony paraméter, amely sok olyan programban is szerepel, amelyeket a közelmúltban közműszolgáltatók dolgoztak ki iskolák számára. Az interneten számos lábnyomkalkulátor elérhető, ahol a fogyasztók az adataik kitöltésével megtudhatják a lábnyomukra vonatkozó számadatot. Tájékoztató kampányok segítségével tájékoztatni kell a fogyasztókat ezekről.

1.5.2.   A víz rendelkezésre állásának és hozzáférhetőségének, illetve a vízfelhasználás hatékonyságnak a javítására irányuló intézkedések

1.5.2.1.

A közüzemi vízellátás biztosítása (a tagállamok és a vízszolgáltatók hajtják végre). Holisztikus megközelítésben intézkedéseket kell hozni az ivóvízellátó és -elosztó rendszer hatékonyságának és rezilienciájának javítása érdekében, hatékonyabb szivárgás-ellenőrzéssel, illetve szükség esetén alternatív ivóvízforrások kifejlesztésével és egyéb megfelelő intézkedésekkel. Ez azt is jelenti, hogy a közegészség és a jólét védelme érdekében a tagállamok olyan intézkedéseket fontolnak meg, amelyek biztosítják, hogy akut vízhiány idején a lakossági vízellátás elsőbbséget élvezzen az egyéb vízfelhasználásokkal szemben.

1.5.2.2.

A vízszolgáltatások tisztességes, teljes költségmegtérülésen alapuló árának biztosítása, amely egyúttal garantálja a megfizethetőséget a kiszolgáltatott csoportok számára (az illetékes hatóságok hajtják végre). A 2000/60/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy legalább az ipar, a háztartások és a mezőgazdaság tekintetében vegyék figyelembe a vízszolgáltatási költségek megtérülésének elvét. Az Európai Bizottság és az OECD adatai szerint a vízszolgáltatások teljes költségmegtérülése csak kilenc tagállamban valósul meg (6). A legtöbb esetben ez a háztartásokra korlátozódik. Bár a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy biztosítsák a vízszolgáltatások hozzáférhetőségét és megfizethetőségét a legkiszolgáltatottabb csoportok számára (7), fontos, hogy a vízdíj tükrözze a vízszolgáltatások valós költségét. Ez a fogyasztás pontos mérésével együtt biztosítani fogja, hogy a fogyasztók jobban tisztában legyenek a vízszolgáltatások költségeivel. A tagállamoknak meg kell vitatniuk a „víz értékén” alapuló díjszabás lehetőségét, amely biztosítaná, hogy ez a szűkös erőforrás a jövő generációi számára is megmaradjon. A vízdíjak árjelzéseket tartalmazhatnak, amelyek a vízfelhasználás hatékonyságnövelését szolgálják. A díj például emelkedhet, ha az adott háztartás egy főre jutó fogyasztása meghalad egy bizonyos mértéket, vagy ha a vízellátást átmeneti vízhiány veszélyezteti.

1.5.2.3.

Hatékony vízfogyasztás-mérés a mérés pontosságának növelésével (a tagállamok, az önkormányzatok és a vízszolgáltatók hajtják végre): — pontos vízfogyasztásmérőkkel és vízmérő-felújítási politikával biztosítani kell a vízfogyasztás hatékony mérését annak érdekében, hogy a végfelhasználók tisztában legyenek a tényleges fogyasztásukkal, — ellenőrizni kell a magánkutakon keresztüli fogyasztást a közvetlenül a felszín alatti vizekből származó vízfelhasználás korlátozása érdekében, — intelligens fogyasztásmérés alkalmazásával figyelmeztetni kell a végfelhasználókat a magas vagy rendellenes fogyasztásra, valamint az alacsony áramlású fogyasztásra, ami belső szivárgásra utalhat.

1.5.2.4.

Az ivóvízkészletek jobb védelme (az EU és a tagállamok hajtják végre). Az ivóvízforrásokat védeni kell az ember okozta szennyeződésektől. Ennek elérése érdekében szigorúan végre kell hajtani az EU szennyező anyag-mentességi cselekvési tervét, méghozzá úgy, hogy „a szennyező fizet” elvével összhangban minden olyan aggodalomra okot adó anyag esetében, amely ivóvízforrásba kerülhet, alkalmazzák az elővigyázatosság és a forrásnál történő ellenőrzés elvét. A szennyező anyagok ipari forrásokból (perfluor-tartalmú alkil-szulfonátok, gyógyszerek, fertőtlenítőszerek stb.) vagy mezőgazdasági forrásokból (peszticidek, nitrátok) is származnak. Az EU felülvizsgálja azokat a vonatkozó jogalkotási aktusokat, amelyek alkalmasak a szennyezés forrásnál történő megelőzésére – többek között a 2010/75/EU irányelvet (8), az 1907/2006/EK rendeletet (9), a 2009/128/EK irányelvet (10), a 726/2004/EK rendeletet (11) és a 2001/83/EK irányelvet (12). Biztosítani kell, hogy ezek a jövőbeli szabályok hatékonyan védjék vízkészleteinket.

1.5.2.5.

A körforgásos vízhasználat irányába történő elmozdulás (az EU, a tagállamok és a vízszolgáltatók hajtják végre). A vízfelhasználás hatékonysága növelhető a víz újrafelhasználásával. Egyrészt ösztönözni kell a háztartásokat arra, hogy amennyire lehetséges gyűjtsék az esővizet és azt használják fel megfelelő célokra (például kerti öntözésre, takarításra). Másrészt hatékony, a forrásnál történő ellenőrzést célzó intézkedésekkel szükséges biztosítani, hogy a háztartások által termelt szennyvíz ne tartalmazzon olyan szennyező anyagokat, amelyek veszélyeztethetik a kezelt szennyvíz öntözési vagy egyéb célokra történő újrafelhasználását.

1.5.2.6.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás (a tagállamok, az önkormányzatok és a szennyvízkezelők hajtják végre). Az éghajlatváltozás eltérően érinti az egyes régiókat. Fontos, hogy az intézkedések a helyi körülményekhez igazodjanak. Általában véve a várostervezést úgy kell újragondolni, hogy a városok „szivacsvárosokká” (13) alakuljanak át. Ez javítani fogja a városi éghajlatot, lehetővé teszi az esővíz elszivárgását, és csökkenti az egyidejű csatornatúlterhelések számát.

1.5.2.7.

A jó kormányzás biztosítása (a tagállamok, a régiók és a települések hajtják végre). A változás eléréséhez világos és hatékony irányítási struktúrákra van szükség. Ezeknek erősíteniük kell az összes szereplő közötti együttműködést, és meg kell határozniuk a felelősségi köröket. Az intézkedéseknek az éghajlatváltozás regionális hatásaira vonatkozó pontos előrejelzéseken és a vízigény mintáinak (mezőgazdaság, ipar, népességváltozás stb.) alakulásán kell alapulniuk az elkövetkező évtizedek távlatában.

1.5.2.8.

A hatóságok vezetői szerepvállalása (a tagállamok és a települési önkormányzatok hajtják végre). A hatóságok, köztük az uniós intézmények, felelősek mind a szakpolitikai intézkedések, mind pedig a gyakorlati intézkedések kidolgozásáért és végrehajtásáért, ezért vezető szerepet kell vállalniuk vízlábnyomuk csökkentésében.

2.   Előfeltételek

2.1.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény az EGSZB 2023. évi, a víz európai és globális szintű fontos prioritásának kezelésére irányuló kiemelt kezdeményezésének részeként azt vizsgálja meg, hogy a környezetvédelmi kérdéseket, az ismeretbeli hiányosságokat és a kapcsolódó technológiák jelenlegi állását is figyelembe véve milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az uniós fogyasztóknak hatékonyabb legyen a vízfogyasztása. A fogyasztók szerepéről, a víz mennyiségével és minőségével kapcsolatos szükségleteikről alkotott átfogó elképzelés alapján ötleteket terjeszt elő a háztartási vízfogyasztás és -kibocsátás optimalizálásának lehetséges módjaira vonatkozóan, és e célból konkrét javaslatokat fogalmaz meg.

2.2.

A víz alapvető fontosságú az élet, a környezet és a gazdaság számára, ennélfogva olyan közös jószág, amelyet tiszteletben kell tartani és védeni kell. Európa vízkészletei azonban veszélyben vannak az éghajlatváltozás miatt – mivel számos vízmedencében (és különösen a Földközi-tenger térségében (14)) csökken az általános csapadékmennyiség és hosszabb az aszályidőszak, míg a legtöbb régióban katasztrofális áradásokkal járó heves esőzések fordulnak elő. Ezenkívül a tengerszint emelkedése miatt a sós víz behatolhat az édesvíztartó rétegekbe.

2.3.

Egyre nagyobb az egyensúlyhiány a helyi erőforrások rendelkezésre állása és a végfelhasználók vízigénye között, ami a jövőben jelentős vízhiány veszélyét hordozza magában. Míg a víz rendelkezésre állását olyan alapvető tényezők határozzák meg, mint a csapadék, a földrajzi helyzet, az éghajlati tendenciák és a szennyezés, a vízfogyasztást és -keresletet elsősorban az emberi viselkedés alakítja. Ezenkívül az emberi tevékenységek, beleértve a háztartások tevékenységeit is, hatással vannak a rendelkezésre álló vízkészletek minőségére. A vízi környezet ember okozta szennyezése csökkenti a felhasználható vízkészletek rendelkezésre állását, ugyanakkor növeli a bizonyos tevékenységekhez (ivóvíz, ipari felhasználás, öntözés stb.) szükséges minőségű víz kezelésének költségeit és környezeti hatásait. Tanulmányok (15) szerint a vízszennyezés okozta ökológiai katasztrófák egyik fő oka, hogy az uniós víztestek esetében nincs fejlett vízminőség-ellenőrzés.

2.4.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint a vízhiány minden évben átlagosan Európa területének mintegy 20 %-át és a teljes népesség 30 %-át érinti (16). Az EEA szerint „vízhiány akkor fordul elő, amikor nem áll rendelkezésre elegendő víz a környezet, valamint társadalmunk és gazdaságunk mennyiségi és minőségi igényeinek kielégítésére. A vízhiány olyan általános fogalom, amely magában foglalja az aszályt, a mennyiségi szűkösséget, a vízminőséget és a víz hozzáférhetőségét.” (17)

2.5.

Az ivóvízfogyasztás a teljes vízfelhasználás mintegy 10 %-át teszi ki. A mezőgazdaság, az erdészet és a halászat a vízhasználat 58 %-áért, a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás pedig a 18 %-áért felelős (18).

2.6.

Az ivóvíz a teljes kivett vízmennyiség mintegy 20 %-át teszi ki. A teljes éves vízkivétel legnagyobb hányadát a villamosenergia-termelés hűtési célú vízkivétele (32 %) (19) és a mezőgazdasági célú vízkivétel (28 %) adja (20).

2.7.

Tekintettel arra, hogy a vízkészletek tápanyagokkal (nitrogénnel és foszforral) és számos veszélyes (például halmozódó rákkeltő vagy mutagén tulajdonságokkal rendelkező) anyaggal való szennyeződése súlyos kockázatot jelent az egészségre és a környezetre, illetve mivel a víz tisztításához szükséges kezelés költséges és erőforrás-igényes, az EGSZB kéri a jelenleg hatályos átfogó uniós jogszabályok gyors végrehajtását. Ismételten hangsúlyozza, hogy az EU ipar- és agrárpolitikájának keretében csökkenteni kell a szennyező anyag-kibocsátást, ugyanakkor támogatni kell a növekedést és a versenyképességet. Mivel a víz közjó, az EGSZB kéri, hogy az ivóvíz – az (EU) 2020/2184 irányelvvel összhangban – közterületeken hozzáférhető ivókutakon és vízforrásokon keresztül minden uniós polgár számára ingyenesen elérhető legyen. Az ásványvíz-koncessziók esetében törekedni kell arra, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető csapforrás álljon rendelkezésre.

2.8.

Bár ez a vélemény elsősorban a vízkészletek felhasználására és rendelkezésre állására összpontosít, a minőséggel kapcsolatos problémák kezelésére is törekszik, mivel ezek befolyásolják ezen erőforrás tényleges felhasználhatóságát. Ezért a szakpolitikai célkitűzés a vízi ökoszisztémák további romlásának megelőzése, valamint a vízi ökoszisztémák állapotának védelme és javítása, a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése és további szennyezésének megelőzése.

2.9.

Annak érdekében, hogy a jelen és a jövő generációi számára megfelelő minőségű és mennyiségű vizet biztosítsunk, általános tudatosságra van szükség valamennyi problémával és azok kiváltó okaival kapcsolatban. Minden polgárnak, illetve fogyasztónak tisztában kell lennie a víz fontosságával és véges erőforrásként képviselt értékével, ezért széles körben tudatosítani kell a vízkészletekkel kapcsolatos kérdéseket, és ennek megfelelően – a magánszférától kezdve – intézkedéseket kell elfogadni. Éppen e célból a közelmúltban elfogadott (EU) 2020/2184 irányelv olyan intézkedéseket javasol a tagállamoknak, amelyek ösztönzik az ivóvíz minőségével és fogyasztásával kapcsolatos tudatosság növelését.

2.10.

Számos olyan tényező és szempont van, amely közvetlenül és közvetve befolyásolja a háztartások vízfogyasztásának jelentőségét és hatását; ilyen többek között: — a közvetlen vízfogyasztás különböző céljai: ivás, mosás, öntözés stb., — a közvetlen vízfogyasztás helye: pl. otthon, munkahelyen, szabadidős tevékenységek helyszínein stb., — a felhasznált víz típusai: felszín alatti víz, felszíni víz, újrahasznosított víz stb., — közvetett vízfogyasztás: áruk és szolgáltatások előállításához használt víz, — közvetlen szennyvíz: mennyiség és minőség (tápanyagok, szerves anyagok, vegyi anyagok stb.), — közvetett szennyvíz: az áruk és szolgáltatások előállítása során keletkező szennyvíz, — földrajzi meghatározottságú vízhiány és minőségi szempontok mind a közvetlen, mind a közvetett fogyasztáshoz kapcsolódóan (a helyitől a globális szintig).

3.   Vízfelhasználási mutatók

3.1.

A vízfogyasztás optimalizálására irányuló általános megközelítésnek átfogónak kell lennie, ugyanakkor minél kevesebb és egyszerűbb mutató(ka)t kell alkalmazni. A mutatók számának növeléséből vagy a bonyolult összesített mutatók (például lábnyomok és indexek) használatából származó hozzáadott érték nem feltétlenül magas az ilyen mutatók nyomon követéséhez, elemzéséhez és feldolgozásához szükséges erőforrásokhoz képest. Ezért a megkívánt információk célját figyelembe véve döntő fontosságú a legrelevánsabb és leghatásosabb mutatók megtalálása. Különbséget kell tenni a közgazdászok, tudományos szakemberek, politikai döntéshozók által a problémák meghatározására, stratégiák kidolgozására és a meghatározott célok felé tett előrehaladás mérésére használt mutatók, valamint a fogyasztókkal folytatott kommunikációhoz használt mutatók között. Szakpolitikai célokból fontos értékelni a vízfogyasztáshoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó mutatókat, amelyek lehetővé teszik a szakpolitika hatékonyságának értékelését, különös tekintettel a paraméterek ellenőrzésének következetességére és folyamatosságára. Az EEA által használt mutatók itt támpontként szolgálnak.

3.2.

Az EEA mutatóinak kidolgozását annak igénye vezérelte, hogy kis számú, viszont szakpolitikai szempontból releváns mutatót határozzanak meg, amelyek időben stabilak (de nem statikusak), és amelyek választ adhatnak bizonyos kiemelt (környezetvédelmi, társadalmi, gazdasági stb.) kérdésekre.

3.3.

A fogyasztók (háztartások) vízfelhasználásának mérésére a legrelevánsabb mutató az egy főre jutó napi fogyasztás literben kifejezve. A rendelkezésre álló adatok jelentős eltéréseket mutatnak, 77–220 l/fő/nap között változó értékekkel (21).

3.4.

A víztakarékos fogyasztást ösztönző intézkedéseknek a teljes vízkörforgásra kell irányulniuk, és mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontokra ki kell terjedniük. Nemcsak az ivóvízkivételt és -fogyasztást kell vizsgálniuk, hanem ki kell terjedniük a körforgásos vízhasználat (a víz újrafelhasználása) előnyeire is, és tudatosítaniuk kell, hogy minden felhasznált termékhez és igénybe vett szolgáltatáshoz is kapcsolódik valamilyen vízfelhasználás. Ez segíteni fogja a magánháztartásokat abban, hogy jobban megértsék azokat a hatásokat, amelyeket fogyasztási döntéseik a saját régiójukban és országukban, valamint világszerte gyakorolnak a vízkészletek minőségére és mennyiségére. Segíteni fogja továbbá az embereket az egyéni vízfogyasztási mintázatuk valamennyi vonatkozásával kapcsolatos tudatosság kialakításában, legyen szó akár háztartási, akár nem háztartási vízfogyasztásról, és annak megértésében, hogy miként tehetik hatékonyabbá fogyasztásukat. A civil társadalmi szervezetek alapvető szerepet játszanak abban, hogy segítsék az embereket a fogyasztásuk hatékonyságának és eredményességének növelését célzó stratégiák kiválasztásában és végrehajtásában.

3.5.

Bár Európa minden részén szükség van a víztakarékos fogyasztásra, a vízhiánnyal vagy gyakoribb aszályokkal küzdő területeken égetőbb a probléma. A holisztikus megközelítés érvényesülése érdekében az átfogó stratégiában szerepeltetni kell a vízellátás rendszerének hatékonyságát. A vízszolgáltatók előretekintőbb stratégiáiban is meg kell jelenniük lehetséges megoldásoknak, ideértve az ellátórendszer kockázatértékelését és kockázatkezelését, a szivárgáskezelést, az alternatív vízforrásokat stb.

3.6.

Bár elméletben számos más indikátorparaméter használata javasolható (a víz témája erre kifejezetten alkalmas), figyelembe kell venni, hogy nemcsak a további adatok felkutatása, hanem azok validálása és terjesztése is jelentős munkaigénnyel jár. E többlettevékenységek egyaránt tartoznak az európai központi struktúrák, a tagállamok és ügynökségeik, valamint az ilyen adatokat felkutató és előállító vállalkozások hatáskörébe. Egy már egyébként is népes zenekarban még egy hegedűtől nem okvetlenül lesz jobb a hangzás. Ezért új mutatók hozzáadása helyett jobb a meglévő mutatókat minél jobban kihasználni.

---

(1)  Az EEA 12/2021. sz. jelentése: Water resources across Europe – confronting water stress: an updated assessment, 2021.

(2)   „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag, víz-keretirányelv, ivóvíz-irányelv, a víz újrafelhasználásáról szóló rendelet stb.

(3)  Például: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_14_1151 és https://www.politico.eu/article/italy-biggest-steel-mill-mockery-eu-environmental-rules/.

(4)  https://watereurope.eu/wp-content/uploads/WE-Water-Vision-2023_online.pdf.

(5)  Water Footprint Network, Water Footprint Assessment, 2023. május 22-i letöltés.

(6)  Az OECD háttéranyaga a költségmegtérülésről, 2022. április.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/2184 irányelve (2020. december 16.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 435., 2020.12.23., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése)(HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/128/EK irányelve (2009. október 21.) a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 309., 2009.11.24., 71. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

(13)  A „szivacsvárosok” olyan városi területek, ahol sok a természetes terület (például fák, tavak és parkok) vagy más olyan jó kialakítású terület, melynek célja az esőelnyelés és az áradások megelőzése. https://climatechampions.unfccc.int/what-are-sponge-cities-and-how-can-they-prevent-floods/, 2023. június 7-i letöltés.

(14)  Az IPCC jelentése (Cross-Chapter Paper 4: Mediterranean Region. In: Climate Change 2022: Impacts, Adaptation and Vulnerability) szerint „a földközi-tengeri térség az egymással szorosan összefüggő éghajlati kockázatok csomópontja”.

(15)  Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), környezetszennyezés Európa folyóiban.

(16)  Az EEA 12/2021. sz. jelentése: Water resources across Europe – confronting water stress: an updated assessment, 2021.

(17)  Uo.

(18)  A Számvevőszék, 12/2021. sz. különjelentése: A „szennyező fizet” elv alkalmazása következetlen az Unió környezetvédelmi politikáiban és fellépésében (az EEA adatai alapján).

(19)  Azonban nem teljesen egyértelmű, hogy az erőművi hűtést szolgáló vízfelhasználás milyen hatást gyakorol az erőforrások rendelkezésre állására. A vizet általában felszíni víztestekből vagy a tengerből veszik, és általában a teljes (vagy a közel teljes) kivett mennyiséget visszajuttatják ezekbe a víztestekbe.

(20)  EEA, Water abstraction by source and economic sector, 2022. június 1.

(21)  Eureau, The governance of water services in Europe, 2020.

Előadó:

Antje Sabine GERSTEIN

Felkérés:	Európai Bizottság: 2023.1.20.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.29.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	196/1/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottság azon megközelítését, hogy a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet (a továbbiakban: a rendelet) felülvizsgálatához elsősorban az új digitális címkézési technológiák, az új száltechnológiák és ezek osztályozása, valamint az új újrafeldolgozási technológiák lehetőségét tekinti kiindulási pontnak, és ezáltal elismeri a textiltermékekre vonatkozó új, kiterjedt uniós szabályozási környezetet.

1.2.

A fogyasztóknak eltérő elvárásaik vannak a tekintetben, hogy mennyire legyenek részletesek a textiltermékek címkéin található információk. A textiltermékek címkézéséről szóló rendelet felülvizsgálatának meg kell felelnie a különböző szintű elvárásoknak azáltal, hogy elsősorban alapvető és könnyen érthető tájékoztatásról gondoskodik, de hozzáférést biztosít a részletesebb információkhoz is.

1.3.

Tekintettel arra, hogy a textilágazat az egyik leginkább globalizált ágazat, az EGSZB úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy az Európai Bizottság törekedjen a címkézési követelmények uniós és globális összehangolására az eredetmegjelölés, a kezelési útmutató, a méret és a szálösszetétel tekintetében.

1.4.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kkv-k sajátos igényeit ebben az ágazatban. A további külföldre történő áthelyezések megelőzése érdekében, valamint tekintettel arra, hogy az ágazat 1,3 millió munkavállalót foglalkoztat egész Európában, a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet új követelményeinek elegendő rugalmasságot kell biztosítaniuk a kkv-k igényeinek és kapacitásainak figyelembevételéhez, hogy ebben a gazdasági ágazatban a foglalkoztatás és a készségek ne csak egyszerűen fennmaradjanak, hanem tovább is fejlődjenek.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A fenntartható és körforgásos textiltermékekre vonatkozó uniós stratégia bejelentette a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet (1007/2011/EU rendelet (1)) felülvizsgálatát, amely előírja, hogy az uniós piacon értékesített textiltermékeken egyértelműen fel kell tüntetni a szálösszetételt és az állati eredetű, nem textil alkotórészeket. E felülvizsgálat részeként a stratégia más típusú információk kötelező közzétételének a lehetőségét is be fogja vezetni. Ilyen információk például a fenntarthatósági és körforgásos paraméterek, a termékek mérete és adott esetben az ország, ahol a gyártási folyamatok zajlanak („made in”).

2.2.

Ebben a véleményben az EGSZB megvizsgálja, hogy miként lehetne kiterjeszteni a jelenlegi rendelet hatályát, figyelembe véve bizonyos, a rendelet 24. cikkében már felsorolt felülvizsgálandó elemeket, valamint a fenntarthatósággal és a körforgásossággal kapcsolatos egyéb paramétereket. Mindezt úgy, hogy összhangban legyen a jelenlegi jogalkotási javaslatokkal, például a fenntartható termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelményekről szóló jogalkotási javaslattal. A vélemény figyelembe fogja venni az iparral kapcsolatos szempontokat, beleértve a költségeket és az értéklánc mentén folytatott jobb információcserét, valamint a fogyasztói szempontokat a helyes, pontos és egyértelmű információk biztosítása érdekében.

2.3.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon megközelítését, hogy elsősorban az új digitális címkézési technológiák, az új száltechnológiák és ezek osztályozása, valamint az új újrafeldolgozási technológiák lehetőségét vegye kiindulópontnak, és ezáltal elismeri a textiliparra vonatkozó új átfogó, kiterjedt uniós szabályozási környezetet, amelynek része az Európai Bizottság zöld állításokra vonatkozó kezdeményezése (2) is.

2.4.

Ezzel összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a textilágazat számos aspektusával már rendkívül összetett horizontális szabályozási javaslatok foglalkoznak, amelyek többnyire már a jogalkotási fázisba értek. A vállalati társadalmi felelősségvállalással és a munkaügyi kérdésekkel a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv és a kényszermunkáról szóló rendelet foglalkozik. A fogyasztók szerepvállalásának növeléséről szóló irányelv és a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokról szóló irányelv szabályozni fogja a fenntarthatóságra vonatkozó állítások közlését, míg a hulladékokról szóló, felülvizsgált keretirányelv az életciklus végi kezeléssel kapcsolatos alapfogalmakat fogja tárgyalni.

2.5.

A fogyasztóknak eltérő elvárásaik vannak a tekintetben, hogy mennyire legyenek részletesek a textiltermékek címkéin található információk. A textiltermékek címkézéséről szóló rendelet felülvizsgálatának meg kell felelnie a különböző szintű elvárásoknak azáltal, hogy elsősorban alapvető és könnyen érthető tájékoztatásról gondoskodik, de hozzáférést biztosít a részletesebb információkhoz is, például a gyártási folyamatra vonatkozó szabványosított információk önkéntes feltüntetésével.

2.6.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet felülvizsgálata egy REFIT-kezdeményezés, amelynek egyértelmű célja, hogy egyszerűbbé, a célnak megfelelővé és megfizethetőbbé tegye az uniós jogszabályokat a vállalkozások és a fogyasztók számára. A vállalatok esetében ennek magában kell foglalnia a megfelelési költségek csökkentését, valamint a szabályozás egyértelműségét és következetességét. A fogyasztóknak pontos, átfogó és összehasonlítható információkra van szükségük a textiltermékekről. AZ EGSZB hangsúlyozza a maximális harmonizáció fontosságát, amely elősegíti, hogy az ágazat sikeresen átálljon az átfogó, körforgásos gazdaságra.

2.7.

Az EGSZB sürgős fellépésre szólít fel a szálak osztályozási rendszerével kapcsolatban, mivel a mostani nem elég rugalmas ahhoz, hogy kezelni tudja az olyan, innovatív szálak fejlesztésével járó változásokat, amelyek gyakran kisebb környezeti hatással járnak, mint a hagyományos szálak. A jelenlegi helyzet sok újszál-gyártó számára frusztráló, mert nem tudják pontosan felcímkézni a szálakat. Ezenkívül ezeket az új szálakat még nem lehet feltüntetni a textiltermékek címkéin, így azonosításuk továbbra is hatalmas kihívást jelent az újrafeldolgozók számára, ami jelenleg akadályozza az ágazat körforgásos jellegét. Az EGSZB rámutat arra, hogy ez a szabályozási hiányosság a fogyasztók megítélésére is negatív hatással van, mivel egyes termékek sokkal fenntarthatóbbak lehetnek a valóságban, mint ahogy az a címkén fel van tüntetve.

