1)

Úgy kell-e értelmezni a 2009/28/EK irányelv (1) 3. cikkének (4) bekezdését és 18. cikkét, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a bioüzemanyagok hozzáadására vonatkozó célkitűzéseknek való megfelelés céljából úgy rendelkezik, hogy a gazdasági szereplők e kritériumoknak való megfelelést vagy i.) a bioüzemanyagoknak a fosszilis üzemanyagba történő fizikai hozzáadásával, vagy ii.) bioüzemanyagra vonatkozó bizonylatok ebből többlettel rendelkező más szereplőktől történő megvásárlásával is igazolhatják?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2009/28 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését és 18. cikkét, hogy azokkal ellentétes az az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a bioüzemanyag fizikai hozzáadásának lehetőségét a feldolgozást végző adóraktári jogállással rendelkező bioüzemanyag-előállítókra korlátozza, megtiltva e lehetőséget azon jogalanyok számára, amelyek bejegyzett címzetti jogállás alapján üzemanyagot importálnak, és amelyek vagy igénybe veszik a bioüzemanyagra vonatkozó bizonylat vásárlásának lehetőségét, vagy vállalják a (lényegében a bírsággal azonos) pénzügyi kompenzáció megfizetésének kockázatát?

3)

Módosítja-e az előző kérdésre adott választ az, ha a tényállás időpontjában a piacon nem voltak eladásra szánt rendelkezésre álló bioüzemanyagra vonatkozó bizonylatok, így egy kisebb gazdasági szereplő számára lehetetlen volt – vagy csak nagy nehézségek árán volt lehetséges – megvásárolni azokat, továbbá, ha a Direção-Geral de Energia e Geologia (Energiaügyi és Földtani Főigazgatóság, Portugália; a továbbiakban: DGEG) nem tartotta meg a vonatkozó árveréseket, és az egyetlen lehetősége a (lényegében a bírsággal azonos) pénzügyi kompenzáció megfizetése volt?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 2009/28 irányelv 18. cikkének (3) bekezdését, hogy az a fenntarthatósági rendszer alkalmazásának előfeltételeként független auditot (a nemzeti szabályozás esetében független ellenőrzést) ír elő?

5)

Ellentétes-e a 2009/28 irányelv 18. cikkének (3) bekezdésével a fenntarthatósági kritériumok ellenőrzésének olyan nemzeti rendszere, amely, bár (az említett irányelv 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban) előírta a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés független ellenőrzését végző ellenőrző szervek akkreditációját, a gyakorlatban nem tette lehetővé e szervek kiválasztását, mivel nem tettek közzé erre vonatkozóan ajánlati felhívást, miközben a gazdasági szereplőktől anélkül követelte meg az említett kritériumoknak való megfelelés igazolását, hogy ehhez független audit kapcsolódhatott volna?

6)

Az előző kérdésekre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 34. cikket, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a fenti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben leírt módon került értelmezésre?

1)

A Bíróság Isabele Gielen (C-299/13) (1) és Air Berlin (C-573/16) (2) ügyekben hozott ítéleteiből eredő ítélkezési gyakorlata értelmében „átfogó ügyletnek” kell-e tekinteni (i) a kötvény készpénzes megvásárlására irányuló ajánlattételt, (ii) a kötvénykibocsátást és (iii) a részvényjegyzésre irányuló nyilvános ajánlattételt?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2008. február 12-i 2008/7/EK tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő, kapcsolódó alaki követelmények kifejezést, hogy az kiterjed azokra a szerződésben rögzített pénzügyi közvetítői szolgáltatásokra, amelyeket (i) a kötvények készpénzes megvásárlására irányuló ajánlattétellel, (ii) a kötvénykibocsátással és (iii) a részvényjegyzésre irányuló nyilvános ajánlattétellel kapcsolatban járulékos jelleggel nyújtanak?

3)

Értelmezhető-e úgy a 2008. február 12-i 2008/7/EK tanácsi irányelv (3) 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja, hogy azzal ellentétes a bélyegilleték alkalmazása egy bank által nyújtott, i) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok visszavásárlásával (ii) az átruházható értékpapírok kibocsátásával és forgalomba hozatalával, valamint (iii) a kibocsátott részvények nyilvános jegyzése útján történő tőkeemeléssel kapcsolatos pénzügyi közvetítői szolgáltatásokért járó díjra, amely szolgáltatások magukba foglalják a befektetőknek az értékpapírok forgalmazása, a jegyzési vagy vételi megbízások fogadása, valamint bizonyos esetekben az ajánlat tárgyát képező átruházható értékpapírok megvásárlása céljából történő azonosítása és a velük való kapcsolatfelvétel kötelezettségét?

4)

Eltérő választ kell-e adni a fenti kérdésekre attól függően, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtása a törvény alapján kötelező vagy opcionális?

