2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/2

P9_TA(2021)0463

Az uniós sportpolitika: értékelés és lehetséges további lépések

Az Európai Parlament 2021. november 23-i állásfoglalása az uniós sportpolitikáról: értékelés és lehetséges további lépések (2021/2058(INI))

(2022/C 224/01)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 6. és 165. cikkére, amelyek meghatározzák az Unió hatáskörét és fellépéseit a sport területén, különösen arra, hogy az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz,

—

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és annak 17 fenntartható fejlődési céljára, és különösen a sportnak a fenntartható fejlődés fontos előmozdítójaként betöltött szerepére, valamint a békéhez, a tolerancia és a tisztelet előmozdításához, a nők és a fiatalok, az egyének és a közösségek önrendelkezésének elősegítéséhez, továbbá az egészségügyi, oktatási és társadalmi befogadási célkitűzésekhez való hozzájárulására (1),

—	tekintettel az Erasmus+ elnevezésű uniós oktatási és képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról és az 1288/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/817 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2), és különösen annak a sportról szóló fejezetére,

—	tekintettel a sportról szóló, 2007. július 11-i bizottsági fehér könyvre (COM(2007)0391),

—	tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

—	tekintettel a sportra vonatkozó uniós munkaterv (2017–2020) végrehajtásáról és hasznosságáról szóló, 2020. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2020)0293), és különösen annak a jövőre vonatkozó ajánlásaira,

—	tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0101),

—	tekintettel a „Sportolók kettős karrierje – Ajánlott szakpolitikai intézkedések a kettős karrier támogatására az élsportban” című, 2012. november 16-i uniós iránymutatásokra,

—	tekintettel a sport európai dimenziójáról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolásáról és a sporttal kapcsolatos korrupcióról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyekről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel „A sportpolitika egységes megközelítése: jó kormányzás, hozzáférhetőség és tisztaság” című, 2017. február 2-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európai Szolidaritási Testület környezetbarátabbá tételét célzó hatékony intézkedésekről szóló, 2020. szeptember 15-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a Covid19 ifjúságra és sportra kifejtett hatásáról szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel „A sportesemények szervezői előtti kihívások a digitális környezetben” című, 2021. május 19-i állásfoglalásra (9),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a sportra vonatkozó uniós munkatervről (2021. január 1.–2024. június 30.) szóló állásfoglalásra (10), és különösen a kiemelt területekre,

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a sport területén a korrupció elleni küzdelemről szóló következtetésekre (11),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a fogyatékossággal élő személyek sporthoz való hozzáféréséről szóló következtetésekre (12),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a Covid19-világjárvány hatásáról és a sportágazat talpra állásáról szóló következtetésekre (13),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, „Az edzők szerepvállalásának növelése a készségek és kompetenciák elsajátítását biztosító lehetőségek bővítése révén” című következtetésekre (14)

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a sportinnovációról szóló következtetésekre (15),

—	tekintettel az Európa Tanácsnak a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használata elleni, 1989. november 16-i egyezményére,

—	tekintettel az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló, 2014. szeptember 18-i egyezményére,

—	tekintettel az Európa Tanácsnak a labdarúgó-mérkőzéseken és egyéb sporteseményeken megvalósítandó integrált biztonsági, védelmi és szolgáltatási megközelítésről szóló, 2016. július 3-i egyezményére,

—	tekintettel a 2001. május 16-án felülvizsgált sportetikai kódexre és az Európa Tanács 2021. október 13-án felülvizsgált Európai Sport Chartájára,

—	tekintettel az UNESCO 2005. október 19-i, sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezményére,

—	tekintettel „Az uniós sportpolitika: értékelés és lehetséges további lépések” című, 2021. júniusi tanulmányára (16),

—	tekintettel az Ecorys, a KEA és a Sport and Citizenship által az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága számára „Mapping and analysis of the specificity of sport” (A sport sajátosságainak feltérképezése és elemzése) címmel készített, 2016. júniusi zárójelentésére,

—

tekintettel az Ecorys és a SportsEconAustria által az Európai Bizottság számára „Mapping study on measurement the economic impact of COVID-19 on the sport sector in the EU” (Feltérképező tanulmány a Covid19 által az uniós sportágazatra gyakorolt gazdasági hatás méréséről) címmel készített 2020-as jelentésre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0318/2021),

A.	mivel a sport kulcsszerepet játszik az európai polgárok társadalmi, kulturális és oktatási életében, és olyan értékeket támogat, mint a demokrácia, a tisztelet, a szolidaritás, a sokszínűség és az egyenlőség;

B.	mivel a sport az integráció hordozójaként szolgál, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkezők számára;

C.	mivel a sportnak inkluzívnak és mindenki számára nyitottnak kell lennie életkortól, nemtől, fogyatékosságtól, kulturális és társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül;

D.	mivel a sport növekvő gazdasági ágazat, amely hozzájárul az Unióban a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, és ezáltal az EU jólétéhez;

E.	mivel a sport hozzájárul az európai integráció erősítéséhez és az EU nemzetközi együttműködésben betöltött pozíciójához;

F.	mivel a Covid19 káros gazdasági és szociális hatást gyakorolt a sportágazatra;

G.	mivel az EU-nak törekednie kell a sport európai dimenziójának továbbfejlesztésére, tiszteletben tartva annak sajátos jellegét és autonómiáját;

H.	mivel az EU sportpolitikájának egyaránt támogatnia kell az élsportot és a szabadidősportot, beleértve a szabadidő aktív eltöltésének formáit;

I.	mivel a szabadidősport hozzájárul a fiatalok készségeinek fejlesztéséhez, és az önkéntesség révén előmozdítja a polgári részvételt;

J.	mivel a fiatal sportolók azzal a kihívással szembesülnek, hogy össze kell egyeztetniük sportpályájukat a képzésükkel és a szakmai tevékenységükkel;

K.	mivel a sport pozitív hatást gyakorol a polgárok egészségére és jóllétére;

L.	mivel a sportinfrastruktúra fejlesztése fontos eleme az életminőség és a gazdasági lehetőségek javításának a távoli és hátrányos helyzetű területeken;

mivel a sportnak számos kihívással kell szembenéznie, mint például az irányítási kérdések, a korrupció, a mérkőzések eredményének tiltott befolyásolása, a dopping, a finanszírozás, a digitális kalózkodás, a tisztán profitalapú modellek, az emberi jogok megsértése, a megkülönböztetés és az erőszak, továbbá a környezeti hatások és a fenntarthatósággal kapcsolatos aggodalmak;

N.	mivel a nők még mindig alulreprezentáltak a sportban, mind az irányító testületekben, mind a média területén;

O.	mivel az élő sportesemények jogellenes közvetítése veszélyezteti mind a hivatásos, mind a szabadidősport pénzügyi stabilitását, amelyek a sportközvetítési jogokból származó bevételektől függenek;

A láthatóság növelése, együttműködés és a sport általános érvényesítése az uniós politikákban

felszólítja az EU-t, hogy egy holisztikusabb megközelítést fogadjon el a sportpolitika tekintetében, és fokozza a sportpolitika más uniós szakpolitikákban való általános érvényesítésére irányuló erőfeszítéseket;

hangsúlyozza az intézményközi együttműködés és a sportban érdekelt felekkel folytatott együttműködés megerősítésének szükségességét;

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre rendszeres, magas szintű, strukturált együttműködést valamennyi sportban érdekelt féllel és más intézménnyel, hogy célzottabb és elszámoltathatóbb ajánlásokat tegyen a sportágazat előtt álló jelenlegi kihívásokkal kapcsolatos fellépésre;

felszólítja a Bizottságot, hogy az EU stratégiai céljaihoz kapcsolódóan terjesszen elő közleményt a sport jövőjéről;

felszólítja a Bizottságot, hogy uniós szinten erősítse meg a sport láthatóságát és perspektíváját valamennyi szakpolitikai területen azáltal, hogy a felelős biztos portfóliójának címét kiegészíti a sporttal;

E tekintetben felszólít egy uniós sportkoordinátori tisztség létrehozására is, aki a Bizottság kapcsolattartója lenne ezen a téren, és látható referenciapontként szolgálna;

ragaszkodik a Parlament nagyobb mértékű bevonásához, keretet biztosítva a sporttal kapcsolatos rendszeres politikai vitához és fellépéshez, valamint a stratégiai célok végrehajtásával kapcsolatos parlamenti ellenőrzéshez és nyomon követéshez;

hangsúlyozza az Európa jövőjéről szóló konferencia szerepét az uniós sportpolitikával és a sporttal kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos további lépésekről szóló vitákban, és ösztönzi a sportban érdekelt valamennyi fél aktív részvételét;

elismeri az Európai Sport felülvizsgált Chartájának közelmúltbeli elfogadását az Európa Tanácsban, amely kiemeli az európai sport keretének és szervezeti felépítésének közös jellemzőit, és felkéri az uniós intézményeket, hogy a sportpolitika terén tett kezdeményezések során törekedjenek a következetességre, az együttműködésre és a szolidaritásra kontinentális szinten;

10.

kéri, hogy a Parlament játsszon aktívabb szerepet a sportdiplomáciában;

Az európai sportmodell elveinek erősítése

11.

elismeri az értékeken, az önkéntes tevékenységeken és a szolidaritáson alapuló európai sportmodell fontosságát, és várakozással tekint arra, hogy a polgárok és az érdekelt felek érdekében továbbfejlesszék a modellt;

12.

elismeri a sportágak és országok megközelítéseinek sokféleségét, ugyanakkor figyelembe veszi, hogy az európai sport közös alapjait tovább kell erősíteni és védeni, különösen a szabadidősport és az élsport közti kapcsolatok terén;

13.

olyan európai sportmodellt szorgalmaz, amely elismeri, hogy erős elkötelezettségre van szükség a szolidaritás, a fenntarthatóság, a mindenkit megillető inkluzivitás, a nyílt verseny, a sportteljesítmény és a méltányosság elveinek integrálása mellett, és ennek megfelelően határozottan ellenzi azokat a különutas versenyeket, amelyek aláássák ezeket az elveket és veszélyeztetik a sport általános ökoszisztémájának stabilitását; hangsúlyozza, hogy ezeket az elveket valamennyi sportszereplőnek és nemzeti hatóságnak ösztönöznie kell;

14.

elismeri a szövetségek szerepét sportáguk irányításában, és ösztönzi a hatóságokkal és az összes fontos érdekelt féllel folytatott szorosabb koordinációt és együttműködést;

15.

elismeri, hogy a sportklubok egy olyan európai sportmodell alapját képezik, amely kulturális vagy társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül mindenki számára lehetőséget kínál a helyi sportolásra, különösen a fiatalok számára;

16.

hangsúlyozza, hogy célzottabb és fokozottabb szolidaritásra és több pénzügyi újraelosztásra, valamint a készségek és a know-how cseréjére van szükség, különösen az élsport és a szabadidősport között; felszólítja a sportszövetségeket, hogy vezessenek be egy tisztességes és kötelező elosztási módszeren alapuló szolidaritási mechanizmust, amely biztosítja az amatőr és a szabadidősport megfelelő finanszírozását;

17.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a sportklubok fenntartható pénzügyi stabilitását és eredményes irányítását, és felhívja a sportszervezeteket, hogy vezessenek be mechanizmusokat e célból, amennyiben még nem léteznek, a megfelelő végrehajtási rendszerekkel együtt;

18.

úgy véli, hogy a német klubok 50+1 szabályon alapuló tulajdonosi modellje hasznos volt a német labdarúgás számára, és azt a legjobb gyakorlatok lehetséges példájának kell tekinteni, mikor más országok megkísérlik javítani saját modelljeiket;

19.

sürgeti a hatóságokat, a sportszövetségeket és a szervezeteket, hogy valamennyi tevékenységük során tartsák tiszteletben az emberi jogokat és a demokratikus elveket, különösen a főbb sportesemények rendezői státuszának odaítélésekor, valamint a szponzorok kiválasztásakor; ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőben ne ítéljék oda jelentős sportesemények rendezését olyan országoknak, ahol ezeket az alapvető jogokat és értékeket ismételten megsértik;

20.

felhívja a sportszervezeteket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi sportversenyek, különösen az európai és világbajnokságok bevett gyakoriságát, figyelembe véve a belföldi versenyeket, valamint a sportolók és a játékosok egészségét;

A felelősségteljes irányítás megújítása és integritás

21.

úgy véli, hogy meg kell újítani a felelősségteljes irányítás melletti elkötelezettséget a sport társadalmi és gazdasági elemeinek kiegyensúlyozása és az érdekelt felek döntéshozó testületekben való képviseletének biztosítása érdekében;

22.

megjegyzi, hogy a hivatásos sportnak a kereskedelmi érdekekre való összpontosítását egyensúlyba kell hozni az olyannyira szükséges társadalmi funkciókkal; ösztönzi az érintett szervezeteket, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel annak érdekében, hogy megőrizzék az európai sport alapjául szolgáló eszmék védelmében betöltött szerepüket;

23.

felszólítja a nemzetközi, európai és nemzeti sportszervezeteket és az érdekelt feleket képviselő szervezeteket, hogy a legmagasabb szintű irányítási normákat vezessék be;

24.

elismeri a sportszervezetek és -szövetségek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy biztosítsák a jó kormányzás elveinek végrehajtását a sport területén, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia a sport szervezésére és irányító szerveire vonatkozóan az EU-ban;

25.

sürgeti a sportot irányító nemzetközi, európai és nemzeti testületeket és érdekelt feleket, hogy vezessenek be sokszínűségre és befogadásra vonatkozó intézkedéseket, különösen annak érdekében, hogy kezeljék a nők és etnikai kisebbségek alacsony számát a vezetői pozíciókban és az igazgatótanácsokban;

26.

felhívja a sportban érdekelt valamennyi szervezetet, hogy a kollektív döntéshozatali folyamatokba való bevonás előfeltételeként érjék el a képviseletiség és a professzionalitás megfelelő szintjét;

27.

felszólítja az uniós intézményeket, hogy támogassák és védjék a sportolók alapvető jogait, beleértve a képviseletüket a döntéshozatalban, az egyesülési szabadságot, a kollektív tárgyalásokat és a megkülönböztetésmentességet;

28.

hangsúlyozza, hogy a sporthatóságoknak figyelembe kell venniük a sportolók mentális egészségének védelmét, ugyanúgy, mint a testi egészségüket;

29.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden hivatásos sportoló egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a szociális és munkavállalói védelmi mechanizmusokhoz;

30.

felszólítja a tagállamokat, a sportot irányító testületeket és a klubokat, hogy ismerjék el a szurkolók státuszát a sportban azáltal, hogy bevonják őket az irányító és döntéshozó testületekbe;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy építsen a szociális párbeszéddel kapcsolatos meglévő munkájára, és terjessze ki annak hatályát valamennyi hivatásos sportágra;

32.

üdvözli az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítását célzó reformokat és intézkedéseket a játékos-átigazolási piacon minden sportágban, és további erőfeszítéseket sürget; megjegyzi, hogy európai keretekre van szükség a játékosok átigazolási rendszereinek javításához az európai normáknak és célkitűzéseknek való megfelelés érdekében, különös tekintettel a munkaerő-piaci és pénzügyi szabályozásra;

33.

emlékeztet arra, hogy szabályozni kell az ügynökök tevékenységét, és elismeri, hogy a labdarúgó-átigazolások piacának közelmúltbeli reformjai – többek között egy elszámolóház létrehozása, az ügynökökre vonatkozó engedélyezési követelmények és az ügynöki jutalékra vonatkozó felső határok – jó irányba mutatnak; sürgeti az illetékes sporthatóságokat, hogy biztosítsák e reformok gyors végrehajtását, és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az előrehaladást;

34.

kitart amellett, hogy a sportban tapasztalható korrupció – amely gyakran a pénzmosáshoz és a bűnözéshez kapcsolódik – elleni küzdelemhez az összes érdekelt fél és hatóság nemzetek felett átívelő együttműködésére van szükség;

35.

felhívja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy határozottan lépjenek fel a szerencsejáték-ágazatban elkövetett visszaélések ellen, beleértve a csalárd honlapok és a ragadozó gyakorlatok terjedését, hogy megvédjék a kiskorúakat és a kiszolgáltatott személyeket a kockázatoktól;

36.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európa Tanács sportversenyek tiltott befolyásolásáról szóló egyezményének aláírása és ratifikálása tekintetében lendüljenek túl a holtponton;

37.

hangsúlyozza, hogy kapacitásépítésre van szükség a sporttal kapcsolatos megelőzési és doppingellenes intézkedések megerősítése érdekében egy olyan közös európai stratégia révén, amely magában foglalja az összes uniós ország bűnüldöző szervei közötti szoros együttműködést és információmegosztást;

38.

kiemeli a dopping, a sportmérkőzések eredményének tiltott befolyásolása, a korrupció, az erőszak, a testi és lelki bántalmazás és az integritással kapcsolatos egyéb ügyek megelőzéséről szóló tájékoztató és oktatási kampányok szükségességét, különös tekintettel az amatőr sportra;

A biztonságos, befogadó és egyenlő sport biztosítása

39.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be az összes érdekelt felet annak biztosításába, hogy a sportpolitika és a sportjogszabályok támogassák a nemek közötti egyenlőséget, különös figyelmet fordítva az erőszak és zaklatás valamennyi formájának, a nemi sztereotípiáknak, az alacsony láthatóságnak és kevés médiaemlítésnek, valamint a bérek, prémiumok és jutalmak közötti különbségeknek a kezelésére;

40.

felszólítja a nemzeti sportszövetségeket, hogy az írországi Football Association (FAI) példáját követve tegyenek lépéseket a női és férfi sportolók prémiumainak kiegyenlítése felé;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el és támogassa a kevesebb lehetőséggel rendelkezők, a menekültek, az etnikai kisebbségek és az LMBTQI+ közösség társadalmi befogadását a sportban;

42.

hangsúlyozza, hogy ki kell használni az élsport jelentős társadalmi súlyát az LMBTQI+ személyek által a sportban tapasztalt problémákkal kapcsolatos tudatosság növelése érdekében;

43.

sürgeti a sportszervezeteket és az állami hatóságokat, hogy hatékonyan lépjenek fel a megkülönböztetés, az erőszak és a gyűlöletbeszéd ellen, és garantálják a biztonságos, befogadó sportot minden sportoló, néző és alkalmazott számára a sportrendezvények helyszínein és az online térben;

44.

ragaszkodik a zéró tolerancia megközelítéséhez a sportban előforduló rasszizmus és erőszak tekintetében, és sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket az ilyen incidensek megelőzésére, és fogadjanak el hatékony szankciókat és intézkedéseket a sértettek támogatására;

45.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a szellemi és fizikai fogyatékossággal élő személyek sporttevékenységekbe és programokba való bevonására irányuló erőfeszítéseiket, és növeljék a fogyatékossággal élő sportolók részvételével zajló versenyek láthatóságát a médiában;

46.

hangsúlyozza, hogy növelni kell a finanszírozást, és meg kell szüntetni a fogyatékossággal élő személyek előtt álló valamennyi akadályt oktatási és figyelemfelkeltő kampányok, az érintett szereplők számára nyújtott speciális képzés, valamint a sporteseményeken és a sportban való részvételt lehetővé tevő akadálymentes sportinfrastruktúra révén;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy kínáljanak egyenlő pénzügyi juttatásokat olimpiai és paralimpiai bajnokaiknak, és támogassák az alacsony jövedelmű olimpikonokat és paralimpikonokat;

48.

emlékeztet arra, hogy az EU demográfiai kihívásokkal néz szembe, például a népesség elöregedésével, és hogy különös figyelmet kell fordítani a testmozgáson keresztüli aktív időskor ösztönzésére;

49.

sürgeti a tagállamokban működő médiát, hogy több figyelmet szenteljen a sportágak szélesebb körének, különösen a női és ifjúsági sporteseményeknek;

50.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan különleges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek számára a sportszerek magas költségeivel és magas díjakkal járó sporthoz való hozzáférést, beleértve a téli sportokat is;

51.

felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat és a sportszervezeteket, hogy kezeljék prioritásként azokat a politikákat, amelyek megvédik a gyermekeket a megkülönböztetés, a zaklatás és a visszaélések minden formájától, és biztosítják a jogorvoslathoz való hozzáférést;

52.

üdvözli a Bizottság 2019. évi, „A gyermekek védelme a sportban” című tanulmányát, és felhívja a Bizottságot, hogy folytassa munkáját ezen a területen, többek között az adatok rendszeres gyűjtése és frissítése révén;

53.

kitart amellett, hogy a fejlődő országokból származó fiatal sportolókat meg kell védeni a csalással és az emberkereskedelemmel szemben, jogszerű státuszt kell biztosítani számukra, és támogatást kell kapniuk szerződéseik értékelése és nyomon követése során;

54.

felhívja a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy biztosítsanak elsősegély-képzést a fiatalok és a sportolók számára;

Az egészséges és aktív életmód népszerűsítése az oktatási és fejlesztési lehetőségekkel együtt

55.

sürgeti a tagállamokat és a hatóságokat, hogy fejlesszék a sportinfrastruktúrát, különösen a távoli és a hátrányos helyzetű területeken, és növeljék a testmozgás mennyiségét, beleértve a napi fizikai tevékenységeket, az aktív szüneteket és az iskolán kívüli testmozgást, egyúttal ösztönözzék a mentalitás megváltoztatását a sport mint iskolai tantárgy jelentőségének elismerése terén;

56.

hangsúlyozza, hogy az aktív városokkal kapcsolatban olyan integrált megközelítésre van szükség, amely előmozdítja a testmozgást az európai polgárok mindennapi életében, többek között a munkahelyen, és amely fokozza és fejleszti az aktív és fenntartható mobilitást és közlekedési eszközöket;

57.

üdvözli a testmozgást ösztönző kezdeményezéseket és kampányokat, mint például a sport európai hete, a #BeActive and HealthyLifestyle4All, és ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az ilyen eseményekről szóló kommunikációt a tagállamokban, különös tekintettel az iskolákra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy rendszeres értékeléseket végezzenek ezek ismertségéről és hatásukról;

58.

kéri, hogy a sportolók kettős karrierjéről szóló uniós iránymutatásokat minden tagállamban hajtsák végre és mozdítsák elő, illetve terjesszék ki a strukturált sportban részt vevő valamennyi sportolóra, és speciális átképzési kezdeményezéseket szorgalmaz;

59.

ismételten felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a sportszövetségeket és a sportegyesületeket, hogy mozdítsák elő a sportolók kettős karrierlehetőségeit, és felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a sportolók határokon átnyúló mobilitásának felvételét a következő Erasmus+ programba;

60.

megismétli, hogy stratégiát kell kidolgozni a volt sportolók támogatására annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek a munkahelyekhez, a készségfejlesztéshez vagy az átképzéshez;

61.

kiemeli az edzők, a sportszemélyzet, a tanárok és az ifjúságsegítők szerepét a gyermekek és fiatalok készségeinek fejlesztésében és oktatásában, és hangsúlyozza, hogy a megfelelő oktatás kulcsszerepet játszik a sportban való részvétel ösztönzésében és a mindenki számára biztonságos környezet biztosításában;

62.

üdvözli a sport területén dolgozók mobilitásának felvételét az Erasmus+ 2021–2027 programba, és felhívja a Bizottságot, a nemzeti ügynökségeket és a sportszövetségeket, hogy hívják fel a figyelmet erre az új lehetőségre;

63.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki uniós szintű közös normákat annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi edző rendelkezzen a gyermekek és fiatalok edzéséhez szükséges készségekkel és képzéssel;

64.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a sport nagyköveteinek hálózatát, hogy a testmozgás és az egészséges életmód ösztönzése érdekében kihasználja a tekintélynek örvendő sportolói szerepmodellek befolyását;

65.

elismeri a sporttal foglalkozó önkéntesek által a társadalom számára nyújtott értékes hozzájárulásokat, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre az uniós készségfejlesztési programmal összhangban álló rendszert, amely az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerre (ECTS) és az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszerre (ECVET) épül az önkéntesek, köztük az önkéntesként dolgozó edzők képesítéseinek elismerése érdekében;

A sport támogatása a sikeres fellendülés biztosításában

66.

kitart amellett, hogy támogatásra és célzott finanszírozási mechanizmusokra van szükség annak érdekében, hogy a sportágazatot és valamennyi sportot vissza lehessen állítani a korábbi pályára a Covid19-járványt követően, többek között a nemzeti támogatási alapok, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és az uniós strukturális alapok révén;

67.

