Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Egy egzisztenciális fenyegetés közös kezelése: a szociális partnerek és a civil társadalom az ambiciózus éghajlat-politikai intézkedések végrehajtásáért

(2023/C 75/01)

Előadók:

Peter SCHMIDT Isabel CAÑO AGUILAR Sandra PARTHIE Josep PUXEU ROCAMORA Neža REPANŠEK Lutz RIBBE

Jogalap:	az eljárási szabályzat 50. cikke állásfoglalás
Plenáris ülésen történő elfogadás időpontja:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	104/1/0

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének éves ülésére (COP27) november 6. és 18. között kerül sor az egyiptomi Sarm-es-Sejkben.

Az EGSZB 2022. február 22-i elnökségi feljegyzésével összhangban az EGSZB létrehozta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek Konferenciájával foglalkozó ad hoc csoportot, egyrészt azért, hogy előkészítse az EGSZB COP-pal kapcsolatos, a következő COP prioritásaival és az UNFCCC tárgyalási folyamataival összhangban lévő állásfoglalását, másrészt azért, hogy az egész EGSZB-t jobban megismertesse az UNFCCC-folyamattal és bevonja az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokba.

Az ad hoc csoportnak hat tagja van a NAT szekcióból, és „A fiatalok strukturált részvétele az éghajlattal és a fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós döntéshozatali folyamatban” című saját kezdeményezésű véleménynek (1) megfelelően egy ifjúsági képviselő is rendszeresen részt vesz benne. Az elmúlt néhány hónapban az ad hoc csoport találkozott az érintett szervezetekkel és intézményekkel, például az Európai Bizottsággal, a Régiók Bizottságával, a magas szintű éghajlatvédelmi élharcosok hivatalával és a Climate Action Trackerrel, valamint a különböző civil társadalmi csoportok – fiatalok, vállalkozások, mezőgazdasági termelők, szakszervezetek és környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek – képviselőivel, hogy információkat cseréljenek és szinergiákat keressenek. Az éghajlati vészhelyzet mindezen beszélgetések során nagy hangsúlyt kapott.

Már most nyilvánvaló, hogy 2022-ben az éghajlatváltozás minden eddiginél nagyobb mértékben idéz elő szélsőséges időjárási eseményeket. Az Európát és Dél-Ázsia egyes részeit felperzselő hőhullámok és erdőtüzek, a pakisztáni és bangladesi katasztrofális áradások, valamint a Kelet-Afrikát sújtó tartós aszály következtében több ezer ember vesztette életét, és több millióan kényszerültek lakóhelyük elhagyására vagy kerültek az éhínség küszöbére.

E tekintetben az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (2) közelmúltbeli jelentése megállapítja, hogy ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 oC-ra korlátozzuk, az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak „legkésőbb 2025 előtt” tetőznie kell, hogy a kibocsátásokat 2030-ig felére kell csökkenteni, és hogy ez az összes ágazatban azonnali, drasztikus kibocsátáscsökkentést követel. A jelenleg érvényben lévő szakpolitikák azonban az előrejelzések szerint mintegy 2,7 oC-os hőmérséklet-emelkedéshez vezetnek, és az egyes országok által tett jelenlegi kötelezettségvállalások – a nemzetileg meghatározott hozzájárulások – a felmelegedést 2,4 oC-ra korlátozzák (3).

Oroszország Ukrajna elleni inváziója drámai mértékben súlyosbította a már amúgy is nehéz gazdasági és szociális helyzetet. Az éghajlatváltozás elleni sürgős fellépést azonban nem lehet felfüggeszteni. Az elfogadott egyedi intézkedéseknek kivételesnek kell lenniük és korlátozott időtartamra kell szólniuk, és az Európai Uniónak fel kell gyorsítania energia- és éghajlat-politikájának átalakítását, hogy kezelni tudja a rövid távú sokkhatásokat, miközben folytatnia kell a társadalmak elkerülhetetlen dekarbonizációját. Európának vezető szerepet kell betöltenie az éghajlat-politikai fellépés terén, megszüntetve a törekvések és a szakpolitikai intézkedések közötti szakadékot.

Az ad hoc csoport tagjai által készített állásfoglalás felkéri az uniós intézményeket és kormányokat, hogy a tudománnyal és a tudományos ismeretekkel összhangban fokozzák az éghajlat-politikai törekvéseket, és különös figyelmet fordít a szervezett civil társadalomnak az éghajlat-politikai fellépések felgyorsításában játszott szerepére. A társadalmi reziliencia csak cselekvőképes civil társadalommal, szociális szereplőkkel és alulról szerveződő mozgalmakkal erősíthető meg.

Mi vagyunk az utolsó generáció, amely képes megállítani az éghajlatváltozást, és az EGSZB-nek mint az európai civil társadalom szószólójának vezető szerepet kell játszania a szén-dioxid-semleges, inkluzív és társadalmilag igazságos társadalmak megvalósításához szükséges átállások előmozdításában.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szakpolitikai ajánlásai

Az éghajlat-politikai törekvések fokozása az éghajlati vészhelyzet kezelése és az uniós éghajlat-politikai fellépés fokozása érdekében

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) mint az európai szervezett civil társadalom szócsöve, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság tanácsadó szerve és a globális civil társadalmi közösség része

1.

rámutat arra, hogy 30 évvel ezelőtt fogadták el az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét (UNFCCC), amelynek végső célja, hogy „olyan szinten stabilizálják az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját a légkörben, amely meggátolja az éghajlati rendszerre gyakorolt káros, emberi eredetű hatást” (2. cikk), ezt a célt pedig nem sikerült elérni;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy a 2015-ös Párizsi Megállapodás az Éghajlatváltozási Egyezmény minőségi célkitűzése – az éghajlatba való beavatkozás megelőzése – helyett egy mennyiségi célkitűzést állított elénk: „a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 oC-kal magasabb hőmérsékletszint alatt lehessen tartani; egyúttal törekedve arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5 oC mértékre korlátozódjon” (4);

3.

hangsúlyozza, hogy az 1,5 oC-os cél nem lesz elegendő az éghajlatváltozás drámai következményeinek elkerüléséhez. Amint azt a bizonyítékok is mutatják, az éghajlatváltozás már most is világszerte minden régiót megváltoztat. Az árvizek, aszályok, viharok, tüzek és hőhullámok száma exponenciálisan növekszik, ami pusztító társadalmi hatásokkal és évente több milliárdos gazdasági hatással jár (5);

4.

hangsúlyozza, hogy éghajlati vészhelyzetben élünk, és az Egyezmény 2. cikkét annak ellenére sem lenne szabad feladnunk, hogy azt az UNFCCC jelenleg nem képes teljesíteni;

5.

mély meggyőződése, hogy a szakpolitikai döntéseknek a tudományra és a tudományos információkra kell reagálniuk, és rámutat, hogy az IPCC egyértelmű referenciaértékeket határozott meg: a kibocsátásoknak „legkésőbb 2025 előtt” kell tetőzniük (6), a világnak pedig 2030-ig 45 %-kal kell csökkentenie a kibocsátást a 2010-es szinthez képest, hogy fenntartsa az 1,5 oC-os hőmérséklet-növekedés lehetőségét;

6.

elismeri, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziója tovább súlyosbította a már amúgy is nehéz helyzetet, amelyet az infláció, a magas energia- és élelmiszerárak és az esetleges energiahiány jellemez, ami súlyos hatást gyakorol a polgárok életére, és – legalábbis rövid távon – súlyos társadalmi és gazdasági kihívásokat teremt. Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet még sürgetőbbé teszi az európai éghajlat-politikai fellépést, és hogy az új geopolitikai helyzet megerősíti, hogy az EU-nak fel kell gyorsítania energia- és éghajlat-politikájának átalakítását;

7.

meggyőződése, hogy a gazdaság dekarbonizációjára, a külső függőségek további csökkentésére, a reziliencia biztosítására és az igazságos átmenet elősegítésére irányuló célkitűzés elérése érdekében meg kell erősíteni az európai zöld megállapodást, és az elfogadott céloktól való kivételes eltérések csak korlátozott időtartamra engedélyezhetők (7); úgy véli továbbá, hogy a nyitott stratégiai autonómia kialakításának biztosítania kell az energia, a kritikus fontosságú nyersanyagok és az élelmiszerek terén meglévő függőségek csökkentését;

8.

sürgeti az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet, és kéri az Európai Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy a glasgow-i éghajlati paktumot követően aktualizálják a nemzetileg meghatározott hozzájárulást, és a méltányosságon, a történelmi felelősségvállaláson és a képességeken alapuló globális méltányos elosztást szorgalmaz;

9.

üdvözli az Európai Parlamentnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerről (8) és a szénelnyelőkről (9) szóló határozatait, amelyek az uniós kibocsátáscsökkentési cél kismértékű emelkedését eredményezik, ami – bár nem elégséges – felhívást jelent az uniós nemzetileg meghatározott hozzájárulások növelésére;

10.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos ország olyan hosszú távú terveket jelentett be, amelyek célja a klímasemlegesség 2050-ig vagy 2060-ig történő elérése, és amelyeket nem támasztanak alá megfelelő rövid és középtávú tervek, ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az annak ösztönzésére irányuló uniós diplomáciai erőfeszítéseket, hogy a nemzetközi közösség az európai zöld megállapodáshoz hasonló szakpolitikai kereteket fogadjon el; készen áll arra, hogy támogassa ezt a törekvést azáltal, hogy világszerte együttműködik a civil társadalmi szervezetekkel, és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet és a fenntartható fejlődési célokat iránytűként kezeli az elkövetkező, döntő jelentőségű években;

11.

kéri az EU-t, hogy fejlessze tovább a testre szabott intézkedésekre vagy „éghajlati klubokra” vonatkozó ágazati megközelítéseket, amelyeket a legambiciózusabb éghajlat-politikai cselekvési programokkal rendelkező országok között lehetne kidolgozni a többi nemzet gyorsabb fellépésének ösztönzése érdekében – ennek egyik eszköze lehetne az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) végrehajtása;

12.

úgy véli, hogy döntő és egyértelműen meghatározott fellépésre van szükség a Párizsi Megállapodás 6. cikkének végrehajtásához és a párizsi szabálykönyv kiegészítéséhez, amely keretet hoz létre az egyes országok kötelezettségvállalásainak teljesítését célzó kibocsátáscsökkentésre irányuló önkéntes nemzetközi együttműködéshez, elkerülve a kettős elszámolással vagy a hamis kibocsátáscsökkentési kreditek kockázatával kapcsolatos egyes buktatókat;

Jelenlegi gazdasági modellünk felülvizsgálata az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a hatékony kezelése, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához való megfelelő hozzáférés biztosítása érdekében

13.

hangsúlyozza, hogy a klímasemleges társadalomra való átállás felgyorsítása érdekében felül kell vizsgálnunk jelenlegi gazdasági modellünket annak érdekében, hogy újragondoljuk fogyasztásunk és termelésünk módját, valamint azt, hogy miként értékeljük a mértékletességet; kéri továbbá az EU-t, hogy a környezeti fenntarthatóság, a méltó élethez való jog és a társadalmi értékek védelmének elve alapján tegyen javaslatot az emberek és a bolygó jólétére vonatkozó új jövőképre (10);

14.

új irányítási keretet javasol ezeknek a gyökeres változásoknak a kidolgozása érdekében, és arra ösztönzi a kormányokat és a regionális hatóságokat, hogy hozzanak létre az igazságos átmenettel foglalkozó bizottságokat, amelyek lehetővé teszik a szociális partnerek és a civil társadalmi – köztük az ifjúsági – szervezetek számára, hogy ajánlásokat tegyenek, valamint az igazságos átmenettel kapcsolatos nemzeti és regionális terveket tárgyaljanak és dolgozzanak ki (11); úgy véli, hogy a zöld átállás társadalmi kihívásainak kezelésére irányuló, meglévő kezdeményezések továbbra is széttagoltak (12);

15.

úgy véli, hogy a dekarbonizált gazdaságra való gyors átállás hatalmas kihívásokat fog jelenteni a polgárok, a munkavállalók, a vállalatok és a régiók számára, különösen azok számára, amelyek a leginkább függenek a nagy szén-dioxid-kibocsátású ágazatoktól és iparágaktól (13), és hogy a nemzetileg meghatározott hozzájárulásoknak magukban kell foglalniuk annak részletes feltérképezését és elemzését, hogy az átállás milyen hatást gyakorol az országban, az alrégiókban és az ágazatokban a foglalkoztatásra és a készségekre, beleértve az alvállalkozókat és a downstream értékláncokat is, nemzeti foglalkoztatási tervek és az igazságos átmenetet szolgáló stratégiák kíséretében (14), az ILO igazságos átmenetre vonatkozó elve alapján; ezért támogatja az Európa jövőjéről szóló konferencia javaslatát (15) egy olyan igazságos átmenet biztosítására, amely az átállás és a további kutatás megfelelő finanszírozása révén védi a munkavállalókat és a munkahelyeket;

16.

hangsúlyozza, hogy a dekarbonizációs cél eléréséhez a rendszerek gyors, példátlan mértékű átalakítására lesz szükség, és a magánszektornak felelősséget kell vállalnia, és döntő szerepet kell játszania a folyamatban;

17.

elismeri, hogy a vállalatok és a vállalkozók Unió-szerte számos különböző erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy üzleti megoldásokat dolgozzanak ki az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások enyhítésére és az azokhoz való alkalmazkodásra, és úgy véli, hogy az innovatív és felelős üzleti modelleknek mérhető fenntarthatósági célokra – többek között a víz, az energia vagy a vegyi anyagok csökkentett felhasználására – összpontosítva kell kezelniük az éghajlatváltozást;

18.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése az uniós fogyasztás kielégítése érdekében a külföldi kibocsátások növekedésével jár, ami az ÜHG-k továbbgyűrűző hatásait eredményezi (16), és úgy véli, hogy az ÜHG-jegyzékre vonatkozó uniós megközelítésnek figyelembe kell vennie az importált termékekhez kapcsolódó ÜHG-kibocsátásokat, és prioritásként kell kezelni a társadalmi-gazdasági fejlődésnek az éghajlatra és a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hazai és importált hatásoktól való függetlenítését. A CBAM támogató intézkedést jelent ennek a célnak az eléréséhez;

19.

megjegyzi, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kölcsönösen erősítik egymást, amint azt a tudományos közösség is hangsúlyozta; a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás közötti kapcsolatok kezelésére irányuló környezetvédelmi fellépés holisztikus megközelítését szorgalmazza, és javasolja a védett területek méretének és a még meglévő természeti erőforrások védelmére irányuló erőfeszítéseknek a felülvizsgálatát és növelését a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia keretében (17);

20.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozás hatásai aránytalanul sújtják a legkiszolgáltatottabb helyzetű embereket, és hogy a globális kibocsátásokért legkevésbé felelős közösségek a legsúlyosabb hatásokkal szembesülnek, és nem mindig rendelkeznek a megküzdéshez szükséges erőforrásokkal;

21.

rámutat arra, hogy az alkalmazkodásra irányuló fellépés egyre inkább létfontosságú, mivel az abnormális éghajlati események megsokszorozódnak, és hogy alapvetően fontos az éghajlatváltozás hatásainak jobb előrejelzése; rámutat, hogy a Párizsi Megállapodás hangsúlyozza a nemzeti szintű alkalmazkodás tervezési folyamatainak fontosságát azáltal, hogy valamennyi országot kötelezi az elért eredményekről való jelentéstételre, és a meglévő egyenlőtlenségek felerősítésének elkerülése érdekében sürgeti az inkluzivitás általános érvényesítését;

22.

kéri, hogy a fejlett országok növeljék a klímafinanszírozáshoz való teljes hozzájárulásukat, „egyenlő hangsúlyt” helyezve a mérséklés és az alkalmazkodás finanszírozására: az alkalmazkodás további finanszírozása nélkül korlátozott lesz az alkalmazkodás tervezése és végrehajtása, különösen a fejlődő országokban; további lépéseket szorgalmaz ennek az elvnek a tiszteletben tartása érdekében, tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklése megóv attól, hogy még mélyebb éghajlati válságot hagyjunk a jövő generációira, miközben az alkalmazkodás védi a jelenlegi és jövőbeli generációkat a már folyamatban lévő éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási eseményektől (18); emlékeztet továbbá arra, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása jelenleg az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális finanszírozásának csupán 25 %-át teszi ki, és hogy nem teljesítik azokat a korábbi kötelezettségvállalásokat, amelyek szerint az alkalmazkodás finanszírozása 2025-ig 40 %-ra nő (19);

23.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 100 millió euróval járul hozzá a Kiotói Jegyzőkönyv Alkalmazkodási Alapjához, ugyanakkor sürgeti az uniós tagállamokat, hogy 2025-ig a 2019-es szinthez képest kétszerezzék meg az alkalmazkodás finanszírozását, és további erőfeszítéseket szorgalmaz a 100 milliárd dollárosra célzott végrehajtási terv teljesítése érdekében; kiemeli továbbá, hogy jelenleg nincs globális finanszírozási eszköz annak támogatására, hogy ezek az emberek talpra álljanak az elszenvedett veszteségek és károk után, és sürgeti az uniós tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás következményeinek orvoslása érdekében vállaljanak részt a „veszteségek és károk kezelését célzó eszközben”;

24.

úgy véli, hogy az éghajlati igazságosságra irányuló fellépés részeként az uniós kormányoknak és intézményeknek előretekintő és átfogó európai migrációs és menekültügyi politikát kell kidolgozniuk, amely védelmet nyújt az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek számára, kezdve a klímamenekültek hivatalos elismerésével;

A hatékony ágazati fellépés fokozása a klímasemlegesség elérése érdekében

25.

kiemeli, hogy a körforgásos gazdaság és a biogazdaság lehetővé teszi az emberek jólétére vonatkozó új jövőkép kialakítását, és ezek megvalósítását tovább kell gyorsítani (20); rámutat arra, hogy az egyes ágazatokban és országokban végrehajtott, körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiák 39 %-kal csökkenthetik a globális ÜHG-kibocsátást (21); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU a körforgásos gazdaságra vonatkozó első uniós cselekvési terv révén 2015-ben elindított jelentős jogalkotási korszerűsítési folyamat ellenére csak mintegy 12 %-ban körforgásos; és úgy véli, hogy további előrelépés csak a civil társadalom valamennyi alkotóelemének bevonásával érhető el, különösen a fennmaradó politikai, kulturális, infrastrukturális, kormányzással kapcsolatos és pénzügyi akadályok leküzdése érdekében (22);

26.

kéri, hogy a fenntartható élelmiszerrendszerek bevezetésére irányuló átmeneti stratégiákat megfelelően építsék be a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokba, és elismeri, hogy bár sok ország megemlíti a mezőgazdaság mérséklési és alkalmazkodási potenciálját nemzetileg meghatározott hozzájárulásaiban, nagyon kevés ország tűzött ki célt az élelmiszerrendszer más szakaszaival kapcsolatban (23), ami nagyrészt kiaknázatlanul hagyja a lehetőségeket (24); megismétli azokat az ajánlásait, hogy fogadjanak el „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiához hasonló, átfogó élelmiszer-politikákat, amelyek éghajlat-politikai intézkedéseket is tartalmaznak, és biztosítsák az érdekelt felek strukturált bevonását az élelmiszer-ellátási lánc minden szintjén (25) és valamennyi kormányzati szinten, különösen a termelőket helyezve a mezőgazdasági stratégiák középpontjába, és bevonva őket a politikai döntéshozatalba;

27.

aggodalmát fejezi ki Afrika helyzete miatt, amely a globális kibocsátások kevesebb mint 4 %-áért felelős, de aránytalan módon messze a világ egyik legsérülékenyebb régiója, és mivel a COP27-re Afrikában kerül sor, határozottan arra kéri az EU-t, hogy részesítse előnyben az Afrika számára biztosítandó pénzügyi, technikai és kapacitásépítési forrásokat annak érdekében, hogy támogassa a kontinenst a párizsi COP21 konferencián tett kötelezettségvállalásának teljesítésében, és hogy vegye figyelembe, hogy az afrikai nemzetileg meghatározott hozzájárulások többsége olyan csökkentési és alkalmazkodási célokat tartalmaz, amelyek csak megfelelő nemzetközi támogatás mellett valósíthatók meg, megkérdőjelezve a nagy értékű természetvédelmi ökoszisztémák, például az erdők vagy a szavannák védelmét és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének leállítását;

28.

kéri a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának azonnali leállítását, és üdvözli a REPowerEU-ról szóló közleményt, mivel az a zöld megállapodás és az európai energiaunió célkitűzéseivel összhangban lévő megoldásokat kínál (26) (27); úgy véli továbbá, hogy a kormányoknak a kutatás, az innováció és a fejlesztés támogatása révén keretet kell biztosítaniuk az áttörést jelentő technológiákba való beruházásokhoz olyan területeken, mint az energiahatékonyság és a megújulóenergia-termelés, és a szabályozást úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegye és megerősítse az új technológiák fejlesztését és piaci elterjedését, beleértve a vezető piacok létrehozására és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek fogyasztásának ösztönzésére irányuló keresletoldali intézkedéseket is (28);

29.

üdvözli azokat a digitális megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a környezetvédelmet és a közlekedés, az energiarendszerek, az épületek, a mezőgazdaság és más ágazatok fenntarthatóbbá tételét, ugyanakkor megjegyzi, hogy az általános digitalizáció eddig nem járult hozzá az energiakereslet és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, ezért hangsúlyozza, hogy támogató politikákra van szükség a visszapattanó és indukciós hatások mérséklése érdekében (29);

30.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás súlyos következményekkel jár a vállalatokra, különösen a kkv-kra nézve is – ilyen például az ellátási láncok megszakadása vagy a termelési helyszínek szélsőséges időjárási jelenségek miatti károsodása –, és arra kényszeríti őket, hogy időnként költséges változtatásokat hajtsanak végre üzleti és működési modelljükben, valamint a szabályozási vagy egyéb követelményeknek való megfelelést célzó beruházásokat végezzenek; úgy véli, hogy támogatni kell az új fenntartható üzleti modellek korai alkalmazóit annak biztosítása érdekében, hogy innovációjuk ne vezessen versenyhátrányhoz;

31.

hangsúlyozza, hogy a magánszektornak nyújtott támogatásnak tiszteletben kell tartania a kkv-kat célzó finanszírozási eszközökhöz való méltányos hozzáférés elvét, és annak kizárólag az éghajlat-politikai célkitűzéseken kell alapulnia (30), valamint hogy az értékláncokon átívelő, széles körű munkára és ágazatközi együttműködésre lesz szükség;

32.

úgy véli, hogy a harmonizáció és a szabványosítás kulcsfontosságú a megoldások egész iparágra kiterjedő méretezhetőségének – a technológia, a készségfejlesztés és a szabályozás révén történő – megvalósításához, amit az uniós kormányoknak nemzetközi szinten támogatniuk kell és különösen a kkv-k számára kulcsfontosságú lesz, hogy kiegészítő eszközöket és kapacitásépítési támogatást kapjanak ahhoz, hogy megfeleljenek az új követelményeknek, és az EU-n belül fokozzák piaci hozzáférésüket;

A civil társadalom szerepvállalása az éghajlat-politikai fellépés felgyorsításában és egy új irányítási keret szorgalmazása

33.

kiemeli, hogy a szükséges fellépés nagyságrendje integrált, többszintű politikákat és ágazatközi megoldásokat igényel a civil társadalom tényleges bevonásával, ezért új irányítási keretet javasol ezeknek az átalakító erejű változásoknak a kidolgozása érdekében;

34.

úgy véli, hogy munkahelyi szinten ennek az új irányítási keretnek garantálnia kell a szociális párbeszédet a munkavállalók jogainak és részvételének biztosítása, valamint a kollektív szerződések megerősítése révén;

35.

úgy véli, hogy a szélesebb körű párbeszédet is meg kell erősíteni a régiók, a vidéki szereplők és a városok, a szociális partnerek, a szövetkezetek és a civil társadalom bevonásával, a társadalmi igazságosság és hitelesség biztosítása érdekében, valamint azért, hogy konkrét jelentést kapjon az a kötelezettségvállalás, hogy senkit sem szabad hátrahagyni (31). Például a termelő-fogyasztói megközelítések elősegítése felgyorsíthatja a tisztább energiarendszerre való átállást, új gazdasági modelleket hozhat létre, és segíthet megvédeni társadalmaink legsérülékenyebb csoportjait például attól, hogy ne jussanak hozzá fűtéshez, világításhoz és az információs technológiákhoz;

36.

határozott meggyőződése, hogy az alulról építkező és önszerveződő kezdeményezéseket valóban támogatni és ösztönözni kell az éghajlatváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a felgyorsítása, valamint a társadalmi reziliencia megerősítése érdekében, felszabadítva ezáltal az együttműködés kultúrájában és az alulról építkező megoldásokban rejlő lehetőségeket; és úgy véli, hogy ugyanilyen alapvető szükség van arra, hogy többet fektessenek be a társadalmi innovációba annak érdekében, hogy általánosan érvényesüljenek az ahhoz szükséges kulturális és társadalmi változások, hogy az éghajlatvédelem beépüljön a vállalkozások, a hatóságok és a háztartások mindennapi életébe;

37.

úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget nem szabad különálló és elszigetelt kérdésként kezelni, hanem alapvetően fontosnak kell tekinteni a nemek közti egyenlőséget figyelmen kívül hagyó intézkedések és politikák elkerülése érdekében. Az éghajlatváltozás nem ugyanolyan hatással van a lakosság minden rétegére, és az éghajlatváltozásra vonatkozó politikák – ha azokat nem megfelelően alakítják ki – állandósíthatják ezeket az igazságtalanságokat és egyensúlyhiányt. Például a nőknek a döntéshozatalban és a munkaerőpiacon való egyenlőtlen részvétele következtében összeadódnak az egyenlőtlenségek, és ez gyakran megakadályozza a nőket abban, hogy teljes mértékben hozzájáruljanak az éghajlat-politikai tervezéshez, döntéshozatalhoz és végrehajtáshoz (32);

38.

meggyőződése, hogy a fiataloknak a döntéshozatali folyamatokban való erőteljesebb részvétele – a jogalkotási javaslatok és kezdeményezések kidolgozásától kezdve egészen azok végrehajtásáig, ellenőrzéséig és nyomon követéséig – a legjobb módja annak, hogy figyelembe vegyük ezen átállások generációk közötti dimenzióját (33). Ez az oka annak, hogy 2021 óta az EGSZB egy ifjúsági küldöttet is bevon az UNFCCC COP üléseire delegált hivatalos uniós küldöttségbe, és vállalta, hogy munkájában nagy hangsúlyt fektet a fiatalok és az ifjúsági szervezetek véleményének közvetítésére; az EGSZB határozottan azt ajánlja a feleknek és más érdekelteknek, hogy hasonló megközelítést alkalmazzanak;

39.

elismeri az őslakos népek szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelem frontvonalában: bolygónk fennmaradó biológiai sokféleségének több mint 80 %-a felett őrködnek (34); üdvözli az őslakos népek növekvő szerepvállalását az éghajlat-politikában, és sürgeti a feleket, hogy aktívan vonják be e népeket az éghajlat-politikai intézkedések végrehajtásába;

40.

az EGSZB vállalja, hogy intézkedéseket tesz a fent említett szakpolitikai ajánlások végrehajtására.

---

(1)  HL C 429., 2020. 12. 11., 44. o.

(2)  https://www.ipcc.ch/2022/04/04/ipcc-ar6-wgiii-pressrelease/

(3)  https://climateactiontracker.org/global/temperatures/

(4)  A Párizsi Megállapodás.

(5)  A következők alapján: „Economic losses from weather and climate-related extremes in Europe reached around half a trillion euros over past 40 years” – Európai Környezetvédelmi Ügynökség; „New report: World counts the cost of a year of climate breakdown” – UK charity fighting global poverty, Christian Aid, Media Centre; „The Costs of Extreme Weather Events Caused by Climate Change” – Euromediterrán Éghajlatváltozási Központ (CMCC); „Billion-Dollar Weather and Climate Disasters” – National Centers for Environmental Information (NCEI).

(6)  Climate Change 2022: Mitigation of Climate Change, IPCC.

(7)  Az EGSZB állásfoglalása: „Az ukrajnai háború és annak gazdasági, társadalmi és környezeti hatása” (HL C 290., 2022.7.29., 1. o.).

(8)  Klímaváltozás: gyorsabb cselekvést és energiafüggetlenséget sürget a Parlament.

(9)  Irány az 55%: a Parlament nagyobb szerepet szán a szénelnyelőknek.

(10)  EGSZB-vélemény: A fenntartható gazdaság, amelyre szükségünk van (HL C 106., 2020.3.31., 1. o.).

(11)  EGSZB-vélemény: „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(12)  EGSZB-vélemény: Szociális párbeszéd a zöld átállás keretében (HL C 486., 2022.12.21., 95. o.).

(13)  EGSZB-vélemény: „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(14)  EGSZB-vélemény: „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(15)  Konferencia Európa jövőjéről – Az európai polgári vitacsoport által elfogadott ajánlások.

(16)  2021 Europe Sustainable Development Report – Európai Fenntartható Fejlődési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózat (SDSN Europe).

(17)  Előkészületben lévő EGSZB-vélemény (NAT/841): Természet-helyreállítási célok az uniós biodiverzitási stratégia keretében.

(18)  EGSZB-vélemény: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia (HL C 374., 2021.9.16., 84. o.).

(19)  António Guterres: „50% of All Climate Finance Needed for Adaptation”.

(20)  EGSZB-vélemény: Szinergiák létrehozása a körforgásos gazdaság különböző ütemtervei között (HL C 14., 2020.1.15., 29. o.).

(21)  Circularity Gap Report 2021 „Climate Change Mitigation through the Circular Economy”.

(22)  EGSZB-vélemény: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia (HL C 374., 2021.9.16., 84. o.).

(23)  Enhancing NDCs For Food Systems – recommendations for decision-makers, NDC Action Project.

(24)  EGSZB-vélemény: Stratégiai autonómia, élelmezésbiztonság és fenntarthatóság (HL C 194., 2022.5.12., 72. o.).

(25)  EGSZB-vélemény: A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért (HL C 429., 2020.12.11., 268. o.).

(26)  EGSZB-vélemények: Éghajlati igazságosság (HL C 81., 2018.3.2., 22. o.) és Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia (HL C 374., 2021.9.16., 84. o.).

(27)  EGSZB-vélemény: REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért (HL C 323., 2022.8.26., 123. o.).

(28)  EGSZB-vélemény: „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(29)  EGSZB-vélemény: Digitalizáció és fenntarthatóság – a jelenlegi helyzet és a szükséges fellépések a civil társadalom szemszögéből (HL C 429., 2020.12.11., 187. o.).

(30)  EGSZB-vélemény: „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(31)  EGSZB-vélemény: „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(32)  2020 Pocket Guide to Gender Equality under the UNFCCC – WEDO.

(33)  EGSZB-vélemény: A fiatalok strukturált részvétele az éghajlattal és a fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós döntéshozatali folyamatban (HL C 429., 2020.12.11., 44. o.).

(34)  „Indigenous peoples defend Earth's biodiversity – but they're in danger”.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Digitális szuverenitás: az EU digitalizációjának és növekedésének alapvető pillére

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/02)

Előadó:

Philip VON BROCKDORFF

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.10.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	185/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Annak ellenére, hogy az EU jelentős előrelépést tett digitális szuverenitásának javítása terén, továbbra is nagy mértékben támaszkodik nem uniós székhelyű technológiai vállalatokra. Ez korlátozza az EU vezető szerepét és stratégiai autonómiáját a digitális világban, ezáltal pedig az EU gazdasági növekedési potenciálját is visszaveti.

1.2.

Miközben az online környezetet továbbra is Unión kívüli technológiai vállalatok uralják, felmerül a kérdés, hogy az uniós polgárok, vállalkozások és kormányok milyen mértékű ellenőrzést gyakorolhatnak digitális adataik felett. A jelenlegi válság idején ez talán nem tűnik prioritásnak, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a digitális szuverenitás egyensúlyhiányát kezelni kell.

1.3.

Ennek fényében az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak csökkentenie kell a nem uniós technológiai óriásoktól való függőségét azáltal, hogy megkétszerezi az olyan biztonságos, inkluzív és értékalapú digitális gazdaság kialakítására irányuló erőfeszítéseit, amely képes felvenni a versenyt a nem uniós technológiai óriásokkal, valamint hogy hangsúlyt fektet a megbízható konnektivitásra, az adatbiztonságra és a mesterséges intelligenciára (MI).

1.4.

Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a digitális ágazatba történő beruházások jelentős részét irányítsák át a digitális gazdaság nyitott stratégiai autonómiája felé. Ennek magában kell foglalnia a digitális kapacitásokba, az oktatásba és szakképzésbe, az infrastruktúrába és technológiákba való beruházást. Az EGSZB azt is kéri, hogy biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket a digitális átalakulás során, úgy, hogy a munkavállalók jogai védve legyenek és a különböző méretű vállalkozások túlszabályozás nélkül egymás mellett működhessenek és boldogulhassanak.

1.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az olyan innovációk, mint a felhőalapú számítástechnika és az MI, fontos stratégiai eszközökké váltak az EU-ban, és pozitívan járulnak hozzá az uniós gazdaság potenciális növekedéséhez. Az EU azonban lemaradóban van a digitális világ új technológiáinak kifejlesztésére irányuló globális versenyben, egyes technológiák esetében pedig az uniós magánberuházások mértéke elmarad az USA-ban és Kínában végrehajtott hasonló beruházásokétól.

1.6.

Az EGSZB kéri, hogy tegyenek újult erőfeszítéseket a digitális technológiák terén a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozására és az új technológiákkal kapcsolatos nagyszabású uniós kutatások támogatására, azzal a konkrét céllal, hogy lépést tartsanak az USA és Kína kutatási képességeivel.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális szuverenitás terén jelenleg fennálló egyensúlyhiányok részben olyan nemzeti akadályoknak tudhatók be, amelyek továbbra is gátolják a valódi egységes piac megvalósítását. A dolgok jelen állása szerint az egységes piac lényegében több kisebb nemzeti piac ötvözete, és nem elég nagy ahhoz, hogy akár egyetlen uniós székhelyű vállalat is versenyezhessen a világ digitális óriásaival. Emellett Unió-szerte eltérő szintű a digitális fejlődés, az infrastruktúra és a kapacitások.

1.8.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa digitális szabályozási keretének kidolgozását, aminek célja, hogy megvédje az uniós polgárokat a digitális világ túlkapásaival szemben, ugyanakkor pedig keretet biztosítson egy emberközpontúbb és etikusabb környezethez.

1.9.

Ugyanilyen fontos, hogy az online platformok, ökoszisztémák és online tevékenységek nyitottabbá, méltányosabbá és kiszámíthatóbbá váljanak, és figyelembe vegyék az algoritmusok átláthatóságára és semlegességére vonatkozó szabályokat, valamint az adatmegosztást és az interoperabilitást.

1.10.

Az EGSZB támogatja, hogy az EU fejlesszen ki felhő- és adatinfrastruktúrát digitális szuverenitásának kiépítése, valamint a csaknem teljes egészében nem uniós vállalatok által uralt felhő- és adattárolási piac hatalmas egyensúlyhiányának kezelése érdekében.

1.11.

Az EGSZB felismeri annak lehetőségét is, hogy az EU globális vezető szerepet töltsön be az adatgyűjtés és -feldolgozás terén, amely a digitális gazdaság gerincét képezi. Az adatgyűjtésre és -megosztásra vonatkozó uniós adatkeret hatalmas lehetőségeket rejt magában az olyan stratégiai ágazatok terén, mint az egészségügy, a munkaerőpiac és a közlekedés.

1.12.

Az EGSZB kéri az egységes piaci versenypolitika és fogyasztóvédelmi politika aktualizálását. Ennek a nem uniós technológiai vállalatok torzító gyakorlataira, valamint a kínai digitális vállalatok EU-n belüli növekvő befolyására is összpontosítania kell. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli az olyan szabályozási fejleményeket, mint a digitális piacokról szóló jogszabály és a csipekről szóló európai jogszabályjavaslat.

1.13.

Az EGSZB leszögezi, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) kulcsszerepet játszanak az EU digitális szuverenitásának alakításában, különösen a nagy uniós technológiai vállalatokkal való interakcióik révén.

1.14.

Végezetül az EGSZB hangsúlyozza, hogy az oktatás minden szinten (szakképzési vagy egyetemi szinten egyaránt) fontos szerepet játszik az EU digitális szuverenitásának kialakításában.

2.   Háttér

2.1.

A digitális szuverenitást talán úgy lehet körülírni, mint a kormányok és a vállalkozások autonómiáját saját adataik, hardvereik és szoftvereik kezelése és létrehozása tekintetében. Már túl régóta merülnek fel aggályok azzal kapcsolatban, hogy az EU nagymértékben támaszkodik néhány, az EU-n kívül működő nagy technológiai vállalatra.

2.2.

E nagyfokú függőség bizonyítéka, hogy becslések szerint a nyugati világban az összes adat 92 %-át amerikai tulajdonban lévő szervereken tárolják. Ez magában foglalja az online adatokat, a közösségi médiából származó adatokat és a nemzeti kormányok által kezelt adatokat (1).

2.3.

Nem meglepő módon ez a helyzet egyre nagyobb aggodalmat keltett azzal kapcsolatban, hogy az uniós vállalkozások és a nemzeti kormányok nem feltétlenül rendelkeznek teljeskörű ellenőrzéssel az adatok felett, és nagymértékben függenek nem uniós nagy technológiai vállalatoktól, megnehezítve az uniós székhelyű technológiai vállalatok számára, hogy felvegyék a versenyt az USA-beli versenytársakkal. További aggodalomra ad okot, hogy az EU lassan, de biztosan elveszíti azon képességét, hogy hatékonyan érvényesítse a jogszabályokat a digitális környezetben.

2.4.

Aggasztó, hogy az amerikai székhelyű technológiai vállalatoktól való nagyfokú függőség korlátozza az EU vezető szerepét és stratégiai autonómiáját a digitális világban, ez pedig az EU gazdasági növekedési potenciálját is visszavetheti. A nem uniós székhelyű technológiai vállalatok gazdasági befolyását nem szabad alábecsülni. Ugyanez mondható el az uniós polgárokra és fogyasztási szokásaikra gyakorolt befolyásukról, valamint arról, hogy hogyan alakítják az EU-n belüli és kívüli polgártársaikkal való interakcióikat.

2.5.

Manapság a nem uniós nagy technológiai vállalatok talán még a legközelebbi családtagjainknál és barátainknál is többet tudnak rólunk, a magánélet tiszteletben tartásának hiánya pedig aggodalomra ad okot. Valójában nem mi, hanem a nagy technológiai vállalatok rendelkeznek ellenőrzéssel az online adataink felett, az internet pedig továbbra is nagyrészt szabályozatlan. Az olyan erőfeszítések, mint az EU általános adatvédelmi rendelete (2) új szabályok meghatározására tettek kísérletet. A problémát az jelenti, hogy a technológiai vállalatok gyorsabbak, mint ahogy az EU ezt a problémát kezeli. A nagy technológiai vállalatok gyakran olyan helyeken működnek, ahol jelentős információs előnyt élveznek a szabályozókkal szemben, és általában továbbra is szabadon nyomon követhetik a polgárok online mozgását, ennek során pedig információkat gyűjtenek és nyereségszerzésre használják fel azokat.

2.6.

Ennek fényében az Európai Bizottság elnöke a 2019–2024-es hivatali időszakának egyik fő prioritásaként jelölte meg a digitális politikát, és kötelezettséget vállalt a technológiai szuverenitás elérésére. Ezt azonban még mindig nem sikerült elérnünk, és az Európai Bizottság maga is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nem uniós nagy technológiai vállalatok figyelmen kívül hagyják az uniós szabályokat és alapvető értékeket. Az elmúlt években az internetes gazdaság e technológiai óriások körül összpontosult, akik „sütiket” használnak az adatok ellenőrzésére és oligopolisztikus piaci pozícióval rendelkeznek. Az Európai Parlament a maga részéről aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Kína növekvő technológiai jelenléte az EU-ban biztonsági fenyegetést jelent, és uniós szintű fellépésre szólított fel különösen Kína 5G-infrastruktúrára gyakorolt növekvő befolyásának csökkentése érdekében.

2.7.

Aggasztó, hogy az uniós gazdaságban egész ágazatok továbbra is nagymértékben függenek nem uniós székhelyű nagy online platformoktól. Ez olyan kulcsfontosságú területeken fosztja meg a tagállamokat digitális szuverenitásuktól, mint a szerzői jog, az adatvédelem és az adózás. Ezt az aggályt más területekre, például az e-kereskedelemre és az online dezinformációra vonatkozóan is megfogalmazták.

2.8.

A nem uniós technológiai vállalatok által uralt online környezetben felmerül a kérdés, hogy az uniós polgárok visszanyerhetik-e a digitális adataik feletti ellenőrzést, és hogy az EU képes-e hatékonyan és észszerű időn belül kezelni a digitális szuverenitás egyensúlyhiányát. Ezekbe a kérdésekbe a 3. és a 4. szakasz nyújt betekintést.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Először is, az EU-nak csökkentenie kell a nem uniós technológiai óriásoktól való függőségét azáltal, hogy megkétszerezi egy olyan biztonságos, inkluzív és értékalapú digitális gazdaság kialakítására irányuló erőfeszítéseit, amely képes felvenni a versenyt a nem uniós technológiai óriásokkal, valamint hogy hangsúlyt fektet a megbízható konnektivitásra, az adatbiztonságra és a mesterséges intelligenciára (MI). Az EGSZB különösen fontosnak tartja az értékalapúságot, és hangsúlyozza a szociális és etikai dimenziót, valamint a munkavállalók jogait a digitális gazdaságban.

3.2.

Az Európai Bizottság a digitális gazdaság fejleményeire reagálva 2021-ben digitális iránytűt dolgozott ki az EU digitális évtizedére, ezen belül az infrastruktúrára, a kormányzásra, a vállalkozásokra és a készségekre összpontosítva. Ez az iránytű uniós és nemzeti szintű célokat tűzött ki, szilárd közös irányítási keretet javasolt az előrehaladás nyomon követésére és a hiányosságok kezelésére, valamint uniós, tagállami és magánberuházásokat ötvöző, több országra kiterjedő projekteket javasolt. Ezt kiegészítette a digitális piacokról szóló jogszabály, egy olyan jogszabályi keret, amelynek célja, hogy nagyobb versenyt biztosítson az európai digitális piacokon azáltal, hogy megakadályozza a nagyvállalatokat abban, hogy visszaéljenek piaci erejükkel, és lehetővé teszi új szereplők piacra lépését. Az ezt követően javasolt, a csipekről szóló európai jogszabály célja az, hogy a növekvő keresletre reagálva és az Európán kívüli beszállítóktól való függőség csökkentése érdekében az egész Unióban növekedjen a mikrocsiptermelés. Ez ellensúlyozná Kína dominanciáját, különösen a félvezető csipek gyártásában.

3.3.

Az uniós gazdaság világjárványt követő fellendülésével, illetve az emelkedő árak miatt az EGSZB kéri a digitális iránytű sikeres végrehajtását és azt, hogy az uniós kormányok ösztönözzék a vállalkozásokat a digitális kapacitásokba és az emberi erőforrásokba irányuló beruházások növelésére. Ezek a beruházások elősegítenék a stratégiai autonómia növelését az uniós gazdaság digitális átalakulása terén. Az uniós kormányoknak a digitális kapacitások, az infrastruktúra és a technológiák fejlesztésére irányuló beruházásai szintén létfontosságúak.

3.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az olyan innovációk, mint a felhőalapú számítástechnika és az MI, fontos stratégiai eszközökké váltak az EU-ban, és pozitívan járulnak hozzá az uniós gazdaság potenciális növekedéséhez. Az EU azonban még mindig lemaradóban van a digitális világ új technológiáinak kifejlesztésére irányuló globális versenyben. Az MI esetében például az uniós magánberuházások mértéke elmarad az USA-ban és Kínában végrehajtott hasonló beruházásokétól. Ugyanez igaz az adatgyűjtésre, az adathozzáférési technológiákra és a kvantum-számítástechnikára is, és a blokklánc-technológiákra és a dolgok internetére irányuló uniós beruházások mértéke is elmarad az USA-ban és Kínában végrehajtott hasonló beruházásokétól.

3.5.

Az EGSZB felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy különböző pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy csökkenthető legyen az USA és Kína digitális technológiákra irányuló beruházásainak mértékéhez viszonyított lemaradás. Ezek az eszközök minden bizonnyal támogathatják a digitális technológiákkal kapcsolatos kutatást és innovációt, azonban – amint arra a 3.3. pontban is rámutattunk – további beruházásokra van szükség. Az EGSZB ezért kéri, hogy tegyenek újult erőfeszítéseket a digitális technológiák terén a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozására és az új technológiákkal kapcsolatos nagyszabású uniós kutatások támogatására, azzal a konkrét céllal, hogy lépést tartsanak az USA és Kína kutatási képességeivel.

3.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális szuverenitás nem egyszerűen arról szól, hogy az EU visszanyerje az elveszített pozícióját, vagy hogy élen járjon a digitális fejlődésben, mint ahogy nem is az a kérdés, hogy a digitális szuverenitás az EU protekcionistává válásáról szól-e. A digitális szuverenitás arról szól, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsünk az uniós székhelyű technológiai vállalatok számára annak érdekében, hogy – amint az e saját kezdeményezésű vélemény címében is szerepel – megerősödjön az EU gazdasági növekedési potenciálja, ezáltal pedig az uniós társadalom egészének előnyére váljon.

3.7.

Megalapozott indokok szólnak amellett, hogy miért kell az uniós székhelyű technológiai vállalatokat kedvezőbb bánásmódban részesíteni, mint a nem uniós székhelyű vállalatokat, ha azt akarjuk, hogy világ vezető digitális szereplői közé tartozzanak. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a digitális szuverenitás terén jelenleg fennálló egyensúlyhiányok részben olyan nemzeti akadályoknak tudhatók be, amelyek továbbra is akadályozzák a valódi egységes piac megvalósítását. A dolgok jelen állása szerint az egységes piac lényegében több kisebb nemzeti piac ötvözete, és nem elég nagy ahhoz, hogy akár egyetlen uniós székhelyű vállalat is versenyezhessen a világ Microsoftjaival. Emellett az uniós tagállamokban a fejlettség és az infrastruktúra szintje is eltérő. Nem meglepő tehát, hogy a digitális piacot továbbra is nem uniós vállalatok uralják.

3.8.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a digitális szuverenitás problémájának kezelése elő fogja segíteni a magánélet és a személyes adatok védelmével, az adózással, az adatokkal és a közbeszerzéssel kapcsolatos aggályok kezelését is. Ez a szilárdabb szabályozási keret ellenére sem fog egyik napról a másikra megtörténni. Az adózás különösen ellentmondásos területté vált, mivel az USA-ban székhellyel rendelkező technológiai vállalatok bevételre tehetnek szert az uniós ügyfelekkel folytatott interakciók révén, ami felveti a fizikai jelenlét kérdését, ami viszont általában adóztathatóságot von maga után.

3.9.

Az EGSZB egy korábbi véleményében (3) már hangsúlyozta a digitális szuverenitás fontosságát Európa gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődésének egyik alapvető pilléreként, továbbá hangsúlyozta, hogy e szuverenitásnak a globális versenyképességen és a tagállamok közötti szoros együttműködésen kell alapulnia. Ez alapvető előfeltétele annak, hogy az EU a nemzetközi színtéren – többek között a digitális technológiák megbízhatósága tekintetében is – globális vezetővé váljon.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy ténylegesen hajtsák végre a digitális szabályozási keretet, melynek célja, hogy megvédje az uniós polgárokat a digitális világ túlkapásaival szemben, valamint hogy keretet biztosítson egy emberközpontúbb és etikusabb környezethez. Az EGSZB úgy véli, hogy a szabályozási keret várhatóan elő fogja segíteni az EU digitális ágazatának hatékonyabb irányítását. Emellett a munkavállalók védelme és a kollektív tárgyaláshoz való jog várhatóan megkönnyíti a digitalizációra való átállást. Ugyanakkor az uniós technológiai vállalatok számára elegendő teret kell biztosítani az innovációhoz és a felemelkedéshez a nem uniós technológiai vállalatokkal szemben, lehetőség szerint ösztönözve a nemzetközi partnerségeket.

4.2.

Az uniós adatokra vonatkozó szabályok meghatározása hozzá fog járulni ahhoz, hogy az EU névleges értelemben szuverénebbé váljon, ahhoz azonban nem lesz elegendő, hogy az uniós technológiai vállalatok globális elérésük tekintetében felzárkózzanak a nem uniós székhelyű vállalatokhoz. Ez csak a politikai irányvonal meghatározásával, a kutatásra és innovációra irányuló beruházásokkal, valamint az egységes piac meglévő hiányosságainak kezelésével érhető el.

4.3.

Ez azt jelenti, hogy előretekintőbb megközelítést kell alkalmazni a szabályozási keret vonatkozásában, ami az elkövetkező években alakítja majd a digitális gazdaságot. Ugyanilyen fontos, hogy az online platformok, ökoszisztémák és online tevékenységek nyitottabbá, méltányosabbá és kiszámíthatóbbá váljanak, és figyelembe vegyék az algoritmusok átláthatóságára és semlegességére vonatkozó szabályokat, valamint az adatmegosztást és az interoperabilitást.

4.4.

Az EGSZB kéri, hogy az EU digitális szuverenitásának kiépítése során a nemzeti joghatóságok és különösen az e területen működő szabályozó hatóságok fokozottan működjenek együtt. Újra kell gondolni a meglévő irányítási struktúrákat mind a tagállamok közötti interakció erősítése, mind pedig a digitális területtel kapcsolatos közös döntéshozatal elősegítése érdekében. Az EGSZB úgy véli, hogy ez döntő fontosságú lesz a digitális szuverenitás valamilyen formájának elérésére irányuló erőfeszítések támogatása szempontjából. Az EGSZB ugyanakkor óva int a túlszabályozástól, amely hátráltathatja a potenciális gazdasági növekedést.

4.5.

Az EGSZB támogatja, hogy az EU fejlesszen ki felhő- és adatinfrastruktúrát digitális szuverenitásának kiépítése, valamint a csaknem teljes egészében nem uniós vállalatok által uralt felhő- és adattárolási piac hatalmas egyensúlyhiányának kezelése érdekében. Ez az uniós polgárokat érintő biztonsági kockázatok csökkentéséhez is hozzájárulna. Ezzel összefüggésben az EGSZB megismétli, hogy támogatja az EU Gaia-X projektkezdeményezését, amelynek célja, hogy biztonságos környezetet biztosítson a polgárok, a vállalkozások és a kormányok számára az adatkezeléshez.

4.6.

Az EGSZB felismeri annak lehetőségét is, hogy az EU globális vezető szerepet töltsön be az adatgyűjtés és -feldolgozás terén, amely a digitális gazdaság gerincét képezi. Az adatgyűjtésre és -megosztásra vonatkozó uniós adatkeret hatalmas lehetőségeket rejt magában az olyan stratégiai ágazatok terén, mint az egészségügy, a munkaerőpiac és a közlekedés. Ez lehetővé tenné a polgárok és a vállalkozások számára az uniós szintű adatokhoz való hozzáférést (a magánélet védelmére és az adatvédelemre vonatkozó szabályokkal összhangban), és hatékonyabbá tenné az egységes piacot.

4.7.

Ezzel összefüggésben az EGSZB kéri az egységes piaci versenypolitika aktualizálását és a fennálló egyensúlyhiányok kezelését. Ennek a nem uniós technológiai vállalatok torzító gyakorlataira, valamint a kínai digitális vállalatok EU-n belüli növekvő befolyására is összpontosítania kell.

4.8.

Az EGSZB elismeri, hogy a digitális szuverenitás elérése függ egyrészt attól, hogy az uniós székhelyű technológiai vállalatok hogyan alkalmazkodnak a jogszabályi kerethez, másrészt az egységes piac hiányosságainak kezelésére irányuló intézkedésektől, harmadrészt pedig a digitális területen folytatott, Unión belüli kutatástól és innovációtól, valamint a beruházási lehetőségektől. Az EGSZB ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül a kkv-k potenciális szerepét az EU digitális szuverenitásának alakításában. Meglehet, hogy a kkv-k nem rendelkeznek a digitális gazdaság közvetlen alakításához szükséges pénzügyi forrásokkal, de a nagy uniós technológiai vállalatokkal való interakcióik révén bizonyosan hozzájárulhatnak ahhoz.

4.9.

Végezetül az EGSZB hangsúlyozza, hogy az oktatás minden szinten (szakképzési vagy egyetemi szinten egyaránt) fontos szerepet játszik az EU digitális szuverenitásának kialakításában. Az oktatási intézményeknek be kell ruházniuk a vonatkozó kutatásba és innovációba, valamint létre kell hozni egy szakképzett személyzetből álló keretet, amely képes támogatni az EU digitális stratégiáját. Ajánlott továbbá, hogy az uniós oktatási intézmények összehangolt megközelítést kövessenek.

---

(1)  https://www.weforum.org/agenda/2021/03/europe-digital-sovereignty/

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet)(HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(3)  HL C 365., 2022.9.23., 13. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Veszélyhelyzeti készültség

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/03)

Előadó:

Paul Rübig

Közgyűlési határozat:	2022.2.24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.10.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	184/8/9

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen dolgozzanak ki tervet arra vonatkozóan, hogy az energiatermelő létesítmények, az élelmiszer és víz előállítása, valamint a szükséges nyersanyagok bányászata terén jelentős mértékben növeljék az uniós egységes piac autonómiáját/szuverenitását, beleértve a szükséges technológiákkal kapcsolatos szuverenitást/autonómiát is. Az uniós autonómiának/szuverenitásnak ki kell terjednie a kutatásra és fejlesztésre, az anyagfeldolgozásra, a tervezésre, a gyártásra, a telepítésre, az üzembe helyezésre és az EU belső piacán lévő üzemek karbantartására, hogy elkerüljük az energiaszegénységet és a munkanélküliséget az uniós polgárok és fogyasztók körében. A vészhelyzetekre való leghatékonyabb felkészültség a reziliencián alapul, legyen az technikai vagy társadalmi reziliencia. Az energiarendszerek természeti, politikai vagy egyéb fenyegetésekkel szembeni ellenálló képességének folyamatos javítását valamennyi energiapolitikában figyelembe kell venni.

1.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az uniós autonómia/szuverenitás céljának elérése érdekében az EU sürgősen határozzon meg rövid távú intézkedéseket energiatermelő létesítmények építésére az EU belső piacán.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a széles körű és tartós energiahiányt Európában a következő intézkedésekkel lehet megelőzni: — technológiai nyitottság (az energiatermelési és -felhasználási alkalmazások tekintetében), — az európai egységes energiapiac megerősítése és fejlesztése, — az együttműködés és a koordináció javítása a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, valamint szorosabb együttműködés a szomszédos és nem uniós államokkal, — ambiciózus kereskedelempolitika folytatása és az ellátás diverzifikálása, — a strukturális munkaerőhiány kezelése, — a kommunikáció és a tájékoztatás javítása, — az innováció és a digitalizáció felgyorsítása, — a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, — elegendő beruházás biztosítása (a zöld átállás elősegítése érdekében stb.), — annak biztosítása, hogy a szakpolitikák reálisak legyenek. Az energia- és klímapolitika területén például újra kell értékelnünk az „Irány az 55 %” intézkedéscsomagot, hogy egyensúlyt találjunk a 2030-ra és 2050-re kitűzött célok megvalósítása, valamint ezen átállás során a gazdaságilag és társadalmilag elviselhető út megtalálása között. A kibocsátáskereskedelemből származó profitot a gázra vonatkozó, az amerikai Henry Hub-index alapján meghatározott árplafon finanszírozására és az EU-n belüli új energiatermelő létesítményekbe történő beruházásokra kell fordítani.

1.4.

Annak érdekében, hogy ne kelljen újragondolnunk a zöld megállapodás ütemtervét, és reális energiapolitikát tudjunk megvalósítani, az uniós zöld megállapodás és energiapolitika lehetőségeire, hatására és kockázataira vonatkozó értékelési eljárások során figyelembe kell venni az intézkedéseknek nemcsak az éghajlatra gyakorolt hatását, hanem az uniós fogyasztók vásárlóerejére, valamint az uniós gazdaság versenyképességére és ezáltal az uniós munkahelyek megőrzésére gyakorolt hatását is.

1.5.

Tekintettel a válság súlyosságára, az EGSZB úgy véli, hogy semmilyen intézkedés nem zárható ki a válságra adott válaszlépések közül.

1.6.

A meghozandó intézkedéseken belül az EGSZB szerint a válasz részeként végre kell hajtani az európai s tratégiai e nergia t echnológiai tervet (SET-terv) és a REPowerEU tervet, különösen a következőket: — az energiahatékonyság javítása, valamint a körforgásos jelleg előmozdítása, — az EU orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének megszüntetése érdekében a REPowerEU terv végrehajtása, — a gáztárolási kapacitás és az összehangolt feltöltési műveletek növelése; a villamosenergia-piacok figyelemmel kísérése és optimalizálása; beruházások irányítása az energiarendszerekbe és a konnektivitás javítása a közvetlen szomszédságban az ACER (1), a BEREC, az ENTSO-G (2), az ENTSO-E (3) és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet InnoEnergy kezdeményezéssel, nyersanyagokkal és gyártással kapcsolatos tudományos és innovációs társulásai (TIT-ek) révén, figyelembe véve az európai hidrogén-gerinchálózat, a hidrogén- és szén-dioxid-tárolás terén bekövetkezett fejleményeket, — 1 000 uniós energiatermelő üzem létrehozása 14 napos engedélyezési eljárással, és a beruházások haladéktalan megkezdése a kibocsátáskereskedelemből származó 50 %-os uniós pénzügyi támogatással.

1.7.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy ösztönözzék a fogyasztókat arra, hogy beruházzanak saját energiatermelésükbe és -hatékonyságukba, valamint támogassák őket ebben. Ehhez tájékoztató kampányokra és adókedvezményekre lesz szükség.

1.8.

Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak új infrastruktúrát kellene kiépítenie az energia és az energiaforrások szállítására (gázvezeték Észak-Afrikából Spanyolországba), valamint a megújuló energiaforrások, például a hidrogén, a biometán és az ammónia (Campfire) számára.

1.9.

A válságra adott válaszként az EGSZB egy sor rövid távú intézkedést javasol: — más források, különösen az olaj, a szén, a gáz, az urán, a víz, az élelmiszer és a takarmány megőrzése, — tervek és koncepciók kidolgozása az energiatakarékosságra és az energiaellátás adagolására vonatkozó rendszerre mind a 27 uniós tagállamban: — az elosztásnak egyértelműen meghatározott prioritások szerint kell történnie, például tárgyalási tervek az energiaigényes iparágakkal az energiaellátás adagolásáról, valamint új kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások a WTO-val az élelmiszerre, takarmányra, vízre és köztisztaságra vonatkozó új prioritásokkal, — a kórházak, az orvosi ellátás, a sürgősségi szolgálatok, valamint az idős és kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek ellátása számára biztosított villamosenergia- és gáztárolás és -ellátás előtérbe helyezése, — szabályok elfogadása a megfelelő olaj- és gáztartalékok szintjének biztosítására, — az energiamegtakarítás és új energiaforrások előmozdítása, — az EU K+F tevékenységének fokozása az energiakutatás területén, különösen az alternatív energiák, a fúziós energia, az energiatárolás, a hidrogén és ammónia alapú technológiák, az energiaigényes ipari folyamatok energiahatékonysága és a fogyasztói készülékek terén, — a rövid és középtávon többletenergiát biztosító új projektek – például hidrogénlefejtő állomások az EU kikötőiben, csővezetékek és a cseppfolyósított gáz (LNG) újragázosítására szolgáló kikötői létesítmények – állami jóváhagyási eljárásainak felgyorsítása, — ösztönözni kell az EU minden olyan vállalatát, amely veszélyhelyzetekben szükséges termékeket és szolgáltatásokat állít elő vagy nyújt, hogy biztosítson vészhelyzeti energiaellátását, frissítse vészhelyzeti terveit, valamint szervezzen rendszeres vészhelyzeti képzéseket stb. (ide tartoznak például a távközlési és műsorszóró vállalatok, a segélyszolgálatok, a nyilvános informatikai szerverek és a villamosenergia-szolgáltatók).

1.10.

A rövid távú intézkedéseken túl az EGSZB egy sor közép- és hosszú távú intézkedést is javasol.

1.10.1.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki terveket és hajtsa végre a következő, az egész EU-ra kiterjedő összehangolt intézkedéseket és fellépéseket: — elektrolízissel/pirolízissel történő metánbontás és gőzzel végzett metánreformálás alkalmazása hidrogén és szilárd szén előállítása céljából, — a diverzifikált és hosszú élettartamú metántartalékok nyersanyagként való felhasználása hidrogén (energiahordozó) és szén előállítására, valamint ezek előnyeinek teljeskörű feltárása a mezőgazdaság terén talajjavítóként a terméshozam növelése és az élelmezésbiztonság javítása érdekében, — a kritikus energiainfrastruktúra beszerzésének jelentős felgyorsítása, vagyis a kritikus energiainfrastruktúra beszerzését lassító uniós szabályozások egyszerűsítése és racionalizálása, — az új uniós vízügyi keretirányelv. Elsőbbséget kell adni a gyors energiaellátás biztosításának, — az ellátási láncra vonatkozó új uniós rendeletet egyszerűsíteni kell. A hangsúlyt arra kell helyezni, hogy biztosítsuk a kritikus nyersanyagok és áruk fenntartható ellátását az EU-ban, kétoldalú kereskedelmi megállapodások keretében megtárgyalva, — a termelési láncok és a szállítási rendszerek megerősítése az uniós vállalatok (ipar és kereskedelem) számára kritikus fontosságú nyersanyagok elérhetőségében bekövetkező esetleges jövőbeli zavarok ellensúlyozása érdekében, — a kritikus fontosságú anyagok és előre gyártott termékek behozatalától való függőség csökkentése, — hangsúly helyezése az EU technológiai szuverenitására/autonómiájára, — határokon átnyúló villamosenergia-hálózati infrastruktúra kiépítése (380 kV vagy magasabb), — a transzformátorok gyártásának biztosítása a villamosenergia-feszültségváltáshoz (magas/alacsony, AC/DC), — több ezer olyan energiatermelési projekt újraindítása (vízenergia, geotermikus energia, víztározás stb.), amelyek évek óta állnak azért, mert vagy rossz volt a megtérülésük (az olcsó oroszországi gáz miatt), vagy pedig bürokratikus akadályok miatt, — új kitermelési technológiák feltárása. Az EU-n belül több olyan régió is található, ahol jelentős földgázkészletek vannak, amelyeket az európai egyetemek által a közelmúltban kifejlesztett új technológiák alkalmazásával ki lehet aknázni. Az energiaszuverenitásra/autonómiára irányuló uniós célkitűzés fényében az EU-nak komolyan meg kellene vizsgálnia ezeket az új technológiákat, és ösztönöznie kellene a régiókat, hogy kipróbálják azokat, — a helyi gáz-/olaj- és e-üzemanyag-termelés átgondolása, ahol lehetséges és szükséges, vagy a meglévő termelés fokozása rövid távú intézkedésként.

1.10.2.

A villanyszerelők és a mezőgazdasági termelők szakképzésének és készségfejlesztésének fokozása, valamint munkahelyek teremtése a vízügyi ágazatban.

1.10.3.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy növeljék az európai TTMM-hallgatók (TTMM = t ermészettudományok, t echnológia, m űszaki tudományok és m atematika) számát, mivel ez továbbra is stagnál, míg az ázsiai országok jelentősen növelték a fizika, az IKT és a mérnöki tárgyak hallgatóinak számát. Az EGSZB kezdeményezéseket és ösztönzőket javasol a mérnökök, technikusok és csúcstechnológiai munkahelyek számának növelésére Európában a technológiai szuverenitás/autonómia céljainak elérése érdekében.

1.10.4.

Végül pedig, de nem utolsósorban az EGSZB úgy véli, hogy fontos az uniós polgárok és fogyasztók vásárlóerejének magas szinten tartása azáltal, hogy az EU technológiai szuverenitására/autonómiájára összpontosítunk, és ezáltal csökkentjük importfüggőségét (a technológiai és energiaimporttól), valamint növeljük a csúcstechnológiai munkahelyek számát Európában.

1.11.

A következtetéseket és ajánlásokat összefoglalva tehát a kérdés az, hogy a fogyasztók szemszögéből a prioritások sorrendje megváltozott-e erről: 1) környezet, 2) ár, 3) ellátásbiztonság; erre: 1) ellátásbiztonság, 2) ár, 3) környezet.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A „vészhelyzetkezelés” meghatározása – „vészhelyzetkezelés”: a vészhelyzetek valamennyi humanitárius vonatkozásának kezeléséhez szükséges erőforrások és felelősségi körök megszervezése és kezelése, azaz: — megelőzés, — felkészültség, — reagálás, — hatásmérséklés, — helyreállítás.

2.2.

Senki sem tudja, meddig fog tartani ez a brutális háború Ukrajnában, mennyi infrastruktúra fog megsemmisülni, vagy hány millió ukrán menekült fog az EU tagállamaiba menekülni, ami több millió új fogyasztóval bővíti az egységes piacot.

2.3.

Az ukrajnai háborúnak minden bizonnyal drámai következményei lesznek az EU-ra nézve, mivel az EU nagymértékben függ az Oroszországból és Ukrajnából importált fosszilis tüzelőanyagoktól és nyersanyagoktól. Az autonómia/szuverenitás elérése érdekében – ami az EU egyik fő célja – sürgősen ajánlott befektetni a saját bányászati és energiatermelő létesítményekbe.

2.4.

2021-ben egyes európai országok földgázimportjuk 100 %-át Oroszországból szerezték be, néhány ország kőolajimportjának pedig mintegy 70 %-a érkezett Oroszországból. 2022 szeptemberéig egyes uniós országok (pl. Lengyelország, Bulgária és mindhárom balti állam) leállították az Oroszországból származó gáz behozatalát, és számos uniós országnak sikerült jelentősen csökkentenie orosz földgázimportját azáltal, hogy növelte a más országokból való gázbehozatalt, elsősorban az LNG-terminálokon keresztül érkező LNG importálását. Erre a válaszul a gázárak felszökkentek, és jelenleg is emelkednek az EU-ban. 2022 júliusában az EU-ban az átlagos gázárak körülbelül nyolcszor magasabbak voltak, mint az USA-ban, ami hátrányosan befolyásolja az EU versenyképességét.

2.5.

Következésképpen egyre nagyobb a kockázata annak, hogy az EU-ban tömegesen szűnnek meg munkahelyek. Az EUROFER szerint az uniós acélipar közvetlenül 330 000 magasan képzett embert foglalkoztat, közvetve pedig további 2,2 millió embert támogat. Az alumínium-, cement-, papír-, üveg- és vegyipar közvetlenül és közvetve szintén több százezer embert foglalkoztat. Az egységes piacon belül az energiatermelésre szolgáló termelő létesítmények több százezer új, jól fizetett munkahelyet hoznának létre, és ezáltal növelhetnék az uniós fogyasztók vásárlóerejét.-

2.6.

Az élelmezésbiztonságot illetően az európai országok szisztematikusan törekedni fognak arra, hogy csökkentsék az Ukrajnából és Oroszországból származó búzaellátástól való függőségüket. Meg kell vizsgálnunk a műtrágya-támogatásokat, a földterületek élelmiszer- és takarmánytermelés céljából történő pihentetését, valamint az agrár-élelmiszeripari hulladék biogáz előállítására való felhasználását.

3.   Katasztrófavédelmi felkészültség (4)

3.1.

Az EU sokat tett a vészhelyzetekre való felkészülés terén, az ukrajnai háború azonban megmutatta, hogy folytatnia, sőt fokoznia kell erőfeszítéseit a következő területeken: — műszaki hibák, kibertámadások stb. által okozott áramkimaradások (áramszünetek), amelyek hatással lehetnek a következőkre: — kommunikációs rendszerek, — szennyvíztisztító rendszerek, vízellátás és szennyvízkezelés, — az ipar üzletmenet-folytonossága, — egyfajta villamosenergia- és gázellátás-adagolási rendszer bevezetése az uniós fogyasztók és az uniós ipar számára. Ez a kockázat az ukrajnai háború óta drámaian megnőtt, — a nyersanyagok elérhetőségének zavara a termelési lánc vagy a szállítási rendszer leállása miatt (pl. Sanghajban a Covid19-világjárvány miatti lezárás következtében 2022 áprilisában 400 nagy teherhajó okozott forgalmi torlódást a sanghaji kikötőben), — kiberfenyegetések vagy -incidensek: hogyan tudná az EU kiépíteni a vállalkozások rezilienciáját és biztosítani az üzletmenet folytonosságát az uniós fogyasztók számára szükséges ellátás biztosítása érdekében? — egyéb támadások: a vállalkozásokat fel kell készíteni a támadások kivédésére és a gyors helyreállításra.

3.2.

A veszélyhelyzetek és katasztrófák rámutatnak az ENSZ 17 fenntartható fejlődési céljának (5) fontosságára. A katasztrófák lehetnek természeti katasztrófák (6), ipari vagy technológiai balesetek által okozott katasztrófák (ember által készített gépek, nukleáris, biológiai és vegyi katasztrófák), háborúk, politikai és polgári katasztrófák (7), járványok és éhínségek, valamint az élelmiszer- és takarmánytermelés hatása.

4.   Fontos szervezetek az Európai Bizottságon belül

4.1.

Az EU nincs híján olyan hozzáértő és szakosodott szerveknek, amelyek segíthetnek a „vészhelyzeti felkészültségről” szóló vita és előkészületek irányításában. Ezek közé tartoznak különösen a következők: — DG ECHO (Az Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatósága) (8), — ERCC (Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ) (9), — UCP (Uniós polgári védelmi tudáshálózat) (10), — (UCPM) Uniós polgári védelmi mechanizmus (11).

5.   Az uniós tagállamokat érintő potenciális kritikus vészhelyzetek jelenlegi példái, különösen az energiatermelő létesítmények területén

5.1.

A fosszilisenergia-termelés (szén, kőolaj, földgáz, urán) ellátási láncának megszakadása. 2021-ben az EU-ban felhasznált összes primer energia mintegy 80 %-át fosszilis tüzelőanyagok tették ki, amelyek nagy részét importálták.

5.2.

Műszaki hibák, kiberháború vagy terrortámadás okozta áramkimaradások és az azt követő kommunikációs zavarok. A megújuló energián alapuló villamosenergia-termelés kiszámíthatatlan: a szél nem mindig fúj, és a nap sem mindig akkor süt, amikor az EU-nak nagy mennyiségű energiára van szüksége, ezért az Unión belüli szél- és fotovoltaikus energiatermelési kapacitások növelését hatalmas energiatároló létesítmények kiépítésével kell kiegészíteni.

5.3.

Képesség a kritikus nyersanyagok (réz, lítium, kobalt, ritkaföldfémek stb.) ellátásának biztosítására a bányászatra, újrafeldolgozásra stb. vonatkozó új uniós egységes piaci stratégiák révén.

5.4.

A versenyképes egységes piac biztosításának képessége a félkész termékek szállítása tekintetében (pl. az uniós gépjárműiparban az ukrajnai háború kitörése óta súlyos hiány mutatkozik az ukrán gyártású kábelkötegekből).

5.5.

A villamosenergia-termelés dekarbonizációjára vonatkozó célok eléréséhez szükséges hatalmas számú szélturbina anyagszükséglete 14-szeresen haladja meg a réz éves globális termelését (25 millió tonna a szükséges 350 millió tonnához képest), 7,2-szerese az éves globális alumíniumtermelésnek, és 3,9-szeresen haladja meg a szélturbinákhoz szükséges különleges acél éves globális termelését. A szolárpaneleket főként Kínában gyártják.

5.6.

Sürgősen jelentős mennyiségű utánpótlásra van szükség fosszilis tüzelőanyagokból, amíg az EU-ban nem épül elegendő mennyiségű termelő létesítmény a megújuló energiát hasznosító létesítmények számára.

6.   Reagálás

6.1.

Az EU energiafogyasztásának nagyságrendjét figyelembe véve az EU zöld átállása nagyjából két évtizedet vesz igénybe. A Tanács versailles-i ülésén az átállás felgyorsítását javasolták, ami igen nagy kihívást jelentő feladat lenne.

6.2.

A gyorsabb átállást akadályozó legfontosabb szűk keresztmetszet nem csak a pénz, hanem az EU-ban szükséges mintegy 700 000 nagy, 5 MW-os szélturbinához, valamint a több millió fotovoltaikus berendezéshez, fúziósenergia-, vízenergia- és energiatároló létesítményhez szükséges anyagok. Ezenkívül geotermikus létesítményeket, valamint hidrogén-, ammónia- és CO2-tároló létesítményeket kell építeni. A decentralizáltan előállított villamos energia nagy mértékben megnövekedett mennyiségének elosztása érdekében óriási nagyságrendben kell majd bővíteni a nagy- és középfeszültségű átviteli távvezetékeket.-

6.3.

Ennek a 700 000 nagy, 5 MW-os szélturbinának (amelyek jellemzően évi 12,5 GWh villamos energiát termelnek) mindegyike megközelítőleg 200 méter magas, mintegy 2 000 tonnás vasbeton alapjuk van, és gyártásukhoz körülbelül 600 tonna speciális acélra, 20 tonna rézre, valamint nagyon szűkösen rendelkezésre álló ritkaföldfémekre van szükség, amelyeket főként Kínából vagy Oroszországból kell importálni. Ha ezt a temérdek anyagszükségletet megszorozzuk az EU-ban szükséges mintegy 700 000 szélturbinával, nyilvánvaló, hogy hatalmas mennyiségű betont, acélt, rezet és más anyagot kell előállítani, ami a CO2-kibocsátás szintjének óriási növekedését eredményezné. A ritkaföldfémek (az elektromos generátorok és akkumulátorok számára), a neodímium, a diszprózium stb. esetében még súlyosabb a hiányprobléma, amelyet nagyon nehéz lenne megoldani 2050-ig.

7.   Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése

7.1.

Ha Németország továbbra is a 2021-es ütemben épít szélturbinákat, akkor a zöld megállapodáshoz szükséges 70 000 szélturbina megépítése 160 évet venne igénybe.

7.2.

Összefoglalva: számos mérnök azt állítja, hogy a zöld megállapodás céljainak 2050-ig történő elérése nagy kihívást jelent az anyagok (ritkaföldfémek, réz, acél stb.), valamint a mérnökök és szakképzett munkavállalók (pl. villanyszerelők) hiánya miatt, mivel mindkettőre szükség van az uniós zöld megállapodáshoz.

8.   Megelőzés

8.1.

Számos energiaigényes iparágat – köztük az acélipart, a vegyipart és a cementipart – 2050-ig át kell állítani megújuló villamos energiával előállított zöld hidrogénre vagy ammóniára. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mindezeknek az energiaigényes iparágaknak az átállításához körülbelül tízszer annyi megújuló villamos energiára van szükség, mint az e-mobilitásra való átálláshoz és az acélipar dekarbonizálásához.

8.2.

A vas- és acélgyártás a globális ipari CO2-kibocsátás egynegyedét teszi ki. 2020-ban világszerte mintegy 1 870 millió tonna acélt gyártottak; ennek mintegy 57 %-át Kínában, 7 %-át pedig az EU-ban állították elő. A világszerte előállított 1 870 millió tonna acélból mintegy 1 300 millió tonnát (65 %) integrált nagyolvasztós eljárással állítanak elő, ahol a vasércet koksszal redukálják, ami igen magas CO2-kibocsátást eredményez (körülbelül 1,4 tonna CO2 egy tonna acél után).

8.3.

Az EU-27 tagállamaiban évente körülbelül 150 millió tonna acélt állítanak elő, ebből körülbelül 90 millió tonnát nagyolvasztós eljárással. Ahhoz, hogy ez a 90 millió tonna (a kohóban koksszal redukált) nyersvas gyártását átállítsák megújuló hidrogénnel előállított környezetbarát vasra, évente mintegy 360 TWh megújuló villamos energiára lenne szükség (2050-ig). Az évi 360 TWh hatalmas mennyiségű megújuló villamos energia! Ez több megújuló villamos energiát jelent, mint amennyi az EU teljes területén az összes személygépkocsi villamosításához szükséges. Nem kevesebb mint 30 000 nagy szélturbinára lesz szükség ahhoz, hogy ezt a megújuló villamos energiát előállítsák az EU acélipara számára.

8.4.

Az Európai Uniót tekintve a villamosenergia-termelés 2019-ben körülbelül 2 904 TWh volt, amelynek mindössze 35 %-a származott megújuló energiaforrásból. Ugyanakkor mintegy 38 %-ot (1 112 TWh) fosszilis tüzelőanyagokból, megközelítőleg 26 %-ot (765 TWh) pedig atomenergiából állítottak elő. Mindössze 13 %-a származott szélenergiából, 12 %-a vízerőművekből, 4 %-a napenergia-erőművekből, 4 %-a bioenergiából és 2 %-a geotermikus energiából. 2019-ben az Európai Unióban a megújuló villamosenergia-termelés zöme (1 005 TWh) szélenergiából származott (367 TWh, ami a megújuló forrásokból származó villamos energia 42 %-át teszi ki). További 39 %-ot vízerőművek termeltek (345 TWh), 12 % napenergiából (125 TWh), a fennmaradó 6 % pedig bioenergiából (55 Twh) származott.

8.5.

A szivattyús-tározós vízerőművek bővítése szükséges a hálózat stabilizálásához a bekövetkező áramkimaradások esetén.

8.6.

A vízenergiának nagyobb prioritást kell kapnia az energia- és éghajlat-politikai menetrendben. A fenntartható módon fejlesztett vízerőműveket megújuló energiaforrásként kell elismerni. A kormányoknak a nagy és kis vízenergiát az ingadozó teljesítményű megújuló energiaforrásokkal egyenrangúan be kell építeniük hosszú távú kiépítési célkitűzéseikbe, energiaterveikbe és megújuló energiát ösztönző programjaikba.

---

(1)  Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége.

(2)  https://www.entsog.eu/

(3)  https://www.entsog.eu/

(4)  https://ec.europa.eu/echo/what/humanitarian-aid/disaster-preparedness_en

(5)  https://sdgs.un.org/goals

(6)  https://www.conserve-energy-future.com/10-worst-natural-disasters.php

(7)  https://www.samhsa.gov/find-help/disaster-distress-helpline/disaster-types/incidents-mass-violence

(8)  https://ec.europa.eu/echo/index_en

(9)  https://erccportal.jrc.ec.europa.eu/

(10)  https://civil-protection-knowledge-network.europa.eu/

(11)  https://ec.europa.eu/echo/what/civil-protection/eu-civil-protection-mechanism_en

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Digitális euro

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/04)

Előadó:

Juraj SIPKO

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.10.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	183/1/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A pénzügyi ágazatban zajló gyors technológiai innováció következtében a központi bankok világszerte fokozatosan fejlesztik a digitális fizetőeszközöket. Az Európai Központi Bank (EKB-eurorendszer) a világ más központi bankjaihoz hasonlóan 2021 júliusában határozatot fogadott el egy „vizsgálati szakasz” elindításáról a digitális euro lehetséges bevezetése előtt. Az EGSZB örül, hogy az EKB továbbra is foglalkozik a digitális euro bevezetésével. Az EKB-eurorendszer jelenleg lépésről lépésre közelít a digitális euro bevezetése felé, amely meghatározott időkeretet követ. Arról azonban még nem született döntés, hogy bevezetik-e a digitális eurót vagy sem.

1.2.

A digitális euro bevezetése kapcsán az EGSZB nagyon fontosnak tartja a pénzügyi és digitális inkluzivitást. Ezért arra számít, hogy a digitális euro az euroövezetben mindenki számára előnyös lesz. A digitális eurónak lehetővé kell tennie a fizetési műveletek gyorsabb és hatékonyabb lebonyolítását.

1.3.

Az EGSZB megállapítja, hogy a digitális euro a pénz új formáját fogja jelenteni. E tekintetben hangsúlyozza, hogy miközben elfogadásának mérlegelésekor figyelembe kell venni valamennyi, azzal járó pozitív szempontot és lehetőséget, ki kell emelni az összes lehetséges kockázatot is, különösen a pénzügyi szektorral kapcsolatban. Ezért a digitális euro megtervezésekor szem előtt kell tartani a lehetséges kockázatok nyomon követését, felügyeletét és kezelését.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális euro bevezetésére törekedve a pénzügyi stabilitás az egyik legfontosabb kérdés. Ezért a folyamat előrehaladtával fontos lesz, hogy az EKB minden szükséges intézkedést megtegyen a felügyelet területén a jogellenes ügyletek elleni fellépés céljával, különösen a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása (AML/CFT) tekintetében, valamint a kibertámadások elleni küzdelem érdekében.

1.5.

Most, hogy a digitális euro lehetséges bevezetésének előkészületei zajlanak, az EGSZB lehetőséget lát a fizetési rendszer hatékonyabbá és versenyképesebbé tételére. A digitális euro a pénzügyi stabilitás előmozdítása mellett csökkentheti a kockázatokat.

1.6.

Az EGSZB támogatja az EKB-eurorendszer által a digitális euro bevezetése felé tett lépéseket. Mivel igen összetett projektről van szó, amelyet az innovatív technológiák jelenlegi dinamikus fejlődése is erősen befolyásol, fontos lesz, hogy az EKB különböző tervezési lehetőségeket vázoljon fel. Az is lényeges lesz, hogy mind online, mind offline tranzakciókat lehetővé tegyenek. A határokon átnyúló fizetési műveletek esetében pedig a rendszereknek kompatibiliseknek kell lenniük egymással.

1.7.

Az EGSZB szorosan figyelemmel kíséri az EKB-nak a digitális euro bevezetésére irányuló munkáját, és ezt a jövőben is folytatni fogja. Ezért fontos lesz, hogy az EKB-eurorendszer szintű döntéshozatali folyamat előrehaladtával minden érdemi és rendszerszintű intézkedést megtegyenek a legmegfelelőbb olyan modell kiválasztására, amely biztosítja a pénzügyi inkluzivitást, a pénzügyi stabilitást és az adatvédelmet. Az EKB jelenleg különböző lehetőségeket tár fel és vizsgál felül.

1.8.

Mivel ez egy összetett és különösen nagy kihívást jelentő projekt, amely az Európai Unió tagállamainak valamennyi lakosát érinti, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmat be kell vonni a digitális euro bevezetésével kapcsolatos előkészületek, tárgyalások és viták következő szakaszaiba.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A technológia folyamatos fejlődése a gazdaság valamennyi ágazatában, valamint az átfogó társadalmi struktúrában is gyors digitalizációhoz vezet. A technológiai innováció rohamos fejlődése és hatása a pénzügyi szektorban és a pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó intézményekben is tetten érhető. A digitalizáció lendületes folyamata a közszférában is folytatódik.

2.2.

A világ központi bankjai jelenleg arról tárgyalnak és döntenek, hogy bevezessenek-e központi banki digitális fizetőeszközt (CBDC). Eddig a Bahama-szigetek és Nigéria központi bankja fogadott el digitális fizetőeszközt törvényes fizetőeszközként. Emellett világszerte több mint 110 ország vizsgálja a digitális fizetőeszköz bevezetésének lehetőségét.

2.3.

A G20-államok közül elsőként a Kínai Népköztársaság (1) indított el sikeresen a digitális fizetőeszközre vonatkozó projektet, amely egyelőre nem kapcsolódik a világ más központi bankjaihoz. 2022 januárjában az Egyesült Államok központi banki rendszere (Federal Reserve System) tanulmányt tett közzé a digitális dollár bevezetésének előnyeiről és hátrányairól.

2.4.

A központi bankok mintegy 90 %-a (ezek együttesen a globális GDP 95 %-át képviselik) jelenleg fontolgatja a digitális fizetőeszköz bevezetését (2). A világ központi bankjainak közel fele dolgoz ki vagy végez egyedi vizsgálatokat CBDC-k bevezetésével kapcsolatban. Ezen túlmenően a központi bankok kétharmada rövid vagy középtávon CBDC-t kíván bevezetni a lakossági ügyletekhez.

2.5.

Általánosan elfogadott nézet, hogy a digitális fizetőeszközök központi bankok általi bevezetését követően alacsonyabb költségek, valamint hatékonyabb, gyorsabb és biztonságosabb fizetési műveletek várhatók.

2.6.

A digitális fizetőeszközök központi bankok általi bevezetésének folyamata összefügg a kriptovaluta-piac dinamikus fejlődésével. A Covid19 megjelenése és gyors terjedése még jobban felgyorsította ezt a digitalizációs folyamatot.

2.7.

A központi banki digitális fizetőeszközök bevezetésére vonatkozó döntések meghozatalakor figyelembe kell majd venni az említett folyamatnak a makroszintű pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatását. A digitális fizetőeszközök bevezetése és esetleges megvalósítása mellett döntő államok várhatóan jelentős előnyöket fognak tapasztalni nemcsak a műveletek gyorsasága, hatékonysága és volumene, hanem a fizetési és elszámolási rendszer zavartalan működése tekintetében is.

2.8.

A digitális euro Európai Központi Bank (EKB) általi bevezetésének a célja az kell, hogy legyen, hogy megőrizze a közpénzek horgonyszerepét a fizetési rendszerben, és hozzájáruljon Európa stratégiai autonómiájához és gazdasági hatékonyságához. Emellett hozzá kell járulnia a méltányosabb, sokszínűbb és reziliensebb európai lakossági pénzforgalmi piachoz is, biztosítva ugyanakkor a magas szintű adatvédelmet és biztonságot. Az eurorendszer valóban elkötelezett a magas szintű adatvédelmi normák biztosítása iránt. Ugyanakkor a szabályozási keretbe a jelenlegi fizetési megoldásoknál magasabb szintű adatvédelmet kell majd beépíteni.

3.   Főbb megjegyzések

3.1.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a digitális euro bevezetésére törekedve az EKB-nak a potenciális kockázatok csökkentésére és kiküszöbölésére kell összpontosítania. Ami magát a digitális eurót illeti, számos modellről folyik a vita. Ezek között vannak harmadik fél általi validáláson és kölcsönös validáláson alapuló modellek, valamint offline vagy online funkciókkal rendelkező modellek (3).

3.2.

Az EGSZB azt reméli, hogy az EKB digitális euro bevezetésére irányuló stratégiája magában foglalja az összes típusú felmerülő kockázat vizsgálatát, illetve a lehetséges kockázatok kiküszöbölését célzó intézkedések meghozatalára is összpontosít.

3.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EKB digitális euro bevezetésére irányuló terveinek a pénzügyi stabilitás fenntartására és a zökkenőmentes monetáris átállás biztosítására is összpontosítaniuk kell. Ezért fontos lesz további mélyreható elemzéseket végezni a digitális euro különböző tervezési jellemzőiről, többek között az új pénznemnek a makroszintű pénzügyi stabilitásra gyakorolt jövőbeli hatásaival kapcsolatban is.

3.4.

Az EGSZB úgy látja, hogy a technológiai fejlesztési folyamat során figyelembe kell venni az ezzel a folyamattal kapcsolatos egyéb lehetséges kockázatokat is. Az EKB digitális euróra irányuló stratégiája tehát két kihívással néz szembe: az egyik a pénzügyi stabilitás és a zökkenőmentes monetáris politikai átmenet biztosítása, a másik pedig a technológiai fejlődés és az innováció dinamikus folyamatának garantálása.

3.5.

Az EGSZB szerint külföldi kifizetések teljesítésekor minden szükséges intézkedést meg kell hozni a terrorizmus finanszírozása és más jogellenes műveletek ellen (4). E tekintetben az EGSZB úgy látja, hogy a központi bankok és a nemzetközi monetáris-pénzügyi és gazdasági intézmények közötti, kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés és koordináció számára komoly lehetőségek nyílnak (5).

3.6.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a pénz különböző formáinak értékelése során figyelembe kell venni az ezek által ellátott funkciókat: értékőrzés, elszámolási egység és csereeszköz. A digitális eurót elsősorban fizetőeszközként kell használni, és a pénzügyi szektort érintő negatív következmények elkerülése érdekében nem válhat a pénzügyi befektetések eszközévé.

3.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy e fizetési funkció maximális hatásának elérése érdekében fontos, hogy a pénzeszközök rendelkezésre bocsátása elegendő és korlátozásoktól mentes legyen. Az EGSZB arra is rámutat, hogy fontos lesz, hogy a kölcsönös fizetési és elszámolási kapcsolatokban mind a természetes, mind a jogi személyek részt vehessenek. Ugyanakkor olyan eszközökre is szükség lesz, amelyek megakadályozzák, hogy a digitális eurót befektetési célokra használják (6).

3.8.

Az EGSZB arra számít, hogy az EKB-nak a digitális euro bevezetésének megfontolásakor szembe kell néznie bizonyos kihívásokkal. Ilyen különösen a fizetések biztonsága és hatékonysága, a pénzügyi inkluzivitás, valamint a pénzügyi stabilitás és a monetáris politikai átmenet stb. A magánszektorbeli vállalatok digitális fizetőeszközök bevezetésére irányuló tervei felgyorsították a CBDC-vel kapcsolatos projekteket. Nagyon fontos, hogy az EKB számítson a magánszektorbeli digitális fizetőeszközök további versenyére (7).

3.9.

Az EGSZB rámutat arra, hogy fontos lesz az EKB-nak döntenie arról, hogy miként teremti meg az esetleges piaci hiányosságok megelőzéséhez szükséges feltételeket. Ezenkívül azt is meg kell határozni, hogy miként kezeljék a magánbankokat, valamint a belföldi és külföldi pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi intézményeket. Az EKB-nak ezért az előkészítő szakaszban fontos döntést kell majd hoznia arról, hogy melyik CBDC-modellt választja.

3.10.

A központi banki digitális fizetőeszközök jelenleg elismert modelljei a következők: a közvetlen modell, a közvetett modell, a közvetített modell és a hibrid modell. Az EGSZB továbbá rámutat arra, hogy az EKB digitális fizetőeszközét illető valamelyik lehetséges modell bevezetése során az egyik legnagyobb kihívást a központi bankok közötti interoperabilitás (8) jelenti majd.

3.11.

Az EGSZB arra számít, hogy a lakossági digitáliseuro-ügyletek határokon átnyúló fizetési rendszerei kellően gyorsak, alacsonyabb költségűek, átláthatóbbak, biztonságosabbak és sokkal hozzáférhetőbbek lesznek.

3.12.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a lakossági fizetések összekapcsolódása megkönnyíti az egyedi tranzakciók lebonyolítását az egyes központi bankok által a digitális euro bevezetésekor elfogadott különböző modellek szerint. Minél nagyobb az interoperabilitás a pénzforgalmi szolgáltatók között, annál elégedettebbek a felhasználók és a szolgáltatók.

3.13.

Az EGSZB arra számít, hogy a digitális euro a pénz új formája lesz. A technológiai innováció kétfajta digitális fizetőeszközt eredményez, nevezetesen a) központi banki digitális eszközöket és b) magán digitális eszközöket. Itt nemcsak a potenciális versenyt kell figyelembe venni, hanem a digitális euro – mint a második legfontosabb tartalékvaluta – nemzetközi monetáris kapcsolatokban betöltött szerepét is.

4.   Részletes ajánlások

4.1.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a digitális euro bevezetése esetén az EKB a kereskedelmi bankokkal együttműködve biztosítani fogja, hogy készpénz továbbra is rendelkezésre álljon, és továbbra is felhasználható legyen a lakossági műveletek során (9).

4.2.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az EKB-nak minden lehetséges kockázatot nyomon kell követnie. A „stabil kriptopénz” lesz az egyik fontos intézkedés a blokkláncban lévő fizetőeszköz stabilitásának biztosításához (10). Ezért meg kell határozni, hogy az EKB miként fogja kezelni a digitális valutának ezt a formáját, a stabil kriptopénzt, amelyet a digitális euróval is össze lehet kapcsolni.

4.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a készpénz továbbra is nagyon fontos lesz a valuta inkluzivitása szempontjából. A társadalom bizonyos rétegei – különösen az idősebb és pénzügyileg kiszolgáltatott személyek – nem mindig férnek hozzá a digitális számlákhoz és a hitelkártyákhoz. Számukra a készpénz az egyetlen fizetési mód. Emellett a készpénz védelmet jelent a polgárok magánszférájába való túlzott betekintéssel szemben is. Az, hogy a gazdaságban egyre növekvő mennyiségű bankjegy van jelen, a pénz ilyen formája iránti bizalom bizonyítéka, amely többek között valószínűleg a 2008-as pénzügyi válság után és annak következtében alakult ki.

4.4.

Az EGSZB megállapítja, hogy jelenleg a világ szinte valamennyi olyan központi bankja, amely stratégiát fogadott el a központi banki digitális valuta bevezetésére, arra törekszik, hogy létrehozza és tesztelje jövőbeli digitális fizetőeszközei formáját, rendszerét, kialakítását és modelljét.

4.5.

Az EGSZB szerint az EKB a technológiai innováció folyamatának (11) eredményeként most azzal a dilemmával néz szembe, hogy miként folytassa az euro jelenlegi digitalizálási folyamatát, biztosítva ugyanakkor a más központi banki digitális fizetőeszközökkel való kapcsolatokat, valamint a pénzügyi inkluzivitást és a makrogazdasági és pénzügyi stabilitást.

4.6.

Az EGSZB szerint a digitális euro bevezetésére nem célszerű úgy tekinteni, hogy az megoldja majd a technológiai forradalommal kapcsolatos valamennyi problémát. A készpénzes fizetési módszerek jelentős szűkülése várható. Emellett foglalkozni kell a monetáris szuverenitás kérdésével is, ideértve a külföldi fizetésekhez és átutalásokhoz kapcsolódó digitalizációs folyamat támogatását, valamint a pénzügyi kirekesztődés felszámolásával kapcsolatos kulcsfontosságú probléma kezelését is. Ezek mind olyan nyitott kérdések, amelyekkel az EKB-nak immár szembe kell néznie.

4.7.

Az EGSZB szerint a digitális euróval kapcsolatban a nemzeti különbségek miatt nincs olyan megközelítés, amely minden tagállamra egységesen alkalmazható. Ezért a digitális euróra való átállás során elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az egyes országokban milyen lehetőségek vannak annak használatára. A digitális euro az euroövezet valamennyi polgára számára rendelkezésre áll majd, ahogy a készpénz is elérhető az euroövezet valamennyi polgára számára, származási országuktól függetlenül. Használata a szokásoktól és az egyes országok normáitól függően eltérő lehet.

4.8.

Az EGSZB megállapítása szerint a digitális euro bevezetését kísérő különböző elemek alakítása során különös figyelmet kell fordítani az adatvédelmi feltételekre és a piaci bevezetés időzítésére. Fontos lesz továbbá a jelenlegi infrastruktúra és az új műszaki architektúra használata a fizetési műveletek és az ügyfélazonosításra vonatkozó eljárások biztonságának a garantálása érdekében.

4.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális euro ténylegesen az adatbiztonság magas szintű védelmével jár majd együtt. Bár az időkeretet egyelőre nem határozták meg pontosan, nagyon fontos ebben a szakaszban a körültekintő előkészületek megtétele. Az EGSZB megállapítja továbbá, hogy a digitális euro kibocsátásakor az EKB figyelembe fogja venni a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem valamennyi követelményét, de ez nem jelenti azt, hogy maga az EKB fogja elvégezni az „ismerd az ügyfeledet” elv szerinti ellenőrzéseket. Ezeket például felügyelt szervezetek végezhetik, a digitális euro rendszerének kialakításától függően.

4.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti szuverenitás, valamint az európai bankrendszerre gyakorolt hatás értékelése szintén fontos lesz. Bár a teljes európai fizetési rendszer jelenleg nem tökéletesen egységes, nagy előny, hogy mind a természetes, mind a jogi személyek számára hozzáférhető. A globális pénzügyi válság óta mindeddig viszonylag hatékony, stabil és biztonságos volt.

4.11.

Az EGSZB kéri a bankunió teljeskörű megvalósítását. A teljes és valódi bankunió hozzájárulna az európai bankszektor rezilienciájának és egységességének további erősítéséhez. Ez a potenciális digitális euro fényében is döntő fontosságú és előnyös.

4.12.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az euroövezeti országok kereskedelmi bankjai jelenleg kedvező feltételeket élveznek a fizetési műveletek kapcsán. Ebben az összefüggésben arra számítunk, hogy a kereskedelmi bankok és a pénzügyi szektor más intézményei, köztük a pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó intézmények intenzíven együttműködnek az EKB-val a digitális euro kialakításában és bevezetésében.

4.13.

A CBDC-k euroövezetbeli országokban történő bevezetése és végrehajtása során legalább a következő, nagyon fontos szempontokat kell figyelembe venni: i. a digitális euro alapvető fizetőeszközként való bevezetésekor továbbra is biztosítani kell a készpénzes fizetési műveletek lebonyolításának lehetőségét; ii. a digitális eurónak használhatónak és hozzáférhetőnek kell lennie az euroövezetben és potenciálisan külföldön is; és iii. a digitalizációs folyamat miatt a digitális eurónak olyan új feltételek melletti tranzakciók során is használhatónak kell lennie, amelyek a készpénzes fizetések esetében még nem álltak rendelkezésre.

4.14.

Az EGSZB szerint az EKB-nak az elfogadott időkeretnek megfelelően ki kell dolgoznia és végre kell hajtania a digitális euro bevezetését célzó intézkedéseket. Hangsúlyozza továbbá, hogy a fizetési rendszerek magas szintű összekapcsolásának biztosítása érdekében nagyon szoros együttműködésre van szükség, nemcsak az euroövezeti tagállamokon belül, hanem a világ más központi bankjaival és az érintett monetáris-pénzügyi intézményekkel is, amelyek a szükséges technikai segítségnyújtást is biztosítják.

4.15.

A digitális euro bevezetéséhez egy sor érdemi és rendszerszintű feltételnek kell megvalósulnia, amelyek biztosítják, hogy hatékonyan működjön. Mivel ez az euroövezet tagállamainak és az EU tagállamainak is valamennyi polgárát érinti, egyértelmű szükség van arra, hogy a civil társadalmat, valamint a kutatás és a tudományos élet szereplőit bevonják a digitális euro elfogadásáról és bevezetéséről szóló tárgyalások következő szakaszaiba.

---

(1)  Kína 2014-ben elindított egy digitális jüan projektet, és a valutát a 2022-es téli olimpiai játékok során használták is. A digitális jüant eddig csak Kína területén használták.

(2)  További információkért lásd: https://news.bitcoin.com/105-countries-are-exploring-central-bank-digital-currencies-cbdc-tracker-shows/

(3)  További információkért lásd:

https://www.ecb.europa.eu/paym/digital_euro/investigation/governance/shared/files/ecb.degov220504_magdesignfeatures.en.pdf?2e15ee7911b93a720fbdebe09cfa1a79

(4)  További információkért lásd az EGSZB ebben a témában készült legfrissebb véleményét: A pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogalkotási csomag (HL C 152., 2022.4.6., 89. o.).

(5)  A következő intézmények vesznek részt legszorosabban a központi banki digitális fizetőeszköz bevezetésének a folyamatában: a Nemzetközi Valutaalap, a Nemzetközi Fizetések Bankja, a Világbank, valamint más állami és magán monetáris-pénzügyi és gazdasági intézmények.

(6)  További információkért lásd:

https://www.ecb.europa.eu/paym/digital_euro/investigation/governance/shared/files/ecb.degov220711_tools.en.pdf?fb2430528d8f964513dd66ffcd8cbaf7

(7)  A magán digitális fizetőeszközök (kriptovaluták) versenyezhetnek a központi banki digitális fizetőeszközökkel. A globális pénzügyi válság óta jelentősen megnőtt a magán digitális fizetőeszközök száma.

(8)  A határokon átnyúló fizetési rendszerek különböző modelljeinek összekapcsolása során fontos, hogy azok kompatibilisek legyenek egymással.

(9)  További információkért lásd az uniós lakossági pénzforgalmi stratégiáról szóló korábbi EGSZB-véleményt (HL C 220., 2021.6.9., 72. o.).

(10)  A stabil kriptopénz olyan rögzített árú kriptovaluta, amelynek piaci értéke más eszközökhöz kapcsolódik. Más kriptovalutáktól, például a bitcointól eltérően a stabil kriptopénz adott eszközökhöz köthető, például bizonyos tartalékokhoz vagy konvertibilis valutákhoz, beleértve az amerikai dollárt vagy az eurót, amelyekkel tőzsdéken lehet kereskedni.

(11)  A technológiai fejlődés itt a finanszírozás decentralizálási folyamatán alapul, hasonlóan mint például a nagy technológiai cégek által végzett kísérletek esetében. A diem/Libra és az e-CNY bevezetése egy forradalmi technológiai folyamat eredménye.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az uniós vállalatok feltőkésítése – Innovatív módszer a tartós és inkluzív fellendülés eléréséhez

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/05)

Előadó:

Antonio GARCÍA DEL RIEGO

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.10.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	186/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A legfrissebb adatok alapján a sajáttőke- és a hibridtőke-hiány 450–600 milliárd EUR-ra becsülhető. Ez veszélybe sodor számos vállalatot, különösen az újonnan kialakuló gazdasági feszültségek és az uniós vállalatok túlzott eladósodottsága miatt. Az uniós vállalatok főként banki finanszírozásra támaszkodnak, ezért más finanszírozási forrásokat is ösztönözni kell. Ehhez olyan szereplők bevonására is szükség van, mint az eszközkezelők, a biztosítótársaságok és a nyugdíjalapok.

1.2.

Ezzel összefüggésben az EGSZB egy olyan keret kidolgozását ajánlja, amely javítja a hibrid instrumentumokat annak érdekében, hogy könnyen végrehajthatók legyenek, megerősítsék a vállalatok mérlegét, és lehetővé tegyék számukra, hogy eladósodottságuk növelése nélkül fenntartsák beruházási szintjüket. Ez lehetővé tenné számukra, hogy versenyképesek maradjanak, és a zöld és digitális átállás felgyorsítása révén képesek legyenek alkalmazkodni a jövőhöz.

1.3.

A nagymértékben alárendelt instrumentumok több okból is a lehető legjobb alternatívát jelentik: i. a különböző európai országokban már léteznek ilyenek, és azokat szabályozzák is, ennélfogva biztonságos eszközt jelentenek a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) számára; ii. a kifinomultabb alternatívákkal, például a kötvényekkel vagy a részvényekkel szemben ezek rugalmas, könnyen megvalósítható, hosszú távú megoldást jelentenek a különféle méretű cégek számára; iii. olyan terméket jelentenek, amely összeegyeztethető az uniós cégek 60 %-át kitevő családi vállalkozásokkal, mivel e családok általában meg kívánják őrizni a vállalkozásuk feletti irányítást.

1.4.

Ahhoz, hogy ezek az instrumentumok hatékony megoldást jelentsenek, kvázi-sajáttőke státusszal kell rendelkezniük, hogy ne adósságként szerepeljenek a mérlegben, és a vállalat felszámolása esetén a többlépcsős kifizetések között közvetlenül a saját tőke elé sorolódjanak.

1.5.

Annak érdekében, hogy jelentős hatást érjenek el, és méretüktől függetlenül minden vállalkozáshoz eljussanak, a legjobb megoldást egy olyan rendszer jelenti, amelyben a magán- és az állami intézmények, többek között a bankok, az eszközkezelők, az állami szektor és az intézményi befektetők (biztosítók és nyugdíjalapok) együttműködnek egymással.

1.6.

Ez az ajánlás egy hosszú távú cél eléréséhez kínál rövid távon megvalósítható megoldást, és támogatná a tőkepiaci uniót (CMU). Egy uniós szintű instrumentummodell profitálhatna az egységes piac láthatóságából, likviditásából és méretéből, és széles körű vonzerőt gyakorolhatna az intézményi befektetők körében, akik jobb megtérülésű adósság- és hibrid típusú kockázati profilokat keresnek, ugyanakkor kielégítené a kisebb vállalatok igényeit is. Megfelelő uniós lépték mellett egy sikeres keretrendszer jól meghatározott, a befektetést és az uniós integrációt ösztönző eszközosztállyá fejlődhetne.

2.   Háttér

2.1.

A kis- és középvállalkozások jelentik a gazdaság motorját: az EU-27-ben az összes cég 99,8 %-át, a foglalkoztatás majdnem kétharmadát (65 %) és a nem pénzügyi üzleti szektor által előállított hozzáadott érték több mint felét (53 %) teszik ki (1). Számos európai régióban ők képezik a reálgazdaságot és a társadalmi kohézió fő tényezőjét. A kkv-k száma 2020-ban meghaladta a 22,5 milliót. A közepes méretű kkv-k száma valamivel 200 000 alatt van, de a hozzáadott érték 17,3 %-át és a foglalkoztatás 16 %-át ők teszik ki (2).

2.2.

A Covid19-válság 2020 folyamán és 2021 egy részében súlyosan érintette a gazdaságot, de a kormányok gyorsan, ideiglenes állami intézkedésekkel reagáltak, ami – főként a likviditási és az uniós vállalatok túlzott eladósodottságához vezető rövid távú problémák kezelésére irányuló megoldások révén – megakadályozta, hogy a Covid19-válság széles körben csődök sorozatát váltsa ki.

2.3.

A legtöbb eddig nyújtott állami támogatási intézkedés megszűnése egybeesik a világgazdaságot és az európai gazdaságot érintő új feszültségek megjelenésével, ideértve például az energiaválságot, az inflációt, az EKB rendkívül laza monetáris politikájának végét, a kockázati felárak növekedését, a finanszírozási költségek emelkedését, az ellátási láncokon belüli problémákat és az Ukrajna elleni orosz inváziót.

2.4.

Ahhoz, hogy Európa vezető szerepet töltsön be a zöld átállásban, jelentős beruházásokra lesz szükség az állami és a magánszereplők részéről. A kkv-k meggyengült helyzete megnehezítheti számukra, hogy alkalmazkodjanak az új standardokhoz, és ahhoz vezethet, hogy lemaradnak a világ más részein működő nagyvállalatokhoz vagy középvállalkozásokhoz képest.

2.5.

Tekintettel arra, hogy a vállalatok nagy része túlzottan eladósodott (3), ugyanakkor hosszú távú erőforrásokra van szükségük ahhoz, hogy szembenézzenek a közelgő kihívásokkal, olyan új megoldásokra van szükség, amelyek megerősítik az mkkv-k és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok tőkéjét. Az EBB ESCALAR programjához hasonló meglévő európai szintű kezdeményezések általában az olyan gyorsan növekvő vállalatokra irányulnak, amelyek növekvő innovatív vállalkozásnak minősülnek vagy korai szakaszban lévő, kockázati tőkealapokból finanszírozott vállalatok. A jelenleg alkalmazott megoldásokat új megoldásoknak kell kiegészíteniük, az európai cégek többségét kitevő, meglévő és már működő mkkv-kra és kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatokra összpontosítva.

2.6.

Néhány ország szelektív intézkedéseket vezetett be annak érdekében, hogy a „zombisodás” kockázatának elkerülése mellett megerősítsék a vállalatok befektetési kapacitását. Spanyolországban és Franciaországban e programok keretében – fő eszközként jelentősen alárendelt kölcsönöket használva – több mint 30 milliárd EUR-t biztosítanak 15 000 vállalat számára (4). Kiválasztási kritériumként a hitelminősítést használják annak biztosítása érdekében, hogy a kedvezményezettek életképes vállalkozások legyenek.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az európai vállalatok túlzott eladósodottsága miatt szükség van valamiféle feltőkésítési eszközre, amely lehetővé teszi számukra, hogy fenntartsák vagy növeljék beruházási erőfeszítéseiket. A nyilvános piacok eddig viszonylag megfelelően támogatták a meglévő, tőzsdén jegyzett vállalatokat, de a magánpiacok a kisebb vállalatok támogatásához nem rendelkeznek kellő mélységgel. A becslések szerint 450–600 milliárd EUR-ra tehető az a sajáttőke- és hibridtőke-hiány, amellyel az EU a világjárvány és az állami támogatási intézkedések csökkentése miatt szembesülhet (5).

3.2.

Az mkkv-k és a kis méretű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok általában arról számolnak be, hogy a nagyvállalatokhoz képest nehezebben jutnak finanszírozáshoz, különösen hosszú távú finanszírozáshoz:

3.2.1.

Egy SAFE felmérés (6) szerint nagyobb arányban állítják azt, hogy a hitelkérelmek benyújtásakor akadályokba ütköznek (a kkv-k 7 %-a, szemben a nagyvállalatok 4 %-ával), sikerességi arányuk alacsonyabb (72 % szemben a 85 %-kal), elutasítási arányuk viszont magasabb (6 % szemben a 2 %-kal), valamint rosszabb feltételekkel szembesülnek.

3.2.2.

A családi vállalkozások az összes európai vállalat több mint 60 %-át teszik ki (Spanyolországban ez az arány 85 %-ra, Olaszországban, Franciaországban és Németországban pedig 75 %-ra nőtt (7)). E vállalatok kisebb valószínűséggel keresnek a hosszú távú finanszírozáshoz olyan tőkealternatívákat, amelyekért fel kellene adniuk a vállalat feletti irányítást.

3.3.

Ezen túlmenően a kkv-k általában a külső finanszírozási eszközök terén kevésbé diverzifikált portfólióval rendelkeznek: azok gyakran banki alapúak és rövid távú felhasználásra irányulnak. i. Az euroövezetben a kkv-k továbbra is nagymértékben függnek a bankoktól: a külső finanszírozás 70 %-a támaszkodik a bankokra, míg az USA-ban ez az arány 40 % (8). ii. A nagyvállalatok 63 %-a számolt be arról, hogy forrásokat vesznek igénybe az állóeszköz-beruházásokhoz (9), szemben a kkv-k 38 %-ával, és a mikrovállalkozások mindössze 28 %-ával.

3.4.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény ezért egy olyan közös keret kidolgozását javasolja a nagymértékben alárendelt instrumentumokra vonatkozóan, amely lendületet ad az uniós vállalatok feltőkésítésének. Ennek a keretnek biztosítania kell, hogy ezek az instrumentumok kvázi-sajáttőkének minősüljenek, hogy ne befolyásolja a vállalatok adósságrátáját és vállalati minősítését.

3.4.1.

E véleményben arra kérjük az Uniót, hogy közös fellépéssel hozzon intézkedéseket e közös keretrendszer megfelelő kidolgozása érdekében, összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvével. Ez utóbbi engedélyezi az uniós beavatkozást abban az esetben, ha egy intézkedés célkitűzései a javasolt intézkedés nagyságrendje és hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók.

3.4.2.

A nagymértékben alárendelt instrumentumokra vonatkozó keret: i. megszüntetheti a hosszú távú finanszírozás terén tapasztalt, fent említett finanszírozási hiányt a mérlegek megerősítése és a beruházások támogatása érdekében; ii. a családi vállalkozások számára olyan eszközt biztosíthat, amellyel anélkül fokozhatják hosszú távú beruházásaikat, hogy feladnák a vállalkozásuk feletti irányítást, mivel tanulmányok szerint készek nyereségük egy részét felosztani és/vagy hibrid eszközöket kibocsátani (10); iii. összeegyeztethető lehet a főbb pénzügyi szolgáltatók (kereskedelmi bankok, eszközkezelők, az állami szektor) gyakorlatával, hogy a vállalkozások többségét elérje; iv. segítheti vonzani a lakossági befektetési csomagtermékről, illetve biztosítási alapú befektetési termékről szóló rendelet (11) hatálya alá tartozó olyan intézményi befektetőket – például biztosítótársaságokat és nyugdíjalapokat –, amelyek megtakarításokat kezelnek, és kulcsszerepet játszanak abban, hogy több eszköz áramoljon a reálgazdaságba.

3.5.

A kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok mérlegének megerősítéséhez különböző nagymértékben alárendelt instrumentumok használhatók, például kötvények, átváltható kötvények, kettős részvényosztályú struktúrák és hibrid hitelek (például részesedésre jogosító hitelek): i. A kötvénykibocsátást elsősorban a nagy piaci tőkeértékű vállalatok és főként a nagy kibocsátások esetében alkalmazzák. Ezek összetettek és költségesek. Például, még ha az elmúlt években jelentősen nőtt is a vállalati kötvények használata, összességében csak 2 000 aktív kibocsátó van, azok is főként nagyobb vállalatok (12). ii. Az átváltható magánkötvények fő előnye, hogy struktúrájukat tekintve rendkívül rugalmasak, mivel magánjogi szerződésekről van szó. Ez azonban a kisebb, pénzügyileg rendszerint kevésbé tájékozott vállalatok számára alacsony szintű biztonságot és magas tranzakciós költségeket is maga után von. Ezeket elsősorban tapasztalt kockázatitőke-befektetők használják. iii. A kettős részvényosztályú struktúrák két részvényosztály kibocsátását jelentik, amelyek egyike általában korlátozott szavazati joggal rendelkezik vagy nem rendelkezik szavazati joggal, miközben saját tőkét biztosít. Jóllehet ez az eszköz néhány tagállamban (például a skandináv országokban, Lengyelországban, Portugáliában és Olaszországban) megengedett (13), sok más tagállamban (például Németországban, Franciaországban és Spanyolországban) nem, és a széles körű bevezetés nehezebbnek tűnik, mivel a részvényeket kibocsátó vállalathoz való nagyfokú alkalmazkodást igényelne. iv. A hibrid hitelek olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek nagymértékben alárendeltek és jellemzően hosszú távúak (általában türelmi időszakokkal együtt). Ezt az instrumentumot számos joghatóságban szabályozzák, ami nagyobb biztonságot nyújt a vállalatoknak, és rugalmasabbá teszi a folyamatot, mivel a terméket nem kell minden egyes művelet során létrehozni. Ráadásul az eladósodottság szempontjából nem bünteti a vállalatokat, mivel a visszafizetési sorrendben a saját tőke előtti utolsó helyen áll.   Felhasználás Megvalósíthatóság Teljesítmény Vállalat védelme Befektetők védelme Kötvények alacsony magas alacsony közepes magas Átváltható kötvények közepes közepes alacsony alacsony magas Kettős részvényosztályú struktúrák alacsony közepes közepes magas közepes Hibrid hitelek magas magas közepesen magas magas közepes Forrás: Inbonis Rating.

3.6.

A hibrid hitelinstrumentum több okból is a legjobb alternatíva: i. A kötvényekhez vagy részvényekhez képest hosszú távú, könnyen megvalósítható megoldást jelentenek, és nagyobb védelmet nyújtanak a vállalatok számára. ii. Az mkkv-k esetében biztosítja, hogy az ellenőrzés ne csökkenjen vagy vesszen el teljesen, miközben költségelőnyei vannak, például levonható az adóból vagy alacsonyabbak a kibocsátási költségek). iii. A hitelezők számára vonzó hozamot kínál anélkül, hogy a tulajdonosokat be kellene vonni a vállalati döntésekbe. iv. A hibrid hitelek egyik típusát jelentő részesedésre jogosító hitelek már számos európai országban – például Spanyolországban (préstamos participativos), Franciaországban (prêts participatifs), Németországban (partiarisches Darlehen) vagy újabban Portugáliában (empréstimos participativos) (14) – léteznek, és szabályozzák is azokat.

3.6.1.

A hiányzó tőkefinanszírozás kezelése érdekében Unió-szerte a hibrid hiteleket választják leginkább a különböző állami és magánkezdeményezések esetében: három tagállamban legalább hat program, valamint az Európai Beruházási Alap néhány programja e hibrid, részesedésre jogosító hitelt alkalmazza. i. Franciaországban egy 12,7 milliárd EUR értékű, államilag támogatott alárendeltkölcsön-program valósul meg (Relance program), amely részesedésre jogosító hitelek és alárendelt kötvények használatával 10 000 céget, főként kkv-kat céloz meg. E programot bankokon keresztül valósítják meg, és intézményi befektetők finanszírozzák. ii. Spanyolországban a Covid által érintett vállalkozások feltőkésítésére létrehozott 1 milliárd EUR összegű alap a fizetőképességi problémákkal küzdő, de életképes kkv-kat és közepes piaci tőkeértékű vállalatokat segíti a részesedésre jogosító hitelek felhasználásával. iii. Szintén Spanyolországban létezik egy 15 évre szóló, összesen 9 milliárd EUR (évi 600 millió EUR) összegű, közfinanszírozású, termelő ipari beruházásokat támogató alap, amely szokásos idegen tőkét, részesedésre jogosító hiteleket és tulajdonosi részesedést használ, és amely ipari beruházási projektekkel rendelkező vállalatokra irányul. iv. Valenciában a regionális fejlesztési bank, az Instituto Valenciano de Finanzas, összesen évi 400 millió EUR értékben több olyan finanszírozási programot is indított, amelyek részesedésre jogosító hitelt használnak a beruházási projekteket megvalósító kkv-k és stratégiai jelentőségű, közepes piaci tőkeértékű vállalatok támogatása céljából. v. Hollandia egy 400 millió EUR összegű, alárendelt kölcsönön alapuló támogatási programot indított a kkv-k számára.

3.7.

Az összes mkkv-t elérő és maximális hatást kifejtő, hatékony felhasználás biztosítása érdekében a legjobb működési rendszer az, ahol több állami és magánkibocsátó és -forgalmazó működik, amelyek nem feltétlenül azonosak. A kibocsátók közé tartoznak a bankok, az eszközkezelők és az állami szektor, míg a befektetők lehetnek a saját bankok, az állami szektor vagy az intézményi befektetők (biztosítók és nyugdíjalapok). Ez a keret az újonnan kezdeményezett ügyletekre vonatkozik, nem pedig a meglévő ügyletek értékpapírosítására. Ezt történt például Franciaországban a Relance program (15) esetében.

3.8.

A hibridhitel-programok széles körű európai szintű elterjesztésével járó, esetlegesen érzékelt kockázatok mérséklése: Érzékelt kockázat Megoldás A bankrendszeren kívüli hitelezés felügyelete A kockázatkezelési eszközök – például a hitelminősítés – bevonása megszüntetné a bankrendszeren kívüli hitelezés kockázatát. A bankok kiszorítása Egy hibridhitel-eszköz helyreállítaná a vállalatok fizetőképességét, következésképpen a bankok hajlandók lennének továbbra is hitelezni nekik. Összeegyeztethetőség a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásra (DEBRA) irányuló kezdeményezéssel E kezdeményezés célja szintén a vállalatok túlzott eladósodottságának elkerülése, így összeegyeztethető a DEBRA kezdeményezés fő célkitűzésével. A nem életképes vállalatok fizetőképességének helyreállítása A hitelminősítéshez hasonló piaci normák bevezetése megakadályozná, hogy a nem életképes vállalatok hozzáférjenek ezekhez az eszközökhöz. E követelmény számos, részesedésre jogosító hiteleket alkalmazó állami program részét képezte.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

A hibrid hitelekhez javasolt keretnek meg kell felelnie bizonyos normáknak, amelyek vonzóvá teszik azt valamennyi érdekelt fél – a vállalatok, a forgalmazóként eljáró pénzügyi szolgáltatók és az intézményi befektetők – számára.

4.2.

Alapvetően fontos, hogy a keretrendszer biztosítsa, hogy az ilyen típusú hibrid hiteleket saját tőkeként kezeljék, a következő hatásokkal: i. A tőkearányos adósság kiszámítása szempontjából tehát nem növeli a meglévő eladósodottságot, illetve nem gyakorol túlzott hatást a tőkearányos adósságra. Franciaországban például a Code monétaire et financier [monetáris és pénzügyi törvénykönyv] 313–14. cikke kimondja, hogy „a részesedésre jogosító hiteleket a kedvezményezett társaságok pénzügyi helyzetének értékelése céljából saját tőkeként kell kezelni”. ii. Tőkeleszállítás céljára. Ez a helyzet például a spanyol szabályozás esetében, amely kimondja, hogy a részesedésre jogosító hiteleket a saját tőke számítása során figyelembe veszik a vállalatok tőkeleszállítása és felszámolása céljából, és hogy a részesedésre jogosító hitelek lejárat előtti visszafizetésére vagy amortizációjára csak akkor kerülhet sor, ha azt azonos összegű tőkeemelés követi (16). iii. Fizetésképtelenség esetén e hibrid hitelnek alárendelt státusszal kell rendelkeznie, amely a kielégítési sorrendben a rendes követelések vagy az általános hitelezők mögött, de a részvényesek előtt áll. Ha az adósságinstrumentumot nem ilyen módon alakítanák ki, az valószínűleg aláásná a vállalkozások azon képességét, hogy hagyományos forrásokból hitelhez jussanak. A tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv egyik célja, hogy fokozza a konvergenciát az uniós tagállamok eltérő fizetésképtelenségi eljárásai között.

4.2.1.

Vannak olyan esetek, amikor a hibrid hiteleket a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) és a Bázel II. szerint saját tőkeként kezelik. Például ha egy hibrid hitel lejárat nélküli, akkor nagymértékben alárendelt státusza miatt az IFRS-szabályok szerint saját tőkének minősül (17). A hibrid instrumentumok általában akkor tekinthetők saját tőkének, ha nem garantáltak, alárendeltek és teljes egészében kifizetésre kerülnek, ha a tulajdonos kezdeményezésére nem visszaválthatók, ha felhasználhatók a veszteségek fedezésére, és ha a kamatfizetési kötelezettség elhalasztható (18).

4.2.2.

Az EGSZB a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) (számviteli irányelv) módosítását javasolja annak érdekében, hogy a hibrid hitelek vagy a másfajta, nyolc évnél hosszabb futamidejű (20), legalább hároméves tőketörlesztési moratóriummal rendelkező, változó, részben a szabadon meghatározott „sikerhez” (pl. növekedéshez, nyereségességhez stb.) kötött kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok esetében harmonizálják a számviteli eljárást. Ez a módosítás elősegíti, hogy a társaság nettó értékének kereskedelmi jogi célból történő kiszámításakor a hibrid hiteleket a saját tőke közé számítsák, számviteli szempontból pedig saját tőkeként vagy szavatolótőkeként kezeljék.

4.3.

A bizonytalanság elkerülése érdekében ezt az instrumentumot más (pl. adóügyi és jogi) célokból adósságnak kell tekinteni, ezért a részvényjellegű instrumentum kibocsátása nem járhat a szavazati irányítás elvesztésével a vállalkozás számára.

4.3.1.

A vállalatok és a befektetők számára ugyancsak fontos másik szempont, hogy az alárendelt hitelviszonyt megtestesítő instrumentum után fizetett időszakos kamatot nem szabad forrásadó vagy kifizetőhelyi adólevonás alá vetni, így a pool bruttó alapon kapja a kamatjövedelmet.

4.4.

Ami a befektetési oldalt illeti, a javasolthoz hasonló kvázisajáttőke-eszköz az EHTBA-rendelet (21) 10. cikke szerint az európai hosszú távú befektetési alapok (EHTBA-k) számára elfogadható eszköznek minősülne, ami lehetővé tenné, hogy azonnal a pénzügyi ökoszisztéma részévé váljon.

4.4.1.

Az EHTBA-k később – a tájékoztatóról szóló rendelet (22), illetve a lakossági befektetési csomagtermékről és a biztosítási alapú befektetési termékről szóló rendelet követelményeinek megfelelő tájékoztató vagy kiemelt befektetői információk közzétételével – forgalmazhatók lennének az Unióban. Ez elősegítené a lakossági befektetők integrálását a magánszektor adósságállományába és a reálgazdaságba, ami a közösségi hitelezési kezdeményezésekkel még nem valósult meg.

4.4.2.

Ideális esetben az instrumentumnak a befektetői bázis bővítése érdekében olyan piaci standardokat kellene tartalmaznia, mint az ESMA által bejegyzett ügynökségek által készített hitelminősítések vagy a környezeti, társadalmi és irányítási mutatókkal kapcsolatban végzett értékelések.

4.5.

Végül e kezdeményezés támogatná a CMU-t. Egy uniós szintű megközelítés, egy közös európai instrumentummodell profitálhatna az egységes piac láthatóságából, likviditásából és méretéből, és széles körű vonzerőt gyakorolhatna az intézményi befektetők körében, amelyek jobb megtérülésű adósság- és hibrid típusú kockázati profilokat keresnek, ugyanakkor kielégítené a kisebb vállalatok igényeit is. Megfelelő uniós lépték mellett egy sikeres keretrendszer jól meghatározott, befektetést és uniós integrációt ösztönző eszközosztállyá fejlődhetne.

---

(1)  Az Európai Bizottság 2020/2021. évi jelentése az európai kkv-król, 2021. július.

(2)  Az Európai Bizottság 2020/2021. évi jelentése az európai kkv-król, 2021. július.

(3)  Az adósságráta 2019 vége és 2021 eleje között 18,8 százalékponttal nőtt, és 164,4 %-on tetőzött. EKB Gazdasági jelentés, 2/2022. szám.

(4)  Francia gazdasági minisztérium, COFIDES, SEPIDES, Instituto Valenciano de Finanzas.

(5)  Recapitalising EU businesses post COVID-19, AFME és PwC.

(6)  Survey on the access to finance of enterprises (SAFE), Európai Bizottság, 2021. november.

(7)  European Family Businesses, EFB [Európai családi vállalkozások].

(8)  European SMEs Financing Gap, Euler Hermes.

(9)  Survey on the access to finance of enterprises (SAFE), Európai Bizottság, 2021. november.

(10)  Recapitalising EU businesses post COVID-19, AFME és PwC.

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).

(12)  The rise of non-bank finance and its implications for monetary policy transmission, 2021, EKB.

(13)  Study on minority shareholders protection, végleges jelentés, Európai Bizottság.

(14)  A részesedésre jogosító hitelek jogi keretét a január 12-i 11/2022. sz. törvényerejű rendelet hagyta jóvá.

(15)  Dispositif de garantie aux fonds de prêts participatifs et d’obligations subordonnées [Részesedésre jogosító hitelre és alárendelt kötvényalapokra vonatkozó francia állami garanciaprogram], Európai Bizottság.

(16)  Az Instituto de Contabilidad y Auditoría de Cuentas (Számviteli és Könyvvizsgálói Intézet) 1996. december 20-i határozata.

(17)  A Bizottság határozata: SA.60113 (2021/N) – Finnország – A Finnairnek a Covid19 kapcsán nyújtott támogatás.

(18)  Bázel II. 4. Hibrid adósság/tőkeinstrumentumok, 1a. melléklet. A tőke meghatározása. d) Hibrid adósság/tőkeinstrumentumok.

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(20)  Szem előtt kell tartani, hogy egy vállalat átlagos élettartama e körül van, magántőke esetében még ennél is alacsonyabb (öt év).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/760 rendelete (2015. április 29.) az európai hosszú távú befektetési alapokról (HL L 123., 2015.5.19., 98. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1129 rendelete (2017. június 14.) az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 168., 2017.6.30., 12. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – További észrevételek A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak: 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés

(COM(2021) 740 final)

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/06)

Előadó:

Judith VORBACH

Közgyűlési határozat:	2022.3.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.10.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.27.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	133/0/0

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentésről (ASGS 2022) szóló első vélemény elfogadása óta a helyzet drámaian megváltozott az Ukrajna ellen irányuló orosz agresszió miatt: az uniós reál-GDP növekedésére vonatkozó becsléseket leminősítették, az euroövezet inflációs előrejelzéseit pedig minden eddiginél magasabbra módosították, amit nagyrészt a gázpiaci áremelkedések idéztek elő. Az EGSZB elismeri, hogy a jólétorientált gazdaságpolitika valamennyi kulcsfontosságú célkitűzése nyomás alatt áll, miközben továbbra is komoly kockázati tényezőnek számít a geogazdasági széttagoltság és feszültség, valamint a Covid19.

1.2.

Az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai megközelítésre van szükség a régóta fennálló problémák kezelése és a jelenlegi válságokra adandó válasz érdekében. Az EUSZ 3. cikkében meghatározott uniós célok képezik az EU múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jólétének, politikai stabilitásának, felfelé irányuló konvergenciájának, versenyképességének és rezilienciájának az alapját. A jelenlegi válság nem veszélyeztetheti a méltányosságot és a környezetvédelmi célokat. Ami az emelkedő árakat illeti, sürgősen meg kell védeni a legsérülékenyebb és különösen veszélyeztetett vállalatokat, elsősorban a kkv-kat. Rendkívül fontos továbbá, hogy megőrizzük az alacsony és közepes jövedelmű háztartások vásárlóerejét. Jelentős részben ezek a háztartások felelnek a gazdasági keresletért. Az ukrán nép iránti szolidaritásnak, az EU stratégiai autonómiája erősítésének és a békére való törekvésnek szintén központi szerepet kell kapnia.

1.3.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz az európai szemeszter (a továbbiakban: a szemeszter) keretében meghatározott uniós szakpolitikai prioritások megvalósításának kulcsfontosságú eszközévé vált. Hozzájárult a gazdaság stabilizálásához a világjárvány idején, és kulcsszerepet játszik a jelenlegi válságra való reagálásban. Az EGSZB kéri, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket úgy hajtsák végre, hogy azok kézzelfogható hatást gyakoroljanak az emberek jóllétére. Mivel az országspecifikus ajánlások jelentősebb szerepet fognak játszani, az EGSZB gondos nyomon követést és kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz. Az EGSZB a szemeszter olyan reformját kéri, amely garantálja a szervezett civil társadalom minőségi részvételét. Ami a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket illeti, az EGSZB üdvözli azt az ajánlást, hogy építsenek a „már sikeresen alkalmazott partnerség elvére”, és kéri, hogy tegyék kötelezővé a szervezett civil társadalom bevonását.

1.4.

Az EGSZB üdvözli a megújuló energia és a hatékonyság növelésére vonatkozó célkitűzéseket, és hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóságnak kell a középpontban állnia, ugyanakkor kéri, hogy sürgősen mozdítsák elő az európai villamosenergia-piac reformját. A zöld átállás előmozdításához és a stratégiai autonómia fokozásához jelentős beruházásokra van szükség, és az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy adjon strukturált képet arról, hogy mely uniós forrásokat kell felhasználni, és milyen mértékben kell a beruházásokat az uniós programoknak, a tagállamoknak, illetve magán- vagy vegyes finanszírozási eszközöknek fedezniük. Az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak létre egy éghajlati alkalmazkodási alapot, és a jövőben vizsgálják meg az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz (NGEU) és/vagy az InvestEU megerősítésének lehetőségét is. Az EGSZB óva int attól, hogy az alapok átstrukturálása során vagy az új többéves pénzügyi keret kidolgozásakor csökkentsék a szociális célkitűzésekhez kapcsolódó forrásokat.

1.5.

Az egységes piac kiteljesítésének elő kell mozdítania a felfelé irányuló konvergenciát a tagállamok között. Fel kell számolni a torzulásokat és akadályokat, és támogatni kell a régiókat, hogy teljes mértékben kiaknázhassák a bennük rejlő lehetőségeket. Előrelépésre van szükség a tőkepiaci unió és a bankunió kiteljesítése, valamint a fenntartható finanszírozási stratégia végrehajtása terén, csakúgy, mint a pénzügyi piacok stabilitásának biztosítása terén. Az EGSZB méltányos és kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz az üzleti környezet és a termelékenység javítása terén. A képzés és a kutatás továbbra is létfontosságú eszközei a versenyképesség, az igazságos kettős átállás és a stratégiai autonómia fellendítésének. Az EGSZB üdvözli az Európai növekedési modellünk című közleményben kiemelt javaslatokat, ugyanakkor hangsúlyozza, mennyire fontos fokozni a stratégiai autonómiát és visszahelyezni a kulcsfontosságú termékek előállítását az EU-ba, és az ellátási láncok mentén nem szabad figyelmen kívül hagyni a szociális és környezetvédelmi célokat.

1.6.

Az Európai Bizottság helyesen állítja, hogy a magánberuházásokat ösztönző állami támogatásnak megfelelő módon az egyértelmű hozzáadott értékkel rendelkező projektekre kell irányulnia, és a versenypolitikának kulcsszerepet kell játszania. Az EGSZB hangsúlyozza az átláthatóság és a nyomon követés fontosságát az integritás biztosítása és a kitűzött célok elérése érdekében. A váratlan hatásokat el kell kerülni annak biztosítása révén, hogy nem támogatnak olyan beruházásokat, amelyeket egyébként is megvalósítottak volna, és az állami költségvetéseket nem szabad túlterhelni a kockázatokkal. Végezetül az állami támogatási intézkedéseket össze kell kapcsolni a jó minőségű munkahelyek létrehozásával, valamint a munkavállalói jogok, a környezetvédelmi normák és az adókötelezettségek tiszteletben tartásával is.

1.7.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság ajánlásait, amelyek szerint lehetővé kell tenni az automatikus stabilizátorok működését, növelni kell a beruházásokat, és 2023-ban folytatni kell az általános mentesítési rendelkezés alkalmazását. Az EGSZB-nek azonban fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti finanszírozású folyó kiadások növekedése nem éri el a középtávú potenciális kibocsátást, és hogy 2023 tavaszán értékelni kívánják a túlzotthiány-eljárás megindításának relevanciáját. Az uniós költségvetési szabályokat eddig alig hajtották végre, és a szankciókat soha nem alkalmazták. Az EGSZB megismétli azt a kérését, hogy a költségvetési keretet reális célok kitűzésével és egy aranyszabály bevezetésével korszerűsítsék, anélkül, hogy veszélyeztetnék a költségvetés középtávú fenntarthatóságát, miközben iránymutatásokat kell előterjeszteni az átmeneti időszakra vonatkozóan. Meg kell őrizni az euro értékének stabilitását, ami egy kiegyensúlyozott monetáris és költségvetési megközelítés révén érhető el, összhangban a szilárd makrogazdasági irányítással. Végezetül az EGSZB kiemeli, hogy a kiadások és bevételek méltányos rendszere a költségvetés fenntarthatóságának előfeltétele.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

2022 februárjában az EGSZB véleményt fogadott el a 2022. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról (1). Amikor a vélemény készült, az EU a történelmének legmélyebb recessziójából lábadozott (2), miközben példátlan támogató intézkedéseket hoztak a válsághelyzet enyhítése és a bizonytalan helyzet megszüntetése érdekében. Az Európai Uniós Helyreállítási Eszközzel az EU a gazdaságpolitika és a szolidaritás új szakaszába lépett. Mivel az Európai Bizottság a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön belül jelentős szerepet szánt a szemeszternek, és ezért a szakpolitikai koordináció szempontjából megnövelte annak fontosságát, az EGSZB ismételten sürgette a szervezett civil társadalom szorosabb bevonását. Az EGSZB üdvözölte a versenyképes fenntarthatósági menetrendet, kiemelve, hogy annak négy dimenzióját – környezeti fenntarthatóság, termelékenység, méltányosság és makrogazdasági stabilitás – azonos szintre kell emelni a szándékolt felerősítő hatások és az igazságos zöld és digitális átállás elérése érdekében.

2.2.

A korábbi évekhez hasonlóan a kiegészítő vélemény figyelembe veszi a szemeszter folyamatban lévő eljárásait, és hozzájárulást nyújt a következő ciklushoz. Ez kiváltképpen fontos ebben az évben. Az Ukrajnával szembeni orosz agresszió óta a geopolitikai környezet drámaian megváltozott, a prioritások eltolódtak, és a politikát kiigazították, amint azt a RepowerEU (3) és az Európai növekedési modellünk (4) című közlemények is tükrözik. A szemeszter, amely maga is rendszerszintű változáson megy keresztül, a világjárvány idején hiteles keretnek bizonyult az uniós szakpolitika koordinációja számára. A tavaszi csomag ismét átfogóan tükrözi a jelenlegi válság következményeit. A közleményhez (5) hasonlóan ez a vélemény is a versenyképes fenntarthatósági menetrend dimenziói köré szerveződik.

2.3.

Az ukrajnai háború és az azt követő szankciók, valamint a Kínában alkalmazott járványvédelmi intézkedések és az Egyesült Államok növekedésének lassulása keményen sújtják az EU gazdaságát. Az energia és az élelmiszer-alapanyagok árának gyors emelkedése táplálja az inflációt, ami csökkenti a vásárlóerőt és akadályozza a versenyképességet. Az EU kiszolgáltatott helyzetben van földrajzi elhelyezkedése, az importált tüzelőanyagoktól való nagyfokú függősége és a globális értékláncokba való nagyfokú integrációja miatt. A nyári előrejelzés szerint a reál-GDP növekedésére vonatkozó becsléseket 2022-ben 2,7 %-ra csökkentették, míg az inflációs előrejelzéseket 2022-ben az eddigi legmagasabb 8,3 %-os átlagértékre módosították (6). Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a háború által előidézett „sokkok példátlan jellege és mérete” rendkívül bizonytalanná teszi az előrejelzést. A további áremelkedések a második fordulós hatásokkal együtt erősíthetik a stagflációs erőket, és valószínű, hogy politikai következményekkel járnak. A geopolitikai feszültségek és a Covid19 továbbra is súlyos kockázati tényezők (7).

2.4.

A közelmúltbeli válság nyomást gyakorol a jólétorientált gazdaságpolitika (8) valamennyi kulcsfontosságú célkitűzésére, azaz a környezeti fenntarthatóságra, a fenntartható és inkluzív növekedésre, a teljes foglalkoztatottságra és a színvonalas munkahelyekre, a méltányos elosztásra, az egészségre és életminőségre, a pénzügyi piaci stabilitásra, az árstabilitásra, a tisztességes és versenyképes ipari és gazdasági struktúrán alapuló kiegyensúlyozott kereskedelemre, valamint a stabil államháztartásra. Az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy olyan kiegyensúlyozott politikai megközelítésre van szükség, amely mindezekre a célkitűzésekre összpontosít a régóta fennálló problémák kezelése és a mostani közelmúltbeli válságokra való megfelelő reagálás érdekében, az EUSZ 3. cikkével összhangban. Az EU céljaihoz és elveihez való ragaszkodás az EU múltbeli jólétének alapját képezte, és egyben a jelenlegi és jövőbeli politikai stabilitás, a felfelé irányuló konvergencia, a versenyképesség és az új válságokkal szembeni ellenálló képesség alapját is képezi. Az EU orosz agresszióra adott válasza nem veszélyeztetheti a méltányosságot és a környezetvédelmi célokat.

2.5.

A példátlan áremelkedések okai sokrétűek, és magukban foglalják az európai szakpolitikák hiányosságait is. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen helyesen mutatott rá, hogy a villamosenergia-piac jelenlegi szerkezete már nem működik, és reformra szorul (9). Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy mielőbb kezdeményezzék az uniós energiapiac reformját, és ennek részeként kezeljék a káros rövid távú volatilitást és a hosszú távú áremelkedéseket is. Az EGSZB határozottan kéri drasztikus, rendkívüli és ideiglenes intézkedések meghozatalát. A lehetséges kiindulópontok közé tartozik a lehívási sorrend hatása, az uniós energiatőzsde (EEX), a piaci erővel való visszaélés, valamint a spekulatív ügyletek és a nagyfrekvenciájú kereskedés hatása. A villamosenergia-árakat külön kell választani a gázáraktól, és figyelembe kell venni az árplafonokat. A rendkívüli nyereséget adókkal kell lefölözni, és ügyelni kell arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldásokba történő beruházásokat ne bátortalanítsák el.

2.6.

Az EU prioritásainak középpontjában az ukrajnai néppel való szolidaritásnak, az EU stratégiai autonómiájának és a békére való törekvésnek kell állnia. Ez összhangban van az EUSZ 21. cikkével, amely kimondja, hogy az Uniónak többek között olyan politikákat kell folytatnia, amelyek célja, hogy „megvédje értékeit, alapvető érdekeit, biztonságát, függetlenségét és integritását”, „megszilárdítsa és erősítse a demokráciát”, valamint „megőrizze a békét, megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot”. E célból az EGSZB elismeri a Tanács Versailles-i nyilatkozatában foglalt célkitűzéseket is, nevezetesen az EU szuverenitásának megerősítését stratégiai függőségeinek csökkentése révén, az ellátás biztonságának növelését a kritikus fontosságú nyersanyagok területén, valamint a fosszilis tüzelőanyagok Oroszországtól való függőségének fokozatos megszüntetését. Az EGSZB üdvözli a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség fokozatos megszüntetése érdekében tett lépéseket, és további intézkedéseket szorgalmaz ebben az irányban.

2.7.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a szemeszter keretében az uniós szakpolitikai prioritások megvalósításának kulcsfontosságú eszközévé vált, és már most is határozottan hozzájárult a gazdaság világjárvány alatti stabilizálásához, a kettős átállás felerősítéséhez, valamint az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés fokozásához. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz ezért kulcsszerepet fog játszani az erőforrások mozgósításában és irányításában a közelmúltbeli válságra való reagálás és a REPowerEU végrehajtása érdekében. Felkérjük a tagállamokat, hogy az új országspecifikus ajánlások alapján tegyenek javaslatot a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló külön fejezetre a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben. Az EGSZB hangsúlyozza az aktualizált nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek hatékony és fenntartható végrehajtásának fontosságát, hogy azok pozitív és kézzelfogható hatást gyakoroljanak az emberek jóllétére. Azáltal azonban, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben meghatározott célok elérését összekapcsolják a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz részleteinek folyósításával, nagyobb jelentőséget kapnak az országspecifikus ajánlások. Az eljárásoknak ezt a változását nyomon kell követni és értékelni kell, és az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák a kiegyensúlyozott megközelítést.

2.8.

Nemzeti szinten különösen a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket kell szorosabban bevonni az európai szemeszter folyamatába annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi társadalmi csoport megfelelően képviselve legyen, előmozdítva a szervezett civil társadalom által teljes mértékben támogatott, testre szabott megoldásokat, és megvalósítva a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek iránti széles körű felelősségvállalást. Az EGSZB a szemeszter olyan reformját kéri, amely egy irányelvvel vagy egy rendelettel garantálja a hatékony és minőségi részvételt. A szabályokon és átlátható eljárásokon alapuló hivatalos konzultációs folyamat során a civil társadalmi szervezeteket írásban megfelelően tájékoztatni kell, és elegendő időt kell biztosítani számukra a javaslatok elemzésére, valamint észrevételeik és javaslataik megfogalmazására. E javaslatok befogadásához vagy elutasításához csatolni kell egy nyilvános dokumentumokba foglalt indokolást.

2.9.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek összefüggésében az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottság ajánlását, hogy építsenek „a kohéziós politika programozása és végrehajtása során már sikeresen alkalmazott partnerség elvére”, ahogyan azt az EGSZB a 2022. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló véleményében kérte. A szervezett civil társadalom bevonását kötelezővé kell tenni. A civil társadalomnak a tervek kidolgozásába való bevonásáról szóló első állásfoglalásában (10) az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy ez a tagállamok többségében nagyrészt elégtelen, és kérte, hogy határozzanak meg minimumszabályokat egy ilyen konzultáció tekintetében. Második állásfoglalásában (11) az EGSZB számos tagállamot sürgetett, hogy javítsák a civil társadalmi szervezetek bevonását, az átlátható végrehajtást és nyomon követést, valamint a nyilvánosság tájékoztatását, ugyanakkor ösztönözzék a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekről szóló további párbeszédet valamennyi érdekelt féllel, ami hozzájárulhat a visszaélések és a csalások megelőzéséhez is. Ezen túlmenően az állásfoglalás olyan bevált gyakorlatokat is tartalmaz, mint például a szervezett civil társadalmat is magában foglaló ellenőrző szervezet létrehozása, ami példaként szolgálhat más tagállamok számára. Éves konferenciáján az EGSZB „Európai szemeszter” csoportja megismételte azt a kérését, hogy a civil társadalom kötelező részvételét jogszabály írja elő (12). A szervezett civil társadalom, valamint a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő bevonására vonatkozó felhívás tükröződik a Költségvetési Bizottság, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról készített közös saját kezdeményezésű jelentésben (13) is, amely az Európai Parlament hozzájárulását jelenti a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról szóló, az Európai Bizottság által 2022. július 29-én elfogadott felülvizsgálati jelentéshez (14).

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   Energetikai és környezeti fenntarthatóság

3.1.1.

Az Európai Bizottság helyesen emeli ki, hogy a dekarbonizáció felgyorsítása „csökkenteni fogja a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, miközben hozzájárul 2030-ra kitűzött éghajlat-politikai céljaink eléréséhez is”. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóságnak központi szerepet kell kapnia, és üdvözli, ha a megújuló energiára vonatkozó célkitűzést az EU teljes energiaszerkezetének legalább 45 %-ára növelik, valamint azt az energiahatékonysági célt, hogy a REPowerEU-terv részeként 2030-ig 13 %-kal csökkenjen az energiafogyasztás. Hasonlóképpen üdvözlendők az energetikai beruházásokra vonatkozó ajánlások, amelyeknek többek között a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások támogatására, a fenntartható mobilitás és az ipar dekarbonizációjának előmozdítására, a kutatásra és az innovációra, valamint az infrastruktúra megerősítésére kell összpontosítaniuk, többek között határokon átnyúló összefüggésben is.

3.1.2.

Már az ukrajnai háború előtt is szakadék volt a beruházási igények és a finanszírozás között. Annak a köztes célnak az elérése érdekében, hogy 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55 %-kal csökkenjen a kibocsátás, a becslések szerint az éves többletberuházási igény akár 520 milliárd euro is lehet (15). További igények merülnek fel a továbbképzés és átképzés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a kulcsfontosságú technológiák, például az akkumulátorok terén. Másrészről a 2021–2027-es uniós költségvetés mintegy 30 %-át a zöld átállásra fordítják. Ebben az évtizedben a kohéziós politika várhatóan mintegy 100 milliárd eurót fog biztosítani, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből pedig 224,1 milliárd eurónak kell érkeznie (16). Az Európai Bizottság elemzése arra mutatott rá, hogy a REPowerEU további 210 milliárd euro beruházást tesz szükségessé 2027-ig, azon felül, ami az „Irány az 55 %!” javaslatok célkitűzéseinek megvalósításához szükséges. A finanszírozás mozgósítása érdekében különböző lehetőségeket javasolnak, amelyek nagyrészt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hitelkomponensére támaszkodnak. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy adjon strukturált képet arról, hogy mely uniós forrásokat kell felhasználni, és milyen mértékben kell a beruházásokat az uniós programoknak, a tagállamok magánberuházásainak vagy a vegyes formáknak fedezniük.

3.1.3.

Tekintettel az energetikai átállás felgyorsításának sürgősségére és az ezzel kapcsolatos közös érdekre, az EGSZB határozottan ajánlja, hogy a tagállamok gyorsan és átfogóan használják ki az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek és a közelmúltbeli REPowerEU-terv kínálta lehetőségeket. Ha a meglévő intézkedések nem bizonyulnak elegendőnek az esetlegesen növekvő finanszírozási igények kielégítéséhez, további intézkedésekre lesz szükség. Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy éghajlati alkalmazkodási alapot (17) annak érdekében, hogy katasztrófák esetén azonnali támogatást lehessen nyújtani. Még ha be is vezetnének egy aranyszabályt, akkor sem biztos, hogy egyes tagállamok képesek lennének előteremteni a szükséges összegeket anélkül, hogy veszélyeztetnék költségvetési fenntarthatóságukat. Ezért fontolóra kell venni az NGEU és/vagy az InvestEU megerősítését. Fordulópontot jelenthet, ha összekapcsoljuk a vissza nem térítendő támogatásokat és/vagy kölcsönöket az energetikai átállásba történő beruházásokkal. Az EGSZB méltányos és kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz az üzleti környezet és a termelékenység javítása terén. Mindenesetre az EGSZB óva int attól, hogy a meglévő alapok átstrukturálása során és az új többéves pénzügyi kerettel összefüggésben is csökkentsék a szociális célkitűzésekhez és az igazságos átmenethez kapcsolódó forrásokat.

3.1.4.

Az Európai Bizottság helyesen emeli ki, hogy „az európai gazdasági átalakulás csakis akkor lehet sikeres, ha méltányos és inkluzív módon valósul meg, és mindenki ki tudja aknázni a kettős átállás kínálta lehetőségeket” (18). Ezek nem lehetnek üres szavak. Az EGSZB ismételten kéri annak feltérképezését és elemzését, hogy az átállás milyen hatással lesz a foglalkoztatásra és a készségekre (19). Bizonytalanság és válságok idején a szociális párbeszédet és a munkavállalók részvételével történő szilárd vállalatirányítást, valamint a szociális partnereknek és a civil társadalmi szervezeteknek a politikai döntéshozatalba való bevonását még inkább át kell gondolni. Végezetül, a környezeti fenntarthatóság valamennyi aspektusának – beleértve a biológiai sokféleséget és a környezetszennyezés megelőzését – továbbra is kiemelt helyen kell szerepelnie a napirenden. A jelentős károkozás elkerülését célzó elvet az aktualizált nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek összefüggésében is alkalmazni kell.

3.2.   Termelékenység

3.2.1.

Az egységes piac kiteljesítésének elő kell mozdítania a gazdasági és társadalmi felzárkózást a tagállamok között. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy kezelni kell az egységes piac torzulásait és akadályait. A régiók abban való támogatása, hogy teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket, nemcsak az integráltabb egységes piachoz járul hozzá, hanem az EU termelékenységének növeléséhez és az energia fenntarthatóságához is, mivel a megújulóenergia-termelési kapacitás régiónként jelentősen eltér. Előrelépésre van szükség a tőkepiaci és bankunió kiteljesítése terén, ugyanakkor biztosítani kell a pénzügyi piacok stabilitását a megbízható és stabil finanszírozás és beruházások előmozdítása érdekében. Az Európai Uniós Helyreállítási Eszközhöz történő hitelfelvétel különösen erősíti az uniós tőkepiacokat és az euro nemzetközi szerepét. Az EGSZB rámutat továbbá a fenntartható finanszírozási keretre, amelynek célja, hogy a magánberuházásokat a fenntarthatóság felé irányítsa, ugyanakkor hangsúlyozza az éghajlattal kapcsolatos kockázatok figyelembevételének fontosságát is.

3.2.2.

Az EGSZB üdvözli az átfogó szakpolitikai megközelítést, amely magában foglalja az üzleti környezet javítását és a termelékenység tisztességes és kiegyensúlyozott előmozdítását célzó beruházásokat és reformokat. A reformoknak a hatékony közigazgatásra, a modern közlekedési infrastruktúrára, a minőségi képzésre és oktatásra, valamint az erőforrás-hatékonyságra kell összpontosítaniuk. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy alapvető fontosságúak a független, minőségi és hatékony igazságszolgáltatási rendszerek és a jól működő korrupcióellenes keretek. A kutatás és az innováció – az oktatással együtt – továbbra is létfontosságú eszköz a termelékenység, a versenyképesség, a zöld és digitális átállás, a felfelé irányuló konvergencia és az EU stratégiai autonómiájának fellendítéséhez. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó ajánlásait, hogy többek között elő kell segíteni a tudástranszfert, kiválóságot kell teremteni, elő kell mozdítani az üzleti innovációt és vonzani kell a tehetségeket.

3.2.3.

Az EGSZB az alábbi megjegyzéseket fűzi az Európai növekedési modellünk című közleményhez. Az Európai Bizottság kiemeli a stratégiai függőségek csökkentésére irányuló intézkedéseket, például a nemzetközi partnerségeket, az ipari szövetségeket, a köz- és magánberuházásokat és különösen az ellátási láncok diverzifikációját. Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU méltányos módon mozdítsa elő a szabadkereskedelmi menetrendet, anélkül, hogy az ellátási láncok mentén figyelmen kívül hagyná a környezetvédelmi és szociális célokat. Ami a kritikus fontosságú nyersanyagokkal és szállítmányokkal való ellátást illeti, az EU-nak nem szabad új függőségeket teremtenie azoktól az államoktól, amelyek nem osztoznak az uniós értékekben, hanem stratégiai autonómiára kell törekednie. Ezenkívül a kulcsfontosságú termékek, például a gyógyszerek gyártását át kell helyezni az EU-ba annak érdekében, hogy vészhelyzet esetén rendelkezésre álljanak.

3.2.4.

A digitalizáció elősegíti a zöld átállást, a termelékenységet és a versenyképességet. Az Európai Bizottság helyesen emel ki négy cselekvési területet, nevezetesen a digitális oktatást, készségeket és kompetenciákat, a biztonságos és fenntartható digitális és konnektivitási infrastruktúrákat, a vállalkozások digitális átalakulását, valamint a közszolgáltatások és az oktatási rendszerek digitalizálását. E célok eléréséhez több beruházásra van szükség a kulcsfontosságú digitális technológiákba, többek között a kiberbiztonságba, a mesterséges intelligenciába, az adatterekbe és a félvezetőkbe. Az EGSZB fenntartható digitalizációt szorgalmaz a szociális jogok védelme, az energiahatékonyság növelése, valamint az elektronikus hulladék és a vízhasználat csökkentése révén.

3.2.5.

Az Európai Bizottság szerint a kettős átállás finanszírozására és a reziliencia fokozására irányuló beruházások jelentős része a magánszektorból fog származni, míg az állami beruházásoknak megfelelően célzottaknak kell lenniük, és segíteniük kell a magánberuházások bevonását, valamint a piaci hiányosságok orvoslását. Az EU célja valójában az, hogy a következő évtizedben legalább 1 billió eurót mozgósítson az uniós költségvetésen és a kapcsolódó eszközökön keresztül. Az Európai Bizottság helyesen állapítja meg, hogy az állami támogatásnak megfelelő módon az egyértelmű hozzáadott értékkel rendelkező projektekre kell irányulnia, és a versenypolitikának kulcsszerepet kell játszania. Különösen az InvestEU vagy hasonló programok keretében az EGSZB hangsúlyozza az átláthatóság és a nyomon követés szükségességét az integritás biztosítása és a kitűzött célok elérése érdekében. A váratlan hatásokat el kell kerülni annak biztosításával, hogy azok a beruházások, amelyeket egyébként is megvalósítottak volna, ne részesüljenek támogatásban. Az elosztásnak átláthatónak kell lennie, és a kockázatokat jogilag kötelező módon kell megosztani annak érdekében, hogy a közszféra ne legyen túlterhelve. A közfinanszírozáshoz képest nem merülhetnek fel magasabb költségek, és az állami támogatási intézkedéseket jó minőségű munkahelyek létrehozásához, valamint a munkavállalói jogok, a környezetvédelmi normák és az adókötelezettségek tiszteletben tartásához kell kötni.

3.3.   Méltányosság

3.3.1.

Habár az EU a globális mércével nézve viszonylag virágzó, a tagállamok és régiók közötti, illetve azokon belüli egyenlőtlenségek komoly kihívást jelentenek. Az Európai Bizottság bemutatja, hogy a gyors szakpolitikai válasznak köszönhetően az általános jövedelmi egyenlőtlenségek, valamint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázata 2019-ben és 2020-ban viszonylag stabil maradt, míg a középtávú hatások bizonytalanok. Sokakat, akik már amúgy is rosszabb körülményekkel szembesültek, aránytalanul érintették az egyenlőtlenségek. Az áremelések az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat sújtották a legkeményebben. Ezen túlmenően a lakásárak továbbra is erőteljesen növekedtek, egyes tagállamokban az elmúlt évtizedben a leggyorsabb növekedést könyvelték el, miközben a kamatlábak is kezdenek emelkedni. Emberek milliói szenvednek a kevesebb rendelkezésre álló jövedelemtől, és nehezen tudnak boldogulni. Továbbra is rengeteg a bizonytalanság, az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák egyre gyakoribbá válnak, a kettős átállás pedig strukturális változásokat idéz elő.

3.3.2.

A társadalmi fenntarthatóság nemcsak önmagában cél, hanem a stabil gazdasági és politikai helyzet, a tisztességes termelékenység és a versenyképesség előfeltétele is. A csökkenő reáljövedelmek és a borús várakozások nemcsak az egyéni jóllétet érintik, hanem a gazdasági keresletet és ezáltal a beruházási terveket, a termelést és a növekedést is. Emellett, bár a bankszektor ellenállónak bizonyult, és a nemteljesítő hitelek jelentősen csökkentek – három tagállam kivételével –, ez az ellenálló képesség további gazdasági visszaesés esetén veszélybe kerülhet. Az EGSZB óva int az ilyen második körös hatásoktól. Az emelkedő árakra tekintettel sürgősen meg kell védeni a legkiszolgáltatottabbakat, és meg kell őrizni az alacsony és közepes jövedelmű háztartások vásárlóerejét, amelyek a kereslet jelentős részét teremtik meg.

3.3.3.

Az EGSZB határozottan üdvözli a legkiszolgáltatottabbak védelme és az EU-t érintő számos válság társadalmi hatásainak enyhítése érdekében hozott intézkedéseket, mint amilyen például a SURE, valamint az Ukrajnából menekülők támogatása érdekében hozott intézkedéseket. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban is, hogy minden szinten biztosítani kell a minőségi oktatáshoz való hozzáférést, a szociális védőhálók által nyújtott megfelelő lefedettséget, a megfizethető és szociális lakhatást, valamint a hatékony, reziliens és fenntartható egészségügyi rendszereket. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az energiaválság által érintett fiatalokat is támogatni kell. A szociális jogok európai pillérének teljeskörű végrehajtása valóban alapvető fontosságú: a helyes irányba tett lépés, ha azt az európai szemeszter ciklusa alatt végrehajtják és a szociális eredménytáblán keresztül nyomon követik. Végül, de nem utolsósorban nagyon üdvözlendők a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveken belül azok a reformok és beruházások, amelyek hozzájárulnak a társadalmi befogadáshoz és a rezilienciához.

3.3.4.

A szervezett civil társadalom bevonásáról szóló EGSZB-állásfoglalás keretében készített interjúk azt mutatják, hogy egyes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben a szociális dimenzió viszonylag kevéssé fejlett. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kontextusában fordítsanak figyelmet az elosztási hatásokra, és gondosan mérlegeljék a szociális jogok európai pillérét. Az EGSZB kéri továbbá, hogy készítsenek becslést a pillér végrehajtásához szükséges beruházásokról. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy egyensúlyt teremtsünk a gazdasági szabadságok, valamint a szociális és munkaerőpiaci jogok között. A munkavállalókat megillető nemzeti védelmi jogokat sohasem szabad a piac útjában álló adminisztratív akadálynak tekinteni (20). Az egységes piac megerősítése során a szociális és munkavállalói jogokat egyformán tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy az EU méltányos módon haladhasson a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság felé.

3.4.   Makrogazdasági stabilitás

3.4.1.

A nagyszabású nemzeti és uniós költségvetési támogatás lehetővé tétele és végrehajtása döntően hozzájárult a gazdasági, társadalmi és politikai stabilitás megőrzéséhez, nem utolsósorban azért, mert növelték a bizalmat. Emellett, bár a háború kitörése óta a gazdasági fellendülés komoly károkat szenvedett, a 2022-es expanzív költségvetési irányvonal nagy valószínűséggel hozzájárul a közelmúltbeli válság hatásainak enyhítéséhez és a stabilitás megőrzéséhez. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság ajánlásait, amelyek szerint lehetővé kell tenni az automatikus stabilizátorok működését, és növelni kell a beruházásokat a kettős átállás végrehajtása érdekében. Különösen nagy örömmel látja, hogy az általános mentesítési rendelkezés 2023-ban is alkalmazandó marad, mivel az EU gazdasági helyzete nem tért vissza a normális kerékvágásba, és a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy szükség esetén azonnal reagáljanak. Elismerve, hogy az EKB tizenegy év óta először emelte a kamatlábakat, az EGSZB határozottan olyan szakpolitikai intézkedéseket sürget, amelyek biztosítják, hogy az európai kötvények hozamfelára mérsékelt maradjon, és megelőzik a pénzügyi piaci zavarokat annak érdekében, hogy ne kerüljenek veszélybe az energetikai átállásra irányuló magánberuházások, és elkerülhető legyen a recesszió. Ezek a célok az EKB eszköztárának széles körű alkalmazását igényelhetik, de a monetáris politika önmagában még így sem lesz képes tartósan visszaszorítani a jelenlegi árdinamikát.

3.4.2.

Az EGSZB üdvözli azokat a diszkrecionális költségvetési intézkedéseket, amelyek a becslések szerint 2022-ben az EU GDP-jének 0,6 %-át kitevő magas energiaárak által a legsérülékenyebb és különösen veszélyeztetett iparágakra gyakorolt hatások enyhítését célozzák. Mindazonáltal az energiahiány és az egyéb alapanyag-árakra gyakorolt hatás középtávon is releváns lehet, a folyamatos geopolitikai feszültségekkel és az uniós gazdaságra nehezedő további lefelé irányuló nyomással együtt. Emellett az alacsony növekedési kilátások és a fokozódó árnyomások új dilemmát jelentenek az EU gazdaságpolitikája számára. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság ajánlását, amely szerint az EU-nak készen kell állnia arra, hogy reagáljon a változó gazdasági helyzetre. A helyzetet gondosan meg kell figyelni annak érdekében, hogy a stabilizáló költségvetési impulzust szükségessé tevő új ellenszelek már korai szakaszban észlelhetők legyenek, és előre lehessen látni, hogy meg kell-e hosszabbítani a támogató intézkedéseket.

3.4.3.

Az EGSZB fenntartásainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a magas adóssággal rendelkező tagállamokban a nemzeti finanszírozású folyó kiadások növekedését a középtávú potenciális kibocsátás alá kell szorítani, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az elsődleges folyó kiadások bármilyen ellenőrzésének figyelembe kell vennie a szociális hatást, és óva int a szociális, egészségügyi és oktatási kiadások csökkentésétől. Ezzel szemben a tagállamok közötti különbségeket jólétorientált módon kell kezelni, például a kutatás és fejlesztés, valamint a képzés előmozdítása révén. Az EGSZB-nek kétségei vannak a túlzott hiány esetén követendő eljárások 2023 tavaszán történő megindítására irányuló javaslat relevanciájának értékelésével kapcsolatban is, és rámutat arra, hogy az uniós költségvetési szabályokat alig hajtották végre (21), és a túlzott hiány esetén követendő eljárás 2. szakaszának szankcióit soha nem alkalmazták, mivel azok gazdasági nehézségek idején még súlyosabbá tették volna a helyzetet. Ezenkívül az EGSZB megkérdőjelezi a túlzotthiány-eljárások esetleges alkalmazását, miközben a mentesítési rendelkezés még mindig aktív.

3.4.4.

Az EGSZB megismétli a jelenlegi költségvetési keret hiányosságaival kapcsolatos megfontolásait, és ismételten kéri, hogy a keretet korszerűsítsék, többek között reális és működőképes hiány- és adósságcélok meghatározásával (22), a beruházásokra vonatkozó aranyszabály bevezetésével, valamint a nagyobb rugalmasság és az országspecifikus differenciálás lehetővé tételével, a költségvetés középtávú fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül. Meg kell őrizni az euro értékének stabilitását, ami egy kiegyensúlyozott monetáris és költségvetési megközelítés révén érhető el, összhangban a szilárd makrogazdasági irányítással. Az EGSZB arra is felkérte az Európai Bizottságot, hogy a felülvizsgált keret hatálybalépése előtt terjesszen elő iránymutatásokat egy átmeneti időszakra vonatkozóan, amelynek során a túlzott hiány esetén követendő eljárás nem indítható meg (23). Emellett az Európai Parlament a 2021. július 8-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy „lehetőleg az általános mentesítési rendelkezés deaktiválása előtt ki kell rajzolódnia a felülvizsgált költségvetési keret felé mutató egyértelmű pályának”, és kiemelte, hogy „a jelenlegi költségvetési keretrendszer alkalmazása – különös tekintettel a kiigazítási pályákra – az államadósság csökkentésének jelentős felgyorsulásához vezetne, ami veszélyeztetheti a gazdaságok helyreállítási pályáját”. Végezetül, a stabilitási kockázatok elkerülése, valamint a válsághelyzetekre való felkészülés és a válsághelyzetekre való reagálási képesség növelése érdekében fontolóra kellene venni megfelelő uniós alapok létrehozását.

3.4.5.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja azt az ajánlást, hogy továbbra is összehangolt erőfeszítéseket kell tenni az agresszív adótervezés és az adókijátszás, valamint az ebből eredő, tagállamok közötti tovagyűrűző hatások elleni küzdelem fokozása érdekében, és összehangolt fellépést szorgalmaz. Az EGSZB üdvözli a társasági adózás reformjáról szóló OECD-megállapodást, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsan hajtsák végre azt. Az EU-nak nemzetközi szinten elő kell mozdítania ezt a megállapodást, különösen a főbb kereskedelmi partnerekkel. Emellett üdvözlendő stratégia, hogy az adóterheket áthelyezik a munkáról, és ezzel a kettős átállást támogatják – mindaddig, amíg az elosztási hatást gondosan mérlegelik. Például az ingatlanadó kevésbé torzító hatású, és lehetővé tenné a munkát terhelő adók áthelyezését. Az EGSZB felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a prudens költségvetési politika biztosítása keretében csak a kiadásokkal kapcsolatos intézkedésekkel foglalkoznak, a bevételalapú intézkedésekkel nem. Mindent egybevetve a méltányos bevételi rendszer előfeltétele a költségvetés fenntarthatóságának és a rendezett államháztartás helyreállításának, különösen a súlyosan eladósodott országokban.

---

(1)  Lásd az EGSZB „A 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés” című véleményét (HL C 275., 2022.7.18., 50. o.).

(2)  Lásd: European Economic Forecast,2020. tavasz (europa.eu), 1. oldal.

(3)  COM(2022) 230 final.

(4)  Európai Bizottság: „A zöld, digitális és reziliens gazdaság felé vezető út: európai növekedési modellünk” című közlemény.

(5)  „2022. évi európai szemeszter: tavaszi csomag” című közlemény, Európai Bizottság (europa.eu).

(6)  Summer 2022 Economic Forecast: Russia’s war worsens the outlook (europa.eu) [2022. nyári gazdasági előrejelzés: Az oroszok háborúja rontja a gazdasági kilátásokat].

(7)  Spring 2022 Economic Forecast: Russian invasion tests EU economic resilience, Európai Bizottság (europa.eu) [2022. tavaszi gazdasági előrejelzés: Az orosz invázió próbára teszi az EU gazdasági rugalmasságát].

(8)  Lásd az EGSZB „A 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés” című véleményét (HL C 275., 2022.7.18., 50. o.).

(9)  Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a beszéde az Európai Parlament plenáris ülésén (2022.6.8.) az Európai Tanács 2022. május 30–31-i rendkívüli ülésének következtetéseiről folytatott vita során.

(10)  HL C 155., 2021.4.30., 1. o.

(11)  Lásd az EGSZB állásfoglalását: Hogyan javíthatjuk a szervezett civil társadalom bevonását a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekbe? (HL C 323., 2022.8.26., 1. o.).

(12)  Az „Európai szemeszter” csoport (ESG) 2022. évi éves konferenciája, Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (europa.eu).

(13)  2021/2251 (INI), 88. pont.

(14)  COM(2022) 383 final.

(15)  Az elmúlt évtizedben évente 683 milliárd eurót fektettek be. A középforgatókönyv szerint a további éves beruházási igények 2030-ig átlagosan 360 milliárd euróra tehetők. Lásd Bruegel Policy Contribution, 18/21. szám, 2021. szeptember. 2030 után még több beruházásra lesz szükség.

(16)  COM(2022) 231 final.

(17)  Lásd az EGSZB A Kohéziós Alapból és a Next Generation EU-ból finanszírozott éghajlati alkalmazkodási alap című véleményét (HL C 486., 2022.12.21., 23. o.).

(18)  Az Európai Bizottság közleménye: A zöld, digitális és reziliens gazdaság felé vezető út (COM(2022) 83 final).

(19)  Lásd az EGSZB „Irány az 55 %!”: az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében című véleményét (HL C 275., 2022.7.18., 101. o.).

(20)  Lásd az EGSZB 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentését (HL C 275., 2022.7.18., 50. o.), 3.2.3. pont.

(21)  Az IMF 2015. októberi előrejelzései szerint kilenc tagállam a következő három évben várhatóan nem tartja be az 1/20. adósságcsökkentési szabályt. A túlzott hiány esetén követendő eljárás második szakaszát nem hajtották végre (Bruegel Policy Contribution, 2016. március).

(22)  Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus igazgatója javasolja az adósságráta 60 %-ról 100 %-ra történő kiigazítását, miközben a hiány évente a GDP 3 %-án marad.

(23)  HL C 429., 2020.12.11., 227. o. és HL C 105., 2022.3.4., 11. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – További észrevételek: Ajánlás tanácsi ajánlásra az euróövezet gazdaságpolitikájáról

(COM(2021) 742 final)

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/07)

Előadó:

Juraj SIPKO

Közgyűlési határozat:	2022.3.22.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.10.6.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.27.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	170/1/2/

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy az euroövezet és az Európai Unió jelenlegi gazdasági fejlődését különösen nagyfokú gazdasági, geoökonómiai és politikai bizonytalanság jellemzi. Ez a bizonytalanságot két jelenleg is meglévő rendszerszintű sokkhatás váltotta ki, nevezetesen a Covid19 folyamatos jelenléte és az Ukrajna elleni orosz invázió. Új kockázatot jelent továbbá a nemzetközi kereskedelem, a fizetési, tőke- és pénzügyi piacok, valamint a feldolgozóipar, a kutatás és a közlekedés ágazatainak széttöredezettsége is. A rendszerszintű kockázatok hatalmas mértékű államadósság-felhalmozódásához és az infláció növekedéséhez vezettek. A legnagyobb kihívást azonban továbbra is az éghajlatváltozás kezelése jelenti az euroövezet és az uniós tagállamok számára.

1.2.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a Covid19 folyamatos jelenléte elleni küzdelem még korántsem ért véget. Ezért minden érdemi és rendszerszintű intézkedést meg kell tenni a betegség leküzdése érdekében, ugyanakkor fel kell készülni más lehetséges járványokra és világjárványokra is. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt az elmúlt két év tapasztalatai is megerősítették – a befektetések az egészségügyi ágazatban hozzák a legnagyobb megtérülést.

1.3.

Az EGSZB támogatja az orosz agresszió és az ukrajnai háború befejezését, valamint Ukrajna területi integritásának helyreállítását. Ez megteremtheti a reziliens, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés feltételeit az euroövezet országaiban és az Európai Unió tagállamaiban.

1.4.

Az EGSZB szorosan figyelemmel kíséri az igen kedvezőtlen inflációs tendenciákat, amelyek főként a nyersanyag-, élelmiszer- és energiaárak emelkedéséből erednek, beleértve az ellátási láncok megszakadását. Ebben a helyzetben a kamatlábak emelése nem feltétlenül hatékony eszköz. A túl szigorú monetáris politika növelheti a recessziós kockázatokat is, és késleltetheti az energetikai átállásba történő magánberuházásokat, amelyekre pedig sürgősen szükség van. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy az EKB végezzen megfelelő arányossági értékelést, gondosan elemezve a szigorított monetáris politika mellékhatásait és a hosszú távú árstabilitási célokra gyakorolt következményeit. Az EGSZB szorgalmazza ugyanakkor, hogy az Európai Központi Bank az EU gazdasági fellendülésének veszélyeztetése nélkül csökkentse a maginflációt. A fent említett kockázatok miatt az EKB-nak óvatosan kell eljárnia a monetáris politika normalizálása során.

1.5.

A meredeken emelkedő energia- és élelmiszerárak miatt az EGSZB azt ajánlja, hogy a legkiszolgáltatottabb népességcsoportok, köztük a középosztály leginkább érintett szegmensei számára a nemzeti gazdaságpolitikai döntéshozók hozzanak létre egy működőképes és hatékony szociális védőhálót, amelyből senki sem marad ki.

1.6.

Az EGSZB-t aggodalommal tölti el az államadósság folyamatos felhalmozódása, ezért a középtávú költségvetési konszolidáció irányába mutató lépéseket javasol. A nemzeti költségvetések feltöltésére az EGSZB szerint lehetőséget nyújt a méltányos adóztatás, emellett pedig a közpénzek hatékony felhasználása.

1.7.

Az EGSZB rámutat, hogy az általános mentesítési rendelkezés Covid19 miatti aktiválása helyes döntés volt. Bár a rendelkezést 2023-ig kiterjesztették, a rendszerszintű kockázatok fennmaradása esetén meg kell fontolni a további meghosszabbítást. Az EGSZB ezért azt várja az Európai Bizottságtól, hogy haladéktalanul készítsen elő konkrét lépéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum megreformálására.

1.8.

Történtek ugyan előrelépések a pénzügyi unió létrehozása felé, de a bankunió és a tőkepiaci unió kiteljesítésére irányuló valamennyi érdemi és rendszerszintű intézkedést el kell fogadni és végre kell hajtani. E tekintetben az EGSZB arra kéri a felelős szervezeteket és az illetékes intézményeket, hogy fogjanak össze a pénzügyi unió létrehozása érdekében.

1.9.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a széttagoltság negatív hatásaira, és rámutat az euroövezet piacain belüli államkötvénypiac instabilitására. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Központi Bank 2022. június 15-i bejelentését, miszerint az euroövezet széttagoltságának kezelésére irányuló intézkedéseket készít elő.

1.10.

Az EGSZB támogatja az euroövezet gazdaságainak átalakítását, ugyanakkor rámutat az éghajlatváltozással összefüggő egzisztenciális kockázatra. Ennek fényében és az előre nem látható összetett geoökonómiai fejlemények ellenére javasolja a megújuló energiaforrásokra való áttérést, valamint a helyreállítási terv keretében rendelkezésre álló pénzügyi források és más pénzügyi források felhasználását, többek között a magánszektor finanszírozásának támogatására.

1.11.

Más uniós országokhoz hasonlóan jelenleg az euroövezet országai is rendszerszintű sokkokkal, kockázatokkal és fenyegetésekkel szembesülnek. Tekintettel tehát arra, hogy az emberiség jelenleg kritikus időszakot él át, az EGSZB arra kéri az összes országot és az illetékes nemzetközi intézményeket, hogy működjenek együtt a világban jelenleg tapasztalható, történelmileg példátlan rendszerszintű sokkok, kockázatok és fenyegetések kezelése érdekében. Az intézkedések elfogadásának és végrehajtásának késlekedése messzemenő következményekkel járhat, nemcsak az anyagi veszteségek, hanem – mindenekelőtt – az emberi életek tekintetében is.

2.   Előzmények és háttér

2.1.

Jelenleg két valódi rendszerszintű sokkhatás érvényesül – a Covid19 és az Ukrajna elleni orosz invázió –, amelyek az ezek nyomán kialakult geoökonómiai széttöredezettséggel együtt nagyfokú bizonytalanságot eredményeztek. Ezt tetézi, hogy az emelkedő nyersanyag- és élelmiszerárak jelentős társadalmi-gazdasági kockázatokhoz vezettek mind az euroövezetben, mind az EU-ban. Az éghajlatváltozás jelentette egzisztenciális fenyegetés fényében az euroövezet és az EU tagállamai számára az egyik legnagyobb kihívás a zöld gazdaságra való átállás.

2.2.

A mai gazdasági fejleményeket az euroövezet országaiban példátlan valós külső sokkok kísérik. Ezért az alapul szolgáló makrogazdasági mutatók szempontjából ezek a fejlemények nem tekinthetők stabilnak. Mindemellett egyes euroövezeti tagállamok hosszú ideje fennálló strukturális kihívásokkal néznek szembe a fenntartható, reziliens és inkluzív gazdaság kiépítése felé vezető úton.

2.3.

E két rendszerszintű sokk előtt az infláció szinte valamennyi euroövezeti tagállamban viszonylag alacsony volt. Már a klímaválság kialakulása előtt is viszonylag alacsonyabb inflációs rátákat mértek, sőt, egyes euroövezeti országokban defláció volt. Napjaink inflációs dinamikája szükségessé teszi az EKB eszköztárának széles körű alkalmazását. Jelenleg az euroövezetben az infláció jelenti az egyik legnagyobb kockázatot a fenntartható, reziliens és inkluzív gazdasági növekedés szempontjából. Az infláció csökkentése és stabilizálása, illetve az inflációs célon belül – azaz 2 % alatt – tartása nem érhető el az Európai Központi Bank monetáris politikájának megfelelő módosítása nélkül. Ezzel összefüggésben az EKB Kormányzótanácsa megtette azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek az EKB árstabilitásra és pénzügyi stabilitás megőrzésére vonatkozó megbízatásának teljesítéséhez. A közeljövőben fontos, hogy az EKB óvatosan járjon el a monetáris politika normalizálásában.

2.4.

Az infláció az európai monetáris unió létrehozása óta most a legmagasabb. Ennek oka egy sor olyan tényező, amelyek az inflációs ráták fokozatos emelkedéséhez vezettek, még az egyre mélyülő globális Covid19-válság idején is. Az euroövezetben most zajló gazdasági fellendülés – a kínálat csökkenésének eredményeképpen – tovább súlyosbította ezt a negatív tendenciát. Az Ukrajna elleni orosz invázió szintén hozzájárult az árak emelkedéséhez. Jogosan merül fel a kérdés, hogy az Európai Központi Bank monetáris politikája a rendelkezésére álló összes eszközt felhasználva milyen mértékben képes lassítani az infláció növekedését, és képes-e fokozatosan visszatérni a deklarált inflációs célhoz, illetve a célérték alatt tartani az inflációt anélkül, hogy veszélyeztetné a közös valuta stabilitását és a Covid19-válságból való gazdasági kilábalást.

2.5.

A jelenlegi inflációs tendenciák nem átmenetiek és nem rövid távúak (amint azt 2021 őszén megállapítottuk), hanem nagyfokú bizonytalanságról árulkodnak. A tavalyi év második felében az áremelkedést elsősorban az energiaárak, az ellátási láncok zavarai, a nyersanyagárak szokatlanul meredek emelkedése és a magasabb szállítási költségek okozták. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi árdinamika okai összetettek, a monetáris politika önmagában nem fogja tudni visszaszorítani az inflációt. Elengedhetetlen az energiaimport diverzifikálása és ezáltal az orosz energiaellátástól való függőség csökkentése. A diverzifikáció emellett történelmi lehetőséget kínál az euroövezet tagállamainak arra, hogy sürgős strukturális reformokba kezdjenek (például közigazgatási reformok, igazságügyi reformok, a jogállamiság megerősítését célzó reformok), és csökkentsék a hagyományos energiahordozók behozatalától való függésüket. Ezen túlmenően piaci beavatkozásra van szükség a jelenlegi ingadozó árak energiapiaci dinamikájának ellenőrzése érdekében. E tekintetben az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásra irányuló javaslatát.

2.6.

Ugyanakkor tény, hogy számos vállalat az emelkedő energiaárak ellenére is képes volt növelni fajlagos nyereségét. Az EKB elemzése azt mutatja, hogy a nyereségek jelentősen hozzájárultak az általános belföldi inflációhoz, mivel a vállalatok áthárították a magasabb költségeket, és így megvédték és növelték a haszonkulcsokat. Az energiaágazatban végrehajtott piaci intervenciók szintén korlátozhatják az árdinamikát.

2.7.

A jelenlegi áremelkedések elsősorban a kínálathoz kapcsolódnak. Ez a tendencia kedvezőtlenül befolyásolja az euroövezet versenyképességét, magasabb költségekhez vezet, és felfelé nyomja a béreket és fizetéseket egy olyan időszakban, amikor gazdasági visszaesés tapasztalható. Ha ez a kedvezőtlen tendencia folytatódik, az potenciálisan stagflációhoz vezethet (bár jelenleg az euroövezet egészében ez nem áll fenn). Ha a történeti adatokat nézzük, stagfláció csaknem 40 évvel ezelőtt volt utoljára. Nem zárható ki, hogy ha a külső rendszerszintű sokkhatások fennmaradnak, az nemkívánatos stagflációhoz vezethet. Másfelől az EGSZB rámutat arra, hogy ha az alacsony és közepes jövedelműek reálbére csökken, az kedvezőtlen hatással lehet a keresletre.

2.8.

2021-ben az euroövezet tagállamaiban viszonylag kedvezően alakult a gazdasági növekedés, és nem várható, hogy a nagyfokú gazdasági bizonytalanság miatt erőteljesen csökkennek a beruházások és a kereskedelmi forgalom. A globális Covid19-válság elmélyítheti a gazdasági növekedés tekintetében az euroövezetben meglévő különbségeket, ha nem kerül sor strukturális reformok elfogadására és végrehajtására. A különbségek növekedése felé irányuló tendencia jelentős hatással lehet a konvergenciára, és súlyosbíthatja ezt a kedvezőtlen fejleményt az euroövezet tagállamaiban.

2.9.

A beruházások potenciális növekedésével kapcsolatos kilátások rövid távon nem biztatóak. A Covid19 utáni helyreállításhoz elfogadott eszközök (Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz) felhasználása az ukrajnai háború okozta beruházási bizonytalanság miatt némileg visszafogottabbá vált. Ezért fontos, hogy az egyes gazdaságok képesek legyenek kezelni a kereskedelmi és beruházási áramok folyamatos zavarait és a globális gazdaság tartós bizonytalanságát, de főként a nagy fokú bizonytalanságot az euroövezethez tartozó tagállamokban.

2.10.

A gazdasági lassulás további oka a háztartásokat érintő jelentős energiaár-emelkedés. Néhány tagállam az áremelkedés kezelésére különböző intézkedéseket hozott, így például támogatásokat biztosított, módosította a héa-szabályokat, valamint kiegészítő szociális hozzájárulásokat nyújtott és a legalacsonyabb jövedelmű háztartások számára szociális energiaárakat állapított meg. Újra kell tehát gondolni és hatékonyabbá kell tenni a háztartások energiafelhasználását, valamint meg kell változtatni az energiafogyasztási szokásokat. Az energiaárak emelkedése ahhoz vezetett, hogy más termékek, amelyek iránt mostanra csökkent a kereslet, fokozatosan kiszorultak a fogyasztói kosárból. Ezenkívül a háztartásokat érintő magasabb energiaárak a háztartások fogyasztási szokásainak megváltozásához és bizonyos cikkek fogyasztásának jelentős csökkenéséhez vezetnek. Az energia azonban alapvető árucikk, és a felhasználása csak korlátozott mértékben csökkenthető, ami azt jelenti, hogy különösen a szegényebb háztartások szenvedik meg ezeket az áremelkedéseket.

2.11.

A Covid19 nagyon kedvezőtlen hatással volt az euroövezet tagállamainak államháztartására. A Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezése a Covid19-válság kezelése érdekében 2020 márciusában lépett életbe. Ezenkívül létrehozták az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keretet, amely az üzleti szektor támogatása, valamint a társadalmi stabilitás fenntartása érdekében lehetővé teszi a költségvetési ösztönzők nagyarányú alkalmazását.

2.12.

A költségvetési válaszlépések és a gazdasági teljesítmény visszaesése az államadósság-ráták jelentős növekedését eredményezték, különösen néhány magas adóssággal rendelkező tagállamban. Az államadósság fenntarthatóságának az államadósság fokozatos csökkentése révén történő további biztosítása kiemelkedő fontosságú. Mivel az energiaárak középtávon továbbra is magas szinten maradnak, a piaci és árképzési mechanizmusok felülvizsgálatára, valamint további költségvetési támogatási intézkedésekre lesz szükség az energiaárak emelkedése által különösen érintett háztartások és vállalatok támogatása érdekében.

2.13.

A biztonságra és más kritikus prioritásokra fordított kiadások növekedése az euroövezet világgazdasági pozíciójának átmeneti romlásához vezethet. Mindezek fényében az euroövezet tagállamai előtt az a nagy kihívás áll, hogy lépéseket tegyenek a fenntartható gazdasági növekedés irányába, és megőrizzék az euroövezet gazdasági részesedését más globális versenytársakkal szemben, és ehhez minden rendelkezésre álló eszközt felhasználjanak, hatékony egyéni politikákkal kiegészítve azokat, a diplomáciai eszközöket is beleértve.

2.14.

A közelmúltban, 2021 májusában kezdődően az euro amerikai dollárral szembeni árfolyama a kedvezőtlen geopolitikai fejlemények következtében romlott. Az euro, a második legjelentősebb tartalékvaluta leértékelődése elsősorban az Európai Központi Bank és az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Tartalékrendszere (Federal Reserve System, FED) által folytatott eltérő monetáris politikából ered.

2.15.

Az Európai Bizottság a fenti elemzésekre támaszkodva bemutatta gazdasági előrejelzését (2022. július), amelyet elsősorban az ukrajnai fejlemények határoznak meg. Ez az előrejelzés abból indul ki, hogy az idén a gazdasági növekedés az EU tagállamaiban 2,7 %, az euroövezetben pedig 2,6 % lesz, jövőre pedig 1,5 %-ra, illetve 1,4 %-ra csökken az Európai Bizottság prognózisa szerint. Az átlagos inflációs ráta idén az előrejelzések szerint az EU-ban és az euroövezetben egyaránt 7,6 % lesz, míg jövőre várhatóan 4,6 %-ra, illetve 4 %-ra csökken.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az euroövezet országainak rövid-, de középtávú gazdasági fejlődését is nagymértékben befolyásolja, illetve befolyásolhatja az Ukrajna elleni orosz invázió hatása. Ez a kedvezőtlen fejlemény rendszerszintű, amelyre a háború utáni történelemben nincs példa. Ezért nagyon nehéz összehasonlítani más olyan sokkokkal, amelyek történelmileg negatív hatással voltak az euroövezet gazdasági fejlődésére. Mindenesetre nagyon nagy bizonytalanság jellemzi a helyzetet, ami megnehezíti a jövőbeli fejlemények meghatározását.

3.2.

Az EGSZB rámutat, hogy az euroövezet országaiban az alapul szolgáló makro- és mikrogazdasági mutatók nem túl biztató pályát rajzolnak ki. A bizonytalanság szintje különösen magas. Számos ismeretlen – főként geopolitikai és gazdasági természetű – változó lehet befolyással a már egyébként is rendkívül nagyfokú bizonytalanságra.

3.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az infláció alakulása nagy kockázatot jelent az euroövezet országainak társadalmi-gazdasági fejlődésére. A jelenlegi inflációs kockázat elsősorban az ellátással és az értékláncok megszakadásával függ össze. Az ukrajnai fejlemények, különösen az energiahordozók, köztük a nyersanyagárak terén tapasztaltak, valamint a Covid19 terjedésének megfékezésére irányuló intézkedések változásokhoz vezettek a kínálati oldalon.

3.4.

Napjaink inflációs dinamikáját tekintve az EKB eszköztárának széles körű alkalmazására van szükség ahhoz, hogy egy laza monetáris politika segítségével elérjük az árstabilitást. Az EKB-nak óvatosan kell eljárnia a monetáris politika normalizálása során. Sőt, a monetáris politika várhatóan továbbra is támogatja az euroövezet tagállamainak gazdaságpolitikáját.

3.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az inflációs kockázatot nem sikerült megfékezni a tagállamokban, és a megszüntetésére tett kísérletek csak részleges hatásúak. Tekintettel az infláció jelenlegi kedvezőtlen alakulására és annak a háztartásokra gyakorolt hatására, valamint a versenyképesség alakulására, az EGSZB arra kér minden illetékes és felelős intézményt, hogy sürgősen fogadják el és hajtsák végre a negatív ársokkok ellensúlyozását szolgáló összes lehetséges intézkedést. Ezzel egy időben meg kell akadályozni az euroövezet államkötvénypiacainak turbulenciáit (1).

3.6.

Az EGSZB üdvözli a REPowerEU program közzétételét. Az EGSZB várakozása szerint ez a program hozzájárul az Orosz Föderációból származó energiahordozóktól való függés fokozatos csökkentéséhez, valamint lehetőséget kínál a legnagyobb költségkockázatok fokozatos kiküszöbölésére, amelyek nagymértékben veszélyeztetik az árstabilitást az euroövezet országaiban.

3.7.

Az EGSZB várakozása szerint a REPowerEU két további jelentős eredményt hozhat: i. a REPowerEU a beruházások jelentős növekedését válthatja ki a kiválasztott ágazatokban és területeken, valóra váltva így egy, az Ukrajna elleni orosz invázió előtt megszületett elképzelést. Az alapgondolat szerint az idei év jelentős lesz a beruházások növekedése szempontjából, különösen a kiválasztott közérdekű területeken; ii. a REPowerEU-nak ezenkívül jelentős mértékben elő kell segítenie a jelenlegi generáció előtt álló legfontosabb strukturális változtatásokat, megvalósítva az euroövezet gazdaságainak versenyképesebbé, fenntarthatóbbá és reziliensebbé tételére irányuló fő célkitűzéseket, hogy elérhetők legyenek a zöld megállapodásban meghatározott kiemelt célok.

3.8.

Az EGSZB szorosan figyelemmel kíséri, hogyan csoportosítják át alapvetően a beruházásokat az eredeti beruházási tervekhez képest. A beruházások növekedése várhatóan alacsonyabb lesz azokban az ágazatokban, amelyek az energiaszerkezet átalakításához és a zöld megállapodás uniós országok számára meghatározott prioritásainak végrehajtásához kapcsolódnak. Nem világos, hogy milyenek lesznek a kilátások a közvetlenül nem kapcsolódó ágazatokban és területeken. Ennek fényében fontos tapasztalat lesz, hogy miként fejlődnek a hagyományos gazdasági ágazatokban működő (nem stratégiai szükségességű vagy világszintű kiválóságra törekvő) kis- és középvállalkozások, az egyes régiókban rejlő lehetőségek kihasználásával.

3.9.

Az EGSZB határozottan támogatja, hogy ne csak a jelenlegi legfontosabb prioritások teljesítését vegyék kellően figyelembe, hanem a régiók, az euroövezet és az EU egészének egységes innovációs teljesítményét is. E cél alábecsülése súlyosbíthatja az euroövezet és az uniós tagállamok régiói közötti széttartó tendenciákat.

3.10.

Az EGSZB üdvözli, hogy a korábban kevésbé fejlett euroövezeti tagállamok növekedésének köszönhetően, amelyek hosszú távon az euroövezet átlagánál nagyobb ütemben növekedtek, erősebb konvergencia alakulhat ki. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Covid19 és a jelenlegi ukrajnai háború elmélyülő különbségekhez és széttartó folyamatokhoz vezethet az euroövezet tagállamaiban, ami nem segíti a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott alapgondolatok megvalósítását.

3.11.

Az EGSZB üdvözli és támogatja az uniós tagállamokban folytatott, az államháztartás új intézményi kereteinek kialakításáról szóló vitát. Ebben az összefüggésben az EGSZB rámutat arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum költségvetési szabályainak aktualizálása mindenekelőtt azzal a kihívással jár, hogy a pénzügyi fenntarthatóságot össze kell egyeztetni a nyilvánvaló állami beruházási igényekkel.

3.12.

Az EGSZB úgy látja, hogy van lehetőség a fenntartható államadósság biztosítására irányuló különböző típusú politikák közötti kölcsönös koordinációra és kapcsolatokra. Továbbá indokolt esetben támogatni kell az olyan költségvetési stratégiákat, amelyek összhangban vannak a költségvetési korrekció középtávú, helyreállításra és rezilienciaépítésre irányuló megközelítésével. Az EGSZB reális és működőképes megoldások megtalálását várja, amelyek révén létrejön egy az államháztartással kapcsolatos platform, amelyet haladéktalanul meg kell valósítani.

3.13.

Tekintettel arra, hogy a Covid19-válságot követően az állami költségvetések feszítettek, a háztartásokat és a vállalatokat az energiaválság kezelésében támogató további kompenzációs intézkedéseknek célzottaknak és hatékonynak kell lenniük. Az EGSZB megérti és tiszteletben tartja, hogy jelenleg indokolt a biztonsági, humanitárius és szociális szükségletek védelme, és hogy mindez hatással van az euroövezet nemzeti költségvetéseire. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság döntését a Stabilitási és Növekedési Paktum mentesítési rendelkezésének meghosszabbításáról, és kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő konkrét reformjavaslatokat a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatban.

3.14.

Az EGSZB több ízben megállapította, hogy miképpen a múltban, úgy most is – sőt, most különösen – nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az euroövezet nemzetközi környezetben elfoglalt pozíciója megerősödjön. Jelenleg az euroövezet gazdaságai az általános biztonsági kockázatokhoz és a strukturális változásokhoz kapcsolódó új kihívásokkal néznek szembe. Emellett a gazdasági és politikai fejlemények befolyásolhatják az euro helyzetét a nemzetközi monetáris és fizetési rendszerben. Az orosz agresszió vége, az ukrajnai háború lezárása és Ukrajna területi integritásának helyreállítása a világgazdaság élénküléséhez és ezen belül az euroövezet gazdaságának megerősödéséhez vezethet.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az euroövezet tagállamai viszonylagos társadalmi-gazdasági stabilitásának biztosítása érdekében – a növekvő infláció és államadósság kockázatával összefüggő, nagyfokú geopolitikai és gazdasági bizonytalanság jellemezte jelenlegi helyzetben – fontos lesz a megfelelő prioritásokra összpontosítani a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásainak lehívásakor. Ez az eszköz lehetővé teszi az uniós tagállamok számára, hogy közösen bocsássanak ki kötvényeket a tőkepiacokon, és eddig igen eredményesnek bizonyult. Az EGSZB ezért kifejezetten támogatná, hogy ezt a jövőben is alkalmazzák a gyakorlatban. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB lehetőséget lát a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz 2026 utáni felhasználására.

4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy Oroszország Ukrajna elleni folyamatban lévő inváziója nem kívánt recesszióhoz, vagy akár stagflációhoz vezethet az euroövezet egyes országaiban. Ezért nagyobb szükség van, mint valaha e kedvezőtlen fejlemények gondos nyomon követésére és az ezekkel szembeni megelőző intézkedésekre.

4.3.

Az EGSZB megállapítja, hogy a munkanélküliség és a munkaerőpiaci tendenciák viszonylagos stabilitást mutatnak. Az EGSZB ugyanakkor kiemeli, hogy a 2008 előtti időszakhoz képest viszonylag nagy eltérések vannak a nemzeti munkanélküliségi ráták között. Néhány euroövezeti tagállamban a strukturális munkanélküliség a jellemző, amely a szakképzett munkaerő hiányával párosul. A magasan képzett munkaerő relatív hiánya oda vezet, hogy bizonyos ágazatokban és területeken nincs elegendő mozgástér a versenyképesség növelésére. Ebben az összefüggésben az EGSZB megállapítja, hogy az euroövezet tagállamaiban és az EU-ban még mindig elegendő és kiaknázatlan lehetőség van a továbbképzésre és az átképzésre.

4.4.

Az EGSZB-t nagyon aggasztják az euroövezet tagállamaiban és az EU-ban az egyenlőtlenségek terén megfigyelhető negatív tendenciák és a növekvő szegénység. A tágabb értelemben vett egyenlőtlenség nagymértékben a globális pénzügyi válság öröksége. A Covid19 tovább súlyosbította ezt a kedvezőtlen tendenciát. Az emelkedő energia- és élelmiszerárak jelenleg a legkiszolgáltatottabb népességcsoportokat, valamint az alacsony és közepes jövedelmű háztartásokat sújtják. Ezért az EGSZB arra kér minden illetékes intézményt, hogy sürgősen hozzanak létre egy hatékonyan működő szociális védőhálót, amelyből senki sem marad ki.

4.5.

Az EGSZB ismételten felhívja a figyelmet a további mutációk, világjárványok és járványok lehetséges és előre nem látható kialakulására. A Covid19 megjelenése és gyors terjedése rávilágított arra, hogy az egészségügyi ágazat rendkívül felkészületlen volt a világjárványra. Ezért elengedhetetlen az alaposabb felkészülés, de mindenekelőtt az e területen illetékes szervek és intézmények felelősségteljesebb politikája. Az EGSZB megjegyzi, hogy – amint azt az elmúlt két év fejleményei megmutatták – az egészségügybe és a megelőzésbe történő befektetések hozzák a legnagyobb megtérülést.

4.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a Covid19-járvány kitörése óta a további likviditás biztosításának támogatása volt a helyes döntés. Tekintettel azonban arra, hogy egyes konkrét műveleteket felfüggesztettek, most bizonyos vállalkozások fizetőképességének biztosítására kell összpontosítani. A világjárványt követő növekedés támogatásához további likviditásra is szükség lesz. Az EGSZB ezért alapvető fontosságúnak tartja a tőkepiaci unió és a bankunió létrehozásának előmozdítását.

4.7.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a világgazdaság szétaprózódása folyamatban van. Az Ukrajna elleni orosz invázió a nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi fizetések, a nemzetközi valuta-pénzügyi kapcsolatok, a nemzetközi közlekedés, a nemzetközi tudomány és kutatás, a globális értékláncok és más területek széttagoltságához vezetett. Ez a folyamat rendkívül erős negatív hatást gyakorolt az euroövezeti országok társadalmi-gazdasági fejlődésére.

4.8.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a jelenlegi nagyfokú gazdasági és geoökonómiai bizonytalanság, amelyhez magas kockázatok társulnak, az európai integrációs projekt egész eddig történetének legösszetettebb helyzete. Tekintettel a jövőbeli társadalmi-gazdasági fejlemények kiszámíthatatlanságára, nagy szükség van arra, hogy az illetékes intézmények számos intézkedést fogadjanak el és hajtsanak végre az euroövezeti tagállamok gazdaságait érő külső sokkhatások csökkentése és megszüntetése érdekében.

---

(1)  Az EGSZB ezért üdvözli az EKB 2022. június 15-i bejelentését, mely szerint egy olyan eszköz kidolgozását tervezi, amelynek célja az euroövezet széttagoltságának megszüntetése.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A munkaerő mobilitásának fokozása a gazdasági fellendülés támogatása érdekében

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/08)

Előadó:

Philip VON BROCKDORFF

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.9.29.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	101/0/0

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB számos véleményében utalt a munkavállalói mobilitás fontosságára, és megjegyezte, hogy az évek során nőtt az EU-n belüli munkavállalói mobilitás, de csak mérsékelt ütemben.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, alaposabban meg kell vizsgálni, hogy – a világjárvány okozta korlátozásokon kívül – mi az oka annak, hogy a korábbi évekhez képest kisebb százalékos növekedést mutat a munkaképes korú uniós lakhelyváltoztatók száma. Az EGSZB kéri továbbá, hogy készítsenek tanulmányt arról, hogy milyen gazdasági költséggel jár a munkaerőpiac jelenlegi állapota.

1.3.

Az EGSZB hatékonyabb nemzeti intézkedéseket javasol, különös tekintettel az olyan aktív munkaerőpiaci szakpolitikákra, mint például az uniós és harmadik országbeli munkavállalók munkaviszonyhoz kötött ellátása.

1.4.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai szemeszterbe az országspecifikus ajánlások részeként építsen be olyan mutatókat, amelyekkel nyomon követhetők azok a nemzeti politikák, amelyek így vagy úgy korlátozzák a munkavállalók EU-n belüli mobilitását.

1.5.

Az EGSZB azt is kéri, hogy az Európai Bizottság elemezze a munkaerő mobilitásával kapcsolatos negatív fejleményeket, különösen a bizonyos ágazatokban és régiókban jellemző agyelszívást. Az agyelszívás elleni intézkedéseknek ugyanakkor együtt kell járniuk a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergenciát elősegítő intézkedésekkel.

1.6.

Az EGSZB azt is ajánlja a tagállamoknak, hogy a visszaélések elkerülése érdekében a nemzeti jogszabályokban előírt minimális munkafeltételek beépítésével fejlesszék tovább a vonatkozó portáljaikat. Az EGSZB további erőfeszítéseket szorgalmaz a nyelvtudás javítása érdekében is.

1.7.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékkal élők mobilitását.

1.8.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a nemek közötti egyenlőség fontos tényező az Unió-beli munkaerő-mobilitás fokozásában, amint azt a SOC/731. sz. vélemény (1) is megállapítja.

1.9.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel a szociális biztonsági rendszerek koordinálását, és biztosítson közös megoldásokat az olyan újonnan felmerülő helyzetekre, mint a külföldről végzett távmunka. Az EGSZB kéri továbbá, hogy fokozzák az európai társadalombiztosítási azonosító jel létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amely lehetőséget teremtene a határokon átnyúló helyzetekben a szociális biztonsághoz való hozzáférés akadályainak leküzdésére.

1.10.

Az EGSZB megjegyzi, hogy jó munka- és foglalkoztatási feltételek és megfelelő életminőségi tényezők – például jó iskolák és szabadidős létesítmények – szükségesek ahhoz, hogy a vállalkozások megőrizzék versenyelőnyüket és vonzóak legyenek a szakképzett munkavállalók számára.

1.11.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy a Covid19-világjárvány következtében egyértelműen több lehetőség nyílott a távmunkára. Egyre több munkavállaló érdeklődik az iránt, hogy rövid időre vagy átmenetileg távolról, külföldről dolgozzon. Az EGSZB várakozással tekint a szociális partnerekkel az e kérdésről szóló irányelvről folytatandó közelgő tárgyalások elé.

1.12.

Az EGSZB kéri egy uniós szintű információspont-hálózat létrehozását, amely magában foglalja az online, de a fizikai és telefonos szolgáltatásokat is, hogy segítse a munkavállalókat és a munkáltatókat az olyan területeken felmerülő kérdések kezelésében, mint a banki és biztosítási szolgáltatások.

1.13.

Végül pedig az EGSZB kiemeli a munkaerő-mobilitási áramlatok folyamatos statisztikai elemzésének fontosságát, amely segít kezelni a készségek és képességek közötti, uniós munkaerőpiacokon tapasztalt eltéréseket, és amellyel értékelhetők az ukrajnai háborúhoz hasonló fejlemények hatásai, továbbá a munkaképes korúak uniós tagállamokon belüli és azok közötti mobilitása.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Nagy gazdasági bizonytalanság idején, amikor a gazdasági előrejelzéseket lefelé módosítják, és amikor a magas inflációs ráták elleni küzdelem jegyében valószínűleg a közeljövőben emelni kell az euróövezeti kamatlábat, az európai uniós gazdasági fellendülésben és a növekedési kilátások javításában döntő szerepet játszhat az EU-beli munkaerő-mobilitás. Általánosan elismert tény, hogy a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgása hozzájárul az uniós gazdasági növekedéshez és kohézióhoz, és munkalehetőségeket teremt az egységes piacon. A hatás egyértelmű: a mobilitásnak a betöltetlen álláshelyek feltöltése érdekében való fokozása javítja a munkaerőforrások elosztását, növeli a gazdasági teljesítményt és a jólétet, különösen, ha a felkínált munkakörülmények méltányosak. Az EU munkaerőpiaca továbbá – az EUMSZ 45. cikkében foglaltak és számos másodlagos jogszabályban meghatározottak szerint – az egyenlő bánásmód elvén alapul. Az EU gazdasága tehát összességében véve nyer a munkaerő-mobilitás fokozásával. Az egyes tagállamok azonban a mobilitási áramlatok irányának hosszú távú hatásaitól függően nyerhetnek és veszíthetnek is a folyamaton. A munkaerő mobilitása rövid távon előnyös lenne a strukturális munkanélküliséggel küzdő küldő országok számára. A fogadó országokat ért nettó hatások azonban nagymértékben függenének többek között a munkavállalók számára biztosított munkakörülményektől.

2.2.

Az EGSZB számos véleményében utalt a munkaerő mobilitásának fontosságára, és megállapította, hogy az EU-n belüli munkaerő-mobilitás az évek során nőtt, de mérsékelt ütemben, és százalékosan még mindig elmarad az USA-n belüli munkaerő-mobilitástól. Az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának tanulmánya szerint az Egyesült Államokban a teljes munkaképes lakosság mintegy 2,8 %-át teszik ki azok, akik más államba költöztek, míg az EU-ban ez az arány 1,2 % körül van (2)

2.3.

Az Eurostat 2019. évi népességstatisztikája szerint 13 millió aktív korú (20–64 éves) uniós polgár költözött el egyik tagállamból a másikba. A munkaképes korú, EU-n belül lakhelyet változtató személyek száma azonban kisebb százalékos növekedést mutatott, mint a korábbi években, és a világjárvány nem segítette elő e számok növekedését.

2.4.

Az EU 2019. évi munkaerő-felmérése 11,9 millió aktív korú, az EU-n belül lakhelyet változtató személyt mutatott ki (ők a meghatározás szerint olyan uniós polgárok, akik az állampolgárságuk szerinti országtól eltérő tagállamban laknak), akik közül 9,9 millió aktív lakhely-változtató volt (a meghatározás szerint olyan uniós polgár, aki úgy vállal munkát egy másik tagállamban, hogy ehhez nincs szüksége munkavállalási engedélyre). Ez az akkori 28 tagállam teljes munkaerő-állományának 4,2 %-át jelentette. Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése nyilvánvalóan csökkentette az uniós polgárok munkalehetőségeinek számát. Jelenleg Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország a fő célországok.

2.5.

Románia és Lengyelország számít az aktív lakhely-változtatók legfontosabb származási országának, és az uniós lakhely-változtatók főként a feldolgozóipar, valamint a nagy- és kiskereskedelem ágazataiban tevékenykednek. Szintén viszonylag sokan dolgoznak az építőipar és a közlekedés, a szociális ellátás és a háztartási szolgáltatások, valamint az idegenforgalom és a mezőgazdaság terén.

2.6.

A határon át ingázó munkavállalók száma a 28 uniós tagállamban 1,5 millió volt, de az Egyesült Királyság kilépése e szám esetében is csökkenést idézett elő. A határon át ingázó munkavállalók többsége franciaországi, németországi és lengyelországi lakhellyel rendelkezett, de Szlovákia, Magyarország és Ausztria között is jelentős az ingázók áramlása. Az EGSZB megjegyzi, hogy az EU-n belüli munkavállalói mobilitást az egyén személyes helyzetétől függően különböző okok motiválják, ideértve a fogadó ország és a határ menti ingázó lakóhelye szerinti ország közötti bérkülönbségeket is. Az a döntés, hogy valaki munkavállalás céljából külföldre költözik, több ok kombinációján is alapulhat. Ilyen ok például, ha valakinek szezonális munkát ajánlanak olyan ágazatokban, mint például a mezőgazdaság vagy az idegenforgalom. Az utóbbi időben a polgárokat EU-szerte érintő vásárlóerő-csökkenés akár vissza is foghatja a munkaerő-mobilitást, különösen, ha az emelkedő árak a bérelt szálláshelyek költségére is hatással vannak.

2.7.

Az utóbbi években fokozódott a mobilitás a magasan képzettek körében, az EU-n belül lakhelyet változtatók több mint egyharmada ebbe a kategóriába tartozik. Ezzel szemben a lakhely-változtatók körében az alacsonyan képzettek aránya ugyanolyan mértékben csökkent, mint amennyivel a magasan képzetteké nőtt. Fontos megjegyezni, hogy a magasan képzettek mobilitása fontos hajtóerőt jelent a tudásalapú gazdasághoz. A magasan képzett lakhely-változtatók legfontosabb uniós célországai Németország, Spanyolország, Franciaország, Belgium és Ausztria. A magasan képzett lakhely-változtatók leggyakrabban az üzleti életben, valamint oktatási, tudományos és mérnöki pályán dolgoznak, de a tényleges munkakörükhöz viszonyított túlképzettség meglehetősen elterjedtnek tűnik a körükben. A becslések szerint a magasan képzett lakhelyváltoztatók 55 %-a nő.

2.8.

Az Eurostat demográfiai előrejelzései szerint az uniós polgárok átlagéletkora várhatóan emelkedni fog. Jelentősen csökken továbbá a munkaképes korú népesség – különösen a 20 és 39 év közötti korúak – aránya a teljes népességen belül. Ezzel szemben az idősebb korcsoportok aránya várhatóan jelentősen növekedni fog. Ezeknek a demográfiai fejleményeknek az elkövetkező években jelentős hatásuk lesz az európai uniós lakhelyváltoztatók potenciális számára, mivel az emberek leginkább az aktív életkoruk elején mobilisek, és az idő előrehaladtával csökken a költözési hajlandóságuk. Ezt bizonyítékok is alátámasztják: a 20–29 és a 30–39 évesek körében éves szinten magasabb arányú az elvándorlás, mint a többi korcsoportban.

2.9.

Mivel a fiatalabb korosztályúak száma a származási országokban is csökken, ez várhatóan az egész EU-ban a mobilis munkavállalók számának csökkenését fogja eredményezni. A mobilitás várható csökkenését azonban ellensúlyozhatja az EU népességének elöregedése által előidézett, megnövekedett kereslet a speciális egészségügyi és szociális ellátás iránt, ami egyre több mobilis munkavállaló felvételét teszi szükségessé.

2.10.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy az EU-n belüli mobilitási áramlások továbbra is kihívást jelentenek, korlátozva a kínálatot és a legtöbb ágazatban – beleértve az IT- és csúcstechnológiai ipart is – aszimmetriához vezetve. Ezen a helyzeten a világjárvány sem segített, hiszem az EU-n belüli mobilitást lezárások és egyéb korlátozó intézkedések, például határzárak és utazási tilalmak korlátozták. A világjárványt megelőzően a keletről nyugatra történő munkaerő-mobilitás volt túlsúlyban a délről északra történő áramláshoz viszonyítva, és ez a tendencia a háború sújtotta Ukrajnából érkező menekültek beáramlásával várhatóan folytatódik. Mindenesetre minél hamarabb tér vissza az uniós polgárok mobilitása a világjárvány előtti szintre, annál jobb. Az aktív munkaerő-piaci mozgásban lévők száma 2019 és 2020 között 4 %-kal csökkent (3).

2.11.

Az oklevelek és képesítések kölcsönös elismerése elengedhetetlen a mobilitás megkönnyítéséhez és a megüresedett állások betöltéséhez ott, ahol továbbra is munkaerőhiány áll fenn. Az elismerési rendszert azonban meg kell erősíteni ahhoz, hogy hatékonyan működjön és támogassa a munkaerő mobilitását. A probléma nem annyira a felsőfokú vagy professzionális szintű, hanem elsősorban a szakmai képesítések kölcsönös elismerése kapcsán áll fenn. Ettől függetlenül fontos látni, hogy az egyetemi és a szakmai képesítések kölcsönös elismerése eltérő megközelítéssel történik. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az EMUSZ 166. cikke értelmében az EU teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzések tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, miközben támogatja és kiegészíti a tagállamok fellépéseit.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az EGSZB úgy véli, alaposabban meg kell vizsgálni, hogy – a világjárvány okozta korlátozásokon kívül – mi az oka annak, hogy a korábbi évekhez képest kisebb százalékos növekedést mutat a munkaképes korú uniós lakhelyváltoztatók száma. Az EGSZB kéri továbbá egy olyan tanulmány elkészítését, amely meghatározza munkaerőpiac jelenlegi, tagállamonkénti széttagoltság jellemezte állapotának gazdasági költségeit, vagyis annak költségét, hogy az EU-ban nem egységes a munkaerőpiac.

3.2.

Az EGSZB hatékonyabb nemzeti szakpolitikai intézkedéseket, például a mobilitáshoz és ezen belül a körkörös mobilitáshoz nyújtott ösztönzőket javasol (cserekapcsolatok és kölcsönös tanulási programok révén a származási országokban történő beruházások formájában), különös tekintettel az olyan aktív munkaerőpiaci nemzeti szakpolitikákra, mint például az uniós és harmadik országbeli munkavállalók munkaviszonyhoz kötött ellátása. Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy az álláskeresők számára egy másik tagállamban vagy más régióban való álláskereséshez felajánlott pénzügyi támogatások, például a költözéssel járó költségek fedezése, tovább segítenék a mobilitást. Emellett további erőfeszítéseket kell tenni a más EU-országokban lévő állásokra vonatkozó tájékoztatás javítására, valamint áthelyezési támogatás szükséges a más országba való költözéssel kapcsolatos logisztika támogatása érdekében (például szálláskeresés, adózási célú nyilvántartásba vétel, iskolakeresés a gyerekek számára, esetlegesen a partnerek álláskeresése terén nyújtott segítség stb.). Az EGSZB javasolja, hogy az álláskeresők profiljai és a munkaköri követelmények jobb összepárosítása érdekében hozzanak létre egy közös, uniós szintű portált, ahol az uniós tagállamokban kínált valamennyi állás megjelenik, és vegyék igénybe a mesterséges intelligencia eszközeit. Ugyane cél érdekében célzottabb ösztönzőkkel kellene ösztönözni a munkanélküli munkavállalókat arra, hogy olyan tagállamokba költözzenek, ahol alacsony a munkanélküliség. A szakképzett munkaerő hiánya – amint azt az EKB által 2022. június 1-jén kiadott SAFE-jelentés is megállapítja – a legégetőbb problémát jelenti az európai cégek számára.

3.3.

Az EGSZB sajnálja, hogy az EU munkaerőpiaca továbbra is széttagolt. A munkaerő-mobilitás az eddig alkalmazott elaprózott megközelítések áldozatául esett. El kell kerülni, hogy újabb olyan politikákat vezessenek be – különösen nemzeti szinten – amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz. Mivel egyenlő bánásmódot kell biztosítani kell a helyi és a mobilis munkavállalók között, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai szemeszterbe az országspecifikus ajánlások részeként építsen be olyan mutatókat, amelyekkel nyomon követhetők azok a nemzeti politikák, amelyek így vagy úgy korlátozzák a munkavállalók EU-n belüli mobilitását.

3.4.

Az uniós munkavállalók és szakemberek mobilitásának fokozása csak akkor valósulhat meg, ha jobban érvényesülnek a meglévő rendelkezések, az információhoz való hozzáférés és a tagállamok közötti együttműködés. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság szerepe kulcsfontosságú mindebben. Az EGSZB megjegyzi, hogy előfordulhat, hogy az egyes tagállamok vonakodnak az egységes piacot érintő további reformoktól, mert attól tartanak, hogy ez rövid távon munkahelyek elvesztéséhez vezethet, különösen a már most is lemaradó országokban, valamint az alacsony termelékenységű országokban/ágazatokban. Elméletileg a munkaerő szabad mozgása segítene megoldani ezt a kérdést, de nemzeti szempontból ez ideiglenesen erőforrás-veszteségekhez és potenciális agyelszíváshoz/a képzett munkaerő elvándorlásához vezethet. Ezért szükséges lehet, hogy az Európai Bizottság elemezze a munkaerő mobilitásával kapcsolatos negatív fejleményeket, különösen a bizonyos ágazatokban és régiókban jellemző agyelszívást. Az agyelszívás elleni intézkedéseknek ugyanakkor együtt kell járniuk a felfelé irányuló társadalmi és gazdasági konvergenciát elősegítő intézkedésekkel. Az EGSZB elismeri, hogy ezen a téren számos változó játszhat szerepet, ideértve többek között a demográfiai kilátásokat és azoknak a munkaképes korú népesség létszámára és összetételére gyakorolt hatását mind a küldő, mind a fogadó országokban.

3.5.

Miközben az oktatási és validációs normákat mindenkor fenn kell tartani, az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy csökkentsék a bürokráciát, és tartsák be az egyenlő bánásmód alapelvét. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartjuk a kölcsönös elismerési mechanizmusok és a munkahelyi mobilitási portálok további fejlesztését. Az EGSZB megjegyzi, hogy jelentős fejlesztések történtek az EURES foglalkoztatási mobilitási portált, az Europass online platformot és a készségek/kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozását (ESCO) illetően, és arra kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti jogszabályokban előírt minimális munkafeltételek beépítésével fejlesszék tovább a vonatkozó portáljaikat. Ez utóbbi különösen fontosnak tekinthető a határokon átnyúló régiókban dolgozó mobil munkavállalók és a harmadik országbeli munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos visszaélések elkerülése érdekében. Az EGSZB emellett további erőfeszítéseket sürget a nyelvtudás javítása érdekében, mivel a nyelvtudás hiánya az EU-n belüli szabad mozgás egyik fő akadálya.

3.6.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékkal élők mobilitását. Ehhez kapcsolódik a fogyatékossági státusz közös európai meghatározásának a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő elfogadása, valamint a fogyatékossági státusz kölcsönös elismerése a tagállamok között.

3.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség fontos tényező a munkaerő EU-beli mobilitásának fokozásában, amint azt a SOC/731. sz. vélemény is megállapítja. Ennek egy, a demokrácia és a mindenkit megillető egyenlőség normáinak betartására irányuló szélesebb körű kötelezettségvállalás részét kell képeznie, a munkavállalói mobilitás növelésének egyik eszközeként.

3.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a szakmai tapasztalatszerzés kezdetén a fogadó tagállamok biztosítsák a fogadó országban dolgozó személyek számára a képzéshez, például nyelvi programokhoz, valamint – ha később szükséges – az átképzéshez való hozzáférést annak érdekében hogy kezeljék a bizonyos ágazatokban jellemző munkaerőhiányt, továbbá támogassák a digitális átállást és az éghajlat-semleges gazdaság irányába mutató intézkedéseket.

3.9.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy az Erasmus+ fokozhatja a munkaerő mobilitását az EU-ban, és utal egy 2011-ben készült tanulmányra (4), amely azt elemzi – az Erasmus programban szerzett tapasztalatot véve alapul a külföldi tanulmányok független változó forrásaként –, hogy a külföldi tanulmányok hogyan befolyásolják a későbbi munkaerő-piaci mobilitást. A tanulmány megállapította, hogy a külföldi tanulmányok jelentősen növelik a külföldi munkavállalás valószínűségét a felsőfokú végzettség megszerzése után. A külföldön tanult diplomások körülbelül 15 százalékponttal nagyobb valószínűséggel vállalnak munkát külföldön a diploma megszerzését követően.

3.10.

Az EGSZB üdvözli az európai uniós szociális biztonsági rendszerek koordinálásának javulását, de némi aggodalommal állapítja meg, hogy a mobilis munkavállalók, különösen a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók számára még mindig nehézséget jelent a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel a szociális biztonsági rendszerek koordinálását, és biztosítson közös megoldásokat az olyan újonnan felmerülő helyzetekre, mint a külföldről végzett távmunka. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az uniós szintű összehangolt fellépés fontosságát. A tagállamoknak mindenkor – válsághelyzetek alatt is – garantálniuk kell a mobilis munkavállalók szociális jogait. Az EGSZB – miközben elismeri az EU-n belüli nyugdíjrendszerek között fennálló különbségeket, fokozott erőfeszítéseket sürget az EU-ban a mobilis munkavállalók nyugdíjjogosultságainak jobb koordinálása és érvényesítése érdekében, esetleg az európai szemeszteren belüli célzott országspecifikus ajánlások révén. Az EGSZB kéri továbbá, hogy fokozzák az európai társadalombiztosítási azonosító jel létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amely lehetőséget teremtene a határokon átnyúló helyzetekben a szociális biztonsághoz való hozzáférés akadályainak leküzdésére.

3.10.1.

Meg kell jegyezni, hogy a páneurópai egyéni nyugdíjterméknek (PEPP) (5) különösen vonzónak kell lennie az egyéni vállalkozók és az utazó munkavállalók számára, akik munkával töltött életük során különböző országokban dolgoznak. Az a lehetőség, hogy határokon átnyúlóan váltani lehet a PEPP-szolgáltatók között, kétségtelenül hozzájárul majd a munkavállalói mobilitáshoz, bár nem egyértelmű, hogy milyen mértékben, mivel még nincsenek ilyen nyugdíjtermékek.

3.10.2.

Bevezetésekor az EGSZB üdvözölte a PEPP koncepcióját, amely a tőkepiaci unió egyik alapvető építőköve, valamint kulcsfontosságú lépést jelent abból a szempontból, hogy arra ösztönözzük az uniós polgárokat, hogy megfelelően gondoskodjanak magukról nyugdíjas éveikre. Mivel azonban még nincs valós kínálat páneurópai egyéni nyugdíjtermékekből, az EGSZB szerint további erőfeszítésekre van szükség a tőkepiaci unió cselekvési tervének (6) keretében, a 9. intézkedésen belül, hogy ösztönözzük a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekben való részvételt.

3.11.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány következtében egyértelműen több lehetőség nyílott a távmunkára (7). Egyre több munkavállaló érdeklődik az iránt, hogy rövid időre vagy átmenetileg távolról, külföldről dolgozzon. Az EGSZB várakozással tekint a szociális partnerek közötti, a távmunkáról szóló 2002. évi autonóm megállapodás felülvizsgálatáról és aktualizálásáról szóló közelgő tárgyalások elé. Ezt egy irányelv révén végrehajtott, jogilag kötelező erejű megállapodás formájában terjesztik majd elő elfogadásra.

3.12.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a vállalkozásoknak versenyelőnyük megőrzéséhez és a szakképzett munkavállalók odavonzásához jó munka- és foglalkoztatási feltételeket, valamint olyan életminőségi szempontokat is biztosítaniuk kell, mint például a jó iskolák elérhetősége vagy a különféle magas színvonalú és fenntartható létesítmények. Az EGSZB azt is kiemeli, hogy a formális és informális képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba történő folyamatos beruházások a digitális és szén-dioxid-semleges gazdaságra való átállás támogatásának fontos elemei. Egy dinamikus és gyorsan változó környezetben kulcsfontosságú, hogy gyorsan és hatékonyan alkalmazkodjunk a munkaerőpiac változó igényeihez, miközben számolunk a munkaerőhiánynak a meglévő munkaerőre gyakorolt hatásával. Ebből a szempontból fontos az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodása, amely kimondja, hogy mindkét fél vállalja, hogy a vállalkozások digitális kihívásainak való megfelelés érdekében továbbképzi vagy átképzi magát.

3.13.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok közötti információcsere javítása és az aránytalan akadályok megszüntetése érdekében digitalizálni kell a munkaerő mobilitására és a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó eljárásokat. Ez a szabályok megfelelő nyomon követésében és betartatásában is segíteni fog. Az EGSZB egyetért az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalásában (A munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok hatásairól: az EU-n belüli munkavállalói mobilitás mint a munkaerőpiaci igények és készségek összehangolásának eszköze (2020/2007(INI) (8)) szereplő javaslattal, mely ajánlja, hogy a munkavállalók és a jövőbeli munkaadók számára hozzanak létre egy olyan, az alkalmazandó uniós szabályokkal foglalkozó egyablakos ügyfélszolgálatot, amely digitálisan és fizikailag is az Európai Munkaügyi Hatóságon belül működik. Az Európai Munkaügyi Hatóság – az Európai Munkaügyi Hatóságról szóló rendelet 5. cikkében meghatározottak szerint – javítja a munkaerő-mobilitással kapcsolatos információk elérhetőségét, minőségét és hozzáférhetőségét, többek között egy olyan, egységes uniós szintű weboldalon keresztül, amely az EU valamennyi nyelvén egységes portálként biztosít hozzáférést az uniós és nemzeti szintű információforrásokhoz és szolgáltatásokhoz. Az Európai Munkaügyi Hatóságnak a nemzeti weboldalaik frissítésében is támogatnia kell a tagállamokat.

3.14.

Ezzel párhuzamosan az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy digitalizálják a közszolgáltatásokat – különösen az érintett társadalombiztosítási szolgáltatásokat – az európai munkavállalók EU-n belüli mobilitásának megkönnyítése érdekében, ugyanakkor garantálják a jogok hordozhatóságát és a munkavállalók és szakemberek mobilitásával kapcsolatos kötelezettségek betartását.

3.15.

Az EGSZB ugyanakkor kéri, hogy hozzák létre az információs pontok egész Unióra kiterjedő hálózatát, amely az online szolgáltatásnyújtás mellett fizikai és telefonos szolgáltatásokat is magában foglal, és amelynek célja, hogy segítse a munkavállalókat és a munkáltatókat az olyan területekkel kapcsolatos kérdések kezelésében, mint például a banki és biztosítási szolgáltatások.

3.16.

Az EGSZB kiemeli a munkaerő-mobilitási áramlatok folyamatos statisztikai elemzésének fontosságát, amely segít kezelni a készségek és képességek közötti, uniós munkaerőpiacokon tapasztalt eltéréseket, és amellyel értékelhetők az ukrajnai háborúhoz hasonló fejlemények hatásai, továbbá a munkaképes korúak uniós tagállamokon belüli és azok közötti mobilitása. Az EGSZB elismeri, hogy a kínálat és kereslet egymásra találásának elősegítése európai szinten sokkal nehezebb, mint nemzeti vagy regionális szinten. Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy az EURES-tanácsadók kulcsfontosságú szerepet játszanak az utazó munkavállalók információkon alapuló támogatásában.

3.17.

Ugyancsak fontos kutatást végezni a harmadik országbeli munkavállalók mobilitásával és munkakörülményeivel kapcsolatosan. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a harmadik országbeli munkavállalóknak a tagállamokban tapasztalt bizonytalan munkakörülményei miatt, és a szabályok szigorúbb érvényesítésére szólít fel. Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy az uniós tagállamokból érkező mobil munkaerő nem lesz elegendő a szakemberhiány kezeléséhez. A harmadik országokból felénk irányuló munkaerő-migrációt is elő kell segíteni és fokozni kell. E tekintetben az EGSZB üdvözli a migrációs politikára vonatkozó közelmúltbeli csomagot, de megismétli azt az álláspontját, hogy hatékony lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a munkanélküli uniós polgárok beléphessenek a munkaerőpiacra.

---

(1)  HL C 443., 2022.11.22., 63. o.

(2)  https://epc2010.princeton.edu/papers/100976

(3)  2021. évi éves jelentés az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról.

(4)  Parey és Waldinger (2011): Studying abroad and the effect on international labour market mobility; evidence from the introduction of Erasmus.

(5)  EGSZB-vélemény a páneurópai magánnyugdíjtermékről (HL C 81., 2018.3.2., 139. o.).

(6)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára (új cselekvési terv) HL C 155., 2021.4.30., 20. o.

(7)  HL C 220., 2021.6.9., 13. o., HL C 220., 2021.6.9., 106. o.

(8)  HL C 15., 2022.1.12., 137. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az egyenlőség javítása az EU-ban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 75/09)

Előadó:	Ozlem YILDIRIM
Társelőadó:	Cristian PÎRVULESCU

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.9.29.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.10.26.
Plenáris ülésszak száma:	573.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	140/13/31

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumában szereplő kijelentésre, miszerint „az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul”. Hangsúlyozza a 20. cikk fontosságát is, amely kimondja azt az elvet, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő.

1.2.

Az EGSZB emlékeztet továbbá arra is, hogy az egyenlőség elvének alkalmazása tiltja a hátrányos megkülönböztetést, és egyúttal ösztönzi a jogi szabály következetes alkalmazását.

1.3.

Az EGSZB kifejezetten bátorítja a Tanácsot, a Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében folytassa a megkülönböztetések elleni védelem kidolgozását, elfogadva többek közt a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslatot (1).

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája szilárd alapot jelent, és az egész Unióban egységes módon kell kialakítani az alapvető jogok védelmére szolgáló eszközöket. Emellett nem szabad megfeledkezni semmilyen olyan kölcsönhatásról, környezetről vagy helyzetről, amelyben előfordulhat hátrányos megkülönböztetés. Az eltérő jogvédelem az egyes jogok között elfogadhatatlan hierarchiát állít fel, és egész csoportokat zár ki a védelemből.

1.5.

A jelenlegi uniós védelmi rendszer lényegében az áldozatok jogorvoslat és jogérvényesítés iránti egyéni keresetén alapul. Márpedig számos vizsgálat szerint az egyenlőtlenség strukturális, interszekcionális és rendszerszintű vonatkozásaival nem lehet bejelentések és eljárások útján megbirkózni, az áldozatok pedig csak jelentéktelen mértékben, statisztikailag nagyon kivételes és végső esetben fordulnak az igazságszolgáltatáshoz (2).

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi struktúrákból fakadó összetett egyenlőtlenséget és megkülönböztetést csak következetes és összetett politikával, konkrét eszközökkel és hosszú távú mozgósítással lehet felszámolni. A tudatosítás, a láthatóság és a képzés fontos ösztönzők, ezért célszerű azokat a társadalom minden szintjén működésbe hozni.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyenlőség előmozdítását és az alapvető jogok védelmét olyan tágabb szociális szemléletbe kell ágyazni, amely gyarapítja és megerősíti a tagállamok és az uniós intézmények azon eszközeit, amelyekkel utóbbiak megvalósítják az állampolgárok, valamint a köz- és magánszereplők támogatását.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak aktívan elő kell mozdítania az egyenlőség általános elvének elismerését és az elv érvényesítésére vonatkozó tevőleges kötelezettségeket. Ezen túlmenően és ennek érdekében az intézményeknek meg kell kezdeniük az európai egyenlőség előmozdítását célzó intézkedések következő generációjának kidolgozását.

1.9.

Miközben az EGSZB elismeri, hogy a technológiai fejlődés sok polgár számára megkönnyíti a jogaihoz való hozzáférést, hangsúlyozza, hogy valójában új egyenlőtlenségeket hozhat létre, és ezért új cselekvési igényeket támaszt az egyenlő bánásmód elvének nyomon követése és érvényesítése érdekében.

1.10.

Az EGSZB támogatja, hogy az uniós jogalkotás a kollektív keresetek tagállami végrehajtását megkönnyítő jogszabályokat fogadjon el, javítva a jogorvoslathoz való hozzáférést és ennek hatását a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre és az egyenlő bánásmód védelmére – megkímélve ezzel az egyént a pereskedéstől, az elítélt gyakorlatoknak megfelelő súlyt adva a jogi fellépésnek és a hátrányos megkülönböztetést ténylegesen szabályozó elrettentő erővel ruházva fel a jogi keretet.

1.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak a tagállami hatóságok révén biztosítania kell a politikai, szakszervezeti és egyesületi szereplők biztonságát, védelmét és az egyenlő bánásmódot, ami korrelál a demokrácia, a jogállamiság és a politikai véleményen alapuló megkülönböztetés tilalmának értékeivel.

1.12.

Azon is javítani kell, ahogyan az összes, főleg az emberi jogok védelmében részt vevő civil szereplő dolgozni tud a meglévő jogi eszközökkel, és együtt tud működni a közintézményekkel.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambulumában szereplő kijelentésre, miszerint „az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul”. Hangsúlyozza a 20. cikk fontosságát is, amely kimondja azt az elvet, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő.

2.2.

Az EGSZB emlékeztet továbbá arra is, hogy az egyenlőség elvének alkalmazása tiltja a hátrányos megkülönböztetést, és egyúttal ösztönzi a jogi szabály következetes alkalmazását.

2.3.

Ma az Európai Unió az egyenlőtlenségek többféle formáját és azok interszekcionális aspektusát ismeri el (köztük a nemek közötti, etnikai, társadalmi, generációk közötti stb. egyenlőtlenségeket).

2.4.

Bő húsz évvel az Amszterdami Szerződés elfogadása után minden uniós és tagállami mutató szerint a foglalkoztatás, valamint a javakhoz, az oktatáshoz, a közszolgáltatásokhoz és a szociális védelemhez való hozzáférés terén továbbra is fennáll az etnikai hovatartozás, származás, nem, szexuális irányultság, vélemény, meggyőződés, fogyatékosság és életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés.

2.5.

A hátrányos megkülönböztetés elterjedtsége mögött összetett, sokszor halmozódó folyamatok állnak, amelyek a közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést eredményező, azokat megismétlő rendszerek, szabályok és átfogó folyamatok következményei. Az egyenlőtlenségek okainak e szövevényessége valójában olyan rendszerszintű helyzeteket teremt, amelyek gátolják az egyenlőség előmozdítását (3).

2.6.

Az EGSZB a tagjain és a tagállamokban közvetlenül kifejtett tevékenységein keresztül szintén az általános társadalmi közérzet súlyosbodását észleli, valamint a kiszolgáltatott személyekkel szembeni megkülönböztető magatartások fokozott terjedését. E tekintetben nyilvánvaló, hogy gyors és összehangolt nemzeti és uniós szintű fellépésre van szükség.

2.7.

Emellett a Covid19-válság közel két éve után több ENSZ-ügynökség, köztük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (4) is a társadalmi és területi egyenlőtlenségek súlyosbodásának aggasztó jeleit tapasztalja. A Covid19-válság kiélezte a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséget, és jelentős hatással volt az európai vállalkozásokra, negatívan befolyásolva a munkahelyek megtartásával és létrehozásával kapcsolatos képességüket.

2.8.

Ennek folytán a szegény vagy bizonytalan helyzetű társadalmi csoportok – amelyek a hátrányos megkülönböztetésnek szükségszerűen kiszolgáltatottabbak – még sebezhetőbbé váltak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy e hátrányos megkülönböztetések sajátosságaira kell összpontosítani, és határozott politika kidolgozásával kell fellépni a gazdaságilag vagy szociálisan hátrányos helyzetű népességgel szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen az EU-ban.

2.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi struktúrákból fakadó összetett egyenlőtlenséget és megkülönböztetést csak határozott politikával, konkrét eszközökkel és hosszú távú mozgósítással lehet felszámolni. Jelentősen nagyobb támogatást kell biztosítani az egyenlőség és az emberi jogok előmozdításával foglalkozó nemzeti szervek számára, különösen függetlenségük javítása, valamint személyi és pénzügyi erőforrásaik növelése tekintetében. A tudatosítás, a láthatóság és a képzés fontos ösztönzők, ezért célszerű azokat a társadalom és a közpolitika minden szintjén működésbe hozni.

2.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyenlőség előmozdítását és az alapvető jogok védelmét olyan tágabb szociális szemléletbe kell ágyazni, amely gyarapítja és megerősíti a tagállamok és az uniós intézmények azon eszközeit, amelyekkel utóbbiak megvalósítják az állampolgárok, valamint a köz- és magánszereplők támogatását.

2.11.

Az EGSZB újfent kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a szociális jogok európai pillérére vonatkozó új cselekvési tervet, és úgy véli, hogy annak számos eleme a szabadság, az alapjogok védelme és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem előmozdításának irányába hat (5). A cselekvési terv célkitűzéseinek eléréséhez elengedhetetlen, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a végrehajtásukra.

2.12.

Korábbi véleményeivel (6) összhangban az EGSZB elismeri az EU erőfeszítéseit a nemek közötti egyenlőség, az etnikai származás, a faj, az életkor, a vallás, a vélemény vagy a világnézet alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, az LMBTQIA+ személyek jogainak és a fogyatékossággal élők jogainak védelme, valamint a romák befogadásának és a bevándorlók jogainak védelme terén.

2.13.

Amint azt az EGSZB már megállapította, a Charta az emberi jogi szervezetek, a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek által is kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Javításokra van szükség, hogy az egyenlőség elvének védelme, megelőzése, előmozdítása, végrehajtása és alkalmazása érdekében a hatása még erősebb lehessen (7).

2.14.

A jelenlegi uniós védelmi rendszer lényegében az áldozatok jogorvoslat és jogérvényesítés iránti egyéni keresetén alapul. Márpedig minden vizsgálat szerint az egyenlőtlenség strukturális, interszekcionális és rendszerszintű vonatkozásaival nem lehet bejelentések és eljárások útján megbirkózni, az áldozatok pedig csak jelentéktelen mértékben, statisztikailag nagyon kivételes és végső esetben fordulnak az igazságszolgáltatáshoz (8).

2.15.

Jelenleg a foglalkoztatás terén csak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkében említett esetekben lépnek fel (nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés).

2.16.

Ráadásul az árukhoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés uniós jogi védelme a faj vagy etnikai származás és a nemek közötti egyenlőség eseteire korlátozódik. Az egyenlőtlen bánásmód semmilyen más formáját nem tekintik annak, és a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem esetenként változik.

2.17.

Napjainkban jelentős különbségek vannak a tagállamok által a megkülönböztetéssel szemben nyújtott védelemben. Egyes tagállamok védelmet biztosítanak az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a 19. cikkben meghatározott megkülönböztetés valamennyi formájával szemben, míg mások ezeken túlmenő védelmet nyújtanak. Ezért a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem, vagyis az egyenlőség védelme tagállamonként eltér.

2.18.

E megállapítások tükrében kell meghatározni azokat a további lépéseket, amelyekkel a befogadás érdekében elháríthatóak az Európai Unión belüli egyenlő bánásmód hatékony jogvédelmi mechanizmusa végrehajtásának jelenlegi korlátai.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   Az egyenlőség általános elve érvényesülésének előmozdítása a tagállamokban

3.1.1.

A jelenlegi európai helyzet rávilágít arra, hogy az egyenlőség elve olyan törekvés, amely még mindig jelentős bizonytalansággal terhelt. Például maga az Európai Bizottság is megerősíti, hogy a Covid19 idején az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés jelentős kihívássá vált Európában (9).

3.1.2.

Míg egyes európai országok az egyenlőség általános elvét beépítik jogi kereteikbe azáltal, hogy rögzítik az egyenlő bánásmódhoz való jogot a civil társadalomban, a gazdasági kapcsolatokban és az állammal szemben, addig mások csak a törvény által kifejezetten tiltott megkülönböztetés ellen lépnek fel, és nem írnak elő semmilyen tevőleges kötelezettséget az egyenlőség elvének alkalmazására (10).

3.1.3.

Ez a különbség jelentős szakadékot ékel az uniós polgárok és lakosok közé az egyenlőség elvének hatálya, törvényes védelme és a tényleges alkalmazásához szükséges követelmények tekintetében.

3.1.4.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ismerje fel azokat a strukturális nehézségeket, amelyek megakadályozzák az egyenlőség elvének teljeskörű megvalósítását, és amelyek egyrészt az elért eredmények korlátait, másrészt az egyenlőtlenségek mértékét mutatják ma Európában. A nemzeti esélyegyenlőségi és emberi jogi szervezeteket aktívan be kell vonni ebbe a folyamatos értékelési folyamatba.

3.1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak mindenképpen nagyratörő, az Európai Unióról szóló szerződésben és az Alapjogi Chartában rögzített értékeket követő, az egyenlőség elvét és az esélyegyenlőséget előmozdító politikát kell elfogadnia összes hatásköre mozgósításával. Ebben a tekintetben az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak a Szerződés 157. és 19. cikkén alapuló új kezdeményezését, amely a nemzeti esélyegyenlőségi szervek hatékonyságára, valamint potenciáljuk, sokrétű szerepük és kapacitásuk fejlesztésére irányul.

3.1.6.

Az EU-nak olyan konkrét eszközöket kell létrehoznia, amelyekkel az egyenlőség általános elvét az összes tagállamban alkalmazandó jogelvvé alakíthatja, hogy védelmet biztosíthasson a hátrányos megkülönböztetésnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke által védett hét esetén kívüli egyenlőtlen bánásmód ellen is. A strukturális alapok felhasználása például hatékony módja lenne a megkülönböztetésmentességet célzó intézkedések eredményes végrehajtásának.

3.1.7.

Az egyenlő bánásmód általános elvének elismerése, a tevőleges kötelezettségek létrehozása és azok rendszerszintű dimenziójának felismerése a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem javításának egyik eszköze.

3.2.   A digitalizációból fakadó egyenlőtlenség és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem

3.2.1.

Az EGSZB elismeri ugyan, hogy a technológiai változások számos polgár számára megkönnyítik a hozzáférést a jogokhoz, de úgy véli, hogy valójában új egyenlőtlenségekhez is vezetnek a jogokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, ezért az egyenlő bánásmód elvének védelme is új fellépéseket igényel.

3.2.2.

A közszolgáltatásokhoz és az árukhoz és szolgáltatásokhoz (köztük az alapvető szolgáltatásokhoz) való hozzáférés digitalizálása mélyreható változást eredményezett a felhasználókkal való kapcsolatban, a fizikai akadályok eltörlésével egyidejűleg új digitális akadályokat is teremtve. Ez megakadályozza a jogokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést Európában egyes polgárok, különösen a leghátrányosabb helyzetűek, a kiszolgáltatottak és a fogyatékkal élők, valamint az idősek többsége esetében (11).

3.2.3.

Ezek a hiányosságok új közpolitikák kidolgozását és végrehajtását teszik szükségessé a digitális integráció érdekében, valamint az állami és a magánszolgáltatók felhasználókkal szembeni tevőleges kötelezettségeinek meghatározását igénylik, a könnyű és ingyenes hozzáférést is beleértve.

3.2.4.

A digitális hozzáférés technikai nehézségein túlmenően, valamint az algoritmuson (12) és a biometrikus technológián (13) alapuló eszközökkel kapcsolatban az EGSZB megállapítja, hogy új kihívásokkal nézünk szembe a jogsértések és a hátrányos megkülönböztetés előidézése terén.

3.2.5.

Mint arra az Európa Tanács (14) és az Alapjogi Ügynökség tevékenysége (15) is rávilágít, az algoritmikus döntéshozatal olyan döntéshozatali eszközöket hoz létre, amelyeknél a megkülönböztető elfogultság az eredmények automatizált ismétlésének igényéből fakad. A mesterséges intelligencia által vezérelt megkülönböztetés kockázatainak csökkentésére szolgáló legrelevánsabb jogi eszközök a megkülönböztetésmentességet biztosító jogszabályok és az adatvédelmi jogszabályok. Hatékony végrehajtás esetén mindkét jogi eszköz segíthetne a jogellenes megkülönböztetés elleni küzdelemben.

3.2.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy ezeknek a hatásoknak az ellenőrzése határozott közpolitika iránti elkötelezettséget követelne meg, amely az egész európai belső piacra és az Európán kívüli gazdasági szereplőkre is vonatkozik, Ez – a digitális szolgáltatásokról szóló, jelenleg elfogadás alatt álló jogszabálynak megfelelően – szükségessé tenné az automatizált döntéshozatal nyomon követésére, valamint az adatok ellenőrzésére, értékelésére, hatásvizsgálatára és korrekciójára szolgáló folyamatok bevezetését e technológiák fejlesztése és végrehajtása során. A digitális szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadása szintén segíthet a megoldások kidolgozásában.

3.3.   Az egyenlő bánásmód védelmének javítása és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelma munka világában

3.3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás döntő jelentőségű a befogadás és a mindenkire vonatkozó egyenlőség megvalósítása szempontjából.

3.3.2.

Bár az Európai Unió történelmet írt a nemek közötti egyenlőség melletti elkötelezettségével a foglalkoztatásban, ma mégis az a helyzet, hogy a (gazdasági, társadalmi, egészségügyi vagy egyéb) válságok következményei hagyományosan a nőket sújtják elsőként. Az EU országai továbbra is küszködnek a nemek közötti munkahelyi egyenlőség nagy kihívásával. A Covid19-válság nyomán a nők foglalkoztatási rátája minden korcsoportban és minden foglalkozási csoportban visszaesett, és világszinten 61,8 %-ra csökkent (16).

3.3.3.

E nemek közötti egyenlőtlenségek hozzáadódnak az egyenlőtlenség többi formájához. Az Eurostat 2019-ben végzett felmérése szerint a fogyatékossággal élők 68 %-a volt kitéve az elszegényedésnek vagy a társadalmi kirekesztésnek, szemben a teljes lakosság 28,4 %-val (17). A magukat LMBT személyeknek vallók 21 %-a, valamint a maghrebi, afrikai vagy roma származásúak 25 %-a hátrányosan megkülönböztetve érezte magát a munkahelyén (18).

3.3.4.

A hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó 2020-as Eurobarométer felmérés szerint pedig az uniós polgárok 59 %-a véli úgy, hogy a hátrányos megkülönböztetés fő oka az etnikai származás vagy a bőrszín, és a vizsgálatok is azt mutatják, hogy a foglalkoztatás terén ez különösen jelentős, ahol számottevően befolyásolja az esélyegyenlőséget, valamint a társadalmi integrációt. Hatékony módszereket kellene bevezetni e hátrányos megkülönböztetések bizonyíthatóságára a bíróságok előtt, például a francia legfelsőbb bíróságok által elismert Clerc-módszert, amellyel összehasonlítható az azonos szinten alkalmazottak szakmai előmenetele (19).

3.3.5.

Jelenleg a foglalkoztatásból eredő hátrányos megkülönböztetés elleni uniós politika kimerül egy olyan jogi keretben, amely lehetővé teszi a hátrányos megkülönböztetés eseteinek bíróság előtti megállapítását, ugyanakkor nagyon megterheli a potenciális áldozatot, mivel neki kell vállalnia a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet, és benyújtania egy vagy több keresetet a munkáltatója, valamely szolgáltató vagy az állam ellen.

3.3.6.

Az Európai Bizottság régóta elismeri, hogy a megkülönböztetés kollektív jelenségek terméke. Az esetenkénti peres eljárás nagyon megterhelő az áldozatok számára. A hátrányos megkülönböztetés esetében dokumentált és jelentős a perrel nem élő áldozatok aránya (20). A munkahelyi hátrányos megkülönböztetés miatti per ritka, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos megkülönböztetés miatti kereset pedig alig létezik. Meg kell erősíteni az egyenlőség előmozdításának peren kívüli mechanizmusait és eljárásait, valamint a pro bono alapon végzett jogi tevékenység és a közérdekű per támogatását.

3.3.7.

Az EGSZB támogatja, hogy az uniós jogalkotás olyan eljárási eszközöket fogadjon el, amelyek megkönnyítik a tagállamokban a jogokhoz való hozzáférést például olyan kollektív kereseti mechanizmusok alkalmazásával, amelyek javítják mind a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférést, mind annak hatását a megkülönböztetés elleni küzdelemre és az egyenlő bánásmód fenntartására. Ezzel megkímélik az egyént a pereskedéstől, az elítélt gyakorlatoknak megfelelő súlyt adnak a jogi fellépésnek, és a hátrányos megkülönböztetést ténylegesen szabályozó elrettentő erővel ruházzák fel a jogi keretet.

3.3.8.

Amennyiben tehát az Európai Unió hatékonyan szeretne fellépni a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés ellen, a bírósági eljárás nem lehet az egyetlen beavatkozási lehetőség a kollektív és rendszerszintű megkülönböztetéssel szemben.

3.3.9.

Az Európai Uniónak a megkülönböztetés ellen nemcsak bírósági eljárással kell fellépnie, hanem például az egyenlőtlenség kialakulását megelőző beavatkozást, a gyakorlatok kijavítását és a megkülönböztetés megelőzését lehetővé tevő előrejelzési eszközök bevetésével is.

3.3.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy hasonló politikákat kell bevetni a hátrányos megkülönböztetésnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkében említett összes esetében. Ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy: i. vállaljon kötelezettséget a meglévő intézkedések végrehajtására vagy új intézkedések elfogadására a munkahelyi egyenlőség előmozdítása érdekében foglalkoztatási és megkülönböztetésmentességi politikája keretében, és biztosítsa a hatályos jogszabályok hatékony végrehajtását; ii. szorgalmazza olyan intézkedések elfogadását, amelyek általánossá teszik a munkahelyi megkülönböztetés elemzését, és ösztönzik a munkáltatókat terhelő értékelési, bejelentési és nyomonkövetési kötelezettségeket; iii. segítsen a vállalkozásoknak a megkülönböztetésellenes és befogadó gyakorlatokat kifejlesztésében.

3.4.   A hátrányos megkülönböztetés elleni védelem bővítése és egységesítése az EU-ban

3.4.1.

Az EGSZB kifejezetten bátorítja az Európai Uniót, hogy az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében folytassa a megkülönböztetések elleni védelem kidolgozását, elfogadva többek közt a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslatot.

3.4.2.

Az EGSZB megállapítja, hogy az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén tapasztalható hátrányos megkülönböztetés elleni jelenleg létező védelem bizonyos kritériumok alapján védelmi hierarchiát állít fel, ami a megkülönböztetés kritériumai által érintett személyek egyenlőtlen védelméhez vezet.

3.4.3.

Bár az EU-ban a megkülönböztetésmentesség elve az alapvető jogok védelmének egyik pillére, az Európai Unió mindaddig nem teljesítheti az európai közéletben a jogok egyenlő érvényesülésének célkitűzését, amíg az irányelvtervezet elfogadása függőben van.

3.4.4.

Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, a Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjanak arról, hogy az irányelvtervezet olyan változatban kerüljön elfogadásra, amely tartalmazza a jogokhoz és jogorvoslathoz való hozzáférés javítására vonatkozó átfogó javaslatait, köztük a jogokhoz való hozzáférést megkönnyítő mechanizmusokat a hatékonyságot biztosító kollektív jogorvoslati eljárások elfogadásával, valamint a tagállami szerveknek a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem terén biztosított hatáskörök elismerését is.

3.4.5.

Az EU-nak még inkább fokoznia kell konkrét erőfeszítéseit és együttműködését, hogy az LMBTQIA+ személyek méltóságát és alapjogait kivétel nélkül tiszteletben tartsák, hogy sehol ne lehessen eljárás alá vonni őket, és hogy megerősítsék részvételüket a közéletben.

3.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak aktívan elő kell mozdítania az esélyegyenlőség és a tevőleges kötelezettségek általános elvének elismerését. Az uniós intézményeknek emellett kötelező erejű normák elfogadása révén támogatniuk kell az egyenlőséget és az emberi jogokat előmozdító nemzeti szervezeteket, hogy azok teljes mértékben kiaknázhassák a bennük rejlő lehetőségeket, és biztosíthassák a meglévő jogszabályok hatékony alkalmazását.

3.6.   A politikai, szakszervezeti és civil szereplők elleni hátrányos megkülönböztetés elleni védelem megújítása

3.6.1.

Az EGSZB megállapítja, hogy az utóbbi években a politikai, szakszervezeti vagy a munkavállalói szervezetekhez tartozó, valamint a civil aktivisták Unió-szerte le tudják küzdeni a nehézségeket, hogy gyakorolhassák a véleménynyilvánítás és a cselekvés szabadságát, például élnek a tüntetéshez való jogukkal követeléseik kinyilvánítására vagy tárgyalások folytatására.

3.6.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy mind az Uniónak, mind a tagállamoknak – jogszabályaikkal és az alkalmazandó nemzetközi eszközökkel összhangban – hatékonyan biztosítaniuk kell a politikai szereplők, szociális partnerek és egyesületi szereplők biztonságát, egyenlő bánásmódját és tagállami hatóságok általi védelmét, ami korrelál a demokrácia, a jogállamiság és a politikai véleményen alapuló megkülönböztetés tilalmának értékeivel.

3.6.3.

Minden tagállam ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló (87. sz.) egyezményét és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló (98. sz.) egyezményét. Az egyesülési szabadságot és a szervezkedési jogot is tiszteletben kell tartani és támogatni kell. Fontos, hogy nemzeti és uniós szinten viták folyjanak arról, hogy miként lehet biztosítani, hogy a munkavállalók hozzáférjenek a szakszervezeti képviselethez, és gyakorolni tudják a kollektív szervezkedéshez és fellépéshez való jogot (21). A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nemzetközileg elismert normáival összhangban az EGSZB határozottan arra ösztönzi a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy jogszabályaikkal, munkaügyi kapcsolatrendszereikkel és az alkalmazandó nemzetközi eszközeikkel összhangban biztosítsák az egyesülési szabadság, a szervezkedési jog és a kollektív tárgyaláshoz való jog hatékony védelmét.

3.7.   Hatékony nemzeti intézmények az egyenlőség, az alapjogok védelme és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem előmozdítására

3.7.1.

Az uniós és nemzeti jogszabályok alkalmazása ezen a területen túl gyakran jelentős korlátozásokkal jár, amelyek az egyes tagállamokra jellemző jogi, intézményi, szervezeti és pénzügyi szempontokhoz kapcsolódnak.

3.7.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy konkrét terveket kell kidolgozni, a pénzügyi támogatás vonatkozásában is a nemzeti intézmények kapacitásának javítása érdekében.

3.7.3.

Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre az emberi jogi feladatokat ellátó tagállami intézmények számára egy segítségnyújtási programot a hatásköreik (nemzetközi szabványok létrehozása, akkreditálása és betartása) javítása, megerősítése és észszerűsítése céljából, beleértve a tudatosítást, a tudást és az összes csoport sajátos igényeinek való megfelelést.

3.7.4.

Azon is javítani kell, ahogyan az összes, főleg az emberi jogok védelmében részt vevő civil és társadalmi szereplő dolgozni tud a meglévő jogi eszközökkel, és együtt tud működni a közintézményekkel. Jobban kell támogatni azokat a társadalmi szereplőket és civil szervezeteket, amelyek a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. A nekik nyújtott támogatás képzések, a felismerés, a tudás és a bevált gyakorlatok átadása, pénzügyi és szervezeti támogatás, valamint a támadásokkal és a lejárató kampányokkal szembeni védelem formájában valósulhat meg.

3.7.5.

Az EGSZB korábbi javaslatához híven megismétli, hogy létre kell hozni egy hatékony és elérhető mechanizmust a fizikai és verbális bántalmazás, a megfélemlítés és a zaklatás jelzésére és jelentésére, beleértve a visszaélésszerű folyamatokon, a civil szervezetek, köztük az emberi jogokat védő szervezetek elleni gyűlöletbeszéden keresztül történőket is (22). Ha a digitális térben indulnak ezek a támadások, akkor gyorsan azonosítani kell őket, és a kapcsolódó tartalmakat törölni kell.

---

(1)  (COM(2008) 426).

(2)  Alapjogi Ügynökség, Equality in the EU 20 years after the initial implementation of the equality Directives, 2021. április.

(3)  Mulder, J., Indirect sex discrimination in employment, European Network of legal experts in the field of gender equality and non-discrimination (A nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózata), Európai Bizottság, 2020.

(4)  Lásd különösen az ILO 8. jelentését a jelenlegi válság foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról, 2021. október: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, COVID-19: ILO Monitor – 8. kiadás, 2021. október 27.

(5)  Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására (COM(2021) 38)(HL C 374., 2021.9.16., 38. o.).

(6)  Lásd különösen az alábbi véleményeket: A fogyatékossággal élő nők helyzete (SOC/579)(HL C 367., 2018.10.10., 20. o.); A roma nők helyzete (SOC/585)(HL C 110., 2019.3.22., 20. o.); A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos menetrend kialakítása (SOC/616)(HL C 97., 2020.3.24., 41. o.); A sokszínűség kezelése az uniós tagállamokban (SOC/642)(HL C 10., 2021.1.11., 7. o.); Az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló, 2020–2025-re vonatkozó stratégia (SOC/667)(HL C 286., 2021.7.16., 128. o.); Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra (SOC/668)(HL C 286., 2021.7.16., 134. o.); Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (SOC/680)(HL C 374., 2021.9.16., 50. o.) és A romák befogadását célzó stratégia a 2020-t követő időszakra.

(7)  Vélemény:Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégia (SOC/671), HL C 341., 2021.8.24., 50. o.

(8)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Egyenlőség az Unióban 20 évvel az egyenlőségi irányelvek kezdeti végrehajtása után, i. m.

(9)  Európai Bizottság: Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban (COM(2009) 567 final).

(10)  Crowley, N., Making Europe more Equal: A legal Duty? (Jogi kötelesség egyenlőbbé tenni Európát?), Equinet, 2016.

(11)  Défenseur des droits, Dématérialisation et inégalités d’accès aux services publics (Digitalizálás és a közszolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés), 2019; valamint Dématérialisation des services publics: trois ans après, où en est-on? (Hol tartunk három évvel a közszolgáltatások digitalizálása után?), 2022.

(12)  Gerards, J., Xenidis, R., Algorithmic discrimination in Europe (Algoritmikus megkülönböztetés az EU-ban), A nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség jogi szakértőinek európai hálózata, Európai Bizottság, 2020.

(13)  Défenseur des droits, Technologies biométriques: L’impératif respect des droits fondamentaux (Biometrikus technológiák: az alapvető jogok szükségszerű tiszteletben tartása), 2021.

(14)  Európa Tanács, Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, Frederik Zuiderveen: Discrimination, intelligence artificielle et décisions algorithmiques (Hátrányos megkülönböztetés, mesterséges intelligencia és algoritmikus döntéshozatal), 2018.

(15)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége: Hogyan alakítsuk jól a jövőt? Mesterséges intelligencia és alapvető jogok, 2021.

(16)  Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE), Gender equality and the socio-economic impact of the COVID-19 pandemic (A nemek közötti egyenlőség és a Covid19-világjárvány társadalmi-gazdasági hatása).

(17)  Eurostat, Income inequalities (Jövedelmi egyenlőtlenség), 2019.

(18)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Egyenlőség az Unióban 20 évvel az egyenlőségi irányelvek kezdeti végrehajtása után, i. m.

(19)  Chappe. V.A., La preuve par comparaison: méthode des panels et droit de la non-discrimination (Bizonyítás összehasonlítással: panelmódszer és a megkülönböztetésmentességhez való jog), Sociologies pratiques, 2011/2, 23. sz., 45–55. o.; Kerethatározat, Défenseur des droits [ombudsman], 2022-139. sz., 2022. augusztus 31.; Cour de cassation, chambre sociale [semmítőszék, szociális tanács], 10/7/1998, 90-41231. sz.; Chambre sociale 04/07/2000, 98-43285. sz.; Chambre sociale 28/6/2006, 04-46419. sz.

(20)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Egyenlőség az Unióban 20 évvel az egyenlőségi irányelvek kezdeti végrehajtása után, i. m.

(21)  Lásd még a „Tisztességes minimálbérek Európában” című vélemény (SOC/632), 4.5.3. és 4.5.6. pontját (HL C 429., 2020.12.11., 159. o.).

(22)  Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégiára vonatkozó vélemény (SOC/671)(HL C 341., 2021.8.24., 50. o.).