—

tekintettel az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a 2-fenilfenol (beleértve sóit is, mint például a nátriumsóját), a 8-hidroxikinolin, az amidoszulfuron, a bifenox, a klórmekvát, a klórtoluron, a klofentezin, a klomazon, a daminozid, a deltametrin, a dikamba, a difenokonazol, a diflufenikan, a dimetaklór, az eszfenvalerát, az etofenprox, a fenoxaprop-P, a fenpropidin, a fenpirazamin, a fludioxonil, a flufenacet, a flumetralin, a fosztiazát, a lenacil, az MCPA, az MCPB, a nikoszulfuron, a paraffinolajok, a paraffinolaj, a penkonazol, a pikloram, a prohexadion, a propakizafop, a proszulfokarb, a kizalofop-P-etil, a kizalofop-P-tefuril, a nátrium-5-nitroguajakolát, a nátrium-o-nitrofenolát, a nátrium-p-nitrofenolát, a kén, a tebufenpirád, a tetrakonazol, a triallát, a trifluszulfuron és a tritoszulfuron hatóanyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. szeptember 7-i (EU) 2022/1480 bizottsági végrehajtási rendeletre (1),

—

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 17. cikke első bekezdésére és 21. cikkére,

—

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 80. cikke (7) bekezdésének végrehajtásáról és a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékének létrehozásáról szóló, 2015. március 11-i (EU) 2015/408 bizottsági végrehajtási rendeletre (3),

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére (4),

—

tekintettel a növényvédő szerekről szóló 1107/2009/EK rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a klórtoluron és a difenokonazol hatóanyagok jóváhagyási időtartamának korábbi meghosszabbításait kifogásoló, 2019. október 10-i, 2020. november 26-i és 2021. október 6-i állásfoglalásaira (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.

mivel a 993/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (7) az 1107/2009/EK rendeletnek megfelelően jóváhagyta a 8-hidroxikinolin hatóanyagot;

B.

mivel a klórtoluron hatóanyagot 2006. március 1-jén a 2005/53/EK bizottsági irányelvvel (8) felvették a 91/414/EGK tanácsi irányelv (9) I. mellékletébe, és az 1107/2009/EK rendelet szerinti jóváhagyott hatóanyagnak tekintendő, és a klórtoluron 844/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (10) összhangban történő jóváhagyására irányuló eljárás 2013 óta folyamatban van;

C.

mivel a difenokonazol hatóanyagot 2009. január 1-jén a 2008/69/EK bizottsági irányelvvel (11) felvették a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletébe, és az 1107/2009/EK rendelet szerinti jóváhagyott hatóanyagnak tekintendő;

D.

mivel a 8-hidroxikinolin jóváhagyási időtartamát az (EU) 2021/1449 bizottsági végrehajtási rendelet (12) már egy évvel meghosszabbította, és most az (EU) 2022/1480 végrehajtási rendelet ismét kiterjeszti azt 2023. december 31-ig;

E.

mivel a klórtoluron hatóanyagra vonatkozó jóváhagyási időtartamot az 533/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (13) már egy évvel meghosszabbította, majd ezt követően 2017 óta az (EU) 2017/1511 (14), az (EU) 2018/1262 (15), az (EU) 2019/1589 (16), az (EU) 2020/1511 (17), az (EU) 2021/1449 bizottsági végrehajtási rendelet minden évben egy évvel meghosszabbította azt, és az (EU) 2022/1480 végrehajtási rendelet immár hetedik alkalommal ismét meghosszabbítja, és 2023. október 31-ig kiterjeszti a jóváhagyási időtartamot;

F.

mivel a difenokonazol jóváhagyási időtartamát az (EU) 2019/1589, az (EU) 2020/1511 és az (EU) 2021/1449 bizottsági végrehajtási rendelet már három alkalommal meghosszabbította egy-egy évvel, és most az (EU) 2022/1480 végrehajtási rendelet ismét kiterjeszti azt 2023. december 31-ig;

G.

mivel a Bizottság nem fejtette ki a meghosszabbítás indokait annak megállapításán túl, hogy „mivel az említett hatóanyagok értékelése a kérelmezőkön kívül álló okok miatt halasztást szenvedett, a szóban forgó hatóanyagok jóváhagyása valószínűleg még azelőtt lejár, hogy meghosszabbításukról döntés születne”;

H.

mivel 2015-ben az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottsága véleményt adott ki arról, hogy a 8-hidroxikinolint 1B. kategóriájú reprodukciót károsító anyagként kell besorolni (18);

I.

mivel 2016-ban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a 8-hidroxikinolin hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakmai vizsgálatában több adathiányt és két kritikus aggodalomra okot adó területet azonosított: egyrészt a 8-hidroxikinolint 1B. kategóriájú reprodukciót károsító anyagként kell besorolni; másrészt az anyag nem felelne meg e jóváhagyási kritériumok egyik átmeneti rendelkezésének sem (az emberi egészséget érintő, endokrin rendszert károsító tulajdonságok figyelembevételére vonatkozó 3.6.5. pont), mivel az osztályozással együtt a rendelkezésre álló vizsgálatokban az endokrin szervekre gyakorolt káros hatásokat figyeltek meg (19);

J.

mivel a 8-hidroxikinolint 2017-ben, az (EU) 2017/2065 bizottsági végrehajtási rendelettel (20) felvették a „helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékébe”, mert az emberi szervezetre esetlegesen káros hatást gyakorló, endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagnak minősül, és mivel a 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) alapján 1B. kategóriájú reprodukciót károsító anyagnak minősül;

K.

mivel az 1272/2008/EK rendelet szerint a klórtoluron harmonizált osztályozása alapján nagyon mérgező a vízi élővilágra, nagyon mérgező a vízi élővilágra és hosszan tartó károsodást okoz, feltehetően rákot okoz (Carc. 2), és feltehetően károsítja a születendő gyermeket (Repr. 2);

L.

mivel tudományos publikációk a klórtoluront endokrin károsító tulajdonságokkal hozzák összefüggésbe (22);

M.

mivel a klórtoluront 2015-ben, az (EU) 2015/408 végrehajtási rendelettel felvették a „helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékébe”, mert az emberi szervezetre esetlegesen káros hatást gyakorló, endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagnak minősül, és mivel esetében teljesülnek a perzisztens és mérgező anyaggá történő minősítés kritériumai;

N.

mivel a Parlament 2019. október 10-i, 2020. november 26-i és 2021. október 6-i állásfoglalásában már kifogást emelt a klórtoluron jóváhagyási időszakának korábbi meghosszabbításai ellen;

O.

mivel a Bizottság a klórtoluron jóváhagyási időszakának meghosszabbításával szembeni korábbi kifogásokra adott válaszában (23) csak „az (EU) 2018/605 bizottsági rendelet (24) elfogadását megelőzően elvégzett hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmányra” hivatkozik, amelyben „a klórtoluront nem azonosították potenciális endokrin károsító anyagként”, azonban nem ismeri el, hogy e tanulmány nem vezetett a klórtoluronnak a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékéből való törléséhez;

P.

mivel az (EU) 2017/2100 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (25) és az (EU) 2018/605 rendelet elfogadását követően a Bizottság megbízta az EFSA-t és az ECHA-t, hogy dolgozzanak ki harmonizált iránymutatást annak biztosítása érdekében, hogy az endokrin károsító tulajdonságok meghatározására szolgáló, az Unió által elfogadott kritériumok biocidok és növényvédő szerek értékelésére való alkalmazása következetes legyen az Unióban; mivel ezt az iránymutatást, amely új OECD-vizsgálatokat is tartalmaz, 2018 júniusában tették közzé (26), de még nem alkalmazták a klórtoluron endokrin károsító tulajdonságainak értékelésére;

Q.

mivel ezért a klórtoluront nem értékelték megfelelően ahhoz, hogy az a továbbiakban ne minősüljön endokrin károsító anyagnak;

R.

mivel a klórtoluronra vonatkozó hosszabbítási kérelem tervezetét 2016-ig be kellett volna nyújtani, ehelyett azt csak három évvel később, 2019-ben nyújtották be, és annak értékelését az EFSA a jelek szerint további három év elteltével sem végezte el;

S.

mivel a difenokonazol önmagában, valamint különböző azolokkal, például penkonazollal kombinálva történő használata gyaníthatóan triazol-rezisztenciát okoz az Aspergillus fumigatus gombatörzsben (27);

T.

mivel az Aspergillus fumigatus triazol-rezisztenciája egyre komolyabb népegészségügyi problémát jelent (28); mivel számos tanulmány (29) adatai határozottan arra utalnak, hogy klinikai környezetben a mezőgazdaságban használt azolok felelősek az orvosi kezelés sikertelenségéért az azollal korábban nem kezelt betegeknél;

U.

mivel a Covid19-cel kapcsolatos egészségügyi problémák miatt intenzív ellátásban részesülő betegek egynegyedéről megállapították, hogy Aspergillus fumigatus gombatörzzsel fertőzöttek, és e betegek 15 %-át az Aspergillus fumigatus rezisztens változatával diagnosztizálják; mivel e betegek kezelése szinte lehetetlen, és túlélési arányuk mindössze 20 %-ra becsülhető (30);

V.

mivel a gombás fertőzések elleni gyógyszerekkel szembeni rezisztenciát okozó anyagok jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása egészségügyi szempontból elfogadhatatlan;

W.

mivel az 1107/2009/EK rendelet célja, hogy biztosítsa mind az emberi és állati egészség, mind a környezet magas szintű védelmét, és ezzel egyidejűleg megőrizze az uniós mezőgazdaság versenyképességét; mivel megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a népesség sérülékenyebb csoportjai, például a várandós nők, a csecsemők és a gyermekek védelmére;

X.

mivel az elővigyázatosság elvének érvényesülnie kell, és mivel az 1107/2009/EK rendelet kimondja, hogy a növényvédő szerek csak olyan anyagokat tartalmazhatnak, amelyekről kimutatták, hogy egyértelműen előnyösek a növénytermesztés szempontjából, és várhatóan nem hatnak károsan az emberek és állatok egészségére, illetve nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet;

Y.

mivel az 1107/2009/EK rendelet előírja, hogy a biztonság érdekében a hatóanyagok jóváhagyási időtartamát korlátozni kell; mivel a jóváhagyás időtartamának arányban kell állnia az adott hatóanyag használatával járó esetleges kockázatokkal, de ebben az esetben egyértelmű, hogy ilyen arányosság nem áll fenn;

Z.

mivel az 1107/2009/EK rendelet 17. cikke nem értelmezhető úgy, hogy lehetővé teszi valamely hatóanyag jóváhagyásának határozatlan időre történő meghosszabbítását, hanem korlátozott és kivételes, néhány hónappal vagy legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítást ír elő a növényegészségügyi termékek forgalmazása és értékesítése megszakadásának elkerülése érdekében, kellő mértékben figyelembe véve az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmére vonatkozó követelményt, amely egyrészt az 1107/2009/EK rendelet elsődleges célkitűzése, másrészt pedig az elsődleges uniós jogban, nevezetesen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. és 37. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. és 191. cikkében rögzített alapelv;

AA.

