Előadó:

KÁLLAY Piroska

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.6.1.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	179/1/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az uniós élelmiszerrendszer válaszúthoz érkezett, és polikrízissel, azaz különböző, egymással összefüggő környezeti, éghajlati, egészségügyi és társadalmi kihívással szembesül. Tekintettel az élelmiszerrendszer válságának sürgető voltára, valamint a gyors magatartásbeli változás szükségességére, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy az európai élelmezéspolitikai tanács létrehozására irányuló felhívása időszerűbb, mint valaha.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az élelmezéspolitikai tanács elősegítené az élelmezéspolitikai döntéshozatal integráltabb és részvételen alapuló megközelítését, felgyorsítaná a szakpolitikák összehangolását uniós, nemzeti és helyi szinten, és ami a legfontosabb, javítaná az uniós élelmezéspolitika minőségét, és növelné legitimitását. Mindez hozzájárulna a fenntarthatóbb és kiegyensúlyozottabb vidék- és városfejlesztés előmozdításához is.

1.3.

Az EGSZB üdvözli a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó uniós keret bejelentését, amely lefekteti az értéklánc valamennyi szereplője által végrehajtandó rendszerszintű változások alapjait; hangsúlyozza, hogy a keretre a jelenlegi Európai Bizottságnak haladéktalanul javaslatot kellene tennie, hogy időben kezelni lehessen az élelmiszerrendszer előtt álló kihívásokat – minden késedelem veszélyezteti „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia sikerét; kéri az Európai Bizottságot, hogy kötelezze el magát az érdekelt feleknek és a civil társadalomnak a keret új irányításába történő strukturált bevonása mellett, és rámutat arra, hogy az európai élelmezéspolitikai tanácsra vonatkozó elképzelés megfelelően illeszkedne ebbe.

1.4.

Az EGSZB tudomásul veszi az élelmiszerekkel kapcsolatos helyi, regionális és nemzeti szintű platformok létezését, de úgy véli, hogy ezek a meglévő fórumok nem elegendőek a fenntartható és igazságos élelmiszerrendszer, valamint a reziliencia és a felkészültség uniós szintű, tényleges eléréséhez. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy tovább kell erősíteni az élelmiszer-demokráciát, és be kell azt építeni az élelmezéspolitikai folyamatba.

1.5.

Az EGSZB úgy képzeli el az európai élelmezéspolitikai tanácsot mint egy tudományos alapokon nyugvó, több érdekelt felet tömörítő és többszintű platformot és mint egy intézményi, független struktúrát, amelynek lehetséges tagjai: — tudományos szakértők és tudósok, — az élelmiszer-ellátási lánc szereplői (mezőgazdasági termelők, élelmiszeripari vállalkozások és feldolgozók, kiskereskedők, szakszervezetek stb.), az oktatási rendszer szereplői és civil társadalmi szervezetek (szegénység elleni hálózatok, élelmiszerbankok, közösségi platformok, környezetvédelmi és fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervezetek); a fiatalok képviselői. Emellett a szociális partnerek részvétele az európai élelmezéspolitikai tanácsban kifejezetten ajánlott, hogy mérlegelni lehessen a munkaerőpiacon szükséges változásokat, — az európai intézmények képviselői (Parlament, Tanács, Európai Bizottság, EGSZB, RB). A kezdeti szakaszt követően az európai élelmezéspolitikai tanácsba be kell vonni a helyi, regionális és nemzeti szintek, valamint az élelmezéspolitikai tanácsok képviselőit is, és biztosítani kell az érintett szintek közötti szervezett összeköttetést, valamint a tagállamok képviselőinek egyenlő részvételhez való jogát az Unió szintjén. Jelenleg a nemzeti élelmezéspolitikai tanácsok nem elég elterjedtek ahhoz, hogy biztosítsák valamennyi ország egyenlő képviseletét.

1.6.

Az európai élelmezéspolitikai tanácsnak megbízható és átlátható struktúrának kell lennie, és hozzá kell járulnia az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjében kihívásként meghatározott élelmezési kérdések megoldásához. Az európai élelmezéspolitikai tanács

1.6.1.

olyan intézményi szerv legyen, amelyet az uniós intézmények elkötelezetten támogatnak;

1.6.2.

legyen a megbízható tanácsadás és a tényeken alapuló szakpolitikai lehetőségek állandó forrása az uniós élelmiszerrendszer irányításával kapcsolatban, amelynek az uniós intézmények visszajelzést és indokolással ellátott válaszokat adnak;

1.6.3.

javítsa a szakpolitikai területek közötti koherenciát (például a közös agrárpolitika, a közös halászati politika, az élelemhez való jog, az egészséges étrenddel kapcsolatos szabályozás, a közbeszerzés, az oktatási politikák stb.), és mozdítsa elő a társadalmi innovációkat az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének jólléte érdekében, figyelembe véve a mezőgazdasági termelők generációs megújulásának szükségességét. Az EGSZB különösen fontosnak tartja, hogy az oktatási rendszerben az élelmezéssel kapcsolatos kiemelt tartalmakat határozzanak meg mind az agrár-élelmiszeripari ágazat, mind az illetékes oktatási hatóságok bevonásával;

1.6.4.

szükség esetén hozza létre az élelmezéspolitikai tanácsok uniós szintű hálózatát, amely platformként működik a bevált gyakorlatok és a következtetések cseréjére az uniós szakpolitikák megalapozása és befolyásolása érdekében.

1.7.

Az EGSZB kész találkozási pontként szolgálni az európai élelmezéspolitikai tanács számára. Már létezik hasonlóra egy sikeres példa: a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja, amely az EGSZB és az Európai Bizottság közös kezdeményezése.

2.   Háttér

2.1.

Élelmiszerrendszerünk polikrízissel, azaz különféle, egymással összefüggő kihívással szembesül (1): környezeti kihívásokkal (üvegházhatásúgáz-kibocsátás, amely az élelmiszer termelésének, feldolgozásának és fogyasztásának módjához kapcsolódik, a biodiverzitás csökkenése, a halállományok kimerülése, a talaj szervesanyag-tartalmának elvesztése, talajerózió stb.) egészségügyi kihívások (az étrenddel összefüggő betegségek számának növekedése), a gazdaságok megszűnése, a fenntartható és egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés hiánya, rossz munkakörülmények. Ugyanakkor az élelmiszerrendszerek már jelenleg is jelentős nyomás alatt állnak a halmozott éghajlati sokkhatások, a változó időjárási viszonyok, az ökoszisztéma összeomlása, valamint a föld, a talaj és a vízi utak pusztulása miatt. Végezetül, az élelmiszerrendszerekről folytatott viták egyre inkább megtévesztő tájékoztatásnak és kommunikációnak vannak kitéve.

2.2.

Az Európai Bizottság jelenleg dolgozza ki a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó új uniós keretet, amelyről „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia rendelkezett, és amelynek közzététele 2023 végére várható. A keret lefekteti azon rendszerszintű változások alapjait, amelyeket az élelmiszerrendszerben részt vevő valamennyi érdekelt félnek – köztük a politikai döntéshozóknak, a vállalkozóknak és a fogyasztóknak – végre kell hajtania a fenntartható uniós élelmiszerrendszerre való átállás felgyorsítása érdekében. A keret megteremti az élelmiszerrendszerek jövőbeli irányítási modelljének alapját is, és hozzájárul a fenntartható fejlődési célok megvalósításához, amihez együttműködésen alapuló, átfogó megoldásokra lesz szükség a különböző kormányszervek, minisztériumok, ágazatok és a teljes élelmiszer-ellátási lánc részvételével. Az élelmiszerrendszerek előtt álló kihívások időben történő kezelése érdekében az EGSZB kéri, hogy sürgősen fogadják el a fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó uniós keretet – minden késedelem veszélyeztetné „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia sikerét. A keretnek határidőhöz kötött célkitűzéseket, az előrelépés mérését lehetővé tevő mutatókat és korrekciós mechanizmusokat kell tartalmaznia arra az esetre, ha a célok nem teljesülnek.

2.3.

Az élelmiszerrendszer fenntarthatóbb eredményekre való átállásának elősegítése érdekében az EGSZB – korábbi véleményeiben (2) –, valamint más szakértők és civil társadalmi szervezetek is egyre inkább rámutattak arra, hogy erősíteni kell az élelmiszer-demokráciát. Tekintettel az élelmiszerrendszer válságának sürgető voltára (3) – amelynek oka részben kétségtelenül az ukrajnai háború –, valamint a gyors magatartásbeli változás szükségességére, kevés időnk maradt arra, hogy előmozdítsuk a hatékonyabb és legitimebb irányítási rendszereket. Úgy véljük, hogy a nyilvánosság és az élelmiszerrendszerben részt vevő érdekelt felek részvételének növelésével létrejövő demokratikus innovációk – így például az élelmezéspolitikai tanácsok – elő fogják mozdítani az élelmezéspolitikai döntéshozatal minőségét és legitimitását (4).

2.4.

Az élelmezéspolitikai tanácsok meghatározásuk szerint különböző érdekelt felek közösségi alapú koalíciói, akik egy adott földrajzi régióban együttműködnek az élelmezéssel kapcsolatos kérdések kezelése érdekében (5). A „politika” minősítés pontossága megkérdőjeleződött, mivel e tanácsok, élelmiszer-koalíciók vagy bizottságok némelyike el kívánja kerülni, hogy politikai szereplőnek tekintsék, míg mások a politika mellett a programokra is összpontosítanak. Ezekben az inkluzivitásra törekvő és demokratikus elveket valló szervezetekben az élelmiszerrendszer valamennyi részében jelen lévő érdekelt felek részt vesznek, egy asztalhoz ültetve az egyéneket, a helyi önkormányzatokat, a nonprofit szervezeteket és a különböző gazdasági ágazatok – a mezőgazdaság, az egészségügy és az oktatás – képviselőit, hogy együttműködjenek olyan élelmezéspolitikai kezdeményezésekben, amelyek a közösségük minden tagja számára elősegítik az egészséges, megfizethető és fenntartható élelmiszerekhez való hozzáférést.

2.5.

Az első élelmezéspolitikai tanácsok az 1980-as években jelentek meg az Egyesült Államokban (6), és számuk azóta egyre nő, és egyre változatosabbá válnak. Bár Európa későn csatlakozott a mozgalomhoz, az elmúlt évtizedben az élelmezéspolitikai tanácsok gyors ütemben jelentek meg Európa-szerte (7). A szakirodalom szerint az élelmezéspolitikai tanácsok létrehozása Európában a milánói városi élelmezéspolitikai paktum 2015-ös ratifikálásával kezdődött el, amely a világ több mint 260 városa által aláírt, a városi élelmezéspolitikáról szóló nemzetközi megállapodás, és számos európai városban/régióban támogatta az élelmezéspolitikai tanácsok létrehozását. Az élelmezéspolitikai tanácsok vidéki vagy elővárosi régiókban is megjelentek anélkül, hogy közvetlenül kapcsolódnának egy-egy városhoz (8).

2.6.

Az élelmezéspolitikai tanácsok általában regionális és/vagy helyi szinten működnek, bár vannak állami/tartományi és nemzeti szinten tevékenykedő élelmezéspolitikai tanácsok is. Ezek gyakran azt a célt szolgálják, hogy összekapcsolják a városokat a környező régiók élelmiszer-termelésével, és biztosítsák a helyi és regionális élelmezéspolitikák hatékony irányítását, de a nem városi közösségek számára is fontosak lehetnek. E tanácsok olyan hálózatokként értelmezhetők, amelyek a fenntarthatóság célkitűzését összekötik a demokrácia és a jó kormányzás céljaival azáltal, hogy részvételi, együttműködésen alapuló és tanácskozási folyamatokat kezdeményeznek a mezőgazdasági termelők, az élelmiszeripari vállalkozók, a fogyasztók és mások között. Az Európai Unióban a főbb példák közé tartozik a (2017-ben létrehozott) katalán élelmezéspolitikai tanács (9), amelynek irányító testülete 33 tagból áll, melyek között ott vannak a helyi és regionális önkormányzatok, az élelmiszerlánc kulcsszereplői, vidéki emberek (de tervezik, hogy a testületbe még öt új tagot meghívnak, akik többek között az oktatási, a kulturális, az egyenlőségi és a nőjogi minisztériumot képviselik majd), és 42 város részvételével működik, valamint az Élelmezéspolitikai Tanácsok Hálózata (2016), amely 30 helyi (elsősorban németországi) élelmezéspolitikai tanácsot tömörít alulról felfelé építkező megközelítéssel, és még 40 alapítási kezdeményezés tartozik hozzá.

2.7.

Az EU-ban kevesebb példa van nemzeti élelmezéspolitikai tanácsokra. Franciaországban a Nemzeti Élelmiszertanács (CNA (10)) a minisztereket az élelmezéspolitika alakításával kapcsolatban segítő, független tanácsadó testület, amely véleményeket bocsát ki az állami döntéshozatal előkészítésére, valamint az élelmiszerlánc különböző érdekelt feleinek tájékoztatására olyan témákban, mint az élelmiszer-minőség, a fogyasztók tájékoztatása, a táplálkozás, az egészségbiztonság, az élelmiszerekhez való hozzáférés és a válságmegelőzés. A Terres en ville, a városi mezőgazdasági és élelmezéspolitika érdekelt feleinek (11) 2000-ben létrehozott hálózata a közös célokkal rendelkező francia városokat és agrárkamarákat (12) tömöríti, hogy a helyi választott tisztviselők és a szakemberek közösen dolgozzák ki a nagyvárosi mezőgazdasági és élelmezéspolitikákat. Ezeket a területi élelmiszerprojekteket a közigazgatási szervek finanszírozzák és irányítják, ami néha feszültségekhez vezet a többi intézményi szinttel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a polgárokat (helyi és nemzeti szinten) nem vonják be az élelmezéspolitikák kialakításába. Portugáliában 2018-ban létrehozták a Nemzeti Élelmezésbiztonsági és Táplálkozási Tanácsot (CONSANP) (13). Luxemburgban a 2018–2023-as koalíciós megállapodásban helyet kapott a Nemzeti Élelmezéspolitikai Tanács elnevezésű, több érdekelt felet tömörítő szervezet létrehozása (14), ám erre mindeddig nem került sor. Hollandiában folyamatban van egy, a mezőgazdaság jövőjéről szóló polgári csúcstalálkozó szervezése, de mindeddig nem kapták meg a támogatást/finanszírozást a politikai döntéshozóktól (15).

2.8.

Érdemes megemlíteni az Északi Minisztertanács által, illetve számára létrehozott északi élelmezéspolitikai laboratóriumot (16) is, amelynek célja, hogy „segítse az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési céljaiban kihívásként azonosított élelmezési kérdések kezelését”.

2.9.

Véleményeiben (17) az EGSZB szorgalmazta egy európai élelmezéspolitikai tanács létrehozását, amely elősegítené az élelmezéspolitikai döntéshozatal integráltabb és részvételen alapuló megközelítésének megvalósítását, felgyorsítaná a politikák összehangolását uniós, nemzeti és helyi szinten, platformot biztosítana az érdekelt felek számára ahhoz, hogy a bevált gyakorlatok megosztása révén tanulhassanak egymástól, és biztosítaná, hogy a különböző ágazatok valamennyi szempontját figyelembe vegyék.

2.10.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény konkrét ötleteket kíván nyújtani az élelmiszerrendszerek irányításához, valamint a civil társadalom – többek között a fiatalok – érdemi és strukturált szerepvállalásához az élelmezéspolitikák kidolgozásában, nyomon követésében és végrehajtásában. A vélemény azt is megvizsgálja, hogy miként lehetne bevonni az oktatásért felelős hatóságokat, valamint az iskolák és a szülők civil társadalmi képviselőit annak érdekében, hogy elősegítsék a jövő nemzedékeinek a fenntartható és egészséges élelmiszerekkel kapcsolatos korai oktatását, a fiatalok oktatásával (18) és az uniós iskolaprogrammal (19) kapcsolatos közelmúltbeli munkára alapozva.

3.   A helyi és nemzeti szinten már létező élelmezéspolitikai tanácsokkal kapcsolatos tanulságok

3.1.

A meglévő élelmezéspolitikai tanácsokat különböző jogi és szervezeti formákkal és struktúrákkal, küldetésekkel, célkitűzésekkel és tevékenységekkel rendelkező szervezetek alkotják, amelyek az általuk kiszolgált városi közösség igényeihez és prioritásaihoz igazodnak, és a nonprofit szervezetektől a hibrid szerveződéseken át az (ön)kormányzati szervekig sokféle szervezetet magukban foglalnak. A városi élelmiszerrendszerek fejlesztését és átalakítását célzó különböző részvételi megközelítésekkel és módszerekkel rendelkeznek.

3.2.

E szervezetek mindegyikénél egy közös cél látszik kirajzolódni, nevezetesen hogy egy fenntartható, egészségesebb, átlátható és méltányosabb élelmiszerrendszert kell kiépíteni mindenki számára. A helyi és regionális élelmezéspolitikai tanácsok további célkitűzései közé tartozik az élelmiszer-önrendelkezés megvalósítása, a rövidebb és helyi élelmiszer-ellátási láncok kialakítása, az élelmiszer-pazarlás csökkentése, közösségi kertek kialakítása, a városok és a vidéki területek összekapcsolása, a helyi élelmiszerpiacok fejlesztése, a városi mezőgazdaság előmozdítása és az dinamikus étkezési kultúra előmozdítása.

3.3.

E cél elérése érdekében ezek a szervezetek számos olyan tevékenységet folytatnak, amelyek nem mindig járnak szakpolitikai fejlesztéssel, szakpolitikai tanácsadással vagy szakpolitikai változtatással. Az élelmezéspolitikai tanácsok többsége alulról felfelé építkező megközelítésből indul ki, és támogatja a hálózatépítést, az érdekérvényesítést, az oktatást, a tudatosságnövelést és a projektfejlesztést. Mások – például Franciaországban – a szakpolitikai célokhoz igazodnak.

3.4.

A közösségalapú élelmezéspolitikai tanácsok az „élelmiszer-demokráciát” kívánják az eljárások vezérelvévé tenni. A koordinációra, tanácsadásra stb. szolgáló szervezeti struktúrák lehetővé teszik a különböző érdekelt felek számára, hogy részt vállaljanak a vezetésben, a segítségnyújtásban, a partnerségekben és egyéb önkormányzati feladatokban. Az élelmezéspolitikai tanácsok tagja lehet bárki, aki érdeklődik a fenntartható élelmiszerrendszerekkel kapcsolatos kérdések iránt, és hajlandó betartani a demokratikus elveket. A rendszeres tagságon kívül az élelmezéspolitikai tanácsok gyakran építenek ki intézményi partnerségeket kormányzati ügynökségekkel, vállalkozásokkal és civil társadalmi szervezetekkel, amelyek aktívan tevékenykednek a jelenlegi élelmiszerrendszerek fenntarthatóvá átalakításában; ezek a partnerségek is demokratikus gyakorlatokon alapulnak, beleértve a kollektív ellenőrzést és döntéshozatalt. Végül, de nem utolsósorban az élelmezéspolitikai tanácsok partnerségben működnek az (ön)kormányzattal, ami jól mutatja az irányítás demokratikus jellegét.

3.5.

Az élelmezéspolitikai tanácsok szempontjából az átfogó cél az élelmiszerrendszer fenntarthatósága, és olyan stratégiai (általános) célok elérésére törekszenek, mint például a reziliens élelmiszerrendszerek támogatása, az egészséges és fenntartható étrendekhez való hozzáférés és a rájuk vonatkozó ismeretek javítása, az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem a körforgásos gazdaságra támaszkodva, a gazdasági fejlődés támogatása, az élelmiszerrendszeren belüli méltányosság előmozdítása, a környezeti fenntarthatóság előmozdítása, valamint az egészséges élelmiszerekkel kapcsolatos ismeretek és kereslet növelése.

3.6.

Az európai élelmezéspolitikai tanácsokban két jogi forma a meghatározó: egyesületek és nonprofit szervezetek, a civil társadalom által létrehozott alulról felfelé építkező struktúrák, illetve a helyi önkormányzati hatóságok által létrehozott, hierarchikus struktúrák. A legtöbb élelmezéspolitikai tanács a polgárok mellett sokféle tagot tömörít, például magánvállalkozásokat, közigazgatási szerveket, valamint az élelmiszer-, az egészségügyi és az oktatási ágazatban érdekelt feleket. Emellett a helyi közösség társadalmi csoportjainak széles körét is képviselik.

3.7.

Finanszírozásukban jelentős eltérések vannak. Egyes élelmezéspolitikai tanácsok fizetett alkalmazottakkal és/vagy (nagyszabású) finanszírozott programokkal és projektekkel rendelkeznek, míg mások teljes mértékben hozzájárulásokra és önkéntesekre támaszkodnak. A finanszírozási források az éves kormányzati támogatástól a tagsági díjakig, a kutatási vagy egyéb támogatásokig, a magánalapítványok támogatásáig és az adományokig terjednek. A nonprofit szervezetként vagy egyesületként létrehozott élelmezéspolitikai tanácsok fő finanszírozási forrásai az adományszervezési tevékenységek, a tagok befizetései, az adományok és az állami támogatások, míg az önkormányzatok által alapított élelmezéspolitikai tanácsok többnyire a város éves költségvetésére támaszkodnak.

3.8.

Vannak potenciális buktatók is: a kutatások azt mutatják, hogy az élelmezéspolitikai tanácsoknak hátrányai is lehetnek, és/vagy nem mindig működnek optimálisan (20), például ha a legkiszolgáltatottabb csoportok alulreprezentáltak, vagy ha az egyéni érdekek jelentős befolyással bírnak. Egy másik fontos kihívás, hogy a tanácskozás minőségének feltétele az egyenlő részvétel, a folyamatok elősegítése és az érdekek helyett a tudásra/értékekre való összpontosítás. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy valódi inkluzivitásra és minőségi vitákra van szükség az élelmezéspolitikai tanácsokban, ami túlmutat a nyitott tagságon a valódi reprezentativitás biztosítása érdekében, különösen a hagyományosan alulreprezentált társadalmi csoportok esetében.

3.9.

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy az élelmezéspolitikai tanácsoknak meg kell szólítaniuk a fiatal generációkat, többek között az oktatás révén. A fenntartható élelmiszerrendszerek oktatását prioritásként kell kezelni a jövő generációi számára. Ennek során a fenntartható és egészséges étrendek ismeretére kell összpontosítani a termelési lánc kezdetétől a végéig, meghatározva, hogy kik és hogyan állítják elő az élelmiszert, és elmagyarázva az élelmiszerrendszerünkben megvalósuló elosztást a mezőgazdasági termelőtől vagy az állattenyésztőtől egészen a végtermék polgárok általi fogyasztásáig. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az élelmezéspolitikai tanácsokba vonják be az illetékes oktatási hatóságokat, amelyek az agrár-élelmiszeripari ágazattal együttműködve meghatározhatják, hogy az oktatási rendszerben milyen élelmezéssel kapcsolatos tartalom kapjon kiemelt helyet. Emellett a gyermekek oktatását a szülők egész életen át tartó tanulásával és a polgárok oktatásával kell támogatni (21).

4.   Felhívás az európai élelmezéspolitikai tanács felállítására

4.1.

Bár az élelmezéspolitikai tanácsok gazdag alulról felfelé építkező hagyománnyal rendelkeznek, európai szinten nem képesek befolyásolni a fejlődést és az ellenálló képességet. Az élelmiszerrendszerek irányítási reformja elkerülhetetlen, és azt oly módon kell végrehajtani, hogy helyreállítsa az élelmiszerrendszerek demokratikus működését és elszámoltathatóságát. A fenntartható élelmiszerrendszerekre vonatkozó jövőbeli keret gondos irányítást igényel, biztosítva, hogy az ágazatokban összehangoltan menjen végbe a változás. Az elszámoltathatóság és a részvétel növelésével lehet a leghatékonyabban semlegesíteni a változásban kevéssé érdekelt, hivatalban lévő szereplők ellenállását, és a valóban átfogó élelmezéspolitika hatásai rendszeresen értékelhetők, felülvizsgálhatók és javíthatók. Az EGSZB ezért véli úgy véli, hogy az európai élelmezéspolitikai tanács létrehozása fontos lépés lesz az átfogó élelmezéspolitikai jövőkép megvalósítása felé (22).

4.2.

Az európai élelmezéspolitikai tanács

4.2.1.

legyen tudományon alapuló, és tudományos tanácsadó mechanizmusként működjön; a kutatás és a tudományos tanácsadás elismert és megbízható forrása legyen;

4.2.2.

kapjanak benne helyet — tudományos szakértők és tudósok (az európai élelmezéspolitikai tanácson belül vagy tanácsadó testületként), — az élelmiszer-ellátási lánc szereplői (mezőgazdasági termelők, élelmiszeripari vállalkozások és feldolgozók, kiskereskedők, szakszervezetek stb.), az oktatási rendszer szereplői és civil társadalmi szervezetek (szegénység elleni hálózatok, élelmiszerbankok, közösségi platformok, környezetvédelmi és fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervezetek), a fiatalok képviselői, a szociális partnerek, — az európai intézmények képviselői (Parlament, Tanács, Európai Bizottság, EGSZB, RB);

4.2.3.

a kezdeti szakaszt követően az európai élelmezéspolitikai tanácsba be kell vonni a helyi, regionális és nemzeti szintek, valamint az élelmezéspolitikai tanácsok képviselőit is, és biztosítani kell az érintett szintek közötti szervezett összeköttetést. Jelenleg a nemzeti élelmezéspolitikai tanácsok nem elég elterjedtek ahhoz, hogy biztosítsák valamennyi ország egyenlő képviseletét;

4.2.4.

olyan intézményi szerv legyen, amelyet az uniós intézmények elkötelezetten támogatnak: hosszú távra tervező, független, hiteles, nem kormányzati szerv, amelyben megbíznak (iránymutató szerv) és amelynek célja, hogy hozzájáruljon az élelmezés jövőjének a fenntartható élelmiszerrendszerek felé irányításában, és ösztönzőleg hasson;

4.2.5.

legyen a megbízható tanácsadás és tényeken alapuló szakpolitikai lehetőségek állandó forrása az uniós élelmiszerrendszer irányításával kapcsolatban, amelynek az uniós intézmények visszajelzést és indokolással ellátott válaszokat adnak. Tárja fel annak lehetőségeit, hogy miként lehet teljesíteni a meglévő uniós kötelezettségvállalásokat és biztosítani azok nyomon követését – többek között a nemzeti élelmezéspolitikai tervek értékelésével –, és alakítsa ezeket olyan szakpolitikai feltételekké, amelyek az élelmezésen keresztül társadalmi fejlődést biztosítanak. Kezdeményezzen megbeszéléseket a globális élelmiszerrendszerek működéséről;

4.2.6.

javítsa a szakpolitikai területek közötti koherenciát (például a közös agrárpolitika, a közös halászati politika, az élelemhez való jog, az egészséges étrenddel kapcsolatos szabályozás, a közbeszerzés, az oktatási politikák stb.), és mozdítsa elő a társadalmi innovációkat az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének jólléte érdekében, figyelembe véve a mezőgazdasági termelők generációs megújulásának szükségességét;

4.2.7.

az élelmezéspolitikai tanácsokkal kapcsolatban támogassa és mozdítsa elő a fenntartható helyi/regionális/nemzeti élelmiszerrendszerek alulról felfelé építkező megközelítéseit, küzdjön a termelők és a fogyasztók közötti vidéki/városi szakadék és polarizáció ellen a civil párbeszéd támogatása révén (beleértve a fiatalok képviselőit, a kiszolgáltatott és marginalizált társadalmi csoportokat, a vidéki szereplőket és a szociális partnereket), tegye lehetővé az élelmezéspolitikai tanácsok szisztematikus fejlesztését, valamint mozdítsa elő a helyi önkormányzatok és a civil társadalom közötti szinergiákat;

4.2.8.

szükség esetén hozza létre az élelmezéspolitikai tanácsok uniós szintű hálózatát, amely platformként működik a bevált gyakorlatok és a következtetések cseréjére az uniós szakpolitikák megalapozása és befolyásolása érdekében;

4.2.9.

biztosítsa a szinergiákat más meglévő uniós platformokkal, például az Uniós Élelmezéspolitikai Koalícióval (23), az élelmiszer-pazarlással foglalkozó platformmal (24), a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformjával (25) és az EU Vidékfejlesztési Paktumával (26).

4.3.

Az EGSZB kész találkozási pontként szolgálni az európai élelmezéspolitikai tanács számára. Már létezik hasonlóra egy sikeres példa: a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja, amely az EGSZB és az Európai Bizottság közös kezdeményezése (27).

---

(1)  Transforming Europe's food system – Assessing the EU policy mix [Az európai élelmiszerrendszer átalakítása – Az uniós szakpolitikák összetételének értékelése] – Európai Környezetvédelmi Ügynökség (europa.eu) és Prof. De Schutter, az EGSZB-nél 2023. április 14-én tartott prezentáció.

(2)  Többek között: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 129., 2018.4.11., 18. o.) és Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságvéleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért [COM(2020) 381](HL C 429., 2020.12.11., 268. o.).

(3)  Lásd az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseit: www.ipcc.ch/report/sixth-assessment-report-cycle/.

(4)   Power to the people? Food democracy initiatives’ contributions to democratic goods [Hatalmat az embereknek? Az élelmiszer-demokráciára irányuló kezdeményezések hozzájárulása a demokratikus javakhoz], Jeroen J. L. Candel, 2022. május.

(5)  A fogalommeghatározásokat lásd a következő tudományos cikkekben: Opportunities and challenges of food policy councils in pursuit of food system sustainability and food democracy–a comparative case study from the Upper-Rhine region (Mooney, 2022) és Food Policy Councils: Lessons learned (Harper et al., 2009).

(6)  Az Egyesült Államok első élelmezéspolitikai tanácsa 1982-ben jött létre Knoxville-ben (Tennessee).

(7)  Az európai élelmezéspolitikai tanácsokra vagy hasonló városi élelmezéspolitikai kezdeményezésekre példák találhatók a Horizont 2020 és a Horizont Európa azon projektjeiben, amelyek az agrár-élelmiszeripari politikákra és az élelmiszerrendszerek javítását célzó eszközökre összpontosítanak, mint például a Cities2030, a FoodSHIFT 2030, a FoodCLIC, a FEAST és a FOOD TRAILS.

(8)  Franzen-Castle, L. et al. „Engaging Rural Community Members with Food Policy Councils to Improve Food Access: Facilitators and Barriers” [A vidéki közösség tagjainak bevonása az élelmiszer-politikai tanácsokba az élelmiszerekhez való hozzáférés javítása érdekében: Ösztönzők és akadályok]. Journal of Hunger & Environmental Nutrition 17., 207–223. o. (2022).

(9)  Consell Català de l'Alimentació.

(10)  CNA: www.cna-alimentation.fr/.

(11)  Terres en villes: www.terresenvilles.org/.

(12)  Montpellier, Rouen, Voiron, Le Havre, Artois (Béthune, Bruay-en-Artois), Douai, Angers, Rennes, Saint-Nazaire, Nantes, Lorient, Toulouse, Grenoble, Saint-Étienne, Lyon, Besançon, Dijon, Nancy, Metz, Amiens, Lille, Auxerre, Poitiers (2022).

(13)  Conselho Nacional de Segurança Alimentar e Nutricional entra em funcionamento.

(14)  Élelmezéspolitikai Tanács:https://food.uni.lu/projects/research-projects/food-policy-council/.

(15)  https://g1000landbouw.nl/.

(16)  Északi élelmezéspolitikai laboratórium: www.norden.org/en/nordic-food-policy-lab.

(17)  Többek között: HL C 129., 2018.4.11., 18. o. és HL C 429., 2020.12.11., 268. o.

(18)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok felkészítése az oktatás révén a fenntartható fejlődés megvalósítására (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 100., 2023.3.16., 38. o.).

(19)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: Az uniós iskolaprogram értékelése.

(20)   Power to the people? Food democracy initiatives' contributions to democratic goods [Hatalmat az embereknek? Az élelmiszer-demokráciára irányuló kezdeményezések hozzájárulása a demokratikus javakhoz].

(21)   HL C 100., 2023.3.16., 38. o..

(22)  A Fenntartható Élelmiszerrendszerekkel Foglalkozó Nemzetközi Szakértői Csoport (IPES Food) jelentése: CFP_FullReport.pdf (ipes-food.org), és De Schutter, O., Jacobs, N. és Clément, C., 2020, „A 'Common Food Policy' for Europe: How governance reforms can spark a shift to healthy diets and sustainable food systems” [Közös élelmezéspolitika Európa számára: Hogyan segíthetik az irányítási reformok az egészséges étrend és a fenntartható élelmiszerrendszerek felé való elmozdulást?], Food Policy 96.

(23)  Uniós Élelmezéspolitikai Koalíció.

(24)  Az élelmiszer-pazarlással és élelmiszer-veszteséggel foglalkozó uniós platform.

(25)  A körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja.

(26)  Vidékfejlesztési Paktum. https://rural-vision.europa.eu/rural-pact_hu.

(27)  A körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformja.

Előadó:

Alena MASTANTUONO

Közgyűlési határozat:	2023.1.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.16.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	194/4/10

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az energiaválság legnagyobb hatása az infláció és az államháztartásra nehezedő nyomás. Az infláció katalizátora a gáz- és olajárak által vezérelt energiaárak voltak, amelyek súlyosan érintették az alacsony és közepes jövedelmű háztartásokat és az energiaigényes vállalkozásokat. A 2022. évi gazdaság leglátványosabb jelensége a magas infláció volt, amelynek hatása továbbgyűrűzött a fogyasztói kosár egyéb elemeire, és jelentős mértékben befolyásolta a fogyasztói magatartást. Az EU-ban rendkívül sok csődöt jelentettek be, ami szintén a helyzet súlyosságát mutatja.

1.2.

Az energiaválság hatását tovább súlyosbították a Covid19-világjárvány korábbi negatív következményei, amelyek jelentősen gyengítették az EU gazdasági teljesítményét a GDP-növekedés évtizedek óta legnagyobb visszaesését követően. Ez az együttes hatás súlyosabban érinthet néhány ágazatot. Emellett – a Covid19-világjárvány elhúzódó hatásai miatt – nehéz átfogó képet alkotni az energiaválság gazdaságra gyakorolt hatásáról. Az, hogy egyes területeken, például a foglalkoztatás területén a mai statisztikai adatok inkább pozitívak, semmiképpen sem jelenti azt, hogy tökéletes a helyzet. A gazdaságra gyakorolt hatás egyértelmű elemzése csak akkor lesz elvégezhető, miután véget ért a válság, és minden részletes adat rendelkezésre áll.

1.3.

Az energiaválság a magas infláció, a gyenge gazdasági növekedés, az államháztartásra, valamint a háztartások és a vállalkozások vásárlóerejére nehezedő erős nyomás és a külső gazdasági versenyképesség romlása révén gyakorolt hatást a gazdaságra. Az Európai Központi Bank (EKB) ajánlásai alapján az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egy „zöld hármas” kritérium bevezetését javasolja annak érdekében, hogy a jövőbeli beavatkozások testre szabottak, célzottak és az átállással szemben ellenállóak legyenek. A nem célzott árintézkedések hosszabb távon csak meghosszabbítanák a magas infláció időszakát.

1.4.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az energiaválság uniós gazdaságra gyakorolt negatív hatásaiból levonandó tanulságoknak tükröződniük kell a következő politikai lépésekben. A főként Ukrajna orosz inváziója által kiváltott energiaválság feltárt és azonosított néhány jelentős gyengeséget és zavart az uniós gazdasági rendszerben, amelyet strukturálisan meg kell erősíteni és ki kell igazítani, hogy hatékonyabban tudjon szembenézni a hasonló külső sokkhatásokkal, főként az ellenálló képesség, a hatékonyság és a stratégiai autonómia tekintetében.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak túl kell lépnie a sürgősségi költségvetési válaszokon, és a strukturális változásokra kell összpontosítania annak érdekében, hogy gyorsabban elszakadhasson a fosszilis tüzelőanyagoktól. Gördülékeny és versenyképes gazdasági fejlődésének biztosítása érdekében az EU-nak megbízható, biztonságos és megfizethető energiaellátásra van szüksége, amely olyan integrált energiapiacon alapul, amely nagy arányban tartalmaz reziliens, a zavarokkal és sokkhatásokkal megbirkózni képes tiszta energiát.

1.6.

Határozottan támogatja az inflációnak az idei év során történő fenntartható csökkentésére irányuló valamennyi szakpolitikai lépést, és támogatja a zöld, digitális és stratégiailag fontos ágazatokba és iparágakba történő beruházásokon alapuló gazdasági helyreállítást, támogatva az uniós ipart és a globális versenyképességet, ugyanakkor kiaknázva az egységes piac valamennyi előnyét. Alapvető fontosságú, hogy a tiszta technológiák előállítása legyen Európa üzleti alapja. A szociális partnerek mindenképpen biztosítani kívánják, hogy a tudás, a készségek és a termelési bázis ne hagyják el Európát. Az okos függetlenség biztosítása érdekében az iparnak és az általa biztosított munkahelyeknek Európában kell maradniuk. Ezért a versenyképességnek és a minőségi munkahelyek teremtésének életformává és a szakpolitikák megalkotásának és végrehajtásának központi elemévé kell válnia.

1.7.

A zöld megállapodás végrehajtásához, beleértve a karbonsemleges gazdaságra való átállást és a versenyképes uniós ipar fenntartását, hatalmas beruházásokra van szükség állami és magánforrásokból egyaránt. Az EU-nak azonban nincs hosszú távú kerete a zöld megállapodás végrehajtásának erőteljes finanszírozásához. Az EGSZB ezért megfelelő keretet kér a klímasemleges gazdaságra való átállást egyszerű és hatékony módon finanszírozó intézkedések támogatására.

1.8.

Válság és bizonytalanság idején döntő fontosságú az objektív információ és a határozott politikai vezetés. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy továbbra is legyen biztosított a megfelelő kommunikáció, többek között a válság következményeinek kezelése alatt is. Az energiapiac és -rendszer reformja valamennyi iparágra és fogyasztóra hatással lesz; elengedhetetlen, hogy az érdekelt felek véleményét kikérjék a jogalkotási folyamat során, illetve hogy megfelelően tájékoztassák őket az alapvető átállásról.

2.   Alapvető tények és háttér

2.1.