1)

Úgy kell-e értelmezni a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló, 2009. szeptember 14-i 2009/119/EK tanácsi irányelv (1) (33) preambulumbekezdését, 1., 3. és 8. cikkét, valamint 2. cikkének i) és j) pontját az irányelv céljára és az energiastatisztikáról szóló, 2008. október 22-i 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének d) pontjára figyelemmel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkével összefüggésben értelmezett 52. cikkének (1) bekezdésében előírt arányosság elvére tekintettel, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az 1099/2008/EK rendelet A. mellékletének 3.4.23. pontja szerinti petróleumkokszot Közösségen belülről előállítás céljából behozó személyek kötelesek biztonsági készleteket létrehozni?

2)

Úgy kell-e értelmezni az irányelv (33) preambulumbekezdését, 1. és 3., 8. cikkét, valamint 2. cikkének i) és j) pontját, hogy azokkal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az irányelv 2. cikkének 1099/2008/EK rendelet A. mellékletének 3.4. fejezetével összefüggésben értelmezett i) pontjában szereplő terméktípusok egy részére korlátozza azon terméktípusokat, amelyekből biztonsági készleteket kell létrehozni és fenntartani?

3)

Úgy kell-e értelmezni az irányelv (33) preambulumbekezdését, 1. és 3., 8. cikkét, valamint 2. cikkének i) és j) pontját, hogy azokkal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az irányelv 2. cikkének 1099/2008/EK rendelet A. mellékletének 3.4. fejezetével összefüggésben értelmezett i) pontjában említett terméktípusok egyikének valamely személy által a Közösségen belülről történő behozatala, illetve importja e személy azon kötelezettségét vonja maga után, hogy másik, eltérő terméktípusból kell biztonsági készletet létrehoznia és fenntartania?

4)

Úgy kell-e értelmezni az irányelv (33) preambulumbekezdését, 1., 3. és 8. cikkét, valamint 2. cikkének i) és j) pontját, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint valamely személy köteles olyan termékből készletet létrehozni és fenntartani, amelyet gazdasági tevékenysége keretében nem használ, és amely e tevékenységéhez nem kapcsolódik, és ezenkívül e kötelezettséghez jelentős pénzügyi teher kapcsolódik (amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a teljesítést), mivel az adott személy nem rendelkezik a termékkel, és nem importálja e terméket és/vagy e termékből nem tart készletet?

5)

Bármelyik kérdésre adott nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló, 2009. szeptember 14-i 2009/119/EK tanácsi irányelv (33) preambulumbekezdését, 1., 3. és 8. cikkét, valamint 2. cikkének i) és j) pontját az irányelv céljára figyelemmel, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkével összefüggésben értelmezett 52. cikkének (1) bekezdésében előírt arányosság elvére tekintettel, hogy meghatározott terméktípus importőre csak arra kötelezhető, hogy az import tárgyát képezővel azonos típusú termékből hozzon létre és tartson fenn biztonsági készletet?

1)

Az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között közvetlen joghatással rendelkező jogalap ered-e az 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (1) a 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 56. cikkének első bekezdésével és 54. cikkének (1) bekezdésével, valamint a 2014. március 11-i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) 35. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkéből arra vonatkozóan, hogy egy kedvezményezett jogi személynek a támogatás csalárd módon történő elnyerése céljából szándékosan valótlan adatokat szolgáltató képviselőivel fizettessék vissza a csalással elnyert és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatást?

2)

Az alapügyben szereplőkhöz hasonló olyan körülmények között, amikor az EMVA által finanszírozandó támogatást csalás eredményeként állapítottak meg és fizettek ki egy korlátolt felelősségű társaság (Osaühing) részére, a 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 54. cikkének (1) bekezdése és a 2014. március 11-i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 35. cikkének (6) bekezdése értelmében vett kedvezményezettnek tekinthetők-e a kedvezményezett társaság azon képviselői is, akik a csalást megvalósították, és a támogatás csalárd módon történő elnyerésének időpontjában egyúttal e társaság tényleges tulajdonosai voltak?

1)

Úgy kell-e értelmezni a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23-i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésben szereplő „[a]z elektronikus aláírás joghatása […] bizonyítékként” fordulatot, hogy e rendelkezés annak feltételezésére kötelezi a tagállami bíróságokat, hogy amennyiben fennállnak vagy nem vitatottak az említett rendelet 3. cikkének 10., 11. és 12. [pontja] szerinti feltételek, úgy az ilyen aláírás fennállását és hivatkozott szerzőségét eleve kétségtől mentesen és nem vitatottan bizonyítottnak kell tekinteni, és úgy kell-e értelmezni az említett fordulatot, hogy az említett rendelkezések szerinti feltételek fennállása esetén a tagállami bíróságok kötelesek elismerni, hogy a minősített elektronikus aláírás a saját kezű aláíráséval csak a vonatkozó nemzeti jogi szabályozás által e saját kezű aláírás tekintetében meghatározott keretek között egyenértékű bizonyító erővel rendelkezik?

