Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Együtt a demokráciáért

(2023/C 184/01)

Előadók:

Stefano MALLIA (MT/I) Oliver RÖPKE (AT/II) Séamus BOLAND (IE/III)

Jogalap:	az eljárási szabályzat 50. cikke
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.23.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	181/0/5

A világjárványt követő helyreállás, a demokratikus értékek, a civil társadalmi tér, a médiaszabadság, a sokszínűség és a liberális demokrácia az EU határainak mindkét oldalán nyomás alá került, és a helyzet a háború Európában történő megjelenésével romlott: a világ népességének kevesebb mint 50 %-a él demokratikus rendszerben.

A világ továbbra is tanúja a kegyetlen ukrajnai háborúnak és az azzal járó pusztító humanitárius, társadalmi és gazdasági következményeknek, ezért az EGSZB felhívást tesz közzé a demokrácia és a demokratikus értékek megerősítésére.

Az ukrán népnek humanitárius, logisztikai és orvosi segítséget nyújtó uniós civil társadalmi szervezetek rendkívüli mobilizációja szintén rávilágított arra, hogy mennyire fontos a jó összeköttetésekkel rendelkező, hatékony és élénk civil társadalom. Alulról szerveződő mozgalmak Ukrajna mellett Iránban, Belaruszban és Moldovában is harcolnak a demokráciáért. Megerősítésük megszilárdítja a demokráciákat is.

Most minden eddiginél fontosabb, hogy beruházzunk a demokráciák ellenállóbbá tételébe, valamint hogy képesek legyünk jobban megvédeni alapvető jogainkat, tartós békét és stabilitást kiépíteni, végső soron pedig mindenki számára jólétet teremteni.

Kétségtelen, hogy közös gondolkodási folyamatot kell indítanunk a részvételi demokrácia struktúráinak megerősítésére irányuló új megközelítésekről. Az erős, független és sokszínű civil társadalom minden eddiginél fontosabb az aktív polgári szerepvállalás, valamint a jogállamiságot, az alapvető jogokat, a véleménynyilvánítás szabadságát és demokratikus életmódunk sértetlenségét megvédeni képes reziliens demokrácia biztosításának kulcsfontosságú elemeként. A demokrácia az EU-ban elválaszthatatlanul és visszavonhatatlanul összefonódik az egyenlőség, az igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a megkülönböztetésmentesség fogalmával, amint azt az EUSZ 2. cikke is előírja.

Összetett változások és kihívások idején a deliberatív/részvételi demokrácia az egyik eleme lehet a szükséges rendszerszintű változás jelentette átfogóbb képnek. Számos példa van arra, hogy a hatékonyan alkalmazott deliberatív/részvételi demokrácia révén a politikai döntéshozók képesek nehéz döntéseket meghozni a legnagyobb kihívást jelentő közpolitikai problémákkal kapcsolatban, erősítve ugyanakkor a polgárok és a kormány közötti bizalmat. Ennek előfeltétele annak biztosítása, hogy figyelembe vegyék a vélemények sokféleségét és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot. A részvételi demokrácia azonban nem csodaszer. A demokratikus társadalmak sokféle kihívással néznek szembe, amelyek különböző részvételi módszereket tesznek szükségessé. A demokratikus kormányzáshoz ezért különböző célokra különböző mechanizmusokat kell igénybe venni, kihasználva azok erősségeit és gyengeségeit.

Közösen kell megtalálnunk a képviseleti demokrácia, a részvételi demokrácia és a közvetlen demokrácia közötti új egyensúlyt.

Az Európa jövőjéről szóló konferencia 2022. május 9-i következtetései közül azok, amelyek az európai demokráciáról szólnak (különösen a 36. és 39. javaslat), célul tűzték ki a polgárok részvételének növelését, valamint a részvételi demokrácia és a deliberatív fellépések struktúráinak megerősítését. Az Európa jövőjéről szóló konferencia eredményeit és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) által már eddig is betöltött fontos szerepet szem előtt tartva az EGSZB különböző lehetőségeket kíván felvázolni, amelyek az EGSZB céljait legjobban szolgáló intézményi reformok alapját alkothatják.

Mindezek alapján és a 2023. évi civil társadalmi napokra építve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB):

1.

kéri az EUSZ 11. cikkének tényleges végrehajtását, ezen belül a civil társadalomra vonatkozó európai stratégiának és az egyesületek európai statútumának a megfogalmazását azzal a céllal, hogy egy valóban támogató és inkluzív tér létrehozása érdekében összekapcsolják a különböző építőelemeket, hogy megújítsák a vállalásokat és megvalósítsák a strukturált civil párbeszédet az uniós intézményekben, többek között azáltal, hogy meghívják a szervezett civil társadalmat a szociális csúcstalálkozókra és a magas szintű konferenciákra. Ha a cél az, hogy a civil társadalom érdemibb és szélesebb körű szerepet töltsön be, akkor az erőforrásoknak is nagy jelentőségük van. Jobb finanszírozási lehetőségekre, valamint méltányos és átlátható szakpolitikai keretekre van szükség a civil társadalmi szervezetek számára, beleértve a határokon átnyúló védelmet is, hogy valamennyi civil társadalmi szervezet, köztük az ifjúsági szervezetek, a szociális gazdaság és az önkéntes ágazat is kapacitást és rezilienciát tudjon kiépíteni. Ugyanilyen fontos a rugalmas és fenntartható erőforrásokhoz való hozzáférés is, legyen szó akár magán-, akár állami forrásokról;

2.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a szervezett civil társadalom és a szociális partnerek kulcsfontosságú szerepét a képviseleti demokráciát kiegészítő deliberatív demokrácia támogatásában annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban és uniós szinten is tovább erősödjön a civil párbeszéd. Az európai demokráciák ereje és teljesítménye az EU és tagállamai közötti szilárd és széles körű együttműködésen alapul, amelynek hozzá kell járulnia a civil társadalmi szervezetek kapacitásépítéséhez, mivel a független civil társadalmi szervezetek „a közjó őrei”, és kulcsszerepet játszanak a fenntartható megoldások azonosításában, a társadalmi innovációk előmozdításában és a társadalmakon belüli kölcsönös bizalom kiépítésében. A civil társadalmi szervezetek emellett segítik a folyamatok azonosítását, a viták sokszínűségének növelése érdekében szakértelmet biztosítanak, és elősegítik a Szerződésekben meghatározottak szerinti részvételi demokráciát;

3.

holisztikus és együttműködésen alapuló megközelítést szorgalmaz az oktatás és képzés terén a jelenlegi kihívások kezelése érdekében. A készségekre vonatkozó európai politikát a civil társadalmi szervezetekkel és a szociális partnerekkel közösen kell kialakítani, hiszen ők politikai tőkével és konkrét ismeretekkel, valamint a jelenlegi szükségletek és hiányosságok kapcsán részletes információkkal rendelkeznek; ezzel összefüggésben kéri, hogy 2025-öt nyilvánítsák az önkéntesek európai évének, mivel ez a szektor kulcsszerepet játszik az informális készségek fejlesztésében;

4.

rámutat, hogy a transzverzális kompetenciák – mint az együttműködés, a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás, a demokratikus és közös irányítás, a konfliktusmegoldás, az állampolgári ismeretek és a médiaműveltség – a részvételi és deliberatív demokrácia valódi gerincét képezik. Ezek a kompetenciák központi szerepet játszanak az antidemokratikus tendenciák elleni küzdelemben, az európai értékek előmozdításában, valamint a jelenlegi társadalmi-gazdasági és politikai megosztottság leküzdésében, ugyanakkor a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek számára lehetővé teszik, hogy az elszámoltathatóság, az átláthatóság és az aktív polgári szerepvállalás elérése érdekében konzultatív vagy részvételi eszközökkel részt vegyenek a politikák kidolgozásában;

5.

elkötelezett amellett, hogy segítse a részvételi és deliberatív demokrácia erősítését szolgáló eszközök – például az európai polgári kezdeményezés és az EU online folytatott nyilvános konzultációi – továbbfejlesztését, amelyeket teljes mértékben hozzáférhetővé kell tenni és amelyekről tájékoztatni kell a nyilvánosságot;

6.

hangsúlyozza a 2024-es európai választások fontosságát, valamint a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepét a választói részvétel ösztönzésében és az Európa-párti érzelmek kialakításában, valamint a tartózkodás és a dezinformáció elleni küzdelemben. Az EGSZB arra kéri az európai politikai családokat, hogy választási kiáltványaikban hangsúlyozzák a civil társadalmi szervezetek szerepét a demokratikus élet megerősítésében;

7.

megismétli, hogy a civil társadalmi szervezetek szélesebb körével és az uniós intézményekkel együtt kész a híd szerepét betölteni, hogy megvitassa az európai projektet a polgárokkal – azokkal is, akiknek még vannak kétségeik –, és kész a saját közösségeikben, területeiken, városaikban és falvaikban megszólítani őket. Ezért alapvető fontosságú a nyilvános vitákban való részvétel lehetőségeinek megteremtése és a részvétel kultúrájának előmozdítása valamennyi szinten;

8.

az Európai Bizottságnak a szervezeti egységein belül gondoskodnia kell civil párbeszédért felelős kapcsolattartókról. Emellett a tagállamokkal együttműködésben ösztönöznie kell a civil párbeszéd struktúráinak megerősítését, és európai alapok mozgósításával támogatnia kell ilyen struktúrák létrehozását ott, ahol még nem léteznek. Ez a kezdeményezés növelné a tudatosságot és emelné a civil párbeszéd színvonalát, egyúttal segítené az Európai Bizottságot és a tagállamokat abban, hogy jobban megértsék, milyen előnyökkel járhat a politikai döntéshozatal szempontjából a jól működő civil párbeszéd. Ezen túlmenően a civil párbeszédet kutatási és nyomonkövetési tevékenységek erősítenék, ami a bevált gyakorlatok feltárásához és megosztásához vezetne;

9.

e tekintetben kiemeli, hogy a fiatalok és az ifjúsági szervezetek bevonása különösen fontos az első alkalommal szavazók és a fiatal szavazók mozgósítása szempontjából. A teljes reprezentativitás elérése érdekében olyan megoldásokat kell támogatni, amelyek lehetővé teszik a széles körű részvételt és előmozdítják az esélyegyenlőséget e tekintetben. Meg kell szólítani azokat, akik a legtávolabb vannak a döntéshozatali központoktól, és párbeszédet kell kezdeményezni velük. Szükségesnek tűnik a nagyobb részvétel helyi szinten;

10.

arra kéri az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy sürgősen módosítsák az 1976. évi választási okmányt, tisztázva az egyetemes, közvetlen és titkos választások elvét. Ez lehetővé tenné, hogy Unió-szerte érvényesítsék a vonatkozó normákat, így garantálva a szavazati jogot a fogyatékossággal élők számára.

A fenti ajánlásokra és az Európa jövőjéről szóló konferenciára építve az EGSZB:

11.

úgy véli, hogy az Európai Bizottsággal nemrégiben (2022. október 27-én) aláírt együttműködési jegyzőkönyv megújított politikai elkötelezettséget jelent aziránt, hogy előmozdítsuk az európai politikai menetrendet és Európa fő célját, célkitűzéseit (1) és törekvéseit, nevezetesen azt, hogy versenyképes, gazdaságilag virágzó, társadalmilag befogadó és környezeti szempontból fenntartható Európai Uniót építsünk, biztosítva ugyanakkor, hogy a klímasemlegességre való átállás, a digitalizáció és a demográfiai változások társadalmilag igazságos és méltányos módon történjenek meg, valamint hogy az európai zöld megállapodás és a Digitális évtized 2030 szakpolitikai program minden európai polgár számára sikeres legyen. Az Európai Unió számára irányadó kell, hogy legyen továbbá a szociális jogok európai pillére és a versenyképességi menetrend – a politikai ütemtervek, amelyek biztosítják, hogy senki se maradjon le;

12.

készen áll arra – és most minden eddiginél nagyobb legitimitással rendelkezik ahhoz –, hogy a polgárok és a szervezett civil társadalom részvételének kulcsfontosságú központjaként, a jövőben többek között polgári vitafórumként működjön. Egy ilyen központ szerepe az lenne, hogy megsokszorozza az Európai Bizottság és más intézmények által szervezett, folyamatban lévő polgári konzultációk hatását, valamint hogy rendszeresen összegyűjtse az európai szervezett civil társadalom visszajelzéseit az európai politikai menetrend fő prioritásairól és szakpolitikáiról. Ez elősegíti az uniós projektbe és intézményekbe vetett közbizalom növelését azáltal, hogy tényleges szerepet biztosít a polgároknak a nyilvános döntéshozatalban. Az EGSZB házigazda lehetne, aki külső szakértőknek és a civil társadalmi szervezetek képviselőinek a közreműködésével kíséri, felügyeli, tervezi, szervezi, kivitelezi és segíti a tanácskozási folyamatokat. Ez az ajánlat különösen az Európa jövőjéről szóló konferencia 2022. május 9-i zárójelentésére támaszkodik, amely leszögezi, hogy „erősíteni kell az EGSZB intézményi szerepét, és fel kell hatalmazni a részvételi demokráciával kapcsolatos tevékenységek – például a civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált párbeszéd és a polgári vitacsoportok – elősegítőjeként és garantálójaként”. Ezzel összefüggésben az EGSZB saját kezdeményezésű véleményeiben és az Európai Bizottság által kért feltáró véleményeiben megfogalmazott ajánlásokat adott esetben felül kell vizsgálni az uniós politikák értékelése segítségével;

13.

úgy véli, hogy a polgári vitacsoportokkal és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációk a napirend meghatározására, így például az Európai Bizottság munkaprogramjának előkészítésére összpontosíthatnának, illetve a kulcsfontosságú jogalkotási prioritások életciklusához kapcsolódhatnának. A polgárok észrevételei a jogalkotást megelőző szakaszban rendkívül hasznosak lehetnének olyan ajánlások megvitatásához és megfogalmazásához, amelyek kulcsfontosságú (jogalkotási) javaslatok előkészítését szolgálják. E célból a polgári vitacsoportokkal és a civil társadalmi szervezetekkel egy – az EGSZB által az európai intézményekkel együttműködésben kidolgozott – éves menetrend és ütemterv alapján kerülhetne sor konzultációra. Gondolhatunk itt az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől vagy az Európai Unió Tanácsától érkező konkrét felkérésekre, az EGSZB saját kezdeményezéseire vagy az EGSZB partnerszervezete: a Régiók Európai Bizottsága által indított kezdeményezésekre;

14.

megismétli, hogy a tevékenységi ciklus az Unió helyzetéről szóló beszéddel és szándéknyilatkozattal kezdődhetne, tekintettel az Európai Bizottság következő évre szóló éves munkaprogramjára. A konzultációkra a következő év első felében kerülne sor;

15.

a jogállamiság megerősítését szolgáló eszközök kiegészítéseként továbbra is javasolja más uniós intézményeknek egy, az alapvető jogokkal, az emberi jogokkal és a jogállamisággal foglalkozó, évenkénti uniós fórum létrehozását. Ez a fórum javítani fogja a nyomon követést azáltal, hogy segítségével az uniós döntéshozók szerte az Unióból korai előrejelzést kaphatnak a szervezett civil társadalomtól és az alulról építkező szervezetektől az EUSZ 2. cikkének teljeskörű és átlátható alkalmazására vonatkozóan. Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai demokráciáról szóló cselekvési terv közelgő felülvizsgálatába foglaljon bele egy, a civil társadalomról szóló fejezetet. Az EGSZB fontos szerepet fog játszani a tagjelölt országok csatlakozási folyamatainak nyomon követésében is, és elősegíti az érdemi vitát az érintett felekkel annak biztosítása érdekében, hogy tiszteletben tartsák az európai értékeket, köztük a nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő értékeket is;

16.

elindítja az Európai Civil Társadalmi Hét rendezvénysorozatot, hogy megerősítse az európai civil társadalom házaként betöltött szerepét, és szélesítse az olyan kiemelt kezdeményezéseinek hatókörét, amilyen például a civil társadalmi napok, az európai polgári kezdeményezés napja, a YEYS és a civil társadalmi díj. Ez a rendezvénysorozat egybegyűjti az európai és nemzeti civil társadalmi szervezetek kulcsszereplőit, és fórumot biztosít olyan kérdések megvitatására, amelyek a civil társadalom érdekelt feleit európai szinten foglalkoztatják. Az EGSZB arra törekszik, hogy megerősítse az alulról szerveződő tevékenységeket annak érdekében, hogy minél eredményesebben megszólítsa azokat, akik csak korlátozott mértékben tudnak részt venni az európai kérdésekről folytatott vitákban, és gondoskodjon arról, hogy a döntéshozatali folyamatokban figyelembe vegyék ezeknek az embereknek a véleményét.

---

(1)  Az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikke.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az ifjúsági cselekvési terv az EU külső tevékenységeiben (2022–2027)

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 184/02)

Előadó:	Michael MCLOUGHLIN
Társelőadó:	Tatjana BABRAUSKIENĖ

Közgyűlési határozat:	2022.9.22.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	157/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az EU külső tevékenységeire vonatkozó ifjúsági cselekvési tervet, ugyanakkor rámutat arra, hogy a bevezetés és a megvalósítás terén kihívások merülhetnek fel, amelyek nyomon követést és felügyeletet igényelnek. Az EGSZB szívesen látná, ha aktívan bevonnák az ifjúsági cselekvési terv végrehajtásába.

1.2.

Úgy véli, hogy az EU-ban és világszerte működő ifjúsági szervezetek szakértelme és tapasztalata jelentős erőforrást jelent a terv megvalósításához, mind az Európai Bizottság, mind az uniós küldöttségek számára. Úgy véli továbbá, hogy a fiatalokkal foglalkozó valamennyi uniós alkalmazott számára alapvető kompetenciákat kell biztosítani olyan kérdésekben, mint az ifjúságbarát terek, a konzultációs készségek és az ifjúsági munka módszerei.

1.3.

Az EGSZB szeretné, ha a végrehajtás során folyamatos figyelmet fordítanának a leginkább marginalizálódott fiatalokra, köztük a fogyatékossággal élő fiatalokra, és minden irányítási munka kiegészülne azzal, hogy egyenlő mértékben összpontosítanak a helyi közösségekben élő fiatalok alulról szerveződő támogatására. Az irányítási és a részvételi folyamatokat úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák az önszerveződő szerepvállalást és az alulról felfelé építkező folyamatokat, hogy ezáltal a mindennapi életben gyökerező vezetők termelődjenek ki.

1.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés és a nyomon követés kulcsfontosságú kihívást jelent az ifjúsági cselekvési terv végrehajtása szempontjából, és hogy az Európai Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), az érintett finanszírozott ügynökségeknek és civil társadalmi szervezeteknek rendszeres jelentéseket kell készíteniük, összhangban az Európai Bizottság által a közelmúltban végzett, a fiatalokra vonatkozó nemzetközi adatok feltérképezésével és hiányelemzésével (1).

1.5.

Az EGSZB üdvözli és ösztönzi az ENSZ és ügynökségei által ezen a területen végzett munkához való kapcsolódást – különös tekintettel az ifjúsággal, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrendre –, valamint az ENSZ Gyermekjogi Bizottságával való szinergiákat.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az olyan kiemelt uniós ifjúságpolitikai intézkedések, mint az Erasmus+ és az ifjúsági garancia hasznosak lehetnek az ifjúsági szerepvállalás és az ifjúságpolitikák terén végzett munkában. Az ilyen struktúrák alkalmazása során figyelmet kell fordítani a jelentkezési eljárások függetlenségére, valamint például a vízumok és a nyelvek kérdésére.

1.7.

Az EGSZB ajánlja az Európai Unió Tanácsának, hogy ösztönözze az uniós tagállamokat az ifjúsági cselekvési tervhez hasonló kérdésekre összpontosító saját tervek kidolgozására, valamint arra, hogy partnerségben működjenek együtt a civil társadalommal, különösen az ifjúsági szervezetekkel. Emellett építeni kell az uniós tagállamok és a célországok közötti meglévő kapcsolatokra és civil társadalmi partnerségekre, és erősíteni kell azokat, különösen az ifjúsági szervezetek között.

1.8.

Az EGSZB ajánlja továbbá, hogy – megfelelő eszközök biztosítása mellett – ösztönözzék a célországokat arra, hogy saját, kézzelfogható, célzott ifjúságpolitikákkal, valamint országos ifjúsági tanácsokkal vagy hasonló szervekkel rendelkezzenek. Ugyanakkor a célországok támogatása során az Európai Bizottságot az emberi jogi elvek kell hogy vezéreljék.

1.9.

Az EGSZB szerint kapcsolatokat kell teremteni az ifjúsági cselekvési terv és a készségek európai éve között annak érdekében, hogy ez a munka prioritás legyen a partnerországokban.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az oktatásra összpontosító tevékenységek középpontjában az egyenlőségnek kell állnia, védve különösen a fiatal lányokat, és hogy a stratégiáknak biztosítaniuk kell a legnehezebben elérhetők bevonását. Minden ösztöndíj-lehetőségnek nyitottnak és átláthatónak kell lennie, és rendelkeznie kell kifejezetten a legnehezebben elérhetők ösztönzésére irányuló módszerekkel.

1.11.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az összes civil társadalmi szervezet, köztük az ifjúsági csoportok, a szakszervezetek és a fiatal vállalkozók csoportjai körében elő kell mozdítani a polgári szerepvállalást.

1.12.

Az EGSZB szerint meg kell vizsgálni, hogy az uniós kereskedelempolitika – különösen a kereskedelemről és fenntarthatóságról szóló fejezetek és a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) keretében – milyen hatással van a fiatalokra és hogyan kapcsolódik hozzájuk.

1.13.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tanulmányával összhangban dolgozzanak ki közösségi alapú mentális egészségügyi szolgáltatásokat külön a fiatalok számára, és határozzanak meg mind mennyiségi, mind minőségi célokat a mentális egészség javítása tekintetében a külső tevékenységek során a fiatalokkal végzett munkával kapcsolatban.

1.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy a gyermekmunka elleni küzdelemnek az ifjúsági cselekvési terv fontos részét kell képeznie, hogy a gyermekmunka a 21. században végre történelemmé váljon.

2.   Háttér-információk: kapcsolódó EGSZB-tevékenységek

2.1.

2018 októberében az EGSZB elfogadta az EU új ifjúsági stratégiájáról szóló véleményét (2), amelyben kiemelte, hogy az ifjúsággal kapcsolatban ágazatközi megközelítésre van szükség, és nagyobb figyelmet kell fordítani a foglalkoztatásra, a mentális egészségre, az egyenlőségre és az oktatásra. Kiemelte továbbá e tekintetben az EU külső tevékenységével kapcsolatos politikáinak fontosságát.

2.2.

2020 szeptemberében az EGSZB elfogadta „A fiatalok strukturált részvétele az éghajlattal és a fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós döntéshozatali folyamatban” című véleményét (3). Ebben egyebek mellett azt kérte, hogy hozzanak létre ifjúsági éghajlati és fenntarthatósági kerekasztalokat, az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek Konferenciáján (UNFCCC COP) részt vevő hivatalos uniós delegációnak legyen tagja egy ifjúsági küldött is, továbbá vegyék tekintetbe a fiatalok véleményét az éghajlatváltozásról és a fenntarthatóságról szóló EGSZB-véleményekben.

2.3.

A 2022 júliusában elfogadott, „Ifjúságpolitika a Nyugat-Balkánon a nyugat-balkáni innovációs program részeként” című véleményében (4) az EGSZB arra kérte a nyugat-balkáni kormányokat, hogy kövessék az EU legfontosabb ifjúságpolitikai dokumentumait, és továbbra is fektessenek be a fiatalok fejlődésével kapcsolatos kihívásokat kezelő, tényeken alapuló ifjúságpolitikai intézkedésekbe, elegendő és átlátható költségvetési előirányzatokat biztosítva ehhez.

2.4.

Az EGSZB egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy megkönnyítse az ifjúsági hálózatokkal való együttműködést. Létrehozott egy, az ifjúság európai évével foglalkozó koordinációs csoportot, amely megbízást kapott arra, hogy erősítse az együttműködést az ifjúsági szervezetekkel és a fiatalokkal, az ifjúság európai éve alatt és azon túl, valamint hogy működjön együtt a többi uniós intézménnyel és a civil társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy a fiatalok jobban integrálódjanak horizontálisan azok mindennapi tevékenységeibe. 2022 szeptemberében az EGSZB elfogadta „Az uniós ifjúsági teszt” című véleményét (5), és strukturáltabb, érdemibb és célzottabb ifjúsági részvételi mechanizmusokat szorgalmazott.

3.   Általános megjegyzések az ifjúsági cselekvési tervvel kapcsolatban

3.1.

Az EGSZB határozottan üdvözli az „Ifjúsági cselekvési terv az EU külső tevékenységeiben (2022–2027)” című közös közleményt, amely fontos lépést jelent a külső tevékenységek és az ifjúságpolitika terén, mivel felismeri a kettő közötti lehetséges – és régóta esedékes – szinergiákat. Ezen túlmenően az ifjúság európai évében ez a fejlemény annak elismerését is jelzi, hogy az ifjúság és a fiatalok élete minden szakpolitikai területet érint, és e csoport szempontjainak nemcsak a fiatalokhoz kapcsolódó „hagyományos” területeken, hanem minden szakpolitikai munkában meg kell jelenniük.

3.2.

Az ukrajnai háború továbbra is súlyos hatást gyakorol a polgári lakosságra, különösen a gyermekekre, a serdülőkre és a fiatalokra. Fontos, hogy az ifjúsági cselekvési terv Ukrajnában, valamint a világ más, konfliktusok által érintett területein a fiatalok rezilienciájának növelésére, a fiatalok polgári szerepvállalásának támogatására, valamint arra összpontosítson, hogy a fiatalok olyan készségeket szerezzenek, amelyekkel változást idézhetnek elő közösségeikben, különös tekintettel a konfliktus utáni helyreállításra.

3.3.

A közlemény megfelelően illeszkedik a Covid19 utáni világba is, és elismeri, hogy ezt a válságot a leginkább a fiatalok, oktatásuk és mozgásszabadságuk szenvedte meg. Míg Európában felismerték a Covid19 fiatalokra gyakorolt hatását, ez a kérdés világszerte kevesebb figyelmet kapott, különösen a fejlődő világban és az instabil államokban.

3.4.

Lényegében támogatjuk azt az elképzelést, hogy az ifjúsággal kapcsolatos valamennyi belső politikát át kell tudni ültetni a külkapcsolatainkba, figyelembe véve azokat a sajátos helyi/regionális körülményeket, amelyek között a külső fellépések zajlanak. Ennek fényében támogatjuk, hogy az uniós szakpolitikák ifjúsági tesztjét azoknak is ajánlják, akik az ifjúsági cselekvési programot hajtják végre.

3.5.

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy az ifjúsági cselekvési terv támaszkodik a szociális jogok európai pillérére, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, amelyek hangsúlyozzák a fiatalok közéletben és politikai életben való egyenlő, teljeskörű és érdemi részvételének szükségességét. A fiatalok – bár élen járnak, ha változásról van szó – még mindig túl gyakran alulreprezentáltak, ami ellentétes az alapvető jogaikkal. Az EGSZB nagyra értékeli az ifjúsági cselekvési tervet, mivel az ambiciózus célokat tűzött ki, és egyértelműen a cselekvésre összpontosít. Azt is értékeli, hogy a cselekvési terv elismeri napjaink globális kihívásainak generációkon átívelő dimenzióit.

3.6.

A közlemény egybefogja a különböző területeken belüli, ifjúságot érintő valamennyi jelentős szakpolitikai munkát. A végrehajtás során esetenként átfogó felügyeletre lesz szükség, különösen a végrehajtó ügynökségek és az érintett szakpolitikák sokfélesége miatt. Ebbe be kell vonni az ifjúságért és az oktatásért felelős személyeket, az ifjúsági szervezeteket és magukat a fiatalokat, csakúgy mint az uniós tagállamok segítségnyújtó szervezeteit és más nemzeti szerveit, az államilag finanszírozott és a civil társadalmi szervezeteket is. Hasonlóképpen a végrehajtás során figyelembe kell venni a különböző pénzforrásokat, érintett szereplőket és mutatókat. Összességében ez kihívást jelent majd, de egy hatékony felügyeleti rendszer meghozza gyümölcsét, és modellként szolgálhat a szakpolitikák együttes megvalósításához.

3.7.

A külső tevékenység szinte valamennyi területén javítani kell a fiatalokra vonatkozó adatgyűjtést. Az ifjúsági cselekvési terv megvalósításakor összpontosítani kell erre a kihívásokkal teli területre, amint azt az ifjúságra vonatkozó nemzetközi adatoknak az Európai Bizottság által a közelmúltban végzett feltérképezése és hiányelemzése is elismerte. Előfordulhat, hogy nehéz lesz elemekre bontani a megvalósítást és az eredményeket, valamint meghatározni, hogy egy adott program vagy kezdeményezés pontosan hogyan járul hozzá valamely eredményhez. Ezért a fiatalokat érintő valamennyi beavatkozást longitudinális elemzésnek kell alávetni.

3.8.

Az EU-nak és összes intézményének együtt kell működnie az Egyesült Királysággal annak biztosítása érdekében, hogy az együttműködés és az interkulturális tanulás szelleme, valamint az Erasmus+ programból és minden más együttműködési formából származó rengeteg tapasztalat ne vesszen el az országban élő fiatalok és ifjúsági szervezetek számára. Minden lehetőséget fel kell tárni az egyesült királyságbeli civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolatok újjáépítésében rejlő potenciál optimális kiaknázására, valamint új kapcsolatok kialakítására és előmozdítására (6).

Vezetés és részvétel

3.9.

Az ifjúsági cselekvési terv jelentős mértékben összpontosít a vezető szerepre és a részvételre. Ez üdvözlendő, és messzemenően összhangban áll a fiatalokkal való együttműködés bevált gyakorlataival. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy egy ilyen megközelítésnek az EU külső tevékenységeiben való további bevezetéséhez nagyon alapos és deliberatív jellegű megközelítésre lesz szükség. Az erőteljes erőfeszítések ellenére még az EU-n és tagállamain belül is hosszú út áll előttünk a részvételi gyakorlat tekintetében. A fiatalok vezetői képessége általában a támogató környezetben végzett jó, alulról szerveződő munkából ered. Ezáltal kiemelkednek olyan fiatalok, akik fel tudnak szólalni, de úgy, hogy annak alapját a kortársaikkal való kapcsolatok és a helyi problémák – például a környezetvédelem, a közlekedés, az oktatás, a mentális egészség, a szociális segítségnyújtás stb. – terén szerzett tapasztalatok képezik. Ezt a munkát gyakran civil társadalmi szervezetek segítik. Reméljük, hogy a civil társadalomra, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó tematikus programok összpontosítani tudnak ezekre az igényekre.

3.10.

Ahhoz tehát, hogy ezen a területen megfelelő gyakorlat alakuljon ki, több kapcsolódó tényező együttes fennállására van szükség. Az Erasmus+ program továbbra is arra törekszik, hogy előnyben részesítse a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalokat, ténylegesen elismerve, hogy egy vezető programnak még sok a tennivalója ezen a területen. Az emberek közötti kapcsolatok és a mobilitás területén az adminisztratív szempontok – pl. a vízumok – döntő szerepet játszanak abban, hogy a résztvevők zökkenőmentesen szerezhessenek tapasztalatot, és e téren közös megközelítésre van szükség. Ezek a kihívások nyilvánvalóan még nagyobbak, ha fejlődő országok, instabil államok vagy akár totalitárius országok vonatkozásában szembesülünk velük. Végeredményben az összes előirányzott vezetői és részvételi munkának alulról szerveződő és közösségi alapú tapasztalatokra kell épülnie.

3.11.