üdvözli, hogy egyes tagállamok felvették a sportot nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy szolgáltasson adatokat a sporttal kapcsolatos beruházásokról és reformokról a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtásáról szóló felülvizsgálati jelentésében, amelyet 2022-ben kell benyújtani a Parlamentnek és a Tanácsnak;

69.

üdvözli az új Erasmus+ program keretében a sportra szánt nagyobb költségvetést, és támogatja az alapok és programok (mint „az EU az egészségért” program és a LIFE) közötti további szinergiákat; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szintű kérelmezési folyamat valamennyi akadályának megszüntetése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ezeket az eszközöket jobban ki lehessen használni a sport újraindításának támogatására;

70.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU az egészségért programról szóló rendelet nem utal kifejezetten a sportra;

71.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy a következő pénzügyi programozási időszakban jelentősen növeljék az Erasmus+ program keretében a szabadidősportra szánt költségvetést;

72.

hangsúlyozza, hogy célzott módon tovább kell növelni a sport finanszírozását, az Erasmus+ programon túl is, különös tekintettel a sport szociális dimenziójára, különösen a szabadidősportban;

73.

kiemeli a sporttal kapcsolatos előkészítő intézkedések és kísérleti projektek fontosságát, amelyek további finanszírozást biztosítanak a szabadidősport számára, és ígéretes eredményeket hoznak;

74.

felszólítja a Bizottságot, hogy növelje az elfogadott kísérleti projektek és előkészítő tevékenységek számát a sport területén;

75.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a sportturizmust mint a sportágazat Covid19-járvány utáni helyreállításának és rezilienciája fellendítésének egyik eszközét;

76.

emlékeztet annak fontosságára, hogy az európai kulturális örökség és a regionális identitás részeként megfelelő finanszírozással védjék a hagyományos sportokat és népszerűsítsék azokat;

77.

felszólítja a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy ismerjék el a sport és a testmozgás kulcsszerepét olyan területeken, mint a városrehabilitáció, a turizmus és a területi kohézió, és a kohéziós politikában támogassák az ehhez kapcsolódó beruházásokat, különös tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszra, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre;

78.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a REACT-EU finanszírozás felhasználását a sportinfrastruktúrához kapcsolódó projektekre, feltéve, hogy a projekt fenntartható, hozzájárul a hosszú távú gazdasági fellendüléshez és támogatja az idegenforgalmat;

79.

felhívja a Bizottság és az irányító hatóságok figyelmét a kis sportklubok és sportegyesületek fontos szerepére, és kiemeli, hogy nem állnak rendelkezésükre emberi és anyagi erőforrások az európai finanszírozáshoz és célzott támogatáshoz való hozzáféréshez;

80.

felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a lehető legalacsonyabb héamérték alkalmazását a sportágazatra, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítését szolgáló eszköztár részeként a Covid19-járványt követően;

81.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszertant a sporttal kapcsolatos projektek társadalmi hatásának mérésére és nyomon követésére szolgáló kritériumok meghatározása érdekében valamennyi érdekelt féllel, többek között a civil társadalommal, a szociális partnerekkel és a hatóságokkal együtt, és rendszeresen frissítse és tegye közzé a sport társadalmi hatására vonatkozó adatokat;

82.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen frissítsék és tegyék közzé a sport gazdasági hatásaira vonatkozó adatokat;

A fenntartható és innovatív jövőre való átállás támogatása

83.

tudomásul veszi a klubok és szövetségek által a környezeti fenntarthatóság biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket; felhívja azonban az uniós intézményeket, a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy továbbra is támogassák és mozdítsák elő a sport fejlesztését és a környezetvédelmi szempontból ambiciózus sportesemények szervezését;

84.

ragaszkodik ahhoz, hogy a sport igazodjon az európai zöld megállapodás elveihez, és járuljon hozzá a környezeti neveléshez és a magatartásváltozáshoz;

85.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a sportágazat zöld átállását, különös tekintettel a sportinfrastruktúra, többek között a téli sportlétesítmények építésére, bővítésére és felújítására;

86.

kiemeli a sport és a testmozgás fontosságát az új európai Bauhaus keretében, és elismeri az aktív terek kialakításában és a fenntartható sportinfrastruktúra kiépítésében rejlő lehetőségeket; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a sporttal kapcsolatos projekteket – különösen a közterületen megvalósuló projekteket – e kezdeményezésen belül prioritásként kezeljék;

87.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre harmonizált minimális hozzáférhetőségi kritériumokat, fenntarthatósági referenciaértékeket és biztonsági normákat a sportinfrastruktúrára vonatkozóan, beleértve a zaklatás minden formájának megelőzését célzó intézkedéseket, valamint támogassák a sportolók és sport területén dolgozók befogadását és mobilitását;

88.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a sportinfrastruktúra építésében részt vevő építőipari dolgozók munkakörülményeire;

89.

kiemeli az innováció és az ágazatközi együttműködés fontosságát a sportban, különös tekintettel a testmozgásban való részvétel ösztönzését célzó digitális eszközök fejlesztésére, főleg a fiatalok számára;

90.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárványra tekintettel új módokat kell találni a sportesemények szervezésére a rendelkezésre álló digitális technológiák felhasználásával;

91.

felhívja a Bizottságot és az Európai Technológiai Intézetet, hogy az innováció, a reziliencia és a nemzetközi együttműködés erősítése érdekében hozzanak létre egy tudás- és innovációs társulást (TIT) a sport területén;

92.

felszólítja az uniós intézményeket, hogy indítsanak vitát az e-sport jövőjéről és lehetőségeiről, gyűjtsenek adatokat ezen ágazat elemzéséhez, és terjesszenek elő tanulmányt a társadalmi és gazdasági hatásairól;

93.

felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul és hatékonyan kezelje az élő sportesemények illegális közvetítésének egyre növekvő problémáját;

o o

94.

utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az európai, nemzetközi és nemzeti sportszervezeteknek és -szövetségeknek.

(1) Az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend” című határozat, amelyet az ENSZ Közgyűlése 2015. szeptember 25-én fogadott el (A/RES/70/1).

(2) HL L 189., 2021.5.28., 1. o.

(3) HL C 239. E, 2013.8.20., 46. o.

(4) HL C 36., 2016.1.29., 137. o.

(5) HL C 407., 2016.11.4., 81. o.

(6) HL C 252., 2018.7.18., 2. o.

(7) HL C 385., 2021.9.22., 2. o.

(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0045.

(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0236.

(10) HL C 419., 2020.12.4., 1. o.

(11) HL C 416., 2019.12.11., 3. o.

(12) HL C 192., 2019.6.7., 18. o.

(13) HL C 214. I, 2020.6.29., 1. o.

(14) HL C 196., 2020.6.11., 1. o.

(15) HL C 212., 2021.6.4., 2. o.

(16) Tanulmány – Mittag, J. & Naul, R. (2021), EU sports policy: assessment and possible ways forward (Uniós sportpolitika, elemzés és a lehetséges jövőbeni utak, Európai Parlament, Kutatás a CULT bizottság részére – Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály, Brüsszel.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/11

P9_TA(2021)0464

Az európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálása

Az Európai Parlament 2021. november 23-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálásáról (2021/2054(INL))

(2022/C 224/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 322. cikkének (1) bekezdésére és 325. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (költségvetési rendelet) (1),

—	tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) (2);

—	tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (PIF-irányelv) (3),

—

tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (pénzmosás elleni irányelv) (4),

—	tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 22. cikkének (4) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak a hatékony ellenőrzésekhez és auditokhoz szükséges adatgyűjtésről szóló együttes nyilatkozatára (6),

—

tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra,

—	tekintettel 2020. május 14-i állásfoglalására az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (7),

—	tekintettel 2021. április 29-i állásfoglalására az Európai Unió 2019-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (8),

—	tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. július 17–21-i európai tanácsi következtetések 24. pontjára,

—	tekintettel a Bíróságnak a C-465/00., C-138/01. és C-139/01. sz. Österreichischer Rundfunk egyesített ügyekben (9) tett állítására, amely szerint fennáll „a demokratikus társadalmakban az a jog, hogy az adózókat és általában a közvéleményt tájékoztassák a közkiadások felhasználásáról”,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság felkérésére a Költségvetési Ügyek Tematikus Főosztálya által készített, „A KAP és a kohéziós alapok 50 legnagyobb kedvezményezettje az egyes uniós tagállamokban” című tanulmányra,

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített, „Az európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálása” című, az európai hozzáadott értéket elemző tanulmányra,

—	tekintettel a Számvevőszék 4/2020. számú, „Új képalkotó technológiák a közös agrárpolitika ellenőrzésében: összességében egyenletes, az éghajlat- és környezetvédelmi monitoring terén azonban lassúbb előrehaladás” című különjelentésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0311/2021),

A.	mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkével összhangban az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el;

mivel ami a költségvetés végrehajtását illeti, ezen elv alkalmazása magában foglalja, hogy az európai polgárok tudomást szerezhessenek arról, hogy az Unió hol és milyen célokra fordítja a forrásokat; megjegyzi, hogy a költségvetésen kívüli eszközök száma folyamatosan nő, és úgy véli, hogy az olyan eszközök, mint a Next Generation EU, a Bizottság közvetlen irányítása alatt állnak; kiemeli, hogy a Parlamentnek teljesítenie kell megbízatását a döntéshozatali, ellenőrzési és mentesítési feladatok terén; kéri a költségvetési rendelet aktualizálását, lehetővé téve a Parlament számára, hogy eleget tegyen ezen új mechanizmusok ellenőrzésével kapcsolatos megbízatásának; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos az európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálásával összefüggésben;

mivel az uniós források elköltésével kapcsolatos ismeretek és teljes átláthatóság alapvető fontosságúak e kiadások elfogadásához, és alapvető fontosságúak az elszámoltathatóság, a hitelesség, illetve a kiadások jobb ellenőrzésének biztosítása érdekében, ideértve a visszaélések, a korrupció, a csalás és az összeférhetetlenség elkerülését is;

D.	mivel a költségvetési rendelet 38. cikke megállapítja a címzettekre vonatkozó információk és egyéb információk közzétételének jelenlegi szabályait;

E.	mivel e szabályok eltérő végrehajtása olyan helyzethez vezetett, hogy jelenleg minden tagállamban létezik egy jelentéstételi rendszer a KAP-ra vonatkozóan, a tagállamokban pedig több mint 250 jelentéstételi rendszer működik a strukturális és kohéziós politikák keretében;

F.	mivel jelenleg jelentős különbségek vannak e rendszerek kialakításában, működésében és a belőlük való információszerzés és az információk megosztása módjában;

G.	mivel az adatok töredezettsége rendkívül megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a végső kedvezményezettek azonosítását a közvetlen, közvetett vagy megosztott irányítású uniós alapok esetében;

H.	mivel számos olyan rendszer létezik, amely természetes személyek és gazdasági társaságok esetében nem tartalmaz egyedi azonosító számokat;

mivel a gazdasági társaságok esetében a jelenlegi rendszerek a legtöbb esetben nem tartalmaznak információt a gazdasági társaságok tulajdonosáról vagy tulajdonosairól, illetve tényleges tulajdonosairól; mivel az európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálása akkor a leghasznosabb eszköz a dezinformáció elkerülésére, ha a nem érzékeny információk nyilvánosan hozzáférhetőek;

J.	mivel a Parlament többször is kérte a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást az egyes tagállamokban a KAP és a strukturális alapok 50 legnagyobb kedvezményezettjéről, de mindeddig csupán hiányos és nem kielégítő válaszokat kapott;

mivel a Parlament 2020-ban tanulmány készítését kezdeményezte azzal a céllal, hogy a nyilvánosan hozzáférhető információk alapján azonosítsa az egyes tagállamokban a KAP és a strukturális alapok 50 legnagyobb kedvezményezettjét, amely érdekes megállapításokkal szolgált, de azt is szemléltette, hogy továbbra is mennyire nehéz egyértelműen meghatározni a végső kedvezményezettek kilétét;

L.	mivel a jelenlegi helyzet gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy bárki áttekintést kapjon arról, hogy a végső kedvezményezettek mennyi pénzt kapnak a KAP-ból, valamint a strukturális és kohéziós politikákból;

M.	mivel a Számvevőszéknek a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban (CONT) 2021. szeptember 2-án tartott nyilvános meghallgatáson ismertetett megállapításai egyértelműen rámutattak arra, hogy javítani kell az uniós alapok jelenlegi felügyeleti rendszerének átláthatóságát;

mivel egyes gazdasági társaságok és természetes személyek több tagállamban is működnek, és ezért több tagállamban is részesülnek uniós támogatásban, és tekintettel arra, hogy a vállalati struktúrák meglehetősen összetettek és átláthatatlanok lehetnek, a Bizottság nem tudja nyomon követni a minden egyes ilyen multinacionális gazdasági társaság által felhalmozott teljes nyereséget;

mivel az Európai Tanács a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről az állam- és kormányfők között 2020. július 17–21-én kötött megállapodással összefüggésben a következtetések 24. pontjában elismerte, hogy kontroll és ellenőrzés céljából több információra van szükség az uniós finanszírozás végső kedvezményezettjeiről;

mivel mindezen tényezők azt mutatják, hogy sürgősen létre kell hozni egy egységes, átlátható és egyszerűen használható, szabványosított és a lehetőségekhez mérten a nyílt forráskódok elvén alapuló, uniós szintű interoperábilis digitális rendszert, amely lehetővé teszi a tagállamok végrehajtó hatóságai számára, hogy jelentést tegyenek a KAP, valamint a strukturális és kohéziós politikai alapok és az összes többi alap kedvezményezettjeiről annak érdekében, hogy a nemzeti kontroll- és ellenőrző hatóságok, az OLAF, az Európai Ügyészség és a többi uniós intézmény és szerv teljes körű és megbízható információkhoz juthasson a végső kedvezményezettek kilétéről, valamint arról, hogy milyen forrásokból és mekkora összeget kapnak;

mivel az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal és az Európai Unió Bíróságának (EUB) az uniós források kedvezményezettjeire vonatkozó adatok közzétételét illető állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban a nyilvánosság számára a lehető legnagyobb mértékben lehetővé kell tenni az uniós források közvetlen és végső kedvezményezettjeire vonatkozó információkhoz való hozzáférést;

mivel egy ilyen rendszernek biztosítania kell az adatformátumok harmonizációját, géppel olvashatónak kell lennie, egyedi azonosító számokat kell tartalmaznia, keresési és válogatási funkciókat kell tartalmaznia, és interoperábilisnak kell lennie annak érdekében, hogy az adatokat ne csak egy szakpolitika vagy alap tekintetében lehessen összesíteni, hanem valamennyi politikán, alapon és tagállamon átívelően is, továbbá mind a közvetlen, mind a közvetett és a megosztott irányításra is vonatkoznia kell;

mivel egy ilyen rendszert a Bizottságnak kell kifejlesztenie egyrészt a teljes interoperabilitás biztosítása érdekében, beleértve a rendszer fő elemeinek automatikus fordítását is, másrészt annak érdekében, hogy biztosítható legyen a rendszer lehető leggyorsabb megvalósítása valamennyi tagállamban, valamennyi szakpolitika és alap tekintetében;

T.	mivel egy ilyen rendszer kifejlesztése során a legmagasabb szintű kiberbiztonságról is gondoskodni kell annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek e valamennyi tagállamban alkalmazott rendszer elleni kibertámadások vagy kibertámadási kísérletek;

mivel egy ilyen rendszer kifejlesztését az uniós költségvetésnek kell finanszíroznia, és azt a tagállamok, az ilyen jelentéstételi rendszerek működtetéséért és fenntartásáért felelős regionális hatóságok, valamint az újságírók, a civil társadalom képviselői és a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani, és biztosítani kell a rendszerek napi működtetéséért felelős tisztviselők képzését is;

mivel a KAP, valamint a strukturális és kohéziós politikák jelentéstételi rendszereit reálisan nem lehet folyamatosan frissíteni a gazdasági társaságok tulajdonosaira és ezáltal a végső kedvezményezettekre vonatkozó legfrissebb információkkal, ezért a rendszereket automatikusan össze kell kapcsolni a végső kedvezményezettekre vonatkozó nyilvános cégnyilvántartásokkal és közös adatbázisokkal;

mivel a KAP-ból vagy a strukturális alapokból származó források közvetlen címzettjei gyakran közjogi szervek, amelyek e forrásokat aztán egy adott program végrehajtásának részeként más címzetteknek fizetik ki; mivel ilyen helyzetekben a közjogi szerveket is kötelezni kell arra, hogy számoljanak be arról, hogy kik a pénz végső címzettjei; mivel a digitális rendszernek interoperábilisnak kell lennie többek között az érintett nemzeti szervek és hatóságok, továbbá az irányító és kifizető hatóságok belső rendszereivel, valamint a nemzeti közbeszerzési és pályáztatási adatbázisokkal;

X.	mivel egy ilyen interoperábilis rendszernek tiszteletben kell tartania az általános adatvédelmi rendelet szabályait, valamint az adatok közzétételére vonatkozó, észszerű „de minimis szabályokat”;

Y.	mivel a KAP-ból, valamint a strukturális és kohéziós alapokból származó források címzettjeire vonatkozó adatokat legalább öt évig elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára;

mivel a megosztott irányítású szakpolitikákból származó források kedvezményezettjeire vonatkozó adatközzétételi szabályokat a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni a közvetlen irányítású alapok kedvezményezettjeire vonatkozó szabályokkal; mivel gyakrabban és hatékonyabban kellene használni a műholdas adatokat, felszámolva azokat az akadályokat, amelyek jelenleg gátolják az új technológiák kifizető ügynökségek általi széles körű használatát (10);

kéri, hogy a Bizottság – többek között a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálatának részeként – a mellékletben foglalt ajánlásokat követve 2021 vége előtt terjessze elő a költségvetési rendelet módosítására irányuló, szükséges jogalkotási javaslatokat;

úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi következményeit az uniós költségvetésből kell fedezni;

úgy véli, hogy az uniós alapokkal kapcsolatos pénzgazdálkodásba vetett bizalom biztosítása alapvető fontosságú az uniós intézményekbe vetett általános bizalom és ezáltal a további európai integrációt kilátásba helyező tervek hitelességének biztosítása szempontjából;

mivel a felhőalapú szolgáltatások a digitális átállást támogató stratégiai innovációs eszközök, és az Európai Ipariadat- és Számításifelhő-szövetség 2021. júliusi felállítása fontos lépést jelent e tekintetben;

hangsúlyozza, hogy a kiadási programokban való részesülésre vagy a kiadási programokban való részvételre vonatkozó egyértelmű, érthető és méltányos szabályok az uniós alapokkal kapcsolatos pénzgazdálkodással kapcsolatos támogatás elsődleges előfeltételei;

határozottan úgy véli, hogy az uniós pénzügyek fokozottabb védelmének és a még szigorúbb ellenőrzés lehetővé tételének leghatékonyabb és legeredményesebb módja egy integrált, interoperábilis és harmonizált rendszer létrehozása a végső kedvezményezettekre vonatkozó információk összegyűjtésére, nyomon követésére és elemzésére valamennyi tagállamban;

úgy véli, hogy a szabályok végrehajtásával és ennek megfelelően a különböző alapokból és programokból származó pénzeszközök címzettjeinek kilétével, valamint az általuk kapott összegekkel kapcsolatos átláthatóság, továbbá a csalások megelőzésére irányuló politikák az uniós alapokkal kapcsolatos pénzgazdálkodásba vetett bizalom biztosításának alapvető részét képezik; elfogadja, hogy a kedvezményezettekre vonatkozó adatok közzétételére az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal és az EUB állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban „de minimis” küszöbértékeknek kell vonatkozniuk;

úgy véli továbbá, hogy a szándékos félretájékoztatás elleni, valamennyi tagállamban folytatandó küzdelemben az átláthatóság lehet a legjobb eszköz, amely egy integrált, interoperábilis és harmonizált rendszert létrehozó digitalizációs programmal biztosítható;

úgy véli, hogy a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos átláthatóság nagyon hatékony eszköz az uniós források elköltésével és elosztásával kapcsolatos esetleges visszaélések, összeférhetetlenségek, csalás és korrupció elleni küzdelemben is;

10.

úgy véli, hogy a közpénzek átláthatósága jobb elszámoltathatóságot biztosít, és fokozza a polgárok közigazgatási szervekbe vetett bizalmát;

11.

hangsúlyozza, hogy a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos átláthatóság biztosítani fogja, hogy a nemzeti és regionális közigazgatások ellenőrző, kontroll- és mentesítésért felelős hatóságai, a Bizottság, a Tanács és a Parlament sokkal jobb és pontosabb lehetőségekkel rendelkezzenek annak biztosítására, hogy a pénzeszközöket hatékonyan használják fel, vagy hogy csalás vagy bármilyen egyéb helytelen felhasználás esetén a szabályoknak és a szakpolitikai törekvéseknek megfelelően vissza tudjanak követelni összegeket; hangsúlyozza, hogy az átfogó és megbízható információkhoz való teljes körű hozzáférésük biztosítása esetén a Számvevőszék, az OLAF és az Európai Ügyészség is nagyobb hatékonysággal és pontossággal lenne képes ellátni feladatait;

12.

hangsúlyozza továbbá, hogy a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos adatok következetesebb és Unió-szerte történő közzététele sokkal jobb lehetőségeket biztosít az újságírók, a civil társadalom képviselői és a nyilvánosság számára jogos kérdéseik és aggályaik felvetésére, és ezáltal az uniós forrásokkal való visszaélés vagy az e forrásokat érintő csalás lehetséges eseteinek vagy a kiemelt közszereplők feltételezett részvételének feltárására;

13.