mivel az 1107/2009/EK rendelet 17. cikkének a Bizottság általi jelenlegi értelmezése ellentétes a rendelet általános célkitűzéseivel és a társjogalkotók szándékaival;

AB.

mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak lehetőségük van arra, illetve felelősségük is, hogy az elővigyázatosság elve alapján fellépjenek, amennyiben az egészségkárosító hatások lehetősége megállapítást nyert, de a tudományos bizonytalanság továbbra is fennáll, mégpedig olyan átmeneti kockázatkezelési intézkedések elfogadása révén, amelyek szükségesek az emberi egészség magas szintű védelmének biztosításához;

AC.

mivel az 1107/2009/EK rendelet 21. cikke konkrétabban úgy rendelkezik, hogy a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja egy hatóanyag jóváhagyását, különösen abban az esetben, ha az új tudományos és műszaki ismeretek fényében úgy véli, hogy arra utaló jelek mutatkoznak, hogy az anyag már nem felel meg a rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak, és mivel ez a felülvizsgálat az anyag jóváhagyásának visszavonásához vagy módosításához vezethet;

AD.

mivel a három hatóanyag helyettesítésre jelölt anyagként való azonosítása az 1107/2009/EK rendelet 50. cikkében meghatározott kötelező helyettesítési rendszer tagállamok általi nem megfelelő végrehajtása miatt nem járult hozzá a kockázatcsökkentéshez;

AE.

mivel a Bizottság „a termelőtől a fogyasztóig” és a biodiverzitási stratégiában vállalta, hogy 2030-ig összességében 50 %-kal csökkenti a vegyi növényvédő szerek használatát és kockázatát, valamint 50 %-kal a veszélyesebb növényvédő szerek használatát;

AF.

mivel a veszélyesebb növényvédő szerek meghatározásuk szerint az olyan hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek, amelyek megfelelnek az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 3.6.2.–3.6.5. és 3.8.2. pontjában meghatározott kizárási kritériumoknak, vagy amelyeket az említett melléklet 4. pontjában foglalt kritériumok alapján helyettesítésre jelölt anyagként azonosítottak, ezek közé tartozik a 8-hidroxikinolin, a klórtoluron és a difenokonazol, valamint az etofenprox, a flufenacet, a lenacil, a nikoszulfuron és a triallát, amelyek tekintetében az (EU) 2022/1480 végrehajtási rendelet a kockázatok megfelelő újraértékelése nélkül egy évvel meghosszabbítja a jóváhagyási időtartamot;

AG.

mivel e legveszélyesebb vegyi peszticidek jóváhagyási időtartamának veszélyes tulajdonságaik megfelelő, teljes körű és időben történő újraértékelése nélküli folyamatos meghosszabbítása kontraproduktív az európai zöld megállapodás céljainak elérése szempontjából;

AH.

mivel az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (7) bekezdése és II. mellékletének 3.6.4. pontja szerint az 1B. kategóriájú reprodukciót károsító anyagként besorolt hatóanyag nem hagyható jóvá, kivéve, ha a kérelemhez csatolt dokumentáció alátámasztja, hogy a hatóanyagra a növények egészségét fenyegető olyan komoly veszély elhárítása érdekében van szükség, amely más rendelkezésre álló eszközzel, így nem vegyi módszerekkel, nem védhető ki – ilyen esetekben a hatóanyag felhasználása során kockázatcsökkentő intézkedéseket kell alkalmazni a humán és a környezeti expozíció mértékének minimalizálására –, illetve ha a növényvédő szerben lévő ilyen hatóanyagnak való humán expozíció mértéke a felhasználás javasolt reális feltételei mellett elhanyagolható, azaz a terméket zárt rendszerekben vagy az emberrel való érintkezést kizáró körülmények között használják, és az adott hatóanyag élelmiszerben vagy takarmányban levő szermaradékainak mennyisége nem haladja meg a 396/2005/EK rendelet (31) 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján meghatározott alapértéket;

AI.

mivel az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkének (7) bekezdése és II. mellékletének 3.6.5. pontja szerint az emberekre nézve esetleg káros hatású, endokrin rendszert károsító tulajdonságú hatóanyag nem hagyható jóvá, kivéve, ha a kérelemhez csatolt dokumentáció alátámasztja, hogy a hatóanyagra a növények egészségét fenyegető olyan komoly veszély elhárítása érdekében van szükség, amely más rendelkezésre álló eszközzel, így nem vegyi módszerekkel, nem védhető ki – ilyen esetekben a hatóanyag felhasználása során kockázatcsökkentő intézkedéseket kell alkalmazni a humán és a környezeti expozíció mértékének minimalizálására –, illetve ha a növényvédő szerben lévő ilyen hatóanyagnak való humán expozíció mértéke a felhasználás javasolt reális feltételei mellett elhanyagolható, azaz a terméket zárt rendszerekben vagy az emberrel való érintkezést kizáró körülmények között használják, és az adott hatóanyag élelmiszerben vagy takarmányban levő szermaradékainak mennyisége nem haladja meg a 396/2005/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján meghatározott alapértéket;

AJ.

mivel elfogadhatatlan, hogy továbbra is engedélyezzék olyan anyagok használatát az Unióban, amelyek valószínűleg megfelelnek a hatóanyagokra vonatkozó kizárási kritériumoknak, veszélyeztetve ezáltal a közegészséget és a környezet egészségét;

AK.

mivel a kérelmezők azzal, hogy hiányos adatokat szolgáltatnak, illetve további eltéréseket és különleges feltételeket kérelmeznek, és így szándékosan meghosszabbítják az újbóli értékelés folyamatát, saját előnyükre fordíthatják a Bizottság munkamódszereibe beépített automatikus rendszert, amely azonnal meghosszabbítja a hatóanyagok jóváhagyási időtartamát, ha az újbóli kockázatértékelés még nem zárult le, ami elfogadhatatlan kockázatokat eredményez a környezetre és az emberi egészségre nézve, hiszen a veszélyes anyagnak való kitettség ezen idő alatt továbbra is fennáll;

AL.

mivel 2018. szeptember 13-i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot és a tagállamokat „annak biztosítására, hogy az eljárás időtartamára vonatkozó jóváhagyási időszaknak a rendelet 17. cikke szerinti eljárási meghosszabbodására ne kerüljön sor azokban az esetekben, ha mutagén, rákkeltő, reprodukciót károsító (és ezért az 1A vagy 1B kategóriába tartozó), hormonháztartást zavaró, illetve emberi vagy állati egészséget károsító aktív hatóanyagokról van szó, amilyen például a jelenlegi körülmények között a flumioxazin, a tiakloprid, a klórtoluron és a dimoxistrobin”;

AM.

mivel több hatóanyag – többek között a 8-hidroxikinolin, a klórtoluron és a difenokonazol – jóváhagyási időtartamának korábbi, az (EU) 2021/1449 végrehajtási rendelet szerinti, 2021. évi meghosszabbítását követően az említett végrehajtási rendelet hatálya alá tartozó 39 anyag közül csak egy esetében újították meg a jóváhagyási időtartamot, míg az 1107/2009/EK rendelet értelmében 46 anyag jóváhagyási időtartamát hosszabbították meg, közülük sok esetben már harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, sőt, hetedik alkalommal;

AN.

mivel a Bizottság megközelítése, amely egyetlen végrehajtási jogi aktussal meghosszabbítja 46 hatóanyag jóváhagyási időtartamát, korlátozza annak lehetőségét, hogy a tagállamok a bizottságban kifogást emeljenek e különös aggodalomra okot adó hatóanyagok némelyikével, többek között a 8-hidroxikinolinnal, a klórtoluronnal és a difenokonazollal szemben;

AO.

mivel a Peszticidek Elleni Európai Akcióhálózat (PAN Europe) és a Pollinis nem kormányzati szervezet belső felülvizsgálati kérelmeket nyújtottak be azzal a céllal, hogy kifogást emeljenek a dimoxistrobin, illetve a boszkalid hatóanyagok jóváhagyási időtartamának ismételt meghosszabbítása jogszerűségével szemben, mivel a dimoxistrobin esetében megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be (32);

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

—

tekintettel a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyvre (11997D/PRO/02),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Uniónak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kell alkotnia, amely „biztosítja a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét”,

—

tekintettel az EUMSZ 21. cikkének (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,

—

tekintettel a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, ezen belül annak 45. cikkére, amely rögzíti, hogy minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz,

—

tekintettel a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló, 2010. szeptember 29-i (14142/10) és 2011. július 8-i (14142/1/10) tanácsi határozattervezetek elfogadására,

—

tekintettel a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő teljes körű alkalmazásának keretéről szóló, 2011. december 7-i (14302/3/11) tanácsi határozattervezet elfogadására,

—

tekintettel a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és a Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló, 2011. június 8-i jogalkotási állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2011. június 9-i és 10-i, 2011. szeptember 22-i és 23-i, 2012. október 25-i és 26-i, 2013. március 7-i és 8-i, valamint 2013. december 5-i és 6-i következtetéseire,

—

tekintettel Bulgáriának és Romániának a schengeni térséghez történő csatlakozásáról szóló, 2011. október 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Tanács 2011. december 9-i, valamint 2012. március 1-jei és 2-i következtetéseire,

—

tekintettel a schengeni vívmányok Vízuminformációs Rendszerre vonatkozó egyes rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában való hatályba léptetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1908 tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó fennmaradó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában való hatályba léptetéséről szóló, 2018. június 25-i (EU) 2018/934 tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel „A teljeskörűen működő és reziliens schengeni térség kialakítására vonatkozó stratégia” című, 2021. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2021)0277),

—

tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló (EU) 2016/399 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2021)0891),

—

tekintettel „A schengeni rendszer helyzetéről szóló 2022. évi jelentés” című, 2022. május 24-i bizottsági közleményre (COM(2022)0301),

—

tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és működéséről, valamint az 1053/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. június 9-i (EU) 2022/922 tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Horvátország általi teljes körű alkalmazásáról szóló, 2022. június 23-i tanácsi határozattervezetre (10624/22),

—

tekintettel „a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról: a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetéséről” szóló, 2018. december 11-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel Bulgária és Románia 2007-ben, az Európai Unióhoz való csatlakozásakor elfogadta a schengeni vívmányokat; mivel Bulgária 2008-ban kiadta felkészültségi nyilatkozatát, amely szerint kész arra, hogy megkezdődjenek a schengeni államok szakértőiből álló schengeni értékelési munkacsoport (SCH-EVAL) értékelései; mivel Románia 2007-ben és 2008-ban kiadta felkészültségi nyilatkozatát, amely szerint kész arra, hogy megkezdődjenek a schengeni értékelési munkacsoport (SCH-EVAL) értékelései;

B.