Ügyelnünk kell arra, hogy ne fordítsuk meg a folyamatot úgy, hogy valódi alulról szerveződő húzóerő megléte nélkül először a „vezetőkkel” dolgozunk. A finanszírozók és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek nem tudnak ilyen vezető szerepet kreálni, ráadásul biztosítani kell minőségi helyi kapcsolatokat is. Ezért átlátható kiválasztásra, nyílt és inkluzív módszerekre és biztosítékokra van szükség, hogy se valamely állam, se mások ne ejthessék foglyul a programot, különösen az instabil államokban. A szerepvállalás, a részvétel és a vezetői készségek létfontosságúak, és megközelítésünkkel olyan infrastruktúrát kell kiépítenünk, amelynek segítségével ez valósággá válik. Az ifjúsági szervezetek és a civil társadalom hosszú távú támogatását előnyben kell részesíteni a rövid távú projektalapú megközelítésekkel szemben. A fiatal vezetőkkel való együttműködés során stratégiákra is szükség van egy olyan folyamatosan változó csoport kezeléséhez, amely átmeneti jellegű, amely növekszik és fejlődik, és amelynek egy adott ponton – külső vagy belső indíttatásból – tovább kell lépnie.

3.12.

Érdemi támogatást kell nyújtani a helyben működő, alulról szerveződő szervezeteknek, hogy belülről fejlődhessenek, és helyi közösségeikben releváns szereplőkké válhassanak. Reméljük, hogy a nemzetközi partnerséggel kapcsolatos ifjúsági véleményező testület (YSB) e tekintetben folytatott munkája, valamint a fejlesztéspolitikai fórum (PFD) keretében ifjúsági szervezetekkel folytatott párbeszéd platformja foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. Emellett a szakszervezeteknek és azok ifjúsági szervezeteinek nyújtott támogatás segíthet a fiatalok támogatásában és a demokratikus részvételre való ösztönzésében munkahelyükön. Az országos ifjúsági tanácsok – feltéve, hogy függetlenek – jó szervezeti hátteret biztosíthatnak annak eldöntéséhez, hogy kivel érdemes együttműködni a partnerországokban, csakúgy mint az olyan kezdeményezések, mint a 6 legnagyobb ifjúsági szervezet globális ifjúsági mobilizációs kezdeményezése (7).

Végrehajtási módszerek

3.13.

Az ifjúsági cselekvési tervben jelentős és üdvözlendő hivatkozások találhatók az Erasmus+ programra. E tekintetben a közlemény mellőzi azt, hogy „feltalálja a spanyolviaszt”. A program struktúráit és folyamatait adott esetben külkapcsolatainkban is fel lehet és kell használni. A végrehajtás során hasznos lehet lebontva kezelni a program olyan alrészeit, mint az ifjúság, az iskolák, a szakképzés és a felsőfokú oktatás. Fel kell számolni az olyan akadályokat, mint a vízumok, a finanszírozás hiánya és a nyelvi akadályok, és az eredményeket illetően az egymástól való tanulásra, a készségfejlesztésre és a tapasztalatszerzésre kell összpontosítani. Ha nemzeti ügynökségeket veszünk igénybe, azokat körültekintően ellenőrizni kell, biztosítandó a megfelelő civil társadalmi szereplők és függetlenségük tiszteletben tartását.

3.14.

A szakmai alapképzés megkönnyíti a fiatalok jövőbeli foglalkoztathatóságát és az egész életen át tartó tanulásban való részvételüket. A szakképzési politikák és bevált gyakorlatok támogatják a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) társadalmi befogadását és munkaerőpiaci integrációját.

3.15.

A közlemény hasznos kapcsolatokat teremt az EU külső tevékenységei és a gyermekjogok között, amely területen az EU nemrégiben stratégiát dolgozott ki. Hasznos lenne a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezménnyel (UNCRC) való szorosabb kapcsolat is az ifjúsági cselekvési terv végrehajtása során, például a genfi bizottság országjelentéseinek felhasználásával. Sok fiatal még nem töltötte be a 18 évet, ezért a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt elvek iránymutatásként szolgálhatnak, de az uniós ifjúsági munka túlnyúlik ezen az életkoron. Nem kellene a 18. életévet mindig automatikusan választóvonalnak tekintenünk.

3.16.

„Európa együtt” megközelítést kell alkalmazni az ifjúsági cselekvési terv nemzeti, regionális és multilaterális szintű végrehajtásához. Az EU-nak ezért alkalmazkodnia kell a különböző régiók sajátos szükségleteihez és körülményeihez. Az EGSZB szerint hasznos lenne, ha a partnerségek hozzájárulnának a fiatalokkal kapcsolatos, még hiányzó ismeretek és adatok pótlásához, különös tekintettel a digitális készségek fejlesztése, az éghajlatváltozás és a zöld megállapodás kiemelt területeivel összefüggő ismeretekre és adatokra. Az EGSZB érdeklődéssel fogja figyelni a következő hónapokban, hogy miként hajtják végre a sokrétű intézkedéseket, és készen áll a közreműködésre.

3.17.

Üdvözöltük volna, ha az ifjúsági cselekvési tervvel kapcsolatos konzultációs folyamat során többen adnak választ, és a válaszok esetében nagyobb a reprezentativitás. Ez rávilágít arra, hogy a fiataloknak mindenképpen meg kell kapniuk minden releváns információt a fontos témákkal kapcsolatban, mert csak így tudnak megalapozott döntéseket hozni, és körültekintően, érdemben hozzájárulni a politikai döntéshozatali folyamathoz. Az olyan eszközök, mint az Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Ügynökség (ERYICA) minőségi védjegye itt informatívak lehetnek.

4.   Az ifjúsági cselekvési terv egyes részeire vonatkozó részletes megjegyzések

4.1.

Az ifjúsági cselekvési terv rendelkezései számos folyamatban lévő tevékenység egybegyűjtését jelentik, és a végrehajtással kapcsolatos kihívások óriásiak lesznek, különösen a Covid19-világjárvány után. Az oktatáshoz való hozzáférés és a nemek közötti egyenlőség kritikus fontosságú, és ezen a területen előrelépés történt.

Oktatás

4.2.

Az ifjúsági cselekvési terv megvalósítása során szoros kapcsolatokra van szükség a készségek európai évével. Az EGSZB rámutat, hogy a fiatalok átképzése és továbbképzése során is figyelembe kell venni, hogy a készségfejlesztés fontos szerepet játszik, különösen az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás terén, a körforgásos gazdaságban, valamint a mentális és fizikai egészség, továbbá a szexuális és reproduktív egészség és jogok területén (8). A szociális és civil párbeszéd alapvető szerepet játszik, és azt meg kell erősíteni.

4.3.

Itt is számos, az oktatásban érintett érdekelt fél lesz, ezért egyértelmű célokra és mérésekre van szükség. Elengedhetetlenek a folyamatos erőfeszítések a legnehezebben elérhető személyekkel kapcsolatban, különösen a legszegényebb és a leginkább instabil államokban. Üdvözlendő az Európai Bizottságnak a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközből (NDICI) történő és a humanitárius költségvetésen belüli 10 %-os kiadási kötelezettségvállalása, és szeretnénk látni más ügynökségek és államok kötelezettségvállalásait. Az oktatás területén a hosszú távú megoldásoknak a célországok kormányaitól kell eredniük, a helyi civil társadalmi szervezeteknek pedig fontos szerepet kell játszaniuk. A nemzetközi közösség hosszú távon nem lehet a legfontosabb szereplő. Reméljük, hogy az oktatás átalakításáról szóló csúcstalálkozó előre tud lépni ezen a téren.

4.4.

Az ösztöndíjakra és alapokra vonatkozó rendelkezések üdvözlendők, de figyelmet kell fordítani a kiválasztással kapcsolatos kérdésekre, és gondoskodni kell a civil társadalmi szervezetek bevonásáról. Fontos, hogy e lehetőségek meghatározásakor átlátható, tisztességes és inkluzív eljárásokat állapítsanak meg a felsőoktatási programok résztvevőinek kiválasztására, kiemelten kezelve a kevesebb lehetőséggel rendelkezők hozzáférését.

4.5.

A humán tőke értékének maximalizálása döntő fontosságú ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés tiszteletben tartása mellett lehessen növelni a versenyképességet és leküzdeni a munkanélküliséget. Ehhez olyan munkaerőre van szükség, amely sokféle transzverzális készséggel bír és képes alkalmazkodni. Az oktatási és képzési politikát a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kell fejleszteni és megvalósítani, és a képesítések helyett inkább a kompetenciákra kell összpontosítani. Ez hozzá fog járulni a strukturális munkaerőhiány csökkentéséhez.

Ifjúsági szervezetek

4.6.

A közlemény számos fórumot és szervet említ a fiatalok bevonására. A fejlesztéspolitikai fórum keretében létrejövő platform üdvözlendő, amennyiben biztosítja a független, önszerveződő és ideális esetben a fiatalok irányítása alatt álló ifjúsági szervezetekkel való, alulról építkező kapcsolatokat.

4.7.

Üdvözlendő, hogy a közlemény megemlíti az ifjúsági szervezetek bevonását és hivatkozik arra. Az ifjúsági cselekvési terv megvalósításához előnyös lenne a részvétel az EU-ban alkalmazott, ifjúsági munkával kapcsolatos gyakorlatok különböző modelljeiben. Ez a gyakorlat ugyanolyan fontos lehet, mint a fiatalok véleménye, mivel helyi szinten épít ki kapacitásokat az összes fiatal körében, és helyi tapasztalatokra támaszkodó ifjúsági vezetőket indít el útjukon. Az EU és az Európa Tanács partnerségén és az önkéntes ifjúsági ágazaton keresztül jelentős tényanyag és modellek állnak rendelkezésre.

4.8.

Az ifjúsági szervezetek hatalmas erőforrást jelenthetnek a terv megvalósítása során. Az uniós tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy nemzeti cselekvési terveikbe vonják be az ifjúsági ágazatukat. Előnyben kell részesítenünk az uniós ifjúsági szervezetek bevált modelljeit és a fejlesztés, a konfliktusok és az emberi jogok terén végzett munkájukat, például az Egyesült Államok „ifjúságfejlesztési” modelljeivel szemben, amelyeket a fejlődő országokban és más régiókban gyakran „készen kapva” alkalmaznak, és amelyek gyakran nem ugyanazokban az értékekben gyökereznek. Ez jól illeszkedne ahhoz a kötelezettségvállaláshoz, hogy az egyes régiók számára testre szabott megoldásokat kell találni.

4.9.

Az oktatással kapcsolatos kötelezettségvállalások megvalósítása során informális és nem formális rendszereket is alkalmazni kell a közösségekben, a civil társadalmi szervezetekben és az ifjúsági munkával foglalkozó szervezetekben. Ehhez jó iránymutatást nyújtanak az UNESCO és az Európa Tanács fogalommeghatározásai, valamint az Erasmus+ ifjúsági fejezete. El kell ismernünk, hogy az iskolán kívüli tanulásnak, amely egész életen át tart és az élet minden területére kiterjed, mindenki számára hatalmas előnyei vannak.

4.10.

A politikai párbeszéd fontos, az ifjúsági cselekvési terv célkitűzései pedig ambiciózusak, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az egyes országok ifjúságpolitikáját és a kormányok felelősségét, ahogy azt sem, hogy valódi önkéntes szektorra és civil társadalomra van szükség. Az ifjúsági cselekvési terv megvalósításának támogatnia kell az ifjúsági munkával kapcsolatos szakpolitikák kidolgozását, az országos ifjúsági tanácsok vagy hasonló testületek létrehozását és az olyan megközelítéseket is, mint az uniós ifjúsági teszt és egyéb módszerek.

4.11.

Amint azt a világ hat nagy ifjúsági szervezetének munkája is illusztrálja, az ifjúsági szervezeteknek már világszerte megvannak a kapcsolataik, és a terv megvalósításába be kell vonni őket, építeni kell az eddigi munkára, és a tervnek modellként kell szolgálnia további kezdeményezésekhez. Ügyelnünk kell arra is, nehogy túlságosan korlátozóak legyünk a részvétel kérdéseivel kapcsolatban. Nem világos, hogy az ifjúsági szerepvállalást támogató alap kérdésköreinek kiválasztásakor alkalmaztak-e részvételi folyamatokat. Előfordulhat, hogy a fiatalok nem mindig azokat a kérdéseket választják ki, amelyeket mások fontosnak tartanak, különösen a fejlődő világban vagy az instabil államokban, ahol fontosabbak lehetnek a gyakorlati megfontolások.

4.12.

Az ifjúsági szervezetek kapacitásépítését szolgáló rendelkezések nagyon is üdvözlendők, és azokat hatékony támogatásnak kell kísérnie ahhoz, hogy alulról szerveződő mozgalmak indulhassanak a partnerországokban. Ebben az uniós küldöttségek világszerte kulcsszerepet játszhatnak. Adott esetben partnerségeket kell felkínálni uniós szervezetekkel, és a munkát nyomon kell követni. Fontos megkönnyíteni az uniós és nem uniós szervezetekkel közös hálózatok létrehozását és megerősítését.

Hatékony végrehajtás

4.13.

Ebben a munkában számos szereplő, szakpolitika és finanszírozási keret érintett, például az uniós küldöttségek, az Európai Bizottság különböző főigazgatóságai, az EKSZ, az EU Tanácsa és a tagállamok, valamint különféle segélyezési költségvetések. Az ifjúsági cselekvési terv átültetése során biztosítani kell az egyértelműséget és a megfelelő ágazatközi együttműködést annak érdekében, hogy végül határozottan a célcsoport álljon a középpontban, és elegendő költségvetést kell rendelkezésre bocsátani.

4.14.

A kapcsolatteremtési koncepciók építhetnek az eddigi munkára, és megvizsgálhatják az ikerintézményi együttműködést és más Erasmus+ (ifjúsági) kezdeményezéseket. Emellett az Erasmus+ (transznacionális dimenzió nélküli) ifjúsági részvételi projektjei jó modellekként szolgálhatnak a célországokban megvalósuló ifjúsági projektek számára.

4.15.

A fiatalok a jövő vezetői és a változások elhozói, és alapvető partnerek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás és a digitális átállás sikerének elősegítésében. Az ifjúsági cselekvési tervnek biztosítania kell, hogy az EU külső tevékenysége politikai, társadalmi és gazdasági szinten elősegítse a fiatalok szerepvállalását. Az EGSZB kész kivenni ebből a maga részét, elköteleződve az Európa jövőjéről szóló konferencia azon ajánlásának végrehajtása iránt, amely szerint meg kell erősíteni az EGSZB intézményi szerepét és lehetővé kell tenni, hogy a részvételi demokráciával kapcsolatos tevékenységek – például a civil társadalmi szervezetekkel és a polgári vitacsoportokkal folytatott strukturált párbeszéd – előmozdítójává és biztosítékává váljon.

4.16.

Az ifjúsági cselekvési tervben a felnőttkorba való átmenetre való hivatkozások erőteljesek, nagyon örvendetesek, és összhangban állnak az uniós ifjúsági munka értékeivel. Fontos kérdéskör lenne ezzel kapcsolatban a fiatalok számára állampolgári jogaik és kötelezettségeik megismerése, a pénzügyi műveltség, az idegennyelv-tudás, illetve a bolygónk fenntarthatóságára és a vállalkozói készségekre vonatkozó ismeretek megszerzése. Az EGSZB hasonlóképpen üdvözli az ENSZ ifjúsággal, békével és biztonsággal kapcsolatos menetrendjével való kapcsolatot, valamint az ENSZ-szel való szélesebb körű együttműködésre irányuló felhívást. Az ifjúsági cselekvési terv megvalósítása során tisztában kell lennünk azzal, hogy a fiatalok általában számos területen távol vannak a döntéshozataltól.

4.17.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ifjúságról, a békéről és a biztonságról szóló 2250 (2015) sz. határozata kulcsfontosságú eszköz a fiatalokkal való globális együttműködéshez. A határozat öt fő cselekvési pillért határoz meg: részvétel, védelem, megelőzés, partnerségek, valamint a társadalomtól való elfordulás és a reintegráció. Ez a mérföldkőnek számító határozat sürgeti az aláíró feleket, hogy biztosítsanak nagyobb beleszólást a fiataloknak a helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szintű döntéshozatalba, és fontolják meg olyan mechanizmusok létrehozását, amelyek lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy érdemben részt vegyenek a békefolyamatokban. Támogatást kell biztosítani azoknak, akik helyi és nemzeti szinten végre kívánják hajtani ezt a menetrendet. Az ifjúsági szerepvállalást támogató alappal való kapcsolat és koordináció számos szinergiát teremtene ezen a területen.

Nemek

4.18.

Az EGSZB véleménye szerint a fiatalokban rejlő lehetőségek kiaknázása és a nemek közötti egyenlőség támogatása kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából. Az EU külső tevékenységének törekvése, hogy politikai, társadalmi és gazdasági szinten elősegítse a fiatalok szerepvállalását, és segítse őket abban, hogy érdemi és inkluzív módon részt vegyenek a döntéshozatalban és a politikaalkotásban. Az EGSZB úgy véli, hogy a lányok és a fiatal nők társadalmi szerepvállalásának növelése elengedhetetlen a fenntartható fejlődés biztosításához, és nagyra értékeli a nemek közötti egyenlőség biztosítására és a megkülönböztetés felszámolására tett hivatkozásokat az ifjúsági cselekvési tervben. Az EGSZB rámutat arra, hogy az ifjúsági cselekvési tervet olyan érdemi, stratégiai és hosszú távú intézkedésekbe kell átültetni, amelyek a fiatal férfiak és nők javát egyaránt szolgálják. Ez magában foglalja olyan stratégiák kidolgozását, amelyek a külső tevékenységek valamennyi területén előmozdítják a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését.

4.19.

Fontos növelni a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén képességekkel és digitális készségekkel rendelkező fiatalok, különösen fiatal nők számát és már korai szakaszban felkelteni a lányok érdeklődését a TTMM-területek iránt. Emellett támogatni kell a női vállalkozókat és a női példaképeket ezekben az ágazatokban, és be kell ruházni olyan programokba, amelyek nyomán a középiskolás lányok érdeklődni kezdenek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika iránt.

Mentális egészség

4.20.

Üdvözöljük, hogy a közlemény hivatkozik a mentális egészségre, és reméljük, hogy az kiemelt helyet kap az ifjúsági cselekvési terv megvalósításában. Mivel az egészségügyi rendszerek világszerte gyengék, az e területen végzett fejlesztések még inkább „ifjúságbarát” módon történő végrehajtását részletesebben ki kell bontani.

Fogyatékossággal élő személyek

4.21.

Az EGSZB azt is fontosnak tartja, hogy a közlemény hivatkozzon a fogyatékossággal élő fiatalokra, akiknek az ifjúsági cselekvési terv megvalósításában is kiemelt helyet kell kapniuk. A fogyatékossággal élő fiatalokról gyakran megfeledkeznek a fiatalok társadalmi szerepvállalásának és demokratikus részvételének előmozdítása során, és szerepelniük kell az ifjúsági cselekvési program végrehajtásában.

Gazdasági lehetőségek

4.22.

A megfelelő készségek kulcsfontosságúak lesznek a fiatalok jövőbeli gazdasági lehetőségei szempontjából. Támogatásra – egyebek mellett finanszírozásra és a hitelekre – lesz szükség a vállalkozók és az induló innovatív vállalkozások számára, mivel különösen a fejlődő világban számos lehetőség fog adódni, nem utolsósorban a digitális területen.

4.23.

A gazdasági lehetőségek terén jó példaként szolgál az uniós ifjúsági garancia modellje, amelynek alapján megfelelő kiigazításokkal lehetőségek biztosíthatók a NEET-fiatalok számára. A tisztes munka programjának megvalósítása érdekében szükség lesz a munkavállalói és szociális jogokkal kapcsolatos oktatásra.

4.24.

Az ifjúsági cselekvési terv részeként meg kell vizsgálni olyan kérdéseket, mint a kereskedelem, például a szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezeteiben, és támogatni kell a civil társadalom, például az ifjúsági szervezetek bevonását. Továbbra is a fiatalok vannak leginkább kitéve a gyermekmunkának és a rossz bánásmód egyéb formáinak. Ennek leküzdése érdekében a gyermekmunka elleni küzdelmet az ifjúsági cselekvési terv fontos részévé kell tenni, hogy a gyermekmunka a 21. században végre történelemmé váljon. E célból pénzügyi forrásokat kell létrehozni annak érdekében, hogy a gyermekmunkások többé ne függjenek jövedelmüktől. Másrészt korlátozni kell a globális termelési láncukban gyermekmunkát alkalmazó vállalatok működését.

4.25.

Gyakran a fiatalok az elsők, akik veszélyes utazásra vállalkoznak, hogy eljussanak Európába vagy máshová. Annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok ne kényszerüljenek arra, hogy a nemzetközi határokon át veszélyes, gyakran illegális utakat válasszanak, az ifjúsági cselekvési tervnek magában kell foglalnia a harmadik országokkal való aktív együttműködést arra irányulóan, hogy humanitárius folyosókat és áttelepítési programokat hozzanak létre a fiatalok biztonságos és legális Európába jutása érdekében.

---

(1)  Kalantaryan, S., McMahon, S. és Ueffing, P., Youth in external action, JRC130554, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2022.

(2)  HL C 62., 2019.2.15., 142. o.

(3)  HL C 429., 2020.12.11., 44. o.

(4)  HL C 443., 2022.11.22., 44. o.

(5)  HL C 486., 2022.12.21., 46. o.

(6)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: Az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépéséről szóló megállapodás és ezen belül az Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv végrehajtása.

(7)  https://globalyouthmobilization.org/

(8)  HL C 100., 2023.3.16., 38. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok szerepe a zöld átállásban

(feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére)

(2023/C 184/03)

Előadó:

Nicoletta MERLO

A Tanács svéd elnökségének felkérése:	2022.11.14-i levél
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.8.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	152/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fiatalok döntő szerepet játszhatnak és kell is játszaniuk a zöld átállás terén. Elengedhetetlennek tartja, hogy legyen egy olyan új, inkluzívabb irányítási modell, amely aktív részvételt tesz lehetővé a fiatalok számára a döntéshozatali folyamatokban, és leküzdi a még mindig fennálló akadályokat.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani – többek között a szükséges pénzügyi támogatás garantálása révén –, hogy az ifjúsági szervezetek vezető szerepet játsszanak a döntéshozatali folyamatban, valamint a fenntarthatósággal és a környezettel kapcsolatos projektek kidolgozásában és terjesztésében.

1.3.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy – a végrehajtandó politikák gazdasági, politikai és társadalmi hatásvizsgálata révén, az azok jóváhagyása előtt, alatt és után alkalmazott mutatókkal – folyamatosan nyomon kövessék, milyen hatást gyakorolnak és fognak gyakorolni a jövőben a közberuházások – többek között a zöld átálláshoz kapcsolódó beruházások – a fiatalokra.

1.4.

Az EGSZB ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket és mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy az ifjúság szempontjait minden szakpolitikai területen figyelembe vegyék, továbbá hogy az uniós ifjúsági teszt teljeskörű alkalmazása révén létrejöjjön egy tér, amely képes garantálni a fiatalok aktív részvételét.

1.5.

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a készségek európai éve keretében elfogadásra kerülő kezdeményezéseket és politikákat összekapcsolják a zöld átállás, a fenntartható fejlődés témájával és a gyorsan változó világban a fiatalok előtt álló kihívásokkal.

1.6.

Az EGSZB kulcsfontosságúnak tartja, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmazzanak az oktatás és a fiataloktól e téren elvárt készségek fejlesztése terén, amely képes elméleti és gyakorlati készségeket biztosítani, többek között az iskolából a munka világába való átmenet és a szakmai tanulószerződéses gyakorlati képzések megvalósítása és fejlesztése révén, amelybe a szociális partnereket is bevonják. Az ezekkel a témákkal kapcsolatos képzést is strukturálni kell, és azt a régiók és azok szükségletei alapján, egy szélesebb, nemzeti szintű kereten belül kell megtervezni és fejleszteni.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések oktatását már fiatal korban meg kell kezdeni, és olyan innovatív oktatási eszközöket kell alkalmazni, amelyek a környezetvédelmet, a társadalmi és gazdasági fejlődést, valamint a kapcsolódó célkitűzések elérését is figyelembe veszik. Ennek biztosításához kulcsfontosságú a mindenki számára elérhető minőségi oktatás és a tisztességes munka biztosítása.

1.8.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az iskolák – a helyi önkormányzatokkal és az iskolán kívüli tevékenységekkel, különösen az ifjúsági szervezetekkel és a szervezett civil társadalommal együttműködve – foglalkozzanak a zöld átállással kapcsolatos kérdésekkel, ezáltal növelve az átlagpolgárok körében a tudatosságot és a részvételt. Ebben az összefüggésben az EGSZB kedvezően értékeli a Zöld Erasmus projekttel kapcsolatos tapasztalatokat, és várakozással tekint annak végrehajtása elé.

1.9.

Annak érdekében, hogy a fiatalabb és idősebb munkavállalók egyaránt rendelkezzenek a zöld átálláshoz szükséges innováció irányításának készségeivel, az EGSZB úgy véli, hogy be kell fektetni a munkaalapú tanulásba, és elő kell mozdítani az olyan munkahelyi képzéseket, minőségi szakmai gyakorlatokat és tanulószerződéses gyakorlati képzéseket, amelyek képesek eredményes párbeszédet kialakítani a piaci igények és a fiatalok egyéni készségei között. E tekintetben alapvető szerepet játszhat a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás.

1.10.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy holisztikus, az iparpolitikákkal integrált, más fejlesztési stratégiákkal összehangolt és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben, regionális és helyi szinten részletesen megtervezett képzési politikák álljanak rendelkezésre, hogy a zöld átállás olyan igazságos átmenet legyen, amely senkit sem hagy hátra.

1.11.

Ahhoz, hogy a zöld átálláshoz kapcsolódó ágazatokban a nők is megfelelően részt vehessenek, az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek a zöld átállás szerves részét kell képeznie. A tagállamoknak több forrást kell fordítaniuk a fiatalok iskolai pályaorientációjára és arra, hogy a terület termelési szerkezetéhez megfelelően kapcsolódó, hatékony állami foglalkoztatási szolgálatokon keresztül segítsék őket munkához.

1.12.

A fiatal vállalkozók fontos szerepet játszhatnak az innováció fejlesztésében, többek között a zöld átállás terén is. Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket a fiatalokat speciális képzéssel, innovatív projektek támogatásával és megfelelő pénzügyi támogatás biztosításával kell ösztönözni.

1.13.

Annak biztosítása érdekében, hogy a zöld átállás egyúttal igazságos átmenet legyen, és hogy elkerülhetők legyenek a munkahelyek megszűnésével járó cégbezárások, az EGSZB prioritásnak tartja, hogy a tagállamok a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek forrásaival kezdve jelentős forrásokat fordítsanak az átszervezésre kényszerülő vállalkozások támogatására, az elbocsátott munkavállalók átcsoportosítására és különösen a zöld vállalkozásokba befektetni kívánó fiatal vállalkozók támogatására.

2.   A vélemény háttere

2.1.

Ezt a feltáró véleményt az EU Tanácsának svéd elnöksége kérte annak megvizsgálása céljából, hogy milyen szerepet töltenek be a fiatalok a zöld átállásban.

2.2.

A zöld átállás az uniós gazdaság és társadalom átállását jelenti az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célok elérése érdekében, elsősorban szakpolitikák és beruházások révén, összhangban a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére vonatkozó kötelezettséget meghatározó európai klímarendelettel, az európai zöld megállapodással és a Párizsi Megállapodással, biztosítva, hogy az átállás mindenki számára igazságos és inkluzív legyen.

2.3.

Ezekkel a hatalmas kihívásokkal szembesülve fontos megjegyezni, hogy éppen a fiatalok generációja a legérzékenyebb és van leginkább tisztában azzal, hogy a környezeti fenntarthatóság elérése érdekében cselekedni kell. Tény és való, hogy ha létezik ma olyan téma, amely alkalmas lehet kapcsolatot teremteni a fiatalok érzékenysége és értékei, valamint korunk nyitott kérdései között, és amely nagy innovációs potenciállal rendelkezik a termelési és fogyasztási modellek tekintetében, akkor ez a környezetvédelem, az egészség előmozdítása és a bolygó biológiai sokféleségének megőrzése.

2.4.

Az elmúlt években az éghajlat-politikai fellépés nagyon sok fiatalt mozgósított Európa-szerte, és számos környezetvédelmi és társadalmi mozgalom alakult regionális, nemzeti és európai szinten olyan fiatalokból, akik a környezet védelme és a klímasemlegesség elérése érdekében konkrét intézkedéseket követelnek a kormányoktól és a politikai döntéshozóktól.

2.5.

2022-t az ifjúság európai évének nyilvánították, ami nemcsak arra kínált lehetőséget, hogy kifejezze a világjárvány által leginkább érintett fiatalok iránti megbecsülést és támogatást, hogy új reményt, erőt és bizalmat nyerhessenek a jövőre nézve, hanem egyúttal arra is rávilágíthatott, milyen új perspektívák és lehetőségek rejlenek a zöld és digitális átállásban.

3.   A fiatalok bevonása a zöld átállásba

3.1.

Az igazságos zöld átállás eléréséhez végre kell hajtani az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjét és 17 fenntartható fejlődési célját az európai zöld megállapodás révén, többek között egy olyan új, inkluzívabb irányítási modell alkalmazásával, amely képes aktívan bevonni a fiatalokat a döntéshozatali folyamatokba.

3.2.

A döntések, amelyeket ma hoznak a politikai vezetők az éghajlatváltozás és más környezetvédelmi kérdések kapcsán, különösen a mai fiatal és jövőbeli generációkra lesznek hatással. A fiataloknak joguk van ahhoz, hogy beleszólhassanak az őket érintő kérdésekbe, amint azt a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend is kimondja, amely a fenntartható fejlődési célokon belül elismeri, hogy a fiatalok „a változás fő mozgatórugói”.

3.3.

Bár egyre inkább elismerik a fiatalok szerepét a fenntarthatóbb, befogadóbb és környezetbarátabb világ megteremtésében, és egy évet is kifejezetten nekik szenteltek, a gyakorlatban az az igazság, hogy a döntéshozó testületekben való aktív szerepvállalás továbbra is nehézkes a fiatalok számára.

3.4.

Az elmúlt években az éghajlatváltozás kérdésével kapcsolatos nagyfokú ifjúsági szerepvállalás ellenére egyre nagyobb elégedetlenséget és bizalomvesztést tapasztaltunk a fiatalok körében a politikai intézmények iránt, ami azt jelenti, hogy csökken a politikai pártokban való aktív részvételük, és egyre nő a politikai választásokon való távolmaradásuk, szavazóként és jelöltként egyaránt. Ez veszélyezteti a demokratikus rendszert, és megnehezíti az előremutató stratégiák kidolgozását, amelyek különösen az éghajlatváltozás kihívásainak kezeléséhez szükségesek, és figyelembe veszik a sajátos nehézségeket és szükségleteket. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a fiatalok politikai és egyéb döntéshozatali folyamatokban való részvételének előmozdítását prioritásként kell kezelni, és minden lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy az minden szinten megvalósítható és hatékony legyen.

3.5.

Kezdetben fontos lenne azonosítani a fiatalok teljeskörű részvételét gátló társadalmi, gazdasági és kulturális akadályokat, amelyek a fiatalok részvételi és képviseleti mechanizmusaival kapcsolatos tudatosság hiányából vagy az információkhoz való hozzáférés nehézségeiből is adódhatnak. Egy másik hangsúlyozandó szempont, hogy a fiatalok manapság gyakran választják a szerepvállalás és a párbeszéd informális módjait a technológia és a közösségi média segítségével, amit kellően figyelembe kell venni, mivel egész generációkat képesek mozgósítani.

