A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása — Állásfoglalás az uniós régiók és városok Ukrajnának nyújtott támogatásáról

(2022/C 301/01)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

A helyi és regionális önkormányzatokkal való szolidaritás konkrét kifejezése

7.

rámutat arra, hogy az uniós polgárok rendkívüli szolidaritást tanúsítanak az ukrajnai háború elől menekülő emberek iránt; aggódik amiatt, hogy ukrajnai embereket akaratuk ellenére Oroszország által ellenőrzött területekre deportálnak; elismerését fejezi ki az Európai Unió önkormányzatainak azért, hogy egységet mutatnak az Ukrajna elleni orosz háborúval szemben, hogy közvetlen humanitárius segítségnyújtás és sürgősségi polgári védelmi segítségnyújtás révén erősítik a szolidaritást, valamint hogy a háború elől menekülők érdekében aktiválják az azonnali védelmi mechanizmust; felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a segítséget az elkövetkező hónapokban jelentősen növelni kell annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a humanitárius válság az EU határ menti régióiban;

8.

kötelezettséget vállal arra, hogy még erőteljesebben mozgósítja a városokat és a régiókat, hogy segítséget nyújtsanak az ukrajnai menekülteknek; rámutat különösen arra, hogy a határ menti régióknak logisztikai támogatásra van szükségük az érkezők fogadásához és az átutazás segítéséhez;

9.

felkéri az európai helyi és regionális önkormányzatokat, hogy az RB által indított Help Ukraine: Info-Support Hub (1) [Segítség Ukrajnának: információs és támogatási központ] platformon keresztül kérjenek vagy ajánljanak fel támogatást;

10.

közvetíti az ukrán és az uniós helyi és regionális önkormányzatok felhívását, amely – az újjáépítési folyamatra előretekintve – a partnerségek újjáélesztését vagy létrehozását, valamint a városok és régiók közötti testvérkapcsolatok létesítését célozza;

Ukrajna európai perspektívájának megerősítése

11.

hangsúlyozza, hogy Ukrajna decentralizációs és regionális fejlesztési reformjai jelentősen hozzájárultak a helyi demokrácia megszilárdításához, az önkormányzás megerősítéséhez és az ország helyi közösségeinek általános ellenálló képességéhez, ami az orosz megszállókkal szembeni ukrán ellenállás egyik fontos tényezője. Ezeket a reformokat az Európai Unió régióinak és városainak jelentős támogatásával, többek között a „U-LEAD with Europe” programon keresztül hajtották végre, valamint az RB célzott támogatásával, amely az Ukrajnával foglalkozó munkacsoport révén és az önkormányzatok közötti partneri együttműködés keretében valósult meg. E decentralizációs reformok sikere közelebb hozta Ukrajnát az Európai Unióhoz és az általa vallott értékekhez: a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság értékeihez;

12.

kéri a nemzetközi közösséget, hogy készítsen segítségnyújtási és helyreállítási tervet Ukrajna számára az ország gazdaságának, intézményeinek és közszolgáltatásainak támogatása, valamint megsemmisített infrastruktúrájának újjáépítése érdekében; ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Tanács azon döntését, hogy létrehoz egy Ukrajnát segítő szolidaritási vagyonkezelői alapot, és szorgalmazza egy nemzetközi konferencia megszervezését a partnerek közötti finanszírozás növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy Oroszországnak mint az okozott pusztítás felelősének háborús jóvátétellel is hozzá kell járulnia Ukrajna újjáépítéséhez;

13.

támogatja Ukrajnát abban, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkével összhangban és a nyugat-balkáni országok csatlakozási tárgyalásaira is alkalmazott, felülvizsgált módszertan alapján megszerezze az uniós tagjelölt státuszt, nagyobb hangsúlyt helyezve a jogállamiságra és a demokratikus intézményekre; hangsúlyozza, hogy szintén pozitívan kell kezelni Grúzia és Moldova arra irányuló kérelmét, hogy uniós tagjelölt országgá válhassanak; addig is a társulási megállapodásnak megfelelően haladéktalanul folytatni kell Ukrajna integrációját az EU egységes piacába;

A támogatási intézkedések finanszírozása

14.

üdvözli az Európai Bizottság CARE (Cohesion’s Action for Refugees in Europe – az Európában lévő menekültekre irányuló kohéziós fellépés) és CARE+ csomagjait, valamint a REACT-EU keretében alkalmazott rugalmassági intézkedéseket, és hangsúlyozza, hogy előnyös a regionális és helyi önkormányzatokat közvetlenül bevonni a CARE és a REACT-EU csomagok tervezésébe, irányításába és végrehajtásába; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikai programok kiigazításainak összhangban kell lenniük a „ne árts a kohéziónak” elvével, amelyet a közelmúltban a 8. kohéziós jelentés vezetett be;

15.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika mind a Covid19-világjárvány idején, mind az ukrajnai háború következményeire reagálva bizonyította, hogy szükség esetén rövid távú eredményeket tud felmutatni; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ezek a célok ne jelentsenek konkurenciát a kohéziós politika tényleges célja számára, amely arra irányul, hogy a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése révén megerősítse a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót;

16.

üdvözli az orosz és belarusz partnerek részvételével folytatott, határokon átnyúló együttműködési programok felfüggesztését; kéri az uniós régiók (Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia) és Ukrajna közötti meglévő programok megerősítését; hangsúlyozza, hogy az Ukrajnával határos helyi és regionális önkormányzatok és a legnagyobb számú menekültet befogadó nem határos országok pénzügyi támogatása rendkívül elégtelen, és azt jelentősen növelni kell, tekintettel arra, hogy amellett, hogy menedéket nyújtanak a menekülteknek, gondoskodnak az oktatási, egészségügyi és lakhatási rendszereikbe való integrálásukról is;

17.

támogatja egy a jövőbeli veszélyhelyzetek enyhítését szolgáló állandó válságtartalék létrehozását, amely kiegészíti vagy megerősíti a meglévő vészhelyzeti és rugalmassági eszközöket; kéri egy olyan egységes, az ukrajnai menekültek helyi ellátását támogató uniós eszköz létrehozását, amely egybegyűjti a menekültek elhelyezése céljából a helyi és regionális önkormányzatok számára elérhető összes forrást, annak érdekében, hogy leegyszerűsítse, egységesítse és felgyorsítsa a rendelkezésükre álló források felhasználását;

18.

megjegyzi, hogy a leginkább érintett tagállamok és régiók esetében szükség lehet arra, hogy a regionális önkormányzatokkal folytatott megfelelő konzultáció alapján felülvizsgálják helyreállítási és rezilienciaépítési terveiket, különösen annak fényében, hogy a háború növekvő gazdasági hatást gyakorol az uniós országokra;

Az Ukrajnából érkező menekültek fogadása

19.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok állnak a frontvonalban, amikor a szomszédos országokba érkező több millió menekült, valamint az ukrajnai belső menekültek befogadásáról van szó (2), lévén, hogy a második világháború óta ez a legnagyobb menekültválság Európában; hangsúlyozza, hogy származásuktól, politikai hovatartozásuktól vagy szexuális irányultságuktól függetlenül minden menekültnek joga van ahhoz, hogy az EU valamennyi régiójában és városában ugyanolyan kedvező fogadtatásban részesüljön, mint az Ukrajnából érkező menekültek;

20.

üdvözli az átmeneti védelemről szóló irányelv aktiválását, amelyet most összehangoltan, nagyvonalú, inkluzív és rugalmas módon teljes mértékben végre kell hajtani, garantálva a munkaerőpiachoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a jóléti támogatáshoz való hozzáférést minden Ukrajnából menekülő ember számára, különös tekintettel a kiszolgáltatott csoportokra, különösen a nőkre és a gyermekekre, származástól, etnikai hovatartozástól, politikai hovatartozástól vagy szexuális irányultságtól függetlenül;

21.

felhívja a figyelmet az átmeneti védelemről szóló 2001/55/EK tanácsi irányelv (3) sajátosságaira, amely biztosítja a menekültek számára, hogy szabadon választhassák meg azt az uniós tagállamot, amelyben ideiglenesen letelepedni kívánnak (26. cikk), és hangsúlyozza, hogy a szabad mozgáshoz való jog és a menekültek autonómiájának elismerése azzal a pozitív eredménnyel jár, hogy enyhíti a nemzeti menekültügyi rendszerekre és a határ menti régiók befogadási kapacitásaira nehezedő nyomást;

22.

kéri egy önkéntes európai áthelyezési rendszer létrehozását, figyelembe véve a regionális és helyi önkormányzatok befogadóképességét; ismételten kéri, hogy az uniós városok és régiók kapjanak közvetlen hozzáférést a migrációt és az integrációt segítő uniós finanszírozásához; kéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli menekültválságokra figyelemmel terjesszen elő egy működő menekültelosztási rendszert; kéri az uniós tagállamokat, hogy ismerjék el és kísérjék figyelemmel ezeket az önkéntes felajánlásokat;

23.

hangsúlyozza, hogy számos ukrán menekült különösen kiszolgáltatott, és körülbelül felük kiskorú; rámutat arra, hogy a több százezer menekülő gyermek közül sokan kísérő nélküliek, és különleges védelmet és gondozást igényelnek; támogatja az ukrán menekült gyermekek számára létrehozott „gyermekvédelmi csomagot”, amely kiemelt figyelmet fordít arra, hogy iskolába járjanak;

24.

határozott intézkedésekre szólít fel az emberkereskedelem megelőzése érdekében, mivel az Ukrajnából menekülő emberek többsége nő és gyermek, és az emberi jogi jelentések szerint egyre többször fordul elő, hogy szervezett bűnözői csoportok célba veszik és kihasználják őket, különösen szexuális kizsákmányolás vagy munkára kényszerítés céljából;

25.

hangsúlyozza a nyelvtanfolyamok, az oktatás és a képzés biztosításának szükségességét; e tekintetben rámutat azokra a lehetőségekre, amelyeket RB „Városok és régiók a migránsok integrációjáért” elnevezésű hálózata kínál;

Az uniós szakpolitikákra gyakorolt hatás

26.

azonnali lépéseket szorgalmaz valamennyi európai régióban az EU harmadik országoktól és különösen az orosz energiaimporttól való függőségének csökkentése érdekében, és kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa erőfeszítéseiket;

27.

támogatja az orosz földgáz, olaj és szén teljes európai importtilalmára irányuló felhívást, és arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kezdjék meg vészhelyzeti tervek kidolgozását az ilyen szankciók következményeire való felkészülés érdekében;

28.

úgy véli, hogy a REPowerEU terv (4) felgyorsíthatja a tiszta energiára való átállást, növelheti az EU energiabiztonságát, csökkentheti az EU függőségét a harmadik országokból, különösen az Orosz Föderációból importált fosszilis tüzelőanyagoktól és nyersanyagoktól, és ezáltal mérsékelheti az e behozatalból eredő politikai, gazdasági és biztonsági kockázatokat; masszív beruházásokat és konkrét intézkedéseket szorgalmaz a megújuló energiák, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, a körforgásosság, a villamosítás, valamint az alternatív fenntartható üzemanyagokra irányuló kutatás fellendítése érdekében, mivel ezek valóban hosszú távon is biztos és megfizethető megoldások;

29.

hangsúlyozza, hogy a háború hatásai nem mehetnek az éghajlat-politikai fellépés és a fenntarthatóság rovására, melyekről a Párizsi Megállapodás és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrendje rendelkezik, és megerősíti elkötelezettségét az európai zöld megállapodás mellett, amely egyben az EU stratégiai autonómiájának megerősítéséhez vezető utat is jelenti;

30.

úgy véli, hogy az energiafüggetlenség növelésére irányuló uniós erőfeszítéseknek magukban kell foglalniuk az Északi Áramlat és az Északi Áramlat 2 projektek teljes leállítását;

31.

határozottan üdvözli az ukrán és moldovai villamosenergia-hálózatoknak a kontinentális európai hálózattal való közelmúltbeli szinkronizálását;

32.

közvetíti az ukrán helyi és regionális önkormányzatok nemzetközi közösséghez intézett felhívását, amelyben segítséget kérnek az invázió által okozott környezeti vészhelyzetek kezeléséhez, többek között az atomerőművek és a vegyi üzemek telephelyein;

33.

üdvözli az Európai Bizottság döntését, hogy tárgyalásokat kezd Ukrajnával arról, hogy az ország csatlakozzon a LIFE programhoz annak érdekében, hogy finanszírozásban részesüljön az orosz invázió okozta pusztítást követő környezeti helyreállításhoz, legyen szó szennyezésről, ökoszisztémák pusztulásáról vagy egyéb hosszú távú hatásokról;

34.

hangsúlyozza, hogy a konfliktus elkerülhetetlenül súlyos következményekkel jár az EU agrár-élelmiszeripari ágazatára nézve, tekintettel arra, hogy Ukrajna és Oroszország számos mezőgazdasági termék (például gabona és olajos magvak), valamint nitrogéntartalmú műtrágyák jelentős exportőre; hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie elkötelezettségét a fenntartható élelmezési rendszerek megvalósítása mellett, miközben garantálnia kell, hogy a minőségi élelmiszerek mindenki számára megfizethetők legyenek azáltal, hogy csökkenti a függőséget a kulcsfontosságú importált mezőgazdasági termékek és alapanyagok tekintetében; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ukrán és orosz export leállása máris a mezőgazdasági termékek árának jelentős emelkedéséhez vezetett az egész világon, és hogy a következmények különösen a világ legszegényebb országaiban és régióiban érezhetők;

További megfontolások

35.

támogatja azon orosz és belarusz emberek jogait, akik tiltakoznak Putyin háborúja ellen és védelmezik a tisztességes választásokhoz, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogukat, és követeli az igazságtalanul fogva tartott tüntetők azonnali szabadon bocsátását;

36.

támogatja az Oroszországgal és Belarusszal szembeni további összehangolt, erőteljes szankciókat, amelyek célja felszámolni Oroszország képességét az agresszió folytatására; javasolja, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő iránymutatásokat a szankciók végrehajtására és alkalmazására vonatkozóan, tekintettel arra, hogy a vállalatok, eszközök és ingatlanok tulajdoni helyzetének ellenőrzésére használt eszközök és eljárások még mindig eltérőek, még regionális és helyi szinten is;

37.

hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós tagjelölt és potenciális tagjelölt országot arra kell ösztönözni, hogy kövesse az uniós szinten elfogadott szankciókat, ezzel is kifejezve az EU és értékei iránti elkötelezettségét;

38.

elítéli az orosz propagandát és gyűlöletbeszédet, amely szítja a konfliktust és segíti a háborús bűncselekmények elkövetőit; hatékony európai, nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedéseket szorgalmaz az ilyen propaganda megfékezése és felszámolása érdekében; elítéli az orosz agressziót támogató tüntetéseket európai városokban;

39.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Unió Tanácsa francia és cseh elnökségének, az Európai Tanács elnökének, valamint Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének.

---

(1)  Help Ukraine: Info-Support Hub – egy kapcsolatteremtést segítő platform, amely a tranzitrégiókat és a túlterhelt helyi és regionális önkormányzatokat összekapcsolja más uniós tagállamok olyan régióival, amelyeknek van kapacitásuk a segítségnyújtásra.

(2)  Ukraine Refugee Situation (unhcr.org).

(3)  A Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (HL L 212., 2001.8.7., 12. o.).

(4)  Az Európai Bizottság közleménye – REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért, 2022. március 8.

A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása – A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása REPowerEU: a városok és régiók felgyorsítják az energetikai átállást

(2022/C 301/02)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

—	tekintettel az energia – különösen a földgáz – iránt a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás nyomán fellépő globális kereslet miatti magas és növekvő energiaárakra, amelyek 2021 nyara óta csökkentik a háztartások és a vállalkozások vásárlóerejét;

—	tekintettel az Európai Bizottság 2021. október 13-i, emelkedő energiaárak kezeléséről szóló közleményére és eszköztárára;

—	tekintettel arra, hogy 2022. február 24-én az Oroszországi Föderáció provokáció nélkül, indokolatlanul inváziót indított Ukrajna ellen, Belarusz támogatásával;

—	tekintettel az Európai Bizottság 2022. március 8-i, „REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért” című közleményére;

—	tekintettel a 2022. március 10-én és 11-én tartott nem hivatalos találkozón az uniós államfők és kormányfők által kiadott Versailles-i nyilatkozatra;

—	tekintettel az Európai Bizottság 2022. március 23-án elfogadott, „Ellátásbiztonság és megfizethető energia” című közleményére, a gáztárolásról szóló rendeletre irányuló javaslatára és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok rugalmasságát biztosító ideiglenes válságkezelési keretre;

—	tekintettel az Európai Bizottság és az Egyesült Államok által azonnal létrehozandó, energiabiztonsággal foglalkozó közös munkacsoportra;

—	tekintettel a 2022. március 24-i és 25-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire;

—	tekintettel az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomaggal kapcsolatban jelenleg folytatott munkájára, amelyet vélemények formájában és a zöld megállapodás helyi szintű végrehajtásával foglalkozó munkacsoporton keresztül valósít meg;

A sokszoros válság kezelése

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezéseit, hogy kezelje a jelenlegi magas energiaárakat, amelyeknek a 2021 nyara óta tartó emelkedését tovább súlyosbította az Oroszországi Föderáció által jogellenesen, provokáció nélkül és indokolatlanul indított ukrajnai háború; hangsúlyozza, hogy nem elegendő egyszerűen megszüntetni az Oroszországi Föderáció által szállított fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, hanem úgy véli, hogy a REPowerEU terv módot kínál az energetikai átállás felgyorsítására, az EU energia- és nyersanyagimporttól való általános függésének csökkentésére és ezáltal az importálásból fakadó politikai, gazdasági és biztonsági kockázatok mérséklésére; mélységesen sajnálja azonban, hogy nem esett szó a városok és a régiók szerepéről, sem a jelenlegi energiaválság kezelése, sem a hosszú távú megoldások megtalálása kapcsán;

2.

aggodalmát fejezi ki továbbá azzal kapcsolatban, hogy az energiaválság várhatóan aszimmetrikus hatással lesz az uniós városokra és régiókra, azaz tükrözni fogja a köztük lévő eltéréseket a tekintetben, hogy mennyire tudnak reagálni az energiaellátás zavarára és az emelkedő energiaárakra, és kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kapcsolódó intézkedések kidolgozásakor és végrehajtásakor vegyék kellően figyelembe ezeket az aszimmetriákat;

3.

mély aggodalmát fejezi ki az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, „Climate Change 2022 – Impacts, Adaptation and Vulnerability” [Éghajlatváltozás 2022: hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség] című jelentésében (1) szereplő megállapításokkal kapcsolatban, amelyek megerősítik, hogy az éghajlatváltozás számos hatása már nem fordítható vissza; hangsúlyozza, hogy nem szabad tovább várni az alkalmazkodási és mérséklési intézkedésekkel, amelyek kapcsán kulcsfontosságú szerepet töltenek be a helyi és regionális önkormányzatok;

4.

kiemeli, hogy az energiabiztonságra vonatkozó célkitűzésnek végső soron a klímasemlegesség célját és az energetikai átállást kell támogatnia. Egyedül a biztonságos, megfizethető és fenntartható energia kínálhat időtálló megoldást a jelenlegi válságra; ezzel összefüggésben kéri az uniós társjogalkotókat, hogy fokozzák az ambíciókat és gyorsítsák fel az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag elfogadását, amely kiemelten figyelembe veszi az RB véleményeit a megújulóenergia-irányelv, az energiahatékonysági irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozásával kapcsolatban;

5.

üdvözli az energiahatékonyság „elsődleges elvként” való elismerését, és ismételten hangsúlyozza, hogy az uniós régiók és városok meghatározó szerepet töltenek be az energiahatékonyság javításában; kéri az Európai Bizottságot, hogy építse be a stratégiájába az elégséges energiaellátás (2) fogalmát – ez a megközelítés olyan helyzet megteremtésére törekszik, amelyben „mindenki teljes mértékben hozzáfér azokhoz az energiaszolgáltatásokhoz, amelyekre szüksége van, és méltányos mértékben hozzáfér azokhoz, amelyekhez szeretne, ugyanakkor az energiarendszer hatásai nem haladják meg a környezet által szabott határokat”;

6.

kiemeli, hogy az együttműködést és a kapacitásépítést szolgáló, meglévő innovatív irányítási eszközök – például a Polgármesterek Szövetsége, az energiaszegénységgel foglalkozó tanácsadó központ, az európai éghajlati paktum, a „Tiszta energia az EU szigeteinek” kezdeményezés és más hasonló uniós kezdeményezések – kulcsfontosságú szerepet játszanak az olyannyira szükséges, megfizethető, fenntartható és biztonságos energiára való átállás előmozdításában;

7.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a REPowerEU terv regionális és helyi szinten történő végrehajtásához támogassák egyablakos ügyintézési pontok létrehozását, szoros együttműködésben az Európai Beruházási Bankkal;

8.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak nyújtott célzott technikai és pénzügyi támogatás révén ösztönözze a jelenlegi bevált gyakorlatok szisztematikus terjesztését, hogy ezáltal csökkentse az energiahatékonysági intézkedések jelentette kezdeti költségterhet, külön figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra, mikro- és kisvállalkozásokra, valamint fogyasztókra;

9.

úgy véli, hogy az energiaárak kezelésére kialakított eszköztár (3), amely elsőként tett javaslatot a jelenlegi energiaválság társadalmi következményeinek mérséklését célzó eszközökre, nem bizonyult kellően hatékonynak, ezért megerősítésre szorul; úgy véli, hogy a hosszú távú megoldásokra kell összpontosítani a fosszilis tüzelőanyagoktól mentes és energetikailag független Európa megteremtéséhez, és gyökeres változásokra van szükség minden ágazatban az energia- és mobilitási szegénység felszámolása érdekében;

10.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az elégséges energiaellátást biztosító hosszú távú megoldások kidolgozása során vegye figyelembe azoknak a régióknak a problémáit, amelyek fosszilis tüzelőanyagoktól függenek, és nem tudnak csatlakozni a kontinentális hálózathoz, mint például a legkülső régiók esetében;

A megújuló energia, az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás előmozdítása közösen, a REPowerEU terven keresztül

11.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az olyan jelentős beruházások és konkrét intézkedések prioritását, amelyek a megújuló energiaforrások elterjedésének felgyorsítását, valamint az energiahatékonyság, az energiamegtakarítás és az alternatív, fenntartható üzemanyagokra irányuló kutatások előmozdítását célozzák, és gondoskodjanak róla, hogy az ilyen beruházásokhoz minden esetben kapcsolódjanak konkrét intézkedések;

12.

érdeklődéssel várja az Európai Bizottság hamarosan előterjesztendő javaslatát, amely a szubszidiaritás elvével összhangban gyorsabb engedélyezési eljárást biztosítana a megújuló energiaforrások terén, és kéri hasonló intézkedés bevezetését a kulcsfontosságú energiahatékonysági projektek esetében is; kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a helyi és regionális önkormányzatoknak technikai támogatást nyújtó meglévő eszközöket; üdvözli ezzel összefüggésben az Európai Bizottság júniusban elkészülő, napenergia-stratégiáról szóló közleményét, amely a tetőkre szerelhető napelemekre vonatkozó európai kezdeményezésre tesz majd javaslatot; kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be vásárlási ösztönzőket, például rövid távú vissza nem térítendő támogatásokat a fogyasztók számára;

13.

kiemeli, hogy az infrastrukturális projektek társadalmi elfogadottsága meghatározó szerepet játszik a tervezési és engedélyezési eljárások felgyorsításában, és kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék ezen a területen a bevált gyakorlatok – például az RB regionális központokból álló hálózata által nemrég kiadott, infrastruktúráról szóló jelentésben említett gyakorlatok – terjesztését;

14.

úgy véli, hogy a középületek és magánlakások szén-dioxid-mentesítése központi eleme az európai zöld megállapodásnak és kulcsfontosságú összetevője a gáz iránti kereslet csökkentését szükségessé tevő jelenlegi válság megoldásának; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a REPowerEU terv részeként a hőszivattyúk (4) bevezetését és az olyan innovatív megoldásokra irányuló kutatásokat, amelyekkel a lehető legintelligensebbé és legklímasemlegesebbé tehetők az épületek;

15.

kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy támogassa az épületek energetikai felújításával foglalkozó, köz- és magánszféra közötti konzorciumokat, amelyek az ipari szereplők és a helyi és regionális önkormányzatok részvételével integrált felújítási csomagokat tudnak kínálni az épületek hűtésének és fűtésének korszerűsítéséhez, költséghatékony, gyorsan megtérülő beruházásokat megvalósító ipari szigetelési programot tudnak indítani, és támogatni tudják az energetikai felújítást végző munkaerő képzését;

16.

megjegyzi, hogy a REPowerEU közlemény nem veszi figyelembe az energiamegtakarításra rendelkezésre álló összes lehetőséget, és kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontoljanak meg további intézkedéseket, például a fogyasztói szokások megváltoztatását ösztönző kampányokat;

17.

sajnálatát fejezi ki a természet helyreállításáról szóló jogszabály késedelmes elfogadásával kapcsolatban, és hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása szervesen összefügg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, ezért arra továbbra is az európai zöld megállapodás keretében megvalósított zöld átállás alapvető pilléreként kell tekinteni; kéri az Európai Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban teljes mértékben vonja be a regionális és helyi önkormányzatokat a megújuló energiával kapcsolatos projektek megvalósítására leginkább alkalmas területek azonosításába, annak biztosítása céljából, hogy a projektek teljes mértékben megfeleljenek a „ne árts” elvnek;

18.

úgy véli, hogy az energiabiztonság és a klímasemlegesség csak akkor valósítható meg, ha az Európai Unió szilárd és teljes mértékben összekapcsolt belső villamosenergia-piacra és jól működő szén-dioxid-piacra támaszkodik; hangsúlyozza, hogy a rövid távú, átmeneti fellépések – például a fosszilisgáz-tároló létesítmények fejlesztése és a cseppfolyósítottföldgáz-behozatal növelése – nem vezethetnek további technológiai bezáródáshoz, hanem lehetővé kell tenniük a „zöld gáz” bevezetését, hogy megújuló hidrogén és más megújuló tüzelőanyagok használatával fel tudjunk készülni a klímasemlegességre; fontosnak tartja az Európai Unió teljes területén a földgáz-, a hidrogén és a villamosenergia-összeköttetések kiépítésének befejezését, illetve azok fejlesztését, beleértve a villamosenergia-hálózatok teljeskörű összehangolását;

19.

hangsúlyozza, hogy fontos teljes mértékben kihasználni és kamatoztatni a „termelő-fogyasztók” és a helyi megújulóenergia-közösségek hozzájárulását, és javasolja az intelligens energiahálózatok megengedőbb meghatározásának alkalmazását a transzeurópai energiahálózatok (TEN-E) keretén és infrastruktúráján belül; kiemeli, hogy össze kell kapcsolni az új kistermelőket az alacsony és közepes feszültségű hálózatokkal; kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson keretet több kisebb projekt összevonásához, rugalmassággal különösen a határ menti régiókban, hogy létre lehessen hozni egyes összevont, határokon átnyúló projekteket, és esetleg finanszírozáshoz lehessen jutni ezekhez az erőfeszítésekhez; kiemeli, hogy az európai területi társulások (ETT) jelentős szerepet játszhatnak ezekben a projektekben; emlékeztet arra, hogy a vidéki területek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a megújuló energiák termelésében;

20.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi energiaválság lehetőséget kínál a villamosítás és a megújulóhidrogén-termelés jelentős mértékű fokozására és az ilyen tiszta megoldások révén a gazdaság szén-dioxid-mentesítésére; kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus és konkrét intézkedéseket a hidrogénakcelerátor megvalósítására, beleértve az egyes intézkedésekre vonatkozó rögzített ütemtervet is; ennek kapcsán az Európai Bizottságtól kulcsfontosságú intézkedésként kéri egy, a hidrogénvölgyekre vonatkozó uniós kezdeményezés kidolgozását, amely megerősíti ezeket, strukturálisan támogatja az európai hálózat kiépítését és a határokon átnyúló együttműködést, továbbá magában foglalja az uniós innovációs alapból származó támogatást és a Tiszta Hidrogén közös vállalkozáson keresztül nyújtott megnövelt támogatást; üdvözli a globális európai hidrogéneszközre vonatkozó javaslatot, és kéri azoknak az uniós régióknak a strukturális bevonását, amelyek már aktívak ezen a területen; felszólítja az európai jogalkotókat, hogy az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag – többek között a gázpiac szén-dioxid-mentesítésére irányuló jogalkotási csomag – elfogadásakor következetesen támogassák a zöld hidrogén gyorsított piaci elterjedését;

21.

kéri, hogy aktualizálják az állami támogatásra vonatkozó jelenlegi szabályokat, optimalizálva őket a nyilvános elektromos töltőinfrastruktúra társfinanszírozásához, üzemeltetéséhez és további fejlesztéséhez, és úgy véli, hogy a kapcsolódó beruházási költségek esetén biztosítani kell az állami támogatásra való jogosultságot, összhangban az RB regionális központokból álló hálózata által nemrég kiadott, infrastruktúráról szóló jelentésben foglaltakkal;

A REPowerEU terv megvalósítása a városokkal és régiókkal partnerségben

22.

hangsúlyozza, hogy a hamarosan előterjesztendő REPowerEU tervnek olyan tervet kell tartalmaznia a meglévő és új uniós források finanszírozására és elosztására vonatkozóan, amely támogatja a helyi és regionális önkormányzatok szintjén történő végrehajtást; kéri a tagállamokat, hogy irányítsák át a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében fel nem használt forrásokat az energiabiztonsággal kapcsolatos helyi tervezés és a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások támogatására;

23.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy intézményi partnerként vonja be az újonnan létrehozott, energiaszegénységgel és kiszolgáltatott fogyasztókkal foglalkozó koordinációs csoportba annak érdekében, hogy megkönnyítse az Európai Bizottság és a tagállamok közötti információcserét és koordinációt a küszöbön álló REPowerEU terv, illetve a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat és az energiaszegénység által érintett fogyasztókat célzó uniós jogszabályok, programok és politikák kialakításával és végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben. Az RB készen áll arra, hogy a zöld megállapodás helyi szintű végrehajtásával foglalkozó munkacsoportja révén hozzájáruljon ehhez az intézményközi együttműködéshez azáltal, hogy meghatározza az „Irány az 55 %!” csomaghoz tartozó intézkedések előreütemezésének és kiterjesztésének szűk keresztmetszeteit, módjait és eszközeit helyi és regionális szinten, többek között a bevált gyakorlatok, a tapasztalatok és a szakértelem megosztása révén;

24.

megjegyzi, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA) szóló rendelet értelmében legalább a források 30 %-át minden régiókategória esetén Európa és az európai régiók zöldebbé, alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá és rezilienssé tételére kell fordítani; kéri a tagállamokat és a régiókat, hogy használják ki az európai strukturális és beruházási alapok (ESZA) által kínál lehetőségeket az energetikai átmenettel kapcsolatos – többek között az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrásokra, valamint a TEN-E keretén kívüli intelligens energiarendszerek, energiahálózatok és energiatárolási megoldások fejlesztésére irányuló – projektek finanszírozására;

25.

üdvözli, hogy a technikai támogatási eszköz keretében külön felhívást tettek közzé azzal a céllal, hogy támogassák a tagállamokat az Oroszország által szállított fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségük fokozatos megszüntetésében, azonban sajnálatát fejezi ki a külön támogatásra vonatkozó kérelmek benyújtására meghatározott határidő rövidségével kapcsolatban; kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye könnyebben hozzáférhetővé a technikai támogatási eszközt a helyi és regionális önkormányzatok támogatására, különösen a legnagyobb kapacitáshiánnyal küzdő, kevésbé fejlett régiók esetében, ahol a kapacitások hiánya visszatartja a helyi és regionális önkormányzatokat attól, hogy a lehető legjobban kihasználják a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által nyújtott támogatást a beruházások és a reformok végrehajtása során; készen áll arra, hogy támogassa az Európai Bizottságot annak biztosításában, hogy a városok és régiók hatékonyan tudják alkalmazni ezt az eszközt;

26.

úgy véli, hogy a szén-dioxid-árazás kulcsfontosságú eszköz az EU fokozott éghajlatvédelmi törekvéseinek előmozdításához, és támogatja az összes ágazatra kiterjedő megközelítést e törekvések megvalósítása során; üdvözli, hogy az Európai Bizottság felismerte a kapcsolódó kockázatokat, és javaslatokat terjesztett elő azok kezelésére, például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez kapcsolódó állami támogatásokról szóló iránymutatás módosítása révén; kiemeli, hogy a javasolt intézkedések némelyike, például a váratlan nyereségeket terhelő adó növelése, nem feltétlenül biztosít megbízható támogatást; tisztában van vele, hogy a közúti közlekedésben és az építőipari ágazatban a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS II) bevezetése, a szóban forgó ágazatokra irányuló beruházások nem kielégítő szintje, valamint az emelkedő üzemanyag- és tüzelőanyagárak együttesen az energia- és mobilitási szegénység kockázatának növekedéséhez vezethetnek; kéri ezért az Európai Bizottságot és a társjogalkotókat, hogy kötelezzék a tagállamokat a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételekre vonatkozó minimális, legalább 20 %-os küszöbérték meghatározására, amelyet közvetlenül a helyi és regionális önkormányzatok kezelnek majd;

27.

üdvözli az ideiglenes válságkezelési keret elfogadását, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok kihasználják az állami támogatási szabályok által biztosított rugalmasságot a gazdaság támogatására Oroszország ukrajnai háborújával összefüggésben; hangsúlyozza, hogy gondosan nyomon kell követni a lehetséges negatív hatásokat, amelyek versenytorzuláshoz vezethetnek az egységes piacon. Megjegyzi, hogy az RB RegHub hálózata által nemrég kiadott, infrastruktúráról szóló jelentés (5) érinti az állami támogatás kérdését, és azt az álláspontot képviseli, hogy az állami támogatásra vonatkozó jelenlegi szabályok nem optimálisak a nyilvános elektromos töltőinfrastruktúra társfinanszírozásához, üzemeltetéséhez és további fejlesztéséhez; a szabályok jövőbeli felülvizsgálata során meg kell fontolni, hogy a beruházási költségek esetén biztosítsák az állami támogatásra való jogosultságot;

28.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a jelenlegi válság jelentős hatással lesz az államháztartásokra, ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezésének hatályát addig, amíg nem születik megállapodás egy új gazdaságirányítási keretről, de legalább 2023 végéig; a gazdaságirányítási keretben nem szabad strukturális kiadásnak tekinteni az ökológiai átállást – különösen az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat – támogató közberuházásokat;

29.

üdvözli a villamosenergia-irányelv 5. cikkében a villamosenergia-piaccal kapcsolatban meghatározott intézkedéseket, valamint az arra vonatkozó iránymutatást (6), hogy a tagállamok beavatkozhatnak a villamosenergia-ellátás árainak meghatározásába; úgy véli, hogy tekintettel a jelenlegi geopolitikai helyzetre és annak az energiapiacra gyakorolt hatásaira, az energiaárak emelkedése és ingadozása miatt elengedhetetlen lesz a tagállamok beavatkozása, egyrészt a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások, illetve mikro- és kisvállalkozások védelme, másrészt – a fogyasztók hosszú távú érdekeit szolgálva – a verseny fokozása érdekében. Ismételten hangsúlyozza (7) azonban, hogy ezeknek az intézkedéseknek korlátozott időtartamra kell szólniuk, az energiaválság vészhelyzeti jellegéhez kell kapcsolódniuk, és nem vezethetnek olyan strukturális változásokhoz, amelyek alááshatják a villamosenergia-piac irányításának liberalizációját; a megújulóenergia-termelés folyamatosan csökkenő árának fényében javasolja a földgáz és a villamos energia szétválasztásának megfontolását mint olyan lehetséges intézkedést, amely megakadályozná, hogy a magas földgázárak hatással legyenek a villamosenergia-árakra;

30.