mivel a Bulgáriával és Romániával kapcsolatos schengeni értékelési eljárások lezárultak, és mind a SCH-EVAL szakértők, mind pedig a Tanács 2011. június 9-i és 10-i következtetései megerősítették, hogy mindkét ország felkészült a schengeni vívmányok valamennyi rendelkezésének végrehajtására; mivel a Tanács 2011. július 8-án határozattervezetében ellenőrizte a schengeni vívmányok alkalmazásához szükséges feltételek teljesülését az összes területen, többek között az adatvédelem, a légi határok, a szárazföldi határok, a rendőrségi együttműködés, az adatvédelem, a Schengeni Információs Rendszer, a tengeri határok és a vízumok területén; mivel az Európai Unió külső határainak igazgatásával összefüggő kihíváson kívül a schengeni értékelési folyamat befejezése egyúttal azt is maga után vonta, hogy mindkét ország gyökeresen átalakítja határfelügyeleti rendszereit, és befektet a megerősített bűnüldözési kapacitásba; mivel a 2005-ös csatlakozási okmány értelmében a schengeni értékelési eljárások sikeres lezárása az egyetlen előfeltétele a schengeni vívmányok maradéktalan alkalmazásának, így többek között a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések eltörlésének; mivel Románia és Bulgária schengeni térséghez való csatlakozásra való teljes körű felkészültségét mind az állam-és kormányfők a Tanácsban, mind pedig a Bizottság és a Parlament több alkalommal is elismerte, legutóbb a schengeni rendszer helyzetéről szóló, 2022. évi bizottsági jelentésben és a schengeni térség működéséről szóló éves jelentésről szóló, 2021. július 8-i parlamenti állásfoglalásban;

C.

mivel a Tanács 2010. szeptember 29-én határozattervezetében javasolta a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazását Bulgáriában és Romániában, valamint a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetését; mivel a Parlament 2011. június 8-i jogalkotási állásfoglalásában jóváhagyta ezt a határozatot, és felkérte a Tanácsot, hogy ismét konzultáljon a Parlamenttel, ha azt lényegesen módosítani kívánja;

D.

mivel a Bel- és Igazságügyi Tanács által hozott tanácsi határozat elfogadását többször elhalasztották;

E.

mivel a Tanács 2017. október 12-i határozatával Bulgária és Románia passzív hozzáférést kapott a Vízuminformációs Rendszerhez; mivel a Tanács 2018. április 18-i határozattervezetében javaslatot tett a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó fennmaradó rendelkezéseinek mindkét országban történő teljes körű alkalmazására;

F.

mivel sem a 2005. évi csatlakozási okmány, sem a schengeni értékelési mechanizmus nem rendelkezik eltérő időkeretekről a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetése tekintetében; mivel a schengeni térség valamennyi korábbi bővítését egyetlen jogi aktussal hajtották végre;

G.

mivel a Tanács konzultált a Parlamenttel a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Horvátország általi teljes körű alkalmazásáról szóló határozattervezetéről (10624/22); mivel a Parlamentben folyamatban van az említett tanácsi határozattervezettel kapcsolatos munka;

H.

mivel a schengeni térség egyedülálló megállapodás, és az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, amely megkönnyíti a személyek belső határellenőrzések nélküli szabad mozgását a schengeni térségen belül; mivel ezt különböző kompenzációs intézkedések révén tették lehetővé, ilyen például a Schengeni Információs Rendszer létrehozása (az információcsere megerősítése érdekében), valamint egy értékelési mechanizmus létrehozása abból a célból, hogy ellenőrizzék a schengeni vívmányok tagállamok általi végrehajtását, illetve megerősítsék a schengeni térség működésébe vetett kölcsönös bizalmat;

I.

mivel a schengeni térséghez tartozó valamennyi tagállam köteles megfelelni a schengeni vívmányoknak, többek között a Schengeni határellenőrzési kódex 4. cikke szerinti alapvető jogok tekintetében (9);

J.

mivel az Unióban a belső határellenőrzések fenntartása, valamint azok visszaállítása a schengeni térségben rendkívül negatívan hat az európai polgárok és mindazok életére, akik az Unión belüli szabad mozgás elvének előnyeit élvezik – különös tekintettel az utazó munkavállalókra –, és súlyosan aláássa az európai intézményekbe és integrációba vetett bizalmukat; mivel ez közvetlen működési és beruházási költségekkel jár a határt átlépő és utazó munkavállalók, a turisták, a közúti árufuvarozók és a közigazgatások számára, ami negatív hatást gyakorol a tagállamok gazdaságára és az EU belső piacának működésére, továbbá a környezetre is a határátkelők előtt tömegesen feltorlódó kamionok kibocsátása miatt; mivel a belső határellenőrzések fenntartása Bulgáriában és Romániában káros hatást gyakorol különösen az unión belüli egyenlőség és megkülönböztetésmentesség elvének érvényesülésére, az e két tagállamból származó és oda irányuló kereskedelemre és árufuvarozásra, valamint a legnagyobbak közé tartozó dél-európai polgári hajózási és teherkikötők bejövő és kimenő szállítási műveleteire, ami bevételkiesést és többletkiadásokat jelent számukra;

K.

mivel a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő teljes körű alkalmazása megerősítené a schengeni térséget, és előmozdítaná azt, hogy a schengeni térségen belül minden polgár egyenlő jogokat élvezzen;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 4., 5., 6., 7., 9. és 10. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 6., 7., 8., 10., 11., 12. és 47. cikkére,

—

tekintettel a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2017. november 15-i (1), 2019. március 28-i (2), 2019. december 16-i (3) és 2021. április 29-i (4) állásfoglalására,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoportja által 2017. november 15. óta tartott meghallgatásokra és eszmecserékre, valamint az azóta tett küldöttségi látogatásokra,

—

tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoport elnöke és Málta miniszterelnöke közötti levélváltásokra,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság Máltán és azon túl: a teljes igazság kibontakozásának biztosítása” című, 2019. június 26-i 2293 (2019) sz. határozatára,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2293 (2019) sz. határozatát követő intézkedésekről szóló, a Parlamenti Közgyűlés Jogi és Emberi Jogi Bizottsága által 2020. december 8-án jóváhagyott jelentésre,

—

tekintettel a Velencei Bizottság 993/2020. számú, 2020. október 8-i véleményére a CDL-AD(2020)006 vélemény tárgyát képező jogalkotási javaslatokat végrehajtó tíz jogi aktusról és törvényjavaslatról,

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a 2021. október 11–16. közötti máltai látogatását követő jelentésére,

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának Málta miniszterelnökéhez intézett, 2022. szeptember 23-i levelére és Málta miniszterelnökének 2022. október 4-i válaszára,

—

tekintettel a Bizottság 2022. évi jogállamisági jelentésére (COM(2022)0500),

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) jogállamisággal foglalkozó küldöttségének 2022. május 23–25. között, Vallettában (Málta) tett látogatását követő kiküldetési jelentésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében rögzített közös értékeken, vagyis az emberi méltóság tiszteletben tartásának és a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékein alapul, amelyek az uniós tagállamok közös értékei, és amelyeket az uniós tagjelölt országoknak a koppenhágai kritériumok részeként, az Unióhoz való csatlakozás érdekében tiszteletben kell tartaniuk, továbbá amelyeket nem lehet a csatlakozás után figyelmen kívül hagyni vagy újraértelmezni; mivel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok egymást kölcsönösen erősítő értékek, amelyek sérelme rendszerszintű fenyegetést jelenthet az Unióra, valamint a polgárok jogaira és szabadságaira nézve;

B.

mivel a jogállamiság, valamint a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, illetve az uniós szerződésekben és a nemzetközi emberi jogi eszközökben rögzített értékek és elvek tiszteletben tartása az Unió és a tagállamok kötelessége, amelynek eleget kell tenni;

C.

mivel a Charta az elsődleges uniós jog része; mivel a Charta 11. cikke és az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 10. cikke rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét;

D.

mivel az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése, a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti az igazságszolgáltatás függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve tekintetében;

E.

mivel az újságírók – különösen, de nem kizárólag az oknyomozó újságírók – ellen mind az Unióban, mind az Unión kívül egyre több úgynevezett „közéleti részvételt akadályozó stratégiai pert” indítanak, amelyek célja kizárólag munkájuk meghiúsítása, a nyilvános ellenőrzés elkerülése és a hatóságok elszámoltatásának megakadályozása; mivel ez elrettentő hatással van a tömegtájékoztatás szabadságára;

F.

mivel a tagállamoknak ösztönözniük kell a korai előrejelző és gyorsreagálási mechanizmusok létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy az újságírók és más médiaszereplők azonnal igénybe vehessék a védelmi intézkedéseket, amikor fenyegetik őket; mivel az ilyen mechanizmusoknak a civil társadalom érdemi felügyelete alatt kell működniük, és garantálniuk kell a visszaélést bejelentő személyek és a névtelenséget kérő források védelmét;

G.

mivel a büntetlenség elkerülése érdekében a tagállamok kötelesek minden szükséges lépést megtenni, hogy az újságírók és más médiaszereplők elleni bűncselekmények elkövetőit bíróság elé állítsák; mivel a nyomozásoknak és büntetőeljárásoknak figyelembe kell venniük az e bűncselekményekben betöltött valamennyi különféle – tényleges és potenciális – szerepet, így például az értelmi szerzők, a felbujtók, az elkövetők és a bűnrészesek szerepét, valamint az egyes szerepekből eredő büntetőjogi felelősséget;

H.

mivel a máltai Daphne Caruana Galizia korrupcióellenes oknyomozó újságírót és bloggert 2017. október 16-án egy autóba rejtett pokolgéppel elkövetett merénylet során meggyilkolták; mivel Daphne Caruana Galizia zaklatás és számos fenyegetés célpontja volt fenyegető telefonhívások, levelek és szöveges üzenetek formájában, a házát pedig felgyújtották; mivel a magát bérgyilkosnak valló személy 2021. március 16-án arról tett tanúvallomást a bíróságon, hogy két évvel Daphne Caruana Galizia meggyilkolása előtt már volt egy korábbi, ettől független terv egy AK-47-es puskával történő meggyilkolására; mivel tárgyalásuk első napján, 2022. október 14-én a másik két vádlott férfi bűnösnek vallotta magát a bíróságon, és 40 év börtönbüntetésre ítélték őket;

I.

mivel a máltai hatóságok által vezetett és az Europol által támogatott gyilkossági nyomozások eredményeként több gyanúsítottat azonosítottak, vád alá helyeztek és ellenük jelenleg is bírósági eljárás van folyamatban, beleértve a gyilkosság egyik potenciális fő kitervelőjét, a dubaji székhelyű 17 Black Ltd. vállalat tulajdonosát, aki korábban a Málta villamosenergia-termelésének nagy részét biztosító ElectroGas Malta Ltd. igazgatósági tagja volt, és akit 2019. november 20-án letartóztattak, amint éppen megkísérelt elmenekülni Máltáról; mivel a nyomozásokban az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozóirodája (FBI) is részt vett;

J.

mivel az Egyesült Arab Emírségeket olyan, állítólagosan korrupcióhoz kapcsolódó ügyletek elfedésére használták fel, amelyeket Daphne Caruana Galizia leplezett le a meggyilkolása idején;

K.

mivel a dubaji székhelyű 17 Black Ltd.-t olyan társaságként jegyezték be, amely pénzeszközöket juttatott a korábbi máltai miniszterelnök egykori kabinetfőnöke és a korábbi idegenforgalmi miniszter – előzőleg energiaügyi miniszter – tulajdonában álló panamai székhelyű vállalatoknak; mivel a 17 Black Ltd. és számos máltai állami projekt közötti kapcsolatok leleplezése továbbra is folytatódik;