3.6.

A fenntarthatóság mélyen gyökerezik a fiatalok világról alkotott elképzeléseiben és döntéshozatali folyamataiban, de ennek része a magas szintű pragmatizmus is. Az európai fiatalok millióinak érdekeit és érzékenységét képviselő ifjúsági szervezetek ezért fontos szerepet játszhatnak annak biztosításában, hogy a fiatalabb generáció ne csak az intézményekben és a civil társadalomban hallathassa hangját, hanem a helyi, regionális, nemzeti és európai szintű döntéshozatali folyamatokhoz is érdemi és figyelembe vehető hozzájárulást tehessen (1).

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy lehetőségeket teremtsenek a legreprezentatívabb ifjúsági szervezetek számára a szakpolitikai döntéshozatalban és a fenntarthatósággal kapcsolatos elképzelések kidolgozásában való részvételre, kezdve azokkal, amelyek a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, valamint a peremterületeken és a vidéki területeken élő fiatalokat képviselik.

3.8.

Az ifjúsági szervezeteknek számos funkciójuk lehet, és döntő szerepet játszhatnak a környezettel és a fenntarthatósággal kapcsolatos projektek terjesztése és végrehajtása terén. Az EGSZB ezért arra kéri az uniós intézményeket, hogy megfelelő, külön források formájában nyújtsanak strukturális pénzügyi támogatást ezeknek a szervezeteknek, hogy megfelelő feltételekkel rendelkezzenek a fiatalok zöld átállás iránti elkötelezettségének biztosításához és előmozdításához.

3.9.

A részvétel azonban önmagában nem elegendő. Minden közpolitikának figyelembe kell vennie, milyen hatással lesz a fiatalokra és azok elvárásaira, beleértve a jövő generációit is. Ezért az összes beruházás – köztük a zöld átálláshoz kapcsolódó beruházások – vonatkozásában előzetes, folyamatos és utólagos értékelést kell végezni annak érdekében, hogy – mutatók felhasználásával – biztosan meg lehessen állapítani, milyen gazdasági, politikai és társadalmi hatást gyakorolnak majd a fiatal generációkra.

3.10.

Az EGSZB arra ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket és mechanizmusokat, amelyek biztosítják, hogy az ifjúsági perspektívát minden szakpolitikai területen szem előtt tartják, ugyanakkor teremtsenek teret a fiatalok számára ahhoz, hogy az uniós ifjúsági teszt (2) teljeskörű alkalmazása révén koherens és kompetenciaalapú hozzájárulást nyújthassanak az előttük álló kihívásokhoz.

3.11.

Mind bolygónk, mind tagállamaink fejlődéséhez szükség van a fiatalok szerepvállalásának növelésére a következő négy pillérre támaszkodva: a változási folyamatokban való részvétel; az aktív szerepvállalás lehetősége az egyéni és kollektív döntésekben való felelősségvállalás révén; a folyamatban lévő átalakulásokkal, valamint a zöld és digitális átállás elkerülhetetlen következményeivel kapcsolatos ismeretek bővítése; valamint a képzett beavatkozáshoz szükséges készségek fejlesztése.

4.   Zöld átállás az oktatásban és a munkaerőpiacon

4.1.

A 2023-as évet a készségek európai évének nyilvánították. Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy az ebben az összefüggésben elfogadandó kezdeményezéseket és szakpolitikákat összekapcsolják a zöld átállás, a fenntartható fejlődés témájával és a gyorsan változó világban a fiatalok előtt álló kihívásokkal.

4.2.

Az éghajlati és környezeti vészhelyzettel összefüggésben a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatásnak az iskolák egyik prioritásává kell válnia. A pedagógusok fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a diákok éghajlattudatosak legyenek, és rendelkezzenek a zöld gazdaságban való részvételhez szükséges ismeretekkel és készségekkel. A tanárok és az iskolák számos megközelítést alkalmazhatnak, hogy feltárják ezeket a kérdéseket a diákokkal, de ehhez mindenki számára minőségi oktatásra, az ezt biztosítók számára pedig tisztességes munkára van szükség. Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy európai, nemzeti, regionális és helyi szinten megfelelő finanszírozást biztosítsanak az olyan projektek és kezdeményezések támogatásához, amelyek a környezetvédelemmel és a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás és tanulás előmozdítására és megvalósítására irányulnak.

4.3.

A zöld átállásra és a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiák teljes mértékben horizontális jellegűek. Ezért fontolóra kell venni, hogy olyan átfogó megközelítést alkalmazzanak az oktatás és a fiataloktól e téren elvárt készségek fejlesztése terén, amely képes elméleti és gyakorlati készségeket biztosítani, többek között az iskolából a munka világába való átmenet és a szakmai tanulószerződéses gyakorlati képzések megvalósítása és fejlesztése révén. Az ezekkel a témákkal kapcsolatos képzést is strukturálni kell, és azt a területek és azok szükségletei alapján, egy szélesebb, nemzeti szintű kereten belül kell megtervezni és fejleszteni, az egész életen át tartó tanulást is szem előtt tartva.

4.4.

A gyermekek fenntarthatósági és környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos oktatásának már korai életkorban, óvodától kezdve meg kell kezdődnie, és annak az iskolai évek alatt végig, célzott programok formájában kell folytatódnia. Fontos ezért, hogy a tanárok is speciális képzésben részesüljenek, és készségeik fejlesztését folyamatosan garantálják számukra.

4.5.

Ahhoz, hogy a zöld és kulturális átállás útjait be lehessen vezetni az oktatási folyamatokon belül, újból meg kell erősíteni az iskola oktatási szerepét, amelynek feladata, hogy támogassa azokat a polgári pályákat, amelyek egy új, fenntartható élet felé terelhetik a diákokat világunkban. A diákok így főszereplőivé válnak a változásnak, amely egy olyan új társadalmi modell felé tereli őket, amely a környezetet helyezi a középpontba, és lehetővé teszi számukra, hogy a természettel egyensúlyban lévő, új életstílusokat próbáljanak ki és népszerűsítsenek.

4.6.

A jelenlegi, folyamatosan és gyorsan változó környezet innovatív oktatási környezet kialakítását teszi szükségessé egy új ökológiai ábécé létrehozása révén, amely összhangban van a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend céljaival, továbbá a körforgásos gazdaság végrehajtási módszereire és az életciklus-szemlélet (LCT) (3) által kínált eszközökre összpontosít, amely figyelembe veszi a környezetvédelmet, a társadalmi és gazdasági fejlődést és a kapcsolódó célkitűzések elérését.

4.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenkinek szüksége van az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges ismeretekre, különös tekintettel a fenntartható fogyasztás és termelés valamennyi aspektusára, a felelős élelmiszer-választásra és az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, valamint a fenntartható energia használatára. A fiatalok oktatását a szülők egész életen át tartó tanulásával és a polgárok oktatásával kell támogatni (4).

4.8.

Az ökológiai átállás sikere ezért attól függ, hogy az iskolák képesek-e együttműködni a helyi hatóságokkal és az iskolán kívüli tevékenységekkel, különösen az ifjúsági szervezetekkel és a szervezett civil társadalommal, ami a tudatosság és a részvétel növelését eredményezi, többek között az átlagpolgárok körében. Ebben az összefüggésben az EGSZB kedvezően értékeli a Zöld Erasmus projekttel kapcsolatos tapasztalatokat, és várakozással tekint annak végrehajtása elé.

4.9.

A környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos tudatosság, ismeretek és pozitív vezető szerep még erősebb a fiatalabb, azaz a Z generáció (25 év alattiak), valamint a magasabb iskolázottsággal és erősebb kulturális eszközökkel rendelkezők körében. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság és a képzés útján szerzett ismeretek szükségszerűen gyarapodnak és megszilárdulnak, de egyúttal az is kijelenthető, hogy a kedvező válaszreakció erősíthető a fiatalok oktatásának javításával és a társadalmi és gazdasági szférában meglévő humán tőkéjük gyarapításával. Ugyanakkor az alacsony iskolai végzettség és a munka világába való belépés nehézsége nemcsak az ország jelenlegi növekedéséhez való hozzájárulást lassítja, de egyúttal a fiatalok azon szerepét is gyengíti, amelyben aktív résztvevői lehetnek a koruk kihívásaihoz jobban alkalmazkodó, új növekedési folyamatoknak.

4.10.

Készségek nélkül nem kerülhet sor átállásra. Alapvető fontosságú, hogy mind a fiatalabb, mind pedig az idősebb munkavállalók rendelkezzenek olyan készségekkel, amelyekkel kezelni tudják a zöld átállással járó innovációt, mivel az megkerülhetetlenül jelentős hatással van és lesz a munka világára. Az EGSZB fontosnak tartja a munkaalapú tanulásba való beruházást. A munkaalapú tanulás, azaz a munkahelyi környezetben, különösen tanulószerződéses gyakorlati képzések formájában megvalósuló képzési és tanulási gyakorlatok összessége döntő fontosságú mind a technikai, mind pedig az átfogó készségek (újbóli) elsajátítása szempontjából. A munkahelyi képzés, a szakmai gyakorlatok és a tanulószerződéses gyakorlati képzések három olyan formát jelentenek, amelyek önmagukban és változatos módon hozzájárulnak ahhoz, hogy élénk párbeszéd alakulhasson ki a piaci igények és a fiatalok egyéni készségei között. A szociális partnereknek a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások révén alapvető szerepet kell játszaniuk ennek elérésében.

4.11.

A zöld átállásnak olyan igazságos átmenetnek kell lennie, amelynek során biztosított a munkavállalók átképzése és továbbképzése, és mindenki számára garantált a minőségi munkahely, hogy senki se maradjon le. Az EGSZB ezért rendkívül fontosnak tartja az átfogó, iparpolitikához kapcsolódó, más fejlesztési stratégiákkal összehangolt és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben regionális és helyi szinten részletesen megtervezett képzési politikák alkalmazását.

4.12.

Jelenleg bizonyítottan hiányzik az effajta holisztikus megközelítés, a zöld készségek és ennek következtében a zöld munkahelyek – különösen az alacsonyabb iskolai végzettséggel és készségszintekkel rendelkezők körében – csak kis mértékben terjedtek el. Fennáll ezért annak kockázata, hogy egy újfajta polarizáció alakulhat ki: azok között, akik zöld készségekkel rendelkeznek, és így a foglalkoztathatóság tekintetében kiváló lehetőségeik vannak a zöld átállás által megnyitott forgatókönyvekben, és azok között, akik ehelyett továbbra is ki vannak zárva ezekből a képzési folyamatokból, korlátozott készségekkel rendelkeznek, és gyakran olyan operatív feladatokat látnak el, amelyek a zöld átállás és az ipari automatizálás együttes hatása miatt megszűnhetnek.

4.13.

A nemek közötti egyenlőségnek a zöld gazdaságra vonatkozó stratégiák szerves részét kell képeznie. A fiatal nők alulreprezentáltak a technológia és a tudomány területén, mivel a nemi sztereotípiák miatt, amelyek szerint bizonyos szakmák kizárólag a férfiaknak vannak fenntartva, kisebb valószínűséggel választják a szakirányú képzést ezeken a területeken. Annak biztosítása érdekében, hogy a nők megfelelően részt vegyenek azokban az ágazatokban, amelyek a zöld átállásnak köszönhetően jelentős fejlődésen mennek keresztül jelenleg és a közeljövőben, foglalkozni kell ezekkel a sztereotípiákkal, és az iskolai pályaorientáció döntő szerepet játszhat ebben. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak több forrást kellene fordítaniuk a fiatalok iskolai pályaorientációjára és arra, hogy a régió termelési szerkezetéhez megfelelően kapcsolódó, hatékony állami foglalkoztatási szolgálatokon keresztül segítsék őket munkához.

4.14.

Az innováció fejlesztése kulcsfontosságú a zöld átállás sikeréhez. A vállalkozói attitűddel rendelkező fiatalok innovációs folyamatban való ösztönzése speciális képzésekkel, innovatív projektek támogatásával és megfelelő pénzügyi támogatás biztosításával ezért kulcsfontosságú szempont a célok eléréséhez.

4.15.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség hatásvizsgálata (5) szerint a zöld átállás 2030-ig 1 millió új munkahelyet teremthet az Európai Unióban, de akár 500 000–2 millió ember munkanélkülivé válásához is vezethet. Az EGSZB elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok jelentős forrásokat fektessenek be, elsősorban a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek keretében azon vállalkozások támogatására, amelyeknek át kell alakítaniuk tevékenységüket, át kell csoportosítaniuk elbocsátott munkavállalóikat, valamint a zöld vállalkozásokba befektetni kívánó vállalkozók, különösen a fiatalok támogatására.

---

(1)  Az EGSZB véleménye: A fiatalok strukturált részvétele az éghajlattal és a fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós döntéshozatali folyamatban (HL C 429., 2020.12.11., 44. o.).

(2)  Az EGSZB véleménye: Uniós ifjúsági teszt (HL C 486., 2022.12.21., 46. o.).

(3)  https://www.lifecycleinitiative.org/starting-life-cycle-thinking/what-is-life-cycle-thinking/.

(4)  Az EGSZB véleménye: A fiatalok felkészítése az oktatás révén a fenntartható fejlődés megvalósítására (HL C 100., 2023.3.16., 38. o.).

(5)  https://www.eea.europa.eu/policy-documents/swd-2020-176-final-part

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Faalapú építkezés a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére az építőiparban

(feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére)

(2023/C 184/04)

Előadó:	Rudolf KOLBE
Társelőadó:	Sam HÄGGLUND

Felkérés:	svéd elnökség, 2022.11.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Közgyűlési határozat:	2022.12.14.
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	153/2/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a zöld átállás fontos mozgatóerejének tekinti a bioalapú építőanyagokat. Az építőiparon belül a fafelhasználás arányának a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében történő növelését aktív és fenntartható erdőgazdálkodással kell előmozdítani az EU-ban, és nem szabad politikai jellegű korlátozásokkal akadályozni.

1.2.

Tekintettel arra, hogy a közszférának példát kell mutatnia, az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy növeljék a középületek esetében a fafelhasználást, amely az összesített átlag alatt van.

1.3.

Az EGSZB a faalapú építkezésben rejlő potenciál kiaknázásához fontos eszköznek tartja az alternatív építőanyagokkal kapcsolatos kutatást, fejlesztést és innovációt célzó, a kkv-k számára is könnyen hozzáférhető támogatási intézkedéseket.

1.4.

Az EGSZB ösztönzi annak vizsgálatát, hogy a tervezés minősége szempontjából mennyire szükségesek a faalapú építkezés előtt álló, formális, jogi és műszaki követelményekből eredő akadályok, és leszögezi, hogy az innovációnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy ne csak a szabványok betartásával, hanem „egyenértékű alternatív megoldások” alkalmazásával is megfelelhessen a technika állásának.

1.5.

Mivel a megújuló építőanyagokra vonatkozó eltérő építésügyi jogszabályok is akadályokat gördítenek ezen anyagok használata elé, az EGSZB harmonizációs intézkedéseket szorgalmaz, és e téren fontos hajtóerőnek tartja az új európai Bauhaust.

1.6.

Az EGSZB a zöld elszámolás következetes alkalmazását ajánlja az épületek teljes életciklus alatti fenntarthatóságának minősített értékelésére és a környezeti hatások összehasonlítására.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minimumszabályokat határozzanak meg az épületek teljes élettartam alatti szén-dioxid-kibocsátására vonatkozóan, és ennek megfelelően vezessék be a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó kötelező jelentéstételt az egész építőipari ágazatban.

1.8.

Az EGSZB fontos szakpolitikai eszköznek tartja az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet, amelynek segítségével megállapíthatók az épületek teljes élettartamuk alatti szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó követelmények. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan szén-dioxid-tanúsítási rendszert, amely teljes mértékben figyelembe veszi a faipari termékek szerepét a kibocsátások ellentételezésében.

1.9.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a know-how átadását, az Új Európai Bauhaus Akadémia keretében előirányzottak szerint, valamint a megfelelő nemzeti szintű alap- és továbbképzés biztosítását. Az építési folyamat valamennyi résztvevője – a tervezők, az építészek, a mérnökök, a technikusok, az informatikai szakemberek és az építőipari dolgozók – számára képzést és továbbképzést kell biztosítani az új, fenntartható építési módszerek és építőanyagok használatáról.

1.10.

Az EGSZB nézete szerint az éghajlat-politikai célkitűzések elérésének és a faalapú építkezés előmozdításához minőségen alapuló közbeszerzési eljárásokra van szükség, amelyek során a fenntarthatóságra és az életciklusra vonatkozó kritériumokat vesznek figyelembe, valamint olyan megfelelő közbeszerzési eljárásokat kell választani, amelyek lehetővé teszik az innovatív megoldásokat. Az EGSZB ezért a minőségen alapuló versenyre és az éghajlatbarát közbeszerzésre vonatkozó szigorúbb jogi kötelezettséget, valamint az ajánlatkérő szervek ennek megfelelő képzésére irányuló intézkedéseket szorgalmaz.

1.11.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy vegyenek részt az osztrák és a finn kormány Wood POP kezdeményezésében, amelynek célja, hogy nemzeti és regionális szinten mozgósítsa a faipari ágazat köz- és magánszereplőit, és támogassa a beruházások terén a fenntartható bioalapú megoldások és a faalapú értékláncok irányába történő elmozdulást.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A faalapú építkezés hagyománya több évszázadnyi innovációra tekint vissza. A fenntartható anyagok használata beépült többek között az új európai Bauhaus (1) elképzeléseibe is.

2.2.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az innovatív, bioalapú, fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású eljárás során előállított (építő)anyagok rendkívül fontosak a zöld átállás szempontjából. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) épületekről szóló jelentése (2) szerint jelenleg az épületek a felelősek a globális szén-dioxid-kibocsátás 33 %-áért (2021). E kibocsátás nagyrészt közvetlenül és közvetve az épületek üzemeltetéséhez kapcsolódik, ám 6,4 %-ban (2021) az építés és az építőanyagok gyártása során keletkezik. Ebben nem szerepel a közlekedés, a bontás és az infrastruktúrák építése. A közlekedésből származó kibocsátásokat a közlekedési ágazathoz rendelik hozzá. Feltételezhető, hogy az építési munkákból származó tényleges kibocsátás nagyobb ennél. Az Európai Bizottság adatai szerint az Unióban az épületekhez köthető az energiafogyasztás mintegy 40 %-a és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mintegy egyharmada. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenése főként a hőtechnikai felújításokra, a megújuló energiaforrások növekvő részarányára és a fűtési rendszerek felújítására vezethető vissza. Ugyanakkor egyre nő az elsődleges lakóhelyek száma és az egy lakásra jutó hasznos alapterület.

2.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az erdők világszerte rendkívül fontosak az emberek élete szempontjából. Az Európában élő 400 milliárd fa például Európa üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csaknem 9 %-át nyeli el. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az erdőirtás hatalmas globális probléma, az EU-n belül viszont növekednek az erdészeti erőforrások. 1990 és 2020 között az erdőterület 9 %-kal, az európai erdőkben található faanyagok volumene pedig 50 %-kal nőtt (3). Az EGSZB fenntartás nélkül támogatja az Európai Bizottságnak a globális probléma kezelésére irányuló valamennyi erőfeszítését, és hangsúlyozza, hogy továbbra is elő kell mozdítani azt, hogy az Unióban növekedjenek és egészségesek legyenek az erdők. Az építőiparon belül a fafelhasználás arányának a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében történő növelését aktív és fenntartható erdőgazdálkodással kell előmozdítani az egész EU-ban, és nem szabad politikai jellegű korlátozásokkal akadályozni.

2.4.

Az EGSZB ezért leszögezi, hogy a faalapú építkezésben (mind a faszerkezetes, mind a tömörfából történő építésben) rejlő potenciál éghajlatvédelmi célú kiaknázásának elválaszthatatlanul össze kell kapcsolódnia a fenntartható erdőgazdálkodással. Az osztrák CareforParis projekt (4) keretében, amelyben a Szövetségi Erdészeti Kutatóközpont (Bundesforschungszentrum für Wald – BFW), a bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyeteme (Universität für Bodenkultur – BOKU), a Wood K plus és a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség működött együtt, különböző erdőgazdálkodási forgatókönyveket készítettek és vizsgáltak meg. A forgatókönyvek különböző éghajlatváltozási és alkalmazkodási stratégiákat vesznek alapul az osztrák erdők tekintetében, és 2150-ig mutatják a helyzet lehetséges alakulását. Részletesebben elemezték az erdők és a faipari termékek szénlábnyomát, valamint a CO2-kibocsátásnak a faipari termékek használata révén történő elkerülését. Az erdők növekedésének, a fafelhasználásnak és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás faipari termékek révén történő elkerülésének együttese kedvező üvegházhatásúgáz-mérleget eredményez. Az európai erdők fontos szénelnyelők. 2010 és 2020 között az erdei biomassza általi átlagos éves szénmegkötés elérte a 155 millió tonnát az európai régióban. A 28 tagú EU-ban a megkötés a bruttó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 10 %-ának felel meg (5). Az éghajlatvédelem szempontjából jelentősebb tényező a fosszilis nyersanyagok és energiahordozók fával (mint alapanyaggal és energiahordozóval) való kiváltása, valamint az ily módon elkerült kibocsátás. Ezért az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából fontos, hogy a teljes életciklusuk alatt nagyobb kibocsátást generáló anyagok helyettesítésére faanyagok álljanak rendelkezésre.

2.5.

Szürke energiának az anyagok, illetve építőelemek és az épületek előállításához, tárolásához, szállításához, beépítéséhez, végül pedig az ártalmatlanításához felhasználandó energiát nevezik. Más hagyományos építőanyagokhoz képest a fa még az építőanyagként való felhasználása előtt szenet köt meg (egy élő fa körülbelül 50 %-ban tiszta szénből áll). A fa kibocsátási mérlegének vizsgálatakor lényeges tényezők a származás, a szállítási távolság és a feldolgozás típusa, valamint az újrafelhasználhatóság. Ha egyenértékű épületeket hasonlítunk össze, az épületek teljes életciklusát alapul véve azt látjuk, hogy más építőanyagokkal szemben a fa jobb értékeket ér el a szürke energia, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a levegő- és vízszennyezés és más hatásmutatók tekintetében. A jelenleg évente előállított fatermékek (= anyagként felhasznált fa) már csak a helyettesítő hatás révén is a teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 10 %-át elkerülik.

2.6.

Konkrétan a fával történő építkezéssel a betonhoz képest akár a CO2-kibocsátás 40 %-a is megtakarítható. Ha a Hagauer és mtsai. (2009) (6) által ajánlott, térfogatról tömegre történő átváltást használjuk, 1 tömörköbméter fa (kevert tűlevelű és nem tűlevelű fa) száraz tömege 417 kg. Feltételezve, hogy a szén aránya 50 %, a CO2-egyenérték 0,765 tonna/tömörköbméter. Ebből az következik, hogy minden 1 millió tömörköbméter pótlólagosan kitermelt, használatra kész fából 0,765 millió tonna CO2 tartós termékekben lekötődik.

2.7.

Az elmúlt években nőtt a fából készült építmények aránya. Ausztriában például 20 év alatt több mint 70 %-kal nőtt a faalapú építkezés aránya (7), és 2018-ban a megvalósított hasznos alapterületet tekintve elérte a 24 %-ot. E faszerkezetek 53 %-át lakóépületekbe, 11 %-át kereskedelmi és ipari célú épületekbe, 29 %-át pedig a mezőgazdasági célra használt épületekbe építették be. Ezzel szemben a középületekben a faszerkezetek aránya mindössze 7 %-ot tett ki. Svédországban és Finnországban az új családi házak 90 %-a fából épül, és az újonnan épített többlakásos épületek mintegy 20 %-a rendelkezik faszerkezettel.

2.8.

A városok beépítése fontos eszköz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és elkerülhetetlenül együtt jár az épületek magasságának növekedésével. A jelenlegi projektek megmutatják, hogy nagy magasságú épületek is építhetők fából. Példaként említhető a svédországi Sara Kulturális Központ, amely 20 emeletes és 75 m magas (8), vagy a milwaukee-i Ascent torony, amelynek 18 emelete fából készült (9).

2.9.

A mai faalapú építési rendszerek könnyen adaptálhatók úgy, hogy átfogó megoldást kínáljanak az épületek felújítására, amelynek során magas színvonalú otthonok keletkeznek, és jelentős energiamegtakarítás érhető el. A felújítási projektek nemcsak a könnyen rendelkezésre álló városi infrastruktúrát használják ki, hanem a meglévő épületállományban már benne foglalt szürke energiát is.

2.10.

Az új épületek építése helyett a meglévő tartalékok felhasználása a városok által kínált erőforrások hatékonyabb felhasználását jelenti, ezért ennek alapvetően elsőbbséget kell élveznie. Az előnyök közé tartozik az alkotóelemek összeszerelésének gyorsasága, a teherbíróképességnek a tömeghez viszonyított, más anyagokhoz képest kedvezőbb aránya, valamint a meglévő szerkezetre ható, ebből adódóan viszonylag alacsony terhelés.

2.11.

A fa ezenkívül egymásra épülő, lépcsőzetes hasznosításhoz is alkalmas. A többszakaszú hasznosítás növeli az értékteremtést, csökkenti az erőforrás-felhasználást és hosszabb ideig köti meg a szén-dioxidot.

2.12.

A faszerkezetek tervezésének minőségével kapcsolatos formai, jogi és műszaki követelmények viszonylag magasabbak és kiterjedtebbek, mint a többi építési mód esetében. A komplexitás e mértéke akadályozza a faalapú építési mód piaci részesedésének növekedését. Az alkotóelemek, kapcsolóelemek és részegységek szabványosítása támogathatja az alkalmazást, és biztosíthatja a költséghatékonyságot és a minőséget. Az egyik meglévő kezdeményezés a dataholz.eu adatbázis, amely online bocsát rendelkezésre Németország és Ausztria tekintetében bevizsgált épületelemeket és kapcsolóelemeket. Az EGSZB alapvetően leszögezi, hogy az innovációnak a faalapú építkezést illetően is valamennyi területen lehetőséget kell kapnia arra, hogy ne csak a meglévő szabványok révén, hanem „egyenértékű alternatív megoldások” alkalmazásával is megfelelhessen a technika jelenlegi állásának.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy a faalapú építkezési rendszerek a szabványosításnak, a pontosságnak és a minőségnek köszönhetően kiválóan alkalmasak mind az új épületek építésére, mind a meglévő épületek felújítására és a városokban még megtalálható üres telkek utólagos beépítésére. Számos előnyük között említhető az illeszthetőség, az előregyártás magas foka, az építési idő csökkenése és a más anyagokhoz képest kisebb tömeg.

3.2.

Az épületek értékelésének egyik lényeges kritériuma a teljes életciklus alatt kifejtett környezeti hatás. A környezeti hatások az építés (a felhasznált építőipari termékek előállítása és szállítása), a felhasználás és a bontás (beleértve az építőipari termékek újrafeldolgozását vagy ártalmatlanítását) során keletkeznek. A környezeti hatásokat életciklus-értékelések révén állapítják meg (EN 15804:2022.2.15.).

3.3.

Az életciklus-értékelés megfelelő eszköz az építőipari termékek fenntarthatóságának értékelésére. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az épületek esetében a környezeti hatások bemutatására és összehasonlítására alkalmazzák következetesen a zöld elszámolást mint a teljes életciklus alatti fenntarthatóság minősített értékelésére szolgáló eszközt.

3.4.

Az építésügyi jogi előírások az elmúlt években megnyitották az utat a megújuló építőanyagok használata előtt. Bővültek a fával való építkezés lehetőségei, különösen a tűzvédelem tekintetében. A témával aktuális projektek is foglalkoznak.

3.5.

A Müncheni Műszaki Egyetem (Technische Universität München – TUM) által vezetett „TIMpuls” kutatási projekt (10) jelenleg a többszintes faépületekben keletkezett tűzeseteket vizsgálja azzal a céllal, hogy megteremtse a fából épült magas épületek építésére vonatkozó egységes szabályrendszer érvényes alapjait.

3.6.

Az aktuális kutatási eredmények és a megvalósított projektek azt mutatják, hogy a faalapú építkezés semmiképpen nem marad el más építési módszerektől a tűzbiztonság tekintetében, ráadásul előnyökkel jár a földrengésbiztosság szempontjából (11).

3.7.

Az akár a tagállamokon belül is eltérő törvényi szabályozás gyakran szükségtelen akadályt képez. Az EGSZB ezért az építésügyi jogszabályok további harmonizációját kéri az egyéb építőanyagokkal való egyenrangúság biztosítása érdekében.

3.8.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy a középületek esetében növeljék a fafelhasználást, amely az összesített átlag alatt van. Az állami szektornak példát kell mutatnia a faalapú építkezésben rejlő lehetőségeknek az éghajlat-politikai célkitűzések elérése érdekében történő kiaknázása terén. A kiváló, innovatív egyedi faszerkezetes épületek hozzájárulhatnak az identitásépítéshez, és ösztönözhetik a faanyagok fokozott felhasználását.

3.9.

A közbeszerzési eljárásokban az olyan kritériumokat, mint a bioökonómia, a fenntarthatóság, az életciklusköltségek, az éghajlatterhelés stb. gyakran nem vagy csak túlságosan kis mértékben veszik figyelembe a legjobb ajánlat meghatározásakor, a faalapú építészeti megoldások kárára. Az EGSZB ezért határozottabb elkötelezettséget kér arra vonatkozóan, hogy a közbeszerzésben figyelembe vegyék az éghajlat-politikai célkitűzések elérését szolgáló kritériumokat.

3.10.

Az előregyártott faszerkezetek esetében az értelmezési mozgástérhez kapcsolódó kockázat elkerülése és az egyértelmű összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a tervezésnek csaknem a kivitelezési terv szintjéig el kell jutnia. Annak érdekében, hogy a technológiai-gazdasági optimalizálás és a megvalósítási idő (12) tekintetében előnyöket érjenek el, korábban kell figyelembe venni a széles termékpalettát, valamint a gyártási, logisztikai és összeszerelési folyamatok hatását, mint az alacsony szinten előregyártott termékekre alapuló építési módok esetében. Ezt úgy lehet elérni, hogy a megfelelő közbeszerzési eljárás – például építészeti verseny vagy versenypárbeszéd – kiválasztásával, vagy a kiíró részéről szaktervezők bevonásával időben beszerzik az ajánlattevői információkat.

3.11.

Az EGSZB hangsúlyozza az új európai Bauhaus fontosságát a kiváló minőségű, éghajlatbarát építőanyagok és ezáltal a fa építőipari felhasználásának előmozdításában. A fa mint építőanyag felhasználásának aránya az EU-ban jelenleg mindössze 3 %, így egyelőre messze nem aknáztuk ki a faalapú építkezésben rejlő éghajlatvédelmi potenciált. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az új európai Bauhaus keretében az alternatív építőanyagokkal kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció számára nyújtott támogatás fontos eleme e potenciál kiaknázásának.

3.12.

Az építőipari felhasználók körében sok esetben még nem mindenütt kellőképpen ismertek a felhasználási lehetőségek. A hiányos ismeretek gyakran a fa korlátozott felhasználását eredményezik. Az EGSZB ezért nagyon fontosnak tartja a know-how Európán belüli átadását, amint azt az Új Európai Bauhaus Akadémia keretében előirányozták, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nemzeti szinten is biztosítani kell a megfelelő alap- és továbbképzési modulok elegendő kínálatát. Az új, fenntartható építési módszerek és anyagok használatára vonatkozó alap- és továbbképzést a munkavállalók építési folyamatban részt vevő valamennyi kategóriája – a tervezők, építészek, mérnökök, technikusok, informatikai szakemberek és építőipari dolgozók – számára biztosítani kell. A zöld átállás csak megfelelően képzett szakemberekkel valósítható meg.