2)

Úgy kell-e értelmezni az említett rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésben szereplő „bírósági eljárásokban […] nem tagadható meg” fordulatot, hogy az abszolút tilalmat állít fel a tagállamok nemzeti bíróságai számára arra vonatkozóan, hogy a saját jogrendszereikben biztosított eljárási lehetőségekkel élve megtagadják az elektronikus aláírás rendeletben előírt joghatásának bizonyító erejét, vagy úgy kell-e értelmezni az említett fordulatot, hogy az említett rendelkezéssel nem ellentétes a rendelet 3. cikkének 10., 11. és 12. [pontjában] foglalt rendelkezésekben szereplő feltételek fennállásának a tagállamok nemzeti bíróságai által az eljárásjoguk szerint alkalmazandó eszközök használata révén történő megcáfolása és az, hogy ily módon a valamely bíróság előtt folyamatban lévő jogvita feleinek lehetőségük nyílik az elektronikus aláírás meghatározott bizonyító erejének megcáfolására?

1)

A jogérvényesítési irányelv (1) 9. cikkének (7) bekezdésével összeegyeztethetőnek kell-e tekinteni a fent (a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem 16–18. pontjában) ismertetetthez hasonló, Finnországban hatályos és objektív felelősségen alapuló kártérítési rendszert?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Milyen fajta kártérítési felelősségen alapul ebben az esetben a jogérvényesítési irányelv 9. cikkének (7) bekezdése szerinti felelősség? Feltételezni kell-e, hogy ez a felelősség egyfajta vétkességen alapuló felelősség, egyfajta joggal való visszaélés miatti felelősség vagy valamilyen más okból eredő felelősség?

3)

A második kérdés kapcsán: Milyen körülményeket kell figyelembe venni annak megítélésénél, hogy fennáll-e a felelősség?

4)

A harmadik kérdést illetően különösen kizárólag az ideiglenes intézkedés elrendelésekor ismert körülmények alapján kell-e elvégezni az értékelést, vagy például az is figyelembe vehető, hogy azt a szellemitulajdon-jogot, amelynek állítólagos megsértésével az ideiglenes intézkedést indokolták, később, az ideiglenes intézkedés elrendelését követően kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánították, és ha igen, milyen jelentőséget kell tulajdonítani az utóbbi körülménynek?

1)

Először is, úgy kell-e értelmezni az adófelfügggesztés alatt bekövetkezett károsodáshoz vezető előre nem látható körülményeknek a 2008/118/EK irányelv (1) 7. cikke (4) bekezdése értelmében vett fogalmát a vis maior esethez hasonlóan, hogy olyan, az adóraktár engedélyes körén kívül eső, rendkívüli és előre nem látható körülményekről van szó, amelyek minden gondossága ellenére elkerülhetetlenek, és amelyeket az objektíve semmilyen módon nem ellenőrizhet?

2)

Továbbá, a felelősségnek az előre nem látható körülmények fennállása esetén való kizárása szempontjából releváns-e, és ha igen, milyen mértékben, a káresemény elkerüléséhez szükséges óvintézkedések megtétele során tanúsított gondosság?

3)

Az első két kérdéshez képest másodlagosan, az 1995. október 26-i 504. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséhez hasonló rendelkezés, amely az előre nem látható körülményekkel és a vis maiorral egyenértékűnek tekinti (ugyanazon személy vagy harmadik személyek) nem súlyos kötelességszegését, összeegyeztethető-e a 2008/118/EK irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében foglalt szabályozással, amely nem állapít meg további feltételeket, különösen a cselekmény elkövetőjének „kötelességszegését” illetően?

4)

Végül, lehet-e úgy értelmezni az említett 7. cikk (4) bekezdésében is szereplő, a „vagy a tagállam illetékes hatóságai engedélyének következményeként” rendelkezést, hogy az lehetővé teszi a tagállam számára, hogy a termék megsemmisülése vagy károsodása esetén a szabad forgalomba bocsátás meghatározását érintő további általános kategóriát (enyhe kötelességszegés) jelöljön meg, vagy ez a kifejezés nem tartalmazhat ilyen rendelkezést, mivel azt ezzel szemben úgy kell érteni, hogy olyan különös esetekre utal, amelyeket eseti alapon engedélyeznek, vagy egyébként objektív elemeikben meghatározott esetekként azonosítanak?

1)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004/EK rendelet (1) (a légi utasok jogairól szóló rendelet) 7. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az az utas, aki részben törzsutasmérföldekkel fizetett a járatért, az üzemeltető légi fuvarozótól, aki nem a vele szerződő fél, e tekintetben (csak) törzsutasmérföldekben követelhet visszatérítést?