L.

mivel az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jelentős korrupcióban való részvételük miatt jegyzékbe vette a korábbi máltai miniszterelnök egykori kabinetfőnökét és a korábbi idegenforgalmi minisztert – előzőleg energiaügyi minisztert – és családjaikat, akik számára így megtiltották az Egyesült Államokba való belépést;

M.

mivel Daphne Caruana Galizia feltárta, hogy a Pilatus Bankot gyakran választották olyan gyanús ügyletek lebonyolítására, amelyekben máltai és azeri kiemelt közszereplők vettek részt; mivel a máltai rendőrfőkapitány 2020 augusztusában nyilvánosan bejelentette, hogy a Pilatus Banknál elkövetett bűncselekményekben részt vevők ellen hamarosan vádat emelnek; mivel 26 hónappal később csak egy személy ellen emeltek vádat, és a nyomozás a jelek szerint elakadt; mivel az érintett személyek szabadon ki- és beutazhattak az országból/országba annak ellenére, hogy elfogatóparancsot adtak ki ellenük; mivel a máltai szerencsejáték-hatóság egyik korábbi, megfelelésért felelős tisztviselője számára engedélyezték, hogy elhagyja Máltát, amikor a volt máltai miniszterelnökkel nyaralni utazott, annak ellenére, hogy európai elfogatóparancs volt érvényben ellene, majd Olaszországba érkezésekor elfogták;

N.

mivel a Mossack-Fonsecához kötődő – már nem működő – Nexia BT vállalat két partnere ellen, akikről Daphne Caruana Galizia és a panamai dokumentumok feltárták, hogy a korrupciót elősegítő pénzmosási struktúrákat alakítottak ki, csupán néhány, velük kapcsolatos állítás miatt emeltek vádat, figyelmen kívül hagyva az ElectroGas-botrányt;

O.

mivel az ElectroGas Malta Ltd. és a máltai kormány között létrejött, a cseppfolyósított földgázzal való ellátás biztonságáról szóló megállapodást, amelyet a korábbi idegenforgalmi miniszter – aki akkoriban, 2015-ben energiaügyi miniszter volt – írt alá, éveken át titokban tartották, és az csak 2022 szeptemberében került napvilágra a Daphne Caruana Galizia Alapítvány és egy médiaorgánum útján; mivel a jelenlegi főügyészt bírálták amiatt, hogy elősegítette e szerződés aláírását anélkül, hogy a kabinettől vagy a parlamenttől korábbi főügyész-helyettesként további jóváhagyást kapott volna; mivel meggyilkolása idején Daphne Caruana Galizia az ElectroGas Malta Ltd. egyik nagy belső dokumentumállományát vizsgálta;

P.

mivel az egyik állítólagos bűnrészes elmondása és a bírósági eljárás során bemutatott egyes felvételek szerint a korábbi máltai miniszterelnök egykori kabinetfőnöke is érintett volt a gyilkosság megtervezésében és finanszírozásában; mivel 2021. március 20-án egy másik ügyben – amely Daphne Caruana Galizia munkájának tárgyát képezte – letartóztatták és számos üzleti partnerével együtt őt is pénzmosással, csalással, korrupcióval és hamisítással vádolták meg;

Q.

mivel Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban 2019 végén nyilvános független vizsgálat indult, amely 2021. július 29-én zárult le; mivel a nyilvános vizsgálóbizottság jelentést tett közzé, amely következtetéseket és ajánlásokat tartalmazott a jogállamiság megerősítéséről, a sajtószabadság tiszteletben tartásáról, a véleménynyilvánítás szabadságáról és az újságírók védelméről, az alkotmányos szintű jogi reformról, valamint a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó jogalkotási javaslatokról; mivel a bizottság azt is megállapította, hogy „bár nincs bizonyíték arra, hogy az állam mint olyan szerepet játszott volna Caruana Galizia asszony meggyilkolásában, (…) az államnak kell felelősséget vállalnia a gyilkosságért, amiért megteremtette a büntetlenség légkörét, amely a Castille (5)-közigazgatás magját képező, legmagasabb szintekről eredt és szivárgott be más szervezetekbe is, például a szabályozó intézményekbe és a rendőrségbe, ami a jogállamiság összeomlásához vezetett”;

R.

mivel a máltai kormány számos reformot javasolt ezen ajánlások némelyikének megvalósítása érdekében, többek között a tömegtájékoztatás szabadságának megerősítésére irányuló jogszabálytervezetet és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek elleni törvényre irányuló javaslatot; mivel a máltai igazságszolgáltatási rendszer 2020-ban megkezdett reformjainak végrehajtása továbbra is folyamatban van;

S.

mivel a legutóbbi Médiapluralizmus Monitor a máltai médiapluralizmust fenyegető általános kockázatot „közepesnek” minősítette, a szerkesztői autonómiát és a politikai függetlenséget fenyegető kockázatot viszont „magasnak”;

T.

mivel a The Shift News máltai hírszolgáltatóval szemben a hatóságok 40 különálló keresetet nyújtottak be a közkiadások és a független média kapcsolatára vonatkozó, a tájékozódás szabadságán alapuló kérelmek miatt;

U.

mivel az Unió helyzetéről szóló 2021. évi beszédben a máltai hatóságok által végrehajtott igazságügyi reformot is megemlítették;

V.

mivel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni intézkedések értékelését vizsgáló szakértői bizottság (Moneyval) elismerte, hogy Málta jelentős előrehaladást ért el a Pénzügyi Akció Munkacsoport normáinak való megfelelés terén, Máltát megfelelőnek ítélte és 12 hónap elteltével törölte a szürke listáról;

W.

mivel a LIBE bizottság jogállamisággal foglalkozó küldöttségének 2022. május 23–25. közötti máltai látogatását követő kiküldetési jelentésében a Parlament LIBE bizottságának a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoportja aggodalmát fejezte ki többek között a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának kivizsgálása és a nyilvános vizsgálat ajánlásainak végrehajtása terén mutatott lassú előrehaladás miatt, elismerve ugyanakkor, hogy a bírósági eljárások még folyamatban vannak;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (az áldozatok jogairól szóló irányelv),

—

tekintettel az értékelésről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumban (SWD(2022)0180) (2) és annak 2022. június 28-i vezetői összefoglalójában (3) foglalt, az áldozatok jogairól szóló irányelv végrehajtásának értékelésére,

—

tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698),

—

tekintettel az „Inkluzívabb és védelmezőbb Európa: az uniós bűncselekmények listájának kibővítése a gyűlöletbeszéddel és a gyűlölet-bűncselekményekkel” című, 2021. december 9-én előterjesztett bizottsági közleményre és annak megfelelő mellékletére (COM(2021)0777),

—

tekintettel az LMBT-személyekkel kapcsolatos, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által 2019-ben indított uniós felmérés eredményeire,

—

tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Uniónak az LMBTIQ-szabadság zónájává való nyilvánításáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemről szóló, 2022. május 20-i ajánlására (CM/Rec(2022)16) (6),

—

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedésekről szóló, a tagállamokhoz intézett, 2010. március 31-i ajánlására (CM/Rec(2010)5) (7) és a végrehajtásról szóló 2020. évi jelentésére (8),

—

tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságnak (ECRI) a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemről szóló 15. számú általános politikai ajánlására (9),

—

tekintettel az ECRI Szlovák Köztársaságról szóló országjelentésére (10),

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának „Pride vs. indignity: a homofóbiával és a transzfóbiával kapcsolatos politikai manipuláció Európában” című jelentésére (11),

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a 2015. június 15. és 19. között a Szlovák Köztársaságban tett látogatását követő jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság 2022. évi jogállamisági jelentésére,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának 2022. május 20-i, „Jogoldali szélsőségesség az EU-ban” című tanulmányára (12),

—

tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel 2022. október 12-én, szerdán, Szlovákiában, Pozsony központjában egy szélsőjobboldali radikalizálódott fegyveres a fehérek felsőbbrendűségét hirdető terroristák biztatására brutálisan meggyilkolt két fiatalt, Matúš Horváth-ot és Juraj Vankulič-ot, egy másik személyt pedig megsebesített; mivel a lövöldözésre a jól ismert Tepláreň meleg bár előtt került sor, amely egyike a városban található alig néhány LMBTIQ+ helynek; mivel a lövöldözés szándékos és tervezett támadás volt, amely kifejezetten az LMBTIQ+ közösség ellen irányult, és célja, hogy más személyeket, köztük magas rangú tisztviselőket is meggyilkoljon; mivel a szlovák rendőrség terrortámadásnak minősítette a cselekményt, és a nyomozás még folyamatban van; mivel amennyiben a terrortámadás minősítés megerősítést nyer, ez lenne az első terrortámadás az LMBTIQ+ közösség ellen az EU-ban;

B.

mivel a gyilkos, aki egy 19 éves pozsonyi radikalizálódott diák volt, a támadást követően órákon keresztül menekülésben volt; mivel a különböző közösségimédia-csatornákon keresztül aktívan kommunikált az incidensről a lövöldözés előtt, alatt és után; mivel közösségimédia-fiókján néhány órával a lövöldözés előtt egy zsidó- és LMBTIQ+-ellenes kiáltvány jelent meg; mivel ugyanez a fiók az állítólagos gyilkost mutatja a Tepláreň bár előtt 2022. augusztus közepén; mivel a fióktulajdonos fél órával a gyilkosságok után a „gyűlöletgyilkosság”, „melegbár” és „nem bántam meg” szavakat posztolta a Twitteren; mivel a fiók röviddel éjfél előtt a következőket tette közzé: „viszlát, találkozunk a másik oldalon”; mivel a radikalizálódott 19 éves diák olyan fényképeken jelent meg, amelyek összekapcsolják őt a nemzetközi feminista-ellenes és nőgyűlölő „incel” ideológiával és mozgalmakkal;

C.

mivel Szlovákiában az LMBTIQ+ közösség gyűlöletkeltő retorikával és erőszakkal szembesül, melynek hajtóereje többek között számos szlovák politikus; mivel az LMBTIQ+ közösség elleni szóbeli és fizikai támadások gyakran széles körben elterjedtek Szlovákiában, ami megakadályozza őket abban, hogy biztonságban és a társadalom által elfogadva érezzék magukat; mivel a tragikus eseményt követően a gyilkosságokat helyeslő és azokat kigúnyoló gyűlöletkeltő megjegyzések jelentek meg a közösségi médiában;

D.