Az energiaválság és annak az emberek életére és a vállalkozások fellendülésére gyakorolt hatása még mindig tapasztalható. Ez megnehezíti a gazdaságra gyakorolt összesített általános hatásának mérését. Minden bizonnyal kijelenthetjük azonban, hogy a válság legnagyobb hatása az (évtizedek óta a legmagasabb) inflációban és az államháztartásban nyilvánult meg (amely erős szerepet játszott a magas árak és költségek hatásainak enyhítésében és a kiszolgáltatottságuk csökkentését célzó beruházások erőteljes támogatásában). A magas energiaárak az egekbe szökő gázárakra vezethetők vissza (1).

2.2.

Helyénvaló emlékeztetni az energiaunió azon kulcsfontosságú mérföldköveire, amelyek célzottan meghatározták az energiarendszer jövőbeli fejlődésének irányát. Néhány pillérét, különösen az energiabiztonsággal kapcsolatos pilléreket a közelmúltban alábecsülték, főként az olcsó, akkoriban a zöld gazdaságra való átállásban átmeneti energiaforrásnak minősített orosz gázra való erőteljes összpontosítás és annak előnyben részesítése miatt, valamint a stabil, tiszta forrásoktól való, tisztán politikai, elhamarkodott elfordulás okán.

2.3.

Ami az uniós tagállamok eltérő energiaszerkezetét illeti, amely többek között geomorfológiai adottságaikat tükrözi, az energiaunió célkitűzéseinek teljesítését erősen befolyásolják a nemzeti körülmények. Ezt a tényezőt jól láthatóan tükrözi az EU zöld átállásának üteme. Egy dolog azonban továbbra is egyértelmű: a válság idején az energiaunió fő prioritása az ellátás biztonsága volt, ami néha ellentmondásban állt a zöld átállás céljaival.

2.4.

A jelenlegi energiaválság rávilágított arra, hogy mennyire súlyos az EU energiarendszerének sebezhetősége, és mennyire fontos a teljes energiaipari lánc nyitott stratégiai energetikai autonómiájának megvalósítása. Ugyanakkor bebizonyította, hogy képes szembenézni a súlyos külső sokkhatásokkal és azok következményeivel, és kezelni tudja azokat. Az energiaválságot gazdasági, politikai és technikai tényezők együttese váltotta ki. A válság a Covid19-világjárványt követő gazdasági zavarral kezdődött, amely fokozta a globális energiakeresletet, míg a 2021/2022-es téli időszakban egyes európai országokban a harmadik országok beavatkozása és a gáztárolás alacsony szintje a magasabb kereslettel párosulva rávilágított a helyzet súlyosságára. A már eleve nehéz helyzet tovább romlott Ukrajna 2022. februári orosz inváziójával, amelyet tovább súlyosbított az EU fosszilis energiaforrásoktól való függősége, ami erős közvetlen hatást gyakorolt az energiaárakra és az ellátásbiztonságra.

2.5.

Az energiaválság káros hatással volt az EU gazdaságára. 2022-ben közvetlenül hozzájárult az uniós integráció közelmúltbeli történetében rekordmagas inflációhoz: az átlagos uniós infláció 9,2 % volt (2), amely 2023-ban várhatóan 6,7 %-ra (még így is nagyon magas), majd egy évvel később 3,1 %-ra esik vissza (3). A 2022. évi gazdaság leglátványosabb jelensége a magas infláció volt, amelynek hatása továbbgyűrűzött a fogyasztói kosár egyéb elemeire, és jelentős mértékben befolyásolta a fogyasztói magatartást. Ez óriási hatást gyakorolt a háztartásokra és a vállalkozásokra. Az áremelkedéseket nem csak a legsérülékenyebbek szenvedték meg. Súlyosan érintették az alacsony és közepes jövedelmű háztartásokat, és növekedhet az energiaszegénység aránya is. Mindez súlyosan érintette a személyes pénzügyeket és az EU-ba vetett fogyasztói bizalmat; a legtöbb fogyasztó átalakította szokásait, hogy meg tudjon birkózni az energiaválsággal. A fogyasztói hangulat 2022 szeptemberében rekordalacsony szintet ért el, majd ezt követően kissé helyreállt.

2.6.

A helyzet a vállalkozások állapotát is kedvezőtlenül befolyásolta. Az előző negyedévhez képest jelentős, 26,8 %-os növekedéssel az EU-ban a csődbejelentések elérték a 113,1-et, ami a valaha mért legmagasabb szint az Eurostat által alkalmazott index alapján, amelyet az EU-ban csődszint megállapítására használnak a 2015. évi 100-as referenciaértékhez képest. Az adatok azt mutatják, hogy az index 2020 második negyedévében növekedni kezdett, és 2022 folyamán további jelentős emelkedést mutatott. 2022 negyedik negyedévének adatai azt a romló helyzetet tükrözték, amelyben a vállalatok, különösen a kkv-k a kereslet visszaesésével, a szigorúbb hitelfeltételekkel (4), valamint a sötét és bizonytalan jövővel küzdenek.

2.7.

Az energiaválság negatív hatással volt az EU gazdasági teljesítményére is, főként a magánfogyasztás (a visszaesését a GDP stagnálásának fő okának tartják), a beruházások (a beruházási tevékenység hatalmas potenciálja ellenére a beruházási hiány 2021 óta ténylegesen növekszik) és a külső versenyképesség terén (a 2020 előtti időszakhoz képest jelentősen romlott). A 2022. évi szilárd, 3,5 %-os növekedést követően az EU GDP-je az előrejelzések szerint 2023-ban enyhén fog nőni (1,0 %), 2024-ben pedig mérsékelten fel fog gyorsulni (1,7 %).

2.8.

Az államháztartás teljesítménye további teher, amely közvetlenül az energiaválságból ered. 2022-ben az átlagos költségvetési hiány a GDP 3,4 %-át tette ki (5), és a következő két évre vonatkozóan is meglehetősen hasonló (a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit meghaladó) számadatokat becsülnek. Az energiaválság a zöld átállással együtt jelentős nyomást gyakorol a közkiadásokra, míg a költségvetési egyenleg fenntartása érdekében körültekintő megközelítést kell alkalmazni. A garanciarendszereken (ESBA-típusú) alapuló magánberuházások ösztönző hatásának szélesebb körű alkalmazása kell, hogy legyen az elegendő mértékű beruházás költségvetési szempontból prudens módon történő elosztásának modellje.

2.9.

Az energiaválság munkaerőpiacra gyakorolt hatására vonatkozó összesített statisztikai adatok eddig nem voltak negatívak. 2022 decemberében a munkanélküliségi ráta 6,1 % volt az EU-ban (április óta változatlan). 2000 óta ezek voltak a legalacsonyabb értékek. A gazdasági tevékenységnek az elmúlt év végén becsült és 2023 elejére prognosztizált lassulása azonban várhatóan akadályozza majd a foglalkoztatás növekedésének ütemét. Az energiaigényes vállalatokat súlyosan érintette a válság, és a jövőbeli munkaerőpiac várhatóan jelentős kihívásokkal fog szembenézni.

2.10.

2022-ben az energiaválság az enyhe téllel, a takarékoskodással és a megszakított üzleti tevékenységekkel párosulva a villamosenergia-fogyasztás (4,6 %-os) csökkenését eredményezte. Az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) szerint az év során felgyorsult a kereslet csökkenése; 2022 negyedik negyedévében ötször akkora volt, mint az első negyedévben. A kereslet visszaesése az első negyedévi -1,8 %-ról -9,5 %-ra nőtt a negyedik negyedévben 2021 azonos időszakaihoz képest.

2.11.

Ugyanakkor a válságnak voltak pozitív aspektusai is, mindenekelőtt az energiahatékonyság növelését és a tiszta technológiák fellendítését (vagy bizonyos esetekben „reneszánszát”) célzó, áttörést eredményező új megoldások vonatkozásában. Egyes vállalatok innovatív megoldásokat hoztak a piacra. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy az energiapiacoknak szorosabban össze kell kapcsolódniuk, és szükség van a tagállamok közötti szolidaritásra. Az uniós intézmények és a tagállamok képesek voltak lépéseket tenni, meglehetősen gyorsan reagálni, és nagyon rugalmasan elfogadni az új helyzetet.

2.12.

A válság miatt ki kellett igazítani és újra kellett definiálni az uniós energiapolitika fő pilléreit is: az energiauniót, a zöld megállapodást és annak konkrét elemeit (különösen az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagot), valamint az uniós taxonómia keretét. A 2022. évi súlyos helyzetre adott válaszok közé tartoznak az olyan hosszú távú strukturális eszközök, mint a REPowerEU és a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nulla nettó kibocsátás kora, valamint azok az azonnali/rövid távú intézkedések, amelyek megakadályozzák, hogy a válság legfájdalmasabb következményei a háztartásokat és a vállalkozásokat sújtsák.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a válság fő oka az EU orosz gázellátástól való nagyfokú függése volt, és olyan hosszú távú jövőkép kialakítását javasolja, amely csökkenti az EU harmadik országoktól való energiafüggőségét; ez magában foglalja a tiszta technológiákkal kapcsolatos függetlenedést is. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy Európa stratégiai autonómiájának biztosítása érdekében minden uniós és nemzeti intézkedésnek ösztönöznie kell ezt a stratégiai átállást.

3.2.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a fő prioritás nem csupán a válság következményeinek, hanem mindenekelőtt kiváltó okainak kezelése is, és kész eszmecserékben részt venni és megoldásokat javasolni. Ehhez fokozatosan el kell távolodni a vészhelyzeti intézkedésektől olyan piackompatibilis és tényeken alapuló reformok és beruházások felé, amelyeket fenntartható és megvalósítható stratégiai koncepciók támasztanak alá. Ezeknek a stratégiai koncepcióknak egyensúlyt kell teremteniük prioritásaik, pénzügyi forrásaik (állami és magánforrások), valamint az intézményi környezet és az adminisztratív feltételek (engedélyek, az uniós és nemzeti jogszabályoknak való megfelelés) között, és elegendő állami támogatásra kell épülniük.

3.3.

A háztartások és a vállalkozások takarékossági intézkedései hozzájárultak a komolyan fenyegető energiahiány elkerüléséhez. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos megtakarítások csak az üzleti tevékenységek leállítása miatt valósultak meg. Logikus, hogy a válságban a legsérülékenyebb ágazatok közé a leginkább energiaigényes iparágak (vegyipar, műtrágyagyártás, acélipar és vasgyárak) tartoznak. Különös figyelmet kell fordítani rájuk az energetikai átállás, valamint az uniós ipar leépülésének kockázata (kibocsátásáthelyezés) tekintetében.

3.4.

A zöld átállás alapja az erős és összekapcsolt energetikai infrastruktúra, amelyet az elmúlt években súlyosan alulfinanszírozottak. Az infrastruktúra-beruházások és -korszerűsítések kulcsfontosságú szerepet fognak játszani az elkövetkező években. Ezért fontos, hogy az új szabályok egyértelmű és hosszú távú jelzést adjanak a befektetőknek. A kkv-k energetikai átállásba való beruházási kapacitása azonban a kezdeti válság (Covid19) kitörése óta nagyon korlátozott volt. A reformoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós energiapolitika célkitűzéseit a zöld átállás, a reziliencia, a szociális jólét, valamint az egyes tagállamok energiamixei közötti hatalmas különbségek tekintetében. A válság súlyos hatást gyakorolt a beruházások biztonságára.

3.5.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a kulcsfontosságú reformkövetelmények mindenekelőtt az energiapiac szerkezetének aktualizálását foglalják magukban, hogy lehetővé váljon a fenntartható zöld átállás. Az EGSZB arra kéri a társjogalkotókat, hogy jussanak konszenzusra azokat a fő piacszerkezeti kategóriákat illetően, amelyek közvetlenül befolyásolják az ágazatba való jövőbeli beruházási hajlandóságot, beleértve a hosszú távú szerződéseket; a megújuló energiaforrásokat támogató és ösztönző eszközöket; az energiaár-képzést megalapozó modellt, valamint az általános rugalmasság kérdését.

3.6.

Az uniós zöld megállapodás, amelyet a REPowerEU kezdeményezés egészít ki, az évtized végéig évente mintegy 350 milliárd EUR összegű beruházást hajthat végre (ez az EU éves GDP-jének több mint 2 %-a). A rövid távú uniós beruházási előrejelzés továbbra is lényegesen gyengébb. Ehhez további pénzügyi források mozgósítására van szükség a kiemelt beruházási igények kielégítése érdekében. Ezek a beruházások ösztönözhetik a határozottabb uniós gazdasági fellendülést, valamint az infrastruktúrába, az energiahálózatok digitalizációjába, a rendszerösszekötő és tárolási kapacitásokba történő további beruházásokat.

3.7.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy ehhez a folyamathoz hatalmas pénzügyi forrásokra van szükség. A zöld átállás nem lehetséges a kutatásba, az innovációba, az infrastruktúrába és az emberekbe való beruházások nélkül, akiket megfelelően fel kell készíteni az oktatás, a továbbképzések és az átképzések révén. Az e célra javasolt új uniós finanszírozási programok keretében rendelkezésre álló jelentős összegek ellenére a nemzeti köz- és magánforrások is elengedhetetlenek ahhoz, hogy ez valóra váljon. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyszerű, hatékony és könnyen hozzáférhető finanszírozásra van szükség, és innovatív módszereket szorgalmaz a magántőke pénzügyi eszközök révén történő bevonására. Az EGSZB figyelembe veszi a állami támogatás és célzott finanszírozás kibővített szerepeit is, ugyanakkor azt javasolja, hogy biztosítsanak egyenlő feltételeket az EU-ban.

3.8.

Az uniós kormányok 758 milliárd eurót határoztak meg és különítettek el a háztartások és a vállalkozások védelmére 2021 szeptembere és 2023 januárja között. A tagállamok által eszközölt költségvetési beavatkozásoknak csupán egyharmada irányult a veszélyeztetett kategóriákra. Az EGSZB azt javasolja, hogy az EKB ajánlásaira kell építeni: egy „zöld hármas” kritériumot kell létrehozni annak érdekében, hogy a jövőbeli beavatkozások testre szabottak, célzottak és az átállással szemben ellenállóak legyenek. Az IMF ezenkívül a nem célzott árintézkedéseket úgy határozta meg, mint amelyek megteremtik a hosszabb távon magasan maradó infláció feltételeit. Fokozatos megszüntetésük késleltetése veszélyeztetheti az EKB-t abban, hogy teljesítse a középtávú célkitűzéseit, ami a kívánatosnál hosszabbra nyújthatja a monetáris szigorítást.

3.9.

Az EGSZB meggyőződése, hogy a gazdasági helyreállítás ezért új munkalehetőségeket teremthet, és javíthatja az uniós gazdaság külső versenyképességét olyan iparágak és üzleti projektek létrehozása révén, amelyek a klímasemleges gazdaságra való sikeres átálláshoz szükségesek. A minőségi továbbképzés és átképzés döntő fontosságú lesz az átállási folyamat szempontjából. Alapvető fontosságú, hogy a tiszta technológiák előállítása legyen Európa üzleti alapja. A szociális partnerek mindenképpen biztosítani kívánják, hogy a tudás, a készségek és a termelési bázis ne hagyják el Európát. Az okos függetlenség biztosítása érdekében az iparnak és az általa biztosított munkahelyeknek Európában kell maradniuk. Sürgősen fel kell zárkózni, a zöld gazdaságra való átállás pedig lehetőséget kínál ehhez, amennyiben kellően jól hajtják végre. Ezért a versenyképességnek és a minőségi munkahelyek teremtésének életformává és a szakpolitikák megalkotásának és végrehajtásának központi elemévé kell válnia.

3.10.

Az új reformintézkedések mellett az EU-nak először a zöld megállapodás keretében elfogadott jogszabályok végrehajtására és érvényesítésére kell összpontosítania. Felmerül az a kérdés is, hogy a tagállamok miért nem hajtották végre ezeket az intézkedéseket. Ennek egyik oka, hogy a tagállamok nem elég felkészültek arra, hogy kezelni tudják a jogalkotási hullámot. Ugyanez vonatkozik a vállalatokra, főként a kkv-kra.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és társjogalkotóit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy konszenzus alakuljon ki a piaci szerkezet kulcsfontosságú paramétereiről és kategóriáiról. Az energiavásárlási megállapodások esetében például érdemes lenne közös uniós szabályokat meghatározni a rájuk irányuló közbeszerzési eljárásokra, a kapcsolódó állami garanciákra vonatkozó követelmények, vagy egy olyan keretrendszer tekintetében, amely arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy teljes mértékben használják ki az energiavásárlási megállapodásokban rejlő lehetőségeket. Az EGSZB reméli, hogy hamarosan látunk eredményeket. Ellenkező esetben az átláthatóság és a hosszú távú kiszámíthatóság hiánya miatt a befektetők elhalasztják befektetési döntéseiket, vagy elhagyják a piacot, és a befektetésekre mindaddig nem kerül sor, amíg a keret számukra nem egyértelmű.

4.2.

Az EGSZB-t mély aggodalommal tölti el, hogy az EU-ban elmúlt évtizedek legrosszabb makrogazdasági teljesítményét tapasztaltuk, és tisztában van ennek súlyosságával. Ugyanakkor tudatában van annak is, hogy a játék még nem ért véget, és hogy a helyzet javítása érdekében intézkedéseket kell hozni. Az EGSZB reméli, hogy a legnagyobb veszélyt, az inflációt kezdik megfékezni, és ha nem jön más külső sokk, hamarosan megkezdődhet az új tiszta, igazságos és ellenálló energiarendszer időszaka.

4.3.

Az EGSZB határozottan javasolja, hogy a bevételekre vonatkozó rendkívüli intézkedések szigorúan átmenetiek legyenek. Ha azokat a szükségesnél hosszabb ideig alkalmazzák, az magatartásbeli változásokhoz, társadalmi hatásokhoz és szükségtelen piactorzuláshoz vezethet, és visszatarthatja az érintett ágazatok befektetőit a beruházásoktól. Átmenetileg az ársapka-politikának rugalmasan tükröznie kellene a gazdasági valóságot, és azt a piaci fejleményekhez kellene igazítani, ellenkező esetben a villamosenergia-árak csökkenésekor az árthat a fogyasztóknak.

4.4.

Az EGSZB határozottan támogatja a fogyasztóvédelmi rendszer megerősítését, ami a jelenlegi energiaválság fogyasztókra gyakorolt hatásának tanulsága. Ez átfogó szolgáltatás biztosítását jelenti, beleértve a jogi védelmet, a tájékoztatási és tanácsadói szolgáltatásokat, a részletes utasításokat, a bevált gyakorlatok megosztását stb. Különös figyelmet kell fordítani az energiaszegénység kockázatának kitett személyekre.

---

(1)  A villamosenergia-árak meredeken emelkedtek – aminek változó hatása volt attól függően, hogy a gáz mennyire jelentős a helyi termelési portfóliókban – és 2022-ben elérték a 150–300 EUR/MWh árat.

(2)  Az Európai Bizottság harmonizált fogyasztói energiaár-indexének 2023. évi kiadása azt mutatja, hogy 2022-ben az éves arány átlagosan elérte a 20 %-ot. A tagállamok helyzete azonban eltérő volt: a legmagasabb szintet Olaszországban érte el, ahol 65 % volt.

(3)  2023. tavaszi gazdasági előrejelzés: Eurostat.

(4)  Az EKB 2023. januári hitelezési felmérése szerint 2022 negyedik negyedévében mind a vállalkozások, mind a háztartások esetében folytatódott a hitelezési standardok erőteljes szigorítása. A vállalkozások a 2011. évi euróövezeti államadósság-válság óta nem tapasztaltak ilyen mértékű szigorítást a hitelezési feltételeket illetően.

(5)  2023. tavaszi gazdasági előrejelzés: Eurostat.

Előadó:

Philip VON BROCKDORFF

Felkérés:	Maroš ŠEFČOVIČ-nak, az Európai Bizottság intézményközi kapcsolatokért és tervezésért felelős alelnökének 2023.1.20-i keltezésű levele
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.30.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	140/67/12

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ebben a tárgyban korábban elfogadott véleményében (1) már rámutatott, hogy tagállamok közötti megállapodásra van szükség a NextGenerationEU kezdeményezés keretében történő hitelfelvételből eredő adósság visszafizetéséhez szükséges új saját források előteremtéséhez anélkül, hogy veszélybe kerülne az uniós programok finanszírozása vagy a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját forrásokból származó hozzájárulások jelentős növelése.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az új saját bevételi forrásokra vonatkozó javaslatokat a világjárványt és a jelenlegi nemzetközi feszültségeket követően a tagállamokra nehezedő költségvetési nyomással összefüggésben kell kidolgozni. Ez még fontosabbá vált a jelenlegi magasabb kamatkörnyezetben, ami ahhoz vezethet, hogy az Európai Bizottság 2021. évi csomagjában javasolt új saját források nem fedezik az Európai Helyreállítási Eszköz visszafizetésének költségeit.

1.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy hatályban van a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás. Hangsúlyozza a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékokkal kapcsolatos csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló új jogalkotási javaslat harmonizált elfogadásának és átültetésének fontosságát. Amennyiben műszakilag és környezetvédelmi szempontból kivitelezhető, az EGSZB egy másik megvalósítható lehetőségnek tekinti a települési hulladék mennyisége alapján számított saját forrást, amely a körforgásos gazdaságot is támogatná.

1.4.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) témakörében mihamarabb dolgozza ki a javaslatokat. E tekintetben az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tűzzön ki egyértelmű célokat az adózási környezet egyszerűsítésére, valamint a meglévő és új adózási irányelvek versenyképességének biztosítására vonatkozóan. Az EGSZB külön kiemeli, hogy a BEFIT-szabályokat harmonizált fogalommeghatározásokra és előírásokra, valamint a végrehajtásához kapcsolódó potenciális többletbevételek pontosabb becslésére kell alapozni.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, észszerű megvizsgálni azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat bevonják a BEFIT-be, illetve dolgozzanak ki egy, az Európai Parlament által javasolt globális pénzügyi tranzakciós adót, ezzel együtt felmérve a javaslat hatásait.

1.6.

Az EGSZB üdvözli a Tanács és az Európai Parlament között az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról (CBAM) létrejött megállapodást. Ezen túlmenően – annak érdekében, hogy a munkakörülmények tekintetében egyenlőbb versenyfeltételek valósuljanak meg – az Európai Bizottság fontolóra vehet egy kiegészítő illetéket, amely azokat az uniós vállalatokat célozza, amelyek olyan harmadik országbeli gyártóktól importálnak termékeket, amelyek nem biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét, feltéve, hogy ez összhangban van a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaival, és alkalmazása egyértelmű kritériumoktól függ. Az EGSZB ugyanakkor ismételten hangsúlyozza, hogy bizonyos mértékű exportkönnyítésre van szükség ahhoz, hogy az uniós vállalatok versenyezni tudjanak a harmadik országok piacain.

1.7.

Az OECD/G20-ak inkluzív keretrendszere kapcsán az EGSZB megjegyzi, hogy megállapodás született a digitális adókra vonatkozó felfüggesztési és elállási időszakról. A digitális tranzakciókra kivetett uniós szintű adó azonban potenciálisan növelheti a saját forrásokat abban az esetben, ha más fő kereskedelmi partnerek nem tartják tiszteletben az OECD/G20-ak inkluzív keretrendszerének elfogadott szabályait.

1.8.

Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a saját forrásokra vonatkozó intézkedések második csomagjának összhangban kell lennie az arányosság és a társadalmi méltányosság elvével. Az EGSZB emellett megismétli, hogy a saját forrásokra vonatkozó összes javaslatot a hatékonyságukat felmérő hatásvizsgálattal kell alátámasztani.

2.   A vélemény háttere

2.1.

Az EUMSZ 311. cikke előírja, hogy – egyéb bevételek sérelme nélkül – az uniós költségvetést teljes egészében az EU saját forrásaiból kell finanszírozni. Ezek a források közvetlenül az EU-hoz rendelt bevételi forrásokként határozhatók meg, amelyekről a tagállamoknak nem kell további döntéseket hozniuk. Az uniós bevételek nagy része azonban a gyakorlatban a tagállamok hozzájárulásaiból áll össze (2).

2.2.

Az Európai Bizottság előterjesztette 2023. évi munkaprogramját, és bejelentette, hogy javaslatot tesz az új saját források második kosarára, amelyet jelenleg 2023 harmadik negyedévére terveznek, és amely többek között az európai üzleti tevékenységekre vonatkozó egységes adózási szabályrendszerre (BEFIT) vonatkozó javaslatra fog épülni. Ez egy évvel előrehozza a 2020 decemberében előterjesztett intézményközi megállapodás ütemtervét (3).

2.3.

Az első kosarat 2021 decemberében a saját források második kosara követte (4), amely három új bevételi forráson alapult. Az első forrás a kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételeken alapul, a második az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmus (CBAM) által generált forrásokon, a harmadik pedig a multinacionális vállalatok reziduális nyereségének – az adóztatási jogok újraelosztásáról szóló közelmúltbeli OECD/G20 megállapodás („első pillér”) keretében – a tagállamokhoz visszajuttatandó részén.

2.4.

Az új sajátforrás-javaslat célja, hogy biztosítsa a bevételek rugalmas és diverzifikált áramlását az EU számára, elkerülve mind az uniós programok csökkentését, mind pedig a tagállamok bruttó nemzeti jövedelme (GNI) alapján az uniós költségvetéshez nyújtott hozzájárulások túlzott növelését.

2.5.

A világjárvány okozta gazdasági és társadalmi zavarok kezelése érdekében végrehajtott NextGenerationEU (NGEU) helyreállítási terv uniós költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatását figyelembe fogják venni az új keretben, amelynek célja, hogy az új saját forrásokat megfelelően használja fel az Európai Bizottság által a NextGenerationEU támogatási komponense céljából a tőkepiacokon felvett források legkésőbb 2058-ig történő folyamatos visszafizetésére. Hangsúlyozni kell, hogy a tőke és a kamatok visszafizetését a többéves pénzügyi kerettel összhangban az uniós költségvetésből kell finanszírozni.

2.6.

Az új saját források második csomagjára vonatkozó javaslata előtt az Európai Bizottság felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy ismertesse álláspontját és ajánlásait annak érdekében, hogy javaslatába beépítse az EGSZB nézőpontját.

2.7.

A jelenlegi EGSZB-vélemény kiegészíti az EGSZB által ugyanebben a témában kiadott korábbi véleményt (5), és a folyamatban lévő intézményi vita és a legújabb fejlemények figyelembevétele érdekében néhány ponton kiigazítja azt.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy lehetősége van arra, hogy ismét állást foglaljon egy, az uniós integrációs folyamat jövője szempontjából döntő fontosságú és stratégiai kérdésben.

3.2.

E tekintetben az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a saját források eredetéről és azoknak az uniós költségvetés céljára történő, a globális fedezet elvét tiszteletben tartó felhasználásáról szóló vitát nemcsak az európai intézmények között kell lebonyolítani, hanem általában az üzleti közösség, más szociális partnerek és a civil társadalom bevonásával is, beleértve az uniós polgárok lehető legtöbb kategóriájának képviselőit is, bevonva ezáltal az idősebb korcsoportokat és a kiszolgáltatott csoportokat is.

3.3.

Amint arra a „Javaslat a saját forrásokról szóló határozatra” című véleményében is rámutatott, az EGSZB egyetért azzal, hogy új saját forrásokat kell biztosítani az uniós menetrend és célkitűzések megfelelő fenntartásához, hogy ne kerüljön veszélybe a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret szerinti uniós programok költségvetése, és nem növekedjen jelentősen a saját forrásokhoz a GNI alapján nyújtott hozzájárulás.

3.4.

Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás bevezetésével csökkent a tagállamok GNI-hozzájárulásának magas aránya. Ezzel összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló új jogalkotási javaslatot a megfelelési terhek csökkentése érdekében összehangoltan fogadják el és ültessék át.

3.5.

Az EGSZB reméli, hogy a saját forrásokra vonatkozóan bejelentett második intézkedéscsomag összhangban lesz az arányosság és a társadalmi méltányosság elvével, megfelelő egyensúlyt teremtve egyrészt az uniós célkitűzések megvalósítását lehetővé tevő, erős pénzügyi költségvetés, másrészt a társadalmi kohézió és a vállalkozásbarát környezet között.

3.6.

Az EGSZB hangsúlyozza az uniós saját források és az uniós adópolitikai intézkedések közötti különbségtétel fontosságát: míg az előbbiek az uniós költségvetés finanszírozásához szükséges megfelelő bevételi források biztosítására használják fel az adózási eszközöket, az uniós adópolitikai intézkedéseknek a gazdasági integráció előmozdítására, valamint az egységes piac erősítésére és továbbfejlesztésére kell irányulniuk, nem pedig az adóterhek növelésére és a társadalmi és gazdasági integráció aláásására.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az Európai Bizottság javaslatának gondosan mérlegelnie kell az Ukrajna elleni orosz támadás kedvezőtlen hatásait, amelyek időben elhúzódnak, és a globális gazdasági visszaesés, az ellátási láncokra gyakorolt hatás és a nemzetközi feszültségek tekintetében is következményekkel járnak, egy bonyolult helyzetet teremtve, amelyet kezelni kell. Ezt a környezetet többek között a magas, tartós infláció és a magának az inflációnak a csökkentését szolgáló növekvő kamatlábak jellemzik. Mindez nagy kihívást jelentő gazdasági környezetet teremt az Európai Bizottság javaslata számára.

3.8.

A fent említett körülmények fényében az EGSZB megjegyzi, hogy az uniós költségvetési bevételek új forrásaira vonatkozó javaslatok kidolgozása során megfelelően figyelembe kell venni a tagállamokra a világjárvány után és a jelenlegi nemzetközi feszültségek idején nehezedő költségvetési nyomást. Az EGSZB megjegyzi, hogy a bevételek uniós szintű beszedése további terhet ró a nemzeti költségvetésekre. Ráadásul az NGEU uniós költségvetésből történő hitelfelvételének törlesztése egy adott kötelezettségvállalás, amely új saját források hiányában magasabb tagállami hozzájárulásokhoz vezethet.

3.9.

Az EGSZB ugyanakkor rámutat arra, hogy az Európai Bizottság 2021. december 14-i első csomagjában javasolt új saját források valószínűleg nem lesznek elegendőek az EU jelenlegi kötelezettségeinek fedezésére, tekintettel a magasabb kamatkörnyezetre is.

3.10.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy olyan szilárd és erős uniós költségvetés álljon rendelkezésre, amely nemcsak az Európai Unió stratégiai autonómiáját képes biztosítani, hanem a zöld és digitális kettős átállás megfelelő támogatását is, minden olyan kihívással és kiigazítással együtt, amelyekkel az átállás során a tagállamok, a régiók és a helyi közösségek, valamint vállalkozások Európa-szerte szembe fognak nézni.

3.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az uniós költségvetés és a többéves pénzügyi keret hatékony megerősítése érdekében az NGEU-támogatásokat a meghatározott időszakban további meghosszabbítás nélkül vissza kell fizetni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzottan elhúzódó futamidőből eredő túlzott hitelfelvételi költségek kockázata, ami káros lenne a gazdasági növekedésre és a jövő nemzedékek társadalmi jóllétére nézve. Ez különösen igaz az emelkedő kamatlábak jelenlegi időszakában, amelyek hosszú távon megnehezítik az adósságszint fenntartását, a finanszírozási költségek pedig meglehetősen kiszámíthatatlanok.

3.12.

A társasági adón alapuló saját forrásra vonatkozó javaslat előfeltételeként az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen dolgozza ki a közös szabályrendszerre vonatkozó javaslatot az olyan uniós székhelyű szervezetek társaságiadó-alapjának megbecslésére, amelyek egy bizonyos küszöbértéket meghaladó globális konszolidált bevétellel rendelkező csoport részét képezik. A BEFIT arról is rendelkezik majd, hogy a nyereséget egy megosztási képlet alapján osztják fel a tagállamok között. A felosztást követően a nyereségre az adott tagállam társaságiadó-kulcsa vonatkozna.

3.13.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság azon bejelentését, hogy a BEFIT-javaslatra építve kíván további uniós saját forrásokat kidolgozni. Azonban egy ilyen javaslatról meglehetősen nehéz lehet politikai megállapodásra jutni, amint azt a múltban a 2011-es és 2016-os KÖTA-javaslatok (6) megmutatták.

3.14.

Az EGSZB vitát szorgalmaz a BEFIT-tel kapcsolatban valamennyi érdekelt fél bevonásával, mivel ez hozzá fog járulni a hatásával kapcsolatos átláthatóság biztosításához. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a BEFIT-nek egyértelmű célokra és alapelvekre van szüksége az adózási környezet egyszerűsítése, valamint a meglévő és az új adózási irányelvek versenyképességének biztosítása érdekében.

3.15.

Az EGSZB kiemeli, hogy a BEFIT-re vonatkozó lehetséges szabályoknak harmonizált fogalommeghatározásokon és előírásokon kell alapulniuk annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a javaslat megfelelő működését a teljes belső piacon, valamint a BEFIT bevezetéséhez köthető potenciális többletbevételek pontosabb becslését, amennyiben ezek a bevételek ténylegesen megvalósulnak (7).

3.16.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a társasági adóból származó bevételek természetükből fakadóan ingadoznak, ami bonyolulttá teszi a saját forrásokhoz rendelendő jövőbeli költségvetési bevételek pontos becslését. Ez különösen igaz a magas infláció és kamatok által jellemzett jelenlegi gazdasági környezetben. Ami a szóban forgó kérdést illeti, az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy végezzen célzott vizsgálatokat és hatásvizsgálati szimulációkat, amelyek célja a BEFIT-en keresztül beszedhető saját források megbízható körének létrehozása. Az EGSZB azonban óva int a vállalkozások esetleges további megfelelési költségeitől.

3.17.

Mivel az Európai Bizottság BEFIT-re vonatkozó javaslata az inkluzív keret kétpilléres megközelítésére épül, amelyet az OECD és a G20-ak a nyereség felosztása (1. pillér) és a kiegészítő szabályok (2. pillér) tekintetében fogadtak el, az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy továbbra is szorosan működjön együtt a nemzetközi kezdeményezésekkel a BEFIT-javaslat kidolgozása érdekében.

3.18.

Amint azt az Európai Parlament is javasolta, meg lehetne vizsgálni a pénzügyi szolgáltatások BEFIT-be való bevonásának lehetőségét vagy egy globális pénzügyi tranzakciós adó kidolgozását, ezzel együtt felmérve a lehetséges hatásokat. Az új adórendelkezéseket ezt követően célzott szabályokkal kell összekapcsolni, amelyek célja, hogy a várt többlet adóbevételek egy részét az EU saját forrásaira fordítsák.

3.19.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a CBAM-nak, amelyről a Tanács és az Európai Parlament állapodott meg, az egyedüli célja az volt, hogy az EU kereskedelmi partnereit arra ösztönözze, hogy az EU-val együtt dekarbonizálják termelésüket. Ezt saját forrásként terjesztették elő az első csomagban. Emellett az Európai Bizottság egy kiegészítő illeték lehetőségét is fontolóra vehetné, amelyet azokra az uniós vállalatokra szabnak ki, amelyek olyan harmadik országbeli gyártóktól importálnak termékeket, amelyek nem biztosítják a munkavállalók megfelelő védelmét. Ez a lehetőséget csak akkor mérlegelhetnék, ha ez összeegyeztethető a WTO szabályaival, és alkalmazása egyértelmű kritériumoktól függ. Ez az illeték bizonyos fokú védelmet biztosíthatna a harmadik országbeli munkavállalók számára, és a munkafeltételek tekintetében fokozatosan megkönnyíthetné az egyenlő versenyfeltételek elérését az EU és más kereskedelmi tömbök között. Az EGSZB ugyanakkor bizonyos mértékű exportkönnyítést kér ahhoz, hogy az uniós vállalatok versenyezni tudjanak a harmadik országok piacain. Ezt a CBAM-ről szóló korábbi EGSZB-vélemény is kiemelte.

3.20.

Az OECD/G20-ak inkluzív keretrendszere alapján, amelyben megállapodás született a digitális adókra vonatkozó felfüggesztési és elállási időszakról, az EGSZB úgy véli, hogy fontolóra lehetne venni egy, a digitális tranzakciókra kivetett uniós szintű adó bevezetését a saját források növelése érdekében. Ugyanakkor ez csak abban az esetben lenne alkalmazandó, ha más fő kereskedelmi partnerek nem tartják tiszteletben az OECD/G20-ak inkluzív keretrendszerének elfogadott szabályait.

3.21.

Azokban az esetekben, amikor műszakilag és környezetvédelmi szempontból kivitelezhető a települési hulladék újrafeldolgozása, a települési hulladék mennyiségére épülő statisztikai alapú saját forrás egy másik lehetőség arra, hogy a hulladéklerakás és -égetés drágább legyen, mint az újrafeldolgozás, és ezáltal támogassuk a körforgásos gazdaságot a belső piacon.

3.22.

Amint arra a saját forrásokról szóló határozatra irányuló javaslatról szóló korábbi véleményében is rámutatott, az EGSZB fenntartja, hogy a saját források beszedésének, kezelésének és későbbi kiadásainak a hatékonysága és eredményessége minden szakaszban kiemelt fontosságú, és stratégiai jelentőséggel bír annak biztosításában, az Európai Bizottság menetrendjében kitűzött ambiciózus célok elérése érdekében megfelelően és eredményesen hasznosítsák a saját forrásokat.

3.23.

Végezetül – a saját forrásokról szóló határozatra irányuló javaslatról szóló korábbi véleményével összhangban – az EGSZB megismétli annak fontosságát, hogy a saját forrásokra vonatkozó valamennyi javaslatot hatásvizsgálattal támasszák alá, amely értékeli a javasolt intézkedések hatékonyságát és különösen az ilyen intézkedések várható bevételeit.

---

(1)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós költségvetés saját forrásainak következő generációja (COM(2021) 566 final), Javaslat tanácsi rendeletre a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló (EU, Euratom) 2020/2093 rendelet módosításáról (COM(2021) 569 final – 2021/0429 (APP)), Javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló (EU, Euratom) 2020/2053 határozat módosításáról (COM(2021) 570 final – 2021/0430 (CNS)) (HL C 323., 2022.8.26., 48. o.).

(2)  Az Európai Parlament Kutatószolgálata.