2.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy az Európai Bizottság törekedjen a címkézési követelmények uniós és globális összehangolására az eredetmegjelölés, a kezelési útmutató, a méret és a szálösszetétel tekintetében. A textilágazat az egyik leginkább globalizált ágazat. Az egyes helyeken előállított, a világ minden táján (EU, USA stb.) értékesítésre szánt ruházati cikkekre számos különböző címkézési követelmény vonatkozik (3). Ezért adott esetben figyelembe kell venni a globális címkézési követelményeket és a globálisan összehangolt szabványokat.

2.9.

A maximális harmonizációra vonatkozó követelmény az EGSZB-nek ahhoz az egyértelmű szakpolitikai kéréséhez kapcsolódik, amely arra irányul, hogy kerüljék el a belső piac további veszélyeztetését– úgy tűnik ugyanis, hogy egyre több eltérő címkézési követelmény jelenik meg a tagállamokban. Az EGSZB ezért rendkívül fontosnak és időszerűnek tartja, hogy az Európai Bizottság javaslatot tegyen a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet felülvizsgálatára 2023-ban, amely egyben az egységes piac 30. évfordulója is.

2.10.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kkv-k sajátos igényeit ebben az ágazatban. A további külföldre történő áthelyezések megelőzése érdekében, valamint tekintettel arra, hogy az ágazat 1,3 millió munkavállalót foglalkoztat egész Európában (4), a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet új követelményeknek elegendő rugalmasságot kell biztosítaniuk a kkv-k igényeinek és kapacitásainak figyelembevételéhez, hogy ebben a gazdasági ágazatban a foglalkoztatás és a készségek ne csak egyszerűen fennmaradjanak, hanem tovább is fejlődjenek. Egy minősítő szervezet által végzett általános megfelelőség-ellenőrzés például nem megvalósítható a kkv-k számára, pedig ezek a vállalkozások képezik az európai ipari textilgyártás gerincét. Észszerű megközelítés lenne olyan „öntanúsítási” eljárások alkalmazása, mint például a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott belső gyártási ellenőrzések, amelyek révén a kkv-k tájékoztatást és garanciát nyújthatnak a fogyasztók számára (5).

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   A szálak osztályozása

3.1.1.

Az elmúlt években a textilipar számos olyan új szálat fejlesztett ki, amelyek környezeti lábnyoma bizonyítottan alacsonyabb a hagyományosabbnak számító szálopciókhoz képest. Bár ezek az anyagok hasonló alapanyagokból készülnek, a gyártási technológiájuk és a tulajdonságaik gyakran jelentősen eltérnek a hagyományos szálakétól. Az I. mellékletben a meglévő generikus textilszál-osztályozások jelenleg még nem ismerik el az új szálakat. Ennek következtében az innovatív száltípusokat különböző szálelnevezésekkel, vagy „egyéb” szálként osztályozzák. A zöld és körforgásos átállás tekintetében a textiltermékek címkézéséről szóló felülvizsgált rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a sajátos jellemzőkkel rendelkező szálakat ennek megfelelően ismerjék el az I. mellékletben. A felülvizsgálandó rendeletet úgy kell módosítani, hogy az tükrözze az innovatív szálak dinamikus fejlődését.

3.1.2.

Több, sajátos jellemzőkkel rendelkező újszál-típus már közel áll a forgalomba hozatalhoz, vagy pedig a közeljövőben elérhetővé válik a piacon. Az I. melléklet jelenlegi aktualizálási folyamata azonban nem átlátható és bizonytalan a kérelmezők számára. Az EGSZB ezért azt ajánlja az uniós hatóságoknak, hogy mérjék fel és vizsgálják meg, hogyan lehetne átláthatóbbá és technikailag pontosabbá tenni az aktualizálási folyamatot.

3.2.   A szálösszetételre vonatkozó tűréshatár

3.2.1.

Tekintettel a körforgásos gazdaságra való átállásra, a textilipar egyre nagyobb mértékben használ újrahasznosított szálakat és anyagokat a ruházati cikkek gyártása során. A jelenlegi rendelet nem alkalmazható tökéletesen az újrafeldolgozott anyagokat tartalmazó szálösszetétel pontos címkézésére, ami akadályozza a körforgásos gazdaságra való átállást. A 20. cikk (3) bekezdése legfeljebb 3 %-os eltérést engedélyez a címkén feltüntetett szálösszetétel és a hatósági vizsgálat alapján megállapított szálösszetétel között. A textilválogatási és -újrafeldolgozási technológia műszaki fejlődésének jelenlegi állapota miatt azonban előfordulhatnak olyan eltérések a szálösszetételben, amelyek meghaladják a 3 %-os tűréshatárt. Ennek oka, hogy – különösen a mechanikus újrafeldolgozás esetében – nem lehet teljes mértékben biztosítani, hogy az újrafeldolgozásra szánt alapanyagok nem tartalmaznak más textilanyagokból származó szennyeződéseket. Ezért a rendelet felülvizsgálata során fontolóra kell venni egy, az összetételre vonatkozó magasabb tűréshatárt. A szakértői vélemények alapján az EGSZB azt ajánlja, hogy az aktualizált arány 3–5 % legyen. Fontos, hogy a magasabb toleranciaszint csak az újrafeldolgozási technológia meglévő korlátainak figyelembevételét szolgálja, és semmiképpen se nyisson utat helytelen gyártási gyakorlatok előtt. A toleranciaszintek kismértékű emelése üdvözlendő lépés, mivel segíthetne azoknak az akadályoknak a felszámolásában, amelyek megnehezítik, hogy az újrafeldolgozott anyagokat felhasználják a ruhagyártásban.

3.3.   A globális szabványok és folyamatok összehangolása

3.3.1.   A vizsgálati szabványok összehangolása

3.3.1.1.

A textilipar rendkívül globalizált iparág, amely gyakran nemzetközi szabványokat alkalmaz. A textiltermékek címkézéséről szóló rendelet felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy összehangoljuk a szálösszetételre vonatkozó vizsgálati módszereket a nemzetközi szabványokkal. A 19. cikk értelmében jelenleg csak az uniós (EN) szabványok alapján lehet vizsgálni a szálösszetételeket. A legtöbb esetben az EN-szabványok nagyon hasonlóak a nemzetközi ISO-szabványokhoz, de a módszer paramétereiben található kisebb eltérések különböző ISO és EN vizsgálati eredményekhez vezetnek. Az iparág globális értékláncai miatt az ágazat széles körben alkalmazza és előnyben részesíti az ISO-szabványokat. Ennek eredményeként a vállalkozások az európai piacra szánt termékek fokozott vizsgálatával szembesülnek, ami jelentősen növeli a költségeket. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a felülvizsgált rendelet fogadja el az ISO-szabványokat mint megfelelő vizsgálati szabványt. Továbbá, az EGSZB elismeri az új szálösszetétel-kimutatási módszerekkel kapcsolatos innováció terén elért jelentős előrelépéseket. Az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie ezt az előrelépést a rendelet felülvizsgálata során.

3.3.2.   A nemzetközi szabványok és a kereskedelmi szabályok összehangolása

3.3.2.1.

Az EGSZB támogatja azt az elképzelést, hogy a textiltermékek címkézéséről szóló rendeletből olyan szabálykönyv legyen, amely harmonizált szabványokat tartalmaz egyes követelmények tekintetében (új szálosztályozás, a szálösszetétel vizsgálata, méretezés, kezelési útmutató). Ezeknek a szabványoknak – amennyire csak lehetséges – globális mértékűnek kell lenniük. Ez a címkézési követelmények nagyobb fokú harmonizációját eredményezné az egységes piacon belül, valamint a világ többi részével.

3.3.2.2.

A textilágazat globális hatókörét figyelembe véve a rendelet felülvizsgálata során nagyon fontos mérlegelni a nemzetközi összehangolást és az együttműködést. Az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a rendelet koherens legyen a Vámigazgatások Világszervezetével, a HR-kódok jelenlegi felülvizsgálatával, valamint a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTO-megállapodásban foglalt, a nemzetközi szabványok alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalásokkal.

3.4.   Digitális címkézés

3.4.1.

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a textiltermékek címkézéséről szóló felülvizsgált rendeletben digitalizálja az összetételre vonatkozó címkézést. Emellett, a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelettel (ESPR) összefüggésben az EGSZB üdvözli a digitális címkézésre és a fogyasztók tájékoztatására irányuló kezdeményezéseket, például a digitális termékútlevelet. Alapvető fontosságú azonban, hogy az Európai Bizottság összehangolja ezeket a digitális kezdeményezéseket egy koherens és hatékony szakpolitikai keret létrehozása érdekében.

3.4.2.

A fizikai címkék jelenleg több okból sem olyan hatékonyak, mint amilyennek lenniük kéne. A címkéket a megvásárlás után gyakran levágják a termékről. A címkéken szereplő szöveg többszörös mosás után már nem olvasható. Ezenkívül a többnyelvű leírást tartalmazó, nagyméretű materiális címkék előállítása költséges, és hozzájárul a műanyaghulladék keletkezéséhez. A szöveg apró betűs és többnyelvű, ami a fogyasztók számára megnehezíti a megértést.

3.4.3.

A digitális címkék könnyítést jelentenének a vállalkozások számára, valamint javítanák a fogyasztók tájékoztatását azáltal, hogy érthető leírást tartalmaznak a megfelelő nyelvi változatokban. Továbbra is szükség van a technológiában kevésbé jártas fogyasztók tájékoztatására, de erre is léteznek lehetőségek: például, ahol szükséges, az értékesítés helyszínén tájékoztatást lehet nyújtani a fogyasztóknak. A tartósság érdekében a terméken elhelyezett letörölhetetlen „adathordozó” típusú jelölés biztosíthatja a digitális formátumú információkhoz való könnyű hozzáférést.

3.4.4.

Még ha az Európai Bizottság úgy is dönt, hogy bizonyos információkat a fizikai címkéken hagy, ennek a megközelítésnek a címkeméret jelentős csökkenéséhez kell vezetnie. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság nézőpontjával, mely szerint a fizikai címkéket vagy a digitális információt tartalmazó fizikai adathordozókat úgy kell legyártani, hogy ne legyenek könnyen eltávolíthatóak. Már elérhetőek olyan címkézési módszerek, amelyek nem okoznak bőrirritációt. Azoknak a módszereknek, amelyekkel a címkéket nehezebb eltávolítani, biztosítaniuk kell az információk tartósságát (pl. a közvetlenül az anyagra nyomtatott információk kimoshatók), és nem szabad csökkenteniük a termék használhatóságát (pl. ha a címkét teljesen rávarrják a ruhaneműre, az csökkentheti a termék használhatóságát).

3.4.5.

Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a digitális termékútlevél hogyan alkalmazható a textiltermékek címkézéséről szóló felülvizsgált rendelet szerinti digitális címkék összefüggésében. A következetesség biztosítása és a végrehajtás megkönnyítése érdekében a textiltermékek címkézéséről szóló rendelet szerinti digitális címkét is fel lehetne tüntetni a digitális termékútlevéllel azonos adathordozón.

3.5.   Egyes terméktípusokra vonatkozó címkézés alóli mentesség

3.5.1.

A textiltermékek címkézéséről szóló jelenlegi rendelet V. melléklete 42 textiltermék-típust mentesít a címkézési kötelezettség alól. Ezek kisebb méretű termékekre (például órapántokra) vonatkoznak, amelyek címkézése csökkentené a termék használhatóságát. A listaalapú megközelítés azonban nem nyújt egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplőknek hogyan kell címkézniük az V. mellékletben nem szereplő, de a címkézés által csökkentett használhatóságú termékeket. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a felülvizsgált rendelet tegye egyértelművé, hogyan kell helyesen címkézni a termékeket (például harisnyákat és zoknikat), amennyiben a kötelező címkézés akadályozná a termék használhatóságát. A jelenlegi listaalapú megközelítést felválthatná például a kötelező címkézés alól mentesülő termékek fogalommeghatározása.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 1007/2011/EU rendelete (2011. szeptember 27.) a textilszál-elnevezésekről és a textiltermékek szálösszetételének ehhez kapcsolódó címkézéséről és jelöléséről, valamint a 73/44/EGK tanácsi irányelv, és a 96/73/EK és a 2008/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 272., 2011.10.18., 1. o.).

(2)  COM(2023) 166 final – 2023/0085(COD).

(3)  Ilyen követelményekre példa Kanada textilcímkézésről és reklámozásról szóló rendelete és az USA textilipari termékek azonosításáról szóló törvénye.

(4)  https://euratex.eu/wp-content/uploads/EURATEX_FactsKey_Figures_2022rev-1.pdf.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozata (2008. július 9.) a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.).

Előadó:

Miguel Ángel CABRA DE LUNA

A Tanács spanyol elnökségének felkérése:	2022.12.8-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke feltáró vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	189/01/02

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az európai társadalom előtt álló demográfiai kihívással olyan szakpolitikáknak kell foglalkozniuk, amelyek paradigmaváltást eredményeznek, láthatóvá teszik az időseket, és eltávolodnak az ápolási-gondozási látásmódtól azért, hogy az idősek társadalmi szerepvállalásának növelésére összpontosítsanak és felhagyjanak a kor alapú megközelítéssel. A jelenlegi demográfiai kihívás megköveteli a népesség elöregedésével kapcsolatos akadályok felszámolását és az ebben rejlő lehetőségek kiaknázását.

1.2.

Az idősek továbbra is magas munkanélküliségi rátával, a megkülönböztetés és az elszigeteltség fokozott kockázatával, valamint a tisztességes jövedelemhez való hozzáférés egyenlőtlenségével szembesülnek, ami akadályozza a tevékeny időskort. Mivel az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája az EU-ban továbbra is az átlag alatt marad, a munkahelyeknek az idősek igényeihez történő igazítására, képzésre és a foglalkoztatás nyugdíjkorhatár eléréséig történő támogatására vonatkozó intézkedésekre van szükség.

1.3.

Az egészségügyi és megelőzési, valamint egészségnevelési rendszerek alapvető tényezők a jó mentális és fizikai állapotban eltöltött életszakasz meghosszabbításában. E tekintetben az akadálymentesítés – különösen a saját otthon és annak környezete esetében – döntő fontosságú tényező a függőséghez, testi és szellemi károsodáshoz vezető, valamint a tevékeny és egészséges életet ellehetetlenítő traumák és sérülések megelőzésében (1).

1.4.

Az egészséges és aktív időskor támogatásához szükség van a K+F+I-be történő beruházásokra, beleértve az olyan technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztését, amelyek mindenki számára hozzáférhetők, és az idősek sokféle igényeit elégítik ki.

1.5.

Az Európai Bizottság 2021. január 27-én előterjesztette az idősödésről szóló zöld könyvét. Az Európai Bizottság zöld könyvének egyik legnagyobb hiányossága, hogy az életkort és az időseket társadalmi költségként, illetve kiadásként kezeli, figyelmen kívül hagyva az idősek nagyobb mértékű aktív befogadása révén elérhető társadalmi és gazdasági előnyöket, valamint az idősödés érzelmi vetületét.

1.6.

Mivel eddig nem javasoltak átfogó szakpolitikát az idősödéssel kapcsolatban vagy kizárólag az idősekre összpontosítva, az EU-nak az idősekre vonatkozó új európai stratégiát kell elfogadnia, amelynek alapvető célja az idősek jogainak védelme, valamint a társadalomban és a gazdaságban való teljeskörű részvételük kell hogy legyen. Az idősekre vonatkozó új európai stratégia hozzá fog járulni az életkorral és az idősekkel kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli politikák szükséges szemléletváltásához.

1.7.

A stratégiának javaslatokat és intézkedéseket kell kidolgoznia az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma, a nemi dimenzió, a jogok és azok érvényesítése, a társadalmi részvétel, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a tisztességes jövedelem és a társadalmi befogadás területén. Továbbá a stratégia alapján a tagállamok konkrét célokat és mutatókat tartalmazó nemzeti terveket dolgoznak ki.

1.8.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen, a jelenlegi hivatali időszak lejárta előtt terjessze elő az új stratégiát, amelyet az ifjúsági garanciához vagy a gyermekgaranciához hasonló idősügyi garancia támogat, amely az új stratégia működőképessé tételének eszközeként szolgálna.

1.9.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy új garanciát, melynek köszönhetően különböző uniós finanszírozási kereteket – például az Európai Szociális Alap Pluszt – használhatnának az időseket támogató programokra, valamint hogy az európai szemeszter folyamatában és az országspecifikus ajánlások megfogalmazásakor meghatározó elemként vegyék figyelembe a demográfiát.

1.10.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen fogalmazzanak meg, dolgozzanak ki, írjanak alá, hajtsanak végre és kövessenek nyomon egy idősekről szóló európai nyilatkozatot, amely tartalmazza azt a vállalást, hogy a jelenlegi (2019–2024-es) hivatali időszakban kidolgoznak egy, az idősekre vonatkozó európai stratégiát.

1.11.

Amint azt az Új idősgondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai című véleményében (2) is kifejtette, az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy az Európai Bizottság az idősek alapvető jogainak elismeréseként és azok előmozdítása érdekében, valamint az idősek társadalomhoz való hozzájárulásának kifejezéséül hirdesse meg az idősek európai évét.

1.12.

Az európai szociális partnereknek a tevékeny időskorról és a több generációra kiterjedő megközelítésről szóló önálló együttműködési keretmegállapodásával (3) összhangban az EGSZB hangsúlyozza a szociális partnerek és a szociális párbeszéd szerepét.

1.13.

Az EGSZB konzultációt sürget a civil társadalmi szervezetekkel, különösen az időseket képviselő szervezetekkel, a hozzátartozókkal és az őket támogató szakmai szervezetekkel, valamint az egyenlőséget szolgáló szervezetekkel, a fogyatékossággal élő személyek képviselőivel, a szolgáltatókkal, a szociális gazdaság szervezeteivel stb.

1.14.

Az EGSZB kiegészítő eszközként a köz- és a magánszféra közötti együttműködést szorgalmaz az idősek aktív részvételében rejlő lehetőségek kiaknázására olyan területeken, mint a kultúra, az oktatás, a sport, az idegenforgalom stb.

1.15.

A stratégia cselekvési területein bevált gyakorlatok cseréjének, a technikai képzésnek és a konkrét fellépéseknek az ösztönzése érdekében az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy európai ügynökséget, amely az idősekkel, az idősödéssel és a demográfiai kihívással foglalkozna (4).

1.16.

Az EGSZB kéri az idősügyi megbízottak (ombudsmanok) koordinálását az egyes tagállamok, valamint a köz- és a magánszektor között. Ezek segíthetnek az időseknek a hatóságokkal való kapcsolattartásban, fogadhatják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszokat, megkönnyíthetik az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, vagy minimumjövedelmet biztosíthatnak az idősek számára (5).

1.17.

Az EGSZB sürgeti, hogy – a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (6) példáját követve – az emberi jogok időskori gyakorlása érdekében nemzetközi szinten fogadjanak el egy ENSZ-egyezményt az idősek jogairól, biztosítva az időseket képviselő civil társadalmi szervezetek és az érdekelt felek aktív részvételét.

1.18.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatóságán belül létrehoztak egy osztályt, amely az életkoron alapuló egyenlőséggel és megkülönböztetés tilalmával foglalkozik, ugyanakkor kéri, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy, az idősödéssel és a demográfiai kihívással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó szolgálatot, amely lehetővé teszi az idősekkel kapcsolatos politikák összehangolását.

1.19.

Mindezen intézkedések támogatása és annak tükrözése érdekében, hogy az EGSZB támogatja az idősekkel kapcsolatos politikák hatékony gyakorlati végrehajtását, az EGSZB hasznosnak tartja annak mérlegelését, hogy az EGSZB-n belül hozzanak létre egy ad hoc csoportot, amely idősödéssel, valamint demográfiai kihívásokkal és lehetőségekkel kapcsolatos kezdeményezéseket hajtana végre, az „Új idősgondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai” című EGSZB-véleményben (7) foglaltaknak megfelelően.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az éghajlatváltozás és a mesterséges intelligenciához kapcsolódó technológiai forradalom mellett a demográfiai kihívás (a növekvő élettartam és a termékenység csökkenése az elmúlt évtizedekben) központi kérdés a társadalom jövőjének alakulásában.

2.2.

A számítások szerint az uniós országok 65 év feletti népessége 2050-re eléri a 129,8 millió főt – miközben 2019 elején még 90,5 millió volt. Ebben az időszakban az EU-ban a 75–84 év közötti személyek száma 56,1 %-kal, a 65–74 éveseké pedig 16,6 %-kal fog nőni. Ezzel szemben becslések szerint 2050-re 13,5 %-kal kevesebb 55 év alatti személy fog élni az EU-ban.

2.3.

Ezzel együtt az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája továbbra is átlag alatt van az EU-ban. 2019-ben az 55–64 éveseknek csupán 59,1 %-a volt foglalkoztatott, ezzel szemben a 20–64 évesek körében ez az arány 73,1 % volt. A nyugdíjkorhatár előtt (55–64 év) álló személyek körében az egyik legmagasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztettség aránya az EU-ban.

2.4.

Az EU-ban az átlagos nyugdíjkorhatár 65 év körül van, az átlagos várható élettartam pedig körülbelül 84 év, ami azt jelenti, hogy az emberek többsége körülbelül húsz évet él nyugdíjasként. Ezért elő kell mozdítani, hogy az emberek minél tovább éljenek jó egészségben.

2.5.

Az EU-n belüli hátrányos megkülönböztetésről szóló 2019. évi Eurobarométer-jelentés szerint a nemi alapú mellett az életkoron alapuló megkülönböztetés a diszkrimináció legelterjedtebb formája az EU-ban.

2.6.

Az idősek körében nagyobb a kockázata annak, hogy valamilyen fogyatékosságuk lesz, mivel az öregedés növeli valamilyen fogyatékosság kialakulásának veszélyét. A fogyatékossággal élő személyek 48,5 %-a 65 év feletti.

2.7.

Míg az EU-ban az összesített nyugdíjhelyettesítési ráta 58 % (8), becslések szerint sok országban a vagyon 40 %-a és a vásárlóerő egy része az idősek kezében van, amely egyenlőtlenül oszlik meg a nők és a férfiak, valamint a jövedelmi csoportok között. Emiatt az idősekben mint nagyfogyasztókban nagy lehetőségek rejlenek.

2.8.

Az idős fogyasztók nagy részét teszik ki a gazdaságnak, és a fogyasztásból való részesedésük tovább fog nőni. Az ezüst gazdaság várhatóan évente mintegy 5 %-kal nő az egész EU-ban, és 2025-ben eléri az 5,7 billió EUR-t (9).

2.9.

Az EU-nak olyan hatékony stratégiákat kell kialakítania, amelyek figyelembe veszik az egyes régiók demográfiai dinamikáját és gazdasági fejlődését, és foglalkoznak az ezüst gazdaságból esetlegesen adódó lehetőségekkel is (10).

3.   Az idősek jogaival kapcsolatos új uniós szakpolitika

3.1.

Az ENSZ 2002-ben, az öregedésről szóló legutóbbi, madridi világértekezleten előterjesztette a nemzetközi idősügyi cselekvési tervet, az első olyan nemzetközi megállapodást, amely az időseket a társadalom fejlődéséhez hozzájáruló tényezőnek tekinti, és létrehozta az időskorral foglalkozó nyílt munkacsoportot.

3.2.

2021. január 27-én az Európai Bizottság bemutatta „A generációk közötti szolidaritás és felelősség előmozdítása” című, az idősödésről szóló zöld könyvet (11), amely lefektette az idősek támogatására irányuló jövőbeli szakpolitikák alapjait.

3.3.

A zöld könyv azt a következtetést vonta le, hogy az egészséges és tevékeny időskor pozitív hatással van a munkaerőpiacra, a foglalkoztatási rátákra, valamint a szociális védelmi rendszerekre, és ezáltal a gazdaság növekedésére és termelékenységére.

3.4.

A zöld könyv megerősíti, hogy konkrét és határozott intézkedésekre van szükség az idősek támogatása érdekében valamennyi szakpolitikai területen, de nem fogalmaz meg konkrét, az EU és a tagállamok által kidolgozandó kezdeményezési programot.

3.5.

Az új uniós szakpolitikáknak paradigmaváltást kell eredményezniük, láthatóvá téve az időseket, és eltávolodva az ápolási-gondozási látásmódtól azért, hogy az idősek társadalmi szerepvállalásának növelésére összpontosítsanak és száműzzék az életkorra vonatkozó előítéleteken alapuló nézeteket.

4.   Egy európai stratégia felé

4.1.

Bár a zöld könyv újabb lépést jelent a két évtizeddel ezelőtti madridi tervben vállalt kötelezettségek teljesítése felé, számos olyan hiányosságot tár fel, amelyeket orvosolni kell, mivel mostanáig nem született javaslat átfogó szakpolitikára az idősödéssel kapcsolatban vagy kizárólag az idősekre összpontosítva.

4.2.

Az Európai Bizottság zöld könyvének egyik legnagyobb hiányossága, hogy az életkort és az időseket társadalmi költségként, illetve kiadásként kezeli, figyelmen kívül hagyva az idősek nagyobb mértékű aktív befogadása révén elérhető társadalmi és gazdasági előnyöket. A zöld könyv az életkort állandóan a hanyatlással, a passzivitással és a kiszolgáltatottsággal kapcsolja össze. Az idősödésben rejlő lehetőségek kiaknázásához elengedhetetlen az emberi jogokon, a jólléten, az idősek társadalomhoz és gazdasághoz való hozzájárulásán alapuló megközelítés, valamint a hozzájárulásukat lehetővé tevő eszközök.

4.3.

Az elmúlt években számos, az életkorhoz szorosan kapcsolódó kezdeményezést terjesztettek elő és vitattak meg, így például az európai gondozási stratégiát, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024-es időszakra szóló cselekvési tervet, a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervet, a Covid19-világjárvány idősekre gyakorolt hatására vonatkozó ENSZ-kezdeményezés keretében tett tagállami kötelezettségvállalásokat, valamint az EU Tanácsának különböző következtetéseit, például az időskorúak emberi jogairól, részvételéről és jóllétéről a digitalizáció korában (12), az idősödés szempontjainak a közpolitikákban való általános érvényesítéséről (13), vagy a Covid19-világjárvány utáni, emberi jogokon alapuló helyreállításról (14).

4.4.

Az idősekre vonatkozó új európai stratégia hozzá fog járulni az életkorra és az idősekre vonatkozó jelenlegi és jövőbeli szakpolitikák megközelítésének szükséges megváltoztatásához, hangsúlyozva az emberi, társadalmi és gazdasági lehetőségeket, valamint javítva a civil és részvételi lehetőségeket, mivel az idősek gyakran kiaknázatlan intellektuális, gazdasági és társadalmi tőkével rendelkeznek. A stratégia támogatni fogja a generációk közötti szolidaritást és az életciklus-alapú megközelítést az életkorral kapcsolatos kihívások megelőzése és csökkentése érdekében, kiigazítva a jelenlegi megközelítést, amely az idősödést költségnek tekinti.