mivel Szlovákiában az LMBTIQ+-közösséggel szembeni gyűlölet, intolerancia és megfélemlítés légkörét nemcsak szélsőjobboldali és szélsőséges mozgalmak táplálják, hanem az egyház és a politikai elit képviselői is, akik nyilatkozataikban gyakran szorgalmaznak az LMBTIQ+-személyekre vonatkozó további korlátozásokat; mivel 2014 júniusában a Nemzeti Tanács módosította az ország alkotmányát, hogy kifejezetten megfossza az azonos nemű párokat a házasságkötéshez való jogtól és az abból következő jogi védelemtől; mivel 2015 februárjában az LMBTIQ+-ellenes népszavazásra került sor, miután a konzervatív, egyház által támogatott Szövetség a családokért csoport 400 000 aláírást gyűjtött össze az LMBTIQ±személyekkel szembeni szigorúbb jogszabályok megszavazása érdekében; mivel 2022 májusában a hatalmon lévő koalíciós párt egyik tagja törvényjavaslatot terjesztett elő, amelynek célja a szivárványzászló állami tulajdonú és középületekből való betiltása; mivel szeptemberben a parlamenti képviselők egy másik jogalkotási javaslatot terjesztettek elő azzal a céllal, hogy betiltsák a queer közösség iskolákban, reklámokban és televízióban való bármifajta említését; mivel a szlovák iskolákban nincs kötelező, az életkornak megfelelő általános, kapcsolatokkal foglalkozó, illteve szexuális nevelés;

E.

mivel 2022. október 14-én, pénteken számos ember – köztük a szlovák elnök és a miniszterelnök – gyűlt össze egy felvonuláson Pozsonyban, hogy elítéljék az LMBTIQ+ személyek elleni gyűlöletet; mivel hasonló eseményeket szerveztek az ország egész területén és számos más tagállamban is, hogy kampányoljanak az LMBTIQ+ közösség jogaiért Szlovákiában; mivel a szlovák elnök megismételte régóta hangoztatott felhívását a politikusokhoz, hogy ne terjesszenek gyűlöletet; mivel az elnöki palota első alkalommal tűzte ki a szlovák és az európai zászló mellett szivárványos zászlót, valamint a Parlament hivatala a gyilkosság áldozatairól való megemlékezésként kivilágította a pozsonyi várat;

F.

mivel az előítéleten alapuló bűncselekmények azaz a gyűlölet-bűncselekmények nemcsak a megcélzott egyéneket érintik, hanem a közösségeket és a társadalom egészét is; mivel a tagállamoknak pozitív kötelezettsége, hogy biztosítsák az emberi méltósághoz, a sérthetetlenséghez, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmához való jog védelmét és gyakorlati érvényesítését;

G.

mivel egyre inkább normalizálódik az LMBTIQ+-személyekkel szembeni, előítéleteken alapuló kirekesztő és megbélyegző retorika, ami további erőszakhoz és dehumanizációhoz vezet, valamint ahhoz, hogy az elkövetők sem bűntudatot, sem gátlást nem éreznek;

H.

mivel a 2019. évi II. uniós LMBTI-felmérés lehangoló képet mutatott az EU-ban az LMBTIQ+ személyek hátrányos megkülönböztetése tekintetében, és a 2012-es első LMBTI-felmérés óta eltelt években kevés előrelépés történt; mivel 2012-höz képest 2019-ben már csökkent azon személyek száma, akik a rendőrséget a leggyakoribb, gyűlöleten alapuló fizikai vagy szexuális támadásokról értesítették; mivel a Szlovák Köztársaságban tízből egy válaszadó arról számolt be, hgoy gyűlölet által motivált támadást szenvedett el; mivel a Szlovák Köztársaságról szóló 2020. évi országjelentésében az ECRI kijelentette, hogy a tanulmányok szerint a Szlovák Köztársaság lakosságának mintegy 1–8 %-a LMBTI személy; mivel az ECRI elismerte a politika szerepét az LMBTIQ+-ellenes retorika megerősödésében, nevezetesen az LMBTIQ+-ellenes kampányok, az azonos neműek közötti házasságot megakadályozó alkotmánymódosítás és az LMBTIQ+-személyekkel szembeni nyílt megkülönböztetésen alapuló egyéb politikai kezdeményezések révén; mivel az ECRI sajnálattal vette tudomásul az elmúlt évek negatív dinamikáját, amely az LMBTIQ+ személyek egyenlősége terén elért korlátozott előrehaladással járt együtt;

I.

mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága számos közelmúltbeli ítéletet hozott az LMBTIQ+ személyek elleni gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben: a Stoyanova kontra Bulgária ügy, amely egy 26 éves meleg személy nyilvános parkban történt meggyilkolásával kapcsolatos, és amelynek értelmében Bulgáriának meg kell reformálnia büntető törvénykönyvét annak elismerése érdekében, hogy az ilyen (vélt vagy tényleges szexuális irányultságon alapuló) erőszakos bűncselekmények „súlyosnak” minősüljenek (13); a Sabalić kontra Horvátország ügy, amely egy leszbikus nő elleni gyűlölet-bűncselekménnyel kapcsolatos, amely megállapítja, hogy amennyiben a hatóságok nem foglalnak határozott álláspontot, úgy az előítéletek által motivált incidenseket közömbösséggel kezelik, ami a gyűlölet-bűncselekmények hivatalos tolerálásával vagy akár elfogadásával egyenértékű (14); valamint a Beizaras és Levickas kontra Litvánia ügy, amely elismeri, hogy az állam tevőleges kötelezettsége az interneten közzétett, gyűlöletre és erőszakra való uszításnak minősülő homofób hozzászólások kivizsgálása (15);

J.

mivel 2022-ben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlást fogadott el a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemről, és jelenleg 2023-ra ajánlást készít a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelemre vonatkozóan; mivel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010-ben mérföldkőnek számító ajánlást fogadott el a tagállamok számára a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedésekről;

K.

mivel 2021-ben az Európa Tanács emberi jogi biztosa figyelmeztetett az LMBTIQ+ kisebbségek bűnbakként való felhasználására, amely az úgynevezett „hagyományos értékek” védelmezőjeként fellépő ultrakonzervatív és nacionalista politikusok által alkalmazott taktika annak érdekében, hogy megerősítsék bázisukat és fokozzák befolyásukat, illetve hogy hatalmon maradjanak; mivel ez komoly aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy a politikusok az esetleges politikai haszonért cserébe legitimmé teszik a gyűlöletet; mivel az emberi jogi biztos szerint az LMBTIQ+ személyek bűnbakként való felhasználása az EU alapvető értékeit képező emberi jogok és jogállamiság elleni széles körű fellépés és támadást jelenti;

L.

mivel az Európai Bizottság 2022 júliusában közzétett 2022. évi jogállamisági jelentésében továbbra is aggodalmának ad hangot a civil társadalmi szervezeteknek a nemek közötti egyenlőséggel és az LMBTIQ+-személyek jogaival kapcsolatos tevékenységeinek finanszírozása és az ezeken a területeken tevékenykedő emberijog-védők elleni szóbeli támadások, valamint az állami támogatási rendszereken keresztül folyósított, az e kérdésekkel foglalkozó szervezeteket továbbra is kizáró finanszírozás miatt;

M.

mivel az áldozatok jogairól szóló irányelv előírja, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai számára egyéni értékelést kell biztosítani, és az értékelésben meg kell határozni a konkrét védelmi és támogatási igényeket, például szexuális irányultságuk, nemi identitásuk vagy önkifejezésük tekintetében, és a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait különösen kiszolgáltatott áldozatokként kell azonosítani;

N.

mivel 2021 decemberében a Bizottság tanácsi határozatra irányuló javaslatot tett közzé a gyűlöletbeszédnek és a gyűlölet-bűncselekményeknek az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében kodifikált uniós bűncselekmények listájába való felvételéről, amely a Tanácsban egyhangúságot ír elő; mivel Magyarország, Lengyelország és Csehország még mindig nem támogatja ezt a határozatot;

O.

mivel 2020-ban az ENSZ szexuális irányultsággal és nemi identitással foglalkozó független szakértője a világjárvány összefüggésében megállapította, hogy „az LMBT-személyek elleni erőszakra uszító gyűlöletbeszéd egyre gyakoribb”, és sürgette az államokat, hogy védjék meg az LMBTIQ+-személyeket az erőszaktól és a megkülönböztetéstől, és állítsák bíróság elé az elkövetőket (16); mivel 2019-ben az ENSZ gyűlöletbeszédre vonatkozó stratégiája és cselekvési terve a gyűlöletbeszédet fenyegetésként azonosítja a demokratikus értékekre, a társadalmi stabilitásra és a békére nézve (17);

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

—

tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az UNFCCC részes feleinek 21. konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—

tekintettel az UNFCCC részes feleinek 26. konferenciájára (COP26), a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek 16. találkozójára (CMP16), valamint a Párizsi Megállapodás részes feleinek találkozójaként szolgáló Felek Konferenciájának harmadik ülésére (CMA3), amelyeket 2021. október 31. és november 13. között rendeztek meg Glasgow-ban (Egyesült Királyság), valamint a 2021. november 13-án elfogadott glasgow-i éghajlati paktumra,

—

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

—

tekintettel az ENSZ 2021. évi, Glasgow-ban (Egyesült Királyság) tartott éghajlatváltozási konferenciájáról (COP26) szóló, 2021. október 21-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) a bolygó 1,5 oC fokos felmelegedéséről szóló különjelentésére, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentésére, valamint a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentésére, valamint 6. értékelő jelentésére (AR6),

—

tekintettel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2022. április 6-i (EU) 2022/591 európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel a környezetbarátabb városok európai évéről (2022) szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2021/1119 rendeletre (európai klímarendelet) (6),

—

tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

—

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az EU-nak a világ erdeinek védelmében és helyreállításában betöltött szerepéről szóló, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az UNFCCC-nek a Párizsi Megállapodás szerinti, nemzetileg meghatározott hozzájárulásokról szóló, 2021. szeptember 17-i összefoglaló jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) „The Heat Is On” című, a kibocsátási szakadékról szóló 2021. évi, 2021. október 26-i jelentésére, valamint a „The Gathering Storm” című, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás hiányosságairól szóló 2021. évi, 2021. november 1-jei jelentésére, valamint a termelékenységi szakadékról szóló, 2021. október 20-i jelentésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) „Global Energy Review: Emissions in 2021” (Globális energiapolitikai felülvizsgálat: Szén-dioxid-kibocsátás 2021-ben) című, 2022. márciusi kiemelt jelentésére,

—

tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség „Net Zero by 2050: A Roadmap for the Global Energy Sector” (Nulla nettó kibocsátás 2050-ig: menetrend a globális energiaágazat számára) című, 2021. májusi jelentésére és az energiatechnológiai kilátásokról szóló 2020. évi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Erdészeti Fóruma Titkárságának a globális erdészeti célokról szóló 2021. évi jelentésére,

—

tekintettel a veszteségek és károk kezelését szolgáló irányuló santiagói hálózatra,

—

tekintettel a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre,

—

tekintettel a Meteorológiai Világszervezetnek (WMO) a globális éghajlat 2020. évi helyzetéről szóló, 2021. áprilisi, valamint az éghajlat 2021. évi globális helyzetéről szóló, 2022. májusi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési osztályának (UNDRR) 2022-es „Global Assessment Report on Disaster Risk Reduction (GAR2022)” (Katasztrófakockázat-csökkentésre vonatkozó globális vizsgálati jelentés) című jelentésére,

—

tekintettel az UNFCCC finanszírozással foglalkozó állandó bizottságának „First report on the determination of the needs of developing country Parties related to implementing the Convention” (Első jelentés a fejlődő országnak számító részes feleknek az egyezmény végrehajtására vonatkozó szükségleteinek meghatározásáról) című jelentésére, valamint a 2021-es Párizsi Megállapodásra (NDR),