(3)  A 2020. december 16-i intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről (L433I/28).

(4)  COM(2021) 566 final.

(5)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat a saját forrásokról szóló határozatra (HL C 323., 2022.8.26., 48. o.)

(6)  Közös konszolidált társaságiadó-alap.

(7)  A BEFIT célja a nyereségek és veszteségek hatékony konszolidációjának egyszerűsítése és lehetővé tétele, és nem feltétlenül több bevétel beszedése.

Előadó:	Anastasis YIAPANIS
Társelőadó:	Alberto MAZZOLA

Közgyűlési határozat:	2022.9.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.27.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	208/1/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja a javasolt uniós kibervédelmi politikát, de azt várta volna, hogy a szervezett civil társadalom jelentősebb szerepet kapjon e javaslatok kidolgozásában. Az EGSZB jelenleg nehéznek tartja annak értékelését, hogy a közös közleményben felvázolt jövőbeli kezdeményezések megvalósulnak-e, és elérik-e a kívánt eredményeket, és sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként és mielőbb mozdítsák elő a bejelentett kezdeményezéseket.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy további intézkedésekre van szükség az EU kiberfenyegetések felderítésére való képességének javítása érdekében, és kéri, hogy a K+F-finanszírozást irányítsák az élvonalbeli uniós képességek fejlesztésére. A magán- és a közszféra közötti együttműködés alapvető fontosságú, és nem lehet egyirányú. Az EGSZB úgy véli, hogy uniós koordinációra van szükség a széttagoltság kezelése, valamint a tagállamok közötti együttműködés és közös beruházások biztosítása érdekében.

1.3.

Az EGSZB támogatja az EU Kibervédelmi Koordinációs Központjának létrehozását, és azt ajánlja, hogy a tagállamok kötelezzék el magukat a hét minden napján, napi 24 órában megvalósuló, gyors reagálás mellett, értékeljék az uniós kiberválság-reagálási mechanizmusok kiberkészültségét és teljesítményét, az (EU) 2022/2555 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (1) (NIS2 irányelv) meghatározott katonai képességekre és kritikus ágazatokra egyaránt összpontosítva. Az EGSZB támogatja az Európai Kiberbiztonsági Ipari, Technológiai és Kutatási Kompetenciaközpont (ECCC) megbízatásának kiterjesztését az uniós Kibervédelmi Koordinációs Központ munkájának támogatására.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió kiberbiztonsági stratégiai autonómiájának és szuverenitásának fokozása érdekében dinamikus, valós idejű tesztelési és információmegosztási platformot kell kifejleszteni vagy átvenni a magánszektorból a meglévő képességek jelenlegi hiányosságainak azonosítására. Ezt a platformot fel lehetne használni a bevált gyakorlatok megosztására, a kiberbiztonsági események bejelentésére, valamint a kiberbűnözők uniós jegyzékének összeállítására is.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy jobban fel kell készülni a főleg a kritikus infrastruktúrákat célzó kibertámadásokra (amelyeket például Oroszország követ el Ukrajna ellen). A polgári és katonai ökoszisztémák közötti együttműködés elengedhetetlen a hatékony válságkezeléshez, az interoperabilitáshoz, valamint a párhuzamos erőfeszítések és beruházások elkerüléséhez, többek között szimulált számítógépes támadások révén.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kibervédelembe történő beruházásoknak az uniós polgárok és a kritikus infrastruktúrák védelmét kell előtérbe helyezniük, amihez hozzátartozik a megbízható hardver- és szoftverbeszállítók használata is. A prioritásokat és a beruházásokat a tagállamokkal és az EU-val egyetértésben, megfelelő időközönként frissíteni kell, a magánszféra érdekelt feleinek bevonásával.

1.7.

Az EU-nak meg kell őriznie és fejlesztenie kell azokat a kapacitásokat, amelyek digitális gazdaságának, társadalmának, demokráciájának és kritikus technológiáinak biztosításához, valamint a kulcsfontosságú kiberbiztonsági szolgáltatások nyújtásához szükségesek. Az EU stratégiai autonómiájának biztosításához elengedhetetlen a harmadik országoktól való függőség csökkentése. Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az EU elfogadjon valamilyen középtávú megközelítést a kulcsfontosságú technológiák autonómiája tekintetében, és határozottan kiáll amellett, hogy uniós székhelyű vállalatok hozzanak létre kutatási és termelési létesítményeket, és hogy legyen egy autonóm kiber-ökoszisztémára összpontosító, megfelelő európai iparpolitika.

1.8.

A kkv-knak célzott támogatást kell kapniuk, és hozzáférést kell biztosítani számukra olyan finanszírozási programokhoz, amelyek növelik ellenálló képességüket a kibertámadásokkal szemben, valamint segítséget, képzést és oktatási lehetőségeket kell nyújtani nekik a kiberkockázatokkal és az azok ellen való védekezéssel kapcsolatban. Az EU-nak olyan ösztönző mechanizmust kell biztosítania, amely elősegíti, hogy a kkv-k fokozatosan megismerkedjenek az előbb említettekkel, és amely elősegíti az innovatív kkv-k fejlesztését.

1.9.

Az EGSZB támogatja a Kiberkészségek Akadémiája létrehozásának tervét, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy koordináljon és finanszírozzon nagyszabású képzési és szakképzési programokat minden tagállam bevonásával, hogy a kibervédelemben érintett valamennyi ügynökség és szervezet, valamint a civil magánhálózatok számára képzett munkaerő álljon rendelkezésre.

1.10.

Az EGSZB szerint a polgárok kiberbiztonsággal kapcsolatos tudatosságának növelése alapvető fontosságú a kibertámadásoknak való kitettség csökkentéséhez, és olyan kiberbiztonsági oktatási tanterveket és egész életen át tartó képzési programokat szorgalmaz, amelyek a kiberkészségek és -ismeretek fejlesztésére összpontosítanak. Az EGSZB támogatja, hogy a kiberbiztonságot valamennyi jövőbeli uniós közpolitikában általánosan érvényesítsék, és hogy tájékoztassák a nagyközönséget a kiberfenyegetésekről.

1.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy a NATO szövetségeseivel a katonai területeken folytatott szoros együttműködésnek teljeskörű koordinációra és viszonosságra, közös K+F+I projektekre, a bevált gyakorlatok megosztására, nagyszabású képzési programokra és a kibertámadások szimulációjára kell összpontosítania, azzal a fő céllal, hogy bővítsék a közös reagálási képességet.

1.12.

Az EGSZB arra kéri a főképviselőt, hogy vizsgálja meg a jelenlegi kétoldalú kiberpárbeszédeket, és kezdjen további megbeszéléseket más országokkal és az érintett nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy létre lehessen hozni egy globális keretet a nemzetközi jognak a kibertérben való betartásához, különös hangsúlyt fektetve a viszonosságra. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU alkalmas arra, hogy vezető szerepet vállaljon a kiberbiztonság jövőjéről szóló nemzetközi vitákban, különösen az ENSZ-en belül, mivel az EU-ban szilárd alapjai vannak az alapvető demokratikus szabadságoknak.

1.13.

Az EU-nak határozott álláspontot kell képviselnie a polgárokkal szembeni bármilyen szociális pontozási rendszerrel szemben. Az EGSZB szeretné világossá tenni, hogy valódi demokrácia nem létezhet a személyes adatok hatékony védelme nélkül, és úgy véli, hogy a felelősségteljes és hatékony adatkezelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a hiperkonnektivitás versenyelőnnyé váljon.

2.   Bevezetés és általános megjegyzések

2.1.

A társadalmak digitális bővülése számos kiberbiztonsági fenyegetéssel jár, amelyeket a technológiai fejlesztések idéznek elő. Az elmúlt néhány évben jelentősen nőtt a kibertámadások száma és kifinomultsága, aláásva mind az állami, mind a magánszervezetek biztonságát. Függetlenül attól, hogy zsarolóvírusokról, rosszindulatú szoftverekről, e-mail-támadásokról, adatsértésekről, dezinformációról, elosztott szolgáltatásmegtagadási támadásokról vagy más típusú támadásokról beszélünk, ezek mind következetes és folyamatos fenyegetést jelentenek az EU egészének biztonságára nézve.

2.2.

Az EGSZB üdvözli az uniós kibervédelmi politikáról szóló közös közleményt (2), és úgy véli, hogy most kell cselekedni, a lehető leghamarabb és uniós szinten összehangoltan, bevonva mind a polgári, mind a katonai kibertér-ökoszisztémákat, és megfelelő beruházási keretet biztosítva a kibervédelmi képességek számára. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy a közlemény csupán a cselekvés iránti elkötelezettséget és a megvalósítandó jövőbeli uniós kezdeményezések listáját tartalmazza, és lehetetlennek tartja annak értékelését, hogy a jövőbeli kötelezettségvállalások ténylegesen megvalósulnak-e, mivel a társjogalkotók közötti jövőbeli tárgyalások természetesen befolyásolják majd az uniós kiberbiztonsági cselekvési terv végeredményét.

2.3.

A KA-SAT műholdas hálózat elleni orosz támadás, amely megzavarta az ukrán katonai erők közötti kommunikációt, valamint a közelmúltbeli botrány, amelynek során egyes védelmi vállalatok Éric Léandrit a nevükben kiberkémkedésre szerződtették, jól mutatják, hogy a kiberbiztonság első helyen szerepel a biztonsági fenyegetések között az EU-ban. Bár az általános adatvédelmi rendelet szilárd uniós jogszabály, és már több éve hatályban van, egyértelmű, hogy a rendelkezésre álló adatok növekvő mennyisége sérülékeny, és napról napra nő annak a kockázata, hogy harmadik felek átlépik a jogszerűség határát.

2.4.

Tekintettel a kibertámadások határokon átnyúló jellegére, uniós koordinációra van szükség a jelenlegi széttagoltság csökkentése és annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok készen álljanak a közös együttműködésre és beruházásokra. Ez különösen fontos olyan jövőbeli esetekben, amikor egyetlen tagállamot ér támadás, az összes többinek pedig lehetőséget kell kapnia, hogy azonnali támogatást nyújtson.

3.   Együttes fellépés az erősebb kibervédelem érdekében

3.1.

Az EGSZB tudomásul veszi a bejelentett ambiciózus kezdeményezéseket, amelyek létrehozzák az EU Kibervédelmi Koordinációs Központját, kidolgozzák a CyDEf-X projektet, életre hívják a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportokat, kidolgozzák az uniós kiberbiztonsági szolidaritási kezdeményezést, valamint felmérik az IKT-termékekre, -szolgáltatásokra és -folyamatokra vonatkozó kiberbiztonsági tanúsítási rendszerek kidolgozását. Az EGSZB azt ajánlja, hogy valamennyi tagállam álljon készen a gyors reagálásra a hét minden napján, napi 24 órában, az uniós koordinációs központ pedig vegyen részt a tagállamok kiberbiztonsági felkészültségéről és az európai kiberválság-reagálási mechanizmus hatékonyságáról szóló rendszeres jelentések értékelésében és kidolgozásában, mind a katonai képességekre, mind pedig a NIS 2 irányelvben meghatározott kritikus ágazatokra összpontosítva. Minden tagállamnak rendelkeznie kell a kiberbiztonsági események esetén történő beavatkozásra kiképzett szakemberekkel, és rendszeresen tesztelnie kell a más tagállamokban való beavatkozási képességüket.

3.2.

Bár a közlemény a fokozatos javítások hosszú listáját tartalmazza, az EGSZB szerint jó lett volna konkrét ütemtervet kidolgozni e kezdeményezések végrehajtására, a hatáskörök egyértelmű elkülönítésével, valamint benyújtási és elfogadási határidők megjelölésével. Az EGSZB szerint a szervezett civil társadalomnak jelentősebb szerepet kellett volna kapnia e javaslatok kidolgozásában.

3.3.

Az EGSZB szerint a tagállamoknak meg kell erősíteniük belső képességeiket a kiberfenyegetésekkel szembeni fellépéshez, ugyanakkor együttműködési projekteket kell folytatniuk, és meg kell osztaniuk az információkat és a bevált gyakorlatokat a többi tagállambeli partnereikkel. Valamennyi tagállamban a technológia gyorsított bevezetésére (3) és mielőbbi beruházásokra van szükség a kibervédelmi képességekbe, valamint a kibertámadások észlelésére, az ellenük való védekezésre és az okozott károk helyreállítására irányuló közös felkészültségbe. Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió kiberbiztonsági autonómiájának támogatása érdekében dinamikus, valós idejű tesztelési és információmegosztási platformot kell kifejleszteni vagy a magánszektorból átvenni, amely a jelenleg hiányzó képességek azonosítására összpontosít.

3.4.

Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy ebben a szakaszban a katonai kibertéri műveleteknek szigorúan a tagállamok hatáskörében kell maradniuk; az EGSZB támogatja az uniós katonai hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportok (milCERT), a számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportok (CSIRT) és az európai intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportja (CERT-EU) között bejelentett együttműködést.

3.5.

A közelmúltban elfogadott NIS 2 irányelv és a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló irányelv (4) már konkrét nemzeti és ágazati kötelezettségeket vezetett be az uniós kibervédelmi keretre vonatkozóan. További intézkedésekre van szükség az EU kollektív észlelési kapacitásának javítása érdekében, és az EGSZB kutatási és fejlesztési beruházásokat szorgalmaz az élvonalbeli uniós képességek fejlesztése érdekében.

4.   Az uniós védelmi ökoszisztéma biztonságának garantálása

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a vele együtt járó bonyolultság és a gyorsan változó technológiai kihívások átalakították a védelmi ökoszisztémát, és hogy a kiberbiztonság a katonai és a polgári szektor, valamint az uniós polgárok közös ügyévé vált. A polgári és katonai ökoszisztémák közötti együttműködés ma minden eddiginél fontosabb, és előnyökkel jár a hatékonyabb válságkezelés, valamint a folyamatos előrehaladás és az interoperabilitás tekintetében, elkerülve az átfedéseket vagy ugyanazon erőfeszítések és beruházások megsokszorozódását. A tagállamoknak készen kell állniuk arra, hogy a nemzeti kritikus infrastruktúrákat stresszteszteknek vessék alá a jövőbeli kibertámadásokkal szembeni ellenálló képesség értékelésére és növelésére.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kibervédelmi beruházásoknak elsősorban az uniós polgárok és a kritikus infrastruktúrák védelmére kell irányulniuk. Tekintettel a digitális átalakulás gyors ütemére és a fenyegetettségi környezet gyors fejlődésére, az EGSZB határozottan sürgeti, hogy az EU és a tagállamok rendszeresen aktualizálják a prioritásokat és a beruházásokat, az érintett magánszereplőkkel történő alapos konzultáció mellett. A tárgyak internetének (IoT) eszközei gyakran nem részesülnek olyan jó védelemben, mint a hagyományos eszközök, ezért az EGSZB az IDAM-platformokon keresztül egy minimális biztonsági szint biztosítását kéri. Mivel a tanúsítás kulcsfontosságú módszer a magasabb szintű biztonság biztosításához, az EGSZB kéri, hogy az új uniós tanúsítási megközelítés helyezzen nagyobb hangsúlyt a tárgyak internetének biztonságára.

4.3.

Az EU-nak ellenállóvá kell válnia a kibertámadásokkal szemben, és hatékony kiberelrettentést kell létrehoznia. A kritikus infrastruktúrát védeni kell mindenfajta kibertámadással szemben, és ebben az uniós védelmi rendszereknek is részt kell vállalniuk. Az EGSZB szerint az EU stratégiai érdeke biztosítani, hogy az Unió megőrizze és fejlessze képességeit digitális gazdaságának, társadalmának és demokráciájának biztonságossá tételéhez, és hogy elérje a teljes digitális szuverenitást, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy megvédjük a kritikus technológiákat és hatékony kiberbiztonsági szolgáltatásokat nyújtsunk. A harmadik országoktól való függőség csökkentése az EU stratégiai autonómiája szempontjából is létfontosságú. Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazati uniós ügynökségeknek (ENISA, EASA, ERA, EMA, EBA, ESA, HADEA, stb.) részt kell venniük a folyamatban, és iránymutatást kell nyújtaniuk a kiberbiztonsági rendszerek kidolgozásában.

4.4.

A Covid19-világjárvány felgyorsította a digitális átállást, és a hagyományos munkavégzést hibriddé és/vagy távolivá alakította át, ami új munkakapcsolatokat és elvárásokat teremtett, valamint a digitális nomádok új, egyre bővülő osztályát eredményezte. Az EGSZB tudomásul veszi a munkaerőpiac gyors változásait, amelyek folyományaként a vállalatok „zéró bizalmi” architektúrára tértek át az olyan megoldások révén, mint a személyazonosság-kezelő és hozzáférés-kezelő rendszer (IAM) és az emelt szintű hozzáférés kezelés (PAM). Az EGSZB szerint a vállalatok ilyen típusú erőforrás-gazdálkodása új megoldásokat nyújt a kiberfenyegetésekkel kapcsolatban, és a magánszektort támogatni kell innovatív digitális megoldásaik biztonsági szintjének megerősítésében.

4.5.

Az EGSZB kissé csalódott az Európai Bizottság azon kijelentésével kapcsolatban, miszerint „a tagállamokkal együttműködve végrehajtási tervet lehetne kidolgozni”, és úgy véli, hogy egy ilyen végrehajtási tervnek inkább kötelezőnek kellene lennie. Ezt a tagállamokkal közösen kellene kidolgozni, és a lehető leghamarabb végrehajtani. Az EGSZB aggódik az Európai Bizottság e könnyed hozzáállása miatt, és sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy segítsék elő a bejelentett kezdeményezések gyors előrehaladását.

5.   Beruházás a kibervédelmi képességekbe

5.1.

A technológiai fejlődés gyors előrehaladtával a kibertér a hadviselés legújabb harcterévé vált a szárazföld, a tenger, a levegő és a világűr után. Emellett hatalmas bűnügyi lehetőségeket teremtett a rosszindulatú kiberszereplők számára, a független hackerektől a hivatásos bűnözőkig, sőt akár az állami szereplőkig.

5.2.

A K+F-be való beruházás létfontosságú, és az EGSZB üdvözli a Digitális Európa program, az Európai Védelmi Alap, a Horizont Európa és a nemzeti helyreállítási programok keretében a már e célra elkülönített alapokat. Az EGSZB szerint viszont több transznacionális projektre van szükség, amelyek valamennyi tagállamban a kibervédelmi rendszerek közötti együttműködésre és interoperabilitásra, valamint a – főleg az innovatív kkv-kat célzó – finanszírozási eszközök közötti szinergiák növelésére összpontosítanak.

5.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy 2020-ban az uniós kiberbiztonsági stratégia 2023-at jelölte meg a közös kiberbiztonsági egység létrehozásának határidejeként, így az EGSZB várja a híreket e folyamat véglegesítéséről, illetve arról hogy hogyan alakul az EU felkészültsége a nagyszabású kiberbiztonsági eseményekre való reagálásra. Az EGSZB arra számít, hogy ennek az egységnek köszönhetően javul majd az EU helyzetismerete, valamint általános reagálási és helyreállítási képessége.

5.4.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Kiberbiztonsági Ipari, Technológiai és Kutatási Kompetenciaközpont (ECCC) megbízatását kiterjesszék az uniós Kibervédelmi Koordinációs Központ tevékenységének támogatására. Emellett ez a hálózat támogathatná Európa digitális szuverenitását azáltal, hogy versenyképes európai ipari bázist hoz létre a kulcsfontosságú technológiai képességek számára, részben a köz- és magánszféra közötti szerződéses partnerségek (PPP) munkájára alapozva. A köz- és magánszféra közötti partnerségek bizonyultak a leghatékonyabb megközelítésnek a teljes digitális ökoszisztéma kiberbiztonságának javítására, de ez nem lehet egyirányú: az állami intézményeknek is meg kell osztaniuk információikat a magánszektorral.

5.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a kvantumszámítógépek jövőbeli feltörési kísérleteinek kezelése érdekében az EU-nak haladéktalanul be kell ruháznia az olyan élvonalbeli technológiákba, mint a posztkvantumkriptográfia. Úgy véli, hogy Európa számára elengedhetetlen valamilyen középtávú megközelítés az autonómia kapcsán, és határozottan kiáll amellett, hogy uniós székhelyű vállalatok fejlesszenek ki kutatási és termelési létesítményeket. Az EGSZB fontosnak tartja a digitális K+I-re szánt uniós források növelését, valamint az üzemeltetők és a szolgáltatók új műszaki biztonsági funkciókba történő beruházásainak támogatását, amelyek olyan új trendekhez is kapcsolódnak, mint a kiterjesztett valóság és a metaverzum. Különösen fontos egy olyan európai megosztott felhőalapú infrastruktúra kiépítése, amely az adattárolással és -feldolgozással kapcsolatos európai szabályokon alapul (5).

5.6.

Különös figyelmet kell fordítani a kkv-kra, és hozzáférést kell biztosítani számukra olyan finanszírozási programokhoz, amelyek fokozzák a kibertámadásokkal szembeni felkészültségüket, valamint olyan támogatási, képzési és oktatási programokhoz, amelyek segítenek nekik megérteni a kiberkockázatokat és megvédeni magukat. Az EU-nak olyan ösztönző mechanizmust kell biztosítania, amely elősegíti, hogy a kkv-k fokozatosan megismerkedjenek az előbb említettekkel.

5.7.

Az Európai Bizottság becslése szerint a kiberbiztonság terén meglévő készséghiány félmillió emberre tehető, és az EGSZB nagyra értékeli a Kiberkészségek Akadémiájának létrehozására irányuló javaslatot. Egyértelmű, hogy a tagállami szintű erőfeszítések nem elegendőek a készséghiány csökkentéséhez, ezért az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az Akadémia elindításával együtt, kihasználva a készségek európai éve által kínált lendületet, uniós szinten valamennyi tagállam bevonásával koordináljon és finanszírozzon nagyszabású képzési és szakképzési programokat, amelyekkel képzett munkaerőt lehet biztosítani a kibervédelemben részt vevő valamennyi ügynökség és szerv, valamint a polgári magánhálózatok számára. Különös hangsúlyt kell fektetni a munkaerő képzésére, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) területén.

5.8.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a kibertámadásoknak való kitettség csökkentése érdekében létfontosságú felhívni a polgárok figyelmét a kiberbiztonságra, különös tekintettel a lakosságot célzó egyszerűbb kiberbűncselekményekre. Az EGSZB olyan kiberbiztonsági oktatási tanterveket és egész életen át tartó kiberbiztonsági képzési programokat szorgalmaz, amelyek a kiberkészségek fejlesztésére, valamint a kiberbiztonság ismertebbé és vonzóbbá tételére összpontosítanak a polgárok, különösen a fiatalabb generáció számára. Az EGSZB támogatja, hogy a kiberbiztonsági megfontolásokat valamennyi jövőbeli uniós közpolitikában általánosan érvényesítsék, és hogy tájékoztassák a nagyközönséget a kiberfenyegetésekről, többek között a lakosság számára szervezett ingyenes képzési programok, ingyenes mobiltelefonos információs alkalmazások vagy főműsoridőben történő televíziós kommunikáció révén. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan elő kell mozdítani, hogy a „kiberbiztonság-orientált” megközelítés széles körben elterjedjen a társadalomban.

5.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy alapvető fontosságú a beszállítók kockázati profiljának értékelése és a magas kockázatúnak tekintett beszállítókra vonatkozó korlátozások alkalmazása, beleértve az összehangolt uniós kockázatértékelésben kritikusként és érzékenyként meghatározott, kulcsfontosságú eszközök és alkalmazások szükséges betiltását, valamint a megbízható hardver- és szoftverszolgáltatók tanúsítását.

6.   Összefogás a közös kihívások kezelése érdekében

6.1.

A jövőbeli kibertámadásokra való felkészültség szintje tagállamonként rendkívül eltérő. Az EGSZB szerint azonnal létre kell hozni egy uniós kommunikációs platformot a bevált gyakorlatok megosztására, ahol a kibertér legfejlettebb tagállamai megoszthatják ismereteiket más tagállamokkal, így azokat a többi ország azonnal át tudja venni. Ez hozzájárulna a nemzeti szervezetek közötti kölcsönös bizalom javításához. Másodszor, az EGSZB úgy véli, hogy EU-szerte szorosabb együttműködésre van szükség az állami és a nem állami szereplők között annak érdekében, hogy a belső piacon javuljon a termékek és szolgáltatások kiberbiztonsága. Az EGSZB közös uniós platform létrehozását javasolja a kiberbiztonsági események bejelentésére, beleértve a kiberbűnöző aktivisták feketelistáját is.

6.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a NATO-szövetségeseinkkel a katonai területen folytatott szoros együttműködésnek nemcsak a kapacitásépítésre és a korai felismerésre kell összpontosítania, hanem közös K+F+I projektekre, a bevált gyakorlatok megosztására és szakértők közötti cseréjére, nagyszabású képzési programokra és a kibertámadások szimulációjára is. A 2016. évi varsói és 2018. évi brüsszeli együttes nyilatkozatok értelmében a fő cél a közös reagálási kapacitás bővítése és szinergiák létrehozása a jövőbeli hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés érdekében. Az EU és a NATO közötti együttműködésnek még mindig számos kiaknázatlan lehetősége van, és az azonnali előrelépés valódi változást hozhat polgáraink és társadalmaink biztonságának szavatolása terén.

6.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a globális szinten és nemzetközi partnereinkkel folytatott megbeszéléseknek meg kell teremteniük a terepet egy olyan globális és nyitott kibertér előmozdításához, amely védi az emberi jogokat, az alapvető szabadságokat és a jogállamiságot, és a gyors digitális fejlődésű ágazatokban kötelező erejű nemzetközi normák kidolgozására összpontosít. Az EGSZB azt tanácsolja a főképviselőnek, hogy vizsgálja felül a meglévő kétoldalú kiberpárbeszédeket, és kezdjen további tárgyalásokat más országokkal és az érintett nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy előmozdítsa a nemzetközi jog kibertérben való alkalmazásának globális keretét, amely szigorú viszonossági feltételen alapul.

6.4.

Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy az EU van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy vezető szerepet töltsön be a kiberbiztonság jövőjéről szóló nemzetközi, különösen az ENSZ keretében folytatott vitákban, mivel az EU-ban szilárd alapjai vannak az alapvető demokratikus szabadságoknak. Az EU-nak emellett küzdenie kell azon totalitárius rendszerek ellen, amelyek a polgárok adatainak nyomon követését végzik, és megsértik jogaikat és szabadságaikat, és határozottan fel kell lépnie a polgárokkal szembeni bármilyen társadalmi pontozási rendszer ellen. Az EGSZB egyértelműen kijelenti, hogy valódi demokrácia nem létezhet a személyes adatok hatékony védelme nélkül, és úgy véli, hogy a felelősségteljes és hatékony adatkezelés létfontosságú ahhoz, hogy a hiperkonnektivitás igazán hasznos eszközzé váljon.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2555 irányelve (2022. december 14.) az Unió egész területén egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint a 910/2014/EU rendelet és az (EU) 2018/1972 irányelv módosításáról és az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről (NIS 2 irányelv)(HL L 333., 2022.12.27., 80. o.).

(2)  A Bizottság közleménye az EU kibervédelmi politikájáról.

(3)  Például a NATO-nak az Atlanti-óceán északi részére vonatkozó védelmi innovációs akcelerátora (DIANA).

(4)  CER-irányelv.

(5)  Például Gaia-X, a francia-német kezdeményezés.

Előadó: Maria del Carmen BARRERA CHAMORRO

Társelőadó: Marinel Dănuț MUREȘAN

Felkérés:	a Tanács spanyol elnökségének levele: 2022.7.27.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	196/2/11

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy megfelelő lehetőségeket kell biztosítani a vállalkozások és a munkavállalók számára ahhoz, hogy részt vehessenek a környezetvédelem támogatására és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítésekben. Az EGSZB – miközben elismeri a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek szerepét és a szociális partnerek autonómiáját – úgy véli, hogy a megfelelő szinteken folytatott kollektív tárgyalások során nagyobb hangsúlyt lehetne fektetni a zöld átállással kapcsolatos kérdésekre. Úgy véli, hogy ennek megfelelő módja a zöld kollektív tárgyalások előmozdítása minden szinten.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld kérdésekről kollektív tárgyalások keretében folytatott vitáknak a szociális partnerek közötti, a környezetre közvetlen és közvetett hatást gyakorló kollektív szerződésekbe foglalt, alku tárgyát képező záradékokat kell eredményeznie, mint amilyenek az e véleményhez csatolt példákban szerepelnek. Az ilyen záradékok többek között a következőkre terjedhetnek ki: a) a vállalatok tevékenységének hatása a környezetre; b) a munkavállalók védelme a környezet és az éghajlatváltozás hatásaival szemben; c) a zöld átállás hatása a vállalati tevékenységre a munkaszervezés, a változó foglalkozási profilok és a munkavállalók készségei tekintetében; d) az a), b) és c) pont végrehajtásának belső ellenőrzése. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a kollektív tárgyalások kulcsfontosságú eszközök, amelyek segíthetik a vállalatokat és a munkavállalókat a klímaválság kihívásainak leküzdésében, ideértve a vállalatok ebből eredő költségeit is.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az ebben a véleményben tárgyalt valamennyi kérdés a szociális partnerek független és szuverén autonóm akaratának elismerésén és teljeskörű tiszteletben tartásán alapul. Megállapítja tehát, hogy a kollektív szerződéseket tárgyaló személyek számára az e véleményben foglaltakból semmiképpen sem következik, hogy a kollektív szerződéses önszabályozással kapcsolatos feladatuk ellátása során bármilyen külső előírásnak vagy feltételnek kellene alávetni őket.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a civil társadalom, amelyet ugyan a kollektív tárgyalások (azaz a kollektív szerződésekről folytatott tárgyalások, amelyeket a szociális partnerek folytatnak) nem érintenek közvetlenül, segíthet abban, hogy demokratikus megoldások szülessenek a zöld átállásból eredő kihívásokra és problémákra, és hozzá is járulhat a zöld átálláshoz azzal, hogy részt vesz az annak társadalmi igazságosságát biztosító, méltányos intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában.

1.5.

Az EGSZB az energetikai átállásról és a munkaerőpiaci politikákról szóló véleményében (1) már hangsúlyozta, hogy a zöld átállás jelentős hatást gyakorol a munkavállalók foglalkoztatására, valamint munka- és életkörülményeire. Ezért a kollektív tárgyalások során felvethető kérdések közé tartozik, hogy a zöld átállás milyen hatást gyakorol a foglalkoztatásra, a területi és társadalmi kohézióra, a munkahelyteremtésre, a különböző tevékenységi területek közötti átmenetre, a munkavállalókat a szükséges készségekkel felruházó képzésre és átképzésre, az idősebb munkavállalók különös kiszolgáltatottságára, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, a munkahelyek megközelítését szolgáló városi mobilitásra, a termelőtevékenységgel és a munkateljesítménnyel összefüggő energiahatékonyságra, mindig megfelelően figyelembe véve a nemi dimenziót.

1.6.

Az EGSZB szerint egyre több tudományos adat (2) tanúskodik arról, hogy a zöld kollektív tárgyalás milyen nagy potenciállal és számos előnnyel jár a környezeti fenntarthatóság előmozdítása, a gazdaság dekarbonizálása, illetve a körforgásos gazdaság és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából, tekintettel arra, hogy a hatókörébe tartozó szempontok – például a foglalkoztatottak mobilitása, a munkaszervezés módjai, a munkavállalók felkészítése a zöld átállás folyamatainak megkönnyítése érdekében, a biztonságos és egészséges környezet biztosítása, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések stb. – jelentősen hozzájárulnak ezekhez a célkitűzésekhez. Ezt tükrözi az európai szociális partnerek 2017. május 30-i, a zöld gazdaságban rejlő potenciál munkahelyteremtés céljából történő kihasználásáról szóló együttes nyilatkozata, vagy a szociális párbeszéd keretében a körforgásos gazdaságról szóló, 2021. október 7-i közös ajánlás (3).

1.7.

Az EGSZB üdvözli a klímasemlegesség felé való igazságos átmenet biztosításáról szóló, az EPSCO Tanács által tavaly júniusban elfogadott ajánlást (4), amely elismeri annak fontosságát, hogy a szociális partnereket – autonómiájuk tiszteletben tartása mellett – aktívan be kell vonni a különböző közpolitikák kialakításának és végrehajtásának minden szakaszába, többek között szociális párbeszéd és kollektív tárgyalások révén.

1.8.

A zöld átállás, a dekarbonizáció és a körforgásos gazdaság a digitalizációval együtt hatással van a munka világára azáltal, hogy megváltoztatja a munkahelyek és a feladatok jellegét, és új foglalkozásokat hoz létre, míg másokat megszüntet. Ezek az átállások összekapcsolódnak és kölcsönösen erősítik egymást. Az EGSZB azonban megállapította, hogy az EU-ban és a tagállamokban a zöld kollektív tárgyalásokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok, amellett, hogy nagyon ellentmondásosak, továbbra is korlátozottak. Éles ellentétben a digitális átállással, a kollektív tárgyalások során kevesebb figyelmet fordítottak a zöld kérdésekre. Az EGSZB ezért arra kéri az EU-t, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a kollektív autonómia teljeskörű tiszteletben tartása mellett hozzanak határozottabb és hatékonyabb intézkedéseket annak érdekében, hogy a különböző, megfelelő szinteken folytatott kollektív tárgyalások során figyelmet kapjon a zöldítés fontossága, és elő lehessen mozdítani annak fejlesztését.

1.9.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a kollektív tárgyalások különösen alkalmasak arra, hogy kiegyensúlyozott szabályozást hozzanak létre annak érdekében, hogy fokozatosan és méltányosan haladjunk a nagyobb jólétet és termelékenységet biztosító gazdaság felé. Ezért gyorsabb és hatékonyabb előrelépést sürget a zöld kollektív tárgyalások irányába, amelyben a szociális partnerek – a tárgyalások különböző szintjein – folyamatos és releváns szerepet játszanak, hozzájárulva azokhoz a kiegyensúlyozott megoldásokhoz, amelyekre a vállalkozásoknak szükségük van ahhoz, hogy fenntarthatóbbá, rugalmasabbá és termelékenyebbé váljanak, valamint szilárdan elköteleződjenek a tisztességes munka mellett.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak megfelelő lehetőségeket kell biztosítani a zöld átállással kapcsolatos megbeszéléseken való részvételre. A zöldítés és a digitalizáció gyorsasága, valamint a munkaerőpiacok átalakulására gyakorolt hatásának mértéke ugyanis megköveteli a szociális partnerek korai és hatékony bevonását a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerekkel összhangban annak érdekében, hogy helyi szinten az ágazati igények szerinti alakítható megoldások születhessenek. Ezért hasznosnak és fontosnak tartja nemcsak a szociális párbeszéd, hanem adott esetben a kollektív tárgyalások előmozdítását is az EU és a tagállamok valamennyi szintjén, sőt akár globális szinten is, a szociális partnerek autonómiájának teljeskörű tiszteletben tartása mellett. Az EU-nak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk továbbá a szakszervezetek és a munkavállalói érdekképviseletek hatékonyabb tájékoztatási, konzultációs és kollektív véleménynyilvánítási jogainak kialakítását az üzleti tevékenység környezeti hatásaival kapcsolatban.

1.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben mind nemzeti, mind uniós szinten számos sikeres tapasztalat született a zöld kollektív tárgyalások terén. Európai szinten külön meg kell említeni az európai vegyiparban alkalmazott, „Responsible care” (5) (Felelős gondoskodás) elnevezésű tárgyalási gyakorlatot. Ami a legjobb nemzeti gyakorlatokat illeti, az EGSZB megjegyzi, hogy hasznosak az egyes megállapodásokban – például az olaszországi, spanyolországi és franciaországi megállapodásokban – található azon kollektív szerződéses klauzulák, amelyek előmozdítják a vállalatoknál és/vagy tevékenységi ágazatokban a környezetvédelmi megbízotti poszt létrehozását, valamint a vegyes és közös környezetvédelmi irányítóbizottságok létrehozását (amelyeket az EMAS és az ISO 14001 tanúsítási szabványok is előírnak), a fenntartható munkavállalói mobilitásra vonatkozó klauzulák, a szakszervezetek figyelmeztető jogainak elismerése környezetvédelmi kérdésekben stb.

1.12.

Az EGSZB arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák azokat az intézkedéseket és kezdeményezéseket, amelyek arra ösztönzik a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy alkalmazkodjanak a zöld átálláshoz, és mérlegeljék – egyéb intézkedések mellett – olyan koncepció kidolgozását, amelyben kijelölt munkavállalók a környezeti átállás képviselőiként vagy kapcsolattartó pontként járnak el a munkahely környezeti és ökológiai átállásával kapcsolatos ügyekben. A munkahelyi környezeten belül a vezetők és a munkavállalók képviselői mérlegelhetik, hogy kijelöljenek-e olyan munkatársakat, akik – alapfeladataik mellett – konkrét segítséget nyújtanak a vállalat zöld átálláshoz való alkalmazkodásával kapcsolatos kérdésekben. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy teremtsék meg a szükséges ösztönzőket a vállalkozások és/vagy tevékenységi ágazatok számára az ökológiai átállás fent említett képviselőinek, vagy kapcsolattartóinak kijelöléséhez. Ajánlott továbbá az emberek környezetvédelmi készségeinek szakképzés révén történő fejlesztése.

1.13.

A 2022–2024-es időszakra szóló közös munkaprogramjuk (6) részeként az uniós szociális partnerek dolgozni fognak egy zöld átállásra vonatkozó cselekvési keret kialakításán. A tagállamoknak ki kell alakítaniuk a megfelelő keretrendszert a megvalósítás elősegítéséhez, továbbá a kollektív autonómia teljeskörű tiszteletben tartása mellett elő kell mozdítaniuk a szakmaközi megállapodásokat, hogy megkönnyítsék az olyan megfelelő és méltányos ajánlások, iránymutatások és normák kidolgozását, amelyek a zöld kollektív tárgyalásokat a környezet védelmét szolgáló, kiegyensúlyozott termelési modellek biztosításának kulcsfontosságú eszközévé teszik. Tekintettel a kihívás nagyságrendjére és összetettségére, az EGSZB meg van győződve arról, hogy a kollektív tárgyalások minden szintjét – ágazati és vállalati, uniós és nemzeti, sőt nemzetközi szintjét is – be kell vonni a zöld termelőgazdaság megvalósításába.

