ISSN 1977-0979

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 347

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

65. évfolyam
2022. szeptember 9.


Tartalom

Oldal

 

 

EURÓPAI PARLAMENT
ÜLÉSSZAK: 2021–2022
2022. március 8–11-i ülések
ELFOGADOTT SZÖVEGEK

1


 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Európai Parlament

 

2022. március 8., kedd

2022/C 347/01

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a civil társadalom mozgásterének Európában tapasztalható szűküléséről (2021/2103(INI))

2

2022/C 347/02

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepéről a rasszizmus elleni küzdelemben (2021/2057(INI))

15

2022/C 347/03

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kohéziós politikáról mint az egészségügyi ellátás terén meglévő különbségek csökkentésének, valamint a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés erősítésének eszközéről (2021/2100(INI))

27

2022/C 347/04

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kohéziós politika szerepéről az innovatív és intelligens átalakulás, valamint a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdításában (2021/2101(INI))

37

 

2022. március 9., szerda

2022/C 347/05

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GHB811 (BCS-GH811-4) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D077486/02 – 2021/3057(RSP))

48

2022/C 347/06

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított 73496 (DP-Ø73496-4) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D077485/02 – 2021/3058(RSP))

55

2022/C 347/07

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozásról, beleértve a félretájékoztatást is (2020/2268(INI))

61

2022/C 347/08

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló javaslatokkal a befektetői állampolgársági és letelepedési programokról (2021/2026(INL))

97

2022/C 347/09

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a polgárok bevonásáról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz való fordulás jogáról és az európai polgári kezdeményezésről (2020/2275(INI))

110

 

2022. március 10., csütörtök

2022/C 347/10

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó, új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretéről (többek között a munkavállalók hatékonyabb védelméről a káros anyagoknak való kitettséggel, a munkahelyi stresszel és az ismétlődő tevékenységekből eredő sérülésekkel szemben) (2021/2165(INI))

122

2022/C 347/11

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről az Európai Parlamentben – 2020. évi éves jelentés (2021/2039(INI))

139

2022/C 347/12

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervről (2021/2003(INI))

150

2022/C 347/13

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a jogállamiságról és az Európai Bíróság ítéletének következményeiről (2022/2535(RSP))

168

2022/C 347/14

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a forrásadó európai keretéről (2021/2097(INI))

172

2022/C 347/15

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés (2022/2006(INI))

181

2022/C 347/16

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az újságírók és az emberijog-védők helyzetéről Mexikóban (2022/2580(RSP))

187

2022/C 347/17

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása Mianmarról, egy évvel az államcsíny után (2022/2581(RSP))

191

2022/C 347/18

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a kulturális örökség lerombolásáról Hegyi-Karabahban (2022/2582(RSP))

198

2022/C 347/19

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésről: a polgárok szerepvállalásának elősegítése és jogaik védelme (2021/2099(INI))

202

2022/C 347/20

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a helyreállítási stratégiát támogató méltányos és egyszerű adózásról (a Bizottság júliusi cselekvési tervének és annak héával, a vállalkozások adózásával és az egyéni adózással kapcsolatos 25 kezdeményezésének EP általi nyomon követése) (2020/2254(INL))

211


 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Parlament

 

2022. március 8., kedd

2022/C 347/21

Az Európai Parlament 2022. március 8-i jogalkotási állásfoglalása a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0054 – C9-0020/2021 – 2021/0031(COD))

223

2022/C 347/22

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a Spanyolország EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2022)0020 – C9-0015/2022 – 2022/0010(BUD))

224

2022/C 347/23

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról – EGF/2022/000 TA 2022 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére (COM(2022)0025 – C9-0025/2022 – 2022/0015(BUD))

228

 

2022. március 9., szerda

2022/C 347/24

Az Európai Parlament 2022. március 9-i jogalkotási állásfoglalása a 2008/118/EK irányelvnek és az (EU) 2020/262 irányelvnek (átdolgozás) a Csatorna-alagút francia termináljában található vámmentes üzletek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2021)0817 – C9-0016/2022 – 2021/0418(CNS))

231

2022/C 347/25

Az Európai Parlament 2022. március 9-i jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottadó-mértékek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelv tervezetéről (14754/2021 – C9-0456/2021 – 2018/0005(CNS))

232

 

2022. március 10., csütörtök

2022/C 347/26

P9_TA(2022)0067
A 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési program ***I
Az Európai Parlament 2022. március 10-i jogalkotási állásfoglalása a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0652 – C9-0329/2020 – 2020/0300(COD))
P9_TC1-COD(2020)0300
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. március 10-én került elfogadásra a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló (EU) 2022/… európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

233

2022/C 347/27

Az Európai Parlament 2022. március 10-i határozata a Covid19-világjárvánnyal, a levont tanulságokkal és a jövőre vonatkozó ajánlásokkal foglalkozó különbizottság felállításáról, hatásköréről, összetételéről és megbízatásának idejéről (2022/2584(RSO))

234

2022/C 347/28

Az Európai Parlament 2022. március 10-i határozata az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a dezinformációval foglalkozó különbizottság (INGE 2) létrehozásáról, valamint feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről (2022/2585(RSO))

238

2022/C 347/29

Az Európai Parlament 2022. március 10-i határozata a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatának kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, valamint a vizsgálat tárgyáról, illetve a bizottság feladatairól, összetételéről és mandátumának időtartamáról (2022/2586(RSO))

241

2022/C 347/30

Az Európai Parlament 2022. március 10-én elfogadott módosításai az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2020)0798 – C9-0400/2020 – (2020/0353(COD))

245


Jelmagyarázat

*

Konzultációs eljárás

***

Egyetértési eljárás

***I

Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat

***II

Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat

***III

Rendes jogalkotási eljárás: harmadik olvasat

(Az eljárás típusát a tervezet által javasolt jogalap határozza meg.)

A Parlament módosításai:

Az új szövegrészeket félkövér és dőlt betűtípus mutatja. A törléseket a ▌jel vagy áthúzás jelöli. A módosított szövegrészeknél az új szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig törlés vagy áthúzás jelöli.

HU

 


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/1


EURÓPAI PARLAMENT

ÜLÉSSZAK: 2021–2022

2022. március 8–11-i ülések

ELFOGADOTT SZÖVEGEK

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Európai Parlament

2022. március 8., kedd

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/2


P9_TA(2022)0056

Az európai civil társadalom szűkülő mozgástere

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a civil társadalom mozgásterének Európában tapasztalható szűküléséről (2021/2103(INI))

(2022/C 347/01)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (a továbbiakban: EJEE),

tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) (a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

tekintettel a „2021. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című, 2021. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2021)0700),

tekintettel a jogellenes be- és átutazás, valamint a jogellenes tartózkodás elősegítésének meghatározásáról és megelőzéséről szóló uniós szabályok végrehajtásáról szóló, 2020. szeptember 23-i bizottsági iránymutatásra (3),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Alapvető jogok és jogállamiság” csoportjának 2020. júniusi jelentésére, amely „National developments from a civil society perspective, 2018-2019” (Nemzeti fejlemények civil társadalmi nézőpontból, 2018–2019) címmel jelent meg,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban” című, 2018. január 17-én közzétett jelentésére, a Covid19-világjárvány EU-n belüli emberi jogi vonatkozásairól szóló, 2020-ban közzétett közleményeire, valamint más jelentéseire, adataira és eszközeire, különösen az Európai Unió alapjogi információs rendszerére (EFRIS),

tekintettel a FRA „A civil társadalom mozgásterének védelme az EU-ban” című, 2021. szeptember 22-i jelentésére,

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR) és a Velencei Bizottságnak az egyesülés szabadságáról szóló, 2015. január 1-jei közös iránymutatásaira,

tekintettel az Európa Tanácsnak „A civil társadalom mozgásterének szűkülése: a fiatalokra és szervezeteikre gyakorolt hatás” című, 2019. február 11-i jelentésére,

tekintettel az EBESZ/ODIHR és a Velencei Bizottság 2019. július 8-i, a békés gyülekezés szabadságáról szóló iránymutatásaira,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a civil társadalmi tér védelméről és előmozdításáról szóló, 2020. szeptember 23-i iránymutató feljegyzésére,

tekintettel az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló, 1998. december 9-i ENSZ-nyilatkozatra,

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2011. szeptember 12-i 34. számú, a 19. cikkhez (a véleményalkotás és -nyilvánítás szabadsága) fűzött általános megjegyzésére,

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 2020. szeptember 17-i 37. számú, a 21. cikkhez (a békés gyülekezés joga) fűzött általános megjegyzésére,

tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményére (Aarhusi Egyezmény) és az Aarhusi Egyezmény 3. cikkének (8) bekezdésével kapcsolatos ügyek kezelésére szolgáló gyorsreagálási mechanizmusról szóló, 2021. október 21-i VII/9. sz. határozatra,

tekintettel az ENSZ fiatalokról, békéről és biztonságról szóló 2250 (2015), 2419 (2018) és 2535 (2020) sz. határozataira,

tekintettel az ENSZ emberijog-védőkről szóló, 1998. évi nyilatkozatára,

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz intézett, az európai nem kormányzati szervezetek jogállásáról szóló, 2007. október 10-i ajánlására,

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által 2019. május 16-án„Védjük meg az LMBTI-jogvédőket” címmel kiadott nyilatkozatra,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Ellenállóképes demokrácia egy erős és sokszínű civil társadalom révén” című, 2019. március 20-i véleményére,

tekintettel az EGSZB 2017. október 19-i, „A civil társadalmi szervezetek európai uniós finanszírozása” című véleményére,

tekintettel a partnerszervezetek által az Európa Tanács újságírók védelmének és biztonságának előmozdításával foglalkozó platformja számára készített 2020. évi éves jelentésre,

tekintettel „Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégia” című, 2020. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2020)0711),

tekintettel „Az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv” című, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

tekintettel a civil társadalom mozgásterének fejlődő országokban tapasztalható szűküléséről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására (4),

tekintettel „Az Európai Értékek Eszköze létrehozásának szükségességéről az olyan civil társadalmi szervezetek támogatására, amelyek az Európai Unióban helyi és nemzeti szinten előmozdítják az alapvető értékeket” című, 2018. április 19-i állásfoglalására (5),

tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló átfogó uniós mechanizmus szükségességéről szóló, 2018. november 14-i állásfoglalására (6),

tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására (7),

tekintettel a Covid19 kapcsán bevezetett intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2020. november 13-i állásfoglalására (8),

tekintettel a médiaszabadság megerősítéséről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására: az újságírók védelme Európában, a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció és a platformok szerepe (9),

tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban – A 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés” című, 2020. november 26-i állásfoglalására (10),

tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentéséről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására (11),

tekintettel a határokon átnyúló európai egyesületek és nonprofit szervezetek statútumáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2022. február 17-i állásfoglalására (12),

tekintettel „A demokráciának, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének az Unióban való megerősítéséről: polgári és büntetőjogi eljárások indokolatlan alkalmazása újságírók, nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom elhallgattatására” című, 2021. november 11-i állásfoglalására (13),

tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság véleményére,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0032/2022),

A.

mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeken alapul, és ezek az értékek közösek a tagállamokban; mivel az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 15. cikkének (1) bekezdése hangsúlyozza a civil párbeszéd fontosságát az Unió célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából;

B.

mivel a civil társadalmi szervezetek állami intézményektől és kereskedelmi érdekektől független nonprofit szervezetek, amelyek tevékenysége hozzájárul az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékek és alapvető jogok megvalósításához; mivel a civil társadalmi szervezetek különböző formákat ölthetnek, például lehetnek egyesületek és alapítványok; mivel az emberijog-védők, aktivisták és informális csoportok a civil társadalom kulcsfontosságú szereplői is;

C.

mivel az interszekcionális megközelítésnek döntő szerepe van a polgárok civil társadalmi szerepvállalása során felmerülő sebezhetőségének megértésében és sikeres kezelésében;

D.

mivel sok civil társadalmi szervezet küzd a túlélésért, és finanszírozási problémákba ütköznek, ami komolyan akadályozhatja hatékonyságukat és képességüket arra, hogy teljesítsék megbízatásukat;

E.

mivel a civil társadalmi tér arra a jogi és politikai keretre utal, amelyben az emberek és csoportok érdemben részt vehetnek társadalmaik politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében, gyakorolva a véleménynyilvánításhoz, a tájékoztatáshoz, a gyülekezéshez, az egyesüléshez és a párbeszédhez való jogot egymással és a hatóságokkal;

F.

mivel a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága – amely kiterjed az online térre is – valamennyi szabad és demokratikus társadalom fontos eleme; mivel a polgári aktivizmus a valóban működő demokrácia alapját képezi, ahol a kisebbségek jogait védik és tiszteletben tartják; mivel a civil társadalmi szervezetek számára biztosítani kellene, hogy részt vehessenek politikai és nyilvános vitákban, függetlenül attól, hogy az elfoglalt álláspont összhangban van-e a kormány politikájával, vagy a törvények megváltoztatását szorgalmazza;

G.

mivel az egyesülés szabadsága a demokratikus és pluralista társadalom egyik alapvető eleme, mivel lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közösen lépjenek fel a közös érdekű területeken, és hozzájáruljanak a közélet megfelelő működéséhez; mivel az egyesülési szabadság nemcsak az egyesület létrehozásának vagy feloszlatásának lehetőségét foglalja magában, hanem azt is, hogy az egyesület az állam indokolatlan beavatkozása nélkül működhessen; mivel a források felkutatásának, biztosításának és felhasználásának képessége alapvető fontosságú minden egyesület működéséhez; mivel egy egyesület betiltásának vagy feloszlatásának mindig végső megoldásnak kell lennie, és az ilyen határozatok ellen jogorvoslatnak kell elérhetőnek lennie;

H.

mivel a békés gyülekezéshez való jog a demokrácia sarokköve, és döntő szerepe van egy olyan toleráns és pluralista társadalom megteremtésében, ahol az eltérő meggyőződést, gyakorlatokat vagy politikákat követő csoportok békésen tudnak egymás mellett élni; mivel a békés gyülekezésekre vonatkozó korlátozásoknak és a rendfenntartásnak tiszteletben kell tartaniuk a jogszerűséget, a szükségességet, az arányosságot és a megkülönböztetésmentességet;

I.

mivel a tájékoztatáshoz való jog előfeltétele a tájékozott nyilvános vitának, valamint a hatóságok és közintézmények elszámoltatásának;

J.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságát és az információkhoz való hozzáférést néhány tagállamban korlátozták, gyakran a Covid19-járvánnyal kapcsolatos dezinformáció elleni küzdelem ürügyén; mivel a terrorizmust vagy a gyűlöletbeszédet megakadályozó intézkedések nem vezethetnek a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozásához; mivel számos tagállamban a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket is felhasználtak a környezetvédelem, a jogállamiság, az LMBTIQ+ jogok és a nők jogai területén tevékenykedő civil társadalmi szervezetek, emberijog-védők és aktivisták ellen; mivel ezek súlyos visszatartó hatást gyakorolnak a véleménynyilvánítás szabadságára és nyilvánosságban folyó aktivizmusra;

K.

mivel egyes tagállamokban az egyesülés szabadsága erodálódik olyan reformok miatt, amelyek annak a kockázatnak teszik ki a civil társadalmi szervezeteket, hogy törlik őket a nyilvántartásból, illetve indokolatlanul megterhelő adminisztratív eljárásokat vezetnek be, beleértve, de nem kizárólagosan, a pénzmosás elleni intézkedések indokolatlan alkalmazását vagy az érdekérvényesítéshez való jogot korlátozó politikákat;

L.

mivel néhány tagállamban a civil társadalmi tér korlátozásának szándékos céljával vezettek be korlátozásokat, amelyeket jogi, közigazgatási és adóügyi zaklatás, bűncselekménnyé nyilvánítás és negatív retorika kísér, amelynek célja a civil társadalmi szervezetek megbélyegzése és legitimitásának megszüntetése, valamint a legitim munkájuk elvégzéséhez szükséges kapacitásuk csökkentése; mivel a gyűlöletbeszéd – mind online, mind offline –, a verbális és fizikai zaklatás és a támadások nem állami szereplők részéről is megvalósulnak; mivel a jogállamisággal, az átláthatósággal és korrupcióval, a nők jogaival, többek között a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal, a környezeti kérdésekkel, valamint a kisebbségek és az LMBTIQ+-személyek jogainak védelmével, illetve a média és a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó, valamint a migránsoknak és a menedékkérőknek és a kutatási és mentési műveletekben részt vevő szervezeteknek segítséget nyújtó civil társadalmi szervezetek és emberijog-védők különösen ki vannak téve ezeknek;

M.

mivel a civil társadalom mozgásterének a szomszédos országokban való korlátozása kihatással van az EU civil társadalmának helyzetére is, és befolyásolja azt;

N.

mivel a jogvédő szerepet betöltő egyes nemzeti szintű civil társadalmi szervezetek – különösen amiatt, mert nyomon követik és bejelentik a jogok és szabadságjogok megsértését, valamint érdekérvényesítést folytatnak és eljárnak a bíróságok előtt – kifejezetten célpontjai a korlátozásoknak, a megtorló intézkedéseknek és a megfigyelésnek;

O.

mivel az Európa Tanács emberi jogi biztosa aggasztónak nevezte az LMBTIQ+-személyek jogait védők helyzetét Európában, és számos online és offline zaklatásról, erőszakos támadásról, gyűlöletkampányról és halálos fenyegetésről számolt be a tagállamokban és a szomszédos országokban; mivel ez a tendencia összekapcsolódik azzal, hogy más kisebbségi csoportokat tesznek meg bűnbaknak, és ellentétes azzal az elvvel, hogy minden ember egyenlő méltósággal és jogokkal születik;

P.

mivel az állam és polgárai közötti jó kapcsolat azt jelenti, hogy minden polgárnak, beleértve a gyermekeket és a fiatalokat is, részt kell tudnia venni a szakpolitikák megvitatásában és befolyásolásában; mivel a demokráciák csak akkor fognak virágozni, ha mindenki hisz a demokratikus rendszerekben, és ha az intézmények hitelesek a polgárok számára;

Q.

mivel egyes tagállamok korlátozták a civil társadalmi szervezetek politikai tevékenységekben való részvételi képességét; mivel másokban az azzal kapcsolatos vádak, hogy a civil társadalmi szervezetek politikai jellegűek, megbélyegzésük és legitimitásuk visszavonásának eszközeivé váltak; mivel a civil társadalmi szervezetek legitimációjának megkérdőjelezése egyes tagállamokban az állami vagy a médiában folytatott lejárató kampányokhoz köthető; mivel a civil társadalmi szervezetek egyes tagállamokban diszkriminatív és korlátozó finanszírozási gyakorlatokról számolnak be;

R.

mivel egyes tagállamokban olyan politikákat és gyakorlatokat fogadtak el, amelyek visszatartó hatást gyakorolnak a civil társadalmi térre azzal a céllal, hogy öncenzúrát érjenek el, és visszatartsák a civil szereplőket jogaik gyakorlásától; mivel az ilyen politikák gyakran olyan homályos rendelkezéseket ötvöznek, amelyek nagy mérlegelési jogkört hagynak a hatóságok számára, aránytalanul szigorú szankciókkal; mivel pusztán ezeknek a kilátásba helyezése elég ahhoz, hogy az öncenzúra fennmaradjon, anélkül hogy ténylegesen alkalmazni kellene őket;

S.

mivel a békés gyülekezéshez való jogot a tagállamok többségében a szükséges közösségi távolságtartási szabályok korlátozták; mivel néhány tagállam az elmúlt években olyan törvényeket fogadott el, amelyek korlátozzák a békés gyülekezéshez való jogot, valamint engedélyezési és bejelentési követelményeket vezettek be; mivel egyes tagállamokban bővülnek a bűnüldöző hatóságok hatáskörei, ami aggályokat vet fel azok szükségességével és arányosságával kapcsolatban;

T.

mivel néhány tagállamban az egészségügyi válságra válaszul hozott sürgősségi jogszabályokat ürügyként használták fel az alapvető jogok és szabadságjogok önkényes korlátozására, valamint a civil társadalom és más eltérő hangok elnyomására; mivel egyes esetekben megállapították, hogy ezek az intézkedések nem felelnek meg a szükségesség, az arányosság, az időbeli korlátozás és a megkülönböztetésmentesség követelményeinek, ami azt jelenti, hogy az alapvető jogok és szabadságok ezen intézkedésekből eredő bármely korlátozása nem tekinthető legitimnek és jogszerűnek; mivel a helyszínen betöltött szerepük ellenére a sürgősségi intézkedések kidolgozásakor nem konzultáltak a civil társadalmi szervezetekkel;

U.

mivel a Covid19-világjárvány terjedése nyomán a civil társadalmi szervezetek példátlan mértékű szerepet vállaltak a válság megoldásában és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek támogatásában; mivel az ifjúsági szervezetek pozitív hatást fejtettek ki a világjárvány idején a dezinformáció elleni küzdelemben és a közintézményekbe vetett bizalom erősítésében; mivel a civil társadalom hosszú távú, megfelelő finanszírozása és intézményi támogatása hozzáadott értéket képvisel válság idején;

V.

mivel a kormány által szervezett nem kormányzati szervezetek (GONGO-k) megjelenése – amelyek célja a hatalmon lévők politikai legitimitásának mindenkori támogatása, valamint a kormány támogatása a nyilvános vitákban és politikai céljaiban, független hangként adva ki magukat – a civil társadalmi szervezetek elleni támadás egyik legsúlyosabb formája, amely az aktív polgári szerepvállalás aláásásával és a közfinanszírozástól való megfosztásukkal veszélyezteti létezésüket;

W.

mivel míg a civil társadalmi szervezetek egyre inkább gazdasági tevékenységeket végeznek és hozzájárulnak a szociális gazdasághoz, nem történtek jogalkotási lépések tevékenységük uniós szintű kibontakoztatása érdekében; mivel az Európai Unió Bírósága (EUB) konkrét ítélkezési gyakorlata ellenére a tagállamok még mindig nem alkalmazzák általánosan a megkülönböztetésmentesség és a tőke szabad mozgásának elvét a határokon átnyúló adományozás terén;

X.

mivel a civil társadalmi szervezetek jogszabályok és szakpolitikák kidolgozásában való részvételét olyan szakpolitikai keretekkel kell elősegíteni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy párbeszédet folytassanak az állami hatóságokkal; mivel – bár mind nemzeti, mind uniós szinten történt előrelépés – a civil párbeszéd még mindig gyakran ad hoc folyamat marad;

Y.

mivel egyes tagállamokban a külföldi finanszírozás jogi és politikai támadások célpontjává vált; mivel a külföldi finanszírozásban részesülő civil társadalmi szervezetekre vonatkozó korlátozások ellentétesek az uniós joggal, nevezetesen az EUMSZ-nek a tőke szabad mozgásáról szóló 63. cikkével és a Chartával; mivel a C-78/18. sz. ügyben (14) az EUB úgy ítélte meg, hogy a hivatkozott törvény sérti a tőke szabad mozgását és az egyesülési szabadságot;

Z.

mivel az Unió az európai zöld megállapodás és a digitális transzformáció révén elindított egy folyamatot; mivel ehhez a folyamathoz egészséges polgári térre van szükség, amely lehetővé teszi a polgárok és az érintett közösségek számára, hogy megfogalmazzák érdekeiket, megvitassák a politikai megoldásokat, és új társadalmi szerződéseket kössenek;

1.

megerősíti, hogy a civil társadalmi szervezetek kulcsszerepet játszanak az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékek megvalósításában és védelmében, valamint az uniós jogszabályok, szakpolitikák és stratégiák kialakításában és végrehajtásában, beleértve az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a digitális transzformációt és a Covid19-világjárványból való kilábalást; hangsúlyozza, hogy jelentősen hozzájárulnak a tájékozott nyilvános vitához, kifejezésre juttatják a társadalomban jelen lévő törekvéseket, hangot adnak a kiszolgáltatott és marginalizálódott emberek véleményének, hozzáférést biztosítanak kritikus jelentőségű szolgáltatásokhoz, szakértelmet biztosítanak a politikai döntéshozatalban, előmozdítják az aktív polgári szerepvállalást, a demokrácia iskoláiként és nélkülözhetetlen felügyelőiként működnek, demokratikus ellenőrzést gyakorolnak az állami intézmények felett és biztosítják az állami fellépések és az közpénzek felhasználásának elszámoltathatóságát; elismeri ezért, hogy a civil tér a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok szerves részét képezi; hangsúlyozza, hogy az Uniónak ezért helyi, regionális, nemzeti és európai szinten el kell köteleznie magát a civil tér megőrzése és fejlesztése mellett;

2.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek hatékony működése érdekében a civil társadalmi térnek olyan támogató és biztonságos környezetnek kell lennie, amely mentes az állami és nem állami szereplők általi indokolatlan beavatkozástól, megfélemlítéstől, zaklatástól és visszatartó hatásoktól; emlékezteti a tagállamokat azon pozitív kötelezettségükre, hogy támogató környezetet kell biztosítaniuk a civil társadalmi szervezetek számára, beleértve az átlátható finanszírozási mechanizmusokhoz és a civil párbeszéd mechanizmusaihoz való hozzáférést, összhangban az egyesülés, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára vonatkozó nemzetközi emberi jogi normákkal, és amint azt a Charta is megerősíti; hangsúlyozza a médiapluralizmus fontosságát annak biztosításához, hogy a civil szervezetek el tudják érni a közvéleményt, és ezáltal hozzá tudjanak járulni a nyilvános vitához;

3.

figyelmeztet a civil társadalmi tér EU-szerte történő csökkenésére, mivel a politikák akadályozzák a civil társadalmi szervezetek műveleteit, a fenntartható finanszírozáshoz való hozzáférésüket és a döntéshozatalban való részvételi képességüket; elítéli a civil társadalmi szervezetek zaklatását, rágalmazását, megbélyegzését és bűnbaknak való kikiáltását, valamint tevékenységük bűncselekménnyé nyilvánítását; hangsúlyozza, hogy e fellépések jelentősen veszélyeztetik az aktív polgári szerepvállalást és a kritikus hangok megszólalását, aláásva ezzel a nyilvános vitát és ily módon a demokrácia legmélyebb alapjait;

4.

megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány tovább fokozta a civil társadalmi szervezetek előtt álló számos meglévő kihívást, amint azt az Alapjogi Ügynökség 2021. évi jelentése is mutatja, amely megállapította, hogy a nemzeti és helyi szervezetek 57 %-a szerint a helyzet az előző évekhez képest „romlott” vagy „jelentősen romlott”; aggodalommal jegyzi meg, hogy egyes kormányok arra használták a világjárványt, hogy visszaszorítsák a civil társadalmi teret, és ellentmondásos jogszabályokat és diszkriminatív intézkedéseket fogadjanak el, amelyek nem mindig kapcsolódnak a világjárványhoz, miközben a társadalom mozgósítási képessége korlátozott volt, beleértve a nyilvános vitában való részvétel képességét, valamint a szólás-, a gyülekezési és az egyesülési szabadságot;

5.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy ha a civil társadalom mozgástere szűkül, az a jogállamiság veszélyeztetésének jele; üdvözli, hogy az Európai Bizottság a jogállamiságról szóló éves jelentése részeként a civil társadalom környezetét is vizsgálat tárgyává tette, ami jól jelzi, hogy a jogállamiság nem működhet biztonságos és támogató környezetben működő, élénk civil társadalom nélkül; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza és strukturálja a tagállamokban a civil társadalmi tér helyzetének nyomon követését azáltal, hogy a civil társadalmi tér mérésére – a meglévő keretekre alapozva – létrehozza „a civil társadalmi tér európai indexét”, és a jogállamiságról szóló éves jelentésében országspecifikus ajánlásokat is tartalmazó, teljes körű fejezetet szentel a civil társadalmi térnek, amelynek az alapvető jogokat is maradéktalanul le kell fednie; sürgeti a Bizottságot, hogy rendszeresen használja fel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentéseit, és forduljon az ügynökséghez módszertani tanácsadásért;

6.

üdvözli, hogy a Bizottság elismerte a civil társadalom számos uniós politikában és stratégiában, illetve finanszírozási programban játszott fontos szerepét; hangsúlyozza azonban, hogy e megközelítés széttöredezettsége a civil társadalmi szervezetek helyzetének csekély tényleges javulását eredményezi a helyszínen;

7.

ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el átfogó civil társadalmi stratégiát a civil társadalmi tér Unión belüli védelme és fejlesztése érdekében, amely integrálja az összes meglévő eszközt, pótolja a nyomon követés, a támogatás és a védelem terén fennálló hiányosságokat, és valódi politikai elismerést ad a civil társadalmi szervezetek által a demokratikus értékek és politikák megvalósításában játszott kulcsfontosságú szerepnek, a nyomonkövetési és jelentéstételi eszközöknek az uniós végrehajtási mechanizmusokkal való világos összekapcsolása mellett, biztosítva ezzel, hogy kellő időben hatékony nyomon követő intézkedésekre kerüljön sor; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a civil társadalmi szervezetek számára elérhető támogatási hálózatok megerősítésére irányuló kezdeményezéseket;

8.

úgy véli, hogy a civil társadalmi stratégiának olyan konkrét intézkedéseket kell felvázolnia, amelyek többek között az alábbiak révén védik és erősítik a civil társadalmi teret:

a)

a civil társadalom jogi és adminisztratív környezetére vonatkozó minimumszabályok bevezetése;

b)

a határokon átnyúló európai egyesületek és nonprofit szervezetek statútumának bevezetése;

c)

az európai intézmények és a civil társadalom közötti kapcsolattartó pontok létrehozása;

d)

az uniós szintű politikai vitákhoz és a napirend meghatározásához való következetes hozzáférés biztosítása, összhangban az uniós szerződésekkel és az uniós intézmények eljárási szabályzataival;

e)

az uniós szakpolitikák és az uniós költségvetés végrehajtásának nyomon követéséhez való hozzáférés megerősítése;

f)

az uniós finanszírozáshoz való rugalmas hozzáférés kiterjesztése;

9.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák az EU belső és külső politikáinak összhangját a civil társadalmi tér védelme és támogatása tekintetében, többek között az emberijog-védőkre vonatkozó belső iránymutatások elfogadásával, amelyek az EU külső fellépéseire vonatkozó iránymutatások mintáját követnék;

A visszatartó hatásoktól, fenyegetésektől és támadásoktól mentes szabályozási és politikai környezet kialakítása

10.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek cselekvési képessége a kedvező jogi és politikai környezet meglététől, különösen az egyesülési, békés gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság és a közéletben való részvételhez való jog gyakorlásától függ; sürgeti a tagállamokat, hogy garantálják e jogok gyakorlását az európai és nemzetközi joggal és normákkal, többek között az EJEE-vel, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az európai civil társadalmi tér védelmének és előmozdításának szükségességéről szóló, 2018. november 28-i ajánlásával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozattal és a polgári tér védelméről és előmozdításáról szóló ENSZ-iránymutatással összhangban, és éljenek azzal a lehetőséggel, hogy véleményt kérnek a Velencei Bizottságtól a tervezett jogszabályokról;

11.

emlékeztet a független, pártatlan, szakmai és felelős újságírás fontosságára a civil társadalmi szervezetek tevékenységeiről szóló tájékoztatás szempontjából mind a magántulajdonban lévő, mind a közszolgálati médiában, valamint a nyilvános információkhoz való hozzáférés fontosságára, amelyek a jogállamiságon alapuló demokratikus államok kulcsfontosságú pillérei;

12.

sajnálatát fejezi ki a médiapiacon belüli egyre erősebb tulajdonkoncentráció miatt, amelynek a médiapluralizmus és -függetlenség látja kárát, és amely miatt nem kapnak kellő nyilvánosságot a civil társadalmi szervezetek eszméi és tevékenységei; emlékeztet, hogy a független és felelős újságírás és a pluralista információkhoz való hozzáférés a demokrácia kulcsfontosságú pillérei, és hogy a civil társadalom fellépései és közreműködése létfontosságú a demokrácia virágzásához; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák és tartsák fenn a média politikai és gazdasági nyomástól való függetlenségét, garantálják a médiapluralizmust és biztosítsák az átláthatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy a médiapluralizmus megerősítése érdekében a médiaszabadságról szóló közelgő törvényben tegyen javaslatot a média tulajdonviszonyaira vonatkozó uniós szintű szabályokra, a média tulajdonviszonyainak átláthatóságára vonatkozó szabályokon felül, minimumkövetelményként;

13.

úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek hozzájárulása az egységes piachoz és a szociális gazdasághoz, valamint az uniós politikák és az EUSZ 2. cikkében megfogalmazott értékek megvalósításában játszott szerepük komoly érv a működésük előtt álló akadályok uniós szintű felszámolása mellett; felhívja ezért a Bizottságot, hogy e cél elérése érdekében reagáljon megfelelően intézkedések, többek között jogalkotási intézkedések meghozatala révén; hangsúlyozza, hogy egy ilyen jogszabály nemcsak alapvető védelmet biztosítana a civil társadalmi szervezetek számára, hanem egyenlő feltételeket is teremthetne, amelyek lehetővé tennék számukra a bennük rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálataiba foglalja bele a civil társadalmi tér szisztematikus ellenőrzését, egyértelmű kritériumokat határozva meg arra vonatkozóan, hogy – az egyesülési, véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normák alapján, és amint azt a Charta is megerősíti – mi minősül a civil társadalom számára támogató környezetnek annak megakadályozása érdekében, hogy a tervezett jogszabályok negatív hatást gyakoroljanak a civil társadalmi térre; felhívja a Bizottságot, hogy vezesse be a szükséges biztosítékokat és dolgozzon ki iránymutatásokat a tagállamok általi végrehajtásra vonatkozóan kockázatok azonosítása esetén, a civil társadalommal együttműködésben;

15.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy emellett vizsgálja felül és kísérje figyelemmel az uniós jog végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a civil társadalmi teret, és ha mégis ez lenne a helyzet, biztosítson jogorvoslatot; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti szinten fogadjanak el hasonló jogorvoslati lehetőségeket;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések szerinti hatásköreit kihasználva tegyen javaslatot uniós jogszabályokra a hiányosságok pótlása és az Unió-szerte a civil társadalmi szereplők előtt álló kihívások kezelése érdekében, ideértve a civil társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére, működésére és finanszírozására vonatkozó minimumszabályokat és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel szembeni eljárási biztosítékokat, valamint hogy nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az uniós jogot a civil társadalom jobb védelme érdekében alkalmazni;

17.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló uniós egyesületek és nonprofit szervezetek statútuma további védelmet nyújthatna a létrehozásuk és működésük útjában álló indokolatlan akadályokkal szembesülő civil társadalmi szervezetek számára;

18.

felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a békés gyülekezéshez való jogot, és könnyítsék meg annak gyakorlását – e jog csak a szükségesség és az arányosság elvének tiszteletben tartásával korlátozható, az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban; óva int attól, hogy egyes tagállamokban kibővítsék a bűnüldöző hatóságok hatáskörét a gyülekezések során történő rendfenntartás terén; elítéli a tüntetőkkel szembeni aránytalan erőszak alkalmazását, valamint megbüntetésüket, büntetőeljárás alá vonásukat és megfigyelésüket; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul helyezzék hatályon kívül azokat a törvényeket és rendelkezéseket, amelyek erősítik a tüntetőkkel szembeni erőszak alkalmazását vagy korlátozzák a nyilvános demonstrációhoz való jogot; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat a békés gyülekezés szabadságának, mind az egészségügyi vészhelyzet idején, mind a normál időszakokban történő védelméről;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy a világjárvány kezdetétől a civil társadalom tevékenységeinek jelentős része az online térbe került át; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságát, küzdjenek a gyűlöletbeszéd valamennyi formája ellen, és hívják fel a figyelmet a gyűlöletbeszédre, illetve arra, hogy az milyen kockázatokat jelent a demokráciára és az egyénekre nézve, az online közösségi hálózatokon is;

20.

óva int a civil társadalmi teret megfélemlítő politikák és retorika káros hatásától; sürgeti a Bizottságot, hogy az elrettentő hatások elemzését tegye a jogállamiságról szóló éves jelentésének kulcsfontosságú elemévé, építsen a C-78/18. sz. ügyre a Chartában foglalt jogok gyakorlására visszatartó hatású intézkedések megtámadása érdekében, amennyiben hasonló megközelítések lehetségesek, valamint hogy a bírósági felülvizsgálat ideje alatt a helyrehozhatatlan károk elkerülése érdekében alkalmazzon ideiglenes intézkedéseket;

21.

elítéli, hogy egyes tagállamokban a civil társadalmi szervezetek képviselői munkájuk közvetlen következményeként fizikai és szóbeli támadásokkal, zaklatással és megfélemlítéssel szembesülnek mind online, mind offline formában; sajnálja továbbá, hogy ez mentális egészségükre is hatást gyakorol többek között kiégést, depressziót, „segítségnyújtás okozta traumát” és „együttérzésből fakadó fáradtságot” okozhat, és hogy a civil szervezetek képviselőire gyakorolt pszichológiai hatásokat nem kutatják kellő mélységben; hangsúlyozza, hogy a gyermekek és a fiatalok különösen kiszolgáltatottak, mivel előfordulhat, hogy nem jelentik be a gyűlöletcselekményeket és a zaklatást, mivel nem ismerik a zaklatás fogalmát, illetve, hogy hogyan kezelhetik azt és kihez fordulhatnak ilyen esetekben;

22.

elítéli az állami és az államhoz kapcsolódó szereplők részéről a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők ellen elkövetett fenyegetéseket és támadásokat, beleértve a negatív és megbélyegző retorikát, a bűnbaknak való kikiáltásukat, valamint a jogi, bírósági, közigazgatási és adóügyi zaklatást, és elítéli, hogy az állami szereplők nem védik meg a civil társadalmi szervezeteket és az emberijog-védőket az ilyen támadásokkal és fenyegetésekkel szemben; hasonlóképpen elítéli a nem állami szereplők által elkövetett támadásokat és fenyegetéseket, többek között, de nem kizárólag a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket;

23.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalmi szervezeteket érő támadásokról és fenyegetésekről nemzeti szinten kevés bejelentés érkezik; sürgeti a tagállamokat, hogy egyértelműen ítéljék el ezeket a cselekményeket, fogadjanak el megelőző és hatékony intézkedéseket, és rendszeresen, azonnal, alaposan, függetlenül és pártatlanul vizsgálják ki a kapcsolódó állításokat, valamint fektessenek be a hatóságoknak szóló képzési programokba, hogy jobban tudják kezelni ezeket az eseteket; felkéri az Európai Bizottságot, hogy ajánlásokkal és a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítésével kísérje ezeket a folyamatokat;

24.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, a rendőrség és az érintett intézmények közötti jó együttműködés az aktivisták, a civil társadalom és magának a demokráciának a védelme terén a sebezhetőségek kezelésének és a bevált gyakorlatok megtalálásának kulcsa;

25.

komoly aggodalmának ad hangot a rasszizmus elleni küzdelemmel, a vallási kisebbségekkel vagy a rasszizmus elleni küzdelemmel, a feminizmussal és az LMBTIQ+-jogokkal foglalkozó szervezetek és aktivisták ellen irányuló erőszak és gyűlölet fokozódása miatt;

26.

emlékeztet arra, hogy a nők jogaival, valamint a kisebbségekkel és a kiszolgáltatott csoportokkal, például az LMBTIQ+-személyekkel foglalkozó civil társadalmi szervezetek bűnbaknak való kikiáltása nem elszigetelt jelenség, hanem az EUSZ 2. cikkében védett alapvető jogok előre megfontolt és fokozatos leépítése, amely a „nemek közötti egyenlőség elleni” kampányok szélesebb körű politikai programjának részét képezi; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék különösen óvatosan azokat a kezdeményezéseket, amelyek olyan, már megszerzett jogok megnyirbálására tesznek kísérletet, amelyek célja a személyek megkülönböztetéssel szembeni védelme és megelőzése, valamint az egyenlőség előmozdítása volt;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni küzdelemről szóló kerethatározat szerinti jelentésében, a bűncselekmények áldozatai jogainak védelmét szolgáló uniós szabályok és eszközök nyomon követése és értékelése során, valamint a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelemre vonatkozó uniós rendelkezések felülvizsgálata során említse meg az emberijog-védők elleni támadásokat is;

28.

megjegyzi, hogy az Unió jelenleg nem rendelkezik hatékony eljárásokkal ahhoz, hogy megfelelő választ adjon, amikor civil társadalmi szervezetek arról számolnak be, hogy a demokratikus normákat és a civil társadalom mozgásterét veszély fenyegeti a tagállamokban; szorgalmazza egy olyan uniós riasztási mechanizmus létrehozását, amely lehetővé tenné a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők számára a támadások bejelentését, a riasztások nyilvántartásba vételét, a tendenciák feltérképezését és az áldozatok időben történő és célzott támogatását; úgy véli, hogy egy ilyen mechanizmus emellett javítaná az uniós szintű jelentéstételt, információkkal szolgálna a Bizottság éves jogállamisági értékeléséhez, és hozzájárulna általában véve az európai nyilvánosság jobb tájékoztatásához;

29.

rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság és a Tanács is elutasította a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló parlamenti kezdeményezést, amelyet egy, a Parlament, a Bizottság és a Tanács közötti intézményközi megállapodás szabályozna; emlékeztet arra, hogy a civil társadalom mozgásterének nyomon követése szorosan összefügg a demokráciával és az alapvető jogokkal, és hogy az EUSZ 2. cikke szerinti értékek nyomon követésére szolgáló mechanizmus a legjobb eszköz egy ilyen holisztikus megközelítéshez;

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy – többek között a kötelezettségszegési eljárásokon, a jogállamisági keretrendszeren, a feltételrendszerről szóló új rendeleten és az EUSZ 7. cikkében meghatározott eljáráson keresztül – gyakorolja végrehajtási hatásköreit azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek az uniós jogszabályokat megsértve indokolatlanul korlátozzák a civil társadalom mozgásterét; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a civil társadalom e folyamatokban való aktív részvételét és az azokhoz való érdemi hozzájárulását, valamint biztosítsa a végső címzettek és kedvezményezettek jogos érdekeinek megfelelő védelmét;

31.

fenntartja, hogy a tagállamoknak nem szabad kriminalizálni vagy más módon hátrányosan befolyásolni a civil társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételét, működését, finanszírozását és határokon átnyúló tevékenységét; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, ahogy egyes tagállamokban az uniós rendelkezéseket értelmezik, ami a civil társadalmi szervezetek tevékenységeinek és az emberi jogok védelmezőinek kriminalizálásához vezethet, különösen a migráció területén, gyakran a Bizottság iránymutatásainak ellentmondva; kéri a tagállamokat, hogy vessenek véget a kutatási-mentési tevékenységek jogellenes kriminalizálásának és büntetőeljárás alá vonásának, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt aktívan kövesse nyomon és lépjen fel az érintett tagállamok ellen; ismét hangsúlyozza továbbá, hogy a migránsokkal humanitárius okokból foglalkozó és a kutatási-mentési tevékenységekben részt vevő valamennyi szereplőnek meg kell felelnie a nemzetközi és emberi jogi jog általános elveinek, valamint az alkalmazandó európai és nemzeti jogszabályoknak, tiszteletben tartva ezeket az elveket;

Az erőforrásokhoz való fenntartható és megkülönböztetésmentes hozzáférés

32.

megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezeteknek a finanszírozás kapcsán olyan kihívásokkal kell szembenézniük, mint például a kellő mértékű finanszírozási források hiánya, a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézkes adminisztratív eljárásai, az átlátható és méltányos forráselosztás hiánya, valamint a szigorú támogathatósági kritériumok;

33.

felhívja a figyelmet a 2535. számú (2020) ENSZ-határozat következtetéseire, nevezetesen arra, hogy a fiatalok mihamarabbi részvétele döntő szerepet játszik a békés társadalmak megteremtésében és megőrzésében;

34.

kiemeli, hogy a fiatalok fontos és pozitív módon járulhatnak és járulnak hozzá a demokratikus és békés társadalmak kialakításáért tett erőfeszítésekhez; következésképpen felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az ifjúsággal és az ifjúsági szervezetekkel kapcsolatos beruházásokat; emellett szorgalmazza az Erasmus+ program megfelelő finanszírozását, kiemelve a demokratikus Európa megteremtésében játszott szerepét;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy azonosítsa a meglévő akadályokat, és javasoljon átfogó intézkedéscsomagot és ajánlásokat a civil társadalmi szervezetek hosszú távú, kiszámítható, megfelelő és támogató jellegű finanszírozásának biztosítása érdekében, beleértve az érdekérvényesítéssel és nyomon követéssel kapcsolatos operatív tevékenységeik finanszírozását is; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteknek nyújtott uniós finanszírozásnál kerülni kell a bürokratikus intézkedéseket;

36.

úgy véli, hogy a nyitottság és az átláthatóság kulcsfontosságú a civil társadalmi szervezetek elszámoltathatóságának és a beléjük vetett közbizalomnak a megteremtéséhez, amennyiben a legitim nyilvános ellenőrzés biztosításának célját szolgálják, és a jelentéstételi követelmények szükségesek és arányosak maradnak; elítéli azt, amikor visszaélnek az átláthatósági intézkedésekkel, és azokat egyes civil társadalmi szervezetek megbélyegzésére használják fel;

37.

kiemeli a kiegészítő finanszírozási források biztosításának fontosságát, többek között a közintézményektől minden szinten, a magán-, jótékonysági és egyéni adományozóktól, a tagsági díjaktól és a gazdasági tevékenységekből származó bevételektől, valamint a helyi, regionális és nemzeti forrásokból, mivel ez segítheti a civil társadalmi szervezeteket abban, hogy ellenálljanak a külső finanszírozásra vonatkozó esetleges kormányzati korlátozásoknak; felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy javítsák a civil társadalmi szervezetek jogi környezetét, és könnyítsék meg a különböző finanszírozási forrásokhoz, köztük a magán- és külföldi finanszírozáshoz való hozzáférés feltételeit; kiemeli, hogy a közfinanszírozásnak a civil társadalom valamennyi tevékenységére ki kell terjednie, beleértve az érdekérvényesítési, peres és ellenőrzési tevékenységeket, az oktatást és figyelemfelhívást, a szolgáltatásnyújtást, valamint a kapacitásépítést és a koalíciók megkötését is, amelyek előmozdítják és védik az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékeket; felszólítja a tagállamokat és az EU-t, hogy a puszta projektfinanszírozáson túl is nyújtsanak támogatást, és biztosítsanak alapvető infrastruktúra-finanszírozást és többéves finanszírozási ciklusokat a civil társadalom fenntartható működése érdekében;

38.

elítéli a közpénzek elosztása során tanúsított politikai vagy egyéb indíttatású megkülönböztetés minden formáját és az ebből eredő visszatartó hatásokat; felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben biztosítsanak egyértelmű, átlátható és megkülönböztetéstől mentes eljárásokat; elítéli a finanszírozáshoz való hozzáférés mindennemű korlátozását, különösen azokat, amelyek a nők, az LMBTIQ+-személyek, a kisebbségek, a migránsok és a menekültek jogainak védelmén dolgozó civil társadalmi szervezeteket és aktivistákat célozzák;

39.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek egy kiválasztott témára összpontosító kampányait nem lenne szabad a választásokkal vagy más politikai kampányokkal való átfedés ürügyén finanszírozási korlátozásoknak alávetni; megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezetek számára rendelkezésre álló források gyakran társfinanszírozást igényelnek, ami viszont azt jelentheti, hogy a kedvezményezettnek a megkövetelt források egy részét más forrásokból kell előteremtenie, ami megnehezítheti a projekt végrehajtását vagy a szervezet működését; ezért úgy véli, hogy a szükséges társfinanszírozás arányát észszerűen korlátozni kell, és figyelembe kell venni a monetizálás különböző módjait;

40.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy közszférabeli szervezetek – például a lakhatás, az egészségügy, az oktatás és a menekültügy területéhez tartozó – közfeladatokat szerveznek ki civil társadalmi szervezetekhez, ami túlmutat a közszférabeli szervezeteknek az érintett személyekkel, illetve az érintettek javára végzett tevékenységek terén megfelelő tapasztalattal rendelkező, de kellő kiegészítő erőforrásokkal nem támogatott nonprofit szervezetekkel folytatott kiegyensúlyozott együttműködésén; hangsúlyozza, hogy az ilyen kiszervezési gyakorlatok civil társadalmi szervezetek erőforrásait használják fel olyan feladatokhoz, amelyeket az államnak kellene elvégeznie, és megfosztják a civil társadalmi szervezeteket az érdekérvényesítésen, a stratégiai peres eljárásokon és közoktatáson keresztüli közéleti részvételhez olyannyira szükséges lehetőségektől;

41.

súlyos aggodalmának ad hangot a GONGO-k (kormány tulajdonában lévő NGO-k) és az ezekhez kapcsolódó diszkriminatív és gyakran átláthatatlan közfinanszírozási gyakorlatok megjelenése miatt; figyelmeztet arra, hogy ezek káros hatással vannak a demokráciára és a civil társadalmon belüli pluralizmusra és sokszínűségre, a civil társadalmi szervezetek elismert legitimitására, és ezáltal a polgárok aktív polgári szerepvállalásra való hajlandóságára; felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják ki az alkalmazandó jogi szabályokat sértő, gyűlöletet szító csoportokat, és lépjenek fel ellenük; hangsúlyozza, hogy ezek a csoportok torzíthatják a nyilvános vitát, ami roncsolja a demokrácia szövetét;

42.

sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg feltételeket és eljárásokat annak biztosítására, hogy a civil társadalom támogatására szánt uniós forrásokat – akár a közvetlen, akár a megosztott irányítás alá tartozókat – csak olyan szervezeteknek ítéljék oda, amelyek szigorúan függetlenek minden kormánytól, és teljes mértékben tiszteletben tartják az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékeket; sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon az uniós finanszírozás civil társadalmi szervezetek közötti diszkriminatív elosztásával kapcsolatos állításokkal, és hozzon megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az uniós finanszírozás ne támogassa a GONGO-kat;

43.

üdvözli a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program elfogadását, amely megnövelt, 1,55 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik a 2021 és 2027 közötti időszakra, és elismeri, hogy ez észszerű válaszlépés az EU-ban a civil társadalom előtt álló kihívásokra, valamint az első lépést jelenti az EU-ban tevékenykedő civil társadalmi szervezetek szisztematikusabb támogatási keretének megteremtése felé; felhívja a Bizottságot, hogy az átláthatóság, a rugalmasság és a felhasználóbarát jelleg biztosítása érdekében aktívan konzultáljon a civil társadalmi szervezetekkel a munkaprogramok és a finanszírozási mechanizmusok meghatározása során; üdvözli az uniós értékek ágon belüli újbóli támogatásnyújtási mechanizmusokat; hangsúlyozza, hogy elegendő finanszírozást kell biztosítani az ellenőrzési, érdekérvényesítési és peres tevékenységekre, valamint a kapacitásépítésre, mivel ezek révén a civil társadalmi szervezetek fokozottabban hozzájárulhatnak az uniós értékek és alapvető jogok védelméhez; felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a finanszírozást a civil társadalmi szervezetek támogatására különítsék el, hogy el tudják látni a különböző ágazati politikáiban rájuk ruházott feladatokat és szerepeket; célzott sürgősségi finanszírozást és gyakorlati támogatást kér azon civil szereplők és emberijog-védők számára, akik esetében fennáll alapvető jogaik megsértésének veszélye;

44.

felszólítja a Bizottságot, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit a civil társadalmi szervezetek „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programban és más központilag kezelt alapokban való részvételének fokozására, többek között a további egyszerűsítés, a rugalmasabb jogosultsági kritériumok, valamint célzott tájékoztatás és képzés révén; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállami gyakorlatok nyomon követését, és tegyen ajánlásokat a civil társadalmi szervezetek részvételének növelésére a megosztott irányítás alá tartozó programokban; felszólítja a Bizottságot, hogy jobban vonja be a civil társadalmi szervezeteket az uniós források tagállami szintű felhasználásának nyomon követésébe és jobban képezze őket e területen;

45.

úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek költségvetési támogatását nemcsak meg kell tervezni, hanem valamennyi uniós programban elő kell mozdítani, és támogatni is kell; sajnálja, hogy az európai helyreállítási csomag a vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások mellett nem célozta meg kifejezetten a civil társadalmi szervezeteket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a civil társadalmi szervezetek bevonását a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, valamint a megosztott irányítás alatt álló egyéb alapok végrehajtásába és nyomon követésébe, és ellenőrizzék, hogy a nemzeti helyreállítási tervek támogatják-e a civil társadalmi szervezetek finanszírozási igényeit; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a civil társadalmi szervezeteket ne érintse hátrányosan a feltételrendszerről szóló rendelet vagy a többéves pénzügyi keret alapjaiba és programjaiba vagy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközbe beépített olyan feltételek szerinti finanszírozás visszavonása, amelyek a jogállamiság és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartását a finanszírozás előfeltételévé teszik azáltal, hogy konkrét módozatokat biztosítanak a finanszírozásnak a működési környezetükhöz igazított civil társadalmi szervezetek számára történő eljuttatására;

46.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós forrásokat csak olyan szervezeteknek ítéljék oda, amelyek szigorúan függetlenek minden kormánytól, és teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós értékeket;

47.

elítéli egyes tagállamok arra irányuló kísérleteit, hogy korlátozzák a külföldi finanszírozást és a kapcsolódó politikai narratívákat, valamint a civil társadalmi szervezetek megbélyegzése vagy zaklatása céljából általuk hozott intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy az EUB megállapította, hogy ezek sértik a tőke szabad mozgását és az egyesülési szabadságot; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben a jövőben is indítson kötelezettségszegési eljárásokat, és módszeresen alkalmazza az ideiglenes intézkedéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel a külföldi finanszírozás korlátozásait az egész Unióban annak biztosítása érdekében, hogy az EUB által megerősített elveket valamennyi tagállamban ténylegesen tiszteletben tartsák;

48.

hangsúlyozza, hogy az adókedvezmények fontos szerepet játszanak a magánadományok fellendítésében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább ezeket a rendszereket; felkéri a Bizottságot, hogy térképezze fel a bevált gyakorlatokat és dolgozzon ki ajánlásokat; elismeri, hogy a civil társadalmi szervezeteknek meg kell felelniük a nemzeti szabályoknak az adózás és a pénzmosás elleni küzdelem terén, azonban hangsúlyozza, hogy ezekkel a szabályokkal és általában a finanszírozás átláthatóságával nem szabad visszaélni azzal a céllal, hogy akadályozzák a civil társadalmi szervezetek tevékenységeit, és hátráltassák tagjaikat és adományozóikat;

49.

emlékeztet arra, hogy az egyesülési szabadságra vonatkozó nemzetközi normák előírják, hogy a hatóságoknak vélelmezniük kell a civil társadalmi szervezetek azon szabadságát, hogy bármilyen forrásból finanszírozást kérjenek és kapjanak, valamint tevékenységük jogszerűségét, és ezt csak abban az esetben lehet korlátozni, ha azt törvény írja elő, egy vagy több törvényes célt szolgál, illetve amennyiben a szóban forgó célok eléréséhez szükségesek egy demokratikus társadalomban;

50.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatást a megkülönböztetésmentesség és a tőke szabad mozgásának a határokon átnyúló adományozásra alkalmazott elvéről; hangsúlyozza, hogy a közhasznúság fogalmának közelítése lehetővé tenné a kölcsönös elismerést és az egyenlő bánásmódot a határokon átnyúló adományok és az ilyen közhasznú jogállához kapcsolódó juttatások tekintetében; felszólít a közhasznúság fogalmának uniós szintű meghatározására, mivel ez fellendítené a határokon átnyúló adományozást, mivel lehetővé tenné a közhasznú státusz kölcsönös elismerését és a kapcsolódó előnyök tekintetében az egyenlő bánásmódot; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a határokon átnyúló karitatív tevékenységek előtt álló akadályok felszámolására, és az EUB ítéleteivel összhangban biztosítsa a határokon átnyúló adományok egyenlő elbírálását;

Civil párbeszéd és részvétel a politikai döntéshozatalban

51.

kiemeli a civil párbeszéd tájékozott politikai döntéshozatalban betöltött fontos szerepét, és hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek a strukturált párbeszéd biztosítása révén minden szinten kulcsszerepet játszanak a polgárok és a hatóságok közötti közvetítőként; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet töltenek be a polgárokkal – köztük a marginalizált vagy kiszolgáltatott csoportokkal – folytatott rendszeres kapcsolattartásban, és elismeri szakértelmüket, illetve azt, hogy kulcsfontosságú szerepük van a civil párbeszédben, továbbá kiemeli a leginkább háttérbe szorultak részvételének elősegítésében és problémáik képviseletében, egyben az állami fellépések demokratikus ellenőrzésében és azok elszámoltathatóságának biztosításában játszott fontos szerepüket;

52.

üdvözli az egyes tagállamokban a civil párbeszédre vonatkozó új stratégiák és a civil társadalmi tanácsadó bizottságok révén tett pozitív lépéseket; elítéli azonban a civil társadalmi szervezetek részvételét szándékosan akadályozó gyakorlatokat, például a civil társadalmi szervezetek kizárását a nyilvános folyamatokból, az átláthatatlan salátatörvények alkalmazását és a konzultációs és tanácskozási kötelezettségeket megkerülő gyorsított parlamenti eljárásokat;

53.

emlékeztet arra, hogy a Covid19-hez kapcsolódó intézkedések sürgőssége gyakran tovább korlátozta a civil társadalmi szervezetek hozzáférését a döntéshozatalhoz; megjegyzi azonban, hogy számos tagállam tett erőfeszítéseket ennek ellensúlyozására;

54.

sajnálja, hogy a civil párbeszéd gyakran ad hoc folyamat marad; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan koherens szakpolitikai kereteket, amelyek biztosítják a strukturált, kiszámítható és hosszú távú folyamatokat, az inkluzív részvételt és a rendszeres felülvizsgálatot, és rendeljenek ehhez megfelelő forrásokat, beleértve a tisztviselők képzését is; felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő gyakorlatok elemzése alapján fogalmazzon meg ajánlásokat, amelyeket a civil társadalommal szorosan együttműködve dolgoznak ki;

55.

úgy véli, hogy az EUSZ 11. cikkével összhangban valamennyi uniós intézménynek felül kell vizsgálnia a civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás feltételeit, hogy a civil társadalommal nyílt, átlátható, érdemi és rendszeres párbeszédet biztosítson, a többi érdekelt féllel azonos feltételek mellett; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy, az összes fő intézmény közötti civil párbeszédről szóló intézményközi megállapodás benyújtását, amely kiterjed az uniós politika valamennyi területére, valamint az olyan transzverzális folyamatokra, mint például az Unió helyzete vagy az Európa jövőjéről szóló konferencia;

56.

e tekintetben úgy véli, hogy a Parlament elnöke megbízhatná egyik alelnökét, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytasson civil társadalomi szervezetekkel; arra ösztönzi a képviselőcsoportokat, hogy alakítsák ki saját struktúráikat a civil párbeszédről;

57.

felszólítja a Bizottságot, hogy konzultációs folyamatai során állítsa helyre az egyensúlyt a vállalati érdekek képviselői és az egyéb érdekek – például a munkavállalói jogok, a szociális jogok és a környezetvédelem – képviselői között, és nyújtson biztosítékokat a tisztességtelen lobbigyakorlatokkal szemben, amelyek nem egyeztethetők össze a tisztességes és átlátható párbeszéddel;

58.

felszólítja a tagállamokat, általában az uniós intézményeket és különösen a Bizottságot, hogy biztosítsák a civil társadalommal való szoros konzultációt a civil társadalmi teret és szabadságokat potenciálisan érintő jogszabályok előkészítése vagy felülvizsgálata során;

59.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság egyik alelnöke lett felelős a civil társadalommal folytatott nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd fenntartásáért; hangsúlyozza, hogy a civil párbeszédet még inkább működőképessé kell tenni; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra konkrét kapcsolattartó pontok létrehozását valamennyi főigazgatóságon belül annak érdekében, hogy a civil társadalom szoros kapcsolatot tarthasson fenn a Bizottság alelnökével; kulcsfontosságúnak tartja, hogy egy átlátható kiválasztási folyamat keretében a civil társadalmi szervezetek széles köre kiemelt szerepet kapjon a Bizottságot segítő szakértői csoportokban és tanácsadó fórumokon, és hogy a hangsúlyt a kiszolgáltatott és alulreprezentált csoportok nevében fellépő civil szervezetekre helyezzék;

60.

felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az uniós alapokat végrehajtó nemzeti programok meghatározását és az uniós stratégiák és cselekvési tervek tagállamok általi végrehajtását annak érdekében, hogy a tagállamokat a civil társadalmi szervezetek tényleges részvételére és hatékony civil párbeszéd-mechanizmusok bevezetésére ösztönözzék; kéri a civil társadalomnak az európai szemeszter folyamatában és az európai helyreállítási csomag nyomon követésében való részvételének megerősítését;

61.

üdvözli az ifjúság európai évét, amely lehetőséget ad a demokratikus társadalomban való polgári részvétel és a civil párbeszéd további előmozdítására;

62.

vállalja, hogy biztosítja e jelentés valódi nyomon követését, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen ugyanilyen kötelezettségvállalást;

o

o o

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 156., 2021.5.5., 1. o.

(2)  HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.

(3)  HL C 323., 2020.10.1., 1. o.

(4)  HL C 346., 2018.9.27., 20. o.

(5)  HL C 390., 2019.11.18., 117. o.

(6)  HL C 363., 2020.10.28., 45. o.

(7)  HL C 395., 2021.9.29., 2. o.

(8)  HL C 415., 2021.10.13., 36. o.

(9)  HL C 425., 2021.10.20., 28. o.

(10)  HL C 425., 2021.10.20., 107. o.

(11)  HL C 81., 2022.2.18., 27. o.

(12)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0044.

(13)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0451.

(14)  A Bíróság Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben 2020. június 18-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2020:476.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/15


P9_TA(2022)0057

A kultúra, az oktatás, a média és a sport rasszizmus elleni küzdelemben játszott szerepe

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepéről a rasszizmus elleni küzdelemben (2021/2057(INI))

(2022/C 347/02)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen a preambulum második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik franciabekezdésére, 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére és 6. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 2., 3., 4., 5. és 21. cikkére,

tekintettel a szociális jogok európai pillérére, többek között az esélyegyenlőség harmadik elvére és a kapcsolódó cselekvési tervre,

tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (1) (faji megkülönböztetés elleni irányelv);

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (2),

tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoport 2016. júniusi létrehozására,

tekintettel „Az ifjúság-, az oktatás- és a kultúrpolitika szerepe egy erősebb Európa építésében” című, 2018. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2018)0268),

tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i bizottsági közleményre (COM(2020)0565),

tekintettel „Az európai média a digitális évtizedben: a helyreállítást és átalakulást támogató cselekvési terv” című, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0784),

tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (3),

tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási és képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/817 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel a „Kreatív Európa” (2021–2027) program létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/818 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

tekintettel az Európai Szolidaritási Testület program létrehozásáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/888 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

tekintettel a romák egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről szóló, 2021. március 12-i tanácsi ajánlásra (8),

tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra (9),

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2020. június 9-i alapjogi jelentésére és az uniós kisebbségekről és megkülönböztetésről szóló, 2017. december 5-i második felmérésére, valamint az ahhoz kapcsolódó, „Feketeként az EU-ban” című, 2018. november 23-i, illetve 2019. november 15-i jelentésre és összefoglalóra, amelyek ismertetik az afrikai származású emberek körében az EU-ban tapasztalt faji megkülönböztetést és rasszista erőszakot,

tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0101),

tekintettel a 2019–2022-re szóló kulturális munkatervre vonatkozó, 2018. november 15-i tanácsi következtetésekre (10),

tekintettel a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó, 2020. október 7-i uniós stratégiai keretrendszerére,

tekintettel „Az antiszemitizmus elleni küzdelemre és a zsidó élet előmozdítására vonatkozó európai uniós stratégia (2021–2030)” című, 2021. október 5-i bizottsági közleményre (COM(2021)0615),

tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (11),

tekintettel a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról szóló, 2018. május 22-i tanácsi ajánlásra (12),

tekintettel az afrikai származású emberek Európában biztosítandó alapvető jogairól szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására (13),

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (14),

tekintettel „A gyermekek jogairól az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására (15),

tekintettel a roma gyermekekkel szemben az oktatásban alkalmazott hátrányos megkülönböztetés révén a faji egyenlőségről szóló irányelvnek való meg nem felelés miatt a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásra (20142174, 20152025 és 20152206 számú kötelezettségszegés),

tekintettel az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (16),

tekintettel „Az Uniós sportpolitika: értékelés és lehetséges további lépések” című, 2021. november 23-i álllásfoglalására (17),

tekintettel a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok (a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály) megállapításáról és egyes uniós jogalkotási aktusok módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2021)0206),

tekintettel „Az európai oktatási térség: közös, holisztikus megközelítés” című, 2021. november 11-i állásfoglalására (18),

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztálya által 2021 októberében készített, a kultúra, az oktatás, a média és a sport által a rasszizmus elleni küzdelemben betöltött szerepről szóló tanulmányra,

tekintettel az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának általános politikai ajánlásaira, különösen az iskolai oktatáson belüli és azon keresztüli, a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, 2006. december 15-i 10. számú ajánlásra,

tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 2019. szeptember 27-i ütemtervére a tényleges egyenlőség érdekében,

tekintettel a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódex Bizottság általi hatodik értékelésére,

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési programjának az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó 10. céljára,

tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára,

tekintettel az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja által 2021 októberében kiadott, a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódexről szóló ajánlásokra,

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0027/2022),

A.

mivel a megkülönböztetés és a rasszizmus aláássa az emberi méltóságot, az életlehetőségeket, a gazdasági jólétet, a jóllétet és gyakran a biztonságot; mivel a rasszista sztereotípiák generációkon át is folytatódnak; mivel az EU-ban tilos a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés; mivel többek között a migránsok, a menekültek és a menedékkérők rasszizmusnak és megkülönböztető magatartásnak vannak kitéve;

B.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (19) szerint a faji megkülönböztetés és zaklatás továbbra is gyakori jelenség az Európai Unióban; mivel különösen a faji, vallási és etnikai kisebbségeket túl gyakran éri zaklatás, erőszak, faji és etnikai profilalkotás – többek között a bűnüldöző szervek részéről –, valamint online és offline gyűlöletbeszéd; mivel az áldozatok a gyűlöletkeltő rasszista és idegengyűlölő incidensek többségét nem jelentik (20); mivel az EU-ban a faji és etnikai kisebbségek strukturális megkülönböztetéssel és egyes esetekben szegregációval szembesülnek a mindennapi élet bizonyos területein, többek között a lakhatás, az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és az igazságszolgáltatás területén;

C.

mivel az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra a strukturális rasszizmust a társadalmi, pénzügyi és politikai intézményekbe ágyazható megkülönböztető magatartásként említi, ami hatással van a hatalom és a politikai döntéshozatal mozgatórugóira;

D.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala a strukturális megkülönböztetést úgy határozza meg, mint az intézményekben és más társadalmi struktúrákban alkalmazott olyan szabályok, normák, szokások és viselkedésminták, amelyek akadályozzák a csoportokat vagy az egyéneket abban, hogy ugyanazok a jogok és lehetőségek álljanak rendelkezésükre, mint amelyek a lakosság többségének is rendelkezésére állnak;

E.

mivel a migránsok, a menekültek, a politikai menedékkérők és a faji, vallási és etnikai kisebbségek tagjai korlátozottan férnek hozzá a munkaerőpiachoz, és gyakran munkaerő-kizsákmányolásnak vannak kitéve;

F.

mivel bizonyíthatóan egyértelmű, hogy a jó minőségű adatok gyűjtése az egyik leghatékonyabb módja a társadalmi problémák – mind mennyiségi, mind minőségi – elemzésének, és fontos szerepet játszik az e problémákra adott, tényeken alapuló közpolitikai válaszok kialakításában, kiigazításában, nyomon követésében és kidolgozásában;

G.

mivel egyes véleményvezérek és a politikusok Unió-szerte rasszista és idegengyűlölő attitűdökkel rendelkeznek, ami a rasszizmusnak, a diszkriminációnak és a gyűlölet-bűncselekményeknek termékeny táptalajt biztosító társadalmi légkör kialakulását segíti elő; mivel e környezetet tovább nehezítik a társadalmaink megosztására törekvő szélsőséges – például fasiszta és szélsőjobboldali – mozgalmak; mivel az ilyen cselekmények ellentétesek a demokrácia és az egyenlőség közös európai értékeivel és eszményeivel, amelyek fenntartására valamennyi tagállam kötelezettséget vállalt;

H.

mivel számos kisebbségi csoport rendőrségi erőszaknak van kitéve, beleértve a kollektív büntetést és a faji profilalkotást is; mivel e jelenség leküzdéséhez különleges intézkedésekre van szükség; mivel a jogállamiság és a büntető igazságszolgáltatás hiányosságai miatt a rendőrségi erőszak áldozatai nem részesülnek megfelelő védelemben és nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, és az állami hatóságok gyakran üldözik őket; mivel az etnikai és faji kisebbségekkel szembeni rasszizmus erőszakhoz és gyilkosságokhoz vezetett;

I.

mivel az emberek médiában való megjelenítésének módja faji vagy etnikai hátterüktől függetlenül megerősítheti a faji konnotációval járó negatív sztereotípiákat; mivel a kulturális ágazat és a média hatáskörrel rendelkezik a befogadás előmozdítására, a rasszizmus elleni küzdelemre és az ilyen sztereotípiák elleni küzdelemre;

J.

mivel társadalmainkban fokozni kell az offline és online, nyílt vagy látens rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelmet, és ez közös felelősség; mivel az Európai Uniónak és tagállamainak a továbbiakban is fontolóra kell venniük a számos kisebbségi csoportot érintő strukturális rasszizmus és megkülönböztetés leküzdését, és el kell kötelezniük magukat amellett, illetve folytatniuk kell az ezzel kapcsolatos munkájukat;

K.

mivel a dezinformáció gyakran a kisebbségek ellen irányul, és társadalmi nyugtalanságot kelt; mivel a kiegyensúlyozott narratívákat előmozdító független és plurális média a befogadó társadalmak előmozdítását szolgálja;

L.

mivel a szolidaritás, valamint az emberi élet és más emberi lények tiszteletben tartása olyan értékek, amelyek nemzedékről nemzedékre szállnak; mivel az iskolai oktatás döntő szerepet játszik ebben a folyamatban;

M.

mivel az oktatáshoz és az iskolai végzettséghez való hozzáférés Európa-szerte problémát jelent a faji alapon megkülönböztetett közösségek számára; mivel az oktatás terén tapasztalható szegregáció továbbra is jelentős probléma Európában; mivel egyes tagállamokban továbbra is fennáll a gyermekek szegregált iskolákban való elhelyezésének, valamint az etnikai és faji kisebbségekhez tartozó gyermekek mentális fogyatékossággal élő gyermekek számára fenntartott iskolákban való elhelyezésének diszkriminatív gyakorlata;

N.

mivel az iskolák fontos szerepet játszanak a sokszínűség értékével kapcsolatos tapasztalatok nyújtásában, a befogadás előmozdításában, a rasszizmus elleni küzdelemben, valamint a faji sztereotípiák és előítéletek csökkentésében;

O.

mivel fontos, hogy a gyermekek és a fiatalok lássák, hogy képviseltetik magukat a társadalom egészében, többek között az oktatás során, a kulturális és sportklubokban és tevékenységekben, amelyekben részt vesznek, valamint az interneten és a médiában;

P.

mivel bár a sport kulcsszerepet játszik a társadalmi, kulturális és oktatási életben, és képes egyesíteni a különböző faji, etnikai és vallási csoportokhoz tartozó embereket, és bár felhasználható a közösségek összefogására és az egyenlőség, a hozzáférhetőség és a tisztelet értékeinek közvetítésére, Európa-szerte ismétlődő rasszista incidensek történtek sporteseményeken és általában a sporton belül, valamint számos, rasszizmussal kapcsolatos kihívással nézünk szembe; mivel azonosítani kell a sporttal kapcsolatos csoportokban előforduló radikalizálódást, és küzdeni kell ellene;

Q.

mivel a Covid19-világjárvány negatív következményei aránytalanul érintették a faji és etnikai kisebbségi közösségekhez tartozó személyeket, előidézve, kiemelve és súlyosbítva az egyenlőtlenségeket, többek között a kultúra, a média, az oktatás és a sport területén; mivel a Covid19-világjárvány kitörésekor jelentősen nőtt a gyűlöletkeltő zaklatás és a gyűlölet-bűncselekmények száma;

Általános kontextus

1.

hangsúlyozza, hogy a rasszizmus mindennapi életünk minden területén létezik, és számos formát ölthet; zéró toleranciára szólít fel ebben a kérdésben; elismeri, hogy a különböző csoportok, közösségek és egyének rasszizmusnak, idegengyűlöletnek és megkülönböztetésnek vannak kitéve; elismeri, hogy a rasszizmus minden egyes formája sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és történelmi vagy politikai okok miatt a rasszizmus bizonyos formái egyes tagállamokban elterjedtebbek, mint másokban;

2.

elismeri az EU rasszizmus elleni cselekvési tervét; üdvözli az oktatással foglalkozó külön szakasz, valamint a médiára, a sportra és a kultúrára való konkrét hivatkozások beillesztését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el holisztikus megközelítést, és biztosítsanak megfelelő finanszírozást és forrásokat a terv kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében, a meglévő programok és fellépések finanszírozásának sérelme nélkül, az európai értékek tiszteletben tartása mellett;

3.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a rasszizmusellenes koordinátor megfelelő forrásokat kapjon, és hogy a faji egyenlőségnek az uniós politikákban való általános érvényesítésére irányuló munkát valamennyi főigazgatóság megosztva végezze;

4.

várakozással tekint a megkülönböztetés, a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb típusai elleni küzdelem meglévő uniós jogi keretének értékelése elé; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e keret végrehajtását, határozza meg, hogy szükség esetén hogyan lehet azt javítani, és vegyen részt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel – különösen a rasszizmus és a faji megkülönböztetés által érintett személyek aggályait képviselő érdekelt felekkel – folytatott rendszeres párbeszédben és a bevált gyakorlatok cseréjében;

5.

emlékeztet arra, hogy a nemzeti cselekvési tervek hatékony eszközt jelentenek a rasszizmusra, a faji és etnikai megkülönböztetésre és a kapcsolódó intoleranciára való válaszadásra a tagállamokban, mivel lehetővé teszik a konkrét helyzetekre való reagálást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak 15 tagállam rendelkezik ilyen tervvel (21); sürgeti a Bizottságot, hogy tegye közzé a rasszizmus és a faji megkülönböztetés elleni nemzeti cselekvési tervek végrehajtására vonatkozó tervezett közös irányadó elveket, valamint a nemzeti szintű erőfeszítéseket támogató egyéb eszközöket; kéri, hogy e tervek kidolgozása során építsenek be olyan konkrét célkitűzéseket, amelyek tükrözik a társadalom teljes sokszínűségét a kultúra, az oktatás, a média és a sport területén; e tekintetben szükségesnek tartja a bevált gyakorlatok összegyűjtését és cseréjét a tagállamok között, nemzeti cselekvési terveik kidolgozásának megkönnyítése és a nemzeti ügynökségek közötti tapasztalatcsere előmozdítása érdekében;

6.

üdvözli a faji vagy etnikai származáson alapuló egyenlőségre vonatkozó adatok – amelyeket a faji egyenlőségről szóló irányelv önkéntes és anonim adatokként határoz meg – gyűjtésére vonatkozó konkrét uniós iránymutatások közzétételét és végrehajtását, amelyek biztosítják a személyes adatok védelmét, az önmeghatározást és az érintett közösségekkel folytatott konzultációt; felhívja a tagállamokat, hogy igazítsák ki nemzeti statisztikáikat, és – adott esetben – könnyítsék meg és javítsák az egyenlőségre vonatkozó jó minőségű, megbízható, lebontott és országspecifikus adatok szisztematikus gyűjtését annak érdekében, hogy azonosítsák a rasszizmus és a megkülönböztetés gyökereit, és törekedjenek ezek leküzdésére, és támogassák a tényeken alapuló szakpolitikákat mind nemzeti, mind uniós szinten; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel ezeket az adatokat a faji igazságszolgáltatás elérésére irányuló politikák kidolgozására, valamint biztosítsák, hogy ezek az adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők legyenek, teljes mértékben tiszteletben tartva a magánélethez való alapvető jogot, a személyes adatok védelmét, valamint a vonatkozó uniós jogszabályokat, többek között a faji egyenlőségről szóló irányelvet, az általános adatvédelmi rendeletet (22) és a javasolt elektronikus hírközlési adatvédelmi rendeletet (23), valamint a vonatkozó nemzeti jogi kereteket;

7.

üdvözli a sokszínűség és a befogadás iránti elkötelezettséget az Erasmus+, a Kreatív Európa, az Európai Szolidaritási Testület és a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program, az új európai Bauhaus kezdeményezés, az ESZA+ és az európai ifjúsági garancia keretében; hangsúlyozza, hogy szisztematikusan nyomon kell követni és elemezni kell az egyes programoknak a rasszizmus elleni küzdelemhez való hozzájárulását, és el kell készíteni a bevált gyakorlatok áttekintését; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közelmúltban közzétett befogadási stratégiákat általánosan érvényesítsék valamennyi vonatkozó uniós programban és oktatási, kulturális, média- és sportkezdeményezésben, illetve arra, hogy kövesse nyomon végrehajtásukat és hatásukat;

8.

üdvözli, hogy a Bizottság elismerte a politikai döntéshozatal interszekcionális megközelítésének szükségességét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vonatkozó rasszizmusellenesség célkitűzéseit valamennyi szakpolitikai területen végrehajtsák;

9.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Tanácsban nem született megállapodás a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008. július 2-i bizottsági javaslatról (24); sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb alakítsanak ki közös álláspontot ezzel kapcsolatban; támogatja a Bizottságot, hogy ösztönözze a Tanácsban e javaslat elfogadásához szükséges egyhangúság elérése felé tett előrelépést;

10.

ösztönzi a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság, a tagállamok esélyegyenlőségi szervei, a nem kormányzati szervezetek, valamint a kormányok és az érdekelt felek – különösen a rasszizmus és a faji megkülönböztetés által érintett egyének és csoportok aggályait képviselő érdekelt felek – közötti további együttműködést; felhívja különösen a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság ajánlásait;

11.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi, illetve a kultúrák és vallások közötti párbeszéd és együttműködés megerősítése érdekében erősítsék meg az ENSZ Civilizációk Szövetségének nyújtott támogatásukat;

12.

hangsúlyozza, hogy az oktatás, a kultúra, a média és a sport területén a technológiákhoz és a digitális infrastruktúrához való korlátozott hozzáférés azzal a kockázattal jár, hogy a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség új formáját idézi elő, amelyet a Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelően és gyorsan kezelniük kell;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy szervezzenek segélyvonalakat, közvetítő szerveket és a személyzeti képzést az oktatásban, a kultúrában, a médiában és a sportban előforduló erőszak vagy más faji vagy etnikai jellegű incidensek megfelelő kezelése és bejelentése érdekében;

14.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megerősített stratégiát a vidéki, hegyvidéki és elszigetelt területeken élő emberek – különösen a fiatalok és a nők – oktatásba, kultúrába, médiába és sportba való integrációjának előmozdítása érdekében, a helyi és igényekhez igazított infrastruktúra fejlesztése és az azokba való beruházás mellett;

15.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens cselekvési tervet az utazó munkavállalókat és különösen gyermekeiket érintő megkülönböztetés kockázatának – beleértve a jó minőségű oktatáshoz, kultúrához, médiához és sporthoz való korlátozott hozzáférést – megfelelő kezelésére;

Kultúra

16.

kiemeli, hogy az európai társadalmak növekvő kulturális sokszínűségnek és a külföldön született lakosság és leszármazottaik növekvő arányának adnak otthont; úgy véli, hogy a kultúra, az oktatás és a sport alapvető fontosságú egy mindenki számára nyitott és befogadó társadalom előmozdításához; fontosnak tartja, hogy elismerjék ezeknek az embereknek az európai kultúrához és tudáshoz való hozzájárulását és azzal kapcsolatos örökségét a történelem során;

17.

elismeri, hogy a rasszizmus mélyen beágyazódik a társadalomba, és összekapcsolódik annak kulturális gyökereivel, örökségével és társadalmi normáival; ezért kiemeli, hogy a kultúra fontos szerepet játszhat és kell játszania a megkülönböztetés és a rasszizmus elleni küzdelemben, valamint a társadalmi befogadás, a sokféleség, az egyenlőség és a tolerancia előmozdításában; hangsúlyozza az interkulturális tanulás előmozdításának fontosságát;

18.

megjegyzi, hogy a különböző közösségek hatalmas mértékben hozzájárulnak Európa kulturális és nyelvi sokszínűségéhez;

19.

sajnálatát fejezi ki a kisebbségek kultúrában való részvétele előtt álló akadályok, nevezetesen a sztereotípiák, az előítéletek, a szegregáció és a gettósodás miatt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a faji alapon megkülönböztetett közösségek és egyének kulturális ágazatban való sokszínűbb részvételére irányuló kezdeményezéseket, különösen azáltal, hogy az összes vonatkozó programból származó finanszírozást használnak fel az ilyen akadályok felszámolására; kéri a meglévő csatornák nagyobb mértékű támogatását, valamint támogató hálózatok és tájékoztatási tevékenységek létrehozását, többek között az elővárosi, vidéki, legkülső és egyéb hátrányos helyzetű régiókban;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a különböző faji és etnikai hátterű emberek kulturális eseményeken való részvételének ösztönzése, például utalványrendszerek vagy hasonló törekvések révén;

21.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nyomon követést és az értékelést, többek között olyan részvételi eszközök és bevált gyakorlatok tesztelése és megosztása révén, amelyek bemutathatják annak hatásait, ha a kultúrán keresztül előmozdítják a befogadást és a megkülönböztetésmentességet, illetve küzdenek a rasszizmus ellen, továbbá segíthetnek inkluzívabb politikák kialakításában;

22.

felhívja a tagállamokat és az érintett érdekelt feleket, hogy mozdítsák elő a kulturális intézmények sokszínűségét mind a munkavállalók, mind a vezetőség körében azáltal, hogy támogathatósági és odaítélési kritériumokat vezetnek be a közfinanszírozásban részesülő szervezeteknél, és biztosítják, hogy minden munkavállalót pályafutásuk kezdetétől kezdve fizessenek;

23.

üdvözli a tagállami szakértőkből álló, nyitott együttműködési módszerrel dolgozó munkacsoportnak a nemek közötti egyenlőségről a kulturális és kreatív ágazatokban végzett munkáját; felhívja a tagállamokat, hogy a kultúrára vonatkozó következő munkatervükbe foglaljanak bele egy, a rasszizmus művészeteken és kultúrán keresztül történő leküzdésével foglalkozó, tagállami szakértőkből álló, nyitott együttműködési módszerrel dolgozó munkacsoportot; felhívja a nyitott együttműködési módszerrel dolgozó munkacsoportot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a kultúra és a kreatív ágazat milyen szerepet játszik saját ágazataikban a faji egyenlőség előmozdításában;

24.

üdvözli a leginkább rászoruló emberek és helyek felvételét az új európai Bauhaus stratégiai tengelyei közé; kéri, hogy ez a kezdeményezés vegye figyelembe a migránsok társadalmi befogadását annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak számukra a lehetőségekhez;

25.

határozottan támogatja, hogy egyes tagállamok elismerték, hogy vissza kell szolgáltatni a kulturális alkotásokat és műtárgyakat származási helyükre, mivel ez előmozdítaná egymás kulturális örökségének tiszteletben tartását és kölcsönös megértését, valamint növelné annak értékét, többek között az e művekhez és műtárgyakhoz való nyilvános hozzáférés révén; kéri, hogy a kulturális örökség védelméről szóló vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban végezzék el a szükséges kutatásokat, tanulmányokat és cseréket a kulturális alkotások és műtárgyak származási országukban vagy a származási ország által kijelölt más megfelelő kulturális intézményekben történő helyreállítására irányuló koherens programok létrehozása érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy könnyítse meg a párbeszédet a bevált gyakorlatok tagállamok, nem uniós országok, múzeumok és más kulturális intézmények közötti megosztásának előmozdítása érdekében;

Oktatás

26.

elismeri, hogy az oktatás és a képzés döntő szerepet játszik a strukturális rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelemben, a befogadó társadalmak kiépítésében, az előítéletek és sztereotípiák leleplezésében, valamint a tolerancia, a megértés és a sokszínűség előmozdításában; kiemeli az új európai oktatási térség szerepét a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemben az osztálytermen belül és kívül, illetve különösen a jó minőségű és befogadó oktatási terek kialakításában;

27.

hangsúlyozza, hogy az európai történelem egyes elemei, többek között a gyarmatosítás, a rabszolgaság és a népirtás – különösen a holokauszt – a rasszizmus egyéb megnyilvánulásaival együtt továbbra is tartós hatást gyakorolnak a mai társadalomra, többek között az oktatási rendszerekre és az oktatási tantervek kidolgozására; javasolja, hogy vizsgálják felül az oktatási tanterveket annak érdekében, hogy célirányos és kontextuális megközelítés révén magyarázzuk társadalmaink történelmét annak érdekében, hogy jobban megértsük a jelennel fennálló kapcsolatait, és hogy megszüntessük azokat a sztereotípiákat, amelyek napjainkban a megkülönböztetéshez vezetnek;

28.

hangsúlyozza, hogy a történelemtantervben nagyobb teret kell biztosítani a különböző faji vagy etnikai ideológiák, azok formái és eredete objektív és tényszerű tanulásának, beleértve a rabszolgaságot, a gyarmatosítást és a fasizmust – valamint ezek indokolására a tudománnyal való visszaélést –, illetve ezek következményeit és lehetséges maradványait a jelenben;

29.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a sokszínű és inkluzív oktatási tantervek, valamint oktatási eszközök vagy tevékenységek kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy a különböző faji és etnikai háttérrel rendelkező szerzők, történészek, tudósok, művészek és más személyiségek is helyet kapjanak ezekben az anyagokban és tevékenységekben, illetve más kulcsfontosságú anyagokban;

30.

kiemeli az oktatás szerepét a polgári szerepvállalás, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség közös értékeinek előmozdításában; hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell teremteni az állampolgári ismeretek európai oktatása, valamint a rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló uniós szakpolitikák között; ösztönzi a tagállamokat, hogy a kohézió előmozdítása érdekében fektessenek nagyobb hangsúlyt az Unió történelmének oktatására; úgy véli, hogy e területeknek szerves részét kell képezniük az állampolgári ismeretek oktatási tananyagának;

31.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kisebbségi nyelveket, a kisebbségek kultúráját és történelmét az iskolai tantervekben, a múzeumokban és az egyéb kulturális és történelmi kifejezési formák esetében, valamint ismerjék el a kisebbségek kultúrájának hozzájárulását az európai örökséghez; felhívja a tagállamokat, hogy – megfelelő finanszírozás mellett – dolgozzanak ki koherens és következetes intézkedéseket a faji és etnikai alapon megkülönböztetett csoportok művészetének, illetve kultúrájának élénkítése, támogatása és népszerűsítése, valamint a hagyományos közösségek kultúrájának részét képező anyagi és szellemi örökség kutatása és megőrzése érdekében;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a többnyelvűséget mint az emberek közötti kapcsolatteremtés fontos eszközét;

33.

hangsúlyozza, hogy az utazó munkavállalók gyermekei számára minden tagállamban megfelelő támogatást kell biztosítani ahhoz, hogy a megfelelőbb integráció érdekében lehetőségük legyen elsajátítani anyanyelvüket, megismerni hazájuk, valamint az új lakóhelyük szerinti ország kultúráját;

34.

szorgalmazza a közös bölcsészettudományok, történelem, filozófia, nyelvek és irodalom mélyrehatóbb tanulmányozását, amely hozzájárulhat az összhangra épülő európai szellem előmozdításához; szorgalmazza, hogy a történelemoktatási tantervekben célzottan kapjon helyet az Európában élő faji és etnikai közösségek történelme annak érdekében, hogy az európai és világtörténelem tágabb és a tényeket hívebben tükröző perspektívája nyerjen ösztönzést, valamint javuljon a különböző kontinensek közötti – az európai gyarmatosítás előtti, alatti és utáni – kölcsönhatások megértése; szorgalmazza, hogy a történelemkönyvekben emeljék ki, milyen szerepet játszanak a rasszizált közösségek napjaink Európájának fejlődésében és alakításában;

35.

felhívja a tagállamokat, hogy aktívan lépjenek fel a tankönyvekben, az oktatási anyagokban, a gyermekeknek és fiataloknak szóló filmekben és hírprogramokban, valamint a sporton belül megjelenő előítéletekkel szemben; felhívja a tagállamokat, hogy ezeket a célokat építsék be az ifjúság 2022-es európai évének megvalósításába;

36.

határozottan elítéli az iskolákon belüli faji és etnikai szegregáció gyakorlatát, amely még mindig jelen van Európában; figyelmeztet arra, hogy az ilyen gyakorlatok marginalizálódáshoz, korai iskolaelhagyáshoz, alacsony beiratkozási arányhoz és párhuzamos társadalmi terek megteremtéséhez vezetnek, állandósítják a strukturális hátrányos megkülönböztetést, valamint akadályozzák a jó életminőséghez való egyenlő hozzáférést; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be inkluzív szakpolitikákat, illetve ha már vannak ilyen szakpolitikák, erősítsék meg azokat annak érdekében, hogy a marginalizált csoportokból származó diákokat az iskolai nevelés előtti időszaktól a felsőoktatásig bezárólag egyetlen oktatási szakaszban se helyezzék el – szándékosan vagy akaratlanul – külön iskolákban, oktatási intézményekben vagy osztályokban, továbbá hogy egyenlő esélyeket garantálva mindenki számára mozdítsák elő a társadalmi befogadást, valamint hogy minden gyermek számára biztosítsanak azonos lehetőségeket a minőségi oktatásban és a tanórán kívüli tevékenységekben, így többek között a kulturális és sporttevékenységekben való részvételhez; ösztönzi a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő a kisebbségi csoportokból származó gyermekek iskolai és helyi közösségekbe való befogadását, és a kulturális, illetve vallási identitások tiszteletben tartása mellett őrizzék meg a közoktatás világi jellegét;

37.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a faji és etnikai kisebbségekhez tartozó, valamint a bizonytalan társadalmi-gazdasági hátterű gyermekek támogatást kapjanak a kiválósághoz vezető útjuk során, ennek keretében pedig segítsék őket a tanórán kívüli tevékenységekben (például művészeti és sporttevékenységekben) való széles körű részvételben, tegyék lehetővé számukra, hogy sajátos igényeiknek megfelelő iskolákba járhassanak, biztosítsanak számukra lehetőségeket a minőségi oktatásban való részvételre, valamint bocsássák rendelkezésre a szükséges forrásokat;

38.

felhívja a tagállamokat, hogy minden gyermek számára garantálják az oktatáshoz való jogot, és vezessenek be intézkedéseket a korai iskolaelhagyás leküzdésére és megelőzésére, továbbá annak érdekében, hogy kisgyermekkortól a serdülőkorig biztosított legyen a nemi esélyegyenlőséget tiszteletben tartó hozzáférés a jó minőségű, inkluzív oktatáshoz; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki új, a tagállami intézkedéseket kiegészítő finanszírozási eszközöket vagy alprogramokat annak érdekében, hogy célzott és testre szabott támogatást lehessen biztosítani a 3 éves és annál idősebb azon gyermekek minőségi oktatásához, akik mélyszegénységben élnek, illetve akikre nem vonatkoznak az oktatás és a társadalmi befogadás finanszírozására irányuló meglévő és jövőbeli uniós kezdeményezések, így például az Erasmus+ program, a gyermekgarancia vagy az ESZA+ alap;

39.

elismeri annak fontosságát, hogy a gyermekek és fiatalok oktatásakor-nevelésekor tudatosítani kell bennük az intolerancia káros következményeit, és ki kell alakítani bennük a kritikai gondolkodáshoz szükséges készségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos oktatás már nagyon fiatal korban megkezdődjön, és hogy a tananyagok tükrözzék a társadalmon belüli sokszínűséget és pluralizmust, és rasszista tartalmaktól mentesek legyenek;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő – az Európa-szerte alkalmazott bevált gyakorlatok figyelembevételével – az iskolai rasszizmus és megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló korai előrejelző rendszerekkel és hatékony oktatási módszerekkel kapcsolatos kutatást, valamint segítse elő az eredmények terjesztését a faji alapú bántalmazás felszámolása érdekében;

41.

felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a faji és etnikai kisebbségekhez tartozó oktatók az oktatás minden szintjén egyenlő és méltányos hozzáféréssel rendelkezzenek az oktatói és nevelői állásokhoz, továbbá hogy intézkedésekkel biztosítsák mind az oktatók, mind a diákok faji megkülönböztetéssel szembeni védelmét az iskolarendszeren belül;

42.

elítéli, hogy Európában a menekült gyermekek ezrei vannak kitéve strukturális megkülönböztetésnek, akik csekély mértékben vagy egyáltalán nem fértek hozzá az oktatáshoz; kijelenti, hogy a gyakran önkéntesek által működtetett befogadótáborokban a szegregált osztályok nem helyettesíthetik az iskoláztatást; kéri, hogy a menekült gyermekeknek a befogadó ország iskolarendszerében való kötelező oktatását tegyék a migráció területén nyújtott uniós finanszírozáshoz való hozzáférés előfeltételévé;

43.

felhívja a tagállamokat, hogy a tanárokat – az általuk oktatott tantárgyaktól, szakterületüktől, diákjaik életkorától, illetve az oktatásnak otthont adó létesítmény típusától függetlenül – megfelelő képzéseken keresztül vértezzék fel azokkal a készségekkel és kulturális kompetenciákkal, melyek révén az oktatási rendszeren belül elő tudják mozdítani a befogadást és a toleranciát, valamint fel tudnak lépni a hátrányos megkülönböztetés ellen; kéri, hogy miden oktató és ifjúságsegítő számára biztosítsanak időt a multikulturális és többrasszú környezetbeli oktatásra összpontosító tanári alapképzésekben és folyamatos szakmai továbbképzésekben – többek között a tudattalan előítéletekről szóló képzésekben – való részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy a rasszista és idegengyűlölő magatartás felszámolása érdekében vezessenek be a köztisztviselőknek és az állambiztonsági szervek tagjainak szóló, az egész életen át tartó tanulást biztosító programokat;

44.

emlékeztet arra, hogy az oktatásban és a szakképzésben, valamint az oktatói személyzet felvételi eljárásaiban való felhasználásra szánt mesterségesintelligencia-rendszerek bizonyos esetekben „magas kockázatúnak” minősülnek; kéri, hogy az ilyen eszközök alkalmazása előtt végezzenek megfelelő kockázatértékeléseket;

45.

kiemeli a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” elnevezésű program részét képező, megemlékezésekkel kapcsolatos tevékenységek fontosságát, továbbá azt, hogy megfelelő finanszírozást és láthatóságot kell biztosítani azon projektek számára, amelyek célja a meghatározó jelentőségű, közelmúltbeli európai történelmi eseményekről való megemlékezés, az ezen eseményekkel kapcsolatos kutatás és ismeretterjesztés, valamint az európai polgárok figyelmének felhívása közös történelmükre, kultúrájukra, kulturális örökségükre és értékeikre, hogy ily módon bővítsék a polgárok Unióval és annak gyökereivel, céljával és sokszínűségével kapcsolatos ismereteit;

46.

elismeri, hogy a mobilitási programok – például az Erasmus+ – rendkívül hasznosak a tanulmányi, szociális, személyes és szakmai fejlődés szempontjából, és hozzájárultak a más népekkel kapcsolatos ismeretek bővítéséhez; ösztönzi az ilyen jellegű programok folyamatos támogatását;

47.

felhívja a figyelmet arra az értékre, amelyet az uniós polgársággal kapcsolatos oktatás képvisel a kölcsönös megértés és a társadalmi kohézió szempontjából, és amelyet az Európa jövőjéről szóló konferenciához észrevételeikkel hozzájáruló polgárok is elismernek, miként azt a konferencia idén közzéteendő következtetései is tükrözni fogják;

48.

hangsúlyozza a nem formális és informális oktatás elismerésének, valamint az oklevelek és képesítések automatikus elismerésének fontosságát, tekintve, hogy ezek kulcsfontosságú eszközök ahhoz, hogy új lehetőségeket lehessen teremteni a faji és etnikai csoportokhoz tartozó személyek számára, le lehessen küzdeni a strukturális rasszizmust és diszkriminációt, valamint elő lehessen mozdítani a sokszínűséget;

49.

elismeri a példaképek fontosságát az iskolai végzettség terén; ösztönzi egy páneurópai platform létrehozását a faji és etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező egyének és csoportok számára, akik megoszthatják tapasztalataikat a tanulókkal;

50.

hangsúlyozza, hogy az oktatáson keresztül és más releváns anyagok segítségével fel kell hívni a nyilvánosság és a közvélemény figyelmét társadalmaink sokszínűségére;

51.

felhívja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak az oktatási programok költségvetésének csökkentésétől, mivel az beszűkítheti az interkulturális tudatosságról és a rasszizmus elleni küzdelemről szóló viták számára rendelkezésre álló teret (25);

52.

hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozású szociális programok, kiváltképpen az iskolai étkeztetési programok fontos szerepet töltenek be a hátrányos társadalmi helyzetű gyermekek és fiatalok integrációjában;

Média

53.

hangsúlyozza, hogy a képviselet és a sokszínűség fontos szerepet játszik a befogadó társadalmak fejlődésében; emlékeztet arra, hogy a média felelősséggel tartozik azért, hogy a társadalmakat a maguk teljes sokszínűségében jelenítse meg, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos médiaorgánum esetében hiányzik a faji és etnikai sokszínűség; felhívja a kulturális és médiaágazatokat, hogy zárkózzanak el az etnikai és faji kisebbségekkel kapcsolatos negatív sztereotípiákat állandósító és erősítő gyakorlatok alkalmazásától, és arra ösztönzi ezen ágazatokat, hogy e közösségek tagjait pozitív szerepvállalásukon keresztül mutassák be; felhívja az érintett érdekelt feleket, hogy tegyenek lépéseket a sokszínűség és a képviselet szervezeteiken belüli előmozdítására, többek között oly módon, hogy kijelölnek egy, a sokszínűségért felelős személyt, valamint kezdeményezéseket hajtanak végre annak érdekében, hogy a médiaszakemberek szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzenek a sokszínűséggel és befogadással kapcsolatos kérdésekről, hogy ily módon jobban érvényesüljön feladataik független és pluralisztikus jellege;

54.

üdvözli a Bizottságnak az audiovizuális ágazaton belüli – a kamerák előtti és mögötti – sokszínűség előmozdítására irányuló kommunikációs és figyelemfelkeltő kampányát; szorgalmazza, hogy ez a kampány összpontosítson a faji alapon megkülönböztetett és más marginalizált közösségek sokszínűségére és történelmére, valamint hangsúlyozza ki, hogy a faji igazságosság megvalósítása miként járulhat hozzá egy mindenki szempontjából összetartóbb, békésebb és demokratikusabb Európához;

55.

örömmel veszi tudomásul, hogy a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontját megbízták azzal a feladattal, hogy lépjen fel a kisebbségi közösségek ellen irányuló dezinformációval és tevékenységekkel szemben; hangsúlyozza, hogy mielőbb el kell érni, hogy az oktatási programokon belül nagyobb hangsúlyt kapjon a kritikai gondolkodás, a médiatudatosság és a digitális készségek fejlesztése; kiemeli, hogy a médiaműveltséggel kapcsolatos kampányok és kezdeményezések döntő szerepet játszhatnak a faji megkülönböztetést hirdető, dezinformáció révén terjesztett narratívák visszaszorításában; hangsúlyozza, hogy elemzési és operatív eszközöket kell biztosítani a fiatalok számára az online gyűlöletbeszéd felismeréséhez, valamint az ellene való küzdelemhez;

56.

sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az offline vagy online gyűlöletbeszéd fogalommeghatározását és a gyűlölet-bűncselekmények bűncselekménnyé nyilvánítását teljes mértékben és megfelelő módon ültessék át a tagállamok nemzeti jogába, illetve hogy amennyiben szükséges, indítson kötelezettségszegési eljárásokat;

57.

üdvözli a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexről készült hatodik értékelést, valamint a gyűlöletbeszéd online térből történő eltávolítása terén elért eredményeket; sajnálatát fejezi ki azonban annak kapcsán, hogy bár a 24 órán belül kivizsgált bejelentések átlagos aránya továbbra is magas (81 %-os), 2020 óta (90,4 %) az arány csökkent, amellett hogy 2019 és 2020 óta az átlagos eltávolítási arány is visszaesett 62,5 %-ra; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a platformokkal kialakított együttműködést a gyűlöletbeszéd online térből való eltávolítása, valamint annak érdekében, hogy javulást lehessen elérni az eltávolítási arányok, az átláthatóság és a felhasználóknak szóló visszajelzések tekintetében;

58.

aggodalmát fejezi ki a mesterséges intelligencián és algoritmusokon alapuló gyűlöletbeszéd és – a rasszista és diszkriminatív tartalmakat is terjesztő – dezinformáció térnyerése miatt; megjegyzi, hogy a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció azonnal jelentkező, zavart okozó hatásokat gyakorol társadalmainkra; erőfeszítéseket szorgalmaz az ilyen jellegű tevékenységek ellensúlyozására, mindenekelőtt pedig – azt a végső célt szem előtt tartva, hogy meg lehessen állítani a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció térnyerését, valamint enyhíteni lehessen azok következményeit – célzott mesterségesintelligencia-rendszerek és algoritmusok kialakítását kéri;

59.

megállapítja, hogy a mesterséges intelligencia – többek között a tartalomszűrők – fejlesztése, bevezetése és alkalmazása terén az angol nyelv meghatározó szerepre tett szert; figyelmeztet arra, hogy a gyűlöletbeszéd más nyelveken is megjelenik az online térben, amelyek esetében a tartalomszűrők kevésbé hatékonyak; olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek valamennyi nyelvre kiterjesztik a gyűlöletbeszéd elleni küzdelmet;

60.

üdvözli az egyes nemzetközi audiovizuális szolgáltatók azon gyakorlatát, hogy a médiaközvetítéseket megelőzően a káros és rasszista tartalmakra vonatkozóan felelősségkizáró nyilatkozatokat adnak ki; ösztönzi az ilyen gyakorlatok fejlesztését az európai audiovizuális szférában;

61.

megjegyzi, hogy egyes tagállamok audiovizuális szabályozó testületei hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy szankciókat szabjanak ki a diszkriminatív vagy rasszista tartalmakat népszerűsítő programok miatt; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy szabályozó ügynökségeik számára biztosítsanak ilyen jellegű hatásköröket; szorgalmazza, hogy az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja számára biztosítsanak erőforrásokat ahhoz, hogy a minőségi adatok gyűjtése és megosztása, valamint az e feladatok nyomon követése terén megfelelőképpen koordinálni tudja a nemzeti ügynökségek tevékenységeit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állítsák le azon médiaorgánumok uniós és állami finanszírozását, amelyek az illetékes szabályozó hatóságok megállapításai szerint megsértik a gyűlöletbeszéd és az idegengyűlölet terjesztésével kapcsolatos jogi normákat;

62.

elítéli a faji alapon megkülönböztetett közösségeket stigmatizáló rasszista retorikát, amelyet egyes médiaorgánumok folytatnak, és amely például a migránsokat hibáztatja különböző gazdasági és társadalmi problémákért, valamint aránytalanul nagy figyelmet szentel a migránsok által elkövetett bűncselekményeknek; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a média – kizárólag az érintett személyek dehumanizálását szolgáló – megbélyegző retorikát folytasson, gyűlöletbeszédet és hamis narratívákat terjesszen, valamint egyes etnikai vagy faji csoportokról folyamatosan negatív képet mutasson;

63.

hangsúlyozza, hogy a fajgyűlöletre, valamint a migránsok és a kisebbségek ellen irányuló idegengyűlöletre uszítás terjedése elleni küzdelem érdekében növelni kell a digitális platformok és közösségi hálózatok elszámoltathatóságát;

Sport

64.

hangsúlyozza, hogy a sportklubok és -szövetségek kulcsfontosságú szerepet játszanak a rasszizmus elleni küzdelemben, többek között figyelemfelkeltés révén; emlékeztet arra, hogy a sport, kiváltképpen pedig a csapatsport – miként azt az Erasmus+ program létrehozásáról szóló rendelet is rögzíti – a társadalmi befogadás, az egyenlőség és az uniós értékek előmozdításának egyik hajtóereje; örömmel veszi tudomásul, hogy uniós és nemzeti forrásokat különítettek el annak érdekében, hogy a szegénységben élők, különösen a kisebbségekhez tartozók és a gyermekek részt vehessenek sporttevékenységekben;

65.

megjegyzi, hogy az Erasmus+ 2022. évi éves munkaprogramjának 2. számú kulcsintézkedése a rasszizmus elleni küzdelmet a sportpartnerségek egyik ágazatspecifikus prioritásaként jelöli meg, valamint hogy a befogadásra és a rasszizmus elleni küzdelemre összpontosító, szabadidősporttal kapcsolatos kezdeményezések finanszírozásban részesülhetnek az új kisléptékű partnerségi program keretében; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e kezdeményezéseket, valamint módszeresen kövesse nyomon az elsődlegesen a rasszizmus elleni küzdelemre összpontosító sportprojektek számát és típusát, illetve az e projektekre elkülönített finanszírozás összegét; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a migránsok, valamint a faji és etnikai kisebbséghez tartozó személyek szabadidősport-klubokba való befogadását;

66.

örömmel veszi tudomásul, hogy a nem kormányzati és önszerveződő szervezetek több tagállamban is erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a sporton keresztül, az emberek közötti kapcsolatteremtéssel és egy kollektív emlékezet kialakításával megerősítsék a tiszteletet és a befogadást; felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre a sportoktatás és a média területén alkalmazott bevált gyakorlatok adatbázisát annak érdekében, hogy Unió-szerte előmozdítsa fejlődésüket;

67.

elismeri, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a különböző csoportok tagjai, így többek között a nők és a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyek – például a menekültek, az etnikai és faji kisebbségek, valamint az LMBTIQ-közösség tagjai – képviselve legyenek általában véve a sporton, illetve a sportszervezetek vezetőségén belül; sürgeti a nemzetközi, európai és nemzeti sportirányító testületeket és érdekelt feleket, hogy hajtsanak végre sokszínűségre és befogadásra vonatkozó intézkedéseket, különösen annak érdekében, hogy növelni lehessen a nők és az etnikai kisebbségekhez tartozók alacsony számát a vezetői tisztséget betöltők és a vezetőtestületek tagjai körében; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki inkluzív, kellő finanszírozással rendelkező sportpolitikákat azt biztosítandó, hogy a sportolás etnikai hovatartozástól, fajtól, fogyatékosságtól vagy társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül mindenki számára elérhetővé váljon;

68.

kitart amellett, hogy a sporton belüli rasszizmussal, gyűlöletbeszéddel, erőszakkal és egyéb rasszista magatartással szemben a zéró tolerancia elvét kell alkalmazni, és sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket az ilyen incidensek megelőzésére, és fogadjanak el az áldozatok támogatását szolgáló hatékony szankciókat és intézkedéseket, illetve olyan intézkedéseket, amelyek megvédik a rasszizmust elítélő és a sokszínűség mellett kiálló sportolókat a megtorlással szemben;

69.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki sporttal kapcsolatos ajánlásokat vagy iránymutatásokat a sporton belül tetten érhető rasszizmussal szembeni helyi, regionális, nemzeti és európai szintű fellépések érdekében, és a sport minden szintjén mozdítsa elő a befogadást és a tiszteletet, többek között a speciális ruházatra szorulók esetében is; felkéri a sportszervezeteket és az érdekelt feleket minden szinten, hogy aktívan járuljanak hozzá egy ilyen kódexhez, csatlakozzanak hozzá, és azt építsék be alapszabályukba; ösztönzi a szervezeteket, hogy tagjaik és családtagjaik, valamint a szélesebb nyilvánosság körében hívják fel a figyelmet e kódexre és annak tartalmára;

o

o o

70.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(2)  HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(3)  HL L 95., 2010.4.15., 1. o.

(4)  HL L 189., 2021.5.28., 1. o.

(5)  HL L 189., 2021.5.28., 34. o.

(6)  HL L 202., 2021.6.8., 32. o.

(7)  HL L 156., 2021.5.5., 1. o.

(8)  HL C 93., 2021.3.19., 1. o.

(9)  HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

(10)  HL C 460., 2018.12.21., 12. o.

(11)  HL C 362., 2021.9.8., 63. o.

(12)  HL C 195., 2018.6.7., 1. o.

(13)  HL C 108., 2021.3.26., 2. o.

(14)  HL C 385., 2021.9.22., 104. o.

(15)  HL C 474., 2021.11.24., 146. o.

(16)  HL L 231., 2021.6.30., 21. o.

(17)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0463.

(18)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0452.

(19)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Második felmérés az európai uniós kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről – Főbb eredmények, 2017. december 6.; Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről: Muszlimok – Válogatott megállapítások, 2017. szeptember 21.; Antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatok és észlelések – Második felmérés a zsidókkal szembeni hátrányos megkülönböztetésekről és gyűlölet-bűncselekményekről az Európai Unióban, 2018. december 10.; Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről: Romák – Válogatott megállapítások, 2016. november 29.; Az Európai Unió második felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről: feketeként az EU-ban, 2018. november 23.

(20)  Ugyanott.

(21)  2019. évi helyzet az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2020. június 9-i jelentése szerint.

(22)  HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(23)  A Bizottság javaslata az elektronikus hírközlés során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2017)0010).

(24)  COM(2008)0426.

(25)  The role of culture, education, media and sport in the fight against racism (A kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepe a rasszizmus elleni küzdelemben), Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály, 2021. október, 13. o.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/27


P9_TA(2022)0058

Kohéziós politika: az egészségügyi ellátás terén meglévő különbségek csökkentése, valamint a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés erősítése

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kohéziós politikáról mint az egészségügyi ellátás terén meglévő különbségek csökkentésének, valamint a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés erősítésének eszközéről (2021/2100(INI))

(2022/C 347/03)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére, amely valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során megköveteli az emberi egészségvédelem magas szintjét, és amelynek célja a tagállamok közötti együttműködés ösztönzése egészségügyi szolgáltatásaik egymást kiegészítő jellegének javítása érdekében a határ menti területeken,

tekintettel az EUMSZ-nek az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának erősítéséről szóló 174. cikkére,

tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2) (a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv), és különösen annak 168. cikkére,

tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel a Bizottság határokon átnyúló együttműködésről szóló, „Capitalising on existing initiatives for cooperation in trans-border regions” (A határrégiókban folytatott együttműködésre irányuló kezdeményezések kiaknázása) című, 2018. márciusban közzétett tanulmányára (4),

tekintettel a Régiók Európai Bizottsága a határon átnyúló egészségügyi ellátás biztosításáról és jövőbeli kilátásairól szóló, 2020. október 14-i véleményére (5),

tekintettel a Bizottság „Az európai egészségügyi unió kiépítése: az EU határokon át terjedő egészségügyi veszélyekkel szembeni rezilienciájának megerősítése” című, 2020. november 11-i közleményére (COM(2020)0724),

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „Egészségügyi pillanatkép: Európa 2020” című, 2020. november 19-i jelentésére,

tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról („az EU az egészségért” program) 2021. március 9-én első olvasatban elfogadott álláspontjára (6),

tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program („az EU az egészségért” program) létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/522 európai parlamenti és a tanácsi rendeletre (7),

tekintettel a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8)

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1059 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság megbízásából készített, a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésről szóló 2021. évi tanulmányra (12),

tekintettel a Bizottság 2014–2020 közötti európai strukturális és beruházási alapokról szóló iránymutatására,

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0026/2022),

A.

mivel az EU-27 átlagának 75 %-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező, NUTS II szintű régiókban (800 000–3 millió lakosú régiókban), valamint az EU-27 átlagának 75 %-a és 90 %-a közötti egy főre jutó GDP-vel rendelkező átmeneti régiókban az alapvető infrastruktúra, a jól képzett személyzet és a minőségi szolgáltatások hiánya súlyosan akadályozza az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést, és ez indokolja, hogy a színvonalas egészségügyi infrastruktúrát, valamint a megfelelő és jól képzett egészségügyi személyzetet valamennyi nemzeti és regionális kormányzatnak prioritásként kell kezelnie;

B.

mivel a Covid19-világjárvány kitörése rámutatott az egészségügyi ágazat alapvető fontosságára, jobban leterhelte az egészségügyi rendszereket és az egészségügyi dolgozókat, és nyilvánvalóvá tette az egészségügyi rendszerek gyengeségeit és hiányosságait, valamint az egészségügyi ellátás terén a tagállamok között és a tagállamokon belül tapasztalható különbségeket és egyenlőtlenségeket, különösen a határ menti, a legkülső, távoli és vidéki területeken, beleértve a ritkán lakott területeket is;

C.

mivel a kohéziós politika képezte a Covid19-világjárvány elleni első védelmi vonalat – a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés (CRII) és a koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés (CRII+) révén –, ami bizonyítja, hogy ez a politika jelentősen hozzájárulhat az egészségi egyenlőtlenségek csökkentéséhez az e-egészségügy, az e-gyógyászat és a digitalizáció egyéb formái előmozdításának támogatásával, amelyek amellett, hogy új lehetőségek forrásai, a konkrét helyzetek kezeléséhez szükséges megfelelő felszereléseket, valamint az egészségügyi személyzet képzését is szükségessé teszik;

D.

mivel az Unióban az egészségügyi ellátás színvonala továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, és jelentős különbségek vannak a régiók között, ami egyenlőtlenségeket okoz; mivel az EU-27 átlagának 75 %-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező NUTS II szintű régiók közel sem tudnak annyi egy főre jutó forrást szentelni az egészségügyi ellátásra, mint a fejlettebb régiók;

E.

mivel az e problémák egy részének kompenzálását célzó uniós eszközök többnyire csupán „puha” jogszabályok, ami általános hiányosságokat eredményez; mivel strukturáltabb uniós szintű megközelítésre van szükség, amelyet erősebb és átfogóbb jogi kerettel és jogilag kötelező erejű cselekvési eszközökkel kell kiegészíteni a tagállamok közötti együttműködés és koordináció fokozása, az emberek egészségének jobb védelme és az egészségügyi ellátás terén meglévő különbségek hatékony kezelése érdekében;

F.

mivel a Bizottság számos, a strukturális alapokból finanszírozott tanulmányon és kezdeményezésen – többek között az Interregen – keresztül támogatja az egészségügyi ellátás terén folytatott, határokon átnyúló együttműködést;

G.

mivel az egészségügyi ellátással kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködéshez partnerek, szociális és egészségügyi intézmények, egészségbiztosítási szervezetek és hatóságok széles körének támogatása és bevonása szükséges, amelyeknek számos területen foglalkozniuk kell a határátlépés előtt álló akadályokkal, például a szabad mozgás, a tájékoztatás, a különböző adózási és szociális biztonsági rendszerek, az egészségügyi személyzet képesítéseinek elismerése és az egészségügyi intézmények előtt álló akadályok területén;

H.

mivel a színvonalas egészségügyi ellátáshoz – többek között a megelőző ellátáshoz – való hozzáférés joga a szociális jogok európai pillérének részét képezi, és hozzáférhetővé kell tenni a határokon átnyúló területeken élők számára, amely területek az EU területének 40 %-át teszik ki, és amelyekben EU lakosságának közel egyharmada él, és általában rosszabb gazdasági teljesítményt nyújtanak, mint a tagállamok más régiói, különösen az alacsonyabb népsűrűségű és gyenge gazdasággal rendelkező, határokon átnyúló területek, például a vidéki, távoli és legkülső régiók, valamint a szigetek;

I.

mivel az uniós egészségügyi ellátás színvonala közötti különbségek csökkentése érdekében meg kell erősíteni a kohéziós politikát;

J.

mivel az egészségügyi kiadások az EU GDP-jének közel 10 %-át teszik ki, és az egészségüggyel kapcsolatos területeken foglalkoztatottak az uniós munkaerő 15 %-át adják; mivel az egészségügyi kiadások szintje, valamint az orvosok és egészségügyi szakemberek rendelkezésre állása tekintetében továbbra is jelentős különbségek állnak fenn a tagállamok és régióik között;

K.

mivel a határ menti régiók – különösen a fiatalok és a szakképzett munkavállalók elvándorlása miatti – elnéptelenedése jól illusztrálja a gazdasági lehetőségek hiányát ezekben a régiókban, és nem teszi vonzóvá a határ menti régiókat az egészségügyi ágazatban való foglalkoztatás szempontjából; mivel az európai egészségügyi rendszerek fenntarthatósága terén az jelenti az egyik legfontosabb problémát, hogy – akár a hallgatók korlátozott számából, akár a karrierlehetőségek hiányából eredően – hiányosak a humán erőforrások a méltányos egészségügyi ellátásban;

L.

mivel a legutóbbi két többéves pénzügyi keretben az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) származó egészségügyi beruházások jellemzően a kevésbé fejlett tagállamokban és azokban a NUTS II szintű régiókban koncentrálódtak, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75 %-át, általában az egészségügyi szolgáltatások korszerűsítésére összpontosítva, míg az Európai Szociális Alap (ESZA) beruházásai az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre irányultak és jellemzően a megfizethető, fenntartható és magas színvonalú szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében egyedi kihívásokkal küzdő országokban koncentrálódtak;

M.

mivel jelenleg az egészségügyi ellátással kapcsolatos elsődleges felelősség a tagállamokra hárul, mivel ők irányítják az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi praxisok megszervezését és finanszírozását;

N.

mivel a NextGenerationEU prioritásai között szerepel egyrészt a digitalizáció, másrészt az egészségügyi rendszerek rezilienciája;

O.

mivel a határon átnyúló egészségügyi ellátás az egyik olyan szakpolitikai és beavatkozási terület, amelyet leginkább érintenek a nemzeti rendszerek közötti jelentős különbségek miatt fennálló jogi és nem jogi akadályok;

P.

mivel az európai egészségügyi uniónak hozzá kell járulnia a tagállamok és az érintett érdekelt felek közötti szorosabb együttműködéshez, koordinációhoz és ismeretmegosztáshoz az egészségügy területén és elő kell mozdítania azt, valamint növelnie kell a határokon át terjedő egészségügyi veszélyek leküzdéséhez szükséges uniós kapacitásokat;

Az egészségügyi ellátás terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése a kohéziós politika révén

1.

hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika révén az egészségügybe mint a regionális fejlődés, a társadalmi konvergencia és a regionális versenyképesség fontos eszközébe irányuló beruházások célja a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés elengedhetetlen a 150 millió lakost számláló, határ menti belső területek számára, és ezt gyakran számos jogi és adminisztratív korlát nehezíti meg; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják erőfeszítéseiket e korlátok kiküszöbölése érdekében, különösen az egészségügyi szolgáltatások, a közlekedés, az oktatás, a munkavállalói mobilitás és a környezet területén;

3.

úgy véli, hogy az EU-nak a több alapból, többek között a kohéziós alapokból származó különböző források összevonásával stratégiai és integrált megközelítést kell kialakítania a súlyos betegségekre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az európai rákellenes terv modelljét más egészségi problémák, például a mentális és a szív- és érrendszeri betegségek elleni fellépés esetében is alkalmazni kell;

4.

hangsúlyozza a mentális zavarok és rendellenességek növekedését, különösen a Covid19-világjárvány kezdete óta; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a mentális egészségre vonatkozó új európai cselekvési tervre, amely az európai rákellenes terv modelljén alapul, és felhasználja az összes rendelkezésre álló eszközt, beleértve a kohéziós politikát is, olyan intézkedéseket és célokat tartalmazó átfogó terv formájában, amelyből senki sem marad ki;

5.

úgy véli, hogy a Covid19-világjárványt követő helyreállítás lehetőséget teremt arra, hogy a kohéziós politikai eszközök felhasználásával erősebb és reziliensebb egészségügyi rendszereket építsenek ki; támogatja a Bizottságot egy jól működő európai egészségügyi unió létrehozásában az egészségügyi együttműködésben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázása érdekében;

6.

kiemeli, hogy számos olyan NUTS II szintű régió, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75 %-át, valamint az átmeneti régiók, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75 %-a és 90 %-a között van, a vidéki térségek és az alacsony népsűrűségű térségek nem felelnek meg egységesen az egészségügyi ellátás normáinak az EU fejlettebb részein elérhető szolgáltatásokhoz képest; hangsúlyozza, hogy további konvergenciára és együttműködésre van szükség e téren a tagállamok között és uniós szinten, különösen a kohéziós politika beruházásai révén; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a minimális színvonal megállapításában mind az egészségügyi infrastruktúra, mind az egészségügyi szolgáltatások terén, és az európai alapokat használják fel a minimális színvonalhoz való hozzáférés biztosítására valamennyi régióban, különösen az égető problémák esetében a határ menti területeken; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyesítsék vállalásaikat és erőforrásaikat e cél elérése érdekében;

7.

emlékeztet rá, hogy a kohéziós politika – az ESZA és az ERFA révén – jelentősen hozzájárult az egészségügyi ágazat tervezett beruházásaihoz a legutóbbi programozási időszakban (2014–2020), eddig mintegy 24 milliárd EUR értékben, azzal a céllal, hogy javítsák a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint fejlesszék a szakosodott egészségügyi infrastruktúrát és kapacitásokat az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

8.

úgy véli, hogy az egészségügyi innovációba, az egészségügyi rendszerbe, valamint a képzett és elegendő létszámú egészségügyi munkaerőbe történő beruházások csökkentik majd az egészségi egyenlőtlenséget és továbbra is jelentős javulást hoznak a polgárok mindennapi életébe, ami növelni fogja a várható élettartamot; hangsúlyozza az uniós, nemzeti és regionális hatóságok fontosságát az egészségügyi intézmények széles körének hatékonyabb bevonásában; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamok és régióik között és azokon belül a kohéziós politika eszközeit felhasználó közvetlen együttműködésre, fellépésekre és projektekre van szükség olyan eljárások kialakítása érdekében, amelyek a betegek bürokratikus terheinek csökkentésére és a határrégiók egészségbiztosítási szolgáltatásai közötti lehető legtöbb probléma megoldására összpontosítanak;

9.

felszólítja a tagállamokat, hogy kellő mértékben vegyék figyelembe a magánegészségügyi ágazat pozitív hozzájárulását, és biztosítsák, hogy a következő kohéziós programok programozása során elegendő forrás álljon rendelkezésre az egészségügyi infrastruktúrát és szolgáltatásokat érintő magánprojektekre;

10.

javasolja, hogy az egészségügyi politikák regionális, nemzeti és uniós szintű meghatározásakor alkalmazzanak egyedi és adaptív megközelítést az egészségügyi, a szociális és a gazdaságpolitikák terén annak érdekében, hogy javítsák a párbeszédet, a szinergiákat és a strukturális alapokból és más idevágó uniós programokból, például az Interregből származó tervezett beruházásokat, például az orvosi eszközök kezdeti biztosítása, az orvosi személyzet cseréje és a betegek kórházi létesítmények közötti átadása révén, amelyek révén gondoskodni lehet a polgárok kielégítetlen egészségügyi és szociális szükségleteiről;

11.

hangsúlyozza, hogy az európai referenciahálózatok (ERH) javíthatják az egészségügyi ellátásához való hozzáférést ritka és összetett betegségek esetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak folyamatos támogatást és több forrást az ERH és a nemzeti szakértői központok számára a ritka és összetett betegségek tekintetében, valamint terjesszék ki az ERH munkaterületét más területekre is, például a súlyos égési sérülésekre és a szervátültetési programokra; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze annak megvalósíthatóságát, hogy a kohéziós politika keretében létrehozzanak egy elkülönített alapot, amely biztosítja a ritka betegségek jóváhagyott terápiáihoz való egyenlő hozzáférést;

12.

felszólítja a tagállamokat, hogy az egészségügyi politikák meghatározásakor vegyék figyelembe a határon átnyúló régiók sajátosságait és a betegek választási jogát, és a kohéziós eszközöket használják a regionális egészségügyi infrastruktúra és olyan eljárások fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a betegek számára, hogy a lakóhelyük szerinti államtól függetlenül a határ mindkét oldaláról választhassák a régió orvosi szolgáltatásait;

13.

javasolja, hogy a Bizottság a nemzeti, regionális és helyi önkormányzati hatóságok és más érdekelt felek bevonásával hozzon létre egy európai egészségügyi tanácsadó testületet, amelynek célja az európai alapok jobb felhasználásának előmozdítása, valamint a közös közegészségügyi kérdésekre adott hatékony és összehangolt válaszlépések kidolgozása;

14.

kéri, hogy a regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében biztosítsák a kohéziós politikai programok közötti jobb szinergiákat és kiegészítő jelleget, különösen a Horizont Európa program keretében, amelynek új ismereteket kell generálnia, valamint „az EU az egészségért” program keretében, a lehető legjobban kihasználva az új ismereteket a polgárok és az egészségügyi rendszerek javára;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen egészségpolitikai hatáskörével és támogassa a nemzeti és regionális hatóságokat az egészségügyi rendszerek megerősítésében, az egészségügyi ellátási színvonal felfelé irányuló konvergenciájának előmozdításában a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti egészségi egyenlőtlenségek csökkentése céljából, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének megkönnyítésében, különös tekintettel a szexuális és reprodukciós egészségre és jogokra, többek között adott esetben „az EU az egészségért” program és az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) felhasználásával;

16.

hangsúlyozza a kohéziós politika jelentőségét az egészségügyi ellátás terén meglévő, nemek között különbség kezelésében, valamint a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia nemekkel kapcsolatos egészségügyi prioritásainak előmozdításában, beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat is;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi és ápolási stratégiák révén segítse elő az egészségügyi kezelések és ellátások integrációját oly módon, hogy a beteg kerüljön a középpontba, és – különösen a krónikus betegek vagy az idősek ellátásában – ne legyenek megkettőzött erőfeszítések, hiányosságok vagy hanyag gyakorlatok, és hogy mindenekelőtt tanulhassunk a határokon átnyúló programok tapasztalataiból;

18.

rámutat arra, hogy a finanszírozott strukturális projektek teljes költségvetésének és a referenciaértékek egészségügyi szempontból történő értékelése során felül kell vizsgálni az egyes projektek későbbi egészségügyi eredményeit is, eredményeik nyomon követése és eredményességük folyamatos elemzése és annak érdekében, hogy e projektek jövőbeli programozásának és végrehajtásának javítása céljából a helyes következtetéseket vonják le, ideértve a helyes gyakorlatra vonatkozó, Bizottság által készített útmutató továbbfejlesztését is;

19.

hangsúlyozza, hogy folytatni kell az átfogó egészségügyi infrastruktúra kiépítését, és a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a meglévő egyenlőtlenségeket; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika jelentősen hozzájárulhat az egészségügyi infrastruktúra kiépítéséhez az EU minden részén, különösen azokban a NUTS II szintű régiókban, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU-27 átlagának 75 %-át, valamint az átmeneti régiókban, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának 75 %-a és 90 %-a között van, annak érdekében, hogy az egész EU-ban magas színvonalú, teljes mértékben felszerelt és reziliens egészségügyi rendszereket hozzanak létre, amelyek jobban védik az emberek egészségét; hangsúlyozza továbbá, hogy egy működő, határokon átnyúló együttműködési hálózatot kell létrehozni a tagállamok és régióik között, amely ténylegesen képes reagálni a jelenlegi és jövőbeli egészségügyi válságokra;

20.

kéri, hogy a kohéziós politika forrásait használják fel Unió-szerte olyan szakosodott kiválósági központok létrehozására, amelyek a velük szomszédos országokra is kiterjednek, és hozzájárulnak a határon átnyúló egészségügyi együttműködéshez; ezzel összefüggésben megismétli, hogy valamennyi meglévő uniós eszközt – például „az EU az egészségért” programot és a Horizont Európa programot – szinergiában kell felhasználni az ilyen központok hálózata fejlesztésének támogatása érdekében, az EU egész területén méltányosan elosztva;

21.

hangsúlyozza, hogy a határ menti területeken, vidéki térségekben és a legkülső régiókban élő emberek gyakran szembesülnek akadályokkal az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés tekintetében, így csak korlátozottan jutnak a szükséges ellátáshoz, különösen az alapvető egészségügyi infrastruktúrához és megfelelő és elégséges létszámú egészségügyi munkaerőhöz és alapvető gyógyszerekhez; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy ezeknek az embereknek megfelelő hozzáférésük legyen az egészségügyi infrastruktúrához és a számukra szükséges megfelelő egészségügyi ellátáshoz, színvonalas szolgáltatásoknak kell elérhetőnek lenniük, és kellő időben rendelkezésre állniuk; hangsúlyozza továbbá az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében fennálló sajátos helyzetet az EU külső határain lévő régiókban és peremterületeken, ahol az uniós polgárok már most is számos kihívással szembesülnek;

22.

megjegyzi, hogy a szállítási költség az egyik oka annak, hogy a gyógyszerek és a klinikai eszközök árai emelkednek a legkülső régiók, a távoli területek és az alacsony népsűrűségű régiók kórházai és egészségügyi központjai számára, amelyeknek a hosszú szállítási időkkel is meg kell küzdeniük, ez tehát azt jelenti, hogy a regionális egészségügyi szolgálatoknak nagyobb kapacitással kell rendelkezniük a nagy mennyiségű készletek tárolása és a hiányok elkerülése érdekében; úgy véli ezért, hogy az EU-nak választ kell kidolgoznia ezekre a problémákra;

23.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés az emberek, köztük a fogyatékossággal élők és az egyéb okok miatt hátrányos helyzetűek befogadását is fokozza majd, valamint növelni fogja a szociális védelmük szintjét; megjegyzi, hogy a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítése a foglalkoztatás növeléséhez és a szegénység felszámolásához is hozzájárulhat a kevésbé fejlett régiókban;

24.

kiemeli az európai alapok mozgósításának fontosságát, hogy többet ruházzanak be a betegségmegelőzésbe, valamint az egészséges életmód és a tevékeny időskor népszerűsítésébe az egészségügyi rendszerekre nehezedő korai nyomás megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy fontos támogatni azokat a kampányokat, amelyek az egészséges életmódra való áttérés előnyeire hívják fel a polgárok, különösen a fiatalok figyelmét, valamint fontos támogatni azon szűrőprogramok kidolgozását, amelyek célja a súlyos betegségek korai felismerése;

25.

úgy véli, hogy a vidéki térségekben az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés terén fennálló jelentős akadályok leküzdése érdekében széles körben fel kell használni a fejlett technológiákat, például az e-egészségügyet, a robotsebészetet vagy a 3D nyomtatást az „intelligens falvak” koncepciójának részeként, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javítása, valamint a hatékonyság és a minőség javítása céljából; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós kohéziós programokat használják fel a közigazgatási szerveknek, biztosítóknak és a határokon átnyúló együttműködés kérdéseivel foglalkozó más egészségügyi szereplőknek történő technikai segítségnyújtásra és a digitális megoldások alkalmazásának javítására; hangsúlyozza ezért, hogy szélessávú internet-hozzáférést kell biztosítani a vidéki és távoli területeken, elő kell mozdítani a digitális jártasságot az e területeken élő minden korosztályban, valamint az e területeken működő egészségügyi szolgáltatókat fel kell szerelni a tényleges online egészségügyi ellátás, például e-gyógyászat biztosításához és a klinikai adatok biztonságos és harmonizált tárolásához szükséges erőforrásokkal; javasolja egy fenntartható, összehasonlítható, határokon átnyúló adatbázis létrehozását, valamint a határ menti és határon átnyúló egészségügyi ellátás szereplőinek feltérképezését a határokon átívelő realitások láthatóvá tétele és új lehetőségek teremtése érdekében;

26.

hangsúlyozza egy európai megközelítés előnyeit a Covid19-világjárvány elleni küzdelemben, a közös beszerzések, készletek és egyéb intézkedések révén; kéri, hogy a kohéziós politika eszközeit használva folytassák és fejlesszék ezt a megközelítést az orvosi eszközök és kezelések – például a humán papillomavírus (HPV) elleni vakcinához hasonló rákmegelőző vakcinák, hepatitis B elleni vakcinák, sürgősségi felszerelések – további közös uniós beszerzései tekintetében, hogy javuljon a megfizethetőség és a kezelésekhez való hozzáférés;

27.

ambiciózus – a hatályos uniós jogszabályi rendelkezésekkel összhangban lévő – kohéziós politikai intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy csökkentsék a képzett és megfelelő létszámú egészségügyi munkaerő jelentős hiányát a határ menti és vidéki térségekben, különösen az egészségügyi személyzet és családjaik e térségekben való letelepedésének segítése, folyamatos szakmai továbbképzési és szakosodási lehetőségek biztosítása, valamint jó munkafeltételek biztosítása révén, arra ösztönözve őket, hogy ott kezdjék meg vagy folytassák a praktizálást;

28.

rámutat arra, hogy a Covid19-válság súlyos gazdasági, társadalmi és egészségügyi hatásai miatt az egészségügyi munkaerőbe történő fenntartható, hosszú távú beruházás minden eddiginél sürgetőbb; hangsúlyozza, hogy különösen szükség van az elegendő egészségügyi munkaerőbe irányuló beruházásokra, az ESZA±-on keresztül az oktatásba történő beruházásokra, valamint az agyelszívás jelenségével szembesülő tagállamokban és régiókban az egészségügyi dolgozók szakosodásának és szűkebb szakosodásának finanszírozására; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek az egészségügyi ágazatban az agyelszívás problémájával szembesülnek, hogy a kohéziós politikai beruházások során helyezzék előtérbe az orvosi személyzet munkakörnyezetének javítását;

29.

kéri, hogy a kohéziós politikai alapokat használják fel a munkakörnyezet javítására és az egészségügyi ágazatnak az egészségügyi dolgozók felé mutatott vonzerejének javítására annak érdekében, hogy elősegítsék az érdeklődést keltő stratégiákat, és biztosítsák az egészségügyi személyzet megtartását az EU-27 átlagának 75 %-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező NUTS II szintű régiókban, az EU-27 átlagának 75 %-a és 90 %-a közötti egy főre jutó GDP-vel rendelkező átmeneti régiókban, valamint az alacsony népsűrűségű és gazdaságilag kevésbé jól teljesítő vidéki térségekben, kiegészítve azokat a nemzeti és regionális politikákat, amelyek célja, hogy EU-szerte megfelelő egészségügyi munkaerőt biztosítsanak; nagyobb szerepet kér a helyi és regionális önkormányzatok számára – különösen a határon átnyúló régiókban – azon kohéziós politikai programok és projektek létrehozásában és végrehajtásában, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából;

30.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tényleges együttműködést a határon átnyúló egészségügyi ellátás területén a betegek jogainak tiszteletben tartása érdekében, ahogy azt a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv meghatározza, valamint a szolgáltatások elérhetőségének és minőségének növelése érdekében;

31.

rámutat arra, hogy a Covid19-válság nyilvánvalóvá tette, hogy fokozni kell az egészségügyi rendszerek felkészültségének, reagálóképességének és rezilienciájának megerősítésére irányuló beruházásokat, biztosítva ugyanakkor az EU-n belüli, határokon átnyúló együttműködést, és hogy ezért a szolidaritás, a fenntarthatóság és a méltányosság rendkívül fontos a válság és pusztító társadalmi-gazdasági következményeinek leküzdéséhez;

32.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság bebizonyította a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontosságát a betegellátás, a gyógyszer- és vakcinakutatás és a vakcinaterjesztés terén; úgy véli, figyelembe kell venni, mennyire bizonyult költséghatékonynak az uniós alapok felhasználása az egészségügyi ágazatban végrehajtott köz- és magánszféra közötti kutatási és fejlesztési projektek során;

33.

hangsúlyozza, hogy szükség van egy olyan online platformra az érintett érdekelt felekkel, amely ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét és a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló megbeszéléseket;

34.

meggyőződése, hogy a Covid19-világjárvány történelmi fordulópontot jelent az egészségügyi rendszerekbe és a jövőbeli munkaerő-kapacitásokba történő beruházások szempontjából; erős és megfelelően finanszírozott európai egészségügyi unió létrehozását kéri a tagállamok közötti együttműködés és koordináció fokozása, a közegészségügyi rendszerek megerősítése, az emberek egészségének jobb védelme és az egészségügyi ellátás terén régóta fennálló különbségek hatékony kezelése érdekében;

Határokon átnyúló egészségügyi együttműködés – az Interreg programok hozzájárulása és egyéb lehetőségek

35.

ösztönzi a NextGenerationEU forrásainak és a kohéziós alapoknak az egészségügyi rendszerek digitális kapacitásainak radikális növelésére történő felhasználását; hangsúlyozza az informatikai rendszerek fokozott interoperabilitásának szükségességét, mivel ez a fő pillére a határon átnyúló e-egészségügyi szolgáltatásnyújtás, és különösen a távorvoslási szolgáltatásnyújtás megkönnyítésének;

36.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kohéziós politikai eszközöket használják a gyógyszerelés digitalizációjának előmozdítására az európai kórházakban – beleértve a nyomonkövethetőségi rendszereket is –, a gyógyszerelési hibák csökkentése, az ellátóegységek közötti kommunikáció javítása és a bürokrácia egyszerűsítése érdekében; kéri az e-egészségügyi digitális szolgáltatási infrastruktúra (eHDSI), többek között egy egységes európai digitális betegakta megvalósítását és fejlesztését, amely biztosítaná, hogy a polgárok az egész EU-ban gyorsan hozzáférjenek a megfelelő orvosi szolgáltatásokhoz;

37.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre az alapvető gyógyszerek európai jegyzékét, és az uniós eszközök, köztük a kohéziós politika által biztosított eszközök felhasználásával, állandó készletek, közös ártárgyalások és közös beszerzés révén biztosítsa azok rendelkezésre állását és megfizethetőségét;

38.

hangsúlyozza, hogy számos határ menti régió már rendelkezik egészségügyi együttműködési múlttal és struktúrákkal, amelyeket az európai szolidaritás szellemében teljes mértékben ki kell használniuk;

39.

kiemeli a betegmobilitás és a biztonságos és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való határokon átnyúló hozzáférés fontosságát az EU-ban; emlékeztet arra, hogy az eltérő költségvisszatérítési rendszerek miatt a betegek gyakran nem tudják igénybe venni a szomszédos országok egészségügyi szolgáltatásait, míg a határt átlépő munkavállalók zavaros adózással és szociális ellátásokkal szembesülnek, mivel a tagállamok eltérő szociális biztonsági rendszereket alkalmaznak; határozottan ösztönzi ezért a speciális közvetítők, például a határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való szervezett hozzáférést biztosító zónák, európai területi társulások, egészségügyi megfigyelőközpontok vagy más hálózatok támogatását, amelyek a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal együttműködve segítik a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés koordinálását; hangsúlyozza, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátás javítása előnyös lehet a betegek számára azáltal, hogy lehetővé teszi más tagállamok vagy határ menti régióik egészségügyi szolgáltatásaihoz és infrastruktúrájához való méltányos hozzáférést, beleértve a diagnózist és a klinikai vizsgálatokat, a „lehető legkönnyebb, legközelebbi, legjobb és leggyorsabb” hozzáférés elve alapján; hatékonyabb betegszállítási lehetőségeket kér a legközelebbi, határon átnyúló létesítményekbe, elismerve ugyanakkor, hogy továbbra is terhet jelent az összes jogi és közigazgatási akadály leküzdése, amellyel a határon átnyúló európai mechanizmusról (ECBM) szóló rendeletnek foglalkoznia kell;

40.

kiemeli a Covid19-világjárvány leküzdésére irányuló közelmúltbeli kohéziós politikai intézkedések, nevezetesen a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés (CRII), a koronavírusra való reagálást célzó, kiterjesztett beruházási kezdeményezés (CRII+), valamint a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatás (REACT-EU) jelentőségét; hangsúlyozza továbbá, hogy hasonló intézkedéseket építettek be az (EU) 2021/1060 rendeletbe;

41.

határozottan ajánlja a határon túlról érkező betegeknek és az egészségügyi személyzetnek szóló egyszerűsített tájékoztatás javítását és terjesztését a betegek számára készült kézikönyv vagy határon átnyúló regionális kapcsolattartó pontok révén;

42.

elismeri, hogy Európa-szerte számos sikeres, határokon átnyúló egészségügyi projekt létezik, és hangsúlyozza, hogy az ezekből nyert tapasztalatokat hasznosítani kell a meglévő kohéziós politikai projektek okos felhasználása érdekében, tovább fokozva és megkönnyítve a határokon átnyúló együttműködést ezen a területen, az EU-ban élő valamennyi ember javára; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy tanuljunk egyes határ menti régiók sikertörténeteiből, és építsünk ezekre;

43.

elismeri a határokon átnyúló együttműködési programokba történő beruházások fontosságát, amelyek a határ menti régiókban meghatározott, egészségügyi igényekre és kihívásokra adnak választ, mint a vészhelyzetekben fontos, határon átnyúló irányítás, valamint a határ mindkét oldalán lévő régiókat lefedő készenléti segélyszolgálatok; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú szolgáltatásokba történő beruházások döntő szerepet játszanak a társadalmi reziliencia kiépítésében és abban hogy az emberek segítséget kapjanak a gazdasági, egészségügyi és szociális válságokkal való megküzdéshez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az infrastruktúrába, az innovációba, a humán tőkébe, a jó kormányzásba és az intézményi kapacitásba történő beruházások hatékony kombinációja révén részesítsék előnyben a határrégiók egészségügyi ágazatába történő beruházásokat;

44.

hangsúlyozza a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés fontosságát valamennyi európai régió számára, és hogy megoldásokat kell találni a határon átnyúló egészségügyi ellátásra, különösen a határ menti régiók esetében, ahol a polgárok naponta lépik át a határt; rámutat, hogy a szükséges szolgáltatások biztosításához a határrégiók közötti magas szintű együttműködés szükséges;

45.

kéri, hogy az új programozási időszakban az Interreg programok keretében finanszírozandó projektek során fordítsanak nagyobb figyelmet a betegekre, és a kifejezetten a veszélyeztetett és marginalizált csoportokra, valamint a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia nemekkel kapcsolatos egészségügyi prioritásaira – beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat is – összpontosító projekteket szorgalmaz;

46.

úgy véli, hogy az európai területi együttműködési célkitűzés alapján rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat működőképes, határon átnyúló közegészségügyi szolgáltatások létrehozására kell fordítani, és nem lehet csupán elszigetelt egészségügyi létesítmények létrehozásának eszközeként felhasználni; hangsúlyozza továbbá, hogy az Interreg keretében megvalósuló projekteknek egyértelmű határon átnyúló funkcionalitási elemmel kell rendelkezniük; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egészségügyi szolgáltatások tekintetében segítsék elő az átfogó közös területi tervezés kialakítását a határ menti területeken;

47.

emlékeztet arra, hogy az Interreg programok fontos eszközzé váltak a határ menti területekre jellemző problémák megoldásában, a partnerek közötti, határokon átnyúló együttműködés előmozdításában és az európai határ menti területek potenciáljának fejlesztésében;

48.

kiemeli, hogy a legutóbbi Interreg V–A időszakban a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés célja többek között az egészségügyi szakemberek és a betegek határokon átnyúló mobilitásának megkönnyítése, az innováció fokozása, valamint a határon átnyúló területeken a közös felszerelések, megosztott szolgáltatások és közös létesítmények használata révén a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fejlesztése volt, és olyan tevékenységekre terjedt ki, mint a képzés (38 %), kezelés és diagnózis (22 %) és a felszerelés (17 %);

49.

felhív a határon átnyúló egészségügyi szerződéseket elősegítő projektek finanszírozására, amelyek keretében a betegek utaznak és a szerződéses megállapodások keretében kapnak kezelést, és amelyek lehetővé teszik az egészségügyi szakemberek szabad megválasztását;

50.

rámutat, hogy a sikeres, határon átnyúló közegészségügyi szolgáltatások megvalósítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak jelentős mennyiségű adatot kell gyűjteniük a jogi és nem jogi akadályok természetéről az egyes határ menti régiókban, és támogatniuk kell az arra vonatkozó szakpolitika-specifikus elemzést, hogy hogyan lehet leküzdeni azokat;

51.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a meglévő koordináló szervek könnyítsék meg a fejlett terápiás gyógyszerkészítményeken alapuló, határon átnyúló kezeléseket, valamint annak biztosítására, hogy a betegek EU-szerte egyenlően hozzáférhessenek az innovatív terápiákhoz; felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan és időben engedélyezzék a hozzáférést ezekhez az innovatív külföldi kezelésekhez, és gyorsítsák fel a betegek számára a visszatérítési folyamatot;

52.

meggyőződése, hogy a kiválósági központok még nagyobb mértékben ösztönözhetik és növelhetik a határon átnyúló szerződéskötést, és hogy ennek következtében e központoknak nagy szerepük lehet az általános egészségügyi feltételek javításában, így növelve az uniós polgárok várható élettartamát, és ez számukra is előnyt jelenthet;

53.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy ösztönözze a határon átnyúló egészségügyi ellátás jobb irányítását, mivel az uniós betegek még mindig komoly nehézségekbe és korlátokba ütköznek az egészségügyi ellátás más tagállamokban való igénybevétele terén, és a potenciális betegeknek csak kis hányada ismeri a határon átnyúló egészségügyi ellátás igénybevételére vonatkozó jogát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban terjesszék az információt, és fontolják meg egy megfelelő, az egész EU-ra kiterjedő kampány indítását annak érdekében, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot jogaikról és a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés módjairól; emlékeztet a digitalizáció finanszírozásának fontosságára, valamint a polgároknak szóló tájékoztatásba és az információs és adatrendszerek integrálásába való beruházás lehetőségére a hozzáférés és a felhasználás megkönnyítése érdekében;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen átfogó tanulmányt az uniós biztosítási rendszerek közötti együttműködési keretről, és vizsgálja meg azokat a lehetséges szűk keresztmetszeteket és hiányosságokat, amelyekkel a valamely másik tagállam területén orvosi szolgáltatásokat kereső betegek találkoznak, valamint azokat az adminisztratív korlátokat, amelyek megakadályozzák, hogy a polgárok határon átnyúló egészségügyi ellátást vegyenek igénybe, és emelje ki, hogyan lehetne a kohéziós politikai eszközöket e lehetséges problémák megoldására használni;

55.

hangsúlyozza, hogy az összehangolt, határon átnyúló egészségbiztosítási rendszer hiánya visszatartja a betegeket attól, hogy a határon túl keressenek kezelést, amennyiben nem tudják kifizetni az ellátás költségét azelőtt, hogy a biztosításuk megtérítené azt;

56.

meggyőződése, hogy az Interreg révén történő tudáscsere és a gyakorlatok terjesztése hozzájárul a felkészültség és a reagálási létesítmények határokon átnyúló megerősítéséhez, amelyek a világjárvány okozta válság idején jelentős tényezővé váltak;

57.

úgy véli, hogy az Interreg programok közös közegészségügyi szolgáltatásokat nyújthatnak, és más határon átnyúló kezdeményezéseket indíthatnak el, mivel az ilyen közelség támogatása nagymértékben összeegyeztethető a zöld fenntarthatóság célkitűzésével;

58.

kiemeli, hogy számos Interreg projekt hozzájárult a határokon átnyúló régiók Covid19 elleni küzdelméhez az egész EU-ban, például az intenzív ellátást igénylő betegek és egészségügyi szakemberek mobilitása, orvosi és egyéni védőeszközök, valamint PCR-tesztek határokon átnyúló biztosítása, információcsere vagy jogi tanácsadás révén; hangsúlyozza ezért a kisléptékű és határokon átnyúló projektek fontosságát az emberek közötti kapcsolatteremtés, és ily módon a fenntartható helyi fejlődés és a határokon átnyúló egészségügyi együttműködés új lehetőségeinek megteremtése terén; megjegyzi azonban, hogy a világjárvány idején az EU-n belüli határlezárások hatással voltak a betegek és az egészségügyi személyzet mobilitására, míg a fertőzésre vonatkozó adatok, az oltások vagy a betegek áthelyezési feltételeire vonatkozó információk nem voltak kellően összehangolva a tagállamok között, és ezért lelassították a Covid19-re adott közös járványügyi válaszlépéseket, zavart keltettek, és akadályozták a leginkább érintett régiók közötti regionális együttműködést;

59.

határozottan úgy véli, hogy a határon átnyúló régiók között fennálló eltérések miatt helyi megközelítésre és egyedi megoldásokra van szükség, amelyek a fenntartható helyi fejlődés előfeltételei;

60.

felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki az (EU) 2021/1060 rendeletben meghatározott kohéziós politikai programok, valamint az Interreg programok által kínált rugalmasságot a jelenlegi Covid19-válság kezelése érdekében;

61.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárványra tekintettel a kohéziós politikán és „az EU az egészségért” programon keresztül közösen támogassák a nemzeti és uniós szintű válaszadási stratégiák, protokollok és eljárások kidolgozását, hogy a jövőbeni népegészségügyi szükséghelyzetek esetén jobb együttműködést tegyenek lehetővé;

62.

úgy véli, hogy a kohéziós politika keretén belüli, határokon átnyúló egészségügyi együttműködés nem lesz teljesen lehetséges anélkül, hogy valamennyi tagállamban elismernék a diplomákat és képesítéseket az orvosi szolgáltatások területén; felszólítja a Bizottságot, hogy a Benelux államok által 2015-ben aláírt határozatra építve tegyen javaslatot egy olyan keretre, amely lehetővé teszi a felsőfokú oklevelek szintjének európai szintű automatikus elismerését;

63.

felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyabban alkalmazzák a kétoldalú megállapodásokat, és hozzanak létre együttműködési megállapodásokat a határon átnyúló egészségügyi ellátást gátló akadályok felszámolása érdekében;

o

o o

64.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.

(1)  HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(2)  HL L 88., 2011.4.4., 45. o.

(3)  HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

(4)  Röhrling, I., Habimana, K., Groot, W. et al., „Capitaling on existing initiatives for cooperation in cross-border regions” (A határrégiókban folytatott együttműködésre irányuló kezdeményezések kiaknázása), Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság, Európai Bizottság, 2018.

(5)  HL C 440., 2020.12.18., 10. o.

(6)  HL C 474., 2021.11.24., 179. o.

(7)  HL L 107., 2021.3.26., 1. o.

(8)  HL L 170., 2021.5.12., 1. o.

(9)  HL L 231., 2021.6.30., 60. o.

(10)  HL L 231., 2021.6.30., 94. o.

(11)  HL L 231., 2021.6.30., 159. o.

(12)  Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály, „Cross-border cooperation in healthcare” (Határokon átnyúló együttműködés az egészségügyben), Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Európai Parlament, 2021.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/37


P9_TA(2022)0059

Kohéziós politika: az innovatív és intelligens átalakulás, valamint a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdítása

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a kohéziós politika szerepéről az innovatív és intelligens átalakulás, valamint a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdításában (2021/2101(INI))

(2022/C 347/04)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítéséről szóló 174. cikkére,

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a közös rendelkezésekről szóló rendeletre) és különösen annak az 5. cikkben rögzített első szakpolitikai célkitűzésére,

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap és külső finanszírozási eszközök által támogatott európai területi együttműködési célkitűzésre (Interreg) vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1059 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról és az 1296/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACT-EU) (5),

tekintettel az Igazságos Átmenet Alap létrehozásáról szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

tekintettel az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

tekintettel a Digitális Európa program létrehozásáról szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/694 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a Digitális Európa programról szóló rendelet) (8), amely az EU-n belüli digitális átalakulás támogatására irányul,

tekintettel a NextGenerationEU helyreállítási eszközre,

tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

tekintettel a „Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized megvalósításának európai módja” című, 2021. március 9-i bizottsági közleményre (COM(2021)0118),

tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274),

tekintettel a „Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027: Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0624),

tekintettel a „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára – Az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé” című, 2021. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2021)0345),

tekintettel a Bizottság a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatóról szóló 2020. évi jelentéseire,

tekintettel a strukturális és kohéziós politikákkal foglalkozó tematikus főosztályának „Digitális menetrend és kohéziós politika” című, 2018. június 15-i tanulmányára,

tekintettel a „Nők a digitalizációban” című, 2019. április 9-i kötelezettségvállalási nyilatkozatra, amelyet az uniós miniszterek és a tagállamok képviselői, valamint Norvégia és az Egyesült Királyság írt alá,

tekintettel a digitális társadalomról és az értékalapú digitális kormányzásról szóló, 2020. december 8-i berlini nyilatkozatra,

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete „A nemek közötti egyenlőség mutatója, 2020: Digitalizáció és a munka jövője” című, 2020. október 16-i jelentésére,

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Tanácsának a széles sávú összeköttetésről szóló, 2021. február 24-én módosított ajánlására,

tekintettel az Európai Tanácsnak a Covid19-ről, az egységes piacról, az iparpolitikáról, a digitális gazdaságról és a külkapcsolatokról szóló, 2020. október 2-i következtetéseire, különösen a digitális átalakulásról szóló következtetésekre,

tekintettel a környezet javát szolgáló digitalizációról szóló, 2020. december 11-i tanácsi következtetéstervezetre,

tekintettel a távoli helyről történő munkavégzés keretében végzett távmunkáról szóló, 2021. április 7-i tanácsi következtetéstervezetre,

tekintettel Brüsszel városának a távmunkára és az éghajlat-politikára vonatkozó együttes tervére,

tekintettel Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „A távmunka és a digitális munka hatása a munkavállalókra és a társadalomra: Különös figyelmet kell fordítani a felügyeletre és a nyomon követésre, valamint a munkavállalók mentális egészségére” című 2021. április 30-i tanulmányára,

tekintettel a Bizottság „Uniós fellépés az intelligens falvakért” programjára,

tekintettel a Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály „Az EU lemaradó régiói: a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások” című, 2020. szeptember 30-i tanulmányára,

tekintettel a „Jobb életminőség a vidéki területeken” című, 2016. szeptember 5–6-i Cork 2.0 nyilatkozatra,

tekintettel a Régiók Bizottsága és a Bizottság „Az innovációs kampusz módszertani kézikönyve: A vállalkozói felfedezési folyamatban rejlő lehetőségek kiaknázása a területi innováció és fejlesztés érdekében” című, 2018. január 18-i együttes tanulmányára (9),

tekintettel Írország „Vidéki jövőnk” című, 2021–2025-ös vidékfejlesztési politikájára és annak a vidéki térségekben folytatott távmunkára való összpontosítására,

tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért „Élet- és munkakörülmények és a Covid19” című, 2020. szeptember 28-i jelentésére,

tekintettel a Bizottság „A munka és a készségek változó jellege a digitális korban” című, 2019. augusztusi tanulmányára (10),

tekintettel a Bizottság „Az uniós ellentétek földrajza” című 2018-as tanulmányára (11),

tekintettel az „Európa digitális jövőjének alakítása: a digitális egységes piac működése előtt álló akadályok felszámolása és a mesterséges intelligencia használatának javítása az európai fogyasztók számára” című, 2021. május 20-i állásfoglalására (12),

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (13),

tekintettel a „Kohéziós politika és regionális környezetvédelmi stratégiák az éghajlatváltozás elleni küzdelemben” című, 2021. március 25-i állásfoglalására (14),

tekintettel az uniós régiók demográfiai tendenciáinak a kohéziós politika eszközeivel történő megfordításáról szóló, 2021. május 20-i állásfoglalására (15),

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0010/2022),

A.

mivel az EU hatékony digitális politikákkal kívánja lehetővé tenni az emberek és a vállalkozások számára a fenntartható és virágzó digitális jövő építését minden régióban;

B.

mivel a digitális átalakulásnak méltányosnak és befogadó jellegűnek kell lennie, lehetőségeket kell teremtenie, és elő kell mozdítania az egyenlőséget, az életminőséget, a regionális versenyképességet és a gazdaság korszerűsítését;

C.

mivel a digitális átalakulásnak együtt kell járnia a folyamatban lévő zöld átállással – és e kettőt együtt „kettős átállásnak” nevezik; mivel ennek társadalmi dimenzióját nem szabad figyelmen kívül hagyni;

D.

mivel a „negyedik ipari forradalom” útjára lépett korszerű gazdaságban új üzleti modellek jelennek majd meg, választ adva a digitális és a zöld átalakulás aktuális kihívásaira;

E.

mivel a fenntartható átmenetre leginkább rászoruló európai régiók általában azok, ahol magas a szegénység és a kirekesztés aránya; mivel a gyors helyreállításhoz határozott intézkedésekre és hathatós beruházásokra van szükség, amelyeknek a világjárvány gazdasági és szociális hatásainak mérséklésére, a gazdasági tevékenység újraindítására, a fenntartható fejlődés előmozdítására, a zöld átállásra, a digitális átalakulásra és a szociális jogok európai pillére elveinek végrehajtására kell összpontosítaniuk, megerősítve Európa versenyképességét;

F.

mivel az új többéves pénzügyi keret és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz az EU-ban valaha alkalmazott legnagyobb ösztönző csomagot alkotja, és hozzájárul majd egy zöldebb, digitálisabb és reziliensebb EU újjáépítéséhez a Covid19 utáni időszakban; mivel ugyanakkor az új kohéziós politika példátlan lehetőséget kínál a tagállamok számára a digitalizáció fellendítésére, mivel megköveteli tőlük, hogy meghatározott összeget fordítsanak a digitális átállásra, és – amint azt a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló kohéziós politikai beruházási keret körvonalazza – biztosítaniuk kell bizonyos feltételek teljesülését ahhoz, hogy ilyen finanszírozásban részesüljenek;

G.

mivel az EU-ban még mindig digitális szakadék tapasztalható a földrajzi elhelyezkedés, az életkor, a nem, az iskolai végzettség, valamint a társadalmi-gazdasági státusz és a jövedelem tekintetében, ami megakadályozza, hogy egyes egyének és vállalkozások kihasználják a digitális átalakulás előnyeit; mivel e digitális szakadék még inkább elidegenítheti a demográfiai hanyatlástól eleve szenvedő régiókat, tovább növelve a területi egyenlőtlenségeket az EU-ban;

H.

mivel az európai szélessávú lefedettség szintje azt mutatja, hogy még mindig jelentős beruházásokra van szükség, különösen a vidéki területeken, ahol a háztartások 10 %-a nem rendelkezik semmilyen vezetékes hálózattal, 41 %-a pedig semmiféle gyors szélessávú technológiával, és csak 59 %-a rendelkezik új generációs szélessávú hozzáféréssel (legalább 30 Mbps), szemben az EU többi részével, ahol a háztartások 87 %-a (16); mivel a vidéki térségek és peremterületek az IKT-konnektivitás gyengesége mellett gyakran más strukturális kihívásokkal is szembesülnek, mint például az infrastruktúra és a szolgáltatások hiánya, az alacsony jövedelmek, az oktatási létesítmények vagy a kulturális javak hiánya, ami a magasan képzett emberek elvándorlását okozza az ígéretesebb területek felé (agyelszívás) (17); mivel az uniós finanszírozásnak meg kell könnyítenie az alapvető infrastruktúra biztosítását;

I.

mivel az európai gazdaság gerincét a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják, amelyek az EU-ban az összes vállalkozás 99 %-át teszik ki, és mintegy 100 millió embert foglalkoztatnak; mivel az európai GDP több mint felét kkv-k adják, és nemcsak a fenntartható és digitális gazdaságra való „kettős átállás” megvalósításában játszanak kulcsszerepet az EU-ban, hanem a gazdaság minden ágazatában hozzáadott értéket teremtenek; mivel azonban a kkv-k mindössze 17 %-a integrálta sikeresen a digitális technológiákat a vállalkozásába, szemben a nagyvállalatokkal, ahol ez az arány 54 %; mivel egyes iparágak és hagyományos ágazatok, például az építőipar, az agrár-élelmiszeripar, a textilipar vagy az acélipar, lemaradtak a digitális átalakulás terén (18);

J.

mivel ugyan a Covid19-világjárvány a távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés tömeges elterjedéséhez vezetett (19), ami nagy lehetőséget kínál a munkahelyek átkapcsolására a városi térségekből kisebb városokba, külvárosokba és vidéki térségekbe, ugyanakkor azonban a távmunka vállalhatósága tekintetében jelentős különbségek vannak a magas és az alacsony fizetésű munkavállalók, a szellemi és a fizikai munkát végző munkavállalók, valamint a férfiak és a nők között (20); mivel a távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés, valamint a szolgáltatások digitalizációja bizonyos feltételek mellett elősegítheti a foglalkoztatás és a lakosság kiegyensúlyozottabb földrajzi eloszlását;

K.

mivel az ESZA+-nak a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához való hozzájárulás érdekében támogatnia kell az emberekbe és rendszerekbe történő beruházásokat a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás területén, ugyanakkor támogatást kell nyújtania az oktatási és képzési rendszerek minőségének, befogadó jellegének, hatékonyságának és munkaerő-piaci relevanciájának javításához, beleértve a digitális tanulás előmozdítását és a tanárok továbbképzését; mivel ez az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkével összhangban támogatná a gazdasági, területi és társadalmi kohéziót;

L.

mivel a Covid19-világjárvány tapasztalatai megmutatták, hogy a digitális infrastruktúra fejlesztése mennyire fontos a gazdaságok és társadalmak – többek között az egészségügyi szolgáltatások, az oktatás és a közigazgatás – működése szempontjából; mivel a Covid19-világjárvány számos, a vidéki térségekben már meglévő problémát is felerősített, és rámutatott e régiók sebezhetőségére, különösen a digitális kapacitás, az egészségügyi szolgáltatások minősége és nyújtása, az oktatás, a széles sávú hálózathoz való hozzáférés, az értékláncok rezilienciája és a digitális készségek terén;

M.

mivel annak ellenére, hogy az európai készségfejlesztési programban kitűzött célnak megfelelően 2025-re az EU felnőtt lakossága 70 %-ának kellene rendelkeznie legalább az alapvető digitális készségekkel, a Bizottság szerint az EU lakosságának 42 %-a még mindig nem rendelkezik az alapvető digitális készségekkel, a munkavállalók 37 %-a pedig a megfelelő digitális készségekkel; mivel az IKT-készségek megoszlását illetően továbbra is jelentős földrajzi különbségek vannak; mivel a nők aránytalanul alulreprezentáltak az IKT-ágazatban (az IKT-szakértői álláshelyek mindössze 17 %-át töltik be (21)), és kisebb valószínűséggel rendelkeznek speciális digitális készségekkel és dolgoznak az IKT-hez kapcsolódó területeken; mivel 2019-ben az EU 27 tagállamában a vállalkozások kevesebb mint 25 %-a nyújtott IKT-képzést alkalmazottainak, és a tagállamok között jelentős különbségek vannak (22); mivel a nemek közötti szakadék különösen jellemző az induló vállalkozásokra – 2020-ban az európai technológiai ágazatba befektetett tőke 91 %-át kizárólag férfiakból álló alapítói csapatok kapták meg (23);

N.

mivel az IKT-ágazat fejlesztésére és az innováció előmozdítására irányuló intézkedésekre nemcsak általában a gazdasági és társadalmi digitalizáció, hanem különösen az ipari ágazatokban megvalósítandó digitalizáció támogatásához is szükség van;

O.

mivel a közszolgáltatások digitalizálásának együtt kell járnia a magánélethez való joggal és a személyes adatok védelmével, tiszteletben tartva az általános adatvédelmi rendeletet (24);

A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika és a „kettős átállás” kihívásai

1.

üdvözli a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai csomagot és annak első szakpolitikai célkitűzését, amely „a versenyképesebb és intelligensebb Európát az innovatív és intelligens gazdasági átalakulás és a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdítása révén” kívánja megvalósítani (25);

2.

kiemeli, hogy az új kohéziós politika szerepet játszhat a „kettős” (a digitális és a zöld) átállás előmozdításában; hangsúlyozza, hogy az új kohéziós politika digitális és innovációs komponensei kulcsfontosságúak lesznek a társadalomnak a fenntartható és inkluzív gazdaságra történő felkészítése, az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása és az európai digitális évtized 2030-ra kitűzött céljainak elérése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a felhasználói csoportok digitális készségeinek fejlesztése mellett jó és megfizethető digitális infrastruktúrára is szükség van, amit a különböző támogatási intézkedések és finanszírozási eszközök rugalmas és egymást kiegészítő alkalmazásával is elő kell mozdítani;

3.

emlékeztet arra, hogy az 1. szakpolitikai célkitűzésnek megfelelően az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap (ERFA-KA) keretében támogatás áll a tagállamok rendelkezésére ahhoz, hogy az intelligens szakosodás koncepciójával összhangban innovációs beruházásokat hajtsanak végre; felszólítja a nemzeti és regionális hatóságokat, hogy az innovációs lehetőségek és a fenntartható fejlődés szempontjából legígéretesebb területekre és projektekre összpontosítva aktualizálják az intelligens szakosodással kapcsolatos megközelítésüket;

4.

hangsúlyozza az „intelligens falvak” koncepció fontosságát az Unió digitális és éghajlatváltozással összefüggő kihívásainak kezelése szempontjából, és üdvözli, hogy az elképzelés a jövőbeli közös agrárpolitikába (KAP), valamint a kohéziós és regionális politikába is beépült; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok nemzeti és regionális szintű kohéziós politikai programjaikba építsék be az intelligens falvakkal kapcsolatos megközelítést;

5.

emlékeztet arra, hogy az ERFA-KA rendelet értelmében a tagállamok a fenntartható városfejlesztés érdekében kötelesek forrásaik legalább 8 %-át a munkahelyteremtést és a növekedést célzó beruházásokra fordítani; sajnálja, hogy a vidéki területek számára még nem sikerült hasonló elkülönítést megállapítani; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a rendelet értelmében különös figyelmet kell fordítani a környezeti és éghajlati változások kezelésére és a digitális technológiákban rejlő lehetőségek innovatív kiaknázására, lehetővé téve a regionális hatóságok számára a fenntartható városfejlesztésre összpontosító finanszírozást;

6.

emlékeztet arra, hogy a Digitális Európa programról szóló rendelet megállapítja, hogy ezen eszköz és az ERFA-KA együttes fellépésének hozzá kell járulnia a regionális és helyi innovációs ökoszisztémák fejlesztéséhez és megerősítéséhez, az ipari átalakuláshoz, valamint a társadalom és a közigazgatás digitális átalakulásához;

7.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tűzzenek ki ambiciózusabb célokat valamennyi uniós régió digitális fejlődésére vonatkozóan, és kéri, hogy dolgozzanak ki minden régióra kiterjedő, 2025-ig megvalósítandó középtávú célkitűzéseket és intézkedéseket tartalmazó európai digitális cselekvési tervet az EU-nak és a tagállamoknak szóló konkrét ajánlásokkal annak érdekében, hogy 2030-ig konkrét eredményeket lehessen elérni;

8.

hangsúlyozza, hogy a digitalizációs folyamatok során megfelelően figyelembe kell venni a regionális sajátosságokat és a sajátos igényeket; emlékeztet arra, hogy az egyenmegoldás a különböző fejletteségi szintű régiók és területek között már meglévő szakadék szélesedésének kockázatát hordozza magában;

9.

hangsúlyozza, hogy a digitalizáció előmozdítására irányuló számos uniós kezdeményezés és program közötti összhang, valamint az ezek és a kohéziós politikai eszközök közötti szinergiák biztosítása fontos szerepet játszik az e területen kínálkozó lehetőségek lehető legjobb kiaknázásában; felhívja a tagállamokat annak figyelembe vételére, hogy a digitalizációt serkentő befektetéseknek a gazdaságfejlesztési stratégiákkal összhangban álló növekedést kell célozniuk, elkerülve a megkettőződéseket;

10.

megjegyzi, hogy a hatékony mobilitási rendszer a regionális gazdasági fejlődés, a területi kohézió és a regionális potenciális lehetőségek fejlesztésének egyik feltétele; rámutat, hogy ezért biztosítani kell a szükséges finanszírozást a környezetileg fenntartható és megfizethető közlekedési összeköttetések fejlesztéséhez és fenntartásához, ami arra ösztönözheti az idősebb generációt, hogy hosszabb ideig maradjon a mezőgazdaságban, és a fiatalokat a regionális központokból a vidéki térségekbe csábíthatja;

11.

hangsúlyozza, hogy az EU kevésbé fejlett régiói sajátos kihívásokkal szembesülnek; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson személyre szabott segítséget e régióknak az adminisztratív kapacitás, a tudás és a technológiaalapú szakértelem megerősítéséhez annak biztosítása érdekében, hogy gazdaságaik és társadalmaik sikeresen léphessenek át az egyre inkább digitális jövőbe;

12.