3.13.

Az EGSZB üdvözli a RESILIENTWOOD közös európai szociális projektet, amely a Fafeldolgozó Iparágak Európai Szövetségének (CEI-Bois) és az Építő- és Faipari Dolgozók Európai Szövetségének (EFBWW) vezetésével valósul meg, és amelynek célja, hogy ajánlásokat és iránymutatásokat dolgozzon ki a vállalkozások, a szakképzés és a hatóságok számára annak érdekében, hogy a fiatalok számára vonzóvá tegyék az uniós faipari ágazatot, alkalmazkodjanak a technológiai változásokhoz és továbbképezzék a munkavállalókat.

3.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy fontos a szakmai információk közzététele annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél számára megismerhető legyen a technika állása a faalapú építkezés területén, valamint hogy építési és épületfizikai normákat határozzanak meg a faalapú építés egyszerűsítése érdekében.

3.15.

Az épületek ágazatára vonatkozó legfontosabb uniós jogszabály az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv, amely előírja az uniós tagállamok számára, hogy teljesítményszinteket határozzanak meg épületeik tekintetében, stratégiailag tervezzék meg az épületállomány hosszú távú felújítási stratégiák révén történő dekarbonizációját, és további intézkedéseket hajtsanak végre. Ezért az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv a legkézenfekvőbb szakpolitikai eszköz, amellyel meghatározhatók az épületek teljes élettartama során keletkező szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó követelmények és az e csökkentés irányába ható egyértelmű tényezők.

3.16.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv rendelkezéseit össze kell hangolni a klímasemlegességi célkitűzésekkel, és e rendelkezésekben szerepelniük kell a 2050-ig meghozandó legfontosabb és legsürgősebb intézkedéseknek. Jóllehet fontos az épületek energiahatékonyságának javítása, az épületek integrált szénlábnyomának világos megismerése nélkül fennáll annak a kockázata, hogy az intézkedések nem lesznek optimálisak.

3.17.

Az EGSZB üdvözli a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló, 2022 tavaszán javasolt rendeletet, amely fontos lépés a zöldebb és körforgásos termékek felé. A minimumkövetelmények megállapítása – például a termékek környezeti és éghajlati lábnyomának csökkentése – a faalapú építkezésre is alkalmazható, és gazdasági innovációs lehetőségeket teremthet, bár a rendelet jelenleg nem tesz említést a faalapú építkezésről.

3.18.

Az építőiparra vonatkozó kötelező, életciklus-alapú szén-dioxid-kibocsátási jelentés meg fogja könnyíteni az adatgyűjtést és a teljesítményértékelést, és lehetővé teszi majd az építőipari ágazat számára a szükséges készségek és kapacitások fejlesztését. A teljes életciklus alatti szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozóan kötelező érvényű minimumszabványokat kell bevezetni, amelyeket idővel szigorítani kell. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan szén-dioxid-tanúsítási rendszert, amely teljes mértékben figyelembe veszi a faipari termékek szerepét a kibocsátások ellentételezésében.

3.19.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy teljeskörűen vegyenek részt az osztrák és a finn kormány új Wood POP kezdeményezésében, amelynek lényege egy platform biztosítása a fáról folytatott szakpolitikai párbeszéd előmozdításához, azzal a céllal, hogy nemzeti és regionális szinten mozgósítsa a faipari ágazat kulcsfontosságú köz- és magánszereplőit, és egyidejűleg támogassa a beruházások terén a fenntartható bioalapú megoldások és a faalapú értékláncok irányába történő elmozdulást.

3.20.

Az EGSZB a CCMI/205. sz., „Ipar 5.0 a faalapú építkezés ágazatában” című véleménykiegészítésében hangsúlyozza, hogy a fa mint építőanyag nagyszerű lehetőséget kínál a hagyományos anyagok, például a beton és az acél fenntartható és költséghatékony alternatívájaként. További előny a faalapú építkezés nagyfokú munkatermelékenysége, ami lehetővé teszi az épületek gyorsabb és hatékonyabb megépítését. Emellett a faalapú építkezés a vidéki területeken foglalkoztatási lehetőségeket is teremt. A fa építésre való felhasználása környezeti előnyökkel jár, mivel a fa megújuló erőforrás, és más anyagokhoz képest alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást eredményez előállítása és életciklusa folyamán. Emellett a faalapú építkezés előmozdítja az erdők megőrzését és gondozását, ezzel pedig hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok csökkentéséhez.

---

(1)  HL C 275., 2022.7.18., 73. o.; HL C 155., 2021.4.30., 73. o.

(2)  Az IEA épületekről szóló 2022-es jelentése: https://www.iea.org/reports/buildings.

(3)  https://foresteurope.org/wp-content/uploads/2016/08/SoEF_2020.pdf.

(4)  Weiss P., Braun M., Fritz D., Gschwantner T., Hesser F., Jandl R., Kindermann G., Koller T., Ledermann T., Ludvig A., Pölz W., Schadauer K., Schmid B.F., Schmid C., Schwarzbauer P., Weiss G. 2020: Endbericht zum Projekt CareforParis (Végső jelentés a CareforParis projektről). Klíma- és Energiaalap, Bécs.

(5)  https://foresteurope.org/wp-content/uploads/2016/08/SoEF_2020.pdf.

(6)  Hagauer, D., B. Lang, C. Pasteiner és K. Nemesthoty, 2009, Empfohlene Umrechnungsfaktoren für Energieholzsortimente bei Holz- bzw. Energiebilanzberechnungen [Ajánlott átváltási tényezők a különféle energetikai célú faanyagok fa- és energiamérleg-számításaiban], Szövetségi Mezőgazdasági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, V/10. osztály – Energia és Környezetgazdaság, saját kiadás, Bécs.

(7)  Holzbauanteil in Österreich. Eine statistische Erhebung aller Hochbauvorhaben in den Jahren 1998 – 2008 – 2018 [a faalapú építkezés aránya Ausztriában. Az 1998, 2008 és 2018 közötti években megvalósított összes magasépítési projekt statisztikai elemzése], Robert Stingl, Gabriel Oliver Praxmarer, Alfred Teischinger, a bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyeteme (Universität für Bodenkultur Wien), a proHolz Austria megbízásából.

(8)  Sara Cultural Centre, Skelleftea, Svédország, White Arkitekter 2021.

(9)  Ascent Tower, Milwaukee, WIEHAG Ausztria, 2021.

(10)  www.cee.ed.tum.de/hbb/forschung/laufende-forschungsprojekte/timpuls (hozzáférés: 2023. január 23.).

(11)  Vö. a faépületek földrengésbiztosságával kapcsolatos kutatási projekttel, Fachhochschule Bern, 2020 www.bfh.ch/de/forschung/referenzprojekte/erdbebensicherheit-holzgebaeude (hozzáférés: 2023. január 23.).

(12)  Vö. a „leanWOOD – Neue Kooperations- und Prozessmodelle für das vorgefertigte Bauen mit Holz” (leanWOOD – új együttműködési és folyamatmodellek a fából készült, előregyártott elemeken alapuló építéshez) kutatási projekttel, HSLU Hochschule Luzern, 2017.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közszféra Unión belüli magas szintű interoperabilitását biztosító intézkedések meghatározásáról (az Interoperábilis Európáról szóló jogszabály)

(COM(2022) 720 final – 2022/0379 (COD))

és

a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a közszférát érintő megerősített interoperabilitási szakpolitikáról – A közszolgáltatások összekapcsolása, a közpolitikák támogatása, közhaszonteremtés: úton az „Interoperábilis Európa” felé

(COM(2022) 710 final)

(2023/C 184/05)

Előadó:

Vasco DE MELLO

Felkérés:	a) Európai Parlament: 2022.11.21. b) az Európai Unió Tanácsa: 2022.11.25.
Jogalap:	a) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 172. cikke b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	200/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Bizottsághoz hasonlóan az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) is úgy véli, hogy a közszolgáltatások interoperabilitása alapvető követelmény a digitális egységes piac létrehozásához.

1.2.

Az e célkitűzés elérésére való törekvés azonban nem eredményezhet a tagállamok részéről olyan politikát, amely a közszolgáltatások teljeskörű, a személyesen nyújtott közszolgáltatások kárára történő digitalizálását követeli meg. Szem előtt kell tartani a polgárok legkiszolgáltatottabb csoportjait. Mindenki, de különösen e népességcsoportok számára elérhetővé kell tenni a digitális készségekkel kapcsolatos képzést.

1.3.

A digitális szolgáltatások fejlesztése és működtetése kezdetben nem csökkenti a személyi állományt, hanem éppen további munkaerő-szükségletet teremt. A megfelelő munkaerő rendelkezésre állása a sikeres digitális átalakulás kulcsa.

1.4.

Az EGSZB elégedetten látja, hogy a világjárvány idején jelentős mértékben fejlődött a közszolgáltatások digitalizációja.

1.5.

Az EGSZB támogatja e politika egy irányítási modelljének létrehozását, amely két kulcsfontosságú testületből, nevezetesen az Interoperábilis Európa Testületből és az Interoperábilis Európa közösségből áll.

1.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a közlemény olyan kísérleti megoldások kidolgozását irányozza elő, amelyek lehetővé teszik a közszféra, valamint innovatív technológiai vállalatok és induló innovatív vállalkozások közötti partnerségeket olyan innovatív kísérleti megoldások létrehozása érdekében, amelyeket a közszolgáltatásokban lehetne alkalmazni és egymással megosztani.

1.7.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a közszolgáltatások interoperabilitására irányuló projekteket célzó jövőbeli finanszírozási programokban a finanszírozás odaítélését az európai interoperabilitási keret által támogatott elvek és struktúrák alkalmazásától tegyék függővé.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy ez a folyamat az úgynevezett kettős átállás keretébe illeszkedik, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy egyes digitalizációs technológiai megoldások rendkívül energiaigényesek lehetnek.

1.8.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adatvédelem még a szükséges elővigyázatosság mellett sem akadályozhatja, hogy akár a közszolgáltatások, akár magánszemélyek új interoperábilis megoldásokat hozzanak létre.

1.8.2.

Másfelől az EGSZB úgy véli, hogy a polgároknak, a vállalkozásoknak és más közszolgáltatásoknak az adatokhoz való hozzáférését különböző szintű engedélyezéshez kell kötni az adatok bizalmas jellegének megőrzése és annak biztosítása érdekében, hogy csak a feltétlenül szükséges adatokat osszák meg.

2.   Háttér

2.1.

A belső piac, azaz a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását lehetővé tevő térség létrehozása feltételezi az összes meglévő nemzeti szintű akadály lebontását.

2.2.

Az Európai Unió a megalakítása óta és különösen az egységes piac létrehozását követően arra törekszik, hogy felszámoljon minden olyan akadályt, amely gátolhatja a valódi belső piac létrehozását.

2.3.

Ahhoz, hogy valódi belső piac jöjjön létre, biztosítani kell, hogy a polgárok és a vállalkozások tagállami közszolgáltatásokhoz való hozzáférése és azokkal való kapcsolattartása könnyű és gyors legyen, függetlenül attól, hogy azok helyi, regionális vagy nemzeti szinten működnek-e.

2.4.

Másrészt egy az európaihoz hasonló nyitott térség megléte valamennyi szinten megköveteli az adatok megosztását és a kormányzati szervek közötti együttműködést.

2.5.

A múlt század kilencvenes évei óta az Európai Bizottság arra törekszik, hogy lépéseket tegyen a tagállamok különböző közszolgáltatásai közötti interoperabilitás (1) vagy inkább összekapcsolhatóság kiépítése és megteremtése érdekében (2).

2.6.

Az ezzel kapcsolatos igény az idők során fokozódott, mivel a belső piac egy új, digitális valóság felé mozdult el (3).

2.7.

A digitalizációnak valódi forradalmi hatása van, mind a polgárok szokásait, mind a vállalkozások és a közigazgatás működését illetően.

2.8.

Az elmúlt években a tagállamokban számos, csak személyesen nyújtott közszolgáltatást digitálisan is elkezdtek biztosítani, ami óriási előnyökkel járt mind a polgárok, mind a vállalkozások, mind maguk a közszolgáltatások számára, és hatalmas megtakarításokat tett lehetővé mind a munkaidő, mind a pénzügyi költségek tekintetében.

2.9.

A Covid19-válság felgyorsította ezt a tendenciát, mivel bebizonyította, hogy a különböző európai közszolgáltatások közötti interoperabilitás hasznos eszközzé válhat a személyek szabad mozgásának gyakorlásához, amint azt például a Covid-igazolvány használata is illusztrálta.

2.10.

Az Európai Unió elismeri, hogy a közszféra digitalizációja – tekintettel az ágazat GDP-n belüli jelentőségére (4) – kulcsfontosságú tényező lehet az európai digitalizációs folyamatban, nemcsak a közszféra más ágazatokkal szembeni befolyásolási képessége miatt, hanem mert vezető szerepet tölthet be ebben a folyamatban az európai gazdaság összefüggésében.

2.11.

Emiatt a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek összesen 47 milliárd EUR összegű közberuházást irányoznak elő a közigazgatás digitalizálására.

2.12.

Az Európai Unió – vagyis az Európai Bizottság és a tagállamok kormányai – az idők során felismerte, hogy el kell mélyíteni a közszolgáltatások tagállamokon belüli, tagállamok közötti, illetve az Európai Unióval való interoperabilitását és összekapcsolhatóságát (5) annak érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozások Unió-szerte bárhonnan hozzáférhessenek ezekhez a szolgáltatásokhoz.

2.13.

Bár a közszolgáltatások közötti interoperabilitás nem új téma (6), a vizsgált közlemény célja, hogy formálisabb, stabilabb és biztonságosabb együttműködési keretet hozzon létre, amely tovább mélyíti a különböző nemzeti közszolgáltatások digitális rendszereinek összekapcsolhatóságát egymással és az Európai Unió szolgálataival (7). Ez várhatóan elősegíti az említett célkitűzés megvalósítását annak érdekében, hogy 2030-ra az Európai Unióban a közszolgáltatások digitalizálásának mértéke 100 %-os legyen, összhangban „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized megvalósításának európai módja” [COM(2021) 118] című dokumentumban megfogalmazottakkal.

2.14.

Ezért a közlemény a következő kulcsfontosságú pilléreket határozza meg az e területre vonatkozó koherens megközelítés alkalmazásához: — az interoperabilitás irányítását szolgáló, két testületből (az Interoperábilis Európa Testületből és az Interoperábilis Európa közösségből) álló struktúra létrehozása, amelynek kialakítása mind általános (európai, nemzeti, regionális és helyi), mind ágazati szinten (például az igazságügy, a közlekedés, a belügyek, az egészségügy, a környezetvédelem terén) lehetővé tenné az együttműködést a közigazgatási szervek, valamint a magánszféra érdekelt felei számára, és megbízatással rendelkezne ahhoz, hogy megállapodjon a közös interoperabilitási megoldásokról (pl. keretekről, nyílt specifikációkról, nyílt szabványokról, alkalmazásokról vagy iránymutatásokról), — a határokon átnyúló interoperabilitásra vonatkozó kötelező hatásvizsgálat bevezetése, ami a közszolgáltatási információs rendszer bevezetésekor vagy módosításakor válhat szükségessé, — az interoperabilitási megoldások ökoszisztémájának közös létrehozása az uniós közszférában (elismert interoperabilitási eszközök – például digitális eszközök, specifikációk vagy megoldások – jegyzékeinek bevezetése, amelyek további felhasználásra alkalmasak a közigazgatási szervek által és a szakpolitikai döntéshozatalban) annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek Unió-szerte minden szinten, továbbá más érdekelt felek is hozzájárulhassanak az ilyen megoldásokhoz és részesei lehessenek e megoldások további felhasználásának, a közös innovációnak és közértékteremtésnek, — a nemzeti információs rendszerek létrehozására vagy megerősítésére irányuló bizonyos európai uniós finanszírozás nyújtásának az Európai Unió által előre meghatározott megoldások és elvek alkalmazásától való függővé tétele (8).

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az Európai Bizottsághoz hasonlóan az EGSZB is úgy véli, hogy a közszolgáltatások interoperabilitása alapvető követelmény a digitális egységes piac létrehozásához és a fizikai piacon még fennálló akadályok felszámolásához (9).

3.2.

Annak a célnak a kitűzése, hogy 2030-ra az Európai Unióban a közszolgáltatások digitalizálásának mértéke 100 %-os legyen, szükségessé teszi egy a közszolgáltatásokat összekötő és többek között technikai, szemantikai, jogi és szervezeti szinten egyaránt közös elemeket használó transzeurópai hálózat felgyorsítását és tökéletesítését.

3.3.

Az e célkitűzés elérésére való törekvés azonban nem eredményezhet olyan nemzeti politikát, amely a közszolgáltatások teljeskörű, a személyesen nyújtott közszolgáltatások kárára történő digitalizálását követeli meg. Szem előtt kell tartani a polgárok legkiszolgáltatottabb csoportjait, és mindenki számára biztosítani kell a személyesen nyújtott közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Mindenki, de különösen e népességcsoportok számára elérhetővé kell tenni a digitális készségekkel kapcsolatos képzést.

3.4.

A digitális szolgáltatások fejlesztése és működtetése kezdetben nem csökkenti a személyi állományt, hanem éppen további munkaerő-szükségletet teremt. A megfelelő munkaerő rendelkezésre állása a sikeres digitális átalakulás kulcsa.

3.5.

A digitalizációnak a közszolgáltatás színvonalának emelését kell szolgálnia.

3.6.

Amint arra az EGSZB korábbi véleményében rámutatott: „Nem szabad tehát úgy kezelni ezt a kérdést, hogy embereket próbálunk informatikai eszközökkel pótolni; az lenne inkább a lényeg, hogy emberi idő szabaduljon fel […]” (10).

3.7.

A digitalizáció és a mesterséges intelligencia használata nem a széles körű munkahely-megszüntetések legitimálásának eszköze. A rutinfeladatok digitalizációnak köszönhető megszüntetésének azt kell eredményeznie, hogy a munkavállalóknak több idejük lesz a munkaigényesebb feladatokra és arra, hogy tanácsot adjanak az embereknek.

3.8.

Emellett 2030-ban bizonyosan lesz egy kisebbség a polgárok körében, akik nem használják az internetet, és akik csak a személyesen nyújtott közszolgáltatásokhoz férnek hozzá (11). A digitalizáció során nem szabad megnehezíteni vagy megszüntetni a közszolgáltatások analóg módon történő igénybevételének lehetőségeit.

3.9.

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a vizsgált közlemény célja, hogy egy uniós szinten meghatározott jogi keret létrehozásával elmélyítse és javítsa a közszféra interoperabilitását (12).

3.10.

Az EGSZB elismeri, hogy az interoperabilitás ilyen elmélyítése óriási előnyökkel jár mind a polgárok, különösen a határ menti ingázók, mind pedig a vállalkozások, továbbá a tagállamok közigazgatása számára is.

3.11.

Ahhoz azonban, hogy ezek az előnyök valóban érvényesüljenek, nem elegendő a szolgáltatások összekapcsolását lehetővé tevő műszaki szabványokat megállapítani, és ezt az Európai Bizottság is elismeri. Minden szinten megfelelő mértékű nemzeti közberuházásra van szükség.

3.12.

Mind a jogalkotás, mind az ágazati szolgáltatási hálózatok szintjén koordinációra van szükség egyrészt annak érdekében, hogy az interoperabilitásból származó eredményeket ne ássa alá a felesleges bürokrácia, másrészt pedig azért, hogy a polgároknak vagy a vállalkozásoknak ne kelljen ugyanazokat az adatokat különböző közszolgáltatásoknak megadniuk, ami az eljárások redundanciájához és felesleges kiadásokhoz vezetne.

3.13.

Ugyanakkor fontos, hogy nemzeti szinten ne legyenek olyan, az összekapcsoltság vagy az interoperabilitás terén jelentkező akadályok a digitális közszolgáltatásokban, amelyek ellehetetlenítik a határokon átnyúló használatot más tagállamok polgárai és vállalkozásai, illetve más tagállamok különböző közszolgáltatásai számára (13).

3.14.

Az EGSZB elégedetten látja, hogy a világjárvány és a lezárások idején jelentős mértékben fejlődött a közszolgáltatások digitalizációja.

3.15.

Üdvözlendő ezért, hogy a szóban forgó közlemény célja az interoperabilitási politikák közötti koherencia megteremtése mind a nemzeti politikák, mind az európai ágazati politikák szintjén; ez pedig a közös modellek használatának ösztönzésével, valamint a műszaki előírások és más átvehető megoldások megosztásával érhető el.

3.16.

Ugyanezen okokból az EGSZB támogatja az elemek és adatok különböző közszolgáltatások általi, mind európai, mind nemzeti szinten történő további felhasználásának és továbbításának elvét.

3.17.

Az EGSZB ezenkívül a közszolgáltatások interoperabilitásához kapcsolódóan aggodalmát fejezi ki a nyelvhasználat miatt. Nem szabad, hogy a nyelvi rendszer bürokratikus akadályt jelentsen, és biztosítani kell, hogy az adatok és információk megosztása olyan nyelven történjen, amelyet mindenki megért.

3.18.

Az EGSZB támogatja, hogy létrehozzák és intézményesítik ennek a politikának a két kulcsfontosságú testületből álló irányítási modelljét. Az Interoperábilis Európa Testület az Európai Bizottság elnökletével működik és abban az összes tagállam képviselői mellett a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak is egy-egy képviselője lesz, az Interoperábilis Európa közösségben pedig a civil társadalom és a magánszektor szereplői vesznek részt (14) (15).

3.19.

Az EGSZB fontosnak tartja a civil társadalom, különösen a szociális partnerek bevonását az interoperabilitásra vonatkozó politikák meghatározásába, éspedig nemcsak azért, mert a polgárok és a vállalkozások e politika végső címzettjei, hanem azért is, mert a civil társadalom a közszférán keresztül nem megvalósítható új technológiai megoldásokkal képes hozzájárulni ehhez a politikához.

3.20.

Az EGSZB úgy véli, hogy a civil társadalom részvételének különböző szinteken kell megvalósulnia, és az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene a tagállamokat arra, hogy különböző – nemzeti, regionális és helyi – szinteken előmozdítsák ezt a részvételt.

3.21.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság egységes hozzáférési pontot hoz létre azzal a céllal, hogy összefogja és központosítsa az interoperabilitással kapcsolatos, állami vagy magánszervezetek által biztosítható valamennyi ismeretet és megoldást.

3.22.

Az Európai Bizottsághoz hasonlóan az EGSZB úgy véli, hogy az uniós közszolgáltatásoknak csökkenteniük kell a harmadik országok által biztosított digitális infrastruktúrától való, Európa digitális szuverenitását veszélyeztető függőségüket.

3.23.

Hangsúlyozni kell ezért, hogy az Európai Bizottság szerint lehetőleg nyílt forráskódú rendszereket kell használni, ami lehetővé teszi a megoldások fejlesztők közötti megosztását.

3.24.

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a közlemény olyan kísérleti megoldások kidolgozását irányozza elő és ösztönzi, amelyek lehetővé teszik a közszféra, valamint innovatív technológiai vállalatok és induló innovatív vállalkozások közötti partnerségeket olyan innovatív kísérleti megoldások létrehozása érdekében, amelyeket egy sikeres tesztidőszakot követően a közszolgáltatásokban lehetne alkalmazni és egymással megosztani.

3.25.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a közszolgáltatások interoperabilitására irányuló projekteket célzó jövőbeli finanszírozási programokban a finanszírozás odaítélését az európai interoperabilitási keret által támogatott elvek és struktúrák alkalmazásától tegyék függővé.

3.26.

Ez jó módja annak, hogy a közszolgáltatásokat arra ösztönözzük, hogy önkéntes alapon közös szabványokat fogadjanak el az interoperabilitás terén.

3.27.

Az EGSZB furcsállja, hogy korábbi közleményektől (16) eltérően ez a dokumentum nem tesz említést azokról az előnyökről, amelyek a csalás elleni küzdelem terén jelentkezhetnek az európai állami rendszerek interoperabilitásának köszönhetően, és amelyek hatékonyság- és bevételnövekedést eredményezhetnek a tagállamok számára.

3.28.

Ennek kapcsán az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rendszerek interoperabilitását a mesterséges intelligencia használatával kell kiegészíteni, ami segítheti a közszolgáltatásokat az adatok elemzésében, másrészt pedig lehetővé teszi a tagállamok különböző közszolgáltatásainak küldendő riasztások és figyelmeztetések kialakítását.

3.29.

Végezetül két megjegyzés a zöld átállásról és az adatvédelemről:

3.29.1.

A közlemény egyik célkitűzése, hogy az állami rendszerek interoperabilitására vonatkozó stratégiát ne csak a digitális átállási stratégiába, hanem a zöld átállási stratégiába is beépítse.

3.29.2.

Az EGSZB rámutat arra, hogy egyes informatikai megoldások rendkívül energiaigényesek lehetnek, még akkor is, ha rendkívül hatékonyak.

3.29.3.

Ez a helyzet a blokklánc-technológia (blockchain) esetében, amely ugyan nagyon hatékony a biztonság – például az érzékeny adatok – szempontjából, de erősen energiaforrás-igényes.

3.29.4.

Az EGSZB üdvözli, hogy e tekintetben sikerült beépíteni a közleménybe a szabályozói tesztkörnyezetekre vonatkozó szabályokat.

3.29.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adatvédelem még a szükséges elővigyázatosság mellett sem akadályozhatja, hogy akár a közszolgáltatások, akár magánszemélyek új interoperábilis megoldásokat hozzanak létre.

3.29.6.

Másfelől az EGSZB úgy véli, hogy a polgároknak, a vállalkozásoknak és más közszolgáltatásoknak az adatokhoz való hozzáférését különböző szintű engedélyezéshez kell kötni az adatok bizalmas jellegének megőrzése és annak biztosítása érdekében, hogy csak a feltétlenül szükséges adatokat osszák meg.

3.29.7.

Ily módon elkerülhetők az olyan kérdések, mint azok, amelyek a közelmúltban a tényleges címzett központi nyilvántartásában szereplő adatok hozzáférhetőségével kapcsolatosan merültek fel, és amelyekről az Európai Unió Bírósága már ítéletet hozott.

---

(1)  A közszféra interoperabilitása „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a közszférát érintő megerősített interoperabilitási szakpolitikáról – A közszolgáltatások összekapcsolása, a közpolitikák támogatása, közhaszonteremtés: úton az »Interoperábilis Európa« felé” című dokumentum fogalommeghatározása szerint: „az, ami lehetővé teszi a közigazgatási szervek számára az együttműködést, és a közszolgáltatások országhatárokon, ágazatokon és szervezeti határokon átnyúló megvalósítását”.

(2)  Az 1719/1999/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal az Európai Bizottság kezdeményezést indított a közszolgáltatások interoperabilitására vonatkozóan, amely egy sor iránymutatásból állt, köztük abból, amely a közigazgatási rendszerek közötti elektronikus adatcserét lehetővé tevő transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos közös érdekű projektek meghatározására vonatkozik.

(3)  Egy digitális belső piac kiépítése során a létrehozás előtt álló akadályok felszámolásán kívül sürgőssé vált az új akadályok megjelenését megakadályozó mechanizmusok létrehozása is.

(4)  Az Eurostat 2022. évi adatai szerint a közszféra az európai GDP 53,1 %-át képviseli – Government finance statistics – Statistics Explained (europa.eu).

(5)  Lásd például a 2017-es tallinni, 2020-as berlini, 2021-es lisszaboni és 2022-es strasbourgi tárcaközi ülések zárónyilatkozatait.

(6)  Az Európai Bizottság 2010-ben tette közzé „Az európai közszolgáltatások interoperabilitása felé” [COM(2010) 744 final] című közleményt, amellyel az EGSZB TEN/448–449 jelű véleménye foglalkozott. A végrehajtás az európai közigazgatások közötti átjárhatósági megoldásokról szóló program (ISA-program) révén történt (az Európai Parlament és a Tanács 2009/922/EK határozata), amelyet 2015-ben az ISA2-program (az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2240 határozata) és a Digitális Európa program (az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/694 rendelete) követett.

(7)  Az Európai Bizottság a vizsgált javaslatban elismeri, hogy az eddig alkalmazott, önkéntességen alapuló megközelítés nem elegendő az interoperabilitás megvalósítása érdekében javasolt célkitűzéseinek eléréséhez.

(8)  Lásd a rendeletre irányuló javaslat indokolását, valamint az Európai Bizottság közleményét az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a közszférát érintő megerősített interoperabilitási szakpolitikáról – A közszolgáltatások összekapcsolása, a közpolitikák támogatása, közhaszonteremtés: úton az „Interoperábilis Európa” felé.

(9)  Az EGSZB már az „Európai interoperabilitási keret – Végrehajtási stratégia” című (TEN/635) véleményében rámutatott arra, hogy mennyire fontos az interoperabilitás a digitális egységes piac kiteljesítése szempontjából. (HL C 81., 2018.3.2., 176. o.).

(10)  Lásd Az EGSZB véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a 2011–2015 közötti időszakra szóló európai elektronikus kormányzati cselekvési tervről – Az IKT az intelligens, fenntartható és innovatív kormányzat szolgálatában és A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai közszolgáltatások interoperabilitása felé (HL C 376., 2011.12.22., 92. o.).

(11)  Ez az aggály rendszeresen megjelenik az EGSZB véleményeiben (HL C 81., 2018.3.2., 176. o.).

(12)  Az EGSZB korábbi véleményeiben támogatását fejezte ki az Európai Unió digitális átállással kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítását célzó valamennyi európai uniós projekt iránt (HL C 365., 2022.9.23., 13.o.).

(13)  Az egyik olyan problémakör, amely akadályozhatja a közszolgáltatások határokon átnyúló interoperabilitását, a személyes adatok kérdése.

(14)  Az Interoperábilis Európa Testület feladata intézkedések kidolgozása, támogatás, tanácsadás és az európai interoperabilitási politikák nyomon követése, míg az Interoperábilis Európa közösség civil társadalmi elemeket fog össze azzal a feladattal, hogy segítsék az Interoperábilis Európa Testületet új javasolható megoldások keresésében és meghatározásában.

(15)  Az Európai Bizottság által választott lehetőség összhangban van az EGSZB korábbi véleményeiben megfogalmazott ajánlásokkal (HL C 81., 2018.3.2., 176. o.).

(16)  Lásd Melléklet az alábbi dokumentumhoz: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Európai interoperabilitási keret – Végrehajtási stratégia.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fizetésképtelenségi jog egyes vonatkozásainak harmonizálásáról

(COM(2022)702 final – 2022/0408 (COD))

(2023/C 184/06)

Előadó:	Sandra PARTHIE
Társelőadó:	Philip VON BROCKDORFF

Felkérés:	Európai Parlament, 2023.1.26. az Európai Unió Tanácsa, 2023.1.30.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	207/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza, hogy egy megfelelően kialakított fizetésképtelenségi rendszernek segítenie kell az életképes vállalkozásokat abban, hogy működőképesek maradjanak, elkerülve korai felszámolásukat. A cél a korai fizetésképtelenség és a túl későn induló eljárások közötti egyensúly megtalálása. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú tényező az eljárások átláthatósága, valamint az, hogy a vállalkozások teljesítményére vonatkozó információk egyszerűen hozzáférhetők legyenek. Ezenkívül egy megfelelően tervezett fizetésképtelenségi rendszernek vissza is kell tartania a hitelezőket attól, hogy magas kockázatú hiteleket bocsássanak ki, a vezetőket és a részvényeseket pedig attól, hogy ilyen hiteleket igénybe vegyenek, illetve egyéb meggondolatlan pénzügyi döntéseket hozzanak (1).