1.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy a levegőminőség az egészség és a biztonság fontos eleme, és elismeri, hogy a WHO új értékeket és globális iránymutatásokat határozott meg. Az EGSZB azt javasolja, hogy ezeket vegyék figyelembe a zöld kollektív tárgyalások során. Figyelembe véve az EMAS-t és a társadalmi fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvet, fontos előmozdítani a munkavállalók részvételét és a környezetgazdálkodási képzési programokat.

1.15.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy maradéktalanul ültessék át jogrendszerükbe az uniós jog lehetséges megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7), többek között a környezetvédelmi jog területén.

2.   Háttér, indokolás és a vélemény tárgyának főbb elemei

2.1.

Az EGSZB egyetért az EU azon törekvésével, hogy vezető szerepet töltsön be a zöld átállásban azáltal, hogy felgyorsítja a termelési rendszer gyors dekarbonizációjához szükséges szakpolitikák, erőforrások – köztük pénzügyi források – és technológiák bevezetését, biztosítva az igazságos átmenetet, amint azt az Energiapolitika és a munkaerőpiac (8) című vélemény megfogalmazza. Ebben a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások nélkülözhetetlen szerepet játszanak, miközben teljeskörűen tiszteletben kell tartani a szociális partnerek autonómiáját és a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek sajátosságait.

2.2.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az Európai Unió gazdaságának ökológiai átállása és dekarbonizációja hatással lesz a lakosság – különösen a legkiszolgáltatottabbak – foglalkoztatására és életkörülményeire. Alapvető fontosságú, hogy az átállást méltányos módon hajtsák végre, hogy mérsékelni lehessen annak a vállalkozásokra, a munkavállalókra és a lakosságra gyakorolt hatását. Ezenkívül a legkiszolgáltatottabbak helyzetének javítására is lehetőséget kell kínálnia.

2.3.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az ILO a Környezetileg fenntartható gazdaságokra és társadalmakra való igazságos átmenet mindenki számára (9) (2015) című politikai iránymutatásaiban kiemeli a kormányok és a szociális partnerek szerepét a mindenki számára elérhető fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia és intézményi intézkedések kialakításában, továbbá kifejti, hogy minden szinten meg kell könnyíteni a környezetvédelmi rendelkezéseknek a kollektív tárgyalásokba való beépítését. Kiemeli továbbá, hogy a speciális képzési kötelezettségvállalások előnyökkel járnak ezen a területen a vezetők és a munkavállalók számára.

2.4.

Az Európai Bizottság az önkéntes környezetvédelmi vezetési rendszerekre (EMAS) vonatkozó iránymutatásaiban elismeri, hogy hatékony csatornákra van szükség ahhoz, hogy a munkavállalókat és képviselőiket bevonják a vállalatok környezetvédelmi irányításába. E tekintetben a környezetvédelmi irányításban való munkavállalói részvétel legmegfelelőbb módja a szociális partnerek bevonása, valamint adott esetben kollektív tárgyalások folytatása a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerekkel és gyakorlatokkal összhangban. A szociális jogok európai pillérének 8. alapelve kiemeli, hogy elő kell mozdítani a szociális párbeszédet és a munkavállalók részvételét a szociális, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikákban, és kollektív szerződések megtárgyalására ösztönzi a szociális partnereket. Emellett a klímasemlegességre való igazságos átállás biztosításáról szóló, 2022. június 16-i tanácsi ajánlás hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek fontos szerepet játszanak az átállás foglalkoztatásra gyakorolt hatásainak kezelésében ((8) preambulumbekezdés).

2.5.

A szociális partnerek autonóm akaratának elismerése és teljeskörű tiszteletben tartása alapján az EGSZB tudomásul veszi az EU elnökségét átvevő és ennek a feltáró véleménynek az elkészítését kérő spanyol kormánynak az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy elő kívánja segíteni egy, a zöld kollektív tárgyalásokat támogató szabályozási keret és ösztönző politika megteremtését. Ez a vélemény ismerteti az EGSZB-nek a spanyol elnökség felkérésére adott válaszát és javaslatait.

3.   Európai kontextus és tudományos adatok a kollektív tárgyalásoknak a zöld átállásban betöltött szerepéről

3.1.

Az EGSZB szerint egyre több tudományos adat (10) tanúskodik arról, hogy a zöld kollektív tárgyalás milyen nagy potenciállal és számos előnnyel jár a környezeti fenntarthatóság előmozdítása, a gazdaság dekarbonizálása, illetve a körforgásos gazdaság és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából, tekintettel arra, hogy a kollektív tárgyalás különféle vonatkozásai – például a foglalkoztatottak mobilitása, a munkaszervezés módjai, a személyzet felkészítése a zöld átállás folyamatainak megkönnyítése érdekében, a biztonságos és egészséges környezet biztosítása, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések stb. – jelentősen hozzájárulnak ezekhez a célkitűzésekhez. Ezt tükrözi az európai szociális partnerek 2017. május 30-i, a zöld gazdaságban rejlő potenciál munkahelyteremtés céljából történő kihasználásáról szóló együttes nyilatkozata, valamint a körforgásos gazdaságra vonatkozó közös projektje és 2021. október 7-i közös ajánlása (11).

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld kollektív tárgyalások minden szinten alapvető részét képezik a demokratikus polgári részvétel elvének, amely ebben az esetben a szociális partnerek konkrét munkaerőpiaci szerepében fejeződik ki, és amely kulcsfontosságú az éghajlati vészhelyzet hatékony és társadalmilag igazságos kezeléséhez, valamint a gazdaság és a társadalom zöld átállásához.

3.3.

Az uniós megújulóenergia-politikáknak egyensúlyra kell törekedniük a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések között. Ennek eredményeként ezek a zöld átállási folyamatok az EU-ban új eszközöket tesznek szükségessé a köztük lévő megfelelő koherencia biztosítása, valamint az egyének és az aktív népesség munkaerőpiaci integrációjának előmozdítása érdekében. A zöld kollektív tárgyalás jó eszköz ezen egyensúly megteremtésére.

3.4.

Az éghajlatváltozás felgyorsulásával összefüggésben alapvető fontosságú annak meghatározása, hogy mely gazdasági ágazatokat és foglalkoztatási területeket érintik vagy fogják a leginkább érinteni az éghajlati válság és annak közvetlen hatásai – mind a gazdasági, a munka-, az egészségügyi és a szociális védelmi feltételek, mind pedig az elvárások tekintetében. Erre azért van szükség, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen hozni a válság következményeinek enyhítésére.

3.5.

Az EU élen jár az innovatív tisztaenergia-termelési folyamatok terén, amelyek célja, hogy visszafordítsák a környezeti és társadalmi egyenlőtlenségeket olyan gazdasági átalakulások révén, amelyek új, tisztességes foglalkoztatási lehetőségeket eredményeznek (például a megújuló energia terén). Az EGSZB több kutatást szorgalmaz ezen a területen, valamint pénzügyi támogatást kér az érintett vállalatok beruházásainak megkönnyítéséhez.

3.6.

Az EGSZB megelégedéssel veszi tudomásul, hogy egyre több vállalat fogad el vállalati társadalmi felelősségvállalási rendszert, amely érdemi kötelezettségvállalásokat tartalmaz a fenntartható környezetvédelmi irányítás mellett. Az EGSZB tudomásul veszi azokat a tanulmányokat, amelyek azt mutatják, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programokban megállapodások vagy egyezmények révén történő részvétel miként nyújt nagyobb garanciát a komoly szándékra és a hatékonyságra vonatkozóan.

3.7.

A munkavállalóknak az igazságos átmenet folyamataiban való részvétele főként azáltal strukturálható, hogy a kollektív szerződésekbe ilyen záradékok kerülnek be a különböző munkaügyi kapcsolatrendszerek különböző szintjei és jellemzői tekintetében. A kollektív szerződések fontos szerepet játszhatnak a munkáltatók és a munkavállalók közötti, a zöld átállásra adandó közös válasz kialakítása terén folytatandó együttműködés előmozdításában.

3.8.

Jelenleg zajlik a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékok beemelése a kollektív szerződésekbe. Ily módon a kollektív tárgyalások a társadalmi felelősségvállalás részét képező zöld közbeszerzés kiegészítésévé válnak. A vegyipar például úttörő szerepet tölt be ebben a kérdésben. Az európai zöld megállapodás végrehajtásához új, egyedi és homogén címkézési keretre van szükség, amely releváns gazdasági és ökológiai információkat nyújt a köz- és magánszféra döntéshozatala számára. Az európai ökocímke-stratégia javítaná a fenntartható közbeszerzést, és támogatni tudná a körforgásos jelleget és az információáramlást; ugyanakkor olyan fontos feltételeknek is teljesülniük kell, mint a költséghatékonyság, a titoktartás és az arányosság.

3.9.

A levegőminőség fontos szempont az egészséges és biztonságos beltéri és kültéri munkaterületek szempontjából; ezért hatással van a munkakörülményekre, és azt a kollektív tárgyalások során is figyelembe kell venni. A WHO a közelmúltban új értékeket és globális iránymutatásokat határozott meg a levegőminőségre és annak az emberi egészségre – többek között a kültéri környezetben dolgozók munkahelyi egészségére – gyakorolt hatásaira vonatkozóan. Ezért az EU-ban jelenleg hatályos szabályok módosítására lehet szükség. Ezek a változások hatással lesznek a munkakörnyezetre és a szolgáltatásnyújtás környezeti feltételeire vonatkozó kollektív tárgyalásokra és a beruházási költségekre is.

3.10.

Az EU rendelkezik olyan szabályozási keretekkel, amelyek elősegítik, hogy a vállalatoknál is megjelenjen a környezetvédelmi irányítás. Ezek valódi hatékonyságához pedig a munkavállalók és képviselőik aktív részvételére van szükség. Ilyenek például az önkéntes környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerek (EMAS) (12) vagy a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13). Ezekben az esetekben a hangsúly a munkavállalók részvételének előmozdításán és a környezetvédelmi irányítással kapcsolatos képzési programokon van.

3.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy egyre több európai tanulmány hangsúlyozza a zöld kollektív tárgyalások, mint olyan eszközök előnyeit, amelyek zöld önszabályozó klauzulákat tartalmazó megállapodások révén előmozdítják a fenntartható termelési folyamatokat. A kollektív tárgyalások – a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerek jellemzőivel összhangban, a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásával – elősegíthetik az azzal kapcsolatos konszenzusépítést, hogy a vállalatoknak milyen konkrét intézkedéseket kellene hozniuk az igazságos átmenet előmozdítása érdekében.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az uniós országokban a kollektív tárgyalásokról készített tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a kollektív szerződésekben csak kis mértékben szerepelnek környezetvédelmi kérdések. Az EGSZB arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák azokat az intézkedéseket és kezdeményezéseket, amelyek arra ösztönzik a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy alkalmazkodjanak a zöld átálláshoz, figyelembe véve a munkahelyi tájékoztatással és konzultációval kapcsolatos gyakorlatokat.

4.2.

A kibocsátásmentes gazdaságra való, jól irányított átállás nemcsak az éghajlati vészhelyzetre való reagálás szempontjából létfontosságú, de a fenntartható és inkluzív gazdasági helyreállítást is ösztönözheti. Azonban hosszú távú intézkedések kellenek, amelyekhez fenntartható finanszírozási mechanizmusokra, valamint részvételen alapuló és stabil kormányzásra van szükség.

4.3.

Ebben a részvételen alapuló irányítási modellben a kollektív tárgyalás olyan eszköz, amely a munka világát képessé teszi a teljes mértékben fenntartható termelési modell jelentette új kihíváshoz való alkalmazkodásra. Ez azért van így, mert képes azonnal reagálni, közel áll az ágazati realitásokhoz, és képes személyre szabott megoldásokat kínálni, beleértve a munkahelyek és a vállalkozások védelmét is.

4.4.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok az ágazati szociális partnerekkel közösen vizsgálják meg, hogy milyen hozzáadott értékkel bírhatnak a különböző termelő ágazatokban az éghajlati vészhelyzet és a zöld átállás munkaerőpiacra gyakorolt hatásairól készített tanulmányok. Ennek segítségével ugyanis olyan intézkedéseket lehet meghatározni és javasolni, amelyek hatékonyan reagálnak a gazdasági környezet igényeire, és elősegíthetik, hogy a kollektív tárgyalási egységek kollektív szerződéseikben és megállapodásaikban szabályozhassák az igazságos átmenetet.

4.5.

Az EGSZB arra ösztönzi a szociális partnereket, hogy – adott esetben ágazatközi és ágazati prioritásaikkal összhangban – építsék be a zöld átállási folyamatokat a kollektív szerződésekbe. Az európai tapasztalatok közé tartozik például, hogy a globális „Responsible Care” programot beépítették az európai vegyipari ágazat kollektív szerződéseibe.

5.   Részletes megjegyzések

5.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a zöld kérdésekről kollektív tárgyalások keretében folytatott vitáknak a szociális partnerek közötti, a környezetre közvetlen és közvetett hatást gyakorló kollektív szerződésekbe foglalt, alku tárgyát képező záradékokat kell eredményeznie. A kollektív szerződések többek között a következőkre terjedhetnek ki: a) a vállalatok tevékenységének hatása a környezetre; b) a munkavállalók védelme a környezet és az éghajlatváltozás hatásaival szemben; c) a zöld átállás hatása a vállalat tevékenységére a munkaszervezés, a változó foglalkozási profilok és a munkavállalók készségei tekintetében; d) az a), b) és c) pont végrehajtásának belső ellenőrzése. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a kollektív tárgyalások kulcsfontosságú eszközök, amelyek segíthetik a vállalatokat és a munkavállalókat a klímaválság kihívásainak leküzdésében, ideértve a vállalatok ebből eredő költségeit is.

5.2.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak az Európai Unió Működéséről Szóló (EUMSZ) 154., 155. és 156. cikke keretében elő kell mozdítaniuk, hogy a vállalatok környezetvédelmi irányításának kérdése is bekerüljön a szociális párbeszédbe és a kollektív tárgyalásokba. A kollektív tárgyalás alkalmas arra, hogy elősegítse a szervezetek és a foglalkoztatás, valamint a munkakörülmények hozzáigazítását az éghajlatváltozás hatásaihoz, és lehetővé teszi a vállalatok beruházási költségeinek értékelését és bemutatását annak érdekében, hogy azok megőrizhetők és a tisztességes verseny követelményeihez igazíthatók legyenek.

5.3.

Az EGSZB – miközben tiszteletben tartja a szociális partnerek autonómiáját és a tagállamok kollektív tárgyalási rendszereinek sokféleségét – helyénvalónak tartja, hogy a nemzeti szintű jogi keretek és az iparágak közötti megállapodások megfelelő keretrendszert biztosítsanak a társadalmilag igazságos zöld átállás céljának figyelembevételéhez, hogy a termelékenység változása (beleértve a vállalati és szociális költségek értékelését és igazságos elosztását) minél több munkahelyen összeegyeztethető legyen a minőséggel és a biztonsággal. Figyelembe véve a különböző munkaügyi kapcsolatrendszereket, fontolóra lehetne venni a következőket: a) a vállalatnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos gyakorlatát illetően a munkavállalói képviselet tájékoztatási és konzultációs jogainak előmozdítása a nemzeti szabályokkal és gyakorlatokkal összhangban; b) a munkavállalók e témával kapcsolatos képzésének előmozdítása; c) olyan záradékok beillesztése, amelyek ösztönzik a munkavállalók részvételét a környezetvédelmi ügyekben és a környezetvédelemért felelős bizottságokban, amennyiben léteznek ilyenek az egyes ágazatok azon vállalatai esetében, amelyek az ISO 14001 vagy az EMAS szabványok szerinti környezetvédelmi tanúsítványt szereztek; d) adott esetben speciális közös környezetvédelmi szervek létrehozásának előmozdítása, vagy környezetvédelemmel és igazságos átmenettel kapcsolatos hatáskörök kiutalása a biztonsági és egészségvédelmi bizottságnak.

5.4.

Az EGSZB arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák azokat az intézkedéseket és kezdeményezéseket, amelyek arra ösztönzik a munkáltatókat és a munkavállalókat, hogy alkalmazkodjanak a zöld átálláshoz, és mérlegeljék – egyéb intézkedések mellett – olyan koncepció kidolgozását, amelyben kijelölt munkavállalók a környezeti átállás képviselőiként vagy kapcsolattartó pontként járnak el a munkahely környezeti és ökológiai átállásával kapcsolatos ügyekben. A munkahelyi környezetben a vezetők és a munkavállalók képviselői mérlegelhetik, hogy kijelöljenek-e olyan munkatársakat, akik – alapfeladataik mellett – konkrét segítséget nyújtanak a vállalat zöld átálláshoz való alkalmazkodásával kapcsolatos kérdésekben. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy teremtsék meg a szükséges ösztönzőket a vállalkozások és/vagy tevékenységi ágazatok számára az ökológiai átállás fent említett képviselőinek, vagy kapcsolattartóinak kijelöléséhez. Ajánlott továbbá az emberek környezetvédelmi készségeinek szakképzés révén történő fejlesztése.

5.5.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megfelelő keretrendszert és feltételeket annak előmozdításához, hogy a kollektív szerződések mobilitási klauzulái tartalmazzanak terveket a fenntartható, egészséges és biztonságos munkahelyi mobilitásra vonatkozóan, csökkentve a magángépjárművek használatát és ezáltal a kibocsátást. Az államoknak hatékony és eredményes rendszereket kell létrehozniuk e tervek kidolgozására.

5.6.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy maradéktalanul ültessék át jogrendszerükbe az uniós jog lehetséges megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelvet, többek között a környezetvédelmi jog területén. Ezek a jogok fontos hozzájárulást jelentenének az ökológiailag fenntartható és társadalmilag igazságos gazdasági átmeneten alapuló európai gazdaságélénkítési politikáknak való megfelelés nyomon követéséhez.

5.7.

Az EGSZB arra kéri a szociális partnereket, hogy fontolják meg és könnyítsék meg megfelelő és méltányos kapcsolatok, ajánlások, iránymutatások és politikák kidolgozását annak érdekében, hogy a zöld kollektív tárgyalásokat az egyik legjobb, minőségi eszközzé alakítsák, amely biztosítja és elősegíti a versenyképesség és a teljes helyi és globális környezet védelme tekintetében kiegyensúlyozott termelési modell létrejöttét.

---

(1)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Energiapolitika és munkaerőpiac: a foglalkoztatásra gyakorolt hatások az energetikai szempontból átalakuló régiókban (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 146., 2023.4.27., 4. o.) https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/opinions-information-reports/opinions/energy-policy-and-labour-market-consequences-employment-regions-undergoing-energy-transitions.

(2)  https://www.epsu.org/article/what-green-collective-bargaining.

(3)  https://www.businesseurope.eu/sites/buseur/files/media/reports_and_studies/2021-09-24_final_report_sp_project_on_circular_ecenomy_and_the_world_of_work.pdf.

(4)  Az ajánlás többek között a következőket rögzíti: „A zöld átállás inkluzív és demokratikus módon történő előmozdítása érdekében, a méltányos átállásra vonatkozó célkitűzéseket kezdettől fogva minden szinten beépítve a szakpolitikai döntéshozatalba, és biztosítva a ténylegesen a társadalom egészére kiterjedő megközelítést a méltányos átállásra vonatkozó szakpolitikákban, a Tanács felkéri a tagállamokat arra, hogy: a szociális partnereket – autonómiájukat tiszteletben tartva – aktívan vonják be nemzeti, regionális és helyi szinten az ezen ajánlásban előirányzott szakpolitikai döntéshozatal és végrehajtás valamennyi szakaszába, többek között szociális párbeszéd és adott esetben kollektív tárgyalások révén; mozdítsák elő továbbá a szociális partnerek teljeskörű bevonását az ipari ökoszisztémákra vonatkozó átállási pályák kialakításába és végrehajtásába az aktualizált új iparstratégia keretében.”

(5)  A vegyipar biztonsági, egészségvédelmi és környezetvédelmi tevékenységeinek folyamatos javítása céljából, a fenntartható fejlődés elveivel összhangban, valamint a hatályos jogszabályok és e megállapodás rendelkezéseinek betartásán túl, az aláíró felek vállalják, hogy együttműködnek a vállalatoknak a vegyipar „Felelős gondoskodás” elnevezésű nemzetközi programjához való csatlakozásában, illetve a vegyipar ezen önkéntes, nyilvános és aktív kezdeményezése által kitűzött célok elérésében, valamint előmozdítják ezeket (https://www.feique.org/programa-responsible-care/).

(6)  https://www.businesseurope.eu/publications/european-social-dialogue-work-programme-2022-2024.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

(8)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Energiapolitika és munkaerőpiac: a foglalkoztatásra gyakorolt hatások az energetikai szempontból átalakuló régiókban (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 146., 2023.4.27., 4. o.).

(9)  https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/@ed_emp/@emp_ent/documents/publication/wcms_432859.pdf.

(10)  https://www.etuc.org/sites/default/files/document/files/2017-05-29_kick_off_draft_declaration_eu_social_partners_on_green_jobs_final.pdf.

(11)  https://www.businesseurope.eu/sites/buseur/files/media/reports_and_studies/2021-09-24_final_report_sp_project_on_circular_ecenomy_and_the_world_of_work.pdf.

(12)  A Bizottság (EU) 2018/2026 rendelete (2018. december 19.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. mellékletének módosításáról (HL L 325., 2018.12.20., 18. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (HL L 330., 2014.11.15., 1. o.).

Előadó:	Pietro Vittorio BARBIERI
Társelőadó:	Nicoletta MERLO

A Tanács spanyol elnökségének felkérése	2022. december 8-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke feltáró vélemény
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.31.
Elfogadás plenáris ülésen:	14/06/2023
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	201/0/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli a spanyol elnökség arra irányuló kezdeményezését, hogy 2030-ra megszüntesse a HIV miatti megbélyegzést és hátrányos megkülönböztetést Európában. A kérdést túl sokáig elhanyagolták, bár a rendelkezésre álló adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a világ különböző részein, sajátos társadalmi környezetben és a legfontosabb népességcsoportokban továbbra is fennállnak a probléma káros következményei. Az EGSZB ezért osztja a spanyol elnökség azon véleményét, hogy a HIV miatti megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés felszámolását az uniós menetrend egyik politikai prioritásaként kell tekinteni.

1.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az európai intézményeknek magas szintű nyilatkozatot kell tenniük, amelyet 2023. december 1-jén terjesztenek az Európai Parlament elé, és vállalja, hogy támogatja a kezdeményezést, és minden lehetséges szinten, módon és fórumon részt vesz benne.

1.3.

A megbélyegzés, a hátrányos megkülönböztetés és a hamis sztereotípiák leküzdése érdekében az EGSZB elengedhetetlennek tartja a figyelemfelhívó, képzési és tájékoztatási tevékenységek előmozdítását, különösen az iskolákban, a szervezett civil társadalom, valamint az ifjúsági és diákszervezetek bevonásával.

1.4.

Az AIDS-járvány 2030-ig történő felszámolása érdekében fel kell tárni és fel kell számolni a preexpozíciós profilaxis (PrEP) előtt álló akadályokat a gyógyszerekhez való jobb hozzáférés és a PrEP végrehajtása terén, hogy a lakosság szélesebb körét érjük el. Az olyan megelőző beavatkozások, mint a pre- és posztexpozíciós profilaxis és a megelőző kezelések (TaSP) jelentős hatást gyakorolhatnak a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések elleni védekezésre.

1.5.

A HIV-fertőzötteknek egyenlő esélyeket kell biztosítani a munkavállaláshoz és a szakmai fejlődéshez a munka világában. Lehetővé kell tenni számukra, hogy igénybe vegyenek olyan különleges rendszereket, mint a rugalmas munkaidő vagy az orvosi vizsgálatokra szolgáló meghosszabbított szabadság, mindezt garantált titoktartás mellett.

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedéseket kell hozni a legfontosabb népességcsoportok érdekében: ahhoz, hogy a HIV-járványt hatékonyan lehessen kezelni, a célzott tájékoztatásnak és az intézményes keretek között végrehajtott megelőzési programoknak el kell érniük ezeket a népességcsoportokat, hogy egyes szolgálatok proaktív módon kapcsolatba léphessenek velük, lehetőleg közösségi beágyazottságú, nem kormányzati szervezeteken keresztül.

1.7.

Mivel a kelet-európai és közép-ázsiai régióban Ukrajnában van a második legnagyobb AIDS-járvány, az EGSZB hangsúlyozza, fontos, hogy a fogadó országok biztosítsák a folyamatos és ingyenes HIV-tesztelést és -kezelést az ukrán menekültek számára, így javítva a lehetőségeiket arra, hogy tartózkodási jogállásuktól függetlenül leteszteljék őket. Mivel a legtöbb menekült nő és gyermek, a kórházakban, az alapellátásban és a közösségi intézményekben végzett tesztelés kiterjesztése lehet a legmegfelelőbb megoldás az ukrán menekültek számára.

1.8.

Az antiretrovirális kezelés (ART) kettős szerepet játszhat a HIV-vel élők egészségének javításában és a HIV terjedésének hatékony megelőzésében, mivel rendkívül hatékonyan szorítja vissza a HIV vírusterhelést.

1.9.

A HIV-fertőzés időben történő diagnosztizálása, a kezelés korai megkezdése és az ellátásban tartás (az ellátás folytonossága) a fertőzés terjedésével szembeni védekezés sarokkövei. Mivel már több ország is elérte ezt a célt, az EGSZB azt kéri, hogy 2030-ig minden ország számára tűzzenek ki egy ambiciózusabb új célt, amely a tesztelés, a kezelés és a vírus elfojtása tekintetében 95 %-ra növeli a lefedettségi szintet.

1.10.

A folyamatos ellátás és megelőzés egymást erősítve átfogó választ adhat a HIV-járvány elleni küzdelem érdekében, ezért ezeket fejleszteni kell és végre kell hajtani.

1.11.

Az EGSZB olyan új és innovatív stratégiákat szorgalmaz, amelyek javítják a korai diagnózist, és felhívják az emberek figyelmét a fertőzöttségükre azáltal, hogy bővítik a szélesebb körben elérhető HIV-tesztekkel, például a gyorstesztekkel, a közösségi teszteléssel és az önteszteléssel kapcsolatos diverzifikált és felhasználóbarát megközelítéseket, valamint integrált módszert alakítanak ki a HIV és a hepatitis B és C tesztelése tekintetében.

1.12.

A közösségek megkerülhetetlen szerepet játszanak a HIV-re adott válaszban, mivel előmozdítják az elszámoltathatóságot, ösztönzik a megelőző aktivizmust, végrehajtják a tevékenységeket, és hozzájárulnak a tartós előrelépéshez elengedhetetlen innovációkhoz.

1.13.

Az említett célok elérése felé haladás fenntartása és felgyorsítása érdekében az EGSZB további erőfeszítéseket sürget olyan új programok kidolgozása és végrehajtása terén, amelyek bővítik a HIV-pozitív állapottal és a kezelés lefedettségével kapcsolatos ismereteket, csökkentik a vírus terjedését és ezáltal a HIV átadását, valamint korlátozzák a hátrányos megkülönböztetést, például a foglalkoztatáshoz vagy a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén.

2.   A HIV Európában

2.1.

A HIV terjedése továbbra is komoly népegészségügyi problémát jelent, amely világszerte több mint 36 millió embert érint, akik közül 2,3 millió ember él a WHO európai régiójában, különösen a régió keleti részén. 2021-ben közel 107 000 embert diagnosztizáltak HIV-fertőzéssel az európai régióban, ebből mintegy 17 000-et az EU-ban/EGT-ben. A HIV-diagnózisok száma 2012 óta csökkenő tendenciát mutat; a HIV-diagnózisok számának jelentősebb csökkenése 2020-ban és 2021-ben volt megfigyelhető (-24 %), ami valószínűleg a Covid19-világjárvány által az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére gyakorolt hatásnak tudható be, és/vagy annak az eredménye, hogy a Covid19-világjárvány idején végrehajtott közegészségügyi intézkedéseknek köszönhetően csökkent a HIV terjedése.

2.2.

A HIV Európában aránytalanul nagy mértékben érinti a társadalom perifériájára szorult és társadalmilag megbélyegzett embereket, mint például az intravénás kábítószer-fogyasztókat és szexuális partnereiket, a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat, a transzneműeket, a szexmunkásokat, a fogvatartottakat és a migránsokat.

2.3.

Az adatok a WHO európai régiójának országai között eltérő járványterjedési mintázatokat és tendenciákat dokumentálnak: az EU-ban/EGT-ben és a régió nyugati részén a fő átadási mód a férfiak közötti szexuális átadás, míg a régió keleti részén a bejelentések alapján a heteroszexuális átadás és az intravénás kábítószer-használat volt a fő terjedési út.

2.4.

A HIV későn történő diagnosztizálása továbbra is kihívást jelent a régió legtöbb országában: az esetek több mint 50 %-ában akkor kapták meg a HIV-diagnózist, amikor a CD4 sejtszám 350/mmc-nél alacsonyabb volt.

3.   Az ukrán menekültek HIV-ellátásának folytonossága

3.1.

A háború 2022. február 24-i kezdete óta több mint 13,5 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét vagy a szomszédos országokba menekülni, beleértve a HIV-fertőzötteket (a becslések szerint 10 000–30 000 fő) és a legfontosabb népességcsoportokat is.

3.2.

A kelet-európai és közép-ázsiai régióban Ukrajnában van a második legnagyobb AIDS-járvány. Az új HIV-diagnózisok száma a 2016. évi 14 240-ről 2019-ben 16 270-ra emelkedett, ami 2020-ban kismértékben visszaesett 15 660-ra, valószínűleg a Covid19-válság miatt. Ezek között a megfigyelési adatok szerint 9 000–10 000heteroszexuális érintkezés útján átadott fertőzés és körülbelül 5 000 intravénás kábítószer-használat útján átadott eset volt.

3.3.

A háború kitörése előtt az ország komoly haladást ért el az AIDS elleni küzdelemben: a HIV-ellátás és -kezelés ingyenes volt a kormányzati HIV-klinikákon az egész országban, és egyre több HIV-fertőzött ember részesült antiretrovirális kezelésben (ART). 2021-ben a becslések szerint a 240 000 HIV-fertőzött emberből (az ukrán lakosság 0,6 %-a) több mint 150 000 embert (62 %) kezeltek, és a kezelésben részesülők 94 %-ában elfojtották a vírust.

3.4.

Az országban az ENSZ ügynökségei és helyi partnerei, például az UNAIDS szükséghelyzeti alapja szorosan együttműködnek a helyi hatóságokkal a rászorulók elérése és megsegítése érdekében. A közelmúltban humanitárius segítségnyújtást biztosítottak az ország súlyosan érintett területei számára, amelyek csak mostanra váltak megközelíthetővé. A kormány, a civil társadalom és a nemzetközi szervezetek koalíciója a háború idején Ukrajnában a HIV-re adott hatékony válasz egyik sarokköve volt, és jelenleg is az.

3.5.

Az UNAIDS továbbra is támogatni fogja a HIV megelőzését, tesztelését és kezelését, valamint Ukrajnában a háború által sújtott embereknek és a konfliktus miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek nyújtott gondozást és támogatást.

3.6.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2022 júliusában közzétett dokumentuma (1) felvázolja az ukrán menekülteknek nyújtott HIV-ellátás minőségi színvonalának fenntartása érdekében a döntéshozatalhoz és a szolgáltatások gyakorlati megvalósításához szükséges legfontosabb szempontokat, különös tekintettel annak fontosságára, hogy a fogadó országok biztosítsák a folyamatos és ingyenes HIV-tesztelést és -kezelést az ukrán menekültek számára – így javítva a lehetőségeiket arra, hogy tartózkodási jogállásuktól függetlenül leteszteljék őket –, mivel az ART korlátozott hozzáférhetősége növeli a betegségek, a halál, a rezisztens törzsek megjelenése és a lehetséges továbbterjedés kockázatát. Mivel a legtöbb menekült nő és gyermek, a kórházakban, az alapellátásban és a közösségi intézményekben végzett tesztelés kiterjesztése lehet a legmegfelelőbb megoldás az ukrán menekültek számára.

4.   A HIV a világban

4.1.

Világszerte határozott konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy immár léteznek az AIDS-járvány felszámolására szolgáló eszközök. Az elmúlt két évtizedben egyre több, különböző környezetben végzett vizsgálat igazolta, hogy az antiretrovirális kezelés (ART) kettős szerepet játszhat a HIV-fertőzöttek egészségének javításában és a HIV terjedésének hatékony megelőzésében (megelőző kezelés – TasP), mivel rendkívül hatékony a HIV vírusterhelés visszaszorításában (a meghatározás szerint 200 kópia/mL alatt).

4.2.

Az elmúlt években széles körben elfogadottá vált az a stratégia, amely szerint a HIV-fertőzés időben történő diagnosztizálása, a kezelés korai megkezdése és az ellátásban tartás (az ellátás folytonossága) a fertőzés terjedésével szembeni védekezés sarokkövei. 2014-ben az UNAIDS kitűzte a 90–90–90-es célt (a HIV-fertőzöttek 90 %-át diagnosztizálják, a diagnosztizáltak 90 %-át kezeljék, és a kezeltek 90 %-ának vírusszámát csökkentsék). Ha ezek a célok teljesülnek, a HIV-vel élők 73 %-ának lesz szuppresszált vírusterhelése, és szuppresszált vírusterhelésű emberek nem adják tovább a HIV-fertőzést.

4.3.

Bizonyíték van arra, hogy 2020 végére több, eltérő földrajzi elhelyezkedéssel, jövedelmi státusszal és epidemiológiával rendelkező ország már elérte a célt. A szakértők szerint ezek az eredmények arra mutathatnak rá, hogy 2030-ig minden ország számára egy ambiciózusabb új célt lehetne kitűzni, amely a tesztelés, a kezelés és a vírus elfojtása tekintetében 95 %-ra növeli a lefedettségi szintet. A HIV-járványra való reagálás terén az említett célok elérése felé tett előrehaladás fenntartása és felgyorsítása érdekében további erőfeszítésekre van szükség olyan új programok kidolgozása és végrehajtása terén, amelyek bővítik a HIV-pozitív állapottal és a kezelés lefedettségével kapcsolatos ismereteket (az egyetemes tesztelés és kezelés [UTT] módszere), valamint csökkentik a vírus terjedését és ezáltal a HIV átadását. Az ilyen új programoknak nem elég kizárólag az alkalmazandó standard intézkedésekre összpontosítaniuk: arra is ügyelni kell, hogy a végrehajtás megfeleljen a HIV-fertőzöttek szükségleteinek és sajátos igényeinek.

4.4.

A közelmúltban – a folyamatos HIV-ellátás biztosításához hasonlóan – egyre gyakrabban javasolták a HIV folyamatos megelőzését, amely a HIV-fertőzés kockázatának kitett lakosságot célozza meg annak biztosítása érdekében, hogy az egyéneket ne fertőzze meg a HIV. A HIV folyamatos megelőzése a HIV-tesztelésre épül, ezt követi a HIV-vel nem fertőzött személyek megelőzési szolgáltatásokkal való összekapcsolása, ellátásba való bevonása és ellátásban tartása, hogy folyamatos kockázatcsökkentési tanácsadásban részesüljenek, és következetesen használjanak óvszert a megfertőződés és a HIV terjedésének megakadályozása érdekében. Az ellátásban tartás azért is fontos, hogy biztosítsák a HIV-tesztek megismétlését és a HIV-fertőzés korai diagnosztizálását, ha megtörténik a HIV-fertőzés. Az újonnan megfertőződött személyeket azonnal be kell vonni a HIV-gondozásba és -kezelésbe, valamint más megelőzési módszerekbe, beleértve a partnervizsgálatot, az óvszerhasználatot és a megelőzést szolgáló antiretrovirális gyógyszereket. Számos tanulmány kimutatta, hogy a lakosság szintjén a folyamatos ellátás és megelőzés egymást erősítve átfogó választ adhat a HIV-járvány elleni küzdelemre.

4.5.

Olyan új és innovatív stratégiákra van szükség, amelyek javítják a korai diagnózist, és felhívják az emberek figyelmét a fertőzöttségükre azáltal, hogy bővítik a szélesebb körben elérhető HIV-tesztekkel, például a gyorstesztekkel, a közösségi teszteléssel és az önteszteléssel kapcsolatos diverzifikált és felhasználóbarát megközelítéseket, valamint integrált módszert alakítanak ki a HIV és a hepatitis B és C tesztelése tekintetében.

4.6.

A WHO egy átfogó egészségügyi szolgáltatáscsomagot javasol a HIV-megelőzés terén, különös tekintettel a legfontosabb népességcsoportok elérésére. Különösen fontos a HIV-megelőzési szolgáltatások beépítése a szexuális és reproduktív egészséggel és a mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokba, a szexuális és nemi alapú erőszak megelőzésébe és gondozásába, a kábítószer-függőség kezelésébe, a hepatitisz C megelőzésébe és gondozásába, a tuberkulózis elleni védekezésbe, a börtönök egészségügyi ellátási rendszerébe, a nem fertőző betegségek kezelésébe, valamint a jogi és szociális támogató szolgáltatásokba.

4.7.

A HIV-tesztek elérhetőségének különböző módjai lehetőséget biztosíthatnak az időben történő diagnosztizálásra a HIV-fertőzésnek kitett különböző népességcsoportokban.

4.8.

Az UNAIDS a HIV „kombinált megelőzési” megközelítését javasolja. Mivel egyetlen megelőzési stratégia nem elegendő a betegség terjedésének megfékezéséhez, a megközelítés olyan orvosbiológiai, magatartásbeli és strukturális beavatkozásokat igényel, amelyeket kifejezetten az érintett közösségek által megfogalmazott helyi igényekre szabva választanak ki. A siker érdekében ezeknek a beavatkozásoknak összehangoltnak, hatékonynak és következetesnek kell lenniük, és a közös célok iránti közös elkötelezettségen kell alapulniuk.

5.   A HIV-re adott közösségi válasz

5.1.