úgy véli, hogy elfogadhatatlan az a jelenlegi helyzet, amelyben nem lehet észszerű mértékben teljes képet kapni arról, hogy ki részesül a alapokból, és mekkora összeget kap, különös tekintettel a megosztott irányítású alapokra, ideértve konkrétan azt is, hogy nem lehet összesíteni az ugyanazon közvetlen és/vagy végső kedvezményezettre és/vagy tényleges tulajdonosra vonatkozó egyedi összegeket, és ezt a helyzetet az uniós alapok átláthatóságának és hatékonyságának növelése érdekében a lehető leghamarabb meg kell változtatni;

14.

határozottan úgy véli, hogy a helyzet javításának leghatékonyabb módja a költségvetési rendelet vonatkozó részeinek felülvizsgálata az azzal kapcsolatos átláthatóság növelése céljából, hogy ki részesül az alapokból, mekkora összeget kap, és melyik uniós alapból és programból;

15.

hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet ilyen értelmű módosítása az alapokra, illetve a programokra vonatkozó ágazati jogszabályok módosítását vonhatja maga után;

16.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi költségvetési rendelet ez irányú felülvizsgálatát a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálatának részeként kell elvégezni, amelyet a Bizottság a bejelentése szerint 2021 negyedik negyedévében fog előterjeszteni;

17.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálata magában kell, hogy foglaljon egy szilárd, a nyílt és szabványosított közbeszerzési adatok kötelező használatára irányuló jogalapot, valamint kötelezővé és a nemzeti és regionális adatbázisokkal interoperábilissá kell tenni a költségvetési ellenőrzésre használt informatikai rendszereket;

18.

hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak biztosítania kell a szabványosított adathalmazok használatát, valamint az alapok végső kedvezményezettjei azonosításának lehetőségét; úgy véli, hogy az ellenőrzés és kontroll céljából gyűjtött kötelező információknak tartalmazniuk kell legalább a jogi személyek nyilvántartási számát, a természetes személyek nemzeti személyazonosító számát, a kedvezményezett típusát, az alvállalkozókat, a tényleges tulajdonosokat, azt, hogy a kedvezményezett részesül-e állami támogatásban is, valamint a kedvezményezett elérhetőségi adatait; hangsúlyozza, hogy az érzékeny adatokhoz való, az interoperábilis digitális jelentéstételi és nyomonkövetési rendszeren keresztül történő hozzáférést a felelős nemzeti és európai hatóságokra, intézményekre és szervekre kell korlátozni, kizárólag ellenőrzés, kontroll és mentesítés céljából, és annak szigorúan összhangban kell lennie az adatvédelmi követelményekkel;

19.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az integrált és szabványosított jelentéstételi és nyomonkövetési eszközök használata kötelező legyen és azokat teljes mértékben alkalmazzák a tagállamokban, és így a továbbiakban arra ne csak önkéntes alapon kerüljön sor;

20.

hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak biztosítania kell azt is, hogy amennyiben valamely uniós forrás közvetlen címzettje egy gazdasági társaság, lehetőség legyen a gazdasági társaság tényleges tulajdonosainak azonosítására;

21.

hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amikor a közvetlen címzett egy másik gazdasági társaság tulajdonában lévő gazdasági társaság, biztosítani kell, hogy a második gazdasági társaság tényleges tulajdonosai is azonosíthatók legyenek, és hogy ennek a kötelezettségnek a tulajdonosi struktúrában szereplő összes gazdasági társaságra vonatkoznia kell; ezért úgy véli, hogy az anyavállalatoknak egyedi azonosító számokat kell létrehozniuk a kedvezményezettek számára oly módon, hogy az egyes leányvállalatok ahhoz kapcsolódó saját azonosító számokkal rendelkezzenek, lehetővé téve a pénzeszközök útjának a végső kedvezményezettekig és a tényleges tulajdonosokig való visszakövetését;

22.

megjegyzi, hogy a tényleges tulajdonos azonosítására vonatkozó kötelezettségnek legalább akkor érvényesülnie kell, ha bármely természetes vagy jogi személy a szóban forgó gazdasági társaság több mint 15 %-ának tulajdonosa; hangsúlyozza, hogy a hozzátartozók tulajdonában lévő társasági részesedéseket össze kell vonni és egy egésznek kell tekinteni;

23.

megjegyzi, hogy a gazdasági társaság tényleges tulajdonosainak azonosítására vonatkozó kötelezettséget akkor is alkalmazni kell, ha a gazdasági társaság székhelye nem uniós országban van;

24.

megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálatának azt is biztosítania kell, hogy az uniós forrásokban közvetlenül részesülő közjogi szerveket kötelezzék arra, hogy jelentést tegyenek az összegek végső kedvezményezettjeiről, azaz arról, hogy magán a közjogi szerven kívüli természetes vagy jogi személyről van-e szó; rámutat arra, hogy a digitális rendszernek magában kell foglalnia az érintett nemzeti szervek és hatóságok, az irányító és kifizető hatóságok belső rendszereivel, valamint a nemzeti közbeszerzési és pályázati adatbázisokkal való interoperabilitást;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és bocsásson a pénzügyi szereplők és a költségvetés végrehajtásáért felelős szervezetek, többek között megosztott irányítás alatt működő illetékes nemzeti és regionális hatóságok rendelkezésére olyan rendszert, amely biztosítja a KAP-ra, a kohéziós és strukturális alapokra és egyéb szakpolitikákra vonatkozó európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizációját;

26.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszernek a lehetőségekhez mérten a nyílt forráskódok elvén kell alapulnia, és az uniós finanszírozás közvetlen és végső címzettjeire és kedvezményezettjeire vonatkozó információk és számadatok összegyűjtésére, összehasonlítására és összesítésére irányuló, a kontrollt, az ellenőrzést és a mentesítést szolgáló szabványosított adathalmazokat és intézkedéseket kell alkalmaznia; hangsúlyozza, hogy a polgárok közintézményekbe vetett bizalmának növelése érdekében első lépésként elektronikus személyazonosságot kell létrehozni;

27.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszert úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a költségvetési rendelet II. címének 8. fejezetében meghatározott átláthatósági elveknek való teljes körű megfelelést;

28.

kiemeli, hogy egy ilyen rendszernek hozzáférhetőnek kell lennie az újságírók, a civil társadalom képviselői és a nyilvánosság számára annak érdekében, hogy megkönnyítse a közpénzek felhasználásával kapcsolatos kutatást és adott esetben a csalások feltárását, az általános adatvédelmi rendelet szabályainak tiszteletben tartása mellett;

29.

kéri, hogy ezt a rendszert két éven belül fejlesszék ki, és térítésmentesen tegyék elérhetővé és kötelezővé a tagállami jelentéstevő hatóságok számára;

30.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer kidolgozását a nemzeti és regionális hatóságok és a releváns uniós intézmények – többek között a Parlament, a Bizottság, a Számvevőszék, az OLAF és adott esetben az Európai Ügyészség – arra való felhatalmazásával kell kiegészíteni, hogy biztosítsák az összeférhetetlenségek, a szabálytalanságok, a kettős finanszírozás esetei és a forrásokkal való mindennemű visszaélés hatékony ellenőrzését, ideértve az olyan modern informatikai eszközök használatát is, mint az ARACHNE;

31.

rámutat arra, hogy egy ilyen rendszer lehetővé tenné az uniós források visszatérő és esetlegesen felülreprezentált kedvezményezettjeinek gyors azonosítását, beleértve a közbeszerzési eljárások nyerteseit is;

32.

kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós költségvetésben rendelkezésre álljon a szükséges finanszírozás egy ilyen rendszerhez, a rendszert használó nemzeti és regionális hatóságok személyzetének képzését és technikai segítségnyújtását szolgáló előirányzatokkal együtt;

33.

megjegyzi, hogy egy ilyen rendszer önmagában nem tartalmazhat naprakész adatokat a gazdasági társaságok tulajdonosairól; megjegyzi továbbá, hogy egy ilyen követelmény azt jelentené, hogy az irányító hatóságok lennének felelősek a gazdasági társaságokra vonatkozó adatokért, amelyekért nem tartoznak felelősséggel;

34.

kéri, hogy a rendszert úgy alakítsák ki, hogy automatikusan kapcsolódjon a gazdasági társaságok tulajdonosaira vonatkozó naprakész információkat tartalmazó adatbázisokhoz, valamint hogy interoperábilis legyen az érintett nemzeti szervek és hatóságok, az irányító és kifizető hatóságok belső rendszereivel, továbbá a nemzeti közbeszerzési és pályáztatási adatbázisokkal;

35.

kéri, hogy az uniós források címzettjeire vonatkozó információkat legalább ötéves időtartamra tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé;

36.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszernek tiszteletben kell tartania az uniós adatvédelmi szabályokat és az EUB állandó ítélkezési gyakorlatát; megjegyzi, hogy különbségek vannak az ellenőrzés, a kontroll és a mentesítés céljából összegyűjtendő, összesítendő és tárolandó, valamint a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehető információk részletességének szintje között; hangsúlyozza, hogy az ellenőrzésért, kontrollért és mentesítésért felelős hatóságoknak mindig hozzá kell férniük az összes rendelkezésre álló információhoz, míg az adatok közzétételét korlátozhatják az alkalmazandó adatvédelmi követelmények és a „de minimis” küszöbértékek;

37.

kiemeli, hogy egy ilyen rendszert hatékonyan védeni kell a kiberfenyegetésekkel szemben; kéri a Bizottságot, hogy ruházzon be magas szintű kiberbiztonsági szoftverekbe, és végezzen időszakos vizsgálatokat a potenciális sebezhetőségek azonosítása érdekében, tagállami szinten is;

38.

elismeri, hogy a rendszernek tiszteletben kell tartania az azokra a minimális összegekre vonatkozó szabályokat, amelyeket nem fognak nyilvánosan hozzáférhetővé tenni; hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságoknak mindazonáltal mindig összesíteniük kell az egyes kedvezményezetteknek kifizetett összes forrást, és amennyiben a valamely kedvezményezettnek kifizetett teljes összeg meghaladja a minimális összeget, az adott kedvezményezettnek folyósított összes kifizetéssel kapcsolatos minden információt nyilvánosságra kell hozni;

39.

kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezt a rendszert a lehető legnagyobb mértékben használják fel a közvetlen irányítás alá tartozó alapokra és szakpolitikákra is, ugyanolyan átláthatósági szabályok mellett, mint az uniós programokból származó források címzettjei esetében;

40.

hangsúlyozza, hogy a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) szintén fontos szerepet játszik az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rendszer csak a közvetlen irányítás alá tartozó alapokra vonatkozik, amelyek az uniós forrásoknak csupán mintegy 20 %-át teszik ki; hasonlóképpen aggódik amiatt is, hogy az OLAF által közpénzekkel visszaélőként azonosított gazdasági szereplőket nem zárják ki automatikusan az uniós költségvetésből finanszírozott szerződésekből, illetve nem sújtják őket pénzügyi szankciókkal; sürgeti a Bizottságot, hogy a költségvetési rendelet következő felülvizsgálata során a rendelet hatékonyabbá tételének érdekében terjessze ki a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) hatályát;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(3) HL L 198., 2017.7.28., 29. o.

(4) HL L 156., 2018.6.19., 43. o.

(5) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(6) HL C 58. I, 2021.2.18., 2. o.

(7) HL L 417., 2020.12.11., 381. o.

(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0164.

(9) ECLI:EU:C:2003:294, 85. pont.

(10) Az Európai Számvevőszék 4/2020. sz. különjelentése: Új képalkotó technológiák a közös agrárpolitika ellenőrzésében: összességében egyenletes, az éghajlat- és környezetvédelmi monitoring terén azonban lassúbb előrehaladás.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen 322. cikkének (1) bekezdésére, összefüggésben az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéssel és különösen annak 106a. cikkével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel a Számvevőszék véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

Az Európai Parlament által megfogalmazott kéréseknek megfelelően, valamint a 2020. júliusi 17–21-i európai tanácsi következtetések 24. pontjára válaszul, továbbá az uniós költségvetés és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz csalással és szabálytalanságokkal szembeni védelmének erősítése érdekében az uniós finanszírozás végső címzettjeire és kedvezményezettjeire vonatkozó információk és számadatok kontroll és ellenőrzés céljából való gyűjtéséhez, összehasonlításához és összesítéséhez egységesített intézkedéseket kell bevezetni.

(2)

A kontrollok és ellenőrzések hatékonyságának biztosításához adatokat kell gyűjteni azokról, akik a megosztott irányítás keretében nyújtott uniós finanszírozásban, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) alapján támogatott projektekben és reformokban közvetlenül vagy közvetetten részesülnek, ideértve a finanszírozás címzettjeinek tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatokat is. Az ezen adatok gyűjtésére és feldolgozására vonatkozó szabályoknak összhangban kell majd lenniük a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal.

(3)

Az uniós költségvetés védelmének erősítése érdekében a Bizottságnak egy integrált és interoperábilis információs és nyomonkövetési rendszert – és ennek keretében egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközt – kell elérhetővé tennie a tagállamok általi általános és kötelező használatra a fentebb említett adatokhoz való hozzáférés, valamint azok tárolása, összesítése és elemzése céljából. Az említett rendszernek biztosítania kell az összeférhetetlenségeknek, a szabálytalanságoknak, a kettős finanszírozás eseteinek és a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos bármely visszaélésnek a hatékony ellenőrzését. A Bizottságnak, az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és egyéb uniós vizsgálati és ellenőrzési szerveknek rendelkezniük kell az említett adatokhoz való szükséges hozzáféréssel azon, elsősorban a tagállamok által elvégzendő kontrollok és ellenőrzések feletti felügyeleti jogkörük gyakorlása érdekében, amely a szabálytalanságok észlelését és az érintett uniós finanszírozás felhasználásával kapcsolatos visszaélésekkel összefüggő igazgatási vizsgálatok elvégzését szolgálja, és amely révén pontos képet kapnak az érintett uniós finanszírozás elosztásáról.

(4)	Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet a következőképpen módosul:

A 36. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„ee)	a közvetlenül vagy közvetve uniós finanszírozásban részesülő végső kedvezményezettekre vonatkozó adatok gyűjtése;”

a (4) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„cc)

a közvetlenül vagy közvetve uniós finanszírozásban végső soron részesülőkre vonatkozó adatokhoz való hozzáférés és azok elemzése céljából egy integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszer – többek között egy egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszköz – alkalmazása;”.

A 38. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Bizottság megfelelő módon és kellő időben rendelkezésre bocsátja a közvetlenül vagy közvetve uniós finanszírozásban végső soron részesülőkre vonatkozó információkat, a 129a. cikkel összhangban létrehozott integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszerben összegyűjtött adatokra támaszkodva.

E bekezdés első albekezdése a többi uniós intézményre is alkalmazandó, amennyiben azok a költségvetést hajtják végre az 59. cikk (1) bekezdésével összhangban. Amennyiben az összegek címzettje jogi személy, az információkat az adott szervezetben több mint 15 %-os részesedéssel rendelkező személyekre és szervezetekre vonatkozóan kell közzétenni.”;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A titoktartási és biztonsági követelményeknek, különösen a személyes adatok védelmének kellő figyelembevételével a következő nem érzékeny információkat kell közzétenni:

a)	a címzett neve;

a címzett jogállása, nevezetesen:

i.	természetes személy;

ii.	jogi személy;

iii.	közjogi szerv vagy intézmény;

iv.

egyéb;

a címzett földrajzi helye, nevezetesen:

i.	a címzett címe, amennyiben a címzett jogi személy;

ii.	a NUTS 2 szintű régió, amennyiben a címzett természetes személy;

d)	az összeg, amelyre jogi kötelezettséget vállaltak;

e)	az intézkedés jellege és célja.”;

c)	a (4) bekezdést el kell hagyni;

a (6) bekezdés a következőképpen módosul:

„(6) Ha személyes adatokat tesznek közzé, az információkat az azon pénzügyi év végétől számított öt év elteltével el kell távolítani, amelyben a forrásokra vonatkozó jogi kötelezettségvállalás létrejött. Ugyanez vonatkozik a személyes adatokra az olyan jogi személyek esetében is, amelyek hivatalos megnevezése lehetővé teszi egy vagy több természetes személy azonosítását.”

A 63. cikk a következőképpen módosul:

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatok végrehajtása során a tagállamok a 129a. cikk alapján létrehozott integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszer követelményeivel összhangban adatokat gyűjtenek azokról, akik közvetlenül vagy közvetve végső soron uniós finanszírozásban részesülnek. A rendszer adott ágazatban való használatára vonatkozó kiegészítő követelményeket ágazatspecifikus szabályokban lehet meghatározni.”;

a (2) bekezdés első albekezdése a következő ponttal egészül ki:

„bb)	a Bizottság által a 129a. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátott integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszer felhasználásával adatokat gyűjtenek azokról, akik közvetlenül vagy közvetve végső soron uniós finanszírozásban részesülnek.”;

a (4) bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„bb)	használják a Bizottság által a 129a. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátott integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszert”.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„129a. cikk

Integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszer

(1) A Bizottság a közvetlenül vagy közvetve végső soron uniós finanszírozásban részesülőkre vonatkozó adatokhoz való hozzáférés az azok elemzése céljából integrált és interoperábilis elektronikus információs és nyomonkövetési rendszert hoz létre, működtet és tesz elérhetővé a költségvetés végrehajtásában részt vevő pénzügyi szereplők, egyéb személyek és szervezetek, többek között a megosztott irányítás alatt működő illetékes nemzeti hatóságok számára, amely magában foglal egy egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközt is.

(2) Az (1) bekezdésben említett rendszernek a közvetlenül vagy közvetve végső soron uniós finanszírozásban részesülőkre vonatkozó információk és számadatok kontroll és ellenőrzés céljából való összegyűjtésére, összehasonlítására és összesítésére irányuló szabványosított intézkedéseken kell alapulnia. A rendszernek lehetővé kell tennie az összeférhetetlenségek, a szabálytalanságok, a kettős finanszírozás esetei és a források felhasználásával kapcsolatos bármely visszaélés hatékony ellenőrzését.

(3) A rendszerben összegyűjtött kötelező információknak többek között a következőket kell tartalmazniuk:

a)	a jogi személyek héa-száma vagy nyilvántartási száma;

b)	a természetes személyek nemzeti személyazonosító száma;

a címzett jogállása, nevezetesen:

i.	természetes személy;

ii.	jogi személy;

iii.	közjogi szerv vagy intézmény;

iv.

egyéb;

d)	vállalkozó(k) és alvállalkozó(k);

e)	tényleges tulajdonos(ok), amennyiben a kedvezményezett, tulajdonos, vállalkozó vagy alvállalkozó jogi személy;

f)	tájékoztatás arról, hogy a kedvezményezett részesül-e állami támogatásban;

g)	valamennyi kedvezményezett és tényleges tulajdonos elérhetősége.

(4) A Bizottság, az OLAF, a Számvevőszék és – az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet szerinti megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok tekintetében – az Európai Ügyészség, valamint más uniós vizsgálati és ellenőrző szervek – így a mentesítési hatóság – számára hozzáférést kell biztosítani az (1) bekezdésben említett rendszerben szereplő információkhoz, amennyiben ez feladataik ellátásához szükséges.

(5) A rendszer üzemeltetése során a személyes adatokat az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell kezelni.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 269. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett rendszer működtetésére és működésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása céljából, ideértve az adatgyűjtésre és a rendszerben tárolt információkhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat is.”

A 154. cikk (4) bekezdésének első albekezdése a következő ponttal egészül ki:

„dd)	a 129a. cikkben említett rendszer követelményeivel egyenértékű mértékben biztosítják az uniós finanszírozásban közvetlenül vagy közvetetten végső soron részesülőkre vonatkozó adatok gyűjtését.”

A 269. cikk a következőképpen módosul:

a (3) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 70. cikk (1) bekezdésében, a 71. cikk harmadik bekezdésében, a 129a. cikkben, a 161. cikkben és a 213. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett felhatalmazást.”;

a (6) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„A 70. cikk (1) bekezdése, a 71. cikk harmadik bekezdése, a 129a. cikk, a 161. cikk és a 213. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni.”

Kelt …

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/22

P9_TA(2021)0468

A kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó európai stratégia

Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó európai stratégiáról (2021/2011(INI))

(2022/C 224/03)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére, 173. cikkére, amely az uniós iparpolitikára vonatkozik és utal többek között az EU iparának versenyképességére, valamint 208. cikkére, amely megerősíti, hogy az EU-nak figyelembe kell vennie a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit azon politikák végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére, amely utal a belső piacra, a fenntartható fejlődésre és a szociális piacgazdaságra, valamint 5. cikke (3) bekezdésére, amely utal a szubszidiaritás elvére,

—	tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt 2. jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (taxonómiai rendelet),

—	tekintettel a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) (a hulladékszállításról szóló rendelet),

—

tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) (a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet),

—	tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4) (az uniós szubvencióellenes rendelet),

—	tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (e-hulladék) szóló, 2012. július 4-i 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—	tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6) (a hulladékokról szóló keretirányelv),

—	tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7) (a bányászati hulladékról szóló irányelv),

—	tekintettel az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8) (az ipari kibocsátásokról szóló irányelv),

—	tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9) (a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló irányelv),

—	tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10) (a madárvédelmi irányelv),

—	tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (11) (az élőhelyvédelmi irányelv),

—

tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12) (a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—	tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, ideértve a felelős fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. célt, valamint a szárazföldi életre vonatkozó 15. célt is,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

—	tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

—	tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására,

—	tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a termékek társadalmi életciklus-értékeléséről szóló, 2009. évi iránymutatásaira,

—	tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) „The Role of Critical Minerals in Clean Energy Transitions” (A kritikus fontosságú ásványi anyagok szerepe a tiszta energiára való átállásban) című, 2021. májusi különjelentésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Energiaügynökség „Net zero by 2050: A Roadmap for the Global Energy Sector” (Nulla nettó kibocsátás 2050-ig: menetrend a globális energiaágazat számára) című, 2021. májusi különjelentésére,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Growth without economic growth” (Növekedés gazdasági növekedés nélkül) című, 2021. január 13-i tájékoztatójára,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Improving the climate impact of raw material sourcing” (A nyersanyag-kitermelés éghajlati hatásának javítása” című, 2021. augusztus 30-i jelentésére,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című, 2021. március 25-i véleményére,

—	tekintettel a Bizottság „Study on the EU’s list of Critical Raw Materials (2020)” (Tanulmány a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós listájáról (2020)) című, 2020. szeptemberi zárójelentésére és az azt kísérő, a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó tájékoztatókra,

—	tekintettel a Bizottság „Critical Raw Materials for Strategic Technologies and Sectors in the EU” (Az uniós stratégiai technológiák és ágazatok szempontjából kritikus fontosságú nyersanyagok) című, 2020. szeptember 3-i előretekintő tanulmányára,

—	tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokról és a körforgásos gazdaságról szóló, 2018. november 5-i bizottsági jelentésre,

—	tekintettel a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2021. március 10-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel az európai kkv-kra vonatkozó új stratégiáról szóló, 2020. december 16-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel az új európai iparstratégiáról szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (17),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (18),

—	tekintettel „Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért” című, 2021. március 25-i állásfoglalására (19),

—	tekintettel a bányászati hulladékról szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására (20),

—	tekintettel az elemekről és a hulladékelemekről, a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. december 10-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0798),

—	tekintettel a „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című, 2020. szeptember 3-i bizottsági közleményre (COM(2020)0474),

—	tekintettel „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közleményre (COM(2021)0350),

—	tekintettel „A Bizottság 2021. évi munkaprogramja – Életerős Unió egy sérülékeny világban” című, 2020. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0690),

—	tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

—

tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0098), valamint a „Vezető szerep a körforgásos gazdaság globális szintű megvalósításában: jelenlegi helyzet és kilátások” című, 2020. március 11-i szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0100),

—	tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

—	tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

—	tekintettel „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0066),

—	tekintettel az OECD „Global Material Resources Outlook to 2060: Economic Drivers and Environmental Consequences” (Nyersanyagforrások világviszonylatban – előrejelzés 2060-ig: gazdasági hajtóerők és környezeti következmények) című, 2019. február 12-i kiadványára,

—	tekintettel a Világbank „Minerals for Climate Action: The Mineral Intensity of the Clean Energy Transition” (Ásványok az éghajlat-politikában: a tiszta energiára való átállás ásványszükséglete) című, 2020. évi kiadványára,

—	tekintettel a „Helyreállítás a körforgásos és zöld gazdaság jegyében” című, 2020. december 17-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „A dinamikusabb, reziliensebb és versenyképesebb európai ipar felé való átmenetet elősegítő helyreállítás” című, 2020. november 16-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „Az építőipari körforgásos gazdaság” című, 2019. november 28-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „A körforgásos szemlélet erősítése – Átmenet egy fenntartható társadalom felé” című, 2019. október 4-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0280/2021),

mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok az ipari értékteremtés kiindulási alapját képezik, és ezért jelentős hatással vannak a downstream ágazatokra; mivel stratégiai szempontból fontos, hogy az EU csökkentse függőségét, védelmezze folyamatait, értékláncit és ellátási láncait, valamint támogassa, előmozdítsa és digitalizálja az ökoszisztémákat, hiszen a nemzetközi (ipari) versenyben ez jelenti az új meghatározó képességet; mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó átfogó stratégiának magas szintű környezetvédelmi és társadalmi normákat kell tartalmaznia;

B.	mivel a népesség növekedése, valamint a digitális, rendkívül energiahatékony és klímasemleges gazdaságra való átállás minden forgatókönyv szerint a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslet jelentős növekedéséhez vezet (21);

C.	mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokat igénylő technológiák meghatározóak lesznek azt illetően, hogy az EU és egészében véve a világ képes-e megvalósítani a Párizsi Megállapodás szerinti céljait;

D.	mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó átfogó uniós stratégiának magas szintű környezetvédelmi, társadalmi és emberi jogi normákon kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a természetes ásványok szűkösségét is;

mivel az EU jelenleg a szélenergia-termelésben felhasznált nyersanyagok csupán 1 %-át, a lítiumion-akkumulátorok kevesebb mint 1 %-át, az üzemanyagcellák kevesebb mint 1 %-át, a robotika szempontjából releváns nyersanyagoknak csupán 2 %-át és a szilíciumalapú fotovoltaikus berendezések csupán 1 %-át biztosítja (22);

mivel a 2020. évi új iparstratégia frissítéséről szóló bizottsági közlemény 137 olyan terméket és nyersanyagot azonosít (amelyek az EU-ba importált áruk teljes értékének 6 %-át teszik ki), amelyeket olyan érzékeny ökoszisztémákban használnak, amelyektől az EU nagymértékben függ, elsősorban az energiaigényes iparágakban és az egészségügyi ökoszisztémákban, valamint a zöld és a digitális átállás támogatása szempontjából szükséges egyéb termékeket; mivel e termékek 52 %-át a Kínai Népköztársaságból importálják;

G.	mivel a Covid19 kedvezőtlenül érintette a globális ellátási láncokat, és a kritikus fontosságú nyersanyagok hiányához vezetett Európában;

mivel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás Európában az újrafeldolgozás; mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásával foglalkozó ágazat jelentős munkahelyteremtési potenciállal rendelkezik; mivel a becslések szerint a hajtóakkumulátor-újrafeldolgozó ágazat önmagában mintegy 10 500 munkahelyet fog teremteni 2035-ig az EU-ban;