2)

Ha a Bíróság igenlő választ ad az első kérdésre:

Ellentétes-e a légi utasok jogairól szóló rendelettel az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint abban az esetben, ha a légi utasok jogairól szóló rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjából eredő kötelezettséget megszegve nem teljesítik a visszatérítést mérföldek formájában, a teljesítés helyett kártérítés követelhető az üzemeltető légi fuvarozótól, vagy az utas kötve van a törzsutasmérföldekben történő visszatérítésre irányuló eredeti követeléséhez?

3)

Ha a Bíróság nemleges választ ad az első kérdésre:

Abban az esetben, ha az utas pénzbeli visszatérítést is követelhet vagy kap, úgy kell-e értelmezni a légi utasok jogairól szóló rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az üzemeltető légi fuvarozó azt az összeget téríti vissza pénzben az utas részére „a jegy [vételi ár szerinti] ár[aként]”, amely lehetővé tenné vagy tette volna az utas számára, hogy törzsutasmérföldek felhasználása nélkül a célállomására hasonló feltételek mellett és a legkorábbi időpontban vagy egy későbbi, az utasnak megfelelő időpontra átfoglalásra tegyen szert az ülőhelyek rendelkezésre állásától függően?

1)

helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2022. június 1-jei Fundación Tatiana Pérez de Guzmán el Bueno és SFL – Stiftung für Forschung und Lehre (SFL) kontra Egységes Szanálási Testület ítéletét (T-481/17, EU:T:2022:311) annyiban, amennyiben a Törvényszék az első fokon indított, megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak nyilvánította;

2)

nyilvánítsa elfogadhatatlannak a T-481/17. sz. ügyben első fokon indított, megsemmisítés iránti keresetet, és következésképpen teljes egészében utasítsa el azt; és

3)

a Fundación Tatiana Pérez de Guzmán el Bueno-t és az SFL-t, Stiftung für Forschung und Lehre-t (SFL) (az elsőfokú eljárás felperesei) kötelezze a Bizottság részéről mind a Törvényszék előtti eljárásban, mind a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének és az ESZM-rendelet (1) 18. cikke (7) bekezdésének téves értelmezése a szanálási program megtámadható aktusnak való minősítése tekintetében (első fellebbezési jogalap);

—

az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének téves értelmezése és a Bizottság védelemhez való jogának megsértése annyiban, amennyiben elmulasztottak a jogerős kötelező jogi aktus kibocsátójával szemben megsemmisítés iránti keresetet indítani (második fellebbezési jogalap), és

—

a megtámadott ítélet ellentmondásos indokolása, ami a Törvényszék azon határozatából ered, amely szerint a vitatott szanálási program megsemmisítése iránti kereset elfogadható, miközben a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy e szanálási program csak a Bizottság határozata révén lép hatályba és vált ki kötelező joghatásokat (harmadik fellebbezési jogalap).

—

állapítsa meg, hogy a felperes megfelelően teljesítette a szerződéses kötelezettségeit, és teljes mértékben jogosult a SANAD-projekt kért költségeinek a kifizetésére, és az elutasított költségek nem támogathatónak való nyilvánítása okán az alkalmazandó jogszabályok megsértése miatt utasítsa el a 324211398. sz. terhelési értesítést; és

—

a REA-t kötelezze a Törvényszék előtti eljárás költségeinek a viselésére, vagy abban az esetben, ha a jelen kereset kérelmeinek nem ad helyt, a jelen ügy összetettségére tekintettel ne kötelezze a felperest a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a felperes kirendelt személyzetének az ismeretek megosztásáért és az ágazatközi mobilitásért nyújtott juttatásaira vonatkozó „Final Audit Reportot” úgy kell tekinteni, mint amely nem tartozik a megállapodás (GA) hatálya alá, mivel azt a REA kivételes jelleggel, eredményorientált kutatásra jellemző átalányjellegű finanszírozást figyelembe véve kérte, és így az nem vonható ex post ellenőrzés alá, és azért is, mivel a jelentést szisztematikus hibákat feltételezve inkvizitórius jelleggel készítették el, amely hibák azonban nem nyilvánultak rendszeres jellegűnek, és olyan feltételekből indultak ki, amelyek eltérő eljárási típusokra jellemzőek.

2.

