1)

A valamely tagállamban székhellyel rendelkező adóalany által az e minőségében eljáró olyan másik adóalany részére történő szolgáltatásnyújtás esetén, amelynek gazdasági tevékenysége székhelye az Európai Unión kívül található, miközben e két adóalany tekintetében jogilag független és elkülönülő, azonban azonos csoporthoz tartozó szervezetekről van szó, és a szolgáltatásnyújtó szerződésben vállalja, hogy berendezéseit és személyzetét kizárólag termékeknek a szolgáltatás igénybe vevője részére történő előállításához használja, és e termékeket ezt követően a szolgáltatás igénybe vevője értékesíti, ami a szóban forgó tagállamban teljesített adóköteles termékértékesítéshez vezet, amelynek végrehajtásához a szolgáltatásnyújtó logisztikai támogatást nyújt, úgy kell-e értelmezni a 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 44. cikkét és a 2011. március 15-i 282/[2011]/EU tanácsi végrehajtási rendelet (2) 11. cikkét, hogy úgy tekintendő, hogy az Európai Unión kívül székhellyel rendelkező adóalany e tagállamban állandó telephellyel rendelkezik?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112/EK irányelv 44. cikkét és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/[2011]/EU tanácsi végrehajtási rendelet 11. cikkét, hogy az adóalany állandó telephellyel rendelkezhet, ha a szükséges személyi és tárgyi feltételek esetében a – jogilag független, de ugyanazon csoporthoz tartozó – szolgáltatásnyújtójának személyi és tárgyi feltételeiről van szó, amennyiben a szolgáltatásnyújtó szerződésben vállalja, hogy az említett eszközöket kizárólag az adóalany javára alkalmazza?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2006/112/EK irányelv 44. cikkét és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/[2011]/EU tanácsi végrehajtási rendelet 11. cikkét, hogy az adóalany a szolgáltatásnyújtója helye szerinti tagállamban állandó telephellyel rendelkezik abból adódóan, hogy ez utóbbi kizárólagos szerződéses kötelezettségvállalás végrehajtásaként a javára több, a szigorú értelemben vett bérmunkához képest járulékos vagy kiegészítő szolgáltatást nyújt, és ily módon hozzájárul az ezen adóalany által az Európai Unión kívüli székhelyén megkötött, azonban a héajogszabályok értelmében az említett tagállam területén teljesített adóköteles termékértékesítésekhez vezető értékesítések teljesítéséhez?

1)

A 2002/58/EK irányelv (1) hatálya alá tartoznak-e az állami szervek (azonosító adatokat is magukban foglaló) forgalmi és helymeghatározó adatokhoz való hozzáférésének a bűncselekmények megelőzésével, kivizsgálásával, felderítésével és üldözésével összefüggésben történő biztosítására vonatkozó jogszabályi intézkedések, ha olyan adatokhoz való hozzáférés biztosításáról van szó, amelyeket nem az említett irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszabályi intézkedések alapján őriznek meg, hanem azokat más jogalapon őrzi meg a szolgáltató?

2)

3)

A 2002/58/EK irányelv alapján hozzáférés biztosítható-e az állami szervek számára (nem kizárólag azonosító adatoknak minősülő) forgalmi és helymeghatározó adatokhoz a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése céljából, ha nem súlyos bűncselekményről, illetve súlyos bűnözésről van szó, mégpedig ha az ezen adatokhoz való hozzáférés biztosítása egy konkrét esetben – amint az feltételezhető – csak csekély beavatkozással jár különösen a 2002/58/EK irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében vett felhasználó magánélet védelméhez való jogába?

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2002/584/IB kerethatározat (1) 1. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint 3. és 4. cikkét, hogy azok nem teszik lehetővé a végrehajtó igazságügyi hatóság számára, hogy megtagadja vagy mindenesetre elhalassza a kiskorú gyermekeivel közös háztartásban élő anya átadását?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén – különösen az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 8. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira figyelemmel – összeegyeztethető-e a 2002/584/IB kerethatározat 1. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 3. és 4. cikke az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével és 24. cikkének (3) bekezdésével, amennyiben az anya átadását a vele közös háztartásban élő kiskorú gyermekeivel való kapcsolat megszakításával írják elő anélkül, hogy gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe vennék?

