Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2023/C 54/01)

Utolsó kiadvány

HL C 45., 2023.2.6.

Korábbi közzétételek

HL C 35., 2023.1.30.

HL C 24., 2023.1.23.

HL C 15., 2023.1.16.

HL C 7., 2023.1.9.

HL C 482., 2022.12.19.

HL C 472., 2022.12.12.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (hatodik tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Consiglio di Stato [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – AQ, BO, CP (C-40/20), AZ, BY, CX, DW, EV, FU, GJ (C-173/20) kontra Presidenza del Consiglio dei Ministri, Ministero dell’Istruzione, dell’Università e della Ricerca – MIUR, Università degli studi di Perugia

(C-40/20. és C-173/20. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - Határozott idejű munkaviszony - 1999/70/EK irányelv - Keretmegállapodás - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések - Határozott idejű közjogi munkaviszony - Egyetemi kutatók)

(2023/C 54/02)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperesek: AQ, BO, CP (C-40/20), AZ, BY, CX, DW, EV, FU, GJ (C-173/20)

Alperesek: Presidenza del Consiglio dei Ministri, Ministero dell’Istruzione, dell’Università e della Ricerca – MIUR, Università degli studi di Perugia

Az eljárásban részt vesz: Federazione Lavoratori della Conoscenza Cgil, Confederazione Generale Italiana del Lavoro (CGIL), Cipur – Coordinamento Intersedi Professori Universitari di Ruolo, Anief – Associazione Professionale e Sindacale (C-40/20), HS, IR, JQ, KP, LO, MN, NM, OZ, PK, QJ, RI, SH, TG, UF, WE, XC, YD (C-173/20)

Rendelkező rész

1)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az egyetemek számára, hogy – az érintett egyetem szokásos és állandó szükségleteinek a kielégítése céljából – a kutatókkal három évre szóló, legfeljebb két évvel meghosszabbítható, határozott idejű szerződéseket kössenek anélkül, hogy azok megkötését vagy meghosszabbítását ideiglenes vagy kivételes jellegű szükségletek fennállásához kapcsolódó objektív okoktól tenné függővé.

2)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ugyanazon kutató által akár különböző egyetemekkel és intézményekkel megköthető munkaszerződések teljes időtartamát tizenkét évben határozza meg, még akkor is, ha a szerződések nem követik egymást.

3)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az állami kutatószervezetek határozott idejű szerződést kötő kutatói foglalkoztatásának a stabilizálását, de e lehetőséget megtagadja a határozott idejű szerződést kötő egyetemi kutatóktól.

4)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely – eltérve egyrészt az állami és a magánszektorban dolgozó valamennyi munkavállalóra alkalmazandó, azon általános szabálytól, amely szerint a 2018-as évtől a határozott idejű munkaviszony maximális időtartama 24 hónap, ideértve a meghosszabbítást és a megújítást is, és másrészt a közigazgatási alkalmazottakra vonatkozó azon szabálytól, amely szerint az ilyen típusú munkaviszony ideiglenes és kivételes szükségletek fennállásának a feltételéhez van kötve – lehetővé teszi az egyetemek számára, hogy a kutatókkal legfeljebb két évvel meghosszabbítható, hároméves határozott idejű szerződést kössenek anélkül, hogy az ilyen szerződéskötést vagy meghosszabbítást a szóban forgó egyetem ideiglenes vagy kivételes szükségletei fennállásának a feltételéhez kötné, és lehetővé teszi azt is, hogy az ötéves időszak végén ugyanazzal a személlyel vagy más személyekkel újabb ugyanolyan típusú, határozott idejű szerződést kössenek abból a célból, hogy ugyanazon oktatási és kutatási szükségletet kielégítsék, mint amelyhez az előző szerződés kapcsolódott.

5)

Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a határozatlan idejű szerződést kötő kutatóknak lehetőségük van arra, hogy a nemzeti tudományos habilitáció megszerzését követően az óraadó tanárok listájára való felvétel céljából különleges értékelési eljárásban vegyenek részt, miközben e lehetőséget megtagadják a határozott idejű szerződést kötő kutatóktól, még akkor is, ha ezen utóbbiak szintén megszerezték a nemzeti tudományos habilitációt, és ugyanazon szakmai tevékenységeket végzik, valamint ugyanazon oktatási szolgáltatásokat nyújtják a hallgatóknak, mint a határozatlan időre szóló szerződést kötő kutatók.

---

(1)  HL C 161., 2020.5.11.

HL C 19., 2021.1.18.

A Bíróság (hatodik tanács) 2022. december 22-i ítélete – Európai Bizottság kontra Spanyol Királyság

(C-125/20. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 2008/50/EK irányelv - A környezeti levegő minősége - A 13. cikk (1) bekezdése - XI. melléklet - Bizonyos spanyol agglomerációkban és zónákban a nitrogén-dioxid [NO2] vonatkozásában meghatározott határértékek szisztematikus és folyamatos túllépése - A 23. cikk (1) bekezdése - XV. melléklet - A túllépés „lehető legrövidebb” időtartama - Megfelelő intézkedések)

(2023/C 54/03)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők kezdetben: A. C. Becker, M. Jauregui Gómez és M. Noll-Ehlers, később: M. Jauregui Gómez és M. Noll-Ehlers, végül: M. Noll-Ehlers és E. Sanfrutos Cano meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság (képviselők kezdetben: S. Jiménez García és M. J. Ruiz Sánchez, később: M. J. Ruiz Sánchez meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)

A Spanyol Királyság: — mivel nem biztosította, hogy ne lépjék túl szisztematikusan és folyamatosan egyrészt a nitrogén-dioxid (NO2) éves határértékeit, 2010-től 2018 végéig az ES0901 Barcelona környéke és az ES1301 Madrid övezetekben, valamint 2010-től 2017 végéig az ES0902 Vallès – Baix Llobregat övezetben, másrészt pedig a nitrogén-dioxid (NO2) óránkénti határértékét 2010-től 2018 végéig az ES1301 Madrid övezetben, nem tett eleget a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, és — mivel 2010. június 11-től nem fogadott el megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az ES0901 Barcelona környéke, az ES0902 Vallès – Baix Llobregat és az ES1301 Madrid övezetekben az NO2 éves határértékének tiszteletben tartását biztosítani lehessen, nem tett eleget az említett irányelv XV. mellékletével összefüggésben értelmezett 23. cikke (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, különösen pedig az annak biztosítására irányuló kötelezettségnek, hogy a levegő minőségére vonatkozó tervek előírják az ahhoz megfelelő intézkedéseket, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson.

2)	A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A Spanyol Királyság viseli saját költségein felül az Európai Bizottság költségeinek kilenc tizedét.