A második, arra alapított másodlagos jogalap, hogy amennyiben az ilyen ellenőrzést a GA hatálya alá tartozónak kell tekinteni, azt az engedélyezésre jogosult hatóságnak ex ante ellenőrzésként kellett volna végrehajtania úgy, mint amely a fogadó szervezet (KU) által bevezetett elektronikus ellenőrzési mechanizmusokból kitűnő bizonyítékokon alapul, amelyek feladata kifejezetten az alperes által ellenőrzött, saját helyiségekbe történő kirendelésre vonatkozó adatok összegyűjtése. Ennek elmulasztásával az utóbbi megsértette a GA alkalmazandó jogszabályok szerint helyesen értékelt rendelkezéseit.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy még ha úgy is kellene tekinteni, hogy az ellenőrzés a GA hatálya alá tartozik, és a bizonyítási teher főszabály szerint a felperesre hárul, a személyzeti kirendelési költségek szisztematikus hibák miatti utólagos ellenőrzés során történő elutasítása, amely nem felel meg az ilyen ellenőrzésnek, mivel átalány jellegű finanszírozásra vonatkozik, a jóhiszeműség elvének megsértésével történt, nem csupán az ellenőrzés során hatályban lévő 2018/1046 költségvetési rendelet (1) alkalmazása során (a 181. cikk (2) bekezdése), hanem általában véve a GA szerint is: jogellenes mérlegelési mozgásterével a könyvvizsgáló szerv tagadta az átalányfinanszírozással kapcsolatos teljesítményvizsgálat elégséges jellegét annak érdekében, hogy azt a kedvezményezett igazolt és vizsgálható történeti adatai alapján értékelje, és e helyett olyan bizonyítéktípusokat részesített előnyben, amelyek az átalányfinanszírozás tárgyát képező tevékenységek megnyilvánulásaira vonatkoznak. A bizonyítási rend ilyen megfordítása megfosztotta a felperest attól a jogától, hogy a javára értelmezze a szerződéses kötelezettségeit az akkor alkalmazandó (966/2012) költségvetési rendelet (2) által létrehozott kikötések pontatlansága mellett, valamint az alperesnek a GA végrehajtásának felügyeletében tanúsított ellentmondásos magatartásával összefüggésben.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy az egybehangzó, belső és külső bizonyítékok sokféleségének, valamint a végrehajtás előtt és alatt a megtévesztő iránymutatásoknak a helyes figyelembevételével a bizonyítékokban felfedett ellentmondásokat és hiányosságokat figyelmen kívül kell hagyni, vagy legalábbis azok megfelelő vetületét kell figyelembe venni, azok nem vezetnek azonban a rendszeresség miatti teljes elutasításhoz, különösen akkor, ha az arányosság általános elve alapján azokat mint jelentéktelent vagy hatásában elhanyagolhatót figyelmen kívül kell hagyni.

—

az EUMSZ 264. cikk alapján a felperesre vonatkozó részben nyilvánítsa semmisnek az ESZT azon 2022. március 1-jei határozatát, amely szerint nem fogad el szanálási határozatot;

—

az ESZT-t kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap szerint az ESZT túllépte hatáskörét azáltal, hogy a felperessel szemben határozatot fogadott el ahelyett, hogy egyszerűen tartózkodott volna bármely intézkedéstől azon megállapításának megfelelően, miszerint nem teljesültek az ESZM-rendelet (1) 18. cikkében foglalt feltételek.

2.

A második jogalap szerint az ESZT nem biztosította a felperes meghallgatáshoz való jogát.

3.

A harmadik jogalap szerint az ESZT nem adott kielégítő indokolást.

4.

A negyedik jogalap szerint az ESZT nem vette megfelelően figyelembe az ESZM-rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti követelményeket.

5.

Az ötödik jogalap szerint az ESZT és az EKB nem vette figyelembe a felperes kötelezettségeinek felfüggesztését.

6.

A hatodik jogalap szerint az ESZT megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy nem vett figyelembe több nyilvánvaló és kevésbé megterhelő alternatívát, köztük a felperes másik részvényesre történő átruházását.

7.

A hetedik jogalap szerint az ESZT anélkül végezte el a szanálási tervet, hogy azzal kapcsolatban hihető magyarázattal szolgált volna.

—

semmisítse meg az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2022. február 16-i (EU) 2022/692 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (a továbbiakban: megtámadott rendelet) (1) annyiban, amennyiben az harmonizált osztályozást és címkézést vezet be három anyag, nevezetesen az N-karboxi-metiliminobisz (etilénnitrilo)-tetra(ecetsav) (DTPA) és annak pentanátrium- és pentakáliumsói (a továbbiakban együttesen: DTPA vagy anyag) vonatkozásában, azaz semmisítse meg a megtámadott rendelet (2) és (3) preambulumbekezdését, 1. és 2. cikkét, valamint a mellékletét, amennyiben azok a DTPA-ra vonatkoznak, valamint különösen azokat a tételeket, amelyeket a megtámadott rendelet melléklete vett fel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: CLP-rendelet) (2) VI. mellékletének 3. részébe az egyes következő anyagokra vonatkozóan:

—

az alperest kötelezze ezen eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletet a CLP-rendelet 36. cikkének (1) bekezdésében és I. mellékletének 3.7.2.2.1. pontjában megállapított besorolási kritériumok megsértésével fogadták el, mivel a DTPA nem rendelkezik olyan „belső, sajátos tulajdonság[okkal]”, amelyekből adódóan „káros hatást [gyakorol] a reprodukcióra”. Bár a rendkívül nagy dózisú DTPA-nak kitett állatoknál megfigyeltek bizonyos fejlődési hatásokat, ezek a hatások „nem specifikus, másodlagos fejlődési hatások”, amelyek nem indokolják a reprodukciót károsítóként való besorolást.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletet a CLP-rendelet I. melléklete 3.7.2.2.2. pontjának megsértésével fogadták el, mivel a DTPA besorolásakor az uniós hatóságok nem értékelték megfelelően és nem vették figyelembe az „anyai toxicitás esetleges hatását”. A DTPA cinkhiányt okoz, ami az anyai homeosztázis összeomlását okozza patkányokban, és ez az anyai toxicitás váltja ki a megfigyelt nem specifikus, másodlagos fejlődési hatásokat. Ez a CLP-rendelet követelményeivel összhangban nem támaszthatja alá a DTPA reprodukciót károsító anyagként való besorolását.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletet a CLP-rendelet I. melléklete 3.7.2.1.1. szakaszának és 3.7.1. táblázata a) pontjának megsértésével fogadták el, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek „annak határozott feltételezéséhez”, hogy a DTPA reprodukciós hatásokat fejthet ki az emberben, és arra sem volt „egyértelmű bizonyíték”, hogy a DTPA más toxikus hatások (így az anyai toxicitás) hiányában is fejlődési hatásokat válthat ki. Ilyen információk hiányában szintén nem indokolt a DTPA 1B. kategória szerinti, reprodukciót károsítóként való besorolása.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletet a Bizottságot a CLP-rendelet 37. cikkének (5) bekezdése alapján terhelő, annak megállapítására vonatkozó kötelezettség megsértésével fogadták el, hogy a javasolt harmonizált osztályozás „megfelelő”. A Bizottság anélkül hagyta jóvá a kockázatértékelési bizottság (RAC) véleményeit, hogy megvizsgálta volna azok következetességét és megbízhatóságát, illetve azt, hogy alkalmasak-e a javasolt besorolás alátámasztására. Ha a Bizottság figyelembe vette volna a DTPA tulajdonságaira vonatkozó összes releváns információt, amint arra a dokumentáció benyújtója (a továbbiakban: DS) 2018 és 2022 között több ízben felkérte, akkor nem sorolta volna be a DTPA-t az 1B. kategória szerinti, reprodukciót károsító anyagként.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletet a CLP-rendelet 37. cikkének (4) bekezdésében foglalt azon eljárási követelmény megsértésével fogadták el, hogy magukról a RAC-véleményekről kell konzultálni pusztán a DS által tett, a harmonizált osztályozásra és címkézésre vonatkozó javaslat helyett.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott rendeletnek a hatásvizsgálat előzetes elvégzése és iratokkal való alátámasztása nélkül történő elfogadásával a Bizottság megsértette a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban vállalt kötelezettségeit és a megfelelő ügyintézés elvét.

—

semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2022. június 8-i (EU) 2022/908 európai bizottsági végrehajtási határozatot (az értesítés a C(2022) 3543 final dokumentummal történt, közzétették: az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2022. június 10-i számában, L 157., 15. o.) annyiban, amennyiben e határozat az Osztrák Köztársaság által az EMGA terhére bejelentett, az e határozat mellékletében a 6200. költségvetési tétel 1–8. sora alatt feltüntetett kiadásokat – levonva azokból a 08020601. költségvetési tételben szereplő összegeket –, azaz összesen 68 146 449,98 EUR összeget kizár az uniós finanszírozásból;

—

kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap

Az alperes megsértette az 1306/2013/EU rendelet (1) 52. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy a megtámadott végrehajtási határozattal pénzügyi korrekciót írt elő annak ellenére, hogy a felperes az alpesi legelők mezőgazdasági termelőinek kiosztott támogatási jogosultságok tekintetében az 1307/2013/EU rendelet (2) 24. cikkének (6) bekezdésével összhangban csökkentési együtthatót alkalmazott. Az ezzel összefüggő pénzügyi korrekciót ezért tévesen alkalmazták.

2.

Második jogalap

Az alperes megsértette az 1306/2013/EU rendelet 52. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy pénzügyi korrekciót írt elő annak ellenére, hogy a nemzeti tartaléknak a legelők mezőgazdasági termelőit érintő korrekciós intézkedésekre történő felhasználása, valamint a nemzeti felső határ túllépésének elkerülése érdekében végrehajtott lineáris csökkentés összeegyeztethető volt az uniós joggal. A felperes e megközelítés alátámasztása érdekében hivatkozhatott az 1307/2013/EU rendelet 30. cikke (7) bekezdésének b) pontjára, illetve 7. cikkére. Az ezzel összefüggő pénzügyi korrekciót ezért tévesen alkalmazták.

3.

Harmadik jogalap

Az alperes megsértette az 1306/2013/EU rendelet 52. cikke (4) bekezdésének a) pontját azáltal, hogy megtagadta a 2016. november 26. előtt, tehát több mint 24 hónappal a vizsgálat eredményeinek az alperes 2018. november 27-i levelében történő közlését megelőzően felmerült EMGA-kiadások finanszírozását is.