I.	mivel az újrafeldolgozás, a helyettesítés, valamint a magatartási és fogyasztási minták megváltoztatása csökkentheti a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti keresletet;

hangsúlyozza, hogy az ENSZ Egyetem 2016-ban az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiban jelen lévő másodlagos nyersanyagok összértékét körülbelül 55 milliárd EUR-ra becsülte (23); mivel ugyanezen tanulmány szerint a világ elektronikus hulladékának akár 90 %-ával illegálisan kereskedtek vagy illegálisan helyezték el azokat;

mivel nyilvánvaló, hogy a tervezett új átvilágítási kötelezettségekre is figyelemmel új és fenntartható beszerzési formákra van szükség, és az EU-ban és szomszédságában ki kell használni a magas szintű fenntarthatósági normák szerinti beszerzésben rejlő lehetőségeket, teljes mértékben figyelembe véve ugyanakkor a körforgásos gazdasággal kapcsolatos lehetőségeket, így például az újrafeldolgozást, a terméktervezést, a helyettesítést és a kisebb mértékű anyagfelhasználást;

mivel az EGSZB 2021. március 25-i véleménye „hangsúlyozza, hogy ki kell szélesíteni a kritikus fontosságú nyersanyagok fogalommeghatározását és paradigmáját. Hagyományosan a kritikus fontosságú nyersanyagokon elsősorban a bányászati ágazatból származó anyagokat értették. Ez túl szűk értelmezési kör, és korlátozza a zöld energiák növekedését. Manapság a faalapú anyagokat a korábbiakhoz képest sokkal több módon lehet hatékonyan felhasználni. Ez a terület – a textilipartól kezdve az új, könnyebb és környezetbarátabb akkumulátorok technológiájáig – igen gyorsan fejlődik. A biogazdaság egyedülálló lehetőségeket kínál az uniós gazdaság ellenálló képességének és kontinensünk geopolitikai stabilitásának növelésére. A megújuló anyagok használata egyúttal az éghajlatváltozás mérséklését is segítené, mivel lehetővé teszi, hogy a fosszilis kibocsátások a talajban maradjanak, zöld rezilienciát teremtve a fosszilis ágazatokkal szemben”;

mivel, amint arra a vélemény rámutat, „rendkívül kevés példa van arra, hogy a fejlődő országokban a nyersanyagexport fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést váltott volna ki, és ebből a lakosság széles rétegei profitáltak volna. Inkább az jellemző, hogy a helyzet szociális kizsákmányolással és környezetszennyezéssel jár, és általában csak kevés haszonélvező van a nyertes oldalon”;

mivel számos kritikus fontosságú nyersanyag elsősorban az EU-n kívülről érkezik, ugyanis Kína biztosítja az EU ritkaföldfém-ellátásának 98 %-át, Törökország biztosítja az EU borátellátásának 98 %-át, Dél-Afrika pedig az uniós platinaigény 71 %-át, az irídiumigény 92 %-át, a ródiumigény 80 %-át és a ruténiumigény 93 %-át elégíti ki (24);

mivel a jövőbeni forgatókönyvek szerint az elektromos járművek akkumulátoraihoz és energiatárolásához az EU-nak 2030-ban akár 18-szor több lítiumra és ötször több kobaltra, 2050-ben pedig csaknem 60-szor több lítiumra és 15-ször több kobaltra lesz szüksége, az egész EU gazdaságának jelenlegi ellátásához viszonyítva (25);

mivel a fenntartható lítiumbányászatra irányuló négy, összesen 2 milliárd EUR értéket képviselő projekt van folyamatban az EU-ban, amelyek a tervek szerint 2022 és 2024 között elindulnak; mivel ezek a projektek 2025-re várhatóan az EU lítiumszükségletének akár 80 %-át fedezni fogják az akkumulátorágazatban, ezáltal közvetlenül hozzájárulva stratégiai autonómiánkhoz;

Q.	mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok hiánya egyre több ipari és biztonsági aggályt vet fel, különösen a termelés várható exponenciális növekedése miatt, különös tekintettel az akkumulátorok gyártására, amelyek elengedhetetlenek a megújuló forrásokból történő energiatermelésre való átálláshoz;

R.	mivel az EU-nak javítania kell stratégiai autonómiáját az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás, amely szintén elengedhetetlen az Unió védelmi és űripari kapacitásának növelése szempontjából;

mivel figyelembe véve, hogy az EU továbbra is a nemzetközi ellátási láncokra fog támaszkodni a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti igényének kielégítése érdekében, a globális kereskedelmi piacok átláthatóbbá, hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá tételére irányuló intézkedések szintén fontos szerepet játszanak majd;

T.	mivel a nyersanyagágazat mintegy 350 000 munkahelyet biztosít az EU-ban, és több mint 30 millió munkahelyet az attól függő feldolgozóipari ágazatokban (26); mivel a még inkább körforgásos gazdaság felé való elmozdulás 2030-ig nettó 700 000 új munkahelyet teremthet az EU-ban (27);

U.	mivel a bányászati tevékenységek a munkavállalókat potenciálisan káros és veszélyes körülményeknek teszik ki; mivel a munkajog és a munkavédelem világszerte és a különböző bányaterületeken nagy eltéréseket mutat;

mivel a kritikus fontosságú nyersanyagok nem külön jelennek meg, hanem nem nemesfémekkel együtt találhatók meg az ércekben, és mivel a feldolgozásuk jelentős mennyiségű energiát igényel; mivel ezért a termelés versenyképességének és jövedelmezőségének meghatározó tényezői a stabil és megfizethető energia rendelkezésre állása, valamint a releváns módszerek, eljárások és technológiák megtalálása és fejlesztése;

mivel a „Növekedés gazdasági növekedés nélkül” című jelentésében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kijelenti, hogy a gazdasági növekedés szorosan összefügg a megnövekedett termeléssel, fogyasztással és erőforrás-felhasználással, ami negatív hatással van a természetre, az éghajlatra és az emberi egészségre, és a jelenlegi kutatások szerint nem valószínű, hogy a gazdasági növekedés teljesen elválasztható a környezetre gyakorolt hatásaitól;

Kihívások és lehetőségek

úgy véli, hogy az értéklánc egészében alkalmazott, a hulladékgyűjtéstől és az újrafeldolgozhatóságot célzó terméktervezéstől az anyaghasznosításig terjedő integrált megközelítés alapvető stratégia a kritikus fontosságú nyersanyagok kínálatának bővítése szempontjából; sajnálja azonban, hogy a hulladékgyűjtés és a terméktervezés technológiai készenléti szintje alacsony; hangsúlyozza, hogy kizárólag az újrafeldolgozásra való összpontosítás nem elegendő a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti növekvő kereslet kielégítéséhez; megjegyzi, hogy bár a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítésének termékhatékonysági szempontból vannak korlátai, mégis ez jelenti az érintett iparágak és azok kutatási projektjeinek egyik alapvető célját a magas árak és a függőség miatt, és segíthet a kritikus fontosságú nyersanyagok elegendő mennyiségének biztosításával kapcsolatos kihívások kezelésében; hangsúlyozza a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásával és helyettesítésével, valamint a terméktervezéssel kapcsolatos folyamatos erőfeszítések és támogatás szükségességét a kutatás és az innováció terén;

hangsúlyozza, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzése földrajzi elhelyezkedéshez kötött, ezidáig nagyban függött a fosszilis energiától, és a közvetett és közvetlen kibocsátásáthelyezés kockázata, valamint a tisztességtelen versenynek való kitettség jellemzi; megjegyzi, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzése gyakran potenciálisan jelentős környezeti hatásokkal jár, például a biológiai sokféleség csökkenésével vagy a levegő, a talaj és a víz szennyezésével, és konfliktusokat idézhet elő a helyi közösségekkel; hangsúlyozza, hogy a bányászati és finomítási ágazatokban át kell térni a megújuló energiaforrásokra; ezért megjegyzi, hogy aktív iparpolitikára van szükség az ágazat átállásának támogatásához, biztosítva a tiszta energiához való megfizethető hozzáférést; továbbá megjegyzi, hogy az EU-ban kedvezőek a körülmények az alacsony kibocsátású és fenntartható bányászati tevékenységek számára, és kéri, hogy folytassák a beszerzési lehetőségek vizsgálatát a kritikus fontosságú nyersanyagokban gazdag tagállamokban;

figyelmeztet azzal kapcsolatban, hogy az EU klímasemlegességre való átállása során a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést nem szabad felváltania a nyersanyagoktól való függésnek; hangsúlyozza, hogy az átállásnak csökkentenie kell az EU-nak a kritikus fontosságú nyersanyagok importjától való függőségét; hangsúlyozza továbbá azt a szerepet, amelyet az innováció, az új technológiák, az erőforrás-felhasználás minimalizálása, valamint az értékes nyersanyagok megőrzése és újrafelhasználása játszhat az EU-n belül a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függőség csökkentésében;

megállapítja, hogy a technológiák fejlesztése és jövőbeli széles körű bevezetése, ideértve a kialakulóban lévő digitális alkalmazásokat, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, valamint az elektromos járművek és könnyű szállítóeszközök akkumulátorait, ösztönözni fogja a keresletet bizonyos kritikus fontosságú és egyéb nyersanyagok iránt; kéri annak figyelembevételét, hogy az országok növekvő éghajlati és digitális ambíciói fokozzák a versenyt a globális piacokon, és még nagyobb nyomás alá helyezik az európai ellátás biztonságát;

felhívja a Bizottságot, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok következő listájának közzététele előtt, 2023-ig alaposan vizsgálja felül a kritikusság értékelésének módszertanát annak értékelése érdekében, hogy szükség van-e a lista bővítésére, figyelembe véve a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos nemzetközi helyzet alakulását, a kritikus fontosságú és más nyersanyagok iránti jövőbeli keresletre vonatkozó forgatókönyveket, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveken és a fenntartható fejlődési célokon alapuló társadalmi és ökológiai kritériumokat annak érdekében, hogy világszinten átfogóbb képet kapjunk a kitermelés helyzetéről; felhívja a Bizottságot, hogy a kitermeléshez és a feldolgozáshoz kapcsolódó valamennyi környezeti externáliát megfelelően vegye figyelembe az ellátási kockázatra vonatkozó elemzése során; kéri továbbá, hogy folytassanak átfogó vitát az összes érdekelt fél bevonásával;

felhívja a Bizottságot, hogy ne csupán a kritikus fontosságú nyersanyagokra fordítson figyelmet, hanem az erős ellátási láncokhoz, a termelés folytonosságához és a kettős átálláshoz szükséges egyéb nyersanyagok potenciális kritikusságára is, valamint azok uniós forrásokból való rendelkezésre állására, figyelembe véve a természetes ásványok szűkösségét is; hangsúlyozza, hogy a speciális ásványok mellett az „általánosan kitermelt” nyersanyagok – például a réz, a hélium és a nikkel – is kritikus fontosságúvá válnak, mivel a klímasemleges társadalomban növekszik az ezek iránti kereslet;

kéri a Bizottságot, hogy holisztikus megközelítés alapján értékelje, milyen következményekkel jár, ha több alacsony szén-dioxid-kibocsátású, megújuló és digitális technológia verseng ugyanazokért a kritikus fontosságú nyersanyagokért, és vizsgálja meg a kritikus fontosságú ellátási láncokat, tekintettel az egyes ágazatok igényeire is; hangsúlyozza, hogy fontos előtérbe helyezni az energiahatékonyság elsődlegességének elvét, a nulla kibocsátást és az erőforrás-hatékony megoldásokat;

kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a NextGenerationEU szerinti nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek adjanak választ a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való, gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható ellátáshoz kapcsolódó kihívásokra; kéri a tagállamokat, hogy fektessenek be többet a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásába, és stratégiai helyreállítási terveikben szerepeltessék a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos követelményeket, ellátási forrásokat és költségeket;

szorgalmazza a munkavállalók képzésébe és átképzésébe való befektetést, többek között az igazságos átmenet mechanizmus révén, mivel a bányászati készségek alkalmazhatók lehetnek a fémek és ásványok kitermelése, feldolgozása és újrafeldolgozása területén is, lehetőség szerint ugyanazon régióban; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon megfelelő finanszírozásról az átállás társadalmi, foglalkoztatási és környezeti hatásainak kezelésére az egykori bányavidékeken;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb hozzanak létre egy közös európai érdeket szolgáló fontos projektet (IPCEI) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban, amely stratégiai és fenntartható módon tervezi meg igényünket a kettős átállás során, és magában foglalja a követelményeket, az ellátási forrásokat és a (szociális, környezeti és pénzügyi) költségeket; hangsúlyozza, hogy a közös európai érdeket szolgáló fontos projektnek a kritikusság és a függőség csökkentése érdekében minden releváns témára ki kell terjednie, így például az újrafeldolgozásra, az újrafelhasználásra, a helyettesítésre, az anyagfelhasználás csökkentésére és a bányászatra; kiemeli, hogy ezeknek a projekteknek ki kell aknázniuk a kihasználatlan lehetőségeket a kritikus nyersanyagokban gazdag, nagy kiaknázatlan forrásokkal rendelkező uniós országokban;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kis- és középvállalkozások (kkv-k) körében a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést, készségeket és kompetenciákat egyfajta növekedési stratégiaként az olyan uniós csúcstechnológiák terén, mint a lítiumion-akkumulátorok, az üzemanyagcellák, a szélerőművek, az elektromos vontatómotorok, a fotovoltaikus technológia, a robotika, a drónok, a 3D nyomtatás, valamint a digitális technológiák és orvostechnikai eszközök széles skálája;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen átfogó, tudományos és tényeken alapuló hatásvizsgálatot a stratégiai jelentőségű, kritikus fontosságú nyersanyagok kettős átálláshoz szükséges minimális mennyiségének meghatározása érdekében;

13.

megállapítja, hogy az EU megbízható és teljes mértékben működőképes értékláncai, ideértve a kutatást és az újrafeldolgozást is, kulcsfontosságú szerepet játszanak és előfeltételek az európai zöld megállapodás, az uniós iparstratégia és a kettős átállás céljainak megvalósításához, valamint az EU jövőbeli ipari versenyképességének és innovációs képességének biztosításához;

14.

úgy véli, hogy a finanszírozási lehetőségek biztosítása elengedhetetlen a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos rezilienciáról szóló bizottsági közleményben felsorolt valamennyi kritikus fontosságú nyersanyag fenntartható előállítása, feldolgozása vagy újrafeldolgozása céljából;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon tudományosan megalapozott fenntarthatósági kritériumokat annak meghatározására, hogy a taxonómiai rendelet értelmében mi minősül fenntartható beruházásnak a bányászati ágazatban; hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni az uniós bányászati ágazat számára, hogy hozzájáruljon a zöld és digitális kettős átálláshoz;

16.

kéri, hogy az EU biztosítson támogatást és finanszírozást a kritikus fontosságú nyersanyagok területén megvalósuló technológiai fejlődéshez a hatékonyság, a helyettesítés, az újrafeldolgozási folyamatok, valamint a zárt anyagciklusok fejlesztése érdekében; kiemelten hangsúlyozza, hogy az újrafeldolgozási folyamatok számára külön pénzügyi eszközökre és célzott kutatási és innovációs (K+I) alapokra van szükség, és üdvözli azt a javaslatot, hogy 2021-ben a Horizont Európa, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a nemzeti K+I programok keretében elő kell mozdítani a hulladékfeldolgozással, a fejlett anyagokkal és a helyettesítéssel kapcsolatos kutatást és innovációt a kritikus fontosságú nyersanyagok területén; továbbá hangsúlyozza a K+I fontosságát a finomítási folyamatok megvalósíthatóbbá tétele terén, különösen a kitermelés során visszamaradt anyagok és a kis méretű bányák esetében; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan támogatási rendszereket, amelyek ösztönzik az innovációt az új bányászati technikák és a kisüzemi bányászattal kapcsolatos új projektek terén; új és innovatív technológiák fejlesztését szorgalmazza a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható bányászata terén az EU-ban;

17.

felhívja a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és a többi uniós intézményt, hogy a nemzetközi partnerekkel együttműködve nyújtsanak technikai és stratégiai pénzügyi támogatást a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos hosszú távú stratégiai beruházási projektekhez – többek között azokhoz, amelyek a bányászati ágazatban felmerülő kockázatok megosztására szolgáló új eszközök megtalálására irányulnak –, valamint mozdítsák elő és támogassák a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható beszerzésével és feldolgozásával, valamint a finomító üzemekkel foglalkozó kutatásba történő beruházásokat, hogy azok megfeleljenek az uniós szabályoknak és a magas szintű társadalmi és környezetvédelmi normáknak, ezáltal biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket;

Stratégiai autonómia és reziliencia

18.

üdvözli az Európai Nyersanyagszövetség (ERMA) létrehozását és azt, hogy a geopolitikai világhelyzet, valamint a gazdag nem uniós termelőországokkal való esetleges kereskedelmi feszültségek miatt az ERMA jelenleg a leginkább kritikus fontosságú nyersanyagokra, azaz a ritkaföldfémekre és a mágnesekre, valamint a belföldi és nem uniós beszerzéssel kapcsolatos mennyiségi célokra összpontosít, azzal a céllal, hogy támogassa a hosszú távú ellátási kapcsolatokat az EU-ban működő kis és nagy gyártók széles köre számára, és csökkentse a csupán néhány nem uniós országtól való jelenlegi függőséget; hangsúlyozza az ERMA „beruházási csatornaként” betöltött szerepét és ösztönzi, hogy fokozottabban vegyen részt azokban az előzetes értékelésekben, amelyek célja az állami és magánberuházások mozgósítása a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos fenntartható és környezeti szempontból értékelt projektek érdekében;

19.

fontosnak tartja az ERMA további fejlesztését, főként azon anyagok tekintetében, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a kettős átállás szempontjából, mint amilyenek az energia tárolásához és átalakításához szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok;

20.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a jövőbeli Kritikus Technológiák Megfigyelőközpontján keresztül a jelenlegi függőségek, valamint a jövőbeli technológiai függőségek kockázatainak nyomon követésére szolgáló rendszert hoz létre, és szoros együttműködésre szólít fel a megfigyelőközpont és a kritikus nyersanyagok iránti kereslet nyomon követésével foglalkozó szervezetek között;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai készletfelhalmozás még nem képezi a cselekvési terv részét, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet az EU kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátásának biztosítására is, ösztönözve a tagállamokat arra, hogy egy összehangolt megközelítés részeként folytassanak stratégiai készletfelhalmozást, amennyiben az elemzés ezt célszerűnek tartja; úgy véli, hogy a stratégiai készletfelhalmozás más stratégiai intézkedésekkel párosulva hozzájárul a kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függőség csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre állás növelésével egyidejűleg csökkenteni kell a keresletet, amihez a teljes értékláncot – tervezés, működés és hulladékká válás – figyelembe kell venni;

22.

úgy véli, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok esetleges szűkösségének problémájával kapcsolatos tudatosság szintje túl alacsony, és ezen javítani kell; felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki az ERMA-t annak érdekében, hogy javítsa az együttműködést az értéklánc egészében részt vevő ipari szereplők, a tagállamok, a régiók és a nem uniós országok, a szakszervezetek, a civil társadalom, a kutatási és technológiai szervezetek, a befektetők és a nem kormányzati szervezetek között a kritikus fontosságú nyersanyagok kínálatát illetően a szűk keresztmetszetekkel leginkább szembesülő uniós ágazatokban, akár az ERMA által kínált keretrendszeren keresztül, akár ágazatspecifikus ágazati és az érdekelt feleket tömörítő szövetségek létrehozása révén; hangsúlyozza a belföldi projektekben rejlő foglalkoztatási potenciált, és ezért felszólít egy átfogó szociális párbeszéd előmozdítására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a kritikus fontosságú nyersanyagok területén – különösen a bányászati régiókban – tevékenykedő szereplők és a továbbfelhasználók, különösen más ipari szövetségek közötti szorosabb partnerségekre, valamint a fenntartható és körforgásos értékláncok kialakításával kapcsolatos közös tudatosságra és kötelezettségvállalásra;

23.

úgy véli, hogy az ellátási lánc zavarainak elkerülése, a függőség csökkentése, valamint a magas szintű szociális és környezetvédelmi normák fenntartása érdekében nagyobb koordinációra és közös erőfeszítésekre van szükség olyan ellenállóképes ellátási láncok kialakításához, amelyek az EU ipari szükségleteinek megfelelően képesek kielégíteni a jelenlegi és jövőbeli kritikus fontosságú nyersanyagok iránti keresletet; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU-ban a kritikus fontosságú nyersanyagok importjának és exportjának, valamint globális kínálatának és keresletének értékelése, a készletfelhalmozás összehangolása és a kritikus nyersanyagok beszerzésének nyomon követése következetes és egységes módon valósuljon meg, például egy kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó munkacsoport létrehozásával;

24.

kéri a Bizottságot, hogy mind az elsődleges, mind a másodlagos források tekintetében diverzifikálja az ellátási láncokat, és átláthatóbb tájékoztatást kér az ellátási láncokkal kapcsolatban;

25.

megjegyzi, hogy a nagyhatalmak közötti növekvő feszültségek felszínre hozták az EU stratégiai sebezhetőségét, különösen a kulcsfontosságú erőforrások, köztük a kritikus fontosságú nyersanyagok és a feldolgozott anyagok biztosítása terén; megjegyzi továbbá, hogy az árufüggőségek nyomon követése és a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés garantálása biztosíthatja a fenntartható ellátási láncok nagyobb ellenálló képességét; megjegyzi, hogy a körforgásos gazdaságra való átállás során különös figyelmet kell fordítani az olyan kulcsfontosságú ellátási láncokra, ahol az EU kritikus fontosságú nyersanyagoktól való függősége különösen magas;

26.

ismét hangsúlyozza a termékek és szolgáltatások optimalizált használatában rejlő lehetőségeket a körforgásos gazdaság számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható termékekre vonatkozó új kezdeményezés keretében támogassák az új fenntartható és körforgásos üzleti modelleket, beleértve a „termék mint szolgáltatás” üzleti modelleket is, feltéve, hogy azok erőforrásokat takarítanak meg, csökkentik a környezeti hatásokat és garantálják a fogyasztóvédelmet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szabályozási keretek bevezetése révén segítsék elő ezen megközelítések megvalósítását;

27.

fontosnak tartja a körforgásos gazdaságra vonatkozó megközelítés támogatását az energetikai, a digitális és a mobilitási átállás kulcsfontosságú technológiái, például a szélerőművek, a fotovoltaikus erőművek, az akkumulátorgyártás, az elektromos mobilitás, az intelligens hálózatok stb. értékláncának egészében, a tervezéstől az anyaghasznosításig; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a körforgásos gazdaságra való átállást, csökkentve az EU importfüggőségét, javítva az erőforrás-hatékonyságot, optimalizálva az erőforrás-felhasználást és az EU-n belül tartva és újrafelhasználva az értékes nyersanyagokat; emlékeztet arra, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló állásfoglalásában kérte, hogy egy átfogó hatásvizsgálat alapján fontoljanak meg egy egyértelmű és könnyen érthető, harmonizált mutató formájában megjeleníthető tartóssági címkézésre, illetve egy egységes javíthatósági pontszám formájában megjeleníthető, javíthatósági címkézésre irányuló javaslatot;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az együttműködést a nem uniós országokkal – különösen a hasonló gondolkodású partnerekkel – a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható beszerzése terén, valamint a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) való szerepvállalása keretében;

Az anyagkörforgás megvalósítása

29.

hangsúlyozza, hogy ki kell építeni a kritikus fontosságú nyersanyagok jól működő másodlagos piacait e nyersanyagok állandó másodlagos áramlásának biztosítása érdekében, hogy megerősödjön az uniós ipari ökoszisztéma, és megmaradjanak a munkahelyek a feldolgozóiparban; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok EU-ba történő behozatalának és onnan történő kivitelének egyensúlyát, és mielőbb hozzon létre piaci megfigyelőközpontot a kulcsfontosságú másodlagos anyagok, köztük a kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a nem uniós országokban a kritikus fontosságú nyersanyagok kezelésének meg kell felelnie az uniós normáknak; megjegyzi, hogy nem létezik mindenki által egységesen alkalmazható megközelítés; hangsúlyozza, hogy a tiszta és biztonságos anyagciklusok megvalósítása előfeltétele annak, hogy a másodlagos nyersanyagoknak hiteles uniós piaca jöhessen létre;

30.