üdvözli az EU-ban a következő télre és az azt követő időszakra elegendő mennyiségű energia tárolását biztosító jogalkotási javaslatot; hangsúlyozza, hogy az ilyen minimális szintek meghatározásakor figyelembe kell venni a regionális kockázatértékeléseket;

31.

hangsúlyozza, hogy alaposabban meg kell érteni a regionális át- és továbbképzési igényeket és lehetőségeket; kéri az Európai Bizottságot, hogy az Erasmus+-hoz és a Horizont Európához hasonló kezdeményezések révén biztosítsa az ipar és a tudományos világ közötti szorosabb együttműködést, és indítsa el a készségfejlesztési paktumot az olyan kulcsfontosságú ipari ökoszisztémákban, mint a hidrogén-, a napenergia-, a hőszivattyú- és a szélenergia-ágazat; kéri a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az Európai Szociális Alap Plusz, az Igazságos Átmenet Alap és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz felhasználását, hogy fellendítsék a munkaerő át- és továbbképzését, tekintettel arra, hogy hozzá kell igazítani a szakmai gyakorlatokat a körforgásossághoz, az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó anyagok használatához és az új technológiákhoz.

---

(1)  https://report.ipcc.ch/ar6wg2/pdf/IPCC_AR6_WGII_FinalDraft_FullReport.pdf

(2)  https://www.energysufficiency.org

(3)  Az emelkedő energiaárak kezelése: a cselekvés és a támogatás eszköztára, 2021. október 13. (COM(2021) 660 final).

(4)  A légkondicionáló berendezésekhez hasonló hőszivattyú az épületek külsején elhelyezve hőtermelés helyett a hő mozgatásával melegíti a lakást. Villamos energia felhasználásával kivonja és összesűríti a külső levegőből, a talajból vagy a vízből származó hőt, amelyet azután a házba „szivattyúz”.

(5)  https://cor.europa.eu/en/news/Pages/reghub-launches-consultation-on-21st-century-rules.aspx

(6)  Lásd ez Európai Bizottság REPower EU közleményének 1. mellékletét.

(7)  Lásd az RB „Megújuló energia és a villamos energia belső piaca” című véleményét (HL C 342., 2017.10.12., 79. o.), előadó: Daiva Matonienė (LT/ECR), 20. cikk.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az EU és az Egyesült Királyság szubnacionális szintű kapcsolatainak megerősítése és az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése területi hatásának orvoslása

(2022/C 301/03)

Előadó: Michael MURPHY (IE/EPP) helyi végrehajtó testület tagja: Tipperary megye közgyűlése, Clonmel nagyvárosi körzet polgármestere

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

Általános megjegyzések

1.

üdvözli az Európai Unió (EU) és az Egyesült Királyság (UK) közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodást, amely 2021. május 1-jén teljes mértékben hatályba lépett, és stabil jogi keretet biztosít a kétoldalú kapcsolatok számára. Az RB támogatja a kereskedelmi és együttműködési megállapodás – többek között az Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv – közös és felelősségteljes megközelítését és az egyenlő versenyfeltételek tiszteletben tartását, és elismeri az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kreatív megoldásokat találjon, különösen az Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része között felmerülő kérdésekben;

2.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás (1) egy szabadkereskedelmi megállapodás (2), amely gazdasági, szociális, környezetvédelmi és halászati kérdésekben való együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, de egy, „a polgárok biztonságát szolgáló szoros partnerséget” és egy átfogó irányítási keretet is magában foglal. Az RB megjegyzi, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás olyan tagállami hatáskörbe tartozó területeket foglal magában, amelyek néhány uniós tagállamban a jogalkotási hatáskörrel rendelkező régiók hatáskörébe tartoznak;

3.

ezért sajnálja, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodásból hiányzik a „területi mélység”, és nem ismeri el kellőképpen a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokban, és csak akkor hivatkozik a helyi és regionális önkormányzatokra, amikor a megállapodás egyes elemeinek a sajátos regionális feltételekhez (3) való igazításáról van szó, vagy nagyon konkrét kérdésekben, például az adóügyi rendelkezésekben (4). Az RB kiemeli, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás egyértelműen meghatározza a civil társadalom szerepét, amely önmagában az „intézményi keret” egyik elemének tekinthető (5);

4.

üdvözli az Európai Unió és az Egyesült Királyság között az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul folytatott együttműködést és hangsúlyozza, hogy Európa-szerte a helyi önkormányzatok állnak a frontvonalban a gyakorlati és humanitárius segítségnyújtás terén;

Az EU és az Egyesült Királyság közötti szubnacionális kapcsolatok nagyobb mértékű intézményi elismerésére irányuló törekvés

5.

hangsúlyozza, hogy a 2020 februárjában létrehozott RB–Egyesült Királyság kapcsolattartó csoport az egyetlen intézményi csatorna, amely fórumot biztosít az EU és az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzatai közötti folyamatos párbeszédhez és politikai partnerséghez, valamint a know-how cseréjéhez, különösen a területi együttműködést illető és a határokon átnyúló kérdésekben. Elismeri, hogy a csoport teret biztosít a kölcsönös előnyök és a közös érdekek megvitatására, különösen az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséből adódó problémák és lehetőségek megvitatására, különösen a határokat nem ismerő tematikus területek (pl. éghajlatváltozás, turizmus, digitális és zöld átállás, közös kulturális örökség) tekintetében. Az RB képviselői számára lehetőséget biztosít arra is, hogy megvitassák ezeket a kérdéseket az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzatainak képviselőivel, és ezáltal lehetővé teszi, hogy az RB fenntartsa és ápolja ezeket a gyümölcsöző kapcsolatokat szubnacionális szinten;

6.

úgy véli, hogy a harmadik országokkal való kapcsolatok közül továbbra is az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolat lesz a legintenzívebb és legsokrétűbb – tekintettel arra, hogy eddig még nem fordult elő, hogy egy tagállam kilépett volna az EU-ból –, és hogy a szubnacionális szintű kapcsolatok elismerést érdemelnek. Ezért szorgalmazza, hogy a Régiók Bizottsága és az Egyesült Királyság közötti kapcsolattartó csoportot a kereskedelmi és együttműködési megállapodás keretében formálisan ismerjék el az EU és az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzatait képviselő hivatalos tárgyalófélként annak érdekében, hogy szubnacionális szempontból értékelje azokat a kulcsfontosságú szakpolitikai és jogalkotási kérdéseket, amelyek hatással lesznek az Egyesült Királyság és az EU közötti kétoldalú kapcsolatokra, amint a Parlamenti Közgyűlés, a civil társadalmi fórum és az Egyesült Királyság és az EU közti szakmai bizottságok is elvégzik ezt a saját illetékességi területükön. Az RB arra kéri továbbá az Egyesült Királyságban működő helyi és regionális önkormányzatokat, hogy továbbra is működjenek együtt az Egyesült Királyság kormányával a kapcsolattartó csoport hivatalos elismerése érdekében;

7.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kereskedelmi és együttműködési megállapodás végrehajtását és alkalmazását felügyelő Közös Partnerségi Tanács struktúráit, azzal orvosolandó a területi mélység hiányát, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják a kereskedelmi és együttműködési megállapodás ellenőrzésébe és irányításába. A helyi hatáskörbe tartozó kérdésekkel (halászat, képzés, mobilitás, területi együttműködés stb.) foglalkozó helyi párbeszédek (technikai egyeztetés) létrehozása hozzájárulna az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok makroszintű javításához;

8.

arra ösztönzi az Európai Parlamentet, hogy a közös érdekeket érintő kérdésekben fogadja el a párbeszédnek valamilyen kölcsönösen előnyös, hivatalos formáját az RB-nek és az Európai Parlamentnek az EU–Egyesült Királyság Parlamenti Partnerségi Közgyűlésbe delegált küldöttsége között, hogy területi alapú adatokat lehessen szolgáltatni a kereskedelmi és együttműködési megállapodás végrehajtásáról;

9.

nagyra értékeli a folyamatban lévő politikai és technikai szintű tárgyalásokat az Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv végrehajtásából eredő kérdések megoldása érdekében, továbbá tudatában van annak, hogy az Európai Bizottságon belül folyik a Gibraltárról szóló szerződés véglegesítésével kapcsolatos munka, de mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ezek a még kidolgozásra váró részletek nem akadályozhatják a helyi és regionális önkormányzatokat abban, hogy mielőbb kidolgozzák az együttműködés módjait;

A brexit területi hatásainak orvoslása

10.

úgy véli, hogy 2020 eleje óta továbbra is nehéz szétválasztani a kereskedelmi és együttműködési megállapodás tárgyalásából és hatálybalépéséből eredő hatásokat a Covid19-világjárvány hatásaitól (6). Üdvözli az RB nemrég megjelent „Új kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok az EU és az Egyesült Királyság között: a régiókra és városokra gyakorolt hatás” című tanulmányát, amely arra a következtetésre jut, hogy a brexit hatásai aszimmetrikusan jelentkeznek az egyes ágazatokban és uniós régiókban, nagyobb mértékben érintik a kisebb vállalatokat, csökkenthetik a humántőke mobilitását és az uniós és egyesült királyságbeli vállalatok közötti együttműködést, valamint károsak az Egyesült Királysággal kapcsolatos régióközi projektekben részt vevő régiókra és közösségekre. Üdvözli, hogy a tanulmány megerősíti, hogy ahhoz, hogy Európában kezelni lehessen ezeket az egyenlőtlen hatásokat, növelni kell a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalékra szánt költségvetést;

11.

elismeri, hogy a brexit területi hatása EU-szerte érezhető a régiókban, és a problémák többek között gazdasági, környezeti, társadalmi, kulturális és oktatási jellegűek – a különösen veszélyeztetett nagy kikötők, például Antwerpen, Calais, Cork, Dover, Dublin, Rotterdam és Zeebrugge kikötőinek kereskedelmétől kezdve a diákcserék jövőjéig, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás terén együttműködő egyetemi ágazatokig, az alternatív piacokat feltérképező regionális kereskedelmi ügynökségekig, valamint a polgárokkal kapcsolatos kérdések kidolgozásáig, beleértve a mobilitást és az integrációt;

12.

hangsúlyozza, hogy a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalék (BAR) fontos szerepet tölt be a legközvetlenebb költségek enyhítésében és a brexit hatásainak hosszabb távú értékelési szükségleteinek felmérésében, a tagállamok régióinak és gazdasági ágazatainak támogatásában, beleértve a munkahelyteremtést és -védelmet, például a csökkentett munkaidős foglalkoztatás, az átképzés és a képzés, valamint az új piacok feltérképezése terén;

13.

ezért ragaszkodik ahhoz, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a BAR-rendeletnek a régióknak és a helyi közösségeknek a BAR végrehajtásában való részvételére és a NUTS 2 szintű jelentéstételre vonatkozó rendelkezéseit. Az RB emlékeztet arra is, hogy a BAR-alapok programozását illetően kérte, hogy a kkv-kra, az uniós polgárok reintegrációját célzó intézkedésekre és a technikai segítségnyújtásra összpontosítsanak. Az alapok elosztását illetően az RB támogatta, hogy az Egyesült Királysággal közös új határ menti tengeri régiók számára minimális fedezetet/küszöbértéket állapítsanak meg, és hogy a halászati keretösszegeket nemzeti indexálás nélkül osszák szét;

14.

jelenleg az RB osztja az Egyesült Királyságban működő regionális partnerek aggodalmát, akik szerint a regionális politika stratégiai tervezése szenved az uniós kohéziós politika finanszírozásának elvesztése és a többéves programozási biztonság hiánya miatt;

A kereskedelmi és együttműködési megállapodáson kívüli új együttműködési lehetőségek feltérképezése

15.

hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzati szövetségek és a helyi önkormányzatok alulról, az egész Egyesült Királyságban és különösen a decentralizált nemzeteknél hajlandóak az uniós partnerekkel való folyamatos, sőt megerősített szubnacionális szintű kapcsolatokra a brexit utáni korszakban;

16.

rámutat, hogy valóban érdemes elismerni és ápolni a szubnacionális kapcsolatokat, ami fontos, mivel a helyi konzultáció hozzájárulhat a makroszintű kapcsolatok javításához; például a Csatorna-szigetek térségében folytatott halászatra vonatkozó helyi technikai egyeztetés visszaállítása hozzájárulhat az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok makroszintű javításához;

17.

üdvözli, hogy bár az Egyesült Királyság már nem vesz részt az uniós finanszírozási programokban, továbbra is részt vesz a következő négy uniós technikai programban: Horizont Európa, Kopernikusz és műholdas megfigyelés, Euratom kutatás és képzés, valamint ITER. Különösen az első két említett program fontos a helyi és regionális önkormányzatok számára. Megjegyzi, hogy számos olyan kezdeményezés van, amelyben az Egyesült Királyság régiói továbbra is részt vesznek: Skócia és Wales továbbra is részt vesz a Horizont Európa által finanszírozott Vanguard kezdeményezésben (7) (amely a régiók RIS3/I3-ra épülő, inkluzív, interaktív és vállalkozói folyamatot követő ipari átalakulást kíséri), Kent megye tanácsa pedig részt vesz a Straits Committee kezdeményezésben (8);

18.

emlékeztet arra, hogy néhány brit régió még mindig részt vesz a jelenlegi programozási időszakban (2023 végéig), beleértve az Interreg North Sea, a Channel Interreg és az Interreg Ireland Wales programokat, és megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság jelentős költségvetési hozzájárulást nyújt ezekhez a határokon átnyúló programokhoz, akár a költségvetés egyharmadának erejéig. Az RB megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok valószínűleg nem lesznek képesek az Interreg-finanszírozás kiesését regionális vagy helyi forrásokból kompenzálni;

19.

elismeri, hogy ami a programok lezárását illeti, különösen ott, ahol az irányító hatóságok székhelye az Egyesült Királyságban van (Interreg Franciaország (Csatorna) Anglia és Interreg Írország Wales), ezeket a brit és uniós kedvezményezettek érdekében és az uniós követelményekkel összhangban a lehető legjobb feltételek mellett kell lezárni;

20.

elismeri, hogy a 2023 utáni egyetlen, a brexitet követően is fennmaradó, határokon átnyúló együttműködési program a 2021–2027 közötti időszakra szóló PEACE PLUS program lesz, amelyet az EU mintegy 1 milliárd euróval finanszíroz. A PEACE PLUS a meglévő uniós PEACE és Interreg finanszírozási elemeket egyetlen koherens, határokon átnyúló programban fogja egyesíteni Észak-Írország és Írország határ menti megyéi számára. A program továbbra is alapvető hozzájárulást jelent a nagypénteki megállapodás végrehajtásához;

21.

megjegyzi, hogy lehetőség van arra, hogy az Egyesült Királyság részt vegyen az Interreg programokban – amelyekben már most is jelentős a harmadik országok részvétele, mint például az Északi periféria és az Északi-sarkvidék program, az északi-tengeri régió program és az Északnyugat-Európa program –, ha az Egyesült Királyság kormánya beleegyezik a részvétel finanszírozásába;

22.

hangsúlyozza, hogy lehetőség van egy európai területi társulás (ETT) létrehozására, amelyben csak egy uniós tagállamból – beleértve annak legkülső régióit is – származó partner és egy helyi vagy regionális önkormányzat vesz részt az Egyesült Királyságból, és javasolja, hogy az uniós tagállamok fontolják meg ezt az eszközt, ha az összhangban van a területi együttműködéssel, amikor az Egyesült Királysággal való együttműködésre törekszenek;

23.

sajnálja, hogy az Európai Bizottság a 8. kohéziós jelentésben nem vette figyelembe a brexit hatását. A hatás hozzájárult a gazdaság, a régiók közötti együttműködés, a kutatási ökoszisztémák, a képzési rendszerek és a demográfia megzavarásához számos uniós régió esetében. A Régiók Bizottsága azt szeretné, ha a 2027 utáni időszakra vonatkozó előretekintő megközelítésben jobban figyelembe vennék a geopolitikai fejleményeket;

24.

üdvözli, hogy az Egyesült Királyság városai és régiói továbbra is aktívan részt vesznek számos uniós hálózatban és társulásban, például az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusában, és várhatóan tagjai maradnak bizonyos európai társulási kereteknek, például az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciájának (CPMR), az Eurocitiesnek és az Európai Települések és Régiók Tanácsának (CEMR), és hogy ezek a mechanizmusok kiváló tapasztalatcserét biztosítanak az Egyesült Királyság és az EU helyi és regionális önkormányzatai között;

25.

bizakodását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a testvérvárosi kapcsolatokon keresztül folytatódni fog az EU és az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzatai közötti együttműködés, hiszen az Egyesült Királyságban mintegy 100 városnak (9) van testvérvárosi kapcsolata uniós tagállamok városaival. Sürgeti a partnerségeket, hogy továbbra is vizsgálják meg az e munkát támogató lehetséges finanszírozási módszereket, mivel ezek a partnerségek elősegítik a legjobb gyakorlatok megosztását, a kölcsönös megértést és a közös értékeket, és alapvető fontosságúak az európai életmód szempontjából;

26.

úgy véli, hogy az oktatási csereprogramok fontosak a diákok mobilitása és a közös kutatás számára, valamint a nyelvi készségek és az emberi kapcsolatok fejlesztése szempontjából, és támogatja az Egyesült Királyság decentralizált közigazgatásainak arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás-kereten túl új utakat nyissanak az együttműködés számára;

27.

különösen üdvözli a walesi „Taith” programot (10), valamint a walesi és skót nemzetközi tanulmányi csereprogramokat, amelyek legalább részben kompenzálhatják az Egyesült Királyság Erasmus+-ból való kilépését, és betölthetik az Egyesült Királyság nemzeti Turing-programja (11) által hagyott hiányosságokat;

28.

megjegyzi, hogy látható tendencia a szubnacionális szintű kapcsolatok kétoldalúvá válása, amit az is jól mutat, hogy uniós régiók képviseleteket nyitnak Londonban és az Egyesült Királyság más területein. Az Egyesült Királyságban a decentralizált nemzetek is a „globális nemzetek” menetrendjét követik, amely az európai régiókkal való kétoldalú kapcsolatokat helyezi előtérbe. Angliában városok és nagyvárosi területek is kezdeményeznek kétoldalú együttműködési projekteket, amint azt például a Nagy-Manchester és Észak-Rajna–Vesztfália közötti partnerség is bizonyítja. Az RB üdvözli a kétoldalú kapcsolatokat, ugyanakkor azt javasolja, hogy ez a bilateralizmus ne menjen a helyi és regionális önkormányzatok rovására azokban az országokban, ahol a szubnacionális szintű kapacitások gyengébbek, és hogy ne érezzék úgy, hogy ez a támogatás ellentétes az RB azon célkitűzésével, hogy intézményi szinten elismerjék az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok szubnacionális dimenzióját;

29.

kiaknázatlan lehetőségeket lát az EU és az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzatai közötti együttműködésben, hogy közösen lépjenek fel a közös kihívások, például a humanitárius segítségnyújtás, az Északi-tenger, a La Manche-csatorna és az Ír-tenger fenntartható kezelése, valamint az éghajlatváltozás elleni globális küzdelem, a fenntartható fejlődési célok helyi és regionális szintű megvalósítása és a fenntarthatóbb, digitális turizmus felé való elmozdulás terén. Ezzel kapcsolatban támogatja azt az Egyesült Királyság és Franciaország által felvetett elképzelést, hogy garantáljanak minimálbért az Európán belüli – ideértve az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti – viszonylatokon dolgozó tengerészeknek és egyéb munkavállalóknak;

30.

hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság régiói közötti kapcsolat a közös kulturális örökségen, nyelveken, többek között a kelta (nyelvi) kapcsolatokon, valamint a közös európai értékeken és népeink közös történelmén is alapul;

31.

úgy véli, hogy valamennyi uniós intézménynek jobban fel kell ismernie és meg kell értenie az EU és az Egyesült Királyság közötti szubnacionális szintű kapcsolatokban és partnerségekben rejlő lehetőségeket, elismerve a helyi és regionális önkormányzatok mint a polgárokhoz legközelebb álló kormányzati szintek központi szerepét;

32.

úgy véli, hogy a brexitre való felkészülésre vonatkozó átfogó tanácsadói struktúrák létrehozása a regionális vagy helyi önkormányzatok részéről jó eszköz az Egyesült Királyság és az EU közötti kapcsolatok javításához;

33.

arra a következtetésre jut, hogy az EU jövőbeli kihívásainak és irányának mérlegelése során a brexit után szükség van arra, hogy jobban megértsük az uniós polgárok kihívásait és prioritásait, és úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia megfelelő mechanizmust biztosít erre.

---

(1)  Az EUMSZ 217. cikke alapján.

(2)  Az EUMSZ 207. cikke alapján.

(3)  61. oldal.

(4)  249. oldal.

(5)  23. oldal.

(6)  Lásd a Régiók Bizottsága 2021-es éves barométerének VI. fejezetét: https://cor.europa.eu/en/our-work/Documents/barometer-fullreport%20web.pdf.

(7)  http://www.s3vanguardinitiative.eu/members

(8)  A Straits Committee a párbeszéd többoldalú fóruma, amely rugalmas keretet biztosít tagjai számára a hatáskörükön belüli együttműködéshez, valamint ahhoz, hogy az együttműködést kiterjesszék a helyi érdekelt felekre, például az önkéntes szektor, az oktatás vagy az üzleti élet szereplőire.

(9)  Nemzeti Statisztikai Hivatal, Egyesült Királyság, 2018-as adatok, közzétéve 2020 szeptemberében: https://www.ons.gov.uk/peoplepopulationandcommunity/populationandmigration/populationestimates/datasets/twinnedtownsandsistercities.

(10)  2022 februárjában indított ötéves program (2022–2026) a walesi kormány 65 millió EUR összegű finanszírozásával.

(11)  Amely nem kínál viszonosságot, egyéves időtartamra szól, és inkább a tudományos személyzetre, mint a diákokra összpontosít.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az új európai Bauhaus: Szép, fenntartható, közös

(2022/C 301/04)

Előadó: Kieran MCCARTHY (IE/EA), helyi képviselő-testület tagja: Cork képviselő-testülete Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az új európai Bauhaus: Szép, fenntartható, közös COM(2021) 573

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

Az új európai Bauhaus bemutatása

1.

üdvözli az Európai Bizottságnak az új európai Bauhausra vonatkozó interdiszciplináris kezdeményezését, amely segíti az európai zöld megállapodás megvalósítását azáltal, hogy azt létfontosságú kulturális dimenzióval egészíti ki, és közelebb hozza a polgárokhoz. Az új európai Bauhaus ezt szép, fenntartható és befogadó terek és helyek, termékek és életformák létrehozásával éri el, amelyek elősegítik a partnerségeket, és amelyek révén a helyi szintű, kézzelfogható tapasztalatok felhasználásával láthatóvá válnak a környezeti átalakítás és átmenet előnyei;

2.

elismeri a számos barát, szereplő, civil társadalmi szervezet, hálózat, kollektív szervezet, regionális központ és platform, valamint az „élő laboratóriumok” új európai Bauhaus kapcsán tanúsított lelkesedését és támogatását, akárcsak a kreativitás ösztönzése iránti folyamatos érdeklődést és munkát, valamint a jövőbeli új európai Bauhausban való részvételt, az azzal való összekapcsolódást, valamint értékeinek és elveinek alakítását;

3.

örül annak, hogy elismerték a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az új európai Bauhaus elveinek érvényesítésében, mivel megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban hozzájáruljanak a szakpolitikák kidolgozásához és az új európai Bauhaus végrehajtásához;

4.

úgy véli, hogy a városok és a régiók az egész Unióban a kulturális alapokra épülő fejlesztés frontvonalában állnak, és hogy a helyi és regionális szintek alapvető felelősséggel tartoznak a fenntartható városi, regionális és kulturális politikákért; ezért a helyi és regionális választott képviselők döntő szerepet játszanak az új európai Bauhaus hozzáférhetőbbé tételében és abban, hogy a megvalósításának előmozdítása érdekében bevonjuk a nyilvánosságot az átalakítási folyamatba;

5.

határozottan támogatja az új európai Bauhaus kezdeményezést mint kulcsfontosságú lehetőséget a régiók és önkormányzatok kreatív potenciáljának kiaknázására, és ezáltal elfogadott és fenntartható megoldások létrehozására, amelyek hozzájárulhatnak a zöld megállapodás sikeréhez;

6.

elismeri az új európai Bauhaus interdiszciplináris jellegét, amely számos uniós programban és finanszírozási ágban is tetten érhető; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy szükséges lesz a jelenlegi és jövőbeli partnerek folyamatos bevonása;

7.

megerősíti az új európai Bauhaus első alapelvét, amely támogatja a többszintű és helyi alapú megközelítést. E tekintetben az RB rámutat arra, hogy a változások helyi és regionális szinten mennek végbe, amelyet ugyanakkor helyi kötődés is jellemez;

8.

örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság elképzelése szerint a vidéki térségek képviseletet kapnak az új európai Bauhaus kezdeményezésben. A különféle nyilatkozatok (1) és a Vidékfejlesztési Paktum keretet adnak az európai vidékfejlesztési politika és fellépés jövőjének, és kulcsfontosságú eszközt jelentenek az új európai Bauhaus számára a vidéki területekhez való kapcsolódásban, amelyeket a kisléptékű átalakító hatású projektek miatt „kísérleti területeknek” is tekinthetünk;

9.

hangsúlyozza, hogy az új európai Bauhaus fontos eszköz lehet a helyreállításban, mivel helyi szinten munkahelyeket biztosít, és szemléletváltást ösztönöz a fenntartható és hatékony területfejlesztés irányába, ami a társadalmi magatartásra és a mobilitásra is hatással lesz;

Problématerületek

10.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény továbbra is homályos a helyi és regionális önkormányzatok szerepvállalásának biztosítását illetően; az RB konkrét javaslatokat kér arra vonatkozóan, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat és az RB-t hogyan vonják be a kezdeményezés megvalósításába, figyelembe véve a földrajzi egyensúly elvét, és ezáltal biztosítva az egész EU helyi és regionális önkormányzatainak képviseletét;

11.

hangsúlyozza, hogy az RB-nek a többi uniós intézménnyel együtt részt kell vennie az új európai Bauhaus kulcsfontosságú, a szakpolitikákat és finanszírozási eszközöket kidolgozó és tesztelő partneri hálózatában;

12.

kéri, hogy az RB-t és más uniós intézményeket vonják be az új európai Bauhaus kezdeményezéssel foglalkozó magas szintű kerekasztalba;

13.

rámutat arra, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elve határozza meg, hogy az EU és a tagállamok milyen szinten használják fel az új európai Bauhaus megvalósításához javasolt szakpolitikai eszközöket és jogalkotási intézkedéseket;

14.

hangsúlyozza, hogy a Covid19 hatása közép- és hosszú távon továbbra is érzékelhető lesz, és ezt az új európai Bauhaus végrehajtása során el kell ismerni; megjegyzi, hogy a világjárványnak a szegénységre, a szociális kérdésekre és a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásait figyelembe kell venni az új európai Bauhaus megvalósítása során;

15.

kéri, hogy az Európai Bizottság – technikai segítséget, megfelelő finanszírozást és rugalmasságot biztosítva – gondoskodjon arról, hogy a stratégia középpontjában a helyi és regionális önkormányzatok álljanak. Figyelembe véve a vidéki területek és városok közötti különbségeket, az új európai Bauhaus sikere a fenntarthatóságon és a megvalósíthatóságon múlik;

Az új európai Bauhaus finanszírozása

16.

kéri, hogy az állami költségvetésekből és az EU kohéziós politikai programjaiból helyi és regionális szinten elegendő forrást különítsenek el; ugyanakkor az új európai Bauhaus kulturális mozgalom kreatív szinergiái és az EU által finanszírozott programok paraméterei közötti egyensúly megteremtésére szólít fel;

17.

úgy véli, hogy kiegészítő pénzeszközökkel külső támogatást lehetne finanszírozni annak érdekében, hogy segítsük a tudáscserét, illetve feltárjuk a jelenleg a közszférában foglalkoztatottak kompetenciáit a magán-, a helyi és a harmadik szektor szereplőivel való kölcsönös és gördülékeny cserekapcsolatok során;

18.

úgy véli, hogy a minőségi, esztétikai és közösségi kérdésekre körforgásos módon összpontosító korábbi tapasztalatok, díjak és források ösztönzőleg hathatnak a befektetőkre és a közösségi finanszírozókra;

19.

köz-magán partnerségeket és közös befektetéseket szorgalmaz a kultúra és a kulturális örökség tágabb területén, amint azt az Europa Nostra velencei cselekvési felhívása is kéri (2);

20.

rámutat arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egyben lehetőség is az új európai Bauhaus tagállamokon és helyi önkormányzatokon belüli támogatására;

21.

rámutat, hogy az új európai Bauhaust össze kell hangolni a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel és a városi mobilitásra irányuló uniós kezdeményezéssel, és megfelelő finanszírozást kell biztosítani az új európai Bauhaushoz hozzájáruló helyi és regionális önkormányzatok működési költségeinek fedezésére; felszólít a fenntartható fejlődési célok keretein belül az új európai Bauhaus megvalósítására vonatkozó ambiciózus ütemtervek alkalmazására;

22.

kéri, hogy az új európai Bauhausszal kapcsolatos stratégiák, projektek és intézkedések és kidolgozásakor és végrehajtásakor vegyék figyelembe a földrajzi egyensúlyt, valamint az EU éghajlati, gazdasági, társadalmi és kulturális sokszínűségét, továbbá a finanszírozási lehetőségeket és a források elkülönítését, miközben a területi kohézió továbbra is az egyik kiemelt célkitűzés marad;

Mutatók

23.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak hatásköreiken belül nyomon kell követniük, hogy a nemzeti kormányok milyen mértékben használják fel az új európai Bauhaust a különféle programokban, eszközökben és eljárásokban, és fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság világos mutatókat dolgozzon ki a nyomon követéshez;

24.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi uniós finanszírozási ciklusban (2021–2027) nincsenek mutatók, és ez egy elszalasztott lehetőség a siker mérésére;

25.

úgy véli, hogy az új európai Bauhaus alapelveit a helyi és regionális önkormányzatokkal partnerségben kell kidolgozni, és minőségi kritériumként kell érvényesíteni az épített környezetre, a város- és vidékfejlesztésre, a kulturális örökségre és a kulturális tájakra közvetlen vagy közvetett hatással lévő uniós finanszírozási programok esetében;

26.

javasolja, hogy az erős regionális nyomonkövetési politika kialakítása érdekében hozzák létre az új európai Bauhaus regionális eredménytábláját, amely biztosítja, hogy az új európai Bauhaust minden szinten végrehajtsák, és hogy a regionális beruházások az új európai Bauhaus alapelvei szerint történjenek;

27.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok felelősek a helyi középületek és a városi nyilvános terek jelentős állományáért, és fontos szabályozási és finanszírozási szerepet játszanak ezen épületek és városi területek korszerűsítésében. Ennek megfelelően fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a szabályozás szűk keresztmetszeteinek azonosítására összpontosítsanak, és hozzájáruljanak a szabályozás egyszerűsítéséhez és új szabályozási megközelítések kidolgozásához;

28.

kiemeli, hogy az RB részt vett az éghajlat-, energia- és környezetvédelmi stratégiák kidolgozásában és támogatásában helyi és regionális szinten. a zöld megállapodás helyi szintű végrehajtásával foglalkozó munkacsoport felhasználható lenne az új európai Bauhaus alapelveinek előmozdítására és a siker nyomon követésére;

29.

hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú a nyitott innovatív koncepciókról és folyamatokról, az interdiszciplináris megközelítésekről és a kompetenciákról szóló párbeszéd a helyi és regionális önkormányzatok között. Ennek ki kell terjednie az RB tudáscsereplatformján működő új európai Bauhausra, a Science Meets Regions [a tudomány és a régiók találkozása] programra és az egyéb uniós programok által finanszírozott együttműködési projektekre;

30.

hangsúlyozza, hogy az új európai Bauhausnak elő kell segítenie a nemek közötti egyenlőséget. A nemek közötti egyenlőség horizontális kritérium kell, hogy legyen, hiszen egy, a kohéziós politika fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükséges, erőteljes tényezőről van szó;

Az új európai Bauhaus fesztivál, díjak és labor koncepciója

31.

üdvözli az első Új Európai Bauhaus-díjat, és javasolja szinergiák feltárását a lakhatás, a kulturális örökség, a kortárs építészet és a tájépítészet terén már meglévő díjakkal; kéri továbbá a kulturális örökség európai éve (2018) bevált gyakorlatainak megosztását;

32.

elismeri az európai kiválósági pecsét létrehozását mint az Új Európai Bauhaus-cím koncepciója felé tett első lépést, de aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberek azt várhatják, hogy az Új Európai Bauhaus-cím finanszírozással jár együtt. A külön cím használata az RB kézzelfogható hozzájárulásának tekinthető az új európai Bauhaus kezdeményezés fejlesztéséhez, az RB által 2021-ben javasoltak szerint;

33.

üdvözli az új európai Bauhaus labort és annak közös alkotási módszerét, de további tájékoztatást kér annak működéséről, és kéri, hogy az RB legyen aktív tagja az új európai Bauhaus labornak és irányításának;

34.

felkéri a labort, hogy tesztelje az első díjra kiválasztott eredményeket/tevékenységeket, valamint fejlessze tovább azokat és készítsen prototípusokat;

35.

az RB regionális központjain keresztül kész együttműködni a nemzeti kormányokkal a szabályozói tesztkörnyezet kialakításában és az új szabályozási megközelítések tesztelésében;

36.

megjegyzi, hogy az új európai Bauhausnak az EU városaiban és régióiban meglévő bevált gyakorlatokra kell építenie, és nyilvánosan elérhető adatplatformot kell létrehoznia;

37.

üdvözli az Új Európai Bauhaus Fesztivált, amely kézzelfogható és látható módja a helyi és regionális önkormányzatok és a nyilvánosság bevonására irányuló további törekvésnek, valamint a projektek helyi és regionális szinten történő bemutatásának;

38.

kiemeli a városfejlesztési hálózati program, az európai területi együttműködés (ETE) és a Horizont 2020 által a hatékony interaktív eszközök kidolgozása érdekében végzett sikeres munkát, amelyeket adott esetben alkalmazni is kell;

39.

rámutat, hogy az új európai Bauhausnak kapcsolódnia kell a Horizont 2020 misszióihoz, különös tekintettel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, valamint a klímasemleges és intelligens városokra;

40.

ismételten hangsúlyozza az európai területi társulási (ETT) eszköz alkalmazásában rejlő lehetséges előnyöket a több országot vagy egy eurorégiót érintő többszintű kormányzási projektek esetében;

41.

megjegyzi, hogy az új európai Bauhaus összekapcsolja az uniós városfejlesztési menetrend három pillérét (jobb szabályozás, jobb finanszírozás és jobb ismeretek (3)), és célja ezek megvalósítása;

42.

tudomásul veszi a folyamatban lévő innovatív városfejlesztési tevékenységeket (az Európai Városfejlesztési Labort) és a közelgő Európai Városfejlesztési Kezdeményezést. kéri, hogy az új európai Bauhaust kapcsolják össze az uniós városfejlesztési menetrend partnerségeivel, mivel ez a menetrend közel négy éve foglalkozik a zöld megállapodáshoz és az új európai Bauhaushoz kapcsolódó koncepciókkal;

43.

úgy véli, hogy az új európai Bauhausnak szerepet kell játszania a 2021. évi Lipcsei Charta és a 2021. évi ljubljanai nyilatkozat végrehajtásában, amelyek integrált megközelítésekre, helyi alapú megközelítésre, többszintű kormányzásra, részvételre és közös alkotási módszerekre szólítanak fel;

44.

úgy véli, hogy az Európa Kulturális Fővárosa, Európa Innovációs Fővárosa, Európa Ifjúsági Fővárosai és az Európa Zöld Fővárosa kezdeményezések jelentős szerepet játszhatnak az új európai Bauhaus támogatásában;

45.