4.

Negyedik jogalap

Az alperes megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettséget azáltal, hogy egyáltalán nem vizsgálta meg a felperes által az alpesi legelőknek a tartományok alpesi legelőkre vonatkozó törvényei alapján történő besorolására vonatkozóan előadott érveket, következésképpen nem indokolta meg kellőképpen és megfelelően, hogy a felperes miért sértette meg az 1307/2013/EU rendelet 24. cikkének (6) bekezdésében foglalt, eltérést engedő rendelkezés alkalmazása során az objektivitás és az egyenlő bánásmód követelményét.

—

részben helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

változtassa meg a megtámadott határozatot;

—

a Pitk Pelotas, SL-t kötelezze a CrossFit, LLC részéről a jelen keresettel, a fellebbezési tanács előtti eljárással és a felszólalási osztály előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel az első fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a CROSSFIT korábbi védjegyekkel;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel az első fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a CROSS korábbi védjeggyel;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértése, mivel a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a felperes a 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében nem bizonyította a korábbi CROSSFIT védjegyének az Unióban fennálló jóhírnevét.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

nyilvánítsa semmisnek a felperes kötelezését a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél részéről felmerült költségek viselésére;

—

az EUIPO-t és a beavatkozó felet kötelezze a Törvényszék előtt folyó jogvitával kapcsolatos valamennyi költség viselésére, ideértve a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségeket.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 109. cikkének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és utalja vissza az ügyet az EUIPO elé újbóli vizsgálat céljából, vagy

—

változtassa meg a megtámadott határozatot, és állapítsa meg, hogy a 18174721. sz. védjegybejelentésnek az 5., 35. és 44. osztályba tartozó valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében viszonylagos kizáró okai vannak, és a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban;

—

a költségeket a felperes javára állapítsa meg.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

a védjegyekre vonatkozó hasonlósági értékelés elvének megsértése;

—

a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 47. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (KKBP) 2022/881 tanácsi végrehajtási határozatot (1)

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (EU) 2022/876 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok), és

—

a Tanácsot kötelezze arra, hogy a saját költségein felül viselje a felperes részéről a jelen eljáráshoz kapcsolódóan felmerült költségeket is.

1.

Az első jogalap a védelemhez való jog megsértésén alapul. Először is a felperes arra hivatkozik, hogy az indokolás elégtelen. A megtámadott jogi aktusok – mivel nem fejtik ki kellő egyértelműséggel, hogy a Tanács hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a Fehéroroszországgal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. október 15-i 2012/642/KKBP tanácsi határozat (3) 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő alternatív kritériumok alkalmazandók a felperesre – sértik az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdését. Másodszor a felperes a személyes felelősség elvének a megsértésére hivatkozik azzal az indokkal, hogy a megtámadott jogi aktusok azáltal, hogy nem azonosították, hogy a felperes a fehérorosz rezsimből milyen előnyben részesül, vagy annak milyen támogatást nyújt, sértik a felperes alapvető jogait, megsértve a személyes felelősség elvét.

2.

A második jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul. Először is a felperes arra hivatkozik, hogy nem került alátámasztásra a Lukasenko-rendszerből származó előny vagy az annak nyújtott támogatás. A megtámadott jogi aktusokhoz nyilvánvaló értékelési hiba kapcsolódik, mivel azokat megfelelő bizonyíték hiányában fogadták el. Másodszor a felperes érvelése szerint az időbeli szempontból releváns magatartás nem került alátámasztásra. A megtámadott jogi aktusok csupán büntető jellegűek, tehát jogellenesek, mivel az alátámasztó bizonyítékok csak múltbeli körülményekre utalnak.

3.

A harmadik jogalap a felperes alapvető jogainak aránytalan korlátozásán alapul. A megtámadott jogi aktusok célját elérték más jogalkotási aktusokkal; ezek tehát a felperes alapvető jogai aránytalan korlátozásának minősülnek.

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (KKBP) 2022/881 tanácsi végrehajtási határozatot (1) a felperesre vonatkozó részében (A.2 melléklet);

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (EU) 2022/876 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) a felperesre vonatkozó részében (A.3 melléklet);

—

a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap a jogszerűség elvének megsértésén alapul.

2.

A második jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

3.

A harmadik jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a megsértésén alapul.

4.

A negyedik jogalap a tulajdonhoz való jog aránytalan megsértésén alapul.

5.

Az ötödik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

6.

A hatodik jogalap a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének a megsértésén alapul.

—

semmisítse meg, először is az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. június 3-i (KKBP) 2022/883 tanácsi határozatot (1) (a továbbiakban: módosított határozat), amennyiben az a felperest érinti, másodszor az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (EU) 2022/878 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) (a továbbiakban: módosított rendelet), amennyiben az a felperest érinti;

—

a Tanácsot kötelezze a jelen eljárás valamennyi költségének viselésére.