Az UNAIDS a múltban jól dokumentálta és elismerte a HIV-fertőzött emberek közösségei, a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok, a nők és a fiatalok által a HIV-szolgáltatások nyújtásában, a kutatásban és a gyógyszerfejlesztésben, az érdekérvényesítésben, a társadalmi és politikai elszámoltathatóságban, az erőforrások mozgósításában, valamint a szociális és emberi jogok védelmében betöltött szerepet (2). Az elmúlt három évtized bebizonyította, hogy a HIV-fertőzöttek és társaik közösségei fontos szerepet játszanak az egészségügyi méltányosság iránti elkötelezettség és támogatás fenntartásában és az egészségügyi finanszírozásban, valamint annak biztosításában, hogy minden ember emberi jogait elismerjék és érvényre juttassák. Az egészségügyi rendszerek és az egyetemes egészségügyi ellátás jó minőségű és hatékony integrációja hatékonyabban tervezhető meg, hajtható végre és tartható fenn, ha a HIV-fertőzöttek és társaik közösségeit állítjuk a középpontba. A közösségek vezető szerepe és szerepvállalása világszerte közvetlenül hozzájárult a HIV-kezeléshez, -megelőzéshez, -támogatáshoz és -gondozáshoz való hozzáférés terén elért eredmények javulásához.

5.2.

A közösségek megkerülhetetlen szerepet játszanak a HIV-re adott válaszban, mivel előmozdítják az elszámoltathatóságot, ösztönzik a megelőző aktivizmust, végrehajtják a tevékenységeket, és hozzájárulnak a tartós előrelépéshez elengedhetetlen innovációkhoz. A közösségi irányítású szolgáltatási platformok gyakran hatékonyabban érik el a marginalizált és alacsony szintű ellátásban részesülő lakosságot a formális egészségügyi létesítményeken alapuló platformoknál, különösen olyan helyzetekben, ahol gyakori a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés. A közösségi irányítású szervezetek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy azonosítsák a szolgáltatások hiányosságait, a szolgáltatások nyújtását és igénybevételét hátráltató korlátokat, de felismerhetik annak lehetőségét is, hogy bizonyos szolgáltatásokat az egyén alapvető jogaiként ismerjenek el, és így azok emberközpontúbbá, kényelmesebbé és hatékonyabbá váljanak.

5.3.

A közösség (amely alatt az AIDS elleni küzdelemben és a HIV-fertőzöttek jogainak védelmében napi szinten részt vevő nem kormányzati egyesületek és szervezetek csoportja értendő) döntő szerepet játszik abban, hogy a legkiszolgáltatottabb és legveszélyeztetettebb népességcsoportok véleménye kifejezésre juthat, és hatékony megoldásokat kínál a HIV/AIDS-járvány megfékezésére. Ez olyannyira így van, hogy 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (UNAIDS) nekik szentelte az AIDS világnapját (december 1.) a „A közösségek hozzák el a változást” jelmondattal.

5.4.

Fontolóra kell venni azt is, hogy független és pártatlan szereplők bevonásával biztosítsák az egyes tagállamokban elfogadott különböző egészségügyi politikák és jogszabályi keretek folyamatos nyomon követését és hatásvizsgálatát, többek között azzal a céllal, hogy európai szinten lehetővé váljon a bevált gyakorlatok megosztása és ajánlása.

5.5.

Bár figyelünk és törekszünk arra, hogy „normalizáljuk” a HIV-pozitív állapotot, ajánlatos minden egyén magánéletét tiszteletben tartani mind a szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító egészségügyi létesítményekkel való kapcsolattartás során, mind pedig a mindennapi élet tevékenységeihez kapcsolódó területeken (iskola, munka stb.). Ezért a szabályoknak valamennyi tagállamban arra kell irányulniuk, hogy biztosítsák a HIV-fertőzöttek alapvető jogainak és szabadságainak, valamint veleszületett méltóságának védelmét.

5.6.

A megbélyegzés, a hátrányos megkülönböztetés és a hamis sztereotípiák leküzdése érdekében elő kell mozdítani a figyelemfelhívó, képzési és tájékoztatási tevékenységeket, különösen az iskolákban, a szervezett civil társadalom, például a helyi szövetségek és közösségek, valamint az ifjúsági és diákszervezetek bevonásával.

6.   Preexpozíciós profilaxis (PrEP) a HIV-fertőzés megelőzése érdekében

6.1.

A preexpozíciós profilaxis (PrEP) a HIV-megelőzés orvosbiológiai megközelítése, amely a HIV-fertőzés magas kockázatának kitett emberek számára szájon át alkalmazott antiretrovirális gyógyszereket ír elő. A PrEP hatásossága – ha a javaslat szerint szedik – jól dokumentált. Ez az AIDS-járvány 2030-ig történő megszüntetésére irányuló fenntartható fejlődési cél eléréséhez szükséges „kombinált megelőzés” alapvető eleme, amelynek alkalmazását a nemzeti és nemzetközi iránymutatások javasolják. Az ECDC véleménye szerint az uniós tagállamoknak fontolóra kellene venniük, hogy a legfontosabb népességcsoportok és a HIV-fertőzés kockázatának leginkább kitettek személyek esetében integrálják a PrEP-t a meglévő HIV-megelőzési programjaikba.

6.2.

Több tanulmány is leírta, hogy a PrEP lassan terjed el a klinikai környezetben, a gondozásban tartás pedig elmarad az optimálistól. A PrEP állandóságának biztosítása volt a legnagyobb hatással a HIV előfordulására, mégis sok felhasználó a kezelés megkezdését követő első évben abbahagyta a PrEP-t, és megállapították, hogy kevesebb mint a felüket tartották meg az ellátásban. A PrEP abbahagyásának okai sokfélék: a szexuális viselkedés megváltozása bizonyos életszakaszokban, a gyógyszer káros hatásai, de a kockázat alacsony szintű észlelése is, a PrEP által nyújtott elégtelen védelemtől való félelem, a megbélyegzés megtapasztalása, a napi rutin és a szerhasználat megzavarása, a költségek, a biztosítási fedezet és az anyagi támogatás hiánya, valamint a gyakori orvoslátogatások.

6.3.

A PrEP elérhetősége Európában széttagolt, bonyolult és folyamatosan változik. A PrEP-szolgáltatás földrajzi megoszlása jelentős eltéréseket mutat Európában és Közép-Ázsiában. Az AIDS-járvány 2030-ig történő felszámolása érdekében fel kell tárni és fel kell számolni a preexpozíciós profilaxis (PrEP) előtt álló akadályokat a gyógyszerekhez való jobb hozzáférés és a PrEP végrehajtása terén, hogy a lakosság szélesebb körét érjük el.

6.4.

Az olyan megelőző beavatkozások, mint a pre- és posztexpozíciós profilaxis és a megelőző kezelések (TaSP) jelentős hatást gyakorolhatnak a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések elleni védekezésre.

7.   Legfontosabb népességcsoportok

7.1.

Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben kiváló eredmények születtek a HIV-fertőzés visszaszorítása terén a világ különböző részein (az AIDS-ből eredő halálesetek számának jelentős csökkenése mellett), a kombinált HIV-megelőzési intézkedések átfogó köre messze nem áll rendelkezésre „egyetemesen”. És ahol nincs AIDS-kezelés, a HIV-fertőzés továbbra is aránytalan mértékben terjed, és az emberek továbbra is meghalnak.

7.2.

A HIV-fertőzés továbbra is terjed olyan népességcsoportokban, amelyeket a megelőző intézkedések különböző okokból nem képesek elérni, vagy amelyek a megfertőződés után nem tudják igénybe venni a jelenleg rendelkezésre álló antiretrovirális kezelést. Ezeket a HIV-fertőzésnek jobban kitett csoportokat, például kábítószerfüggőket, szexmunkásokat, meleg férfiakat és a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat (MSM), fogvatartottakat, transznemű személyeket, migránsokat, valamint ezek partnereit „kulcsfontosságú népességcsoportoknak” nevezik, és a körükben az általános népességhez képest magasabb a morbiditási és mortalitási arány, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük pedig alacsonyabb, és a járvány terjedésében is kulcsszerepet játszanak. Mégis a kombinált HIV-megelőzési szolgálatoknak az e csoportokba tartozó embereknek mindeddig csak kevesebb mint felét sikerült elérniük, ami azt bizonyítja, hogy ezek a népességcsoportok még mindig marginalizáltak, és lemaradnak az AIDS elleni küzdelem terén elért legújabb eredményekről.

7.3.

A népesség ezen alcsoportjainak sebezhetősége összefügghet egyrészt az ilyen csoportok körében megfigyelhető jellemző gyakorlatokkal, másrészt a HIV-szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeivel, aminek oka a szegénység, valamint a marginalizálódás és az elszigeteltség által előidézett körülmények, amelyeket különböző társadalmi kontextusok – például kulturális, vallási, sőt jogi okok – miatt szenvednek el.

7.4.

Annak érdekében, hogy minden kulcsfontosságú népességcsoportot – köztük a peremterületeken élőket is – könnyebben el lehessen érni, terjeszteni kell és meg kell erősíteni az utcai egységeket, többek között az olyan alapvető szolgáltatások biztosítása érdekében, mint a gyorstesztek. A periférián vagy nehezen megközelíthető területeken élő emberek számára a megfelelőbb területi helyszíneken található mobilszolgáltatások első kapcsolattartó pontként is szolgálhatnak az egyének hatékonyabb és tartósabb gondozása érdekében.

7.5.

Bizonyos helyzetekben a nők több hátrányt szenvednek, mint a férfiak, gazdaságilag hátrányosabb helyzetben vannak, nem mindig tudják érvényesíteni szexuális érdekeiket, és gyakran válnak erőszak áldozatává (3). Más helyzetekben a bizonyos gyakorlatokhoz társuló hátrányos megkülönböztetés, valamint az előítéletek, az intolerancia vagy akár a homoszexualitást bűncselekménnyé nyilvánító büntető törvények akadályozzák a szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést. Nagyon gyakran látjuk azt is, hogy átfedés van a különböző tényezők között, amelyek súlyosbítják a sebezhetőséget.

7.6.

A HIV-fertőzötteknek egyenlő esélyeket kell biztosítani a munkavállaláshoz és a szakmai fejlődéshez a munka világában. Lehetővé kell tenni számukra, hogy igénybe vegyenek olyan különleges rendszereket, mint a rugalmas munkaidő vagy az orvosi vizsgálatokra szolgáló meghosszabbított szabadság, mindezt garantált titoktartás mellett. Egyes országokban eltiltják a HIV-fertőzötteket bizonyos munkaköröktől, például a rendőrségtől, a vámhatóságoktól és a büntetés-végrehajtási intézetektől (4). A HIV-fertőzöttek továbbra is nehézségekkel és magasabb árakkal szembesülnek, amikor biztosításért, jelzáloghitelért vagy kölcsönért folyamodnak, bár néhány tagállamban hoztak olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a hozzáférést és korlátozzák az árakat a súlyos egészségi állapotú személyek számára. Az EGSZB olyan feltételeket szorgalmaz, amelyek tükrözik a kezelés, az egészség és a várható élettartam javulását. Az uniós egészségügyi adattéren keresztül rendelkezésre álló anonimizált statisztikai bizonyítékokat ezért a hasonló pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására kellene használni.

7.7.

A Covid19 által okozott járványügyi vészhelyzet világszerte jelentős hatást gyakorolt az egészségügyi rendszerekre, tovább súlyosbítva a meglévő egyenlőtlenségeket, és megnehezítve a WHO céljainak elérését, különösen a korlátozott erőforrásokkal rendelkező országokban. Hasonlóképpen a megelőző intézkedésekben bekövetkezett zavarok is vélhetően a HIV-fertőzöttek számának elkerülhetetlen növekedéséhez vezettek, ami elég volt ahhoz, hogy semmissé tegye a korábbi években tett erőfeszítések révén elért eredményeket.

7.8.

Európában a HIV által leginkább érintett legfontosabb népességcsoportok a kábítószerfüggők, a férfiakkal szexuális kapcsolatos létesítő férfiak (MSM) és a migránsok. Az előfordulási gyakoriság az érintett országoktól függően földrajzilag változó. Ahhoz, hogy a HIV-járványt hatékonyan lehessen kezelni, a célzott tájékoztatásnak és az intézményes keretek között végrehajtott megelőzési programoknak el kell érniük ezeket a népességcsoportokat, hogy egyes szolgálatok proaktív módon kapcsolatba léphessenek velük, lehetőleg nem kormányzati, közösségi beágyazottságú szervezeteken keresztül.

7.9.

Az egészségügyi ellátás minden egyén elidegeníthetetlen joga (5). Ezért az orvosi ellátáshoz és a minőségi szolgáltatások közös minimumszintjéhez való hozzáférésnek a HIV-fertőzöttek jólléte érdekében megkülönböztetés és korlátozások nélkül ingyenesnek és garantáltnak kell lennie a HIV-fertőzöttek számára, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának ajánlásait követve, mint minden más betegség esetében. Az egyenlőség és a hatékonyság elvének betartását gondosan nyomon kell követni és ellenőrizni kell.

8.   Kábítószerfüggők

8.1.

Az intravénás kábítószer-függőséget mindig is összefüggésbe hozták a HIV-fertőzéssel a kábítószer-használat során használt fertőzött anyagok cseréje miatt. A nem intravénás kábítószer-használat azonban a nem biztonságos szexuális gyakorlatokkal is összefüggésbe hozható, és így a HIV-fertőzés és -terjedés, valamint más szexuális úton terjedő fertőzések potenciális kockázatát is hordozhatja. Különösen a stimulánsok, például a kokain, a crack és a metamfetamin használata jár együtt gyakran magas kockázatú szexuális gyakorlatokkal. Ezért nem szabad alábecsülni a HIV kábítószerfüggők közötti, szexuális úton történő átvitelét.

8.2.

2018-ban Kelet-Európában a HIV-fertőzések több mint 80 %-a kábítószerfüggőket, többnyire nagyon fiatalokat és főként nőket érintett. A fiatal nők jobban kitettek, mint a férfiak, többek között a prostitúció miatt, amely szorosan összefügg a kábítószer-használattal. A nyugat-európai intravénás kábítószer-fogyasztók marginalizált csoportjai körében lokalizált HIV-járványokat is dokumentálták.

8.3.

A fogvatartottak körében az általános népességhez képest magasabb a kábítószer-fogyasztás aránya, és gyakoribbak a károsabb fogyasztási minták, beleértve a parenterális fogyasztást is, ami különösen kiszolgáltatottá teszi a fogvatartott kábítószerfüggőket.

8.4.

A kábítószerfüggők alacsony arányban férnek hozzá a teszteléshez, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy későn diagnosztizálják őket. Még Olaszországban is a HIV-fertőzés szempontjából tesztelt kábítószerfüggők aránya alacsony a helyi függőségi szolgáltatást igénybe vevők körében, akik HIV-vel kapcsolatos tünetek hiányában alacsony hajlandóságot mutattak a tesztelésre.

8.5.

A kábítószer-fogyasztók kezeléshez való hozzáférése tagadhatatlanul nagyon alacsony, bár országonként eltérő. A becslések szerint összességében a kábítószerfüggők mindössze 8 %-a részesül antiretrovirális kezelésben, és az összes kezelt személy mindössze 20 %-a kábítószerfüggő. Az általános népességen belüli HIV-fertőzöttekhez képest a kábítószerfüggők esetében kisebb a valószínűsége annak is, hogy szuppresszált vírusterhelést érnek el Ez annak tudható be, hogy a kábítószerfüggők körében alacsonyabb azoknak az aránya, akik alkalmazzák a kezelést, és az gyakran teljesen le is áll. Ez a kábítószerfüggők HIV-pozitív populációja körében növeli az AIDS okozta elhalálozás kockázatát.

8.6.

A kábítószerfüggők hatékonyabb elérését célzó programokra van szükség ahhoz, hogy elérjük a HIV-kezeléshez való egyetemes hozzáférés biztosítására irányuló célt mind Európán belül, mind azon kívül.

9.   Más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak (MSM)

9.1.

Összességében a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak az általános népességhez képest 27-szer nagyobb mértékben vannak kitéve a HIV-fertőzés kockázatának (6). Egyes biológiai tényezők megkönnyítik a HIV-fertőzést. A más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak többsége a védekezés nélküli anális szexen keresztül fertőződik meg a HIV-vel, amely más szexuális gyakorlatokhoz képest a HIV-fertőzés szempontjából a legkockázatosabb módot jelenti. Ebben a népességcsoportban a szexuális partnerek nagy száma és a rekreációs anyagok, ezen belül az intravénás kábítószerek széles körű használata (amelyek fogyasztása közben gyakran létesítenek szexuális kapcsolatot; ezt nevezik „chemsex”-nek) szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében magas a HIV előfordulási aránya.

9.2.

Az antiretrovirális kezelés egyre szélesebb körű hozzáférhetősége, amely összességében a HIV terjedésének jelentős visszaszorulásához vezetett, nem volt ugyanilyen hatással a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében. Ezzel szemben számos nyugati országban nőtt a HIV prevalenciája ebben a népességcsoportban az elmúlt években (7), és fokozatosan nőtt a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak között átadott fertőzésnek tulajdonítható esetek aránya is.

9.3.

Az óvszerhasználat segít megelőzni a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések átadását is; az óvszer használata azonban nem annyira elterjedt a kulturális, oktatási és ellátási akadályok miatt, amelyek a különböző társadalmi kontextusokat és egészségügyi szolgáltatásokat tükrözik.

9.4.

A megbélyegzés, a homofóbia és a hátrányos megkülönböztetés miatt számos országban és számos egyedi körülmény között különböző akadályok gátolják a megelőzési eszközökhöz való hozzáférést, ami megnehezíti az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét és a megfelelő tájékoztatást. Sok olyan eset van, amikor a büntető törvények bűnösnek tekintik az azonos nemű emberekkel szexuális kapcsolatot létesítő személyeket, és arra kényszerítik őket, hogy illegalitásba vonuljanak és elrejtsék szexuális irányultságukat, vagy ami még rosszabb, az identitásukat. Még abban az esetben is, ha a jogszabályok nem nyíltan diszkriminatívak, a megbélyegzés és a félelem elriasztja az embereket a HIV-szolgáltatások igénybevételétől, így nem ismerik a HIV-fertőzés megelőzésére rendelkezésre álló eszközöket.

9.5.

A megbélyegzés a teszteléshez való hozzáférésre és a diagnosztizálásra is hatással van. A más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak közül sokan arról számoltak be, hogy félnek attól, hogy az egészségügyi szakemberek ítélkezni fognak felettük, és ezért elhalasztják a tesztelést, ami gyakran késői diagnózisokat eredményez. Mivel nem tudnak a fertőzöttségükről, nem férnek hozzá antiretrovirális gyógyszerekhez, amelyek pedig amellett, hogy hatással vannak az érintettek egészségére, csökkentenék a szexuális partnerekre való átterjedés kockázatát is.

9.6.

Sok férfi saját bevallása szerint jobban szeretné, ha a hagyományos egészségügyi létesítményeken kívül tesztelnék őket. A közösség (nem kormányzati szervezetek) által támogatott tesztelési programok különböző helyzetekben fontos lehetőséget kínálhatnak a megelőzés előmozdítására és a vizsgálatokhoz való hozzáférés biztosítására a legveszélyeztetettebbek körében, ahol a fertőzési arány magasabb.

9.7.

Annak biztosítása érdekében, hogy a 90–90–90-es célt a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében is el lehessen érni, elengedhetetlen a közösségek és az intézmények közötti együttműködés.

10.   Migránsok

10.1.

Becslések szerint világszerte mintegy 231 millió migráns van. A migráció társadalmi-gazdasági és politikai tényezők miatt rendkívül kiszolgáltatottá teszi az embereket a HIV-fertőzéssel szemben, és néhány országban még a HIV legmagasabb kockázati tényezőjeként is azonosították. A migránsok napi szinten akadályokba ütköznek, amelyek megnehezítik az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A társadalmi kirekesztés különösen kiszolgáltatottá teszi a migránsokat a HIV-vel szemben.

10.2.

Az EU-ban az új HIV-diagnózisok több mint egyharmada migránsokat érint (8). Bár ez a szám csökken, a HIV-vel diagnosztizált migránsok fele magas endémiás országokból (például a szubszaharai Afrikából) érkezik, ami a származási kontinensükön megkapott fertőzésre utal. Továbbra is egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a fertőzések jelentős részét a migrációt követően a befogadó országban adják át (9). Ezenkívül nem szabad alábecsülni annak lehetőségét sem, hogy a migránsok a származási országba való ideiglenes visszatérés során fertőződnek meg.

10.3.

A HIV-fertőzöttek jelentős hányadát nők teszik ki. Míg az új HIV-fertőzéssel diagnosztizált nők aránya az uniós polgárok körében 16 %, ez a szám a külföldiek – főként az afrikai nők – körében 40 %-ra ugrik.

10.4.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2017-ben közzétett jelentése (amely kizárólag a HIV-fertőzött migránsok kérdésére összpontosított) kimutatta, hogy Európában a külföldiek nehezen férnek hozzá a HIV-megelőző szolgáltatásokhoz és a HIV-tesztekhez. A beszámolók szerint a fő akadály a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés, különösen az azon országokból származó emberekkel szemben, ahol magas a fertőzések prevalenciája (ideértve az egészségügyi szakemberek által tanúsított megbélyegzést és hátrányos megkülönböztetést is). Emiatt a HIV-fertőzött külföldiek az európai polgároknál később kapják meg diagnózisukat, amikor már jelentkeznek az immunhiányos állapot tünetei. A diagnózist követően a külföldiek, különösen azok, akik nem rendelkeznek jogszerű tartózkodási engedéllyel, nehezen jutnak kezeléshez is. Tizenöt ország nem biztosítja számukra a megfelelő antiretrovirális kezelést, és ezzel nem teljesítik a 2004-ben a Dublini Egyezményben vállalt kötelezettségeket, amelyek szerint küzdeni kell a leggyengébb és legsérülékenyebb népességcsoportok hátrányos megkülönböztetése és jogaik megsértése ellen, hiszen ezek mindig is kevésbé voltak védve.

---

(1)  Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ: Operational considerations for the provision of the HIV continuum of care for refugees from Ukraine in the EU/EEA [Operatív megfontolások az ukrajnai menekültek HIV-ellátásának folyamatos biztosításához az EU/EGT-ben]. 2022. július 5., Stockholm. ECDC, 2022.

(2)  2016-ban a világ vezetői aláírták az ENSZ AIDS felszámolásáról szóló politikai nyilatkozatát, amely elismerte, hogy a közösségek alapvető szerepet játszanak az érdekérvényesítésben, az AIDS-re adott válaszok összehangolásában és a szolgáltatások nyújtásában. Elismerték továbbá, hogy fokozni kell a HIV-re adott közösségi válaszokat, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2030-ra a szolgáltatások legalább 30 %-a közösségi irányítású lesz.

(3)  Bár az EU 2017-ben aláírta az isztambuli egyezményt, néhány tagállam még mindig nem ratifikálta azt.

(4)  A szabályozás gyakran a HIV-járvány első éveire nyúlik vissza, amikor kevesebbet tudtak a fertőzés terjedéséről, és nem létezett kezelés.

(5)  Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkében foglaltak szerint.

(6)  Bár a HIV-fertőzés kockázata világszerte magasabb a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében, a fertőzési arány földrajzi területenként eltérő: a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak teszik ki az összes újonnan bejelentett HIV-fertőzések 50 %-át Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, a Latin-Amerikában bejelentett esetek 47 %-át, a Kelet-Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában bejelentett esetek mintegy 20 %-át, az Afrikában bejelentett eseteknek pedig 12 %-át.

(7)  Nyugat-Európában 2010 és 2014 között csaknem 20 %-kal nőtt a HIV-pozitív emberek száma a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében. Olaszországban a férfiak körében a legtöbb új HIV-diagnózis a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak népességcsoportjában fordul elő.

(8)  A migránsok aránya az újonnan diagnosztizált HIV-esetek között országonként változó: Luxemburgban és Svédországban 70 %, egyes keleti országokban, például Lengyelországban, Litvániában és Romániában pedig 5 %. Több mint 10 országban ez az arány meghaladja az 50 %-ot.

(9)  A migrációt követő HIV-fertőzésre vonatkozó becslések a Svájcba érkező szubszaharai afrikai migránsok körében mért legalább 2 %-tól a karib-tengeri térségből az Egyesült Királyságba vándorló fekete MSM-népességcsoportban mért 62 %-ig terjednek.

Előadó:

Andrés BARCELÓ DELGADO

Felkérés:	Az Európai Unió Tanácsának spanyol elnöksége, 2022.12.8.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke feltáró vélemény
Közgyűlési határozat:	2022.12.13.
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.16.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.14.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	198/2/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A Covid19-világjárvány utáni helyreállítási folyamat és Oroszország indokolatlan agressziója Ukrajna ellen súlyos zavarokat okozott az európai energiarendszerben, fokozta az energiabiztonsági aggályokat, rekordmagasságba emelte az energiaárakat, és rávilágított arra, hogy az EU túlságosan függ az orosz gáztól, kőolajtól és széntől.

1.2

Az uniós társadalmat nagy aggodalommal tölti el az a kérdés, hogy miként lehet kezelni ezeket a zavarokat, amelyek megoldásával megvalósulhatna a jelentős és fenntartható növekedés és a társadalmi kohézió az EU-ban. Ez a kihívás nemcsak az energiára vonatkozik, hanem az Unió rezilienciájára, az EU nyitott stratégiai autonómiájára, a társadalomra, és az európai ipar versenyképességére is.

1.3

Miután az energiaválság miatt a gáz- és villamosenergia-árak rekordszintre emelkedtek, és komoly aggodalmak merültek fel az energiaellátás biztosításával kapcsolatban, az Európai Bizottság és a Tanács azonnal számos eszköztárat hozott létre és sürgősségi intézkedést indított el az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése és az energiaárak emelkedésének mérséklése érdekében.

1.4

Az EU által elfogadott rendkívüli intézkedések hatékonynak bizonyultak az EU fosszilistüzelőanyag-forrásainak diverzifikálásában és az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodásban, de kevésbé hatékonyak az energiaszámlák kezelése terén, ami az energiakereslet visszaeséséhez vezetett – amihez az enyhe téli időjárás is hozzájárult. Ezenkívül a magas gáz- és villamosenergia-árak főként az ipari energiakeresletre és az alacsony jövedelmű háztartásokra voltak hatással, amelyek kiszolgáltatottabbak az ingadozó piaci árakkal szemben.

1.5

A hatékonyság érdekében helyénvalóbb lenne, ha a tagállamok egységes intézkedéseket fogadnának el az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, kivéve az alapvető létesítményekkel vagy infrastruktúrával kapcsolatos tényezőket. A nemzeti szinten elfogadott intézkedések országonként eltérőek, ami különböző adó-, támogatási és szabályozási politikákat tesz lehetővé, miközben az energiaárak továbbra is magasak.

1.6

A magas energiaárak kezelésére hozott eredménytelen intézkedések következményeként csökkent az ipari versenyképesség és a háztartások rendelkezésre álló jövedelme, az inflációs rátákra gyakorolt hatások miatt. Ez súlyosan akadályozza a fenntartható gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a szociális jólét biztosítását.

1.7

Az uniós politikának meg kell erősítenie a kettős átállás megvalósítására vonatkozó hosszú távú jövőképét, – továbbra is kötelezettséget vállalva amellett, hogy senki ne maradjon ki – túl a rövid távú energiaár-emelkedés enyhítését célzó ideiglenes intézkedések elfogadásán. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy mielőbb megszüntessük a harmadik felektől beszerzett fosszilis tüzelőanyagoktól való függést, megfeleljünk a klímaváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak és erősítsük a versenyképességet, fel kell gyorsítani a szénmentes energiaforrások széles körű alkalmazását az engedélyezési eljárások leegyszerűsítésével.

1.8

A teljes mértékben dekarbonizált energiafogyasztásra való átálláshoz megfizethető és stabil energiaárakra van szükség, amelyek lehetővé teszik a nagy iparágak, a kkv-k és a háztartások dekarbonizációjába történő jelentős beruházásokat. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó stabil és kiszámítható kompenzációs rendszereknek ezért a hosszú távú, valós termelési költségekhez kell igazodniuk, és függetlennek kell lenniük a fosszilis tüzelőanyagok árától. Ez a stratégia pozitívan járul hozzá a reziliencia és az energetikai autonómia javításához.

1.9

A megfizethető árak lehetővé tennék, hogy a villamosítás minél nagyobb mértékben felváltsa a fosszilis tüzelőanyagokat, valamint a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző iparágakban is lehetségessé válna a megújuló gáz használata.

1.10

Annak biztosításához, hogy az iparágak stabil környezetben működjenek, előrelépjenek a dekarbonizáció felé, és elkerüljék az ellátási zavarokat – ezáltal védve az ellátási láncot –, elengedhetetlen a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés.

2.   Az elnökség felkérésének lényegi tartalma

2.1

A soron következő spanyol elnökség felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt Az EU rendkívüli intézkedéseinek és rezilienciájának nyomon követése az energiaügy területén címmel.

2.2

A felkérést a Covid19-világjárvány és az Ukrajna elleni orosz agresszió következményeire való tekintettel nyújtották be. Ezek a válsághelyzetek súlyos fennakadásokat okoztak a globális energiarendszerben, fokozták az energiabiztonsági aggályokat, rekordmagasságokba emelték az energiaárakat, és rávilágítottak arra, hogy az EU túlságosan függ az orosz gáztól, olajtól és széntől.

2.3

Az EU-ban megemelkedett a külföldi szállítmányok, például az energia, az élelmiszerek és az alapanyagok költsége, beleértve a kritikus fontosságú nyersanyagokat is, és az uniós társadalmat most az foglalkoztatja, hogy miként lehet kezelni ezt a kihívást annak érdekében, hogy lehetővé váljon az uniós gazdaság fenntartható növekedése.

2.4

A kért vélemény hatályának ki kell terjednie az energiaválság kezelése érdekében elfogadott intézkedésekre, az EU rezilienciájára, az EU nyitott stratégiai autonómiájára, a társadalomra és az európai ipar versenyképességére.

2.5

Az Egyesült Államokban történt legutóbbi fejlemények szinte biztosan hatással lesznek a megújuló energiaforrások alkalmazására, beleértve ezek iparát is, de ezzel egy külön vélemény foglalkozik majd.

2.6

A stratégiai autonómia fogalma a korábbinál szélesebb körű, mivel a biztonság és a védelem hagyományos kérdései mellett az már kiterjed az iparra, az energiára, a technológiára és a kereskedelemre is. Az uniós helyreállítási és rezilienciaépítési terv, a Next Generation EU minden bizonnyal jelentős lendületet fog adni az EU nyitott stratégiai autonómiájának kialakításához a megnevezett területeken.

2.7

Fő kereskedelmi partnereitől eltérően az EU a valódi, hatékony és szabályokon alapuló szabad és tisztességes kereskedelem bajnoka, és első számú támogatója a nyitott gazdaságnak, kerülve a protekcionizmust. A jelenlegi nemzetközi keretben azonban komoly kihívást jelent, hogy egyensúlyt kell találni az autonóm iparpolitika és a kereskedelem nyitottsága között. Az Európai Uniónak az ipari termelés fokozásához, valamint az energiával és a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás biztosításához beruházásokat kell vonzania Európába, ugyanakkor elő kell mozdítania a dekarbonizált társadalomra való ipari átállást, fenn kell tartania a technológiai vezető szerepet a stratégiai területeken, és meg kell őriznie az egységes piacot mint az Európai Unió értékes sarokkövét. Ez a legjobb módja a gazdagabb uniós társadalom biztosításának és az Európai Unió minőségi munkahelyei védelmének és előmozdításának.

2.8

A szükséges kettős – zöld és digitális – ipari és társadalmi átalakulásnak meg kell védenie az európai modellt, biztosítva, hogy a hangsúly továbbra is a polgárokra összpontosuljon: a munkahelyek védelme és az új, magas színvonalú munkahelyek előmozdítása a munkaerő átképzését és továbbképzését jelenti, szilárdan kitartva amellett, hogy senki ne maradjon le.

2.9

Az Európai Bizottság által támogatott jelenlegi ipari szövetségeknek tovább kell adniuk a beruházásokat és az innovációkat, ezáltal segítve a nyersanyagok elérhetőségének biztosítását, az újrafeldolgozás fokozását, és bizonyos területeken a technológia előmozdítását. Ugyanakkor mindig biztosítani kell, hogy a szükséges globális ellátási láncok az EU és az OECD szabályait és iránymutatásait kövessék.

2.10

Összefoglalva, ebben az új geopolitikai helyzetben ez a három kérdés – a kritikus függőségek, a stratégiai autonómia, valamint a stratégiai erőforrások és az energiaforrások ellátási láncainak megőrzése – stratégiai jellegű problémának bizonyul, amely meghatározza az államok és blokkok közötti kapcsolatokat. A fenntartható energiaforrásokhoz és a nyersanyagokhoz való hozzáférése kapcsán Európának önállóbbá kell válnia, méghozzá azzal a céllal, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az ipar számára.

2.11

Ezért a spanyol elnökség véleményt kért a rezilienciáról, a stratégiai autonómiáról, a társadalomról és az ipar versenyképességéről, amelyek így a termelésnek az egységes piacra való visszahelyezéséhez, jobb koordinációhoz és a stratégiai függőségekbe jobban illeszkedő iparpolitikához vezetnek majd, megteremtve a kettős átállás szilárd alapjait.

2.12

Az ipar erősítésére irányuló törekvéseknek azonban együtt kell járniuk a szociális minimumnormákat betartó, szabad és tisztességes nemzetközi kereskedelem védelmére irányuló erőfeszítésekkel. Alapvető fontosságú, hogy megőrizzük az EU egyenlő versenyfeltételeit, javítva a külföldi támogatások egységes piacra gyakorolt torzító hatásainak kezelését célzó uniós eszköztárat.

2.13

Végezetül nyomon kell követni az energetikai rezilienciát és a jelenlegi energiaszabályozási modellt, amely nem elégíti ki a fogyasztók (háztartások és vállalkozások) garantált, tiszta és megfizethető energia iránti igényeit.

3.   Háttér-információk

3.1

Európa egy olyan, eddig sosem tapasztalt energiaválságot él át, amelyet rendkívül magas gáz- és villamosenergia-árak, valamint az energiaellátás biztonságával kapcsolatos komoly aggályok jellemeznek. Ez az egész gazdaságra is hatással van, mivel az energiafogyasztás jelentős szerepet játszik a legtöbb áru és szolgáltatás előállításában. Ezt a válságot tovább súlyosbítja a nyersanyagokhoz való hozzáférés hiánya. Az Ukrajna elleni orosz agresszió súlyosbította az energiaárak hatását, veszélyeztetve az európai ipar versenyképességét és a háztartások jövedelmét és megélhetését.

3.2

Ez mindkét téren különböző politikák végrehajtásához vezetett mind európai, mind nemzeti szinten az energiaár-emelkedés társadalmi és gazdasági következményeinek enyhítése érdekében. Emellett az energiaválság nyilvános vitát váltott ki nemcsak az energiafüggőségről, hanem a stratégiai autonómiáról is.

3.3

A 2022-ben elfogadott intézkedések egyik alappillére az, hogy külső energiafüggőségünk csökkentése érdekében az európai gazdaságnak fel kell gyorsítania a teljes mértékben dekarbonizált gazdaságra és társadalomra való „zöld” és „igazságos” átállást. A megújuló energiaforrások tömeges bevezetéséből származó közvetlen előnyök közé tartoznak a megfizethető és stabil energiaárak, valamint a megújulóenergia-technológiák terén betöltött vezető szerep, amely magával hozza az uniós értékteremtés megtartásából származó előnyöket, ezáltal lehetővé téve a fenntartható gazdasági növekedést és a társadalmi kohéziót.

3.4

Az energiaárak 2021 második felében kezdtek jelentősen emelkedni, amint az uniós gazdaságok elkezdték helyreállítani a világjárvány előtti tevékenységüket. Az EU-t azonban az Ukrajna elleni orosz agresszió is érintette, amely nem kívánt hatást gyakorol az olyan kritikus tényezőkre, mint az energiaellátás biztonsága. Ez a kockázat az energiapiacokon is megmutatkozott, miután Oroszország úgy döntött, hogy felfüggeszti a gázszállítást több uniós tagállamba is.

3.5

Ezt rögtön követte az EU válasza: 2022. március végén megállapodás született arról, hogy fokozatosan meg kell szüntetni az Unió külső függőségét az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól. Ez a kezdeményezés végül azzal a 2022. májusi tanácsi megállapodással zárult, hogy 2022 végéig betiltják az összes orosz olajimport közel 90 %-át. Ezt az intézkedést az energiaellátás és -források diverzifikálására, a megújuló energiaforrások széles körű alkalmazásának felgyorsítására, az energiahatékonyság javítására és az energetikai infrastruktúra javítására irányuló felhívás kísérte, amint azt a REPowerEU terv is előírja.

3.6

Az első intézkedés a gázhiány esetén az uniós tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása volt. A gázellátás diverzifikálása és biztonsága érdekében támogatták a közös gázvásárlásokat is azzal a céllal, hogy korlátozzák a gázárak hatását mind a gáz-, mind a villamosenergia-piacon, olyan új gázár-referenciaértékkel, amely jobban tükrözi a gázvezetékek használatáról az LNG-terminálokra való átállást. A holland gáztőzsde (TTF) virtuális gázkereskedési pont nyújtotta, általánosan elfogadott referenciát már nem tartották célravezetőnek.

3.7

Emellett a külső gázfüggőség csökkentésének közvetlen mechanizmusa a gázkereslet csökkentésének ösztönzése, amely nemcsak a hagyományos gázfogyasztásra, hanem a kombinált ciklusú marginális egységekből származó villamosenergia-termelésre is hatással van. Ezért megállapodás született a gázkereslet 15 %-os csökkentéséről.

3.8

Végezetül a gázellátás biztosítása szempontjából kulcsfontosságú a gáztároló létesítmények feltöltése, hogy a téli időszakban is biztosítani lehessen az energiaellátást. Végül a 2022/2023-as téli időszakra 80 %-os, a jövőbeli téli időszakokra pedig 90 %-os feltöltési értékre vonatkozó követelményeket is elfogadtak.