1)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv (1) (20) preambulumbekezdésével összefüggésben ugyanezen irányelv 5. cikkét – amely úgy rendelkezik, hogy „a fogyasztónak ajánlott […] feltételeknek [mindig] világosnak és érthetőnek kell lenniük” –, hogy az megköveteli, hogy a fogyasztónak mindig lehetősége legyen arra, hogy valamennyi szerződési feltételről tudomást szerezzen?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 93/13/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdését – amely a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltételek vizsgálata alóli kizárás követelményeként előírja, hogy „ezek a feltételek világosak és érthetőek” legyenek –, hogy az megköveteli, hogy a fogyasztónak mindig lehetősége legyen arra, hogy e szerződési feltételekről tudomást szerezzen?

3)

Egy olyan nemzeti jogszabállyal összefüggésben, amely lehetővé teszi a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására vonatkozó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek tisztességtelen jellegének bírósági felülvizsgálatát: i) ellentétes-e a 93/13/EGK irányelv 3. cikk (3) bekezdésében említett példálózó felsorolás i) pontjával összefüggésben értelmezett ugyanezen cikk (1) bekezdésével az, hogy a járulékalapú csoportos biztosítási szerződés keretében a biztosítótársaság a biztosítottal szemben a biztosítással fedezett kockázatot kizáró vagy korlátozó olyan szerződési feltételt érvényesíthessen, amelyről a biztosítottat nem tájékoztatta, és amelyet ezért a biztosítottnak nem volt lehetősége megismerni; ii) azt az esetet is ideértve, amikor ezzel egyidejűleg a nemzeti jogszabályok értelmében a szerződési feltételekre vonatkozó közlési és tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén a biztosított személyt ért kár megtérítéséért való felelősség a szerződő felet terheli, ami azonban nem hozza a biztosított személyt abba a helyzetbe, amelyben a biztosítási fedezet fennállása esetén lenne?

1)

A 2011/95/EU irányelv (1) 12. cikke (1) bekezdésének a) pontját – függetlenül a nemzeti jog azon rendelkezéseitől, amelyek bizonyos feltételek mellett engedélyezik valamely külföldi számára az egészségi állapota miatti tartózkodást, és adott esetben megvédik őt a kitoloncolástól – úgy kell-e értelmezni, hogy az a beteg palesztin menekült, aki az UNRWA védelmének vagy segítségének tényleges igénybevételét követően elhagyja azt az államot vagy területet, amely e szerv működési területén található, és ahol a szokásos tartózkodási helye volt, azzal az indokkal, hogy ott nincs kellő hozzáférése az egészségi állapotának megfelelő ellátáshoz és kezeléshez, és az ellátás hiánya az életét vagy testi épségét fenyegető valós veszélyt jelent, úgy tekinthető, hogy súlyos bizonytalanságban és olyan helyzetben van, amelyben az UNRWA nem képes biztosítani számára azokat az életfeltételeket, amelyek megfelelnek az e szerv által ellátandó feladatnak?

2)

Igenlő esetben milyen szempontok – például a betegség súlyossága vagy a szükséges ellátás jellege – alapján állapítható meg ilyen helyzet?

1.

2.

Ha az első kérdés a) pontjára adott válasz igenlő, adhat-e a fejlesztési engedély szempontjából illetékes hatóság fejlesztési engedélyt olyan projektre, amely a víztestet a kategorizálást és osztályozást megelőzően érintheti?

3.

Ha az első kérdés a) pontjára adott válasz nemleges, milyen kötelezettségek terhelik az illetékes hatóságot, ha olyan fejlesztési engedély iránti kérelemről határoz, amely potenciálisan valamely nem jellemzett és/vagy nem osztályozott víztestet érint?

1)

Úgy kell-e értelmezni az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) I. melléklete 6.4. pontjának a) alpontját, hogy a „tetemek előállítása” a vágási eljárást foglalja magában, amely akkor kezdődik, amikor az állatot eltávolítják az istállóból, elkábítják és leölik, és a nagy szabványos darabolással fejeződik be, így a vágóállat súlyát a nyak és a fej, valamint a szervek és zsigerek eltávolítása előtt kell meghatározni, vagy a „tetemek előállítása” a szervek és a zsigerek, valamint a nyak és a fej nélküli sertéstetemek kivéreztetést és hűtést követő előállítását jelenti, így a vágóállat súlyát csak ezután kell meghatározni?

2)

Úgy kell-e értelmezni az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv I. melléklete 6.4. pontjának a) alpontját, hogy a termelési napok „napi” kapacitásban figyelembe veendő számának meghatározása során kizárólag azokat a napokat kell figyelembe venni, amelyeken a vágósertést elkábítják, leölik és azonnal feldarabolják, vagy azokat a napokat is figyelembe kell venni, amelyeken a vágósertés zsigerelését szolgáló műveleteket, köztük az állat vágásra történő előkészítését, a levágott állat hűtését, valamint az állat fejének és nyakának eltávolítását végzik?

3)

Úgy kell-e értelmezni az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv I. melléklete 6.4. pontjának a) alpontját, hogy a vágóhídi „kapacitás” a vágóhíd által ténylegesen betartott fizikai, műszaki vagy jogi korlátok mellett 24 órán belül teljesített maximális napi termelés, amely azonban nem maradhat el a tényleges termeléstől, vagy elmaradhat-e a vágóhídi „kapacitás” a tényleges termeléstől például abban az esetben, ha a vágóhíd a termelést a vágóhídi „kapacitás” megállapításánál feltételezett, termelésre vonatkozó fizikai, műszaki és jogi korlátok figyelmen kívül hagyásával végezte

1)

Ellentétes-e általánosságban az uniós jogforrások rendszerével, konkrétan pedig az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésével az, ha a nemzeti bíróság egy magánjogi felek közötti jogvitában mellőzi az olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazását, amely ellentétes valamely át nem ültetett vagy helytelenül átültetett irányelv egyértelmű, világos és feltétlen rendelkezésével, aminek következtében valamely magánszemélyre járulékos kötelezettség hárul, amennyiben a nemzeti szabályozási rendszer (az 504/1995 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 14. cikkének 4. bekezdése) szerint ez előzetes feltételét képezi annak, hogy a magánszemély az állammal szemben az említett irányelvben biztosított jogaira hivatkozhasson?

2)

Ellentétes-e a hatékony érvényesülés elvével az olyan nemzeti szabályozás (az 504/1995 felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 14. cikkének 4. bekezdése), amely nem teszi lehetővé a végső fogyasztó számára, hogy közvetlenül az államtól követelje a jogalap nélkül megfizetett adó visszatérítését, hanem kizárólag azt a jogát ismeri el, hogy a visszatérítés iránt polgári jogi keresetet indítson az adóalannyal, vagyis az adóhatóságtól történő visszatéríttetésre egyedül jogosult személlyel szemben, amennyiben az adó jogellenességének egyetlen okára – vagyis az [uniós] irányelvvel való ellentétességre – kizárólag az adóalany és az adóhatóság jogviszonyában lehet hivatkozni, az adóalany és a végső fogyasztó jogviszonyában pedig nem, ily módon ténylegesen megakadályozva a visszatérítést, vagy pedig egy ilyen esetben, az említett elv tiszteletben tartásának garantálása céljából biztosítani kell a végső fogyasztó államkincstárral szembeni közvetlen kereshetőségi jogát, amennyiben lehetetlen vagy túlzottan nehéz elérni, hogy a jogalap nélkül megfizetett összeget a szállító térítse vissza?

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Canon Inc.-et kötelezi saját költségei, valamint az Európai Bizottság költségeinek viselésére.

3)

Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.

1)

A Törvényszék a Cseh Köztársaság keresetének helyt ad annyiban, amennyiben az az Európai Unió saját forrásai címén megfizetett 17 828 399,66 cseh korona (CZK) összeg Európai Bizottság általi visszatérítésére irányul.

2)

A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

A felek maguk viselik saját költségeiket.

1)

A Törvényszék felfüggeszti a Bizottság C(2021) 3339 final, 4 241 507,00 euró összegű követelésnek a TACIS/2006/101–510 nyilvántartási számú szerződés alapján HB-val szemben történő behajtásáról szóló határozatának és a Bizottság C(2021) 3340 final, 197 055,86 euró összegű követelésnek a CARDS/2008/166–429 nyilvántartási számú szerződés alapján HB-val szemben történő behajtásáról szóló határozatának végrehajtását.

2)

A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A felek maguk viselik saját költségeiket.

—

állapítsa meg az Európai Bizottság (Kutatási és Innovációs Főigazgatóság, Directorate H – Common Implementation Centre H.2 – Common Audit Service) és az Európai Bizottság (Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság) következő aktusainak semmisségét, jogellenességét, hatástalanságát vagy egyébként megsemmisítését: az Európai Bizottság 2021. december 21-i„Letter of Conclusion-je – ref. Ares (2021) 7900224 –” ref. CAIA389007; a Letter of Conclusion-höz csatolt Final Audit Report; az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága 2022. március 15-i Confirmation Letter-je; az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága 2022. március 15-i 3242203436. sz. terhelési értesítése;

—

állapítsa meg, hogy a kizárt kiadások „eligible costs-nak” minősülnek a Grant Agreement Dante értelmében, következésképpen azt, hogy az Engineering jogosult arra, hogy ezeket a költségeket figyelembe vegyék az említett szerződésben előírt támogatás teljes összegének meghatározása során, illetve mindenesetre azt, hogy a Bizottság nem jogosult az említett összegek behajtására;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a felperes és az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága között létrejött Grant Agreement Dante előírásainak az Európai Bizottság általi téves alkalmazására alapított jogalap.

2.

A második, a felperes jogos elvárásainak megsértésére alapított jogalap

3.

A harmadik, a Grant Agreement „Dante” és a vonatkozó szerződéses előírás azon okból történő téves értelmezésére alapított jogalap, hogy magának a szerződésnek a szövege szerint támogatható kiadásokat zártak ki az első jogalappal kapcsolatban kifejtett indokok alapján.

—

állapítsa meg az alperesek szerződésen kívüli felelősségét, és kötelezze az ESZT-t és a Bizottságot a BPE-t (Banco Popular Español S. A. és leányvállalatai) érintő szanálási határozat következtében a felpereseknek okozott kár megtérítésére;

—

az ESZT-t és a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére;

—

rendelje el a felpereseknek megítélt összegek 2017. május 23-tól (vagy másodlagosan 2017. június 7-től) az ítélet kihirdetésének napjáig számított kompenzációs kamatokkal, valamint az ítélet kihirdetésének napjától számított késedelmi kamatokkal való megemelését, kivéve a jelen eljárás költségeit, amelyek csak az ítélet meghozatalának napjától számított késedelmi kamatokat eredményeznek; és

—

ítéljen meg a felpereseknek minden egyéb, általa jogilag megfelelőnek ítélt további kártérítést.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a nyilatkozatok és az információk hozzáférhetővé tétele kellően súlyosan sértette az információk bizalmas kezelésének kötelezettségét, a gondosság és a megfelelő ügyintézés elvét, valamint a Nemo Auditur Propiam Turpitudinem Allegans elvét.

2.

A második, a gondosság, a megfelelő ügyintézés, az indokolási kötelezettség elvének, valamint a döntéshozatali eljárás során a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az önkényesség tilalma elvének a kellően súlyos megsértésére alapított jogalap.

E tekintetben megjegyzik, hogy a BPE szanálásának feltételei nem teljesültek, hogy nem volt biztosítva a BPE eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos, prudens és reális független értékelése, valamint hogy a szanálási intézkedés hátrányos megkülönböztetéssel járt és önkényes volt.

3.

A harmadik, a magántulajdonhoz való jog és az arányosság elvének a kellően súlyos megsértésére alapított jogalap.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére;

—

az Apcoa Parking Holdings-ot kötelezze az EUIPO előtti eljárás költségeinek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t és az érdekelt felet kötelezze a felperes részéről a hatályon kívül helyezés iránti jelen keresettel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 46. cikke (1) bekezdése d) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének az (EU) 1308/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet 103. cikke (2) bekezdésének b) pontjának (6) bekezdésével összefüggésben történő megsértése.

—

nyilvánítsa a jelen megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—

részlegesen semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 9-i (KKBP) 2022/397 tanácsi határozatot, (1) amennyiben az Alexander Vinokurovra vonatkozik;

—

részlegesen semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. március 9-i (EU) 2022/396 tanácsi végrehajtási rendeletet, (2) amennyiben az Alexander Vinokurovra vonatkozik;

—

az Európai Unió Tanácsát kötelezze az eljárás során felmerülő összes költség és kiadás viselésére;

—

a felperes számára tartson fenn minden egyéb jogot, követelést, jogalapot és fellépést.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a sérelmet okozó jogi aktust nem támasztják alá kellően pontos és konkrét indokok. E jogalap alátámasztására a felperes különösen arra hivatkozik, hogy a Tanács indokolása tevékenységi ágazatokra vonatkozik, holott a (KKBP) 2022/397 határozatban említett kritériumok csupán meghatározott személyeket érintenek. A felperes emellett a jelentős bevételi források biztosítására vonatkozó kritérium pontosságának hiányára, valamint arra hivatkozik, hogy az indokok a Tanács által felhozott egyetlen releváns kritériumnak sem felelnek meg. Végül a felperes szerint az intézkedések vagy a politikák támogatására vagy végrehajtására vonatkozó indok különbözik a releváns, az Oroszországi Föderáció kormányának nyújtott „anyagi vagy pénzügyi” támogatásra vonatkozó kritériumtól.

2.

A második jogalap a Tanács által állítólagosan elkövetett nyilvánvaló értékelési hibán alapul a Tanács által alkalmazott releváns kritériumok, nevezetesen az orosz döntéshozók számára nyújtott anyagi vagy pénzügyi támogatás, az Orosz Föderáció kormányától kapott előnyök vagy az e kormány számára biztosított jelentős bevételi forrás tekintetében.

3.

A harmadik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul, mivel a felvételi kritériumok kiterjesztése révén ezentúl olyan személyek is szankcionálhatók, akiknek a helyzete nem függ össze az ukrajnai helyzettel. A felperes így arra hivatkozik, hogy a Tanács intézkedésének tárgyát a bizonyos tevékenységi ágazatok által biztosított jelentős bevételi források képezik, ugyanakkor a Tanács nem veszi figyelembe sem a felperesnek az ezen ágazatokban meglévő piaci részesedését, sem a felperes említett társaságokban meglévő tőkerészesedését.

4.

A negyedik jogalap a felperes védelemhez és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megsértésén alapul.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon részében, amelyben az helybenhagyja az 17 880 952. sz. európai uniós védjegynek az EUIPO törlési osztálya 2021. április 19-i a 38283 C. sz. határozatával kimondott részleges törlését;

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon részében, amelyben az a felperest kötelezi a Marco Viti Farmaceutici részéről az EUIPO előtti fellebbezési eljárás során felmerült költségek viselésére;

—

az EUIPO-t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. és 8. cikkének téves alkalmazása.

—

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 15-i (KKBP) 2022/429 tanácsi határozatot (1) és az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. március 15-i (EU) 2022/427 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) annyiban, amennyiben felveszik a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

A felperes az első jogalapot az indokolási kötelezettségnek, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkének, az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének a megsértésére alapítja.

2.

A felperes a második jogalapot nyilvánvaló értékelési hibára, a bizonyítási kötelezettség nem teljesítésére, a jegyzékbe vétel 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) és e) pontjában, 2. cikke (1) bekezdése a) és g) pontjában és 2014. március 17-i 269/2014/EU tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) és g) pontjában meghatározott kritériumainak be nem tartására alapítja, mindkettő Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekre vonatkozik.

3.

A felperes a harmadik jogalapot az arányosság elvének a megsértésére, és a felperes tulajdonhoz való alapvető jogának és vállalkozási szabadságának (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikke) a megsértésére alapítja.

4.

A felperes a negyedik jogalapot a hátrányos megkülönböztetés tilalma alapvető elvének a megsértésére alapítja.

—

az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 833/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2022. március 1-jei (EU) 2022/350 tanácsi rendeletet, (1) valamint az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2014/512/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 1-jei (KKBP) 2022/351 tanácsi határozatot; (2) és

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az EUSZ 29. cikk és az EUMSZ 215. cikk nem biztosít jogszerű alapot a megtámadott határozat, illetve a megtámadott rendelet tekintetében, és/vagy az alperes a Szerződésekben, és különösen az EU-Szerződés V. címében foglalt hatáskörén kívül járt el.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelet és a megtámadott határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkét és 52. cikkét.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelet és a megtámadott határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét, és a Szerződések alkalmazására vonatkozó jogszabályok, pontosabban a megfelelő ügyintézés általános elvei megsértésének minősülnek.

—

a felperesre vonatkozó részében semmisítse meg az EUMSZ 263. cikk alapján az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 15-i (KKBP) 2022/429 tanácsi határozatot (1) és az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. március 15-i (EU) 2022/427 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) (a továbbiakban: vitatott aktusok);

—

az eljárási szabályzat 134. cikke alapján a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

—

a Tanács érdemben hibás indokok alapján vette jegyzékbe a felperest;

—

a Tanács nem jelölte meg azokat az egyedi, különös és konkrét okokat, amelyek alapján a felperesre vonatkozó korlátozó intézkedéseket elfogadták, és az alapul vett okok a Tanácsot terhelő kötelezettségek ellenére nem kellően részletesek;

—

a felperes vitatott aktusok útján történő jegyzékbe vételének alátámasztására a benyújtott bizonyítékok nem elegendőek.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, a felperes részéről az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa előtt felmerült költségeket is beleértve.

—

A 6/2002/EK tanácsi rendelet 67. cikke (1) bekezdésének megsértése.

—

semmisítse meg a Bíróság elnökhelyettesének 2021. szeptember 20-i végzésében (Cseh Köztársaság kontra Lengyelország, C-121/21 R, EU:C:2021:752) a 2022. január 18. és 2022. február 3. közötti időszakra elrendelt napi kényszerítő bírságokon alapuló követelések beszámításáról szóló, 2022. május 16-i levélben foglalt európai bizottsági határozatot;

—

az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a Bizottság hatáskörének hiányára, valamint az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) a 98. cikkével összefüggésben értelmezett 101. és 102. cikkének megsértésére alapított jogalap, mivel a Bizottság a követelések beszámítással történő beszedésérére irányuló eljárást annak ellenére alkalmazta, hogy az említett követelések megszűntek. A felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak nem volt jogalapja a megtámadott határozat elfogadására abban a helyzetben, amikor a 2021. szeptember 20-i végzés hatálya visszamenőlegesen megszűnt a lengyel és a cseh kormány által kötött egyezség, a felek minden követelésről való lemondása és a C-121/21. sz. ügynek (2) a Bíróság nyilvántartásából való törlése következtében.

2.

A második, az EUMSZ 296. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 47. cikke megsértésére alapított jogalap, mivel a megtámadott határozatok indokolása nem megfelelő. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor nem nyújtott a Szerződésben és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megkövetelt indokolást az e határozat alapján lefolytatott beszedési eljárás jogalapja tekintetében.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

utasítsa el a Marmara Import-Export GmbH által 2020. június 17-én benyújtott, a 44 583 C. sz. európai uniós védjegy törlése iránti kérelmet;

másodlagosan: utalja vissza az ügyet az EUIPO elé további tárgyalás és határozathozatal céljából;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, ideértve a fellebbezési eljárás költségeit is.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

a meghallgatás lehetőségének hiánya.

—

semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amely a felperest a 2021. évi előléptetési időszakban nem léptette elő AD 11 besorolási fokozatba, mivel kizárta őt az előléptetett tisztviselők listájáról;

—

semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amely a 2021. évi előléptetési időszakra előléptetett tisztviselők listájáról AD 11 besorolási fokozatba léptette elő a tisztviselőket;

—

semmisítse meg a felperes által az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott R/620/21. sz. panaszt elutasító, 2022. április 1-jei bizottsági határozatot;

—

semmisítsen meg minden egyéb korábbi, következő vagy egyéb kapcsolódó intézkedést;

—

vagy másodlagosan térítse meg a Bizottság jogellenes cselekményeiből eredő kárt.

1.

Első jogalap: hatáskörrel való visszaélés, valamint nyilvánvaló és indokolatlan elfogultság, amely alapján a felperes érdemeit más, előléptetésre kevésbé érdemes tisztviselőkkel összehasonlítva értékelték.

2.

Második jogalap: bár a Bizottság nem köteles megindokolni az elő nem léptetett pályázókkal kapcsolatos határozatait, köteles megindokolni az elő nem léptetett pályázó által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozatát; ez utóbbi határozat indokolásának meg kell egyeznie a panasz tárgyát képező határozat indokolásával. Jelen esetben nem ez a helyzet.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, a fellebbezési tanács előtt felmerült költségeket is beleértve.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megsértése.

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 134. cikke alapján az EUIPO-t és a beavatkozó felet kötelezze a felperes részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg a 2022. március 9-i (KKBP) 2022/397 tanácsi határozatot (1) annyiban, amennyiben az felveszi a felperes nevét a 2014. március 17-i (KKBP) 2014/145 tanácsi határozat I. mellékletében szereplő jegyzékbe;

—

semmisítse meg a 2022. március 9-i (EU) 2022/396 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) annyiban, amennyiben az felveszi a felperes nevét a 2014. március 17-i (EU) 2014/269 tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe;

—

kötelezze a Tanácsot ideiglenes jelleggel a felperest ért 500 000 euró nem vagyoni kár megtérítésére;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére vonatkozik. A felperes mindenekelőtt azt állítja, hogy a Tanács nem fogalmaz meg olyan egyedi, különös és konkrét indokokat, amelyek kellő tájékoztatást adnának a vele szemben hozott korlátozó intézkedések megalapozottságáról. Úgy véli, hogy a megtámadott határozatok nem kellően szilárd ténybeli alapokon, valamint olyan alá nem támasztott indokokon alapulnak, amelyek csupán elvont valószínűséggel rendelkeznek. A felperes ezt követően úgy véli, hogy a Tanács olyan helyzetbe hozza őt, amelyben köteles az ellene felrótt általános tények negatív bizonyítására, megfordítva ezzel a bizonyítási terhet, ami ellentétes a védelemhez való legalapvetőbb jogokkal. A felperes végül ezen indokok alátámasztására a felhozott indokok elégtelenségére, valamint a hitelt érdemlő és érdemi bizonyítékok hiányára hivatkozik, és úgy véli, hogy mindez megakadályozza a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe való felvétele, illetve az e jegyzéken való további szerepeltetése jogszerűségének megfelelő bírósági felülvizsgálatát.

2.

A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap, mivel a felperes nem gyakorol és nem is gyakorolt meghatározó befolyást a PJSC SIBUR Holding társaság felett. Ezenfelül a PJSC SIBUR Holding társaság nem biztosít jelentős bevételi forrást az orosz kormány számára, és nem ápol szoros kapcsolatot e kormánnyal.

3.

A harmadik, az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalap. A felperes úgy véli, hogy a vele szemben hozott korlátozó intézkedéseket igazolni hivatott indokok hátrányosan megkülönböztető jellegűek, továbbá aránytalanok a Tanács által megvalósítani kívánt célhoz képest.

4.

A negyedik jogalap a felperes alapvető jogainak, nevezetesen a tulajdon tiszteletben tartásához való jognak, a magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jognak, a vállalkozás szabadságához való jognak és az ártatlanság vélelméhez való jognak a megsértésén alapul.

—

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló 2022. március 15-i (KKBP) 2022/429 tanácsi határozatot (1) a felperesre vonatkozó részében;

—

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló 2022. március 15-i (EU) 2022/427 tanácsi végrehajtási rendeletet (2) a felperesre vonatkozó részében;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy hiányzik „a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Orosz Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletasszony vagy üzletember” kritériumának jogi alapja, mivel nem nyert megállapítást az e kritériummal érintett személyek kategóriája és az Oroszországi Föderáció közötti semmilyen elégséges kapcsolat.

2.

A második jogalap az arányosság elvének kettős megsértése miatt „a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Orosz Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletasszony vagy üzletember” kritériummal szembeni jogellenességi kifogásra vonatkozik. A felperes egyrészt úgy véli, hogy a Tanács által hivatkozott kritérium nyilvánvalóan nem alkalmas az elérni kívánt cél szempontjából, másrészt pedig lehetőség volt kevésbé korlátozó eszközök alkalmazására.

3.

A harmadik jogalap értékelési hibára vonatkozik. A felperes egyrészt azzal érvel, hogy a Tanács által hivatkozott bizonyítékok egyike sem felel meg az uniós ítélkezési gyakorlatban a bizonyítékok szintjére és minőségére vonatkozó követelményeknek, másrészt pedig, hogy a Tanács indokolásának egyetlen állítása sem bizonyított, így nem felel meg a 2014/145/KKBP határozat akkor hatályos változatának d) és g) pontjában szereplő kritériumoknak.