4.5.

Lehetővé teszi továbbá az EU és a nemzetközi szervezetek által a madridi terv 2002-es aláírása óta kidolgozott kezdeményezések alapelveinek megszilárdítását, és egyúttal konkrét intézkedéseket és terveket javasol az idősekkel kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásához.

4.6.

Az idősekre vonatkozó európai stratégia egy generációk közötti, kölcsönös tiszteleten és szolidaritáson alapuló egyezmény kikristályosodásához vezet, amelynek fő célkitűzése az egész életen át tartó minőségi oktatáshoz, a tisztességes foglalkoztatáshoz és a globálisan kialakított szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés (15).

4.7.

A stratégia továbbá nemcsak az időseket, hanem a teljes lakosságot szolgálja, beleértve az idősgondozókat, és magában foglalja a fiatalabb generációk saját idősödésükre való felkészítését is.

5.   Az idősekre vonatkozó új európai stratégia pillérei

5.1.

Az új európai stratégiának foglalkoznia kell az idősek előtt álló kihívásokkal, figyelembe véve, hogy heterogén csoportról van szó, és elő kell mozdítania a tevékeny és egészséges időskor által kínált valamennyi lehetőség kiaknázásához szükséges szakpolitikai intézkedéseket.

5.2.

Az európai stratégiának az időskor következményeire való felkészülést, illetve azok előrejelzését és megelőzését, valamint a részvételt és az aktív polgári szerepvállalást – például az egész életen át tartó tanulást, az egészséges időskort és az aktív részvételt – célzó politikákra kell épülnie. Ezek a legjobb beruházások az életkorhoz kapcsolódó egyenlőtlenségek, valamint az elöregedésből eredő társadalmi és gazdasági terhek minimalizálására (16). A stratégiának elő kell mozdítania, hogy az emberek megfelelő lépéseket tegyenek öregedésük következményeinek kezelésére.

5.3.

A stratégia részeként a tagállamoknak ki kell dolgozniuk az idősödéssel kapcsolatos saját nemzeti terveiket, amelyek konkrét célokat és az időseket támogató szakpolitikák hatékonyságának mérésére szolgáló mutatókat tartalmaznak. A tervek emellett az európai stratégia célkitűzéseit és pilléreit támogató konkrét intézkedésekre vonatkozó javaslatokat is tartalmaznak.

5.4.   Egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma

5.4.1.

Az egyenlőség és az életkoron alapuló megkülönböztetés tilalma a Szerződésekben és az európai jogszabályokban is lefektetett alapelvek. Ennek ellenére az életkorra vonatkozó előítéletes szemlélet az életünk túl sok területén továbbra is jelen van, ami akadályozza az idősek teljeskörű részvételét a társadalomban.

5.4.2.

Az idősekre vonatkozó jövőbeli stratégia ezért a következő célokat kell, hogy szolgálja:

5.4.2.1.

Meg kell erősítenie az életkortól független egyenlőséget mint alapelvet, illetve mint olyan dimenziót, amelyet valamennyi uniós szakpolitikába be kell építeni; valamint támogatnia kell a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelv elfogadását (17).

5.4.2.2.

Az életkoron alapuló megkülönböztetéssel, az idősekkel és jogaikkal, valamint a befogadásuk nyújtotta lehetőségekkel kapcsolatos tudatosságra vonatkozó konkrét fellépések ajánlása, továbbá az életkorról alkotott pozitív kép előmozdítása.

5.4.2.3.

Annak biztosítása, hogy a tagállamok, valamint a nemzeti és európai bíróságok szigorúan és pártatlanul végrehajtsák a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet, valamint iránymutatások ajánlása a foglalkoztatási ügyekben az életkortól független egyenlőség elvének pontosabb meghatározására.

5.4.2.4.

Kiemelt figyelem az idősebb nőkre, mivel várható élettartamuk hosszabb, mint a férfiaké, hosszabb ideig maradhatnak tevékenyek, ugyanakkor jobban ki vannak téve a diszkriminációnak vagy a magánynak.

5.4.2.5.

Intézkedések ajánlása az időskori megkülönböztetés többszörös és interszekcionális formáinak kezelésére – ideértve többek között a fogyatékossággal élő időseket, az idős LMBTIQ+-személyeket, az etnikai kisebbségekhez tartozó időseket és az idős migránsokat érintő problémákat.

5.4.2.6.

Az idősek jelenlegi, a közszférabeli szervezetek – többek között az Eurostat vagy az Eurobarométer – által készített adatokból, statisztikákból és közvélemény-kutatásokból való kizárásának orvoslása, és a következők kezelése: a felmérésekben alkalmazott korkorlátok, az „idős” kategórián belüli életkor-szegmentáció, vagy az intézményekben élő idősekre vonatkozó információk hiánya. Annak biztosítása, hogy az adatok gyűjtése, lebontása, elemzése, felhasználása és terjesztése az összes életkor és egyéb jellemzők tekintetében megtörténjen, valamint hogy a tagállamok megfelelő, összehasonlítható és megbízható adatokat gyűjtsenek.

5.4.2.7.

Annak biztosítása, hogy az Alapjogi Ügynökség munkája során jobban figyelembe vegye az életkoron alapuló megkülönböztetés szempontjait és az idősek emberi jogait.

5.5.   Társadalmi részvétel

5.5.1.

Az idősek – különösen a gazdasági életben való – részvételének ösztönzése fontos szerepet fog játszani abban, hogy megragadjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket fokozott befogadásuk kínál társadalmi és gazdasági szempontból.

5.5.2.

Az idősek teljeskörű aktív részvételének témájában az új stratégiának konkrét kezdeményezéseket kell javasolnia a megfelelő hatáskörrel rendelkező közigazgatási szintek számára, az alábbiak érdekében:

5.5.2.1.

Az épített környezet – ezen belül a saját otthon – és a digitális szolgáltatások és javak akadálymentességének biztosítása az olyan jogi eszközök végrehajtásának és nyomon követésének biztosításával, mint az európai akadálymentesítési irányelv, a web-akadálymentesítési irányelv, a közlekedés akadálymentesítésére vonatkozó jogszabályok vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben (CRPD) foglalt, az akadálymentességgel kapcsolatos különböző kötelezettségek.

5.5.2.2.

Olyan kezdeményezések és szakpolitikák előmozdítása, amelyek megfelelnek a CRPD 19. cikkének, biztosítva az önálló életvitelt és a közösségbe való befogadást minden életkorban.

5.5.2.3.

A „Városok mindenkinek” elnevezésű, intelligens, ökológiai és inkluzív várostervezési modelleket felvonultató koncepció támogatása válaszul a nem kívánt elszigeteltség és magány kockázatára, amely a városi és a vidéki területeken is fennáll. A mindenki számára történő tervezés, a mobilitás és az emberek közötti kapcsolatok kulcsfontosságúak a társadalmi élet szempontjából.

5.5.2.4.

Adott esetben azoknak az akadályoknak a felszámolása, amelyek kizárják az időseket a demokratikus vagy alkotmányos folyamatokból, például az európai parlamenti választásokból, mivel jelentős erőt képviselő, teljes jogú választói csoportról van szó.

5.5.2.5.

A „digitális szakadék és szegénység” áthidalása, pénzügyi támogatást és kezdeményezéseket biztosítva a digitális jártasság minden életkorban történő előmozdítására irányuló infrastruktúra, támogató eszközök és képzés javításához, fenntartva ugyanakkor azt a kötelezettséget, hogy az alapvető áruk és szolgáltatások a digitális szférán kívül is hozzáférhetők maradjanak.

5.5.2.6.

A tömegközlekedés mellett egyéb alapvető szolgáltatások, például gondozás, egészségügy, lakhatás, kultúra, a szabadidő, a társadalmi életben való aktív részvétel stb. biztosítása.

5.5.2.7.

A nem kívánt magány elleni küzdelemre vonatkozó európai bizottsági ajánlások támogatása, biztosítva, hogy a jelenlegi demográfiai változások fényében a mentális egészséggel és a tartós ápolással kapcsolatos, illetve a szociális szolgáltatások hozzáférhetők, megfizethetők, integráltak, közösségi alapúak és felhasználóbarátak legyenek. Emellett az idősekkel, az idősödéssel és a demográfiai kihívással foglalkozó új európai ügynökség közreműködésével a tagállamok támogatása a bevált gyakorlatok összegyűjtésében és átadásában (18).

5.5.2.8.

Az idős fogyasztók jogainak védelmére vonatkozók intézkedések ajánlása, lévén, hogy az időseket az uniós jog is kiszolgáltatott fogyasztóknak tekinti.

5.5.2.9.

Az idősek számára hozzáadott értéket képviselő önkéntesség előmozdítására vonatkozó intézkedések ajánlása, mentori programokat kínálva azoknak az időseknek, akik szívesen átadnák a munkatapasztalataikat a fiatalabb generációknak.

5.5.2.10.

Beruházás a K+F-be az egészséges és aktív időskor támogatása érdekében, beleértve a szociális innováció előmozdítását, valamint a mindenki számára hozzáférhető technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztését – méghozzá az idősek közvetlen bevonásával, hogy meg lehessen felelni széles körű igényeiknek.

5.5.2.11.

Egy olyan digitális oktatási cselekvési terv megvalósításának folytatása, amely támogatja a tagállamokat abban, hogy nemcsak a munkaerőpiaci részvételhez kapcsolódóan, hanem az egész életre kiterjedő tanulásban is kedvező feltételeket teremtsenek a fejlett és speciális digitális készségek fejlesztéséhez (19), valamint az időseket és környezetüket célzó konkrét intézkedések alapjainak lefektetése.

5.6.   Foglalkoztatás, oktatás és képzés

5.6.1.

A jelenlegi demográfiai kihívás szükségessé teszi egyrészt azon akadályok felszámolását, amelyek gátolják az idősek és a nyugdíjkorhatárt követően is dolgozni kívánó személyek munkaerőpiaci integrációját, másrészt az ezen integráció által kínált lehetőségek kiaknázását. A stratégiának ösztönöznie kell a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét az idősek foglalkoztatásának javítása érdekében.

5.6.2.

A stratégiának olyan rugalmas modellre kell épülnie, amelyben a tanulás, a munka, a család ellátása, az inaktivitás/nyugdíjazás közötti átmeneti időszakokra több alkalommal és különböző életkorokban kerül sor, akár a törvényes nyugdíjkorhatár elérése után is. A gondozási szolgáltatásoknak – beleértve a gyermekgondozást és a tartós ápolást-gondozást is – támogatniuk kell a társadalomban való aktív részvétel lehetőségét minden korosztály, illetve mind a nők, mind a férfiak számára. A stratégiának konkrét intézkedéseket kell tartalmaznia az informális gondozók támogatására, tekintettel arra, hogy kulcsfontosságú szerepet játszanak az idősgondozásban. Például konkrét ajánlásokat lehetne megfogalmazni a munka és a családi élet összeegyeztetése, a bérkompenzáció vagy pénzügyi támogatás, a segítségre szoruló hozzátartozók gondozásával járó feladatok és idő megosztása, a tanácsadáshoz és képzési szolgáltatásokhoz való hozzáférés stb. területén.

5.6.3.

E célból az európai stratégiának a tagállamok hatásköreivel összhangban:

5.6.3.1.

A foglalkoztatási és a minimálbérekről szóló irányelvben fel kell mérnie az életkoron alapuló eltérések hatásait, iránymutatásokat kell javasolnia az életkoron alapuló egyenlőség elvének a foglalkoztatásban történő érvényesítésére vonatkozóan, továbbá szükség esetén egyéb módokat vagy konkrét módosításokat kell meghatároznia az irányelvek végrehajtásának javítására, és meg kell előznie a munkaerőpiacon maradni kívánó idősekkel szembeni diszkriminációt.

5.6.3.2.

Egyedi programok révén ösztönöznie kell a generációk közötti mentorálást.

5.6.3.3.

A jelenlegi szakpolitikákkal összhangban a következő uniós munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi keretben harcolnia kell a fizikai és pszichoszociális kockázatok, például a stressz és a kiégés ellen, illetve meg kell előznie azokat.

5.6.3.4.

Támogatnia kell az idősek vállalkozói szellemét a meglévő akadályok – például a nyugdíjjogosultságok elvesztése – felmérésével, meg kell könnyítenie a finanszírozáshoz való hozzáférést, és támogatnia kell a generációk közötti társvállalkozói inkubátorházakat vagy a cégek idősebb vállalkozóktól vagy tulajdonosoktól fiatalabb vállalkozóknak való átadását (20), illetve ösztönöznie kell a szociális gazdaságon belüli kezdeményezéseket.

5.6.3.5.

Ösztönöznie kell a szociális gazdaságot, amely az embereket és a társadalmi hasznot helyezi a középpontba, mivel új foglalkoztatási és vállalkozói lehetőségeket kínálhat az idősek számára (21).

5.6.3.6.

Elő kell mozdítania és javítania kell az időseknek szóló Erasmus+ és az oktatástechnológiai programok hozzáférhetőségét, teljes mértékben kihasználva azok generációk közötti aspektusát, tanulási lehetőségeket és tudományos mobilitást kínálva az idősek számára, többek között az oktatás számára nehezen hozzáférhető, például a tartós ápolást-gondozást biztosító helyeken. Teljes mértékben ki kell használni a mikrotanúsítványok és a digitális tanulási eszközök, például a nyílt online tanfolyamok (MOOC) által kínált lehetőségeket is.

5.6.3.7.

Intézkedéseket kell javasolnia az idősek pénzügyi oktatásának javítására, ami mozgósíthatja az inaktív forrásokat és javítja a versenyképességet. Különös figyelmet kell fordítania az idősek készségeinek fejlesztésére annak érdekében, hogy tájékozott befektetők legyenek, elkerülve a nem megfelelő pénzügyi beruházásokat vagy fogyasztást.

5.6.3.8.

A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programra (22) építve javaslatokat kell kidolgoznia a minden generációt érintő, a tagállamok közötti és az EU-n kívüli agyelszívás megelőzésére.

5.7.   Tisztességes jövedelem és társadalmi befogadás

5.7.1.

2019-ben a szegénység kockázatának kitett, 65 év feletti nyugdíjasok aránya az EU-ban 15,1 % volt. Az EU-ban 2010 és 2019 között azoknak a 65 év feletti nőknek az aránya, akik alacsony nyugdíjuk miatt ki voltak téve a szegénység kockázatának, 3-4 százalékponttal magasabb volt, mint az ilyen férfiaké.

5.7.2.

Ennek a helyzetnek az orvoslása, valamint az időskori szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának minimalizálása érdekében – a tagállamok kizárólagos hatásköreivel összhangban és a szociális partnerek szerepét figyelembe véve – a stratégiának elő kell mozdítania az idősek tisztességes jövedelmét azáltal, hogy kezdeményezéseket javasol az alábbiak érdekében:

5.7.2.1.

Olyan nyugdíjrendszerek kialakítása, amelyek megfelelő nyugdíjakat biztosítanak, hogy a nyugdíjasoknak ne kelljen minimumjövedelem-támogatásra támaszkodniuk, amint azt az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről szóló tanácsi ajánlásról kidolgozott EGSZB-vélemény (23) is megállapítja. Ezzel összhangban a tagállamokkal együtt annak felmérése, hogy van-e lehetőség konvergens intézkedésekre annak érdekében, hogy valamennyi idős személy számára minimumjövedelmet biztosítsanak, és segítsék őket abban, hogy ha kívánják, továbbra is foglalkoztatásban maradjanak.

5.7.2.2.

Olyan idősügyi garancia kidolgozása, amely megvédi az időseket a szegénységtől, és lehetővé teszi számukra, hogy 65 éves kortól tisztességes és aktív életet élhessenek, a tagállamok sajátosságainak megfelelően célzott támogatást nyújtva a 75/80 év felettiek számára.

5.7.2.3.

A nyugdíjak rendszeres kiigazításának garantálása, adott esetben a megélhetési költségeknek megfelelő indexálást biztosítva, figyelembe véve az idősek sajátos költségeit (például egészségügyi ellátás, tartós ápolás-gondozás stb.).

5.7.2.4.

A nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentése, szükség esetén előmozdítva a gondozási jóváírások bevezetését a szociális védelmi vagy adórendszerekben.

5.7.2.5.

A nyugdíjjogosultságokhoz való egyetemes hozzáférés keretének létrehozása, többek között a férfiak és nők, az önfoglalkoztatók és az olyan új foglalkoztatási formákban dolgozók számára, mint a szociális gazdaság, továbbá a fogyatékossággal élők (beleértve a védett munkahelyeken dolgozókat is) és a munkaerőpiacról kiszorultak számára.

5.7.2.6.

Intézkedések ajánlása az idősekkel, különösen az idősebb nőkkel szembeni erőszak és rossz bánásmód tudatosítására, valamint az ezek elleni küzdelemre.

---

(1)  Erre példa az esések megelőzését célzó franciaországi idősügyi terv: Plan antichute des personnes âgées.

(2)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új idősgondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 194., 2022.5.12., 19. o.).

(3)  Európai szociális partnerek önálló együttműködési keretmegállapodása a tevékeny időskorról és a több generációra kiterjedő megközelítésről (2017).

(4)  Friends of Europe.

(5)   Current and future challenges for ombudsman institutions – Network in Focus 2019 (europa.eu).

(6)  Az ENSZ emberi jogi főbiztosának az idősek emberi jogainak előmozdításáról és védelméről szóló 2022. márciusi jelentésében foglaltak szerint.

(7)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új idősgondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 194., 2022.5.12., 19. o.).

(8)  Eurostat.

(9)  Silver Economy Study: How to stimulate the economy by hundreds of millions of Euros per year, Shaping Europe's future digital (europa.eu).

(10)  European Commission Atlas of Demography [Az Európai Bizottság demográfiai atlasza].

(11)  COM(2021) 50 final.

(12)   „Az időskorúak emberi jogai, részvétele és jólléte a digitalizáció korában” című tanácsi következtetések (2020).

(13)  Az idősödés szempontjának a közpolitikákban való általános érvényesítéséről szóló tanácsi következtetések (2021).

(14)  A Covid19-világjárványt követő, emberi jogokon alapuló helyreállításról szóló tanácsi következtetések (2021).

(15)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új idősgondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 194., 2022.5.12., 19. o.).

(16)  A WHO jelentése az egészséges időskor évtizedéről, 2021–2030.

(17)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az egyenlőség javítása az EU-ban (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 75., 2023.2.28., 56. o.), valamint Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (COM(2008) 426 final)(HL C 182., 2009.8.4., 19. o.).

(18)  Az Európai Bizottság közleménye a mentális egészség átfogó megközelítéséről, COM(2023) 298 final.

(19)  Javaslat tanácsi ajánlásra a digitális készségek oktatás és képzés keretében történő biztosításának javításáról, COM(2023) 206 final.

(20)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vállalkozások átruházása mint a fenntartható helyreállítást és növekedést elősegítő eszköz a kkv-ágazatban (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 486., 2022.12.21., 9. o.).

(21)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új idősgondozási modell: a Covid19-világjárvány tanulságai (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 194., 2022.5.12., 19. o.).

(22)  COM(2020) 274 final.

(23)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi ajánlásra az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről (COM(2022) 490 final – 2022/0299 (NLE))(HL C 184., 2023.5.25., 64. o.) és „A Tanács ajánlása az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről” (HL C 41., 2023.2.3., 1. o.).

Előadó:	Andrés BARCELÓ DELGADO
Társelőadó:	Monika SITÁROVÁ

A Tanács spanyol elnökségének felkérése:	2022. december 8-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke feltáró vélemény
Elnökségi határozat:	2022.12.13.
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.22.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	185/3/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az uniós ipar dekarbonizációját fokozott digitalizációval kell összekapcsolni.

1.2.

Az innováció elengedhetetlen az ipar teljes dekarbonizációjához, mivel számos technológia fejlesztése még folyamatban van.

1.3.

Az EU a munkavállalók erőteljes bevonása nélkül nem tudja megvalósítani a dekarbonizációt, és a célok eléréséhez kiemelt prioritásként kell kezelni a szociális párbeszédet, valamint az átképzési és továbbképzési programokat. A szociális párbeszéd és a munkavállalók képviselőinek bevonása szerepet kell, hogy játsszon az átképzési és továbbképzési programokban, amelyek előfeltételei lesznek annak, hogy az új technológiák és munkamódszerek sikeresek legyenek.

1.4.

Az EU-nak azonosítania kell azokat a technológiákat, amelyek különleges támogatást igényelnek a gyártási tevékenységek fejlesztéséhez, és további intézkedéseket kell javasolnia.

1.5.

Fejleszteni kell a szén-dioxid-leválasztási, -hasznosítási és -tárolási technikákat, hogy mérsékelni lehessen a nehezen csökkenthető kibocsátásokat az olyan iparágakban, mint a cementipar és a finomítók; maga a szén felhasználható e-üzemanyagok nyersanyagaként.

1.6.

Amerika inflációcsökkentési törvénye (IRA) komoly kihívást jelent az EU és ipara számára. A nettó zéró iparról szóló európai bizottsági javaslat hatékony válasz lehet az ipari tevékenységek EU-ból harmadik országokba történő tömeges áthelyezésének veszélyére. Az uniós javaslatok nem hagyhatják figyelmen kívül az IRA szociális feltételrendszerét.

1.7.

Az ipari vállalatoknak állami támogatásra (például a csekély mértékű foglalkoztatási küszöb emelésére, az adópolitikák felülvizsgálatára) van szükségük a dekarbonizációs folyamat során, de emellett be kell tartaniuk az egységes piac elveit is.

1.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy – amint arra a CCMI/206. sz. vélemény is rámutatott – az ipari ágazaton belüli digitális ikermodellek jelenlegi példái biztatóak az ipari teljesítmény javítása szempontjából.

1.9.

Az EGSZB sürgeti az európai hatóságokat és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a megújuló energiával és az ipari tevékenységekkel kapcsolatos engedélyezési eljárásokat. Mind az engedélyek megszerzésével kapcsolatos jelenlegi hosszadalmas eljárás, mind a túlzott bürokrácia hátráltatja az új beruházásokat.

1.10.

Az EGSZB üdvözli a hidrogénbankra irányuló kezdeményezést, és reméli, hogy az hozzájárul a hidrogéntechnológia bevezetéséhez, különösen a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző iparágakban.

1.11.

A jelenlegi infrastruktúrát megfelelően karban kell tartani annak érdekében, hogy új ipari folyamatokat lehessen bevezetni. Egyedi infrastrukturális programokat kell kidolgozni az ipari dekarbonizáció támogatására.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EU Tanácsának leendő spanyol elnöksége felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt az európai ipar dekarbonizációjáról, valamint a digitalizáció és az innováció e folyamaton belüli szerepéről.

2.2.

Az EGSZB korábban már kiadott egy saját kezdeményezésű véleményt a dekarbonizációs technológiákról, különös tekintettel a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó iparágakra (1).

2.3.

Az európai társadalom meghozta azt a szükséges és radikális döntést, hogy 2050-re megvalósítja a teljeskörű dekarbonizációt. Ez az ipart fogja a legsúlyosabban érinteni, és egyes ipari tevékenységek esetében nagyon nehéz lesz alkalmazkodni.

2.4.

Egyes iparágak az elmúlt években jelentős beruházásokat hajtottak végre, és még radikálisabb változtatásokat kell véghez vinniük a karbonsemlegesség célkitűzésének elérése érdekében. Az európai társadalomnak ezért támogatnia kell őket a fosszilis tüzelőanyagokról a klímasemleges termelésre való átállás során.

2.5.

Egyes „kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző” ipari tevékenységek esetében szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiákat kell alkalmazni. A jövőben a szén-dioxid-kibocsátást fel lehetne használni magas hozzáadott értékű áruk előállítására.

2.6.

Amiatt, hogy az EU egyes tiszta technológiák beszerzése tekintetében nagymértékben harmadik országoktól függ, az EU számára rendkívüli kihívást jelent, hogy 2030-ra elérje a megújuló energiaforrások 40 %-os részesedésére vonatkozó célkitűzését. Európa a tiszta technológiák tekintetében nagymértékben az importra van utalva; ugyanakkor az „Irány az 55 %!” célkitűzés elérése érdekében drasztikusan fel kell gyorsítani az EU-ban a tiszta technológiák elterjesztését. Az EU-nak azonosítania kell azokat a technológiákat, amelyek különleges támogatást igényelnek a gyártási tevékenységek fejlesztéséhez, és további intézkedéseket kell javasolnia.

2.7.

Az európai iparra folyamatos nyomás nehezedik a nemzetközi verseny miatt, ami szükségessé teszi a gyors reagálást, valamint a vállalkozások folyamatos fejlesztését és átalakítását annak érdekében, hogy továbbra is nyereséges legyen az EU-ban termelni. Ez már most is fontos tényező a modern gyártásban, de az új digitális technológiák révén a gyártó vállalatok jelentősen javíthatják a hatékonyságot, és teljesen új lehetőségeket tudnak kiaknázni a termékek, szolgáltatások és üzleti modellek fejlesztéséhez.

2.8.

Az uniós zöld megállapodásban előirányzott digitális átállás a dekarbonizációs cél elérésének egyik előfeltétele.

2.9.

Emberek nélkül semmit sem lehet elérni. Az európai munkaerő a jelenlegi technológia tekintetében magasan képzett, de át kell képezni a közeljövőben kifejlesztendő és bevezetendő új technológiákban rejlő lehetőség kiaknázása érdekében.

2.10.

A „senkit sem hagyunk hátra” általánosan elfogadott elve értelmében különös figyelmet kell fordítani azokra a helyi közösségekre, ahol ipari létesítmények találhatók, tekintettel az elkövetkező években bekövetkező változásokra, valamint arra, hogy rövid távon milyen hatással lesznek ezek a változások az érintett területeken belüli foglalkoztatásra.

3.   Új helyzet az Európai Unión belül és kívül

3.1.

Mindeközben az Európai Uniónak szembe kell néznie azokkal az új kihívásokkal, amelyeket az amerikai IRA jogszabály (2) végrehajtása jelent, amely ösztönzőleg hathat az európai ipari értéklánc jelentős részének az USA-ba történő áthelyezésére, különös tekintettel a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra. Az IRA támogatások, adókedvezmények és hitelgaranciák kombinációjából áll, amelyekhez különböző szociális és gazdasági feltételek társulnak. A jogszabály jelentős részben társaságiadó-jóváírásokat foglal magában, amelyek körülbelül 216 milliárd USA-dollárt tesznek ki.

3.2.