—

tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. május 31-i globális értékelő jelentésére, valamint a biológiai sokféleségről és a világjárványokról szóló munkaértekezletéről készült, 2020. október 29-i jelentésére,

—

tekintettel az „Uniós klímadiplomácia: a glasgow-i konferencián elért eredmények megvalósításának felgyorsítása” című, 2022. február 21-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a talajvédelemről szóló, 2021. április 28-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az ENSZ nőjogi szervezete – a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 66. ülésének (CSW66) 2022. évi „Achieving gender equality and the empowerment of all women and girls in the context of climate change, environmental and disaster risk reduction policies and programmes” (A nemek közötti egyenlőség elérése, valamint a nők és a lányok társadalmi szerepvállalásának fokozása az éghajlatváltozás, a környezeti és katasztrófakockázat-csökkentési szakpolitikák és programok kontextusában) című elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0098),

—

tekintettel az UNFCCC részes feleinek 2022. november 6–18. között Sarm-es-Sejkben tartandó 27. konferenciájára (COP27) tekintettel az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló, 2022. október 4-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a „Vízügyi kérdések az Unió külső tevékenységében” című, 2021. november 19-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. február 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0082),

—

tekintettel az UNEP „Making Peace with Nature: A scientific blueprint to tackle the climate, biodiversity and pollution emergencies” (Kibékülés a természettel – Tudományos útmutató az éghajlattal, a biológiai sokféleséggel és a szennyezéssel kapcsolatos vészhelyzetek kezelésére) című, 2021. február 18-i jelentésére,

—

tekintettel az UNEP „Global Methane Assessment: Benefits and Costs of Mitigating Methane Emissions” (Globális metánfelmérés: A metánkibocsátás mérséklésének előnyei és költségei) című, 2021. május 6-i jelentésére,

—

tekintettel a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és eléréséről szóló 2022. június 23-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2021. június 9-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0663),

—

tekintettel az IPBES és az IPCC közös szervezésű, biológiai sokféleségről és éghajlatváltozásról szóló munkaértekezletéről készült, 2021. június 10-i jelentésre,

—

tekintettel a Sarm-es-Sejkben (Egyiptom) tartandó éghajlatváltozási konferenciával (COP27) kapcsolatosan a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O-000041/2022 – B9-0027/2022 és O-000042/2022 – B9-0028/2022),

—

tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba; mivel a 2022 szeptemberéig az UNFCCC 197 részes fele közül 193 nyújtotta be az ENSZ-hez a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási, illetve csatlakozási okiratait;

B.

mivel az ENSZ éghajlati és környezeti vészhelyzet fennállását jelentette be, és elkötelezte magát amellett, hogy sürgősen megteszi az e fenyegetés elleni küzdelemhez és annak féken tartásához szükséges konkrét intézkedéseket, mielőtt még túl késő lenne; mivel a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kapcsolódnak egymáshoz, felerősítik egymást, és azonos mértékű veszélyt jelentenek az életre a bolygónkon, és emiatt sürgős, együttes kezelést igényelnek;

C.

mivel az Unió és tagállamai 2020. december 17-én benyújtották nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik aktualizált változatát az UNFCCC-hez, amely azt a kötelező erejű célkitűzést határozza meg az Unió számára, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest a hazai gazdaság egészében legalább 55 %-kal csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását, a nemzetközi jóváírások hozzájárulása nélkül; mivel ezt a célkitűzést az uniós jogban rögzítették az (EU) 2021/1119 rendelet révén;

D.

mivel a kibocsátási szakadékról szóló 2021. évi UNEP-jelentés szerint a Párizsi Megállapodás aláírói által eddig tett kötelezettségvállalások nem lesznek elegendőek a közös cél eléréséhez, és az évszázad végére 2,7 oC-os globális felmelegedést eredményeznek, ami azt is jelzi, hogy a világ még mindig veszélyesen rossz pályán halad ahhoz, hogy teljesítse a Párizsi Megállapodás céljait; mivel a természetes visszacsatolási spirálok még tovább növelhetik a globális felmelegedést; mivel a megnövekedett hőhullámok, aszályok és árvizek máris meghaladják a növény- és állatvilág tűréshatárát, ami tömeges állománypusztuláshoz vezet például a fák és korallok esetében; mivel ezek a szélsőséges időjárási körülmények egyszerre fordulnak elő, ami egyre nehezebben kezelhető, tovagyűrűző hatásokhoz vezet (12); mivel számos nemzeti éghajlat-politikai terv 2030 utánra halasztja a fellépést, és az UNFCCC számos részes fele még ahhoz sem tett eleget, hogy a nemzetileg meghatározott hozzájárulások teljesítése felé vezető úton haladjon;

E.

mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 6. értékelése szerint a felmelegedés körülbelül 1,5 oC-ra való, túllépés nélküli korlátozása megköveteli, hogy a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás legkésőbb 2025 előtt tetőzzön, és 2030-ig 43 %-kal csökkenjen a 2019-es szint alá, ugyanakkor a metánt is körülbelül egyharmadával kellene csökkenteni; mivel még a globális átlaghőmérséklet-növekedés 1,5 oC-ra történő korlátozásának optimista forgatókönyve is visszafordíthatatlan kedvezőtlen hatásokat gyakorolna az emberi rendszerekre és az ökoszisztémákra, és jelentősen csökkentené azok alkalmazkodóképességét, ami veszteségekhez és károkhoz vezetne; mivel a Meteorológiai Világszervezet szerint jelenleg közel 50 % kockázata van annak, hogy 2022–2026 között átmenetileg túllépjük az 1,5 oC-os határt; mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a Covid19-válságot követő globális gazdasági helyreállítás nem hozta meg a kívánt fenntartható fellendülést; mivel a globális szén-dioxid-kibocsátás 2021. évi, több mint 2 milliárd tonnával történő növekedése abszolút értékben a történelem eddigi legnagyobb éves növekedése volt, és jóval meghaladta az előző évi világjárvány okozta kibocsátáscsökkenést, amelyet a gazdasági tevékenységek visszaesése okozott; mivel 2021-ben a globális szén-dioxid-kibocsátás növekedésének több mint 40 %-áért a szén volt felelős;

F.

mivel a szintetikus nitrogéntartalmú műtrágyákból származó kibocsátások többsége azt követően keletkezik, hogy azokat a talajban alkalmazzák, és dinitrogén-oxid (N2O) formájában jutnak a légkörbe – ez egy perzisztens üvegházhatású gáz, amely 265-ször nagyobb globális felmelegedési potenciállal rendelkezik, mint a CO2 –, míg a szintetikus nitrogéntartalmú műtrágyák előállítása a szintetikus nitrogén műtrágyákhoz kapcsolódó összes kibocsátás 35,2 %-át teszi ki, a szántóföldi kibocsátások 62,4 %-ot, a fennmaradó 2,4 %-ot pedig a szállítás teszi ki; mivel a négy legnagyobb kibocsátó (Kína, India, az USA és az EU) közösen 63 %-át teszik ki a keletkező teljes kibocsátásmennyiségnek;

G.

mivel a Nemzetközi Energiaügynökség energiatechnológiai kilátásokról szóló jelentése szerint a nulla nettó kibocsátás eléréséhez jelentősen fel kell gyorsítani a tiszta technológiák („cleantech”) fejlesztését és alkalmazását; mivel az ahhoz szükséges dekarbonizáció fele, hogy 2050-re elérjük a nulla kibocsátást, a jelenleg laboratóriumi fejlesztés alatt álló vagy demonstrációs szakaszban lévő technológiákból fog származni;

H.

mivel az energiaválság az energiabiztonság kérdésére, valamint az energiaigény-csökkentés és a diverzifikált energiarendszer szükségességére összpontosított, nagyobb keresletet teremtve a meglévő és hamarosan rendelkezésre álló, megújuló energiát alkalmazó és energiahatékonyságra irányuló megoldások iránt; mivel az Ukrajna elleni jogellenes orosz katonai invázió és annak későbbi hatásai még sürgetőbbé tették a globális energiarendszer gyors átalakítását; mivel a fosszilis tüzelőanyagoktól való túlzott függés és a globális energiapiacok instabilitása rávilágít arra, hogy mind Európában, mind világszerte prioritásként kell kezelni az energiahatékonyságba és -ellátásba, a dekarbonizációba, a hosszú távú energiatárolásba, az innovatív tiszta technológiák bevezetésébe, a megújuló energiába, az intelligens hálózati megoldásokba és a kibocsátásmentes fenntartható technológiákba történő beruházásokat, valamint olyan társadalmi-gazdasági modellt kell kidolgozni, amely összeegyeztethető a jövő nemzedékek egészséges környezetével és bolygónk tűrőképességének határain belül marad; mivel támogatni kell az innovációt támogató kutatásokat és az új, zöld technológiák fejlesztését, hiszen ezek az éghajlatváltozás mérséklésének, valamint a fenntartható gazdasági növekedésnek és az EU versenyképességének mozgatórugói lehetnek;

I.

mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület sürgette a világot, hogy a globális felmelegedést tartsa 1,5 oC alatt, 2020-ban azonban már körülbelül 1,2 oC-kal meghaladta a felmelegedés az iparosodás előtti szintet; mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint az emberi befolyás egyértelműen felmelegítette a légkört, az óceánokat és a földet, és az ember által előidézett éghajlatváltozás hatásai a szélsőséges időjárási események, köztük a hőhullámok, az aszályok, az árvizek, a téli viharok, a hurrikánok és az erdőtüzek gyakoribb előfordulásában érezhetők; mivel 2000 és 2019 között az áradások, aszályok és viharok önmagukban közel 4 milliárd embert érintettek világszerte, több mint 300 000 emberéletet követelve; mivel e szélsőséges események bekövetkezése drasztikus változást jelent az 1980–1999 közötti időszakhoz képest, mivel az áradások gyakorisága 134 %-kal, a viharoké 40 %-kal, az aszályoké pedig 29 %-kal növekedett (13);

J.

mivel az egészségügyi, környezeti és éghajlati válságok között tudományosan bizonyított összefüggések vannak; mivel a szélsőséges időjárási események, a biológiai sokféleség csökkenése, a talajromlás és a vízhiány arra kényszerítik az embereket, hogy elhagyják lakóhelyüket, és drámai hatást gyakorolnak egészségükre; mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint az éghajlatváltozás a legnagyobb egészségügyi veszély, ami az emberiséget fenyegeti, valamint mivel ez évente körülbelül 250 000 további halálesetet fog okozni 2030 és 2050 között (14), mivel világszerte körülbelül 7 millió korai elhalálozást okoz a légszennyezés, és mivel a becslések szerint a közvetlen egészségkárosodás, többek között a mentális egészség romlásának költségei 2030-ig elérhetik a 2–4 milliárd USD összeget évente;

K.

mivel az UNDRR által közzétett globális értékelő jelentés (GAR 2022) szerint az elmúlt két évtizedben évente 350–500 közepes vagy nagy léptékű katasztrófa történt, és az előrejelzések szerint a katasztrófák száma 2030-ra eléri az évi 560-at, vagyis a napi 1,5 katasztrófát;

L.

mivel az éghajlatváltozás a környezetkárosodás egyik fő előidézője, ami negatív hatással van az élelmezésbiztonságra és a vízellátás biztonságára, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésre, valamint károsítja az emberi egészséget; mivel a vízhiány, az áradások és az aszályok kulcsfontosságú kockázatok Európában, és a vízhiány az áttételes és tovagyűrűző hatások révén számos ágazatot érint Unió-szerte; mivel a víz hatékony felhasználásának javítását célzó intézkedések kulcsfontosságú alkalmazkodási lehetőségek; mivel a reziliens és zöld társadalom biztosítása érdekében Európában és Európán kívül digitális megoldásokat kell alkalmazni; mivel minden érdekelt felet és ágazatot mozgósítani kell a vizet intelligens módon felhasználó társadalom megvalósítása érdekében, foglalkozva egyúttal az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, az élelmezés- és vízbiztonsággal, a biológiai sokféleség védelmével, valamint az erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaság támogatásával is; mivel az Uniónak és a tagállamoknak is ezt a megközelítést kell tovább fejleszteniük, különösen az európai szomszédságpolitikán, az Unió külső fellépésén, valamint az ENSZ napirendjén keresztül;

M.

mivel az éghajlattal kapcsolatos egészségügyi, megélhetési, élelmezésbiztonsági, vízellátási és gazdasági növekedési kockázatok az előrejelzések szerint sokkal számottevőbbek lesznek 2 oC-os globális felmelegedés esetén; mivel a globális felmelegedés 2 oC-hoz képest 1,5 oC-ra való korlátozása várhatóan mérsékelni fogja a szárazföldi, édesvízi és tengerparti ökoszisztémákra gyakorolt hatásokat, és az emberek számára nyújtott szolgáltatásaik közül többet őriz meg; mivel ezért elengedhetetlen, hogy erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés 1,5 oC-nál nagyobb mértékben ne haladja meg az iparosodás előtti szintet;

N.

mivel a Párizsi Megállapodás preambulumában elismeri, hogy „fontos az összes ökoszisztéma, köztük az óceánok sértetlenségének biztosítása”, és mivel az UNFCCC 4. cikke (1) bekezdésének d) pontja hangsúlyozza, hogy a részes feleknek elő kell segíteniük a fenntartható gazdálkodást, és valamennyi üvegházhatású gáz nyelőinek és tárolóinak megóvását és kapacitásuk megerősítését, beleértve a biomasszát, az erdőket és az óceánokat, valamint az egyéb szárazföldi, partvidéki és tengeri ökológiai rendszereket; mivel az IPBES biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló globális értékelő jelentése hangsúlyozza, hogy a természet fenntartható használata elengedhetetlen ahhoz, hogy alkalmazkodjunk az éghajlati rendszer veszélyes, emberi eredetű befolyásolásához, illetve csökkentsük azt;

O.

mivel az óceánok megőrzése döntő fontosságú az éghajlati rendszerben betöltött szerepük – mint például a természetes és az emberi eredetű szén-dioxid (CO2) és hő felvétele és újraelosztása, valamint az ökoszisztémák támogatása – szempontjából; mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló 2019. évi különjelentése azt mutatja, hogy 1970 óta az óceánok fokozatosan felmelegedtek, és az éghajlati rendszerben a többlethő több mint 90 %-át elnyelték; mivel az óceánok felmelegedése hatással van a part menti ökoszisztémákra, ami fokozott tengeri hőhullámokhoz, elsavasodáshoz, oxigénveszteséghez, sósvíz-betöréshez, valamint a tengerszint emelkedéséhez vezet;

P.

mivel a glasgow-i éghajlati paktum elismeri a nem részes felek, köztük a civil társadalom, az őslakos népek, a helyi közösségek, a fiatalok, a gyermekek, a helyi és regionális önkormányzatok és más érdekelt felek fontos szerepét a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez való hozzájárulásban, valamint hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van többszintű és együttműködésen alapuló fellépésre;

Q.

mivel az éghajlatváltozás közvetlenül vagy közvetve az emberi jogok, többek között az élethez, a vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez, az élelmiszerhez, az egészséghez és a lakhatáshoz való jog teljes körű gyakorlását is fenyegeti; mivel az emberek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képessége elválaszthatatlanul kapcsolódik az alapvető emberi jogokhoz való hozzáférésükhöz, valamint azon ökoszisztémák egészségéhez, amelyektől megélhetésük és jóllétük függ; mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 2050-ig több mint 200 millió ember kényszerülhet migrációra az éghajlatváltozás hatásai miatt; mivel az éghajlatváltozással kapcsolatos belső migráció mértéke a legszegényebb és az éghajlat szempontjából leginkább veszélyeztetett régiókban lesz a legnagyobb; mivel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló globális fellépés drámaian, 2050-ig akár 80 %-kal is lassíthatja a belső klímamenekültek számának növekedését (15);

R.

mivel az elmúlt hét év (2015-től 2021-ig) a valaha feljegyzett legmelegebb éveket jelentette; mivel a tengerek szintje is rekordmagasságot ért el 2021-ben; mivel globális szinten 2013 és 2021 között átlagosan 4,5 mm-t emelkedett a tengerszint évente, és a Meteorológiai Világszervezet szerint a tengerszint számos régióban a globális átlagnál „lényegesen gyorsabban” emelkedik; mivel 2021-ben számoltak be első alkalommal esőzésről Grönland jégtakarójának legmagasabb pontján;

S.

mivel a világ népességének leggazdagabb 1 %-ának egy főre jutó fogyasztási kibocsátása 2030-ban várhatóan még mindig 30-szor magasabb lesz, mint a globális egy főre jutó szint, miközben a világ népessége legszegényebb felének lábnyoma várhatóan mélyen e szint alatt marad (16);

T.

mivel a legtöbb fejlődő ország minimális mértékben járul hozzá az éghajlatváltozást okozó légköri ÜHG-kibocsátáshoz; mivel az éghajlatváltozás hatásai növekedtek a fejlődő országokban; mivel egyértelműen elégtelenek azok az erőforrások, amelyeket az éghajlatváltozás negatív hatásainak kezelése, valamint az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség és a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében alkalmazkodási intézkedések céljából mozgósíthatnak;

U.

mivel az UNFCCC fejlődő országok igényeinek meghatározásáról szóló első jelentése megállapítja, hogy a fejlődő országoknak a nemzetileg meghatározott hozzájárulások (NDC-k) végrehajtásával kapcsolatos költségei 5,8 billió USD és 5,9 billió USD között mozognak, amelyből 502 milliárd USD-t nemzetközi finanszírozási forrásokat igénylő igényként azonosítottak;

V.

mivel 2020-ban a Global Witness 227 föld- és környezetvédő meggyilkolását jegyezte fel, akiknek 71 %-a azon dolgozott, hogy megvédje a világ erdőit az erdőirtással és az ipari fejlődéssel szemben, míg mások a folyók, part menti területek és óceánok védelméért végzett munkájuk során vesztették életüket; mivel 2020-ban a föld- és környezetvédők elleni erőszak túlnyomórészt a világ déli országaiban összpontosult, és az összes regisztrált halálos támadás kevesebb mint 1 %-át dokumentálták a világ északi részén; mivel 2015 és 2019 között az összes halálos támadás több mint egyharmada az őslakos népekre irányult, annak ellenére, hogy az őslakos közösségek a világ népességének csupán 5 %-át teszik ki (17);

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

90.

91.

92.

93.

94.

95.

96.

97.

98.

99.

100.

101.

102.

103.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, különösen annak preambulumára, 3. cikkére és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumára,

—

tekintettel az Ukrajna elleni orosz agresszióról szóló, 2022. március 1-jei állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Tanácshoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az Ukrajna elleni orosz inváziót követő uniós kül-, biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2022. június 8-i ajánlására (2),

—

tekintettel a Parlament vezetőinek Ukrajnával kapcsolatos, 2022. február 16-i és 24-i nyilatkozataira,

—

tekintettel az Európa kulturális helyreállításáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A művészek helyzetéről és a kulturális helyreállításról az Unióban” című, 2021. október 20-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Tanácsnak a kulturális és kreatív ágazatok helyreállításáról, rezilienciájáról és fenntarthatóságáról szóló, 2021. május 18-i következtetéseire,

—

tekintettel az Ukrajnával való kulturális szolidaritásról és az európai kulturális helyreállítás érdekében egy közös veszélyhelyzet-reagálási mechanizmusról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000030/2022 – B9-0026/2022),

—

tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.

mivel Oroszország Ukrajna elleni háborúja egy szuverén nemzet identitásának és kultúrájának felszámolására irányuló kísérlet, többek között a kulturális örökség helyszínein elkövetett stratégiai és célzott romboló cselekmények révén (5), amelyek a mindkét ország által aláírt 1954. évi Hágai Egyezmény (6) értelmében háborús bűncselekménynek minősülnek;

B.

mivel az Ukrajna elleni támadás egyben a demokrácián, az emberi jogok tiszteletben tartásán, a méltóságon, a jogállamiságon és a kulturális sokszínűségen alapuló nyitott társadalmak jellemezte közös európai identitásunk, értékeink és életmódunk elleni támadás is; mivel a rendkívül káros következményeket – a haláltól az élelmiszerhiányig, a globális energiaellátás zsugorodásáig, valamint az infláció és a migrációs áramlások erősödéséig – világszerte emberek milliói érzik magukon; mivel Oroszország ezeket a szándékolt következményeket politikai és stratégiai fenyegetésként használja fel;

C.

mivel Ukrajna orosz megszállása veszélyezteti a művészeket és a kulturális munkásokat, az újságírókat és a tudósokat is, a félelem és a hitetlenség légkörét terjesztve a művészet szabadsága, a minőségi hírek, a média függetlensége és az információhoz való hozzáférés, a tudományos élet szabadsága és a tágabb értelemben vett véleménynyilvánítás szabadságának rovására;

D.

mivel a kulturális örökség jogellenes megsemmisítése, valamint a kulturális javak és műtárgyak elrablása és csempészete komoly fenyegetést jelent az országon belüli valamennyi ukrán és valamennyi kisebbség identitására nézve, és akadályozni fogja a konfliktust követő nemzeti megbékélést;

E.

mivel a Covid19-világjárvány széles körű hatásai jelentős hatást gyakorolnak életünk és lakókörnyezetünk valamennyi aspektusára, különösen a teljes kulturális ökoszisztémára, amelyet már amúgy is törékeny szervezeti és pénzügyi struktúrák, gyakran bizonytalan munkakörülmények, valamint a művészi kifejezés szabadságát fenyegető veszélyek jellemeznek; mivel a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak még mindig nem lábaltak ki teljes mértékben a Covid19-válságból;

F.

mivel ezek a súlyos válságok nemcsak az Unió stratégiai autonómiáját kérdőjelezik meg, hanem rávilágítanak arra is, hogy nagy lehetőségek rejlenek az Európához tartozás erős érzésének kialakulásában, a sürgető szükségletekre adott közös válaszok kidolgozásában és az európai integráció támogatásának megszilárdításában;

G.

mivel a kultúra továbbra is a népességcsoportok kölcsönös megértésének és a köztük való béke fenntartásának fontos eszköze;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az emberi jogok és a vallásszabadság Burkina Fasóban történő megsértéséről szóló 2019. december 19-i (1), „Az EU és Afrika közötti biztonsági együttműködés a Száhel-övezetben, Nyugat-Afrikában és Afrika szarván” című, 2020. szeptember 16-i (2), valamint a Burkina Fasóban kialakult politikai válságról szóló, 2022. február 17-i (3) állásfoglalására,

—

tekintettel Jutta Urpilainen nemzetközi partnerségekért felelős biztosnak a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében Strasbourgban, az Európai Parlamentben 2022. október 4-én tett nyilatkozatára és az azt követő vitára,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Burkina Fasó-i államcsínyről és az országban kialakult helyzetről szóló, 2022. október 1-jei és 5-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) a Burkina Fasóban kialakult helyzetről szóló, 2022. szeptember 30-i, október 1-jei és október 2-i nyilatkozatára, valamint az ECOWAS 2022. október 4-i Burkina Fasó-i látogatására,

—

tekintettel az Afrikai Unió Bizottsága elnökének 2022. szeptember 30-i nyilatkozatára, amelyben elítéli a második erőszakos hatalomátvételt Burkina Fasóban,

—

tekintettel az ENSZ főtitkára szóvivőjének a Burkina Fasóban kialakult helyzetről szóló, 2022. október 1-jei nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Burkina Fasóban kialakult helyzetről szóló, 2022. október 7-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az ECOWAS demokráciáról és felelősségteljes kormányzásról szóló jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös közleményére (JOIN(2020)0004),

—

tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) és az EU Közös Parlamenti Közgyűlésének az EU-ban és az AKCS-országokban a demokráciáról és az alkotmányok tiszteletben tartásáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására,

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különös tekintettel a fenntartható fejlődést szolgáló igazságos, békés és befogadó társadalmak előmozdításáról szóló 16. célra,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

—

tekintettel a Burkina Fasó-i Köztársaság alkotmányára,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között kötött, Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra (4) (Cotonoui Megállapodás),

—

tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

—

tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai belső menekültek védelméről és támogatásáról szóló egyezményére,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezményre,

—

tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi ENSZ-egyezményre, valamint annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel 2022. szeptember 30-án a Burkina Faso-i hadsereg tagjai Ibrahim Traoré kapitány vezetésével államcsínyt hajtottak végre az elnök, Paul-Henri Sandaogo Damiba alezredes ellen; mivel Damiba volt elnök 2022. január 24-én államcsínnyel ragadta magához a hatalmat, és ezzel megbuktatta a 2020 novemberében demokratikusan megválasztott Roch Kaboré elnököt; mivel a jelenlegi elnök, Ibrahim Traoré, a korábbi elnökhöz, Damiba elnökhöz hasonlóan azzal indokolta az államcsínyt, hogy a hatóságok képtelenek voltak megfékezni a biztonsági helyzet romlását;

B.

mivel a 2022. januári államcsínyt követően a katonaság az ECOWAS közvetítésével 2024 júliusáig tartó átmeneti időszakról állapodott meg, amikor demokratikus választásokat tartanak majd; mivel az EU határozottan támogatta az ECOWAS közvetítési erőfeszítéseit, és jelentős erőfeszítéseket tett az együttműködés fokozása érdekében, többek között a védelem és a biztonság területén; mivel az ECOWAS elítélte a 2022. szeptemberi Burkina Fasó-i államcsínyt, és azt az alkotmányos rendhez 2024. július 1-jéig történő rendezett visszatérés biztosítására irányuló erőfeszítések terén elért eredmények fényében nem tartja helyénvalónak; mivel a szeptemberi államcsínyt az Afrikai Unió, az EU és az ENSZ is elítélte;

C.

mivel egy dezinformációs kampány szerint Damiba volt elnök francia védelem alá vonult, amit a francia hatóságok, valamint maga Damiba volt elnök és Ibrahim Traoré jelenlegi elnök azonnal és határozottan cáfolt; mivel az államcsínyt követően tüntetések robbantak ki Franciaország ellen és az Oroszországgal folytatott fokozott katonai együttműködés mellett; mivel megrongálták a francia nagykövetséget és konzulátust Ouagadougouban, valamint a Francia Intézetet Ouagadougouban és Bobo Dioulassóban; mivel az országban több más támadás is történt európai intézmények és szimbólumok ellen;

D.

mivel 2022. október 2-án Damiba volt elnök a hagyományos törzsi vezetőkkel folytatott tárgyalásokat követően benyújtotta az elnöki tisztségről való lemondását; mivel lemondását hét feltételhez kötötte, többek között ahhoz, hogy egy 24 hónapos átmeneti időszakban fenn kell tartani az ECOWAS-szal kötött megállapodást; mivel a jelenlegi elnök, Ibrahim Traoré elfogadta ezeket a feltételeket;

E.

mivel 2022. október 4-én az ECOWAS a 2022. szeptemberi államcsínyt vizsgáló tényfeltáró missziót küldött, és megbeszéléseket folytatott az új vezetéssel; mivel az ECOWAS küldöttségével tartott találkozót követően Traoré elnök kijelentette, hogy tiszteletben kívánja tartani az átmenetnek az elődje és az ECOWAS által elfogadott ütemtervét; mivel Traoré elnök vállalta, hogy eleget tesz Burkina Faso nemzetközi kötelezettségvállalásainak, különösen az emberi jogok védelme tekintetében;

F.

mivel 2022. október 15-én a „nemzeti fórum” egyhangúlag Ibrahim Traoré kapitányt nevezte ki elnökké, és elfogadták az átmeneti chartát;

G.

mivel az először 2022. szeptember 30. után felfüggesztett alkotmányt visszaállította a Hazafias mozgalom a megóvásért és helyreállításért (MPSR) által 2022. október 5-én elfogadott „alaptörvény”, amely biztosítja azon nemzetközi megállapodások tiszteletben tartását, amelyeknek Burkina Faso részes fele, valamint az állam folytonos működését egy átmeneti charta későbbi elfogadásáig;

H.

mivel 2022. október 7-én Traoré elnök találkozott az összes ouagadougoui diplomáciai testülettel, hogy megerősítse együttműködési szándékát Burkina Faso valamennyi partnerével; mivel Traoré elnök kijelentette, hogy Burkina Faso az EU-t csupán „sok partnere egyikének” tekinti;

I.

mivel Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport nevű orosz katonai magánvállalat vezetője üdvözölte a szeptemberi államcsínyt; mivel a Wagner-csoport továbbra is bővíti tevékenységét a Száhel-övezetben és Nyugat-Afrikában, és közismert, hogy számos háborús bűncselekményt követett el a régióban;

J.

mivel Burkina Faso 2015 óta egyre fokozódó erőszakhullámba került, amelyet olyan csoportokhoz tartozó harcosoknak tulajdonítanak, mint az al-Kaidához kapcsolódó, az Iszlám és a Muzulmánok Támogatását Célzó Csoport (JNIM) és a Nagy-Szahara Iszlám Állama (ISGS), amelyek több ezer embert gyilkoltak meg; mivel 2022. szeptember 26-án Gaskindé közelében egy utánpótlást szállító konvoj elleni támadásban 37 ember vesztette életét; mivel egy, az al-Kaidával kapcsolatban álló csoport vállalta a felelősséget a támadásért, amelyet a közelmúltbeli puccs egyik kiváltó okaként tartanak számon, és amelyben szakszervezetük szerint 70 tehergépjármű-vezető tűnt el; mivel Burkina Faso területének jelenleg mintegy 40 %-a fegyveres lázadó csoportok által elkövetett erőszaknak van kitéve, és az ilyen csoportok által bevezetett blokád következtében nincs élelmiszer- víz-, áram- és alapvető egészségügyi ellátás; mivel a Száhel-övezetben folytatott Barkhane műveletet a lakosság egy része és néhány politikai vezető is megkérdőjelezte;

K.

mivel 1,9 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét az ország romló biztonsági helyzete miatt, akiknek több mint fele gyermek; mivel a belső menekültek körében a nőket és a fiatalokat fenyegető veszélyek különösen súlyosak, ideértve a szexuális és munkaerő-kizsákmányolást, a nemi alapú erőszakot, a kényszertoborzást és az emberkereskedelmet; mivel a belső menekültek és a menekültek jelenléte konfliktushoz vezethet a helyi lakossággal a szűkös természeti erőforrások kapcsán, ha nem hoznak megfelelő intézkedéseket a lakhatás, a foglalkoztatás és az élelmezés biztosítására;

L.

mivel a Burkina Fasó-i állomány képzése az Európai Unió mali kiképzési missziója és az EU Száhel-övezetben működő kapacitásépítő missziója keretében zajlott, de a 2022. szeptemberi államcsínyt követően felfüggesztették, és nem érte el elsődleges célját;

M.

mivel 2022 októberében Burkina Fasóban 4,9 millió embernek van szüksége humanitárius segítségre, köztük 3,4 millió ember esetében súlyos az élelmiszer-ellátás bizonytalansága;

N.

mivel egyre nagyobb az elégedetlenség és egyre több a kritikus hang amiatt, hogy a korábbi kormányok nem voltak képesek kezelni a terrortámadások terjedése miatt Burkina Fasóban jelentkező hatalmas biztonsági, társadalmi és gazdasági kihívásokat;

O.

mivel a 2014–2020-as időszakra több mint 1 milliárd eurót különítettek el Burkina Faso számára az EU finanszírozási eszközein keresztül; mivel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében az uniós támogatás a tervek szerint 384 millió eurót fog kitenni a 2021–2024-es időszakra;

P.

mivel a Száhel-övezetben zajló események Afrika többi része és Európa számára egyaránt fontosak és következményekkel járnak; mivel Burkina Faso kulcsfontosságú regionális jelentőségű ország, hiszen stratégiai fontosságú helyen fekszik, hidat alkotva a Száhel-övezet és Nyugat-Afrika part menti államai között;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0301/2022),

—

tekintettel eljárási szabályzata 129. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0239/2022),

A.

mivel a Tanács 2022. augusztus 24-i levelével konzultált a Parlamenttel Laima Liucija Andrikienėnek a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről;

B.

mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság ezt követően értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek szempontjából – Laima Liucija Andrikienė képességeit; mivel ezen értékelés keretében a bizottság megkapta Laima Liucija Andrikienė életrajzát és a neki küldött írásbeli kérdőívre adott válaszait;

C.

mivel a bizottság a továbbiakban – 2022. október 6-án – meghallgatta Laima Liucija Andrikienė-t, aki a meghallgatáson bevezető nyilatkozatot tett, majd válaszolt a bizottság tagjai által feltett kérdésekre;

1.

2.

—

tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (09279/1/2022 – C9-0282/2022),

—

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2016)0798) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (1),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0237/2022),

1.

2.

3.

4.

5.

—

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0241),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0199/2022),

—

tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0243/2022),

1.

2.

3.

4.

5.

6.