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adósságátalakítás és a belső átszervezés ösztönzését célzó fizetésképtelenségi reformok hozzájárulnak a munkahelyek megőrzéséhez, ugyanakkor csökkentik a csődök arányát a kis- és középvállalkozások körében, valamint annak esélyét is, hogy nyereséges vállalkozások felszámolásra kerüljenek. Az EGSZB szívesen látna azonban olyan javaslatokat, amelyek a természetes személyek fizetésképtelenségének lezáratlan kérdését hivatottak kezelni.

1.3.

Az EGSZB-nek kétségei vannak afelől, hogy a javaslat, amelynek az előterjesztő szándéka szerint fontos lépést kellene jelentenie a tőkepiaci unió javítása szempontjából lényeges hiányosságok megszüntetése terén, valóban megfelel-e ennek az elvárásnak. A javaslat nem tartalmazza a fizetésképtelenségi okoknak és a követelések rangsorolásának a harmonizált meghatározását, pedig mindkettő kulcsfontosságú ahhoz, hogy nagyobb hatékonyságot lehessen elérni, és mérsékelhető legyen a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti szabályok jelenlegi széttagoltsága.

1.4.

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy vizsgálják felül a 27. cikkben foglalt javaslatot, amely arra kötelezi az üzleti partnereket, például a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozás beszállítóit, hogy kössenek teljesítésbe nem ment szerződéseket, amelyeket ezt követően az üzleti partner hozzájárulása nélkül a vállalkozás vevője számára engedményeznek. Ez valójában mesterségesen hozzáköti őket egy olyan szerződéses partnerhez, amelyet nem ők választottak és soha nem is ellenőriztek le, és így korlátozza vállalkozói szabadságukat. A szerződés megszüntetéséhez való jog fizetésképtelenség esetén történő korlátozása csökkenteni fogja a létfontosságú beszállítók hitelnyújtási hajlandóságát, különösen a pénzügyi nehézségekkel küzdő mkkv-k esetében.

1.5.

Ennek ellenére az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat különleges eljárást vezet be a mikrovállalkozások felszámolásának megkönnyítése és felgyorsítása érdekében, ami költséghatékonyabb fizetésképtelenségi eljárást tesz lehetővé az ilyen vállalkozások számára. Ezek a rendelkezések a „vagyontalan” mikrovállalkozások szabályos felszámolását is támogatják, és megoldást jelentenek arra, hogy egyes tagállamok elutasítják a fizetésképtelenségi eljárásokhoz való hozzáférést, ha a tervezett visszaszerzési érték nem éri el a bírósági költségeket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ez az EU-ban előforduló fizetésképtelenségi esetek mintegy 90 %-át érinti, ezért úgy véli, hogy ennek az eljárásnak rendkívüli jelentősége van.

1.6.

Az EGSZB támogatja ezt a különleges eljárást, ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy az a követelmény, miszerint e feladatokat a nemzeti bíróságoknak kell elvégezniük, a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek túlterheltségéhez vezethet, amennyiben e bíróságok feladata lesz egyrészt annak értékelése, hogy egy mikrovállalkozás valóban fizetésképtelen-e, másrészt a szükséges hosszadalmas eljárások lefolytatása, gondolva itt az eszközök értékesítésére és a bevételek felosztására is. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az igazságszolgáltatásra háruló terhek csökkentése érdekében más illetékes szereplőket, például fizetésképtelenségi szakértőket is vegyenek igénybe (2).

1.7.

Végezetül az EGSZB rá kíván mutatni arra, hogy a nem hatékony fizetésképtelenségi eljárások a nemteljesítő hitelek magasabb szintjét eredményezhetik, ami veszélyezteti a pénzügyi stabilitást, és hatással van a hitelekre, az inflációra és a reál-GDP-re is. Az EGSZB úgy véli, hogy a hatékony fizetésképtelenségi és hitelezői jogi/adósjogi rendszerek kiegészítő eszközök a szakpolitikai döntéshozók arzenáljában arra a célra, hogy a hitelek visszafizetési valószínűségének növelésével és a nemteljesítő hitelek szintjének gyorsabb kiigazításával megfékezzék a nemteljesítő hitelek növekedését.

2.   Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

2.1.

A javaslat célja a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok közötti különbségek csökkentése, és ezáltal a potenciálisan nem hatékony fizetésképtelenségi keretek problémájának megoldása azokban a tagállamokban, ahol ilyen különbségek vannak, valamint általában véve a fizetésképtelenségi eljárások átláthatóságának növelése és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályok csökkentése. A fizetésképtelenségi jogszabályok célzott vonatkozásainak harmonizálásával a javaslat célja különösen a határokon átnyúló befektetők tájékoztatási és tanulási költségeinek csökkentése. Az egységesebb fizetésképtelenségi jogszabályok – a remények szerint – így az egész Unióban bővítenék a vállalkozások rendelkezésére álló finanszírozási lehetőségek körét.

2.2.

A jelenlegi javaslat célja, hogy megszüntesse a fizetésképtelenségi szabályokkal kapcsolatos korábbi uniós jogszabályok, azaz az (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) és az (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) hiányosságait, különösen a kihelyezett eszközöknek a fizetésképtelenségi eljárás alá vont, felszámolt vagyonból való visszaszerzése, az eljárások hatékonysága, valamint a visszaszerzett értéknek a hitelezők közötti kiszámítható és méltányos elosztása tekintetében. Ez az adóelkerüléssel kapcsolatos kérdéseket, a vagyontárgyak nyomon követését, az igazgatók kötelezettségeit és felelősségét, a vállalkozás „pre-pack eljárás” keretében történő eladását, a fizetésképtelenséget kiváltó okot, a mikro- és kisvállalkozásokra vonatkozó különleges fizetésképtelenségi rendszert, a követelések rangsorolását és a hitelezői választmányokat érinti.

2.3.

Megállapítást nyert, hogy a tagállamokban hatályos nemzeti fizetésképtelenségi szabályok között jelentős eltérések mutatkoznak a vállalatok felszámolásához szükséges idő és a végül visszaszerezhető érték tekintetében. Ennek következtében egyes tagállamokban hosszadalmasak a fizetésképtelenségi eljárások és a felszámolási ügyekben alacsony az átlagos megtérülési érték. Az Európai Bizottság szerint ez akadályt jelent a tőkepiaci unió és az Unión belüli határokon átnyúló befektetések számára.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát a határokon átnyúló fizetésképtelenségi szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos információk átláthatóságának és hozzáférhetőségének növelésére vonatkozóan. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy ez a javaslat csak az első lépés az uniós tagállamok fizetésképtelenségi rendszereinek konvergenciája felé. Az EGSZB szívesen látna olyan javaslatokat is, amelyek a természetes személyek fizetésképtelenségének lezáratlan kérdését hivatottak kezelni.

3.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egy megfelelően kialakított fizetésképtelenségi rendszernek segítenie kell az életképes vállalkozásokat abban, hogy működőképesek maradjanak, elkerülve korai felszámolásukat. Ezenkívül egy ilyen rendszernek vissza kell tartania a hitelezőket attól, hogy magas kockázatú hiteleket bocsássanak ki, a vezetőket és a részvényeseket pedig attól, hogy ilyen hiteleket igénybe vegyenek, illetve egyéb meggondolatlan pénzügyi döntéseket hozzanak (5). Az átmeneti gazdasági visszaesés vagy egy helytelen döntés által érintett vállalkozásnak továbbra is van lehetősége a talpra állásra, ha a gazdasági helyzet javul, vagy a vállalkozás korrekciós intézkedéseket hoz. Ha ez megtörténik, az valamennyi érdekelt fél hasznára válik. A hitelezők befektetéseik nagyobb részét tudják visszaszerezni, több munkavállaló tartja meg munkahelyét, és megmarad a beszállítók és az ügyfelek hálózata.

3.3.

Ezzel összefüggésben az EGSZB felhívja a figyelmet azokra a tanulmányokra, amelyek szerint a hitelezői jogok hatékony reformja a hitelköltségek csökkenésével, a hitelhez való jobb hozzáféréssel, a hitelezők számára jobb értékvisszaszerzéssel és a munkahelyek hatékonyabb megőrzésével jár együtt (6). A hitelezői választmány részvételi jogait is meg kell erősíteni egy munkavállalói képviselő esetleges bevonásával. Ha a fizetésképtelenségi eljárás végén a hitelezők vissza tudják szerezni befektetéseik zömét, akkor folytatni tudják a vállalatokba történő befektetést, és javíthatják a vállalatok hitelhez jutását. Hasonlóképpen, ha a csődjogi szabályozás tiszteletben tartja a követelések abszolút elsőbbségét, akkor a biztosított hitelezők folytatni tudják a hitelezést, és fennmarad a csődjogi rendszerbe vetett bizalom (7).

3.4.

Az EGSZB véleménye szerint az adósságátalakítás és a belső átszervezés ösztönzését célzó fizetésképtelenségi reformok hozzájárulnak a munkahelyek megőrzéséhez és csökkentik a csődök arányát a kis- és középvállalkozások körében, valamint annak esélyét is, hogy nyereséges vállalkozások felszámolásra kerüljenek.

3.5.

A fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti jelentős eltéréseket – az adószabályozáshoz hasonlóan – gyakran a határokon átnyúló befektetések akadályaként említik. Az EGSZB úgy véli, hogy a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok nagyobb fokú konvergenciája elősegítené a tőkepiacok jobb működését, és ezáltal Unió-szerte megkönnyítené a beruházásokat. A javaslat nem tér ki azonban a fizetésképtelenségi jog olyan alapvetően fontos szempontjainak harmonizálására, mint a fizetésképtelenségi okoknak és a követelések rangsorolásának a harmonizált meghatározása, pedig mindkettő kulcsfontosságú ahhoz, hogy nagyobb hatékonyságot lehessen elérni, és mérsékelhető legyen a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti szabályok jelenlegi széttagoltsága. Ez nem segíti elő a tőkepiaci unió égetően szükséges, de ambiciózus céljának elérését.

3.6.

Az EGSZB mindazonáltal hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja a nyitottabb uniós tőkepiacot, amely szélesebb körű hozzáférést biztosít a vállalkozások számára a befektetésekhez, és egyetért az Európai Bizottság és a Világbank azon megállapításaival (8), amelyek szerint amennyiben a fizetésképtelenségi és hitelezői jogok nagyobb hatékonyságával összefüggésben nő az eszközök visszaszerzési aránya, az bővíti az európai vállalatok hitelhez jutási lehetőségeit.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB elismeri, hogy a fizetésképtelenségi eljárások tagállamonként jelentősen eltérnek, mivel a nemzeti szabályozás vagy inkább a „vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adósra” vagy inkább a „hitelezői jogokra” összpontosító megközelítést részesíti előnyben, vagy egy olyat, amely a foglalkoztatást és a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokat helyezi a középpontba. Ez eltérő preferenciákat eredményez a vállalatok felszámolása, a követelések hitelezők szerinti rangsorolása, valamint a vállalatvezetők, a fizetésképtelenségi szakértők és a bíróságok szerepe tekintetében. Hasonlóképpen, a politikák kialakításakor figyelembe kell venni a részvényesek és a hitelezők közötti különbségeket: míg az előbbiek leginkább a megelőzési és racionalizálási eszközökre reagálnak, addig a hitelezők inkább a szerkezetátalakítási eszközök elérhetőségére. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatai az első lépést jelentik az uniós szintű konvergencia felé, de még mindig távol vannak a hatékony harmonizációtól, és nem foglalkoznak a természetes személyekkel kapcsolatos fizetésképtelenség lezáratlan kérdésével.

4.2.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon nézetét, hogy a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok kulcsfontosságú szempontot jelentenek a külföldi befektetők számára. Az EGSZB azonban rámutat arra, hogy azon fizetésképtelenségi esetek aránya, amikor határokon átnyúló hitelnyújtás történt, az összes esethez képest nem haladja meg 20 %-ot, és hogy a G20-országokra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a hatékony jogrendszer csak a GDP 2-3 %-ával növeli a közvetlen külföldi befektetések szintjét. Ezenkívül a közvetlen külföldi befektetések jelentős részét vállalatok összeolvadása és meglévő vállalatok felvásárlása teszi ki, nem pedig új vállalkozásokba történő befektetések.

4.3.

Az EGSZB ezért óva int attól, hogy túl sokat várjunk a fizetésképtelenségi jogszabályok konvergenciájának a befektetésekre gyakorolt hatásától. Ezzel együtt az EGSZB elismeri, hogy kedvező hatással lehet a külföldi befektetésekre a hatékony jogi keret biztosítása a hitelezők számára, valamint a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok átláthatóságának növelése minden potenciális befektető számára, továbbá a jogi helyzetre vonatkozó egyenlő tájékoztatás. A hitelezők és az adósok jogaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos bizonyosság és a jelzálogtörlési eljárások tagállamok közötti nagyobb összehangolása szintén csökkentené a kockázatokat, és további lendületet adna a határokon átnyúló beruházásoknak és a belső kereskedelemnek.

4.4.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy nagyon fontos a befektetők tájékoztatása és az átláthatóság biztosítása az adóelkerülést, a vagyontárgyak nyomon követését, az igazgatók kötelezettségeit és felelősségét, a vállalkozás „pre-pack eljárás” keretében történő eladását, a fizetésképtelenséget kiváltó okot, a mikro- és kisvállalkozásokra vonatkozó különleges fizetésképtelenségi rendszert, a követelések rangsorolását és a hitelezői választmányokat érintő kérdésekkel kapcsolatban.

4.5.

Az EGSZB üdvözli ezenkívül, hogy a javaslat különleges eljárást vezet be a mikrovállalkozások felszámolásának megkönnyítése és felgyorsítása érdekében, ami költséghatékonyabb fizetésképtelenségi eljárást tesz lehetővé az ilyen vállalkozások számára. Ezek a rendelkezések a „vagyontalan” mikrovállalkozások szabályos felszámolását is támogatják, és megoldást jelentenek arra, hogy egyes tagállamok elutasítják a fizetésképtelenségi eljárásokhoz való hozzáférést, ha a tervezett visszaszerzési érték nem éri el a bírósági költségeket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ez az EU-ban előforduló fizetésképtelenségi esetek mintegy 90 %-át érinti, ezért úgy véli, hogy ennek az eljárásnak rendkívüli jelentősége van.

4.6.

Az EGSZB támogatja ugyan ezt a különleges eljárást, azonban figyelmeztet arra, hogy az a követelmény, miszerint e feladatokat az irányelv 12. és azt követő cikkeivel összhangban a nemzeti bíróságoknak kell elvégezniük, a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek túlterheltségéhez vezethet, amennyiben e bíróságok feladata lesz úgy annak értékelése, hogy egy mikrovállalkozás valóban fizetésképtelen-e, ahogyan a szükséges hosszadalmas eljárások lefolytatása is. Véleményünk szerint ez részben ellentmondana a javasolt jogszabály céljának. Korábbi véleményeiben (9) az EGSZB kijelentette, hogy nem az a legjobb megoldás, ha szisztematikusan bírót vesznek igénybe, és új fórumok létrehozását javasolta, amelyek átvennék ezt a feladatot. A független fizetésképtelenségi szakértők hatékony bevonása különösen a kevéssé szervezett mikrovállalkozók számára bizonyult hasznosnak az egyszerűsített felszámolási eljárásokban, és az EGSZB úgy véli, hogy aktívan fontolóra kell venni a fizetésképtelenségi szakértők bevonását (10).

4.7.

Az EGSZB ajánlja továbbá, hogy a fizetésképtelenségi szakértők – jogos érdek esetén – közvetlen és gyors hozzáféréssel rendelkezzenek a nemzeti eszköznyilvántartásokhoz, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban jelölték ki őket. Az EGSZB emellett rámutat arra, hogy még nem minden tagállamban hoztak létre ilyen nyilvántartásokat, és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy mielőbb orvosolják ezt a helyzetet.

4.8.

A hatékonyság érdekében az EGSZB üdvözli a pre-pack eljárásokra vonatkozó javaslatot, amelyek során az adós vállalkozásának (vagy annak egy részének) értékesítését a fizetésképtelenségi eljárás hivatalos megindítása előtt készítik elő és tárgyalják meg. Ez röviddel a vállalat felszámolására irányuló hivatalos fizetésképtelenségi eljárás megindítása után lehetővé teszi az értékesítés végrehajtását és a bevétel megszerzését. Az EGSZB azonban óva int a 27. cikkben foglalt azon javaslattól, amely arra kötelezi az üzleti partnereket, például a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vállalkozás beszállítóit, hogy kössenek teljesítésbe nem ment szerződéseket, amelyeket ezt követően az üzleti partner hozzájárulása nélkül a vállalkozás vevője számára engedményeznek. Ez valójában mesterségesen hozzáköti őket egy olyan szerződéses partnerhez, amelyet nem ők választottak és soha nem is ellenőriztek le, és így korlátozza vállalkozói szabadságukat. Ez még inkább érvényes a munkavállalókra, akiknek a foglalkozás megválasztására vonatkozó szabadságát nem sértheti a munkáltató személyét érintő kényszerváltás. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy vizsgálják felül ezt a javaslatot. Emellett a hitelezői választmány lehetséges bevonását és ellenőrzését a pre-pack eljárás keretében is meg kell erősíteni.

4.9.

Az EGSZB arra is rámutat, hogy az irányelv lényegében nem foglalkozik a követelések rangsorolását érintő konvergencia kérdésével, és nem gondoskodik a fizetésképtelenségi okok meghatározásáról. Mivel ezek a harmonizált fizetésképtelenségi eljárások kulcsfontosságú követelményeit jelentik, az EGSZB nagyon sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem fordított rájuk több figyelmet.

4.10.

Hasonlóképpen, a javaslat nem veszi kellőképpen figyelembe a fizetésképtelenséget kiváltó okokat, annak ellenére, hogy az irányelvről szóló közlemény ezzel ellentétes állítást tartalmaz. A javaslat kimondja, hogy a tagállamokban a szokásos fizetésképtelenségi eljárás megindításának két általános kiváltó oka az illikviditási- és a mérlegteszt.

4.11.

A fizetésképtelenségi eljárások egyszerűsítése érdekében – amit az EGSZB elvben támogat – az irányelv azt javasolja, hogy az adósságok esedékességkori megfizetésére való képtelenség legyen az egyszerűsített felszámolási eljárás megindításának kritériuma. Ahelyett, hogy iránymutatást adna arra vonatkozóan, hogy miként kell meghatározni azokat a konkrét feltételeket, amelyek alapján e kritérium teljesül, a javaslat arra kéri a tagállamokat, hogy maguk határozzák meg ezt a pontot, és lemond az uniós szintű koherencia lehetőségéről.

4.12.

Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy jellemzően a bankok az elsődleges pénzügyi közvetítők, és hogy alapvető fontosságúak a stabil pénzügyi rendszer szempontjából. A nemteljesítő hitelek rontják a jövedelmezőséget, és veszélyeztethetik a bankok fizetőképességét. A fizetésképtelenségi és a hitelezői jogi/adósjogi rendszerek a szakpolitikai döntéshozó eszköztárában az egyik kiegészítő eszközt jelentik, amely megfékezi a nemteljesítő hitelek növekedését és elősegíti szanálásukat, amikor azok problémás szintet érnek el. A vállalati szintű elemzés azt mutatja, hogy a fizetésképtelenségi rendszerek olyan reformjai, amelyek csökkentik a vállalati szerkezetátalakítás akadályait és a vállalkozás bukásához kapcsolódó személyi költségeket, mérsékelhetik az úgynevezett zombivállalatok által elnyelt tőke arányát. Ezek a nyereségek részben a gyenge cégek szerkezetátalakításával érhetők el, ami viszont a tőke termelékenyebb vállalkozásokba történő átcsoportosítását ösztönzi.

4.13.

Végezetül az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság rendszeresen tegyen közzé statisztikákat a vonatkozó fizetésképtelenségi rendelet alapján folyamatban levő fizetésképtelenségi ügyekről, hogy időről időre értékelni lehessen az aktuálisan érvényes rendszer hatékonyságát.

---

(1)  Világbank, Resolving Insolvency, hozzáférés: 2023. január 3.

(2)  Világbank, Principles for effective Insolvency and Creditor/debtor Regimes, 2021. évi átdolgozott kiadás, c6.1. és c19.6. sz. elv.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1023 irányelve (2019. június 20.) a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) (HL L 172., 2019.6.26., 18. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/848 rendelete (2015. május 20.) a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 141., 2015.6.5., 19. o.).

(5)  Világbank, Resolving Insolvency, hozzáférés: 2023. január 3.

(6)  Világbank, Resolving Insolvency, hozzáférés: 2023. január 3.

(7)  Világbank, Resolving Insolvency, hozzáférés: 2023. január 3.

(8)  How Insolvency and Creditor/Debtor Regimes Can Help Address Nonperforming Loans – EFI Note-Finance.Washington, DC: Világbank.

(9)  Többek között a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló EGSZB-vélemény (HL C 209., 2017.6.30., 21. o.).

(10)  Világbank, Principles for effective Insolvency and Creditor/debtor Regimes, 2021. évi átdolgozott kiadás, c6.1. és c19.6. sz. elv.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról és a 2246/2002/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről

(COM(2022) 666 final – 2022/0391 (COD))

és

javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a formatervezési minták oltalmáról (átdolgozás)

(COM(2022) 667 final – 2022/0392 (COD))

(2023/C 184/07)

Előadó:

Ferre WYCKMANS

Felkérés:	a) Tanács, 2022.12.21. b) Európai Parlament, 2022.12.12. Tanács, 2022.12.21.
Jogalap:	a) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	148/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy a formatervezési minták hatékony oltalmi rendszere előnyös a fogyasztók és a nagyközönség számára, mivel ösztönzi a tisztességes versenyt és kereskedelmi gyakorlatokat. Hozzájárul a gazdasági fejlődéshez is, mivel ösztönzi a kreativitást az iparban, a termékek előállításában, az üzleti tevékenységben és a kivitelben.

1.2.

Ahhoz, hogy a formatervezési minta jogi oltalomban részesüljön, a legtöbb tagállamban egy nemzeti iparjogvédelmi hivatalnál kell lajstromoztatni. A formatervezési minta a típusától és a vonatkozó nemzeti jogszabálytól függően szerzői jogi oltalomban is részesülhet mint lajstromozás nélküli formatervezési minta vagy műalkotás. Egyes tagállamokban az ipari formatervezési mintaként való oltalom összeadódik a szerzői jogi oltalommal, míg másokban a kettő kölcsönösen kizárja egymást. Bizonyos esetekben a formatervezési minta a tisztességtelen verseny szabályozása alapján is oltalomra tarthat igényt, az viszont nagyon változó lehet, hogy mik az oltalom feltételei, és mire terjednek ki a meglévő jogok és jogorvoslatok.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a formatervezési minták jogi keretét okvetlenül a digitális korhoz kell igazítani, elősegítve az EU helyreállítását és ellenálló képességét, valamint ösztönözve az innovációt és a versenyképességet. Egyetért a formatervezési minta fogalmának az irányelvjavaslat szerinti új meghatározásával. A technológiai fejlődés fényében ez sokkal helytállóbb, ugyanis a termék fogalmát kiterjeszti a tárgyakba be nem épített technológiai formatervezési mintákra is.

1.4.

Az EGSZB egyetért azzal is, hogy az oltalom korlátozódjék azokra a külső jellegzetességekre, amelyek láthatóan vannak ábrázolva a lajstromozás iránti kérelemben, mivel ez megerősíti az oltalom jogbiztonságát.

1.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendeletre irányuló javaslat a „javítási záradék” fogalmának pontos értelmezéséhez átveszi az Európai Unió Bíróságának a 2017. december 20-i Acacia-ítéletben (1) felvetett megoldását, annál is inkább, mert ez a megoldás megerősíti a fogyasztóvédelmet.

1.6.

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy a közzétételi díj és a lajstromozási díj összevonásával nem fog csökkenni a fizetendő díjak végösszege, mivel a megújítások költsége a javasolt formában drasztikusan nő. Az intézkedés tehát a kkv-k és egyéni szerzők számára nem annyira kedvező, mint azt állítják. Az EGSZB azt szeretné, hogy a kkv-k és egyéni szerzők számára írjanak elő alacsonyabb díjazást vagy adott esetben a forgalmukkal arányosat.

1.7.

Az EGSZB szerint, bár az egységes osztályozás követelményének eltörléséből adódó egyszerűsítésre szükség van, ennyi még nem elég, mivel a formatervezési minták bejelentésére szolgáló, a nemzeti iparjogvédelmi hivatalok és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO, a továbbiakban: Hivatal) honlapjain felkínált rendszereket is kényelmesebbé kell tenni. Ennek megoldására a hivatalok igénybe vehetnék a szabadalmi ügyvivők hozzáértését, ami a kkv-k és egyéni szerzők számára is megkönnyítené az oltalom igénylését a formatervezési mintáik számára.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a Hivatal döntései elleni fellebbezési és jogorvoslati szabályok kidolgozásakor nem célszerű az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkéhez folyamodni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ugyanis csak az alap-jogiaktus kiegészítésére szolgál, és csak nem alapvető fontosságú elemekre vonatkozhat. Márpedig azok a rendelkezések, amelyeket a rendeletjavaslat felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kíván elfogadtatni, az Alapjogi Charta igazságszolgáltatásról szóló VI. címében és különösen annak a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló 47. cikkében foglalt jogokra vonatkoznak. Nem tekinthetők tehát nem alapvető fontosságú elemeknek.

1.9.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az ilyen rendelkezéseket kifejezetten a rendelet fogalmazza meg.

2.   Háttér

2.1.

A pozitív jogban a 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: irányelv) részben összehangolja a formatervezési minták oltalmára vonatkozó tagállami jogszabályokat, a 6/2002/EK tanácsi rendelet (3) (a továbbiakban: rendelet) pedig bevezeti a lajstromozott közösségi formatervezési minták és a nem lajstromozott közösségi formatervezési minták egységes jogainak önálló oltalmi rendszerét az egész Unióban, amennyiben azok megfelelnek az oltalmazhatóság feltételeinek, vagyis ha újak és egyéni jellegűek. Lajstromozás nélkül a jogosult nehezen tudja majd bizonyítani a formatervezésiminta-oltalom meglétét. Ráadásul az oltalom csak három évre terjed ki, és kevesebb jogot jelent.

2.2.

A rendeletet 2006-ban módosították az EU Hágai Megállapodáshoz való csatlakozásának hatálybalépése érdekében, amelynek célja a formatervezési minták lajstromozásának egyszeri, egyszerű, megfizethető és a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél (WIPO) központosított eljárását kidolgozni.

2.3.

A rendelet a pótalkatrészekre nem terjeszti ki a közösségi formatervezési minták oltalmát, mivel az irányelv előkészítésekor egyetlen erre vonatkozó megállapodást sem sikerült találni. Tanácsi támogatás híján az Európai Bizottság 2014-ben visszavonta az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatát.

2.4.

Az előterjesztett javaslat e kudarcon lép túl, és az Európai Bizottság 2020. november 25-i, „Az EU innovációs lehetőségeinek maximális kiaknázása. A szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv az EU helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében” című közleményének az eredménye, amelyet a védjegyreform folytatásaként tettek közzé. Célja, hogy jobban igazodjon a digitális korhoz, elérhetőbb és hatékonyabb, megfizethetőbb és egyszerűbb legyen az egyéni szerzők, a kkv-k és a kreatív ágazatok számára, és növelje az oltalmi rendszer jogbiztonságát.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A formatervezési minta egy tárgy megjelenését jelenti annak mintázatával együtt. Ez lehet térbeli vagy sík (három- vagy kétdimenziós). A sikeres formatervezési minta harmonikusan ötvözi a funkciót és a formát. Legyen szó asztalról vagy telefonról, a formatervezési minta vonzóvá vagy egy másiknál vonzóbbá teszi a tárgyat.

3.2.

A formatervezési mintát sokféle ipari és kézműves terméknél alkalmazzák, legyen az műszaki vagy orvosi eszköz, karóra, ékszer, luxuscikk, lakberendezési tárgy, elektromos készülék, jármű, építészeti szerkezet, textilipari termék, szabadidős cikk stb.

3.3.

A formatervezési minta vonzóvá és meggyőzővé teszi a tárgyat, ezzel pedig növeli a termék piaci értékét. A formatervezési minta oltalma tehát hozzájárul a befektetés megtérülésének biztosításához.

3.3.1.

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a hatékony oltalmi rendszer előnyös a fogyasztók és a nagyközönség számára, mivel ösztönzi a tisztességes versenyt és kereskedelmi gyakorlatokat.

3.3.2.

Elősegíti a gazdasági fejlődést is, mivel ösztönzi a kreativitást az iparban, az ipari termelésben, és fejleszti az üzleti tevékenységet és a kivitelt.

3.4.

Ahhoz, hogy a formatervezési minta jogi oltalomban részesüljön, a legtöbb tagállamban egy nemzeti iparjogvédelmi hivatalnál kell lajstromoztatni. A formatervezési minta a típusától és a vonatkozó nemzeti jogszabálytól függően szerzői jogi oltalomban is részesülhet mint lajstromozás nélküli formatervezési minta vagy műalkotás.

3.5.

Egyes tagállamokban az ipari formatervezési mintaként való oltalom összeadódik a szerzői jogi oltalommal, másokban viszont a kettő kölcsönösen kizárja egymást. A formatervezési minta a tisztességtelen verseny szabályozása alapján is oltalomra tarthat számot, az viszont változó lehet, hogy mik az oltalom feltételei, és mire terjednek ki a meglévő jogok és jogorvoslatok.

3.6.

Mivel az EU a helyreállítás és az ellenálló képesség elősegítését és az innováció és a versenyképesség ösztönzését tűzte ki célul, az EGSZB úgy véli, hogy a formatervezési minták jogi keretét okvetlenül a digitális korhoz kell igazítani. Egyetért a javasolt új meghatározással, mivel az helytálló a technológiai fejlődés fényében is, miközben kiterjeszti a termék fogalmát a tárgyakba be nem épített technológiai formatervezési mintákra is.

3.7.

Az EGSZB egyetért továbbá a jogbiztonság megerősítésével azáltal, hogy az oltalmat a lajstromozás iránti kérelemben láthatóan ábrázolt külső jellegzetességekre korlátozzák.

3.8.

Egyetért azzal is, hogy a lajstromozott formatervezésiminta-oltalom hatályát terjesszék ki a 3D nyomtatási technológiák alkalmazásához köthető nehézségekre is, valamint egyetért azzal, hogy a védjegyjog mintájára a formatervezési minták jogosultjainak is legyen joguk – a hamisítás ellen küzdve – megakadályozni a hamisított termékek EU-n belüli tranzitját vagy vámeljárás alá helyezését, ha azokat nem bocsátották szabad forgalomba.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.    Javítási záradék és fogyasztóvédelem

4.1.1.

A pótalkatrész („összetett termék alkotóeleme”) oltalmáról a formatervezésiminta-oltalom keretében már sok szó esett. A rendelet alapján megszerzett oltalomban van egy „javítási záradék” nevű kivétel, amely az autógyártók és (különösen az autó-)alkatrészgyártók monopóliumát hivatott korlátozni a pótalkatrész-piacon (110. cikk). Ez a „javítási záradék” előírja, hogy a pótalkatrész formatervezési mintájának a jogosultja nem gyakorolhat monopóliumot, és nem akadályozhatja meg, hogy harmadik felek egy termék megjavítása és eredeti megjelenésének helyreállítása céljából cserealkatrészeket hozzanak forgalomba.

4.1.2.

Egy összetett végtermék (autó, karóra, mobiltelefon stb.) gyártója ugyanis sokszor a teljes termelési láncot az ellenőrzése alatt tartja. Ilyenkor képes kettős hasznot húzni, előbb a végtermék-értékesítési piacon, majd a pótalkatrész-értékesítési piacon is.