A termelésre vonatkozó adójóváírások a szél- és napenergia-projektek esetében is elérhetőek. Azoknak a vállalatoknak, amelyek hozzá kívánnak férni ezekhez a termelésre vonatkozó jóváírásokhoz, meg kell felelniük a belföldi tartalomra vonatkozó követelményeknek: a villamosenergia-termelő létesítményekben lévő vasat, acélt és feldolgozóipari termékeket belföldön kell előállítani. Valamennyi vas- és acélgyártási folyamatnak az Egyesült Államokban kell végbemennie, a feldolgozóipari termékek pedig akkor tekintendők belföldön előállítottnak, ha a termékek teljes előállítási költségének meghatározott százaléka egyesült államokbeli bányászati, gyártási vagy feldolgozóipari folyamatokból származik. Ez a küszöbérték jelenleg 40 %, 2026-ban pedig 55 %-ra emelkedik.

3.3.

Az Európai Bizottság új jogszabályra tett javaslatot, hogy kezelje azt a kihívást, amelyet az amerikai és a kínai verseny jelent az Európai Unió számára. Az EGSZB véleményt készít a témában.

3.4.

Az EGSZB elismeri, hogy a javaslat a helyes irányba halad; ugyanakkor aligha megfelelő az ambiciózus cél eléréséhez, emellett javítani kell a jogalkotási folyamaton.

3.5.

Az európai és az egyesült államokbeli gázárak között hatalmas a különbség, még azzal együtt is, hogy az európai árak a közelmúltban csökkentek. Néhány hasonlóan gondolkodó energiaszolgáltató az „alternatív költség” megközelítést alkalmazza a földgázszállítás és az árak tekintetében, és az EU – amint szinte teljesen megszűnik az orosz gáztól való függősége – immár a gáz- és villamosenergiaárak még drágább keretrendszerében találja magát. Ez aláássa mind az uniós ipar versenyképességét, mind a villamosítás kiépítését.

3.6.

A dekarbonizációs folyamat növelni fogja a villamos energia iránti igényt: az EGSZB olyan klímasemleges technológiát szorgalmaz, amely elsőbbséget biztosít a megfizethető szén-dioxid-mentes energiaellátásnak és az energiabiztonságnak.

3.7.

Az európai vállalatoknak a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében szén-dioxid-tanúsítványokat kell vásárolniuk. A szén-dioxid-tanúsítványok ára meghaladja a 80 EUR-t, a villamos energia azonnali ára esetében pedig a szén-dioxid-tanúsítványok növekvő költségei miatti felár 40 EUR körül van. Néhány kivételtől eltekintve az EU többi fő kereskedelmi partnere nem rendelkezik ilyen típusú szén-dioxid-árral, ezért a jövőben az uniós ipar nehezen tud majd versenyezni a nemzetközi piacokon, még az egységes piac védelmében alkalmazott, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus mellett is.

3.8.

A megfizethető, dekarbonizált energia biztosítása kulcsfontosságú az új európai ipari tevékenységek kialakításához. A nettó zéró iparról szóló jogszabály (NZIA) energiaárakra gyakorolt hatása rövid távon korlátozott lesz, hosszú távú hatása pedig továbbra is bizonytalan. Az a törekvés, hogy Európa kevésbé függjön az importált energiától és kevésbé legyen kitéve a globális piaci volatilitásnak, nem fog egyik napról a másikra megvalósulni. Mindazonáltal az iparnak azonnali megoldásokra van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon birkózni az energiaárakkal, amelyek Európában még mindig magasabbak, mint a világ számos más részén. Az uniós zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv csak akkor lesz sikeres, ha az EU az energiapolitikáját is megreformálja, nevezetesen a villamosenergia-piac szerkezetéről szóló felülvizsgált irányelvvel, amely nem vesztegeti az időt a villamosítás iránti növekvő igénynek megfelelő megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ellátás biztosítása érdekében.

3.9.

Úgy tűnik, hogy az EU két megközelítés között rekedt: arra törekszik, hogy közeledjen az USA-hoz és erős ipari bázist tartson fenn Európában, miközben igyekszik megfelelni a WTO szabályainak is, amelyek néha teljes mértékben ellentétesek az amerikai megközelítéssel.

3.10.

Az EU előtt álló másik kihívás az uniós egységes piac életben tartása. Amint arra az Európai Bizottság rámutatott, az állami támogatásokkal kapcsolatos rugalmasság két tagállamra összpontosult, amelyek az Európai Bizottság által az átmeneti kivétel keretében (a Covid19-cel és Oroszország Ukrajna elleni háborújával összefüggésben) adott összes mentesítés több mint 70 %-át teszik ki.

3.11.

Az európai intézményeknek és a tagállamoknak az Európai Unió sarokkövét képező egységes piac védelme érdekében el kell kerülniük, hogy túlzott állami támogatást nyújtsanak a vállalkozásoknak. A kkv-k digitalizálásának lehetővé tétele és az innováció előmozdítása érdekében azonban meg lehetne emelni a csekély mértékű foglalkoztatási küszöböt, mivel az alig akadályozza versenyt. A digitális innovációs központ (3) tapasztalatait Unió-szerte terjeszteni kell.

4.   Az innováció szerepe

4.1.

Az innováció kulcsfontosságú ahhoz, hogy az EU teljesíteni tudja a karbonsemlegességre vonatkozó célkitűzéseket, és több, kereskedelmi forgalomban elérhető technológiát kell forgalomba hozni. A műszaki és gazdasági szempontból egyaránt életképes új és zöld technológiák bevezetéséhez elengedhetetlen a vállalatokon belüli innováció.

4.2.

Másrészről a „valódi és megbízható zöld termékek” tisztességes piacának ösztönzése – a közbeszerzést mint fő hajtóerőt alkalmazva – hozzá kell, hogy járuljon az új zöld technológiák szélesebb körű alkalmazásához.

4.3.

Európa nem rendelkezik nyersanyagokkal, a kritikus fontosságú nyersanyagok témájában javasolt rendelet azonban támogatni fogja az ipar számára belföldön előállított újrahasznosított nyersanyagokat. Az uniós ipar fő versenyelőnye a technológiai képessége és a magasan képzett munkaerő, ami lehetővé teszi, hogy élen járjon a globális piacokon.

4.4.

A versenyelőny tekintetében ma már kihívóként jelentkeznek harmadik országok, mivel a vezető szerep fenntartásának egyetlen eszköze az innováció védelme, megfelelő egyensúlyt teremtve a környezet, az emberek és az innováció megóvása, valamint a szabályozási engedélyezés felgyorsítása között, nemcsak az európai bizottsági javaslatban szereplő „egyedi területeken”, hanem máshol is. Kirívó példák vannak arra, hogy indokolatlan késedelmek tapasztalhatók az új ipari létesítmények fejlesztéséhez szükséges engedélyek megadása terén.

4.5.

A kkv-k alkotják az európai feldolgozóipar gerincét, és a dekarbonizáció előmozdítása érdekében különös figyelmet kell fordítani rájuk, egyedi programokkal mozdítva elő a hatékony innovációt és a digitalizációt.

4.6.

Mivel a dekarbonizáció hatalmas beruházásokat igényel, az EGSZB javasolja, hogy az uniós intézmények az Igazságos Átmenet Alap és a NextGenerationEU forrásait egyaránt használják fel a dekarbonizációs folyamat megfelelő támogatására.

4.7.

A jelenlegi infrastruktúra nem alkalmas az iparban és a társadalomban szükséges változások véghezvitelére, és az EGSZB határozottan sürgeti a hatóságokat, hogy indítsanak programot az új technológiák zökkenőmentes bevezetéséhez szükséges infrastruktúra karbantartására és fejlesztésére.

4.8.

Úgy tűnik, hogy a hidrogén a legjobb választás azoknak a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző iparágaknak a dekarbonizációjához, amelyek esetében nincs mód teljes villamosításra. Az EU hidrogénbankra irányuló közelmúltbeli kezdeményezése a mennyiség és az ár tekintetében hozzájárulna e technológia megfelelő bevezetéséhez. A hidrogénnel kapcsolatos innováció terén szerzett egyes regionális tapasztalatok nagyon hasznosak, mivel összehozzák a nagyvállalatokat, a kutatóközpontokat, az egyetemeket és a kkv-kat.

5.   A digitalizáció szerepe

5.1.

A digitalizáció és az innováció jelentősen hozzájárul az európai ipar dekarbonizációjához. Valójában az ipar, ahol a digitális technológia és az áruk fizikai előállítása összefut, kulcsfontosságú szereplőnek tekinthető a digitális transzformációban és az ipari dekarbonizációban, mivel támogatja az ipari folyamatok, termékek és üzleti modellek korszerűsítését, ami pozitív hatással van a termelékenységre.

5.2.

Az olyan technológiák, mint a szenzorok, a gépek közötti kommunikáció, az adatelemzés és a robotika, lehetőségeket teremtenek a gyártótevékenységet folytató vállalatok számára. A gyártás optimalizálása és automatizálása révén az új technológiák lehetővé tehetik az európai vállalatok számára, hogy versenyezzenek olyan országokkal, ahol a termelési költségek hagyományosan alacsonyabbak.

5.3.

Számos ágazat már erősen automatizált, és további hatással vannak rájuk a digitális technológiák, például az összeszereléshez alkalmazott intelligens robotika, a vegyiparban használt folyamatirányító számítógépek, valamint az alkatrészek és pótalkatrészek gyártására szolgáló 3D nyomtatás. A digitális átalakulásnak a mesterséges intelligencia, a dolgok ipari internete és a big data technológia által vezérelt második hulláma forradalmibb lehet, és egyenlőtlenségeket idézhet elő a vállalatok között és az uniós régiók között.

5.4.

A szenzortechnológia segítségével a gyártás nyomon követhető és optimalizálható, például azáltal, hogy folyamatosan nyomon követik a gyártóberendezések használatát, az energiafelhasználást, a nyersanyagok és alkatrészek iránti igényt, a termékminőséget és a kibocsátásokat. Az összegyűjtött adatok elemzése betekintést adhat a vállalatnak abba, hogy mely folyamatok működnek optimálisan és melyeket lehet fejleszteni, valamint rálátást kínál az éghajlati lábnyomra.

5.5.

A digitalizációban nagy lehetőségek rejlenek az ipar éghajlati hatásainak csökkentésére, de a digitalizáció és az adatkezelés során figyelembe kell venni az éghajlati szempontokat.

6.   Átképzés és továbbképzés

6.1.

A zöld és digitális átállást lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy minőségi munkahelyeket hozzanak létre, illetve előmozdítsák azokat, növelve eközben az iparágon belüli sokféleséget. Ez utóbbi különösen a női tehetségek felkutatása, a harmadik országokból származó képzett munkaerő iránti nyitottság, valamint az iparágnak a fiatalok szemében történő vonzóvá tételére irányuló intenzív erőfeszítések révén valósulhat meg.

6.2.

Az Európai Bizottság számos különféle kezdeményezést terjesztett elő, amelyeket az európai készségfejlesztési program keretében dolgoztak ki, ideértve az európai készségfejlesztési paktumot és a készségek 2023-as európai évét. Készségfejlesztési partnerségek jönnek létre vagy bővülnek ki. Nettó zéró ipari akadémiákat hoznak létre a zöld átállást szolgáló stratégiai iparágak továbbképzési és átképzési programjainak támogatására. Az állami támogatásnak és a közös európai érdeket szolgáló fontos projekteknek további pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk a készségekkel kapcsolatos célkitűzések támogatására, az uniós költségvetés és a NextGenerationEU pedig már 64,8 milliárd EUR-t biztosít az uniós készségfejlesztési program támogatására. Az Erasmus+ égisze alatt jelenleg zajló projektek közül néhány, például az ESSA (4), rendkívül ígéretes.

6.3.

A szociális párbeszéd kulcsfontosságú az új technológiák megfelelő bevezetéséhez, valamint annak megkönnyítéséhez, hogy a társadalom és a munkavállalók elfogadják a munkafolyamatokban bekövetkező jövőbeli változásokat.

6.4.

Ugyanakkor annak érdekében, hogy a gyártás során teljes mértékben ki lehessen használni a digitális technológiák előnyeit, fontos, hogy ne csupán a technológiára összpontosítsunk, hanem inkább a vállalkozás és a szervezet egészére gondoljunk. A digitalizáció kezelhetővé tételéhez digitális stratégiára és cselekvési tervekre van szükség.

6.5.

A kihívás annak biztosítása, hogy a digitális átállás nagyobb társadalmi előrehaladást eredményezzen, és senki ne maradjon hátra. A munkavállalóknak képesnek kell lenniük arra, hogy előre lássák az új technológiai fejlemények következményeit, és a részvételhez való jog javítása révén befolyásolják a munkáltatók döntéseit. A digitális technológiák következményeit meg kell vitatni, és ennek tárgyalásos megoldásokhoz kell vezetnie minden szinten: vállalati, ágazati, nemzeti és európai szinten egyaránt.

6.6.

Az uniós munkaerőt megfelelően át kell képezni és tovább kell képezni ahhoz, hogy rendelkezzen az új munkaköri követelmények teljesítéséhez szükséges új készségekkel. A jelenleg rendelkezésre álló készségeket szociális párbeszéd keretében meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy értékesek-e a jövőbeli fejlesztésekhez.

6.7.

Az élénk és hatékony szociális párbeszéd fenntartása mindenképpen hozzá fog járulni az új technológiák jobb bevezetéséhez és elfogadottságához, minimálisra csökkentve a társadalmi költségeket.

---

(1)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szén-dioxid-eltávolítási technológiák szerepe az európai ipar dekarbonizációjában (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 486., 2022.12.21., 53. o.).

(2)  Az infláció csökkentéséről szóló 2022. évi törvény.

(3)  https://european-digital-innovation-hubs.ec.europa.eu/

(4)  https://www.estep.eu/essa/

Előadó:

Javier GARAT PÉREZ

Felkérés:	a Tanács spanyol elnökségének levele: 2023.1.30.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.28.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	38/6/1
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.12.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	155/0/0

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az uniós halászati és akvakultúra-ágazat energetikai átállására vonatkozó stratégiát (1). Az EGSZB elismeri, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást, és teljes mértékben egyetért azzal, hogy fenntartható, megújuló és kereskedelmileg életképes energetikai alternatívákat kell keresni, valamint mérsékelni kell a harmadik országoktól való energiafüggőséget. Az EGSZB kéri a társadalmat, a vállalkozásokat és különösen a halászati ágazatot, hogy járuljanak hozzá a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez.

1.2.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése tekintetében a halászati ágazat a megoldás része: a halászok szolgáltatják az egyik legegészségesebb állati fehérjét, az egyik legkisebb szénlábnyommal. Az UNCTAD adatai szerint ugyanis az ágazat kibocsátása 2023-ban a világ összkibocsátásának 0,1–0,5 %-át teszi ki, az európai flotta pedig 1990 óta 50 %-kal csökkentette kibocsátását (2). Ezért társadalmunk számára kulcsfontosságú stratégiai ágazatról van szó, amely elengedhetetlen a lakosság ellátásához és az egészséges táplálkozás előmozdításához. Mindemellett az EGSZB további erőfeszítésekre szólít fel az energiahatékonyság növelése és a kibocsátások csökkentése érdekében.

1.3.

Az EGSZB megfelelő és reális dekarbonizációs menetrendet szorgalmaz, amelyben a technológiai, a logisztikai és a jogalkotási fejlesztések együtt valósulnak meg. Ennek ellenkezője a költségek aránytalan növekedését eredményezné (amelyet nem lehet áthárítani a hal eladási árába, mivel az luxuscikké válna), emellett üzleti veszteségekhez, bizonytalansághoz és munkanélküliséghez vezetne. Az átállás költsége nem lehet elviselhetetlen a különböző tengeri ágazatok munkáltatói és munkavállalói számára, és a költségek miatt senki nem maradhat hátra.

1.4.

Az EGSZB elismeri, hogy a halászati ágazat előtt álló legnagyobb kihívás az alternatív és innovatív zöld technológiák, az új üzemanyagok és a karbonsemleges energiaforrások fejlesztése és globális rendelkezésre állása. Az ilyen üzemanyagok és a szükséges infrastruktúra fejlesztése kulcsfontosságú a dekarbonizáció megvalósításához. Az EGSZB köztes megoldásnak tekinti a hibridizációt, még akkor is, ha az nem jár a fosszilis üzemanyagok azonnali elhagyásával.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az éghajlati kihívások kezeléséhez az európai és a nemzeti közigazgatások számos különféle energetikai megoldással élhetnek. Napjainkban a halászhajók 100 %-a dízellel megy. Szakértők szerint a halászati ágazat számára rövid távon a nem növényi alapú, megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok jelentik a legéletképesebb alternatívát a fosszilis üzemanyagoktól való elmozduláshoz, noha ezek ára napjainkban a dízel árának csaknem kétszerese, és még mindig nagyon kis mennyiségben állnak rendelkezésre. Míg a légi közlekedés a fenntartható légijármű-üzemanyagok (SAF) kifejlesztésével külön utat követ, és mivel más technológiák, például a hidrogén és a villamos energia jobban alkalmazható a hajózásban, illetve a közúti közlekedésben, mint a halászhajók esetében, az EGSZB kéri, hogy egyértelmű politikai jelzéssel adjanak elsőbbséget ezeknek a helyettesítő üzemanyagoknak az előbbiekkel szemben. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy amíg ezeket az alternatív üzemanyagokat nem fejlesztik, nem érhetők el az európai zöld megállapodásban és az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagban meghatározott ambiciózus célok (3).

1.6.

Az EGSZB véleménye szerint egy olyan nehezen villamosítható ágazat esetében, mint a halászat, a dekarbonizáció hatalmas költsége messze meghaladja az európai finanszírozás kereteit. A kihívás az lesz, hogy miként lehet életben tartani a halászati ágazatot és annak az élelmezésbiztonsághoz való hozzájárulását. Alapvető fontosságú, hogy intézményi támogatás, valamint célzott finanszírozási és hitelezési intézkedések álljanak rendelkezésre valamennyi tagállam és flottáik számára. Ennek kapcsán az EGSZB aggodalmát fejezi ki az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) jelenlegi korlátai miatt, amely – amint azt maga az Európai Bizottság is elismerte – nem alkalmas a szóban forgó átállás megvalósítására. A költségek fedezése érdekében az EGSZB ezenkívül egyéb finanszírozási források feltérképezését szorgalmazza, ideértve az Európai Beruházási Bankot, a szén-dioxid-vámokból származó bevételek felhasználását, valamint az energiaadóztatással kapcsolatos források mobilizálását és a halászati ágazat számára történő átcsoportosítását. Az EGSZB rámutat arra, hogy az európai flotta átlagéletkora 31,5 év (4), és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a dekarbonizáció felgyorsítását célzó szükséghelyzeti alap létrehozására. Az EGSZB kéri továbbá, hogy a meglévő politikák, valamint a kohéziós és regionális fejlesztési alapok jobban egészítsék ki egymást annak érdekében, hogy elősegítsék a források célzottabb elosztását és elkerüljék a régiók közötti versenyt.

1.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az energiaforrás megváltozása esetén mindenképpen újfajta kialakítású, nagyobb fedélzeti kapacitással („bruttó tonnatartalommal”) rendelkező új hajókra lesz szükség, amelyeken elférnek az új gépek. A halászati kapacitásnak a közös halászati politikában rögzített meghatározása és korlátai azonban akadályozzák ezt az előrelépést. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az energetikai átálláshoz kapcsolódó új technológiák bevezetése érdekében vizsgálja felül a halászati kapacitás fogalommeghatározását.

1.8.

Az EGSZB kéri, hogy amíg az új meghajtási technológiák nincsenek kereskedelmi forgalomban, és amíg a jogszabályi keret nem teszi lehetővé a korszerűsítést, illetve az ilyen technológiák telepítését és használatát, az EU ne vezessen be adót a halászati műveletekhez felhasznált (dízel) üzemanyagra.

1.9.

Az EGSZB gratulál az Európai Bizottságnak az új többoldalú energetikai átállási partnerség létrehozására irányuló javaslathoz. Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy a konkrét, gyakorlati és fenntartható megoldások megtalálása érdekében ne csak a halászati ágazattal konzultáljanak, hanem a szakszervezetekkel, a műszaki szakemberekkel, a hajógyárakkal, a mérnökökkel és a kikötőkkel is. Az EGSZB átfogó tervet szorgalmaz a környezetbarát halászhajók építésére irányuló európai kapacitás megerősítésére. A tervnek különösen kedvező adóügyi elbánást kell előirányoznia a hajógyárak számára.

1.10.

Az EGSZB kéri különösen az új energiaforrásokkal kapcsolatos kísérleti projektek előmozdítását, innovatív tengeri-ipari értékláncok létrehozását, a felhasználók számára ismeretlen új technológiák közelebb hozását, valamint fenntartható munkahelyek létrehozását egy új ipari tevékenység fejlesztése és a körforgásos gazdaság megerősítése révén. Az EGSZB kéri továbbá, hogy különítsenek el forrásokat a személyzet képzésére, hogy biztonságosan és hatékonyan lehessen kezelni az új fedélzeti technológiákat. Csak akkor lehet méltányosan viselni az átállás hatásait, ha elkerüljük, hogy aránytalan terhek háruljanak a munkavállalókra vagy a vállalatokra.

1.11.

Az EGSZB ebben a feltáró véleményben szeretné megragadni a lehetőséget, hogy egy általánosabb stratégiai keretbe helyezze a dekarbonizáció problémáját. Az utolsó fejezet felvázol egy olyan, fenntartható jövőképet az uniós halászati ágazatra vonatkozóan, amely iránymutatásul szolgál majd az EGSZB jövőbeli munkájához.

2.   Háttér

2.1.

Az Európai Bizottság 2023. február 21-én közzétette az uniós halászati és akvakultúra-ágazat energetikai átállására vonatkozó stratégiát. A stratégia kiemeli, hogy csökkenteni kell a fosszilis üzemanyagoktól való függőséget, és a lehető leghamarabb át kell állni a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra, összhangban az európai zöld megállapodás azon törekvésével, amely szerint 2050-re meg kell valósítani az EU klímasemlegességét.

2.2.

Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy az uniós halászati és akvakultúra-ágazatban az energia jelenti az egyik legfontosabb költségtényezőt. Az energiaárak emelkedése folytán a tengeri hajózásban használt dízelolaj ára 2022-ben több mint kétszeresére nőtt a 2021-es átlagárakhoz képest, ami erősen megkérdőjelezte az uniós flotta és az akvakultúra-tevékenységek gazdasági életképességét. Ebben az összefüggésben a part menti flotta mintegy 40 %-a, a nyílt tengeri flotta 66 %-a, a távolsági flottának pedig 87 %-a nem volt nyereséges a 2022-es energiaárszintek mellett. Ennek következtében a halászati és akvakultúra-ágazat nagy része a működés folytatása érdekében az uniós tagállamok által nyújtott pénzügyi támogatásra és az uniós szinten rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközökre szorult.

2.3.

Az Európai Bizottság ennek vonatkozásában rámutat az uniós halászati és akvakultúra-ágazat strukturális sebezhetőségére. A helyzet megváltoztatása érdekében a közlemény több cselekvési irányvonalat javasol: — innovatív technológiák és gyakorlatok az energetikai átálláshoz, — megfelelő halászati szabályozási és pénzügyi keret az energetikai átálláshoz, — az energetikai átállás kihívásainak és akadályainak azonosítása és kezelése, — az energetikai átállás megkönnyítése a halászati ágazatban: platformok létrehozása és tanulmányok készítése.

3.   Általános megjegyzések

Kibocsátások

3.1.

Az EGSZB csatlakozik ahhoz a kötelezettségvállaláshoz, amely szerint 2050-re el kell érni a karbonsemlegességet, és hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani a halászati ágazat energetikai átállását és dekarbonizációját. Ennek az átállásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, hogy ezáltal az alkalmazkodás terheit úgy osszák meg az összes gazdasági szereplő között, hogy az ne torzítsa a működőképességet. Továbbá megvalósíthatónak kell lennie, és figyelembe kell vennie a flotta sajátosságait (különösen a hajó méretét és működését) annak érdekében, hogy a termelési struktúra képes legyen új technológiákat alkalmazni az új meghajtási módszerek bevezetéséhez.

3.2.

Míg az elmúlt években világszinten nőtt a tengeri közlekedési ágazat ÜHG-kibocsátása, az uniós halászflotta kibocsátása akár 50 %-kal (5) is csökkent – méghozzá a jobb energiahatékonyságnak (lásd a 4.11. és a 4. 12. pontban szereplő példákat) és a flottaméret csökkenésének köszönhetően. Ez utóbbit illetően az EU bővítései ellenére az uniós hajók száma 2020-ban 73 716 (6) volt, szemben az 1996-os 103 834 hajóval, ami azt jelenti, hogy 25 év alatt 30 000 halászhajóval lett kevesebb, és mindössze 56 111 hajó aktív (75 %-uk 12 méter alatti). Az európai adatok még inkább eltörpülnek a globális számadatokkal összevetve, mivel a becslések szerint a világ flottája 2020-ban 4,1 millió halászhajóból állt (7). Becslések szerint 564 000 hajójával Kínáé a világ legnagyobb halászflottája. Ami a halászati termelést illeti, 2020-ban Kína adta a globális fogások közel 15 %-át, míg az EU a globális fogások 4 %-át képviseli. A fentiekre tekintettel elengedhetetlen egy modern és versenyképes európai halászflotta fenntartása.

3.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a flotta szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése terén elért eredmények értékeléséhez alapvetően fontos volna úgy meghatározni a referenciaévet, hogy az ne büntesse az ágazatot, elismerje annak erőfeszítéseit, és tovább terelje azt a semlegesség felé. Az EGSZB elismeri, hogy az uniós flotta 1990 óta előrelépést tett a klímasemlegesség felé vezető úton. Ezért úgy véli, hogy ha a 2005. vagy a 2008. évet határoznák meg a halászati ágazat kibocsátáscsökkentésének referenciaéveként, azzal egyszerűen nem ismernék el az elért eredményeket, és büntetnék az ágazatot, tekintettel a halászati ágazat sajátosságaira és ehhez kapcsolódó korlátaira.

Átállás a megújuló és alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra

3.4.

A halászati ágazat teljes mértékben a fosszilis üzemanyagoktól függ, ami azt jelenti, hogy közép- és hosszú távon minden megoldást fontolóra kell venni. Mivel azonban fel kell lépni az éghajlatváltozás ellen, és ki kell használni a más ágazatokban elért technológiai fejlődést, sürgősen el kell kezdeni megoldásokat keresni a halászati ágazatra vonatkozóan, méghozzá egy, a dekarbonizáció felgyorsítását célzó szükséghelyzeti alap támogatásával.

3.5.

Az EGSZB rövid távon reálisabb intézkedésként kiemeli az olyan vegyes megoldásokat, mint a hibrid motorok, a meglévő megújuló technológiák (nap, szél, elektromos) kiegészítő vagy rásegítő jellegű bevezetése, valamint a (nem az élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított) alternatív bioüzemanyagok használata.