3.9

A gázellátás biztosítása érdekében tervezett intézkedésekkel párhuzamosan az energiaárak drámai emelkedése olyan lépéseket is szükségessé tett, amelyekkel elkerülhető az ipari versenyképesség romlása és a háztartások rendelkezésre álló bevételének csökkenése is. A Tanács 2022. október 6-án három intézkedést fogadott el a magas energiaárak kezelése céljából. Az első a villamosenergia-keresletre vonatkozott: 10 %-os önkéntes célt határozott meg a kereslet csökkentésére és 5 %-os kötelező, csúcsidőbeli keresletcsökkentési célt határozott meg a téli időszak végéig. A második intézkedésben az inframarginális technológiákra vonatkozóan 180 EUR/MWh árplafont állapítottak meg a magas gázárakból eredő váratlan nyereség jelenségének elkerülése érdekében, így az árplafonon felüli többletbevételeket a végfelhasználók között újra szét kell osztani az energiaszámláik enyhítése érdekében. Harmadszor, a fosszilis tüzelőanyagok ágazatára vonatkozó szolidaritási adót hagytak jóvá azon vállalatok esetében, amelyek haszna 2018 óta átlagosan több mint 20 %-kal nőtt. Ezeket az energiaszámlákkal kapcsolatos intézkedéseket végül kiegészítették egy olyan, 2022. december 19-én jóváhagyott mechanizmussal, amely a TTF gázárait bizonyos feltételek esetén 180 EUR/MWh-ra korlátozza, az orosz olajra vonatkozó 60 USD/hordó olajárplafonnal együtt.

3.10

Hangsúlyozni kell, hogy a tagállamok általában kaptak valamekkora mozgásteret e szabályok végrehajtásában.

3.11

Azt az alapvető elképzelést, miszerint a külső energiafüggőség csökkentése érdekében a leghatékonyabb intézkedések a megújuló energiaforrások elterjedésével kapcsolatosak, a megújuló energiaforrások engedélyezésének megkönnyítésére irányuló erőfeszítések is ösztönzik. Így a megújulóenergia-eszközökre vonatkozó gyorsabb engedélyezési eljárásokat ideiglenesen jóváhagyták. Továbbá már elindult egy széles körű vita a villamosenergia-piac jelenlegi szerkezetéről és arról, hogy az képes-e megfelelő ösztönzőkkel vonzani a beruházásokat, miközben biztosítja az energiaellátást és az árak megfizethetőségét a végfelhasználók számára. Végezetül, ezt a rendszert a nettó zéró iparról szóló jogszabályra irányuló javaslat egészíti ki azzal a céllal, hogy megerősítse a nettó zéró technológiával előállított termékek európai gyártási ökoszisztémáját.

4.   Ellátásbiztonság, energiakereslet és -árak

4.1

Miután az energiaválság miatt a gáz- és villamosenergia-árak rekordszintet értek el, az Európai Bizottság és a Tanács úgy határozott, hogy alkalmazza a Szerződés (EUMSZ) 122. és 194. cikkében meghatározott szükséghelyzeti intézkedéseket, és számos eszköztárat hozott létre és vészhelyzeti intézkedést hozott, ezek azonban csekély hatást gyakoroltak az energiaárak ingadozására a tagállamokban. Valójában a szélsőséges piaci volatilitásnak való kitettség teljes egészében a végfelhasználói energiaárakban csapódott le, mivel a legtöbb piaci szerződés jellemzően egyéves időszakokra vonatkozik.

4.2

A szén-dioxid-piac 2020 óta rohamosan nőtt: az átlagár 2020-ban még 24,84 EUR/EUA volt, 2022-ben már 80,87 EUR/EUA, 2023. márciusban pedig 89,23 EUR/EUA. A havi átlagár 2022 februárjában ért el 91,82 EUR/EUA-s csúcsot, ami nagyon messze van a 2020 márciusában, a Covid19-járvány miatti kijárási korlátozások idején tapasztalt 19,83 EUR/EUA rekordalacsony átlagártól. A végfelhasználói energiaárakra gyakorolt hatás kezelése érdekében nem fogadtak el rendkívüli intézkedéseket.

4.3

Az EGSZB támogatja az energiaellátás és különösen a gázellátás biztosítására összpontosító kezdeményezést. Ezért rövid távon pozitívan ítéli meg a gázforrásokkal és azzal kapcsolatos fő aggályok megfelelő kezelésére irányuló kiemelt intézkedéseket, hogy az orosz gázvezetékeken érkező import hogyan helyettesíthető LNG-ellátással.

4.4

Az uniós gázforrásokra vonatkozó havi statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy 2022 májusa óta az orosz gázvezetékekből származó – a korábbi mennyiséget jóval alulmúló – gázszállításokat jelentős és egyre növekvő mértékben, főként az Egyesült Államokból érkező LNG-ellátással váltották fel. A piaci szereplők által hozott intézkedések ezért tökéletesen összhangban vannak az EU arra irányuló rendkívüli intézkedéseivel, hogy rövid távon teljes mértékben más forrásokkal váltsák fel az orosz gázt.

4.5

Az EGSZB azonban azt is megjegyzi, hogy a háború kezdete óta jelentősen csökkent a gáz- és villamosenergia-kereslet. Erre a csökkenésre valószínűleg az európai energiaárak emelkedése és az ellátás biztonságával kapcsolatos komoly aggályok adnak magyarázatot, mivel a kereslet csökkenése egybeesik a harmadik negyedévben tapasztalt rendkívül magas áremelkedésekkel. Emellett az enyhe téli időjárás is kedvezett a kereslet csökkenésének.

4.6

Hangsúlyozni kell, hogy a villamosenergia-kereslet a kkv-k szintjén arányosan magasabb, míg a hagyományos gázkereslet főként ipari célokra és a fűtésre vonatkozik. Ez arra enged következtetni, hogy a magas gáz- és villamosenergia-árak főként az ipari energiakeresletet érintették, amely kiszolgáltatottabb az ingadozó piaci árakkal szemben. Ami a háztartásokat illeti, a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókat súlyosan érintette mindkét energiahordozó árának emelkedése.

4.7

Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy az EU által elfogadott rendkívüli intézkedések hatékonynak bizonyultak a gázforrások diverzifikálásában, az energiaszámlák kezelésében azonban kevésbé, ami később hatással volt az energiakeresletre.

4.8

Az EGSZB teljes mértékben elismeri, hogy a 2022/2023-as téli időszak végén hatalmas kihívást jelent a gázellátás biztosítása. Az energiaellátás biztosításához elengedhetetlen a következő téli időszakokban való gáztárolásra vonatkozó 90 %-os feltöltési követelmény. Jelenleg az EU gáztárolási kapacitása az első negyedévi értékekhez mérten rendkívül magas szinten van. Emellett a közös gázbeszerzési kezdeményezés hozzájárulhat e kockázat csökkentéséhez. Az EU-nak azonban elsősorban arra kell összpontosítania, hogy teljesen megszüntesse a földgáztól való függőséget.

4.9

Az EGSZB úgy véli, hogy helyénvalóbb lenne, ha a tagállamok egységes intézkedéseket fogadnának el az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, kivéve az alapvető létesítményekkel vagy infrastruktúrával kapcsolatos tényezőket. Az energiaszámlák kezelése érdekében uniós szinten elfogadott intézkedések nincsenek összhangban a nemzeti szinten elfogadott intézkedésekkel, ezáltal eltérőek lehetnek az adó-, támogatási és szabályozási politikák, miközben az energiaárak továbbra is magasak.

5.   Reziliencia, energetikai autonómia és az ipar szerepe

5.1

Az EU-ban megfigyelt inflációs ráták fő mozgatórugói az energiaárak. Ez rontja mind az ipari versenyképességet, mind a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét, ami súlyosan megnehezíti a fenntartható gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a szociális jólét biztosítását.

5.2

Uniós szinten hatékonynak bizonyult a rendkívüli intézkedések végrehajtását magában foglaló gyors válasz, amely segített a gazdaság egészében mérsékelni az energiaárak emelkedését. A nemzeti kezdeményezésekre pedig jó példa az „ibériai kivétel”, amely a félsziget országaiban 2022-ben lehetővé tette a nagykereskedelmi piaci árak 18 %-os csökkentését. Ennek eredményeként jelenleg Spanyolországban az egyik legalacsonyabb az inflációs ráta. Ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy a növekvő inflációért az energiaárak felelősek, és az átmeneti intézkedések nem voltak elegendőek e tendencia csökkentéséhez.

5.3

Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy az elfogadott átmeneti intézkedések csak rövid távon hivatottak mérsékelni az energiaárak gyors emelkedését, azonban az uniós politikának hosszú távú jövőképre van szüksége a kettős átálláshoz vezető út kikövezéséhez.

5.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szén-dioxid-mentes energiaforrások széles körű alkalmazását az engedélyezési eljárások megkönnyítésével. A gyakorlatban ennek a harmadik felektől származó fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség gyors felváltását, az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítését és a versenyképesség fokozását kell eredményeznie.

5.5

Az EGSZB kiemeli, hogy a teljes mértékben dekarbonizált energiafogyasztásra való átálláshoz megfizethető energiaárakra van szükség, amelyek lehetővé teszik a nagy iparágak, a kkv-k és a háztartások dekarbonizációjába történő jelentős beruházásokat.

5.6

Az árak csak akkor válnak megfizethetővé, ha versenyképes keretek között ösztönözzük a kiforrott megújulóenergia-technológiákba történő nagyszabású beruházásokat és a rugalmasságot. Ez a stratégia pozitívan járul hozzá a reziliencia és az energetikai autonómia javításához.

5.7

Az EGSZB úgy véli, hogy e stratégia teljes körű kihasználása érdekében a megújuló energiaforrásokra vonatkozó kompenzációs rendszereknek a tényleges hosszú távú termelési költségekre kell irányulniuk. Ezért a megfizethetőség kulcsa a villamosenergia-árak és a fosszilis tüzelőanyagok árának szétválasztása. Emellett a stabilitás és a kiszámíthatóság egyik fő mozgatórugója a hosszú távú szerződések előtt álló akadályok felszámolása.

5.8

Ezen új paradigma jobb helyzetet biztosít a háztartások és az iparágak számára, hogy könnyebben viseljék az energetikai átállási célok eléréséhez kapcsolódó költségeket. A folyamat lényege, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat minél nagyobb mértékben felváltsa a villamosítás, valamint a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző iparágakban áttérjenek a megújuló gáz használatára.

5.9

Fontos kiemelni, hogy a villamos energia és a megújuló gázok új felhasználási módjai szükségessé teszik a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférést sok, kritikus jelentőségű folyamatban, nemcsak az energiatermelés és -fogyasztás, hanem a teljes ellátási lánc területén. Ezért az uniós politika középpontjában annak kell állnia, hogy az ellátási zavarok elkerülése érdekében az iparágak megfelelő környezetben működjenek.

5.10

Az iparnak két értelemben is kulcsszerepe van: elsősorban biztosítania kell, hogy az alapanyagok előállításában a kritikus fontosságú nyersanyagokat használják fel, ezáltal beszerezve az eszközöket az energia és más, a gazdaság számára alapvető fontosságú áruk előállításához. Másodsorban az üvegházhatású gázok egyik fő kibocsátójaként a belső folyamataiban dekarbonizált energiát kell használnia, ezzel kapcsolatban pedig mindig az „első az energiahatékonyság” elvét kell követnie.

5.11

Végezetül az ipar átalakításának két további követelménynek kell megfelelnie, hogy megvalósítható legyen a halasztást nem tűrő zöld, digitális és igazságos átállás. Az egyik kritikus szempont az ellátási lánc védelme, amint arra már utaltunk; a másik pedig az, hogy annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a folyamatban lévő változásokhoz, a munkaerő megfelelő képzettségét biztosítani kell: ez főként képzési és képesítési programokat, valamint foglalkoztatási garanciákat, illetve átképzési és továbbképzési lehetőségeket jelent.

Előadó:

Michael McLoughlin

Közgyűlési határozat: Jogalap:	2022.1.20. az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.15.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	217/0/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EU-ban a minimálbérek megfelelőségéről szóló, legutóbbi irányelv nem foglalkozott érdemben az „ifjúsági minimálbér” kérdésével. Nem javasolt egyetemes megközelítést, éppen ellenkezőleg: horizontális keretként figyelembe veszi a különböző hagyományok és kiindulási pontok mentén kínált megoldásokat, és megerősítette úgy a szociális partnerek, mint a kollektív tárgyalások szerepét. Így az „ifjúsági minimálbéreket” a különböző tagállamokban eltérően kezelik, amit fontos figyelembe venni. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek az irányelvvel összhangban és az EU-n belüli szociális párbeszéd megerősítéséről szóló javasolt tanácsi ajánlás szellemében vizsgálják meg ezt a kérdést. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mérlegelési jogkörüket megkülönböztetéstől mentesen gyakorolják.

1.2.

Az EGSZB véleménye szerint az ifjúság európai éve (2022) lehetőséget kínált a fiatalokra hatást gyakorló, jelentős kérdések vizsgálatára, valamint olyan jelentős szakpolitikai kezdeményezésekre, amelyek jótékony hatással vannak a fiatalok társadalmi helyzetére, vagy céljuk, hogy befolyásolják azt. Tekintettel a fiatalok sikeres munkaerőpiaci részvételének fontosságára, első részvételüknek pozitívnak kell lennie, az olyan intézkedések pedig, amelyek a fiatalokat kizárólag az életkoruk alapján részesítik kevésbé kedvező bánásmódban, kontraproduktívak. E tekintetben az EGSZB üdvözli a készségek európai évét, amelyet hivatalosan 2023. május 9-én indítottak el, és amely politikai lendületet ad az egész életen át tartó tanuláshoz és az EU 2030-ra kitűzött szociális céljainak eléréséhez.

1.3.

A munkanélküli ellátások és támogatások fiatalokra vonatkozóan differenciált szabályai alakíthatják a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét, és befolyásolhatják azt, hogy mennyire tudják gyakorolni az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat. A tagállamok hatáskörébe tartozik szociális biztonsági rendszereik szerkezetének és tartalmának meghatározása. Az EGSZB arra kéri őket, hogy ennek során tartsák tiszteletben a megkülönböztetésmentesség elvét, különösen a szabad mozgás esetében. Az EGSZB azt ajánlja, hogy tovább foglalkozva a kérdéssel az Európai Bizottság szorosan működjön együtt a tagállamokkal és a szociális partnerekkel az adatok és a nemzeti gyakorlatok összegyűjtése érdekében, figyelembe véve az EU-n belüli szociális párbeszéd megerősítéséről szóló, újonnan javasolt tanácsi ajánlást is.

1.4.

A fiataloknak kínált szakmai gyakorlatok sokszor döntő lépésnek számítanak a szakmába történő beilleszkedésük során. A nem fizetett vagy másfajta ellentételezést nem nyújtó szakmai gyakorlatok nagyon negatív hatással lehetnek a fiatalok munkaerőpiaci tapasztalataira. Utalunk az EGSZB 2022. decemberi plenáris ülésén elfogadott állásfoglalásra, valamint az Európai Parlament állásfoglalására, és javasoljuk, hogy a többi uniós intézmény és szerv – köztük az Európai Bizottság – az ifjúság európai évét követően a fiatalok iránti elkötelezettsége kézzelfogható szimbólumaként fordítson nagyobb figyelmet erre a kérdésre. Előfordulhat, hogy a rövidtávú szakmai gyakorlatok, valamint a hivatalosan elismert és elfogadott tanulmányi gyakorlatok nem járnak fizetéssel. A hosszabb távú szakmai gyakorlatok azonban – a fizetett munkavállalók által végzett munkához hasonlóan – fizetéssel kell, hogy járjanak. Az Eurobarométer felmérés szerint a gyakornokok többsége javadalmazásban részesült, és hozzáfért a szociális védelemhez (1).

1.5.

Az ifjúság európai éve és más kezdeményezések nyomán a közelmúltban nagyobb hangsúlyt kaptak az ifjúsággal kapcsolatos kérdések. Az egyik javaslat egy uniós ifjúsági teszt ötlete volt, amely általánosan érvényesítené az összes új szakpolitika fiatalokra gyakorolt hatásának értékelését. Az Európai Ifjúsági Fórum is támogatta ezt az elgondolást, amelyről az EGSZB 2022-ben véleményt fogalmazott meg. Az EGSZB határozottan támogatja ezt szakpolitikai döntéshozatalhoz való megközelítést, ahogy ezt a 2022-es véleményében (2) is kifejtette.

1.6.

A Covid19-válság és az ukrajnai háború jelentősen aláásta az európai gazdaságot. Jóllehet a vállalatok mindent megtettek a foglalkoztatás fenntartása érdekében, ez következményekkel járt az európai polgárokra és különösen a fiatalokra nézve.

1.7.

A szakmai gyakorlat a munkaerőpiacra való belépés fontos kapujává vált a fiatalok számára. A munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése érdekében a szakmai gyakorlatoknak színvonalas ismeretanyagot és megfelelő munkakörülményeket kell nyújtaniuk, és nem helyettesíthetik a rendes munkaviszonyt, illetve nem lehetnek az elhelyezkedés előfeltételei. A jelenlegi helyzetben egyre nagyobb aggodalomra ad okot, különösen a fiatalok körében, hogy az egészségügyi válság és az ukrajnai háború hatásai a gyakornokok körülményeinek romlásához vezethetnek. Az Európai Bizottság célja annak ellenőrzése, hogy a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerét megfelelően hajtják-e végre.

2.   Bevezetés

2.1.

A 2022-es évet az ifjúság európai évének nyilvánították, és az EGSZB a vonatkozó véleményében azt javasolta, hogy ez az év a fiatalok számára kulcsfontosságú politikai területekre összpontosítson, túlmutatva a puszta rendezvényeken és promóciós lehetőségeken. A fiatalok hasonló érzéseknek és nézeteknek adtak hangot, különös tekintettel az európai év bemutatásának meglehetősen elhamarkodott módjára. A fiataloknak a munkaerőpiacra való belépéssel és a munkaerőpiacon való részvétellel kapcsolatos tapasztalata egyértelműen az egyik kritikus szakpolitikai kérdés e generáció számára, nemzeti és európai szinten egyaránt.

2.2.

A Covid19 utáni világban új hangsúly helyeződik a munkaerőpiac változó igényeire, az új munkavégzési formákra, az új készségekre, a munkahelyre való visszatérés jelentette kihívásra és a potenciális hibrid környezetre, az ezzel járó minden lehetőséggel és kockázattal együtt. Ennél is fontosabb, hogy tudjuk: a fiatalok sokat szenvedtek a Covid19-világjárvány idején, és részben emiatt lett 2022 az ifjúság európai éve. A fiatalok életéből a világjárvány idején személyes és társadalmi fejlődésük tekintetében néhány rendkívül fontos mérföldkő kimaradt. A világjárvány mindemellett jelentős hatással volt a fiatalok oktatására és munkaerőpiaci részvételére is.

2.3.

Az Európai Uniónak a fiatalokkal kapcsolatban számos releváns politikája van, amelyek biztosítják a lehető legteljesebb mértékű társadalmi bevonásukat és azt, hogy ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezzenek, mint a társadalom többi része. A 2016. évi pozsonyi nyilatkozatban az EU vezetői arra szólítottak fel, hogy mindenki számára ígéretes gazdasági jövőt kell teremteni, meg kell őrizni életformánkat, és jobb lehetőségeket kell biztosítani a fiatalok számára. Hasonlóképpen a szociális jogok európai pillérének preambuluma kimondta, hogy a „jelentős egyenlőtlenségek, a tartós munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség vagy a nemzedékek közötti szolidaritással kapcsolatos kihívások, gyakran nagyon hasonlóak a különböző tagállamokban, bár a mértékük különböző”.

2.4.

Az Európai Unióban a fiatalokkal kapcsolatos legfontosabb politika az EU ifjúsági stratégiája. A stratégia fő célja a fiatalok pozíciójának erősítése és ellenálló képességük növelése három cselekvési területre: a bevonásra, az összekapcsolásra és a felhatalmazásra összpontosítva. A stratégia elismeri, hogy a demokrácia működése és a társadalom egésze szempontjából létfontosságú, hogy a fiatalok a demokratikus életben is részt vehessenek. A „bevonás” területén az EU ifjúsági stratégiájának célja, hogy támogassa a fiatalok érdemi polgári, gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai részvételét. A stratégia a fiatalok mobilitását olyan lehetőségnek tekinti, amely lehetővé teszi számukra, hogy: — fejlesszék és erősítsék személyes, társadalmi és állampolgári kompetenciáikat, — fejlesszék kritikus gondolkodásukat és kreativitásukat, — javítsák foglalkoztathatóságukat, — aktív európai polgárrá váljanak.

2.5.

Az EU ifjúsági stratégiája külön elismeri az ifjúsági munka katalizátorként betöltött szerepét a fiatalok felelősségvállalásának ösztönzésében, és kijelenti, hogy az ifjúsági munka egyedülálló előnyökkel jár a fiatalok felnőttkorba lépésében azáltal, hogy biztonságos környezetet biztosít számukra az önbizalom megszerzéséhez és a nem formális tanuláshoz (3).

2.6.

Az EGSZB hangot adott azon véleményének, hogy a stratégiának az ágazatközi megközelítésre kell összpontosítania, holisztikusan kell szemlélnie a fiatalokat, valamint szükségleteiket és jogaikat valamennyi szakpolitikai területen, és hogy az új uniós ifjúságügyi koordinátornak kell elsősorban az ágazatközi munkát irányítania. Kifejezte továbbá azt az óhaját, hogy az EU ifjúságpolitikáját integrálják az európai szemeszter folyamatába, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a megvalósítás, elsősorban az ágazatközi területeken (4).

2.7.

Az EGSZB szerint más releváns uniós szakpolitikai területeket, köztük a foglalkoztatást, az oktatást, az egészséget, a migrációt és az egyenlőséget illetően a stratégiának törekednie kellene ágazatokon átívelő munkára. Az EGSZB emellett javasolta, hogy a stratégia fordítson nagyobb figyelmet a fiatalokat érintő foglalkoztatási és oktatási kérdésekre, különösen a munka jövőjével kapcsolatos vita, valamint a készségfejlesztés és más olyan társadalmi kérdések kapcsán, mint a mentális egészség és az egyenlőség.

3.   A fiatalok, a munkaerőpiac és a készségek

3.1.

A munkaerőpiac vizsgálatakor általában nagy figyelmet kapnak a fiatalok és foglalkoztatási kilátásaik. Ez elsősorban azért van így, mert azok a korai tapasztalatok, amelyekkel az emberek a munkaerőpiaci részvételükkel kapcsolatban szembesülnek, tartós hatással lehetnek későbbi éveikre. Ez különösen igaz a korai iskolaelhagyásra. Az iskolából való lemorzsolódás érinti a fogyatékossággal élők közel 20 %-át is, ami több mint kétszerese a többi 18–24 év közötti fiatalnak (5). A Covid19--világjárvány és az előző pénzügyi válság kapcsán azt is megfigyelhettük, hogy a fiatalok kiszolgáltatottabbak a gazdasági sokkoknak és visszaeséseknek, gyakran elsőként veszítik el állásukat, olyan ágazatokban dolgoznak, mint a szolgáltatások, és túlreprezentáltak a bizonytalan foglalkoztatásban. Az ILO megállapításai szerint az internetes munkavégzési platformokon dolgozók többsége 35 év alatti, és a fiatal munkavállalók nagyobb bizonytalanságban dolgoznak. A görög idegenforgalmi ágazat foglalkoztat a legnagyobb arányban fiatal munkavállalókat, akiket a világjárvány súlyosan érintett. Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában rendkívül magas (több mint 60 %) az ideiglenes szerződés keretében foglalkoztatott fiatalok aránya, ami válság esetén a munkanélküliség gyors megugrásához vezethet.

3.2.

Jelenleg azt kell prioritásnak tekintenünk, hogy helyreállítsuk az európai gazdaságot, méghozzá a nemzeti helyreállítási terv (6) következetes végrehajtása és olyan feltételek megteremtése révén, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára, hogy újra növekedésnek induljanak és minőségi munkahelyeket teremtsenek. Egy olyan időszakban, amikor a vállalatok munkaerőhiánytól szenvednek, nem találnak szakembereket, és komoly munkaerő-felvételi nehézségekkel küzdenek, érdekükben áll, hogy minden emberben, így a fiatalokban rejlő potenciált is kiaknázzák.

3.3.

A legtöbb ember, de különösen a fiatalok számára a munkalehetőségek és a megfelelő készségek jelentik a biztos élet és a kilátások egyik elsődleges forrását. A Covid19-világjárvány következményei és az ukrajnai háború hatásai nemcsak a polgárokat, hanem a vállalkozásokat is érintették, aláásva értékteremtési és munkahelyteremtési képességüket, valamint a hatékony munkahelyváltás lehetőségét.

3.4.

Láthatjuk, hogy azok a fiatalok, akik közép, illetve felsőfokú iskoláik után nem tudnak elhelyezkedni, a későbbi években nehézségekkel küzdhetnek. A munkanélküliség kihívást jelent mindenkinek, aki azzal szembesül, e kihívások mégis sokkal nagyobbak lehetnek azon fiatalok számára, akik esetleg nem rendelkeznek a gyorsan változó munkaerőpiacon való előrejutáshoz szükséges kapcsolatokkal. Azt is megállapíthatjuk, hogy ha a társadalom aránytalanul nagy részének nincs munkája, az hatással van a társadalmi kohézióra és a demokratikus értékeinkre, és szélsőséges körülmények között potenciális társadalmi zavarokhoz vezethet, ami a fejlődő világ egyes részein már megtörtént.

3.5.

Ezért fontos, hogy a fiatalokkal szembeni egyenlő bánásmód a polgári és demokratikus részvétel iránti szélesebb körű igény részeként jelenjen meg a munkaerőpiacon. Ugyanúgy, ahogy mi szükségesnek látjuk, hogy a fiatalok a közösség tagjai legyenek, és aktív polgárként vegyenek részt a sporttevékenységekben, a polgárság fontos eleme az a képességük is, hogy megértsék szerepüket és helyüket a munkaerőpiacon, és valóban kiálljanak az érdekeikért. A munkaerőpiacnak a nemzedékek közötti szolidaritás helyszínévé kell válnia, ahol megfelelő a munka és a magánélet egyensúlya, és az emberek érezhetik, hogy hozzájárulnak a társadalomhoz. Míg az ifjúsági munkanélküliség sok országban strukturális probléma, Spanyolországban például – a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében – támogatást nyújtanak a késői nyugdíjba vonuláshoz (12 000 EUR-ig). Ahogy a vélemény rámutat, a gazdaság így azt kockáztatja, hogy a fiatalok által biztosított nagyobb termelékenységet nem tudja felszívni. Ráadásul vannak olyan munkák, amelyeket 65 éves kor felett rendkívül nehéz elvégezni.

3.6.

Gazdasági szinten a magas ifjúsági munkanélküliség és a vállalati szintű hatékony, generációk közötti megközelítések hiánya alacsonyabb termelékenységhez vezethet, mivel kevesebb fiatal munkavállaló hoz új készségeket és innovációt a termelési folyamatokba. Számolni kell azokkal a gazdasági költségekkel is, amelyek a munkanélküliek nagy száma miatt az államot terhelik az elmaradt adóbevételek, a jóléti kifizetések és a kapcsolódó rendszerek költségei formájában. Az Eurofound megállapította, hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) gazdasági költségei a régióban 2011-ben 153 milliárd EUR körül voltak. Ezeket az aggályokat a Bizonytalan munka és mentális egészség című EGBSZ-vélemény (7) és a Demokrácia a munkahelyen című vélemény (8) is tükrözi. Végezetül, a 25 és 34 év közötti fogyatékossággal élő fiatalok munkanélküliségi rátája csaknem kétszerese az ugyanennyi idős, fogyatékossággal nem rendelkezők munkanélküliségi rátájának (18 % szemben a 9,7 %-kal) (9).

3.7.

Egyéni szinten az ifjúsági munkanélküliség rossz mentális egészséghez és elégtelen jólléthez, valamint alacsonyabb boldogsági rátához vezethet, és potenciálisan a közegészségügyi szolgáltatások iránti kereslet növekedését idézheti elő. Emellett nagyobb a kockázata annak, hogy a társadalom széttöredezetté válik a társadalmi kirekesztés különböző formái miatt, amelyekkel a fiatal munkanélküliek szembesülhetnek. A fiatalkori munkanélküliség növeli annak esélyét, hogy az egyén a későbbi életében is munkanélkülivé válik, és kedvezőtlenül befolyásolja az élet későbbi szakaszában elért keresetet is, amikor az egyén foglalkoztatása biztosított, ha erre egyáltalán sor kerül. A fiatal munkanélküliek több dimenzióban is nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a készségek elértéktelenedését vagy a társadalmi kirekesztést. Jól dokumentált a Covid19 hatása a fiatalok mentális egészségére.

3.8.

Fontos foglalkozni az „elbizonytalanodott” fiatal munkavállalók és azon fiatalok helyzetével is, akiknek komoly nehézségekkel kell szembenézniük a munkába való beilleszkedés során. A korai iskolaelhagyás és az iskolai változások kihívást jelentenek. Ennek következtében a fiatalok elveszíthetik a kapcsolatot a munkaerőpiac realitásával.

3.9.

A fiatalok gazdasági tevékenységének fokozását szolgáló egyik módszer a vállalkozói szellem, a kreativitás és az innovatív megközelítések támogatása. A készségek európai évének tevékenységei általánosan érvényesíthetik a vállalkozói ismeretekről szóló oktatást, és felhasználhatják a jól bevált gyakorlatokat, mint például a fiatal vállalkozók programjai és versenyei.

3.10.

Az EU komolyan vette a fiatalok foglalkoztatásának kihívását: fő szakpolitikai válasza a „megerősített” ifjúsági garancia. Az ifjúsági garancia célja eredetileg az volt, hogy az iskolából való kilépést vagy a munkanélkülivé válást követő meghatározott időn belül munkahelyet, munkatapasztalatot, tanulószerződéses gyakorlati képzést, képzést, illetve képzéssel kombinált munkavégzést biztosítson a 18–24 év közötti fiatalok számára. Az Európai Bizottság azt ajánlotta, hogy az ifjúsági garanciát a munkanélkülivé válásukat követő négy hónapon belül ajánlják fel a fiataloknak. A megerősített ifjúsági garancia kötelezettségvállalás a tagállamok részéről arra, hogy az összes 30 év alatti fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, vagy további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön.

3.11.

A hatékony munkahelyváltás biztosítása érdekében elő kell mozdítani az oktatási reformot, kezelni kell a készségkereslet és -kínálat közötti eltéréseket, és az egész életen át tartó tanulásra, a felnőttképzésre, az átképzésre és a továbbképzésre kell összpontosítani. Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság előrelépést tett az európai oktatási térség létrehozása, a szakképzéssel kapcsolatos európai együttműködés keretének megerősítése és a digitális oktatási cselekvési terv végrehajtása terén.

3.12.

Az EGSZB tudomásul veszi továbbá az egyéni tanulási számlákról szóló új európai bizottsági kezdeményezést, különösen a mikrohiteleket és az új egyetemi csomagot. Új lendületet kapott a fiatalok megfelelő készségekkel való felvértezése, valamint a fiatal diákok, gyakornokok és vállalkozók mobilitásának támogatása.

4.   A Covid19 hatása

4.1.

Az Eurostat szerint a fiatalokat súlyosabban érintette a Covid19-világjárvány, mint az időseket. A 15–29 éves fiatalok foglalkoztatási rátája az EU-ban 2020 harmadik negyedévében -2,8 százalékpont volt a világjárványt megelőző, 2019. évi harmadik negyedévhez képest. 2021 harmadik negyedévében azonban fellendülés következett be, amikor is a foglalkoztatási ráta már csak 0,1 százalékponttal maradt el a 2019. harmadik negyedévitől. 2020 harmadik negyedévét 2019 harmadik negyedévével összehasonlítva valamennyi országban csökkent a fiatalok foglalkoztatási rátája.

4.2.

E tendenciák tekintetében az Eurostat az EU-n belül is különbséget állapított meg. 2021 harmadik negyedévében az EU tagállamainak többsége (27-ből 16) még nem mutatott teljes helyreállást, mivel a fiatalok foglalkoztatási rátája még mindig a 2019 harmadik negyedévében mért érték alatt volt. A legnagyobb elmaradást Portugáliában, Bulgáriában, Lettországban, Csehországban és Lengyelországban mérték (2021. harmadik negyedévében mindegyik országban legalább 3 százalékpontos elmaradással a 2019. harmadik negyedévihez képest). Ezzel szemben Írországban, Franciaországban és Szlovéniában figyelték meg a 15-29 éves munkavállalók arányának legnagyobb emelkedését 2021 harmadik negyedévében a Covid19 előtti helyzethez képest (2021 harmadik negyedévében a ráta mindegyik országban legalább 2 százalékponttal haladta meg a 2019 harmadik negyedévit).

4.3.

Az Eurofound arról számolt be, hogy a 2008-as pénzügyi válságot követően a fiatalok támogatására irányuló uniós és tagállami szakpolitikai erőfeszítések ellenére a fiatalokat érintette a legsúlyosabban a munkahely elvesztése a Covid19-válság idején. Felülreprezentáltak voltak a pandémiás korlátozások által leginkább sújtott ágazatokban, és nagyobb valószínűséggel dolgoztak részmunkaidőben vagy ideiglenes szerződéssel, az „Élet, munka és Covid19” e-felmérés legalább két fordulójában részt vevő 1829 éves válaszadók 12 %-a vesztette el az állását, a diákoknak pedig ugyancsak 12 %-a munkanélküliséggel néz szembe. Hasonló hatásokról számoltak be a megtakarítások, a mentális egészség és a szegénység tekintetében.

4.4.

Az Insee felmérése (10) szerint a Covid19-járványhoz kapcsolódó első lezárás már 2020 tavaszán példátlan mértékű visszaesést idézett elő: a vállalkozások 73 %-a számolt be arról, hogy értékesítése több mint 10 %-kal, 35 %-uk esetében pedig több mint 50 %-kal csökkent ebben az időszakban. A vállalkozások egyharmada átlagosan 57 napra zárt be, a legtöbb esetben a lakossági beléptetésre vonatkozó adminisztratív korlátozások miatt (65 %), de az okok közé tartoznak az ellátással (8 %) vagy a lehetőségekkel (7 %) kapcsolatos kérdések is. A tevékenység felfüggesztése elsősorban a nagyközönséggel való legszorosabb kapcsolattal járó tevékenységeket érintette: a vendéglátási szolgáltatásokat, a szálláshely-szolgáltatást, a személyi szolgáltatásokat, a kulturális és szabadidős tevékenységeket, valamint a légi közlekedést. 2020 szeptemberében a vállalkozások 1 %-a még zárva volt.

4.5.

A tevékenység hirtelen visszaesésének kezelése érdekében 5 vállalkozásból több mint 4 igényelte a hatóságok által nyújtott támogatást: a rövidített munkaidőt (a vállalkozások 70 %-a), a társadalombiztosítási járulékok halasztott fizetését (53 %) és az államilag garantált hiteleket (41 %). A vendéglátási ágazat (97 %), a gépjármű-kereskedelem és -javítás (96 %) és a szálláshely-szolgáltatás (95 %) különösen sok esetben támaszkodott ezekre az intézkedésekre.

4.6.

2021-ben a világjárvány újabb hulláma következett, majd 2022 februárjában az európai gazdaság az ukrajnai katonai konfliktus és az annak kapcsán kialakult magas energiaárak, a nyersanyagokhoz való korlátozott hozzáférés, az ellátási láncon belüli hiányok, valamint az ehhez kapcsolódó magas infláció hatásait érezte.

4.7.

Mindezek ellenére az EU egységes piacán működő vállalkozások minden tőlük telhetőt megtettek a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése érdekében.

4.8.

Az oktatással kapcsolatban az Európai Ifjúsági Fórum arról számolt be, hogy a világjárvány idején a távoktatás minősége változó volt: a fiatalok tizede nem tudott képzésben, oktatásban vagy vizsgán részt venni. A diákok mintegy kétharmada vélte úgy, hogy „valamivel kevesebbet” vagy „lényegesen kevesebbet” tanul. A marginalizálódott fiatalok háromnegyede gondolta úgy, hogy „valamivel kevesebbet” vagy „lényegesen kevesebbet” tanul. Előfordulhat azonban, hogy az egyedi körülmények jelentősen megváltoztak. Az oktatási bizonytalanság és az online tanulás kihívásai a fiatalok számára a stressz és jólléti problémák forrása volt. Bár a hatás mértéke nem egyértelmű, az oktatásban előállt zavar valószínűleg hosszú távú negatív hatásokkal jár a foglalkoztatásra, az oktatási eredményekre, valamint az egészségre és a jóllétre nézve. Lehetséges, hogy ennek a helyzetnek pozitív mellékhatásai is vannak, amelyek olyan kombinált oktatási rendszer előtt nyitnak utat, amely különböző tanulási formákat és technológiai eszközöket használ, és amely minden fiatal számára hozzáférhető, beleértve a fogyatékossággal élő és a távoli régiókban élő fiatalokat is.

4.9.

A Covid19-világjárvány legdrámaibb hatásai azonban a fiatalok mentális egészségét érték. A depressziós tünetek, köztük a szorongás, a kimerültség, az elszigeteltség és az öngyilkossági gondolatok száma növekszik. Aggodalomra adnak okot a jövő miatti félelmek. Ausztriában végzett kutatások szerint e fiatalok többsége nem részesült semmilyen támogatásban. Ez a vonatkozó lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek hiányának tudható be, de a regionális és gazdasági egyenlőtlenségek is szerepet játszanak. Spanyolországban a legfiatalabbak között az öngyilkosság lett a vezető halálozási ok. A világjárvány rávilágított a lelki szenvedésre: 2020-ban 3 941 öngyilkosság történt, amelyből 300-at 14–29 évesek követtek el. A közegészségügyi rendszerek nem rendelkeznek a mentális egészségi problémákkal küzdő fiatalok segítéséhez szükséges erőforrásokkal. Az írországi fiatalokkal és gyermekekkel végzett longitudinális vizsgálat legutóbbi szakasza gyakorlatilag a depresszió és a mentális betegségek előfordulásának megkétszereződését mutatta a fiatalok körében.

4.10.

Ugyanígy egyértelműen nem helyénvaló, ha a szellemi vagy testi fogyatékossággal élő fiatalokat kedvezőtlenebb bánásmódban részesítik az életkoruk, valamint – akár kortól függetlenül, akár azon felül – a fogyatékosságuk alapján. Emellett nem szabad megfeledkezni a távoli vidéki területek fiataljairól és a nemi alapon történő megkülönböztetéstől szenvedőkről sem.