4.1.3.

A viselkedési közgazdaságtan ugyanakkor megállapította, hogy a legtöbb fogyasztót az alaptermék eladási ára győzi meg anélkül, hogy törődne a másodlagos szolgáltatások eladási árával. Emiatt aztán a kezdeti befektetése rabjaként kénytelen elfogadni egy olyan árat, amelybe más körülmények között nem feltétlenül egyezett volna bele.

4.1.4.

Az EGSZB ezért megjegyzi, hogy ez a helyzet versenyjogi nehézségekhez vezethet, mivel a gyártónak/összeszerelőnek mint a formatervezésiminta-oltalom jogosultjának a fogyasztót végső soron akár hátrányosan is érintő jelentős versenyelőnye van: — az ügyfeleivel szemben, mert magasabb árat szabhat vagy árukapcsoláshoz folyamodhat, — a szakszervizekkel szemben a piac kisajátítása vagy az ellátni kívánt szakszervizekre rákényszerített feltételei miatt, — a beszállítókkal szemben, mivel megtilthatja nekik a független szakszervizek ellátását, vagy megtilthatja a független beszállítóknak, hogy lemásolják az alkatrészeit a javítási piac ellátása céljából.

4.1.5.

Az európai jogalkotó, hogy ne alakulhasson ki monopolhelyzet a másodlagos piacokon, a pótalkatrészekkel kapcsolatban megszerezhető jogok korlátozása mellett döntött. — Az első korlátozást néha úgy említik, mint a „kötelező megfelelés” alóli kivételt („must match”) (8. cikk, (2) bekezdés). Nem részesülhet oltalomban olyan termék külső megjelenése, amelyre egy másikkal való összekapcsoláshoz van szükség. — A második korlátozás a nem látható alkotóelemek oltalmára vonatkozik.

4.1.6.

Ha az alkotóelem nem látható a termék rendeltetésszerű használata során, a lajstromozott formatervezésiminta-oltalom nem terjed ki rá (4. cikk, (2) bekezdés). Ilyenek többek közt: — az óraszerkezet, — a legtöbb háztartási elektronikai készülék motorjának belseje, — egy gépkocsi motorja (amely elvileg nem látható a jármű rendes használata közben, bár a motor könnyen megtekinthető, ha felemeljük a motorháztetőt).

4.1.7.

Azok a pótalkatrészek részesülhetnek tehát oltalomban, amelyeknek nincs semmilyen csatlakoztató mechanizmusuk, és láthatóak. A rendelet szerint tehát számtalan alkatrész részesülhet oltalomban. Egy gépkocsi esetében ilyenek például: — a lámpák, — a sárvédők, — a motorháztető és az ajtók (kivéve az ajtósarkakat), — a kormány.

4.1.8.

A formatervezési minta lajstromozásával oltalomban nem részesülő terméket tehát akármelyik versenytárs pótalkatrészgyártó utánozhatja, ellátva a javítási piacot.

4.1.9.

E rendelkezések alkalmazása kapcsán azonban kétségek merültek fel. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a rendeletre irányuló javaslat figyelembe veszi az Európai Unió Bíróságának a 2017. december 20-i Acacia-ítéletben felvetett megoldását, amelyben pontosítja a „javítási záradék” fogalmának értelmezését.

4.1.10.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a párizsi fellebbviteli bíróság a 2017/01589. sz. ügyben 2018. szeptember 11-én hozott ítéletében a gyakorlatba is átültette ezt a megoldást a webáruházban árusított kerékpántok ügyében. Az eladó nem tudott érvényesen hivatkozni a „javítási záradékra”, mivel a kerékpántok javasolt rendeltetése „a járművek esztétikai személyre szabása” és „tuningolása” volt. A vitatott kerékpántokat ezért jogsértőnek minősítették, az eladót pedig megbüntették formatervezési minta bitorlásáért.

4.1.11.

Egyes tagállamok megnyitották a pótalkatrészek piacát. A 2021. augusztus 22-i, az éghajlatról és a rezilienciáról szóló 2021-1104. sz. francia törvény 2023. január 1-től megnyitja egyes gépjárműalkatrészek értékesítési piacát.

4.1.12.

Az intézkedés célja az árak csökkentése ezen a piacon. Az értékesítésük 2019 és 2020 között átlag 8 %-kal nőtt, főleg az egyes alkotóelemek – például az elektromos tükrök motorjai, a szélvédőkbe beépített érzékelők stb. – technikai összetettebbé válása miatt. Az ágazat szempontjából legnyitottabb tagállamokban az ipar nem túl fejlett, szemben a nagy gépjárműgyártók hazájával, Németországgal, de a piac már ott is nyitottabb. Franciaországban 2023. január 1-től kezdve az eredetiberendezés-gyártók, akár első beszállítók, vagyis akik részt vesznek az új jármű összeszerelésében, akár függetlenek, értékesíthetnek üvegelemeket. Az egyéb látható pótalkatrészek (optikai elemek, tükrök stb.) első összeszerelésében részt vevő eredetiberendezés-gyártók tehát ugyanúgy értékesíthetik az alkotóelemeket, mint az autógyártók.

4.2.    A formatervezési minták oltalmának költségei

4.2.1.

Az EUIPO online rendszerében a formatervezési minta bejelentésének költsége jelenleg 350 EUR-tól indul. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a lajstromozott közösségi formatervezési minta első körben a bejelentéstől számított öt évig érvényes, ami ötéves időszakokban legfeljebb 25 évre hosszabbítható meg.

4.2.2.

A bejelentés költségéhez még hozzáadódik három másik díj: — 230 EUR lajstromozási díj, amelyhez hozzáadódhat 2–10 további lajstromozás esetén 115 EUR, 10 fölött pedig 50 EUR további lajstromozási díj, — 120 EUR közzétételi díj, amely 2–10 további közzététel esetén 60 EUR-val, 10 fölött pedig 30 EUR-val nőhet, — 40 EUR közzétételi halasztási díj, amely 2–10 formatervezési minta esetén 20 EUR-val, 10 fölött pedig 10 EUR-val nőhet;

4.2.3.

A fizetendő díjak mértéke két tényezőtől függ: — hány formatervezési mintát tartalmaz a bejelentés, — halasztják-e vagy sem a formatervezési minták közzétételét.

4.2.4.

A díjképzés pedig a következő: — alapdíj egyetlen formatervezési minta vagy többes bejelentés esetén az első formatervezési minta után, — kedvezményes díj a 2–10. formatervezési minta után, — még kedvezményesebb díj a 11. formatervezési mintától kezdődően;

4.2.5.

A rendeletjavaslat előírja, hogy az első megújítás díját (5 év múlva) csökkentsék 70 EUR-ra, a második megújítást pedig (10 év múlva) emeljék 140 EUR-ra, a harmadik megújítást (15 év múlva) 280 EUR-ra, és végül a negyedik megújítást (20 év múlva) 560 EUR-ra. Az első két megújítás díja együtt ugyanannyi lenne, mint a jelenleg fizetendő, vagyis összesen 210 EUR, a későbbi megújítások díja viszont meredeken emelkedik.

4.2.6.

A javaslat a kkv-k és egyéni szerzők számára nem tűnik annyira kedvezőnek, mint állítja. Az EGSZB ezért alacsonyabb díjazást szorgalmaz a kkv-k és egyéni szerzők számára, esetleg a forgalmukkal arányos mértékűt.

4.2.7.

Emellett az EGSZB úgy véli, hogy a díjképzés megváltoztatása, vagyis a közzétételi díj és a lajstromozási díj összevonása nem csökkentené a díjak végösszegét.

4.3.    Az egységes osztályozás követelményének eltörlése

4.3.1.

Bár egy bejelentés több formatervezési mintáról is szólhat, az úgynevezett egységes osztályozás követelménye alapján ezeket mindenképp egy „osztályba” tartozó termékeknél kell beépíteni vagy alkalmazni. Ezeket az osztályokat a „locarnói osztályozás” című lista tartalmazza.

4.3.2.

A Locarnói Megállapodás 2. cikkének (1) bekezdése szerint a locarnói osztályozás „önmagában csak ügyviteli jellegű”, és a következőket foglalja magában: — az osztályok és alosztályok jegyzékét, — azoknak a termékeknek a betűsoros jegyzékét, amelyekben a minták megtestesülnek, a megfelelő besorolási osztályok, az alosztályok megjelölésével, — a magyarázó jegyzeteket.

4.3.3.

Az egységes osztályozás követelményének a rendeletjavaslatban előírt eltörlése – mivel így a vállalkozások formatervezési minták többes bejelentését is benyújthatják, vagyis egyetlen többes bejelentésbe több formatervezési mintát gyűjthetnek össze anélkül, hogy az ugyanabba a locarnói osztályba tartozó termékekhez lennének kötve – a kkv-kat és az egyéni szerzőket a formatervezési mintáik oltalmi igényének bejelentésére szeretné ösztönözni.

4.3.4.

Az EGSZB szerint az egységes osztályozás követelményének eltörléséből fakadó egyszerűsítés szükséges, viszont nem elég, mivel a nemzeti iparjogvédelmi hivatalok és az EUIPO honlapjain felkínált, a formatervezési minták bejelentésére szolgáló rendszereket is kényelmesebbé kell tenni.

4.3.5.

A hivatalok a szabadalmi ügyvivők hozzáértését is igénybe vehetnék ennek megoldására, ami a kkv-k és egyéni szerzők számára is megkönnyítené az oltalom igénylését a formatervezési mintáik számára.

4.3.6.

A szabadalmi ügyvivők természetesen továbbra is támogatnák a jogosultakat a formatervezési mintáik felhasználásában, és képviselnék őket a jogvitákban.

4.4.    Hatáskör-átruházás és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása

4.4.1.

A rendeletjavaslat előírja, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban fogadják majd el a formatervezési mintákkal kapcsolatos jogvitákra vonatkozó rendelkezéseket. Ez lehet: — a formatervezési minta visszavonása vagy módosítása (47a. és 47b. cikk), — a megsemmisítése iránti per (53a. cikk), — a fellebbezési eljárás a Hivatal határozatai ellen (55a. cikk), — a Hivatal fellebbezési tanácsai előtti szóbeli eljárás (64a. cikk), — a bizonyítás (65a. cikk), — a határozat és az idézés kézbesítése (66a. cikk), — a Hivatalhoz benyújtott értesítési eljárás (66d. cikk), — az eljárási határidők kiszámolása és időtartama (66f. cikk), — a Hivatal előtti eljárás folytatása (67c. cikk), — a Hivatal előtti hivatásos képviselők jogvita esetén (78a. cikk), — a díjak és költségek befizetése (106aa. cikk).

4.4.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a Hivatal döntései elleni fellebbezési és jogorvoslati szabályok kidolgozásakor nem célszerű az EUMSZ 290. cikkéhez folyamodni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ugyanis csak az alap-jogiaktus kiegészítésére szolgál, és csak nem alapvető fontosságú elemekre vonatkozhat. Márpedig az említett rendelkezések az Alapjogi Charta igazságszolgáltatásról szóló VI. címében, különösen annak a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló 47. cikkében foglalt jogokra vonatkoznak. Nem tekinthetők tehát az alap-jogiaktus nem alapvető fontosságú elemeinek.

---

(1)  C-397/16. és C-435/16. sz. egyesített ügyek.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 98/71/EK irányelve (1998. október 13.) a formatervezési minták oltalmáról (HL L 289., 1998.10.28., 28. o.).

(3)  A Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról (HL L 3., 2002.1.5., 1. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – 2022. évi stratégiai előrejelzési jelentés – A zöld és a digitális átállás összehangolt megvalósítása az új geopolitikai környezetben

[COM(2022) 289 final]

(2023/C 184/08)

Előadó:

Angelo PAGLIARA

Felkérés:	Európai Bizottság: 2022.10.27.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	204/0/3

Preambulum

Az Európai Bizottság jelentése és az ahhoz kapcsolódó vélemény elkészítésének időszakát az Ukrajna elleni folyamatos orosz katonai agresszió társadalmi, geopolitikai és gazdasági következményei fémjelezték. Az Európai Unió e hónapok során hozott stratégiai döntései nemcsak a zöld és digitális kettős átálláshoz kapcsolódó célkitűzések elérésére, hanem az Unió rezilienciájára és stratégiai autonómiájára is kihatnak majd.

Ezért az EGSZB az alábbi véleménnyel – annak tudatában, hogy a szervezett civil társadalom kulcsszerepet játszik a megatrendek azonosításában és értelmezésében, és hogy fontos azt bevonni az Unió stratégiai előrejelzési folyamatába – a 2023. évi stratégiai előrejelzési jelentés kidolgozásához is hozzá kíván járulni, hiszen az azokra a stratégiai iránymutatásokra összpontosít, amelyek megerősíthetik az Unió globális szerepét.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy folytassa a stratégiai előrejelzési menetrend kidolgozását, és kéri, hogy az EGSZB-t a kezdetektől fogva szorosabban vonják be a folyamatba. A szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat képviselő EGSZB szorosabb bevonása növelné az elemzési és előrejelzési kapacitást, továbbá segítene azonosítani a tendenciákat és a lehetséges megoldásokat.

1.2

Az EGSZB azt reméli, hogy a stratégiai előrejelzési menetrend és az Európai Bizottság fellépése a környezeti és társadalmi gazdasági fenntarthatóságra összpontosító új fejlesztési modell kialakítására fog irányulni.

1.3

Mivel a kettős átállás megvalósulása az emberek hajlandóságától és magatartásától is függ, az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tartsa szem előtt a társadalom aggályait, valamint azt is, hogy az emberek vonakodhatnak elfogadni a javasolt változásokat.

1.4

A jelentés a kívánatosnak tartott jövőt és az annak eléréséhez szükséges forrásokat ismerteti, ám nem foglalkozik kellő alapossággal a kockázatokkal és fenyegetésekkel. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy egyértelműbben ismertesse a kockázatokat, és elemezze a kitűzött célok nem teljesülése esetén elképzelhető lehetőségeket és forgatókönyveket, különösen a nyersanyagok, a ritkaföldfémek, a vízkészletek rendelkezésre állása és az esetleges kapcsolódó problémák tekintetében.

1.5

Az aktuális geopolitikai kihívások kihatnak majd az európai agrár-élelmiszeripari ágazat ellátási rendszereire és rezilienciájára. A Covid19-hez és Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziójához kapcsolódó közelmúltbeli események zavart okoztak elosztórendszerünkben, és ez rövid távon újra megtörténhet. Az EGSZB üdvözli azt az ajánlást, hogy csökkentsék a takarmányok, műtrágyák és egyéb alapanyagok behozatalától való függőséget, és javasolja a nyitott stratégiai autonómia fogalmának meghatározását, amelyet az élelmiszertermelésen, a munkaerőn és az élelmiszer-kereskedelmen alapuló élelmiszerrendszerekre alkalmaznak, azzal az átfogó céllal, hogy egészséges, fenntartható, reziliens és igazságos élelmiszerellátás révén minden uniós polgár számára garantálják az élelmezésbiztonságot.

1.6

A stratégiai előrejelzési jelentés nem veszi figyelembe egy erős, összetartó, innovatív és munkahelyek létrehozására képes európai ipari rendszer stratégiai jelentőségét. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét előrejelzéseket az európai iparpolitika jövőjéről, és megfelelő gazdaságpolitikák elfogadását javasolja a hosszú távú versenyképesség termelékenység javítása, valamint a köz- és magánberuházások fellendítése érdekében ezen a területen.

1.7

Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziója, az energiaválság és az új gazdasági és geopolitikai befolyásolja majd a kettős átállás felé vezető utat. Az EGSZB üdvözli, hogy az Uniónak eltökélt szándéka a meghatározott célkitűzések elérése, ugyanakkor arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozza ki az összes szükséges eszközt a stratégiai energiafüggetlenség megerősítéséhez, az európai ipari rendszer fellendítéséhez, valamint a vállalkozások és a munkavállalók támogatásához a világjárvány alatt a SURE modellen alapuló eszköz elfogadása révén tett lépések mintegy folytatásaként.

1.8

Az EGSZB üdvözli a szociális dimenzióra való fokozott hivatkozást, és – amint az a 2021. évi véleményben is szerepelt – arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a stratégiai elemzés keretében dolgozzon ki olyan konkrét előrejelző eszközöket, amelyek az átállások szociális biztonsági rendszerekre gyakorolt hatásával foglalkoznak, és ennek alapján javasoljon célzott eszközöket a kettős átállás szociális hatásainak enyhítésére.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU globális szereplőként játszott szerepének az erősítéséhez az EU-nak ki kell állnia saját értékei mellett, folytatnia kell a harmadik országokkal való munkát, erősítenie kell a közös külpolitikát, közös megoldásokat kell keresnie, és biztosítania kell, hogy együttműködésünk és a kereskedelem előnyös legyen ezen országok lakóinak gazdasági és szociális jogaira nézve, különösen a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Az Ukrajna területe elleni orosz katonai agresszió és a gazdasági, társadalmi és ipari rendszert érintő következmények – a technológia, a kereskedelem, a beruházási normák és az iparstruktúra változásai szempontjából – megerősítik, hogy be kell ruházni a zöld és digitális átállásba, többek között az európai stratégiai autonómia megvalósítása érdekében. Ezért az EGSZB üdvözli a zöld és a digitális átállás közötti kölcsönhatásról, valamint azok egymás megerősítésére való képességéről szóló stratégiai gondolkodást.

2.2

Az egymást követő – előbb a világjárvány miatti, majd katonai – válságok miatt az élet különböző területein egyre erősödik a lakosság biztonság és védelem iránti igénye. E tekintetben a kettős átállás célkitűzéseinek elérése során kiemelt figyelmet kell fordítani az esetleges kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következményekre, csakúgy mint az összes többi területre gyakorolt hatásra. Ez többek között megfelelő szakpolitikai eszközök biztosítása révén történhet. Az EGSZB e tekintetben rámutat arra, hogy az európai polgárok – különösen a legkiszolgáltatottabbak – vonakodhatnak elfogadni az átállások által előidézett változásokat, ha úgy vélik, hogy azok számukra káros következményekkel járnak.

2.3

Az EGSZB – mint a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom hangja – mind nagyobb mértékű bevonása a stratégiai előrejelzési menetrend tevékenységeibe megerősítené az elemzési és előrejelzési kapacitást, és elősegítené a tendenciák megfelelőbb azonosítását.

2.4

Az EGSZB a szervezett civil társadalom stratégiai előrejelzési képességeit saját tagjain, illetve az általuk képviselt nemzeti szervezeteken keresztül, emellett pedig – az uniós szintű civil társadalom esetében – kapcsolattartó csoportján keresztül fejleszti. Utóbbiban a legnagyobb uniós szintű hálózatok és civil társadalmi szervezetek képviseltetik magukat. Konkrétan elősegíti a szervezett civil társadalommal folytatott párbeszédet és konzultációt, felhívja a figyelmet a stratégiai perspektíva jelentőségére, és konkrét eszközöket is biztosít az említettek elérésére. Az EGSZB által képviselt szervezett civil társadalom strukturált bevonása révén a stratégiai menetrendben holisztikus módon szerepeltethetők lennének a különböző (ipari, társadalmi, gazdasági, környezeti stb.) dimenziók.

2.5

A fenti okok miatt az EGSZB szívesen együttműködik az Európai Bizottsággal a stratégiai előrejelzési menetrend keretében a folyamat elejétől kezdve, hogy erősödjön annak részvételi jellege. Ennek egyik példája a meghallgatás, amelynek során az EGSZB megismerheti a civil társadalmi szervezetek és a szakértők álláspontját azon kihívások és lehetőségek kapcsán, amelyek az EU-ra várnak a társadalmilag és gazdaságilag fenntarthatóbb Európa felé vezető úton. Az EGSZB ezzel a véleménnyel hozzájárul és javaslatokat tesz ezen a kulcsfontosságú területek kapcsán, amelyeknek az Európai Bizottság következő jelentésének középpontjában kell helyet kapniuk.

2.6

Tekintettel azokra a kihívásokra és lehetőségekre, amelyeket Európának a következő évtizedekben kezelnie kell majd, a stratégiai előrejelzés jelentősége egyre nő. Ezért az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább a stratégiai előrejelzési menetrendet, és gyorsítsa fel az EGSZB bevonását a jelentés elemzési és kidolgozási fázisába.

2.7

A jelentés nem veszi kellőképpen figyelembe, hogy a különböző európai régiók közötti digitális szakadék veszélyezteti a kettős átállás célkitűzéseinek elérését. A következő stratégiai jelentésnek figyelembe kell vennie ezeket a szakadékokat és a lehetséges következményeket szociális szempontból és a rendelkezésre álló lehetőségek tekintetében.

2.8

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a digitális technológiák hogyan befolyásolhatják kedvezően az éghajlat-politikai célkitűzések elérését és javíthatják egyúttal az energiabiztonságot is, továbbá hogy a zöld átállás miként alakíthatja át a digitális ágazatot és a gazdaságot. Üdvözli e tekintetben azt a számos felhívást, amelyek szerint a célkitűzések eléréséhez technológiai beruházások és megfelelő szakpolitikák szükségesek, és támogatja az arra tett utalásokat, hogy kiberbiztonsági intézkedéseket kell elfogadni a stratégiai technológiák védelmében.

2.9

A 2022. évi stratégiai előrejelzési jelentés több ponton is kiemeli a digitalizációból fakadó energiaigények és a hálózatok, rendszerek és eszközök üzemeltetése által generált fogyasztás kérdését, amit az alkalmazásukhoz használt folyamatok (mezőgazdaság, logisztika, felhőalapú számítástechnika stb.) fokozott hatékonysága és fenntarthatósága ellensúlyoz. Időszerűek azok a kijelentések, amelyek szerint javítani kell az energiahatékonyságot, Európának pedig újból központibb szerepet kell kapnia az ágazat körforgásos gazdaságában (a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáféréstől az elektronikus hulladék kezeléséig és a fejlett digitális technológiák kidolgozásáig).

2.10

A digitális átállás fenntarthatósági és energiamegtakarítási előnyeire (dematerializáció és „helyettesítés”) azonban egyértelműbben kell hivatkozni, a polgárok és a politikai döntéshozók így ugyanis jobban magukénak érezhetik e mélyreható átalakulási folyamatok értékét és hatását.

2.11

A digitalizációhoz kapcsolódó változások körében a szöveg nem utal a kriptovaluták és a digitális fizetőeszközök témájára. Fokozott térnyerésük éppen a digitalizációs folyamatok terjedésével és a blokklánc-technológia fejlődésével függ össze, amelynek áramlásai megkerülik az államok szabályozói kapacitását, és tág mozgásteret hagynak az illegális gazdaság számára. Az EGSZB ezért rámutat arra, hogy a stratégiai előrejelzési jelentésnek külön fejezetet kell szentelnie a kriptovaluták és a digitális fizetőeszközök értelmezésére és elemzésére, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy egységes szabályozási keretet, és hajtsa azt végre a G20 következtetésekkel összhangban.

2.12

Az EGSZB üdvözli a mezőgazdaság kérdésének az előrejelzési jelentésben való tárgyalását, mivel az – sok más területtől eltérően – az előrejelzés középpontjába helyezi az európai politika szerepét, illetve annak központi helyét a jövőbeli fejlemények meghatározásában. A jelentés e tekintetben azokat az intézkedéseket határozza meg, amelyeket az Uniónak a kockázatos visszalépések megelőzése érdekében kell foganatosítania, ugyanakkor ezt nem teszi meg általában az elemzés tárgyát képező többi terület kapcsán.

2.13

Az uniós élelmiszerrendszereket diverzifikáltabbá kell tenni; a mezőgazdasági munkaerőt meg kell erősíteni, elsősorban fiatalok bevonásával, valamint méltányos munkakörülmények és bérek biztosításával; a kereskedelempolitikát összhangba kell hozni az EU élelmezés-fenntarthatósági normáival és a versenyképességgel. Foglalkozni kell az élelmiszerláncok koncentrációjával és a gazdasági tulajdonjoggal, csakúgy mint a piacok átláthatóságával, hogy biztosítsuk, hogy a jövőbeli válságokat ne súlyosbítsák túlzott árspekulációk.

2.14

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés nemcsak a kettős átállás célkitűzéseinek elérése szempontjából alapvető fontosságú, hanem mindenekelőtt az európai ipari rendszer fenntartása és megerősítése, valamint a társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási reziliencia szempontjából is. E tekintetben az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság megfelelő (többek között geopolitikai) elemzési és előrejelzési eszközök segítségével végezzen részletesebb elemzést.

2.15

Az EGSZB rámutat arra, hogy a víz és a vízkészletek – amelyekre a jelentés több alkalommal is utal – nemcsak problémát, hanem lehetőséget is jelentenek, különösen a vízfelhasználás hatékonyságának javítása, az erőforrás-gazdálkodás és a felelősségteljes fogyasztást célzó figyelemfelkeltő kampányok tekintetében. A kék gazdaság jelentős szerepet játszik és egyre növekvő potenciállal rendelkezik az EU-ban és a globális gazdaságban a munkahelyteremtés, valamint az emberek jóléte és egészsége szempontjából. Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja e lehetőségek lehető legnagyobb mértékű kihasználását – melyek kiterjednek mind a hagyományos, mind a kialakulóban lévő ágazatokra és műveletekre–, egyidejűleg pedig az éghajlatra, a biológiai sokféleségre és a környezetre gyakorolt káros hatások minimalizálását.

2.16

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a kettős átállás kapcsán vegye jobban figyelembe az ukrajnai háborúból fakadó lehetséges változásokat, különösen az energiaellátás és a kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében.

2.17

Az EGSZB egyetért azzal a felhívással, hogy az európai szakpolitikákat egy új gazdasági modellhez kell igazítani, növelni kell a beruházásokat a jólét fokozása érdekében, és javítani kell Európa ipari és gazdasági rendszerének termelékenységét és versenyképességét. E tekintetben kéri, hogy dolgozzanak ki az európai iparpolitika jövőjéről szóló konkrét előrejelzéseket, ez ugyanis elengedhetetlen a teljes stratégiai autonómia eléréséhez.

2.18

Az EGSZB támogatja azt az ajánlást, hogy az átállás célkitűzéseinek elérése érdekében fokozzák a köz- és magánberuházásokat. Rámutat azonban arra, hogy az európai gazdasági döntések és különösen a kamatlábak további emelkedésének kilátásai kedvezőtlenül befolyásolhatják a beruházásokat.

2.19

Az EGSZB üdvözli az igazságos átmenetre vonatkozó felhívást, valamint azt, hogy az előző jelentéshez képest nagyobb hangsúlyt kapott a társadalmi kohézió és a szociális párbeszéd szerepe. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a szociális dimenzióra és a munka minőségére fordított figyelem az európai menetrend egyik prioritást élvező tényezőjévé válik, és ezzel megváltozik az a fontossági sorrend, amelyben eddig még mindig kiegészítő szerepet játszottak.

2.20

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a 2022. évi stratégiai előrejelzési jelentésben figyelmet kaptak a kettős átállás miatt a munkaerő-piacot és a gazdasági feltételeket, továbbá a társadalom legkiszolgáltatottabb elemeit (családok, közösségek) érintő változások, valamint hogy ezzel együtt hangsúlyozták, hogy a szociális beavatkozáshoz megfelelő forrásokra van szükség. Az EGSZB kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a szegénységre és a társadalmi kirekesztettségre.

2.21

Kéri, hogy az EUZ vegye figyelembe a népesség elöregedését és a demográfiai változást, illetve az ebből következő egyrészt előreláthatólag megnövekedett igényt a gondozási szolgáltatások iránt, másrészt pedig az egészségügyi szakemberek hiányát. Az EU-nak biztosítania kell, hogy a gondozás elérhető és megengedhető maradjon, és ne váljon luxuscikké.

2.22

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a 2022. évi stratégiai előrejelzési jelentés csak általánosítva foglalkozik a digitalizációs folyamatok által generált munkahelyi hibridizáció felgyorsításának kérdésével (a digitalizációról és a közlekedési igényekről szóló bekezdésben tér ki rá), ráadásul azt pusztán a technológiai átalakulási folyamat eredményének tekinti, és figyelmen kívül hagyja annak a munkakörülményekre és a munkakapcsolatokra, valamint a kapcsolódó szabályozási igényekre gyakorolt hatásait.

2.23

Az EGSZB szerint a stratégiai előrejelzési rendszer túlságosan gazdasági szemléletűvé válhat, túlzott mértékben a versenyre és a piacra összpontosítva, hiszen azokat tekinti az európai fellépés, érdekek és stratégia valódi vezérfonalának. A társadalmat és a munkavállalókat kiegészítő szerepbe helyezi anélkül, hogy figyelembe venné a kettős átállás képességét egy új és nagyobb jólét megteremtésére és olyan új modellek kialakításának megkönnyítésére, amelyek csökkentik a sérülékeny területeket és a létrehozott előnyöket a társadalom javára fordítják.

2.24

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a polgárok elvárásainak és nézeteinek jobb megismerése érdekében készítsen külön Eurobarométer-felmérést a jövőbeli stratégiai előrejelzési jelentés témáiról. Ez az előretekintő elemzésben javasolt intézkedések jövőbeli elfogadásának előrejelzése szempontjából is elengedhetetlen.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Az uniós klíringrendszer megerősítése felé vezető út

(COM(2022) 696 final)

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 648/2012/EU, az 575/2013/EU és az (EU) 2017/1131 rendeletnek a harmadik országbeli központi szerződő felekkel szembeni túlzott kitettség csökkentését és az uniós elszámolási piacok hatékonyságának javítását célzó intézkedések tekintetében történő módosításáról

(COM(2022) 697 final – 2022/0403 (COD))

(2023/C 184/09)

Előadó:

Florian MARIN

Felkérések:	Tanács, 2023.1.31. Európai Parlament: 2023.2.1. Európai Bizottság, 2023.2.8.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	201/1/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli a rendeletjavaslatot (1), valamint a tőkepiacaink stratégiai autonómiájának biztosítására, a belső elszámolási kapacitás növelésére és az uniós klíringrendszer biztonságosabbá és szilárdabbá tételére irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket. Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós tőkepiacok pénzügyi stabilitásához nélkülözhetetlen egy versenyképes és hatékony elszámolási rendszer.

1.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy az uniós székhelyű elszámolóházak hozzák létre és alakítsák ki kapacitási kereteiket, illetve ruházzanak be azok fejlesztésébe, hogy a piaci szereplőket a műveleteik Unión belüli elszámolására ösztönözzék.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a brexit után azonnal átfogó tervet kellett volna végrehajtani az uniós székhelyű elszámolóházakra való átállás ösztönzése érdekében, és csalódott a 81 billió EUR értékű származékos piacot érintő lassú döntéshozatali folyamat miatt. Az EGSZB egyértelműbb álláspontot várt az egyesült királyságbeli központi szerződő felekkel szembeni kitettség csökkentésével kapcsolatban, valamint konkrétabb szabályokat és ösztönzőket várt az uniós székhelyű központi szerződő felek felé való elmozdulás előmozdítása érdekében.

1.4

Az EGSZB döntő fontosságúnak tartja, hogy az uniós klíringrendszerről minden eszközosztályra és volumenre kiterjedően konkrét adatok álljanak rendelkezésre, és úgy véli, hogy e tekintetében többet kell tenni. A pénzügyi stabilitási kockázatok pontos megértése érdekében rendszeresen át kell tekinteni az összegyűjtött adatok és a kockázati dinamika közötti kapcsolatot. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a kockázati modelleknek a pénzügyi kockázat mellett a központi szerződő felek környezeti, társadalmi és irányítási kockázatait is figyelembe kell venniük, és azoknak a különböző kockázati forgatókönyvekben és elemzésekben ugyanolyan jelentőséggel kell bírniuk.