3.6.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok kompatibilisek a hagyományos belső égésű motorokkal, valamint a meglévő ellátási rendszerekkel és gyártásukkal. Ezen túlmenően forgalmazásuk a meglévő ipari létesítmények, például finomítók igénybevételével is kivitelezhető. Emellett ezek növelik Európa energiafüggetlenségét is, mivel – az akkumulátorgyártáshoz szükséges olajtól vagy ásványi anyagoktól eltérően – saját nyersanyagokat használnak fel az előállításukhoz. Ezek az üzemanyagok emellett nagy lehetőségeket kínálnak a munkahelyteremtésre és az ipar virágzására, és szerepük döntő fontosságú lehet Európa gazdasági fellendülése szempontjából. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok ma drágábbak, mint a gázolaj, és még mindig nagyon kis mennyiségben állnak rendelkezésre.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az új alternatív meghajtási források egy része – például a villamos energia – Oroszország Ukrajna elleni, provokáció nélkül indított inváziójára tekintettel megdrágult. Az EU-nak ezért szem előtt kell tartania, hogy a fosszilis üzemanyagokról más megújuló energiaforrásokra való átállás nem mindig jár a költségek csökkenésével.

A flotta megújításának szükségessége és a megfelelő finanszírozási mechanizmusok

3.8.

Amellett, hogy meg kell szüntetni a technológiai ismeretek és az innováció terén meglévő hiányosságokat, a jelenlegi európai halászflotta esetében egy eredendő korlátozó tényező is fennáll: a hajók átlagéletkora meghaladja a 30 évet. Ez megakadályozza, hogy a hajótársaságok fontolóra vehessék a lehetséges korszerűsítési beruházások többségét. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen régi hajók esetében a puszta motorcsere nem elegendő és nem is megvalósítható. Ez elengedhetetlenné teszi egy uniós flottamegújítási terv kidolgozását, amely lehetővé tenné a 21. századi, korszerű hajókkal folytatott fenntartható halászat folyamatának véghezvitelét. Ez a stratégia emellett hozzájárulna a flotta társadalmi-gazdasági kilátásainak javításához is.

3.9.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy külön útmutatót és adatbázist állítsanak össze az energetikai átállás uniós finanszírozásáról és finanszírozási eszközeiről. Az uniós Horizont Európa programnak azonban jelenleg nincs külön pályázati felhívása a halászatra vonatkozóan. Emellett az új ETHAA jelentős finanszírozási korlátokkal rendelkezik, mivel csak alacsony támogatási arányokat biztosít a flottaberuházások számára, és a támogatásokat a hajók mérete határozza meg (például a hajtóműcsere finanszírozására irányuló intézkedések a 24 méteresnél kisebb hajókra korlátozódnak). Ezenkívül a finanszírozást erősen befolyásolják olyan tényezők, mint a flottaegyensúly, a súlyos szabálysértések hiánya és a halászati kapacitás, amelyet sajnos továbbra is rosszul mérnek. A fentiekre tekintettel az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy külön alapot és hitelkereteket hozzanak létre a flotta korszerűsítésére és megújítására.

Az energetikai átállás akadályai

3.10.

Általában véve az alternatív energiaforrások több helyet igényelnek és további veszélyt jelentenek a fedélzeti biztonságra nézve. A hajózási ágazattól eltérően azonban a halászati ágazatnak kapacitáskorlátokkal kell szembenéznie az EU-ban a bruttó tonnatartalom (űrtartalom) tekintetében, ami még inkább megnehezíti a hajók számára az új technológiák bevezetését és a beruházások elvégzését. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egyes dekarbonizációs technológiák alkalmazása még nehezebb a kisüzemi halászhajók esetében.

3.11.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a halászati kapacitásnak a közös halászati politikában (KHP) foglalt, nem megfelelő meghatározása nemcsak általánosságban az új technológiák bevezetése érdekében történő flottakorszerűsítést nehezíti meg, hanem a szociális és biztonsági célú fejlesztéseket is. A konyhákra, kabinokra, mosdókra vagy rekreációs területekre szánt fedélzeti terület, amelynek nincs köze a halfogási vagy haltárolási kapacitáshoz, jelenleg beleszámítandó a halászati kapacitásba. A közös halászati politika egyértelműen ellentmond a szociális jogszabályokban (8), például a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló 188. sz. ILO-egyezményben meghatározott követelményeknek.

3.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy az energetikai átállásra vonatkozó stratégiának figyelembe kell vennie ezeket a tényezőket, és ezért javaslatot kell tennie a kapacitási intézkedések felülvizsgálatára, hogy ezáltal lehetővé váljék az új technológiák bevezetése és a flotta korszerűsítése. Új intézkedésként a „nettó tonnatartalmat” vagy a Norvégiában és Izlandon alkalmazott képleteket lehetne alkalmazni, amelyek kizárják a számításból a munkavállalók szabadidejére és pihenésére szánt területeket olyan tényezők függvényében, mint a kiosztott kvóta vagy a hajó mérete. Ez a felülvizsgálat emellett megkönnyítené a lakhatóság javítására irányuló intézkedéseket is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ágazat vonzóbbá váljon a fiatal munkaerő számára, kezelni lehessen a generációs szakadékot, és könnyebben be lehessen vonni a nőket a halászati ágazatba.

A hagyományos üzemanyagok adóztatása

3.13.

Mivel egy új konstrukció kialakítása gazdasági kockázatot jelent majd az uniós hajótulajdonosok számára, az EGSZB olyan politikák elfogadását kéri, amelyek jogbiztonságot nyújtanak a hajótársaságoknak. Ezért fontos, hogy mindaddig be legyenek fagyasztva a hagyományos (dízel) halászati üzemanyagokra kivetendő új adók, amíg az új meghajtási és üzemanyag-technológiák nem állnak rendelkezésre kereskedelmi forgalomban, és amíg nincsenek teljes mértékben rögzítve a szükséges felújításokra vonatkozó jogszabályi keretek; ellenkező esetben csak büntetnék az ágazatot.

Az uniós halászatra és akvakultúrára vonatkozó energetikai átállási partnerség

3.14.

Sem a technológiaszolgáltatók, sem a politikai döntéshozók nem szolgálnak iránymutatásokkal az ágazat számára arra vonatkozóan, hogy milyen irányt kell követniük a dekarbonizációhoz. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy szakértői csoport jöjjön létre, amely tanácsadást biztosít a különböző rendelkezésre álló alternatívákkal, a jövőbeli fejleményekkel, a piaccal stb. kapcsolatban. Különösen fontos lenne azonosítani, hogy mely technológiák működnek a legjobban az egyes flottaszegmensekben és régiókban, amihez szükség lehet a különböző energiaforrások kombinálására. Emellett hasznos lenne tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat szervezni a tengeri-ipari lánc számára a dekarbonizáció ösztönzése érdekében.

Kék gazdaság

3.15.

A kék gazdaság magában foglalja mindazon gazdasági tevékenységeket, amelyek a tengertől függenek. A kék gazdaságot alkotó különböző ágazatok (halászat, biotechnológia, hajózás, tengeri szállítás, akvakultúra, hajógyárak, ellátási lánc, logisztika és közlekedés) kölcsönösen függenek egymástól, mivel közös kompetenciákon és megosztott infrastruktúrán (kikötők, logisztikai hálózatok és villamosenergia-elosztás), valamint a tengeri erőforrások fenntartható felhasználásán alapulnak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy holisztikus dekarbonizációs stratégiát kell végrehajtani, és szinergiákat kell találni a lánc különböző elemei között. Emellett az EGSZB kéri, hogy biztosítsanak megfelelő emberi erőforrásokat és készségkínálatot a modern hajók tervezéséhez, megépítéséhez és üzemeltetéséhez. A szakképzett munkaerő odavonzása elengedhetetlen.

4.   Részletes megjegyzések

Fejlett üzemanyagok

4.1.

Az EGSZB kiemeli, hogy a nem élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított fejlett üzemanyagokban lehetőségek rejlenek a körforgásos gazdaság, a part menti vidékek elnéptelenedése elleni küzdelem és természetesen az EU energiafüggetlenségének növelése terén. Az EU CO2-semlegességre vonatkozó célkitűzéseivel összhangban az ilyen alternatív üzemanyagok nettó szén-dioxid-kibocsátása a motorokon belüli elégetésükkor akár nulla is lehet, ha azokat megújuló forrásokból származó villamos energiával állítják elő.

4.2.

Az Európai Bizottság különböző okokból korlátozza a növényi alapú bioüzemanyagok használatát, amit az EGSZB több véleményében is üdvözölt. Nincs azonban egyértelmű stratégia az alternatív üzemanyagok fejlesztésére és bevezetésére, ami nemcsak a halászati ágazat, hanem más iparágak számára is fontos lenne. Azt sem határozták még meg, hogy a nehezen dekarbonizálható ágazatok közül (amelyek egyike a halászat) mely ágazatoknak kell elsőbbségi hozzáférést biztosítani az ilyen üzemanyagokhoz. Ez megnehezíti a halászati ágazat arra irányuló erőfeszítéseit, hogy minél gyorsabban haladjon a dekarbonizációval. Az EGSZB rámutat arra, hogy a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok észszerű megoldást jelentenek a nehezen villamosítható ágazatok – például a halászat – szén-dioxid-mentesítésére. A nem élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított fejlett üzemanyagok a kis mennyiség és a magasabb követelményeket támasztó technológia miatt drágábbak lesznek. Ezért – amint arra az EGSZB korábban rámutatott (9) – csökkenteni kell a fosszilis és az alternatív üzemanyagok közötti árkülönbséget, és a tisztább üzemanyagoknak megfizethetőbbé és szélesebb körben elérhetővé kell válniuk.

4.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jelenlegi biodízelek olyan növényekből származnak (pálma-, repce-, szója- és napraforgóolaj), amelyek nem megfelelőek a teljeskörű dekarbonizációhoz; ezenkívül nem áll rendelkezésre elegendő nyersanyag. A (ma még nem elérhető) megoldás az lenne, ha a jelenlegi gázolajat egyre nagyobb mennyiségű e-dízellel – elektrolízissel előállított zöld hidrogénből és leválasztott szén-dioxidból készült szintetikus üzemanyaggal – kevernék. Ezeket az e-üzemanyagokat a légkörből előzőleg leválasztott vagy ipari folyamatokból származó, még fel nem szabadult szén-dioxidból lehet előállítani.

4.4.

A fenntartható fejlett üzemanyagokból kezdetben nem fognak eleget előállítani ahhoz, hogy kielégítse a halászati ágazat igényeit: mennyiségét 2050-re világszerte 50 millió tonnára becsülik (a tengeri közlekedés jelenleg mintegy 300 millió tonnát, a közúti teherfuvarozás pedig mintegy 900 millió tonnát fogyaszt). Addigra azonban várhatóan villamosítani fogják a teherautókat, így a várakozások szerint az egészet tengeri használatra szánhatják. 2020-ban az európai halászati ágazat mintegy 1900 millió liter tengeri gázolajat fogyasztott. Politikai döntésekkel kell biztosítani, hogy megtörténjen ez a rangsorolás.

4.5.

Az EGSZB ezért kéri, hogy gyorsítsák fel a nem élelmiszer- és takarmánynövényekből előállított fejlett üzemanyagok (10) fejlesztését és gyártását, és hogy hozzanak egyértelmű politikai döntést, amely a halászhajók számára megfizethető áron elsőbbségi hozzáférést biztosít ezekhez a fejlett üzemanyagokhoz.

A dekarbonizáció alternatívái: alternatív meghajtási rendszerek

4.6.

Világszerte különféle energiaügyi kezdeményezéseket dolgoznak ki; a legtöbb esetben azonban kísérleti projektekről van szó, amelyekhez számos kihívás kapcsolódik a halászati ágazatban történő bevezetésük és alkalmazásuk tekintetében. További leküzdendő kihívás, hogy Európában és harmadik országok halászkikötőiben fejleszteni kell az infrastruktúrát ahhoz, hogy a szárazföldi járművekhez hasonlóan tölteni lehessen a halászhajókat. E tekintetben az EGSZB üdvözli a tengeren történő töltésre irányuló kísérleti projekteket, amelyek keretében a töltés bóják vagy tengeri szélerőműparkok használatával történik (11). Ily módon az elektromos vagy hibrid hajók anélkül tölthetik fel az akkumulátoraikat, hogy meg kellene közelíteniük valamely kikötőt.

4.7.

A cseppfolyósított földgázt (LNG) már ma is használják a tengeri hajózásban üzemanyagként, mivel gyártják és van hozzá infrastruktúra, különösen Európában. Egy közelmúltbeli tanulmány (12) azonban azt mutatja, hogy bár az LNG-motorok hajtóműegységenként 25 %-kal kevesebb CO2-t bocsátanak ki, mint a dízel, ez a gáz nagyrészt metánból áll, amely a szén-dioxidhoz képest sokkal erősebben üvegházhatású gáz. A tanulmány becslése szerint százéves időszakra vetítve az LNG használata az ÜHG-kibocsátás tekintetében csupán 15 %-os előnnyel járna, ezért bár az LNG fontos előrelépést jelent, hosszú távon nem tekinthető végleges megoldásnak. Ezenkívül keverni kell biometánnal és e-metánnal, amelyek szűkösen rendelkezésre álló és drága üzemanyagok. A tartályok a szokásosnál háromszor nagyobbak, és a fedélzeten helyezik el őket, ami kapacitási és biztonsági problémákat okoz.

4.8.

Az EGSZB elismeri, hogy az ammónia fontos szerepet játszik a dekarbonizációs folyamatban, noha meghajtási eszközként szintén nem jó alternatíva. Az ammóniával történő hűtést széles körben alkalmazzák a nagy halászhajókon, különösen azokon, amelyek a fedélzeten fagyasztják vagy dolgozzák fel a fogást. Ez az energiaforrás környezetbarát, mivel nem ismert, hogy bármiféle hatással lenne az ózonrétegre. Ugyanakkor gázról van szó, ezért elengedhetetlen a halászhajók biztonságának megerősítése és a szivárgás megelőzése.

4.9.

A hidrogén (H2) használata szintén nem tűnik életképesnek a halászati ágazatban, és még a kereskedelmi hajók számára is nehéz. Ennek fő oka az, hogy a fosszilis üzemanyagokhoz képest négyszer nagyobb tárolótartályokat igényelne. Ugyanakkor külön említést érdemelnek a hidrogén-üzemanyagcellás motorok. Ez egy olyan elektrokémiai eszköz, amely a kémiai energiát közvetlenül villamos energiává alakítja át. A végbemenő elektrokémiai folyamat rendkívül hatékony és minimális környezeti hatással jár, különösen akkor, ha az elektrolízisre (amelyhez energia szükséges) nap- vagy szélenergia segítségével kerül sor. Az EGSZB szerint érdemes elemezni, miként lehetne fejleszteni ezt a technológiát a halászhajók számára, beleértve a fedélzeti segédenergiaként való használatát is.

4.10.

Az újonnan épített hajókat illetően az EGSZB ösztönzi a kereskedelmi hajókra vonatkozó technológiai megoldások feltérképezését és alkalmazását. Úgy tűnik például, hogy a metanolt lehetne használni duális motorokban, azzal az elképzeléssel, hogy gázolajat használnak és metanolkeveréket adnak hozzá, amint rendelkezésre áll zöld metanol. Az egyéb technológiák és fejlesztési területek közé tartozhatnak a vitorlával segített halászhajók, a jobb hidrodinamika, a fejlettebb energiarendszerek, például a mechanikus-hidraulikus rendszerekről az elektromos rendszerekre való átállás, valamint a könnyű konstrukció és anyagok (pl. nemfém vonóhálóajtók).

4.11.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a halászati ágazat évtizedek óta együttműködik a tudományos közösséggel a halászeszközök kialakításának és hatékonyságának javítása érdekében. Különféle innovatív halászati technikáknak köszönhetően már jelentős műszaki fejlődést sikerült elérni annak eredményeként, hogy nőtt a szelektivitás, csökkent a tengerfenékkel való érintkezés, illetve a hajó haladásához viszonyított ellenállás, valamint mérséklődött az üzemanyag-felhasználás (13). Az innovatív halászeszközök közé tartoznak például a vízközi vonóhálóajtók, amelyek a tengerfenéktől 2-5 méterre történő működtetéssel ki tudják iktatni a tengerfenékkel való érintkezést. Ez a technika lényegesen kisebb hatást gyakorol a tengerfenéki ökoszisztémákra, és kevesebb véletlen fogással jár. Emellett ez az új technológia csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, és ezáltal a szennyezést és az ÜHG-kibocsátást is.

4.12.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a halászat ökológiai lábnyomának csökkentése nem csupán a meghajtással kapcsolatos intézkedésektől függ. E célból és a kifogott halak minél nagyobb mértékű felhasználása érdekében az EU-nak be kellene ruháznia a tengeri eredetű termékek újfajta kereskedelmi hasznosításába (gyógyszerek, kozmetikumok stb.). Ezzel párhuzamosan az EU-nak arra kellene ösztönöznie a vállalatokat, hogy újrahasznosítható anyagokat vásároljanak, elő kellene mozdítania a hajók fedélzetén a hulladék újrafelhasználására irányuló, körforgásos gazdasággal kapcsolatos kezdeményezéseket, és finanszíroznia kellene olyan tengerihulladék-gyűjtési programokat, mint például a „Fishing for litter” (14). A halállományok állapotának javulása nyomán csökkent a halászati erőkifejtés és ezáltal a halászati idő, valamint az üzemanyag-fogyasztás is. Hasonlóképpen kibocsátáscsökkentés érhető el a flottakezelés és a logisztika optimalizálásával (5–50 %-os ÜHG-csökkentés), valamint az út optimalizálásával (1–10 %-os ÜHG-csökkentés) (15).

4.13.

Az EGSZB megjegyzi, hogy egyes új technológiák korlátozott autonómiát biztosítanak a halászhajók számára. Például a jelenlegi villamos üzemű prototípusok 5-6 órás autonómiát kínálnak, ami nem lenne elegendő egy teljes halászati napra (amely akár 12-14 órán át is tarthat), nem is szólva a többhetes halászutakról. Hasonlóképpen fontos a hajó tervezésének és hatékonyságának javítása.

5.    „A halak és halászok barátai”: a fenntartható uniós halászati ágazat jövőjére vonatkozó elképzelések

5.1.

Az elmúlt években az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számos területre vonatkozóan dolgozott ki stratégiai jövőképet, ilyen például az átfogó élelmiszer-politika (16), a fenntartható vidék- és városfejlesztés (17) és a jólléti gazdaság (18). Itt az ideje, hogy az EGSZB a fenntartható uniós halászati ágazat számára is kidolgozzon egy hosszú távú, átfogó jövőképet, amelynek – a biológiai sokféleség, a fenntartható élelmiszer-politika, az egészség és a jóllét, a jó munkafeltételek, a fenntartható vidék- és városfejlesztés és a stratégiai autonómia területén tett erőfeszítésekkel együtt – az a célja, hogy elkötelezze az EU-t az ágazat dekarbonizációja iránt, biztosítva az európai zöld megállapodás megvalósításához és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtásához szükséges gazdasági életképességet. A FAO kék átállási stratégiájával összhangban és az EGSZB uniós kék megállapodásra irányuló, általánosabb kérésének összefüggésében az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani és fenntartható módon növelni kell a vízi élelmiszerrendszerek hozzájárulását a mindenki számára elérhető, egészséges, tápláló és megfizethető étrendhez, azzal a végső céllal, hogy csökkenjen az uniós piac halimporttól való függősége.

5.2.

Az EGSZB ebben a feltáró véleményben szeretné megragadni a lehetőséget, hogy egy általánosabb stratégiai keretbe helyezze a dekarbonizáció problémáját. A fenntartható halászati ágazat átfogó megközelítésének a következő hat tengely mentén kellene megvalósulnia:

5.2.1.   Biológiai sokféleség

A 14. fenntartható fejlődési céllal („víz alatti élet”) összhangban és a biológiai sokféleségről szóló, történelmi jelentőségű COP15-megállapodáshoz (19) kapcsolódóan az EGSZB megerősíti szilárd elkötelezettségét az egészséges és termékeny halállományok fenntartása, valamint a halászati ágazatban a biológiai sokféleséggel kapcsolatos egyéb szempontok előmozdítása iránt. Minden gazdaságilag hasznosított faj esetében a lehető legrövidebb időn belül el kell érni a maximális fenntartható hozamnak (MFH) megfelelő vagy azt meghaladó szintet úgy, hogy ez összeegyeztethető legyen a különböző halászflották hosszú távú gazdasági életképességének fenntartásával. Ennek érdekében a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) értékeléseit végző tudósokat el kell látni a hiányzó adatok pótlásához szükséges erőforrásokkal. Elegendő tudományos adat hiányában a halállomány-gazdálkodásra szisztematikusan alkalmazni kell az elővigyázatosság elvét, ideértve azt is, hogy ha a tudósok javasolják, csökkenteni kell a fogásokat. Szükség esetén a flottaméretnek a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez való hozzáigazítását célzó, megfelelő költségvetési forrásokkal rendelkező selejtezési programoknak a legénység tagjainak átképzését is magukban kell foglalniuk.

5.2.2.   Dekarbonizáció

Az uniós halászati ágazatnak vállalnia kell, hogy 2050-re szén-dioxid-semleges egyensúlyt érjen el az Európai Unió által meghatározott és az innováció és a technológia által támogatott energetikai átállási célok teljesítése révén. Átfogó tanulmányt kellene készíteni a technika jelenlegi állásáról és a rendelkezésre álló technológiákról. Ez az első lépés ahhoz, hogy (egyenmegoldás helyett) testre szabott megoldásokat lehessen találni az egyes flottaszegmensek számára.

5.2.3.   Méltányos bér, biztonság és munkafeltételek

A halászok megkapják az ahhoz szükséges eszközöket és iránymutatást, hogy a küszöbönálló és elkerülhetetlen átállásra összpontosítsanak, de támogatni kell őket mind a dekarbonizációs folyamatok, mind az átfogóbb strukturális átalakítási folyamatok során. A lakhatóság, az életkörülmények és a fedélzeti biztonság javítása érdekében elsődleges fontosságú a halászhajók felújítása. Ez vonzóbbá teszi az ágazatot, és ezáltal lehetővé teszi a generációs megújulást. A dekarbonizációhoz kapcsolódó további szükséges fejlesztések közé tartozik a fejlettebb és hatékonyabb meghajtó- és kiegészítő rendszerekre való áttérés, valamint a korszerű, energiahatékony, szelektív halászeszközök használata, amelyek nem – vagy csak elhanyagolható mértékben – gyakorolnak negatív hatást a tágabb ökoszisztéma egészségére és biológiai sokféleségére. Ehhez átfogó, uniós szintű tanulmányra van szükség arról, hogy milyen technológiák állnak rendelkezésre a halászati és akvakultúra-ágazatban az energetikai átálláshoz, valamint arról, hogy az egyes flottaszegmensek és a nemzeti sajátosságok szempontjából ezeknek milyen költségei és előnyei vannak. A munkaerő átképzése és továbbképzése ugyanilyen fontos ahhoz, hogy a tengerészeti ágazatban dolgozók képzettek és felkészültek legyenek az energetikai átállásra (a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programmal összhangban). Tekintettel a flotta folyamatos csökkentésére és arra, hogy a halászati ágazat Európa számos részén bizonytalan gazdasági helyzetben van, stratégiai terveket és eszközöket kell kidolgozni az ágazat versenyképességének javítására, támogatva annak fejlesztését és innovációját, méltányos életszínvonalat biztosítva ezzel a halászati tevékenységektől függők számára.

5.2.4.   Vidéki és távoli part menti területek

Bár – ha területtervezési szempontból lehetséges – szóba jöhet a diverzifikáció és más tevékenységi ágazatokra, például a rekreációs célú halászatra vagy más fenntartható turisztikai tevékenységekre való részleges átállás, számos part menti régióban és településen továbbra is tagadhatatlanul a halászat jelenti a fő foglalkoztatási és jövedelemforrást, nemcsak a fedélzeti személyzet, hanem az összes kapcsolódó iparágban és szolgáltatásban dolgozó munkavállalók számára is. Ha felhagynának a halászattal, az nemcsak e régiók hanyatlását és elnéptelenedését jelentené, hanem az európai társadalmaink lényegét meghatározó kulturális örökség helyrehozhatatlan elvesztését is. Minden érintett szereplőnek törekednie kell arra, hogy pozitívabb kép alakuljon ki a halászati ágazatról. Emellett a belvízi akvakultúra új gazdasági lehetőségeket kínálhat a vidéki területek számára.

5.2.5.   Egészséges és fenntartható étrendek

A fenntartható halászat termékei nemcsak a legalacsonyabb szénlábnyomú állati fehérjéket biztosítják, hanem tápértékük is kiváló. Miközben a húsfogyasztási szokásokat illetően az európaiaknak jelenleg a mennyiséggel szemben a minőséget kellene előnyben részesíteniük, a halfogyasztás esetében nem ez a helyzet: ott ugyanis a legtöbb esetben a mennyiség elmarad az étrendi ajánlásoktól. A hatóságoknak kiemelten kellene kezelniük azt, hogy előmozdítsák a teljes lakosság körében a megfizethető árú halfogyasztást, például a kevésbé ismert fajok megkedveltetése révén. Az egészséges és kiegyensúlyozott étrend (20) sarokköveként a halakra csökkentett héát kell kivetni.

5.2.6.   Stratégiai autonómia és az akvakultúra szerepe

Az Európai Unióban fogyasztott hal háromnegyede importból származik. A kereskedelmi egyensúlyhiányon túl ez az import azért is problematikus, mert esetében az egészségügyi biztonság sem egyformán biztosított, ezekre a termékekre ugyanis nem vonatkozik a „hálótól a fogyasztóig” történő nyomonkövethetőség. E hiányosság kezelése érdekében az EU-nak két- és többoldalú kereskedelmi eszközöket kell alkalmaznia, hogy csak olyan harmadik országokban előállított, fenntartható tengeri eredetű élelmiszereket importáljon, melyeknek előírásai egyenértékűek az uniós előírásokkal, egyenlő feltételek melletti, tisztességes versenyt biztosítva. Ugyanígy az akvakultúra-ágazat is tagadhatatlanul ki tudja elégíteni az uniós halpiac igényeit. A fenntartható növekedés úgy érhető el, ha megfelelő területtervezés révén teret biztosítanak az új műveleteknek, és észszerűsítik az engedélyezési folyamatot, amely gyakran több szervezeti egységtől vagy akár több különböző közigazgatási szinttől (nemzeti, regionális, helyi) függ. Ahhoz, hogy az EU biztosítsa élelmiszer-önellátását, minden lehetőséget meg kell ragadni a hal- és tengeriélelmiszer-termelés fenntartható növelésére.

---

(1)  COM(2023) 100 final.

(2)  Lásd az Európai Bizottság által az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (Kiotói Jegyzőkönyv) az IPCC által meghatározott iránymutatásokkal összhangban évente megküldött éves kibocsátási adatokat, amelyek meghatározzák az uniós halászati ágazat tonnában kifejezett CO2-, CH4- és N2O-kibocsátásának 1990 és 2020 közötti alakulását (vö. 1.A. a) s4., 3s1. és 3s2., 1.A. a) s3., 1.D. táblázat).

(3)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (COM(2021) 562 final – 2021/0210 (COD))(HL C 152., 2022.4.6., 145. o.).