üdvözli, hogy a Tanács az álláspontjában támogatja, hogy a Bizottság a zöld átállást és a digitális átalakulást „kettős kihívásként” ismeri el; hangsúlyozza, hogy a kettős átállásban rejlő lehetőségek a Covid19-világjárványt követő gazdasági fellendüléshez szükséges új zöld és digitális munkahelyeket teremtenek, és meggyőződése, hogy a digitális komponens kulcsfontosságú lesz az európai zöld megállapodás és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésében, amint azt az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című uniós digitális stratégia meghatározza;

13.

hangsúlyozza, hogy nemcsak az éghajlatváltozás megelőzésére szolgáló digitális megoldások fejlesztését kell támogatni (pl. az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a digitális erőforrás-hatékonyság és az intelligens innováció révén), hanem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra szolgálókét is; hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák (pl. áradások, földcsuszamlások, hőhullámok, erdőtüzek stb.) negatív hatásainak csökkentése érdekében digitális figyelmeztető eszközöket és alkalmazásokat kell kifejleszteni;

A digitális szakadék áthidalása

14.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli vidéki megfigyelőközpont átfogó és naprakész adatokat gyűjtsön a digitális szakadékról annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat régióik és városaik szükségleteinek azonosításában; alapvető fontosságúnak tartja, hogy minden európai régióban naprakész információkkal rendelkezzünk a digitalizáció előrehaladásáról, és felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató adatait NUTS 2 szinten bocsássa rendelkezésre;

15.

hangsúlyozza, hogy a digitális megosztottságnak két vetülete van: az infrastruktúra és a kapacitások; hangsúlyozza továbbá, hogy ezek eredete eltérő, és hogy különböző, mindig az adott sajátosságaikhoz igazodó politikákat kell rájuk alkalmazni;

16.

aggodalommal állapítja meg a tagállamokban és a tagállamok között továbbra is fennálló digitális szakadékot; különösen aggódik a város és vidék között a széles sávú hálózatok minősége és megfizethetősége tekintetében fennálló digitális szakadék miatt (26); emlékeztet különösen arra, hogy az ERFA-KA keretében megvalósuló jövőbeli beruházásoknak hozzá kell járulniuk a nagy sebességű digitális infrastruktúrahálózatok fejlesztéséhez; kiemeli, hogy e tekintetben a vidéki területeknek elsőbbséget kell adni;

17.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és segítsék az inkluzív és méltányos digitalizáció területén meglévő platformokat és projekteket mint olyan eszközöket, amelyek az EU valamennyi területét – beleértve a távoli és vidéki térségeket is – bevezetik a 21. századba;

18.

megjegyzi, hogy a vidéki területeken és a városokban élő felnőttek között kritikus a digitális készségek közötti eltérés, ami különösen az alacsony jövedelműeket, a nőket és az időseket érinti; megjegyzi, hogy ez a megosztottság egyes tagállamokban különösen erős, és a vidéki területeken az eddiginél is nehezebbé teszi az elhelyezkedést; felszólítja a tagállamokat, hogy a digitális hiányosságok megszüntetése érdekében fektessenek be célzott készségfejlesztő és oktatási intézkedésekbe, és hangsúlyozza, hogy e hiányosságok egyebek mellett a nagy kapacitású hálózatokhoz való hozzáférés hiányával függnek össze;

19.

nagy érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság digitális iránytűjét, amely az EU 2030-ig tartó időszakra szóló digitális törekvéseit hivatott konkrét célokká átalakítani az alábbi négy fő területen: a készségek, a biztonságos és fenntartható digitális infrastruktúra, a vállalkozások digitális átalakítása és a közszolgáltatások digitalizációja; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az e négy területen elért eredményekről;

20.

meggyőződése, hogy a digitalizáció lehetőséget kínál az életminőség javítására, valamint az oktatási lehetőségek, a munkahelyteremtés, az innováció és a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés előmozdítására a vidéki és elmaradott régiókban, segítve ezzel az elnéptelenedési tendenciák és az agyelszívás megfordítását;

21.

üdvözli a 2030-ig tartó időszakra szóló digitális szakpolitikai program célkitűzését, amely szerint az évtized végére az EU valamennyi lakott területét lefedi majd az 5G; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogszabályokban mozdítsa elő az 5G-hálózatok vidéki térségekben történő kiépítését megkönnyítő intézkedéseket, megszüntetve vagy legalább csökkentve különösen a nehézkes adminisztratív eljárásokat;

22.

kiemeli, hogy meg kell szüntetni a vidéki és városi térségek között továbbra is fennálló digitális megosztottságot, és egy horizontális stratégia kidolgozása révén ki kell aknázni a vidéki területek konnektivitásában és digitalizálásában rejlő lehetőségeket; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a kohéziós politika, a közös agrárpolitika és a helyreállítási eszköz keretében rendelkezésre álló forrásokat az intelligens falvak 2020 utáni bevezetésére, ami hozzájárul majd a vidéki területek digitalizációjához, gazdasági potenciáljának megerősítéséhez és a társadalmi befogadáshoz, valamint a vidéki közösségek boldogulásához olyan testre szabott projekteknek köszönhetően, amelyek célja a széles sávú konnektivitás és infrastruktúra javítása; emlékeztet azonban arra, hogy a digitalizációs stratégiákat a vidéki környezethez kell igazítani, és a vidéki közösségek bevonásával és aktív részvételével kell végrehajtani, digitális és robotikai technológiákat alkalmazva a mezőgazdaságban; hangsúlyozza, hogy a fenntartható mezőgazdaságra való átállás 2030-ra megvalósítandó céljának szolgálatában elő kell mozdítani az új technológiákat, a kutatást és az innovációt, valamint folyamatosan át kell adni a tudást a vidéknek;

23.

sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják fel mind az ERFA-KA, mind a NextGenerationEU helyreállítási eszköz keretében rendelkezésükre álló pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb és leghatékonyabb módon biztosítsák a célzott támogatást a felzárkózásra szoruló térségek számára, és felszámolják mind a vidéki térségek között, mind pedig a nemzedékek között meglévő digitális szakadékot; kéri továbbá a tagállamokat, hogy a megfelelő állami finanszírozási rendszereken keresztül támogassák a nagy kapacitású hálózatok kiépítését a piac által le nem fedett területeken, valamint ágazatokon átívelő és átfogó megoldásokat kínáljanak, például intelligens falvakat és vidéki innovációs központokat hozva létre; támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek a digitalizációt a kohéziós politika tematikus koncentrációjának erősítésével kívánják előmozdítani, fokozva ezzel párhuzamosan az Európai Beruházási Bankkal és más fejlesztési bankokkal folytatott együttműködést; felhívja a figyelmet arra a kockázatra, hogy ha a legkiszolgáltatottabb területek nem részesülnek megfelelő támogatásban, akkor az egyenlőtlenségek tovább mélyülhetnek, hiszen e területek gyakran gyengébb kapacitással rendelkeznek a források hatékony megtervezéséhez és felhasználásához, jóllehet nekik volna a legnagyobb szükségük azokra;

24.

kéri továbbá az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz maradéktalan végrehajtását, amelynek új digitális finanszírozási eszköze a kiszélesített, határokon átnyúló digitális konnektivitás mellett kulcsfontosságú szerepet játszik majd a gazdasági, társadalmi és területi megosztottság megszüntetésében, új lehetőségek tömkelegét kínálva Európa régiói, közöttük a vidéki térségek számára is;

Inkluzív és méltányos digitalizáció

25.

hangsúlyozza, hogy fenntartható és inkluzív digitalizációs folyamatra van szükség, amely senkit sem hagy lemaradni; hangsúlyozza, hogy az az európai strukturális és beruházási alapok keretében nyújtott támogatásnak hozzá kell járulnia a digitális lehetőségek kibontakoztatásához és az innovációhoz a kkv-k körében, illetve a digitális képességek és készségek fejlesztéséhez a lakosság körében, valamint támogatnia kell a digitális társadalom befogadó jellegét, és meg kell erősítenie a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az EU minden régiójában, a hangsúlyt a kevésbé fejlett régiókra helyezve;

26.

felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közszolgáltatások digitalizálásával párhuzamosan intézkedések könnyítsék meg a polgárok számára a megkülönböztetés, korlátozás vagy beavatkozás nélküli hozzáférést az internetszolgáltatásokhoz; emlékeztet arra, hogy a sikeres digitális átállás előfeltétele a stabil és megfizethető széles sávú internetkapcsolat;

27.

hangsúlyozza, hogy Európa peremterületei, köztük szigetei kihívásokkal néznek szembe a digitális hálózati összekapcsoltság terén; úgy véli, hogy a digitális összekapcsoltság az európai szigetekre vonatkozó stratégiák egyik legfontosabb pillére; további intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy a digitális átállás minden helyi közösség számára inkluzív legyen;

28.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a digitális megoldásoknak, valamint a távmunkának és az IKT-alapú mobil munkavégzésnek a Covid19-világjárvány következtében elterjedt, széles körű használata súlyosbította a bizonyos népességcsoportok között már meglévő digitális egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza azonban, hogy a digitalizáció bizonyos feltételek mellett előnyökkel is járhat a szociálisan és anyagilag hátrányos helyzetben levő csoportok számára; felhívja a figyelmet arra, hogy a digitálisan kirekesztettek kettős kirekesztéssel szembesülnek, mivel nehézségekkel szembesülnek az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz vagy az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében is; hangsúlyozza, hogy a gyakorlati megoldást különösen az intelligens falvak jelenthetik, amelyek a vidéki térségekben kínált szolgáltatások növelésével csökkentik a meglévő egyenlőtlenségeket;

29.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány rámutatott a digitális megoldások, különösen a távmunka fontosságára; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen javaslatot a tisztességes távmunkára vonatkozó minimumszabályokról és -feltételekről szóló irányelvre azzal a céllal, hogy megvédje a munkavállalók egészségét és tisztességes munkakörülményeket biztosítson, ideértve az ilyen munka önkéntes vállalását, a munkaidő tiszteletben tartását, a szabadságot, a munka és a magánélet egyensúlyát és egyéb munkahelyi digitális jogokat (közöttük a kikapcsolás jogát), a munkavállalók magánéletének védelmét (a távoli megfigyeléssel vagy bármely más digitális nyomon követéssel szemben is) és a mesterséges intelligencia használatának tilalmát a munkaerőfelvételi eljárásokban, figyelembe véve az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodását;

30.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat globális stratégia kidolgozására, amely a digitalizációval, valamint a távmunkával és a hibrid munkavégzéssel kapcsolatos társadalmi egyenlőtlenségek és hátrányos megkülönböztetés kezelése érdekében holisztikus megközelítést alakít ki és fokozza a digitalizáció pozitív hatásait;

31.

véleménye szerint a polgárok szerepvállalásának biztosítása, az érintett szereplőkkel folytatott konzultáció és a helyi hatóságok bevonása kulcsfontosságú mind a regionális digitális stratégiák megfelelő megtervezéséhez, mind pedig a sikeres végrehajtásukhoz;

A kis- és középvállalkozások és a közszolgáltatások digitalizációja

32.

felszólít az e-kormányzásra vonatkozó cselekvési terv nyomon követésére, két átívelő céllal: a digitális átalakulás hatékonyságának és a bürokrácia csökkentésének biztosítása, valamennyi tagállamban javítva a polgárok életminőségét, a hozzáférést, a szolgáltatásokat és az átláthatóságot; valamint intézkedések bevezetése a közszférában dolgozók digitális készségeinek fejlesztése érdekében; hangsúlyozza, hogy e nyomon követés során szem előtt kell tartani a Covid19-világjárvány számos tanulságát, hiszen a járvány alatt a közigazgatási szolgáltatások szinte kizárólag online működtek;

33.

megjegyzi, hogy a távmunka és az IKT-alapú mobil munka (TICTM) elterjedése a Covid19-világjárvány során – mind a magán-, mind a közszférában – sebezhetőbbé tette társadalmunkat a kibertámadásokkal szemben; emlékeztet arra, hogy a magánszektor vagy a közszféra hálózataihoz való távoli hozzáférés új kiberbiztonsági megoldásokat igényel;

34.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a közszolgáltatások digitalizálásának ütemét, többek között az iskolák, az egyetemek, a kutatóintézetek, a tömegközlekedés, az e-kormányzat és a hatékony közigazgatás tekintetében;

35.

megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány felgyorsította az elektronikus közszolgáltatások és az egészségügyi megoldások térnyerését; kiemeli, hogy kezelni kell az egészségügyi szakemberek e-készségek terén mutatkozó hiányosságait, és a betegeket – különösen az időseket és a szociálisan hátrányos helyzetű polgárokat – fel kell készíteni a digitális egészségügyi szolgáltatások használatára; figyelmeztet, hogy egyes emberek, például az idősek vagy a szociálisan hátrányos helyzetűek esetleg kevésbé képesek a szükséges technológiákat használni vagy megfizetni, ezért lemaradhatnak; rámutat, hogy közberuházásokra van szükség többek között a humán erőforrások terén, nyilvános digitális szolgáltatásokat kell nyújtani és proaktív támogatási intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy mindenki számára megkülönböztetésmentes, gyors és magas színvonalú hozzáférést lehessen biztosítani a digitális közszolgáltatásokhoz, közöttük az egészségügyi szolgáltatásokhoz is; rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy fokozni kell a digitális készségek oktatásának és fejlesztésének előmozdítását és megerősítését, különösen a vidéki térségekben; hangsúlyozza, hogy az új digitális eszközöket, technológiákat és megoldásokat az az egészséges társadalom szolgálatába kell állítani, a bennük rejlő lehetőségeket teljes mértékben kiaknázva;

36.

elismeri, hogy a tisztességes, társadalmilag fenntartható munka és a munkavállalók tényleges részvétele a munkakörülmények alakításában minden eddiginél fontosabb – nemcsak a digitális platformokon, hanem minden más ágazatban is –, és hogy a munkavállalóknak módot kell adni arra, hogy demokratikusan befolyásolják a munkaügyi irányítást; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció előnyeit széles körben és igazságosan meg kell osztani, és hogy a digitális ágazatban dolgozókat ugyanazon jogok és munkakörülmények illetik meg, mint más ágazatok munkavállalóit; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvre irányuló javaslatot a digitális gazdaságban biztosítandó tisztességes munkakörülményekről és munkajogokról;

37.

hangsúlyozza a vállalkozások, közöttük a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alapvető szerepét a tisztességes munkahelyek létrehozásában, a fenntartható növekedésben és a vidékfejlesztésben, és úgy véli, hogy a kohéziós politika és más eszközök forrásaiból megvalósuló állami beruházások hozzá fognak járulni a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megerősítéséhez valamennyi uniós régióban; kiemeli, hogy sok mikro- és kisvállalkozás számára az egyik legsürgetőbb kérdés a finanszírozáshoz jutás, és hogy a kkv-k különböző típusainak személyre szabott típusú támogatásokra és ösztönzőkre van szükségük uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten, saját körülményeiktől és technológiai szintjüktől függően; sürgeti a régiókat, hogy hozzanak létre kkv-irányultságú innovációs stratégiákat, amelyek összhangban kutatási és innovációs intelligens szakosodási stratégiáikkal;

38.

sajnálja, hogy az EU-ban a kkv-k túlnyomó többsége még nem használta ki teljes mértékben a digitális átalakulást; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok operatív programjaikban támogassák az alacsonyabb digitális fejlettségű térségekben működő kkv-kat;

39.

megjegyzi, hogy az e-kereskedelem nagy lehetőségeket kínál a vidéki kkv-k és a helyi termelők számára, mivel növeli elérhetőségüket és csökkenti a súlyos és állandó földrajzi vagy demográfiai kihívásokkal küzdő régiókban tapasztalható akadályokat. felszólítja az uniós régiókat és a tagállamokat, hogy hozzanak létre kísérleti projekteket és digitalizációs stratégiákat azzal a céllal, hogy az e-kereskedelmet integrálják a vidéki kkv-k üzleti modelljeibe;

40.

elismeri, hogy a digitalizáció lehetőségeket nyújt a vállalatok, különösen a kkv-k összekapcsolására, és kiemeli a digitalizáció pozitív hatását a szociális szolgáltatások nyújtásában, többek között az intelligens közlekedési megoldások, az e-egészségügy, az online banki szolgáltatások és a sérülékeny diákok számára testre szabott tanulási megoldások tekintetében; emlékeztet a digitális készségekkel kapcsolatos oktatás biztosításának fontosságára annak biztosítása érdekében, hogy senki ne maradjon le;

41.

emlékeztet arra, hogy a Digitális Európa programról szóló rendelet értelmében az e program és az ERFA-KA közötti szinergiáknak hozzá kell járulniuk a regionális és helyi innovációs ökoszisztémák fejlesztéséhez és megerősítéséhez, az ipari átálláshoz, valamint a társadalom és a közigazgatás digitális átalakulásához;

42.

hangsúlyozza, hogy az ERFA-KA-ra vonatkozó véleménye (27) szerint a kkv-k innovatív megoldásokat kínálnak az olyan kihívásokra, mint az éghajlatváltozás, az erőforrás-hatékonyság és a társadalmi kohézió, és elősegítik az innováció elterjedését az európai régiókban, azaz nélkülözhetetlen szerepet játszanak az EU fenntartható és digitális gazdaságra való átállásában;

43.

aggodalommal jegyzi meg, hogy mind az induló innovatív vállalkozások, mind a már működő kkv-k a képzett munkaerő hiányával küzdenek, és kiemeli, hogy a készséghiány különösen súlyos a digitalizációval és az új technológiákkal kapcsolatos készségek esetében, mivel a munkaerő 35 % (28)-át alkotja az a csoport, amelynek tagjai vagy egyáltalán nem, vagy csak alacsony szinten rendelkezik ilyen készségekkel; úgy véli, hogy kezdeményezéseket kell indítani a sajátos kihívásokkal szembesülő kkv-k támogatására, valamint fejleszteni kell a munkavállalóknak a modern gazdaságban feltétlenül szükséges kompetenciáit és készségeit, többek között a digitális tehetségek vonzása és megtartása terén, előmozdítva egyúttal a rugalmas digitális készségfejlesztési, továbbképzési és átképzési lehetőségeket mindenki számára, foglalkoztatási helyzettől, életkortól, végzettségtől vagy szakmától függetlenül;

44.

hangsúlyozza, hogy az innovatív vállalkozások számát az új technológiákhoz való hozzáférés biztosítása, az Ipar 4.0 és a fenntartható gazdaság szabványainak való megfelelés, a magántőke mozgósítása, a humán erőforrások fejlesztése és az intelligens városok kezdeményezéseinek támogatása révén növelni kell;

A digitális korban fontos készségek előmozdítása

45.

hangsúlyozza, hogy az EU-ban mindenütt pótolni kell a digitális készségek terén fennálló hiányosságokat annak érdekében, hogy a digitális átalakulás minden egyén és vállalkozás számára a legtöbb gyümölcsöt hozza; felszólít a Bizottság 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési tervének fokozatos végrehajtására, a digitális készségek javításával garantálva mindenki számára a hozzáférést oktatáshoz, a képzéshez és a munkahelyekhez, ideértve a vállalkozói lehetőségeket is; kiemeli a tagállamok és a regionális kormányok kulcsfontosságú szerepét a vidéki hatóságok által a digitális befogadás kialakítására és biztosítására tett erőfeszítések támogatásában, megvédve a polgárok adatait és az adatokhoz való hozzáférés biztosításával segítve az emberek és a helyi vállalkozások boldogulását; hangsúlyozza, hogy a digitális készségeket és a médiaműveltséget már fiatal korban ki kell alakítani, és az egész életen át fejleszteni kell; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a digitális készségekkel és a médiaműveltséggel kapcsolatban az iskolákban, a szakiskolákban és az egyetemeken folyó oktatási programok és kezdeményezések támogatását; emlékeztet ezzel összefüggésben az ESZA+ fontosságára a munkavállalókat vagy a munkanélkülieket új készségek elsajátításában segítő projektek finanszírozásában, az alap célkitűzései közé tartozik ugyanis, hogy e személyek az új készségek birtokában javíthassák helyzetüket a munkahelyükön (továbbképzés révén) vagy más munkahelyet találhassanak (átképzés révén); fontosnak tartja a hibrid tanulási modellek létrehozását, hogy a digitális készségekkel alapszinten vagy egyáltalán nem rendelkezők számára is elérhetővé váljon a továbbképzés;

46.

üdvözli a megerősített ifjúsági garancia ajánlását, amely szerint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő személyek vegyenek részt digitáliskészség-felmérésen, és amennyiben az hiányosságokat állapít meg, úgy részesüljenek a digitális készségeik fejlesztését célzó képzésben;

47.

megjegyzi, hogy a digitális készségek terén hatalmas különbségek vannak egyrészt a vidéki területeken és a városokban élő emberek, másrészt az idősebb és fiatalabb nemzedék között is; megjegyzi továbbá, hogy a távmunka és az IKT-alapú mobil munkavégzés aránya sokkal magasabb a városokban élő, jól képzett, szolgáltatási ágazatban dolgozó, kiváló digitális készségekkel rendelkező alkalmazottak körében; megállapítja, hogy a vidéki területeken nincs lehetőség digitális készségek elsajátítására; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az ESZA+ és az ERFA által kínált lehetőségeket használják fel az egyensúlyt megteremtő intézkedések elfogadására, és biztosítsanak munkalehetőségeket az elnéptelenedés kockázatának kitett régiókban; megjegyzi, hogy az intelligens falvak gyakorlati megoldásként szolgálhatnak, mert alulról építkező digitális megközelítést követnek, amelybe digitális tanulási eszközöket is beépítenek;

48.

hangsúlyozza, hogy az e-készségek előmozdítása és fejlesztése alapvető szerepet játszik a munkaerőpiaci kapacitás növelésében, előmozdítja a társadalmi beilleszkedést, támogatja a technológiai diverzifikációt, valamint munkalehetőségeket teremt, különösen a vidéki térségekben és a kevésbé fejlett régiókban; bátorítja a Bizottságot, hogy a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció közreműködésével és valamennyi érdekelt fel bevonása mellett tegyen hathatósabb erőfeszítéseket a digitális készséghiány felszámolása érdekében;

49.

megjegyzi, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet 4. szakpolitikai célkitűzésében (PO4) hivatkozásként szereplő ESZA+ egyedi célkitűzést tartalmaz a digitális készségek, a befogadó jelleg és a képzési rendszerek tekintetében, többek között a nem formális és informális tanulás validálása révén;

50.

emlékeztet az európai készségfejlesztési programban megfogalmazott felhívásra, amely szerint az ERFA-KA és az InvestEU program keretében be kell ruházni a nagy társadalmi hatású infrastruktúrákba, többek között a digitális infrastruktúrába; hangsúlyozza, hogy az ERFA-KA és az InvestEU program keretében be kell ruházni a digitális infrastruktúrába, építve ennek során a digitális készségek előmozdítására irányuló kezdeményezésekre, például a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési tervre;

51.

ismételten hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás komoly kihívást jelent az EU számára, ezért kezelését a programok kialakítása és végrehajtása során prioritásnak kell tekinteni; emlékeztet ennek kapcsán arra, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló ERFA-KA egyik fő célkitűzése a földrajzi vagy demográfiai hátrányokkal küzdő városi és vidéki térségek támogatása, a tagállamoknak pedig uniós pénzügyi támogatást kell elkülöníteniük az érintett régiók digitális fejlesztésére és IKT-konnektivitására; emlékeztet e tekintetben arra, hogy külön támogatást kell nyújtani azon NUTS 3. szintű területeknek, illetve a helyi közigazgatási egységek azon klasztereinek, amelyek népsűrűsége 12,5 lakos/négyzetkilométer alatt van, vagy amelyek népessége 2007 és 2017 között évente átlagosan több mint 1 %-kal csökkent, és ezeket külön regionális és nemzeti értékelésnek kell alávetni;

52.

üdvözli az Igazságos Átmenet Alapot, valamint annak a képzésre és a készségekre összpontosító szerepét, nagyra értékeli, hogy az Alap lehetőséget ad a befektetésre a szociális infrastruktúrába, például a munkalehetőségeket és a minőségi foglalkoztatást gyarapító képzési központokba minden régióban, hozzájárulva a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő megvalósításához, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a digitális készségekre; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a jelenlegi kihívások fényében szükséges-e és megvalósítható-e az Igazságos Átmenet Alap felülvizsgálata;

53.

felszólítja a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy könnyítsék meg és egyszerűsítsék a vidéki területek hozzáférését az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok forrásaihoz; véleménye szerint az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok forrásainak felhasználása során minden érintett intézményi szereplőt gondosan ellenőrizni kell annak biztosítása érdekében, hogy a pénzeszközök a régiók között méltányosan kerüljenek elosztásra;

54.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos digitális program esetében a közbeszerzési szerződést pályázati felhívás alapján ítélik oda, ez ugyanis gátolhatja a vidéki területek hozzáférését az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok forrásaihoz, mivel e területek hagyományosan gyengébb kapacitásépítési és technikai háttérrel rendelkeznek uniós alapok programozása és felhasználása tekintetében;

55.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mielőbb hajtsák végre „Az időskorúak emberi jogai, részvétele és jólléte a digitalizáció korában” című tanácsi következtetéseket, beleértve a „munkahelyi részvételt és önkéntességet biztosító platform” létrehozását, valamint a nemzedékek közötti tapasztalatcserék és kapcsolatok előmozdítását;

o

o o

56.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.

(1)  HL L 231., 2021.6.30., 159. o.

(2)  HL L 231., 2021.6.30., 60. o.

(3)  HL L 231., 2021.6.30., 94. o.

(4)  HL L 231., 2021.6.30., 21. o.

(5)  HL L 437., 2020.12.28., 30. o.

(6)  HL L 231., 2021.6.30., 1. o.

(7)  HL L 107., 2021.3.26., 30. o.

(8)  HL L 166., 2021.5.11., 1. o.

(9)  Rissola G., Kune H. és Martinez P., Innovation Camp Methodology Handbook: Realising the potential of the Entrepreneurial Discovery Process for Territorial Innovation and Development [Az innovációs kampusz módszertani kézikönyve: A vállalkozói felfedezési folyamatban rejlő lehetőségek kiaknázása a területi innováció és fejlesztés érdekében], az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(10)  Arregui Pabollet, E és mások, The Changing nature of work and skills in the digital age (A munka és a készségek változó jellege a digitális korban), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(11)  Dijkstra, L., Poelman, H., Rodríguez-Pose, A., The Geography of EU Discontent [Az uniós ellentétek földrajza], az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(12)  HL C 15., 2022.1.12., 204. o.

(13)  HL C 270., 2021.7.7., 2. o.

(14)  HL C 494., 2021.12.8., 26. o.

(15)  HL C 15., 2022.1.12., 125. o.

(16)  2020. június 11-i bizottsági szolgálati munkadokumentum: Digital Economy and Society Index (A digitális gazdaság és a társadalom fejlettségét mérő mutató), (DESI) 2020’ (SWD(2020)0111).

(17)  SWD(2020)0111.

(18)  Negreiro, M., Madiega, T., Az Európai Parlament Kutatószolgálata, Digital Transformation (Digitális átalakulás), 2019. június.

(19)  Tervezet – A Tanács következtetései a távoli helyről történő munkavégzés keretében végzett távmunkáról, 17. pont.

(20)  A Bizottság 2020. májusi munkadokumentuma: „Távmunkaalkalmasság és a Covid19-válság: új digitális szakadék?”.

(21)  Európai Intézet a Nemek Közötti Egyenlőségért: Work-life balance in the ICT sector – Women in the ICT sector (Munka és magánélet egyensúlya az IKT-ágazatban – Nők az IKT-ágazatban).

(22)  Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának szakpolitikai tájékoztatója: Telework in the EU before and after the COVID-19: where we were, where we head to (Távmunka az EU-ban a COVID-19 előtt és után: honnan jöttünk és merre tartunk?), 2020.

(23)  Az európai technológiai helyzetről szóló jelentés, 2020.

(24)  HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(25)  Az (EU) 2021/1060 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja.

(26)  Negreiro, M., Az Európai Parlament Kutatószolgálata: The rise of digital health technologies during the pandemic (A digitális egészségügyi technológiák fellendülése a járvány idején), 2021. április.

(27)  Az Európai Számvevőszék sajtóközleménye: European funding for boosting SME competitiveness being probed by EU auditors (Uniós ellenőrök vizsgálják a kkv-k versenyképességének növelését célzó európai finanszírozást), 2020. Október 14.

(28)  Európai Számvevőszék: EU actions to address low digital skills (A digitális készségek alacsony szintjének kezelésére irányuló uniós intézkedések), 2. sz. áttekintés, 2021.


2022. március 9., szerda

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/48


P9_TA(2022)0062

A géntechnológiával módosított GHB811 (BCS-GH811-4) gyapot

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GHB811 (BCS-GH811-4) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D077486/02 – 2021/3057(RSP))

(2022/C 347/05)

Az Európai Parlament,

tekintettel a géntechnológiával módosított GHB811 gyapotot (BCS-GH811-4) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D077486/02,

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2022. január 11-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére (2),

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2021. július 8-án elfogadott és 2021. augusztus 16-án közzétett véleményre (3),

tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira (4),

tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.

mivel 2018. szeptember 19-én a belgiumi székhelyű BASF Agricultural Solutions Belgium NV az egyesült államokbeli székhelyű BASF Agricultural Solutions Seed US LLC (a továbbiakban: a kérelmező) nevében az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be a géntechnológiával módosított GHB811 gyapotot (a továbbiakban: géntechnológiával módosított gyapot) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a géntechnológiával módosított gyapotot tartalmazó vagy abból álló olyan termékek forgalomba hozatalára is kiterjedt, amelyeket – a termesztés kivételével – nem élelmezési vagy takarmányozási felhasználásra szánnak;

B.

mivel az EFSA a géntechnológiával módosított gyapot engedélyezésével kapcsolatban 2021. július 8-án kedvező véleményt adott ki, amelyet 2021. augusztus 16-án közzétettek;

C.

mivel a géntechnológiával módosított gyapotot úgy fejlesztették ki, hogy toleranciát biztosítson a glifozáttal és a HPPD-gátló gyomirtó szerekkel szemben (5); mivel a HPPD-gátló gyomirtó szerek közé tartoznak az olyan gyomirtó szerek, mint az izoxaflutol, a mezotrion és a tembotrionin;

D.

mivel annak ellenére, hogy a gyapotmagolaj emberi fogyasztása Európában viszonylag korlátozott, számos különböző élelmiszer-ipari termékben megtalálható, például egyes salátaöntetekben, majonézekben, finompékárukban, kenhetőcsokoládé-termékekben és burgonyaszirmokban; mivel a gyapotot elsősorban gyapotmagpogácsa, gyapotmagliszt vagy teljes zsírtartalmú gyapotmag formájában adják az állatoknak (6); mivel a gyapotot az emberek gyapotliszt formájában is fogyasztják;

A kiegészítő gyomirtó szer értékelésének hiánya

E.

mivel a Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (7) előírja annak értékelését, hogy a várható mezőgazdasági gyakorlatok befolyásolják-e a tanulmányozott végpontok eredményét; mivel az említett végrehajtási rendelet szerint ez különösen fontos a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló növények esetében;

F.

mivel számos tanulmány kimutatta, hogy a gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növények alkalmazása következtében nagyobb arányban használnak kiegészítő gyomirtó szereket, nagyrészt a gyomirtó szernek ellenálló gyomok megjelenése miatt (8); mivel következésképpen számítani kell arra, hogy a géntechnológiával módosított gyapot nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozátnak és HPPD-gátló gyomirtó szereknek, és hogy ezért a termésben nagyobb mennyiségű maradékanyag lehet jelen;

G.

mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy a besorolás nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be; mivel több közelmúltbeli, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány megerősíti a glifozát rákkeltő potenciálját (9);

H.

mivel az EFSA szerint hiányoznak azok a toxikológiai adatok, amelyek lehetővé tennék, hogy fogyasztói kockázatértékelést végezzenek a glifozát számos, a géntechnológiával módosított, glifozáttűrő növények esetében releváns bomlásterméke tekintetében (10);

I.

mivel az Unió által jóváhagyott harmonizált osztályozás és címkézés szerint az izoxaflutol nagyon mérgező a vízi élővilágra, és feltehetően károsítja a születendő gyermeket (11); mivel a kockázatértékelés céljából kizárólag izoxaflutolt használtak a géntechnológiával módosított gyapoton; mivel azonban a HPPD-t gátló gyomirtó szerek közé számos gyomirtó szer tartozik, köztük a mezotrion, amely az EFSA szerint az endokrin rendszert károsító tulajdonságúnak tekinthető (12);

J.

mivel egy független tudományos elemzés (13) szerint a kiegészítő gyomirtó szerek hatóanyagainak hatásmechanizmusa miatt valószínű, hogy e gyomirtó szerek alkalmazása stresszreakciókat fog okozni a növényekben, és így hatással lesz a génkifejeződésre és magára a növény összetételére;

K.

mivel a géntechnológiával módosított növényeken talált gyomirtószer-maradékanyagok és bomlástermékeik értékelése kívül esik az EFSA géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testületének (a továbbiakban: az EFSA GMO-testülete) hatáskörén, és ezért azt nem végzik el a GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás keretében; mivel ez problémákat vet fel, tekintettel arra, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek az érintett, géntechnológiával módosított növény általi lebontásának módját és a bomlástermékek (metabolitok) összetételét és ily módon toxicitását maga a genetikai módosítás válthatja ki (14);

A tagállami illetékes hatóságok észrevételei

L.

mivel a tagállamok a három hónapos konzultációs időszak alatt számos kritikus észrevételt nyújtottak be az EFSA-nak (15); mivel e kritikai észrevételek között szerepel, hogy a benyújtott bizonyítékok alapján nem lehet következtetést levonni sem a géntechnológiával módosított gyapot összehasonlító értékeléséről, sem annak biztonságosságáról, hogy a géntechnológiával módosított gyapot termesztése a harmadik országok gazdasági szereplői glifozátnak való fokozott kitettségével jár, amelynek az egészségre gyakorolt hatása jelenleg vitatott, de káros lehet, hogy a toxikológiai információk és adatok nem elégségesek, és hogy a nyomonkövetési terv nem kapcsolja össze a nyomonkövetési tevékenységeket a vonatkozó védelmi célokkal;

Az Unió nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartása

M.

mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetén (ENSZ) belül az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges előadó 2017-es jelentésében megállapította, hogy a veszélyes peszticidek – különösen a fejlődő országokban – katasztrofális hatást gyakorolnak az egészségre (16); mivel az ENSZ 3.9. fenntartható fejlődési célja a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés és -fertőzöttség miatt bekövetkező halálesetek és megbetegedések számának jelentős mértékű csökkenését tűzte ki 2030-ra (17); mivel a géntechnológiával módosított gyapot behozatalának engedélyezése növelné a glifozáttal és HPPD-gátló gyomirtó szerekkel kezelt növény iránti keresletet, ezáltal növelve a munkavállalók és a környezet kitettségét a harmadik országokban; mivel a munkavállalók és a környezet fokozott kitettségének kockázata kiemelt problémát jelent a géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények esetében, tekintettel a felhasznált gyomirtó szerek nagyobb mennyiségére;

N.

mivel egy 2020-ban közzétett, szakértői értékelés alá vetett tanulmány szerint a Roundup – a világ egyik leggyakrabban használt glifozátalapú gyomirtó szere – a biológiai sokféleség csökkenését idézheti elő, ami sebezhetőbbé teheti az ökoszisztémákat a szennyezéssel és az éghajlatváltozással szemben (18);

O.

mivel egy 2021-ben Mexikóban végzett, szakértői értékelésen alapuló tudományos tanulmány igazolta a transzgén behatolásának fiziológiai, metabolikus és ökológiai hatásait (19) a vadon élő gyapotban, és megállapította, hogy többek között a cp4-epsps (glifozáttoleráns) gének természetes körülmények között történő kifejeződése a vadon élő gyapotban megváltoztatta az extraflorális nektár váladéki szintjét, és ezáltal a különböző hangyafajokkal való kapcsolatát, valamint a növényevő állatok károsodásának szintjét (20); mivel a tanulmány megállapítja, hogy „Ha helyben meg akarjuk őrizni a vadon élő rokon fajok elsődleges génállományát, azon kell dolgoznunk, hogy azonosítsuk azokat az ökológiai és evolúciós folyamatokat, amelyeket e transzgének populációikon belüli létezése és permanens jellege érint”, és hogy „e gének kimutatása után azonnal ki lehet dolgozni a károsodás mértékét csökkentő mérséklési stratégiákat”; mivel a transzgén-introgressziónak, valamint a vadon élő populációkat és a biológiai sokféleséget érintő kapcsolódó kockázatoknak az elővigyázatosság elvével összhangban történő csökkentésére irányuló leghatékonyabb stratégia elsősorban a genetikailag módosított növények termesztésének elkerülése lenne;

P.

mivel az Unió az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének részes feleként felelős annak biztosításáért, hogy a joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt más országok környezetében (21); mivel a géntechnológiával módosított gyapot behozatalát nem szabad engedélyezni, mivel termesztése és az ebből eredő transzgén-introgresszió kiegyensúlyozhatatlanná teheti a vadon élő gyapot ökoszisztémáinak kényes ökológiai kölcsönhatásait;

Q.

mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket; mivel az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Unióra háruló kötelezettségeknek e jogszerű tényezők körébe kell tartozniuk;

Nem demokratikus döntéshozatal

R.

mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2022. január 11-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést nem támogatta a tagállamok minősített többsége;

S.

mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezésére vonatkozó határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés terén meglehetősen kivételes esetnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében normává vált;

T.

mivel az Európai Parlament a nyolcadik parlamenti ciklusban összesen 36 állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), és a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a kilencedik parlamenti ciklusban az Európai Parlament már 23 kifogást fogadott el a GMO-k forgalomba hozatala ellen; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO esetében sem az engedélyezést; mivel a tagállamok többek között az elővigyázatosság elvének az engedélyezési eljárás során való figyelmen kívül hagyása, valamint a kockázatértékeléssel kapcsolatos tudományos aggályok miatt nem támogatják az engedélyezést;

U.

mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a GMO-k engedélyezését;

V.

mivel nincs szükség jogszabály-módosításra ahhoz, hogy a Bizottság elállhasson a GMO-k engedélyezésétől olyan esetben, amikor a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többségének támogatása (22);

1.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (23) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy ne adjon ki gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó engedélyt mindaddig, amíg sor nem kerül a maradékanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatok átfogó egyedi vizsgálatára, amelynek teljes körű értékelést kell magában foglalnia a géntechnológiával módosított növények kiegészítő gyomirtó szerekkel történő permetezéséből visszamaradó maradékanyagok jelenlétére vonatkozóan, valamint értékelnie kell a gyomirtó szerek bomlástermékeinek jelenlétét és a kombinált hatások teljes körét, többek között magával a géntechnológiával módosított növénnyel való kölcsönhatásaikat is;

5.

üdvözli, hogy a Bizottság a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében végül elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot (24); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság azóta is folytatja a géntechnológiával módosított szervezetek behozatalának engedélyezését, annak ellenére, hogy a Parlament ezt ellenzi és a tagállamok többsége ellene szavaz;

6.

felhívja az EFSA-t, hogy kérjen adatokat a géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának a bél-mikrobiómára gyakorolt hatásáról;

7.

ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit; ismételten kéri, hogy a végrehajtási jogi aktusok tervezetéhez mellékeljenek indokolást arról, hogy azok hogyan tartják tiszteletben a „ne árts” elvet (25);

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy a 182/2011/EU rendelet (26) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban az Európai Parlament által 2020. december 17-én elfogadott módosítások, amelyeket a Parlament a Tanáccsal folytatott tárgyalások alapjaként fogadott el, kimondják, hogy a Bizottság nem engedélyezhet GMO-kat, amennyiben a tagállamok minősített többsége nem támogatja azt; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tartsa tiszteletben ezt az álláspontot, és felhívja a Tanácsot, hogy folytassa munkáját, és sürgősen fogadjon el általános megközelítést e kérdéssel kapcsolatban;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)  HL L 268., 2003.10.18., 1. o.

(2)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(3)  Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított GHB811 gyapot élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről (EFSA-GMO-ES-2018/154), https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/6781

(4)  A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a GMO-k engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklusban a Parlament a következő állásfoglalásokat fogadta el:

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028),

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029),

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030),

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054),

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055),

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056),

az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0365),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és MON 87411 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0366),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0367),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0368),

az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0369),

az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított GHB614 × T304-40 × GHB119 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0080),

az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított MZIR098 (SYN-ØØØ98-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0081),

az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított DAS-81419-2 × DAS-44406-6 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0334),

az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított 1507 × MIR162 × MON810 × NK603 kukoricát, valamint az 1507, MIR162, MON810 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0335),

az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított Bt 11 (SYN-BTØ11-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0336).

az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GMB151 (BCS-GM151-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetérő (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0024),

az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GHB614 (BCS-GHØØ2-5) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0025).

(5)  Az EFSA véleménye, 1. o.

(6)  Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított GHB614× T304-40 × GHB119 gyapot élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről (EFSA-GMO-NL-2014-122. sz. kérelem), EFSA Journal, 2018; 16(7):5349, https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.2903/j.efsa.2018.5349 22. o.

(7)  A Bizottság 503/2013/EU végrehajtási rendelete (2013. április 3.) a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról (HL L 157., 2013.6.8., 1. o.).

(8)  Lásd például: Bonny S, „Genetically Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds, and Herbicides: Overview and Impact” (A géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények, gyomok és a gyomirtó szerek: áttekintés és hatások), Environmental Management, 2016. január, 57(1), 31–48. o., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738 és Benbrook, C.M., „Impacts of genetically engineered crops on pesticide use in the U.S. – the first sixteen years” (A géntechnológiával módosított növények hatása a gyomirtóhasználatra az USA-ban – az első tizenhat év), Environmental Sciences Europe; 2012. szeptember 28., 24(1) kötet, https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24

(9)  Lásd például: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1383574218300887,

https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278,

https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0219610, és

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6612199/

(10)  A glifozát hatóanyagnál felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont EFSA-következtetés, EFSA Journal 2015; 13(11):4302, 3. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4302

(11)  https://echa.europa.eu/substance-information/-/substanceinfo/100.114.433

(12)  Az EFSA által a mezotrion hatóanyagú növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakértői vizsgálatából levont következtetés. EFSA Journal (2016; 14(3):4419, 3. o.), https://doi.org/10.2903/j.efsa.2016.4419

(13)  A Testbiotech megjegyzése a géntechnológiával módosított GHB881 gyapot élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről szóló, a BASF kérelméhez készített tudományos szakvéleményhez (kérelem száma: EFSA-GMO-ES-2018-154/154),

https://www.testbiotech.org/content/testbiotech-comment-cotton-ghb881

(14)  A glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra „A glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat” című indokolással ellátott vélemény is rámutat. EFSA Journal 2018; 16(5):5263, 12. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5263

(15)  A tagállamok észrevételei, amelyek az EFSA kérdés-nyilvántartásán keresztül érhetők el: https://www.efsa.europa.eu/en/register-of-questions

(16)  https://www.ohchr.org/EN/Issues/Food/Pages/Pesticides.aspx

(17)  https://www.un.org/sustainabledevelopment/health/

(18)  https://www.mcgill.ca/newsroom/channels/news/widely-used-weed-killer-harming-biodiversity-320906

(19)  A transzgén-introgresszió a genetikailag módosított növényekből származó transzgének egy természetes populációba történő permanens integrálása keresztbeporzás révén.

(20)  Vázquez-Barrios, V., Boege, K., Sosa-Fuentes, T.G., Rojas, P., Wegier, A.: „A transzgének vadon élő gyapotpopulációban való jelenlétének folyamatos ökológiai és fejlődési következményei”, 11. tudományos jelentés, 2021., 1959., https://doi.org/10.1038/s41598-021-81567-z

(21)  Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye, 3. cikk: https://www.cbd.int/convention/articles/?a=cbd-03

(22)  A 182/2011/EU rendelet (6. cikkének (3) bekezdése) szerint az Európai Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége által biztosított támogatás.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(24)  https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf

(25)  Az Európai Parlament 2020. január 15-i állásfoglalása az európai zöld megállapodásról (HL C 270., 2021.7.7., 2. o.), 102. bekezdés.

(26)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0364.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/55


P9_TA(2022)0063

A géntechnológiával módosított 73496 (DP-Ø73496-4) olajrepce

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított 73496 (DP-Ø73496-4) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D077485/02 – 2021/3058(RSP))

(2022/C 347/06)

Az Európai Parlament,

tekintettel a géntechnológiával módosított 73496 (DP-Ø73496-4) olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D077485/02,

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére és 19. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezése iránti kérelemről, valamint a 641/2004/EK és az 1981/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2013. április 3-i 503/2013/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (2),

tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2022. január 11-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 11. és 13. cikkére,

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2021. május 5-én elfogadott és 2021. június 17-én közzétett véleményre (4)

tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira (5),

tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.

mivel 2012. május 15-én az egyesült államokbeli székhelyű Pioneer Hi-Bred International Inc. nevében eljáró, belgiumi székhelyű Pioneer Overseas Corporation (a továbbiakban: a kérelmező) az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be az illetékes holland nemzeti hatósághoz a géntechnológiával módosított 73496 olajrepcét tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a géntechnológiával módosított 73496 olajrepcét tartalmazó vagy abból álló olyan termékek forgalomba hozatalára is kiterjedt, amelyeket – a termesztés kivételével – nem élelmezési vagy takarmányozási felhasználásra szánnak;

B.

mivel az EFSA a géntechnológiával módosított olajrepce engedélyezésével kapcsolatban 2021. május 5-én kedvező véleményt adott ki, amelyet 2021. június 17-én közzétettek;

C.

mivel a géntechnológiával módosított olajrepce ellenálló glifozáttal szemben (6) a glifozát acetiltranszferáz fehérje (GAT4621) expressziója révén;

A kiegészítő gyomirtó szer értékelésének hiánya

D.

mivel az 503/2013/EU végrehajtási rendelet előírja annak értékelését, hogy a várható mezőgazdasági gyakorlatok befolyásolják-e a tanulmányozott végpontok eredményét; mivel az említett végrehajtási rendelet szerint ez különösen fontos a gyomirtó szerekkel szemben ellenálló növények esetében;

E.

mivel számos tanulmány kimutatta, hogy a gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növények alkalmazása következtében nagyobb arányban használnak kiegészítő gyomirtó szereket, nagyrészt a gyomirtó szernek ellenálló gyomok megjelenése miatt (7); mivel következésképpen számítani kell arra, hogy a géntechnológiával módosított olajrepce nagyobb mértékben és ismétlődően lesz kitéve glifozátnak, és hogy ezért a termésben nagyobb mennyiségű maradékanyag és bomlástermék (metabolit) lehet jelen;

F.

mivel az EFSA 2015 novemberében arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a glifozát rákkeltő hatású, az Európai Vegyianyag-ügynökség 2017 márciusában pedig azt a következtetést vonta le, hogy a besorolás nem indokolt; mivel ezzel szemben a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség – az Egészségügyi Világszervezet rákbetegségekre szakosodott ügynöksége – 2015-ben a glifozátot az emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló anyagként sorolta be; mivel több közelmúltbeli, szakértők által felülvizsgált tudományos tanulmány megerősíti a glifozát rákkeltő potenciálját (8);

G.

mivel az EFSA szerint hiányoznak azok a toxikológiai adatok, amelyek lehetővé tennék, hogy fogyasztói kockázatértékelést végezzenek az N-acetil-glifozát és N-acetil-AMPA bomlástermékek tekintetében, amelyek relevánsak az Unióba importált, géntechnológiával módosított glifozáttűrő növényfajtákkal összefüggésben (9);

H.

mivel a géntechnológiával módosított növényeken talált gyomirtószer-maradékanyagok és bomlástermékeik értékelése kívül esik az EFSA géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testületének hatáskörén, és ezért azt nem végzik el a GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás keretében; mivel mindez problémákat vet fel, tekintettel arra, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek érintett, géntechnológiával módosított növény általi lebontásának módját és a bomlástermékek összetételét és ily módon toxicitását maga a genetikai módosítás befolyásolhatja (10);

A tagállami illetékes hatóságok észrevételei

I.

mivel a tagállamok a három hónapos konzultációs időszak alatt számos kritikus észrevételt nyújtottak be az EFSA-nak (11); mivel e kritikai észrevételek között szerepel, hogy a géntechnológiával módosított olajrepce kockázatértékelése során alkalmazott módszertani megközelítések egyes esetekben eltérnek az EFSA iránymutatásában ajánlottaktól, ami azt jelenti, hogy a kockázatértékelés egyértelmű hiányosságokat mutat, és a biztonságra vonatkozóan nem vonható le határozott következtetés, hogy az Unióba behozott olajrepce-anyagok kereskedelmi célú előállítása során előforduló környezeti feltételek tekintetében a vizsgálati helyszínek reprezentativitása nem kellően bizonyított, hogy a géntechnológiával módosított olajrepce glifozátkezelésből származó maradékanyagok és glifozátmetabolitok szintjét nem értékelték, hogy a géntechnológiával módosított olajrepce biztonságosságát nem lehet megerősíteni a glifozát, az N-acetil-glifozát és metabolitjai koncentrációjára vonatkozó információk nélkül, valamint hogy nem bizonyított, hogy az acetilált glifozát nem toxikus;

Az Unió nemzetközi kötelezettségeinek tiszteletben tartása

J.

mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetén (ENSZ) belül az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges előadó 2017-es jelentésében megállapította, hogy a veszélyes peszticidek – különösen a fejlődő országokban – katasztrofális hatást gyakorolnak az egészségre (12); mivel az ENSZ 3.9. fenntartható fejlődési célja a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés és -fertőzöttség miatt bekövetkező halálesetek és megbetegedések számának jelentős mértékű csökkenését tűzte ki 2030-ra (13); mivel a géntechnológiával módosított olajrepce behozatalának engedélyezése növelné a glifozáttal kezelt növény iránti keresletet, ezáltal növelve a munkavállalók és a környezet kitettségét a harmadik országokban; mivel a munkavállalók és a környezet fokozott kitettségének kockázata kiemelt problémát jelent a géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények esetében, tekintettel a felhasznált gyomirtó szerek nagyobb mennyiségére;

K.

mivel egy 2020-ban közzétett, szakértői értékelés alá vetett tanulmány szerint a Roundup – a világ egyik leggyakrabban használt glifozátalapú gyomirtó szere – a biológiai sokféleség csökkenését idézheti elő, ami sebezhetőbbé teheti az ökoszisztémákat a szennyezéssel és az éghajlatváltozással szemben (14);

L.

mivel az Unió az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének részes feleként felelős annak biztosításáért, hogy a joghatósága vagy ellenőrzése alá tartozó tevékenységek ne okozzanak kárt más országok környezetében (15);

M.

mivel az 1829/2003/EK rendelet egyfelől rögzíti, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek vagy takarmányok nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig előírja a Bizottság számára, hogy határozatainak megszövegezése során vegye figyelembe az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a vizsgált üggyel kapcsolatos egyéb jogszerű tényezőket; mivel az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Unióra háruló kötelezettségeknek e jogszerű tényezők körébe kell tartozniuk;

Nem demokratikus döntéshozatal

N.

mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2022. január 11-i szavazása során nem nyilvánítottak véleményt, ami azt jelenti, hogy az engedélyezést a tagállamok minősített többsége nem támogatta;

O.

mivel a Bizottság elismeri, hogy problematikus az a tény, hogy a GMO-k engedélyezésére vonatkozó határozatokat a Bizottság továbbra is a tagállamok minősített többségének támogatása nélkül fogadja el, ami a termékengedélyezés terén meglehetősen kivételes esetnek számít, de a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében normává vált;

P.

mivel a Parlament a 8. parlamenti ciklusban összesen 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogásolta az élelmiszernek és takarmánynak szánt GMO-k forgalomba hozatalát (33 állásfoglalás), valamint a GMO-k Unión belüli termesztését (három állásfoglalás); mivel a 9. parlamenti ciklusban a Parlament már 23 kifogást fogadott el a GMO-k forgalomba hozatala ellen; mivel a tagállamok minősített többsége nem támogatta egyik említett GMO esetében sem az engedélyezést; mivel a tagállamok többek között az elővigyázatosság elvének az engedélyezési eljárás során való figyelmen kívül hagyása, valamint a kockázatértékeléssel kapcsolatos tudományos aggályok miatt nem támogatják az engedélyezést;

Q.

mivel a Bizottság – annak ellenére, hogy elismeri a demokratikus hiányosságokat, a tagállamok támogatásának hiányát és a Parlament kifogásait – továbbra is folytatja a GMO-k engedélyezését;

R.

mivel nincs szükség jogszabály-módosításra ahhoz, hogy a Bizottság elállhasson a GMO-k engedélyezésétől olyan esetben, amikor a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többségének támogatása (16);

1.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.

úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (17) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy a belső piac hatékony működésének biztosítása mellett alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állatok egészsége és az állatjólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy ne adjon ki gyomirtó szernek ellenálló, géntechnológiával módosított növényekre vonatkozó engedélyt mindaddig, amíg sor nem kerül a maradékanyagokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatok átfogó egyedi vizsgálatára, amelynek teljes körű értékelést kell magában foglalnia a géntechnológiával módosított növények kiegészítő gyomirtó szerekkel történő permetezéséből visszamaradó maradékanyagok jelenlétére vonatkozóan, valamint értékelnie kell a gyomirtó szerek bomlástermékeinek jelenlétét és a kombinált hatások teljes körét, többek között magával a géntechnológiával módosított növénnyel való kölcsönhatásaikat is;

5.

üdvözli, hogy a Bizottság a képviselőknek címzett 2020. szeptember 11-i levelében végül elismerte, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési határozatoknál figyelembe kell venni a fenntarthatóságot (18); ugyanakkor mély csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság azóta is folytatja a géntechnológiával módosított szervezetek behozatalának engedélyezését, annak ellenére, hogy a Parlament ezt ellenzi és a tagállamok többsége ellene szavaz;

6.

felhívja az EFSA-t, hogy kérjen adatokat a géntechnológiával módosított növényekből származó élelmiszerek és takarmányok fogyasztásának a bél-mikrobiómára gyakorolt hatásáról;

7.

ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Unió nemzetközi megállapodások – például a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – szerinti kötelezettségeit; ismételten kéri, hogy a végrehajtási jogi aktusok tervezetéhez mellékeljenek indokolást arról, hogy azok hogyan tartják tiszteletben a „ne árts” elvet (19);

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy a 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban az Európai Parlament által 2020. december 17-én elfogadott módosítások (20), amelyeket a Parlament a Tanáccsal folytatott tárgyalások alapjaként fogadott el, kimondják, hogy a Bizottság nem engedélyezhet GMO-kat, amennyiben a tagállamok minősített többsége nem támogatja azt; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tartsa tiszteletben ezt az álláspontot, és felhívja a Tanácsot, hogy folytassa munkáját, és sürgősen fogadjon el általános megközelítést e kérdéssel kapcsolatban;

9.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)  HL L 268., 2003.10.18., 1. o.

(2)  HL L 157., 2013.6.8., 1. o.

(3)  HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(4)  Az EFSA géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületének tudományos szakvéleménye a géntechnológiával módosított 73496 olajrepce élelmiszerként és takarmányként való felhasználás céljából történő, az 1829/2003/EK rendelet szerinti értékeléséről (EFSA-GMO-NL-2012/109), EFSA Journal, 2021; 19(4):6424, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/6610

,

(5)  A 8. parlamenti ciklusban a Parlament 36 olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben kifogást emelt a GMO-k engedélyezésével szemben. Emellett a 9. parlamenti ciklusban a Parlament a következő állásfoglalásokat fogadta el:

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MZHG0JG (SYN-ØØØJG-2) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0028),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított A2704-12 (ACS-GMØØ5-3) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0029),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. október 10.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × MON 88017 × 59122 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034, 1507, MON 88017, 59122 és DAS-40278-9 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0030),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított LLCotton25 (ACS-GHØØ1-3) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0054),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89788 (MON-89788-1) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0055),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított MON 89034 × 1507 × NK603 × DAS-40278-9 kukoricát, valamint a MON 89034 × NK603 × DAS-40278-9, 1507 × NK603 × DAS-40278-9 és NK603 × DAS-40278-9 alkombinációt tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0056),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2019. november 14.) a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × 1507 × 5307 × GA21 kukoricát, valamint a Bt11, MIR162, MIR604, 1507, 5307 és GA21 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat, négyet vagy ötöt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0057),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. május 14.) a géntechnológiával módosított MON 87708 × MON 89788 × A5547-127 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0069),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről és az (EU) 2018/1111 bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0291),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított SYHT0H2 (SYN-ØØØH2-5) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0292),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. november 11.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 87460 × MON 89034 × MIR162 × NK603 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 87460, MON 89034, MIR162 és NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0293),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87751 × MON 87701 × MON 87708 × MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0365),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 87427 × MON 89034 × MIR162 × MON 87411 kukoricát, valamint a MON 87427, MON 89034, MIR162 és MON 87411 egyszeres genetikai eseményekből kettőt vagy hármat ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0366),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MIR604 (SYN-IR6Ø4-5) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0367),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 88017 (MON-88Ø17-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0368),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2020. december 17.) a géntechnológiával módosított MON 89034 (MON-89Ø34-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0369),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított GHB614 × T304-40 × GHB119 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0080),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. március 11.) a géntechnológiával módosított MZIR098 (SYN-ØØØ98-3) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0081),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított DAS-81419-2 (DAS–44406–6) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0334),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított 1507 × MIR162 × MON810 × NK603 kukoricát, valamint az 1507, MIR162, MON810 and NK603 egyszeres genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0335),

Az Európai Parlament állásfoglalása (2021. július 7.) a géntechnológiával módosított Bt 11 (SYN-BTØ11-1) kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0336),

Az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GMB151 (BCS-GM151-6) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0024),

Az Európai Parlament 2022. február 15-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított GHB614 (BCS-GHØØ2-5) gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezésének megújításáról szóló bizottsági határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0025).

(6)  Az EFSA véleménye, 1. o.

(7)  Lásd például: Bonny S, „Genetically Modified Herbicide-Tolerant Crops, Weeds, and Herbicides: Overview and Impact (A géntechnológiával módosított, gyomirtó szernek ellenálló növények, gyomok és a gyomirtó szerek: áttekintés és hatások), Environmental Management, 2016. január, 57(1), 31–48. o., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26296738 és Benbrook, C.M., „Impacts of genetically engineered crops on pesticide use in the U.S. – the first sixteen years” (A géntechnológiával módosított növények hatása a gyomirtóhasználatra az USA-ban – az első tizenhat év), Environmental Sciences Europe; 2012. szeptember 28., 24(1) kötet, https://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/2190-4715-24-24

(8)  Lásd például: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1383574218300887,

https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278,

https://academic.oup.com/ije/advance-article/doi/10.1093/ije/dyz017/5382278, és

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6612199/

(9)  A glifozát hatóanyagnál felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont EFSA-következtetés, EFSA Journal 2015; 13(11):4302, 3. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4302

(10)  A glifozát esetében csakugyan ez a helyzet áll fenn, ahogyan arra „A glifozátra vonatkozó hatályos maradékanyag-határértékekről szóló, a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti EFSA-felülvizsgálat” című indokolással ellátott vélemény is rámutat. EFSA Journal 2018; 16(5):5263, 12. o., https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5263

(11)  A tagállamok észrevételei, amelyek az EFSA kérdés-nyilvántartásán keresztül érhetők el: https://www.efsa.europa.eu/en/register-of-questions

(12)  https://www.ohchr.org/EN/Issues/Food/Pages/Pesticides.aspx

(13)  https://www.un.org/sustainabledevelopment/health/

(14)  https://www.mcgill.ca/newsroom/channels/news/widely-used-weed-killer-harming-biodiversity-320906

(15)  Az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye, 3. cikk: https://www.cbd.int/convention/articles/?a=cbd-03

(16)  A 182/2011/EU rendelet (6. cikkének (3) bekezdése) szerint a Bizottság az engedélyezést „folytathatja”, nem pedig „köteles folytatni”, ha a fellebbviteli bizottságban nincs meg a tagállamok minősített többsége által biztosított támogatás.

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(18)  https://tillymetz.lu/wp-content/uploads/2020/09/Co-signed-letter-MEP-Metz.pdf

(19)  Az Európai Parlament 2020. január 15-i állásfoglalása az európai zöld megállapodásról (HL C 270., 2021.7.7., 2. o.), 102. bekezdés.

(20)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0364.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/61


P9_TA(2022)0064

Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozás

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozásról, beleértve a félretájékoztatást is (2020/2268(INI))

(2022/C 347/07)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta) és különösen annak 7., 8., 11., 12., 39., 40., 47. és 52. cikkére,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen annak 1. és 2. cikkére,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének „Nyilatkozat az államok belügyeibe való beavatkozás elfogadhatatlanságáról, valamint függetlenségük és szuverenitásuk védelméről” című, 1965. december 21-i 2131 (XX). számú határozatára,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre és különösen annak 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 16. és 17. cikkére, valamint ezen egyezmény jegyzőkönyvére és különösen annak 3. cikkére,

tekintettel a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikációról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására (1) és az Európai Parlament Tanácshoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikációról szóló európai parlamenti jelentést két évvel követő, EKSZ általi nyomon követés mérlegéről szóló, 2019. március 13-i ajánlására (2),

tekintettel a kibervédelemről szóló 2018. június 13-i állásfoglalására (3),

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Cselekvési terv a félretájékoztatással szemben” című, 2018. december 5-i közös közleményére (JOIN(2018)0036) és a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a dezinformációval szembeni közös cselekvési terv végrehajtásáról szóló, 2019. június 14-i jelentésére (JOIN(2019)0012),

tekintettel a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépésre vonatkozó 2016. évi közös keret, valamint a reziliencia és a hibrid fenyegetések kezelésére szolgáló képességek megerősítéséről szóló 2018-as közös közlemény végrehajtásáról szóló ötödik eredményjelentésről (SWD(2021)0729) szóló, 2021. június 23-i közös szolgálati munkadokumentumra,

tekintettel az európai demokráciáról szóló cselekvési tervre (COM(2020)0790),

tekintettel „Az európai média a digitális évtizedben: a helyreállítást és átalakulást támogató cselekvési terv” című, 2020. december 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0784),

tekintettel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagra,

tekintettel „Az európai média a digitális évtizedben: a helyreállítást és átalakulást támogató cselekvési terv” című, 2021. október 20-i állásfoglalására (4),

tekintettel a dezinformáció visszaszorítását célzó 2018-as gyakorlati kódexre és a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex megerősítéséről szóló 2021-es iránymutatásra (COM(2021)0262), valamint az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja által a dezinformáció visszaszorítását célzó új gyakorlati kódexre vonatkozóan kiadott ajánlásokra,

tekintettel az Európai Számvevőszék „Az Uniót érintő dezinformáció: korlátozottan, de továbbra is árt” című, 09/2021. számú különjelentésére,

tekintettel a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2020. december 16-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0829) és az irányelv javasolt mellékletére,

tekintettel az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló, 2019. március 19-i (EU) 2019/452 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) (a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendelet) és a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendeletre vonatkozó 2020. márciusi iránymutatásra (C(2020)1981),

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az EU kiberbiztonsági stratégiája a digitális évtizedre” című, 2020. december 16-i közös közleményére (JOIN(2020)0018),

tekintettel a Nemzetközi Jogi Bizottságnak az államok nemzetközi joggal ellentétes cselekményekért fennálló felelősségéről szóló cikkeire,

tekintettel az Unió egész területén magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2020. december 16-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0823),

tekintettel az 5G-hálózatok kiberbiztonságával kapcsolatos kockázatcsökkentő intézkedések 2021. márciusi uniós eszköztárára,

tekintettel az ENISA-ról (az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről) és az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról, valamint az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/881 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság (INGE) által kért tanulmányokra, tájékoztatókra és mélyreható elemzésre,

tekintettel Frances Haugen 2021. november 8-i meghallgatására, amelyet a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság más bizottságokkal közösen szervezett meg,

tekintettel az EU kibervédelmi képességeinek állapotáról szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására (7),

tekintettel az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljaira és különösen a fenntartható fejlődés érdekében a békés és befogadó társadalmak támogatására irányuló 16. fenntartható fejlődési célra,

tekintettel az Unió helyzetét értékelő 2021. évi beszédekre és szándéknyilatkozatokra,

tekintettel az ENSZ főtitkárának a „közös menetrendünkről” szóló, 2021. szeptember 10-i jelentésére,

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2020. június 10-i, „A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése – lássuk a valós tényeket” című közös közleményére (JOIN(2020)0008),

tekintettel a Tanács 2021. november 15-i határozatára, amely szerint módosítja a Belarusszal szembeni szankciórendszerét, hogy a kijelölési kritériumokat kiterjesszék a belarusz rezsim által végrehajtott hibrid támadásokat és az emberek eszközként való felhasználását megszervező vagy azokhoz hozzájáruló személyekre és szervezetekre is,

tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság létrehozásáról, valamint feladatainak, létszámának és megbízatásának meghatározásáról szóló, az eljárási szabályzatának 207. cikke alapján elfogadott, 2020. június 18-i határozatára (8),

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság jelentésére (A9-0022/2022),

A.

mivel a külföldi beavatkozás súlyosan sérti az Unió alapját képező egyetemes értékeket és elveket, mint amilyen az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság;

B.

mivel a külföldi beavatkozás, az információmanipuláció és a dezinformáció visszaél a Charta 11. cikkében foglalt alapvető véleménynyilvánítási és információszabadsággal, és veszélyezteti ezeket a szabadságokat, valamint az EU-ban és tagállamaiban zajló demokratikus folyamatokat, például a szabad és tisztességes választások megtartását; mivel a külföldi beavatkozás célja a tények elferdítése és hamis ábrázolása, az egyoldalú érvek mesterséges felnagyítása, az információk elhiteltelenítése a politikai diskurzus lealacsonyítása érdekében, valamint végső soron a választási rendszerbe és ezáltal magába a demokratikus folyamatba vetett bizalom aláásása;

C.

mivel Oroszország példátlanul rosszindulatú és kiterjedt dezinformációs tevékenységet indított hagyományos médiaorgánumokon és közösségimédia-platformokon keresztül annak érdekében, hogy megtévessze állampolgárait belföldön és a nemzetközi közösséget az általa Ukrajna ellen 2022. február 24-én indított agresszív háború előtt és alatt, bizonyítva, hogy az információ is használható fegyverként;

D.

mivel a külföldi beavatkozás és információmanipuláció elleni fellépésnek tiszteletben kell tartania az alapvető véleménynyilvánítási és információszabadságot; mivel az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) kulcsszerepet játszik az alapvető jogok tiszteletben tartásának értékelésében, beleértve a Charta 11. cikkét is, az aránytalan intézkedések elkerülése érdekében; mivel a külföldi beavatkozást és információmanipulációt végrehajtó szereplők saját előnyükre visszaélnek ezekkel a szabadságjogokkal, és ezért létfontosságú, hogy fokozzuk a külföldi beavatkozás és információmanipuláció elleni elővigyázatos küzdelmet, mivel a demokrácia attól függ, hogy az emberek tájékozott döntéseket hozzanak;

E.

mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy rosszindulatú és autoriter külföldi állami és nem állami szereplők, például Oroszország, Kína és mások információmanipulációval és más beavatkozási taktikákkal avatkoznak be az EU demokratikus folyamataiba; mivel ezek a támadások, amelyek egy hibrid hadviselési stratégia részét képezik és a nemzetközi jog megsértését jelentik, félrevezetik és megtévesztik a polgárokat, befolyásolják szavazási magatartásukat, felerősítik a megosztó vitákat, megosztják, polarizálják és kihasználják a társadalmak sebezhetőségét, népszerűsítik a gyűlöletbeszédet, rontják a kiszolgáltatott csoportok helyzetét, amelyek nagyobb valószínűséggel válnak a dezinformáció áldozatává, torzítják a demokratikus választások és népszavazások integritását, bizalmatlanságot szítanak a nemzeti kormányok, a hatóságok és a liberális demokratikus rend iránt, és céljuk az európai demokrácia destabilizálása, ezért komoly fenyegetést jelentenek az EU biztonságára és szuverenitására;

F.

mivel a külföldi beavatkozás olyan magatartásminta, amely veszélyezteti vagy negatívan befolyásolhatja az értékeket, a demokratikus eljárásokat, a politikai folyamatokat, az államok és a polgárok biztonságát és a rendkívüli helyzetet kezelésére szolgáló kapacitásokat; mivel az ilyen beavatkozás manipulatív jellegű, valamint végrehajtása és finanszírozása szándékoltan és összehangolt módon történik; mivel az ilyen beavatkozásért felelős személyek, beleértve a saját területükön belül és azon kívül működő megbízottjaikat is, lehetnek állami vagy nem állami szereplők, és gyakran a tagállamok politikai cinkosai segítik külföldi beavatkozásaikat, akik politikai és gazdasági előnyökhöz jutnak a külföldi stratégiák előnyben részesítéséből; mivel a külföldi szereplők belföldi megbízottakat használnak, és együttműködnek a belföldi szövetségesekkel, ami elmossa a határvonalat a külföldi és belföldi beavatkozás között;

G.

mivel a külföldi beavatkozási taktikák sokféle formát ölthetnek, beleértve a dezinformációt és az információk visszatartását, továbbá megnyilvánulhatnak a közösségi média platformok, azok algoritmusai és szerződési feltételei és a hirdetési rendszerek manipulálásában, kibertámadásokban, „hack and leak” (betörés és szivárogtatás) műveletekben, amelyek célja a szavazókra vonatkozó információkhoz való hozzáférés megszerzése és a választási eljárás legitimitásába való beavatkozás, valamint megnyilvánulhatnak az újságírók, kutatók, politikusok és a civil társadalmi szervezetek tagjai elleni fenyegetésekben és zaklatásban, valamint a politikai pártoknak, kampányoknak, szervezeteknek és médiaorgánumoknak nyújtott rejtett adományokban és kölcsönökben, hamis vagy megbízott médiaorgánumokban és szervezetekben, az elit foglyul ejtésében és kooptálásában, a „piszkos pénzekben”, a hamis személyiségekben és személyazonosságokban, az öncenzúrára való kényszerítésben, a történelmi, vallási és kulturális narratívák visszaélésszerű kihasználásában, az oktatási és kulturális intézményekre gyakorolt nyomásban, a kritikus infrastruktúra feletti ellenőrzés átvételében, az EU-ban élő külföldi állampolgárok nyomás alá helyezésében, a migránsok eszközként való felhasználásában és a kémkedésben; mivel ezeket a taktikákat a nagyobb hatás érdekében gyakran kombinálják egymással;

H.

mivel az információmanipuláció és a dezinformáció terjesztése az állami és nem állami szereplők és megbízottjaik gazdasági érdekeit szolgálhatja, és olyan gazdasági függőségeket hozhat létre, amelyeket politikai célokra ki lehet használni; mivel a nem kinetikus nemzetközi verseny világában a külföldi beavatkozás elsődleges eszköz lehet a célba vett partnerek destabilizálására és gyengítésére, vagy a saját versenyelőnyök növelésére a befolyásolási csatornák kialakítása, az ellátási láncon belüli függőségek megteremtése, valamint a zsarolás vagy a kényszerítés révén; mivel a dezinformáció közvetlen és közvetett gazdasági károkat okoz, amelyeket eddig még nem értékelték szisztematikusan;

I.

mivel a félretájékoztatás olyan igazolhatóan hamis információ, amelynek nem célja kárt okozni, míg a dezinformáció olyan igazolhatóan hamis vagy félrevezető információ, amelyet szándékosan hoznak létre, mutatnak be vagy terjesztenek azzal a céllal, hogy a nyilvánosság megtévesztésével vagy szándékos gazdasági haszonszerzés céljából kárt okozzanak vagy potenciálisan bomlasztó hatást gyakoroljanak a társadalomra;

J.

mivel az EU-n belül meg kell állapodni a közös és részletes fogalommeghatározásokról és módszertanról, hogy javuljon a fenyegetések közös értelmezése, és megfelelő uniós normákat dolgozzanak ki a jobb azonosítás és reagálás érdekében; mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) jelentős munkát végzett ezen a területen; mivel ezeknek a fogalommeghatározásoknak garantálniuk kell a külső beavatkozással szembeni áthatolhatatlanságot és az emberi jogok tiszteletben tartását; mivel rendkívül fontos, hogy a nemzetközi normák és szabályok kialakítása érdekében a megfelelő nemzetközi fórumokon együttműködjünk a hasonlóan gondolkodó partnerekkel a külföldi beavatkozás közös fogalommeghatározása terén; mivel az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia a külföldi beavatkozásra vonatkozó egyértelmű nemzetközi szabályok megállapításában;

A külföldi beavatkozással szembeni összehangolt stratégia szükségessége

K.

mivel a külföldi beavatkozási kísérletek világszerte egyre gyakoribbak, egyre rendszerszerűbbek és kifinomultabbak, és a mesterséges intelligencia (AI) széles körű használatára támaszkodnak, így egyre nehezebb meghatározható, hogy kinek tulajdoníthatók;

L.

mivel az EU és tagállamai kötelesek megvédeni minden polgárt és infrastruktúrát és a demokratikus rendszereiket a külföldi beavatkozási kísérletektől; mivel azonban úgy tűnik, hogy az EU és tagállamai nem rendelkeznek megfelelő és elégséges eszközökkel ahhoz, hogy jobban meg tudják előzni, fel tudják tárni, azonosítani tudják és le tudják küzdeni ezeket a fenyegetéseket, valamint szankcionálják azokat;

M.

mivel sok politikai döntéshozó és általában véve a polgárok összességében nem ismerik e kérdések valóságát, ami akaratlanul is hozzájárulhat a további sebezhetőségek kialakulásához; mivel a dezinformációs kampányok kérdése nem szerepelt kiemelt helyen az európai döntéshozók napirendjén; mivel az INGE különbizottság meghallgatásai és munkája hozzájárult e kérdések nyilvános elismeréséhez és kontextusba helyezéséhez, és sikeresen foglalta keretbe a külföldi beavatkozásról szóló európai vitát; mivel a régóta tartó külföldi dezinformációs erőfeszítések már hozzájárultak a belföldi dezinformáció megjelenéséhez;

N.

mivel döntő fontosságú a külföldi beavatkozás állapotának intézményi szervek és független elemzők és tényellenőrzők általi valós idejű és átlátható nyomon követése, tevékenységeik hatékony koordinálása, valamint az információk kicserélése, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak nemcsak a folyamatban lévő rosszindulatú támadásokról szóló tájékoztatás, hanem azok elhárítása érdekében is; mivel hasonló figyelmet kell fordítani a társadalom úgynevezett feltérképezésére és a társadalom külföldi manipulációval és dezinformációval szemben legsebezhetőbb és legérzékenyebb területeinek azonosítására, valamint e sebezhetőség okainak kezelésére;

O.

mivel az elsődleges prioritás az EU védelme, azaz az uniós polgárok külföldi beavatkozással és információmanipulációval szembeni rezilienciája és felkészültsége egy hosszú távú és egész társadalmat átfogó megközelítést igényel, kezdve az oktatással, és már korai szakaszban felhívva a figyelmet a problémákra;

P.

mivel a tagállamok között, uniós szinten és a hasonlóan gondolkodó országokkal, valamint a civil társadalommal és a magánszektorral közigazgatási szintek és ágazatok közötti együttműködést és egyeztetést kell folytatni a sebezhetőségek azonosítása, a támadások felderítése és semlegesítése érdekében; mivel sürgősen össze kell hangolni a fenyegetések észlelését a nemzetbiztonsággal;

Az EU rezilienciájának kiépítése a helyzetismereten, a média- és információs műveltségen, a média pluralizmusán, a független újságíráson és az oktatások keresztül

Q.

mivel a helyzetismeret, valamint a megbízható demokratikus rendszerek, a szilárd jogállamiság, az élénk civil társadalom, a korai figyelmeztetés és a fenyegetettségértékelés jelentik az első lépéseket az információmanipuláció és a beavatkozás elleni küzdelem felé; mivel a külföldi beavatkozás tudatosítása terén elért eredmények ellenére sokan – köztük a potenciális célterületeken dolgozó politikai döntéshozók és köztisztviselők – még mindig nincsenek tisztában a külföldi beavatkozással kapcsolatos lehetséges kockázatokkal és azok kezelésének módjával;

R.

mivel a jó minőségű, fenntarthatóan és átláthatóan finanszírozott és független hírmédia és a szakmai szempontoknak megfelelő újságírás alapvető fontosságú a médiaszabadság, a pluralizmus és a jogállamiság szempontjából, és ezért a demokrácia egyik pillére és a dezinformáció legjobb ellenpontja; mivel egyes külföldi szereplők a nyugati média szabadságát kihasználva dezinformációt terjesztenek; mivel a hivatásos média és a hagyományos újságírás mint jó minőségű információforrás a digitális korszakban kihívásokkal néz szembe; mivel színvonalas újságírás-oktatásra és -képzésre van szükség az EU-ban és az EU-n kívül a minőségi újságírói elemzések és a kiadványok magas színvonala érdekében; mivel az EU-nak továbbra is támogatnia az újságírást a digitális környezetben; mivel a tudományosan megalapozott kommunikációnak fontos szerepet kell játszania;

S.

mivel a szerkesztői szempontból független közszolgálati média alapvető és pótolhatatlan szerepet játszik a közvélemény magas színvonalú és pártatlan tájékoztatásában, ezért meg kell védeni a rosszindulatú befolyásolástól, és a dezinformáció elleni küzdelem alapvető pilléreként meg kell erősíteni;

T.

mivel a különböző érdekelt felek és intézmények különböző módszertanokat és fogalommeghatározásokat használnak a külföldi beavatkozás elemzésére, amelyek mindegyike különböző mértékben érthető, és mivel ezek a különbségek akadályozhatják a fenyegetettségi szint összehasonlítható nyomon követését, elemzését és értékelését, ami megnehezíti a közös fellépést; mivel a közös fenyegetettségértékelés javítása érdekében uniós fogalommeghatározást és módszertant kell kidolgozni;

U.

mivel a probléma megfelelő kezelése érdekében a tartalomra összpontosító terminológiát – mint például az álhírek, a hamis vagy félrevezető hírek, a félretájékoztatás és a dezinformáció – ki kell egészíteni a viselkedésre összpontosító terminológiával; mivel ezt a terminológiát harmonizálni kell, és gondosan be kell tartani;

V.

mivel a médiaműveltség és a digitális jártasság oktatása és a figyelemfelhívás mind a gyermekek, mind a felnőttek körében fontos eszközök ahhoz, hogy a polgárok ellenállóbbá váljanak az információs térbe való beavatkozási kísérletekkel szemben, és elkerüljük a manipulációt és polarizációt; mivel általában véve a magas szintű médiaműveltséggel rendelkező társadalmak ellenállóbbak a külföldi beavatkozással szemben; mivel az olyan újságírói munkamódszerek, mint a konstruktív újságírás, segíthetnek megerősíteni a polgárok újságírásba vetett bizalmát;

W.

mivel az információmanipulációnak számos formája lehet, például a dezinformáció és a teljes hamis hírek terjesztése, a tények, narratívák és a vélemények bemutatásának elferdítése, bizonyos információk vagy vélemények elhallgatása, az információk kiragadása a kontextusból, az emberek érzéseinek manipulálása, a gyűlöletbeszéd népszerűsítése, egyes vélemények népszerűsítése mások rovására, valamint az emberek zaklatása, hogy elhallgattassák és elnyomják őket; mivel az információmanipuláció egyik célja, hogy káoszt teremtsen annak érdekében, hogy a polgárok elveszítsék a tájékoztatás régi és új „kapuőreivel” szembeni bizalmukat; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció népszerűsítése között vékony a határvonal, amellyel nem szabad visszaélni;

X.

mivel többek között Azerbajdzsán, Kína, Törökország és Oroszország is célba vett az Európai Unióban elő újságírókat és ellenzékieket, mint ahogy azt Mahammad Mirzali azerbajdzsáni blogger és ellenzéki személyiség esete Nantes-ban, illetve Erk Acarer török újságíró esete Berlinben mutatja;

Y.

mivel konkrét bizonyítékok vannak arra, hogy az EU demokratikus folyamatait olyan dezinformációs kampányok veszik célba és zavarják meg, amelyek a demokratikus eszméket és az alapvető jogokat kérdőjelezik meg; mivel a többek között a nemek, az LMBTIQ+, a szexuális és reproduktív egészség és jogok, valamint a kisebbségek témáival kapcsolatos dezinformáció a dezinformáció olyan formája, amely veszélyezteti az emberi jogokat, aláássa a digitális és politikai jogokat, valamint a dezinformáció célpontjainak biztonságát és védelmét, és megosztottságot és széthúzást szít a tagállamok között; mivel a választási kampányok során a női politikai jelölteket aránytalanul gyakran veszik célba szexista narratívák, amelyek elriasztják a nőket a demokratikus folyamatokban való részvételétől; mivel e dezinformációs kampányok elkövetői a „hagyományos” vagy „konzervatív” értékek népszerűsítésének leple alatt stratégiai szövetségeket kötnek helyi partnerekkel, hogy hozzáférjenek a helyi hírszerzéshez, és a jelentések szerint több millió eurós külföldi finanszírozásban részesülnek;

Z.

mivel az állami intézmények, az újságírók, a véleményformálók és a magánszektor mellett a társadalom minden egyes rétegének és minden egyes embernek is fontos szerepe van abban, hogy azonosítsa és megállítsa a dezinformáció terjedését, és figyelmeztesse a környezetében élő, veszélyeztetett embereket; mivel a civil társadalom, a tudományos élet és az újságírók már eddig is nagymértékben hozzájárultak a közvélemény figyelmének felhívásához és a társadalmi ellenálló képesség növeléséhez, többek között a partnerországokban működő partnerekkel együttműködve;

AA.

mivel a kisebbségi hangokat képviselő civil társadalmi szervezetek és az emberi jogi szervezetek Európa-szerte továbbra is alulfinanszírozottak, annak ellenére, hogy döntő szerepet játszanak a figyelemfelhívásban és a dezinformációval szembeni fellépésben; mivel a civil társadalmi szervezeteket megfelelő forrásokkal kell ellátni ahhoz, hogy betölthessék szerepüket a külföldi beavatkozás hatásának korlátozásában;

AB.

mivel fontos, hogy amikor a dezinformáció terjedni kezd, könnyen és időben hozzáférjünk a megbízható forrásokból származó, tényeken alapuló információkhoz;

AC.

mivel a külföldi beavatkozásokat és az információs szféra manipulálására irányuló kísérleteket gyorsan fel kell tárni, hogy fellépjünk ezekkel szemben; mivel az uniós hírszerzési elemzés és helyzetismeret a tagállamok információmegosztási hajlandóságától függ; mivel a Bizottság elnöke azt javasolta, hogy fontolják meg egy közös uniós helyzetismereti központ létrehozását; mivel a megelőzés és a proaktív intézkedések – beleértve a megtévesztés megelőzését és az egészséges információs ökoszisztémát is – sokkal hatékonyabbak, mint a későbbi tényellenőrzési és leleplezési tevékenységek, amelyek kisebb hatókörűek, mint az eredeti dezinformáció; mivel az EU és tagállamai jelenleg nem rendelkeznek elegendő kapacitással az ilyen intézkedések meghozatalához; mivel a mesterséges intelligencián alapuló új elemzési eszközök, mint például a litván Debunk.eu, segíthetnek a támadások felderítésében, az ismeretek megosztásában és a nyilvánosság tájékoztatásában;

AD.

mivel a dezinformáció a gyenge vagy széttagolt nemzeti vagy uniós szintű narratíva által jellemzett környezetből, valamint a polarizált és érzelmi vitákból táplálkozik, kihasználva a társadalom és az egyének gyenge pontjait és előítéleteit, és mivel a dezinformáció torzítja a választások és más demokratikus folyamatok körüli nyilvános vitát, és megnehezítheti a polgárok számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak;

Külföldi beavatkozás az online platformok felhasználásával

AE.

mivel az online platformok könnyen hozzáférhető és megfizethető eszközök lehetnek azok számára, akik információmanipulációt és egyéb beavatkozásokat folytatnak, például gyűlöletkeltést és zaklatást, az online közösségeink egészségének és biztonságának rombolását, az ellenfelek elhallgattatását, kémkedést vagy a dezinformáció terjesztését; mivel működésük bizonyítottan polarizált és szélsőséges vélemények kialakulását segíti elő a tényeken alapuló tájékoztatás rovására; mivel a platformoknak saját érdekeik vannak, és nem biztos, hogy semlegesek az információk feldolgozása során; mivel egyes online platformok nagy hasznot húznak a megosztottságot, szélsőségességet és polarizációt erősítő rendszerből; mivel az online tér ugyanolyan fontos lett demokráciánk számára, mint a fizikai tér, és ezért megfelelő szabályokra van szüksége;

AF.

mivel a platformok példátlan és kihívást jelentő módon felgyorsították és súlyosbították a félretájékoztatás és dezinformáció terjedését; mivel az online platformok ellenőrzik az online információáramlást és reklámozást, mivel a platformok algoritmusokat alakítanak ki és használnak ezen áramlások irányítására, és mivel a platformok nem átláthatóak, nincsenek megfelelő eljárásaik a személyazonosság ellenőrzésére, nem egyértelmű és homályos terminológiát használnak, és nagyon kevés vagy semmilyen információt nem osztanak meg ezen algoritmusok kialakításáról, használatáról és hatásairól; mivel az online platformok algoritmusainak függőséget okozó komponense komoly közegészségügyi problémát teremtett, amellyel foglalkozni kell; mivel az online platformoknak felelősnek kell lenniük szolgáltatásaik káros hatásaiért, mivel egyes platformok tisztában voltak algoritmusaik hibáival – különösen a megosztó tartalmak terjesztésében játszott szerepükkel –, de a profit maximalizálása érdekében nem foglalkoztak velük, ahogy azt a visszaéléseket bejelentő személyek is feltárták;

AG.

mivel az Ukrajna elleni agresszív orosz háborúra válaszul Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország miniszterelnöke 2022. február 27-én levelet küldött a Big Tech közösségimédia-platformok (Twitter, Alphabet, YouTube és Meta) vezérigazgatóinak, amelyben felszólítottak többek között a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekben részt vevő és ezeket dicsőítő felhasználói fiókok felfüggesztésére, az orosz és ukrán nyelvű tartalommoderálás megerősítésére, az orosz és a belarusz kormány által elkövetett dezinformálást terjesztő valamennyi fiók reklámbevételeinek teljes körű és azonnali letiltására, valamint az ukrajnai háborúval kapcsolatos megbízható információt kereső felhasználók támogatására;

AH.

mivel beavatkozások és információmanipulációs kampányoknak folynak az Unió-szerte a Covid19 terjedése ellen hozott intézkedésekkel szemben, beleértve az oltást is, az online platformok pedig nem tudták összehangolni erőfeszítéseiket ezek megfékezésére, sőt akár hozzá is járulhattak a terjedésükhöz; mivel az ilyen dezinformáció életveszélyes lehet, amikor elriasztja az embereket a védőoltásoktól, vagy hamis kezeléseket népszerűsít; mivel a világjárvány tovább élezte a demokrácia és a tekintélyelvűség közötti rendszerszintű küzdelmet, arra késztetve a tekintélyelvű állami és nem állami szereplőket, például Kínát és Oroszországot, hogy nyílt és rejtett eszközök széles skáláját alkalmazzák demokratikus partnereik destabilizálása érdekében; mivel a Facebook-iratok feltárták, hogy a platform nem tudta kezelni a vakcinákkal kapcsolatban többek között angol nyelven folyó dezinformációt; mivel a helyzet még rosszabb a nem angol nyelvű, vakcinákkal kapcsolatos dezinformációk esetében; mivel ez a kérdés minden platformot érint;

AI.

mivel sok Unióban bejegyzett értékesítő árul nem valódi like-okat, követőket, kommenteket és megosztásokat minden olyan szereplőnek, aki mesterségesen szeretné növelni az online láthatóságát; mivel lehetetlen azonosítani az ilyen szolgáltatások jogszerű felhasználását, míg a káros felhasználások közé tartozik a választások és más demokratikus eljárások manipulálása, a csalások népszerűsítése, a versenytársak termékeinek negatív értékeléseinek közzététele, a hirdetők megkárosítása és az álnyilvánosság megteremtése, amelyet a diskurzus alakítására, személyes támadásokra és bizonyos, egyébként figyelmet nem kapó álláspontok mesterséges felnagyítására használnak fel; mivel olyan külföldi rezsimek, mint Oroszország és Kína, tömegesen használják ezeket az online eszközöket az európai országok nyilvános vitáinak befolyásolására; mivel a dezinformáció destabilizálhatja az európai demokráciát;

AJ.

mivel a közösségi platformok, digitális eszközök és alkalmazások hatalmas mennyiségű, nagyon részletes személyes és gyakran érzékeny adatot gyűjtenek és tárolnak minden egyes felhasználóról; mivel az ilyen adatok felhasználhatók a viselkedési tendenciák előrejelzésére, a kognitív előítéletek megerősítésére és a döntéshozatal irányítására; mivel ezeket az adatokat kereskedelmi célokra hasznosítják; mivel újra meg újra előfordulnak adatszivárgások, megsértve az ilyen szivárgások áldozatainak biztonságát, az adatokat pedig értékesíteni lehet a feketepiacon; mivel az ilyen adatbázisok aranybányát jelenthetnek a rosszindulatú szereplők számára, akik csoportokat vagy egyéneket akarnak megcélozni;

AK.

mivel a platformokat általában úgy tervezik meg, hogy biztosítsák, hogy az adatok megosztásának megtagadása ne magától értetődő, nehézkes és időigényes legyen ahhoz a választáshoz képest, hogy megosztjuk az adatokat;

AL.

mivel az online platformok beépültek életünk legtöbb részébe, és az információk terjedése a platformokon óriási hatással lehetnek gondolkodásunkra és viselkedésünkre, például a választási preferenciák, a gazdasági és társadalmi döntések és az információforrások megválasztása tekintetében, és ezeket a döntő fontosságú közérdekű választásokat napjainkban lényegében magánvállalatok kereskedelmi érdekei által szabott feltételek határozzák meg;

AM.

mivel a közösségi média platformok algoritmikusainak algoritmusok adat- és tartalomgondozási mechanizmusait az aktivitás maximalizálása érdekében alakítottak ki; mivel ezek a funkciók a beszámolók szerint többször is polarizáló, radikalizáló és diszkriminatív tartalmakat népszerűsítenek, és a felhasználókat a hasonlóan gondolkodó körökben tartják; mivel ez a platformok felhasználóinak fokozatos radikalizálódásához, valamint a demokratikus folyamatok és az egyének védelme helyett a kollektív vitafolyamatok kondicionálásához és szennyezéséhez vezet; mivel a platformok összehangolatlan cselekvései miatt eltérések alakultak ki a fellépéseik között, és ez a dezinformáció elterjedéséhez vezetett a platformok között; mivel a polarizáló információk terjesztésén és az algoritmusok tervezésén keresztül történő pénzszerzés üzleti modellje a külföldi ellenséges szereplők által kezdeményezett manipuláció könnyű célpontjává teszi a platformokat; mivel a közösségi médiaplatformokat másmilyenre is lehetne tervezni, hogy azok egészségesebb online közösségi teret segítsenek elő;

AN.

mivel a megfizethető és könnyen használható technológiák megjelenésével egyre könnyebbé válik a mélykamu hang- és videóanyagok gyártása és az ilyen anyagok terjedése egyre növekvő problémát jelenthet; mivel azonban jelenleg a kutatások 90 %-a a mélykamu anyagok fejlesztésére irányul, és csak 10 %-uknak célja a felderítésük;

AO.

mivel az olyan önszabályozási rendszerek, mint a dezinformáció visszaszorítását célzó 2018-as gyakorlati kódex, javulást eredményeztek; mivel azonban nem működik, és nem is hatékony, ha a platformok jóindulatára hagyatkozunk, ráadásul ez kevés érdemi adatot szolgáltatott a platformok általános hatásáról; mivel emellett a platformok különböző mértékű és hatású egyedi intézkedéseket hoztak, ami olyan kiskapukhoz vezetett, amelyeken keresztül az eltávolított tartalmak máshol terjedhetnek tovább; mivel egyértelmű szabályokra és szankciókra van szükség ahhoz, hogy a gyakorlati kódex megfelelő hatást érjen el az online környezet vonatkozásában;

AP.

mivel az európai demokráciáról szóló cselekvési terv célja a 2018-as gyakorlati kódex megerősítése, és a digitális szolgáltatásokról szóló törvénnyel együtt elmozdulást jelent az önszabályozáson alapuló megközelítéstől, és arra törekszik, hogy fokozott garanciát és védelmet biztosítson a felhasználók számára, növelje az autonómiát és felszámolja a passzivitást a kínált szolgáltatások tekintetében, olyan intézkedéseket vezessen be, amelyek nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot követelnek meg a vállalatoktól, és több kötelezettséget rónak a platformokra;

AQ.

mivel az online platformokon zajló dezinformációs kampányok elleni jelenlegi intézkedések nem hatékonyak és nem visszatartó erejűek, és megengedik a platformok számára, hogy továbbra is népszerűsítsék a diszkriminatív és rosszindulatú tartalmakat;

AR.

mivel a platformok az angol nyelvű tartalmakhoz képest lényegesen kevesebb erőforrást fordítanak a kevésbé beszélt nyelveken készült tartalomkezelésre, sőt ez igaz a széles körben beszélt nyelven készült, de nem angol nyelvű tartalmakra is;

AS.

mivel a platformok panaszai és fellebbezési eljárásai általában nem megfelelőek;

AT.

mivel az elmúlt hónapokban több nagy szereplő is meghajolt a cenzúra szabályai előtt, például a 2021. szeptemberi orosz parlamenti választások idején, amikor a Google és az Apple eltávolította az okosszavazási (Smart Voting) alkalmazásokat az oroszországi áruházakból;

AU.

mivel a platformok algoritmusokon alapuló döntéseinek átláthatatlansága lehetetlenné teszi a platformok azon állításainak hitelesítését, hogy mit tesznek az információmanipuláció és a beavatkozás ellen, és milyen hatása van a fellépésüknek; mivel az erőfeszítéseik tényleges hatékonysága terén eltérések mutatkoznak az éves önértékeléseikben bemutatottak és a közelmúltbeli Facebook-beadványokban megállapítottak között;

AV.

mivel a célzott hirdetések átláthatatlan jellege azt eredményezi, hogy a jó hírnevű márkák, sőt néha közintézmények online hirdetései nagy mennyiségben kerülnek a terrorizmusra buzdításnak, a gyűlöletbeszédnek és dezinformációnak teret adó weboldalakra, a hirdetők tudta és beleegyezése nélkül, és ezzel az ilyen weboldalak növekedését finanszírozzák;

AW.

mivel az online hirdetési piacot néhány nagy hirdetéstechnológiai vállalat uralja, amelyek felosztják egymás között a piacot, ahol a Google és a Facebook a legnagyobb szereplők; mivel ez a néhány vállalatra összpontosuló nagyfokú piaci koncentráció erős hatalmi egyensúlytalansággal jár együtt; mivel veszélyt jelent a diverzifikált médiára a kattintásvadász technikák alkalmazása és e néhány szereplő hatalma annak meghatározására, hogy mely tartalmakat lehet pénzzé tenni, és melyeket nem, annak ellenére, hogy az általuk használt algoritmusok nem tudják megkülönböztetni a dezinformációt a normális hírtartalmaktól; mivel a célzott hirdetések piaca teljességgel átláthatatlan; mivel a hirdetéstechnológiai vállalatok arra kényszerítik a márkákat, hogy vállalják a felelősséget a hirdetések elhelyezésének nyomon követésével kapcsolatos hanyagságukért;

Kritikus infrastruktúra és stratégiai ágazatok

AX.

mivel a kritikus infrastruktúrákat fenyegető veszélyek kezelése – különösen, ha az egy szinkronizált, rosszindulatú hibrid stratégia része – összehangolt, közös erőfeszítéseket igényel az ágazatok között, különböző szinteken – uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten – és különböző időpontokban;

AY.

mivel a Bizottság új irányelvet javasolt az EU-ban alapvető szolgáltatásokat nyújtó kritikus szervezetek rezilienciájának fokozására, amely tartalmazza a kritikus infrastruktúrák új típusainak javasolt listáját; mivel a szolgáltatások listáját az irányelv melléklete tartalmazza majd;

AZ.

mivel a munkamegosztás és a termelési láncok növekvő globalizációja gyártási és készséghiányokhoz vezetett az Unió kulcsfontosságú ágazataiban; mivel ez azt eredményezte, hogy az EU nagymértékben függ számos külföldről származó alapvető termék és elsődleges eszköz importjától, ami beépített sebezhetőségekkel járhat; mivel az ellátási lánc rezilienciájának az uniós döntéshozók prioritásai között kellene szerepelnie;

BA.

mivel az EU stratégiai ágazataiban, de szomszédos térségekben, például a Nyugat-Balkánon végrehajtott közvetlen külföldi befektetések – harmadik országok befektetései – az elmúlt években egyre nagyobb aggodalomra adtak okot, különös tekintettel egyes kritikus infrastruktúrák Kína általi felvásárlására, figyelembe véve különösen a kereskedelem és a biztonság közötti összefüggés növekvő jelentőségét; mivel ezek a befektetések azzal a kockázattal járnak, hogy gazdasági függőséget alakítanak ki, és egyes kulcsfontosságú termelési és ipari ágazatokban tudásvesztést eredményeznek;

BB.

mivel az EU nyílt stratégiai autonómiája megköveteli az európai stratégiai infrastruktúra ellenőrzését; mivel a Bizottság és a tagállamok fokozódó aggodalmukat fejezték ki az európai infrastruktúra és technológiák biztonságával és ellenőrzésével kapcsolatban

Választási folyamatok alatti külföldi beavatkozás

BC.

mivel a választási folyamatokba beavatkozni kívánó rosszindulatú szereplők kihasználják társadalmaink nyitottságát és pluralizmusát mint stratégiai sebezhető pontokat, hogy megtámadják a demokratikus folyamatokat és az EU és tagállamainak rezilienciáját; mivel a választási folyamatokkal összefüggésben a külföldi beavatkozás veszélyesebbé válik, mivel a polgárok újra elköteleződnek, és nagyobb szerepet vállalnak a hagyományos politikai részvételben;

BD.

mivel a választási folyamatokba való külföldi beavatkozás sajátos jellege és az új technológiák e tekintetben történő alkalmazása, valamint annak lehetséges hatásai különösen veszélyes fenyegetést jelentenek a demokráciára; mivel a választási folyamatokba való külföldi beavatkozás jóval túlmutat a közösségi médiában folytatott, bizonyos jelölteket előnyben részesítő „információs hadviselésen”, és az adatbázisok feltörésén és célba vételén, valamint a regisztrált választók adataihoz való hozzáférésen keresztül közvetlenül avatkozik be a választási folyamat rendes működésébe, versengésébe és legitimitásába; mivel a külföldi beavatkozás célja, hogy kétséget, bizonytalanságot és bizalmatlanságot keltsen, és ne csak a választások eredményét változtassa meg, hanem az egész választási folyamatot delegitimálja;

A politikai tevékenységek külföldi szereplők és adományozók általi burkolt finanszírozása

BE.

mivel szilárd bizonyítékok támasztják alá, hogy külföldi szereplők burkolt finanszírozási műveletek révén aktívan beavatkoznak az EU és tagállamai demokratikus működésébe, különösen a választási és népszavazási időszakokban;

BF.

mivel például Oroszország, Kína és más autoriter rezsimek több mint 300 millió USD-t juttattak 33 országba, hogy beavatkozzanak a demokratikus folyamatokba, és más szereplők, például Irán, Venezuela, valamint közel-keleti szereplők és az amerikai szélsőjobboldaliak is részt vettek a rejtett finanszírozásban; mivel ez a tendencia egyértelműen felgyorsulóban van; mivel ezen esetek felében Oroszország európai akcióiról van szó; mivel a korrupció és a tiltott pénzmosás az autoriter harmadik országokból származó politikai finanszírozás egyik forrása;

BG.

mivel a külföldi adományozók által átláthatatlan módon létrehozott médiaeszközök rendkívül hatékonyan képesek nagyszámú követőt gyűjteni és elkötelezettséget generálni;

BH.

mivel e műveletek szélsőséges, populista és Európa-ellenes pártokat, valamint egyéb pártokat és magánszemélyeket vagy mozgalmakat finanszíroznak, amelyek célja a társadalmi széttagoltság elmélyítése és az európai és nemzeti hatóságok legitimitásának aláásása; mivel ez segített növelni e pártok és mozgalmak elérését;

BI.

mivel Oroszország kapcsolatot keres pártokkal, személyiségekkel és mozgalmakkal annak érdekében, hogy az uniós intézményeken belüli szereplőket felhasználva legitimálja az orosz álláspontokat és a megbízott kormányokat, lobbizzon a szankciók enyhítéséért, és mérsékelje a nemzetközi elszigeteltség következményeit; mivel olyan pártok, mint az osztrák Freiheitliche Partei Österreichs, a francia Rassemblement National és az olasz Lega Nord együttműködési megállapodást írtak alá Vlagyimir Putyin orosz elnök Egységes Oroszország pártjával, és most a média azzal vádolja őket, hogy hajlandóak politikai finanszírozást elfogadni Oroszországtól; mivel más európai pártok, például a német Alternative für Deutschland (AfD), a magyar Fidesz és Jobbik, valamint az Egyesült Királyságban a Brexit Párt is szoros kapcsolatban áll a Kremllel, és az AfD és a Jobbik úgynevezett „választási megfigyelőként” is dolgozott a Kreml által ellenőrzött választásokon, például a kelet-ukrajnai Donyeckben és Luganszkban, hogy megfigyeljék és legitimálják az oroszok által támogatott választásokat; mivel az orosz tisztviselők és a katalán szeparatisták egy spanyolországi csoportjának képviselői, valamint az orosz tisztviselők és a Brexit Vote Leave kampány legnagyobb magánadományozója közötti szoros és rendszeres kapcsolatokról szóló megállapítások alapos vizsgálatot igényelnek, és részét képezik Oroszország átfogó körű stratégiájának, amely a destabilizálás érdekében minden alkalmat kihasznál a diskurzus manipulálására;

BJ.

mivel az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) és a Velencei Bizottság már átfogó ajánlásokat tett a külföldi szereplők által politikai finanszírozáson keresztül végrehajtott esetleges beavatkozások csökkentésére;

BK.

mivel a választási törvények, különösen a politikai tevékenységek finanszírozására vonatkozó rendelkezések nincsenek uniós szinten kellően egyeztetve, és ezért lehetővé teszik a külföldi szereplők átláthatatlan finanszírozási módszereit; mivel a politikai adományok jogi fogalommeghatározása túlságosan szűk, lehetővé téve a külföldi természetbeni hozzájárulásokat az Európai Unióban;

BL.

mivel néhány tagállamban az online politikai hirdetésekre nem vonatkoznak az offline politikai hirdetésekre vonatkozó szabályok; mivel az online politikai hirdetések területén súlyos az átláthatatlanság, ami lehetetlenné teszi a szabályozók számára a kiadási korlátok betartatását és a jogellenes finanszírozási források megakadályozását, ami katasztrofális következményekkel járhat választási rendszereink integritására nézve;

BM.

mivel a finanszírozás átláthatatlansága korrupciós környezetet teremt, amely gyakran kíséri a külföldi finanszírozást és befektetéseket;

BN.

mivel jelenleg folyik az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. október 22-i 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) felülvizsgálata azzal a céllal, hogy nagyobb szintű átláthatóságot érjenek el a politikai tevékenységek finanszírozása tekintetében;

BO.

mivel a politikai alapítványok szerepe az elmúlt években megnőtt, és a legtöbb esetben pozitív szerepet játszanak a politikában és a demokrácia megerősítésében, de egyes esetekben a rosszindulatú finanszírozási formák és a közvetett beavatkozás kiszámíthatatlanabb eszközévé válnak;

BP.

mivel a modern technológiákat és a digitális eszközöket, például a kriptovalutákat arra használják, hogy politikai szereplők és politikai pártok számára lebonyolított illegális pénzügyi tranzakciókat álcázzanak;

Kiberbiztonság és a kibertámadásokkal szembeni reziliencia

BQ.

mivel az elmúlt években gyakoribbá váltak a kibertámadások és a kibertérben elkövetett incidensek, amelyeket ellenséges államok és nem állami szereplők irányítottak; mivel számos kibertámadást, például a stratégiai oltóanyag-tároló struktúrákra irányuló globális, célzott adathalász e-mail-kampányokat és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), az Európai Bankhatóság (EBH), a norvég parlament és számtalan más intézmény elleni kibertámadásokat szintén államilag támogatott, főleg az orosz és a kínai kormányhoz köthető hackercsoportokra vezették vissza;

BR.

mivel az Európai Unió elkötelezett a hatályos nemzetközi jog kibertérben történő alkalmazása mellett, különös tekintettel az ENSZ Alapokmányára; mivel a rosszindulatú külföldi szereplők kihasználják, hogy nincs erős nemzetközi jogi keret a kibertérben;

BS.

mivel a tagállamok az állandó strukturált együttműködés (PESCO) keretében, ezen belül a gyors reagálású kibervédelmi csapatok felállításán keresztül fokozták együttműködésüket a kibervédelem területén; mivel az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) munkaprogramjai között szerepel a hírszerzés, a biztonságos kommunikáció és a kibervédelem; mivel az emberi és pénzügyi erőforrások szűkössége miatt a kiberfenyegetésekkel szembeni jelenlegi kapacitás korlátozott, például az olyan kritikus infrastruktúrákban, mint a kórházak; mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a Digitális Európa program (10) keretében 1,6 milliárd EUR-t fektet be a kiberbiztonsági eszközök reagálóképességébe és telepítésébe a közigazgatás, a vállalkozások és a magánszemélyek számára, valamint hogy fejleszti az állami és a magánszektor közötti együttműködést;

BT.

mivel az EU kibertérrel kapcsolatos képességeinek és stratégiáinak hiányosságai és széttagoltsága egyre nagyobb problémát jelent, amint arra az Európai Számvevőszék is rámutatott (11); mivel a 2019 májusában létrehozott uniós kiberdiplomáciai eszköztár megmutatta a rosszindulatú kibertevékenységekre adott közös uniós diplomáciai válasz hozzáadott értékét; mivel a Tanács 2020. július 30-án első alkalommal határozott úgy, hogy korlátozó intézkedéseket vezet be a különböző kibertámadásokért felelős vagy azokban részt vevő személyekkel, szervezetekkel és testületekkel szemben;

BU.

mivel külföldi állami szereplők tömeges és illegális megfigyelési programokat – mint amilyen a Pegasus program – használtak újságírók, emberi jogi aktivisták, tudósok, kormányzati tisztviselők és politikusok, köztük európai államfők ellen; mivel a tagállamok is igénybe vették a megfigyelő kémprogramokat;

Az uniós tagállamok, intézmények, ügynökségek, küldöttségek és missziók védelme

BV.

mivel az uniós intézmények decentralizált és multinacionális jellege, beleértve a küldetéseit és műveleteit is, egyre gyakrabban válik célponttá, és ezt kihasználják azok a rosszindulatú külföldi szereplők, akik megosztottságot akarnak kelteni az EU-ban; mivel az uniós intézményekben általánosságban nem alakult ki biztonsági kultúra annak ellenére, hogy egyértelmű célpontok; mivel a Parlament mint demokratikusan választott uniós intézmény sajátos kihívásokkal néz szembe; mivel számos esetből feltárták, hogy az uniós intézmények sebezhetőnek tűnnek a külföldi beszivárgással szemben; mivel biztosítani kell az uniós személyzet biztonságát;

BW.

mivel prioritásként erős és koherens válságkezelési eljárásokkal kell életbe léptetni; mivel a személyzet felkészültségének javítása érdekében további képzéseket kell biztosítani;

BX.

mivel a közelmúltban számos uniós intézményt ért kibertámadás, ami rámutat arra, hogy szoros intézményközi együttműködésre van szükség a kibertámadások felderítése, nyomon követése és az azok során és/vagy azok megakadályozása érdekében történő információmegosztás terén, az uniós közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) küldetései és műveletei során is; mivel az EU-nak és a tagállamoknak rendszeresen közös gyakorlatokat kell szervezniük a gyenge pontok azonosítása és a szükséges intézkedések meghozatala érdekében;

Beavatkozás az elit foglyul ejtésén, a nemzeti diaszpórákon, az egyetemeken és a kultúrán keresztül

BY.

mivel a külföldi autoriter államok által ellenőrzött állami vagy magánvállalatok számos politikust, köztük korábbi magas rangú európai politikust és köztisztviselőt alkalmaznak vagy kooptálnak a tudásukért cserébe, az EU és a tagállamok polgárai érdekeinek rovására;

BZ.

mivel néhány ország különösen aktív az elit foglyul ejtése és kooptálása terén, különösen Oroszország és Kína, de Szaúd-Arábia és más Öböl-országok is, így például Gerhard Schröder volt német kancellár és Paavo Lipponen volt finn miniszterelnök egyaránt csatlakozott a Gazpromhoz, hogy felgyorsítsa az Északi Áramlat 1. és 2. pályázati folyamatát, Karin Kneissl volt osztrák külügyminisztert a Rosneft igazgatósági tagjává nevezték ki, François Fillon volt francia miniszterelnök a Zaroubejneft igazgatósági tagja lett, Jean-Pierre Raffarin volt francia miniszterelnök aktívan részt vett a kínai érdekek előmozdításában Franciaországban, Štefan Füle volt cseh biztos a CEFC China Energy vállalatnál dolgozott, Esko Aho volt finn miniszterelnök most a Kreml által támogatott Sberbanknál dolgozik, a Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős volt francia miniszter, Jean-Marie Le Guen a Huawei France igazgatótanácsának tagja, vagy Yves Leterme, Belgium volt miniszterelnöke, akik a ToJoy kínai befektetési alap társelnöke, és még sok más magas rangú politikus és tisztviselő vállal hasonló szerepeket;

CA.

mivel a gazdasági lobbitevékenységek stratégiái összekapcsolhatók a külföldi beavatkozási célokkal; mivel az OECD „Lobbizás a 21. században” című jelentése (12) szerint csak az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában vannak olyan szabályok, amelyek a külföldi befolyásra vonatkoznak; mivel súlyosan hiányoznak a jogilag kötelező erejű szabályok, és elmarad az uniós lobbinyilvántartás végrehajtása, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az EU-n kívülről érkező lobbitevékenység nyomon követését; mivel jelenleg nincs mód az uniós tagállamokban folyó lobbitevékenységek nyomon követésére, amelyek az Európai Tanácson keresztül befolyásolják a jogalkotást és a külpolitikát; mivel az EU-ban a lobbizásra vonatkozó szabályok elsősorban a személyes kapcsolatra összpontosítanak, és nem veszik figyelembe a Brüsszelben létező különböző típusú lobbitevékenységek teljes ökoszisztémáját; mivel Kína és Oroszország jelentős összegeket fektettek be a brüsszeli lobbitevékenységbe, de olyan országok is, mint Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Törökország;

CB.

mivel a kiszolgáltatott helyzetű csoportok, köztük az EU területén élő nemzeti kisebbségek és diaszpóra felhasználására irányuló kísérletek fontos elemei a külföldi beavatkozási stratégiáknak;

CC.

mivel különböző állami szereplők, mint például Oroszország, Kína és – kisebb mértékben – Törökország, kulturális, oktatási (pl. támogatások és ösztöndíjak révén) és vallási intézmények létrehozásával és segítségével próbálják növelni befolyásukat a tagállamokban azzal a stratégiai céllal, hogy destabilizálják az európai demokráciát, és kiterjesszék befolyásukat Kelet- és Közép-Európára; mivel nemzeti kisebbségeinek állítólagos nehéz helyzetét Oroszország a múltban ürügyként használta fel a harmadik országokban történő közvetlen beavatkozásra;

CD.

mivel bizonyítékok vannak arra, hogy Oroszország beavatkozik és információmanipulációt folytat a világ számos liberális demokráciájában, többek között – de nem kizárólag – az Egyesült Királyságban tartott Brexit-népszavazás, valamint a franciaországi és az amerikai elnökválasztás során, valamint gyakorlati támogatást nyújt a szélsőséges, populista és Európa-ellenes pártoknak és más pártoknak és magánszemélyeknek szerte Európában, többek között – de nem kizárólag – Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Ausztriában; mivel több kutatásra és oktatásra van szükség annak megértéséhez, hogy a külföldi beavatkozás pontosan milyen hatással volt egyes eseményekre, például a brexitre és Trump elnök 2016-os megválasztására;

CE.

mivel az államilag ellenőrzött és Nyugaton működő orosz Sputnik és RT hálózatok, az orosz és kínai jogi vagy magánszemélyek részleges vagy teljes tulajdonában lévő nyugati médiumok aktívan részt vesznek a liberális demokráciák elleni dezinformációs tevékenységekben; mivel Oroszország a történelmi revizionizmushoz folyamodik, megpróbálja átírni a szovjet bűnök történetét, a szovjet nosztalgiát népszerűsíti az erre fogékony közép- és kelet-európai lakosság körében; mivel a közép- és kelet-európai nemzeti műsorszolgáltatók nehezen tudnak versenyezni az orosz nyelvű televíziós tartalmakkal, amelyeket az orosz kormány finanszíroz; mivel a kínai és a külföldi média közötti kiegyensúlyozatlan együttműködés kockázatos, figyelembe véve, hogy a kínai média a Kínai Kommunista Párt hangja belföldön és külföldön egyaránt;

CF.

mivel világszerte több mint 500 Konfuciusz-központot nyitottak meg, köztük mintegy 200-at Európában, és Kína az EU-n belüli beavatkozás eszközeként használja fel a Konfuciusz Intézeteket és Konfuciusz Tantermeket; mivel a Konfuciusz Intézetben súlyosan korlátozzák a tudományos szabadságot; mivel az egyetemek vagy oktatási programok a különösen Kínából vagy Katarból érkező nagy volumenű külföldi finanszírozás célpontjai, mint például a Fudan Egyetem budapesti kampusza;

CG.

mivel az EU jelenleg nem rendelkezik az elit foglyul ejtésének kezeléséhez és a – többek között az uniós intézményeken belüli – befolyásolási csatornák kiépítésének megakadályozásához szükséges eszköztárral; mivel a helyzetismereti képességek és a kémelhárítási eszközök uniós szinten továbbra is szűkösek, és nagymértékben függenek a nemzeti szereplők információmegosztási hajlandóságától;

Elrettentés, felróhatóság és kollektív szankciók

CH.

mivel az EU és tagállamai jelenleg nem rendelkeznek külön szankciórendszerrel a külföldi állami szereplők által irányított külföldi beavatkozással és dezinformációs kampányokkal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy ezek a szereplők nyugodtan indulhatnak ki abból, hogy az EU elleni destabilizációs kampányaiknak nem lesz következménye;

CI.

mivel a dezinformációs és propagandatámadások egyértelmű beazonosításának biztosítása, beleértve az elkövetők, támogatóik és az általuk elérni kívánt célok nyilvánosság előtti megnevezését, valamint e támadások célközönségre gyakorolt hatásainak mérését is, az első lépések az ilyen tevékenységek elleni hatékony védekezéshez;

CJ.

mivel az EU-nak meg kell erősítenie elrettentő eszközeit – ideértve például a támadások a nemzetközi joggal ellentétes vagy nem ellentétes jellegének megállapítását és kategorizálását egy hatékony szankciórendszer létrehozása céljából –, hogy a rosszindulatú külföldi szereplőknek meg kelljen fizetniük döntéseik költségeit, és viselniük kelljen a következményeket; mivel az egyének megcélzása nem feltétlenül elegendő; mivel más eszközök – például kereskedelmi intézkedések – is felhasználhatók az európai demokratikus folyamatok védelmére az államok által támogatott hibrid támadásokkal szemben; mivel az elrettentő intézkedéseket átlátható módon, az összes szükséges garancia mellett kell alkalmazni; mivel a hibrid támadásokat úgy kalibrálják, hogy szándékosan az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkének (7) bekezdése és az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke szerinti küszöbérték alá essenek;

Globális együttműködés és multilateralizmus

CK.

mivel a külföldi állami és nem állami szereplők által irányított rosszindulatú fellépések a világszerte számos demokratikus partnerországot érintenek; mivel a demokratikus szövetségesek sikere attól függ, hogy képesek-e a közös válasz érdekében egyesíteni erejüket;

CL.

mivel az EU-hoz csatlakozó nyugat-balkáni országokat különösen súlyosan érintik az Oroszországból, Kínából és Törökországból kiinduló külföldi beavatkozás és dezinformációs kampányok formájában elkövetett támadások, mint például az észak-macedóniai preszpa-tavi megállapodás ratifikációs folyamata során folytatott orosz beavatkozási kampányok; mivel a Covid19-világjárványt Kína és Oroszország még inkább kihasználta arra a Nyugat-Balkánon, hogy destabilizálja ezeket az országokat, és lejárassa az EU-t; mivel a tagjelölt és potenciális tagjelölt országoktól elvárják, hogy csatlakozzanak a külföldi beavatkozás elleni küzdelmet célzó uniós kezdeményezésekhez;

CM.

mivel a hasonlóan gondolkodó partnerek és a szövetségesek között még mindig nem alakítottak ki közös értelmezést és a közös meghatározást a szóban forgó fenyegetések természetét illetően; mivel az ENSZ főtitkára globális magatartási kódexet szorgalmaz a közérdekű információk integritásának előmozdítása érdekében; mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia fontos platformja a témáról folytatott vitáknak;

CN.

mivel a hasonlóan gondolkodó partnerek közötti globális többoldalú együttműködésre és támogatásra van szükség a külföldi rosszindulatú beavatkozással szemben; mivel más demokráciák, mint például Ausztrália és Tajvan fejlett készségeket és stratégiákat fejlesztettek ki; mivel Tajvan élen jár a főként Kínából kiinduló információmanipuláció elleni küzdelemben; mivel a tajvani rendszer sikere az összes kormányzati ág közötti együttműködésen alapul, de emellett a tényellenőrzésre és a médiaműveltségre szakosodott független nem kormányzati szervezetekkel, valamint a közösségi médiaplatformokkal, például a Facebookkal is együttműködnek azzal a céllal, hogy minden generáció esetében előmozdítsák a médiaműveltséget, leleplezzék a dezinformációt és megfékezzék a manipulatív üzenetek terjedését; mivel az INGE különbizottság három napos hivatalos látogatást tett Tajvanon, hogy megvitassa a dezinformációt és a külföldi választási beavatkozást;

A külföldi beavatkozással szembeni összehangolt uniós stratégia szükségessége

1.

mély aggodalmát fejezi ki a túlnyomórészt Oroszország és Kína által indított, az Európai Unió és tagállamai demokratikus működésének minden részét célba vevő külföldi beavatkozási és információmanipulációs kísérletek növekvő gyakorisága és egyre kifinomultabb jellege miatt;

2.

üdvözli, hogy a Bizottság elnöke 2022. február 27-én bejelentette, hogy Unió-szerte betiltják az olyan orosz propagandaorgánumokat, mint a Sputnik TV, az RT (korábban Russia Today) és más orosz dezinformációs szervezeteket, amelyek kizárólagos célja az uniós közvélemény és az uniós döntéshozók elerőtlenítése és megosztása; további intézkedésekre szólít fel e tekintetben;

3.

kéri, hogy a Bizottság tegyen javaslatot egy többszintű, összehangolt és ágazatközi stratégiára és a megfelelő pénzügyi forrásokra, a társjogalkotók és a tagállamok pedig támogassák ezeket, azzal a céllal, hogy az EU-t és tagállamait megfelelő előrelejtési és rezilienciaépítési politikákkal és elrettentő eszközökkel lássák el, amelyek lehetővé teszik számukra a hibrid fenyegetések és a külföldi államok és nem állami szereplők által megszervezett támadások leküzdését; úgy véli, hogy ennek a stratégiának a következőkre kell épülnie:

a)

közös terminológia és fogalommeghatározások, egységes módszertan, az eddig elfogadott jogszabályok értékelése és utólagos hatásvizsgálata, közös hírszerzési rendszer, a szóban forgó kérdések megértése és nyomon követése, beleértve a korai figyelmeztetéseket is, valamint a helyzetismeret;

b)

konkrét szakpolitikai intézkedések – a civil társadalomnak nyújtott támogatáson keresztül is –, amelyek lehetővé teszik a rezilienciaépítését az uniós polgárok körében, összhangban a demokratikus értékekkel;

c)

megfelelő zavarkezelési és védelmi képességek;

d)

diplomáciai és elrettentő válaszlépések, beleértve a külföldi beavatkozás és befolyásolási műveletek – köztük a hibrid műveletek – elleni uniós eszköztárat is, a megfelelő intézkedések – pl. az elkövetők beazonosítása és megnevezése, szankciók és ellenintézkedések –, valamint a gyakorlatok cseréjét és a felelős állami magatartás nemzetközi normáinak előmozdítását célzó globális partnerségek révén;

4.

hangsúlyozza, hogy a külföldi beavatkozás megelőzésére, felderítésére, elkövetőjének azonosítására, elhárítására és szankcionálására irányuló összes intézkedést úgy kell megtervezni, hogy az tiszteletben tartsa és előmozdítsa az alapvető jogokat, beleértve az uniós polgárok azon képességét is, hogy biztonságosan, névtelenül és cenzúra nélkül kommunikálhassanak, bármely külföldi szereplő indokolatlan beavatkozása nélkül;

5.

úgy véli, hogy ennek a stratégiának kockázatalapú, az egész társadalmat és a kormányzatot átfogó megközelítésen kell alapulnia, amely különösen a következő területekre terjed ki:

a)

az EU rezilienciájának kiépítése a helyzetismereten, a média- és információs műveltségen és az oktatások keresztül

b)

külföldi beavatkozás az online platformok felhasználásával;

c)

kritikus infrastruktúra és stratégiai ágazatok;

d)

külföldi beavatkozás a választási folyamatok során;

e)

a politikai tevékenységek külföldi szereplők általi burkolt finanszírozása;

f)

kiberbiztonság és a kibertámadásokkal szembeni reziliencia;

g)

az uniós tagállamok, intézmények, ügynökségek, küldöttségek és missziók védelme;

h)

beavatkozás globális szereplők segítségével az elit foglyul ejtésén, a nemzeti diaszpórákon, az egyetemeken és a kultúrán keresztül;

i)

elrettentés, felróhatóság és kollektív ellenintézkedések, beleértve a szankciókat is;

j)

globális együttműködés és multilateralizmus;

6.

felszólítja különösen az EU-t és a tagállamokat arra, hogy Európa- és világszerte fokozzák az olyan testületek és szervezetek – például az agytrösztök és tényellenőrzők – számára már elkülönített forrásokat és eszközöket, amelyek feladata a fenyegetések, köztük a dezinformáció súlyosságának nyomon követése és tudatosítása; kiemeli az EU tágabb stratégiai értelemben vett döntő szerepét; kéri, hogy intézményi szinten erősítsék meg az EU és a tagállamok előrejelzési kapacitásait és interoperabilitását, hogy biztosítsák a megbízható felkészültséget a külföldi információmanipuláció és beavatkozás előrejelzésére, megelőzésére és mérséklésére, megerősítsék az EU és tagállamai infrastruktúrájának védelmét, valamint hogy többoldalú együttműködést kezdeményezzenek annak érdekében, hogy közös megegyezést alakítsanak ki a kérdésben a megfelelő nemzetközi fórumokon; felkéri a Külügyi Tanácsot, hogy rendszeresen vitassa meg a külföldi beavatkozással kapcsolatos kérdéseket;

7.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy túlnyomórészt a szélesebb nyilvánosság és a köztisztviselők sem ismerik fel a külföldi önkényuralmi rendszerek és más rosszindulatú szereplők felől napjainkban érkező fenyegetések súlyosságát, amelyek az európai társadalom minden szintjét és szektorát célba veszik, és az alapvető jogok és a hatóságok legitimitásának aláásására, a politikai és társadalmi széttagoltság elmélyítésére törekednek, és néha még életveszélyes kárt is okoznak az uniós polgároknak;

8.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek olyan normák és megfelelő és hatékony intézkedések, amelyek azonosítják a külföldi beavatkozásokat és reagálnak azokra, ami vonzó a rosszindulatú szereplők számára, hiszen alacsony költségekkel, alacsony kockázattal és magas jutalommal számolhatnak, mivel jelenleg nagyon alacsony a kockázata annak, hogy tetteiket megtorolják;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy az új javaslatok előterjesztése előtt adott esetben végzett előzetes hatásvizsgálatba építse be a külföldi információmanipuláció és a beavatkozás szempontját, hogy az uniós politikai döntéshozatalban általánosan érvényesítse a külföldi beavatkozással és információmanipulációval szembeni fellépést; sürgeti az EKSZ-t és az Európai Bizottságot, hogy végezzenek rendszeres rezilienciavizsgálatokat, amelyek során értékelik a fenyegetések alakulását és az ezek által a jelenlegi jogszabályokra és szakpolitikákra gyakorolt hatást;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze a közelmúltban létrehozott nemzeti intézményeket, például Ausztrália külföldi beavatkozás elleni országos koordinátorát, a finn kormányt és minisztériumokat támogató Biztonsági Bizottságot, Svédországban a Polgári Készenléti Ügynökséget, az új pszichológiai védelmi ügynökséget és a Nemzeti Kína Központot, Franciaország új országos ügynökségét, a Viginumot, Litvánia Nemzeti Kiberbiztonsági Központját és a Védelmi Minisztérium alatt működő stratégiai kommunikációs részlegét, valamint Tajvan ügynökségeket átfogó dezinformáció elleni koordinációs munkacsoportját, hogy megvizsgálja, mit lehet tanulni ezekből a bevált gyakorlatokból, és milyen mértékben lehetne hasonló ötleteket uniós szinten bevezetni; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását e tekintetben; hangsúlyozza a proaktív megközelítés és eszközök fontosságát, beleértve a stratégiai kommunikációt is, mint az uniós és tagállami politikák szavakban és tettekben történő végrehajtásához szükséges alapvető tevékenységet; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő adattudományi képzést, és hozzon létre a Bizottságon belül egy, az információk manipulálásával foglalkozó egységes ellenőrző szervet;

11.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külföldi beavatkozás felderítésére, megelőzésére és elhárítására szolgáló jelenlegi uniós és nemzeti szintű jogszabályok és szakpolitikák számos hiányosságot és kiskaput tartalmaznak;

12.

megjegyzi, hogy az EU számos olyan hosszú távú projektet és programot finanszíroz, amelyek a dezinformáció technológiai, jogi, pszichológiai és információs szinten történő leküzdésére összpontosítanak; felkéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje e projektek és programok hatását és alkalmazhatóságát;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy Jourova mint a Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökének irányítása alatt hozzon létre egy bizottsági munkacsoportot, amelynek feladata a meglévő jogszabályok és szakpolitikák felülvizsgálata a rosszindulatú szereplők által kihasználható hiányosságok azonosítása érdekében, és sürgeti a Bizottságot e hiányosságok megszüntetésére; hangsúlyozza, hogy ennek a struktúrának együtt kell működnie más uniós intézményekkel és a tagállamokkal nemzeti, regionális és helyi szinten, és elő kell segítenie a bevált gyakorlatok cseréjét; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fontolják meg egy önálló és erőforrásokkal jól ellátott európai központ létrehozását, amely a beavatkozási fenyegetettséggel és a tájékoztatás integritásával foglalkozik, azonosítja, elemzi és dokumentálja az EU egészét érintő információmanipulációs műveleteket és beavatkozási fenyegetéseket, növeli a helyzetismeretet, egy speciális tudásközpontot alakít ki, amely a civil társadalommal, az üzleti szektorral, az uniós és a nemzeti intézményekkel folytatott egyeztetés platformjává válik, és tájékoztatja a nyilvánosságot, többek között a rendszerszintű fenyegetésekről szóló rendszeres jelentések révén; hangsúlyozza, hogy a beavatkozási fenyegetettséggel és a tájékoztatás integritásával foglalkozó új, független és erőforrásokkal jól ellátott európai központ kísérleti létrehozásának tisztáznia és erősítenie kell az EKSZ és stratégiai kommunikációs részlegének szerepét, amelynek munkacsoportjai az EU diplomáciai szolgálatának stratégiai szerveként működnek, és meg kell előznie az egymást átfedő tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy az EKSZ stratégiai kommunikációs megbízatásának a meglévő és újonnan megjelenő közös fenyegetettségek elleni külső politikák kidolgozására, valamint a nemzetközi partnerekkel ezen a területen folytatott együttműködés fokozására kell összpontosítania; rámutat arra, hogy az EKSZ stratégiai kommunikációs részlege a beavatkozási fenyegetettséggel és a tájékoztatás integritásával foglalkozó új európai központtal és az új bizottsági munkacsoporttal szoros együttműködésben folytathatná ezt a munkát;

14.

felszólítja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy hozzák olyan helyzetbe a civil társadalmat, hogy aktív szerepet játszhasson a külföldi beavatkozással szembeni fellépésben; felszólítja az európai társadalom minden szintjét és ágazatát, hogy hozzanak létre olyan rendszereket, amelyek reziliensebbé teszik a szervezeteket és a polgárokat a külföldi beavatkozással szemben, hogy képesek legyenek időben észlelni a támadásokat és a lehető leghatékonyabban elhárítani azokat, többek között az Uniós alapjogi keretei között, átlátható és demokratikus módon folytatott oktatáson és figyelemfelhíváson keresztül; ebben az összefüggésben rámutat a Tajvan által alkalmazott bevált gyakorlatokra és az össztársadalmi megközelítésre; felszólítja a döntéshozókat, hogy biztosítsanak megfelelő eszközöket és külön finanszírozást a civil társadalom számára a külföldi befolyás tanulmányozásához, feltárásához és az ellene való küzdelemhez;

Az EU rezilienciájának kiépítése a helyzetismereten, a médiaműveltségen és az oktatások keresztül

15.

hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak megbízható, szilárd és összekapcsolt rendszerekre van szükségük a demokratikus folyamatokba beavatkozni próbáló külföldi állami és nem állami szereplőkkel kapcsolatos incidensek felderítése, elemzése, nyomon követése és feltérképezése érdekében, hogy kialakuljon a helyzetismeret, és világosan megértsék, hogy az EU-nak és tagállamainak milyen típusú magatartást kell elrettenteniük és kezelniük; rendszeres szociológiai kutatásokat és közvélemény-kutatásokat szorgalmaz, amelyek figyelemmel kísérik a rezilienciát és a médiaműveltséget, valamint a leggyakoribb dezinformációs narratívák társadalmi támogatottságát és megítélését;

16.

hangsúlyozza, hogy ugyanilyen fontos, hogy az elemzés alapján szerzett felismerések ne maradjanak a külföldi beavatkozással foglalkozó szakemberek csoportjain belül, hanem azokat a lehetséges mértékig megosszák a szélesebb nyilvánossággal, különösen az érzékeny tisztségeket személyekkel, hogy mindenki tisztában legyen a fenyegetettségi mintákkal, és elkerülhesse a kockázatokat;

17.

hangsúlyozza, hogy közös módszertant kell kidolgozni a helyzetismeret fejlesztésére, a korai figyelmeztetésre és a fenyegetettségértékelésre, a rendszerszintű bizonyítékok gyűjtésére és az információs környezet manipulációjának megfelel idejű felderítésére, valamint ki kell dolgozni a támadások elkövetőinek technikai azonosítására vonatkozó szabványokat, például a tartalom hitelességére vonatkozóan, hogy biztosítsák a hatékony válaszlépést;

18.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak a tagállamokkal együttműködve és a megfelelő nemzetközi fórumokon multilaterálisan tevékenykedve ki kell dolgoznia az EU által tapasztalt beavatkozásból eredő fenyegetés fogalmi meghatározását; hangsúlyozza, hogy ennek a fogalommeghatározásnak tükröznie kell azokat a taktikákat, technikákat, eljárásokat és eszközöket, amelyek a fenyegető állami és nem állami szereplők ma tapasztalható viselkedési mintáit jellemzik; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vonja be az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét (FRA) annak biztosítása érdekében, hogy az uniós intézmények által alkalmazott fogalmi meghatározásokban ne legyenek diszkriminatív vagy méltánytalan fogalmak vagy elfogultságok;

19.

hangsúlyozza, hogy a nyilvános diplomácia és a stratégiai kommunikáció az EU külkapcsolatainak és az uniós demokratikus értékek védelmének alapvető elemét képezi; felszólítja az uniós intézményeket, hogy fejlesszék tovább és mozdítsák elő az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) StratCom részlegének fontos munkáját, valamint annak munkacsoportjait, az Európai Unió Helyzetelemző Központját (EU INTCEN) és a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó uniós információs és elemzőcsoportot, az EU Katonai Törzsének Hírszerzési Osztályát, a sürgősségi riasztórendszert, valamint az EKSZ, a Bizottság és a Parlament között igazgatási szinten kialakult együttműködést, a Bizottság által vezetett dezinformáció elleni hálózatot, a Parlament dezinformáció elleni igazgatási munkacsoportját, valamint a NATO-val, a G7-országokkal, a civil társadalommal és a magánszektorral folytatott folyamatos együttműködést a hírszerzés, az elemzés, a bevált gyakorlatok megosztása és a külföldi információmanipulációval és beavatkozással kapcsolatos figyelemfelhívás terén; üdvözli az Európai Számvevőszék „Az Uniót érintő dezinformáció: korlátozottan, de továbbra is árt” című, 09/2021. számú különjelentését; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy tegyék közzé a Számvevőszék ajánlásainak végrehajtására vonatkozó részletes ütemtervet;

20.

hangsúlyozza, hogy már jóval a választások, népszavazások vagy más fontos politikai folyamatok előtt Európa-szerte meg kell erősíteni az állandó nyomon követési erőfeszítéseket;

21.

felszólítja a tagállamokat, hogy az idevágó hírszerzési információk EU INTCEN-nel való megosztásán és a sürgősségi riasztórendszerben való részvételük javításán keresztül teljes mértékben használják ki ezeket az erőforrásokat; úgy véli, hogy még jobban meg kell erősíteni az EU és a NATO közötti elemzési és hírszerzési együttműködést, miközben átláthatóbbá és demokratikusan elszámoltathatóvá teszik az együttműködést, azáltal is, hogy az információkat rendszeresen megosztják a Parlamenttel;

22.

üdvözli a Bizottság elnökének, von der Leyennek a közös helyzetismereti központ létrehozására vonatkozó elképzelését, amellyel javítani kívánják a stratégiai előrejelzést és az EU nyílt stratégiai autonómiáját, ugyanakkor további pontosítást vár annak felépítéséről és feladatáról; hangsúlyozza, hogy egy ilyen központ létrehozásához aktív együttműködésre lenne szükség a Bizottság, az EKSZ, a Tanács, a Parlament és a nemzeti parlamentek megfelelő szolgálataival; megismétli azonban annak fontosságát, hogy el kell kerülni a párhuzamos munkavégzést és a meglévő uniós struktúrákkal való átfedéseket;

23.

emlékeztet arra, hogy az EKSZ-t megerősített és világosan meghatározott megbízatással és a szükséges erőforrásokkal kell ellátni, hogy a stratégiai kommunikációval foglalkozó részleg, a munkacsoportok és az információelemzési részleg az általuk jelenleg vizsgált külföldi forrásokon túlmenően nyomon kövesse és kezelje az információmanipulációt és a beavatkozást, és kockázatalapú megközelítés alkalmazásával szélesebb földrajzi lefedettségre törekedjen; sürgősen kéri, hogy az EKSZ állítson fel megfelelő képességeket a Kínából kiinduló információmanipuláció és beavatkozás kezelésére, mégpedig egy külön távol-keleti munkacsoport felállításával; hangsúlyozza továbbá, hogy az EKSZ-ben, a tagállamokban és általában az uniós intézményekben jelentősen növelni kell a Kínával és más stratégiailag fontos régiókkal kapcsolatos szakértelmet és nyelvi kapacitást, és fel kell használni a nyílt hozzáférésű hírszerzési forrásokat, amelyeket jelenleg nem használnak ki eléggé;

24.

hangsúlyozza a széles körben terjesztett, versenyképes, pluralista média, a független újságírók, tényellenőrzők és kutatók, valamint az erős közszolgálati média fontosságát az élénk és szabad demokratikus vita szempontjából; üdvözli a független újságírók, tényellenőrzők és kutatók szervezeteinek összefogására, képzésére és egyéb módon történő támogatására irányuló kezdeményezéseket Európa-szerte, és különösen a leginkább veszélyeztetett régiókban, mint amilyen kezdeményezés például a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontja és a Demokráciáért Európai Alapítvány; mélyen sajnálja, hogy a Digitális Média Európai Megfigyelőközpontja nem számol be a balti államokról; üdvözli azokat a kezdeményezéseket is, amelyek az újságírás és a tényellenőrzés könnyen felismerhető megbízhatósági mutatóinak megállapítására irányulnak, mint például a Riporterek Határok Nélkül kezdeményezése; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel a tömegmédia monopolisztikus tulajdonviszonyai ellen;

25.

nagyra értékeli a nélkülözhetetlen kutatásokat, valamint a magánszemélyek, iskolák, egyetemek, médiaszervezetek, közintézmények és civil társadalmi szervezetek által végzett számos kreatív és sikeres médiaműveltségi, digitális jártassággal kapcsolatos és figyelemfelhívó kezdeményezést;

26.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy rendeljenek uniós közfinanszírozási forrásokat a független tényellenőrzők, a kutatók, a minőségi média és az újságírók, valamint az információmanipulációt és a beavatkozást vizsgáló, a digitális, média- és információs műveltséget és más, a polgárok felelősségvállalását szolgáló eszközöket előmozdító, valamint azt kutató nem kormányzati szervezetek számára, hogy miként lehet érdemben mérni a média- és információs műveltséggel kapcsolatos képzés, a figyelemfelhívás, a leleplezés és a stratégiai kommunikáció hatékonyságát;

27.

kéri a professzionális és plurális média megerősítését annak biztosítása mellett, hogy a kiadók méltányos díjazásban részesüljenek tartalmaik internetes felhasználásáért; hangsúlyozza, hogy világszerte számos ország tesz lépéseket annak érdekében, hogy a média megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkezzen; megismétli az állandó uniós hírközlési alap létrehozására irányuló felhívását, és e tekintetben üdvözli a NEWS-kezdeményezést, beleértve a 2021–2027-es Kreatív Európa programban a médiaszektor, valamint a média- és információs műveltség számára biztosított új finanszírozási lehetőségeket; megjegyzi azonban, hogy a finanszírozási források függő helyzetet teremthetnek, illetve hatással lehetnek a média függetlenségére; e tekintetben kiemeli a médiafinanszírozás átláthatóságának fontosságát; úgy véli, hogy a médiapluralizmus védelme érdekében nyilvánosságra kell hozni az arra vonatkozó információkat, hogy ki a médiavállalkozások tulajdonosa, adományozója, irányítója, tartalomszolgáltatója, és hogy ki fizet az újságírói tartalomért;

28.

hangsúlyozza, hogy össze kell foglalni az információmanipulációval és az beavatkozással kapcsolatos elemzéseket, incidensjelentéseket és hírszerzési alapú nyilvános fenyegetettségértékeléseket, és ezeket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni; ezért javasolja egy uniós szintű adatbázis létrehozását az uniós és tagállami hatóságok által bejelentett külföldi beavatkozással kapcsolatos incidensekről; hangsúlyozza, hogy az ilyen incidensekkel kapcsolatos információkat adott esetben valamennyi uniós nyelven meg lehetne osztani a civil társadalmi szervezetekkel és a nyilvánossággal;

29.

felszólítja az összes tagállamot, hogy a korai évektől kezdve a felnőttoktatásig építsék be tanterveikbe a médiaműveltséget és digitális jártasságot, valamint a demokráciáról, az alapvető jogokról, a közelmúlt történelméről és a világ ügyeiről szóló oktatást, a kritikus gondolkodást és a nyilvános részvételt, beleértve a tanárok és kutatók képzését is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a történelemoktatás és -kutatás támogatását azzal kapcsolatban, hogy a külföldi beavatkozás és a múltbeli totalitarizmus hogyan befolyásolta általában a társadalmat, és különösen a nagyszabású demokratikus eseményeket;

30.

felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy minden közigazgatási szinten határozzák meg a beavatkozási próbálkozások kockázatának kitett ágazatokat, és biztosítsanak rendszeres képzést és gyakorlatokat az ezekben az ágazatokban dolgozó személyzet számára az beavatkozási próbálkozások felderítésével és elkerülésével kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy az ilyen erőfeszítések szempontjából előnyös lenne egy EU által kialakított szabványosított formátum; azt ajánlja, hogy az átfogó képzési modulokat az összes közalkalmazottnak is ajánlják fel; e tekintetben üdvözli a Parlament igazgatása által a képviselőknek és a személyzetnek felkínált képzést; javasolja e képzés továbbfejlesztését;

31.

hangsúlyozza, hogy a társadalom minden rétegében fel kell hívni a figyelmet a külföldi beavatkozásra; üdvözli az EKSZ, a Bizottság és a Parlament igazgatása által tett kezdeményezéseket, például az újságírók, tanárok, véleményformálók, diákok, idős polgárok és látogatók számára Brüsszelben és valamennyi tagállamban offline és online szervezett képzési és tájékoztatási rendezvényeket, és javasolja ezek továbbfejlesztését;

32.

felhívja a tagállamokat, az uniós közigazgatást és a civil társadalmi szervezeteket, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvben (13) foglaltaknak megfelelően osszák meg egymással a média- és információs műveltséggel kapcsolatos képzés és tájékoztatás bevált gyakorlatait; felkéri az Európai Bizottságot, hogy a médiaműveltséggel foglalkozó szakértői csoporttal együttműködve szervezze meg ezeket a tapasztalatcseréket; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak gyorsan és megfelelően végre kell hajtaniuk a felülvizsgált irányelvet;

33.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy dolgozzanak ki etikai kódexet, amely iránymutatásul szolgál a hatóságok és a politikai képviselők számára a közösségimédia-platformok és -hálózatok használata során; szükségesnek tartja az ilyen platformok és hálózatok felelős használatának ösztönzését a közszférából kiinduló manipuláció és félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében;

34.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hajtsanak végre testre szabott, a diaszpórákat és kisebbségeket is bevonó figyelemfelhívó és média- és információs műveltségi programokat, és felhívja a Bizottságot, hogy a fordítási költségek csökkentése és a lehető legtöbb ember elérése érdekében hozzon létre egy rendszert a kisebbségi nyelveken készített anyagok egyszerű megosztására; arra kéri a régiókat és az önkormányzatokat, hogy vállaljanak vezető szerepet, mivel fontos, hogy a vidéki területeket és a demográfiai csoportokat is elérjék;

35.

hangsúlyozza, hogy a külföldi beavatkozási kísérletekre adott alapvető válasz azoknak a fő célcsoportoknak a védelme, amelyeket a beavatkozás támad; hangsúlyozza, hogy összehangolt uniós jogi kereteken keresztül célzott fellépésre van szükség a nemeket, LMBTIQ+ személyeket, kisebbségeket és menekülteket érintő kérdésekkel kapcsolatos dezinformáció és gyűlöletbeszéd terjesztése ellen; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és hajtson végre stratégiákat azon személyek és csoportok finanszírozásának megakadályozására, akik a társadalom megosztása érdekében aktívan terjesztik az információmanipulációt, illetve részt vesznek abban, amely gyakran a fent említett csoportok és témák ellen irányul; pozitív kommunikációs kampányokat sürget ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő képzés szükségességét;

36.

elismeri, hogy a nemi alapú dezinformációs támadásokat és kampányokat gyakran egy tágabb politikai stratégia keretében használják fel a demokratikus folyamatokban való egyenlő részvétel aláásására, különösen a nők és az LMBTIQ személyek esetében; hangsúlyozza, hogy az LMBTIQ személyekkel kapcsolatos dezinformáció az online és offline térben egyaránt a gyűlöletet táplálja, és életeket veszélyeztet; kéri, hogy interszekcionális szemlélettel végezzék az online dezinformációval kapcsolatos kutatásokat, és felügyeljék a platformok által a nemi alapú online dezinformációs kampányokra válaszul bevezetett változtatásokat; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a nemi alapú dezinformációra olyan korai előrejelző rendszerek létrehozása révén, amelyeken keresztül a nemi alapú dezinformációs kampányokat jelenteni és azonosítani lehet;

37.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó média- és információs műveltségi stratégiát, különös tekintettel az információmanipuláció elleni küzdelemre;

38.

üdvözli a dezinformáció elleni küzdelemmel és a digitális jártasság oktatáson és képzésen keresztül történő előmozdításával foglalkozó szakértői csoport létrehozását, amely egyéb feladatok mellett a kritikus gondolkodásra, a tanárképzésre, a megtévesztés megelőzésére és leleplezésére, a tényellenőrzésre, valamint a diákok bevonására fog összpontosítani; felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a szakértői csoport munkájának eredményeit, és hajtsa végre következtetéseit;

39.

hangsúlyozza a stratégiai kommunikáció fontosságát a leggyakoribb demokráciaellenes narratívák elleni fellépésben; szorgalmazza az Európai Unió stratégiai kommunikációjának javítását annak érdekében, hogy növelje elérését mind a polgárok felé, mind pedig külföldön; hangsúlyozza, hogy minden demokratikus szervezetnek meg kell védenie a demokráciát, fenn kell tartania a jogállamiságot, és közös felelősségük, hogy az általuk előnyben részesített nyelveken és platformokon kapcsolatba lépjenek a polgárokkal;

40.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatban biztosítsanak hatékony nyilvános kommunikációs kampányokat a pontos és időszerű információk terjesztése érdekében, hogy ellensúlyozzák a félretájékoztatást, különösen a vakcinákkal kapcsolatban;

41.

mély aggodalmát fejezi ki a főként Moszkvából, Pekingből ás Ankarából kiinduló külföldi állami propaganda terjedése miatt, amelyet lefordítanak a helyi nyelvekre, például az RT, a Sputnik, az Anadolu, a CCTV, a Global Times, a Xinhua, a TRT World vagy a Kínai Kommunista Párt által támogatott, újságírásnak álcázott médiatartalmakban, és újságokkal együtt terjesztenek; fenntartja, hogy az ilyen csatornák nem tekinthetők valódi médiának, és ezért nem élvezhetik a demokratikus médiát megillető jogokat és védelmet; ugyanennyire aggódik amiatt, hogy ezek a narratívák hogyan terjedtek el a valódi újságírói termékekben; hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet az orosz és kínai dezinformációs kampányokra, amelyek célja a demokratikus értékek megkérdőjelezése és az EU megosztása, mivel ezek a kampányok jelentik a dezinformáció fő forrását Európában; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezzen tanulmányt a médiára vonatkozó minimumkövetelményekről, amely alapján a jogsértések esetén esetleg visszavonhatják az engedélyeket; felkéri a Bizottságot, hogy a tanulmány megállapításait építse be a készülő jogszabályokba, például a médiaszabadságról szóló esetleges jogszabályba; megjegyzi, hogy a külföldi beavatkozó szereplők megtévesztő módon újságírónak adhatják ki magukat; úgy véli, hogy ilyen esetekben lehetővé kell tenni az adott személy vagy szervezet szankcionálását, például a sajtóeseményekről való kizárással vagy a médiaakkreditáció visszavonásával;

42.

mély aggodalmát fejezi ki az újságírók, emberi jogi aktivisták és más, külföldi beavatkozást felfedő személyek elleni támadások, zaklatások, erőszak és fenyegetések miatt, amelyek alááshatják függetlenségüket is; felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő konkrét és ambiciózus javaslatokat mindezen személyek biztonsága érdekében, beleértve a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek (SLAPP) elleni eszközt, valamint gazdasági, jogi és diplomáciai támogatást is, ahogyan azt az európai demokráciáról szóló cselekvési terv keretében bejelentették; üdvözli e tekintetben az újságírók és más médiaszakemberek védelmének, biztonságának és szerepvállalásának az Európai Unióban történő biztosításáról szóló, 2021. szeptember 16-i (EU) 2021/1534 bizottsági ajánlást (14); felszólítja a tagállamokat, hogy jogalkotási és nem jogalkotási eszközökkel hatékonyan védjék meg az újságírókat és más médiaszakembereket;

43.

hangsúlyozza, hogy be kell vonni a stratégiai döntésekért felelős helyi és regionális döntéshozókat a hatáskörükbe tartozó területeken, például az infrastruktúra, a kiberbiztonság, a kultúra és az oktatás területén; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális politikusok és hatóságok gyakran már korai szakaszban felismerhetik az aggasztó fejleményeket, és hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenintézkedések meghatározásához és végrehajtásához gyakran helyi ismeretekre van szükség;

44.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan kommunikációs csatornákat, és alakítsanak ki olyan platformokat, ahol a vállalatok, a nem kormányzati szervezetek és a magánszemélyek, köztük a diaszpórák tagjai egyszerűen bejelenthetik azokat az eseteket, amikor információmanipuláció vagy beavatkozás áldozatává váltak; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a támadások áldozataivá vált és a támadásokról tudomással bíró vagy nyomás alá helyezett személyeket;

Külföldi beavatkozás az online platformok felhasználásával

45.

üdvözli a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex javasolt felülvizsgálatát, valamint a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra, a digitális piacokról szóló jogszabályra és az európai demokráciáról szóló cselekvési tervhez kapcsolódó egyéb intézkedésekre vonatkozó javaslatokat, amelyek hatékony eszközök lehetnek a külföldi beavatkozás elleni küzdelemben; azt ajánlja, hogy e szövegek végső olvasatakor vegyék figyelembe az e szakasz további részeiben ismertetett szempontokat;

46.

hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát nem szabad olyan módon félreértelmezni, hogy szabad olyan online tevékenységeket folytatni, amelyek az offline is törvényellenesek, mint például a zaklatás, a gyűlöletbeszéd, a faji megkülönböztetés, a terrorizmus, az erőszak, a kémkedés és a fenyegetések; hangsúlyozza, hogy a platformoknak nemcsak a működésük helye szerinti ország törvényeit kell betartaniuk, hanem különösen a káros online tartalmakkal kapcsolatos szerződési feltételeket is; felszólítja a platformokat, hogy fokozzák a jogellenes tartalom újbóli megjelenésének megakadályozására irányuló erőfeszítéseket, amely megegyezik a jogellenesnek minősített és eltávolított tartalommal;

47.

hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt tovább kell vizsgálni az online dezinformáció és a külföldi beavatkozás terjedését, és hogy uniós szintű jogszabályokkal kell biztosítani a jelentősen megnövelt és érdemi átláthatóságot, nyomon követést és elszámoltathatóságot az online platformok által végzett műveletek tekintetében, valamint biztosítani kell az adatokhoz való hozzáférést a jogosult hozzáférést kérők számára, különösen az algoritmusokkal és az online hirdetésekkel kapcsolatban; felszólítja a közösségi média vállalkozásokat, hogy vezessenek nyilvántartást a hirdetésekről;

48.

olyan szabályozást és intézkedéseket szorgalmaz, amely arra kötelezi a platformokat, különösen a társadalomra rendszerszintű kockázatot jelentő platformokat, hogy végezzék el a rájuk háruló feladatokat az információmanipuláció és a beavatkozás csökkentése érdekében, például olyan címkék használatával, amelyek jelzik a felhasználói fiókok mögött álló valódi szerzőket, továbbá azzal, hogy elszigetelik a dezinformáció terjesztésére rendszeresen használt vagy a platform általános szerződési feltételeit rendszeresen megszegő fiókokat, felfüggesztik és – szükség esetén egyértelmű jogszabályok alapján – törlik az összehangolt beavatkozási kampányokhoz használt álfiókokat, illetve demonetizálják a dezinformációt terjesztő oldalakat, az algoritmusaik, hirdetési modelljeik, ajánlórendszereik és mesterséges intelligencia technológiáik hatásaiból eredő beavatkozási kockázatokat mérséklő intézkedéseket dolgoznak ki, valamint mind a posztokban, mind a kommentekben megjelölik a dezinformációs tartalmakat; emlékeztet arra, hogy ezeket az intézkedéseket átlátható és elszámoltatható módon kell végrehajtani;

49.

kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a 2021 júniusában elfogadott „Council of Europe Guidance Note on Best practices towards effective legal and procedural frameworks for self-regulatory and co-regulatory mechanisms of content moderation” [Az Európa Tanács iránymutatása az önszabályozó és társszabályozó tartalommoderációs mechanizmusok hatékony jogi és eljárási kereteinek megteremtését célzó bevált gyakorlatokról] című dokumentumot;

50.

az általános adatvédelmi rendelet (15) teljes körű és hatékony végrehajtását szorgalmazza, amely korlátozza a platformok által a felhasználókról tárolható adatok mennyiségét és felhasználási idejét, különösen a nagyon személyes és/vagy érzékeny adatokat használó platformok és alkalmazások, például az üzenetküldő, egészségügyi, pénzügyi és társkereső alkalmazások, valamint a kis vitafórumok esetében; kéri a kapuőrplatformokat, hogy tartózkodjanak a személyes adatoknak a kapuőr által kínált bármely egyéb szolgáltatásból származó személyes adatokkal vagy harmadik fél által nyújtott szolgáltatásokból származó személyes adatokkal történő összevonásától, tegyék ugyanolyan egyszerűvé az adatok tárolásának és megosztásának megtagadását, mint amilyen egyszerű a hozzájárulás megadása, valamint a felhasználók számára tegyék lehetővé annak eldöntését, hogy szeretnének-e célzott, személyre szabott online hirdetéseket kapni; üdvözli a politikai hirdetések mikrotargetálási technikáinak – különösen, de nem kizárólagosan az érzékeny személyes adatokon, például etnikai származáson, vallási meggyőződésen vagy szexuális irányultságon alapuló mikrotargetálási technikák – betiltására irányuló valamennyi erőfeszítést, és kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a mikrotargetálás tilalmának kiterjesztését a tematikus hirdetésekre is;

51.

olyan kötelező erejű uniós szabályokat szorgalmaz, amelyek megkövetelik a platformoktól, hogy együttműködjenek az illetékes hatóságokkal rendszereik rendszeres tesztelése, valamint az információmanipuláció, a beavatkozás és a szolgáltatásaik használatából eredő sebezhetőség kockázatának azonosítása, értékelése és mérséklése érdekében, beleértve azt is, hogy szolgáltatásaik kialakítása és irányítása hogyan járul hozzá ehhez a kockázathoz; olyan kötelező erejű uniós szabályok bevezetését szorgalmazza, amelyek kötelezik a platformokat olyan rendszerek létrehozására, amelyek nyomon követik szolgáltatásaik használatának módját, például országonkénti áttekintésben valós időben nyomon követik a legmeghatározóbb és legnépszerűbb posztokat, hogy felderítsék az információmanipulációt és a beavatkozást, és jelezzék az illetékes nemzeti és európai hatóságok felé a gyanús beavatkozást, valamint növeljék azon szereplők költségeit, akik lehetővé teszik, hogy szemet hunyjanak ilyen jellegű és a rendszereik által elősegített cselekmények felett;

52.

felszólítja az online platformokat, hogy különítsenek el megfelelő forrásokat a káros külföldi beavatkozás megelőzésére, valamint arra, hogy jobb munkakörülményeket, pszichológiai ellátást és méltányos fizetést biztosítsanak a tartalommoderátorok számára; felszólítja a nagy közösségi médiaplatformokat, hogy nyújtsanak be részletes, országonkénti jelentéseket az országon belüli tényellenőrzésre, kutatási tevékenységekre és tartalommoderálásra fordított erőforrásokról, beleértve az egyes nyelveken rendelkezésre álló humán és mesterséges intelligencia kapacitásokat, valamint a helyi civil társadalommal folytatott együttműködést; hangsúlyozza, hogy e platformoknak fokozniuk kell a dezinformáció kezelésére irányuló erőfeszítéseiket az EU kisebb és kereskedelmileg kevésbé jövedelmező piacain;

53.

felszólítja a közösségi média platformokat, hogy szolgáltatásaik, eszközeik és felügyeleti mechanizmusaik kialakítása során, valamint a nagyobb átláthatóságot és biztonságosabb online környezetet célzó intézkedésekben a használt nyelvtől függetlenül teljes mértékben tartsák tiszteletben valamennyi uniós polgár egyenlőségét; hangsúlyozza, hogy ez nemcsak az összes hivatalos nemzeti és regionális nyelvre vonatkozik, hanem az Unión belüli jelentős diaszpórák nyelveire is; hangsúlyozza, hogy ezeket a szolgáltatásokat a hallássérültek számára is hozzáférhetővé kell tenni;

54.

kéri, hogy mind a platformok felhasználói számára, mind pedig a tartalom metaadataiban érthetően és olvashatóan címkézzék meg a mélykamukat, hogy javítsák azok nyomon követhetőségét a keresők és tényellenőrzők számára; e tekintetben üdvözli a tartalom hitelességének és nyomon követhetőségének javítását célzó kezdeményezéseket, például a vízjelek és hitelesítési szabványok kidolgozását, valamint a globális szabványok bevezetését;

55.

kéri, hogy szabályozzák az olyan szolgáltatásokat, amelyek közösségi média manipulációs eszközöket és szolgáltatásokat kínálnak, például mesterséges aktivitással vagy álprofilokkal fellendítik egyes fiókok vagy tartalmak elérését; hangsúlyozza, hogy ennek a szabályozásnak a jelenlegi gyakorlatok és a kapcsolódó kockázatok alapos értékelésén kell alapulnia, és meg kell akadályoznia, hogy ezeket a szolgáltatásokat rosszindulatú szereplők politikai beavatkozásra használják fel;

56.

hangsúlyozza, hogy az online tartalmak és fiókok mögött álló valódi természetes vagy jogi személyek – különösen a hirdetni kívánók – tekintetében átláthatóságra van szükség; felszólítja a platformokat, hogy vezessenek be mechanizmusokat különösen az összehangolt befolyásoló műveletekhez kapcsolódó hiteltelen felhasználói fiókok felderítésére és felfüggesztésére; hangsúlyozza, hogy ezek a gyakorlatok nem akadályozhatják, hogy az interneten élni lehessen az anonimitás lehetőségével, ami döntő fontosságú az újságírók, az aktivisták, a marginalizált közösségek és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek (pl. az informátorok, másként gondolkodók és az autokratikus rezsimek politikai ellenfelei) védelme szempontjából, és teret kell engedni a szatirikus és humoros fiókoknak;

57.

hangsúlyozza, hogy a tartalmak eltávolításával kapcsolatos nagyobb felelősség nem vezethet a jogszerű tartalmak önkényes eltávolításához; óvatosságra int a valós személyek fiókjainak teljes felfüggesztésével, illetve az automatizált szűrők tömeges alkalmazásával kapcsolatban; aggodalommal veszi tudomásul a platformoknak a választott tisztviselők fiókjainak letiltására irányuló önkényes döntéseit; hangsúlyozza, hogy e fiókokat csak a demokratikus értékeken alapuló egyértelmű jogszabályok alapján szabadna megszüntetni, amelyeket az üzleti politikába is át kell ültetni és független demokratikus felügyelet mellett kell érvényesíteni, valamint hogy a fellebbezéshez való jogot teljesen átlátható folyamatnak kell lefednie;

58.

olyan kötelező erejű szabályokat szorgalmaz, amelyek megkövetelik a platformoktól, hogy könnyen hozzáférhető kommunikációs csatornákat hozzanak létre azon személyek vagy szervezetek számára, akik jogellenes tartalmat, szerződési feltételek megsértését, dezinformációt, külföldi beavatkozást vagy manipulációt kívánnak bejelenteni, adott esetben lehetővé téve a megvádolt személyek számára, hogy a korlátozó intézkedések meghozatala előtt reagáljanak, valamint pártatlan, átlátható, gyors és hozzáférhető vissza- és továbbutalási és fellebbezési eljárások kialakítását szorgalmazza mind az online közzétett tartalmak áldozatai, a tartalmat bejelentők, mind pedig az olyan személyek vagy szervezetek számára, akiket érint a címkézésre, a láthatóság korlátozására, a hozzáférés letiltására vagy a fiókok felfüggesztésére, illetve a reklámbevételekhez való hozzáférés korlátozására vonatkozó döntés; azt ajánlja, hogy a közösségimédia-platformok jelöljenek ki minden tagállam számára külön kapcsolattartót, és minden tagállamban minden fontos választásra alakítsanak munkacsoportokat;

59.

jogalkotási szabályokat szorgalmaz, amelyek biztosítják az átláthatóságot a felhasználók és a nyilvánosság számára, például a platformokat nyilvános és könnyen kereshető archívumok létrehozására kötelezik, amely az online hirdetések mellett tartalmazza azt is, hogy kiket céloznak meg és ki fizet értük, továbbá a moderált és törölt tartalmakat; önszabályozó intézkedéseket alakítanak ki, továbbá átfogó és érdemi hozzáférést biztosítanak az algoritmusok tervezésével, használatával és hatásával kapcsolatos információkhoz az illetékes nemzeti hatóságok, a tudományos intézményekben dolgozó ellenőrzött kutatók, a média, a civil társadalmi szervezetek és a közérdeket képviselő nemzetközi szervezetek számára; úgy véli, hogy harmonizálni kellene e könyvtárak mérőszámait, hogy lehetővé tegyék a platformok közötti elemzést és csökkentsék a platformok adminisztratív terheit;

60.

szorgalmazza azon üzleti modellek megszüntetését, amelyek azon a törekvésen alapulnak, hogy az emberek minél hosszabb időt töltsenek a platformokon, és ezt számukra vonzó tartalmak felkínálásával érjék el; felhívja a jogalkotókat és a platformokat, hogy emberi moderátorok és külső ellenőr segítségével biztosítsák, hogy az algoritmusok ne népszerűsítsék a jogellenes, szélsőséges, megkülönböztető vagy radikalizáló tartalmakat, hanem inkább a nézőpontok sokféleségét kínálják a felhasználóknak, ugyanakkor helyezzék előtérbe és népszerűsítsék a tényeket és a tudományos alapú tartalmakat, különösen az olyan fontos társadalmi kérdésekben, mint a közegészségügy és az éghajlatváltozás; úgy véli, hogy az elkötelezettségen alapuló és függőséget okozó rangsorolási rendszerek rendszerszintű fenyegetést jelentenek társadalmunkra nézve; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon az árösztönzők jelenlegi kérdésével azokon a területeken, ahol a megosztó tartalmú, erősen célzott hirdetésekért gyakran sokkal alacsonyabb árat fizetnek ugyanannyi megtekintésért, mint a kevésbé célzott, társadalmilag integráló tartalmú hirdetésekért;

61.

szorgalmazza az algoritmusok módosítását a hiteltelen fiókokból és csatornákból származó, a káros külföldi információmanipuláció terjedését mesterségesen elősegítő tartalmak ösztönzésének megállítása érdekében; az algoritmusok olyan módosítását szorgalmazza, hogy azok ne ösztönözzék a megosztó és haragot keltő tartalmakat; hangsúlyozza, hogy az Uniónak olyan intézkedéseket kell bevezetnie, amelyek jogilag előírják a közösségimédia-vállalatok számára, hogy a dezinformáció észlelésekor a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák a dezinformáció felerősítését, valamint hogy a platformokra nézve következményekkel jár, ha nem tesznek eleget a dezinformáció megszüntetésére vonatkozó követelménynek;

62.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a tesztelési szakaszt, valamint szisztematikusan felül kell vizsgálni az algoritmusok következményeit, beleértve azt is, hogy hogyan alakítják a közbeszédet, hogyan befolyásolják a politikai eredményeket, és hogyan rangsorolják a tartalmat; hangsúlyozza, hogy ennek a felülvizsgálatnak meg kell vizsgálnia, hogy a platformok képesek-e teljesíteni a szerződési feltételeikben ígért garanciákat, és hogy rendelkeznek-e megfelelő biztosítékokkal a platformjaikon bemutatott tartalmak manipulálását célzó nagyléptékű, összehangolt hiteltelen magatartás megakadályozására;

63.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy reklámbevétel formában évente átlagosan 65 millió EUR áramlik az európai polgárokat célba vevő, mintegy 1 400 dezinformációs weboldalra (16); hangsúlyozza, hogy olykor akár közintézmények online hirdetései az érintett hirdetők beleegyezése vagy akár tudta nélkül nagy számban jelennek meg a rosszindulatú, gyűlöletbeszédet és dezinformációt népszerűsítő weboldalakon, és így finanszírozzák azokat; megjegyzi, hogy öt vállalat – köztük a Google Ads – fizeti e hirdetési bevételek 97 %-át, és ők felelnek az állományukban szereplő kiadók weboldalainak kiválasztásáért, és így jogukban áll eldönteni, hogy mely tartalmak monetizáltak, és melyek nem; elfogadhatatlannak tartja, hogy a hirdetési pénzeket elosztó algoritmusok fekete dobozként működnek a nyilvánosság számára; arra kéri a Bizottságot, hogy a versenypolitika és a trösztellenes jogszabályok kínálta eszközöket kihasználva gondoskodjon egy működőképes piacról, és számolja fel ezt a monopóliumot; kéri ezeket a szereplőket, hogy akadályozzák meg, hogy a dezinformációs weboldalakat az ő hirdetési szolgáltatásaikból finanszírozzák; gratulál azoknak a szervezeteknek, amelyek elkötelezettek az ezzel a kérdéssel kapcsolatos tájékoztatás mellett; hangsúlyozza, hogy a hirdetőknek joguk van tudni és dönteni arról, hogy hirdetésüket hol helyezik el, és melyik közvetítő kezelte az adataikat; olyan közvetítői eljárás létrehozását kéri, amely lehetővé teszi a hirdetők számára, hogy visszatérítést kapjanak, ha a hirdetéseket olyan weboldalakon helyezik el, amelyek elősegítik a dezinformációt;

64.

hangsúlyozza, hogy a dezinformáció visszaszorítását célzó aktualizált gyakorlati kódex, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály, a digitális piacokról szóló jogszabály és az európai demokráciáról szóló cselekvési terv az elfogadásukat követően megköveteli egy hatékony áttekintő, értékelő és szankcionálási mechanizmus bevezetését, hogy nemzeti és uniós szinten rendszeresen értékelni lehessen végrehajtásukat, hogy késedelem nélkül azonosítani és orvosolni lehessen a joghézagokat, és hogy szankcionálják a kötelezettségvállalások helytelen alkalmazását és alkalmazásuk elmulasztását; e tekintetben erős és erőforrásokkal megfelelően ellátott digitális szolgáltatási koordinátorok kinevezését kéri az egyes tagállamokban, valamint elegendő forrást kér az Európai Bizottság végrehajtási ága számára a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály alapján ráruházott feladatok végrehajtásához; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az online platformokat a Bizottság által hitelesített független ellenőrzéseknek vessék alá; megjegyzi, hogy az ellenőröket a függetlenségük biztosítása érdekében nem finanszírozhatják az egyes platformok;

65.

e tekintetben kéri, hogy társszabályozás útján határozzák meg azokat az objektív fő teljesítménymutatókat (KPI-k), amelyek biztosítják a platformok által tett intézkedések ellenőrizhetőségét, valamint azok hatásait; hangsúlyozza, hogy e fő teljesítménymutatóknak olyan országspecifikus mérőszámokat kell tartalmazniuk, mint a dezinformáció által megcélzott közönség, az elkötelezettség (átkattintási arány stb.), az országon belüli tényellenőrzési és kutatási tevékenységek finanszírozása, valamint az országon belüli civil társadalmi kapcsolatok kiterjedtsége és erőssége;

66.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a dezinformációra vonatkozó gyakorlati kódex felülvizsgálata nem átlátható, mivel a vita nagyrészt csak a magánszektor és az Európai Bizottság bevonásával zajlott; sajnálja, hogy az Európai Parlamenttel, különösen az EU demokratikus folyamataiba történő külföldi beavatkozással foglalkozó különbizottsággal és néhány más kulcsfontosságú érdekelt féllel nem konzultáltak megfelelően a gyakorlati kódex felülvizsgált változatának kidolgozása során;

67.

sajnálja, hogy a gyakorlati kódex továbbra is önszabályozó jellegű, mivel az önszabályozás nem elegendő a nyilvánosságnak a beavatkozási és manipulációs kísérletekkel szembeni védelméhez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a dezinformációról szóló aktualizált gyakorlati kódex nem biztos, hogy választ tud adni az előttünk álló kihívásokra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyakorlati kódex megerősítését célzó iránymutatás nagymértékben a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályra irányuló bizottsági javaslatra támaszkodik; kéri, hogy mielőbb tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyakorlati kódex kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat tartalmazzon a platformok számára, hogy az EU a következő helyi, regionális, nemzeti és európai választások előtt felkészült legyen;

68.

felszólítja az EU-t, hogy védje és ösztönözze a technológiai közösségen belüli párbeszédet és a közösségi platformok magatartásáról és stratégiáiról folytatott információcserét; úgy véli, hogy csak egy nyitott technológiai közösség képes arra, hogy megerősítse a közvéleményt a támadásokkal, a manipulációval és a beavatkozással szemben; szorgalmazza annak vizsgálatát, hogy a dezinformációval kapcsolatban létre lehetne-e hozni egy köz-magán információmegosztó és -elemző központot (ISAC), amelynek tagjai a fenyegetettségi osztályozás alapján nyomon követnék, címkéznék és megosztanák a dezinformációs tartalmakra és azok terjesztőire vonatkozó fenyegetettségi információkat; úgy véli, hogy ez információval szolgálhatna az Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszer és a G7 gyorsreagálási mechanizmus számára, valamint a kisebb, kevesebb erőforrással rendelkező szereplők számára is előnyös lenne; kéri továbbá, hogy a káros tartalmak demonetizálása céljából vezessenek be egy iparági szintű, hirdetési és online monetizációs szolgáltatásokra vonatkozó dezinformációs előírást, amelyet az online fizetési rendszereknek és az e-kereskedelmi platformoknak is alkalmazniuk kellene, és amelyet harmadik félnek kellene ellenőriznie;

69.

hangsúlyozza, hogy a kódexnek a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály hatálybalépéséig hatékony eszközként kell működnie; úgy véli, hogy a kódexnek a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály egyes kötelezettségeit előre kellene hoznia, és köteleznie kellene az aláírókat a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály számos rendelkezésének végrehajtására a kutatók és a szabályozók adatokhoz való hozzáférése, valamint a hirdetések átláthatósága tekintetében, beleértve az algoritmusok és az ajánlórendszerek átláthatóságát is; sürgeti az aláíró feleket, hogy független ellenőrrel auditáltassák az e kötelezettségeknek való megfelelésüket, és kéri, hogy ezeket az ellenőrzési jelentéseket tegyék közzé;

70.

sajnálja, hogy a kódex betartásának ellenőrzésére irányuló folyamat nem átlátható, valamint sajnálja a kódex felülvizsgálatának időzítését, amelyet az INGE-különbizottság munkájának befejezése előtt fognak véglegesíteni; megjegyzi, hogy legalább az ülések napirendjét, a záró feljegyzéseket és a jelenléti listákat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni; sürgeti az aláírókat, hogy tegyenek tanúbizonyságot az Európai Parlamentben a kódexszel kapcsolatos kötelezettségvállalásaikról, valamint arról, hogy hogyan hajtották és hajtják majd végre ezeket a kötelezettségvállalásokat;

71.

úgy véli, hogy a független médiaszabályozóknak – például az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának – döntő szerepe lehet a kódex ellenőrzésében és végrehajtásában;

72.

üdvözli a kódex megerősítéséről szóló bizottsági iránymutatásban előirányzott munkacsoport létrehozására irányuló javaslatot; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság kérje fel az Európai Parlament, a nemzeti szabályozó hatóságok és más érdekelt felek – köztük a civil társadalom és a kutatói közösség – képviselőit, hogy vegyenek részt ebben a munkacsoportban;

Kritikus infrastruktúra és stratégiai ágazatok

73.

úgy véli, hogy az összekapcsolt és határokon átnyúló jellegükből adódóan a kritikus infrastruktúrák egyre inkább ki vannak téve a külső beavatkozásoknak, és úgy véli, hogy a jelenleg érvényben lévő keretet felül kell vizsgálni; üdvözli ezért a Bizottság új irányelvre irányuló javaslatát, amelynek célja az Európai Unióban alapvető szolgáltatásokat nyújtó kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájának növelése;

74.

ajánlja, hogy a tagállamok tartsák fenn előjogukat a kritikus fontosságú szervezetek azonosítására, ugyanakkor megállapítja, hogy uniós szintű koordinációra van szükség az alábbiak érdekében:

a)

a több szereplő által használt kapcsolati és kommunikációs csatornák megerősítése, többek között az uniós missziók és műveletek általános biztonsága érdekében;

b)

a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájával foglalkozó csoporton keresztül a tagállamok illetékes hatóságainak támogatása, biztosítva az érdekelt felek sokrétű részvételét, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k), a civil társadalmi szervezetek és a szakszervezetek érdemi bevonását;

c)

a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása nemcsak a tagállamok között, hanem regionális és helyi szinten a kritikus infrastruktúrák tulajdonosai és üzemeltetői között is, beleértve a Nyugat-Balkánt is, többek között az ügynökségek közötti kommunikáció révén, annak érdekében, hogy a szóban forgó fejleményeket korai szakaszban azonosítsák, és megfelelő ellenintézkedéseket dolgozzanak ki;

d)

a kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadásokra való reagálásra irányuló közös stratégia végrehajtása;

75.

ajánlja, hogy a kritikus fontosságú szervezetek listáját ki lehetne terjeszteni a kritikus választási infrastruktúrákra és oktatási rendszerekre is, mivel ezek alapvető fontosságúak az EU és tagállamai működésének és stabilitásának biztosításában, és a jövőben rugalmasságot kellene biztosítani a védendő új stratégiai ágazatoknak a listára történő felvétele során;

76.

átfogó uniós megközelítést sürget a választási folyamatokat érintő hibrid fenyegetések problémájának kezelésére, valamint a tagállamok közötti koordináció és együttműködés javítására; felszólítja a Bizottságot, hogy a választásokkal összefüggésben kritikusan értékelje a platformoktól és az adatinfrastruktúrától való függőséget; úgy véli, hogy hiányzik a magánszektor feletti demokratikus felügyelet; felszólít a platformok demokratikusabb felügyeletére, beleértve az adatokhoz és algoritmusokhoz való megfelelő hozzáférést az illetékes hatóságok számára;

77.

javasolja, hogy a javasolt irányelvből eredő kötelezettségeknek, beleértve az uniós és tagállami szintű fenyegetettségek, kockázatok és sebezhetőségek értékelését is, tükrözniük kell a legújabb fejleményeket, és azokat az EKSZ INTCEN központjával közösen a Közös Kutatóközpontnak kell elvégeznie; hangsúlyozza, hogy elegendő erőforrást kell biztosítani ezen intézmények számára ahhoz, hogy szigorú demokratikus felügyelet mellett a legkorszerűbb elemzéseket készíthessék el, ami az alapvető jogok tiszteletben tartása érdekében nem zárhatja ki, hogy az FRA előzetes értékelést végezzen;

78.

úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak finanszírozási alternatívákat kell biztosítaniuk az EU nyugat-balkáni tagjelölt országai és más potenciális tagjelölt országok számára – ahol a harmadik országok a közvetlen külföldi befektetéseket geopolitikai eszközként használták az ilyen országok tőkeáttételének növelésére –, annak megakadályozása érdekében, hogy az EU és a tagjelölt országok kritikus infrastruktúrájának nagy része az EU-n kívüli országok és vállalatok birtokába kerüljön, mint például a görögországi pireuszi kikötő esetében, vagy ahogyan az jelenleg a Balti-tengeren, a Földközi-tengeren és az Északi-sarkvidék tengerein a tenger alatti kábelekkel kapcsolatos kínai beruházások esetében történik; ezért üdvözli a közvetlen külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendeletet mint a külföldi befektetésekkel kapcsolatos tagállami fellépések összehangolásának fontos eszközét, továbbá erősebb szabályozási keretet sürget, határozottabb végrehajtás mellett, annak biztosítása érdekében, hogy a rendeletben meghatározottak szerint az Unió biztonságára káros hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetéseket leállítsák, és hogy az uniós intézmények szélesebb hatáskört kapjanak a közvetlen külföldi befektetések átvilágítása terén; kéri a legkedvezőbb árat kínáló ajánlattevő elvének eltörlését a kormányzati beruházási döntésekben; felszólítja a befektetésátvilágítási mechanizmusokkal nem rendelkező uniós tagállamokat, hogy vezessenek be ilyen intézkedéseket; úgy véli, hogy a keretrendszernek jobban kell kapcsolódnia a nemzeti és uniós intézetek vagy más érintett érdekelt felek, például szellemi műhelyek által a közvetlen külföldi befektetések áramlásának feltérképezése és értékelése céljából végzett független elemzésekhez; úgy véli, hogy más stratégiai ágazatokat is célszerű lenne bevonni a keretbe, például az 5G-t más információs és kommunikációs technológiákat, hogy korlátozni lehessen az EU és tagállamai nagy kockázatú beszállítóktól való függőségét; hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokra egyformán alkalmazni kell;

79.

úgy véli, hogy az EU több kihívással néz szembe a beruházások múltbeli elmaradása miatt, ami hozzájárult a külföldi technológiai beszállítóktól való függéséhez; ajánlja a kritikus infrastruktúrák és anyagok termelési és ellátási láncainak biztosítását az EU-n belül; nagyon fontosnak tartja az EU nyitott stratégiai autonómiára és digitális szuverenitásra irányuló törekvését, és ezt a helyes előremutató útnak tekinti; hangsúlyozza, hogy az EU várhatóan új eszközöket, többek között kényszerítést elhárító mechanizmust fog bevezetni geopolitikai pozíciójának megerősítésére; úgy véli, hogy a Bizottság által bejelentett, chipekről szóló európai jogszabály biztosítja, hogy a chipek gyártásához nélkülözhetetlen alkatrészek az Európai Unióban készüljenek, ami fontos lépés a harmadik országoktól, például Kínától és az Egyesült Államoktól való függőség korlátozásában; úgy véli, hogy a csipgyártásba történő beruházásokat az egész blokkban összehangoltan, a keresleti oldal elemzése alapján kell végrehajtani, hogy elkerüljük a nemzeti állami támogatásokért folyó versenyfutást és az egységes piac széttagolódását; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre külön Európai Félvezető Alapot, amely támogathatná az égetően szükséges szakképzett munkaerő megteremtését, és ellensúlyozhatná a gyártási és tervezési létesítmények létesítési költségeit, amelyek magasabbak az Európai Unióban; Tajvant fontos partnernek tekinti a félvezetőgyártás Unión belüli fellendítésében;

80.

szorgalmazza az európai biztonsági szabványokkal rendelkező európai adatinfrastruktúra és szolgáltatók hálózatai, például a GAIA-X továbbfejlesztését, ami fontos lépés a meglévő szolgáltatók életképes alternatíváinak kiépítésében és a nyitott, átlátható és biztonságos digitális gazdaság felé; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kkv-kat és el kell kerülni a kartellek kialakulását a felhőpiacon; emlékeztet arra, hogy az adatközpontok kritikus infrastruktúrának minősülnek; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy harmadik országok és vállalataik befolyásolják a GAIA-X fejlesztését;

81.

hangsúlyozza, hogy a nyilvános elektronikus kommunikációs hálózatok, például az internetes gerinchálózatok és a tenger alatti kommunikációs kábelek épsége, rendelkezésre állása és bizalmas jellege létfontosságú biztonsági érdek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a szabotázst és a kémkedést az említett kommunikációs hálózatokban, és támogassák az interoperábilis biztonságos útválasztási szabványok használatát az elektronikus kommunikációs hálózatok és szolgáltatások integritásának és megbízhatóságának garantálása érdekében, többek között a nemrégiben elfogadott Global Gateway stratégia révén;

82.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a kritikus összetevők és technológiák, köztük az elemek és a berendezések, az 5G és az azt követő technológiák, valamint a vegyipari és gyógyszeripari termékek gyártásához használt nyersanyagok biztonságos, fenntartható és méltányos ellátásának megteremtése érdekében, hangsúlyozza ugyanakkor a globális kereskedelem és a nemzetközi együttműködés fontosságát, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a munkavállalók jogait és a természeti környezetet, és amely érvényesíti az erőforrások felhasználásával kapcsolatos nemzetközi társadalmi és fenntarthatósági normákat; emlékeztet arra, hogy az ellátási lánc megszakadása esetén a megfelelő helyettesítő termékek megtalálása érdekében biztosítani kell a szükséges finanszírozást a kutatás és fejlesztés számára;

Külföldi beavatkozás a választási folyamatok során

83.

kéri, hogy a teljes választási folyamat védelmét tekintsék kiemelt uniós és nemzetbiztonsági kérdésnek, mivel a szabad és tisztességes választások a demokratikus folyamat középpontjában állnak; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jobb reagálási keretet a választási folyamatokba való külföldi beavatkozás ellen, amelynek többek között a polgárokkal fenntartott közvetlen kommunikációs csatornákat is magában kell foglalnia;

84.

hangsúlyozza, hogy – többek között a magán- és az egyetemi ágazatban – elő kell mozdítani a választási folyamatokat kísérő dezinformációval szembeni társadalmi ellenálló képességet, és holisztikus megközelítést kell alkalmazni, amelyben az ilyen beavatkozás folyamatosan kezelhető, az iskolai oktatási programoktól kezdve a szavazás technikai integritásán és megbízhatóságán át, a beavatkozás hibrid jellegének kezelésére irányuló strukturális intézkedésekig; szorgalmazza különösen a 2024-es európai választásokra való felkészüléshez egy terv kidolgozását, amelynek magában kell foglalnia a következőket: stratégia, az európai politikai pártok és munkatársaik képzése és tudatosságuk növelése, valamint a külföldi beavatkozás megakadályozását célzó megerősített biztonsági intézkedések;

85.

úgy véli, hogy a közösségi médián keresztüli félretájékoztatás és dezinformáció egyre nagyobb problémát jelent a választások integritása szempontjából; úgy véli, hogy a közösségimédia-platformoknak biztosítaniuk kell a választások integritásának védelmét szolgáló politikák végrehajtását és megfelelő működését; aggasztónak találja azokat a közelmúltban tett megállapításokat, amelyek szerint rosszindulatú szereplők magánvállalkozásokat vesznek igénybe a választásokba való beavatkozás, a hamis narratívák terjesztése és vírusszerűen terjesztett összeesküvés-elméletek céljából, főként a közösségi médiában; mélyreható vizsgálatot szorgalmaz azzal kapcsolatban, hogy miként lehet fellépni a „felbérelhető dezinformálás” jelenségével szemben, mivel az egyre kifinomultabb és egyre gyakoribb a világ minden részén;

86.

kiemeli, hogy a választási megfigyelő missziók rendkívül fontosak a választási rendszer ellenállóbbá tételét, valamint a választási folyamatokba való külföldi beavatkozás megakadályozását szolgáló releváns tájékoztatásban és konkrét ajánlások megfogalmazásában; szorgalmazza a választási folyamatok javítását és megerősítését, amelynek során a választási megfigyelő missziók kulcsfontosságú eszközök a tisztességtelen és manipulált választási eljárások elleni küzdelemben, amelyeket a demokratikus látszatra törekvő illiberális rezsimek egyre gyakrabban alkalmaznak; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a nemzetközi választási megfigyelés során alkalmazott eszközöket és módszereket újra kell értékelni és aktualizálni kell az új tendenciák és fenyegetések kezelése érdekében, beleértve a hamis választási megfigyelők elleni küzdelmet, a bevált gyakorlatok cseréjét a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, valamint a nemzetközi választási megfigyelés alapelveiről szóló nyilatkozat és a nemzetközi választási megfigyelők magatartási kódexe keretében a releváns nemzetközi szervezetekkel – mint például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács (ET) – és valamennyi érintett szereplővel folytatott szorosabb együttműködést; hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti képviselők nem engedélyezett választási megfigyelő missziókban való részvétele aláássa az Európai Parlament hitelességét és jó hírnevét; üdvözli és ajánlja a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport által „az európai parlamenti képviselők egyéni, nem hivatalos választási megfigyelései” kapcsán 2018. december 13-án elfogadott eljárás teljes körű végrehajtását, amely mandátumuk időtartamára lehetővé teszi az európai parlamenti képviselők kizárását a Parlament hivatalos választási megfigyelő küldöttségeiből;

A politikai tevékenységek külföldi szponzorok általi burkolt finanszírozása

87.

hangsúlyozza, hogy a politikai tevékenységek rejtett finanszírozásának például az Európában tapasztalható antidemokratikus tendenciákra gyakorolt hatásai egyelőre behatóbb értelmezést igényelnek, ugyanakkor a politikai tevékenységek fedett műveleteken keresztül történő külföldi finanszírozása súlyosan sérti az EU és tagállamai demokratikus működésének integritását, különösen a választási időszakokban, és ezért sérti a szabad és tisztességes választások elvét; hangsúlyozza, hogy ezért minden tagállamban jogellenesnek kell nyilvánítani minden olyan külföldi szereplők által finanszírozott leplezett tevékenységet, amelynek célja az európai vagy nemzeti politikai folyamatok befolyásolása; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy egyes országok, mint például Ausztrália, olyan törvényeket vezettek be, amelyek tiltják a külföldi beavatkozást a politikába;

88.

elítéli, hogy szélsőséges, populista, Európa-ellenes pártok, valamint bizonyos más pártok és egyének kapcsolatban állnak az Unió demokratikus folyamataiba való beavatkozásra tett kísérletekkel, és azokban nyíltan részt vállalnak, továbbá riasztónak tartja, hogy ezeket a pártokat a külföldi beavatkozó szereplők szócsőként használják fel tekintélyelvű kormányaik legitimálására; kéri az ilyen pártok és személyek, valamint Oroszország közötti politikai és gazdasági kapcsolatok teljes körű tisztázását; rendkívül helytelenek tartja ezeket a kapcsolatokat, és elítéli a cinkosságot, amely politikai célok elérése érdekében az Európai Uniót és tagállamait külföldi hatalmak támadásainak teheti ki;

89.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti jogszabályok további harmonizációja során zárják be különösen a következő kiskapukat, és vezessék be a külföldi adományok tilalmát:

a)

külföldi szereplők természetbeni hozzájárulásai politikai pártok, alapítványok, közhivatalt ellátó személyek vagy választott tisztviselők számára, beleértve – az európai választópolgárok kivételével – az EU-n és az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívül letelepedett jogi vagy természetes személy által nyújtott pénzügyi kölcsönt, a bizonyos értékhatárt meghaladó névtelen adományokat, valamint a nagy adományokon keresztüli befolyásolást lehetővé tevő politikai kampányokra vonatkozó kiadási korlátok hiányát; azokat a politikai személyeket, szereplőket vagy pártokat, akiknek külföldi szereplő pénzügyi vagy természetbeni hozzájárulást ajánlott és/vagy aki ilyet fogadott el, kötelezni kell arra, hogy ezt jelentsék az illetékes hatóságoknak, a bejelentést pedig uniós szinten is teljesíteni kell a teljes Unióra kiterjedő ellenőrzés lehetővé tétele érdekében;

b)

hazai állampolgársággal rendelkező áldonorok (17): természetes és jogi személy donorok átláthatóságát az adományozó státuszát igazoló megfelelőségi nyilatkozatokon keresztül kell érvényesíteni, és a választási bizottságok számára nagyobb végrehajtási köröket kell biztosítani; az EU-n belülről érkező, egy bizonyos minimális értékhatárt meghaladó adományokat természetes személyhez kötötten hivatalos és nyilvánosan hozzáférhető jegyzékbe kell venni, valamint felső értékhatárt kell szabni a magánszemélyek és jogi személyek által a politikai pártoknak nyújtható adományokra (és támogatásokra) vonatkozóan;

c)

fedőcégek és külföldi anyavállalatok belföldi leányvállalatai (18): a fedőcégeket be kell tiltani, és szigorúbb követelményeket kell megállapítani az anyavállalatokon keresztül történő finanszírozás eredetének feltárása érdekében; a politikai pártoknak nyújtott finanszírozást és adományokat egy bizonyos küszöbérték felett be kell jegyezni egy központi, nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartásba, hivatalos névvel és címmel, amely egy létező személyhez köthető, és a tagállamoknak be kell gyűjteniük ezeket az információkat; felszólítja a Bizottságot a tagállami hatóságok arra való jogosultságának biztosítására, hogy a finanszírozás eredetének vizsgálatával ellenőrizhessék a hazai leányvállalatoktól származó információkat, és kezelhessék a hiányos adattartalmú nemzeti nyilvántartások problémáját különösen helyzetekben, amikor fedőcégekből álló hálózatok felhasználására kerül sor;

d)

külföldi szereplők által koordinált és a választási folyamatok befolyásolása céljából létrehozott nonprofit szervezetek és harmadik felek (19): az egész EU-ban egységesebb szabályokat és átláthatóságot kell fontolóra venni a politikai tevékenységeket finanszírozni kívánó szervezetek esetében, amikor azok közvetlenül befolyásolni kívánják a választási folyamatokat, például a választásokat és a népszavazási kampányokat; az ilyen szabályok nem akadályozhatják meg a nonprofit szervezeteket és harmadik feleket abban, hogy finanszírozást kapjanak az egyes témákban folytatott kampányokhoz; a finanszírozás vagy az adományok átláthatóságát biztosító szabályokat a politikai alapítványokra is alkalmazni kell;

e)

online politikai hirdetések, amelyekre nem vonatkoznak a televízióban, rádióban és a nyomtatott sajtóban megjelenő reklámokra vonatkozó szabályok, és általában nincsenek uniós szinten szabályozva: ezért meg kell tiltani az EU-n és az EGT-n kívülről érkező szereplők által vásárolt hirdetéseket, és teljes átláthatóságot kell biztosítani az EU-n belüli szereplők által vásárolt online politikai hirdetések tekintetében; hangsúlyozza, hogy sokkal nagyobb átláthatóságot és demokratikus elszámoltathatóságot kell biztosítani az algoritmusok használata tekintetében; üdvözli a Bizottság által bejelentett jogalkotási javaslatot a támogatott politikai tartalmak átláthatóságáról, az európai demokráciáról szóló cselekvési tervben javasoltak szerint, amelynek annak megakadályozására kell törekednie, hogy egy 27 különböző nemzeti jogszabályrendszerből álló mozaik vonatkozzon az online politikai hirdetésekre, és amely garantálja az uniós pártok képességét arra, hogy az európai választások előtt online kampányt folytassanak, ugyanakkor korlátozza a külföldi beavatkozás kockázatát, megvizsgálva azt is, hogy a politikai pártok által az egyes tagállamokban és a legfontosabb közösségi média platformokon elfogadott szabályok közül melyeket lehetne az EU-ban mindenkire érvényes szabállyá tenni; felszólítja a tagállamokat, hogy aktualizálják a politikai hirdetésre vonatkozó nemzeti szabályaikat, amelyek nem tartottak lépést a digitális médium, mint a politikai kommunikáció elsődleges módja felé való határozott elmozdulással; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogyan lehetne demokratikusan meghatározni a témaalapú politikai hirdetést, hogy megszűnjön az a helyzet, amikor a profitorientált magánplatformok döntik el, hogy mi számít témaalapúnak, és mi nem;

f)

a választási kiadások független ellenőrök általi ellenőrzése, valamint a kiadásokra és adományokra vonatkozó információk független ellenőrök számára való, időben történő rendelkezésre bocsátása, a politikai finanszírozással kapcsolatos olyan kockázatok mérséklése érdekében, mint az összeférhetetlenség és a lobbizás; a proaktív nyilvánosságra hozatal kialakításakor a pénzügyi szabályozásért felelős intézményeknek egyértelmű felhatalmazással, valamint a vizsgálatok lefolytatásához és az ügyek büntetőeljárás alá vonásához szükséges képességgel, erőforrásokkal és jogi hatáskörrel kell rendelkezniük;

90.

ezért felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen elemzést az Unióban folytatott rejtett finanszírozásról, és terjesszen elő konkrét javaslatokat a politikai pártok, alapítványok vagy a választott tisztséget betöltő személyek harmadik országbeli forrásokból történő átláthatatlan finanszírozását lehetővé tevő kiskapuk bezárására, és javasoljon közös uniós normákat, amelyek valamennyi tagállam nemzeti választójogi törvényeire alkalmazandók lennének; úgy véli, hogy a tagállamoknak törekedniük kellene a politikai pártok finanszírozására vonatkozó egyértelmű átláthatósági követelmények bevezetésére, valamint a politikai pártoknak és egyéni politikai szereplőknek szánt, az Unión és az EGT-n kívülről érkező adományok tilalmának bevezetésére, kivéve az EU-n és az EGT-n kívül élő uniós választópolgárokat, és egyértelmű stratégiát kellene kialakítaniuk a szankciórendszerre vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy uniós pénzügyi ellenőrzési hatóságot az Oroszországból és más önkényuralmi rendszerekből származó tiltott pénzügyi gyakorlatok és beavatkozások elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani a nehezen nyomon követhető, új technológiák alkalmazásával történő adományozást vagy finanszírozást; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsanak több forrást és határozottabb megbízatást a felügyeleti hatóságoknak a jobb adatminőség elérése érdekében;

91.

vállalja annak biztosítását, hogy minden olyan nonprofit szervezet, agytröszt, intézet és nem kormányzati szervezet, amely a parlamenti munka során részt vesz az uniós politika kialakításában, vagy konzultatív funkciót tölt be a jogalkotási folyamatban, teljesen átlátható, független, és a finanszírozás és a tulajdonlás tekintetében összeférhetetlenségtől mentes legyen;

92.

üdvözli az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet folyamatban lévő felülvizsgálatát; támogat minden olyan erőfeszítést, amely az európai politikai pártok és alapítványok tevékenységei finanszírozásának nagyobb fokú átláthatóságára irányul, különösen a 2024-es európai választások előtt, beleértve – az uniós tagállamok diaszpóráját kivéve – az Unión kívülről és névtelen forrásból származó adományok, valamint az Unión kívülről származó, sem szerződésekkel, sem szolgáltatási megállapodásokkal, sem pedig az európai politikai pártokhoz való kapcsolódáshoz társuló díjakkal nem dokumentálható adományok betiltását, lehetővé téve ugyanakkor az Unión és az EGT-n kívüli nemzeti tagpártoktól kapott tagdíjaknak az európai politikai pártok részére történő befizetését; sürgeti az európai és nemzeti politikai pártokat, hogy kötelezzék el magukat a külföldi beavatkozás és a dezinformáció terjedése elleni küzdelem mellett azáltal, hogy aláírják az e tekintetben konkrét kötelezettségvállalásokat tartalmazó Chartát;

93.

hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács GRECO csoportja és Velencei Bizottsága által megfogalmazott számos ajánlás végrehajtása megerősítené a tagállamok és az Unió egésze politikai rendszerének védettségét a külföldi pénzügyi befolyással szemben;

Kiberbiztonság és a kibertámadásokkal szembeni reziliencia

94.

sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy az Unió kiberbiztonságának javítása érdekében gyorsan növeljék az Unió külföldi beavatkozások felderítésére, leleplezésére és kezelésére irányuló stratégiai kiberkapacitásaiba és -képességeibe – például a mesterséges intelligenciába, a biztonságos kommunikációba, valamint az adat- és felhőinfrastruktúrába – történő beruházásokat, ugyanakkor biztosítják az alapvető jogok tiszteletben tartását; felszólítja a Bizottságot, hogy többet fektessen be az Unió digitális ismereteinek és műszaki szakértelmének bővítésébe is, hogy jobban megértse az Unió-szerte használt digitális rendszereket; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson további emberi, anyagi és pénzügyi erőforrásokat a kiberfenyegetések elemzésére szolgáló képességek (EKSZ INTCEN), az uniós intézmények, szervek és hivatalok kiberbiztonságának biztosítása (ENISA), az európai intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportja (CERT-EU), valamint a tagállamok számára; sajnálatát fejezi amiatt, hogy a tagállamok között kiberbiztonsági kérdésekben nincs együttműködés és harmonizáció;

95.

üdvözli az Unió egész területén egységesen magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatot (20) (NIS2); azt ajánlja, hogy a javaslattal kapcsolatban folyó munka végeredménye foglalkozzon a 2016-os hálózat- és információbiztonsági irányelv hiányosságaival, nevezetesen a biztonsági követelmények megerősítésével, a hatály kiterjesztésével, az európai együttműködés és információmegosztás keretének létrehozásával, a tagállamok kiberbiztonsági képességeinek megerősítésével, a köz- és magánszféra közötti együttműködés fejlesztésével, a szigorúbb jogérvényesítési követelmények bevezetésével és a kiberbiztonságnak a társadalmunk számára létfontosságú európai szervezetek legmagasabb szintű vezetésének felelősségi körébe való bevonásával; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi tagállamban egységesen magas szintű kiberbiztonságot érjenek el, hogy korlátozzák a közös uniós kiberbiztonság gyenge pontjait; hangsúlyozza az információs rendszerek ellenálló képessége biztosításának alapvető szükségességét, és e tekintetben üdvözli az Európai Kiberválságügyi Kapcsolattartó Szervezetek Hálózatát (EU-CyCLONe); ösztönzi az EBESZ kibertérre vonatkozó bizalomépítő intézkedéseinek további előmozdítását;

96.

üdvözli, hogy a Bizottság a NIS2-irányelvben javaslatot tett a kritikus ellátási láncok összehangolt biztonsági kockázatértékelésének elvégzésére, hasonlóan az 5G-re vonatkozó uniós eszköztárához, hogy jobban figyelembe vegye például a külföldi államok ellenőrzése alatt álló vállalatok által gyártott szoftverek és hardverek használatához kapcsolódó kockázatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a demokratikus értékekkel összhangban dolgozzon ki globális 6G-szabványokat és versenyszabályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok közötti eszmecserét az eszköztárral kapcsolatos kihívásokról, bevált gyakorlatokról és megoldásokról; úgy véli, hogy az EU-nak többet kellene beruháznia saját kapacitásaiba az 5G és az 5G utáni technológiák területén, hogy csökkentse a külföldi beszállítóktól való függőséget;

97.

hangsúlyozza, hogy a számítógépes bűnözés nem ismer határokat, és sürgeti az Uniót, hogy fokozza nemzetközi erőfeszítéseit a bűnözés hatékony kezelése érdekében; rámutat, hogy az Uniónak vezető szerepet kellene vállalnia a kiberbiztonságról szóló nemzetközi szerződés kidolgozásában, amely a kiberbűnözés elleni küzdelem érdekében nemzetközi normákat állapít meg a kiberbiztonságra vonatkozóan;

98.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak, a NATO-nak és a hasonelvű nemzetközi partnereknek fokozniuk kell az Ukrajnának nyújtott kiberbiztonsági támogatást; üdvözli a PESCO keretében finanszírozott, kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoport szakértőinek kezdeti bevetését, és felszólít az Ukrajnát célzó különböző kibertámadásokért felelős vagy azokban részt vevő személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni uniós kiberszankciók teljes körű alkalmazására;

99.

üdvözli a kiberrezilienciáról szóló jogi aktus létrehozásának bejelentését, amely kiegészítené az európai kibervédelmi politikát, mivel a kibertér és a védelem szorosan összekapcsolódik; több beruházást szorgalmaz az európai kibervédelmi képességek és a koordináció terén; ajánlja partnereink kiberkapacitás-építésének előmozdítását uniós képzési missziók vagy polgári kibermissziók révén; hangsúlyozza, hogy össze kell hangolni és szabványosítani kell a kibertérhez kapcsolódó képzést, és e területen strukturális uniós finanszírozásra szólít fel;

100.

elítéli, hogy állami szervek – például Marokkó, Szaúd-Arábia, Magyarország, Lengyelország, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek és Azerbajdzsán szervei – tömegesen és jogellenesen használták az NSO Group Pegasus megfigyelőszoftverét újságírók, emberi jogi aktivisták és politikusok ellen; emlékeztet arra, hogy a Pegasus csak egy a sok példa közül, amikor állami szervek ártatlan polgárok ellen illegális tömeges megfigyelés céljából valamilyen programmal visszaélnek; elítéli az európai politikusok ellen irányuló egyéb állami kémkedési műveleteket is; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy állítson össze jegyzéket a tiltott megfigyelési szoftverekről, és azt folyamatosan frissítse; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az európai megfigyelési technológiák és technikai segítségnyújtás exportja, valamint a jogállamiságot egyértelműen veszélyeztető tagállamokba irányuló import teljes körű emberi jogi átvilágítása és megfelelő ellenőrzése érdekében használják fel ezt a jegyzéket; felszólít ezenkívül egy a Kanadában létrehozotthoz hasonló uniós polgári laboratórium létrehozására, amelyben újságírók, emberi jogi szakértők és a rosszindulatú szoftverek visszafejtésével foglalkozó szakértők azon dolgoznának, hogy felderítsék és leleplezzék a szoftverek illegális megfigyelési célra történő használatát;

101.

szorgalmazza, hogy az EU fogadjon el szilárd szabályozási keretet a területen uniós és nemzetközi szinten egyaránt; üdvözli ebben a tekintetben az amerikai kereskedelmi minisztérium Ipari és Biztonsági Hivatalának arra vonatkozó döntését, hogy tegyék feketelistára az NSO Group Technologiest, megakadályozva ezáltal, hogy a vállalat amerikai technológiához jusson hozzá;

102.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU igazságügyi és bűnüldözési ügyekben együttműködik olyan harmadik országokkal, amelyek kapcsolatot tartottak fenn az NSO Grouppal, és a Pegasus kémszoftvert felhasználva kémkedtek uniós polgárok után; további biztosítékokat kér és az ilyen együttműködés fokozott demokratikus ellenőrzésére szólít fel;

103.

kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül az NSO Group Technologies szervezetére irányuló uniós befektetéseket, és fogadjon el célzott intézkedéseket az uniós polgárok vagy az uniós országokban menekültstátuszban részesült személyek után szoftverek használatával kémkedő külföldi államokkal szemben;

104.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az újságírókat és a demokráciát előmozdító aktivistákat még az EU területén is illegálisan megfigyelés alatt tarthatják és zaklathatják azok az önkényuralmi rendszerek, amelyek elől menekülni próbáltak, és úgy véli, hogy ez az Unió alapértékeinek és az egyének alapvető jogainak súlyos megsértését jelenti, amelyeket a Charta, az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya garantál; sajnálja, hogy a kémszoftver áldozatainak nem nyújtottak jogi támogatást;

105.

rámutat arra, hogy sürgősen meg kell erősíteni a jogi keretet annak érdekében, hogy felelősségre lehessen vonni azokat, akik tiltott és jogosulatlan célokra ilyen szoftvereket terjesztenek, használnak és visszaélnek azokkal; utal különösen azokra a szankciókra, amelyeket 2021. június 21-én vezettek be Alekszandr Shatrov, az önkényuralmi rendszer által például ellenzéki politikai tüntetők azonosítása céljából használt arcfelismerő szoftvert gyártó belarusz vállalat vezérigazgatója ellen; felszólítja a Bizottságot, hogy akadályozza meg az illegális megfigyelési technológiák bárminemű használatát vagy finanszírozását az EU-ban; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozott demokratikus ellenőrzés mellett vonják be a harmadik országok kormányait az elnyomó kiberbiztonsági és terrorizmusellenes gyakorlatok és jogszabályok megszüntetése érdekében; kéri, hogy az illetékes uniós hatóságok vizsgálják ki a kémszoftver EU-n belüli jogellenes használatát és az EU-ból történő kivitelét, és vonják felelősségre azokat a tagállamokat és társult országokat, köztük az uniós programokban részt vevőket is, amelyek megvásárolták és használták az ilyen kémszoftvert, és amelyekből azt újságírók, emberi jogi aktivisták, ügyvédek és politikusok ellen irányuló jogellenes támadások céljából exportálták;

106.

az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv (21) ambiciózus felülvizsgálatát kéri annak érdekében, hogy az elektronikus eszközök használata során megerősítsék a kommunikáció és a személyes adatok titkosságát, az irányelv által biztosított védelem szintjének csökkentése nélkül, és a tagállamok nemzetbiztonságuk védelmével kapcsolatos felelősségének sérelme nélkül; kiemeli, hogy a hatóságokat kötelezni kell arra, hogy nyilvánosságra hozzák az informatikai eszközökben felfedezett sebezhetőségeket; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az információs rendszerek elleni támadásokról szóló irányelv (22) alapján még inkább hangolják össze intézkedéseiket annak biztosítása érdekében, hogy az információs rendszerekhez való jogosulatlan hozzáférés és a jogellenes adatszerzés bűncselekménynek minősüljön és megfelelő szankciókat alkalmazzanak vele szemben; emlékeztet arra, hogy a titoktartási szabályok nemzetbiztonsági célú megsértése csak jogszerűen, kifejezetten meghatározott és jogos célok alapján történhet egy demokratikus társadalomban, a szükségesség és arányosság szigorú követelményei alapján, ahogyan azt az EJEE és az Európai Unió Bírósága megköveteli;

Az uniós tagállamok, intézmények, ügynökségek, küldöttségek és missziók védelme

107.

hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények, szervek, ügynökségek, küldöttségek, missziós és műveleti hálózatok, épületek és személyzet célpontok a hibrid fenyegetések és a külföldi állami szereplők által elkövetett támadások minden típusa számára, ezért biztosítani kell megfelelő védelmüket, különös figyelmet fordítva az EKSZ külföldi eszközeire, helyiségeire és tevékenységeire, valamint az elnyomó rendszerű, nem demokratikus országokba delegált uniós személyzet biztonságára; szorgalmazza, hogy a KBVP-missziók e fenyegetésekre adott válaszai legyenek strukturáltabbak, valamint hogy e missziók stratégiai kommunikáció révén részesüljenek konkrétabb támogatásban; elismeri, hogy egyre gyakoribbak az uniós intézmények, szervek és ügynökségek, köztük az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), valamint a tagállami intézmények és hatóságok ellen irányuló, államok által támogatott támadások;

108.

szorgalmazza az uniós intézmények, szervek, ügynökségek, küldöttségek, missziók és műveletek összes szolgáltatásának, hálózatának, berendezésének és hardverének alapos és rendszeres felülvizsgálatát a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szembeni rezilienciájuk megerősítése, valamint a potenciálisan veszélyes programok és eszközök – például a Kaspersky Lab által kifejlesztett programok és eszközök – kizárása érdekében; sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő útmutatást és biztonságos eszközöket a személyzet számára; hangsúlyozza, hogy az intézményekben és a közigazgatásban fel kell hívni a figyelmet a biztonságos szolgáltatások és hálózatok használatára, többek között kiküldetés során is; felhívja a figyelmet a szövetséges katonai és kormányzati szervek által széles körben használt nyílt forráskódú hálózati operációs rendszerek bizalmi és biztonsági előnyeire;

109.

hangsúlyozza a kiberbiztonságra szakosodott különböző uniós intézmények, szervek és ügynökségek – például a CERT-EU – közötti hatékony, időszerű és szoros koordináció fontosságát, valamint működési képességeik teljes körű fejlesztését, továbbá az ENISA és a hamarosan létrehozandó közös kibervédelmi egység jelentőségét, amely biztosítani fogja az EU-ban a nagyszabású kiberbiztonsági fenyegetésekre adott összehangolt választ; üdvözli a CERT-EU és az ENISA között folyó strukturált együttműködést; üdvözli továbbá a stratégiai hírszerzési együttműködés előmozdítása érdekében az Európai Unió kiberhírszerzési munkacsoportjának az EU INTCEN keretében történő létrehozását; nagyra értékeli az uniós intézmények főtitkárai által a közös információ- és kiberbiztonsági szabályok kidolgozása érdekében a közelmúltban tett kezdeményezéseket;

110.

várakozással tekint a Bizottság két rendeletjavaslata elé, amelyek az EU valamennyi intézményében, szervében és ügynökségében az információbiztonság és a kiberbiztonság normatív keretének létrehozására irányulnak, és úgy véli, hogy ezeknek a rendeleteknek tartalmazniuk kell a kapacitás- és rezilienciaépítést; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el további pénzeszközöket és erőforrásokat az uniós intézmények kiberbiztonságára, hogy meg tudjanak felelni a folyamatosan változó fenyegetettségi környezet kihívásainak;

111.

várakozással tekint az Európai Számvevőszék 2022 elejére várható, kiberbiztonsági ellenőrzésről szóló különjelentése elé;

112.

szorgalmazza az uniós intézmények személyi állományába történő külföldi beszivárgással kapcsolatos bejelentések alapos kivizsgálását; szorgalmazza a humánerőforrás-eljárások felülvizsgálatát és potenciális módosítását, beleértve a munkaerő-felvétel előtti átvilágítást, a külföldi beszivárgást lehetővé tevő kiskapuk bezárása céljából; kéri a Parlament irányító szerveit, hogy javítsák a személyzetre vonatkozó biztonsági átvilágítási eljárásokat, valamint szigorítsák az épületeibe való belépés szabályait és ellenőrzéseit annak megakadályozása érdekében, hogy a külföldi érdekekhez szorosan köthető személyek hozzáférhessenek a bizalmas ülésekhez és információkhoz; kéri a belga hatóságokat, hogy vizsgálják felül és korszerűsítsék belföldi kémelhárítási keretrendszerüket, hogy lehetővé tegyék az elkövetők hatékony felderítését, büntetőeljárás alá vonását és szankcionálását; a többi tagállamban is hasonló intézkedéseket szorgalmaz a saját területükön működő uniós intézmények és ügynökségek védelme érdekében;

113.

felszólítja az összes uniós intézményt, hogy megfelelő képzéssel és iránymutatással hívják fel személyzetük figyelmét a kiberbiztonsági és nem kiberbiztonsági kockázatok megelőzésére, mérséklésére és kezelésére; kéri az összes munkatárs (köztük a gyakornokok) és európai parlamenti képviselő kötelező és rendszeres biztonsági és IKT-képzését; szorgalmazza a külföldi befolyás rendszeres és célzott feltérképezését és kockázatértékelését az intézményeken belül;

114.

hangsúlyozza, hogy az információmanipuláció eseteiben megfelelő válságkezelési eljárásokra van szükség, beleértve a közigazgatási szintek és ágazatok közötti riasztási rendszereket is, a kölcsönös tájékoztatás biztosítása és az információmanipuláció terjedésének megakadályozása érdekében; e tekintetben üdvözli a 2019-es európai választások előtt létrehozott sürgősségi riasztórendszert (RAS) és gyorsriasztási eljárást, valamint a Bizottság és a Parlament igazgatási egységeiben működő, az intézményeket vagy az uniós demokratikus folyamatokat érintő lehetséges esetekre figyelmeztető eljárásokat; felkéri az uniós közigazgatást, hogy erősítse meg a nyomon követést többek között egy központi adatbázis és egy eseménykövető eszköz létrehozása révén, és fejlesszen ki egy olyan közös eszköztárat, amelyet a RAS-riasztás esetén kellene aktiválni;

115.

a külföldi országok és szervezetek által az uniós intézmények tisztviselőinek, köztük az európai parlamenti képviselőknek, akkreditált parlamenti asszisztenseknek, csoporttanácsadóknak, valamint a nemzeti tisztviselőknek felajánlott utazások tekintetében kötelező átláthatósági szabályokra szólít fel, többek között, de nem kizárólagosan a következők tekintetében: a kifizető neve, az utazás költsége és az indítékok; emlékeztet arra, hogy ennek elmulasztása esetén az ilyen szervezett utazások nem tekinthetők hivatalos parlamenti küldöttségnek, és szigorú szankciókra szólít fel; hangsúlyozza, hogy az informális baráti csoportok alááshatják a Parlament hivatalos szerveinek munkáját, hírnevét és fellépéseinek koherenciáját; sürgeti az Európai Parlament irányító szerveit, hogy növeljék e csoportok átláthatóságát és elszámoltathatóságát, érvényesítsék a jelenlegi szabályokat, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket, ha harmadik országok visszaélnek e baráti csoportokkal; felkéri a quaestorokat, hogy dolgozzanak ki és tartsanak fenn hozzáférhető és naprakész nyilvántartást a baráti csoportokról és nyilatkozatokról;

Külföldi szereplők beavatkozása az elit foglyul ejtésén, a nemzeti diaszpórákon, az egyetemeken és kulturális eseményeken keresztül

116.

elítéli az elit foglyul ejtésének minden formáját, valamint a magas rangú köztisztviselők és volt uniós politikusok kooptálásának minden technikáját, akiket az EU elleni beavatkozási fellépésekben aktívan részt vevő kormányokhoz köthető külföldi vállalatok használnak fel, és sajnálja, hogy nincsenek eszközök és végrehajtási szervek az ilyen gyakorlatok megakadályozására; úgy véli, hogy jogi következményekkel és súlyos szankciókkal kell járnia – beleértve az azonnali elbocsátást és/vagy az intézményekhez való jövőbeli felvételtől való eltiltást is –, ha az EU és a tagállamok stratégiai érdekeinek rovására olyan bizalmas információkat hoznak nyilvánosságra, amelyekhez a közmegbízatás vagy köztisztviselői feladatok ellátása során jutottak hozzá; úgy véli, hogy az ilyen személyek jövedelem- és vagyonnyilatkozatát nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni;

117.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze és koordinálja az elit befolyásolása elleni fellépéseket, például az uniós biztosokra és a magas rangú uniós köztisztviselőkre vonatkozó várakozási időszak kiegészítését és kivétel nélküli végrehajtását az időszakot követő jelentéstételi kötelezettséggel a forgóajtó-jelenség megszüntetése érdekében, valamint az elit foglyuk ejtésének uniós szintű kezelésére vonatkozó strukturált szabályokat; kéri a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a meglévő várakozási követelmények még mindig célravezetők-e; hangsúlyozza, hogy az egykori uniós politikusoknak és köztisztviselőknek egy erre a célra létrehozott felügyelő testületnél kellene bejelenteniük azokat az eseteket, amikor egy külföldi állam megkeresi őket, és a visszaélést bejelentő személyekhez hasonlóan védelemben kellene részesülniük; kéri a tagállamokat, hogy politikai vezetésük tekintetében alkalmazzák és harmonizálják a várakozási időszakot, és gondoskodjanak olyan intézkedésekről és rendszerekről, amelyek előírják a köztisztviselők számára, hogy nyilatkozzanak azon külső tevékenységeikről, foglalkoztatásukról, befektetéseikről, vagyonukról és jelentős ajándékaikról vagy juttatásaikról, amelyek kapcsán összeférhetetlenség merülhet fel;

118.

aggodalmát fejezi ki az ipari érdekeket és a külpolitikai célokat ötvöző integrált lobbistratégiák miatt, különösen akkor, ha azok egy autoriter állam érdekeit szolgálják; ezért felszólítja az uniós intézményeket, hogy reformálják meg az átláthatósági nyilvántartást, többek között szigorúbb átláthatósági szabályok bevezetésével, az EU-val kapcsolatos lobbitevékenység külföldi finanszírozásának feltérképezésével, valamint egy olyan bejegyzés bevezetésével, amely lehetővé teszi a külföldi kormányoktól származó finanszírozás azonosítását; e kérdésben hatékony együttműködést szorgalmaz valamennyi uniós intézmény között; Ausztrália külföldi befolyás átláthatóságára vonatkozó rendszerét jó követendő gyakorlatnak tartja;

119.

felhívja a tagállamokat, hogy más hasonlóan gondolkodó demokráciák bevált gyakorlatát követve fontolják meg a külföldi befolyásolások nyilvántartási rendszerének létrehozását, valamint egy kormány által vezetett nyilvántartás létrehozását a külföldi államok számára vagy nevében végzett bejelentett tevékenységekről;

120.

aggodalmát fejezi ki a külföldi tekintélyelvű államok által az EU területén élő diaszpóraközösségek ellenőrzésére tett kísérletek miatt; rámutat a kínai Egységfront döntő szerepére, amely a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának közvetlenül alárendelt szervezeti egység, és amelynek feladata Kína külső beavatkozási stratégiájának koordinálása a külföldön élő kínai személyek és kínai vállalatok szigorú ellenőrzése révén; rámutat Ausztrália és Új-Zéland Egységfronttal kapcsolatos tapasztalataira;

121.

határozottan elítéli a Kreml arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a különösen a balti államokban és a keleti szomszédság országaiban folytatott úgynevezett honfitárs-politika végrehajtásával az uniós tagállamokban található kisebbségeket eszközként felhasználja fel a Putyin-rezsim geopolitikai stratégiájának részeként, amelynek célja az EU társadalmainak megosztása, ezzel párhuzamosan pedig az „orosz világ” koncepciójának megvalósítása, amely a rezsim expanziós lépéseinek igazolására szolgál; megjegyzi, hogy számos orosz „magánalapítvány”, „magánvállalkozás”, „médiaszervezet” és „nem kormányzati szervezet” vagy állami tulajdonban van, vagy rejtett kapcsolatban áll az orosz állammal; hangsúlyozza, hogy az orosz civil társadalommal folytatott párbeszéd során rendkívül fontos különbséget tenni az orosz kormányzati befolyástól mentes és a Kremlhez köthető szervezetek között; emlékeztet arra, hogy számos nyugati liberális demokráciában bizonyított az orosz beavatkozás és manipuláció, valamint a szélsőséges erők és radikális gondolkodású szervezetek aktív támogatása az Unió destabilizációjának előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy a Kreml a dezinformációs ökoszisztémájának keretében széles körben használja a kultúrát, többek között a könnyűzenét, az audiovizuális tartalmakat és az irodalmat; elítéli Oroszország arra irányuló kísérleteit, hogy a szovjet bűnök teljes körű elismerése helyett új orosz narratívát vezessen be;

122.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a török kormány megpróbálja befolyásolni a török gyökerekkel rendelkező embereket azzal a céllal, hogy a diaszpórát Ankara álláspontjának közvetítőjeként és az európai társadalmak megosztására használja, különösen a Külföldi Törökök és Kapcsolódó Közösségek Elnöksége (YTB) révén; elítéli, hogy Törökország nyíltan megpróbálja felhasználni európai diaszpóráját arra, hogy megváltoztassa a választások menetét;

123.

elítéli Oroszország arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Nyugat-Balkánon az etnikai feszültségeket kihasználva konfliktusokat szítson és megossza a közösségeket, ami az egész régió destabilizációjához vezethet; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban, köztük Szerbiában, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában, azon belül különösen a Boszniai Szerb Köztársaságban, az ortodox egyház Oroszországot a hagyományos családi értékek védelmezőjeként próbálja népszerűsíteni, továbbá az állam és az egyház közötti kapcsolatok megerősítésére törekszik; riasztónak tartja, hogy Magyarország és Szerbia segíti Kínát és Oroszországot geopolitikai céljaik elérésében; javasolja, hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nyugat-balkáni civil társadalommal és a magánszektorral a dezinformáció elleni erőfeszítések régión belüli összehangolása érdekében, hangsúlyt helyezve a kutatásra és az elemzésre, valamint a regionális szakértők bevonására; kéri a Bizottságot, hogy a Nyugat-Balkánon építse ki a rövid és hosszú távú dezinformációs fenyegetésekre adandó, tényeken alapuló válaszok kidolgozásához szükséges infrastruktúrát; kéri az EKSZ-t, hogy helyezkedjen proaktívabb álláspontra, és inkább az EU hitelességének régión belüli növelésére összpontosítson, mintsem annak védelmére, egyúttal a StratCom-ellenőrzést terjessze ki a nyugat-balkáni országokból és szomszédaikból származó, határokon átnyúló dezinformációs fenyegetésekre;

124.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a tagállamainak fokozottabban támogatniuk kell a keleti partnerség országait, különösen az állam és a társadalom dezinformációval és orosz állami propagandával szembeni ellenálló képességének növelésére irányuló együttműködés révén, hogy ellensúlyozzák a stratégiai szempontból gyengülő és széttagolt társadalmaikat és intézményeiket;

125.

aggodalmát fejezi ki Hong Kong új nemzetbiztonsági törvényéből és a külföldi szankciók elleni küzdelemről szóló kínai törvényből eredő kényszerítő intézkedések extraterritoriális alkalmazása miatt, amely kiegészül a más országokkal szemben Kína rendelkezésére álló kiadatási megállapodásokkal, amelyek lehetővé teszik Kína számára, hogy nagyszabású elrettentő intézkedéseket hajtson végre a kritikus nem kínai állampolgárokkal, például a közelmúltban két dán parlamenti képviselővel szemben, ideértve továbbá öt európai parlamenti képviselő, a Parlament Emberi Jogi Albizottsága, három uniós tagállami parlamenti képviselő, az EU Tanácsának Politikai és Biztonsági Bizottsága, két európai tudós és két európai – Németországban és Dániában működő – agytröszt elleni kínai ellenszankciókat is;; kéri az összes tagállamot, hogy az esetleges emberi jogi jogsértések megelőzése érdekében utasítsák vissza és tagadják meg a kiadatást, és adott esetben nyújtsanak megfelelő védelmet az érintett személyek számára;

126.

aggodalmának ad hangot az olyan európai egyetemek, iskolák és kulturális központok száma miatt, amelyek kínai szervezetekkel – köztük Konfuciusz Intézetekkel – kötöttek partnerséget, ami lehetővé teszi a tudományos ismeretek ellopását és a Kínával kapcsolatos valamennyi témakör feletti szigorú ellenőrzést a kutatás és az oktatás területén, ami sérti a tudományos szabadság és autonómia alkotmányos védelmét, ahogy lehetővé teszi a Kínával kapcsolatos kulturális tevékenységek választási lehetőségei feletti ellenőrzést is; aggódik amiatt, hogy az ilyen intézkedések a Kínát érintő kérdésekkel kapcsolatos tudás elvesztéséhez vezethetnek, és megfosztják az EU-t a szükséges kompetenciáktól; aggodalmát fejezi ki például amiatt, hogy a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája 2014-ben szponzorálta az Európa Tanulmányok Szakkollégiumának Kínával foglalkozó könyvtárát (23); mély aggodalmát fejezi ki Kína arra tett kísérletei miatt, hogy nyomást gyakoroljon és cenzúrát folytasson, például a nantes-i múzeum esetében a Dzsingisz kánról szóló, eredetileg 2020-ra tervezett kiállítás kapcsán (24); felkéri a Bizottságot, hogy a kulturális és oktatási ágazatban a külföldi beavatkozás elleni fellépés érdekében könnyítse meg a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

127.

aggodalmát fejezi ki az Európában végzett kutatások rejtett finanszírozásával kapcsolatos esetek miatt, ideértve Kína arra tett kísérleteit, hogy az Ezer Tehetség Terv és a Konfuciusz Intézet ösztöndíjai révén elcsábítsa a tehetségeket, valamint kínai polgári-katonai fúziós stratégia révén szándékosan egybeolvassza a katonai és polgári tudományos projekteket; rámutat a kínai felsőoktatási intézmények azon kísérleteire, hogy olyan záradékokat tartalmazó egyetértési megállapodásokat írjanak alá európai partnerintézményekkel, amelyek fenntartják a kínai propagandát vagy ösztönzik a Kínai Kommunista Párt álláspontjainak vagy politikai kezdeményezéseinek – például az Egy övezet, egy út kezdeményezés – támogatását, megkerülve és aláásva ezzel az érintett országok kormányai által képviselt hivatalos álláspontokat; kéri a kulturális, tudományos és nem kormányzati intézményeket, hogy Kína befolyását illetően javítsák az átláthatóságot, és arra kéri őket, hogy hozzák nyilvánosságra a kínai kormánnyal és a kapcsolódó szervezetekkel folytatott eszmecseréket és együttműködéseket;

128.

elítéli a magyar kormány döntését, hogy megnyitja a Fudan Egyetem kampuszát, ugyanakkor bezárja a Közép-európai Egyetemet Budapesten; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai egyetemek pénzügyileg egyre nagyobb mértékben függenek Kínától és más külföldi államoktól, tekintettel annak kockázatára, hogy érzékeny adatok, technológiák és kutatási eredmények áramlanak külföldi államokba, valamint ennek az egyetemi szabadságra nézve adódó esetleges következményeire; hangsúlyozza a tudományos élet szabadságának fontosságát a dezinformáció és befolyásgyakorlási műveletek kezelése szempontjából; arra ösztönzi az érintett intézményeket, hogy a külföldi szereplőkkel tervezett új partnerségek létrehozása előtt végezzenek részletes sebezhetőségi elemzéseket; hangsúlyozza, hogy a tudományos személyzetet ki kell képezni arra, hogy az a célból létrehozott forródróton bejelentsék a rejtett finanszírozást vagy befolyásolást, továbbá hangsúlyozza, hogy a jelentkezők számára minden esetben biztosítani kell a visszaélést bejelentő személyeknek járó védelmet; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az európai egyetemek geopolitikai szempontból fontos kutatásait európai forrásokból finanszírozzák; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az egyetemek, valamint a nem kormányzati szervezetek és az agytrösztök külföldi finanszírozásának átláthatóbbá tételére vonatkozó jogszabályokra, például kötelező adományozási nyilatkozatok, finanszírozási forrásaik átvilágítása és a külföldi felektől származó finanszírozás, természetbeni hozzájárulások és támogatások közzététele révén; kéri a tagállami hatóságokat, hogy a szigorú felső határokra és jelentéstételi kötelezettségekre is kiterjedően fogadjanak el hatékony szabályokat a felsőoktatási intézmények külföldi finanszírozása kapcsán;

129.

hangsúlyozza, hogy a magánszektorban is felmerülhetnek hasonló biztonsági és szellemitulajdon-bitorlással kapcsolatos kockázatok, mivel az alkalmazottak kulcsfontosságú technológiákhoz és üzleti titkokhoz férhetnek hozzá; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tudományos intézményeket és a magánszektort egyaránt átfogó biztonsági és megfelelőségi programok létrehozására ösztönözzék, beleértve az új szerződések konkrét biztonsági felülvizsgálatát is; megjegyzi, hogy a kritikus jelentőségű kutatásokon és termékeken dolgozó egyes professzorok vagy alkalmazottak esetében indokolt lehet a rendszerekhez és a hálózatokhoz való hozzáférés kapcsán fokozott korlátozásokat, valamint biztonsági ellenőrzést bevezetni;

130.

megjegyzi, hogy a felülvizsgált kékkártya-irányelv (25), amely megkönnyíti a képzett nem uniós bevándorlók EU-ba való belépését, lehetővé teszi az Európában letelepedett kínai és orosz vállalatok számára például azt, hogy saját országukból hozzanak képzett migránsokat; ez megnehezítheti a tagállamok számára az ilyen állampolgárok beáramlásának ellenőrzését, és a külföldi beavatkozás kockázatához vezethet;

131.

megállapítja, hogy világszerte, és különösen Európában egyre nagyobb számban jönnek létre Konfuciusz Intézetek; megjegyzi, hogy a világszerte a Konfuciusz Intézetek programjáért felelős Nyelvoktatási és Együttműködési Központ (korábbi nevén Konfuciusz Intézeti Központ vagy Hanban) a kínai pártállam propagandarendszerének részét képezi; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák a független kínai nyelvtanfolyamokat, a kínai állam és a hozzá kapcsolódó szervezetek részvétele nélkül; úgy véli, hogy a nemrégiben Svédországban létrehozott Nemzeti Kína Központ fontos példaként szolgálhat arra, hogyan növelhető a Kínával kapcsolatos független európai kompetencia;

132.

úgy véli továbbá, hogy a Konfuciusz Intézetek a kínai gazdasági érdekek, valamint a kínai hírszerzés és az ügynökök és kémek toborzása érdekében lobbizási platformként szolgálnak; emlékeztet arra, hogy számos egyetem döntött úgy, hogy a kínai kémkedés és beavatkozás veszélye miatt felmondja együttműködését a Konfuciusz Intézetekkel, így tett a düsseldorfi egyetem 2016-ban, a brüsszeli egyetem (VUB és ULB) 2019-ben, a hamburgi egyetem 2020-ban, valamint az összes svédországi egyetem; kéri, hogy további egyetemek is gondolják át jelenlegi együttműködésüket, hogy az ne érintse negatívan tudományos szabadságukat; felhívja a tagállamokat, hogy szorosan kövessék nyomon a Konfuciusz Intézeten belül végzett oktatási, kutatási és egyéb tevékenységeket, és amennyiben az állítólagos kémkedést vagy beavatkozást egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hozzanak végrehajtási intézkedéseket az európai gazdasági és politikai szuverenitás védelme érdekében, többek között a társult intézetek finanszírozásának megtagadása vagy engedélyük visszavonása révén;

133.

megjegyzi, hogy a külföldi beavatkozás a vallási intézmények befolyásolásán és azok eszközként való felhasználásán keresztül is megvalósulhat, mint például az orosz befolyás az ortodox egyházakban, különösen Szerbiában Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában és azon belül a Boszniai Szerb Köztársaságban, továbbá Grúziában és bizonyos mértékig Ukrajnában, beleértve a helyi lakosság megosztottságának szítását, a részrehajló történetírást és egy EU-ellenes menetrend népszerűsítését; ilyen jelenség a török kormányzati befolyásszerzés is a franciaországi és németországi mecseteken keresztül, illetve az Európa-szerte jellemző szaud-arábiai befolyásszerzés a szalafista mecseteken keresztül; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak jobb koordinációt a vallási intézmények külföldi beavatkozással szembeni védelme terén, és hogy szabjanak felső határt a finanszírozás tekintetében, és növeljék annak átláthatóságát; felszólítja a tagállamokat, hogy szorosan kövessék nyomon a vallási intézményeknél folyó tevékenységeket, és adott esetben, ha ezt bizonyítékok támasztják alá, tegyenek lépéseket, többek között a társult intézmények finanszírozásának megtagadása vagy engedélyük visszavonása révén;

134.

kéri az EKSZ-t, hogy készítsen tanulmányt a rosszindulatú állami szereplők európai agytrösztökön, egyetemeken, vallási szervezeteken és médiaintézményeken belüli előfordulásáról és befolyásáról; felszólítja az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy működjenek együtt az érdekelt felekkel és szakértőkkel, és folytassanak velük rendszeres párbeszédet a kulturális, tudományos és vallási szférákban gyakorolt külföldi befolyás pontos feltérképezése és nyomon követése érdekében; felszólít az európai nemzeti műsorszolgáltatók közötti nagyobb mértékű tartalommegosztásra, beleértve a szomszédos országok műsorszolgáltatóit is;

135.

aggodalmát fejezi ki az európai igazságszolgáltatási rendszerekbe való külföldi beavatkozásról szóló beszámolók miatt; külön felhívja a figyelmet arra, hogy az európai bíróságok orosz ítéleteket hajtanak végre a Kreml ellenfelei ellen; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a tudatosságot az igazságügyben dolgozók körében, és működjenek együtt a civil társadalommal annak megakadályozása érdekében, hogy külföldi kormányok visszaéljenek a nemzetközi igazságügyi együttműködéssel, valamint az európai bíróságokkal és törvényszékekkel; felszólítja az EKSZ-t, hogy adjon megbízást vizsgálat elvégzésére arra vonatkozóan, hogy mennyire elterjedt és milyen befolyással bír az európai bírósági eljárásokba való külföldi beavatkozás; megjegyzi, hogy e vizsgálat alapján szükség lehet arra, hogy a bírósági eljárásokkal kapcsolatos átláthatósági és finanszírozási követelmények módosítására tegyenek javaslatot;

Elrettentés, felróhatóság és kollektív ellenintézkedések, beleértve a szankciókat

136.

úgy véli, hogy az EU által a közelmúltban létrehozott szankciórendszerek – például az Uniót és tagállamait fenyegető kibertámadásokkal szembeni korlátozó intézkedések (26) és az EU globális emberi jogi szankciórendszere (27), amelyeket 2019. május 17-én, illetve 2020. december 7-én fogadtak el – hozzáadott értéket képviselnek, mivel értékes elrettentő eszközöket biztosítanak az EU számára; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a súlyos korrupciós cselekmények kezelését szolgáló új tematikus szankciórendszer elfogadására; emlékeztet arra, hogy a kibertámadásokra és az emberi jogokra vonatkozó szankciórendszert már kétszer alkalmazták, 2020-ban és 2021-ben; szorgalmazza, hogy a kiberbiztonsági szankciórendszert tegyék állandóvá, és felszólítja a tagállamokat, hogy osszanak meg minden összegyűjtött bizonyítékot és hírszerzési értesülést, hogy azok felhasználhatók legyenek a kiberbiztonsági szankciólisták létrehozásához;

137.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és az információszabadságnak a teljes körű tiszteletben tartása mellett hozzanak további intézkedéseket a külföldi beavatkozás, ezen belül a nagyszabású dezinformációs kampányok, a hibrid fenyegetések és a hibrid hadviselés ellen, többek között szankciórendszer bevezetésével; úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia az ágazatközi és aszimmetrikus szankciórendszer bevezetését, valamint a diplomáciai szankciókat, az utazási tilalmakat, a vagyoni eszközök befagyasztását és az uniós tartózkodási engedélyek külföldi magánszemélyektől és családtagjaiktól való megvonását, amelyeknek az EUSZ 29. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke szerint a kölcsönös retorziók mellőzésével, a lehető legpontosabban kell megcélozniuk az agresszív fellépésekért felelős döntéshozókat és szerveket (korlátozó intézkedések), és a felsorolt intézkedéseket szilárdan integrálni kell az Unió közös kül- és biztonságpolitikájába, valamint közös biztonság- és védelempolitikájába; felhívja a tagállamokat, hogy állandó pontként szerepeltessék a Külügyek Tanácsának napirendjén a külföldi és belföldi beavatkozást és dezinformációt; felszólítja az EU-t annak meghatározására, hogy mi minősül a nemzetközi jogot sértő cselekménynek, és fogadja el azokat a minimális küszöbértékeket, amelyek ezen új meghatározás eredményeként ellenintézkedéseket váltanak ki, és a fogalommeghatározást a jogbiztonság érdekében hatásvizsgálatnak kell kísérnie; megjegyzi, hogy a Tanácsnak az egyhangú többség helyett többségi szavazással kell tudnia dönteni a külföldi beavatkozással kapcsolatos szankciókról; úgy véli, hogy az EU-n belüli helyzet destabilizálása céljából külföldi beavatkozást és információmanipulációt folytató országoknak meg kell fizetniük döntéseik költségeit, és viselniük kell a gazdasági és/vagy hírnévbeli és/vagy diplomáciai következményeket; felszólítja a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét, hogy terjesszenek elő konkrét javaslatokat e tekintetben;

138.

kitart amellett, hogy miközben a szankciórendszer célja a demokratikus folyamatok, az emberi jogok és szabadságok megőrzése a Szerződésekben meghatározottak szerint, a Charta tiszteletben tartása érdekében különös figyelmet kell fordítania a szankciók alapvető jogokra és szabadságokra gyakorolt hatásaira, valamint átláthatónak kell lennie a szankció végrehajtására vonatkozó döntés alapjául szolgáló indokok tekintetében; hangsúlyozza, hogy uniós szinten nagyobb egyértelműségre van szükség az érintett személyekkel – például uniós állampolgárokkal és vállalkozásokkal – szembeni szankciók hatályát és hatását illetően;

139.

úgy véli, hogy bár e hibrid támadások jellege változó, az Európai Unió és a tagállamok értékeire, alapvető érdekeire, biztonságára, függetlenségére és integritására, valamint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi jog elveinek és az alapvető szabadságok megszilárdítására és támogatására nagy veszélyt jelenthetnek akár a támadások mértéke, akár azok jellege, akár halmozott hatásuk tekintetében; üdvözli, hogy az európai demokráciáról szóló cselekvési terv előirányozza, hogy az Európai Bizottság és az EKSZ közösen dolgozzon ki a külföldi beavatkozások és tájékoztatásbefolyásoló műveletek elleni eszköztárat, amely magában foglal hibrid műveleteket, valamint a harmadik felek és országok által az EU ellen elkövetett rosszindulatú támadások egyértelmű felróhatóságát is;

140.

rámutat, hogy nemzetközileg egyre inkább elterjed az a felismerés, hogy bizonyos külföldi beavatkozások súlyosan érintik a demokratikus folyamatokat, és befolyásolják a jogok vagy kötelezettségek gyakorlását; ezzel kapcsolatban rámutat az ausztrál nemzetbiztonsági jogszabályok módosításáról (kémkedés és külföldi beavatkozás) szóló, 2018-ban elfogadott törvény módosításaira, amelyek célja, hogy új bűncselekmények – mint például a „szándékos külföldi beavatkozás” – bevezetésével büntethetővé tegyék a külföldi szereplők által végzett olyan titkos és megtévesztő tevékenységeket, amelyek célja a politikai vagy kormányzati folyamatokba való beavatkozás, a jogok vagy kötelezettségek befolyásolása vagy egy külföldi kormány hírszerzési tevékenységének támogatása;

141.

tudatában van annak, hogy az EUSZ 21. cikkének (3) bekezdése értelmében az Uniónak biztosítania kell a külső fellépésének különböző területei, valamint ezek és a Szerződésekben meghatározott egyéb politikák közötti összhangot; ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelv (28) is foglalkozik a külföldi beavatkozással, például a külföldi terrorista harcosok és csoportok által jelentett fenyegetéssel, akik befolyásolják az EU-ban maradó személyeket;

142.

hangsúlyozza, hogy hatásuk megerősítése érdekében a szankciókat lehetőleg kollektíven, a hasonlóan gondolkodó partnerekkel egyeztetve, adott esetben nemzetközi szervezetek bevonásával és nemzetközi megállapodásban rögzítve, a támadásokra adott más típusú válaszlépéseket is figyelembe véve kell bevezetni; megjegyzi, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országoknak is alkalmazniuk kell ezeket a szankciókat, igazodva az uniós KKBP-hez; tudomásul veszi a NATO által a hibrid fenyegetések terén végzett fontos munkát, és e tekintetben emlékeztet a NATO 2021. június 14-i ülésének közleményére, amelyben megerősítették, hogy az Észak-atlanti Tanács eseti alapon dönt arról, hogy egy kibertámadás mikor vezet a NATO-szerződés 5. cikkének alkalmazásához, és hogy a jelentős mértékű, egymást követő rosszindulatú kibertevékenységek hatása bizonyos körülmények között fegyveres támadásnak tekinthető (29); hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a NATO-nak előretekintőbb és stratégikusabb megközelítést kellene alkalmazniuk a hibrid fenyegetésekkel kapcsolatban, amely az ellenfelek indítékaira és céljaira összpontosít, valamint tisztázniuk kell, hogy mely esetekben van az EU jobban felkészülve az adott fenyegetés kezelésére, és hogy milyen komparatív előnyökkel rendelkeznek képességeiket illetően; emlékeztet arra, hogy számos uniós tagállam nem tagja a NATO-nak, mindazonáltal – például a Partnerség a Békéért (PfP) program és a Partnerségi Interoperabilitási Kezdeményezés (PII) keretében – együttműködik a NATO-val; hangsúlyozza ezért, hogy az EU–NATO együttműködés nem sértheti a NATO-n kívüli uniós tagállamok – köztük a semlegességi politikát folytató tagállamok – biztonság- és védelempolitikáját; hangsúlyozza a kölcsönös segítségnyújtás és szolidaritás fontosságát az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésével és az EUMSZ 222. cikkével összhangban, és felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki olyan konkrét forgatókönyveket, amelyekben esetleges kibertámadás esetén aktiválja az említett cikkeket; felszólítja az EU-t és valamennyi tagállamot, hogy kapcsolják össze ezt a kérdést a beavatkozási és dezinformációs kampányok mögött álló államokhoz, különösen Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolataik egyéb szempontjaival;

Globális együttműködés és multilateralizmus

143.

elismeri, hogy a világ számos demokratikus országa szembesül a külföldi állami és nem állami szereplők által végrehajtott hasonló destabilizáló műveletekkel;

144.

kiemeli a releváns nemzetközi fórumokon a hasonlóan gondolkodó országok közötti globális, multilaterális együttműködés szükségességét ezekben a kulcsfontosságú kérdésekben, a közös megértésen és a közös fogalommeghatározásokon alapuló partnerség formájában, a nemzetközi normák és elvek kialakítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokkal és más hasonlóan gondolkodó államokkal szoros együttműködést kell folytatni a multilaterális szervezetek korszerűsítése terén; e tekintetben üdvözli a demokrácia-csúcstalálkozót, amelytől konkrét javaslatokat és intézkedéseket vár a demokráciákat napjainkban fenyegető legnagyobb veszélyek közös fellépés révén történő kezelésére;

145.

úgy véli, hogy a közös helyzetismeret alapján a hasonlóan gondolkodó partnereknek meg kell osztaniuk egymással a bevált gyakorlatokat, és közös válaszlépéseket kell meghatározniuk mind a globális, mind pedig a közös belföldi kihívásokra, beleértve a kollektív szankciókat, az emberi jogok védelmét és a demokratikus normákat is; kéri az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a külföldi beavatkozás jogi következményeiről folytatott vitában, mozdítsa elő a közös nemzetközi fogalommeghatározások és felróhatósági szabályok kidolgozását, és dolgozza ki a választásokba való beavatkozásra adott válaszok nemzetközi keretét a szabad és rugalmas demokratikus folyamatokra vonatkozó globális gyakorlati kódex létrehozása érdekében;

146.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vizsgálják meg a megfelelő nemzetközi formátumokat, amelyek lehetővé tennének egy ilyen partnerséget és együttműködést a hasonlóan gondolkodó partnerek között; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kezdeményezzenek folyamatot az ENSZ szintjén a demokrácia előmozdítását és védelmét célzó globális egyezmény elfogadása érdekében, amely rögzíti a külföldi beavatkozás fogalmának közös meghatározását; felhívja az EU-t, hogy tegyen javaslatot globális demokráciavédelmi eszközkészletre, amelyet bele kell foglalni az egyezménybe, és amely a külföldi beavatkozás elleni közös fellépéseket és szankciókat tartalmaz;

147.

üdvözli a NATO 2021. június 14-i nyilatkozatát, amely elismeri, hogy egyre nagyobb kihívást jelentenek a kiber-, hibrid és egyéb aszimmetrikus fenyegetések, beleértve a dezinformációs kampányokat is, valamint az egyre kifinomultabb kialakulóban lévő forradalmi technológiák rosszindulatú használata; üdvözli az EU és a NATO között a kibervédelem terén folytatott együttműködés terén elért eredményeket; üdvözli, hogy Litvánia az Egyesült Államok és a keleti partnerországok részvételével létrehozta a Regionális Kibervédelmi Központot; támogatja a partnerországokkal folytatott szorosabb együttműködést a kibervédelem terén, az információcserét és az operatív munkát illetően; üdvözli az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács keretében az USA és az EU között a kibertér-megfigyelési termékek többoldalú exportellenőrzéséről folytatott megbeszéléseket;

148.

üdvözli a hibrid támadások – ezen belül a dezinformációs műveletek – helyzetére vonatkozó ismeretek valós idejű megosztására irányuló, különösen adminisztratív szinten már elindított kezdeményezéseket, mint például az EKSZ által létrehozott, részben a hasonlóan gondolkodó harmadik országok számára is nyitott sürgősségi riasztórendszert, a G7-országok által létrehozott gyorsreagálási mechanizmust és a NATO közös hírszerzési és biztonsági osztályát;

149.

hangsúlyozza, hogy a globális együttműködésnek közös projektekben tükröződő közös értékeken kell alapulnia nemzetközi szervezetek, köztük az EBESZ és az UNESCO bevonásával, valamint a hasonló, külföldi beavatkozással kapcsolatos fenyegetésekkel szembenéző országokban a demokratikus kapacitásépítés létrehozásával, valamint a fenntartható béke és biztonság megteremtésével; kéri, hogy az EU hozzon létre egy Európai Demokratikus Médiaalapot, amely támogatja a független újságírást az európai szomszédság országaiban, valamint a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban; kiemeli a gyakorlatban felmerülő olyan igényeket, mint a technikai munkaeszközök beszerzése, amelyeknek a szomszédos országok független újságírói rendszeresen hangot adnak;

150.

hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlattal kapcsolatos félretájékoztatással és dezinformációval; üdvözli a COP26-on tett erőfeszítéseket, amelyek célja a klímával kapcsolatos félretájékoztatás és dezinformáció egyetemes fogalommeghatározásának elfogadása, valamint a probléma kezelését szolgáló intézkedések felvázolása; szorgalmazza, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülethez hasonló modellekre támaszkodva hozzanak létre egy dezinformációra vonatkozó globális magatartási kódexet, amelynek folyamata a dezinformációról szóló Párizsi Megállapodás alapját képezné;

151.

hangsúlyozza, hogy egyértelmű perspektívát kell biztosítani a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára, valamint támogatni kell a partnerországokat és a szomszédos országokat, például a Nyugat-Balkánon és az EU keleti és déli szomszédságában fekvő országokat, mivel az olyan országok, mint Oroszország, Törökország és Kína megpróbálják ezeket az országokat információmanipulációs és hibrid hadviselési laboratóriumként használni, amelynek célja az EU stabilitásának aláásása; úgy véli, hogy az Egyesült Államok fontos partner a külföldi beavatkozás, a dezinformációs kampányok és a hibrid fenyegetések elleni küzdelemben ezekben a régiókban; aggodalmát fejezi ki különösen amiatt, hogy Szerbia és Magyarország szerepet játszik a környező országokra irányuló dezinformáció széles körű terjesztésében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell ezeket az országokat és együtt kell működnie velük, amint azt az NDICI-rendelet (30) előírja; úgy véli, hogy fellépései a következők formájában valósulhatnak meg: a régióban a uniós hozzáadott érték és pozitív hatás előmozdítása, a tömegtájékoztatás szabadságának biztosítását célzó projektek finanszírozása, a civil társadalom és a jogállamiság megerősítése, valamint a média-, -digitális és információs műveltséggel kapcsolatos együttműködés fokozása az ilyen országok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett; kéri, hogy e tekintetben növeljék az EKSZ kapacitását;

152.

ösztönzi az Uniót és a tagállamait, hogy mélyítsék el az együttműködést Tajvannal a rosszindulatú harmadik országokból irányított beavatkozási műveletek és dezinformációs kampányokkal szembeni fellépés terén, többek között a bevált gyakorlatok megosztása, valamint demokratikus rendszereink rezilienciájának megerősítése érdekében a tömegtájékoztatás és az újságírás szabadságának előmozdítására, a kiberbiztonsággal és a kiberfenyegetésekkel kapcsolatos együttműködés elmélyítésére, a polgárok tudatosságának növelésére és a lakosság általános digitális jártasságának javítására irányuló közös megközelítések révén; támogatja az e téren érintett európai és tajvani kormányzati szervek, nem kormányzati szervezetek és szellemi műhelyek közötti fokozott együttműködést;

153.

felszólítja a Parlamentet, hogy tevékenyen népszerűsítsen uniós narratívát és játsszon vezető szerepet az információcsere előmozdításában és a bevált gyakorlatok partnerparlamentekkel való megvitatásában szerte a világban, felhasználva parlamentközi küldöttségek széles hálózatát, valamint a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoportja által koordinált demokrácia-kezdeményezéseket és támogatási tevékenységeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a harmadik országok parlamenti képviselőivel szoros együttműködésben, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára európai perspektívát támogató, célzott projektek keretében foglalkozzanak;

154.

felszólítja az EKSZ-t, hogy erősítse meg az EU harmadik országokban működő küldöttségeinek és KBVP-misszióinak szerepét annak érdekében, hogy javítsa képességüket a külföldi állami szereplők által szervezett dezinformációs kampányok felderítésére és leleplezésére, valamint a demokratikus értékeket és az alapvető jogokat erősítő oktatási projektek finanszírozására; határozottan javasolja az EKSZ által kezdeményezett Stratégiai Kommunikációs Központ létrehozását Tajpej székhellyel, a dezinformáció és a külföldi beavatkozás elleni strukturális együttműködés kialakítása érdekében; kéri továbbá az uniós küldöttségeket, hogy járuljanak hozzá a dezinformáció elleni uniós küzdelemhez azáltal, hogy a vonatkozó uniós határozatokat – például a Parlament sürgősségi állásfoglalásait – lefordítják a kiküldetést fogadó ország nyelvére;

155.

kéri, hogy az EU készülő új stratégiai iránytűjében foglalkozzanak a külföldi rosszindulatú beavatkozás kérdésével;

156.

szorgalmazza egy olyan állandó intézményi struktúra Európai Parlamenten belüli létrehozását, amely az ezen ajánlások nyomon követésével foglalkozik annak érdekében, hogy az Európai Unióban a külföldi beavatkozás és dezinformáció kérdését az INGE-különbizottság jelenlegi megbízatásán túlmenően szisztematikusan kezeljék; szorgalmazza az e testületen keresztüli jobb intézményesített eszmecserét a Bizottság, az EKSZ és a Parlament között;

o

o o

157.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)  HL C 224., 2018.6.27., 58. o.

(2)  HL C 23., 2021.1.21., 152. o.

(3)  HL C 28., 2020.1.27., 57. o.

(4)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0428.

(5)  HL L 79. I, 2019.3.21., 1. o.

(6)  HL L 151., 2019.6.7., 15. o.

(7)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0412.

(8)  HL C 362., 2021.9.8., 186. o.

(9)  HL L 317., 2014.11.4., 1. o.

(10)  https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/cybersecurity/

(11)  https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/BRP_CYBERSECURITY/ BRP_CYBERSECURITY_HU.pdf

(12)  Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet: Lobbying in the 21st Century: Transparency, Integrity and Access, [Lobbizás a 21. században: Átláthatóság, integritás és hozzáférés] 2021, OECD Publishing, Párizs, elérhető itt: https://doi.org/10.1787/c6d8eff8-en

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (HL L 95., 2010.4.15., 1. o.).

(14)  HL L 331., 2021.9.20., 8. o.

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(16)  https://www.europarl.europa.eu/cmsdata/232164/revised_Agenda%20item%207_Clare%20Melford_GDI_Deck_EU-Ad-funded_Disinfo.pdf

(17)  Az a személy, aki valaki más pénzét saját nevén adományozza egy politikai pártnak vagy jelöltnek.

(18)  Ez a joghézag két különböző esetet takarhat: a fedőcégeket, amelyek nem folytatnak tényleges üzleti tevékenységet, és csak a finanszírozás forrásának elrejtésére szolgálnak; és a külföldi anyavállalatok belföldi leányvállalatait, amelyeket arra is felhasználnak, hogy pénzt juttassanak politikai szereplőknek.

(19)  A nonprofit szervezetek és harmadik felek nem kötelesek nyilvánosságra hozni adományozóik kilétét, de több uniós tagállamban finanszírozhatnak politikai pártokat és jelölteket.

(20)  Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az Unió egész területén magas szintű kiberbiztonságot biztosító intézkedésekről, valamint az (EU) 2016/1148 irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2020)0823 final).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/40/EU irányelve (2013. augusztus 12.) az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 218., 2013.8.14., 8. o.).

(23)  https://www.coleurope.eu/events/official-inauguration-china-library

(24)  https://www.chateaunantes.fr/expositions/fils-du-ciel-et-des-steppes/

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1883 irányelve (2021. október 20.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való beutazásának és tartózkodásának feltételeiről és a 2009/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 382., 2021.10.28., 1. o.).

(26)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=OJ%3AL%3A2019%3A129I%3ATOC

(27)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=OJ:L:2020:410I:TOC

(28)  HL L 88., 2017.3.31., 6. o.

(29)  https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_185000.htm

(30)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/947 rendelete (2021. június 9.) a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról, a 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 480/2009/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 209., 2021.6.14., 1. o.).


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/97


P9_TA(2022)0065

Befektetői állampolgársági és letelepedési programok

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló javaslatokkal a befektetői állampolgársági és letelepedési programokról (2021/2026(INL))

(2022/C 347/08)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésére és 49. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikkének (1) és (2) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, 79. cikke (2) bekezdésére, valamint 80., 82., 87., 114., 311., 337. és 352. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 7., 8. és 20. cikkére,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre, és különösen annak 8. cikkére,

tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre (1) (a továbbiakban: a családegyesítésről szóló irányelv),

tekintettel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvre (2) (a továbbiakban: huzamos tartózkodásról szóló irányelv),

tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

tekintettel a koppenhágai kritériumokra, és arra az uniós szabályanyagra (a vívmányokra), amelyeket a tagjelölt országoknak el kell fogadniuk, végre kell hajtaniuk és érvényesíteniük kell, hogy csatlakozhassanak az Unióhoz, különösen annak 23. és 24. fejezetére,

tekintettel a Bizottság által Ciprusnak és Máltának küldött, 2020. október 20-án kelt felszólító levélre, amelyben kötelezettségszegési eljárást indított a befektetői állampolgársági programjukkal kapcsolatban,

tekintettel a Bizottság által Bulgáriának küldött, 2020. október 20-án kelt levélre, amelyben kiemelte a befektetői állampolgársági programmal kapcsolatos aggályokat, és további részleteket kért,

tekintettel a „Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban” című, 2019. január 23-i bizottsági jelentésre,

tekintettel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályok megerősítését célzó négy jogalkotási javaslatból álló csomag Bizottság általi, 2021. július 20-i bemutatására,

tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására (5), a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására (6), a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban napvilágot látott újabb információkat követően a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására (7), „A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitika – a Bizottság cselekvési terve és más közelmúltbeli fejlemények” című, 2020. július 10-i állásfoglalására (8), a biztonsági unióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (9) és a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására (10),

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok az EU-ban” című, 2018. október 17-i tanulmányára,

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Uniós fellépési lehetőségek a befektetői állampolgársági és letelepedési programok terén – az európai hozzáadott érték értékelése” című, 2021. október 22-i tanulmányára (a továbbiakban: az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya),

tekintettel a Milieu Ltd. által a Bizottság számára „Az adott tagállamban befektető harmadik országbeli állampolgároknak állampolgárságot vagy tartózkodási jogot biztosító tagállami befektetői programok tényszerű elemzése – tanulmányi áttekintés” címmel, 2018 júliusában készített tanulmányra,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság keretében létrehozott, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoport (DRFMG) e témával kapcsolatos tevékenységeire, különösen a többek között a Bizottsággal, a tudományos élet képviselőivel, a civil társadalommal és az újságírókkal 2019. december 19-én, 2020. szeptember 11-én és 2020. december 4-én folytatott eszmecseréjére, valamint a 2018. szeptember 19-i máltai látogatására;

tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0028/2022),

A.

mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Európai Parlament általi megerősítése előtt a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019–2024) számára kidolgozott politikai iránymutatásban (11) vállalta, hogy támogatja a Parlament kezdeményezési jogát, és kötelezettséget vállalt arra, hogy jogalkotási aktussal válaszol, ha a Parlament olyan állásfoglalást fogad el, amelyben jogalkotási javaslatok benyújtását kéri a Bizottságtól;

B.

mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptember 16-i értékelő beszédében kijelentette: „Legyen szó akár az uniós jog elsőbbségéről, a sajtószabadságról, a bírói függetlenségről vagy a befektetői állampolgársági programokról, az európai értékek nem eladók.”;

C.

mivel számos tagállam működtet olyan befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programokat, amelyek harmadik országbeli állampolgároknak biztosítanak állampolgárságot vagy „tartózkodási engedéllyel rendelkező” státuszt elsősorban „passzív” tőkebefektetések formájában történő pénzügyi ellenszolgáltatásokért cserébe; mivel az ilyen befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok jellemzője a minimális vagy egyáltalán nem megvalósuló fizikai jelenlét, és a hagyományos csatornákhoz képest „gyorsított eljárást” kínálnak a valamely tagállamon belüli állampolgárság vagy „tartózkodási engedéllyel rendelkező” státusz megszerzéséhez; mivel a kérelmek feldolgozására fordított idő jelentősen eltér a tagállamok között (12); mivel az állampolgárság vagy a tartózkodási engedély ilyen rendszerek használatával történő megszerzésének egyszerűsége drámai ellentétben áll a nemzetközi védelem, a legális bevándorlás vagy a hagyományos csatornákon keresztül történő honosítás előtt álló akadályokkal;

D.

mivel a befektetői állampolgársági programok megléte az összes tagállamot érinti, mert egy tagállam befektetői állampolgárság megadására vonatkozó döntése automatikusan jogokat biztosít más tagállamok vonatkozásában, konkrétan a szabad mozgáshoz való jogot, a helyhatósági és európai parlamenti választásokon való szavazáshoz és jelöltként történő induláshoz való jogot, Unión kívüli képviselet hiányában a konzuli védelemhez való jogot, valamint gazdasági tevékenységek gyakorlása céljából a belső piachoz való hozzáféréshez való jogot; mivel az egyes tagállamok befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programjai más tagállamokra nézve is jelentős externáliákkal, például korrupciós és pénzmosási kockázatokkal járnak; mivel ezek az externáliák uniós szabályozást indokolnak;

E.

mivel az uniós polgárság olyan egyedülálló és alapvető jogállás, amelyet az uniós polgárok a nemzeti állampolgárságot kiegészítve kapnak, és amely az uniós integráció egyik legfontosabb vívmánya, amely a polgárok számára az egész Unióban egyenlő jogokat biztosít;

F.

mivel a nemzeti állampolgárság megadása a tagállamok előjoga, amelyet jóhiszeműen, a kölcsönös tisztelet szellemében, átlátható módon, a lojális együttműködés elvével összhangban és az uniós jog teljes betartása mellett kell gyakorolni; mivel az Unió intézkedéseket vezetett be az Unióba irányuló jogszerű migrációs lehetőségek és a tartózkodáshoz kapcsolódó jogok harmonizációja érdekében, ideértve a huzamos tartózkodásról szóló irányelvet is;

G.

mivel a befektetői állampolgársági programok működtetése árucikké változtatta az uniós polgárságot; mivel a jogok áruba bocsátása sérti az uniós értékeket, legfőképpen az egyenlőséget; mivel az Unióba irányuló legális migráció lehetőségeit és a tartózkodáshoz kapcsolódó jogokat az uniós jog – például a huzamos tartózkodásról szóló irányelv – már szabályozza;

H.

mivel Bulgária, Ciprus és Málta jelenleg olyan jogszabályokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a befektetői állampolgársági programok működését; mivel a bolgár kormány jogszabályokat terjesztett elő befektetői állampolgársági programja megszüntetése érdekében; mivel a ciprusi kormány 2020. október 13-án bejelentette, hogy felfüggeszti befektetői állampolgársági programját; mivel a ciprusi kormány bejelentette, hogy 2020 novembere előtt befejezi a ciprusi állampolgárság iránti valamennyi függőben lévő kérelem vizsgálatát; mivel néhány más tagállam is – rendkívüli eljárásokat alkalmazva – állampolgársággal jutalmazza a nagy befektetőket;

I.

mivel jelenleg Bulgária, Ciprus, Észtország, Görögország, Hollandia, Írország, Lettország, Luxemburg, Málta, Olaszország, Portugália és Spanyolország működtet befektetői letelepedési programokat, és ezek minimális befektetési szintje 60 000 EUR (Lettország) és 1 250 000 EUR (Hollandia) között mozog; mivel a befektetések bevonzása a tagállamok jól működő gazdasága fenntartásának szokásos módszere, de ez nem jelenthet jogi és biztonsági kockázatokat az uniós polgárok számára;

J.

mivel az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmányának becslése szerint a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében 2011–2019 között 42 180 kérelmet hagytak jóvá, és több mint 132 000 személy – beleértve a harmadik országbeli kérelmezők családtagjait is – kapott tartózkodási engedélyt vagy állampolgárságot a tagállamokban befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokon keresztül, amelyekhez a becslések szerint összesen 21,4 milliárd EUR befektetés társult (13);

K.

mivel a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében benyújtott kérelmeket gyakran kereskedelmi közvetítők segítségével dolgozzák fel, akik vélhetően megkapják a kérelmezési díj egy bizonyos százalékát; mivel egyes tagállamokban a kereskedelmi közvetítők szerepet játszottak a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok fejlesztésében és népszerűsítésében;

L.

mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Ciprus és Málta ellen azzal az indokkal, hogy előre meghatározott fizetésekért és befektetésekért cserébe, az érintett tagállamokkal való kapcsolat nélkül uniós polgárságot adnak, ami aláássa az uniós polgárság lényegét;

M.

mivel a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok különböző mértékben jelentenek kockázatokat, többek között a korrupció, a pénzmosás, a biztonsági fenyegetések, az adókikerülés, a makrogazdasági egyensúlyhiányok, az ingatlanágazatra nehezedő nyomás – ezáltal a lakhatáshoz való hozzáférés csökkenése – és a belső piac integritásának romlása tekintetében; mivel a korlátozott információk és az átláthatóság hiánya miatt nehéz igazolni e kockázatok mértékét, és e kockázatokat jelenleg nem kezelik kellőképpen, ami a tagállamokban a befektetői állampolgársági/ befektetői letelepedési programok keretében kérelmet benyújtó személyek ellenőrzésének gyengüléséhez és átvilágításának hiányához vezet; mivel az összes ilyen kockázatot megfelelően fel kell mérni, és növelni kell az átláthatóságot a rendszerek végrehajtása és következményei tekintetében;

N.

mivel a kutatások azt mutatják, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat működtető tagállamok más tagállamokhoz képest jobban ki vannak téve a pénzügyi titoktartással és a korrupcióval kapcsolatos kockázatoknak;

O.

mivel a hatályos uniós jog nem rendelkezik a nagy adattartalmú uniós informatikai rendszereknek a kérelmezők befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kapcsán történő háttérellenőrzése céljából történő szisztematikus lekérdezéséről; mivel a hatályos uniós és nemzeti szabályok nem rendelkeznek átvilágítási eljárásról az állampolgárság vagy a tartózkodási engedély befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében történő megadása előtt; mivel a tagállamok nem mindig kérdezik le az adatbázisokat, nem alkalmaznak alapos eljárásokat, vagy nem osztják meg az ellenőrzések és eljárások eredményeit;

P.

mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) iránymutatásokat adott ki arról, hogy miként korlátozható a közös jelentéstételi standard befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokkal való visszaélés révén történő kijátszása (14);

Q.

mivel a befektetői állampolgársági és letelepedési programokkal foglalkozó szakértői csoport létrehozására irányuló bizottsági kezdeményezés célja az volt, hogy a tagállamok képviselői megállapodjanak a biztonsági ellenőrzések közös rendszeréről, de ez a csoport nem tett javaslatot ilyen biztonsági ellenőrzésekből álló közös rendszerre; mivel ez a csoport 2019 óta nem ülésezett;

R.

mivel az (EU) 2018/1806 rendelet II. mellékletében szereplő néhány olyan harmadik ország, amelynek állampolgárai vízummentesen léphetnek be az Unióba, olyan befektetői állampolgársági programot működtet, amelyek alacsony tartózkodási követelményeket támasztanak vagy egyáltalán nem támasztanak ilyen követelményeket, és amelyekhez elégtelen biztonsági ellenőrzések társulnak, különösen a pénzmosás elleni jogszabályokat illetően; mivel az ilyen befektetői állampolgársági programokat „aranyútlevélként” hirdetik, amelyek kifejezett célja az Unióba való vízummentes beutazás megkönnyítése; mivel egyes tagjelölt országok hasonló rendszereket működtetnek, amelyek a jövőbeli uniós tagság várható további előnyét kínálják;

S.

mivel a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kedvezményezettjei új állampolgársági vagy letelepedési jogállásuk megadását követően a schengeni övezeten belül azonnal jogosultakká válnak a szabad mozgásra (15);

T.

mivel kockázatot jelent, hogy a harmadik országoknak joguk van engedélyezni állampolgáraik számára a névváltoztatást, mert a harmadik országbeli állampolgárok befektetői állampolgársági program keretében állampolgárságot szerezhetnek valamely harmadik országban, majd megváltoztathatják nevüket, és ezen az új néven beléphetnek az Unióba;

U.

mivel a ciprusi hatóságok 2021. október 15-én bejelentették, hogy visszavonják 39 olyan külföldi befektető és hat családtagjuk állampolgárságát, akik befektetői állampolgársági program keretében szereztek ciprusi állampolgárságot; mivel a Ciprus által e program keretében 2007 és 2020 között kiállított 6 779 útlevél valamivel több mint felét anélkül adták ki, hogy elvégezték volna a kérelmezők megfelelő háttérellenőrzését (16);

V.

mivel a Bizottság 2019-ben arra a következtetésre jutott, hogy hiányoznak vagy nem elégségesek a beérkezett, elfogadott és elutasított befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési kérelmekre vonatkozó egyértelmű statisztikai adatok;

W.

mivel a befektetői letelepedési programok jellege igen specifikus; mivel az uniós jogban a befektetői letelepedési programok kérelmezőire vonatkozóan bevezetett bármilyen változtatásnak az adott típusú tartózkodási jogállásra kell irányulnia, és nem érintheti hátrányosan a más típusú tartózkodási jogállást kérelmezők, például a hallgatók, a munkavállalók és a családtagok jogait; mivel a befektetői letelepedési programok kérelmezőire vonatkozó magasabb szintű biztonsági ellenőrzést nem kell alkalmazni azokra, akik az uniós jog által már szabályozott letelepedési rendszerek keretében kérnek tartózkodási engedélyt az Unióban;

X.

mivel a montenegrói kormány nem döntött a befektetői állampolgársági programja megszüntetéséről, bár hangot adott annak, hogy fontosnak tartja a befektetői állampolgársági program lehető leghamarabbi maradéktalan és eredményes felszámolását; felszólítja a montenegrói kormányt, hogy ezt mihamarabb tegye meg;

1.

úgy véli, hogy a pénzügyi befektetés alapján állampolgárságot biztosító programok (befektetői állampolgársági programok) – más néven „aranyútlevelek” – etikai, jogi és gazdasági szempontból egyaránt kifogásolhatók, és például a pénzmosás és a korrupció miatt számos súlyos biztonsági kockázatot jelentenek az uniós polgárokra nézve; úgy véli, hogy a pénzügyi befektetés alapján tartózkodási engedélyt biztosító programokra (befektetői letelepedési programok) vonatkozó közös normák és harmonizált szabályok hiánya szintén ilyen biztonsági kockázatokat jelenthet, hatással lehet a személyek schengeni térségen belüli szabad mozgására, és hozzájárulhat az Unió integritásának aláásásához;

2.

emlékeztet azon álláspontjára, miszerint a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok eredendően számos komoly kockázatot rejtenek magukban, és e programokat minden tagállamnak fokozatosan meg kell szüntetnie (17); megismétli, hogy a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalása óta a Bizottság és a tagállamok nem hoztak kielégítő intézkedéseket az ilyen programok felszámolása érdekében;

3.

úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági programok aláássák az uniós polgárság lényegét, amely az uniós integráció egyik legfontosabb vívmánya, amely egyedülálló és alapvető státuszt biztosít az uniós polgároknak, és amely magában foglalja a szavazati jog európai és helyi választásokon való gyakorlását is;

4.

úgy véli, hogy az uniós polgárság nem egy forgalmazható vagy értékesíthető árucikk, és a Szerződések soha nem is tekintették annak;

5.

elismeri, hogy az állampolgárság megszerzésének szabályozása elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, de hangsúlyozza, hogy ezt a hatáskört jóhiszeműen, a kölcsönös tisztelet szellemében, átlátható módon, az átvilágítás és a megfelelő ellenőrzés végrehajtásával, a lojális együttműködés elvével összhangban és az uniós jog maradéktalan betartása mellett kell gyakorolni (18); úgy véli, hogy amennyiben a tagállamok nem az említett előírásokat és elveket maradéktalanul tiszteletben tartva járnak el, az jogalapot teremt az uniós fellépéshez; úgy véli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikkének (1) bekezdése alapján az állampolgárságra vonatkozó tagállami jog bizonyos aspektusai tekintetében vélhetően az uniós hatáskör kérdése is felmerülhet (19);

6.

úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében a befektetők számára meghatározott előnyös feltételek és gyorsított eljárások – a nemzetközi védelmet, tartózkodási engedélyt vagy állampolgárságot szerezni kívánó más harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó feltételekhez és eljárásokhoz képest – diszkriminatívak, nem méltányosak és veszélybe sodorják az uniós menekültügyi és migrációs vívmányok következetességét;

7.

úgy véli, hogy különbséget kell tenni a befektetői állampolgársági programok és a befektetői letelepedési programok között, mivel az általuk jelentett kockázatok között komoly különbségek vannak, tehát testre szabott uniós jogalkotási és szakpolitikai megközelítéseket igényelnek; elismeri, hogy kapcsolat van a befektetői letelepedési programok és az állampolgárság között, mivel a megszerzett tartózkodási engedély megkönnyítheti az állampolgárság megszerzését;

8.

megjegyzi, hogy három tagállam rendelkezik befektetői állampolgársági programokat lehetővé tevő jogszabályokkal – nevezetesen Bulgária (bár a bolgár kormány jogalkotási javaslatot nyújtott be a programja megszüntetésére), Ciprus és Málta –, illetve 12 tagállam rendelkezik befektetői letelepedési programmal, amelyek mindegyikéhez eltérő befektetési összegek és lehetőségek, valamint eltérő ellenőrzési és eljárási normák társulnak; sajnálatosnak tartja, hogy ezek az eltérések a tagállamok között versenyt indíthatnak el a kérelmezőkért, valamint a programok elterjedtségének növelése érdekében az ellenőrzési előírások és az átvilágítás tekintetében negatív versenyhez vezethet (20);

9.

úgy véli, hogy a közvetítőknek a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kidolgozásában és előmozdításában, valamint az egyéni kérelmek előkészítésében – gyakran az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányában – játszott szerepe olyan összeférhetetlenséget jelent, amely visszaélésre adhat okot, és ezért az ilyen közvetítők esetében szigorú és kötelező erejű – az egyszerű önszabályozáson és magatartási kódexeken túlmutató – szabályozást tesz szükségessé; a befektetői állampolgársági programok esetén kéri a közvetítők szolgáltatásnyújtásának megszüntetését;

10.

sajnálja, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat működtető tagállamokban nem végeznek átfogó biztonsági ellenőrzéseket és átvilágítást, valamint nem folytatnak ellenőrzési eljárásokat; megjegyzi, hogy a tagállamok nem mindig kérdezik le a rendelkezésre álló uniós adatbázisokat, és nem cserélnek információt az ilyen ellenőrzések és eljárások eredményéről, ami Unió-szerte a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokra vonatkozó kérelmek egymást követő benyújtását teszi lehetővé; arra kéri a tagállamokat, hogy ezentúl ezeket tegyék meg; úgy véli, hogy a tagállami hatóságoknak megfelelő eljárásokkal kell rendelkezniük a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok kérelmezőinek átvilágítására, mivel a tartózkodási és állampolgársági jogok biztosítása az állam felelőssége, és a tagállami hatóságok nem támaszkodhatnak a közvetítők és egyéb nem állami szereplők által végzett háttérellenőrzésekre és átvilágítási eljárásokra, bár a tagállamok felhasználhatják a független nem állami szereplőktől származó releváns információkat; aggodalmát fejezi ki néhány olyan tagállam miatt, ahol a beszámolók szerint még akkor is befogadják az állampolgárság iránti kérelmeket, ha a kérelmezők nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek;

11.

sajnálja, hogy a tagállamok képviselőiből álló, a befektetői állampolgársági és letelepedési programokkal foglalkozó szakértői csoport nem állapodott meg a biztonsági ellenőrzések közös rendszeréről, amelyet 2019 végéig meg kellett volna tennie; úgy véli, hogy a biztonsági ellenőrzések közös rendszeréről való megállapodás hiánya jól mutatja a kormányközi megközelítés elfogadásának korlátait az ügyben, és hangsúlyozza az uniós fellépés szükségességét;

12.

sajnálja, hogy a tagállamok befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programjai szerinti jogosultság megszerzéséhez szükséges tartózkodási követelmények nem mindig foglalják magukba a folyamatos és tényleges fizikai jelenlétet, és nehezen ellenőrizhetők, ennélfogva e programok olyan rosszhiszemű kérelmezőket vonzhatnak, akik pusztán az Unió területére és belső piacára való bejutás céljából vásárolnak nemzeti állampolgárságot, anélkül, hogy bármilyen módon kötődnének az adott tagállamhoz;

13.

felszólítja a tagállamokat arra, hogy ténylegesen kényszerítsék ki a szükséges fizikai tartózkodást a harmadik országok olyan állampolgárai esetében, akik a huzamos tartózkodásról szóló irányelv alapján ötéves folyamatos és jogszerű tartózkodás – azaz az említett irányelvben előírt követelmény teljesítése – nélkül is „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást kívánnak szerezni;

14.

üdvözli, hogy a Bizottság 2020 októberében a befektetői állampolgársági programokkal kapcsolatban kötelezettségszegési eljárásokat indított Ciprussal és Máltával szemben; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő ezeket az eljárásokat, mivel azok tovább pontosíthatnák, hogy az itt javasolt jogalkotási intézkedés mellett hogyan lehet kezelni a befektetői állampolgársági programokat, és indokolt esetben kezdeményezzen további kötelezettségszegési eljárásokat a tagállamokkal szemben a befektetői letelepedési programok tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy Unió-szerte gondosan kövesse nyomon az összes befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat, továbbá készítsen jelentést és tegyen lépéseket ezekkel kapcsolatban;

15.

úgy véli, hogy a pénzmosás elleni uniós jog döntő szerepet játszik a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok által jelentett kockázatok elleni küzdelemben; üdvözli, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről szóló, 2021. július 20-i bizottsági jogalkotási javaslatcsomag foglalkozik a befektetői letelepedési programokkal, különösen azáltal, hogy előmozdítja a közvetítők kötelezett szolgáltatók jegyzékébe való felvételét; úgy véli azonban, hogy maradnak még hiányosságok, például az, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési kérelmeket feldolgozó közjogi szervezetek továbbra sem fognak szerepelni a kötelezett szolgáltatók jegyzékében;

16.

megjegyzi, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében benyújtott kérelmeket fölöttébb nehéz ellenőrizni és értékelni, amennyiben azok olyan együttes kérelmekre vonatkoznak, amelyek különböző családtagokra vonatkoznak; megjegyzi, hogy bizonyos nemzeti befektetői letelepedési programok értelmében tartózkodási jogot lehet biztosítani az elsődleges kérelmezővel fennálló családi, személyes vagy egyéb kötődés alapján; megjegyzi, hogy a családegyesítési irányelv szerinti családegyesítési jogok a tartózkodási jogállás valamely tagállamban való megszerzését követően alkalmazandók, ami lehetővé teszi a családtagok számára, hogy a befektetői letelepedési programok által általában megkövetelt további külön ellenőrzések nélkül belépjenek az Unióba;

17.

megjegyzi, hogy kockázatot jelentenek a befektetői állampolgársági programmal rendelkező és az Unióba való vízummentes beutazás lehetőségét élvező harmadik országok (21), mivel e harmadik országbeli állampolgárok azzal a kizárólagos céllal vásárolhatnak állampolgárságot ilyen harmadik országban, hogy minden további ellenőrzés nélkül beléphessenek az Unióba; hangsúlyozza, hogy a kockázat még nagyobb a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programmal rendelkező uniós tagjelölt országok (22) esetében, mivel a jövőbeli uniós tagság és az Unió területén belüli vízummentes utazás várható előnyei szintén szerepet játszhatnak;

18.

úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági programok jelentette különleges kockázatokra és e programoknak a lojális együttműködés elvével való eredendő összeegyeztethetetlenségére tekintettel – amint azt a Bizottság két tagállammal szemben folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásai is elismerik –, valamennyi tagállamban teljes mértékben meg kell szüntetni a befektetői állampolgársági programokat, és kéri a Bizottságot, hogy jelenlegi megbízatásának lejárta előtt nyújtson be egy erre irányuló jogi aktusra irányuló javaslatot, amely az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdésén, 79. cikkének (2) bekezdésén, 114. cikkén vagy 352. cikkén alapulhat;

19.

úgy ítéli meg, hogy a befektetői állampolgársági rendszerek fokozatos megszüntetéséhez átmeneti időszakra lesz szükség, és úgy véli, hogy mivel a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok potyázást jelentenek, és súlyos következményekkel járnak az Unióra és a tagállamokra nézve, mindkét program tekintetében indokolt az uniós költségvetéshez való pénzügyi hozzájárulás – a befektetői állampolgársági rendszerek esetében azok teljes körű fokozatos megszüntetéséig –, többek között az EUMSZ 80. cikkéből következő szolidaritás konkrét kifejezéseként is; ezért kéri a Bizottságot, hogy 2022-ben az EUMSZ 311. cikke alapján nyújtson be javaslatot az uniós saját források egy új, „befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési kiigazítási mechanizmusból” álló kategóriájának létrehozására, amely az Unió egészét érintő, a rendszerek tekintetében azonosított valamennyi negatív externália alapján észszerűen becsült, jelentős mértékű illetéket vetne ki a tagállamokban a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében megvalósuló befektetésekre;

20.

úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok korlátozott mértékben járulnak hozzá a tagállamok reálgazdaságához a munkahelyteremtés, az innováció és a növekedés tekintetében, és hogy a befektetések jelentős része közvetlenül az ingatlanpiacra vagy alapokba áramlik; úgy véli, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokhoz kapcsolódó komoly befektetések hatással lehetnek a pénzügyi stabilitásra, különösen a kis tagállamokban, ahol a befolyt összegek tehetik ki a GDP vagy a külföldi befektetések nagy részét (23); kéri a Bizottságot, hogy 2022-ben az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdése, valamint 80., 82., 87. és 114. cikke alapján nyújtson be egy olyan jogi aktusra irányuló javaslatot, amely uniós szinten szabályozná a befektetői letelepedési programok keretében történő befektetéseket annak érdekében, hogy növelje a reálgazdaság számára nyújtott hozzáadott értéküket, és összekapcsolja azokat az Unió gazdasági helyreállításához kapacsolódó prioritásokkal;

21.

kéri a Bizottságot, hogy jelenlegi megbízatásának lejárta előtt nyújtson be rendeletre irányuló javaslatot – amelyet szükség esetén egyéb jogalkotási intézkedésekkel egészíthet ki –, az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdése, valamint 80., 82., 87. és 114. cikke alapján, amely átfogóan szabályozná a befektetői letelepedési programok különböző vonatkozásait az előírások és eljárások harmonizálása, valamint a szervezett bűnözés, a pénzmosás, a korrupció és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítése céljából, többek között az alábbi elemekre kiterjedően:

a)

fokozott átvilágítás és szigorú háttérellenőrzés a kérelmezőkre és szükség esetén családtagjaikra vonatkozóan, beleértve finanszírozási forrásaikat, az Unió nagyméretű bel- és igazságügyi informatikai rendszerei és átvilágítási eljárásai szerinti kötelező ellenőrzéseket és a harmadik országokban végzett ellenőrzési eljárásokat;

b)

a közvetítők szabályozása, megfelelő tanúsítása és ellenőrzése, valamint tevékenységének korlátozása, befektetői állampolgársági programok esetében pedig szolgáltatásaik megszüntetése;

c)

a tagállamokra vonatkozó harmonizált szabályok és kötelezettségek, hogy jelentést tegyenek a Bizottságnak a befektetői letelepedési programokról és az azok keretében benyújtott kérelmekről;

d)

a tartózkodási jog befektetői letelepedési programok keretében történő megszerzésének feltételeiként a fizikai jelenlétre vonatkozó minimumkövetelmények és a befektetésben való minimális aktív részvétel, a befektetés minősége, a hozzáadott érték és a gazdasághoz való hozzájárulás;

e)

nyomonkövetési mechanizmus annak utólagos ellenőrzésére, hogy a sikeres pályázók továbbra is megfelelnek-e a befektetői letelepedési programok jogi követelményeinek;

22.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa és tartsa be a magas szintű szabályozási standardokat mind a befektetői állampolgársági, mind a befektetői letelepedési programokra vonatkozóan abban az esetben, ha a befektetői letelepedési programokra a befektetői állampolgársági programok teljes körű fokozatos megszüntetését megelőzően átfogó szabályozás vonatkozna;

23.

üdvözli a tagállamok által bejelentett azon kötelezettségvállalást, hogy intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy korlátozzák az állampolgárság áruba bocsátását az orosz kormányhoz köthető orosz állampolgárok számára; felszólítja a tagállamokat, hogy azonnali hatállyal szüntessék be befektetői állampolgársági és letelepedési programjaikat valamennyi orosz kérelmező számára; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az orosz állampolgárok által az elmúlt néhány évben benyújtott valamennyi jóváhagyott kérelmet, kihasználva a nemzeti és az uniós jog által biztosított valamennyi lehetőséget annak biztosítása érdekében, hogy a Putyin-rezsimmel pénzügyi, üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló orosz személy ne őrizhesse meg állampolgársági és tartózkodási jogát, vagy hogy ezeket a személyeket ideiglenesen megakadályozzák e jogok gyakorlásában; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a tagállamok által elvégzett ilyen újraértékeléseket, és sürgősen terjesszen elő jogalkotási javaslatot a befektetői állampolgársági programok teljes betiltására és a célzott intézkedések hatálya alá tartozó orosz állampolgárok vonatkozásában a befektetői letelepedési programok betiltására;

24.

kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a meglévő uniós jogi aktusok olyan célzott felülvizsgálatát, ami segíthet visszatartani a tagállamokat a káros befektetői letelepedési programok létrehozásától, a pénzmosás elleni jogi aktusok, valamint a huzamosabb tartózkodásról szóló irányelv vonatkozó rendelkezései megerősítésével;

25.

kéri a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolja annak biztosítása érdekében, hogy a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokkal rendelkező és az (EU) 2018/1806 rendelet II. melléklete alapján vízummentességben részesülő harmadik országok megszüntessék befektetői állampolgársági programjaikat, valamint megreformálják befektetői letelepedési programjaikat annak érdekében, hogy azokat összehangolják az uniós joggal és normákkal, továbbá kéri a Bizottságot, hogy 2022-ben az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján nyújtson be egy olyan jogi aktusra irányuló javaslatot, amely e tekintetben módosítaná az (EU) 2018/1806 rendeletet; megjegyzi, hogy a felülvizsgált uniós bővítési módszertan szerint a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokhoz kapcsolódó kérdések összetettnek minősülnek, és ezekkel különféle tárgyalási témakörökben és fejezetekben foglalkoznak; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok fokozatosan és gondosan igazodjanak az ilyen programokra vonatkozó uniós joghoz; javasolja, hogy a befektetői állampolgársági programok megszüntetését és a befektetői letelepedési programok szabályozását vegyék fel a csatlakozási kritériumok közé;

26.

emlékezteti a Bizottság elnökét, hogy a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára készült politikai iránymutatásban (2019–2024) elkötelezte magát az Európai Parlament kezdeményezési joga mellett, és ígéretet tett arra, hogy az uniós jog elveivel összhangban jogalkotási aktus fogja követni az Európai Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási jelentéseit; ezért elvárja, hogy ezt az állásfoglalást a Bizottság részéről konkrét jogalkotási javaslatok kövessék;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az ezt kísérő javaslatokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1)  HL L 251., 2003.10.3., 12. o.

(2)  HL L 16., 2004.1.23., 44. o.

(3)  HL L 303., 2018.11.28., 39. o.

(4)  HL L 141., 2015.6.5., 73. o.

(5)  HL C 482., 2016.12.23., 117. o.

(6)  HL C 108., 2021.3.26., 8. o.

(7)  HL C 255., 2021.6.29., 22. o.

(8)  HL C 371., 2021.9.15., 92. o.

(9)  HL C 445., 2021.10.29., 140. o.

(10)  HL C 506., 2021.12.15., 64. o.

(11)  „Ambiciózusabb Unió – Programom Európa számára – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024)”, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje, https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/political-guidelines-next-commission_en_0.pdf.

(12)  Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 9. táblázat, 28–29. o.

(13)  Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya.

(14)  Preventing abuse of residence by investment schemes to circumvent the CRS (A közös jelentéstételi standard kijátszása érdekében a tartózkodási hellyel való visszaélés megelőzése), OECD, 2018. február 19., valamint Corruption Risks Associated with Citizen- and Resident-by-Investment Schemes (A befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programokkal kapcsolatos korrupciós kockázatok) OECD, 2019.

(15)  Mivel Bulgária, Horvátország, Ciprus, Írország és Románia nem schengeni országok, az e tagállamok bármelyike által kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok nem rendelkeznek automatikusan a schengeni térségen belüli szabad mozgással.

(16)  https://agenceurope.eu/en/bulletin/article/12814/25

(17)  Az Európai Parlament 2019. december 18-i állásfoglalása a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban napvilágot látott újabb információkat követően a jogállamiság máltai helyzetéről, 2020. július 10-i állásfoglalása a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését szolgáló, átfogó uniós szakpolitikáról – a Bizottság cselekvési terve és más közelmúltbeli fejlemények, 2020. december 17-i állásfoglalása a biztonsági unióra vonatkozó uniós stratégiáról, valamint 2021. április 29-i állásfoglalása Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről.

(18)  Lásd a Bizottság által a Málta és Ciprus ellen a befektetői állampolgársági programjukkal kapcsolatban indított kötelezettségszegési eljárásokban alkalmazott indokolást (https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_20_1925), valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát: a Bíróság C-369/90. sz., Mario Vicente Micheletti és mások kontra Delegación del Gobierno en Cantabria ügyben 1992. július 7-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:1992:295; a Bíróság C-179/98. sz., Belga állam kontra Fatna Mesbah ügyben 1999. november 11-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:1999:549; a Bíróság C-192/99. sz., The Queen kontra Secretary of State for the Home Department, ex parte: Manjit Kaur ügyben 2001. február 20-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2001:106; a Bíróság C-135/08. sz., Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ügyben 2010. március 2-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2010:104.; a Bíróság C-221/17. sz., M.G. Tjebbes és mások kontra Minister van Buitenlandse Zaken ügyben 2019. március 12-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2019:189.

(19)  Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 43–44. o.

(20)  Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 57. o. Preventing abuse of residence by investment schemes to circumvent the CRS (A közös jelentéstételi standard kijátszása érdekében a tartózkodási hellyel való visszaélés megelőzése), OECD, 2018. február 19.

(21)  Antigua és Barbuda, Dominika, Grenada, Saint Kitts és Nevis és Saint Lucia.

(22)  Szerbia, Albánia, Törökország, Montenegró és Észak-Macedónia.

(23)  Az EPRS európai hozzáadott érték értékeléséről szóló tanulmánya, 36–39. o.


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

ÁTFOGÓ JOGALKOTÁSI CSOMAGRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

Első javaslat: a befektetői állampolgársági programok fokozatos megszüntetése az egész Unióban 2025-ig

Létre kell hozni egy, az egész Unióra kiterjedő, mérhető célértékeket tartalmazó és szigorúan csak a meglévő programokra alkalmazandó – így új programok e rendszer általi legitimálását meg nem engedő – értesítési rendszert a tagállamokban a befektetői állampolgársági programok keretében megszerezhető állampolgárságok maximális száma tekintetében, amely számot minden évben fokozatosan csökkenteni kell, hogy 2025-re elérje a nullát, ami ezáltal a befektetői állampolgársági programok teljes felszámolásához vezet. E fokozatos megszüntetés lehetővé teszi majd a befektetői állampolgársági programokat fenntartó tagállamok számára, hogy alternatív eszközöket találjanak a befektetések vonzására és államháztartásuk fenntartására. E fokozatos megszüntetés összhangban van az Európai Parlament korábbi – több állásfoglalásban is kifejtett – álláspontjával, és szükséges annak fényében, hogy a befektetői állampolgársági programok komoly kihívás elé állítják a Szerződések szerinti lojális együttműködés elvét (az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése).

Ez a javaslat az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdésén, 79. cikkének (2) bekezdésén, valamint – mivel a befektetői állampolgársági programok érintik a belső piacot – 114. cikkén alapulhat.

Második javaslat: az Unióban működő összes befektetői letelepedési programra kiterjedő átfogó rendelet

A tagállamokban működő befektetői letelepedési programok sajátosságainak és széles körű elterjedtségének kezelése érdekében rendelet formájában külön uniós jogi keretre van szükség. E rendelet biztosítja majd az uniós harmonizációt, csökkenti a befektetői letelepedési programok által jelentett kockázatokat, valamint a befektetői letelepedési programokat uniós felügyelet alá vonja, ezáltal javítva az átláthatóságot és az irányítást. Eszközként szolgál arra is, hogy visszatartsa a tagállamokat a káros befektetői letelepedési programok létrehozásától.

Az említett rendeletnek uniós szintű előírásokat és eljárásokat kell tartalmaznia a kérelmezők és vagyonuk forrása fokozott átvilágításával és szigorú háttérellenőrzésével kapcsolatban. Különösen, a tagállami hatóságoknak minden kérelmező tekintetében strukturált keresztellenőrzést kell végezniük az összes vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi adatbázis alapján, tiszteletben tartva az alapvető jogokra vonatkozó normákat. El kell végezni a benyújtott dokumentumok független ellenőrzését, teljes körű háttérellenőrzést kell végezni a rendőrségi nyilvántartásokban, illetve a korábbi és jelenlegi polgári és büntetőjogi peres ügyekben való részvételt illetően, személyes interjúkat kell folytatni a kérelmezőkkel, valamint alaposan ellenőrizni kell, hogyan szerezte a kérelmező a vagyonát és az hogyan viszonyul a bejelentett jövedelméhez. Az eljárásnak megfelelő időt kell biztosítania a megfelelő átvilágítási eljárásra, és megalapozott félrevezetés vagy csalás esetén lehetővé kell tennie a kedvező határozatok visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

Be kell tiltani az együttes kérelmek gyakorlatát, amikor is a fő kérelmező és a családtagok egyazon kérelem részét képezhetik: kizárólag egyéni és szigorú ellenőrzéseknek alávetett egyéni kérelmek engedhetők meg, figyelembe véve ugyanakkor a kérelmezők közötti kapcsolatokat. Szigorú ellenőrzéseket kell alkalmazni akkor is, ha a sikeres kérelmező családtagjai a családegyesítési szabályok vagy más hasonló rendelkezések alapján érvényesíthetik letelepedési jogukat.

A közvetítők szabályozásának a rendelet fontos elemét kell képeznie, amelyet szükség esetén egyéb jogalkotási intézkedések egészíthetnek ki. A rendeletnek következőket kell tartalmaznia:

a)

a közvetítőkre vonatkozó uniós szintű engedélyezési eljárás, amely a közvetítő társaság, annak tulajdonosai és a vele kapcsolatban álló társaságok átvilágítására és ellenőrzésére is kiterjedő átfogó eljárást foglal magában. Az engedélyt kétévente meg kell újítani, és szerepelnie kell a közvetítők nyilvános uniós nyilvántartásában. Amennyiben a közvetítők kérelmekben működnek közre, a tagállamok csak akkor dolgozhatnak fel ilyen kérelmeket, ha azokat uniós engedéllyel rendelkező közvetítők készítették el. Az engedélyezési kérelmeket a Bizottsághoz kell benyújtani, amelyet az érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek támogatnak az ellenőrzések elvégzésében és az eljárás lefolytatásában;

b)

a közvetítők tevékenységére vonatkozó különös szabályok. E szabályok közé tartoznak a kérelmezőkkel kapcsolatban a közvetítők által elvégzendő háttérellenőrzésekre, átvilágításokra és biztonsági ellenőrzésekre vonatkozó részletes szabályok;

c)

a befektetői letelepedési programok olyan marketinggyakorlatainak az Unió egészére kiterjedő tilalma, amelyek bármely anyagon, weboldalon vagy dokumentumon az uniós zászlót vagy bármely más, uniós vonatkozású szimbólumot használnak, vagy amelyek a befektetői letelepedési programokat a Szerződésekhez és az uniós vívmányokhoz kapcsolódó bármely juttatáshoz kapcsolják;

d)

a közvetítők és tulajdonosi hátterük átláthatóságára vonatkozó egyértelmű szabályok;

e)

a közvetítő szervezeten belül elfogadandó korrupcióellenes intézkedések és átvilágítással kapcsolatos bevált gyakorlatok, beleértve a személyzet megfelelő díjazását, a „kétfős” szabályt (miszerint minden lépést legalább két személynek kell ellenőriznie) és a kérelmek előkészítéséhez és ellenőrzéséhez kapcsolódó másodvéleményre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a személyzet tagjainak a befektetői letelepedési programokban részt vevő kérelmezők származási országai közötti rotációját is;

f)

a kormányokkal a befektetői letelepedési programok létrehozásával és fenntartásával kapcsolatban folytatott konzultáció és a kérelmek előkészítésében való részvétel kombinálásának tilalma. Az ilyen kombináció összeférhetetlenséget okoz és káros ösztönzőket teremt. Továbbá nem szabad lehetővé tenni, hogy maguk a közvetítők hajtsák végre a befektetői letelepedési programokat a tagállami hatóságok számára, hanem csak egyéni kérelmekben járhatnak el közvetítőként, és csak akkor, ha egyéni kérelmezők fordulnak hozzájuk. A közvetítők általános közügyekkel kapcsolatos tevékenységeit szervezetileg el kell különíteni az egyéb tevékenységeiktől, és meg kell felelniük az átláthatóságra vonatkozó valamennyi uniós és nemzeti szintű jogi követelménynek és magatartási kódexnek;

g)

annak biztosítását szolgáló nyomonkövetési, vizsgálati és szankciós keretrendszer, hogy a közvetítők eleget tegyenek a rendeletnek. Lehetővé kell tenni az illetékes bűnüldöző hatóságok számára, hogy – többek között potenciális kérelmezőknek kiadva magukat – fedett nyomozást folytassanak. A szankcióknak magukban kell foglalniuk a visszatartó erejű pénzbírságokat is, és amennyiben kétszer is jogsértést állapítanak meg, vissza kell vonni az uniós működési engedélyt.

A tagállamok számára kötelezővé kell tenni, hogy jelentést tegyenek a Bizottságnak a befektetői letelepedési programjukról. A tagállamoknak részletes éves jelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottságnak rendszereik általános intézményi és irányítási elemeiről, valamint a meglévő nyomonkövetési mechanizmusokról. Emellett jelentést kell készíteniük az egyéni kérelmekről, köztük a kérelmek elutasításáról és jóváhagyásáról is, valamint a jóváhagyás és az elutasítás indokairól, amilyen például a pénzmosás elleni rendelkezések be nem tartása. A statisztikáknak tartalmazniuk kell a kérelmezők származási ország szerinti bontását, valamint az azon családtagokra és eltartottakra vonatkozó információkat, akik egy befektetői letelepedési programban rész vevő kérelmező révén szereztek jogokat. A Bizottságnak közzé kell tennie ezeket az éves jelentéseket, szükség esetén az adatvédelmi rendeletekkel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban kitakarva, és e jelentések mellett közzé kell tennie azok értékelését.

Létre kell hozni egy olyan, uniós szinten irányított rendszert, amelynek keretében a tartózkodási engedély befektetői letelepedési program keretében történő megadása előtt előzetesen értesítik az összes többi tagállamot és a Bizottságot, illetve konzultálnak velük. Ha a tagállamok 20 napon belül nem emelnek kifogást, azt jelenti, hogy nincs ellenvetésük a tartózkodási engedély megadását illetően (1). Ez minden tagállam számára lehetővé tenné a kettős vagy ismételt kérelmek felderítését és a nemzeti adatbázisokban végzett ellenőrzéseket. Az említett 20 napon belül a Bizottságnak az illetékes uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel (többek között a harmadik országokba kirendelt összekötő tisztviselőiken keresztül) együttműködve a vonatkozó uniós és nemzetközi adatbázisok alapján el kell végeznie a kérelmek uniós szintű végső ellenőrzését, valamint a további biztonsági és háttérellenőrzéseket. A Bizottságnak ennek alapján véleményt kell kiadnia a tagállam részére. Továbbra is tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, hogy a befektetői letelepedési programok keretében adnak-e tartózkodási engedélyt vagy nem. A Bizottságnak minden olyan releváns információt meg kell adnia, amely segít felderíteni azon eseteket, amikor ugyanazon személyek több sikertelen kérelmet nyújtottak be.

Elő kell írni a tagállamok számára, hogy hatékonyan ellenőrizzék a területükön való fizikai tartózkodást – többek között felhasználva a minimális jelenlét meghatározásának lehetőségét – és erről nyilvántartást vezessenek, amelybe a Bizottság és az uniós ügynökségek is betekinthetnek. Ezen ellenőrzésnek arra is ki kell terjednie, hogy jelentéstétel céljából legalább kétévente személyes találkozókat tartsanak és helyszíni látogatásokat végezzenek az érintett személyek lakóhelyén.

Az adókikerülés elleni küzdelem érdekében a közös jelentési standard befektetői letelepedési programokon keresztüli kijátszásának megelőzésére és kezelésére szolgáló, különösen az adóhatóságok és a pénzügyi információs egységek közötti fokozott információcserét célzó konkrét uniós intézkedéseket kell bevezetni (2).

Szabályokat kell bevezetni a befektetői letelepedési programok által előírt befektetési típusokkal kapcsolatban. Az előírt befektetések jelentős többségének a reálgazdaságba irányuló – a zöld és digitális gazdasági tevékenység kiemelt területeivel összhangban lévő – termelőberuházásokból kell állnia. Az ingatlanokba, befektetési vagy vagyonkezelői alapokba, vagy államkötvényekbe irányuló befektetéseket vagy a tagállami költségvetésbe irányuló közvetlen befizetéseket a befektetett összeg kis részére kell korlátozni. Továbbá a közvetlenül a tagállami költségvetésbe történő befizetéseket korlátozni kell annak érdekében, hogy ne alakuljon ki költségvetési függőség ettől a forrástól, és a Bizottságnak fel kell kérnie a tagállamokat, hogy az európai szemeszter keretében értékeljék ezeket a befizetéseket.

A rendelet az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdésén, 80., 82. és 87. cikkén, valamint – mivel a befektetői letelepedési programok hatással vannak a belső piacra – 114. cikkén alapulhat.

Abban az esetben, ha a befektetői letelepedési programokra vonatkozó rendelet vagy bármely más jogi aktus a befektetői állampolgársági programok teljes körű megszüntetése előtt lép hatályba, a befektetői letelepedési programokra alkalmazandó összes szabályt alkalmazni kell a befektetői állampolgársági programokra is, a befektetői állampolgársági programoknak a befektetői letelepedési programokhoz képest kevésbé szigorú ellenőrzése elkerülése érdekében.

Harmadik javaslat: az Unió saját forrásainak új, „befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési kiigazítási mechanizmusból” álló kategóriája

Mivel az egyes tagállamok által működtetett befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok kockázatai és költségei az összes tagállamot és az uniós intézményeket egyaránt érintik, indokolt létrehozni egy megfelelő adatokon és információkon alapuló közös mechanizmust a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programok egész Uniót érintő negatív következményeinek ellensúlyozására. Ezen túlmenően a tagállami állampolgárság vagy vízumok eladási értéke szervesen összekapcsolódik az ezzel járó uniós jogokkal és szabadságokkal. A befektetői állampolgársági és letelepedési kiigazítási mechanizmus létrehozásával az uniós költségvetéshez való méltányos hozzájáruláson keresztül a valamennyi tagállam által viselt negatív következmények ellensúlyozása történik. Ez a befektetői állampolgársági és befektetői letelepedési programokat működtető tagállamok, és a többi tagállam valamint az uniós intézmények közötti szolidaritás megnyilvánulása. Annak érdekében, hogy ez a mechanizmus hatékony legyen, az Uniónak fizetendő illetéket a tagállamokban a befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programok keretében végrehajtott befektetések megfelelő százalékos arányában kell megállapítani, amelyet a rendszerekben azonosított valamennyi negatív externália alapján észszerűen kell megbecsülni;

A mechanizmust az EUMSZ 311. cikke alapján lehetne létrehozni, amely kimondja, hogy „az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről”, ideértve azt is, hogy „a saját források újabb típusait teremtheti meg, illetve meglévő típusokat szüntethet meg”. Rendelet formájában további végrehajtási intézkedéseket lehetne elfogadni. Ehhez hasonlítható a műanyagok kapcsán 2021. január 1-jétől bevezetett saját források esete is. Ez a lehetőség azonban a saját forrásokról szóló határozat hivatalos elfogadásának meglehetősen hosszadalmas folyamatával jár, ami a jóváhagyására vonatkozó nemzeti alkotmányos követelményekhez kapcsolódik. Ezt ötvözni lehetne az EUMSZ 80. cikkében foglalt jogalappal, amely – többek között a bevándorlás területére is – kimondja, hogy „a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is”.

Negyedik javaslat: a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok célzott felülvizsgálata

A Bizottság üdvözlendő lépést tett azzal, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok felülvizsgálatára irányuló, 2021. július 20-i jogalkotási javaslatcsomagjában kiemelt helyen foglalkozott a befektetői letelepedési programokkal, különösen ami a közvetítőket illeti. Ebbe három további elemet is bele kell foglalni:

a)

a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok, különösen a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló rendeletre irányuló javaslat (2021/0239(COD)) 3. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezett szolgáltatók jegyzékébe fel kell venni a befektetői letelepedési programok keretében benyújtott kérelmek feldolgozásával foglalkozó hatóságokat;

b)

a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel kapcsolatos jogi aktusok alapján a tagállami hatóságok, különösen a pénzügyi információs egységek közötti fokozott információcsere a befektetői letelepedési programokban részt vevő kérelmezőkről;

c)

az OECD által a befektetői letelepedési programok jelentette kockázatok mérséklésére javasolt fokozott átvilágítási intézkedések, amelyeket a befektetői letelepedési folyamatban részt vevő összes kötelezett szolgáltató számára elő kell írni.

Ötödik javaslat: a huzamos tartózkodásról szóló irányelv célzott felülvizsgálata

A Bizottságnak a huzamos tartózkodásról szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó várható javaslatainak előterjesztésekor korlátoznia kell annak lehetőségét, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik valamely befektetői letelepedési program keretében szereztek tartózkodási engedélyt, az említett irányelv alapján kedvezőbb bánásmódban részesüljenek. Ezt a huzamos tartózkodásról szóló irányelv 13. cikkének olyan módosításával lehetne elérni, amely szűkítik annak alkalmazási körét, kifejezetten kizárva a befektetői letelepedési programok kedvezményezettjeit.

A Bizottságnak meg kell tennie a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a huzamos tartózkodásról szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt ötéves jogszerű és folyamatos tartózkodást ne lehessen megkerülni a befektetői letelepedési programokon keresztül, többek között annak biztosításával, hogy a tagállamok szigorúbb ellenőrzéseket hajtsanak végre és kikényszerítsék a befektetői letelepedési programokban részt vevő kérelmezőkre vonatkozó jelentéstételi kötelezettségeket.

Hatodik javaslat: annak biztosítása, hogy harmadik országok ne alkalmazzanak káros befektetői állampolgársági/befektetői letelepedési programokat

A harmadik országbeli befektetői állampolgársági programokat olyan konkrét elemként kell belefoglalni az (EU) 2018/1806 rendeletbe, amelyet figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy egy adott harmadik országot felvesznek-e az említett rendelet mellékleteibe, azaz tényezőként kell figyelembe venni, amikor olyan harmadik országokról határoznak, amelyek állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettségek alól. Ezt az elemet is be kell építeni az említett rendelet 8. cikkében meghatározott vízumfelfüggesztési mechanizmusba és a tervezett nyomon követésbe.

A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3) ki kell egészíteni egy új cikkel, amely a befektetői állampolgársági programok fokozatos megszüntetése és a befektetői letelepedési programoknak a fenti második javaslatban javasolt új rendelettel való összehangolása terén a harmadik országokkal folytatott együttműködésre vonatkozik.

A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok esetében a befektetői állampolgársági programok teljes megszüntetésének és a befektetői letelepedési programok szigorú szabályozásának a csatlakozási kritériumok hangsúlyos és szerves részét kell képezniük.


(1)  A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.) 22. cikkében meghatározott rendszerhez hasonlóan.

(2)  Lásd: Preventing abuse of residence by investment schemes to circumvent the CRS (A közös jelentéstételi standard kijátszása érdekében a tartózkodási hellyel való visszaélés megelőzése), OECD, 2018. február 19.; A Tanács 2014/107/EU irányelve (2014. december 9.) a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról (HL L 359., 2014.12.16., 1. o.).

(3)  HL L 243., 2009.9.15., 1. o.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/110


P9_TA(2022)0066

A polgárok bevonása: a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz való fordulás joga és az európai polgári kezdeményezés

Az Európai Parlament 2022. március 9-i állásfoglalása a polgárok bevonásáról, a petíciós jogról, az európai ombudsmanhoz való fordulás jogáról és az európai polgári kezdeményezésről (2020/2275(INI))

(2022/C 347/09)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. és 11. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 24. és 227. cikkére, amelyek rámutatnak arra, hogy a Szerződés nagy jelentőséget tulajdonít az uniós polgárok és lakosok azon jogának, hogy aggodalmaikat a Parlament tudomására hozzák,

tekintettel az EUMSZ 228. cikkére az európai ombudsman szerepéről és feladatairól,

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikkének 2. bekezdésében előírt uniós szintű keretrendszer módosított változatának létrehozásával kapcsolatos tanácsi intézkedésre,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (továbbiakban: a Charta) az Európai Parlamenthez intézett petíció benyújtásához való jogról szóló 11., 41., 42., 43. és 44. cikkére,

tekintettel az EUMSZ kötelezettségszegési eljárásokra vonatkozó rendelkezéseire, és különösen 258. és 260. cikkére,

tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásainak következtetéseiről szóló állásfoglalásaira,

tekintettel eljárási szabályzata 222., 230. és 216. cikkére,

tekintettel az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az EUMSZ 20. cikkére, amely kimondja, hogy az uniós polgárok jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak,

tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra (1),

tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/788 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

tekintettel a Covid19-világjárványra tekintettel az európai polgári kezdeményezésről szóló (EU) 2019/788 rendeletben előírt gyűjtési, ellenőrzési és vizsgálati szakaszokra vonatkozó határidőkkel kapcsolatos ideiglenes intézkedések megállapításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1042 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0018/2022),

A.

mivel az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése értelmében „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”, és „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”;

B.

mivel a Petíciós Bizottság „védelmi szerepet” tölt be annak biztosítása érdekében, hogy az EU eleget tegyen a CRPD-nek az uniós szintű szakpolitikai döntéshozatal és jogalkotási intézkedések során; mivel az Európai Parlament Petíciós Bizottsága az európai ombudsmannal, az EU Alapjogi Ügynökségével és az Európai Fogyatékosügyi Fórummal együtt alkotja azt a felülvizsgált uniós szintű keretrendszert, amelyet a Tanács 2017. január 16-án tartott 3513. ülésén fogadott el;

C.

mivel a polgárok részvételének és átláthatóságának uniós szintű javítása a kulcs az EU és polgárai, valamint a képviseleti szervezetek közötti szakadék áthidalásához;

D.

mivel az Európai Parlamenthez intézett petíció benyújtásához való jog a Charta 44. cikke értelmében az uniós polgárok egyik alapjoga;

E.

mivel a beérkezett petíciók száma az Európai Unió összlakosságához viszonyítva továbbra is szerény volt, ami megerősíti, hogy komoly erőfeszítésekre és testre szabott intézkedésekre van szükség a lakosság tudatosságának növelése és a petíciós jog gyakorlásával kapcsolatos jelentős javulás elérése érdekében; mivel évente átlagosan 1 200 petíciót nyújtanak be az Európai Parlamenthez;

F.

mivel míg az Európai Parlamenthez intézett petíciók száma 2013-ban tetőzött, azóta csökkenő tendencia figyelhető meg; mivel nagyszámú európai polgár továbbra sem ismeri a petíciós jogot;

G.

mivel a petíciók elfogadhatóságának kritériumai szerint, amelyeket az EUMSZ 227. cikke és az Európai Parlament eljárási szabályzatának 226. cikke rögzít, a petíciókat az EU tevékenységi körébe tartozó ügyekben közvetlenül érintett uniós polgároknak vagy lakosoknak kell benyújtaniuk;

H.

mivel az Unióban a Parlament rendelkezik a legnyíltabb és legátláthatóbb petíciós eljárással, amely lehetővé teszi a petíciók benyújtói számára, hogy részt vegyenek tevékenységeiben, beleértve a bizottsági vitákat és a meghallgatásokat is;

I.

mivel az Európai Parlament Petíciós Bizottsága vizsgálja és kezeli a petíciók mindegyikét, és ez az egyetlen bizottság, amely mindennapos párbeszédet folytat a polgárokkal;

J.

mivel a petíciós jogot gyakran magánszemélyek gyakorolják;

K.

mivel a petíciós jog erősítése csak az uniós intézmények és a tagállamok azon képességének javításával érhető el, hogy azonnali és hatékonyan megoldást találjanak a petíciók benyújtói által felvetett kérdésekre, biztosítva ezzel a polgárok alapvető jogainak teljes védelmét;

L.

mivel egyes petíciókat elfogadhatatlannak nyilvánítanak, mert a polgárok nem rendelkeznek információkkal vagy tévedésben vannak az Európai Unió hatásköreivel kapcsolatban;

M.

mivel a Bizottság még mindig nem biztosít átfogó információt azon petíciók számát illetően, amelyek kötelezettségszegési eljárás kezdeményezéséhez, vagy bármilyen más jogalkotási vagy nem jogalkotási intézkedéshez vezettek;

N.

mivel a Parlament eljárási szabályzatának felülvizsgálatára van szükség a petíciós eljárással kapcsolatos vonatkozó szabályok javítása érdekében, a petíciók láthatóságának és nyomon követésének javítása céljából – a Parlament plenáris ülésének tevékenységeire is kiterjedően –, annak érdekében, hogy a petíciók révén felvetett kérdéseket hatékonyabban lehessen integrálni az EU politikai napirendjének prioritásai közé;

O.

mivel a petíciók kezelésére vonatkozó bizottsági stratégia a Bizottság „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című 2016-os közleményére hivatkozik, amelynek szabályai nem írnak elő hivatali eljárást vagy gyakorlatot a petíciókra vonatkozóan;

P.

mivel az EUMSZ megerősíti az uniós polgárságot és tovább javítja a demokratikus működést többek között azáltal, hogy európai polgári kezdeményezés révén minden polgárnak joga van részt venni az Unió demokratikus életében;

Q.

mivel hangsúlyozni kell az európai polgári kezdeményezés jelentőségét az uniós szakpolitikai kezdeményezések és tervek alakításában;

R.

mivel az uniós polgároknak jogukban áll a Bizottsághoz fordulni annak érdekében, hogy közvetlenül kérjék a Bizottságtól, hogy a Szerződések végrehajtása céljából nyújtson be uniós jogi aktusra irányuló javaslatot;

S.

mivel az EU-nak biztosítania kell a polgárok számára a jogot – különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteire –, hogy az Európai Unió demokratikus tevékenységében aktívan részt vegyenek az EU hivatalos nyelveinek bármelyikén, elkerülve mindennemű megkülönböztetést és előmozdítva a többnyelvűséget;

T.

mivel az európai polgári kezdeményezés a polgárok demokratikus és politikai életben való részvétele révén hozzájárul az Unió demokratikus működésének megerősítéséhez; mivel az európai polgári kezdeményezést az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal folytatott párbeszédet, az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, a petíciós jogot és az európai ombudsmanhoz való panasztétel jogát is tekintetbe véve eszköznek kell tekinteni arra, hogy lehetővé tegyük a polgárok számára, hogy bizonyos kérdésekre felhívják az uniós intézmények figyelmét, és megkérjék azokat, hogy folyamodjanak jogalkotáshoz az EU hatáskörébe tartozó és a polgárokat érintő kérdésekben;

U.

mivel a 2020. január 1-jén hatályba lépett (EU) 2019/788 rendelet hozzáférhetőbbé és könnyebben megvalósíthatóvá tette az európai polgári kezdeményezést a szervezők számára, különösen annak köszönhetően, hogy a kezdeményezéseket az EU minden hivatalos nyelvére lefordítják;

V.

mivel a Bizottság felsorolt néhány, a 211/2011/EU rendelet (4) végrehajtásával kapcsolatos nehézséget, és mivel az új (EU) 2019/788 rendelet célja, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközének hatékonysága tekintetében részletesen elemezze e problémákat, és javítsa annak működését; mivel végrehajtását hatékonyan és időben értékelni kell; mivel a Bizottságnak mindenesetre legkésőbb 2024. január 1-jéig, majd azt követően négyévente hivatalos jelentést kell benyújtania;

W.

mivel e célkitűzések elérése és az európai polgári kezdeményezés teljes potenciáljának kiteljesítése érdekében az európai polgári kezdeményezéshez szükséges eljárásoknak és feltételeknek biztosítaniuk kell, hogy az (EU) 2019/788 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében érvényes kezdeményezéseket a Bizottság megvizsgálja, és azokra választ adjon; mivel a Bizottságnak jog szerinti kötelessége nyilatkozni arról, hogy adott esetben milyen lépéseket kíván tenni – ha kíván tenni – egy érvényes európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, és világosan, érthetően és részletesen meg kell indokolnia a fellépést és annak elmaradását is; mivel az európai polgári kezdeményezés érvényességéhez és Bizottsághoz történő benyújtásához a tagállamok legalább egynegyedéből legalább egymillió aláírásra van szükség; mivel az (EU) 2020/1042 rendelet a Covid19-világjárvány miatt ideiglenes intézkedések bevezetésével rugalmasabbá tette az aláírásgyűjtési, -ellenőrzési és -vizsgálati szakaszokra vonatkozó határidőket; mivel ezen intézkedések alkalmazását a Bizottság végrehajtási jogi aktusai révén kiterjesztették; mivel ez a rendelet ideiglenes jellegű, és csak 2022 végéig alkalmazandó, amely egyben az (EU) 2019/788 rendelet 11. cikkével biztosított egyedi online aláírásgyűjtési rendszerek fokozatos megszüntetésének határideje is;

X.

mivel az európai polgári kezdeményezés szervezése és támogatása az uniós polgárok politikai joga, valamint az EU-n belüli részvételi demokrácia prioritásainak meghatározására szolgáló egyedi eszköz, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy aktívan részt vegyenek az őket érintő projektekben és folyamatokban; mivel eddig hat érvényes európai polgári kezdeményezés volt és mind a hatra érkezett válasz a Bizottságtól, legutóbb a „Minority SafePack” és az „End the Cage Age” (Vessünk véget a ketreces állattenyésztésnek!) kezdeményezésre; mivel ezek a kezdeményezések voltak az első olyan európai polgári kezdeményezések, amelyeket a Parlamentben az új (EU) 2019/788 rendelet hatálybalépését követően és a Parlament eljárási szabályzata újonnan bevezetett 222. cikkének (8) bekezdésével összhangban vitattak meg; mivel az ezt követő állásfoglalásokat a Parlament 2020 decemberében, illetve 2021 júniusában a leadott szavazatok 76, illetve 82 %-ával túlnyomó többséggel fogadta el;

Y.

mivel a Petíciós Bizottság 107 európai polgári kezdeményezésre irányuló kérelmet kapott, amelyek közül 83-at ítéltek elfogadhatónak és minősítettek nyilvántartásba vehetőnek, és amelyek közül 6 járt sikerrel;

Z.

mivel az EU egyik kiemelt célkitűzésének annak kell lennie, hogy megerősítse intézményei demokratikus legitimitását és biztosítsa az uniós döntéshozatali folyamatok teljes átláthatóságát, valamint hatékonyan védje a polgárok alapvető jogait és fokozza a polgárok részvételét az EU politikai menetrendjének alakításában, megerősített, hatékonyabb és átláthatóbb polgári részvételi eszközök révén;

AA.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20., 24. és 228. cikke és a Charta 43. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy fogadja az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróság – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat;

AB.

mivel az ombudsman vizsgálatai főként az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra, a szolgáltatási kultúrára, a mérlegelési jogkör megfelelő gyakorlására és az eljárási jogok tiszteletben tartására vonatkoznak;

AC.

mivel az európai ombudsman hivatala létrehozásának 25. évfordulóját 2020-ban ünnepeltük; mivel a hivatal a megnyitása óta 57 000 panasszal foglalkozott, amely több mint 7 600 vizsgálatot eredményezett;

AD.

mivel a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz való fordulás joga és az európai polgári kezdeményezés részvételi eszközök, amelyek ösztönzik az átláthatóságot, a részvételi demokráciát és az aktív európai polgári szerepvállalást;

A petíciós jog

1.

emlékeztet arra, hogy a petíciós jog a polgárok uniós szintű közvetlen részvételének legrégebbi eszköze, és hogy ez a legegyszerűbb és legközvetlenebb módja annak, hogy a polgárok kapcsolatba lépjenek az uniós intézményekkel, és kifejtsék véleményüket az uniós szinten elfogadott jogszabályokról és politikai döntésekről, illetve hogy panaszt tegyenek a végrehajtási hiányosságok és a joghézagok miatt; emlékeztet arra, hogy az EU lakosságához képest a beérkezett petíciók száma továbbra is szerény, és a petíciós jog gyakorlása tekintetében jelentős különbségek vannak a tagállamok, régiók és nyelvek között; úgy véli, hogy az uniós polgársághoz fűződő jogokról szóló célzott tájékoztató kampányok és állampolgári nevelés a lakosság szélesebb körét is elérheti, és kézzelfogható eredményeket hozhat a polgárok jogaival kapcsolatos uniós szintű tudatosság növelésében; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságnak számos eszköz áll rendelkezésére – nevezetesen jelentések és állásfoglalások, nyilvános meghallgatások, tematikus munkaértekezletek és tényfeltáró kiküldetések –, amelyek választ adnak a polgárok aggályaira, és cselekvésre ösztönzik az Európai Parlamentet, a többi európai intézményt és a nemzeti hatóságokat; felhívja a Petíciós Bizottságot, hogy fokozza együttműködését a nemzeti parlamentekkel, és hozzon létre olyan partnerséget, amely lehetővé teszi a bevált gyakorlatok cseréjét;

2.

emlékeztet arra, hogy a petíciókban felvetett kérdések kezelésének módja döntő hatással van a polgárokra az uniós Szerződésekben rögzített petíciós jog tényleges tiszteletben tartása, valamint a polgárok uniós intézményekkel kapcsolatos megítélése tekintetében;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem hajlandó intézkedni az egyedi petíciós kérdésekkel kapcsolatban, megsértve így a jelenlegi uniós Szerződések petíciós joggal kapcsolatos rendelkezéseit, mivel a petíciós jog nem korlátozódik a stratégiai jelentőségű vagy strukturális problémákat tükröző kérdésekre;

4.

felhívja a Bizottságot, hogy időben vizsgálja felül a petíciók kezelésével kapcsolatos jelenlegi stratégiai megközelítését, mivel annak eredményeként nem foglalkoznak többek között az uniós jog súlyos megsértésével kapcsolatos kérdésekkel, sértve a polgárok jogainak védelmét;

5.

sürgeti a Parlamentet és a Bizottságot, hogy fogadjanak el kötelező erejű intézményközi megállapodást a petíciók kezeléséről annak érdekében, hogy egyértelmű, kiszámítható és átlátható jogi keretet biztosítsanak az uniós Szerződésekben megállapított petíciós jog következetes végrehajtása és a polgárok alapvető jogainak hatékony védelme érdekében;

6.

hangsúlyozza, hogy a petíciós jog a részvételi demokrácia kulcsfontosságú eleme; felhívja e tekintetben a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tekintse a petíciós jogot a polgárok és az uniós intézmények közötti alapvető kommunikációs eszköznek, valamint az uniós szintű demokratikus és átlátható kormányzás alapvető elemének;

7.

emlékeztet arra, hogy nagyszámú európai polgárt fosztanak meg petíciós jogától, mert platformjaik nem felelnek meg az akadálymentesítési előírásoknak, illetve a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 33. cikkének 2. bekezdésében előírt vállalásoknak;

8.

megjegyzi, hogy az uniós Szerződések által meghatározott határokon belül jelentős javításokra van szükség ahhoz, hogy megfeleljünk a polgárok elvárásainak akkor, amikor petíciós jogukat gyakorolják az egyedi problémák megoldása érdekében, és meg kell előznünk, hogy a polgárok csalódjanak az uniós intézményekben; kéri, hogy nyújtsanak több tájékoztatást a polgárok számára a petíciós jogról, és fokozzák a tagállamok hatóságaival való együttműködést az uniós jogból eredő állampolgári jogok teljes körű védelme érdekében; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a petíciós jogról szóló tájékoztatásukban egyértelműen jelezzék és szisztematikusan népszerűsítsék ezt az eszközt;

9.

úgy véli, hogy fontos a kommunikációs eszközök diverzifikálása és a polgárok érzékenyítése, szoros együttműködésben a nemzeti és helyi egyesületekkel, tájékoztató kampányok és az unió tevékenységi területeiről folytatott állandó nyilvános vita révén; véleménye szerint helyénvaló az online interaktív fórumok kialakítása, ahol a polgárok tájékozódhatnak, eszmét cserélhetnek, és szabadon megnyilvánulhatnak, különösen a fiatal célközönség megszólítása érdekében;

10.

rámutat arra, hogy a petíciók benyújtóinak amiatt érzett csalódottsága, hogy problémáikra nem kapnak valós megoldást, az uniós intézményektől való eltávolodásukat eredményezheti, valamint euroszkepticizmushoz vezethet a válaszadás hiánya miatt;

11.

közös kritériumok kidolgozására szólít fel a különböző petíciók kezelésekor, hogy garantálni lehessen a petíciók egységes és koherens kezelését, és el lehessen kerülni a polgárok kéréseinek önkényes vagy elfogult felhasználását; hangsúlyozza, hogy a petíciók kezelése terén a homogenitás hiánya zavart okozhat a petíciók benyújtói között, és az eredményezheti, hogy a polgárok kevésbé fognak hajlandóságot érezni a petíciós jog gyakorlására;

12.

ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Charta 51. cikkének túlságosan szűk vagy következetlen értelmezése aláássa a polgárok Unióba vetett bizalmát; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják az 51. cikk rendelkezéseinek következetes és kiterjedt alkalmazását, és felkéri az Európa jövőjéről szóló konferenciát, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést;

13.

emlékeztet a petíciós jog által kínált azon lehetőségre, hogy figyelmeztessék az uniós intézményeket az uniós jog esetleges hiányosságaira, megsértésére vagy helytelen végrehajtására, mind konkrét esetekben, mind rendszerszinten; kitart amellett, hogy az egyes petíciók az uniós jog alkalmazásának és javításának eszközeként szolgálhatnak; felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként fordítson nagyobb figyelmet a petíciókban felvetett – akár egyéni – kérdésekre, és biztosítsa a petíciók megfelelő kivizsgálását, hogy valódi javulást lehessen elérni az uniós jog Unió-szerte történő alkalmazása során; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amikor a Bizottság nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel, ki kell használnia azt a lehetőségét, hogy koordináció vagy támogatás útján járjon el annak érdekében, hogy gondosan válaszoljon a petíciók benyújtóinak problémáira és szükségleteire;

14.

megjegyzi, hogy a Petíciós Bizottság a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatban számos petíciót vizsgált meg, alapvetően a sürgősségi eljárás alkalmazásával; elismerését fejezi ki a Petíciós Bizottságnak, hogy a legsúlyosabb válság idején gyorsan és hatékonyan kezelte a petíciókat, ami elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy a polgárok bizalommal legyenek az európai intézményekbe iránt;

15.

emlékeztet arra, hogy a petíciós jog az uniós polgárság alapvető eleme; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésről szóló bizottsági közlemény és a demokráciáról szóló európai cselekvési terv nem említi a petíciós jogot; úgy véli, hogy ez lehetőséget kínált volna az európai polgárság egyik aspektusa láthatóságának növelésére; felhívja a Bizottságot, hogy stratégiai dokumentumaiba foglalja bele a petíciós jogot;

16.

felszólít egy részletes elemzés megvalósítására, amely lehetővé teszi annak megismerését, hogy miért csökkent az elmúlt években a nyilvántartásba vett petíciók száma; felhívja az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a Petíciós Bizottsággal, és készítsen tanulmányt a petíciós jog gyakorlása során felmerülő fő akadályok, valamint az esetleges kommunikációs problémák felderítésére; felszólít a tanulmány által feltárt lehetséges hiányosságok és problémák megoldása érdekében szükséges mechanizmusok végrehajtására;

17.

felrója a Bizottságnak, hogy nem rendelkezik megfelelő rendszerrel a petíciókkal kapcsolatos információk gyűjtésére, valamint arra vonatkozóan, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a kötelezettségszegési eljárásokhoz vagy az uniós jogi aktusokhoz, amit megerősítenek az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló bizottsági éves jelentések hiányosságai is, amelyek nagyon általánosan tesznek utalást a petíciókra;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy évente kövesse nyomon és elemezze a petíciókat, valamint számoljon be azokról, és biztosítsa, hogy ez az elemzés beépüljön a Bizottság politikai döntéshozatalába; felhívja a Bizottságot, hogy csökkentse a Parlament petíciókkal kapcsolatos kéréseinek megválaszolásához szükséges időt;

19.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt a petíciókkal kapcsolatos megbeszélésekben és vitákban, és adjanak válaszokat a petíciók benyújtóinak uniós szinten feltett kérdéseire, különösen a petíciók érintett és illetékes hatóságokhoz való eljuttatása révén, biztosítva a megfelelő nyomon követést és a parlamenti vitákban való részvételt;

20.

rámutat arra, hogy biztosítani kell a petíciók megfelelő nyomon követését a parlamenti és a jogalkotási munkák során; emlékeztet arra, hogy a petíciókat olyan stratégiai eszköznek is lehet tekinteni, amely előmozdítja az Európai Parlamentnek az EUMSZ 225. cikkében rögzített, jogalkotási kezdeményezéshez való jogát, amelynek révén kezeli az uniós jogszabályok petíciókban kiemelt hiányosságait és következetlenségeit a polgárok jogainak teljes körű védelme érdekében;

21.

felhívja az uniós intézményeket és a parlamenti bizottságokat, valamint a tagállamokat, hogy jobban működjenek együtt a PETI bizottsággal a petíciók hatékony megválaszolása és a kérések teljesítése érdekében; e tekintetben elengedhetetlennek tartja a tagállamok képviselőinek jelenlétét és bevonását a petíciókról szóló bizottsági vitákba; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot, hogy kerülje el az általános válaszokat, és adjon célzott és testreszabott válaszokat a petíciók benyújtói és igényeik számára;

22.

felhívja a civil társadalom egészét, hogy teljes mértékben használja ki a petíciós jogban rejlő lehetőségeket a politikai és jogszabályi változások uniós szintű végrehajtása tekintetében; ösztönzi a civil társadalmi szervezeteket, hogy jobban használják fel a petíciókat a közvetlen demokrácia eszközeiként annak érdekében, hogy aggályaikról, valamint az uniós jognak való esetleges meg nem felelésre vonatkozó tapasztalataikról értesítsék az európai intézményeket;

23.

felhívja az Európa jövőjéről szóló konferenciát, hogy vizsgálja meg és vitassa meg a petíciós jogot, és a polgárokkal közösen vizsgálja meg, hogyan lehetne javítani a petíciós jogról szóló tájékoztatást és az ahhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy az demokratikusabb és hasznosabb eszközzé váljon az EU polgárai és lakosai számára ahhoz, hogy panaszaikkal közvetlenül az uniós intézményekhez tudjanak fordulni; felhívja az Európa jövőjéről szóló konferenciát, hogy tegyen javaslatokat a petíciós jog uniós szintű végrehajtásának javítására;

24.

felszólít a Petíciós Bizottság szerepének megerősítésére az Európai Parlamenten belül és intézményközi kapcsolataiban, mivel ez az egyetlen bizottság, amely közvetlenül kommunikál a polgárokkal; hangsúlyozza e tekintetben, hogy munkájának nagyságrendjére tekintettel több személyzetet és erőforrást kell biztosítani a PETI Bizottság számára;

25.

felhívja a többi bizottságot, hogy időben járuljanak hozzá a Parlament arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljanak a polgárok aggályaira, és a folyamatban lévő jogalkotási munka során vegyék figyelembe a petíciók benyújtói által felvetett kérdéseket; felhívja a többi bizottságot, hogy a Parlament mindennapi jogalkotási tevékenységeiben vegyék figyelembe a hatáskörükhöz kapcsolódó petíciókat, és adjanak hivatalos és konkrét választ a polgárok petíciói által támasztott elvárásokra;

26.

úgy véli, hogy a petíciók hálózata szükséges eszköz ahhoz, hogy megkönnyítsék a petíciók nyomon követését a parlamenti és a jogalkotási munkák során, valamint ahhoz, hogy elősegítsék az információk és jó gyakorlatok cseréjét a tagjai között mind a technikai, mind a politikai szinten; úgy véli, hogy ennek a hálózatnak erősítenie kell a Bizottsággal és az Európai Unió többi intézményével folytatott párbeszédet és együttműködést;

27.

tekintettel arra, hogy az iránymutatások (5) szerint abban az esetben, ha a Petíciós Bizottság valamely bizottság véleményét kéri, az adott bizottság mérlegeli a petíciós jog fontosságát és saját jogalkotási munkaterhelését, mielőtt eldönti, hogy véleményt ad-e vagy sem, és mivel ez a szabály a Lisszaboni Szerződés előtt született és a petíciók parlamenti munkában betöltött jelentőségére vonatkozó régi felfogást tükrözi, az iránymutatások frissítését szorgalmazza annak érdekében, hogy a Petíciós Bizottság és más bizottságok számára biztosítsák a munkájuk hatékony elvégzéséhez szükséges hatáskört;

28.

kéri, hogy végezzenek Eurobarométer felmérést az uniós polgárok azon jogáról, hogy petíciót nyújtsanak be az Európai Parlamenthez annak érdekében, hogy olyan adatokat gyűjtsenek, amelyek lehetővé teszik egy erőteljes akadálymentes figyelemfelkeltő kampány elindítását; úgy véli, hogy az Unió-szerte végzett, határokon átnyúló közvélemény-kutatásokon alapuló rendszeres felmérések megtartása hozzájárul ahhoz, hogy érzékenyebbé tegye az európai intézményeket a polgárok gondjai iránt;

29.

kéri, hogy az Európai Parlament és a Bizottság hozzon létre közös adatbázist annak érdekében, hogy átlátható és együttműködő módon megosszák egymással a petíciók kapcsán hozott valamennyi bizottsági nyomonkövetési intézkedésre, többek között az uniós kísérleti projektekre és a kötelezettségszegési eljárásokra, a jogalkotási javaslatokra és minden más uniós jogi aktusra vonatkozó információkat;

30.

kéri, hogy a petíciós jogot és a Parlament petíciós portálját aktívabban népszerűsítsék a közösségi médián, a figyelemfelkeltő kampányokon, az újságírók képzésén és a portálnak a polgárok által az európai és nemzeti szintű támogatás elnyerése céljából használt petíciós portálokkal való összekapcsolásán keresztül;

31.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy honlapjukat és az Európa jövőjéről szóló konferencia platformját kapcsolják össze a petíciós portállal, és népszerűsítsék a petíciós portált azok csatornáin keresztül, beleértve a Bizottság tagállami képviseleteit, amelyeket ösztönözni kell az EP kapcsolattartó irodáival való együttműködésre;

32.

kéri, hogy a petíciós portált javítsák tovább annak érdekében, hogy a lakosság számára láthatóbbá, felhasználóbarátabbá, könnyebben átláthatóvá, kezelhetőbbé és a polgárok – különösen a fogyatékossággal élők – számára hozzáférhetőbbé tegyék; felszólít az ePetition adatbázis adatelemzési funkciójának javítására az azonos tárgyú korábbi petíciók ePetition-ból való visszakeresésének megkönnyítése érdekében; kéri a folyamat oly módon történő egyszerűsítését, ami lehetővé tenné a polgárok számára, hogy az online portálon keresztül támogassanak egy petíciót, lehetővé tenné számukra petíciós joguk jobb kihasználását;

33.

megállapítja, hogy a petíciók benyújtóinak nincs valós idejű hozzáférésük a petíció feldolgozásának aktuális állásával kapcsolatos információkhoz; kéri ezért, hogy tegyenek közzé több információt a nyilvánosság számára, és hogy jelezzék a petíciók internetes portálján például a petíció jelenlegi állását és a más intézményekkel indított vizsgálatokat; a petíciók kezelésével kapcsolatos nagyobb átláthatóság előmozdítása érdekében nagyobb szinergiára szólít fel a portál és a Parlament belső adatbázisa között;

34.

kéri, hogy gyűjtsenek több információt a petíciók benyújtóinak profiljáról, ugyanakkor biztosítsák a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok teljes körű betartását annak érdekében, hogy azonosítsák az alulreprezentált csoportokat a petíciós jog gyakorlása tekintetében, és hogy megfelelő kommunikációs kampányok révén megcélozzák őket;

Az európai ombudsman szerepe

35.

emlékeztet minden polgár, valamint az Unióban lakóhellyel rendelkező minden természetes vagy jogi személy azon jogának fontosságára, hogy panaszt emeljen az európai ombudsmannál az uniós intézményeken belüli hivatali visszásságok miatt; úgy véli, hogy a polgárok ombudsmanhoz benyújtott panaszai a részvételi demokrácia és az uniós döntéshozatali folyamat legitimitásának alapvető elemei; emlékeztet arra, hogy az ombudsmanhoz való fordulás joga erősíti a polgárok uniós intézmények iránti elkötelezettségét és bizalmát, mivel ez előmozdítja az uniós intézmények és szervek átláthatóságát és a megfelelő ügyintézést;

36.

hangsúlyozza az ombudsman változó szerepét, aki saját kezdeményezésére felléphet az uniós közigazgatás rendszerszintű problémái elleni küzdelem támogatása és a jó közigazgatás, nevezetesen az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi megfelelés legmagasabb szintű normáinak előmozdítása érdekében; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az ombudsman szerepe fontosabb, mint valaha, mivel az európai közigazgatás a szervein keresztül egyre fontosabb szerepet tölt be a polgárok életében olyan területeken, mint a környezetvédelem, a migráció és az egészségügy;

37.

emlékeztet arra, hogy az európai ombudsman ajánlásokat, megoldási javaslatokat és javító szándékú javaslatokat fogalmazhat meg a hivatali visszásság különböző eseteivel kapcsolatos problémák megoldására; megjegyzi, hogy amikor egy panasz nem tartozik az ombudsman megbízatásának körébe, akkor az ombudsman azt tanácsolhatja a panaszosnak, hogy forduljon egy másik hatósághoz vagy a Petíciós Bizottsághoz; megjegyzi, hogy 2020-ban az ombudsman több mint 1 400 olyan panaszt kapott, amely nem tartozott megbízatása körébe, elsősorban azért, mert azok nem az EU igazgatásával kapcsolatos tevékenységeket érintették;

38.

felhívja az ombudsmant, hogy még szorosabban kövesse nyomon az uniós források és költségvetés felhasználását, és ellenőrizze, hogy az uniós érdekeket nem ássák-e alá a jogállamiság megsértése vagy az uniós elvek és értékek bármilyen megsértése, a korrupció vagy az összeférhetetlenségek, különösen az európai helyreállítási terv, a Next Generation EU összefüggésében; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása az uniós forrásokhoz való hozzáférés alapvető feltétele; úgy véli, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásának e feltétele, valamint az, hogy az Európai Unió nem veszélyezteti értékeit, erősíti a polgárok Unióba vetett bizalmát, és azt mutatja, hogy az Unió Európa egész területén szilárdan elkötelezett a demokratikus minőség iránt;

39.

emlékeztet arra, hogy az európai ombudsmannal való kapcsolattartás azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeket az Európai Parlament eljárási szabályzata a Petíciós Bizottságra ruház;

40.

üdvözli az ombudsman alapokmányának közelmúltbeli módosításait, amelyek harmonizálják az ombudsman feladatainak gyakorlását a Lisszaboni Szerződéssel, és amelyek tovább erősítik az uniós polgároknak és lakosoknak a hivatali visszásságokra vonatkozó panasztételhez való jogát, különösen a visszaélést bejelentő személyek védelme, a zaklatás és az uniós intézményeken, szerveken vagy ügynökségeken belüli összeférhetetlenség tekintetében; emlékeztet arra, hogy az új alapokmány tisztázza azokat a feltételeket is, amelyek esetén az ombudsman hivatalból vizsgálati eljárást indíthat, miközben megismétli, hogy az ombudsmannak lehetősége van arra, hogy együttműködjön a tagállamok hatóságaival, valamint az uniós intézményekkel, szervekkel és ügynökségekkel; ebben az összefüggésben határozottan úgy véli, hogy az ombudsman számára megnövelt költségvetést kell biztosítani, amely biztosítja számára a megnövekedett munkateher hatékony kezeléséhez és az európai polgárok szolgálatában történő, kompetens munkavégzéshez szükséges forrásokat; sürgeti az európai intézményeket, szerveket és ügynökségeket, hogy kövessék az ombudsman által az átláthatóság és más etikai kérdések tekintetében megfogalmazott ajánlásokat;

41.

emlékeztet arra, hogy az EU polgárainak hozzáférési joguk van az uniós intézmények dokumentumaihoz; elismerését fejezi ki az ombudsmannak az uniós dokumentumok hozzáférhetősége terén végzett figyelemre méltó munkáért, és különösen az ilyen kérelmek kezelésére vonatkozó gyorsított eljárás alkalmazásáért; felkéri a társjogalkotókat, hogy kövessék az ombudsmannak a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelettel (6) kapcsolatos ajánlásait, és segítsék elő azok felülvizsgálatát; prioritásnak tekinti az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálatát, hogy biztosítsák az uniós intézmények birtokában lévő dokumentumok teljes átláthatóságát és a nyilvánosság azokhoz való teljes körű hozzáférését; hangsúlyozza az ombudsman átláthatósággal kapcsolatos megbízatásainak az európai demokrácia szempontjából fontos szerepét, különösen a dokumentumoknak az európai polgárok számára biztosított hozzáférhetősége tekintetében, hogy teljes mértékben élhessenek a tájékoztatáshoz való jogukkal, és növekedjen a polgároknak az európai projektbe vetett bizalma; felhívja az ombudsmant, hogy folytassa az erre irányuló erőfeszítéseit, mivel a dokumentumokhoz való kellő időben és az EU 24 hivatalos nyelvén történő hozzáférés elengedhetetlen a polgárok és a civil társadalom megfelelő részvételének biztosításához a döntéshozatali folyamatban;

42.

gratulál az ombudsmannak a többnyelvűség előmozdítása terén a polgárok érdekében végzett munkájához, valamint ahhoz, hogy ajánlásokat tett közzé az uniós közigazgatás számára a hivatalos uniós nyelvek nyilvánossággal való kommunikáció során történő használatáról, amelyek iránymutatással szolgálnak azzal kapcsolatban, hogy az EU nyelvi sokszínűségének megőrzése érdekében hogyan, mikor és mely nyelveken kommunikáljanak;

43.

emlékeztet arra, hogy az EU polgárok általi megítélése egyrészt úgy javítható, ha az EU érthetőbbé és átláthatóbbá válik számukra; úgy véli, hogy a Tanácsnak tovább kell dolgoznia az átláthatóságának javításán, és felkéri a Tanácsot, hogy hajtsa végre az Európai Parlament és az ombudsman által több ízben is megfogalmazott ajánlások egy részét;

44.

rendkívül fontosnak tartja, hogy továbbra is megfelelő tájékoztatást nyújtsanak az uniós polgárok számára az ombudsman szerepéről és tevékenységeinek hatóköréről, valamint az uniós intézmények fejlődésére gyakorolt hatásáról; felhívja az ombudsmant, hogy továbbra is hozza nyilvánosságra az uniós kereskedelmi tárgyalások átláthatóságának növeléséhez vezető vizsgálatok eredményeire vonatkozó információkat, valamint az Unióban értékelt gyógyszerek klinikai vizsgálatainak eredményeit, hozzon létre panaszkezelési mechanizmusokat a menedékkérők számára, és szigorítsa meg az európai biztosokra vonatkozó etikai szabályokat;

45.

felhívja az ombudsmant, hogy erősítse tovább az Ombudsmanok Európai Hálózatát annak érdekében, hogy mind nemzeti, mind európai szinten előmozdítsa az ombudsman igénybevételéhez való jogot, valamint hogy továbbra is kísérje figyelemmel a polgárok nemzeti realitásait; szükségesnek ítéli, hogy erősítsék az interakciót és a jó gyakorlatok cseréjét a nemzeti és a regionális ombudsmanok és az európai ombudsman között, hogy a polgárok jobb tájékoztatást kapjanak jogaikról, és jobban eligazodjanak panasztételük során;

Európai polgári kezdeményezés

46.

hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia egyedi és alapvető eszköze az EU-ban; hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezés kivételes lehetőséget kínál az uniós polgárok számára ahhoz, hogy azonosítsák és jelezzék az őket érintő kérdéseket és aggályokat az európai politikai menetrend felé, megfogalmazzák törekvéseiket, és felszólítsák az EU-t a cselekvésre és a jogalkotásra, és hogy ennek alkalmazását minden rendelkezésre álló eszközzel ösztönözni és támogatni kell; emlékeztet e tekintetben az (EU) 2019/788 rendelet értelmében a Bizottságra és a tagállamokra háruló kötelezettségekre, nevezetesen azokra, amelyek szerint fel kell hívniuk az uniós polgárok figyelmét az európai polgári kezdeményezés létezésére, célkitűzéseire és működésére, valamint segítséget és gyakorlati támogatást kell nyújtaniuk az európai polgári kezdeményezések szervezőinek; e tekintetben úgy véli, hogy tisztázni kell a Parlament hozzájárulását a Bizottság kommunikációs kötelezettségeihez;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye jobban figyelembe az érvényes európai polgári kezdeményezéseket, és orvosolja a jogalkotási nyomon követés hiányát annak érdekében, hogy elérje az Unió demokratikus legitimitásának növelésére irányuló célkitűzést, azaz a polgárok a demokratikus és politikai életben való fokozott részvételét; úgy véli, hogy a Bizottságnak valódi figyelmet és elkötelezettséget kellene tanúsítania a polgárok elvárásainak való megfelelés iránt az érvényes európai polgári kezdeményezések esetén;

48.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság csak néhány sikeres európai kezdeményezést követett nyomon megfelelően;

49.

alapvető fontosságúnak tartja az európai demokrácia szempontjából, hogy a polgárok hozzájárulhassanak az Unió jogalkotási előjogainak gyakorlásához, és közvetlenül is kezdeményezhessenek jogalkotási javaslatokat; felhívja ezért a Bizottságot, hogy minden egyes érvényes európai polgári kezdeményezésre vonatkozóan végezze el a javaslatok alapos értékelését és teljes mértékben tegyen eleget azon jogi kötelezettségének, hogy megindokolja, miért tesz vagy nem tesz lépéseket, és ezt világosan, érthetően és részletes módon teszi; emlékeztet a Parlament azon kötelezettségére, hogy értékelnie kell a Bizottság által az (EU) 2019/788 rendelet 16. cikkével és a Parlament eljárási szabályzata 222. cikkének (9) bekezdésével összhangban hozott intézkedéseket, különösen akkor, ha a Bizottság nem terjeszt elő ilyen javaslatokat, vagy nem hajtja végre azokat;

50.

kéri a Parlament szerepének további erősítését, valamint a civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolatainak megerősítését az egyes érvényes európai polgári kezdeményezések és azok Bizottság általi végrehajtása tekintetében; úgy véli, hogy azokban a konkrét esetekben, amikor a Bizottság nem teszi közzé szándékait a megadott határidőn belül az (EU) 2019/788 rendelet 15. cikkének megfelelően, vagy közleményben kijelenti, hogy nem kíván lépéseket tenni egy olyan európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatban, amely eleget tesz az eljárási követelményeknek, azaz a kezdeményezés tiszteletben tartja az elsődleges uniós jogot és nem ellentétes az EUSZ 2. cikkében meghatározott uniós értékekkel, sem a Chartában rögzített jogokkal, a Parlament dönthet úgy, hogy eljárási szabályzata 222. cikkének megfelelően saját kezdeményezésű jogalkotási jelentés (INL) formájában követi nyomon az európai polgári kezdeményezést; sürgeti a Bizottságot, hogy kötelezze el magát amellett, hogy az ilyen jellegű, jogalkotást kezdeményező eljárás keretében készült jelentések Parlament általi elfogadását követően jogalkotási javaslatot nyújt be; úgy véli, hogy ilyen esetben a Bizottságnak el kell végeznie eredeti válaszának alapos újraértékelését, tiszteletben tartva ezáltal a Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási jelentését; kéri, hogy módosítsák az (EU) 2019/788 rendeletet annak érdekében, hogy ösztönözzék a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére, amennyiben a benyújtott európai polgári kezdeményezés megfelel a vonatkozó követelményeknek;

51.

felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműen tájékoztassa a polgárokat az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásról annak érdekében, hogy az európai polgári kezdeményezések a Bizottság jogalkotási aktusokra irányuló javaslattételi hatáskörébe tartozó kérdésekre és témákra vonatkozzanak, valamint hogy nyújtson gyakorlati és időszerű tanácsadást a szervezőknek az európai polgári kezdeményezések megszövegezésével kapcsolatban, és megfelelően éljen az európai polgári kezdeményezések részleges nyilvántartásba vételének lehetőségével; hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli európai polgári kezdeményezések arra szólították fel az EU-t, hogy gyorsabban lépjen fel, különösen a környezetvédelem, az egészségügy, az állatjólét, valamint a polgári és politikai jogok területén, amelyekre példa a „Minority SafePack” (Egymillió aláírás a sokszínű Európáért) és az „End the Cage Age” (Vessünk véget a ketreces állattenyésztésnek!) kezdeményezések, amelyek jelentős támogatásban részesültek; megismétli ezért, hogy a lehető legszélesebb értelmezést kell biztosítani a Bizottság azon hatáskörének, hogy jogi aktusra irányuló javaslatot tehet;

52.

elismerését fejezi ki a Bizottságnak, hogy információs szemináriumokat szervez, és 2020-ban megvalósította az európai polgári kezdeményezés hetét, amelyen a különböző intézmények képviselői, a civil társadalom tagjai és a korábbi és a jelenleg folyamatban lévő kezdeményezések szervezői abból a célból gyűltek össze, hogy elgondolkodjanak ennek az eszköznek a lehetséges javításáról; mindazonáltal úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés továbbra is kevésbé ismert; ezért felhívja a Bizottságot, hogy erősítse ennek az eszköznek a médialáthatóságát, az (EU) 2019/788 rendelet 18. cikkével összhangban;

53.

felkéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben értékelje ki az (EU) 2020/1042 rendeletben szereplő ideiglenes intézkedéseket, különös tekintettel az aláírásgyűjtési időszakok meghosszabbítására és annak a szervezők azon képességére gyakorolt hatására, hogy mozgósítsák az európai polgári kezdeményezéseikhez nyújtott támogatást, többek között az (EU) 2019/788 rendelet felülvizsgálati folyamatának alátámasztása érdekében; úgy véli, hogy amennyiben ez az értékelés pozitív bizonyítékokhoz vezet, ezen ideiglenes intézkedések meghosszabbítását hosszabb távra lehetne előirányozni;

54.

tekintettel a sikeres, jogi aktus születéséhez vezető európai polgári kezdeményezések alacsony számára, felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az európai polgári kezdeményezés eszközét annak érdekében, hogy megkönnyítse a polgárok részvételét; e tekintetben kiemeli az (EU) 2019/788 rendeletben felvázolt intézkedéseket, amelyek célja annak javítása, hogy az uniós polgárok miként gyakorolhatják az európai polgári kezdeményezések támogatásához való jogukat, és felszólít ezen intézkedések végrehajtásának értékelésére; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós polgárságról szóló következő jelentésében alaposan értékelje e jog gyakorlását, és vázolja fel azokat a jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket, amelyeket be lehetne vezetni e jog gyakorlásának további javítása érdekében;

55.

úgy véli, hogy a sikeres polgári kezdeményezésekre adandó hivatalos bizottsági válasz kialakításának módja lényeges befolyást gyakorolhat az eszköz polgárok általi megítélésére, álláspontja szerint több erőfeszítésre és körültekintőbb vizsgálatra van szükség minden egyes sikeres kezdeményezés esetében, hogy a Bizottság a polgárok felvetéseire megfelelően reflektáljon;

56.

hangsúlyozza, hogy állandó részvételi mechanizmusokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára az uniós döntéshozatali folyamatokban való részvételt;

57.

hangsúlyozza, hogy megfelelő nyomon követési mechanizmust kell létrehozni a sikertelen európai polgári kezdeményezésekre vonatkozóan annak érdekében, hogy ténylegesen értékeljék a polgárok észrevételeit, ideértve a polgárok Petíciós Bizottsághoz való átirányítását is, mivel a hatás hiánya a részvételtől való elálláshoz vezethet; hangsúlyozza, hogy a Petíciós Bizottságnak nagyobb szerepet kell játszania a meghallgatások során; felhívja a Bizottságot, hogy időben működjön együtt a Parlamenttel azt követően, hogy egy európai polgári kezdeményezést érvényesnek minősítenek, hogy lehetővé tegyék a Parlament számára, hogy teljes mértékben kihasználja a meghallgatások szervezésére rendelkezésre álló három hónapos időszakot és előkészítse az érvényes európai polgári kezdeményezésekről szóló plenáris vitát és állásfoglalásokat; kitart amellett, hogy az (EU) 2019/788 rendelet szerinti hosszabb időkeret, amelyen belül a Bizottságnak reagálnia kell az érvényes európai polgári kezdeményezésekre, alapvetően annak lehetővé tételére irányul, hogy a Bizottság teljes mértékben figyelembe tudja venni az európai polgári kezdeményezésekkel kapcsolatban a vizsgálati szakaszban kifejtett nézeteket és álláspontokat, és kellően figyelembe vegye a jogi aktusokra irányuló javaslatok lehetséges opcióit;

58.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az európai polgári kezdeményezés fórumának javítása és megerősítése mellett, amely szintén az (EU) 2019/788 rendeletből eredő jogi kötelezettség; kitart amellett, hogy a fórumnak gyakorlati iránymutatást és jogi támogatást kell nyújtania a szervezők számára, és kapacitásépítési eszközként kell szolgálnia az európai polgári kezdeményezések aláírásgyűjtési szakaszának elindításához, támogatásához és fenntartásához, valamint elő kell mozdítania az európai polgári kezdeményezést mint a polgároknak az Unió demokratikus életébe való bevonásának eszközét;

59.

felhívja az Európa jövőjéről szóló konferenciát, hogy közvetlenül szólaltassa meg az uniós polgárokat, hogy megvitassák az európai polgári kezdeményezés végrehajtásának hatékonyságát és jelenlegi jogi keretét, valamint hogy mozdítsa elő az európai polgári kezdeményezést mint az uniós közpolitikák végrehajtásában való részvételüket lehetővé tevő hasznos eszközt;

60.

hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia lehetőséget kínál az uniós menetrendben való részvétel szükségességének jobb megértésére, és arra, hogy elgondolkozzunk a polgári részvétel folyamatának javításán és érvényesítésén; hangsúlyozza, hogy a konferencia új lendületet ad a demokrácia megerősítéséről szóló európai vitának, különösen az európai polgári kezdeményezéseknek; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze azokat a polgárokat, akiknek az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében tett javaslatait nem foglalták bele a Bizottság javaslataiba, hogy használják fel a rendelkezésükre álló eszközöket, köztük az európai polgári kezdeményezéseket is;

Következtetések

61.

hangsúlyozza e három részvételi eszköz szerepét az uniós polgárok és lakosok szerepvállalásának megkönnyítésében és ösztönzésében, miáltal konkrét közvetlen hatást gyakorolhatnak az EU politikai menetrendjére; felszólít egy intézményközi egyablakos akadálymentes uniós polgári weboldal (és egy könnyen használható alkalmazás) létrehozására és széles körű népszerűsítésére, amely tájékoztatást nyújtana minden olyan jogról és demokratikus eszközről, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy közvetlenül részt vegyenek és befolyásolják az uniós szintű döntéshozatalt; úgy véli, hogy egy ilyen egységes platform láthatóbbá tenné a polgárok számára a jogaikat, de kedvezne a különböző eszközök közötti komplementaritásnak is;

62.

hangsúlyozza, hogy a polgárok érdeklődésére számot tartó témákkal és a petíciók, az európai ombudsman vizsgálatai és az európai polgári kezdeményezések keretében felvetett, visszatérő kérdésekkel kapcsolatos információk rendszeres gyűjtése lehetővé tenné a megoldások gyorsabb megtalálását, miközben biztosítaná az EU polgárait szolgáló szakpolitikák összhangját;

63.

elengedhetetlennek tartja, hogy megvizsgálják az európai intézmények és a polgárok közötti olyan kommunikációs problémákat, amelyek miatt az európaiak nem használják ki eléggé a polgári részvételi mechanizmusokat; kéri, hogy biztosítsák a szükséges forrásokat az ezen eszközök létezésével és működésével kapcsolatos információk nagyközönség körében történő terjesztéséhez;

64.

felhív e három részvételi eszköz megismertetésére a nyilvánosság, és különösen a fiatalok körében annak érdekében, hogy azok a demokratikus részvétel hatékony és hasznos eszközeivé váljanak; hangsúlyozza, hogy valamennyi európai intézménynek maximalizálnia kell kommunikációs erőfeszítéseit helyi, regionális és nemzeti szinten annak biztosítása érdekében, hogy a lehető legtöbb polgár ismerje a három eszközt, nevezetesen az európai polgári kezdeményezést, az európai ombudsmanhoz való fordulás lehetőségét és a petíciós jogot, és ösztönözze őket az azokban való részvételre és azok használatára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a polgárok támogatást kapjanak, mind európai, mind helyi szinten, a Europe Direct és az „Európa Ház” tájékoztató központok (7) részéről a petíciók benyújtása, az európai polgári kezdeményezések és az európai ombudsmannál történő panasztétel során;

65.

hangsúlyozza, hogy a tudományos világ képviselőinek központi pedagógiai szerepet kell betölteniük az európai állampolgári ismeretek terjesztésében; sürgeti a tagállamokat, hogy az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken ismertessék meg a tanulókkal az EU három részvételi eszközét annak érdekében, hogy tisztában legyenek az uniós döntéshozatali folyamattal és az aktív részvétel módjával; felhívja az Európai Bizottságot, hogy erősítse az Erasmus+ programon belül a fiataloknak a demokratikus életben való részvételével kapcsolatos célkitűzéseket, különösen olyan gyakorlati tanulási tevékenységekkel, amelyek az állampolgári képességek fejlesztését és az európai szakpolitikák megértését célozzák; emlékeztet arra, hogy a fiatalok polgári szerepvállalása alapvető fontosságú valamennyi demokrácia jövője szempontjából;

66.

hangsúlyozza, hogy fontos a fogyatékossággal élő személyek számára teljes körű hozzáférést adni a különféle eszközökhöz, amiket az Unió polgárai számára biztosít, különösen szisztematikus értelmezés és jelnyelvi fordítás, valamint könnyen olvasható szövegek által;

67.

kéri az uniós intézményeket, hogy kezeljék azokat a kihívásokat, amelyekkel az olyan veszélyeztetett csoportokba tartozó emberek küzdenek, akik alulreprezentáltak, és nem tudják elérni, hogy foglalkozzanak a problémáikkal, valamint vonják be őket a döntéshozatalba;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2019–2027-es időszakra szóló, „A fiatalok bevonása, összekapcsolása és érvényesülésük elősegítése: az EU új ifjúsági stratégiája” című stratégiájának végrehajtásába vonja be a három részvételi eszközt, különösen a fiatalok bevonására és összekapcsolására irányuló fellépések során;

69.

emlékeztet arra, hogy az EU többnyelvű kommunikációs politikája, valamint az információknak és dokumentumoknak az EU összes hivatalos nyelvén történő közzététele kulcsfontosságú eleme az összes tagállam polgáraival való, megerősítésre szoruló kommunikációnak és a polgárok bevonásának; kiemeli ennek fontosságát valamennyi kommunikációs csatornában, beleértve a közösségi médiát is, a polgárokkal való jobb kapcsolat érdekében, különös tekintettel a fogyatékossággal élő polgárok speciális igényeire; üdvözli az ombudsman által közzétett iránymutatásokat, amelyek arra utasítják az intézményeket, hogy nyelvpolitikájukat a leginkább polgárbarát módon alakítsák ki;

70.

kitart amellett, hogy az Európai Parlamentnek meg kell vitatnia a Petíciós Bizottság szerepét és dimenzióját; rámutat arra, hogy a polgárok igényeit csak akkor lehet jobban figyelembe venni, ha illetékes szerv végzi a nyomon követést; kiemeli, hogy a Petíciós Bizottság jelenleg nem elég nagy, és nem is rendelkezik elegendő hatáskörrel ahhoz, hogy kielégítse a polgárok segítségnyújtás iránti igényét;

71.

hangsúlyozza, hogy orvosolni kell az uniós petíciós rendszer hiányosságait, figyelembe véve a fogyatékossággal élő polgárok speciális igényeit is, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen annak teljes demokratikus potenciálját és a politikai menetrend meghatározásában betöltött szerepét; felhívja az uniós intézményeket, hogy használják fel erőforrásaikat ezen eszköz vonzerejének növelésére és a polgárok uniós jogalkotásban való részvételének előmozdítására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy több uniós forrást kell elkülöníteni a részvételi mechanizmusok előmozdítására;

72.

hangsúlyozza, hogy a polgárok részvételének javítása érdekében a polgárok számára egyértelmű iránymutatást kell nyújtani az aggályaik megválaszolásához legmegfelelőbb részvételi eszköz kiválasztásához; úgy véli, hogy elemezni kell a Parlamenthez benyújtott petíció, az ombudsmanhoz benyújtott panasz és a Bizottsághoz intézett kezdeményezés megírása során a polgárok, különösen a fogyatékossággal élő európaiak által tapasztalt nehézségeket, és orvosolni kell azokat;

73.

hangsúlyozza továbbá, hogy a sikeres és a jövőben tanulságként felhasználható stratégiák és bevált gyakorlatok azonosítása érdekében meg kell vizsgálni azokat az európai polgári kezdeményezéseket és petíciókat, amelyek – akár a jelentős médialefedettség, akár a Bizottság vagy a Parlament által lefolytatott vizsgálat nyomán – jelentős hatást fejtettek ki;

74.

hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát a panaszok és a polgári kezdeményezések kezelése során; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a teljes átláthatóság biztosítása érdekében; támogatását fejezi ki az európai ombudsman arra irányuló erőfeszítései iránt, hogy valamennyi uniós intézmény és szerv sokkal átláthatóbb és az uniós polgárok felé elszámoltatható legyen;

75.

erősen hiszi, hogy a részvételi demokrácia alapja, hogy a polgárok hozzáférjenek az európai intézmények minden dokumentumához; hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy a polgárok számára szükséges az intézmények átláthatósága és elszámoltathatósága;

76.

hangsúlyozza, hogy az Unió jövőjéről folytatott vitának a polgári részvételt biztosító eszközök javításához kell vezetnie, miáltal egy demokratikusabb, átláthatóbb és az uniós polgárok számára nyitottabb Unió jöhet létre;

o

o o

77.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy azoknak megfelelő illetékes szerveinek.

(1)  HL L 113., 1994.5.4., 15. o.

(2)  HL L 130., 2019.5.17., 55. o.

(3)  HL L 213., 2020.7.17., 7. o.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 211/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a polgári kezdeményezésről (HL L 65., 2011.3.11., 1. o.).

(5)  Európai Parlament, Bizottsági Elnökök Értekezlete: Iránymutatások a petíciók állandó bizottságok általi kezeléséről, 1998. július 14., PE225.233.

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.).

(7)  Franciául „Maison de l’Europe” https://www.maisons-europe.eu/


2022. március 10., csütörtök

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/122


P9_TA(2022)0068

Az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó, új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó, új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretéről (többek között a munkavállalók hatékonyabb védelméről a káros anyagoknak való kitettséggel, a munkahelyi stresszel és az ismétlődő tevékenységekből eredő sérülésekkel szemben) (2021/2165(INI))

(2022/C 347/10)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. és 168. cikkére,

tekintettel az Európa Tanács Európai Szociális Chartájának 3. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3. cikkére,

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó egyezményeire és ajánlásaira,

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljaira, különösen „A munkavállalói jogok védelme és a biztonságos munkakörnyezet előmozdítása” című 8.8. célkitűzésre,

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU és az összes tagállam részes fele,

tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által „Az éghajlatváltozás 2021-ben: Az éghajlatváltozás fizikai alapjai” címmel kiadott jelentésre,

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mentális egészséggel kapcsolatos uniós cselekvési keretére (2021–2025) (1),

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (2),

tekintettel az „Európai rákellenes terv” című, 2021. február 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0044),

tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Unió 2021–2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete – Munkahelyi biztonság és egészségvédelem a munka változó világában” című, 2021. június 28-i közleményére (COM(2021)0323),

tekintettel a Bizottság szakértői testületének az egészségügyi beruházások hatékony módjairól 2021. június 23-án„Az egészségügyben dolgozó munkavállalók és más nélkülözhetetlen munkavállalók mentális egészségének támogatása” címmel kiadott véleményére,

tekintettel a szociális jogok európai pillérére („a pillér”), különösen annak 5–10. elvére, amelyet a Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017. november 17-én közösen hirdetett ki,

tekintettel a Bizottságnak a szociális jogok európai pillérére vonatkozó, 2021. március 4-i cselekvési tervére,

tekintettel az Európai Tanács 2021. május 8-i portói nyilatkozatára,

tekintettel a jólléti gazdaságról szóló, 2019. októberi tanácsi következtetésekre, amelyek hangsúlyozzák a mentális egészség munkahelyi előmozdításának alapvető fontosságát,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az EU 2021–2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete: Munkahelyi biztonság és egészségvédelem” című, 2021. október 20-i véleményére,

tekintettel a mentális egészségről és jóllétről szóló együttes fellépés 2016. január 21–22-i zárókonferenciáján elfogadott, a mentális egészséggel és jólléttel kapcsolatos uniós cselekvési keretre (3),

tekintettel az Unió 2021–2030-as időszakra szóló fogyatékosságügyi stratégiájára,

tekintettel az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodásának végrehajtásáról készített első közös jelentésre (2021),

tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Covid19: Visszatérés a munkahelyre – A munkahelyek átalakítása és a munkavállalók védelme” című, 2020. április 24-i iránymutatásaira,

tekintettel az EU-OSHA „Távmunka és egészségügyi kockázatok a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben: ületre vonatkozó adatok és a szakpolitikai vonatkozások” című, 2021. október 22-i jelentésére,

tekintettel a sérülésből és betegségből felépülő munkavállalók minőségi foglalkoztatásba való visszailleszkedésének lehetőségeiről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (4),

tekintettel a határon át ingázó és az idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (5),

tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (6),

tekintettel a lecsatlakozáshoz való jogról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. január 21-i állásfoglalására (7),

tekintettel a platform-munkavállalók méltányos munkafeltételeiről, jogairól és szociális védelméről – a digitális fejlődéshez kapcsolódó új foglalkoztatási formákról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására (8),

tekintettel a munkavállalók azbeszttel szembeni védelméről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. október 20-i állásfoglalására (9),

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0023/2022),

A.

mivel minden uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét;

B.

mivel a WHO alkotmánya szerint „az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya” (10);

C.

mivel a WHO a következőképpen határozza meg a mentális egészséget: „a jóllét olyan foka, amelyen az egyén megvalósítja képességeit, meg tud küzdeni az élet mindennapos nehézségeivel, eredményesen és gyümölcsözően képes dolgozni, valamint hozzá tud járulni saját közösségéhez” (11);

D.

mivel 2018-ban több mint 3 300 halálos baleset és 3,1 millió nem halálos baleset történt a 27 tagú EU-ban; mivel évente több mint 200 000 munkavállaló hal meg munkával összefüggő betegségekben (12); mivel ezek az adatok nem tartalmazzák a be nem jelentett munkavégzésből eredő összes balesetet, így valószínűsíthető, hogy a valós számok jóval meghaladják a hivatalos statisztikákat (13); mivel 2017-ben az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) szerint Európában a munkahelyek 20 %-a „gyenge minőségű” volt, és megnövelte a munkavállalók fizikai vagy mentális egészségére nézve jelentett kockázatot; mivel a munkavállalók 14 %-a magas szintű pszichoszociális kockázatoknak van kitéve (14); mivel az európai munkavállalók 23 %-a véli úgy, hogy munkája veszélyezteti biztonságát vagy egészségét; mivel 2015-ben az európai munkakörülmény-felmérés (EWCS) megállapította, hogy Európában a munkahelyek 21 %-a „ambiciózus állás” (15); mivel az EWCS terepmunkáját 2020-ban a Covid19-világjárvány kitörése miatt leállították, de 2021 júliusában újraindították azzal a céllal, hogy az eredményeket 2022 végén közzétegyék;

E.

mivel a munkahelyi balesetek kockázata több mint háromszorosa azoknál a munkavállalóknál, akik négy hétnél rövidebb ideje dolgoznak a munkahelyükön, mint azoknál, akik egy évnél hosszabb ideje dolgoznak a munkahelyükön (16);

F.

mivel nem minden ország követi ugyanazt a forgatókönyvet a munkahelyi balesetek/halálesetek számának csökkentése érdekében;

G.

mivel az európai rákellenes terv célja a betegek, családjuk és az egészségügyi rendszerek rák miatti terhelésének csökkentése; mivel a munkavégzéssel összefüggő halálesetek fő oka a rák, amely az EU-ban a munkával összefüggő halálesetek 52 %-át teszi ki; mivel a rákkeltő anyagok a becslések szerint évente 100 000 munkahelyi rákos megbetegedést idéznek elő (17); mivel különböző ügynökségek, érdekelt felek és az Egészségügyi Világszervezet 50–70 anyagot vagy anyagcsoportot azonosítottak az olyan munkahelyi rákkeltő anyagok, mutagének és reprodukciót károsító anyagok prioritási listáiban, amelyekre vonatkozóan kötelező határértékekre van szükség; mivel a munkahelyen a munkavállalók olyan anyagok koktéljának lehetnek kitéve, amelyek növelhetik az egészségügyi kockázatokat, káros hatást gyakorolhatnak a reproduktív rendszerükre és csökkent termékenységet vagy meddőséget okozhatnak, valamint negatív hatással lehetnek a magzat fejlődésére és a szoptatásra;

H.

mivel az azbesztnek való kitettség évente mintegy 88 000 emberéletet követel Európában, ami a munkahelyen kialakuló tüdőrák 55–75 %-át teszi ki, és mivel a tüdőrák fő okozója az azbeszt, amely az esetek 45 %-áért felelős (18); mivel a becslések szerint az ezen expozícióból eredő halálozási arány a 2020-as és a 2030-as években tovább fog nőni (19); mivel annak ellenére, hogy az azbeszt 2005 óta be van tiltva az EU-ban, még mindig megtalálható számos közigazgatási épületben, iskolában, lakóépületben, infrastruktúrában, tömegközlekedési létesítményben és vízellátó hálózatban; mivel a tagállamokban észlelt foglalkozási eredetű rákmegbetegedések 80 %-a az azbeszttel függ össze;

I.

mivel az olyan tényezők, mint a sugárzás, a stressz, a munkaszervezés és a munkakörülmények mind kapcsolatban állnak a munkával összefüggő rákos megbetegedésekkel; mivel az egyik legelterjedtebb foglalkozási betegség, a bőrrák előfordulása számos tényező, köztük az éghajlatváltozás miatt növekszik, és mivel a munkával összefüggő bőrrák-típusoknak csak rendkívül kis hányadát ismerik el foglalkozási betegségként Európában; mivel a kültéri munkavállalók, különösen a mezőgazdaságban, az erdészetben, az építőiparban és az idegenforgalomban dolgozók az ultraibolya sugárzásnak (UVR) való kitettség magas szintje miatt a nem melanóma típusú bőrrák kialakulásának jelentős kockázatát viselik; mivel az egészségügyi és sürgősségi ágazatban dolgozók, akik alapvető szerepet játszanak a vészhelyzetekre való felkészültségben és reagálásban, mint például a tűzoltók és az ápolók, szintén hasonló sugárterhelésnek, valamint a megnövekedett munkateher miatt további stressznek vannak kitéve, ami növelheti a pszichoszociális kockázatokat; mivel az UVR-expozíció megelőzésére vonatkozóan még nem létezik közös európai megközelítés (20); mivel jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható és összehasonlítható uniós szintű adatok a rák kockázati tényezőinek való munkahelyi kitettségre vonatkozóan (21); mivel a rák okozta európai terhek körülbelül 2 %-a az ionizáló sugárzásnak tudható be, és a beltéri radonnak és bomlástermékeinek való kitettség a tüdőrák második fő oka Európában (22) (23);

J.

mivel az éghajlatváltozás már most is káros hatással van az emberi egészségre, a munkahelyi biztonságra és a munkakörülményekre, és ez a továbbiakban is így lesz; mivel az IPCC legutóbbi jelentése szerint a munkakörülményeket egyre inkább befolyásolják az időjárási viszonyokban bekövetkező jelentős változások, például a hőhullámok és a heves esőzések; mivel a munkahelyi magas hőmérsékletnek való fokozott expozíció fokozza a hőguta, a kiszáradás, a fáradtság, a koncentrációhiány és a krónikus betegségek szövődményeinek kockázatát; mivel az éghajlatváltozás a biológiai anyagokkal kapcsolatos, munkával összefüggő betegségekre is kihat, ugyanis például a hőmérséklet emelkedése hatással lehet a biológiai ágensek (kullancsok, szúnyogok) földrajzi eloszlására, megkönnyítve ezáltal az adott régióban új betegségek terjedését; mivel elengedhetetlen a munkavégzési gyakorlatok oly módon történő kiigazítása, hogy azok figyelembe vegyék az éghajlatváltozás hatásait (24);

K.

mivel a jó pszichoszociális munkakörnyezet elősegíti a munkavállalók mentális és fizikai jóllétét; mivel a pszichoszociális kockázatok a munka rossz tervezéséből, szervezéséből és irányításából, valamint a munka rossz társadalmi környezetéből eredhetnek, és negatív pszichológiai, fizikai és társadalmi következményekhez vezethetnek, mint amilyen például a stressz, a szorongás, a kiégés vagy a depresszió, amelyek a munkával kapcsolatos egészségügyi problémák második legjelentősebb csoportjába tartoznak (25); mivel a munkahelyi stressz jelentősen növelheti a váz- és izomrendszeri megbetegedések, a szívbetegség és az autoimmun vagy a reumatikus és/vagy krónikus gyulladásos betegségek kiváltásának és súlyosbodásának kockázatát (26); mivel az Eurofound és az EU-OSHA szerint Európában a munkavállalók több mint 25 %-a tapasztal meg túlzott munkahelyi stresszt; mivel az uniós munkavállalók 51 %-a szerint gyakori a stressz a munkahelyén, és a vezetők közel 80 %-a aggódik a munkahelyi stressz miatt (27), ebből pedig az derül ki, hogy a pszichoszociális kockázatok a vállalatok többsége számára aggodalomra adnak okot (28); mivel az EU-ban a kiesett munkanapok több mint fele a munkahelyi stressz számlájára írható (29); mivel a különböző tagállamokban merőben más-más megközelítéseket és jogszabályokat alkalmaznak a pszichoszociális kockázatok tekintetében; mivel az európai lakosság mentális egészségét és jóllétét pozitívan lehet befolyásolni oly módon, hogy figyelmet fordítunk a munkahelyen alkalmazott stratégiákra; mivel a mentális egészségügyi problémák megelőzése és a mentális egészség előmozdítása is hozzájárulna a egészségügyi kockázattal járó társuló magatartásformák, például az alkohol- és kábítószerfogyasztás, a dohányzás, a fizikai inaktivitás és a helytelen táplálkozás visszaszorításához is; mivel a pszichés és fizikai jóllét szintjének javítása közvetlenül összefügg a jobb munkahelyi teljesítménnyel;

L.

mivel a munkahelyek logisztikai erőforrásaiknak megfelelően fontos szerepet játszhatnak a közegészségügyben, mégpedig az egészséges életmód népszerűsítésével, a sportolás és a fizikai tevékenységek ösztönzésével, valamint az egészség minden szempontból történő szélesebb körű előmozdításával a munkavállalók körében;

M.

mivel az egészséggel kapcsolatos műveltségnek kulcsszerepe van a határokon át terjedő egészségügyi fenyegetések megelőzésében és enyhítésében, és abban is, hogy a lakosság jobban megértse az ellenintézkedéseket és az egészséget fenyegető különböző veszélyek kockázatának értékelését;

N.

mivel a Covid19-világjárvány nyilvánvalóvá tette, hogy biztosítani kell a munkavállalók biztonságát és védelmét, beleértve mentális egészségüket is; mivel rámutatott a közegészségügybe való beruházás fontosságára; mivel a Covid19-világjárvány a távmunka gyors növekedését okozta, mivel az EU-ban az összes munkavállaló közel fele munkaidejének legalább egy részét otthonról végzi (30) a kijárási korlátozások idején, miközben fokozott gondozási feladatokat vállal; mivel a távoli helyről történő munkavégzés bizonyítottan jelentős hatással van a munkaidő szervezésére azáltal, hogy növeli a rugalmasságot és a munkavállalók folyamatos rendelkezésre állását (31), valamint gyakran vezet konfliktushoz a magánélet és a munkaidő között; mivel a távmunka és a távoli helyről történő munkavégzés várhatóan elterjedtebb lesz, mint a Covid19-válság előtt, sőt várhatóan tovább fog növekedni (32); mivel a távoli helyről történő munkavégzés a válság alatt pufferként szolgált, és megőrzött olyan munkahelyeket, amelyek máskülönben megszűnhettek volna (33); mivel a távmunka azt a szabadságot is biztosítja a munkavállalók számára, hogy munkaidejüket és időbeosztásukat saját személyes és családi igényeikhez igazítsák (34); mivel egyes tanulmányok szerint a világjárvány kezdete óta jelentősen javult a távmunka megítélése, ami a hibrid munkavégzési módszerek általános előnyben részesítését hozta magával (35);

O.

mivel azok a személyek, akik rendszeresen otthonról dolgoznak, több mint kétszer nagyobb valószínűséggel dolgoznak többet heti 48 óránál, és fennáll a kockázata annak, hogy a munkanapok között előírt 11 óránál rövidebb ideig pihennek; mivel a távmunkások csaknem 30 %-a számol be arról, hogy minden nap vagy hetente többször is szabadidejében dolgozik, míg az „irodai” munkavállalók esetében ugyanez az arány 5 % alatt van, és mivel a távmunkások esetében nagyobb a rendszertelen munkaidőben történő munkavégzés valószínűsége; mivel a távmunkával kapcsolatos egészségügyi kockázatok közül a pszichoszociális kockázatok prevalenciája a legnagyobb (36); mivel a távmunka gyakoribbá válása a fizikai problémák, például a mozgásszervi betegségek gyakoribb előfordulását is eredményezte a mozgásszervi viselkedéssel, a rossz ergonómiai körülményekkel, a hosszú munkaidővel és a munkával kapcsolatos stresszel kapcsolatban;

P.

mivel a változó munkaerőpiac hatással lehet a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, valamint a munkakörülményekre a demográfiai fejlemények, az új technológiák, például a nanotechnológiák és a mesterséges intelligencia bevezetése, valamint a meglévő eszközök és gépek generációi, az új anyagok és vegyipari termékek jelenléte és az új típusú munkahelyek révén; mivel egyre több munkavállaló tér át a platformmunkára, dolgozik nem hagyományos munkakörökben vagy atipikus foglalkoztatásban;

Q.

mivel a Covid19-válság rávilágított az atipikus munkavállalók, köztük a digitális munkaerőplatformon keresztül dolgozók és az önálló vállalkozók kiszolgáltatottságára; mivel a munkaerőpiacon nagy valószínűséggel tovább nő a platformalapú munkavégzés; mivel az önálló vállalkozók ki vannak zárva a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó stratégiai keret hatálya alól, minthogy nem tartoznak a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá; mivel a platform-munkavállalók fokozott egészségügyi és biztonsági kockázatoknak lehetnek kitéve, amelyek nem korlátozódnak a fizikai egészségre, hanem a kiszámíthatatlan munkaidő, a munka intenzitása, a versenykörnyezet, az információkkal való túlterheltség és az elszigeteltség miatt a pszichoszociális egészségre is hatással lehetnek; mivel az algoritmikus irányítás új kihívásokat támaszt a munka jövője szempontjából, ami túlzott sebesség- és hatékonysági nyomást gyakorolhat a munkavállalókra; mivel ez az irányítási mód veszélyeztetheti a közlekedési és szállítási ágazatban dolgozó platform-munkavállalók közúti biztonságát, különösen a kerékpárosokat mint veszélyeztetett úthasználókat, valamint veszélyeztetheti más úthasználók biztonságát; mivel a női platform-munkavállalók, különösen a női sofőrök és a magánlakásokban takarítási és gondozási szolgáltatásokat nyújtó nők esetében megnőhet a kockázata annak, hogy szexuális zaklatás és erőszak áldozatává váljanak, és tartózkodhatnak az ilyen esetek bejelentésétől, mert nem állnak rendelkezésre a bejelentéshez szükséges eszközök, nincs kapcsolatuk humánerőforrás-menedzserrel, vagy félnek a rossz minősítésektől és attól, hogy a jövőben nem kapnak munkát; mivel a platformalapú munkavégzés esetében a ténylegesnél kevesebbszer jelentik a szexuális zaklatást és erőszakot (37);

R.

mivel a Covid19-világjárvány megmutatta, hogy a munkahelyek is a fertőzés terjedésének jelentős központjai; mivel az európai idénymunkások munka- és életkörülményeinek bizonytalanságát, különösen a mezőgazdasági ágazatban, már a Covid19-járvány előtt is jól dokumentálták (38); mivel a határátlépő munkavállalók és idénymunkások munka- és életkörülményekkel kapcsolatos jogainak megsértéséről szóló nyugtalanító jelentések azt mutatják, hogy e munkavállalók helyzete a világjárvány alatt tovább romlott; mivel a rövid távra kirendelt munkavállalók gyakran csoportos szállásokon élnek, ami megnehezíti a közösségi kontaktusok korlátozását, és növeli a fertőzés kockázatát; mivel egyes iparágakban, így például az élelmiszer-feldolgozásban nagyarányú Covid19-fertőzések törtek ki; mivel az olyan bizonytalan foglalkoztatási formák, mint a munkaerő-kölcsönzés keretében végzett munka, a színlelt önfoglalkoztatás vagy az alvállalkozói láncokban végzett munka rendszeresen kizárják a munkavállalókat a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi szolgáltatásokból és képzésekből; mivel az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA) célja gondoskodni arról, hogy a munkaerő-mobilitás biztosítása méltányos legyen, azáltal, hogy segíti a tagállamokat és a Bizottságot a munkavállalói mobilitással kapcsolatos uniós jog hatékony alkalmazásában és végrehajtásában, illetve az EU-n belüli szociális biztonsági rendszerek koordinálásában, beleértve a feltételezett szabálytalanságokról – például a munkakörülmények, valamint az egészségügyi és biztonsági szabályok megsértéséről – való jelentéstételt, amennyiben feladataik ellátása során ilyen szabálytalanságokról szereznek tudomást;

S.

mivel a megelőzés, a tudatosság növelése, a jólléti tevékenységek és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági kultúra előmozdítása pozitív eredményeket hozhat a munkavállalók egészségének javításában, valamint új foglalkoztatási vagy önkéntes munkavégzési lehetőségeket biztosíthat;

T.

mivel a munkaügyi ellenőrzések fontos szerepet játszanak a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikák regionális és helyi szintű végrehajtásában; mivel az ILO ajánlása 10 000 munkavállalónként egy munkaügyi felügyelőt javasol a hatékony és pontos ellenőrzések elvégzése érdekében, a visszaélések minden formájának megszüntetése céljából; mivel az EU-OSHA kutatása szerint a munkáltatók 88 %-a állítja, hogy a jogszabályoknak való megfelelés a fő oka annak, hogy munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal foglalkoznak (39);

U.

mivel a Covid19-világjárvány rendkívüli követelményeket támasztott az egészségügyi dolgozókkal szemben; mivel a megterhelő munkakörnyezet és a saját biztonságért és a család biztonságáért való félelem negatív pszichés hatást váltott ki; mivel az egészségügyi szakemberek más területek szakembereihez képest nagyobb mértékű stresszt, szorongást és depressziót tapasztalnak (40); mivel az Európai Uniónak tanulnia kell a Covid19-válságból, és hatékony rendszert kell létrehoznia a közegészséget fenyegető jövőbeli veszélyekre való reagálás összehangolása érdekében, amely magában foglalja a munkahelyi megelőzést, felkészültséget és reagálástervezést;

V.

mivel a Covid19-világjárvány rávilágított a nemek közötti egyenlőtlenségekre, és súlyosbította azokat; míg az egészségügyi, szociális, oktatási és gondozási ágazatban alapvető fontosságú, frontvonalbeli munkavállalóként többségében nők dolgoznak; mivel a világjárvány csúcsidőszakában ezek a női munkavállalók hosszú munkaidőkkel szembesültek, és a munka és a magánélet összeegyeztetésének nehézségéről számoltak be; mivel jóllehet alapvető fontosságúnak tartják e szakmákat, ezek még mindig a leginkább alulértékelt és alulfizetett munkahelyek közé tartoznak az EU-ban; mivel a nőket különösen nagy mértékben fenyegeti a Covid19-válság, és súlyosabban érintik őket az abból eredő gazdasági és társadalmi következmények (41);

W.

mivel fontos a munkahelyi egészségvédelem és biztonság nemi dimenzióját is figyelembe kell venni, mivel a munkavállalók nemüktől függően jobban ki lehetnek téve különböző típusú anyagoknak vagy kockázatoknak, illetve sérülékenyebbek lehetnek azokkal szemben; mivel a nemi szempontokkal a lecsatlakozáshoz való jog összefüggésében kell foglalkozni;

X.

mivel a veszélyes anyagoknak való munkahelyi kitettség és az egyéb kockázati tényezők kezelése különösen fontos az egészségügyi egyenlőtlenségek kezelése szempontjából, mivel a legkiszolgáltatottabb munkavállalók közé tartozók bizonyos kategóriái is súlyosabban ki lehetnek téve ilyen kockázatnak; mivel a fogyatékossággal élő személyek, a fiatalok és az idősek különösen érzékeny helyzetbe kerülnek a Covid19-válság körülményei között; mivel ők valószínűleg aránytalanul sokat szenvednek és különleges támogatási igényekkel rendelkeznek, amelyeket a világjárványra adott válaszok során figyelembe kell venni a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiában; mivel a fogyatékossággal élő, krónikus betegségben szenvedő, illetve sérülés vagy betegség után lábadozó személyek személyre szabott támogatást és munkahelyi alkalmazkodást igényelhetnek, ha részt kívánnak venni a munkaerőpiacon; mivel a kutatások azt mutatják, hogy ezeknél a csoportoknál magas a mentális egészségügyi problémák kialakulásának kockázata; mivel a munkahelyi átalakításokra és az észszerű alkalmazkodásra vonatkozó rendelkezések hiánya, beleértve a sürgősségi evakuálási eljárásokat, különösen a fogyatékossággal élő munkavállalók esetében, olyan fizikai, szellemi és pszichológiai feszültségekhez vezethet, amelyek veszélyeztethetik e munkavállalók egészségét és biztonságát, különösen akkor, ha még nem sikerült elérni a munkával kapcsolatos digitális eszközök teljes körű hozzáférhetőségét a fogyatékossággal élő személyek számára;

Y.

mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amely az Európai Unióban 2011-ben lépett hatályba, kimondja, hogy „[a] részes államok megtesznek minden hatékony és szükséges intézkedést – ideértve a sorstársi segítségnyújtást is – annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosított legyen a legteljesebb függetlenség, a fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a teljes befogadás és részvétel elérése és megtartása”, valamint hogy „[a] részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon; ez magában foglalja egy, a fogyatékossággal élő személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerőpiacon szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhető megélhetés lehetőségének jogát”;

Z.

mivel az Eurofound szerint (42) az uniós polgárok nem egyenlő mértékben képesek visszatérni a munkába a sérülés vagy betegség alatt vagy után; mivel az EU-ban azon munkavállalók közül, akiknek a mindennapi tevékenységét súlyosan vagy valamelyest valamilyen krónikus betegség korlátozza, csak minden harmadik számolt be arról, hogy a munkahelyét egészségügyi problémáihoz igazítva alakították ki; mivel az Eurofound arra is rámutatott, hogy az alacsony iskolai végzettségű és az alacsony képzettséget igénylő foglalkozást űző munkavállalók nemcsak nagyobb valószínűséggel szenvednek krónikus betegségben és ütköznek korlátokba mindennapi tevékenységeik során, hanem a munkahely is kisebb valószínűséggel alkalmazkodik a problémájukhoz;

AA.

mivel az elmúlt években jelentősen bővültek a különböző veszélyeknek való kitettségre vonatkozó tudományos ismeretek; mivel ezért naprakésszé kell tenni a foglalkozási betegségek uniós jegyzékét; mivel a foglalkozási betegségek európai jegyzékéről szóló, 2003. szeptember 19-i 2003/670/EK bizottsági ajánlás (43) azt ajánlja, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb vezessenek be nemzeti jogszabályaikba a foglalkozási betegségekre vonatkozó rendelkezéseket; mivel a tagállamoknak nemzeti jogszabályaikban garantálniuk kell, hogy minden munkavállalónak joga legyen a foglalkozási betegségek tekintetében kártérítéshez, ha olyan betegségben szenved, amely eredetét és jellegét tekintve bizonyíthatóan a foglalkozással függ össze; mivel azáltal, hogy nincs összehangolva a foglalkozási betegségek elismerése, egyes munkavállalók, akik országai kisebb vagy nagyobb mértékben ismerik el a foglalkozási betegségeket, megkülönböztetést szenvedhetnek el az Unióban;

AB.

mivel a magas szintű munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások, a munka és a magánélet egyensúlya, az életkornak megfelelő munkakörnyezet, az alacsonyabb mennyiségi követelmények és a munkaidő-autonómia lehetővé tenné és ösztönözné az idősebbek önkéntes maradását a munkaerőpiacon; mivel különös figyelmet kell fordítani a fizikai vagy pszichológiai szempontból nagyon megterhelő munkakörökben dolgozó munkavállalók szükségleteire;

AC.

mivel a munkavégzéssel kapcsolatos közúti gépjármű-balesetek a munkahelyen és a munkával kapcsolatos vezetés során következnek be, többnyire céges járművel; mivel a munkavégzéssel összefüggő halálos kimenetelű baleseteket és közúti haláleseteket a tagállamok eltérő módon jelentik, ami megnehezíti a munkavégzéssel kapcsolatos baleseti statisztikák összehasonlítását; mivel a becslések szerint a munkával összefüggő közúti balesetek körülbelül egynegyed és több mint egyharmad közötti arányban járulnak hozzá az összes munkavégzéssel összefüggő halálesethez; mivel a munkával összefüggő közúti halálesetekre nincs egységes uniós fogalommeghatározás; mivel számos európai szintű célkitűzés létezik a közúti balesetek okozta halálozás csökkentésére, de egyik sem vonatkozik közvetlenül a munkával összefüggő közúti balesetekre;

AD.

mivel az olyan hagyományos egészségügyi kockázatok, mint a nehéz terhek kézi kezelése, a zaj, a kényelmetlen testtartás vagy az ismétlődő kéz-kar mozdulatok továbbra is sok munkavállalót fenyegetnek, és az Eurofound munkafeltételekről szóló ötödik felmérésében (44) is ki vannak emelve; mivel a munkahelyi reumatikus és váz- és izomrendszeri megbetegedések (RMD) kockázati tényezői közé tartozik a vibráció, a nehéz terhek emelése, a képernyős berendezésekkel végzett munka, a gépek és a munkaeszközök használata; mivel az összes foglalkozási betegség közül a reumatikus és váz- és izomrendszeri megbetegedések okozzák a termelékenység legnagyobb csökkenését (45);

AE.

mivel a munkavégzéssel összefüggő szív- és érrendszeri, valamint légzőszervi megbetegedések a munkával összefüggő halálesetek második leggyakoribb okát teszik ki; mivel a magas pszichológiai igénybevétel, a munkahelyi megterhelés, a hosszú munkaidő, a mentális zavarok, a munkahelyi bizonytalanság és a fizikai inaktivitás közvetlen összefüggésbe hozhatók velük (46);

AF.

mivel a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot etikai és szociális kötelezettségnek, valamint a vállalkozókra vonatkozó szigorú jogszabályi követelménynek kell tekinteni;

1.

üdvözli a Bizottság stratégiai keretét, és különösen a munkavégzéssel kapcsolatos balesetekre és megbetegedésekre vonatkozó „zéró-elképzelés” megközelítés bevezetését, beleértve a szociális eredménytábla halálos munkahelyi balesetekre vonatkozó új mutatóját; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó stratégia ambíciószintje nem felel meg a „zéró-célkitűzés” jövőképének, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő e törekvésnek megfelelő javaslatokat; kéri, hogy dolgozzanak ki ütemtervet a munkahelyi balesetek és halálesetek csökkentésére, megfelelő uniós és nemzeti finanszírozással a tagállamok számára a halálos kimenetelű balesetek számának nullára csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a „zéró-elképzelés” megközelítés következtében nem fordulhat elő az, hogy a munkával összefüggő baleseteket és megbetegedéseket nem jelentik be; felszólítja a Bizottságot, hogy a „zéró-elképzelés” megközelítést az összes sérülésre és balesetre, valamint a fizikai és mentális kimerültségre is terjessze ki; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek lényegesen nagyobb hangsúlyt a megelőzési stratégiákra, például a munkaügyi felügyelőségek, a nemzeti munkavédelmi szolgálatok és a szociális partnerek közötti párbeszéd megerősítésére annak biztosítása érdekében, hogy minden munkavállaló – a munkáltató típusától és méretétől függetlenül – a lehető legmagasabb szintű egészségvédelemre és biztonságra legyen jogosult; felszólít a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keret ambiciózus végrehajtására és nyomon követésére, a Covid19-világjárvány hatásának fényében is; felszólít a stratégiai keret rendszeres frissítésére és a jelenlegi nemzeti stratégiáknak a munkaerőpiacok alakulásával, valamint a kettős digitális és zöld átállással összhangban történő javítására; úgy véli, hogy a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködésre és jogalkotási fellépésre van szükség a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos uniós politika számos aspektusát illetően, hogy kiegészítsék a „zéró-elképzelés” megvalósítása érdekében előirányzott sokféle kímélő intézkedést; kéri, hogy egyértelműen összpontosítsanak a munkavállalók részvételére, és erősítsék meg a szociális partnerekkel folytatott konzultációt a „zéró-elképzelés” megközelítés keretében; üdvözli, hogy a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel foglalkozó 2023-as csúcstalálkozó különösen a „zéró jövőkép” megközelítés előrehaladására fog összpontosítani;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a munkával összefüggő rákos megbetegedések leküzdésével kapcsolatos törekvéseit az európai rákellenes tervben; kéri, hogy a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelvet (47) folyamatosan és ambiciózus időkereten belül aktualizálják, többek között azáltal, hogy a cselekvési terv benyújtását követően haladéktalanul és 2022 végéig, a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően legalább 25 további elsőbbségi anyagra vonatkozóan foglalkozási expozíciós határértékeket határoznak meg az irányelvben; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak elegendő személyzetet kell biztosítania, többek között az érintett egységeknél és hatóságoknál; hangsúlyozza, hogy az összes tagállamra kiterjedő, átfogó nemzeti nyilvántartások létrehozása lehetővé tenné az összes releváns rákkeltő anyagra vonatkozó adatok egész Európára kiterjedő gyűjtését; felszólít az uniós intézmények és az érintett ügynökségek, a tagállamok és az érdekelt felek közötti szoros együttműködésre, valamint kéri a szociális partnerek erőteljes bevonását a munkával összefüggő rákos megbetegedések elleni küzdelemhez szükséges – jogalkotási és nem jogalkotási – intézkedések nyomon követése érdekében gyűjtött adatok aktív felhasználásába; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelően gondoskodjanak arról, hogy minden munkavállalónak legyen joga a munka beszüntetéséhez, ha közvetlen veszéllyel és kivételesen veszélyes munkakörülményekkel szembesül;

3.

üdvözli, hogy a Bizottság a 2004/37/EK irányelvben kötelezettséget vállalt az ólomra, valamint annak vegyületeire és diizocianátjaira vonatkozó expozíciós határértékek felülvizsgálatára; megjegyzi, hogy bár a Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottsága (RAC) a 4 μg/m3 légköri határértéket és a 150 μg ólom/liter vér biológiai határértéket ajánlja, ami a helyes irányba tett lépés, azonban a javasolt biológiai határérték nem védi megfelelően a nőket, különösen a terhes nőket (48); felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy az ólomra és vegyületeire vonatkozó, felülvizsgált expozíciós határértékekre irányuló javaslatok nemtől függetlenül egyenlő védelmet biztosítsanak minden munkavállaló számára; üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az endokrin károsító anyagokat az 1907/2006/EK rendelet (49) (REACH-rendelet) alapján a különös aggodalomra okot adó anyagok kategóriájába sorolja be, valamint azokat az 1272/2008/EK rendelet (50) (CLP-rendelet) alapján osztályozza; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályoknak védeniük kell a munkavállalókat az endokrin károsító anyagoknak való kitettségtől; rámutat, hogy bizonyos tevékenységek automatizálása és robotizálása jelentősen csökkentheti a munkavállalók rákkeltő anyagoknak való munkahelyi kitettségének kockázatát; kiemeli, hogy további intézkedésekre van szükség az éjszakai műszakban végzett munkával összefüggő, foglalkozási eredetű rákos megbetegedések megelőzése, észlelése és jobb felismerése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a veszélyes vegyi anyagoknak különösen kitett csoportokra, például a vegyiparban és a mezőgazdaságban dolgozókra, vagy a különösen veszélyeztetett, például a terhes vagy szoptató munkavállalókra;

4.

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy 2022-ben jogalkotási javaslatot terjeszt elő a munkavállalók azbesztnek való kitettségének további csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza törekvéseit, és terjesszen elő javaslatot az összes azbeszt eltávolítására irányuló európai stratégiára (ESRAA), összhangban az Európai Parlamentnek a munkavállalók azbeszttel szembeni védelméről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó jelentésével; felhívja a Bizottságot, hogy legyen ambiciózus az összes azbeszt eltávolítására irányuló törekvéseiben, és vizsgálja felül a 2009/148/EK irányelvet (51) az azbesztnek kitett munkavállalók tanúsított képzésére vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében, és prioritásként aktualizálja az azbesztre vonatkozó expozíciós határértéket, amelyet 0,001 szál/cm3-ben kell megállapítani (1 000 szál/m3); felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az azbeszt eltávolítására irányuló nemzeti stratégiákról szóló uniós keretirányelvre; felhívja a Bizottságot, hogy a felújítási munkálatok megkezdése előtt aktualizálja az épületek kötelező átvilágításáról és azt követően az azbeszt és más veszélyes anyagok eltávolításáról szóló 2010/31/EU irányelvet (52), megtiltva ezáltal a technikailag eltávolítható azbeszttartalmú anyagok lezárását és befogását; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot, amely figyelembe veszi a meglévő nemzeti szabályozásokat, valamint az épületek kötelező átvilágításának leghatékonyabb modelljeire vonatkozó hatásvizsgálatot, amely magában foglalja a megfelelő képesítésekkel és engedélyekkel rendelkező szakmai szervezet által végzett, az azbeszt jelenlétének vizsgálatára irányuló felületelemzést, az eladás vagy bérbeadás előtt, és a 2005 vagy az egyenértékű nemzeti azbeszttilalom bevezetésének éve előtt épített épületekre vonatkozó azbeszttanúsítványokhoz szükséges minimális követelmények meghatározására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az azbeszttel kapcsolatos betegségek jobb elismerését és kompenzálását valamennyi kitett munkavállaló számára az építőipar és a zöld átállásban részt vevő egyéb munkavállalók egészségének védelme érdekében; felszólít arra, hogy ahol csak lehetséges, analitikus transzmissziós elektronmikroszkópiát (ATEM-et) vagy hasonlóan fejlett módszereket alkalmazzanak a szálak megszámolására;

5.

úgy véli, hogy előfordulhat, hogy a Tanács 89/391/EGK irányelve (53) a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről nem bizonyul eléggé hatékonynak a munka 21. századi világa, a legújabb munkaerőpiaci fejlemények és a pszichoszociális kockázatok felmérése és kezelése szempontjából; ezért úgy véli, hogy ezt ki kell egészíteni e szempont megerősítése érdekében; emlékeztet arra a kérésére, hogy a Bizottság építse be a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó stratégiai keretbe a lecsatlakozáshoz való jogot, és kifejezetten dolgozzon ki új pszichoszociális intézkedéseket a keret részeként; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó stratégiai keret ambícióit; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot a munkahelyi pszichoszociális kockázatokról és jóllétről szóló irányelvre, amelynek célja a munkahelyi pszichoszociális kockázatok, például a szorongás, a depresszió, a kiégés és a stressz hatékony megelőzése, beleértve az olyan strukturális problémák által okozott kockázatokat is, mint a munkaszervezés (azaz a rossz vezetés, a rossz munkatervezés vagy a munkavállalók ismereteinek és képességeinek a kijelölt feladatokkal való nem megfelelő összehangolása); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre mechanizmusokat az ilyen kockázatok megelőzésére és az érintett munkavállalók munkahelyre való visszailleszkedésére, és a 89/391/EGK irányelvben foglalt megelőzési hierarchia általános elveivel összhangban állítsák át az egyéni szintű fellépésekről a munkaszervezési megközelítésre való áttérést; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a megfelelő foglalkozás-egészségügyi felügyelet biztosításához szükséges foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó személyzet minimális létszámára vonatkozóan (54); úgy véli, hogy a mentális egészség védelmének és előmozdításának szerves részét kell képeznie a jövőbeli egészségügyi válságokra vonatkozó munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi felkészültségi terveknek; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az egészségügyi dolgozók és más alapvető fontosságú munkavállalók mentális egészségére; üdvözli az egészségügyi beruházások hatékony módjairól tanácsot szolgáltató szakértői testület (EXPH) által az egészségügyi dolgozók és más alapvető munkavállalók mentális egészségének támogatásáról szóló véleményében ezzel kapcsolatban biztosított hozzájárulást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák ezeknek az ajánlásoknak a megfelelő nyomon követését és végrehajtását;

6.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a foglalkozási betegségek esetén biztosítsák a megfelelő kártérítési lehetőségeket a munkavállalók számára; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva vizsgálja felül a munkahelyi megbetegedések kezelésének európai ütemtervéről szóló 2003-as bizottsági ajánlást, és fűzzön ahhoz kiegészítéseket, például a munkavégzéssel összefüggő váz- és izomrendszeri zavarok, a munkavégzéssel kapcsolatos mentális zavarok, különösen a depresszió, a kiégés, a szorongás és a stressz, az azbeszttel kapcsolatos valamennyi betegség és a bőrrák, valamint a reumatikus és krónikus gyulladás tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően alakítsa át ezt az ajánlást egy olyan irányelvvé, amely létrehozza a foglalkozási betegségek minimális jegyzékét, és meghatározza a foglalkozási betegségek elismerésére vonatkozó minimumkövetelményeket és az érintett személyek megfelelő kártérítését;

7.

hangsúlyozza, hogy a női munkavállalóknak fokozott kihívásokkal kell szembenézniük a munkahelyi egészségvédelem és jóllét terén, különösen az egészségügyi és a gondozási ágazatban; üdvözli, hogy a Bizottság fokozza a munkahelyi biztonság és egészségvédelem nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő megközelítését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések során érvényesítsék a nemi dimenziót és vegyék figyelembe a nemek közötti különbségeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak és a családon belüli erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló jövőbeli jogalkotási kezdeményezést a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló keretmegállapodásra alapozza; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munka világában az erőszak, a megkülönböztetés és a zaklatás felszámolására irányuló megelőző és védelmi intézkedések, beleértve adott esetben a harmadik fél (azaz a vásárlók, ügyfelek, látogatók vagy betegek) által elkövetett erőszakot és zaklatást, a zaklatás indokától és kiváltó okától függetlenül alkalmazandók legyenek, és ne korlátozódjanak a diszkriminatív indokokon alapuló esetekre; felhívja a tagállamok kormányait, hogy ratifikálják az 190. számú ILO-egyezményt és az erőszakról és a zaklatásról szóló 206. számú ajánlást a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás megtiltásához, megelőzéséhez és kezeléséhez szükséges jogszabályok és szakpolitikai intézkedések bevezetése érdekében;

8.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat az elöregedő munkaerőre, a krónikus betegségekben szenvedő munkavállalók nagyobb arányára és az arra való felkészülésre, hogy a munkahelyeket a fogyatékossággal élő munkavállalókhoz kell igazítani, valamint aktívan támogassák a visszailleszkedést, a megkülönböztetésmentességet és a munkakörülmények kiigazítását a fogyatékossággal élők, a krónikus betegségben szenvedők vagy a betegségből felépülők számára; hangsúlyozza, hogy igényre szabott és egyedi stratégiákat kell meghatározni és végrehajtani a munkavállalók felépülési és rehabilitációs folyamatainak megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen stratégiáknak tartalmazniuk kell az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás előmozdítását minden korosztály számára, a szakmai és a magánélet összeegyeztethetőségét, valamint a nemzedékek közötti tapasztalatcserék előmozdítását a munkahelyen belül; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a gondozókra is;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó uniós stratégia keretében nyújtson egyértelmű és ambiciózus iránymutatásokat a tagállamok és a munkáltatók számára a fogyatékossággal élők észszerű alkalmazkodás ának munkahelyi biztosításáról és a munkahelyi átalakításokól; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben ambiciózusan vizsgálja felül az egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelvet; kitart amellett, hogy ugyanilyen fontos figyelmet fordítani a krónikus betegségben szenvedő munkavállalók helyzetére;

10.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiákban fordítsanak különös figyelmet a fiatal munkavállalókra, különös tekintettel a 18 év alatti munkavállalókra; emlékeztet arra, hogy a statisztikák szerint a 18–24 évesek nagyobb valószínűséggel szenvednek súlyos munkahelyi balesetet, mint az idősebbek a nem elegendő tapasztalat, képzés és felügyelet, a jogaikkal és a munkáltatók kötelességeivel kapcsolatos hiányos ismereteik, igényeik munkáltatók általi elismerésének hiánya, valamint a bizonytalan munkakörülményeknek való kitettség miatt, ami ahhoz vezet, hogy még fiatalon vagy egy későbbi életkorban kialakulnak a foglalkozási betegségek (55);

11.

emlékeztet arra, hogy a platform-munkavállalók fokozott egészségvédelmi és biztonsági kockázatoknak lehetnek kitéve mind a helyszínen végzett munka, mind az online platformokon végzett munka esetében; hangsúlyozza, hogy ezek a kockázatok nem korlátozódnak a fizikai egészségre, hanem a pszichoszociális egészséget is érinthetik, a kiszámíthatatlan munkaidő, a munka intenzitása, a versenykörnyezet, az információs túlterheltség és az elszigeteltség pedig újonnan felmerülő kockázati tényezők; üdvözli a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot a platform-munkavállalók munkakörülményeinek javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy minden platform-munkavállalónak munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek esetén jogosultnak kell lennie kártérítésre, valamint biztosítani kell számukra a szociális védelmet, ideértve a betegség- és rokkantsági biztosítást is, a platform-munkavállalók munkaviszonyára vonatkozó megdönthető vélelem bevezetésével, a tagállamok vonatkozó jogszabályaiban vagy kollektív szerződéseiben meghatározott nemzeti fogalommeghatározásoknak megfelelően; megismétli e tekintetben a platform-munkavállalók méltányos munkafeltételeiről, jogairól és szociális védelméről – a digitális fejlődéshez kapcsolódó új foglalkoztatási formákról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat;

12.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó jogszabályok és politikák hatálya kiterjedjen valamennyi munkavállalóra, aki a nemzeti jog, a kollektív szerződések vagy a gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, beleértve a nem hagyományos munkaviszonyban dolgozókat (56), valamint a valódi és színlelt önfoglalkoztatókat és az utazó munkavállalókat is; hangsúlyozza a kollektív tárgyalások kritikus szerepét a legmagasabb szintű munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normák biztosításában; hangsúlyozza, hogy az európai és nemzetközi emberi jogok minden munkavállalónak garantálják az ahhoz való jogot, hogy szakszervezetet szervezzen, alapítson és hozzá csatlakozzon, kollektív tárgyalásokon vegyen részt, jogai védelme érdekében kollektíven lépjen fel és a kollektív szerződések által biztosított védelemben részesüljön, foglalkozási viszonyától függetlenül (57);

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a zöld és digitális átállásra, többek között a mesterséges intelligenciára vonatkozó valamennyi releváns uniós stratégiába és politikába építse be az egészségvédelmet és a biztonságot; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó munkahelyi megoldásoknak etikusnak és emberközpontúnak, átláthatónak és méltányosnak kell lenniük, és el kell kerülniük a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő negatív következményeket; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy jogalkotási kezdeményezés előterjesztését a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos felelősség és felelősségi körök tisztázására a mesterségesintelligencia-rendszerekkel és az új munkamódszerekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyi bevezetéséhez és munkavállalók általi alkalmazásához szükség van a munkavállalók oktatására és képzésére, valamint intézkedésekre a hatékony munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiák biztosítása érdekében; kiemeli, hogy a mesterséges intelligencia és a digitalizáció valószínűsíthetően elősegíti az ember és gép közötti szinergiákat, valamint gazdasági és társadalmi előnyöket és új lehetőségeket kínál a vállalkozások számára, és egyben a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos aggodalmakat is ébreszt, például a munkavállalók nyomon követésének és irányításának új formái kapcsán, amelyek nagy mennyiségű valós idejű adat gyűjtésén alapulnak, ami jogi, szabályozási és etikai kérdéseket vethet fel; kéri különösen az algoritmikusokon alapuló irányítás által a munkavállalók egészségére és biztonságára gyakorolt káros hatások elleni biztosítékok bevezetését; hangsúlyozza, hogy a munkaterületeken alkalmazott algoritmusoknak átláthatónak, megkülönböztetésmentesnek és etikusnak kell lenniük, és hogy az algoritmusokon alapuló döntéseknek elszámoltathatónak, megtámadhatónak és adott esetben visszafordíthatónak kell lenniük, következésképpen emberi felügyeletnek kell alávetni őket; hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét a forradalmi technológiák kifejlesztéséből eredően felmerülő munkahelyi kockázatok előrejelzésében;

14.

emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozásnak közvetlen egészségügyi hatása van a munkavállalókra; emlékeztet arra, hogy a szélsőséges időjárási események fokozódása több fizikai sérüléshez vezet, és hogy az éghajlatváltozás a bőrrák és a pornak való kitettség kockázatát és a pszichoszociális kockázatokat is növeli; hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő munkaszervezés is súlyosbíthatja a helyzetet; hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét az éghajlatváltozás miatt felmerülő foglalkozási kockázatok előrejelzésében; emlékeztet arra, hogy a munkavállalók egészségvédelme és biztonsága uniós hatáskörbe tartozik, és hogy a 89/391/EGK irányelvvel összhangban a munkavállalókat meg kell védeni minden kockázattól, beleértve az újonnan felmerülő kockázatokat is; felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan és sürgősen értékelje az éghajlatváltozás munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot érintő új és újonnan felmerülő kockázatait, hogy jobban megvédje a munkavállalókat a magasabb hőmérséklettel, a természetes UV-sugárzással és más kapcsolódó és biztonsági veszélyekkel szembeni kitettségtől;

15.

kéri az UV-sugárzásnak való kitettség elleni védelem uniós szintű megerősítését, különösen a kültéri munkavállalókra vonatkozó munkavédelmi jogszabályok keretében; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójáról (mesterséges optikai sugárzás) szóló 2006/25/EK irányelvet (58), és terjessze ki annak hatályát a napsugárzásra is; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az ionizáló sugárzásnak kitett munkavállalók – például a légitársaságok személyzete, az atomerőművek dolgozói, a releváns ipari környezetben dolgozók, valamint a radiológiai, sugárterápiás vagy nukleáris gyógyászati ágazatban dolgozó kutatók, egészségügyi és állatorvosi szakemberek – védelmét szolgáló jelenlegi intézkedések végrehajtását és hatékonyságát, és szükség esetén vizsgálja felül azokat az arányos intézkedések meghatározása érdekében;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi intézményközi struktúrán belül hozzon létre egy korai figyelmeztetési mechanizmust, hogy fel tudja tárni, hol szükséges a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó meglévő irányelvek kiigazítása és felülvizsgálata, amelyek az állandóan változó területeket érintő kérdésekkel foglalkoznak, és amelyeket például a veszélyes termékekre, valamint a munkaerőpiacok és a munkakörülmények alakulására vonatkozó új tudományos adatok befolyásolhatnak a „kettős” (a digitális és a zöld) átállás keretében; hangsúlyozza különösen, hogy az ágazati szociális partnereket be kell vonni ebbe a mechanizmusba, mivel először ők szembesülnek a változó helyzetekkel;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy a közbeszerzés alapvető részeként dolgozzanak ki nemzeti szakpolitikákat a munkahelyi egészség és biztonság védelme érdekében;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli uniós kereskedelmi megállapodásokban támogassa a tisztességes munka szélesebb körű kérdését, és biztosítsa, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírásokat megfelelően figyelembe vegyék a munkaügyi és szociális normákra vonatkozó kötelező kötelezettségvállalások részeként; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagjelölt országokat abban, hogy jogi keretrendszereiket összehangolják a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó uniós vívmányokkal; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt az ILO-val és a WHO-val a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog előmozdítása érdekében az ILO alapvető munkaügyi elvei és jogai keretében, valamint ezen elveknek a globális ellátási láncok szereplői általi tiszteletben tartása érdekében; üdvözli, hogy a Bizottság uniós szintű tilalmat javasol a kényszermunka által előállított termékekre;

19.

üdvözli az EU partnerországaival, a regionális és nemzetközi szervezetekkel és más nemzetközi fórumokkal való együttműködés megerősítését a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások globális szintű javítása érdekében; kéri, hogy a Bizottság aktívan támogassa a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jognak az ILO alapvető munkahelyi elvekre és jogokra vonatkozó keretébe való integrálását;

20.

úgy véli, hogy a határ menti régiókban közös, határokon átnyúló képzést kell szervezni az egészségügyi ellátásban részt vevő és a népegészségügyi személyzet számára, és elő kell segíteni a bevált gyakorlatok megosztását;

Felkészültségi terv a jövőbeli egészségügyi válságokra: a Covid19-világjárvány tanulságai és annak a munkára gyakorolt hatása

21.

hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a Covid19-világjárvány tanulságainak levonása és a potenciális jövőbeli egészségügyi válságokra való felkészültség fokozása; támogatja, hogy felhívják a tagállamokat arra, hogy nemzeti munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiáikban a nemzeti szociális partnerekkel konzultálva dolgozzanak ki a jövőbeli válságokra vonatkozó felkészültségi terveket, beleértve az uniós iránymutatások és eszközök végrehajtását; hangsúlyozza, hogy e tervek koordinálásához hatékony uniós mechanizmusokra van szükség; úgy véli, hogy javítani kell a hitelesített információk közlését és ennek bármilyen egészségügyi felkészültségi terv középpontjában kell állnia; úgy véli, hogy a mentális egészség védelmének és előmozdításának a jövőbeli egészségügyi válságokra való felkészültségre vonatkozó munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tervek szerves részét kell képeznie, és hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az egészségügyi dolgozók és más kulcsfontosságú munkavállalók mentális egészségére; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy mélyreható értékelést indítson a világjárvány hatásairól, valamint az uniós és nemzeti munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi keretrendszerek hatékonyságáról, hogy sürgősségi eljárásokat és iránymutatásokat dolgozzon ki a lehetséges jövőbeli egészségügyi válsághelyzetekben alkalmazandó intézkedések gyors bevezetésére, végrehajtására és nyomon követésére, a közegészségügyi szereplőkkel szoros együttműködésben; felhívja a tagállamokat, hogy az együttműködés fokozása érdekében fordítsanak különös figyelmet a határokon átnyúló régiókra; úgy véli, hogy a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló jövőbeli rendelet (59) által előírt uniós közegészségügyi szükséghelyzet bejelentésének el kell indítania a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó tagállami nemzeti felkészültségi tervekben foglalt intézkedések végrehajtását és uniós koordinációját;

22.

emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy felméri, hogy szükség van-e további intézkedésekre az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó hatályos uniós szabályozási keret működésének javítása érdekében, valamint hogy szükség van-e a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2000/54/EK irányelv módosítására; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul végezze el az irányelv célzott felülvizsgálatát, a Covid19-világjárványból levont tanulságokra építve annak érdekében, hogy valamennyi munkahelyen javuljon a felkészültség, a reagálás tervezése és növekedjen a reziliencia az egészségügyi válsághelyzetekben; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak biztosítania kell, hogy az irányelv alkalmas legyen világjárványok során a reagálásra, elősegítse egyrészt nemzeti vészhelyzeti tervek kidolgozását világjárványok kitörése esetén, másrészt azt, hogy a munkáltató járvány esetén különböző nyelvekre lefordított írásos utasításokat adjon a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó kockázatokról, higiéniai intézkedésekről és munkaszervezésről valamennyi munkavállaló számára; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a foglalkozási betegségek kezelésének európai ütemtervéről szóló ajánlásba belefoglalja a Covid19-et;

23.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind uniós, mind nemzeti szinten kiemelten kezeljék és megfelelően finanszírozzák a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos kutatás és adatgyűjtés megerősítését, különös tekintettel a mentális egészségre, a pszichoszociális és ergonómiai kockázatokra, a váz- és izomrendszeri megbetegedésekre, a munkavégzéssel összefüggő szív- és érrendszeri betegségekre és rákbetegségekre, valamint a krónikus gyulladásos betegségekre gyakorolt hatásokra vonatkozó okok és hatások tekintetében az ágazatokon belül, továbbá végezzék el a munka változó világa jelentette problémák és hatások részletes értékelését, ideértve a távoli helyről történő munkavégzéssel és a távmunkával, valamint a lecsatlakozáshoz való joggal kapcsolatos egészségügyi és biztonsági lehetőségeket és kihívásokat, a nem, a kor és a fogyatékosság hatásának elemzése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy a kutatás nyomon követése során, a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket is hozzon a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen további kutatást az egészségügyi és munkahelyi kirekesztés gazdasági költségeiről;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogalkotási keretet az Unión belüli távmunkára vonatkozó minimumkövetelmények megállapítása céljából, biztosítva, hogy a távmunka ne befolyásolja negatívan a távmunkások foglalkoztatási feltételeit; megjegyzi, hogy ezt a keretet a tagállamokkal és az európai szociális partnerekkel konzultálva kell kidolgozni, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzeti munkaerőpiaci modelleket, és figyelembe véve a szociális partnerek távmunkáról és digitalizációról szóló keretmegállapodásait; hangsúlyozza, hogy ennek a keretnek tisztáznia kell a munkakörülményeket, beleértve a berendezések, a meglévő és az új digitális eszközök rendelkezésre bocsátása, használata és felelőssége tekintetében, és biztosítania kell, hogy az ilyen munkát önkéntes alapon végezzék, valamint hogy a távmunkások jogai, a munkájuk és a magánéletük közötti egyensúly, munkaterhelése és teljesítménynormái egyenértékűek legyenek a munkáltató létesítményeiben dolgozó hasonló munkavállalókéval; hangsúlyozza, hogy e jogalkotási kezdeményezésnek a digitális és távoli munkavégzési gyakorlatokkal és az otthoni munkakörnyezettel kapcsolatos pszichoszociális kockázatok átfogó értékelésén kell alapulnia; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a távmunkára és/vagy távoli szakképzésben részesülő, fogyatékossággal élő személyek számára biztosítsanak akadálymentesítő és az inkluzív technológiára vonatkozó intézkedéseket;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot egy, a minimális standardokról és feltételekről szóló irányelvre, hogy valamennyi munkavállaló hatékonyan gyakorolhassa a lecsatlakozáshoz való jogát, és szabályozhassa a meglévő és új digitális eszközök munkacélú használatát, összhangban a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2021. január 21-i állásfoglalásával, amely ajánlásokat fogalmaz meg a lecsatlakozáshoz való jogról, valamint figyelembe véve a szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodását;

27.

üdvözli a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogi keretnek a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről szóló 89/654/EGK irányelv (60) és a képernyővel végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 90/270/EGK irányelv (61) felülvizsgálata révén történő korszerűsítésére irányuló bizottsági kötelezettségvállalást; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben legyen ambiciózusabb, és haladéktalanul tegyen javaslatot egy szélesebb körű és átfogóbb, a munkavégzéssel kapcsolatos váz- és izomrendszeri megbetegedések és reumás betegségek megelőzéséről és kezeléséről szóló irányelvre, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák kutatásukat és adatgyűjtésüket; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen minden olyan, a munkavégzéssel kapcsolatos kockázatra, amely reumatikus/krónikus gyulladásos és izomrendszeri betegségeket eredményezhet, például a nehéz tárgyak emelése, a repetitív mozdulatok, a rezgés vagy a hosszú ideig tartó állás/ülés; emlékeztet arra, hogy a női munkavállalókat nagyobb valószínűséggel érintik a váz- és izomrendszeri megbetegedések; emlékezteti a Bizottságot, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos váz- és izomrendszeri megbetegedésekre vonatkozó javaslatnak hangsúlyoznia kell a nemi dimenziót e betegségek értékelése, megelőzése és kezelése tekintetében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a váz- és izomrendszeri megbetegedésekben vagy reumatikus/krónikus gyulladásos betegségekben szenvedő munkavállalók rugalmas munkaidejének bevezetését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos munkahelyi kockázatokat;

28.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vállalatokat arra, hogy a rendelkezésükre álló logisztikai eszközök felhasználásával tegyenek a munkavállalók egészségének előmozdítása érdekében azáltal, hogy ajánlásokat adnak ki az egészséges életmódról, ösztönzik a testmozgást azáltal, hogy a munkahelyen belül erre a célra kialakított területeket biztosítanak, vagy megkönnyítik az erre a célra kialakított külső létesítményekhez való hozzáférést, ösztönzik a belső sportcsapatok létrehozását, kerékpártárolót biztosítanak, ösztönzik a helyes táplálkozást azáltal, hogy a vállalati étkezdében egészséges, kiegyensúlyozott és változatos ételeket és természetes italadagolókat biztosítanak, olyan táblákat helyeznek el, amelyek arra kérik a munkavállalókat, hogy a közös bejáratok és kijáratok körüli területeket mentesítsék a káros anyagoktól, például a cigarettafüsttől, valamint egyéb olyan oktatási intézkedések révén, amelyek ezt a célt szolgálhatják, mint például az Európai Rákellenes Kódex népszerűsítése; hangsúlyozza a vezetők és a személyzetért felelős munkavállalók megfelelő oktatásának és képzésének pozitív hatását a pszichoszociális kockázatok és a munkahelyi zaklatás megelőzése terén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a személyzetért felelős vezetők és munkavállalók a munkahelyi feladataik megkezdése előtt megfelelő képzésben részesüljenek, illetve ilyen képzést végezzenek el, beleértve a pszichoszociális kockázatok megelőzésével kapcsolatos képzést és a zaklatás elleni tanfolyamokat is; bátorítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban kezdeményezzék a képviselők és vezetők munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos képzéseinek fejlesztését; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a munkavállalók bevonását a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos megelőző intézkedések végrehajtásába, és biztosítsák, hogy a munkavédelmi képviselők az alapképzési modulokon túlmutató képzésben is részesülhessenek;

29.

emlékeztet arra, hogy a Covid19-világjárvány során számos esetben megsértették a munkavállalók jogait, különösen az utazó munkavállalók esetében, beleértve a határ menti ingázókat, az idénymunkásokat és a migráns munkavállalókat is, akik egészségtelen vagy nem biztonságos élet- és munkakörülményeknek voltak kitéve, mint például a rossz vagy túlzsúfolt szállás, és akiket jogaikról nem tájékoztattak megfelelően; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket az utazó és migráns munkavállalók, például a határ menti ingázók, kiküldött munkavállalók és idénymunkások foglalkoztatási, egészségügyi és biztonsági feltételeinek és munkakörülményeinek javítására, beleértve a munkaerő-kölcsönző ügynökségek, a munkaerő-toborzó ügynökségek, más közvetítők és alvállalkozók szerepének felülvizsgálatát is, az egyenlő bánásmód elvének, valamint az utazó és migráns munkavállalók sajátos egészségügyi és biztonsági kihívásainak – mint például a megfelelő berendezésekhez és létesítményekhez való hozzáférés, a minőségi elhelyezés, a biztonságos közlekedés és a megfelelő étkezés (62) –, valamint a meglévő jogszabályi keret felülvizsgálatának szükségessége fényében az azonosított hiányosságok megszüntetése, valamint a pandémiával szembeni ellenálló képesség biztosítása érdekében, figyelembe véve a Covid19-világjárványból levont tanulságokat; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy – amennyiben a munkáltató gondoskodik a munkavállalók elszállásolásáról – a szálláshelyek biztonságosak és tisztességesek legyenek, és megfeleljenek a minimumkövetelményeknek; hangsúlyozza az Európai Munkaügyi Hatóság abban játszott szerepét, hogy segíti a tagállamokat és a Bizottságot a munkaerő-mobilitással kapcsolatos uniós jog Unió-szerte történő hatékony alkalmazásában és érvényesítésében, valamint a szociális biztonsági rendszerek EU-n belüli koordinálásában; hangsúlyozza, hogy a 2024-ben esedékes értékelés keretében fontolóra kell venni az Európai Munkaügyi Hatóság (ELA) megbízatásának felülvizsgálatát, hogy az kiterjedjen a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó rendelkezésekre is; felhívja az EU-OSHA-t és az ELA-t, hogy működjenek együtt a Bizottság és a tagállamok támogatása céljából az utazó és migráns munkavállalók munkahelyi egészségvédelmének és biztonságának javítása terén; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan segíthetnek a digitális eszközök a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó előírások határokon átnyúló érvényesítésének megerősítésében valamennyi utazó munkavállaló, köztük az önálló vállalkozók és a harmadik országbeli utazó állampolgárok esetében, akikre az EU-n belüli munkaerő-mobilitásra vonatkozó uniós szabályok alkalmazandók; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Munkaügyi Hatósággal szoros együttműködésben és megfelelő értékelést követően terjesszen elő egy, az utazó munkavállalók és az EU-n belüli munkaerő-mobilitásra vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok európai társadalombiztosítási kártyájára vonatkozó jogalkotási javaslatot, amely eszközt biztosítana az érintett nemzeti hatóságok és szociális partnerek számára a munkaerő mobilitására és a szociális biztonság munkaerőpiaci koordinációjára vonatkozó uniós szabályok tisztességes és hatékony érvényesítésének javításához annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak az EU-ban, többek között az utazó munkavállalók egészségének és biztonságának védelme tekintetében, a szociális biztonság és a méltányos mobilitás digitális érvényesítésének javítása érdekében „Az európai társadalombiztosítási kártya bevezetéséről a szociális biztonság területén a digitális jogérvényesítés és a méltányos mobilitás javítása érdekében” című 2021. november 25-i parlamenti állásfoglalásnak (63) megfelelően;

30.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a munkahelyi biztonság és egészségvédelem közbeszerzésbe való beépítését, és e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy ennek biztosítása érdekében dolgozzanak ki nemzeti szakpolitikákat; kéri a Bizottságot, hogy ossza meg a bevált gyakorlatokat azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet érvényesíteni a közbeszerzési szabályokban, és hogyan lehet a közbeszerzési irányelvvel összhangban a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó rendelkezéseket a nemzeti jogba belefoglalni;

Végrehajtás és érvényesítés

31.

hangsúlyozza a nemzeti munkaügyi felügyelőségek nélkülözhetetlen szerepét a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szabályozásnak való megfelelés biztosítása, valamint a munkavégzéssel összefüggő betegségek és sérülések megelőzése érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a nemzeti munkaügyi felügyelőségek számára, és hajtsák végre az ILO ajánlását, amely szerint 10 000 munkavállalóra egy munkaügyi felügyelőnek kell jutnia, a visszaélések minden formájának megszüntetése céljából történő hatékony és pontos ellenőrzések elvégzésére; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a nemzeti munkaügyi felügyelőségek hogyan végzik ellenőrzéseiket, valamint vizsgálja meg azok hatókörét és tartalmát, és terjessze a tanulmány eredményeit, többek között a feltárt jogsértések száma és a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabása tekintetében annak feltérképezése érdekében, hogy képesek-e a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó meglévő szabályok betartatására, biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket a megfelelő védelem érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a felmérés nyomon követése érdekében hozzon létre egy, a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság hatáskörébe tartozó, végrehajtással foglalkozó háromoldalú munkacsoportot; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi szakpolitikában észszerűsítsék a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírásokat, valamint javítsák a megelőző intézkedéseket és a meglévő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szabályok és jogszabályok érvényesítését; hangsúlyozza a szociális partnerek és a nemzeti egészségügyi és biztonsági szolgálatok szerepét e tekintetben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy európai szinten biztosítsák a nagyobb fokú koordinációt, együttműködést és képzést;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyi balesetek és foglalkozási betegségek elleni küzdelem érdekében biztosítsanak megfelelő finanszírozást és hozzáférést valamennyi munkavállaló számára a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági képzéshez és tanulási eszközökhöz; hangsúlyozza, hogy e tekintetben szoros együttműködésre van szükség a szociális partnerekkel;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti meg nem feleléseket, amelyek tisztességtelen versenyt teremtenek, nemcsak a belső piacon, hanem a nem uniós országokkal kapcsolatban is;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze az egészségügyi és biztonsági szolgálatok munkájának, valamint a 89/391/EGK irányelv 7. cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezések bevezetése óta a külső egészségügyi és biztonsági szolgáltatások nyújtása terén levont tanulságoknak az értékelését; sürgeti a Bizottságot, hogy a munkahelyi kockázatmegelőzés javítása érdekében dolgozzon ki ajánlásokat a nemzeti külső egészségügyi és biztonsági szolgáltatások nyújtásának megerősítésére;

35.

felhívja a tagállamokat, hogy számoljanak be a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó nemzeti stratégiáikban meghatározott célokról, és biztosítsák a végrehajtásuk támogatásához szükséges megfelelő finanszírozást; hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket teljes mértékben be kell vonni a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos nemzeti tervek végrehajtásába, illetve nyomon követésébe; hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és be kell vonni a szociális partnereket és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági képviselőket a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogszabályi keret kialakításába, végrehajtásába és érvényesítésébe; felhívja a Bizottságot, hogy indítson kutatást a munkavállalóknak, illetve szakszervezeti és üzemi tanácsi képviselőiknek a kockázatértékelés és a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó politikák minden szakaszában vállalati szinten történő hatékonyabb részvételének koncepciójáról és gyakorlatáról, és indítson finanszírozott programokat a munkavállalók munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó tevékenységekben való részvételének javítására; felhívja a tagállamokat, hogy számoljanak fel minden olyan nemzeti jogszabályt, amely akadályozza a kollektív tárgyalásokat, többek között annak biztosításával, hogy a szakszervezetek bejutnak a munkahelyekre szervezés, információmegosztás, konzultáció, a munkavállalók képviseletének erősítése, valamint a megfelelő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások biztosítása céljából;

36.

kiemeli, hogy a mobilitási csomag és annak kezdeményezései, beleértve a vezetési és pihenőidőre vonatkozó szabályokról szóló bizottsági iránymutatásokat, javíthatják a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a közúti felügyeletet és biztosítsák e szabályok betartását, beleértve annak biztosítását, hogy a munkáltatók megfelelő munkarendeket biztosítsanak a járművezetők számára, megelőzve a túlzott munkaterhelést, és ezáltal növelve a közúti biztonságot; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg egyértelmű célokat a munkavégzéssel összefüggő közúti balesetek okozta halálesetek csökkentésére vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő hasonló jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek a légi közlekedésben és a tengerhasznosítási ágazatban dolgozók egészségvédelmének és biztonságának javítását szolgálják; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok tájékoztassanak és készítsenek statisztikát a munkavégzéssel összefüggő közúti balesetekről;

37.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozások méretétől függetlenül minden munkavállalót megfelelő védelemben kell részesíteni, és támogatást kell nyújtani különösen a mikrovállalkozásoknak és a kkv-knak, hogy segítsék őket a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó szabályok helyes alkalmazásában; kiemeli az EU-OSHA abban betöltött szerepét, hogy a mikrovállalkozások és a kkv-k számára a munkaerőt érintő kockázatok értékeléséhez és a megfelelő megelőző intézkedések végrehajtásához szükséges eszközöket és előírásokat biztosítanak; úgy véli, hogy az egészséges és biztonságos munkahelyek Unió-szerte történő hatékonyabb előmozdítása érdekében meg kell erősíteni az EU-OSHA szerepét, és további kezdeményezéseket kell kidolgozni a munkahelyi megelőzés javítása érdekében a gazdasági tevékenység minden ágazatában;

o

o o

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)  Állásfoglalás-tervezet a WHO mentális egészséggel kapcsolatos uniós fellépési keretéről (2021–2025), hetvenegyedik Európai Regionális Bizottság, 2021. szeptember 13–15.

(2)  HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(3)  https://ec.europa.eu/research/participants/data/ref/h2020/other/guides_for_applicants/h2020-SC1-BHC-22-2019-framework-for-action_en.pdf

(4)  HL C 433., 2019.12.23., 9. o.

(5)  HL C 362., 2021.9.8., 82. o.

(6)  HL C 445., 2021.10.29., 75. o.

(7)  HL C 456., 2021.11.10., 161. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0385.

(9)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0427.

(10)  https://www.who.int/about/governance/constitution

(11)  A WHO „Mentális egészség: reagálásunk megerősítése”, 2018. március, https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/mental-health-strengthening-our-response

(12)  Az Európai Bizottság sajtóközleménye a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről a munka változó világában, 2021. június 28., https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_21_3170

(13)  A munkahelyi balesetek statisztikája, Eurostat, 2020. november.

(14)  Eurofound, Sixth European Working Conditions Survey – Overview report (2017 update) (Hatodik európai felmérés a munkafeltételekről, átfogó jelentés, 2017. évi frissítés, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2017.

(15)  A munkahelyek minőségének mintázatai azt sugallják, hogy a kép árnyaltabb, mint a magas és alacsony minőségű munkahelyek közötti egyszerű polarizáció. Az elemzés a munkavállalókat öt munkaminőségi profilba sorolja: sikeres munkahelyek (a munkavállalók 21 %-a); zökkenőmentesen működő munkahelyek (25 %); aktív manuális munkahelyek (21 %); nyomás alatt álló munkahelyek (13 %); és „rossz minőségű” munkahelyek (20 %). A munkaminőségi pontszámok mintázata a profilok között eltérő, ami megerősíti azt a feltételezést, hogy a munkaminőség különböző dimenziókat foglal magában.

(16)  https://www.safetyandhealthmagazine.com/articles/14053-new-workers-higher-risk

(17)  A munkahelyi balesetek és betegségek költségeinek nemzetközi összehasonlítása, EU-OSHA (2017).

(18)  Takala, J., Working paper – Eliminating occupational cancer in Europe and global („A foglalkozási eredetű rák visszaszorítása Európában és világszerte”), 2015., 6. o.

(19)  Global Asbestos Disaster („Globális azbesztkatasztrófa”), International Journal of Environmental Research and Public Health, 2018.).

(20)  https://www.euractiv.com/section/health-consumers/infographic/the-economic-impact-of-non-melanoma-skin-cancer-on-the-society-and-the-welfare-system/

(21)  EU-OSHA, Munkavállalói felmérés a rák kockázati tényezőinek való kitettségről, 2020. május 20.

(22)  A WHO „Radon és egészség” című tájékoztatója, 2021. február 2. https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/radon-and-health

(23)  Európai Parlament, Uniós Belső Politikák Főigazgatósága, Strengthening Europe in the fight against cancer – Going further, faster (Európa megerősítése a rák elleni küzdelemben – Továbbjutás, gyorsabb haladás), 2020. július, https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/642388/IPOL_STU(2020)642388_EN.pdf.

(24)  IPCC, sixth assessment report, regional fact sheet – Europe. (IPCC, hatodik értékelő jelentés, regionális tájékoztató – Európa.) https://www.ipcc.ch/report/ar6/wg1/downloads/factsheets/IPCC_AR6_WGI_Regional_Fact_Sheet_Europe.pdf

(25)  Eurostat, Self-reported work-related health problems and risk factors – key statistics (A munkavállalók saját beszámolója szerinti egészségügyi problémák és kockázati tényezők – kulcsfontosságú statisztikák), 2021.

(26)  EU OSHA, Musculoskeletal disorders: association with psychosocial risk factors at work, 2021. (EU OSHA, Váz- és izomrendszeri megbetegedések – a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőkkel összefüggésben, 2021.)

(27)  Eurofound és EU-OSHA, Psychosocial risks in Europe: Prevalence and strategies for prevention („Pszichoszociális kockázatok Európában. Elterjedtség és megelőzési stratégiák”), 2014., az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.

(28)  EU-OSHA, Psychosocial risks and stress at work. (Pszichoszociális kockázatok és stressz a munkahelyen) https://osha.europa.hu/en/themes/psychosocial-risks-and-stress

(29)  EU OSHA, OSH figures: stress at work – facts and figures, 2009. (Munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi adatok: munkahelyi stressz – tények és számadatok)

(30)  Eurofound, Living, working and COVID-19 (Élet, munka és a Covid19), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2020.

(31)  Eurofound és ILO, Working anytime, anywhere: The effects on the world of work („Munkavégzés bárhol, bármikor. A munka világára gyakorolt hatások”), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), Genf, 2017.

(32)  Európai Szakszervezeti Intézet, Teleworking in the aftermath of the Covid-19 pandemic: enabling conditions for a successful transition („Távmunka a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben. A sikeres átmenet előfeltételeinek megteremtése”), 2021.

(33)  Eurofound és az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, What just happened? COVID-19 lockdowns and change in the labour market, (Mi is történt? A Covid19 miatti lezárások és a munkaerőpiacon bekövetkezett változások), Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2021.

(34)  Eurofound, Telework and ICT-based mobile work: Flexible working in the digital age (Távmunka és IKT-alapú mobil munka. Rugalmas munkavégzés a digitális korban), New forms of employment series („New forms of employment” sorozat), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2020.

(35)  Microsoft Work Trend Index, The next great disruption is hybrid work – are we ready? (A következő nagy üzemzavar a hibridmunka – készen állunk?), 2021.

(36)  EU-OSHA, Telework and health risks in the context of the COVID-19 pandemic: evidence from the field and policy implications, (Távmunka és egészségügyi kockázatok a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben: helyben gyűjtött tapasztalatok és szakpolitikai vonatkozások), az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2021.

(37)  Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, World Employment and Social Outlook 2021: The role of digital labour platforms in transforming the world of work (A digitális munkaügyi platformok szerepe a munka világának átalakításában), https://www.ilo.org/global/research/global-reports/weso/2021/lang--en/index.htm

https://eige.europa.eu/publications/gender-equality-index-2020-digitalisation-and-future-work

(38)  Európai Szakszervezetek Szövetsége, tájékoztató feljegyzés: „Az idénymunkásokat célzó nemzeti intézkedések a munkaerőhiány kezelésére (különösen a mezőgazdasági ágazatban)”, 2020. május 29., https://www.etuc.org/sites/default/files/publication/file/2020-05/Covid-19%20Briefing%20Seasonal%20Workers%20Final_updated%2029%20May%202020.pdf

(39)  EU-OSHA, Third European Survey of Enterprises on New and Emerging Risks (ESENER 3), Új és újonnan felmerülő kockázatokról szóló európai vállalati felmérés (ESENER-3), 2019. https://www.enshpo.eu/pdfs/news01.pdf

(40)  da Silva Neto, AM és mások, Psychological effects caused by the COVID-19 pandemic in health professionals: A systematic review with meta-analysis (A Covid19-világjárvány által az egészségügyi szakemberek körében okozott pszichés hatások: szisztematikus áttekintés metaelemzéssel), a Progress in neuro-psychopharmacology & biological psychiatry szakfolyóirat 2021. január 10-i kiadása.

(41)  Európai Parlament infografika, „A Covid19 nőkre gyakorolt hatásának megértése”, 2021. március 1., https://www.europarl.europa.eu/news/en/headlines/society/20210225STO98702/understanding-the-impact-of-covid-19-on-women-infographics; A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, https://eige.europa.eu/covid-19-and-gender-equality/essential-workers

(42)  Eurofound, Just one in three workers with limiting chronic disease in adapted workplace (A korlátozó krónikus betegséggel küzdő munkavállalók közül csak minden harmadik személy dolgozik a helyzetéhez adaptált munkahelyen) című cikk, 2019. október 15., https://www.eurofound.europa.eu/news/news-articles/just-one-in-three-workers-with-limiting-chronic-disease-in-adapted-workplace

(43)  HL L 238., 2003.9.25., 28. o.

(44)  Eurofound, A munkakörülményekről szóló 2021. évi európai felmérés: https://www.eurofound.europa.eu/surveys/2021/european-working-conditions-survey-2021

(45)  https://eular.org/myUploadData/files/eular_vision_paper_on_eu_health_ policy_branded.pdf

(46)  Niedhammer I, Bertrais S, Witt K (2021), Psychosocial work exposures and health outcomes: a meta-review of 72 literature reviews with meta-analysis (Pszichoszociális munkahelyi expozíciók és az egészséget érintő következmények: 72 szakirodalmi áttekintés metaanalízissel történő metaáttekintése), Scand J Work Environ Health 2021. 47(7):489–508. o.

(47)  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/37/EK irányelve (2004. április 29.) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 158., 2004.4.30., 50. o.).

(48)  Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), Occupational Exposure Limits (OELs) for lead and lead compounds & equality of treatment of women and men at work (Az ólomra és ólomvegyületekre vonatkozó foglalkozási expozíciós határértékek (OEL-k), valamint a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlő bánásmód a munkahelyen), 2020. december 14.

(49)  Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(50)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(51)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/148/EK irányelve (2009. november 30.) a munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 330., 2009.12.16., 28. o.).

(52)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(53)  HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(54)  Az ILO 171. sz. ajánlása a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásokról. https://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:12100:0::NO::P12100_INSTRUMENT_ID:312509

(55)  https://osha.europa.eu/hu/themes/young-workers

(56)  https://www.ilo.org/global/topics/non-standard-employment/lang--en/index.htm

(57)  Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke kimondja, hogy „minden személynek joga van ahhoz, hogy érdekei védelmére szakszervezetet alapítson, vagy azokhoz csatlakozzon”; 87. számú ILO-egyezmény az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről, 1948; és 98. számú ILO-egyezmény a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogról.

(58)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/25/EK irányelve (2006. április 5.) a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 114., 2006.4.27., 38. o.).

(59)  A határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és az 1082/2013/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. november 11-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2020)0727). A Parlament 2021. szeptember 14-én és november 11-én módosításokat fogadott el a javaslatra vonatkozóan (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0377 és P9_TA(2021)0449).

(60)  A Tanács 89/654/EGK irányelve (1989. november 30.) a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről (HL L 393., 1989.12.30., 1. o.).

(61)  A Tanács 90/270/EGK irányelve (1990. május 29.) a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről (HL L 156., 1990.6.21., 14. o.).

(62)  https://www.ilo.org/global/about-the-ilo/newsroom/news/WCMS_075505/lang--en/index.htm

(63)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0473.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/139


P9_TA(2022)0072

A nemek közötti egyenlőség Európai Parlamentben történő általános érvényesítése – 2020. évi éves jelentés

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről az Európai Parlamentben – 2020. évi éves jelentés (2021/2039(INI))

(2022/C 347/11)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 10. és 19. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény), amely 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. július 2-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0426 – a továbbiakban: a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv);

tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló, 2012. november 14-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0614 – a továbbiakban: a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv),

tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről, valamint a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv),

tekintettel az Európai Számvevőszék „A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az uniós költségvetésben: a szavak után eljött a tettek ideje” című, 10/2021. sz. különjelentésére,

tekintettel az európai ombudsman „A munkahelyi méltóság az uniós intézményekben és ügynökségekben” című, 2018. december 17-i jelentésére,

tekintettel „A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az Európai Parlamentben – aktuális helyzet” címmel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, 2021. évi tanulmányra,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) kérésére a Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának megrendelésére készített, „A nemek közötti egyenlőség: a gondozási munka gazdasági értéke az alkalmazandó uniós alapok szempontjából” című, 2021. évi tanulmányra,

tekintettel a „Nők az Európai Parlamentben” című, 2021. évi brosúrájára,

tekintettel a FEMM bizottság által kért, „A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az uniós helyreállítási csomagban” című, 2021. március 16-i munkaértekezletre,

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására (2),

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2007. január 18-i állásfoglalására (3),

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2009. április 22-i állásfoglalására (4),

tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására (5),

tekintettel a nemek közötti egyenlőség Európai Parlamenten belüli érvényesítéséről szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására (6),

tekintettel az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására (7),

tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (8),

tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására (9),

tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (10),

tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (11),

tekintettel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (12),

tekintettel az európai választások értékeléséről szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására (13),

tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (14),

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0021/2022),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapelve; mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése világszinten elismert stratégia annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében a nemi dimenziót minden politika, program és intézkedés kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe beépítsék; mivel a nemi kérdések mindenütt jelen vannak, olyan területeken is, amelyek eddig nem álltak a figyelem középpontjában, mint például az adózás, a kereskedelem, a zöld átállás stb.; mivel a nemek közötti egyenlőséget a Parlamenten belüli valamennyi munkaterületet integráló, átfogó megközelítéssel kell elérni;

B.

mivel annak ellenére, hogy a nemek közötti egyenlőség tekintetében néhány területen előrelépés történt, a nők még mindig nemi alapú megkülönböztetésnek vannak kitéve a köz- és a magánszférában, és még sok a tennivaló, többek között a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének széttagolt végrehajtása terén az uniós és nemzeti szintű szakpolitikai területeken és intézményekben;

C.

mivel a nemi alapú megkülönböztetés gyakran együtt jár a megkülönböztetés más típusaival, ami a megkülönböztetés többszörös és összetett formáihoz vezet bizonyos csoportokkal szemben, amelyek egyidejűleg működnek és állnak kölcsönhatásban egymással oly módon, hogy elválaszthatatlanok egymástól;

D.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló intézkedések többek között kvótákat, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló intézkedéseket, zaklatásellenes politikákat, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő munkaerő-felvételi eljárásokat, nemi szempontú hatásvizsgálatokat, nemekre vonatkozó mutatókat, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő jogszabályok elfogadása céljából a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő értékeléseket, valamint nemi szempontból semleges nyelvhasználatot és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő kommunikációt foglalnak magukban;

E.

mivel az OECD a nemek közötti egyensúlyt úgy határozza meg, mint „az életben rejlő lehetőségek és erőforrások nők és férfiak közötti méltányos elosztását és/vagy a nők és férfiak egyenlő képviseletét”;

F.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) a horizontális szegregációt úgy határozza meg, mint „a nők és férfiak különböző ágazatokban és foglalkozásokban való koncentrációját”;

G.

mivel a MeToo mozgalom négy évét követően sem történt elegendő előrelépés a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak kezelése terén, és még sok tennivaló van az uniós intézményekben és azokon kívül is; mivel a kutatások azt mutatják, hogy a zaklatás sokkal elterjedtebb, mint azt általában gondolják, és lényegesen alacsonyabb számban jelentik be;

H.

mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését a költségvetési eljárás során is alkalmazni kell; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés nem csak a kifejezetten a nemek közötti egyenlőséget célzó kezdeményezések finanszírozását jelenti, hanem a költségvetési és szakpolitikai döntések nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásának megértését, valamint az állami kiadások és bevételek ennek megfelelő kiigazítását is; mivel a költségvetési forrásokat és a szolgáltatásnyújtást a szükségletek adatvezérelt azonosítása szerint kell elosztani, beleértve a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokra vonatkozó minőségi adatokat is;

I.

mivel az Európai Számvevőszék rámutatott, hogy az EU költségvetési ciklusa nem vette megfelelően figyelembe a nemek közötti egyenlőséget; mivel a Számvevőszék azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok helyreállítási és rezilienciaépítési tervei foglalkoznak-e a nemek közötti egyenlőséggel, és tegyen jelentést erről;

J.

mivel valamennyi uniós intézményre a Szerződések és 2020 és 2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia az irányadó; mivel a Parlamentnek vezető szerepet kell betöltenie a többi parlamenti szerv között a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén, tanulnia kell a többi parlamenti szervnek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével kapcsolatos bevált gyakorlataiból, és figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének jó példáit az állami és a magánszektorban, valamint a civil társadalomban; mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését még mindig nem építették be teljes mértékben a Parlament gyakorlatába és szabályaiba (15); mivel a Parlament legtöbb bizottsága által a jogalkotási ciklus kezdetétől 2020 novemberéig szervezett meghallgatásokon a nők aránya nem éri el az 50 %-ot; mivel többek között a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Petíciós Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság esetében ez az arány 25 % alatt volt;

K.

mivel a Covid19-világjárvány nagymértékben befolyásolta a munka és a magánélet közötti egyensúlyt a Parlamentben, és a digitális eszközök segítségével gyakran hosszabb munkaidőt eredményezett mind a képviselők, mind a személyzet számára; mivel az otthoni munkavégzés nem helyettesíti a gyermekgondozást; mivel a Parlament mint a társadalom egésze számára példaképként szolgáló munkáltató és intézmény számára előnyös lehet a motivált munkaerő és az egészséges környezet, és a munkavállalóknak egész pályafutásuk során élvezniük kell a munka és a magánélet közötti egyensúlyt;

Általános megjegyzések

1.

megerősíti határozott elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség mellett, és támogatja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, mint az annak biztosítását szolgáló hivatalos politikai megközelítései egyikét; sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését a különböző szakpolitikai területek és uniós intézmények között széttagoltan hajtják végre; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség közös felelősség, amely valamennyi uniós intézmény, tagállam és ügynökség fellépését igényli, partnerségben a civil társadalommal és a női szervezetekkel, a szociális partnerekkel és a magánszektorral;

2.

hangsúlyozza, hogy a nők a népesség felét teszik ki, és ezért a megkülönböztetés különböző formáinak eltérő módon vannak kitéve; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget biztosító intézkedéseknek interszekcionális megközelítést kell alkalmazniuk, hogy senki se maradjon le, és megszüntessék a megkülönböztetés valamennyi formáját, beleértve az interszekcionális formákat is; hangsúlyozza, hogy olyan részvételi folyamatokat is létre kell hozni, amelyek bevonják az összes érintett szereplőt, és ötvözik a felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló megközelítéseket;

3.

üdvözli a politikában részt vevő nők növekvő számát, de hangsúlyozza, hogy messze vagyunk a nemek közötti egyenlőség elérésétől, és hogy a közszereplő nők, például politikusok és aktivisták gyakran válnak zaklatás célpontjává, amely arra irányul, hogy megakadályozzák jelenlétüket a közéletben és a döntéshozatalban; hangsúlyozza, hogy nem lehet a minden területen a nemek közötti egyenlőségre törekvő feminista jogszabályokat és politikákat kidolgozni anélkül, hogy a nők ne vennének részt a döntéshozatali folyamatban; emlékeztet a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő munkakörnyezet fontosságára, hogy javítsák a nők képviseletét a Parlament minden szintjén, beleértve a képviselőcsoportokat és a képviselők irodáit is;

4.

megjegyzi, hogy az uniós intézményeken belül nem állnak rendelkezésre mennyiségi és minőségi adatok a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről a különböző pozíciókat betöltő nők számára vonatkozó adatokon túl; ezért felszólít a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó statisztikák összeállítására, és kötelezettséget vállal a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó minőségi mutatók létrehozására, hogy további, nemek szerint lebontott adatokat gyűjtsenek a nemek közötti egyenlőség további javítása érdekében;

5.

üdvözli a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének „a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő parlamenti eszköztárát”, amely az alábbi öt kulcsfontosságú területre összpontosít: a parlamentbe való bejutás terén tapasztalható esélyegyenlőség, a parlamenti munkafolyamatok befolyásolása terén tapasztalható esélyegyenlőség, a nők érdekeinek és problémáinak a parlamenti napirenden belüli megfelelő megjelenítése, a nemek közötti egyenlőség szempontjait érvényesítő jogalkotás és a parlament szimbolikus funkciójának való megfelelés;

6.

üdvözli, hogy a Parlament valamennyi bizottsága a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terveket fogadott el; megjegyzi azonban e tervek nyomon követésének és végrehajtásának hiányát; ezért felszólítja a bizottságokat, hogy az előrehaladás mérése és a végrehajtás biztosítása érdekében kövessék nyomon a nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési terveket; hangsúlyozza, hogy a Parlament nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózata felelős azért, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjait érvényesítő megközelítést megjelenítsék a bizottságok és a küldöttségek összetételében és munkájában;

7.

üdvözli a Parlament eljárási szabályzatának 2019-ben elfogadott új rendelkezését, amelyek kötelezővé tették a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv elfogadását, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség szempontjainak beépítése a Parlament valamennyi tevékenységébe, minden szinten és szakaszban; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv 2020. júliusi elfogadását, valamint annak 2021. áprilisi végrehajtási ütemtervét; kéri, hogy készítsenek jelentéseket a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv végrehajtása terén elért előrehaladás rendszeres nyomon követéséről; sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési terv és az ütemterv nem érhető el nyilvánosan, és hogy a benne foglalt intézkedések többségét egyértelmű célértékek és kötelezettségek nélküli alapelvként fogalmazták meg, ami a végrehajtás terén a politikai szerepvállalás hiányát jelzi;

8.

a nemek közötti egyenlőség elérésének javítása érdekében még szorosabb strukturált együttműködést szorgalmaz valamennyi uniós intézmény között a nemek közötti egyenlőség jobb érvényesítése terén; úgy véli, hogy a Parlamentnek és a képviselőcsoportoknak egyesíteniük kell erőiket a nemek közötti egyenlőség javítása, valamint az antifeminista és antigender mozgalmak elleni küzdelem érdekében, amelyek egyúttal mindig antidemokratikusak is Európában és világszerte egyaránt;

Lehetőségek a Parlamentbe való belépésre

9.

megjegyzi, hogy a női európai parlamenti képviselők aránya az előző ciklus vége óta kismértékben csökkent, körülbelül 39,6 %-ról 39,1 %-ra; üdvözli azonban a Parlament vezető szerepét ezen a területen, beleértve a nők politikai képviseletével kapcsolatos előrelépést is, amely magasabb arányú, mint a tagállamok nemzeti parlamentjeiben mért 30,4 %-os átlag, és jelentősen meghaladja a nemzeti parlamentek esetében világszinten mért 25,2 %-os átlagot; üdvözli, hogy egyes tagállamok és politikai pártok szabályokat vezettek be a jelöltlistáikon a nemek közötti egyensúly biztosítására, és kitart amellett, hogy a nemek közötti egyensúlyt a cipzárelvet követő listák vagy más egyenértékű módszerek révén kell biztosítani az uniós választási törvény közelgő felülvizsgálata során (16), hogy férfi és női jelölteket egyenlő eséllyel választhassanak meg;

10.

arra bátorítja az EU tagállamait, hogy választási törvényeik felülvizsgálatakor vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontjából inkluzív parlamentek szükségességét; ösztönzi továbbá a nemzeti politikai pártokat, hogy a választási jelöltekről való döntés során vezessenek be kvótákat, még akkor is, ha a törvény nem rendelkezik erről; szorgalmazza, hogy e célból osszák meg a támogatási mechanizmusokat és a bevált gyakorlatokat a politikai pártokkal; hangsúlyozza, hogy a női jelöltek jelenlétének biztosítása érdekében a pártok belső szervezetének és eljárásainak figyelembe kell venniük a nemek közötti egyenlőség szempontjait, olyan intézkedésekkel, mint például a nemek közötti egyenlőség kifejezett kezelése a pártok alapszabályaiban, nemek közötti kvóták megállapítása a döntéshozói szerepekre, illetve jól működő lobbi-, érdekérvényesítő és vitafórumok meglétének biztosítása, többek között női szárnyak és bizottságok létrehozásával;

11.

sajnálja, hogy a Parlamentben nem alkalmaznak a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő munkaerő-felvételi eljárásokat, és kéri a Parlament szolgálatait és a képviselőcsoportokat, hogy dolgozzanak ki olyan eljárásokat, amelyekkel elkerülhető a megkülönböztetés, és növelhető a nők jelenléte azokon a területeken, ahol alulreprezentáltak az igazgatásban, illetve a képviselőcsoportokban; konkrét intézkedések elfogadását kéri a szakadék áthidalása érdekében;

Lehetőségek a Parlament munkamódszereinek befolyásolására

12.

üdvözli, hogy a Parlament Elnöksége a 14 alelnökből 8 női alelnökkel és 5 quaestorból 2 női quaestorral nemi szempontból teljesen kiegyensúlyozott; megjegyzi azonban, hogy a Parlament 7 képviselőcsoportjából csak háromnak van női elnöke vagy társelnöke, 25 bizottságból 8-at vezet jelenleg nő, és a 43 küldöttségi elnökből 15 nő; felszólít a nemek közötti egyensúly javítására a bizottságok, küldöttségek és képviselőcsoportok vezetésében; üdvözli a Parlament eljárási szabályzata 213. cikke (1) bekezdésének módosítását, amely előírja, hogy az egyes bizottságok elnökségének nemi szempontból kiegyensúlyozottnak kell lennie; sajnálja azonban, hogy ez a módosítás csak a 2024-ben tartandó következő választásokat követő első plenáris ülés megnyitásakor lép majd hatályba;

13.

felszólít a nemek közötti egyensúly biztosítására a plenáris, bizottsági és küldöttségi munka minden szintjén, többek között a koordinátorok, előadók és árnyékelőadók kinevezésekor és a felszólalási idő elosztásakor;

14.

kéri, hogy hozzanak intézkedéseket a horizontális szegregáció kezelésére, hogy biztosítsák a nemek közötti egyensúlyt a különböző bizottságokban, és hogy vessenek véget a nemek szerinti koncentrációnak a portfóliókban, hiszen sokszor kevesebbre értékelik azokat a területeket, amelyeket a nők nagyobb arányú jelenléte jellemez;

15.

felhívja a képviselőcsoportokat és titkárságaikat, hogy hozzanak létre belső szabályokat és egyéb releváns intézkedéseket, például magatartási kódexeket és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére szolgáló eszközöket, képzéseket és nyomon követést annak érdekében, hogy belső működésük során biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget, különösen a kinevezések, valamint a szerepek és felelősségek elosztása tekintetében; kéri, hogy bocsássanak a képviselőcsoportok rendelkezésére a bevált gyakorlatokról szóló útmutatókat és tanácsokat – többek között a személyzet és a képviselők számára a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló képzéseket – annak érdekében, hogy jobban megérthessék és végrehajthassák a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének koncepcióját belső működésük során;

16.

felszólítja az illetékes főigazgatóságokat annak biztosítására, hogy a tanulmányok szerzőinek kiválasztása során biztosítsák a nemek közötti egyensúlyt;

17.

megjegyzi, hogy az elért eredmények és erőfeszítések ellenére a nemek közötti egyenlőség még nem valósult meg a Parlament igazgatásának valamennyi szintjén; üdvözli, hogy az igazgatói szinten sikerült elérni az egyenlőséget, de sajnálja, hogy a nők a főigazgatóknak csupán 23,1 %-át, az osztályvezetőknek pedig 39,3 %-át teszik ki; e tekintetben üdvözli a Parlament igazgatásának azt a célkitűzését, hogy 2024-re az igazgatásban a közép- és felsővezetői pozíciókban 50 %-ban, a felsővezetői pozíciókban pedig 40 %-ban legyenek nők; kéri, hogy helyezzék előtérbe a nőket abban az esetben, ha alulreprezentáltak és a jelöltek érdemei azonosak; hangsúlyozza, hogy vezetői szinten ki kell építeni és meg kell erősíteni a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakértelmet; mentorálási programok végrehajtását szorgalmazza;

18.

kéri a képviselőcsoportok személyzetének vertikális és horizontális képviseletére vonatkozó adatok, valamint a képviselői asszisztensek, a képviselőcsoportok személyzete és az adminisztratív személyzet bérkülönbségeire vonatkozó anonimizált adatok gyűjtését a bérek átláthatóságának biztosítása érdekében;

19.

kéri, hogy rendszeresen gyűjtsenek adatokat a részmunkaidőben dolgozó parlamenti alkalmazottak arányáról, nemek szerinti bontásban; kéri, hogy a meglévő adatok (17) alapján tegyenek lépéseket a jelentős egyensúlytalanságok kezelésére, és értékeljék, hogy a Parlament miként tud további támogatást mozgósítani, ha a személyzet vissza kíván térni a teljes munkaidős foglalkoztatáshoz;

20.

hangsúlyozza, hogy a munkahelyen tapasztalt zaklatás súlyos támadás az érintettek lelki és fizikai egészsége ellen, ami bizonytalanná teheti őket a munkahelyükön, illetve bizonyos esetekben megakadályozhatja őket abban, hogy munkájukat végezzék; megjegyzi, hogy a nők sokkal nagyobb valószínűséggel vannak kitéve szexuális zaklatásnak, mint a férfiak; úgy véli, hogy a zéró zaklatás politikájának biztosítása érdekében tett eddigi erőfeszítések ellenére még mindig előfordul szexuális zaklatás a Parlamentben, és ezért fokozni kell a szexuális zaklatás megelőzésére irányuló erőfeszítéseket; ezért megismétli arra irányuló felhívását, hogy a zaklatás elleni politikák javítása érdekében hajtsák végre a következő intézkedéseket:

a)

a képviselőket érintő zaklatási ügyekkel kapcsolatos panaszokkal foglalkozó tanácsadó bizottság külső értékelésének közzététele;

b)

külső és átlátható módon kiválasztott ellenőrök révén független értékelés készítése a Parlament meglévő, zaklatás elleni bizottságáról, amely a személyzet körében elkövetett szexuális zaklatással kapcsolatos panaszokkal foglalkozik annak hatékonysága tekintetében, és szükség esetén a lehető leghamarabb, de még a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt módosítások javaslása a politikai befolyástól való függetlenség és a nemek közötti egyensúly biztosítása, valamint a meglévő struktúrákon belüli összeférhetetlenségek elkerülése érdekében;

c)

a panaszok és jogorvoslatok átfogóbb és holisztikusabb elemzésének biztosítása, valamint a tanácsadó és a zaklatás elleni bizottság összetételének megváltoztatása annak érdekében, hogy a munkahelyi zaklatással kapcsolatos kérdések kezelésében bizonyított szakértelemmel rendelkező független szakértők – többek között orvosok, terapeuták és jogi szakértők – teljes szavazati joggal rendelkező hivatalos tagok legyenek;

d)

kötelező zaklatás elleni képzés bevezetése valamennyi képviselő számára, és annak könnyen hozzáférhetővé tétele, többek között azáltal, hogy a képzést valamennyi hivatalos nyelven elérhetővé teszik, vagy tolmácsolást biztosítanak, és célzott tájékoztatási tevékenységeket folytatnak az egyes küldöttségek és képviselőcsoportok számára;

e)

kötelező képzés bevezetése a Parlament épületeiben dolgozó valamennyi személy számára a Parlament zaklatásmentességi politikájáról, eszközöket biztosítva számukra a zaklatás valamennyi formájának felismeréséhez és bejelentéséhez, beleértve a szexuális zaklatást is, valamint testre szabott tájékoztatást nyújtva a rendelkezésre álló támogatási struktúrákról, szélesebb körben ismertté és könnyebben hozzáférhetővé téve ezeket a támogató struktúrákat;

21.

kötelezettségvállalás a megfelelő egyensúly biztosítására a munka és a magánélet között a képviselők, a képviselőcsoportok személyzete, az akkreditált parlamenti asszisztensek és az adminisztratív személyzet számára, például a munka és a magánélet közötti egyensúlyt elősegítő munkaidő elfogadásával, valamint együttműködve a Bizottsággal és a Tanáccsal a három intézmény részvételével tartott ülésekre vonatkozó közös megoldás kialakítása érdekében; kéri a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését célzó intézkedések felülvizsgálatát a jelenlegi keret javítása és megerősítése érdekében, figyelembe véve többek között a távmunka hatásait a Covid19-világjárványt követően, és egyensúlyt teremtve a rugalmas munkastruktúrák és a jól működő és erős Parlament követelményei között;

22.

kéri, hogy a gyermek érkezését követően növeljék a Parlament személyzete számára az át nem ruházható szülési és apasági szabadságot, az első évben minden szülő esetében összesen hat hónapra; hangsúlyozza, hogy a hat hónapos szülői szabadságot a gyermek életének első három évében kell biztosítani; sajnálja, hogy az uniós intézmények szülői szabadságon lévő alkalmazottai a fizetésük 100 %-a helyett csak egy fix összegű juttatást kapnak, ami nagyban visszatartja őket e szabadság igénybevételétől; kéri, hogy a szülői szabadságot teljes mértékben fizessék meg; üdvözli az Európai Parlament alkalmazottainak családjait megillető juttatásokat;

23.

kéri különösen azt, hogy a szülési, apasági és szülői szabadságot az európai parlamenti képviselők statútumának módosításán keresztül ismerjék el a parlamenti képviselők számára; kéri továbbá olyan megoldások bevezetését, amelyek biztosítják a képviselők számára, hogy a szülési, apasági vagy szülői szabadság ideje alatt is dolgozhassanak, mint például a távszavazás lehetőségének fenntartása a szabadság ideje alatt vagy az ideiglenes helyettesítés lehetőségének tanulmányozása, amelyek biztosítanák, hogy a választók ne legyenek képviselet nélkül, amíg képviselőjük szabadságon van, és hogy a képviselők ne legyenek kitéve nyomásnak, hogy azonnal visszatérjenek a munkába; hangsúlyozza, hogy az ideiglenes helyettesítésről hozott döntés az érintett képviselő döntése lenne;

24.

kéri, hogy az Európai Parlament szolgálatai vizsgálják meg, hogy a menopauza milyen hatással van a Parlament alkalmazottainak munkahelyi életére; hangsúlyozza, hogy ennek tudományos adatokon kell alapulnia, és tartalmaznia kell a kritikus kor és a menopauza tüneteinek orvosi és életmódbeli kezelésére vonatkozó útmutatást a nemzeti és nemzetközi iránymutatások alapján; kéri a menopauza figyelembevételét a betegség- és jelenlétkezelési politikában;

A nemi dimenzió előtérbe helyezése a parlamenti tevékenységekben

25.

üdvözli a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat munkáját, amelyek vezető szerepet töltenek be a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének biztosításában a Parlamentben; ugyanakkor szorosabb és strukturáltabb együttműködésre és koordinációra szólít fel e szervek között – különösen olyan rendkívüli körülmények között, mint a Covid19-válság és annak következményei – rendszeres találkozók révén, amelyek célja az információk megosztása és közös tematikus jelentések kiadása;

26.

üdvözli a Küldöttségi Elnökök Értekezletének új kezdeményezését, miszerint valamennyi küldöttséget felkérik, hogy nevezzenek ki a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséért felelős tagokat, és üdvözli a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat és az ilyen kérdésekért a küldöttségekben felelős képviselők együttműködését;

27.

kéri, hogy az eljárási szabályzatba foglalják bele a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot, ezzel is tükrözve szerepét a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén a parlamenti bizottságok és küldöttségek tevékenységeiben; kéri, hogy biztosítsák a feladatai ellátásához és a vonatkozó ajánlások elkészítéséhez szükséges erőforrásokat; kéri, hogy a bizottsági ülések napirendjére vegyenek fel egy állandó vitapontot;

28.

üdvözli az EIGE által a nemi szempontú hatásvizsgálatokról és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésről szervezett képzést, amely a Parlamentre igényeire lett szabva; szorgalmazza a szorosabb együttműködést az EIGE-vel, rendszeres képzéseket nyújtva a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről a képviselők, a képviselőcsoportok személyzete, a parlamenti asszisztensek, a parlamenti szolgálatok és a bizottsági titkárságok személyzete számára; emlékeztet annak fontosságára, hogy mind politikai, mind közigazgatási szinten a konkrét igényekhez és ismeretekhez igazodó programokat kínáljanak;

29.

rámutat, hogy a FEMM bizottság a nők jogaiért és a nemek közötti egyenlőségért felelős teljes jogú bizottságként számos olyan horizontális kérdéssel foglalkozik, amelyek gyakran érintik más bizottságok munkáját; megjegyzi, hogy a FEMM vélemények vagy módosítások formájában megfogalmazott javaslatait a többi bizottság eltérő módon építi be; üdvözli az ütemtervben foglalt kötelezettségvállalást, hogy az érintett szolgálatok és szervek segítségével egyértelmű mutatókat gyűjtenek össze annak mérésére, hogy a FEMM bizottság hozzájárulása beépül-e a többi bizottság munkájába és a Parlament végleges álláspontjába; szorgalmazza a FEMM bizottság javaslatai beépítésének szisztematikus, átlátható és elszámoltatható nyomon követését ami nélkülözhetetlen annak biztosításához, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elve megfelelően megvalósuljon;

30.

hangsúlyozza a FEMM bizottság véleményeiben a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének biztosítása érdekében javasolt módosítások fontosságát; kéri, hogy a saját kezdeményezésű jelentésekkel összefüggésben javítsák a bizottságok közötti együttműködést a menetrend összeállítása során, hogy elegendő időt biztosítsanak az illetékes bizottság jelentéstervezetének rendelkezésre bocsátása és a bizottsági szavazás között, hogy a FEMM bizottság a jelentéstervezethez benyújtott módosítások formájában kialakíthassa álláspontját; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat tagjai felelősek azért, hogy bizottságaikba beépítsék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló intézkedéseket; sajnálja, hogy ez a munka eddig nagyon ad hoc jellegű volt, és úgy véli azt strukturáltabb alapon kellene elvégezni;

31.

kéri, hogy a bizottságok és küldöttségek valamennyi kiküldetése legyen nemi szempontból kiegyensúlyozott, és vizsgálják meg a nemek közötti egyenlőség és a nőjogok dimenzióját; kéri továbbá, hogy a küldetési programokba építsenek be találkozókat a nemek közötti egyenlőséget előmozdító szervezetekkel;

32.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervben és ütemtervben kötelezettséget vállaltak annak biztosítására, hogy a meghallgatásokat, munkaértekezleteket és konferenciákat szervező összes bizottságban és egyéb testületben nemi szempontból kiegyensúlyozott legyen a panelek összetétele, és olyan szakértők is részt vegyenek, akik képzettek a nemek közötti egyenlőség és a nőjogok dimenziójának vizsgálatában az adott területen; egyértelmű célértékek megállapítását kéri e rendelkezés végrehajtásához;

33.

üdvözli a Parlamentben 2020-ban első alkalommal megrendezett nemek közötti egyenlőség hetét, amelynek keretében valamennyi parlamenti bizottságot és küldöttséget felkérték, hogy tartsanak a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó rendezvényeket a hatáskörükbe tartozó területeken; üdvözli e sikeres kezdeményezés folytatását, valamint azt, hogy 16 bizottság és 6 küldöttség vett részt a 2021. évi rendezvényen, és 21 rendezvényt szerveztek; felhívja a Parlament valamennyi szervét, beleértve azokat a bizottságokat és küldöttségeket is, amelyek ezt még nem tették meg, hogy rendszeresen csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez, amely felhívja a figyelmet és erősíti az együttműködést;

34.

kéri a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot, a nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportot, valamint a FEMM, BUDG és CONT bizottságot, hogy dolgozzanak ki és fogadjanak el külön iránymutatásokat a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtására;

35.

üdvözli az EPRS tanulmányát a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli érvényesítéséről; megjegyzi azonban, hogy az EPRS-nek rendszeresen meg kell ismételnie ezt a tanulmányt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mennyiségi és minőségi statisztikák, valamint nemek szerint lebontott adatok alapján, amelyeket a Parlament szervezeti egységeinek rendszeresen össze kell gyűjteniük és elérhetővé kell tenniük a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv és ütemterv keretében;

36.

üdvözli a nemsemleges nyelvhasználatra vonatkozó iránymutatások lefordítását az EU valamennyi hivatalos nyelvére; sajnálatát fejezi ki ezen iránymutatások végrehajtásának elmaradása miatt, és további figyelemfelhívó intézkedéseket szorgalmaz, valamint speciális képzést kér a Parlament jogász-nyelvészei számára; kéri az iránymutatások és fordításaik rendszeres felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy azok tükrözzék a fejleményeket minden nyelv esetében, és pontosak maradjanak;

37.

kötelezettséget vállal arra, hogy elegendő pénzeszközt és emberi erőforrást biztosít a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére, és javítja a nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó különböző szervek közötti együttműködést és koordinációt a Parlamentben;

A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő jogszabályok végrehajtása

38.

hangsúlyozza a nemi szempontú hatásvizsgálatok fontosságát a jogalkotási javaslatok kidolgozása és a jogalkotási kezdeményezések nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő értékelése szempontjából; sajnálja, hogy a Bizottság hatásvizsgálatainak részeként ritkán foglalkoznak a nemek közötti egyenlőséggel, és hogy a Bizottság 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre vonatkozó hatásvizsgálati iránymutatásai azt javasolják, hogy a nemek közötti egyenlőséget csak akkor vegyék figyelembe a szakpolitikák kialakításakor, ha az „arányos”; felszólítja a Bizottságot, hogy változtassa meg ezt a megközelítést, végezze el és tegye közzé minden jogalkotási javaslat nemi szempontú hatásvizsgálatát, és kifejezetten építsen be a javaslataiba nemi vonatkozású célkitűzéseket és teljesítménymutatókat; kötelezettséget vállal arra, hogy minden saját kezdeményezésű jogalkotási jelentés esetében nemi szempontú hatásvizsgálatot végez azzal a céllal, beépítse a nemi dimenziót; kötelezettséget vállal arra, hogy új módszereket és eszközöket tanulmányoz a nemek közötti egyenlőség jogalkotási folyamatban való érvényesítésének javítása érdekében;

39.

sajnálja, hogy még nem alkalmazzák az uniós költségvetés egészére a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését, és nem követték megfelelően nyomon azt, hogy a költségvetés milyen módon járul hozzá a nemek közötti egyenlőség eléréséhez; felszólít a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének szisztematikus végrehajtására az uniós költségvetésben; hangsúlyozza, hogy a nemi dimenziót a költségvetési folyamat minden szintjén integrálni kell annak érdekében, hogy a bevételeket és kiadásokat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célok elérésére használják; üdvözli a Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervében és ütemtervében a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban előirányzott intézkedéseket, és kéri azok mielőbbi végrehajtását;

40.

elismerését fejezi ki a Parlament tárgyalóinak amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését horizontális elvként belefoglalták a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretbe; üdvözli különösen a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy legkésőbb 2022 végéig módszertant vezet be a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretből finanszírozott programok idevágó kiadásainak programszintű mérésére; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az elszámoltathatóságot és a költségvetési átláthatóságot, alkalmazza az új módszertant valamennyi uniós finanszírozási programra, és a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatakor alkalmazzon a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést; sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Számvevőszék idevágó ajánlásai alapján járjon el;

41.

üdvözli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletben (18) szerepel a Covid19-válság különösen a nőkre gyakorolt társadalmi és gazdasági hatásának enyhítésére vonatkozó általános célkitűzés, valamint az a követelmény, hogy magyarázatot kell adni arra, hogy a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek intézkedései hogyan járulnak hozzá a nemek közötti egyenlőséghez; sajnálja azonban, hogy nem építették be a FEMM bizottság felhívását, miszerint a nemzeti tervekbe külön fejezetet kellene beilleszteni a nemek közötti egyenlőségről; kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló jelentéstétel és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó intézkedések nem helyettesíthetők pusztán szociális nyomon követéssel és szociális beruházásokkal; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség saját módszert érdemel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében, és emlékeztet, hogy az EIGE kidolgozott egy megfelelő módszertant;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtását, különösen a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos meglévő rendelkezések tekintetében, és a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytáblába foglaljon bele megfelelő mutatókat a nemzeti tervek nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásának, valamint az e cél támogatására elkülönített és elköltött források összegének nyomon követése érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget be kell építeni az EU gazdasági kormányzásának architektúrájába és az európai szemeszterbe;

43.

sajnálja, hogy számos olyan uniós finanszírozási program, amely jelentős mértékben hozzájárulhatna a nemek közötti egyenlőséghez, például az európai strukturális és beruházási alapok, a KAP vagy az Erasmus, ténylegesen nem vette figyelembe a nemek közötti egyenlőséget;

44.

hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd kulcsfontosságú eszköz a döntéshozatali folyamatokban részt vevő valamennyi fél számára, és így elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség javításához az uniós intézményekben;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének támogatására szolgáló intézményi keretet, és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalását ültesse át konkrét intézkedésekbe; felkéri a Bizottságot, hogy fogadjon el végrehajtási tervet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére az egyes szakpolitikai területeken;

46.

sajnálja, hogy a Bizottság nem rendelkezik teljes körű stratégiával a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló képzésről, és csak egyetlen, nem kötelező bevezető tanfolyamot kínál alkalmazottainak; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki képzési stratégiát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozóan, biztosítsa, hogy a képzés minden alkalmazott számára elérhető legyen, és teljes mértékben használja ki az EIGE nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével kapcsolatos eszközeit és szakértelmét;

47.

Felhívja a Bizottságot, hogy az adatgyűjtés során módszeresen bontsa az adatokat nemek szerint, és vegye figyelembe a nemi dimenziót az uniós programok értékelése és az azokról való jelentéstétel során; felszólítja a Bizottságot, hogy a készülő jogalkotási javaslatokba építse be azt a követelményt, hogy valamennyi program esetében szisztematikusan gyűjtsenek nemek szerinti bontású adatokat és nemek közötti egyenlőségre vonatkozó releváns mutatókat, valamint építse be a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő nyomon követési és értékelési követelményeket; kiemeli a végrehajtás értékelésének és nyomon követésének fontosságát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó célok jobb elérése érdekében;

48.

sajnálja, hogy a Tanács nem kötelezte el magát a nemi szempontokat figyelembe vevő jogalkotás megvalósítása mellett, és ismételten kéri, hogy oldják fel az isztambuli egyezmény, a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv – amely biztosítja, hogy a nemi alapú megközelítés elleni küzdelem során figyelembe veszik az interszekcionális dimenziót – és a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv uniós ratifikálásának útjában álló akadályokat;

49.

sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben ültessék át és hajtsák végre a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló irányelvet, és felszólítja a Bizottságot annak hatékony nyomon követésére;

50.

ismételten felhívja a Tanácsot és az Európai Tanácsot, hogy hozzanak létre egy nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formációt annak érdekében, mivel az EU-nak szüksége van egy ilyen kormányközi platformra és a nemi egyenlőség kérdésével foglalkozó miniszterek és államtitkárok hivatalos fórumára, hogy erősítsék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését valamennyi uniós szakpolitikában és jogszabályban, fejlesszék a tagállamok közötti párbeszédet és együttműködést, megosszák a bevált gyakorlatokat és jogszabályokat, újraindítsák a nemek közötti egyenlőség legfontosabb ügyeivel kapcsolatos tárgyalásokat, közös válaszokat adjanak az egész EU-ra kiterjedő problémákra, valamint biztosítsák, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdéseit a legmagasabb politikai szinten vitassák meg;

51.

felszólít a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének jobb és hatékonyabb végrehajtására az Európa jövőjéről szóló konferencián az illetékes parlamenti szervek közötti fokozott koordináció révén, a munkacsoportok hozzájárulásai, valamint a konferencia plenáris ülésén folytatott viták és javaslatok nemi dimenziójának megerősítése érdekében;

52.

felszólít továbbá a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését biztosító intézkedések és a nemek közötti egyenlőség elérését célzó konkrét intézkedések, például a nemi alapú erőszakkal, a bérek átláthatóságával és a gondozással kapcsolatos jogszabályok, ajánlások és politikák kidolgozására;

A nemek közötti egyenlőség és sokszínűség a Parlament szimbolikus funkciója terén

53.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a Parlament figyelembe vegye a nemek közötti egyenlőséget, tisztában kell lennie az intézményen belüli és kívüli kommunikációs stratégiája, valamint a fizikai terek kialakítása révén közvetített szimbolikus jelentésekkel, és figyelmet kell fordítania ezekre; kéri, hogy fokozzák az e területeken tett erőfeszítéseket;

54.

kéri, hogy fogadjanak el konkrét célokat a nemek közötti egyensúly biztosítására a Parlament épületeinek, helyiségeinek és egyéb fizikai tereinek elnevezése és átnevezése során;

55.

üdvözli az ütemtervben szereplő kötelezettségvállalást, hogy elemzést végeznek a Parlament épületeiben a gyermekgondozásra szánt terekről, beleértve a szoptató tereket is, és kéri, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, hogy szükség esetén átalakítják azokat, amint elkészült a jelenlegi helyzet előzetes elemzése;

56.

kéri, hogy végezzenek elemzést a Parlament illemhelyeinek eloszlásáról és kialakításáról annak felmérése érdekében, hogy szükséges-e hozzáigazítani azokat mindegyik nem követelményéhez, többek között olyan intézkedésekkel, mint a nemek szempontjából semleges mosdók bevezetése és az egyéni szemetesekkel és mosdókagylókkal ellátott mosdók számának növelése az intimtölcsérek és más higiéniai termékek használatának megkönnyítése érdekében;

57.

kéri, hogy vizsgálják felül a Parlament kommunikációs stratégiáját, többek között olyan intézkedések révén, mint például a nőgyilkosságok áldozatai nyilvántartásának létrehozása és a Parlament honlapjának felülvizsgálata annak érdekében, hogy a menüben külön szakaszban szerepeljen a nemek közötti egyenlőség a kulcsfontosságú dokumentumokra vonatkozó releváns információkkal, például az Isztambuli Egyezmény uniós ratifikációs folyamatával, valamint a Parlament történelmére és összetételére vonatkozó információk frissítésével a nemek közötti egyenlőség figyelembevétele érdekében;

Záró megjegyzések

58.

megismétli arra irányuló felhívását, hogy végezzenek auditálást (19) a nemek közötti egyenlőség és annak érvényesítése jelenlegi helyzetének feltérképezése és ajánlások megfogalmazása érdekében a Parlament politikai és közigazgatási tevékenységeiben is; javasolja, hogy ez az auditálás terjedjen ki a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kidolgozott „a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő parlamenti eszköztár” valamennyi területére és mutatójára, és azonosítsa azokat a szabályokat, amelyek megkönnyítik vagy gátolják a nemek közötti egyenlőséget az egyes elemzett területek esetében, azzal a céllal, hogy aktualizálják a Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervét és ütemtervét; kéri, hogy ez az audit tartalmazzon egy hatásvizsgálatot egy állandó nemek közötti egyensúlyra vonatkozó követelmény bevezetéséről valamennyi parlamenti szervezetben, beleértve a bizottságokat, a küldöttségeket és a missziókat is;

59.

rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv és az ütemterv által lefedett egyes területek természetüknél fogva kapcsolódnak a képviselőcsoportok politikai szervezetéhez, és ezért politikai tanácskozást igényelnek valamennyi képviselőcsoport bevonásával; felszólít egy, az egyes képviselőcsoportok képviselőiből álló ideiglenes munkacsoport létrehozására az Elnökök Értekezlete égisze alatt, amelynek elnöki tisztét a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének állandó parlamenti előadói látnák el, hogy irányítsa az e területen folyó munkát, végrehajtsa ezt az állásfoglalást, és adott esetben egyeztessen a nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal, a Parlament Elnökségével, a FEMM bizottsággal és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózattal; ösztönzi a képviselőcsoportokat, hogy 2022 közepéig hozzák létre ezt a munkacsoportot;

o

o o

60.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 188., 2019.7.12., 79. o.

(2)  HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o.

(3)  HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o.

(4)  HL C 184. E, 2010.7.8., 18. o.

(5)  HL C 212. E, 2010.8.5., 32. o.

(6)  HL C 411., 2020.11.27., 13. o.

(7)  HL C 224., 2018.6.27., 96. o.

(8)  HL C 232., 2021.6.16., 48. o.

(9)  HL C 346., 2018.9.27., 192. o.

(10)  HL C 433., 2019.12.23., 31. o.

(11)  HL C 456., 2021.11.10., 208. o.

(12)  HL C 445., 2021.10.29., 150. o.

(13)  HL C 425., 2021.10.20., 98. o.

(14)  HL C 456., 2021.11.10., 191. o.

(15)  Ahrens, P., „Working against the tide? Institutionalizing Gender Mainstreaming in the European Parliament”, Gendering the European Parliament: Structures, Policies, and Practices, eds. P. Ahrens and A. L. Rolandsen, Rowman & Littlefield International, 2019, 85-101. o.

(16)  Az EUMSZ 223. cikkével és a 2002-ben módosított, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. évi választási okmányban megállapított uniós választási törvénnyel összhangban (HL L 278., 1976.10.8., 5. o.).

(17)  A „Nők az Európai Parlamentben” című, 2021. évi brosúra alapján.

(18)  HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(19)  HL C 323., 2021.8.11., 33. o.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/150


P9_TA(2022)0073

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervről (2021/2003(INI))

(2022/C 347/12)

Az Európai Parlament,

tekintettel az ENSZ-nek a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i egyezményére (CEDAW), valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottságnak a konfliktusmegelőzésben, konfliktusban és konfliktus utáni helyzetekben a nők szerepéről szóló, 2013. október 18-i 30. sz. általános ajánlására,

tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, és az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD) és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal (1) összhangban történt, 2011. január 21-i uniós hatálybalépésére,

tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i közleményére (COM(2021)0101),

tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és az abban rögzített fenntartható fejlődési célokra, különös tekintettel az 1., 4., 5., 8., 10. és 17. célra,

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az egyenlő díjazásról szóló, 1951. évi 100. egyezményére,

tekintettel az ILO-nak a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló, 1958. évi 111. számú egyezményére,

tekintettel az ILO-nak az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, 2019. évi 190. számú egyezményére,

tekintettel az ILO szociális védelmi minimumra vonatkozó, 2012. évi 202. számú ajánlására,

tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló, 1949. augusztus 12-i negyedik genfi egyezményre,

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000), 1820 (2008), 1888 (2009), 1889 (2009), 1960 (2010), 2106 (2013), 2122 (2013), 2242 (2015), 2467 (2019) és 2493 (2019) számú határozataira,

tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2011. május 11-i egyezményére (isztambuli egyezmény),

tekintettel az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló, 2005. május 16-i egyezményére és a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló, 2007. október 25-i egyezményére,

tekintettel az 1994-ben tartott kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára és a felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire, valamint a konferencia 25. évfordulójának alkalmából rendezett 2019-es nairobi csúcstalálkozóra (ICPD+25),

tekintettel a 2015. júliusi harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott addisz-abebai cselekvési programra,

tekintettel az EU és az ENSZ Reflektorfény kezdeményezésére, melynek célja a nők és a lányok elleni erőszak valamennyi formájának felszámolása,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére, 153. cikkének (1) bekezdésére és 208. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv (GAP) – Az EU külső tevékenységeiben a nemek közötti egyenlőség biztosítását és a nők szerepének megerősítését célzó ambiciózus program (2021–2025)” című, 2020. november 25-i közös közleményére (JOIN(2020)0017), valamint az azt kísérő, „A GAP III végrehajtásához kapcsolódó célkitűzések és mutatók (2021–2025)” című közös bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0284),

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program (az „EU az egészségért program”) létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/522 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

tekintettel az ENSZ főtitkárának „A Covid19 nőkre gyakorolt hatása” című, 2020. április 9-i szakpolitikai tájékoztatójára,

tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „A Covid19-világjárvány hatása a családtervezésre és a nemi alapú erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása és a gyermekházasság felszámolására” című, 2020. április 27-én közzétett jelentésére,

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által a méhnyakrák mint közegészségügyi probléma felszámolásának felgyorsítására 2020 novemberében elindított globális stratégiára,

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásra,

tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, a 2019–2024-es időszakra vonatkozó, 2019. július 5-i uniós cselekvési tervre,

tekintettel a 2021. március 29–31. között Mexikóvárosban és 2021. június 30–július 2. között Párizsban tartott „Egyenlőség generációja” fórumra, a nemek közötti egyenlőség megvalósítása terén világszerte elért előrehaladás felgyorsítása érdekében bejelentett kötelezettségvállalásokra, valamint a fórum eredményeként létrejött, a nemek közötti egyenlőség felgyorsítására vonatkozó globális tervre és a nőkről, a békéről, a biztonságról és a humanitárius tevékenységről szóló új megállapodásra,

tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) létrehozásáról szóló, 2021. június 9-i (EU) 2021/947 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel a 2018. május 31-i állásfoglalására „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című együttes szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0182) végrehajtásáról (4),

tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának világszerte történő felszámolására irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására (5),

tekintettel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 64. ülésére vonatkozó uniós prioritásokról szóló, 2020. február 13-i állásfoglalására (6),

tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalására (7),

tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (8),

tekintettel „A nemek közötti digitális szakadék megszüntetése: a nők részvétele a digitális gazdaságban” című, 2021. január 21-i állásfoglalására (9),

tekintettel „A nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia 25. évfordulója (ICPD25) – nairobi csúcstalálkozó” című, 2021. június 24-i állásfoglalására (10),

tekintettel a nők egészségével összefüggésben a szexuális és reprodukciós egészség és jogok EU-ban fennálló helyzetéről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására (11),

tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, és a Költségvetési Bizottság véleményére,

tekintettel a Fejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közös jelentésére (A9-0025/2022),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség uniós érték, valamint alapvető és egyetemes emberi jog;

B.

mivel a nem alapú erőszak – legyen szó bármilyen erőszakról –, és különösen a nőgyilkosság a nemek közötti egyenlőtlenség legszélsőségesebb formája; mivel a nemi alapú erőszakot a megkülönböztetés szélsőséges formájának és az emberi jogok megsértésének kell tekinteni;

C.

mivel védelmezni kell a nők jogait, és intézkedéseket kell hozni a kizsákmányolás, az erőszak, az elnyomás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség valamennyi formájának felszámolása érdekében; mivel a nemi alapú erőszak megelőzéséhez szükség van az egyenlőtlenségeket állandósító nemi normák megkérdőjelezésére, és ezt – egyéb intézkedések mellett – hatékony jogalkotási intézkedések és reformok elfogadásának és végrehajtásának kell követnie;

D.

mivel a nemi alapú erőszak egyszerre oka és következménye a strukturális egyenlőtlenségeknek és a hatalom egyenlőtlen elosztásának; mivel az erőszak kiváltó okainak és súlyosbító tényezőinek megértése elengedhetetlen az erőszak elleni küzdelemhez; mivel a nemek közötti egyenlőtlenség mélyen gyökerezik a nemi sztereotípiákon alapuló társadalmi értékekben; mivel a fenntartható és tényleges egyenlőség elérésének nemcsak célja, hanem egyben előfeltétele is, hogy a férfiakat és fiúkat bevonják a nemek közötti egyenlőség biztosításába;

E.

mivel a nők és lányok elleni erőszak egymástól eltérő, de egymást nem kizáró megnyilvánulási formákat ölt, ideértve a kibertérben elkövetett erőszakot is; mivel becslések szerint 31 országban 14 000 nő és lány több mint fele (58 %) szenvedett el zaklatást és bántalmazást az interneten;

F.

mivel az interszekcionális identitásokkal rendelkező és többszörös, interszekcionális kiszolgáltatottsággal szembesülő nők az erőszak és a zaklatás fokozott kockázatával néznek szembe;

G.

mivel a Reflektorfény kezdeményezést az EU és az ENSZ azzal a céllal indította el, hogy felvegye a küzdelmet a nők és lányok elleni erőszak, köztük a szexuális erőszak ellen;

H.

mivel a szexuális kizsákmányolás az erőszak súlyos formája, amely többnyire a nőket és a lányokat érinti; mivel az EU-nak támogatnia kell a partnerországokat, hogy azok növelni tudják az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozatai számára nyújtott szociális támogatás finanszírozását és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket, ideértve a szakemberek által nyújtott pszichológiai és szociális támogatást is, továbbá olyan speciális szolgáltatásokat vezessenek be, amelyek kifejezetten a kiszolgáltatott nők és lányok teljes körű társadalmi és gazdasági beilleszkedését célozzák, hogy kiszabadulhassanak a szexuális kizsákmányolás csapdájából;

I.

mivel az egészségügyi ellátásnak, valamint a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz kapcsolódó szolgáltatásoknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie; mivel az egészségügyi jogok, különösen a szexuális és reprodukciós egészséghez fűződő jogok a nők alapvető jogai, amelyeket meg kell erősíteni, és amelyeket semmilyen módon nem szabad felhígítani vagy megszüntetni; mivel az Unión belül és kívül is egyre gyakrabban mutatkozik egy olyan szemlélet, amely fenyegeti a szexuális és reproduktív jogok érvényesülését;

J.

mivel a nők teljes sokszínűségükben interszekcionális strukturális megkülönböztetésekkel szembesülnek faj, etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, egészségi állapot, társadalmi-gazdasági háttér, születéskori státusz, életkor, osztály, menekült vagy migráns státusz, szexuális irányultság és nemi identitás alapján, és ezt az alapvető jogok teljes körű gyakorlásának akadályaként kell elismerni;

K.

mivel a globális ismeretek és kormányzás szempontjából alapvető fontosságú a nemek közötti egyenlőtlenségre vonatkozó, lebontott és számszerűsíthető adatok gyűjtése, figyelembe véve az interszekcionális tényezőket;

L.

mivel a nők és lányok jogai veszélyben vannak, és számos országban – mind az EU-n belül, mind azon kívül – szűkül a civil társadalmi szervezetek mozgástere, ami különösen igaz a nők jogainak védelmével foglalkozó, valamint feminista és önszerveződő szervezetekre; mivel világszerte megfigyelhetők a nők és az LMBTIQ+ személyek jogai ellen irányuló aggasztó támadások, amelyek magukban foglalják a szexuális és reprodukciós egészség és jogok korlátozását, valamint a szexuális felvilágosítás és a társadalmi nemek kutatásának betiltását;

M.

mivel a partnerországokban a nők és lányok jogait védő civil társadalmi szervezetek felhatalmazása és megfelelő finanszírozása létfontosságú a nemek közötti egyenlőséget elősegítő új társadalmi hozzáállás és konszenzus kialakításához; mivel a női szervezetek helyi szintű aktív bevonása elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv sikeres végrehajtásához;

N.

mivel a nőket és a lányokat aránytalanul érintik a többek között a fegyveres konfliktusok, a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás következtében mind gyakrabban kialakuló szükséghelyzetek;

O.

mivel a Covid19-világjárvány és az azt követő lezárások súlyosan érintették a nőket és a lányokat és még jobban elmélyítették a nemek közötti meglévő egyenlőtlenségeket, ami kiemelten rontotta az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést – ezen belül különösen a szexuális és reprodukciós egészség és jogok érvényesülését –, valamint a munkahelyi és a magánélet közötti egyensúlyt; mivel ez a nemi alapú erőszak, valamint a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek növekedését is eredményezte;

P.

mivel a világjárvány aránytalanul nagy hatással volt a nőkre; mivel a Covid19 ellen a frontvonalon küzdő szociális és egészségügyi dolgozók mintegy 70 %-a nő, legyen szó ápolókról, orvosokról vagy takarítókról; mivel az otthonról dolgozó, munkanélküli vagy részmunkaidőben dolgozó nőkre még nagyobb nyomás nehezedett, mivel továbbra is ők végezték a háztartási munkák és a család ellátásához tartozó feladatok nagy részét; mivel a rendelkezésre álló adatok arra engednek következtetni, hogy a Covid19 miatti lezárások alatt nőtt az erőszak és/vagy zaklatás áldozatává vált nők száma;

Q.

mivel a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén nincs elég női hallgató;

R.

mivel a nők és férfiak politikai életben való egyenlő képviselete, részvétele és befolyása a valóban demokratikus társadalom előfeltétele; mivel a nők és lányok konstruktív részvétele a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, valamint az újjáépítésében növeli a béke fenntarthatóságát;

S.

mivel az egyenlőtlenségek felszámolását célzó intézkedéseknek alapvető szerepe lesz a világjárvány utáni helyreállításban; mivel a lányok és nők részvételét, képviseletét és vezető szerepét prioritásként kell kezelni ezen intézkedések kidolgozása, végrehajtása és értékelése során;

T.

mivel az emberi méltóság és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásának megvalósítása továbbra is kihívást jelent; mivel 2030 előtt a világ egyetlen országa sem fogja megközelíteni a nemek közötti egyenlőség megvalósítását;

U.

mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervnek keretként kell szolgálnia ahhoz, hogy az EU külső tevékenysége aktívan hozzájárulhasson a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni küzdelemhez; mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet – mint a hátrányos megkülönböztetés és a marginalizálódás megakadályozását, valamint a nők és lányok jogainak és méltóságának biztosítását célzó kulcsfontosságú eszközt – teljes körűen végre kell hajtani, továbbá támogatni kell a nemek közötti egyenlőség kérdésének valamennyi nemzetközi együttműködési programon belüli érvényesítését, valamint a nemzeti tervekbe és stratégiákba való beépítését, a helyi partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve;

V.

mivel még inkább stratégiai, összehangolt és szisztematikusabb megközelítést kell alkalmazni azt illetően, hogy miként működnek együtt az EU és a tagállamok a partnerországokban a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben; mivel az EU missziói és küldöttségei a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtásának frontvonalában állnak, és mivel a küldöttségek és a missziók tagjainak szakértelme kulcsfontosságú annak sikeres végrehajtásához; mivel a Bizottságnak technikai segítségnyújtást kell biztosítania a küldöttségek részére az országszintű végrehajtási tervekkel kapcsolatos első lépések megtételéhez;

1.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2021–2025 közötti időszakra szóló új III. uniós cselekvési tervet és a nemek közötti egyenlőséget biztosító világ megteremtésére irányuló felhívását, amely a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó II. uniós cselekvési terv munkájára, a levont tanulságokra és az elért eredményekre épül, és annak folytatása; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervben végrehajtott javításokat, megtett kötelezettségvállalásokat és megállapított átfogó célokat, különösen annak munkadokumentumból közös közleménnyé történő felminősítését, amint azt a Parlament „A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában” című, 2020. október 23-i állásfoglalásában kérte;

2.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv kidolgozása során végzett konzultációs folyamat inkluzív jellegét, valamint a Parlament, a tagállamok, a nemi szempontok érvényesítésével foglalkozó uniós kapcsolattartók, és különösen a nők jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetek által tett ajánlások figyelembevételét;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács nem ért el egyhangúságot a következtetésekkel kapcsolatban, mivel négy tagállam tiltakozott a „nem” („gender”) szó használata ellen, ami akadályozza a cselekvési terv hivatalos jóváhagyását, és hangsúlyozza, hogy ez is egyértelműen jelzi a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai elleni támadást; ismét kéri, hogy hozzanak létre egy új, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó, a nemek közötti egyenlőségért felelős tagállami minisztereket és államtitkárokat tömörítő tanácsi formációt annak érdekében, hogy minden uniós szakpolitika terén – többek között a kül- és biztonságpolitika és a fejlesztési politika terén is – elősegítsék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését; kéri, hogy tegyenek erőfeszítéseket a közös uniós álláspont kialakítása érdekében, és határozottan lépjenek fel a nemek közötti egyenlőség elleni támadás egyhangú elítélése érdekében;

4.

rámutat, hogy az EU-nak fontos szerepet kell játszania a nemek közötti egyenlőség világszerte történő megvalósításában azáltal, hogy támogatja a partnerországokat a nemi alapú megkülönböztetés kezelésében; felszólítja az EU-t, hogy mutasson példát, és sürgeti azt a hat tagállamot, amely még nem ratifikálta és nem hajtotta végre az isztambuli egyezményt, hogy ezt a lehető legrövidebb időn belül tegye meg; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az Európa Tanácsban együttműködő partnerországokkal folytatott politikai párbeszéd során mozdítsa elő az isztambuli egyezmény ratifikációját;

5.

határozottan elítéli, hogy Törökország kilépett az Isztambuli Egyezményből; úgy véli, hogy az isztambuli egyezmény felmondása egy újabb olyan lépés, amely megkérdőjelezi Törökország uniós tagjelölti státuszát;

Hatékonyabb uniós elkötelezettség és hatékonyabb végrehajtás

6.

felszólít a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv teljes körű végrehajtásának és elsőbbségben részesítésének biztosítására az EU összes külső tevékenységében egy nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív és interszekcionális megközelítés alapján, mind a terv földrajzi lefedettsége, mind fellépési területei tekintetében, valamint a nemi dimenzió beépítésére a külső fellépés minden területén, legyen szó kereskedelemről, fejlesztési politikáról, humanitárius segítségnyújtásról, biztonságról vagy az olyan ágazatokról, mint az energiaügy vagy a mezőgazdaság; megismétli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtásához szükséges intézkedéseknek arra az elvre kell épülniük, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségeket kiváltó okokat kell kezelni, és a fellépéseknek lehetővé kell tenniük a férfiak, a nők és a kiszolgáltatott csoportok érdemi részvételét, továbbá megismétli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével kapcsolatos uniós célkitűzések végrehajtását jelentősen akadályozó tényezők közé sorolható a korlátozott finanszírozás és a humán erőforrás hiánya; megismétli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv céljainak elérésére irányuló minden erőfeszítésnek figyelembe kell vennie a nők sokféleségét; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervnek rendszeres nemi szempontú hatásvizsgálat révén biztosítania kell a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát annak elkerülése érdekében, hogy az uniós szakpolitikák kedvezőtlen hatást gyakoroljanak a nők és lányok jogaira és a nemek közötti egyenlőségre; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges gyakorlati és szakpolitikai eszközöket a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv elveinek intézkedésekbe és gyakorlatba való zökkenőmentes átültetése érdekében; felszólítja az EU-t, hogy legyen ambiciózus az emberi jogok tiszteletben tartását és a nemek közötti valódi egyenlőséget biztosító célok előmozdításában azon külső partnerek körében, amelyekkel az EU együtt kíván működni;

7.

szorgalmazza egy kiterjedt és átfogó képzési program létrehozását a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtásának támogatása érdekében, különösen a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés és a nemi szempontú hatásvizsgálatok, valamint a nemi alapú erőszak területén; hangsúlyozza, hogy be kell ruházni a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ismeretekbe, erőforrásokba és belső szakértelembe az uniós küldöttségekben, hogy megfelelően végre tudják hajtani a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet; kéri, hogy e képzési programokat a lehető legnagyobb mértékben igazítsák hozzá ahhoz a helyi és nemzeti környezethez, amelyben a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervet végrehajtják; kéri, hogy gondoskodjanak arról, hogy e képzések és a kapcsolódó eszközök szabadon és könnyen hozzáférhetők legyenek az érdekelt helyi partnerek számára;

8.

hangsúlyozza, hogy szükség van a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv eredményeinek rendszeres, külső és független értékelésére minden szinten és minden szakaszban, a kitűzött és mérhető célok fényében, valamint hogy átlátható és inkluzív módon vegyék figyelembe a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és más releváns helyi érdekelt felek hozzájárulását; felszólít a nemi szempontú mélyreható elemzések szisztematikus elvégzésére, valamint a nemi szempontokat figyelembe vevő és nemek szerint tagolt mutatók és statisztikák használatára; kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv értékelése során értékelni kell az EU külső fellépése szempontjából releváns valamennyi uniós politika végrehajtását; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv tartalmazzon egyértelmű eszközöket a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadások teljes összegének nyomon követésére, és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása szempontjából értékelje e kezdeményezések minőségi hatását is; kéri, hogy a munkadokumentumot haladéktalanul egészítsék ki a hiányzó konkrét és mérhető kiindulási alapokkal, mutatókkal, fellépésekkel és célokkal, továbbá az összes célkitűzésre vonatkozó ütemtervekkel és határidőkkel; hangsúlyozza a Globális Európa eszköz programozásának jelentőségét, amely egyedülálló lehetőséget kínál a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv célkitűzéseinek megvalósítására;

9.

felszólítja az Unió misszióit és küldöttségeit, a tagállamokat, a partnerországokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi diplomáciai és programozási eszköz igénybevételével és a küldöttségeken keresztül kidolgozott és megosztott megfelelő iránymutatások alapján szorosan működjenek együtt a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtásában; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartók központi szerepet játszanak, és kéri, hogy erősítsék meg a szerepüket és a láthatóságukat; üdvözli az országszintű végrehajtási tervek bevezetését, és ragaszkodik ahhoz, hogy az összes tervet tegyék közzé és fordítsák le a helyi civil társadalom és önszerveződő szervezetek hozzáférésének biztosítása érdekében;

10.

kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a szinergiákat az ENSZ-szel, a partnerországokkal és a nemzetközi érdekelt felekkel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben és a fenntartható fejlődési célok keretében, a Pekingi Nyilatkozatban és az ahhoz kapcsolódó cselekvési platform keretében, a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjában és ennek felülvizsgálati konferenciái keretében meghatározott, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos nemzetközi célok közös előmozdítása és sikeres megvalósítása érdekében;

11.

kéri, hogy alakítsanak ki szoros kapcsolatokat a helyi civil társadalmi szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek a nők és lányok jogainak védelmén dolgoznak, beleértve a kiszolgáltatott közösségekből származókat is, valamint a partnerországok minisztériumaival, regionális és helyi önkormányzataival annak érdekében, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv és annak országszintű végrehajtási tervei végrehajtásának hatékonyságát és a partnerországok ezek iránti felelősségvállalását; felszólít továbbá arra, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtását éves szakpolitikai és politikai párbeszéd keretében vitassák meg az Európai Parlamenttel az érdekelt felek, különösen a helyi hatóságok, a civil társadalom és a nőszervezetek bevonásával; ismételten arra kéri az uniós missziókat és küldöttségeket, hogy kezdeményezzenek érdemi párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, valamint nyújtsanak nekik tájékoztatást arról, hogy miként használták fel a hozzájárulásaikat, illetve azok hogyan jelennek meg a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikákban;

12.

örvendetesnek tartja, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv a fiatalokra mint a változás hajtóerőire összpontosít; kéri az EU-t, hogy finanszírozás és képzés révén biztosítsa, hogy a nők és a lányok, valamint a nőjogi és önszerveződő szervezetekkel, különösen a lányok és fiatalok által vezetett szervezetekkel és a frontvonalbeli humanitárius segítségnyújtással foglalkozó, nők által vezetett szervezetek érdemben részt vegyenek és országukban vezető szerepet játsszanak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtásában; ismét kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben nagy jelentőséggel bír és hozzáadott értéket biztosít a helyi aktivisták, az önszerveződő szervezetek és/vagy más szakértők és releváns érdekelt felek szakértelme és a velük folytatott hosszú távú együttműködés, mivel ennek révén biztosítható az ilyen projekteknek a helyi társadalmi-gazdasági és kulturális közeghez történő hozzáigazítása;

13.

szorosabb és szisztematikus együttműködésre szólít fel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtásában részt vevő érdekelt felek, többek között a Bizottság főigazgatóságai között; határozottan arra ösztönzi a tagállamokat és az uniós küldöttségeket, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat a fejlesztési politika kulcsfontosságú szereplőinek tekintsék, mivel ők jelentik a polgárokhoz legközelebb álló demokratikus szintet, és ők vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget és a fenntartható fejlődést; hangsúlyozza, hogy szorosan együtt kell működni a vidéki közösségekkel és a közösségi vezetőkkel annak előmozdítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos programok mindenhova eljussanak;

14.

kéri, hogy a nőjogi szervezetek és a civil társadalom finanszírozása tekintetében határozzanak meg külön célértéket; többéves, rugalmas, közvetlen, megfelelő és elegendő finanszírozást kér a sokféle helyi civil társadalmi szervezet és hálózat számára, különösen azok számára, amelyek a nők, lányok és más kiszolgáltatott közösségek jogainak védelmén dolgoznak, valamint az országok jogi keretének javításán munkálkodó emberi jogi szervezetek számára; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő egyszerűsített finanszírozási mechanizmusokat és gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik a kisebb önszerveződő szervezetek számára a nemek közötti egyenlőségre irányuló uniós finanszírozáshoz való hozzáférést; elítéli a nőjogi aktivisták, köztük a női emberijog-védők bármilyen elnyomását, és minden kormányt arra hív fel, hogy védje és támogassa a civil társadalmat, és működjön együtt vele;

15.

hangsúlyozza, hogy a női emberijog-védők rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, különösen a konfliktusövezetekben, valamint a konfliktusos és konfliktus utáni helyzetekben; üdvözli a női emberijog-védőkkel való együttműködésre és a számukra biztonságos környezet előmozdítására irányuló felhívást, és felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő intézkedések és mechanizmusok révén, valamint az uniós küldöttségek számára elkülönített források biztosításával védje őket;

16.

kéri az uniós küldöttségeket, hogy a nők jogait védő aktivistákat illetően szigorúan hajtsák végre az emberijog-védőkről szóló uniós iránymutatásokat, különösen az emberi jogi jogsértések megfigyelését végző kormányzati szervekkel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettség tekintetében, és szükség esetén biztosítsanak jogi segítségnyújtást az aktivistáknak; kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy évente tegyen jelentést a Parlamentnek az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások végrehajtásáról;

17.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv hatékony végrehajtásához kielégítő finanszírozásra van szükség az EU programozási folyamatán keresztül; sürgeti a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv szorosabb összehangolását más kezdeményezésekkel, például a Reflektorfény kezdeményezéssel, amelynek költségvetését növelni kell, ugyanakkor hatékonyságát is javítani kell a közelmúltban végzett félidős értékeléssel összhangban és a Covid19-világjárvány által előidézett új körülmények tanulságainak levonásával; üdvözli a Reflektorfény kezdeményezést és annak azon célkitűzését, hogy felszámolják a nők és lányok elleni erőszak minden formáját; kéri, hogy a jelenlegi program 2022-es lejárta után újítsák meg a Reflektorfény kezdeményezés számára elkülönített forrásokat, és a programot a teljes többéves finanszírozási időszak idejére és minden egyes alrégióban hosszabbítsák meg;

18.

kiemeli, hogy az 5. fenntartható fejlődési cél a nemek közötti egyenlőség megvalósítására, valamint a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának elősegítésére irányul, és ezt a fenntartható fejlődési célt horizontálisan integrálni kell azokba a különböző területekbe, amelyek az Unió hatáskörébe tartoznak; sajnálja, hogy az 5. fenntartható fejlődési cél egyike a három legkevesebb finanszírozásban részesülő fenntartható fejlődési célnak; elismeréssel veszi tudomásul, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv a nemek közötti egyenlőséget az EU külső tevékenységének átfogó prioritásaként kezeli a szakpolitikai és programozási munkája során; megismétli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az EU külső tevékenységének valamennyi területébe megfelelően be kell építeni, és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervvel összhangban a Globális Európa partnerországokon belüli prioritásai, valamint az „Európa együtt” kezdeményezések a nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatívak, kivált a humanitárius segítségnyújtás esetében;

19.

üdvözli, hogy az összes új külső tevékenység 85 %-ában a nemek közötti egyenlőség jelentős vagy fő célkitűzés kell, hogy legyen; üdvözli az Európai Bizottság azon célkitűzését, hogy az új külső fellépési programok 5 %-ának fő célkitűzése a nemek közötti egyenlőség legyen; üdvözli továbbá, hogy országonként legalább egy olyan intézkedés szerepeljen a programban, amelynek fő célkitűzése a nemek közötti egyenlőség; emlékeztet arra, hogy az 5 %-os célt már 2019-ben elérték, és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv keretében ambiciózusabb célkitűzést, nagyobb támogatást és kifejezetten a nemek közötti egyenlőségre irányuló kezdeményezések számára elkülönített finanszírozást szorgalmaz; kéri, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás 20 %-át minden országban fordítsák olyan programokra, amelyek egyik fő célkitűzése a nemek közötti egyenlőség; olyan konkrét cél meghatározását szorgalmazza, mely szerint az uniós hivatalos fejlesztési támogatás 85 %-át olyan programok számára kell elkülöníteni, melyek a nemek közötti egyenlőséget fő vagy jelentős célkitűzésként határozzák meg; elvárja, hogy az EU és a tagállamok kötelezzék el magukat amellett, hogy nem fordítanak hivatalos fejlesztési támogatást olyan projektekre, amelyek visszafordíthatják vagy károsíthatják a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeket; hangsúlyozza, hogy a kitűzött célokat nemcsak a programok bizonyos százaléka, hanem a rájuk fordított finanszírozás szerint is kellene számszerűsíteni;

20.

sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy jó példával járjanak elöl, és összpontosítsanak saját belső struktúráikra; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő vezető szerep fontosságát a nemek közötti egyenlőség megvalósítása és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv megfelelő végrehajtása szempontjából; üdvözli az EKSZ központjában, a külső bizottsági szolgálatokban, az uniós küldöttségekben és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) misszióiban a nemek közötti egyensúly biztosítására irányuló kötelezettségvállalást; sajnálja azonban, hogy az EKSZ messze van azon cél elérésétől, hogy a vezetői pozíciók 50 %-át nők töltsék be, és arra kéri a jelenlegi alelnököt/főképviselőt, hogy a tervezettek szerint minden szinten teljes körűen valósítsa meg a nemek közötti egyenlőséget; üdvözli az arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervvel kapcsolatos képzést vezetnek be a központok és az uniós küldöttségek valamennyi vezetője számára, és kéri, hogy ezt az intézkedést tegyék kötelezővé és terjesszék ki az EU külső tevékenységeiben közreműködő valamennyi alkalmazottra;

21.

megjegyzi, hogy az EKSZ-nek vezető szerepet kell vállalnia abban, hogy a nemek közötti egyenlőség a külső fellépés kulcsfontosságú elemévé váljon, és hogy arra kell ösztönöznie és abban kell politikai támogatást nyújtania az uniós küldöttségeknek, hogy a partnerországok szintjén ugyanezt tegyék; hangsúlyozza, hogy a küldöttségvezetők megbízóleveleinek és munkaköri leírásainak külön utalást kell tartalmazniuk a nemek közötti egyenlőségre, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtására, valamint annak fontosságára, hogy az uniós küldöttségek és a tagállamok szisztematikusan működjenek együtt és konzultáljanak egymással annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv és annak nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív, emberi jogokon alapuló, interszekcionális megközelítése teljes mértékben beépüljön a többéves indikatív programok tervezésébe; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervben foglalt, annak biztosítására irányuló kötelezettségvállalást, hogy az uniós küldöttségek és a központ külső szolgálatai mindegyike rendelkezzen nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadókkal/a nemi szempontok érvényesítésével foglalkozó kapcsolattartókkal/kapcsolattartási pontokkal, mindazonáltal hangsúlyozza, hogy e pozícióknak teljes munkaidősnek kell lenniük, és a feladataik ellátásához elegendő erőforrást kell biztosítani; ismételten kéri, hogy a katonai KBVP-missziókon belül is nevezzenek ki nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadókat;

22.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy gyűjtsenek nemek szerinti bontásban releváns humánerőforrás-adatokat, egyéb kritériumok mellett a jelölések, az előválogatott jelöltek, a kiválasztások, a szerződések meghosszabbítása és a kiküldés időtartamának értékelése, és az előrehaladás nyomon követése, valamint a nők és a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó személyek részvételével zajló, az álláshelyek elhagyásának okairól szóló, rendszerezett interjúk lebonyolítása céljából;

23.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a sokszínűség fontos kérdését az EKSZ nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó tanácsadójának szerepkörébe csoportosították, és felszólítja az EKSZ-t, hogy tulajdonítson kellő jelentőséget mind a nemek közötti egyenlőségnek, mind a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrendnek, valamint a sokszínűségnek és a befogadásnak, és hozzon létre egy-egy szerepet e területek mindegyikére, valamint erősítse meg ezeket a szerepköröket, az ezekhez tartozó felhatalmazást, forrásokat és hatásköröket; felszólít arra, hogy az EKSZ valamennyi igazgatóságán belül nevezzenek ki egy, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön tanácsadót, aki közvetlenül az EKSZ nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó tanácsadójának tesz jelentést, és hogy ösztönözzék a személyzetüket, hogy szorosan működjenek együtt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével;

24.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség olyan emberi jog, amely alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés és az intelligens gazdaságok szempontjából, amelyek mind a nők, mind a férfiak számára előnyösek teljes sokszínűségükben, beleértve az LMBTIQ+ közösséget is; megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőtlenséget az egyenlőtlenség más formái is súlyosbítják; hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenségeknek messzemenő társadalmi-gazdasági következményei vannak a társadalmak egészére nézve, és hogy ezt a változásnak ellenszegülő szereplőknek figyelembe kellene venniük; hangsúlyozza, hogy az uniós kötelezettségvállalások mindegyike célravezetőbb lesz, ha az uniós fellépés keretében a nemek közötti egyenlőség kapcsán interszekcionális megközelítést alkalmaznak; ismételten kéri, hogy minden uniós fellépés vegye figyelembe az interszekcionális identitásokat, és ismerje el, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek nem egyenlő mértékben érintik a nőket és lányokat, tekintettel sokszínűségükre;

25.

üdvözli, hogy az interszekcionalitást alapelvként belefoglalták a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervbe, de sajnálja, hogy hiányoznak a megvalósításához szükséges célértékek, mutatók és konkrét intézkedések; hangsúlyozza a Bizottság és az EKSZ elkötelezettségét az LMBTIQ+ személyek védelme és jogaik érvényesítésének világszerte történő lehetővé tétele iránt;

26.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv utal az uniós csatlakozási folyamatban rejlő lehetőségekre a nemek közötti egyenlőségnek a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban való előmozdítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség bővítési és szomszédságpolitikába való beemeléséhez erőteljes szakpolitikai párbeszédre és technikai segítségnyújtásra van szükség; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is használják ki a csatlakozási tárgyalásokat arra, hogy a bővítés a nők javát szolgálja;

27.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv foglalkozik a migráns nők és lányok rendkívüli kiszolgáltatottságával; kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a mozgásban lévő, a migrációs útvonalakon vagy táborokban tartózkodó nők és lányok helyzetére, és külön kéri, hogy garantálják hozzáférésüket vízhez, tisztálkodáshoz és higiéniához, a szexuális és reprodukciós egészséggel kapcsolatos jogokhoz és az anyáknak járó egészségügyi ellátáshoz;

Hét tevékenységi kör

A nemi alapú erőszak valamennyi formájának felszámolása

28.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló III. uniós cselekvési terv első kötelezettségvállalási területe a nemi alapú erőszak minden formájának felszámolására összpontosít; felszólít a nőgyilkosságok és az online és offline elkövetett nemi alapú erőszak minden formája elleni fokozott, összehangolt és holisztikus küzdelem megerősítésére, különösen a konfliktus- és szükséghelyzetekben, amelyek során a nők és lányok kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, továbbá azokra a nőkre és lányokra összpontosítva, akik nagyobb valószínűséggel válnak erőszak áldozatává, ideértve például a fogyatékossággal élő nőket és lányokat; hangsúlyozza, hogy együtt kell működni a partnerországokkal a nemi alapú erőszak valamennyi formájának bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében;

29.

sürgős fellépésre szólít fel a nők és lányok elleni erőszak kiváltó okainak kezelése érdekében, a nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív és interszekcionális megközelítést alkalmazva, különös tekintettel a nőgyilkosságok és a nemi alapú erőszak egyéb formáinak a világjárvány idején bekövetkező jelentős növekedésére; üdvözli, hogy a Bizottság a káros nemi normák megkérdőjelezése révén a megelőzés előmozdítására összpontosít; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a partnerországokkal és a civil szervezetekkel való együttműködés a nemi sztereotípiák ellen a társadalmi élet minden területén folytatandó küzdelem érdekében; felszólítja az uniós küldöttségeket és a tagállamokat, hogy minden lehetséges diplomáciai eszközzel mozdítsák elő a nemek között minden tekintetben strukturális egyenlőséget biztosító jogszabályok elfogadását;

30.

emlékeztet arra, hogy az EKSZ, a Bizottság, az uniós küldöttségek, valamint a KBVP-missziók és -műveletek valamennyi alkalmazottja számára kötelező képzésnek – az EU teljes személyi állománya, így többek között katonai és rendőri állománya számára nyújtott képzésen túlmenően – tartalmaznia kell a konfliktusokkal összefüggő szexuális és/vagy nemi alapú erőszak áldozatainak azonosítását szolgáló átfogó programokat, valamint megelőzést célzó programokat is; sürgeti az EU-t, hogy használjon ki minden lehetőséget annak érdekében, hogy a háború alatti tömeges nemi erőszak elkövetőit a nemzetközi büntetőjoggal összhangban feljelentsék, azonosítsák, eljárás alá vonják és megbüntessék; emlékeztet arra, hogy a Római Statútum állandó jogi keretet biztosít a szexuális és nemi alapú erőszak emberiesség elleni bűncselekményként való széles körű kezeléséhez, ezért felszólítja az EU-t, hogy mind politikai, mind pénzügyi szempontból aktívan támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróság független és alapvető fontosságú tevékenységét; üdvözli, hogy az EU globális emberi jogi szankciórendszerének keretében a szexuális és nemi alapú erőszakot is felvették a szankciók kiszabásának kritériumai közé, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ténylegesen alkalmazzák is azt;

31.

hangsúlyozza, hogy a kényszer- és a gyermekházasság az emberi jogokat sértő gyakorlat, amely a lányokat különösen kiteszi a bántalmazás és erőszak veszélyének; emlékeztet, hogy a női nemi szervek megcsonkítása nemzetközileg elismert emberi jogi jogsértés, amelynek világszerte 200 millió és csak az EU-ban 500 000 áldozata van, és évente legalább hárommillió lányt fenyeget a nemi szervei megcsonkításának veszélye; hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkítása és a kényszerházasság sérti a nők mint személyek méltóságát; integrált fellépésre szólít fel a női nemi szervek megcsonkítására és a kényszerházasságra való figyelemfelhívás és ezek megelőzése érdekében, különösen a konfliktus- és szükséghelyzetekben; felszólítja a Bizottságot, hogy a belső és külső uniós programok közötti szinergiák javításával biztosítson koherens hosszú távú megközelítést a nemi szervek megcsonkításának felszámolását illetően az EU-n belül és kívül egyaránt; ismételten kéri, hogy a női nemi szervek megcsonkításának megelőzésére irányuló intézkedéseket építsék be a külső fellépések valamennyi szakpolitikai területébe;

32.

emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozatainak nagy többsége nő és lány; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok nagyobb mértékben vállaljanak irányító és felügyelő szerepet, valamint felszólít a nemzetközi együttműködés fokozására a fent említett káros gyakorlatok felszámolása érdekében, melyek rabszolgasorba kényszerítik az áldozatokat; emlékeztet arra, hogy a nők emberkereskedelemmel és szexuális kizsákmányolással szembeni kiszolgáltatottsága fokozódik gazdasági nehézségek, fegyveres konfliktusok és veszélyhelyzetek idején; felszólít a nőkkel és lányokkal folytatott kereskedelem elleni küzdelemnek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv célkitűzéseibe való további integrálására, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló uniós stratégiával (2021–2025) való szinergiák fokozására;

A nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének, valamint a szexuális és reproduktív jogok biztosítása

33.

ismételten hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok emberi jogok, és az emberi méltóság és a nők társadalmi szerepvállalásának alapvető elemei; aggodalmát fejezi ki a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai terén tapasztalható visszaesés, valamint a nőgyűlölő konzervatív retorika terjedése és a szervezett vallási és egyéb csoportosulások miatt, amelyek többek között a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférés aláásásával fenyegetnek az Európai Unión belül és kívül egyaránt; hangsúlyozza, hogy az abortuszra vonatkozó jogszabályi visszalépések veszélyeztetik a nők egészségének, jogainak és méltóságának védelmét, és a szociálisan és gazdaságilag leginkább kiszolgáltatott nőket nagyobb kockázatnak teszik ki; megállapítja, hogy az EU-nak világszerte vezető példát kell mutatnia a szexuális és reproduktív egészség és jogok kényszerítéstől, erőszaktól, megkülönböztetéstől és visszaéléstől mentes előmozdítása terén; felszólítja ezért az összes tagállamot, hogy területükön biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférést;

34.

sajnálja, hogy világszerte számos régióban jelentősen megnyirbálták a szexuális és reproduktív egészséghez, például a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést, és az immár gyakran bűncselekménynek minősül; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek leginkább a szegény, vidéki és kisebbségekhez tartozó nők az áldozatai; hangsúlyozza, hogy minden korcsoportra, köztük a lányokra és a fiatalabb nőkre kell összpontosítani, és biztosítani kell a megfelelő tájékoztatást, oktatást és a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, köztük a terhesgondozáshoz, a biztonságos és legális abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való hozzáférést; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy továbbra is megkérdőjelezzék azokat a diszkriminatív normákat, amelyek megnehezítik a nők, a lányok és az LMBTIQ+ személyek számára a szexuális és reproduktív egészség és jogok érvényesítését, valamint hogy megkérdőjelezzék azokat a sztereotípiákat, amelyek a szülés során a marginalizált nők hátrányos megkülönböztetéséhez vezetnek;

35.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerországokban javítani kell a fogamzásgátlási módszerekhez való hozzáférést, különösen a serdülő lányok számára; megerősíti, hogy minden nőnek és serdülő lánynak joga van szabadon és tájékozottan dönteni saját szexuális és reproduktív egészségével és jogaival kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy az anyáknak nyújtott egészségügyi ellátás minősége egy adott ország fejlettségi szintjének fontos mutatója; úgy véli, hogy az EU-nak segítenie kell a partnerországokat abban, hogy a terhesség és a szülés kapcsán tiszteletben tartsák az egészséghez való jogot olyan megfelelő gyermekágyiegészségügyi szolgáltatások létrehozásával, amelyek hatékonyan csökkentik a csecsemőhalandóságot és a szülés közbeni szövődményekhez kapcsolódó haláleseteket;

36.

kéri, hogy az EU és a tagállamok humanitárius segítségnyújtása során a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv kezelje kiemelten a nemek közötti egyenlőséget, valamint a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, továbbá a szexuális és reproduktív jogok megsértése esetén az elszámoltathatóságot, továbbá az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való hozzáférést, a humanitárius szereplők képzése és a finanszírozás vonatkozásában is;

37.

kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv tulajdonítson nagyobb jelentőséget a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak, tekintettel a világjárvány nőkre és lányokra gyakorolt súlyos következményeire a partnerországokban, valamint hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) programozása során hangolják össze és különítsék el számukra a megfelelő, rugalmas, folyamatos és célzott finanszírozást; kéri az Európai Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy az uniós külső tevékenység programozási folyamata, ezen belül a közös programozás során kezeljék prioritásként a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek szolgáltatóként és a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmezőiként betöltött kulcsfontosságú szerepét;

38.

hangsúlyozza a szexuális és reproduktív egészség és jogok jelentőségét a nők testére és önállóságára, és sürgeti, hogy a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat közegészségügyi kérdésekként kezeljék, és biztosítsanak ezekhez mindenki számára megkülönböztetésmentes hozzáférést; felszólít, hogy biztosítsák mindenki számára az átfogó, életkornak megfelelő szexuális neveléshez, a hatékony fogamzásgátláshoz, a HIV- és a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzéshez és a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést; kéri, hogy a szexuális nevelési programok foglalkozzanak az emberek közötti kapcsolatokkal, a szexuális irányultsággal, a nemek közötti egyenlőséggel, a nemi normákkal, a nemi alapú erőszak megelőzésével és a beleegyezéssel, valamint nyújtsanak tájékoztatást a pubertásról, a menstruációs ciklusról, a terhességről és a szülésről, a fogamzásgátlásról és a szexuális úton terjedő betegségek megelőzéséről;

39.

kiemeli, hogy figyelembe kell venni az életkort a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos fellépések során, például hozzáférhető, ifjúságbarát tájékoztatás és szolgáltatások biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elő kellene mozdítania, hogy a partnerországok beépítsék ezeket a kérdéseket nemzeti közegészségügyi terveikbe; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv szexuális és reproduktív egészségre és jogokra vonatkozó célkitűzései mellett, és készítsenek „országszintű végrehajtási terveket”, amelyek prioritásként kezelik a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

40.

hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz való hozzáférést minden szinten és minden körülmények között ösztönözni kell a korai házasságok, a serdülőkori terhességek és az anyagi kiszolgáltatottság csökkentése végett; fokozott erőfeszítésekre szólít fel a hiányzások megelőzésére annak lehetővé tétele érdekében, hogy a lányok szülés után visszatérhessenek az iskolába, befejezhessék tanulmányaikat és elhelyezkedhessenek a munkaerőpiacon;

41.

intézkedéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy megakadályozzák a menstruáció alatt a lányok iskolából való hiányzását a vízellátás, a higiéniai szolgáltatások és a menstruációs higiéniai létesítmények iskolákban való javítása, valamint a menstruációs szegénység kezelése és az e területen tapasztalható megbélyegzés elleni küzdelem, többek között a nőkkel, lányokkal, férfiakkal és fiúkkal való együttműködés révén; nagyobb szinergiák biztosítását kéri az egészséggel, a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal, továbbá az iskolai vízellátással, higiénés körülményekkel és szolgáltatásokkal, valamint a lányoknak nyújtott személyes támogatással foglalkozó programok között;

42.

felhívja a figyelmet a nők és a férfiak közötti interszekcionális megkülönböztetésre és egyenlőtlenségekre az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a nyújtott egészségügyi ellátás minősége tekintetében, tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő egészségügyi ellátás és szolgáltatások hiányára; felszólít, hogy biztosítsanak egyetemes hozzáférést azon létesítményekhez, amelyek tájékoztatást nyújtanak a női betegségekről, például az endometriózisról és a méhnyakrákról, valamint a szexuális úton terjedő betegségekről, például a HIV-ről, továbbá amelyek biztosítják ezek megelőzését, megállapítását, ellátását és kezelését; felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa a méhnyakrák felszámolásának felgyorsítására irányuló globális WHO-stratégia végrehajtását;

43.

felszólítja a partnerországokat, hogy megfelelően finanszírozzák és erősítsék meg közegészségügyi rendszereiket, és világszerte végezzenek kutatásokat a nők egészségével kapcsolatban annak érdekében, hogy a betegségmegelőzés, a diagnózis, a kezelés és a kutatás területén előmozdítsák a társadalmi és a biológiai nem kérdésével kapcsolatos ismereteket; kéri továbbá, hogy hívják fel a nyilvánosság figyelmét a nemekre jellemző egészségügyi problémákra;

44.

kiemeli, hogy a tagállamoknak olyan népegészségügyi politikát kell elfogadniuk, amely különös hangsúlyt fektet az egészségfejlesztésre és a betegségmegelőzésre azáltal, hogy általános és magas színvonalú egészségügyi ellátást garantál, és biztosítja a főbb népegészségügyi problémák leküzdéséhez szükséges forrásokat;

A gazdasági és szociális jogok és az egyenlőség előmozdítása, továbbá a nők és lányok autonómiájának biztosítása

45.

ismételten emlékeztet arra, hogy a világjárvány okozta válság és annak gazdasági és szociális következményei aránytalan mértékben rontják a nők munkaerőpiachoz való hozzáférésére; hangsúlyozza annak fontosságát és szükségességét, hogy az EU támogassa egy interszekcionális nemi dimenzió kidolgozását és beépítését a partnerországok Covid19 utáni helyreállítási terveibe és az „Európa együtt” kezdeményezésekbe; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv végrehajtása során a Covid19-re a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő választ kell adni, hogy figyelembe lehessen venni a nők és lányok egyedi körülményeit és ösztönözni lehessen a válság után a lehetőségek megteremtését; felhívja a Bizottságot, hogy a partnerországokban a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos valamennyi intézkedésben érvényesítse általánosan a nemek közötti egyenlőség dimenzióját, és valamennyi ilyen intézkedésbe – többek között a helyreállítási tervekbe és intézkedésekbe – foglaljon bele a nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív fellépéseket, és úgy támogasson projekteket, köztük pénzügyi projekteket, hogy azok magukban foglalják a nemek közötti egyenlőséget is; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás új formái, például az esélyegyenlőség-kötvények (gender bonds) helyreállíthatják a nemzeti gazdaságokat, és egyben megerősíthetik a nők társadalmi szerepvállalását is;

46.

úgy véli, hogy a munka központi szerepet játszik az egyenlőtlenségek leküzdésében; támogatja a kollektív tárgyalást mint olyan eszközt, amely nemcsak a munkakörülmények javítására, hanem a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek kezelésére is szolgál;

47.

üdvözli, hogy a Bizottság az általános preferenciarendszerről szóló rendelet közelgő felülvizsgálata során a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ILO- és ENSZ-egyezmények betartását kívánja megkövetelni; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőséget ténylegesen foglalja bele a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló valamennyi fejezetbe, és biztosítsa, hogy a kereskedelem és a beruházások ne súlyosbíthassák a nemek közötti egyenlőtlenséget; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos valamennyi hatásvizsgálatnak figyelembe kell vennie a civil társadalmi szervezetek véleményét;

48.

hangsúlyozza, hogy a nők pénzügyi támogatása nem választható el a képzéstől, az információhoz való hozzáféréstől, a női készségek fejlesztésétől és az alapvető jogaik tudatosításától;

49.

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal a nők munkahelyi zaklatásának megelőzése és kezelése, valamint a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló 190. sz. ILO-egyezmény ratifikálása érdekében;

50.

felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv mozdítsa elő a nők gazdasági tevékenységét, és tegye elérhetővé számukra a szükséges gazdasági és szociális eszközöket, az erőforrásokat és – különösen a vészhelyzetben élők számára – a szociális védelmet; hangsúlyozza a nők globális gazdasági részvételének fontosságát a fenntartható fejlődés és a tartós és inkluzív gazdasági növekedés szempontjából, melyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a szegénység világszintű felszámolását kitűző fenntartható fejlődési célokhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő szociális védelmi mechanizmusokat, többek között a pénzátutalásokat is, annak érdekében, hogy a partnerországok képesek legyenek hatékonyabban reagálni a válsághelyzetekre és a külső sokkhatásokra;

51.

felszólítja az EU-t és a partnerországokat, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik a nők foglalkoztathatóságának javítását és tisztességes munkahelyeket biztosítanak számukra, valamint a finanszírozáshoz és az üzleti lehetőségekhez való hozzáférést, többek között nők által vezetett helyi szervezetek támogatása, valamint a szakszervezetekben való részvételük ösztönzése révén; kiemeli annak fontosságát, hogy fokozzák például a mikrohitelekhez való hozzáférést a nők kreativitásának és vállalkozói készségének kisebb léptékű elősegítése és ösztönzése érdekében;

52.

hangsúlyozza, hogy a hatékonyság biztosítása érdekében figyelembe kell venni az egyéb intézkedések – például a nemi alapú erőszaktól való mentesség, a tisztességes munkához, valamint a megfizethető gyermek- és idősgondozáshoz való hozzáférés – egymást kiegészítő jellegét; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy világszerte biztosítsák az anyák és apák jogait és védjék meg őket, továbbá működjenek együtt a partnerországokkal a megfelelő szülési, apasági és szülői szabadság biztosítása érdekében, és fogadjanak el gyakorlati intézkedéseket e védelem biztosítására, valamint ruházzanak be a gyermekgondozási és oktatási szolgáltatásokba;

53.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell az ENSZ keretein belül egy üzleti és emberi jogokra vonatkozó kötelező erejű eszköz létrehozását az emberi jogoknak és a nők jogainak teljes körű biztosítása érdekében;

54.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a partnerországokkal együttműködve finanszírozzanak és mozdítsanak elő olyan intézkedéseket, amelyek a nőkre háruló fizetetlen munka aránytalan terhét kezelik, és hogy támogassanak olyan intézkedéseket, melyek a nők informális gazdaságból a formális gazdaságba való átlépését segítik; hangsúlyozza, hogy a nőknek és a férfiaknak egyenlően kell osztozniuk a nem fizetett gondozási és háztartási feladatokon; konkrét lépéseket vár a nem fizetett gondozási és háztartási munka elismerése, csökkentése és újraelosztása érdekében;

55.

felszólít a nők gazdasági és társadalmi szerepének és részvételének különösen a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő makrogazdasági politikák előmozdítása révén történő aktív előmozdítására, valamint a polgári és törvényes jogaik, többek között a tulajdonhoz való jog, a bankhitelhez való hozzáférés, valamint a különböző gazdasági ágazatokban és a politikai életben való részvétel jogának elismerésére; sajnálja, hogy az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérhez való jog számos körülmény között nem biztosított, sem az EU-n belül, sem azon kívül, még akkor sem, ha azt jogszabály rögzíti, és hangsúlyozza, hogy kezelni kell e megkülönböztetés kiváltó okát;

56.

hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a magánszektor részvétele a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervben meghatározott célok elérésében, és felelősségre vonása a nők jogainak a vállalati tevékenységek során történő megsértése esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy a vállalati átvilágításról szóló soron következő jogalkotási javaslatába foglalja bele a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

57.

hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági és társadalmi autonómiája kulcsfontosságú a fenntartható és inkluzív növekedéshez; átfogó erőfeszítésre szólít fel annak érdekében, hogy a lányok és a nők hozzáférjenek a magas színvonalú oktatáshoz és a minőségi készségfejlesztéshez, valamint a munkaerőpiachoz való hozzáférésüket segítő hatékony eszközökhöz, különösen szükséghelyzetben és lakóhelyelhagyás esetén; határozottan ajánlja, hogy a partnerországok az uniós költségvetésből nyújtott támogatással fokozzák a minőségi és inkluzív oktatásba történő beruházásokat; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban az oktatás területén továbbra is a hatékonyság szempontjából már bizonyított uniós költségvetés-támogatás az inkluzív és minőségi oktatáshoz való hozzáférés mindenki számára történő lehetővé tételének kedvelt eszköze; üdvözli az oktatás általános finanszírozásának növelésére irányuló szándékot, amelynek értelmében a humanitárius segítségnyújtásra szánt költségvetés 10 %-át a szükséghelyzetben lévők oktatásának finanszírozására fordítják;

58.

hangsúlyozza, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítése, valamint a nők függetlenségéhez, egyenlőségéhez és emancipációjához való hozzájárulás érdekében támogatni kell az egészségügyi és oktatási szolgáltatásokba, a megfizethető lakhatásba, valamint a biztonságos, megfizethető és hozzáférhető tömegközlekedésbe történő jelentős beruházásokat mind a vidéki, mind a városi területeken; emlékeztet arra, hogy külön figyelmet kell ezekre a kérdésekre fordítani a törékeny vagy konfliktus utáni helyzetben lévő államokban, ahol az EU olyan fejlesztési projekteket is végre fog hajtani, melyek segítenek kezelni a nők lakhatáshoz, földhöz és tulajdonhoz való jogainak hiányát;

59.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos országban nő a nemek közötti digitális szakadék, ami akadályozza az információkhoz és a digitális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a digitális jártasságot, valamint a digitális eszközökhöz való hozzáférést és azok megfizethetőségét, továbbá a munkaerőpiachoz való hozzáférést; magasabb összegű és célzott finanszírozást és ösztöndíjakat szorgalmaz annak érdekében, hogy a nők és a lányok hozzáférjenek a felsőoktatáshoz és a szakképzéshez, különösen a lányok digitális és technológiai oktatásának, valamint a nők a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén való részvételének előmozdítása, valamint a nők által vezetett projektek támogatása érdekében; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv ama szándékát, hogy csökkenti a nemek közötti digitális szakadékot, és ezzel elősegíti a ténylegesen inkluzív digitális átállást;

60.

emlékeztet arra, hogy a nők, különösen az interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülők nehézségekbe ütközhetnek a digitális szolgáltatásokhoz és a kapcsolódó infrastruktúrához való hozzáférés terén; kéri, hogy a nők és a lányok – különösen a vidéki és a távoli területeken élők – számára biztosítsanak jobb, egyetemes, biztonságos és védett hozzáférést a digitális eszközökhöz és az azok használatával kapcsolatos képzéshez;

61.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a köz- és magánszolgáltatások nyújtását olyan, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő digitális csatornákon, technológiákon és szolgáltatásokon keresztül (pl. e-kormányzat, digitális pénzügyi szolgáltatások), amelyek fokozzák a nők és lányok társadalmi befogadását és részvételét; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék a társadalom valamennyi veszélyeztetett csoportjának digitális kirekesztését, és tegyék elérhetővé számukra az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos oktatást, figyelembe véve a nők oktatáshoz való hozzáférését meghatározó különböző tényezőket, valamint ingyenes digitális hozzáférési pontokat hozva létre;

62.

uniós támogatásra hív fel a partnerországok közigazgatásának korszerűsítéséhez és digitalizálásához, különösen annak biztosítása érdekében, hogy ezekben az országokban megbízható legyen az anyakönyvek vezetése, és minden születést anyakönyvezzenek;

63.

elismeri, hogy a vészhelyzetek, például a fegyveres konfliktusok és a gazdasági válságok, valamint a lakóhelyelhagyásra kényszerítő körülmények veszélyeztetik a nők és lányok oktatását és képzését; ismételten hangsúlyozza, hogy a nők megélhetéshez és munkalehetőségekhez való hozzáférésére súlyosan kihatnak a vészhelyzetek, ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ilyen esetekben elkülönítsék a szükséges forrásokat, különösen a nők által vezetett helyi szervezetek és a meglévő struktúrák számára annak érdekében, hogy javítsák azokat a struktúrákat, amelyek hosszú távon biztosítják oktatásuk, készségeik és a munkahelyekhez való hozzáférésük megfelelő fejlesztését;

64.

megjegyzi, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalansága aszimmetrikusan érinti a nőket, és hogy aránytalanul kevesebb földdel, állatállománnyal és egyéb vagyonnal rendelkeznek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a nemek közötti egyenlőség elérésére irányuló célkitűzést az élelmiszer- és a mezőgazdasági ágazatban, a pénzügyi lehetőségeket és a képzéshez való hozzáférést a nők mezőgazdaságban való szerepvállalásának növelése érdekében; megjegyzi, hogy fontos támogatni a partnerországok erőfeszítéseit a jogi, politikai és intézményi reformok terén annak érdekében, hogy a nők egyenlő jogokat élvezhessenek a gazdasági erőforrásokhoz való hozzáférés terén, különös tekintettel a földtulajdonhoz és a javak egyéb formáihoz való hozzájutásra, és az azok feletti ellenőrzésre;

65.

felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő a fenntartható fejlődési célokkal és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv célkitűzéseivel összhangban lévő gazdaság- és kereskedelempolitikákat; emlékeztet az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalásában (12) vázolt, a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről szóló korábbi álláspontjára; felhívja az EU-t, hogy továbbra is támogasson és vezessen be olyan kereskedelempolitikákat, amelyek csökkentik a társadalmi-gazdasági különbségeket, és biztosítják az alapvető szabadságok és az emberi jogok, köztük a nemek közötti egyenlőség magas szintű védelmét és tiszteletben tartását;

66.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv felszólít a nemek közötti egyenlőségnek az uniós kereskedelempolitika révén történő előmozdítására; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy mozdítsák elő és támogassák egy, a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezet belefoglalását valamennyi uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásba, többek között a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának előmozdítására vonatkozó kötelezettségvállalásokkal együtt; kéri a Bizottságot, hogy az előzetes és utólagos hatásvizsgálatokban térjen ki az uniós kereskedelempolitika és kereskedelmi megállapodások nemek szerinti hatásaira;

67.

hangsúlyozza korábbi álláspontját, amely szerint az EU–Chile társulási megállapodás közelgő korszerűsítése során külön fejezetet kell szentelni a kereskedelem és a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők társadalmi szerepvállalása növelése kérdésének; érdeklődéssel veszi tudomásul a tárgyalások során a kereskedelemről és a nemek közötti egyenlőségről szóló fejezet tekintetében elért eredményeket;

68.

emlékeztet „Az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (13),

69.

megjegyzi, hogy a kereskedelempolitika a nemek szempontjából nem semleges, és hogy a kereskedelempolitika nőkre és férfiakra gyakorolt eltérő hatásainak megfelelő értékeléséhez szükség van a nemek szerint lebontott adatok és egyértelmű mutatók jobb gyűjtésére; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy merítsenek ihletet az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája által kidolgozott eszköztárból, és az előzetes hatásvizsgálatokba és az utólagos értékelésekbe foglalják bele az EU kereskedelempolitikájának és kereskedelmi megállapodásainak országspecifikus és ágazatspecifikus, nemi szempontú hatásait; felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a nemzetközi partnerekkel, például a WTO-val, valamint a helyi hatóságokkal és szervezetekkel annak érdekében, hogy adatokat gyűjtsön, elemezze a kereskedelem nőkre gyakorolt hatását, és az adatokat konkrét javaslatokká alakítsa át a nők nemzetközi kereskedelmi rendszerben betöltött szerepének javítása, továbbá az inkluzív gazdasági növekedés előmozdítása céljából; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szervezetek, például a WTO, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ és az ENSZ közötti fokozott együttműködés, valamint a tudományos élet, a civil társadalmi szervezetek és a parlamentek bevonásával működő hálózatok létrehozása a bevált gyakorlatok és az adatgyűjtési módszerek jobb megosztásához, valamint a nemi dimenziónak a kereskedelembe való beépítéséhez vezethet; kitart amellett, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseknek nem szabad a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetre korlátozódniuk;

70.

felhívja a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt a WTO közelmúltban létrehozott, kereskedelemmel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó informális munkacsoportjában, hogy a 12. miniszteri konferencián olyan határozott miniszteri nyilatkozatot dolgozzanak ki, amely ütemtervként szolgálhatna a 2017. évi Buenos Aires-i nyilatkozat végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemmel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó informális munkacsoport az első lépés a kereskedelemmel és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések megvitatására szolgáló állandóbb WTO-platform felé; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is proaktívan működjön együtt a WTO többi tagjával az informális munkacsoport munkájához való hozzájárulás érdekében, és vizsgálja meg egy állandó munkacsoport létrehozásának lehetőségét;

71.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a belföldi tanácsadó csoportok összetétele a nemek szempontjából kiegyensúlyozott legyen, hogy felügyeleti szerepkörük tovább bővüljön, és hozzanak létre egy kereskedelemmel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó bizottságot minden egyes szabadkereskedelmi megállapodás esetében a hiányosságok felmérésére;

72.

felhívja a Bizottságot, hogy körültekintően értékelje a kereskedelmi megállapodásoknak a nagy számú női munkavállalót foglalkoztató ágazatokra – például a ruhaiparra és a kisüzemi mezőgazdaságra – gyakorolt hatását; emlékeztet, hogy a Covid19 okozta gazdasági válság erősen érintette ezeket az ágazatokat, és súlyosbította a női munkavállalók növekvő egyenlőtlenségének, hátrányos megkülönböztetésének és kizsákmányolásának kockázatát;

73.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre – és tegye is nyilvánossá a kiosztott forrásokat – ahhoz, hogy kereskedelmi és beruházási politikáiban előmozdítsa a nemek közötti egyenlőség alapvető értékét, és biztosítsa, hogy a kereskedelempolitikáért és a tárgyalásokért felelős uniós intézmények titkárságai rendelkezzenek a nemi dimenziónak a kereskedelmi tárgyalások és a szakpolitikák kidolgozásának teljes folyamatába való beépítéséhez szükséges ismeretekkel és technikai kapacitással, a nemi szempontok érvényesítésével foglalkozó kapcsolattartót nevezve ki az uniós intézményekben és küldöttségeken;

74.

felszólít arra, hogy az ILO alapvető munkaügyi normáinak és vonatkozó egyezményeinek – különösen a háztartási alkalmazottakról szóló 189. sz. egyezmény, a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról szóló 156. sz. egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény, a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló 111. sz. egyezmény, az egyenlő díjazásról szóló 100. sz. egyezmény és az erőszakról és a zaklatásról szóló 190. sz. egyezmény – tiszteletben tartása alapján a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó valamennyi fejezetbe foglaljanak bele végrehajtható rendelkezéseket, és hogy ezeket az egyezményeket vegyék fel a GSP+ felülvizsgálatában szereplő egyezmények listájára;

75.

üdvözli a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet nemzetközi munkaértekezleti megállapodását (ISO/IWA 34) a nők vállalkozói tevékenységével kapcsolatos általános fogalommeghatározásokról, amelynek célja, hogy a nők gazdasági szerepvállalásának előmozdítása érdekében megkönnyítse szakpolitikák kidolgozását, az adatgyűjtést, valamint a kapacitásépítéshez, a finanszírozáshoz és a piacokhoz való hozzáférést;

76.

üdvözli az Európai Beruházási Bank (EBB) hitelezési politikáiban a nemek közötti egyenlőség terén eddig elért eredményeket, és felhívja az EBB-t, hogy fokozza erőfeszítéseit, és különösen külső hitelezési megbízatása során a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv szakpolitikai céljait;

77.

hangsúlyozza, hogy az EBB-nek és más érintett európai fejlesztési pénzintézeteknek maradéktalanul igazodniuk kell a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervhez; felhívja az EBB-t, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv célkitűzéseit, amikor partnerországbeli vállalkozásoknak nyújt támogatást hatásvizsgálatok révén, melyeket az EBB által finanszírozott valamennyi projekt esetében el kell végezni, és felszólít a műveletek folyamatos helyszíni nyomon követésére;

A nők, lányok és fiatal nők részvételének és vezető szerepének elősegítése

78.

hangsúlyozza a nők és lányok vezető szerepének és a döntéshozatal valamennyi szintjén való részvételének fontosságát, valamint azt, hogy a nőknek a közéletben és a politikai életben való egyenlő részvétele elengedhetetlen a jó kormányzáshoz és politikai döntéshozatalhoz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők a külső tevékenység valamennyi szintjén képviseltessék magukat a tárgyalóasztal mindkét oldalán; megismétli, hogy amikor a nők és a lányok egyenlő mértékben töltenek be vezető szerepet, egész közösségek számára születnek előnyösebb és tartósabb megoldások; megállapítja, hogy a nők alulreprezentáltak a politika és a közélet minden szintjén, és lassú a fejlődés;

79.

kéri, hogy biztosítsanak programfinanszírozást a nők képzésének, polgári szerepvállalásának és részvételének előmozdítása érdekében, többek között a közösségi szintű részvételen alapuló megközelítések és a lányoknak és fiatal nőknek szóló egyedi oktatási tevékenységek támogatását, mivel ők a megkülönböztetés által leginkább érintettek közé tartoznak; felszólít arra, hogy a nőket a döntéshozatal, a kormányzás, a vezetés és a hatalmi pozíciók valamennyi szintjébe vonják be olyan közigazgatási reformok, programok és tevékenységek révén, mint a hálózatépítés, a csereprogramok, a mentorálás és a szponzorálás, és támogatja a helyi nőjogi szervezetek és nők által vezetett frontvonalbeli humanitárius segítségnyújtók bevonását a humanitárius koordinációs és döntéshozatali struktúrákba;

A nők bevonása a békeépítési és biztonsági kezdeményezésekbe

80.

hangsúlyozza, milyen fontos a nők és a civil társadalom szerepe a párbeszéd előmozdításában, a koalíciók létrehozásában, a békeközvetítésekben és a béke és biztonság jelentését érintő eltérő szemléletek felmutatásában, különösen a konfliktusok megelőzése és rendezése, valamint a konfliktusok utáni újjáépítés terén; felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő a nők nagyobb mértékű részvételét a békefenntartásban és a további békeépítésben, támogassa és ismerje el a nőket, a fiatal nőket, a lányokat és a női emberijog-védőket a változás fő mozgatórugóiként, valamint támogassa és védje meg őket; hangsúlyozza, hogy a nők emberi jogainak tiszteletben tartása és teljes körű érvényesítése a demokratikus és befogadó társadalmak alapja;

81.

üdvözli a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos uniós cselekvési terv beillesztését a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervbe, és kéri annak tényleges végrehajtását; kiemeli a nők és a női emberijog-védők által vezetett meglévő és sikeres helyi békeépítési kezdeményezések fontos szerepét, és felhívja az EU-t, hogy támogassa, erősítse meg és módszeresen vonja be ezeket a kezdeményezéseket a békeépítési konzultációkba, koordinációba és döntéshozatalba;

82.

felhívja az EKSZ-t, hogy végezzen szisztematikus konfliktuselemzést integrált nemi dimenzióval, nemek közötti összehasonlító elemzés és nemi szempontú konfliktuselemzés alapján, különös tekintettel a KBVP-missziókra és -műveletekre, valamint az Európai Békekereten belül végzett tevékenységekre; hangsúlyozza, hogy elegendő erőforrásra van szükség az integrált nemi dimenzióval rendelkező kockázat- és konfliktuselemzések elvégzéséhez szükséges uniós szakértelem és kapacitás kiépítéséhez és megerősítéséhez, amelynek során külön figyelmet kell fordítani a nemek közötti egyenlőségre, és biztosítani kell a nők és a hátrányos helyzetű csoportok érdemi részvételét;

83.

rámutat annak fontosságára, hogy összekapcsolják a humánbiztonság koncepcióját a nemi dimenzióval; felhívja az EU-t, hogy a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrendjében használja az ENSZ Közgyűlésének 66/290. sz. határozatában meghatározott humánbiztonság fogalmát; kitart amellett, hogy a biztonságnak az emberi életre és az olyan fenyegetésekkel szembeni védelmére kell összpontosítania, mint az erőszak, valamint az oktatás, az egészségügy, az élelem vagy a gazdasági függetlenség hiánya; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki és mozdítsák elő az ENSZ leszerelési menetrendjét; ragaszkodik ahhoz, hogy feminista külpolitikát folytasson a leszerelés és a nonproliferáció terén;

84.

rámutat arra, hogy a nőket aránytalanul sújtja a konfliktusokhoz kapcsolódó szexuális erőszak és az emberi jogok egyéb büntetlen megsértése, ideértve az emberkereskedelem nagyobb kockázatát is; hangsúlyozza, hogy a konfliktusövezetekben és konfliktus által sújtott országokban nemi erőszakot elszenvedett nőket és lányokat megfelelő és holisztikus ellátásban és kezelésben, valamint tényleges és gyors jóvátételben kell részesíteni; megállapítja, hogy ez a rendszer ott, ahol már alkalmazzák, működik, és elősegíti az áldozatok társadalomba való visszailleszkedését is; emlékeztet az áldozatok megbélyegzése elleni küzdelem fontosságára; felszólít az olyan intézkedések folyamatos támogatására, amelyek konfliktus- és szükséghelyzetekben a nőket szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos gondozási csomagokkal látják el, a frontvonalbeli szervezetek és a nők által vezetett szervezetek finanszírozása és támogatása révén;

85.

emlékeztet, hogy a fegyveres konfliktusok a nőket és lányokat aránytalanul jobban sújtják; elítéli, hogy háborús fegyverként használják a nemi erőszakot, és kitart amellett, hogy sürgősen lépjenek fel ezzel szemben, valamint hogy küzdeni kell a büntetlenség ellen azzal, hogy igazságszolgáltatás elé állítják az elkövetőket; hangsúlyozza azt is, hogy sokszor a nők esnek először áldozatul a konfliktusövezetekben való népességmozgásnak, és gyakran veszítik el emiatt a gazdasági önállóságukat és az oktatáshoz, valamint a megbízható szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; kiemeli, hogy azok számára, akik konfliktusok vagy természeti katasztrófák miatt kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket, biztosítani kell az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférést; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal és azok fegyveres erőivel annak érdekében, hogy biztosítsák a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló Negyedik Genfi Egyezmény megfelelő végrehajtását, különös tekintettel a szexuális erőszak megelőzésére és büntetésére;

86.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv nem veszi figyelembe az országok kulturális örökségét és a nők szerepét a kultúra védelmében és fejlesztésében; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek célja a nők kulturális örökségének és hagyományainak védelme és elismerése, amelyek gyakran észrevétlenek maradnak, különösen a konfliktus teljes ciklusában;

A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő humanitárius fellépés biztosítása

87.

sajnálja, hogy a Bizottság nemrégiben kiadott, „Uniós humanitárius segítségnyújtás: új kihívások, régi elvek” című közleménye (COM(2021)0110) nem kezeli kellőképpen a nemi dimenziót a humanitárius helyzetekben; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrétabb javaslatokat a konkrét kiadásokra, programokra, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos tevékenységek nyomon követésére és értékelésére humanitárius környezetben, és dolgozzon ki intézkedéseket a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő, adaptált és hatékony uniós humanitárius fellépés továbbfejlesztésére, tekintettel a humanitárius segítségnyújtás, a fejlesztés és a béke közötti hármas kapcsolaton alapuló megközelítés kínálta lehetőségre a nők és lányok jogainak védelme és a nemek közötti egyenlőség minden összefüggésben történő előmozdítása érdekében;

A környezetbarát és digitális társadalom létrehozása

88.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervbe felvették az éghajlatváltozással kapcsolatos kiemelt területet, tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás a nemek szempontjából nem semleges, mivel fokozza a nemek közötti egyenlőtlenségeket, különösen a szegények, a fiatalok és az őslakosok esetében, különösen a sérülékeny környezetekben; üdvözli az Unió eltökéltségét, hogy a zöld átmenet összefüggésében kezeli a nemek közötti egyenlőség kérdését, tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás aránytalanul jobban sújtja a nőket és a lányokat, különösen a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy a partnerországokban be kell vonni a nőket és a lányokat az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó hatékony megközelítések kialakításába és végrehajtásába, és meg kell őket hallgatni, továbbá meg kell erősíteni szerepüket, ezáltal biztosítva a nemek közötti egyenlőség szempontjából transzformatív és hatékony éghajlat-politikai fellépést; felhívja az EU-t, hogy jó példával járjon elöl azáltal, hogy az európai zöld megállapodásba és a kapcsolódó kezdeményezésekbe haladéktalanul beépíti a nemi dimenziót és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célokat;

89.

elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőség a fenntartható fejlődés előfeltétele, és szükséges a méltányos és igazságos átmenet megvalósításához, amelyből senki nem marad ki; megismétli ezért arra irányuló felhívását, hogy az európai zöld megállapodást mielőbb kövesse a „zöld megállapodás szerinti diplomácia”, amely szisztematikusan figyelembe veszi a nemi és interszekcionális szempontokat, és bevonja a nőket és a lányokat, köztük az őslakos nőket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos stratégiai döntéshozatalba;

90.

kiemeli, hogy a nők és a női szervezetek élen járnak a mezőgazdaság, az éghajlat, az energia és a biológiai sokféleség megőrzése terén a megoldások megtalálásában és a szakértelem biztosításában, továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; kéri, hogy megfelelő és rugalmas finanszírozás, jogszabályi rendelkezések, valamint a földhöz és erőforrásokhoz való hozzáférés, továbbá a magán- és pénzügyi szektorral való együttműködés formájában kapjanak támogatást; ismét kiemeli a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó alkalmazkodás szerepét, többek között az éghajlattudatos mezőgazdaságot, a katasztrófakockázat csökkentését, a körforgásos gazdaságot és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást;

91.

felszólít, hogy a nők és a lányok számára tegyék hozzáférhetővé a digitális eszközöket és a használatukra vonatkozó képzést, és hozzanak intézkedéseket, hogy előmozdítsák a nők jelenlétét a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területéhez kapcsolódó szakmákban;

92.

hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatok a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és zaklatás forrásai; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú online erőszak és az internetes megfélemlítés elleni küzdelem érdekében a kormányoknak fokozniuk kell az e hálózatok és a digitális platformok jobb szabályozására irányuló erőfeszítéseiket; elismeri, hogy ez jelentős akadályt jelent a nők és lányok digitális terekhez való hozzáférése és online részvétele szempontjából, és súlyosan akadályozza a lányok és nők politikai részvételét, különösen az interszekcionális identitású nők és lányok esetében, akik saját beszámolóik szerint magasabb arányban szenvednek el online zaklatást; felszólít a nők online védelmét szolgáló célzott mechanizmusokra, valamint a nők nagyobb mértékű bevonására a mesterségesintelligencia-alkalmazások tervezésébe, gyártásába és fejlesztésébe a nemi sztereotípiák és előítéletek állandósulása elleni küzdelem érdekében; felszólít a megfelelő büntetőjogi rendelkezések végrehajtására az online visszaélések, a fenyegető üzenetek, a szexuális zaklatás és a magánjellegű képek beleegyezés nélküli megosztása elleni küzdelem érdekében;

93.

megjegyzi, hogy az e-kereskedelemben megvan annak a lehetősége, hogy több női vállalkozót kapcsoljon össze a nemzetközi piacokkal; felhívja azonban a Bizottságot, hogy támogassa a nőket az olyan új technológiák bevezetésében, mint például a blokklánc, amely „peer-to-peer” jellegénél, anonimitásánál és hatékonyságánál fogva segíthet egyes nőknek abban, hogy leküzdjék a kereskedelem útjában álló diszkriminatív jogi és kulturális akadályokat, javítsák a finanszírozáshoz való hozzáférésüket, és segítsék őket a globális értékláncokba való bekapcsolódásban;

Az egyenlőség generációjának tényleges megteremtése

94.

megismétli, hogy az EU-nak multilaterális szinten vezető szerepet kell játszania a feminista diplomácia előmozdításában a nők és lányok jogaira és szerepvállalására vonatkozó nemzetközi megállapodások végrehajtása érdekében; felhívja az EU-t, annak tagállamait, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy kötelezzék el magukat egy olyan feminista kül-, biztonság- és fejlesztéspolitika megvalósítása mellett, amely a nemek közötti egyenlőség transzformatív jövőképét is magában foglalja, és hogy a nemek közötti egyenlőséget tegyék külső tevékenységeik és prioritásaik központi elemévé;

95.

üdvözli, hogy a párizsi „Egyenlőség generációja” fórumon erre 33 milliárd eurót ígértek a világ minden tájának kormányai, a magánszektor és a civil társadalom; felszólít egy hatékony nemzetközi elszámoltathatósági rendszer kialakítására, és felszólítja a Bizottságot, hogy évente ellenőrizze kötelezettségvállalásait és azok gyakorlati megvalósulását;

96.

emlékeztet az Európai Bizottság azon vállalására, hogy a külső tevékenységek költségvetéséből 4 milliárd eurót a nők és lányok ügyére fordít, és növeli a női szervezetek finanszírozását; felszólít e kötelezettségvállalások egyértelművé tételére, megfelelő nyomon követésére és a gyakorlatba való átültetésére, valamint egyértelmű kiindulási alap és célok meghatározására;

97.

ismételten rámutat arra, hogy a nemzedékek közötti párbeszéd, valamint a férfiak és fiúk bevonása és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránti kötelezettségvállalása alapvető fontosságú a társadalmi változások előidézéséhez és az egyenlőség generációjának tényleges megteremtéséhez;

98.

üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv elismeri annak fontosságát, hogy a férfiakat és a fiúkat aktívan bevonják a társadalmi attitűdök megváltoztatásának, és ennek eredményeként a szélesebb körű strukturális változások előmozdításába; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyakorlati módszereket dolgozzanak ki a férfiaknak és fiúknak mint a változás előmozdítóinak bevonására a férfiak és fiúk bevonásával kapcsolatos további mutatók és célkitűzések megállapítása, valamint annak biztosítása révén, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési terv számukra is pozitív eredményeket hozzon;

o

o o

99.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1)  HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

(2)  HL L 107., 2021.3.26., 1. o.

(3)  HL L 209., 2021.6.14., 1. o.

(4)  HL C 76., 2020.3.9., 168. o.

(5)  HL C 294., 2021.7.23., 8. o.

(6)  HL C 294., 2021.7.23., 58. o.

(7)  HL C 404., 2021.10.6., 202. o.

(8)  HL C 456., 2021.11.10., 191. o.

(9)  HL C 456., 2021.11.10., 232. o.

(10)  HL C 81., 2022.2.18., 63. o.

(11)  HL C 81., 2022.2.18., 43. o.

(12)  HL C 162., 2019.5.10., 9. o.

(13)  HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/168


P9_TA(2022)0074

A jogállamiság és az Európai Bíróság ítéletének következményei

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a jogállamiságról és az Európai Bíróság ítéletének következményeiről (2022/2535(RSP))

(2022/C 347/13)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére, 3. cikkének (1) bekezdésére, 4. cikkének (3) bekezdésére, 6., 7., 13. cikkére, 14. cikkének (1) bekezdésére, 16. cikkének (1) bekezdésére, 17. cikkének (1) bekezdésére, 17. cikkének (3) bekezdésére, 17. cikkének (8) bekezdésére, 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére és 49. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 265., 310., 317. és 319. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

tekintettel „Az (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazása: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer” című, 2021. március 25-i állásfoglalására (2),

tekintettel a jogállamiság európai unióbeli helyzetéről és a feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazásáról szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására (3),

tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer alkalmazására vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására (4),

tekintettel az Európai Unió Bírósága (Bíróság) előtt jelenleg folyamatban lévő C-657/21. sz. Európai Parlament kontra Bizottság ügyben 2021. október 29-én benyújtott, mulasztás megállapítása iránti keresetére,

tekintettel a Bizottság 2020. szeptember 30-i (COM(2020)0580) és 2021. július 20-i (COM(2021)0700) jogállamisági jelentéseire,

tekintettel az Európai Tanács 2020. december 11-én elfogadott következtetéseire,

tekintettel a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

tekintettel a Bíróság C-156/21. és C-157/21. sz. ügyekben hozott, 2022. február 16-i ítéleteire (5),

tekintettel a Bíróságnak a C-650/18. sz. ügyben hozott, 2021. június 3-i határozatára, amely elutasította Magyarországnak az Európai Unió alapját képező értékek valamely tagállam általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítására irányuló eljárást megindító, 2018. szeptember 12-i parlamenti állásfoglalás elleni keresetét (6),

tekintettel a Bíróság 2021. július 14-i végzésére és 2021. július 15-i ítéletére (7), amelyek kimondják, hogy a bírákra vonatkozó lengyelországi fegyelmi rendszer nem egyeztethető össze az uniós joggal,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítására a Tanácsot felszólító javaslatról szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására (8),

tekintettel a Bizottság 2017. december 20-i, az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján a lengyelországi jogállamiságról szóló, indokolással ellátott javaslatára: a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM(2017)0835),

tekintettel a lengyelországi helyzetre vonatkozóan az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági határozatról szóló, 2018. március 1-i állásfoglalására (9),

tekintettel a Bizottság által a jogállamisági feltételrendszerről szóló rendelet 6. cikkének (4) bekezdése alapján Lengyelországnak és Magyarországnak küldött, 2021. november 17-i levelekre,

tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére és VI. mellékletére,

A.

mivel az Európai Unió az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeken, vagyis az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul;

B.

mivel a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelettel összhangban a jogállamiságot az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek és elvek, többek között az alapvető jogok és a megkülönböztetésmentesség fényében kell értelmezni; úgy véli, hogy a Bizottságnak minden rendelkezésére álló eszközt – többek között a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendeletet is – fel kell használnia a demokrácia és az alapvető jogok az Unióban bárhol történő folyamatos megsértésének kezelésére, beleértve a tömegtájékoztatás szabadsága és az újságírók, a migránsok, a nők jogai, az LMBTIQ-személyek jogai, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadság elleni támadásokat; felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel, és vegye ezt figyelembe a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet alkalmazása során;

C.

mivel annak egyértelmű veszélye, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket, nem csupán azt a tagállamot érinti, amelyben a veszély bekövetkezik, hanem kihat a többi tagállamra, a tagállamok egymás iránti kölcsönös bizalmára, magára az Unió jellegére és az uniós polgárok uniós jog szerinti alapvető jogaira is;

D.

mivel az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek magát az Európai Unió mint közös jogrend identitását határozzák meg, és ezért az Európai Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy a Szerződések által ráruházott hatáskörein belül megvédje ezeket az értékeket;

E.

mivel a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet 2021. január 1-jén hatályba lépett, és ezen időpont óta teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban;

F.

mivel a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet alkalmazhatósága, célja és hatálya a rendeletben egyértelműen meghatározásra került; mivel az EUSZ 17. cikke (1) bekezdésének értelmében a Bizottság gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedések alkalmazásáról;

G.

mivel a Bizottság elnökének a 2022. február 16-i plenáris vitáról való távolmaradása azt mutatja, hogy nem tartja tiszteletben a Bizottság azon kötelezettségét, hogy felkérés esetén prioritást biztosítson a Parlament plenáris ülésein való részvételének az azokkal ütköző eseményekhez vagy meghívásokhoz képest, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásban foglaltak szerint (10);

H.

mivel Ursula von der Leyen elnök 2022. február 16-i sajtónyilatkozatában bejelentette, hogy figyelembe véve a Bíróság ítéleteit, a Bizottság „a következő hetekben olyan iránymutatásokat fog elfogadni, amelyek még egyértelműbbé teszik a mechanizmus gyakorlati alkalmazását”;

I.

mivel a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet alkalmazása nem függ olyan iránymutatások elfogadásától, amelyek nem képezik a rendelet részét, és mivel semmilyen iránymutatás nem áshatja alá a társjogalkotók szándékát, és nem módosíthatja, bővítheti vagy szűkítheti a rendelet szövegének hatályát;

J.

mivel a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet célja, hogy megvédje az Unió költségvetését és az Unió pénzügyi érdekeit a jogállamiság elveinek megsértéséből eredő hatásoktól;

K.

mivel elfogadhatatlan, hogy a Bizottság és a Tanács 2021 decembere óta nem hajlandó tárgyalásokat kezdeni a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó egységes, tényeken alapuló és uniós szintű mechanizmusról szóló intézményközi megállapodásról, amint azt a Parlament 2020. október 7-i jogalkotási kezdeményezésében kérte (11);

L.

mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásainak Lengyelország számára történő folyósítására vonatkozó, a Bizottság elnöke által, 2021. október 19-én említett három feltétel még nem teljesült;

M.

mivel az EUMSZ 319. cikkével összhangban „az Európai Parlament a Tanács ajánlása alapján mentesíti a Bizottságot a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alól”;

N.

mivel az Ukrajnában kibontakozó háború emlékeztet bennünket arra a közös kötelességünkre, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel hatékonyan védjük a demokráciát, a jogállamiságot és az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeinket;

O.

mivel az EUMSZ 234. cikkével összhangban az Európai Parlament jogosult arra, hogy a Bizottság elleni bizalmatlansági indítványról szavazzon;

P.

mivel a Bizottság sajnálatos módon úgy határozott, hogy tiszteletben tartja az Európai Tanács 2020. december 11-i, nem kötelező erejű következtetéseit, annak ellenére, hogy „teljes mértékben független” és tagjai „nem kérhetnek és fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől vagy más szervezettől” (az EUSZ 17. cikkének (3) bekezdése, az EUMSZ 245. cikke), továbbá hogy „az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel” (az EUSZ 17. cikkének (8) bekezdése), és „gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedéseknek az alkalmazásáról” (az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése);

1.

üdvözli a Bíróság 2022. február 16-i ítéletét (12) és következtetéseit, amelyek szerint a jogállamiságra vonatkozó feltételességi mechanizmus összhangban van az uniós joggal, és megerősíti a jogalap megfelelőségét, a rendszernek az EUSZ 7. cikkével és a jogbiztonság elvével való összeegyeztethetőségét, valamint az EU-nak a jogállamisággal kapcsolatos tagállami hatásköreit, továbbá azt a következtetést, hogy el kell utasítani a Magyarország és Lengyelország által a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet ellen benyújtott kereseteket;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen sürgős lépéseket és haladéktalanul alkalmazza a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszert azáltal, hogy a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti írásbeli értesítést küld, majd közvetlenül tájékoztatja a Parlamentet, elvárja továbbá, hogy a rendelet hatálya alá tartozó, a rendelet 2021. januári hatálybalépését követő 14 hónapban felmerült valamennyi esemény az értesítés részét képezze; hangsúlyozza, hogy legfőbb ideje, hogy a Bizottság teljesítse a Szerződések őreként rá háruló feladatokat, és azonnal reagáljon a jogállamiság elveinek egyes tagállamokban zajló súlyos megsértéseire, amelyek komoly veszélyt jelentenek az Unió pénzügyi érdekeire az uniós források tisztességes, jogszerű és pártatlan elosztása tekintetében, különös tekintettel a megosztott irányítás alá tartozó forrásokra; figyelmeztet arra, hogy minden további késedelem súlyos következményekkel járhat;

3.

hangsúlyozza, hogy az oligarchikus struktúrákkal szembeni tétlenség és laza megközelítés, valamint a jogállamiság rendszerszintű megsértése gyengíti az egész Európai Uniót és aláássa polgárai bizalmát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az adófizetők pénze soha ne kerüljön az EU közös értékeit veszélyeztetők zsebébe;

4.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem adott megfelelő választ a Bíróság 2022. február 16-i ítéleteire, annak ellenére, hogy elkötelezte magát a jogállamisági mechanizmus alkalmazására vonatkozó iránymutatások véglegesítése mellett; megismétli azonban, hogy a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet szövege egyértelmű, alkalmazásához nincs szükség további értelmezésre, és hogy a társjogalkotók e célból nem ruháztak hatásköröket a Bizottságra; hangsúlyozza, hogy a Bíróság elismerte különösen azt, hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudják kellő pontossággal meghatározni a rendelet lényeges tartalmát és az abból eredő követelményeket; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a jogilag nem kötelező erejű és a rendelet részét nem képező iránymutatások kidolgozásának folyamata semmi esetre sem késleltetheti tovább a rendelet alkalmazását, és rámutat különösen arra, hogy a Bizottság köteles az uniós jogszabályokat a tagállamok választási menetrendjétől függetlenül végrehajtani;

5.

megjegyzi, hogy 2021 októberében a Parlament az EUMSZ 265. cikke alapján keresetet indított a Bíróság előtt a Bizottság ellen amiatt, hogy mulasztást követett el és nem alkalmazta a rendeletet, amit 2021-ben két állásfoglalásban kért tőle, és amit a Bizottság időhúzási kísérlete és nem kielégítő válaszai előztek meg; emlékeztet arra, hogy ez az ügy (13) jelenleg az írásbeli eljárás szakaszában van, amelyben az érintett felek – a Bizottság és a Parlament – írásban terjesztik elő érveiket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem válaszolt a Parlamentnek a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó felhívására, és nem küldött írásbeli értesítést az érintett tagállamoknak, hanem 2021 novemberében csak információkat kért Magyarországtól és Lengyelországtól;

6.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács képtelen érdemi előrelépést tenni az uniós értékek érvényesítése terén a 7. cikk szerinti, folyamatban lévő, a Lengyelországban és Magyarországon a közös európai értékeket fenyegető veszélyekre válaszul indított eljárásokban; rámutat, hogy továbbra is aláássa a közös európai értékek integritását, a kölcsönös bizalmat és az Unió egészének hitelességét az, hogy a Tanács nem alkalmazza hatékonyan az EUSZ 7. cikkét; sürgeti a francia elnökséget és az utána következő elnökségeket, hogy rendszeresen szervezzenek meghallgatásokat; üdvözli e tekintetben a francia elnökség által 2022. február 22-re összehívott első meghallgatást és a 2022. május 30-ra tervezett második meghallgatást; javasolja, hogy a Tanács a meghallgatások nyomon követéseként az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően intézzen konkrét ajánlásokat az érintett tagállamokhoz, és tűzzön ki határidőket ezen ajánlások végrehajtására;

7.

felhívja ezért a francia elnökséget, hogy tegyen eleget a „humánus Európa” iránti kötelezettségvállalásának, és határozottan járuljon hozzá a jogállamiság megerősítéséhez és az alapvető jogok védelméhez, amint azt az uniós elnökségi programja is rögzíti, amelyben a jogállamiságot „az Unió megfelelő működésének alapvető előfeltételeként” írják le; sürgeti a francia elnökséget, hogy támogassa a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet gyors és megfelelő alkalmazását és végrehajtását;

8.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság egyes tagállamokban tapasztalható romló helyzete miatt konstruktív párbeszédre van szükség az uniós jogállamisági eszköztár továbbfejlesztéséről;

9.

hangsúlyozza, hogy a rendelet szerinti intézkedések meghozatalakor a Bizottságnak biztosítania kell a teljes átláthatóságot, és teljeskörűen és időben tájékoztatnia kell a Parlamentet, ellentétben a Bizottság által a rendelet alapján 2021 novemberben az információkérő levelek küldésekor alkalmazott megközelítéssel;

10.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós források végső címzettjeit vagy kedvezményezettjeit a rendelet 5. cikkének (4) és (5) bekezdésében rögzítettek szerint ne fosszák meg az uniós alapokból származó előnyöktől abban az esetben, ha szankciókat alkalmaznak a jogállamisági mechanizmus keretében;

11.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszert mind az uniós költségvetésre, mind a Next Generation EU-ra alkalmazni kell; hangsúlyozza továbbá, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a nemzeti tervek jóváhagyását a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet 19. cikkében és V. mellékletében meghatározott mind a 11 kritérium teljesítésétől kell függővé tenni; elvárja, hogy a Bizottság a partnerségi megállapodások és a kohéziós politikai programok jóváhagyása előtt zárjon ki a kohéziós politika keretébe tartozó programokkal kapcsolatban minden olyan kockázatot, amely hozzájárul az uniós forrásokkal való visszaéléshez vagy a jogállamiság megsértéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza szigorúbban a közös rendelkezésekről szóló rendeletet és a költségvetési rendeletet az uniós alapok diszkriminatív felhasználásának kiküszöbölése érdekében, különös tekintettel bármely politikai indíttatású diszkriminatív felhasználásra;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak.

(1)  HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.

(2)  HL C 494., 2021.12.8., 61. o.

(3)  HL C 67., 2022.2.8., 86. o.

(4)  HL C 99., 2022.3.1., 146. o.

(5)  A 2022. február 16-i Magyarország kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ítélet, C-156/21, ECLI:EU:C:2022:97 és a 2022. február 16-i Lengyel Köztársaság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa ítélet, C-157/21, ECLI:EU:C:2022:98.

(6)  2021. június 3-i Magyarország kontra Parlament ítélet, C-650/18, ECLI:EU:C:2021:426.

(7)  A Bíróság elnökhelyettesének 2021. július 14-i végzése, Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság, C-204/21 R, ECLI:EU:C:2021:593 és a 2021. július 15-i Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság ítélet, C-791/19, ECLI:EU:C:2021:596.

(8)  HL C 433., 2019.12.23., 66. o.

(9)  HL C 129., 2019.4.5., 13. o.

(10)  HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

(11)  HL C 395., 2021.9.29., 2. o.

(12)  A fent hivatkozott C-156/21. és C-157/21. sz. ügyekben.

(13)  C-657/21.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/172


P9_TA(2022)0075

A forrásadó európai kerete

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a forrásadó európai keretéről (2021/2097(INI))

(2022/C 347/14)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 12., 45., 49., 58., 63., 64., 65., 113., 115. és 116. cikkére,

tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2011. november 11-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0714),

tekintettel a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 2011. november 30-i 2011/96/EU tanácsi irányelvre (1) (a továbbiakban: az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv),

tekintettel a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvre (2), valamint az (EU) 2016/1164 irányelvnek a harmadik országokat érintő hibrid struktúrákból adódó diszkrepanciák tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 29-i (EU) 2017/952 tanácsi irányelvre (3),

tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló, 2003. június 3-i 2003/49/EK tanácsi irányelvre (4) (a továbbiakban: a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv),

tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. december 9-i 2014/107/EU tanácsi irányelvre (5),

tekintettel a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i (EU) 2018/822 irányelvre (6),

tekintettel a közös társaságiadó-alapról szóló, 2016. október 25-i (COM(2016)0685) és a közös összevont társaságiadó-alapról szóló, 2016. október 25-i (COM(2016)0683) bizottsági javaslatokra, a digitális gazdaság adóztatásáról szóló intézkedéscsomagra (7) és a Parlament erre vonatkozó álláspontjára,

tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban 2012. szeptember 11-én, első olvasatban elfogadott álláspontjára (8),

tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására (9),

tekintettel a fent említett parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre (10),

tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak a cum-ex, cum-cum és forrásadó-visszaigénylési stratégiákról szóló, 2020. szeptember 23-i jelentésére,

tekintettel a forrásadó-mentességi eljárásokról szóló, 2009. október 19-i bizottsági ajánlásra (11),

tekintettel a „Kettős adóztatás az egységes piacon” című, 2011. november 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0712),

tekintettel „A helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló új cselekvési terv” című, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

tekintettel a „Tőkepiaci unió a polgárok és vállalkozások számára – új cselekvési terv” című, 2020. szeptember 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0590),

tekintettel a Bizottság forrásadóra vonatkozó 2017-es magatartási kódexére,

tekintettel az Európai Bankhatóságnak a cum-ex, cum-cum és forrásadó-visszaigénylési rendszerekről szóló, 2020. május 11-i jelentésére,

tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak a piaci visszaélésekről szóló rendelet felülvizsgálatáról szóló, 2020. szeptember 23-i végleges jelentésére,

tekintettel „A tőkepiaci unió megvalósításának felgyorsítása: a tőkeáramlás nemzeti akadályainak felszámolása” című, 2017. március 24-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0147),

tekintettel az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont „A globális minimumadó bevételi hatásai: országonkénti becslések” című, 2021. októberi tanulmányára,

tekintettel az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont „Az adóverseny új formái az Európai Unióban: empirikus vizsgálat” című, 2021. november 22-i tanulmányára,

tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

tekintettel az „Iránymutatás a tagállamoknak: Helyreállítási és rezilienciaépítési tervek” című, 2021. január 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0012),

tekintettel a G20-ak/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó inkluzív keretében tett, a gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelésére szolgáló kétpilléres megoldásra vonatkozó, 2021. július 1-jei nyilatkozatára,

tekintettel az OECD a kettős adóztatási egyezményekből eredő adókedvezményekkel és a betartatás fokozásával foglalkozó projektjére (TRACE),

tekintettel „A forrásadó területén a kettős adóztatás elkerülésére és az adóvisszaélés megelőzésére szolgáló új uniós rendszer” című kezdeményezésről szóló, 2021. szeptember 28-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatra,

tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására (13),

tekintettel a feltételes adómegállapításokról és a jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására (14),

tekintettel a cum-ex botrányról, a pénzügyi bűnözésről és a jelenlegi jogi keret hiányosságairól szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására (15),

tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására (16),

tekintettel az adóparadicsomok uniós jegyzékének reformjáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (17),

tekintettel „Az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtása: eredmények, tanulságok és leküzdendő akadályok” című, 2021. szeptember 16-i állásfoglalására (18),

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0011/2022),

A.

mivel a tagállamok továbbra is jelentős adóbevételektől esnek el a káros adózási gyakorlatok miatt, és a társaságiadó-kikerülés miatti bevételkiesés becsült összege évi 36–37 milliárd EUR-tól (19) 160–190 milliárd EUR-ig (20) terjed;

B.

mivel független kutatások (21) szerint az EU tagállamai együttesen több társaságiadó-bevételtől esnek el más uniós tagállamok, mint harmadik országok javára;

C.

mivel amikor egy bizonyos joghatóságon keresztül magas jogdíj-, kamat- vagy osztalékkifizetések történnek, az arra utal, hogy a nyereséget kizárólag az adóteher csökkentése céljából terelik kerülőútra;

D.

mivel az agresszív adótervezési struktúrák három fő csatorna szerint csoportosíthatók: i. jogdíjfizetések, ii. kamatfizetések és iii. transzferárazás (22), ami jól mutatja a passzív bevételek áramlásának fontosságát az adókikerülésben és adókijátszásban;

E.

mivel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív kerete a gazdaság digitalizációjából eredő kihívások kezelése érdekében megállapodott a nemzetközi adórendszer kétpilléres reformjának kulcsfontosságú elemeiről, melyek egyike a 15 %-os minimális tényleges társaságiadó-kulcs;

F.

mivel az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont becslése szerint az OECD/G20-ak megállapodás II. pillérének végrehajtása a 27 tagállam számára azonnali 63,9 milliárd EUR-s adóbevétel-növekedést fog eredményezni;

G.

mivel a forrásadó csökkentheti az adókijátszás és adókikerülés kockázatát, de kettős adóztatáshoz is vezethet; mivel ezek az adók bevételi forrást jelentenek a tagállamok számára a közkiadások finanszírozására, és hatékony eszközt a hazai adóalap biztosításához és az alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe történő nyereségátcsoportosítás elleni küzdelemhez;

H.

mivel a forrásadó-rendszer uniós és tagállami szintű változásait össze kell hangolni az adókikerülés elleni meglévő és jövőbeli rendelkezésekkel, például a fent említett megállapodásnak az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó, fent említett inkluzív kerete révén történő végrehajtásával;

I.

mivel mind a cum-ex, mind a cum-cum rendszerek lehetőséget adtak olyan osztalékadó-visszaigénylésekre, amelyekre a kedvezményezettek nem voltak jogosultak, és a becslések szerint e visszaigénylések 2000 és 2020 között összesen mintegy 140 milliárd EUR költséget róttak az adófizetőkre; mivel e visszaigénylések többségét jogellenesnek minősítették, és a leleplezések az eddigi legnagyobb adócsalási botrányra derítettek fényt az Európai Unióban;

J.

mivel az összetett, hosszadalmas, költséges és nem szabványosított visszatérítési eljárások növelik az adócsalási és adókikerülési rendszerek kockázatát, amint azt a cum-ex leleplezések is megmutatták, miközben növelik a határokon átnyúló befektetések adminisztratív terheit is – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a lakossági befektetők esetében –, eltántoríthatnak a határokon átnyúló beruházásoktól, továbbá akadályozhatják a piaci integrációt és a tőkepiaci unió fejlődését;

K.

mivel az Európai Parlament „A tőkepiaci unió (CMU) további fejlesztéséről: a tőkepiaci finanszírozáshoz való hozzáférés, különösen a kkv-k számára, és a lakossági befektetők tőkepiaci részvételének növelése” című, 2020. október 8-i állásfoglalásában (23) kifejtette a tőkepiaci unióval kapcsolatos álláspontját; mivel az EU továbbra is elkötelezett a tőkepiaci unió megvalósítása és a határokon átnyúló beruházásokat ösztönző, valódi európai piac előmozdítása mellett; mivel a Bizottság a „Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára – új cselekvési terv” című 2020. évi közleményében az egyik kulcsfontosságú intézkedésként a határokon átnyúló beruházások adóterheinek csökkentésére irányuló célkitűzést jelentett be;

L.

mivel a Bizottság a múltban nem kötelező erejű intézkedéseket vezetett be az adó-visszatérítési eljárások megkönnyítése érdekében, ideértve a forrásadóra vonatkozó magatartási kódexet és a határokon átnyúló forrásadó-mentesség igénylésére vonatkozó eljárások egyszerűsítéséről szóló ajánlást, amelyek csak korlátozott eredményeket hoztak; mivel az OECD TRACE csomagját (24) sem alkalmazzák széles körben;

M.

mivel a Bizottság becslése szerint a forrásadó-visszatérítési eljárások összköltsége 2016-ban mintegy 8,4 milliárd EUR volt, ami főként az elmaradt adókedvezményeknek, a visszatérítési eljárások költségeinek és az alternatív költségeknek (25) tudható be, és mindez csökkenti a határokon átnyúló beruházások lehetőségének vonzerejét;

N.

mivel a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv és az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv egyaránt mentesít a forrásadó alól bizonyos, kamatokkal, jogdíjakkal és osztalékokkal kapcsolatos, határokon átnyúló kifizetéseket a kettős adóztatás elkerülése érdekében;

O.

mivel 2019. február 26-án az Európai Unió Bírósága több olyan ügyben hozott ítéletet, amelyek a dán társaságok által más uniós tagállamokban működő vállalkozásoknak fizetett osztalékokra és kamatokra vonatkozó dán forrásadó-rendszerrel kapcsolatosak, és amelyek jelentős következményekkel jártak a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv és az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv alkalmazására nézve; mivel ezek az ügyek megerősítik a tényleges tulajdonlásra vonatkozó megbízható információk és a passzív bevételek kedvezményezettje oldalán a gazdasági tartalom fontosságát;

P.

mivel a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv (3) preambulumbekezdése szerint „szükséges annak biztosítása, hogy a kamat- és jogdíjfizetésekre csak egyszeres adófizetési kötelezettség vonatkozzon”;

Q.

mivel a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló tárgyalások 2012-ben elakadtak a Tanácsban, mivel a tagállamok eltérően vélekedtek a jogdíjakra és kamatokra vonatkozó tényleges minimális adókulcs bevezetésének lehetőségéről; mivel a Bizottság úgy véli, hogy az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó inkluzív kerete 2. pillérének átültetése megnyitja az utat a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv átdolgozására irányuló, függőben lévő javaslat elfogadása előtt (26);

R.

mivel a Bizottság ígéretet tett arra, hogy javaslatot tesz egy közös, szabványosított, az egész EU-ra kiterjedő forrásadó-könnyítési rendszer bevezetésére irányuló jogalkotási kezdeményezésre, amelyet az adóhatóságok közötti információcsere- és együttműködési mechanizmus kísér (27);

S.

mivel a Szerződések és az európai jogi keret határain belül az adózás terén a tagállamok közötti magas szintű együttműködés továbbra is alapvető fontosságú az egységes piac integritásának védelme és megőrzése szempontjából;

A nyereségátcsoportosítás gyakorlatának megszüntetése

1.

megjegyzi, hogy a folyamatos erőfeszítések ellenére a forrásadó-rendszer továbbra is nagymértékben széttagolt a tagállamok között az adókulcsok és a kedvezményre vonatkozó eljárások tekintetében, ami kiskapukat és jogbizonytalanságot teremt; megjegyzi továbbá, hogy a jelenlegi rendszerrel visszaélnek a nyereség átcsoportosítása érdekében, az lehetővé teszi az agresszív adótervezést, és az egységes piacon belüli, határokon átnyúló beruházások akadályozásán túl kettős adóztatáshoz is vezet, melyek egyaránt elkerülendők;

2.

üdvözli a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelem terén az elmúlt években uniós és nemzetközi szinten elért jelentős előrelépéseket, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a meglévő jogszabályok jobb alkalmazására van szükség, és a nyereségátcsoportosításra, a káros adóversenyre és a csalásra utaló egyre több bizonyíték fényében – különösen a cum-ex leleplezéseket követően – jogalkotási fellépésre is szükség lehet a határokon átnyúló beruházások adójellegű akadályainak kezelésére irányuló erőfeszítések mellett;

3.

üdvözli az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszere által elért megállapodást egy kétpilléres reformról, amely magában foglal egy globális minimális tényleges táraságiadó-kulcsot is; ezt fontos lépésnek tartja afelé, hogy megszüntessék a nyereségek alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe való átcsoportosítását, csökkentsék a területek közötti káros adóversenyt, és biztosítsák, hogy a vállalatok minden egyes adójogrendszerben megfizessék az adóból rájuk eső méltányos részt; megállapítja ugyanakkor, hogy a megállapodás magában foglal adóra vonatkozó külön szabályokat és egy de minimis mentességet, és hogy az intézkedés alkalmazási körét a legalább 750 millió EUR globális konszolidált árbevétellel rendelkező multinacionális vállalatokra összpontosították;

4.

üdvözli, hogy 137 ország és joghatóság támogatja az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének kétpilléres reformról szóló megállapodását; megelégedéssel nyugtázza, hogy a G20-ak és az OECD valamennyi tagja és az összes uniós tagállam részes fele a megállapodásnak; üdvözli, hogy röviddel azután, hogy az OECD kidolgozta mintaszabályait, a Bizottság a megállapodással összhangban, jogalkotási javaslatot terjesztett elő a II. pillér végrehajtására vonatkozóan; felszólítja a Tanácsot, hogy a Parlament álláspontjának figyelembevételével mielőbb fogadja el e javaslatot, hogy az 2023-ban hatályba léphessen; úgy véli, hogy az adóverseny alsó határának megállapítása a nemzetközi megállapodás végrehajtásának részét képezi;

5.

emlékeztet, hogy a forrásadó olyan óvintézkedés lehet, amelyet a tagállamok az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékében szereplő országokkal szemben hoznak; kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy olyan jogalkotási javaslat előterjesztését, amely összehangolt óvintézkedéseket mozdít elő a jegyzékben szereplő országokkal szemben, mivel az ilyen intézkedések egyes tagállamok általi diszkrecionális alkalmazása a vártnál kevesebb eredményt hozott; e tekintetben kiemeli, hogy az OECD/G20-ak megállapodás, és különösen a II. pillér végrehajtását is figyelembe kell venni;

6.

megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy Unió-szerte alkalmazandó forrásadó bevezetésére annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban indított kifizetéseket legalább egyszer megadóztassák, mielőtt a pénz kiáramlik az Unióból (28); sürgeti a Bizottságot, hogy ebbe a javaslatba foglaljon bele erőteljes visszaélés elleni intézkedéseket;

7.

megjegyzi, hogy az egyszerű, következetes és méltányos adórendszer kulcstényező az EU versenyképességének növelésében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás még mindig zajlik, és ezt elősegíti a harmadik országokba irányuló kimenő fizetésekre vonatkozó közös forrásadó hiánya, valamint olyan közös szabályok és eljárások hiánya, melyek hatékonyabban biztosítanák az Unión belül áramló osztalékok, jogdíjak és kamatok adóztatását, többek között akár egy minimális tényleges adómérték alkalmazásával; hangsúlyozza, hogy az elkövetkező években az EU egyik fő feladata kell, hogy legyen a nyereségátcsoportosítások problémájának kezelése;

8.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság az európai szemeszter és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek értékelése keretében megállapította, hogy az agresszív adótervezés kezelése érdekében további reformokra van szükség hat olyan tagállamban, ahol a külföldre irányuló kifizetésekre kivetett forrásadó hiánya vagy korlátozott alkalmazása valószínűsíthetően visszaélésszerű és agresszív adótervezési célokat, valamint az egyezmények közötti különbségek kihasználásából eredő adóelőnyszerzést szolgál;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon az európai szemeszter keretében és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek értékelése során tett, az agresszív adótervezésre és különösen a kamat-, jogdíj- és osztalékfizetésekre vonatkozóan tett ajánlások végrehajtásához;

10.

hangsúlyozza, hogy a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv és az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv keretében érvényben lévő rendszer, valamint az Unión belül áramló osztalékok, jogdíjak és kamatok adóztatását biztosító közös szabályok és eljárások hiánya együttesen olyan csatornákat biztosít, melyeken keresztül ezek a pénzek adómentesen kiáramolhatnak az EU-ból alacsony adómértéket alkalmazó harmadik országok felé, ami jelentős bevételkiesést eredményez; hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést legalább az adóalap-erózió megakadályozását célzó szabályok révén kezelni kell;

11.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy közös és egységesített forrásadó-keretet, amely csökkenti a befektetők számára a rendszer bonyolultságát, megszünteti az egyezmények közötti különbségek kihasználásából eredő adóelőnyszerzés gyakorlatát, és biztosítja, hogy az EU-ban keletkezett valamennyi osztalékot, kamatot, tőkenyereséget, jogdíjfizetést, szakmai szolgáltatások utáni és a vonatkozó szerződések alapján teljesített kifizetést egy tényleges adókulcs szerint megadóztassák;

12.

emlékeztet a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló, 2012. szeptember 11-i, első olvasatban elfogadott álláspontjára; sajnálja, hogy az említett irányelv felülvizsgálata 2012 óta függőben van a Tanácsban, mivel a tagállamok eltérő álláspontra helyezkedtek a jogdíjakra és kamatokra vonatkozó tényleges minimális adókulcs esetleges bevezetésével kapcsolatban; sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb folytassa és zárja le a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelvről szóló tárgyalásokat a II. pillér uniós végrehajtásának fényében;

13.

megjegyzi, hogy a részvényeseknek fizetett osztalékokra vonatkozó tényleges minimális adókulcs hiánya olyan környezetet teremtett, amely kedvezhet az adókikerülésnek; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze ezt a problémát, és értékelje, hogy mely jogalkotási lehetőségek volnának a legalkalmasabbak annak kezelésére, beleértve az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv felülvizsgálatának lehetőségét is;

14.

emlékeztet arra, hogy közelmúltbeli kutatások (29) szerint a tagállamokban nagy különbségek vannak a forrásadók alkalmazása terén – az adókulcsok 0 % és 35 % között mozoghatnak –, és rámutat, hogy az adóegyezményekben szereplő forrásadó-kulcsok gyakran alacsonyabbak az általános adókulcsoknál;

15.

ösztönzi valamennyi tagállamot, hogy fejezzék be az adóalap-erózió és a nyereség-átcsoportosítás megakadályozása céljából az adóegyezmények kapcsolódó intézkedéseinek végrehajtásáról szóló többoldalú egyezmény (MLI) ratifikálását; felszólítja a Bizottságot, hogy az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékének és kritériumainak reformja során építse be az említett egyezményben rögzített standardokat;

16.

ösztönzi a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az összes hatályos, harmadik országokkal aláírt adóegyezményt az új globális normáknak való megfelelés biztosítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy javasoljon arányos intézkedéseket a tagállamoknak a meglévő kétoldalú adóegyezményeikre vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy azok tartalmazzanak a visszaélés elleni általános szabályokat;

17.

felkéri a Bizottságot, hogy az adókötelezettség alá tartozás (STTR) 2. pillérben foglalt szabálya tükrében értékelje a tagállamok és a fejlődő országok közötti adóegyezményekre irányuló tárgyalásokra vonatkozó uniós iránymutatások kidolgozását;

Az osztalékarbitrázs elleni küzdelem fokozása

18.

emlékeztet arra, hogy 2018 októberében egy vizsgálat feltárta, hogy 11 tagállam mintegy 55,2 milliárd EUR adóbevételtől esett el a cum-ex és cum-cum rendszerek miatt, de egy 2021. októberben közölt vizsgálatból származó újabb becslések szerint a 2000 és 2020 közötti időszakban az állami bevételekben keletkezett veszteség összege mintegy 140 milliárd EUR; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e rendszerekkel továbbra is visszaélnek az uniós költségvetés kárára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy más, hasonlóan káros hatású rendszerek is létezhetnek, például a cum-fake; megállapítja, hogy a karlsruhei német bíróság 2021 júliusában úgy határozott, hogy a cum-ex rendszerek jogellenesek, ezért adócsalásnak minősülnek;

19.

tudomásul veszi az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) és az Európai Bankhatóság (EBH) által – a Parlament kérésére – lefolytatott, a cum-ex, cum-cum és forrásadó-visszaigénylési rendszerekről szóló vizsgálatát és végleges jelentését; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az e rendszerek felszámolására irányuló lehetséges megoldásokat, köztük az adó-visszatérítés iránti kérelmek és a mögöttes osztalékfizetés összekapcsolásának lehetőségét, nevezetesen egy egyedi azonosító révén és/vagy azáltal, hogy minden tagállamban egyetlen szervezetet bíznak meg a forrásadó beszedésével és a vonatkozó adóigazolás kiállításával annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen kifizetés esetén se kerülhessen sor többszörös adó-visszaigénylésre, és hogy az adóhatóságok könnyen fel tudják tárni a visszaigénylési eljárásokkal kapcsolatos visszaéléseket;

20.

hangsúlyozza, hogy a cum-ex ügyben feltárt információk hatással voltak a piac integritására és a befektetői bizalomra; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ESMA által a piaci visszaélésekről szóló rendelet felülvizsgálatáról kiadott végleges jelentés következtetéseit annak elemzése érdekében, hogy megsértették-e a rendeletet, és mérlegelje, hogy e tekintetben szükség van-e a piaci visszaélésekről szóló rendelet módosítására; kiemeli, hogy az európai hatóságokon, köztük az EBH-n és az ESMA-n is számon kell kérni felügyeleti feladataik teljesítését;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az adóhatóságok, a pénzügyi piacfelügyeleti hatóságok és adott esetben a bűnüldöző szervek közötti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás fokozására a forrásadó-visszaigénylési rendszerek felderítése és az ellenük való jogi fellépés tekintetében; kiemeli az ESMA Bizottsághoz intézett azon ajánlását (30), hogy szüntesse meg a pénzügyi piacfelügyeleti hatóságok és az adóhatóságok közötti információcserére vonatkozó jelenlegi jogi korlátozásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a soron következő jogalkotási javaslatokban hozzon létre jogalapot a releváns információk e hatóságok közötti cseréjére, különösen a gyanús tevékenységekre való figyelemfelhívás céljából;

22.

osztja az ESMA azon aggodalmát, hogy a forrásadó-visszaigénylési rendszerek ritkán korlátozódnak az EU területére (31), ezért hangsúlyozza az e téren folytatott folyamatos nemzetközi együttműködés fontosságát;

23.

kiemeli a Bizottság erőfeszítéseit és a Parlament arra irányuló kezdeményezéseit, hogy – például a Fiscalis programmal – megerősítsék a tagállamok közötti adóügyi együttműködést;

24.

hangsúlyozza, hogy bár a 2014/107/EU tanácsi irányelv megkönnyítette az információcserét, a cum-ex és cum-cum rendszerek felderítésének egyéb akadályai is vannak, ideértve az értékpapírügyletekkel kapcsolatos elszámolások késedelmeit, a tőkenyereségre vonatkozó információcsere hatókörét és azt, hogy kevés a spontán információcsere; emlékeztet „Az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtása: eredmények, tanulságok és leküzdendő akadályok” című, 2021. szeptember 16-i állásfoglalásában foglalt ajánlásokra;

25.

hangsúlyozza, hogy a közvetítők szerepéről sem szabad megfeledkezni, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a közvetítők elősegíthessék az adóvisszaéléseket és adókikerülést; emlékeztet arra, hogy az (EU) 2018/822 irányelv (DAC6 irányelv) kötelező közzétételi szabályokat vezetett be a határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozóan, kötelezővé téve a közvetítők számára a potenciálisan káros adózási konstrukciók bejelentését; felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a szabályok milyen mértékben járultak hozzá a káros adózási konstrukciók, például a cum-cum és a cum-ex rendszerek feltárásához, és milyen mértékben gyakoroltak visszatartó hatást;

26.

kéri a Bizottságot, hogy a kötelező információcserét terjessze ki az osztalékarbitrázs-rendszerekre, valamint a tőkenyereségekre, ezen belül az osztalék- és tőkenyereség-adó visszatérítésére vonatkozó valamennyi információra; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje a jelentéstételi követelményeknek a természetes személy ügyfelek eszközeinek kezelésére vonatkozó, határokon átnyúló konstrukciókra való kiterjesztésének hatását, figyelembe véve a keletkező adminisztratív terheket; kiemeli ennek keretében a tényleges tulajdonosokra vonatkozó pontos és teljes körű információk fontosságát;

A határokon átnyúló beruházások előtt álló akadályok felszámolása az egységes piacon

27.

határozottan üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2022 végéig javaslatot terjeszt elő a forrásadók közös és standardizált rendszerének létrehozására, és egy azt kiegészítő, a tagállami adóhatóságok közötti információcserére és együttműködésre szolgáló mechanizmusra; sürgeti a Bizottságot, hogy – az EU hatásköreit maradéktalanul tiszteletben tartva – tegyen erőfeszítéseket az Unión belüli eltérő forrásadó-kulcsok közelítésére is;

28.

kéri, hogy az említett javaslat foglalkozzon harmonizált végrehajtás szükségességével, melynek a tagállamok közötti adóegyezmények helyébe kell lépnie; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást azon szerződéses rendelkezések tekintetében, amelyeket a tagállamok a harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásaikban használhatnának;

29.

emlékeztet a Bizottságnak a tőkepiaci unió megvalósítása iránti kötelezettségvállalására; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy 2022-ig végezzen hatásvizsgálatot a 2019-ben elindított cselekvési tervben foglalt intézkedések végrehajtásáról;

30.

megállapítja, hogy a tagállamok mindeddig nem hajtották végre kielégítően a Bizottságnak a jól működő, forrásnál biztosított forrásadó-könnyítési eljárások végrehajtására vagy – amennyiben ez nem lehetséges – a forrásadó-mentességi eljárásokról szóló, 2009. október 19-i bizottsági ajánlás keretében kiadott, gyors és szabványosított visszatérítési eljárások létrehozására vonatkozó ajánlást;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a forrásadó visszatérítésére vonatkozó közös és harmonizált uniós eljárást valamennyi tagállam számára; kiemeli, hogy ez a harmonizálás különösen hasznos lenne a lakossági befektetők számára, akiket az említett eltérések okozta túlzott terhek gyakran visszatartanak a visszaigénylési eljárások lefolytatásától, és ezáltal javítaná az egyenlő versenyfeltételeket;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy e harmonizálás részeként vezessen be többek között a mentességekre és levonásokra vonatkozó szabályokat, valamint egységes formátumot a visszaigénylési kérelmek és eljárások terén, továbbá hiánypótló intézkedésként hozza létre a „tényleges tulajdonos” egységes fogalommeghatározását, gondoskodjon a kérelmezési és a visszaigénylési határidők összehangolásáról, és számolja fel a nyelvi akadályokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új keretben megelőzzék a csalás lehetőségét;

33.

úgy véli, hogy a forrásadók visszafizetése továbbra is túlnyomórészt papíralapú folyamat, amely nemcsak lassabb és nagyobb terhet jelent az adófizetők számára – tovább bonyolítva a nem belföldi befektetőket érintő eljárásokat –, hanem nagyobb mértékben hordozza a csalás kockázatát is; hangsúlyozza, hogy a megfelelően működő, könnyen használható, gyors, szabványosított és digitális forrásadó-visszatérítési eljárások, valamint a nemzeti adóhatóságok közötti jobb együttműködés csökkenthetik az adminisztratív terheket, a határokon átnyúló befektetések bizonytalanságát és az adókijátszást, ugyanakkor felgyorsítják az eljárásokat a befektetők és az adóhatóságok számára egyaránt, és ezáltal előrelépést jelentenek a jelenlegi helyzethez képest;

34.

tudomásul veszi, hogy a megosztott főkönyvi technológia lehetőséget kínál arra, hogy az egyes országokban hatékonyabbá tegye a forrásadó-rendszert, ugyanakkor megkönnyítse a különböző nemzeti rendszerek közötti zökkenőmentes eljárásokat és megelőzze a csalárd tevékenységeket; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamokban meglévő digitális megoldásokat, értékelje, miként lehetne kihasználni a blokklánc-technológiákat az adókijátszás és adókikerülés megelőzésére – az uniós adatvédelmi szabályok teljes körű betartása mellett –, és vegye fontolóra egy kísérleti projekt létrehozását; hangsúlyozza azonban, hogy a technológia önmagában nem képes teljes mértékben kezelni a közös keret hiányából eredő problémákat;

35.

rámutat, hogy az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv a kettős adóztatás kockázatának csökkentése érdekében szüntette meg fokozatosan a bizonyos küszöbértékeket elérő társult vállalkozások közötti osztalék-, kamat- és jogdíjfizetésekre kivetett forrásadókat; megjegyzi, hogy az e küszöbértékek alatti befektetőkre továbbra is kivetik a forrásadót, és hogy esetükben az adómentességre vagy adókönnyítésre vonatkozó eljárásokat a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szabályozzák;

36.

üdvözli a Bizottság által felvázolt azon lehetőséget, hogy egy teljes körű, közös uniós forrásadó-könnyítési rendszert dolgoznak ki, amely hosszú távon megbízható megoldás lehet; kiemeli, hogy egy ilyen típusú rendszer felé való elmozdulás nem lehet káros az adóvisszaélések elleni küzdelemre nézve, és sem közvetlenül, sem közvetve nem könnyítheti meg az alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe történő nyereségátcsoportosítást vagy az adóztatás kettős elmaradását; hangsúlyozza, hogy a forrásadó-könnyítésnek minden esetben előfeltétele kell, hogy legyen, hogy a céltagállam megfeleljen az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszere által elért megállapodás végrehajtásáról szóló uniós jogszabálynak;

37.

emlékeztet az OECD azon elvére, hogy az üzleti tevékenységet ott kell megadóztatni, ahol arra sor kerül; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék az egyéb lehetőségeket, például az adóügyi illetőség szerinti adókedvezmény alternatív rendszerét, amelyben a forrás szerinti tagállamnak fizetett valamennyi forrásadót az adóügyi illetőség szerinti tagállam – ahol a jövedelmet bejelentik – adójóváírással ellentételezné, garantálva, hogy nem kerül sor kettős adóztatásra, és korlátozva a visszaélések kockázatát;

38.

tudomásul veszi a kettős adóztatási egyezményekből eredő adókedvezményekkel és a betartatás fokozásával foglalkozó OECD-kezdeményezést (TRACE), amely felhatalmazza a megbízott közvetítőket arra, hogy benyújtsák a portfólióbefektetésekre vonatkozó forrásadó-visszaigényléseket; emlékeztet arra, hogy csak egy tagállam hajtotta végre a TRACE-t; ösztönzi a többi tagállamot, hogy értékeljék az eredményeket az adminisztratív terhek csökkentése, az adóbevételekre gyakorolt hatás, valamint a csalás kockázata tekintetében;

o

o o

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 345., 2011.12.29., 8. o.

(2)  HL L 193., 2016.7.19., 1. o.

(3)  HL L 144., 2017.6.7., 1. o.

(4)  HL L 157., 2003.6.26., 49. o.

(5)  HL L 359., 2014.12.16., 1. o.

(6)  HL L 139., 2018.6.5., 1. o.

(7)  Az intézkedéscsomag magában foglalja az „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című, 2018. március 21-i bizottsági közleményt (COM(2018)0146), a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i bizottsági javaslatot (COM(2018)0147), az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i bizottsági javaslatot (COM(2018)0148) és a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóról szóló, 2018. március 21-i bizottsági ajánlást (C(2018)1650).

(8)  HL C 353. E, 2013.12.3., 196. o.

(9)  HL C 369., 2018.10.11., 132. o.

(10)  A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, valamint a TAXE 1 állásfoglalás 2016. március 16-i közös nyomon követése, a feltételes adómegállapításokról és a jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló európai parlamenti állásfoglalás 2016. november 16-i nyomon követése, a PANA ajánlásának 2018. áprilisi nyomon követése, a cum-ex botrányról szóló állásfoglalás 2019. március 26-i nyomon követése és a TAX3 állásfoglalás 2019. augusztus 27-i nyomon követése.

(11)  HL L 279., 2009.10.24., 8. o.

(12)  HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(13)  HL C 366., 2017.10.27., 51. o.

(14)  HL C 101., 2018.3.16., 79. o.

(15)  HL C 363., 2020.10.28., 102. o.

(16)  HL C 108., 2021.3.26., 8. o.

(17)  HL C 456., 2021.11.10., 177. o.

(18)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0392.

(19)  A Bizottság 2021. május 18-i, „Éves jelentés az adózásról, 2021” című jelentése.

(20)  Dover, R. et al., „Bringing transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union, Part I: Assessment of the magnitude of aggressive corporate tax planning” (A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tétele, összehangolása és közelítése – I. rész: Az agresszív társaságiadó-tervezés nagyságrendjének értékelése), Európai Parlament, Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága, Európai Hozzáadott Érték Osztály, 2015. szeptember.

(21)  Tørsløv, T., Wier, L., és Zucman, G., „The Missing Profits of Nations” (Az országok kieső nyeresége), 24701. sz. munkadokumentum, 2018. június, elérhető itt: https://www.nber.org/papers/w24701

(22)  https://ec.europa.eu/taxation_customs/system/files/2018-03/taxation_papers_71_atp_.pdf

(23)  HL C 395., 2021.9.29., 89. o.

(24)  Paul Gisby (Accountancy Europe) nyitóbeszéde a FISC albizottság 2021. október 27-i európai parlamenti nyilvános meghallgatásán.

(25)  A Bizottság 2017. március 24-i, „A tőkepiaci unió megvalósításának felgyorsítása: a tőkeáramlás nemzeti akadályainak felszámolása” című jelentése (COM(2017)0147).

(26)  A Bizottság „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i közleménye (COM(2021)0251).

(27)  A Bizottság helyreállítási stratégiát támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési terve.

(28)  Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről, (26) bekezdés.

(29)  Van ’t Riet, M. és Lejour, A., „A Common Withholding Tax On Dividend, Interest And Royalties In The European Union” (Az osztalékokra, a kamatokra és a jogdíjakra kivetett közös forrásadó az Európai Unióban), 2020.

(30)  Az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak a piaci visszaélésekről szóló rendelet felülvizsgálatáról szóló, 2020. szeptember 23-i végleges jelentése, 624. pont.

(31)  Ugyanott, 617. pont.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/181


P9_TA(2022)0076

A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés (2022/2006(INI))

(2022/C 347/15)

Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen 121. cikkének (2) bekezdésére és 136. cikkére,

tekintettel a Szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

tekintettel a Szerződésekhez csatolt, a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásra és a fenntartható fejlődési célokra,

tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre (1),

tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre (2),

tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9) (a továbbiakban: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10) (a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet),

tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

tekintettel a „2021. évi gazdaságpolitikai koordináció: a Covid19 leküzdése, a helyreállítás támogatása és gazdaságunk korszerűsítése” című, 2021. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2021)0500),

tekintettel a „Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására” című, 2021. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2021)0102),

tekintettel a Tanács, a Bizottság, a Parlament és a szociális partnerek 2021. május 7-i portói szociális kötelezettségvállalására,

tekintettel a „2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés” című, 2021. november 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0740),

tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2022. évi jelentés” című, 2021. november 24-i bizottsági jelentésre (COM(2021)0741), valamint az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2021. november 24-i bizottsági ajánlásra (COM(2021)0742),

tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testület „A reálgazdaságnak a Covid19-világjárvánnyal szembeni védelmére szolgáló támogatási intézkedések pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásai” című, 2021. február 16-i jelentésére,

tekintettel az Európa helyreállítási szükségleteinek azonosításáról szóló, 2020. május 27-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

tekintettel a Bizottság 2021. november 11-i, 2021. évi őszi gazdasági előrejelzésére,

tekintettel az Európai Költségvetési Tanács 2021. június 16-i, az euróövezet 2022. évi költségvetési irányvonalára vonatkozó értékelésére,

tekintettel „A Parlament ellenőrzése a Bizottság és a Tanács folyamatban lévő, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre vonatkozó értékeléséről” című, 2021. június 6-i állásfoglalására,

tekintettel a „Fenntartható Európa beruházási terv – a zöld megállapodás finanszírozásának módja” című, 2020. november 13-i állásfoglalására,

tekintettel az Európai Költségvetési Tanács 2021. november 10-i éves jelentésére,

tekintettel az Európai Parlament „A makrogazdasági jogalkotási keret felülvizsgálatáról az európai reálgazdaságra gyakorolt hatás fokozása, valamint a döntéshozatal és a demokratikus ellenőrzés átláthatóbbá tétele érdekében” című, 2021. július 8-i állásfoglalására (11),

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően benyújtott, az Ukrajna elleni orosz agresszióról szóló 2022. március 1-jei állásfoglalására (12),

tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

tekintettel a Költségvetési Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0034/2022),

A.

mivel az európai szemeszter alapvető szerepet játszik a tagállamok gazdasági és költségvetési politikáinak koordinálásában, ezáltal biztosítva a gazdasági és monetáris unió makrogazdasági stabilitását; mivel ez a folyamat nem hagyhatja figyelmen kívül a szociális jogok európai pillére és az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, valamint a pénzügyi ágazathoz és az adózáshoz kapcsolódó egyéb kérdéseket; mivel e szempontok integrációja nem térítheti el az európai szemesztert főként gazdasági és költségvetési fókuszától;

B.

mivel a Bizottság téli gazdasági előrejelzése szerint a GDP növekedési rátája 2022-ben mind az euróövezetben, mind a 27 tagú EU-ban várhatóan 4,0 % lesz, ám 2023-ra várhatóan 2,7 %-ra (euróövezet), illetve 2,8 %-ra (EU-27) fog visszaesni;

C.

mivel a Bizottság téli gazdasági előrejelzése 2021-ben jelentős eltérést mutat a tagállamok között a fellendülés ütemében, ahogy a GDP-növekedési ráták is nagyon eltérően, 2,8 % és 13,7 % között alakulnak majd;

D.

mivel a Covid19-világjárvány okozta válság a társadalmi, területi, nemzedékek közötti, gazdasági és nemi alapú egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetett;

E.

mivel a Bizottság téli gazdasági előrejelzése szerint 2021-ben az átlagos munkanélküliségi ráta az euróövezetben 7,0 %-ra, a 27 tagú EU-ban pedig 6,4 %-ra csökkent;

F.

mivel a 2020. évi példátlan gazdasági recesszió és a világjárványra válaszul hozott intézkedések a GDP-arányos államadósságot 2021-ben az euróövezetben 100 %-ra, a 27 tagú EU-ban pedig 92,1 %-ra növelték;

G.

mivel az EU termelékenységének és globális versenyképességének fokozásához strukturális, társadalmilag kiegyensúlyozott, növekedést ösztönző és fenntartható reformokra, valamint megfelelő szintű beruházásokra van szükség;

H.

mivel a világjárványt követő gazdasági helyreállításhoz a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz gyors és hatékony végrehajtására van szükség; mivel valamennyi helyreállítási és rezilienciaépítési tervnek foglalkoznia kell a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet mind a hat pillérével, valamint a rendelet általános és egyedi célkitűzéseivel, és tiszteletben kell tartania annak horizontális elveit;

I.

mivel az európai szemeszter folyamata során a jogállamisággal kapcsolatos problémákat azonosítottak;

J.

mivel az uniós költségvetési keret lehetséges jövőjével kapcsolatos szempontokkal az Európai Parlament külön saját kezdeményezésű jelentésében foglalkozott;

K.

mivel a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2022. évi éves fenntartható növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című kettős jelentésében foglalkozott a fenntartható növekedésről szóló éves jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásaival;

L.

mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásával kapcsolatos szempontokkal az Európai Parlament külön saját kezdeményezésű jelentésében foglalkozik majd;

Az EU gazdasági kilátásai

1.

megjegyzi, hogy az európai gazdaság a vártnál gyorsabban tér magához a globális Covid19-pandémia okozta súlyos sokkból; hangsúlyozza, hogy a világjárvány európai gazdaságra gyakorolt hatásának enyhítésében kulcsfontosságú szerepet játszottak és fognak játszani az időben történő és innovatív szakpolitikai beavatkozások;

2.

hangsúlyozza, hogy az ukrajnai konfliktus és az Oroszországi Föderációval szembeni szigorú szankciók elkerülhetetlenül negatív hatással lesznek az EU gazdaságára; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa és támogassa a szankciók gazdasági és társadalmi következményeinek kezelését szolgáló eszközöket és módszereket;

3.

aggodalmát fejezi ki a megjelenő új vírusvariánsok, a világjárvány miatti helyi lezárások, a megnövekedett energiaárak, az inflációs nyomás, a kínálati oldali zavarok és a kialakuló munkaerőhiány miatt; megjegyzi, hogy ezek a kockázatok jelentős bizonytalanságot teremtenek és akadályozhatják a gazdasági növekedést az elkövetkező hónapokban, és késleltethetik a fenntarthatóbb, digitálisabb, versenyképesebb és időtállóbb gazdaságra való átállást;

4.

megjegyzi, hogy 2022 végére várhatóan valamennyi tagállam eléri a világjárvány előtti termelési szintet; riasztónak tartja, hogy 2021-ben a fellendülés üteme tagállamonként és régiónként változó volt, és a tagállamok közötti eltérések igen jelentősek voltak; megjegyzi azonban, hogy a fellendülés 2022-ben és 2023-ban várhatóan egyenletesebb lesz; hangsúlyozza, hogy az EU-ra vonatkozó, 2022-ra és 2023-ra előrejelzett növekedési ráták alacsonyabbak, mint a globális gazdasági növekedés GDP-ben előrejelzett mértéke;

5.

elismeri, hogy a Covid19-világjárvány által kiváltott válság különösen súlyos volt az idegenforgalom, a vendéglátás és a kultúra területén tevékenykedő vállalkozások, főként a kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy azok a tagállamok szenvedték el a legsúlyosabb gazdasági hatást, amelyek jobban függtek az ilyen szolgáltatásoktól;

6.

elismeri az európai szolidaritás fogalmát, amely a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásának alapjául szolgál; hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz átlátható és sikeres végrehajtása hozzá fog járulni ahhoz, hogy az uniós gazdaságok és társadalmak virágzóbbak, fenntarthatóbbak, inkluzívabbak, versenyképesebbek és reziliensebbek legyenek, továbbá felkészültebbek a zöld és digitális átállásra, és segíteni fogja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítását is;

Felelősségteljes és fenntartható költségvetési politika

7.

megjegyzi, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezésének alkalmazása 2022-ben is folytatódik, ám 2023-tól várhatóan megszűnik, feltéve, hogy az alkalmazását indokló körülmények megszűnnek;

8.

úgy véli, hogy szükség van az uniós gazdasági kormányzási keret felülvizsgálatára; egyetért az Európai Költségvetési Tanáccsal (EFB) abban, hogy lehetőleg az általános mentesítési rendelkezés deaktiválása előtt ki kell rajzolódnia a felülvizsgált költségvetési keret felé mutató egyértelmű pályának;

9.

tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy az általános mentesítési rendelkezés deaktiválásáig tartó időszakban iránymutatást nyújtson a költségvetési politikák terén, figyelembe véve mind az egyes tagállamok sajátos gazdasági helyzetét, mind a gazdaságirányítási keretről folytatott megbeszéléseket; e tekintetben emlékeztet a makrogazdasági jogszabályi keret felülvizsgálatáról szóló, 2021. július 8-i állásfoglalására;

10.

meggyőződése, hogy a nemzeti költségvetési politikák összehangolása továbbra is kulcsfontosságú a helyreállítás megalapozásához; megjegyzi, hogy az általános költségvetési irányvonal – figyelembe véve a nemzeti költségvetéseket és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt – az előrejelzések szerint 2022-ben is támogatni fogja a helyreállítást és biztosítja a költségvetési politika súlypontáthelyezésének fokozatosságát; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az alacsony vagy közepes adósságszinttel rendelkező tagállamoknak támogató költségvetési irányvonalat kell követniük vagy fenntartaniuk, és hogy a magas adósságszinttel rendelkező tagállamoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt prudens költségvetési politika mellett – amely azonban nem akadályozhatja meg az európai gazdaságok és társadalmak fellendülése és ellenálló képessége szempontjából stratégiai fontosságú ágazatok finanszírozásához szükséges állami beruházásokat – a helyreállítást támogató további beruházások finanszírozására kell felhasználniuk; egyetért a Bizottsággal abban, hogy valamennyi tagállamnak fenn kell tartania – legalábbis nagy vonalakban– a nemzeti finanszírozású beruházásait;

11.

hangsúlyozza, hogy a kormányzati bevételek és kiadások egyaránt elengedhetetlenek az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket az adócsalás, az adókikerülés, az adókijátszás és a pénzmosás elleni küzdelem érdekében, és hajtsanak végre fenntartható, társadalmilag kiegyensúlyozott és növekedésösztönző reformokat;

Növekedésösztönző, kiegyensúlyozott, inkluzív és fenntartható strukturális reformok és beruházások

12.

úgy véli, hogy gazdaságaink konvergenciájának és rezilienciájának növelése, a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása, valamint az intézményi kereteknek a nemzeti felelősségvállalás és elszámoltathatóság fokozása céljából történő javítása érdekében elengedhetetlen a nemzeti reform- és beruházási erőfeszítések, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének összehangolása;

13.

kiemeli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz példa nélküli és egyedülálló lehetőséget kínál valamennyi tagállam számára a fő strukturális kihívások és beruházási igények kezelésére, ideértve az igazságos, zöld és digitális átállást is; kitart amellett, hogy valamennyi helyreállítási és rezilienciaépítési tervnek foglalkoznia kell a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet valamennyi követelményével, különösen a hat pillérrel; kiemeli az európai szemeszter és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz közötti kölcsönhatást; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legjobban használják ki ezt a lehetőséget gazdaságaik átalakítására és fenntarthatóvá, versenyképesebbé és a jövőbeli sokkhatásokkal szemben ellenállóbbá tételére; kiemeli az Európai Parlament szerepét a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásában, amint azt a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet rögzíti;

14.

emlékeztet arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek és az egyes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendeletet, és hogy az e tervekben megfogalmazott intézkedések nem lehetnek ellentétesek az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt uniós értékekkel; ragaszkodik ahhoz, hogy e célból a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az értékelési és végrehajtási szakaszban semelyik terv vagy intézkedés se legyen ellentétes ezekkel az értékekkel, továbbá kéri a Bizottságot, hogy a felülvizsgálat érdekében tegye meg a megfelelő lépéseket;

15.

rámutat, hogy a Covid19-világjárvány jelentős hatással volt a nőkre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növeljék a nők részvételét a gazdaságban, beleértve a digitális gazdaságban és átalakulásban való inkluzív részvételt, valamint a világjárvány utáni helyreállítás megoldásának részeként biztosítsák az inkluzívabb növekedést, ami Unió-szerte elősegíti a munkahelyek, a gazdasági jólét és a versenyképesség növelését;

16.

megjegyzi, hogy számos tagállamnak a magán- és közberuházások szükségesnél alacsonyabb szintjével, továbbá régi és új strukturális kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek hátráltatják növekedési potenciáljukat; kiemeli ezért, hogy a strukturális kihívások kezelése, valamint a magán- és közberuházások növelése alapvető fontosságú a fenntartható fellendülés és a folyamatos növekedés szempontjából; úgy véli, hogy a régi és új strukturális sebezhetőségek kezelését célzó reformok végrehajtása nemcsak a meglévő kihívásokkal szembeni ellenálló képesség javítása és az azokkal való megbirkózás, hanem a kettős átállás fenntartható, méltányos és inkluzív módon történő megvalósítása és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából is kulcsfontosságú; rámutat a nemzeti felelősségvállalás hiányára, amely a strukturális hiányosságok kezelésére irányuló reformok végrehajtásának egyik fő hiányossága;

17.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 12 tagállamban azonosított az egyensúlyhiányhoz és a túlzott egyensúlyhiányhoz kapcsolódó makrogazdasági sebezhetőségeket; aggódik amiatt, hogy a tagállamok egyensúlyhiányának jellege és forrása nagyrészt megegyezik a világjárvány előttivel, valamint hogy a világjárvány az egyensúlyhiányt és a gazdasági egyenlőtlenségeket is növelheti; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által nyújtott példátlan lehetőséget a meglévő makrogazdasági egyensúlyhiányok jelentős csökkentésére, különös tekintettel az ambiciózus reformintézkedések valamennyi tagállam nemzeti terveibe való belefoglalására; hangsúlyozza, hogy e lehetőség teljes körű kihasználásához elengedhetetlen a megfelelő végrehajtás;

18.

megjegyzi, hogy a magas államadósság a makrogazdaság instabilitását fokozó tényezővé válhat, különösen akkor, ha az Európai Központi Bank esetleg a szigorítja monetáris politikáját; hangsúlyozza olyan megfelelő szabályozási keret és politikai stratégiák fontosságát, amelyek ötvözni tudják a GDP-arányos adósság csökkentését a magán- és állami beruházások megfelelő szintjével, amely képes biztosítani a tartós gazdasági növekedést, a magas szintű versenyképességet és a társadalmi kohéziót;

19.

elismeri a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás fontosságát az EU-n belüli makrogazdasági egyensúlyhiányok észlelése, megelőzése és kezelése szempontjából; hangsúlyozza, hogy folyamatos nyomon követésre és éberségre lesz szükség, és a tagállamoknak olyan reformok révén kell kezelniük a kialakuló egyensúlyhiányokat, amelyek fokozzák a gazdasági és társadalmi rezilienciát, valamint előmozdítják a digitális transzformációt és a zöld és a méltányos átállást; hangsúlyozza, hogy e tekintetben a Bizottság fontos szerepet játszik a kormányok elszámoltatásában;

20.

emlékeztet arra, hogy az európai szemeszter ciklusa jól bevált keretet biztosít az uniós tagállamok számára költségvetési, gazdasági, szociális és foglalkoztatási politikáik összehangolásához; hangsúlyozza, hogy a digitális és környezeti átállás végrehajtására, valamint a pénzügyi ágazattal kapcsolatos bizonyos problémák kezelésére irányuló összehangolt erőfeszítések nélkül az európai gazdaságok tartós károkat szenvedhetnek, ami alááshat a fenntartható és hiteles költségvetési politikák előmozdítására irányuló minden kísérletet; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben az európai szemeszter folyamata során megfelelően vegye figyelembe mindezeket az elemeket, anélkül, hogy aláásná a pénzügyi és költségvetési politikákon alapuló jelenlegi megközelítést;

Az európai szemeszter demokratikusabbá tétele

21.

kiemeli a teljes körű vita folytatásának, valamint a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament európai szemeszter folyamatába való megfelelő bevonásának fontosságát; megismétli felhívását, hogy erősítsék meg a Parlament demokratikus szerepét a gazdaságirányítási keretben, és felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy megfelelően vegyék figyelembe állásfoglalásait;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy mind a Parlamentet, mind a Tanácsot mint társjogalkotókat egyformán tájékoztassa az uniós gazdasági kormányzási keret alkalmazásával kapcsolatos valamennyi szempontról, beleértve az előkészítő szakaszokat is;

23.

megjegyzi, hogy a Bizottságnak, a Tanácsnak és az eurócsoport elnökének rendszeresen meg kell jelennie a Parlament illetékes bizottsága előtt, hogy tájékoztatást adjon és véleményt cseréljen a legfrissebb gazdasági és politikai eseményekről;

24.

a demokratikus elszámoltathatóság és az átláthatóság megerősítése érdekében szorgalmazza, hogy nemzeti és európai szinten egyaránt alakítsanak ki szoros koordinációt a szociális partnerekkel és más érdekelt felekkel;

o

o o

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 306., 2011.11.23., 41. o.

(2)  HL L 306., 2011.11.23., 33. o.

(3)  HL L 306., 2011.11.23., 1. o.

(4)  HL L 306., 2011.11.23., 8. o.

(5)  HL L 306., 2011.11.23., 12. o.

(6)  HL L 306., 2011.11.23., 25. o.

(7)  HL L 140., 2013.5.27., 1. o.

(8)  HL L 140., 2013.5.27., 11. o.

(9)  HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.

(10)  HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(11)  HL C 99., 2022.2.1., 191. o.

(12)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0052.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/187


P9_TA(2022)0078

Az újságírók és az emberijog-védők helyzete Mexikóban

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az újságírók és az emberijog-védők helyzetéről Mexikóban (2022/2580(RSP))

(2022/C 347/16)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Mexikóról szóló korábbi állásfoglalásaira,

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Mexikói Egyesült Államok közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodásra (1) (a továbbiakban: a globális megállapodás), amely 2000 óta hatályban van, valamint a modernizált megállapodásra,

tekintettel az EU és Mexikó közötti magas szintű emberi jogi párbeszédekre és a többoldalú kérdésekről folytatott magas szintű párbeszédre,

tekintettel az emberi jogok védelmezőiről, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,

tekintettel az Európai Unió, Norvégia és Svájc 2022. február 15-i helyi nyilatkozatára Heber López Vásquez újságíró meggyilkolásáról,

tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága, annak a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadója, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosa mexikói hivatala 2022. január 28-i közös nyilatkozatára, amelyben elítéli María de Lourdes Maldonado López meggyilkolását,

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának „Az ENSZ szakértője arra ösztönzi Mexikót, hogy fokozza az emberijog-védők védelmét” című, 2020. október 19-i nyilatkozatára,

tekintettel az újságírók biztonságával és a büntetlenség kérdésével foglalkozó 2012-es ENSZ cselekvési tervre,

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966. december 16.),

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel Mexikóban drámaian fokozódik az erőszak, nő az emberi jogi jogsértések és az újságírókkal és emberijog-védőkkel, köztük a környezetvédőkkel, az őslakos népekkel és közösségekkel, valamint a nőjogi jogvédőkkel szembeni támadások száma; mivel a széles körű erőszak a 2021. júniusi helyi és regionális választások során is megfigyelhető módon továbbra is fokozódik Mexikóban, és mivel súlyosan romlik a jogállamiság helyzete; mivel az újságírókat és emberijog-védőket – különösen azokat, akik az állami tisztviselőket érintő korrupciós ügyekben vizsgálódnak, vagy kábítószer-kartellek munkáját leplezik le, különösen helyi szinten – aggasztó számban és drámai mértékben ér figyelmeztetés, zaklatás, fenyegetés, nemi erőszak, támadás, erőszakos eltüntetés, sőt, gyilkosság és megfigyelés a kormányzati hatóságok vagy a bűnözői csoportok részéről; mivel 2022. február 27-én 17 ember halálával végződő tömeggyilkosság történt;

B.

mivel a különböző nem kormányzati szervezetek és nemzetközi szervezetek szerint már régóta Mexikó a legveszélyesebb és leghalálosabb helyszín az újságírók számára a hivatalos háborús övezeten kívül; mivel a Riporterek Határok Nélkül szerint 2021-ben immár harmadik éve Mexikó volt a világ legveszélyesebb országa az újságírók számára, és a 2021. évi sajtószabadság-index szerint 180 ország közül az 143. helyen állt;

C.

mivel hat meggyilkolt újságíróval 2022 jelentette a leghalálosabb évkezdetet a mexikói újságírás történetében; mivel María de Lourdes Maldonado López, Margarito Martínez, José Luis Gamboa, Heber López Vásquez és Roberto Toledo meggyilkolása csak néhány drámai példa az újságírók és médiamunkások elleni támadásokra; mivel az újságíróknak rossz munkakörülmények között kell dolgozniuk, és sokan nem férnek hozzá az egészségügyi és mentális gondozási szolgáltatásokhoz; mivel a helyzet a legutóbbi elnökválasztás, 2018 júliusa óta romlott, miután hivatalos források szerint legalább 47 újságírót gyilkoltak meg;

D.

mivel a Belügyminisztérium szerint 2018 decembere óta legalább 68 emberijog-védő veszítette életét Mexikóban; mivel a nők elleni erőszak szintje és a nőgyilkosságok száma magas, és az intézmények néhány lépése ellenére az eltűnt személyek száma rendkívül riasztó;

E.

mivel López Obrador elnök a napi sajtótájékoztatók során gyakran alkalmazott populista retorikát a független újságírók, médiatulajdonosok és aktivisták becsmérlése és megfélemlítése céljából; mivel a bántó és megbélyegző retorika rendkívül ellenséges légkört teremt a független újságírókkal szemben; mivel az álhírek elleni küzdelem ürügyén a mexikói kormány állami tulajdonú platformot hozott létre a vele szemben kritikus sajtó kipellengérezésére, megbélyegzésére és megtámadására; mivel 2022 februárjában az újságírók tüntetéseket szerveztek a 32 mexikói állam közül 13-ban, nagyobb biztonságot és az újságírók elleni támadások kivizsgálását követelve;

F.

mivel 2022 januárjától az emberijog-védők és újságírók védelmére létrehozott szövetségi mechanizmus 1 518 személy – 1 023 emberijog-védő és 495 újságíró – számára foganatosított védelmi intézkedéseket; mivel a mechanizmust a finanszírozás összege és a rendelkezésre álló személyzet létszáma, a megfelelő kísérő intézkedések hiánya, a szövetségi államok kormányaival való koordináció hiánya és a védelmi intézkedések késedelmes végrehajtása szempontjából súlyos hiányosságok jellemzik, ami gyakran emberéletekbe kerül; mivel legalább kilenc, a védelmi programban részt vevő személyt meggyilkoltak;

G.

mivel a mexikói állam egy nemzeti megelőzési és védelmi rendszer létrehozásán dolgozik az emberijog-védők és újságírók számára, amely az emberijog-védők és újságírók elleni támadásokkal kapcsolatos általános megelőzésről és védelemről szóló törvényen fog alapulni, és egy nemzeti megelőzési modell elfogadását, a támadások országos nyilvántartásának létrehozását és egy nemzeti védelmi protokoll végrehajtását foglalja magában;

H.

mivel az elégtelenül működő igazságszolgáltatási rendszer által segített intézményesült és széles körben elterjedt korrupció megteremti a büntetlenség általános problémáját, amelynek nyomán az újságírók meggyilkolásának mintegy 95 %-a büntetlenül marad; mivel – amint arra az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges előadójának hivatala rámutatott – ez a büntetlenség azt az üzenetet közvetíti, hogy az erőszak megengedett, új bűncselekmények elkövetésére ösztönöz, és lényegében öncenzúrát vált ki; mivel a mexikói kormány nem hajtotta végre megfelelően – többek között az újságírók és az emberijog-védők elleni bűncselekmények esetében sem – az erőszak és a büntetlenség csökkentéséhez szükséges reformokat;

I.

mivel határozott jelek utalnak arra, hogy a mexikói állam a terrorizmus és a kartellek elleni küzdelemre szánt, telefonok feltörésére szolgáló eszközöket – többek között a Pegasus kémszoftvert – használt újságírókkal és emberijog-védőkkel szemben;

J.

mivel 2020 novemberében Mexikó ratifikálta az escazúi megállapodást, amely a környezetvédők erőteljes védelmét is magában foglalja; mivel Mexikónak prioritásként kell kezelnie a megállapodás végrehajtását;

K.

mivel a közelmúltban aggasztó jogalkotási javaslatot terjesztettek a kongresszus elé, amelynek célja annak megakadályozása, hogy a külföldi finanszírozásban részesülő nem kormányzati szervezetek megkíséreljék befolyásolni a jogalkotást vagy részt vegyenek stratégiai peres eljárásokban;

L.

mivel a választási és igazságszolgáltatási rendszereknek a López Obrador kormánya által kezdeményezett számos alkotmányos reformja kétségeket vet fel a jogállamiság stabilitásával és a jogbiztonsággal kapcsolatban;

M.

mivel az EU–Mexikó stratégiai partnerség lehetőséget teremtett az EU és Mexikó közötti szorosabb együttműködésre globális jelentőségű ügyekben, és különösen kiszélesített párbeszédre, fokozott koordinációra és eszmecserére olyan területeken, mint a biztonság, az emberi jogok, a választási reform, a regionális fejlődés és a kereskedelmi és szabályozási politika; mivel Mexikó és az Európai Unió közös értékeket vall;

N.

mivel az EU–Mexikó globális megállapodás az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradékokat tartalmaz, nevezetesen az 1. és a 39. cikkben; mivel a 2020-ban megrendezett EU–Mexikó magas szintű emberi jogi párbeszéd csúcspontját az emberijog-védők védelmének fokozására irányuló, Mexikóban folytatott közös munkáról szóló megállapodás jelentette;

1.

elítéli az újságírók és emberijog-védők, köztük a környezetvédők, valamint az őslakos népek és közösségek mexikói fenyegetését, zaklatását és meggyilkolását; felhívja a hatóságokat, hogy gyors, alapos, független és pártatlan módon, újságírók és médiamunkások esetében pedig a véleménynyilvánítás szabadsága elleni bűncselekmények kivizsgálására elfogadott jegyzőkönyvvel összhangban vizsgálják ki a gyilkosságokat;

2.

a legmélyebb együttérzését, szolidaritását és részvétét fejezi ki minden áldozatnak és családjaiknak; ismételten aggodalmának ad hangot az emberijog-védőket és újságírókat sújtó bizonytalanság és ellenséges légkör miatt, és szolidaritásáról biztosítja őket;

3.

hangsúlyozza, hogy az online és offline szólásszabadság, a sajtószabadság és a gyülekezési szabadság kulcsfontosságú mechanizmusok az egészséges demokrácia működésében; felhívja a mexikói hatóságokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az újságírók és az emberijog-védők védelmének és biztonságos környezetének a megállapított nemzetközi normákkal összhangban történő megteremtése érdekében, többek között azáltal, hogy állami és szövetségi szinten egyaránt foglalkoznak a széles körben elterjedt korrupció, a nem megfelelő képzés és erőforrások, egyes tisztviselők bűnrészessége és a hiányos igazságszolgáltatási rendszerek kérdésével, ami a büntetlenség ilyen magas arányához vezet;

4.

aggodalommal állapítja meg, hogy a mexikói kormány legmagasabb szintű hatóságai rendszeresen és keményen bírálják az újságírókat és azok munkáját, és elítéli a tömegtájékoztatás szabadsága és különösen az újságírók és a médiamunkások elleni gyakori támadásokat; megismétli, hogy az újságírást csak fenyegetésektől, fizikai, pszichológiai vagy erkölcsi agressziótól, illetve egyéb megfélemlítéstől és zaklatástól mentes környezetben lehet folytatni, és felszólítja a mexikói hatóságokat, hogy tartsák fenn és őrizzék meg a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és a választás szabadságának védelmére vonatkozó legmagasabb szintű normákat;

5.

felhívja a hatóságokat, és különösen a legmagasabb szintűeket, hogy tartózkodjanak minden olyan kommunikációtól, amely megbélyegezheti az emberijog-védőket, az újságírókat és a médiamunkásokat, tovább ronthatja a velük szemben ellenséges légkört, vagy torzíthatja vizsgálódásaik irányát; felhívja ezeket a hatóságokat, hogy nyilvánosan hangsúlyozzák az emberijog-védők és az újságírók demokratikus társadalmakban betöltött kulcsfontosságú szerepét;

6.

sürgeti a mexikói kormányt, hogy tegyen konkrét, gyors és hatékony intézkedéseket a nemzeti, állami és helyi intézmények megerősítése érdekében, és hajtson végre sürgős, átfogó és koherens megelőzési, védelmi, jóvátételi és elszámoltathatósági stratégiákat annak biztosítása érdekében, hogy az emberijog-védők és az újságírók a megtorlástól való félelem és korlátozások nélkül folytathassák tevékenységüket, összhangban az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának ajánlásaival; javasolja, hogy Mexikó építse be a nemi dimenziót az újságírók és az emberijog-védők biztonságának garantálására irányuló intézkedéseibe;

7.

sürgeti az emberi jogok védelmezőit és az újságírókat védő szövetségi mechanizmust, hogy tegyen eleget a finanszírozás és az erőforrások növelésére vonatkozó ígéretének, és hozzon létre gyorsabb folyamatokat a jogvédők és újságírók kedvezményezettként való bevonására az életmentés és a fenyegetettek biztonságának garantálása érdekében, ideértve a családjuk, kollégáik és ügyvédeik számára biztosított biztonsági intézkedéseket is; hangsúlyozza, hogy a közrend védelmére irányuló szakpolitikáknak hatékonyan be kell vonniuk az egyes államok kormányzati szerveit és intézményeit, valamint a helyi szintet is;

8.

ösztönzi a mexikói kormányt, hogy tegyen lépéseket az állami intézmények megerősítése és a jogállamiság megszilárdítása érdekében az emberi jogok megsértését kiváltó strukturális problémák kezelése érdekében, és kéri, hogy az emberi jogok területén tevékenykedő civil szervezeteket vonják be ebbe a folyamatba; üdvözli a Nemzeti Keresési Bizottság létrehozását, amelynek célja tömegsírok keresése az ország egész területén, valamint az eltűnt személyek valódi számának meghatározása és közzététele;

9.

felhívja a mexikói kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt az ENSZ szerveivel, és adjon állandó meghívást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaiban részt vevő valamennyi személy, különösen a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges ENSZ-előadó számára, és proaktív módon működjön együtt velük;

10.

üdvözli az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó bizottságának közelmúltbeli mexikói látogatását, valamint azt, hogy a kormány elismerte a bizottság joghatóságát a mexikói ügyek vizsgálatára, lehetővé téve az áldozatok családjai számára, hogy ügyeket nyújtsanak be a bizottsághoz, miután kimerítették a hazai jogorvoslati lehetőségeket;

11.

felhívja az összes tagállamot, az Európai Külügyi Szolgálatot és az EU mexikói képviseletét, hogy mexikói partnereikkel vessék fel az emberi jogi aggályokat, és helyezzék az újságírók és az emberijog-védők védelmét az EU–Mexikó párbeszéd középpontjába; sürgeti az uniós képviseletet és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az emberi jogok védelmezőiről, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokat annak érdekében, hogy minden megfelelő támogatást biztosítsanak az emberijog-védők és az újságírók munkájához;

12.

hangsúlyozza Mexikó mint stratégiai partner fontosságát; emlékeztet az EU és Mexikó közötti erős és mély kapcsolat fontosságára, és megerősíti elkötelezettségét a kapcsolatoknak a korszerűsített EU–Mexikó globális megállapodás révén történő előmozdítása mellett, amely tovább erősíti az emberi jogi rendelkezéseket, és lehetővé teszi az EU és Mexikó számára, hogy multilaterális szinten megvitassák például az emberi jogok kérdését a civil társadalommal, többek között újságírókkal, emberijog-védőkkel és másokkal is;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége soros elnökségének, az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Mexikó elnökének, kormányának és kongresszusának.

(1)  HL L 276., 2000.10.28., 45. o.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/191


P9_TA(2022)0079

Mianmar, egy évvel a puccs után

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása Mianmarról, egy évvel az államcsíny után (2022/2581(RSP))

(2022/C 347/17)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen a Mianmarról, különösen a rohindzsák helyzetéről szóló, 2016. július 7-i (1), 2016. december 15-i (2) és 2017. szeptember 14-i (3) állásfoglalására, a rohindzsa menekültek helyzetéről, különösen a gyermekek siralmas helyzetéről szóló 2018. június 14-i állásfoglalására (4), a Mianmarról, különösen Va Lon és Kjav Szo O újságírók ügyéről szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására (5), a Mianmarról, különösen a rohindzsák helyzetéről szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására (6), a mianmari helyzetről szóló 2021. február 11-i állásfoglalására (7), valamint a mianmari emberi jogi helyzetről, többek között a vallási és etnikai csoportok helyzetéről szóló, 2021. október 7-i állásfoglalására (8),

tekintettel a mianmari helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2022. február 21-i (EU) 2022/238 tanácsi rendeletre (9),

tekintettel a Mianmarról szóló, 2021. február 22-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel a mianmari/burmai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2021. április 29-i (KKBP) 2021/711 tanácsi határozatra (10),

tekintettel az Európai Unió nevében az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Albánia, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Norvégia, a Koreai Köztársaság, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok külügyminisztereinek a mianmari katonai puccs egyéves évfordulója alkalmából tett, 2022. február 1-jei együttes nyilatkozatára,

tekintettel a főképviselőnek az EU nevében tett, a mianmari erőszak folyamatos fokozódásáról szóló, 2022. január 31-i, a mianmari helyzetről szóló, 2021. november 8-i és december 6-i, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) különmegbízottja munkájának támogatásáról szóló, 2021. október 13-i, valamint az ASEAN vezetői találkozójának eredményéről szóló, 2021. április 30-i nyilatkozatára,

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének Ang Szán Szu Csí államtanácsos legutóbbi elítéléséről szóló, 2022. január 11-i nyilatkozatára,

tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

tekintettel az ASEAN 2021. április 24-i ötpontos konszenzusára,

tekintettel az ASEAN elnökének 2022. február 2-án a mianmari helyzetről tett nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának Mianmarról szóló, 2021. szeptember 23-i, valamint az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2021. szeptember 22-i nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának a mianmari emberi jogi helyzetről szóló, 2021. szeptember 16-i jelentésére,

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a mianmari helyzetről szóló, 2021. december 29-i nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a mianmari helyzetről szóló, 2022. február 2-i sajtónyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének a mianmari helyzetről szóló, 2022. január 30-i nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a mianmari helyzetről szóló, 2022. január 28-i nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának jelentéseire, különösen az „Enabling Atrocities: UN Member States’ Arms Transfers to the Myanmar Military” („Az atrocitások elősegítése: az ENSZ-tagállamok fegyvertranszferei a mianmari/burmai hadsereg részére”) című, 2022. február 22.-i jelenrésre,

tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény alkalmazásával kapcsolatos (Gambia kontra Mianmar) ügyben Mianmar által előterjesztett előzetes kifogásokról tartott nyilvános meghallgatások 2022. február 28-i lezárására,

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a mianmari helyzetről szóló, 2021. június 18-i 75/287. számú határozatára,

tekintettel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának „Humanitarian Needs Overview – Myanmar” („A humanitárius szükségletek áttekintése – Mianmar”) című, 2021. decemberi jelentésére,

tekintettel az ENSZ-főtitkár mianmari különmegbízottjának 2021. december 27-i nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ főtitkárának a Mianmarról, Mianmarban a rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogi helyzetéről szóló jelentéseire,

tekintettel az ENSZ Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmusának 2021. évi jelentésére,

tekintettel az ENSZ Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró missziójának a Mianmarban a szexuális és nemi alapú erőszakról és Mianmar etnikai konfliktusainak nemi szempontú hatásairól szóló, 2019. augusztus 22-i jelentésére,

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Mianmarról szóló felügyeleti mechanizmusának jelentéseire,

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire;

tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, 1948. évi ENSZ-egyezményre,

tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkére,

tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel 2021. február 1-jén a mianmari hadsereg – az ún. Tatmadaw – Mianmar alkotmányát és a 2020. novemberi választások eredményét egyértelműen megsértve letartóztatta Vin Mjint elnököt, Ang Szán Szu Csí államtanácsost, valamint a kormány vezető tagjait, államcsíny útján magához ragadta a hatalmat a kormányzás törvényhozó, igazságszolgáltatási és végrehajtó ága felett, és egyéves szükségállapotot hirdetett ki; mivel 2021 augusztusában Min Ang Hlaing, a katonai junta főparancsnoka bejelentette, hogy saját magát nevezi ki miniszterelnöknek, és hogy a szükségállapotot 2023 augusztusáig meghosszabbítják; mivel az alkotmány értelmében egyedül Mianmar elnöke, azaz Vin Mjint rendelkezik felhatalmazással szükségállapot elrendelésére;

B.

mivel a katonai hatalomátvételre válaszul Mianmar különböző városaiban békés tiltakozások és tüntetések törtek ki, amelyek a demokráciához való visszatérést követelték; mivel ezekben több csoport is részt vett, többek között a Polgári Engedetlenségi Mozgalom; mivel a biztonsági erők túlzott és halálos erőszakot alkalmaztak a tüntetőkkel szemben; mivel a lakossági ellenállás folytatódott, és a Tatmadaw válaszul napról napra fokozódó erőszakot alkalmazott;

C.

mivel a Pjidangszu Hluto képviseletében eljáró bizottságot (CRPH) és a nemzeti egységkormányt azért hozták létre, hogy képviselje a mianmari nép demokratikus akaratát;

D.

mivel 2021. április 24-én az ASEAN vezetői Jakartában találkoztak Min Aung Hlainggal, a katonai junta főparancsnokával, és öt pontból álló konszenzusra jutottak; mivel a katonai junta a mai napig nem tett lépéseket ezen ötpontos konszenzus végrehajtása érdekében; mivel az ötpontos konszenzus elfogadása óta az erőszak ténylegesen fokozódott és drámai mértékben nőtt;

E.

mivel a katonai junta 2021 májusában tette meg az első lépéseket Ang Szán Szu Csí politikai pártjának feloszlatására, amely a 2021. februári államcsínyig kormányon volt; mivel Aung Szan Szú Csi államtanácsos és Vin Mjint elnök továbbra is börtönben van, és az ellenük felhozott különböző vádak alapján velük szemben az első ítéleteket is meghozták; mivel Aung Szan Szú Csit eredetileg négy év börtönbüntetésre ítélték, amelyet később kettőre mérsékeltek, de összesen legalább egy tucat vádat emeltek vele szemben;

F.

mivel a junta gyilkosságokat, erőszakos eltüntetéseket, kínzást, nemi erőszakot és a szexuális erőszak egyéb formáit követte el; mivel 2021. február 1-je óta politikusokat, kormányzati tisztviselőket, emberi jogi jogvédőket, civil társadalmi képviselőket, vallási szereplőket, békés tiltakozókat és írókat tartóztattak le jogellenesen vagy helyeztek házi őrizetbe; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala legutóbbi, 2022. január 28-i sajtóközleménye szerint a puccs óta legalább 1 500 ember vesztette életét, és a katonai hatóságok legalább 11 787 embert tartóztattak le önkényesen; mivel 2022. január 21-ig a junta az ellenzéki Liga a Demokráciáért párt 649 tagját börtönözte be, és 14-en haltak meg az őrizetbe vételük során vagy röviddel azt követően; mivel 2022. március 4-ig a katonai bíróságok 84 embert ítéltek halálra; mivel 2021 februárja és 2022 januárja között legalább 4 924 összecsapás történt és 1 724 támadást hajtottak végre polgári személyek ellen;

G.

mivel a junta a nők ellen célzottan követett el bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, széles körben elterjedt önkényes fogva tartásokat, szexuális erőszakot és nemi alapú erőszakot; mivel a 2021. február 1. óta őrizetbe vett személyek közül több mint 2 000 nő; mivel 2021 decemberéig a junta biztonsági erői 94 nőt öltek meg offenzívák, kihallgatások és erőszakellenes gyűlések során;

H.

mivel Mianmarban a vallás vagy meggyőződés szabadságának és más emberi jogoknak a megsértését követik el a vallási és etnikai kisebbségekkel szemben; mivel a puccs kezdete óta több mint 35 dokumentált jelentés érkezett templomok és más imahelyek, valamint hívő emberek, köztük keresztények és muzulmánok elleni támadásokról;

I.

mivel ezzel párhuzamosan a katonaság fokozta a mianmari média elleni fellépését, és egyre több újságírót tartóztatnak le önkényesen, tartanak fogva és emelnek vádat ellenük a média elhallgattatása és a véleménynyilvánítás szabadságának felszámolása érdekében; mivel a junta egyre több megfigyelési és cenzúraeszközt alkalmaz a távközlésre és az internetre vonatkozó korlátozások révén; mivel 2022. január 21-én a junta 120 újságírót bebörtönzött és három újságírót megölt, ezzel Mianmart a világon a második legtöbb újságírót bebörtönző országgá téve; mivel a katonaság 12 hírorgánumot vádolt meg bűncselekménnyel és/vagy visszavonta engedélyét;

J.

mivel a puccs óta legalább 27 szakszervezeti aktivistát öltek meg, és 116 munkavállalót és szakszervezeti tagot tartóztattak le; mivel 16 munkavállalói jogokat védő szervezetet nyilvánítottak illegálisnak, és sokuk arra kényszerült, hogy önmaga védelmében illegalitásba vonuljon; mivel a puccs után két héttel a katonaság jelentős módosításokat vezetett be a büntető törvénykönyvben és a büntetőeljárási törvénykönyvben, és e jogi rendelkezéseket használják elsődlegesen a katonai rezsim ellenzőivel, köztük a szakszervezeti vezetőkkel és a munkavállalói jogok védelmezőivel szembeni vádemelésekhez;

K.

mivel a junta ugyanazokból az erőkből áll, mint amelyek 2017-ben elindították a népirtást megvalósító támadásokat, és amelyek továbbra is népirtásnak minősülő politikákat és szegregációt alkalmaznak a rohindzsákkal szemben; mivel a Rakhajn államban maradó mintegy 600 000 rohindzsát folyamatosan hátrányosan megkülönböztető politikáknak és gyakorlatoknak, alapvető jogaik szisztematikus megsértésének, önkényes letartóztatásoknak, a belső menekültek számára létesített túlzsúfolt táborokban való fogva tartásnak vetik alá, valamint súlyosan korlátozzák az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket; mivel a mianmari állampolgársági törvény a rohindzsákat „külföldi állampolgároknak” vagy „külföldi lakosoknak” nyilvánítja, ezzel megfosztva őket állampolgárságuktól, ami tovább súlyosbítja bizonytalan helyzetüket; mivel a rohindzsa kisebbség üldözése a nemzetközi közösség számos felhívása ellenére sem fejeződött be;

L.

mivel a mianmari junta nem hajlandó komolyan kivizsgálni a rohindzsák emberi jogainak megsértését és felelősségre vonni az elkövetőket; mivel a hatóságok nem hajlandók együttműködni az ENSZ mechanizmusaival; mivel ez arra késztette a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy vizsgálatot indítson kifejezetten a rohindzsa kisebbség helyzetével kapcsolatban;

M.

mivel 2021 decembere óta a katonai junta növelte az etnikai kisebbséghez tartozó államokban található falvak elleni légicsapások számát, tragikus módon legalább 200 000 polgári személyt érintve; mivel az ENSZ szerint 2021 decemberében a katonaság számos fegyvertelen embert ölt meg, köztük öt kiskorút, akiket élve égettek fel;

N.

mivel az ENSZ főtitkára figyelmeztetett arra, hogy „egy nagyszabású fegyveres konfliktus kockázata kollektív megközelítést tesz szükségessé ahhoz, hogy Délkelet-Ázsia szívében és azon túl meg lehessen előzni egy többdimenziós katasztrófát”;

O.

mivel több mint 453 000, lakóhelyét újonnan elhagyni kényszerült személy, akik többsége nő és gyermek, még mindig a konfliktusövezetekben rekedt, és mellettük további 370 400 ember élt már 2021 februárja előtt is hosszú ideje belső menekültként, illetve közel egymillió mianmari menekült tartózkodik a szomszédos országokban; mivel az ENSZ becslései szerint Mianmarban 14,4 millió ember szorul humanitárius segítségre, akik közül 5 millió gyermek, és 13,3 millió ember van kitéve az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának és az éhezés kockázatának a katonai hatalomátvétel előtti 2,8 millióhoz képest; mivel 2021 decemberében az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala közzétette a 2022. évi humanitárius reagálási tervet, amely szerint 826 millió dollárra van szükség az életmentő humanitárius támogatásra szoruló 6,2 millió ember eléréséhez;

P.

mivel a humanitárius segélyekhez való hozzáférést és azok elosztását súlyosan korlátozta és szándékosan akadályozta a rezsim, amely megsemmisítette az infrastruktúrát a rászoruló területeken, letartóztatta az egészségügyi dolgozókat, megfosztotta az embereket a gyógyszerektől és az oxigéntől, valamint letartóztatta és megölte a humanitárius támogatást nyújtó egyházi vezetőket és helyi önkénteseket;

Q.

mivel a mianmari humanitárius helyzetet rontotta az is, hogy a junta gondatlanul kezelte a Covid19-válságot; mivel a katonaság a Covid19-cel kapcsolatos intézkedéseket a demokráciapárti aktivistákkal, emberijog-védőkkel és újságírókkal szembeni fellépésre használta; mivel a junta bezárta a kórházakat és egészségügyi szakembereket vett célba, ami az egészségügyi rendszer összeomlásához vezetett, miközben a Covid19 az egész országban elterjedt; mivel a csapatok orvosi eszközöket és berendezéseket semmisítettek meg, és több tucat egészségügyi létesítményt foglaltak el, ami arra késztette a mianmari népet, hogy a fogva tartástól vagy agyonlövéstől való félelem miatt távol maradjon az egészségügyi létesítményektől; mivel a zsúfolt börtönök és a fogvatartottak egészségének általános elhanyagolása hozzájárult a Covid19-fertőzések számának növekedéséhez;

R.

mivel a Tatmadaw és tábornokai faanyag, drágakövek, földgáz és olaj illegális értékesítése révén illegálisan szereznek pénzeszközöket, és kiterjedt korrupciós vádakkal néznek szembe; mivel még nem vezettek be megfelelő átvilágítási intézkedéseket az európai vállalkozások és fogyasztók által vásárolt drágakövek eredetének meghatározására; mivel a gázból származó bevételek a katonaság legnagyobb devizabevétel-forrását jelentik, amely a becslések szerint évente 1 milliárd USD-t tesz ki vámok, adók, jogdíjak, díjak, tarifák és egyéb nyereség formájában; mivel 19 nemzetközileg működő bank több mint 65 milliárd USD-t fektetett be 18 olyan vállalatba, amelyek közvetlen és régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatban állnak a mianmari hadsereggel vagy olyan állami szervezetekkel, amelyeket a katonaság az államcsíny eredményeként megkísérel ellenőrzése alatt tartani;

S.

mivel 2022. február 21-én az EU bejelentette, hogy további szankciókat fogad el magánszemélyekkel és szervezetekkel szemben a mianmari súlyos emberi jogi jogsértésekben való részvételük miatt; mivel a mianmari olaj- és gázvállalat (MOGE) – amely a jegyzékben szereplő egyik szervezet – olyan állami tulajdonú vállalat, amely a tavalyi államcsíny óta a katonai junta ellenőrzése alatt áll; mivel a szankciórendszertől való eltérés kifejezetten lehetővé teszi a Mianmarban maradó uniós olaj- és gázipari szereplők számára, hogy pénzügyi tranzakciókat folytassanak a mianmari olaj- és gázvállalattal;

T.

mivel a katonai junta Kínától és Oroszországtól vadászrepülőgépeket és páncélozott járműveket kap; mivel ezeket a tavalyi államcsíny óta alkalmazzák a polgári lakossággal szemben; mivel Szerbia rakéták és tüzérségi fegyverek exportját engedélyezte a mianmari hadsereg számára; mivel Kína és Oroszország számos politikai, katonai és gazdasági erőfeszítést tett a junta legitimálása érdekében; mivel mindkét ország kapcsolatban áll a mianmari fegyveres erőkkel, mint az ország legnagyobb fegyverszállítói; mivel mindkét ország ismételten megakadályozta az ENSZ Biztonsági Tanácsának a mianmari helyzetről szóló nyilatkozatokról való megállapodásra irányuló kísérleteit;

U.

mivel a mianmari junta támogatásáról biztosította Putyin Ukrajna ellen folytatott háborúját;

V.

mivel az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója hivatalos nyilatkozatban jelezte, hogy a katonaság Mianmar népe ellen irányuló, kiterjedt és módszeres támadásai a nemzetközi jog értelmében valószínűleg emberiesség elleni bűncselekményeknek és háborús bűncselekményeknek minősülnek; mivel az ENSZ különleges előadója kifejezetten kijelentette, hogy az államcsíny és a jogsértések kidolgozóit és elkövetőit felelősségre kell vonni;

W.

mivel a Bizottság a mai napig nem indított a GSP-rendelet (11) 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti vizsgálatot annak érdekében, hogy felfüggessze azokat a kereskedelmi kedvezményeket, amelyekben Mianmar részesül, amint azt a Parlament hivatalosan kérte 2018 júniusában, 2018 szeptemberében, 2019 szeptemberében, 2021 februárjában és 2021 októberében;

1.

határozottan elítéli a Min Aung Hlaing főparancsnok vezetése alatt a Tatmadaw által 2021. február 1-jén végrehajtott államcsínyt, valamint az azt követő heves atrocitásokat, tömeggyilkosságokat és a mianmari lakosság ellen széles körben elkövetett emberi jogi jogsértéseket;

2.

felhívja a Tatmadaw-t, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a 2020. novemberi demokratikus választások eredményét, állítsa vissza a polgári kormányt és vessen véget a szükségállapotnak; támogatja a Pjidangszu Hluto képviseletében eljáró bizottságot (CRPH), a nemzeti egységkormányt és a Nemzeti Egység Tanácsadó Testületet mint a mianmari nép demokratikus akaratának kizárólagos legitim képviselőit;

3.

felszólítja a mianmari hadsereget, hogy haladéktalanul szüntessen meg a mianmari nép elleni minden erőszakot és támadást az ország minden részében, haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássa szabadon Aung Szan Szú Csit és a többi politikai foglyot, beleértve a vallási vezetőket is, és tegyen lépéseket a párbeszéd és a megbékélés felé vezető út kialakítására valamennyi érintett féllel, beleértve a nemzeti egységkormányt, a CRPH-t és valamennyi érintett etnikai csoport képviselőit, biztosítva ugyanakkor a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés, valamint a vallás vagy meggyőződés alapvető szabadságának maradéktalan tiszteletben tartását;

4.

megdöbbenését fejezi ki a Tatmadaw által a mianmari etnikai és vallási csoportok ellen elkövetett bűncselekmények miatt; határozottan elítéli a Tatmadaw által Kajin, Kaja, Kacsin, San és Csin államban, valamint Magwe és Sagaing régiókban elkövetett támadásokat, amelyek tömeges lakóhelyelhagyáshoz, civilek, köztük gyermekek halálához, vallási épületek lerombolásához, valamint az emberi jogok és a humanitárius jog egyéb megsértéseihez vezettek;

5.

ismételten elítéli az emberi jogok megsértését, valamint a rohindzsa lakosság elleni rendszeres és széles körű támadásokat; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is szorosan nyomon fogja követni a katonai vezetésnek az országban élő kisebbségek, többek között a rohindzsák elleni fellépéseit;

6.

elítéli, hogy az országban üldözik a keresztényeket; sürgeti a Tatmadaw-t, hogy hagyjon fel a keresztények legyilkolásával és letartóztatásával, és vessen véget a templomok bombázásának és kifosztásának; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség mély aggodalmának adott hangot a mianmari keresztény közösségek erőszakos célbavétele miatt;

7.

elítéli a junta által a polgáraival szemben alkalmazott erőszakot, valamint a – különösen az emberi jogi jogvédőkkel, a civil társadalmi aktivistákkal és az újságírókkal szembeni – zaklatás egyéb formáit; sajnálatát fejezi ki a véleménynyilvánítás szabadságához való jog és más emberi jogok korlátozása miatt; sürgeti a juntát, hogy szüntesse meg a távközlésre és az internetre alkalmazott korlátozásokat, beleértve a független médiaweboldalak és közösségimédia-platformok letiltását;

8.

határozottan elítéli és elutasítja a katonaság által a polgári lakosság – többek között az etnikai kisebbségek – megfélemlítésére, megfenyegetésére és megbüntetésére irányuló szándékos stratégia részeként elkövetett minden szexuális és nemi alapú erőszakot; elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, amely súlyosan sérti a nők és lányok emberi jogait és méltóságát;

9.

elítéli a munkajogi jogsértések számának növekedését, különösen a ruházati ágazatban, valamint a szakszervezetek és a munkavállalói jogok védelmezői elleni támadásokat és visszaéléseket; felszólít a munkavállalók és a szakszervezetek elleni erőszak azonnali beszüntetésére, valamint a szakszervezetek és tagjaik jogainak védelmére, ideértve a szabad működéshez való jogot is;

10.

elítéli a katonai hatóságok által az egészségügyi szakemberek és létesítmények ellen elkövetett támadásokat, valamint e hatóságok Covid19-világjárványra adott válaszát; sürgeti a juntát, hogy állítsa vissza a járvány megfékezésére irányuló stratégiát és egy kontaktkövető rendszert, továbbá biztosítsa, hogy az emberek hozzáférjenek az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oltóanyagokhoz; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az e tekintetben nyújtott támogatását, többek között a Covid19-oltóanyagok biztosítása révén, és garantálja, hogy azok eljussanak a mianmari állampolgárokhoz;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem vitatott meg Mianmarról szóló határozattervezetet, és felszólítja az uniós tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fokozzák az ENSZ Biztonsági Tanácsára gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy egységesen fogadjanak el célzott szankciókat – többek között globális utazási tilalmakat és vagyoni eszközök befagyasztását a junta, illetve a katonai tulajdonban lévő konglomerátumok vezetésével szemben –, valamint hogy vezessenek be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, és függesszék fel a fegyverek és kettős felhasználású termékek, lőszerek és egyéb katonai és biztonsági felszerelések közvetlen és közvetett szállítását, értékesítését vagy transzferét, valamint kiképzés vagy egyéb katonai és biztonsági segítségnyújtás biztosítását; felhívja a tagállamokat és a társult országokat, hogy tartsák fenn az embargót valamennyi fegyver, lőszer és egyéb katonai, biztonsági és megfigyelési felszerelés és rendszer közvetlen és közvetett szállítására, értékesítésére és átadására – beleértve a tranzitot, a szállítást és a brókertevékenységet is –, valamint a kiképzésre, karbantartásra és egyéb katonai és biztonsági segítségnyújtásra; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak tovább kell vizsgálnia a helyzetet;

12.

határozottan elítéli, hogy Kína, Oroszország és Szerbia fegyvereket és katonai felszereléseket szállít a Tatmadaw részére; hangsúlyozza, hogy azok az országok, amelyek Kínához, Oroszországhoz és Szerbiához hasonlóan fegyvert szállítanak a mianmari junta számára, közvetlenül felelősek az e fegyverekkel elkövetett atrocitásokért;

13.

határozottan elítéli, hogy a mianmari junta támogatja az Oroszország által Ukrajnában folytatott illegális háborút;

14.

úgy véli, hogy az ASEAN ötpontos konszenzusa még nem vezetett eredményre; felhívja az ASEAN-t, annak tagjait és különösen a mianmari különmegbízottját, hogy proaktívabban használják ki a Mianmarban betöltött különleges szerepüket, működjenek együtt az ENSZ különmegbízottjával, és tartsanak kapcsolatot valamennyi érintett féllel, nevezetesen a nemzeti egységkormánnyal és a civil társadalom képviselőivel, különösen a nők és az etnikai csoportok képviselőivel, hogy előmozdítsák legalább az ötpontos konszenzus hatékony és érdemi végrehajtását annak érdekében, hogy a jelenlegi válság a közeljövőben fenntartható és demokratikus módon rendezhető legyen; sajnálatát fejezi ki Hun Szen kambodzsai miniszterelnöknek Min Aung Hlaing mianmari katonai vezetőnél tett 2022. január 7-i látogatása miatt, amely az első kormányfői látogatás a juntánál a puccs óta, és így legitimitást biztosított a junta számára;

15.

sürgeti a mianmari válságban érintett valamennyi felet, hogy segítsék elő a humanitárius segítségnyújtás biztonságos és akadálytalan bejutását, és biztosítsanak hozzáférést a humanitárius dolgozók számára; felhívja a Bizottságot, hogy a humanitárius segítségnyújtás terén szüntesse meg a juntával fenntartott munkakapcsolatait, megakadályozva ezáltal a humanitárius segítségnyújtás fegyverként való felhasználását; kéri a Bizottságot, hogy irányítsa át és fokozza a humanitárius segítségnyújtást – beleértve az egészségügyi ellátás támogatását is – határokon átnyúló csatornákon, helyi humanitárius hálózatokon, etnikai szolgáltatókon, valamint közösségi és civil társadalmi szervezeteken keresztül; kéri a Bizottságot, hogy elemezze, hogyan lehet fejlesztési projekteket megvalósítani ezekkel a csoportokkal, és ennek megfelelően irányítsa a fejlesztési támogatást;

16.

elítéli, hogy a szomszédos országok visszatoloncolják a menekülteket Mianmarba, ami sérti a visszaküldés tilalmának elvét; felszólítja a szomszédos országokat, különösen Thaiföldet, Indiát és Kínát, hogy biztosítsanak hozzáférést a határon átlépő menekültek számára; felszólítja ezeket a kormányokat annak biztosítására, hogy a segélyszervezetek és a helyi civil társadalmi szervezetek a Mianmarral közös határaik mentén beléphessenek a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek által lakott területekre;

17.

felszólítja az EU-t, tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy sürgősen tegyenek eleget az ENSZ 2021. évi mianmari humanitárius reagálási terve szerinti pénzügyi kötelezettségeiknek;

18.

üdvözli a katonai puccs és az azt követő elnyomás miatti uniós szankciók négy fordulóját; sürgeti a Tanácsot, hogy az egyes tagok helyett az Államigazgatási Tanácsot mint szervezetet vegye fel a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe; üdvözli az EU azon döntését, hogy a mianmari olaj- és gázvállalatot felveszi a szankcionált szervezetek jegyzékébe; felhívja a Tanácsot, hogy szüntesse meg azt az eltérést, amely kifejezetten lehetővé teszi a Mianmarban maradó uniós olaj- és gázipari szereplők számára, hogy pénzügyi tranzakciókat folytassanak a mianmari olaj- és gázvállalattal, és sürgeti a tagállamokat, hogy tartózkodjanak az eltérés végrehajtásától; sürgeti a Bizottságot és az uniós tagállamokat annak biztosítására, hogy a szankciókat betartó uniós vállalatok kivonása ne a junta javát szolgálja, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban, többek között annak egyértelművé tétele révén, hogy a szankciók végrehajtása mellett a vállalatok részvényei nem értékesíthetők vagy ruházhatók át a mianmari olaj- és gázvállalat vagy a junta más vállalkozásai számára; kiemeli, hogy alapvető fontosságú a hasonló gondolkodású országokkal való további nemzetközi koordináció; felhívja a Tanácsot, hogy a szankciók újabb fordulójában a központi bank tartalékaira is összpontosítson; hangsúlyozza, hogy ehhez a két állami tulajdonú bank, a Mianmari Külkereskedelmi Bank és a Mianmari Beruházási és Kereskedelmi Bank vagyoni eszközeinek befagyasztására és nemzetközi pénzügyi átutalásainak betiltására lenne szükség;

19.

sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy tárják fel az igazságszolgáltatás és az elszámoltathatóság lehetőségeit a biztonsági erők által elkövetett súlyos nemzetközi bűncselekményekre vonatkozóan, beleértve a puccsot követően az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeket, valamint a Rakhajnban és más, etnikai kisebbségek által lakott államokban évtizedek óta az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeket, háborús bűncselekményeket és népirtásokat, támogatva, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalja a helyzetet, hivatalosan támogatva a Gambia által Mianmar ellen a népirtásról szóló egyezménnyel kapcsolatban a Nemzetközi Bíróság elé terjesztett ügyet, és továbbra is biztosítva, hogy a Mianmarral kapcsolatos független vizsgálati mechanizmus teljes körű finanszírozásban és támogatásban részesüljön;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon, hogy szükség van-e a „fegyver kivételével mindent” rendszer visszavonására irányuló vizsgálat megindítására azzal a céllal, hogy egyes ágazatokban – különösen a mianmari hadsereg tagjai tulajdonában lévő vállalatok esetében – felfüggesszék a Mianmar számára kedvező kereskedelmi kedvezményeket, továbbá arra, hogy a Parlamentet megfelelően tájékoztassa a meghozandó lépésekről;

21.

hangsúlyozza, hogy a Mianmarban működő helyi és multinacionális vállalkozásoknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, és fel kell hagyniuk azzal, hogy lehetőséget adjanak a visszaélések elkövetői számára; ebben az értelemben nyomatékosan kéri az uniós székhelyű vállalkozásokat annak biztosítására, hogy ne legyenek kapcsolataik sem a mianmari biztonsági erőkkel, sem pedig azok egyes tagjaival vagy a tulajdonukban lévő vagy általuk ellenőrzött szervezetekkel, és ne járuljanak hozzá sem közvetlenül, sem közvetve a hadsereg demokráciával és emberi jogokkal szembeni kemény fellépéséhez;

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar legitim elnökének és nemzeti egységkormányának, a Pjidangszu Hluto képviseletében eljáró bizottságnak, a mianmari államtanácsosnak, a Tatmadaw-nak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN tagállamainak, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN Kormányközi Emberi Jogi Bizottságának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1)  HL C 101., 2018.3.16., 134. o.

(2)  HL C 238., 2018.7.6., 112. o.

(3)  HL C 337., 2018.9.20., 109. o.

(4)  HL C 28., 2020.1.27., 80. o.

(5)  HL C 433., 2019.12.23., 124. o.

(6)  HL C 171., 2021.5.6., 12. o.

(7)  HL C 465., 2021.11.17., 135. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0417.

(9)  HL L 40., 2022.2.21., 8. o.

(10)  HL L 147., 2021.4.30., 17. o.

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/198


P9_TA(2022)0080

A kulturális örökség lerombolása Hegyi-Karabahban

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a kulturális örökség lerombolásáról Hegyi-Karabahban (2022/2582(RSP))

(2022/C 347/18)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Örményországról és Azerbajdzsánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

tekintettel az azerbajdzsáni kulturális örökségről szóló, 2006. február 16-i állásfoglalására (1),

tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása – 2021. évi éves jelentés” című, 2022. február 17-i állásfoglalására (2),

tekintettel a Dél-Kaukázussal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökének, az Európai Parlament Örményországgal foglalkozó állandó előadójának és az Európai Parlament Azerbajdzsánnal foglalkozó állandó előadójának a Nemzetközi Bíróság Örményország és Azerbajdzsán közötti ügyekben hozott, 2021. december 7-i végzéseiről szóló, 2021. december 9-i közös nyilatkozatára,

tekintettel az Európai Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának (ECRI) jelentéseire,

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A keleti partnerségre vonatkozó szakpolitika 2020 után – A reziliencia erősítése – a mindenki számára előnyös keleti partnerség” című, 2020. március 18-i közös közleményére (JOIN(2020)0007),

tekintettel a keleti partnerség országaira vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási tervre,

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportja társelnökeinek 2021. november 11-i nyilatkozatára, amelyben ismételten hangsúlyozzák a történelmi és kulturális helyszínek védelmének fontosságát a régióban,

tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2021. december 7-i végzéseire,

tekintettel a kulturális örökség konfliktusokban és válságokban való uniós megközelítéséről szóló, 2021. június 21-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972. november 16-i UNESCO-egyezményre,

tekintettel az UNESCO-nak a kulturális örökség szándékos pusztításáról szóló, 2003. október 17-i nyilatkozatára,

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966. december 16.),

tekintettel az Európai Kulturális Egyezményre, a régészeti örökség védelméről szóló felülvizsgált európai egyezményre, valamint a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményre, amelyeknek Örményország és Azerbajdzsán részes felei,

tekintettel a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi hágai egyezményre, amelynek Örményország és Azerbajdzsán részes fele, valamint annak a megszállt területekre vonatkozó jegyzőkönyvére, valamint a kulturális javak fokozott védelméről szóló második jegyzőkönyvre, amely tiltja „a kulturális javak olyan megváltoztatását vagy használatának megváltoztatását, amelynek célja kulturális, történelmi vagy tudományos bizonyítékok eltitkolása vagy megsemmisítése”,

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló, 1965. december 21-i nemzetközi egyezményre,

tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a kulturális, vallási vagy nemzeti örökség részét képező műemlékek vagy tárgyak elpusztítása vagy megszentségtelenítése sérti az Európai Unió elveit;

B.

mivel a 2020. november 9-i tűzszünet után 1 456, főként örmény műemlék került Azerbajdzsán ellenőrzése alá; mivel Azerbajdzsán jelentős mértékű, szándékos kárt okozott az örmény kulturális örökségben a 2020-as háború során, különösen a Gazanchi templom, a Shushában/Shushiban található Szent Megváltó/Ghazanchetsots Katedrális elleni tüzérségi támadás, valamint más templomok és temetők – mint például Zoravor Surb Astvatsatsin templom Mekhakavan városa mellett, és a Yeghishe templom a Hegyi-Karabahban található Mataghis faluban – elpusztítása, funkciójának megváltoztatása vagy károsítása során; mivel a Tsakuriban található, 12. századi örmény templomban tett látogatása során Alijev elnök ígéretet tett a templom örmény feliratainak eltávolítására;

C.

mivel – ahogyan azt az UNESCO a kulturális örökség szándékos pusztításáról szóló, 2033. évi nyilatkozata említi – a kulturális örökség a közösségek, csoportok és egyének kulturális identitásának, valamint a társadalmi kohéziónak fontos alkotóeleme, ezért annak szándékos elpusztítása káros következményekkel járhat az emberi méltóságra és az emberi jogokra nézve;

D.

mivel a kulturális örökség részét képező helyszínek, műtárgyak és tárgyak elpusztítása hozzájárul az ellenségeskedések, a kölcsönös gyűlölet és a faji előítéletek fokozódásához a társadalmak között és azokon belül;

E.

mivel a kisebbségek tiszteletben tartása, beleértve kulturális örökségük védelmét is, az európai szomszédságpolitika részét képezi; mivel az európai szomszédságpolitika célja, hogy közös értékek alapján partnerséget hozzon létre Örményországgal és Azerbajdzsánnal;

F.

mivel Hegyi-Karabahban és környékén a legutóbbi fegyveres konfliktus véget ért a Hegyi-Karabahban és környékén Örményország, Azerbajdzsán és Oroszország között 2020. november 9-én aláírt és 2020. november 10-én hatályba lépett teljes tűzszünetről szóló megállapodást követően;

G.

mivel Hegyi-Karabahban számos templom, mecset, kőkereszt és temető található;

H.

mivel 2021. december 7-én a Nemzetközi Bíróság végzésében jelezte, hogy Azerbajdzsánnak „minden szükséges intézkedést meg kell hoznia az örmény kulturális örökség – így többek között, de nem kizárólag templomok és más imahelyek, emlékművek, temetők és műtárgyak – megszentségtelenítése és az azok ellen irányuló vandalizmus megelőzése és az ilyen cselekmények elkövetőinek megbüntetése érdekében”; mivel a Nemzetközi Bíróság felszólította Örményországot és Azerbajdzsánt, hogy „hozzanak meg minden szükséges intézkedést a faji gyűlöletre való uszításnak és annak terjesztésének megelőzése érdekében”; mivel a Nemzetközi Bíróság felszólította Azerbajdzsánt, hogy „védje meg az erőszaktól és testi sérüléstől a 2020-as konfliktussal kapcsolatban elfogott, továbbra is fogva tartott személyeket”; mivel a Nemzetközi Bíróság végzéseiben jelezte, hogy „mindkét félnek tartózkodnia kell minden olyan cselekménytől, amely súlyosbíthatja vagy kiterjesztheti a Bíróság előtti jogvitát, vagy megnehezítheti annak megoldását”;

I.

mivel az UNESCO ismételten kiemelte az országok azon kötelezettségét, hogy a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi hágai egyezménnyel összhangban megvédjék a kulturális örökséget, és a régió örökségének hatékony védelme felé tett első lépésként független szakértői misszió végrehajtását javasolta a jelentős kulturális javak előzetes leltárának elkészítése érdekében;

J.

mivel a kulturális örökség védelme kulcsszerepet játszik a tartós béke előmozdításában a tolerancia, a kultúrák és vallások közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés, valamint a demokrácia és a fenntartható fejlődés előmozdítása révén;

K.

mivel a kulturális javak kiemelkedő kulturális, művészi, történeti és tudományos jelentőséggel bírnak, és azokat meg kell óvni a jogtalan eltulajdonítástól, állapotromlástól és pusztítástól; mivel az örmény templomok és kolostorok a világ legrégebbi keresztény örökségének és az emberiség közös örökségének részét képezik;

L.

mivel a Nemzetközi Bíróság előtt folyamatban lévő ügyben súlyos állítások hangzottak el az azerbajdzsáni hatóságoknak a hegyi-karabahi temetők, templomok és történelmi emlékművek elpusztításában való részvételével kapcsolatban;

M.

mivel a hosszan tartó konfliktus katasztrofális hatással volt Hegyi-Karabah és a régió kulturális örökségére; mivel az elmúlt 30 évben Azerbajdzsán a vallási és kulturális örökség visszafordíthatatlan pusztítását vitte végbe, különösen Nahicseván Autonóm Köztársaságban, ahol 89 örmény templomot, 20 000 sírt és több mint 5 000 fejfát semmisítettek meg; mivel ez az Örményország által Azerbajdzsánnak visszaszolgáltatott, korábbi konfliktusövezetekben is előfordult, különös tekintettel Aghdam és Fuzuli szinte teljes elpusztítására és kifosztására;

N.

mivel az első hegyi-karabahi háború az azerbajdzsáni kulturális örökség megrongálásához vagy elpusztításához vezetett, beleértve az azerbajdzsáni belső menekültek által hátrahagyott kulturális és vallási helyszíneket is; mivel ezeket a létesítményeket megsemmisítették, vagy részben megsemmisítették, elhanyagolták vagy építőanyagnak széthordták;

O.

mivel a hegyi-karabahi régióban található örmény kulturális örökség nyomainak felszámolását nemcsak annak károsításával és pusztításával érik el, hanem a történelem meghamisításával és annak úgynevezett kaukázusi albánként való bemutatására irányuló kísérletekkel is; mivel 2022. február 3-án Azerbajdzsán kulturális minisztere, Anar Karimov bejelentette egy olyan munkacsoport létrehozását, amelynek feladata „az örmények által az albán vallási templomokra írt fiktív nyomok” eltávolítása;

1.

határozottan elítéli Azerbajdzsán azon politikáját, hogy Hegyi-Karabahban és környékén folyamatosan próbálja felszámolni és tagadni az örmény kulturális örökséget, megsértve ezzel a nemzetközi jogot és a Nemzetközi Bíróság közelmúltbeli határozatát;

2.

elismeri, hogy az örmény kulturális örökség felszámolása az örményfóbia szisztematikus, állami szintű politikájának, az azerbajdzsáni hatóságok által támogatott történelmi revíziónak és az örményekkel szembeni gyűlöletnek a részét képezi, ez magában foglalja a dehumanizálást, az erőszak dicsőítését és az Örmény Köztársasággal szembeni területi követeléseket, amelyek veszélyeztetik a Dél-Kaukázus békéjét és biztonságát;

3.

hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség egyetemes dimenzióval rendelkezik mint a népek identitásától elválaszthatatlan történelmi tanúság, amelyet a nemzetközi közösségnek meg kell védenie és meg kell őriznie a jövő generációi számára; hangsúlyozza a régió gazdag kulturális örökségének fontosságát; sürget minden államot, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ellenőrzésük alatt álló területen található szellemi kulturális örökségi helyszínek védelmének biztosítása érdekében; sajnálja, hogy a hegyi-karabahi régióban zajló konfliktusok a közös kulturális örökség tönkretételéhez, elpusztításához és kifosztásához vezettek, ami további bizalmatlanságot és zavargásokat táplál;

4.

emlékeztet arra, hogy a történelmi revízió, valamint a kulturális és vallási örökség lerombolása és elpusztítása ellentétes a Nemzetközi Bíróság 2021. december 7-i határozatával, valamint a Parlament 2021. május 20-i állásfoglalásával (3);

5.

a Nemzetközi Bíróság Ügyészi Hivatalához hasonlóan elismeri, hogy a kulturális örökség a népek kultúrájának és identitásának egyedülálló és fontos bizonyítéka, és hogy mind a tárgyi, mind a szellemi kulturális örökség leromlása és pusztulása veszteséget jelent az érintett közösségeknek, valamint a nemzetközi közösség egészének;

6.

üdvözli, hogy az UNESCO központi szerepet játszik a kulturális örökség védelmében és a kultúra előmozdításában, amely az emberek egymáshoz közelítésének és a párbeszéd előmozdításának eszköze;

7.

üdvözli az UNESCO arra irányuló javaslatát, hogy független szakértői missziót küld, és kéri, hogy azt haladéktalanul indítsák el; hangsúlyozza, hogy Azerbajdzsánnak akadálytalan hozzáférést kell biztosítania valamennyi kulturális örökségi helyszínhez annak érdekében, hogy a misszió a helyszínen leltárt állíthasson össze, és láthassa, mi történt a helyszínekkel;

8.

határozottan kitart amellett, hogy Azerbajdzsánnak lehetővé kell tennie az UNESCO számára, hogy hozzáférjen az ellenőrzése alatt álló területeken található örökségi helyszínekhez, hogy folytatni tudja a felmérést, Azerbajdzsánnak pedig biztosítania kell védelmüket; sürgeti Azerbajdzsánt annak biztosítására, hogy az UNESCO értékelő missziója előtt ne kerüljön sor beavatkozásra az örmény örökségi helyszíneken, és hogy előzetesen konzultáljanak örmény és nemzetközi kulturális örökséggel foglalkozó szakértőkkel, és szorosan vonják be őket az örmény kulturális örökség helyszínein zajló beavatkozásokba; kéri ezen és más lerombolt helyszínek teljes körű helyreállítását, valamint a nemzetközi közösség, különösen az UNESCO nagyobb mértékű bevonását a régióban található világörökségi helyszínek védelmébe;

9.

felhívja az EU-t, hogy aktívan vegyen részt a Hegyi-Karabahban található, veszélyeztetett kulturális örökség védelmére irányuló erőfeszítésekben, különösen az UNESCO tényfeltáró misszióját megkönnyítő mechanizmusok alkalmazása révén; ösztönöz minden olyan kezdeményezést, többek között magánkezdeményezéseket is, amelyek segítenek megőrizni ezt az örökséget; javasolja, hogy az Európai Unió Műholdközpontját (Satcen) használják műholdas felvételek készítésére a régió veszélyeztetett öröksége külső állapotának meghatározása érdekében;

10.

hangsúlyozza, hogy a történelmi és kulturális örökség védelmét az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktusrendezés és Hegyi-Karabah státuszának végleges meghatározásának tágabb keretében kell megközelíteni; ezzel összefüggésben felszólítja Azerbajdzsánt, hogy mondjon le maximalista céljairól, militarista megközelítéséről és az Örményországgal szembeni területi követeléseiről, és jóhiszeműen kezdjen tárgyalásokat az EBESZ minszki csoportjának égisze alatt Hegyi-Karabah végleges státuszáról;

11.

hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Bíróság 2021. december 7-i végzéseiben jelzett intézkedéseket haladéktalanul meg kell hozni; hangsúlyozza, hogy a kulturális örökség elpusztításának és megváltoztatásának minden új esetével haladéktalanul foglalkoznia kell a nemzetközi közösségnek;

12.

felszólítja Azerbajdzsánt, hogy maradéktalanul hajtsa végre a Nemzetközi Bíróság ideiglenes határozatát, különösen azáltal, hogy „tartózkodik az örmény nyelv elnyomásától, az örmény kulturális örökség megsemmisítésétől és a történelmi örmény kulturális jelenlét egyéb módon történő felszámolásától, valamint az örmények a kulturális örökségükhöz való hozzáférésének és élvezetének betiltásától”, továbbá azáltal, hogy „felújítja vagy visszaállítja az örmény kulturális és vallási épületeket, helyszíneket, műtárgyakat és tárgyakat”;

13.

megismétli az EU-hoz intézett felhívását, hogy építsen be a régészeti lelőhelyek és történelmi helyszínek védelméről szóló záradékot az EU, valamint Örményország és Azerbajdzsán közötti partnerséget irányító cselekvési tervekbe, mivel mindkét ország részt vesz az európai szomszédságpolitikában;

14.

hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogok, köztük a történelmi, vallási és kulturális örökség tiszteletben tartása az európai szomszédságpolitika hatékony végrehajtásának, valamint az Örményország és Azerbajdzsán közötti háború utáni rehabilitációhoz, valódi megbékéléshez és jószomszédi kapcsolatokhoz vezető feltételek megteremtésének alapvető előfeltétele;

15.

felhívja Azerbajdzsán és Örményország kormányát, hogy a nemzetközi közösség támogatásával biztosítsák a nemzetközi jog, többek között a kulturális örökség védelmét célzó jog megsértésére vonatkozó valamennyi állítás tényleges kivizsgálását;

16.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a kulturális és vallási örökség védelmén dolgozó nemzetközi szervezetek munkáját;

17.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a sürgős humanitárius segítségnyújtást;

18.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák azokat az örmény és azerbajdzsáni civil társadalmi szervezeteket, amelyek valóban hozzájárulnak a megbékéléshez;

19.

felhívja az EU-t, az UNESCO-t, az Európa Tanácsot és az EBESZ-t, hogy közösen ösztönözzék és támogassák a kulturális és vallási örökség megőrzésére irányuló erőfeszítéseket;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy használjon fel minden rendelkezésre álló eszközt Hegyi-Karabahban a vandalizmus, a kulturális örökség elpusztítása és megváltoztatása megakadályozására;

21.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek a kulturális örökség megőrzésére irányuló erőfeszítései elengedhetetlenek a régió fenntartható békéje alapjainak lefektetéséhez;

22.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, Örményország kormányának és elnökének, Azerbajdzsán kormányának és elnökének, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet főtitkárának, az Európa Tanács főtitkárának, az UNESCO főigazgatójának és az ENSZ főtitkárának.

(1)  HL C 290. E, 2006.11.29., 421. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0039.

(3)  Az Európai Parlament 2021. május 20-i állásfoglalása a hadifoglyokról az Örményország és Azerbajdzsán közötti legutóbbi konfliktus nyomán kialakult helyzetben (HL C 15., 2022.1.12., 156. o.).


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/202


P9_TA(2022)0081

Az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentés

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésről: a polgárok szerepvállalásának elősegítése és jogaik védelme (2021/2099(INI))

(2022/C 347/19)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 6. és 9–12. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 18–25. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 21. és 39–46. cikkére,

tekintettel az EUMSZ 24. cikkének (2) bekezdésében és 227. cikkében, valamint a Charta 44. cikkében foglalt petíciós jogra,

tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (a szabad mozgásról szóló irányelv),

tekintettel az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az önkormányzati választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1994. december 19-i 94/80/EK tanácsi irányelvre (2), valamint az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6-i 93/109/EK tanácsi irányelvre (3);

tekintettel a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendeletre (5),

tekintettel a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvre (6),

tekintettel a „2020. évi jelentés az uniós polgárságról: az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” című 2020. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0730),

tekintettel az EUMSZ 25. cikke szerinti, „A hatékony uniós polgárság felé tett előrehaladásról (2016–2020)” című, 2020. december 15-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0731),

tekintettel a Bizottság uniós polgársággal kapcsolatos 2020. évi nyilvános konzultációjának eredményeire, valamint az európai uniós polgárságról és demokráciáról 2020 júliusában közzétett 485. Eurobarométer gyorsfelmérés eredményeire, amelyek azt mutatják, hogy a Covid19-világjárvány alatt számos uniós polgár szembesült nehézségekkel az egészségügyi támogatáshoz, a gyermekgondozási támogatáshoz, a határhelyzettel kapcsolatos információkhoz stb. való hozzáférés terén,

tekintettel „Az uniós polgárságról szóló 2017. évi jelentés: A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. december 12-i állásfoglalására (7),

tekintettel a Szerződés uniós polgársággal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására (8),

tekintettel a demográfiai változások hatásairól szóló, 2020. június 17-i bizottsági jelentésre,

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

tekintettel a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

tekintettel a Bizottság 2021–2030-as időszakra szóló fogyatékosságügyi stratégiájára,

tekintettel „Az idősödésről: A generációk közötti szolidaritás és felelősség előmozdítása” című 2021. január 27-i zöld könyvre (COM(2021)0050),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fogyatékossággal élők tényleges jogai arra, hogy szavazzanak az európai parlamenti választásokon” című, 2019. március 20-i tájékoztató jelentésére,

tekintettel a schengeni rendszerről és a Covid19-válság során hozott intézkedésekről szóló 2020. november 24-i állásfoglalására (10), valamint a „Covid19: az egészségügyi értékelések és a kockázati besorolás uniós koordinációja, valamint a schengeni térségre és az egységes piacra gyakorolt hatások” című 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (11),

tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (12),

tekintettel az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik jogainak a Covid19-válság alatti érvényesüléséről szóló, 2020. július 8-i állásfoglalására (13),

tekintettel 2020. november 24-i állásfoglalására a hajléktalanság arányának kezeléséről az EU-ban (14),

tekintettel a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (15), valamint az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására (16),

tekintettel 2021. szeptember 14-i állásfoglalására az LMBTIQ-személyek Unión belüli jogairól (17),

tekintettel „A fogyatékossággal élő személyek védelme petíciók révén: tanulságok” című 2021. október 7-i állásfoglalására (18),

tekintettel az európai ombudsman 2019. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására (19) és az európai ombudsman 2018. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására (20),

tekintettel a Petíciós Bizottság 2019-ben folytatott tanácskozásairól szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (21),

tekintettel a Petíciós Bizottság 2020. évi határozatairól szóló, 2021. december 16-i állásfoglalására (22),

tekintettel a Parlament Petíciós Bizottságának (PETI) „A polgárok bevonása: a petíciós jog, az európai ombudsmanhoz való folyamodás joga és az európai polgári kezdeményezés” című jelentésére (A9-0018/2022),

tekintettel a PETI bizottság jelentésére az európai ombudsman 2020. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (A9-0342/2021),

tekintettel a Petíciós Bizottság által 2018 óta szervezett, az uniós polgársággal kapcsolatos kérdésekről szóló nyilvános meghallgatásokra, és különösen az „Intézményközi kapcsolatok a petíciók kezelésében: a Bizottság szerepe” című 2021. május 26-i; az „Uniós polgárság: szerepvállalás, befogadás, részvétel” című, a Jogi Bizottsággal, az Alkotmányügyi Bizottsággal és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal (LIBE) közösen rendezett 2020. október 29-i; „A polgárok jogai a brexit után” című, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottsággal, valamint a LIBE bizottsággal közösen rendezett 2018. február 1-jei; és „Az európai polgári kezdeményezésről szóló új rendeletre irányuló bizottsági javaslat értékelése” című, az Alkotmányügyi Bizottsággal közösen rendezett 2018. február 21-i meghallgatásra,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság, a LIBE bizottság és a Petíciós Bizottság által a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” kezdeményezésről 2020. október 15-én tartott nyilvános meghallgatásra,

tekintettel a Petíciós Bizottság és a Jogi Bizottság által közösen szervezett, „A parlamentek szerepének megerősítése és a polgárok jogainak érvényesítése az uniós jog végrehajtása és alkalmazása során” című, 2018. november 27-i parlamentközi bizottsági ülésre,

tekintettel az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által a PETI bizottság kérésére 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben megrendelt, „A petíciók szerepének és hatásának megerősítése a részvételi demokrácia eszközeként – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után 10 évvel a polgárok szemszögéből levont tanulságok” (2021. október 29.), „A szivárványcsaládok EU-n belüli szabad mozgásának akadályai” (2021. március 8.), „A helyi és európai választásokon való részvétel akadályai az EU-n belül” (2020. szeptember 15.) és „A Petíciós Bizottság által a 2014–2019-es parlamenti ciklus során elért eredmények és a jövő kihívásai” (2019. július 3.) című tanulmányokra,

tekintettel a Petíciós Bizottság számára az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2021. március 22-én és 2020. október 28-án az LMBTI+-személyek jogairól az EU-ban, illetve a fogyatékossággal élő személyek jogairól szervezett munkaértekezletekre,

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra (23) (kilépési megállapodás),

tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A9-0019/2022),

A.

mivel az uniós polgárság az EU egyik legkézzelfoghatóbb vívmánya, és alapvető jogokat biztosít az uniós polgárok számára, ideértve az Unión belüli szabad mozgást, az EU demokratikus életében való részvétel jogát és a megkülönböztetéssel szembeni védelemhez való jogot, miközben egyenlő esélyeket biztosít;

B.

mivel a brexit rávilágított az uniós polgársághoz fűződő jogok fontosságára és azok kulcsfontosságú szerepére az uniós polgárok millióinak mindennapi életében, és felhívta az EU figyelmét e jogok esetleges megszűnésére és annak következményeire, amint azt az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok és az uniós országokban tartózkodó brit állampolgárok által benyújtott, a brexit által az uniós polgárok státuszára gyakorolt hatásokról szóló petíciók nagy száma is mutatja;

C.

mivel a jogállamiság az Unió egyik alapértéke, és mivel annak védelme biztosítja az alapvető jogok és a demokrácia tiszteletben tartását;

D.

mivel a szabad mozgás, amely minden uniós polgár számára lehetővé teszi, hogy bármely tagállamban éljen, dolgozzon vagy tanuljon, illetve hozzáférjen az egészségügyi ellátáshoz, az EU egyik alapköve;

E.

mivel az aktív polgári szerepvállalás jobban biztosított, ha a polgárok alapvető szükségletei ki vannak elégítve; mivel a minimálbérek által nyújtott védelem nagy jelentőséggel bír, és előfeltétele azon uniós célkitűzés teljesülésének, hogy senkit nem hagyunk hátra;

F.

mivel a bizonytalan munka- és életkörülményekkel szembesülő emberek gyakran marginalizáltnak érzik magukat, és kevésbé vagy egyáltalán nem vesznek részt a társadalmi életben, a civil társadalomban és a választásokon;

G.

mivel a hajléktalanok nemcsak bizonytalan életkörülményekkel szembesülnek, hanem gyakran csak kevéssé vagy egyáltalán nem férnek hozzá a jogaikkal és a védelmükre szolgáló eszközökkel kapcsolatos információkhoz;

H.

mivel a kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű vagy alulreprezentált csoportok meghatározása tagállamonként igen eltérő, sőt a tagállamok adott pillanatban fennálló politikai és társadalmi helyzetétől is függhet;

I.

mivel számos határ menti ingázó és idénymunkás munkakörülményei nehezek, egészségtelenek és nem biztonságosak, munkahelyük kevéssé vagy egyáltalán nem biztos, és nem megfelelő mértékben vagy egyáltalán nem férnek hozzá a társadalombiztosítási rendszerhez és a szociális ellátásokhoz; mivel sok határ menti ingázó és idénymunkás kiszolgáltatott társadalmi csoportokból és régiókból érkezik; mivel a Covid19-válság súlyosbította számos határ menti ingázó és idénymunkás bizonytalan helyzetét, ami gondot okozott a védelmükre szolgáló meglévő jogszabályok végrehajtása terén;

J.

mivel a Covid19-járvány példátlan kihívások elé állította az EU-n belüli szabad mozgást, és mivel számos tagállam szükséghelyzeti intézkedésként utazási korlátozásokat és belső határellenőrzéseket vezetett be; mivel az uniós polgárok sok olyan petíciót nyújtottak be, amelyekben komoly aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti vészhelyzeti intézkedések hatással vannak az utazás, a munkavállalás és a külföldi tanulás szabadságára, valamint a határokon átnyúló családi kötelékek kiépítésére és ápolására való képességükre;

K.

mivel a világjárvány különösen negatív hatással van a fogyatékossággal élő személyek és az idősek helyzetére, jelentősen korlátozva jogaik gyakorlásának lehetőségét;

L.

mivel a Petíciós Bizottsághoz sok olyan petíció érkezett, amely aggályokat vet fel az LMBTIQ-személyek és különösen a szivárványcsaládok (azaz olyan családok, amelyekben legalább egy LMBTIQ-személy él) által az EU-n belüli szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása során tapasztalt megkülönböztetés miatt, ami negatív következményekkel jár gyermekeik jogaira és érdekeire nézve;

M.

mivel a Charta 21. cikke – az uniós polgárság elsődleges elveként – kifejezetten megtilt minden megkülönböztetést, így a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; mivel ezen elv érvényesülése ugyanakkor döntően befolyásolja a szabad mozgás gyakorlását, amint az a fent említett petíciókból kiderül;

N.

mivel az EU-ban mintegy 50 millió ember tartozik nemzeti kisebbséghez vagy kisebbségi nyelvi közösséghez; mivel a Bizottság nem tett jogalkotási lépéseket a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésre válaszul, annak ellenére, hogy a Parlament képviselőinek nagy többsége támogatta azt;

O.

mivel az állampolgárság megszerzése és elvesztése továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik;

P.

mivel a petíciók azt mutatják, hogy a mobilis uniós polgárok és lakosok továbbra is nehézségekkel szembesülnek választójoguk gyakorlása során néhány tagállamban tapasztalható adminisztratív terhek, a bürokrácia és a nyelvi korlátok miatt, valamint a néhány tagállami hatóság általi félretájékoztatás vagy e hatóságok együttműködő készségének hiánya okán;

Q.

mivel a fogyatékossággal élő személyek még mindig jogi, gyakorlati és fizikai akadályokkal szembesülnek a szavazáshoz és a megválasztáshoz való joguk hatékony gyakorlása, a választási szabályokkal, eljárásokkal, programokkal és a különböző típusú fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazított vitákkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés joga tekintetében, és így továbbra is alulreprezentáltak a választásokon; mivel az alulreprezentált csoportok választási részvételére vonatkozó adatok továbbra is korlátozottak;

R.

mivel az uniós polgárok azon joga, hogy részt vegyenek az EU demokratikus életében, túlmutat az európai választásokon való szavazáson vagy jelöltként való induláson; mivel a Szerződések számos olyan részvételi eszközt biztosítanak, amelyek célja a polgárok EU-val való közvetlen együttműködésének előmozdítása, ideértve a petíciós jogot, az európai ombudsmanhoz való fordulás jogát és az európai polgári kezdeményezés benyújtásához való jogot;

S.

mivel egyes uniós tagállamokban a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező hontalan személyek nem vesznek részt teljes mértékben a demokratikus közéletben, különösen mivel nem áll jogukban részt venni a helyhatósági és/vagy európai választásokon; mivel a Bizottság nem fogalmazott meg ajánlást a hontalan kisebbségek, pl. a romák egyenlőségének közelítéséről, amint azt a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésben javasolták;

T.

mivel az EU-nak a kilépési megállapodással összhangban védelmet kell nyújtania az Egyesült Királyságban tartózkodó uniós polgárok számára;

U.

mivel az idősek a polgárok olyan elkötelezett csoportját alkotják, akik önkéntes tevékenységekben és szociális kezdeményezésekben való részvétel, valamint az eltartottak támogatása és gondozása révén jelentős mértékben hozzájárulnak a társadalom jólétéhez;

V.

mivel az árukhoz és szolgáltatásokhoz, köztük a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés egyre inkább digitális készségeket igényel;

W.

mivel a digitális átalakulás lehetőségeket és veszélyeket jelent valamennyi generáció, különösen az idősek számára; mivel a technológiai változások negatív hatást gyakorolhatnak azon idősekre nézve, akik a digitális technológiák vonatkozásában nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, készségekkel és hozzáféréssel; mivel az idősek gyakran hátrányos megkülönböztetés, erőszak, elszigetelődés és magány, kirekesztés és autonómiájuk korlátozásainak áldozataivá válnak, többek között amiatt is, hogy olyan digitális megoldásokat vezetnek be, amelyek nem veszik figyelembe szükségleteiket;

1.

tudomásul veszi a Bizottság „2020. évi jelentés az uniós polgárságról – A polgárok szerepvállalásának növelése és jogaik védelme” című jelentését, és üdvözli, hogy a Bizottság továbbra is elkötelezett az uniós polgárok jogainak érvényesítése mellett, beleértve a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó személyek, köztük a fogyatékossággal élők és az idősek polgári jogainak gyakorlása során felmerülő lehetőségek és akadályok rendszeres értékelését is; sajnálja, hogy a Bizottság által javasolt 18 intézkedésből csak 2 jogalkotási jellegű; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárok jogainak átfogó értékelésére, valamint a következő három évre szóló, jól meghatározott és konkrét kötelezettségvállalásokra, fellépésekre és jogalkotási kezdeményezésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az uniós polgárságról szóló jelentés végső célja az lenne, hogy az EUMSZ 25. cikke szerinti eljárásnak megfelelően konkrét kezdeményezéseket tegyen a polgárspecifikus jogok és szabadságok megszilárdítása érdekében egy uniós polgárságról szóló statútum égisze alatt, a szociális jogok európai pilléréhez hasonlóan, belefoglalva a Chartában rögzített alapvető jogokat és szabadságokat, a szociális jogok európai pillérében foglalt szociális jogokat, valamint az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeket mint az európai közéleti találkozóhely meghatározó elemeit, beleértve többek között a szóban forgó közéleti találkozóhelyre jellemző irányítási modellt, a méltóságot, a szabadságot, a jogállamiságot, a demokráciát, a pluralizmust, a toleranciát, az igazságosságot és a szolidaritást, az egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát, amelyeket a Szerződések jövőbeni reformja során figyelembe kellene venni;

2.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság ismét figyelmet fordít a jogállamiság érvényesülésére a tagállamokban;

3.

hangsúlyozza, hogy a független igazságszolgáltatás, az igazságszolgáltatáshoz való jog, a véleménynyilvánítás, a tájékozódás és az információk megismerésének és közlésének szabadsága, valamint a médiapluralizmus a jogállamiság alapvető elemei; felhívja a Bizottságot, hogy óvja meg ezeket az alapvető uniós értékeket, amennyiben a tagállamok megsértik azokat;

4.

emlékeztet, hogy a magánélet, illetve a személyes adatok védelmének jogával interferáló eszközöknek amellett, hogy jogilag megalapozottnak kell lenniük, szükségesnek és arányosnak is kell lenniük, amint azt az általános adatvédelmi rendelet és a Charta is megköveteli;

5.

emlékeztet, hogy bár a mozgás szabadsága az uniós projekt középpontjában áll, azt súlyosan érintette a Covid19-járvány okozta példátlan egészségügyi válság és a kapcsolódó nemzeti vészhelyzeti intézkedések, többek között az utazási korlátozások és a belső határellenőrzések ideiglenes visszaállítása; megismétli, hogy ezek az intézkedések jelentős negatív hatást gyakoroltak a magánéletre, a munkára, a családokra, valamint a gazdasági és társadalmi körülményekre, amint azt számos petíció is tanúsítja; hangsúlyozza, hogy valamennyi nemzeti vészhelyzeti intézkedésnek arányosnak kell lennie a Covid19-járvány megfékezésére irányuló eredeti céljukkal; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a Covid19-cel kapcsolatos intézkedéseket és azoknak az uniós polgársághoz fűződő jogokra gyakorolt hatását; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessék meg a nemzeti vészhelyzeti intézkedéseket, amennyiben azokra már nincs szükség; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatást gyakorol a polgárok, különösen a fiatalok és az idősek jóllétére és mentális egészségére;

6.

emlékeztet, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése leginkább az átmeneti időszak végén az Egyesült Királyságban tartózkodó uniós polgárokat és a 27 uniós tagállam valamelyikében tartózkodó egyesült királysági állampolgárokat érintette; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a kilépési megállapodás polgárok jogairól szóló második részének helyes végrehajtását azon polgárok jogainak teljes körű és hatékony védelme érdekében, akik az átmeneti időszak vége előtt éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal;

7.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az azonos nemű párok elismerésére és a szülő-gyermek kapcsolataikra vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései miatt a szivárványcsaládok még mindig számos akadályba ütköznek, amikor egy másik tagállamba való költözéshez való jogukat gyakorolják; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az LMBTIQ-személyek jogairól szóló parlamenti állásfoglalásban foglalt ajánlásokat, beleértve a Bizottsághoz intézett azon felhívását is, hogy vizsgálja meg, hogy valamennyi tagállam eleget tesz-e a Bíróság által a C-673/16. sz. Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és Ministerul Afacerilor Interne ügyben hozott 2018. június 5-i ítéletnek (24), és ezt az ítéletet foglalja bele a szabad mozgásról szóló 2009-es iránymutatások közelgő felülvizsgálatába;

8.

sajnálja, hogy különélés vagy válás esetén a szülők és a gyermekek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek nem minden tagállamban azonosak, aminek következtében az EU-ban több száz szülő vette fel a kapcsolatot a Petíciós Bizottsággal, támogatást kérve határokon átnyúló családi jogvitáikban és gyermekek szülők általi jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyekben; felhívja a Bizottságot és tagállamokat, hogy vezessenek be olyan nyomonkövetési rendszereket a nemzetközi elhelyezési jogvitákban érintett gyermekek vonatkozásában, amelyek megkülönböztetésmentesek és teljes mértékben tiszteletben tartják a gyermekek alapvető jogait;

9.

emlékeztet, hogy a mozgás szabadságát nem csak a jelentős globális események veszélyeztetik; sajnálattal állapítja meg, hogy – amint azt az e területen beérkezett számos petíció is mutatja – az uniós polgárok és a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező más tagállamok állampolgárai, valamint uniós polgárok olyan családtagjai, akik nem uniós állampolgárok még mindig jogi, adminisztratív és gyakorlati akadályokba ütköznek, amikor másik tagállamba költöznek, különösen a lakcímbejelentési eljárások, az állampolgári és szociális kérdések, például a családjog vagy a nyugdíjak, a társadalombiztosítási rendszerek összehangoltsága, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az egészségbiztosítás, az oktatás és az adórendszer, valamint a szakmai képesítések elismerése tekintetében; kiemeli, hogy ezek az akadályok gyakran diszkriminatív adminisztratív követelményeket vagy olyan dokumentumok önkényes megkövetelését is magukban foglalják, amelyeket általában más tagállamokban nem állítanak ki; hangsúlyozza, hogy ezek az akadályok gyakran abból erednek, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv nem tartalmaz egyértelmű meghatározást bizonyos fogalmakra, például az „átfogó betegbiztosításra” és az „elegendő forrásokra”; felhívja a Bizottságot, hogy a szabad mozgásról szóló irányelv alkalmazásának nyomon követésébe foglalja bele a diszkriminatív közigazgatási gyakorlatokat a tagállamokban, különösen helyi szinten, tegye meg a szükséges jogérvényesítési intézkedéseket az ilyen gyakorlatokkal szemben, és felülvizsgált iránymutatásaiban tegye pontosabbá a szabad mozgásról szóló irányelvben nem egyértelműen meghatározott fogalmakat; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák jobban elő az együttműködést azokban a helyzetekben, amikor a munkavállalók különböző uniós tagállamokban kapnak juttatásokat és fizetnek járulékokat, megerősítve a különböző társadalombiztosítási intézmények közötti, határon átnyúló információcserét annak érdekében, hogy minden járulékot kellőképpen figyelembe lehessen venni a nyugdíjjogosultságok kiszámításakor;

10.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be összehangolt együttműködési intézkedéseket a kettős gépjármű-regisztrációs adó, az adózás terén tapasztalható megkülönböztetés és a kettős adózás problémáinak határokon átnyúló, hatékony kezelése, valamint a határokon átnyúló munkavállalói mobilitás valóságának jobb figyelembevétele érdekében; úgy ítéli meg, hogy a kettős adózással kapcsolatos kérdéseket nem rendezik kielégítő módon a kétoldalú adóegyezmények és a tagállamok egyoldalú fellépései, ezért összehangolt, jól időzített fellépésre van szükség uniós szinten;

11.

üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy felül fogja vizsgálni a konzuli védelemre vonatkozó szabályokat; kéri a Bizottságot, hogy e felülvizsgálatba foglalja bele a különböző típusú fogyatékossággal élő személyek konzuli védelemhez való hozzáférésének értékelését; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson segítséget a képviselettel nem rendelkező tagállamok uniós polgárai számára; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék ki a konzuli védelemhez való jogot azon személyekre, akiknek valamely tagállam úti okmányt állított ki, még ha nem is az adott állam állampolgárai;

12.

emlékeztet, hogy a minimálbérek fontos szerepet játszanak a szociális jogok európai pillérének végrehajtásában, és abban, hogy senkit ne hagyjunk hátra; hangsúlyozza a határ menti ingázók és idénymunkások bizonytalan helyzetét, különösen a Covid19-válság óta; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék azokat a kiszolgáltatottságokat, amelyekkel a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások szembesülnek a Covid19-válsággal összefüggésben, és biztosítsák, hogy az EU-ban minden munkavállaló magas szintű szociális védelemben részesüljön és méltányos, megfelelően fizetett állása legyen, többek között azáltal, hogy biztosítják a munkavállalói mobilitással kapcsolatos uniós jog hatékony alkalmazását és érvényesítését, valamint az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jogot; úgy véli, hogy ez a megközelítés létfontosságú az uniós polgárok marginalizálódásának megelőzése, a demokráciákban való teljes körű és aktív részvételük lehetővé tétele, valamint az uniós polgárságból eredő jogaik védelme érdekében;

13.

megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogállására vonatkozó kölcsönös elismerési mechanizmus hiánya az egyik oka annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek nehezen tudják gyakorolni a szabad mozgáshoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és a kulturális javakhoz való jogukat; támogatja egy kölcsönösen elismert uniós fogyatékossági igazolvány kidolgozását, amely egyenlő hozzáférést biztosít egyes előnyökhöz az Unión belül; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be egy uniós fogyatékossági igazolványt a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgásának biztosítása érdekében;

14.

sürgeti valamennyi tagállamot, hogy ratifikálja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és írja alá a jegyzőkönyvet; ezen egyezmény ratifikálása kapcsán sürgeti a Bizottságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékossággal élő személyek maradéktalanul gyakorolhassák az őket mint európai polgárokat megillető jogokat, anélkül hogy bármilyen megkülönböztetés érné őket;

15.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hajléktalanok a nehéz életkörülmények és az őket érintő információk hiánya miatt marginalizálódnak; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a hajléktalanok és jogaik védelme érdekében, indítsanak számukra tájékoztató kampányokat ezen intézkedésekről, ezáltal megkönnyítve a társadalmi és politikai életbe, valamint a civil társadalomba való beilleszkedésüket;

16.

üdvözli a Bizottságnak az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésében bejelentett azon szándékát, hogy naprakésszé tegye a mobilis uniós polgárok helyhatósági és európai választásokon való szavazati jogáról szóló irányelveket (94/80/EK és 93/109/EK tanácsi irányelv); hangsúlyozza e tekintetben, hogy sürgősen meg kell szüntetni a szavazati jogok mobil uniós polgárok – többek között a fogyatékossággal élő személyek – általi gyakorlását akadályozó valamennyi akadályt és nehézséget, javítani kell és meg kell könnyíteni az önkormányzati és európai választásokkal és szavazási eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatást (lehetőség szerint egy teljes mértékben akadálymentes egységes uniós szintű információs platformon keresztül), ösztönözni kell a tagállamokat, hogy különösen helyi szinten könnyítsék meg a mobil uniós polgárok számára szavazati joguk gyakorlását, valamint a demokratikus részvétel növelése és megkönnyítése érdekében fel kell tárni és végre kell hajtani a távszavazási lehetőségeket, ideértve az elektronikus szavazást is; hangsúlyozza, hogy a távszavazás tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot az elektronikus és internetes rendszerek kialakítása és telepítése terén, valamint a szavazatok manuális vagy elektronikus újraszámlálásának lehetőségét a szavazás titkosságának és a személyes adatok védelmének az alkalmazandó uniós joggal összhangban történő veszélyeztetése nélkül; emlékeztet, hogy egyes tagállamokban a fogyatékossággal élő személyeket védőintézkedések, például gyámság keretében automatikusan kizárják a politikai részvételből, és ezzel megtagadják tőlük a szavazati jogot; hangsúlyozza, hogy el kell mozdulni ettől a drasztikus megoldástól annak érdekében, hogy az élet meghatározott területein támogatni lehessen a fogyatékossággal élő személyeket; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint együttműködik a tagállamokkal és a Parlamenttel a fogyatékossággal élő személyek politikai jogainak másokkal egyenlő alapon történő garantálása érdekében, és különösen annak biztosítása érdekében, hogy ezt a jogot a következő európai parlamenti választásokon is élvezzék;

17.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai választási együttműködési hálózaton belül osszák meg és mozdítsák elő az arra vonatkozó bevált gyakorlatokat, hogy miként lehet kezelni a polgárok hátrányos helyzetű csoportjainak sajátos választási igényeit annak biztosítása érdekében, hogy nagyobb arányban vegyenek részt a választásokon és a következő európai választásokon hatékonyan gyakorolhassák szavazati jogukat; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy átfogó adatokra van szükség a szavazók alulreprezentált kategóriáira vonatkozóan, és hogy meg kell állapodni az olyan veszélyeztetett csoportokra vonatkozó alapvető közös fogalommeghatározásokról, mint az LMBTQI-személyek, a migránsok és menekültek, az alacsony jövedelmű háztartásokból származó személyek, a faji, etnikai vagy nyelvi kisebbségek, valamint a fogyatékossággal élő személyek;

18.

emlékeztet továbbá, hogy a külföldön élő uniós polgárok választójoga gyakran képezi petíciók tárgyát; megjegyzi, hogy több tagállam megfosztja polgárait attól a joguktól, hogy szavazzanak a nemzeti parlamenti választásokon, ha egy másik uniós országba költöznek; úgy véli, hogy az uniós polgárok szavazati jogának külföldön való tartózkodásuk miatti megvonása, valamint a lakóhelyük szerinti országban a nemzeti választásokon való szavazati joguk el nem ismerése akadályozhatja a szabad mozgást, és a politikai részvételhez való alapvető jog megtagadását eredményezheti; kiemeli, hogy több tagállam megfosztotta azokat a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőket a helyhatósági és európai parlamenti választásokon való részvétel jogától, akik egy másik uniós tagállam állampolgárai;

19.

hangsúlyozza, hogy az európai polgárságról szóló 2020. évi jelentésről szóló nyilvános konzultációban részt vevő válaszadók több mint 60 %-a úgy vélte, hogy nem tesznek eleget annak, hogy tájékoztassák a polgárokat az uniós polgárként őket megillető jogaikról; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban és a különféle fogyatékosságokkal élő személyek számára hozzáférhető módon tájékoztassák az uniós polgárokat jogaikról és kötelességeikről, és biztosítsák e jogok tiszteletben tartását mind a polgárok származási országában, mind pedig az összes többi tagállamban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy legyenek országos szintű weboldalak, amelyek elmagyarázzák az uniós polgárok jogait és azt, hogy hogyan léphetnek kapcsolatba az európai parlamenti képviselőkkel, és miként követhetik nyomon szavazataikat és döntéseiket;

20.

ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai kerettanterveikben és a tanárképzésben biztosítsanak nagyobb teret az uniós ügyek, többek között az uniós polgári jogok politikai oktatásának; úgy véli, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kellene az iskolákat arra, hogy oktatási rendszerük keretében meglátogassák az uniós intézményeket; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető oktatás fontos szerepet játszik a jövőbeli polgárok tájékoztatásában;

21.

elismeri, hogy az uniós részvételi lehetőségek jelenlegi kialakítása kétségeket ébreszthet az emberekben azzal kapcsolatban, hogy melyik csatorna felel meg jobban az igényeiknek, és így visszatarthatja őket attól, hogy a rendelkezésre álló eszközöket használják az uniós intézményekkel való kommunikációhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az uniós polgárok és lakosok széles körű tájékoztatást kapjanak arról, hogy jogukban áll petíciót benyújtani a Parlamenthez, és jogukban áll az európai ombudsmanhoz fordulni jogaik érvényesítése és az esetleges jogsértések bejelentése érdekében, a Charta 44. cikkében és az EUMSZ 227. cikkében foglaltaknak megfelelően;

22.

felszólít egy online egyablakos rendszer létrehozására az EU összes hivatalos nyelvén és a különféle fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhető formában, amely egy helyen összefogja az összes uniós részvételi eszközt, tájékoztatást és tanácsadást, és támogatást nyújt az EU-val való kapcsolatfelvételhez, ezáltal segítve a felhasználókat a legmegfelelőbb csatorna azonosításában és használatában annak érdekében, hogy közelebb hozzuk a polgárokat az EU-hoz, megerősítve demokratikus részvételüket; bízik abban, hogy egy ilyen egyablakos rendszer észszerűsítené a különböző részvételi eszközök használatát, miközben teljes mértékben kiaknázná a bennük rejlő lehetőségeket;

23.

emlékeztet, hogy támogatja az Európa jövőjéről szóló konferenciát; határozott véleménye, hogy a konferencia lehetőséget kínál az alulról felfelé építkező részvételre az EU demokratikus folyamatában; megismétli a konferenciához intézett felhívását, hogy dolgozzanak ki konkrét ajánlásokat, amelyekkel az intézményeknek foglalkozniuk kell, és amelyeket cselekvéssé kell alakítani; felhívja a konferencia valamennyi résztvevőjét, hogy biztosítsák a konferencia eredményeinek tényleges nyomon követését;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a tagállamok parlamentjei Petíciós Bizottságának és ombudsmanjának, illetve hasonló illetékes szerveinek.

(1)  HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(2)  HL L 368., 1994.12.31., 38. o.

(3)  HL L 329., 1993.12.30., 34. o.

(4)  HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

(5)  HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

(6)  HL L 16., 2004.1.23., 44. o.

(7)  HL C 369., 2018.10.11., 11. o.

(8)  HL C 449., 2020.12.23., 6. o.

(9)  HL L 327., 2016.12.2., 1. o.

(10)  HL C 425., 2021.10.20., 7. o.

(11)  HL C 385., 2021.9.22., 159. o.

(12)  HL C 362., 2021.9.8., 82. o.

(13)  HL C 371., 2021.9.15., 6. o.

(14)  HL C 425., 2021.10.20., 2. o.

(15)  HL C 445., 2021.10.29., 70. o.

(16)  HL C 463., 2018.12.21., 21. o.

(17)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0366.

(18)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0414.

(19)  HL C 474., 2021.11.24., 82. o.

(20)  HL C 270., 2021.7.7., 105. o.

(21)  HL C 445., 2021.10.29., 168. o.

(22)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0507.

(23)  HL C 384. I, 2019.11.12., 1. o.

(24)  Az Európai Unió Bíróságának a C-673/16. sz .Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és Ministerul Afacerilor Interne ügyben 2018. június 5-én hozott ítélete, EU:C:2018:385.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/211


P9_TA(2022)0082

A helyreállítási stratégiát támogató igazságos és egyszerű adózás

Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a helyreállítási stratégiát támogató méltányos és egyszerű adózásról (a Bizottság júliusi cselekvési tervének és annak héával, a vállalkozások adózásával és az egyéni adózással kapcsolatos 25 kezdeményezésének EP általi nyomon követése) (2020/2254(INL))

(2022/C 347/20)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

tekintettel a helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervről szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

tekintettel az EU-ban és azon kívül megvalósítandó jó adóügyi kormányzásról szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0313),

tekintettel az „Egy, a héára vonatkozó cselekvési tervről – Úton egy egységes uniós héaövezet felé – új döntések szükségeltetnek” című, 2016. április 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0148),

tekintettel az „Egy évvel a Covid19-járvány kitörése után: a fiskális politikai válasz” című, 2021. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0105),

tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös társaságadó-alapról és a közös összevont társaságiadó-alapról szóló javaslatokra (1), és a digitális gazdaság adóztatásáról szóló intézkedéscsomagra (2), valamint az Európai Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjaira,

tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),

tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

tekintettel az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének 2015. októberi átfogó cselekvési tervére,

tekintettel az OECD/G20-ak átfogó keretrendszere „A digitalizációból eredő adóügyi kihívások” című, 2018-ban elfogadott időközi jelentésére, valamint a gazdaság digitalizációjával járó adóügyi kihívások konszenzusos megoldásának kidolgozására irányuló, 2019 májusában elfogadott munkaprogramjára,

tekintettel az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekről szóló, az OECD/G20-ak átfogó keretrendszere által 2020. október 14-én elfogadott jelentésekre, valamint az OECD által elvégzett gazdasági elemzés és hatásvizsgálat eredményeire,

tekintettel „A 21. század társasági adózása” című, 2021. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0251),

tekintettel az adózásról szóló 2021. évi éves jelentésre – Az uniós tagállamok adópolitikájának felülvizsgálata (DG TAXUD, 2021. május 18.),

tekintettel a Nemzetközi Valutaalap „Taxing Multinationals in Europe” (Multinacionális vállalatok adóztatása Európában) című jelentésére (European and Fiscal Affairs Departments, 2021, No. 21/12),

tekintettel a G7, a G8 és a G20 csoport nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,

tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (3),

tekintettel a TAXE különbizottsághoz kapcsolódó állásfoglalásaira, az adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i (TAX 1) (4), az adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (TAX 2) (5), valamint a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásra (TAX 3) (6),

tekintettel a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követő ajánlásról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására (PANA) (7),

tekintettel „Az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtása: eredmények, tanulságok és leküzdendő akadályok” című jelentésére (2020/2046(INI)),

tekintettel a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló jelentésére (2020/2258(INI)),

tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0024/2022),

A.

mivel a Covid19-válság gazdaságra gyakorolt példátlan hatása és nagyságrendje az adóbevételek csökkenéséhez, valamint az adósságok és a költségvetési kiadások növekedéséhez vezetett a társadalom és a gazdaság védelme érdekében, és jelenleg az államadósság ugrásszerű növekedését eredményezi; mivel az adókikerülés, az adócsalás és az adókijátszás veszélyezteti a kormányzati bevételeket, valamint az államháztartás és az adórendszerek fenntarthatóságát és az adózás méltányosságát; mivel rendkívül fontos az adókikerülés és az adókijátszás elleni küzdelem, ezzel egyidejűleg az adókat olyan szinten kell tartani, amely támogatja a gazdaság fenntartható növekedését, valamint az Unió gazdasági és társadalmi helyreállítását és az olyan hosszabb távú kihívásokat, mint a népesség elöregedése, az ökológiai és éghajlatvédelmi átállás és a gazdaság digitalizálása, ugyanakkor nem ássa alá a megfelelő adóbevételeket;

B.

mivel az adóterhelés a vagyonról a jövedelemre, a tőkéről a munkajövedelmekre és a fogyasztásra, a multinacionális vállalatokról a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) és a pénzügyi szektorról a reálgazdaságra tolódott, és ennek során adóterhek a mobilabb adófizetőkről a kevésbé mobil adófizetőkre helyeződtek át;

C.

mivel a gyors helyreállítás reformokon és beruházásokon keresztül adott határozott gazdaság- és fiskális politikai választ tesz szükségessé többek között az alábbiak révén: i. ténylegesen egyenlő versenyfeltételek biztosítása az adófizetők és a vállalkozások számára, csökkentve vagy megszüntetve azokat az adóelőnyöket, amelyek méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozzák a kkv-kat, többek között mérsékelve a bürokráciát a verseny, a belföldi és az egységes piacon belüli kereskedelem előmozdítása érdekében, amit egyszerű, igazságos, digitális és kiszámíthatóbb adózási környezet támogat; ii. az adóbevételek biztosítása a tagállamok számára a helyreállítás, a karbonsemleges gazdaság finanszírozása és a GDP-arányos adósság csökkentése érdekében, valamint iii. a vállalkozások és a polgárok méltányos adóztatásának biztosítása, az átláthatóság, a társadalmon belüli bizalom és a tisztességes verseny elfogadott normákon, valamint összehangolt és digitalizált jelentéstételi rendszereken alapuló erősítése;

D.

mivel a Bizottságnak a helyreállítási stratégiát támogató méltányos és egyszerű adózásra vonatkozó cselekvési terve (a továbbiakban: a cselekvési terv) egy szélesebb körű uniós adóstratégia részét képezi a hozzáadottérték-adó (héa), valamint a vállalkozások és a magánszemélyek adózása területén; mivel a cselekvési terv kettős megközelítést határoz meg, amely az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet ötvözi az adófizetőket, különösen a polgárokat és kkv-kat érintő szükségtelen akadályok és adminisztratív terhek megszüntetésére irányuló egyszerűsítő lépésekkel;

E.

mivel az Unióban a kkv-k a vállalkozások 99 %-át teszik ki, és minden háromból két magánszektorbeli munkahelyet ők hoznak létre, ugyanakkor az adószabályoknak való megfelelés költsége az adóterhük 30 %-át teszi ki, míg a nagyvállalatok esetében csak 2 %-ot;

F.

mivel fokozni kell a tagállamok adóhatóságai közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét a nemzeti jelentéstételi rendszerekkel kapcsolatban;

G.

mivel az Európai Számvevőszék adóügyi információk Unión belüli cseréjéről szóló, 2021. évi különjelentése (8) megállapította, hogy a tagállamok között megosztott információk nem aktuálisak, pontatlanok és nem kimerítőek;

H.

mivel a társasági adóra vonatkozó jelenlegi nemzetközi szabályok a gazdaság digitalizációjának és globalizációjának összefüggésében már nem megfelelőek; mivel a digitalizáció fejlődése és az immateriális javak szerepének erősödése és az értékláncokon belüli növekedésük lehetőségeket és kihívásokat teremt a gazdasági műveletek és az adóztatandó tényállások nyomon követhetősége szempontjából, többek között lehetővé téve az adókikerülési gyakorlatokat, különösen a határokon átnyúló vagy az Unió területén kívül folytatott műveletek esetén;

I.

mivel a társasági adózás tekintetében annak az elvnek kell irányadónak lennie, hogy a nyereséget a keletkezése helyén kell adóztatni, a társaságiadó-rendszer Unió-szerte harmonizáltabb és összehangoltabb megközelítése még inkább lehetővé teheti az egységes piac működését torzító és gyakran az erőforrások helytelen elosztásához vezető káros adózási gyakorlatok által okozott tisztességtelen verseny felszámolását;

J.

mivel a társasági adózás területén az uniós és a tagállami adóhatóságok között folytatott jobb együttműködés és nagyobb átláthatóság javíthatja az adók beszedését és az adózási fegyelmet, és ez szükséges is az egységes piacon belüli tisztességes verseny megerősítése érdekében, ami hatékonyabbá teszi az adóhatóságok munkáját; mivel a technológiának és a digitalizációnak a rendelkezésre álló adatok hatékonyabb felhasználására összpontosító alkalmazása elősegítheti az adóhatóságok hatékonyságát és átláthatóságát, csökkentheti a megfelelés költségeit, és növelheti a közvélemény bizalmát; mivel a digitalizáció terén elért előrelépés mind az adófizetők, mind az adóhatóságok számára alternatívákat nyit azzal kapcsolatban, hogy miként lehet rendszerszinten fellépni bizonyos adócsalási gyakorlatokkal szemben, és előmozdíthatja a mobil adóalapok adóztatását is;

Általános megfontolások a Bizottság helyreállítási stratégiát támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervével kapcsolatban

1.

üdvözli a cselekvési tervet, és támogatja annak alapos végrehajtását; megállapítja, hogy a 25 intézkedés többsége a héával kapcsolatos, ami a héa területén jelentkező jelentős bevételkiesés és a vállalkozások, különösen a kkv-k támogatásának szükségessége miatt indokoltnak tekinthető; úgy véli azonban, hogy a konkrét jogalkotási javaslatok kiegészítése érdekében hatásvizsgálatot kell végezni az adófizetőkre és a vállalkozásokra gyakorolt lehetséges hatások jobb megértése érdekében; üdvözli a héakulcsokkal kapcsolatban a Tanácsban nemrégiben megszületett megállapodást, továbbra is aggasztónak tartja azonban, hogy a végleges héarendszer nem kapott támogatást a Tanácsban; felhívja a Bizottságot, hogy tekintse át a cselekvési tervet az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)/G20-ak szintjén bekövetkezett nemzetközi fejlemények és a Covid19-világjárvány fényében;

2.

rendkívül fontosnak tartja a Bizottság azon döntését, hogy kezdeményezéseket indít az adóhatóságok közötti együttműködés erősítése és a belső piacon alkalmazott eljárási szabályok nagyobb fokú harmonizációja céljából; üdvözli a Bizottságnak az együttműködésen alapuló megfelelésre irányuló uniós programmal kapcsolatos kezdeményezését, amely módot kínál az adóhatóságok és a vállalkozások közötti szorosabb együttműködés ösztönzésére, és javasolja egyértelmű jogosultsági és működési szabályok meghatározását, valamint a program héával kapcsolatos kérdésekre való lehetséges kiterjesztését; üdvözli és várja a Bizottság jogalkotási kezdeményezését egy olyan közös, szabványosított, az egész Unióra kiterjedő forrásadó-mentességi rendszer bevezetésére, amelyhez az adóhatóságok közötti információcserét és együttműködést szolgáló mechanizmus kapcsolódik; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy a közelmúltban napvilágra került Cum-Ex-botrányra és az OECD/G20-ak globális adóügyi megállapodására reagálva értékelje a minimális tényleges forrásadó-kulcs lehetséges előnyeit; ezzel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy indítsa újra a 2003/49/EK tanácsi irányelv (9) (kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv) leállított felülvizsgálatát;

3.

üdvözli a Bizottságnak a héaelőírások ügyletalapú „valós idejű” jelentéstétel és e-számlázás alkalmazásával történő korszerűsítésére, egyszerűsítésére és harmonizálására irányuló javaslatát; megállapítja, hogy ennek a jelentéstételnek adózóbarátnak kell lennie, ugyanakkor lehetővé kell tennie az adóhatóságok számára, hogy valós időben áttekintést kapjanak a különböző ügyletekről, megkönnyítve a csalás és a kockázatos gazdasági szereplők megelőzését és felderítését; úgy véli, hogy a jelentéstételi követelményeket és az adónyomtatványokat közelíteni kell egymáshoz a tagállamokban; úgy véli, hogy a tranzakció-hálózatok elemzésére szolgáló adatbányászati eszköz (TNA) kézenfekvő lehetőséget kínál az adócsalás visszaszorítására, és támogatja az eszköz továbbfejlesztését és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását;

4.

emlékeztet arra, hogy minden adóintézkedésnek – függetlenül attól, hogy ideiglenes-e vagy sem – el kell kerülnie a beruházási döntések torzítását, és eszközként kell szolgálnia az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt uniós célok, többek között az európai vállalkozások versenyképességének megvalósításához; hangsúlyozza, hogy a jelentéstételi követelmények nem vezethetnek a gazdasági szereplőket, különösen a kkv-kat terhelő adminisztratív költségek aránytalan növekedéséhez; rámutat arra, hogy az elmaradt adóbevételek problémájának eredményes kezeléséhez jobb minőségű és lehetőség szerint nagyobb mennyiségű adatra lehet szükség; ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az adóhatóságok által az adózóktól gyűjtött adatokat – az adózók jogainak megfelelően – csak egyszer, a lehető legszigorúbb biztonság mellett és az adatvédelmi jogszabályok maximális tiszteletben tartásával lehet a tagállamok rendelkezésére bocsátani; rámutat az adatok és a digitális eszközök által a bürokrácia visszaszorítása és az adózók különböző kötelezettségeinek egyszerűsítése tekintetében kínált lehetőségekre, különösen a héabevallások és az összesített nyilatkozatok területén, és megállapítja, hogy az adatfelhasználás hatékonyságának maximalizálása érdekében célszerű mesterséges intelligenciát és különböző szoftvereket alkalmazni; szükségesnek tartja a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés fokozására irányuló erőfeszítéseket az adócsalás és az adókikerülés visszaszorítása érdekében; úgy véli, hogy a rendszer hatékonyságának növelése érdekében a kicserélt adatok mennyiségének növelése mellett szükség van azok minőségének javítására is;

5.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok adószabályainak sokfélesége nagy terheket jelentő kihívás, különösen az egységes piacon működő vagy a kereskedést megkezdeni kívánó kkv-k és induló vállalkozások számára, amelyeknek akár 27 különböző adórendszerrel kell megbirkózniuk; véleménye szerint kellő figyelmet kell fordítani a kkv-k által viselt magasabb megfelelési költségekre; hangsúlyozza, hogy a kkv-kat nem szabad tovább büntetni a különböző nemzeti rendszerekben folytatott működéssel együtt járó pénzügyi terhekkel, és az egységes piac előnyeit könnyen hozzáférhetővé kell tenni számukra;

6.

kiemeli, hogy a fenntartható helyreállítási stratégiának figyelembe kell vennie a jelenlegi alacsony kamatlábak fenntarthatóságát és az Unió-szerte növekvő inflációt; úgy véli, hogy az adóterhet nem helyénvaló áthelyezni a tőkenyereségről a munkára, ahogyan az jelenleg történik; e tekintetben úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az utazó munkavállalók nagy számára;

7.

megismétli a Next Generation EU pénzeszközeinek fontosságát az Unió gazdasági fellendülése szempontjából, és kiemeli annak lehetőségét, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt költségvetési reformok, valamint igazságosabb, fenntarthatóbb és jobban digitalizált adórendszert eredményező beruházások megvalósítására használják fel; emlékeztet arra, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, 269 millió EUR költségvetéssel rendelkező Fiscalis program célja az adócsalás elleni fellépés, valamint az uniós és tagállami költségvetési bevételek beszedésének támogatása a nemzeti adóhatóságok számára az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem terén folytatott együttműködés megerősítése terén biztosított segítségnyújtás révén;

8.

tudomásul veszi, hogy a magánszemélyek által elkövetett nemzetközi adókijátszás miatt kieső bevétel becsült összege 2016-ban 46 milliárd EUR volt; rámutat az egyéges piac káros adóversenyt jelentő káros adózási gyakorlatok miatti jelenlegi torzulásaira; megjegyzi, hogy a cselekvési terv mellett a Bizottság közzétette az EU-ban és azon kívül megvalósítandó jó adóügyi kormányzásról szóló közleményt is, amely a társasági adózásra vonatkozó uniós magatartási kódex reformjának szükségességére és a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékében rögzített kritériumokra összpontosít; sajnálatosnak tartja a két ügyben a Tanácsban kialakult patthelyzetet; tudomásul veszi az ECOFIN 2021. december 8-i ülésének kimenetelét; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok pénzügyminiszterei nem tudtak megállapodni a társasági adózásra vonatkozó 1997-es uniós magatartási kódex reformjáról, és emlékeztet a káros adózási gyakorlatokkal kapcsolatos uniós politika reformjáról (beleértve a magatartási kódexszel foglalkozó csoport reformját) szóló, 2021. október 7-i európai parlamenti állásfoglalásra; megismétli, hogy támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport hatókörét kiterjeszti a nemzeti társaságiadó-rendszerek további típusaira és általános szempontjaira is, és ösztönzi a Bizottságot a koordinációs mechanizmusok, például a magatartási kódexszel foglalkozó csoporton belüli szakértői értékelési eljárások továbbfejlesztésére; javasolja a kedvezményes személyi jövedelemadó-rendszerek hatókörbe való beemelését annak érdekében, hogy az a különleges állampolgársági rendszerek vagy a rendkívül mobilis vagyonos személyek és digitális nomádok vonzására irányuló – az egységes piacon esetlegesen jelentős torzulásokat eredményező – intézkedésekre is kiterjedjen; felkéri a Bizottságot, hogy a 2022-ben esedékes adóügyi szimpózium keretében elemezze az egységes piacon tapasztalható torzulásokat, és tegyen javaslatot arányos korrekciós intézkedésekre;

A változások mozgatórugói

9.

úgy véli, hogy az Unión belüli teljes adóbevétel-kiesés jobb becslése és az adóbevétel-kiesés szisztematikus okának részletes elemzése elengedhetetlen az adóbevétel-kiesést ténylegesen csökkentő hatékony javaslatok kidolgozásához; kiemeli, hogy a vállalatok, a magánszemélyek és az adóhatóságok által szolgáltatott adatok jobb elérhetősége jelentősen hozzájárulhat a jobb becslésekhez; kiemeli az OECD társasági adóra vonatkozó statisztikai adatbázisának és a tagállamok ahhoz való hozzájárulásának fontosságát; sajnálja továbbá, hogy a Tanács nem osztotta meg az Európai Parlamenttel a szükséges információkat a DAC végrehajtási jelentése keretében; megjegyzi, hogy a „körhintacsaláshoz” hasonló héacsalások közvetlen hatással vannak a héaalapú saját forrásokra, ebből következően pedig az EU bevételeinek összetételére (10); hangsúlyozza, hogy a héacsalások típusai sokrétűek, és adott esetben változnak, hogy alkalmazkodjanak az új jogi kerethez, például a javasolt „végleges rendszerhez”; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen összehangolt erőfeszítést annak érdekében, hogy a tagállamok közös rendszert hozzanak létre a körhintacsalások formájában elkövetett héacsalásokkal kapcsolatos statisztikák gyűjtésére; rámutat, hogy ez a rendszer az egyes tagállamokban már alkalmazott gyakorlatokra épülhetne; tudomásul veszi az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont létrehozását, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen független értékelést az eddig elvégzett munkáról abban a tekintetben, hogy miként lehet továbblépni ezzel az – Európai Parlament által az uniós költségvetés egyik kísérleti projektjére építve kezdeményezett – előkészítő intézkedéssel kapcsolatban;

10.

emlékeztet arra, hogy az adózók és az adóigazgatások közötti kölcsönös bizalom megteremtésének fő alapelve az adózás egyértelmű jogokon és kötelességeken alapuló átláthatósága, méltányossága és kiszámíthatósága; ezzel összefüggésben támogatja az adózók jogairól szóló charta hivatalos formába öntését, a magánszemélyek adóügyi illetőségére vonatkozó szabályok nagyobb következetességét, valamint az információcsere fokozását; úgy véli, hogy meg kell fontolni a hatályos európai vitarendezési mechanizmus továbbfejlesztését és hiányosságainak feltárását; véleménye szerint a jogviták eredményét nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni egy olyan összefoglaló formájában, amely – más lényeges, de üzleti szempontból nem érzékeny információk mellett – nyilvánosságra hozza az eljárás eredményeként az adóalany által fizetett tényleges adókulcsot is.

11.

megjegyzi, hogy az új munkavégzési megoldások, például a távmunka, egyszerre jelentenek kihívásokat és lehetőségeket a munkavállalók és a munkáltatók számára; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a magánszemélyek adóügyi illetősége fogalmának pontosabb meghatározására, tekintettel a Covid19-világjárvány következtében gyorsan kialakult új munkavégzési megoldásokra; hangsúlyozza, hogy a tagállamok továbbra is különböző kritériumokat alkalmaznak az adóügyi illetőség meghatározására, ami a kettős adóztatás vagy az adóztatás kettős elmaradásának kockázatát hordozza magában; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a cselekvési tervben a Bizottság bejelentette, hogy 2022/2023 folyamán jogalkotási javaslatot nyújt be annak tisztázására, hogy az Unióban határokon átnyúló tevékenységet folytató adózónak hol van az adóügyi illetősége; várakozással tekint e bizottsági javaslat elé, amely az egységes piacon belüli adóügyi illetőség következetesebb meghatározását célozza;

12.

várakozással tekint a Bizottság azon javaslata elé, amely kiterjeszti az automatikus információcserét a kriptoeszközökre (DAC8); e tekintetben emlékeztet az Európai Parlament által elfogadott és a közigazgatási együttműködési irányelv végrehajtásáról szóló jelentésben említett ajánlásokra; úgy véli, hogy az adórendszer kiszámíthatóságát erősítené, ha a tagállamok közös értelmezésre jutnának az egységes piacot nem torzító adópolitikákkal, adókedvezményekkel és gyakorlatokkal kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen elemzést azokról az iránymutatásokról vagy egyéb intézkedésekről, amelyek elősegíthetik e cél elérését;

13.

üdvözli a Bizottság által a kettős héaadóztatással kapcsolatos jogviták megelőzése és rendezése terén hozott intézkedéseket;

14.

megállapítja, hogy az uniós döntéshozatali folyamat nem mozdítja elő a változást, mivel az adópolitika nemzeti előjog, és egyhangú döntéshozatalt igényel; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 116. cikke kimondja, hogy a belső piaci verseny tagállamok által okozott torzulását ki kell küszöbölni; sajnálatosnak tartja, hogy a jelenlegi helyzet egyes esetekben az adójogi szabályozás egyenetlen vagy következetlen alkalmazásához vezet, és késedelmeket okoz az adózási gyakorlatok vagy normák uniós szintű harmonizálása terén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak összehangoltabb és következetesebb adózási szabályokról és azok végrehajtásáról, védjék az egységes piac működését, és biztosítsák a „nyereség keletkezésének helyén történő adóztatás” elvének érvényesülését; sajnálja, hogy a Tanácsban blokkolnak olyan javaslatokat, mint a KÖTA, a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló irányelv felülvizsgálata és a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex reformja;

15.

e tekintetben emlékeztet a Bizottság „Hatékonyabb és demokratikusabb döntéshozatal az uniós adópolitikában” című közleményére; megállapítja, hogy az EUMSZ 116. cikkét – annak ellenére, hogy a cselekvési terv ezt javasolta – még nem alkalmazták adóügyi kérdésekben, és ez a cikk lehetővé tenné a Tanácson belüli döntéshozatal hatékonyabbá tételét; felhívja a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia keretében az Unió pénzügyi érdekei védelmének összefüggésében vizsgálják mélyrehatóbban az adópolitikai döntéshozatal folyamatát;

16.

hangsúlyozza a tagállamok közötti gyors információcsere fontosságát az adócsalás elleni küzdelem érdekében; üdvözli a bizottsági cselekvési terv Eurofisc 2.0-ra irányuló javaslatát az Eurofisc továbbfejlesztése érdekében; határozottan támogatja a Bizottság javaslatát, hogy kiterjeszti azt a közvetlen adózásra; támogatja, hogy az Eurofisc uniós adóinformációs központtá váljon a héa területén kívül is; emlékeztet arra, hogy hatékonyságának biztosítása érdekében meg kell erősíteni az Eurofisc-et mint a csalás elleni szakértők uniós hálózatát, továbbá elegendő erőforrást kell biztosítani számára a közös kockázatelemzések elvégzése, a vizsgálatok koordinálása, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF), az Europollal és az Európai Ügyészséggel – különösen a héacsalások kivizsgálása céljából – folytatott együttműködés érdekében;

17.

várakozással tekint a 2011/64/EU tanácsi irányelvnek (11) a méltányos és egyszerű adózásra vonatkozó bizottsági csomagban bejelentett felülvizsgálata elé; megállapítja, hogy a tagállamok közötti nagy árkülönbségek ösztönzik a határokon átnyúló vásárlást; rámutat továbbá arra, hogy új termékek, például e-cigaretták, hevítéses dohánytermékek és új dohánytermékek jelentek meg; várakozással tekint az adómértékekre vonatkozó és az egészségügyi célkitűzésekhez való hozzájárulás javítását célzó ambiciózus felülvizsgálat elé;

Kihívások az uniós héapolitika terén

18.

megállapítja, hogy a jelenlegi uniós héarendszer továbbra is túlságosan összetett, különösen a kkv-k számára, és ki van téve a csalásnak, miközben magas megfelelési költségeket ró a gazdasági szereplőkre (12); tudomásul veszi, hogy a tagállamok elfogadják az adócsalás leküzdésére irányuló különböző intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy sürgősen foglalkozni kell a héarendszer korszerűsítésével és egy, az egész Uniót átfogó, koherensebb héarendszer irányába történő elmozdulással (13);

19.

hangsúlyozza, hogy a Covid19 utáni gazdaságban az Uniónak és a tagállamoknak sürgős prioritásként kell kezelniük a héabevétel-kiesés és az adócsalás leküzdését; aggodalmát fejezi ki a 2018-ban mintegy 140 milliárd EUR-ra becsült héabevétel-kiesés miatt, amelyből 50 milliárd EUR a határokon átnyúló adókijátszáshoz és adócsaláshoz kapcsolódik; aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság értékelése szerint a Covid19 miatt a héabevétel-kiesés több mint 160 milliárd EUR-ra emelkedhet; megjegyzi, hogy a héabevétel-kiesés összetettsége több olyan intézkedést tesz szükségessé, amelyek a hiány kiváltó okainak egy-egy speciális eleméhez igazodnak;

20.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi héarendszer továbbra is széttagolt, ami jelentős adminisztratív terhet ró a vállalkozásokra, különösen a határokon átnyúló vállalkozásokra és a kkv-kra, ami árt az egységes piacon való tevékenység előnyeinek, és az esetleges bevételkiesések miatt költségeket ró a tagállamokra is; megállapítja, hogy a Bizottságnak az új javaslatok esetében figyelembe kell vennie a kkv-k sajátos igényeit, és adott esetben küszöbértéken alapuló követelmények bevezetésével egyenlő versenyfeltételeket kell teremtenie;

21.

üdvözli az uniós egyablakos ügyintézési rendszer létrehozását, amely az adózási fegyelem egyszerűsítésére irányul, különösen az egységes piacon tapasztalható bizonytalanságának csökkentése és a határokon átnyúló műveletek költségeinek csökkentése révén, lehetővé téve a határokon átnyúló gazdasági szereplők számára, hogy könnyebben teljesítsék az Unión belüli e-kereskedelmi értékesítésekre vonatkozó héakötelezettségeiket; felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel, hogyan lehet az egyablakos ügyintézési rendszert a szolgáltatások szélesebb körére, különösen az árukat érintő valamennyi B2C-ügyletre és a saját készletek átvitelére vonatkozóan, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy csak egy országban jegyeztessék be magukat a héanyilvántartásba; üdvözli az egységes héanyilvántartásra irányuló javaslatot;

22.

tudomásul veszi a pénzügyi szolgáltatásokra és biztosításokra vonatkozó jelenlegi héamentesség felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, különösen az Egyesült Királyság Unióból való kilépését és az e területre vonatkozó nemzeti szabályok felülvizsgálatát követően; hangsúlyozza, hogy ennek a felülvizsgálatnak biztosítania kell, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó héaszabályok megfeleljenek a jelenlegi digitális gazdaságnak, beleértve a pénzügyi technológiát is, és hogy az uniós vállalatok számára fenntartsák az egyenlő nemzetközi versenyfeltételeket;

23.

megállapítja, hogy a Bizottság által a cselekvési tervben leírt „jól megtervezett adórendszer fontos szerepet játszik a zöld átállás támogatásában”, és elősegítheti az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérését; ezzel összefüggésben várakozással tekint a személyszállításra vonatkozó mentességekkel összefüggésben a héakulcsok felülvizsgálatára irányuló, a Bizottság méltányos és egyszerű adózásra vonatkozó csomagjában bejelentett javaslat elé; hangsúlyozza az adószerkezet kiegyensúlyozásának szükségességét a munkát terhelő adók munkavállalókra gyakorolt hatásának fokozatos minimalizálása és egy igazságosabb adórendszer kidolgozása érdekében;

24.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy egyes tagállamok nem nyújtanak általános héamentességet a természetben nyújtott adományok esetében, ami arra készteti a vállalkozásokat, hogy inkább megsemmisítsék a fogyasztási cikkeket, különösen a visszárukat, annak ellenére, hogy a 2006/112/EK tanácsi irányelv (14) lehetőséget ad ilyen mentességre; felhívja a Bizottságot, hogy a tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2018)0020), különösen annak 98. cikke (2) bekezdése) tagállamok általi elfogadásáig adjon iránymutatást a tagállamok számára, amelyben tisztázza, hogy a természetben nyújtott adományok héamentessége összeegyeztethető a héára vonatkozó hatályos uniós jogszabályokkal;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze és vizsgálja meg a technológiák, például a mesterséges intelligencia és a különböző szoftverek használatának lehetőségét oly módon, hogy azokat valós idejű vagy közel valós idejű héabevallásra alkalmazza B2B-ügyletekben, figyelmet fordítva ugyanakkor az adatvédelemre és a titoktartásra; megállapítja, hogy a legjobb eredmény akkor érhető el, ha az adatelemzési eszközöket bevezetik és alkalmazzák az Unió egységes piacán, vagy az ilyen jelentéstételre vonatkozó előírásokat az egész Unióban egyidejűleg megállapítják meg;

26.

üdvözli, hogy az Európai Ügyészség 2021 júniusában megkezdte működését;

27.

üdvözli a TNA eszközt, és támogatja a megerősített együttműködés kialakítását az Eurofisc-tagok között a körhintacsalások gyors felderítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a TNA hatékonyabb felhasználása érdekében, és összpontosítson a szolgáltatott adatok minőségére, mivel az kulcsfontosságú a héacsalás elleni küzdelemben; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül, hogy a tagállamok miként alkalmazzák a TNA eszközt, és nyújtson segítséget számukra a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatás bevezetése terén; véleménye szerint az adófizetők megfelelési költségeinek csökkentése érdekében az adózóknak az adóhatóságok automatizált digitalizált rendszerén keresztül kell szolgáltatniuk a benyújtandó adatokat (15) (például a mellékletben említett e-számlázási rendszer révén);

A nemzetközi és az uniós adórendszer folyamatban lévő reformjai

28.

tudomásul veszi a társaságiadó-kikerülés miatti bevételkiesés becsült összegének (16) az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések bevezetését megelőzően a Bizottság által becsült 50–70 milliárd EUR összegről évi 35 milliárd EUR-ra való csökkenését, valamint a korrelációt e javulás és a Bizottság adókikerüléssel kapcsolatos jogalkotási erőfeszítései között; tudomásul veszi az adókikerülés elleni 2019. évi irányelv végrehajtását, és szorgalmazza, hogy a Bizottság készítsen értékelő jelentést az irányelv hatásáról és végrehajtásáról; hangsúlyozza, hogy azok a helyzetek, amikor egyes cégek továbbra is képesek csökkenteni adófizetési kötelezettségeiket az adókikerülésen és agresszív adótervezésen keresztül, aláássák a tisztességes versenyt az egységes piacon, és gyakran károsítják a kkv-k versenyképességét; emlékeztet arra, hogy a társaságiadó-kikerülés miatti adórés a 190 milliárd EUR-t is elérheti (17), ha figyelembe vesszük az egyedi adózási szabályokat, az adóbeszedés hiányosságait és más gyakorlatokat; hangsúlyozza továbbá, hogy az egyoldalú egyedi rendszerek, például az egyes adózókra vonatkozó alacsonyabb társaságiadó-kulcsok kockázatot jelenthetnek a stabil adóalapokra az egész Unióban;

29.

kiemeli, hogy a jelenlegi globális adózási környezet elavult, és csak globális szinten lehet teljes körűen orvosolni; üdvözli az OECD/G20-ak inkluzív kerete szintjén elért történelmi jelentőségű kétpilléres megállapodást az adóztatási jogok elosztásáról és a multinacionális vállalatok globális nyereségére vonatkozó, legalább 15 %-os minimális tényleges adókulcs alkalmazásáról; úgy véli, hogy ez egyedülálló lehetőséget kínál a nemzetközi adózási struktúra és a gazdaság fejlődés jobb összehangolására a tisztességes piaci verseny torzulásainak további kezelése révén, amelyek tovább erősödtek a Covid19-válság során, és rávilágítottak a nagy multinacionális vállalatok adóztatásával kapcsolatos problémákra; tudomásul veszi, hogy a megállapodás valamennyi résztvevőtől megköveteli, hogy szüntesse meg a digitális szolgáltatásokra kivetett adókat és más hasonló intézkedéseket, és kötelezze magát arra, hogy a jövőben nem vezet be ilyen intézkedéseket; tudomásul veszi a kétpilléres megoldás végrehajtásának szükségességét az Unióban és azon kívül a legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatokkal kapcsolatos nyereségek és adóztatási jogok országok közötti igazságosabb elosztásának biztosítása céljából; üdvözli a Bizottság 2021. december 22-i jogalkotási javaslatát az inkluzív keret mindkét pillérének végrehajtására; felhívja a Tanácsot, hogy mielőbb fogadja el ezeket a javaslatokat, hogy a megállapodás 2023-ban hatályba léphessen; üdvözli a fedőcégek igénybevételére vonatkozó bizottsági javaslatot;

30.

megállapítja, hogy egyes tagállamok egyoldalú intézkedéseket hoztak, amelyek befolyásolták a nemzetközi tárgyalásokat; megjegyzi, hogy a multilaterális egyezmény minden fél számára előírja, hogy fokozatosan szüntesse meg a digitális szolgáltatási adókat és más hasonló intézkedéseket valamennyi vállalat tekintetében, és vállaljon kötelezettséget arra, hogy 2023 végéig nem vezet be ilyen intézkedéseket;

A vállalkozások adózására vonatkozó új uniós menetrend előkészítése

31.

emlékeztet arra, hogy a vállalkozások adózása terén a jövőbeli uniós szakpolitikai lehetőségeknek és politikai döntéseknek az adózás méltányosságán, hatékonyságán és átláthatóságán kell alapulniuk, figyelembe véve egyúttal a tagállami adóbevételek stabilitásának szükségességét – tekintettel a kormányok döntő szerepére a Covid19-válság utáni fenntartható gazdasági helyreállítás előmozdításában –, ami az adók méltányos elosztásához vezet a multinacionális vállalatok valamennyi típusa esetében, ugyanakkor csökkenti az adózók, különösen a kkv-k megfelelési költségeit, valamint megszünteti az üzleti környezet torzulásainak forrásait az egységes piacon, a kereskedelemben és a beruházásokban;

32.

támogatja a Bizottság 2023-ra várható, „Vállalkozás Európában: Társaságiadó-keret” (BEFIT) című javaslata mögött meghúzódó indokokat egy méltányos, átfogó és hatékony, felosztási képlet szerinti elosztáson és a vállalkozásokra vonatkozó közös társaságiadó-alapon alapuló új és egységes uniós adózási szabálykönyv kidolgozása céljából, amely az OECD 1. és 2. pilléréről folytatott tárgyalások során elért konszenzust tükröző egyértelmű és kiszámítható helyzetet teremt a vállalatok számára; emlékeztet arra, hogy az Uniónak a közös szabálykönyv meghatározására irányuló korábbi kísérletei három tényezőt vettek figyelembe: a munkaerőt, az eszközöket és az értékesítést; véleménye szerint egyetlen tényező középpontba állítása kiegyensúlyozatlan hatást gyakorolna a tagállamok adóbevételeire; felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítenék a jövőbeli BEFIT-javaslat végrehajtását, különösen a kkv-k számára;

33.

úgy véli azonban, hogy a BEFIT-kezdeményezést támogatnia kell a politikai folyamatnak a változást szolgáló politikai támogatás felépítése terén, és hogy a kezdeményezést a jövőbeli javaslatok kialakítása érdekében alapos hatásvizsgálatnak kell kísérnie, amelynek hozzá kell járulnia a tagállamok közötti konszenzus eléréséhez; várakozással tekint a BEFIT-kezdeményezés részletei elé, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy a BEFIT-javaslat Bizottság általi 2023. évi elindítását megelőzően kezdeményezzen széles körű, inkluzív konzultációs folyamatot az érdekelt felekkel, a tagállamokkal, ezen belül azok nemzeti parlamentjeivel és az Európai Parlamenttel, és kezdjen párbeszédet a szakértőkkel és a polgárokkal az irányadó elvekről; hangsúlyozza, hogy az egységes adóügyi szabálykönyv végrehajtásának jelentős érdemei lennének az adótervezési rendszerek igénybevételével történő nyereségátcsoportosítás lehetőségeinek visszaszorításában, és egyúttal csökkentené a megfelelési költségeket, különösen a határokon átnyúló gazdasági műveletek esetében;

34.

tudomásul veszi, hogy a társasági adóra vonatkozó új menetrend egy olyan mechanizmust is tartalmaz, amely egy ösztönzőrendszer révén orvosolja a hitelfinanszírozás előnyben részesítését, segítve a jövőben kedvezőtlen gazdasági körülmények közé kerülő vállalatok rezilienciájának támogatását, és megszüntetve azokat az ösztönzőket, amelyek kedveznek a túlzottan a hitelfelvételre támaszkodó vállalatfinanszírozási modellnek; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot dolgoz ki a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásról, és kéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot, és építsen be szigorú adókikerülés elleni rendelkezéseket annak elkerülése érdekében, hogy a saját tőkére vonatkozó támogatást az adóalap-erózió új eszközeként használják;

35.

az adózás átláthatósága céljából támogatja az Unió legnagyobb vállalatai által az Unión belül termelt nyereségük után fizetett társasági adó tényleges mértékére vonatkozó, rendszeresen aktualizált adatok gyűjtését; ezt a feltérképezést az adózási keretrendszer és a hatályos szabályok hatékonyságának értékelésére kell felhasználni;

36.

kéri, hogy a Bizottság 2022/2023 folyamán terjesszen a Parlament elé egy vagy több, a mellékletben található ajánlásoknak megfelelő jogalkotási javaslatot;

37.

úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

o

o o

38.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1)  Javaslat a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0685) és javaslat a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0683).

(2)  Az intézkedéscsomag magában foglalja az „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című, 2018. március 21-i bizottsági közleményt (COM(2018)0146), a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0147), az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0148) és a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóról szóló, 2018. március 21-i bizottsági ajánlást (C(2018)1650).

(3)  HL C 399., 2017.11.24., 74. o.

(4)  HL C 366., 2017.10.27., 51. o.

(5)  HL C 101., 2018.3.16., 79. o.

(6)  HL C 108., 2021.3.26., 8. o.

(7)  HL C 369., 2018.10.11., 132. o.

(8)  Az Európai Számvevőszék 03/2021. sz., 2021. január 26-i különjelentése, Adóügyi információk cseréje az Unióban: biztos alapok, bizonytalan végrehajtás.

(9)  A Tanács 2003/49/EK irányelve (2003. június 3.) a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (HL L 157., 2003.6.26., 49. o.).

(10)  A BUDG bizottság tájékoztatója – Az EU saját forrásai (2020), megjelent: https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2020/647459/IPOL_BRI(2020)647459_EN.pdf

(11)  A Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról (HL L 176., 2011.7.5., 24. o.).

(12)  Az EPRS európai hozzáadott értékre vonatkozó értékelése (2021. szeptember) szerint a héabevétel-kiesés, beleértve a határokon átnyúló héacsalást is, 2020-ban mintegy 120 milliárd euróra becsülhető (42. oldal).

(13)  Az EPRS európai hozzáadott értékre vonatkozó értékelése (2021. szeptember) szerint a tagállamok közötti kiterjesztett együttműködés és az egyablakos ügyintézés teljes körű végrehajtásának becsült hozzáadott értéke becslések szerint 29 milliárd EUR-val csökkentheti a héabevétel-kiesést és 10 milliárd EUR-val a vállalkozások megfelelési költségeit (39. oldal).

(14)  A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).

(15)  A meglévő jelentéstétel megszüntetésének és a határokon átnyúló ügyletekre vonatkozó harmonizált jelentéstételi rendszer létrehozásának megfontolására irányuló javaslat könnyebbé tenné a tranzakciók összehangolását (amint azt az EPRS tanulmánya is megerősítette).

(16)  COM(2020)0312, 5. o. Vannak más becslések, például az Európai Parlamentéi, amelyek szerint a gazdasági bűnözésből, az adókijátszásból és az adókikerülésből eredő bevételkiesés 190 milliárd EUR-ra tehető. Az OECD által az adóalap-erózióról és nyereségátcsoportosításról (BEPS) szóló jelentés (11. intézkedés) keretében végzett átfogó vizsgálat alapján az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések elfogadását megelőzően a bevételkiesés globális szinten mintegy 100–240 milliárd USD-t tett ki, ami a globális GDP 0,35 %-ának felel meg. Az Európai Bizottság becslése szerint az I. és II. adókikerülés elleni irányelv tagállamok általi elfogadása előtt ebből mintegy 50–70 milliárd EUR jutott az Unióra.

(17)  Ugyanott.


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLATOK TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.    Egyszerűsítés, a megfelelés költségeinek csökkentése az adózók számára

A1. ajánlás – Egységes uniós héaregisztrációs eljárás és egységes uniós héaazonosító szám

Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket egy egységes uniós héaregisztrációs eljárás és az egységes uniós héaazonosító szám 2023-ig történő elfogadása felé.

Az említett eljárásnak:

csökkentenie kell a megfelelés költségeit, különösen az egységes piacon működő kkv-k számára, Unió-szerte azonos eljárást kell javasolnia a héaalanyként való nyilvántartásba vételre vonatkozóan (tiszteletben tartva a regisztráció eltérő feltételeit a tagállamokban).

biztosítania kell, hogy a regisztráció könnyen hozzáférhető legyen, és harmonizált online platformo(ka)t használjon, amely(ek) Unió-szerte azonos módon, megállapodás szerinti minimális számú nyelven működnek a használat Unió-szerte való megkönnyítése érdekében.

A2. ajánlás – Egyszerűbb adózás az európai részvénytársaságok (SE-k)/kkv-k számára

Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy 2023-ig vezessen be olyan intézkedéseket, amelyek tovább csökkentik az adózás költségeit és összetettségét a kkv-k és az európai részvénytársaságok számára.

E jelentés több olyan, a Bizottság által előterjesztendő kezdeményezést említ, amelyeket mielőbb konkrét javaslatoknak kell követniük, hogy támogassák a kkv-kat a Covid19 utáni gazdaságban.

Az SE-k és az induló innovatív vállalkozások további támogatása érdekében az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy egyedi páneurópai társaságiadó-rendszer bevezetésének lehetőségét az SE-k és az induló innovatív vállalkozások számára az adószabályok betartásával kapcsolatos költségeik minimalizálása érdekében, különösen azokban az esetekben, amikor egynél több tagállamban működnek. A rendszer (pl. a forgalom függvényében) választható lenne az SE-k számára, és az európai részvénytársaságot venné alapul. A rendszerből származó adóbevételeket egy megállapodás szerinti (pl. a foglalkoztatottak adóügyi illetékességének arányán alapuló) képlet alkalmazásával osztanák el a tagállamok között.

B.    Nagyobb kiszámíthatóság az adózók és/vagy a tagállamok adóhatóságai számára

B1. ajánlás – Vitarendezési mechanizmus olyan esetekben, amikor két vagy több tagállam is igényt tart az adóügyi illetőségre:

Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az európai uniós adóügyi vitarendezési mechanizmusokról szóló hatályos (EU) 2017/1852 tanácsi irányelv tapasztalatait, és tárja fel a fennmaradó hiányosságokat, továbbá javasoljon hatékony módszer(eke)t a természetes személyek és a társaságok adóügyi illetőségével kapcsolatban fennálló és a kettős adóztatás és/vagy az adóztatás kettős elmaradása kockázatát hordozó konfliktusok és bizonytalanságok kezelése érdekében. felkéri a Bizottságot, hogy 2023-ig tegyen javaslatot az adóügyi illetőség fogalommeghatározására.

Az Európai Parlament emlékeztet továbbá arra, hogy a viták kimenetelét az (EU) 2017/1852 irányelv 18. cikkében meghatározott eljárás alapján összefoglaló formájában nyilvánosságra kell hozni, és annak tartalmaznia kell a tényleges adókulcsokat. Az előirányzott rendszernek a döntés meghozatalára irányuló vita által az adózóknak okozott problémákat tükröző határidőket kell biztosítania, amelyek jogilag kötelező erejűek és végrehajthatók lesznek. Tekintettel a Covid19 utáni gazdaságban bekövetkezett változásokra, – beleértve a távmunkára való áttérést – a Bizottságnak a lehető leghamarabb fel kell mérnie, hogy a jelenlegi jogszabályok elegendőek-e ahhoz, hogy az adófizetők kettős adóztatásának kockázata mérséklődjön, és adott esetben felül kell vizsgálnia az irányelvet vagy alternatívaként új intézkedéseket kell javasolnia. Megjegyzendő továbbá, hogy az említett irányelv nem eléggé ismert, és a Bizottságnak többet kellene tennie annak érdekében, hogy a polgárok tisztában legyenek azzal, hogy ez a mechanizmus rendelkezésre áll.

B2. ajánlás – Az automatikus információcsere kiterjesztése

Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a tagállamok közötti automatikus információcsere jövedelmek és eszközök további kategóriáira – például a kriptoeszközökre – való kiterjesztésének (DAC8) szükségességét és ennek legmegfelelőbb módját. Mivel a tagállamok jogilag csak azokról a kategóriákról kötelesek adatokat küldeni, amelyekről már rendelkezésre állnak információk, ennek következtében a jövedelmek és eszközök egyes kategóriái tekintetében – úgy tűnik – még mindig általános az információhiány.

B3. ajánlás – Pozitív adóösztönzőkre vonatkozó iránymutatások

Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat az egységes piacot nem torzító adókedvezményekről. Ezt az indokolja, hogy az adózók és a tagállamok adóbiztonsága erősödhetne, ha az utóbbiak közös értelmezést alakítanának ki arról, hogy mely adókedvezmények fokozzák az Unió gazdasági teljesítményét az egységes piac működésének károsítása nélkül;

C.    Az adórés és a megfelelési költségek csökkentése

C1. ajánlás – E-számlázás

Az Európai Parlament felhívja az Európai Bizottságot, hogy:

a széttöredezett, tagállamonként eltérő rendszer létrehozásával járó költségek csökkentése érdekében haladéktalanul, de legkésőbb 2022-ig hozzon lére egy, az egész Unióra kiterjedő harmonizált közös szabványt az e-számlázásra vonatkozóan.

határozza meg az e-számlázás szerepét a valós idejű jelentéstétel során.

vizsgálja meg a kötelező e-számlázás 2023-ig történő fokozatos bevezetésének lehetőségét az egész Unióban, a megfelelési költségek jelentős csökkentésére összpontosítva, különösen a kkv-k esetében. A számlák kiállítása kizárólag államilag működtetett/tanúsított „rendszer(ek)en” keresztül történhet, az adatvédelem teljes körű biztosítása mellett.

2023-ig vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a rendszer részleges (vagy teljes körű) adóügyi megfelelési adatokat/dokumentumokat szolgáltasson a jogosult adózók számára, beleértve a bevallások (vagy azok egy része) megfeleléséért viselt felelősséget is, különösen a kkv-k megfelelési költségeinek és kockázatainak csökkentése szempontjából.

C2. ajánlás – Alternatíva a héabevétel-kiesés csökkentése céljából

Az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy a héabevétel-kiesés Unió-szerte történő jelentős csökkentése érdekében – különösen a Covid19 utáni gazdaságban – tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek jelentősen csökkentenék az azonosított héabevétel-kiesést, különösen a határokon átnyúló uniós kereskedelemre vonatkozó mentességgel kapcsolatos kiesést. Ez a kérés az alábbi kezdeményezések közül egy vagy több 2022–2023-ig történő megvalósítása révén teljesíthető:

a végleges héarendszerre irányuló kezdeményezés újraindítása, miután ez a hatalmas évenkénti veszteséget okozó héacsalás elleni küzdelem legtermészetesebb és leghatékonyabb módja.

a héakötelezettségeknek való megfelelés egyszerűsítése, valamint az adócsalás nyomon követésére és kezelésére szolgáló adatok fogadása (1) a határokon átnyúló kereskedelemmel kapcsolatos héaadminisztrációs terhek csökkentése érdekében, felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a meglévő egyablakos ügyintézési platformnak a B2C-ről a B2B ágazatra való fokozatos, de mielőbbi kiterjesztésére, különösen azon B2C-termékértékesítések tekintetében, amelyek esetében a héafizetésre kötelezett személy székhelye nem abban a tagállamban található, ahol a héát meg kell fizetni, egyes olyan B2B-szolgáltatásnyújtásokkal összefüggésben, amelyek esetében a nyújtott szolgáltatások túlnyomórészt B2C-szolgáltatások, valamint a 2006/112/EK irányelv 196. cikkével kapcsolatban.

online jelentéstételre vonatkozó szabvány kialakítása és javaslatként való előterjesztése (első fokon) a határokon átnyúló uniós kereskedelemre vonatkozó adatok tekintetében, lehetőség szerint az e-számlázásból (vagy alternatív forrásból, de az egyszeri adatszolgáltatás elvét fenntartva) származó adatok felhasználásával, beleértve a csalás felderítésére szolgáló hatékony és rendkívül biztonságos központosított/decentralizált adatfeldolgozást is. Az adatok az e területen meglévő jelentéstételi előírások helyébe lépnek, és csökkentik a megfelelés általános költségeit, különösen a kkv-k számára. Az összegyűjtött adatok felhasználása során megfelelően tiszteletben kell tartani a titoktartást, és figyelembe kell venni az összes vonatkozó adatvédelmi jogszabályt. Fontolóra lehet venni a blokklánc-technológia (vagy valamilyen alternatíva) alkalmazását, és a közös uniós szabványokon alapuló rendszereket magánszolgáltatók működtethetnék.

C3. ajánlás – Egységes harmonizált adóbevallás és egyablakos ügyintézés

Az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

A BEFIT keretet támogató egységes és harmonizált társaságiadó-bevallás az Unióban. Az adóbevallás tartalmára és formátumára vonatkozó egységesített megközelítés alkalmazásával egyszerűsíthető lenne a bevallás elkészítése. Egy ilyen megoldás hozzájárulhatna a társaságiadó-bevallás egyszerűsítéséhez, és mérsékelné az adókötelezettségek teljesítésével kapcsolatos munka kiszervezésének szükségességét, különösen a határokon átnyúló tevékenységet végző kkv-k esetében.

C4. ajánlás – Adóügyi Megfigyelőközpont az európai adózás tendenciáinak nyomon követésére és számszerűsítésére

2019-ben az Európai Parlament előkészítő intézkedésként kezdeményezte egy Európai Adóügyi Megfigyelőközpont létrehozását. Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy készítsen független értékelést az elvégzett munkáról, és tegyen javaslatot a kezdeményezés továbbvitelének módjaira.

D.    Új, összehangolt európai társaságiadó-rendszer

D1. ajánlás – A hitelfinanszírozás adóelőnyének kezelése

A Bizottság kezdeményezést jelentett be azzal a céllal, hogy visszaszorítsa a hitelfinanszírozás előnyben részesítését a vállalati beruházási döntésekben, ami az adósságfinanszírozás kamatainak levonhatósága miatt alakul ki.

Az Európai Parlament felhívja az Európai Bizottságot, hogy:

végezzen alapos hatásvizsgálatot, és a hitelfinanszírozás adóelőnyét csökkentő támogatásról szóló jövőbeli javaslatba építsen be erőteljes adókikerülés elleni rendelkezéseket; vegye figyelembe, hogy ez az adóelőny egyrészt a tőkefinanszírozáshoz kapcsolódó költségek adóból való újabb levonásának lehetővé tételével, másrészt a kamatok adóból való levonása lehetőségének csökkentésével orvosolható, és emlékeztet arra, hogy a hitelfinanszírozás adóelőnyének csökkentésére alkalmas másik megoldás a nettó hitelfelvételi költségek levonhatóságának az adófizető kamatfizetés, adófizetés, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 20 %-ában való korlátozása.

D2. ajánlás – Egységes adóügyi szabálykönyv az Unió számára

A jövőbeli BEFIT keretében az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy:

elemezze, hogy a vállalatok valós gazdasági tevékenységének különböző elemei (értékesítés, munkaerő, eszközök) kerüljenek figyelembe vételre.

indítson széles körű konzultációt a tagállamok, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament bevonásával.

E.    Az adóhatóságok hatékonysága, az adóügyi információk cseréje és az adatok minősége

E1. ajánlás – Eurofisc 2.0

Az Európai Parlament felhívja az Európai Bizottságot, hogy:

erősítse meg a csalás elleni szakértők uniós hálózatát, az Eurofisc-et, és biztosítson elegendő erőforrást számára a közös kockázatelemzések eredményes elvégzéséhez, a vizsgálatok koordinálásához, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF), az Europollal és az Európai Ügyészséggel – különösen a héacsalások kivizsgálása céljából – folytatott együttműködéshez.

terjessze elő az Eurofisc 2.0-ról szóló javaslatot; megismétli az adóügyi információk cseréjére vonatkozó uniós követelmények végrehajtásáról: az eredményekről, a tanulságokról és a leküzdendő akadályokról szóló, 2021. szeptember 16-i állásfoglalásában foglalt ajánlásokat; megállapítja, hogy az Eurofisc 2.0 nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az adóhatóságok hatékonyan használják fel a kicserélt adóügyi információkat, és javítsák a kicserélt információk minőségét.


(1)  Az EPRS európai hozzáadott értékre vonatkozó értékelése szerint a kibővített együttműködés forgatókönyve – az információcsere + az egyablakos ügyintézés – mintegy 39 milliárd EUR európai hozzáadott értéket eredményez.


III Előkészítő jogi aktusok

Európai Parlament

2022. március 8., kedd

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/223


P9_TA(2022)0053

A regionális mezőgazdasági számlarendszer ***I

Az Európai Parlament 2022. március 8-i jogalkotási állásfoglalása a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a regionális mezőgazdasági számlarendszer tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0054 – C9-0020/2021 – 2021/0031(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2022/C 347/21)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0054),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0020/2021),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2021. december 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0282/2021),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/224


P9_TA(2022)0054

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – „EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive” referenciaszámú kérelem – Spanyolország

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása a Spanyolország „EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive” referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2022)0020 – C9-0015/2022 – 2022/0010(BUD))

(2022/C 347/22)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0020 – C9-0015/2022),

tekintettel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (2) (a továbbiakban: a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet) és különösen annak 8. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra (3) és különösen annak 9. pontjára,

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0038/2022),

A.

mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a globalizáció, valamint a technológiai és környezeti változások következményei – például a világkereskedelemben bekövetkező változások, a kereskedelmi viták, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező jelentős változások és a pénzügyi vagy gazdasági válságok, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, illetve a digitalizáció vagy az automatizálás következményei – által sújtott munkavállalóknak;

B.

mivel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) nyújtott pénzügyi hozzájárulásoknak elsősorban olyan aktív munkaerő-piaci szakpolitikai intézkedésekre és személyre szabott szolgáltatásokra kell irányulniuk, amelyek célja a kedvezményezettek tisztességes és fenntartható foglalkoztatásba való gyors visszailleszkedése, miközben felkészítik őket egy zöldebb és digitálisabb európai gazdaságra;

C.

mivel Spanyolország a spanyolországi Katalónia NUTS 2 szintű régiójában (ES51) a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 29. gazdasági ágazatban (Közúti jármű, pótkocsi és félpótkocsi gyártása) 705 munkavállaló elbocsátását követően (4) a 2021. január 1-jétől2021. július 1-jéig tartó referencia-időszakra vonatkozóan EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulás iránt;

D.

mivel a kérelem 346 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek a tevékenysége a referencia-időszak alatt szűnt meg a gazdasági ágazatban, míg 359 munkavállalót a referencia-időszak előtt vagy az után bocsátottak el ugyanazon események következtében, ami miatt az elbocsátott munkavállalók tevékenysége a referencia-időszak alatt szűnt meg, és így ők is támogatható kedvezményezetteknek minősülnek;

E.

mivel a kérelem az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett beavatkozási kritériumon alapul, amely az EGAA hozzájárulását ahhoz köti, hogy egy hat hónapos referencia-időszak alatt egy tagállam ugyanazon NUTS 2 szintű régiójában vagy két egymással határos NUTS 2 szintű régiójában található és a NACE Rev. 2. rendszer ágazati szintjén meghatározott ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatoknál legalább 200 munkavállaló tevékenysége szűnik meg;

F.

mivel 2020. május 28-án a Nissan bejelentette barcelonai üzemének bezárását, ami több mint 2 500 közvetlen elbocsátást és 8 000 munkahely megszűnését eredményezte beszállítói körében; mivel a kérelemben említett elbocsátások Barcelona régió négy megyéjében (Barcelonès, Alt Penedés, Baix Llobregat és Vallès Oriental) összpontosulnak, ahol a gépjárműipar számos vállalata található; mivel a 2021 januárja és júniusa között Katalóniában csoportos létszámcsökkentés keretében elbocsátott munkavállalók száma (7 993 fő) már meghaladja a 2020-ban elbocsátott munkavállalók számát (7 936 fő), és a régióban nőtt a munkahelyek megszűnésének aránya a 2018 és 2020 közötti időszakban;

G.

mivel az EGAA éves maximális összege a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 8. cikkében meghatározottak szerint (2018-as árakon számítva) 186 000 000 EUR;

1.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy teljesülnek az EGAA-rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek, és hogy Spanyolország az említett rendelet alapján jogosult 2 795 156 EUR pénzügyi hozzájárulásra, amely a személyre szabott szolgáltatásokra fordítandó 3 138 300 EUR, valamint az EGAA végrehajtásához kapcsolódó kiadások 150 119 EUR összegének, azaz a 3 288 419 EUR összköltségnek a 85 %-a (5);

2.

megállapítja, hogy a spanyol hatóságok 2021. szeptember 23-án nyújtották be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2022. január 20-án fejezte be, majd erről ugyanazon a napon értesítette a Parlamentet;

3.

megállapítja, hogy a kérelem összesen 705 elbocsátott munkavállalóra vonatkozik, akiknek munkaviszonya megszűnt; megjegyzi továbbá, hogy Spanyolország előrejelzése szerint az összes támogatható kedvezményezettből 450 fog részt venni az intézkedésekben (célzott kedvezményezettek); hangsúlyozza, hogy az eljárás minden szakaszában átláthatóságra van szükség, és kéri a szociális partnerek bevonását a szolgáltatási csomag végrehajtásába és értékelésébe;

4.

emlékeztet arra, hogy az elbocsátások társadalmi hatásai várhatóan jelentősek lesznek Katalónia számára, ahol az autóipar (a vegyipar és az élelmiszeripar után) a forgalom és a foglalkoztatás szempontjából egyaránt a harmadik legfontosabb ágazat;

5.

rámutat, hogy a megcélzott kedvezményezettek 34,9 %-a 54 év feletti, 44,4 %-a nő, 50,4 %-a pedig alsó középfokú vagy kevesebb végzettséggel rendelkezik; úgy véli, hogy a megcélzott kedvezményezettek életkori profilja és iskolázottsági szintje sajátos kihívásokat támaszt az újrafoglalkoztatás terén, ezért a személyre szabott szolgáltatási csomag végrehajtása során hangsúlyozza az életkor, az iskolai végzettség és ezek kombinációja megfelelő figyelembevételének fontosságát;

6.

megjegyzi, hogy Spanyolország 2022. január 17-én kezdte meg a személyre szabott szolgáltatások nyújtását a célzott kedvezményezetteknek, és hogy az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulásra való jogosultság időszaka ezért 2022. január 17-től a finanszírozási határozat hatálybalépésértől számított 24. hónap végéig fog tartani;

7.

emlékeztet arra, hogy az elbocsátott munkavállalóknak nyújtandó, az összes pénzügyi támogatás 37,8 %-át kitevő személyre szabott szolgáltatások az alábbiakat foglalják magukban: munkakeresési módszerekről szóló workshopok, pályaorientációs tanácsadás, képzések (horizontális kompetenciák, átképzés, továbbképzés és szakmai gyakorlatok, valamint szakképzés), vállalkozástámogatás, vállalkozásalapítási támogatás, intenzív álláskeresési segítségnyújtás – ideértve a helyi és regionális munkalehetőségek azonosítását –, a munkába való visszailleszkedést követő tanácsadás és különböző pénzügyi ösztönzők;

8.

üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagját a körforgásos gazdaságra vonatkozó spanyol stratégiával (6) összhangban tervezték meg, amelynek a toxikus anyagoktól mentes anyagciklusokon és Katalónia fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégián (7) kell alapulnia, és hogy az EGAA-kérelmet a SOC (8), a CIAC (9) és az Agència per la Competitivitat de l’Empresa (ACCIÓ) (10) képviselői támogatták egy olyan folyamatban, amelyben a szociális partnerek is részt vettek (11); megjegyzi, hogy a képzési intézkedéseknek az EGAA-rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban meg kell felelniük a digitális ipari korszakban és a zöld, valamint az erőforrás-hatékony gazdaságban szükséges készségek terjesztése követelményének;

9.

üdvözli, hogy az ösztönzők magukban foglalják az ápolási-gondozási kötelezettséggel rendelkező elbocsátott munkavállalók számára nyújtott, legfeljebb napi 20 EUR összegű, illetve a munkába visszatérők számára legfeljebb három hónapig biztosított havi 350 EUR összegű költséghozzájárulást; hangsúlyozza, hogy az ösztönző célja, hogy előmozdítsa a gyors újbóli munkavállalást, és hogy az idősebb munkavállalókat arra biztassa, hogy a munkaerőpiacon maradjanak;

10.

hangsúlyozza, hogy a spanyol hatóságok megerősítették, hogy a támogatható intézkedések más uniós alapokból vagy pénzügyi eszközökből nem részesülnek támogatásban;

11.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem léphet azon intézkedések helyébe, amelyek a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalkozások felelősségi körébe tartoznak, a teljes kiegészítő jelleg biztosítása érdekében pedig nem léphet az EGAA-támogatásban részesülők juttatásainak vagy jogainak helyébe sem;

12.

emlékeztet arra, hogy a közlekedési ágazat dekarbonizációja küszöbön álló fejlemény; megjegyzi, hogy a digitális és zöld átállás a munkaerőpiacra is hatással lesz, és várhatóan jelentős átalakulásokat fog eredményezni a gépjárműiparban; ezzel összefüggésben megismétli, hogy az Uniónak fontos szerepet kell játszania az európai zöld megállapodással összhangban az igazságos átalakuláshoz szükséges képesítések biztosításában; határozottan támogatja, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakban az EGAA továbbra is tanúsítson szolidaritást az érintett személyekkel, és a hangsúly továbbra is a szerkezetátalakítás munkavállalókra gyakorolt hatásán legyen, továbbá felszólít arra, hogy a jövőbeli kérelmek esetén maximalizálják a szakpolitikai koherenciát; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a szakmai tanulmányokra, többek között a szakképzésre és az úgynevezett duális szakképzési rendszer előmozdítására, amely hatékonynak bizonyult számos tagállamban;

13.

megállapítja, hogy valamennyi eljárási követelmény teljesült; hangsúlyozza, hogy az eljárás minden szakaszában átláthatóságra van szükség; üdvözli, hogy a szociális partnerek részt vesznek abban a munkacsoportban, amely meghatározza azt az intézkedéscsomagot, amelyhez az EGAA társfinanszírozását kérik, és kéri, hogy vonják be a szociális partnereket a szolgáltatási csomag végrehajtásába és értékelésébe;

14.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

15.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 153., 2021.5.3., 48. o.

(2)  HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.

(3)  HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

(4)  Az érintett vállalatok: Aludyne Automotive Spain SLU, Bosch Sistemas de Frenado SLU, Continental Automotive Spain SA, Faurencia Interior Systems España SAU, Fico Transpar SA, Gruau Ibérica SLU, Magna Seating Spain SLU, Nobel Plastiques Iberia SA, Robert Bosch España (castelleti gyár), U-Shin Spain SLU.

(5)  Az EGAA-rendelet 7. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

(6)  https://www.miteco.gob.es/es/calidad-y-evaluacion-ambiental/temas/economia-circular/estrategia/

(7)  Estrategia para el desarrollo sostenible de Cataluña

(8)  Servei Públic d'Ocupació de Catalunya

(9)  Katalóniai Gépjárműipari Klaszter (CIAC)

(10)  Az ACCIÓ a vállalkozások versenyképességével foglalkozó katalán szerv.

(11)  Comisiones Obreras, UGT, Fomento del Trabajo Nacional (FOMENT) és PIMEC (Katalónia kkv-inak szövetsége).


MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

Spanyolország „EGF/2021/006 ES/Cataluña automotive” referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2022/458 határozattal.)


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/228


P9_TA(2022)0055

Az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele – EGF/2022/000 TA 2022 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére

Az Európai Parlament 2022. március 8-i állásfoglalása az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról – EGF/2022/000 TA 2022 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére (COM(2022)0025 – C9-0025/2022 – 2022/0015(BUD))

(2022/C 347/23)

Az Európai Parlament

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2022)0025 – C9-0025/2022),

tekintettel az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 8. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra (3) (a továbbiakban: a 2020. december 16-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 9. pontjára,

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0037/2022),

A.

mivel az Unió jogalkotási és költségvetési eszközöket hozott létre annak érdekében, hogy további támogatást nyújtson a globalizáció, valamint a technológiai és környezeti változások következményei – például a világkereskedelemben bekövetkező változások, a kereskedelmi viták, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező jelentős változások és a pénzügyi vagy gazdasági válságok, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, illetve a digitalizáció vagy az automatizálás következményei – által sújtott munkavállalóknak;

B.

mivel az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott uniós támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, kellően figyelembe véve a 2020. december 16-i intézményközi megállapodást az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.

mivel az Unió először kiterjesztette az EGAA hatályát, hogy jelentős szerkezetátalakítások esetén pénzügyi támogatást nyújtson, és ezáltal fedezze a Covid19-válság gazdasági hatásait;

D.

mivel az új EGAA-rendelet 2021. évi elfogadása tovább bővítette az EGAA hatályát az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás, illetve a digitalizáció vagy automatizálás következtében bekövetkező jelentős szerkezetátalakításokra, ugyanakkor 500 elbocsátott munkavállalóról 200-ra csökkentette az EGAA aktiválásához szükséges küszöbértéket;

E.

mivel az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdése az EGAA éves maximális összegét (2018-as árakon) 186 millió EUR-ban határozza meg, és mivel az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezen összeg legfeljebb 0,5 %-a a Bizottság kezdeményezésére technikai segítségnyújtás céljára rendelkezésre bocsátható;

F.

mivel a Bizottság 2021-ben nem kért technikai segítségnyújtási támogatást az általános műveletekkel, különösen a fizikai jelenlétet igénylő eseményekkel kapcsolatos, Covid19-világjárvány által okozott bizonytalanság miatt;

G.

mivel a technikai segítségnyújtás az EGAA végrehajtásához kapcsolódó technikai és igazgatási kiadásokból állhat, így például előkészítő, nyomonkövetési, kontroll, ellenőrzési és értékelési tevékenységekből, valamint adatgyűjtésből, többek között a vállalati információtechnológiai rendszerekkel, a kommunikációs tevékenységekkel és az EGAA mint alap láthatóságát javító tevékenységekkel, illetve konkrét projektekkel és egyéb technikai segítségnyújtási intézkedésekkel kapcsolatban;

H.

mivel a javasolt 290 000 EUR összeg az EGAA keretében 2022-ra rendelkezésre álló maximális éves költségvetés mintegy 0,14 %-a;

1.

egyetért azzal, hogy a Bizottság által javasolt intézkedéseket technikai segítségnyújtásként finanszírozzák az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) és (4) bekezdésével, valamint 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésével összhangban;

2.

üdvözli az EGAA-nak szentelt weboldal létrehozását, és felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen frissítse és bővítse azt annak érdekében, hogy a közvélemény előtt láthatóbbá tegye az EGAA révén megnyilvánuló európai szolidaritást, és növelje az uniós fellépés átláthatóságát;

3.

üdvözli az EGAA-kérelmekkel kapcsolatos szabványosított eljárás kidolgozására irányuló folyamatos munkát, és azt, hogy az irányító szervek használják az elektronikus adatcsererendszer (közös alapkezelő rendszer – SFC) funkcióit, ami lehetővé teszi a kérelmek egyszerűsítését és gyorsabb feldolgozását, továbbá a jelentéstétel javítását;

4.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság az igazgatási támogatás jogcímén rendelkezésre álló költségvetést az EGAA-kapcsolattartók szakértői csoportjának üléseire – mely csoportba minden tagállam két tagot delegál –, és egy szeminárium megrendezésére fogja felhasználni az EGAA végrehajtó szervei és a szociális partnerek részvételével a tagállamok közötti hálózatépítés előmozdítása érdekében;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen hívja meg a Parlamentet ezekre az ülésekre és szemináriumokra a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben és szükség esetén igazítsa ki a Covid19-világjárvány idején kidolgozott bevált gyakorlatokat, de ne száműzze azokat teljes mértékben, amint a világjárvány körülményei azt lehetővé teszik, hanem inkább használja fel a jobb munkamódszerek és információcsere alapjaként;

7.

hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni az EGAA általános ismertségét és láthatóságát; rámutat, hogy ezt a célt úgy lehet elérni, hogy az EGAA-rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározottak szerint az EGAA-t számos bizottsági kiadványban és audiovizuális tevékenységben feltüntetik;

8.

emlékezteti a kérelmező tagállamokat az EGAA által finanszírozott fellépéseknek az EGAA-rendelet 12. cikkében meghatározottak szerinti, a célzott kedvezményezettek, a helyi és regionális hatóságok, a szociális partnerek, a média és a közvélemény számára széles körben történő ismertetésére vonatkozó kulcsfontosságú szerepükre;

9.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

10.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 153., 2021.5.3., 48. o.

(2)  HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.

(3)  HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.


MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (EGF/2022/000 TA 2022 – Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2022/457 határozattal.)


2022. március 9., szerda

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/231


P9_TA(2022)0060

A Csatorna-alagút francia termináljában található vámmentes üzletek *

Az Európai Parlament 2022. március 9-i jogalkotási állásfoglalása a 2008/118/EK irányelvnek és az (EU) 2020/262 irányelvnek (átdolgozás) a Csatorna-alagút francia termináljában található vámmentes üzletek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2021)0817 – C9-0016/2022 – 2021/0418(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

(2022/C 347/24)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0817),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0016/2022),

tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0035/2022),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/232


P9_TA(2022)0061

A hozzáadottérték-adó mértékek *

Az Európai Parlament 2022. március 9-i jogalkotási állásfoglalása a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottadó-mértékek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelv tervezetéről (14754/2021 – C9-0456/2021 – 2018/0005(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás – megismételt konzultáció)

(2022/C 347/25)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Tanács tervezetére (14754/2021),

tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0020),

tekintettel 2018. október 3-i álláspontjára (1),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács ismételten konzultált a Parlamenttel (C9-0456/2021),

tekintettel eljárási szabályzata 82. és 84. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0036/2022),

1.

jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.

felszólítja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1)  HL C 11., 2020.1.13., 211. o.


2022. március 10., csütörtök

2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/233


P9_TA(2022)0067

A 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési program ***I

Az Európai Parlament 2022. március 10-i jogalkotási állásfoglalása a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0652 – C9-0329/2020 – 2020/0300(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2022/C 347/26)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0652),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0329/2020),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2021. január 27-i véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának 2021. február 5-i véleményére (2),

tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2021. december 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0203/2021),

1.

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot (3);

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1)  HL C 123., 2021.4.9., 76. o.

(2)  HL C 106., 2021.3.26., 44. o.

(3)  Ez az álláspont lép a 2021. július 8-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0352).


P9_TC1-COD(2020)0300

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2022. március 10-én került elfogadásra a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló (EU) 2022/… európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2022/591 határozattal.)


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/234


P9_TA(2022)0069

A Covid19-világjárvánnyal foglalkozó különbizottság létrehozása: tanulságok és ajánlások a jövőre nézve

Az Európai Parlament 2022. március 10-i határozata a Covid19-világjárvánnyal, a levont tanulságokkal és a jövőre vonatkozó ajánlásokkal foglalkozó különbizottság felállításáról, hatásköréről, összetételéről és megbízatásának idejéről (2022/2584(RSO))

(2022/C 347/27)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára,

tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (1),

tekintettel a schengeni térségnek a Covid19-világjárvány kitörését követő helyzetéről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (2),

tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (3),

tekintettel a Covid19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására (4),

tekintettel a „Covid19: az egészségügyi értékelések és a kockázati besorolás uniós koordinációja, valamint a schengeni térségre és az egységes piacra gyakorolt hatások” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (5),

tekintettel a Covid19 kapcsán bevezetett intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2020. november 13-i állásfoglalására (6),

tekintettel a „Covid19 jelentette globális kihívással való szembenézésről: a WTO TRIPS-megállapodás alóli mentesség hatásai a Covid19-oltóanyagokra, a kezelésekre, a berendezésekre és az előállítás és a gyártási kapacitás növelésére a fejlődő országokban” című, 2021. június 10-i állásfoglalására (7),

tekintettel a Covid19 elleni oltóanyagok fejlesztése, beszerzése és elosztása terén az EU által biztosított átláthatóságról szóló, 2021. október 21-i állásfoglalására (8),

tekintettel a Bizottságnak az európai egészségügyi unióról szóló, 2020. november 11-i javaslatcsomagjára és a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló rendeletre irányuló javaslatára (COM(2020)0727),

tekintettel eljárási szabályzata 207. cikkére,

A.

mivel a Covid19 terjedése tragikus módon emberek millióinak életét követelte Európában és a világban, helyrehozhatatlan károkat okozva és több mint egymilliárd embert zárva be otthonába;

B.

mivel uniós szinten számos intézkedést hoztak, többek között az uniós vakcinastratégián és a közös európai válaszlépések koordinálásán keresztül;

C.

mivel az „Európa együtt” a COVAX globális kezdeményezés egyik fő támogatója, mely kezdeményezés célja igazságos és méltányos hozzáférés biztosítása a Covid19-oltóanyagokhoz;

D.

mivel a Covid19-világjárvány következményeinek kezelésére fordított nagy összegű finanszírozás miatt fontos a közkiadások átláthatósága és elszámoltathatósága;

E.

mivel a Covid19 aránytalanul nagy mértékben érintette a nőket, a fiatalokat, a fogyatékossággal élőket és a kiszolgáltatott csoportokat, és növelte a globális egyenlőtlenségeket;

1.

úgy határoz, hogy különbizottságot hoz létre „A Covid19-világjárvány: tanulságok és ajánlások a jövőre nézve” elnevezéssel, amelynek feladata annak vizsgálata, hogy a világjárványra adott európai válaszlépések és a tanulságok hogyan járulhatnak hozzá a jövőbeli intézkedésekhez a következő területeken:

Egészségügy

a)

az EU, intézményei és ügynökségei válasza a világjárványra, építve az Egészségügyi Unió csomagra, az EU válságmegelőzésének, felkészültségének és a határokon átnyúló egészségügyi veszélyekre való reagálásának megerősítése érdekében;

b)

a tagállamok közötti koordináció és szolidaritás szintje, valamint az egészségügyi rendszerek felkészültsége a világjárvány és a határokon átnyúló jövőbeli egészségügyi veszélyek kezelésére;

c)

a világjárvány egészségügyi hatásai, beleértve az egészségügyi ellátás folyamatosságát és a megelőzést, a nem fertőző betegségek szűrését, diagnosztizálását, kezelését és nyomon követését, a mentális egészséget, a „hosszú Covidot”, valamint a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

d)

a munkaerőhiánynak az egészségügyi ellátásra gyakorolt hatása, valamint a gyógyszerek és orvosi eszközök – beleértve a védőfelszereléseket is – rendelkezésre állása, továbbá a világjárványnak az ápolási szolgáltatásokra, az otthonok lakóira, a dolgozókra, az informális ápolókra és azok hozzátartozóira gyakorolt hatása;

e)

a világjárvány hatása a digitális egészségügy, a telemedicina és a távkonzultáció, a távfelügyelet, a csatlakoztatott eszközök, a digitális egészségügyi platformok és az egészségügyi alkalmazások terjedésére;

f)

az EU Covid19 vakcinastratégiája és az, hogy hogyan tudta biztosítani a biztonságos és hatékony vakcinák szállítását, beleértve az előrehaladott beszerzési megállapodások és a közös beszerzési megállapodások megtárgyalását, a szerződések és licencmegállapodások átláthatóságát és érvényesítését, valamint az oltóanyagok előállítását, tárolását és elosztását, továbbá a jogi felelősség kérdését és a gyógyszeripar szerepét a fent említett elemekben, valamint a technológiaátadásban, a szabadalmi védelemben és a lobbizás átláthatóságában;

g)

együttműködés tudományosan megalapozott és összehangolt kockázatkezelési intézkedések terén, beleértve a Covid19 tanácsadó testületet;

h)

az Európai Egészségügyi Vészhelyzeti Készenléti és Reagálási Hatóság (HERA), az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szerepe és megbízatása, valamint a Covid19 elleni terápiás készítményekre vonatkozó stratégia a hozzáférhető és megfizethető termékek kifejlesztésében;

i)

az oltóanyagokkal kapcsolatos bizonytalanság és a félretájékoztatás terjedése a világjárvány elleni küzdelemben, valamint az e jelenségek jövőbeli kezelésére irányuló további uniós intézkedések;

j)

az állategészségügy és az emberi egészség összekapcsolódása, különösen a zoonózisokkal kapcsolatban, az „Egy az egészség” koncepciót követve;

Összehangolt megközelítés a demokrácia és az alapvető jogok tiszteletben tartásával

k)

a tagállamok által végrehajtott határlezárások, a személyek szabad mozgását és a belső piacot érintő egyéb korlátozások szükségessége és arányossága, valamint a szükségtelen korlátozások elkerülésének módja a jövőben, többek között az utazási intézkedésekre vonatkozó közös megközelítés kidolgozása révén;

l)

a kiszolgáltatott csoportok egyéni és alapvető jogaira, valamint általában az egyenlőtlenségre gyakorolt hatás;

m)

a Covid19 elleni küzdelem technológiai eszközeinek – például a kontaktkövető alkalmazásoknak és az uniós digitális Covid-igazolványnak – a fejlesztésére és végrehajtására vonatkozó különböző megközelítések;

n)

a különböző adatkészletek tagállamok általi használata, valamint az azonos adatok és kritériumok használatával kapcsolatos tanulságok, és különösen az ECDC által biztosított adatkészletek szerepe;

o)

a világjárvány elleni fellépés demokratikus felügyelete, beleértve az Európai Parlament és a tagállamok parlamentjeinek bevonását a döntéshozatalba és az átláthatóságba, figyelembe véve a Covid kapcsolattartó csoport munkáját;

Társadalmi és gazdasági hatás

p)

a munkaszervezésre, a távmunkára és a munka jövőjére gyakorolt hatás, valamint a világjárvány szegénységgel, egyenlőtlenséggel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos következményei, továbbá a világjárvány hatása a szociális védelmi rendszerekre;

q)

megoldások a digitális technológiák használata előtt álló akadályok leküzdése és a munkavállalók tovább- és átképzésének fokozása érdekében;

r)

a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás, beleértve a nemi erőszak és a családon belüli erőszak kockázatának kitett személyeket, valamint a nemi szempontoknak a válságkezelésbe történő integrálására fordított figyelem a határokon átnyúló jövőbeli egészségügyi veszélyekre adott válaszlépések során;

s)

a világjárvány hatása az oktatásra és képzésre, valamint a gyermekek és fiatalok fejlődésére;

t)

intézkedések az egészségüggyel kapcsolatos uniós stratégiai autonómia és az ellátási láncok rugalmasságának biztosítása érdekében, beleértve a kritikus gyógyszer- és gyógyászati termékeket, valamint más alapvető fontosságú javakat, továbbá az EU egészségüggyel kapcsolatos kutatási politikáinak támogatása és kiigazítása terén a jelenlegi válság kezelése és a válság újbóli kiújulásának megelőzése érdekében, az erős uniós iparpolitika fontos részeként;

u)

a világjárvány által leginkább sújtott ágazatokra, például a kultúrára, a vendéglátásra, az idegenforgalomra és a közlekedésre gyakorolt hatás, valamint az uniós válaszlépések gyorsasága és megfelelősége;

Az EU és a világ

v)

az EU irányító és koordináló szerepe a tagállamok között a világjárvány nemzetközi vonatkozásaival kapcsolatban, többek között az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és más többoldalú kezdeményezések, például a COVAX, valamint egy esetleges nemzetközi világjárványügyi szerződés keretében, a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (IHR) felülvizsgálata és a harmadik országokból az EU-ba utazókkal kapcsolatos harmonizált megközelítés szükségessége;

w)

a vakcinadiplomácia megközelítése és hogy az milyen mértékben járul hozzá a globális szolidaritáshoz, az alapvető gyógyászati termékekhez és vakcinákhoz való egyetemes és méltányos hozzáféréshez, valamint ahhoz az elképzeléshez, hogy „senki nincs biztonságban, amíg nincs mindenki biztonságban”;

x)

az EU és tagállamai szerepe a Covid19-oltóanyagokkal és gyógyászati termékekkel való nem megfelelő ellátásnak és az egyenlőtlen hozzáférésnek a kezelésében világszerte, a megfizethetőség és a hozzáférhetőség, az ellátási lánc szűk keresztmetszetei, a kereskedelemmel kapcsolatos akadályok, az infrastruktúra kezelése és az ellátási lánc átláthatóságának biztosítása, valamint a szakértelem és a technikai know-how biztosítása révén;

2.

hangsúlyozza, hogy a különbizottság ajánlásait a Parlament állandó bizottságainak nyomon kell követniük;

3.

úgy határoz, hogy a különbizottság felelősségi körébe tartozó területekkel kapcsolatos uniós jogszabályok elfogadását, nyomon követését és végrehajtását érintő ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságok hatásköre, személyzete és a rendelkezésükre álló erőforrások változatlanok maradnak, így azokat nem módosítják; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő együttműködést és információáramlást a különbizottság és az illetékes állandó bizottságok között;

4.

úgy határoz, hogy amennyiben a különbizottság munkája során bizalmas jellegű bizonyítékokat, személyes adatokat tartalmazó tanúvallomásokat hallgat meg, illetve bizalmas információkkal kapcsolatos véleménycseréket vagy meghallgatásokat tart hatóságokkal és szervekkel, az üléseket zárt ülés formájában kell megtartani; úgy határoz továbbá, hogy a tanúknak és a szakértőknek joguk van arra, hogy zárt ülés keretében tegyenek nyilatkozatot vagy számoljanak be;

5.

úgy határoz, hogy a napirendet, a nyilvános ülésekre meghívott személyek listáját, az ilyen üléseken részt vevő személyek listáját és az ilyen ülések jegyzőkönyvét nyilvánosságra kell hozni;

6.

úgy határoz, hogy a különbizottsághoz eljuttatott bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 221. cikkében foglalt eljárás szerint kell értékelni; úgy határoz továbbá, hogy az ilyen információt kizárólag a különbizottság végleges jelentésének elkészítéséhez lehet felhasználni;

7.

úgy határoz, hogy a különbizottság 38 tagú lesz;

8.

úgy határoz, hogy a különbizottság működésének időtartama 12 hónap, amelynek elteltével jelentést nyújt be a Parlamentnek, mely jelentés adott esetben ajánlásokat tartalmaz a meghozandó intézkedésekre vagy kezdeményezésekre vonatkozóan.

(1)  HL C 316., 2021.8.6., 2. o.

(2)  HL C 362., 2021.9.8., 77. o.

(3)  HL C 362., 2021.9.8., 82. o.

(4)  HL C 371., 2021.9.15., 102. o.

(5)  HL C 385., 2021.9.22., 159. o.

(6)  HL C 415., 2021.10.13., 36. o.

(7)  HL C 67., 2022.2.8., 64. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0435.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/238


P9_TA(2022)0070

Az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a dezinformációval foglalkozó különbizottság létrehozása

Az Európai Parlament 2022. március 10-i határozata az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a dezinformációval foglalkozó különbizottság (INGE 2) létrehozásáról, valamint feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről (2022/2585(RSO))

(2022/C 347/28)

Az Európai Parlament,

tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára,

tekintettel az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

tekintettel a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagra, többek között a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2020)0825), valamint a digitális ágazat vonatkozásában a megtámadható és méltányos piacokról (digitális piacokról szóló jogszabály) szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2020)0842),

tekintettel „Az európai média a digitális évtizedben: a helyreállítást és átalakulást támogató cselekvési terv” című, 2021. október 20-i állásfoglalására (1),

tekintettel a dezinformáció visszaszorítását célzó, 2018. évi gyakorlati kódexre és a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódex megerősítéséről szóló, 2021. évi iránymutatásra (COM(2021)0262), valamint az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja által 2021 októberében kiadott, a dezinformáció visszaszorítását célzó új gyakorlati kódexről szóló ajánlásokra,

tekintettel a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2020. december 16-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0829),

tekintettel az 5G-hálózatok kiberbiztonságával kapcsolatos kockázatcsökkentő intézkedések 2021. márciusi uniós eszköztárára,

tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az Uniót érintő dezinformáció: korlátozottan, de továbbra is árt” című, 09/2021. számú különjelentésére,

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése – lássuk a valós tényeket” című, 2020. június 10-i közös közleményére (JOIN(2020)0008),

tekintettel az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a félretájékoztatással foglalkozó különbizottság jelentésére (A9-0022/2022),

tekintettel eljárási szabályzata 207. cikkére,

A.

mivel a külföldi beavatkozás az Unió alapját képező egyetemes értékek és elvek, például az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának, a demokrácia és a jogállamiság súlyos megsértésének minősül; mivel bizonyítékok támasztják alá, hogy rosszindulatú és autoriter külföldi állami és nem állami szereplők az információk manipulálásával, valamint más taktikák alkalmazásával beavatkoznak az Unió demokratikus folyamataiba; mivel az ilyen támadások félrevezetik és megtévesztik a polgárokat, valamint befolyásolják szavazói magatartásukat, felerősítik a megosztó vitákat, megosztják, polarizálják a társadalmakat és kihasználják a társadalmak sebezhető pontjait, előmozdítják a gyűlöletbeszédet, rontják a kiszolgáltatott csoportok helyzetét, amelyek nagyobb valószínűséggel válnak a dezinformáció áldozatává, torzítják a demokratikus választások és népszavazások integritását, megrendítik a nemzeti kormányokba, a közszférabeli szervezetekbe és a liberális demokratikus rendbe vetett bizalmat, és az európai demokrácia destabilizálására törekednek;

B.

mivel Oroszország az általa Ukrajna ellen 2022. február 24-én indított agresszív háború előestéje óta és azóta is folyamatosan példátlanul rosszindulatú és kiterjedt dezinformációs kampányt folytat annak érdekében, hogy megtévessze állampolgárait belföldön és az államok nemzetközi közösségének összességét;

C.

mivel a harmadik országbeli állami szereplők és a nem állami szereplők arra irányuló kísérletei, hogy rosszindulatú beavatkozással befolyásolják a demokrácia működését az Unióban és az uniós tagállamokban, valamint nyomás alá helyezzék az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített értékeket, részét képezik annak a szélesebb körű bomlasztó tendenciának, amellyel a demokráciák világszerte szembesülnek;

D.

mivel a rosszindulatú szereplők továbbra is igyekeznek beavatkozni a választási folyamatokba, kihasználni társadalmaink nyitottságát és pluralizmusát, illetve támadásokat intézni a demokratikus folyamatok, valamint az EU és tagállamai rezilienciája ellen;

E.

mivel a külföldi állami szereplők által irányított külföldi beavatkozás és dezinformációs kampányok tekintetében az EU és tagállamai jelenleg nem rendelkeznek külön szankciórendszerrel, ami egy olyan helyzet kialakulásához vezetett, amelyben e szereplők biztonsággal feltételezhetik, hogy az EU elleni destabilizációs kampányaiknak nem lesz következménye;

F.

mivel e jelenség esetében nem létezik egységes meghatározás és nem született közös megegyezés, és továbbra is számos hiányosság és joghézag érhető tetten uniós és nemzeti szinten a külföldi beavatkozás felderítését, megelőzését és leküzdését célzó jelenlegi jogszabályokban és szakpolitikákban;

G.

mivel a külföldi beavatkozás, a dezinformáció, valamint a demokráciát érő számos támadás és fenyegetés várhatóan még intenzívebbé és kifinomultabbá fog válni a helyi, regionális, nemzeti választások, illetve a 2024. évi európai parlamenti választások előtt;

H.

mivel a Parlament korábbi, az EU demokratikus folyamataiba történő rosszindulatú külföldi beavatkozásokkal szembeni fellépés kapcsán megfogalmazott ajánlásai hozzájárultak a probléma uniós szintű általános megértéséhez és tudatosításának erősítéséhez;

I.

mivel az INGE különbizottság meghallgatásai és munkája hozzájárult e problémák nyilvános elismeréséhez és kontextusba helyezéséhez, és sikeresen kialakította a demokratikus folyamatokba való külföldi beavatkozásról és a dezinformációról szóló európai vita kereteit;

J.

mivel ezeket az ajánlásokat továbbra is nyomon kell követni;

K.

mivel a rosszindulatú külföldi beavatkozás és a dezinformáció elleni küzdelemhez a hasonlóan gondolkodó partnerek – köztük a parlamenti képviselők – közötti globális szintű, többoldalú együttműködésre és támogatásra van szükség; mivel a demokráciák fejlett készségeket és válaszstratégiákat alakítottak ki e fenyegetések kezelése során;

1.

úgy határoz, hogy egy, az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozással, többek között a dezinformációval foglalkozó különbizottságot (INGE 2) hoz létre, melynek feladatai az alábbiak lesznek:

a)

a meglévő és tervezett jogszabályok és szakpolitikák vizsgálata – az állandó bizottságokkal együttműködve és velük konzultálva, amennyiben e bizottságoknak az eljárási szabályzat VI. melléklete szerinti hatás- és felelősségi körei érintettek – azon lehetséges joghézagok, hiányosságok és átfedések azonosítása érdekében, amelyek kihasználhatók a demokratikus folyamatokba való rosszindulatú beavatkozáshoz, többek között az alábbi területek tekintetében:

i.

az EU demokratikus folyamataihoz és rezilienziájához a helyzetismeret, a média- és információs műveltség, a médiapluralizmus, a független újságírás és az oktatás révén hozzájáruló szakpolitikák;

ii.

beavatkozás az online platformok felhasználásával, különösen az online óriásplatformok felelősségének, valamint az EU-n belüli demokráciára és demokratikus folyamatokra gyakorolt hatásának mélyreható értékelése révén;

iii.

kritikus infrastruktúra és stratégiai ágazatok;

iv.

beavatkozás a választási folyamatok során;

v.

politikai tevékenységek külföldi szereplők és támogatók általi burkolt finanszírozása;

vi.

kiberbiztonság és kibertámadásokkal szembeni reziliencia, amennyiben azok demokratikus folyamatokhoz kapcsolódnak;

vii.

a nem állami szereplők szerepe;

viii.

a beavatkozásnak a kisebbségek és a hátrányos megkülönböztetésnek kitett más csoportok jogaira gyakorolt hatása;

ix.

beavatkozás globális szereplők közreműködésével az elit foglyul ejtésén, nemzeti diaszpórákon, egyetemeken és kulturális eseményeken keresztül;

x.

elrettentés, attribúció és kollektív ellenintézkedések, beleértve a szankciókat is;

xi.

szomszédsági és globális együttműködés, valamint multilateralizmus;

xii.

uniós székhelyű szereplők beavatkozása az EU-ban és harmadik országokban;

b)

az INGE 1 különbizottság munkamódszereit követve az állandó bizottságokkal szoros együttműködésben javaslatok kidolgozása arra vonatkozóan, hogy miként számolhatók fel e hiányosságok az Unió jogi rezilienciájának megerősítése érdekében, és miként fejleszthető az Unió intézményi kerete;

c)

szoros együttműködés más uniós intézményekkel, a tagállami hatóságokkal, a nemzetközi szervezetekkel, a civil társadalommal, valamint a harmadik országokbeli állami és nem állami partnerekkel a hibrid fenyegetésekkel és a dezinformációval szembeni uniós fellépés megerősítése érdekében, azzal együtt, hogy az INGE 2 különbizottság valamennyi nyilvános tevékenysége esetében tiszteletben tartja az e határozatban rögzített prioritásokat;

d)

az INGE 1 különbizottság által készített jelentés végrehajtásának részletes és szigorú nyomon követése, amely az uniós intézmények által tett lépések értékelését is magában foglalja;

e)

hozzájárulás a külföldi beavatkozással, a hibrid fenyegetésekkel és a dezinformációval szembeni általános intézményi rezilienciához a 2024-ben tartandó európai választások előkészítése során;

2.

úgy határoz, hogy amikor a különbizottság munkája során bizalmas jellegű bizonyításfelvételre, személyes adatokat érintő tanúvallomások meghallgatására, vagy hatóságokkal és testületekkel bizalmas információkról, többek között az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 63. cikke szerint bizalmasnak nyilvánított tudományos vizsgálatokról vagy azok részeiről folytatott eszmecserékre vagy meghallgatásokra kerül sor, az üléseket zárt ajtók mögött kell megtartani; úgy határoz továbbá, hogy a tanúknak és a szakértőknek joguk van arra, hogy zárt ülés keretében tegyenek nyilatkozatot vagy tanúvallomást;

3.

úgy határoz, hogy a nyilvános ülésekre meghívott személyek jegyzékét, az ilyen üléseken részt vevő személyek jegyzékét, valamint az ilyen ülések jegyzőkönyveit nyilvánosságra kell hozni;

4.

úgy határoz, hogy a különbizottsághoz eljuttatott bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 221. cikkében foglalt eljárás szerint kell értékelni; úgy határoz továbbá, hogy az ilyen információt kizárólag a különbizottság végleges jelentésének elkészítéséhez lehet felhasználni;

5.

úgy határoz, hogy a különbizottság 33 tagú lesz;

6.

úgy határoz, hogy a különbizottság megbízatása 12 hónapra szól, és hogy megbízatásának ideje a különbizottság alakuló ülésének napján kezdődik;

7.

úgy határoz, hogy az INGE 1 különbizottsági jelentés és a meglévő jogszabályok végrehajtásának vizsgálatát, valamint a joghézagok, hiányosságok és átfedések azonosítását követően a különbizottság meghatározza valamennyi szükséges jogi aktus megfelelő jogalapját, valamint előkészíti a külföldi rosszindulatú beavatkozás és dezinformáció leküzdését szolgáló, állandó jellegű uniós intézményi megoldások alapjait, továbbá szükség esetén az eljárási szabályzat 54. cikke alapján összeállított saját kezdeményezésű jelentésben felkéri a Bizottságot konkrét intézményi lépések megtételére, szorgalmazva, hogy a Bizottság nyújtson be e tekintetben megfelelő javaslatot.

(1)  Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0428.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/241


P9_TA(2022)0071

A Pegasus és azzal egyenértékű megfigyelő kémprogramok használatának kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság létrehozása

Az Európai Parlament 2022. március 10-i határozata a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatának kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállításáról, valamint a vizsgálat tárgyáról, illetve a bizottság feladatairól, összetételéről és mandátumának időtartamáról (2022/2586(RSO))

(2022/C 347/29)

Az Európai Parlament,

tekintettel 290 képviselő arra irányuló kérelmére, hogy vizsgálóbizottságot állítsanak fel a Pegasus és az azzal egyenértékű, informatikai sebezhetőségek kihasználásával mobil eszközökre telepített kémszoftverek („egyenértékű kémszoftverek”) használata tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének vagy az uniós jog végrehajtása során felmerülő hivatali visszásságoknak a kivizsgálására,

tekintettel az Elnökök Értekezletének javaslatára,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló, 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozatra (1),

tekintettel az Európai Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumában és különösen annak 2., 6. és 21. cikkében megfogalmazott elkötelezettségére a szabadság, a demokrácia, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság értékei és elvei iránt,

tekintettel az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdésére, amely megerősíti a tagállamok kizárólagos hatáskörét a közrend fenntartása és a nemzeti biztonság védelme terén,

tekintettel az EUMSZ 16. és 223. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta) és különösen annak 7., 8., 11., 21. és 47. cikkére, amelyek elismerik az abban foglalt konkrét jogokat, szabadságokat és elveket, például a magán- és a családi élet tiszteletben tartását, a személyes adatok védelmét, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a megkülönböztetésmentességhez való jogot, valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelyek teljes mértékben alkalmazandók a tagállamokra az uniós jog végrehajtása során, továbbá annak 52. cikke (1) bekezdésére, amely lehetővé teszi az alapvető jogok és szabadságok gyakorlásának bizonyos korlátozását,

tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) (általános adatvédelmi rendelet),

tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

tekintettel a 2021. május 17-i (KKBP) 2021/796 tanácsi határozattal (5) módosított, az Uniót vagy annak tagállamait fenyegető kibertámadások elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2019. május 17-i (KKBP) 2019/797 tanácsi határozatra (6),

tekintettel a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

tekintettel az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmányra (8),

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és különösen annak 8., 9., 13. és 17. cikkére, valamint az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvekre,

tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre (9),

tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására (10), valamint az uniós intézmények, szervek és ügynökségek informatikai biztonságának megerősítésére vonatkozó ajánlásaira,

tekintettel eljárási szabályzata 208. cikkére,

A.

mivel a közelmúltban napvilágra került, hogy több ország, köztük tagállamok is használták újságírókkal, politikusokkal, a bűnüldözési szervek tisztviselőivel, diplomatákkal, jogászokkal, üzletemberekkel, civil társadalmi szereplőkkel és más szereplőkkel szemben a Pegasus kémszoftvert, és hogy az ilyen gyakorlatok rendkívül riasztóak, és a jelek szerint beigazolják annak veszélyét, hogy a megfigyelési technológiákkal való visszaélés aláássa az emberi jogokat és a demokráciát;

1.

úgy határoz, hogy a nemzeti vagy uniós bíróságok joghatóságának sérelme nélkül vizsgálóbizottságot állít fel a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használata tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének vagy az uniós jog végrehajtása során felmerülő hivatali visszásságoknak a kivizsgálására;

2.

úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság:

kivizsgálja a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatából eredő állítólagos uniós jogsértések vagy hivatali visszásságok körét, információkat gyűjt arról, hogy a tagállamok – többek között, de nem kizárólag Magyarország és Lengyelország – vagy harmadik országok milyen mértékben alkalmaznak beavatkozó jellegű megfigyelést a Chartában rögzített jogokat és szabadságokat sértő módon, valamint értékeli, hogy ez milyen mértékű kockázatot jelent az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekre, például a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogok tiszteletben tartására nézve;

feladatai ellátása érdekében információkat gyűjt és elemez a következők megállapítása érdekében:

a Pegasus és az azzal egyenértékű kémszoftverek használata és működése, valamint annak a Charta szerinti alapvető jogokra gyakorolt állítólagos negatív hatása azokban az esetekben, amikor a tagállamok az uniós jogot hajtották végre;

a meglévő jogi keret, amelyben a tagállamok a Pegasust és azzal egyenértékű kémszoftvereket szereztek be és használtak;

felhasználták-e a tagállami hatóságok a Pegasust és az azzal egyenértékű kémszoftvereket politikai, gazdasági vagy egyéb indokolatlan célokra használták-e újságírókkal, politikusokkal, a bűnüldözési szervek tisztviselőivel, diplomatákkal, jogászokkal, üzletemberekkel, civil társadalmi szereplőkkel vagy más szereplőkkel szembeni kémkedéshez, megsértve ezzel az uniós jogot és az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket vagy a Chartában rögzített jogokat;

a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek uniós joggal ellentétes használata káros hatással volt-e a tagállamokban a helyi, nemzeti és európai szintű választásokkal kapcsolatos demokratikus folyamatokra;

a 2002/58/EK irányelvnek a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatából eredő állítólagos tagállami megsértése vagy azzal kapcsolatos hivatali visszásság, különös tekintettel a közlések titkosságának elvére, valamint a közlések és a kapcsolódó forgalmi adatok meghallgatásának, lehallgatásának, tárolásának vagy egyéb módon történő elfogásának vagy megfigyelésének tilalmára;

a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek tagállamok általi használata az (EU) 2016/680 irányelv és az (EU) 2016/679 rendelet megsértésének minősült-e, azt eredményezte-e vagy feltárta-e azt;

a Bizottságnak volt-e bizonyítéka a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftver személyek elleni használatára;

a tagállamok megfelelő intézményi és jogi biztosítékokat biztosítottak-e a kémszoftverek jogellenes használatának megakadályozására, és azok a személyek, akik azt gyanítják, hogy kémszoftverek használata révén megsértették jogaikat, hozzáférnek-e a hatékony jogorvoslathoz;

a tagállamok állítólagos mulasztása az Unióban egyes szervezeteknek a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek fejlesztésében, terjesztésében vagy finanszírozásában való részvételével kapcsolatban – beleértve az ellátási láncot a technológia és annak hasznosítása tekintetében – , amennyiben az sérti az uniós jogot, többek között az (EU) 2021/821 rendeletet, és ideértve azt az esetet is, amikor egy adott célból (pl. a terrorizmus elleni küzdelem) forgalmazott megfigyelő szoftvert más összefüggésben használnak;

Izrael kormányának és más harmadik országok kormányainak szerepe a tagállamok Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverekkel való ellátásában;

a Pegasus vagy azzal egyenértékű kémszoftverek tagállami hatóságok általi használata azt eredményezte-e, hogy személyes adatokat továbbítottak harmadik országoknak, különösen, de nem kizárólagosan az NSO Group-nak, valamint harmadik országok kormányainak;

a Pegasus vagy azzal egyenértékű kémszoftverek – az Unióhoz kapcsolódó szervezeteket közvetlenül vagy közvetve érintő –használata hozzájárult-e újságírókkal, politikusokkal, a bűnüldözési szervek tisztviselőivel, diplomatákkal, jogászokkal, üzletemberekkel, civil társadalmi szereplőkkel vagy más szereplőkkel szembeni illegális kémkedéshez harmadik országokban, és olyan emberi jogi jogsértésekhez vagy visszaélésekhez vezetett-e, amely komoly aggodalomra ad okot az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának célkitűzései tekintetében, és az ilyen használat ellentétes volt-e az EUSZ 21. cikkében és a Chartában foglalt értékekkel, kellően figyelembe véve az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket és a nemzetközi emberi jogi normákban rögzített egyéb jogokat is;

elegendő indok állt-e a Tanács rendelkezésére ahhoz, hogy az Unió közös kül- és biztonságpolitikája keretében korlátozó intézkedéseket vagy szankciókat fogadjon el egy vagy több harmadik országgal szemben, amennyiben az EUSZ V. címének 2. fejezetével összhangban elfogadott valamely határozat az EUMSZ 215. cikkének (1) bekezdésével összhangban a gazdasági vagy pénzügyi kapcsolatok megszakításáról vagy korlátozásáról rendelkezett;

a Pegasus vagy azzal egyenértékű kémszoftverek harmadik országok általi használata hatással volt-e az uniós jog által biztosított alapvető jogokra, és elegendő indok állt-e a Tanács rendelkezésére ahhoz, hogy újraértékelje a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó, az EUMSZ 218. cikke alapján harmadik országokkal kötött nemzetközi együttműködési megállapodásokat;

a tárgyban általa szükségesnek ítélt ajánlásokat tesz;

ajánlásokat tesz az uniós intézményeknek, valamint képviselőinek és személyzetének az ilyen kémszoftverekkel szembeni védelmére;

3.

úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság a jelen határozat elfogadásától számított 12 hónapon belül végleges jelentést nyújt be;

4.

úgy határoz, hogy munkája során a vizsgálóbizottságnak figyelembe kell vennie a mandátuma időtartama alatt bekövetkező, hatáskörébe tartozó minden vonatkozó fejleményt;

5.

hangsúlyozza, hogy a vizsgálóbizottság és az érintett állandó bizottságok és albizottságok közötti jó együttműködés és információáramlás biztosítása érdekében a vizsgálóbizottság elnökét és előadóját be lehetne vonni az állandó bizottságok és albizottságok vonatkozó vitáiba, és fordítva, különösen a vizsgálóbizottság meghallgatásai során;

6.

úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság által megfogalmazott ajánlásokat az eljárási szabályzat VI. mellékletében meghatározott érintett illetékes állandó és albizottságokhoz kell utalni;

7.

úgy határoz, hogy a vizsgálóbizottság 38 tagú lesz;

8.

utasítja elnökét, hogy gondoskodjon e határozat közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(1)  HL L 113., 1995.5.19., 1. o.

(2)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

(3)  HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(4)  HL L 119., 2016.5.4., 89. o.

(5)  HL L 174. I, 2021.5.18., 1. o.

(6)  HL L 129. I, 2019.5.17., 13. o.

(7)  HL L 206., 2021.6.11., 1. o.

(8)  HL L 278., 1976.10.8., 5. o.

(9)  https://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf

(10)  HL C 378., 2017.11.9., 104. o.


2022.9.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/245


P9_TA(2022)0077

Az elemek és a hulladékelemek ***I

Az Európai Parlament 2022. március 10-én elfogadott módosításai az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2020)0798 – C9-0400/2020 – (2020/0353(COD)) (1)

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2022/C 347/30)

Módosítás 1

Rendeletre irányuló javaslat

2 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)

Az elemek fontos energiaforrást jelentenek, és kulcsfontosságú támogató eszközök a fenntartható fejlődés, a zöld mobilitás, a tiszta energia és a klímasemlegesség terén. Az elemek iránti kereslet várhatóan gyorsan növekszik az elkövetkező években, különösen a hajtásra elemeket használó közúti elektromos járművek tekintetében, amelynek következtében ez a piac stratégiai szempontból egyre fontosabbá válik globális szinten. Az elemtechnológia terén folytatódik a jelentős tudományos és műszaki fejlődés. Tekintettel az elemek stratégiai fontosságára, valamint a jogbiztonság megteremtése érdekében minden részt vevő gazdasági szereplő számára, ugyanakkor pedig a megkülönböztetés, a kereskedelem akadályai és az elemek piacán bekövetkező torzulások elkerülése érdekében szükség van az elemek fenntarthatósági paramétereire, teljesítményére, biztonságára, gyűjtésére, újrafeldolgozására és másodszori felhasználására, valamint az elemekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó szabályok meghatározására. Szükség van az Unió piacán forgalomba hozott elemek teljes életciklusával foglalkozó harmonizált szabályozási keret létrehozására.

(2)

Az elemek fontos energiaforrást jelentenek, és kulcsfontosságú támogató eszközök a fenntartható fejlődés, a zöld mobilitás, a tiszta energia és a klímasemlegesség terén. Az elemek iránti kereslet várhatóan gyorsan növekszik az elkövetkező években, különösen a hajtásra elemeket használó közúti elektromos járművek és könnyű szállítóeszközök tekintetében, amelynek következtében ez a piac stratégiai szempontból egyre fontosabbá válik globális szinten. Az elemtechnológia terén folytatódik a jelentős tudományos és műszaki fejlődés. Tekintettel az elemek stratégiai fontosságára, valamint a jogbiztonság megteremtése érdekében minden részt vevő gazdasági szereplő számára, ugyanakkor pedig a megkülönböztetés, a kereskedelem akadályai és az elemek piacán bekövetkező torzulások elkerülése érdekében szükség van az elemek fenntarthatósági paramétereire, teljesítményére, biztonságára, gyűjtésére, újrafeldolgozására és másodszori felhasználására, valamint az elemekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó szabályok meghatározására a fogyasztók és a gazdasági szereplők számára . Szükség van az Unió piacán forgalomba hozott elemek teljes életciklusával foglalkozó harmonizált szabályozási keret létrehozására.

Módosítás 2

Rendeletre irányuló javaslat

2 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)

Ezenkívül szükséges naprakésszé tenni a hulladékelemek kezelésére vonatkozó uniós jogszabályokat, valamint olyan intézkedéseket hozni, amelyek védik a környezetet és az emberi egészséget azáltal, hogy megelőzik vagy csökkentik a hulladékok keletkezéséből és kezeléséből eredő káros hatásokat, csökkentik az erőforrás-felhasználás hatásait és javítják az erőforrás-hatékonyságot. Ezek az intézkedések döntő fontosságúak a körforgásos és klímasemleges gazdaságra és a toxikus anyagoktól mentes környezetre való átállás, valamint az Unió hosszú távú versenyképességének és stratégiai autonómiájának biztosítása szempontjából. Fontos gazdasági lehetőségeket teremthetnek, növelve a körforgásos gazdaság és az energia-, az éghajlat-, a közlekedési, az ipar- és a kutatási politika közötti szinergiákat, védelmezve a környezetet és csökkentve az üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

Módosítás 3

Rendeletre irányuló javaslat

10 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

10.

Ezt a rendeletet kell alkalmazni az Unión belül forgalomba hozott vagy használatba vett valamennyi elemre, akár önállóan vagy más készülékekbe beépítve fordulnak elő, vagy egyéb módon, elektromos és elektronikus készülékekkel és járművekkel együtt kerülnek átadásra. Ezt a rendeletet kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy egy elemet kifejezetten egy adott termékhez vagy általános felhasználásra terveztek, valamint attól, hogy azt beépítették egy termékbe, vagy azzal a termékkel együtt vagy attól külön kerül értékesítésre, amelyben azt felhasználásra szánják.

(10)

Ezt a rendeletet kell alkalmazni az Unión belül forgalomba hozott vagy használatba vett valamennyi elemre, függetlenül attól, hogy azokat az Unióban állították-e elő vagy importálták, akár önállóan vagy más készülékekbe beépítve fordulnak elő, vagy egyéb módon, elektromos és elektronikus készülékekkel és járművekkel együtt kerülnek átadásra. Ezt a rendeletet kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy egy elemet kifejezetten egy adott termékhez vagy általános felhasználásra terveztek, valamint attól, hogy azt beépítették egy termékbe, vagy azzal a termékkel együtt vagy attól külön kerül értékesítésre, amelyben azt felhasználásra szánják.

Módosítás 4

Rendeletre irányuló javaslat

12 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

12.

A rendelet széles alkalmazási körén belül helyénvaló megkülönböztetni az elemek különböző kategóriáit azok kialakítása és használata szerint, az elemek vegyi összetételétől függetlenül. A 2006/66/EK irányelv szerinti besorolást egyfelől a hordozható elemek kategóriájába, másfelől pedig az ipari elemek és gépjárműelemek kategóriájába, tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy jobban tükrözze az elemek felhasználása terén bekövetkezett új fejleményeket. Az elektromos járművekben meghajtásra használt elemek, amelyek a 2006/66/EK irányelv alapján az ipari elemek kategóriájába tartoznak, a piac nagy és növekvő részét képezik az elektromos közúti járművek gyors terjedésének köszönhetően. Ezért helyénvaló az ilyen, közúti gépjárművek meghajtására használt elemeket az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek új kategóriájába besorolni. Az egyéb szállítójárművekben, így a vasúti, vízi és légi közlekedés során használt elemek továbbra is az ipari elemek kategóriájába tartoznak e rendelet alapján. Az ipari elemek típusa az ipari tevékenységekhez, kommunikációs infrastruktúrához, mezőgazdasági tevékenységekhez vagy villamos energia termeléséhez és elosztásához való használatra szánt elemek széles csoportját foglalja magában. A példák ezen nem teljes körű listáján túlmenően ipari elemnek tekintendő minden olyan elem, amely nem hordozható elem, nem gépjárműelem és nem elektromos meghajtású gépjárműben használt elem. E rendelet alkalmazásában a magáncélú vagy háztartási környezetben energiatárolásra használt elemek ipari elemeknek tekintendők. Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a könnyű szállítóeszközökön – úgymint elektromos kerékpárokon és rollereken – használt összes elem hordozható elemként kerüljön besorolásra, pontosítani kell a hordozható elemek fogalommeghatározását, és az ilyen elemek tömegére vonatkozó határértéket kell bevezetni.

(12)

A rendelet széles alkalmazási körén belül helyénvaló megkülönböztetni az elemek különböző kategóriáit azok kialakítása és használata szerint, az elemek vegyi összetételétől függetlenül. A 2006/66/EK irányelv szerinti – egyfelől a hordozható elemek kategóriájába, másfelől pedig az ipari elemek és gépjárműelemek kategóriájába történő – besorolást tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy az jobban tükrözze az elemek felhasználása terén bekövetkezett új fejleményeket és a piaci elterjedést . Az elektromos járművekben meghajtásra használt elemek, amelyek a 2006/66/EK irányelv alapján az ipari elemek kategóriájába tartoznak, a piac nagy és növekvő részét képezik az elektromos közúti járművek gyors terjedésének köszönhetően. Ezért helyénvaló az ilyen, közúti gépjárművek meghajtására használt elemeket az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek új kategóriájába besorolni. Az egyéb szállítójárművekben, így a vasúti, vízi és légi közlekedés során használt elemek továbbra is az ipari elemek kategóriájába tartoznak e rendelet alapján. A könnyű szállítóeszközök, például az e-kerékpárok és e-robogók meghajtására használt elemek a 2006/66/EK irányelv szerint nem minősültek egyértelműen elemnek, és a piac jelentős részét teszik ki a városi fenntartható mobilitás terén való növekvő használatuk miatt. Ezért helyénvaló az ilyen könnyű szállítóeszközök meghajtására használt elemeket az elemek egy új kategóriába, nevezetesen a könnyű szállítóeszközökben használt elemek kategóriájába besorolni. Az ipari elemek típusa az ipari tevékenységekhez, kommunikációs infrastruktúrához, mezőgazdasági tevékenységekhez vagy villamos energia termeléséhez és elosztásához való használatra szánt elemek széles csoportját foglalja magában. A példák ezen nem teljes körű listáján túlmenően ipari elemnek tekintendő minden olyan elem, amely nem hordozható elem, nem gépjárműelem , nem könnyű szállítóeszközökben használt elem és nem elektromos meghajtású gépjárműben használt elem. E rendelet alkalmazásában a magáncélú vagy háztartási környezetben energiatárolásra használt elemek ipari elemeknek tekintendők.

Módosítás 5

Rendeletre irányuló javaslat

13 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

13.

Az elemeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy optimális legyen azok teljesítménye, tartóssága és biztonsága, és a lehető legkisebb legyen azok környezeti lábnyoma. Helyénvaló külön fenntarthatósági követelményeket meghatározni a 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű , belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vonatkozásában, mivel az ilyen elemek a piac azon szegmensét alkotják, amely az elkövetkező években várhatóan a legnagyobb mértékben fog növekedni.

(13)

Az elemeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy optimális legyen azok teljesítménye, tartóssága és biztonsága, és a lehető legkisebb legyen azok környezeti lábnyoma. Helyénvaló külön fenntarthatósági követelményeket meghatározni az ipari elemek , a könnyű szállítóeszközökben használt elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vonatkozásában, mivel az ilyen elemek a piac azon szegmensét alkotják, amely az elkövetkező években várhatóan a legnagyobb mértékben fog növekedni.

Módosítás 6

Rendeletre irányuló javaslat

15 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(15)

A veszélyes anyagok elemekben történő felhasználását korlátozni kell az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, valamint az ilyen anyagok hulladékokban való jelenlétének csökkentése érdekében. Ennélfogva az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendeletének (29) XVII. mellékletében meghatározott korlátozásokon túlmenően helyénvaló a higanyra és a kadmiumra vonatkozó korlátozások meghatározása bizonyos elemtípusok tekintetében. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelvének (30) II. melléklete alapján mentességet élvező járművekben használt elemeket ki kell zárni a kadmiumtartalomra vonatkozó tilalom hatálya alól.

(15)

A veszélyes anyagok elemekben történő felhasználását korlátozni kell az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, valamint az ilyen anyagok hulladékokban való jelenlétének csökkentése érdekében. Ennélfogva az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendeletének (29) XVII. mellékletében meghatározott korlátozásokon túlmenően helyénvaló a higanyra , a kadmiumra és az ólomra vonatkozó korlátozások meghatározása bizonyos elemtípusok tekintetében Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelvének (30) II. melléklete alapján mentességet élvező járművekben használt elemeket ki kell zárni a kadmiumtartalomra vonatkozó tilalom hatálya alól. A Bizottságnak az Ügynökség segítségével holisztikus és rendszerszintű értékelést kell végeznie az elemekben lévő veszélyes anyagok tekintetében. Az értékelés során kiemelt figyelmet kell fordítani a piacon forgalmazott elemekben nagy mennyiségben használt vegyi összetételekre, a fejlesztés alatt álló és újonnan megjelenő vegyi összetételekre, valamint az ipari és a gépjárművekben használt savas ólomelemek, illetve az ipari nikkel-kadmium-elemek megfelelő alternatíváinak rendelkezésre állására.

Módosítás 7

Rendeletre irányuló javaslat

17 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(17)

Az elemekben lévő veszélyes anyagokra vonatkozó új korlátozások elfogadására és meglévő korlátozások módosítására irányuló eljárást teljes mértékben össze kell hangolni az 1907/2006/EK rendelettel. A hatékony döntéshozatal, valamint e rendelet kapcsolódó műszaki, tudományos és adminisztratív vonatkozásainak koordinálása és kezelése érdekében az 1907/2006/EK rendelet alapján létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökségnek (a továbbiakban: Ügynökség) el kell végeznie az elemek gyártása és felhasználása során, valamint az életciklusuk végét követően az anyagokból eredő kockázatok értékelésére vonatkozó meghatározott feladatokat , továbbá a társadalmi-gazdasági elemek értékeléséhez és az alternatívák elemzéséhez kapcsolódó feladatokat , az Ügynökség vonatkozó iránymutatásával összhangban. Következésképpen az e rendelettel az Ügynökségre ruházott feladatok némelyikének elvégzését az Ügynökségen belül létrehozott kockázatértékelési bizottságnak és társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak kell elősegítenie.

(17)

Az elemekben lévő veszélyes anyagokra vonatkozó új korlátozások elfogadására és meglévő korlátozások módosítására irányuló eljárást teljes mértékben össze kell hangolni az 1907/2006/EK rendelettel. A hatékony döntéshozatal, valamint e rendelet kapcsolódó műszaki, tudományos és adminisztratív vonatkozásainak koordinálása és kezelése érdekében jó együttműködésre, koordinációra és információcserére van szükség a tagállamok, az 1907/2006/EK rendelet alapján létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) , a Bizottság és az érdekelt felek között. A tagállamoknak vagy az Ügynökségnek meghatározott feladatokat kell elvégeznie az elemek gyártása és felhasználása során, valamint az életciklusuk végét követően az anyagokból eredő kockázatok értékelése , továbbá a társadalmi-gazdasági tényezők értékelése és az alternatívák elemzése tekintetében , az Ügynökség vonatkozó iránymutatásával összhangban. Következésképpen az e rendelettel az Ügynökségre ruházott feladatok némelyikének elvégzését az Ügynökségen belül létrehozott kockázatértékelési bizottságnak és társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságnak kell elősegítenie.

Módosítás 8

Rendeletre irányuló javaslat

17 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(17a)

Annak biztosítása érdekében, hogy ez a rendelet összhangban legyen az 1907/2006/EK rendelet rendelkezéseinek bármely jövőbeli módosításával vagy a veszélyes anyagok és vegyi anyagok fenntarthatósági kritériumaira vonatkozó egyéb jövőbeli uniós jogszabályokkal, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükség van-e e rendelet 6. cikkének, 71. cikkének vagy I. mellékletének, vagy valamennyi említett rendelkezésnek a módosítására. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelkezések adott esetben történő módosítása tekintetében.

Módosítás 9

Rendeletre irányuló javaslat

18 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(18)

Az elemek várhatóan széles körben elterjedt használata az olyan ágazatokban, mint a mobilitás és az energiatárolás, a szén-dioxid-kibocsátások csökkenését eredményezi, de az ebben rejlő lehetőség teljes kihasználása érdekében arra van szükség, hogy az elemek teljes életciklusának alacsony legyen a karbonlábnyoma. A mobil alkalmazásokhoz szolgáló, nagy fajlagos energiájú, újratölthető elemekkel kapcsolatban a termékek környezeti lábnyomára vonatkozóan meghatározott kategóriaszabályokban (31) foglaltak szerint az ásványi anyagok és fémek felhasználása után az éghajlatváltozás a kapcsolódó hatások második legmagasabb kategóriája az elemek tekintetében. Az Unióban forgalomba hozott , 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű , belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek műszaki dokumentációjához ezért a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatot kell csatolni , amelynek egyedinek kell lennie, szükség esetén gyártási tételenként. Az elemeket tételekben gyártják, meghatározott mennyiségekben és adott időkereteken belül . Az Unióban forgalomba hozott , 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű , belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek karbonlábnyomának kiszámítására vonatkozó műszaki szabályok összehangolása az előfeltétele az elemek műszaki dokumentációjára vonatkozó követelmény bevezetésének, ha annak tartalmaznia kell a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatot, valamint elengedhetetlen a karbonlábnyom-teljesítményosztályok későbbi létrehozása is, ami lehetővé teszi majd az összességében alacsonyabb karbonlábnyommal rendelkező elemek azonosítását. Az elemek karbonlábnyomára vonatkozó tájékoztatási és egyértelmű címkézési követelmények önmagukban várhatóan nem vezetnek olyan magatartásbeli változáshoz, amelyre szükség lenne annak biztosításához, hogy az Unió elérje a mobilitási és az energiatárolási ágazat széntelenítésére irányuló célkitűzéseit, a nemzetközileg elfogadott éghajlatváltozási célkitűzésekkel összhangban (32). Ezért maximális szén-dioxid-küszöbértékek bevezetésére kerül sor az ezen értékek meghatározására irányuló célzott hatásvizsgálat nyomán. A maximális karbonlábnyom-küszöbérték szintjére vonatkozó javaslattétel során a Bizottság figyelembe veszi többek között a piacon lévő elemek karbonlábnyom-értékeinek relatív eloszlását, az Unióban forgalomba hozott elemek karbonlábnyomának csökkentése terén elért előrehaladás mértékét, valamint ennek az intézkedésnek a  hatékony és potenciális hozzájárulását az Unió fenntartható mobilitásra, valamint a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzéséhez. Az elemek karbonlábnyomával kapcsolatos átláthatóság megteremtése, valamint az uniós piac alacsonyabb széntartalmú elemek irányába történő elmozdítása érdekében – tekintet nélkül a gyártás helyére – indokolt a karbonlábnyomra vonatkozó követelmények fokozatos és kumulatív szigorítása. E követelmények eredményeképp az elemek életciklusa során megakadályozott szén-dioxid-kibocsátás hozzájárul ahhoz a célkitűzéshez , hogy az Unió 2050 -re klímasemleges legyen . Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy más uniós és nemzeti szintű politikák – úgymint ösztönzők és zöld közbeszerzési kritériumok – is támogassák a környezetre mérsékeltebb hatást gyakorló elemek előállítását.

(18)

Az elemek várhatóan széles körben elterjedt használata az olyan ágazatokban, mint a mobilitás és az energiatárolás, a szén-dioxid-kibocsátások csökkenését eredményezi, de az ebben rejlő lehetőség teljes kihasználása érdekében arra van szükség, hogy az elemek teljes életciklusának alacsony legyen a karbonlábnyoma. A mobil alkalmazásokhoz szolgáló, nagy fajlagos energiájú, újratölthető elemekkel kapcsolatban a termékek környezeti lábnyomára vonatkozóan meghatározott kategóriaszabályokban (31) foglaltak szerint az ásványi anyagok és fémek bányászata és felhasználása után az éghajlatváltozást súlyosbító üvegházhatásúgáz-kibocsátás a kapcsolódó hatások második legmagasabb kategóriája az elemek tekintetében. Az Unióban forgalomba hozott ipari elemek , könnyű szállítóeszközökben használt elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek műszaki dokumentációjához ezért a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatot kell csatolni. Az Unióban forgalomba hozott ipari elemek , könnyű szállítóeszközökben használt elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek karbonlábnyomának kiszámítására vonatkozó műszaki szabályok összehangolása előfeltétele az elemek műszaki dokumentációjára vonatkozó azon követelmény bevezetésének, hogy az tartalmazzon a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatot, valamint a karbonlábnyom-teljesítményosztályok későbbi létrehozásának is, amely lehetővé teszi majd az összességében alacsonyabb karbonlábnyommal rendelkező elemek azonosítását. Az elemek karbonlábnyomára vonatkozó tájékoztatási és egyértelmű címkézési követelmények önmagukban várhatóan nem vezetnek olyan magatartásbeli változáshoz, amelyre szükség lenne annak biztosításához, hogy az Unió elérje a mobilitási és az energiatárolási ágazat széntelenítésére irányuló célkitűzéseit, a nemzetközileg elfogadott éghajlatváltozási célkitűzésekkel összhangban (32). Ezért maximális szén-dioxid-küszöbértékek bevezetésére kerül sor az ezen értékek meghatározására irányuló célzott hatásvizsgálat nyomán. A maximális karbonlábnyom-küszöbérték szintjére vonatkozó javaslattétel során a Bizottság figyelembe veszi többek között a piacon lévő elemek karbonlábnyom-értékeinek relatív eloszlását, az Unióban forgalomba hozott elemek karbonlábnyomának csökkentése terén elért előrehaladás mértékét, valamint ennek az intézkedésnek a  tényleges és potenciális hozzájárulását az Unió fenntartható mobilitásra, valamint a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérésére vonatkozó célkitűzéséhez. Az elemek karbonlábnyomával kapcsolatos átláthatóság megteremtése, valamint az uniós piac alacsonyabb széntartalmú elemek irányába történő elmozdítása érdekében – tekintet nélkül a gyártás helyére – indokolt a karbonlábnyomra vonatkozó követelmények fokozatos és kumulatív szigorítása. E követelmények eredményeképp az elemek életciklusa során megakadályozott szén-dioxid-kibocsátás hozzájárul az Unió éghajlat-politikai célkitűzéseihez , különösen a klímasemlegesség legkésőbb 2050 -ig történő eléréséhez . Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy más uniós és nemzeti szintű politikák – úgymint ösztönzők és zöld közbeszerzési kritériumok – is támogassák a környezetre mérsékeltebb hatást gyakorló elemek előállítását.

Módosítás 10

Rendeletre irányuló javaslat

18 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(18a)

Az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértékeknek időtállónak kell lenniük, és azokat fokozatosan kell alakítani az elérhető legjobb gyártási és termelési folyamatoknak megfelelően. Ezért az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértéket meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie az elérhető legjobb gyártási és termelési folyamatokat, és biztosítania kell, hogy a kiválasztott műszaki kritériumok összhangban legyenek e rendelet azon célkitűzésével, hogy az uniós piacon forgalomba hozott elemek garantálják az emberi egészség, a biztonság, a vagyon és a környezet védelmének magas szintjét.

Módosítás 11

Rendeletre irányuló javaslat

19 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(19)

Az elemekben található bizonyos anyagokat – pl. kobalt, ólom, lítium vagy nikkel – szűkös erőforrásokból szerzik be, amelyekhez az Unióban nem könnyű hozzáférni. Egyes ilyen anyagokat a Bizottság kritikus fontosságú nyersanyagnak tekint. Ez egy olyan terület, ahol Európának fokoznia kell stratégiai autonómiáját és növelnie kell rezilienciáját az egészségügyi vagy más válságok során jelentkező esetleges ellátási zavarokra való felkészülés érdekében. A körforgásos jelleg és az erőforrás-hatékonyság erősítése az ilyen nyersanyagok fokozott újrafeldolgozása és hasznosítása révén hozzájárul majd ennek a célnak az eléréséhez.

(19)

Az elemekben található bizonyos anyagokat – pl. kobalt, ólom, lítium vagy nikkel – szűkös erőforrásokból szerzik be, amelyekhez az Unióban nem könnyű hozzáférni. Egyes ilyen anyagokat a Bizottság kritikus fontosságú nyersanyagnak tekint. Az uniós iparstratégiával összhangban Európának fokoznia kell stratégiai autonómiáját , beleértve az olyan gyárakba történő beruházások előmozdítását is, amelyek jelentős mennyiségben gyártanak elemeket, és növelnie kell rezilienciáját az egészségügyi vagy más válságok során jelentkező esetleges ellátási zavarokra való felkészülés érdekében. A körforgásos jelleg és az erőforrás-hatékonyság erősítése az ilyen nyersanyagok fokozott újrafeldolgozása és hasznosítása révén hozzájárul majd ennek a célnak az eléréséhez. A szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagoknak a szélesebb körben elérhető alternatív anyagokkal, többek között megújuló nyersanyagokkal való helyettesítése szintén hozzájárulna az Unió saját elemgyártásának és stratégiai autonómiájának fokozásához. Ezért alapvető fontosságú, hogy az Unió és a tagállamok támogassák a vonatkozó kutatási és fejlesztési kezdeményezéseket.

Módosítás 12

Rendeletre irányuló javaslat

21 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

21.

A kobalt, az ólom, a lítium és a nikkel ellátási kockázatának figyelembevétele, valamint azok rendelkezésre állásának az értékelése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra , hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az elemek aktív anyagában jelen lévő újrafeldolgozott kobalt, ólom, lítium vagy nikkel minimális arányára vonatkozó célkitűzések módosítását illetően .

(21)

A kobalt, az ólom, a lítium és a nikkel ellátási kockázatának figyelembevétele, valamint azok rendelkezésre állásának az értékelése érdekében, továbbá a műszaki és tudományos fejlődés fényében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy helyénvaló-e az elemek aktív anyagában jelen lévő újrafeldolgozott kobalt, ólom, lítium vagy nikkel minimális arányára vonatkozó célkitűzések felülvizsgálata, és adott esetben e célból jogalkotási javaslatot kell benyújtania .

Módosítás 13

Rendeletre irányuló javaslat

21 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(21a)

Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az elemtechnológiákban bekövetkező, az újrahasznosítható anyagtípusokat befolyásoló változásokat, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy e rendelet kiegészítéseként további nyersanyagokat és azokhoz kapcsolódó célkitűzéseket vegyen fel az elemek aktív anyagaiban jelen lévő újrafeldolgozott tartalom minimális arányának listájára.

Módosítás 14

Rendeletre irányuló javaslat

22 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

22.

Az elemekben az aktív anyagban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségének az egyes elemmodellek és gyártóüzemenkénti tételek tekintetében történő kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályok és a műszaki dokumentációra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni.

(22)

A hasznosított anyagokról harmonizált formátumban benyújtandó nyilatkozatra és a műszaki dokumentációra vonatkozó , Unió-szerte egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni a hasznosított anyagokra vonatkozó nyilatkozat formátumának és műszaki dokumentációjának meghatározása érdekében .

Módosítás 15

Rendeletre irányuló javaslat

23 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(23)

Az uniós piacon forgalmazott elemeknek tartósnak és magas szinten teljesítőnek kell lenniük. Szükség van ezért az általános felhasználású hordozható elemek, valamint az újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek meghatározására. Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek tekintetében az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális munkacsoportja végzi a járműfedélzeti tartóssági követelmények kidolgozását, ezért ez a rendelet tartózkodik további tartóssági követelmények meghatározásától . Másfelől az energiatárolásra szánt elemek területén az elemek teljesítményének és tartósságának ellenőrzésére szolgáló meglévő mérési módszerek nem tekinthetők elég pontosnak és reprezentatívnak ahhoz, hogy lehetővé tegyék minimumkövetelmények bevezetését. Az ilyen elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó minimumkövetelményeket a rendelkezésre álló megfelelő harmonizált szabványoknak vagy egységes előírásoknak kell kísérniük.

(23)

Az uniós piacon forgalomba hozott elemeknek tartósnak és magas szinten teljesítőnek kell lenniük. Szükség van ezért a hordozható elemek, valamint az ipari elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek meghatározására. Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek tekintetében az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális munkacsoportja végzi a járműfedélzeti tartóssági követelmények kidolgozását, ezért e rendeletnek összhangban kell lennie a munkacsoport következtetéseivel . Másfelől az energiatárolásra szánt elemek területén az elemek teljesítményének és tartósságának ellenőrzésére szolgáló meglévő mérési módszerek nem tekinthetők elég pontosnak és reprezentatívnak ahhoz, hogy lehetővé tegyék minimumkövetelmények bevezetését. Az ilyen elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó minimumkövetelmények bevezetését a rendelkezésre álló megfelelő harmonizált szabványoknak vagy egységes előírásoknak kell kísérniük.

Módosítás 16

Rendeletre irányuló javaslat

24 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(24)

Az elemek életciklusa során gyakorolt környezeti hatások csökkentése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a teljesítményre és tartósságra vonatkozó paraméterek módosítása tekintetében, valamint e paraméterek minimális értékeinek meghatározása tekintetében az általános felhasználású hordozható elemek és az újratölthető ipari elemek vonatkozásában.

(24)

Az elemek életciklusa során gyakorolt környezeti hatások csökkentése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a teljesítményre és tartósságra vonatkozó paraméterek módosítása tekintetében, valamint e paraméterek minimális értékeinek meghatározása tekintetében a hordozható elemek, a könnyű szállítóeszközökben használt elemek és az újratölthető ipari elemek vonatkozásában.

Módosítás 17

Rendeletre irányuló javaslat

24 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(24a)

Annak biztosítása érdekében, hogy az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elektrokémiai teljesítményére és tartósságára vonatkozó uniós szabályok összhangban legyenek az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális munkacsoportjának műszaki előírásaival, valamint tekintettel a műszaki és tudományos fejlődésre, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek, valamint e paraméterek minimumértékeinek a módosítására vonatkozóan.

Módosítás 18

Rendeletre irányuló javaslat

25 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(25)

Bizonyos általános felhasználású, nem újratölthető elemek az erőforrások és az energia nem hatékony felhasználását vonhatják maguk után. Az ilyen elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozóan objektív követelményeket kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy kevesebb nem újratölthető, alacsony szinten teljesítő általános felhasználású hordozható elem kerüljön forgalomba , különösen ott, ahol az életciklus értékelése alapján az újratölthető elemek alternatív alkalmazása általános környezeti előnyökkel járna .

(25)

Bizonyos általános felhasználású, nem újratölthető elemek az erőforrások és az energia nem hatékony felhasználását vonhatják maguk után. Ennek ellenére bizonyos eszközökhöz továbbra is alkalmaznak nem újratölthető elemeket. Az ilyen elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozóan objektív követelményeket kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy kevesebb nem újratölthető, alacsony szinten teljesítő általános felhasználású hordozható elem kerüljön forgalomba . A Bizottságnak a nem újratölthető elemeket használó egyes termékcsoportok tekintetében az életciklus értékelése alapján meg kell vizsgálnia, hogy az újratölthető elemek alternatív alkalmazása általános környezeti előnyökkel járna-e, és így szükség van-e az általános felhasználású, nem újratölthető hordozható elemek használatának fokozatos kivezetésére . Lehetővé kell tenni azt is, hogy az e rendeletben foglalt követelményeket az elemekkel hajtott egyes termékekre vonatkozóan kiegészítsék a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv  (1) szerinti végrehajtási intézkedésekben meghatározott követelményekkel.

Módosítás 19

Rendeletre irányuló javaslat

26 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(26)

Annak biztosítása érdekében, hogy a készülékekbe beépített hordozható elemek esetében, azok hulladékká válását követően sor kerüljön azok megfelelő, elkülönített gyűjtésére, kezelésére és magas színvonalon végzett újrafeldolgozására, szükség van olyan rendelkezésekre, amelyek biztosítják az elemek ilyen készükékekből való eltávolíthatóságát és cserélhetőségét. A használt elemeknek is cserélhetőnek kell lenniük azon készülékek várható élettartamának a meghosszabbítása érdekében, amelyeknek a részét képezik. E rendelet általános rendelkezései kiegészíthetők konkrét, elemmel működő termékekre vonatkozó követelményekkel, az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve  (33) szerinti végrehajtási intézkedések keretében. Amennyiben más uniós jogszabály biztonsági okokból konkrétabb követelményeket határoz meg elemek termékekből (pl. játékokból) való eltávolítására vonatkozóan, akkor azokat a különleges szabályokat kell alkalmazni.

(26)

Annak biztosítása érdekében, hogy a készülékekbe beépített hordozható elemek esetében, azok hulladékká válását követően sor kerüljön azok megfelelő, elkülönített gyűjtésére, kezelésére és magas színvonalon végzett újrafeldolgozására, szükség van olyan rendelkezésekre, amelyek biztosítják az elemek ilyen készükékekből való eltávolíthatóságát és cserélhetőségét. Szabályokat kell megállapítani a könnyű szállítóeszközökben használt elemekre vonatkozóan is.  A használt elemeknek is cserélhetőnek kell lenniük azon készülékek várható élettartamának a meghosszabbítása érdekében, amelyeknek a részét képezik. E rendelet általános rendelkezései kiegészíthetők konkrét, elemmel működő termékekre vonatkozó követelményekkel, a 2009/125/EK irányelv szerinti végrehajtási intézkedések keretében. Amennyiben más uniós jogszabály biztonsági okokból konkrétabb követelményeket határoz meg elemek termékekből (pl. játékokból) való eltávolítására vonatkozóan, akkor azokat a különleges szabályokat kell alkalmazni. Ezenkívül rendelkezéseket kell megállapítani az ipari elemek, a gépjárműelemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek eltávolíthatóságának és cserélhetőségének biztosítására is, figyelembe véve azok eltérő jellegét és sajátos biztonsági követelményeit.

Módosítás 20

Rendeletre irányuló javaslat

26 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(26a)

A gépjárműelemeknek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeknek és az ipari elemeknek képesített, független gazdasági szereplők által javíthatónak és cserélhetőnek kell lenniük. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az ilyen elemek eltávolíthatók, cserélhetők és szétszerelhetők legyenek. Fontos, hogy amennyiben ezen elemek javításra kerülnek, a biztonságosságukat értékelni lehessen az ilyen elemekhez kialakított roncsolásmentes vizsgálatok alapján. A gépjárműelemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és az ipari elemek javításának megkönnyítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy e rendelet kiegészítéseként a gépjárműelemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és az ipari elemek eltávolíthatóságára, cserélhetőségére és szétszerelésére vonatkozó kritériumokat határozzon meg. Annak érdekében, hogy az ilyen elemek biztonságosságát javításuk esetén értékelni lehessen, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a megfelelő roncsolásmentes vizsgálati módszerek meghatározására vonatkozóan.

Módosítás 21

Rendeletre irányuló javaslat

26 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(26b)

A hulladék további csökkentése érdekében a termékspecifikus környezettudatos tervezésre vonatkozó végrehajtási jogszabályokban és a fenntartható termékekre vonatkozó készülő kezdeményezésben elő kell mozdítani az elemek, csatlakozók és töltők terméktípusok közötti interoperabilitását.

Módosítás 22

Rendeletre irányuló javaslat

26 c preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(26c)

A töltők egyes elemkategóriákon belüli interoperabilitása csökkentheti a szükségtelen hulladék mennyiségét és a költségeket a fogyasztók és más végfelhasználók javát szolgálva. Ezért lehetővé kell tenni az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, a könnyű szállítóeszközökben használt elemek, valamint az elektromos és elektronikus berendezések egyes kategóriáiba beépített újratölthető elemek újratöltését az egyes elemkategóriákon belüli interoperabilitást lehetővé tévő egységes töltők használatával. E rendeletnek ezért olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek előírják a Bizottság számára, hogy értékelje, miként lehetne a legjobban bevezetni az egységes töltőkre vonatkozó, legkésőbb 2026. január 1-jétől alkalmazandó harmonizált szabványokat az elemek említett kategóriái esetében. Ezt az értékelést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

Módosítás 23

Rendeletre irányuló javaslat

27 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(27)

A megbízható elemek alapvető fontosságúak számos termék, készülék és szolgáltatás működése és biztonsága szempontjából. Ezért az elemeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy biztosítva legyen azok biztonságos működése és használata. Ez különösen fontos a helyhez kötött elemes energiatároló rendszerek tekintetében, amelyek jelenleg nem tartoznak más uniós jogszabály hatálya alá. Ezért az ilyen energiatároló rendszerek vonatkozásában meg kell határozni a biztonsági vizsgálatok során figyelembe veendő paramétereket.

(27)

A megbízható elemek alapvető fontosságúak számos termék, készülék és szolgáltatás működése és biztonsága szempontjából. Ezért az elemeket úgy kell tervezni és gyártani, hogy biztosítva legyen azok biztonságos működése és használata , hogy ne okozzanak sérülést az embereknek, illetve ne okozzanak környezeti vagy vagyoni kárt . Ez különösen fontos a helyhez kötött elemes energiatároló rendszerekben használt elemek tekintetében, amelyek jelenleg nem tartoznak más uniós jogszabály hatálya alá. Ezért az ilyen elemek vonatkozásában meg kell határozni a biztonsági vizsgálatok során figyelembe veendő paramétereket , és ki kell egészíteni azokat a CEN, a CENELEC és az IEC alkalmazandó szabványaival .

Módosítás 24

Rendeletre irányuló javaslat

28 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(28)

A végfelhasználók számára az elemekkel és azok fő jellemzőivel, valamint a hulladékelemekkel kapcsolatos átlátható, megbízható és egyértelmű információk nyújtása érdekében, valamint annak érdekében, hogy a végfelhasználók tájékozottan hozhassák meg döntéseiket elemek vásárlása és eldobása során, továbbá hogy a hulladékgazdálkodási üzemeltetők megfelelően kezelhessék a hulladékelemeket, az elemeket címkével kell ellátni. Az elemek címkéjén fel kell tüntetni az összes szükséges információt azok fő jellemzőire vonatkozóan, ideértve azok teljesítményét és veszélyesanyag-tartalmát bizonyos veszélyes anyagok tekintetében. Annak érdekében, hogy az idő múlásával is biztosítva legyen az információk rendelkezésre állása, az információkat QR-kódok alkalmazásával is rendelkezésre kell bocsátani.

(28)

A végfelhasználók számára az elemekkel és azok fő jellemzőivel, valamint a hulladékelemekkel kapcsolatos átlátható, megbízható és egyértelmű információk nyújtása érdekében, valamint annak érdekében, hogy a végfelhasználók tájékozottan hozhassák meg döntéseiket elemek vásárlása és eldobása során, továbbá hogy a hulladékgazdálkodási üzemeltetők megfelelően kezelhessék a hulladékelemeket, az elemeket címkével kell ellátni. Az elemek címkéjén fel kell tüntetni az összes szükséges információt azok fő jellemzőire vonatkozóan, ideértve azok teljesítményét , gyártási jellemzőit és veszélyesanyag-tartalmát bizonyos veszélyes anyagok tekintetében. Annak érdekében, hogy az idő múlásával is biztosítva legyen az információk rendelkezésre állása, az információkat QR-kódok alkalmazásával is rendelkezésre kell bocsátani , amelyeknek meg kell felelniük az ISO/IEC 18004 szabvány iránymutatásainak. Az elemekre rányomtatott vagy rávésett QR-kódnak lehetővé kell tennie az elem termékútleveléhez való hozzáférést. A címkéknek és a QR-kódoknak az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvben  (1) meghatározott követelményekkel összhangban akadálymentesen hozzáférhetőnek kell lenniük a fogyatékossággal élő személyek számára.

Módosítás 25

Rendeletre irányuló javaslat

29 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(29)

Az elemek teljesítményére vonatkozó információk elengedhetetlenek a végfelhasználók mint fogyasztók megfelelő és időben történő tájékoztatásához, és különösen ahhoz, hogy rendelkezésükre álljon egy közös alap a különböző elemek összehasonlításához a vásárlást megelőzően. Ezért az általános felhasználású hordozható elemeket és a gépjárműelemeket címkével kell ellátni, amelyen fel kell tüntetni a minimális átlagos időtartamra vonatkozó információkat konkrét alkalmazások esetén. Ezenfelül fontos a végfelhasználók számára nyújtott útmutatás arra vonatkozóan, hogy megfelelő módon dobják el a hulladékelemeket.

(29)

Az elemek teljesítményére vonatkozó információk elengedhetetlenek a végfelhasználók és főként a fogyasztók megfelelő és időben történő tájékoztatásához, és különösen ahhoz, hogy rendelkezésükre álljon egy közös alap a különböző elemek összehasonlításához a vásárlást megelőzően. Ezért a hordozható elemeket, a könnyű szállítóeszközökben használt elemeket és a gépjárműelemeket címkével kell ellátni, amelyen fel kell tüntetni a minimális átlagos időtartamra vonatkozó információkat konkrét alkalmazások esetén , valamint a várható élettartamot . Ezenfelül fontos a végfelhasználók számára nyújtott útmutatás arra vonatkozóan, hogy megfelelő módon dobják el a hulladékelemeket.

Módosítás 26

Rendeletre irányuló javaslat

30 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(30)

A 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű, belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elemeknek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeknek olyan elemirányítási rendszert kell tartalmazniuk , amely adatokat tárol annak érdekében, hogy a végfelhasználó vagy a nevében eljáró bármely harmadik személy megállapíthassa az elemek állapotát és várható élettartamát . Egy elem újrapozicionálása vagy újragyártása érdekében az elemet megvásárló személy vagy a nevében eljáró bármely harmadik fél számára mindenkor hozzáférést kell biztosítani az elemirányítási rendszerhez az elem maradványértékének értékelése, az elem újrahasználatának, újrapozicionálásának vagy újragyártásának elősegítése érdekében, valamint az elem rendelkezésre bocsátása érdekében villamosenergia-hálózatokban virtuális erőműveket üzemeltető, az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvben  (34) foglalt meghatározás szerinti független aggregátorok számára. Ez a követelmény a járművek típusjóváhagyásáról szóló uniós jogszabályokon túlmenően alkalmazandó, beleértve azokat a műszaki előírásokat is, amelyek az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális munkacsoportja által az elektromos járművekben az adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban végzett munkából származhatnak.

(30)

A helyhez kötött elemes energiatároló rendszerekben használt elemek, a könnyű szállítóeszközökben használt elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek olyan elemirányítási rendszert tartalmaznak , amely adatokat tárol . Ennek az elemirányítási rendszernek információkat kell tartalmaznia az elemek állapotáról, biztonságosságáról és várható élettartamáról annak érdekében, hogy a végfelhasználó vagy a nevében eljáró bármely harmadik fél bármikor megállapíthassa ezeket a jellemzőket . Egy elem újrahasználatának, újrapozicionálásának vagy újragyártásának megkönnyítése érdekében az elemet megvásárló személy vagy a nevében eljáró bármely harmadik fél számára mindenkor hozzáférést kell biztosítani az elemirányítási rendszerrel kapcsolatos, csak olvasható adatokhoz az elem maradványértékének értékelése, az elem újrahasználatra való előkészítésének, újrahasználatának, újrapozicionálásra való előkészítésének, újrapozicionálásának vagy újragyártásának elősegítése érdekében, valamint hogy az elem rendelkezésre bocsátható legyen villamosenergia-hálózatokban virtuális erőműveket üzemeltető, az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv  (34) meghatározása szerinti független aggregátorok számára , ideértve a jármű–hálózat szolgáltatások működését lehetővé tévő szükséges funkciókat is. Az Unióban való elterjedésük és használatuk megkönnyítése érdekében az elektromos meghajtású gépjárműben és a könnyű szállítóeszközökben használt elemek esetében valós idejű, csak olvasható fedélzeti adatokat kell hozzáférhetővé tenni az elem állapotára, töltöttségi szintjére, teljesítmény-beállítási pontjára és kapacitására vonatkozóan. Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elemirányítási rendszerének az intelligens töltési funkciók alkalmazását – többek között a járműből hálózatba, járműből elektromos fogyasztóra, járműből járműbe és járműből külső akkumulátorra, valamint járműből épületbe történő energiatöltést – lehetővé tévő kommunikációs funkcióval is rendelkeznie kell . Ez a követelmény a járművek típusjóváhagyásáról szóló uniós jogszabályokon túlmenően alkalmazandó, beleértve azokat a műszaki előírásokat is, amelyek az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális munkacsoportja által az elektromos járművekben az adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban végzett munkából származhatnak. Az ENSZ EGB globális műszaki előírásain (ENSZ EGB GTR) alapuló műszaki előírásokat – miután azokat az uniós jog hatályba lépteti – referenciapontnak kell tekinteni az elemek állapotának és várható élettartamának meghatározására szolgáló, az elemirányítási rendszerben tárolandó paraméteradatok tekintetében.

Módosítás 27

Rendeletre irányuló javaslat

31 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(31)

Az ebben a rendeletben meghatározott számos termékspecifikus követelményt – ideértve a teljesítményre, tartósságra, újrapozicionálásra és biztonságra vonatkozó követelményeket – mérni kell olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerek alkalmazásával, amelyek figyelembe veszik az általánosan elfogadott legkorszerűbb mérési és számítási módszereket. Annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek kereskedelmi korlátok a belső piacon, uniós szinten harmonizált szabványokra van szükség. Az említett módszereket és szabványokat úgy kell kialakítani, hogy azok a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegyék az elemek használatának valós körülményeit, tükrözzék az átlagos fogyasztói magatartást, és kellően megbízhatóak legyenek ahhoz, hogy megakadályozhassák a szándékos és nem szándékos módon történő kijátszásukat. Miután egy ilyen szabványra való hivatkozás elfogadásra került az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendeletével (35) összhangban, és azt közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, meg kell állapítani az e rendelet alapján elfogadott adott termékspecifikus követelményeknek való megfelelés vélelmét, feltéve, hogy az ilyen módszerek eredménye azt mutatja, hogy teljesülnek az adott lényegi követelmények tekintetében megállapított minimális értékek. Amennyiben a termékspecifikus követelmények alkalmazásának kezdő időpontjában nem állnak rendelkezésre közzétett szabványok, a Bizottságnak végrehajtási jogi aktusok útján egységes előírásokat kell elfogadnia, és az ilyen előírásoknak való megfelelés is megalapozza a megfelelés vélelmét. Azokban az esetekben, amikor a későbbiek során fény derül az egységes előírások hiányosságaira, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján módosítja vagy hatályon kívül helyezi az adott egységes előírásokat.

(31)

Az ebben a rendeletben meghatározott számos termékspecifikus követelményt – ideértve a teljesítményre, tartósságra, újrapozicionálásra és biztonságra vonatkozó követelményeket – mérni kell olyan megbízható, pontos és megismételhető módszerek alkalmazásával, amelyek figyelembe veszik az általánosan elfogadott legkorszerűbb méréseket, szabványokat és számítási módszereket. Annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek kereskedelmi korlátok a belső piacon, uniós szinten harmonizált szabványokra van szükség. Az említett módszereket és szabványokat úgy kell kialakítani, hogy azok a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegyék az elemek használatának valós körülményeit, tükrözzék az átlagos fogyasztói magatartást, és kellően megbízhatóak legyenek ahhoz, hogy megakadályozhassák a szándékos és nem szándékos módon történő kijátszásukat. Miután egy ilyen szabványra való hivatkozás elfogadásra került az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendeletével (35) összhangban, és azt közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, meg kell állapítani az e rendelet alapján elfogadott adott termékspecifikus követelményeknek való megfelelés vélelmét, feltéve, hogy az ilyen módszerek eredménye azt mutatja, hogy teljesülnek az adott lényegi követelmények tekintetében megállapított minimális értékek. A szabványok megkettőzésének elkerülése, a hatékonyság maximalizálása, valamint a legmagasabb szintű szakértelem és a legkorszerűbb ismeretek felhasználása érdekében a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy amennyiben nem léteznek ilyen szabványok, a szabványok kidolgozására felkérjen egy vagy több európai szabványügyi szervezetet. Amennyiben a termékspecifikus követelmények alkalmazásának kezdő időpontjában nem állnak rendelkezésre közzétett szabványok, vagy ha az érintett európai szabványügyi szervezet nem adott kielégítő választ, a Bizottságnak kivételes és indokolt esetekben, valamint az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktusok útján egységes előírásokat kell elfogadnia, és az ilyen előírásoknak való megfelelés is megalapozza a megfelelés vélelmét. Azokban az esetekben, amikor a későbbiek során fény derül az egységes előírások hiányosságaira, a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján módosítja vagy hatályon kívül helyezi az adott egységes előírásokat.

Módosítás 28

Rendeletre irányuló javaslat

31 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(31a)

A nemzetközi szabványügyi bizottságok munkájában való aktív részvétel fontos stratégiai előfeltétele annak, hogy a jövőbeni technológiákat forgalomba lehessen hozni. Egyes esetekben az Unió részvétele alulreprezentált e bizottságokban. Ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak aktívan támogatniuk kell az európai vállalatok e nemzetközi szabványügyi bizottságokban folytatott munkáját. Mielőtt a Bizottság fontolóra venné a szabványok másodlagos jogszabállyal történő elfogadását, körültekintően értékelnie kell a nemzetközi szinten végzett munkát.

Módosítás 29

Rendeletre irányuló javaslat

31 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(31b)

A Bizottságnak biztosítania kell a következetességet az e rendelet szerinti harmonizált szabványok és egységes előírások között, valamint az 1025/2012/EU rendelet felülvizsgálata során.

Módosítás 30

Rendeletre irányuló javaslat

32 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(32)

Az információkhoz piacfelügyeleti célból történő hatékony hozzáférés biztosítása érdekében , valamint a reziliencia biztosítása érdekében , olyan globális válságok során, mint például Covid19-világjárvány, lehetővé kell tenni az elemekre alkalmazandó valamennyi uniós jogi aktusnak való megfelelésre vonatkozó online tájékoztatást egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat formájában.

(32)

Az információkhoz piacfelügyeleti célból történő hatékony hozzáférés biztosítása, az új technológiákhoz való alkalmazkodás , valamint a Covid19-világjárványhoz hasonló globális válságok esetén reziliencia biztosítása érdekében az elemekre alkalmazandó valamennyi uniós jogi aktusnak való megfelelésre vonatkozó tájékoztatást online lehetne biztosítani, egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat formájában.

Módosítás 31

Rendeletre irányuló javaslat

35 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(35)

A választott modulok azonban nem tükrözik az elemek bizonyos konkrét vonatkozásait, ezért a választott modulokat hozzá kell igazítani a megfelelőségértékelési eljáráshoz. Az ebben a rendeletben meghatározott fenntarthatósági, biztonsági és címkézési követelmények újszerűségének és összetettségének figyelembevétele érdekében, valamint annak biztosítása céljából, hogy a forgalomba hozott elemek megfeleljenek a jogi követelményeknek, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a megfelelőségértékelési eljárások módosítása tekintetében, ellenőrzési lépések hozzáadásával vagy az értékelési modul megváltoztatásával, az elemek piacának vagy értékláncának a fejleményei alapján.

(35)

A választott modulok azonban nem tükrözik az elemek bizonyos konkrét vonatkozásait, ezért a választott modulokat hozzá kell igazítani a megfelelőségértékelési eljáráshoz. Az ebben a rendeletben meghatározott fenntarthatósági, biztonsági , címkézési és tájékoztatási követelmények újszerűségének és összetettségének figyelembevétele érdekében, valamint annak biztosítása céljából, hogy a forgalomba hozott elemek megfeleljenek a jogi követelményeknek, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a megfelelőségértékelési eljárások módosítása tekintetében, ellenőrzési lépések hozzáadásával vagy az értékelési modul megváltoztatásával, az elemek piacának vagy értékláncának a fejleményei alapján. Az e rendeletben meghatározott fenntarthatósági követelmények és a kellő gondosság elvének megfelelő értékláncra vonatkozó kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megbízható megfelelőségértékelési eljárásokra van szükség.

Módosítás 32

Rendeletre irányuló javaslat

38 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

38.

Az ebben a rendeletben az elemekre vonatkozóan meghatározott fenntarthatósági, biztonsági és címkézési követelmények újszerűsége és összetettsége miatt, valamint annak érdekében, hogy az elemek megfelelőségértékelése egységes minőségi színvonalon működjön, követelményeket kell meghatározni a bejelentett szervezetek értékelésében, bejelentésében és felügyeletében részt vevő bejelentő hatóságokkal szemben. Biztosítani kell különösen azt, hogy a bejelentő hatóság tárgyilagosan és elfogulatlanul végezze a tevékenységét. Ezenfelül a bejelentő hatóságoknak gondoskodniuk kell a birtokukba kerülő információk bizalmas kezeléséről, ugyanakkor pedig képesnek kell lenniük arra, hogy a bejelentett szervezetekkel kapcsolatban információkat cseréljenek a nemzeti hatóságokkal, más tagállamok nemzeti hatóságaival és a Bizottsággal, a megfelelőségértékelés következetességének biztosítása érdekében.

(38)

Az ebben a rendeletben az elemekre vonatkozóan meghatározott fenntarthatósági, teljesítményre vonatkozó, biztonsági , címkézési és tájékoztatási követelmények újszerűsége és összetettsége miatt, valamint annak érdekében, hogy az elemek megfelelőségértékelése egységes minőségi színvonalon működjön, követelményeket kell meghatározni a bejelentett szervezetek értékelésében, bejelentésében és felügyeletében részt vevő bejelentő hatóságokkal szemben. Biztosítani kell különösen azt, hogy a bejelentő hatóság tárgyilagosan és elfogulatlanul végezze a tevékenységét , és hogy feladatai teljesítéséhez kellő létszámú, technikailag felkészült személyzettel rendelkezzen . Ezenfelül a bejelentő hatóságoknak gondoskodniuk kell a birtokukba kerülő információk bizalmas kezeléséről, ugyanakkor pedig képesnek kell lenniük arra, hogy a bejelentett szervezetekkel kapcsolatban információkat cseréljenek a nemzeti hatóságokkal, más tagállamok nemzeti hatóságaival és a Bizottsággal, a megfelelőségértékelés következetességének biztosítása érdekében.

Módosítás 33

Rendeletre irányuló javaslat

39 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

39.

Alapvetően fontos, hogy valamennyi bejelentett szervezet azonos színvonalon, a tisztességes verseny és autonómia feltételei mellett lássa el feladatait. Ezért követelményeket kell megállapítani azokra a megfelelőségértékelő szervezetekre nézve, amelyek megfelelőségértékelési tevékenységek végzése céljából be kívánják jelentetni magukat. Ezeket a követelményeket továbbra is alkalmazni kell a bejelentett szervezet szakmai alkalmassága fenntartásának előfeltételeként. Az autonómia biztosítása érdekében a bejelentett szervezet és az általa alkalmazott személyzet számára elő kell írni az elemek értékláncának gazdasági szereplőitől és más vállalatoktól – ideértve a vállalkozói szövetségeket, valamint az anya- és leányvállalatokat – való függetlenség fenntartását. A bejelentett szervezet számára elő kell írni, hogy dokumentálja a függetlenségét, és az ilyen dokumentációt bemutassa a bejelentő hatóságnak.

(39)

Alapvetően fontos, hogy valamennyi bejelentett szervezet azonos színvonalon, a tisztességes verseny és autonómia feltételei mellett lássa el feladatait. Ezért követelményeket kell megállapítani azokra a megfelelőségértékelő szervezetekre nézve, amelyek megfelelőségértékelési tevékenységek végzése céljából be kívánják jelentetni magukat. Ezeket a követelményeket továbbra is alkalmazni kell a bejelentett szervezet szakmai alkalmassága fenntartásának előfeltételeként. Az autonómia biztosítása érdekében a bejelentett szervezet és az általa alkalmazott személyzet számára elő kell írni az elemek értékláncának gazdasági szereplőitől és más vállalatoktól – ideértve a vállalkozói szövetségeket, valamint az anya- és leányvállalatokat – való függetlenség fenntartását. A bejelentett szervezet számára elő kell írni, hogy dokumentálja a függetlenségét, és az ilyen dokumentációt bemutassa a bejelentő hatóságnak. Elő kell írni továbbá a csapatok rotációját és megfelelő „várakozási időszakokat” is.

Módosítás 34

Rendeletre irányuló javaslat

42 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(42)

Mivel adott tagállamban a bejelentett szervezetek által kínált szolgáltatások bármely, az uniós piacon forgalmazott elemre vonatkozhatnak, helyénvaló lehetőséget biztosítani a többi tagállamnak és a Bizottságnak arra, hogy adott bejelentett szervezettel szemben kifogást emelhessenek. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni, hogy felszólítsa a bejelentő hatóságot korrekciós intézkedések megtételére, amennyiben egy bejelentett szervezet nem vagy már nem tesz eleget az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek.

(42)

Mivel egy adott tagállamban a bejelentett szervezetek által kínált szolgáltatások bármely, az uniós piacon forgalmazott elemre vonatkozhatnak, helyénvaló lehetőséget biztosítani a többi tagállamnak , a Bizottságnak, a gazdasági szereplőknek és az érintett érdekelt feleknek arra, hogy egy adott bejelentett szervezettel szemben kifogást emelhessenek . A Bizottságnak a vizsgálati eljárások során ki kell kérnie az (EU) 2019/1020 rendelettel összhangban kijelölt uniós vizsgálóhely tanácsát . E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskört kell ruházni, hogy felszólítsa a bejelentő hatóságot korrekciós intézkedések megtételére, amennyiben egy bejelentett szervezet nem vagy már nem tesz eleget az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek.

Módosítás 35

Rendeletre irányuló javaslat

43 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(43)

A megfelelőségértékelési eljárás, a tanúsítás, végső soron pedig a piacra jutás megkönnyítése és felgyorsítása érdekében, valamint tekintettel az elemekre vonatkozó fenntarthatósági, biztonsági és címkézési követelmények újszerűségére és összetettségére, elengedhetetlenül fontos, hogy a bejelentett szervezetek folyamatos hozzáféréssel rendelkezzenek minden szükséges vizsgálóberendezéshez és vizsgálólétesítményhez, és úgy alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat, hogy közben ne hárítsanak szükségtelen terheket a gazdasági szereplőkre. Ugyanebből az okból, valamint a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében szükség van arra, hogy a bejelentett szervezetek következetesen alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat.

(43)

A megfelelőségértékelési eljárás, a tanúsítás, végső soron pedig a piacra jutás megkönnyítése és felgyorsítása érdekében, valamint tekintettel az elemekre vonatkozó fenntarthatósági, biztonsági , címkézési és tájékoztatási követelmények újszerűségére és összetettségére, elengedhetetlenül fontos, hogy a bejelentett szervezetek folyamatos hozzáféréssel rendelkezzenek minden szükséges vizsgálóberendezéshez és vizsgálólétesítményhez, és úgy alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat, hogy közben ne hárítsanak szükségtelen terheket a gazdasági szereplőkre. Ugyanebből az okból, valamint a gazdasági szereplőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében szükség van arra, hogy a bejelentett szervezetek következetesen alkalmazzák a megfelelőségértékelési eljárásokat.

Módosítás 36

Rendeletre irányuló javaslat

51 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(51)

A gazdasági szereplők, a piacfelügyeleti hatóságok és a fogyasztók közötti kommunikáció elősegítése érdekében a gazdasági szereplőknek kapcsolattartási adataik között a postai címük mellett weboldaluk címét is meg kell adniuk.

(51)

A gazdasági szereplők, a piacfelügyeleti hatóságok és a fogyasztók közötti kommunikáció elősegítése érdekében a gazdasági szereplőknek kapcsolattartási adataik között telefonszámukat, postai címüket, e-mail-címüket és weboldaluk címét is meg kell adniuk.

Módosítás 37

Rendeletre irányuló javaslat

52 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(52)

Biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra lépő elemek megfeleljenek ennek a rendeletnek, akár önálló elemként vagy termékek részeként kerülnek importálásra, valamint meg kell bizonyosodni különösen arról, hogy ezen elemek tekintetében a gyártók elvégezték a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. Ezért az importőrökre nézve rendelkezéseket kell hozni, amelyekkel biztosítható, hogy az általuk forgalmazott és használatba vett elemek megfelelnek az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek, valamint hogy az elemeken feltüntetett CE-jelölés és a gyártók által elkészített dokumentáció vizsgálat céljából hozzáférhető az illetékes hatóságok számára.

(52)

Biztosítani kell, hogy a harmadik országokból az uniós piacra lépő elemek megfeleljenek ennek a rendeletnek és a vonatkozó hatályos uniós jogszabályoknak , akár önálló elemként vagy termékek részeként kerülnek importálásra, valamint meg kell bizonyosodni különösen arról, hogy ezen elemek tekintetében a gyártók elvégezték a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat. Kiemelt figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az elemek gyártási folyamatával kapcsolatos, e rendeletben meghatározott követelmények harmadik felek általi ellenőrzése megbízható és független legyen. Következésképp a karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatnak, az újrafeldolgozott tartalomnak, valamint az emberi jogi kötelezettségeknek és az e rendeletben meghatározott, a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelést teljes mértékben biztosítani kell. Ezért az importőrökre nézve rendelkezéseket kell hozni, amelyekkel biztosítható, hogy az általuk forgalmazott és használatba vett elemek megfelelnek az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek, valamint hogy az elemeken feltüntetett CE-jelölés és a gyártók által elkészített dokumentáció vizsgálat céljából hozzáférhető az illetékes hatóságok számára. E hatóságoknak – különösen a harmadik országokból az uniós piacra belépő termékek ellenőrzése során – az (EU) 2019/1020 rendelettel összhangban hatékony és egységes szintű ellenőrzés révén biztosítaniuk kell az uniós jog következetes érvényesítését.

Módosítás 38

Rendeletre irányuló javaslat

53 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(53)

Elem forgalomba hozatala vagy használatbavétele során minden importőrnek fel kell tüntetnie az elemen az importőr nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét, valamint a postai címét. Ha az elem mérete ezt nem teszi lehetővé, a fentiek alól kivételt lehet tenni . Ide tartoznak azok az esetek is, amikor az importőrnek meg kellene bontania a csomagolást ahhoz, hogy a nevét és a címét elhelyezhesse az elemen , vagy amikor az elem túl kicsi ahhoz , hogy ez az információ elférjen rajta .

(53)

Elem forgalomba hozatala vagy használatbavétele során minden importőrnek fel kell tüntetnie az elemen az importőr nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét, valamint a postai címét , e-mail-címét és telefonszámát . A fentiek alól kivételt lehet tenni, ha az elem mérete ezt nem teszi lehetővé abból adódóan , hogy az elem túl kicsi ezen információk feltüntetéséhez. Kivételt kell tenni továbbá azokban az esetekben is, amikor az importőrnek meg kellene bontania a csomagolást ahhoz, hogy nevét és egyéb kapcsolattartási adatait elhelyezhesse az elemen . Az említett kivételes esetekben az importőrnek ezeket az információkat az elemet kísérő dokumentumban vagy más , közvetlenül hozzáférhető módon kell megadnia. Csomagolt elemek esetében a csomagolást kell használni ezen információk feltüntetésére .

Módosítás 39

Rendeletre irányuló javaslat

56 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(56)

A forgalmazókat és importőröket , mivel piacközeli funkciót töltenek be, be kell vonni a nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, amelyekben aktívan részt kell venniük, például azáltal, hogy az említett hatóságok rendelkezésére bocsátják az elemre vonatkozó összes szükséges információt.

(56)

A forgalmazókat , az importőröket és a logisztikai szolgáltatókat, köztük a piactereket , mivel piacközeli funkciót töltenek be, be kell vonni a nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, amelyekben aktívan részt kell venniük, például azáltal, hogy az említett hatóságok rendelkezésére bocsátják az elemre vonatkozó összes szükséges információt.

Módosítás 40

Rendeletre irányuló javaslat

57 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(57)

Az elem teljes ellátási láncban való nyomon követhetőségének biztosításával egyszerűbbé és hatékonyabbá tehető a piacfelügyelet. A hatékony nyomonkövetési rendszer megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok feladatait a nem megfelelő elemek forgalomba hozataléért vagy piaci értékesítéséért vagy használatbavételéért felelős gazdasági szereplők nyomon követésében. A gazdasági szereplőknek ezért bizonyos ideig meg kell őrizniük az elemekkel kapcsolatos ügyleteikre vonatkozó adatokat.

(57)

Az elem teljes ellátási láncban való nyomon követhetőségének biztosításával egyszerűbbé és hatékonyabbá tehető a piacfelügyelet , és biztosítható az átláthatóság a fogyasztók számára . A hatékony nyomonkövetési rendszer megkönnyíti a piacfelügyeleti hatóságok feladatait a nem megfelelő elemek forgalomba hozataláért, forgalmazásáért vagy használatbavételéért felelős gazdasági szereplők nyomon követésében. A gazdasági szereplőknek ezért bizonyos ideig – többek között elektronikus formátumban – meg kell őrizniük az elemekkel kapcsolatos ügyleteikre vonatkozó adatokat.

Módosítás 41

Rendeletre irányuló javaslat

59 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(59)

Ezeket az anyagokat csak néhány ország szállítja, és bizonyos esetekben a kormányzás alacsony színvonala súlyosbíthatja a környezeti és társadalmi problémákat. A kobalt és a  nikkel bányászata és finomítása egyaránt számos társadalmi és környezetvédelmi problémával áll összefüggésben, köztük lehetséges környezeti veszélyekkel és az emberi egészséggel kapcsolatos kérdésekkel. Miközben a természetes grafit társadalmi és környezeti hatásai kevésbé súlyosak, bányászatában jelentős a kisipari és kisüzemi tevékenységek részaránya, amelyek többnyire informális környezetben zajlanak és komoly egészségügyi és környezeti hatásokat válthatnak ki, ideértve a bányák nem szabályszerű bezárását és a rehabilitáció hiányát, ami az ökoszisztémák és a talajok pusztulásához vezet. A lítium esetében az elemgyártás során várható fokozott felhasználás valószínűleg további terhet ró a kitermelési és finomítási tevékenységekre, ami miatt ajánlatos a lítiumot bevonni a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek körébe. Az elemek iránti uniós kereslet várhatóan jelentős mértékű növekedésének nem szabad hozzájárulnia az ilyen környezeti és társadalmi kockázatok fokozódásához.

(59)

Ezeket az anyagokat csak néhány ország szállítja, és bizonyos esetekben a kormányzás alacsony színvonala súlyosbíthatja a környezeti és társadalmi problémákat. A kobalt , a réz, a nikkel, a vas és a  bauxit bányászata és finomítása egyaránt számos társadalmi és környezetvédelmi problémával áll összefüggésben, köztük lehetséges környezeti veszélyekkel és az emberi egészséggel kapcsolatos kérdésekkel. Miközben a természetes grafit társadalmi és környezeti hatásai kevésbé súlyosak, bányászatában jelentős a kisipari és kisüzemi tevékenységek részaránya, amelyek többnyire informális környezetben zajlanak és komoly egészségügyi és környezeti hatásokat válthatnak ki, ideértve a bányák nem szabályszerű bezárását és a rehabilitáció hiányát, ami az ökoszisztémák és a talajok pusztulásához vezet. A lítium esetében az elemgyártás során várható fokozott felhasználás valószínűleg további terhet ró a kitermelési és finomítási tevékenységekre, ami miatt ajánlatos a lítiumot bevonni a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó kötelezettségek körébe. Az elemek iránti uniós kereslet várhatóan jelentős mértékű növekedésének nem szabad hozzájárulnia az ilyen környezeti és társadalmi kockázatok külföldön jelentkező fokozódásához.

Módosítás 42

Rendeletre irányuló javaslat

60 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(60)

A szóban forgó nyersanyagok közül néhány, így a kobalt, a lítium és a természetes grafit, kritikus fontosságú nyersanyagnak számít az EU számára (38), és szükség van ezek fenntartható beszerzésére az uniós elem-ökoszisztéma megfelelő működéséhez.

(60)

A szóban forgó nyersanyagok közül néhány, így a  bauxit, a kobalt, a lítium és a természetes grafit, kritikus fontosságú nyersanyagnak számít az EU számára (38), és szükség van ezek fenntartható beszerzésére az uniós elem-ökoszisztéma megfelelő működéséhez.

Módosítás 43

Rendeletre irányuló javaslat

62 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(62)

Az Unióban a kellő gondosságra vonatkozó általános követelményeket bizonyos ásványokkal és fémekkel összefüggésben az (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet (39) vezette be. Az említett rendelet azonban nem foglalkozik az elemgyártás során használt ásványokkal és anyagokkal.

(62)

Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei előírják, hogy a gazdasági szereplőknek kellő gondossággal kell eljárniuk az emberi jogokkal és a környezettel kapcsolatos vállalati felelősségük teljesítése érdekében. Az Unióban a kellő gondosságra vonatkozó általános követelményeket bizonyos ásványokkal és fémekkel összefüggésben az (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet (39) vezette be. Az említett rendelet azonban nem foglalkozik az elemgyártás során használt ásványokkal és anyagokkal.

Módosítás 44

Rendeletre irányuló javaslat

63 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(63)

Ezért tekintettel az elemek iránti uniós kereslet várható exponenciális növekedésére, az EU piacán elemet forgalomba hozó gazdasági szereplőnek a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott szakpolitikát kell kidolgoznia. Következésképpen meg kell határozni azokat a követelményeket, amelyek célja az elemgyártáshoz használt bizonyos nyersanyagok kitermelésével, feldolgozásával és kereskedelmével járó társadalmi és környezeti kockázatok kezelése.

(63)

Az emberi jogok, a szociális jogok, az emberi egészség és a környezet tiszteletben tartására vonatkozó felelősségnek a teljes elemértékláncban a gazdasági szereplők valamennyi gyártási tevékenységére és azokkal összefüggő egyéb üzleti kapcsolatára ki kell terjednie. Ezért tekintettel az elemek iránti uniós kereslet várható exponenciális növekedésére, és mivel az elemgyártásban használt és a hulladékelemek kezelése során előforduló egyes nyersanyagok, vegyi anyagok és másodlagos nyersanyagok kitermelése, feldolgozása és kereskedelme különleges kockázatokat hordoz, meg kell határozni a kellő gondosság elvének megfelelő elemértéklánc folyamatára vonatkozó bizonyos követelményeket, amelyek célja az elemgyártáshoz használt bizonyos nyersanyagok , vegyi anyagok és másodlagos nyersanyagok kitermelésével, feldolgozásával és kereskedelmével , a hulladékelemek kezelésével, magával a gyártási folyamattal, valamint az azzal összefüggő egyéb üzleti kapcsolatokkal járó társadalmi és környezeti kockázatok kezelése.

Módosítás 45

Rendeletre irányuló javaslat

64 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(64)

A kellő gondosságra vonatkozó kockázatalapú szakpolitika bevezetése esetén annak olyan nemzetközileg elismert elveken kell alapulnia, mint az ENSZ Globális Megállapodásában foglalt tíz alapelv (40), az Iránymutatások a termékek társadalmi életciklusának értékeléséhez (41), az ILO háromoldalú nyilatkozata a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről (42), valamint az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságról (43), amelyek a kormányzatok és az érdekelt felek közötti egyetértést tükrözik, és a szakpolitikát az egyes gazdasági szereplők sajátságos helyzetéhez és körülményeihez kell igazítani. Az elemgyártáshoz használt természetes ásványianyag-készletek kitermelésével, feldolgozásával és kereskedelmével összefüggésben az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról (44) (a továbbiakban: OECD-útmutatás a kellő gondosságról) a kormányok és az érdekelt felek régóta tartó erőfeszítésének eredménye, amely arra irányul, hogy bevált gyakorlatokat alakítsanak ki ezen a területen.

(64)

A kellő gondosságra vonatkozó kockázatalapú eljárás bevezetése esetén annak olyan nemzetközileg elismert normákon és elveken kell alapulnia, mint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az ENSZ Globális Megállapodásában foglalt tíz alapelv (40), az Iránymutatások a termékek társadalmi életciklusának értékeléséhez (41), az ILO háromoldalú nyilatkozata a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről (42), az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei, valamint az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságról (43), amelyek a kormányzatok és az érdekelt felek közötti egyetértést tükrözik, és a szakpolitikát az egyes gazdasági szereplők sajátságos helyzetéhez és körülményeihez kell igazítani. Az elemgyártáshoz használt , nagy kockázatot jelentő térségekből származó természetes ásványianyag-készletek kitermelésével, feldolgozásával és kereskedelmével összefüggésben a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás  (44) (a továbbiakban: a kellő gondosságról szóló OECD-útmutatás ) egy nemzetközileg elismert szabvány, amely a bizonyos nyersanyagok konfliktusok által érintett területről történő beszerzésével és kereskedelmével kapcsolatban felmerülő súlyos emberi jogi jogsértések konkrét kockázatait kezeli, és a kormányok és az érdekelt felek régóta tartó erőfeszítésének eredménye, amely arra irányul, hogy bevált gyakorlatokat alakítsanak ki ezen a területen.

Módosítás 46

Rendeletre irányuló javaslat

65 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(65)

Az OECD kellő gondosságról szóló útmutatása szerint (45) , a kellő gondosság egy folyamatos, proaktív és reaktív folyamat, melynek révén a vállalatok biztosíthatják, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és nem járulnak hozzá a konfliktusokhoz (46). A „kockázatalapú kellő gondosság” kifejezés azokra a lépésekre utal, amelyeket a vállalatoknak meg kell tenniük ahhoz, hogy azonosítsák és kezeljék tényleges vagy potenciális kockázatokat, és ezáltal megelőzzék vagy enyhítsék tevékenységeikkel vagy beszerzési döntéseikkel összefüggő kedvezőtlen hatásokat . A vállalat értékelheti a tevékenységei és a kapcsolatai által okozott kockázatokat, és olyan kockázatcsökkentő intézkedéseket fogadhat el, amelyek összhangban állnak a nemzeti és nemzetközi jogszabályokban előírt vonatkozó szabványokkal , a nemzetközi szervezetek felelős üzleti magatartásra vonatkozó ajánlásaival, a kormány által támogatott eszközökkel, a magánszektor önkéntes kezdeményezéseivel, valamint a vállalat belső politikáival és rendszereivel. Ez a megközelítés segít a kellő gondosság alkalmazásának gyakorlatát a vállalat tevékenységeihez vagy az ellátási láncban lévő kapcsolataihoz képest méretezni.

(65)

Az ENSZ, az ILO és az OCED normái és elvei szerint a kellő gondosság egy folyamatos, proaktív és reaktív folyamat, melynek révén a vállalatok biztosíthatják, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat és a környezetet, és nem járulnak hozzá konfliktusokhoz (46). A „kockázatalapú kellő gondosság” kifejezés azokra a lépésekre utal, amelyeket a vállalatoknak meg kell tenniük ahhoz, hogy azonosítsák , megelőzzék, megszüntessék és enyhítsék tevékenységeikkel vagy beszerzési döntéseikkel összefüggő kedvezőtlen hatásokat és számot adjanak azokról. A gazdasági szereplőknek megalapozott, hatékony és érdemi konzultációt kell folytatniuk az érintett közösségekkel.  A vállalat értékelheti a tevékenységei és a kapcsolatai által okozott kockázatokat, és a nemzeti és nemzetközi jogszabályokban előírt vonatkozó normákkal , a nemzetközi szervezetek felelős üzleti magatartásra vonatkozó ajánlásaival, a kormány által támogatott eszközökkel, a magánszektor önkéntes kezdeményezéseivel, valamint a vállalat belső politikáival és rendszereivel összhangban olyan kockázatcsökkentő intézkedéseket fogadhat el, amelyek magukban foglalhatják további információk bekérését, a helyzet rendezését célzó tárgyalások folytatását, a beszállítókkal fenntartott kapcsolatok felfüggesztését vagy megszüntetését . Ez a megközelítés segít a kellő gondosság alkalmazásának gyakorlatát a vállalat tevékenységeihez vagy az ellátási láncban lévő kapcsolataihoz képest méretezni. A kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó követelmények az európai piacon elemeket forgalomba hozó minden gazdasági szereplőre alkalmazandók.

Módosítás 47

Rendeletre irányuló javaslat

65 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(65a)

Míg a magánszektor kellő gondosság elvének megfelelő rendszerei támogathatják a gazdasági szereplőket a kellő gondosság során, a gazdasági szereplőknek egyénileg kell felelniük az e rendeletben meghatározott, a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelésért.

Módosítás 48

Rendeletre irányuló javaslat

65 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(65b)

A tagállamoknak konkrét technikai segítséget kell nyújtaniuk a gazdasági szereplőknek, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, hogy azok teljesíteni tudják a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó követelményeket.

Módosítás 49

Rendeletre irányuló javaslat

66 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(66)

Szükség van az ellátási lánc tekintetében kötelező jelleggel követendő, kellő gondosságra vonatkozó politikák elfogadására vagy módosítására, és azoknak foglalkozniuk kell legalább a leginkább érintett társadalmi és környezeti kockázati kategóriákkal. Ennek ki kell terjednie egyfelől a társadalmi életre, így különösen az emberi jogokra, az emberi egészségre és biztonságra, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra és a munkavállalói jogokra, másfelől pedig a környezetre, így különösen a vízhasználatra, a talajvédelemre, a légszennyezésre, a biológiai sokféleségre és a közösségi életre gyakorolt jelenlegi és előre látható hatásokra.

(66)

Szükség van az elemértéklánc tekintetében kötelező jelleggel követendő, kellő gondosságra vonatkozó politikák elfogadására vagy módosítására, és azoknak foglalkozniuk kell legalább a leginkább érintett társadalmi és környezeti kockázati kategóriákkal. Ennek ki kell terjednie egyfelől a társadalmi életre, így különösen az emberi jogokra, az emberi egészségre és biztonságra, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra és a munkavállalói jogokra, másfelől pedig a környezetre, így különösen a vízhasználatra, a talajvédelemre, a légszennyezésre, az éghajlatváltozásra, a biológiai sokféleségre és a közösségi életre gyakorolt jelenlegi és előre látható hatásokra.

Módosítás 50

Rendeletre irányuló javaslat

67 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(67)

A társadalmi kockázati kategóriákat illetően a kellő gondosságra vonatkozó politikáknak foglalkozniuk kell az elemellátási láncban az emberi jogok védelmével kapcsolatos kockázatokkal, ideértve az emberi egészséget, a gyermekek védelmét és a nemek közötti egyenlőséget, az emberi jogok nemzetközi jogával (47) összhangban. A kellő gondosságra vonatkozó politikáknak információkat kell tartalmazniuk arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplő hogyan járult hozzá az emberi jogi jogsértések megelőzéséhez, valamint arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplő üzleti struktúrájában milyen eszközök állnak rendelkezésre a korrupció és a vesztegetés elleni küzdelemhez. A kellő gondosságra vonatkozó politikáknak továbbá biztosítaniuk kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeiben foglalt szabályok helyes végrehajtását (48), az ILO háromoldalú nyilatkozatának I. mellékletében felsoroltak szerint.

(67)

A társadalmi kockázati kategóriákat illetően a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó politikáknak foglalkozniuk kell az elemértékláncban az emberi jogok védelmével kapcsolatos kockázatokkal, ideértve az emberi egészséget, az őslakos népek jogait, a gyermekek védelmét és a nemek közötti egyenlőséget, az emberi jogok nemzetközi jogával összhangban (47). A kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó politikáknak információkat kell tartalmazniuk arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplő hogyan járult hozzá az emberi jogi jogsértések megelőzéséhez, valamint arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplő üzleti struktúrájában milyen eszközök állnak rendelkezésre a korrupció és a vesztegetés elleni küzdelemhez. A kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó politikáknak továbbá biztosítaniuk kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető egyezményeiben foglalt szabályok helyes végrehajtását (48), az ILO háromoldalú nyilatkozatának I. mellékletében felsoroltak szerint.

Módosítás 51

Rendeletre irányuló javaslat

68 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(68)

A környezeti kockázati kategóriákat illetően a kellő gondosságra vonatkozó politikáknak foglalkozniuk kell az elemellátási láncban a természetes környezet és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatban felmerülő kockázatokkal, a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel (49) összhangban, amely magában foglalja a helyi közösségek figyelembevételét, valamint az ilyen közösségek védelmét és fejlesztését is.

(68)

A környezeti kockázati kategóriákat illetően a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó vonatkozó politikáknak foglalkozniuk kell az elemértékláncban a természetes környezet és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatban felmerülő kockázatokkal, a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel (49) összhangban, amely magában foglalja a helyi közösségek figyelembevételét, valamint az ilyen közösségek védelmét és fejlesztését is. Az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokkal is foglalkozniuk kell, összhangban a Párizsi Megállapodással és annak azon céljával, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartsa, valamint az egyéb nemzetközi környezetvédelmi egyezmények hatálya alá tartozó környezeti kockázatokkal is.

Módosítás 52

Rendeletre irányuló javaslat

69 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(69)

Az elemgyártásba bekerülő nyersanyagokkal kapcsolatos társadalmi és környezeti kockázatok meghatározására és enyhítésére irányuló, a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségeknek hozzá kell járulniuk az UNEP ásványkincsekkel való gazdálkodással kapcsolatban hozott 19. számú határozatának végrehajtásához, amely elismeri, hogy a bányászati ágazat jelentős mértékben hozzájárul a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok teljesítéséhez.

(69)

Az elemgyártásba bekerülő nyersanyagokkal kapcsolatos társadalmi és környezeti kockázatok meghatározására és enyhítésére irányuló, a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó kötelezettségeknek hozzá kell járulniuk az UNEP ásványkincsekkel való gazdálkodással kapcsolatban hozott 19. számú határozatának végrehajtásához, amely elismeri, hogy a bányászati ágazat jelentős mértékben hozzájárul a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok teljesítéséhez.

Módosítás 53

Rendeletre irányuló javaslat

69 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(69a)

Még a kellő gondosság elvének alkalmazása esetén is előfordulhat károkozás. A gazdasági szereplőknek – maguknak vagy más szereplőkkel együttműködve – aktívan orvosolniuk kell az ilyen károkat. A gazdasági szereplőknek felelősséget kell vállalniuk minden káros hatásért, amelyet ők maguk vagy olyan szervezetek okoztak vagy idéztek elő, amelyek az ellenőrzésük alatt állnak, vagy amelyek felett ellenőrzést gyakorolhatnak. A káros hatásokkal érintett személyek számára biztosítani kell a jogorvoslathoz és az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

Módosítás 54

Rendeletre irányuló javaslat

70 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(70)

A kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó követelményeket meghatározó egyéb uniós jogalkotási eszközök annyiban alkalmazandók, amennyiben ez a rendelet nem tartalmaz ugyanolyan célkitűzésű, jellegű vagy hatályú egyedi rendelkezéseket, amelyek kiigazíthatók a jövőbeni jogszabályi módosítások tükrében.

(70)

Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a kellő gondosság elvére vonatkozó követelményeket meghatározó egyéb uniós jogalkotási eszközök az uniós piacon elemeket forgalomba hozni kívánó uniós vállalkozásokra és az Európai Unión kívül letelepedett vállalkozásokra egyaránt alkalmazandók , amennyiben ez a rendelet nem tartalmaz ugyanolyan célkitűzésű, jellegű vagy hatályú egyedi rendelkezéseket, amelyek kiigazíthatók a jövőbeni jogszabályi módosítások tükrében.

Módosítás 55

Rendeletre irányuló javaslat

71 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(71)

Az elemek értékláncán mutatkozó fejleményekhez – így az adott környezeti és társadalmi kockázatok terjedelmében és jellegében bekövetkező változásokhoz –, valamint az elemek és azok vegyi összetétele terén elért műszaki és tudományos fejlődéshez való alkalmazkodás érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a nyersanyagok és a kockázati kategóriák jegyzéke, valamint a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó követelmények módosítása tekintetében.

(71)

Az elemek értékláncán mutatkozó fejleményekhez – így az adott környezeti és társadalmi kockázatok terjedelmében és jellegében bekövetkező változásokhoz –, valamint az elemek és azok vegyi összetétele terén elért műszaki és tudományos fejlődéshez való alkalmazkodás érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a nyersanyagok és a kockázati kategóriák jegyzéke, valamint a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó követelmények módosítása tekintetében.

Módosítás 56

Rendeletre irányuló javaslat

71 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(71a)

A fenntartható vállalatirányításra és a kellő gondosságra vonatkozó általános szabályokat megállapító jövőbeli uniós jogszabály elfogadása esetén a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az új uniós jogszabály szükségessé teszi-e a 39. cikk (2)–(5) bekezdésének vagy a X. mellékletnek, vagy mindkettőnek a módosítását. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett rendelkezések megfelelő módosítása tekintetében.

Módosítás 57

Rendeletre irányuló javaslat

72 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(72)

A hulladékgazdálkodásra vonatkozó harmonizált szabályokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a gyártókra és más gazdasági szereplőkre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak minden tagállamban az elemekre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősség megvalósítása során. Az anyagok magas szinten megvalósuló újrahasznosításához szükség van a hulladékelemek elkülönített gyűjtésének maximalizálására, valamint annak biztosítására, hogy sor kerüljön a begyűjtött elemek újrafeldolgozására olyan eljárásokkal, amelyek elérnek bizonyos egységes minimális újrafeldolgozási hatékonysági mutatókat. A 2006/66/EK irányelv értékelése során megállapításra került, hogy annak egyik hiányossága az, hogy rendelkezései nem kellően részletezettek, ami egyenetlen végrehajtáshoz, az újrafeldolgozási piacok működésének jelentős akadályozásához és az optimálistól elmaradó szintű újrafeldolgozáshoz vezet. Következésképpen részletesebb és harmonizált szabályokra van szükség a torzulás elkerüléséhez a hulladékelemek begyűjtésének, kezelésének és újrafeldolgozásának piacán, a követelmények egységes végrehajtásának a biztosításához az egész Unióban, a gazdasági szereplők által nyújtott hulladékgazdálkodási szolgáltatások minőségének további harmonizálásához, valamint a másodlagos nyersanyagok piacainak előmozdításához.

(72)

A hulladékgazdálkodásra vonatkozó harmonizált szabályokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a gyártókra és más gazdasági szereplőkre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak minden tagállamban az elemekre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősség megvalósítása során , és Unió-szerte biztosítsák az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmét. A kiterjesztett gyártói felelősség hozzájárulhat az általános erőforrás-felhasználás csökkentéséhez, különösen az elemhulladék keletkezésének és az elemhulladék kezelésével kapcsolatos káros hatásoknak a csökkentésén keresztül . Az anyagok magas szinten megvalósuló újrahasznosításához szükség van a hulladékelemek elkülönített gyűjtésének maximalizálására, valamint annak biztosítására, hogy sor kerüljön a begyűjtött elemek újrafeldolgozására olyan eljárásokkal, amelyek elérnek bizonyos egységes minimális újrafeldolgozási hatékonysági mutatókat. A 2006/66/EK irányelv értékelése során megállapításra került, hogy annak egyik hiányossága az, hogy rendelkezései nem kellően részletezettek, ami egyenetlen végrehajtáshoz, az újrafeldolgozási piacok működésének jelentős akadályozásához és az optimálistól elmaradó szintű újrafeldolgozáshoz vezet. Következésképpen részletesebb és harmonizált szabályokra van szükség a torzulás elkerüléséhez a hulladékelemek begyűjtésének, kezelésének és újrafeldolgozásának piacán, a követelmények egységes végrehajtásának a biztosításához az egész Unióban, a gazdasági szereplők által nyújtott hulladékgazdálkodási szolgáltatások minőségének további harmonizálásához, valamint a másodlagos nyersanyagok piacainak előmozdításához.

Módosítás 58

Rendeletre irányuló javaslat

73 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(73)

Ez a rendelet a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (50) meghatározott hulladékgazdálkodási szabályokra és általános elvekre épül, amelyeket úgy kell kiigazítani, hogy tükrözzék az elemek sajátságos helyzetét . A hulladékelemek begyűjtésének a lehető leghatékonyabb módon történő megszervezése érdekében fontos, hogy arra szoros kapcsolatban kerüljön sor azzal a hellyel, ahol az elemeket az adott tagállamban értékesítik, a végfelhasználóhoz közel. A hulladékelemek továbbá gyűjthetők elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival és hulladékká vált gépjárművekkel együtt is, a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (51), valamint a 2000/53/EK irányelv alapján létrehozott nemzeti begyűjtési rendszerek révén. A jelenlegi rendelet ugyan konkrét szabályokat határoz meg az elemek vonatkozásában, szükség van a meglévő hulladékgazdálkodási struktúrákra épülő és azokat még inkább összehangoló, koherens és kiegészítő jellegű megközelítésre. Ebből következően, valamint a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó kiterjesztett gyártói felelősség hatékony megvalósítása érdekében, kötelezettségeket kell meghatározni azzal a tagállammal szemben, amelynek piacán az elemeket először hozzák forgalomba.

(73)

Ez a rendelet a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (50) meghatározott hulladékgazdálkodási szabályokra és általános elvekre épül, amelyeket úgy kell kiigazítani, hogy tükrözzék az elemhulladékok sajátságos jellegét . A hulladékelemek begyűjtésének a lehető leghatékonyabb módon történő megszervezése érdekében fontos, hogy arra szoros kapcsolatban kerüljön sor azzal a hellyel, ahol az elemeket az adott tagállamban értékesítik, a végfelhasználóhoz közel . A hulladékelemeket más hulladékáramoktól, például fémektől, papírtól és kartontól, üvegtől, műanyagtól, fától, textíliáktól és biohulladékoktól elkülönítve kell gyűjteni . A hulladékelemek továbbá gyűjthetők elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival és hulladékká vált gépjárművekkel együtt is, a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (51), valamint a 2000/53/EK irányelv alapján létrehozott nemzeti begyűjtési rendszerek révén. A jelenlegi rendelet ugyan konkrét szabályokat határoz meg az elemek vonatkozásában, szükség van a meglévő hulladékgazdálkodási struktúrákra épülő és azokat még inkább összehangoló, koherens és kiegészítő jellegű megközelítésre. Ebből következően, valamint a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó kiterjesztett gyártói felelősség hatékony megvalósítása érdekében, kötelezettségeket kell meghatározni azzal a tagállammal szemben, amelynek piacán az elemeket először hozzák forgalomba.

Módosítás 59

Rendeletre irányuló javaslat

76 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(76)

A gyártóknak kiterjesztett gyártói felelősséget kell vállalniuk az elemeik kezelése tekintetében az életciklus végéhez kapcsolódó szakaszban. Ennek megfelelően finanszírozniuk kell a  begyűjtött elemek begyűjtésének , kezelésének és újrafeldolgozásának a költségeit, az elemekről és hulladékelemekről szóló jelentéstételhez, valamint a  végfelhasználók és a hulladékgazdálkodási üzemeltetők tájékoztatásához az elemekkel, valamint a hulladékelemek megfelelő újrahasználatával és kezelésével kapcsolatban . A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeket minden ellátási forma tekintetében alkalmazni kell, ideértve a távértékesítést is. A gyártóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy ezeket a kötelezettségeket közösen teljesítsék, a nevükben felelősséget vállaló gyártói felelősségi rendszerek révén. A gyártóknak, illetve a gyártói felelősségi rendszereknek engedélyt kell szerezniük, és dokumentumokkal kell igazolniuk, hogy rendelkeznek a kiterjesztett gyártói felelősséggel járó költségek fedezéséhez szükséges pénzügyi eszközökkel. Szükség esetén, a belső piaci torzulás elkerülése, valamint a gyártók által a gyártói felelősségi rendszereknek fizetett pénzügyi hozzájárulások szabályozására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni.

(76)

A gyártóknak kiterjesztett gyártói felelősséget kell vállalniuk az elemeik kezelése tekintetében az életciklus végéhez kapcsolódó szakaszban. Olyan szabályrendszerre van szükség, amely meghatározza a termékek gyártóinak konkrét működési és pénzügyi kötelezettségeit, és amelyben a gyártó felelőssége kiterjed a termék életciklusának a fogyasztás utáni szakaszára is. Ennek megfelelően finanszírozniuk kell legalább 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett költségeket, többek között a hulladékelemek elkülönített gyűjtése megszervezésének, újrapozicionálásra és újragyártásra való előkészítésének , kezelésének , újrahasználatra való előkészítésének és újrafeldolgozásának a költségeit, az elemekről és a hulladékelemekről szóló jelentéstételhez, valamint a  tájékoztató kampányokhoz, amelyek a hulladékelemek megfelelő ártalmatlanítására ösztönzik a végfelhasználókat. A kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeket minden ellátási forma tekintetében alkalmazni kell, ideértve a távértékesítést és az online értékesítést is. A gyártóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy ezeket a kötelezettségeket közösen teljesítsék, a nevükben felelősséget vállaló gyártói felelősségi rendszerek révén. A gyártóknak, illetve a gyártói felelősségi rendszereknek engedélyt kell szerezniük, és dokumentumokkal kell igazolniuk, hogy rendelkeznek a kiterjesztett gyártói felelősséggel járó költségek fedezéséhez szükséges pénzügyi eszközökkel. Szükség esetén, a belső piaci torzulás elkerülése, valamint a gyártók által a gyártói felelősségi rendszereknek fizetett pénzügyi hozzájárulások szabályozására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni.

Módosítás 60

Rendeletre irányuló javaslat

76 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(76a)

A gyártói felelősségre vonatkozó követelmények bevezetésének hozzá kell járulnia a költségek csökkentéséhez és a teljesítmény javításához, valamint egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania, többek között a kis- és középvállalkozások és az e-kereskedelmi vállalkozások számára, és nem szabad akadályoznia a belső piac zökkenőmentes működését. Emellett hozzá kell járulnia az életciklus végi költségeknek a termékek árába való beépítéséhez, és arra kell ösztönöznie a gyártókat, hogy a termékek tervezésekor tartsák be a fenntarthatósági rendelkezéseket. Összességében ezeknek a követelményeknek javítaniuk kell a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek irányítását és átláthatóságát, és csökkenteniük kell a kiterjesztett gyártói felelősséggel foglalkozó szervezetek és az általuk megbízott hulladékgazdálkodási üzemeltetők közötti összeférhetetlenség lehetőségét. A követelményeknek az új és a már működő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre is vonatkozniuk kell.

Módosítás 61

Rendeletre irányuló javaslat

77 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(77)

Ez a rendelet mindenre kiterjedően szabályozza az elemekkel kapcsolatos kiterjesztett gyártói felelősséget, ezért a 2008/98/EK irányelvben a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek vonatkozásában meghatározott szabályok nem alkalmazandók az elemekre .

(77)

Ez a rendelet mindenre kiterjedően szabályozza az elemekkel kapcsolatos kiterjesztett gyártói felelősséget, ezért úgy kell tekinteni, hogy kiegészíti a 2008/98/EK irányelvben a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek vonatkozásában meghatározott szabályokat, amelyeket ennek megfelelően minimumkövetelményként kell értelmezni .

Módosítás 62

Rendeletre irányuló javaslat

78 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(78)

Az elemek értékláncán a magas színvonalú újrafeldolgozás biztosítása, a minőségi másodlagos nyersanyagok felhasználásának fokozása és a környezet védelme érdekében a hulladékelemek magas szintű begyűjtése és újrafeldolgozása az irányadó szabály. A hulladékelemek begyűjtése alapvetően fontos lépés az elemekben lévő értékes anyagok zárt körforgásának megvalósításához az elemek újrafeldolgozása révén, valamint ahhoz, hogy az elemek értéklánca az Unión belül maradjon, megkönnyítve ezáltal a hozzáférést azokhoz a hasznosított anyagokhoz, amelyek a továbbiakban felhasználhatók új termékek gyártása során.

(78)

Az elemértékláncon a magas színvonalú újrafeldolgozás biztosítása, a minőségi másodlagos nyersanyagok felhasználásának fokozása és a környezet védelme érdekében a hulladékelemek magas szintű begyűjtése és újrafeldolgozása az irányadó szabály. A hulladékelemek begyűjtése alapvetően fontos lépés az elemekben lévő értékes anyagok zárt körforgásának megvalósításához az elemek újrafeldolgozása révén, valamint ahhoz, hogy az elemértéklánc az Unión belül maradjon, és megerősítsék a stratégiai autonómiát ebben az ágazatban, megkönnyítve a hozzáférést azokhoz a hasznosított anyagokhoz, amelyek a továbbiakban felhasználhatók új termékek gyártása során. A nemzeti hulladékgazdálkodási terveknek megfelelő intézkedéseket kell tartalmazniuk a hulladékelemek gyűjtésére, kezelésére, újrahasználatra való előkészítésére, újrapozicionálásra való előkészítésére és újrafeldolgozására vonatkozóan. A tagállamok hulladékgazdálkodási terveit ezért az e rendeletben megállapított rendelkezések alapján kell aktualizálni.

Módosítás 63

Rendeletre irányuló javaslat

79 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(79)

Minden elemgyártónak felelnie kell a hulladékelemek elkülönített gyűjtésének finanszírozásáért és megszervezéséért. Ennek érdekében létre kell hozniuk a tagállamok egész területére kiterjedő gyűjtési hálózatot, amely közel van a végfelhasználóhoz és nem csupán olyan területekre és elemekre irányul, amelyek esetében a gyűjtés nyereséggel jár. A gyűjtési hálózatnak ki kell terjednie minden forgalmazóra, elektromos és elektronikus berendezések hulladékait, valamint hulladékká vált gépjárműveket kezelő, engedéllyel rendelkező létesítményre, lakossági hulladéklerakó helyre és más, saját belátásuk szerint cselekvő résztvevőkre, így például közigazgatási szervekre és iskolákra. A gyűjtési hálózat, valamint a tájékoztató kampányok hatékonyságának ellenőrzése és javítása érdekében rendszeres, legalább 2. NUTS-szintű (53), összetételre vonatkozó felméréseket kell végezni a begyűjtött vegyes települési hulladékkal, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatban, a bennük lévő, hulladékká vált hordozható elemek mennyiségének meghatározása céljából.

(79)

Minden elemgyártónak felelnie kell a hulladékelemek elkülönített gyűjtésének finanszírozásáért vagy finanszírozásáért és megszervezéséért. Ennek érdekében létre kell hozniuk a tagállamok egész területére kiterjedő visszavételi és gyűjtési hálózatot, amely közel van a végfelhasználóhoz és nem csupán olyan területekre és elemekre irányul, amelyek esetében a gyűjtés nyereséggel jár. A gyűjtési hálózatnak ki kell terjednie minden forgalmazóra, elektromos és elektronikus berendezések hulladékait, valamint hulladékká vált gépjárműveket kezelő, engedéllyel rendelkező létesítményre, lakossági hulladéklerakó helyre és más, saját belátásuk szerint cselekvő résztvevőkre, így például közigazgatási szervekre és iskolákra. A gyűjtési hálózat, valamint a tájékoztató kampányok hatékonyságának ellenőrzése és javítása érdekében rendszeres, legalább 2. NUTS-szintű (53), összetételre vonatkozó felméréseket kell végezni a begyűjtött vegyes települési hulladékkal, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatban, a bennük lévő, hulladékká vált hordozható elemek mennyiségének meghatározása céljából.

Módosítás 64

Rendeletre irányuló javaslat

81 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(81)

Tekintettel a nem elkülönítve gyűjtött, következésképpen pedig környezetvédelmi szempontból nem megfelelően kezelt hulladékelemek által okozott környezeti hatásra és anyagveszteségre, továbbra is alkalmazni kell, illetve fokozatosan emelni kell a 2006/66/EK irányelvben már megállapított, hordozható elemekre vonatkozó begyűjtési célkitűzést. Ez rendeletből eredően a hordozható elemek közé tartoznak a könnyű szállítóeszközöket működtető elemek is. Mivel az ilyen típusú elemek értékesítésének jelenlegi növekedése miatt nehéz kiszámítani azok forgalomba hozott , majd az életciklusuk végén begyűjtött mennyiségét , ezeket a hordozható elemeket ki kell zárni a hordozható elemekre vonatkozó jelenlegi begyűjtési célkitűzésből. Ezt a kizárást felül kell vizsgálni a hulladékká vált hordozható elemekre vonatkozó begyűjtési célkitűzéssel együtt, és ez kiterjedhet a hordozható elemekre vonatkozó begyűjtési célkitűzések kiszámítási módszerében bekövetkező változásokra is. A Bizottság jelentés készít ezeknek a felülvizsgálatoknak az alátámasztására .

(81)

Tekintettel a nem elkülönítve gyűjtött, következésképpen pedig környezetvédelmi szempontból nem megfelelően kezelt hulladékelemek által okozott környezeti hatásra és anyagveszteségre, továbbra is alkalmazni kell, illetve fokozatosan emelni kell a 2006/66/EK irányelvben már megállapított, hordozható elemekre vonatkozó begyűjtési célkitűzést. A  begyűjtés maximalizálása és biztonsági kockázatok csökkentése érdekében értékelni kell egy , az elemekre , különösen az általános felhasználású hordozható elemekre vonatkozó , uniós szintű betétdíjas rendszer létrehozásának megvalósíthatóságát és lehetséges előnyeit. A nemzeti betétdíjas rendszerek nem akadályozhatják egy uniós szintű, harmonizált rendszer elfogadását.

Módosítás 65

Rendeletre irányuló javaslat

82 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(82a)

A könnyű szállítóeszközökben használt hulladékelemek begyűjtési célértékének kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó módszertannak a begyűjtésre rendelkezésre álló mennyiség tükrözése céljából történő frissítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Alapvető fontosságú, hogy az új módszertan a meglévő módszertanhoz képest fenntartsa vagy növelje a hulladékelemek begyűjtésével kapcsolatos környezetvédelmi törekvések szintjét.

Módosítás 66

Rendeletre irányuló javaslat

82 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(82b)

A Bizottság mérlegeli továbbá egy elkülönített begyűjtési cél kiszámítására szolgáló számítási módszer bevezetését a begyűjthető hordozható hulladékelemek mennyiségének tükrözése érdekében. Alapvető fontosságú, hogy az új módszertan a meglévő módszertanhoz képest fenntartsa vagy növelje a hulladékelemek begyűjtésével kapcsolatos környezetvédelmi törekvések szintjét.

Módosítás 67

Rendeletre irányuló javaslat

84 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(84)

A 2008/98/EK irányelv 4. cikkében megállapított hulladékhierarchia alapján, amely előre rangsorolja a megelőzést, az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást, valamint a 2008/98/EK irányelv 11. cikkének (4) bekezdésével és az 1999/31/EK irányelv (54) 5. cikke (3) bekezdésének f) pontjával összhangban a begyűjtött elemeket nem szabad elégetni vagy hulladéklerakóban elhelyezni .

(84)

A 2008/98/EK irányelv 4. cikkében megállapított hulladékhierarchia alapján, amely előre rangsorolja a megelőzést, az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást, valamint a 2008/98/EK irányelv 11. cikkének (4) bekezdésével és az 1999/31/EK irányelv (54) 5. cikke (3) bekezdésének f) pontjával összhangban a begyűjtött elemeket nem szabad energiatermelésre felhasználni vagy ártalmatlanítani .

Módosítás 68

Rendeletre irányuló javaslat

87 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(87)

A kezelés és az újrafeldolgozás műveleteinek az érintett tagállamon vagy az Unión kívüli elvégzésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a hulladékelemek szállítása összhangban áll az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (58) és az 1418/2007/EK bizottsági rendelettel (59), és ha a kezelési és újrafeldolgozási tevékenységek megfelelnek az ilyen típusú – a módosított 2000/532/EK bizottsági határozatban (60) foglalt besorolás szerinti – hulladékra vonatkozó követelményeknek. Az említett módosított határozatot felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy tükrözze az elemek valamennyi vegyi összetételét. Amennyiben az ilyen kezelésre vagy újrafeldolgozásra az Unión kívül kerül sor, annak érdekében, hogy az beleszámítson az újrafeldolgozási hatékonysági mutatókba és célkitűzésekbe, az a szereplő, akinek a számára végrehajtják, köteles bejelenteni az adott tagállam illetékes hatóságának és igazolni, hogy a kezelést az ebben a rendeletben foglaltakkal egyenértékű feltételek mellett hajtották végre. Annak meghatározása érdekében, hogy az ilyen kezelésre vonatkozóan mely követelmények tekintendők egyenértékűnek, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az egyenértékű feltételek értékelésére vonatkozó kritériumokat tartalmazó részletes szabályok megállapítása tekintetében.

(87)

A kezelés , az újrahasználatra való előkészítés, az újrapozicionálásra való előkészítés és az újrafeldolgozás műveleteinek az érintett tagállamon vagy az Unión kívüli elvégzésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a hulladékelemek szállítása összhangban áll az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (58) és az 1418/2007/EK bizottsági rendelettel (59), és ha a kezelési és újrafeldolgozási tevékenységek megfelelnek az ilyen típusú – a módosított 2000/532/EK bizottsági határozatban (60) foglalt besorolás szerinti – hulladékra vonatkozó követelményeknek. Az említett módosított határozatot felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy tükrözze az elemek valamennyi vegyi összetételét , beleértve a hulladékká vált lítiumion-elemekre vonatkozó kódok hozzáadását a hulladékká vált lítiumion-elemek megfelelő szétválogatásának és jelentésének megkönnyítése érdekében . Amennyiben az ilyen kezelésre vagy újrafeldolgozásra az Unión kívül kerül sor, annak érdekében, hogy az beleszámítson az újrafeldolgozási hatékonysági mutatókba és célkitűzésekbe, az a szereplő, akinek a számára végrehajtják, köteles bejelenteni az adott tagállam illetékes hatóságának és a rendeltetési ország illetékes hatóságai által jóváhagyott dokumentumokkal igazolni, hogy a kezelést az ebben a rendeletben foglaltakkal egyenértékű feltételek mellett és az egyéb uniós jogszabályokban szereplő vonatkozó környezetvédelmi és emberi egészségvédelmi követelményeknek megfelelően hajtották végre. Annak meghatározása érdekében, hogy az ilyen kezelésre vonatkozóan mely követelmények tekintendők egyenértékűnek, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az egyenértékű feltételek értékelésére vonatkozó kritériumokat tartalmazó részletes szabályok megállapítása tekintetében.

Módosítás 69

Rendeletre irányuló javaslat

87 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(87a)

Abban az esetben, ha a hulladékelemeket újrahasználatra való előkészítés, újrapozicionálásra való előkészítés vagy újrafeldolgozás céljából exportálják az Unióból, a tagállamok illetékes hatóságainak ténylegesen ki kell használniuk az 1013/2006/EK rendelet 50. cikkének (4) bekezdésében meghatározott hatásköröket, hogy az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelést igazoló dokumentumokat követeljenek meg. Lehetővé kell tenni a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy együttműködjenek más érintett szereplőkkel, például a rendeltetési ország illetékes hatóságaival, független harmadik fél ellenőrző szervekkel vagy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek keretében létrehozott gyártói felelősségvállalási szervezetekkel, amelyek harmadik országokban lévő létesítmények fizikai és egyéb ellenőrzését végezhetik.

Módosítás 70

Rendeletre irányuló javaslat

88 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(88)

Azok az ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, amelyek már nem alkalmasak az eredeti rendeltetésükre, amelyre gyártották őket, felhasználhatók más célra, helyhez kötött energiatárolásra szolgáló elemekként. Kialakulóban van a  használt ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek másodszori felhasználásának a piaca, és ezért a hulladékhierarchia gyakorlati alkalmazásának támogatása érdekében külön szabályokat kell meghatározni a használt elemek újrapozicionálásának lehetővé tételéhez, az elővigyázatosság elvének figyelembevétele mellett, és biztosítva a biztonságos használatot a végfelhasználók számára. Minden ilyen használt elem esetében értékelni kell az elem állapotát és rendelkezésre álló kapacitását, az eredeti rendeltetésétől eltérő bármely egyéb használatra való alkalmasságának megállapítása érdekében. Az elemek állapotának értékelésével kapcsolatos rendelkezések végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni.

(88)

Azok az elemek, amelyek már nem alkalmasak az eredeti rendeltetésükre, amelyre gyártották őket, felhasználhatók más célra, helyhez kötött energiatárolásra szolgáló elemekként. Kialakulóban van a használt elemek másodszori felhasználásának a piaca, és ezért a hulladékhierarchia gyakorlati alkalmazásának támogatása érdekében külön szabályokat kell meghatározni a használt elemek újrapozicionálásának lehetővé tételéhez, az elővigyázatosság elvének figyelembevétele mellett, és biztosítva a biztonságos használatot a végfelhasználók számára. Minden ilyen használt elem esetében értékelni kell az elem állapotát és rendelkezésre álló kapacitását, az eredeti rendeltetésétől eltérő bármely egyéb használatra való alkalmasságának megállapítása érdekében. Azokat az elemeket, amelyek eredeti rendeltetésüktől eltérően is felhasználhatók, újra kell pozicionálni. Az elemek állapotának értékelésével kapcsolatos rendelkezések végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni.

Módosítás 71

Rendeletre irányuló javaslat

89 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(89)

A gyártóknak és a forgalmazóknak tevékenyen részt kell venniük a végfelhasználók tájékoztatásában arról, hogy az elemeket elkülönítetten kell gyűjteni, hogy rendelkezésre állnak begyűjtési rendszerek, és hogy a végfelhasználók fontos szerepet játszanak a hulladékelemek környezetvédelmi szempontból optimális kezelésének biztosításában. A végfelhasználók tájékoztatása és az elemekre vonatkozó jelentéstétel során korszerű információs technológiákat kell alkalmazni. A tájékoztatásra sor kerülhet klasszikus eszközök alkalmazásával, például kültéri plakátok vagy a közösségi médiában folytatott kampányok formájában, vagy pedig innovatív eszközök alkalmazásával, például weboldalakhoz elektronikus hozzáférés biztosításával az elemen elhelyezett QR-kódok segítségével.

(89)

A gyártóknak és a forgalmazóknak , többek között az online piactereknek tevékenyen részt kell venniük a végfelhasználók tájékoztatásában arról, hogy az elemeket elkülönítetten kell gyűjteni, hogy rendelkezésre állnak begyűjtési rendszerek, és hogy a végfelhasználók fontos szerepet játszanak a hulladékelemek környezetvédelmi szempontból optimális kezelésének biztosításában , különösen úgy, hogy világossá teszik, hogy a biztonságosabb és tisztább hulladékáramok miképpen járulhatnak hozzá a harmadik országokba irányuló hulladékexport csökkentéséhez és az Unión belüli zárt anyagkörforgáshoz . A végfelhasználók tájékoztatása és az elemekre vonatkozó jelentéstétel során korszerű információs technológiákat kell alkalmazni. A tájékoztatásra sor kerülhet klasszikus eszközök alkalmazásával, például kültéri plakátok vagy a közösségi médiában folytatott kampányok formájában, és/ vagy innovatív eszközök alkalmazásával, például weboldalakhoz elektronikus hozzáférés biztosításával az elemen hozzáférhetően és egyértelműen elhelyezett QR-kódok segítségével.

Módosítás 72

Rendeletre irányuló javaslat

90 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(90)

Annak érdekében, hogy lehetővé váljon az elemek begyűjtésére és kezelésére vonatkozó kötelezettségek teljesítésének és hatékonyságának ellenőrzése, szükség van arra, hogy az adott szereplők jelentést tegyenek az illetékes hatóságoknak. Az elemek gyártóinak és más, elemeket gyűjtő hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek minden naptári év vonatkozásában jelentést kell tenniük – adott esetben – az értékesített elemekre, illetve a begyűjtött hulladékelemekre vonatkozó adatokról. A kezelés és az újrafeldolgozás tekintetében a hulladékgazdálkodási üzemeltetőket, illetve az újrafeldolgozókat terheli a jelentéstételi kötelezettség.

(90)

Annak érdekében, hogy lehetővé váljon az elemek begyűjtésére és kezelésére vonatkozó kötelezettségek teljesítésének és hatékonyságának ellenőrzése, szükség van arra, hogy az adott szereplők jelentést tegyenek az illetékes hatóságoknak. Az elemek gyártóinak és más, elemeket gyűjtő hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek minden naptári év vonatkozásában jelentést kell tenniük – adott esetben – az értékesített elemekre, illetve a begyűjtött hulladékelemekre vonatkozó adatokról. A kezelés és az újrafeldolgozás tekintetében a hulladékgazdálkodási üzemeltetőket, illetve az újrafeldolgozókat terheli a jelentéstételi kötelezettség. Az e rendelet szerinti kezelést végző hulladékgazdálkodási üzemeltetőket a 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikkével összhangban az adott elemek gyártóinak vagy a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszereknek kiválasztási eljárásnak kell alávetniük.

Módosítás 73

Rendeletre irányuló javaslat

95 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(95)

Az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (62) a piacfelügyeletre és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozó szabályokat állapít meg. Annak biztosítása érdekében, hogy áruk szabad mozgásának előnyeit élvező termékek megfeleljenek az olyan közérdek magas szintű védelme követelményének, mint az emberi egészség, a biztonság, valamint a vagyon és a környezet védelme, az említett rendeletet alkalmazni kell az e rendelet hatálya alá tartozó elemekre. Ezért az (EU) 2019/1020 rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(95)

Az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (62) a piacfelügyeletre és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozó szabályokat állapít meg. Annak biztosítása érdekében, hogy az áruk szabad mozgásának előnyeit élvező termékek megfeleljenek az olyan közérdek magas szintű védelme követelményének, mint az emberi egészség, a biztonság, valamint a vagyon és a környezet védelme, az említett rendeletet alkalmazni kell az e rendelet hatálya alá tartozó elemekre , beleértve az Unión kívül gyártott és az uniós piacra bekerülő elemeket . Ezért az (EU) 2019/1020 rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

Módosítás 74

Rendeletre irányuló javaslat

97 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(97)

Léteznie kell olyan eljárásnak, amelynek során az érdekelt felek tájékoztatást kapnak az olyan elemekkel kapcsolatban tervezett intézkedésekről, amelyek kockázatot jelentenek az emberi egészségre, a biztonságra, a vagyonra és a környezetre nézve. Lehetővé kell tenni továbbá azt is, hogy a tagállami piacfelügyeleti hatóságok a megfelelő gazdasági szereplőkkel együttműködve az ilyen elemeket illetően már korai szakaszban fel tudjanak lépni. E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni, hogy végrehajtási aktusokat fogadhasson el annak meghatározása érdekében, hogy a nem megfelelő elemek tekintetében hozott nemzeti intézkedések indokoltak-e vagy sem.

(97)

Léteznie kell olyan eljárásnak, amelynek során az érdekelt felek tájékoztatást kapnak az olyan elemekkel kapcsolatban tervezett intézkedésekről, amelyek kockázatot jelentenek az emberi egészségre, a biztonságra, a vagyonra és a környezetre nézve. Lehetővé kell tenni továbbá azt is, hogy a tagállami piacfelügyeleti hatóságok a megfelelő gazdasági szereplőkkel együttműködve az ilyen elemeket illetően már korai szakaszban fel tudjanak lépni. E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni, hogy végrehajtási aktusokat fogadhasson el annak gyors meghatározása érdekében, hogy a nem megfelelő elemek tekintetében hozott nemzeti intézkedések indokoltak-e vagy sem.

Módosítás 75

Rendeletre irányuló javaslat

98 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(98)

A piacfelügyeleti hatóságoknak jogot kell biztosítani arra, hogy a gazdasági szereplők számára előírják korrekciós intézkedések megtételét vagy arra a megállapításra alapozva, hogy az elem nem teljesíti a rendelet követelményeit, vagy pedig arra, hogy a gazdasági szereplő megsérti az elemek forgalomba hozatalára vagy forgalmazására, illetve a fenntarthatóságra, biztonságra vagy címkézésre, vagy pedig a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó szabályokat.

(98)

A piacfelügyeleti hatóságoknak jogot kell biztosítani arra, hogy a gazdasági szereplők számára előírják korrekciós intézkedések megtételét vagy arra a megállapításra alapozva, hogy az elem nem teljesíti a rendelet követelményeit, vagy pedig arra, hogy a gazdasági szereplő megsérti az elemek forgalomba hozatalára vagy forgalmazására, illetve a fenntarthatóságra, biztonságra, címkézésre és tájékoztatásra , vagy pedig a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó szabályokat.

Módosítás 76

Rendeletre irányuló javaslat

98 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(98a)

Annak érdekében, hogy az (EU) 2019/1020 rendelettel létrehozott piacfelügyeleti keretrendszeren belül Unió-szerte biztosítani lehessen az elemek tekintetében a vizsgálatok hatékonyságát és következetességét, valamint hogy a kockázatot jelentő elemekre vonatkozó értékelések során független műszaki és tudományos tanácsokat lehessen nyújtani, a Bizottságnak ki kell jelölnie egy uniós vizsgálóhelyet. Ezen túlmenően az elemekre vonatkozó, e rendelettel létrehozott uniós jogi keretnek való megfelelést nemzeti szinten is elő kell mozdítani.

Módosítás 77

Rendeletre irányuló javaslat

98 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(98b)

Az áruk Unión belüli szabad mozgását gyakran akadályozzák nemzeti szinten felállított akadályok, amelyek gátolják a belső piac teljes körű megvalósítását, és rontják a vállalkozások – különösen az uniós gazdaság gerincét alkotó kkv-k – üzleti és fejlődési lehetőségeit. A tagállamoknak ezért teljes mértékben ki kell használniuk azt a lehetőséget, hogy az elemek belső piacához való hozzáféréssel kapcsolatban felmerülő jogviták gyors rendezése érdekében megállapodásokat kössenek egymással a választottbírósági eljárások alkalmazásáról.

Módosítás 78

Rendeletre irányuló javaslat

99 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(99)

A közbeszerzés fontos ágazatnak számít az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése, valamint a fenntarthatóbb termékek irányába történő piaci átalakulás ösztönzése tekintetében. A 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben és a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (63) foglalt meghatározás szerinti ajánlatkérő szerveknek, valamint a 2014/25/EU irányelvben (64) definiált közszolgáltató ajánlatkérőknek elemek vagy elemeket tartalmazó termékek beszerzése során figyelembe kell venniük a környezeti hatásokat a tiszta és energiahatékony mobilitás és energiatárolás piacának előmozdítása és ösztönzése, ezáltal pedig az Unió környezetvédelmi, éghajlat-politikai és energiapolitikai célkitűzéseihez való hozzájárulás érdekében.

(99)

A közbeszerzés fontos ágazatnak számít az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése, valamint a fenntarthatóbb termékek irányába történő piaci átalakulás ösztönzése tekintetében. A 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (63) és a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben  (64) foglalt meghatározás szerinti ajánlatkérő szerveknek, valamint a 2014/25/EU irányelvben definiált közszolgáltató ajánlatkérőknek elemek vagy elemeket tartalmazó termékek beszerzése során figyelembe kell venniük a környezeti hatásokat, valamint biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági szereplők ténylegesen teljesítsék a társadalmi és környezetvédelmi követelményeket a tiszta és energiahatékony mobilitás és energiatárolás piacának előmozdítása és ösztönzése, ezáltal pedig az Unió környezetvédelmi, éghajlat-politikai és energiapolitikai célkitűzéseihez való hozzájárulás érdekében. Emellett a kkv-knak az elemek piacán lebonyolított közbeszerzésekhez való hozzáférésének javítása, valamint a helyi és uniós érdekelt felek nagyobb számú részvételének ösztönzése szintén jelentősen hozzájárulna az említett célkitűzések eléréséhez.

Módosítás 79

Rendeletre irányuló javaslat

105 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(105)

A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia annak meghatározására vonatkozóan, hogy a kockázatot jelentő, megfelelő elemmel kapcsolatban meghozott nemzeti intézkedés indokolt-e vagy sem, amennyiben ez az emberi egészség, a biztonság, a vagyon vagy a környezet védelmével kapcsolatos, kellően indokolt és rendkívül sürgős esetekben szükséges.

(105)

A Bizottságnak haladéktalanul azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia annak meghatározására vonatkozóan, hogy a kockázatot jelentő, megfelelő elemmel kapcsolatban meghozott nemzeti intézkedés indokolt-e vagy sem, amennyiben ez az emberi egészség, a biztonság, a vagyon vagy a környezet védelmével kapcsolatos, kellően indokolt és rendkívül sürgős esetekben szükséges.

Módosítás 80

Rendeletre irányuló javaslat

106 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(106)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell e szabályok végrehajtását. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(106)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell e szabályok végrehajtását. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Az Unió-szerte összehangolt végrehajtás biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a szankciókra és az egyéneknek okozott károk megtérítésére vonatkozó harmonizált kritériumok vagy iránymutatások kidolgozására vonatkozóan.

Módosítás 81

Rendeletre irányuló javaslat

109 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(109a)

Fontos, hogy e rendelet végrehajtása során figyelembe vegyék a környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokat. Ezenkívül az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében fontos, hogy e rendelet végrehajtása során minden rendelkezésre álló releváns technológiát egyformán figyelembe vegyenek, feltéve, hogy ezek a technológiák lehetővé teszik, hogy az elemek teljes mértékben megfeleljenek az e rendeletben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Ezenkívül nem szabad túlzott adminisztratív terheket róni a gazdasági szereplőkre, különösen a kkv-kra.

Módosítás 82

Rendeletre irányuló javaslat

110 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(110)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a belső piac működésének annak biztosítása mellett történő garantálását, hogy a forgalomba hozott elemek teljesítsék az emberek egészsége, a biztonság, a vagyon és a környezet védelmének magas szintjét biztosító követelményeket – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a harmonizáció szükségessége miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket,

(110)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a belső piac működésének annak biztosítása mellett történő garantálását, hogy a forgalomba hozott elemek és a hulladékelemekhez kapcsolódó műveletek teljesítsék az emberek egészsége, a biztonság, a vagyon és a környezet védelmének magas szintjét biztosító követelményeket – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a harmonizáció szükségessége miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket,

Módosítás 83

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Ez a rendelet az elemek forgalomba hozatalát vagy használatbavételét lehetővé tévő, a fenntarthatóságra, a biztonságra, a címkézésre és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket , valamint a hulladékelemek begyűjtésére, kezelésére és újrafeldolgozására vonatkozó követelményeket állapít meg.

(1)   Ez a rendelet az elemek forgalomba hozatalát vagy használatbavételét lehetővé tévő, a  környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságra, a biztonságra, a címkézésre és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket állapít meg.

Módosítás 84

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     Ezenkívül ez az rendelet olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek a hulladékelemek keletkezésének és a hulladékelemek keletkezése és kezelése nyomán fellépő káros hatásoknak a megelőzése vagy csökkentése, valamint az erőforrás-felhasználás globális hatásainak csökkentése és e felhasználás hatékonyságának javítása révén védik a környezetet és az emberi egészséget.

Módosítás 85

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Ezt a rendeletet valamennyi típusú elemre alkalmazni kell, így a hordozható elemekre, a gépjárműelemekre, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre és az ipari elemekre, függetlenül azok formájától, méretétől, súlyától, kialakításától, anyagösszetételétől és felhasználásától. A rendeletet továbbá más termékekbe beépített vagy ilyen termékekhez hozzáadott elemekre is alkalmazni kell.

(2)   Ezt a rendeletet valamennyi típusú elemre alkalmazni kell, így a hordozható elemekre, a  könnyű szállítóeszközökben használt elemekre, a gépjárműelemekre, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre és az ipari elemekre, függetlenül azok formájától, méretétől, súlyától, kialakításától, anyagösszetételétől, felhasználásától és rendeltetésétől . A rendeletet továbbá más termékekbe beépített vagy ilyen termékekhez hozzáadott elemekre is alkalmazni kell.

Módosítás 86

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 3 bekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

a 2009/71/Euratom tanácsi irányelv  (1a) 3. cikkében meghatározott, kifejezetten a nukleáris létesítmények biztonságát biztosító berendezések.

Módosítás 87

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A VII. fejezet kivételével ez a rendelet nem alkalmazandó azokra az elemekre, amelyek gyártója bizonyítani tudja, hogy azokat e rendelet hatálybalépése előtt gyártották.

Módosítás 88

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

1.

„elem”: bármely olyan elektromos energiaforrás , amely kémiai energia közvetlen átalakulása útján keletkezik , és amely egy vagy több nem újratölthető vagy újratölthető cellából vagy azok csoportjaiból áll;

1.

„elem”: elektromos áramforrás , amely kémiai energiát közvetlenül elektromos energiává alakít át , és egy vagy több nem újratölthető vagy újratölthető cellából vagy azok csoportjaiból, például elemcsomagokból vagy elemmodulokból áll;

Módosítás 89

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 6 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

6.

„belső tárolóval rendelkező elem”: olyan elem, amelyhez nem csatlakoznak külső eszközök energia tárolása érdekében;

törölve

Módosítás 90

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 7 pont – 3 francia bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

nem ipari célokra tervezett; valamint

nem kizárólag ipari felhasználásra tervezett; továbbá

Módosítás 91

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 7 pont – 4 francia bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

nem elektromos meghajtású gépjárműben használt elem és nem gépjárműelem;

nem könnyű szállítóeszközben használt elem, nem elektromos meghajtású gépjárműben használt elem és nem gépjárműelem;

Módosítás 92

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 8 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

8.

„általános felhasználású hordozható elemek”: a következő közös jellemzőkkel rendelkező elemek: 4,5 volt (3R12), D, C, AA, AAA, AAAA, A23, 9 volt (PP3);

8.

„általános felhasználású hordozható elemek”: a következő közös jellemzőkkel rendelkező elemek: 4,5 volt (3R12), gombelem, D, C, AA, AAA, AAAA, A23, 9 volt (PP3);

Módosítás 93

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 9 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

9.

„könnyű szállítóeszközök” : 750 wattnál kisebb teljesítményű villanymotorral rendelkező kerekes járművek , amelyeken az utasok ülnek a jármű mozgása közben , és amelyek működtethetők csak a villanymotorral, vagy pedig a motor és emberi erő kombinációjával;

9.

„könnyű szállítóeszközökben használt elem” : olyan járművekben használt elem, amelyek működtethetők csak a villanymotorral, vagy pedig a motor és emberi erő kombinációjával, beleértve a 25 kg alatti, 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben  (1a) előírt típusjóváhagyott kategóriájú járműveket ;

Módosítás 94

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 10 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

10.

„gépjárműelem”: gépjármű indításához, világításához, illetve gyújtásához használt bármely elem;

10.

„gépjárműelem”: elsősorban gépjármű és közúti forgalomban nem résztvevő mobil berendezés indításához, világításához, gyújtásához, vagy egyéb kiegészítő funkciójához használt elem;

Módosítás 95

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 11 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

11.

„ipari elem”: bármely, ipari felhasználásra szánt elem és bármely egyéb elem, a hordozható elemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és a gépjárműelemek kivételével;

11.

„ipari elem”: kizárólag ipari felhasználásra szánt elem és minden egyéb elem, beleértve a helyhez kötött energiatároló rendszeren belüli elemeket is, a hordozható elemek, a könnyű szállítóeszközben használt elemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és a gépjárműelemek kivételével;

Módosítás 96

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 12 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

12.

„elektromos meghajtású gépjárműben használt elem”: bármely, kifejezetten hibrid és elektromos közúti járművek meghajtására szánt elem;

12.

„elektromos meghajtású gépjárműben használt elem”: kifejezetten a 168/2013/EU rendeletben előírt L kategóriájú, 25 kg feletti, vagy az (EU) 2018/858 rendeletben  (1a) előírt M, N vagy O kategóriájú járműkategóriák meghajtására szolgáló energia biztosítására szánt elem;

Módosítás 97

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 13 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

13.

„helyhez kötött elemes energiatároló rendszer”: olyan, belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elem, amelyet elektromos energia hálózatban történő tárolására és továbbítására terveztek, tekintet nélkül arra, hogy az elemet hol és kik használják;

13.

„helyhez kötött energiatároló rendszeren belüli elem”: olyan újratölthető ipari elem, amelyet villamosenergia-hálózathoz történő csatlakozás esetén kifejezetten az elektromos energia hálózatban történő tárolására és továbbítására terveztek, tekintet nélkül arra, hogy az elemet hol és kik használják;

Módosítás 98

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 21 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

21.

„QR-kód”: mátrix típusú vonalkód , amely egy adott elemmodellre vonatkozó információkra mutat;

21.

„QR-kód”: géppel olvasható mátrix típusú kód , amely e rendelet előírásainak megfelelően egy adott elemmodellre vonatkozó információkra mutat;

Módosítás 99

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 22 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

22.

„elemirányítási rendszer”: az elem elektromos és termikus funkcióit ellenőrző vagy kezelő elektronikus eszköz, amely kezeli és tárolja az elemek állapotának és várható élettartamának meghatározásához szükséges, a VII. mellékletben foglalt paraméterek adatait, és amely kommunikál azzal a járművel vagy készülékkel, amelybe az elemet beépítették;

22.

„elemirányítási rendszer”: az elem biztonságosságának, teljesítményének és üzemidejének befolyásolása érdekében az elem elektromos és termikus funkcióit ellenőrző vagy kezelő elektronikus eszköz, amely kezeli és tárolja az elemek állapotának és várható élettartamának meghatározásához szükséges, a VII. mellékletben foglalt paraméterek adatait, és amely kommunikál azzal a járművel vagy készülékkel, amelybe az elemet beépítették;

Módosítás 100

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 26 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

26a.

„újrapozicionálásra való előkészítés”: olyan művelet, amely előkészíti a hulladékelem részeit vagy az egész hulladékelemet, hogy az elem eredeti rendeltetésétől eltérő célra vagy alkalmazásra lehessen felhasználni;

Módosítás 101

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 26 b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

26b.

„újragyártás”: a használt elemcsomagok, elemmodulok és/vagy elemcellák szétszerelése, helyreállítása, alkatrészeinek cseréje, amelynek célja, hogy az elem teljesítménye és minősége az eredeti elemével egyenértékű szintre kerüljön vissza, akár az eredeti, akár más felhasználási célból;

Módosítás 102

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 38 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

38.

„gyártói felelősségi rendszer”: jogi személy, amely pénzügyi vagy működési szempontból több gyártó nevében megszervezi a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítését;

38.

„gyártói felelősségi rendszer”: jogi személy, amely pénzügyi vagy pénzügyi és működési szempontból több gyártó nevében megszervezi a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítését;

Módosítás 103

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 39 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

39.

„hulladékelem”: bármely elem, amely a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében hulladéknak minősül ;

39.

„hulladékelem”: olyan elem vagy elemcella , amely a hulladéknak a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében meghatározott fogalmába tartozik ;

Módosítás 104

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 40 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

40.

„újrahasználat”: az elem teljes mértékben vagy részben történő közvetlen újrafelhasználása arra a célra, amelyre az elemet eredetileg tervezték;

40.

„újrahasználat”: a hulladéknak nem minősülő elem teljes mértékben vagy részben történő közvetlen újrafelhasználása ugyanarra a célra, amelyre az elemet tervezték;

Módosítás 105

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 41 pont – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

41.

„veszélyes anyag”: bármely anyag, amely megfelel az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendeletének I. mellékletében meghatározott következő veszélyességi osztályok vagy kategóriák bármelyike kritériumainak (67):

41.

„veszélyes anyag”: bármely anyag, amely megfelel az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendeletének I. mellékletében meghatározott veszélyességi osztályok vagy kategóriák bármelyike kritériumainak (67):

Módosítás 106

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 41 pont – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

a 2.1–2.4., 2.6. és 2.7. veszélyességi osztály, a 2.8. veszélyességi osztály A. és B. típusa, a 2.9., 2.10., 2.12., és 2.13. veszélyességi osztály 1. és 2. kategóriája, a 2.14. veszélyességi osztály 1. és 2. kategóriája, és a 2.15. veszélyességi osztály A–F. típusa;

törölve

Módosítás 107

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 41 pont – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

a 3.1–3.6., a 3.7. (a szexuális működésre és termékenységre vagy a fejlődésre gyakorolt káros hatások), a 3.8. (kivéve a kábító hatásokat), a 3.9. és a 3.10. veszélyességi osztály;

törölve

Módosítás 108

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 41 pont – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

a 4.1. veszélyességi osztály;

törölve

Módosítás 109

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés – 5 pont – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

az 5.1. veszélyességi osztály.

törölve

Módosítás 110

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 36 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

36.

„a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc” : újratölthető ipari elemet vagy elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet forgalomba hozó gazdasági szereplő kötelezettségei az irányítási rendszerével, a kockázatkezeléssel, a bejelentett szervezetek által végzett harmadik fél általi ellenőrzésekkel, valamint az elemgyártáshoz szükséges nyersanyagok beszerzéséhez, feldolgozásához és kereskedelméhez kapcsolódó tényleges és esetleges kockázatok meghatározása és kezelése céljából nyújtott tájékoztatással kapcsolatban;

36.

„a kellő gondosság elvének megfelelő elemértéklánc” : az elemet forgalomba hozó gazdasági szereplőnek a társadalmi és környezeti kockázati kategóriák tekintetében fennálló kötelezettségei az irányítási rendszerével, a kockázatkezeléssel, a bejelentett szervezetek által végzett harmadik fél általi ellenőrzésekkel, valamint az elemgyártáshoz szükséges nyersanyagok , vegyi anyagok és másodlagos nyersanyagok beszerzéséhez, feldolgozásához és kereskedelméhez , továbbá a gyártási műveletekhez és a hulladékelemek kezeléséhez, valamint a vonatkozó egyéb üzleti kapcsolatokhoz fűződő tényleges és esetleges kockázatok meghatározása , megelőzése és kezelése céljából nyújtott tájékoztatással kapcsolatban;

Módosítás 111

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 36 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

36a.

„üzleti kapcsolatok”: egy vállalkozásnak a leányvállalataival fennálló kapcsolatai, valamint a teljes – szállítókat és alvállalkozókat is magában foglaló – értékláncán belüli és a vállalkozás üzleti tevékenységeivel, termékeivel vagy szolgáltatásaival közvetlenül összefüggő kereskedelmi kapcsolatai;

Módosítás 112

Rendeletre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – 36 b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

36b.

„nagy kockázatot jelentő térségek”: azon térségek, például bukott államok, ahol a kormányzás és a biztonság gyenge vagy nem létezik, vagy ahol széles körben és rendszeresen megsértik – többek között emberi jogi visszaélésekkel – a nemzetközi jogot;

Módosítás 113

Rendeletre irányuló javaslat

3 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó elemekkel kapcsolatos fenntarthatósági, biztonsági, címkézési és tájékoztatási követelményekkel kapcsolatos okokból, illetve hulladékelemekkel való gazdálkodással kapcsolatos okokból nem tilthatják meg, korlátozhatják vagy akadályozhatják az e rendeletnek megfelelő elemek forgalomba hozatalát vagy használatbavételét.

(1)   A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó elemekkel kapcsolatos társadalmi és környezeti fenntarthatósági, biztonsági, címkézési és tájékoztatási követelményekkel kapcsolatos okokból, illetve hulladékelemekkel való gazdálkodással kapcsolatos okokból nem tilthatják meg, korlátozhatják vagy akadályozhatják az e rendeletnek megfelelő elemek forgalomba hozatalát vagy használatbavételét.

Módosítás 114

Rendeletre irányuló javaslat

3 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Kereskedelmi vásárokon, kiállításokon, bemutatókon és hasonló eseményeken a tagállamok nem akadályozhatják meg olyan elemek bemutatását, amelyek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, amennyiben egy jól látható jelzés egyértelműen utal arra, hogy ezek az elemek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, valamint azokat nem értékesítik mindaddig, amíg megfelelőségüket nem biztosították.

(2)   Kereskedelmi vásárokon, kiállításokon, bemutatókon és hasonló eseményeken a tagállamok nem akadályozhatják meg olyan elemek bemutatását, amelyek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, amennyiben egy jól látható jelzés egyértelműen utal arra, hogy ezek az elemek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, valamint azok nem eladók és nem tehetők a piacon hozzáférhetővé mindaddig, amíg megfelelőségüket nem biztosították. A bemutatók alkalmával az érintett gazdasági szereplő köteles megfelelő intézkedéseket tenni a személyek biztonságának szavatolása érdekében.

Módosítás 115

Rendeletre irányuló javaslat

4 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Elemekre vonatkozó fenntarthatósági, biztonsági, címkézési és tájékoztatási követelmények

Az elemekre vonatkozó fenntarthatósági, biztonsági, címkézési és tájékoztatási , valamint kellő gondosságot szolgáló követelmények

Módosítás 116

Rendeletre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

teljesítik a 39. cikkben meghatározott, a kellő gondosság elvével összefüggő követelményeket.

Módosítás 117

Rendeletre irányuló javaslat

4 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     A hibás elemek cserealkatrészeként forgalomba hozott, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre és gépjárműelemekre ugyanazok a követelmények vonatkoznak, mint a kicserélt elemekre (a gyártásazonos javítás elve).

Módosítás 118

Rendeletre irányuló javaslat

4 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A II. és a III. fejezetben nem tárgyalt bármely további szempont tekintetében az elemek nem jelenthetnek kockázatot az emberi egészségre, a biztonságra, a vagyonra vagy a környezetre.

(2)   A II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben nem tárgyalt bármely további szempont tekintetében az elemek nem jelenthetnek kockázatot az emberi egészségre, a biztonságra, a vagyonra vagy a környezetre.

Módosítás 119

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

Minden egyes tagállam kijelöl továbbá – az első albekezdésben említett illetékes hatóságok közül – egy kapcsolattartó pontot a (3) bekezdés szerinti, a Bizottsággal folytatott kommunikáció céljából.

Módosítás 120

Rendeletre irányuló javaslat

5 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A tagállamok [három hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig értesítik a Bizottságot az (1) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot az illetékes hatóságok nevében vagy címében bekövetkező bármely változásról.

(3)   A tagállamok [három hónappal e rendelet hatálybalépése után]-ig értesítik a Bizottságot az (1) bekezdés alapján kijelölt kapcsolattartó pont nevéről és címéről. A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot a kapcsolattartó pont nevében vagy címében bekövetkező minden változásról.

Módosítás 121

Rendeletre irányuló javaslat

6 cikk – 5 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(5a)     Az 1907/2006/EK rendelet minden módosítását vagy a veszélyes anyagok és vegyi anyagok fenntarthatósági kritériumaira vonatkozó jövőbeli uniós jogszabályok hatálybalépését követő hat hónapon belül a Bizottság értékeli, hogy a módosítás vagy a jövőbeli uniós jogszabályok szükségessé teszik-e e cikk vagy e rendelet I. mellékletének, vagy mindkettőnek a módosítását, és adott esetben e rendelet 73. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az említett rendelkezések ennek megfelelő módosítása céljából.

Módosítás 122

Rendeletre irányuló javaslat

6 cikk – 5 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(5b)     2025. december 31-ig a Bizottság az Európai Vegyianyag-ügynökség segítségével módszeresen felülvizsgálja az elemekben lévő veszélyes anyagokat az emberi egészségre vagy a környezetre jelentett potenciális kockázatok azonosítása érdekében. Az értékelés figyelembe veszi, hogy egy adott veszélyes anyag használata milyen mértékben szükséges az egészséghez és a biztonsághoz, illetve mennyire kritikus fontosságú a társadalom működése szempontjából, valamint a környezet és az egészség szempontjából megfelelő alternatívák rendelkezésre állását. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve a második bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását.

Módosítás 123

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és az újratölthető ipari elemek karbonlábnyoma

Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek , a könnyű szállítóeszközben használt elemek és az újratölthető ipari elemek karbonlábnyoma

Módosítás 124

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)    A 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű , belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely a második albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően elkészített, karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatot tartalmaz minden egyes elemmodell és gyártóüzemenkénti tétel vonatkozásában, valamint amellett tartalmazza legalább a következő információkat:

(1)    Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket , a könnyű szállítóeszközben használt elemeket és az ipari elemeket kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely a második albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően elkészített, karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozatot tartalmaz minden egyes elemmodell és gyártóüzem vonatkozásában, valamint amellett tartalmazza legalább a következő információkat:

Módosítás 125

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – c a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ca)

információk a felhasznált nyersanyagokról, beleértve a megújuló tartalom arányát is;

Módosítás 126

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

az elem teljes karbonlábnyoma, kg szén-dioxid-egyenértékben kifejezve;

d)

az elem teljes karbonlábnyoma, kg szén-dioxid-egyenértékben és az elem karbonlábnyomában kifejezve , amelyet az elemrendszer által a várható élettartam alatt szolgáltatott teljes energia egy kWh-jára vetített szén-dioxid-egyenérték kg-jában kell kiszámítani ;

Módosítás 127

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozattal kapcsolatban az első albekezdésben meghatározott követelmény 2024. július 1-jétől alkalmazandó az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre és az újratölthető ipari elemekre.

A karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozattal kapcsolatban az első albekezdésben meghatározott követelmény 2024. július 1-jétől alkalmazandó az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre , a könnyű szállítóeszközben használt elemekre és az ipari elemekre.

Módosítás 128

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság legkésőbb 2023. július 1-jéig elfogad:

A Bizottság legkésőbb 2023. január 1-jéig elfogad:

Módosítás 129

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

egy a 73. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktust abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse az elem d) pont szerinti teljes karbonlábnyomának kiszámítására szolgáló módszertannal a II. mellékletben meghatározott alapvető elemekkel összhangban;

a)

egy a 73. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktust abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse az elem d) pont szerinti karbonlábnyomának kiszámítására és ellenőrzésére szolgáló módszertannal a II. mellékletben meghatározott alapvető elemekkel összhangban;

Módosítás 130

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés – 4 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az első albekezdésben meghatározott tájékoztatási követelmények módosítása céljából.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a tudományos és műszaki fejlődés fényében a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az első albekezdésben meghatározott tájékoztatási követelmények módosítása céljából.

Módosítás 131

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű, belső tárolóval rendelkező, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és újratölthető ipari elemeket jól látható, olvasható és letörölhetetlen címkével kell ellátni, amelyen fel kell tüntetni azt a karbonlábnyom-teljesítményosztályt, amelybe az adott elem tartozik.

Az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket , a könnyű szállítóeszközben használt elemeket és az ipari elemeket jól látható, olvasható és letörölhetetlen címkével kell ellátni, amelyen fel kell tüntetni az (1) bekezdés d) pontjában említett elem karbonlábnyomát, valamint azt a karbonlábnyom-teljesítményosztályt, amelybe az adott elem tartozik.

Módosítás 132

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A karbonlábnyom-teljesítményosztállyal kapcsolatban az első albekezdésben meghatározott követelmények 2026. január 1-jétől alkalmazandók elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre és az újratölthető ipari elemekre.

A karbonlábnyom-teljesítményosztállyal kapcsolatban az első albekezdésben meghatározott követelmények 2025. július 1-jétől alkalmazandók elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre , a könnyű szállítóeszközökben használt elemekre és az ipari elemekre.

Módosítás 133

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 2 bekezdés – 4 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság legkésőbb 2024. december 31-jéig elfogad:

A Bizottság legkésőbb 2024. január 1-jéig elfogad:

Módosítás 134

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű, belső tárolóval rendelkező , elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és újratölthető ipari elemeket – minden egyes elemmodell és gyártóüzemenkénti tétel vonatkozásában – kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy a nyilatkozat szerint az életciklusra vonatkozó karbonlábnyom-érték a Bizottság által a harmadik albekezdéssel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított maximális küszöbérték alatt van.

A 2 kWh-nál nagyobb névleges energiateljesítményű , elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket, könnyű szállítóeszközökben használt elemeket és újratölthető ipari elemeket – minden egyes elemmodell és gyártóüzemenkénti tétel vonatkozásában – kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy a nyilatkozat szerint az életciklusra vonatkozó karbonlábnyom-érték a Bizottság által a harmadik albekezdéssel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított maximális küszöbérték alatt van.

Módosítás 135

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az első albekezdésben meghatározott, az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértékkel kapcsolatos követelmény 2027. július 1-jétől alkalmazandó elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekre és újratölthető ipari elemekre.

Az első albekezdésben meghatározott, az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértékkel kapcsolatos követelmény 2027. január 1-jétől alkalmazandó 2 kWh-nál nagyobb névleges energiateljesítményű elektromos meghajtású gépjárműben használt elemre , könnyű szállítóeszközben használt elemre és ipari elemre.

Módosítás 136

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 3 bekezdés – 3 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Legkésőbb 2026. július 1-jéig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el abból a célból, hogy megállapítsa az első albekezdésben említett, életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértéket. Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a II. mellékletben meghatározott megfelelő alapvető elemeket.

Legkésőbb 2025. július 1-jéig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el abból a célból, hogy megállapítsa az első albekezdésben említett, életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértéket. Az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a II. mellékletben meghatározott megfelelő alapvető elemeket.

Módosítás 137

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 3 bekezdés – 4 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbérték szükség esetén az elemek (2) bekezdésben említett karbonlábnyom-teljesítményosztályainak az átminősítését vonja maga után.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az első albekezdésben említett életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbértéket az (1) bekezdésnek megfelelően közölt legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján módosítsa. Az életciklusra vonatkozó maximális karbonlábnyom-küszöbérték szükség esetén az elemek (2) bekezdésben említett karbonlábnyom-teljesítményosztályainak az átminősítését vonja maga után.

Módosítás 138

Rendeletre irányuló javaslat

7 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A Bizottság 2025. december 31-ig értékeli, hogy megvalósítható-e az e cikkben foglalt követelmények kiterjesztése a hordozható elemekre, és a (3) bekezdésben említett követelmény a 2 kWh alatti névleges energiával rendelkező ipari elemekre. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve jogalkotási javaslatok elfogadását.

Módosítás 139

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az ipari elemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és a gépjárműelemek újrafeldolgozott tartalma

A hordozható elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek, ipari elemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és a gépjárműelemek újrafeldolgozott tartalma

Módosítás 140

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2027. január 1-jétől azokat a  belső tárolóval rendelkező, 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű ipari elemeket, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és gépjárműelemeket, amelyek aktív anyagaikban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely információkat tartalmaz az egyes elemmodellekben és gyártóüzemenkénti tételekben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségére vonatkozóan.

2025. július 1-jétől azokat a  hordozható elemeket – az általános felhasználású hordozható elemek kivételével –, könnyű szállítóeszközökben használt elemeket, ipari elemeket, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és gépjárműelemeket, amelyek aktív anyagaikban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely információkat tartalmaz az egyes elemmodellekben és gyártóüzemenként az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségére vonatkozóan.

Módosítás 141

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2025. december 31-ig a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben megállapítja az első albekezdésben említett, az elemekben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségének kiszámítására és ellenőrzésére szolgáló módszert. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

2023. december 31-ig a Bizottság:

 

a)

a 73. cikkel összhangban e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amelyben megállapítja az első albekezdésben említett, az elemekben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségének kiszámítására és ellenőrzésére szolgáló módszert,

 

b)

végrehajtási jogi aktust fogad el a hasznosított anyagokra vonatkozó nyilatkozat formátumának és a műszaki dokumentációnak a meghatározására. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Módosítás 142

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   2030. január 1-jétől azokat a  belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező ipari elemeket, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és gépjárműelemeket, amelyek aktív anyagaikban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy az ilyen elemek legalább a következő arányban tartalmaznak az egyes elemmodellekben és gyártóüzemenkénti tételekben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt:

(2)   2030. január 1-jétől azokat a  hordozható elemeket – az általános felhasználású hordozható elemek kivételével –, könnyű szállítóeszközökben használt elemeket, ipari elemeket, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és gépjárműelemeket, amelyek aktív anyagaikban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy az ilyen elemek legalább a következő arányban tartalmaznak az egyes elemmodellekben és gyártóüzemenként az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt:

Módosítás 143

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – 3 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   2035. január 1-jétől azokat a  belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező ipari elemeket, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és gépjárműelemeket, amelyek aktív anyagaikban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy az ilyen elemek legalább a következő arányban tartalmaznak az egyes elemmodellekben és gyártóüzemenkénti tételekben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt:

(3)   2035. január 1-jétől azokat a  hordozható elemeket – az általános felhasználású hordozható elemek kivételével –, könnyű szállítóeszközökben használt elemeket, ipari elemeket, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket és gépjárműelemeket, amelyek aktív anyagaikban kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt tartalmaznak, kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy az ilyen elemek legalább a következő arányban tartalmaznak az egyes elemmodellekben és gyártóüzemenként az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobaltot, ólmot, lítiumot vagy nikkelt:

Módosítás 144

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)    Amennyiben a hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel rendelkezésre állása vagy hiánya alapján indokolt és helyénvaló, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy 2027. december 31-ig a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott célkitűzések módosítása céljából .

(4)    Az (1) bekezdésben említett módszertan kidolgozását követően, de legkésőbb 2027. december 31-ig a Bizottság értékeli, hogy a hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel 2030-ra és 2035-re előre jelzett rendelkezésre állása vagy hiánya alapján, valamint a műszaki és tudományos fejlődés fényében helyénvaló-e felülvizsgálni a (2) és (3) bekezdésben meghatározott célkitűzéseket . A Bizottság azt is értékeli, hogy az említett a célkitűzéseket milyen mértékben érik el a fogyasztás előtti vagy a fogyasztás utáni hulladék révén, és hogy helyénvaló-e a célkitűzések elérését a fogyasztás utáni hulladékra korlátozni. A Bizottság szükség esetén az értékelés alapján jogalkotási javaslatot nyújt be.

Módosítás 145

Rendeletre irányuló javaslat

8 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     Ha az újrahasznosítható anyagok típusát érintő elemtechnológiai változások indokolttá teszik, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban e rendelet kiegészítése céljából felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, és további nyersanyagokat és célokat vegyen fel a (2) és (3) bekezdésben meghatározott listákra.

Módosítás 146

Rendeletre irányuló javaslat

9 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az általános felhasználású hordozható elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó követelmények

A hordozható elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó követelmények

Módosítás 147

Rendeletre irányuló javaslat

9 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   2027. január 1-jétől az általános felhasználású hordozható elemeknek teljesíteniük kell a III. mellékletben meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében a Bizottság által a (2) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt értékeket.

(1)   2027. január 1-jétől a hordozható elemeknek teljesíteniük kell a III. mellékletben meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében a Bizottság által a (2) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt értékeket.

Módosítás 148

Rendeletre irányuló javaslat

9 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2025. december 31-ig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse a III. mellékletben meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében azokkal a minimális értékekkel, amelyeket az általános felhasználású hordozható elemeknek el kell érniük.

2025. július 1-ig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse a III. mellékletben meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében azokkal a minimális értékekkel, amelyeket az általános felhasználású hordozható elemeknek el kell érniük , beleértve a hordozható elemeket is .

Módosítás 149

Rendeletre irányuló javaslat

9 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. mellékletben meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek módosítása céljából a műszaki és tudományos fejlődésre tekintettel.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. mellékletben meghatározott minimumértékek módosítása és az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó további paraméterek meghatározása céljából a műszaki és tudományos fejlődésre tekintettel.

Módosítás 150

Rendeletre irányuló javaslat

9 cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az első albekezdés szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság mérlegeli az általános felhasználású hordozható elemek életciklusa során gyakorolt környezeti hatás csökkentésének szükségességét, valamint figyelembe veszi a vonatkozó nemzetközi szabványokat és címkerendszereket. A Bizottság biztosítja továbbá, hogy az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal megállapított rendelkezések ne gyakoroljanak jelentős mértékű kedvezőtlen hatást az ilyen elemek vagy az ilyen elemeket magukban foglaló készülékek működőképességére, a megfizethetőségre és a végfelhasználók költségeire, valamint az ágazat versenyképességére. Nem róhatók túlzott adminisztratív terhek a szóban forgó elemek és készülékek gyártóira.

Az első albekezdés szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság mérlegeli a hordozható elemek életciklusa során gyakorolt környezeti hatás csökkentésének és az erőforráshatékonyság növelésének szükségességét, valamint figyelembe veszi a vonatkozó nemzetközi szabványokat és címkerendszereket. A Bizottság biztosítja továbbá, hogy az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal megállapított rendelkezések ne gyakoroljanak jelentős mértékű kedvezőtlen hatást az ilyen elemek vagy az ilyen elemeket magukban foglaló készülékek biztonságára, működőképességére, a megfizethetőségre és a végfelhasználók költségeire, valamint az ágazat versenyképességére.

Módosítás 151

Rendeletre irányuló javaslat

9 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)    2030. december 31-ig a Bizottság értékeli az általános felhasználású, nem újratölthető hordozható elemek használatának fokozatos kivezetésére irányuló intézkedések megvalósíthatóságát az ilyen elemek környezeti hatásának minimalizálása érdekében az életciklus-értékelési módszer alapján. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve jogalkotási javaslatok elfogadását.

(3)    2027. december 31-ig a Bizottság értékeli az általános felhasználású, nem újratölthető hordozható elemek használatának fokozatos kivezetésére irányuló intézkedések megvalósíthatóságát és az életképes alternatívákat a végfelhasználók számára az ilyen elemek környezeti hatásának minimalizálása érdekében az életciklus-értékelési módszer alapján. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve a második bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadását a kivezetésre, a környezettudatos tervezésére vonatkozó követelményekre vagy mindkettőre, amennyiben az környezeti szempontból hasznos .

Módosítás 152

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az újratölthető ipari elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó követelmények

Az ipari elemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és a könnyű szállítóeszközökben használt elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó követelmények

Módosítás 153

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

[E rendelet hatálybalépése után 12 hónappal]-tól a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely tartalmazza a IV. melléklet A. részében meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek értékeit.

… [E rendelet hatálybalépése után 12 hónappal]-tól /-től az ipari elemeket, a könnyű szállítóeszközökben használt elemeket és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely tartalmazza a IV. melléklet A. részében meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek értékeit.

Módosítás 154

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     2026. január 1-jéig az (1) bekezdésben említett ipari elemek, a könnyű szállítóeszközökben használt elemek és az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó információkat hozzáférhetővé kell tenni a 64. cikkben és a XIII. mellékletben meghatározott elektronikus adatcsererendszer nyilvánosan elérhető részén keresztül. Az ilyen elemek teljesítményére és tartósságára vonatkozó információkat a vásárlás előtt a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani.

Módosítás 155

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 1 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1b)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek IV. mellékletben meghatározott elektrokémiai teljesítményére és a tartósságára vonatkozó paraméterek módosítása céljából a műszaki és tudományos fejlődésre tekintettel.

Módosítás 156

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 1 c bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1c)     A Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek IV. mellékletben meghatározott elektrokémiai teljesítményére és a tartósságára vonatkozó paraméterek módosítására az ENSZ EGB elektromos járművekkel és a környezetvédelemmel foglalkozó informális munkacsoportja által elfogadott műszaki előírások elfogadásától számított 6 hónapon belül, a IV. mellékletben szereplő paraméterek és az ENSZ EGB műszaki előírásai közötti koherencia biztosítása érdekében.

Módosítás 157

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   2026. január 1-jétől a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemeknek meg kell felelniük a Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a IV. melléklet A. részében foglalt, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében meghatározott minimális értékeknek.

(2)   2026. január 1-jétől az ipari elemeknek, a könnyű szállítóeszközökben használt elemeknek és az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemeknek meg kell felelniük az adott elemtípusra vonatkozóan a Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a IV. melléklet A. részében foglalt, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében meghatározott minimális értékeknek.

Módosítás 158

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2024. december 31-ig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse a IV. melléklet A. részében meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében azokkal a minimális értékekkel, amelyeket a  belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemeknek el kell érniük.

2024. december 31-ig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse a IV. melléklet A. részében meghatározott, az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó paraméterek tekintetében azokkal a minimális értékekkel, amelyeket a  könnyű szállítóeszközökben használt elemeknek, az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemeknek és az ipari elemeknek el kell érniük.

Módosítás 159

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az első albekezdés szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság mérlegeli a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemek életciklusa során gyakorolt környezeti hatás csökkentésének szükségességét, valamint biztosítja, hogy az említett jogi aktussal megállapított követelmények ne gyakoroljanak jelentős mértékű kedvezőtlen hatást az ilyen elemek vagy az ilyen elemeket magukban foglaló készülékek működőképességére, a megfizethetőségre és a végfelhasználók költségeire, valamint az ágazat versenyképességére. Nem róhatók túlzott adminisztratív terhek a szóban forgó elemek és készülékek gyártóira.

Az első albekezdés szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktus kidolgozása során a Bizottság mérlegeli az ipari elemek , az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek és a könnyű szállítóeszközökben használt elemek életciklusa során gyakorolt környezeti hatás csökkentésének szükségességét, valamint biztosítja, hogy az említett jogi aktussal megállapított követelmények ne gyakoroljanak jelentős mértékű kedvezőtlen hatást az ilyen elemek vagy az ilyen elemeket magukban foglaló készülékek működőképességére, a megfizethetőségre és a végfelhasználók költségeire, valamint az ágazat versenyképességére.

Módosítás 160

Rendeletre irányuló javaslat

10 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a IV. mellékletben meghatározott elektrokémiai teljesítmény és tartóssági minimumértékek módosítása tekintetében a műszaki és tudományos fejlődés figyelembe vétele érdekében, szinergiákat biztosítva az elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális ENSZ-EGB munkacsoport munkájából származó minimumértékekkel, elkerülve a felesleges átfedéseket. Az elektrokémiai teljesítményre és a tartósságra vonatkozó minimumértékek módosítása nem vezethet az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek teljesítményének és tartósságának csökkenéséhez.

Módosítás 161

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A hordozható elemek eltávolíthatósága és cserélhetősége

A hordozható elemek és könnyű szállítóeszközökben használt elemek eltávolíthatósága és cserélhetősége

Módosítás 162

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A készülékekbe beépített hordozható elemeket úgy kell kialakítani, hogy azokat a végfelhasználók vagy független szereplők könnyen el tudják távolítani és ki tudják cserélni az adott készülék élettartama során, amennyiben az elemek élettartama rövidebb, mint a készüléké, vagy legkésőbb a készülék élettartama végén.

2024. január 1-jétől a készülékekbe beépített hordozható elemeket és a könnyű szállítóeszközökben használt elemeket úgy kell kialakítani, hogy azok egyszerű és széles körben használatos eszközökkel könnyen és biztonságosan, a készülék vagy az elemek károsodása nélkül eltávolíthatók és cserélhetők legyenek. A hordozható elemeket és a könnyű szállítóeszközökben használt elemeket úgy kell kialakítani, hogy azokat a végfelhasználók vagy független szereplők el tudják távolítani és ki tudják cserélni az adott készülék élettartama során, amennyiben az elemek élettartama rövidebb, mint a készüléké, vagy legkésőbb a készülék élettartama végén. A könnyű szállítóeszközökbe beépített elemeket úgy kell kialakítani, hogy azokat független szereplők el tudják távolítani és ki tudják cserélni.

Módosítás 163

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Egy elem akkor tekinthető könnyen cserélhetőnek, ha a készülékből való eltávolítását követően egy hasonló elemmel helyettesíthető anélkül, hogy ez befolyásolná a készülék működését vagy teljesítményét.

Egy elem akkor tekinthető könnyen cserélhetőnek, ha a készülékből vagy a könnyű szállítóeszközből való eltávolítását követően egy kompatibilis elemmel helyettesíthető anélkül, hogy az befolyásolná a készülék vagy a könnyű szállítóeszköz működését, teljesítményét vagy biztonságosságát .

Módosítás 164

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

A hordozható elemeknek és a könnyű szállítóeszközöket működtető elemeknek a modell utolsó egységének forgalomba hozatala után legalább 10 évig rendelkezésre kell állniuk a meghajtott berendezés alkatrészeként a független felhasználók és szakemberek számára, észszerű és megkülönböztetésmentes áron.

Módosítás 165

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     Az érintett gazdasági szereplőnek a készülék vásárlásakor egyértelmű és részletes utasításokkal kell szolgálnia az eltávolításra és cserére vonatkozóan, és azokat a termék várható élettartama alatt a végfelhasználók – köztük a fogyasztók – számára könnyen érthető módon folyamatosan online elérhetővé kell tennie a honlapján.

Módosítás 166

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 1 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1b)     A szoftvert nem szabad arra használni, hogy befolyásolja a hordozható elem vagy a könnyű szállítóeszközök vagy azok kulcsfontosságú alkatrészei cseréjét egy másik kompatibilis elemre vagy kulcsfontosságú alkatrészre.

Módosítás 167

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 2 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

biztonsági, teljesítményi, egészségügyi okokból, illetve az adatok sértetlenségének megőrzése érdekében szükség van az energiaellátás folyamatosságának biztosítására, valamint a készülék és a hordozható elem folyamatos összeköttetésére; vagy

a)

biztonsági okokból szükség van az energiaellátás folyamatosságának biztosítására, valamint a készülék és a hordozható elem folyamatos összeköttetésére , és a gyártó bizonyítani tudja, hogy nincs más alternatív a piacon ;

Módosítás 168

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 2 albekezdés – a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

aa)

egészségügyi okokból, illetve az adatok sértetlenségének megőrzése érdekében szükség van az energiaellátás folyamatosságának biztosítására, valamint a készülék és a hordozható elem folyamatos összeköttetésére, és a gyártó bizonyítani tudja, hogy nincs más alternatíva a piacon;

Módosítás 169

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 2 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az elem működése csak akkor lehetséges, ha az elemet beépítették a készülék szerkezetébe.

b)

az elem működése csak akkor lehetséges, ha az elemet beépítették a készülék szerkezetébe , és a gyártó bizonyítani tudja, hogy nincs más alternatíva a piacon .

Módosítás 170

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

Az érintett gazdasági szereplőnek a végfelhasználókat a készülék megvásárlásakor világos és közérthető módon – többek között címkézés révén – tájékoztatnia kell az első albekezdésben meghatározott eltérés hatálya alá tartozó minden esetről. A megadott információknak tartalmazniuk kell az elem várható élettartamát.

Módosítás 171

Rendeletre irányuló javaslat

11 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A Bizottság iránymutatást fogad el a (2) bekezdésben foglalt eltérések összehangolt alkalmazásának előmozdítása érdekében.

(3)   A Bizottság legkésőbb 12 hónappal a rendelet hatálybalépését követően iránymutatást fogad el a (2) bekezdésben foglalt eltérések összehangolt alkalmazásának előmozdítása érdekében.

Módosítás 172

Rendeletre irányuló javaslat

11 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

11a. cikk

 

A gépjárműelemek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és az ipari elemek eltávolíthatósága és cserélhetősége

 

(1)     A gépjárműelemeket, az ipari elemeket és az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemeket – ha élettartamuk rövidebb, mint azé a készüléké vagy gépjárműé, amelyben használják – úgy kell kialakítani, hogy azokat képzett független üzemeltetők könnyen el tudják távolítani és ki tudják cserélni, és az elemcsomag előzetes szétszerelése nélkül ártalmatlanítani tudják.

 

(2)     Az ipari elemeket és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket – beleértve az illesztési, rögzítési és tömítőelemeket is – úgy kell megtervezni, hogy lehetővé tegyék az egyes elemcellák vagy más kulcsfontosságú alkatrészek eltávolíthatóságát, cserélhetőségét és szétszerelhetőségét az elem károsodása nélkül.

 

(3)     Nem szabad olyan szoftvert használni, amely befolyásolja az ipari elemek vagy az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vagy azok kulcsfontosságú alkatrészeinek egy más kompatibilis elemre vagy kulcsfontosságú alkatrészre történő cserélését.

 

(4)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e cikkben foglalt szabályokat kiegészítő részletes szabályok megállapítása céljából, amelyekben meghatározza a gépjárműelemek, az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek és az ipari elemek eltávolíthatóságára, cserélhetőségére és szétszerelésére vonatkozó kritériumokat, figyelembe véve a tudományos és műszaki fejlődést.

Módosítás 173

Rendeletre irányuló javaslat

11 b cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

11b. cikk

A javított gépjárműelemek, ipari elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek biztonságossága

(1)     A javított gépjárműelemek, ipari elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek biztonságosságát megfelelő roncsolásmentes vizsgálatok alapján kell értékelni.

(2)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon a javított elemek biztonságosságát szolgáló megfelelő tesztelési módszerek meghatározására.

Módosítás 174

Rendeletre irányuló javaslat

11 c cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

11c. cikk

Egységes töltők

A Bizottság 2024. január 1-jéig értékeli, hogy miként lehet a legjobban bevezetni a legkésőbb 2026. január 1-jéig alkalmazandó harmonizált szabványokat az elektromos meghajtású gépjárművekhez és könnyű szállítóeszközökhöz tervezett újratölthető elemek, valamint a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezések meghatározott kategóriáiba beépített újratölthető elemek egységes töltőjére.

Az (1) bekezdésben említett értékelés során a Bizottság figyelembe veszi a piac méretét, a hulladék mennyiségének csökkenését, a rendelkezésre állást, továbbá a fogyasztókra és más végfelhasználókra háruló költségek csökkenését.

A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve jogalkotási javaslatok elfogadását.

A Bizottság értékelése nem érinti az ilyen egységes töltők korábbi időpontban történő bevezetését előíró jogszabályok elfogadását.

Módosítás 175

Rendeletre irányuló javaslat

12 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A helyhez kötött elemes energiatároló rendszerek biztonsága

A helyhez kötött energiatároló rendszerekben megtalálható elemek biztonsága

Módosítás 176

Rendeletre irányuló javaslat

12 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A helyhez kötött elemes energiatároló rendszereket kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy azok biztonságosak szokásos működésük és használatuk során, ideértve annak az igazolását, hogy azokat sikeresen tesztelték az V. mellékletben meghatározott biztonsági paraméterek tekintetében a legkorszerűbb vizsgálati módszerek alkalmazásával.

(1)   A helyhez kötött energiatároló rendszerekben megtalálható elemeket kísérő műszaki dokumentációval kell ellátni, amely igazolja, hogy azok biztonságosak szokásos működésük és használatuk során, ideértve annak az igazolását, hogy azokat sikeresen tesztelték az V. mellékletben meghatározott biztonsági paraméterek tekintetében a legkorszerűbb vizsgálati módszerek alkalmazásával.

Módosítás 177

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)    2027. január 1-jétől az elemeket címkével kell ellátni, amely tartalmazza a VI. melléklet A. részében meghatározott információkat.

(1)   … [ 24 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-tól/től az elemeket címkével kell ellátni, amely tartalmazza a VI. melléklet A. részében meghatározott információkat és az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt konkrét információkat .

Módosítás 178

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   2027. január 1-jétől a hordozható elemeket és a gépjárműelemeket címkével kell ellátni, amely információkat tartalmaz azok kapacitására vonatkozóan, valamint a hordozható elemeket olyan címkével kell ellátni, amely információkat tartalmaz a minimális átlagos élettartamra vonatkozóan konkrét alkalmazások esetén.

(2)   2027. január 1-jétől a hordozható elemeket , a könnyű szállítóeszközökben használt elemeket és a gépjárműelemeket címkével kell ellátni, amely információkat tartalmaz azok névleges energiateljesítményére, valamint minimális átlagos élettartamára vonatkozóan konkrét alkalmazások használata esetén, továbbá a ciklusok száma és naptári évek formájában .

Módosítás 179

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)     2023. január 1-jétől az általános felhasználású, nem újratölthető hordozható elemeket „nem újratölthető” feliratú címkével kell ellátni.

Módosítás 180

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 3 bekezdés – 4 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Abban az esetben, ha az elem mérete miatt az ábra kisebb lenne, mint 0,5 × 0,5  cm, az elemet nem kell megjelölni, de a csomagolásra egy legalább 1 × 1 cm-es ábrát kell nyomtatni.

Abban az esetben, ha az elem mérete miatt az ábra kisebb lenne, mint 0,47 × 0,47  cm, az elemet nem kell megjelölni, de a csomagolásra egy legalább 1 × 1 cm-es ábrát kell nyomtatni.

Módosítás 181

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     2023. július 1-jétől az elemeket az elem típusa és vegyi összetétele alapján harmonizált színkódot tartalmazó szimbólummal kell címkézni.

Módosítás 182

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

-aa)

2025. január 1-jétől a VI. melléklet Aa. részében meghatározott információk;

Módosítás 183

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

2027. január 1-jétől a (2) bekezdésben foglalt információkhoz hordozható elemek és gépjárműelemek esetében;

b)

2027. január 1-jétől a (2) bekezdésben foglalt információkhoz hordozható elemek , könnyű szállítóeszközökben használt elemek és gépjárműelemek esetében;

Módosítás 184

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

2023. január 1-jétől a (2a) bekezdésben említett információkhoz az általános felhasználású hordozható elemek esetében;

Módosítás 185

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – e pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

e)

[e rendelet hatálybalépése után 12 hónappal]-tól a 39. cikk (6) bekezdésében említett jelentéshez az újratölthető ipari elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek esetében;

e)

… [e rendelet hatálybalépése után 12 hónappal]-tól /-től a 39. cikk (6) bekezdésében említett jelentéshez minden elem esetében;

Módosítás 186

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – f pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

f)

2024. július 1-jétől a 7. cikk (1) bekezdésében említett, karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozathoz az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemek esetében;

f)

2024 júliusától a 7. cikk (1) bekezdésében említett, karbonlábnyomra vonatkozó nyilatkozathoz az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek , a könnyű szállítóeszközökben használt elemek és az ipari elemek esetében;

Módosítás 187

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 albekezdés – g pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

g)

2026. január 1-jétől a 7. cikk (2) bekezdésében említett, karbonlábnyom-teljesítményosztályhoz az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, valamint a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemek esetében;

g)

2025. július 1-jétől a 7. cikk (2) bekezdésében említett, karbonlábnyom-teljesítményosztályhoz az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, a könnyű szállítóeszközökben használt elemek, valamint az ipari elemek esetében;

Módosítás 188

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – h pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

h)

2027. január 1-jétől az adott elemben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségéhez a 8. cikkel összhangban a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemek, gépjárműelemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek esetében;

h)

2025. július 1-jétől az adott elemben az aktív anyagokban jelen lévő, hulladékból hasznosított kobalt, ólom, lítium vagy nikkel mennyiségéhez a 8. cikkel összhangban a hordozható elemek – az általános felhasználású hordozható elemek kivételével –, a könnyű szállítóeszközökben használt elemek, ipari elemek, gépjárműelemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek esetében;

Módosítás 189

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 5 bekezdés – j a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ja)

2026. január 1-jétől a könnyű szállítóeszközökben használt elemek, az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek és az ipari elemek esetében a 65. cikkben említett elemútlevélben foglalt információk.

Módosítás 190

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   Az (1)–(5) bekezdésben leírt címkéket és QR-kódot jól látható, olvasható és kitörölhetetlen módon kell az elemre nyomtatni vagy vésni. Amennyiben az elem jellegéből vagy méretéből adódóan ez nem lehetséges vagy nem garantálható, a címkéket a csomagoláson vagy az elemet kísérő dokumentumokon kell elhelyezni.

(6)   Az (1)–(5) bekezdésben leírt címkéket és QR-kódot jól látható, olvasható és kitörölhetetlen módon kell az elemre nyomtatni vagy vésni. Amennyiben az elem jellegéből vagy méretéből adódóan ez nem lehetséges vagy nem garantálható, a címkéket a csomagoláson vagy az elemet kísérő dokumentumokon kell elhelyezni. Újragyártás vagy újrapozicionálás esetén a címkét egy új címkével kell helyettesíteni, amely feltünteti az elem új státuszát.

 

Ha az elemek be vannak építve a készülékekbe, az (1), (2), (3) és (5) bekezdésben említett címkéket és QR-kódokat jól látható, olvasható és kitörölhetetlen módon kell az elemre nyomtatni vagy vésni.

 

A QR-kód a 65. cikk alapján bevezetett elemútlevél nyilvánosan hozzáférhető részét is elérhetővé teszi.

Módosítás 191

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 6 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(6a)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azzal a céllal, hogy a műszaki és technológiai fejlődés fényében a QR-kódok helyett vagy azok mellett alternatív típusú intelligens címkéket írjon elő.

Módosítás 192

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 7 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(7)   2025. december 31-ig a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján harmonizált előírásokat állapít meg az (1) és a (2) bekezdésben foglalt címkézési követelményekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(7)   2025. július 1-ig a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján harmonizált előírásokat állapít meg az (1) és a (2) bekezdésben foglalt címkézési követelményekre vonatkozóan. Az általános felhasználású hordozható elemek esetében az ilyen címkézésnek tartalmaznia kell teljesítményük és tartósságuk könnyen felismerhető osztályozását. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Módosítás 193

Rendeletre irányuló javaslat

13 cikk – 7 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(7a)     2023. január 1-jéig a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján harmonizált előírásokat állapít meg a (3) bekezdésben foglalt címkézési követelményekre vonatkozóan a harmonizált színkód tekintetében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Módosítás 194

Rendeletre irányuló javaslat

14 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)    A belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemeknek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeknek elemirányítási rendszerrel kell rendelkezniük, amely az elemek állapotának és várható élettartamának meghatározására szolgáló paraméterekre vonatkozó adatokat tartalmaz a VII. mellékletben foglaltak szerint.

(1)    Az elemirányítási rendszerrel rendelkező, helyhez kötött energiatároló rendszerekben levő elemeknek, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeknek és könnyű szállítóeszközökben használt elemeknek az elemirányítási rendszerben valós idejű adatokat kell tartalmaznia az elemek állapotának , biztonságosságának és várható élettartamának meghatározására szolgáló paraméterekre vonatkozóan, a VII. mellékletben foglaltak szerint.

Módosítás 195

Rendeletre irányuló javaslat

14 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Az (1) bekezdés szerinti elemirányítási rendszerben lévő adatokhoz való hozzáférést megkülönböztetéstől mentesen, mindenkor biztosítani kell az elemet jogszerűen megvásárló jogi vagy természetes személy vagy a nevében eljáró bármely harmadik fél számára a következő célokra:

(2)   Az (1) bekezdés szerinti elemirányítási rendszerben és az elemirányítási rendszerrel rendelkező hordozható elemekben lévő adatokhoz való írásvédett hozzáférést megkülönböztetéstől mentesen, mindenkor biztosítani kell az elemet jogszerűen megvásárló jogi vagy természetes személy vagy a nevében eljáró bármely harmadik fél számára a következő célokra:

Módosítás 196

Rendeletre irányuló javaslat

14 cikk – 2 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az elem újrahasználatának, újrapozicionálásának vagy újragyártásának megkönnyítése;

b)

az elem újrahasználatra való előkészítésének, újrahasználatának, újrapozicionálásra való előkészítésének, újrapozicionálásának vagy újragyártásának megkönnyítése;

Módosítás 197

Rendeletre irányuló javaslat

14 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)     a gyártók az elektromos meghajtású gépjárművekben és a könnyű szállítóeszközökben használt, elemirányítási rendszerrel rendelkező elemek esetében valós időben hozzáférhetővé teszik a fedélzeti adatokban az elem állapotára, töltöttségi szintjére, teljesítmény-alapjelére és kapacitására vonatkozó adatokat.

Módosítás 198

Rendeletre irányuló javaslat

14 cikk – 2 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2b)     2024. január 1-jéig az elektromos meghajtású gépjárművekben használt elemek elemirányítási rendszerét úgy kell kialakítani, hogy kommunikálni tudjon az intelligens töltési rendszerekkel, és funkcióinál fogva képes legyen többek között járműből hálózatba (V2G), járműből elektromos fogyasztóra (V2L), járműből járműbe (V2V), járműből külső akkumulátorra és járműből épületbe (V2B) energiát tölteni.

Módosítás 199

Rendeletre irányuló javaslat

14 cikk – 3 bekezdés – 1 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

A Bizottságot felruházzák azzal a hatáskörrel, hogy tekintettel a tudományos és műszaki fejlődésre a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, módosítva a VII. mellékletben előírt, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek állapotának és várható élettartamának meghatározására vonatkozó paramétereket annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az elektromos járművekkel és a környezettel foglalkozó informális ENSZ-EGB munkacsoport munkájának eredményeként adott esetben megszülető műszaki előírásokkal.

Módosítás 200

Rendeletre irányuló javaslat

15 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Az e rendelet 9., 10., 12., 13. cikkében és 59. cikke (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeknek való megfelelés, valamint az ilyen megfelelés ellenőrzése érdekében méréseket és számításokat kell végezni olyan megbízható, pontos és megismételhető módszer alkalmazásával, amely figyelembe veszi az általánosan elismert legkorszerűbb módszereket, és amely vélhetően kis bizonytalanságú eredményeket szolgáltat, ideértve az ebből a célból az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozási számú szabványokban leírt módszereket is.

(1)   Az e rendelet 9., 10., 11a., 12., 13. cikkében és 59. cikke (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeknek való megfelelés, valamint az ilyen megfelelés ellenőrzése érdekében méréseket és számításokat kell végezni olyan megbízható, pontos és megismételhető módszer alkalmazásával, amely figyelembe veszi az általánosan elismert legkorszerűbb módszereket, és amely vélhetően kis bizonytalanságú eredményeket szolgáltat, ideértve az ebből a célból az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozási számú szabványokban leírt módszereket is.

Módosítás 201

Rendeletre irányuló javaslat

15 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Azokról az elemekről, amelyek vizsgálatára olyan harmonizált szabványok, illetve azok egyes részei alkalmazásával került sor, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 9., 10., 13. cikkben és az 59. cikk (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeknek, amennyiben ezekre a követelményekre kiterjednek az ilyen harmonizált szabványok.

(2)   Azokról az elemekről, amelyek vizsgálatára olyan harmonizált szabványok, illetve azok egyes részei alkalmazásával került sor, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 9., 10., 13. cikkben és az 59. cikk (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményeknek, amennyiben ezekre a követelményekre kiterjednek az ilyen harmonizált szabványok vagy azok részei .

Módosítás 202

Rendeletre irányuló javaslat

16 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a 9., 10., 12., 13. cikkben és az 59. cikk (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményekre, illetve a 15. cikk (2) bekezdésében leírt vizsgálatokra vonatkozó egységes előírások megállapítása céljából, ha:

(1)   A Bizottság kivételes esetekben, az érintett európai szabványügyi szervezetekkel és az érdekcsoportoknak az 1025/2012/EU rendelet alapján uniós finanszírozásban részesülő európai szervezeteivel folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a 9., 10 ., 11a ., 12., 13. cikkben és az 59. cikk (5) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményekre, illetve a 15. cikk (2) bekezdésében leírt vizsgálatokra vonatkozó egységes előírások megállapítása céljából, ha:

Módosítás 203

Rendeletre irányuló javaslat

16 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

a Bizottság indokolatlan késedelmeket állapít meg az előírt harmonizált szabványok elfogadását illetően, vagy úgy véli , hogy a vonatkozó harmonizált szabványok nem elégségesek ; vagy

b)

a Bizottság indokolatlan késedelmeket állapít meg – nevezetesen a szabványosítási felkérésben a szabványügyi szervezetek számára meghatározott határidők túllépése miatt – az előírt harmonizált szabványok elfogadását illetően, vagy okkal feltételezi , hogy a vonatkozó harmonizált szabványok nem tesznek maradéktalanul eleget a szabványosítási felkérésben leírt kritériumoknak ; vagy

Módosítás 204

Rendeletre irányuló javaslat

16 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A Bizottság aktívan támogatja az uniós ipart, és megerősíti jelenlétét a nemzetközi szabványügyi szervezetekben, törekedve a nemzetközi és európai szabványok közötti lehető legnagyobb koherenciára, valamint előmozdítva az európai szabványok Unión kívüli általános használatát.

Módosítás 205

Rendeletre irányuló javaslat

17 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Az elem forgalomba hozatala vagy használatbavétele előtt a gyártó vagy annak meghatalmazott képviselője gondoskodik arról, hogy sor kerüljön a termék e rendelet II. és III. fejezetében foglalt követelményeknek való megfelelőségének értékelésére.

(1)   Az elem forgalomba hozatala vagy használatbavétele előtt a gyártó vagy annak meghatalmazott képviselője gondoskodik arról, hogy sor kerüljön a termék e rendelet II. és III. fejezetében , valamint 39. cikkében foglalt követelményeknek való megfelelőségének értékelésére.

Módosítás 206

Rendeletre irányuló javaslat

17 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Az elemek 6., 9., 10., 11., 12., 13. és 14. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelőségét a VIII. melléklet A. részében meghatározott eljárás szerint kell értékelni.

(2)   Az elemek 6., 9., 11., 13. és 14. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelőségét a VIII. melléklet A. részében meghatározott eljárás szerint kell értékelni.

Módosítás 207

Rendeletre irányuló javaslat

17 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Az elemek 7., 8. és 39. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelőségét a VIII. melléklet B. részében meghatározott eljárás szerint kell értékelni.

(3)   Az elemek 7., 8., 10., 12. és 39. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelőségét a VIII. melléklet B. részében meghatározott eljárás szerint kell értékelni.

Módosítás 208

Rendeletre irányuló javaslat

17 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   Az elemek megfelelőségértékelésével kapcsolatos nyilvántartást és levelezést az (1) és (2) bekezdés szerinti megfelelőségértékelési eljárásokat végző bejelentett szervezet székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy az említett szervezet által elfogadott nyelven kell elkészíteni.

(5)   Az elemek megfelelőségértékelésével kapcsolatos nyilvántartást és levelezést az (1) és (2) bekezdés szerinti megfelelőségértékelési eljárásokat végző bejelentett szervezet székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein vagy az említett szervezet által elfogadott nyelven kell elkészíteni.

Módosítás 209

Rendeletre irányuló javaslat

17 cikk – 5 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(5a)     E cikk a bejelentett szervezetek 30. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékének a Bizottság általi közzétételét követő 12 hónap elteltével alkalmazandó.

Módosítás 210

Rendeletre irányuló javaslat

18 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozat igazolja, hogy a II. és a III. fejezetben meghatározott követelmények teljesültek.

(1)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozat igazolja, hogy a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben meghatározott követelmények teljesültek.

Módosítás 211

Rendeletre irányuló javaslat

18 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozat megfelel a IX. mellékletben foglalt mintának, tartalmazza a VIII. melléklet vonatkozó moduljaiban meghatározott elemeket, és azt folyamatosan aktualizálják. Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot le kell fordítani azon tagállam által előírt nyelvre vagy nyelvekre, ahol az elemet forgalomba hozzák vagy használatba veszik.

(2)   Az EU-megfelelőségi nyilatkozat kitölthető elektronikus úton, és megfelel a IX. mellékletben foglalt mintának, tartalmazza a VIII. melléklet vonatkozó moduljaiban meghatározott elemeket, és azt folyamatosan aktualizálják. Az EU-megfelelőségi nyilatkozatot le kell fordítani az azon tagállam által előírt nyelvre vagy nyelvekre, ahol az elemet forgalomba hozzák vagy forgalmazzák vagy használatba veszik.

Módosítás 212

Rendeletre irányuló javaslat

21 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok bejelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak azokat a megfelelőségértékelő szervezeteket, amelyek jogosultak az e rendelet szerinti megfelelőségértékelési feladatok elvégzésére.

A tagállamok bejelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak azokat a megfelelőségértékelő szervezeteket, amelyek jogosultak a harmadik felek által ellátandó, e rendelet szerinti megfelelőségértékelési feladatok elvégzésére.

Módosítás 213

Rendeletre irányuló javaslat

23 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   A bejelentő hatóságnak feladatai megfelelő ellátásához kellő létszámú felkészült személyzettel kell rendelkeznie.

(5)   A bejelentő hatóságnak feladatai megfelelő ellátásához kellő létszámú felkészült személyzettel és elegendő forrással kell rendelkeznie.

Módosítás 214

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél szervezet, amely független minden üzleti kapcsolattól és az általa értékelt elemmodelltől , különösen pedig az elemgyártóktól, az elemgyártók kereskedelmi partnereitől, az elemgyártók üzemeiben részesedéssel rendelkező befektetőktől és más bejelentett szervezetektől, továbbá a bejelentett szervezetek vállalkozói szövetségeitől, valamint anya- és leányvállalataitól.

(3)   A megfelelőségértékelő szervezet olyan harmadik fél szervezet, amely független minden üzleti kapcsolattól és az általa értékelt elemektől , különösen pedig az elemgyártóktól, az elemgyártók kereskedelmi partnereitől, az elemgyártók üzemeiben részesedéssel rendelkező befektetőktől és más bejelentett szervezetektől, továbbá a bejelentett szervezetek vállalkozói szövetségeitől, valamint anya- és leányvállalataitól.

Módosítás 215

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 6 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A megfelelőségértékelő szervezet alkalmas a VIII. mellékletben foglalt valamennyi olyan megfelelőségértékelési feladat elvégzésére, amelyek elvégzésére bejelentették, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat a megfelelőségértékelő szervezet maga végzi el, vagy a nevében és felelősségi körében végzik el.

(A magyar változatot nem érinti.)

Módosítás 216

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

belső személyzet, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelőségértékelési tevékenységek elvégzéséhez;

a)

belső személyzet, amely műszaki ismeretekkel, valamint elegendő és megfelelő tapasztalattal rendelkezik a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséhez;

Módosítás 217

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

megfelelő szabályok és eljárások a bejelentett szervezetként végrehajtott tevékenységek és más tevékenységek elkülönítésére;

c)

megfelelő szabályok és eljárások a bejelentett szervezetként végrehajtott tevékenységek és más feladatok elkülönítésére;

Módosítás 218

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 6 bekezdés – 3 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A megfelelőségértékelő szervezetnek mindenkor hozzáféréssel kell rendelkeznie minden szükséges vizsgálati berendezéshez vagy létesítményhez, minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint minden olyan elemmodell tekintetében, amelyre bejelentették.

A megfelelőségértékelő szervezetnek mindenkor hozzáféréssel kell rendelkeznie minden szükséges információhoz, vizsgálati berendezéshez vagy létesítményhez, minden egyes megfelelőségértékelési eljárás, valamint minden olyan elemmodell tekintetében, amelyre bejelentették.

Módosítás 219

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 7 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

a II. és a III. fejezetben meghatározott követelmények, a 15. cikkben foglalt alkalmazandó harmonizált szabványok és a 16. cikkben foglalt egységes előírások, az uniós harmonizációs jogszabályok megfelelő rendelkezései, valamint a nemzeti jogszabályok megfelelő ismerete és megértése;

c)

a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben meghatározott követelményeknek, a 15. cikkben foglalt alkalmazandó harmonizált szabványoknak és a 16. cikkben foglalt egységes előírásoknak, továbbá az uniós harmonizációs jogszabályok megfelelő rendelkezéseinek, valamint a nemzeti jogszabályoknak a megfelelő ismerete és megértése;

Módosítás 220

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 8 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési tevékenységeket végző személyzete pártatlanságát biztosítani kell.

A megfelelőségértékelő szervezet, valamint annak felső szintű vezetése és a megfelelőségértékelési feladatokat végző személyzete pártatlanságát biztosítani kell.

Módosítás 221

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 8 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A felső szintű vezetés és a megfelelőségértékelési tevékenységeket végző személyzet javadalmazása nem függhet az elvégzett megfelelőségértékelések számától vagy azok eredményétől.

A felső szintű vezetés és a megfelelőségértékelési feladatokat végző személyzet javadalmazása nem függhet az elvégzett megfelelőségértékelések számától vagy azok eredményétől.

Módosítás 222

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 10 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(10)   A megfelelőségértékelő szervezet személyzete betartja a szakmai titoktartás szabályait minden olyan információ tekintetében, amelyet a VIII. melléklet szerinti megfelelőségértékelési tevékenységei végzése során szerzett, kivéve azon tagállam illetékes hatóságai irányában, ahol a tevékenységeit végzi. A tulajdonjogokat védelmezni kell.

(10)   A megfelelőségértékelő szervezet személyzete betartja a szakmai titoktartás szabályait minden olyan információ tekintetében, amelyet a VIII. melléklet szerinti megfelelőségértékelési feladatai végzése során szerzett, kivéve azon tagállam illetékes hatóságai irányában, ahol a tevékenységeit végzi. A tulajdonjogokat védelmezni kell.

Módosítás 223

Rendeletre irányuló javaslat

25 cikk – 11 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(11)   A megfelelőségértékelő szervezet részt vesz a releváns szabványosítási tevékenységekben és a bejelentett szervezeteket koordináló – a 37. cikk szerint létrehozott – csoport tevékenységeiben, illetve gondoskodik arról, hogy a megfelelőségértékelési tevékenységeket végző személyzete értesüljön e tevékenységekről, továbbá általános iránymutatásként alkalmazza az említett csoport munkája eredményeként született igazgatási döntéseket és dokumentumokat.

(11)   A megfelelőségértékelő szervezet részt vesz a releváns szabványosítási feladatokban és a bejelentett szervezeteket koordináló – a 37. cikk szerint létrehozott – csoport tevékenységeiben, illetve gondoskodik arról, hogy a megfelelőségértékelési tevékenységeket végző személyzete értesüljön e tevékenységekről, továbbá általános iránymutatásként alkalmazza az említett csoport munkája eredményeként született igazgatási döntéseket és dokumentumokat.

Módosítás 224

Rendeletre irányuló javaslat

28 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A bejelentés iránti kérelemhez mellékeli a megfelelőségértékelési tevékenységek, a VIII. mellékletben foglalt megfelelőségértékelési modulok és az elemmodell leírását, amely tekintetében a szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditációs tanúsítványt, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 25. cikkben rögzített követelményeket.

(2)   A bejelentés iránti kérelemhez mellékeli a megfelelőségértékelési tevékenységek, a VIII. mellékletben foglalt megfelelőségértékelési modul vagy modulok és az elemmodell leírását, amely tekintetében a szervezet szakmailag alkalmasnak tekinti magát, továbbá a nemzeti akkreditáló testület által kiállított akkreditációs tanúsítványt, amely tanúsítja, hogy a megfelelőségértékelő szervezet teljesíti a 25. cikkben rögzített követelményeket.

Módosítás 225

Rendeletre irányuló javaslat

32 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, amikor kétsége merül fel vagy kétségek jutnak tudomására azzal kapcsolatban, hogy egy bejelentett szervezet szakmailag alkalmas-e, illetve továbbra is eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és kötelezettségeknek.