4)	Az Európai Bizottság viseli saját költségeinek egytizedét.

---

(1)  HL C 175., 2020.5.25.

A Bíróság (első tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Riigikohus [Észtország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – AS Veejaam, OÜ Espo kontra AS Elering

(C-470/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - A megújuló energiaforrások támogatása - A 2014 és 2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás - Az érintett projekthez kapcsolódó munkálatok megkezdését követően igényelt támogatás ösztönző hatása - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése - Bejelentési kötelezettség - A bejelentési kötelezettség megsértésének következményei)

(2023/C 54/04)

Az eljárás nyelve: észt

A kérdést előterjesztő bíróság

Riigikohus

Az alapeljárás felei

Felperesek: AS Veejaam, OÜ Espo

Alperes: AS Elering

Rendelkező rész

1)

A 2014 és 2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 49. és 50. pontját a következőképpen kell értelmezni: azokkal nem ellentétes a megújulóenergiaforrás-támogatási programot létrehozó olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a támogatás kérelmezője számára, hogy a támogatásból akkor is részesüljön, ha a kérelmet az érintett projekt megvalósítására irányuló munkálatok megkezdése után nyújtották be.

2)

A 2014 és 2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatást a következőképpen kell értelmezni: valamely állami támogatás akkor rendelkezhet ösztönző hatással, ha azon beruházás, amelyet valamely gazdasági szereplő a környezetvédelmi engedély megszerzésére vonatkozó feltételek módosításának való megfelelés érdekében eszközölt – mivel ezen engedély szükséges e gazdasági szereplő tevékenységéhez –, az érintett támogatás folyósításának hiányában valószínűleg nem valósult volna meg.

3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének b) és c) pontját a következőképpen kell értelmezni: az olyan létező támogatási programot, amelynek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét az Európai Bizottság határozata megállapította, az e rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében vett „új támogatásnak” kell minősíteni, amennyiben e programot azon határidőn túl alkalmazzák, amelyet az érintett tagállam a támogatás értékelésére irányuló, az említett határozattal lezárt eljárás keretében a Bizottságnak az említett program alkalmazásának befejező időpontjaként megjelölt.

4)

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: azzal nem ellentétes, ha valamely gazdasági szereplő állami támogatás kifizetése iránti kérelmének az e rendelkezésben előírt bejelentési kötelezettség megsértése ellenére helyt adnak, egyrészt az említett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító bizottsági határozatot megelőző időszakra vonatkozóan, másrészt, ha az említett szereplő a támogatást akkor igényelte, amikor az jogellenes volt, mivel nem jelentették be ezen intézménynek, míg a beruházás, amelyhez a támogatás kapcsolódott, akkor valósult meg, amikor a program jogszerű volt, és a Bizottság határozatában megállapította annak belső piaccal való összeegyeztethetőségét, feltéve, hogy mindkét esetben a támogatás kedvezményezettje kamatokat fizet az esetlegesen kapott összegek után azon időszak tekintetében, amikor a támogatás jogellenesnek minősült.

---

(1)  HL C 433., 2020.12.14.

A Bíróság (nagytanács) 2022. december 22-i ítélete (a Satversmes tiesa [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – „EUROAPTIEKA” SIA

(C-530/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek - 2001/83/EK irányelv - A 86. cikk (1) bekezdése - A „gyógyszerek reklámozásának” fogalma - A 87. cikk (3) bekezdése - A gyógyszerek észszerű felhasználása - 90. cikk - Tiltott reklámelemek - Nem vényköteles és nem is támogatott gyógyszerekre vonatkozó reklám - Árreklám - Promóciós ajánlatokra vonatkozó reklám - Együttes értékesítésekre vonatkozó reklám - Tilalom)

(2023/C 54/05)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Satversmes tiesa

Az alapeljárás felei

Felperes:„EUROAPTIEKA” SIA

Az eljárásban részt vesz: Ministru kabinets

Rendelkező rész

1)

A 2004. március 31-i 2004/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 86. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: az olyan információk terjesztése, amelyek ösztönzik a gyógyszerek vásárlását azáltal, hogy az ilyen vásárlás szükségességét különleges értékesítés meghirdetésével vagy annak jelzésével igazolják, hogy az említett gyógyszereket más gyógyszerekkel együtt – akár csökkentett áron – vagy más termékekkel együtt értékesítik, a „gyógyszerek reklámozásának” e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik, akkor is, ha ezen információk nem egy meghatározott gyógyszerre, hanem meg nem határozott gyógyszerekre vonatkoznak.

2)

A 2004/27 irányelvvel módosított 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdését és 90. cikkét a következőképpen kell értelmezni: azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely megtiltja, hogy a nem vényköteles és nem is támogatott gyógyszerek nyilvános reklámozásába olyan információkat is belefoglaljanak, amelyek ösztönzik a gyógyszerek vásárlását azáltal, hogy az ilyen vásárlás szükségességét különleges értékesítés meghirdetésével vagy annak jelzésével igazolják, hogy az említett gyógyszereket más gyógyszerekkel együtt – akár csökkentett áron – vagy más termékekkel együtt értékesítik.

---

(1)  C 443., 2020.12.21.

A Bíróság (nagytanács) 2022. december 22-i ítélete (a Cour administrative d’appel de Versailles [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – JP kontra Ministre de la Transition écologique, Premier ministre

(C-61/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Környezet - A 80/779/EGK, a 85/203/EGK, a 96/62/EK, az 1999/30/EK és a 2008/50/EK irányelv - Levegőminőség - A PM10 mikrorészecskékre és a nitrogén-dioxidra (NO2) vonatkozó határértékek - Túllépés - Levegőminőségi tervek - A levegőnek az e határértékek túllépéséből eredő romlása által a valamely magánszemélynek állítólagosan okozott károk - Az érintett tagállam felelőssége - Az e felelősség megállapításának feltételei - Az a követelmény, hogy a megsértett uniós jogszabály arra irányuljon, hogy jogokat keletkeztessen a sérelmet elszenvedő magánszemélyek számára - Hiány)

(2023/C 54/06)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour administrative d’appel de Versailles

Az alapeljárás felei

Felperes: JP

Alperesek: Ministre de la Transition écologique, Premier ministre

Rendelkező rész

A kén-dioxidra és a lebegő porra vonatkozó levegőminőségi határértékekről és irányértékekről szóló, 1980. július 15-i 80/779/EGK tanácsi irányelv 3. és 7. cikkét, a nitrogén-dioxidra vonatkozó levegőminőségi előírásokról szóló, 1985. március 7-i 85/203/EGK tanácsi irányelv 3. és 7. cikkét, a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv 7. és 8. cikkét, a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és 5. cikkének (1) bekezdését, valamint a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének (1) bekezdését és 23. cikkének (1) bekezdését

akként kell értelmezni, hogy

azoknak nem célja, hogy olyan egyéni jogokat keletkeztessenek a magánszemélyek számára, amelyek valamely tagállammal szemben kártérítési követelést alapozhatnak meg az állam – uniós jog neki betudható megsértése által a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló – felelősségének elve alapján.