(4)  https://oceans-and-fisheries.ec.europa.eu/facts-and-figures/facts-and-figures-common-fisheries-policy/fishing-fleet_en.

(5)  https://ebcd.org/wp-content/uploads/2021/11/Je%CC%81ro%CC%82me-UAPF.pptx.

(6)  https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/bba413d1-484c-11ed-92ed-01aa75ed71a1.

(7)  https://www.fao.org/3/cc0461en/online/sofia/2022/capture-fisheries-production.html.

(8)  Társadalmi hatásvizsgálat a bruttó tonnatartalomra és a hajtóteljesítményre vonatkozó korlátozásokról, valamint a lehetséges alternatívákról egy szociális párbeszédre irányuló projekt keretében.

(9)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a megújuló és alacsony kibocsátású tüzelőanyagok tengeri közlekedésben való alkalmazásáról, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (COM(2021) 562 final – 2021/0210 (COD))(HL C 152., 2022.4.6., 145. o.).

(10)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a regionális bizottságnak a Régiók Bizottságának – Egy erős és fenntartható uniós algaágazat felé (COM(2022) 592 final)(HL C 228., 2023.6.29., 126. o.).

(11)  https://www.maersksupplyservice.com/2022/01/25/maersk-supply-service-launches-venture-company-stillstrom/.

(12)  https://theicct.org/sites/default/files/publications/LNG%20as%20marine%20fuel%2C%20working%20paper-02_FINAL_20200416.pdf.

(13)  https://www.ices.dk/news-and-events/news-archive/news/Pages/InnovativeFishingGear.aspx.

(14)  https://fishingforlitter.org/.

(15)  Az Északi-tengerrel foglalkozó tanácsadó testület szakvéleménye, hivatkozási szám: 17–2122. Az Északi-tengerrel foglalkozó tanácsadó testület szakvéleménye a halászflotta dekarbonizációjáról.

(16)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(17)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható vidék- és városfejlesztés holisztikus stratégiája felé (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 105., 2022.3.4., 49. o.).

(18)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható gazdaság, amelyre szükségünk van (Saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 106., 2020.3.31., 1. o.).

(19)  15/4. sz. határozat – a biológiai sokféleségről szóló Kunming-Montreal megállapodás.

(20)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az egészséges és fenntartható étrendek népszerűsítése az EU-ban (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 190., 2019.6.5., 9. o.).

Előadó:

Florian MARIN

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	181/6/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztonságos, tiszta és jó minőségű vízhez való hozzáférés alapvető jog, és teljesen elfogadhatatlannak tartja, hogy az EU-ban még mindig vannak olyan emberek, akik nem jutnak vízhez.

1.2.

Az EU-ban a vízgazdaság fejlesztésének inkluzívnak, jól szabályozottnak, átláthatónak, nagymértékben digitalizáltnak, reziliensnek, fenntarthatónak, kiszámíthatónak és biztonságosnak kell lennie, az embereket kell előtérbe helyeznie, és hozzáadott értéket kell teremtenie. Alapvetően fontos, hogy minden iparág igazságos mértékben viselje vízfogyasztásának társadalmi költségeit.

1.3.

Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket, hogy kezeljék ugyanolyan jelentőséggel és figyelemmel az uniós kék megállapodást, mint az európai zöld megállapodást, mivel a kettő teljes mértékben kiegészíti egymást.

1.4.

Az uniós kék gazdaság jövőbeli szabályozási keretének: — a jólléti gazdaság elvén kell alapulnia, — mindenre kiterjedően alkalmaznia kell a társadalmi feltételrendszereket és a területi szolidaritást, — egyensúlyt kell teremtenie a környezeti, társadalmi és gazdasági megfontolások között, — ki kell használnia transznacionális innovatív irányítási modellek előnyeit, amelyek ösztönzik a finanszírozást, szabályozzák a magánszektor bevonását, javítják a vízkészlet-gazdálkodást és ösztönzik az EU versenyképességét, — be kell vezetnie együttműködésen alapuló üzleti modelleket és a megosztásalapú gazdaság elveit, — olyan intézményi keretet kell elfogadnia, amely nem fogja vissza az uniós gazdasági tevékenységek világpiaci versenyképességét, — nagyobb átláthatóságot kell biztosítania a fenntarthatósági kezdeményezések tekintetében.

1.5.

Az EGSZB a következőket kéri: — elmozdulás a jelenlegi gazdasági modelltől egy fenntarthatóbb, a túlfogyasztást megadóztató és a fenntartható fejlődési célokkal teljes mértékben összhangban álló modell felé, — a különböző tagállamokban érvényes vízárak értékelése a „szennyező fizet” elv fényében, — a víz többoldalú értékeinek figyelembevétele érdekében az olyan alapvető gazdasági fogalmak kiigazítása, mint a piaci szabályok, a gazdasági életképesség vagy a termelékenység, — koherens jogszabályok valamennyi tagállamban egy olyan uniós mechanizmusról, amelynek keretében esős időszakokban eltárolják a vizet, — hosszú távú stratégia a vízhiánnyal szembeni reziliencia növelésére, — a kiterjesztett gyártói felelősség kiterjesztése a visszamaradt víz kezelésére, — a nem hasznosított víz (1) problémájának kezelése azáltal, hogy kiemelten kezelik a folyamatos karbantartást; a vízszivárgás jelentős csökkentésére irányuló kezdeményezések és a szivárgásérzékelés új technológiáinak kutatása, — a föld alatti csatornarendszerek alapos és azonnali állapotfelmérése valamennyi tagállamban, ami kiterjed az adatok uniós szintű központosítására is, — az állami támogatási szabályok hozzáigazítása a vízügyi beruházások jellemzőihez, — a hosszú távú vízbiztonságot figyelembe vevő árak, — befektetések a munkafeltételekbe, a jó minőségű munkahelyekbe, a képzésbe és az e területre vonatkozó konkrét tevékenységekbe, különösen a fiatalabb generációt megcélozva.

1.6.

Elismerve, hogy a klímasemleges iparágak felé történő előrelépés során figyelembe kell venni a vizekbe történő ipari kibocsátásokat, az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat és az ebből eredő társadalmi költségeket is, az EGSZB kéri, hogy dolgozzanak ki konkrét vízfelhasználási szabványokat a különböző gazdasági ágazatokra, például a mezőgazdaságra vagy az iparra vonatkozóan. Ez egy olyan szakértői csoport létrehozásával valósítható meg, amelynek feladata a vízhasználatra vonatkozó ágazatspecifikus iránymutatások kidolgozása.

1.7.

Az EGSZB a következőket javasolja: — az uniós városfejlesztési menetrenddel (2), a ljubljanai megállapodással (3) és a vidéki területekre vonatkozó hosszú távú jövőképpel (4) szoros szinergiában dolgozzanak ki egy uniós kék megállapodást és egy uniós vízügyi menetrendet, — a következő intézkedések végrehajtása révén racionalizálják a vízfogyasztást: — különböző árszabás a háztartási felhasználásra és az alapvető közszolgáltatásokra, illetve a termelési célú fogyasztásra vonatkozóan, — olyan árképzési rendszer, amely hatékonyan visszaszorítja a nem fenntartható fogyasztást, miközben ösztönzi a termelési célú fogyasztást, — az árat úgy alakítsák ki, hogy az emberi jogok biztosítása érdekében tartalmazzon egy minimumkövetelményt az ingyenes vízre vonatkozóan, — biztosítsák a víz költségeinek és árának teljes átláthatóságát valamennyi érdekelt fél számára, — a hatósági tervezés kizárólag a vízgyűjtők szintjén történjen (beleértve a felszín alatti vizeket is) az általános uniós érdekek sérelme nélkül, ugyanakkor biztosítva, hogy a kiindulási víztestben megmaradjon a szükséges ökológiai vízáramlás, — az EU fogadjon el és erősítsen meg vízzel kapcsolatos koncessziós megállapodásokra vonatkozó szabályozási kereteket, hogy a vizet közjószágként kezeljék, ne csupán olyan árucikként, amellyel kereskednek. A lakossági áraknak tükrözniük kell, hogy a víz közjószág, — szenteljenek kiemelt figyelmet a határon átnyúló vízügyi projekteknek, célzott finanszírozást biztosítva ezekhez, — osszák meg a vízzel kapcsolatos fontos innovációkat a tagállamok között, valamint ösztönözzék az alulról építkező kísérleteket, figyelembe véve a víz sajátosságát és összetett jellegét.

1.8.

Az EGSZB létfontosságúnak tartja az uniós forrásokat a vízzel kapcsolatos fenntartható átálláshoz, és a következőket kéri: — a tagállamoknak a különböző programokon belüli átcsoportosítások során kiemelt prioritásként kell kezelniük a vízügyi beruházásokat, — az strukturális és beruházási alapok (5), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az InvestEU, az Interreg Európa és más alapok egymást kiegészítő jellegének fokozása, — célzott felhívás olyan javaslatokra és iránymutatásokra, amelyek figyelembe veszik a víz összetett jellegét és sajátosságait, — külön operatív program a vízről és a kék gazdaságra irányuló integrált területi beruházásokról, — a vízügyi ágazatokat stratégiai prioritásként kell elismerni a 2028–2034-es programozási időszakban, és adott esetben egy külön vízügyi operatív programot kell indítani, — Kék Átmenet Alap, — technikai segítségnyújtás biztosítása a tagállamok számára vízügyi projektek végrehajtásához.

1.9.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a rezilienciát beépítsék a vízzel kapcsolatos beruházások értékelési kritériumaiba, mivel ez – a kockázatcsökkentő intézkedésekbe történő optimális beruházásokkal összekapcsolva – csökkentheti az előre nem látható események utáni helyreállítással kapcsolatos kiadásokat.

1.10.

Az Európai Bizottság, az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) között hatékony koordinációra és komplementaritásra van szükség a vízügyi beruházások finanszírozása tekintetében, az EU stratégiai keretrendszerében pedig közös fő teljesítménymutatókra.

2.   Szakpolitikai és stratégiai keret

2.1.

Az EU-ban a vízgazdaság fejlesztésének inkluzívnak, jól szabályozottnak és átláthatónak kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie a régiók és közösségek közötti számos különbséget. Emellett nagymértékben digitalizáltnak, reziliensnek, fenntarthatónak, kiszámíthatónak és biztonságosnak kell lennie, biztosítva az ipari ágazatok és szereplők egymást kiegészítő jellegét, előtérbe helyezve az embereket, védve az életet és hozzáadott értéket teremtve egy fenntartható és méltányos ökoszisztémában alkalmazott testre szabott megközelítés révén.

2.2.

Az EGSZB kiemeli, hogy fontosak a szakpolitikai keretekkel, az intézményi megállapodásokkal és a beruházástervezéssel kapcsolatos új perspektívák, illetve a fenntarthatósági kezdeményezések nagyobb átláthatósága, valamint a fenntartható és innovatív beruházásokra vonatkozó pontos iránymutatások és osztályozások kidolgozása. Mivel a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme a taxonómiai rendeletben (6) meghatározott hat környezetvédelmi célkitűzés egyike, a fenntartható vízhasználathoz egyedi felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra van szükség (zöld címkék, ökoszisztéma-helyreállítás). Az EGSZB felhívja a figyelmet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14. cikkében meghatározott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közös uniós értékekre, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) jegyzőkönyv tartalmaz (7).

2.3.

A víz sajátos jellege megköveteli, hogy a vízgazdaságot az emberi méltóság és az emberi jogok teljeskörű tiszteletben tartása mellett szabályozzák, transzverzálisan integrálva a társadalmi feltételrendszert, a méltányosságot, valamint az alapvető emberi és társadalmi szükségleteket. Az EGSZB kéri, hogy a nemzetközi szervezetekkel együttműködésben hozzanak létre egy vízügyi ágazatra szabott igazságszolgáltatási rendszert, amely gyors eljárásokat biztosít a vízzel kapcsolatos viták kezelésére. Célzott szupranacionális és multiszektorális nyomonkövetési struktúrákat és irányítási szerveket kell létrehozni a vízügyi ágazatban működő vállalkozások és általában a vízhasználat hatékonyabb és jobb ellenőrzése érdekében. Növelni kell a közszektor vízgazdálkodásban betöltött szerepét, amennyiben a piac nem képes mindenki számára biztosítani a vízhez való méltányos hozzáférést.

2.4.

Az EGSZB arra a következtetésre jut, hogy minden tagállamban külön intézményeket kell létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a vízhasználatról, valamint hogy a vizet felelősen és hatékonyan használják fel. Annak érdekében, hogy a polgárok teljes mértékben demokratikus ellenőrzést gyakorolhassanak, biztosítani kell, hogy ismerjék a vízkörforgást és annak árát. Az EGSZB kéri, hogy az uniós kék megállapodás kapjon ugyanolyan jelentőséget és figyelmet, mint az európai zöld megállapodás.

3.   A kék gazdaság

3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a vízgazdaság jövőjének a jólléti gazdaság elvén kell alapulnia, és kéri, hogy az olyan alapvető gazdasági fogalmak, mint a piaci szabályok, a gazdasági életképesség vagy a termelékenység vegyék figyelembe a víz különböző értékeit. Újra kell definiálni a versenyképességet, hogy jólétet teremtsen, figyelembe véve az emberi szükségleteket, valamint az emberek, a közösségek és az iparágak vízhez való méltányos hozzáférését. A szociális szempontokat transzverzálisan integrálni kell a vízgazdaságba.

3.2.

A vízgazdaság megszilárdítása érdekében egyértelműen paradigmaváltásra van szükség a kormányzásban, ideértve a környezeti, társadalmi és gazdasági megfontolások közötti egyensúly megteremtését is. Innovatív transznacionális irányítási modellekre van szükség, amelyek ösztönzik a finanszírozást, szabályozzák a magánszektor etikus bevonását, javítják a vízkészlet-gazdálkodást és ösztönzik az EU versenyképességét.

3.3.

A vízgazdaság üzleti modelljeire nehezedő nyomást az éghajlatváltozás, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, a gyors urbanizáció, a migráció, az iparosodott városi területek népességnövekedése és az ipari tevékenységek bővülése, valamint az olyan innovatív ágazatok is súlyosbítják, mint a kék biogazdaság, a biotechnológia és a sótalanítás. A vállalkozásoknak integrálniuk kell az együttműködésen alapuló üzleti modelleket és a megosztásalapú gazdaság elveit, hogy jobban tudjanak reagálni a vízhez kapcsolódó jelenlegi társadalmi és környezeti kihívásokra. Erősíteni kell a helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi intézmények közötti párbeszédet és együttműködést, figyelembe véve a vízügyi ágazatban jelen lévő számos érdekelt felet, valamint el kell mélyíteni az ágazatközi párbeszédet.

3.4.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy tisztességes versenyre vonatkozó keretet, amelynek előnyeiből – globális partnereik tekintetében – az uniós székhelyű vállalatok profitálhatnak. Azt kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság erősítse meg a gazdasági együttműködésről, a munkakörülményekről és a környezetvédelemről szóló nemzetközi megállapodások végrehajtását.

4.   Vízgazdaságtan

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági modellt, amely adók és ösztönzők révén bátorítja a vízfogyasztást, vissza kell fordítani, hogy fenntarthatóbbá váljon, és teljes mértékben összhangban legyen a fenntartható fejlődési célokkal. A vízhasználatnak nemcsak fenntarthatónak kell lennie, hanem hozzá kell járulnia a természet rövid és hosszú távú helyreállításához is. Az EGSZB globális költségvetési megállapodást kér az éghajlat-politikai erőfeszítések és a vízügyi beruházások finanszírozása céljával.

4.2.

Elő kell mozdítani a vízre helyi, nemzeti és európai szinten kivetett különböző adók közötti egyértelmű és tényleges koherenciát. Az EGSZB a következőket kéri: — egy felszín alatti és felszíni vizekre vonatkozó vízadórendszer kidolgozása, amely adólevonásokon alapul, hogy minden ember és ipari szereplő számára megkönnyítse a vízhez való hozzáférés, — a különböző tagállamokban érvényes vízárak értékelése a „szennyező fizet” elv fényében, — adók és pótdíjak kivetése a nem fenntartható vízhasználatra, és közben ösztönözni kell a fenntartható vízhasználatot, — az ipari kibocsátásokról szóló uniós irányelv (8) azzal kapcsolatos felülvizsgálata, hogy milyen hatást gyakorol az EU vízi ökoszisztémájára.

4.3.

Az EU-ban nő a vízigény, és ez a helyzet egyre komolyabb lesz a jövőben. A vízellátás és a vízigény közötti különbség a vízhiányból vagy az árvizekből eredhet, ez utóbbiak pusztító következményekkel járhatnak. A vízellátás és a vízigény közötti egyensúlyhiány negatívan hat az iparágakra, a fogyasztókra és a polgárokra. A klímasemleges iparágak megvalósítása felé tett előrelépés során figyelembe kell venni a vizekbe történő ipari kibocsátásokat (9), valamint az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat és az ebből eredő társadalmi költségeket. Alapvetően fontos, hogy az iparágak igazságos mértékben viseljék a vizekbe történő kibocsátásaik társadalmi költségeit.

4.4.

Az EGSZB koherens jogszabályok bevezetését szorgalmazza valamennyi tagállamban egy olyan uniós mechanizmusról, amelynek keretében esős időszakokban eltárolják a vizet, mégpedig úgy, hogy tárolótartályokat és a felszín alatti víztartó rétegek feltöltésére szolgáló rendszereket építenek. Az EGSZB hosszú távú stratégiát szorgalmaz a vízhiánnyal szembeni reziliencia növelése érdekében, figyelembe véve a regionális éghajlati sajátosságokat és az ipari jellemzőket.

4.5.

Az európai vízár szerkezetének átalakítása során figyelembe kell venni az ökoszisztéma-szolgáltatások terheinek az érdekelt felek közötti megosztását, valamint a teljes költségmegtérülésen alapuló árképzés elvének végrehajtása során alkalmazott differenciált megközelítést. Az egyik megközelítés szerint a háztartási felhasználásra és az alapvető közszolgáltatások céljaira szánt víz ára jóval alacsonyabb kell hogy legyen, mint a termelő tevékenységekhez használt vízé. Az árösztönzőknek figyelembe kell venniük a határköltségen alapuló árazás és a gazdasági hatékonyság, méltányosság és fenntarthatóság közötti kapcsolatot, és egy olyan nagyobb csomag részét kell képezniük, amely ösztönzi a fenntartható vízfogyasztást.

4.6.

Az EGSZB kéri, hogy biztosítsák a víz költségeinek és árának teljes átláthatóságát valamennyi érdekelt fél számára. Az EGSZB bizonyos jól meghatározott helyzetekben szabályozott árakat kér, és szorgalmazza a gondos nyomon követést annak biztosítása érdekében, hogy a háztartási fogyasztók megkapják az általuk megfizetett szolgáltatásokat. El kell kerülni a vízzel folytatott kereskedelmi spekulációt.

4.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a felszín alatti víztartó rétegek szennyezésének és túlzott kiaknázásának hatásai aránytalanul nagy terhet rónak a szegény és szociálisan kiszolgáltatott emberekre. A vízdíjakat nagy odafigyeléssel kell értékelni, mivel torzító hatásaik lehetnek, valamint vízszegénységet és társadalmi nehézségeket okozhatnak a lakosság körében. Az EGSZB kéri, hogy uniós szinten kezdeményezzenek konstruktív vitát a vízárak tisztességes kialakításáról. Az árszerkezetet úgy kell kialakítani, hogy az emberi jogok biztosítása érdekében egy minimális vízmennyiség ingyenes legyen. Az árstruktúrának figyelembe kell vennie a jelenlegi és jövőbeli társadalmi, éghajlati és ipari kihívásokat. Az EGSZB azt javasolja, hogy az ár kialakítása során transzverzálisan vegyék figyelembe a hosszú távú vízbiztonságot.

4.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kiterjesztett gyártói felelősséget ki kell terjeszteni a visszamaradt víz kezelésére is, és támogatja a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv jelenlegi felülvizsgálatát (10) (11). Szinergiára kell törekedni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek között, és környezettudatos tervezést, valamint tájékoztatási követelményeket kell bevezetni. A különböző és sokszínű érdekelt feleket összekötő, célzott figyelemfelhívó kampányokat kell indítani a fogyasztók számára a víz fenntartható használatának megértése és elismerése érdekében.

4.9.

A vízrendszerek megfelelő karbantartásának biztosítása és a nagyobb vízellátás ösztönzése érdekében alapvető fontosságú a nem hasznosított víz kérdésének kezelése azáltal, hogy prioritásként kezelik a vízszivárgás jelentős csökkentését célzó, folyamatban lévő karbantartási kezdeményezéseket. Az ilyen kezdeményezések megfelelő finanszírozása érdekében szükség van az állami beruházásokra vonatkozó „aranyszabály” bevezetésére. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rosszul irányított és alulfinanszírozott karbantartás, valamint a nem megfelelő eszközgazdálkodás jelentős gazdasági veszteségeket okoz. Minél előbb ki kell fejleszteni új technológiákat a szivárgások felderítésére, és e tekintetben célzott támogatást kell kidolgozni.

4.10.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sok tagállamban nem értékelik megfelelően a föld alatti csatornarendszerek állapotát, és alapos és azonnali állapotfelmérést kér, beleértve az adatok uniós szintű központosítását is. A beavatkozás elmaradásának költsége jóval magasabb, mint a csatornahálózatokon végzett javítások költsége.

5.   A víz regionális vonatkozásai

5.1.

A biztonságos, tiszta és minőségi vízhez való hozzáférés alapvető jog, és létfontosságú mindenki egészsége, méltósága és jóléte szempontjából. Az EGSZB teljesen elfogadhatatlannak tartja, hogy az EU-ban még mindig vannak olyan emberek, akik nem jutnak vízhez.

5.2.

Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a vízügyet általánosan érvényesítsék minden kapcsolódó szakpolitikában (energia-, kereskedelem-, ipar-, agrárpolitika stb.), és hogy a tagállamok biztosítsák a szinergiákat a vízügyhöz kapcsolódó különböző ágazatokban – például a városfejlesztésben, az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban és az energetikában – végrehajtott beruházások között. A víz rendkívül fontos a város- és vidékfejlesztés szempontjából.

5.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az uniós városfejlesztési menetrenddel szoros szinergiában dolgozzanak ki egy uniós kék megállapodást és egy vízügyi beruházási partnerségen alapuló uniós vízügyi menetrendet, valamint a ljubljanai megállapodással összhangban és a vidéki területekre vonatkozó hosszú távú jövőképet teljes mértékben kiegészítve hozzanak létre egy vízzel kapcsolatos tematikus partnerséget. Fontos szerepe van a területi szolidaritás biztosításának, a vidéki és városi területek közötti különbségek kezelésére alkalmas többoldalú irányítási struktúráknak és a regionális vízügyi szolgáltatók helyzetének megszilárdításának.

5.4.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a földközi-tengeri térség szigeteire és a legkülső régiókra, amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt bizonyos aszályos időszakokban vízellátási hiánnyal küzdenek. Ezeken a területeken a szükséges vízellátást egy olyan rendszeren keresztül kell biztosítani, amely garantálja a családok és a gazdasági szereplők ellátását.

5.5.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a hatósági tervezés kizárólag a vízgyűjtők szintjén történjen (beleértve a felszín alatti vizeket is) az általános uniós érdekek sérelme nélkül, ugyanakkor biztosítva, hogy a kiindulási víztestben megmaradjon a szükséges ökológiai vízáramlás. A területek áradásokkal szembeni védelmét, az aszályok előrejelzését, a hajózhatóság megőrzését célzó intézkedések és vízügyi beruházások a több víz megtartását szolgálják, de ugyanakkor növelniük kell a biológiai sokféleséget és tiszteletben kell tartaniuk a vízgyűjtők geomorfológiai jellemzőit.

5.6.

A víz köztulajdoni jellegére tekintettel az EGSZB azt javasolja, hogy pontosan határozzák meg, mérjék és ellenőrizzék a vízhasználati jogot, figyelembe véve valamennyi jogi formát, például a koncessziókat, az engedélyeket, a jogosítványokat, a szerződéskötési jogokat és a teljes tulajdonjogot, valamint a víz mint közjó tiszteletben tartását. A használati jogoknak jól meghatározott feltételek mellett könnyen mérhetőnek kell lenniük.

5.7.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU fogadjon el és erősítsen meg vízzel kapcsolatos koncessziós megállapodásokra vonatkozó szabályozási kereteket, hogy a vizet közjószágként kezeljék, ne csupán olyan árucikként, amellyel kereskednek. A lakossági áraknak tükrözniük kell, hogy a víz közjószág, teljes mértékben tiszteletben tartva az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14. cikkét, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt (26.) jegyzőkönyvet. Az EGSZB korlátozó szabályokat szorgalmaz annak érdekében, hogy megvédjék az EU vízkészleteit a nem uniós érdekelt felek érdekét szolgáló felhasználástól.

6.   Uniós finanszírozás

6.1.

Az EGSZB több szinergiát szorgalmaz a pályázati felhívások és az operatív programok szintjén a vízügyi beruházások sajátosságainak kezelése, valamint a vízre és a kék gazdaságra szánt uniós források jó minőségű felhasználásának maximalizálása érdekében. A pályázati felhívás szintjén és a programozás során figyelembe kell venni a vízügyi tevékenységek szezonális és ciklikus jellemzőit. Az EGSZB kéri, hogy a különböző programokon belüli átcsoportosítások során a tagállamok kezeljék kiemelt prioritásként a vízügyi beruházásokat, és hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat igazítsák ki a vízügyi beruházások jellemzőinek megfelelően.

6.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (12) nem elegendő a kék gazdaság fejlesztésének és átállásának támogatásához. Sürgősen diverzifikálni kell a támogatható tevékenységeket, valamint fokozni kell az esb-alapok (13), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az InvestEU, az Interreg Európa és más alapok egymást kiegészítő jellegét. Emellett az esb-alapokból finanszírozott vízügyi projektekre vonatkozó versenyelvnek figyelembe kell vennie, hogy a víz alapvető szükségleteket elégít ki.

6.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztések, a helyi halászati akciócsoportok és az integrált területi beruházások olyan eszközök, amelyek csak részben fedezik a vízügyi beruházási igényeket. Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre célzott vízügyi operatív programot és egy kék gazdaságra vonatkozó integrált területi beruházást, teremtsenek összhangot a különböző pályázati felhívások között, valamint végezzenek hatásvizsgálatot az uniós alapokból finanszírozott, a vízügyi infrastruktúrát célzó beruházásokról. Az EGSZB azt javasolja, hogy hozzanak létre egy Kék Átmenet Alapot – vagy a meglévő alapok tematikus koncentrációjának biztosításával, vagy új források hozzáadásával. Az alapnak a vízszegény régiókat kell támogatnia, és fedeznie kell a fenntartható vízgazdálkodásra való átállást, elkerülve a vízhez való hozzáféréssel kapcsolatos egyenlőtlenségeket, továbbá támogatnia kell a 2050-re kitűzött uniós célokat, az Igazságos Átmenet Alappal való átfedések nélkül.