1.

Az első, a módosított határozat 2. cikkének és a módosított rendelet 3. cikkének megsértésére alapított jogalap arra vonatkozik, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a felperessel szemben a módosított határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) kritériumát és a módosított rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, nem vizsgálta meg alaposan a tényeket, és nem közölte a valamely személy elleni korlátozó intézkedések elfogadásához szükséges indokolást.

2.

A második, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 296. cikk, az Alapjogi Charta (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (2) bekezdése, valamint a módosított határozat 2. és 4. cikkének megsértésére alapított jogalap arra vonatkozik, hogy a Tanács nem szolgáltatott kellően részletes és konkrét indokokat a határozat 4. cikke és a rendelet 3. cikke szerinti, a felperessel szembeni korlátozó intézkedések meghozatalára vonatkozó döntés indokolásához; nyilvánvaló hibákat követett el az elemzése során, és nem támasztotta alá, hogy a felperes milyen okból tartozna a módosított határozatban meghatározott kritériumok valamelyikének anélkül, hogy alaposan megvizsgálta volna a tényeket, és elegendő indokot szolgáltatott volna a valamely személlyel szembeni korlátozó intézkedésre vonatkozó döntés meghozatalához.

3.

A harmadik, a Charta 41. és 48. cikkének megsértésére alapított jogalap arra vonatkozik, hogy a Tanács nem bocsátotta a felperes rendelkezésére a bizonyítási iratokat úgy, hogy a felperesnek elegendő idő álljon rendelkezésére jogai védelméhez; a Tanács a felperesnek 14 napos határidőt szabott meg észrevételei előterjesztésére, és csak a határidő lejárta előtt egy nappal adta át részére a bizonyítási iratokat; a felperesnek nem volt ideje a bizonyítási iratok megvizsgálására és észrevételei előterjesztésére, holott a Tanácsnak elegendő időt kellett volna biztosítania a felperes részére a bizonyítási iratok megvizsgálására és észrevételei előterjesztésére, továbbá biztosítania kellett volna, a felperes védelemhez való jogainak tiszteletben tartását.

4.

A negyedik, az EUMSZ 296. cikk, valamint a Charta 16. és 45. cikkének megsértésére alapított jogalap, mivel a Tanács aránytalan korlátozó intézkedéseket hozott a felperessel szemben, amelyek alá nem támasztott, de már semmiképpen sem igazolható tényállításokon alapulnak.

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (KKBP) 2022/881 tanácsi végrehajtási határozatot (1) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (EU) 2022/876 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) a felperesre vonatkozó részében (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok); és

—

a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap a jogszerűség elvének a megsértésén alapul.

2.

A második jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

3.

A harmadik jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésén alapul.

4.

A negyedik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul.

5.

Az ötödik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

—

a jelen keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak;

következésképpen

—

semmisítse meg a 61 186,61 euró összeg visszatéríttetéséről szóló 2021. szeptember 28-i határozatot és a felperes közigazgatási jogorvoslatát elutasító 2022. május 20-i határozatot;

—

kötelezze az EBB-t a behajtott összegek visszafizetésére, ezen összegeket késedelmi kamattal növelve, a késedelmi kamat mértéke pedig az Európai Központi Bank által alkalmazott kamatláb két százalékponttal növelt értéke;

—

az EBB-t kötelezze az összes költség viselésére.

1.

Az első jogalap a jogi aktus kibocsátója hatáskörének hiányán alapul.

2.

A második jogalap az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések (a továbbiakban: igazgatási rendelkezések) 16.3 cikkében előírt ötéves elévülési idő megsértésére vonatkozik.

3.

A harmadik jogalap az igazgatási rendelkezések 16. cikkének megsértésén alapul, mivel az ötéves elévülési idő lejártán felül a behajtás feltételei sem teljesültek.

4.

A negyedik jogalap az igazgatási rendelkezések 2.2.3. és 2.2.4. cikkének megsértésén, valamint nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2012/642/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (KKBP) 2022/881 tanácsi végrehajtási határozatot (1) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg a belarusz helyzetre és Belarusznak az Ukrajna elleni orosz agresszióban való részvételére tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 765/2006/EK rendelet 8a. cikke (1) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2022. június 3-i (EU) 2022/876 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) a felperesre vonatkozó részében (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok); és

—

a Tanácsot kötelezze az eljárás összes költségének a viselésére, ideértve a felperes részéről a védelméhez kapcsolódóan felmerült költségeket is.

1.

Az első jogalap a jogszerűség elvének a megtámadott jogi aktusok általi megsértésén alapul.

2.

A második jogalap a hatékony bírói jogvédelemhez való jog és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

3.

A harmadik jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

4.

A negyedik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul.