A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatások a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló 2020/741 rendelet alkalmazásához

(2022/C 298/01)

Tartalomjegyzék

1.

Bevezetés

3

2.

Általános és adminisztratív kötelezettségek

3

2.1.

Hatály

4

2.1.1.

Feltételek

4

2.1.2.

A határozat benyújtása és felülvizsgálata

5

2.2.

Illetékes hatóság

5

2.3.

Kapcsolattartó pontok

6

2.4.

Felelős felek

6

2.4.1.

A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének a vízminőséggel kapcsolatos felelőssége

7

2.4.2.

A többi szereplő felelőssége

7

2.5.

Engedélyek

8

2.5.1.

Az engedélyt megadó hatóságok

8

2.5.2.

Engedély iránti kérelmek

9

2.5.3.

Az engedély tartalma

9

2.5.4.

A kutatási és kísérleti projektekre vonatkozó mentességek

10

2.6.

Megfelelőségi ellenőrzések

10

2.7.

Szankciók

10

2.8.

Figyelemfelkeltés és az információk megosztása

11

3.

Műszaki szempontok

12

3.1.

Kockázatkezelés

12

3.1.1.

Alapvető kockázatkezelési elemek

13

3.1.2.

A rendszer leírása

15

3.1.3.

Szereplők és szerepek

15

3.1.4.

A veszélyek azonosítása, valamint a kockázatoknak kitett környezet és populációk

15

3.1.5.

Környezeti és egészségügyi kockázatértékelési módszerek

18

3.1.6.

A kiegészítő követelményekkel kapcsolatos feltételek

20

3.1.7.

Megelőző intézkedések

20

3.1.8.

Minőség-ellenőrzési és környezetvédelmi monitoringrendszerek

20

3.1.9.

Vészhelyzet-kezelés és koordináció

21

3.2.

Terménytípusok és a visszanyert víz osztályai

21

3.2.1.

Példák öntözési módszerekre és terménytípusokra

22

3.2.2.

Példák az előírt vízminőségi osztály elérése érdekében alkalmazott akadályokra

24

3.3.

Hitelesítő ellenőrzés

26

3.3.1.

Általános elvek

26

3.3.2.

Hitelesítő ellenőrzési protokollok

27

3.3.3.

Példák a hitelesítő ellenőrzésre

28

3.3.4.

További forrásanyagok

29

1.   Bevezetés

Az EU vízkészleteire egyre nagyobb nyomás nehezedik. Ez vízhiányhoz vezet – amikor a vízkészletek nem elegendőek a szükségletek kielégítésére – és a vízminőség romlását okozza. Emellett az éghajlatváltozás, a kiszámíthatatlan időjárási mintázatok és az aszályok jelentősen hozzájárulnak az édesvíz elérhetőségével kapcsolatos problémákhoz. A visszanyert víz újrafelhasználását széles körben elismerik olyan gyakorlatként, amely elősegíti a vízkészletek hatékonyabb kezelését és hozzájárul rendszereink éghajlatváltozáshoz való hozzáigazításához, összhangban az európai zöld megállapodásban meghatározott uniós stratégiával (1).

A víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a víz-újrafelhasználásról szóló rendelet) (2) célja, hogy megkönnyítse és ösztönözze a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználásának gyakorlatát, amely ágazat különösen kiszolgáltatott lehet a szűkös vagy időszakosan rendelkezésre álló vízforrásokkal szemben, fenntarthatóbbá és reziliensebbé téve az uniós élelmiszerrendszert (3), ugyanakkor védve a közegészséget és a környezetet.

A víz újrafelhasználásáról szóló, 2023. június 26-tól alkalmazandó rendelet egységes vízminőségi minimumkövetelményeket határoz meg a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésben történő biztonságos újrafelhasználására vonatkozóan. A harmonizált minimumkövetelmények biztosítják továbbá a mezőgazdasági termékek egységes piacának megfelelő működését, és növelik a fogyasztói bizalmat.

E rendelet értelmében a települési szennyvíz kezelését szabályozó 91/271/EGK irányelv (a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv) (4) követelményeivel összhangban kezelt települési szennyvizet az új minimális minőségi paramétereknek való megfelelés érdekében további kezelésnek kell alávetni, és alkalmassá kell tenni a mezőgazdasági felhasználásra.

A vízminőségre vonatkozó egységes minimumkövetelmények mellett a rendelet az ellenőrzésre vonatkozó egységes minimumkövetelményeket, az esetleges további egészségügyi és környezeti kockázatok értékelésére és kezelésére irányuló kockázatkezelési szabályokat, engedélyre vonatkozó kötelezettségeket és átláthatósági szabályokat is meghatároz, amelyek értelmében valamennyi víz-újrafelhasználási projektre vonatkozó kulcsfontosságú információkat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

A víz-újrafelhasználásról szóló rendelet 11. cikkének (5) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy a tagállamokkal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat dolgozzon ki a rendelet alkalmazására vonatkozóan. Ez a közlemény tartalmazza ezen iránymutatásokat. A jelentés a vízpolitika stratégiai koordinációs csoportja (5) keretében létrehozott víz-újrafelhasználási munkacsoporttal (6) szoros együttműködésben készült, amelynek tagjai között a tagállami hatóságok és az érdekelt szervezetek is megtalálhatók. A víz-újrafelhasználási munkacsoport a 2021. október 21–22-i és a 2022. február 18-i ülésén alaposan megvitatta a dokumentumot, és írásbeli észrevételeket tett.

Ezen iránymutatások 2. szakasza a rendeletben meghatározott általános és adminisztratív kötelezettségekre terjed ki, beleértve annak hatályát is. A 3. szakasz a technikai szempontokkal foglalkozik.

2.   Általános és adminisztratív kötelezettségek

Ez a szakasz a következő szempontokra terjed ki: a rendelet hatálya, és különösen a 2. cikk (2) bekezdésének alkalmazása; az illetékes hatóság(ok); a kapcsolattartó pontok és a határokon átnyúló együttműködés; a különböző szereplők felelősségi köre; engedélyek; megfelelőségi ellenőrzések; szankciók; figyelemfelkeltés és információk megosztása.

2.1.    Hatály

A rendelet minden olyan esetben alkalmazandó, amikor a kezelt települési szennyvizet mezőgazdasági öntözésre használják fel. A 2. cikk (2) bekezdése szerint azonban a tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy vagy több vízgyűjtő kerületükben vagy annak részein nem megfelelő a kezelt települési szennyvizet mezőgazdasági öntözés céljából újrafelhasználni.

A 2. cikk (2) bekezdése szerinti határozatok ténylegesen tiltják a víz újrafelhasználását egy adott területen (annak egy részén), és ennek következtében a rendelet nem alkalmazandó ezeken a területeken. Más szóval, ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a víz újrafelhasználása csak területének egy részén nem megfelelő, a rendelet továbbra is teljeskörűen alkalmazandó a többi olyan területen, ahol a víz újrafelhasználható.

A rendeletben foglalt általánosabb kötelezettségek egy része akkor is alkalmazandó lehet, ha a víz újrafelhasználását az egész tagállamban betiltják. Például:

—	a 2. cikk kutatási projektekre vonatkozó mentességekről szóló (3) bekezdése: amennyiben egy tagállam engedélyez ilyen projekteket, ki kell jelölnie a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott kritériumoknak való megfelelés ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságokat;

—	a más tagállamokkal való együttműködésért felelős kapcsolattartó pont kijelöléséről szóló 8. cikk;

—	a 10. cikknek a nyilvánosság kapcsolattartó pontról való tájékoztatásáról szóló (1) bekezdése;

—	a szankciókról szóló 15. cikk annak biztosítása érdekében, hogy amennyiben a víz újrafelhasználását elutasító határozat születik, azt betartsák, azaz a vizet ne használják fel újra, és a mentesített kutatási projektek megfeleljenek az alkalmazandó feltételeknek.

A 2. cikk (2) bekezdése szerinti határozat hiányában a rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig (2023. június 26.) a víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő bármely felelős félnek képesnek kell lennie arra, hogy engedélyért folyamodjon.

Más szóval (eltérő nemzeti határozat hiányában) az alapértelmezett helyzet az, hogy a víz újrafelhasználása a rendelet alapján kiadott engedélyhez kötött. Ez azt jelenti, hogy a kockázatkezelési tervnek minden lehetséges kockázatra ki kell terjednie, és a projektnek teljes mértékben meg kell felelnie valamennyi uniós egészségügyi és környezetvédelmi jogszabálynak.

2.1.1.   Feltételek

A tagállamokban számos különböző körülmény és éghajlati jellemző befolyásolhatja az azzal kapcsolatos döntést, hogy a víz újrafelhasználása szerepet játszik-e az integrált vízgazdálkodásban.

Előfordulhat, hogy egyes tagállamok éghajlati viszonyai szükségtelenné és/vagy gazdaságtalanná tehetik a víz újrafelhasználását a bőséges csapadékmennyiség miatt. Ugyanakkor még a vízhiánnyal és az ismétlődő aszályokkal szembesülő tagállamokban is előfordulhatnak olyan körülmények, amelyek miatt az általában a vízhiány kezelésére szánt víz-újrafelhasználás nem megfelelő gyakorlat.

Ilyen lehet például, ha egyes területeket hosszan tartó aszályt sújt, és a felszíni víztestek ökológiai vízhozamuk és a víz jó állapota tekintetében a kezelt szennyvíz bevezetésétől függenek. Ha a kezelt szennyvizet egy vízvisszanyerő telepre, majd azt követően a mezőgazdaságba irányítanák át, ez megfosztaná a felszíni vizeket a minimális ökológiai vízhozam biztosításához szükséges alapvető vízmennyiségektől.

Ezekben az esetekben fel kell mérni az alternatív források, azaz a(z egyéb) felszíni és/vagy felszín alatti víztestekből történő vízkivétel hatását is, mivel ezek hatással lehetnek a víz mennyiségére/minőségére is. A vízkivétel okozta terhelés hatással lehet a felszín alatti víztestek mennyiségi állapotára, amely esetben a víz újrafelhasználása alternatív vízforrást kínálhat. Előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor a vízkivétel nem jelent terhelést, és előfordulhat, hogy a víz újrafelhasználásának költségei nem versenyképesek más vízforrásokkal szemben.

Ezért minden döntés során gondosan mérlegelni kell a víz újrafelhasználásának előnyeit és hátrányait. Mindezeket a megfontolásokat be kell építeni minden olyan döntésbe, amely értelmében egy adott területen nem kerül sor a víz integrált vízgazdálkodás keretében történő újrafelhasználására.

A rendelet 2. cikkének (2) bekezdése meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeket a tagállamoknak figyelembe kell venniük annak meghatározásához, hogy a víz újrafelhasználása egyes vízgyűjtő kerületekben (vagy azok egy vagy több részén) nem megfelelő.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek a rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján ilyen határozatot hoznak, megfelelően indokolniuk kell a határozatot, és azt be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. Ha a tilalom azon felszíni víztestek minőségére gyakorolt nyomás eredménye, amelyek áramlása és ökológiai állapota a bevezetett szennyvíztől függ, a határozat abban az esetben kellően indokolt, amennyiben megemlíti:

—	mely víztestek érintettek;

—	azok jelenlegi állapota:

—	milyen egyéb költséghatékony intézkedéseket hoztak, és milyen intézkedéseket lehet hozni a jó állapot elérése és/vagy a romlás elkerülése érdekében;

—	a mezőgazdasági öntözésre használható alternatív vízforrások; valamint

—	hogy ezek az egyéb források eredményezhetnek-e más felszíni vagy felszín alatti víztestekből való túlzott vízkivételt, ami hatással lehet azok mennyiségi vagy minőségi állapotára.

Ha a határozat a költséghatékonyság kritériumain alapul, fontos figyelembe venni az összes költséget, azaz a visszanyert víz és a tagállam által megfelelőbbnek ítélt alternatív forrás(ok) környezeti, valamint erőforrásköltségeit. A 2000/60/EK irányelv 5. cikke és III. melléklete alapján elvégzett gazdasági elemzés hasznos háttér-információkkal szolgálhat.

2.1.2.   A határozat benyújtása és felülvizsgálata

A rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumokon alapuló, kellően indokolt és világos érvekkel alátámasztott határozatokat írásban kell benyújtani a Bizottsághoz a rendes kommunikációs csatornákon (pl. a tagállam Európai Unió melletti Állandó Képviseletén) keresztül. A tagállamnak az ilyen határozatokat a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kell tennie.

A rendelet 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy szükség esetén a változó körülmények figyelembevétele érdekében minden ilyen határozatot felül kell vizsgálni. Ezeket a határozatokat különösen az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzések és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó (kétévente frissített) nemzeti stratégiák (7) figyelembevétele érdekében kell felülvizsgálni, és a felülvizsgálatra legalább hatévente sort kell keríteni a 2000/60/EK irányelv alapján létrehozott vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre figyelemmel.

A víz újrafelhasználásának tilalmára vonatkozó minden határozatot ezért az integrált vízgazdálkodás tágabb összefüggésében indokolni kell. A határozatnak teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie a vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben meghatározott gazdálkodási megközelítéssel, valamint az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó politikákkal.

Ez azt jelenti, hogy a víz újrafelhasználásának tilalmára vonatkozó határozatnak a víz állapotára, a terhelésére, valamint az összegyűjtött és a tervekben meghatározott hatásokra és intézkedésekre kell épülnie. Ez magában foglalná a visszanyert víz és egyéb vízkészletek környezeti és erőforrásköltségeinek értékelését is, figyelembe véve a 2000/60/EK irányelv 5. cikke szerinti gazdasági elemzést is.

2.2.    Illetékes hatóság

A 3. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságok felelősek a következőkért:

—	a visszanyert víz előállítására és szolgáltatására vonatkozó engedélyek kiadása, beleértve a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terv kidolgozását;

—	annak megállapítása, hogy teljesülnek-e a kutatási vagy kísérleti projektek rendelet alóli mentesítésének kritériumai (adott esetben);

—	az engedélyekben meghatározott feltételeknek való megfelelés ellenőrzése és a szabályok megsértése esetén a nyomonkövetési intézkedések meghozatala.

Ezek a feladatok magukban foglalhatják például a következőket: a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terv felülvizsgálata és annak biztosítása, hogy az minden szempontra kiterjedjen; a tervekben szereplő intézkedéseknek és feladatoknak való megfelelés rendszeres ellenőrzése; a víz-újrafelhasználási rendszer különböző szereplői közötti kommunikáció előmozdítása; a más hatóságokkal folytatott információcsere koordinálása. Adminisztratív felépítésüktől, például a vízgyűjtők kezelésére használt struktúráktól függően a tagállamok dönthetnek úgy, hogy egynél több illetékes hatóságot jelölnek ki.

Amennyiben egy tagállam úgy határoz, hogy a visszanyert víz mezőgazdasági öntözésre történő előállítása és újrafelhasználása nem megfelelő egyik vízgyűjtő kerületben sem (lényegében a tagállam teljes területén), a 2. cikkel összhangban csak akkor lenne szükség illetékes hatóság kijelölésére, ha a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó kutatási és kísérleti projekteket végeznek. Hasonlóképpen, ha egy tagállam engedélyezi a visszanyert víz előállítását, de annak felhasználását nem, egy illetékes hatóságnak kell kezelnie az előállításra vonatkozó engedélyeket.

2.3.    Kapcsolattartó pontok

A rendelet 8. cikke előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki kapcsolattartó pontot a többi tagállam kapcsolattartó pontjával való együttműködés céljából.

A kapcsolattartó pontok szerepe a következő: a) segítségnyújtás iránti megkeresések fogadása és küldése; b) kérésre segítségnyújtás; és c) a különböző tagállamok illetékes hatóságai közötti kommunikáció koordinálása. Például a visszanyert víz előállítására vagy szolgáltatására vonatkozó engedély megadása előtt az illetékes hatóságoknak információt kell cserélniük a vonatkozó engedélyben és kockázatkezelési tervekben meghatározott feltételekről azon tagállam kapcsolattartó pontjával, ahol a visszanyert vizet használni kívánják. A kapcsolattartó pontok indokolatlan késedelem nélkül válaszolnak a segítségnyújtás iránti megkeresésekre.

Nem feltétlenül szükséges kapcsolattartó pontokat létrehozni, ha egy tagállam a 2. cikk (2) bekezdése alapján úgy dönt, hogy egyetlen vízgyűjtő kerületben (lényegében a tagállam teljes területén) sem megfelelő a visszanyert vizet mezőgazdasági öntözésre használni.

Ha azonban valamely tagállam nem engedélyezi a visszanyert víznek a területén való felhasználását, hanem a visszanyert vizet egy szomszédos országba exportálja, akkor ugyanúgy rendelkeznie kell kapcsolattartó ponttal. Hasonlóképpen kapcsolattartó pontra van szükség azokban a tagállamokban, amelyek a területükön nem állítanak elő visszanyert vizet, de azt öntözés céljából egy szomszédos országból kívánják importálni.

Ezenkívül a valamely szomszédos tagállamban végrehajtott projektek valamilyen módon hatással lehetnek egy közös vízgyűjtő területre, ezért a kapcsolattartó pontokon keresztül a tagállamok illetékes hatóságainak konzultálniuk kell egymással.

2.4.    Felelős felek

A rendelet számos „felelős felet”, azaz a víz-újrafelhasználási rendszerben szerepet játszó vagy tevékenységet végző szereplőket határoz meg. A 3. cikk 15. pontjában meghatározott víz-újrafelhasználási rendszer magában foglalja az infrastruktúrát és az egyéb technikai elemeket a települési szennyvízkezelő telep bemenete és azon pont között, ahol a visszanyert vizet mezőgazdasági öntözésre használják, beleértve adott esetben a vízelosztó és -tároló infrastruktúrát is.

A 3. cikk 14. pontja kimondja, hogy a felelős felek közé tartoznak a következők:

—	a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője;

—	a települési szennyvíztisztító telep üzemeltetője, amennyiben az eltér a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjétől;

—	a kijelölt illetékes hatóságtól eltérő érintett hatóság; valamint

—	adott esetben a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője, illetve a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetője.

A rendelet meghatározza a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének minimális felelősségi körét (lásd a 2.4.1. szakaszt).

Az illetékes hatóság által kiadott engedélyben meg kell határozni a többi felelős fél felelősségi körét, figyelembe véve a kockázatkezelési tervben meghatározott felelősségi köröket.

Az illetékes hatóságtól eltérő más hatóságok feladatai közé tartozhat a kockázatkezelési tervek felülvizsgálata az alkalmazandó (pl. az egészségügyre, a környezetvédelemre és a mezőgazdaságra vonatkozó) jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzése érdekében, a szakterületükre vonatkozó egyedi követelmények meghatározása, valamint a kockázatkezelési tervről szóló vélemény kiadása.

A tagállamok adott esetben és a nemzeti jogszabályokkal összhangban további szerepeket és felelősségi köröket határozhatnak meg, feltéve, hogy azok megfelelnek a minimumszabályoknak.

2.4.1.   A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének a vízminőséggel kapcsolatos felelőssége

A vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője vízvisszanyerő létesítményt üzemeltet vagy kezel, és lehet magánvállalat vagy állami szerv. Előfordulhat, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értelmében a települési szennyvíztisztító telep üzemeltetőjétől eltérő jogalanyról van szó.

A rendelet 4. cikkének (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője felelős a visszanyert víz minőségéért a megfelelőségi ponton.

A 3. cikk 11. pontja értelmében a megfelelőségi pont az a pont, ahol a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője a visszanyert vizet átadja a folyamatban soron következő szereplőnek. A tagállami víz-újrafelhasználási rendszer konkrét kialakításától függően a következő szereplő lehet a végfelhasználó, vagy ha a vizet szállítják, szétosztják vagy jövőbeli felhasználás céljából tárolják, akkor ez lehet más szereplő is.

A visszanyert víz előállítására és szolgáltatására vonatkozó engedélyben (lásd az engedélyekről szóló 2.5. pontot) meghatározott megfelelőségi ponton a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének biztosítania kell, hogy a visszanyert víz megfeleljen az I. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek, valamint az illetékes hatóság által a vonatkozó engedélyben meghatározott és a kockázatkezelési tervben leírt egyéb vonatkozó feltételeknek.

2.4.2.   A többi szereplő felelőssége

A megfelelőségi pont után a vízminőséggel kapcsolatos felelősség a lánc következő szereplőjére – vagy a végfelhasználóra, vagy az elosztásért vagy tárolásért felelős közbenső szereplőre – száll át.

A kockázatkezelési tervnek adott esetben meg kell határoznia az elosztással, tárolással és felhasználással kapcsolatos feltételeket, és meg kell határoznia, hogy a víz-újrafelhasználási rendszerben mely felek felelősek e követelmények teljesítéséért.

Amennyiben a kockázatkezelési terv meghatározza a végfelhasználóra vonatkozó felhasználási feltételeket, azoknak meg kell felelniük az uniós élelmiszer- (és takarmány-) higiéniai jogszabályoknak és a kapcsolódó dokumentumoknak, különösen a víz újrafelhasználásáról szóló rendeletben foglaltaknak. Ezek közé tartoznak a következők:

—	178/2002/EK rendelet (8): az „általános élelmiszerjog”, amely (a 17. cikkben) meghatározza valamennyi élelmiszer-ipari vállalkozó (köztük az elsődleges termelők, azaz a mezőgazdasági termelők) elsődleges felelősségét.

—

852/2004/EK rendelet az élelmiszer-higiéniáról (9): a 4. cikk (1) bekezdése megismétli, hogy az elsődleges termelők felelősek az említett rendelet I. mellékletében meghatározott általános higiéniai rendelkezések (helyes higiéniai gyakorlatok) betartásáért. Az I. melléklet A. része II.5. pontjának c) alpontja kimondja, hogy a növényi termékeket előállító vagy betakarító élelmiszer-ipari vállalkozóknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket, és szükség esetén ivóvizet vagy tiszta vizet kell használniuk a fertőzés megelőzése érdekében.

—	2073/2005/EK rendelet (10) az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól, amely az egyes nem állati eredetű élelmiszerekben található E. colira vonatkozó kritériumokat tartalmaz (betakarítás után).

—

A (882/2004/EK rendelet helyébe lépő) (EU) 2017/625 rendelet (11), amely jogi keretet biztosít az élelmiszerek és az élelmiszer-biztonság hatósági ellenőrzéséhez a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás bármely szakaszában. Az illetékes hatóságoknak ki kell kényszeríteniük és ellenőrizniük kell, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozó megfelel-e az élelmiszer-biztonsági követelményeknek.

—	A Bizottság közleménye – Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és földségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez (12).

A víz-újrafelhasználásról szóló rendelet, amely egy adott vízforrás vízminőségét az elsődleges termelést megelőző szakaszban (az öntözést megelőzően) határozza meg, kiegészíti az élelmiszer-higiéniai szabályokat. Az élelmiszer- (és takarmány-)higiéniai szabályok az elsődleges termelés szakaszától kezdve alkalmazandók, beleértve az öntözést is, és minden vízforrásra és az öntözés valamennyi aspektusára kiterjednek.

2.5.    Engedélyek

A rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz előállítása és szolgáltatása engedélyhez kötött. Minden engedélynek a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terven kell alapulnia, és a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban meg kell határoznia a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjére és adott esetben bármely más felelős félre háruló kötelezettségeket.

A rendelet leírja azokat az információkat, amelyekre az engedélyeknek ki kell terjedniük, de a tagállamok feladata meghatározni az engedélyezési eljárások részleteit, például az illetékes hatóságok kijelölését és a határidőket.

Ezért ez a szakasz nem foglalkozik az eljárással kapcsolatos kérdésekkel, kivéve azt, hogy a rendelet kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára a meglévő engedélyezési eljárások alkalmazását, feltéve, hogy ezeket a rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelően kiigazítják.

2.5.1.   Az engedélyt megadó hatóságok

Víz-újrafelhasználási engedélyt csak a tagállamok által kijelölt illetékes hatóságok adhatnak ki. Nem állhat fenn összeférhetetlenség a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervnek és az engedély iránti kérelem tervezetének elkészítéséért felelős felek, valamint a visszanyert víz előállítására és szolgáltatására vonatkozó engedélyt kiadó hatóság között.

Az illetékes hatóságnak a kérelem értékelése céljából konzultálnia kell és információkat kell megosztania más érintett hatóságokkal, különösen a vízügyi és egészségügyi hatóságokkal (amennyiben azok nem azonosak), az illetékes hatósággal, valamint az illetékes hatóság által érintettnek ítélt bármely más féllel.

Példák

Nemzeti szinten több különböző kialakítás is lehetséges, amint azt az alábbi példák is szemléltetik.

1. példa – Ha a vízvisszanyerő telep és így annak üzemeltetője megegyezik a települési szennyvíztisztító teleppel, az illetékes hatóság lehet a települési szennyvíz kezelését engedélyező hatóság, és így eltérhet a vízügyi vagy egészségügyi hatóságoktól.

Ezekben az esetekben szoros együttműködésre van szükség a különböző hatóságok között annak biztosítása érdekében, hogy betartsák i. az alkalmazandó vízminőségi előírásokat, és ne lépjék túl a felső határértékeket, amikor csökkentett vízmennyiséget vezetnek be egy felszíni víztestbe, és ii. az egészségügyi előírásokat, amikor a vizet öntözésre használják.

Ezekben az esetekben a vízügyi vagy egészségügyi hatóságok hozzájárulhatnak a kockázatkezelési terv és az engedély iránti kérelem elkészítésének folyamatához, mivel nem áll fenn összeférhetetlenség az engedélyt megadó hatósággal.

2. példa – Ha a vízvisszanyerő telep és így annak üzemeltetője eltér a települési szennyvíztisztító teleptől, a víz-újrafelhasználási engedély tekintetében illetékes hatóság eltérhet a települési szennyvíztisztító telep engedélyező hatóságától.

Ez lehet például a vízügyi vagy egészségügyi hatóság. Ebben az esetben ezek a hatóságok nem vehetnek részt az engedély iránti kérelem vagy a kockázatkezelési terv elkészítésében, mivel ez összeférhetetlenséget jelentene az engedélyező hatóság és az engedély iránti kérelmet és a kockázatkezelési tervet készítő felek között.

Mindazonáltal ezeket a hatóságokat fel lehetne kérni arra, hogy adatokat vagy egyéb információkat szolgáltassanak a folyamathoz, például vízkészlet-megfigyelési adatokat vagy egyéb környezeti adatokat, iránymutatást adva a követendő eljárásokról vagy hasonlókról.

3. példa – Ha a vízvisszanyerő telep az illetékes hatóság tulajdonában van, eljárásokat kell bevezetni az összeférhetetlenség elkerülésére, annak biztosítására, hogy adott esetben valamennyi felelős fél elkészítse az engedélykérelmet és a kockázatkezelési tervet, és hogy az engedély kiadásáért felelős személyt vagy részleget ne akadályozzák.

Ha az engedélyre vonatkozó valamennyi követelmény teljesül, a tagállam illetékes hatóságának (a 6. cikk (5) bekezdésével összhangban) indokolatlan késedelem nélkül olyan engedélyt kell kiadnia, amely megfelel a víz-újrafelhasználásra vonatkozó kockázatértékelési tervben megállapított valamennyi szükséges feltételnek és intézkedésnek. Ennek célja, hogy valamennyi érintett fél számára biztosítsa a szabályozási biztonságot.

Amennyiben az illetékes hatóságnak a kérelem összetettsége miatt a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számítva több mint 12 hónapra van szüksége ahhoz, hogy határozatot hozzon arra vonatkozóan, hogy kiadja-e az engedélyt, tájékoztatnia kell a kérelmező(ke)t a határozatának várható időpontjáról.

2.5.2.   Engedély iránti kérelmek

A 6. cikk (2) bekezdése értelmében a víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő bármely felelős fél, ideértve adott esetben a nemzeti jognak megfelelően a végfelhasználót is, kérheti egy engedély kiállítását vagy egy meglévő engedély módosítását. Kérelmét annak a tagállamnak az illetékes hatóságához kell benyújtania, amelyben a vízvisszanyerő létesítmény üzemel vagy a tervek szerint üzemelni fog.

Egyes víz-újrafelhasználási projektek esetében a vízvisszanyerő telep üzemeltetője a visszanyert vizet közvetlenül a végfelhasználónak adja át. Más projektekben azonban más felek is szerepet játszanak, és szükség lehet a visszanyert víz elosztására és a visszanyert víz tárolására.

Ezekben az esetekben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 6. cikk (7) bekezdésével összhangban előírják az ilyen üzemeltetők és végfelhasználók számára, hogy külön engedéllyel rendelkezzenek. Ezeknek az egyedi engedélyeknek ezt követően meg kell határozniuk a kötelezettségeket, beleértve az 5. cikk (4) bekezdésében említett, az adott rendszerhez kidolgozott víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben azonosított kiegészítő követelményeket és akadályokat.

2.5.3.   Az engedély tartalma

A 6. cikk (3) bekezdése szerint az engedélynek – vagy engedélyeknek, amennyiben a vízvisszanyerő telep üzemeltetőjétől eltérő felelős feleknek külön engedéllyel kell rendelkezniük (6. cikk (7) bekezdés) – a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terven kell alapulnia.

A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervet a rendelet II. mellékletével összhangban kell elkészíteni. Abban meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyeket teljesíteni kell a rendelet I. mellékletében szereplő vízminőségi, -használati és ellenőrzési követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

Az engedélynek tartalmaznia kell a következőket:

—	a visszanyert víz minőségi osztálya(i) és az a mezőgazdasági felhasználás, amelyre a visszanyert víz engedélyezett;

—	az a hely vagy helyek, ahol a használat engedélyezett;

—	a vízvisszanyerő létesítmények, beleértve például a létesítmény(ek) elhelyezkedését, az üzemeltető elérhetőségeit és az előállítandó visszanyert víz becsült éves mennyiségét;

—	a vízminőségre és az ellenőrzésre vonatkozó, az I. melléklet 2. szakaszában meghatározott minimumkövetelményekre vonatkozó feltételek, amelyek magukban foglalhatják a kezelés típusára vonatkozó előírásokat is;

—	a víz- újrafelhasználási kockázatkezelési tervben a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjére vonatkozó kiegészítő követelményekkel kapcsolatos bármely feltétel;

—

a környezetet, illetve az emberi és állati egészséget fenyegető elfogadhatatlan kockázatok kiküszöböléséhez szükséges bármely egyéb feltétel. Ezek közé tartozhatnak a rendszerben részt vevő egyéb felelős felek pontos szerepére, feladataira, tevékenységeire és felelősségi köreire vonatkozó információk; vagy a környezeti monitoringrendszerekkel kapcsolatos kötelezettségek, a kockázatkezelési terv eredményeitől függően, valamint a nyomonkövetési eljárások, ha negatív környezeti következmények merülnek fel;

—	az engedély érvényességének ideje;

—	az a megfelelési pont, ahol ellenőrzéseket végeznek annak ellenőrzésére, hogy az üzemeltető eleget tett-e a visszanyert víz minőségére vonatkozó kötelezettségeinek.

A 6. cikk (6) bekezdésének megfelelően az engedélyeket rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni. Az engedélyeket legalább az alábbi változások bekövetkezésekor felül kell vizsgálni és naprakésszé kell tenni:

—	az üzem kapacitásának jelentős változása;

—	a berendezéseket korszerűsítik vagy új berendezéssel vagy folyamattal egészítik ki, ami szükségessé teszi a hitelesítő ellenőrzést a működés előtt (A. osztályú víz esetében);

—	az éghajlati vagy egyéb körülmények olyan változásai, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a felszíni víztestek ökológiai állapotára.

2.5.4.   A kutatási és kísérleti projektekre vonatkozó mentességek

A 2. cikk (1) bekezdése értelmében a rendeletet minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor a visszanyert vizet mezőgazdasági öntözésre használják fel. A 2. cikk (3) bekezdése értelmében azonban bizonyos feltételek teljesülése esetén a kutatási vagy kísérleti projektek mentesíthetők e szabály alól. A mentesség megadásához az illetékes hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy teljesülnek-e a következő kritériumok:

—	a kutatási vagy kísérleti projektre nem a 2000/60/EK irányelvvel összhangban kijelölt, emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestben vagy egy védőövezetben kerül sor;

—	a kutatási vagy kísérleti projektet megfelelően ellenőrizni fogják.

Az illetékes hatóság feladata, hogy eseti alapon meghatározza a víz-keretirányelvnek és az egyéb vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés biztosításához szükséges ellenőrzési feltételeket és gyakoriságot.

A mentességek időtartama nem haladhatja meg az öt évet. Ezenkívül az e rendelet hatálya alól mentesülő kutatás vagy kísérleti projekt keretében termesztett növények nem hozhatók forgalomba.

2.6.    Megfelelőségi ellenőrzések

Az illetékes hatóságoknak megfelelőségi ellenőrzéseket kell végezniük annak biztosítása érdekében, hogy a víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő különböző felek eleget tegyenek az engedélyekben meghatározott követelményeknek.

Ezek a követelmények vonatkozhatnak a vízvisszanyerő telep üzemeltetőjére a megfelelési ponton, vagy bármely más felelős félre vagy végfelhasználóra, a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervnek megfelelően.

Ha ezek a szereplők különböző tagállamokban működnek – például a 2.3. szakaszban leírt határokon átnyúló projekt keretében –, az érintett szereplők tekintetében joghatósággal rendelkező illetékes hatóságoknak kell elvégezniük ezeket az ellenőrzéseket.

2.7.    Szankciók

A 15. cikkel összhangban a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

A szankciók megállapításakor a következő kritériumokat lehet figyelembe venni:

a)	a jogsértés jellege, súlya, mértéke és időtartama;

b)	a jogsértés szándékos vagy gondatlan jellege;

c)	a jogsértés által érintett területek, különösen az érzékeny területek;

d)	a jogsértésből a felelősök számára származó haszon (annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket megfosszák az említett haszontól);

e)	a jogsértés ismétlődő jellege (a további hasonló jellegű bűncselekményektől való eltántorítás érdekében).

A tagállamoknak megfelelésbiztosítási intézkedéseket kell hozniuk a jogsértések megelőzése és felderítése, valamint a szankciók alkalmazása érdekében. A megfelelésbiztosítás magában foglal minden olyan eszközt, amellyel a hatóságok fellépnek annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások és mások („a kötelezettek”) teljesítsék környezetvédelmi kötelezettségeiket, ilyenek például az ellenőrzések és a végrehajtási intézkedések.

Nagyjából három intézkedési kategória jöhet szóba:

—	a megfelelés ellenőrzése: az illetékes hatóság által, annak nevében vagy annak felügyelete alatt végzett elemzés, értékelés, felülvizsgálat, vizsgálat, ellenőrzés, audit vagy más beavatkozás annak vizsgálatára, hogy a kötelezettek megfelelnek-e az érvényesíthető kötelezettségeknek;

—	nyomon követés és végrehajtás: az illetékes hatóságnak az érvényesíthető kötelezettségek nem teljesítésére vagy feltételezett nem teljesítésére reagáló közigazgatási, polgári vagy büntetőjogi tevékenysége; valamint

—	a megfelelés elősegítése és a meg nem felelés megelőzése: az érvényesíthető kötelezettségek teljesítésének a megfelelés ellenőrzésétől vagy nyomon követésétől és végrehajtásától eltérő módon történő ösztönzése.

Ez a szabály a rendelet valamennyi aspektusára vonatkozik, beleértve azokat a szabályokat is, amelyeket a tagállamok bevezethetnek területük olyan részein, ahol a víz újrafelhasználása nem tekinthető megfelelőnek, illetve a tudományos vagy kísérleti kutatási projektekre vonatkozóan.

2.8.    Figyelemfelkeltés és az információk megosztása

A 9. cikk értelmében a víz mezőgazdasági öntözés céljából történő újrafelhasználását folytató tagállamoknak általános figyelemfelkeltő kampányokat kell szervezniük, amelyek magukban foglalhatják a víz biztonságos újrafelhasználása kínálta előnyök népszerűsítését is.

A tagállamok szabadon hozzáigazíthatják az ilyen kampányok kiterjedését és hangnemét sajátos körülményeikhez, többek között a víz újrafelhasználásának mértékéhez. Emellett konkrét tájékoztató kampányokat is szervezhetnek a végfelhasználók számára, hogy adott esetben ösztönözzék a visszanyert víz mint biztonságos és fenntartható alternatívának használatát az öntözéshez, és biztosítsák annak optimális és biztonságos használatát, magas szintű védelmet biztosítva a környezet, valamint az emberi és állati egészség számára.

Az ilyen tájékoztató kampányok hasznosak lehetnek a lakosság víz-újrafelhasználással kapcsolatos esetleges aggályainak eloszlatásában, és segíthetnek biztosítani a víz-újrafelhasználási rendszer létrehozásának széles körű támogatását. Ezzel összefüggésben a bizalom és az elfogadottság megteremtése érdekében ajánlatos az érdekelt felek korai bevonása és az üzenetek körültekintő testreszabása, a személyes tapasztalatok hasznosítása és a helyspecifikus kihívások kezelése.

A bevált gyakorlatok arra engednek következtetni, hogy a nyilvánosság és az érdekelt felek több szintű részvétele hatékony lehet a közönség széles körének eléréséhez, a célzott figyelemfelkeltő kampányoktól a konzultációkon át az érdekelt felek tervezésbe és döntéshozatalba való nagyobb mértékű bevonásáig.

Általánosságban elmondható, hogy a víz-keretirányelvvel összefüggésben a víz-újrafelhasználásnak a víztervezésbe és -gazdálkodásba való beépítéséről szóló 2016. évi CIS-iránymutatások (13) a következő információk összegyűjtését javasolják tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokhoz való hozzájárulásként:

—	a víz újrafelhasználása szükségességének indoklása, pl. a vízhiány összefüggésében, a jövőbeli éghajlati körülmények között is;

—	a kezelési és elosztási rendszerek telepítésének költségei;

—	a környezeti előnyök és hátrányok/kockázatok;

—	a társadalmi és gazdasági előnyök és hátrányok/kockázatok: átláthatóság a lakosságot érintő expozíciós kockázatokról, azok kezelésének módjáról és az alkalmazandó kezelési előírásokról.

Fontos továbbá figyelembe venni az öntözésre szánt vízhiány miatti terméskiesések költségét, amely megbízható és kiszámíthatóbb vízforrás, például visszanyert víz használatával minimalizálható.

A rendelet 10. és 11. cikke meghatározza a nyilvánosság rendelkezésére bocsátandó információkra és a szabályok végrehajtásának módjára vonatkozó szabályokat. Ezeket az információkat hozzáférhetővé kell tenni az Európai Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ számára.

A nyilvánosság számára rendszeresen hozzáférhetővé teendő információk közé tartoznak a következők:

—	a szolgáltatott visszanyert víz mennyisége és minősége;

—	a kezelt települési szennyvíz teljes mennyiségének azon százalékos aránya, amelyet a visszanyert víz képvisel, amennyiben ez az adat rendelkezésre áll;

—	a megfelelőség ellenőrzéseinek eredményei;

—	a kijelölt kapcsolattartó pontok; valamint

—	a 2. cikk (2) bekezdése szerinti bármely határozat.

Ezenkívül a tagállamoknak közzé kell tenniük a megfelelőség ellenőrzéseinek eredményére vonatkozó további információkat tartalmazó adatkészleteket, valamint a meg nem felelés eseteire vonatkozó további információkat, beleértve a megfelelés helyreállítása érdekében hozott intézkedéseket is.

A tagállamok megválaszthatják a 10. cikk szerinti információk nyilvánossággal való megosztásának a saját körülményeikhez igazított legmegfelelőbb formátumát és módját.

A 11. cikket illetően, amely részletezi a tagállamok által a végrehajtásra vonatkozóan rendelkezésre bocsátandó információkat, ezen adatok formátumát és bemutatását a Bizottság által kidolgozható végrehajtási jogi aktusokban lehet meghatározni, a 2000/60/EK irányelv által létrehozott bizottság segítségével és a 14. cikkben részletezett eljárással összhangban.

3.   Műszaki szempontok

Ez a szakasz a következőkkel foglalkozik: a kockázatkezeléssel kapcsolatos valamennyi szempont; a terménytípusok és a visszanyert víz osztályai; és a hitelesítő ellenőrzés.

3.1.    Kockázatkezelés

A rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében végső soron az illetékes hatóság felelős annak biztosításáért, hogy olyan kockázatkezelési terv készüljön, amely a víz-újrafelhasználási projekt valamennyi lehetséges szempontjára kiterjed, beleértve a visszanyert víz előállítását, szolgáltatását és felhasználását is, és amely kijelöli az újrafelhasználási projektek irányításának egyes szempontjaiért felelős feleket.

Míg az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy kockázatkezelési terv készüljön, a tervet ténylegesen a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek, az egyéb felelős feleknek és adott esetben a végfelhasználóknak kell elkészíteniük.

A kockázatkezelési tervet ténylegesen kidolgozó és készítő személy/személyek/szervezet lehet a víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő bármely „felelős fél” vagy a nemzeti jogszabályokkal összhangban a végfelhasználó. A rendelet helyes végrehajtása szempontjából nem számít, hogy ki készíti el vagy állítja össze ténylegesen a tervet, amennyiben a víz-újrafelhasználási rendszer jellege, elhelyezkedése és jellemzői alapján szükség szerint konzultálnak valamennyi érintett felelős féllel és végfelhasználóval.

A kockázatkezelési terv egy vagy több víz-újrafelhasználási rendszerre is kiterjedhet, feltéve, hogy kifejezetten foglalkozik a rendelet által előírt valamennyi szemponttal. Ez olyan rendszert eredményezhet, amelyben számos szabványos alapelemet meghatároznak – például a kiszolgált területen hasonló termények és öntözési gyakorlatok esetében, vagy a bevált gyakorlatok gyűjteményében –, amelyek a konkrét víz-újrafelhasználási rendszerekre vonatkozó, testreszabottabb kockázatkezelési terv alapját képezhetik.

Azok a szempontok, amelyekkel a kockázatkezelési tervnek foglalkoznia kell (a rendeletben előírtak szerint) a telep üzemeltetőjére vonatkozó azon kiegészítő követelmények, amelyeket a víznek a lánc következő szereplőjéhez történő eljuttatása előtt kell teljesíteni. Ide tartoznak még a megfelelő megelőző/korrekciós intézkedések és akadályok, a nyomon követés vagy bármely más követelmény, amelyet a víz-újrafelhasználási rendszerben annak érdekében kell alkalmazni, hogy a megfelelési pontot követően a rendszer más szereplői is gondoskodjanak annak biztonságosságáról.

A kockázatkezelési terv leírja a feladatokat és a követelményeket, és egyértelműen meghatározza a rendszer érintett szereplőinek felelősségi körét.

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy adott végfelhasználót még nem azonosítottak. Ilyen esetekben a kockázatkezelési tervet az adott területen a visszanyert víz tervezett felhasználása alapján lehetne kidolgozni (pl. a leggyakoribb mezőgazdasági gyakorlatok és termények alapján).

Ha a kockázatkezelési terv véglegesítése után új végfelhasználót azonosítanak, értékelést kell végezni annak megállapítására, hogy szükség van-e a terv kiigazítására: például az új végfelhasználó öntözési gyakorlata és terményei eltérhetnek a vízvisszanyerő létesítmény által már kiszolgáltaktól (például magasabb vízminőségi osztályt követelnek meg).

Ebben az esetben a kockázatkezelési terv megkövetelheti az új felhasználások kockázatainak, megelőző intézkedéseinek vagy akadályainak újraértékelését. Ez szükségessé teheti a víz-újrafelhasználási rendszer bizonyos kiigazítását (valamint adott esetben az engedély kiigazítását, amely a kockázatkezelési terven alapul). Ezt az újraértékelést elvégezheti a felelős felek bármelyike vagy adott esetben a végfelhasználó.

3.1.1.   Alapvető kockázatkezelési elemek

A kockázatkezelési tervnek a rendelet II. mellékletében felsorolt kockázatkezelési elemeken kell alapulnia. Szisztematikus megközelítést kell követnie, amely magában foglalja a víz-újrafelhasználási rendszer strukturált elemzését, a lehetséges veszélyek és veszélyes események azonosítását (a kockázatoknak kitett környezettel és populációkkal, valamint az azonosított lehetséges veszélyekre vonatkozó expozíciós utakkal együtt), valamint adott esetben az értékelt kockázatok kezelését és mérséklését célzó lehetséges megelőző intézkedések és akadályok megtervezését.

Tartalmaznia kell továbbá az érintett felek közötti kommunikációra és együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén korrekciós intézkedésekre kerüljön sor és azokról értesítést küldjenek. A kockázatkezelési terv alapvető elemei (KRM-ek) képezik az alapját annak, hogy a visszanyert vizet az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme érdekében biztonságosan használják és kezeljék.

A rendelet II. melléklete 11 alapvető elemet (KRM-ek) határoz meg, amelyek az A., B. és C. részre oszlanak, és amelyek a kockázatkezelési terv javasolt átfogó megközelítésének alapját képezik.

Ezek a következők:

A. rész – Alapvető kockázatkezelési elemek 1. Rendszerleírás (KRM1) – a teljes víz-újrafelhasználási rendszer leírása a bemeneti ponttól a települési szennyvíztisztító telepig és a felhasználási pontig. 2. Szereplők és szerepek (KRM2) – a víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő valamennyi fél, valamint szerepük és felelősségi körük meghatározása. 3. A veszélyek azonosítása (KRM3) – a víz-újrafelhasználási rendszerrel kapcsolatos lehetséges veszélyek (patogének és szennyező anyagok) és veszélyes események (pl. kezelési hibák) azonosítása. 4. A kockázatoknak kitett környezet és populációk, valamint az expozíciós utak (KRM4) – az egyes azonosított veszélyeknek potenciálisan kitett populációk és környezetek azonosítása. 5. Környezeti és egészségügyi kockázatértékelések (KRM5) – minden egyes korábban azonosított veszély esetében azonosítani kell az egyes receptorokhoz (emberek, állatok, termények vagy növények, egyéb szárazföldi élővilág, a vízi élővilág, a talaj vagy általában a környezet) kapcsolódó potenciális kockázatokat, minden expozíciós útvonalra vonatkozóan. A kockázatértékelést minőségi és szemi-kvantitatív módszerekkel is el lehet végezni; a mennyiségi kockázatértékeléshez elegendő alátámasztó adatra van szükség. A kockázatértékelésnek figyelembe kell vennie a rendeletben megjelölt uniós jogszabályokban meghatározott kötelezettségeket és követelményeket, valamint a vonatkozó nemzeti vagy helyi jogszabályokat is.

B. rész – A kiegészítő követelményekkel kapcsolatos feltételek 6. Kiegészítő követelmények (KRM6) – a kockázatértékelés eredményei a rendelet I. mellékletének 2. szakaszában foglaltakat kiegészítő vagy azoknál szigorúbb vízminőségi és ellenőrzési követelményeket határozhatnak meg. Amennyiben további paramétereket vagy határértékeket is meghatároznak, ennek a kockázatértékelés eredményein kell alapulnia, és tudományos bizonyítékokkal kell alátámasztani, hogy azok a víz-újrafelhasználási rendszerből, nem pedig más forrásokból származnak. Ezek a további paraméterek a következő szennyező anyagokat is magukban foglalhatják: nehézfémek, növényvédő szerek, fertőtlenítési melléktermékek, gyógyszerek, aggodalomra okot adó anyagok, antimikrobiális rezisztenciát mutató baktériumok.

C. rész – Megelőző intézkedések 7. Megelőző intézkedések (KRM7) – a víz-újrafelhasználási rendszer egyes részeire alkalmazandó (további vagy már meglévő) megelőző intézkedések vagy akadályok azonosítása az azonosított kockázatok korlátozása vagy csökkentése érdekében. Például hozzáférés-szabályozási módszerek, további vízkezelések vagy speciális öntözési technológiák vagy akadályok. 8. Minőség-ellenőrzési rendszerek (KRM8) – minőség-ellenőrzési intézkedések meghatározása, beleértve a visszanyert víz releváns paraméterek alapján való ellenőrzését, valamint a berendezésekre vonatkozó megfelelő karbantartási programokat, a kezelési lánc és az elfogadott megelőző intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében. 9. Környezeti monitoringrendszer (KRM9) – környezeti monitoringrendszer létrehozása az azonosított szennyező anyagok kitett környezeti receptorokba (pl. édesvíz, talajvíz, talaj) történő kibocsátásának ellenőrzésére. A monitoringrendszer magában foglalhat olyan, már meglévő dokumentált eljárásokat, amelyek adott esetben biztosítják a folyamatos környezetvédelmet, vagy ezek a környezeti kockázatértékelés eredményeitől függően továbbfejleszthetők vagy testreszabhatók. 10. Veszélyhelyzet-kezelés (KRM10) – protokollok kidolgozása az incidensek és vészhelyzetek kezelésére. 11. Koordináció (KRM11) – a víz-újrafelhasználási rendszerben részt vevő különböző szereplők közötti koordinációs és kommunikációs mechanizmusok meghatározása.

A KRM-elemek elemzésének megszervezését segítő egyik lehetséges struktúrát a Közös Kutatóközpont (JRC) „Technikai útmutatás – A víz újrafelhasználásával kapcsolatos kockázatok kezelése a mezőgazdasági öntözési rendszerek számára Európában” című technikai jelentése (14) ismerteti. A JRC jelentése moduláris struktúrát javasol (lásd: 1. ábra), amelyben minden modul a kockázatkezelési terv egy konkrét aspektusával foglalkozik, és több KRM-et is magában foglal:

—	I. modul – Előkészítés (1. és 2. KRM);

—	II. modul – Kockázatértékelés (3., 4., 5. és 6. KRM);

—	III. modul – Nyomon követés (6. és 9. KRM);

—	IV. modul – Irányítás, vezetés és kommunikáció (7., 8., 9., 10. és 11. KRM).

1. ábra

A víz újrafelhasználásának alapvető kockázatkezelési elemei (KRM) négy modulba rendezve, a kockázatkezelési terv kidolgozásának elősegítése érdekében

3.1.2.   A rendszer leírása

A rendszer részletes leírása (KRM1) a teljes víz-újrafelhasználási rendszer teljes körű jellemzésének kiindulópontja – a kezeletlen szennyvíz bemenetétől a települési szennyvíztisztító telepig, illetve a visszanyert víz végső felhasználásáig. Tartalmaznia kell a települési szennyvíztisztító telep és/vagy a vízvisszanyerő létesítmény, a szivattyúzáshoz, tároláshoz és elosztáshoz, az öntözőrendszerekhez és a végső felhasználásokhoz kapcsolódó infrastruktúra részletes leírását az azonosított rendszerhatárokon belül (lásd a 2. ábrán szereplő példát).

A kockázatértékeléshez szükséges adatok összegyűjtése érdekében a rendszer leírásának tartalmaznia kell a települési szennyvíztisztító telepbe bemenő szennyvíz forrásai vízminőségének jellemzését, a vízmennyiségre vonatkozó adatokat, az esetleges változékonyságot és időjárási eseményeket, valamint a környező környezeti mátrixok (talaj, felszín alatti vizek és felszíni vizek, ökoszisztémák) leírását.

2. ábra

A víz-újrafelhasználási rendszer főbb elemei, amelyek a kockázatértékelés során azonosítják a receptorokat

3.1.3.   Szereplők és szerepek

A víz-újrafelhasználási rendszer (KRM2) minden egyes elemére vonatkozóan meg kell határozni az összes érintett szereplőt, valamint szerepüket és felelősségüket.

Ez magában foglalja i. a telepek üzemeltetéséért (települési szennyvíztisztító és vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői), ii. adott esetben a szállításért és tárolásért, valamint iii. az öntözött földekért (gazdálkodók) felelős szereplőket. Ki kell terjednie továbbá minden érintett hatóságra vagy szervre (pl. vízügyi hatóságok, közegészségügyi hatóságok, környezetvédelmi hatóságok), vagy más felekre, például mezőgazdasági termelők társulásaira és öntözők konzorciumaira.

3.1.4.   A veszélyek azonosítása, valamint a kockázatoknak kitett környezet és populációk

A KRM3 és a KRM4 elemek a következőket foglalják magukban:

1.	a víz-újrafelhasználási rendszerből eredő lehetséges veszélyek (szennyező anyagok és patogének) vagy veszélyes események (kezelés hiánya, véletlen szivárgások, szennyeződés) azonosítása, amelyek közegészségügyi és/vagy környezeti kockázatot jelenthetnek;

2.

az azonosított emberi, állati vagy környezeti receptorok (az expozíciónak kitett populációk és környezetek) minden egyes veszélyére vonatkozó lehetséges expozíciós utak jellemzése. Ezekre az elemekre azért van szükség, hogy a későbbiekben értékelni lehessen az egészségügyi és környezeti kockázatokat (KRM5).

A veszélyek azonosításának (KRM3) ki kell terjednie a visszanyert vízben található minden olyan patogénre és szennyező anyagra, amely kockázatot jelenthet az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre.

A mezőgazdasági öntözésre használt visszanyert vízben előforduló mikrobiális kórokozók (pl. az E. coli és más baktériumok, vírusok, paraziták) felelősek lehetnek a víz útján terjedő betegségek (pl. gasztroenteritisz) járványkitöréséért és más akut hatásokért (15).

Azok a vegyi szennyezőanyagok, amelyek esetleg jelen lehetnek a visszanyert vízben, szintén kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre. A vegyi szennyezőanyagok azonban általában alacsony koncentrációban fordulnak elő a települési szennyvíztisztító telepek háztartási szennyvízből származó kibocsátásaiban, és általában hosszabb ideig tartó kitettség szükséges ahhoz, hogy betegségeket vagy akut reakciókat okozzanak, így e szennyező anyagok kockázata összességében alacsonyabb, mint a patogéneké.

Fontos meghatározni azokat az iparágakat, amelyek a települési szennyvíztisztító telep által kiszolgált területen helyezkednek el, és amelyek települési gyűjtőrendszerbe történő kibocsátása hozzájárulhat a települési szennyvízben található meghatározott vegyi szennyezőanyagok magas koncentrációjához (pl. gyógyszeripar, galvanizálási iparágak).

A települési szennyvíztisztító telep szennyvizeiben előforduló kémiai veszélyek ellenőrizetlen koncentrációja veszélyes események, például véletlen vagy helytelen kibocsátások következtében fordulhat elő. Ezek bekövetkeztének valószínűsége megfelelő megelőző intézkedésekkel minimalizálható (16).

A környezet, valamint az emberi és állati egészség védelmét biztosítaná, ha a visszanyert víz teljes mértékben megfelelne a víz-újrafelhasználási rendszerre alkalmazandó, a mikrobiológiai és vegyi szennyezőanyagokat egyaránt szabályozó jogszabályoknak, valamint a takarmány- és élelmiszer-higiéniára vonatkozó jogszabályokban a mezőgazdasági öntözésre vonatkozóan meghatározott követelményeknek.

A kockázatkezelési rendszernek ezért biztosítania kell, hogy a visszanyert víz használata ne vezessen a szennyező anyagok káros koncentrációjához egy adott környezeti mátrixban (pl. felszín alatti vizek), és hogy megfelelő megelőző intézkedéseket hozzanak ennek megelőzésére (pl. a szennyező anyagok meghatározott határértékeken belülre történő csökkentésére irányuló megfelelő kezelésekkel, a környezetbe történő véletlen kibocsátás minimalizálásával).

A visszanyert víz jellemzése mellett meg lehet határozni a releváns veszélyek (patogének és vegyi szennyezőanyagok) kezdeti átvilágítási listáját, figyelembe véve az összes vonatkozó uniós, nemzeti és helyi jogszabályt, valamint a felszíni és felszín alatti vízkészletek védelméről szóló (a rendelet II. mellékletének 5. pontjában felsorolt) jogszabályokban foglalt követelményeket is. E jogszabályok közé tartoznak a következők: a 2000/60/EK vízügyi keretirányelv, a felszín alatti vizekről szóló 2006/118/EK irányelv, a környezetminőségi előírásokról szóló 2008/105/EK irányelv, a nitrátokról szóló 91/676/EGK irányelv és adott esetben a fürdővizek minőségéről szóló 2006/7/EK irányelv és az ivóvízről szóló (EU) 2020/2184 irányelv.

Azok a követelmények, amelyeknek a visszanyert víznek meg kell felelnie, a víz-újrafelhasználási rendszer helyszínspecifikus feltételeitől, valamint annak értékelésétől függnek, hogy a visszanyert víz mezőgazdasági öntözésre való felhasználása hogyan befolyásolhatja a közvetlen környezetet a lehetséges útvonalakon keresztül (pl. öntözővíz-elvezetés, a felszín alatti vizekbe való beszivárgás stb.).

Különösen, ha a visszanyert víz a víz-újrafelhasználási rendszer hatálya alá tartozó területen lévő víztestekbe (felszíni vagy felszín alatti vizekbe) vándorolna, az értékelésnek figyelembe kell vennie, hogy a fogadó víztestek továbbra is teljesítik-e a víz-keretirányelv 4. cikkében foglalt környezetvédelmi célkitűzéseket (azaz a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai állapotát és a felszín alatti vizek jó kémiai állapotát – a kémiai állapotot a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv és a felszín alatti vizekről szóló irányelv határozza meg részletesebben).

A felszíni vizek jó ökológiai és kémiai állapota magában foglalja az uniós és nemzeti környezetminőségi előírásoknak való megfelelést. Az uniós környezetminőségi előírásokat a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv határozza meg, míg a nemzeti szabványok vonatkozhatnak a nemzeti vonatkozású szennyező anyagokra, nevezetesen a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagokra, amelyek a jó felszíni ökológiai állapot részét képezik.

A környezetminőségi előírásokról szóló irányelv egy „figyelőlista” mechanizmusról is rendelkezik az új szennyező anyagokra és a vízi környezetre vagy azon keresztül esetlegesen kockázatot jelentő anyagokra vonatkozó uniós szintű nyomonkövetési adatok gyűjtésére, amelyek esetében a kockázatra vonatkozó adatok nem elegendőek a környezetminőségi előírások meghatározásához.

A tagállamok által vízgyűjtő-gazdálkodási terveikben azonosított édesvizek kémiai állapota a WISE-rendszeren (17) keresztül megtekinthető.

Az elsőbbségi anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásokkal kapcsolatos további információk az ECHA adatbázisán (18) keresztül érhetők el.

Az egyes szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó releváns információk megtalálhatók az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartásban (amely a 100 000 lakosegyenértékű települési szennyvíztisztító telepekre vonatkozik) (19).

A felszíni és a felszín alatti vizek védelmére egyéb területspecifikus feltételek is alkalmazhatók: például ha a víz-újrafelhasználási rendszer és az öntözött területek a nitrátirányelv értelmében kijelölt nitrátérzékeny terület közelében helyezkednek el.

Bár a víz mezőgazdaságban történő újrafelhasználása a tápanyagok öntözési célú visszanyerésének egyik módja lehet, gondosan meg kell fontolni a vízforrások nitrátszennyezésének elkerülését a visszanyert víz nitráttartalmának a káros szintek alá csökkentése révén.

Hasonlóképpen, ha a visszanyert víz valószínűsíthetően ivóvíz előállítása céljából védett területnek minősített víztestekbe vándorol, fontos i. azonosítani az ivóvízforrásoknak a visszanyert vízben jelen lévő szabályozott szennyező anyagok általi szennyeződésének kockázatát, és ii. meg kell tervezni azokat a kezeléseket, amelyek a szennyező anyagok elfogadható szintre való csökkentéséhez szükségesek.

Továbbá, ha a visszanyert víz a szabadidős célú fürdőzéshez használt felszíni vizekbe kerül, a fürdővíz-minőségi irányelvből eredő, patogénekre vonatkozó további követelményeket is be lehet illeszteni. E jogszabályok célja a környezet és az emberi egészség védelme azáltal, hogy szabványokat és/vagy nyomonkövetési kötelezettségeket állapítanak meg a patogénekre vagy vegyi anyagokra vonatkozóan, beleértve a nehézfémeket, a fertőtlenítési melléktermékeket, a gyógyszereket és az elsőbbségi szennyező anyagként besorolt egyéb anyagokat is.

Mivel a visszanyert vizet mezőgazdasági öntözésre használják, a rendelet II. mellékletének 5. pontja további jogszabályokat határoz meg, amelyek védik az élelmiszereket és a takarmányokat, a talajt, a terményeket és az állatokat. Az e jogszabályokban foglalt követelményeknek egy adott víz-újrafelhasználási rendszer szempontjából való relevanciája a visszanyert vízzel öntözött mezőgazdasági földterületen végzett termesztés típusától (pl. élelmiszer vagy takarmány előállítása) és gyakorlatától (pl. növényvédő szerek használata, szennyvíziszap használata) függ.

Ezek a követelmények a következők lehetnek: az élelmiszer-higiéniára (852/2004/EK rendelet), a takarmányhigiéniára (183/2005/EK rendelet), a mikrobiológiai kritériumokra (2073/200/EK rendelet), az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok felső határértékére (1881/2006/EK rendelet), az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló növényvédő szerek mennyiségére (396/2005/EK rendelet), a szennyvíziszap felhasználására (86/278/EGK irányelv) és az állatok egészségének védelmére vonatkozó követelmények (az 1069/2009/EK és a 142/2011/EU rendelet).

A 3. ábra grafikus példát mutat be arra vonatkozóan, hogyan kell meghatározni, hogy melyik irányelv vagy rendelet alkalmazandó a víz-újrafelhasználási rendszerre, feltételezve a visszanyert víz lehetséges útjait a környezeti mátrixokba (édesvízkészletekbe) véletlen szivárgások vagy az öntözött területről való elszivárgás miatt.

Az ábra a II. melléklet 5. pontjában felsorolt azon rendeleteket és irányelveket is szemlélteti, amelyek a mezőgazdasági gyakorlattól függően alkalmazhatók. Az e követelmények víz-újrafelhasználási rendszerre való alkalmazhatóságát meghatározó táblázatot e közlemény 2. melléklete is tartalmazza.

3. ábra

Példa: i. hogyan kell azonosítani a víz-újrafelhasználási rendszerben alkalmazandó irányelveket és rendeleteket a visszanyert víz által a közvetlen környezetbe (felszíni és felszín alatti vizekbe) vezető lehetséges utak alapján, valamint ii. a mezőgazdasági öntözésre alkalmazható rendeleteket és irányelveket, az egyes mezőgazdasági gyakorlatoktól függően

A visszanyert víz minőségi paramétereinek az agronómiai jellemzőkre gyakorolt hatásához kapcsolódó egyéb konkrét szempontokat is figyelembe kell venni, beleértve a talajt és a terményeket/növényeket érintő veszélyeket is. Az ISO 16075-1:2020 szabvány szerint a visszanyert vízből származó agronómiai veszélyek, amelyek károsíthatják a talajt és az öntözött terményeket, a következők: i. vegyi anyagok, mint a sótartalom, a bór, a specifikus iontoxicitás; ii. egyéb kémiai elemek; és iii. tápanyagok.

A növényeknek vagy terményeknek esetlegesen betegséget okozó patogének általában nem fordulnak elő a települési szennyvíztisztító telepről származó szennyvízből visszanyert vízben. A visszanyert vízben való jelenlétüket azonban területspecifikus körülmények között is fel lehet mérni (pl. növényi patogénekkel fertőzött öntözővíz elszivárgása).

E közlemény 2. melléklete tájékoztató példákat és táblázatokat tartalmaz a települési szennyvíztisztító telepek szennyvizeiben jellemzően jelen lévő és a fent említett irányelvek és rendeletek által szabályozott patogének és szennyező anyagok tekintetében, valamint példákat tartalmaz azokra az agronómiai veszélyekre, amelyek a mezőgazdasági öntözés során hatással lehetnek a talajra, a terményekre, az édesvízre és a felszín alatti vizekre.

Emellett példákat tartalmaz az egészségügyi és környezeti kockázatértékeléshez szükséges veszélyes eseményekre és expozíciós utakra, valamint a kockázatoknak kitett populációkra és környezetre is.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a mellékletben szereplő forrásjegyzékek nem tekinthetők kimerítőnek, és pusztán tájékoztató jellegűek. A veszélyeket minden egyes víz-újrafelhasználási rendszer esetében pontosan azonosítani kell, figyelembe véve a visszanyert víz jellemzését és az alkalmazandó követelményeket.

Néhány egyéb, még nem szabályozott és a felsorolt irányelvekben és rendeletekben nem szereplő szennyező anyagot (pl. mikroműanyagok vagy egyes újonnan felmerülő aggodalomra okot adó vegyületek) fel lehet venni a veszélyek listájára, ha az emberi és állati egészségre, illetve a környezetre jelentett kockázatot tudományos bizonyítékok támasztják alá, és ha bizonyított, hogy ezek a szennyező anyagok a víz-újrafelhasználási rendszerből, nem pedig más forrásokból származnak. A kockázatértékelés e szennyező anyagok forrását – például bizonyos iparágak jelenléte – is meghatározhatja, és megtervezheti a megelőző intézkedéseket.

3.1.5.   Környezeti és egészségügyi kockázatértékelési módszerek

A környezeti és egészségügyi kockázatértékelést (KRM5) a korábban azonosított (egyedi vagy csoportos) veszélyek és veszélyes események, a lehetséges expozíciós utak és a víz-újrafelhasználási rendszerben azonosított receptorok figyelembevételével kell elvégezni.

A kockázatértékelést minőségi vagy szemi-kvantitatív módszerekkel is el lehet végezni. A mennyiségi kockázatértékelés javasolt mint a legmegfelelőbb és gazdaságilag megvalósítható módszer. A mennyiségi kockázatértékelést a magas kockázatú projektek esetében lehetne alkalmazni, ha elegendő alátámasztó adat áll rendelkezésre azok végrehajtásához.

Ami a módszereket illeti, ezen értékelésekhez minőségi, szemi-kvantitatív és kvantitatív módszereket lehet alkalmazni. Az egészségügyi kockázatértékelés az emberi és állati egészségre jelentett kockázatokat értékeli, míg a környezeti kockázatértékelés célja annak megállapítása, hogy a visszanyert vízben azonosított szennyező anyagok befolyásolják-e a környezeti mátrixok minőségét.

A kvalitatív és szemi-kvantitatív kockázatértékeléseket többféle megközelítés, például eseményfák, mátrixok vagy mutatók segítségével lehet kidolgozni. Egy szokásos módszer a veszélynek kitett receptorra gyakorolt hatás valószínűségének és nagyságrendjének/súlyosságának együttes értékelésén alapul.

A valószínűség elemzése történhet historikus adatok áttekintésével vagy emberi hiba, hibafák és eseményfák értékelésével. A hatások elemzése általában kategóriákba sorolás útján történik, a hatás súlyosságának egyre növekvő szintje alapján.

A mennyiségi és szemi-kvantitatív kockázatértékelésre vonatkozóan számos alkalmazható módszer áll rendelkezésre a közzétett iránymutatásokban és szabványokban (pl. WHO-iránymutatások, 2006; ISO 20426 [2018]; FAO és WHO, 2019) (20).

E közlemény 3. melléklete bemutatja az egészségügyi kockázat értékelésére szolgáló mennyiségi és szemi-kvantitatív módszereket a hatás valószínűségének és súlyosságának meghatározására szolgáló mátrixok használatával. Szemlélteti továbbá a vízkészletekre alkalmazandó szemi-kvantitatív módszertant. A JRC technikai jelentése (21) további gyakorlati példákkal is szolgál.

A mennyiségi kockázatértékelések számszerű becslést adhatnak a kockázatról – például egy adott forgatókönyv esetén egy adott mikrobiális fertőzés hatásáról egy évben.

Az emberi és állati egészséget érintő kockázatok ilyen jellemzése általában a dózis-reakció viszonyon alapul annak megállapítása érdekében, hogy egy veszély vagy veszélyes esemény hatással lehet-e az egészségre.

A mikrobiális veszély szerinti egészségügyi kockázatértékelést mennyiségi mikrobiális kockázatértékelés (QMRA) segítségével lehet elvégezni, amely a veszélyek koncentrációja és a receptorokra gyakorolt lehetséges hatása közötti dózis-reakció viszonyok értékelésén alapul. E módszer kimenetei a káros egészségügyi hatások valószínűségi értékeit képviselik, és a fertőzés valószínűségével vagy az egészségkárosodással korrigált életévek (DALY) mutatójával fejezik ki azokat.

Ez a megközelítés választ adhat egy bizonyos pontra vonatkozó konkrét kérdésekre. Ezért az egész projekt lefedése és a biztonság szintjének növelése érdekében ez a megközelítés minőségi vagy szemi-kvantitatív módszerekkel kombinálható.

A QMRA-ra és a DALY-ra vonatkozó módszerek és kritériumok megtalálhatók a WHO iránymutatásaiban (2006) és a WHO QMRA-ra vonatkozó iránymutatásaiban (2016) (22).

A környezeti kockázat értékelésére szolgáló mennyiségi megközelítés (mennyiségi kémiai kockázatértékelés – Quantitative Chemical Risk Assessment, QCRA) általában a következőkön alapul:

—	az előre jelezhető környezeti koncentráció aránya, amelyet egy adott szennyező anyag sorsára és környezeti elemekbe történő terjedésére vonatkozó összetett modellekkel számítanak ki; valamint

—	a becsült hatásmentes koncentrációk vagy a szennyező anyag maximálisan megengedhető koncentrációja, a vonatkozó jogszabályokban meghatározottak szerint (pl. a víztestekre azok minőségi állapota alapján alkalmazandó környezetminőségi előírások).

Ez a fajta megközelítés jelentős mennyiségű, a víz-újrafelhasználási projektekből származó ellenőrző adatot igényel, valamint a közvetlen környezet részletes jellemzését teszi szükségessé. Ez azt jelenti, hogy csak olyan projektekhez alkalmazandó, amelyek esetében elegendő adat áll rendelkezésre, és a feltételezéseket tudományos bizonyítékok támasztják alá.

3.1.6.   A kiegészítő követelményekkel kapcsolatos feltételek

Az egészségügyi és környezeti kockázatértékelés eredménye segíteni fog annak megállapításában, hogy szükség van-e a vízminőségre és az ellenőrzésre vonatkozó (az I. melléklet 2. szakaszában meghatározottakon túli vagy annál szigorúbb) paraméterekre vonatkozó különleges kiegészítő követelmények (KRM6) előírására.

Ez magában foglalhatja az egészségügyi és környezeti kockázatértékelés által azonosított további patogéneket vagy szennyező anyagokat, figyelembe véve a területspecifikus feltételeket, valamint a fent leírt alkalmazandó irányelveket és rendeleteket.

A kockázatértékelés például megállapíthatja, hogy egy a visszanyert vízben található szennyező anyag (pl. nitrátok) negatív hatást gyakorolhat egy közeli víztestre (pl. eutrofizáció révén), ha a visszanyert vízben a becsült maximálisan megengedhető koncentrációnál nagyobb koncentrációban van jelen.

Ezért a visszanyert víz minőségére vonatkozóan a kockázatértékelés alapján a maximálisan megengedhető koncentráción alapuló határértéket lehetne megállapítani, és ezt a paramétert fel lehetne venni az ellenőrizendők közé.

A maximálisan megengedhető koncentrációk megegyezhetnek például az expozíciónak kitett víztest meghatározott minőségi osztálya (pl. környezetminőségi előírások) tekintetében előírt határértékekkel. További paraméterek listáját és az azonosított határértékeket is fel lehet venni a vízminőségre és a nyomon követésre vonatkozóan, amennyiben egyértelmű, hogy azok a víz-újrafelhasználási rendszerből származnak, és a rájuk vonatkozó referenciaértékeket a kockázatértékelés és a megfelelő tudományos ismeretek alátámasztják.

3.1.7.   Megelőző intézkedések

A KRM7-nek tartalmaznia kell a víz-újrafelhasználási rendszerre vonatkozó megelőző intézkedések és akadályok azonosítását az esetlegesen kockázatot jelentő azonosított veszélyek megszüntetése vagy elfogadható szintre csökkentése érdekében.

Megelőző intézkedés minden olyan kezelés, fellépés vagy eljárás, amelyet már végrehajtottak vagy a kockázatértékelés során azonosítottak, és amely a víz-újrafelhasználási rendszer különböző részein alkalmazható. Például: i. a települési szennyvíztisztító telepen (azaz az alkalmazott folyamat értékelésével és/vagy további kezelések azonosításával); ii. a vízvisszanyerő létesítményben (pl. korszerű kezelések hozzáadásának mérlegelése); iii. az öntözött területeken (pl. az expozíció kockázatát minimalizáló alternatív öntözési módszerek mérlegelése, pufferzónák biztosítása stb.), a munkavállalók és a mezőgazdasági termelők védelme (pl. egyedi egyéni védőeszközök vagy higiéniai protokollok meghatározása a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szabályoknak való megfelelés érdekében már meghozott lehetséges intézkedések mellett).

Az akadályok vagy a meglévő öntözőrendszer módosításainak azonosítása a meglévő módszerek, terményfajták és vízosztály értékelésén alapulhat, és arról a mezőgazdasági termelőkkel és a víz-újrafelhasználási rendszer más szereplőivel konzultálva kell dönteni. A megelőző intézkedések és akadályok példáit lásd e dokumentum 4. mellékletében.

3.1.8.   Minőség-ellenőrzési és környezetvédelmi monitoringrendszerek

A KRM8 és a KRM9 elem magában foglalja a víz-újrafelhasználási rendszerre előirányzott összes monitoringtevékenységet: a rendszer minőség-ellenőrzésére és a környezetvédelmi megfigyelőrendszerre (EMS) vonatkozó eljárások és protokollok meghatározása.

Az operatív és környezetvédelmi monitoringprogramok biztosítékot nyújtanak a munkavállalók, a nyilvánosság és a hatóságok számára a rendszer megfelelő teljesítményéről. Magukban kell foglalniuk legalább a rutinszerű ellenőrzés követelményeire vonatkozó protokollokat, programokat (pl. helyszín, paraméterek, gyakoriság) és eljárásokat, valamint a kockázatértékelés (KRM6) által kiegészítő követelményként meghatározott további paramétereket és határértékeket.

A telep üzemeltetői adott esetben az ISO 9001 szabvány vagy azzal egyenértékű szabvány szerint kidolgozott minőségirányítási rendszert is kidolgozhatnak.

A környezetvédelmi megfigyelőrendszer protokolljainak a környezeti kockázatértékelés eredményein kell alapulniuk, hogy biztosított legyen a környezet folyamatos védelme a visszanyert víz használata során. A protokolloknak összhangban kell lenniük a hatályos jogszabályokkal, pl. a vízkészletek megfigyelésének meg kell felelnie a 90/2009/EK irányelvnek (23) annak biztosítása érdekében, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek a víz-keretirányelv szerinti megfigyelés során kapott eredményekkel.

3.1.9.   Vészhelyzet-kezelés és koordináció

A KRM10 és a KRM11 magában foglalja a KRM10 (Vészhelyzet-kezelés) és a KRM11 (Koordináció) elemekhez kapcsolódó irányítási, veszélyhelyzeti és kommunikációs protokollokat.

Ezek a programok képezik a kockázatkezelési tervért felelős fél/felek és az érintett szereplők közötti hatékony kommunikáció alapját.

A KRM11-nek tartalmaznia kell a szereplők közötti információközlés módjára vonatkozó eljárásokat, a balesetek és vészhelyzetek bejelentésének formátumát és eljárását, az értesítési eljárásokat, az információforrásokat és a konzultációs folyamatokat.

E közlemény 5. melléklete példákkal szolgál i. incidensek és vészhelyzetek kezelésére szolgáló protokollokra és ii. kommunikációs protokollokra.

3.2.    Terménytípusok és a visszanyert víz osztályai

A visszanyert víz biztonságos felhasználása érdekében a rendelet I. melléklete 1. táblázata meghatározza a visszanyert víz azon megengedett minőségi osztályait (A., B., C., D. osztály), amelyeket egy adott terménykategória öntözéséhez a választott öntözési módszer alapján használni kell.

Az I. melléklet 2. táblázatában az egyes osztályokra vonatkozó minimális vízminőségi követelmények főként az E. coli koncentrációja és más összesített paraméterek alapján térnek el egymástól.

A terménytípusok, valamint az akkreditált akadályok – például az öntözési módszerek – számának és típusának kombinációjával a kockázatok minimálisra csökkenthetők a visszanyert víz és az öntözött termékek ehető részei közötti kapcsolat elkerülésével (példákért lásd e közlemény 4. mellékletét).

Ehhez először azt kell megállapítani, hogy a termények ehető része valószínűsíthetően kapcsolatba kerül-e a visszanyert vízzel. Minden egyes víz-újrafelhasználási rendszer esetében értékelni kell az érintkezés kockázatát, felmérve a termény ehető részének az öntözött talajtól való feltételezett távolságát, valamint a visszanyert víz lehetséges útvonalait permetezés, csepegtetés vagy árasztás esetén.

Ha a terményeket további kezeléseknek (pl. főzés vagy ipari folyamatok) vetik alá, amelyek csökkentik a lehetséges szennyeződést, ezeket is figyelembe kell venni.

A rendelet értelmében a visszanyert víz felhasználható a következők mezőgazdasági öntözésére:

—

nyersen fogyasztandó élelmezési célú termények: emberi fogyasztásra szánt termények, amelyek további eljárásokon nem mennek keresztül. A termény ehető részének a talajtól való távolsága (24) alapján a további osztályozás a következő: — gyökérnövények: amelyek a föld alatt teremnek, és a gyökérrészük ehető (pl. sárgarépa, vöröshagyma, cékla); — föld feletti, alacsonyan növő termények: amelyek a föld felett, a talajjal részlegesen érintkezve növekednek. Ezek a termények tovább oszthatók a talaj felszínén termő növényekre, például a leveles terményekre (mint a fejes saláta) és az ehető résszel 25 cm-rel a talajfelszín felett rendelkező terményekre (pl. paradicsom, paprika); — földfelszín feletti, magasan növő termények: amelyek a föld felett nőnek, ehető részeik a talajfelszín felett 50 cm-nél magasabban helyezkednek el és rendes körülmények között nem érintkeznek a talajjal (pl. gyümölcsfák);

—	feldolgozandó élelmezési célú termények: emberi fogyasztásra szánt termények, amelyek további eljárásokon (főzésen vagy ipari feldolgozáson) mennek keresztül, és amelyeket nem fogyasztanak nyersen (pl. rizs, búza);

—	nem élelmezési célú termények (takarmány): nem emberi fogyasztásra szánt termények, hanem legelőkre és takarmánynövényként vagy más ágazatokban történő felhasználásra szánt termények (ipari növények, energianövények és vetőmagkultúrák).

Az öntözési módszerek általánosságban a következő kategóriákba sorolhatók:

—	nyitott vagy gravitációs öntözőrendszerek: a vizet közvetlenül a talaj felszínére juttatják, és nincs kitéve nyomásnak. Ide tartozik az árasztásos és a sávos öntözés is;

—	esőztető berendezések: a vizet a levegőbe permetezik, és az a csapadékhoz hasonlóan hull a talaj felszínére;

—	mikroöntözési rendszerek: a vizet helyben, (felszíni vagy föld alatti) csepegtető rendszerekkel vagy mikropermetes öntözéssel viszik fel.

Az öntözési módszereket olyan útvonalakként kell értékelni, amelyek potenciálisan lehetővé teszik, hogy a szennyező anyagok eljussanak a terményekhez. Permetező rendszerek esetében például a földfelszín feletti, magasan termő növények (pl. gyümölcsfák) ki lehetnek téve a leeső cseppek általi szennyeződésnek, ezért általában jobb minőségű vizet kell választani.

A lokális rendszerek (pl. csepegtető öntözés) alacsonyabb szennyeződési kockázattal járnak, mivel a vizet a termények nem evésre szánt részére irányítják. Az előírt vízminőségi osztály elérése érdekében további megfelelő és akkreditált akadályok alkalmazhatók (lásd a 3.2.2. szakaszt és a 4. mellékletet).

Az öntözött terület közelében élő munkavállalók vagy emberek egészségét érintő kockázatokat szintén értékelni kell. Például az esőztető berendezésekből származó aeroszolok eljuthatnak az öntözött területek közelében élő receptorokhoz. Az aeroszolokkal kapcsolatos kockázatok különösen az öntözővíz minőségétől és a szélsebességtől (amely az aeroszolok öntözött terület körüli terjesztéséért felelős) függenek.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a következő szakaszban feltüntetett öntözési módszerek és megelőző intézkedések vagy akadályok csupán példák az I. melléklet 1. táblázatának értelmezésére vonatkozó javasolt megközelítésre, és nem céljuk, hogy kimerítő jellegű felsorolást adjanak.

Értékelni kell a már meglévő vagy tervezett öntözőrendszereket és megelőző intézkedéseket vagy akadályokat annak megállapítása érdekében, hogy a visszanyert víz osztályától függően szükség van-e kiegészítő követelményekre (pl. további kezelések vagy akadályok, az öntözőrendszer módosítása) a termények potenciális szennyeződésének minimalizálása érdekében.

3.2.1.   Példák öntözési módszerekre és terménytípusokra

A 4. ábra két olyan vázlatos példát mutat be, amelyek segíthetnek azonosítani a visszanyert víz azon osztályait, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a fogyasztók és a munkavállalók számára az E. coli ellen a) gravitációs vagy túlnyomásos módszerekkel vagy b) lokális rendszerekkel.

A vízosztálytól függetlenül a vázlatok figyelembe veszik a kiegészítő mikrobiális követelményeket, ha a visszanyert vizet legelők vagy takarmánynövények öntözésére használják (bélrendszeri fonálférgek, a 4. ábra 3. megjegyzése), és ha fennáll az aeroszolok keletkezésének veszélye (Legionella spp., 4. ábra 1. megjegyzése).

4. ábra

Vázlatos példák a visszanyert víz osztályának kiválasztására (a rendelet szerint) a) nyílt öntözési módszerek vagy b) lokális öntözési módszerek esetében

Az alábbi, a WHO biztonsági tervére vonatkozó iránymutatásokból származó példa (Kidolgozott példa: SSP Newtownban – hipotetikus) a rendelet követelményeihez igazodik, hogy bemutassa, hogyan lehetne a gyakorlatban alkalmazni a fenti vázlatokat.

Ennek a példának csak a rendelet által megengedett elemeit vették figyelembe. A visszanyert vizet többféle terménykultúra termesztésére használták fel, különböző öntözési módszerek alkalmazásával (1. táblázat).

1. táblázat

A példában használt terménytípusok és öntözési módszerek

Terménykategóriák	Öntözési módszerek	A termények rendeltetési helye (*1)
— Nyersen fogyasztott gyökérnövények (hagymák, sárgarépa) — Nyersen fogyasztott, talajközeli leveles növények (saláta, paprika) — Nyersen fogyasztott, magasan termő termények (gyümölcsök)	— Árasztás — Nyitott sávok — Kézi alkalmazások (pl. merítővödrök, locsolókannák) — Esőztető öntözés	— A mezőgazdasági termelők és családjaik által fogyasztott — A helyi közösségnek fogyasztás céljából értékesített — A közeli városoknak fogyasztás céljából értékesített

Ebben az esetben a rendelet I. mellékletének 1. és 2. táblázata szerint, figyelembe véve, hogy a visszanyert víz milyen módon érheti el a növényeket, a következő osztályokat kell kiválasztani:

—	A nyersen fogyasztott gyökérnövények és leveles termények esetében árasztásos, sávos vagy esőztető öntözés alkalmazása esetén A. osztály (E. coli ≤ 10 darab/100 ml).

—

A föld feletti, alacsonyan növő, nyersen fogyasztott élelmezési célú termények (pl. paprika) esetében: árasztásos, sávos vagy esőztető öntözés alkalmazása esetén A. osztály (E. coli ≤ 10 darab/100 ml); csepegtető vagy föld alatti öntözőrendszerek használata esetén B. osztály (E. coli ≤ 100 szám/100 ml).

—	A földfelszín feletti, magasan termő és visszanyert vízzel közvetlenül nem érintkező, élelmezési célú termények (azaz gyümölcsfák) esetében csak akkor, ha sávos vagy árasztásos öntözést alkalmaznak B. osztály (E. coli ≤ 100 szám/100 ml).

További kockázatértékelés alapján ehető héjú gyümölcsök jelenléte esetén az A. osztályra lehet szükség a gyümölcsök permetezett víz általi lehetséges szennyeződésének elkerülése érdekében. A nem ehető héjú gyümölcsök esetében a B. osztály megfelelő lehet, de a vízminőség végső kiválasztásának a kockázatértékelésen kell alapulnia.

3.2.2.   Példák az előírt vízminőségi osztály elérése érdekében alkalmazott akadályokra

A rendelet 2. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók elérhetik úgy a 852/2004/EK rendeletnek való megfeleléshez szükséges vízminőséget, hogy a megfelelési pont után több vízkezelési eljárást alkalmaznak önmagukban vagy vízkezelést nem tartalmazó módszerekkel együtt.

A többakadályos megközelítés elve szerint az előírt vízminőségi osztály eléréséhez szükséges nagyságrendű eltávolítás megvalósítható különböző kezelési és kezelést nem tartalmazó intézkedések kombinációjával (akadályok).

A rendelet 3. cikkének (12) bekezdése szerint, amikor a visszanyert vizet öntözésre használják, az akadály meghatározása a következő:

—

minden olyan eszköz, többek között fizikai vagy a folyamathoz kapcsolódó lépés vagy felhasználási körülmény, amely csökkenti vagy megakadályozza az emberi fertőzés veszélyét azáltal, hogy megakadályozza, hogy a visszanyert víz kapcsolatba kerüljön i. emberi fogyasztásra szánt termékekkel és ii. a közvetlenül kitett személyekkel; illetve

—	minden olyan egyéb eszköz, amely például csökkenti a visszanyert vízben található mikroorganizmusok koncentrációját, vagy megakadályozza, hogy ezek a mikroorganizmusok tovább éljenek az emberi fogyasztásra szánt termékekben.

Más szóval, a rendelet I. mellékletének 2. szakaszával összhangban az akadályt olyan eszköznek kell tekinteni, amellyel a kockázatok a kiválasztott terménykultúrák esetében előírt vízminőségi osztály szintjével megegyező szintre csökkenthetők.

A különböző akadályok különböző eltávolítási hatásfokot eredményezhetnek, és ezek kombinációja alkalmazható a visszanyert vízre annak érdekében, hogy a kiválasztott vízminőségi osztály alapján elérjék a kockázatok minimalizálásához szükséges teljes csökkenést.

A 2. táblázat a visszanyert víz minőségi osztályára annak érdekében alkalmazandó akadályok számát mutatja be, hogy a termény típusa alapján megkapjuk a magasabb osztály előírt egyenértékű szintjét.

A 3. táblázat az akkreditált akadályok típusait, valamint az azokhoz kapcsolódó eltávolítási hatásfokot tartalmazza.

E közlemény 4. melléklete példákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a termény típusa és a vízminőségi osztály alapján hogyan kell meghatározni az akadályok típusát és számát.

2. táblázat

A visszanyert vízzel történő öntözéshez szükséges akadályok javasolt száma, minőségüknek megfelelően (az ISO 16075:2020 szabvány 3. táblázatából átvéve)

Megjegyzés: az ISO-táblázatot kizárólag azért módosítottuk, hogy a víz-újrafelhasználásról szóló rendelet hatálya alá nem tartozó vízminőségi osztályokat és terménytípusokat kizárjuk ebből a táblázatból. Az alábbi táblázat további magyarázattal szolgál arra vonatkozóan, hogyan kell értelmezni ezt a táblázatot a víz-újrafelhasználásról szóló rendelettel összefüggésben.

Kategória(1)	Nyersen fogyasztott földségek öntözése(2)	Feldolgozást követően fogyasztott földségek és legelők öntözése(3)	Zöldségtől eltérő, élelmezési célú termények öntözése (gyümölcsösök, szőlőültetvények) és kertészet(4)	Takarmány és vetőmagkultúrák öntözése(5)	Ipari és energianövények öntözése(6)
A	0	0	0	0	0
B	1	0	0	0	0
C	3	1	1	0	0
D	tiltott	tiltott	3	1 (*)	0
A táblázat egyes oszlopaira vonatkozó alábbi fogalommeghatározások összhangban vannak a víz-újrafelhasználásról szóló rendelet 1. mellékletének 1. táblázatával, és céljuk, hogy segítsék az olvasót abban, hogy megtalálja az ISO szerinti besorolásnak nagy vonalakban megfelelő terménykategóriát, és így meghatározhassa, hogy milyen további akadályokra lehet szükség: (1) A visszanyert víz minimális minőségi osztálya. (2) Valamennyi nyersen fogyasztandó élelmezési célú termény, amelyek ehető része közvetlen kapcsolatba kerül a visszanyert vízzel, valamint a nyersen fogyasztható gyökérnövények. (3) Feldolgozandó élelmezési célú termények és nem élelmezési célú termények, beleértve a tej- vagy hústermelő állatok takarmányozására használt terményeket is. (4) Nyersen fogyasztható élelmezési célú termények, amelyek ehető része a föld felett terem, és nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel. (5) Nyersen fogyasztható élelmezési célú termények, amelyek ehető része a föld felett terem, és nem kerül közvetlen kapcsolatba a visszanyert vízzel; feldolgozandó élelmezési célú termények és nem élelmezési célú termények, beleértve a tej- vagy hústermelő állatok takarmányozására használt terményeket is (mindkét esetben csepegtető öntözés vagy egyéb olyan öntözési mód alkalmazása esetén, amely nem eredményezi a termény ehető részének a visszanyert vízzel való közvetlen kapcsolatba kerülését). Megjegyzés: az itt említett vetőmagkultúrák lehetnek emberi fogyasztásra vagy állati takarmányként történő felhasználásra szánt vetőmagok. (6) Ipari növények, energianövények és vetőmagkultúrák (vetés céljáró szolgáló vetőmag termesztéséhez). (*) Megjegyzés az ISO 16075:2020 szabványból: Ehető vetőmagok vagy vetésre szánt magvak, amelyeket a betakarítás előtt kevesebb mint 30 napig öntöztek. Ha a betakarítás előtti időszak legalább 30 nap, akkor a D. osztály korlátozás nélkül közvetlenül alkalmazható (azaz további akadályok nélkül).

3. táblázat

Az akkreditált akadályok típusai és a patogének eltávolításának hatásfoka (az ISO 16075:2020 szabvány 2. táblázatából átvéve)

A táblázatot kizárólag azért módosítottuk, hogy a víz-újrafelhasználásról szóló rendelet hatálya alá nem tartozó vízminőségi osztályokat és terménytípusokat kizárjuk ebből a táblázatból.

Az akadály típusa	Alkalmazás	A patogénre vonatkozó eltávolítási hatásfok	Akadályok száma
AZ ÉLELMEZÉSI CÉLÚ TERMÉNYEK ÖNTÖZÉSE
Csepegtető öntözés	Alacsonyan növő, például 25 cm vagy annál nagyobb magasságban termő termények csepegtető öntözése	2	1
	Magasan növő, például 50 cm vagy annál nagyobb magasságban termő termények csepegtető öntözése	4	2
	Föld alatti öntözés, ahol a víz nem kapilláriscsövesség révén emelkedik fel a talajfelszínre	6	3
Esőztető berendezéssel történő és szórófejes öntözés	Alacsonyan növő termények esőztető berendezéssel történő és mikroszórófejes öntözése, például a vízsugártól legalább 25 cm-re	2	1
	Gyümölcsfák esőztető berendezéssel történő és mikroszórófejes öntözése, például a vízsugártól legalább 50 cm-re	4	2
További fertőtlenítés a terepen	Alacsony szintű fertőtlenítés (< 1 mg/l klór összesen, 30 perc klórozás után)	2	1
	Magas szintű fertőtlenítés (≥ 1 mg/l klór összesen, 30 perc klórozás után)	4	2
Napfényálló takarófólia	Csepegtető öntözés esetén, ahol a fólia elválasztja az öntözést a zöldségektől	2 –4	1
Patogének elpusztítása	Az elpusztítás elősegítése az öntözés beszüntetése vagy megszakítása révén a betakarítás előtt	0,5 –2 /nap	1 –2
A termény megmosása a vevőknek történő értékesítés előtt	Salátakultúrák, földségek és gyümölcsök mosása ivóvízzel	1	1
A termény fertőtlenítése a vevőknek történő értékesítés előtt	A salátakultúrák, földségek és gyümölcsök mosása enyhe fertőtlenítőszeres oldattal és ivóvízzel történő öblítés	1	1
A termény meghámozása	Gyümölcsök és gyökérnövények meghámozása	2	1
TAKARMÁNY ÉS VETŐMAGKULTÚRÁK ÖNTÖZÉSE
A hozzáférés szabályozása	Az öntözést követően az öntözött területhez való hozzáférés korlátozása 24 órán át vagy még tovább, például az állatok legelőre történő belépésének vagy a munkavállalók földterületekre történő belépésének korlátozása	0,5 –2	1
	Az öntözött területre való belépés korlátozása az öntözés után öt napon át vagy még tovább	2 –4	2
A takarmánynövények napon történő szárítása	Takarmánynövények és egyéb, a fogyasztás előtt napon szárított és betakarított termények	2 –4	2
Megjegyzés: az öntözési területen már létezhetnek akadályok; a terménykorlátozások és az öntözési módszerek mint akadályok már szerepelnek a rendeletben a visszanyert víz minőségi osztályának és típusának kiválasztásakor.

3.3.    Hitelesítő ellenőrzés

3.3.1.   Általános elvek

A hitelesítő ellenőrzés annak bizonyításához szükséges, hogy az új víz-újrafelhasználási rendszerek kialakítása vagy a meglévő szennyvízkezelő vezetékek bármilyen módosítása megbízhatóan és következetesen eléri a mikrobiális indikátoroknak a visszanyert víz A. osztályára vonatkozóan meghatározott inaktiválási szintjeit (4. táblázat – a rendelet I. melléklete). A mikrobiális indikátorok inaktiválása eltávolítási hatásfokban kifejezve (25).

A hitelesítő ellenőrzés eltér az üzemeltető által végzett rendszeres ellenőrzéstől (3. táblázat – a rendelet I. melléklete), amelynek célja annak biztosítása, hogy a kezelési folyamat megfeleljen a rendelet követelményeinek. Ezt olyan intenzív, rövid távú tevékenységnek kell tekinteni, amelyet az új kezeléssorozatok vagy -folyamatok üzembe helyezése előtt, indításakor, illetve korszerűsítésekor kell elvégezni.

A víz-újrafelhasználási rendszerben bekövetkező változások, amelyek folyamatfrissítéseket vonnak maguk után, többek között a következők strukturális változásainak tudhatók be:

1.	a szennyvízáram és/vagy -minőség a szennyvízhálózatba történő kibocsátásra vonatkozó új engedélyek miatt;

2.	a települési szennyvíztisztító telep által kiszolgált lakosegyenértékek;

3.	éghajlati viszonyok (az időszakos esőzések vagy aszályok növekedése);

4.	a kockázatkezelési tervben nem szereplő egyéb feltételek, amelyek szükségessé teszik az alkalmazott technológia/folyamatok naprakésszé tételét.

Mivel a települési szennyvíztisztító telep kapacitásában bekövetkező bármilyen jelentős változás vagy az újrafelhasználási rendszer szennyvíztisztító vezetékének korszerűsítése szükségessé teszi a meglévő engedély felülvizsgálatát vagy naprakésszé tételét (6. cikk (6) bekezdés), ajánlatos a hitelesítő ellenőrzést az engedélyezési eljárás megkezdése előtt elvégezni.

Mindenesetre a hitelesítési tevékenységek során előfordulhat, hogy a visszanyert vizet az ellenőrzés befejezéséig nem szállítják végfelhasználásra. Ez alatt az idő alatt a visszanyert vizet vissza lehet vezetni a települési szennyvíztisztító telep bemeneti nyílásába vagy egy meghatározott bevezetési pontra, amíg a hitelesítés mikrobiális minőségi követelményei nem teljesülnek.

Amint a hitelesítő ellenőrzés megerősíti, hogy az új rendszer vagy technológiák megfelelnek a mikrobiális indikátorokra vonatkozó követelményeknek, elegendő a szokásos ellenőrzési követelményeket alkalmazni.

A hitelesítési tevékenységek támogatása érdekében jelentést lehet készíteni, amely bemutatja a hitelesítő ellenőrzést, a kísérleti kialakítást, valamint a bemeneti és kimeneti minták elemzését a szükséges mikrobiális indikátorok tekintetében. A jelentést képzett szennyvíztisztító szakembernek kell elkészítenie.

Nem kötelesek elvégezni az említett hitelesítő ellenőrzést az olyan vízvisszanyerő létesítmények, amelyek 2020. június 25-én már üzemben vannak és továbbra is megfelelnek az a) pontban található 2. táblázatban foglalt, a visszanyert víz minőségére vonatkozó követelményeknek.

3.3.2.   Hitelesítő ellenőrzési protokollok

4. táblázat – A rendelet I. melléklete a baktériumokhoz, a vírusokhoz és protozoonokhoz kapcsolódó indikátorok (az E. coli, a Campylobacter, az összes coliform/F-specifikus colifágok/szomatikus colifágok/colifágok, a rotavírus, a Clostridium perfringens spórák/spóraképző szulfátcsökkentő baktériumok és a Cryptosporidium) tekintetében meghatározza a kezelési lánc hitelesítő ellenőrzésén teljesítendő eltávolítási hatásfokot (azaz a kezeletlen szennyvíz települési szennyvíztisztítóba való bemenete és a megfelelési pont között).

Mivel egy adott vízvisszanyerő létesítményben a szükséges eltávolítási hatásfokot különböző folyamatok kombinálásával lehet elérni, nem lehetséges egyetlen, harmonizált hitelesítő ellenőrzési protokollt meghatározni. Ehelyett azt minden egyes konkrét esetben a szennyvízzel foglalkozó szakembereknek kell meghatározniuk és végrehajtaniuk.

A víz-újrafelhasználási rendszerre vonatkozó hitelesítési protokoll kialakításakor a kezeletlen szennyvízben és a vízminőségi célosztályában lévő koncentrációk közötti különbség határozza meg a szükséges számú és szintű kezeléseket (5. ábra).

A jól bevált kezelési eljárások esetében az eltávolítási hatásfok alapértelmezett értékei gyakran rendelkezésre állnak a technikai iránymutatásokban, tankönyvekben és közzétett adatokban; az innovatív eljárások esetében vizsgálati protokollt kell kidolgozni az eltávolítási hatásfokra vonatkozó adatok gyűjtésére.

Az 5. ábra egy példát mutat be arra vonatkozóan, hogy az E. coli esetében megkívánt eltávolítási hatásfok hogyan érhető el többszörös kezelésekkel. Érdemes megjegyezni, hogy bár az elsődleges és másodlagos kezelések csökkenthetik egyes patogén baktériumok nagyságrendjét, a fertőtlenítés és a harmadlagos kezelések járnak a legnagyobb mértékű eltávolítással, és azokat körültekintően kell jellemezni.

Ha egy rendszer többféle kezelésből áll, az eltávolítási hatásfokot műszaki értékek alapján vagy helyszíni vagy helyszínen kívüli előzetes vizsgálati protokollok végrehajtásával lehet meghatározni. Ezt követően helyszíni hitelesítési elemzést lehet végezni a létesítmény(ek)ben, a bemeneti és kimeneti mintákon. A hitelesítő ellenőrzés szabványosítása érdekében nemzeti vagy egyéb szinten iránymutatásokat vagy szabványokat lehet kidolgozni.

5. ábra

Értékelés egy önkényes, többakadályos víz-újrafelhasználási rendszerről az E. coli esetében megkívánt eltávolítási hatásfok eléréséhez A. osztályú öntözés esetében (az ausztrál iránymutatás 3.4. táblázata feltételezi az eltávolítási hatásfok-tartományokat – lásd a 3.3.4. szakaszt)

Miután a vízvisszanyerő létesítményben meghatározták a kezeléseket, számos stratégia létezik a hitelesítő ellenőrzésre, elsősorban helyszínen kívüli vizsgálatok vagy helyszíni előzetes vizsgálatok elvégzése révén. E megközelítések bármelyike használható a hitelesítéshez. Amennyiben azonban a helyszínen kívüli vizsgálatok nem elegendőek, a helyszíni vizsgálat kiegészítheti azokat. A rendelet hitelesítési követelményeinek való megfelelés érdekében elegendő lenne a belépő és a kilépő szennyvízből vett minták vizsgálata.

A következő lépések mutatják be, hogyan kell elvégezni a vizsgálatot megelőző protokollt:

—

A mikrobiális indikátorokkal szembeni kezelésekre vonatkozóan rendelkezésre álló teljesítményadatokat először a beszállítóktól származó műszaki adatlapok, a közzétett tudományos és műszaki szakirodalom, a jogalkotó hatóságok vagy szakmai testületek iránymutatásai és a múltbeli adatok tanulmányozásával lehet összegyűjteni. Ez meghatározná, hogy valamely eljárás jól megalapozott-e, vagy szükség van-e előzetes vizsgálatra.

—	Ha elegendő műszaki adat áll rendelkezésre annak igazolására, hogy a kezelések megfelelnek a hitelesítési követelményeknek, előfordulhat, hogy nincs szükség előzetes vizsgálati protokollra.

A rendelet I. mellékletének 4. táblázatában előírt elemzést azonban továbbra is el kell végezni az induló szakaszban a be- és kilépő szennyvíz hitelesítő ellenőrzéséhez annak bizonyítása érdekében, hogy a mikrobiális eltávolítási hatásfok megvalósult.

A mikrobiális indikátorok minden egyes csoportja (baktériumok, vírus és protozoonok) esetében előzetes vizsgálatokat lehet végezni a legnagyobb kihívást jelentő szervezetekre vonatkozó konkrét folyamatra/technológiára vonatkozóan, majd hitelesíteni lehet az összes csoportra.

Laboratóriumi (helyszínen kívüli) vagy kísérleti (helyszínen kívüli vagy helyszíni) vizsgálatok végezhetők innovatív technológiákhoz, meghatározott tervezési paraméterek összegyűjtése céljából, vagy ha nem állnak rendelkezésre adatok a technológia teljesítményéről.

A rendelkezésre álló információk és a szennyvízzel foglalkozó szakemberek szakértelme alapján kísérleti kialakítás alakítható ki. A laboratóriumi vizsgálatokat valódi szennyvízen is el lehet végezni, vagy ha ez nem lehetséges, oldat készíthető preparált célszervezetekkel. Ezt követően a laboratóriumi megfigyelések megerősítése érdekében a mintákat a helyszínen tovább lehet elemezni.

—

A helyszíni vizsgálatok esetében a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői a protokoll kidolgozását követően hitelesítő ellenőrzést végezhetnek. Szükség esetén független és képesített szakemberek is támogathatják őket a tevékenységek felügyelete érdekében. A hitelesítő ellenőrzést elemzését egy független és tanúsított laboratóriumnak kell elvégeznie.

—	A mikrobiális ellenőrzéshez fontos, hogy számos, statisztikailag érvényes mintán végezzenek elemzést, azaz minden mintavételi ponton legalább három mintán, lehetővé téve az átlagok és a szórások kiszámítását.

Javasolt, hogy a minták között a szórás ne érje el az 1 log10 értéket. A minták legalább 90 %-ának teljesítenie kell a teljesítménycélokat. A hitelesítő ellenőrzés gyakoriságát és időtartamát az adott esetre kidolgozott protokoll alapján kell meghatározni.

—	Ha a visszanyert víz nem tartalmaz biológiai indikátort, nincs szükség a hitelesítési követelményekre. Különösen, ha nincs, vagy csak alacsony koncentrációban van jelen a kezeletlen szennyvízben mikrobiális indikátor, úgy tekinthető, hogy a hitelesítő ellenőrzés jóváhagyta ezt az indikátort.

3.3.3.   Példák a hitelesítő ellenőrzésre

Az alábbi eset került kiválasztásra az ausztrál iránymutatásból, amely példaként szolgál arra, hogy a rendelet követelményei szerint hogyan lehet elvégezni a hitelesítő ellenőrzési protokollt.

Ebben az esetben a salátakultúrák egy települési szennyvíztisztító telepről visszanyert vízzel történő esőztető öntözését tervezték. Az új üzem üzembe helyezése során és a víz-újrafelhasználási rendszer jóváhagyása előtt (a rendelet értelmében, az engedély megadása előtt) hitelesítő ellenőrzésre volt szükség.

Ebben a példában a rendszert nem a rendelkezésre álló műszaki szabványok alapján alakították ki, így a lz eltávolítási hatásfokra vonatkozó alapértelmezett értékek nem álltak rendelkezésre. Ezért laboratóriumi és kísérleti léptékű vizsgálati tervre volt szükség a kiválasztott mikrobák inaktiválására vonatkozó teljesítményadatok megszerzéséhez.

A víz-újrafelhasználási rendszer kezelési lánca a következőket foglalta magában: másodlagos kezelés, derítő, koaguláció, oldott levegős flotálás és szűrés, valamint klórozás. A 2. táblázat az elvégzett elemzésből származó kezdeti és végső koncentrációkat mutatja be. Referenciaként az utolsó oszlopban a rendelet szerinti minimumkövetelmények szerepelnek.

2. táblázat

A hitelesítő ellenőrzés eredményei az ausztrál iránymutatásban szereplő példa szerint

Indikátor-mikroorganizmusok (*2)	Kezdeti koncentráció a kezeletlen szennyvízben	Koncentráció a kezelt szennyvízben	Teljes eltávolítási hatásfok	A rendelet szerinti teljesítménycél (Az I. melléklet 4. táblázata)
Cryptosporidium	2 000 /liter	< 1 /50 liter	5 log	≥ 5 log
Giardia	20 000 /liter	< 1 /50 liter	N.A.	N.A.
Adenovirusok, reovírusok, enterovírusok, fertőző májgyulladás	8 000 /liter	< 1 /50 liter	5,5 log	N.A.
E coli	N.A.	< 1 CFU/100 mL	> 6 log	≥ 5 log

3.3.4.   További forrásanyagok

Mivel a hitelesítő ellenőrzésre szolgáló eljárást úgy kell kialakítani, hogy meghatározott kezelésekre terjedjen ki, néhány külső erőforrásról is beszámolnak a szennyvízzel foglalkozó szakembereknek, hogy segítsék őket egy adottprotokoll végrehajtásában.

Hitelesítési szempont	Hivatkozás
A hagyományos szennyvízkezelési folyamatokban elért mikrobaeltávolítási hatásfok tartományai (26)	— Table 3.4, Chapter 3, Australian Guidelines for Water recycling: Managing Health and Environmental Risks, 2006. (3.4. táblázat, 3. fejezet, A víz újrahasznosítására vonatkozó ausztrál iránymutatások: Az egészségügyi és környezeti kockázatok kezelése, 2006). — Table 1 – Global water pathogen project part four. Management of risk from excreta and waste water pathogen reduction and survival in complete treatment works, 2019 (1. táblázat – Globális vízkórokozó projekt, negyedik rész. Az exkrétumokban és a szennyvízben előforduló patogének számának csökkentéséből és túlélésükből eredő kockázatok kezelése a teljes kezelőmunkában, 2019). — Metcalf & Eddy Inc., et al. Waste Water Engineering: Treatment and Resource Recovery. 5th ed., McGraw-Hill Professional, 2013. (Metcalf & Eddy Inc., et al. Szennyvízkezelés: Kezelés és erőforrás-visszanyerés. 5. kiadás, McGraw-Hill Professional, 2013).
A fertőtlenítő rendszerek hitelesítési protokolljai	— ISO 20468-4 Guidelines for performance evaluation of treatment technologies for water reuse systems – Part-4: UV Disinfection (ISO 20468-4 Útmutató a víz-újrafelhasználási rendszerek kezelési technológiáinak teljesítményértékeléséhez. 4. rész: UV-fertőtlenítés) — USEPA. 2006. Ultraviolet Disinfection Guidance Manual for the Final Long Term 2 Enhanced Surface Water Treatment Rule. EPA 815-R-06-007. U.S. Environmental Protection Agency, Office of Water, Washington, DC. U.S. Environmental Protection Agency, Office of Water, Washington, DC.USEPA, 2005. Membrane Filtration Guidance Manual. EPA 815-R-06-009. U.S. Environmental Protection Agency, Office of Water, Washington, DC. — Metcalf & Eddy Inc., et al. Waste Water Engineering: Treatment and Resource Recovery. 5th ed., McGraw-Hill Professional, 2013. (Metcalf & Eddy Inc., et al. Szennyvízkezelés: Kezelés és erőforrás-visszanyerés. 5. kiadás, McGraw-Hill Professional, 2013).

---

(1)  A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv (COM(2020) 98 final) és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia (COM(2021) 82 final) egyaránt említi a víz újrafelhasználását, mivel a kezelt szennyvíz szélesebb körű újrafelhasználása javíthatná az EU azon képességét, hogy reagáljon a vízkészletekre nehezedő növekvő nyomásra. Az öntözés mellett a víz újrafelhasználása az ipari ágazatban is hasznos lehet, hozzájárulva az ipari kibocsátásokról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatban (COM(2022) 156 final/2) kitűzött célok eléréséhez.

(2)  HL L 177., 2020.6.5., 32. o.

(3)  A víz újrafelhasználása hozzájárulhat az uniós élelmiszerrendszer környezeti és éghajlati lábnyomának csökkentésére irányuló, a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiában (COM(2020) 381 final) meghatározott cél eléréséhez.

(4)  A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv előírja, hogy a kezelt szennyvizet, ha csak lehet, ismét fel kell használni (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.). Az irányelv jelenleg felülvizsgálat alatt áll, de a tervezett jövőbeli jogrendszer várhatóan erősíteni fogja a víz-újrafelhasználással való kapcsolatot. Így az e közleményben erre az irányelvre történő bármely hivatkozás a jövőben a települési szennyvíz kezeléséről szóló, tervezett felülvizsgált jogszabályra utal.

(5)  A csoportról bővebben a következő internetcímen olvashat: https://circabc.europa.eu/ui/group/9ab5926d-bed4-4322-9aa7-9964bbe8312d/library/3644e20b-f5c5-46de-9d2f-3d9efb965fac?p=1&n=10&sort=modified_DESC

(6)  Korábbi nevén a víz újrafelhasználásával foglalkozó ad hoc munkacsoport, amelyet 2022-ben állandó munkacsoportként hoztak létre.

(7)  A klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló (EU) 2021/1119 rendelet (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.) 5. cikkének (4) bekezdése, valamint az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.) 19. cikkének (1) bekezdése.

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).

(10)  A Bizottság 2073/2005/EK rendelete (2005. november 15.) az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól (HL L 338., 2005.12.22., 1. o.).

(11)  Az (EU) 2017/625 rendelet az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).

(12)  A Bizottság közleménye – Útmutató a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és földségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséhez (HL C 163., 2017.5.23., 1. o.).

(13)  https://ec.europa.eu/environment/water/pdf/Guidelines_on_water_reuse.pdf

(14)  R. Maffettone és B. M. Gawlik (2022), Technikai útmutató: Az európai mezőgazdasági öntözési programok víz-újrafelhasználási kockázatainak kezelése, Európai Bizottság, Luxembourg, JRC 129596.

(15)  Akut hatások: a rövid távú expozíció eredményeként általában gyorsan jelentkező egészségügyi hatások. Krónikus hatás: valamely anyagnak való hosszú távú expozícióból eredő káros egészségügyi hatás.

(16)  A WHO iránymutatása a szennyvíz és az exkrétumok mezőgazdaságon belüli biztonságos felhasználásáról (WHO, 2006).

(17)  WISE Freshwater Resources catalogue (Az édesvízi erőforrások katalógusa) – https://water.europa.eu/freshwater/data-maps-and-tools/metadata#surface-water-bodies-priority-substances-2nd-rbmp-overview-chart

(18)  Környezetminőségi szabványok – ECHA – https://echa.europa.eu/environmental-quality-standards

(19)  Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és Hulladékszállítási Nyilvántartás – https://ec.europa.eu/environment/industry/stationary/e-prtr/legislation.htm

(20)  FAO és WHO, 2019. Safety and Quality of Water Used in Food Production and Processing – Meeting report. Microbiological Risk Assessment Series No 33 Rome (Az élelmiszer-előállításban és -feldolgozásban felhasznált víz biztonsága és minősége – az ülésről készült jelentés. Mikrobiológiai Kockázatértékelés sorozat, 33. szám, Róma) – https://www.fao.org/3/ca6062en/CA6062EN.pdf

(21)  R. Maffettone és B. M. Gawlik (2022), Technikai útmutató: Az európai mezőgazdasági öntözési programok víz-újrafelhasználási kockázatainak kezelése, Európai Bizottság, Luxembourg, JRC 129596.

(22)  WHO, 2016. Quantitative Microbial Risk Assessment: Application for Water Safety Management. World Health Organisation, World Health Organisation, Geneva, Switzerland (Mennyiségi mikrobiális kockázatértékelés: Vízbiztonsági irányítás iránti kérelem. Egészségügyi Világszervezet, Genf, Svájc) – https://apps.who.int/iris/handle/10665/246195

(23)  A Bizottság 2009/90/EK irányelve (2009. július 31.) a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról (HL L 201., 2009.8.1., 36. o.).

(24)  A termények ehető részei és az öntözött talaj közötti távolságokat lásd a 4. mellékletben.

(*1)  * Az élelmiszer-biztonságra és -higiéniára vonatkozó hatályos jogszabályok és iránymutatásokat tartalmazó dokumentumok sérelme nélkül. Megjegyzendő, hogy a 2. ábra határai szerint a kockázatértékelés azon a ponton fejeződik be, ahol a terményt termesztik.

(25)  1 log értékű csökkenés = a célszervezet sűrűségének 90 %-os csökkenése, 2 log értékű csökkenés = 99 %-os csökkenés, 3 log értékű csökkenés = 99,9 %-os csökkenés stb.

(*2)  Sejttenyészettel kimutatható, kivéve a fertőző májgyulladás esetét, amelyet polimeráz láncreakció alkalmazásával mutattak ki.

(26)  Az eltávolítás mértéke olyan konkrét üzemi feltételektől függ, mint a retenciós idő, a felhasznált vegyi anyagok érintkezési ideje és koncentrációja, a pórusméret, a szűrőmélység, az előkezelés és egyéb tényezők. A megadott tartományokat nem szabad tervezési vagy szabályozási alapként használni – ezek célja, hogy a hitelesítő ellenőrzési protokoll kialakítása során relatív összehasonlításokat mutassanak.

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.10777 – PLASTIC OMNIUM / VARROC (LIGHTING DIVISION))

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2022/C 298/02)

2022. augusztus 1-én a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32022M10777 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.10748 – MACQUARIE / BCI / NATIONAL GRID / NATIONAL GRID GAS)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2022/C 298/03)

2022. június 30-án a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32022M10748 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Euroátváltási árfolyamok (1)

2022. augusztus 4.

(2022/C 298/04)

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,0181
JPY	Japán yen	135,81
DKK	Dán korona	7,4425
GBP	Angol font	0,84231
SEK	Svéd korona	10,3740
CHF	Svájci frank	0,9765
ISK	Izlandi korona	138,70
NOK	Norvég korona	9,9065
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	24,659
HUF	Magyar forint	395,98
PLN	Lengyel zloty	4,7233
RON	Román lej	4,9261
TRY	Török líra	18,2922
AUD	Ausztrál dollár	1,4607
CAD	Kanadai dollár	1,3070
HKD	Hongkongi dollár	7,9919
NZD	Új-zélandi dollár	1,6172
SGD	Szingapúri dollár	1,4037
KRW	Dél-Koreai won	1 333,70
ZAR	Dél-Afrikai rand	17,0352
CNY	Kínai renminbi	6,8769
HRK	Horvát kuna	7,5150
IDR	Indonéz rúpia	15 200,94
MYR	Maláj ringgit	4,5387
PHP	Fülöp-szigeteki peso	56,633
RUB	Orosz rubel
THB	Thaiföldi baht	36,606
BRL	Brazil real	5,3614
MXN	Mexikói peso	20,7560
INR	Indiai rúpia	80,7715

---

(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

Az összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2022. február 14-i ülésén megfogalmazott véleménye az M.10078 – Cargotec/Konecranes ügyben hozott határozatról

Ülés: Audiokonferencia „Skype for Business” segítségével

Előadó: Magyarország

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2022/C 298/05)

Az összefonódás

1.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy az ügylet az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében összefonódásnak minősül.

Uniós lépték

2.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy az ügylet az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében uniós léptékű.

Termékpiacok

3.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért az érintett termékpiacok Bizottság általi meghatározásával és különösen azzal, hogy:

3.1.

a gumikerekes bakdaruk és az automata rakodódaruk külön termékpiacokat alkotnak;

3.2.

a terpeszdaruk, az alacsony terpeszdaruk (shuttle carrier), a termináltraktorok és az automatizált, vezető nélküli szállítóeszközök (AGV) külön termékpiacokat alkotnak;

3.3.

a konténeremelő targoncák, üreskonténer-kezelők és nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák külön termékpiacokat alkotnak;

3.4.

a mobil berendezések emelőgerendái és az egyéb berendezések emelőgerendái (ideértve a daruk emelőgerendáit) külön termékpiacokat alkotnak;

Földrajzi piacok

4.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért az érintett termékpiacok Bizottság általi meghatározásával és különösen azzal, hogy:

4.1.

a gumikerekes bakdaruk és az automata rakodódaruk piacai az EGT-re kiterjedők;

4.2.

a terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk földrajzi piacának pontos meghatározása nyitva hagyható;

4.3.

a konténeremelő targoncák, üreskonténer-kezelők és nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák piacai az EGT-re kiterjedők;

4.4.

a mobil berendezések emelőgerendáinak piacai az EGT-re kiterjedők.

A verseny értékelése

5.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottság azon értékelésével, hogy az ügylet erőfölény létrehozásával jelentősen akadályozná a hatékony versenyt az alábbi termékek gyártása és szállítása tekintetében:

5.1.

gumikerekes bakdaruk;

5.2.

terpeszdaruk és alacsony terpeszdaruk; valamint

5.3.

konténeremelő targoncák, és nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák.

6.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottság azon értékelésével, hogy az ügylet jelentősen akadályozná a tényleges versenyt azáltal, hogy jelentős versenykényszereket szüntetne meg az üreskonténer-kezelők és a nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák gyártása és beszállítása tekintetében.

7.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottság azon értékelésével, hogy az ügylet a vertikális hatások (fogyasztók kizárása) következtében jelentősen akadályozná a tényleges versenyt a mobil berendezések emelőgerendáinak piacán.

8.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottság azon értékelésével, hogy az ügylet nem akadályozná jelentősen a tényleges versenyt az alábbi termékek gyártása és szállítása tekintetében:

8.1.

automata rakodódaruk;

8.2.

termináltraktorok és automatizált, vezető nélküli szállítóeszközök; valamint

8.3.

daruk emelőgerendái.

Kötelezettségvállalások

9.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy 2022. január 6-i KAS-kötelezettségvállalások és a 2022. január 20-i kiegészítés eloszlatják az alábbiak előállításával és beszállításával kapcsolatban felmerült versenyjogi aggályokat:

9.1.

gumikerekes bakdaruk és

9.2.

terpeszdaruk és alacsony terpeszdaruk.

10.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy 2022. január 6-i MEQ-kötelezettségvállalások eloszlatják az alábbiak előállításával és beszállításával kapcsolatban felmerült versenyjogi aggályokat:

10.1.

konténeremelő targoncák;

10.2.

üreskonténer-kezelők;

10.3.

nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák; valamint

10.4.

mobil berendezések emelőgerendái.

11.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy amennyiben a bejelentő fél teljes mértékben betartja a KAS- és a MEQ-kötelezettségvállalásokban foglaltakat, az ügylet valószínűleg nem akadályozza jelentős mértékben a hatékony versenyt a belső piacon vagy annak egy jelentős részén.

Összeegyeztethetőség a belső piaccal

12.

A tanácsadó bizottság (11 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy ezért az ügyletet az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) bekezdése, valamint az EGT-megállapodás 57. cikke értelmében összeegyeztethetőnek kell minősíteni a belső piaccal és az EGT-megállapodással.

A meghallgatási tisztviselő zárójelentése (1)

Ügyszám: M.10078 – Cargotec / Konecranes

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2022/C 298/06)

---

(1)  A meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13-i 2011/695/EU európai bizottsági elnöki határozat (HL L 275., 2011.10.20., 29. o.) (a továbbiakban: 2011/695/EU határozat) 16. és 17. cikke alapján.

(2)  A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).

(3)  A Felek 2021. október 22-én nem hivatalos előzetes tájékoztatót kaptak a kifogásközlésről.

(4)  2021. december 6-án egy további adatszoba megszervezésére is sor került.

A Bizottság határozatának összefoglalója

(2022. február 24.)

egy vállalati összefonódásnak a belső piaccal és az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek nyilvánításáról

(Ügyszám: M.10078 – CARGOTEC / KONECRANES)

(Az értesítés a C(2022) 1070. számú dokumentummal történt)

(Csak az angol nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2022/C 298/07)

A Bizottság 2022. február 24-én a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) és különösen annak 8. cikke (2) bekezdése értelmében határozatot hozott egy összefonódási ügyben. A határozat teljes szövegének nyilvános változata az ügy hiteles nyelvén megtalálható a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján, az alábbi címen: http://ec.europa.eu/competition/elojade/isef/index.cfm?clear=1&policy_area_id=2

I.   A FELEK

(1)

A finnországi Helsinkiben székhellyel rendelkező Cargotec különösen a kikötőkben és a terminálokban, valamint a hajóval történő szállításban és a közúti szállításban történő rakománykezeléshez szükséges berendezéseket és szolgáltatásokat kínál. A Cargotec fő tevékenységeit három vállalkozás keretében végzi: i. a Kalmar konténerkezelési berendezéseket gyárt és automatizált terminálmegoldásokat kínál, ii. a Hiab közúti rakománykezelő berendezéseket gyárt, és iii. a MacGregor a tengerhasznosítási ágazat számára nyújt műszaki megoldásokat és szolgáltatásokat.

(2)

A finnországi Hyvinkää-ban székhellyel rendelkező Konecranes különösen a hajógyárakban, kikötőkben és terminálokban történő emeléshez és rakománykezeléshez szükséges berendezéseket és szolgáltatásokat kínál. A Konecranes fő tevékenységeit két vállalkozás keretében végzi: i. a Port Solutions konténerkezelő berendezéseket gyárt és automatizálási technológiát kínál, ii. az Industrial Equipment a feldolgozó- és a termelőipar számára gyárt csigasorokat, darukat, illetve kínál anyagmozgatási megoldásokat.

II.   A TERVEZETT ÖSSZEFONÓDÁS

(3)

2021. május 28-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet) 4. cikke szerinti bejelentést kapott egy tervezett összefonódásról, amelynek keretében a finnországi Cargotec Corporation (a továbbiakban: Cargotec) az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett teljes összeolvadást tervez végrehajtani a finnországi Konecranes Plc-vel (a továbbiakban: Konecranes) a finn jog szerinti beolvadással történő összefonódás útján (2). A Cargotec és a Konecranes a továbbiakban együttesen: bejelentő felek vagy felek.

(4)

2021. július 2-án a kezdeti piaci vizsgálat eredményei alapján a Bizottság komoly aggályokat vetett fel az ügylet belső piaccal és az EGT-megállapodásban foglaltakkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, és az összefonódás-ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében eljárás megindításáról szóló határozatot fogadott el.

(5)

2021. október 22-én a Bizottság kifogásközlést fogadott el. A kifogásközlésben a Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy az ügylet következménye valószínűleg a belső piacon zajló versenynek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikke értelmében vett jelentős akadályozása lenne. A Bizottság különösen a gumikerekes bakdaruk piacával, a terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk (shuttle carrier) piacával, valamint az alábbi mobil berendezések piacával kapcsolatban emelt kifogást: konténeremelő targoncák, üreskonténer-kezelők és nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák. A Bizottság a mobil berendezések emelőgerendáinak szállításával kapcsolatban a vevők kizárását érintő aggályt is felvetett.

(6)

A bejelentő felek 2021. november 9-én benyújtották válaszukat a kifogásközlésre. 2021. november 16-án szóbeli meghallgatásra került sor. Mivel a Bizottság fenntartotta kifogásait, 2021. december 9-én a bejelentő felek az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján kötelezettségvállalásokat nyújtottak be a kifogásközlésben azonosított versenyjogi aggályok eloszlatása érdekében. A piaci teszt eredményeire tekintettel a bejelentő felek 2022. január 6-án felülvizsgált kötelezettségvállalásokat nyújtottak be. A második piaci teszt eredményeire tekintettel a bejelentő felek 2022. január 20-án aláírással ellátott kiegészítést nyújtottak be a kötelezettségvállalásokhoz.

III.   ÖSSZEFOGLALÁS

(7)

A Bizottság a belső piaccal való összeegyeztethetőséget érintő versenyjogi aggályokat fogalmazott meg a gumikerekes bakdarukkal, a terpeszdarukkal és alacsony terpeszdarukkal, a konténeremelő targoncákkal, az üreskonténer-kezelőkkel és nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncákkal kapcsolatban. Ezen túlmenően a Bizottság a mobil berendezések emelőgerendáinak szállítása vonatkozásában a vevők kizárásával kapcsolatos aggályt is felvetett.

(8)

A piaci teszt eredményei és a kötelezettségvállalások értékelése alapján megállapítható, hogy a felülvizsgált kötelezettségvállalások eloszlatják a Bizottság által a tervezett ügyletből eredő versenyjogi aggályokat.

(9)

Mindezekre tekintettel a Bizottság az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében feltételes engedélyező határozatra tett javaslatot.

IV.   INDOKOLÁS

1.1.   AZ ÉRINTETT TERMÉKPIACOK

(10)

Ez a szakasz azokat az érintett piacokat mutatja be, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy az ügylet a tényleges verseny jelentős akadályozásához vezetne. A Bizottság továbbá meghatározott és vizsgált más olyan érintett piacokat is, ahol a felek tevékenységei átfedik egymást, vagy ahol vertikális kapcsolatok álltak fenn, de aggályok nem merültek fel (3).

1.1.1.   A gumikerekes bakdaruk piaca

(11)

A nagy konténerterminálokon és a speciális konténertároló telepeken a leggyakrabban alkalmazott kezelőrendszer gumikerekes bakdarukból áll. A gumikerekes bakdaruk túlnyomó többségét manuálisan működtetik, azonban mindkét fél értékesít automatizált, szoftveres megoldással vezérelt gumikerekes bakdarukat is.

(12)

A Bizottság úgy véli, hogy a (kézi vezérlési vagy automatizált) gumikerekes bakdaruk piacai valószínűleg az egyéb bakdarukétól (például sínen mozgó portáldaruk vagy automata rakodódaruk) különálló piacot alkotnak.

(13)

A Bizottság azt is megállapítja, hogy az EGT-n kívül működő szállítók nem gyakorolnak tényleges versenykényszert az EGT-beli szállítókra, és ezért úgy véli, hogy a gumikerekes bakdaruk érintett földrajzi piaca az EGT egész területére kiterjed.

1.1.2.   A terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk piaca

(14)

A terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk egyaránt kerekekkel vannak felszerelve, és olyan emelőszerkezettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi konténerek emelését. A terpeszdaruk legfeljebb négy konténernyi magasságba képesek konténereket emelni, illetve elhelyezni. Ezeket az eszközöket használják továbbá konténereket szállítására a telephelyről, illetve a telephelyre, valamint a rakomány teherautókra és vasúti motorkocsikra történő berakodására, illetve onnan történő kirakodására. Az alacsony terpeszdaruk nagyrészt hasonlóak a terpeszdarukhoz, de rövidebb lábakkal vannak felszerelve, így elsősorban konténerek szállítására (nem pedig rakodására) szolgálnak.

(15)

A Bizottság úgy véli, hogy a terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk piaca a horizontális berendezések és a rakodóberendezések egyéb típusainak (például a gumikerekes bakdaruknak) a piacától különálló piacot alkot. A terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk piaci szegmenseire történő további felbontás végső soron nyitva hagyható, mivel a tervezett ügylet mindkét piaci szegmens és a teljes piac tekintetében egyaránt aggályokat vet fel.

(16)

A Bizottság úgy véli, hogy a földrajzi piac pontos körülhatárolása e határozat alkalmazásában nyitva hagyható, mivel a tervezett ügylet mind az EGT-szintű, mind a globális földrajzi piacok vonatkozásában aggályokat vet fel.

1.1.3.   A mobil berendezések piaca

(17)

A mobil berendezéseket főként konténerek, egyéb rakományok és flat-rack konténerek szállítására és emelésére használják a terminálokon. Jellemzően e berendezések közé tartoznak a konténeremelő targoncák mellett az (üres vagy teli) konténerek kezelésére szolgáló berendezek és a villás emelőtargoncák is. Ezeket a berendezéseket ipari és logisztikai vállalatok is használják.

(18)

A konténeremelő targoncák fel vannak szerelve egy emelőgerendával gémmel, amely fentről fogja meg a konténert, és lehetővé teszi a több sornyi mélységben történő működést (vagyis az eszköz képes elérni az egymás tetején tárolt konténerek második vagy harmadik sorában található konténereket is).

(19)

Az üres konténerek kezelésére szolgáló berendezések árbóccal ellátott villás emelőtargoncák, amelyekkel csak az első sorban lehetséges a konténerek elhelyezése. Emelőkapacitásuk kisebb, mint a teli konténerek kezelésére szolgáló berendezéseké, és üres konténerek egymásra helyezésére használják őket, jellemzően legfeljebb nyolc konténernyi magasságig.

(20)

A nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák villával felszerelt árbócos emelőtargoncák. Számos, a nagy terhek emeléséhez kapcsolódó célokra használatosak (beleértve a nem konténeres árukat és rakományt is).

(21)

A Bizottság úgy véli, hogy a konténeremelő targoncák, az üreskonténer-kezelők, és a nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák mindegyike külön termékpiacot alkot, főként azért, mert a keresletoldali helyettesíthetőség igen korlátozott, kínálati oldali helyettesíthetőség pedig korlátozott.

(22)

A Bizottság úgy véli továbbá, hogy e három termékpiac mindegyike EGT-szintű, tekintettel a keresleti jellemzőkre és egyes kínálati tényezőkre, például a regionális jelenlét szükségességére.

1.1.4.   Emelőgerendák

(23)

Az emelőgerendák konténerek és egységrakomány mozgatására szolgáló berendezések. Jellemzően négy zárószerkezet található a négy sarkukban; ezekkel fogható meg a konténer négy sarka. Ezeket a berendezéseket a kikötői daruk valamennyi típusában, egyes horizontális szállításra szolgáló berendezésekben és egyes mobil berendezésekben használják.

(24)

A Bizottság úgy véli, hogy a mobil berendezések emelőgerendáinak piaca az emelőgerendák (ideértve a daruk emelőgerendáit) piacától különálló termékpiacot alkot, főként a keresletoldali helyettesíthetőség hiánya, illetve a kínálati oldali helyettesíthetőség pedig korlátozott mértéke miatt.

(25)

A Bizottság úgy véli, hogy az érintett földrajzi piac legalább EGT-szintű.

1.2.   A VERSENY ÉRTÉKELÉSE

(26)

Ez a szakasz azokat az érintett piacokat tárgyalja, ahol a Bizottság megítélése szerint az ügylet jelentősen akadályozhatja a hatékony versenyt.

1.2.1.   Horizontális, nem koordinatív hatások a gumikerekes bakdaruk piacán

(27)

A gumikerekes bakdaruk piacán az összefonódással létrejött vállalkozás együttesen [70-80] %-os részesedéssel rendelkezne az EGT-n belül, ami a hozzá legközelebb álló versenytárséhoz (a ZPMC-éhez) képest háromszor nagyobb. Míg a Cargotec részesedése csökkent, a Konecranes továbbra is vitathatatlanul megőrizte piacvezető pozícióját. Jóllehet a ZPMC részesedése a közelmúltban nőtt, ez főként egyetlen tender eredménye; ez a tender az EGT-ben eddig odaítéltek közül a legnagyobb. Ezenkívül az EGT-re jellemző kereslet sajátosságainak és a piacra lépés komoly korlátainak tudható be az, hogy az más, az EGT-n kívüli piaci szereplők az elmúlt 10 évben egyetlen ügyfél részére sem értékesítettek egyetlen gumikerekes bakdarut sem. Más EGT-beli szállítók túl kicsik ahhoz, hogy valódi alternatívát jelentsenek a felek számára. A Cargotec üzletágának csökkenő nyereségességét illetően megjegyzendő, a felek által szolgáltatott bizonyítékok nem elegendőek annak megállapításához, hogy a Cargotec az összefonódás hiányában kivonulna a piacról.

(28)

A tervezetben a Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett ügylet erőfölény létrehozásával jelentősen akadályozza a hatékony versenyt a gumikerekes bakdaruk vonatkozásában az EGT-piacon.

1.2.2.   Horizontális, nem koordinatív hatások a terpeszdaruk az alacsony terpeszdaruk piacán

(29)

A terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk esetében az ügylet lényegében monopolhelyzethez vezető összeolvadást eredményezne: a részesedés mind az EGT szintjén, mind globális szinten elérné a [90–100] %-ot. Bár a kínai ZPMC a közelmúltban belépett a piacra, ez lenne az egyetlen (igen kis méretű) versenytárs, amely megmaradna a piacon. A piaci vizsgálat megerősítette, hogy a ZPMC valószínűleg nem fog nagy volumenű megrendeléseket kapni a következő öt évben.

(30)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett ügylet erőfölény létrehozásával jelentősen akadályozza a hatékony versenyt.

1.2.3.   Horizontális, nem koordinatív hatások a mobil berendezések piacán

(31)

A konténeremelő targoncák piacán az ügylet az összefonódással létrejött vállalkozás igen nagy (több mint 70 %-os) piaci részesedését eredményezné a már amúgy is koncentrált piacon. Megszüntetné a versenyt az egymással intenzíven versengő, egymás közeli versenytársainak minősülő, részesedésük növelését tervező bejelentő felek között is. Ezenkívül nem áll rendelkezésre elegendő alternatíva az összefonódással létrejött vállalkozás korlátozására.

(32)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett ügylet erőfölény létrehozásával jelentősen akadályozza a hatékony versenyt.

(33)

Az üreskonténer-kezelők piacán az ügylet szinte duopolisztikus helyzetet teremtene, ahol az összefonódással létrejött vállalkozás lenne a jelentős piaci részesedéssel ([40–50] %) rendelkező piacvezető, amelynek csak egy nagy versenytársa lenne (Hyster). Az ügylet megszüntetné a bejelentő felek közötti versenyt, amelyek az ügyletet megelőzően intenzíven versenyeznek egymással, és egymás közeli versenytársai. Ezenkívül nem áll rendelkezésre elegendő alternatíva az összefonódással létrejött vállalkozás korlátozására. Éppen ellenkezőleg: az ügylet valószínűleg csökkentené a többi versenytársra nehezedő versenynyomást, és feltehetőleg másodlagos áremelkedéshez vezetne.

(34)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy az ügylet jelentősen akadályozná a hatékony versenyt azáltal, hogy megszüntetné a bejelentő felek által egymásra gyakorolt jelentős versenykényszert, és csökkentené a többi versenytársra nehezedő versenynyomást.

(35)

A nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák piacán az ügylet az összefonódással létrejött vállalkozás igen nagy (több mint 50 %-os) piaci részesedéséhez vezetne a már amúgy is koncentrált piacon. Megszüntetné a versenyt a bejelentő felek között is, amelyek az ügyletet megelőzően intenzíven versenyeznek egymással, és egymás közeli versenytársai. Ezenkívül nem áll rendelkezésre elegendő alternatíva az összefonódással létrejött vállalkozás korlátozására.

(36)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy az ügylet jelentős mértékben akadályozná a tényleges versenyt az EGT-ben a nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) villás emelőtargoncák piacán azáltal, hogy erőfölényt hozna létre és a versenykényszer fontos formáit szüntetné meg.

1.2.4.   A vevők kizárásával kapcsolatos hatások a mobil berendezések emelőgerendáinak piacán

(37)

A vertikális kapcsolatok vonatkozásában megjegyzendő, hogy a Cargotec Bromma nevű leányvállalatán keresztül jelenleg a mobil berendezések emelőgerendáinak upstream piacán történő szállításában tevékenykedik. A Konecranes az egyetlen független gyártótól, az Elme-től szerzi be a mobil berendezések emelőgerendáit. Tehát, ha a Konecranes által tapasztalt jelentős kereslet átkerülne a Brommához, az hatással lenne az Elme-re, és kihatna a piacra. Tekintettel a pozícióra, amelyet a Cargotec az upstream piacon elfoglal, a Konecranes downstream piacon betöltött jelentős szerepére, valamint arra a pozícióra, amellyel a két vállalat együttesem rendelkezik a mobil berendezések downstream piacán, megállapítható, hogy az összefonódással létrejött vállalkozásnak meglenne a képessége arra, továbbá érdekében állna, hogy az Elme-t elzárja fontos vevőjétől.

1.2.5.   Következtetés

(38)

A határozat ezért megállapítja, hogy komoly kétségek merülnek fel a bejelentett összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban az gumikerekes bakdaruk, a terpeszdaruk, az alacsony terpeszdaruk, a konténeremelő targoncák, az üreskonténer-kezelők, az üres konténerszállítók és a nagy teljesítményű (10 tonna fölötti kapacitású) emelőtargoncák tekintetében. Ezen túlmenően a Bizottság a mobil berendezések emelőgerendáinak szállítása vonatkozásában a vevők kizárásával kapcsolatos aggályt is felvet.

1.2.6.   A felek által előterjesztett kötelezettségvállalások

(39)

A fent említett versenyjogi aggályok eloszlatása érdekében a Felek a következő kötelezettségvállalásokat nyújtották be.

(40)

A gumikerekes bakdaruk, valamint a terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk piacaival kapcsolatos aggályok eloszlatása érdekében a Cargotec kötelezettséget vállal arra, hogy elidegeníti kikötőidaru-üzletágát és a terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk üzletágát (amely „Kalmar Automation Solutions” vagy „KAS” néven ismert). A KAS elidegenítése magában foglalja a kötelezettségvállalások jegyzékében és függelékeiben (a továbbiakban: KAS-csomag) meghatározott valamennyi materiális és immateriális eszközt és személyzetet, többek között az alábbiakat: a) Valamennyi termékvonal, a késztermékek, alkatrészek, nyersanyagok és pótalkatrészek kapcsolódó leltára, valamint a projekt helyszíni telepítéséhez használt eszközök és berendezések. b) Termékfejlesztési projektek. c) Vevői megállapodások és a vásárló kérésére vevői, beszállítói és forgalmazói/ügynökségi megállapodások. d) Szabadalmak, valamint egyéb olyan szellemitulajdon-jogok és know-how, amelyeket jelenleg kizárólag vagy túlnyomórészt a KAS-üzletág használ. Ezen túlmenően a vásárló kérésére az elidegeníteni kívánt üzletág körén kívül eső, de a KAS-üzletágban is felhasznált termékek esetében jelenleg használt szellemitulajdon-jogok. e) A „Kalmar” márka elidegenítése a kikötői daruk a HTE szállítását és kiszolgálását célzó felhasználás tekintetében, amennyiben a vásárló nem rendelkezik ismert márkával az anyagmozgatás vagy a nagy teljesítményű berendezések ágazatában. A Felek fenntartják maguknak a jogot, hogy a Kalmar márkát bármely más berendezéssel kapcsolatban használják, de megkülönböztetik azt. f) Amennyiben a vevő már rendelkezik ismert márkával ebben az ágazatban, kérheti, hogy a bejelentő felek a lezárástól számított tíz (10) évig ne használják a Kalmar márkát kikötői daruk és/vagy horizontális berendezések értékesítése céljára. Szintén a vevő döntésétől függően a felek és a vevő olyan megállapodásokat kötnek, amelyek lehetővé teszik a vevő számára, hogy kikötői darukat és horizontális berendezéseket öt éven keresztül a Kalmar márkanév használatával értékesítsen. g) A vásárló kérésére a Cargotec által a kínai alvállalkozóval kötött, jelenleg érvényes összeszerelési szerződés, valamint a végleges összeszerelésről a lengyelországi PTZ-vel kötött szolgáltatási szerződésének átruházása.

(41)

A csomag a Cargotec Stargardban található összeszerelő üzemének elidegenítését is előirányozza a Cargotec rakodódaru-üzletága (Hiab) által alkalmazott személyzet és eszközök kivételével. Az ellenőrző megbízott véleményétől és a Bizottság jóváhagyásától függően a Cargotec végrehajtja a kizárólag a saját mobilberendezés-üzletágában használt valamennyi eszköz és személyzet üzletág-leválasztását is. Ezen eszközök átruházását a lezárástól számított huszonnégy (24) hónapon belül be kell fejezni. Időközben a Cargotec és a vevő átmeneti lízing- és szolgáltatási megállapodást köt.

(42)

A csomag emellett tartalmaz egy előzetes vevői záradékot és a vásárlóra vonatkozó egyedi kritériumokat is.

(43)

A mobil berendezések piacával kapcsolatban felmerülő aggályok eloszlatása érdekében a Konecranes kötelezettséget vállal arra, hogy elidegeníti az üzletágát, amely a következőkből áll: konténeremelő targoncák, a teli konténerek kezelésére szolgáló berendezések, üreskonténer-kezelők és villás emelőtargoncák, továbbá a kapcsolódó pótalkatrészek gyártása és forgalmazása, technikai támogatás (a továbbiakban: MEQ-csomag). Az elidegenítendő tárgyi eszközök és immateriális javak és személyzet közé tartoznak a következők: a) a Konecranes mobil berendezéseihez kapcsolódó pótalkatrészek svédországi kutatás-fejlesztési, gyártási és forgalmazási központja, továbbá a kínai gyártóüzem és pótalkatrész-forgalmazó központ; b) a mobil berendezések valamennyi termékvonala; a késztermékek, alkatrészek, nyersanyagok és pótalkatrészek összes meglévő leltára, beleértve a pótalkatrészek tárolására vonatkozó átmeneti szolgáltatási megállapodásokat, valamint a gyártó-, vizsgáló- és szervizberendezéseket; c) a piacra lépés előtt álló K+F-projektek és a kapcsolódó információk; d) az elidegeníteni kívánt üzletág részét képező jogi személyek által megkötött vevői, forgalmazói, ügynöki és beszállítási megállapodások; e) a Konecranes minden tőle telhetőt megtesz a mobil berendezések beszállítására vonatkozó olyan megállapodások átruházása érdekében, amelyeket nem az elidegeníteni kívánt üzletág részét képező jogi személyek kötöttek meg. Amennyiben az ügyfelek nem értenek egyet az átruházással, a Konecranes minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy új megoldást találjon az érintett üzletág átruházására; f) azon márkák, szabadalmak, formatervezésiminta-oltalmak és egyéb szellemi tulajdonnak minősülő technológiák és know-how, amelyeket jelenleg kizárólag vagy túlnyomórészt a mobilberendezés-üzletágban használnak; g) a vásárló kérésére a Konecranes márka használatára vonatkozó hasznosítási engedély a mobil berendezések meglévő készleteinek és pótalkatrészeinek értékesítésére, valamint egy átmeneti időszak, amely során sem a felek, sem a vásárló nem értékesíthet mobil berendezéseket a Konecranes márkanév alatt; h) a vásárló kérésére a Konecranes hasznosítási engedélyt ad azokra a szabadalmakra és egyéb szellemi tulajdonra, technológiákra és know-how-ra, amelyeket a Konecranes elsősorban az elidegeníteni kívánt MEQ-üzletág körén kívül eső termékekben, de a mobilberendezés-üzletágban is használ; i) a vevő kérésére a Konecranes átmeneti szolgáltatási megállapodásokat is kínál, többek között: a távfelügyelet- és a karbantartás-irányítási platformok. A TruConnect tekintetében a vásárló kérésére a Konecranes ehelyett a TruConnect másodpéldányát is rendelkezésre bocsáthatja a mobil berendezések vonatkozásában.

(44)

Ez a csomag előzetes vevői záradékot is tartalmaz.

1.2.7.   Az előterjesztett kötelezettségvállalások értékelése

(45)

A Bizottság úgy véli, hogy a KAS-csomag teljes mértékben megszünteti az ügylet által a gumikerekes bakdaruk, valamint a terpeszdaruk és az alacsony terpeszdaruk piacán előidézett horizontális átfedést. A KAS-csomag továbbá egy életképes és önálló üzletágat foglal magában, amely ténylegesen és tartósan versenyezhet az összefonódással létrejött vállalkozással. A Stargard üzem fordított üzletág-leválasztása, valamint a Kalmar márkára az átmeneti időszakot követően megadott hasznosítási engedély különösen fokozza az elidegeníteni kívánt üzletág vonzerejét és életképességét. Az elidegenítés végrehajtásával járó kockázatokat tovább enyhíti az előzetes vevői záradék, valamint az, hogy a Bizottság jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a stargardi üzemben bármilyen eszközt megtartható legyen.

(46)

A Bizottság úgy véli, hogy a MEQ-csomag megszünteti a mobil berendezések piacain fennálló horizontális átfedéseket, valamint a mobil berendezések piacán kivédi az ügyfelek kizárásának kockázatát. Hozzá kell tenni, hogy a MEQ-csomag egy életképes és önálló üzletágat foglal magában, amely ténylegesen és tartósan versenyezhet az összefonódással létrejött vállalkozással. Ezen túlmenően az előzetes vevői záradék biztosítja, hogy az ügylet végrehajtása csak abban az esetben történik meg, ha a Bizottság jóváhagyta a vásárlót, ami korlátozza a végrehajtás lehetséges kockázatait.

(47)

Határozatában a Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a felek által benyújtott kötelezettségvállalásokra tekintettel a bejelentett összefonódás nem fogja jelentősen akadályozni a versenyt a következő piacokon: gumikerekes bakdaruk, terpeszdaru és alacsony terpeszdaru, konténeremelő targoncák, üreskonténer-kezelők, nagy teljesítményű villás emelőtargoncák és a mobil berendezések emelőgerendái.

V.   KÖVETKEZTETÉS

(48)

A fent említett okoknál fogva a határozat megállapítja, hogy – a felek által tett kötelezettségvállalások maradéktalan teljesülése esetén – a tervezett összefonódás nem akadályozza jelentős mértékben a tényleges versenyt a belső piacon vagy annak jelentős részén.

(49)

Következésképpen az összefonódást az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével és 8. cikkének (2) bekezdésével, valamint az EGT-megállapodás 57. cikkével összhangban a belső piaccal és az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani, azon feltételek és kötelezettségek mellett, amelyek célja annak biztosítása, hogy az érintett vállalkozások teljesítsék a Bizottsággal szemben vállalt kötelezettségeiket.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

(2)  Közzététel: HL C 215., 2021.6.7., 8. o.

(3)  Ezek a piacok a hajók és a part közötti mozgatást végző daruk piaca, a sínen mozgó portáldaruk piaca és az automata rakodódaruk piaca között fennálló horizontális átfedést, az automatizált, vezető nélküli szállítóeszközök piaca és a termináltraktorok piaca között fennálló esetleges átfedést, valamint a daruk emelőgerendáinak (upstream) piaca és a mobil kikötői daruk (downstream) piaca közötti vertikális kapcsolatot érintik.