1.5

Az EGSZB átfogó értékelést kér azzal kapcsolatban, hogy milyen többletköltségek merülhetnek fel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) és más uniós szervek számára a munkaerő, az informatikai rendszerek, a közös felügyeleti csoportok és a javasolt közös nyomonkövetési mechanizmus tekintetében.

1.6

Az EMIR rendelet 2019-es módosításai és a jelenlegi rendeletjavaslat által az ESMA-ra ruházott további hatáskörökre tekintettel az EGSZB azt szeretné, ha az ESMA tevékenységét illetően alkalmaznák a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az EGSZB azt javasolja, hogy az ESMA tegyen többet annak biztosítása érdekében, hogy az uniós ügyfeleiknek nyújtott szolgáltatásokat jelentős arányban uniós központi szerződő felek számolják el.

1.7

A csoporton belüli ügyleteket illetően az EGSZB nagyra értékeli azt a döntést, hogy az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek, illetve a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szempontjából kiemelt kockázatot jelentő joghatóságok között felsorolt országok jogalanyai nem mentesülnek az elszámolási kötelezettségek és a letéti követelmények alól.

1.8

Az EGSZB csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság nem végezte el a meglévő keret átfogó értékelését, és nem vizsgálta meg, hogy az elmúlt években hogyan változott az uniós piac vonzereje, tekintve, hogy a rendeletet több mint három éve módosították utoljára. Az EGSZB üdvözli a 7b. cikk bevezetését, és arra kéri az ESMA-t, hogy a rendelet hatálybalépésétől számított egy év elteltével nyújtson be jelentést a nem uniós központi szerződő felek alkalmazásának elsődleges okairól.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós központi szerződő feleknek átláthatónak kell lenniük díjaikat, letéti felhívásaikat és a piaci stresszhelyzet idején hozott intézkedéseiket illetően, annak érdekében, hogy valamennyi piaci szereplő számára javuljon a kiszámíthatóság.

1.10

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejtse ki, konkrétan mit ért a 20. cikk javasolt módosításaiban szereplő „sürgős” kifejezés alatt, és annak meghatározására kéri a társjogalkotókat, hogy mely mentességek minősülnek „sürgős” döntésnek.

1.11

Az EGSZB támogatja a 23. cikkben a közös felügyeleti csoportok és a közös nyomonkövetési mechanizmus létrehozásával kapcsolatban javasolt módosításokat. Az EGSZB javasolja, hogy a civil társadalmat is vonják be a 23c. cikk alapján létrehozott nyomonkövetési mechanizmusba, valamint az EGSZB megfigyelőként vegyen részt a közös nyomonkövetési mechanizmusban.

1.12

Az EGSZB túl hosszúnak tartja az Európai Bizottság számára a rendelet alkalmazásának felülvizsgálatára megállapított ötéves határidőt. Úgy véli továbbá, hogy többet kell tenni az engedélyek megadásához vagy a tevékenységek és szolgáltatások körének bővítéséhez szükséges idő csökkentése, valamint egy központi adatbázis létrehozása érdekében. Az EGSZB az adminisztratív terhek csökkentése és egyszerűbb hozzáférési megoldások biztosítása mellett nagyobb átjárhatóságot kér az európai klíringrendszeren belül.

1.13

Az EGSZB támogatja a 38. cikket érintő módosítások által kínált nagyobb átláthatóságot, amelyek előírják az elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagok és ügyfelek számára, hogy tájékoztassák ügyfeleiket és potenciális ügyfeleiket a letéti modellekről és az esetleges veszteségekről vagy egyéb költségekről.

2.   Háttér-információk

2.1

Az Európai Bizottság által 2015-ben útjára indított tőkepiaci unió egy ambiciózus, hosszú távú projekt, amelynek központi célja, hogy az egységes piac négy alapvető szabadságának egyikeként biztosítsa az Unióban a tőke szabad áramlását. A brexit hatására a tőkepiacokon jelentősen csökkent Európa globális szerepe: globális tevékenysége a brexit előtti 22 %-ról mindössze 14 %-ra esett vissza (2). Harminc évvel az egységes piac elindítása után, húsz évvel az euro bevezetése után és hét évvel a tőkepiaci unióra vonatkozó kezdeményezés elindítását követően az EU-nak még mindig akad tennivalója az egységes tőkepiac létrehozásának terén.

2.2

Az EMIR Refit rendelet (3) és az EMIR 2.2 rendelet (4) keretében nagyobb átláthatóságot biztosítottak a harmadik országbeli központi szerződő felek tekintetében, módosításokat vezettek be az elszámolási megbízás tekintetében, és további hatásköröket ruháztak az ESMA-ra, az EU felügyeleti hatóságára. E rendeletjavaslat még több hatáskört biztosít az ESMA számára. Mivel az elszámolási kapacitás a tőkepiaci unió egyik fontos eleme, a harmadik országbeli – különösen az egyesült királyságbeli – központi szerződő felek által nyújtott szolgáltatásoktól való túlzott függőség veszélyt jelent az európai pénzügyi piacokra nézve. Az EU a brexitmegállapodás keretében lehetővé tette az egyesült királyságbeli elszámolóházak számára, hogy 2022. június végéig továbbra is nyújthassanak szolgáltatásokat az uniós piaci szereplők részére. E határidőt a pénzügyi piac stabilitását fenyegető veszély miatt három évvel meghosszabbították azzal a szándékkal, hogy elegendő időt hagyjanak az elszámolási műveletek Unióba történő fokozatos áthelyezésére.

2.3

A rendeletjavaslat célja, hogy további stabilitást, kiszámíthatóságot és arányosságot biztosítson az elszámolási kötelezettséggel rendelkező összes szereplő számára, valamint előírja a piaci szereplők számára, hogy nyilatkozzanak arról, hogy származtatott ügyleteik feldolgozását illetően milyen mértékben függnek harmadik országoktól. A javasolt módosítások emellett olyan intézkedésekre összpontosítanak, amelyek célja, hogy vonzóbbá tegyék az uniós központi szerződő feleket, és csökkentsék az adminisztratív terheket, az Unión belül előmozdítsák a központi elszámolást azáltal, hogy a klíringrésztvevők számára kötelezővé teszik, hogy aktív számlát vezessenek az uniós központi szerződő feleknél, valamint biztosítsák a helyi hatóságok számára a határokon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó kockázatok felügyeletéhez szükséges hatásköröket.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB már régóta szorgalmazza az uniós tőkepiacok megerősítésére, valamint stabilabbá és vonzóbbá tételére irányuló jogszabályokat (5). A közelmúltbeli geopolitikai fejleményekre (az Ukrajna elleni orosz invázió, az energiaárak emelkedése, a világ számos részén tapasztalható geopolitikai feszültségek és a Covid19-világjárvány), valamint a gazdasági környezetre gyakorolt közvetlen hatásokra tekintettel az EGSZB rámutat arra, hogy gyors cselekvésre van szükség az uniós pénzügyi piacok stabilitásának megőrzése és fokozása érdekében. Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós tőkepiacok pénzügyi stabilitása szempontjából döntő fontosságú a versenyképes és hatékony elszámolási rendszer megléte.

3.2

Az EGSZB üdvözli a rendeletjavaslatot, valamint az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy intézkedéseket hoz a tőkepiacaink stratégiai autonómiájának biztosítása, a belső elszámolási kapacitás létrehozása és az uniós klíringrendszer biztonságosabbá és reziliensebbé tétele érdekében. Az uniós elszámolási piac megerősítése során figyelembe kell venni a tőke nem uniós elszámolási piacokról történő elvándorlásából eredő költségeket, a kockázatalapú megközelítés védelmének szükségességét, valamint a nem uniós és az uniós pénzügyi piacok közötti kölcsönös függőséget.

3.3

Az EMIR rendelet módosítására irányuló javaslat benyújtására azután került sor, hogy Európában drámaian megemelkedtek az energiaárak, elsősorban Ukrajna Oroszország általi indokolatlan megtámadása miatt; ez instabilitást okozott az elszámolási piacokon, mivel egyes vállalatok nem tudtak biztosítékot nyújtani származtatott ügyleteikhez. Az EGSZB sürgeti, hogy továbbra is prioritásként kezeljék az uniós elszámolási ágazat konszolidációját. Ahhoz, hogy az uniós klíringrendszer versenyképesebbé váljon, figyelembe kell venni az árat, a likviditást, a kockázatot, a letéteket, a szabályozást és a hatékonyságot. Az EGSZB egyetért azzal, hogy csökkenteni kell az engedélyek megadásához, illetve a tevékenységek és szolgáltatások körének bővítéséhez szükséges időt, valamint létre kell hozni egy központi adatbázist.

3.4

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós székhelyű központi szerződő feleknek létre kell hozniuk és ki kell alakítaniuk kapacitási kereteiket, illetve be kell ruházniuk azok fejlesztésébe, hogy – különösen technológiai és operatív képességeik fejlesztése, a piaci szereplők közötti jobb együttműködés biztosítása és a kockázatkezelési gyakorlatok javítása révén – rávegyék a piaci szereplőket a műveleteik Unión belüli elszámolására. A kiszámíthatóság javítása érdekében a központi szerződő feleknek átláthatónak kell lenniük a díjaikat, a letéti felhívásaikat és a piaci stresszhelyzet idején hozott intézkedéseiket illetően.

3.5

A stabil tőkepiacokhoz kiegyensúlyozott és stabil munkaerőpiacra van szükség. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a kockázati modelleknek a pénzügyi kockázat mellett a központi szerződő felek környezeti, társadalmi és irányítási kockázatait is figyelembe kell venniük, és nagyra értékeli, hogy azoknak a különböző kockázati forgatókönyvekben és elemzésekben ugyanolyan jelentőséggel kell bírniuk.

3.6

Az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottság által 2022 elején folytatott konzultációt, a tagállamok és az Európai Parlament képviselőivel, a pénzügyi szolgálatokkal és a gazdasági és pénzügyi bizottságokkal folytatott megbeszéléseket, valamint az érintett érdekelt felekkel tartott kétoldalú találkozókat.

3.7

Az EGSZB csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező elszámolóházak számára az uniós székhelyű érdekelt felekhez biztosított korlátlan hozzáférés határidejét három évvel, 2025. június 30-ig meghosszabbították. Úgy véli, hogy alapos tervet kellett volna kidolgozni, hogy közvetlenül a brexit után ösztönözzék az uniós székhelyű elszámolóházakra való áttérést. Az EGSZB bírálja, hogy a 81 billió EUR értékű származékos piaccal kapcsolatban eddig nem tettek válaszlépéseket, korlátozott konzultációkat folytattak, és nagyon lassú a döntéshozatali folyamat.

3.8

Az európai bankok profitálnak egy többdevizás poolból az Egyesült Királyság piacán, és az európai elszámolóházakra való áttérés euroalapú elszámolási folyamatot eredményezne, ami jelentős költségekkel járna a bankrendszer számára. Bár az EGSZB támogatja ezt az elmozdulást, és úgy véli, hogy azt a lehető leghamarabb meg kell valósítani, rámutat arra, hogy megfelelő ösztönzőket kell biztosítani annak megakadályozása érdekében, hogy a bankok más piacokra térjenek át. Az uniós elszámolási ágazat megszilárdításához célzottabb és testre szabott ösztönzőket kellene figyelembe venni.

3.9

Mivel sok uniós piaci szereplő más országokban számolja el származtatott ügyleteit, az EGSZB egyértelműbb állásfoglalást várt e tendenciával kapcsolatban, valamint konkrétabb szabályokat és ösztönzőket várt annak érdekében, elmozdulás történjen az uniós székhelyű központi szerződő felek irányába. Az EGSZB elvárta volna, hogy legalább az állami szervezetek kötelesek legyenek az Unión belül elszámolni, és egyértelmű elképzelést szorgalmaz e függőség mielőbbi felszámolása érdekében.

3.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a piaci szereplők érdekében az Unión belüli elszámolási tevékenységek fejlesztése során a teljes ellátási láncot figyelembe kell venni. Az egyesült királyságbeli központi szerződő feleknek való kitettség csökkentése során a hosszú távú kilátások és az uniós elszámolási piacra vonatkozó hozzáférési követelmények szabványosítása mellett a piaci likviditásra is ügyelni kell. Figyelembe kell venni az ügyfelek elszámolásra való felkészítését, és különböző szimulációkat kell végezni ezen ügyfelek érdekében. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az ESMA-nak gondosan hozzá kell igazítania az intézkedéseket a kis és közepes méretű piaci szereplőkhöz.

3.11

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli központi szerződő felek milyen fontos szerepet játszanak az EU pénzügyi stabilitásában. Létfontosságú csökkenteni a koncentrációs kockázatokat, valamint biztosítani, hogy az e központi szerződő felekkel fenntartott kapcsolatok átlátható, kiszámítható, arányos és kockázatorientált megközelítésen alapuljanak. E rendeletjavaslat még több hatáskörrel ruházza fel az ESMA-t, és az EGSZB azt szeretné, ha az ESMA tevékenységét illetően alkalmaznák a fékek és ellensúlyok rendszerét.

3.12

Az EGSZB szerint ahhoz, hogy a nyomon követést illetően világos képet kapjunk, fontos, hogy konkrét adatok álljanak rendelkezésre az uniós klíringrendszerről; ezen adatoknak összehasonlíthatónak kell lenniük, és valamennyi eszközosztályra és volumenre ki kell terjedniük. Ahhoz, hogy a pénzügyi stabilitási kockázatokról pontos képet alkothassunk, fontos megfelelő adatokat gyűjteni, és a gyűjtött adatok és a kockázati dinamika közötti szinergiát rendszeresen figyelembe kell venni. Az EGSZB úgy véli, hogy e tekintetben többet kell tenni.

3.13

Az elszámolási tevékenységek és az európai egységes hozzáférési pont között további szinergiákat kell keresni. Az egységes európai hozzáférési pont előmozdítja az adatvezérelt finanszírozást, és jelentősen javítja a vállalatok, vállalkozások és pénzügyi intézmények adatokhoz és szervezeti információkhoz való hozzáférését, valamint alkalmassá teszi a gazdaságot a digitális jövőre, erősíti a digitális szuverenitást, növeli az információáramlás sebességét és közös szabványokat határoz meg az adatokra, a technológiára és az infrastruktúrára összpontosítva (6).

3.14

Az EGSZB támogatja az EMIR rendeletben foglalt, származtatott ügyletekre vonatkozó szabályok enyhítésére, valamint a bankgaranciák és akkreditívek magas likviditású biztosítékként való elfogadására irányuló javaslatot, mivel e nem pénzbeli alternatívák biztosítják a piaci likviditást, és már nagymértékben alkalmazzák őket a fejlettebb tőkepiacokon, például az Egyesült Államokban. Az EGSZB támogatja, hogy a központi bankok nagyobb szerepet töltsenek be az uniós fogyasztók védelmében.

3.15

Az EGSZB támogatja a 11., 14., 15. és 17. cikk javasolt módosításait, amelyek egyrészt négy hónapos végrehajtási időszakot írnak elő azon nem pénzügyi szerződő felek számára, amelyeknek első alkalommal kell biztosítékot cserélniük, másrészt biztosítják, hogy a központi szerződő felek termékkínálatának bővítésére vonatkozó eljárások rövidebbek és kevésbé összetettek legyenek. Az EGSZB üdvözli a javasolt módosításokat, mivel azok egyszerűsítik a tevékenységek és szolgáltatások köre bővítésének, valamint az engedélyek megadásának és elutasításának folyamatát. Az adminisztratív terhek csökkentése és az egyszerűbb hozzáférési megoldások biztosítása mellett nagyobb átjárhatóságra van szükség az európai klíringrendszeren belül.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Bizottság azon kijelentésével, miszerint „ez a jogalkotási kezdeményezés nem lesz hatással az ESMA vagy más európai uniós szervek kiadásaira”, és úgy véli, hogy a költségek növekedni fognak az olyan területeken, mint a munkaerő, az informatikai rendszerek, a közös felügyeleti csoportok és a javasolt közös nyomonkövetési mechanizmus. Az EGSZB megjegyzi, hogy a 90. cikk javasolt módosításában az Európai Bizottság arra kéri az ESMA-t, hogy számoljon be „személyzeti és erőforrásigényeiről”. Az EGSZB ezért kéri, hogy alaposan értékeljék a többletköltségeket, valamint számítsák ki és közöljék a becsült költségvetési vonzatokat.

4.2

Az EGSZB tudomásul veszi és támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az elszámolási kötelezettség alá eső valamennyi piaci szereplő számára kötelezővé tegyék, hogy számlát vezessenek az uniós központi szerződő feleknél. Arra kéri az ESMA-t, hogy az Európai Bankhatósággal, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal, az Európai Rendszerkockázati Testülettel és a Központi Bankok Európai Rendszerével folytatott konzultációt követően állapítsa meg, hogy az uniós ügyfeleiknek nyújtott, rendszerszinten nagy jelentőségűként azonosított szolgáltatások jelentős részét az uniós központi szerződő feleknél kell elszámolni.

4.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a piaci szereplőket fel kívánják kérni arra, hogy szolgáltassanak pontos számadatokat és számoljanak be a külföldi elszámolóházaktól való függőségről. Az EGSZB elvárja, hogy az ESMA gyorsan dolgozza ki az ezen információkat meghatározó technikai standardokat, várakozással tekint a hatálybalépéstől számított egy év elteltével benyújtandó kimerítő jelentés elé, és elvárja, hogy ennek megfelelően módosítsák az EMIR rendeletet.

4.4

A csoporton belüli ügyleteket illetően az EGSZB nagyra értékeli, hogy az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek, illetve a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem szempontjából kiemelt kockázatot jelentő joghatóságok között felsorolt országok jogalanyai nem mentesülnek az elszámolási kötelezettség és a letéti követelmények alól. Az EGSZB teljes mértékben támogatja az e joghatóságokkal kapcsolatos adminisztratív intézkedéseket, és úgy véli, hogy e jogalanyok jelentős veszélyt jelentenek az EU pénzügyi rendszerére nézve.

4.5

Bár a digitális frissítés további költségvetési igényeket jelent, az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az EMIR rendelet javasolt frissítéseinek támogatásához digitális beruházásokat hajtsanak végre. Az EGSZB nagyra értékeli a felügyeleti dokumentumok online benyújtását szolgáló, valamennyi érintett hatóság számára hozzáférhető, fejlett informatikai programra vonatkozó javaslatot.

4.6

Az EGSZB csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság nem végezte el a meglévő keret kimerítő értékelését, tekintve, hogy a rendeletet több mint három éve módosították utoljára. Továbbá ahhoz, hogy a jelenlegi módosítások megfeleljenek a célnak, az EGSZB elvárta volna annak célzott elemzését, hogy az elmúlt években miként változott az uniós piac vonzereje, különösen a közelmúltbeli jelentős geopolitikai fejlemények fényében.

4.7

Az EGSZB azt javasolja, hogy a 7. cikk alapján kidolgozott technikai standardok átláthatóak és inkluzívak legyenek. Figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy e standardok gyors kiigazítása érdekében módosításokat lehessen bevezetni. Az eszközkezelők számára fontos, hogy a végrehajtási költségek, az elszámolási költségek és a klíringtagok költségei tekintetében ár-összehasonlító eszközöket biztosítsanak.

4.8

Az EGSZB üdvözli a 7b. cikk bevezetését, amely előírja, hogy az elszámolási szolgáltatásokat nyújtó szereplőknek be kell számolniuk a nem uniós központi szerződő félnél végzett elszámolási tevékenységük köréről, valamint kötelesek tájékoztatni ügyfeleiket arról a lehetőségről, hogy az adott ügyletet egy uniós központi szerződő félnél is elszámolhatják. Az EGSZB felkéri az ESMA-t, hogy dolgozzon ki egy minden tagállamban alkalmazandó szabványosított jelentéstételi eljárást, és javasolja, hogy a rendelet hatálybalépésétől számított egy év elteltével nyújtsanak be jelentést a nem uniós központi szerződő felek alkalmazásának fő okairól. Az arányosság egységes piacon belüli biztosítása érdekében a piaci szereplőkre kiszabott bírságokra vonatkozó közös megközelítést is körültekintően kell kezelni.

4.9

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, konkrétan mit ért a 20. cikk javasolt módosításaiban szereplő „sürgős” kifejezés alatt, és arra kéri a társjogalkotókat, hogy egyezzenek meg arról, illetve határozzák meg, hogy mely mentességek esetében hozható „sürgős” döntés.

4.10

Az EGSZB támogatja 23. cikkben a közös felügyeleti csoportok és a közös nyomonkövetési mechanizmus létrehozásával kapcsolatban javasolt módosításokat, de megjegyzi, hogy ezeknek költségvetési vonzata lesz, mivel e hatóságoknak – köztük az ESMA-nak is – kiegészítő személyzetre lesz szükségük. Az EGSZB javasolja, hogy a civil társadalmat is vonják be a 23c. cikk alapján létrehozott nyomonkövetési mechanizmusba, különösen a jövőbeli szakpolitikai döntések tekintetében.

4.11

Az összeköttetések, a kapcsolatok és a koncentrációs kockázatok központi szerződő felekkel foglalkozó felügyeleti bizottság keretében történő megfelelő értékelésébe (24a. cikk) ugyancsak be kell vonni a civil társadalmat, és az EGSZB-nek megfigyelőként részt kellene vennie a közös nyomonkövetési mechanizmusban. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy csökkenteni kell az klíringrendszerben érintett számos hatóság közötti hatásköri átfedéseket. Az európai és a nemzeti hatóságok közötti együttműködésnek hatékonynak kell lennie, és igazodnia kell a piaci kockázatok dinamikájához.

4.12

Az EMIR rendelet módosításai között eltelt időszakot figyelembe véve nagyon hosszúnak tűnik az Európai Bizottságnak ahhoz biztosított ötéves határidő, hogy a rendelet hatálybalépését követően körültekintően felülvizsgálja a rendelet alkalmazását. Ráadásul az EGSZB azt várta, hogy az Európai Bizottság a megállapodásnak megfelelően 2023. január 2-án benyújtja az EMIR Refit rendelet és az EMIR 2.2 rendelet alkalmazásáról szóló jelentését, de az Európai Bizottság most annak visszavonását javasolja. Az EGSZB ellenzi ezt a javaslatot, és úgy véli, hogy ennek következtében előfordulhat, hogy egyáltalán nem értékelik az EMIR rendelet módosításait, tekintve, hogy ennek folyományaként már módosították az EMIR rendeletet.

4.13

Végezetül az EGSZB támogatja a 38. cikk módosítására irányuló javaslat által kínált nagyobb átláthatóságot az elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagok és ügyfelek azon kötelezettségét illetően, hogy tájékoztassák ügyfeleiket és potenciális ügyfeleiket a letéti modellekről és az esetleges veszteségekről vagy egyéb költségekről, amennyiben a központi szerződő fél helyreállítási intézkedéseket hajt végre. Az EGSZB úgy véli, hogy a klíringtagoknak is hozzá kell járulniuk az uniós klíringrendszeren belüli átláthatóság javításához.

---

(1)  COM(2022) 697 final.

(2)  Jelentés – Az uniós tőkepiacokkal kapcsolatos új jövőkép.

(3)  HL L 141., 2019.5.28., 42. o.

(4)  HL L 322., 2019.12.12., 1. o.

(5)  HL C 155., 2021.4.30., 20. o.

(6)  HL C 290., 2022.7.29., 58. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU irányelv módosításáról

(COM(2022) 707 final – 2022/0413 (CNS))

(2023/C 184/10)

Előadó: Petru Sorin DANDEA

Társelőadó: Benjamin RIZZO

Felkérés:	Tanács, 2023.2.7.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113., 115. és 304. cikke
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.2.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	208/0/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a DAC 8-ra irányuló javaslatát, amely jelentős előrelépést képvisel a közigazgatási együttműködésről szóló hatályos irányelv (a továbbiakban: DAC) tökéletesítése és kiegészítése irányába.

1.2

Az EGSZB szerint a DAC javasolt tökéletesítése eredményesen visszatarthatja a kriptoeszköz-tulajdonosokat a költségvetési szabályok megkerülésétől, ezáltal erősítve az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelmet, összhangban az Európai Bizottság több közelmúltban indított kezdeményezésével.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság kezdeményezése teljes mértékben összhangban van a méltányos és hatékony adóztatás elvével, amely az európai szociális piacgazdaság egyik sarokköve, és amelynek célja annak biztosítása, hogy mindenki méltányos mértékben vegye ki a részét a terhek viseléséből, valamint egyenlő és arányos bánásmódban részesüljön, függetlenül a birtokolt eszközök típusától.

1.4

Az EGSZB megállapítja, hogy a kriptoeszközök és használatuk szabályozására irányuló globális erőfeszítés hiányában az említett eszközökkel kapcsolatos, világszerte fokozódó problémák és következmények nem kezelhetők sikeresen. E tekintetben alapvető fontosságú az OECD és a G20 szintjén a kriptovaluták átláthatóságáról szóló globális megállapodás elérése érdekében végzett munka, és az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy töltsön be aktív szerepet a nemzetközi színtéren.

1.5

Az EGSZB úgy látja, hogy a kriptoeszközök fokozott és hatékonyabb adóztatása hozzá fog járulni az adózás körének kibővítéséhez és a nemzeti költségvetések megnöveléséhez, lehetővé téve további források felhasználását a közjó érdekében és az Európai Bizottság beruházási prioritásaira (zöld átállás és digitalizáció).

1.6

Az EGSZB szerint az adóazonosító számra vonatkozó adatszolgáltatási rendszer az új szabályok eredményességének biztosítását szolgáló legeredményesebb megfelelési módszer. Ezért az EGSZB határozottan támogatja az adóazonosító számra vonatkozó európai bizottsági javaslatot, mivel az hozzájárul az esetleges hibák megelőzéséhez, javítva ezáltal a jogbiztonságot és a rendszer kiszámíthatóságát.

1.7

Az EGSZB szerint az adatszolgáltatási kötelezettségeket nem szabad kizárólag a kriptoeszköz-átváltásokra és -átutalásokra korlátozni, hanem – legalábbis a kezdeti szakaszban – az átláthatóság és a bizonyosság érdekében ki kell terjeszteni a kriptovaluta-eszközök általános birtoklására, bár továbbra is egyértelmű, hogy az adózást csak a tényleges nyereségre lehet alkalmazni.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy tényleges és arányos szankciókra van szükség, ám a tagállamokra kell hagyni a kiszabandó szankciók konkrét összegének meghatározását. Az EGSZB azt is ajánlja, hogy az irányelv végrehajtását követően az Európai Bizottság készítsen jelentést a tagállamok által alkalmazott szankciós struktúrákról, és szükség esetén adjon iránymutatást a lehetséges változtatásokkal kapcsolatban.

1.9

Az EGSZB azt reméli, hogy a szankciók és a megfelelési intézkedések képesek lesznek megfelelő egyensúlyt teremteni egyfelől a szabályok eredményessége és a megfelelő elrettentés, másfelől az arányosság között. Az arányosságot például az adott társaság által elkövetett jogsértésekben érintett ügyletek számának megfelelő figyelembevételével lehet biztosítani.

1.10

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az irányelvjavaslatban az adatvédelemre vonatkozóan foglalt konkrét rendelkezéseket és biztosítékokat – az általános adatvédelmi rendelet szabályaival összhangban – magas szintű normák betartása mellett megfelelően kell alkalmazni és tiszteletben kell tartani azon személyek alapvető jogainak teljes körű védelme érdekében, akiknek az adatait összegyűjtik, megosztják és tárolják.

1.11

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a javaslattervezetében szerepeltessen szabályokat az eleve a jelenlegi szöveg hatálya alá tartozó adóhatóságok, valamint a pénzmosás, továbbá az illegális tevékenységek és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságok közötti együttműködés fokozása érdekében. Ezzel összefüggésben az EGSZB megismétli, hogy a hatóságoknak, jelen esetben az adóhatóságoknak megfelelő erőforrásokra van szükségük mind a képzett személyzet, mind a magas színvonalú digitális technológia és szabványok tekintetében.

2.   Az európai bizottsági javaslat

2.1

Az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 2011/16/EU irányelv (1) módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló európai bizottsági javaslat (a továbbiakban: DAC 8) (2) célja a jelenlegi irányelv annak érdekében történő aktualizálása, hogy az adatszolgáltatást és az adóhatóságok közötti információcserét kiterjessze az Európai Unióban lakóhellyel rendelkező felhasználók kriptoeszközökből származó jövedelmére vagy bevételére is. Az adóhatóságok jelenleg nem rendelkeznek az ahhoz szükséges információkkal, hogy nyomon követhessék a határokon át könnyen forgalmazható kriptoeszközökből származó bevételeket.

2.2

A jogalkotási kezdeményezés célja az, hogy a közvetlen adózás céljából történő adatszolgáltatásra és információcserére vonatkozó konkrét rendelkezések révén átláthatóbbá tegye a kriptoeszközök adóztatását. A javaslat a hatályos alkalmazandó rendelkezéseket is finomítja a joghézagok elkerülése és a jogi keret megerősítése érdekében.

2.3

A DAC 8 igazodik a kriptoeszközök piacairól szóló rendeletben (a továbbiakban: MiCA) (3) foglalt fogalommeghatározásokhoz, amely rendelet önmagában nem biztosít alapot az adóhatóságok számára a kriptoeszközökből származó jövedelem adóztatásához szükséges információk összegyűjtéséhez és cseréjéhez. A DAC 8 azonban a MiCA-val kapcsolatos tapasztalatokra épít, és az e rendelettel eleve bevezetett engedélyezési követelményre támaszkodik, ezáltal elkerülve a kriptoeszköz-szolgáltatókra háruló további adminisztratív terheket.

2.4

A javaslat összhangban van az OECD nemrég jóváhagyott, kriptoeszközökre vonatkozó jelentéstételi keretével (CARF) (4), valamint az abban foglalt közös jelentéstételi standard módosításaival. Ezeket a standardokat a G20 is jóváhagyta. Az Európai Bizottság által folytatott konzultáció során a legtöbb tagállam támogatta az uniós jogi keret hatályának az OECD keretében végzett munkával való összehangolását.

2.5

Annak érdekében, hogy a tagállamok jobban fel tudják deríteni és kezelni tudják az adócsalást, az adókijátszást és az adókikerülést, méretétől és székhelyétől függetlenül minden adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatónak be kell jelentenie az EU-ban letelepedett ügyfelei ügyleteit. Egyaránt ide tartoznak a belföldi és a határokon átnyúló ügyletek is. Egyes esetekben az adatszolgáltatási kötelezettségek a nem helyettesíthető tokenekre (NFT-kre) is kiterjednek. Az adatszolgáltatásra kötelezett kriptoeszköz-szolgáltatók által teljesítendő kötelezettségekre vonatkozó részletes szabályokat a VI. melléklet állapítja meg.

2.6

Az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó ügyletek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó kriptoeszközöket érintő átváltási ügyleteket és átutalásokat is magukban foglalják. Mind a belföldi, mind a határokon átnyúló ügyletek a javaslat hatálya alá tartoznak, és azokat az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó kriptoeszközök típusa szerint összesíteni kell.

2.7

A pénzügyi intézmények adatokat fognak szolgáltatni az elektronikus pénzről és a központi banki digitális fizetőeszközökről, a vagyonos magánszemélyekkel kapcsolatos, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítások automatikus cseréje pedig kiterjesztésre kerül. Vagyonos magánszemély az, aki legalább 1 000 000 EUR pénzügyi vagy befektethető vagyonnal, illetve kezelt eszközökkel rendelkezik. A tagállamok információt cserélnek a 2020. január 1-je és 2025. december 31-e között kiadott, módosított vagy meghosszabbított, határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokról.