üdvözli az új európai Bauhaus nemzeti kapcsolattartó pontjainak létrehozását, és felszólítja őket, hogy szorosan működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és más érdekelt felekkel, beleértve a civil társadalmat is annak biztosítása érdekében, hogy az új európai Bauhaus mozgalma alulról felfelé építkező módon tovább növekedhessen;

46.

utal rá, hogy az új európai Bauhaus alapelveire építve 100 érdekelt város számára lehetne képzési programot létrehozni. Ehhez fel lehetne használni a „Digitális városok” program vagy a „100 intelligens város” program módszertanát és piaci koncepcióját;

Épített környezet, építészet és korszerűsítési koncepciók

47.

hangsúlyozza, hogy az épített környezet egy közösséget tükröz vissza, általános minőségéért pedig – a nagyközönséggel szoros együttműködésben – a közszektorbeli szervek és érdekelt felek – beleértve a civil társadalmat is – felelnek;

48.

rámutat arra, hogy Európa gazdag és sokszínű kulturális és építészeti öröksége a felhasználói élmény és a fizikai eszközök tekintetében épített környezetünk minőségének fontos mércéje;

49.

örömmel veszi tudomásul, hogy az új európai Bauhaus elismeri a városi területrendezés kulcsfontosságú szerepét a fenntartható városfejlesztés megvalósításában;

50.

örömére szolgál, hogy az új európai Bauhaus elismeri a magas színvonalú építészet közös kultúrája iránti igényt; Ehhez figyelemfelkeltésre, tájékoztatásra, valamint a kultúra és a kulturális örökség, a magas színvonalú építészet és az épített környezet szerepének erősítésére van szükség;

51.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak támogatnia kell az építőipari ágazatot az erőforrások nem fenntartható módon történő felhasználása és a hulladékképződés leküzdésében, és az anyagok újrafelhasználására és újrafeldolgozására összpontosítva elő kell segítenie a körforgást. Ez az ismeretek és készségek terén fennálló hiányosságok megszüntetésével és a tervezés digitalizálásával lenne megvalósítható;

52.

megjegyzi, hogy az új európai Bauhaus módot találhat a bürokrácia csökkentésére a korszerűsítés egyszerűbbé és költséghatékonyabbá tétele érdekében; a nagyon régi épületek és a kulturális örökség utólagos átalakításával járó kihívások megoldásához építészek és más szakértők, valamint magasan képzett kézművesek szolgáltatásaira van szükség (4);

53.

határozottan állítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepet játszanak annak biztosításában, hogy az épületek korszerűsítése megfeleljen a földhasználati és várostervezési követelményeknek, előmozdítsa az elnéptelenedés elleni küzdelemre irányuló politikákat és összhangban álljon a társadalmi igazságosságnak és a környezet tiszteletben tartásának kritériumaival. Rámutat arra, hogy az épületkorszerűsítési program finanszírozására szolgáló, a tagállamok által választott módszerek nem áshatják alá ezt az alapvető koordinációs szerepet;

54.

ismételten felszólít arra, hogy az európai szemeszter jobban vegye figyelembe a városi kérdéseket: az uniós gazdaság- és szociálpolitikai koordinációnak ki kell terjednie a megfizethető lakhatásra, az egyenlőtlenségre és a hosszú távú beruházásokra;

55.

üdvözli az új európai Bauhaus narratíváját a megfizethető és tisztességes lakhatáshoz való hozzáférést lehetővé tevő megoldások feltárásáról, különösen a fiatalok és más kiszolgáltatott társadalmi csoportok számára;

56.

hangsúlyozza, hogy az új európai Bauhausnak kapcsolódnia kell a szociális jogok európai pillérének cselekvési tervéhez és a 2021. évi portói szociális csúcstalálkozó nyilatkozatához, hogy hozzájáruljon a Covid19-válság utáni szociális és megfizethető lakhatásról szóló európai gondolkodási folyamathoz;

57.

felszólít a művészet, az építészet, a táj- és belsőépítészet, a területrendezés, a formatervezés és a kézművesség közötti szinergiáknak, valamint az építészek és más szakemberek innovatív képzési modelljeinek az előmozdítására;

58.

kéri továbbá az európai készségfejlesztési programban való részvételt annak érdekében, hogy az új európai Bauhauson keresztül járuljanak hozzá a regionális készségigények és lehetőségek előmozdításához és jobb megértéséhez a várostervezés, az építőipar, az építőanyagok fenntartható használata terén, valamint csökkentsék a szakképzett munkaerő elvándorlását, ami a helyi termelő vállalkozások számának csökkenéséhez vezethet; E tekintetben az európai digitális menetrend fontos szerepet játszik, mivel a digitális technológia lehetőséget biztosíthat a polgárok számára környezetük közös kialakítására, és létfontosságú eszköz az új európai Bauhaus kezdeményezései kidolgozásának összes lépése során;

59.

szorgalmazza, hogy az új európai Bauhaus vegyen részt az uniós városfejlesztési menetrend korábbi partnerségeiben, különösen az éghajlat-politikai kapacitással, a környezetbarátabb városokra vonatkozó javaslattal és a nyilvános terek használatával kapcsolatban; különösen relevánsak e tekintetben a következő témakörökben létrejött partnerségek: fenntartható földhasználat és természetalapú megoldások, körforgásos gazdaság, valamint kultúra és kulturális örökség;

60.

kiemeli, hogy az új európai Bauhaus hatékony eszköz a szociális gazdasági kezdeményezések kiaknázására, mivel együttműködésen és civil társadalmi szerepvállaláson alapul. Az ilyen kezdeményezések erősítik a társadalmi, gazdasági, területi és kulturális kohéziót, és az egész Unióban növelik a bizalmat helyi szinten;

A kulturális örökség minőségi alapelvei

61.

támogatja az Europa Nostra Velencei cselekvési felhívás: Egy új európai reneszánszért című dokumentumát, valamint a közös örökségről és emlékezetről szóló nyilatkozatát;

62.

szorgalmazza az építési kultúrára (Baukultur) vonatkozó davosi minőségi alapelvek, az új európai Bauhaus és a kulturális örökséget érintő uniós finanszírozású intézkedések európai minőségi alapelvei közötti szinergiák feltárását és azt, hogy ezeket a szinergiákat valamennyi európai szakpolitikában és finanszírozási programban érvényesítsék;

63.

úgy véli, hogy a kulturális örökség az új európai Bauhaus létfontosságú dimenziója; az épületkorszerűsítési programnak „lélekkel” és identitással kell rendelkeznie, ugyanakkor átfogó képet kell adnia arról, hogy miként akarjuk fejleszteni városainkat és régióinkat;

64.

kéri, hogy az RB működjön együtt az érdekelt felekkel az új európai Bauhaus és „az év örökségvédelmi polgármestere” díj népszerűsítése érdekében;

65.

szorgalmazza a kulturális örökség és az európai zöld megállapodás szoros összekapcsolását, amint azt az EU kulturális örökségéről szóló zöld könyv is teszi (5);

66.

egyetért azzal, hogy a kultúrán alapuló zöld stratégiákhoz közpénzeket kell mozgósítani az új európai Bauhausnak a zöld átmenet létfontosságú kulturális dimenzióit célzó és a helyi közösségek és régiók különféle kapacitásaira építő kísérleti projektjei és kezdeményezései révén;

Következtetések

67.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy jobb kapcsolódásokat hozzon létre az új európai Bauhaus és a meglévő koncepcionális, kultúrával kapcsolatos, esztétika- és tervezés-orientált keretrendszerek között. Ezáltal az elveket gyakorlati megoldásokra lehetne váltani, és lehetővé válna az új európai Bauhaus számára, hogy EU-szerte kihasználja a helyi és regionális önkormányzatokban rejlő kreatív, kulturális és kulturális örökségvédelmi potenciált a városrészek korszerűsítésére és újjáélesztésére. Ezért utalványrendszert javasol az új európai Bauhaus laborjai számára, amelynek keretében az érdeklődő városok és régiók kaphatnának egy olyan utalványt, amely feljogosítaná őket arra, hogy a szükséges támogatástban részesüljenek ahhoz, hogy választókörzetükben megszervezzék az új európai Bauhaus laborját. Az utalvány megszerzésének feltétele, hogy 1) az új európai Bauhaus laborja „a helyi átalakulást elősegítő eszközök, megoldások és szakpolitikai ajánlások közös létrehozása, prototípusainak megalkotása és tesztelése” legyen, és 2) az új európai Bauhaus laborjának eredményeit bemutassák a regionális vagy városi tanácsnak;

68.

sürgeti az új európai Bauhaus és a polgárok szerepvállalását erősítő európai kezdeményezések és folyamatok (például az Európa jövőjéről szóló konferencia), valamint az építészeti és esztétikai minőséget előmozdító stratégiák és cselekvési tervek (például az uniós városfejlesztési menetrend épületkorszerűsítési programja) közötti szinergiák feltárását;

69.

úgy véli, hogy az új európai Bauhausnak valódi mozgalommá kell válnia, amelyben a helyi és regionális önkormányzatok is részt vesznek, és amely nem csak egy felülről irányított projekt. Az európai környezettudatos életmód kialakítása kulcsfontosságú valamennyi uniós város és polgár számára. Olyan projektre van szükség, amely nem a kevesekhez, hanem mindenkihez szól. A felelősségvállalásnak alulról építkezve az egyének szintjéről kell kiindulnia, és túl kell mutatnia a nagy városi területeken. Az új európai Bauhaus kezdeményezés fontos pozitív aspektusa, hogy az átlagpolgár és a civil társadalmi szervezetek számára is hozzáférhető. Ahhoz, hogy ez a gyakorlat sikeres legyen, társadalmilag, kulturálisan és területileg is befogadónak kell lennie.

---

(1)  Ilyen például a 2016. évi Cork 2.0 nyilatkozat: „Jobb életminőség a vidéki területeken”.

(2)  Velencei cselekvési felhívás: Egy új európai reneszánszért. A felhívás célja a „szorosabb és erősebb szinergiák elősegítése az üzleti világ és a széles körű kulturális, örökségvédelmi és kreatív ökoszisztéma között, többek között a European heritage movement [európai örökségvédelmi mozgalom] és az Európai Beruházási Bank és intézete közötti stratégiai szövetség megerősítése révén”.

(3)  Az Amszterdami Paktumban meghatározottak szerint.

(4)  Az Europa Nostra európai kulturális örökségről szóló zöld könyvében foglaltak szerint.

(5)  Putting Europe’s Shared Heritage at the Heart of the European Green Deal [Európa közös örökségének az európai zöld megállapodás középpontjába helyezése] – az Europa Nostra kiadásában.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európai küldetések

(2022/C 301/05)

Előadó: Markku MARKKULA (FI/EPP), Helsinki régió elnöke Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az európai küldetésekről COM(2021) 609 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

1.

üdvözli az európai küldetéseket mint az Európai Bizottság arra irányuló összehangolt erőfeszítéseit, hogy egyesítse a szükséges forrásokat a finanszírozási programok, szakpolitikák és rendeletek, valamint az állami és magánszereplők mozgósítására és aktiválására irányuló egyéb tevékenységek tekintetében, hogy tényleges és tartós hatást érjen el az új megoldások és megközelítések társadalmi elterjedésének ösztönzése érdekében. Az RB hangsúlyozza, hogy inkluzív megközelítésre van szükség, amelynek keretében az uniós küldetéseket az EU egészére kiterjedő kohéziós politika és minden más uniós finanszírozási eszköz mellett fel kell használni a területi kohézió előmozdítása és a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében;

2.

hangsúlyozza (1), hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia fényében az európai küldetések az égető társadalmi kihívások kezelésének új és létfontosságú eszközeként az EU hatásának és hitelességének valódi próbáját jelentik. A küldetéseknek széles körű legitimitással és elfogadottsággal kell rendelkezniük. Amint arra az Európai Bizottság rámutatott, az érdekcsoportjaikat és polgáraikat képviselő városok és régiók szerepe létfontosságú az európai küldetések ambiciózus célkitűzéseinek megvalósításában;

3.

megismétli az RB azon nyilatkozatát (2), amely szerint támogatja az európai küldetések végrehajtását mint a társadalmi kihívások kezelése felé tett erőteljes lépéseket, és hangsúlyozza, hogy olyan hatékony, többszintű kormányzási rendszerre van szükség, amely összekapcsolja ezeket az európai küldetéseket a helyi és regionális fejlesztési stratégiákkal, az intelligens szakosodási stratégiákkal, a Covid utáni helyreállítási intézkedésekkel és a strukturális alapokból nyújtott innovációs finanszírozással;

4.

sürgeti az EU és a tagállamok fő döntéshozóit, hogy gyorsan és határozottan reagáljanak az ukrajnai helyzetre, többek között az európai küldetések, különösen a városokhoz kapcsolódó küldetés elindításakor. A NextGenerationEU forrásaira és más közfinanszírozási forrásokra vonatkozó finanszírozási kritériumokat rugalmasan ki kell igazítani, hogy a városi küldetések tevékenységeinek egy része hozzájáruljon az európai energiaátállás felgyorsításához. A tevékenységeknek támogatniuk kell az új energiarendszer-megoldások fejlesztésére irányuló, az állami és a magánszektor által közösen végzett kutatásokat. A városok és más állami szereplők a vállalkozásokkal együttműködve innovatív közbeszerzést alkalmazhatnak a megújuló energiaforrások elterjedésének felgyorsítására, valamint fenntartható, innovatív energetikai megoldásokat alakíthatnak ki a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére, amelyeket az EU országai jelenleg Oroszországtól vásárolnak,

5.

üdvözli, hogy az európai küldetésekről szóló közlemény (3) kellően elismeri a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét az európai küldetések megvalósításában, valamint tervezési és kommunikációs szakaszában;

6.

hangsúlyozza, hogy a fentiekhez szükséges tudás és know-how közös létrehozásának jegyében a küldetések végrehajtásának a városok és régiók által a folyamatok fejlesztése és megújítása érdekében végzett mindennapi munkán kell alapulnia. Ez szisztematikus szinergiákat hoz majd létre az EU kohéziós politikájával, a strukturális alapok felhasználásával és más célzott eszközökkel, továbbá globális viszonylatban rámutat a régiókban és a helyi közösségekben rejlő potenciálra és az önkormányzatok szerepére a célzott átalakulások megvalósításában;

Az európai küldetések mint a nagy társadalmi kihívások leküzdésének új, ambiciózus eszköze

7.

elismeri, hogy az európai küldetések a tervek szerint „új” és „létfontosságú” eszközt jelentenek, összhangban az Európai Bizottság kijelentésével, mely szerint az európai küldetések új módot kínálnak arra, hogy konkrét megoldásokat találjunk a legnagyobb kihívásokra azáltal, hogy konkrét eredményeket és hatást érnek el 2030-ig a kutatás és az innováció új szerepkörbe helyezésével, új kormányzási és együttműködési formákkal ötvözve, valamint a polgárok bevonásával (4);

8.

emlékeztet arra, hogy minden európai küldetésnek világos ütemtervet kell meghatároznia, és a kísérletezés, prototípuskészítés, nyomon követés és a tevékenységek bővítése terén új, szisztematikus, többszintű kormányzási megközelítést és módszertant kell létrehoznia valamennyi kormányzati szinten. A tervezés és a végrehajtás minden szakaszában különös figyelmet kell fordítani az uniós és regionális/helyi szintű cselekvési portfóliók létrehozására és ezek hatékony terjesztésére. Ehhez a helyi és regionális önkormányzatok, valamint partnerségek bevonására és elkötelezettségére van szükség a hatékony innovatív kormányzási tapasztalatok megosztásában;

9.

rámutat arra, hogy biztosítani kell a küldetések finanszírozását a helyi és regionális szintek számára annak érdekében, hogy innovatív módon fel tudjanak oldani számos olyan „patthelyzetet”, amelyek túlságosan gyakran is akadályozzák a megfelelő előrelépést az új megoldások és hatások elérése terén. Ehhez az intelligens szakosodási stratégiákban meghatározott helyi és regionális érdekeken alapuló új európai partnerségekre van szükség. Az uniós küldetéseknek fel kell használniuk az RB és a Közös Kutatóközpont „Partnerségek a regionális innovációért” elnevezésű közös kísérleti projektjének tapasztalatait;

10.

ösztönzi, hogy az uniós küldetések hangsúlyozzák az emberiség és az emberközpontúság irányába tett előrelépést, amelynek kapcsán a fenntarthatóság annak minden – ökológiai, gazdasági, társadalmi és kulturális – dimenziójával együtt a változás motorja az uniós küldetések ambiciózus céljainak elérésében. Az életminőséget csak a komplex egységekben való tudatos együttműködéssel lehet javítani. Ennek során jobb egyensúlyt kell teremtenünk az anyagi és immateriális jólét között Európában és világszerte. A természet teszi lehetővé, hogy ezen a bolygón éljünk. Tiszteletben kell tartanunk, hogy az emberiség a természettől függ;

11.

hangsúlyozza, hogy az európai küldetéseknek közösen kell új működési módokat kialakítaniuk. Ehhez valamennyi szereplőnek új kompetenciákat kell elsajátítania azáltal, hogy a technológiát és a kutatást egy emberközpontú megközelítésben integrálják, elkötelezik magukat a zöld és digitális átalakulási folyamatok megvalósítása mellett, és hozzáférést biztosítanak a szükséges erőforrásokhoz. A követelmények elengedhetetlenek a jól működő regionális és helyi kutatási-fejlesztési és innovációs ökoszisztémák létrehozásához, amelyek új innovatív tudáshidakat építenek ki, melyek összekapcsolják a legmagasabb szintű európai tudásteremtőket a regionális és helyi élő laboratóriumokkal és más kísérleti központokkal, valamint olyan demonstrációs tevékenységekkel, mint a „világítótornyok”. Ezek segítségével valamennyi város és régió teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulási folyamatokat hozhat létre, és partnerségi hálózatépítést valósíthat meg annak érdekében, hogy intelligens és fenntartható gyakorlatok keretében felhasználja az élen járók koncepcióit és megoldásait;

12.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális kormányzás, az előrejelzés és a növekvő K+F+I beruházások az uniós küldetések portfóliójának sarokkövei, amelyek szakmailag szervezett európai, nemzeti, regionális és helyi szintű fellépésekből állnak. Az uniós küldetéseken belüli koordináció fokozza az együttműködést, a motivációt és a képességeket, azaz új portfóliók és fellépések közös létrehozásával növeli a versenyképességet. A koordináció számos párhuzamos lépést és többszintű kormányzási tevékenységet foglal magában a különböző rendszerek között. Mind a köz-, mind pedig a magánszférabeli pénzügyi eszközöket be kell vonni és különösen a kevésbé fejlett régióknak kell támogatást nyújtani, minden régiót arra biztatva, hogy fejlesszék K+F+I-rendszereiket, és járuljanak hozzá az uniós küldetések végrehajtásához;

13.

emlékeztet az európai küldetések végrehajtásában – hat szakbizottsága és kampányai, így például a zöld megállapodás helyi szintű végrehajtása és az Európai Vállalkozói Régiók (EVR) díj révén szerzett tapasztalatainak köszönhetően – játszott fontos gyakorlati szerepére, megjegyezve, hogy az RB természetes hozzáférési pontot biztosít az állami és a magánszférával, az iparral, a szolgáltatási szférával és a polgárokkal való együttműködéshez;

A városok és régiók szerepe az európai küldetésekben

14.

hangsúlyozza a Mariya Gabriel európai biztos és az RB által 2020-ban aláírt közös cselekvési tervvel összhangban, hogy az RB a tagállamokkal, valamint az európai régiókkal és városokkal készen áll arra, hogy aktív szerepet vállaljon egy többszintű kormányzási rendszer közös létrehozásában az európai küldetések céljainak elérése érdekében. A szükséges fejlesztést biztosító intézkedések a helyi alapú regionális ökoszisztémákon és intelligens szakosodási stratégiákon (S3/S4) alapulnak;

15.

befolyásolhatja az uniós küldetések általános folyamatait, tájékoztathatja a döntéshozókat, és mozgósíthatja a régiókat és a városokat, hogy különböző módokon aktívan hozzájáruljanak ezekhez stb. Az uniós küldetési tervek erőteljes regionális és helyi szintű, helyi alapú dimenzióval rendelkeznek, és a végrehajtási mechanizmusok olyan javaslatokat tartalmaznak, amelyek a régiókat és a városokat – és azok K+F+I ökoszisztémáit – helyezik a középpontba. Az RB ezért valamennyi partnerrel széleskörűen együttműködhet annak biztosítása érdekében, hogy ez az új, alulról felfelé építkező politikai eszköz elérje a kívánt hatást;

16.

kész segíteni – a különböző küldetési témákért felelős valamennyi RB-s szakbizottság segítségével – a lehető legtöbb város és régió bevonását annak biztosítása érdekében, hogy a regionális és helyi szintek támogassák az európai küldetéseket a következők révén: a) tájékoztató kampányok, közvetlen párbeszéd és más nyílt és interaktív közös részvételi folyamatok megvalósítása, melyek különböző csoportokat céloznak meg, beleértve a 18 év alatti gyermekeket is; b) az éllovas közösségek felkérése az innovatív megoldások valós körülmények között történő tesztelésére; c) a megoldásokat bemutató közösségek ösztönzése az innovatív megoldások széles körű bevezetéséhez való hozzájárulásra, valamint a legjobb megoldások kiterjesztése az európai szintű alkalmazáshoz; d) annak biztosítása, hogy a különböző érdekelt felek és polgárok közösségeiből álló régiók európai sokszínűsége széles körben képviseltetve legyen a küldetések végrehajtására irányuló tevékenységekben;

17.

kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti és regionális programokkal való szinergiák megteremtésével, valamint az uniós és a nemzeti finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítésével támogassák az uniós küldetések végrehajtását;

18.

sürgeti, hogy az összes (kiválóan, közepesen és gyengén teljesítő) városi és vidéki területnek és régiónak elegendő kapacitást ás mozgásteret biztosítsanak a közösségeikben megvalósuló innovációhoz, és támogassák őket olyan releváns tanulási folyamatokon keresztül, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy platformként működjenek a többszereplős szolgáltatók számára, másokat is támogatva, beleértve a szereplők valamennyi csoportját. A helyi/regionális értékteremtési folyamatokat az ökoszisztémákat továbbfejlesztő hatékony együttműködési értékláncok és értékáramok szintjén kell irányítani;

19.

hangsúlyozza, hogy az ambiciózus célok elengedhetetlen előfeltétele, hogy a döntéshozók, a köztisztviselők és az innovációs szakemberek olyan kompetenciákra tegyenek szert, amelyek révén az új ismeretek és képességek megszerzése terén a változások előmozdítójaként léphetnek fel. A három kritikus folyamat: a) a városok és régiók operatív tanulási folyamatai, arra összpontosítva, hogy a küldetésekkel kapcsolatos tevékenységeket más helyi tevékenységekbe integrálják a szokásos stratégiai és operatív döntéshozatal részeként; b) a vállalatok és kutatóintézetek, egyetemek, szakképzési intézmények, valamint ezek helyi alapú és tematikus ökoszisztémái ösztönzése és támogatása ahhoz, hogy hozzájáruljanak új, innovatív, élenjáró megoldások közös létrehozásához, és c) új, inkluzív módszerek alkalmazása az innovációban. E folyamatok eszközeinek magukban kell foglalniuk a széles körű partnerségeket, az innovatív közbeszerzést, a gyorsan kifejlesztett prototípusokat és az új megoldásokkal való kísérletezést;

20.

emlékeztet arra, hogy bár rendelkezésre állnak bevált eljárások, de ehhez az egyes városok és régiók elkötelezettségére, valamint az uniós küldetési csoportok által szervezett célzott együttműködésre van szükség. Az európai szintű partnerségek részére történő forrásallokáció számos európai városban és régióban nagymértékben elő fogja mozdítani e kritikus tényezők biztosítását. Számos meglévő uniós eszköz, például a JRC, az Interreg és a közös programozási kezdeményezések, valamint az EIT és annak TIT-jei alapvető szerepet játszhatnak ebben;

21.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az összes, küldetési tevékenységek támogatására irányuló uniós pénzügyi eszközt, különösen helyi és regionális szinten. A Horizont Európa forrásai nem könnyen hozzáférhetők a régiók és a városok számára, és még nincsenek kellőképpen összehangolva az uniós küldetések új stratégiai célkitűzéseivel. Számos régió számára jelentős nehézséget jelent a finanszírozáshoz való hozzáférés a többszörös pályázati felhívások, a rendkívül speciális kritériumok és az összetett rendszerek miatt. Számos régió például nehézségekkel küzd azon a téren, hogy finanszírozza a munkaerő továbbképzését az uniós küldetések számára nélkülözhetetlen zöld átállás felgyorsítása érdekében. Ehhez felülvizsgálatra van szükség az uniós forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítése érdekében;

Útmutató az európai küldetések hatékonyabb végrehajtásához

22.

hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az uniós küldetések és a bemutatóvárosok és -régiók közötti olyan dinamikus partnerségek létrehozását, amelyeknek részben hivatalos kölcsönös megállapodások formáját kell magukra ölteniük, azonban részben rugalmasnak is kell lenniük, hogy növeljék a fontos feladatok egész Európára kiterjedő hatását, és erősítsék a megosztott demonstrációs projektek résztvevőinek tevékenységét;

23.

támogatja a rugalmas alkalmazást, és hangsúlyozza az uniós küldetések végrehajtási terveiben javasolt városi és regionális szerződések aktív koncepcionális fejlesztését;

24.

javasolja az európai küldetési címke koncepciójának létrehozását azon városok és régiók számára, amelyek vállalják a felelősséget mint az európai zöld és digitális átállás úttörői és támogatói az európai küldetés céljainak elérésében és innovatív megoldásaik eredményeinek kiterjesztésében, és sürgeti, hogy merítsenek az olyan, már meglévő gyakorlatokból, mint a Polgármesterek Szövetsége;

25.

különböző módokat javasol az európai küldetési címke használatára vonatkozóan, hogy szinergiát teremtsen más releváns uniós és egyéb kapcsolódó kezdeményezésekkel, és olyan finanszírozási eszközök használatával, mint az InvestEU Alap, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az interregionális innovációs beruházások (I3), az európai területi együttműködés, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a Digitális Európa, „az EU az egészségért” program, az EBB és az EIT. Az RB egy egész Európára kiterjedő rendszer létrehozását javasolja, amelynek keretében mind az EU, mind a tagállamok az uniós küldetési címkét használják a pályázati eljárások egyszerűsítése érdekében. A címkének elő kell segítenie az uniós és nemzeti forrásokhoz való hozzáférést, támogatva a helyi és regionális szintű tevékenységeket az uniós küldetések ambiciózus céljainak elérése és ugyanakkor a helyi és regionális eljárások javítása terén;

26.

rámutat arra, hogy helyi és regionális szinten az EKT-központok az egyik leghatékonyabb eszköznek bizonyulhatnak arra, hogy a regionális kutatási és innovációs stratégiákat, többek között az intelligens szakosodási stratégiákat (S3/S4) összehangolják a nemzeti és európai stratégiákkal, az EKT-val, a Horizont Európával és az uniós küldetésekkel. Az EKT-központok így hozzájárulhatnak olyan strukturális projektek kialakulásához, amelyek elsősorban az uniós küldetésekbe épülnek be, és mozgósítják a köréjük csoportosuló különböző finanszírozási forrásokat, ezért hasznos lenne, ha az uniós küldetések címkéjét lehetőség szerint összekapcsolnák az EKT-központokkal;

27.

emlékeztet annak szükségességére, hogy az európai küldetések végrehajtására a legjobb globális és regionális tudás felhasználásával hatékony tudásmenedzsment-eljárásokat alakítsanak ki és alkalmazzanak a kutatásra és innovációra vonatkozó új európai bizottsági nemzetköziesítési stratégia etikai kritériumainak figyelembevételével. Az eredmények átvételéhez és kiterjesztéséhez a Horizont Európa programnak és más eszközöknek dinamikusabbnak kell lenniük a valós körülmények között végzett tesztelés és prototípuskészítés tekintetében;

28.

hangsúlyozza, hogy az európai küldetések végrehajtását az érintett helyi, regionális, európai és nemzetközi érdekelt felek mindegyikét bevonó, nyílt és részvételen alapuló eljárással kell biztosítani (5). A regionális, települési és polgári szerepvállalás különösen kulcsfontosságú az európai küldetések sikeres végrehajtásához. Ezért minden egyes küldetésben biztosítani kell az említett érdekelt felek közötti közvetlen párbeszédet. Az RB készen áll arra, hogy erős szövetséges legyen az európai küldetéseket illetően;

29.

rámutat arra, hogy az európai küldetések keretében végzett kísérleteknek és bemutatóknak a tudomány határait tágító, a mélytechnológiákat felhasználó, valamint a digitális, fizikai, környezetvédelmi és biológiai innovációkat ötvöző tevékenységek összehangolására kell összpontosítaniuk – és rendszeresen át kell tekinteni és megosztani az élvonalban elért eredményeket. Az intelligens szakosodási stratégiáknak mint az iparral és a kutatással való regionális együttműködés koncepcióinak nagy szerepet kell kapniuk az európai küldetésekben;

Az európai küldetések kapcsán döntő fontosságú előrejelzés és társadalmi innovációk

30.

megerősíti, hogy a kihívások összetettek, és a szükséges tudományos és technológiai ismereteknek csak egy része áll rendelkezésre. A célok elérése kiterjedt előrejelzési tevékenységgel, a K+F beruházások növelésével, valós prototípusok készítésével, kísérletezéssel és az eredmények növelésével lehetséges;

31.

elismeri a kutatásban rejlő jelentős potenciált mindenféle innováció és a nagy társadalmi kihívások kezelése tekintetében. Elvárja ennek érdekében, hogy a politikai döntéshozatal általánosságban nagyobb mértékben támaszkodjon a tényekre, támogassa a kutatásokat, valamint a társadalmi innovációk számára kedvező feltételek megteremtésére összpontosítson, és közben azokat kellően gyorsan valósítsa meg a gyakorlatban és a konkrét folyamatokban;

32.

emlékeztet arra, hogy az uniós küldetések ambiciózus céljai csak akkor valósíthatók meg, ha hatékony tanulási folyamatokat támogatnak a regionális és szervezeti politikai döntéshozók, vezetők, szakértők és a polgárok számára. Az európai városokból és régiókból kiinduló koncepciókat az adott régió helyzetéhez kell igazítani egy olyan rendszerszintű szakmai fejlődés keretében, amelynek alapja a mindenki számára biztosított, helyi szintű gyakorlati tanulás;

33.

hangsúlyozza, hogy az uniós küldetéseknek az immateriális javakban és a szellemi tőkében rejlő lehetőségek kiaknázására kell összpontosítaniuk. E tudásnak a politikai döntéshozatalba való beépítése – különösen az intelligens és emberközpontú városok létrehozása érdekében, ahol a fenntarthatóság áll a középpontban – fontos szerepet játszhat a humántőkébe, a strukturális tőkébe, a kapcsolati tőkébe és általában a K+F+I-be történő beruházások ösztönzésében;

34.

kiemeli a cselekvés felé való elmozdulás fontosságát az EU 2021. évi stratégiai előrejelzési jelentésében (6) meghatározott európai kutatási-fejlesztési és technológiai politika főbb megállapításai alapján, különös tekintettel az alábbiakra: a) A következő évtizedeket a globális hatalom fokozódó újraelosztása fogja jellemezni, amelynek geoökonómiai súlypontja kelet felé mozdul el. b) Az EU a szabványosítás terén globális versenyben van az elsőként cselekvő lépéselőnyéért. c) Az Uniónak határozottabban kell pozicionálnia magát a következő generációs inkluzív technológiák fejlesztése és gyártása terén. d) A speciális technológiákon túl a hiperkonnektivitás jelenti az átalakulás hajtóerejét. e) A kritikus fontosságú nyersanyagok elengedhetetlenek az EU kettős átállásához. f) Az EU digitális szuverenitása attól függ majd, hogy lehetséges lesz-e tárolni, kinyerni és feldolgozni az adatokat a bizalom, a biztonság és az alapvető jogok követelményeinek eleget téve. g) Az európai stratégiai autonómia előmozdítása. h) Az ipari, kutatási és kereskedelmi politikák és a nemzetközi partnerségek intelligens kombinációja biztosíthatná a fenntartható és változatos ellátást;

35.

rámutat arra, hogy a cselekvés felé való elmozdulás során a technológiai fejlesztésnek az eddigieknél jobban kell igazodnia a társadalmi-gazdasági fejleményekhez, és valós körülmények között kell történnie, biztosítva ezzel az eredmények gyors átvételét és növelését;

36.

javasolja az előrejelzés terén az uniós intézményközi együttműködés fokozását, különleges szerepet biztosítva a Közös Kutatóközpontnak, az Európai Parlament kutatási szolgáltatásainak és az RB-nek. Az RB azt javasolja, hogy nemzeti, regionális és települési szinten fontolják meg a részvételen alapuló civil tudományos tevékenységek szervezését általában és legfőképpen a fiatalok, különösen az egyetemisták és középiskolások, továbbá vállalkozók számára, valamint a politikai döntéshozatal vonatkozásában az előrelátásra és a technológiák értékelésére összpontosító szakbizottságok létrehozása révén;

Az európai küldetések új megközelítése a technológiai és kutatási-fejlesztési politika vonatkozásában

37.

hangsúlyozza, hogy az európai küldetés céljait támogató társadalmi és viselkedésbeli átalakulásnak inkluzívnak és pozitívnak kell lennie, módszertani megközelítésként a széles körű prototípuskészítést és kísérletezést alkalmazva;

38.

emlékeztet arra, hogy az európai küldetések lényege a kutatás és az innováció. Az összetett társadalmi kihívásokat csak a kutatás-fejlesztés és innováció terén való beruházások növelésével lehet kezelni. Mind az EKT, mind az ágazat által készített tanulmányok egyértelműen igazolják (7), hogy a vállalkozások K+F intenzitását illetően az EU elmarad fő globális versenytársaitól, különösen a csúcstechnológiai ágazatokban, valamint az innovatív kkv-k növekedésének elősegítése terén. Mindez negatív hatást gyakorol a termelékenységre, a munkahelyteremtésre és a versenyképességre.

39.

egyetért az EKT azon célkitűzéseivel (8), hogy a kulcsfontosságú stratégiai területeken (pl. mesterséges intelligencia, robotika, kiberbiztonság, adatökológiák, mikroelektronika, kvantuminformatika, 5G, következő generációs akkumulátorok, megújuló energia, hidrogéntechnológiák, kibocsátásmentes épített környezetek, intelligens mobilitás stb.) az innováción alapuló versenyképesség támogatása és a technológiai szuverenitás előmozdítása révén segítsék Európa helyreállítását és támogassák a zöld, digitális és szociális átállást a nyitott stratégiai autonómia modelljének megfelelően;

40.

kéri, hogy a fenntartható közbeszerzés kritériumaként alkalmazzanak keresletalapú karbonsemlegességi politikákat, amelyek kiterjednek a szénlábnyomra és a szénkéznyomra is. A szénlábnyom mellett az RB felhívja a figyelmet a szénkéznyom fontosságára is, amely az éghajlatbarát termékek és szolgáltatások pozitív hatásának bemutatásával új megközelítést alkalmaz az éghajlati hatásokra és azok kiszámítására vonatkozóan (9);

41.

támogatja az ipari kutatás-fejlesztés és innováció szénkéznyomára vonatkozó intézkedéseket az új, kiterjesztett termékek, rendszerek és egyéb innovatív megoldások létrehozása vonatkozásában, amelyek alapvető szerepet játszanak az éghajlat-politikai célok elérésében, és rámutat arra, hogy a tiszta energiával kapcsolatos innováció jelentős felgyorsítása nélkül a nulla nettó kibocsátási célok nem érhetők el;

42.

emlékeztet arra, hogy új technológiákra van szükség. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) jelentése (10) elemző bizonyítékokat mutat be arra vonatkozóan, hogy a Föld éghajlatának fenntartható pályára állításához szükséges szén-dioxidkibocsátás-csökkentés 25 %-a a kiforrott technológiákból fog származni. Ezzel szemben a szükséges technológia 41 %-a olyan új technológiákból származik majd, amelyek a korai alkalmazási szakaszban vannak, és 34 %-a demonstrációs és prototípus szakaszban lévő technológiákból, vagy olyanból, amely még nem is létezik;

43.

rámutat az ÜHG-kibocsátások mérésének fontosságára és összetettségére. Az ÜHG-kibocsátás alapmérése az 1. és 2. alkalmazási kört használja. A 3. alkalmazási kör bevonásával elérhetők a nettó nulla és a nettó negatív célok. A 3. alkalmazási kör kiterjed a teljes értékláncban előforduló minden egyéb közvetett kibocsátásra;

44.

hangsúlyozza, hogy az európai küldetések központi szerepet töltenek be az EU kiemelt jelentőségű feladatai között a zöld és digitális átállás megvalósítása terén. Az Európai Bizottság elindította az EKT-központok létrehozására irányuló kezdeményezés kísérleti szakaszát, hogy megkönnyítse a kutatás-fejlesztés és innováció terén a regionális együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét, ösztönözve a tudástermelés, -terjesztés és -felhasználás értékének maximalizálását. Az RB ösztönzi, hogy az európai küldetések a helyi és regionális K+I ökoszisztémák összekapcsolásának eszközeként tárják fel az EKT-központok használatát, valamint aktívan működjenek együtt helyi és regionális döntéshozókkal az EKT-központok kísérleti megvalósításában a konkrét együttműködés kialakítása érdekében;

45.

hangsúlyozza, hogy az EKT-központok rendszerének célja, hogy orvosolja az EKT és az európai oktatási térség kapcsán felmerülő hiányosságokat, és ezáltal erős tudásalapú társadalmakat hozzon létre Európa-szerte, így felgyorsítva a társadalmak átállását a zöld, fenntartható és digitális növekedésre. Az EKT-központok hálózatának ideális esetben biztosítania kell, hogy a helyi és regionális kutatási-fejlesztési és innovációs ökoszisztémák az egész Európára kiterjedő kutatási-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma integrált részévé váljanak;

46.

támogatja az aktív helyi hozzájárulások lehetővé tételét az EKT-központok integrált megvalósításához, a regionális ökoszisztémákkal kapcsolatos egyéb kísérletezést, valamint a kutatás és az innováció hatékonyságának növelését célzó kísérletezést, gyors prototípus-készítést, tesztelést, demonstrációt és az eredmények kiterjesztését a városokban és régiókban;

47.

elismeri, hogy az innovatív fellépés páneurópai megközelítésének kialakításához elengedhetetlen a különböző regionális és helyi felismerések, ötletek és tanulás koordinálása. Alapvető fontosságú a kölcsönös tanulás a városok és régiók, valamint az öt uniós küldetés között. Az RB azt ajánlja, hogy mielőbb hozzanak létre egy olyan közös tanulási hálózatot, amelyen keresztül megoszthatók és adaptálhatók a folyamattal és a tartalommal kapcsolatos alapvető ismeretek – más városokra/régiókra, valamint más uniós küldetésekre és Európa egészére is méretezve;

48.

kéri, hogy az uniós küldetésekről szóló tanácsi következtetéseket a francia elnökség alatt tegyék közzé, hogy azok lehetőséget kínáljanak az EKT-központok koncepciójának megerősítésére is, amelyre a küldetéseknek támaszkodniuk kell ahhoz, hogy sikeresen beágyazódjanak helyi és regionális szinten. E következtetésekben hangsúlyozni kell a kutatási infrastruktúrák fontosságát is, melyeket a városok és régiók határozottan támogatnak, és amelyek az európai küldetések megvalósítása szempontjából döntő fontosságúak;

49.

megerősíti, hogy bár prioritást jelent a már meghatározott küldetések végrehajtása, továbbra is folyamatosan gondolkodni kell új küldetések létrehozásának lehetőségéről, amennyiben jelentős új közös kihívások merülnek fel. Az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság (HERA) létrehozását követően az európai társadalmak egészségügyi veszélyekre és válságokra való felkészültségének és azok kezelésére való felkészítésének kulcsfontosságú kérdése kapcsán fontolóra kell venni egy új, e kihívásra összpontosító küldetést, tekintettel a kérdés rendszerszintű, horizontális és több érdekelt félre kiterjedő jellegére;

Az RB tapasztalatai: Az európai küldetések és más fő politikai eszközök közötti szinergia

50.

sürgeti, hogy az európai küldetések a meglévő uniós kezdeményezésekkel és programokkal kapcsolatos tapasztalatokra és ismeretekre építsenek, hogy szinergiában működjenek azokkal. A rendszerszintű változáshoz a tanuláson és a K+F+I-n alapuló transzformatív ökoszisztémák közös létrehozása szükséges, interdiszciplináris tudományos és operatív szinergiával Európa-szerte és mind az öt uniós küldetés között;

51.

emlékeztet arra, hogy erősíteni kell a nyitott együttműködéshez szükséges mentalitást, valamint fokozni kell a helyi együttműködést és az európai partnerségeket Európa új, emberközpontú, fenntartható jövőjének kialakítása érdekében. A potenciális kapacitások Európa minden részén jórészt helyi és regionális szinten találhatók. A gyorsaság alapvető fontosságú. A nagy társadalmi kihívásokkal a következő néhány évben kell foglalkozni. A tudás és a tanulás a legfontosabb;

52.

javasolja, hogy fordítsanak különös figyelmet azokra a lépésekre, melyeket az európai küldetések végrehajtása során a városok és régiók tesznek az RB támogató szerepe mellett, beleértve a többszintű kormányzást, a finanszírozást és a sikeres végrehajtást, valamint arra, hogy miként érhetők el az ambiciózus célok az EU kutatási és innovációs politikáiba való hatékony integrálással, különös tekintettel az intelligens szakosodási stratégiákra (S3/S4), az EKT-központokra, az új európai Bauhausra és más, az EU többszintű politikái által biztosított legfontosabb kezdeményezésekre, programokra és eszközökre;

53.

elkötelezett amellett, hogy a Közös Kutatóközponttal együttműködve oktatási intézkedéseket valósítson meg a „City Science” és „A tudomány és a régiók találkozása” kezdeményezések keretében az uniós küldetések tevékenységének támogatása érdekében, előmozdítva a széles körű hatással bíró tevékenységeket, valamint megosztva az uniós küldetések eredményeit. A rövid távú intézkedések nem adnak megfelelő választ a valóban megoldásra váró problémákra. Hasznos tevékenység támogatni a regionális jövőközpontok hálózatának létrehozását a kreativitás és a vállalkozói gondolkodásmód ösztönzése, és ezeknek az új Bauhaus-zal, az ENSZ fenntartható fejlődési célokra vonatkozó munkájával és az UNESCO jövőműveltségi laboratóriumaival való összekapcsolása érdekében, hogy biztosítsák a kezdeményezések mind rövid, mind hosszú távú fenntarthatóságát;

54.

ösztönzi az együttműködés elmélyítését az olyan európai hálózatokkal, amelyek aktívak a társadalmi kihívások kezelésére irányuló kutatás-fejlesztés és innováció erősítésében, mint például az EUA, az EARTO és az ERRIN. Továbbá minden európai küldetésnek hatékonyan együtt kell működnie a témaspecifikus hálózataival, mint például a CEMR-rel, a Eurocities-zel és az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciájával. Az RB széles körben együttműködik az érdekelt felek e hálózataival annak biztosítása érdekében, hogy az európai küldetések új, alulról felfelé építkező politikai eszközként a kívánt hatást érjék el;

55.

szorgalmazza a regionális és helyi kapacitások megerősítését az európai küldetések finanszírozására való pályázáshoz, valamint az olyan uniós finanszírozású nagyszabású kezdeményezések tapasztalatainak felhasználását, mint az Élő Laboratóriumok Európai Hálózata (ENoLL), az Élkezdeményezés, a „Digitalising Cities”, az „Open & Agile Smart Cities”, a „City Science” kezdeményezés és a Living-in.EU (a digitális átállás európai módja a városokban és közösségekben). Ez fokozni fogja a városok és régiók rezilienciáját, reagálóképességét és aktív részvételét az európai reformokban, valamint erősíti a polgárok integrációját az egész EU-ban. Ez pedig megsokszorozza az uniós kezdeményezések hatását, és biztosítja a források szélesebb körű és igazságosabb elosztását annak érdekében, hogy mindenhol javuljanak az uniós és nem uniós finanszírozásra való pályázás és a fejlődés élvonalába kerülés feltételei;

A küldetésekre vonatkozó ajánlások

56.

hangsúlyozza a küldetések közötti együttműködés fontosságát valamennyi kormányzati szinten. Az RB hangsúlyozza, hogy az uniós küldetések együttesen egyértelműen közös hangsúlyt fektetnek a fenntartható, intelligens jövő kialakítására. Ez a közös alkotásban és a K+F+I-alapú megoldásokban nyilvánulhat meg: — az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: árvizek, erdőtüzek és egyéb katasztrófák kezelése, természetalapú megoldások, a kritikus infrastruktúra éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának vizsgálata, a lakosság egészségére gyakorolt hatásokra vonatkozó felügyeleti és riasztási rendszerek, — rák: az egészség általában véve, a megelőzésre irányuló intézkedések fokozása, különösen az egészséges életmód népszerűsítésével, — óceánok és vizek: a vízi ökoszisztémák védelme és helyreállítása, a szennyezés csökkentése és a kék gazdaság klímasemlegessé tétele, — klímasemleges városok: előrelépések az olyan horizontális környezeti, infrastrukturális és ipari megoldások terén, amelyek hozzájárulnak a városok klímasemlegességéhez, — talaj: a földhasználatból eredő szennyezés megelőzése, valamint a friss és egészséges felszín alatti vizek védelme minden körülmények között;

57.

az uniós küldetések hatásának növelése érdekében a következő, az egyes küldetésekre vonatkozó tevékenységeket javasolja:

a)   Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

Az RB hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó küldetésnek egy alapvető általános szerepet kell betöltenie, különösen az előrejelzés terén és az összes európai szereplő arra való ösztönzésében, hogy aktívan járuljanak hozzá az uniós küldetésekhez. A küldetésnek a szociális és társadalmi tudatosságra kell összpontosítania, és általános elkötelezettséget kell eredményeznie a nagyszabású, szisztematikus megoldások kidolgozása iránt. Különösen az ipar, a lakhatás és a mobilitás zöld átállásával kapcsolatos kihívásokkal kell foglalkoznia. Az éghajlatváltozás okozta veszteségek már évente átlagosan 12 milliárd eurót tesznek ki, így az EU-nak makroszintű költségvetési elemzéseket kellene készítenie éghajlatváltozással kapcsolatosan, hogy ösztönözze az alkalmazkodási intézkedések felgyorsítását az éghajlatváltozás mérséklésével párhuzamosan. Az emberek éghajlatváltozással szembeni védelmére irányuló megközelítésnek ki kell terjednie a szociális szempontokra és a kohéziós kérdésekre is.

b)   Rák

Az RB kiemeli a legmagasabb szintű globális kutatás fontosságát, és arra ösztönzi a kutatókat és az innovátorokat, hogy fokozzák az érdekelt felek közötti európai és ágazatközi együttműködést e küldetés sikere érdekében. Az RB hangsúlyozza a HPV elleni védőoltások kiterjesztésének és biobankoknak, a leginnovatívabb terápiákhoz való hozzáférésnek, valamint a bevált gyakorlatok országok és régiók közötti terjesztésének fontosságát. Az egyik legfőbb kihívást a rákkezeléshez való hozzáférés terén az uniós országok és régiók között, illetve azokon belül, valamint a betegek életminősége terén tapasztalható különbségek jelentik. Ezért létfontosságú az európai országokban és régiókban a korai szűréshez, az új diagnosztikai eszközökhöz és az innovatív kezelésekhez való hozzáférés javítása, ami az infrastruktúrába, a berendezésekbe, valamint az egészségügyi ellátás, az egészségügyi munkaerő digitális átalakításába és új ellátási modellekbe történő beruházásokat tesz szükségessé. További kihívást jelent a megfizethető kezeléshez és a gyógyászati termékekhez való hozzáférés, valamint a betegeknek nyújtott személyre szabott támogatás minősége és a gondozókat támogató szociális innováció.

c)   Óceánjaink és vizeink minőségének helyreállítása 2030-ig

Az RB hangsúlyozza, hogy az óceánok és vizek egészségének helyreállítása, valamint az édesvíz biztosítása globális sorskérdés, rövid és hosszú távon egyaránt. A szennyezéssel kapcsolatos problémák csak a nemzetközi dimenzió – a tengermedencék, így például a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán, a Balti-tenger, a Fekete-tenger, valamint a Duna-medence dimenziója – hangsúlyozásával, továbbá a régiók közötti együttműködés fokozásával oldhatók meg. Különös figyelmet kell fordítani az Északi-sarkvidékre. Az RB kéri, hogy a tenger legyen az európai integráció folyamatának továbblendítése középpontjában álló új közös törekvés; hangsúlyozza, hogy a kutatásra, valamint a tiszta vízzel és az ellátás hatékonyabbá tételével kapcsolatos technológiákra való összpontosítás létfontosságú a küldetés, valamint a kék óceángazdaság szempontjából, különös hangsúlyt helyezve a vállalkozói tevékenységre, a fenntartható turizmusra, a tengeri szállítás dekarbonizációjára és a megújuló tengeri energiaforrásokra. Ezek új, széles körű lehetőségeket teremtenek a határokon átnyúló és a hagyományos formákon túlmutató üzleti együttműködés számára. Az RB hangsúlyozza, hogy mozgósítani kell a városokat és a régiókat olyan európai hálózatok kiépítése érdekében, amelyek összekapcsolják a helyi tengeri innovációs ökoszisztémákat az értékláncok mentén, és innovációkat hoznak létre a tengerhasznosítási ágazatokban.

d)   Klímasemleges és intelligens városok

Az RB leszögezi, hogy Európának aktív élenjáró városokra van szüksége, melyek közösen dolgoznak ki új, sürgősen szükséges megoldásokat, és megosztják kísérleteik eredményeit a többiekkel – Európa-szerte minden várost és régiót be kell vonni és támogatni. Az élenjáró városokat olyan innovációs központokként kell felhasználni, amelyek együttesen olyan, megismételhető és azonnal alkalmazható megoldásokat hoznak létre, amelyeket az összes többi európai város számára alkalmazni kell a klímasemlegességre való 2050-ig elérendő átállás során. A jelentkező, de ki nem választott városokat az Európai Bizottságnak egy kibővített csoportban össze kellene fognia, hogy számos módon felhasználhassák az élen járó városok előrelépéseit és eredményeit, beleértve a megismételhető megoldások közvetlen alkalmazását is. Az ehhez a küldetéshez kapcsolódó végrehajtási terv mellékletében fel vannak sorolva már létező sikeres programok és projektek vagy kapcsolódó „zöld kezdeményezések”. A levont tanulságokat alapul kell venni a városok klímasemlegességét célzó többszintű ütemtervek kidolgozásához. Közös eszközökkel rendelkező, többszereplős transzformációs közösségeket kell alkalmazni, hogy az egyes közösségeknek ne egyedül kelljen működniük. Az RB hangsúlyozza, hogy a klímasemleges városokra vonatkozó megállapodásokat a részt vevő városoknak olyan keresletvezérelt folyamatként kell kidolgozniuk, amely lehetővé teszi a helyi megoldásokat, de határozott támogatást igényel a nemzeti és regionális szint részéről.

e)   Európai talajmegállapodás

Az RB hangsúlyozza, hogy a talajra irányuló küldetés céljainak eléréséhez, amely kiterjed a földhasználat valamennyi típusára, valamint az uniós KAP-politika ambiciózusabb átalakítását célzó új utak feltárása érdekében rendszerszintű gondolkodásra és az átalakítás alapvető irányítására van szükség, ideértve a K+F+I-t és a tanulást is. A küldetés sikeréhez elengedhetetlen a karbongazdálkodás növelése a mező- és erdőgazdálkodásban, a mezőgazdasági termelési rendszerek átalakítása és az élő laboratóriumok transznacionális klasztereinek létrehozása. A biológiai sokféleség támogatása, valamint a polgárok erdei biotermékek, valamint fenntartható és helyi forrásból származó élelmiszerek iránti preferenciája elengedhetetlen a vidéki és városi környezetben. Egy másik alapvető kérdés az, hogy miként lehet vonzóbbá és a jövedelmezőség elveszítése nélkül gazdaságilag fenntarthatóvá tenni az erdészeti tevékenységeket a talajra irányuló küldetés céljainak támogatása terén.

Az RB szerepe az európai és világméretű átalakulás támogatásában

58.

hangsúlyozza, hogy az emberek a városokban és a régiókban élnek és dolgoznak, és az európai küldetések minden tevékenységének az emberekre – az üzleti, tudományos és kormányzati szereplőktől kezdve a különböző korú és hátterű polgárokig – kell összpontosítania. Az RB, a Közös Kutatóközpont és más érintett szereplők különféle hatékony és bevált technológiákat ismernek a polgári szerepvállalás ösztönzésére – a vállalkozói felfedezéstől a társadalmi innovációs táborokig –, amelyeket alkalmazni kell a polgárok elkötelezettségének biztosítása érdekében;

59.

készen áll arra, hogy elérje a helyi közösségeket annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az európai küldetésekre, és elősegítse, hogy kapcsolatba lépjenek az európai polgárokkal és vállalkozásokkal;

60.

hangsúlyozza, hogy az európai küldetések csak akkor lesznek sikeresek, ha feltárják az Európában a tudás és innováció terén fennálló különbségeket, valamint az Európa és az Egyesült Államok közötti innovációs szakadékot. A hangsúlyt a kutatás-fejlesztés és innováció eredményeit felhasználó, ambiciózus, konkrét és inkluzív, realisztikus intézkedésekre kell helyezni;

61.

hangsúlyozza, hogy a K+F+I új fejleményei elengedhetetlenek az uniós küldetések sikeréhez. Ez azt jelenti, hogy új, széles körű megoldásokat kell találni az uniós kutatási és innovációs keretprogramokkal és más uniós és globális programokkal és alapokkal való kiegészítő jelleg biztosítása és a szinergiák fokozása érdekében. Új lépés az EKT-központok rendszerének kipróbálása, amelynek elő kell mozdítania az összes vonatkozó uniós K+F+I kezdeményezés alkalmazását a regionális politikai döntéshozatal alapvető részeként.

62.

rámutat, hogy az európai küldetések végrehajtása erősíti a helyi és regionális vezető szerepet, az Unión belül és világszerte is. Az RB-nek a városok és régiók Polgármesterek Szövetségében és más globális hálózatokban betöltött szerepének erősítése során szinergiát kell teremtenie az uniós küldetések és az ENSZ fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos tevékenységei, valamint a „Race to Zero” és a „Race to Resilience” kampányok között. Az uniós városok és régiók globális vezető szerepének megerősítése szintén támogathatja az RB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy hivatalosan elismerjék a szubnacionális kormányzatokat az UNFCCC keretében és a COP27 előkészítésében;

A kritikus sikertényezők összegzése

63.

emlékeztet arra, hogy Európának meg kell erősítenie a tudáson, az európai szintű partnerségeken, kapacitásokon és a jövő érdekében munkálkodó tehetségeken alapuló globális versenyt és együttműködést – inkluzív megközelítést kell alkalmaznia annak érdekében, hogy mindenki részt vegyen a munkában. Európának lehetősége van arra, hogy globális vezető szerepet vállaljon a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében együttműködő szakpolitikák végrehajtásában és az éghajlatváltozás kezelésében;

64.

hangsúlyozza, hogy az európai küldetések szempontjából a tényleges cselekvés a kulcs. A kutatás elengedhetetlen az új megoldások megalkotásához és a legjobb további lépések meghatározásához – a megfelelő alkalmazás pedig elengedhetetlen az eredmények eléréséhez; Az uniós küldetések akkor lesznek sikeresek, ha helyi támogató ökoszisztémával találkoznak. Nem csupán a technológiáról és a kutatásról van szó, hanem mindenekelőtt egy emberközpontú megközelítésről, amely fejleszti a kompetenciákat, kezeli a helyi kockázatokat, és hozzáfér a legjobb európai szintű erőforrásokhoz; Az innováció humán szempontjai elengedhetetlenek a fenntartható megoldások közös kialakításához;

65.

kijelenti, hogy az uniós küldetések elengedhetetlenek annak támogatásához, hogy Európa környezetbarátabb, egészségesebb, inkluzívabb és reziliensebb kontinenssé váljon. Az ambiciózus célok elérése érdekében minden uniós küldetésnek a fellépések széles körű portfólióját kell magában foglalnia. Ezeket az európai portfóliókat átfogó regionális és helyi szinten összehangolt intézkedési portfóliók alapján kell kialakítani, beleértve integrált kutatási projekteket, szakpolitikai és jogalkotási intézkedéseket, valamint helyi végrehajtási tevékenységeket.

66.

sürgeti, hogy társfinanszírozzák és támogassák a városok és régiók mindennapi munkáját az értékteremtés és teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulás terén a polgárok mindennapi jóllétét szolgáló legjobb folyamatok és tevékenységek széles körű alkalmazása érdekében. A megoldásokat bemutató közösségek szerepe az, hogy a rendszerszintű változások úttörőjeként, fejlesztőjeként és kiemelt tesztelőjeként szolgáljanak mindenki más számára;

67.

kész együttműködni az uniós küldetésekkel annak érdekében, hogy vonzóvá tegye a demonstrációs városok/régiók és más városok közötti összehasonlító teljesítményértékelési és az teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulási folyamatokat. A finanszírozási eszközöknek rugalmasnak és innovatívnak kell lenniük, és a városok/régiók valós érdekeit kell ösztönözniük.

68.

kiemeli, hogy a legfontosabb kérdés az, hogy a városok és régiók hogyan tanulják meg a szükséges tevékenységek összehangolását, és hogy ezen tevékenységek hogyan vonzzák magukhoz a magán ipari és egyéb beruházásokat. Az EKT-központok hálózatának ideális esetben biztosítania kell, hogy a helyi és regionális kutatási-fejlesztési és innovációs ökoszisztémák az egész Európára kiterjedő kutatási-fejlesztési és innovációs ökoszisztéma integrált részévé váljanak;

69.

jobb társadalmi és technológiai kiszámíthatóságra és fokozott együttműködésre szólít fel, mivel ezek kritikus sikertényezők a szén-dioxid-semlegességnek és az uniós küldetések egyéb céljainak elérésére irányuló ipari és egyéb beruházások felgyorsításához. A küldetésorientált politika jól illeszkedik az EU egyedülálló többszintű kormányzási rendszerében az alulról felfelé építkező dimenzió megerősítéséhez: a megszerzett tapasztalatokat aktívan meg lehet és meg is kell osztani a tagállamok között. Az európai küldetések célkitűzéseit jobban figyelembe kell venni és integrálni kell a jövőbeli jogszabályok kidolgozása során, így például a szén-dioxid-árazás és a „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag kapcsán;

70.

kiemeli, hogy a legújabb uniós szintű ipari és innovációs politikai iránymutatásokat, terveket, valamint a szükséges új tudományos és technológiai ismereteket és innovációkat be kell építeni az uniós küldetésekbe, és hatékony, alulról építkező tudásmenedzsment és más intézkedések révén fejleszteni kell, majd konkrét megoldásokba és gyakorlatokba kell átültetni őket.

71.

elismeri, hogy szükség van az uniós küldetések digitális platformjaira: a tudástranszfer és -menedzsment felgyorsításához, a virtuális együttműködés és a partnerkeresés támogatásához, a finanszírozási folyamatok egyszerűsítéséhez stb. Ezeket a városok és régiók képviselőivel együtt kell létrehozni.

72.

összegezve megállapítja, hogy az új, megfelelő és hatékony munkafolyamatok elengedhetetlenek az uniós küldetések sikerének biztosításához. Ezeknek a folyamatoknak tükrözniük kell a „Nyílt innováció 2.0” és a különböző „négyes spirál” kezdeményezések tanulságait, valamint a vonzó következő generációs, részvételen alapuló irányítás kidolgozása során szerzett számos egyéb tapasztalatot. A polgárok teljes körét be kell vonni, a fiataloktól az idősekig. A küldetéshez kapcsolódó tevékenységek során figyelembe kell venni a különböző generációk különböző aspektusait, és innovatív és felelős módokat kell teremteniük az Európa fenntartható jövőjének megvalósításához szükséges elkötelezettség eléréséhez.

---

(1)  Az RB 2022. január 27-i plenáris ülése, Állásfoglalás az Európa jövőjéről szóló konferenciáról (HL C 270., 2022.7.13., 1. o.).

(2)  Az RB plenáris ülése, 2021. december 1–2., Állásfoglalás az Európai Bizottság 2022. évi munkaprogramjáról (HL C 97., 2022.2.28., 1. o.).

(3)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az európai küldetésekről – COM(2021) 609 final.

(4)  Az Európai Kutatási Térségre vonatkozó szakpolitikai menetrend – A 2022–2024-es időszak intézkedéseinek áttekintése, Európai Bizottság 2021.

(5)  Az RB véleménye: „Horizont Európa: a kilencedik kutatási és innovációs keretprogram” (COR-2018-03891)(HL C 461., 2018.12.21., 79. o.).

(6)  2021. évi európai stratégiai előrejelzési jelentés (COM(2021) 750 final).

(7)  Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában (COM(2020) 628 final).

(8)  Új EKT a kutatás és az innováció szolgálatában (COM(2020) 628 final).

(9)  Az RB 2021. július 1-jei plenáris ülésén elfogadott véleménye a következő tárgyban: Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia (HL C 440., 2021.10.29., 42. o.).

(10)  Az IEA 2020. évi „Energiatechnológiai perspektívák” című dokumentuma.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság

(2022/C 301/06)

Előadó: Christophe CLERGEAU (PES/FR), Loire mente régió közgyűlésének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

Általános megjegyzések

1.

A Régiók Európai Bizottsága emlékeztet arra, hogy 2020. márciusban az RB elnöke uniós szintű szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmus létrehozását kérte az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól (1), és ezt az elképzelést egy 2020 folyamán később kidolgozott, az európai szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmusról szóló véleményben (2) fejlesztette tovább. Megállapítja, hogy a COM(2021) 576 európai bizottsági közlemény ebből merített ihletet.

A HERA létrehozásáról szóló vitára a szűnni nem akaró Covid19-járvány ad alkalmat, amely messzemenően arra késztet, hogy az egészségügyet elsődleges fontosságúvá tegyük az Európai Unióban. A HERA létrehozása azonban ennél sokkal többet céloz meg, és kiterjed az emberi egészséget fenyegető nagyszabású és/vagy határokon átnyúló mindenféle kockázatra úgy a válságra való felkészülés, mint a válságkezelés szakaszaiban, amit kiegészít a megelőzés és a társadalmak és a térségek ellenálló képességének kérdése is, mindez az ukrajnai háború tágabb összefüggésében, amely óriási hatást gyakorol az egészségügyi szolgáltatásokra, az infrastruktúrára és a határokon átnyúló együttműködésre, miközben ezeket a Covid19-világjárvány legsúlyosabb időszaka már amúgy is nagymértékben megterhelte és kimerítette.

2.

A Régiók Európai Bizottsága támogatja a HERA mint az egészségügyi válságokra való felkészüléssel és az ilyen válságok kezelésével megbízott hatóság létrehozását. Szem előtt kell azonban tartani egyrészt azt, hogy elsősorban a tagállamok felelősek a megelőzésért, a közegészségügyért és az egészségügyi ellátásért, a válsághelyzetekre való felkészültségért és a válságkezelésért, másrészt pedig azt, hogy a régióknak is fontos szerepük van, hiszen Európában a tagállamok kétharmadában különféle módokon megszervezett decentralizált egészségügyi rendszerek vannak. Hangsúlyozza, hogy a népességvédelem átfogó szemléletet követel meg, miközben az Európai Bizottság fellépése számos döntéshozói központ között forgácsolódik szét, valamint hogy az Uniónak támogatást kell nyújtania a tagállamok és a régiók számára.

3.

Az egészségügyi válságok eredetüktől függetlenül veszélyeztetik, és nagyon egyenlőtlenül sújtják az egyes népességcsoportokat, de veszélyt jelentenek magára az európai integrációra nézve is, ha Európa nem tud gyorsan, hatékonyan, következetesen és szolidárisan reagálni rájuk. A Covid19-válság az európaiak közötti szolidaritást, az egységes piac integritását és a schengeni térségen belüli együttműködést egyaránt próbára tette. A Régiók Európai Bizottsága szerint a válság azt is felszínre hozta, hogy az Európai Unió egészségbiztonsági és lakosságvédelmi célkitűzéseit „a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani”, következésképp e téren az Unió fokozott fellépése megfelel a szubszidiaritás elvének (3).

4.

Bár az egészségügyi és gondozási rendszerek működtetése a tagállamok hatáskörébe tartozik, az Európai Bizottság fontos szerepet játszik a lakosság egészségének védelmében és az egységes piac működésének biztosításában, összhangban a Szerződésekkel, amelyek az emberek egészségének védelmét alapvető követelménynek tekintik, és szerepet szánnak neki a közösségi vívmányok védelmében. Ez a fellépés, amelyet a tagállamokkal szoros együttműködésben kell végrehajtani, aktív részvételre jogosítja fel az Európai Parlamentet. A Régiók Európai Bizottsága hozzá kíván szólni ehhez a vitához egyrészt azért, mert válsághelyzetben a helyi és közösségi fellépés életbevágó a népességcsoportok védelmének biztosításához, másrészt mert számos régiónak fontos egészségügyi hatáskörei vannak, végül pedig mert a válságok leküzdéséhez szükséges ellenintézkedések biztosításának egyik kulcsfontosságú eleme a régiók támogatása az innováció és az ipar terén.

A HERA cselekvési tere, irányítása és fejlődésének menete

5.

A Régiók Európai Bizottsága támogatja, hogy az Európai Bizottság javaslata szerint a HERA-nak nagyon tág cselekvési teret biztosítsanak, tiszteletben tartva más meglévő szervek hatásköreit (4). Az emberi egészséget fenyegető veszélyek leküzdéséről van szó, amelyek lehetnek természetes, véletlen vagy szándékos eredetűek – többek között terrorcselekményekből fakadók –, illetve világjárvány, biológiai, környezeti, nukleáris vagy ismeretlen eredetűek;

6.

Hangsúlyozza, hogy a HERA-nak nemcsak a cselekvési tere nagyon tág, hanem a tevékenységi területe is, mivel az a feladata, hogy még a válságok előtt azonosítsa és elemezze a kockázatokat, felkészülési intézkedéseket indítson be, megerősítse a társadalmak és területek kapacitását a válsággal való megküzdésre, megfelelő reakciókat tartalmazó válságkezelési forgatókönyveket fogalmazzon meg, megerősítse az ipari, a kutatási és innovációs (K+I) ökoszisztémát, amellyel megfelelő ellenintézkedéseket lehet fejleszteni és gyártani, valamint hogy ellássa ezekkel az ellenintézkedésekkel az EU összes városát és régióját, és minden népességcsoportot.

7.

Mivel mindez óriási kihívás, a Régiók Európai Bizottsága attól tart, hogy a HERA nem fog tudni megfelelni a feladatainak.

8.

Bár azt, hogy a HERA-t az Európai Bizottság belső szolgálataként hozzák létre, gyakorlatias megoldásként kell értelmezni, amely lehetővé teszi a gyors eredményeket és az Európai Bizottság különböző tevékenységeinek jó összehangolását, ez a megoldás csupán ideiglenes lehet, és idővel felül kell vizsgálni. Az európai bizottsági belső szolgálat státusza nem lassíthatja az egészségügyi válságokra való felkészüléshez és azok kezeléséhez szükséges magasan képzett szakemberek felvételét. A szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban fontos biztosítani a döntéshozatal önállóságát, ami elengedhetetlen a kockázatok teljesen független elemzéséhez és az emberi élet védelméhez szükséges intézkedések haladéktalan meghozásához.

9.

A február 10-én közzétett, 2022. évi cselekvési terv 1,3 milliárd eurós éves költségvetést irányoz elő, ami pozitív jel, de nem áll összhangban a 6 évre szóló 6 milliárd eurós költségvetési előirányzattal. Ennek az éves költségvetésnek a vizsgálata rámutat az ellenintézkedési célú beszerzéseknek, valamint az európai készletek létrehozásának és kezelésének fontosságára (675,5 millió EUR), nem is szólva az egyéb európai polgári védelmi intézkedések finanszírozására gyakorolt hatásról. Egyértelművé teszi továbbá az új termelési kapacitások (160 millió EUR) és a Horizont Európa keretében megvalósuló, többségében nem új kutatási programok (350 millió EUR) jelentőségét. Így mindössze 100 millió euro marad a kockázatok előrejelzésére és az egészségügyi rendszerek átalakítására irányuló intézkedésekre.

10.

A HERA irányítása a harmadik gyenge pont. Az irányítás szigorúan az Európai Bizottság és a tagállamok kezében összpontosul, míg az Európai Parlamentnek csupán a megfigyelő szerepe jut, a HERA állandó testületeiből pedig ki van zárva az összes érintett fél, a városok és régiók, valamint a civil társadalom szereplői is. Az irányítás így sem nem megfelelő, sem nem hatékony, hiszen a válságokra való felkészülés és azok kezelése sokféle szereplőt és képességet igényel. A városok és régiók, a sokféle egészségügyi szakember, a betegképviseleti szervezetek, a tudomány és a kutatás egyéb kulcsszereplői, az egészségügyi és szolidaritási nem kormányzati szervezetek kulcsfontosságú szereplők a válságok sikeres kezelésében, ezért teljes mértékben egészségügyi tekintettel kell lenni rájuk. A különböző érintett feleket legalább a tanácsadói fórum („advisory forum”) állandó tagjaivá kellene felvenni, amely ajánlásokat tehetne a HERA irányító szerveinek, és amelyet be lehetne vonni különböző tevékenységi körökbe;

11.

A Régiók Európai Bizottsága elismeri a tagállami hatáskörök elsődlegességét, valamint az Európai Bizottság és a tagállamok közös munkájának döntő fontosságát, mégis arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy találjon vissza az érintett felek vonatkozásában alkalmazott nyitott és inkluzív koordinációs módszerhez, és jogi megfontolásoktól függetlenül biztosítson szerepet a helyi és regionális önkormányzatok képviselőinek és az Európai Parlamentnek is.

12.

A HERA operatív intézkedései mintha kimerülnének az egészségügyi ellenintézkedések biztosításában. A válságkezelésben viszont sok más dimenzió is szerepet játszik, különösen a megelőzés és a polgári védelem területén. A Régiók Európai Bizottsága úgy véli, hogy az „ellenintézkedés” fogalmának ki kell terjednie valamennyi gyógyszerre és gyógyszeripari termékre, beleértve azok hatóanyagait, valamint valamennyi antibiotikumra, oltóanyagra, diagnosztikai tesztre és műszerre, egészségügyi berendezésre és felszerelésre, az egyéni védőeszközökre, a kórházi és helyi létesítményekre, valamint a fertőző betegségekre és az új szennyező anyagokra vonatkozó információs rendszerekre és felügyeleti rendszerekre is. Mindezen erőforrások szükségesek a válságok leküzdéséhez, valamint a népesség és egészsége védelméhez;

13.

Kéri, hogy egyformán figyeljenek oda a társadalmak ellenálló képességének, valamint a válság- és katasztrófakezelés közös kultúrájának fejlesztésére. Ennek keretében fokozott támogatásban kell részesíteni az uniós polgári védelmi mechanizmust, amelynek költségvetését nem csökkentheti a HERA létrehozása. A HERA nevében szereplő „szükséghelyzet” szó nem félreértendő, és erre hivatkozva a HERA nem okozhat redundanciát az EU polgári védelmi mechanizmusában már kifejlesztett válságkezelési eszközökkel. E mechanizmus sarokköve az Európai Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központja (ERCC). Nagyon erős együttműködésre és a szerepek világos szétosztására van szükség az Európai Bizottság e két eszköze között, amelyeket a jövőben közelíteni lehetne egymáshoz. Elhatárolásra van szükség emellett a határokon át terjedő egészségügyi veszélyekről szóló, a Tanács és a Parlament között jelenleg tárgyalt felülvizsgált jogalkotási aktus intézkedéseitől, valamint az EMA és különösen az ECDC feladataitól is.

14.

A HERA többéves stratégiai tervének kidolgozása elsődleges fontosságú, és ebbe be kell vonni az Európai Parlamentet, a városokat és a régiókat, valamint az érintett feleket is. E tervnek meg kell határoznia, hogy a HERA-nak mennyi erőforrásra van szüksége számos feladatának hatékony ellátásához, le kell írnia a fejlődési szakaszait, és ellenőrzési mutatókat kell kialakítania. A stratégiai tervnek meg kell neveznie a HERA és az EU többi fellépési eszköze, például az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és a polgári védelmi mechanizmus közötti együttműködési mechanizmusokat, és fel kell tüntetnie, hogyan lehetne ezeket is megerősíteni annak érdekében, hogy a HERA-val együttműködve teljes mértékben betölthessék a szerepüket.

Felkészíteni Európát a válságokra és katasztrófákra, hatékonyan védeni az Unió összes városának és régiójának minden népességcsoportját

15.

A Covid19 tapasztalatai azt mutatják, hogy európai szintű közös és következetes reagálás nélkül a fellépés nem hatékony, a közös reagálást pedig a különböző nemzeti, regionális és helyi szükségletekhez és körülményekhez kell igazítani. A HERA-nak a lakosság válságokkal szembeni védelme terén ambiciózus és összhangra törekvő európai célokat kell követnie. Jelenleg a Covid19 viszont épp a területek közötti egyenlőtlenségekre világít rá, valamint a kezeléshez és az oltáshoz való hozzáférés terén tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségekre, amelyek gyengítik az egészségügyi válságokra adott választ és veszélybe sodorják az Unió egészét.

16.

A Régiók Európai Bizottsága szeretné, ha a HERA kielemezné, hogy az egyes területeket és népességcsoportokat mennyire veszélyeztetik az egészségügyi válságok. Ennek a sebezhetőségi elemzésnek figyelembe kell vennie, hogy rendelkezésre állnak-e készletek Unió-szerte, és megvan-e az operatív kapacitás, amellyel azokat eljuttathatják az összes népcsoporthoz, elsősorban az egészségileg legsérülékenyebbekhez, valamint a kirekesztettségben és szegénységben élőkhöz. Foglalkoznia kell továbbá az egészségügyi rendszerek, kórházak és más egészségügyi intézmények azon képességével is, hogy válság esetén növelni tudják kapacitásukat, hogy amennyire lehetséges, fenntartsák a betervezett ellátást, miközben fogadják a válság miatti pácienstöbbletet is;

17.

Ezért úgy véli, hogy a HERA-nak a többi érintett közösségi szervvel partnerségben okvetlenül ki kell dolgoznia egy „health safety vulnerability scoreboard”-ot (az egészségügyi veszélyeztetettség eredménytáblája), és a tagállamokkal és a régiókkal együtt létre kell hoznia az egészségügyi rendszerek különböző típusú szükséghelyzet-reagálási és „stress test”-programját (terhelhetőségi tesztjét). Az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak e tesztek eredménye alapján nyomon követendő ajánlásokat kellene kidolgoznia a tagállamok és a régiók számára, hogy azok erősítsék meg egészségügyi rendszerüket és szükség esetén területi és egészségügyi reagálási képességüket, valamint a népesség különböző csoportjainak védelme terén az egyenlőséget.

18.

A HERA-nak a Horizont Európa keretében kutatási programok kidolgozásával hozzá kellene járulnia a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő népességcsoportok (szegénységben vagy kirekesztésben élők, kisebbségekhez tartozók, menekültek, erőszak áldozatává vált nők, idősek és fogyatékossággal élők, társbetegségekkel küzdők stb.) megsegítésére vonatkozóan, a Covid19 tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy sokszor éppen ők voltak az első áldozatok. Ezeknek a kutatási programoknak vizsgálniuk kellene konkrétan az idősek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése terén tapasztalható egyenlőtlenségeket, a gyermekek és a fiatalok mentális egészségét, a kórházak és a közelben végzett gyógyítás egymást kiegészítő jellegét, valamint az egészségügyi rendszerek megszervezésével kapcsolatos – többek között digitális – innovációkat. Mindig magukban kell foglalniuk a nemi alapú megközelítést, amely biztosítja a nők szükségleteinek megfelelő figyelembevételét;

19.

A lakosságnak a várható katasztrófákra és járványokra való felkészítése olyan létfontosságú feladat, amelyben a HERA-nak részt kell vennie. Uniós szinten meg kell erősíteni és koordinálni kell a közegészségügyre, az egészségfejlesztésre, valamint a digitális felzárkóztatásra és a dezinformáció elleni küzdelemre irányuló megelőzési programokat. Az egészségügyi megelőzés ezen megközelítéseinek minden közpolitikát átfogónak kell lenniük. A HERA fellépésére az „EU az egészségért” program keretében kidolgozott ambiciózusabb európai megelőzési politika részeként kell, hogy sor kerüljön. Az „EU az egészségért” programot meg kell erősíteni, és abban jobban figyelembe kell venni a mentális egészséggel, a fogyatékosságokkal és a krónikus betegségek elleni küzdelemmel kapcsolatos kihívásokat is.

20.

Kutatási tevékenységek révén konkrét tanulságokat is le kell vonni a Covid19-válságból és az ukrajnai háborúból. Ezért intézkedéseket kell hozni az egészségügyi rendszerek gyors reagálására és az ellenintézkedések (moduláris kórházak, mobil és egyszerűsített orvostechnikai eszközök, mobil orvosi egységek, „kisméretű” oltási központok, elegendő képzett egészségügyi személyzet mozgósítása stb.) helyi szinten történő gyors bevezetésére vonatkozóan.

21.

Különös figyelmet kell majd fordítani az elszigetelt vidéki térségek, a hegyvidéki területek és a legkülső régiók sajátos kihívásaira. Meg kell jegyezni, hogy az ilyen irányú fellépések nagyrészt hiányoznak a HERA 2022. évi munkaprogramjából, amit a Régiók Európai Bizottsága sajnálatosnak tart, és kéri, hogy ezt már 2023-ban vizsgálják felül.

22.

A Régiók Európai Bizottsága úgy látja, hogy mindezek a fellépések nem sértik a tagállamok hatásköreit, ellenkezőleg, lehetőséget kínálnak az egyes tagállamok számára arra, hogy a régiókkal együttműködve hatékonyabban védjék meg lakosságukat.

23.

A jövőbeli válságok kezelése szempontjából hasznos lehet, ha az Európai Bizottság részletes elemzést készít arról, hogy a világjárvány éveiben milyen egészségügyi célú kiadásokra került sor a kohéziós alapokból és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből. A nemzeti, regionális és helyi bevált gyakorlatokat is ki lehetne emelni, hogy a jövőbeli egészségügyi válságmegelőzési és -kezelési intézkedések kialakítása során támaszkodni lehessen ezekre.

24.

A Régiók Európai Bizottsága kéri, hogy a válságokra való felkészülés és az egészségügyi rendszer megerősítésének később óhatatlanul növekvő kiadásai különleges megközelítést élvezzenek az európai szemeszter keretében, és folyamatosan támogathatóak legyenek a kohéziós politikai alapból „a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezés” nyomán. Aggodalommal jegyzi meg, hogy az egészségügyi kiadások eleddig csak nagyon kis részét tették ki a helyreállítási tervnek, és felszólít a városok és régiók egészségügyi és polgárvédelmi rezilienciájának és felszerelésének fokozott támogatására.

25.

Emlékeztet arra, hogy a városoknak és régióknak az EU-val és a tagállamokkal együtt aktívan részt kell venniük ezeknek az új lakosságvédelmi megközelítéseknek a kidolgozásában. Ez fokozottan érvényes olyankor, ha különleges egészségügyi hatáskörük van vagy kórházrendszert és egészségügyi ellátórendszert működtetnek. Ezt a szerepet országos és uniós szinten egyaránt el kell ismerni az aktív szubszidiaritás elvének megfelelően.

Az ukrajnai háború tanulságai

26.

A Régiók Európai Bizottsága üdvözli, hogy a HERA részt vesz az ukrán menekülteknek az EU-ban folytatott oltási kampányában, és támogatja az uniós polgári védelmi mechanizmust, amely a gyógyszeripar és az egészségügyi minisztériumok támogatásának köszönhetően biztosítja a gyermekek számára az oltóanyagokat és más alapvető orvosi eszközöket.

27.

A Régiók Európai Bizottsága úgy véli, hogy az ukrajnai háború határozottan emlékeztet arra, hogy Európának mindenféle válságra fel kell készülnie: ahogyan a Covid19 is előzetes figyelmeztetés nélkül sújtotta területeinket, az EU közvetlen szomszédságában zajló fegyveres konfliktusra sem voltunk felkészülve. Ennek az egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatása folyamatosan növekszik, különösen Közép- és Kelet-Európában, és azt szorosan nyomon kell követni annak érdekében, hogy elkerüljük egy olyan pont elérését, ahonnan nincs visszaút. A HERA elemzési és előrejelzési kapacitásait gyors ütemben fejleszteni kell annak biztosítása érdekében, hogy a következő küszöbön álló katasztrófa ne érje meglepetésként az Európai Uniót.

28.

Ezért újólag megerősíti, hogy elsőbbséget kell biztosítani annak, hogy valamennyi tagállamban és az EU valamennyi régiójában meg tudják erősíteni az egészségügyi rendszerek azon képességét, hogy gyorsan alkalmazkodjanak az előre nem látható eseményekhez. Ebben az értelemben az „egészségügyi veszélyeztetettségi eredménytábla” és az egészségügyi rendszerek „stress test”-programja (terhelhetőségi tesztje) minden eddiginél nagyobb prioritást élvező intézkedésnek tűnik.

29.

A Régiók Európai Bizottsága felhívja a figyelmet a polgári atomenergia-infrastruktúrák esetleges sérüléseiből adódó sugárzásnak való kitettség veszélyére, valamint a krónikus betegségek – köztük a rák és a HIV-fertőzés – kezelése megszakításából eredő kockázatokra (Ukrajnában az egyik legmagasabb a HIV előfordulási aránya Európában). Ezek a veszélyek valószínűleg a fogadó országok egészségügyi rendszereit is érintik majd.

30.

Az ukrajnai háború, amelynek következtében több millió be nem oltott ember érkezik az EU-ba, ösztönzőleg hat a nemzetközi együttműködés megerősítésére az ellenintézkedésekhez – többek között az oltóanyagokhoz – való hozzáférés biztosítása terén, amit különösen a szomszédságunk országai számára kell elérhetővé tenni. A Régiók Európai Bizottsága ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a HERA 2022. évi munkaprogramjában ezek az intézkedések alig jelennek meg.

Ipari és közbeszerzési politika az egészségügy szolgálatában

31.

A Régiók Európai Bizottsága üdvözli a válság kezdete óta tett kezdeményezéseket az ellenintézkedések elérhetőségének felgyorsítására, valamint a válságkezelési intézkedésekre vonatkozó tanácsi rendelettervezetet. Ennek ellenére úgy véli, hogy az egészségügyi válságokra való hatékony felkészülés a jelenlegi javaslatoknál több eszközt követel meg.

32.

Hangsúlyozza, hogy ipari és innovációs politikára már a válságok előtt is szükség van, és mindenáron új szabályozási és fellépési keretet kell kigondolni, amely lehetővé teszi az EU egészségügyi szuverenitását és azt, hogy képes legyen iparosítani a K+I-ból származó termékeket.

33.

Véleménye szerint az Európai Uniónak lehetővé kell tennie, hogy a különféle válságok kezelésénél nagymértékben közös „alapvető fontosságú” ellenintézkedéseket a saját területén termeljék meg. Csupán az esetlegesen magasabb beszerzési költségeket is vállaló proaktív közbeszerzési politikával érhető el, hogy az Unióban állítsuk elő ezeket az „alapvető” gyógyszereket – ideértve a bennük lévő hatóanyagokat is –, egészségügyi berendezéseket, teszteket, diagnosztikumokat és védőfelszereléseket. Ma még nem látható át, hogyan lehet majd az uniós fellépésre vonatkozó szabályokkal és elvekkel elérni ezt a létfontosságú célkitűzést.

34.

Mély aggodalmát fejezi ki számos olyan vállalat nehézségei miatt, amelyek a válság kezdetén a hatóságok kérésére beruháztak, hogy pótolják a hiányokat, és amelyeket most magukra hagynak, inkább az EU-n kívülről szerezve be az eszközöket. Úgy látja, hogy a válság tanulságait nem sikerült levonni, és hogy ezzel a kérdéssel sürgősen foglalkozni kell. Különösen azt kéri, hogy a nemzeti és európai stratégiai készleteket lehetőleg mindig Európában gyártott termékekből állítsák össze és újítsák meg.

35.

A Régiók Európai Bizottsága arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy vizsgáljon meg és javasoljon egy megfelelő jogi keretet, amely mentesít az állami támogatásra és a közbeszerzésre vonatkozó szabályok alól, különösen az „alapvető” ellenintézkedések esetében. Ami jelenleg a csipek terén folyamatban van (lásd a csipekről szóló európai jogszabályt – „Chips Act”), annak az egészségügyben is elképzelhetőnek kellene lennie.

36.

Ennek az új jogi keretnek rugalmasabbá kellene tennie a – különösen az innovatív – közbeszerzés szabályait, meg kell erősítenie a külföldi beruházások ellenőrzését, és lehetővé kell tennie az oltóanyagokhoz hasonló egészségügyi innovációk fejlesztésének befejezése és forgalomba hozatala felgyorsításához hatékony hozzájárulást jelentő megfelelőösszegű közvetlen támogatást. Jogilag ugyanis az Európai Unió jelenleg nem léphet fel olyan formában, mint az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok, ami veszélyezteti az oltóanyagokhoz való hozzáférését.

37.

A Régiók Európai Bizottsága aggodalmát fejezi ki az elvesztegetett idő mennyisége miatt, sajnálja, hogy a HERA 2022. évi munkaprogramjának közzétételét nem kísérte egy erre irányuló kezdeményezés elindítása, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb nyújtson be javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak.

38.

A Régiók Európai Bizottsága tudomásul veszi az egészségügyi válságokra való felkészülés terén a K+I strukturálása kapcsán a közelmúltban elért eredményeket. A francia elnökség határozottan támogat egy bizonyos „közös európai érdeket szolgáló fontos projektet”, hogy az innovációnak az egészségügyi iparágak különböző szegmenseiben történő előmozdításával megerősítse az EU egészségügyi iparpolitikáját és stratégiai pozícióját ebben az ágazatban. Az Európai Bizottság egyébiránt 2021 áprilisában konzultációkat indított azzal a céllal, hogy a Horizont Európa 2023–2024-es munkaprogramjának keretében európai szintű közszektoron belüli társulást hozzon létre a világjárványokra való felkészültség témájában a tagállamok által végzett kutatás koordinálása érdekében. Jelenleg azonban nincsen olyan keret, amely koherenciát biztosítana a Horizont Európának a HERA küldetéseit potenciálisan támogató fellépései és a tervezett, 1,7 milliárd eurós költségvetés között, miközben a két korábbi keretprogramban 4 milliárd eurót szántak a világjárványokkal és az oltóanyagokkal kapcsolatos kutatásra. A Régiók Európai Bizottsága ezért a következőket kéri: — a HERA keretében egy pluralista és az érdekelt feleket bevonó tudományos tanács létrehozása a tudományos prioritások és egy, a Horizont Európa által követendő K+I-ütemterv meghatározása céljából, — a Horizont Európa keretében fokozott költségvetés-mozgósítási erőfeszítés a HERA K+I-igényeinek kielégítése érdekében, — vizsgálatok indítása egy, az egészségügyi válságokra való felkészüléssel és azok kezelésével foglalkozó jövőbeli „küldetés” létrehozásáról, amely horizontális megközelítést tenne lehetővé a Horizont Európa programon belül, illetve tudományos és operatív koordinációt biztosítana és garantálná valamennyi érdekelt fél bevonását, külön figyelmet szentelve a köz- és magánszféra közötti partnerség előmozdításának.

39.

Az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatás abszolút prioritásnak tűnik a HERA számára. Az antimikrobiális szereknek az állattenyésztésben és az emberi egészségvédelemben történő, egyaránt túlzott használata időzített bomba. Ha nem találunk rá mielőbb megoldást, akkor valószínű, hogy hamarosan olyan helyzetben találjuk magunkat, amelyben már „se orvosság, se kezelés” nem lesz elérhető. Az elmúlt évtizedekben forgalomba hozott új antibiotikumok szinte mindegyike az 1980-as években felfedezett különböző antibiotikum-családok generikus változatai. Amint azt a Számvevőszék 2019. évi jelentése (5) is mutatja, az Európai Bizottság egyelőre semmiféle meggyőző eredményt nem tud felmutatni ezen a területen. Ezért meg kell erősíteni a megelőző egészségügyi szolgáltatásokat, hogy azok keretében koordinálni lehessen az antimikrobiális szerek használatának ellenőrzésében helyi szinten, kórházakban és a közösségekben részt vevő összes szereplőt, ugyanakkor pedig be kell ruházni az új antibiotikumokkal és az alternatív megelőzési módszerekkel kapcsolatos kutatásokba;

40.

Egy új jogszabályi keret lehetővé tenné stratégiai partnerség kialakítását az EU és a gyógyszeripar között a közegészségügyi célkitűzések jobb figyelembevétele érdekében. A közvetlen uniós támogatásért cserébe európai iparosítást várunk, továbbá azt, hogy az EU kiváltságos hozzáféréssel rendelkezzen a termékekhez, valamint ellenőrzési joggal az ellenintézkedések ára és az engedélyezési politika felett.

41.

Felmerül a kérdés, hogy milyen K+I tevékenységek vannak tervbe véve, és mi ezekben a HERA szerepe. Mielőbb javítani kell ennek az összetevőnek a végrehajtását a Horizont Európában, és a HERA-t gyorsan el kell látni egy K+I-ütemtervvel, amely segít tisztázni, hogy miként is fog működni az az 1,8 milliárd euro, amely e program címén szerepel a költségvetésében.

42.

A Régiók Európai Bizottsága hangsúlyozza, hogy haladéktalanul meg kell erősíteni azokat az innovatív kkv-kat, amelyek tevékenysége egészségügyi ellenintézkedésekhez, vagy bármilyen más, a népességcsoportok védelmét és a válságok kezelését lehetővé tevő berendezéshez és védőfelszereléshez kapcsolódik. Ez először is a vállalkozásalapítás és az innováció támogatását jelenti, ami leginkább a városok és a régiók hatásköre, majd pedig segíteni kell, hogy a vállalkozások növekedjenek, és képesek legyenek klinikai vizsgálatokat levezetni és az Unióban legyártani a termékeket.

43.

Ez jelentős beruházásokat jelent, és az érintett vállalkozások tőkéjének megerősítését igényli. Szükségesnek látszik tehát az Európai Innovációs Tanács (EIC) mozgósítása, hogy jobban az ellenintézkedések kifejlesztése és az egészségügyi válságok kezelése köré lehessen szervezni egy uniós innovációs ökoszisztémát, és meg lehessen erősíteni a kockázati- és fejlesztésitőke-támogatási eszközöket az innovációs vállalkozások növekedése és Unióban tartása érdekében. Ezeknek a fellépéseknek lehetővé kell tenniük az ellenintézkedések kifejlesztésével és előállításával járó ipari kockázat megosztását is.

44.

Az egészségügyi ellenintézkedések hatékonyságának feltétele a klinikai vizsgálatok dinamikusabb, az etikai szabályoknak való megfelelést és a személyes adatok védelmét biztosító irányítása. A HERA-nak erősebb keretet kell biztosítania az EMA-val való együttműködésre a közepes és nagyszabású klinikai vizsgálatok koordinálása érdekében, ami a Covid19-válság tetőpontján fájdalmasan hiányzott. A „Vaccelerate” és a „HERA-inkubátor” kezdeményezés biztató kezdet e hiányosságok pótlásához, ugyanakkor egyértelműbb operatív kapcsolatokat kell kialakítani a nemzeti hatóságokkal az esetleges szabályozási vagy protokollal kapcsolatos akadályok gyorsabb felszámolása érdekében. Az új európai gyógyszerstratégia felülvizsgálatának jelentős fejlesztéseket kell lehetővé tennie, például az európai forgalombahozatali engedélyt igénylő gyógyszerek klinikai vizsgálataira vonatkozó engedélyek központosítását.

45.

A kutatási infrastruktúrák szintén kulcsfontosságúak. A határokon átnyúló súlyos egészségügyi veszélyek kezeléséhez elengedhetetlenek a megfelelő elemző létesítmények, a nagy teljesítményű számítógépek, az epidemiológiai tanulmányokadattárai, valamint a felmerülő veszélyek elemzésére szolgáló átfogó kohorszvizsgálatok és a reagálással összefüggő forgatókönyv-modellek.

Megelőzésre és szolidaritásra épülő nemzetközi fellépés

46.

A Régiók Európai Bizottsága úgy véli, hogy az EU-nak érdeke ott fellépni, ahol az új egészségügyi kockázatok felbukkannak, csökkentve ezzel az Unió kockázatoknak való kitettségét. A HERA-nak tehát rendelkeznie kell az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy számos partnerrel működhessen együtt (többek között nemzetközi szinten az ENSZ-szel és az Európa Tanáccsal is), és az érintett országokkal együttműködve jelentős összegű támogatások bevetésével már a kockázatok azonosításakor részt vehessen fellépésekben az EU határain kívül is. Az együttműködésnek a felkészülési szakaszra, valamint a megelőzési, a sebezhetőségek csökkentését célzó és a társadalmakat a válságokra felkészítő fellépésekre is ki kell terjednie. Ennek érdekében a HERA-nak partnerségeket kellene kialakítania a civil társadalmi szereplőkkel, a helyi és nemzetközi szintű nem kormányzati szervezetekkel, valamint a kockázatmegelőzési programokban részt vevő multilaterális szervezetekkel.

47.

Az oltóanyagok és más egészségügyi termékek szellemi tulajdonjogának feloldása nem elégséges megoldás, amennyiben a kevésbé fejlett országoknak nincs kapacitásuk a saját termelés fejlesztésére. A Régiók Európai Bizottsága támogatja bizonyos gyógyszerek árának szükség esetén történő szabályozását és a gyógyszeripar kötelezését gyártási engedélyek kibocsátására, amint azt a WTO is javasolja. Kéri, hogy az uniós szakpolitikák járuljanak hozzá a legkevésbé fejlett országok sajátos körülményeihez igazított termékek fejlesztéséhez. Szeretné, ha az Unió politikailag aktívan elköteleződne a technológiatranszfer és a helyben történő termelés támogatása mellett, és megfelelő összegű közvetlen támogatással hozzájárulna a népességcsoportok egészségügyi ellátásának biztosításához mindenütt, ahol erre szükség van.

48.

A Régiók Európai Bizottsága tudomásul veszi és osztja az európai polgárok igen határozott elvárásait arra vonatkozóan, hogy az EU nagyobb szerepet kapjon az egészségügy területén. Megjegyzi, hogy a Szerződések 168. cikkének jelenlegi igen korlátozó megfogalmazása most akadályozza ezt, és úgy véli, hogy az egészségbiztonsággal kapcsolatos európai hatáskörök megerősítésének kérdését az Európa jövőjéről szóló konferencia végén napirendre kell tűzni. A belső piac kapcsán meglévő uniós hatásköröknek már most is lehetővé kell tenniük, hogy az egészségügy területén szélesebb körű legyen a közösségi fellépés; lehetőséget kell biztosítani „az EU az egészségért” program megerősítésére, és az uniós egészségügyi minisztereknek nagy rendszerességgel kellene összeülniük egy külön tanácsi formáció keretében ahelyett, hogy évente csupán két ülést tartanának a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi (EPSCO) Tanács ülésének mellékszálaként.

---

(1)  https://cor.europa.eu/en/news/Pages/COVID-19-CoR-President-calls-for-a-EU-Health-Emergency-Mechanism-to-support-regions-and-cities.aspx.

(2)  HL C 440., 2020. 12. 18., 15. o.

(3)  https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:12008M005:HU:HTML.

(4)  Különösen a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ (ERCC – polgári védelem), az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC).

(5)  https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did={8892C8C4-6776-4B27-BE36-C181456EED71}.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az uniós gazdaság a Covid19 után: a gazdasági kormányzásra gyakorolt hatások

(2022/C 301/07)

Előadó: Elio DI RUPO (BE/PES), a vallon kormány miniszterelnöke Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós gazdaság a Covid19 után: a gazdasági kormányzásra gyakorolt hatások COM(2021) 662 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság „Az uniós gazdaság a Covid19 után: a gazdasági kormányzásra gyakorolt hatások” címmel közleményt terjesztett elő, valamint hogy a közleményben nyitottnak mutatkozik a gazdasági és költségvetési szabályok reformja iránt, többek között a Covid19-válság hatásának figyelembevétele tekintetében; üdvözli továbbá annak bejelentését, hogy az Európai Bizottság 2022 közepén jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni;

2.

úgy véli, hogy az európai gazdasági kormányzás reformjának figyelembe kell vennie az Európa jövőjéről szóló konferencián megvitatott polgári javaslatokat is;

3.

emlékeztet arra a többek között a 2020. és 2021. évi barométerében (1) tett megállapításra, hogy a Covid19-válság többdimenziós hatásai aszimmetrikusak és területi dimenziókkal bírnak; e hatások felerősítik a tagállamok között és a tagállamokon belül a régiók között fennálló, már korábban is meglévő különbségeket, hiszen továbbra is a helyi és regionális önkormányzatok állnak a világjárvány és annak hatásai elleni küzdelem, valamint a polgárok és a vállalkozások számára nyújtott támogatási intézkedések végrehajtása, illetve a fokozatos és fenntartható helyreállítás előkészítése tűzvonalában;

4.

megjegyzi, hogy a polgárok Unió-szerte a hatóságokhoz, az államhoz, a régiókhoz, valamint a helyi és regionális önkormányzatokhoz fordulnak, hogy azok segítsenek nekik megbirkózni úgy a Covid19-világjárvány következményeivel, mint az EU által óhajtott környezeti és digitális átállással, illetve újabban az ukrajnai háború következményeivel;

5.

kiemeli, hogy már a Covid19-válság előtt is jelentős beruházási elmaradás volt egyes tagállamokban, például az infrastruktúra felújítása és az épületek felújítása terén, és hogy közberuházásokat függesztettek fel a válság kezelésének finanszírozása érdekében, azonban minél hosszabb ideig késnek ezek a beruházások, annál drágábbá válnak;

6.

megjegyzi, hogy az EU döntő pillanathoz érkezett, és meg kell találnia a módját és eszközeit annak, hogy biztosítsa az európai polgárok kohézióját és jólétét;

A válságra adott válasz

7.

üdvözli az Európai Bizottság által kibocsátott kötvényekből finanszírozott SURE program sikerét, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa annak megfelelő nyomon követését egy fehér könyv előterjesztésével, amely a SURE program értékelésére alapulva ismertetné egy állandó európai munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszer létrehozásának szakpolitikai lehetőségeit;

8.

üdvözli továbbá a NextGenerationEU zöldkötvény-kibocsátás – a világ legnagyobb zöldkötvény-kibocsátása – sikerét; ezek a kötvények a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül hozzájárulnak az éghajlatvédelmi beruházások finanszírozásához;

9.

ismételten leszögezi: támogatja, hogy – az euróövezet történetében először – alkalmazták a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) általános mentesítési rendelkezését; e rendelkezés alkalmazása fontos szerepet játszott a tagállamok, a régiók, valamint a helyi és regionális önkormányzatok által a jelenlegi válságra adott válaszban, mivel lehetővé tette, hogy az állami költségvetéseket teljes egészében a Covid19-világjárvány következményeinek, különösen a szociális következményeknek a mérséklésére használják fel;

10.

hangsúlyozza, hogy az ukrajnai háború megmutatta az energiafüggetlenség fontosságát az Európai Unió számára, és kiemeli, hogy fel kell gyorsítani az energetikai átállást; attól tart azonban, hogy a földgáz és az atomenergia fenntartható energiaként való besorolása a taxonómiai rendeletben olyan ösztönzőket fog teremteni, amelyek ellentétesek a megújuló energia gyors fejlesztésével;

11.

sajnálja, hogy az említett intézkedések következtében nőtt az országok államadóssága, amelynek mértéke 2020-ban 13 százalékponttal emelkedett, és uniós szinten a GDP 92 %-át, az euróövezetben pedig a GDP 100 %-át (2) érte el;

12.

úgy véli, hogy amennyiben a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő mentesítési rendelkezést a gazdasági kormányzási keret jelenlegi állapotában és az energiaválság, a geopolitikai instabilitás és a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás uralta helyzetben feloldanák, akkor a szükséges adósságcsökkentés érdekében újra megszorító intézkedések kerülnének bevezetésre, így mindez hatalmas gazdasági, társadalmi és környezeti költségekkel járna; ezért kéri, hogy a felülvizsgált gazdasági kormányzási keret mihamarabbi bevezetésééig továbbra is alkalmazzák az általános mentesítési rendelkezést;

13.

egyetért az Európai Költségvetési Bizottság arra vonatkozó elemzésével, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjának az államadósság fenntarthatóságát kell eredményeznie, egy fő működési szabály – az állami kiadások fokozatos ütemezése – alapján annak érdekében, hogy az adósságráta fokozatosan, a nemzeti körülményeknek megfelelő ütemben csökkenjen a fenntartható mértékre (3);

Felülvizsgált kormányzási keret

14.

hangsúlyozza, hogy az európai gazdasági kormányzási keret jelentős hatással van minden kormányzati szintre, ezen belül is különösen a helyi és regionális önkormányzatokra, melyek a közkiadások közel egyharmadáért és a közberuházások több mint feléért felelnek az Európai Unió egészére nézve, bár a tagállamok között jelentős különbségek vannak e tekintetben (4);

15.

megismétli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a jelenlegi európai gazdasági kormányzási keret egyéb elemeinek öt nagy hibája van: a nemkívánatos prociklikus hatások, a nagyfokú komplexitás, a hatékonyság hiánya, a fenntartható fejlődéssel és a jólléttel kapcsolatos mutatók elégtelen figyelembevétele, és végül az átláthatóság és a demokratikus legitimitás hiánya;

16.

úgy véli, hogy a felülvizsgált európai gazdasági kormányzási keretnek átlátható döntéshozatalt kell biztosítania, amelyben az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, valamint – a tagállamok belső hatásköreitől függően – a jogalkotási hatáskörrel rendelkező parlamenti közgyűlések is részt vesznek. Ennek a részvételnek a helyi és regionális önkormányzatok, a szociális partnerek, a civil társadalom és a tudományos közösség bevonását is lehetővé kell tennie;

17.

úgy véli, hogy ennek a felülvizsgált keretnek az államadósság rendkívül magas szintjét is figyelembe kell vennie, amelyet fokozatosan kell csökkenteni, hiszen azt a Covid19-válság, a természeti katasztrófák és más rendkívüli körülmények költségei, a tagállamok közötti és azokon belüli jelentős különbségek, az új makrogazdasági helyzet (nagyon alacsony kötvénykamatok, szűk monetáris politikai mozgástér, nagy bizonytalanság az inflációt, a kamatlábakat és a munkaerőpiacot tekintve), a megszorító intézkedések elkerülésének szükségessége, valamint a környezetvédelmi, energiaügyi, technológiai és szociális követelmények miatt nem lehet egyik napról a másikra jelentősen csökkenteni;

18.

megismétli azon álláspontját, hogy az adóztatás kapcsán meg kell szüntetni az egyhangú határozathozatalt, hogy az Európai Unió más szakpolitikai területekhez hasonlóan minősített többséggel hozhassa meg a szükséges határozatokat. Ez ugyanis lehetővé teszi az adóvisszaélések elleni küzdelem és a tagállamok közötti információmegosztás terén való előrelépést. Ez a rendelkezés továbbra is tiszteletben tartja a nemzeti, regionális vagy a helyi szint hatásköreit az adók beszedése vagy az adókulcsok megállapítása terén;

19.

határozottan úgy véli, hogy az alkalmazandó szabályoknak a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok, valamint a polgárok számára is világosan érthetőnek kell lenniük; ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság a megfigyelhető mutatókat alkalmazó, egyszerűsített költségvetési szabályok mellett foglalt állást; emlékeztet továbbá arra, hogy alapvető fontosságú, hogy a szabályok egy kontraciklikus, a konjunkturális hatásoktól megtisztított stabilizációt is magukban foglaljanak;

20.

úgy véli, hogy a rendezett költségvetéseket célzó kormányzási keretnek nemcsak átgondolt kiadásokon, hanem megfelelő és kiegyensúlyozott bevételeken is kell alapulnia; emlékeztet arra, hogy az adókijátszás és az adócsalás miatt évente több száz milliárd eurótól esnek el az állami költségvetések az EU-ban, és hogy az adócsalás elleni küzdelem az egyik olyan kulcsfontosságú terület, amelyen az európaiak többsége nagyobb uniós beavatkozást kíván;

21.

úgy véli, hogy a gazdasági kormányzásnak a költségvetési fegyelemmel kapcsolatos mutatók, illetve a társadalmi kohézióval, valamint az infrastruktúra és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások – mint például a közegészségügy és a jóllét – valamennyi polgár számára történő rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos mutatók közötti egyensúlyon kell alapulnia; ezért úgy ítéli meg, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló – és változatosabb mutatókat, köztük a munkanélküliségi rátát is tartalmazó – eljárás nyomán a megreformált gazdasági kormányzásnak más környezeti és társadalmi célkitűzéseket is figyelembe kell vennie; ezek a szempontok nem szorulhatnak háttérbe a költségvetési fegyelemmel kapcsolatos mutatókkal szemben;

22.

ismételten javasolja, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásba a regionális eltérésekre vonatkozó kiegészítő mutatókat is foglalják bele, és úgy látja, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás a fenntartható fejlődési célok megvalósításában elért eredményeket is figyelembe vehetné, e célok ugyanis nemcsak a környezet védelmére terjednek ki, hanem társadalmi, gazdasági és kormányzási kritériumokat is tartalmaznak, és azokat világszerte 193 állam támogatja;

23.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok makrogazdasági egyensúlyhiányainak kezelésére szolgáló eljárások keretében hozott korrekciós intézkedések régiónként eltérő hatást fejtenek ki és különösen kedvezőtlen következményekkel járnak a kevésbé diverzifikált gazdasággal rendelkező régiókban, például a legkülső régiókban, amelyek az EUMSZ 349. cikkében meghatározott strukturális és rendkívüli korlátokkal jellemezhetők. Ezek a régiók rendkívül érzékenyek a külső sokkhatásokra, és itt a megszorító gazdaságpolitikák hatására nagyobb mértékben csökken a beruházás és a foglalkoztatás;

A közberuházások átgondolt előmozdítása

24.

továbbra is úgy véli, hogy az európai gazdasági kormányzási keret részben felelőssé tehető a közberuházások szintjének az euróövezet válságából eredő nagymértékű visszaeséséért, mivel nem veszi eléggé figyelembe a folyó kiadások és a hosszú távú beruházási kiadások közötti különbséget; 2009 és 2018 között az EU-ban a közberuházások szintje összességében 20 %-kal csökkent a GDP arányában kifejezve; a helyi és regionális önkormányzatok által végrehajtott beruházások közel 25 %-kal, illetve 40 %-kal vagy annál is nagyobb mértékben csökkentek több, a válság által leginkább sújtott tagállamban (5). Úgy véli, hogy feltétlenül el kell kerülni, hogy a Covid19-válságot követően megismétlődjön egy ilyen forgatókönyv. A gazdaság újraindításához jelentős mértékben hozzájárulhatnak a helyi és regionális beruházások;

25.

emlékeztet az Európai Költségvetési Tanács azon megállapítására, miszerint azon tagállamok, melyekben a közberuházások szintje magas, hajlamosak ezt jelentősen csökkenteni a túlzotthiány-eljárás során (6), valamint arra, hogy az Európai Bizottság maga is megállapította, hogy a költségvetési keret nem akadályozta meg a beruházások csökkenését (7);

26.

hangsúlyozza, hogy az e tárgyban született 2015-ös értelmező közleményről szóló véleményében (8) az RB már kifejtette, hogy a beruházásokkal kapcsolatban a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasság túlságosan korlátozó és szűk körű, azt egyébként is csak két tagállam kérte, és még ezekben az esetekben is csak minimális volt a hatása;

27.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak ugyanakkor óriási finanszírozási igényekkel kell szembenéznie ahhoz, hogy megfeleljen napjaink nagy kihívásainak: az Európai Bizottság szerint évente 650 milliárd euróra lenne szükség csak a zöld és a digitális átálláshoz (9), valamint évente közel 200 milliárd euróra a szociális infrastruktúrák terén (10);

28.

úgy véli, hogy a jelenlegi, rendkívüli közkiadásokat igénylő helyzetben a közberuházások, köztük a helyi és regionális önkormányzatok által eszközölt beruházások deficitfinanszírozásától való (a jelenlegi költségvetési keret általi) eltántorítás azt eredményezheti, hogy a beruházások mértéke nem lesz elegendő, ennek pedig a jövő generációk és az EU által meghatározott – többek között éghajlatvédelmi – célkitűzések látják kárát;

29.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság végre egyértelműen elismeri, hogy a kormányzási keretnek ösztönöznie kell a beruházásokat, különösen a zöld, a digitális és a rezilienciát fokozó közberuházásokat;

30.

megismétli azt a már gyakran kifejezett kérését, hogy a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok által a strukturális és beruházási alapok társfinanszírozása keretében támogatott kiadásokat, a vonatkozó uniós társfinanszírozási korlátokkal összhangban, ne sorolják a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott strukturális, állami vagy azzal egyenértékű kiadások közé: ez egy „társfinanszírozási aranyszabály” lenne; hangsúlyozza, hogy a kormányzatok olyan közberuházásai, amelyek például a fenntartható zöld, digitális és társadalmi átállásra vagy az európai versenyképesség megőrzésére irányulnak, fontosak a jövő nemzedékek számára, ezért ezeket a kormányzati közberuházások között megfelelően kell kezelni;

31.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen társfinanszírozási aranyszabály – a strukturális és beruházási alapokból támogatott projektek típusából adódóan automatikusan – különösen kedvező lenne a jelenlegi nagy kihívások kezelése és az európai prioritások – úgymint gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a reziliencia megerősítése, a szociális, környezetvédelmi és digitális politikák végrehajtása stb.– megvalósítása érdekében tett erőfeszítésekhez; ha tehát a költségvetési kereten belül ezeket kedvezőbben kezelnénk, az erősítené az európai politikák általános koherenciáját;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy miután a Covid19-világjárvány által okozott gazdasági és költségvetési károk figyelembevételével újrafogalmazta a javaslatait, nyújtson be fehér könyvet a gazdasági kormányzás átalakításáról, amely, a vonatkozó uniós társfinanszírozási korlátokkal összhangban, egy aranyszabály bevezetésén alapulna. Értékelésében az Európai Bizottságnak más eszközöket is figyelembe kell vennie, például a kiadási szabályt, amely a gazdasági növekedés tendenciája és az adósság szintje alapján korlátozza az összes államháztartási kiadás éves növekedését, és az átláthatóság előmozdításával, az adminisztratív terhek csökkentésével, valamint a költségvetési fegyelem és az állami beruházások megfelelő kapacitásának megőrzése közötti egyensúly megteremtésével a közbizalom fenntartását szolgálhatja;

33.

emlékeztet arra, hogy ezek a beruházások természetüknél fogva általános érdekű európai beruházások, melyek a fenntartható növekedés és a területi kohézió fokozása szempontjából nyilvánvaló fellendítő hatással bírnak;

34.

javasolja továbbá egy „környezetvédelmi és társadalmi kohéziós aranyszabály” felállítását, amely kizárja az olyan projekteket támogató közberuházások számviteli beszámítását, amelyek célja a fenntartható fejlődési célokban és a zöld megállapodásban meghatározott, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható társadalom felé történő átmenet előmozdítása, tekintve, hogy e beruházások nemcsak a Covid19-világjárványt követő gazdasági helyreállítás szempontjából alapvető fontosságúak, hanem a jövő generációk jólétének és életminőségének biztosítása miatt is;

35.

véleménye szerint megoldást jelenthet az is, ha a helyi és regionális önkormányzati szektort kivonják a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak hatálya alól. Az ebben a szektorban végrehajtott közberuházások 2019-ben az Európai Unió szintjén az összes közberuházás 49,2 %-át tették ki (11), miközben az Európai Unió helyi önkormányzati szektorának bruttó adóssága az Európai Unió bruttó hazai termékének mindössze 6,0 %-a (12), tehát nem ez a szektor okozza a magas államadósságot. Ráadásul a helyi önkormányzati szektor csak beruházások érdekében vállal adósságot, a folyó kiadásokkal járó makrogazdasági stabilizáció érdekében nem, és a helyi önkormányzatok a regionális vagy nemzeti kormányzat belső költségvetési ellenőrzése alatt állnak. Az RB nyomatékosan kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, lehet-e mentesíteni a helyi önkormányzatokat a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak alkalmazása alól;

36.

úgy véli, hogy a kohéziós politika és az egyéb uniós politikák közötti kiegészítő jelleg és szinergiák biztosítása céljából, valamint a konvergenciafolyamat akadályozásának és a regionális egyenlőtlenségek növekedésének elkerülése érdekében általánosságban figyelembe kell venni a „ne árts a kohéziónak” elvet, amely a nyolcadik kohéziós jelentésről szóló európai bizottsági közleményben szerepel;

37.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy 2022 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot a gazdasági kormányzási keret átdolgozására, amely különösen az említett aranyszabályokkal kombinált kiadási szabály bevezetésén alapulna, és képes lenne egyensúlyt teremteni a költségvetési fegyelem és a megfelelő állami beruházási kapacitás fenntartása között;

38.

javasolja azonban, hogy a kormányok által az aranyszabályok valamelyikének hatálya alá tartozónak minősített kiadások megfelelőségének biztosítása érdekében azok alkalmazását két szinten szigorúan felügyeljék: a független nemzeti költségvetési tanácsok szintjén és az Európai Költségvetési Tanács szintjén, amelynek évente nyilvános jelentéseket kell benyújtania a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek;

Alaposan felülvizsgált európai szemeszter

39.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági kormányzás, amelynek gyakorlati megvalósítása az európai szemeszter koordinációs ciklusán keresztül történik, a reformok végrehajtása terén nem kellően hatékony;

40.

hangsúlyozza továbbá, hogy az európai szemeszter keretében tervbe vett reformok kiterjedését – különösen az uniós szintű relevanciájuk és hozzáadott értékük vonatkozásában – soha nem határozták meg európai uniós jogszabályokban. Úgy véli, hogy e meghatározás hiánya akadályozza a lehetséges kölcsönhatásokat a nemzeti szinten végrehajtott reformok és a közösségi politikák (jogszabályok és pénzügyi programok) között, és problémát jelent a szubszidiaritás elve szempontjából is;

41.

úgy véli, hogy az európai szemeszternek a benne megfogalmazott gazdasági és költségvetési célkitűzésekkel egyenrangúan és szinergiában kell keretet biztosítania az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban meghatározott környezetvédelmi és társadalmi kohéziós követelmények végrehajtásához, amelyek 2030-ig történő elérésére az EU és tagállamai elkötelezték magukat;

42.

meggyőződése, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok európai szemeszterbe történő bevonására vonatkozó magatartási kódexről szóló javaslata (13) orvosolni tudná a szemeszter hatékonyságbeli hiányosságát azzal, hogy biztosítja a helyi és regionális realitások alaposabb figyelembevételét; úgy véli továbbá, hogy e kódex megvalósítása továbbra is szükséges, annál is inkább, mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében készített nemzeti tervek részben az európai szemeszter országspecifikus ajánlásain alapulnak;

43.

úgy véli, hogy a szemeszter e kettős – mind a célkitűzéseit, mind a működési folyamatát érintő – módosítása megerősítheti magának a szemeszternek, és összességében az európai gazdasági kormányzási rendszernek a demokratikus legitimációját is, amely továbbra is túlságosan alacsony.

---

(1)  Régiók Európai Bizottsága: Az EU 2020. évi éves regionális és helyi barométere, 2020. október 12., Az EU 2021. évi éves regionális és helyi barométere, 2021. október 12.

(2)  Európai Bizottság: 2021. őszi európai gazdasági előrejelzések (angol nyelvű dokumentum), Institutional Paper, 160. sz., 2021. november.

(3)  Lásd az Európai Költségvetési Bizottság 2021. évi éves jelentését: https://bit.ly/3HqqvIQ (angol nyelvű).

(4)  2018. évi adatok. Forrás: Eurostat, adatkód: TEC00023 és TEC00022.

(5)  Eurostat, adatkód: TEC00022.

(6)  Európai Költségvetési Tanács: Assessment of EU fiscal rules with a focus on the six and two-pack legislation [Az uniós költségvetési szabályok értékelése, különös tekintettel a hatos csomagra és a kettes csomagra, angol nyelven érhető el], 76. o.

(7)  Európai Bizottság (2020), „A gazdasági kormányzás felülvizsgálata” (COM(2020) 55 final, 2020. február 5.).

(8)  Az RB véleménye: A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása, (HL C 313., 2015.9.22., 22. o.)(COR-2015-01185. sz. dokumentum), előadó: Olga Zrihen (BE/PES), elfogadva: 2015. július 9.

(9)  Európai Bizottság: Az uniós gazdaság a Covid19 után: a gazdasági kormányzásra gyakorolt hatások (COM(2021) 662 final, 2020. október 19.).

(10)  Európai Bizottság: Commission Staff Working Document: Identifying Europe’s recovery needs [Bizottsági szolgálati munkadokumentum – Európa helyreállítási szükségleteinek azonosítása, angol nyelvű](SWD(2020) 98 final, 2020. május 27.).

(11)  Forrás: Nemzeti számlák, Eurostat.

(12)  Forrás: Nemzeti számlák, Eurostat.

(13)  Az RB véleménye: Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex (COR-2016-05386. sz. dokumentum)(HL C 306., 2017.9.15., 24. o.), előadó: Rob Jonkman (NL/ECR), elfogadva: 2017. május 11.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A multinacionális csoportokra az Unióban alkalmazandó globális minimum-adómérték

(2022/C 301/08)

Főelőadó: Federico BORGNA (IT/PES) Referenciaszöveg: Javaslat tanácsi irányelvre a multinacionális csoportokra az Unióban alkalmazandó globális minimum-adómértékről COM(2021) 823 final

I.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

(7) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Habár biztosítani kell az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítását , ugyanakkor el kell kerülni a belső piacon működő kisebb multinacionális vállalatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat is. E célból ez az irányelv csak azokra az Unióban található szervezetekre alkalmazandó, amelyek az éves összevont árbevétel 750 000 000  EUR összegű küszöbértékét elérő multinacionális vállalatcsoportok vagy nagy árbevételű belföldi vállalatcsoportok tagjai. Ez a küszöbérték összhangban lenne a meglévő nemzetközi adószabályok, például az országonkénti adatszolgáltatási szabályok szerinti küszöbértékkel. Az irányelv a hatálya alá tartozó szervezeteket csoporttagként említi. Egyes szervezeteket sajátos céljuk és jogállásuk alapján ki kell zárni a rendelet hatálya alól. Az ilyen szervezetek nem nyereségorientáltak, közérdekű tevékenységeket végeznek, ennélfogva valószínűleg nem adókötelesek a helyük szerinti tagállamban. E sajátos érdekek védelme érdekében helyénvaló kizárni ezen irányelv hatálya alól a kormányzati szerveket, a nemzetközi szervezeteket, a nonprofit szervezeteket és a nyugdíjalapokat. Szintén helyénvaló kizárni a rendelet hatálya alól a befektetési alapokat és az ingatlanbefektetési vállalkozásokat, amennyiben azok a tulajdonosi lánc legfelső szintjén helyezkednek el, mivel az úgynevezett áteresztő szervezetek esetében az elért nyereség adóztatása a tulajdonosok szintjén történik.

Biztosítani kell az adóelkerülési gyakorlatok visszaszorítását. Ugyanakkor el kell kerülni a belső piacon működő kisebb multinacionális vállalatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat is. E célból ez az irányelv csak azokra az Unióban található szervezetekre alkalmazandó, amelyek az éves összevont árbevétel 750 000 000  EUR összegű küszöbértékét elérő multinacionális vállalatcsoportok vagy nagy árbevételű belföldi vállalatcsoportok tagjai. Ez a küszöbérték összhangban lenne a meglévő nemzetközi adószabályok, például az országonkénti adatszolgáltatási szabályok szerinti küszöbértékkel. Az irányelv a hatálya alá tartozó szervezeteket csoporttagként említi. Egyes szervezeteket sajátos céljuk és jogállásuk alapján ki kell zárni a rendelet hatálya alól. Az ilyen szervezetek nem nyereségorientáltak, közérdekű tevékenységeket végeznek, ennélfogva valószínűleg nem adókötelesek a helyük szerinti tagállamban. E sajátos érdekek védelme érdekében helyénvaló kizárni ezen irányelv hatálya alól a kormányzati szerveket (beleértve a helyi és regionális hatóságokat és azok társulásait is) , a nemzetközi szervezeteket, a nonprofit szervezeteket és a nyugdíjalapokat.

Indokolás

Magától értetődik.

2. módosítás

2. cikk (3) bekezdés a) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
a) államigazgatási szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet, nyugdíjalap , végső anyavállalatnak minősülő befektetési szervezet és végső anyavállalatnak minősülő ingatlanbefektetési vállalkozás ; vagy	a) államigazgatási szerv (beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat és azok társulásait is) , nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet, nyugdíjalap;

Indokolás

Pontosítás. Magától értetődik.

3. módosítás

3. cikk (31) bekezdés d) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
d) kormányzati szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet, nyugdíjalap , a multinacionális vállalatcsoporthoz nem tartozó befektetési szervezet, vagy – amennyiben az osztalék nyugdíjalap-tevékenységekkel összefüggésben kerül kifizetésre – a nyugdíjalapokkal azonos módon adózó életbiztosító részére teljesítik ;	d) kormányzati szerv (beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat és azok társulásait is) , nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet, nyugdíjalap;

Indokolás

Pontosítás. Magától értetődik.

4. módosítás

11. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazása a multinacionális vállalatcsoportban	Az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazása a multinacionális vállalatcsoportban
Ha a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata olyan harmadik országbeli joghatóságban található, amely nem alkalmaz elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt, a tagállamok biztosítják, hogy az Unióban található csoporttagok a helyük szerinti tagállamban a 13. cikkel összhangban a tagállamhoz rendelt összeg erejéig az adott pénzügyi évre vonatkozó kiegészítő adó (a továbbiakban: az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó) hatálya alá tartozzanak. Azok a csoporttagok, amelyek befektetési szervezetek vagy nyugdíjalapok, nem tartoznak az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá.	Ha a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata olyan harmadik országbeli joghatóságban található, amely nem alkalmaz elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt, a tagállamok biztosítják, hogy az Unióban található csoporttagok a helyük szerinti tagállamban a 13. cikkel összhangban a tagállamhoz rendelt összeg erejéig az adott pénzügyi évre vonatkozó kiegészítő adó (a továbbiakban: az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó) hatálya alá tartozzanak. A nyugdíjalapok nem tartoznak az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá.

Indokolás

Magától értetődik.

5. módosítás

12. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazása a végső anyavállalat joghatóságában	Az aluladóztatott kifizetések szabályának alkalmazása a végső anyavállalat joghatóságában
Ha a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata alacsony adómértéket alkalmazó joghatóságban található, a tagállamok biztosítják, hogy a valamely tagállamban található csoporttagok az adott pénzügyi évben – a 13. cikkel összhangban a tagállamhoz rendelt összeg erejéig – a végső anyavállalat joghatóságában található, alacsony adóterhelésű csoporttagok tekintetében az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzanak, függetlenül attól, hogy az adott joghatóság elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt alkalmaz-e. Azok a csoporttagok, amelyek befektetési szervezetek vagy nyugdíjalapok, nem tartoznak az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá.	Ha a multinacionális vállalatcsoport végső anyavállalata alacsony adómértéket alkalmazó joghatóságban található, a tagállamok biztosítják, hogy a valamely tagállamban található csoporttagok az adott pénzügyi évben – a 13. cikkel összhangban a tagállamhoz rendelt összeg erejéig – a végső anyavállalat joghatóságában található, alacsony adóterhelésű csoporttagok tekintetében az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá tartozzanak, függetlenül attól, hogy az adott joghatóság elismert jövedelem-hozzászámítási szabályt alkalmaz-e. A nyugdíjalapok nem tartoznak az aluladóztatott kifizetések szabálya szerinti kiegészítő adó hatálya alá.

Indokolás

Magától értetődik.

6. módosítás

36. cikk (2) bekezdés b) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
b) olyan kormányzati szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet vagy nyugdíjszolgáltatónak nem minősülő nyugdíjalap , amely adóügyi illetőséggel rendelkezik abban a joghatóságban, amelyben a végső anyavállalat található, és tulajdonosi érdekeltsége nem haladja meg a végső anyavállalat nyereségének és eszközeinek 5 %-át .	b) kormányzati szerv (beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat és azok társulásait is) , nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet vagy nyugdíjalap.

Indokolás

Pontosítás. Magától értetődik.

7. módosítás

37. cikk (3) bekezdés c) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
c) olyan kormányzati szerv, nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet vagy nyugdíjszolgáltatónak nem minősülő nyugdíjalap , amely adóügyi illetőséggel rendelkezik abban a joghatóságban, amelyben a végső anyavállalat található, és tulajdonosi érdekeltsége nem haladja meg a végső anyavállalat nyereségének és eszközeinek 5 %-át .	c) kormányzati szerv (beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat és azok társulásait is) , nemzetközi szervezet, nonprofit szervezet vagy nyugdíjalap.

Indokolás

Pontosítás. Magától értetődik.

8. módosítás

53a. cikk (új)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	Ezen irányelv hatálybalépését követően három évvel az Európai Bizottság felülvizsgálja annak eredményeit, és javaslatot tehet ezen irányelv módosítására, különösen az árbevételi küszöbérték és a minimális adómérték meghatározásának a nemzetközi szintű fejleményekkel összhangban történő kiigazítása tekintetében.

Indokolás

Mivel az Európai Bizottság az irányelv kidolgozásakor nem készített hatásvizsgálatot, a felülvizsgálat még fontosabb a végrehajtás eredményeinek és következményeinek elemzése szempontjából.

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

Általános megjegyzések

1.

üdvözli a Tanácsnak a multinacionális csoportokra az Unióban alkalmazandó globális minimum-adómértékről szóló irányelvre irányuló javaslatát (1);

2.

ismét hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke magában foglalja Európa kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen és árstabilitáson, valamint a teljes foglalkoztatottságot és a társadalmi haladást célzó, nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaságon alapuló fenntartható fejlődését, és hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113. cikke kimondja, hogy a Tanács egyhangúlag eljárva törekszik a belső piac létrehozásának és működésének biztosítására és a versenytorzulások elkerülésére;

3.

úgy véli, hogy az OECD által az adóalap-erózió és az EU-n kívülre történő nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések kidolgozása terén eddig elvégzett munka jelentős pozitív hatást gyakorolhat a helyi és regionális helyzetre is, nemcsak a tagállamok rendelkezésére álló adóbevételek növekedése szempontjából, hanem a nagyobb méltányosságnak és versenyképességnek a jelenleg nemzeti és helyi szinten kedvezőtlenebb adózási feltételekkel sújtott kkv-k számára történő biztosítása, valamint a foglalkoztatásra és a munkavállalókra gyakorolt pozitív hatás szempontjából is;

4.

meg van győződve arról, hogy a minimum-adómértékre vonatkozó javaslat bevezetése az első lépés az EU-n belüli igazságosabb adórendszer létrehozása felé, amelyre minden eddiginél nagyobb szükség van ahhoz, hogy a vállalkozások számára megfelelő verseny alakuljon ki az európai belső piacon, növekedjen Európa versenyképessége, és hogy elkerülhető legyen a termelési központok önkényes áthelyezése vagy bezárása, ami súlyos következményekkel jár a munkavállalókra nézve, akik kénytelenek új munkahelyet keresni vagy hosszadalmas ingázást vállalni, hogy elkerüljék munkahelyük elvesztését;

5.

teljes mértékben elengedhetetlennek tartja, hogy a szabályok ne növeljék a vállalkozások bürokratikus terheit, és ezáltal ne akadályozzák fejlődésüket, különösen a kutatás és az innováció, valamint a klímasemlegesség területén, amely nagyon fontos a zöld és digitális átállás biztosításához;

A szabályok tökéletes harmonizációja az EU-N belül

6.

reméli, hogy az irányelvet az uniós tagállamok átfogó és szabályszerű módon hajtják majd végre, az OECD-megállapodással is teljes mértékben összhangban: az EU-n belüli vagy az EU és harmadik országok közötti adóügyi minimumszabályok harmonizációjának elmulasztása a kettős adóztatással kapcsolatos vitákhoz vezethet, ami közvetlen negatív hatással van számos világpiaci vezető szerepet betöltő vállalatra, és a beszedett adóbevételek, a kereskedelem és a befektetések tekintetében potenciális következményekkel járhat a beszállítóikra nézve (amelyek gyakran kkv-k);

7.

elengedhetetlennek tartja, hogy az OECD észrevételei és a mintaszabályokkal kapcsolatos további technikai részletek teljes egészében bekerüljenek az uniós irányelvbe, és ne váljanak elhamarkodott átültetés áldozatává, a készülő rendeletből fakadó intézkedések kizárása nélkül;

8.

hangsúlyozza, hogy az irányelv végleges megfogalmazása és későbbi végrehajtása során fontos a közös és egyértelmű terminológia, mivel az irányelvben használt új fogalommeghatározások némelyike nem biztos, hogy teljes mértékben összhangban van a nemzetközi adójogban már elfogadott fogalommeghatározásokkal: a nagyobb jogbiztonság érdekében elengedhetetlen lesz az uniós irányelv fordításainak keresztellenőrzése, hogy az egyes országok adójogi fogalmaival pontos összhangot lehessen teremteni;

9.

a nagy belföldi csoportok tekintetében kéri, hogy a jogbizonytalanság elkerülése érdekében tegyenek meg mindent azért, hogy az új minimumadó összhangban legyen az uniós joggal, és határozottan ösztönzi, hogy – lehetőség szerint – egyszerűsítő intézkedéseket dolgozzanak ki e tisztán belföldi csoportok számára. Jelenleg nem világos, hogy hány nagy, tisztán belföldi csoport van az EU-ban, és hogy egy ilyen intézkedésnek milyen adóügyi és adminisztratív költségei lennének;

Együttműködés és egyenlő versenyfeltételek a harmadik országokkal

10.

reméli, hogy az OECD minimumadójának a jogszabályba való átültetése során az EU folyamatosan együttműködik globális partnereivel, és érvényesíti politikai iránymutatásait, hogy az európai vállalatok ne szembesüljenek szigorúbb szabályokkal, mint közvetlen versenytársaik, ami az EU számára kevésbé nyitott, alacsonyabb gazdasági növekedéssel, kevesebb munkahellyel, az innovációs kihívásokra adandó válaszokra fordítható korlátozott kapacitással és erőforrásokkal rendelkező üzleti környezetet teremtene. Úgy véli, hogy különösen az Egyesült Államoknak az első pillértől való távolmaradása veszélyeztetheti az OECD-megállapodás egészének célját és egyensúlyát;

11.

kéri, hogy az EU gondosan kísérje figyelemmel a második pillér rendszerének bevezetése által a befektetők és a vállalatok magatartására gyakorolt hatást, hogy megértse, hogyan hatnak majd az új szabályok a beruházásokra, a foglalkoztatásra, a növekedésre, a kereskedelemre vagy az adózás gyakoriságára. Ez a nyomon követés elengedhetetlen a munkavállalókra (alacsonyabb bérek formájában), a fogyasztókra (magasabb árak révén) vagy a részvényesekre (alacsonyabb osztalékok révén) gyakorolt negatív hatások elkerülése érdekében. Mivel létfontosságú, hogy az EU valamennyi fő kereskedelmi partnere alkalmazza a minimumadót, elengedhetetlen, hogy az EU-n kívüli országok alkalmazkodjanak a nemzetközi szabályokhoz annak elkerülése érdekében, hogy az uniós vállalatokra szigorúbb rendszer vonatkozzon, mint másokra, és ki legyenek szolgáltatva egy koordinálatlan globális rendszernek;

12.

hangsúlyozza, hogy az aluladóztatott kifizetések szabálya bizonyos mértékig korlátozhatja a vállalatok közötti egyenlőtlen versenyfeltételeket, de ez nem oldja meg teljesen a helyzetet, különösen azért nem, mert a szabály gyakorlati alkalmazása igen bonyolult, és kevésbé vonzóvá teheti az EU-t például a K+F tevékenységek vagy az energetikai és éghajlatvédelmi átállásba történő beruházások számára;

13.

véleménye szerint mindenképpen el kell hárítani annak lehetőségét, hogy az uniós vállalatok kettős adóztatás alá kerüljenek, például az európai BEPS vagy IIR és az egyesült államokbeli BEAT vagy GILTI közötti koordináció hiánya miatt;

Az ösztönzőkkel és más uniós adószabályokkal történő harmonizáció

14.

azt ajánlja, hogy a társasági nyereségadó uniós szintű jelentős (az elmúlt 25 évben felére történő) csökkentésével összefüggésben kezdjék el az elmúlt évtizedben elfogadott számos adókikerülés elleni intézkedés értékelését, és értékeljék azok hatékonyságát, eredményességét, következetességét és az adóbevételek tekintetében az EU-ban jelentkező hozzáadott értéket (beleértve azt is, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre ezeket a jogszabályokat ellenőrzési munkájuk során);

15.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a 2017-es uniós vitarendezési mechanizmus alkalmazható-e a második pillérre, vagy szükség van-e változtatásokra;

16.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamok adóhatóságainak korszerűsíteniük kellene és újra kellene tervezniük adórendszereiket annak érdekében, hogy azok továbbra is ösztönözzék a (zöld) innovációt, a növekedést és a munkahelyteremtést. Az elmúlt évtizedekben az országok különböző nemzeti adókat és ösztönzőket terveztek és vezettek be a helyi gazdaságokban a foglalkoztatás és az innováció ösztönzése céljából. A legfrissebb és legfontosabb jelenség a kifejezetten a klímavédelem, az energiaellátás-biztonság és a K+F ösztönzését célzó fiskális támogatások növekedése az európai zöld megállapodás keretében: a tagállamokban jelenleg alkalmazott fiskális támogatások egy része az irányelv bevezetése után már nem lesz lehetséges, vagy beruházási szempontból kevésbé lesz vonzó. Ezért hasznos lenne, ha az Európai Bizottság útmutatót készítene annak tisztázására, hogy a jövőbeni fiskális támogatásokat (pl. a béreket terhelő adók vagy a kutatók társadalombiztosítási járulékai után nyújtott támogatásokat, vagy a beruházásokat ösztönző gyorsított értékcsökkenési rendszereket) hogyan kell kialakítani a második pillér követelményeivel összhangban;

17.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU tagállamai továbbra is fiskális támogatásokat nyújtsanak a külföldi befektetések vonzása céljából, de azzal a feltétellel, hogy azok több munkavállaló felvétele, a munkavállalók magasabb fizetése vagy fizikai eszközökbe történő beruházás révén ösztönözzék a reálgazdaság tevékenységét: a multinacionális vállalatok a helyi kkv-kra is támaszkodjanak az értékláncuk termelési tényezőinek tekintetében, így jelenlétük további pozitív tovagyűrűző hatásokat eredményezhet a helyi üzleti környezetre nézve;

18.

egyetért a vállalkozói szféra azon kérésével, hogy az előírt szankciók alkalmazása során vezessenek be egy tesztelési szakaszt – például a végrehajtás első évében – lehetővé téve ezáltal minden vállalkozás számára az új szabályok szükséges elsajátítását, és hogy a nem megfelelő jogalanyokkal szemben alkalmazott szankciók arányosak legyenek és ne érinthessék azokat, akiknek a meg nem felelése az eljárások késői kiigazításának, és nem konkrét szándékosságnak tudható be;

19.

a bejelentési kötelezettségek tekintetében javasolja, hogy a társaságokra vonatkozó információkat csak az adóhatóságok közötti hivatalos információcsere keretében, szigorú titoktartás és megfelelő felhasználási feltételek mellett lehessen közölni, hogy elkerülhető legyen az érzékeny információk ellenőrizetlen kiszivárgása, anélkül azonban, hogy az OECD Tanácsának a hivatalosan támogatott exporthitelekre, valamint a környezeti és társadalmi átvilágításra vonatkozó közös megközelítésről szóló ajánlásában meghatározott átláthatósági kötelezettségeket figyelmen kívül hagynák;

20.

az az óhaja, hogy adminisztratív egyszerűsítések bevezetésével korlátozzák az új szabályoknak való megfelelés költségeit mind a vállalkozások, mind az adóhatóságok számára: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az adminisztratív terhek a lehető legalacsonyabbak legyenek. A nem túl bonyolult szabályok megkönnyítik a vállalkozások számára az új szabályok elsajátítását, ezen kívül lerövidítik a szükséges átmeneti időszakot, és megkönnyítik az adóhatóságok számára annak ellenőrzését, hogy az új szabályokat valóban alkalmazzák-e.

---

(1)  (COM(2021) 823 final).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európai egyetemi stratégia

(2022/C 301/09)

Előadó: Emil BOC (RO/EPP), Kolozsvár polgármestere Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az európai egyetemi stratégiáról COM(2022) 16

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

1.

üdvözli az Unió részvételét és támogatását a kiválóság előmozdításában az oktatás terén; e tekintetben hangsúlyozza az egyetemekre vonatkozó európai stratégia fontos szerepét, amely a „felsőoktatást célzó intézkedéscsomag” szerves részét képezi, és amely lehetővé teszi az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósítását;

2.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható és az európai demokratikus értékeket erősítő civilizáció csak a humán tőke megerősítésén alapulhat. A kiváló oktatási rendszer és az ennek gerincét adó erős egyetemek jelentik az egész életen át tartó tanulás sarokkövét;

3.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az európai egyetemeken folyó oktatás és kutatás minőségét, és biztosítani kell, hogy helyi és regionális szinten rendelkezésre álljon az e stratégiában meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges támogatás;

4.

elismeri az egyetemek kiemelten fontos társadalmi szerepét és hozzájárulását a tagállamok, a helyi közösségek és régiók fenntartható, reziliens, inkluzív és demokratikus értékeken alapuló fejlődéséhez. Az egyetemek szerepe különösen fontos a válsághelyzetekben, ahol segíthetnek a válság leküzdésében és a válságból való kilábalásban (1);

5.

hangsúlyozza, hogy az egyetemek kulcsfontosságú szerepet játszanak a globális kihívások kezelésében. Az EU már régóta hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az egyetemeken folyó kutatás, oktatás, tanulás és innováció közötti szoros kapcsolatot, ugyanakkor növelni kell az egyetemek költségvetését a szükséges színvonal megerősítése érdekében. Az új kutatási ismeretek létrehozásával és az új innovációk előmozdításával az egyetemek létfontosságú szerepet játszanak az Európai Unió küldetései keretében azonosított égető társadalmi kihívások kezelésében;

6.

rámutat arra, hogy az egyetemeket az európai kultúra lényegi alkotóelemének kell tekinteni, és hogy az oktatási intézményeket, kutatóintézeteket és szakképzési intézményeket stb. tömörítő egyetemi ágazat sokszínűsége stratégiai előnyt jelent;

7.

megjegyzi, hogy az egyetemek jelenléte egy adott területen vagy régióban általában jelentős versenyelőnyt biztosít az őket befogadó közösségek számára (2). A befektetők például érdeklődnek a magasan képzett munkaerővel rendelkező közösségek iránt, és vonzódnak azokhoz a közösségekhez, ahol lehetőség van mind a tudományos körökkel való együttműködésre, mind pedig a technológia és a know-how egyetemekről az üzleti szektorba történő átadására. Egy egyetem jelenléte az adott közösség számára is fontos bevételi forrás (3), hiszen a hallgatók, az oktatók és egyéb munkatársak jelentős összegeket költenek a helyi üzletekben és vállalkozásoknál (az egyetemek által generált fogyasztás tekintetében jelentős multiplikátor hatás érhető el). A gazdaságilag számszerűsíthető előnyök mellett az egyetemek jelenléte helyi szinten kozmopolita légkört teremt, amelyet a más országokból érkező hallgatók és tanárok jelenléte, valamint a toleranciához, a kulturális, vallási és etnikai sokszínűséghez kapcsolódó értékek jellemeznek (4);

8.

üdvözli az egyetemekre vonatkozó európai stratégiában javasolt többszintű megközelítést, amely előírja a közpolitikai célkitűzések és a beruházások európai, nemzeti, regionális és helyi szintű összehangolását; hangsúlyozza azonban, hogy egy erősebb helyi és regionális dimenzió hasznos lenne a jövőben az ideális egyetemi modell kialakítása és megvalósítása szempontjából;

9.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok és az egyetemek közötti stratégiai partnerségek létrehozásának fontosságát, többek között a helyi és regionális fejlesztési stratégiák kialakítása során. Az egyetemek döntő szerepet játszanak a helyi alapú ökoszisztémák fejlesztésében, amelyhez a regionális intelligens szakosodási stratégiák jó alapot szolgáltattak;

10.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogathatják az egyetemeket azáltal, hogy megteremtik és megerősítik a helyi és regionális körülményekhez kapcsolódó feltételeket (az infrastruktúrák és szolgáltatások széles köréhez való hozzáférés, életminőség, befogadó környezet stb.), amelyek versenyképesebbé tehetik az egyetemeket a globális piacon;

11.

megjegyzi, hogy az EU-n belül már kiváló hagyománya van a különböző tagállamok egyetemei közötti együttműködésnek az ERASMUS+ program révén, és ezt folyamatosan fejleszteni és erősíteni kell;

12.

megjegyzi, hogy az egyetemek társadalomban betöltött szerepe változóban van, és a hagyományos funkciók mellett új funkciókat is betöltenek (főként az oktatásban és a kutatásban) (5). Az egyetemek fontos szereplőkké válnak olyan területeken, mint a technológiai és társadalmi innováció, a vállalkozói szellem és a technológia gazdaságba való átültetése. Már nem különülnek el a közösségektől és a társadalomtól: részt vesznek a közösségben, és olyan érdekelt felekké válnak, amelyek segíteni tudnak az egyes társadalmi problémák megoldásában (6);

13.

rámutat arra, hogy az egyetemek kulcsszerepet játszanak az EU számára kiemelkedően fontos célkitűzések, például a zöld és digitális átállás előmozdításában. Az egyetemek komoly szakértelemmel rendelkeznek ezeken a területeken, egyúttal képesek bevált gyakorlatokat bevezetni és terjeszteni azokon a helyi közösségeken belül, ahol kifejtik tevékenységüket;

14.

megjegyzi, hogy az egyetemek megoldásokat és eszközöket kínálhatnak az Unió előtt álló számos jelentős probléma, például a képzett munkaerő elszívásának (7) és a vidékről való elvándorlásnak a kezelésére. E jelenség negatív hatásai és a képzett munkaerő ideiglenes elvándorlásának jelentősége szorosan összefügg az egyetemek, a helyi és regionális önkormányzatok, a vállalkozások és a civil társadalom közötti együttműködéssel és partnerségekkel. Ezzel összefüggésben az RB hangsúlyozza, hogy jelentősen fokozni kell az Európán belüli tudás- és innovációs szakadék, valamint az Európa és az Egyesült Államok közötti innovációs szakadék csökkentésére irányuló erőfeszítéseket;

15.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és az egyetemek közötti együttműködésben mennyire fontos a helyi és regionális szintű bevált gyakorlatok állandó és széles körű azonosítása és alkalmazása. A bevált gyakorlatok terjesztését és a felsőoktatásban érdekelt felek széles körű bevonását célzó transznacionális hálózatok létrehozása ennélfogva prioritást jelent a tagállamok helyi és regionális önkormányzatai számára. Ezt a hálózatot be lehetne építeni az egyetemekre vonatkozó európai stratégiába;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy az egyetemek jelentős kihívásokkal és akadályokkal szembesülnek ebben az átalakulási és új felelősségvállalási folyamatban. Pénzügyi nehézségek minden valószínűség szerint valamennyi tagállamban felmerülnek. Ezért az RB egy olyan beruházási stratégia kidolgozását javasolja, amely figyelembe veszi a regionális, nemzeti és európai szintű finanszírozást, és kéri, hogy az európai egyetemek kapacitásának megerősítése érdekében vegyék figyelembe a köz-, a magán- és a nonprofit szektor közötti együttműködéseket. Az RB megjegyzi továbbá, hogy problémák merülnek fel az akadémiai autonómia mértékével és/vagy az egyetemek finanszírozásával kapcsolatos kulcsfontosságú döntésekbe való politikai beavatkozással, a tanárok toborzásával és kiválasztásával, a szólásszabadsággal, a kutatási témák és irányvonalak megválasztásával, valamint a kutatási eredmények szabad, cenzúrázatlan nyilvánosságra hozatalával stb. kapcsolatban;

17.

fontosnak tartja, hogy a tagállamok helyi és regionális önkormányzatai aktívan részt vegyenek a helyi és regionális ökoszisztémák sokféleségének növelésében, és elősegítsék a közösségek különböző szektorai közötti együttműködést és bizalmat. Az RB rámutat arra, hogy helyi és regionális szinten az egyetemeket az érdekelt felek széles körét magában foglaló tágabb ökoszisztémák részének kell tekinteni (8). Ahhoz, hogy az egyetemek képesek legyenek új készségeket biztosítani a kreatív problémamegoldáshoz, a technológiák alkalmazásához vagy a hatékony közösségi kommunikációhoz, elengedhetetlen az egyetemek és az érintett helyi szereplők együttműködése;

18.

megjegyzi, hogy az egyetemek közötti transznacionális együttműködés elmélyítése és a felsőoktatás európai dimenziójának fejlesztése az egyetemekre vonatkozó európai stratégia kulcsfontosságú prioritásai. Ezzel kapcsolatban az RB úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szükség esetén intézkedéseket hozhatnak a transznacionális tudományos együttműködés támogatására (az Erasmus+ keretében megvalósuló „Európai Egyetemek” kezdeményezés fontos eszköz ezen a területen a kiválóságra törekvő tudományos szövetségek számára). A helyi és regionális önkormányzatok felsorakozhatnak a stratégiában javasolt jó gyakorlatok, például az európai diákigazolványra vonatkozó kezdeményezés mellett. Ezt a kártyát nem csak egyetemi szinten lehetne elismerni, a transznacionális hallgatók, kutatók és oktatók a helyi közigazgatási szervekkel folytatott kommunikáció során is használhatnák (például tartózkodási engedélyek, tömegközlekedési bérletek és múzeumi belépők esetében);

19.

hangsúlyozza, hogy az egyetemekre vonatkozó európai stratégia keretében a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak közvetítőként kell fellépniük, akik képesek összefogni a közösség különböző érdekelt feleit az egyetemek érdeklődésére számot tartó kezdeményezések és projektek köré. Az RB arra is rámutat, hogy sok tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok nem közvetlenül felelősek az egyetemek finanszírozásáért. Elősegíthetik azonban az egyetemek és kezdeményezéseik különböző alapokból történő finanszírozását, szinergiákat teremtve helyi és regionális szinten;

20.

elismeri, hogy az egyetemeknek át kell alakítaniuk tanulmányi programjaikat, hogy a lehető leghatékonyabban reagáljanak a gyors technológiai fejlődésre, a zöld és digitális átállásra, valamint az új készségeket igénylő európai munkaerőpiacok strukturális változásaira (9). Hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszhatnak a tantervek felülvizsgálatának és az ilyen új készségek fejlesztésének folyamatában. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy miközben az egyetemek nagymértékben hozzájárulnak a foglalkoztathatóság és a gazdasági versenyképesség javításához a globalizált gazdaságban, meg kell őrizni a felsőoktatás autonóm jellegét;

21.

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az olyan helyi és regionális ökoszisztémák létrehozásában és megerősítésében, amelyek elősegítik a szubnacionális hatóságok, a vállalkozások, az ipar és az egyetemek tudományos élet közötti aktív együttműködést és hálózatépítést. A helyi és regionális önkormányzatoknak kezdeményezői és segítői szerepet kell játszaniuk ezekben az ökoszisztémákban az együttműködési lehetőségek felmérésével, a hálózatépítéshez és együttműködési tevékenységekhez szükséges különféle – különösen pénzügyi – források elkülönítésével, valamint olyan struktúrák létrehozásával, mint például helyi és/vagy regionális oktatási központok. Ezek a klaszterek kiváló eszközök, amelyek célja, hogy teret biztosítsanak a formális oktatásban érdekelt főbb szereplők közötti párbeszédhez és együttműködéshez azzal a céllal, hogy támogassák a fiatalokat a munkaerőpiacra való belépésre való felkészülés során. Ezekre az oktatási központokra építve a helyi és regionális önkormányzatok az ökoszisztéma más szereplőivel együttműködve számos kulcsfontosságú területen alkalmazhatnak olyan eszközöket, mint az innovációs alapok és az induló vállalkozásoknak nyújtott minitámogatások;

22.

megítélése szerint az a mód, ahogyan a diákoknak ma tanulniuk kell, egyes esetekben teljesen más, mint a múltban. Lehetőséget kell adni számukra, hogy az elméleti fogalmakat valós élethelyzetekre alkalmazzák, és a helyi és regionális közösségükben észlelt problémákat megoldják. A helyi és regionális önkormányzatok az egyetemekkel és a helyi és regionális ökoszisztéma más szereplőivel együttműködve megkönnyíthetik az ilyen oktatási tapasztalatok megszerzését, például élő laboratóriumok támogatásával, a hallgatók számára elemzésre szánt közpolitikai kérdések bemutatásával, a közösség javát szolgáló közös stratégiai fejlesztési projektekkel, vagy a helyi és regionális közösség más érintettjeivel való együttműködés felajánlásával;

23.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az egyetemekkel és a helyi és regionális ökoszisztéma más szereplőivel együttműködve sokat tehetnek a fiatal vállalkozók – köztük a diákok és a diplomások – támogatása érdekében, segítve őket abban, hogy hozzáférjenek az innovációhoz szükséges kulcsfontosságú erőforrásokhoz. Sok fiatalnak és diáknak szüksége van olyan erőforrásokra, mint például laboratóriumok, új technológiák és új kapcsolatok üzleti projektek és/vagy termékek és szolgáltatások fejlesztéséhez. A helyi és regionális önkormányzatok más, ilyen erőforrásokkal rendelkező szervezetekkel partnerségben megkönnyíthetik a fiatal vállalkozók számára az innovációs erőforrásokhoz (irodahelyiségekhez, képzéshez, tanácsadáshoz stb.) való hozzáférést;

24.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok intelligens kapcsolatokat alakíthatnak ki az egyetemekkel a helyi és regionális közösségfejlesztés területén. Fontos, hogy az egyetemek tudást és szolgáltatásokat állítsanak elő azon közösségek javára, amelyekben tevékenységüket végzik. A helyi és regionális önkormányzatok elősegíthetik ezeket a kapcsolatokat azáltal, hogy programokat indítanak az egyetemek állandó jelleggel történő bevonására a helyi és regionális közösségek problémáinak megoldásába, az egyetemek tanácsadói és szakértői szolgáltatásainak igénybevételével, valamint a kialakulóban lévő legjobb gyakorlatok terjesztésével, hogy több közösség és hatóság is alkalmazni tudja őket. Az egyetemi részvétel nyilvános elismerése és előmozdítása szintén különösen fontos szerepet játszik a sokféle tudományos és/vagy szakmai utak legitimálásában, arra ösztönözve az egyetemeket, hogy támogassák az oktatók, kutatók és hallgatók helyi szintű részvételét;

25.

hangsúlyozza, hogy a különböző helyi és regionális közösségek méretüktől függetlenül ugyanolyan sikerrel profitálhatnak az egyetemek jelenlétéből. Az önkormányzatok jelentősen hozzájárulhatnak az egyetemek fejlődéséhez és vonzerejéhez azáltal, hogy megteremtik a magas életminőség feltételeit, és előmozdítják a toleranciát, a befogadást, a multikulturalizmust és a közterületi biztonságot elősegítő attitűdöket és magatartásformákat. Az egyetemek nemcsak nagyvárosi központokban, hanem közép- és kisvárosokban is létrehozhatnak bizonyos tevékenységeket és entitásokat. A helyi és regionális önkormányzatok különböző intézkedésekkel ösztönözhetik egyetemi bővítések és/vagy kutatóintézetek létrehozását ezekben a kisebb közösségekben, ilyen például a hallgatók megfizethető lakhatása, a középületek oktatási, kutatási és ismeretterjesztési tevékenységre való hasznosításának lehetősége, a jó életminőség mutatóinak kidolgozása és azoknak az előnyöknek a kihasználása, amelyeket a nagy városi központok nem kínálnak;

26.

úgy véli, hogy a helyi és regionális szintű digitális átalakulás felgyorsítható az egyetemekkel való együttműködéssel és az ezen a területen rendelkezésre álló erőforrások teljes körű felhasználásával. A helyi és regionális önkormányzatokkal fenntartott kapcsolataik lehetővé teszik számukra, hogy tanácsot adjanak, illetve digitális átalakítási stratégiákat hajtsanak végre helyi vagy regionális szinten. A digitális készségeket illetően az egyetemek a helyi önkormányzatokkal partnerségben rövid tanfolyamokat vagy inkluzív képzéseket kínálhatnak, különös tekintettel a kirekesztés kockázatának kitett csoportokra (például az idősekre vagy az alacsony képzettségűekre);

27.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogathatják a hibrid kampuszok fejlesztését, hogy előmozdítsák a digitális átalakulást a közösségekben és az egyetemeken, biztosítva az esélyegyenlőséget, előmozdítva a társadalmi integrációt, javítva a fiatalok versenyképességét a munkaerőpiacon, megerősítve az ifjúsági munkát, a megkülönböztetésmentességet és a kultúrák közötti megértést. A hibrid kampuszoknak figyelmet kell fordítaniuk az esélyegyenlőséget biztosító kommunikációra és az információk terjesztésére annak biztosítása érdekében, hogy azok valóban hozzáférhetők legyenek valamennyi támogatásra jogosult fiatal, különösen a peremterületeken élők számára. A helyi és regionális önkormányzatok pénzügyi támogatást is nyújthatnak ahhoz, hogy e hibrid kampuszokat megnyissák a közösség különböző érintett szereplői, köztük a veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetű csoportok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő és veszélyeztetett fiatalok – NEET-fiatalok, fiatal munkanélküliek, nők, menekültek, fogyatékossággal élő személyek és nyugdíjasok – előtt. Az uniós és tagállami szakpolitikáknak prioritásként kell kezelniük a veszélyeztetett fiatalok bevonását;

28.

hangsúlyozza, hogy az egyetemek jelentős tudással és szakértelemmel rendelkeznek a zöld átállás területén. A bevált gyakorlatok modelljeiként is szolgálhatnak, oktatási és információs szerepet töltve be ebben az átmenetben. Az egyetemek a helyi és regionális önkormányzatokkal partnerségben zöld kampuszokat fejleszthetnek, és aktívan részt vehetnek a városrehabilitációs folyamatokban, olyan zöld kampuszokat és példaértékű energiahatékony épületeket biztosítva a közösség számára, amelyek megfelelnek a környezetbarát tervezés elveinek;

29.

üdvözli a stratégia megvalósítására vonatkozó egyértelmű ütemtervet, éves mutatókat és referenciaértékeket, amelyeket az RB már szorgalmazott, és amelyeket fel fognak használni az európai oktatási térség célkitűzéseinek megvalósítása terén elért eredmények értékelésére. Mindazonáltal rámutat arra, hogy a helyi és regionális dimenziót figyelembe kell venni az európai felsőoktatási ágazat megfigyelőközpontjában, mivel ez biztosítaná, hogy a tervezett eredménytábla a helyi és regionális szinthez is igazodjon;

30.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok segíthetnek az európai egyetemeknek a nemzetközi térnyerésben és az Európai Unió népszerűsítésében a világ színpadán. Ennek a támogatásnak magában kell foglalnia az európai egyetemek abban való támogatását, hogy olyan ambiciózus transznacionális szövetségekhez csatlakozzanak, amelyek a kiváló oktatás, kutatás és innováció terén rendszerszintű, hosszú távú együttműködést alakítanak ki, és állandó lehetőséget biztosítanak a hallgatók, oktatók, kutatók és munkatársak számára a tudományos mobilitásra.

---

(1)  Howard, G., Weinstein, R., Yang, Y. (2021), Do universities improve local economic resilience? (Hozzájárulnak-e az egyetemek a helyi gazdasági ellenálló képesség javításához?), IZA DP No 4422, online elérhető – angol nyelven – a következő címen: https://docs.iza.org/dp14422.pdf.

(2)  Fonseca, L., Nieth, L. (2021), The role of universities in regional development strategies: A comparison across actors and policy stages (Az egyetemek szerepe a regionális fejlesztési stratégiákban: A szereplők és a szakpolitikai szakaszok összehasonlítása), European Urban and Regional Studies, 22(3); Goddard, J, Puukka, J. (2008), The engagement of higher education institutions in regional development: an overview of the opportunities and challenges (A felsőoktatási intézmények bekapcsolódása a területfejlesztésbe: lehetőségek és kihívások áttekintése), Higher Education Management and Policy, 20(2): 11–41.

(3)  Chirca, A., Lazar, D.T. (2021), Cluj-Napoca without students: an estimation of the gap in the city’s economy (Kolozsvár diákok nélkül: a város gazdaságában mutatkozó rés becslése), Transylvanian Review of Administrative Sciences, 66E: 44–59.

(4)  Goddard, J., Vallance, P. (2014), The university and the city (Az egyetem és a város), Higher Education, 68(2): 319–321.

(5)  Liddle J., Addidle G.D. (2022), The Changing Role of Universities in Society: Key Influences in The Role of Universities and HEIs in the Vulnerability Agenda. Rethinking University-Community Policy Connections (Az egyetemek változó szerepe a társadalomban: kulcsfontosságú hatások az egyetemek és felsőoktatási intézmények szerepére a sebezhetőség kezelésére irányuló stratégiában. Az egyetem és a közösség közötti stratégiai kapcsolatok újragondolása). Palgrave Macmillan, Cham. https://doi.org/10.1007/978-3-030-89086-5_3.

(6)  Myklebust, J.P., Smidt, H. (2021), What is the role of universities in global upskilling? [Milyen szerepet játszanak az egyetemek a globális kompetenciafejlesztésben?] University World News, online elérhető a https://www.universityworldnews.com/post.php?story=20210129110449887 címen.

(7)  Hammerbauer, M., Pavletić, P., Vespa, M. (2021) Brain drain in higher education in European context (A képzett munkaerő elszívása a felsőoktatásban európai viszonylatban), végleges jelentés – ESC41, elérhető az alábbi címen: https://www.esu-online.org/wp-content/uploads/2021/03/Brain-Drain-final-report-ESC41-Google-Docs.pdf.

(8)  Reichert, S. (2019), The Role of Universities in Regional Innovation Ecosystems (Az egyetemek szerepe a regionális innovációs ökoszisztémákban), Az Európai Egyetemek Szövetsége tanulmánya, elérhető az alábbi címen: https://www.eua.eu/downloads/publications/eua%20innovation%20ecosystem%20report_final_digital.pdf.

(9)  Jackson, N. J. (2011) Learning for a complex world: A lifewide concept of learning, education and personal development (Tanulás egy összetett világra: a tanulás, az oktatás és a személyes fejlődés az élet minden területét felölelő koncepciója). Bloomington, IN: Author House; Williams, S., Dodd, L. J., Steele, C., & Randall, R. (2015), A systematic review of current understandings of employability (A foglalkoztathatóság jelenlegi értelmezésének módszeres áttekintése), Journal of Education and Work, Vol. 29, No 8, 877–890. o.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A mezőgazdaságnak, az erdészetnek és a vidéki területeknek nyújtott jövőbeli uniós állami támogatások

(2022/C 301/10)

Előadó: Guido MILANA (IT/PES), Olevano Romano képviselő-testületének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA,

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság nemrégiben javaslatokat nyújtott be a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatásokról, amelyeket 2023. január 1-jétől kell alkalmazni;

2.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatás – amennyiben az torzíthatja a tagállamok közötti versenyt – összeegyeztethetetlen a belső piaccal, ugyanakkor bevezet néhány eltérést;

3.

emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaság, az erdészet és a vidéki területek esetében az Európai Bizottság e torzulás fennállását a mezőgazdaságnak, az erdészetnek és a vidéki területeknek nyújtott állami támogatásokról szóló 2014–2022 közötti programozási időszakra vonatkozó iránymutatásokra alapozva értékeli;

4.

hangsúlyozza, hogy az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi (1) rendelet 81. cikke előírja, hogy az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő intézkedések finanszírozását az állami támogatási szabályokon keresztül kell végrehajtani;

5.

hangsúlyozza, hogy ezen összehangolás szerint az állami támogatási szabályok időtartama meg kell, hogy egyezzen a vidékfejlesztési szabályok időtartamával;

6.

tudomásul veszi, hogy e célból az Európai Bizottság 2019-ben konzultációt indított, és hogy a konzultáció eredményeit az SWD(2021) 107 final munkadokumentum tartalmazza (2);

7.

emlékeztet arra, hogy időközben az Európai Parlament és az EU Tanácsa jóváhagyta az új KAP rendeleteket, ezen belül az (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3), amely – figyelembe véve a Régiók Bizottsága véleményét az új közös agrárpolitikáról (KAP) – meghatározza a stratégiai tervek támogatására vonatkozó szabályokat;

8.

hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra vonatkozó új javaslatoknak figyelembe kell venniük az új KAP-ot, és továbbra is összhangban kell lenniük azzal;

9.

hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági vállalkozásokat fel kell szólítani a zöld megállapodás stratégiáinak végrehajtására, különös tekintettel a biodiverzitási stratégiára, valamint a termelőtől a fogyasztóig stratégiára;

10.

hangsúlyozza, hogy a zöld átállás során rendkívül fontos a mezőgazdasági és erdészeti vállalkozások, különösen a vidéki területek stratégiai zónáiban található olyan kisebb méretű vállalkozások támogatása, amelyek főként a táj megóvásában és fenntartásában játszanak szerepet;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy – ahogy azt az uniós termelők esetében is teszi – követelje meg az európai termelési szabványokat és a viszonosságot, illetve az importált termékekre vonatkozó záradékokat;

12.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy növelje a határokon az ellenőrzések arányát, és írjon elő olyan eljárásokat, mint például az importált termékek hűtőkezelése;

13.

emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottsága már kifejtette álláspontját a két stratégiával kapcsolatban a Biológiai sokféleséggel rendelkező városok és régiók 2020 után az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye Felei Konferenciájának 15. ülésén és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában (4) című véleményével, valamint A termelőtől a fogyasztóig – a helyi és regionális dimenzió (5) című véleményével;

14.

hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzatok alapvető szerepet játszanak az egyes támogatások, különösen a mezőgazdasági kockázatkezeléshez kapcsolódó támogatások kompenzálására vonatkozó egyes eljárások meghatározásában és kezelésében;

15.

emlékeztet arra, hogy a régiók, megyék és a települések nemcsak részt vesznek a nemzeti stratégiai tervek meghatározásában, hanem a vidékfejlesztési intézkedéseknek a kedvezményezettjei is, és hozzájárulnak a LEADER kezdeményezés szerinti alulról felfelé építkező megközelítés meghatározásához;

16.

megállapítja, hogy 2014 és 2019 között a mezőgazdasági ágazatban európai szinten az állami támogatások összege 7,6 milliárdról 6 milliárdra csökkent, azonban a Covid19-világjárvány időszakában nőtt;

17.

hangsúlyozza, hogy ebben az időszakban a mezőgazdasági, az erdészeti és az agrár-élelmiszeripari üzemek soha nem álltak le a termeléssel, az EUMSZ 39. cikke szerint fenntartva az ellátás biztonságát;

18.

hangsúlyozza, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti háború bizonytalan helyzetet teremtett a nyersanyag- és élelmiszer-ellátási piacon;

19.

hangsúlyozza, hogy a KAP-nak e tekintetben szerepet kell játszania az önellátás és az élelmezésbiztonság garantálásában;

20.

emlékeztet arra, hogy az ellátás biztosítása a Covid okozta gazdasági válság miatt többek között az Európai Bizottság által nyújtott ad hoc támogatásoknak köszönhetően volt lehetséges;

21.

megállapítja továbbá, hogy a Covid-válsággal kapcsolatos különleges támogatásokat kivéve az állami támogatások többségét elsősorban vidékfejlesztési tervek keretében és különösen a Szerződés I. mellékletében meghatározott célkitűzéseken kívüli intézkedésekre nyújtották (mezőgazdasági termékek);

22.

tudomásul veszi, hogy az állami támogatásoknak a vidékfejlesztési programokba történő beillesztésének eljárása összetett volt;

23.

megállapítja, hogy, bár az EMVA vidékfejlesztési célkitűzések eléréséhez nyújtott támogatásáról szóló (EU) 1305/2013 rendelet, valamint a 2014–2020 között a mezőgazdasági, erdészeti és vidéki területeken nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások nagyon hasonlóak, a vidékfejlesztési intézkedések nem mindig egyeznek meg tökéletesen az állami támogatási szabályok rendelkezéseivel;

24.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság által indított konzultáció során kiderült, hogy a jelenlegi állami támogatási szabályok bizonyos aspektusai elavultak;

25.

hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása az Európai Unió valamennyi vállalkozása számára továbbra is alapvető célkitűzés;

26.

tudomásul veszi, hogy bizonyos intézkedéseket fenn kell tartani és ki kell igazítani, különösen a kockázatkezelés tekintetében;

27.

tudomásul veszi, hogy az erdészeti ágazatnak nyújtott támogatásokat elsősorban a vidékfejlesztési műveletekhez használták fel, és hogy az erdők fontos szerepére tekintettel a támogatások alkalmazását könnyebbé kell tenni;

28.

úgy ítéli meg, hogy a zöld átállás során támogatni kell a mezőgazdasági és erdészeti üzemeket, különösen a mikrovállalkozásokat, a helyi kistermelőket és a rövid élelmiszer-ellátási láncokat, amelyek – többek között az élelmiszerek és olyan termelési tényezők, mint az energia és a műtrágya költségeinek az ukrajnai háború által generált erőteljes emelkedése miatt – egyedül nem lennének képesek megbirkózni ezekkel következményekkel. Ennek kapcsán üdvözli „Az élelmezésbiztonság biztosítása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése” című európai bizottsági közleményt;

29.

egységesíteni kell a tájékoztatási és nyilvánosságra hozatali kötelezettségekkel kapcsolatos kritériumokat, különös tekintettel a mentességi rendeletek hatálya alá tartozó támogatási programok bejelentésére vonatkozó határidőkre;

30.

hangsúlyozza, hogy a most jóváhagyott KAP-reform a szubszidiaritás elvén alapul, és ezért fontos, hogy az állami támogatási szabályok is tiszteletben tartsák ezt az elvet anélkül, hogy ezzel egyidejűleg sértenék a különböző tagállamok mezőgazdasági termelői közötti versenyt;

31.

alapvetően fontosnak tartja a szubszidiaritás elvének fenntartását, különösen akkor, ha az a helyi szintű intézkedések kezelésében megkerülhetetlen szerepet játszó területi hatóságokhoz legközelebb álló helyi önkormányzatok szerepére vonatkozik.

Ezért a következőket javasolja:

Egyszerűsítés

32.

ne kelljen a tagállamoknak évente értesítést küldeniük a természeti katasztrófákhoz, járványos állatbetegségekhez, növénybetegségekhez vagy fertőzésekhez sorolható eseményekről, mivel ha azokat a nemzeti hatóságok ilyenekként ismerték el, nem szükséges további értesítést küldeni az Európai Bizottságnak;

33.

ne kötelezzék a tagállamokat arra, hogy a mezőgazdasági termelésre 75 000 EUR alatti, illetve a mezőgazdasági termékek feldolgozására és forgalmazására 500 000 EUR alatti támogatásban részesülő egyes kedvezményezettekre vonatkozó információkat közzétegyék;

34.

a bejelentett támogatás közös értékeléséhez kapcsolódó eljárások ne váljanak nehézkesebbé;

35.

a mezőgazdasági csoportmentességi rendeleten (6) keresztül beruházási támogatás nyújtásának lehetővé tétele, akár egyetlen ágazat termékeire, különösen, ha az ilyen támogatás célja a természeti katasztrófákhoz hasonló események következményeinek ellentételezése, illetve az állat- vagy növénybetegségek vagy kártevők által okozott károk enyhítése;

36.

ki kell alakítani egy egyablakos megközelítést az (EU) 2021/2115 rendelet szerinti nemzeti stratégiai tervekben megjelenő állami támogatások bejelentéséhez;

37.

ki kell dolgozni egy lex specialist a de minimis rendelet mezőgazdaságban történő végrehajtásáról, tekintettel a mezőgazdasági ágazat és a többi ágazat közötti nagy különbségekre; Különösen azt kérjük, hogy a csekély összegű támogatás felső határát emeljék 50 000 euróra egy hároméves időszak alatt, és határozzanak meg egy olyan összeget (pl. 1 000 euro), amely alatt a de minimis rendelet nem alkalmazandó (nagyon korlátozott összegű támogatás);

38.

módosítani kell a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó de minimis rendeletet úgy, hogy az egyszerűbb legyen, és ezen belül meg kell szüntetni az egy és ugyanazon vállalkozásra vonatkozó követelmény ellenőrzését;

39.

a tagállamokra kell hagyni a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmának meghatározását;

40.

egyszerűsíteni kell a helyi önkormányzatoknak nyújtott támogatásokkal kapcsolatos adminisztratív eljárásokat, különösen, ha állami támogatási intézkedések kedvezményezettjei. Különösen azt kérjük, hogy ne tekintsék őket nagyvállalatoknak;

41.

egyszerűbb eljárásokat kell meghatározni, hogy elsősorban a helyi és területi önkormányzatok tudják kezelni a területi szükségleteket és vészhelyzeteket;

42.

egyszerűsíteni kell a reklámozási és promóciós tevékenységekre nyújtott állami támogatási eljárásokat, és NE számítsanak támogatásnak az olyan általános intézményi promóciós tevékenységek, amelyek nem utalnak konkrét védjegyekre, és nem ösztönzik a fogyasztókat egy adott termék megvásárlására;

43.

Az egyszerűsített költségek jelenleg csak az uniós forrásokból társfinanszírozott támogatásokkal összefüggésben tekinthetők összeegyeztethetőnek az állami támogatási szabályokkal. Szorgalmazzuk, hogy az egyszerűsített költségelszámolási opciókat az európai társfinanszírozás meglététől függetlenül is lehessen alkalmazni. Nem tűnik indokoltnak, hogy továbbra is különböző módszereket írjanak elő az elszámolható költségek kiszámítására attól függően, hogy a támogatási program finanszírozása honnan származik;

Ökologizálás

44.

a mezőgazdasági és erdészeti üzemeket, különösen a mikrovállalkozásokat segíteni kell a zöld átállás során;

45.

biztosítani kell a megfelelő rugalmasságot az állami támogatási szabályoknak az olyan válságok esetén történő alkalmazása során, mint a Covid19-válság és az ukrajnai háború. Ennek keretében megfelelő és következetes támogatási plafonokat kell előírni annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is termelhessenek élelmiszereket, a fogyasztók pedig tisztességes fogyasztói árakkal álljanak szemben. Ugyanakkor egyszerűsíteni kell a támogatások alkalmazásával és odaítélésével kapcsolatos eljárásokat, csökkentve a bürokráciát, különösen a végső kedvezményezettek tekintetében;

46.

egyszerűsíteni kell a megújulóenergia-termelésbe történő beruházásokhoz nyújtott állami támogatások odaítélésére vonatkozó egyes eljárásokat, különös tekintettel az ösztönző hatás mértékére;

47.

magasabb beruházási rátákat kell bevezetni a zöld átállásba beruházó mezőgazdasági kkv-k számára;

48.

létre kell hozni egy ad hoc támogatást a karbongazdálkodáshoz kapcsolódó intézkedésekhez, amely ennek a fontos feladatnak az ellátásáért jutalmazza a mezőgazdasági termelőket;

49.

úgy véli, hogy a mezőgazdasági üzemek széttöredezettsége negatív tényező, ellentétes a piacon való megmaradás lehetőségével és a zöld átállásnak a megkezdésével, amelyre felszólították a mezőgazdaságot;

Területi kohézió

50.

elengedhetetlennek tartja a mezőgazdasági ágazatban működő kkv-k fogalmának újradefiniálását a mikrovállalkozások 702/2014/EU rendelet I. melléklete 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalommeghatározásának felülvizsgálatával annak érdekében, hogy – tekintettel az ágazat sajátos jellegére – a mezőgazdasági ágazatra vonatkozóan eseti jellegű fogalommeghatározást lehessen létrehozni, és új típusú mezőgazdasági mikrovállalkozás meghatározását javasolja;

51.

támogatni kell a hegyvidéki és belső területeken, valamint a legkülső régiókban található mezőgazdasági és erdészeti kis- és középvállalkozásokat a táj megóvásában és fenntartásában játszott szerepük miatt;

52.

az élőhely megőrzését és védelmét szolgáló szerepükért támogatást kell nyújtani az 50. pontban meghatározott paramétereknek megfelelő, mezőgazdasági ágazatban működő kkv-knek, amelyek a tagállamok által a nemzeti stratégiai tervekben meghatározott hegyvidéki területeken, illetve belső vagy hátrányos helyzetű területeken találhatóak;

53.

kéri továbbá, hogy a magas hegyvidéki területeken működő üzemek az (EU) 2021/2115 rendelet 73. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, az érintett művelet összes elszámolható költsége 10 %-os korlátjánál magasabb értékben vásárolhassanak földet, hogy lehetővé váljon a birtokrendezés, amely szükséges ahhoz, hogy az üzemek gazdasági szempontból aktívak maradjanak és ellássák területvédelmi és -fenntartási funkcióikat;

54.

lehetővé kell tenni, hogy az erdészeti ágazat a nemzeti stratégiai terv intézkedésein kívül is élvezhesse a bejelentési kötelezettség megszüntetésének előnyeit;

55.

szintén az erdészeti ágazat esetén az infrastrukturális beavatkozások alapértelmezés szerint NE számítsanak támogatásnak amennyiben nem termelő beruházásokra vonatkoznak;

56.

módosítani kell a jelenlegi kockázatkezelési szabályokat, különösen a természeti katasztrófákhoz sorolható események meghatározásánál a kárküszöbnek az (EU) 2021/2115 rendelet szerinti 20 %-ra csökkentésével;

57.

emelni kell a kártérítési küszöbértéket a támogatott biztosítások és egyéb kockázatkezelési eszközök esetén az (EU) 2021/2115 rendelet 76. cikkében előírtak szerint. Olyan küszöbértékre van szükség, hogy továbbra is fenntarthatóak legyenek a mezőgazdasági üzemek jelenlegi biztosítási költségei;

58.

szűnjön meg a bejelentési kötelezettség a védett állatok által okozott károk megtérítését szolgáló támogatások esetén;

59.

ilyen károk esetén a jövedelemkiesés miatt is lehessen kártérítést kapni, ahogy az a termelőeszközök elvesztését okozó károk esetén már érvényes;

60.

a védett állatok által okozott káron kívül más állatok által okozott károk esetén is lehessen kártérítést kapni, az ilyen állatok körét határozzák meg a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok, mivel az előfordulási gyakoriság országonként eltérő;

61.

NE számítsanak támogatásnak az olyan intézményi promóciós tevékenységek, amelyek nem utalnak konkrét védjegyekre;

62.

megfelelő támogatást kell nyújtani a vidéki térségekben nem mezőgazdasági tevékenységeket folytató induló vállalkozások számára, a korlátozott összegű támogatás felső határát a mezőgazdasági induló vállalkozásokra vonatkozó felső határhoz (100 000 EUR) igazítva. Nem indokolt olyan különbséget tenni, amely a nem mezőgazdasági vállalkozások diverzifikációját büntetné, mivel a szóban forgó összegek mindenképpen nagyon alacsonyak;

63.

a közösségvezérelt helyi fejlesztési projektekből vagy operatív csoportok projektjeiből részesülő kkv-k támogatása érdekében kérjük: — az alkalmazási kör kiterjesztését a helyi önkormányzatokra, a helyi akciócsoportokra, az egyetemekre, valamint – méretüktől függetlenül – más szervezetekre, tekintettel e projektek sokszínűségére, amelyekben számos különböző szervezet működik együtt, — a korlátozottan nyújtható támogatás teljes összegének projektenként 300 000 EUR-ra történő emelését a közösségvezérelt helyi fejlesztési projektek esetében és 500 000 EUR-ra az EIP operatív csoportok projektjei esetében.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).

(2)  Lásd az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentumát: Evaluation of the instruments applicable to State aid in the agricultural and forestry sectors and in rural areas [A mezőgazdasági és erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott állami támogatásokra alkalmazandó jogszabályok értékelése].

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2115 rendelete (2021. december 2.) a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 435., 2021.12.6., 1. o.).

(4)  HL C 440., 2020.12.18., 20. o.

(5)  HL C 37., 2021.2.2., 22. o.

(6)  A Bizottság 702/2014/EU rendelete (2014. június 25.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (HL L 193., 2014.7.1., 1. o.).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia

(2022/C 301/11)

Előadó: Joan CALABUIG RULL (ES/PES), Valencia régió uniós ügyekért és külügyekért felelős titkára

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

Általános megjegyzések

1.

üdvözli, hogy az uniós erdőstratégia létrehozza az európai erdőkben folytatott erdőgazdálkodásra és az erdők védelmére vonatkozó politikai keretet azzal a céllal, hogy javuljanak az ökoszisztéma-szolgáltatások, biztosított legyen a megélhetés – különösen a vidéki területeken – és hozzájáruljon egy, a fenntartható erdőgazdálkodásra (SFM) mint természetelapú többfunkciós eszközre támaszkodó erdőalapú biogazdaság kialakulásához, amit egy 2030-ig tartó időszakra vonatkozó tervben politikai és pénzügyi intézkedések kombinációjával ér el;

2.

úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia – amely a 2013-ban elfogadott (1) és 2018-ban értékelt erdőgazdálkodási stratégia (2) helyébe lép – létrehozza az erdők ügyében történő európai együttműködés keretét, kiemelve, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásnak kulcsfontosságú szerepe van a polgárok jólétének és megélhetésének biztosításában, illetve a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens ökoszisztémák megőrzésében;

3.

üdvözli, hogy a biológiai sokféleség védelme, illetve a talaj- és vízminőség, valamint az éghajlatváltozás okozta zavarokkal (vízhiány, hurrikánok és hóviharok, kártevők és erdőtüzek) szembeni ellenálló képesség védelme érdekében bizonyos régiókban értékelnek és kiigazítanak egyes erdészeti gyakorlatokat;

4.