(1)   A Bizottság kivizsgál minden olyan esetet, amikor kétsége merül fel vagy mások – mindenekelőtt a gazdasági szereplők és egyéb érdekelt felek – révén kétségek jutnak tudomására azzal kapcsolatban, hogy egy bejelentett szervezet szakmailag alkalmas-e, illetve továbbra is eleget tesz-e a rá vonatkozó követelményeknek és kötelezettségeknek.

Módosítás 226

Rendeletre irányuló javaslat

32 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A Bizottság gondoskodik arról, hogy az általa lefolytatott vizsgálatok során a birtokába jutott valamennyi érzékeny információt bizalmasan kezeli.

(3)   A Bizottság kikérheti a 68a. cikkben említett uniós vizsgálóhely tanácsát, valamint gondoskodik arról, hogy az általa lefolytatott vizsgálatok során a birtokába jutott valamennyi érzékeny információt bizalmasan kezeli.

Módosítás 227

Rendeletre irányuló javaslat

33 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A bejelentett szervezet a  tevékenységeit az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre háruló szükségtelen terhek elkerülésével végzi, megfelelően figyelembe véve a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben a vállalkozás tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az értékelendő elem összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.

A bejelentett szervezet a  megfelelőségértékeléseket az arányosság elvével összhangban, a gazdasági szereplőkre – különösen a kis- és középvállalkozásokra – háruló szükségtelen terhek elkerülésével végzi, megfelelően figyelembe véve a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben a vállalkozás tevékenykedik, a vállalkozás szerkezetét, az értékelendő elem összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozatjellegét.

Módosítás 228

Rendeletre irányuló javaslat

33 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Amennyiben a bejelentett szervezet megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette a II. és a III. fejezetben meghatározott követelményeket, a 15. cikkben foglalt alkalmazandó harmonizált szabványokat, a 16. cikkben foglalt egységes előírásokat vagy más műszaki előírásokat, felszólítja a gyártót, hogy hozzon megfelelő korrekciós intézkedést egy második és végső tanúsítási határozat érdekében, kivéve, ha a hiányosságokat nem lehet orvosolni, amely esetben a tanúsítvány nem adható ki.

(3)   Amennyiben a bejelentett szervezet megállapítja, hogy a gyártó nem teljesítette a II. vagy a III. fejezetben vagy a 39. cikkben meghatározott követelményeket, a 15. cikkben foglalt harmonizált szabványokat, a 16. cikkben foglalt egységes előírásokat vagy más műszaki előírásokat, felszólítja a gyártót, hogy hozzon megfelelő korrekciós intézkedést egy második és végső tanúsítási határozat érdekében, kivéve, ha a hiányosságokat nem lehet orvosolni, amely esetben a tanúsítvány nem adható ki.

Módosítás 229

Rendeletre irányuló javaslat

35 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A bejelentett szervezet megfelelően tájékoztatja az ugyanazokra az elemekre vonatkozó hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző más bejelentett szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről.

(2)   A bejelentett szervezet megfelelően tájékoztatja az ugyanazokra az elemekre vonatkozó hasonló megfelelőségértékelési tevékenységeket végző más , e rendelet alapján bejelentett szervezeteket a negatív és – kérésre – a pozitív megfelelőségértékelési eredményekről.

Módosítás 230

Rendeletre irányuló javaslat

36 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Tapasztalatcsere

Tapasztalatcsere és a bevált gyakorlat cseréje

Módosítás 231

Rendeletre irányuló javaslat

36 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság rendelkezik a tagállamok bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős nemzeti hatóságai közötti tapasztalatcsere megszervezéséről.

A Bizottság rendelkezik a tagállamok bejelentéssel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekért felelős nemzeti hatóságai közötti tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje megszervezéséről.

Módosítás 232

Rendeletre irányuló javaslat

37 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A Bizottság biztosítja, hogy a bejelentett szervezetek csoportja vagy csoportjai formájában megfelelő koordináció és együttműködés jöjjön létre a bejelentett szervezetek között, és az valóban működjön.

A Bizottság biztosítja, hogy a bejelentett szervezetek csoportja vagy csoportjai formájában megfelelő koordináció és együttműködés jöjjön létre az e rendelet szerint bejelentett szervezetek között, és az valóban működjön.

Módosítás 233

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)    Valamely elem forgalomba hozatalakor vagy használatbavételekor , ideértve a gyártó saját céljaira történő forgalomba hozatalt és használatbavételt is, a gyártók biztosítják, hogy:

(1)    Az uniós piacon forgalomba hozott vagy az Unióban használatba vett összes elem tekintetében , ideértve a gyártó saját céljaira történő forgalomba hozatalt és használatbavételt is, a gyártók biztosítják, hogy:

Módosítás 234

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Egyetlen felhasználónak egyidejűleg több elem szállítása esetén azonban az érintett tételt vagy szállítmányt egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat is kísérheti.

Egyetlen felhasználónak egyidejűleg több elem szállítása esetén azonban az érintett szállítmányt egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat is kísérheti.

Módosítás 235

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 8 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(8)   Az elem csomagolásán a gyártók feltüntetik a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket, valamint azt a postai címet vagy internetes címet, amelyen kapcsolatba lehet velük lépni. Postai címként egyetlen olyan pontot jelölnek meg, ahol a gyártóval kapcsolatba lehet lépni. Ezeket az információkat a végfelhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok számára könnyen érthető nyelven, egyértelmű, érthető és olvasható módon kell feltüntetni.

(8)   Az elem csomagolásán a gyártók feltüntetik a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket, a telefonszámukat, valamint azt a postai, e-mail vagy internetes címet, amelyen kapcsolatba lehet velük lépni. Postai címként egyetlen olyan pontot jelölnek meg, ahol a gyártóval kapcsolatba lehet lépni. Ezeket az információkat a végfelhasználók és a piacfelügyeleti hatóságok számára könnyen érthető nyelven, egyértelmű, érthető és olvasható módon kell feltüntetni.

Módosítás 236

Rendeletre irányuló javaslat

38 cikk – 11 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(11)   Amennyiben a gyártók úgy vélik vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, haladéktalanul meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket az adott elem megfelelőségének biztosítására, és adott esetben ki kell vonniuk a forgalomból vagy vissza kell hívniuk azt. Továbbá amennyiben az elem kockázatot jelent, a gyártók erről haladéktalanul értesítik annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, ahol az elemet forgalmazzák, és részletes adatokat nyújtanak különösen a megfelelés hiányáról és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

(11.   Amennyiben a gyártók úgy vélik vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, haladéktalanul meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket az adott elem megfelelőségének biztosítására, és adott esetben ki kell vonniuk a forgalomból vagy vissza kell hívniuk azt. Továbbá amennyiben úgy ítélik meg vagy okuk van feltételezni, hogy az elem kockázatot jelent, a gyártók haladéktalanul értesítik annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, ahol az elemet forgalmazzák, és részletes adatokat nyújtanak különösen a megfelelés hiányáról és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

 

(Horizontális módosítás: az „amennyiben úgy ítélik meg, vagy okuk van feltételezni, hogy egy elem kockázatot jelent” szövegrész a teljes szövegre vonatkozik. Elfogadása a megfelelő változtatások végrehajtását teszi szükségessé e szöveg egészében.)

Módosítás 237

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplők kötelezettsége a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó politikák létrehozására

Az elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplők kötelezettsége az értéklánccal kapcsolatos kellő gondosság alkalmazására

Módosítás 238

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   [E rendelet hatálybalépése után 12 hónappal]-tól a belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplő teljesíti az e cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott, a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségeket, és megőrzi azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják az említett kötelezettségeknek való megfelelést, beleértve a bejelentett szervezetek által végzett, harmadik fél általi ellenőrzés eredményeit.

(1)   … [E rendelet hatálybalépése után 12 hónappal]-tól /-től az elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplő teljesíti az e cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott, a kellő gondosság elvének megfelelő értékláncra vonatkozó kötelezettségeket, és megőrzi azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják az említett kötelezettségeknek való megfelelést, beleértve a bejelentett szervezetek által végzett, harmadik fél általi ellenőrzés eredményeit.

Módosítás 239

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

a X. melléklet 1. pontjában szereplő nyersanyagok ellátási láncára vonatkozó vállalati szakpolitikát fogad el, és azt egyértelműen kommunikálja a beszállítók és a nyilvánosság felé;

a)

az elemértékláncra, beleértve a X. melléklet 1. pontjában szereplő nyersanyagokat is, valamint a X. melléklet 2. pontja szerinti egyéb kapcsolódó társadalmi és környezeti kockázatokra vonatkozó vállalati átvilágítási szakpolitikát fogad el, és azt egyértelműen kommunikálja a beszállítók és a nyilvánosság felé;

Módosítás 240

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az ellátási láncra vonatkozó szakpolitikájába beépíti azokat a normákat, amelyek összhangban állnak azokkal a normákkal, amelyeket az OECD kellő gondosságra vonatkozó útmutatásának II. mellékletében foglalt, az ellátási láncban alkalmazott szakpolitikai modell rögzít ;

b)

az értékláncra vonatkozó szakpolitikájába beépíti azokat a normákat, amelyek összhangban állnak a X. melléklet 3a. pontjában felsorolt, nemzetközileg elismert átvilágítási normákban rögzített szabályokkal ;

Módosítás 241

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

belső irányítási rendszereit a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc támogatása érdekében úgy alakítja ki, hogy a felső vezetésre bízza a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc folyamatainak felügyeletét, és e rendszerek nyilvántartásait legalább öt évig megőrzi;

c)

belső irányítási rendszereit a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc támogatása érdekében úgy alakítja ki, hogy a felső vezetésre bízza a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc folyamatainak felügyeletét, és e rendszerek nyilvántartásait legalább öt évig megőrzi;

Módosítás 242

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – d pont – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

ellenőrzési és átláthatósági rendszert valósít meg és működtet az ellátási lánc tekintetében, amely felügyeleti láncot vagy nyomonkövethetőségi rendszert tartalmaz, illetve az upstream szereplők azonosítását foglalja magában .

d)

ellenőrzési és átláthatósági rendszert valósít meg és működtet az értéklánc tekintetében, amely felügyeleti láncot vagy nyomonkövethetőségi rendszert tartalmaz, magában foglalva az értéklánc upstream szereplőinek azonosítását.

Módosítás 243

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – d pont – 2 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ezt a rendszert az alábbi információkat tartalmazó dokumentációval kell alátámasztani:

Ezt a rendszert legalább az alábbi információkat tartalmazó dokumentációval kell alátámasztani:

Módosítás 244

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – d pont – 2 albekezdés – iii a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

iiia.

a nagy kockázatot jelentő térségekből származó nyersanyagok esetében az OECD kellő gondosságról szóló útmutatásában az upstream gazdasági szereplőkre vonatkozóan külön meghatározott ajánlásoknak megfelelő kiegészítő információk, adott esetben például a származási bánya, a nyersanyagok csoportosítási, kereskedelmi és feldolgozási helyszínei, továbbá a fizetett adók, díjak és bányajáradékok;

Módosítás 245

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – d pont – 3 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az ebben a d) pontban foglalt követelmények az ágazat által irányított mechanizmusokban való részvétel útján is megvalósíthatók.

A gazdasági szereplők kellő gondosságon alapuló folyamatokra vonatkozó egyéni felelősségének sérelme nélkül az ebben a d) pontban foglalt követelmények az ágazat által irányított , e rendelet szerint elismert mechanizmusokban való részvétel útján vagy más szereplőkkel együttműködve is megvalósíthatók.

Módosítás 246

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – e pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

e)

az ellátási láncra vonatkozó szakpolitikáját beépíti a beszállítókkal kötött szerződéseibe és megállapodásaiba, valamint a kockázatkezelési intézkedésekbe;

e)

az értékláncra vonatkozó szakpolitikáját beépíti a beszállítókkal kötött szerződéseibe és megállapodásaiba, valamint a kockázatkezelési intézkedésekbe;

Módosítás 247

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 2 bekezdés – f pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

f)

panaszkezelési mechanizmust hoz létre, amely korai kockázattudatosítási előrejelző rendszerként szolgál, vagy e  mechanizmusról más gazdasági szereplőkkel vagy szervezetekkel kötött együttműködési megállapodások révén gondoskodik, vagy azáltal, hogy megkönnyíti egy külső szakértő vagy szerv – például ombudsman – igénybevételének a lehetőségét.

f)

panaszkezelési mechanizmust hoz létre, amely korai kockázattudatosítási előrejelző rendszerként és károkozás esetén az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban levő kártérítési mechanizmusként szolgál, vagy e  mechanizmusokról más gazdasági szereplőkkel vagy szervezetekkel kötött együttműködési megállapodások révén gondoskodik, vagy azáltal, hogy megkönnyíti egy külső szakértő vagy szerv – például ombudsman – igénybevételének a lehetőségét. E mechanizmusoknak figyelembe kell venniük panaszkezelési mechanizmusokra vonatkozóan az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben meghatározott kritériumokat.

Módosítás 248

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

meghatározza és értékeli a X. melléklet 2. pontjában szereplő kockázati kategóriákhoz tartozó kedvezőtlen hatásokat az ellátási láncán a (2) bekezdés alapján nyújtott információk alapján, az ellátási láncra vonatkozó szakpolitikájában meghatározott normákkal összevetve;

a)

meghatározza és értékeli többek között a X. melléklet 2. pontjában szereplő kockázati kategóriákhoz tartozó kedvezőtlen hatások kockázatát az értékláncában a (2) bekezdés alapján nyújtott információk és bármilyen egyéb, nyilvánosan elérhető vagy az érdekelt felektől kapott információ alapján, az értékláncra vonatkozó szakpolitikájában meghatározott normákkal összevetve;

Módosítás 249

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b pont – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az azonosított kockázatokkal szembeni fellépés érdekében stratégiát hajt végre, amelynek célja a kedvezőtlen hatások megelőzése vagy mérséklése az alábbiak révén:

b)

az azonosított kockázatokkal szembeni fellépés érdekében stratégiát hajt végre, amelynek célja a kedvezőtlen hatások megelőzése, mérséklése és kezelése az alábbiak révén:

Módosítás 250

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b pont – i alpont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

i.

jelentést tesz az ellátási lánc kockázatértékelésének eredményeiről az e célból kijelölt felső vezetés számára;

i.

jelentést tesz az értéklánc kockázatértékelésének eredményeiről az e célból kijelölt felső vezetés számára;

Módosítás 251

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b pont – ii alpont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

ii.

az OECD kellő gondosságra vonatkozó útmutatása II. mellékletének megfelelően kockázatkezelő intézkedéseket fogad el, figyelembe véve a befolyásolási képességét, továbbá azon képességét, hogy szükség esetén lépéseket tegyen az azon beszállítókra való nyomásgyakorlás érdekében, akik a leghatékonyabban előzhetik meg vagy csökkenthetik az azonosított kockázatot;

ii.

a kellő gondosságra vonatkozó , a X. melléklet 3a. pontjában felsorolt nemzetközileg elismert normáknak megfelelően kockázatkezelő intézkedéseket fogad el, figyelembe véve a befolyásolási képességét, továbbá azon képességét, hogy szükség esetén lépéseket tegyen az olyan üzleti kapcsolatokra való nyomásgyakorlás érdekében, akik a leghatékonyabban előzhetik meg vagy csökkenthetik az azonosított kockázatot;

Módosítás 252

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b pont – iii alpont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

iii.

végrehajtja a kockázatkezelési tervet, figyelemmel kíséri és nyomon követi a kockázatcsökkentő intézkedések eredményességét, jelentést tesz az e célból kijelölt felső vezetés felé, valamint sikertelen kockázatcsökkentő erőfeszítéseket követően fontolóra veszi a kapcsolat felfüggesztését vagy megszakítását a beszállítóval , a vonatkozó szerződéses rendelkezések alapján és a (2) bekezdés második albekezdésében foglaltakkal összhangban;

iii.

végrehajtja a kockázatkezelési tervet, figyelemmel kíséri és nyomon követi a kockázatcsökkentő intézkedések eredményességét, jelentést tesz az e célból kijelölt felső vezetés felé, valamint sikertelen kockázatcsökkentő erőfeszítéseket követően fontolóra veszi a kapcsolat felfüggesztését vagy megszakítását az üzleti kapcsolattal , a vonatkozó szerződéses rendelkezések alapján és a (2) bekezdés második albekezdésében foglaltakkal összhangban;

Módosítás 253

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Amennyiben az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő kockázatcsökkentő erőfeszítéseket tesz, miközben fenntartja a kereskedelmet vagy azt ideiglenesen felfüggeszti, konzultálnia kell a beszállítókkal és az érintett felekkel, beleértve a helyi és központi közigazgatási szerveket, nemzetközi vagy civil társadalmi szervezeteket és az érintett harmadik feleket , és e felekkel a kockázatkezelési terven belül mérhető kockázatcsökkentésre irányuló stratégiában kell megállapodnia.

Amennyiben az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő kockázatcsökkentő erőfeszítéseket tesz, miközben fenntartja a kereskedelmet vagy azt ideiglenesen felfüggeszti, konzultálnia kell az üzleti kapcsolatokkal és az érintett felekkel, beleértve a helyi és központi közigazgatási szerveket, nemzetközi vagy civil társadalmi szervezeteket és az érintett közösségeket , és e felekkel a kockázatkezelési terven belül mérhető kockázatcsökkentésre irányuló stratégiában kell megállapodnia.

Módosítás 254

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 bekezdés – 3 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő meghatározza és értékeli a X. melléklet 2. pontjában szereplő kockázati kategóriákhoz tartozó kedvezőtlen hatások valószínűségét az ellátási láncban, az említett lánc részét képező beszállítókra vonatkozóan bejelentett szervezet által végzett, harmadik fél általi ellenőrzési jelentések alapján, valamint adott esetben a kellő gondosság elve tekintetében követett gyakorlat értékelésével. Az említett ellenőrzési jelentéseknek összhangban kell állniuk (4) bekezdés első albekezdésében foglaltakkal. A beszállítókról harmadik fél által készített jelentések hiányában az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő saját kockázatkezelési rendszerei részeként azonosítja és értékeli az ellátási láncában jelentkező kockázatokat. Ilyen esetekben az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő egy bejelentett szervezeten keresztül elvégezteti a saját, kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánca harmadik fél általi ellenőrzését a (4) bekezdés első albekezdésében foglaltakkal összhangban.

Az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő meghatározza és értékeli a X. melléklet 2. pontjában szereplő kockázati kategóriákhoz tartozó kedvezőtlen hatások valószínűségét az értékláncában. Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő saját kockázatkezelési rendszerei részeként azonosítja és értékeli az értékláncában jelentkező kockázatokat. Ilyen esetekben az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő egy bejelentett szervezeten keresztül elvégezteti saját, kellő gondosság elvének megfelelő lánca harmadik fél általi ellenőrzését a ( 4 ) bekezdés első albekezdésében foglaltakkal összhangban. A gazdasági szereplő felhasználhatja továbbá a lánc részét képező üzleti kapcsolatokra vonatkozóan egy bejelentett szervezet által végzett, harmadik fél általi ellenőrzési jelentéseket, és adott esetben értékelheti kellő gondosságra vonatkozó gyakorlatait. Az említett ellenőrzési jelentéseknek összhangban kell állniuk a (4) bekezdés első albekezdésében foglaltakkal.

Módosítás 255

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezzenek olyan felelősségi rendszerrel, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők a nemzeti joggal összhangban felelősségre vonhatók legyenek, és kártérítést biztosítsanak az általuk vagy az ellenőrzésük alatt álló vállalkozások által elkövetett cselekmények vagy mulasztások által okozott, vagy ezek közreműködésével keletkezett, az emberi jogokra, a környezetre vagy a jó kormányzásra gyakorolt lehetséges vagy tényleges káros hatásokért.

Módosítás 256

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő gondoskodik a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott szakpolitikái bejelentett szervezet általi ellenőrzéséről („harmadik fél általi ellenőrzés”).

(4)   Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő gondoskodik a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében alkalmazott szakpolitikák és gyakorlatok bejelentett szervezet általi ellenőrzéséről („harmadik fél általi ellenőrzés”).

Módosítás 257

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

hatálya kiterjed a gazdasági szereplőknek a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó követelmények teljesítéséhez szükséges valamennyi tevékenységére, folyamatára és rendszerér, a 2., a 3. és az 5. cikkel összhangban;

a)

hatálya kiterjed a gazdasági szereplőknek a kellő gondosság elvének megfelelő értékláncra vonatkozó követelmények teljesítéséhez szükséges valamennyi tevékenységére, folyamatára és rendszerér, a 2., a 3. és az 5. cikkel összhangban;

Módosítás 258

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

célja annak megállapítása, hogy az elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplők által a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében követett gyakorlat megfelel-e a  2., a 3. és az 5. cikkben foglaltaknak;

b)

célja annak megállapítása, hogy az elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplők által a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében követett gyakorlat megfelel-e a  (2), a (3) és az (5) bekezdésben foglaltaknak , és adott esetben ellenőrizze a vállalkozásokat, és információkat gyűjtsön az érdekelt felektől ;

Módosítás 259

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

ajánlásokat fogalmaz meg a gazdasági szereplők részére arra vonatkozóan, hogy hogyan javíthatnák a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében követett gyakorlatukat;

c)

ajánlásokat fogalmaz meg a gazdasági szereplők részére arra vonatkozóan, hogy hogyan javíthatnák a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében követett gyakorlatukat;

Módosítás 260

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő kérésre a tagállami piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátja a harmadik fél által a (4) bekezdéssel összhangban folytatott ellenőrzésekről készült jelentéseket, vagy a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott – a Bizottság által a 72. cikk alapján elismert – rendszernek való megfelelést igazoló bizonyítékokat.

(5)   Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő kérésre a tagállami piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátja a harmadik fél által a (4) bekezdéssel összhangban folytatott ellenőrzésekről készült jelentéseket, vagy a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében alkalmazott – a Bizottság által a 72. cikk alapján elismert – rendszernek való megfelelést igazoló bizonyítékokat.

Módosítás 261

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 6 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő a vele közvetlen kapcsolatban lévő downstream vevők rendelkezésére bocsátja a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott politikájával összhangban megszerzett és megőrzött összes információt, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és a versennyel kapcsolatos egyéb szempontokra.

(6)   Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő a vele közvetlen kapcsolatban lévő downstream vevők rendelkezésére bocsátja a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében alkalmazott politikájával összhangban megszerzett és megőrzött összes információt, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és a versennyel kapcsolatos egyéb szempontokra.

Módosítás 262

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő a lehető legszélesebb körben – többek között az interneten is –, évente nyilvánosan jelentést tesz a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott politikájáról. Az említett jelentésnek tartalmaznia kell azt, hogy az adott gazdasági szereplő milyen lépéseket tett a (2) és a (3) bekezdésben foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében, beleértve a X. melléklet 2. pontjában szereplő kockázati kategóriákhoz tartozó jelentős kedvezőtlen hatásokra vonatkozó megállapításokat, valamint azt, hogy ezeket hogyan kezelték, továbbá tartalmaznia kell a 4. ponttal összhangban elvégzett harmadik fél általi ellenőrzésekről készült összefoglaló jelentést a bejelentett szervezet nevével együtt, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és a versennyel kapcsolatos egyéb szempontokra.

Az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő a lehető legszélesebb körben – többek között az interneten is –, évente nyilvánosan jelentést tesz a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében alkalmazott politikájáról , különösen a forgalomba hozott egyes elemmodellekben található nyersanyagokra vonatkozóan . Az említett jelentésnek – a végfelhasználók számára közérthető módon, valamint az érintett elemek egyértelmű meghatározásával –  tartalmaznia kell azt, hogy az adott gazdasági szereplő milyen lépéseket tett a (2) és a (3) bekezdésben foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében, beleértve a X. melléklet 2. pontjában szereplő kockázati kategóriákhoz tartozó jelentős kedvezőtlen hatásokra vonatkozó megállapításokat, valamint azt, hogy ezeket hogyan kezelték, továbbá tartalmaznia kell a 4. ponttal összhangban elvégzett harmadik fél általi ellenőrzésekről készült összefoglaló jelentést a bejelentett szervezet nevével együtt, kellő figyelemmel az üzleti titoktartásra és a versennyel kapcsolatos egyéb szempontokra.

Módosítás 263

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 7 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(7)   A Bizottság iránymutatást dolgoz ki az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott, kellő gondosságra vonatkozó követelmények alkalmazására vonatkozóan, tekintettel a X. melléklet 2. pontjában foglalt társadalmi és környezeti kockázatokra és különösen a X. melléklet 3. pontjában említett nemzetközi okmányokkal összhangban.

(7)   A Bizottság iránymutatást dolgoz ki az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott, kellő gondosságra vonatkozó követelmények alkalmazására vonatkozóan, tekintettel a X. melléklet 2. pontjában foglalt társadalmi és környezeti kockázatokra és különösen a X. melléklet 3. és 3a. pontjában említett nemzetközi okmányokkal összhangban.

Módosítás 264

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 7 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(7a)     A tagállamok egyedi technikai segítséget nyújtanak a gazdasági szereplőknek, és különösen a kis- és középvállalkozásoknak a kellő gondosság elvének megfelelő értékláncra vonatkozó, e cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelés érdekében. A tagállamokat a 68b. cikk szerint létrehozott, elemekkel foglalkozó nemzeti kompetenciaközpontok segíthetik az ilyen technikai támogatás nyújtásában.

Módosítás 265

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 7 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(7b)     Annak érdekében, hogy a tagállamok biztosítsák e rendelet 69. cikk szerinti betartását, a tagállamok felelősek a megfelelő ellenőrzések elvégzéséért.

 

Az első albekezdésben említett ellenőrzéseket kockázatalapú megközelítés alapján kell elvégezni, többek között olyan esetekben, amikor az illetékes hatóság valamely gazdasági szereplő e rendeletnek való megfelelése kapcsán lényeges információk birtokába jut, beleértve a harmadik felek által felvetett, indokolással alátámasztott aggályokat is.

 

Az első albekezdésben említett ellenőrzések keretében helyszíni ellenőrzéseket is kell végezni, többek között a gazdasági szereplő létesítményeiben is.

 

A gazdasági szereplők minden szükséges segítséget megadnak az első albekezdésben említett ellenőrzések elvégzésének elősegítéséhez, különösen a létesítményekbe való bejutás, valamint a dokumentációba és a nyilvántartásokba való betekintés tekintetében.

 

A feladatok egyértelműségének és az intézkedések közötti következetesség illetékes tagállami hatóságok körében való biztosítása érdekében a Bizottság iránymutatásokat készít, amelyek részletezik az első albekezdésben említett ellenőrzéseket végrehajtó illetékes tagállami hatóságok által követendő lépéseket. Ezek az iránymutatások adott esetben az e rendelet végrehajtását elősegítő dokumentumok mintáit is tartalmazzák.

 

A tagállamok nyilvántartást vezetnek az első albekezdésben említett ellenőrzésekről – feltüntetve különösen ezen ellenőrzések jellegét és eredményeit –, valamint a 69. cikk szerint kibocsátott, korrekciós intézkedésre vonatkozó felszólításokról.

Módosítás 266

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 8 bekezdés – a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

aa)

a X. mellékletben felsorolt nemzetközi jogi eszközök listájának módosítása a vonatkozó nemzetközi fórumokon történő fejleményekkel összhangban;

Módosítás 267

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 8 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő (2)–(4) bekezdésben foglalt kötelezettségeinek módosítása, tekintettel az (EU) 2017/821 rendelet módosításaira, valamint az OECD kellő gondosságra vonatkozó útmutatása I . mellékletében foglalt, kellő gondosságra vonatkozó ajánlások változtatásai.

b)

az (1) bekezdés szerinti gazdasági szereplő (2)–(4) bekezdésben foglalt kötelezettségeinek módosítása, tekintettel az (EU) 2017/821 rendelet módosításaira, valamint a X. melléklet 3a . pontjában foglalt, kellő gondosságra vonatkozó , nemzetközileg elismert eszközök változtatásai;

Módosítás 268

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 8 bekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

a magas kockázatú területek jegyzékének összeállítása és módosítása, figyelembe véve az OECD kellő gondosságra vonatkozó iránymutatásait.

Módosítás 269

Rendeletre irányuló javaslat

39 cikk – 8 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(8a)     A fenntartható vállalatirányításra és a kellő gondosságra vonatkozó általános szabályokat megállapító jövőbeli uniós jogszabályok elfogadása esetén az e cikk (2)–(5) bekezdésében és a X. mellékletben foglalt rendelkezéseket az ilyen jövőbeli uniós jogszabályok kiegészítésének kell tekinteni.

 

A fenntartható vállalatirányításra és a kellő gondosságra vonatkozó általános szabályokat megállapító jövőbeli uniós jogszabály hatályba lépését követő hat hónapon belül a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az új uniós jogszabály szükségessé teszi-e e cikk (2)–(5) bekezdésének vagy a X. mellékletnek, vagy mindkettőnek a módosítását, és szükség esetén a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el a módosítások megtétele érdekében.

 

Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus nem érinti az e cikk (2)–(5) bekezdésében vagy a X. mellékletben meghatározott, az elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplőkre vonatkozó kötelezettségeket. A gazdasági szereplők kellő gondosságra vonatkozó, az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott további kötelezettségeinek olyanoknak kell lenniük, hogy indokolatlan adminisztratív terhek keletkeztetése nélkül legalább az e rendeletben előírt védelmi szintet biztosítsák.

Módosítás 270

Rendeletre irányuló javaslat

40 cikk – 4 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   A meghatalmazott képviselők a gyártótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat látják el. A meghatalmazott képviselő kérésre átadja az illetékes hatóságnak a megbízás egy példányát. A megbízásnak legalább az alábbiak elvégzésére kell felhatalmaznia a meghatalmazott képviselőt:

(4)   A meghatalmazott képviselők a gyártótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat látják el. A meghatalmazott képviselő megfelelő pénzügyi és szervezeti eszközökkel rendelkezik a megbízásban meghatározott feladatok elvégzéséhez. A meghatalmazott képviselő kérésre átadja az illetékes hatóságnak a megbízás egy példányát az illetékes hatóság által meghatározott uniós nyelven . A megbízásnak legalább az alábbiak elvégzésére kell felhatalmaznia a meghatalmazott képviselőt:

Módosítás 271

Rendeletre irányuló javaslat

40 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     Amennyiben a meghatalmazott képviselő úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem kockázatot jelent, haladéktalanul tájékoztatja erről a piacfelügyeleti hatóságokat.

Módosítás 272

Rendeletre irányuló javaslat

41 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Az importőrök kizárólag a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek megfelelő elemet hozhatnak forgalomba, illetve vehetnek használatba.

(1)   Az importőrök kizárólag a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben foglalt követelményeknek megfelelő elemet hozhatnak forgalomba, illetve vehetnek használatba.

Módosítás 273

Rendeletre irányuló javaslat

41 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Amennyiben az importőr úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, akkor az importőr azt addig nem hozhatja forgalomba, illetve nem veheti használatba, amíg megfelelővé nem tették. Továbbá, amennyiben az elem kockázatot jelent, az importőr tájékoztatja erről a gyártót és a piacfelügyeleti hatóságokat.

Amennyiben az importőr úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben foglalt követelményeknek, akkor az importőr azt addig nem hozhatja forgalomba, illetve nem veheti használatba, amíg megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben az importőr úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem kockázatot jelent, haladéktalanul tájékoztatja erről a gyártót és a piacfelügyeleti hatóságokat.

Módosítás 274

Rendeletre irányuló javaslat

41 cikk – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   Az importőrök – amennyiben az elem által jelentett kockázatok miatt helyénvalónak ítélik meg – az emberi egészség védelme és a fogyasztók biztonsága érdekében elvégzik a forgalmazott elemek mintájának vizsgálatát, kivizsgálják a panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezetnek azokról, valamint a nem megfelelő elemekről és a termékvisszahívásokról, és minderről folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat.

(6)   Az importőrök – amennyiben az elem által jelentett kockázatok miatt helyénvalónak ítélik meg – az emberi egészség , a környezet védelme és a fogyasztók biztonsága érdekében elvégzik a forgalmazott elemek mintájának vizsgálatát, kivizsgálják a panaszokat, szükség esetén nyilvántartást vezetnek azokról, valamint a nem megfelelő elemekről és a termékvisszahívásokról, és minderről folyamatosan tájékoztatják a forgalmazókat.

Módosítás 275

Rendeletre irányuló javaslat

41 cikk – 7 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(7)   Amennyiben az importőrök úgy vélik vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, haladéktalanul meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket az adott elem megfelelőségének biztosítására, és adott esetben ki kell vonniuk a forgalomból vagy vissza kell hívniuk azt. Továbbá amennyiben az elem kockázatot jelent, az importőrök haladéktalanul értesítik annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, ahol az elemet forgalmazzák, és részletes adatokat nyújtanak különösen a megfelelés hiányáról és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

(7)   Amennyiben az importőrök úgy vélik vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben foglalt követelményeknek, haladéktalanul meg kell hozniuk a szükséges korrekciós intézkedéseket az adott elem megfelelőségének biztosítására, és adott esetben ki kell vonniuk a forgalomból vagy vissza kell hívniuk azt. Továbbá amennyiben az importőrök úgy ítélik meg vagy okuk van feltételezni, hogy az elem kockázatot jelent, haladéktalanul értesítik annak a tagállamnak a nemzeti hatóságát, ahol az elemet forgalmazzák, és részletes adatokat nyújtanak különösen a megfelelés hiányáról és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

Módosítás 276

Rendeletre irányuló javaslat

42 cikk – 2 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

a gyártót, a  gyártó meghatalmazott képviselőjét, az importőrt vagy más forgalmazókat bejegyezték valamely tagállam területén , a 46. cikkel összhangban ;

a)

a gyártót a  46. cikkel összhangban nyilvántartásba vették valamely tagállam területén;

Módosítás 277

Rendeletre irányuló javaslat

42 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben meghatározott követelményeknek, akkor a forgalmazó addig nem forgalmazhatja az elemet, amíg azt megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben az elem kockázatot jelent, a forgalmazó tájékoztatja erről a gyártót vagy az importőrt, valamint az illetékes piacfelügyeleti hatóságokat.

(3)   Amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben meghatározott követelményeknek, akkor a forgalmazó addig nem forgalmazhatja az elemet, amíg azt megfelelővé nem tették. Továbbá amennyiben a forgalmazó úgy ítéli meg vagy okkal feltételezi, hogy az elem kockázatot jelent, tájékoztatja erről a gyártót vagy az importőrt, valamint az illetékes piacfelügyeleti hatóságokat.

Módosítás 278

Rendeletre irányuló javaslat

42 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   Amennyiben a forgalmazók úgy ítélik meg vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, gondoskodnak a szükséges korrekciós intézkedések megtételéről az adott elem megfelelőségének biztosítása érdekében, és adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják azt. Továbbá amennyiben az elem kockázatot jelent, a forgalmazók haladéktalanul értesítik annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, ahol az eszközt forgalmazzák, és részletes adatokat nyújtanak különösen a megfelelés hiányáról és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

(5)   Amennyiben a forgalmazók úgy ítélik meg vagy okuk van feltételezni, hogy az általuk forgalomba hozott elem nem felel meg a II. és a III. fejezetben , valamint a 39. cikkben foglalt követelményeknek, gondoskodnak a szükséges korrekciós intézkedések megtételéről az adott elem megfelelőségének biztosítása érdekében, és adott esetben kivonják a forgalomból vagy visszahívják azt. Továbbá amennyiben a forgalmazók úgy ítélik meg vagy okuk van feltételezni, hogy az elem kockázatot jelent, haladéktalanul értesítik annak a tagállamnak a nemzeti hatóságát, ahol az eszközt forgalmazzák, és részletes adatokat nyújtanak különösen a megfelelés hiányáról és a meghozott korrekciós intézkedésekről.

Módosítás 279

Rendeletre irányuló javaslat

42 cikk – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   A forgalmazók valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére az adott hatóság által könnyen érthető nyelven a hatóság rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt és műszaki dokumentációt, amely az elem II. és III fejezetben foglalt követelményeknek való megfelelésének igazolásához szükséges. Az említett információkat és a műszaki dokumentációt papír alapon vagy elektronikus formátumban kell benyújtani. Kérésre az importőrök együttműködnek a nemzeti hatósággal minden olyan intézkedés terén, amelyet az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hoznak.

(6)   A forgalmazók valamely nemzeti hatóság indokolt kérésére az adott hatóság által könnyen érthető nyelven a hatóság rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt és műszaki dokumentációt, amely az elem II. és III fejezetben , valamint a 39. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelésének igazolásához szükséges. Az említett információkat és a műszaki dokumentációt papír alapon vagy elektronikus formátumban kell benyújtani. Kérésre az importőrök együttműködnek a nemzeti hatósággal minden olyan intézkedés terén, amelyet az általuk forgalomba hozott vagy használatba vett elem jelentette kockázatok kiküszöbölése érdekében hoznak.

Módosítás 280

Rendeletre irányuló javaslat

43 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A logisztikai szolgáltatók biztosítják, hogy az általuk kezelt elemek vonatkozásában a raktározás, csomagolás, címzés vagy feladás során fennálló körülmények nem veszélyeztetik az elemek II. és III fejezetben foglalt követelményeknek való megfelelését.

A logisztikai szolgáltatók , köztük az online piacterek biztosítják, hogy az általuk kezelt elemek vonatkozásában a raktározás, csomagolás, címzés vagy feladás során fennálló körülmények nem veszélyeztetik az elemek II. , III. és VII. fejezetben foglalt követelményeknek való megfelelését.

 

Az érintett gazdasági szereplők VI. fejezetben meghatározott kötelezettségeinek sérelme nélkül a logisztikai szolgáltatók – az első albekezdésben említett követelményen felül – a 40. cikk (4) bekezdésének d) pontjában és a 40. cikk (4a) bekezdésében meghatározott feladatokat is ellátják.

Módosítás 281

Rendeletre irányuló javaslat

44 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az importőr vagy a forgalmazó az alábbi esetekben e rendelet alkalmazásában gyártónak minősül, és az ilyen importőrre vagy forgalmazóra a  40 . cikkben a gyártót illetően megállapított kötelezettségek vonatkoznak, amennyiben:

Az importőr vagy a forgalmazó az alábbi esetekben e rendelet alkalmazásában gyártónak minősül, és az ilyen importőrre vagy forgalmazóra a  38 . cikkben a gyártót illetően megállapított kötelezettségek vonatkoznak, amennyiben az alábbiak közül bármelyik fennáll :

Módosítás 282

Rendeletre irányuló javaslat

44 cikk – 1 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az adott importőr vagy forgalmazó úgy módosítja a forgalomba hozott vagy használatba vett elemet, hogy az érinti az e rendeletben előírt követelményeknek való megfelelést;

b)

az adott importőr vagy forgalmazó úgy módosítja a forgalomba hozott vagy használatba vett elemet, hogy az érinti az e rendeletben előírt követelményeknek való megfelelést; vagy

Módosítás 283

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

a gyártó által adott tagállam területén első alkalommal forgalmazni kívánt elemek típusa, vagyis hordozható elemek, ipari elemek, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vagy gépjárműelemek;

d)

a gyártó által adott tagállam területén első alkalommal forgalmazni kívánt elemek típusa, vagyis hordozható elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek, ipari elemek, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vagy gépjárműelemek;

Módosítás 284

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

a gyártó által az adott tagállam területén első alkalommal forgalmazni kívánt elemek vegyi felépítése;

Módosítás 285

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – f pont – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

f)

arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a gyártó hogyan teljesíti a 47. cikkben meghatározott feladatait, illetve a 48. és a 49. cikkben foglalt követelményeket:

f)

arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a gyártó hogyan teljesíti a 47. cikkben meghatározott feladatait, illetve a 48. , 48a. és a 49. cikkben foglalt követelményeket:

Módosítás 286

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – f pont – i alpont – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

i.

hordozható elemek esetében az ebben az f) pontban foglalt követelmények az alábbiak rendelkezésre bocsátásával teljesítendők:

i.

hordozható elemek és könnyű szállítóeszközökben használt elemek esetében az ebben az f) pontban foglalt követelmények az alábbiak rendelkezésre bocsátásával teljesítendők:

Módosítás 287

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – f pont – i alpont – 1 francia bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

nyilatkozat, amely igazolja a gyártó által a 47. cikkben foglalt gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítése érdekében bevezetett intézkedéseket, a 48. cikk (1) bekezdésében meghatározott, elkülönített gyűjtésre vonatkozó kötelezettségek teljesítése érdekében bevezetett intézkedéseket a gyártó által szállított elemek mennyiségére vonatkoztatva, valamint azt a rendszert, ami biztosítja, hogy az illetékes hatóságok felé bejelentett adatok megbízhatók;

nyilatkozat, amely igazolja a gyártó által a 47. cikkben foglalt gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítése érdekében bevezetett intézkedéseket, a 48. cikk (1) bekezdésében és a 48a. cikk (1) bekezdésében meghatározott, elkülönített gyűjtésre vonatkozó kötelezettségek teljesítése érdekében bevezetett intézkedéseket a gyártó által szállított elemek mennyiségére vonatkoztatva, valamint azt a rendszert, ami biztosítja, hogy az illetékes hatóságok felé bejelentett adatok megbízhatók;

Módosítás 288

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – f pont – i alpont – 2 francia bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

adott esetben a gyártó által a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek 47. cikk (2) bekezdése szerinti teljesítésével megbízott gyártói felelősségi rendszer neve és kapcsolattartási adatai – úgymint irányítószám, település, utca, házszám, ország , telefonszám és faxszám, internetcím és e-mail-cím – és nemzeti azonosító kódja – ideértve a gyártói felelősségi rendszer cégjegyzékszámát vagy azzal egyenértékű hivatalos nyilvántartási számát, így a gyártói felelősségi rendszer európai vagy nemzeti adószámát –, valamint a képviselt gyártó általi megbízás;

adott esetben a gyártó által a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek 47. cikk (2) és (4) bekezdése szerinti teljesítésével megbízott gyártói felelősségi rendszer neve és kapcsolattartási adatai – úgymint postai cím , telefonszám és faxszám, internetcím és e-mail-cím – és nemzeti azonosító kódja – ideértve a gyártói felelősségi rendszer cégjegyzékszámát vagy azzal egyenértékű hivatalos nyilvántartási számát, így a gyártói felelősségi rendszer európai vagy nemzeti adószámát –, valamint a képviselt gyártó általi megbízás;

Módosítás 289

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – f pont – i alpont – 2 a francia bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

amennyiben a gyártói felelősségi rendszer több gyártót képvisel, minden egyes képviselt gyártó vonatkozásában külön-külön fel kell tüntetni, hogy hogyan teljesíti a 47. cikkben meghatározott kötelezettségeket;

Módosítás 290

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés – f pont – ii alpont – 2 francia bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

adott esetben a gyártó által a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek 47. cikk (2) és (4) bekezdése szerinti teljesítésével megbízott gyártói felelősségi rendszer nemzeti azonosító kódja – ideértve a gyártói felelősségi rendszer cégjegyzékszámát vagy azzal egyenértékű hivatalos nyilvántartási számát, így a gyártói felelősségi rendszer európai vagy nemzeti adószámát –, valamint a képviselt gyártó általi megbízás;

adott esetben a gyártó által a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek 47. cikk (2) és (4) bekezdése szerinti teljesítésével megbízott gyártói felelősségi rendszer neve és kapcsolattartási adatai – beleértve postai cím, telefonszám és faxszám, e-mail-cím és weboldal – és nemzeti azonosító kódja – ideértve a gyártói felelősségi rendszer cégjegyzékszámát vagy azzal egyenértékű hivatalos nyilvántartási számát, így a gyártói felelősségi rendszer európai vagy nemzeti adószámát –, valamint a képviselt gyártó általi megbízás;

Módosítás 291

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)     Az elemeket távközlő eszközök útján értékesítő gyártókat az értékesítés helye szerinti tagállamban kell nyilvántartásba venni. Ha az ilyen gyártókat nem abban a tagállamban veszik nyilvántartásba, ahová értékesítenek, akkor meghatalmazott képviselőjükön keresztül kell nyilvántartásba venni őket.

Módosítás 292

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 3 bekezdés – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

elutasíthatja a gyártó nyilvántartását, ha a gyártó nem vagy nem megfelelően teljesíti a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettséget.

Módosítás 293

Rendeletre irányuló javaslat

46 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     Az elemgyártók tájékoztatják az online piactereket nyilvántartásba vételükről vagy az értékesítés helye szerinti tagállamban tevékenykedő meghatalmazott képviselőjükről.

Módosítás 294

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 1 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

megszervezi hulladékelemek elkülönített gyűjtését 48. és a 49. cikkel összhangban , valamint ezt követően a hulladékelemek szállítását, újrapozicionálásra és újragyártásra való előkészítését, kezelését és újrafeldolgozását , ideértve a szükséges biztonsági intézkedéseket az 56. cikkel összhangban;

a)

fedezi legalább 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett költségeket, ideértve hulladékelemek 48., 48a. és 49. cikk szerinti elkülönített gyűjtésének megszervezéséhez kapcsolódó költségeket , valamint ezt követően a hulladékelemek szállítását, újrapozicionálásra és újragyártásra való előkészítését, kezelését , újrafeldolgozásra és hasznosításra való előkészítést , továbbá a szükséges biztonsági intézkedéseket az 56. cikkel összhangban;

Módosítás 295

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 1 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

elősegíti az elemek elkülönített gyűjtését, ideértve azt is, hogy fedezi a 48. cikk (1) bekezdése szerint a végfelhasználók által nem megfelelően eldobott elemek azonosítása érdekében végzett felmérések költségeit;

c)

elősegíti az elemek elkülönített gyűjtését, ideértve azt is, hogy fedezi a 48. cikk (1) bekezdése szerint a végfelhasználók által nem megfelelően eldobott elemek azonosítása érdekében rendszeresen végzett adatgyűjtés és felmérések költségeit;

Módosítás 296

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 1 bekezdés – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

tudatosságnövelő kampányokat és/vagy gazdasági ösztönzőket – többek között a 2008/98/EK irányelv IVa. mellékletében felsoroltakat – szervez annak érdekében, hogy a végfelhasználókat arra ösztönözze, hogy a hulladékelemeket a 60. cikk (1) bekezdésével összhangban a hulladékelemek keletkezésének megelőzéséről és azok kezeléséről a rendelkezésükre bocsátott információknak megfelelő módon ártalmatlanítsák;

Módosítás 297

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 1 bekezdés – e pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

e)

finanszírozza az a) –d ) pontban leírt tevékenységeket.

e)

finanszírozza az a) –da ) pontban leírt tevékenységeket.

Módosítás 298

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 3 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

rendelkeznek az (1) bekezdésben foglalt kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges szervezési és pénzügyi eszközökkel;

a)

rendelkeznek az (1) bekezdésben foglalt kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges pénzügyi, illetve pénzügyi és szervezési eszközökkel;

Módosítás 299

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 4 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

szabályozásra kerüljenek legalább az elemek típusa és az elemek vegyi összetétele szerint, valamint – adott esetben – az újratölthetőség és az újrafeldolgozott tartalom szintje figyelembevételével az elemek gyártása során;

a)

szabályozásra kerüljenek a 2008/98/EK irányelv 8a. cikke (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelően, az elemek típusa és az elemek vegyi összetétele szerint, valamint – adott esetben – az újratölthetőség , a tartósság és az újrafeldolgozott tartalom szintje , továbbá az elemek újragyártásának vagy újrapozicionálásának lehetősége és szénlábnyom figyelembevételével az elemek gyártása során;

Módosítás 300

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 4 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

kiigazításra kerüljenek a gyártói felelősségi rendszerek újrahasználatból, valamint az elemekből és hulladékelemekből nyert másodlagos nyersanyagok értékesítéséből származó bevételeinek a figyelembevétele érdekében;

b)

kiigazításra kerüljenek a gyártói felelősségi rendszerek újrahasználatból, újragyártásból, újrapozicionálásból, valamint az elemekből és hulladékelemekből nyert másodlagos nyersanyagok értékesítéséből származó bevételeinek a figyelembevétele érdekében;

Módosítás 301

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   Amennyiben a 48. cikk (2) bekezdésével, a 49. cikk (3) bekezdésével, az 53. cikk (1) bekezdésével, az 56. cikk (1) bekezdésével, valamint a 61. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban az (1) bekezdés a)–d) pontjában foglalt kötelezettségek teljesítésére irányuló tevékenységeket a gyártótól vagy gyártói felelősségi rendszertől eltérő harmadik fél végzi, a gyártók által fedezendő költségek nem haladhatják meg az ilyen tevékenységek költséghatékony módon történő végzéséhez szükséges költségeket. Az ilyen költségeket a gyártók és a harmadik felek között átlátható módon kell megállapítani, és ki kell igazítani az újrahasználatból, valamint az elemekből és hulladékelemekből nyert másodlagos nyersanyagok értékesítéséből származó bevételek figyelembevétele érdekében.

(5)   Amennyiben a 48. cikk (2) bekezdésével, a  48a. cikk (2) bekezdésével, a 49. cikk (3) bekezdésével, az 53. cikk (1) bekezdésével, az 56. cikk (1) bekezdésével, valamint a 61. cikk (1), (2) és (3) bekezdésével összhangban az (1) bekezdés a)–d) pontjában foglalt kötelezettségek teljesítésére irányuló tevékenységeket a gyártótól vagy gyártói felelősségi rendszertől eltérő harmadik fél végzi, a gyártók által fedezendő költségek nem haladhatják meg az ilyen tevékenységek költséghatékony módon történő végzéséhez szükséges költségeket. Az ilyen költségeket a gyártók és a harmadik felek között átlátható módon kell megállapítani, és ki kell igazítani az újrahasználatból , újragyártásból, újrapozicionálásból , valamint az elemekből és hulladékelemekből nyert másodlagos nyersanyagok értékesítéséből származó bevételek figyelembevétele érdekében.

Módosítás 302

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 6 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   A gyártói felelősségi rendszerek engedélyezés iránti kérelmet nyújtanak be az illetékes hatósághoz. Az engedély csak akkor adható meg, ha igazolható, hogy a gyártói felelősségi rendszer által bevezetett intézkedések elegendők az ebben a  cikkben foglalt kötelezettségek teljesítéséhez a tagállam területén az általa képviselt gyártók által első alkalommal forgalomba hozott elemek mennyisége vonatkozásában. Az illetékes hatóság rendszeres időközönként ellenőrzi, hogy továbbra is teljesülnek-e az engedélyezés (1), (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott feltételei. Az illetékes hatóság meghatározza az engedélyezési eljárás részletes szabályait, valamint megfelelés ellenőrzésének módjait, ideértve a gyártók által ennek érdekében nyújtandó információkat is.

(6)   A gyártó vagy a nevében eljáró gyártói felelősségi rendszer engedélyezés iránti kérelmet nyújt be az illetékes hatósághoz. Az engedély csak akkor adható meg, ha igazolható, hogy a gyártói felelősségi rendszer által bevezetett intézkedések elegendők , valamint hogy rendelkeznek a szükséges pénzügyi, illetve pénzügyi és szervezeti eszközökkel az ebben a  fejezetben foglalt kötelezettségek teljesítéséhez a tagállam területén az általa képviselt gyártók által első alkalommal forgalomba hozott elemek mennyisége vonatkozásában, valamint összhangban vannak a hulladékelemek elkülönített gyűjtésére vonatkozó célok elérésével, valamint az ebben rendeletben meghatározott újrafeldolgozási szinttel és újrafeldolgozási hatékonysággal. Az illetékes hatóság rendszeres időközönként, de legalább három évente ellenőrzi , hogy továbbra is teljesülnek-e az engedélyezés (1), (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott feltételei. Az engedély visszavonható, ha a 48. cikk (4) bekezdésében vagy a 48a. cikk (5) bekezdésében meghatározott begyűjtési célok nem teljesülnek, vagy ha a gyártó vagy a gyártói felelősségi rendszer megsérti a 49. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdését .

Módosítás 303

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 6 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A gyártói felelősségi rendszerek indokolatlan késedelem nélkül értesítik az illetékes hatóságot az engedélyezés iránti kérelemben foglalt adatokban bekövetkezett bármilyen változásról, valamint bármely, az engedélyezés feltételeit érintő változásról és a tevékenység végleges beszüntetéséről.

A gyártó vagy a nevében eljáró gyártói felelősségi rendszer indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot az engedélyezés iránti kérelemben foglalt adatokban bekövetkezett bármilyen változásról, valamint bármely, az engedélyezés feltételeit érintő változásról és a tevékenység végleges beszüntetéséről.

Módosítás 304

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 9 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

a hulladékelemek elkülönített gyűjtési aránya, az elért újrafeldolgozási szint és újrafeldolgozási hatékonysági mutatók a gyártó tagok által a tagállamban először forgalomba hozott elemek mennyisége alapján;

c)

a hulladékelemek elkülönített gyűjtési aránya, az elért újrafeldolgozási szint , az újrafeldolgozási hatékonysági mutatók és a visszanyert anyagok szintje a gyártó tagok által a tagállamban először forgalomba hozott elemek mennyisége alapján;

Módosítás 305

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 9 bekezdés – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

a hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők kiválasztására irányuló eljárás.

Módosítás 306

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 10 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(10a)     Ha egy gazdasági szereplő az elemek újrafelhasználásával, újrapozicionálásával vagy újragyártásával foglalkozik, az elemre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősség a gyártóról átszáll az adott gazdasági szereplőre.

Módosítás 307

Rendeletre irányuló javaslat

47 cikk – 13 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(13)   A 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikke nem alkalmazandó elemekre .

(13)   A kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó követelményeket, illetve a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyeket a 2008/98/EK irányelv 8a. cikke ír elő, minimumkövetelményeknek kell tekinteni, és azokat az ebben rendeletben foglalt rendelkezések kiegészítik .

Módosítás 308

Rendeletre irányuló javaslat

48 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek biztosítják minden hulladékká vált hordozható elem begyűjtését, tekintet nélkül azok jellegére, márkajelzésére vagy származására, annak a tagállamnak a területén, ahol először hoznak forgalomba elemeket. Ebből a célból:

(1)   A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek biztosítják minden hulladékká vált hordozható elem elkülönített begyűjtését, tekintet nélkül azok jellegére , vegyi összetételére , márkajelzésére vagy származására, annak a tagállamnak a területén, ahol először hoznak forgalomba elemeket. Ebből a célból:

Módosítás 309

Rendeletre irányuló javaslat

48 cikk – 1 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

gyűjtőhelyeket hoznak létre hulladékká vált hordozható elemek számára;

a)

visszavételi és gyűjtőhelyeket hoznak létre hulladékká vált hordozható elemek számára;

Módosítás 310

Rendeletre irányuló javaslat

48 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)    Amikor a végfelhasználók a (2) bekezdés szerinti gyűjtőhelyeken megválnak a hulladékká vált hordozható elemektől, nem kötelezhetők díjfizetésre vagy új elem megvásárlására.

(3)    A végfelhasználók a (2) bekezdés szerinti gyűjtőhelyeken megválhatnak a hulladékká vált hordozható elemektől, és nem kötelezhetők díjfizetésre vagy új elem megvásárlására , illetve arra, hogy az elemet a gyűjtőhelyeket működtető gyártótól kelljen megvásárolniuk .

Módosítás 311

Rendeletre irányuló javaslat

48 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   A gyártóknak, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszereknek a hulladékká vált hordozható elemek tekintetében el kell érniük és fenn kell tartaniuk legalább az alábbi, az adott gyártó által vagy gyártói felelősségi rendszerben részt vevő gyártók által kollektíven a tagállamban először forgalomba hozott hordozható elemek – a könnyű szállítóeszközökből származó elemek kivételével – százalékaként kiszámított begyűjtési célkitűzéseket:

(4)   A gyártóknak, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszereknek a hulladékká vált hordozható elemek tekintetében el kell érniük és minden évben fenn kell tartaniuk legalább az alábbi, az adott gyártó által vagy gyártói felelősségi rendszerben részt vevő gyártók által kollektíven a tagállamban először forgalomba hozott hordozható elemek százalékaként kiszámított begyűjtési célkitűzéseket:

Módosítás 312

Rendeletre irányuló javaslat

48 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     A gyártóknak, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszereknek a hulladékká vált, általános felhasználásra szánt hordozható elemek tekintetében el kell érniük és minden évben fenn kell tartaniuk legalább az alábbi, az adott gyártó által vagy gyártói felelősségi rendszerben részt vevő gyártók által kollektíven a tagállamban először forgalomba hozott, általános felhasználásra szánt hordozható elemek százalékaként kiszámított begyűjtési célkitűzéseket:

 

a)

45 % 2023. december 31-ig;

b)

70 % 2025. december 31-ig;

c)

80 % 2030. december 31-ig.

Módosítás 313

Rendeletre irányuló javaslat

48 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

48a. cikk

 

A könnyű szállítóeszközökben használt elemek begyűjtése

 

(1)     A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek biztosítják minden hulladékká vált, könnyű szállítóeszközben használt elem begyűjtését, tekintet nélkül azok jellegére, vegyi összetételére, márkajelzésére vagy származására, annak a tagállamnak a területén, ahol először hoznak forgalomba elemeket.

 

(2)     A hulladékká vált, könnyű szállítóeszközökben használt elemek gyártói, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek kötelesek díjmentesen visszavenni minden hulladékká vált, könnyű szállítóeszközben használt elemet, tekintet nélkül azok vegyi összetételére, márkajelzésére vagy származására, annak a tagállamnak a területén, ahol először hoznak forgalomba elemeket, anélkül, hogy a végfelhasználót új elem vásárlására köteleznék, és tekintet nélkül arra, hogy a hulladékelemet tőlük vásárolták-e. Ebből a célból visszaveszik a könnyű szállítóeszközben használt, hulladékká vált elemet a végfelhasználóktól vagy azon visszavételi és gyűjtőhelyektől, amelyeket a következő szervezetekkel együttműködve hoztak létre:

 

a)

a könnyű szállítóeszközökben használt elemek forgalmazói az 50. cikk (1) bekezdése szerint;

 

b)

a könnyű szállítóeszközöket javító független gazdasági szereplők;

 

c)

állami hatóságok vagy a nevükben hulladékgazdálkodást végző harmadik felek az 53. cikk szerint.

 

(3)     A (2) bekezdéssel összhangban bevezetett visszavételi rendszereknek a tagállam teljes területére ki kell terjedniük, figyelembe véve a népesség nagyságát és a népsűrűséget, a könnyű szállítóeszközökben használt, hulladékká vélt elemek várható mennyiségét, valamint a hozzáférhetőséget és a közelséget a végfelhasználók szempontjából. A visszavételi rendszerek nem korlátozódhatnak azokra a területekre, ahol a könnyű szállítóeszközökben használt, hulladékká vált elemek begyűjtése és későbbi kezelése a legjövedelmezőbb.

 

(4)     Amikor a végfelhasználók a (2) bekezdés szerinti gyűjtőhelyeken megválnak a hulladékká vált, könnyű szállítóeszközben használt elemektől, minden körülmények között biztosítani kell számukra, hogy bármelyik gyűjtőhelyen díjmentesen leadhassák a hulladékká vált, könnyű szállítóeszközben használt elemeket anélkül, hogy új elem megvásárlására köteleznék őket.

 

(5)     A gyártóknak, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszereknek a könnyű szállítóeszközökben használt, hulladékká vált elemek tekintetében el kell érniük és minden évben fenn kell tartaniuk legalább az alábbi, az adott gyártó által vagy gyártói felelősségi rendszerben részt vevő gyártók által kollektíven a tagállamban először forgalomba hozott, könnyű szállítóeszközökben használt elemek mennyiségének százalékaként kiszámított begyűjtési célkitűzéseket:

 

a)

75 % 2025. december 31-ig;

 

b)

85 % 2030. december 31-ig.

 

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek az első albekezdésben említett begyűjtési arányokat az 55. cikk (2b) bekezdése szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint számítják ki.

 

(6)     Az e cikk (1) és (2) bekezdése szerint létrehozott gyűjtőhelyekre nem vonatkoznak a 2008/98/EK irányelvben foglalt nyilvántartásba vételi vagy engedélyezési követelmények.

 

(7)     A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek engedélyt kérnek az illetékes hatóságtól, amely ellenőrzi a bevezetett rendelkezések megfelelőségét az ebben a cikkben foglalt követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében. Amennyiben az engedélyt gyártói felelősségi rendszer kéri, az engedély iránti kérelemben egyértelműen meg kell határozni az általa képviselt aktív gyártó tagokat.

 

(8)     A gyártói felelősségi rendszer biztosítja, hogy a birtokában lévő adatokat továbbra is bizalmasan kezelik a szellemi tulajdont képező információk, illetve az egyes gyártókhoz közvetlenül visszavezethető információk tekintetében. Az illetékes hatóság az általa kiadott engedélyben megállapíthatja az ennek érdekében teljesítendő feltételeket.

 

(9)     A (6) bekezdés szerinti engedély csak akkor adható meg, ha igazoló dokumentum támasztja alá, hogy az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében foglalt követelmények teljesülnek, és minden olyan intézkedést bevezettek, amely lehetővé teszi legalább a (5) bekezdésben említett begyűjtési célkitűzés elérését, majd a továbbiakban annak tartós teljesítését. Amennyiben az engedélyt gyártói felelősségi rendszer kéri, azt a 47. cikk (6) bekezdése szerinti engedélyezési eljárás részeként kell megszerezni.

 

(10)     Az illetékes hatóság meghatározza a (7) bekezdés szerinti engedély megadására vonatkozó eljárás részleteit az e cikk (1)–(4) bekezdésében és az 56. cikkben foglalt követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében. Ez magában foglalja azt a követelményt, hogy független szakértői jelentést kell készíteni annak az előzetes ellenőrzéséről, hogy az ebben a cikkben meghatározott, begyűjtésre vonatkozó rendelkezésekre az ebben a cikkben foglalt követelményeknek való megfelelés biztosításával kerül sor. Tartalmazza továbbá az egyes lépések ellenőrzésére és az illetékes hatóság által meghozandó határozatra vonatkozó határidőket, amelyek nem haladhatják meg a hat hetet a hiánytalan kérelmezési dokumentáció benyújtását követően.

 

(11)     Az illetékes hatóság rendszeresen, de legalább háromévente felülvizsgálja, hogy továbbra is teljesülnek-e a (7) bekezdés szerinti engedélyre vonatkozó feltételek. Az engedély visszavonható, amennyiben nem teljesül a (4) bekezdésben meghatározott begyűjtési célkitűzés, vagy ha a gyártó vagy a gyártói felelősségi rendszer súlyosan megszegi az (1)–(3) bekezdés alatti kötelezettségeit.

 

(12)     A gyártó, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevében eljáró gyártói felelősségi rendszer haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot a (7) bekezdésben foglalt engedélyezés iránti kérelemben szereplő feltételekben bekövetkezett bármilyen változásról, a (8) bekezdésben foglalt engedélyezés feltételeit érintő bármilyen változásról, valamint a tevékenység végleges beszüntetéséről.

 

(13)     A tagállamok ötévente legalább 2. NUTS-szintű, összetételre vonatkozó felmérést végeznek a begyűjtött vegyes települési hulladékkal, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatban, a bennük lévő, hulladékká vált hordozható elemek arányának meghatározása céljából. Az első felmérést 2023. december 31-ig kell elvégezni. A benyújtott információk alapján, az engedély (7) és (10) bekezdés szerinti megadása vagy felülvizsgálata során az illetékes hatóságok felszólíthatják a hordozható elemek gyártóit vagy a gyártói felelősségi rendszereket arra, hogy tegyenek az összekapcsolt gyűjtőhelyek hálózatának kiterjesztésére irányuló korrekciós intézkedéseket, és folytassanak tájékoztató kampányokat a 60. cikk (1) bekezdésével összhangban, a begyűjtött vegyes települési hulladékban, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiban jelen lévő, hulladékká vált hordozható elemek mennyiségével arányosan.

Módosítás 314

Rendeletre irányuló javaslat

49 cikk – - 1 bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(-1)     A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek biztosítják minden hulladékká vált gépjárműelem, könnyű szállítóeszközben használt elem és elektromos meghajtású gépjárműben használt elem begyűjtését, tekintet nélkül azok jellegére, márkajelzésére vagy származására, annak a tagállamnak a területén, ahol először hoznak forgalomba elemeket.

Módosítás 315

Rendeletre irányuló javaslat

49 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek gyártói, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek díjmentesen visszavesznek minden hulladékká vált gépjárműelemet, ipari elemet és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet, amely megfelel annak a típusnak, amelyet az adott tagállam területén először forgalomba hoztak, anélkül, hogy a végfelhasználót új elem vásárlására köteleznék, és tekintet nélkül arra, hogy az elemet tőlük vásárolták-e. E célból vállalják, hogy visszaveszik a hulladékká vált gépjárműelemeket, ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket a végfelhasználóktól vagy az alábbiakkal együttműködve rendelkezésre bocsátott gyűjtőhelyektől:

(1)   Gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek gyártói, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek díjmentesen visszavesznek minden hulladékká vált gépjárműelemet, ipari elemet és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet, amely megfelel annak a típusnak, amelyet az adott tagállam területén először forgalomba hoztak, anélkül, hogy a végfelhasználót új elem vásárlására köteleznék, és tekintet nélkül arra, hogy az elemet tőlük vásárolták-e. E célból vállalják, hogy visszaveszik a hulladékká vált gépjárműelemeket, ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket a végfelhasználóktól vagy az alábbiakkal együttműködve rendelkezésre bocsátott visszavételi és gyűjtőhelyektől:

Módosítás 316

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

aa)

a gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek újrafelhasználási, újragyártási és újrapozicionálási célú kezelésével foglalkozó független gazdasági szereplők;

Módosítás 317

Rendeletre irányuló javaslat

49 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Amennyiben szükség van a hulladékká vált ipari elemek előzetes bontására nem kereskedelmi jellegű magánfelhasználók telephelyén, a gyártó ilyen elemek visszavételére vonatkozó kötelezettsége magában foglalja a hulladékelemek adott felhasználók telephelyén történő bontásával és begyűjtésével járó költségek fedezését is.

Amennyiben szükség van a hulladékká vált ipari elemek előzetes bontására nem kereskedelmi jellegű magánfelhasználók telephelyén, a gyártó , illetve adott esetben a 47. cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt gyártói felelősségi rendszerek ilyen elemek visszavételére vonatkozó kötelezettsége magában foglalja a hulladékelemek adott felhasználók telephelyén történő bontásával és begyűjtésével járó költségek fedezését is.

Módosítás 318

Rendeletre irányuló javaslat

49 cikk – 3 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

az (1) bekezdés szerinti gyűjtőhelyeken hulladékká vált gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elkülönített gyűjtésére alkalmas gyűjtési infrastruktúrát biztosítanak, amely megfelel a vonatkozó biztonsági követelményeknek, és fedezik az ezeken a gyűjtőhelyeken a visszavételi tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő szükséges költségeket. A gyűjtőhelyen az ilyen elemek gyűjtésére és ideiglenes tárolására szolgáló tartályoknak alkalmasnak kell lenniük az ilyen gyűjtőhelyeken keresztül várhatóan begyűjtésre kerülő, hulladékká vált gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek mennyisége és veszélyes jellege szempontjából;

a)

az (1) bekezdés szerinti visszavételi és gyűjtőhelyeken hulladékká vált gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elkülönített gyűjtésére alkalmas gyűjtési infrastruktúrát biztosítanak, amely megfelel a vonatkozó biztonsági követelményeknek, és fedezik az ezeken a  visszavételi és gyűjtőhelyeken a visszavételi tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő szükséges költségeket. A gyűjtőhelyen az ilyen elemek gyűjtésére és ideiglenes tárolására szolgáló tartályoknak alkalmasnak kell lenniük az ilyen visszavételi és gyűjtőhelyeken keresztül várhatóan begyűjtésre kerülő, hulladékká vált gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek mennyisége és veszélyes jellege szempontjából;

Módosítás 319

Rendeletre irányuló javaslat

49 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     A tagállamok évente információkat – többek között megalapozott becsléseket – gyűjtenek a piacukon forgalomba hozott gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek begyűjthető mennyiségéről és kategóriáiról, összehasonlítva a tagállamon belül újrahasználatra előkészített, újrafeldolgozott és hasznosított mennyiségekkel, valamint az exportált járművekben/ipari termékekben lévő elemek tömeg és vegyianyag-lebontás szerinti mennyiségéről.

Módosítás 320

Rendeletre irányuló javaslat

50 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A forgalmazók díjmentesen visszaveszik a végfelhasználóktól a hulladékelemeket, anélkül, hogy a végfelhasználót új elem vásárlására köteleznék , tekintet nélkül az elemek vegyi összetételére vagy származására. A hordozható elemek visszavételét a kiskereskedelmi árusítóhelyükön vagy annak közvetlen közelében biztosítják. A hulladékká vált gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek visszavételét a kiskereskedelmi árusítóhelyükön vagy annak közelében biztosítják. Ez a kötelezettség a hulladékelemek azon típusaira korlátozódik, amelyek új elemekként szerepelnek vagy szerepeltek a forgalmazó kínálatában, valamint hordozható elemek tekintetében arra a mennyiségre, amit a lakossági végfelhasználók általában eldobnak.

(1)   A forgalmazók díjmentesen visszaveszik a végfelhasználóktól a hulladékelemeket, tekintet nélkül az elemek vegyi összetételére vagy származására, illetve anélkül, hogy arra köteleznék a végfelhasználót , hogy az elemet ugyanattól a forgalmazótól kelljen vásárolnia . A hordozható elemek visszavételét a kiskereskedelmi árusítóhelyükön vagy annak közvetlen közelében biztosítják. A hulladékká vált , könnyű szállítóeszközökben használt elemek, gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek visszavételét a kiskereskedelmi árusítóhelyükön vagy annak közelében biztosítják. Ez a kötelezettség a hulladékelemek azon típusaira korlátozódik, amelyek új elemekként szerepelnek vagy szerepeltek a forgalmazó kínálatában, valamint hordozható elemek tekintetében arra a mennyiségre, amit a lakossági végfelhasználók általában eldobnak.

Módosítás 321

Rendeletre irányuló javaslat

50 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A forgalmazók az általuk visszavett hulladékelemeket átadják az adott elemek begyűjtéséért a 48., illetve a 49. cikk értelmében felelősséggel bíró gyártóknak, illetve gyártói felelősségi rendszereknek, vagy pedig egy hulladékgazdálkodási üzemeltetőnek az 56. cikk szerinti kezelés és újrafeldolgozás céljából.

(3)   A forgalmazók az általuk visszavett hulladékelemeket átadják az adott elemek begyűjtéséért a 48., illetve a 49. cikk értelmében felelősséggel bíró gyártóknak, illetve gyártói felelősségi rendszereknek, vagy pedig egy hulladékgazdálkodási üzemeltetőnek az 56. cikk szerinti kezelés és újrafeldolgozás céljából. A tagállamok korlátozhatják a forgalmazók azon lehetőségét, hogy a hulladékelemeket típusuknak megfelelően átadják a gyártóknak, a gyártói felelősségi rendszereknek vagy a hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a korlátozások ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a gyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekre.

Módosítás 322

Rendeletre irányuló javaslat

50 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   Az ebben a cikkben foglalt kötelezettségek értelemszerűen alkalmazandók a végfelhasználók számára távollevők között kötött szerződés keretében elemeket értékesítő gazdasági szereplőkre. Ezek a szereplők elegendő számú gyűjtőhelyet biztosítanak a tagállam egész területére kiterjedően, figyelembe véve a népesség méretét, a népsűrűséget, a hulladékká vált gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek várható mennyiségét, a hozzáférhetőséget és a közelséget a végfelhasználók számára, ami lehetővé teszi számukra az elemek visszaszolgáltatását.

(4)   Az ebben a cikkben foglalt kötelezettségek értelemszerűen alkalmazandók a végfelhasználók számára távollevők között kötött szerződés keretében elemeket értékesítő gazdasági szereplőkre. Ezek a szereplők elegendő számú gyűjtőhelyet biztosítanak a tagállam egész területére kiterjedően, figyelembe véve a népesség méretét, a népsűrűséget, a hulladékká vált hordozható elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek, gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek várható mennyiségét, a hozzáférhetőséget és a közelséget a végfelhasználók számára, ami lehetővé teszi számukra az elemek visszaszolgáltatását.

Módosítás 323

Rendeletre irányuló javaslat

50 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     Kézbesítéssel történő értékesítés esetén a forgalmazóknak fel kell ajánlaniuk az elemek ingyenes visszavételét. Az elem megrendelésekor az elem végfelhasználóját tájékoztatni kell a használt elem visszavételének módjáról.

Módosítás 324

Rendeletre irányuló javaslat

50 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

50a. cikk

Az elemekre vonatkozó betétdíjas visszaváltórendszerek

A Bizottság 2025. december 31-ig értékeli az elemekre, különösen az általános felhasználású hordozható elemekre vonatkozó, uniós szintű betétdíjas rendszer létrehozásának megvalósíthatóságát és lehetséges előnyeit. A Bizottság e célból jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és fontolóra veszi a megfelelő intézkedések megtételét, ideértve jogalkotási javaslatok elfogadását. A tagállamok – amennyiben az elemek tekintetében nemzeti betétdíjas visszaváltórendszereket alkalmaznak – értesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésekről. A nemzeti betétdíjas visszaváltórendszerek nem akadályozhatják egy uniós szintű, harmonizált rendszer elfogadását.

Módosítás 325

Rendeletre irányuló javaslat

51 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A végfelhasználók a gyártóval vagy a gyártói felelősségi rendszerrel kötött külön megállapodás alapján vagy azzal összhangban létrehozott kijelölt elkülönített gyűjtőhelyeken helyezik el a hulladékelemeket a 48. és a 49. cikkel összhangban.

(2)   A végfelhasználók a gyártóval vagy a gyártói felelősségi rendszerrel kötött külön megállapodás alapján vagy azzal összhangban létrehozott kijelölt elkülönített gyűjtőhelyeken helyezik el a hulladékelemeket a 48. , a 48a. és a 49. cikkel összhangban.

Módosítás 326

Rendeletre irányuló javaslat

52 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A 2000/53/EK és a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői átadják a hulladékká vált gépjárművek, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kezeléséből származó hulladékelemeket az adott elemek gyártóinak, illetve a nevükben eljáró, a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt gyártói felelősségi rendszereknek, vagy pedig hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek az e rendelet 56. cikkében foglalt követelményekkel összhangban történő kezelés és újrafeldolgozás céljából. A hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői nyilvántartást vezetnek ezekről az ügyletekről.

A 2000/53/EK és a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői átadják a hulladékká vált gépjárművek, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kezeléséből származó hulladékelemeket az adott elemek gyártóinak, illetve a nevükben eljáró, a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt gyártói felelősségi rendszereknek, vagy pedig az engedélyezett hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek az e rendelet 56. cikkében foglalt követelményekkel összhangban történő kezelés és újrafeldolgozás céljából . A tagállamok korlátozhatják a 2000/53/EK irányelv vagy a 2012/19/EU irányelv hatálya alá tartozó hulladékkezelő létesítmények üzemeltetőinek azon lehetőségét, hogy a hulladékelemeket típusuknak megfelelően átadják a gyártóknak, gyártói felelősségi szervezeteknek, vagy egy másik hulladékgazdálkodási üzemeltetőnek. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a korlátozások ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a gyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekre.  A hulladékkezelő létesítmények üzemeltetői nyilvántartást vezetnek ezekről az ügyletekről.

Módosítás 327

Rendeletre irányuló javaslat

53 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Nem kereskedelmi jellegű magánfelhasználóktól származó hulladékelemek állami hulladékgazdálkodási hatóságok által létrehozott, elkülönített gyűjtésre szolgáló gyűjtőhelyeken helyezhetők el.

(1)   Nem kereskedelmi jellegű magánfelhasználóktól származó hulladékelemek állami hulladékgazdálkodási hatóságok által létrehozott, elkülönített gyűjtésre szolgáló gyűjtőhelyeken helyezhetők el. Ha azt egy adott elemtípus számára hozzák létre, az állami hulladékgazdálkodási hatóságok egyetlen ilyen típusú hulladékelem visszavételét sem tagadhatják meg, még az újrafelhasznált, újrapozicionált és újragyártott elemek esetében sem.

Módosítás 328

Rendeletre irányuló javaslat

53 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Az állami hulladékgazdálkodási hatóságok átadják a begyűjtött hulladékelemeket a gyártóknak, illetve a nevükben eljáró, a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt gyártói felelősségi rendszereknek, vagy hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek adják át az adott elemek e rendelet 56. cikkében foglalt követelményekkel összhangban történő kezelése és újrafeldolgozása céljából, vagy pedig maguk végzik el azok kezelését és újrafeldolgozását az 56. cikkben foglalt követelményekkel összhangban.

(2)   Az állami hulladékgazdálkodási hatóságok átadják a begyűjtött hulladékelemeket a gyártóknak, illetve a nevükben eljáró, a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt gyártói felelősségi rendszereknek, vagy hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek adják át az adott elemek e rendelet 56. cikkében foglalt követelményekkel összhangban történő kezelése és újrafeldolgozása céljából, vagy pedig maguk végzik el azok kezelését és újrafeldolgozását az 56. cikkben foglalt követelményekkel összhangban. A tagállamok korlátozhatják a hulladékgazdálkodási hatóságok azon lehetőségét, hogy a hulladékelemeket típusuktól függően a gyártóknak vagy gyártói felelősségi szervezeteknek, vagy hulladékgazdálkodási üzemeltetőnek adják át, vagy maguk végezzék el azok kezelését és újrafeldolgozását. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a korlátozások ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a gyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekre.

Módosítás 329

Rendeletre irányuló javaslat

54 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A hulladékká vált hordozható elemek önkéntes gyűjtőhelyei átadják a hulladékká vált hordozható elemeket a hordozható elemek gyártóinak vagy a nevükben eljáró harmadik feleknek, ideértve a gyártói felelősségi rendszereket is, vagy pedig hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek az 56. cikkben foglalt követelményekkel összhangban történő kezelés és újrafeldolgozás céljából.

A hulladékká vált hordozható elemek önkéntes gyűjtőhelyei átadják a hulladékká vált hordozható elemeket a hordozható elemek gyártóinak vagy a nevükben eljáró harmadik feleknek, ideértve a gyártói felelősségi rendszereket is, vagy pedig az engedélyezett hulladékgazdálkodási üzemeltetőknek az 56. cikkben foglalt követelményekkel összhangban történő kezelés és újrafeldolgozás céljából. A tagállamok korlátozhatják az önkéntes hordozható hulladékelemgyűjtő pontok azon lehetőségét, hogy ezeket a hulladék hordozható elemeket átadják a gyártóknak vagy a gyártói felelősségi szervezeteknek, vagy egy hulladékgazdálkodási üzemeltetőnek. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a korlátozások ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a gyűjtési és újrafeldolgozási rendszerekre.

Módosítás 330

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A hulladékká vált hordozható elemek begyűjtési aránya

A hulladékká vált hordozható elemek és könnyű szállítóeszközökben használt, hulladékká vált elemek begyűjtési aránya

Módosítás 331

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 1 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

65  % 2025. december 31-ig;

b)

70  % 2025. december 31-ig;

Módosítás 332

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 1 bekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

70  % 2030. december 31-ig.

c)

80  % 2030. december 31-ig.

Módosítás 333

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     A tagállamoknak a következő minimális begyűjtési célkitűzéseket kell teljesíteniük a hulladékká vált, általános felhasználásra szánt hordozható elemek tekintetében:

 

a)

45 % 2023. december 31-ig;

 

b)

70 % 2025. december 31-ig;

 

c)

80 % 2030. december 31-ig.

Módosítás 334

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)     A tagállamoknak a következő minimális begyűjtési célkitűzéseket kell teljesíteniük a hulladékká vált, könnyű szállítóeszközökben használt elemek tekintetében:

 

a)

75 % 2025. december 31-ig;

 

b)

85 % 2030. december 31-ig.

Módosítás 335

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 2 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2b)     A Bizottság 2023. december 31-ig a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el azzal a céllal, hogy a begyűjthető hulladékelemek mennyiségének tükrözése érdekében e rendelet kiegészítéseként részletes szabályokat állapítson meg a könnyű szállítóeszközök hulladékká vált elemeire vonatkozó begyűjtési célértékek kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozóan.

Módosítás 336

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)    2030 . december 31-ig a  Bizottság felülvizsgálja az (1) bekezdés c) pontjában szereplő begyűjtési arányt, és az említett felülvizsgálat során mérlegeli a könnyű szállítóeszközöket működtető elemekre vonatkozó begyűjtési célkitűzés meghatározását – tekintettel azok piaci részesedésének alakulására – külön célkitűzésként vagy pedig az (1) bekezdés c) pontjában és a 48 . cikk (4) bekezdésében meghatározott célkitűzés felülvizsgálata során. E felülvizsgálat során mérlegelheti továbbá az elkülönített begyűjtési arány kiszámítására szolgáló számítási módszer bevezetését a begyűjthető hulladékelemek mennyiségének tükrözése érdekében. E célból a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a felülvizsgálat eredményéről, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt.

(3)    2024. december 31-ig a Bizottság felülvizsgálja az (1) bekezdés c) pontjában szereplő begyűjtési arányt.E felülvizsgálat során mérlegeli továbbá az elkülönített begyűjtési arány kiszámítására szolgáló számítási módszer bevezetését a begyűjthető hordozható hulladékelemek mennyiségének tükrözése érdekében. E célból a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a felülvizsgálat eredményéről, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt.

Módosítás 337

Rendeletre irányuló javaslat

55 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XI. mellékletben meghatározott, a hordozható elemek begyűjtési arányának kiszámítására szolgáló módszertan módosítása céljából.

törölve

Módosítás 338

Rendeletre irányuló javaslat

56 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Tilos a begyűjtött hulladékelemek lerakása vagy elégetése .

(1)   Tilos a begyűjtött hulladékelemek ártalmatlanítása vagy energia-visszanyerési célú hasznosítása .

Módosítás 339

Rendeletre irányuló javaslat

56 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     A tagállamok ösztönző rendszereket hozhatnak létre azon gazdasági szereplők számára, amelyek a XII. melléklet B. és C. részében meghatározott vonatkozó küszöbértékeknél magasabb hozamokat érnek el.

Módosítás 340

Rendeletre irányuló javaslat

57 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Minden begyűjtött hulladékelemet újrafeldolgozási eljárásnak kell alávetni.

(1)   Minden begyűjtött hulladékelemet újrahasználatra való előkészítésnek, újrapozicionálásra való előkészítésnek és újrafeldolgozási eljárásnak kell alávetni , kivéve a higanytartalmú elemeket, amelyeket olyan módon kell ártalmatlanítani, amely nem jár semmilyen negatív hatással az emberi egészségre vagy a környezetre .

Módosítás 341

Rendeletre irányuló javaslat

57 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A hulladékká vált lítiumionelemek megfelelő válogatásának és bejelentésének lehetővé tétele érdekében a Bizottság adott esetben felveszi a hulladékká vált lítiumionelemeket a 2000/532/EK határozatban előírt hulladékjegyzékbe.

Módosítás 342

Rendeletre irányuló javaslat

57 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   2023. december 31-ig a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el az újrafeldolgozási hatékonysági mutatók és az anyaghasznosítási szintek kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   2023. december 31-ig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyben megállapítja az újrafeldolgozási hatékonysági mutatók és az anyaghasznosítási szintek kiszámítására és ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat .

Módosítás 343

Rendeletre irányuló javaslat

57 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a tudományos és műszaki fejlődés, valamint a hulladékgazdálkodás terén megjelenő új technológiák tükrében módosítsa a XII. melléklet B. és C. részében a hulladékelemekben lévő hasznosított anyagok tekintetében meghatározott minimális szinteket .

(5)   A Bizottság a tudományos és műszaki fejlődés, valamint a hulladékgazdálkodás terén megjelenő új technológiák tükrében 2027. december 31-ig értékelést végez és jelentést nyújt be az újrafeldolgozási hatékonyságról és a XII. melléklet B. és C. részében a hulladékelemekben lévő hasznosított anyagok tekintetében meghatározott minimális szintekről. A jelentést adott esetben a hasznosított anyagok minimális újrafeldolgozási hatékonyságának és szintjének növelésére irányuló jogalkotási javaslat kíséri.

Módosítás 344

Rendeletre irányuló javaslat

57 cikk – 5 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(5a)     A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a tudományos és műszaki fejlődés, valamint a hulladékgazdálkodás terén megjelenő új technológiák tükrében bővítse az elemek a XII. melléklet B. és C. részében meghatározott vegyi összetételének és anyagainak listáját.

Módosítás 345

Rendeletre irányuló javaslat

58 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A kezelésre és az újrafeldolgozásra az érintett tagállamon kívül vagy az Unión kívül is sor kerülhet, feltéve, hogy a hulladékelemek szállítása az 1013/2006/EK rendelettel és az 1418/2007/EK rendelettel összhangban történik.

(1)   A kezelésre , az újrahasználatra való előkészítésre, az újrapozicionálásra való előkészítésre és az újrafeldolgozásra az érintett tagállamon kívül vagy az Unión kívül is sor kerülhet, feltéve, hogy a hulladékelemek szállítása az 1013/2006/EK rendelettel és az 1418/2007/EK rendelettel összhangban történik.

Módosítás 346

Rendeletre irányuló javaslat

58 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Az (1) bekezdés szerint az Unióból kivitt hulladékelemek csak abban az esetben számítanak bele az 56. cikkben és az 57. cikkben meghatározott kötelezettségek, hatékonysági mutatók és célkitűzések teljesítésébe, ha a hulladékelemeket kezelés vagy újrafeldolgozás céljából exportáló újrafeldolgozó vagy egyéb hulladékbirtokos igazolni tudja, hogy a kezelést az ezen rendelet előírásaival egyenértékű feltételek mellett végezték.

(2)   Az (1) bekezdés szerint az Unióból kivitt hulladékelemek csak abban az esetben számítanak bele az 56. cikkben és az 57. cikkben meghatározott kötelezettségek, hatékonysági mutatók és célkitűzések teljesítésébe, ha a hulladékelemeket kezelés , újrahasználatra való előkészítés, újrapozicionálásra való előkészítés vagy újrafeldolgozás céljából exportáló újrafeldolgozó vagy egyéb hulladékbirtokos a rendeltetési ország illetékes hatóságai által jóváhagyott dokumentumokkal igazolni tudja, hogy a kezelést az ezen rendelet előírásaival és más uniós jogszabályok megfelelő környezetvédelmi és emberi egészségvédelmi követelményeivel egyenértékű feltételek mellett végezték.

Módosítás 347

Rendeletre irányuló javaslat

58 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében foglalt szabályokat kiegészítő részletes szabályok megállapítása céljából, az egyenértékű feltételek értékelési kritériumainak meghatározásával.

(3)   A Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az e cikk (2) bekezdésében foglalt szabályokat kiegészítő részletes szabályok megállapítása céljából, az egyenértékű feltételek értékelési kritériumainak legkésőbb 2023. július 1-jéig való meghatározásával.

Módosítás 348

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az ipari elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek újrapozicionálására és újragyártására vonatkozó követelmények

A könnyű szállítóeszközökben használt elemek, az ipari elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek újrapozicionálására és újragyártására vonatkozó követelmények

Módosítás 349

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A független gazdasági szereplők számára egyenlő feltételek mellett hozzáférést kell biztosítani a  belső tárolóval és 2 kWh feletti kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elemirányítási rendszeréhez az elemek állapotának és hátralévő élettartamának a VII. mellékletben foglalt paraméterek szerinti meghatározása céljából.

(1)   A független gazdasági szereplők számára egyenlő feltételek mellett betekintésre korlátozódó hozzáférést kell biztosítani a  könnyű szállítóeszközökben használt elemek, a helyhez kötött elemes energiatároló rendszerek, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek és az elemirányítási rendszerrel rendelkező hordozható elemek elemirányítási rendszeréhez az elemek állapotának és hátralévő élettartamának a VII. mellékletben foglalt paraméterek szerinti meghatározása céljából.

Módosítás 350

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     Minden használt állapotú, helyhez kötött elemes energiatároló rendszert és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet értékelni kell annak megállapítása érdekében, hogy alkalmasak-e újrafelhasználásra, újrapozicionálásra vagy újragyártásra. Ha az értékelés azt mutatja, hogy ezek az elemek alkalmasak az újrahasználatra, akkor újra fel kell használni őket. Ha az értékelés azt mutatja, hogy ezek az elemek nem alkalmasak az újrahasználatra, de alkalmasak az újrapozicionálásra vagy az újragyártásra, akkor újra kell pozicionálni vagy újra kell gyártani őket.

Módosítás 351

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   Az újrapozicionálási és újragyártási tevékenységeket végző független gazdasági szereplők számára egyenlő feltételek mellett megfelelő hozzáférést kell biztosítani az újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, illetve az ilyen elemeket tartalmazó készülékek és járművek, továbbá az ilyen elemek, készülékek vagy járművek alkatrészei kezelése és vizsgálata szempontjából lényeges információkhoz, ideértve a biztonsági vonatkozásokat is.

(2)   Az újrapozicionálásra való előkészítési, újrapozicionálási és újragyártási tevékenységeket végző független gazdasági szereplők számára egyenlő feltételek mellett megfelelő hozzáférést kell biztosítani a könnyű szállítóeszközökben használt elemek, az ipari elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek, illetve az ilyen elemeket tartalmazó készülékek és járművek, továbbá az ilyen elemek, készülékek vagy járművek alkatrészei kezelése és vizsgálata szempontjából lényeges információkhoz, ideértve a biztonsági vonatkozásokat is.

Módosítás 352

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Az elemekkel kapcsolatos újrapozicionálási vagy újragyártási tevékenységeket végző független gazdasági szereplők biztosítják, hogy az elemek és azok alkatrészei vizsgálatára, teljesítményvizsgálatára, csomagolására és szállítására megfelelő minőség-ellenőrzést és biztonsági utasításokat követően kerüljön sor.

(3)   Az elemekkel kapcsolatos újrapozicionálásra való előkészítési, újrapozicionálási vagy újragyártási tevékenységeket végző független gazdasági szereplők biztosítják, hogy az elemek és azok alkatrészei vizsgálatára, teljesítményvizsgálatára és biztonsági vizsgálatára , csomagolására és szállítására megfelelő minőség-ellenőrzést és biztonsági utasításokat követően kerüljön sor.

Módosítás 353

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   Az elemekkel kapcsolatos újrapozicionálási vagy újragyártási tevékenységeket végző gazdasági szereplők biztosítják, hogy az újrapozicionált vagy újragyártott elem a forgalomba hozatalakor megfeleljen ennek a rendeletnek és más jogszabályok termékre, valamint a környezet és az emberi egészség védelmére vonatkozó követelményeinek, továbbá a konkrét rendeltetési céljára vonatkozó műszaki követelményeknek.

(4)   Az elemekkel kapcsolatos újrapozicionálásra való előkészítési, újrapozicionálási vagy újragyártási tevékenységeket végző gazdasági szereplők biztosítják, hogy az újrapozicionált vagy újragyártott elem a forgalomba hozatalakor megfeleljen ennek a rendeletnek és más jogszabályok termékre, valamint a környezet és az emberi egészség védelmére vonatkozó követelményeinek, továbbá a konkrét rendeltetési céljára vonatkozó műszaki követelményeknek.

Módosítás 354

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az újrapozicionált vagy újragyártott elemre nem vonatkoznak a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 8. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 10. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 39. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek, amennyiben az újrapozicionált vagy újragyártott elemet forgalomba hozó gazdasági szereplő igazolni tudja, hogy az elemet – az újrapozicionálását vagy újragyártását megelőzően – még azon dátumok előtt hozták forgalomba, amelyeken az említett kötelezettségek hatályba léptek az említett cikkekkel összhangban.

Az újrapozicionált vagy újragyártott elemre nem vonatkoznak a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, a 8. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, valamint a 39. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek, amennyiben az újrapozicionált vagy újragyártott elemet forgalomba hozó gazdasági szereplő igazolni tudja, hogy az elemet – az újrapozicionálását vagy újragyártását megelőzően – még azon dátumok előtt hozták forgalomba, amelyeken az említett kötelezettségek hatályba léptek az említett cikkekkel összhangban.

Módosítás 355

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 4 bekezdés – 2 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

Az újrapozicionált vagy újragyártott elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplőket az elem új gyártójának kell tekinteni, ennélfogva a 46. cikkel összhangban nyilvántartásba kell venni, és e gazdasági szereplőknek a 47. cikkel összhangban kiterjesztett gyártói felelősséggel kell rendelkezniük.

Módosítás 356

Rendeletre irányuló javaslat

59 cikk – 5 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   Annak dokumentálása érdekében, hogy az újrapozicionálási vagy újragyártási műveleten átesett hulladékelem többé már nem minősül hulladéknak, az elem tulajdonosa az illetékes hatóság kérésére igazolja a következőket:

(5)   Annak dokumentálása érdekében, hogy az újrapozicionálási vagy újragyártási műveleten átesett hulladékelem többé már nem minősül hulladéknak, az újrapozicionálási vagy újragyártási műveletet elvégző gazdasági szereplők az illetékes hatóság kérésére igazolják a következőket:

Módosítás 357

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

a végfelhasználók hozzájárulása a hulladékkeletkezés megelőzéséhez, többek között az elemek használatával kapcsolatos, azok használati szakaszának meghosszabbítását célzó bevált gyakorlatokra, valamint az újrahasználatra való előkészítés lehetőségeire vonatkozó tájékoztatás révén;

a)

a végfelhasználók hozzájárulása a hulladékkeletkezés megelőzéséhez, többek között az elemek használatával kapcsolatos, azok használati szakaszának meghosszabbítását célzó bevált gyakorlatokra és ajánlásokra , valamint az újrahasználat, az újrahasználatra való előkészítés , az újrapozicionálásra való előkészítés, az újrapozicionálás és az újragyártás lehetőségeire vonatkozó tájékoztatás révén;

Módosítás 358

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

a hulladékelemek elkülönített gyűjtése, újrahasználatra való előkészítése és újrafeldolgozása tekintetében rendelkezésre álló rendszerek;

c)

a hulladékelemek elkülönített gyűjtése, visszavételi és gyűjtőhelyei, újrahasználatra való előkészítése , újrapozicionálásra való előkészítése, újrapozicionálása, újragyártása és újrafeldolgozása tekintetében rendelkezésre álló rendszerek;

Módosítás 359

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – f pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

f)

az elemekben jelen lévő anyagok hatása a környezetre és az emberi egészségre, ideértve a hulladékelemek nem megfelelő eldobásából – pl. szemetelés vagy nem szelektált települési hulladékként való eldobás – származó hatásokat.

f)

az elemekben jelen lévő anyagok , különösen a veszélyes anyagok hatása a környezetre és az emberi egészségre, ideértve a hulladékelemek nem megfelelő eldobásából – pl. szemetelés vagy nem szelektált települési hulladékként való eldobás – származó hatásokat.

Módosítás 360

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az adott tagállam által meghatározott, a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető nyelven.

b)

az adott tagállam által meghatározott, a fogyasztók és más végfelhasználók által könnyen érthető és a fogyatékossággal élő személyek számára az (EU) 2019/882 irányelvvel összhangban akadálymentesített nyelven.

Módosítás 361

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A gyártók az 50., 52. és 53. cikkben említett forgalmazók és üzemeltetők, valamint más, javítási, újragyártási, újrahasználatra való előkészítési, kezelési és újrafeldolgozási tevékenységeket végző hulladékgazdálkodási üzemeltetők rendelkezésére bocsátják a hulladékelemek tárolása és gyűjtése tekintetében alkalmazandó biztonsági és védelmi intézkedésekre – köztük a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos intézkedésekre – vonatkozó információkat.

(2)   A gyártók az 50., 52. és 53. cikkben említett forgalmazók és üzemeltetők, valamint más, javítási, újragyártási, újrahasználatra való előkészítési, kezelési és újrafeldolgozási tevékenységeket végző hulladékgazdálkodási üzemeltetők rendelkezésére bocsátják az elemek összetevőire és anyagaira, valamint az elemekben lévő veszélyes anyagok helyére vonatkozó információkat. A gyártók rendelkezésre bocsátják a hulladékelemek tárolása és gyűjtése tekintetében alkalmazandó biztonsági és védelmi intézkedésekre – köztük a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos intézkedésekre – vonatkozó információkat.

Módosítás 362

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Attól a pillanattól kezdve, hogy egy adott elemmodellt értékesítenek valamely tagállam területén, a gyártók kérésre elektronikus úton a javítási, újragyártási, újrahasználatra való előkészítési, kezelési és újrafeldolgozási tevékenységeket végző hulladékgazdálkodási üzemeltetők rendelkezésére bocsátják a következő elemmodell-specifikus információkat – amennyiben azokra az említett üzemeltetőknek szükségük van az említett tevékenységek elvégzéséhez – a hulladékelemek helyes és környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozóan:

(3)   Attól a pillanattól kezdve, hogy egy adott elemmodellt értékesítenek valamely tagállam területén, a gyártók kérésre díjmentesen, elektronikus úton a javítási, újragyártási, újrahasználatra való előkészítési, kezelési és újrafeldolgozási tevékenységeket végző hulladékgazdálkodási üzemeltetők rendelkezésére bocsátják a következő elemmodell-specifikus információkat – amennyiben azokra az említett üzemeltetőknek szükségük van az említett tevékenységek elvégzéséhez – a hulladékelemek helyes és környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozóan:

Módosítás 363

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

azok a folyamatok, amelyek biztosítják a járművek és készülékek olyan módon történő bontását, ami lehetővé teszi a beépített elemek eltávolítását;

a)

azok a folyamatok, amelyek biztosítják a  könnyű szállítóeszközök, járművek és készülékek olyan módon történő bontását, ami lehetővé teszi a beépített elemek eltávolítását;

Módosítás 364

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

a hulladékelemekkel kapcsolatos tárolási, szállítási, kezelési és újrafeldolgozási eljárások tekintetében alkalmazandó biztonsági és védelmi intézkedések, ideértve a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos intézkedéseket is.

b)

a hulladékelemekkel kapcsolatos tárolási, szállítási, kezelési és újrafeldolgozási eljárások tekintetében alkalmazandó biztonsági és védelmi intézkedések, ideértve a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos és a tűzvédelmi intézkedéseket is.

Módosítás 365

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   Azok a forgalmazók, amelyek végfelhasználóknak szállítanak elemeket, kiskereskedelmi helyiségeikben jó látható módon , valamint az online piactereiken rendelkezésre bocsátják az (1) és a (2) bekezdésben felsorolt információkat, valamint tájékoztatást nyújtanak arról, hogy a végfelhasználók hogyan szolgáltathatják vissza a hulladékelemeket díjmentesen a kiskereskedelmi egységeknél vagy a piactér nevében létrehozott megfelelő gyűjtőhelyeken. Ez a kötelezettség azokra az elemtípusokra korlátozódik, amelyeket szerepelnek vagy szerepeltek a forgalmazó vagy a kiskereskedő kínálatában.

(4)   Azok a forgalmazók, amelyek végfelhasználóknak szállítanak elemeket, kiskereskedelmi helyiségeikben, valamint az online piactereiken folyamatosan, az elemek végfelhasználói számára könnyen hozzáférhető és jól látható módon rendelkezésre bocsátják az információkat, valamint az (1) és a (2) bekezdésben felsorolt információkat, valamint tájékoztatást nyújtanak arról, hogy a végfelhasználók hogyan szolgáltathatják vissza a hulladékelemeket díjmentesen a kiskereskedelmi egységeknél vagy a piactér nevében létrehozott megfelelő gyűjtőhelyeken. Ez a kötelezettség azokra az elemtípusokra korlátozódik, amelyeket szerepelnek vagy szerepeltek a forgalmazó vagy a kiskereskedő kínálatában.

Módosítás 366

Rendeletre irányuló javaslat

60 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   A gyártó által a 47. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében viselt költségekről külön kell tájékoztatni a végfelhasználókat az új elemek értékesítési pontján. Az említett költségek nem haladhatják meg a ténylegesen felmerülő költségek lehető legpontosabban becsült összegét.

(5)   A gyártó által a 47. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében viselt költségekről külön kell tájékoztatni a végfelhasználókat az új elemek értékesítési pontján. Az említett költségek nem haladhatják meg a ténylegesen felmerülő költségek lehető legpontosabban becsült összegét , továbbá nem adhatók hozzá az elem végső – a fogyasztónak az eladás helyén felszámított – költségéhez .

Módosítás 367

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Hordozható elemek gyártói, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek minden naptári év vonatkozásában jelentést tesznek az illetékes hatóságnak az alábbi információkról az elemek vegyi összetétele szerint , meghatározva a könnyű szállítóeszközöket működtető elemek mennyiségeit :

(1)   Hordozható elemek gyártói, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek minden naptári év vonatkozásában jelentést tesznek az illetékes hatóságnak az alábbi információkról az elemek vegyi összetétele szerint:

Módosítás 368

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

aa)

a tagállam területén először forgalomba hozott általános felhasználású, hordozható elemek mennyisége, kivéve azokat az általános felhasználású, hordozható elemeket, amelyek az adott évben végfelhasználóknak történő értékesítést megelőzően elhagyták az adott tagállam területét;

Módosítás 369

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

a 48. cikkel összhangban begyűjtött általános felhasználású, hordozható elemek mennyisége, a XI. mellékletben meghatározott módszertan szerint számítva;

Módosítás 370

Rendeletre irányuló javaslat

1 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

a harmadik országokba kezelés, újrahasználatra való előkészítés, újrapozicionálásra való előkészítés vagy újrafeldolgozás céljából exportált, begyűjtött hordozható hulladékelemek mennyisége.

Módosítás 371

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Amennyiben a gyártóktól, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerektől eltérő hulladékgazdálkodási üzemeltetők hulladékká vált hordozható elemeket gyűjtenek be forgalmazóktól vagy hulladékká vált hordozható elemek begyűjtésére szolgáló más gyűjtőhelyekről, minden naptári év vonatkozásában jelentést tesznek az illetékes hatóságnak a begyűjtött, hulladékká vált hordozható elemek mennyiségéről azok vegyi összetétele szerint , meghatározva a könnyű szállítóeszközöket működtető elemek mennyiségeit .

Amennyiben a gyártóktól, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerektől eltérő hulladékgazdálkodási üzemeltetők hulladékká vált hordozható elemeket gyűjtenek be forgalmazóktól vagy hulladékká vált hordozható elemek begyűjtésére szolgáló más gyűjtőhelyekről, minden naptári év vonatkozásában jelentést tesznek az illetékes hatóságnak a begyűjtött, hulladékká vált hordozható elemek mennyiségéről azok vegyi összetétele szerint.

Módosítás 372

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     A könnyű szállítóeszközökben használt elemek gyártói, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek minden naptári év vonatkozásában jelentést tesznek az illetékes hatóságnak az alábbi információkról az elem vegyi összetétele szerint, meghatározva a könnyű szállítóeszközöket működtető elemek mennyiségeit:

 

a)

a tagállam területén először forgalomba hozott, könnyű szállítóeszközökben használt elemek mennyisége, kivéve azokat a könnyű szállítóeszközökben használt elemeket, amelyek az adott évben végfelhasználóknak történő értékesítést megelőzően elhagyták az adott tagállam területét;

 

b)

a 48a. cikkel összhangban begyűjtött, könnyű szállítóeszközökben használt elemek mennyisége, az 55. cikk (2b) bekezdésével összhangban elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertan szerint számítva;

 

c)

a gyártó vagy a nevében eljáró gyártói felelősségi rendszer által elért begyűjtési célkitűzés;

 

d)

a begyűjtött, majd kezelés és feldolgozás céljából engedélyezett létesítményekbe szállított, hulladékká vált könnyű szállítóeszközökben használt elemek mennyisége; valamint

 

e)

az újrahasználat, újrapozicionálás és újragyártás céljából leszállított elemek mennyisége.

 

Amennyiben a gyártóktól, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerektől eltérő hulladékgazdálkodási üzemeltetők könnyű szállítóeszközökben használt elemeket gyűjtenek be forgalmazóktól vagy könnyű szállítóeszközökben használt elemek visszavételére és begyűjtésére szolgáló más gyűjtőhelyekről, minden naptári év vonatkozásában jelentést tesznek az illetékes hatóságnak a begyűjtött, könnyű szállítóeszközökben használt elemek mennyiségéről azok vegyi összetétele szerint, meghatározva a könnyű szállítóeszközöket működtető elemek mennyiségeit.

 

Az első és a második albekezdésben említett üzemeltetők az első albekezdésben említett adatokat az adatgyűjtés tárgyévének végét követő 4 hónapon belül nyújtják be az illetékes hatóságnak. Az első adatszolgáltatási időszak a Bizottság felé történő jelentéstétel formátumát meghatározó végrehajtási jogi aktus elfogadását követő első teljes naptári évet érinti a 62. cikk (5) bekezdésével összhangban. Az illetékes hatóságok meghatározzák, hogy az adatokat milyen formátumban és milyen eljárásokkal összhangban kell jelenteni számukra.

Módosítás 373

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 2 bekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

az újrahasználat, újrapozicionálás és újragyártás céljából leszállított elemek mennyisége;

Módosítás 374

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 2 bekezdés – b b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

bb)

a harmadik országokba kezelés, újrahasználatra való előkészítés, újrapozicionálásra való előkészítés vagy újrafeldolgozás céljából exportált, begyűjtött hulladék gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek mennyisége.

Módosítás 375

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

a harmadik országokba kezelés, újrahasználatra való előkészítés, újrapozicionálásra való előkészítés vagy újrafeldolgozás céljából exportált, begyűjtött hulladék gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek mennyisége.

Módosítás 376

Rendeletre irányuló javaslat

61 cikk – 5 bekezdés – 1 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

az újrafeldolgozási eljárásokba belépő hulladékelemek mennyisége;

b)

az újrapozicionálásra való előkészítésbe és az újrafeldolgozási eljárásokba belépő hulladékelemek mennyisége;

Módosítás 377

Rendeletre irányuló javaslat

62 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok minden naptári év vonatkozásában összesített formában nyilvánosan elérhetővé teszik a következő információkat a hordozható elemek, gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vonatkozásában elemtípusok és azok vegyi összetétele szerint, a hordozható elemek tekintetében külön megjelölve a könnyű szállítóeszközöket működtető elemeket:

A tagállamok minden naptári év vonatkozásában összesített formában nyilvánosan elérhetővé teszik a következő információkat a hordozható elemek, könnyű szállítóeszközökben használt elemek, gépjárműelemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek vonatkozásában elemtípusok és azok vegyi összetétele szerint, a hordozható elemek tekintetében külön megjelölve a könnyű szállítóeszközöket működtető elemeket:

Módosítás 378

Rendeletre irányuló javaslat

62 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

a 48. és a 49. cikkel összhangban begyűjtött hulladékelemek mennyisége a XI. mellékletben meghatározott módszertan szerint számítva;

b)

a 48. , a 48a. és a 49. cikkel összhangban begyűjtött hulladékelemek mennyisége a XI. mellékletben meghatározott módszertan szerint számítva;

Módosítás 379

Rendeletre irányuló javaslat

64 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(1a)     A rendszer a következő célokat szolgálja:

 

a)

a piacfelügyeleti hatóságok támogatása az e rendelet és a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szerinti feladataik ellátásában, beleértve a rendelet e hatóságok általi végrehajtását is;

 

b)

a nyilvánosság tájékoztatása a forgalomba hozott elemekről, azok fenntarthatósági és biztonsági követelményeiről, valamint az elemekről szóló tájékoztatókról;

 

c)

naprakész információk szolgáltatása az elemekről a Bizottság és az akkreditált újrafeldolgozók, a másodszori felhasználást végző üzemeltetők és az újrafeldolgozók számára.

Módosítás 380

Rendeletre irányuló javaslat

64 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A rendszer tartalmazza a  belső rátolóval és 2 kWh-nál nagyobb kapacitással rendelkező újratölthető ipari elemekkel és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekkel kapcsolatos információkat és adatokat a XIII. mellékletben foglaltak szerint. Ezeknek az adatoknak és információknak rendezhető és kereshető formátumban kell rendelkezésre állniuk, tiszteletben tartva a harmadik fél általi felhasználást lehetővé tevő nyílt szabványokat.

(2)   A rendszer tartalmazza a  könnyű szállítóeszközökben használt elemekkel, ipari elemekkel és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemekkel kapcsolatos információkat és adatokat a XIII. mellékletben foglaltak szerint. Ezeknek az adatoknak és információknak rendezhető és kereshető formátumban kell rendelkezésre állniuk, tiszteletben tartva a harmadik fél általi felhasználást lehetővé tevő nyílt szabványokat. A rendszernek tartalmaznia kell továbbá az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi elemre vonatkozó, rendszeresen frissített adatbázist.

Módosítás 381

Rendeletre irányuló javaslat

64 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A belső tárolóval rendelkező újratölthető ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplők a (2) bekezdésben említett információkat elektronikus úton, géppel olvasható formátumban bocsátják rendelkezésre, interoperábilis, könnyen hozzáférhető adatátviteli szolgáltatások igénybevételével, az (5) bekezdéssel összhangban megállapított formátumban.

(3)   A könnyű szállítóeszközökben használt elemeket, ipari elemeket és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemeket forgalomba hozó gazdasági szereplők a (2) bekezdésben említett információkat elektronikus úton, géppel olvasható formátumban bocsátják rendelkezésre, interoperábilis, könnyen hozzáférhető adatátviteli szolgáltatások igénybevételével, az (5) bekezdéssel összhangban megállapított formátumban.

Módosítás 382

Rendeletre irányuló javaslat

64 cikk – 4 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(4a)     A rendszer nem helyettesíti és nem módosítja a piacfelügyeleti hatóságok felelősségi köreit.

Módosítás 383

Rendeletre irányuló javaslat

64 cikk – 5 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   2024. december 31-ig a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következők megállapítása céljából:

(5)   2024. december 31-ig a Bizottság a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet kiegészítése céljából , meghatározva a következőket :

Módosítás 384

Rendeletre irányuló javaslat

64 cikk – 5 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

törölve

Módosítás 385

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   2026. január 1-jéig minden forgalomba hozott és használatba vett , 2 kWh-nál nagyobb teljesítményű ipari elemnek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemnek elektronikus dokumentációval (a továbbiakban: elemútlevél) kell rendelkeznie.

(1)   2026. január 1-jéig minden forgalomba hozott és használatba vett ipari elemnek, elektromos meghajtású gépjárműben használt elemnek és könnyű szállítóeszközökben használt elemnek elektronikus dokumentációval (a továbbiakban: elemútlevél) kell rendelkeznie.

Módosítás 386

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Az elemútlevél kapcsolódik a 64. cikk alapján létrehozott rendszer adatforrásaiban tárolt egyes elemtípusok és -modellek alapvető tulajdonságaira vonatkozó információkhoz. Az ipari elemet vagy elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet forgalomba hozó gazdasági szereplő biztosítja, hogy az elemútlevélben feltüntetett adatok pontosak, hiánytalanok és naprakészek legyenek.

(3)   Az ipari elemek és az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek esetében az elemútlevél kapcsolódik a 64. cikk alapján létrehozott rendszer adatforrásaiban tárolt egyes elemtípusok és -modellek alapvető tulajdonságaira vonatkozó információkhoz. Az ipari elemet vagy elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet forgalomba hozó gazdasági szereplő biztosítja, hogy az elemútlevélben feltüntetett adatok pontosak, hiánytalanok és naprakészek legyenek.

Módosítás 387

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A könnyű szállítóeszközökben használt elemek esetében az elemútlevél tartalmazza a 13. cikk (5) bekezdésének a)–d) pontjában, valamint i) és j) pontjában ismertetett információkat és az elemre vonatkozó, az állapotának változásához kapcsolódó aktualizált információkat.

Módosítás 388

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4)   Az elemútlevélnek online elérhetőnek kell lennie a 64. cikkel összhangban létrehozott rendszerrel interoperábilis elektronikus rendszereken keresztül.

(4)   Az elemútlevélnek online elérhetőnek kell lennie a 64. cikkel összhangban létrehozott rendszerrel interoperábilis elektronikus rendszereken keresztül és a 13. cikk (5) bekezdésében említett QR-kóddal .

Módosítás 389

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(5)   Az elemútlevélnek hozzáférést kell biztosítania a 10. cikk (1) bekezdésében foglalt teljesítmény- és tartóssági paraméterek értékeire vonatkozó információkhoz az elem forgalomba hozatalakor, valamint a státuszát érintő változások esetén.

(5)   Az elemútlevélnek hozzáférést kell biztosítania a 10. cikk (1) bekezdésében foglalt teljesítmény- és tartóssági paraméterek értékeire vonatkozó információkhoz , továbbá az elemek 14. cikk szerinti állapotára vonatkozó információkhoz az elem forgalomba hozatalakor, valamint a státuszát érintő változások esetén.

Módosítás 390

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   Amennyiben a státusz megváltozása javítási vagy újrapozicionálási tevékenységek következménye, az elemútlevélben az elemmel kapcsolatos bejegyzésekért való felelősség áthárul arra a gazdasági szereplőre, amely az ipari elemet vagy az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet forgalomba hozza vagy használatba helyezi.

(6)   Amennyiben a státusz megváltozása újrapozicionálási vagy újragyártási tevékenységek következménye, az elemútlevélben az elemmel kapcsolatos bejegyzésekért való felelősség áthárul arra a gazdasági szereplőre, amely az ipari elemet, az elektromos meghajtású gépjárműben használt elemet vagy a könnyű szállítóeszközben használt elemet forgalomba hozza vagy használatba helyezi. Az újrapozicionált vagy újragyártott elemek nyilvántartását össze kell kapcsolni az eredeti elem nyilvántartásával.

Módosítás 391

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 7 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(7)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja az elemútlevélen keresztül elérhető információk és adatok elérésére, megosztására, kezelésére, feltárására, közzétételére és további felhasználására vonatkozó szabályokat.

(7)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 73. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja az elemútlevélen keresztül elérhető információk és adatok elérésére, megosztására, kezelésére, feltárására, közzétételére és további felhasználására vonatkozó szabályokat.

Módosítás 392

Rendeletre irányuló javaslat

65 cikk – 7 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

törölve

Módosítás 393

Rendeletre irányuló javaslat

66 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)    Amennyiben valamely tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni , hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamely elem kockázatot jelent az emberek egészségére vagy biztonságára, a vagyonra vagy a környezetre, akkor elvégzik az érintett elem értékelését , amely kiterjed az ebben a rendeletben meghatározott valamennyi vonatkozó követelményre.

(1)    A piacfelügyeleti hatóságok az online és hagyományos módon , kellő mennyiségben forgalmazott elemek tekintetében a dokumentumok vizsgálata, illetve adott esetben megfelelő mintán alapuló fizikai és laboratóriumi vizsgálatok révén megfelelő ellenőrzéseket végeznek , amelyek kiterjednek az ebben a rendeletben meghatározott valamennyi vonatkozó követelményre. A piacfelügyeleti hatóságok ilyen értékelés céljából elküldhetik az elemeket a 68a. cikkben említett uniós vizsgálóhely részére.

Módosítás 394

Rendeletre irányuló javaslat

66 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

A Bizottság … [két évvel e rendelet hatálybalépését követően]-ig az (EU) 2019/1020 rendelet 11. cikkének (4) bekezdésével összhangban végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza az ellenőrzések egységes feltételeit, az ellenőrzések gyakoriságának meghatározására vonatkozó kritériumokat és az ellenőrizendő minták mennyiségét.

 

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 74. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Módosítás 395

Rendeletre irányuló javaslat

66 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)    Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a meg nem felelés nem korlátozódik az országuk területére, tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára a gazdasági szereplőt felszólították.

(2)    A piacfelügyeleti hatóságok tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az értékelés eredményeiről és azokról az intézkedésekről, amelyek meghozatalára a gazdasági szereplőt felszólították.

Módosítás 396

Rendeletre irányuló javaslat

66 cikk – 5 bekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

az elem nem teljesíti az e rendelet II. vagy III. fejezetében foglalt követelményeket;

a)

az elem nem teljesíti az e rendelet II. vagy III. fejezetében vagy 39. cikkében foglalt követelményeket;

Módosítás 397

Rendeletre irányuló javaslat

66 cikk – 8 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(8a)     A fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy a 2001/95/EK irányelv 12. cikkében előírt Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) külön részébe bevezethessék a fogyasztókra veszélyt jelentő elemekre vonatkozó információkat. A Bizottság megfelelő módon figyelembe veszi a kapott információkat, és biztosítja a nyomon követést, beleértve adott esetben az információknak az érintett nemzeti hatóságok részére történő továbbítását is.

 

A Bizottság a 74. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási jogi aktust fogad el az első albekezdésben említett információk továbbítására, valamint az információknak az érintett nemzeti hatóságok részére nyomon követés céljából történő továbbítására vonatkozó szabályok megállapítása céljából.

Módosítás 398

Rendeletre irányuló javaslat

67 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Amennyiben a 66. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamely intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti intézkedés ellentétes az uniós jogszabályokkal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a nemzeti intézkedést. Ezen értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határoz arra vonatkozóan, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e.

(1)   Amennyiben a 66. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott eljárás befejezését követően kifogást emelnek egy tagállam valamely intézkedésével szemben, vagy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti intézkedés ellentétes az uniós jogszabályokkal, a Bizottság haladéktalanul konzultációt kezd a tagállamokkal és az érintett gazdasági szereplővel vagy szereplőkkel, és értékeli a nemzeti intézkedést. A Bizottság az értékelést egy hónapon belül lezárja. Ezen értékelés eredményei alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján határoz arra vonatkozóan, hogy a nemzeti intézkedés indokolt-e.

Módosítás 399

Rendeletre irányuló javaslat

68 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   Amennyiben egy tagállam a 67. cikk (1) bekezdése szerinti értékelés elvégzését követően megállapítja, hogy bár az elem megfelel a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, mégis kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a személyek biztonságára, a vagyon védelmére vagy a környezetre, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy tegye meg az összes megfelelő intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett elem a forgalomba hozatalkor többé ne jelentsen kockázatot, vagy vonja ki az elemet a forgalomból, vagy hívja vissza azt a kockázat jellegével arányos észszerű időn belül.

(1)   Amennyiben egy tagállam a 67. cikk (1) bekezdése szerinti értékelés elvégzését követően megállapítja, hogy bár az elem megfelel a II. és a III. fejezetben foglalt követelményeknek, mégis kockázatot jelent vagy észszerűen feltételezhető, hogy kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a személyek biztonságára, a vagyon védelmére vagy a környezetre, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt, hogy tegye meg az összes megfelelő intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett elem a forgalomba hozatalkor többé ne jelentsen kockázatot, vagy vonja ki az elemet a forgalomból, vagy hívja vissza azt a kockázat jellegével arányos észszerű időn belül.

Módosítás 400

Rendeletre irányuló javaslat

68 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. A tájékoztatásban meg kell adni az összes rendelkezésre álló adatot, különösen az érintett elem azonosításához szükséges adatokat, az elem származását és ellátási láncát , a felmerülő kockázat jellegét, valamint a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát.

(3)   A tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot. A tájékoztatásban meg kell adni az összes rendelkezésre álló adatot, különösen az érintett elem azonosításához szükséges adatokat, az elem származását és értékláncát , a felmerülő kockázat jellegét, valamint a meghozott nemzeti intézkedések jellegét és időtartamát.

Módosítás 401

Rendeletre irányuló javaslat

68 a cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

68a. cikk

Uniós vizsgálóhely

(1)     A Bizottság … [e rendelet hatálybalépésének időpontja után két évvel]-ig az (EU) 2019/1020 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban kijelöl egy elemekre szakosodott uniós vizsgálóhelyet.

(2)     Az uniós vizsgálóhely kompetenciaközpontként:

a)

az (EU) 2019/1020 rendelet 21. cikke (6) bekezdésének b) pontjától eltérve független műszaki és tudományos tanácsadást nyújt a Bizottságnak az e rendelet 32. cikkében említett vizsgálatok során, valamint az e rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében és 68. cikkének (4) bekezdésében említett értékelések során;

b)

a 66. cikk (1) bekezdésében említett értékelés céljából termékvizsgálatokat végez a piacfelügyeleti hatóságok kérésére az elemek tekintetében.

Módosítás 402

Rendeletre irányuló javaslat

68 b cikk (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

68b. cikk

Elemekkel foglalkozó nemzeti kompetenciaközpontok

(1)     A piacfelügyeleti hatóságok megállapodnak a gazdasági szereplőket képviselő szervezetekkel és a kutatóintézetekkel, hogy az egyes tagállamokban elemekkel foglalkozó nemzeti kompetenciaközpontot hoznak létre.

(2)     Az (1) bekezdésben említett, elemekkel foglalkozó nemzeti kompetenciaközpontok tevékenységei a következő célokat szolgálják: a szabálykövetés előmozdítása, a meg nem felelés azonosítása, figyelemfelhívás, valamint az e rendeletben foglalt követelményekkel kapcsolatos iránymutatás és technikai tanácsadás. Adott esetben más érdekelt felek, például a végfelhasználókat képviselő szervezetek is részt vehetnek az elemekkel foglalkozó nemzeti kompetenciaközpontok tevékenységeiben.

(3)     Az (EU) 2019/1020 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban a piacfelügyeleti hatóság és az (1) bekezdésben említett felek biztosítják, hogy az elemekkel foglalkozó nemzeti kompetenciaközpontok által végzett tevékenységek ne vezessenek tisztességtelen versenyhez a gazdasági szereplők között, és ne befolyásolják a felek tárgyilagosságát, függetlenségét és pártatlanságát.

Módosítás 403

Rendeletre irányuló javaslat

69 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A 66. cikk sérelme nélkül, amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy valamely, a 68. cikk hatályán kívül eső elem nem felel meg ennek a rendeletnek, vagy egy gazdasági szereplő megsértett az ebben a rendeletben foglalt valamely kötelezettséget, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt arra, hogy vessen véget a szóban forgó meg nem felelésnek. Az ilyen meg nem felelések az alábbiakat foglalják magukban:

(1)   A 66. cikk sérelme nélkül, amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy valamely, a 68. cikk hatályán kívül eső elem nem felel meg ennek a rendeletnek, vagy egy gazdasági szereplő megsértett az ebben a rendeletben foglalt valamely kötelezettséget, felszólítja az érintett gazdasági szereplőt arra, hogy vessen véget a szóban forgó meg nem felelésnek. E feladat megkönnyítése érdekében a tagállamok a meg nem felelés bejelentésére szolgáló, könnyen hozzáférhető csatornákat hoznak létre a fogyasztók számára. Az ilyen meg nem felelések az alábbiakat foglalják magukban:

Módosítás 404

Rendeletre irányuló javaslat

69 cikk – 1 bekezdés – k pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

k)

nem teljesülnek a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc tekintetében alkalmazott szakpolitikával kapcsolatban a 39. cikkben meghatározott követelmények.

k)

nem teljesülnek a kellő gondosság elvének megfelelő értéklánc tekintetében alkalmazott szakpolitikával kapcsolatban a 39. cikkben meghatározott követelmények;

Módosítás 405

Rendeletre irányuló javaslat

69 cikk – 1 bekezdés – k a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ka)

nem teljesülnek a 65. cikkben említett, az elemútlevelekre vonatkozó követelmények.

Módosítás 406

Rendeletre irányuló javaslat

69 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     A tagállamok illetékes hatóságai az (EU) 2019/1020 rendelet 14. cikkével összhangban vizsgálati hatáskört kapnak, hogy a kockázatok vagy a kapott információk alapján megfelelő ellenőrzéseket végezzenek a lehetséges meg nem felelés felderítése érdekében.

Módosítás 407

Rendeletre irányuló javaslat

69 cikk – 3 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3b)     A piacfelügyeleti hatóságok együttműködnek e rendelet határokon átnyúló érvényesítése érdekében, az (EU) 2019/1020 rendelet VI. fejezetében meghatározott rendelkezésekkel összhangban.

Módosítás 408

Rendeletre irányuló javaslat

69 cikk – 3 c bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3c)     A tagállamok az Unión belüli határokon átnyúló értékesítések esetében együttműködnek egy, a kötelezettségszegési eljárások során egymást támogató jogérvényesítő hálózat keretében.

Módosítás 409

Rendeletre irányuló javaslat

70 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A 2014/24/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében vagy a 2014/25/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás szerinti ajánlatkérő szervek, valamint a 2014/25/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás szerinti közszolgáltató ajánlatkérők elemek vagy elemeket tartalmazó termékek beszerzése során az említett irányelvek hatálya alá tartozó helyzetekben figyelembe veszik az elemek életciklusuk során gyakorolt környezeti hatásait annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen hatások minimális szintre korlátozódjanak.

(1)   A 2014/24/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében vagy a 2014/25/EU irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás szerinti ajánlatkérő szervek, valamint a 2014/25/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározás szerinti közszolgáltató ajánlatkérők elemek vagy elemeket tartalmazó termékek beszerzése során az említett irányelvek hatálya alá tartozó helyzetekben a teljes életciklusuk alapján a leginkább környezetbarát elemeket részesítik előnyben annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen hatások minimális szintre korlátozódjanak.

Módosítás 410

Rendeletre irányuló javaslat

71 cikk – 3 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(3a)     Amennyiben valamely tagállam úgy véli, hogy az elemek gyártása során használt valamely anyag vagy az elemek forgalomba hozatalakor vagy az életciklusuk valamely későbbi szakaszában – beleértve a hulladékká válás szakaszát is – az elemekben jelen lévő valamely anyag olyan kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre nézve, amelyet nem ellenőriznek megfelelően és kezelni kell, értesíti az Ügynökséget, hogy a korlátozási dokumentáció követelményeinek megfelelő dokumentáció elkészítését javasolja. Ha az említett dokumentáció alátámasztja, hogy a már meglévő intézkedéseken felül uniós szintű intézkedésre is szükség van, a tagállam a korlátozási eljárás megindítása céljából benyújtja a dokumentációt az Ügynökségnek.

Módosítás 411

Rendeletre irányuló javaslat

71 cikk – 14 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(14a)     Az 1907/2006/EK rendelet minden módosítását vagy a veszélyes anyagok és vegyi anyagok fenntarthatósági kritériumaira vonatkozó jövőbeli uniós jogszabályok hatálybalépését követő hat hónapon belül a Bizottság értékeli, hogy az 1907/2006/EK rendelet módosítása vagy a jövőbeli uniós jogszabályok szükségessé teszik-e e cikk módosítását, és adott esetben e rendelet 73. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az említett rendelkezések megfelelő módosítása céljából.

Módosítás 412

Rendeletre irányuló javaslat

72 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a)     Kizárólag az olyan, iparág által irányított rendszerek ismerhetők el, amelyek megfelelnek a 39. cikkben foglalt követelményeknek, és amelyeket harmadik felek ellenőriznek.

Módosítás 413

Rendeletre irányuló javaslat

73 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2)   A Bizottság a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 9. cikk (2) bekezdése, a 10. cikk (3) bekezdése, a 12. cikk (2) bekezdése, a 17. cikk (4) bekezdése, a  27 . cikk ( 3 ) bekezdése, a  39 . cikk ( 8 ) bekezdése, az 55 . cikk (4) bekezdése, az 56 . cikk (4) bekezdése, az 57. cikk ( 6 ) bekezdése, az 58. cikk (3) bekezdése és a 70. cikk ( 2 ) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására [ dátum: e rendelet hatálybalépésének napja]-i kezdettel öt évre kap felhatalmazást. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az ötéves időtartam vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(2)   A Bizottság a 6. cikk (2) bekezdése, a  6. cikk (5a) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontja , a 7. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése negyedik albekezdésének a) pontja, a 7. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése és negyedik albekezdése, a 8. cikk (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja, a 8. cikk (4a) bekezdése , a 9. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, a 10. cikk (1b) bekezdése és (1c) bekezdése , a 10. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, a 10. cikk (3a) bekezdése , a 11a. cikk (4) bekezdésének 11b. pontja, a 13. cikk (6a) bekezdése, a 14. cikk harmadik albekezdésének 1a. pontja , a 12. cikk (2) bekezdése, a 17. cikk (4) bekezdése, a  39 . cikk ( 8 ) bekezdése és (8 a ) bekezdése, az 55 . cikk ( 2b ) bekezdése, az 56 . cikk (4) bekezdése, az 57 . cikk (4) bekezdése, az 57. cikk ( 5a ) bekezdése, az 58. cikk (3) bekezdése , a 64. cikk (5) bekezdése, a 65. cikk (7) bekezdése, a 70. cikk ( 3 ) bekezdése , a 71. cikk (14a) bekezdése és a 76. cikk (1b) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására …[e rendelet hatálybalépésének napja]-i kezdettel öt évre kap felhatalmazást. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az ötéves időtartam vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

Módosítás 414

Rendeletre irányuló javaslat

73 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1), (2) és ( 3 ) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdése , a  12 . cikk (2) bekezdésében, a  17 . cikk ( 4 ) bekezdésében, 27 . cikk ( 3 ) bekezdésében, 39. cikk (8) bekezdésében, az 55. cikk ( 4 ) bekezdésében, az 56. cikk (4) bekezdésében, az 57. cikk ( 6 ) bekezdésében, az 58. cikk (3) bekezdésében és a 70. cikk ( 2 ) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (2) bekezdésében, a  6. cikk (5a) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontjában , a 7. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdése negyedik albekezdésének a) pontjában, a 7. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében és negyedik albekezdésében, a 8. cikk ( 1) bekezdése második albekezdésének a) pontjában, a 8. cikk (4a ) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, a 10. cikk (1b) bekezdésében és (1c) bekezdésében , a 10. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében, a 10. cikk (3a) bekezdésében, a 11a. cikk (4) bekezdésében , a  11b . cikk (2) bekezdésében, a  13. cikk (6a) bekezdésében, a 14. cikk harmadik albekezdésének 1a. pontjában, a 12 . cikk ( 2 ) bekezdésében, a 17 . cikk ( 4 ) bekezdésében, a 39. cikk (8) bekezdésében és (8a) bekezdésében , az 55. cikk ( 2b ) bekezdésében, az 56. cikk (4) bekezdésében, az 57. cikk ( 4) bekezdésében, az 57. cikk (5a ) bekezdésében, az 58. cikk (3) bekezdésében , a 64. cikk (5) bekezdésében, a 65. cikk (7) bekezdésében, a 70. cikk ( 3) bekezdésében, a 71. cikk (14a ) bekezdésében és a 76. cikk (1b) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

Módosítás 415

Rendeletre irányuló javaslat

73 cikk – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6)   A 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és ( 3 ) bekezdése, a 9. cikk (2) bekezdése, a 10. cikk (3) bekezdése, a  12 . cikk (2) bekezdése, a  17 . cikk ( 4 ) bekezdése, a  27 . cikk ( 3 ) bekezdése, a 39. cikk (8) bekezdése, az 55. cikk ( 4 ) bekezdése, az 56. cikk (4) bekezdése, az 57. cikk ( 6 ) bekezdése, az 58. cikk (3) bekezdése és a  70 . cikk ( 2 ) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(6)   A 6. cikk (2) bekezdése, 6. cikk (5a) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontja , a 7. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése negyedik albekezdésének a) pontja, a 7. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése és negyedik albekezdése, a 8. cikk ( 1 ) bekezdése második albekezdésének a) pontja, a 8. cikk (4a) bekezdése , a 9. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, a 10. cikk (1b) bekezdése és (1c) bekezdése , a 10. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, a 10. cikk (3a) bekezdése, a  11a. cikk (4) bekezdése, a 11b . cikk (2) bekezdése, a  13. cikk (6a) bekezdése, a 14. cikk harmadik albekezdésének 1a. pontja, a 12 . cikk ( 2 ) bekezdése, a  17 . cikk ( 4 ) bekezdése, a 39. cikk (8) bekezdése és (8a) bekezdése , az 55. cikk ( 2b ) bekezdése, az 56. cikk (4) bekezdése, az 57. cikk ( 4) bekezdése, az 57. cikk (5a ) bekezdése, az 58. cikk (3) bekezdése , a 64. cikk (5) bekezdése, a 65. cikk (7) bekezdése, a 70. cikk (3) bekezdése, a 71. cikk (14a) bekezdése és a  76 . cikk ( 1b ) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

Módosítás 416

Rendeletre irányuló javaslat

75 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2.

az I. mellékletben az uniós harmonizációs jogszabályok listája az alábbi 71. ponttal egészül ki :

2.

az I.  melléklet 21. pontjában az uniós harmonizációs jogszabályok listájának helyébe a következő szöveg lép :

Módosítás 417

Rendeletre irányuló javaslat

76 cikk – 1 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

A Bizottság 2023. január 1-jéig harmonizált kritériumokat dolgoz ki a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra és a magánszemélyeknek nyújtott kártérítésre vonatkozóan.

 

A kritériumok legalább a jogsértések következő típusaira terjednek ki:

 

hamis nyilatkozatok megtétele a IV. fejezetben meghatározott megfelelőségértékelési eljárások és a 66. és 68. cikkben meghatározott intézkedések során;

 

a megfelelőség vagy a piacfelügyelet vizsgálati eredményeinek meghamisítása;

 

olyan adatok vagy műszaki előírások visszatartása, amelyek az elem vagy alkatrészeinek visszahívásához, illetve a megfelelőségi nyilatkozat megtagadásához vagy visszavonásához vezethetnek.

Módosítás 418

Rendeletre irányuló javaslat

76 cikk – 1 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

A Bizottság 2023. január 1-jéig a 73. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben megállapítja a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra, valamint az egyéneknek okozott károk megtérítésére vonatkozó kritériumokat, legalább az (1a) bekezdésben felsorolt jogsértések tekintetében.

Módosítás 419

Rendeletre irányuló javaslat

77 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1)   A Bizottság 2030. december 31-ig jelentést állít össze e rendelet alkalmazásáról, valamint a környezetre és a belső piac működésére kifejtett hatásairól.

(1)   A Bizottság 2030. december 31-ig , majd azt követően ötévente jelentést állít össze e rendelet alkalmazásáról, valamint a környezetre , az emberi egészségre és a belső piac működésére kifejtett hatásairól , és benyújtja és bemutatja azt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak .

Módosítás 420

Rendeletre irányuló javaslat

77 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

a 39. és a 72. cikkben meghatározott, a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó követelmények;

c)

a 39. és a 72. cikkben meghatározott, a kellő gondosság elvének megfelelő elemértékláncra vonatkozó követelmények;

Módosítás 421

Rendeletre irányuló javaslat

77 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

a 45. cikkben meghatározott, a gazdasági szereplők azonosítására szolgáló intézkedések;

Módosítás 422

Rendeletre irányuló javaslat

77 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – d b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

db)

jogsértések, valamint a szankciók hatékonysága, arányossága és visszatartó ereje a 76. cikkben meghatározottak szerint;

Módosítás 423

Rendeletre irányuló javaslat

77 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – d c pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

dc)

a rendelet által az elemágazat versenyképességére és az elemágazatba irányuló beruházásokra gyakorolt hatás, valamint az adminisztratív terhek elemzése.

Módosítás 424

Rendeletre irányuló javaslat

77 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A jelentéshez adott esetben mellékelni kell az e rendelet vonatkozó rendelkezéseinek a módosítására irányuló jogalkotási javaslatot.

Az (1) bekezdésben említett jelentéshez adott esetben mellékelni kell az e rendelet vonatkozó rendelkezéseinek a módosítására irányuló jogalkotási javaslatot.

Módosítás 425

Rendeletre irányuló javaslat

79 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ezt a rendeletet 2022. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ezt a rendeletet … [6 hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-tól/-től kell alkalmazni.

Módosítás 426

Rendeletre irányuló javaslat

I melléklet – táblázat – 3 a sor (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2a.

Ólom

A hordozható elemek, akár készülékbe építve, akár nem, legfeljebb 0,01 tömegszázalék ólmot tartalmazhatnak (ólomfémben kifejezve).

CAS-szám: 7439-92-1

 

EK-szám: 231-100-4 és vegyületei

 

Módosítás 427

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 1 pont – 1 bekezdés – c a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ca)

„adatminőség-értékelés”: valamely adatkészlet minőségi kritériumainak technológiai reprezentativitáson, földrajzi reprezentativitáson, időbeli reprezentativitáson és pontosságon alapuló szemikvantitatív értékelése. Az adatminőséget az adatkészlet dokumentált minőségének kell tekinteni.

Módosítás 428

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 2 pont – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A 7. cikkben említett összehangolt számítási szabályok az ebben a mellékletben foglalt alapvető elemekre épülnek, összhangban állnak a Bizottság termék környezeti lábnyomának (80) (PEF) meghatározására szolgáló módszerével és az adott termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal (81), továbbá tükrözik a vonatkozó nemzetközi megállapodásokat és az életciklus-értékelés terén elért műszaki/tudományos eredményeket (82).

A 7. cikkben említett összehangolt számítási szabályok az ebben a mellékletben foglalt alapvető elemekre épülnek, összhangban állnak a Bizottság termék környezeti lábnyomának (80) (PEF) meghatározására szolgáló módszerével és az adott termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal (81), továbbá tükrözik a vonatkozó nemzetközi megállapodásokat és az életciklus-értékelés terén elért műszaki/tudományos eredményeket (82). A PEF-módszerek és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó releváns kategóriaszabályok kidolgozásának és aktualizálásának nyitottnak és átláthatónak kell lennie, és magában kell foglalnia a civil társadalmi szervezetek, a tudományos élet és más érdekelt felek megfelelő képviseletét.

Módosítás 429

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 2 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

2a.

Energiafelhasználás és -elszámolás

 

Az elem életciklusának különböző, a 4. pontban felsorolt szakaszai és folyamatai során felhasznált energia karbonintenzitásának kiszámításakor az adott tevékenység vagy folyamat helye szerinti ország átlagos szén-dioxid-kibocsátási adatait kell felhasználni. Alacsonyabb kibocsátási tényezők csak akkor használhatók, ha a gazdasági szereplő hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az a régió, ahol az adott tevékenységre sor került, és amely energiát szolgáltatott a gazdasági szereplőnek, vagy egyedi folyamatai vagy energiaellátása az ország átlagánál kevésbé karbonintenzív. Ezt vagy annak bizonyításával kell igazolni, hogy az energia az adott régióból származik, és az kevésbé szén-dioxid-intenzív, vagy megújuló vagy alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású energiaforráshoz való közvetlen kapcsolattal, vagy az energiaellátás és a gazdasági szereplő általi felhasználás közötti időbeli és földrajzi kapcsolatot bizonyító szerződéssel kell igazolni, amelyet harmadik fél általi ellenőrzésről kiadott nyilatkozattal kell hitelesíteni.

Módosítás 430

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 4 pont – 1 bekezdés – táblázat – 2 sor (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás

Magában foglalja a bányászatot és az előzetes feldolgozást , egészen az elemcellák és az elemek alkotóelemei (aktív anyagok, elválasztók, elektrolit, borítások, aktív és passzív alkotóelemek), valamint az elektromos/elektronikus alkatrészek gyártásáig.


Módosítás

Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás

Magában foglalja valamennyi aktív és nyersanyag bányászatát, illetve egyéb releváns beszerzését, előzetes feldolgozását és szállítását , egészen az elemcellák és az elemek alkotóelemei (aktív anyagok, elválasztók, elektrolit, borítások, aktív és passzív alkotóelemek), valamint az elektromos/elektronikus alkatrészek gyártásáig.

Módosítás 431

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 4 pont – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A használati szakaszt ki kell zárni az életciklus karbonlábnyomára vonatkozó számításokból, mivel az nem áll követlenül a gyártók befolyása alatt, kivéve, ha igazolható , hogy az elemgyártók által a tervezési szakaszban hozott döntések nem elhanyagolható mértékben hozzájárulnak ehhez a hatáshoz.

A használati szakaszt csak akkor lehet kizárni az életciklus karbonlábnyomára vonatkozó számításokból, ha a gyártók hitelt érdemlően igazolni tudják , hogy a tervezési döntések csak elhanyagolható mértékben járulnak hozzá ehhez a hatáshoz.

Módosítás 432

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 5 pont – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az elem anódjával, katódjával, elektrolitjával, elválasztójával és cellaborításával kapcsolatban a tevékenységre vonatkozó adatok egy konkrét gyártóüzemben gyártott konkrét elemmodellre vonatkoznak (vagyis nem használhatók a tevékenységre vonatkozó alapértelmezett adatok). A tevékenységre vonatkozó elemspecifikus adatokat a termék környezeti lábnyomának megfelelő másodlagos adatkészletekkel együtt kell felhasználni.

Az elem nyersanyagaival, anódjával, katódjával, elektrolitjával, elválasztójával és cellaborításával kapcsolatban a tevékenységre vonatkozó adatok egy konkrét gyártóüzemben gyártott konkrét elemmodellre vonatkoznak (vagyis nem használhatók a tevékenységre vonatkozó alapértelmezett adatok). A tevékenységre vonatkozó elemspecifikus adatokat a termék környezeti lábnyomának megfelelő másodlagos adatkészletekkel együtt kell felhasználni.

Módosítás 433

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 5 pont – 5 bekezdés – 1 francia bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Nyersanyagbeszerzési és előzetes feldolgozási szakasz

Nyersanyagbeszerzési – beleértve a szállítást is – és előzetes feldolgozási szakasz

Módosítás 434

Rendeletre irányuló javaslat

II melléklet – 8 pont – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az EU belső piacán forgalomba hozott elemek karbonlábnyomára vonatkozó nyilatkozatokban szereplő értékek eloszlásától függően megfelelő számú teljesítményosztály kerül meghatározásra, ahol az A. kategória a legjobb osztály az életciklus során gyakorolt legalacsonyabb karbonlábnyom-hatással, a piaci differenciálás lehetővé tétele érdekében.

Az EU belső piacán forgalomba hozott elemek karbonlábnyomára vonatkozó nyilatkozatokban és az adatminőség-értékelésekben szereplő értékek eloszlásától függően megfelelő számú teljesítményosztály kerül meghatározásra, ahol az A. kategória a legjobb osztály az életciklus során gyakorolt legalacsonyabb karbonlábnyom-hatással, a piaci differenciálás lehetővé tétele érdekében.

Módosítás 435

Rendeletre irányuló javaslat

III melléklet – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az általános felhasználású hordozható elemek elektrokémiai teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek

A hordozható elemek elektrokémiai teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek

Módosítás 436

Rendeletre irányuló javaslat

III melléklet – 1 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

1.

Az elem kapacitása, elektromos töltés, amelyet az adott elem képes leadni meghatározott feltételek mellett.

1.

Az elem kapacitása, elektromos töltés, amelyet az adott elem képes leadni valós feltételek mellett.

Módosítás 437

Rendeletre irányuló javaslat

III melléklet – 3 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

3.

Élettartam (késleltetett kisülési teljesítmény), a minimális átlagos időtartam relatív csökkenése meghatározott időszak elteltével, meghatározott feltételek mellett.

3.

Élettartam (késleltetett kisülési teljesítmény), a minimális átlagos időtartam relatív csökkenése – ahol a referenciapont az eredetileg mért kapacitás – meghatározott időszak elteltével, meghatározott feltételek mellett.

Módosítás 438

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az újratölthető ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elektrokémiai teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek

A könnyű szállítóeszközben használt elemek, ipari elemek és elektromos meghajtású gépjárműben használt elemek elektrokémiai teljesítményére és tartósságára vonatkozó paraméterek

Módosítás 439

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 1 bekezdés – 3 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

3.

Belső ellenállás (Ω) és belső ellenállás növekedése (%).

3.

Belső ellenállás (Ω) belső ellenállás növekedése (% ) és elektrokémiai impedancia (Ω ).

Módosítás 440

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 1 bekezdés – 5 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

5.

A tervezett felhasználásnak megfelelő feltételek mellett várható élettartam megjelölése .

5.

A tervezett felhasználásnak megfelelő referenciafeltételek mellett várható élettartam (ciklusokban és naptári években) .

Módosítás 441

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 1 bekezdés – 5 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

5a.

Önkisülés.

Módosítás 442

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„Névleges teljesítmény”: a teljesen feltöltött elemből meghatározott feltételek mellett kihozható amperórák száma.

„Névleges teljesítmény”: a teljesen feltöltött elemből meghatározott referenciafeltételek mellett kihozható amperórák (Ah) száma.

Módosítás 443

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„Kapacitásvesztés”: idővel és használat során azon töltésmennyiség csökkenése, amit az elem képes leadni névleges feszültségen, a gyártó által megadott eredeti névleges teljesítményhez képest.

„Kapacitásvesztés”: idővel és használat során azon töltésmennyiség csökkenése, amit az elem képes leadni névleges feszültségen, az eredeti névleges teljesítményhez képest.

Módosítás 444

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 4 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„Teljesítmény”: azon energiamennyiség, amelyet az elem adott időszak alatt képes nyújtani.

„Teljesítmény”: azon energiamennyiség, amelyet az elem adott időszak alatt , referenciakörülmények között képes nyújtani.

Módosítás 445

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 6 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„Belső ellenállás”: egy cellán vagy elemen belül az elektromos árammal szembeni ellenállás, vagyis az elektronikus ellenállás és az ionos ellenállás összege a teljes effektív ellenálláson belül, beleértve az induktív / kapacitív tulajdonságokat.

„Belső ellenállás”: egy cellán vagy elemen belül az elektromos árammal szembeni ellenállás referenciakörülmények között , vagyis az elektronikus ellenállás és az ionos ellenállás összege a teljes effektív ellenálláson belül, beleértve az induktív / kapacitív tulajdonságokat.

Módosítás 446

Rendeletre irányuló javaslat

IV melléklet – A rész – 7 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

„Önkisülés”: a tárolt elektromos töltés csökkenése, ha az elem elektródái hosszú időszakban – például 48, 168 vagy 720 órán keresztül – nem csatlakoznak – például ha az elemet tárolják vagy nem használják –, aminek következtében az elem töltése idővel fokozatosan csökken.

Módosítás 447

Rendeletre irányuló javaslat

V melléklet – 6 pont – bevezető rész

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

6.

Hőterjedés

6.

Hőterjedés elleni védelem

Módosítás 448

Rendeletre irányuló javaslat

V melléklet – 7 pont – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

7.

Külső erők által okozott mechanikai károsodás (leejtés és ütés)

7.

Mechanikai károsodás elleni védelem

E vizsgálatok során olyan helyzetek szimulálására kerül sor, amelyekben az elem véletlenül leesik vagy nekiütközik valamilyen nehéz teher , és működőképes marad a rendeltetési céljának megfelelően. Az ilyen helyzetek szimulálására vonatkozó kritériumoknak a valós használatot kell tükrözniük.

E vizsgálatok során olyan helyzetek szimulálására kerül sor, amelyekben az elemet véletlenül mechanikai stresszhatás éri , és működőképes marad a rendeltetési céljának megfelelően. Az ilyen helyzetek szimulálására vonatkozó kritériumoknak a valós használatot kell tükrözniük.

Módosítás 449

Rendeletre irányuló javaslat

V melléklet – 9 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

9a.

Tűzpróba

 

A tűzvizsgálat során az elemet tűznek teszik ki, és felmérik a robbanás kockázatát. A kibocsátott energia megállapított mértéke fontos biztonsági mutató.

Módosítás 450

Rendeletre irányuló javaslat

V melléklet – 9 b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

9b.

Gázkibocsátás – Veszélyes anyagok mérése

 

Az elemek jelentős mennyiségben tartalmazhatnak potenciálisan veszélyes anyagokat, például erősen tűzveszélyes elektrolitokat, valamint maró és mérgező összetevőket. Ha az elem bizonyos körülményeknek van kitéve, akkor az integritását veszélyes gázok kibocsátása veszélyeztetheti. Ezért ha a vizsgálatok során anyagok szabadulnak ki, helytelen és visszaélésszerű használatra utalva, akkor azokat azonosítani és számszerűsíteni kell.

Módosítás 451

Rendeletre irányuló javaslat

VI melléklet – A rész – 1 bekezdés – 5 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

5.

a forgalomba hozatal időpontja;

törölve

Módosítás 452

Rendeletre irányuló javaslat

VI melléklet – A rész – 1 bekezdés – 5 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

5a.

az elem tömege

Módosítás 453

Rendeletre irányuló javaslat

VI melléklet – A rész – 1 bekezdés – 7 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

7.

az elem veszélyesanyag-tartalma, a higany, a kadmium és az ólom kivételével;

7.

az elem 0,1 tömegszázalékot meghaladó koncentrációjú veszélyesanyag-tartalma, a higany, a kadmium és az ólom kivételével;

Módosítás 454

Rendeletre irányuló javaslat

VI melléklet – A rész – 1 bekezdés – 8 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

8.

az elemben lévő kritikus fontosságú nyersanyagok.

törölve

Módosítás 455

Rendeletre irányuló javaslat

VI melléklet – A a rész (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

Aa.

Az elemekre vonatkozóan QR-kód segítségével hozzáférhető kiegészítő információk:

 

1.

A forgalomba hozatal időpontja.

 

2.

Az elemben 0,1 tömegszázalékot meghaladó koncentrációban jelen lévő kritikus fontosságú nyersanyagok.

 

3.

Az elektromos energia, más energiaformák és adott esetben más alapvető erőforrások használat közbeni fogyasztására vonatkozó információk.

Módosítás 456

Rendeletre irányuló javaslat

VI melléklet – C rész – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A QR-kód 100 %-ban fekete , és olyan méretű, hogy könnyen olvasható legyen általánosan rendelkezésre álló QR-kód-olvasóval, így például a kézi kommunikációs eszközökbe beépített olvasókkal.

A QR-kód a hátteréhez képest magas színkontrasztot ad , és olyan méretű, hogy könnyen olvasható legyen általánosan rendelkezésre álló QR-kód-olvasóval, így például a kézi kommunikációs eszközökbe beépített olvasókkal.

Módosítás 457

Rendeletre irányuló javaslat

VIII melléklet – A rész – 1 pont – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A belső gyártásellenőrzés az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és nyilatkozik arról, hogy az elem megfelel a 6., 9., 10., 11 ., 12 ., 13. és 14. cikkben meghatározott, rá irányadó követelményeknek.

A belső gyártásellenőrzés az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3. és 4. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és nyilatkozik arról, hogy az elem megfelel a 6., 9., 11., 13. és 14. cikkben meghatározott, rá irányadó követelményeknek.

Módosítás 458

Rendeletre irányuló javaslat

VIII melléklet – B rész – 1 pont – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A belső gyártásellenőrzés és felügyelt termékvizsgálat az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3., 4. és 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és nyilatkozik arról, hogy az elem megfelel a 7., 8. és 39. cikkben foglalt vonatkozó követelményeknek.

A belső gyártásellenőrzés és felügyelt termékvizsgálat az a megfelelőségértékelési eljárás, amellyel a gyártó eleget tesz a 2., 3., 4. és 5. pontban megállapított kötelezettségeknek, továbbá biztosítja azt, és nyilatkozik arról, hogy az elem megfelel a 7., 8. , 10., 12. és 39. cikkben foglalt vonatkozó követelményeknek.

Módosítás 507

Rendeletre irányuló javaslat

IX melléklet – 4 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

4.

A nyilatkozat tárgya (az elem azonosítása a nyomonkövethetőség biztosítására): az elem általános leírása.

4.

A nyilatkozat tárgya (az elem azonosítása a nyomonkövethetőség biztosítására , és amely adott esetben az elem képét is magában foglalhatja ): az elem általános leírása.

Módosítás 459

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 1 pont – -a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

aa)

vas;

Módosítás 460

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 1 pont – -a b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ab)

réz;

Módosítás 461

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 1 pont – -a c pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ac)

bauxit;

Módosítás 462

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a)

levegő;

a)

levegő , beleértve a légszennyezést is ;

Módosítás 463

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b)

víz;

b)

víz , beleértve a vízhez való hozzáférést, az édesvíz, az ivóvíz, az óceánok és a tengerek szennyezését és kimerülését is ;

Módosítás 464

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

talaj;

c)

talaj , beleértve a hulladék ártalmatlanításából és kezeléséből eredő talajszennyezést is ;

Módosítás 465

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

biológiai sokféleség;

d)

biológiai sokféleség , beleértve a vadon élő állatok és növények, a természetes élőhelyek és az ökoszisztémák károsodását ;

Módosítás 466

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – d a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

da)

éghajlat, beleértve az üvegházhatásúgáz-kibocsátást is;

Módosítás 467

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – -d b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

db)

hulladékgazdálkodás, beleértve a bányahulladékkal kapcsolatos gyakorlatok által okozott károkat is

Módosítás 468

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – i pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

i)

közösségi élet.

i)

közösségi élet, ideértve az őslakos népekét is;

Módosítás 469

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 2 pont – i a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ia)

környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása.

Módosítás 470

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – c pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„c)

A Biológiai Sokféleség Egyezményben Részes Felek Konferenciájának VIII/28. sz. határozata : A biológiai sokféleségre kiterjedő hatásvizsgálatra vonatkozó önkéntes iránymutatások;

c)

A Biológiai Sokféleség Egyezményben Részes Felek Konferenciája, beleértve annak VIII/28. sz. határozatát : A biológiai sokféleségre kiterjedő hatásvizsgálatra vonatkozó önkéntes iránymutatások;

Módosítás 471

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – c a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ca)

ENSZ Párizsi Megállapodás;

Módosítás 472

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – -c b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

cb)

a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO-nyilatkozat alapján meghatározott nyolc alapvető ILO-egyezmény;

Módosítás 473

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – c c pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

cc)

bármely más, az Unióra vagy annak tagállamaira nézve kötelező erejű nemzetközi környezetvédelmi egyezmény,

Módosítás 474

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

Háromoldalú ILO-nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről;

törölve

Módosítás 475

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – e pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

e)

Az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságról; valamint

törölve

Módosítás 476

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – f pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

f)

Az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról.

törölve

Módosítás 477

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 pont – f a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

fa)

bármely más, az Unióra vagy annak tagállamaira nézve kötelező erejű nemzetközi emberi jogi egyezmény.

Módosítás 478

Rendeletre irányuló javaslat

X melléklet – 3 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

3a.

Az e rendelet 39. cikkében meghatározott, a kellő gondosságra alkalmazandó, nemzetközileg elismert kellő gondossági követelmények a következők:

a)

az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek (UNGP);

b)

Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásai;

c)

Háromoldalú ILO-nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről;

d)

Az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságról;

e)

Az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról.

Módosítás 479

Rendeletre irányuló javaslat

XI melléklet – 1 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

1.

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek, valamint a tagállamok kiszámítják a százalékban kifejezett begyűjtési arányt úgy, hogy az adott tagállamban adott naptári évben a 48., illetve az 55. cikkel összhangban begyűjtött, hulladékká vált hordozható elemek és könnyű szállítóeszközökből származó elemek tömegét elosztják azoknak az elemeknek az átlagos tömegével, amelyeket a gyártók vagy közvetlenül a végfelhasználóknak értékesítenek, vagy pedig harmadik feleknek szállítanak ki végfelhasználók részére történő értékesítés céljából az adott tagállamban az adott év és az azt megelőző két naptári év során.

1.

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek, valamint a tagállamok kiszámítják a százalékban kifejezett begyűjtési arányt úgy, hogy az adott tagállamban adott naptári évben a 48., illetve az 55. cikkel összhangban begyűjtött, hulladékká vált hordozható elemek tömegét elosztják azoknak az elemeknek az átlagos tömegével, amelyeket a gyártók vagy közvetlenül a végfelhasználóknak értékesítenek, vagy pedig harmadik feleknek szállítanak ki végfelhasználók részére történő értékesítés céljából az adott tagállamban az adott év és az azt megelőző két naptári év során.

Módosítás 480

Rendeletre irányuló javaslat

XI melléklet – 1 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

1a.

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek, valamint a tagállamok kiszámítják a százalékban kifejezett begyűjtési arányt úgy, hogy az adott tagállamban adott naptári évben a 48., illetve az 55. cikkel összhangban begyűjtött, hulladékká vált hordozható elemek tömegét elosztják azoknak az elemeknek az átlagos tömegével, amelyeket a gyártók vagy közvetlenül a végfelhasználóknak értékesítenek, vagy pedig harmadik feleknek szállítanak ki végfelhasználók részére történő értékesítés céljából az adott tagállamban az adott év és az azt megelőző két naptári év során.

Módosítás 481

Rendeletre irányuló javaslat

XI melléklet – 2 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

2.

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek, valamint a tagállamok a hordozható elemek és a könnyű szállítóeszközökből származó elemek végfelhasználók részére történt éves értékesítését az adott naptári évben az adott tagállam területén forgalomba hozott ilyen elemek tömegében határozzák meg, kivéve azokat a hordozható elemeket, amelyek az adott évben végfelhasználóknak történő értékesítést megelőzően elhagyták az adott tagállam területét.

2.

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek, valamint a tagállamok a hordozható elemek végfelhasználók részére történt éves értékesítését az adott naptári évben az adott tagállam területén forgalomba hozott ilyen elemek tömegében határozzák meg, kivéve azokat a hordozható elemeket, amelyek az adott évben végfelhasználóknak történő értékesítést megelőzően elhagyták az adott tagállam területét.

Módosítás 482

Rendeletre irányuló javaslat

XI melléklet – 2 a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

2a.

A gyártók, illetve a 47. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, a nevükben eljáró gyártói felelősségi rendszerek, valamint a tagállamok az általános felhasználású, hordozható elemek végfelhasználók részére történt éves értékesítését az adott naptári évben az adott tagállam területén forgalomba hozott ilyen elemek tömegében határozzák meg, kivéve azokat az általános felhasználású, hordozható elemeket, amelyek az adott évben végfelhasználóknak történő értékesítést megelőzően elhagyták az adott tagállam területét.

Módosítás 483

Rendeletre irányuló javaslat

XII melléklet – A rész – 4 pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

4.

Különleges óvintézkedéseket és biztonsági intézkedéseket kell bevezetni lítiumalapú elemek hulladékainak kezelésére vonatkozóan, amely elemeket védeni kell a túlzott hőnek vagy víznek való kitettséggel, illetve bármilyen zúzással vagy fizikai károsodással szemben a kezelés, szétválogatás és tárolás során .

4.

Különleges óvintézkedéseket és biztonsági intézkedéseket kell bevezetni lítiumalapú elemek hulladékainak kezelésére vonatkozóan, amely elemeket védeni kell a túlzott hőnek vagy víznek való kitettséggel, illetve bármilyen zúzással vagy fizikai károsodással szemben a kezelés és szétválogatás során. Ezeket az elemeket száraz , magas hőmérsékletnek, tűznek vagy közvetlen napfénynek nem kitett helyen, a szokásos beépítési irányban elhelyezve, jól szellőző, víztől és esőtől védett helyen kell tárolni. A lítiumalapú hulladékelemeket nagyfeszültség ellen szigetelő gumiszőnyeggel is le kell fedni. A lítiumalapú hulladékelemek tárolását figyelmeztető jelzéssel kell megjelölni, és csak olyan elemeket szabad ott tárolni, amelyek a rövidzárlat ellen megfelelően szigetelve vannak .

Módosítás 484

Rendeletre irányuló javaslat

XII melléklet – B rész – 1 pont – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

a nikkel-kadmium elemek 85 %-os újrafeldolgozása az átlagos tömeget tekintve;

Módosítás 485

Rendeletre irányuló javaslat

XII melléklet – B rész – 2 pont – b a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ba)

a nikkel-kadmium elemek + 85 %-os újrafeldolgozása az átlagos tömeget tekintve;

Módosítás 486

Rendeletre irányuló javaslat

XII melléklet – B rész – 2 pont – b b pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

bb)

egyéb hulladékelemek 70 %-os újrafeldolgozása az átlagos tömeget tekintve.

Módosítás 487

Rendeletre irányuló javaslat

XII melléklet – C rész – 1 pont – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

35 % a lítium esetében;

d)

70 % a lítium esetében;

Módosítás 488

Rendeletre irányuló javaslat

XII melléklet – C rész – 2 pont – d pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

d)

70 % a lítium esetében;

d)

90 % a lítium esetében;

Módosítás 489

Rendeletre irányuló javaslat

XIII melléklet – 1 pont – r a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

ra)

az elem státusza (első felhasználás, hulladék, javított, újrapozicionált, újrafeldolgozott).


(1)  Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A9-0031/2022).

(29)  Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(30)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve (2000. szeptember 18.) az elhasználódott járművekről (HL L 269., 2000.10.21., 34. o.).

(29)  Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18 .) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(30)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve (2000. szeptember 18.) az elhasználódott járművekről (HL L 269., 2000.10.21., 34. o.).

(31)  Product Environmental Footprint Category Rules for High Specific Energy Rechargeable Batteries for Mobile Applications [A termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok a mobil alkalmazásokhoz szolgáló, nagy fajlagos energiájú, újratölthető elemek vonatkozásában] https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/PEFCR_Batteries.pdf

(32)  Párizsi Megállapodás (HL L 282., 2016.10.19., 4. o.) és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, elérhető a következő címen: https://unfccc.int/resource/docs/convkp/conveng.pdf

(31)  Product Environmental Footprint Category Rules for High Specific Energy Rechargeable Batteries for Mobile Applications [A termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok a mobil alkalmazásokhoz szolgáló, nagy fajlagos energiájú, újratölthető elemek vonatkozásában] https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/PEFCR_Batteries.pdf

(32)  Párizsi Megállapodás (HL L 282., 2016.10.19., 4. o.) és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, elérhető a következő címen: https://unfccc.int/resource/docs/convkp/conveng.pdf

(1)   Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(33)   Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(1)   Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).

(34)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.).

(34)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/944 irányelve (2019. június 5.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.).

(35)  Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.).

(35)  Az Európai Parlament és a Tanács 1025/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az európai szabványosításról, a 89/686/EGK és a 93/15/EGK tanácsi irányelv, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 87/95/EGK tanácsi határozat és az 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 316., 2012.11.14., 12. o.).

(38)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése (COM(2020) 0474 final ).

(38)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése (COM(2020)0 474 ).

(39)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete (2017. május 17.) a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról (HL L 130., 2017.5.19., 1. o.).

(39)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete (2017. május 17.) a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról (HL L 130., 2017.5.19., 1. o.).

(40)  Az ENSZ Globális Megállapodásában foglalt tíz alapelv , elérhető a következő címen: https://www. unglobalcompact .org/ what-is-gc/mission/principles

(41)  UNEP Iránymutatások a termékek társadalmi életciklusának értékeléséhez, elérhető a következő címen: https://www.lifecycleinitiative.org/wp-content/uploads/2012/12/2009%20-%20Guidelines%20for%20sLCA%20-%20EN.pdf

(42)   Háromoldalú nyilatkozat a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről , elérhető a következő címen: https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_emp/---emp_ent/---multi/documents/publication/wcms_094386.pdf

(43)  OECD (2018), Az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságról, elérhető a következő címen: http://mneguidelines.oecd.org/OECD-Due-Diligence-Guidance-for-Responsible-Business-Conduct.pdf

(44)  OECD (2016), Az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról: Harmadik kiadás, OECD Publishing, Párizs, https://doi.org/10.1787/9789264252479-en

(40)  Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek , elérhető a következő címen: https://www.ohchr.org/sites/default/files/documents/publications/guidingprinciplesbusinesshr_en.pdf

(41)  UNEP Iránymutatások a termékek társadalmi életciklusának értékeléséhez, elérhető a következő címen: https://www.lifecycleinitiative.org/wp-content/uploads/2012/12/2009%20-%20Guidelines%20for%20sLCA%20-%20EN.pdf

(42)   OECD Irányelvek multinacionális vállalkozások számára , elérhető a következő címen: http://mneguidelines.oecd.org/guidelines/

(43)  OECD (2018), Az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz szükséges kellő gondosságról, elérhető a következő címen: http://mneguidelines.oecd.org/due-diligence-guidance-for-responsible-business-conduct.htm

(44)  OECD (2016), Az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról: Harmadik kiadás, OECD Publishing, Párizs, https://doi.org/10.1787/9789264252479-en

(45)   Az OECD kellő gondosságról szóló útmutatásának 15. oldala.

(46)  OECD (2011), Az OECD iránymutatása multinacionális vállalkozások számára, OECD, Párizs; OECD (2006), Az OECD kockázattudatosítási eszköze gyenge kormányzással jellemzett övezetekben működő multinacionális vállalkozások számára, OECD, Párizs; valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása (John Ruggie, az ENSZ-főtitkár emberi jogokkal és a transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különmegbízottjának jelentése, A/HRC/17/31, 2011. március 21.).

(46)  OECD (2011), Az OECD iránymutatása multinacionális vállalkozások számára, OECD, Párizs; OECD (2006), Az OECD kockázattudatosítási eszköze gyenge kormányzással jellemzett övezetekben működő multinacionális vállalkozások számára, OECD, Párizs; valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása (John Ruggie, az ENSZ-főtitkár emberi jogokkal és a transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különmegbízottjának jelentése, A/HRC/17/31, 2011. március 21.).

(47)  Ideértve a következőket: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről, Egyezmény a gyermek jogairól, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény.

(48)  A nyolc alapvető egyezmény a következő: 1. Egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről, 1948 (87. sz.), 2. Egyezmény a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról, 1949 (98. sz.), 3. Egyezmény a kényszermunkáról, 1930 (29. sz.) (és annak 2014. évi jegyzőkönyve), 4. Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról, 1957 (105. sz.), 5. Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról, 1973 (138. sz.), 6. Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről, 1999 (182. sz.), 7. Egyezmény az egyenlő díjazásról, 1951 (100. sz.), 8. Egyezmény a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás), 1958 (111. sz.).

(47)  Ideértve a következőket: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről, Egyezmény a gyermek jogairól, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény , valamint az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat .

(48)  A nyolc alapvető egyezmény a következő: 1. Egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről, 1948 (87. sz.), 2. Egyezmény a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról, 1949 (98. sz.), 3. Egyezmény a kényszermunkáról, 1930 (29. sz.) (és annak 2014. évi jegyzőkönyve), 4. Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról, 1957 (105. sz.), 5. Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról, 1973 (138. sz.), 6. Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről, 1999 (182. sz.), 7. Egyezmény az egyenlő díjazásról, 1951 (100. sz.), 8. Egyezmény a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás), 1958 (111. sz.).

(49)  A Biológiai Sokféleség Egyezményben foglaltak szerint, amely elérhető a következő címen: https://www.cbd.int/convention/text/, valamint különösen a Részes Felek Konferenciájának „A biológiai sokféleségre kiterjedő hatásvizsgálatra vonatkozó önkéntes iránymutatások” című VIII/28. sz. határozata szerint, amely elérhető a következő címen: https://www.cbd.int/decision/cop/?id=11042

(49)  A Biológiai Sokféleség Egyezményben foglaltak szerint, amely elérhető a következő címen: https://www.cbd.int/convention/text/, valamint különösen a Részes Felek Konferenciájának „A biológiai sokféleségre kiterjedő hatásvizsgálatra vonatkozó önkéntes iránymutatások” című VIII/28. sz. határozata szerint, amely elérhető a következő címen: https://www.cbd.int/decision/cop/?id=11042

(50)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(51)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/19/EU irányelve (2012. július 4.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (e-hulladék) (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.).

(50)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(51)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/19/EU irányelve (2012. július 4.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (e-hulladék) (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.).

(53)  Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).

(53)  Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003/EK rendelete (2003. május 26.) a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).

(54)  A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16., 1. o.).

(54)  A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16., 1. o.).

(58)  Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.).

(59)  A Bizottság 1418/2007/EK rendelete (2007. november 29.) az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló OECD-határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről (HL L 316., 2007.12.4., 6. o.).

(60)  2000/532/EK: A Bizottság határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról, HL L 226., 2000.9.6., 3. o.

(58)  Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.).

(59)  A Bizottság 1418/2007/EK rendelete (2007. november 29.) az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló OECD-határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről (HL L 316., 2007.12.4., 6. o.).

(60)  2000/532/EK: A Bizottság határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról, HL L 226., 2000.9.6., 3. o.

(62)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1020 rendelete (2019. június 20.) a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 169., 2019.6.25., 1. o.).

(62)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1020 rendelete (2019. június 20.) a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 169., 2019.6.25., 1. o.).

(63)  A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).

(64)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).

(63)  A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).

(64)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).

(1a)   A Tanács 2009/71/Euratom irányelve (2009. június 25.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.)

(1a)   Az Európai Parlament és a Tanács 168/2013/EU rendelete (2013. január 15.) a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 52. o.).

(1a)   Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/858 rendelete (2018. május 30.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2018.6.14., 1. o.).

(67)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(67)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(80)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32013H0179&from=HU

(81)  https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/PEFCR_guidance_v6.3.pdf

(82)  Lásd: https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/dev_methods.htm

(80)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32013H0179&from=HU

(81)  https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/pdf/PEFCR_guidance_v6.3.pdf

(82)  Lásd: https://ec.europa.eu/environment/eussd/smgp/dev_methods.htm