---

(1)  HL C 128., 2021.4.12.

A Bíróság (második tanács) 2022. december 22-i ítélete (a Consiglio di Stato [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Airbnb Ireland UC, Airbnb Payments UK Ltd kontra Agenzia delle Entrate

(C-83/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Belső piac - Az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése - Adójogi rendelkezések kizárása - 2000/31/EK irányelv - Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások - Elektronikus kereskedelem - Elektronikus ingatlanközvetítő portál - Az 1. cikk (5) bekezdésének a) pontja - Az „adózás területének” kizárása - 2006/123/EK irányelv - Belső piaci szolgáltatások - A 2. cikk (3) bekezdése - Az „adózás területének” kizárása - (EU) 2015/1535 irányelv - Az1. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontja - A „szolgáltatásokra vonatkozó szabály” és a „műszaki szabály” fogalma - Az ingatlanközvetítői szolgáltatások nyújtóival szembeni azon kötelezettség, hogy gyűjtsék és az adóhatósághoz továbbítsák a bérleti szerződésre vonatkozó adatokat és levonják a megtörtént kifizetéseket terhelő forrásadót - Adójogi képviselő kijelölésének az Olaszországban állandó telephellyel nem rendelkező szolgáltatókkal tekintetében előírt kötelezettsége - EUMSZ 56. cikk - Korlátozó jelleg - Jogszerű célkitűzés - Az adójogi képviselő kijelölése kötelezettségének aránytalan jellege - Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése - Olyan nemzeti bíróság előjogai, amelynek határozatai a belső jog értelmében nem támadhatók meg bírósági úton)

(2023/C 54/07)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperesek: Airbnb Ireland UC, Airbnb Payments UK Ltd

Alperes: Agenzia delle Entrate

Az eljárásban részt vesz: Presidenza del Consiglio dei Ministri, Ministero dell’Economia e delle Finanze, Federazione delle Associazioni Italiane Alberghi e Turismo (Federalberghi), Renting Services Group Srls, Coordinamento delle Associazioni e dei Comitati di tutela dell’ambiente e dei diritti degli utenti e dei consumatori (Codacons)

Rendelkező rész

1)

Az EUMSZ 56. cikket a következőképpen kell értelmezni: — először is, azzal nem ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely az ingatlanközvetítői szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók tekintetében azok letelepedési helyétől és közreműködésük módjától függetlenül, az e tagállam területén található ingatlanokra vonatkozó, legfeljebb 30 napos, rövid időtartamú bérleteket illetően a közvetítésüket követően megkötött bérleti szerződésekre vonatkozó információk gyűjtésének, majd a nemzeti adóhatósághoz való továbbításának kötelezettségét írja elő, és amennyiben e szolgáltatók szedték be a vonatkozó bérleti díjakat vagy ellenértékeket, illetve közreműködtek azok beszedésében, a bérlők által a bérbeadóknak fizetett összegek után fizetendő forrásadó levonásának, és ezen adónak az említett tagállam államkincstára részére történő megfizetésének kötelezettségét; — másodsorban, azzal ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely az ingatlanközvetítői szolgáltatások nyújtói tekintetében az e tagállam területén található ingatlanokra vonatkozó, legfeljebb 30 napos, rövid időtartamú bérleteket illetően az adózás szerinti tagállamban adóilletőséggel rendelkező vagy ott letelepedett adójogi képviselő kijelölésének kötelezettségét írja elő, amennyiben ezen, az adózás szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező, illetve ott letelepedett szolgáltatók szedték be a vonatkozó bérleti díjakat vagy ellenértékeket, illetve közreműködtek azok beszedésében.

2)

Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben részt vevő egyik fél által felvetett, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdés esetén a Bíróság elé terjesztendő kérdések meghatározása és megfogalmazása kizárólag a nemzeti bíróság feladata, e felek pedig nem határozhatják meg és nem módosíthatják azok tartalmát.

---

(1)  HL C 182., 2021.5.10.

A Bíróság (első tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Regionų apygardos administracinio teismo Kauno rūmai

(C-88/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - A Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) - 2007/533/IB határozat - Keresett tárgyra vonatkozó figyelmeztető jelzés - 38. cikk - A figyelmeztető jelzés célja - Lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyíték - 39. cikk - Figyelmeztető jelzés alapján hozott intézkedés végrehajtása - A tagállamok nemzeti jogával összhangban hozott intézkedések - A SIS II-ben figyelmeztető jelzés tárgyát képező gépjárművek nyilvántartásba vételének megtiltására vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás)

(2023/C 54/08)

Az eljárás nyelve: litván

A kérdést előterjesztő bíróság

Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas

Az alapeljárás felei

Felperes: Regionų apygardos administracinio teismo Kauno rūmai

Az eljárásban részt vesz: Lietuvos Respublikos vidaus reikalų ministerija

Rendelkező rész

A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2007. június 12-i 2007/533/IB tanácsi határozat 39. cikkét a 38. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

—	az nem ír elő általános kötelezettséget a második generációs Schengeni Információs Rendszerben (SIS II) figyelmeztető jelzés tárgyát képező gépjármű nyilvántartásba vételének megtiltására;

—	az nem írja elő a végrehajtó tagállam számára, hogy a megtalált tárgyra vonatkozó, az e 38. cikk (1) bekezdésében említett célkitűzések elérésére szolgáló lépésektől eltérő lépéseket megtiltó általános szabályokat állapítson meg; és

—	azzal nem ellentétes, hogy e tagállam az ilyen gépjármű nyilvántartásba vételére vonatkozó általános tilalom alóli kivételeket állapítson meg.

---

(1)  HL C 163., 2021.5.3.

A Bíróság (negyedik tanács) 2022. december 22-i ítélete – Oriol Junqueras i Vies kontra Európai Parlament

(C-115/21. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Intézményi jog - A Parlament tagjai - A megválaszthatósági feltétel büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet miatti megszűnése - Európai parlamenti képviselői hely megüresedésének bejelentése - A mentelmi jog érvényesítésére irányuló sürgős intézkedés iránti kérelem - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatatlanság)

(2023/C 54/09)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Oriol Junqueras i Vies (képviselők: M. Márciusal i Ferret és A. Van den Eynde Adroer, abogados)

A másik fél az eljárásban: Európai Parlament (képviselők: N. Görlitz és J.-C. Puffer meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	Oriol Junqueras i Vies a saját költségein felül köteles viselni az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.

3)	A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 163., 2021.5.3.

A Bíróság (nagytanács) 2022. december 22-i ítélete (a Tribunal d'arrondissement de Luxemburg [Luxemburg], Tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Christian Louboutin kontra Amazon Europe Core Sàrl (C-148/21), Amazon EU Sàrl (C-148/21), Amazon Services Europe Sàrl (C-148/21), Amazon.com Inc. (C-184/21), Amazon Services LLC (C-184/21)

(C-148/21. és C-184/21. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Európai uniós védjegy - (EU) 2017/1001 rendelet - A 9. cikk (2) bekezdésének a) pontja - Az európai uniós védjegyoltalom tartalma - A „használat” fogalma - Online piacteret is magában foglaló online értékesítési weboldal üzemeltetője - Olyan harmadik fél eladók által ezen a piactéren közzétett hirdetések, akik ezekben a hirdetésekben más személy védjegyével azonos megjelölést használnak a védjegy árujegyzékében foglaltakkal azonos árukkal kapcsolatban - E megjelölésnek az ezen üzemeltető kereskedelmi kommunikációjának szerves részeként való érzékelése - A hirdetések olyan megjelenítési módja, amely nem teszi lehetővé az említett üzemeltető ajánlatainak a harmadik fél eladók ajánlataitól való egyértelmű megkülönböztetését)

(2023/C 54/10)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal d'arrondissement de Luxemburg, Tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles

Az alapeljárás felei

Felperes: Christian Louboutin

Alperesek: Amazon Europe Core Sàrl (C-148/21), Amazon EU Sàrl (C-148/21), Amazon Services Europe Sàrl (C-148/21), Amazon.com Inc. (C-184/21), Amazon Services LLC (C-184/21)

Rendelkező rész

Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az olyan online értékesítési weboldal üzemeltetője, amely az üzemeltető értékesítési ajánlatain kívül egy online piacteret is magában foglal, úgy tekinthető, mint aki más európai uniós védjegyével azonos megjelölést használ az ezen védjegy árujegyzékében foglaltakkal azonos árukkal kapcsolatban, amikor harmadik fél eladók ezen a piactéren az említett védjegy jogosultjának hozzájárulása nélkül ezzel a megjelöléssel ellátott ilyen árukat kínálnak eladásra, ha a szokásosan tájékozott és észszerűen figyelmes felhasználó kapcsolatot teremt a weboldal-üzemeltető által nyújtott szolgáltatások és a szóban forgó megjelölés között, ami különösen abban az esetben áll fenn, ha az adott helyzetet jellemző valamennyi körülményre tekintettel az ilyen felhasználónak az a benyomása támadhat, hogy maga az említett üzemeltető forgalmazza saját nevében és javára az említett megjelöléssel ellátott árukat. E tekintetben releváns ténynek minősül, hogy az üzemeltető egységes megjelenítési módot alkalmaz a weboldalán közzétett ajánlatok bemutatására, és egyszerre mutatja a saját nevében és javára árusított termékekre, illetve a harmadik fél eladók által az említett piactéren kínált árukra vonatkozó hirdetéseket, továbbá hogy a saját, jóhírnévvel rendelkező forgalmazói logóját az összes ilyen hirdetésen feltünteti, valamint hogy a harmadik fél eladóknak a szóban forgó megjelöléssel ellátott áruk forgalmazásával összefüggésben többek között az áruk raktározására és szállításra való feladására irányuló további szolgáltatásokat kínál.

---

(1)  HL C 189., 2021.5.17.

HL C 217., 2021.6.7.

A Bíróság (nagytanács) 2022. december 22-i ítélete (az Oberlandesgericht München [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – S. M. kiadatásával kapcsolatos eljárás

(C-237/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Uniós polgárság - EUMSZ 18. és EUMSZ 21. cikk - Valamely tagállamhoz harmadik állam által intézett, olyan uniós polgár kiadatására vonatkozó kérelem, aki egy másik tagállam állampolgára és az első tagállamban élt a szabad mozgáshoz való jogával - Szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából történő kiadatás iránti kérelem - Csak a saját állampolgárokra vonatkozó kiadatási tilalom - A szabad mozgás korlátozása - A büntetlenség megelőzésén alapuló igazolás - Arányosság)

(2023/C 54/11)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht München

Az alapeljárás felei

Felperes: S. M.

Az eljárásban részt vesz: Generalstaatsanwaltschaft München

Rendelkező rész

Az EUMSZ 18. és az EUMSZ 21. cikket a következőképpen kell értelmezni:

—

azt a tagállamot, amelyhez harmadik állam valamely másik tagállam olyan állampolgára szabadságvesztés büntetésének végrehajtása céljából történő kiadatása iránti kérelmet nyújt be, akinek állandó lakóhelye a megkeresett tagállamban található, amelynek nemzeti joga csak a saját állampolgárainak az Európai Unióból történő kiadatását tiltja, egyúttal a harmadik állam beleegyezéséhez kötve lehetővé teszi az ilyen büntetés végrehajtását a területén, e rendelkezések arra kötelezik, hogy aktívan keresse a megkereső harmadik állam beleegyezését, felhasználva a büntetőügyekben való együttműködés és segítségnyújtás valamennyi, az adott harmadik állammal fennálló kapcsolataiban rendelkezésére álló mechanizmusát;

—

az említett beleegyezés hiányában pedig e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha ilyen körülmények között a megkeresett tagállam kiadja az uniós polgárt a nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségeivel összhangban, feltéve, hogy a kiadatás nem sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított jogokat.

---

(1)  HL C 297., 2021.7.26.

A Bíróság (második tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Bundesarbeitsgericht [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – CM kontra TimePartner Personalmanagement GmbH

(C-311/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Foglalkoztatás és szociálpolitika - Munkaerő-kölcsönzés - 2008/104/EK irányelv - 5. cikk - Az egyenlő bánásmód elve - A kölcsönzött munkavállalók általános védelme biztosításának szükségessége az ezen elvtől való eltérés esetén - A kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül felvett munkavállalókénál alacsonyabb díjazást megállapító kollektív szerződés - Hatékony bírói jogvédelem - Bírósági felülvizsgálat)

(2023/C 54/12)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesarbeitsgericht

Az alapeljárás felei

Felperes: CM

Alperes: TimePartner Personalmanagement GmbH

Rendelkező rész

1)

A munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: e rendelkezés a „kölcsönzött munkavállalók általános védelmének” fogalmára való hivatkozással nem követeli meg, hogy a kölcsönzött munkavállalók sajátos védelmi szintjét figyelembe vegyék, amely meghaladja azt a szintet, amelyet általában a munkavállalók számára a nemzeti jog és az uniós jog az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében meghatároz. Ha azonban a szociális partnerek kollektív szerződés útján megengedik az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek terén a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot, e kollektív szerződésnek – az érintett kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítása érdekében – olyan, alapvető munka- és foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos előnyöket kell biztosítania e munkavállalók számára, amelyek kompenzálják az általuk alkalmazott eltérő bánásmódot.

2)

A 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló kötelezettség tiszteletben tartását konkrétan kell értékelni, összevetve egy adott munkakör tekintetében a kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül alkalmazott munkavállalókra alkalmazott alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazott feltételekkel, hogy ekként meg lehessen határozni, hogy az említett alapvető feltételek tekintetében nyújtott kompenzációs előnyök lehetővé teszik-e az elszenvedett eltérő bánásmód hatásainak ellensúlyozását.

3)

A 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló kötelezettség nem követeli meg, hogy az érintett kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás között határozatlan idejű munkaszerződés álljon fenn.

4)

A 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: a nemzeti jogalkotónak nem kell előírnia az e rendelkezés értelmében vett kölcsönzött munkavállalók általános védelme biztosításának feltételeit és kritériumait, ha az érintett tagállam lehetőséget biztosít a szociális partnerek számára arra, hogy olyan kollektív szerződéseket tartsanak fenn vagy kössenek, amelyek lehetővé teszik az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek terén az eltérő bánásmódot az említett munkavállalók hátrányára.

5)

A 2008/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését a következőképpen kell értelmezni: az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében a kölcsönzött munkavállalók hátrányára eltérő bánásmódot e rendelkezés alapján lehetővé tévő kollektív szerződések hatékony bírói felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhessék annak ellenőrzése céljából, hogy a szociális partnerek tiszteletben tartották-e az e munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló kötelezettségüket.

---

(1)  HL C 320., 2021.8.9.

A Bíróság (második tanács) 2022. december 15-i ítélete – Maxime Picard kontra Európai Bizottság

(C-366/21. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Közszolgálat - Szerződéses alkalmazottak - Nyugdíj - Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata - 2014. évi reform - 1023/2013/EU, Euratom rendelet - A személyzeti szabályzat XIII. melléklete - A 21. cikk második bekezdése és a 22. cikk (1) bekezdésének második albekezdése - A nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti intézkedések - Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek - Melléklet - Az 1. cikk (1) bekezdése - Ezen átmeneti intézkedéseknek a 2013. december 31-én alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra analógia útján történő alkalmazása - Új szerződéses alkalmazotti szerződés aláírása - Sérelmet okozó aktus - Hatékony bírói jogvédelem)

(2023/C 54/13)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Maxime Picard (képviselő: S. Orlandi ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: G. Gattinara és B. Mongin meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének a 2021. április 16-i Picard kontra Bizottság végzéssel (T-769/16, EU:T:2021:200) helyesbített, 2021. március 24-i Picard kontra Bizottság ítéletét (T-769/16, EU:T:2021:153) hatályon kívül helyezi.

2)

A Bíróság az Európai Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala (PMO) nyugdíjrészlegének ügyintézője által 2016. január 4-én adott választ, valamint a Bizottság Emberi Erőforrások Főigazgatósága E igazgatósága igazgatója által hozott, Maxime Picard ezen válasszal szemben 2016. április 4-én benyújtott panaszát elutasító, 2016. július 25-i határozatot megsemmisíti.

3)	A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségein felül a Maxime Picard részéről a jelen fellebbezés, valamint az elsőfokú eljárás során felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 357., 2021.9.6.

A Bíróság (tizedik tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Sofiyski gradski sad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – LM, NO kontra HUK-COBURG-Allgemeine Versicherung AG

(C-577/21. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Gépjármű-felelősségbiztosítási kötelezettség - 2009/103/EK irányelv - A 3. cikk negyedik bekezdése - A „személyi sérülés” fogalma - Kötelező biztosítási fedezet - Közlekedési baleset - Az utas halála - Kiskorú gyermek kártérítési joga - Nem vagyoni kár - A gyermek szenvedése a szülőjének az ilyen balesetben bekövetkezett halála miatt - Kizárólag patológiás károsodás esetén járó kártérítés)

(2023/C 54/14)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski gradski sad

Az alapeljárás felei

Felperesek: LM, NO

Alperes: HUK-COBURG-Allgemeine Versicherung AG

Rendelkező rész

A gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének negyedik bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a közlekedési balesetek károsultjainak közeli hozzátartozóit ért nem vagyoni kárnak a gépjármű-felelősségbiztosító általi megtérítését attól teszi függővé, hogy e kár patológiás egészségkárosodást okozott-e az ilyen közeli hozzátartozóknak.

---

(1)  HL C 513., 2021.12.20.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Cour de cassation [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Instrubel NV kontra Montana Management Inc., BNP Paribas Securities Services (C-753/21), és Montana Management Inc. kontra Heerema Zwijndrecht BV, BNP Paribas Securities Services (C-754/21)

(C-753/21. és C-754/21. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közös kül- és biztonságpolitika - 1210/2003/EK rendelet - Az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes korlátozásai - 4. cikk - Száddám Husszein volt elnök rendszerével kapcsolatban álló személyek, intézmények és szervezetek pénzkészleteinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása - 6. cikk - Az Iraki Fejlesztési Alap utódjaként létrehozott rendszer javára történő átutalás - A befagyasztott pénzkészletek és gazdasági erőforrások tulajdonjoga)

(2023/C 54/15)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation

Az alapeljárás felei

Felperesek: Instrubel NV (C-753/21), Montana Management Inc. (C-754/21)

Alperesek: Montana Management Inc., BNP Paribas Securities Services (C-753/21), Heerema Zwijndrecht BV, BNP Paribas Securities Services (C-754/21)

Rendelkező rész

A legutóbb a 2013. január 31-i 85/2013/EU tanácsi rendelettel módosított, az Irakkal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok egyes korlátozásairól és a 2465/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. július 7-i 1210/2003/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdését és 6. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

a befagyasztott pénzkészletek és gazdasági erőforrások az Iraki Fejlesztési Alap utódjaként létrehozott rendszer javára történő átutalásról szóló határozat meghozataláig a Száddám Husszein volt elnök rendszerével kapcsolatban álló, a befagyasztással érintett természetes és jogi személyek, intézmények és szervezetek tulajdonában maradnak.

---

(1)  HL C 95., 2022.2.28.

A Bíróság (tizedik tanács) 2022. december 15-i ítélete (a Tribunal Arbitral Tributário [Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD] [Portugália] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Caxamar – Comércio e Indústria de Bacalhau SA kontra Autoridade Tributária e Aduaneira

(C-23/22. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - 651/2014/EU rendelet - A belső piaccal összeegyeztethető bizonyos támogatási kategóriák mentessége - A regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás - Hatály - Kizárások - Halászati és akvakultúra-ágazat - A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának ágazata - A „mezőgazdasági termékek” fogalma - 1379/2013/EU rendelet - A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezése - I. melléklet - A halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására irányuló tevékenység - Sózott, fagyasztott és sótalanított tőkehal)

(2023/C 54/16)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Arbitral Tributário (Centro de Arbitragem Administrativa – CAAD)

Az alapeljárás felei

Felperes: Caxamar – Comércio e Indústria de Bacalhau SA

Alperes: Autoridade Tributária e Aduaneira

Rendelkező rész

A[z EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet 1. cikkét és 2. cikkének 10. és 11. pontját, valamint a regionális állami támogatásokról (2014–2020) szóló iránymutatást – a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkével, 5. cikkének a) és d) pontjával, továbbá I. mellékletével összefüggésben –

a következőképpen kell értelmezni:

a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására irányuló tevékenység, mint például a sózott tőkehal, a fagyasztott tőkehal és a sótalanított tőkehal előállítása, nem a mezőgazdasági termékek feldolgozásával kapcsolatos tevékenységnek minősül, amely a 651/2014 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének c) pontja folytán nem tartozik e rendelet hatálya alá, hanem a halászati és akvakultúra-ágazatba tartozó tevékenységnek minősül, amely e rendelet 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja folytán nem tartozik e rendelet hatálya alá.

---

(1)  HL C 165., 2022.4.19.

A Törvényszék (első tanács) T-64/22. sz., Vtesse Harlow kontra Bizottság ügyben 2022. június 14-én hozott végzése ellen a Vtesse Harlow Ltd által 2022. augusztus 19-én benyújtott fellebbezés

(C-559/22. P. sz. ügy)

(2023/C 54/17)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Vtesse Harlow Ltd (képviselő: H. Mercer KC)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A Bíróság a 2022. december 19-i végzésével a fellebbezést mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította és a Vtesse Harlow Ltd-t kötelezte saját költségeinek a viselésére.

2022. december 15-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Lett Köztársaság

(C-762/22. sz. ügy)

(2023/C 54/18)

Az eljárás nyelve: lett

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: R. Tricot és I. Rubene)

Alperesek: Lett Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Lett Köztársaság – mivel legkésőbb 2018. február 6–ig nem fogadott el minden ahhoz szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, hogy megfeleljen az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 5-i 2013/59/Euratom tanácsi irányelv (1) követelményeinek, vagy mindenesetre e rendelkezéseket nem közölte a Bizottsággal – nem teljesítette az ezen irányelv 106. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—	a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2013/59/Euratom 106. cikke értelmében a tagállamoknak el kellett fogadniuk és közzé kellett tenniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2018. február 6-ig megfeleljenek. A tagállamoknak közölniük kellett a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

Tekintettel arra, hogy a Lett Köztársaság nem fogadott el, vagy mindenesetre nem közölt a Bizottsággal minden ahhoz szükséges átültetési intézkedést, hogy megfeleljen az irányelvnek, a Bizottság 2022. szeptember 29-én úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul annak érdekében, hogy az az EUMSZ 258. cikk második bekezdésének megfelelően megállapítsa, hogy a Lett Köztársaság nem teljesítette az ezen irányelv 106. cikkéből eredő kötelezettségeit.

---

(1)  HL 2014 L 13., 1. o.

2022. december 19-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Magyarország

(C-769/22. sz. ügy)

(2023/C 54/19)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: V. Di Bucci, Talabér-Ritz K., L. Malferrari és J. Tomkin, meghatalmazottak)

Alperes: Magyarország

Kereseti kérelmek

A Bizottság 2022. december 19-én benyújtott keresetében arra kérte a tisztelt Bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy Magyarország a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény elfogadásával megsértette az uniós jogból eredő kötelezettségeit az alábbiak szerint:

(1)

— azáltal, hogy Magyarország elfogadta az olyan tartalom kiskorúak számára történő hozzáférhetővé tételének tilalmát, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást népszerűsíti vagy jeleníti meg, megsértette az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv (1) 3. cikkének (2) bekezdését, a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (2) 16. és 19. cikkét, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 7., 11. és 21. cikkét. — azáltal, hogy Magyarország elfogadta az olyan reklám kiskorúak számára történő hozzáférhetővé tételének tilalmát, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást népszerűsíti vagy jeleníti meg, megsértette az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv (3) 9. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontját, az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdését, a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv 16. és 19. cikkét, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 7., 11. és 21. cikkét. — azáltal, hogy Magyarország elfogadta a lineáris médiaszolgáltatást nyújtó médiaszolgáltatók azon kötelezettségét, hogy minden olyan műsorszámot, amelynek meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a népszerűsítése, illetve megjelenítése, az V. kategóriába kell sorolni, és ezáltal csak 22.00 és 5.00 óra között tehető közzé; és a közérdekű közleménynek vagy társadalmi célú reklámnak való minősítés kizárását, amennyiben a műsorszám meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a népszerűsítése, illetve megjelenítése, megsértette az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv 6a. cikkének (1) bekezdését és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 7., 11. és 21. cikkét. — azáltal, hogy Magyarország elfogadta a Médiatanács azon kötelezettségét, hogy felkérje a médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállamot, hogy hozzon hatékony intézkedéseket és tegyen lépéseket a Médiatanács által megállapított jogsértések megszüntetése érdekében, megsértette az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv 2. cikkét és 3. cikkének (1) bekezdését. — azáltal, hogy Magyarország elfogadta azt a tilalmat, amely szerint a szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal és szexuális fejlődéssel kapcsolatos foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása vagy a homoszexualitás népszerűsítésére, megsértette a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv 16. és 19. cikkét, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., 7., 11. és 21. cikkét.

(2)	azáltal, hogy Magyarország elfogadta az (1) pontban hivatkozott szabályokat, megsértette az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkét.

(3)

azáltal, hogy Magyarország elfogadta a nyilvántartott adatokhoz való közvetlen hozzáféréssel rendelkező szerv azon kötelezettségét, hogy az arra jogosultnak megismerhetővé tegye a gyermekeket sértő, nemi élet szabadsága vagy nemi erkölcs elleni bűncselekményt elkövető személyek nyilvántartott adatait, megsértette az általános adatvédelemről szóló (EU) 2016/679 rendelet 10. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikkének (2) bekezdését.