4.11.

A fogyatékossággal élő fiatalok foglalkoztatására vonatkozó statisztikai adatok szintén hiányosak: a mennyiségi mutatókat, – például a munkanélküliségi ráta – ki kell egészíteni más mutatókkal, mint például a képzési szint, a kínált szerződések jellege (határozott idejű, határozatlan idejű, ideiglenes), az általános munkakörnyezetben való foglalkoztatás aránya, valamint a fiatalok szociális és pénzügyi helyzete.

5.   A fiatalokkal szembeni egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon

5.1.

Az egyenlőség az EU egyik olyan alapelve és joga, amely a Szerződésen és az EU Alapjogi Chartáján alapul, és amelyet másodlagos uniós jogszabályok támasztanak alá. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteit a 2000/78/EK tanácsi irányelv (11) határozza meg, amely mind a mai napig megfelel a céljának.

5.2.

Láthatjuk tehát, hogy a fiatalok jövője az EU egyik legfontosabb ügye, és hogy a fiatalok munkaerőpiaci kilátásai nagyon fontos részét képezik fejlődésüknek. Az EU számos, a fiatalokat és munkaerőpiaci helyzetüket célzó politikával és eszközzel rendelkezik. Az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel és a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok számos ilyen kérdésben hatáskörrel rendelkeznek, ennélfogva politikáik a jelentés központi elemét képezik.

5.3.

Más csoportokhoz képest a pandémia több tekintetben is nagyobb szenvedést okozott a fiatalok számára. A témának tulajdonított jelentőségre tekintettel ezért méltányos lenne a munkaerőpiaci politika valamely konkrét aspektusát megvizsgálva, az ebből nyert bizonyítékok alapján meghatározni, hogy a fiatalokat a koruk alapján nem részesítik-e bármilyen módon kedvezőtlenebb bánásmódban, mint másokat. A téma lehetséges terjedelmére tekintettel fontos egyértelművé tenni, hogy mit vizsgál ez a vélemény. A hangsúly itt azokon az egyértelműbb eseteken van, amikor a jogszabályok vagy a szakpolitikai intézkedések a fiatalokkal szemben – kizárólag az életkoruk alapján – közvetlenebbül alkalmaznak kedvezőtlenebb bánásmódot. Elkerülhetetlen, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak azok a területek, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, és ahol a legegyértelműbb a helyzet. Ezek a következők: minimálbérek, szociális biztonsági és szociális támogatási szabályok, valamint – kisebb mértékben (a már elvégzett munka miatt) – a nem fizetett szakmai gyakorlatok.

6.   Minimálbérek

6.1.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (12) és a szubszidiaritás elvével összhangban a minimálbérek tagállami hatáskörbe tartoznak, ugyanakkor az Európai Unió intézkedéseket fogadhat el a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésére, beleértve az irányelveket is. Az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, már elfogadott (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) előkészítése során az Európai Bizottság kijelentette, hogy a tagállamok többségében a minimálbér megfelelősége nem kielégítő, és/vagy hiányosságok tapasztalhatók a minimálbérek nyújtotta védelem lefedettsége tekintetében annak ellenére, hogy a védelem valamennyi uniós tagállamban létezik, akár jogszabályi rendelkezések („jogszabályban meghatározott minimálbér”), akár kollektív szerződések révén. A javaslat a szociális jogok európai pilléréből származik.

6.2.

Az irányelv célja annak biztosítása, hogy a munkavállalókat – függetlenül attól, hogy hol dolgoznak az Unióban – tisztességes megélhetést lehetővé tévő, megfelelő minimálbérek védjék. Ezen általános cél elérése érdekében a javaslat keretet hoz létre a minimálbérek megfelelőségének, valamint a minimálbérek nyújtotta védelemhez való munkavállalói hozzáférésnek a javítására. Ezek a célkitűzések mind a jogszabályban meghatározott minimálbéreket, mind a kollektív tárgyalások rendszerét alkalmazó tagállamok szempontjából relevánsak. Az irányelv úgy kívánja e célokat elérni, hogy figyelembe veszi és teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti rendszerek sajátosságait, a nemzeti hatásköröket, a szociális partnerek autonómiáját és a szerződési szabadságot.

6.3.

A minimálbér azon területek egyike, amelyeken a fiatalokkal szemben jelentős mértékű egyenlőtlen bánásmód tapasztalható az EU tagállamaiban. A fiatalok különösen nagy mértékben függenek a minimálbértől, mivel – az Európai Ifjúsági Fórum szerint – több mint a negyedük él minimálbéren, szemben a felnőttek tizedével. Számos tagállam külön „ifjúsági minimálbért” állapított meg, amely minden esetben alacsonyabb, mint az egyes korcsoportok általános minimálbére, míg mások kizárják a 18 év alattiakat a minimálbérre vonatkozó jogszabályok hatálya alól. Ez a helyzet Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Máltán és Németországban. Franciaország rendelkezései talán nem kapcsolódnak túlzottan szorosan az életkorhoz, mégis sok fiatalra kihatnak. A tanulószerződéses gyakorlati képzésre egyéb csökkentett mértékek vonatkoznak, azonban ezek nem képezik a jelentés tárgyát, és általában a szociális partnerek közötti megállapodás határozza meg őket. Az Egyesült Királyságban a fiatalok minimálbér alatti béreket kapnak. Részletek az 1. mellékletben találhatók.

6.4.

Az ifjúsági minimálbér nem veszi figyelembe a fiatalok egyenlő munkáért járó egyenlő bérhez való jogát, miközben az ILO kutatásai több ízben kimutatták, hogy a fiatalok foglalkoztatási arányának növelésében sem hatékony. A lényegi kérdés az egyenlő munkáért járó egyenlő bér. A fiatalok ugyanis arról tájékoztatták az ifjúsági szervezeteket, hogy bizonyos szolgálati időt követően azonos munkakörben náluk idősebb kollégákat felügyelhetnek vagy képezhetnek, de alacsonyabb fizetést kapnak, vagy e jogszabályi rendelkezések miatt akár arra is kérhetik őket, hogy a kollégáiknál alacsonyabb fizetéssel vállaljanak felügyeleti szerepet.

6.5.

Így miközben ezekben a tagállamokban a fiatalok járművet vezethetnek, szavazhatnak és katonai szolgálatot teljesíthetnek, és minden más értelemben felnőttként kezelik őket, a teljes felnőtt minimálbérre mégsem jogosultak. Hollandiában a legfiatalabb korosztály esetében az ifjúsági minimálbér a felnőtt minimálbér mindössze 30 %-a, ami komolyan akadályozza a fiatalokat abban, hogy tisztességes életszínvonalon, önálló életet élhessenek. Annak ellenére, hogy az EU 2022-t az ifjúság évének nyilvánította, a jogalkotási folyamat során elfogadott politikai álláspont nem foglalkozott érdemben a fiatalokat érintő eltérő kérdésekkel.

6.6.

Az ILO nemrégiben 43, 1990 óta kiadott tudományos közlemény alapján metaelemzést végzett az ifjúsági minimálbér hatásáról, amelyben megállapította, hogy az esetek túlnyomó többségében a minimálbéreknek nincs vagy nagyon csekély hatása van az ifjúsági foglalkoztatásra. Egyes esetekben az ifjúsági minimálbér emelésével a fiatalok foglalkoztatási rátája is nőtt. Az irányelv hatásvizsgálatában az Európai Bizottság ismertette a Portugáliából, Belgiumból és Hollandiából származó kutatási eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy az ifjúsági minimálbérnek nincs jelentős hatása az ifjúsági foglalkoztatás arányára.

7.   Munkanélküli ellátások kifizetése

7.1.

A munkanélküliség időszaka szintén olyan terület, ahol a fiatalokkal szemben eltérő bánásmódot alkalmazhatnak. Ez ugyancsak nagyrészt tagállami hatáskörbe tartozik, különösen a kifizetések mértéke, időszaka és feltételei tekintetében. A nemzeti rendszerek Európa-szerte nagyfokú sokféleséget és összetettséget mutatnak. El tudunk azonban képzelni olyan eseteket, amikor ezek a különbségek olyan kérdésekre hatnak ki, mint a foglalkoztatás és az EU-n belüli szabad mozgás. A munkanélküli ellátások rendszere a fiatalokat is hátrányosan érintheti, mivel nem feltétlenül rendelkeznek a megfelelő rendszerbe történő „befizetéshez” szükséges időszakkal.

7.2.

E rendszereken túl a tagállamok jelentős eltéréseket mutató szociális támogatási kifizetéseket nyújtanak, és a szociális támogatási rendszerek szintén nemzeti hatáskörbe tartoznak. Egyesek rászorultsági alapon vehetők igénybe, mások nem. Emellett az életkor kapcsán meglehetősen összetett a kép, és sem a kifizetések, sem ez a jelentés nem tehet igazságot a kérdésben. Számos egyéb tényező mellett óhatatlanul eltérések vannak a jogosultság megszerzése érdekében beszámítható időszak és a juttatások időtartama tekintetében. Kétségtelenül jobb és világosabb adatokra van szükség ahhoz, hogy több kutatást lehessen végezni. Néhány rövid megállapítás: — Egyes rendszerekben külön rendelkezések vonatkoznak a 45 év felettiekre vagy más korcsoportokra. Csak kevés ország biztosít rövidebb beszámítható időszakot a 25 év alattiak számára. — Svédországban azok a fiatal, 18–24 éves munkanélküliek, akik munkaerőpiac-politikai programokban vesznek részt, tevékenységi támogatásban (svédül aktivitetsstöd) részesülnek, amelyhez munkanélküli ellátásra való jogosultság kapcsolódik. Esetükben a munkanélküli ellátási rendszer értelmében meredekebben csökken a kifizetett juttatások mértéke. — Luxemburgban a jogszabályban meghatározott minimálbér (franciául salaire social minimum) 70 %-ának megfelelő juttatás jár a 18 éves, illetve 40 %-os juttatás a 16–17 éves fiataloknak egy 36 hetes várakozási időszak után, amely 26 hétre csökkenthető, ha a kérelmező tanulmányokat folytat. — Írországban a 18–24 év közötti, nem „önállóan élő” fiatalok álláskeresési támogatása a felnőtteknek járó támogatás mintegy 60 %-a. A teljes díjat azok kapják, akik részt vesznek a megfelelő tanfolyamokon és képzéseken.

8.   Nem fizetett szakmai gyakorlatok

8.1.

Az Európai Parlament felszólított a nem fizetett szakmai gyakorlatok betiltására, a Szociális Jogok Európai Bizottsága pedig megállapította, hogy a belga jogszabályok hiányosságai lehetővé teszik, hogy a fiatalokat nem fizetett szakmai gyakorlatok keretében szabad munkaerőként zsákmányolják ki. Az Európai Ifjúsági Fórum által benyújtott kollektív panasz kivizsgálását követő határozatában a bizottság megállapította, hogy a jelenlegi belgiumi munkaügyi felügyeleti rendszerek nem nyújtanak kellő védelmet a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű fiatal munkavállalóknak. A szakmai gyakorlatok különböző típusait tekintve és a tagállamok között egyaránt éles különbségek mutatkoznak mind a tagállamok keretszabályozásai, mind pedig a szabályozások szigorúsága tekintetében. Egyes tagállamokban nem létezik a szakmai gyakorlat jogi meghatározása.

8.2.

A szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2013-ban elfogadott tanácsi ajánlás biztosítani kívánja, hogy a szakmai gyakorlatok hatékonyan könnyítsék meg az oktatásból a munka világába való átmenetet, és ezáltal növeljék a fiatalok foglalkoztathatóságát. A javaslat meghatározza azokat az iránymutatásokat, amelyek révén biztosíthatók a színvonalas ismeretanyagok és a megfelelő munkakörülmények.

8.3.

A nem fizetett szakmai gyakorlatok olyan, a fizetett alkalmazottak által végzettekhez hasonló munkavégzési időszakokként definiálhatók, amelyek nem kapcsolódnak formális és kifejezett oktatási, képzési, önkéntes vagy tanulószerződéses folyamathoz.

8.4.

Miközben a munkatapasztalat és a gyakorlati tapasztalatszerzés létfontosságú a munkaerőpiacra újonnan belépő fiatalok számára, a nem fizetett szakmai gyakorlatokkal kapcsolatos fellépést szorgalmazók szerint túl sok fiatal kerül a nem fizetett szakmai gyakorlatok és az alacsony színvonalú munkatapasztalatok körforgásába, amely miatt a korcsoportban nem csekély mértékű a kiábrándultság a munkaerőpiaccal kapcsolatban.

8.5.

Az Európai Ifjúsági Fórum az országok bizonyos körénél vizsgálta a nem fizetett szakmai gyakorlatokra vonatkozó szakpolitikákat. Franciaországban a szakmai gyakorlatokat szigorúan szabályozzák, és csak formális oktatási tantervek keretében végezhetők. Fizetés nélkül a két hónapos vagy annál rövidebb időtartamú, tanulmányok keretében folytatott szakmai gyakorlat végezhető. Romániában a szakmai gyakorlatokat külön jogszabályok, részletesen szabályozzák. A gyakornokok a minimálbér 50 %-ára jogosultak. A nyitott munkaerőpiacon a nem fizetett szakmai gyakorlatok illegálisak, de az erre vonatkozó szabályokat gyakran kijátsszák.

8.6.

A nyitott munkaerőpiacon történő szakmai gyakorlatokat nem határozza meg és nem szabályozza jogszabály, és Horvátországban sem gyakoriak, de vannak más, szabályozott gyakornoki formák. Bulgáriában a külön szakmai gyakorlatra vonatkozó jogszabályok keretén kívül zajló, nem fizetett szakmai gyakorlat legális és gyakori. A gyakornoki szabályokat követő nyílt munkaerőpiaci szakmai gyakorlatok esetében a gyakornokok legalább a nemzeti minimálbérre jogosultak.

8.7.

Ausztriában a nyitott munkaerőpiacon a szakmai gyakorlatokat elvileg az ágazatspecifikus kollektív szerződéseknek megfelelően kell díjazni. A nyitott munkaerőpiacon azonban a szakmai gyakorlat jogszerűen folytatható fizetés nélkül oktatási jogviszony keretében, és ez gyakran előfordul. A fizetés nélküli munka illegális Írországban, a jogot azonban gyakran nem érvényesítik a gyakornoki állások esetében, mivel a nem fizetett szakmai gyakorlat bevett formának számít, amelyet gyakran nyilvánosan hirdetnek is.

---

(1)  Egy közelmúltbeli Eurobarométer felmérésIntegration of young people into the labour market with particular focus on traineeships, April 2023, Eurobarometer survey (europa.eu).

(2)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós ifjúsági teszt (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 486., 2022.12.21., 46. o.).

(3)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az ifjúság európai évéről (2022) (COM(2021) 634 final – 2021/0328(COD))(HL C 152., 2022.4.6., 122. o.).

(4)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az ifjúság európai évéről (2022) (COM(2021) 634 final – 2021/0328(COD))(HL C 152., 2022.4.6., 122. o.).

(5)  https://www.disability-europe.net/downloads/1046-ede-task-2-1-statistical-indicators-tables-eu-silc-2018.

(6)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és hogyan biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő kidolgozása révén? (saját kezdeményezésű vélemény)(HL C 152., 2022.4.6., 27. o.) NEET-fiatalok és nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek.

(7)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Bizonytalan foglalkoztatás és mentális egészség (feltáró vélemény a spanyol elnökség felkérésére)(HL C 228., 2023.6.29., 28. o.).

(8)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Munkahelyi demokrácia (feltáró vélemény a spanyol elnökség felkérésére)(HL C 228., 2023.6.29., 43. o.).

(9)  https://www.disability-europe.net/downloads/1046-ede-task-2-1-statistical-indicators-tables-eu-silc-2018.

(10)  Institut national de la statistique et des études économiques, https://www.insee.fr/en/statistiques/5018508.

(11)  A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).

(12)  EUMSZ 153. cikk (2) bekezdés a) és b) pont.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2041 irányelve (2022. október 19.) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről (HL L 275., 2022.10.25., 33. o.).

Előadó:	Maria del Carmen BARRERA CHAMORRO
Társelőadó:	Diego DUTTO

A Tanács spanyol elnökségének felkérése:	2022.12.8-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
	[feltáró vélemény]
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.15.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	134/100/07

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) emlékeztet arra, hogy a „magas versenyképességű szociális piacgazdaság” megvalósításához (az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) bekezdése) a Szerződések értelmében az úgynevezett „horizontális szociális záradék” (az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikke) keretében elő kell mozdítani a belső piacot és a szociálpolitikát. Véleménye szerint minden uniós szakpolitikát és cselekvési tervet úgy kell megtervezni és végrehajtani, hogy az előmozdítsa a befogadó munkaerőpiacokat és a megfelelő szociális védelmi rendszereket.

1.2.

Az EGSZB egyetért az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentésével (2022. május) (1), amely azt javasolja, hogy a szociális piacgazdaság előmozdítása érdekében kérjék fel az EU-t, a tagállamokat és a szociális partnereket többek között olyan intézkedések meghozatalára, amelyek uniós, nemzeti és regionális szinten biztosítják a szociális jogok európai pillérének (EPSR, 2017. november) és cselekvési tervének (2021. március) teljeskörű végrehajtását, különös tekintettel annak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez kapcsolódó legrelevánsabb célkitűzéseire, továbbá hogy a Szerződéseket egészítsék ki egy társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvvel.

1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv révén megfelelőbb garanciákat biztosít a szociális jogok tényleges védelmére a gazdasági szabadságokkal való ütközés esetén (lásd: 13. javaslat, 5. intézkedés), és így elkerülhetők a visszalépések az említett jogok terén (14. javaslat, 2. intézkedés).

1.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak az Unió helyzetéről szóló legutóbbi beszédben említett, a szerződések reformjának lehetőségére vonatkozó javaslatát, és az Európai Parlament javaslatával összhangban helyénvalónak tartja, hogy a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvet is szerepeltessék a megreformálandó szempontok körében. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetései megfelelő ütemtervet jelentenek az említett reform végrehajtásához.

1.5.

A társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvnek három célja lenne: 1. annak biztosítása, hogy ütközés esetén az alapvető és szociális jogok elsőbbséget élvezzenek a gazdasági szabadságokkal és más uniós szakpolitikákkal szemben; 2. a szociális partnerek autonómiája tiszteletben tartásának, valamint a szociális párbeszéd és a munkaügyi kapcsolatok nemzeti rendszerei megfelelő működésének a biztosítása; 3. a társadalmi haladás biztosítása az – akár nemzeti, akár európai, akár nemzetközi jogból származtatott – legmagasabb szintű szociális jogok előmozdításának és védelmének a garantálásával, valamint elébe menve az e jogok terén történő visszalépéseknek, illetve azok megkerülésének.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU spanyol elnöksége nagyszerű lehetőséget kínál az említett javaslat előmozdítására, és arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy az európai szociális párbeszéd keretében lépjenek előre ebben a folyamatban.

1.7.

Ennek érdekében az EGSZB arra ösztönzi a spanyol elnökséget, hogy – magas szintű szakértők és a szociális partnerek megfelelő elemzését követően – mozdítsa elő, hogy a szociális Miniszterek Tanácsa megállapodjon egy közös javaslatról, és adott esetben tegye lehetővé egy külön európai csúcstalálkozó megtartását a javaslat elfogadása céljából. E kérdés fontossága miatt maximális intézményi részvételre van szükség a különböző uniós hatásköri szinteken.

1.8.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy bár az Európa jövőjéről szóló konferencia és az EP javaslatát vagy jegyzőkönyv formájában (az EUMSZ-hez csatolva), vagy egy horizontális záradék formájában (az EUMSZ 9. cikkének reformja) kellene bevezetni, emellett más szakpolitikai eszközök is hozzájárulhatnak a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv céljaihoz. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy ez a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv alapvető fontosságú a szociális partnerek autonómiájának erősítése szempontjából, mivel elválaszthatatlanul összeköti a belső piac megfelelő működését és a gazdasági szabadságokat – többek között a tagállamok közti igazságos versenyt – a kollektív szociális jogok tiszteletben tartásával és előmozdításával.

1.9.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv létrehozásával vezető szerepet tölthet be a gazdasági növekedésben, előmozdítva a lakosság lehető legnagyobb részének jólétét, ennek eredményeként pedig szilárdabb és fenntarthatóbb vállalkozások jönnek létre és fejlődnek. Ezért a jegyzőkönyvnek egyértelműen ki kell mondania, hogy az egységes piacon a gazdasági szabadságok nem a korlátozások tilalmát jelentik, hanem – a tisztességes verseny és az egyenlő versenyfeltételek bármely adott piacon történő garantálásának eszközeként – a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítását.

1.10.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU még nem teljesítette a Lisszaboni Szerződésből eredő azon kötelezettségét, hogy – az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése értelmében – csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy az uniós jogrend – bármely, a demokrácián és a jogállamiságon alapuló jogrendhez hasonlóan – külső emberi jogi ellenőrzésnek legyen alávetve. Ezért az EGSZB azt is ajánlja, hogy az Unió csatlakozzon az Európa Tanács Európai Szociális Chartájához annak érdekében, hogy a szociális területen harmonikus módon, egyszerre érvényesüljön az uniós jog és az Európa Tanács joga.

2.   Háttér, indokolás és a vélemény tárgyának főbb elemei

2.1.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU történelmével és a Szerződésekben jogszabályi szinten is megjelenő kultúrájával összhangban az emberiség fejlődéséhez és a békéhez való egyik fő uniós hozzájárulás az „európai szociális modell”. Ez egy olyan gazdasági paradigmát határoz meg, amely szerint a maximális gazdasági teljesítmény elválaszthatatlan a jóléttől és a társadalmi haladástól. E – jelenleg alkotmányi szintű – „magas versenyképességű szociális piacgazdaság” (az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése) megvalósítása nem öncél, hanem mindenekelőtt az európai polgárok jólétének eszközéül szolgál (az EUMSZ 9. és 151. cikke).

2.2.

Az EGSZB ugyanilyen fontosnak tartja, hogy az úgynevezett „horizontális szociális záradék” (az EUMSZ 9. cikke) szerint felhívják a figyelmet a belső piac előmozdítása és a szociálpolitika közötti szoros kapcsolat transzverzális jellegére. Véleménye szerint minden uniós szakpolitikát és cselekvési tervet úgy kell megtervezni és végrehajtani, hogy az előmozdítsa a befogadó munkaerőpiacokat és a megfelelő szociális védelmi rendszereket.

2.3.

A szociális piacgazdaság két különálló, de egymást kiegészítő pilléren alapul: az egyik a versenyszabályok érvényesítése, a másik pedig a társadalmi igazságosságot biztosító szociálpolitikai intézkedések a negatív eredmények kiigazítása és a szociális védelem megerősítése révén (2). Az EGSZB ugyanakkor az intézményi, jogi és politikai korlátokra is felhívja a figyelmet az EU gazdasági dimenziója (a gazdasági szabadságok, különösen a versenyszabadság elsőbbsége) és a szociális dimenzió (az alapvető szociális jogok tényleges biztosítása és a szociális dömping tilalma) közötti megfelelő egyensúly biztosítása érdekében.

2.4.

Ebben az összefüggésben és az említett egyensúlyhiány kezelése érdekében a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv három célt szolgálna: 1. annak biztosítása, hogy ütközés esetén az alapvető és szociális jogok elsőbbséget élvezzenek a gazdasági szabadságokkal és más uniós szakpolitikákkal szemben; 2. a szociális partnerek autonómiája tiszteletben tartásának, valamint a szociális párbeszéd és a munkaügyi kapcsolatok nemzeti rendszerei megfelelő működésének a biztosítása; 3. a társadalmi haladás biztosítása az – akár nemzeti, akár európai, akár nemzetközi jogból származtatott – legmagasabb szintű szociális jogok előmozdításának és védelmének a garantálásával, valamint elébe menve az e jogok terén történő visszalépéseknek, illetve azok megkerülésének.

2.5.

Ráadásul az EU-ban és a tagállamokban a „trojka-módszer” (amelyet az Európai Parlament is bírált) (3) révén a nagy pénzügyi válság kezelése érdekében elfogadott megszorító politikák miatt ismét aktuális kérdéssé vált a szociális jogok leértékelődésének a kockázata, mivel a társadalmi haladással szemben a pénzügyi stabilitást és a gazdasági növekedést helyezték előtérbe. Ez a helyzet ellentétben áll a társadalmi haladás Európai Szociális Chartában megfogalmazott elvével. Ez abban is megmutatkozott, hogy az Európa Tanács több alkalommal is elítélte az uniós országokat az említett megszorító politikáknak és jogszabályoknak a szociális jogok kárára történő végrehajtása miatt. Az EUB ezzel szemben semmilyen összeegyeztethetetlenséget sem állapított meg a szociális záradékkal.

2.6.

Azok az esetek, amikor a gazdasági szabadságok és más uniós szakpolitikák ütköznek a szociális jogokkal, fontos kérdéseket vetnek fel az uniós jogrend, valamint az európai és nemzetközi emberi jogi eszközök és normák közötti következetlenség kockázata tekintetében. A tagállamok ilyen helyzetekben egymásnak ellentmondó kötelezettségekkel szembesülnek, miközben igyekeznek megfelelni mind az uniós jognak, mind pedig a hatályos európai és nemzetközi emberi jogi eszközök keretében vállalt kötelezettségeiknek. A társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv ezt a dilemmát hivatott feloldani, tisztázva, hogy a jogok ütközése esetén az uniós Szerződések által biztosított gazdasági szabadságok nem minősülnek ugyanolyan súlyú alapvető jognak, mint az alapvető emberi jogok – köztük az alapvető szociális és munkajogok. A gazdasági és társadalmi érdekek közötti, az emberi jogokat tiszteletben tartó egyensúly szükségessége érdekütközés esetén elengedhetetlen annak biztosításához, hogy az uniós jog elsőbbségének elve ne érvényesüljön, ha ez sérti az európai és nemzetközi emberi jogi normákat.

2.7.

Az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentésének (2022. május) következtetései és ajánlásai körében a 49 javaslat és 300 intézkedés között szerepel a piacok működésének javítása, hogy – különösen a fiatalok és a kiszolgáltatott csoportok számára – társadalmi szempontból igazságosabb élet- és munkakörülményeket lehessen garantálni (13. és 14. javaslat (4)). Az EGSZB elismerését fejezi ki azért, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia említett jelentésében szerepel, hogy az említett célokból felkérik az EU-t, a tagállamokat és a szociális partnereket többek között olyan intézkedések elfogadására, amelyek uniós, nemzeti és regionális szinten biztosítják a szociális jogok európai pillérének (elfogadva: 2017. novemberben) és cselekvési tervének (2021. március) teljeskörű végrehajtását, különös tekintettel annak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendhez kapcsolódó legrelevánsabb célkitűzéseire, továbbá hogy a Szerződéseket egészítsék ki egy társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvvel. A javaslat értelmében ez hatékonyabb garanciákat tartalmazna a szociális jogok teljeskörű védelmére a gazdasági szabadságokkal való ütközés esetén (lásd: 13. javaslat, 5. intézkedés), amivel elkerülhetőek lennének a visszalépések az említett jogok terén (14. javaslat, 2. intézkedés).

2.8.

Tekintettel a jelenlegi és a közelmúltbeli válságokra, valamint az Európa jövőjéről szóló konferencia fent említett jelentése javaslatainak és intézkedéseinek való megfelelés érdekében az Európai Parlament (EP) 2022 júniusában állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólította az Európai Tanácsot, hogy kezdje meg az EU alapító szövegeinek felülvizsgálatát. Az EGSZB üdvözli, hogy a javasolt reformok között szerepel „a szociális jogok európai pillérének teljeskörű végrehajtása, és a társadalmi haladás beépítése az EUMSZ 9. cikkébe, összekapcsolva egy társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvnek a Szerződésekbe való beépítésével”, a vonatkozó hatáskörök, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének sérelme nélkül. Az EGSZB megjegyzi, hogy a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. decemberi állásfoglalásában az Európai Parlament is szorgalmazott egy ilyen jegyzőkönyvet.

2.9.

Az EGSZB ezt a véleményt azt követően készíti el, hogy az EU (2023 második felében) soron következő spanyol elnöksége olyan feltáró vélemény kidolgozására kérte fel, amelyben kifejti az említett, társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvvel kapcsolatos álláspontját.

3.   Európai háttér, valamint a Szerződésekhez csatolt, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv értékével kapcsolatos intézményi, jogi és tudományos megfontolások

3.1.

Az EGSZB üdvözli, hogy a három uniós intézmény készen áll arra, hogy figyelmét az Európa jövőjéről szóló konferencia és annak javaslatai nyomon követésére összpontosítsa, összhangban az uniós szerződések szerinti hatásköreikkel. Az EGSZB megjegyzi, hogy konkrét lépésekre kerül sor a konferencia javaslatainak végrehajtása érdekében, hogy különböző területeken javuljon a polgárok mindennapi élete, ideértve a társadalmilag igazságos és környezeti szempontból fenntartható, versenyképes gazdaság előmozdítását (az Európa jövőjéről szóló konferencia 9. tematikus területe).

3.2.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy a konferencia végeredményéről szóló, 2022. novemberi jelentés (5) a Tanács Főtitkársága által készített aktualizált előzetes elemzést tartalmazott a javaslatokról és intézkedésekről. Ebből kiderül, hogy: — a Tanács Főtitkársága szerint a szociális jogok és a négy gazdasági szabadság (pl. az EUMSZ 9., 151. és 153. cikke) közötti egyensúly már biztosítva van, — bár nem vitatja, hogy hasznos volna megvizsgálni, javíthatók-e a Szerződésekben a szociális célkitűzések biztosítása érdekében előírt lehetőségek (pl. a 153. cikk), véleménye szerint a Szerződéseket nem szükséges a társadalmi haladásról szóló új jegyzőkönyv létrehozása érdekében átszerkeszteni, — az Európai Bizottság bejelentette, hogy 2023 második negyedévében tanácsi ajánlásra kíván javaslatot tenni a szociális gazdaság keretfeltételeinek kidolgozásáról.

3.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia ambiciózusabb és határozottabb fellépésre szólítja fel az EU-t, a tagállamokat és a szociális partnereket annak érdekében, hogy egy megújított társadalmi szerződés keretében biztosítsák az európai polgárok megfelelőbb jólétét, valamint az élet- és munkakörülmények folyamatos javítását. E célból a jelenlegi szabályozási keret elkötelezettebb szociálpolitikákat ír elő, míg a konferencia zárójelentése (6) szerint más intézkedések a Szerződések reformját igénylik.

3.4.

Ehhez hasonlóan az Európai Unió Alapjogi Chartájának – bár nem képezi a Szerződések részét – a Szerződésekével megegyező jogi kötőerővel való felruházása javítja a szociális jogok és a gazdasági szabadságok közötti alkotmányos egyensúlyt, anélkül, hogy e jogok az említett szabadságok kivételei volnának. Hasonlóképpen az Európai Unió Alapjogi Chartája is megerősíti a preambulumában a különösen a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből, többek között az emberi jogok európai egyezményéből és az Európa Tanács szociális chartájából következő jogokat. Az alkotmányos egyensúly javult a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, amely az Alapjogi Chartát ugyanolyan jogi kötőerővel ruházta fel, mint a Szerződéseket, ugyanakkor a tapasztalatok szerint ütközés esetén a gazdasági szabadságok továbbra is elsőbbséget élveznek a szociális jogokkal szemben.

3.5.

Az EGSZB tudatában van annak is, hogy az uniós jog és az EUB ítélkezési gyakorlata kedvezően alakul a szociális dömping tilalmával kapcsolatban, ahol a cél egy olyan gazdasági versenymodell biztosítása, amely egyszerre szabad és tisztességes. Az Európai Unió Bíróságának (nagytanács) 2020. december 8-i ítélete (C-620/18. sz. ügy) egyértelmű példája annak, hogy a gazdasági szabadságok gyakorlása során egyenlő szociális feltételeket kell biztosítani (szolgáltatásnyújtás esetében). ugyanakkor a tapasztalatok szerint ütközés esetén a gazdasági szabadságok továbbra is elsőbbséget élveznek a szociális jogokkal szemben.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy bár léteznek olyan európai szintű kötelező és nem kötelező erejű minimumszabályok, amelyek a szociális jogok európai pillére végrehajtásának előmozdítását szolgálják, egy valóban versenyképes és fenntartható szociális piacgazdaság előmozdításához és garantálásához szükség van egy társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvre annak érdekében, hogy megerősítsük európai szociális piacgazdasági rendszerünk erősségeit, ugyanakkor felszámoljuk a hiányosságokat, és azt hozzáigazítsuk az előttünk álló kihívásokhoz. Az EGSZB szerint az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetései megfelelő menetrendet jelentenek ennek előmozdítására. Ezért arra kéri az európai intézményeket, hogy mozdítsák elő az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy a konferencia ezen javaslata megvalósuljon.

4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy bár az Európa jövőjéről szóló konferencia és az EP javaslatát vagy jegyzőkönyv formájában (az EUMSZ-hez csatolva), vagy egy horizontális záradék formájában (az EUMSZ 9. cikkének reformja) kellene bevezetni, emellett más szakpolitikai eszközök is hozzájárulhatnak a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv céljaihoz.

4.3.

Az EGSZB a társadalmi haladás alapvető szempontjaként úgy véli továbbá, hogy egy ilyen jegyzőkönyv védi és erősíti a szociális partnerek autonómiáját, mivel egyértelműen összeköti a belső piac megfelelő működését és a gazdasági szabadságokat – többek között a tagállamok közti igazságos versenyt – a kollektív szociális jogok tiszteletben tartásával és előmozdításával. Ennek a garanciának mindig tiszteletben kell tartania a szociális partnerek autonómiáját, valamint a szociális párbeszéd és a munkaügyi kapcsolatok nemzeti rendszereinek megfelelő működését.

4.4.

Az EGSZB nemcsak helyénvalónak, hanem szükségesnek is tartja, hogy a társadalmi haladásról szóló, szóban forgó jegyzőkönyv formájában garantálják a szociális normák terén való visszalépés tilalmának elvét, amely az Európai Szociális Chartában és az ECSR ítélkezési gyakorlatában már jogi elismerést nyert, bár az uniós jogban, illetve az EUB-nál nem ez a helyzet.

4.5.

Az EGSZB szerint ez a jegyzőkönyv egy olyan új uniós gazdasági és irányítási modell központi eleme, amelynek a GDP-n túlmutató megközelítésen kell alapulnia, és társadalmilag igazságos (inkluzív) és fenntartható európai jólétet kell teremtenie.

5.   Részletes megjegyzések

5.1.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv létrehozásával nemcsak a gazdasági növekedés, hanem a haladás terén is konvergenciát valósíthat meg, előmozdítva a lakosság lehető legnagyobb részének jólétét, ennek eredményeként pedig szilárdabb és fenntarthatóbb vállalkozások jöhetnek létre és fejlődhetnek. E célból a jegyzőkönyv jelentős mértékben hozzájárulna az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje szerinti uniós fenntartható fejlődési célok eléréséhez is.

5.2.

Az EGSZB szerint az Uniónak a Szerződések rendelkezéseivel, többek között az EUMSZ 352. cikkével összhangban megfelelő hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szükség esetén biztosítsa a társadalmi haladás eredményességét, a belső piacról és a versenyről szóló 27. jegyzőkönyvhöz hasonlóan.

5.3.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU teljesítse a Lisszaboni Szerződésből eredő kötelezettségét, és csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez. Ezenkívül az Uniónak csatlakoznia kell az Európa Tanács Európai Szociális Chartájához annak érdekében, hogy a szociális területen harmonikus módon, egyszerre érvényesüljön az uniós jog és az Európa Tanács joga.

---

(1)  https://futureu.europa.eu/hu/pages/reporting?locale=hu

(2)   „Building a social market economy in the European Union” (A szociális piacgazdaság kiépítése az Európai Unióban), Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztos.

(3)  Lásd a trojka (EKB, Bizottság és IMF) euroövezet programországaival kapcsolatos szerepének és műveleteinek foglalkoztatási és szociális vetületeiről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalást (2014/2007(INI)).

(4)  https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10033-2022-ADD-1-REV-1/hu/pdf

(5)  https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/conference-on-the-future-of-europe/

(6)  Jelentés az Európa jövőjéről szóló konferencia végeredményéről, lásd pl. 53. o.

Előadó:

Nicoletta MERLO

A Tanács spanyol elnökségének felkérése	2022.12.8-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke feltáró vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.5.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.6.15.
Plenáris ülésszak száma:	579.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	224/3/10

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza, hogy annak biztosítása érdekében, hogy az uniós ifjúsági stratégia végrehajtása sikeres legyen, valamint hogy keretet és hivatkozási alapot biztosítson az ifjúsági menetrendek valamennyi tagállamban történő előmozdításához, fontos, hogy pontos és naprakész adatok álljanak rendelkezésre. Ez lehetővé teszi a Covid19-hez (1) hasonló válságok ifjúságra gyakorolt aszimmetrikus hatásának és a szakpolitikák fiatalokra gyakorolt hatásának (2) nyomon követését és értékelését, valamint olyan bevált gyakorlatok meghatározását, amelyek közvetlenül és kizárólag a fiatalokat célozzák, vagy amelyek jelentős hatást gyakorolnak rájuk.

1.2.

Az EGSZB nagyra értékeli az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatos javulását, és úgy véli, hogy alapvető fontosságú e párbeszéd megerősítése és a fiatalokat érdemben képviselő testületek bevonása a politikai döntéshozatali folyamatba, elismerve szerepüket, és kellő figyelmet fordítva azokra az új módokra, amelyek a fiatalok részvételét, vitáját és mozgósítását ma jellemzik, gyakran a technológia és a közösségi média felhasználásával.

1.3.

Az uniós ifjúsági párbeszédnek szorosan kapcsolódnia kell az EU menetrendjéhez. Az olyan rendezvényeket, mint a „Your Europe, Your Say!” (A te Európád, a te szavad!) vagy az Európai Ifjúsági Rendezvény jobban össze kellene hangolni az uniós ifjúsági párbeszéddel, és az ahhoz hozzájáruló ifjúsági szervezeteket és hálózatokat hosszabb távon pénzügyileg jobban kellene támogatni.

1.4.

A fiatalok politikai részvételének növelése érdekében az EGSZB elkötelezett amellett, hogy a soron következő elnökségi trióval (ES-BE-HU) együtt dolgozzon Európa-szerte az első választók aktivizálására és a fiatalok szavazóként és jelöltként való részvételének növelésére irányuló stratégiákon.

1.5.

Az EGSZB elkötelezett amellett, hogy az EU-n belüli szociális párbeszéd megerősítéséről szóló európai bizottsági javaslattal összhangban erősítse a szociális párbeszédet. Több támogatást kell nyújtani a szociális partnerek kapacitásépítéséhez, különösen a fiatalok körében, a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások érdekében.

1.6.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok valamennyi jogszabály, kötelező erejű jogi aktus, politika, stratégia, program, intézkedés és közberuházás esetében ifjúsági próbakonzultációt, hatásvizsgálatot végezzenek, alakítsanak ki szakpolitikát és korrekciós javaslatokat tegyenek, valamint hogy azok akadályozzák meg a fiatalok jogainak megsértését és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetést.

1.7.

A gazdasági akadályok csökkentése érdekében az EU-nak és a tagállamoknak prioritásként kell kezelniük a fiatalok minőségi munkahelyek révén történő munkaerőpiaci integrációját, valamint azt, hogy jobban elérjék a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET-) fiatalokat.

1.8.

A készségek európai éve kapcsán az EGSZB kiemeli az egész életen át tartó tanulás fontosságát és a transzverzális készségek szükségességét. A fiataloknak pénzügyi ismereteket, munkavállalói jogokkal kapcsolatos ismereteket és vállalkozói készségeket kell elsajátítaniuk. Nagyobb figyelmet kell fordítani a digitális, valamint a természettudományokkal, a technológiával, a műszaki tudományokkal és a matematikával (STEM) kapcsolatos készségek előmozdítására, különösen a lányok körében.

1.9.

A mentális egészség előmozdítását, valamint az erőszak és a zaklatás elleni küzdelmet szem előtt tartva az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fiatalok szociális-érzelmi készségeinek elsajátítását, valamint ingyenes pszichológiai és szociális támogatást kell nyújtani az iskolákban és más nagy létszámú csoportokban. A mentális egészség európai éve segítene felhívni a figyelmet ezekre a kérdésekre.

1.10.

A jobb mentális és fizikai egészség elérése érdekében az EGSZB fontosnak tartja, hogy minden fiatalnak lehetősége legyen sportolásra, valamint a társadalmi és kulturális életben való részvételre.

1.11.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy segítsük a fiatalokat a lakhatási költségek viselésében, és olyan állami lakáspolitikákat támogassunk, amelyek biztosítják a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférést, ösztönzik őket az önálló életvitelre, valamint segítik őket családi életük tervezésében. A tagállamoknak fokozniuk kell a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv végrehajtására tett erőfeszítéseiket, különösen a korai gyermekgondozás és a fiatal családok számára kulcsfontosságú létesítmények rendelkezésre állása és hozzáférhetősége tekintetében.

1.12.

Az EGSZB kéri a fiatalok érdemibb bevonását az éghajlat-politikai és környezetvédelmi kérdésekbe, és hangsúlyozza az átképzés és továbbképzés fontosságát ezeken a területeken.

1.13.

Az EGSZB arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy megfelelően vegyék figyelembe az éghajlati kérdések és a mentális egészség közötti összefüggést a fiatalok tekintetében, és fokozzák az éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatos kutatást és a kormányzatok arra való reagálóképességét.

1.14.

A fent említett témák kezelése során nem szabad szem elől téveszteni a marginalizált fiatalokat, és interszekcionális megközelítést kell alkalmazni, figyelmet fordítva a nemre, az etnikai hovatartozásra, a fogyatékosságra stb.

2.   A vélemény háttere

2.1.

Az EU 2002 óta folytat konkrét együttműködést az ifjúságpolitika területén, az aktív részvétel és a lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés elvére alapozva (3). Az Európai Unió Tanácsa 2018 decemberében elfogadta az Európai Unió 2019 és 2027 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiáját (4). Ez a stratégia az ifjúságpolitika terén az érintett felek között folytatott együttműködés céljainak, elveinek, prioritásainak és intézkedéseinek ad keretet, miközben megfelelően figyelembe veszi az érintettek hatásköreit és a szubszidiaritás elvét (5). A program végrehajtását és 11 ifjúsági célkitűzésének megvalósítását a rendszeres uniós ifjúsági párbeszéd támogatja (6). Ez a fiatalok és a döntéshozók közötti párbeszéd mechanizmusa mind nemzeti, mind uniós szinten. Nemzeti szinten is meg kell erősíteni ezt a folyamatot, és végre kell hajtani az uniós ifjúsági párbeszéd ajánlásait.

2.2.

A spanyol elnökség ezért felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt az európai fiatalokat érintő főbb kihívásokról, problémákról és nehézségekről, különös tekintettel arra, hogy mi akadályozza őket az olyan teljes és inkluzív élet megélésében, amelyben korlátlanul élvezhetik alapvető jogaikat és esélyegyenlőségüket, és mentesek minden negatív hatástól.

2.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi és jövőbeli uniós ifjúsági menetrendnek foglalkoznia kell azokkal – az uniós ifjúsági párbeszéd és az Eurobarométer által beazonosított – főbb kihívásokkal, problémákkal és akadályokkal, amelyekkel az európai fiatalok szembesülnek, valamint azt is meg kell határoznia, hogy az EU hogyan segítheti a fiatalokat ezek leküzdésében. Az EU-nak – a szakpolitikai koherencia biztosítása érdekében – erős koordinációs és felügyeleti mechanizmusokkal arra kell ösztönöznie a tagállamokat, hogy megerősítsék azokat az intézkedéseket, amelyek közvetlenül a nemzedékek közötti méltánytalanság enyhítésére és a nemzedékek közötti igazságosság előmozdítására irányulnak (7). A tagállamoknak meg kell erősíteniük azokat az ágazatközi intézkedéseket is, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a fiatalokra, mivel potenciálisan főként fiatalok a kedvezményezettjei (8), és csökkentik a generációs szakadékot (9).

2.4.

Egy másik szempont, amelyet az EGSZB alapvető fontosságúnak tart, az adatgyűjtés: a fiatalokra vonatkozó, európai és nemzeti szinten hozzáférhető és mérhető, jó minőségű, lebontott adatok beszerzése előfeltétele annak, hogy a jelenlegi helyzetet különböző szempontok szerint elemezzük, értékeljük a szükséges lépéseket és felülvizsgáljuk azok hatását.

3.   Általános megjegyzések

3.1.   Az uniós ifjúsági párbeszéd és a fiatalok részvételének javítása

3.1.1.

A fiataloknak joguk van ahhoz, hogy részt vegyenek az ifjúságpolitikai döntéshozatalban és általánosságban valamennyi közpolitikában. Az EGSZB nagyra értékeli az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatos javulását, és úgy véli, hogy alapvető fontosságú annak megerősítése és a fiatalokat érdemben képviselő testületek bevonása a politikai döntéshozatali folyamatba, a szakpolitikák meghatározásától a végrehajtásig, az értékelésig és a nyomonkövetésig. Ugyanilyen fontos a fiatalok marginalizált csoportjainak bevonása és az interszekcionális megközelítés alkalmazása. Ez biztosítja a fiatalok és a közintézmények közötti valódi és hatékony együttműködést minden szinten.

3.1.2.

Az uniós ifjúsági párbeszédnek szorosan kapcsolódnia kell az EU menetrendjéhez, és az olyan rendezvényeket, mint a „Your Europe, Your Say!” (A te Európád, a te szavad!) vagy az Európai Ifjúsági Rendezvény jobban össze kell hangolni az uniós ifjúsági párbeszéddel.

3.1.3.

Az EGSZB jobb és hosszú távú pénzügyi támogatást kér azon ifjúsági szervezetek és hálózatok számára, amelyek hozzájárulnak az uniós ifjúsági párbeszédhez és/vagy előmozdítják az olyan uniós értékeket, mint az aktív polgári szerepvállalás.

3.1.4.

Az EGSZB szerint rendkívül fontos, hogy az európai, nemzeti és helyi intézmények elismerjék valamennyi típusú ifjúsági szervezet jelentőségét és szerepét. Szintén döntő fontosságú a fiatalok szerepvállalása, vitája és mozgósítása új módjainak megfelelő figyelembevétele, amelyekhez gyakran a technológiát és a közösségi médiát használják.

3.1.5.

A fiatalabb generáció aktív részvételének biztosítása érdekében az EGSZB fontosnak tartja a fiatalok – különösen a legkiszolgáltatottabbak – teljeskörű részvételét gátló társadalmi, gazdasági és kulturális akadályok azonosítását és leküzdését. Emellett az EU-nak és a tagállamoknak meg kell határozniuk az ifjúsági munka finanszírozásának módjait, és meg kell őrizniük a fiatalok civil társadalmi mozgásterét Európában, ahol gyakorolhatják a véleménynyilvánításhoz, a tájékoztatáshoz, az egyesüléshez, a békés gyülekezéshez és más kapcsolódó szabadságokhoz való jogukat.

3.1.6.

A fiatal generáció Európa-pártinak bizonyul, de a helyi, regionális, országos és európai választásokon a fiatalok részvételi aránya és jelöltként való aktív részvétele hagyományosan nagyon alacsony. Az EGSZB elkötelezett amellett, hogy a soron következő elnökségi trióval (ES-BE-HU) együtt dolgozzon az első választók aktivizálására és a fiatalok szavazóként és jelöltként való részvételének növelésére irányuló stratégiákon Európa-szerte.

3.1.7.

A fiatalabb generáció eléréséhez elengedhetetlen a hatékony kommunikáció: az EGSZB azt ajánlja, hogy minden közintézmény használjon közérthető és fiatalbarát nyelvezetet, és hatékonyabban használja a közösségi médiát az alapvető információk átadására, valamint intézkedéseik és szakpolitikáik kommunikálására.

3.1.8.

Az EGSZB elkötelezett amellett, hogy az EU-n belüli szociális párbeszéd megerősítéséről szóló európai bizottsági javaslattal (2023. január) összhangban erősítse a szociális párbeszédet. Több támogatást kell nyújtani a szociális partnerek kapacitásépítéséhez, különösen a fiatalok körében, a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások, valamint az uniós szintű autonóm szociális partnerségi megállapodások végrehajtása céljából.

3.1.9.

Az EGSZB ugyanakkor elismeri azt a szerepet, amelyet más civil társadalmi szervezetek, például a kereskedelmi és iparkamarák játszanak a szakmai készségek fejlesztésében és frissítésében, valamint a szakképzési politikák kidolgozásában és más területeken. Az ifjúsági szervezetek kiváló lehetőséget nyújtanak a civil társadalomban és a civil párbeszédben való aktív és hatékony részvételhez szükséges kulcskompetenciák elsajátítására.

3.1.10.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja az együttműködés megerősítésének fontosságát az EU-hoz csatlakozni kívánó országok – különösen a csatlakozási folyamatban lévő országok – fiataljait képviselő civil társadalmi szervezetekkel. Az együttműködésnek ki kell terjednie a kapacitásépítésre és a folyamatos információcserére is. A fiatalok jelentősége kulcsfontosságú a további európai integráció szempontjából, mivel ők támogatják leginkább az uniós tagságot.

3.2.   A szakpolitikák generációs hatása

3.2.1.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok valamennyi jogszabály, kötelező erejű jogi aktus, politika, stratégia, program, intézkedés és közberuházás esetében ifjúsági próbakonzultációt, hatásvizsgálatot végezzenek, alakítsanak ki szakpolitikát (10) és korrekciós javaslatokat tegyenek, valamint hogy azok akadályozzák meg a fiatalok jogainak megsértését és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetést egy különösen elöregedő társadalommal (11) és a globalizációval (12) jellemzett gazdaságban.

3.2.2.

Jócskán van példa európai tapasztalatra a fiatalok javát szolgáló jogszabálytervezetek hatásának tudományos vizsgálatával, nyomon követésével (13) vagy akár utólagos értékelésével kapcsolatosan. Két európai ország – Ausztria és Németország (14) – előzetes és utólagos értékelései különösen érdekesek.

3.2.3.

Az EGSZB utal az Uniós ifjúsági teszt című véleményére (15), amely arra ösztönzi az európai és nemzeti intézményeket, hogy biztosítsák az ifjúsági szervezetek megfelelő bevonását, hajtsanak végre olyan intézkedéseket és mechanizmusokat, amelyek garantálják az ifjúsági szempont figyelembevételét, az ifjúsági teszt teljeskörű végrehajtása révén pedig végezzék el a közpolitikák hatásának szisztematikus értékelését.

3.3.   A gazdasági akadályok csökkentése

3.3.1.

Még ha az ifjúsági munkanélküliség a Covid19-világjárvány előttinél alacsonyabb szintre is csökkent (16), a fiatalok foglalkoztatása még mindig túl gyakran bizonytalan (17) (ideiglenes munka, utalványalapú foglalkoztatás, platformalapú munkavégzés, haknigazdaság, együttműködésen alapuló munka stb.). Az említett munkahelyeket általában alacsony fizetés, szabálytalan munkaidő és elégtelen szociális védelem (fizetett szabadság, nyugdíj, betegszabadság stb.) vagy annak teljes hiánya jellemzi.

3.3.2.

Az EU-nak és a tagállamoknak prioritásként kell kezelniük a fiatalok minőségi munkahelyek révén történő munkaerőpiaci integrációját és a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok elérésének javítását. E tekintetben az EGSZB sürgeti a spanyol elnökséget, hogy vegye figyelembe a fiatalok igényeit azokkal a folyamatban lévő jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban, amelyek különösen fontosak az európai fiatalok számára: a minőségi szakmai gyakorlatok garantálására irányuló kötelező intézkedések (18) és a platformmunka munkafeltételeinek javításáról szóló irányelv, a szubszidiaritás elvének és a szociális partnerek autonómiájának fenntartása mellett.

3.3.3.

Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, az ESZA+ és más meglévő alapok forrásait a gazdasági tevékenység fejlesztésére fordítsák, különösen azon kkv-k és ágazatok tekintetében, amelyek kulcsfontosságúak Európa stratégiai autonómiája (például a kettős átállás) szempontjából – szem előtt tartva a nemzeti jogi kereteket és a kollektív szerződéseket –, szükség esetén az önfoglalkoztatás és a vállalkozói szellem ösztönzésére, teljes és produktív munkahelyek létrehozására és a fiatalok képzettségének javítására használják fel, különös tekintettel a határozatlan idejű szerződésekre és a tisztességes munkafeltételekre, amelyek csökkentik a bizonytalan élet- és munkakörülmények kockázatát (19).

3.3.4.

A részben a zöld és digitális átállás által előidézett gyors munkaerőpiaci változások miatt egyértelműen biztosítani kell, hogy az oktatási és képzési programok és képesítések naprakészek és relevánsak legyenek a munkáltatók változó készségigényei szempontjából. Alapvető fontosságú mind a zöld és digitális átálláshoz szükséges készségek fejlesztése, mind pedig a tantervek aktualizálásának alulról építkező megközelítése. A fiataloknak számos digitális, a természettudományokkal, a technológiával, a műszaki tudományokkal és a matematikával (STEM) kapcsolatos és transzverzális készséggel, valamint alkalmazkodóképességgel kell rendelkezniük. A nemek közötti tényleges egyenlőség szempontjából kulcsfontosságú a digitális, valamint a természettudományokkal, a technológiával, a műszaki tudományokkal és a matematikával (STEM) kapcsolatos készségek fejlesztése, mivel több nő pályázhat a jövő munkahelyeire, és csökkentheti a nemek közötti bérszakadékot. A nemek közötti egyenlőség kérdésének a tanulmányok részét kell képeznie. Stratégiákat kell kidolgozni és végrehajtani a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének előmozdítására.

3.3.5.

Javítani kell a vállalkozói gondolkodásmódot az EU-ban. A fiatalok mintegy 40–45 %-a érdeklődik a vállalkozói lét iránt, de csak 7 %-uk vállalkozik ténylegesen. Az EU-ban a „hiányzó” vállalkozók 11 %-a fiatal (20). Számos jelentős akadályba ütköznek a vállalkozás elindítása előtt, beleértve a vállalkozói készségek hiányát.

3.3.6.

A készségek európai évére hivatkozva az EGSZB kiemeli az egész életen át tartó tanulás fontosságát és a transzverzális készségek szükségességét (21). A pénzügyi ismeretek és a munkavállalói jogok ismerete olyan készségek, amelyeket minden fiatalnak el kell sajátítania és birtokolnia kell ahhoz, hogy kiteljesedhessen. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a rugalmas tanulási pályák (22) bevezetését és a nem formális oktatás és az informális tanulás során szerzett készségek jobb elismerését.

3.3.7.

A munka és a magánélet összeegyeztetésének objektíve nehéz feladata miatt sok fiatal nőnek még mindig választania kell a család és a karrier között. Ezért azok a fiatal nők, akik családi okokból kevésbé férnek hozzá a foglalkoztatáshoz, nagyobb eséllyel szegényednek el, és kevesebb eszközük van a helyzetből való kilábaláshoz. A gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási létesítmények tárgyi és immateriális infrastruktúrájába történő beruházás (23) nagyban hozzájárulhat a nők teljes foglalkoztatásához.

3.3.8.

A fiatalok gazdasági autonómiájának megvalósítása rendkívül fontos, hiszen ennek segítségével lehetnek aktív állampolgárok. Olaszországban a generációs szakadék mutatója (24) méri, hogy a fiatalok milyen akadályokba ütköznek a gazdasági és társadalmi autonómia elérése során, és ez a jövőbeli ifjúsági teszt kulcsfontosságú kerete (25). Hasonló, kissé eltérő taxonómiát és mutatókat (26) alkalmazó projektet hajtottak végre az Egyesült Királyságban (a nemzedékek közötti méltányossági mutató), amely Európa-szerte egyre kedvezőtlenebb képet fest a fiatalok kilátásairól (27). Németország (28), Ausztria (29) és Flandria már rendelkezik tapasztalattal a fiatalokra vonatkozó szabályozási hatásvizsgálat terén (30). Az EGSZB elismeri e gyakorlatok jelentőségét, és arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy merítsen ihletet ezekből a jó példákból.

3.4.   Szexuális és nemi alapú erőszak

3.4.1.

Bár az elmúlt években komoly előrelépés történt, még mindig sok fiatal számol be szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló erőszakos cselekményekről. Az EGSZB megítélése szerint javítani kell a létesítményeket, például menedékhelyeket és az emberek társadalomba való visszailleszkedését célzó projekteket, hogy az emberek rendelkezésére álljanak az ebből eredő traumák kezelésére, valamint az erőszak és a megkülönböztetés valamennyi formája áldozatainak támogatására szolgáló eszközök. A jogi, egészségügyi, pszichológiai és szociális közvetítési szolgáltatások szintén alapvető fontosságúak.

3.4.2.

A sokszínűség tiszteletben tartása érdekében az iskolákban és a munkahelyeken felvilágosító kampányokat kell indítani ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A kampányoknak nemcsak ezeket a kérdéseket kell megvizsgálniuk, hanem meg kell találniuk a nemi alapú erőszak és diszkrimináció áldozatai meghallgatásának és megszólításának módjait is. Az EGSZB szerint e kezdeményezések sikere szempontjából különösen fontos, hogy a szociális partnerek, a szervezett civil társadalom és az oktatási intézmények aktív szerepet vállaljanak.

3.4.3.

Az EU-ban és világszerte minden harmadik nő tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot. A mai napig minden ötödik lány szexuális zaklatás áldozatává válik. Az online erőszak növekszik; minden második fiatal nemi alapú erőszak áldozata az interneten (31). Az EGSZB sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb ratifikálják az isztambuli egyezményt (32).

3.5.   Pszichológiai és érzelmi korlátok és hátrányos megkülönböztetés

3.5.1.

Amint azt az Egészségügyi Világszervezet által támogatott, egészségfejlesztésről szóló 10. világkonferencia (2021) (33) keretében megalkotott, a jóllétről szóló Genfi Nyilatkozat egyértelműen kimondja, az egészség pozitív megközelítéséhez a testi jólléttel kapcsolatos elemeket integrálni kell a mentális és társadalmi jóllét elemei körébe.

3.5.2.

A fiatalok jóllétét és mentális egészségét számos tényező befolyásolja. A kirekesztés, a megbélyegzés, a sérülékeny családi környezet és a bizonytalan foglalkoztatás megnövelheti a mentális egészségügyi problémák kialakulásának a kockázatát. Az ellátás hiánya azzal a következménnyel jár, hogy a problémák a serdülőkortól a felnőttkorig és azon túl is fennállnak, ami veszélyezteti a fizikai és mentális egészséget, és korlátozza a kielégítő életvitel lehetőségeit.

3.5.3.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a serdülőkorúak elsajátítsák a társadalmi-érzelmi készségeket, és ingyenes pszichológiai és szociális támogatást kapjanak az iskolákban és más nagy közösségekben a jó mentális egészség előmozdítása, valamint a bárhol és bármilyen módon (többek között online) előforduló erőszak és megfélemlítés elleni küzdelem érdekében.

3.5.4.

A fiatalok gyakran tesznek említést a társas magányról, amikor a másokkal való együttlétben is egyedül érzik magukat. Ehhez azonban egy másik jelenség is kapcsolódik: a defenzív elszigeteltség miatti inaktivitás. Ez egy gyorsan növekvő társadalmi fóbia, amelyet gyakran az idők során kialakuló depresszió többé-kevésbé akut formái kísérnek. Az EGSZB üdvözli az ifjúság európai éve „Claim the future” (Tiéd a jövő) 2022. december 6-i zárókonferenciájának következtetéseit, amelyek szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőző egészségügyi ellátásra, valamint a mentális betegségek és a magány elleni küzdelemre.

3.5.5.

A mentális egészség szervezetünk megfelelő táplálkozási képességét is befolyásolhatja, ez pedig súlyos következményekkel jár a fizikai egészségre nézve. Az elmúlt években fokozódott a kontrollálatlan táplálkozás, az úgynevezett túlevés jelensége, amely gyakran kapcsolódik az elhízáshoz és az emésztőrendszeri problémákhoz, de hangulatzavar, fokozott stressz és társas szorongás is állhat mögötte.

3.5.6.

Az egészséges életmód segít megelőzni egyes krónikus, nem fertőző betegségeket, például a cukorbetegséget, a szív- és érrendszeri betegségeket és a rák egyes formáit. A sportolási, szociális és kulturális lehetőségekhez való hozzáférés nemcsak a személyes fejlődési folyamat rendkívül értékes eleme, hanem jelentős mértékben összefügg a jobb pszichikai és testi egészséggel is, ezért ezt minden fiatal számára biztosítani kell.

3.6.   Társadalmi kihívások

3.6.1.

A tisztességes vagy legalább elégséges bér hiánya miatt a fiatalok gyakran képtelenek megvalósítani életük bizonyos kulcsfontosságú lépéseit, például lakást venni vagy bérelni saját maguknak, illetve családot alapítani. Ez a helyzet visszafordíthatatlan módon destabilizálja a kontinens demográfiai egyensúlyát, mivel egyre több fiatal mond le a családalapításról.

3.6.2.

A helyzetet tovább súlyosbítja a lakáspiaci válság, különösen a nagyvárosokban, ahol az árak aránytalanok a bérekhez képest, a fiatalok pedig bizonyos garanciák hiányában nem könnyen jutnak banki finanszírozáshoz. Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy segítsük a fiatalokat a lakhatási költségek viselésében, és olyan állami lakáspolitikákat támogassunk, amelyek biztosítják a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférést, ösztönzik őket az önálló életvitelre, valamint segítik őket családi életük tervezésében.

3.6.3.

Másrészt nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a családok jelentik – az elképzelhető legkülönfélébb formákban – a modern társadalom alapját: a családok és a demográfiai haladás (vagy legalábbis a stabilitás) támasztják alá gazdasági és fejlődési modellünket. Ha nem tudjuk megfelelően támogatni és ösztönözni a fiatal családokat, akkor az egész szociális rendszerünket – hogy csak egy kérdést említsünk – újra kell gondolni.

3.6.4.

Európában, ahol a népesség elöregedése és a generációs megújulás hiánya megfordítja a demográfiai tendenciákat, a családokra, valamint a munka és a szülői szerep egyensúlyára kell összpontosítani. A szülői szabadság meghosszabbítása és a hozzáférhető gyermekgondozási létesítmények fejlesztésének felgyorsítása azokban a tagállamokban, ahol ezek nem állnak rendelkezésre, fontos eszközei a nemek közötti egyenlőség megerősítésének és előmozdításának, mivel biztosítják, hogy mindkét szülőnek lehetősége legyen több időt tölteni gyermekeivel, és elősegítik az egyenlő munkaerőpiaci részvételt.

3.7.   Ökológiai és környezeti kihívások

3.7.1.

A fiatalok a változás és az innováció kulcsszereplői, és alapvető partnerek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és más többoldalú megállapodások és eszközök – többek között az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás – végrehajtásában. Az EGSZB kéri a fiatalok érdemibb bevonását az éghajlat-politikai és környezetvédelmi kérdésekbe

3.7.2.

Az oktatás kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósításához: figyelembe kell venni, hogy fontos a fiatalok készségfejlesztése az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a körforgásos gazdaság terén. Továbbá a gyermekek fenntarthatóságra vonatkozó oktatását a szülők egész életen át tartó tanulásával és állampolgári ismeretek oktatásával kell támogatni (34).

3.7.3.

A vidéki területeket a szolgáltatások és az infrastruktúra hiánya miatt ma az elnéptelenedés kockázata fenyegeti. Az ezeken a területeken végrehajtott célzott beruházások növelhetik a versenyképességet, munkahelyeket teremthetnek és javíthatják az életminőséget, ezzel megfordítva ezt a tendenciát, és arra ösztönözve a fiatalokat, hogy oda költözzenek. A fenntarthatóság, a helyi élelmiszer-termelés és a turizmus közötti intelligens szinergiák kialakítása ráadásul új lehetőségeket kínálhat a fiatalok számára arra, hogy érdemi és hathatós munkát végezzenek a vidéki területeken, hozzájárulva az említett régiók növekedéséhez és életképességéhez.

3.7.4.

A fiatalok azok közé tartoznak, akik az éghajlatváltozás környezeti hatásai tekintetében a legkiszolgáltatottabbak és legérzékenyebbek (35). Ha a globális felmelegedés a jelenlegi mértékben folytatódik, az a tengerszint emelkedése, a hőhullámok, a betegségek, az alultápláltság stb. miatt pusztító egészségügyi következményekkel jár majd a gyermekekre és a fiatalokra nézve. A 18 év alattiak közel 70 %-a véli úgy, hogy az éghajlatváltozás globális vészhelyzet (36), és ezek az aggályok negatív hatással vannak a fiatalok érzelmi és pszichológiai jóllétére. A világ minden tájáról érkező 10 000 fiatal részvételével készült 2021. évi tanulmány megállapította, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatban a megkérdezett fiatalok több mint 50 %-a érezte magát szomorúnak, nyugtalannak, dühödtnek, tehetetlennek, tanácstalannak és/vagy bűnösnek, míg 45 %-uk úgy nyilatkozott, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos érzései negatívan befolyásolják mindennapi életüket és működésüket (37). Az EGSZB arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy megfelelően vegyék figyelembe ezt az összefüggést, és fokozzák az éghajlat-politikai fellépéssel kapcsolatos kutatást és kormányzati reagálóképességet.

3.7.5.

Az EGSZB emlékeztet „A fiatalok szerepe a zöld átállásban” című véleményére (38), amely egy sor intézkedést javasol annak érdekében, hogy a fiatal generációk vezető szerepet vállaljanak az éghajlatvédelmi és ökológiai átállásban.

---

(1)  OECD (2020), Survey on COVID-19 and Youth [A Covid19-ről és az ifjúságról szóló felmérés], Párizs.

(2)  WORLD ECONOMIC FORUM (2017), The Inclusive Growth and Development Report [Az inkluzív növekedésről és fejlődésről szóló jelentés], Genf, 2017. január.

(3)  A Tanács 2009. november 27-i állásfoglalása az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) (HL C 311., 2009.12.19., 1. o.). A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2002. június 27-én elfogadott állásfoglalás az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (HL C 168., 2002.7.13., 2. o.).

(4)  Az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretéről: A 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégia (HL C 456., 2018.12.18., 1. o.).

(5)  Az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott állásfoglalás az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés keretéről: A 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégia (HL C 456., 2018.12.18., 1. o.). lásd: „Megállapítják, hogy…”, 2. pont.

(6)  https://youth.europa.eu/eu-youth-dialogue_hu

(7)  OECD (2020), Governance for Youth, Trust and Intergenerational Justice: Fit for All Generations? [Kormányzás az ifjúság, a bizalom és a nemzedékek közötti igazságosság érdekében: Irány az összes nemzedéknek?], OECD Public Governance Reviews, OECD Publishing, Párizs, https://doi.org/10.1787/c3e5cb8a-en

(8)  Ezt a megközelítést az Ifjúságpolitikai Miniszterek Tanácsának olasz elnöksége nemrégiben fogadta el Olaszországban. Lásd: Linee guida per la valutazione dell’impatto generazionale delle politiche pubbliche, 2022. július. Szakirodalmi áttekintésért lásd MONTI L, The NRRP and the generational divide. From measuring to the impact assessment of youth policies [A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv és a generációs szakadék Az ifjúsági politikák mérésétől a hatásvizsgálatig], Social Policies, IX. évfolyam, 1/2022 január–április 113. o.; CHEVALIER, T., LONCLE, P. (2021). Introduction: the Development of Youth Policies in Europe in Past Decades, Youth and Globalization[Bevezetés: Az ifjúságpolitika fejlődése Európában az elmúlt évtizedekben, az ifjúság és a globalizáció], 3(1), 1-11.; WALTHER, A. (2021). és mtsai. Regimes of youth participation? Comparative analysis of youth policies and participation across European cities [A fiatalok részvételi rendszerei? Összehasonlító elemzés: az ifjúságpolitikák és az ifjúság részvétele az európai városokban]. Young, 2021, 29.2: 191-209.WALLACE C. – BENDIT R. (2009) Youth Policies in Europe: Towards a Classification of Different Tendencies in Youth Policies in the European Union, Perspectives on European Politics and Society [Ifjúságpolitikák Európában: Az Európai Unión belül az ifjúságpolitikák különböző tendenciáinak osztályozása felé, az európai politika és társadalom kilátásai], 10:3, 441-458.

(9)  ROSOLIA A., TORRINI R. (2016), Il gap generazionale: Un’analisi di coorte dei livelli e della dispersione dei salari e delle condizioni iniziali nel mercato del lavoro in Italia, 1974-2014 [A generációs szakadék: kohorszelemzés az olaszországi bérszínvonalról, a szóródásról és a kezdeti munkaerőpiaci feltételekről, 1974–2014], Occasional paper N. 366, Banca D’Italia, Roma; MONTI L. (2022). The Italian Puzzle of the European Youth Guarantee [Európai Ifjúsági Garancia – Az olasz rejtély]. International Development Policy, 2022. júliusi kötet.

(10)  ATKINSON A.B. (2011). Prosperity and fairness [Prosperitás és méltányosság], az ECFIN 2011. novemberi éves kutatási konferenciáján bemutatott dokumentum felülvizsgált változata.

(11)  WORLD ECONOMIC FORUM (2023), The Economy of a Super-Ageing Society [Egy különösen elöregedő társadalom gazdasága], Longevity Economy Initiative [Hosszú élettartam gazdasági kezdeményezés], Éves találkozó, Davos, 2023. január 18. https://www.weforum.org/events/world-economic-forum-annual-meeting-2023/sessions/the-economy-of-a-super-ageing-society.

(12)  JOSEFSSON J., WALL J. (2020) Empowered inclusion: theorizing global justice for children and youth [Inklúzió a társadalmi szerepvállalás növelésével: a globális igazságosság elmélete a gyermekek és a fiatalok számára], Globalizations, 17:6, 1043-1060, DOI: 10.1080/14747731.2020.1736853.

(13)  Lásd Martinelli és L. Monti, Misurare l’impatto generazionale delle politiche pubbliche: una sfida, un metodo, in Amministrazione in Cammino, 21. 03. 29.; L. Monti, La valutazione di impatto generazionale delle politiche pubbliche: dalle linee guida del COVIGE al possibile Youth-check in Italia, in Amministrazione in Cammino, 2022. december 30.

(14)  Cioffi C., Pierattini S., Contrastare il divario generazionale attraverso la valutazione delle politiche pubbliche rivolte ai giovani [A generációs szakadék áthidalása a fiatalokat célzó közpolitikák értékelése révén], in: Amministrazione in Cammino, 2023.

(15)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós ifjúsági teszt (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 486., 2022.12.21., 46. o.).

(16)  Eurofound Yearbook 2022 Living and working in Europe 4 May 2023 https://www.eurofound.europa.eu/publications/annual-report/2023/living-and-working-in-europe-2022

(17)  https://www.cedefop.europa.eu/en/tools/skills-intelligence/involuntary-part-time-employment?year=2020&country=EU#2; https://www.youthforum.org/topics/platform-work#:~:text=Young%20workers%20who%20are%20at,any%20policies%20on%20this%20topic

(18)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52022XE5772&qid=1683970401216 „A nem fizetett vagy ellentételezést nem nyújtó szakmai gyakorlatok nagyon negatív hatással lehetnek a fiatalok munkaerőpiaci tapasztalataira, ezért ezeket meg kell tiltani”.

(19)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és hogyan biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő kidolgozása révén? (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 152., 2022.4.6., 27. o.).

(20)  OECD/Európai Bizottság (2021), The Missing Entrepreneurs 2021: Policies for Inclusive Entrepreneurship and Self-employment.

(21)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a készségek európai évéről (2023) (COM(2022) 526 – final – (2022)0326 (COD)) (HL C 100., 2023.3.16., 123. o.).

(22)  https://www.iiep.unesco.org/en/international-policy-forum-flexible-learning-pathways-higher-education-13759#:~:text=What%20are%20flexible%20learning%20pathways,the%20needs%20of%20diverse%20students

(23)  Itt mind a fizikai infrastruktúrákra (vállalati bölcsődék, bölcsődék stb.), mind a konkrét szolgáltatásokra (gazdasági támogatás, digitális szolgáltatások vagy egyebek) utalunk, amelyekbe közvetlenül vagy „közvetve” lehet fektetni a harmadik szektor és a gondozási munka bevonásával és elismerésével.

(24)  Bruno Visentini Alapítvány, Il Divario generazionale. La generazione Z e la permacrisi, V Rapporto 2022 [A generációs szakadék. A Z generáció és az állandó válság]. https://www.osservatoriopolitichegiovanili.it/v-rapporto-2022; MONTI L., MARTINELLI V (2021), Misurare l’impatto generazionale delle politiche pubbliche: una sfida, un metodo [A közpolitikák generációkra gyakorolt hatásának mérése: egy kihívás, egy módszer], Amministrazione in Cammino, 2021.3.29.

(25)  CIOFFI C., PIERATTINI S, (2023), Contrastare il divario generazionale attraverso la valutazione delle politiche pubbliche rivolte ai giovani [A generációk közötti szakadék felszámolása a fiatalokra vonatkozó közpolitikák értékelésén keresztül], Amministrazione In Cammino, Róma.

(26)  MONTI L (2017). Diminishing prospects for young people: A comparison of the intergenerational fairness index and generational divide index in addressing the problem [Csökkenő kilátások a fiatalok számára: A nemzedékek közötti méltányossági mutató és a generációsszakadék-mutató összehasonlítása a probléma kezelése során]. Review Of European Studies, vol. Vol.9, No 4, December 2017, p. 160-164, ISSN: 1918-7173.

(27)  LEACH J-BROCKS M., OSTENSVIK K, KLINGMAN D. (2016), European Intergenerational Fairness Index: A crisis for the young [Európai nemzedékek közötti méltányossági mutató], Intergenerational Foundation, London https://www.if.org.uk/wp-content/uploads/2016/03/European-Intergenerational-Fairness-Index_Final-2016.pdf; LEACH J-HANTON A. (2014), The IF Integenerational Fairness Index:2014 Edition [A nemzedékek közötti méltányossági mutató: 2014. évi kiadás], London, The Intergenerational Foundation.

(28)  Kompentenzzentrum Jugend- Check (2022), The Youth-Check in German Regulatory Impact Assessment for the Young Generation [A fiatal generációra vonatkozó német szabályozási hatásvizsgálat ifjúsági ellenőrzése]. The Youth-Check in Germany. 2022. április.

(29)  https://www.bundeskanzleramt.gv.at/agenda/jugend/jugendpolitik/jugend-check.html. Lásd még Bundesrecht konsolidiert: Gesamte Rechtsvorschrift für WFA-Grundsatz-Verordnung, [A konszolidált szövetségi törvény: Az EFC-alapelv rendelet teljes jogi szabályozása], 2023.5.1-i változat.

(30)  Kompentenzzentrum Jugend- Check (2022), 2022. május 9-i berlini nemzetközi konferencia a szabályozási hatásvizsgálatról a fiatal generáció számára, 2022. június.

(31)  https://italy.representation.ec.europa.eu/notizie-ed-eventi/notizie/violenza-contro-le-donne-lue-istituisce-un-numero-di-assistenza-telefonica-livello-di-unione-e-2022-11-24_it#:~:text=%E2%80%9CLa%20violenza%20contro%20le%20donne,di%20violenza%20di%20genere%20online

(32)  Az Isztambuli Egyezmény a nők elleni erőszakot az emberi jogok megsértésének minősíti, és segít egy olyan európai szintű jogi keret kialakításában, amely megvédi a nőket az erőszaktól, valamint megelőzi, üldözi és megszünteti a nők elleni erőszakot és a családon belüli erőszakot.

(33)  Az egészségfejlesztésről szóló világkonferencia – Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2021. december 13–15.

(34)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok felkészítése az oktatás révén a fenntartható fejlődés megvalósítására (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 100., 2023.3.16., 38. o.).

(35)  https://www.undp.org/publications/aiming-higher-elevating-meaningful-youth-engagement-climate-action

(36)  UNDP és Oxfordi Egyetem, 2021.

(37)  Marks és mtsai., 2021.

(38)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok szerepe a zöld átállásban (feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére) (HL C 184., 2023.5.25., 13. o.).