úgy véli, hogy az erdei ökoszisztéma központi szerepet játszik az európai zöld megállapodás (3), az európai éghajlati paktum (4), az európai klímarendelet (5) és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia (6) kapcsán, és hangsúlyozza, hogy a különféle erdőalapú ágazatok – köztük azok is, amelyek az erdők előnyeit kitermeléssel nem járó módon aknázzák ki – hozzájárulhatnak és hozzá is kell járulniuk a fenntartható, klímasemleges és társadalmi-gazdasági szempontból versenyképes körforgásos biogazdasághoz;

5.

megjegyzi, hogy az erdészeti ágazatot kizárták az európai taxonómia környezeti kritériumaival foglalkozó szakértői platform első jelentéséből, mivel az erdő érzékeny ágazat, amelyben nehéz egyensúlyt találni az érdekelt felek különböző igényei és érdekei között. Megjegyzi továbbá, hogy a szakértők véleménye nem kötelező erejű az Európai Bizottságra nézve;

6.

kéri az Európai Bizottságot, hogy kiegyensúlyozott, környezeti, szociális és gazdasági szempontból méltányos módon járjon el az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel, valamint az erdőalapú biogazdasággal mint az európai zöld megállapodás egyik alappillérével kapcsolatos célkitűzések tekintetében;

7.

utal arra, hogy a tagállamok és az erdészeti hatáskörrel rendelkező helyi és regionális önkormányzatok nemzeti és/vagy regionális stratégiákat, politikákat, programokat és eszközöket dolgoztak ki és hajtottak végre a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozóan, és ezért hangsúlyozza, hogy együttműködésre és konstruktív párbeszédre van szükség a tagállamok, az Európai Bizottság, az érdekelt felek és az erdészeti civil társadalom között;

8.

kiemeli, hogy az erdők számos ökoszisztéma-szolgáltatás – többek között nem nyersanyag-kitermelő szolgáltatások – nyújtása révén számos előnnyel járnak a társadalom egésze számára, ezért az erdőkkel kapcsolatos döntések a polgárok és az erdőgazdálkodók széles köre számára fontosak;

Meg kell erősíteni az erdőkkel foglalkozó érdekelt felekkel, a regionális és helyi önkormányzatokkal, a tagállamokkal és az Európai Bizottsággal folytatott párbeszédet

9.

úgy véli, hogy az európai szintű keret és közös célok meghatározása nagyon pozitív, de az európai erdők sokfélesége miatt sürgeti, hogy e területen ne gyengüljön a szubszidiaritás elve, illetve a tagállamok szerepe, és fogadjanak el testreszabottabb, regionális megközelítést. Az RB osztja azt a nézetet is, hogy bár a Szerződések nem sorolják fel az „erdőpolitikát” az EU kifejezett hatáskörei között, az EU számos hatáskörrel rendelkezik a kapcsolódó kérdésekben, amelyek az erdészeti témákkal foglalkozó jogi szövegekben kifejezésre jutnak;

10.

arra is rámutat, hogy az erdőgazdálkodás jelentős hatással rendelkezik különösen a gyéren lakott területeken és a távoli területeken, ahol az erdőre alapuló gazdaság alapvető megélhetési forrást jelent;

11.

ajánlja, hogy a dokumentumok előkészítése során fokozódjon a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok és az ágazat szereplői (állami és magántulajdonosok, szakmai partnerségek, faipari vállalkozások, természetvédelmi szakértők, kutatók, köztük éghajlatváltozással foglalkozó tudósok stb.) kommunikációja, párbeszéde és részvétele, mivel korlátozottnak és javításra érdemesnek tartjuk a meglévő részvételi testületekben lefolytatott előzetes vitát – ahogy a korábbi stratégiák esetén is. A cél, hogy minél nagyobb konszenzust lehessen elérni valamennyi, erdeinkből profitáló érdekelt fél között. Ezzel szemben egy végleges dokumentumot nyújtottak be, azzal érvelve, hogy tartalmának nagy része már szerepelt az erdőstratégiában;

12.

javasolja, hogy az uniós erdőstratégia intézkedései által kifejezetten érintett érdekelt felek (regionális és helyi önkormányzatok, civil társadalom és vállalkozások) vegyenek részt az intézkedések végrehajtásában, minimálisra csökkentve az adminisztratív terheket, különösen az erdőtulajdonosok és a vállalkozások, de a regionális és helyi önkormányzatok esetén is;

Európai szintű konszenzust kell elérni

13.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban nincs politikai konszenzus, mivel az elmúlt hetekben/hónapokban fokozódott az uniós erdőstratégia jelenlegi formájával szembeni kritika – elég csak az uniós szerveknek, így az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak (a 2030-ig tartó időszakra szóló új uniós erdőgazdálkodási stratégiáról szóló vélemény (7), NAT/831), a különböző nemzeti és regionális kormányoknak, valamint az őket támogató politikai pártoknak, a különböző európai parlamenti képviselőcsoportok képviselőinek és az erdészeti ágazat szereplőinek (állami és magán erdőtulajdonosok szövetségei, helyi és regionális erdészeti hatóságok, vállalkozói szövetségek, nemzeti és regionális ágazati platformok) nyilatkozataira gondolni;

14.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem tartják be azokat a tanácsi következtetéseket, amelyeket a német elnökség alatt fogadtak el az EU-n belüli megerősített jövőbeli együttműködésről, ugyanis egy felülről lefelé irányuló megközelítést javasolnak – egyrészt anélkül, hogy kellően figyelembe vennék a meglévő struktúrákat (például a regionális/nemzeti erdőnyilvántartásokat), másrészt az erdészeti politikáért egyébként nem felelős Európai Bizottság által meghatározott specifikációkkal és kizárólagos intézkedésekkel úgy, hogy közben az illetékes tanácsadó bizottsággal sem konzultálnak megfelelően;

15.

elismeri, hogy az uniós erdőstratégia általános célja, hogy a tagállamokban és a regionális és helyi önkormányzatoknál biztosítsa a helyes erdőgazdálkodási gyakorlatokat, ugyanakkor felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy egyensúlyt kell teremteni az erdőgazdálkodás – ideértve különösen a védelmet mint gazdálkodási opciót is – környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói között, és hangsúlyozza, hogy fontos a tagállamokban, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknál az erdők változatosságának, valamint a tervezési és fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatoknak és a forgási időszakoknak a tiszteletben tartása és fenntartása;

16.

megállapítja, hogy az erdészeti ágazat kulcsszereplői (magán- és állami tulajdonosok, szakemberek, vállalkozások és az erdészeti tudományos közösség nagy része) számára az uniós erdőstratégiai megközelítés nem felel meg teljes mértékben a helyi viszonyoknak, és jelzi, hogy a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok nyilvánvalóan nem helyes irányba mutatnak, és ezért jelentős mértékben meg kell azokat változtatni;

17.

elismeri, hogy az adatok egyes területeken a biológiai sokféleség csökkenését és a Natura 2000 élőhelyek védettségi helyzetének elégtelenségét mutatják, többek között azért mert hiányzik a kezelőik számára megfelelő ösztönző keret (árak, az externáliák ellentételezése, regionálisan kiigazított és észszerű szabályozási keret). Ezek olyan kulcsfontosságú aspektusok, amelyeket az uniós erdőstratégiának uniós és tagállami többletforrások allokációjával kellene kezelnie. Szorosabb együttműködést sürget az ökoszisztéma helyreállítását, ideértve a sérült erdei ökoszisztémák helyreállítását célzó intézkedések előmozdítására;

18.

úgy véli, hogy a többfunkciós erdőművelés a régiók túlnyomó többségében (különösen az éghajlatváltozás hatása által leginkább érintettekben) mélyen gyökerező, fenntartható erdőgazdálkodási eszköz, és hogy az erdőket művelő erdőtulajdonosok és szakemberek általában a biológiai sokféleség és az erdők egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásainak védelmére, valamint az erdőtüzek veszélyességének és előfordulásának csökkentésére törekednek, miközben azon munkálkodnak, hogy reziliensebbekké, élőbbekké és növekvővé tegyék az erdőket, és így aktívan hozzájárulnak a helyi gazdaságokhoz és a vidéki megélhetéshez;

19.

sokkal szisztematikusabb megközelítést javasol, integrálva a fenntartható erdőgazdálkodás sokféleségét és összetettségét – a növedék és a kitermelés arányán kívül egyéb mutatószámok révén is –, a tulajdonosokat, a szakembereket, az állami és magánvállalkozásokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat érintő tulajdonjogokat és viszonyokat és az európai erdészeti ágazat fenntartható fejlődési eredményeit, és úgy véli, hogy az erdővédelem bizonyos területeken nem választható el az olyan aktív, fenntartható gazdálkodáshoz nyújtott támogatástól, beleértve a gazdasági támogatást is, amelynek célja az ökoszisztéma-szolgáltatások pozitív externáliáinak maximalizálása és az erdőterületek művelésből való kivonásából eredő romlás – többek között a környezetkárosodás – elkerülése;

20.

a biológiai sokféleség kapcsán hangsúlyozni kell, hogy egyes legkülső régióknak köszönhetően az EU-ban találhatók természetes, amazonasi és szubtrópusi erdők is. Ezek egyedülálló terepet jelentenek a tudományos kutatás, specializáció és innováció (például a gyógyszerészeti kutatás és a növényi kivonatok hasznosítása) számára. E régiók biológiai sokfélesége az európai biodiverzitás közel 80 %-át képviseli, és létfontosságú a bolygó ökológiai egyensúlyához. Erre a felbecsülhetetlen értékű kincsre a helyi és regionális önkormányzatok vigyáznak, és kezeléséhez és megóvásához megfelelő támogatást kell biztosítani számukra;

21.

úgy véli, hogy bár az erdőstratégia szorosan kapcsolódik a biodiverzitási stratégiához, és e tekintetben valóban biztosíthatja a koherenciát, más fajta, inkluzívabb és rendszerszintű megközelítést kellene alkalmaznia annak érdekében, hogy tevékenységeit hatékonyan és következetesen összehangolja az ökológiai átmenetre és az éghajlatváltozásra vonatkozó közös politikák célkitűzéseivel. Ugyanis csak így lesz képes megvalósítani az EU környezetvédelmi, társadalmi és növekedési célkitűzéseit, a zöld munkahelyek kapcsán is. Az erdőstratégiának koherensnek kell lennie a fenntartható erdőgazdálkodást érintő uniós politikákkal, és meg kell erősítenie az ágazatban rejlő lehetőségeket, hogy könnyebben el lehessen érni az európai zöld megállapodásban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban kitűzött célokat;

Erősíteni kell a horizontális megközelítést az Európai Bizottság szolgálatainál

22.

elismeri, hogy az uniós erdőstratégia a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési, a Környezetvédelmi és az Éghajat-politikai Főigazgatóság közös munkájának eredménye, de javasolja az Európai Bizottság erdészeti ágazattal foglalkozó többi egységeinek (Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság, Energiaügyi Főigazgatóság és Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság) bevonását is annak érdekében, hogy valamennyi társadalmi, gazdasági és környezeti szempontot és következményt rendszeralapú és integráló aspektusból figyelembe lehessen venni, mert, ha ez nem történik meg, akkor a megközelítés hiányos és részleges lehet;

23.

javasolja, hogy egyértelműen határozzák meg, hogy az Erdészeti Állandó Bizottság a továbbiakban is az uniós erdőstratégia kulcsszereplője marad annak érdekében, hogy az ágazat és az egyéb fontos érdekelt felek nézetei erőteljesebben kifejezésre jussanak, lehetővé téve az erdők aktív használatát az EU különböző régióiban;

24.

ajánlja továbbá, hogy vegyék figyelembe a területek földrajzi adottságait, mivel mind innovációra, mind pedig infrastrukturális beruházásokra, valamint megfelelő ösztönzőrendszerre szükség van a logisztika megkönnyítése és a digitalizáció lehetővé tétele érdekében, amelyekkel korszerűsíthetők az erdészeti értékláncok, melyek eszközként használhatók az erőforrás-kieséssel és az elnéptelenedéssel szembeni küzdelemben;

A helyi és regionális szintek szerepe

25.

javasolja a nagyrészt elnéptelenedett régiókban (hátország: hegyek, hideg éghajlat, árterek, gyenge talaj) található erdők területi dimenziójának földhasználatként történő figyelembevételét (43 % növekedés) a tagállamok, valamint a regionális és helyi önkormányzatok területgazdálkodási és elnéptelenedést kezelő politikáinak integrálásával;

26.

úgy véli, hogy el kell ismerni a szubszidiaritás elvét, valamint az erdőkkel kapcsolatos, az erdészeti politikát befolyásoló különböző környezetvédelmi és tájvédelmi jogszabályok következtében megosztott hatáskört, figyelembe véve az erdőkre vonatkozó különböző iránymutatásokat, ideértve többek között az EU különböző régióiban található erdők biológiai, társadalmi, gazdasági és kulturális sokfélesége miatti erdészeti gyakorlatokat, és azt, hogy a tagállamokban különböző az erdőállomány;

27.

hangsúlyozza, hogy az uniós erdőstratégia fő szempontjainak európai szinten elfogadott elveket kell meghatározniuk, de hangsúlyozza, fontos, hogy a célok eléréséhez szükséges eszközökről a tagállamok dönthessenek, és hogy azokat be lehessen építeni az erdészeti hatáskörökkel rendelkező regionális és helyi önkormányzatok szakpolitikájába és intézkedéseibe, hangsúlyozva, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás, az ágazat egészének versenyképessége és nyereségessége, valamint a megfelelő szakpolitikai koherencia jelentik az erdők védelmének garanciáját;

Az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói legyenek összeegyeztethetőek, hogy megfeleljenek az EU előtt álló fő kihívásoknak

28.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégiának megfelelő mértékben figyelembe kell vennie az erdei termékek és szolgáltatások teljes skálájának jelentőségét, ezért a biogazdasági stratégiának és a fenntartható erdőgazdálkodásnak garantálnia kell az erdészeti funkciók közötti egyensúlyt, beleértve a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását is. Ha csak egy szempontot részesítenek előnyben, felborul az egyensúly;

29.

hangsúlyozza, hogy az erdészeti ágazat (gazdálkodás és fakitermelés, fa- és papíripari feldolgozás) 2018-ban közvetlenül 2,1 millió embert foglalkoztatott az EU-ban, ami 109,855 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket eredményezett. Emellett 1,2 millió fő dolgozott fabútorok gyártásában és a papírnyomtatás területén, ami 25 milliárd, illetve 31 milliárd eurós bruttó hozzáadott értéket eredményezett. 2018-ban 397 000 vállalat tevékenykedett a faalapú iparágakban, amelyek a feldolgozóipari vállalkozások 15 %-át tették ki. Mindehhez hozzá kell még adni, hogy a bioenergia területe és a faalapú építőipar, illetve a nem faipari erdészeti termékek gyártása további 4 millió munkahelyet biztosított;

30.

megállapítja, hogy a biológiai sokféleség megőrzése, az ökoszisztémák helyreállítása és a szénelnyelők növelése az uniós erdőstratégia alapvető elemei, de az éghajlati és a fenntartható társadalmi-gazdasági növekedési célokkal való összhang ebből következő hiánya az egyik legproblematikusabb kérdés;

31.

kiemeli az erdők szociális dimenzióját az EU-ban, mivel az erdőterület 60 %-a több mint 16 millió magán erdőtulajdonoshoz tartozik, akik túlnyomó többsége az összes régióban megtalálható kis földbirtokos, átlagosan tizenhárom hektáros tulajdonnal;

32.

leszögezi, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás elveinek minden szempontból a fenntarthatóságon, azaz a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságon kell alapulniuk, és ezért a fenntartható erdőgazdálkodást a megőrzéssel együtt járó legjobb módszernek kell tekinteni, valamint fordítva, és így ez a legjobb módja a megőrzés és a gazdálkodás közötti állítólagos ellentét leküzdésének, amely inkább a politikai vitákban gyökerezik, mint a gazdálkodás való gyakorlatából;

33.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tulajdonában lévő erdők a teljes erdőterület mintegy 14 %-át (22 millió hektár) teszik ki. A helyi és regionális önkormányzatok nemcsak erdőtulajdonosok, hanem az erdőgazdálkodással kapcsolatos politikák és költségvetések kezelésével és végrehajtásával is foglalkoznak. Betartatják a szabályokat és támogatást nyújtanak magán erdőtulajdonosoknak a fenntartható erdőgazdálkodáshoz. Ennek során pedig tagállami hatáskörbe eső erdőgazdálkodási politikákat és különböző ágazati politikákhoz kapcsolódó uniós kezdeményezéseket követnek, folyamatosan arra törekedve, hogy összeegyeztessék egymással az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkcióit;

34.

megállapítja, hogy a folyamatot kísérő megbeszélések során hamis kettősség van kialakulóban az erdők környezeti és társadalmi-gazdasági funkciói között, ami elfogult vitákhoz vezet, és elvonja a figyelmet az alapvető céltól, amely a fenntartható fejlődés: erdeink egészségének hosszú távú védelme, az éghajlatváltozás elleni küzdelem képessége reziliens ökoszisztémákkal, az erőforrások fenntartható kezelése, valamint a termékek felelősségteljes és hatékony feldolgozása, hogy biztosítani lehessen Európa több millió polgárának jólétét és életmódját;

35.

javasolja az uniós erdőstratégia tartalmának megerősítését egyes környezeti célkitűzéseket illetően (víz, talaj, táj), valamint annak erősebb hangsúlyozását, hogy az iparilag fenntarthatóan kezelt és feldolgozott erdészeti termékek milyen kulcsfontosságú módon járulnak hozzá az európai zöld megállapodás alappillérét képező biogazdasághoz. Ezekhez a termékekhez finanszírozni kellene olyan, technológiai szempontból innovatív eljárásokat, amelyek mindenekelőtt az első feldolgozóknak segítenek, akik az erdő- és faipari ágazat leggyengébb láncszemeit jelentik ugyan, de a legnagyobb potenciállal rendelkeznek, ha a helyi erőforrások felhasználásáról van szó;

36.

javasolja, hogy kapjanak nagyobb hangsúlyt a fenntartható erdőgazdálkodásnak a víz körforgalmát és a talaj védelmét javító meghatározásai és intézkedései, különösen a mediterrán és a hegyi ökoszisztémákban, és rámutat arra, hogy az erdők fenntartható kezelésének javítása érdekében – ami előfeltétele annak, hogy azok tartósan ökoszisztéma-szolgáltatásokat tudjanak nyújtani – meg kell erősíteni a mutatókat;

37.

javasolja a célkitűzések újbóli meghatározását, hogy láthatóbbá váljon, hogy azok a fenntartható és multifunkcionális erdőgazdálkodás alapján, valamint a biológiai sokféleség és az egyéb környezeti szolgáltatások védelméről való lemondás nélkül biztosítják az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói közötti fenntartható egyensúlyt és összeegyeztethetőséget a különböző erdészeti régiókban (boreális, kontinentális, mediterrán, hegyi, városi erdők);

38.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégiának nagyobb hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy az erdőgazdálkodásban előmozdítsák az inkluzivitást és az egyenlőséget. Az új uniós erdőstratégiának a 2020. márciusi új uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiával összhangban elő kellene mozdítania a méltányosabb munkaerőpiaci részvételt annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodás terén teljes mértékben ki lehessen aknázni az ágazatban rejlő lehetőségeket;

39.

javasolja, hogy hangsúlyozzák, hogy milyen szerepet töltenek be az erdők azokon a legtávolabbi, hegyvidéki vagy hátrányos helyzetű területeken, ahol magasabb az erdőterület aránya, és ahol nagyobb az elnéptelenedés kockázata, továbbá ahol az erdészeti értékláncok jelentik a foglalkoztatás és a gazdasági tevékenység fő forrásait az erdészeti erőforrások mozgósításával és első átalakításával összefüggésben;

40.

megállapítja, hogy az erdők szerepe a körforgásos biogazdaság kialakításában inkább kockázatként mint lehetőségként jelenik meg, és kiemeli, hogy a zöld termékek fontos szerepet játszhatnak a szén-dioxid-mentesítésben azáltal, hogy csökkentik a tüzelőanyagok és fosszilis alapú anyagok fogyasztását, ami az Európai Bizottság által meghatározott egyik fő célkitűzés. A szén-dioxid-mentesítés kapcsán azonban figyelembe kell venni az erdőalapú termékek életciklus-értékelését, előnyben részesítve a hosszú életű termékeket;

41.

a környezeti hatás csökkentése érdekében javasolja a faipari termékek és az erdei melléktermékek helyi feldolgozásának előmozdítását;

42.

üdvözli az Európa jövőjéről szóló konferencia polgári vitafórumának ajánlását, amely szerint különös figyelmet kell fordítani a kitermelt vagy elpusztított erdők újraerdősítésére és a leromlott talajú területek erdősítésére, valamint a fa hatékonyabb hasznosítását célzó felelősebb megoldások előmozdítására (8);

43.

javasolja az uniós erdőstratégia célkitűzéseinek és a 2018-ban felülvizsgált 2012-es biogazdasági stratégiával (9) fennálló szinergiáinak újbóli meghatározását mind a fa alapú (nemcsak építőipari faanyagok, hanem biokompozitok, bioüzemanyagok, biofinomítókban használt anyagok, valamint a vegyipar, az élelmiszeripar és az illatszer- és kozmetikai ipar számára nagy hozzáadott értékű termékek) mind az NWFP (nem faipari erdészeti termékek: parafa, gombák, vadon termő gyümölcsök, illóolaj tartalmú és gyógynövények, gyanták) erdészeti termékek integrálásával és támogatásával, figyelembe véve, hogy azok szénelnyelőkként teljes életciklusuk során hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és egyéb, tisztán ÜHG-kibocsátó anyagokat helyettesíthetnek;

44.

javasolja a körforgásos gazdaságra vonatkozó új 2020-as cselekvési tervvel (10) mint az európai zöld megállapodás alappillérével kapcsolatos célkitűzések és szinergiák újbóli meghatározását, kiemelve, hogy az erdészeti termékek valamennyi hulladékfeldolgozási és -hasznosítási láncban visszanyerhetők és újrafeldolgozhatók;

45.

javasolja, hogy hozzanak létre egy rendszert arra, hogy a vállalatok többségénél bevált gyakorlatokat (az erőforrások optimális, észszerű és felelősségteljes felhasználása, tanúsítás a felügyeleti láncban, környezetbarát tervezés, energiahatékonyság, hulladékok anyag- vagy energetikai hasznosítása) meg lehessen osztani a teljes erdőalapú ipari ágazattal;

46.

kiemeli, hogy az uniós erdőstratégia célkitűzésének el kell ismernie az erdők jelentőségét nemcsak szénelnyelőként, hanem szénkészletként is. Utóbbi funkciót – az EU 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi céljának eléréséhez való jelentős hozzájárulásként – erősíteni lehetne. Hangsúlyozza, hogy az erdőalapú termékek helyettesítő hatásának figyelembe kell vennie a teljes életciklusra gyakorolt hatást az erdészeti ágazat éghajlatváltozás mérséklésében rejlő teljes potenciáljának érvényesítése érdekében. Megjegyzi, hogy koruk előrehaladtával csökken is az erdők nettó szénelnyelő képessége;

47.

javasolja, hogy az őshonos erdők hatékony védelme érdekében (különösen Közép- és Kelet-Európa egyes régióiban), valamint az olyan erdők újjáélesztése érdekében, ahol beszüntették a gazdálkodást, aminek következtében erdőtüzek, betegségek és kártevők kockázata áll fenn, dolgozzanak ki egyértelmű fogalommeghatározásokat az erdőkre vonatkozóan, megkülönböztetve legalább a soha nem kezelt természetes őserdőket (az összes erdő 0,7 %-a) a korábban igen, de az elmúlt évtizedekben nem kezelt erdőktől;

48.

úgy véli, hogy – a 2018. évi megújuló forrásokból származó energia használatának előmozdítására vonatkozó irányelvnek (11) megfelelően – a bioenergiát egyrészt lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy fenntartható erdőgazdálkodási intézkedéseket hajtsanak végre, másrészt pedig megújuló energiaforrásnak az ipari melléktermék-feldolgozási folyamatok, illetve az újrafeldolgozás kapcsán. A bioenergia fontos Európa energiaellátásának biztonsága és a kontinens fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlensége szempontjából;

49.

javasolja a bioenergia és az erdészeti eljárások fenntarthatóságra vonatkozó kritériumok javasolt módosításainak a felülvizsgálatát, mivel a javasolt intézkedések némelyike számos tagállamban növelheti a regionális és helyi önkormányzatokra mint erdőtulajdonosokra és a fenntartható erdőgazdálkodás felelős intézményeire nehezedő terheket, továbbá mivel az erdők 10 %-ának szigorú jogi védelmére vonatkozó korlátozások az Európai Bizottság egyértelmű pénzügyi kötelezettségvállalása nélkül igen jelentős kompenzációt eredményeznek. A 2018-as megújulóenergia-irányelv bioenergiára vonatkozó fenntarthatósági kritériumait kellene alkalmazni;

50.

úgy véli, hogy az erdészeti ágazat társadalmi-gazdasági szerepe számos régióban fontos a vidékfejlesztés és a helyi gazdaságok szempontjából, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós erdőstratégia nem határozza meg egyik kiemelt céljaként a faalapú és NWFP erdészeti erőforrások fenntartható erdőgazdálkodáson és a zöld biogazdaság keretein alapuló hasznosításának és az európai vállalkozások (túlnyomó többségében a vidéki régiókban működő kkv-k) által történő ipari feldolgozásának világos és egyértelmű előmozdítását;

51.

úgy véli, hogy az uniós erdőgazdálkodási stratégiának minden területen elő kell mozdítania és meg kell erősítenie a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos képzést, különösen az iskolákban és a civil társadalmi szervezetek körében, de ismeretterjesztő médiakampányokban is, hogy orvosolja az európai polgároknak a fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlatával és annak hármas, azaz ökológiai, gazdasági és társadalmi dimenziójával kapcsolatos ismerethiányát;

52.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégiának nemzetközi dimenziót kell tartalmaznia az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenésének globális szintű visszaszorítására, felhasználva ehhez a tagállamokban és a helyi és regionális önkormányzatok túlnyomó többségénél megvalósuló fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos tapasztalatot, illetve tudás és helyes gyakorlatok átadását. Üdvözli ennek kapcsán az Európai Bizottságnak az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz kapcsolódó egyes áruk és termékek uniós piacon történő forgalmazásáról és Unióból történő kiviteléről, valamint a 995/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatát (12), melynek célja, hogy globálisan korlátozzák az erdőirtással vagy erdőpusztulással összefüggésben álló áruk importját. Hangsúlyozza továbbá, hogy a javaslatot egy szubszidiaritásértékelő táblázat (13) kíséri, amely érdemi elemzést nyújt a szubszidiaritással kapcsolatos aggályokról;

Tudományos-műszaki szintű konszenzust kell elérni

53.

javasolja, hogy az uniós erdőstratégia helyezze előtérbe az elmúlt évtizedekben az európai erdőkben jó eredményekkel járó helyes erdészeti gyakorlatokat (az erdőterület folyamatos növekedése, a szénelnyelők növekedése, a védett területek és ökoszisztémák növekedése, a hasznosítás növekedése, a felelős vállalatok és iparágak fejlődése, jobb fenntartható erdőgazdálkodási képzés és az erdészeti dolgozók képzésének javítása); és ajánlja, hogy az uniós erdőstratégia kifejezetten ismerje el ezt a munkát, amely az EU-t világszerte a helyes erdészeti gyakorlatok élvonalába helyezi, és példaként szolgál más országok számára;

54.

sürgeti az EU és tagállamai által vállalt nemzetközi kötelezettségekből eredő fenntartható erdőgazdálkodási fogalommeghatározások, és főként a FOREST EUROPE folyamat követését;

55.

javasolja a lehetséges végrehajtás körültekintő megtervezését, hogy elkerüljék a jelenlegi rendszerekkel való átfedéseket, valamint azoknak a szinergiáknak, annak a hozzáadott értéknek és költség-haszon aránynak a tisztázását, amelyeket a javasolt „természetközeli” erdőgazdálkodási tanúsítvány és egy független uniós tanúsítvány, valamint a „stratégiai erdészeti tervek” biztosíthatnak a meglévő, nemzetközileg elismert és végrehajtott erdőtanúsítási rendszerek (PEFC, FSC) és a tagállamokban, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknál már rendelkezésre álló fenntartható erdőgazdálkodási stratégiák, tervek, továbbá programok keretében. Azt is tisztázni kell, hogy az új rendszernek kötelező vagy önkéntes státusza legyen, valamint hiányzik az ilyen intézkedések végrehajtásának jogalapja;

56.

kéri, hogy egyértelműen utaljanak az erdők nem nyersanyag-kitermelésből származó előnyeinek teljes körére;

57.

sürgeti az erdőkkel foglalkozó tudományos szakértők, köztük erdészeti ökológusok által egész Európában végzett azon értékelések felülvizsgálatát és elemzését, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a javasolt szakpolitikák esetleg nem veszik kellően figyelembe a súlyos bolygatásokkal (tűzesetek, hurrikánok, nagy havazások és kártevők) kapcsolatos kockázatok lehetséges növekedését. Kiemelt figyelmet kell fordítani azokra az erdőkre, amelyek fokozottan ki vannak téve a klímavészhelyzetnek;

58.

javasolja, hogy az uniós erdőstratégia és a biodiverzitási stratégia alapjául szolgáló feltételezések pontos tudományos és technikai elemzése alapján törekedjenek nagyobb konszenzusra. Ehhez pedig létre kell hozni egy tudományos szakértőkből álló reprezentatív testületet, amely megfelelő és bizonyított tapasztalattal rendelkezik a teljes erdészeti értékláncot és az európai erdők különböző típusait illetően;

59.

úgy véli, hogy bizonyos, tudományos elemzéssel alátámasztott feltételek mellett lehetővé kell tenni, hogy egyes Natura 2000 területeken található védett élőhelyeket, ha azokat az éghajlatváltozással összefüggő zavarok fenyegetik, ellenállóbb ökoszisztémákká alakítsanak át;

60.

elismeri és üdvözli a megbízható adatgyűjtésre irányuló javaslatot, hangsúlyozva, hogy új jogalkotási javaslatot kell közzétenni az uniós erdőkre vonatkozó megfigyelésről, jelentéstételről és adatgyűjtésről;

A stratégia végrehajtása előtt lényeges pontosításokra van szükség

61.

úgy véli, hogy az uniós erőstratégia nem tartalmaz koherens és teljes körű célkitűzést az európai erdészeti ágazat számára a 2030-ig tartó időszakra. Kétségtelenül számos intézkedést és kezdeményezést foglal magában, amelyek közül azonban sok még mindig homályos, és csak néhánynak van indikatív menetrendje;

62.

úgy véli, hogy az uniós erdőstratégia végrehajtása tekintetében az első szükséges lépés a koncepciók és intézkedések meghatározása, valamint egy olyan cselekvési terv kidolgozása, amely világosan tartalmazza a célokat, a hatókört, az időkeretet és a felelősségeket. Ennek a cselekvési tervnek el kell ismernie a tagállamok, a regionális és helyi önkormányzatok, valamint az ágazati szereplők európai erdőstratégiával kapcsolatos álláspontját, valamint a javasolt követendő úttal kapcsolatos elképzeléseit; tartalmaznia kell az RB, az Európai Parlament és az erdészeti ágazat valamennyi szereplőjének véleményét is;

63.

ajánlja annak tisztázását, hogy az új fenntartható erdőgazdálkodási mutatók, küszöbértékek és tartományok hogyan kapcsolódnak a FOREST EUROPE fenntartható erdőgazdálkodási kritériumaihoz és mutatóihoz, tekintettel arra, hogy az EU és tagállamai aláírták a FOREST EUROPE-ot. Úgy véli továbbá, hogy információra van szükség arról a jogalapról, amely indokolná ezt az intézkedést, illetve arra vonatkozóan, hogy a lehetséges jövőbeli lépések tekintetében mit jelent az „önkéntes kezdés”, valamint tisztázni kell a fenntartható erdőgazdálkodás és a „természetközeliség” koncepciója közötti kapcsolatot;

64.

azt ajánlja, hogy részletesen vitassák meg a tagállamokkal és az ágazati szereplőkkel, hogy miként lehetne és kellene kialakítani az ökoszisztéma-szolgáltatásokra vonatkozó kifizetéseket, és utólagosan ellenőrizzék a helyzetet annak megállapítására, hogy az uniós erdőstratégiában előírt pénzügyi mechanizmusok (KAP, „karbongazdálkodás” és szén-dioxid-tanúsítás) lehetővé teszik-e a kitűzött célok elérését;

65.

üdvözli egy uniós szinten összehangolt erdőfelügyeleti mechanizmus bevezetését, de szükségesnek tartja az uniós erdőkkel kapcsolatos megfigyelésről, jelentéstételről és adatgyűjtéséről szóló új javaslat hozzáadott értékének és költség-haszon arányának, valamint a meglévő és hiányzó adatoknak és információknak az értékelését, elismerve, hogy a távoli adatok, többek között a műholdas és egyéb módon nyert információk, a tudásbázis javításának költséghatékony módját jelentik a meglévő és folyamatban lévő nemzeti erdőnyilvántartásokkal együttműködésben. Ennek kapcsán fontos elemként foglalkozni kell a szubszidiaritással, a költségekkel és az adminisztratív terhekkel. Az egész EU-ra kiterjedő erdészeti monitoring hozzáadott értéket jelenthet, amennyiben azt támogatják a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok is, valamint a nemzeti és regionális erdőnyilvántartások területi adataira, illetve a Forest Focus tapasztalataira lehet támaszkodni. Emellett – a nemzeti stratégiai terveket is szem előtt tartva – pontosan meg kell határozni ennek a monitoringnak a jellegét (önkéntes vagy kötelező), formáját és célját, és költséghatékony ösztönzőket kell létrehozni az erdőtulajdonosok számára, hogy részt vegyenek az adatgyűjtésben;

A fenntartható erdőgazdálkodáshoz több európai forrásra van szükség

66.

egyértelmű és reális pénzügyi források elkülönítését javasolja, mivel, bár az erdőket szolgáló uniós erdőstratégiából levezethető a fenntartható erdőgazdálkodásra és a biológiai sokféleség megőrzésére szánt uniós finanszírozás jelentős növelése, amiatt, hogy olyan forrásokra kell támaszkodni, amelyeknek már vannak más célkitűzései és előirányzatai (pl. KAP), továbbá hogy a brexit, a Covid19 utáni gazdasági válság és az infláció növekedése által jellemzett általános környezetben más uniós alapokból nem érkezik hozzájárulás, kérdéses, hogy rövid- vagy középtávon meg lehet-e fordítani az erdők és a biológiai sokféleség jelenlegi uniós alulfinanszírozottságát;

67.

javasolja, hogy az Európai Bizottság segítse a regionális és helyi önkormányzatokat úgy, hogy az adminisztratív folyamatok egyszerűsítése révén az európai alapok (EMVA, ERFA, NextGenerationEU) hozzáférhetőbbé váljanak a fenntartható erdőgazdálkodás számára;

68.

azt ajánlja, hogy európai és nemzetközi szinten fordítsanak több pénzügyi forrást a képzésre, a K+F-re és a tudásátadásra, hogy Európa és a világ minden régiójában legyen együttműködés, és megtörténjen a fenntartható erdőgazdálkodás és erdőalapú értékláncok helyes gyakorlatainak átadása és alkalmazása;

69.

úgy véli, hogy az új uniós erdőstratégiának elő kellene mozdítania a régiók közötti együttműködési és finanszírozási platformok létrehozására irányuló kezdeményezéseket az erdők és a dekarbonizált gazdaság területén.

---

(1)  COM(2013) 659 final.

(2)  COM(2018) 811 final.

(3)  Európai zöld megállapodás: https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal_hu.

(4)  COM(2020) 788 final.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

(6)  COM(2020) 380 final.

(7)  HL C 152., 2022.4.6., 169. o.

(8)  Az Európa jövőjéről szóló konferencia polgári vitafórumának ajánlása az éghajlatváltozásról és a környezetről.

(9)  COM(2018) 673 final és SWD(2018) 431 final.

(10)  COM(2020) 98 final.

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(12)  COM(2021) 706 final.

(13)  SWD(2021)325 final.