2.8

A javaslat nem korlátozza a tagállamokat saját megfelelési rendszerük kialakításában. Ugyanakkor közös minimális szintű szankciókat állapít meg és hajtat végre a legsúlyosabb nem megfelelő magatartás esetén, amilyen például az adatszolgáltatás közigazgatási felszólítások ellenére történő teljes elmaradása.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli és támogatja az Európai Bizottság DAC 8-ra vonatkozó javaslatát, mivel az jelentős lépést képvisel a DAC-nak az Európai Számvevőszék ajánlásaival összhangban történő tökéletesítése és kiegészítése irányába. A Számvevőszék arra figyelmeztetett, hogy „[h]a egy adózó elektronikus kriptovalutában tartja vagyonát, akkor az ilyen ügyfeleknek portfóliószolgáltatásokat nyújtó platform vagy egyéb elektronikus szolgáltató nem köteles bejelenteni az adóhatóságnak a kriptovalutában lévő összegeket vagy az ebben szerzett bevételeket. Az ilyen elektronikus eszközökben tartott pénz tehát nagyrészt adózatlan marad.” (5)

3.2

Az EGSZB szerint a DAC javasolt tökéletesítése eredményesen visszatarthatja a kriptoeszköz-tulajdonosokat a költségvetési szabályok megkerülésétől, ezáltal erősítve az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelmet, összhangban az Európai Bizottság több közelmúltban indított kezdeményezésével.

3.3

Az EGSZB méltányolja az Európai Bizottság által a szóban forgó javaslatról folytatott széles körű és részletes konzultációt, amelyben valamennyi érdekelt fél mellett egy ágazati szereplőkből álló célzottabb közönség is részt vett, akikkel az Európai Bizottság külön konzultált. A tagállamok is kifejthették álláspontjukat, és arra ösztönözték az Európai Bizottságot, hogy az OECD folyamatban lévő munkájával szoros összhangban lépjen fel. A konzultációk annak ellenére átláthatóbbá és érdemibbé tették a jogalkotási folyamatot, hogy a javaslat rendkívül technikai jellegű.

3.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kriptoeszközök és használatuk szabályozására irányuló globális erőfeszítés hiányában az említett eszközökkel kapcsolatos, világszerte fokozódó problémák és következmények nem kezelhetők sikeresen. E tekintetben alapvető fontosságúak az OECD és a G20 szintjén a kriptovaluták átláthatóságáról szóló globális megállapodás elérése érdekében folytatott munka és tárgyalások, és az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy töltsön be vezető szerepet a nemzetközi színtéren.

3.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság kezdeményezése teljes mértékben összhangban van a méltányos és hatékony adóztatás elvével, amely az európai szociális piacgazdaság egyik sarokköve, és amelynek célja annak biztosítása, hogy mindenki méltányos mértékben vegye ki a részét a terhek viseléséből, valamint egyenlő és arányos bánásmódban részesüljön, függetlenül a birtokolt eszközök típusától.

3.6

Az EGSZB úgy látja, hogy a kriptoeszközök fokozott és hatékonyabb adóztatása hozzá fog járulni az adózás körének kibővítéséhez és a nemzeti költségvetések megnöveléséhez, lehetővé téve további források felhasználását a közjó érdekében és az Európai Bizottság beruházási prioritásaira (zöld átállás és digitalizáció).

3.7

Az EGSZB teljes mértékben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a fokozott átláthatóság csökkenteni fogja az eltéréseket, valamint a jogi keret és az elbánás jelenlegi indokolatlan differenciálását, amely „előnyhöz juttatja a kriptoeszköz-felhasználókat azokkal szemben, akik nem fektetnek be kriptoeszközökbe”, és így nemcsak „a méltányos adóztatás célkitűzésének” megvalósulását akadályozzák, hanem a belső piac megfelelő működését és a ténylegesen egyenlő versenyfeltételek érvényesülését is.

3.8

Az EGSZB támogatja az EUMSZ 113. cikkének (mivel a kicserélt információk a héa céljából is felhasználhatók) és az EUMSZ 115. cikkének együttes alkalmazását a javaslatot alátámasztó jogalapként. A belső piac működését érintő nemzeti jogszabályok 115. cikk szerinti közelítése valóban fontos a szóban forgó ügyben, a kriptoeszközök ugyanis több célra is felhasználhatók. Ezért a belső piacon el kell kerülni az általános jogi keret és a végrehajtási eszközök terén kialakuló eltéréseket, mivel ezek veszélyeztethetik a belső piac konszolidációját.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jelenlegi javaslatba foglaljanak be adatszolgáltatási kötelezettségeket a kriptoeszközökkel rendelkező természetes személyekre vonatkozóan. Ez minden bizonnyal növelné a javaslat eredményességét és bővítené alkalmazási körét.

4.2

Az EGSZB szerint az adóazonosító számra vonatkozó adatszolgáltatási rendszer az új szabályok eredményességének biztosítását szolgáló legeredményesebb megfelelési módszer. Az EGSZB ezért határozottan támogatja az adóazonosító számra vonatkozó európai bizottsági javaslatot, mivel ez hozzájárul a javaslat eredményességének megerősítéséhez, az adóazonosító szám ugyanis egyedi azonosító kódként lehetővé teszi a hibák elkerülését, ezáltal pedig növeli a jogbiztonságot és a rendszer kiszámíthatóságát.

4.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy a legtöbb tagállamban már vannak a kriptoeszköz-befektetésekből származó jövedelem megadóztatására vonatkozó jogszabályok vagy legalábbis közigazgatási iránymutatássok, de az illetékes hatóságok gyakran nem rendelkeznek az azok gyakorlati megvalósításához szükséges információkkal. Ezért a jogbiztonság és az egyértelműség csak úgy biztosítható, ha a nemzeti szintű hatékonysági problémákat egy olyan uniós jogalkotási kezdeményezés révén kezelik, amelynek célja az adóhatóságok közötti hatékony és eredményes együttműködés fokozása.

4.4

Az EGSZB szerint az adatszolgáltatási kötelezettségeket nem szabad kizárólag a kriptoeszköz-átváltásokra és -átutalásokra korlátozni, hanem – legalábbis ebben a kezdeti szakaszban – az átláthatóság és a bizonyosság érdekében ki kell terjeszteni a kriptovaluta-eszközök általános birtoklására, bár továbbra is egyértelmű, hogy az adózást csak a tényleges nyereségre lehet alkalmazni.

4.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy tényleges és arányos szankciókra van szükség, ám a tagállamokra kell hagyni a kiszabandó szankciók konkrét összegének meghatározását. Úgy tűnik, hogy a minimális küszöbértékek növelhetik a kriptovaluták megadóztatására vonatkozó új szabályok eredményességét. Az EGSZB azt reméli, hogy a szankciók és a megfelelési intézkedések képesek lesznek megfelelő egyensúlyt teremteni egyfelől a szabályok eredményessége és a megfelelő elrettentés, másfelől az arányosság között. Az arányosságot például az adott társaság által elkövetett jogsértésekben érintett ügyletek számának megfelelő figyelembevételével lehet biztosítani.

4.6

Ezenkívül az irányelv végrehajtását követően az Európai Bizottságnak jelentést kellene készítenie a tagállamok által alkalmazott szankciós struktúrákról, és iránymutatást kellene adnia a szankciórendszer és a megfelelést biztosító intézkedések szükséges változtatásaival kapcsolatban.

4.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az irányelvjavaslatban az adatvédelemre vonatkozóan szereplő konkrét rendelkezéseket és biztosítékokat – az általános adatvédelmi rendelet szabályaival és elveivel összhangban – magas szintű normákat követve gondosan kell alkalmazni és tiszteletben kell tartani azon egyének alapvető jogainak teljes körű védelme érdekében, akiknek az adatait összegyűjtik, megosztják és tárolják.

4.8

Az EGSZB ismételten arra kéri a tagállamokat, hogy hajtsanak végre megfelelő beruházásokat az adóhatóságokba és más érintett közigazgatási szervekbe annak érdekében, hogy azok rendelkezzenek azokkal a képességekkel, amelyek szükségesek az adóügyi együttműködés javításának feladatához.

4.9

Végezetül az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a javaslattervezetébe foglalja bele az eleve a jelenlegi szöveg hatálya alá tartozó adóhatóságok és a pénzmosás, valamint az illegális tevékenységek és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemért felelős hatóságok közötti együttműködés követelményét, mivel az elmúlt években számos esetben előfordulhatott, hogy a kriptoeszközöket illegális célokra és pénzmosásra használták fel. Ezzel összefüggésben az EGSZB megismétli, hogy a hatóságoknak, jelen esetben az adóhatóságoknak megfelelő erőforrásokra van szükségük a képzett személyzet, valamint a magas színvonalú digitális technológia és szabványok tekintetében.

---

(1)  A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

(2)  COM(2022) 707 final.

(3)  COM(2020) 593 final.

(4)  Crypto-Asset Reporting Framework and Amendments to the Common Reporting Standard [A kriptoeszközökre vonatkozó jelentéstételi keret és a közös jelentéstételi standard módosításai], OECD, 2022.10.8.

(5)  Európai Számvevőszék (2021), Adóügyi információk cseréje az Unióban: biztos alapok, bizonytalan végrehajtás. Az információcsere intenzívebbé vált, de néhány információt továbbra sem jelentenek.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós jog megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókról szóló irányelv felé

(COM(2022) 249 final)

Javaslat tanácsi határozatra az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé történő felvételéről

(COM(2022) 247 final)

és az Európai Bizottság javaslata európai parlamenti és tanácsi irányelvre az uniós korlátozó intézkedések megsértése bűncselekményi tényállásainak és szankcióinak meghatározásáról

(COM(2022) 684 final)

(2023/C 184/11)

Előadó:

José Antonio MORENO DÍAZ

Felkérés:	Európai Bizottság: 2022.7.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.8.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	141/1/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli azt a döntést, hogy a szankciók megsértését felveszik az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé, valamint üdvözli azt az irányelvjavaslatot is, amelynek célja, hogy közelítse egymáshoz a szankciók megsértésére vonatkozó nemzeti jogszabályokban foglalt tényállásokat és büntetési minimumokat.

1.1.

Az EGSZB azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a sürgősségi eljárás megindítása miatt a fent említett határozat nem képezte teljes körű demokratikus tanácskozás tárgyát az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában. Hasonlóképpen az EGSZB továbbra is aggályosnak tartja, hogy az Európai Bizottság az irányelvjavaslat előterjesztése előtt nem végzett hatásvizsgálatot. Ezenkívül az EGSZB sajnálja, hogy a szankciók megsértése bűncselekményi tényállásainak és az esetükben alkalmazandó büntetéseknek a meghatározásáról szóló irányelvre irányuló európai bizottsági javaslat nem említi meg az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot a megkérdezett érdekelt felek között.

1.2.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy az irányelv kidolgozása során bővítsék ki a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó mentességet, mentesítve a humanitárius ügynökségeket és személyzetüket a büntetőjogi felelősség alól, összhangba hozva ezt a rendelkezést a jelenlegi nemzetközi gyakorlattal, és mindeközben biztosítsanak megfelelő mechanizmusokat a bűnözési vagy politikai célú visszaélések megelőzésére.

1.3.

Az EGSZB támogatja, hogy biztosítsanak megfelelő garanciákat és védelmet a visszaélést bejelentő személyek és azon újságírók számára, akik nyilvánosságra hozzák a szankciók kijátszására irányuló kísérleteket, akikre a fent említett mentességnek ki kell terjednie.

1.4.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy biztosítsák, hogy a magánszektor és a civil társadalmi szervezetek megfelelő tájékoztatást és proaktív támogatást kapjanak az új jogszabályokhoz való alkalmazkodáshoz és az új követelményeknek való megfeleléshez.

1.5.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy a jogszabályok harmonizációjának előmozdításán túl biztosítsák, hogy a tagállamok rendelkezzenek a szankciók megsértésének felderítéséhez, büntetőeljárás alá vonásához és szankcionálásához szükséges megfelelő adminisztratív kapacitásokkal, elegendő forrással és képzett személyzettel. Ezt támogatni lehetne a felderítés és a büntetőeljárások terén meglévő bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztása formájában történő együttműködéssel.

1.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy az irányelvjavaslat kitart a visszaható hatály tilalma elvének tiszteletben tartása mellett, továbbá hangsúlyozza, hogy garantálni kell a terheltek jogszerű eljáráshoz való jogát és az őket megillető egyéb emberi jogi biztosítékokat.

1.7.

Az EGSZB továbbra is aggályosnak tartja, hogy egyes, igen súlyos mindennapos bűncselekmények, mint a nemi alapú erőszak és a gyűlölet-bűncselekmények, továbbra sem tartoznak az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének hatálya alá mint „uniós dimenziójú bűncselekmények”, és hangsúlyozza, hogy a geopolitikai szempontból fontos ügyeknek nem szabad elsőbbséget élvezniük polgáraink védelmével és jóllétével szemben.

2.   Háttér

2.1.

A külpolitikai szankciókat (vagy az uniós szakzsargon szerint a korlátozó intézkedéseket) az Európai Unió Tanácsa a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében fogadja el, és azok kötelező erejű, valamennyi uniós tagállamban közvetlen hatállyal bíró jogszabályok formáját öltik.

2.2.

A szankciókról szóló jogszabályokkal ellentétben, melyeket központilag fogadnak el és az egész Unióban alkalmazni kell, a szankciók végrehajtása és érvényesítése decentralizált: annak nyomon követése, hogy a vállalkozások és a polgárok betartják-e a tilalmakat, az eltérések engedélyezése, a jogsértésekkel kapcsolatos szankciók megállapítása, valamint a jogsértések kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása a tagállami hatóságok feladata. Ez minden szankcióra vonatkozik, kivéve a beutazási tilalmakat, amelyeket közvetlenül az állami hatóságok kezelnek.

2.3.

Az uniós szankciók végrehajtási rendszerének decentralizált jellege széttagoltságot eredményez (1): a nemzeti jogszabályok eltérnek a szankciók megsértésének meghatározása és alkalmazási köre, valamint az általuk kiszabható büntetések tekintetében. A vizsgálathoz szükséges adminisztratív kapacitások sem egyformák. Ezenkívül az egyes nemzeti hatóságok tág mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak eldöntésében, hogy humanitárius okokból engedélyeznek-e eltérést, vagy sem.

2.4.

A kutatások megerősítették, hogy a szankciók végrehajtása és érvényesítése terén jelentős eltérések vannak az egyes uniós tagállamok között (2). A népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények nyomozásával és a felelős személyek büntetőeljárás alá vonásával foglalkozó európai hálózat (a továbbiakban: Népirtás elleni hálózat) közelmúltban készült tanulmánya a szankciók megsértése miatt kiszabott büntetések terén jelentős eltérésekre világított rá az uniós tagállamok között (3).

2.5.

Az Európai Bizottság e tekintetben bizonyos felügyeleti hatáskörökkel rendelkezik: biztosítja, hogy minden tagállam eleget tegyen a szankciókra vonatkozó uniós rendeletből eredő kötelezettségeinek, például megfelelő büntetéseket alkalmazzon. Az uniós kormányzás más területeihez hasonlóan az Európai Bizottság e területen is jogosult kötelezettségszegési eljárást indítani bármely olyan tagállammal szemben, amely nem tesz eleget e kötelezettségeknek, habár eddig még nem került sor ilyen intézkedésre. Az Európai Bizottság a szankciók végrehajtásához segítségképpen iránymutatást is kiad, például az eltérések engedélyezésével kapcsolatban.

2.6.

Jóllehet a rendszer nyilvánvalóan magában hordozza a széttagoltság lehetőségét, az Európai Bizottság csak a közelmúltban kezdett lépéseket tenni (4) az uniós szankciók végrehajtásának és érvényesítésének javítása érdekében. Bár az Európai Bizottság már a 2022 februárjában Ukrajna ellen indított orosz inváziót megelőzően újrakezdte az ezzel kapcsolatos tevékenységeit, a háború által kiváltott szankcióhullám új lendületet adott annak, hogy megerősítsék a szankciók végrehajtását és érvényesítését.

2.7.

Az (EU) 2022/2332 tanácsi határozat (5) az uniós szankciók megsértését olyan bűncselekményi területnek minősíti, amely megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek (ezek az ún. „uniós dimenziójú bűncselekmények”), és ezáltal lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy a bűncselekményi tényállások és szankciók tagállami meghatározásának közelítésére irányuló jogalkotási javaslatot terjesszen elő (6).

2.8.

Ezt a javaslatot az indokolja, hogy a szankciók megsértése hozzájárulhat a békét és biztonságot, valamint a jogállamiságot, a demokráciát és az emberi jogokat fenyegető veszélyek állandósulásához a harmadik országokban, és gyakran határon átnyúló dimenzióval rendelkezik. Konkrétan le van fektetve, hogy a szankciók megsértése esetén „a bűnözés különösen súlyos területéről van szó, mivel a korlátozó intézkedések megsértése állandósíthatja a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyeket, alááshatja a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megszilárdítását és támogatását, továbbá jelentős gazdasági, társadalmi és környezeti károkat okozhat” (7). A jelenlegi helyzet lehetővé teszi a szabályok kijátszását fontolgató magánszemélyek és vállalatok számára, hogy „felmérjék a legkedvezőbb lehetőségeket”, miközben megakadályozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen teremteni az uniós gazdasági szereplők számára.

2.9.

Az Európai Unió Tanácsa 2022. június 30-án megállapodott a szövegről, és felkérte az Európai Parlamentet, hogy adja hozzájárulását a tanácsihatározat-tervezethez, amely az uniós korlátozó intézkedések megsértését felveszi az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményi területek közé (8). Az Európai Parlament 2022. július 7-én sürgősségi eljárásban hozzájárulását adta (9). A határozatot 2022. november 28-án fogadták el (10).

2.10.

Az Európai Bizottság 2022. december 2-án irányelvtervezetet terjesztett elő, melyben javasolja a szankciók megsértése bűncselekményi tényállásainak, valamint az esetükben alkalmazandó büntetéseknek a meghatározására vonatkozó minimumszabályok megállapítását (11).

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A szankciók megsértésének az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekményi területek közé való felvétele pozitív fejlemény, amely Unió-szerte elősegíti a szankciósértések és az ezekhez kapcsolódó büntetések besorolásának harmonizálását, valamint a szankciók végrehajtásának és érvényesítésének javítását.

3.2.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy az itt tárgyalt irányelvre, illetve a szankciók megsértése bűncselekményi tényállásainak, valamint az esetükben alkalmazandó büntetéseknek a meghatározására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló egyéb másodlagos anyagi jogi jogszabályra irányuló javaslattételkor és azok elfogadásakor vegyék figyelembe a következő szakaszban megfogalmazott aggályokat.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az Európai Parlament sürgősségi eljárás keretében adta hozzájárulását a tanácsi határozatra irányuló tervezethez. Ez azt jelenti, hogy az Európai Parlament anélkül adta hozzájárulását, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) előzetesen megvitatta volna a kérdést. A javaslat elfogadása mögött meghúzódó erős geopolitikai kényszer nem csorbíthatja azt, hogy a jogalkotási javaslatokat megfelelő demokratikus ellenőrzésnek kell alávetni. Fenn kell tartani a demokratikus elszámoltathatósági normákat. Az EGSZB ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament megfelelően ellenőrizze a szankciók megsértése bűncselekményi tényállásainak, valamint az esetükben alkalmazandó büntetéseknek a meghatározására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelvre irányuló, itt tárgyalt javaslatot.

4.2.

Hasonlóképpen az irányelvjavaslat megemlíti, hogy az Európai Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot, miközben rámutat, hogy „az uniós korlátozó intézkedések megsértésében részt vevő természetes és jogi személyek felelősségre vonása nem várathat magára” (12). Bár az EGSZB elismeri, hogy helyénvaló felgyorsítani az uniós szankciók megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókról szóló irányelv elfogadását, véleménye szerint a tényállások és a büntetések összehangolásának viszonylagos sürgőssége nem indokolja az irányelv előkészítése során elvégzendő hatásvizsgálat elhagyását. Annál is inkább, mivel a szankciók megsértésében érintett természetes és jogi személyek a hatályos nemzeti jogszabályok értelmében már felelősségre vonhatók, azaz ha az irányelvet később fogadják is el, a jogsértések akkor sem maradnak büntetlenül. Ezért az EGSZB támogatja egy szabályszerű hatásvizsgálat elvégzését, az irányelv elfogadását követően pedig támogatja annak gyors bevezetését.

4.3.

Bár az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által az érdekelt felek széles körével folytatott átfogó konzultációt, sajnálja, hogy a szankciók megsértése bűncselekményi tényállásainak és az esetükben alkalmazandó büntetéseknek a meghatározásáról szóló irányelvre irányuló európai bizottsági javaslat nem említi meg az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot az érdekelt felek között.

4.4.

Amellett, hogy figyelmet fordítanak a szankciók megsértésének felderítésére, büntetőeljárás alá vonására és szankcionálására, hasonló erőfeszítést kellene tenni annak érdekében, hogy a szankciók végrehajtása során iránymutatást nyújtsanak a gazdasági szereplők és a civil társadalmi szereplők számára. A szankciók nem megfelelő végrehajtása gyakran abból ered, hogy a magánszektorbeli érdekelt felek nincsenek tisztában a szankciókkal, jóllehet a nemzeti ügynökségek igyekeznek tájékoztatni őket (13). Szem előtt kell tartani, hogy az uniós gazdasági szereplők zöme kis- és középvállalkozás (kkv), amelyek gyakran nem ismerik a szankciókról szóló jogszabályokból eredő kötelezettségeket, mivel a korábbi szankcionálási gyakorlatban ritkán voltak gazdasági intézkedések (14). Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság igyekszik javítani a gazdasági szereplőknek nyújtott támogatást, és ösztönözzük ennek folytatását (15).

4.5.

Megfelelő rendelkezéseket kell hozni a szankciók hatálya alá tartozó joghatóságokban végzett humanitárius tevékenységek védelmére. A szankciók esetleges megsértéséért való felelősség továbbra is aggodalmat kelt a súlyosan szankcionált joghatóságokban segítséget nyújtó humanitárius szereplőkben (16). E szereplők következetesen felhívják a figyelmet arra, hogy nehéz garantálni, hogy a műveleteik során nem vétenek a szankciókat megállapító jogszabályok ellen, valamint arra, hogy negatív következményekkel jár, ha a hadviselő felek összekapcsolják őket a nyugati szankciókkal (17). Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a közelmúltban, 2022 decemberében elfogadta a 2664. sz. határozatot (18), amely a humanitárius szervezetek számára pénzeszközök és szolgáltatások nyújtását lehetővé tevő általános mentességet tartalmaz (19). Az Egyesült Államok hatóságai ezt gyorsan végrehajtották (20), így az uniós jogszabályokban még fennmaradó, csupán szűk humanitárius mozgásteret biztosító feltételek immár kivételesnek számítanak, és reflektorfénybe kerülnek. Annak biztosítása érdekében, hogy a büntetési keret ne akadályozza a humanitárius fellépést, ki kell bővíteni a javasolt irányelv megfogalmazását. Jelenleg csak „a humanitárius segélyeknek a rászoruló személyekhez történő eljuttatását” (21) zárja ki a bűncselekménnyé nyilvánítás köréből. Az EGSZB támogatja egy szélesebb körű humanitárius mentesség elfogadását, amely a pártatlan humanitárius szervezetek teljes személyzetét mentesíti az uniós szankciórendszerek szerinti büntetőjogi felelősség alól. Egy ilyen rendelkezés biztosítaná, hogy az uniós szankciók jogi kerete megfeleljen a nemzetközi humanitárius jognak. Ugyanakkor rendelkezéseket kell hozni az esetleges bűnözési vagy politikai célú visszaélések megelőzésére. A humanitárius szereplők védelmét ki kell terjeszteni az oknyomozó újságírókra is.

4.6.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy ne csupán a jogszabályok elfogadása tekintetében kövesse nyomon az irányelv végrehajtását, hanem fordítson figyelmet arra is, hogy elegendő adminisztratív, pénzügyi, technológiai és emberi erőforrást, valamint megfelelő képzést kell biztosítani annak érdekében, hogy a nemzeti közigazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok érvényt szerezhessenek az új jogszabály tartalmának. Megfelelő felszerelés, személyzet és pénzügyi források hiányában a jogszabályok harmonizálása önmagában valószínűleg kudarcra ítéli a szankciók megsértésének felderítésére, büntetőeljárás alá vonására és szankcionálására irányuló küldetést. Az EGSZB emellett arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy határozza meg a nyomon követés során alkalmazandó kritériumokat, hogy némi iránymutatást nyújtson az érdekelt feleknek.

4.7.

Ha a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletek lehetővé teszik vagyoni eszközök elkobzását, a bevételek jelentős részét az áldozatok kártalanítására – az Ukrajna elleni háború miatt orosz célpontok ellen jelenleg hatályban lévő szankciók esetében a háború utáni ukrajnai újjáépítési erőfeszítésekre – kell fordítani. A vagyonvisszaszerzésről és -elkobzásról szóló európai bizottsági irányelvjavaslatról kidolgozott véleményével (22) összhangban az EGSZB támogatja ezt a kérést. Továbbá arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt az érintett civil társadalmi szervezetekkel az áldozatok fogalmának meghatározásában és olyan mechanizmusok kialakításában, amelyek révén a szankciók kijátszásából származó bevételek eljuttathatók az áldozatokhoz vagy olyan társadalmi beruházási törekvésekhez, amelyek közvetlenül az áldozatok javát szolgálják. Az elszámoltathatóság érdekében az EGSZB támogatja a fokozott átláthatóságot az elkobzott vagyontárgyakra és későbbi rendeltetésükre vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatala formájában.

4.8.

A javasolt irányelvnek a visszaélést bejelentő személyek és a szankciók kijátszására irányuló gyakorlatokat felfedő oknyomozó újságírók védelmére vonatkozóan is megfelelő rendelkezéseket kell tartalmaznia. A „korai előrejelző” mechanizmusként betöltött kulcsszerepük védelmet érdemel. E tekintetben az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az (EU) 2019/1937 irányelv (23) által biztosított védelmet terjesszék ki az uniós korlátozó intézkedések megsértésének bejelentésére és az ilyen jogsértéseket bejelentő személyekre is.

4.9.

Amint azt az irányelv jelenlegi szövege is jelzi, a „nulla poena sine lege” elvvel összhangban rendelkezéseket kell hozni a büntetőjogi szankciók visszaható hatályának tilalmára vonatkozó elv fenntartására. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy garantálni kell a terheltek jogszerű eljáráshoz való jogát és az őket megillető egyéb emberi jogi biztosítékokat.

4.10.

Végezetül az EGSZB sajnálatosnak tartja, hogy miközben a szankciók megsértését gyors eljárással „uniós dimenziójú bűncselekménnyé” nyilvánították, az olyan súlyos és mindennapos bűncselekmények, mint a gyűlölet-bűncselekmények és a nemi alapú erőszak nem tartozhatnak az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének hatálya alá. Nem szabad a geopolitikai szempontból fontos ügyeket a polgárainkat közvetlenül érintő egyéb bűncselekményeket háttérbe szorítva kiemelten kezelni.

4.11.

Összefoglalásképpen elmondható: nem szabad elfelejteni, hogy a szankciók összehangolásának célja a KKBP keretében elfogadott szankciók hitelességének javítása. Ebből kiindulva a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az uniós polgároktól és gazdasági szereplőktől is elvárt gondossággal tartsák tiszteletben a vízumtilalmakat (24).

---

(1)  Portela, C., „Implementation and Enforcement”, in N. Helwig és mtsai., Sharpening EU sanctions policy, FIIA Report 63, Finnish Institute of International Affairs: Helsinki. A Finn Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült tanulmány, 2020, 107. o.

(2)  Druláková, R. és Přikryl, P., „The implementation of sanctions imposed by the European Union”, Central European Journal of International and Security Studies, 10. kötet, 1. szám, 2016., 134. o.

(3)  Népirtás elleni hálózat: Prosecution of sanctions (restrictive measures) violations in national jurisdictions [A szankciók (korlátozó intézkedések) megsértésének üldözése a nemzeti jogrendszerekben: összehasonlító elemzés], 2021.

(4)  Az Európai Bizottság közleménye: „Az európai gazdasági és pénzügyi rendszer: a nyitottság, az erő és a reziliencia előmozdítása” (COM(2021) 32 final).

(5)  A Tanács (EU) 2022/2332 határozata (2022. november 28.) az uniós korlátozó intézkedések megsértésének az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő bűncselekményi területté minősítéséről (HL L 308., 2022.11.29., 18. o.).

(6)  A Bizottság közleménye: „A korlátozó intézkedésekre vonatkozó uniós jog megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi szankciókról szóló irányelv felé” (COM(2022) 249 final).

(7)  Ez a megfogalmazás a COM(2022) 249 final európai bizottsági közleményből származik (4. o.), és visszaköszön az (EU) 2022/2332 tanácsi határozat (HL L 308., 2022.11.29., 18. o.) (10) preambulumbekezdésében.

(8)  Az Európai Unió Tanácsa, sajtóközlemény, 2022. június 30.

(9)  Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása. TA/2022/0295.

(10)  HL L 308., 2022.11.29., 18. o.

(11)  Az Európai Bizottság javaslata európai parlamenti és tanácsi irányelvre az uniós korlátozó intézkedések megsértése bűncselekményi tényállásainak és szankcióinak meghatározásáról (COM(2022) 684 final).

(12)  COM(2022) 684 final.

(13)  Druláková, R. és Zemanová, S., „Why the implementation of multilateral sanctions does (not) work: lessons learnt from the Czech Republic”, European Security, 29. kötet, 4. szám, 2020, 524. o.

(14)  Portela, C., „Sanctions in EU foreign policy”, in N. Helwig és mtsai., Sharpening EU sanctions policy, FIIA Report 63, Finnish Institute of International Affairs: Helsinki. A Finn Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült tanulmány, 2020, 23. o.

(15)  A Tanács (KKBP) 2022/1506 határozata (2022. szeptember 9.) az uniós korlátozó intézkedésekre vonatkozó információk terjesztésének javítása érdekében az információtechnológiai eszközök fejlesztésének támogatását célzó európai uniós fellépésről (HL L 235., 2022.9.12., 30. o.).

(16)  Portela, C., „What if the EU made sanctions compatible with humanitarian aid?”, in F. Gaub (szerk.) What if…? Fourteen Scenarios for 2021, EUISS: Párizs, 2020.

(17)  Debarre, A., „Safeguarding humanitarian action in sanctions regimes”, New York: International Peace Institute (Nemzetközi Békeintézet), 2019.

(18)  Az ENSZ 2664. sz. határozata, S/RES/2664(2022).

(19)  Az S/RES/2664(2022) határozat rendelkező részének (1) bekezdése kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek vagy nem kormányzati szervezetek vagy az e Tanács által létrehozott valamely bizottság által megnevezett egyéb entitások általi humanitárius segítségnyújtás időben történő célba juttatásához szükséges pénzeszközöknek vagy áruknak és szolgáltatásoknak a rendelkezésre bocsátása „engedélyezett, és nem sérti a pénzeszközöknek az e Tanács vagy szankcióbizottságai által elrendelt befagyasztását”.

(20)  Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának sajtóközleménye, „Treasury Implements Historic Humanitarian sanctions Exceptions”, 2022. december 20.

(21)  COM(2022) 684 final.

(22)  HL C 100., 2023.3.16., 105. o.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

(24)  Mangas Martin, A., „Sobre la vinculatoriedad de la PESC y el espacio aéreo como territorio de un estado (Comentario al auto del TS español de 26 de noviembre de 2020, sala de lo penal” [A KKBP kötelező jellegéről és arról, hogy a légtér egy állam területének részét képezi (A spanyol legfelsőbb bíróság büntetőjogi kamarájának 2020. november 26-i határozatához fűzött kommentár)]. Revista General de Derecho Europeo, 53. szám, 2021.