6.4.

Az EGSZB arra a következtetésre jut, hogy a következő többéves pénzügyi keret 2028–2034 közötti programozási időszakában stratégiai jelentőségűnek kell tekinteni a vízügyi ágazatokat, és tekintettel az EU szervezett civil társadalmának szószólójaként elismert szerepére, az EGSZB-t be kell vonni a fenntartható kék gazdaság intelligens szakosodási platformjába (14). Az EGSZB azt javasolja, hogy a 2028–2034 közötti programozási időszakra vezessenek be egy kötelező előzetes feltételrendszert.

7.   Az új fenntartható üzleti modellekre való átállás finanszírozása

7.1.

Az EGSZB azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy vizsgálják meg, hogyan lehet stratégiailag alkalmazni az állami költségvetéseket és a kockázatcsökkentő eszközöket (például a garanciákat és a hitelminőség-javító eszközöket) a befektetések kockázat-megtérülés profiljának javítására, valamint kereskedelmi finanszírozás, közösségi finanszírozás és tőkebefektetések vonzására. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban az államadósság jelenlegi szintje, a magasabb kamatlábak és az államadósság-minősítés romlása miatt problematikus lesz az állami finanszírozás. Az EGSZB megjegyzi, hogy a vízhálózatok építésébe történő magánberuházások finanszírozásában való részvételtől visszatarthat a korrupció és a homályos szabályozás kockázata, illetve az, hogy az ilyen beruházások közép- illetve hosszú távúak.

7.2.

Az EGSZB szerint a vízzel kapcsolatos fenntartható beruházásokat olyan fenntartható finanszírozási eszközökkel kell megerősíteni, mint a zöldkötvények, a szociális kötvények és a zöld hitelek, és mindezt ki kell egészíteni azzal, hogy a különböző joghatóságok következetes módon meghatározzák a fenntarthatóságot, valamint hogy jobban szabványosítják és átláthatóbbá teszik az adatokat. Az EGSZB javasolja a vízügyi beruházásokhoz szükséges kék kötvények uniós szintű szabályozását, amihez kkv-knak szánt, testre szabott vízügyi beruházási eszközökre is szükség van (pl. szezonális hitelek révén). Az EGSZB azt is kéri, hogy az Eurostat készítsen külön fejezetet és statisztikákat a vízgazdaságra vonatkozó adatokról.

7.3.

Az ESG-tényezőknek (15) a befektetési döntéshozatali folyamatba való beépítése a befektetési lehetőségek szélesebb körét teszi lehetővé és előmozdítja a pénzügyi stabilitást. Az EGSZB kéri, hogy fektessenek be a munkafeltételekbe, a jó minőségű munkahelyekbe és a képzésbe, és konkrét tevékenységeket és kampányokat szorgalmaz a vízzel kapcsolatos tudatosság terén, különösen a fiatalabb generációt megcélozva. A kiszámítható és hosszú távú szakmai előmenetel és a megfelelő bérek biztosítása elengedhetetlen a vízügyi ágazat emberi erőforrásainak fenntartásához.

7.4.

A tagállamoknak meg kell érteniük, elő kell mozdítaniuk és támogatniuk kell a vízügyi beruházásokat, többek között technikai segítségnyújtási alapok felhasználásával, az Európai Bizottságnak pedig e tekintetben célzott támogatást kell nyújtania, különösen a víz újrafelhasználásának lehetőségei tekintetében. Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a pénzügyi forrásokat a víz-keretirányelv (16) 9. cikkével összhangban olyan projektekre fordítsák, amelyek valamennyi tagállamban csökkentik a vízfogyasztást és előmozdítják a víz újrafelhasználását.

7.5.

Az Európai Bizottság, az EBB és az EBRD között hatékony koordinációra és komplementaritásra van szükség a vízügyi beruházások finanszírozása tekintetében. Ez magában foglalja közös fő teljesítménymutatók kidolgozását az uniós stratégiai kereten belül, valamint az európai szemeszter keretében végzett ciklikus nyomon követést. Az állami bankok is fontos szerepet játszanak a vízügyi beruházásokban Unió-szerte, és meg kell szilárdítani az érdekelt felek magánbankokkal folytatott együttműködését.

8.   Beruházások

8.1.

Az EU-ban a beruházási döntéseket a hosszú távú vízigény, a vízkészletek rendelkezésre állása és a finanszírozási lehetőségek alapos értékelése után kell meghozni, figyelembe véve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás által támasztott kihívásokat is. Az EGSZB úgy véli, hogy a hosszú távú beruházástervezésnek számszerűsítenie kell az egyes demográfiai tendenciákat is, és azt össze kell hangolni más ágazatok, például a várostervezés, a földhasználat vagy a mezőgazdaság kezdeményezéseivel. A vízügyi létesítmények fejlesztése során figyelembe kell venni a kék szén-dioxid-tárolás maximalizálását is. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy vezessenek be összehangolt területrendezési kezdeményezéseket és nagy adathalmazokat elemző rendszereket. A vízügyi ágazatban végrehajtott beruházásoknak és finanszírozásnak integrált módon kell figyelembe venniük a működési költségeket.

8.2.

Az EGSZB kéri, hogy dolgozzanak ki külön előírásokat a különböző gazdasági ágazatokban – például a mezőgazdaságban vagy az iparban – a vízhasználatra vonatkozóan, és ehhez hozzanak létre egy szakértői csoportot, amely ágazati vízhasználati iránymutatásokat dolgoz ki, és amelynek tagja az EGSZB is.

8.3.

Az innováció és a technológia kulcsszerepet játszik a vízgazdálkodás hatékonyságának előmozdításában. Alapvető fontosságú a vízzel kapcsolatos jelentős innovációk tagállamok közötti cseréje és az alulról építkező kísérletek ösztönzése. További erőfeszítésekre van szükség a különböző beruházási pályák gazdasági, társadalmi és környezeti költségeinek és hasznának értékeléséhez, felölelve a helyi szinttől kezdve a vízgyűjtő terület szintjén át a nemzeti, a határokon átnyúló és akár a globális szintet is. Az innovatív technológiák, például a kritikus vízparamétereket nyomon követő, alacsony költségű műholdas megfigyelő rendszerek alkalmazása javíthatja a vízre vonatkozó adatok gyűjtését és elemzését. E tekintetben figyelembe kell venni a tagállamok részvételét.

8.4.

A fenntartható fejlődési célokkal összehangolt, megfelelő hosszú távú tőke előteremtése érdekében a vízzel kapcsolatos természetitőke-projektekhez, amelyek esetében nagyobbak a strukturális kockázatok, gyakran kockázatmegosztásra van szükség. Gondosan mérlegelni kell a vízkockázathoz kapcsolódó magasabb költségeket, alacsonyabb bevételeket és pénzügyi veszteségeket. Hagyományos kölcsönöket és támogatásokat, kockázati tőkét, magán- és állami tőkét, valamint nyugdíj- és befektetési alapokat is igénybe kell venni. A zöldrefestés lehetősége továbbra is fennáll, mivel nincsenek következetes standardok a zöldkötvényekről és az ESG befektetési alapokról.

8.5.

Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell, hogy a szociális partnereken és a civil társadalmi szervezetek hálózatain keresztül minden vonatkozó uniós alapot és partnerségi lehetőséget kihasználjanak, hogy így valamennyi érdekelt felet elérjék, különös tekintettel a kkv-kra. A vegyes finanszírozás fontos szerepet játszhat a vízügyi infrastrukturális projektek alacsony megtérülése miatt, ugyanakkor a vízszolgáltató vállalatok továbbra is jó befektetési eszközök.

8.6.

Az EGSZB döntő fontosságúnak tartja, hogy a rezilienciát beépítsék a vízzel kapcsolatos beruházások értékelési kritériumaiba. A reziliencia csökkentheti az előre nem látható események, például viharok, áradások, erdőtüzek, aszályok, kibertámadások vagy világjárványok utáni helyreállítással kapcsolatos kiadásokat, amennyiben ehhez kockázatcsökkentő intézkedésekbe történő optimális beruházások társulnak. Különös figyelmet kell fordítani és finanszírozást kell nyújtani a határokon átnyúló vízügyi projektekre.

8.7.

A vízzel kapcsolatos projektek elégtelen beruházási szintje és nem hatékony pénzfelhasználása a fő oka annak, hogy az EU és a világ többi része nem tesz jelentős előrelépést a vízre és a megfelelő higiénés körülményekre vonatkozó 6. fenntartható fejlődési cél elérése terén. Az EGSZB kiemeli, hogy Európának lehetősége van arra, hogy a vízzel kapcsolatos kihívásokat a technológiafejlesztés, a társadalmi fejlődés és az üzleti növekedés új perspektíváivá alakítsa át, azzal a végső céllal, hogy a vízellátás szempontjából biztonságos és reziliens gazdaság jöjjön létre, amely teljeskörű és termelékeny foglalkoztatási lehetőségeket és jó minőségű munkahelyeket biztosít mindenki számára. Az EU globális vezető szerepet tölthet be a víz újrafelhasználása terén.

---

(1)  A nem hasznosított víz olyan víz, amely elveszik a vízelosztó rendszerben, és soha nem éri el végső rendeltetési helyét. Ez azt jelenti, hogy a vizet nem használják fel, illetve nem fizetnek érte, ami hatással van a helyi gazdaságokra és a rendelkezésre álló helyi erőforrásokra.

(2)  Uniós városfejlesztési menetrend.

(3)  A ljubljanai megállapodás és többéves munkaprogram – Az uniós városfejlesztési menetrend megújítása.

(4)  Hosszú távú jövőkép a vidéki területek számára: az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó uniós vidéki területekért.

(5)  Európai strukturális és beruházási alapok (2014–2020).

(6)  Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról (HL L 198., 2020.6.22., 13. o.).

(7)   HL C 202., 2016.6.7., 307. o.

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése)(HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

(9)  Industrial pollutant releases to water in Europe, Európai Környezetvédelmi Ügynökség.

(10)  Javaslat a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatára.

(11)  A Tanács irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).

(12)  Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap.

(13)  Európai strukturális és beruházási alapok (2014–2020).

(14)  https://s3platform.jrc.ec.europa.eu/blue-growth.

(15)  Környezeti, társadalmi és irányítási.

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

Előadók:

JOÓ Kinga és Carlos Manuel TRINDADE

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	580.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	171/19/22

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja azokat az ENSZ-határozatokat, amelyek megerősítik, hogy a víz alapvető emberi jog (1), és a teljes értékű élet és az összes emberi jog alapfeltétele (2). Az ENSZ 6. fenntartható fejlődési célja, valamint az Európai Unió szociális jogok európai pillérének 20. alapelve rögzíti a vízhez való hozzáféréshez való jog általános elveit. Az éghajlatváltozás forgatókönyvében a vízszegénység nagyobb jelentőséget kap, és leküzdéséhez közpolitikákra van szükség. A vízhiány a kiszolgáltatott lakosságot érinti a legsúlyosabban.

1.2.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az összes vízügyi politikát illetően és a vízszegénység kezelése során egy emberi jogokon alapuló megközelítést alkalmazzanak, ezzel is igazodva a szociális jogok európai pilléréhez. A vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásoknak fenntarthatónak, méltányosnak, hatékonynak, jó minőségűnek és mindenki számára megfizethetőnek kell lenniük, és különös figyelmet kell fordítaniuk a kiszolgáltatott társadalmi csoportokra.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez való egyetemes, jó minőségű, a lakosság számára méltányos áron biztosított hozzáférést közjószágnak, és nem pusztán árucikknek kell tekinteni, ezért azt nem szabad az egységes piac szabályai szerint kezelni.

1.4.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vízszegénység uniós szintű értelmezésének közös megközelítését, és dolgozza ki a vízszegénység olyan átfogó fogalommeghatározását, amely lehetővé teszi a vízszegénység kézzelfogható és közös értelmezését (3), és amelyen belül minden tagállam kidolgozhatja saját, kontextusfüggő fogalommeghatározását, összhangban az európai meghatározással.

1.5.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat a jó minőségű és megfizethető vízellátási és higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférés (4) és e szolgáltatások területi, társadalmi és nemek közötti egyenlőtlenségeinek tagállami és uniós szintű nyomon követésére, továbbá térképezze fel a jelenlegi helyzetet, és rendszeresen kövesse nyomon a fejleményeket. Az adatoknak megbízhatónak, érvényesnek és nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük. Ez azért is szükséges, hogy megfeleljenek az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 2020. december 16-i (EU) 2020/2184 európai parlamenti és a tanácsi irányelv (5) 16. cikke a) pontjának (a továbbiakban: az ivóvízről szóló irányelv), és az EGSZB arra számít, hogy elfogadásra kerül a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló európai bizottsági javaslat) (6), amelynek 19. cikke a higiéniás létesítményekhez való hozzáférést taglalja.

1.6.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az ivóvízről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata során az ENSZ 6. fenntartható fejlődési céljában foglaltaknak megfelelően garantálják a vízhez és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést. Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy fogadjon el közös iránymutatásokat a víz és higiéniás szolgáltatások árazására vonatkozóan, amelyek keretében a tagállamok kidolgozhatják kontextustól függő szabályozási kereteiket. Ezeknek az iránymutatásoknak tiszteletben kell tartaniuk a vízhez való emberi jogot és környezetromlás elkerülésének elvét, hasonlóan az ENSZ által az emberi jogokkal, valamint az ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való hozzáféréssel kapcsolatban ajánlott struktúrához.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokért teljesített fizetés nem veszélyeztetheti más társadalmi szükségletek kielégítését. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tekintse át a megfizethetőségre és különösen a kiszolgáltatott fogyasztókra vonatkozóan alkalmazott intézkedéseket az összes tagállamban. Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Bizottság ezen áttekintés alapján dolgozzon ki közös iránymutatásokat a tagállamok számára a megfizethetőségi problémákkal küzdő háztartások és különösen a kiszolgáltatott fogyasztók azonosítására, valamint a kezelésükre irányuló intézkedésekre. Ezeknek az iránymutatásoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók vízellátása ne szűnjön meg (7). Az intézkedéseknek az érintett háztartások helyzetének holisztikus szemléletén kell alapulniuk, és kontextusfüggő módon kell alkalmazniuk a szociálpolitikai eszközöket, a lakhatáspolitikai intézkedéseket és a vízhez és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó egyedi intézkedéseket. Az ilyen jellegű intézkedések finanszírozása során figyelembe kell venni a szolidaritás elvét; az állami finanszírozás mellett a finanszírozás innovatív formáit is meg kell vizsgálni, például úgy, hogy célzott alapokat hoznak létre, amelyeket beépítenek a vízszámlákba.

1.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU fogadja el és erősítse meg a vízzel kapcsolatos koncessziós megállapodásokra vonatkozó szabályozási kereteket, hogy a vizet közjószágként kezeljék, ne pedig olyan árucikként, amellyel kereskednek. Ezeknek a szabályozási kereteknek meg kell felelniük az alábbiaknak: a) összhangban kell lenniük az emberi jogokkal; b) elő kell mozdítaniuk a vízi ökoszisztémák fenntarthatóságát; c) a nyilvánosság részvételével, átlátható módon kell létrehozni és végrehajtani őket; d) ki kell egészíteniük a közintézményekkel a koncessziós jogokról kialakított keretet annak érdekében, hogy méltányos ellentételezésért cserébe visszaszerezzék a vízhasználati jogokat, és súlyos aszály idején újra felosszák ezeket a jogokat a vészhelyzetben lévő felhasználók számára.

1.9.

Az EGSZB megjegyzi, hogy alapvető különbség van az állami és a magán vízgazdálkodás között, és mindkettőben találhatunk jó és rossz példákat. Azonban előfordulhat, hogy a magángazdálkodás azonban a profitközpontúság miatt nehezen teljesíti a szolgáltatás egyetemességének alapvető követelményét, azaz a lakosság 100 %-ának kiszolgálását. Az EGSZB úgy véli, hogy az állami vízgazdálkodás jobb helyzetben van ahhoz, hogy a vízhez és a szennyvízrendszerekhez való egyetemes hozzáférést méltányos áron és megfelelő minőségi előírásokkal, valamint az ökoszisztémák helyreállításával és védelmével biztosítsa.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak és valamennyi tagállamnak egy környezetvédelmi jövőképet kellene elfogadnia, és programokat kellene kidolgoznia a vízszolgáltatók finanszírozására, hogy csökkentsék a szivárgásokat és vízveszteséget, ami a vízkészlet-gazdálkodás egyik legnagyobb csapása. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg és támogassák a vízhiány kezelésére szolgáló új és innovatív technikai megoldásokat, például a szürkevíz és a tisztított szennyvíz nagyobb mértékű használatát, valamint a decentralizált, kisméretű szennyvíztisztító létesítmények kialakítását.

1.11.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak állami finanszírozást az infrastruktúra fejlesztésére, különös tekintettel a forráshiánnyal küzdő ingatlantulajdonosokra és a szociálisan hátrányos helyzetű városi és vidéki környékekre, ahol már hosszú ideje fel kellett volna újítani az infrastruktúrát. Az épületkorszerűsítési programmal összefüggésben meg kell fontolni a vízellátási és higiéniai infrastruktúra fejlesztését. A területrendezés során továbbá figyelembe kell venni a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható biztosítását.

1.12.

Az EGSZB – gondosan figyelembe véve azt, hogy Európában számos, több tagállamot érintő vízgyűjtő medence létezik – egy politikai és technikai irányítási keret elfogadását és a civil társadalom részvételét javasolja az EU-ban létező összes vízgyűjtő medence esetében (lásd a 6.4. és a 6.5. pontot). Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság értékelje a vízgyűjtő-gazdálkodás eredményeit, és vezessen be politikai, technikai és részvételi mechanizmusokat annak javítása érdekében. Az Európai Bizottságnak létre kellene hoznia egy Vízgyűjtő-gazdálkodási Tanácsot, amely az összes érdekelt felet képviseli, és a vízgyűjtő területért felelős hatóságot segítő testületként működne, valamint közvetítő szerepet töltene be a határokon átnyúló konfliktusokban.

1.13.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság: — szabályozza a rendkívül vízigényes mezőgazdasági projekteket a későbbi környezeti és társadalmi problémák tekintetében, és bizonyos esetekben alakítson ki egy kivezetési szakaszt ezekre a projektekre, amelynek keretében megoldásokat keres az érintett vállalkozások, munkavállalók és területek számára, és a megtalált megoldáson belül az egyensúly megteremtése érdekében hozzárendeli ezekhez a szükséges forrásokat, — olyan jogszabályokat dolgozzon ki, amelyek biztosítják a tengerbe jutó minimális vízhozamot, — biztosítsa, hogy az EU vészhelyzeti terveket fogadjon el, amelyek kiemelten kezeli az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést súlyos vízhiány esetén.

1.14.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU dolgozzon ki olyan politikákat a fogyasztók védelmére, amelyek biztosítják, hogy mindenki méltányos áron hozzáférhessen a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő csatornarendszerekhez. E politikáknak biztosítaniuk kell a különböző érdekelt felek (fogyasztók, munkavállalók, vállalkozások) részvételét a konzultációs testületekben.

1.15.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy jobban felhívják az EU lakosainak figyelmét a víz értékére, valamint annak fontosságára, hogy mindenki számára biztosítani kell a vízhez és a higiéniás létesítményekhez való hozzáférést. A vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások fenntarthatóbb használatának előmozdítása érdekében ki kell használni a figyelemfelhívás terén a kommunikációban és az oktatásban rejlő lehetőségeket (8). A gyermekeket és a fiatalokat kell megcélozni, akik a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások fenntartható használatának kulcsszereplői lesznek a jövőben, a figyelemfelhívásnak azonban minden korcsoportra ki kell terjednie. A vízszegénységben élő háztartások esetében a figyelemfelhívást be kell építeni a többi intézkedésbe, annak érdekében, hogy javuljon a háztartások hozzáférése a jó minőségű és megfizethető vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz.

1.16.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy EU és a tagállamok vízügyi politikáit a vízügyi ágazat személyzeti igényeinek rendszeres felmérése kellene, hogy kísérje, beleértve a szükséges képesítéseket, a munkaerő-fejlesztést és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítást. Ezeket az ágazati szociális partnerekkel együtt kell elvégezni.

2.   Bevezetés és a vélemény tárgyköre

2.1.

A víz nélkülözhetetlen az élet minden vonatkozásához, emellett a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú eleme, és elengedhetetlen a civilizációnk békéjéhez. Az éghajlatváltozás már eddig is súlyosbította a vízzel kapcsolatos problémákat, és ez a jövőben is – még nagyobb méretekben – folytatódni fog. A nem megfelelő édesvíz-ellátás egyre nagyobb feszültségforrás az emberi közösségekben, különösen a kiszolgáltatott csoportok körében.

2.2.

Az ENSZ Közgyűlése 2010-ben (9) külön elismerte a vízhez és a szanitációhoz való emberi jogot, amit az ENSZ 2023-as vízügyi konferenciája is megerősített (10). Az ENSZ is elismeri, hogy a tiszta ivóvíz és a szanitáció alapvető fontosságú valamennyi emberi jog érvényesítéséhez. Az ENSZ 17 nemzetközileg elfogadott fenntartható fejlődési célja magában foglalja a 6. célt: „a víz és a megfelelő higiéniás létesítmények mindenki számára történő rendelkezésre állásának és a fenntartható vízgazdálkodásnak a biztosítása”. Ezeken a globális kötelezettségvállalásokon kívül a szociális jogok európai pillérének 20. alapelve kimondja, hogy „[m]indenkit megillet a jog, hogy hozzáférjen az alapszolgáltatásokhoz, és hogy ezek az alapszolgáltatások jó minőségűek legyenek. Alapszolgáltatásnak minősül többek között a vízellátás, a szennyvízelvezetés[…]”.

2.3.

Az EU átfogó jogi és irányítási keretet hozott létre a vízkészleteivel való fenntartható gazdálkodás biztosítása érdekében, és előrelépéseket tett annak végrehajtása terén (11), (12). Az EGSZB korábbi véleményei szerint a vízzel kapcsolatos kihívásokat össze kell kapcsolni a szegénység leküzdését célzó intézkedésekkel és a szegénység felszámolásának céljával (13), elő kell mozdítani a víz és a megfelelő higiéniás létesítmények biztosítását mint mindenki számára létfontosságú közszolgáltatást (14), valamint meg kell könnyíteni az ivóvízhez való hozzáférést a kiszolgáltatott csoportok, valamint az elszigetelt területeken, illetve hátrányos helyzetű területeken vagy vidéki peremterületeken élő emberek számára (15).

2.4.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény felhívja a figyelmet a tiszta vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való hozzáféréssel kapcsolatos jelenlegi kihívásokra. Megvizsgálja továbbá az európai, nemzeti és helyi szinten meghozandó intézkedéseket, valamint azt, hogy a szervezett civil társadalom milyen szerepet játszik a vízszegénység és annak különösen a legkiszolgáltatottabbakra gyakorolt hatásainak kezelésében. Végezetül megvizsgálja, hogy miként lehetne enyhíteni a vízszegénység társadalmi, politikai és gazdasági hatásait, valamint az emberi egészségre gyakorolt hatását.

2.5.

Az EU-ban jelen van a vízszegénység, annak ellenére, hogy az EU globális viszonylatban eléggé kedvező helyzetben van. A jó minőségű és megfizethető vízhez és higiéniás létesítményekhez való hozzáférés hiányát – ami vízszegénységnek nevezhető – uniós polgárok milliói tapasztalják mindennap. Úgy is mondhatjuk, hogy európaiak millióitól vonják meg a megfizethető és jó minőségű vízhez és higiéniás létesítményekhez való jogot.

2.6.

A vízszegénység ugyanakkor messzemenő társadalmi, gazdasági és környezeti károkat okoz, beleértve az egyéni és közösségi szintű egészségügyi kockázatokat, a foglalkoztathatóság csökkenését, a helyi gazdaság visszaesését, a társadalmi kirekesztést, a környezetszennyezést, a migrációs mozgásokat/népességvándorlást és a politikai instabilitást. Ezek a következmények óriási jelentőségűek ahhoz képest, hogy a háztartások a vízhasználat és a szennyvíztermelés milyen kis részéért felelősek az iparhoz és a mezőgazdasághoz viszonyítva. Ezt tükrözi az a tény, hogy az első sikeres európai polgári kezdeményezés a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való hozzáférésre vonatkozott, és azt követelte, hogy az EU-ban mindenki számára biztosítsák a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, a vízellátás terén az emberi jogokat helyezzék a piaci érdekek fölé, és az EU tegyen fokozott erőfeszítéseket a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében (16). A vízszegénység kezelése szükséges az Európai Bizottság politikai prioritásainak eléréséhez, különös tekintettel a zöld megállapodásra és az Európai Bizottság arra vonatkozó ígéretére, hogy senkit sem hagy hátra.

2.7.

Az ivóvízről szóló irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a veszélyeztetett és kiszolgáltatott csoportok ivóvízhez való hozzáférésének biztosítása érdekében. Ugyanakkor nem ismeri el a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való hozzáférés egyetemes jogát, amelyet a fenntartható fejlődési célok magukban foglalnak. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ivóvízről szóló irányelv következő felülvizsgálatában ismerje el az utóbb említett jogokat.

2.8.

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy rendelkezésre álló adatok korlátozottak és széttagoltak, ami megnehezíti, hogy átfogó képet alkossunk a jelenség nagyságrendjéről és sajátosságairól.

3.   A jó minőségű vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való hozzáférés

3.1.

Az EU lakosságának 2,2 %-a – mintegy 9,8 millió ember – nem használ biztonságosan kezelt, szennyezéstől védett forrásból származó, a lakóhelyén hozzáférhető ivóvizet (17). További 2 %-uk – mintegy 9,4 millió ember – csak a lakóhelyükön kívül fér hozzá az alapvető ivóvíz-szolgáltatásokhoz (18). Az EU-ban mintegy 450 000 lakos (19) nem fér hozzá még alapvető ivóvíz-szolgáltatásokhoz sem. Az EU-ban 6,7 millió ember – a lakosság 1,5 %-a – él szaniterberendezések nélkül, tehát olyan háztartásban élnek, ahol nincs sem fürdő, sem zuhanyzó, sem beltéri vízöblítéses WC, míg 84,5 millió ember – a lakosság 19 %-a – él olyan körülmények között, ahol a másodlagos szennyvízkezelés sem biztosított (20).

3.2.

A vízszegénység különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket és háztartásokat érinti. — A szegénységben élő háztartások esetében több mint háromszor nagyobb a valószínűsége annak, hogy szaniter berendezések nélkül élnek (21). — A vízellátáshoz, higiéniás létesítményekhez és higiéniás körülményekhez („WASH”) való hozzáférés hiánya több szempontból is aránytalanul nagy hatással van a nőkre, például azért, mert számottevően nagyobb szerepet játszanak a háztartási feladatok ellátásában, valamint a menstruáció higiéniás kezelésével kapcsolatos problémák miatt. — A gyermekek aránytalanul nagy mértékben érintettek, mivel jobban veszélyeztetik őket a rossz higiéniás körülmények következményei. — A fogyatékossággal élő vagy sajátos szükségletekkel rendelkező emberek is fokozottabban ki vannak téve a vízszegénység következményeinek. — A hajléktalanokat, különösen az utcán alvókat, a lakhatási szegénységük rendkívüli mértéke miatt súlyosan érinti a vízellátáshoz, higiéniás létesítményekhez és higiéniás körülményekhez („WASH”) való hozzáférés hiánya. — Európa legnagyobb etnikai kisebbségét, a romákat súlyosan érinti a biztonságos és megfizethető ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való hozzáférés hiánya. Minden harmadik roma személy csapvíz nélküli lakásban él (22), és csupán valamivel több mint a felük rendelkezik beltéri vízöblítéses WC-vel vagy zuhanyzóval (23). Vannak példák olyan marginalizálódott közösségekre, amelyekben a romák felülreprezentáltak, és amelyektől a nyilvános ivóvízcsapok elzárása révén még az alapvető ivóvíz-szolgáltatásokat is megtagadják (24). Ezek a közösségek olyan területeken élnek, ahol a felszín alatti vizeket gazdasági tevékenységek szennyezik (25). — A migránsok, főként a szükségszállásokon és az informális szálláshelyeken élő, okmányokkal nem rendelkező migránsok különösen ki vannak téve a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való elégtelen hozzáférésnek. — A megfizethető vízhez és higiéniás létesítményekhez való hozzáférés hiánya hatással lehet a kiszolgáltatott háztartások családi vállalkozásaira, ami társadalmi és gazdasági problémákat okozhat.

3.3.

A víz- és szennyvíz-infrastruktúrák területi különbségei fontos – bár nem egyedüli – tényezői a hozzáféréssel kapcsolatos társadalmi egyenlőtlenségeknek. Az infrastrukturális problémák számos területen összefüggenek a társadalmi problémákkal. A marginalizált vidéki közösségek különösen hátrányos helyzetben lehetnek. Emellett a forráshiánnyal küzdő vidékeken, ahol a felújításokat régóta nem tudják elvégezni, a rossz minőségű infrastruktúra is hozzájárul a vízszegénységhez és a környezeti problémákhoz.

3.4.

Eközben a demográfiai változások befolyásolják a vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatások iránti igény térbeli eloszlását. Az urbanizáció számos sűrűn lakott városi területen növeli a vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatásokra nehezedő nyomást. Az EU más részein, különösen – de nem kizárólag – a vidéki területeken, a népesség csökkenése jelent kihívást a hálózatok működtetése szempontjából.

3.5.

Míg a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányával kapcsolatos fent említett problémák elsősorban társadalmi csoportokat érintenek, az EU lakosságának jóval nagyobb hányadát – átlagosan 30 %-át – érinti a vízhiány valamilyen formája, azaz a víz iránti kereslet és a vízellátás közötti egyensúly hiánya (26). Sok dél-európai lakos egész évben súlyos vízhiánnyal küzd. Európa más részein a vízhiány időnként és az ebből a szempontból kiemelten érintett területeken tapasztalható. Európában összesen 8 millió ember él olyan területen, ahol gyakori az aszály, vagy vízhiány tapasztalható (27). Az éghajlatváltozás miatt az előrejelzések szerint Európa legtöbb részén az évszaktól függően tovább fog csökkenni az elérhető vízmennyiség.

3.6.

Ezenkívül az éghajlatváltozás a vízkörforgás befolyásolása, a csapadékeloszlás megváltoztatása és a hőmérséklet emelkedése miatt a vízhiányt jelentősen befolyásoló tényező, és többféle módon is közvetlen hatással van a vízellátáshoz, higiéniás létesítményekhez és higiéniás körülményekhez való hozzáférésre. Az aszályok, a hőmérséklet-emelkedés, sőt, a szélsőséges esőzések is csökkentik a víz rendelkezésre állását és minőségét, valamint károsítják az infrastruktúrát, ami megnehezíti a higiénia és tisztálkodási szokások fenntartását. A tengerszint emelkedése csökkentheti az ivóvíz rendelkezésre állását az árvizek és a sósvízbetörés miatt. Kifejezetten Európa tekintetében kevés bizonyíték áll rendelkezésre; azonban a globális tendenciák alapján észszerű azt feltételezni, hogy az éghajlatváltozás aránytalanul sújtja a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyéneket, háztartásokat és közösségeket (28).

3.7.

A háztartások által felhasznált víz mennyisége tagállamonként jelentősen változik: fejenként napi 77 és 220 liter között mozog (29). A keleti tagállamokban a fogyasztás általában alacsonyabb, mint a nyugati tagállamokban, és egyes déli tagállamok a legnagyobb fogyasztók; azonban vannak kiugró értékeket mutató tagállamok (30).

3.8.

Bár a víz minősége általában jó az EU-ban, egyes területeken továbbra is minőségi problémák tapasztalhatók, amint azt az ivóvízről szóló irányelv alapján egyes tagállamokkal szemben a kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt indított ügyek is mutatják. Emellett a biztonságosan kezelt ivóvízhez, különösen az alapvető vízszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya a nem biztonságos ivóvízhasználat megnövekedett kockázatát eredményezi.

3.9.

Az ivóvíz minőségével való elégedettség általában magas, de ez nem általános. A 2010-es évek közepéről származó felmérési adatok azt mutatják, hogy az EU lakosságának 82 %-a jónak ítélte meg az ivóvíz minőségét abban a térségben, ahol él (31), és körülbelül 7 %-uk nem értett ezzel egyet. Az ivóvíz általános értékelése az EU-ban sokkal kevésbé volt kedvező: a lakosság mindössze 27 %-a ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy az EU-ban összességében jó az egészséges és tiszta vízhez való hozzáférés.

3.10.

Míg az EU lakosságának túlnyomó többsége csapvizet használ mosásra, személyes higiéniára és főzésre, a csapvizet ivásra használó emberek aránya valamivel alacsonyabb. A 2010-es évek közepén több mint 90 %-uk mondta, hogy csapvizet használ főzésre, míg csak 55 %-uk nyilatkozott úgy, hogy mindig egyszerű csapvizet használ ivásra, további 10 %-uk pedig csak szűrés után iszik csapvizet.

3.11.

Az elmúlt évtizedekben a víz árucikké vált, a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások pedig privatizációs és financializációs folyamaton mentek keresztül. Az utóbbi években ezek a folyamatok megkérdőjeleződtek, és már van példa arra, hogy az önkormányzatok visszavették a vízszolgáltatást. A víz alapvető fontosságú az élethez, közjószág és emberi jog. Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásokra mint közérdekű szolgáltatásokra egyértelmű, szolgáltatási kötelezettségeket garantáló szabályozásnak kell vonatkoznia annak biztosítása érdekében, hogy a víz- és szennyvízgazdálkodás mindenki számára elérhető áron és megfelelő minőségű szolgáltatás mellett valósuljon meg. Az Európai Bizottságnak fenn kell tartania azokat a vízre és a szennyvízre vonatkozó, a koncessziókról szóló irányelvben (32) (2014/23/EU) szereplő mentességeket, amelyeket a „Right2Water” elnevezésű sikeres európai polgári kezdeményezés eredményeként biztosítottak. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság mentesítse a vízszolgáltatásokat az egységes piac szabályai alól.

4.   Megfizethetőség

4.1.

A vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások megfizethetősége – többek között az energiaárak közelmúltbeli emelkedése miatt – egyre nagyobb aggodalomra ad okot az EU lakosai számára, és az e szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások várhatóan növekedni fognak. Bár a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások költségei általában nem rónak túlzott terhet a háztartásokra, ez az alacsony jövedelmű háztartások esetében gyakran nincs így, és az érintett háztartások száma valószínűleg növekedni fog. Ha a jövedelem 3 %-át tekintjük még megfizethető költségnek, akkor azt mondhatjuk, hogy13 uniós országban a lakosság legszegényebb 5 %-ának vannak gondjai a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások megfizetésével, és néhány országban a lakosság legalsó 10 %-át is érinti a probléma (33). A megfizethetőségi problémák mérésének ilyen megközelítése ugyanakkor vitatható, adott esetben nehezen mérhető és nem mutatja meg a probléma teljes mértékét, mert figyelmen kívül hagyja az alulfogyasztó háztartásokat, a vízre vonatkozó árképzésben tapasztalható különbségeket (34) vagy a háztartások relatív jövedelmi helyzetét.

4.2.

A vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatások árai jelentős területi eltéréseket mutatnak az országok között és azokon belül (35), és részletes statisztikák hiányában nem lehet átfogó áttekintést adni. A vidéki területek elosztórendszereire azonban jellemzők a hosszabb hálózatok és a magasabb működési költségek, ami magasabb díjakhoz vezet.

4.3.

Az alacsonyabb jövedelem mellett a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások a megfizethetőség problémáival szemben is sérülékenyebbek a rosszabb minőségű, kevésbé hatékony berendezések és a hosszabb otthon töltött idő miatt. A marginalizált nők, gyermekek és fiatalok, valamint a munkanélküliek aránytalanul nagy mértékben érintettek.

4.4.

Bár a megfizethetőséggel kapcsolatos jelenlegi problémák megoldása célzott és hatékony szociális intézkedéseket követel meg, jelenleg nem lehet átfogó képet kapni arról, hogy az uniós tagállamok milyen intézkedéseket tesznek a megfizethetőségi problémák kezelésére, beleértve a kiszolgáltatott fogyasztókat érintő intézkedéseket is. Ezenkívül nem áll rendelkezésre átfogó kép a szolgáltatás megszüntetésének lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről – és a minimális szolgáltatásról. Egyes országok esetében azonban elérhetők részleges információk (36), amelyek a megfizethetőségi problémák kezelésére irányuló intézkedések széles skáláját mutatják.

4.5.

Az víz-keretirányelv az ökoszisztémák jó egészségi állapotának biztosítása érdekében a teljes költségmegtérülés célkitűzésén keresztül elmélyítette a „szennyező fizet” elv koncepcióját. Ennek az elvnek az alkalmazása azonban ellentétes a megfizethető árú, jó minőségű ivóvízhez való egyetemes hozzáférés elvével, és a gyakorlatban súlyos társadalmi következményekkel jár, különösen azáltal, hogy növeli az egyenlőtlenségeket, mivel a legszegényebb lakosságot vagy arányosan magasabb díjtételek terhelik, vagy nem vonatkozik rá a fenti elv. Az EGSZB úgy véli, hogy a megfizethető árú, jó minőségű ivóvízhez való általános hozzáférés elvének alapvető fontosságúnak kell lennie, és ezt az elvet a „szennyező fizet” elv és a teljes költségmegtérülés elve mögött meghúzódó környezetvédelmi megfontolásokkal együtt kell mérlegelni.

4.6.

A vízhez való emberi jognak, az ökoszisztémák védelmének és a társadalmi megfontolásoknak való megfelelés érdekében a vízdíjszabási struktúra a megfizethetőség, a hatékonyság, a méltányosság és a vízvédelem fontos eszköze. E célból különböző díjszabási struktúrák léteznek, többek között azok, amelyeket az ENSZ Közgyűlésének 76. ülésszakán a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jogokkal foglalkozó különleges előadó (37) javasolt (38).

5.   Fenntarthatóság

5.1.

E vélemény keretében nem foglalkozunk olyan környezeti problémákkal, mint a sósvízbetörés vagy a szennyezés, amelyek végső soron társadalmi problémákért is felelősek lehetnek. A hangsúlyt azokra az emberi tevékenységekre helyezzük, amelyek túlzott kiaknázáshoz és felhasználási konfliktusokhoz vezetnek. A legismertebb ilyen probléma az, amikor valaki a saját vízhasználatával megakadályozza egy másik fél vízhasználatát. Az uniós és a nemzeti jogszabályok ezt a problémát a vízgyűjtő-gazdálkodás (39) révén próbálják kezelni, amelynek végrehajtása és eredményei Európa különböző részein eltérőek.

5.2.

A túlzott kiaknázás a vízhiány fokozódásához, valamint a vízminőség és a szolgáltatás minőségének romlásához vezet. Ugyanakkor a vízminőség romlása a vízhiányt is növeli, nem azért, mert magát a vízmennyiséget csökkentené, hanem azért, mert a bármilyen célra alkalmas víz mennyiségét csökkenti, vagy legalábbis több forrást tesz szükségessé a víz elfogadható minőségre való visszaállításához. A túlzott kiaknázás problémájának kezelése érdekében az előző pontban tárgyalt következmények helyett az okokra kell összpontosítanunk. A túlzott kiaknázás környezeti problémákat okoz, amelyek társadalmi problémákért felelősek, mivel az emberi tevékenységekhez ökoszisztémákra – mindenekelőtt egészséges ökoszisztémákra – van szükség.

5.3.

Speciális problémaként merül fel az utóbbi időben, hogy rendkívül intenzív mezőgazdasági és ipari projekteket fejlesztenek vízszegény területeken, ahol ezek a projektek csak más medencékből történő vízátvezetéssel és a felszíni vizek túlzott kiaknázásával valósíthatók meg, ami viszont környezeti és társadalmi problémákhoz vezet. A folyók túlzott kiaknázása esetén például kevesebb üledék és tápanyag kerül a tengerbe, ami fokozza a part menti területek leromlását és csökkenti a halállományt. A túlzott kiaknázás összességében az ökoszisztémák kimerüléséhez vezet, ami leginkább a legkiszolgáltatottabb népességcsoportokat érinti.

5.4.

A halászat visszaesése és adott esetben a tengerparti turizmus csökkenése szociális problémákat okoz. Bár nagy beruházásokkal megoldhatjuk a part menti területek leromlásának problémáját a turizmus fenntartása érdekében, ugyanez nem mondható el a halállományról. Ugyanakkor, ha az EU jogszabályokat alkot a víz túlzott kiaknázásáért felelős projektek megszüntetésére, szembe kell néznie az érintett munkavállalók munkanélküliségével.

5.5.

A szivárgások és veszteségek (40) nem függenek össze a túlzott kiaknázással, de rossz hatékonyságú, elfogadhatatlan vízfelhasználásnak minősülnek. Ez a kérdés azonban egyedi megközelítést igényel. A szivárgásokat és veszteségeket az emberi fogyasztásra szánt víz elosztói elsősorban gazdasági szempontból közelítik meg (41). A szivárgásokkal és a veszteségekkel csak addig foglalkoznak, amíg azok további kezelése nem válik drágábbá, mint a problémával való együttélés. Ez a határ jellemzően 15 % körüli szivárgásnál és veszteségnél húzódik (42). Egy másik elképzelés is lehetséges, és manapság, a vízhiány fokozódásával nagy szükség is van erre a jövőképre, hogy túllépjünk a 15 %-os határon.

6.   Irányítás

6.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a vízellátás és a higiéniás létesítmények világszerte a települések hatáskörébe tartoznak, ahol az üzemeltetők különböző típusai (vállalatok vagy önkormányzati szolgáltatások) egy vagy több települést szolgálnak ki. Az Európai Unióban és világszerte az emberek túlnyomó többségét állami vízszolgáltató vállalatok látják el. A vízellátók különböző típusai mellett a vízellátás másik kulcsfontosságú megkülönböztető jegye, hogy állami vagy magánszektorbeli irányítás alá tartoznak-e. Mindegyiken belül különböző irányítási típusok fordulhatnak elő. Jó és rossz példákat is találhatunk mind az államilag irányított, mind a magánkézben lévő vízellátókra. Ugyanakkor a nyereségközpontú magánirányítás nehézségekbe ütközhet a szolgáltatás egyetemességére vonatkozó követelmények teljesítése során. A közszolgáltatás jobb helyzetben van ahhoz, hogy e dimenziót hatékonyan, megfizethető áron és megfelelő minőségű szolgáltatással megvalósítsa. Az EGSZB megjegyzi, hogy ezt a következtetést alátámasztják a vízellátási és a higiéniás létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatásoknak az elmúlt két évtizedben történt települési hatáskörbe való visszahelyezésére vonatkozó példák is.

6.2.

A szolgáltatás minőségének, a megfizethetőségnek és az egyetemes hozzáférhetőségnek a biztosítása érdekében az összes érdekelt fél részvétele – vezetői szinten és a szabályozó szervekben – a legjobb módja annak, hogy a vízelosztás és a szanitáció továbbra is jó úton haladjon afelé, hogy a növekvő vízhiány és az árak emelkedése mellett meg tudjunk felelni a 6. fenntartható fejlődési célnak. A vízelosztást illetően sikertörténetet láthatunk Córdobában, ahol az EMACSA önkormányzati vállalat az érdekelt felek részvételével működő közös igazgatósággal rendelkezik, amely a részvételen alapuló irányításra ad példát (43). A hatékonyabb szabályozás érdekében a szabályozó szervezeteknek – ahelyett, hogy egyetlen személy vezetné őket – olyan testülettel kellene rendelkezniük, amely bevonja az érdekelt feleket.

6.3.

A nemzetközi folyók és víztestek feszültségek és végső soron konfliktusok forrásai lehetnek az államok között, még az Unión belül is. Az EGSZB úgy véli és azt javasolja, hogy az EU-nak be kellene kapcsolódnia a vízgyűjtő területek irányításának azon szegmensébe, amelyben több tagállam is részt vesz, általános elveket, kézzelfogható célokat és minősített nyomon követést határozva meg, mivel ez a legjobb módja annak, hogy hozzájáruljon a vízgazdálkodáshoz a különböző válságokat előidéző vízhiány idején.

6.4.

Jelenleg a vízügyi irányítási modell (széttagoltság, a hierarchikus felügyeleti szervek hiánya és a bürokratikus átláthatatlanság) nem hatékony. Sürgősen új irányítási modellt kell találni a vízi ökoszisztémákra, különösen a több tagállamot érintő ökoszisztémákra. A vízügyi ágazatban számos hatóság van, amelyeknek a vízkörforgás különböző szakaszaiban vannak feladatai, és egymással ellentétes jövőképekkel és célkitűzésekkel, és néha egymást átfedő felelősségi körökkel rendelkeznek. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre vízgyűjtő-irányítási keretet a vízgyűjtők szintjén működő politikai és technikai testületek bevonásával, hogy a lehető leghatékonyabban biztosítsa az általános politikai iránymutatást és a technikai irányítást, valamint az összes érdekelt fél hatékony részvételi mechanizmusok révén történő bevonását.

6.5.

Az EGSZB konkrétan olyan politikai és technikai, demokratikus és nyitott irányítási modellt javasol, amely arra irányul, hogy a gyakorlatba ültesse a jó minőségű ivóvízhez a lakosság számára megfizethető áron biztosított egyetemes hozzáférés elvét. Az EGSZB azt javasolja, hogy jöjjenek létre „irányítási bizottságok”, amelyekben az összes érintett ország delegál tagokat, és amelyek feladata a politikai irányítás biztosítása és az országok közötti esetleges érdekellentétek megoldása. Ezek a vízgyűjtő-irányítási bizottságok, amelyek munkáját egy szakértőkből álló technikai bizottságnak kellene segítenie, a vízgyűjtők műszaki irányítását biztosítanák. Az „irányítási bizottságnak” nyilvánosan és szigorúan meg kellene határoznia a saját maga és a vízgyűjtőben érintett országok különböző szervezetei közötti felelősségi hierarchiát, hogy ne legyenek összeférhetetlenségek, és a felelősségi körök egyértelműek legyenek. A „vízgyűjtő-irányítási bizottság” mellett egy „konzultatív tanácsnak” is kellene működnie. Ez a tanács a civil társadalmi szervezetekből, különösen a környezetvédelmi, éghajlatvédelmi és fogyasztói szervezetekből, valamint a szociális partnerekből áll majd, és az lesz a feladata, hogy strukturált civil párbeszédet folytasson az „irányítási bizottsággal”, és közreműködjön az esetleges összeférhetetlenségek rendezésében.

---

(1)  https://www.ohchr.org/en/water-and-sanitation.

(2)  https://digitallibrary.un.org/record/687002.

(3)  Lásd még az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az energiaszegénység és az EU ellenálló képessége: gazdasági és társadalmi kihívások (feltáró vélemény a cseh elnökség felkérésére)(HL C 486., 2022.12.21., 88. o.).

(4)  Az ivóvízről szóló (EU) 2020/2184 irányelvben meghatározott nyomon követés kiegészítése.

(5)   HL L 435., 2020.12.23., 1. o. „Azonosítják az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáféréssel nem vagy csak korlátozottan rendelkező személyeket, köztük a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokat, valamint a hozzáférés hiányának okait”. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32020L2184.

(6)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a települési szennyvíz kezeléséről (átdolgozás). COM(2022) 541 final, 2022/0345(COD),

(7)  Lásd még: https://www.aquapublica.eu/article/news/access-water-and-sanitation-must-be-priority-commission-action-plan-implement-pillar.

(8)  Ezt többek között a 2016-os Budapesti Víz Világtalálkozó üzenetei és szakpolitikai ajánlásai (https://www.budapestwatersummit.hu/hu/Vilagtalalkozo/Letoltheto_dokumentumok) és a 2019-es Víz Világtalálkozó budapesti felhívása (https://www.budapestwatersummit.hu/en/Summit/Budapest_Appeal) is hangsúlyozzák.

(9)  64/292. számú határozat: „A vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jog” (2010), https://www.un.org/waterforlifedecade/human_right_to_water.shtml.

(10)  https://sdgs.un.org/sites/default/files/2023-03/Closing%20press%20release_waterconference_FINAL_24Mar.pdf.

(11)  Az ivóvíz-irányelv átdolgozása (2018).

(12)  Javaslat a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatára (2022).

(13)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vízpolitika beépítése más szakpolitikákba (feltáró vélemény a magyar elnökség felkérésére)(HL C 248., 2011.8.25., 43. o.).

(14)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A Bizottság közleménye a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről (COM(2014) 177 final) (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 12., 2015.1.15., 33. o.).

(15)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (átdolgozás) (COM(2017) 753 final – 2017/0332 (COD))(HL C 367., 2018.10.10., 107. o.).

(16)  https://right2water.eu/.

(17)  https://data.worldbank.org/indicator/SH.H2O.SMDW.ZS?locations=EU (referenciaév: 2020). Azon emberek százalékos aránya, akik nem használnak olyan, szennyezéstől védett forrásból származó ivóvizet, amely elérhető a lakóhelyükön, szükség esetén rendelkezésre áll, és mentes az ürülékszennyeződéstől, továbbá a kiemelt vegyi anyagok általi szennyeződéstől. A szennyezéstől védett vízforrások közé tartozik a vezetékes víz, a fúrt kutak vagy csöves kutak, a védett ásott kutak, a védett források, valamint a csomagolt vagy szállított víz.

(18)  https://data.worldbank.org/indicator/SH.H2O.BASW.ZS?locations=EU (referenciaév: 2020). Ez a mutató mind az alapvető vízszolgáltatásokat, mind a biztonságosan kezelt vízszolgáltatásokat igénybe vevőket magában foglalja. Az alapvető ivóvízszolgáltatás a meghatározása szerint egy szennyezéstől védett forrásból származó ivóvíz, feltéve, hogy a gyűjtési idő nem haladja meg oda-vissza a 30 percet. A szennyezéstől védett vízforrások közé tartozik a vezetékes víz, a fúrt kutak vagy csöves kutak, a védett ásott kutak, a védett források, valamint a csomagolt vagy szállított víz.

(19)  Eurostat, https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/sdg_06_10/default/table?lang=en. https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/demo_pjan/default/table?lang=en

(20)  Eurostat, https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/sdg_06_20/default/table?lang=en. https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/demo_pjan/default/table?lang=en

(21)  https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/ilc_mdho05/default/table?lang=en

(22)  https://fra.europa.eu/en/content/fra-opinions-eu-midis-ii-roma

(23)  https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20200918STO87401/roma-what-discrimination-do-they-face-and-what-does-eu-do

(24)  http://www.errc.org/uploads/upload_en/file/thirsting-for-justice-march-2017.pdf

(25)  https://eeb.org/wp-content/uploads/2020/04/Pushed-to-the-Wastelands.pdf

(26)  https://www.eea.europa.eu/publications/water-resources-across-europe-confronting

(27)  Első meghallgatás: „Eljött a kék megállapodás ideje”, 2023. február 27.

(28)  https://www.preventionweb.net/understanding-disaster-risk/risk-drivers/poverty-inequality

(29)  Eureau, The governance of water services in Europe, 2020 https://www.eureau.org/resources/publications/5268-the-governance-of-water-services-in-europe-2020-edition-2/file.

(30)  https://smartwatermagazine.com/news/locken/water-ranking-europe-2020

(31)  https://circabc.europa.eu/sd/a/0070b535-5a6c-4ee4-84ba-6f6eb1682556/Public%20Consultation%20Report.pdf

(32)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.).

(33)  https://www.eesc.europa.eu/sites/default/files/files/blue_deal_fiasconaro.pdf.

(34)  https://www.oecd-ilibrary.org/sites/e1b8a4b6-en/index.html?itemId=/content/component/e1b8a4b6-en.

(35)  https://www.eureau.org/resources/publications/eureau-publications/5824-europe-s-water-in-figures-2021/file.

(36)  https://www.wareg.org/documents/affordability-in-european-water-systems/, https://www.oecd.org/env/resources/15425332.pdf.

(37)  A különleges előadó egy lépcsőzetes tarifát javasol, amely szerint az első lépésnek megfizethetőnek, sőt bizonyos körülmények között ingyenesnek kell lennie, tiszteletben tartva a vízhez való emberi jogot; a második lépésnek egy költségmegtérülési díjnak kellene lennie; a harmadik lépésben pedig sokkal magasabb árakat kellene alkalmazni, ami kereszttámogatást eredményezne a luxusfelhasználásoktól az alapfelhasználások felé, és megakadályozná a túlzott kiaknázást. Az EGSZB úgy véli, hogy az egyes lépések díjszabásait az egyes tagállamoknak vagy akár az egyes vízszolgáltatóknak kellene meghatározniuk.

(38)   „ A víz áruként való kezelésének és financializálásának a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi jogokat érintő kockázatai és hatásai” , Pedro Arrojo Agudo, a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való emberi joggal foglalkozó különleges előadó által az ENSZ 76. közgyűlésén bemutatott jelentés.

(39)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (víz-keretirányelv)(HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(40)  Összességében a szivárgások és veszteségek a fizikailag elveszett vízre és a ki nem számlázott vízre vonatkoznak, szem előtt tartva, hogy ugyanakkor a ki nem számlázott víz egy része engedélyezett. További részleteket vízmérlegekben lehet találni.

(41)  Ebben a bekezdésben veszteségek alatt nem a ki nem számlázott engedélyezett fogyasztást értjük.

(42)  Ez a Portugáliában használt tipikus célérték. Más uniós országok eltérő célértékeket határozhatnak meg, de maga az érték nem releváns az elképzelésünk kidolgozása szempontjából.

(43)  Enrique Ortega de Miguel and Andrés Sanz Mulas, „Water Management in Córdoba (Spain): A Participative, efficient and Effective Public Model” in Reclaiming Public Water, TNI ed., 2005.