(4)	a Bíróság kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A magyar Országgyűlés 2021. június 15-én elfogadta a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvényt, amely 2021. július 8-án lépett hatályba. A törvény számos különböző jogszabály módosítását tartalmazza, amelyek többek között a médiaszolgáltatásokra, a reklámra, az e-kereskedelemre és az oktatásra terjednek ki. A módosítások számos tilalmat és korlátozást írnak elő a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítése és/vagy megjelenítése tekintetében.

A Bizottság 2021. július 15-én kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Magyarország ellen a 2021. évi LXXIX. törvénnyel kapcsolatban.

Mivel a Magyarország által nyújtott választ nem tartotta kielégítőnek, a Bizottság a kötelezettségszegési eljárás következő szakaszába lépve, 2021. december 2-án indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak.

Mivel az indokolással ellátott véleményre nyújtott választ sem találta kielégítőnek, a Bizottság úgy határozott, hogy az ügyet a Bíróság elé utalja annak megállapítása iránt, hogy Magyarország nem teljesítette az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv 2. cikkéből, 3. cikkének (1) bekezdéséből, 6a. cikkének (1) bekezdéséből, 9. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjából, az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből, a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv 16. és 19. cikkéből, az általános adatvédelemről szóló (EU) 2016/679 rendelet 10. cikkéből, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkéből, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1., és 7. cikkéből, 8. cikkének (2) bekezdéséből, 11. és 21. cikkéből, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkéből eredő kötelezettségeit.

---

(1)  A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000., L 178., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet 399. o.).

(2)  HL 2006., L 376., 36. o.

(3)  A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010., L 95., 1. o.).

2022. december 20-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Szlovák Köztársaság

(C-773/22. sz. ügy)

(2023/C 54/20)

Az eljárás nyelve: szlovák

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Armati, R. Lindenthal és M. Mataija meghatalmazottak)

Alperes: Szlovák Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Szlovák Köztársaság – mivel nem ültette át helyesen a jogrendjébe a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 2. cikkének (3) bekezdését, 6. cikke első bekezdésének b) pontját, 7. cikkének (4) bekezdését, 14. cikkének (1) és (4) bekezdését, 35. cikkének (3) bekezdését, 41. cikke (1) bekezdésének c) pontját, 42. cikke (2) bekezdésének a), c), f) és j) pontját, 50. cikkének (1) bekezdését, együttesen értelmezve ezen irányelv VII. melléklete 1. pontjának d) alpontjával, valamint 55a. cikkének (2) bekezdésével – nem teljesítette az irányelv e rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit,

—	a Bíróság a Szlovák Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 2005/36/EK irányelv átültetésének határideje 2007. október 20-án, a 2005/35/EK irányelvet módosító 2013/55/EU irányelv (2) átültetésének határideje pedig 2016. január 18-án lejárt. A Szlovák Köztársaság nem megfelelően ültette át, pontosabban nem ültette át a 2005/36/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdését, 6. cikke első bekezdésének b) pontját, 7. cikkének (4) bekezdését, 14. cikkének (1) és (4) bekezdését, 35. cikkének (3) bekezdését, 41. cikke (1) bekezdésének c) pontját, 42. cikkének (2) bekezdését, 50. cikkének (1) bekezdését, együttesen értelmezve ezen irányelv VII. melléklet 1. pontjának d) alpontjával és 55a. cikkének (2) bekezdésével.

---

(1)  HL 2005. L 255., 22. o.; helyesbítések: HL L 2007. 271., 18. o.; HL 2008. L 93., 28. o.; HL 2014. L 305. 115. o.

(2)  A szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 354., 132. o.).

A Törvényszék 2022. december 6-i végzése – G. J. Riedel kontra EUIPO – BrewDog (Punk)

(T-720/21. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A felszólalás visszavonása - Okafogyottság”)

(2023/C 54/21)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: G. J. Riedel GmbH (Kufstein, Ausztria) (képviselő: D. Terheggen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: I. Harrington et D. Gája meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: BrewDog plc (Ellon, Egyesült Királyság)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsa 2021. július 12-én hozott határozata (R 291/2020-1. sz. ügy) hatályon kívül helyezését kéri.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről már nem szükséges határozni.

2)	A G. J. Riedel GmbH viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 11., 2022.1.10.

2022. december 12-én benyújtott kereset – TJ és társai kontra Tanács

(T-775/22. sz. ügy)

(2023/C 54/22)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: TJ és 7 másik felperes (képviselő: J. Janssen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak és adjon helyt a jelen keresetben felhozott megsemmisítési jogalapoknak;

—	semmisítse meg a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6-i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: megtámadott rendelet) III. fejezetét;

—	másodlagosan semmisítse meg a megtámadott rendelet 15. cikkét annyiban, amennyiben az a 2022. évre vonatkozóan lehetővé teszi a szolidaritási hozzájárulás visszamenőleges hatályú beszedését; és

—	kötelezze a Tanácsot ezen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletet tévesen az EUMSZ 122. cikk (1) bekezdése alapján fogadták el, ugyanis azt a Tanácsnak az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében egyhangúlag kellett volna elfogadnia, mivel a megtámadott rendelet adóintézkedéseket tartalmaz.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendelet sérti az EJEE első jegyzőkönyvének 1. cikkében és az EU Alapjogi Chartájának 17. cikkében rögzített tulajdonhoz való jogot, valamint a jogszerűség és a jogbiztonság uniós elveit, amennyiben a megtámadott rendelet lehetővé teszi a visszaható hatályú alkalmazást.

---

(1)  HL 2022. L 261. I, 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 318., 207. o.

2022. december 20-án benyújtott kereset – TV és TW kontra Tanács

(T-795/22. sz. ügy)

(2023/C 54/23)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: TV és TW (képviselő: J. Janssen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak és adjon helyt a jelen keresetben felhozott megsemmisítési jogalapnak;

—

semmisítse meg a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6-i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: megtámadott rendelet) 15. cikkét annyiban, amennyiben az a 2022. évre vonatkozóan lehetővé teszi a szolidaritási hozzájárulás visszamenőleges hatályú beszedését; és

—	kötelezze a Tanácsot ezen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek egyetlen, arra alapított jogalapra hivatkoznak, hogy a megtámadott rendelet sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolt első jegyzőkönyv 1. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében rögzített tulajdonhoz való jogot, valamint a jogszerűség és a jogbiztonság uniós elveit, amennyiben a megtámadott rendelet lehetővé teszi a visszaható hatályú alkalmazást.

---

(1)  HL 2022. L 261. I, 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 318., 207. o.

2022. december 21-én benyújtott kereset – Drinks Prod kontra EUIPO – Coolike-Regnery (VIVIASEPT)

(T-796/22. sz. ügy)

(2023/C 54/24)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Drinks Prod Srl (Păntășești, Románia) (képviselők: I. Speciac és V. Stănese ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Coolike-Regnery GmbH (Bensheim, Németország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a VIVIASEPT európai uniós ábrás védjegy bejelentése – 18 329 344. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2022. szeptember 29-én hozott határozata (R 488/2022-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze arra, hogy folytassa a lajstromozási eljárást a 18329344. sz. („VIVIASEPT”) európai uniós védjegy tekintetében a 3. és 5. osztályba tartozó valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2022. december 22-én benyújtott kereset – Palírna U zeleného stromu kontra EUIPO – Bacardi (B42V)

(T-800/22. sz. ügy)

(2023/C 54/25)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Palírna U zeleného stromu a.s. (Ústí nad Labem, Cseh Köztársaság) (képviselő: J. Kindl ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Bacardi & Co. Ltd (Meyrin, Svájc)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: B42V európai uniós védjegy – 17 987 536. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2022. október 3-án hozott határozata (R 1240/2021-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

változtassa meg a megtámadott határozatot az alábbi módon: a. a felszólalási osztály 2021. május 20-i B 3 077 353. sz. határozatát helyezze hatályon kívül abban a részében, amelyben az helyt adott a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél által a vitatott védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásnak; és b. teljes egészében utasítsa el a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél által a vitatott védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalást;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—

A fellebbezési tanács (és a felszólalási osztály) tévesen alkalmazta az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdését, amikor a 999 938. sz. korábbi védjegy tényleges használatára következtetett; a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél által benyújtott bizonyítékok nem tették lehetővé a korábbi védjegyek bármelyike tényleges használatának megállapítását;

—

a fellebbezési tanács (és a felszólalási osztály) tévesen alkalmazta az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (5) bekezdését, amikor megállapította a szóban forgó védjegyek közötti hasonlóságot; a szóban forgó védjegy és a korábbi jogok között nem áll fenn az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, (4) és (5) bekezdése értelmében vett hasonlóság.

2022. december 23-án benyújtott kereset – 3M kontra EUIPO (Ezüstszürke sáv két élénksárga sáv közötti ábrázolása)

(T-801/22. sz. ügy)

(2023/C 54/26)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: 3M Company (St. Paul, Minnesota, Egyesült Államok) (képviselők: T. de Haan és S. Vandezande ügyvédek

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: európai uniós ábrás védjegy (Ezüstszürke sáv két élénksárga sáv közötti ábrázolása) – 16 438 962. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2022. október 11-én hozott határozata (R 1151/2018-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, az EUIPO első fellebbezési tanácsa előtt felmerült költségeket is ideértve.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértése.

2022. december 28-án benyújtott kereset – ExxonMobil Producing Netherlands és Mobil Erdgas-Erdöl kontra Tanács

(T-802/22. sz. ügy)

(2023/C 54/27)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: ExxonMobil Producing Netherlands BV (Breda, Hollandia), Mobil Erdgas-Erdöl GmbH (Hamburg, Németország) (képviselők: O. Brouwer, W. Knibbeler és A. Pliego Selie ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6-i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet (1) 14., 15. és 16. cikkét annyiban, amennyiben e rendelkezések szolidaritási hozzájárulást írnak elő az EMPN-nel és az MEEG-vel szemben, amelyek a nyerskőolaj-, a földgáz-, a szén- és a finomítói ágazatban tevékenységeket folytató uniós vállalatok, illetve állandó telephelyek;

—	kötelezze az Európai Unió Tanácsát a felperesek költségeinek viselésére, beleértve az esetleges beavatkozó felek költségeit is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hét jogalapra hivatkoznak.

1.	Az első jogalap a hatáskör hiányán alapul, mivel az (EU) 2022/1854 rendelet 14., 15. és 16. cikke sérti az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hatáskör-átruházás elvét.

2.	A második jogalap a hatáskör hiányán alapul, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkének (1) bekezdése érvénytelen jogalapot jelent.

3.	A harmadik jogalap a Szerződések megsértésén alapul, mivel az (EU) 2022/1854 rendelet 14., 15. és 16. cikke sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkében is rögzített egyenlő bánásmód általános elvét.

4.	A negyedik jogalap a Szerződések megsértésén alapul, mivel az (EU) 2022/1854 rendelet 14., 15. és 16. cikke sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkét.

5.	Az ötödik jogalap a Szerződések megsértésén alapul, mivel az (EU) 2022/1854 rendelet 14., 15. és 16. cikke sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikkét.

6.	A hatodik jogalap egy, a Szerződések alkalmazására vonatkozó jogi szabály megsértésén alapul, mivel az (EU) 2022/1854 rendelet 14., 15. és 16. cikke sérti az arányosságnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésében rögzített általános elvét; és

7.	A hetedik jogalap egy, a Szerződések alkalmazására vonatkozó jogi szabály megsértésén alapul, mivel az (EU) 2022/1854 rendelet 14., 15. és 16. cikke sérti a jogbiztonság általános elvét és a visszaható hatály tilalmának elvét.

---

(1)  HL 2022. L 261. I, 1. o.; helyesbítés: HL 2022. L 318., 207. o.

2023. január 4-én benyújtott kereset – Enmacc kontra Bizottság

(T-1/23. sz. ügy)

(2023/C 54/28)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Enmacc GmbH (München, Németország) (képviselők: A. von Bonin, A. Pliego Selie és T. van Helfteren ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a közbeszerzési eljárásnak hirdetmény előzetes közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében történő megindításáról, a felperes ENER/2022/NP/0041 közbeszerzési eljárásban való részvételre történő felhívásának elmulasztásáról és a felperes említett közbeszerzési eljárásban való részvétel iránti kérelmének kifejezett elutasításáról szóló, 2022. december 12-i vitatott bizottsági határozatot;

—	másodlagosan, amennyiben a vitatott határozat nem tükrözi a Bizottság azon döntését, hogy hirdetmény előzetes közzététele nélkül indított tárgyalásos eljárást, és nem hívta fel a felperest az ENER/2022/NP/0041 közbeszerzési eljárásban való részvételre, semmisítse meg az említett határozatot; és

—	a Bizottságot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a vitatott határozat sérti az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i 2018/1046 (EU, Euratom) európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 164. cikke (5) bekezdésének f) pontját és 1. melléklete 11.1. pontjának c) alpontját.

2.	A második, arra alapított jogalap, hogy a vitatott határozat sérti az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvét.

3.	A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a vitatott határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdését és az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését.

---

(1)  HL 2018. L 193, 1. o.