üdvözli az uniós készletekből, hulladékokból és a melléktermékek feldolgozásából származó másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok potenciális kínálatának feltérképezésére irányuló javaslatot; ösztönzi a Bizottságot, hogy e feltérképezési feladatot kezelje prioritásként és a tervezettnél hamarabb hajtsa végre; ösztönzi a Bizottságot továbbá, hogy ezt kiterjesztve térképezze fel a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslet csökkentésére és a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncon belüli újrafelhasználásának növelésére használt jelenlegi technológiákat is; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a kritikus fontosságú nyersanyagok piacára vonatkozó együttműködés eszközeit, például nyersanyagok uniós platformját, és ezt ki kell terjeszteni a forgalomban lévő termékek áramlására és az ezzel kapcsolatos tendenciákra is annak értékelése érdekében, hogy mely másodlagos anyagok újrafeldolgozhatók;

31.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bontakoztassák ki a másodlagos feldolgozási projektekben rejlő lehetőségeket egyedi ösztönzők révén, ideértve a gyorsított engedélyezést, és megbízható, biztonságos és fenntartható hozzáférés biztosítása érdekében ösztönözzenek a kritikus fontosságú nyersanyagok hasznosítására;

32.

megállapítja a hulladék újrafeldolgozásának fontosságát, tekintettel arra, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok nagy mennyiségben vannak jelen az elektromos vagy elektronikus berendezésekben; megjegyzi, hogy az újrafeldolgozott mennyiségek növekedése önmagában hosszú távon nem feltétlenül elegendő a bányászat csökkentésére; megjegyzi továbbá, hogy a körforgásosabb gazdaság felé való elmozdulás 700 000 munkahelyet (28) teremthet, különösen az újrafeldolgozó üzemekben és a javítási szolgáltatások területén; megjegyzi, hogy a szétszerelés és az újrafeldolgozás nagy lehetőséget jelent az ipari munkahelyek EU-ba való visszahozására; kiemeli továbbá, hogy az újrafeldolgozás fejlesztése felhasználható a jövőbeli nyersanyagigények kielégítésére;

33.

megjegyzi, hogy az összegyűjtött újrafeldolgozható lítiumion-hajtóakkumulátorok aránya a 2030-as évek közepére várhatóan jelentősen megnő, ami jelentős másodlagos ellátási forrást teremt;

34.

megjegyzi, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok újrahasznosítására irányuló ipari folyamatok sikeréhez még mindig jelentős magán- és állami beruházásokra van szükség a válogatási, előfeldolgozási és hasznosítási infrastruktúrába, az innovációba, a kutatásba, valamint a technológiák fejlesztésébe és a készségekbe, egyúttal pedig jelentős munkalehetőségeket is kell biztosítani, amelyek az előrejelzések szerint nagymértékben bővülni fognak az elkövetkező évtizedekben; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson ösztönzőket a bányászati, feldolgozási és kereskedelmi hulladékáramokból származó kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozására és hasznosítására, az ezekhez való megbízható, biztonságos és fenntartható hozzáférés biztosítása érdekében;

35.

ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az újrafeldolgozott kritikus fontosságú nyersanyagtartalomra vonatkozó minimális célértékekre és a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozására vonatkozó külön célértékekre, szilárd nyomonkövetési keret kíséretében, az akkumulátorokról és a hulladékakkumulátorokról szóló rendeletre irányuló javaslatból ihletet merítve, és egy olyan átfogó, tudományos és bizonyítékokon alapuló hatásvizsgálat alapján, amely értékeli a kettős átállást elősegítő termékekhez szükséges kritikus fontosságú nyersanyagok minimális mennyiségét, e keresletnek – a jelenlegi értékelések szerint – az újrafeldolgozás révén fedezhető százalékos arányát, valamint a szükséges technológia rendelkezésre állását; megállapítja, hogy az elsődleges nyersanyagok csökkentésére vonatkozó célértékek nem vezethetnek összességében az e minimális mennyiségeknél alacsonyabb nyersanyaghozamokhoz;

36.

elismeri, hogy a rozsdaövezeti területek (az ipari hulladéklerakók és a zagytározó gátak) gyakran tartalmaznak eldobott, kritikus fontosságú nyersanyagokat, ritkaföldfémeket, valamint a technológiai termékekben használt egyéb ásványokat és fémeket; ezért ösztönöz az ott található értékes anyagok dokumentálására, értékelésére és kinyerésére, amennyiben ez lehetséges és kivitelezhető; hangsúlyozza, hogy e potenciál kiaknázása érdekében a megfelelő kutatás-fejlesztési és innovációs finanszírozási mechanizmusoknak ki kell terjedniük a finomítási technológiák fejlesztésére;

37.

hangsúlyozza, hogy szigorúbb ellenőrzésekre van szükség a kritikus fontosságú nyersanyagokból származó legfontosabb hulladéktermékek uniós exportja tekintetében, és egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a biztonságos és hatékony hasznosításhoz szükséges normákat teljesítő újrafeldolgozást végző üzemeltetők számára; felhívja a Bizottságot, hogy a hulladékszállításról szóló rendelet felülvizsgálata során akadályozza meg a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladéktermékek illegális kivitelét; kéri olyan követelmények megállapítását, amelyek a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladékok kivitelét csak annak garantálása esetén teszik lehetővé, hogy azokat az EU szociális és környezetvédelmi normáival azonos feltételek mellett dolgozzák fel a célországban;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó elhasználódott termékek megfelelően begyűjtésre és újrafeldolgozásra kerüljenek ahelyett, hogy a háztartásokban halmozódnának fel, illetve hulladéklerakókba vagy elégetésre kerülnének;

39.

kéri a Bizottságot, hogy javasoljon a különböző termékkategóriákra szabott terméktervezési intézkedéseket a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó részek vagy alkotóelemek könnyű azonosítása és eltávolítása érdekében, különösen a fogyasztói hulladékok vonatkozásában, továbbá javasoljon olyan környezetbarát tervezési követelményeket, amelyek jelentősen javítják az Unióban gyártott vagy értékesített, elhasználódott termékek élettartamát, tartósságát, javíthatóságát, modularitását, újrahasználhatóságát és újrafeldolgozhatóságát; hangsúlyozza, hogy ezeknek az intézkedéseknek versenyelőnyt kell teremteniük az uniós vállalkozások számára, nem róhatnak rájuk aránytalan pénzügyi terhet, és ösztönözniük kell az innovációt;

40.

úgy véli, hogy a helyettesítés hasznos megoldás, ha egy kritikus fontosságú nyersanyag valamely nagy mennyiségben rendelkezésre álló anyaggal helyettesíthető, de csekély előnnyel jár, ha maga a helyettesítő anyag nem fenntartható, nem ad választ az erőforrások véges jellegének kérdésére vagy szintén kritikus fontosságú, illetve a helyettesítés következtében azzá válhat; elismeri, hogy fontos megőrizni a termékek minőségi teljesítményét és gazdasági életképességét; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze és fokozza a kritikus nyersanyagok különböző felhasználási célú helyettesítőivel kapcsolatos kutatást és innovációt;

Beszerzés az EU-ból

41.

megjegyzi, hogy míg az intelligens terméktervezés, az anyagok újrafelhasználása, az újrafeldolgozott anyagokkal való helyettesítés, valamint az anyaghasználat és a fogyasztási lábnyom csökkentésének előmozdítása jelentősen csökkentheti az elsődleges keresletet, és az ezekben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni, a potenciális társadalmi és környezeti hatások enyhítése érdekében szükség van a kritikus fontosságú nyersanyagok előzetes hatásvizsgálattal kísért, felelősségteljes és fenntartható beszerzésre, ha az említett intézkedésekkel nem tartható fenn a kritikus fontosságú nyersanyagok gazdaságilag életképes kínálata, vagy a termékek alacsonyabb minőségéhez vezetnének;

42.

hangsúlyozza, hogy az Unión belüli elsődleges és másodlagos beszerzés a világon a legszigorúbb – megfelelően végrehajtandó – környezetvédelmi és szociális normák mellett történik, több ezer magas képzettséget igénylő munkahelyet biztosít, és kritikus fontosságú a zöld és digitális átállás szempontjából; felhívja ezért az összes szereplőt, hogy mozdítsanak elő az EU-ban a kritikus fontosságú nyersanyagok felelősségteljes és fenntartható beszerzésére irányuló projekteket a helyi termelés támogatása és az EU-n kívülről származó kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalának környezeti lábnyomára való figyelemfelhívás érdekében; úgy véli, hogy ezeket nyílt, átlátható és tudományosan megalapozott folyamat keretében, az érdekelt felek és a helyi közösségek korai bevonásával kell meghatározni;

43.

határozottan úgy véli, hogy az EU-ban a felelős beszerzés csak olyan hatékony szociális párbeszéden alapulhat, amely előmozdítja a munkavállalók egészségét és biztonságát, tisztességes munkahelyeket és munkakörülményeket biztosít, valamint védi a munkavállalók jogait a nemek közötti egyenlőség előmozdítása révén; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ágazatban dolgozók megfelelő egyéni védőeszközökkel való védelmét;

44.

tudomásul veszi a felelősségteljes és fenntartható akkumulátor-értéklánc kialakításának lehetőségét a kritikus fontosságú nyersanyagok, például a grafit, a kobalt és a lítium új uniós létesítményekből történő beszerzése révén;

45.

tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló tervét, hogy Föld-megfigyelési programokat és távérzékelést vezessen be az erőforrások feltárása, a bányák üzemeltetése és a bezárásukat követő környezetgazdálkodás céljából; rámutat arra, hogy a használat közbeni szabályozás felügyelete fokozható a távérzékelési módszerek alkalmazásával;

46.

megjegyzi, hogy számos uniós iparágban és szolgáltatási ágazatban speciális készségekre és kompetenciákra van szükség a körforgásos gazdaság felé való elmozduláshoz a magas környezeti teljesítmény és a munkavállalók biztonságának biztosítása érdekében, és hangsúlyozza az elsőként lépők, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások különleges szerepét ebben az átmenetben; megjegyzi továbbá, hogy a bányászati ágazat egyre inkább automatizált, miközben az újrafeldolgozás és az újragyártás még mindig nagyobb munkaerő-igényű; hangsúlyozza, hogy fontos az EU-ban fenntartani, fejleszteni és kiépíteni a bányászati és feldolgozási technológiákkal, valamint az újrahasznosítással és más releváns technológiákkal kapcsolatos szakértelmet és készségeket mind a kritikus fontosságú nyersanyagokkal, mind a melléktermékekkel kapcsolatban, mivel ezek némelyike magas szinten fejlett vegyipari termékek előállításához is felhasználható; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU-ban jelenleg bányászott nyersanyagokat finomítás céljából gyakran Ázsiába kell exportálni, mivel a vonatkozó know-how és technológia elveszett az EU-ban, ami egy újabb függőséget jelent;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy követelje meg a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó ipari mellékáramok hatékony kihasználását; hangsúlyozza, hogy különösen a bányászati ágazatban rengeteg potenciál rejlik a ritkaföldfémek visszanyerése és szétválasztása terén;

48.

megállapítja, hogy a tagállamok fontos szerepet játszanak az elsődleges és másodlagos forrásokból származó kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható belföldi kínálatának növelésében; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a kutatási és beszerzési projektek engedélyezési eljárásainak gyorsaságát, kiszámíthatóságát és átláthatóságát, a környezeti és társadalmi normák szintjének romlása nélkül;

49.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok fenntartható beszerzése olyan megközelítésen alapuljon, amely gondosan kiegyensúlyozza egyrészt az EU-nak a fenntartható forrásból származó kritikus fontosságú nyersanyagok iránti megnövekedett igényét, másrészt a természet és a biológiai sokféleség védelme iránti igényt;

50.

kiemeli, hogy a kiszámíthatóság és hatékonyság javulása, valamint az olyan kulcsfontosságú tényezők előtérbe helyezése, mint a versenyképes megújulóenergia-ellátás és az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaellátás, segíteni fogja a szükséges beruházások felszabadítását;

51.

elvárja, hogy a Bizottság szolgáljon további részletekkel a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos projektek működőképessé tételéről mint alternatív üzleti modellről és regionális foglalkoztatási forrásról a szénbányászatban és más átalakulóban lévő régiókban;

Diverzifikáció

52.

sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kapcsolatokat az EU valamennyi jelenlegi, kritikus fontosságú nyersanyagokat beszállító országával, hogy szövetségeseinkkel együttműködve szisztematikusan és stratégikusan építsen ki új partnerségeket a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatban, lehetőség szerint figyelembe véve a nem uniós országok saját forrásaik feletti szuverenitását annak biztosítása érdekében, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagok a fejlődő országok jólétének forrásává váljanak, mozdítsa elő a kkv-k részvételét és ezt a törekvést tegye a külső és belső politikáik horizontális feladatává, továbbá 2021-ben ismertesse az eredményeket; üdvözli a Bizottság arra irányuló terveit, hogy erős és támogató nemzetközi partnerségeket hozzon létre a nyersanyagokra vonatkozó globális menetrend jóváhagyásával, amelynek célja olyan uniós stratégiai partnerségek kialakítása, amelyek biztosítják mind az ellátás biztonságát, mind a fejlesztési előnyöket;

53.

hangsúlyozza, hogy ha az európai zöld megállapodás egyszerűen csak áthelyezi az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátását kereskedelmi partnereire, az egyáltalán nem lesz hatással az éghajlatváltozásra; sürgeti ezért az EU-t, hogy a beszerzés és a feldolgozás terén is szorgalmazza a globális felmelegedés visszaszorítására és környezetvédelmi normáinak exportálására irányuló, végrehajtható többoldalú megállapodások megkötését; úgy véli, hogy az EU-nak új kereskedelmi és beruházási megállapodásokat, új pénzügyi és technikai segítségnyújtási modelleket, valamint általánosabban a nemzetközi diplomáciára vonatkozó új megközelítést kell kidolgoznia, amelynek célja az egyenlő versenyfeltételek biztosítása;

54.

üdvözli az EU felelősségteljes és fenntartható beszerzés iránti elkötelezettségét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a felelősségteljes bányászat biztosítására vonatkozó kezdeményezés (Initiative for Responsible Mining Assurance) által kidolgozott, a felelősségteljes bányászatra vonatkozó szabványt tekintse kiindulópontnak, figyelembe véve a kkv-k szükségleteit; hangsúlyozza, hogy ezt az elkötelezettséget konkrét technikai támogatással, tudástranszferrel, a készségek, az intézmények és a jogi keretek kiépítésével, intézményépítéssel és a partnerországokkal folytatott politikai párbeszéddel kell alátámasztani; hangsúlyozza a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzésének etikai normáival kapcsolatban a homogén politikák szükségességét; hangsúlyozza, hogy több állami és magánszereplőt kell mozgósítani a fenntarthatósági normákhoz való csatlakozásra és azok megvalósítására;

55.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó nyilvános kötelezettségvállalását, hogy 2021-ben jogalkotási javaslatot terjeszt elő a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról, és kitart amellett, hogy ez a jogszabály hozzájárul az értékláncokban az emberi jogokkal, valamint a szociális és környezetvédelmi normákkal való visszaélések kezeléséhez; emlékeztet a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló állásfoglalására;

56.

úgy véli, hogy a nemzetközi megállapodásoknak globális szinten elő kell segíteniük a felelősségteljesebb és fenntarthatóbb beszerzéseket; megerősített együttműködésre szólít fel a kritikus nyersanyagok exportkorlátozásainak jobb nyomon követését, bejelentését és végrehajtását célzó nemzetközi megállapodások kidolgozása érdekében, a felelős beszerzés előmozdítása és az ágazat körforgásos jellegének fokozása érdekében;

57.

megismétli az Afrikára vonatkozó új uniós stratégiáról szóló állásfoglalásában foglalt felhívását az Afrikában található kritikus fontosságú nyersanyagok tisztességes és fenntartható kitermelésére vonatkozóan; támogatja a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan új partnerségeket kössön afrikai országokkal az afrikai értéklánc megerősítése érdekében, hogy az etikai, környezeti és technológiai szempontból fenntarthatóbb legyen, és lehetővé tegye a kapacitásépítés uniós támogatását;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy az érintett nemzetközi fórumokon erősítse meg a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz kapcsolódó, kiváló minőségű összetevőkkel kapcsolatos szabványosítási tevékenységeket, mivel ez fontos az uniós vállalatok, különösen a kkv-k számára;

59.

felszólít a fenntartható foszforgazdálkodás szempontjából előnyös fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok kiterjesztésére; kiemeli az ilyen gyakorlatok és a kisebb éghajlati és biodiverzitási lábnyom közötti szinergiákat;

60.

kéri, hogy a Bizottság javasoljon új, az egész Unióra kiterjedő hulladékgyűjtési rendszereket a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladékok begyűjtési arányának növelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség egyéb lehetőségei mellett értékelje a hulladékra vonatkozó uniós jogszabályokban, különösen az e-hulladék irányelvben a betétdíjas rendszerek bevezetését, figyelembe véve a különböző termékek jellemzőit, biztosítva ugyanakkor, hogy a rendszerek összeegyeztethetők legyenek a tagállamok között, a fogyasztók arra való ösztönzése érdekében, hogy az elhasználódott elektromos és elektronikus berendezéseiket – különösen a kisebb méretűeket – a hulladékgyűjtésre és -újrafeldolgozásra szakosodott létesítményekbe vigyék, építve számos tagállamban pozitív tapasztalataira az üvegre és műanyagra vonatkozó betétdíj-visszatérítési rendszerek terén;

61.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes felhasználási módok esetében az újrafeldolgozás alacsony szintje (29), valamint az alumíniumhulladék és -maradék exportja (30) az életciklus végéhez kapcsolódó alacsonyabb újrafeldolgozási arányhoz vezetett, mint amit egyébként el lehetett volna érni; hangsúlyozza, hogy az EU-nak intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy az életciklus végéhez kapcsolódó újrafeldolgozási arány az alumínium esetében elérje a 100 %-ot;

62.

felszólítja a Bizottságot, hogy részesítse előnyben a meglévő belföldi bányákból, azaz a bányahulladékból, kőzethulladékból, hulladéklerakókból, és a hatékonyabb másodnyersanyag-visszanyerésből származó kritikus fontosságú nyersanyagok kinyerését új bányák nyitásával szemben, amennyiben ez fenntartható, vagyis kisebbek a környezeti hatásai, beleértve az energia- és vegyianyag-felhasználást; hangsúlyozza, hogy a kitermelést és az azt követő helyreállítást az elérhető legjobb technikák alkalmazásával kell végrehajtani, garantálva a legjobb ökológiai teljesítményt és a gazdasági életképességet;

63.

felhívja a Bizottságot, hogy a hulladékokról szóló keretirányelvben meghatározott hulladékhierarchiával összhangban fordítson kiemelt figyelmet a bányászati projektek kitermelést követő szakaszára és a kritikus fontosságú nyersanyagok életciklusának végére, kiváltképpen azokban az esetekben, amikor a kritikus fontosságú nyersanyagok egyben veszélyes anyagok is;

64.

úgy véli, hogy a bányászati engedélyeknek és koncesszióknak követelményeket kellene tartalmazniuk az összes, gazdaságilag és technikailag kinyerhető kritikus fontosságú nyersanyag biztonságos, hatékony és fenntartható kinyerésére és feldolgozására vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy sürgősen hajtsa végre a bányászati hulladékról szóló irányelv végrehajtásáról szóló állásfoglalásában foglalt parlamenti kéréseket; megismétli, hogy az irányelv 18. cikke szerinti jelentéstételi rendszerként jelenleg használt kérdőív nem felel meg a célnak, és kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre harmonizált, digitalizált és átlátható uniós nyilvántartási rendszert, amely harmonizált fogalommeghatározásokon és kezelési kritériumokon alapul a bányászati hulladékra vonatkozóan, és amely tartalmazza az összes vonatkozó környezeti hatással kapcsolatos adatot, beleértve a hulladéklerakókban az anyagok koncentrációját is;

65.

felhívja a Bizottságot, hogy szigorítsa a hatályos uniós környezetvédelmi jogszabályok érvényesítését és biztosítsa azok teljes körű végrehajtását, és szükség esetén tegyen javaslatot a jogszabályok módosítására;

66.

ösztönzi a bányászati ágazatnak az ipari kibocsátásokról szóló irányelv hatálya alá vonására vonatkozó átfogó értékelést, tekintettel a bányászati tevékenységek magas környezeti hatására, a bányászati projektek átlagos nagy méretére, a bányákban Unió-szerte alkalmazott szennyezéskezelési előírások közötti eltérésekre, valamint a kritikus fontosságú nyersanyagok bányászatának lehetséges uniós kiterjesztésére; javasolja a bányák rekultivációját szolgáló – kiváltképpen a talajra és vízre vonatkozó – elérhető legjobb technikák azonosítását;

67.

ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy bármilyen méretű bányászati projekt esetében környezeti hatásvizsgálatot készítsenek, amelyet független harmadik fél végez el;

68.

úgy véli, hogy az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó jövőbeli mechanizmusnak ki kell terjednie a bányászati kibocsátásokra és a kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalára;

69.

tudomásul veszi a védett területeken, azaz a Natura 2000 területeken folytatott bányászattal kapcsolatos kihívásokat és kockázatokat, és úgy véli, hogy ezeken a területeken továbbra is szigorúan korlátozni kell a bányászatot; kiemeli, hogy a védett területeken folytatott bányászatra a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvekben meghatározott feltételek vonatkoznak, és hangsúlyozza, hogy minden új bányászati vagy kitermelési projektet alapos környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni a környezeti hatások minimalizálása érdekében; felszólítja a tagállamokat és a bányászati ipart, hogy a „szennyező fizet” elvvel összhangban hozzanak megfelelő természetvédelmi intézkedéseket azon élőhelyek és fajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása és helyreállítása érdekében, amelyek számára a területet kijelölték; kiemeli e tekintetben a Natura 2000 összefüggésében a nem energetikai célú ásványianyag-kitermelésről szóló bizottsági útmutatót (31), valamint annak esettanulmányait és bevált gyakorlatait;

70.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság elkötelezte magát annak biztosítása mellett, hogy a nemzetközi területeken található tengerfenéken addig ne valósuljon meg ásványkitermelés vagy -felhasználás, amíg nem történt meg a mélytengeri bányászat tengeri környezetre, biológiai sokféleségre és emberi tevékenységekre kifejtett hatásainak feltárása, a kockázatok feltérképezése és a technológiák és eljárások esetében annak bizonyítása, hogy nem okoznak jelentős kárt a természetben, összhangban az elővigyázatosság elvével és az Európai Parlament és a Tanács által megfogalmazott ezirányú felhívásokkal; ösztönzi a Bizottságot, hogy e rendkívül sérülékeny ökoszisztémák védelme érdekében váltsa tettekre ezt a kötelezettségvállalást;

71.

felhívja a Bizottságot, hogy az espooi és aarhusi egyezményekkel összhangban mérlegelje a jogalkotási lehetőségeket annak biztosítása érdekében, hogy a helyi hatóságok elfogadják és érvényesítsék a helyi közösségeknek az új bányászati kutatási és kitermelési projektekre vonatkozó engedélyezési eljárásokban való hatékony és inkluzív részvételhez való jogát a bányászati projektek valamennyi szakaszában, valamint a meglévő bányák bővítésére irányuló engedélykérelmek benyújtásakor, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a helyi közösségeknek joguk legyen független bíróságok és felügyeleti szervek által szabályozott hatékony jogorvoslati mechanizmusokhoz folyamodni, amelyek mentesek mindennemű összeférhetetlenségtől;

72.

üdvözli, hogy a kereskedelempolitika felülvizsgálatáról szóló bizottsági közlemény hangsúlyt helyez a kritikus fontosságú nyersanyagokra; határozott kereskedelempolitikát szorgalmaz, amely hangsúlyozza az ellátási láncok diverzifikációját és ellenálló képességét, és kiemelt célja a globális és uniós mechanizmusok javítása az uniós ipar számára kedvező kereskedelmi környezet megteremtése érdekében;

73.

hangsúlyozza, hogy az uniós ipar éles nemzetközi versennyel néz szembe a nyersanyagokhoz való hozzáférés terén, és kiszolgáltatott a nem uniós országok exportkorlátozási intézkedéseinek; elismeri, hogy a kereslet globális növekedése valószínűleg áremelkedéshez vezet, és ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést erről a kérdésről;

74.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben diverzifikálja a kritikus fontosságú nyersanyagok beszerzési forrásait, növelje az erőforrás-hatékonyságot és csökkentse a néhány nem uniós országtól való jelenlegi függőségét azáltal, hogy támogatja az uniós és globális partnereket és kkv-kat egy hosszú távú nemzetközi beszerzési stratégia részeként bevonó beruházásokat; hangsúlyozza, hogy ezt a célt a meglévő partnerségek és kereskedelmi megállapodások megerősítésével, valamint új stratégiai megállapodások vagy uniós közös vállalkozások létrehozásával kell elérni az erőforrásokban gazdag és más hasonló gondolkodású beszerzési országokkal, világosan meghatározott prioritásokkal összhangban; üdvözli e tekintetben a Kanadával, Ausztráliával és Chilével folyamatban lévő párbeszédet, amelynek célja a kereskedelmi kapcsolatok erősítése a kritikus fontosságú nyersanyagok területén; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább az együttműködést a kritikus fontosságú anyagokról szóló következő EU–USA–Japán konferencia során; hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre van szükség a legfontosabb nyugat-balkáni, kelet-európai, latin-amerikai és afrikai nemzetközi beszállítókkal, valamint Kínával és a világ déli részén található más fejlődő országokkal;

75.

hangsúlyozza, hogy a jövőbeli uniós szabadkereskedelmi és partnerségi megállapodások nemcsak nagyobb ellátásbiztonságot, hanem megbízható politikai és gazdasági keretet is biztosíthatnak, és a Bizottság által a mindenki számára előnyös kereskedelem stratégiájában bejelentetteknek megfelelően konkrét rendelkezéseket kell tartalmazniuk a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan az együttműködés előmozdítása, a nemzetközi kötelezettségvállalások betartásának biztosítása, az exportkorlátozások megszüntetése és elkerülése, valamint a közvetlen külföldi befektetések létesítése előtt és után az érvényben lévő szabályok betartása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse tovább a szabadkereskedelmi megállapodások – többek között a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek – nyomon követését és érvényesítését annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi partnerek meghatározzák és teljesítsék a kritikus fontosságú nyersanyagok felelősségteljes beszerzésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat és rendelkezéseket, valamint hogy figyelembe vegyék a nyersanyag-kitermelő tevékenységek által érintett közösségek esetleges aggályait; hangsúlyozza, hogy ennek a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselő kiemelt feladatai közé kell tartoznia;

76.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen vitát a WTO-ban a körforgásos gazdaság kiterjesztését korlátozó, tartalmi követelményekre vonatkozó helyi intézkedésekről, alakítson ki szorosabb partnerséget a világ különböző régióival, különösen Afrikával, és biztosítsa, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások tükrözzék a körforgásos gazdaság megerősített célkitűzéseit;

77.

felhív a származási szabályok szigorúbb alkalmazására a nyersanyagtermelés védelme és az intézkedések megkerülésének megakadályozása érdekében azokban a régiókban, ahol a gazdasági szereplőkre kevésbé szigorú fenntarthatósági és ipari támogatási követelmények vonatkoznak; hangsúlyozza, hogy az uniós piacon működő vállalatok új beszerzési tevékenységeinek összhangban kell lenniük a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelettel, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvben meghatározott, a felelős beszerzésre vonatkozó szabályokkal, valamint a felelősségteljes árubeszerzés nemzetközi standardjaival; felszólít az emberi és munkavállalói jogok megsértésével – például kényszermunkával vagy gyermekmunkával – kitermelt kritikus fontosságú nyersanyagok behozatalának betiltására;

78.

hangsúlyozza, hogy egy teljesen működőképes, szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer kulcsfontosságú a kritikus fontosságú nyersanyagok nyílt és fenntartható kereskedelmi forgalmának biztosításához; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes WTO-tagok, köztük Kína exportkorlátozásokat alkalmaznak a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozóan, és sürgeti valamennyi tagot, hogy tartózkodjanak az ilyen politikáktól; felhívja ezért a Bizottságot, hogy nemzetközi fórumokon korlátozza a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó ilyen torzító jellegű exportkorlátozásokat; e tekintetben ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy kettőzze meg a WTO ambiciózus reformjára irányuló erőfeszítéseit a nemzetközi kereskedelem torzulása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelem, a stabil és kiszámítható nemzetközi kereskedelmi környezet biztosítása, valamint a tisztességes és hatékony verseny világszerte történő garantálása érdekében;

79.

üdvözli Japán, az USA és a Bizottság kereskedelmi minisztereinek háromoldalú találkozóján elfogadott együttes nyilatkozatot, és támogatja az ipari támogatások javasolt meghatározását; üdvözli, hogy a meghatározás túlmutat a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásban és az EU szubvencióellenes rendeletében foglaltakon, és tágabb értelemben határozza meg a támogatás fogalmát; úgy véli, hogy ezek az intézkedések döntő fontosságúak a kritikus fontosságú nyersanyagok terén a nemzetközi versenyfeltételek kiegyenlítése szempontjából, mivel az ipari támogatások – különösen Kínában – komoly fenyegetést jelentenek az uniós iparra és munkavállalókra nézve, mivel torzítják a nemzetközi versenyt;

80.

üdvözli a globális acél- és alumíniumtermelési kapacitásfelesleg kezelésére irányuló közös EU-USA kezdeményezést, és átfogó és gyors intézkedésekre szólít fel az olyan országok elszámoltatása érdekében, mint Kína, amelyek támogatják a kereskedelemtorzító politikákat; emlékezteti azonban a Bizottságot, hogy a 232. szakasz szerinti amerikai vámok egyelőre továbbra is teljes mértékben hatályban maradnak, és hogy ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani;

81.

egyetért a Bizottság értékelésével, amely szerint a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó uniós importkifizetések más nemzetközi valuták helyett euróban történő bonyolítása olyan előnyökkel járna, mint például az áringadozás csökkentése, valamint annak elősegítése, hogy az uniós importőrök és a nem uniós exportőrök kevésbé függjenek az USA-dollárt finanszírozó piacoktól;

o o

82.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.

(2) HL L 190., 2006.7.12., 1. o.

(3) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.

(4) HL L 176., 2016.6.30., 55. o.

(5) HL L 197., 2012.7.24., 38. o.

(6) HL L 312., 2008.11.22., 3. o.

(7) HL L 102., 2006.4.11., 15. o.

(8) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(9) HL L 124., 2014.4.25., 1. o.

(10) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

(11) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(12) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.

(13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0073.

(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0359.

(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0321.

(16) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0040.

(17) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

(18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(19) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0108.

(20) HL C 298., 2018.8.23., 132. o.

(21) Világbank: „Minerals for Climate Action: The Mineral Intensity of the Clean Energy Transition” (Ásványok az éghajlat-politikában: a tiszta energiára való átállás ásványszükséglete); az Európai Bizottság előretekintő tanulmánya; OECD: „Global Material Resources Outlook to 2060: Economic Drivers and Environmental Consequences” (Nyersanyagforrások világviszonylatban – előrejelzés 2060-ig: gazdasági hajtóerők és környezeti következmények).

(22) A Bizottság előretekintő tanulmánya.

(23) Baldé, C.P., Forti V., Gray, V., Kuehr, R., Stegmann, P. The Global E-waste Monitor – 2017, United Nations University, International Telecommunication Union & International Solid Waste Association, Bonn/Geneva/Vienna, 2017.

(24) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.

(25) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.

(26) Az EGSZB 2021. március 25-i véleménye.

(27) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.

(28) A Bizottság „Reziliencia a kritikus fontosságú nyersanyagok terén: a nagyobb biztonsághoz és fenntarthatósághoz vezető út feltérképezése” című közleménye.

(29) Míg Európában a közlekedésben és az épületekben használt alumínium esetében az életciklus végéhez kapcsolódó újrafeldolgozási arány meghaladta a 90 %-ot, 2013-ban a csomagolóanyagokban felhasznált alumíniumnak csupán 60 %-a került újrafeldolgozásra.

(30) „Ha az EU a 2015-ben exportált alumíniumhulladékot és -törmeléket belföldön dolgozta volna fel, az életciklus végéhez kapcsolódó újrafeldolgozási arány 16 %-ra nőtt volna (Passarini és mások, 2018) – a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós jegyzékéről szóló bizottsági tanulmányból.

(31) Környezetvédelmi Főigazgatóság, „Útmutató dokumentum a nem energetikai célú ásványkitermelésről és a Natura 2000-ről – Összefoglaló”, Európai Bizottság, Brüsszel, 2019.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/37

P9_TA(2021)0469

A költségvetési rendeletnek a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret hatálybalépésére tekintettel történő felülvizsgálata

Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása a költségvetési rendeletnek a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret hatálybalépésére tekintettel történő felülvizsgálatáról (2021/2162(INI))

(2022/C 224/04)

Az Európai Parlament,

—

—	tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (2),

—	tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel a Covid19-válság utáni helyreállítás támogatására szolgáló Európai Uniós Helyreállítási Eszköz létrehozásáról szóló, 2020. december 14-i (EU) 2020/2094 tanácsi rendeletre (4),

—	tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) (a továbbiakban: a feltételrendszerről szóló rendelet),

—	tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló intézményközi megállapodásra (7),

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a külső címzett bevételekre, valamint a hitelfelvételre és -nyújtásra vonatkozó, a költségvetési rendeletben foglalt rendelkezések újraértékeléséről szóló együttes nyilatkozatára (8) (a továbbiakban: együttes nyilatkozat),

—	tekintettel a költségvetési rendelet célzott felülvizsgálatára vonatkozó, a Bizottság által 2021. március 19-én közzétett ütemtervre,

—	tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, az intézményközi megállapodásról, az Európai Uniós Helyreállítási Eszközről és a jogállamiságról szóló rendeletről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel „Az (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazása: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer” című, 2021. március 25-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a jogállamiság európai unióbeli helyzetéről és a feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendelet alkalmazásáról szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel a költségvetési rendelet és a szakpolitikai vonatkozású szolgáltatási szerződésekre irányuló közbeszerzésre vonatkozó bizottsági iránymutatások felülvizsgálatáról szóló, 2021. május 27-i állásfoglalási indítványára,

—	tekintettel az összeférhetetlenségek költségvetési rendelet szerinti elkerüléséről és kezeléséről szóló, 2021. április 9-i bizottsági közleményre (12),

—	tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott és 2016. január 1. óta hatályos, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre,

—	tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

—	tekintettel „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közleményre (COM(2021)0350),

—	tekintettel „A jogalkotás minőségének javítása: közös erővel a jobb jogszabályokért” című, 2021. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2021)0219),

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által kért és az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Költségvetési Tematikus Főosztálya által 2021 májusában készített, az egyes tagállamokban a közös agrárpolitika és a Kohéziós Alap 50 legnagyobb kedvezményezettjéről szóló tanulmányra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel az eljárási szabályzat 58. cikke alapján a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság közös tanácskozásaira,

—	tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság levelére,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0295/2021),

mivel a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret hatálybalépését követően a Bizottság ütemtervet tett közzé, és nyilvános konzultációt indított a költségvetési rendeletnek adott esetben a jogalkotó által a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret csomagjának részeként elfogadott szabályoknak megfelelő kiigazítása és a változó helyzet által megkövetelt korlátozott és célzott javítások ajánlása céljából, például a Covid19-válságot követően vagy a növekvő digitalizációs lehetőségekkel összefüggésben;

mivel a NextGenerationEU (NGEU) fényében a Parlament, a Tanács és a Bizottság az együttes nyilatkozatban megállapodott abban, hogy a külső címzett bevételekre vonatkozó – különösen a költségvetési rendelet 21. cikkének (5) bekezdésében említett – rendelkezéseket, valamint a hitelfelvételi és hitelnyújtási műveletekre vonatkozó jelentéstételről szóló rendelkezéseket a költségvetési rendelet következő felülvizsgálata keretében értékelik és adott esetben felülvizsgálják; mivel a három intézmény elismerte, hogy az ellenőrzésekre és a mentesítési eljárásra vonatkozó meglévő szabályok alkalmazandók a címzett bevételekre;

mivel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret idején a felhasználási arány túl alacsony volt, és javításra szorul, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szempontjából, a döntéshozatali és elosztási folyamatok, valamint az uniós költségvetés megállapítására, végrehajtására és ellenőrzésére irányadó elvek és eljárások finomításával és megerősítésével;

D.	mivel a költségvetési rendelet felülvizsgálata során figyelembe kell venni az Unió biztonsági érdekeit, például a kulcsfontosságú infrastrukturális és távközlési projekteket, az uniós finanszírozás igénylésére és annak megszerzésére való jogosultság kritériumaira összpontosítva;

E.	mivel a jogállamiság tiszteletben tartása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek való megfelelés alapvető előfeltétele;

F.	mivel hatásvizsgálatra nem került sor, még akkor sem, ha – amint arra az Európai Számvevőszék is emlékeztetett – az egyértelmű információkkal szolgálhatott volna az uniós forrásoknak a polgárok számára való hozzáférhetőségéről, tekintettel a költségvetési rendelet felülvizsgálatára;

megjegyzi, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret csomagja, többek között az NGEU hatálybalépése miatt szükség van a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálatára, amely nemcsak naprakésszé teszi a jogi rendelkezéseket, hanem jelentős újításokat is tartalmaz a költségvetési rendszeren belül, valamint az intézményközi megállapodás megfelelő végrehajtásának biztosítására;

úgy véli, hogy a felülvizsgálatnak törekednie kell az uniós költségvetésre vonatkozó szabályok korszerűsítésére annak legújabb fejleményeivel és a költségvetési elvekkel összhangban, valamint az uniós értékek tiszteletben tartására, a parlamenti felügyelet, a demokratikus elszámoltathatóság, az átláthatóság, a polgári szerepvállalás növelésére és a polgárok igényeinek gyors és hatékony kielégítésére való képesség javítására, különösen válság idején;

úgy véli, hogy bár jelenleg nincs szükség a költségvetésre vonatkozó szabályok átfogó felülvizsgálatára, a költségvetési rendeleten célzott javításokat és egyszerűsítéseket kell végrehajtani, különösen ott, ahol azok növelik az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a demokratikus ellenőrzést, és javítják az uniós költségvetés végrehajtását;

úgy véli, hogy az uniós pénzügyi szabályok felülvizsgálata tekintetében kitűzött fő céloknak magukban kell foglalniuk az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítését, a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerhez való igazodás biztosítását, a közbeszerzési szabályok megerősítését az esetleges összeférhetetlenségek elkerülése és az átláthatóság növelése érdekében, a kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentését, a kiadások hatékonyságának fokozását a nagyobb európai hozzáadott érték elérése érdekében, valamint a polgárok, a kkv-k és a helyi és regionális önkormányzatok uniós finanszírozáshoz való hozzáférésének növelését;

úgy véli, hogy elvi kérdés az, hogy ugyanazt a védelmi szintet kell garantálni a teljes uniós költségvetésre vonatkozóan, függetlenül attól, hogy közvetlen, közvetett vagy megosztott irányítás hatálya alá tartozik-e;

Demokratikus elszámoltathatóság egy korszerű költségvetésért

megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a költségvetésen kívüli eszközök száma és hatóköre, és hogy az NGEU ezt a gyakorlatot fokozta azáltal, hogy – ha ideiglenesen is – nagymértékben növelte az uniós költségvetés nagyságrendjét külső címzett bevételek formájában, lehetővé téve az Unió számára, hogy eddigi egyik legnagyobb kihívásával szembenézzen, és 2058-ig kötelezettségeket teremtett hitelnyújtásra és közvetlen uniós kiadásokra való hitelfelvétel révén; figyelmeztet arra, hogy ezek a fejlemények veszélyeztetik az olyan központi költségvetési elveket, mint az egységesség és a teljesség, az egyensúly és a globális fedezet elve;

megállapítja, hogy az EU gyorsan és határozottan reagált a Covid19-válságra az érintett tagállamok támogatása és a világjárvány okozta társadalmi-gazdasági veszteségek mérséklése céljából; megállapítja, hogy a válságkezeléshez gyors intézkedésekre van szükség; emlékeztet azonban arra, hogy ez soha nem szolgálhat ürügyként a Parlament megkerülésére és a demokratikus elszámoltathatóság aláásására; aggodalommal veszi tudomásul, hogy az EUMSZ 122. cikkét egyre gyakrabban használják fel olyan új mechanizmusok és szervek létrehozására, amelyek hatással vannak az uniós költségvetésre, és ennek keretében a Parlament szerepe pusztán a tájékoztatáshoz való jogra korlátozódik; ragaszkodik a Parlament megfelelő szerepének biztosításához a szóban forgó kezdeményezések költségvetési ellenőrzése során; hangsúlyozza továbbá, hogy fontos érdemi szerepet biztosítani számára a nemzeti végrehajtási terveken alapuló valamennyi uniós programmal kapcsolatos döntéshozatal során és e programok ellenőrzésében;

hangsúlyozza, hogy a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló nemzeti hozzájárulások külső címzett bevételek formájában és a költségvetési eljáráson kívül történő összehangolt beszedése nem kizárólagosan az NGEU-ra jellemző, hanem ezt a megoldást választották a törökországi menekülteket támogató eszköznél és a Covid19-vakcinaszerződéseknél, és a jövőben ez fog történni talán az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság esetében is; emlékeztet arra, hogy a tőkepiaci hitelfelvétel régóta jellemző eleme az uniós költségvetési műveleteknek, olyannyira, hogy a Bizottság és a Parlament már az 1970-es és az 1980-as években felszólított ezen eszköz költségvetésbe való felvételére, jóval az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus, a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz vagy az NGEU létrehozása előtt;

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre bocsátott példátlan összegek, amelyekkel kapcsolatban a tagállamoknak csak összesítve kell jelentést tenniük a Bizottságnak a mérföldkövek szerinti előrehaladásról, rendkívüli kihívást jelentenek az Európai Számvevőszék számára abban a tekintetben, hogy bizonyosságot tudjon szerezni a kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről;

10.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a költségvetésen kívüli mechanizmusok és a külső címzett bevételek használata különösen komoly kihívást jelentenek a Parlament azon képessége tekintetében, hogy el tudja látni döntéshozatali, ellenőrzési és mentesítési feladatait, általánosabban pedig azt illetően, hogy a nagyközönség és az állami vagy magánintézmények képesek legyenek megérteni az uniós költségvetést és elszámoltatni a Bizottságot; emlékeztet az együttes nyilatkozatra és megismétli azon elvárását, hogy az uniós pénzügyi szabályokat naprakésszé kell tenni a költségvetési hatóság és a költségvetési struktúra e mechanizmusokkal kapcsolatos szerepe tekintetében annak érdekében, hogy azokat közelebb hozzuk a Szerződésekben meghatározott elvekhez és felelősségi körökhöz; úgy véli, hogy a költségvetési rendeletnek tükröznie kell a demokratikus elszámoltathatóság és a döntéshozatal felügyelete elvét;

11.

úgy véli, hogy a Parlamentnek mint a költségvetési hatóság egyik ágának képesnek kell lennie arra, hogy adott esetben ellenőrizze és jóváhagyja, hogy a Bizottság hogyan alkalmazza és kezeli a külső címzett bevételeket, valamint hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteit; javasolja a költségvetési rendelet vonatkozó cikkeinek, többek között a 7., 46. és 56. cikknek a felülvizsgálatát és kiegészítését annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a hitelfelvételi és hitelnyújtási műveletekhez kapcsolódó külső címzett bevételek, eszközök és források szerepelnek az uniós költségvetésben, hogy az Európai Számvevőszék ellenőrzése és az általa készített jelentések hatálya alá tartozzanak, valamint hogy a költségvetési hatóság és a mentesítésért felelős hatóság megfelelő tájékoztatást kaphasson a visszaélések, korrupció, csalás vagy a jogállamiság megsértése gyanújáról, többek között akkor is, amikor a tagállamok nem rendelkeznek a csalások kiszűrését célzó, kellően hatékony rendszerrel, különösen, de nem kizárólag a költségvetésen kívüli eszközök tekintetében;

12.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet jelenlegi 21. cikke szerinti külső címzett bevételeket, valamint a költségvetésen kívüli műveletekből – többek között a tőkepiacokon történő hitelfelvételből – származó eszközöket és forrásokat a költségvetési rendelet 8. cikkével összhangban a megfelelő költségvetési sorokhoz kell rendelni, és a költségvetési nómenklatúrának megfelelően kell besorolni, valamint konszolidálni kell az uniós költségvetés II. és III. részében; úgy ítéli meg, hogy ezeknek az uniós költségvetés szerves részét kell képezniük, amelyet a költségvetési hatóság fogad el a költségvetés részeként;

13.

felszólít a Bizottság adósságkezelési stratégiájára – többek között a lejáratra és a törlesztések ütemezésére, valamint az új saját források adósság visszafizetésében játszott szerepére – vonatkozó jelentéstételi követelmények felülvizsgálatára annak érdekében, hogy azokat az uniós költségvetés egyre összetettebb hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteihez és azok kockázatához igazítsák;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse még jobban az Unió általános költségvetésére alkalmazandó éves beszámolókat és az egyéb pénzügyi beszámolási kötelezettségeket a költségvetési rendelettel összefüggésben annak érdekében, hogy ösztönözze a kkv-k részvételét a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret csomagjának megfelelő programjaiban, beleértve az NGEU-t is;

15.

úgy véli, hogy az ezzel járó költségvetési vonzatokra való tekintettel a költségvetési rendeletnek eljárást kell létrehoznia a decentralizált ügynökségek székhelyének meghatározására; hangsúlyozza, hogy egy ilyen eljárásnak objektív kritériumokon kell alapulnia, meg kell védenie a Parlament társjogalkotói előjogait, és ki kell küszöbölnie a véletlenszerűen – például fej vagy írás alapon – történő önkényes döntéshozatalt;

Jogállamiság

16.

hangsúlyozza, hogy egyértelmű kapcsolat áll fenn a jogállamiság tiszteletben tartása és az uniós költségvetésnek, többek között az NGEU-nak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel – gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség – összhangban történő hatékony végrehajtása között, a költségvetési rendeletben meghatározottak szerint; hangsúlyozza, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás a csalás – többek között az adócsalás, az adókijátszás, a korrupció és az összeférhetetlenség – tényleges üldözésén, valamint a hatóságok döntéseinek független bíróságok általi bírósági felülvizsgálatán alapul; kiemeli, hogy a gazdaságosság és a hatékonyság tekintetében a csalárd és korrupt gyakorlatok sértik a költségvetési rendelet 33. cikkének (1) bekezdésében meghatározott hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, mivel az ilyen gyakorlatok közvetlenül ellentmondanak a legjobb mennyiség és minőség legjobb áron történő biztosítása elvének, valamint a források felhasználása és a célok elérése közötti optimális kapcsolat elérésének; emlékeztet arra, hogy a feltételrendszerről szóló rendelet elfogadását követően a Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodott abban, hogy fontolóra veszik a feltételrendszerről szóló rendelet tartalmának a költségvetési rendeletbe való belefoglalását annak következő felülvizsgálatakor; felhívja ezért a Bizottságot, hogy készítse el ezt a javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítását és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét célzó valamennyi uniós eszköz – többek között a Bizottság jogállamiságról szóló éves jelentése – további összehangolásának lehetőségeit; úgy véli, hogy a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az előzetes megelőző intézkedésekre annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok alkalmazzák a költségvetési rendelet 63. cikkének (2) bekezdését;

17.

úgy véli, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy az uniós költségvetést olyan projektekre vagy szervezetekre fordítsák, amelyek tiszteletben tartják az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében meghatározott uniós értékeket, hogy védjék az Unió pénzügyi érdekeit; e célból felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a költségvetési rendeletbe belefoglalandó összefoglaló mutatókat, amelyeket kockázatalapú megközelítés révén kell alkalmazni, és amelyeket célzott előzetes és utólagos ellenőrzésekre kell használni az uniós források felhasználása során az uniós értékeknek való esetleges meg nem felelés feltárására;

18.

üdvözli a Bizottságnak az összeférhetetlenségek költségvetési rendelet szerinti elkerüléséről és kezeléséről szóló iránymutatását, amelynek célja a figyelemfelkeltés és az összeférhetetlenségi szabályok egységes értelmezésének és alkalmazásának előmozdítása; sajnálja azonban, hogy egyes tagállamokban továbbra is a legmagasabb szinten is előfordulnak összeférhetetlenségi ügyek; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezései kellően hatékonyak-e az összeférhetetlenség megelőzésében és kezelésében az uniós költségvetés végrehajtása és ellenőrzése során;

Digitális eszközök

19.

hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi érdekeinek védelme és különösen a csalás, a korrupció és az összeférhetetlenség felderítése érdekében fontos tudni, hogy miként költik el az uniós forrásokat, és hogy valójában ki részesül belőlük; megjegyzi, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság megrendelésére az uniós alapok 50 legnagyobb kedvezményezettjéről készült tanulmány szerint a gazdasági szereplők és tényleges tulajdonosaik azonosítását lehetővé tévő adatok nem könnyen vagy egyáltalán nem hozzáférhetők; úgy véli, hogy az információk egységes, interoperábilis jelentéstételi és nyomonkövetési rendszerben, valamint a közvetlen és végső kedvezményezettekre vonatkozó, hozzáférhető, és géppel olvasható formátumban közzétett adatokat tartalmazó, felhasználóbarát nyilvános uniós adatbázisban való kötelező központosítása orvosolná a tanulmány által kiemelt széttagoltságot és hiányzó átláthatóságot, továbbá fokozná a nyilvános elszámoltathatóságot és az uniós közkiadásokkal kapcsolatos bizalmat; megjegyzi, hogy ez az európai szintű „összeférhetetlenség” átfogó meghatározásával együtt javítani fogja az EU pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét; hangsúlyozza, hogy a Pandóra-iratok fényében sürgősen átláthatóságot kell teremteni a tényleges tulajdonosok tekintetében; kiemeli az Európai Ügyészség szerepét, valamint az Európai Ügyészség és az uniós intézmények, a tagállamok és az Európai Csalás Elleni Hivatal közötti együttműködés fontosságát;

20.

hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendeletnek olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek előírják a felelős szereplők számára, hogy egységes adatokat gyűjtsenek és nyilvántartást vezessenek a gazdasági szereplőkről és a tényleges tulajdonosokról annak érdekében, hogy lehetővé váljon az azonosítás az uniós programokban, függetlenül attól, hogy ki hajtja végre ezeket a programokat és milyen (közvetlen, közvetett vagy megosztott) irányítási módban; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy ez az uniós finanszírozás kedvezményezettjeire – köztük az uniós finanszírozás közvetlen vagy közvetett végső kedvezményezettjeire és tényleges tulajdonosaikra – vonatkozó információk digitális, interoperábilis és szabványosított gyűjtése révén történjen; úgy véli, hogy ezeknek a követelményeknek tükrözniük kell minden lényeges információt, hogy bővíteni lehessen a Bizottság csalás felderítésére vonatkozó képességét és kapacitását; hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a vállalati struktúrákra és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó adatok gyűjtése előtt álló technikai és jogi akadályokat;

21.

hangsúlyozza, hogy az adatokat főszabály szerint csak az adatvédelmi követelményekkel és az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban lehet közzétenni; elismeri, hogy az európai adatvédelmi biztos szerint a szóban forgó interoperabilitás létrehozása nem jár általános adatvédelmi problémákkal, de hangsúlyozza, hogy egyértelmű jogalapra van szükség; úgy véli, hogy az ellenőrzés és kontroll céljából gyűjtött kötelező információknak tartalmazniuk kell legalább a jogi személyek nyilvántartási számát, a természetes személyek nemzeti azonosító számát, az adott kódot vagy a konkrét uniós finanszírozási program egyértelmű meghatározását, a kedvezményezett típusát, az alvállalkozókat, a tényleges tulajdonosokat, azt, hogy a kedvezményezett részesül-e állami támogatásban és elérhetőségi adatokat; hangsúlyozza, hogy az adatbázisnak nem szabad kizárólag önszabályozónak lennie, hanem a Bizottságnak vagy egy külső hatóságnak kell létrehoznia az adatkészleteket a következetes és kiváló minőségű adatok biztosítása érdekében; kéri, hogy az uniós források címzettjeire vonatkozó információk legalább öt évig legyenek nyilvánosan hozzáférhetők;

22.

hangsúlyozza, hogy a rendszernek meg kell könnyítenie az ugyanazon közvetlen vagy végső kedvezményezettre vagy tényleges tulajdonosra vonatkozó egyedi összegek összesítését, és minden uniós nyelven elérhetőnek kell lennie; úgy véli, hogy a nyilvánosan elérhető rendszereknek elő kell segíteniük mind az egyedi kereséseket egy webalapú eszközön keresztül, mind a rendszerszintű elemzést csoportos letöltés révén, géppel olvasható és interoperábilis formátumban; hangsúlyozza, hogy a szabványosított, nyílt adatok a teljes közbeszerzési ciklus során, beleértve a szerződő vállalatok végső kedvezményezettjeit is, a civil társadalom és a nem kormányzati szereplők rendelkezésére bocsátják a közbeszerzési piacok integritásának, méltányosságának és hatékonyságának nyomon követéséhez szükséges eszköztárat és információkat; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy garantálják a meglévő uniós és nemzeti adatbázisok és adatbányászati eszközök fokozott interoperabilitását a kockázatelemzés és a csalások felderítése megkönnyítésére;

23.

megjegyzi, hogy az ARACHNE-t megosztott irányítás keretében használják; hangsúlyozza, hogy az ARACHNE nyilvánosan hozzáférhető információkkal gazdagítja az irányító hatóságok által szolgáltatott adatokat annak érdekében, hogy azonosítsa azokat a projekteket, kedvezményezetteket, szerződéseket és vállalkozókat, amelyeket nemcsak a csalás kockázata, hanem az összeférhetetlenség gyanúja is övezhet; úgy véli, hogy a költségvetési rendelet 63. cikkét módosítani kell annak érdekében, hogy az ARACHNE az irányítási módtól független, általános használatú, kötelező kockázati pontozási eszközként szerepeljen benne, amelyet a Bizottság bocsát a tagállamok és más végrehajtó partnerek rendelkezésére, és a végrehajtó partnereket kötelezni kell az e rendszerbe történő információfeltöltésre; úgy véli, hogy a költségvetési rendeletnek azt is jeleznie kell, hogy az ARACHNE milyen mutatókat használhat a gazdasági szereplők kockázati pontszámának meghatározásához; hangsúlyozza, hogy ezeket az alapvető mutatókat össze kell hangolni a korai felismerési és kizárási rendszerben (EDES) meghatározott kizárási indokokkal, valamint az Európai Ügyészség és az Európai Csalás Elleni Hivatal folyamatban lévő vizsgálataival annak biztosítása érdekében, hogy a kizárt gazdasági szereplők is láthatók legyenek az ARACHNE-ben; felszólít az ARACHNE és más szoftverek közötti maximális interoperabilitás biztosítására annak érdekében, hogy csökkentsék az információs elemek különböző informatikai rendszerekbe történő többszöri bevitelének szükségességét és az ebből eredő adminisztratív terheket; úgy véli, hogy az ARACHNE-t egyszerűbbé és felhasználóbarátabbá kell tenni többek között a kockázati mutatók szabványosítása tekintetében, például vizualizációk révén; hangsúlyozza az ARACHNE felett gyakorolt teljes körű tulajdonosi és működtetési jogok fontosságát, és felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben fontolja meg az eszköz irányításának saját hatáskörbe vonását;

24.

emlékeztet arra, hogy 2018-ban magas szintű testületet hoztak létre az adatbázisban szereplő, korai felismerésre vagy kizárásra benyújtott esetek értékelésére; kéri, hogy az EDES-bizottság véleményét – a rendszerrel kapcsolatos tapasztalatainak fényében – vegyék figyelembe a költségvetési rendelet felülvizsgálata során, és a Bizottsággal egy időben osszák meg a Parlamenttel; megállapítja, hogy a korai felismerési és kizárási rendszert jelenleg csak közvetlen és közvetett irányítás esetén használják; úgy véli, hogy azokat a gazdasági szereplőket, amelyeket közvetlen és közvetett irányítás esetén kockázatosnak tartanak az Unió pénzügyi érdekei szempontjából, megosztott irányítás esetén is kockázatosnak kell tekinteni, és fordítva; felszólít ezért az EDES használatának kötelezővé tételére a megosztott irányítás keretében; továbbá megjegyzi, hogy a korai felismerési és kizárási rendszer nem tesz különbséget nagyobb vállalatok leányvállalatai között; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közöttük különbséget, és a korai felismerésre és kizárásra vonatkozó szabályokban határozza meg, hogy egy multinacionális vagy több társaságból álló vállalat mely egységét jegyezték be korai felismerés vagy kizárás céljából; kéri, hogy az EDES-t kötelezően frissíteni kelljen, amennyiben a végrehajtásban részt vevő szereplők csalást vagy egyéb lényeges tényeket állapítottak meg; úgy véli, hogy a kizárt jogi személyek vagy természetes személyek (tényleges tulajdonosok) a kizárásuk időtartama alatt már ne lehessenek olyan végső címzettek vagy kedvezményezettek, akik az uniós költségvetésből származó kifizetésekben részesülhetnek; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat annak biztosítására, hogy ezeket a szervezeteket vagy természetes személyeket a kizárás időtartamára zárják ki a nemzeti költségvetésből származó hozzájárulásokból is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az adatbázis viszonylag kevés gazdasági szereplőt sorol fel; ezt arra utaló jelnek tekinti, hogy az EDES-t nem hajtják végre megfelelően; kiemeli, hogy 2020-ban az EDES-testület 20 üggyel foglalkozott, és további 28 ügy várt kezelésre; hangsúlyozza, hogy a feladatkörök kiterjesztésével összhangban elegendő forrást kell biztosítani a testület számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kritériumokat, hogy azok kevésbé összetettek legyenek és javuljon a korai felismerési és kizárási rendszer gyakorlatban való alkalmazhatósága;

25.

hangsúlyozza, hogy bár az alapok megfelelő felhasználásának biztosítása érdekében rendkívül fontos tudni, hogy kik az uniós források végső kedvezményezettjei, az uniós források digitális pályázati platformjainak akadálymentessége és egyszerűsége szintén fontos szerepet játszik; emlékeztet arra, hogy a kkv-k megfelelő részvételének biztosítása érdekében a Bizottság elfogadta az „alapértelmezésben digitális” koncepciót és a „gondolkozz először kicsiben” elvet; ebben az értelemben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ezeket az elveket is vegye figyelembe a költségvetési rendelet felülvizsgálata során a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret csomagjának végrehajtása keretében;

A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés

26.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előző többéves pénzügyi keretben az uniós programok mindössze 21,7 %-ánál alkalmaztak a nemekkel kapcsolatos mutatókat; ragaszkodik ahhoz, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése jobban tükröződjön a költségvetés kidolgozásában és végrehajtásában, többek között célzott ösztönzők révén; nemek szerint lebontott adatok módszeres és átfogó gyűjtését kéri minden uniós politikával és programmal összefüggésben a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatás mérése érdekében; elvárja, hogy a Bizottság dolgozzon ki módszertant a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megfelelő kiadásainak programszinten történő mérésére, összhangban az intézményközi megállapodással; felhívja a Bizottságot, hogy a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseibe építse be a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést;

Az éghajlati szempontok és a biológiai sokféleség szempontjainak általános érvényesítése

27.

megismétli az Unió azon elkötelezettségét, hogy a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben és az NGEU keretében rendelkezésre álló források legalább 30 %-át az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások kezelésére kívánja költeni, az intézményközi megállapodásban foglaltak szerint; elvárja, hogy a Bizottság dolgozzon ki megbízható és egyértelmű módszert az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások és azok hatékonysága nyomon követésére, és következetesen alkalmazza azt minden szakpolitikai területen; hangsúlyozza, hogy a költségvetés végrehajtási szabályainak tükrözniük kell ezt a módszertant, hogy lehetővé tegyék az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez felhasznált pénzeszközök hatékony és eredményes nyomon követését mind az éghajlatváltozás mérséklése, mind az ahhoz való alkalmazkodás területén; felhívja a Bizottságot, hogy az intézményközi megállapodással összhangban szerepeltessen az éghajlatváltozás általános érvényesítésére és nyomon követésére vonatkozó megfelelő hivatkozásokat a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseiben annak biztosítása érdekében, hogy az uniós költségvetés reziliens legyen az éghajlatváltozás hatásaival szemben;

28.

hangsúlyozza, hogy pontosan nyomon kell követni a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához és visszafordításához hozzájáruló kiadásokat, a Bizottság által az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együttműködésben kidolgozandó hatékony, átlátható és átfogó módszertan alapján; hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendeletben a költségvetés végrehajtására vonatkozóan megállapított szabályoknak is tükrözniük kell ezt a módszertant;

29.

úgy véli, hogy a költségvetési rendeletnek tükröznie kell a jelentős károkozás elkerülését célzó elv végrehajtását, összhangban a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében közzétett iránymutatással;

A szociális jogok európai pillére

30.

úgy véli, hogy a költségvetési rendeletnek lehetővé kell tennie a szociális jogok európai pillérének megfelelő végrehajtását; úgy véli, hogy az uniós költségvetésből történő kifizetések folyósítása előtt biztosítani kell, hogy a kedvezményezettek betartsák a munkavállalók foglalkoztatási feltételeire, valamint a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó alapvető előírásokat;

Kötelezettségvállalások visszavonása

31.

javasolja, hogy a projektek megvalósításának teljes vagy részleges elmaradása miatt visszavont előirányzatoknak a költségvetési rendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerinti újbóli felhasználását terjesszék ki a kutatáson és az innováción túl is, valamennyi előirányzat belefoglalása céljából; úgy véli, hogy a visszavont előirányzatokat teljes egészükben rendelkezésre kell bocsátani a visszavonásukat követő évben;

Uniós vagyonkezelői alapok

32.

kitart amellett, hogy a költségvetési rendeletet felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament megfelelő szerepet kapjon az új vagyonkezelői alapok létrehozásában, felügyeletében és ellenőrzésében, beleértve az alapító megállapodás kidolgozását és az uniós hozzájárulás igénybevételét, a végrehajtást, a folytatást és az esetleges megszüntetést; megismétli, hogy a Parlamentet legalább megfigyelőként be kell vonni, és nyomon kell tudnia követni egy adott vagyonkezelői alap irányító testületeinek tevékenységét; hangsúlyozza, hogy a bármely vagyonkezelői alap végrehajtásáról szóló részletes és időben történő, mennyiségi és minőségi tájékoztatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a Parlament hatékonyan gyakorolhassa demokratikus felügyeleti és ellenőrzési szerepét; emlékeztet arra, hogy a vagyonkezelői alapok széles körű használata veszélyezteti az uniós költségvetés egységességének elvét;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az uniós vagyonkezelői alapok jó láthatóságot biztosítsanak az Unió számára, és kéri, hogy hívja fel a figyelmet a vagyonkezelői alapok eredményeire és a teljesítményükre a polgárok hatékony tájékoztatásáról és a kommunikációs tevékenységek közötti kapcsolatokról szóló rendelkezések megerősítésével, hasonlóan ahhoz, ahogy ez az európai strukturális és beruházási alapok esetében történt;

Közbeszerzés

34.

megjegyzi, hogy a Bizottság utoljára 2020. januárban frissítette közbeszerzési útmutatóját, ám azt nem hozták nyilvánosságra, és az Európai Parlamenttel sem osztották meg véleményezés céljából; kéri, hogy a Parlamenttel rendszeresen konzultáljanak a jövőbeli felülvizsgálatokról, és tájékoztassák az útmutató alkalmazásáról;

35.

megjegyzi, hogy a „szakmai összeférhetetlenség” jelenlegi meghatározása olyan összeférhetetlenségekre korlátozódik, amelyek befolyásolják a gazdasági szereplők szerződésteljesítési képességét; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon egyértelműbb fogalommeghatározásról, és biztosítsa, hogy a közbeszerzésre vonatkozó végrehajtási szabályai ne tegyék lehetővé, hogy szakpolitikai vonatkozású szolgáltatási szerződéseket olyan vállalkozásoknak ítéljenek oda, amelyek egy anyavállalat vagy egy olyan csoport gazdasági ellenőrzése alatt állnak, amely az EU környezetvédelmi, szociális és a zöld megállapodás szerinti célkitűzéseinek meg nem felelő tevékenységekhez kapcsolódó részesedéssel rendelkezik;

36.

kéri a Bizottságot, hogy módosítsa a költségvetési rendelet 167. cikke (1) bekezdésének c) pontját oly módon, hogy az tartalmazza a „szakmai összeférhetetlenség” fogalommeghatározását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós intézmények enyhítő intézkedéseket hozhassanak olyan ajánlattevők esetében, akik pénzügyi érdekeltséggel rendelkeznek egy szakpolitikai vonatkozású szolgáltatási szerződésben, figyelembe véve az európai ombudsman által a 853/2020/KR. számú közös vizsgálatban a Bizottság azon döntéséről hozott határozatot, hogy szerződést köt a BlackRock Investment Managementtel a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási célkitűzéseknek az uniós banki szabályokba történő beépítéséről szóló tanulmány elkészítéséről; megismétli, hogy a Bizottság szolgáltatásnyújtásra vonatkozó közbeszerzési szerződéseinek általános feltételei szabványos rendelkezéseket tartalmaznak a szakmai összeférhetetlenségről, és a szerződő feleket arra kötelezik, hogy proaktív módon küldjenek értesítést az olyan helyzetekről, amelyek adott esetben összeférhetetlenséget okozhatnának; felhívja a Bizottságot, hogy frissítse és erősítse meg a költségvetési rendeletet a szakmai összeférhetetlenség kezelése, valamint a pályázók által az ilyen összeférhetetlenségről benyújtott önkéntes értesítés pontosságának és teljességének további javítása érdekében, például dolgozzon ki megfelelő szankciókat arra az esetre, ha az önkéntes értesítéseket nem nyújtják be, beleértve a közbeszerzéstől való ideiglenes kizárást súlyos jogsértések esetén;

37.

úgy ítéli meg, hogy minden közbeszerzési eljárásban részt vevő uniós intézménynek világos szabályokat kell közzétennie a honlapján a beszerzésre, a kiadásokra és a nyomon követésre vonatkozóan, valamint közzé kell tennie a megkötött szerződéseket, a lehető legteljesebb körű átláthatóság mellett; megjegyzi, hogy a Bizottság iránymutatást tett közzé a közbeszerzési keretnek a Covid19-válság okozta szükséghelyzetben történő alkalmazásáról; ösztönzi a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és értékelje az ajánlatkérő szervek közbeszerzési kerettel kapcsolatos tapasztalatait e tekintetben, ideértve különösen a keret kkv-kra gyakorolt hatásait, és vegye figyelembe a költségvetési rendeletben levont tanulságokat azáltal, hogy kritériumokat állapít meg azon kivételes/szokatlan körülmények meghatározására, amelyek között ideiglenes/körülhatárolt/szükséges rugalmasság alkalmazható a közbeszerzési szabályok végrehajtása során;

38.

megállapítja, hogy a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálata során figyelembe kell venni az EU önálló stratégiai érdekeit, beleértve a tisztességes versenyt és annak szükségességét, hogy ösztönözzék az uniós munkahelyteremtést az Unió jövőbeli szakpolitikai céljai szempontjából kulcsfontosságú számos iparágban, biztosítva ugyanakkor a tisztességes verseny egyenlő feltételeit; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa nagyratörő odaítélési kritériumok meghatározását, különös tekintettel a projektek uniós hozzáadott értékére és a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” elvére; felszólít olyan biztosítékok közbeszerzési szabályokba való bevezetésére, melyek célja, hogy az eljárást lezáró döntés meghozatala során értékeljék a vállalatok azon tevékenységeit, amelyek ellentétben állnak az Európai Unió szociális és környezetvédelmi céljaival;

39.

megállapítja, hogy a belső piacot torzító külföldi támogatásokról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat foglalkozik a külföldi támogatások egységes piacon kifejtett esetleges torzító hatásaival, és a frissített uniós iparstratégia megvalósításának kulcsfontosságú eleme; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az iparstratégiát a költségvetési rendelet közelgő felülvizsgálata során annak érdekében, hogy tisztességes és versenyképes feltételeket biztosítson az egységes piacon;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

40.

megállapítja, hogy az EP-képviselők jelentős érdeklődést mutatnak a kísérleti projektekre és az előkészítő intézkedésekre vonatkozó javaslatok benyújtása iránt, és hogy a Bizottságnak szigorú kiválasztási eljárást kell alkalmaznia a javaslatok esetében, hogy ne lépje túl a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések számára rendelkezésre álló korlátozott pénzügyi források keretét; úgy véli, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források és a javaslatok elfogadása szempontjából előnyös lehet a kísérleti projektek, az előkészítő intézkedések (első év) és az előkészítő intézkedések (második és harmadik év) három keretösszege közötti rugalmasság fokozása;

Ellenőrzés, kontroll és mentesítés

41.

megjegyzi, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel elfogadott új költségvetési nómenklatúrában pontosításra került a programok és a költségvetési fejezetek közötti megfelelés, és ennek következtében a Bizottság nagyobb mérlegelési jogkörrel bír a programágakon belüli önálló átcsoportosítások tekintetében; úgy véli, hogy biztosítani kell, hogy a költségvetési hatóság megfelelően ellenőrizhesse az átcsoportosításokat;

42.

bírálja a megosztott irányítás hatálya alá tartozó ellenőrzési és kontrolleljárások hosszú időtartamát, beleértve az ebből következő, az ágazati jogszabályokban foglalt kontradiktórius eljárások hosszát is; hangsúlyozza, hogy a hosszadalmas eljárások növelik a bizalmas dokumentumok kiszivárgásának kockázatát; tűrhetetlennek tartja, hogy a Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentre titoktartási követelmények legyenek érvényesek az ellenőrzésre és a kontradiktórius eljárásra vonatkozóan, abban az esetben is, ha közszereplőket érintő jogos közérdekről van szó; elvárja a Bizottságtól, hogy a feltételrendszerről szóló rendelet alapján alkalmazandó ütemtervvel összhangban szigorítsa és rövidítse le a megosztott irányítás hatálya alá tartozó ellenőrzési és kontrolleljárások időtartamát;

43.

emlékeztet arra, hogy a három intézmény elismeri, hogy az ellenőrzésekre és a mentesítési eljárásra vonatkozó hatályos szabályok a címzett bevételekre is vonatkoznak, és kéri, hogy ezt megfelelően tükrözze a költségvetési rendelet;

44.

sajnálatosnak tartja, hogy az ellenőrzési és kontradiktórius eljárások, valamint a pénzügyi korrekciók alkalmazására vonatkozó eljárások jelenleg több évig tartanak; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az ellenőrzési és a pénzügyi korrekciós eljárásokra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon az eljárások időben történő lezárása és a jogosulatlanul kifizetett uniós források gyorsabb visszafizettetése;

45.

megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet 59. cikke a költségvetés rájuk vonatkozó szakaszának végrehajtásához szükséges hatásköröknek „a többi uniós intézményre” való átruházására vonatkozik; üdvözli, hogy az „átruházás” fogalma kiemeli a többi intézmény önállóságát pénzeszközeik kezelése tekintetében; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság ismételten és következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrzést gyakoroljon a többi intézmény végrehajtási tevékenységei felett; javasolja, hogy ezt a kérdést a költségvetési rendelet 260. cikkének módosításával kezeljék, és a Parlamentet tegyék kifejezetten felelőssé azért, hogy a mentesítési eljárás során ellenőrizze, hogy a többi intézmény hogyan hajtja végre a költségvetést;

46.

szükségesnek tartja a költségvetési rendelet 2. cikke 67. pontjának olyan formában történő módosítását, hogy az Európai Ügyészség „uniós intézményként” szerepeljen benne;

47.

megállapítja, hogy a költségvetési rendelet 262. cikke szerint a költségvetési rendelet 70. és 71. cikkében említett uniós intézményeknek és uniós szerveknek jelentést kell tenniük a mentesítésről szóló határozat nyomán hozott intézkedésekről; úgy véli, hogy e követelmény szempontjából előnyös lenne, ha észszerű határidőt szabnának meg a megtett intézkedésekről szóló jelentéstételre; felhívja a Bizottságot, hogy a mentesítési eljárás során vizsgált évet követő év szeptember 30-át foglalja bele határidőként a költségvetési rendelet 262. cikkébe;

48.

megjegyzi, hogy a Bizottság rendszeresen értékeli a tagállami hatóságok irányítási és ellenőrzési rendszereit az ágazatspecifikus szabályoknak megfelelően; úgy véli, hogy az egyik tagállamban feltárt hiányosságok nem érvényesek automatikusan más tagállamokra is, és hogy a korrekciós intézkedéseknek – akár a jogi követelmények, akár a végrehajtási iránymutatások kiigazítása révén – arányosnak kell lenniük, és azokat ahhoz a tagállamhoz kell igazítani, amelyre a megállapítások vonatkoznak;

49.

úgy véli, hogy az uniós értékeléseknek szigorúan meg kell felelniük az uniós normáknak; úgy véli, hogy amennyiben léteznek szigorúbb nemzeti szabályok, azok alkalmazása nem történhet a kedvezményezett kárára; úgy véli, hogy a költségvetési rendeletnek az értékelések átvételéről szóló 126. cikkét módosítani kell, hogy tükrözze ezt az elvet;

50.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az egyszerűsített költségelszámolási módszerekben rejlő lehetőségeket; úgy véli, hogy az ellenőrzéseknek az egyszerűsített költségelszámolási módszerek számításainak előzetes ellenőrzésére kell összpontosítaniuk, míg az utólagos ellenőrzéseket – a csalás gyanújának eseteit kivéve – a számítási rendszer javítására kell használni;

51.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet 93. cikke szerinti, a személyzet valamely tagjának tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó kötelezettség túl általános, és inkább a súlyos gondatlanságra kellene összpontosítania;

Mezőgazdaság

52.

úgy véli, hogy továbbra is lehetővé kell tenni az eltérést attól a szabálytól, amely szerint az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap kiadásait a Bizottság által a tagállamoknak az adott év december 31-ig teljesített visszafizetések alapján kell elszámolni a pénzügyi évre; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a költségvetési rendelet kiigazítását annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályok a szükséges változtatásokat követően is alkalmazandók legyenek, még akkor is, ha az alap már nem tartozik teljes mértékben a közös rendelkezésekről szóló rendelet (13) hatálya alá;

o o

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

(2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.

(3) HL L 424., 2020.12.15., 1. o.

(4) HL L 433. I, 2020.12.22., 23. o.

(5) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.

(6) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(7) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

(8) HL C 444. I, 2020.12.22., 6. o.

(9) HL C 445., 2021.10.29., 15. o.

(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0103.

(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0287.

(12) HL C 121., 2021.4.9., 1. o.

(13) HL L 231., 2021.6.30., 159. o.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/47

P9_TA(2021)0470

Európai gyógyszerstratégia

Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása az európai gyógyszerstratégiáról (2021/2013(INI))

(2022/C 224/05)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ versenyszabályozásról szóló 101. és 102. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) az uniós polgárok egészségvédelemhez való jogáról szóló 35. cikkére,

—	tekintettel a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló, 2017. március 2-i európai parlamenti állásfoglalásra (1),

—	tekintettel az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervről szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a Covid19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására (4), amely a ritka és elhanyagolt betegségekre vonatkozó uniós cselekvési terv kidolgozására szólít fel,

—	tekintettel „A gyógyszerhiányról – hogyan kezeljük az egyre növekvő problémát?” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítésről szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodásról (TRIPS-megállapodás) és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozatra, valamint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Általános Tanácsának a dohai nyilatkozat 6. pontjának végrehajtásáról szóló, 2003. augusztus 30-i határozatára,

—	tekintettel a 72. Egészségügyi Világközgyűlés 2019. májusi állásfoglalására a gyógyszerek, vakcinák és más egészségügyi termékek piacai átláthatóságának javításáról,

—	tekintettel a ritka betegségek gyógyszereiről szóló, 1999. december 16-i 141/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—	tekintettel az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—	tekintettel az Európai Parlament és a Tanács gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről szóló, 2006. december 12-i 1901/2006/EK rendeletére (10),

—	tekintettel a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló, 2010. szeptember 22-i 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—	tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 536/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—	tekintettel a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló 469/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/933 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (13),

—	tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program (az „EU az egészségért program”) létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/522 európai parlamenti és a tanácsi rendeletre (14),

—	tekintettel a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (15),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—	tekintettel az „Új európai iparstratégia” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0102),

—	tekintettel „Az európai egészségügyi unió kiépítése: az EU határokon át terjedő egészségügyi veszélyekkel szembeni rezilienciájának megerősítése” című, 2020. november 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0724) és az azt kísérő jogalkotási javaslatokra (16),

—	tekintettel az európai gyógyszerstratégiáról szóló, 2020. november 25-i bizottsági közleményre (COM(2020)0761),

—	tekintettel a Covid19-oltóanyagokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2020. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2020)0245),

—	tekintettel az európai rákellenes tervről szóló, 2021. február 3-i bizottsági közleményre (COM(2021)0044),

—	tekintettel a Bizottság 2021. február 5-i, az ionizáló sugárzás orvosi alkalmazásaira vonatkozó stratégiai menetrendre (SAMIRA) vonatkozó cselekvési tervére, amely támogatja az európai rákellenes tervet,

—	tekintettel „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közleményre (COM(2021)0350),

—	tekintettel a Covid19-világjárványból levont korai tanulságokról szóló, 2021. június 15-i bizottsági közleményre (COM(2021)0380),

—	tekintettel „Az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság (HERA) bevezetése – a következő lépés az európai egészségügyi unió megvalósítása felé” című, 2021. szeptember 16-i bizottsági közleményre (COM(2021)0576),

—	tekintettel az egészségügyi technológiaértékelésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. január 31-i javaslatra (COM(2018)0051) és az EUNetHTA közös fellépések munkájára,

—	tekintettel a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerekről szóló, 2006. december 12-i 1901/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a ritka betegségek gyógyszereiről szóló, 1999. december 16-i 141/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet közös értékelésére (SWD(2020)0163),

—	tekintettel a betegek érdekeit szolgáló innovációról szóló, 2014. december 1-jei tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2016. június 17-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Covid19 egészségügyi tanulságairól szóló, 2020. december 18-i tanácsi következtetésekre (17),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0317/2021),

mivel az egészség alapvető fontosságú az európaiak jólléte szempontjából, és az egészségügyi ellátáshoz való méltányos hozzáférés az EU és a tagállamok egészségpolitikáinak egyik sarokköve; mivel a Charta elismeri az emberek egészséghez, magas életminőséghez és orvosi kezeléshez fűződő alapvető jogát; mivel a népegészségügyi rendszerek alapvető fontosságúak az egészségügyi ellátáshoz, valamint a biztonságos, hatékony és megfizethető gyógyszerekhez való méltányos hozzáférés biztosítása szempontjából; mivel annak biztosítása, hogy a betegek hozzájussanak az alapvető gyógyszerekhez, az Európai Unió és az Egészségügyi Világszervezet egyik fő célkitűzése, és egyben az ENSZ 3. fenntartható fejlődési célkitűzése is;

B.	mivel a portói nyilatkozat által is megerősített szociális jogok európai pillére 20 alapelvének egyike kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy kellő időben nyújtott és megfizethető – megelőzési, illetve gyógyítási célú – egészségügyi ellátásban részesüljön;

mivel minden egészségügyi politika középpontjában a betegeknek kell állniuk, és be kell vonni őket a gyógyszerekre vonatkozó szabályozás teljes folyamatába; mivel a hozzáférés terén egyenlőtlenségek vannak a tagállamok között és a tagállamokon belül, és különös figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett helyzetben lévő, különleges egészségügyi kockázatokkal küzdő emberekre, beleértve a nőket – különös tekintettel a várandós nőkre –, a gyermekeket, az időseket, a fogyatékossággal élő személyeket, a krónikus betegségekben és társbetegségekben szenvedő betegeket, az intenzív osztályokon fekvő betegeket és a tartósan gyógyszeres kezelés alatt álló személyeket;

mivel a krónikus betegségek növekvő terhe és az idősödő népesség egészségügyi igényei, valamint a gyógyszerek magas és emelkedő árai, valamint az ellátás társadalmi költségeinek növekedése költségvetési és megfizethetőségi korlátokat és komoly veszélyeket jelentenek az európai egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára nézve; mivel a magas színvonalú egészségügyi szolgáltatások nyújtásához elengedhetetlen a krónikus és egyéb tartós betegségek integrált ellátási modelljeinek elfogadása, amelyet az egészségügyi ellátás személyközpontú és multidiszciplináris megközelítése támaszt alá;

E.	mivel egy versenyképes, megbízható, innovatív és reziliens európai kutatásalapú gyógyszeripar jobban reagál a betegek igényeire, valamint a népegészségügy, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a kereskedelem, valamint a tudományos és technológiai fejlődés stratégiai érdekeire;

F.	mivel az új európai gyógyszerstratégiát új lehetőségként kell üdvözölni;

mivel az uniós gyógyszergyártók 2019-ben jelentős mértékben, több mint 37 milliárd EUR-val járultak hozzá a kutatási beruházásokhoz; mivel az ágazat 800 000 közvetlen munkahelyet és 109,4 milliárd EUR kereskedelmi többletet biztosít; mivel az ágazat közvetve – az értéklánc elején (upstream) és végén (downstream) – körülbelül háromszor annyi munkahelyet teremt, mint közvetlenül; sajnálatos, hogy nem állnak rendelkezésre összesített adatok az uniós gyógyszeripari ágazat közfinanszírozásának teljes összegéről;

mivel az egyes tagállamokban különbségek vannak az egészségügyi ellátórendszerek, a nemzeti szabályozás, az uniós jogszabályok végrehajtása, az árképzés és az engedélyezési eljárások terén; mivel ezek a különbségek a tagállamok egészségügyi hatásköreiből adódnak; mivel a különbségek széttöredezettséghez és kiszámíthatatlan körülményekhez vezethetnek a gyógyszeripari ágazat azon szereplői számára, akik saját országukon kívül tevékenykednek; mivel fontos felismerni, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködésre van szükség ahhoz, hogy ambiciózus végrehajtási menetrendeket határozzanak meg, világos határidőkkel és az európai gyógyszerstratégiából eredő konkrét intézkedések végrehajtásához szükséges hosszú távú finanszírozással;

mivel a gyógyszerfogyasztás összességében továbbra is növekszik mind globálisan, mind az EU-ban; mivel a gyógyszerek egy részét nem megfelelően írják fel, adják ki, értékesítik vagy alkalmazzák; mivel az ilyen helytelen gyógyszerhasználat értékes erőforrások pazarlását jelenti, valamint egészségügyi és környezeti veszélyekhez vezethet;

mivel az EU-ban forgalmazott kész gyógyszerek 40 %-a nem uniós országokból származik, míg a gyógyszerhatóanyagok 60–80 %-át Kínában és Indiában állítják elő; mivel a gyógyszerek, vakcinák és orvostechnikai eszközök alapvető összetevői gyártása egy részének áthelyezése közvetlen következményekkel jár a betegek kezelésének nyomon követésére;

K.	mivel a gyártás harmadik országokba történő áthelyezését általában a gyártási költségek csökkentésére irányuló törekvés motiválja; mivel ezek a megtakarítások főként a lazább környezetvédelmi, biztonsági és munkajogi előírásoknak köszönhetők;

L.	mivel a stratégia elismeri, hogy a generikus és biohasonló gyógyszerek kulcsszerepet játszanak a betegek méltányos hozzáférésének hatalmas mértékű növelésében és az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságában, és hogy a kizárólagosság lejártát követően nem szabad késleltetni a piacra lépésüket;

M.	mivel a biohasonló gyógyszerek a gyógyszerekhez való hozzáférésen kívül egyéb lehetőségeket is teremtenek, ilyen például az előnyök megosztása az egészségügyi ellátásban, ezáltal pedig a jobb egészség és a megfelelőbb szolgáltatások biztosítása a betegek számára;

mivel a gyógyszeripar számos innovációja nem igazán nyújt áttörő javulást a betegek számára, hanem vagy úgynevezett „me-too” gyógyszerek, amelyek csak egy másik anyagot alkalmaznak ugyanarra a terápiás célra, de nem nyújtanak jelentős előnyöket, vagy csak kisebb javulást kínálnak jelentősen magasabb költséggel; mivel a betegek számára előnyös lenne, ha az európai gyógyszeripar keretrendszere jobban ösztönözné a valódi áttörést jelentő innovációkat;

mivel meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a gyógyszerek beszivárognak a környezetbe, különösen a talajba és a vízbe; mivel jelenlétük káros hatással lehet a vadon élő állatokra, például halakra, madarakra és rovarokra, és ennek következtében széles körű hatást gyakorolhatnak az egyes ökoszisztémák stabilitására; mivel ezek a gyógyszerek kisebb koncentrációban az ivóvízben is megjelennek; mivel az európai zöld megállapodásnak elő kell segítenie az élénk, dinamikus, fenntartható és tiszta uniós gyógyszeripar fejlődését;

P.	mivel a gyógyszerek teljes életciklusa során fellépésre van szükség az erőforrás-felhasználás, a kibocsátások, valamint a környezetbe kerülő gyógyszerhulladék és -maradványok mennyiségének csökkentése érdekében;

mivel a Covid19 nagy hatással volt az emberek fizikai és mentális egészségére és a gazdaságra; mivel rávilágított mind az EU erősségeire, mind gyenge pontjaira; mivel nemzeti egészségügyi rendszereink határokon átnyúló fenyegetésekkel szembeni ellenálló képességének megerősítése érdekében nagyobb európai integrációra, valamint a járványügyi és egészségügyi adatok nagyobb uniós szintű megosztására van szükség; mivel az Európai Egészségügyi Uniónak hozzá kell járulnia az egészségügy területén a tagállamok és az érintett érdekelt felek közötti szorosabb együttműködéshez, koordinációhoz és tudásmegosztáshoz, és elő kell mozdítania azt, és növelnie kell az Unió határokon átnyúló egészségügyi veszélyek elleni küzdelemre való képességét;

mivel a Covid19 világjárvány következtében a globális ellátási lánc megszakadása rávilágított az EU harmadik országoktól való függőségére az egészségügyi ágazatban; mivel a gyógyszerhiány kiváltó okainak megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megfelelő európai választ lehessen adni erre a régóta fennálló kihívásra, és kezelni lehessen azt; mivel az EU nyílt stratégiai autonómiáját és az ellátás biztonságát az alapvető gyógyszerek és gyógyszerkészítmények ellátási láncainak diverzifikálásával kell biztosítani, beleértve az európai gyártási helyszíneket, valamint olyan közbeszerzési szabályok alkalmazásával, amelyek nem az árat tekintik kizárólagos kritériumnak;

mivel a Covid19-világjárvány idején a nemzeti szinten összehangolatlan intézkedések, mint például a felhalmozás és a rendkívüli készletezés, aláásták a méltányos ellátást minden piacon; mivel ebből a tapasztalatból le kell vonni a tanulságokat annak érdekében, hogy a jövőbeli válsághelyzetekben ne fordulhasson elő újra;

mivel a Covid19 tapasztalatai megmutatták az európai gyógyszeripar és a gyártók rezilienciáját is, és azt, hogy készenléti tervekkel rendelkeznek, hogy elkerüljék a kritikus termékek esetében a nagyobb fennakadásokat; mivel ez a kétoldalú párbeszédnek és a kialakított kétirányú kommunikációnak, a kereslet láthatóságának és a kormányok/szabályozók és a szereplők közötti szoros együttműködésnek is köszönhető, és ezt a gyakorlatot rendszeresen fenn kell tartani és folytatni kell;

mivel ahhoz, hogy a gyógyszerstratégia teljes mértékben hatékony legyen, szükséges, hogy beépítse a Covid19-válság tanulságait, és figyelembe vegye a lejárt szabadalmú gyógyszereket gyártó gyógyszeripar Covid19-világjárvány során tanúsított ellenálló képességét, hogy a meglévő európai gyártási kapacitásra építhessen;

mivel a világjárvány nyilvánvalóvá tette a globális gyógyszergyártás és- ellátás terén már korábban is fennálló olyan problémákat, mint a legkevésbé fejlett és a közepes jövedelmű országok korlátozott oltóanyaggyártási kapacitása, az alapvető gyógyszerek hiánya és az ellátási lánc egyenlőtlen működése; mivel az uniós oltóanyag-stratégia sikeresnek bizonyul az oltóanyagok valamennyi uniós polgár számára történő eljuttatásában; mivel az oltóanyagok exportja, valamint a COVAX létrehozása és finanszírozása révén az EU a globális oltóanyag-ellátás élvonalába került; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni az alacsony és közepes jövedelmű országok lakosságának teljes körű vakcinázása érdekében;

W.	mivel a VACCELERATE-hez hasonló innovatív K+F projektek a világjárvány idején értékesnek bizonyultak, és hosszú távon fenntarthatóvá kell őket tenni;

mivel a gén- és sejtterápiák, a személyre szabott orvoslás, a nanotechnológia, az új generációs vakcinák, az e-egészségügy és a „1+ millió genom” kezdeményezés előnyökkel járhat valamennyi betegség megelőzése, diagnózisa és kezelése terén, feltéve, hogy ezek hatékonyak, biztonságosak, megfizethetők és hozzáférhetők minden rászoruló beteg számára;

mivel az „Egy az egészség” koncepció szellemében a gyógyszerstratégia a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök teljes életciklusára kiterjed, beleértve a kiindulási anyagok gyűjtését és előállítását, a kutatást, a tesztelést, a gyártást, az engedélyezést, a forgalomba hozatalt megelőző és az azt követő farmakovigilanciát, a fogyasztást és az ártalmatlanítást, és hozzájárul az európai zöld megállapodás, az európai rákellenes terv, a digitális transzformáció, a körforgásos gazdaság és az ipari stratégia célkitűzéseinek megvalósításához, valamint a klímasemlegességhez;

mivel az Unió gyógyszeripari fejlesztésben betöltött vezető szerepének biztosítása érdekében a stratégiának az európai gyógyszerkutatás innovációs potenciáljának megerősítésére, a betegek szükségleteinek kielégítésére, valamint az uniós ipari stratégiával, a kis- és középvállalkozásokra (kkv-kra) vonatkozó stratégiával és az európai egészségügyi adattérrel való kapcsolat elismerésére és megerősítésére kell összpontosítania;

A betegek minden egészségügyi politika középpontjába helyezése

emlékeztet arra, hogy az egészségügyi ellátás az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített emberi jog; sajnálatát fejezi ki a tagállamok között és a tagállamokon belüli különböző régiók között a magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokhoz – többek között a gyógyszerekhez – való hozzáférés terén tapasztalható különbségek miatt; nemzeti és európai uniós szintű intézkedésekre – többek között adott esetben jogalkotási intézkedésekre – szólít fel e különbségek kezelése céljából és a betegek alapvető és innovatív gyógyszerekhez való egyetemes, megfizethető, hatékony, biztonságos és időben történő hozzáférésre vonatkozó jogának garantálása érdekében;

rámutat, hogy mivel az Unió felelős a gyógyszerészeti jogszabályokért és a különböző népegészségügyi politikák kiegészítéséért, arra kell törekednie, hogy összehangolja a nemzeti intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi uniós polgár és lakos számára biztosítsák a megfizethető és magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

hangsúlyozza, hogy geostratégiai szempontból elengedhetetlen, hogy az Unió visszanyerje függetlenségét az egészségügyi ellátás tekintetében, és diverzifikált ellátási láncra van szüksége a gyógyszerek, orvosi berendezések, orvostechnikai eszközök, hatóanyagok, diagnosztikai eszközök és vakcinák gyors, megfizethető és hatékony rendelkezésre állásának biztosítása, valamint ezek hiányának megelőzése érdekében, elsőbbséget biztosítva ezáltal a betegek érdekeinek és biztonságának;

hangsúlyozza, hogy a Covid19 korábban soha nem látott kihívások elé állította az egészségügyi rendszereket és fenntarthatóságukat, továbbá drámai hatást gyakorolt a nem covidos betegekre is, többek között a krónikus betegségekben szenvedőkre, valamint a kezelésekhez és az ellátáshoz való hozzáférési lehetőségükre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék és kezeljék a járvány nem covidos betegekre és az egészségügyi ellátórendszerek rezilienciájára gyakorolt hatását, és működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen beteg se maradjon le, valamint hogy a folyamatos ellátás veszélyhelyzetekben is biztosított legyen;

hangsúlyozza, hogy a kutatásba történő állami beruházásoknak a népegészségügy megerősítésére és a kielégítetlen egészségügyi szükségletek kezelésére kell irányulniuk, különösen a magánszektor által le nem fedett területeken, amelyeket a szabályozók, a tudományos körök, az egészségügyi szakemberek, a betegek és a fizető szereplők bevonásával határoztak meg a K+F korai szakaszában, annak biztosítása érdekében, hogy a kutatási prioritások megfeleljenek a társadalmi igényeknek; rámutat arra, hogy a betegek érdemi bevonásának és a velük folytatott párbeszédnek a beépítése a gyógyszerek és egyéb terápiák teljes életciklusa során elengedhetetlen követelmény a nagy értékű innováció és a gyógyszerstratégia általános sikerének eléréséhez, amihez a stratégia végrehajtása során a fogyasztók és a betegek képviselőivel is megfelelő konzultációra van szükség;

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) koordinálásával kezdje meg a kielégítetlen egészségügyi szükségletek meghatározásának folyamatát, hogy olyan közösen elfogadott fogalommeghatározás szülessen, amely segítené a kutatási szükségletek jobb orientálását, és megakadályozná, hogy különböző fogalommeghatározásokat alkalmazzanak a kielégítetlen egészségügyi szükségletekre, ami már korai szakaszban túl magas árakhoz vezet a gyógyszerek forgalmazása során;

felhívja a Bizottságot, hogy mozgósítsa és hangolja össze a gyógyszer-, ipar- és digitális stratégiákat, a megújított uniós kereskedelmi politikát és más vonatkozó politikákat az európai versenyképesség előmozdítása és annak biztosítása érdekében, hogy az EU képes legyen versenyezni a számára kihívást jelentő régiókkal;

hangsúlyozza, hogy az innovatív diagnosztika kutatásába és fejlesztésébe történő beruházás, valamint a biztonságos, megfizethető, hatékony és jó minőségű gyógyszerekhez és kezelésekhez való hozzáférés elengedhetetlen a betegségek megelőzése, diagnózisa és kezelése, valamint a betegek életminősége terén történő előrelépéshez;

emlékeztet arra, hogy az állami és a magánberuházásokat össze kell hangolni a szükséges szabályozási és jogalkotási intézkedésekkel annak érdekében, hogy kielégítsék a betegek, többek között a ritka és krónikus betegségekben, ritka felnőttkori és gyermekkori rákban, valamint neurodegeneratív betegségekben szenvedő betegek terápiás szükségleteit, és kezeljék az antimikrobiális rezisztenciát;

10.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy értékelje és felülvizsgálja a meglévő ösztönzési keretrendszert; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a versenyt a szabályozási keret kiigazításával és a lejárt szabadalmú, a ritka betegségeknél alkalmazott és gyermekgyógyászati gyógyszerekre irányuló beruházások előmozdításával, többek között az onkológia, a gyermekkori rák és a neurológiai betegségek terén;

Gyógyszerek és antimikrobiális rezisztencia

11.

kiemeli, hogy az antimikrobiális rezisztencia súlyos és folyamatosan növekvő kockázatot jelent a népegészségügyre, a környezetre, az élelmiszertermelésre és a gazdasági növekedésre nézve; elismeri a fertőzések vakcinákkal történő megelőzését célzó népegészségügyi kampányok értékét;

12.

úgy véli, hogy az antimikrobiális rezisztencia komoly népegészségügyi veszélyt jelent; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozzanak olyan projekteket, amelyek célja a diagnosztika javítása és új antibiotikumok kifejlesztése, valamint az antibiotikumok körültekintő alkalmazására vonatkozó protokoll és az egészségügyi szakembereket célzó figyelemfelhívó kampány kidolgozása a betegek tényleges szükségletein alapuló célzottabb kezelés ösztönzése érdekében;

13.

támogatja az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés folytatását, és arra kéri az Európai Beruházási Bankot, hogy vállaljon aktívabb szerepet az innovatív kezdeményezések finanszírozásában az antimikrobiális rezisztencia területén; hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani az antimikrobiális rezisztenciára és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó közös cselekvési tervet; megjegyzi, hogy lehetővé kell tenni az új antibiotikumokhoz való hozzáférést, azonban biztosítani kell a régi antibiotikumokhoz való hozzáférést is;

14.

elengedhetetlennek tartja az antimikrobiális szerekre vonatkozó közös uniós terápiás útmutató bevezetését, amely uniós szinten nyomon követhető célokat határoz meg az antimikrobiális szerek használatának csökkentésére vonatkozóan, valamint azt, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kommunikációs kampányokat uniós szinten egységes ütemterv révén koordinálják az antimikrobiális rezisztenciával, a rezisztens változatokkal és azok következményeivel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében;

15.

hangsúlyozza, hogy az „Egy az egészség” koncepciónak kell vezérelnie az antimikrobiális szerek használatának csökkentését és optimalizálását, valamint az új gyógyszerek, többek között antimikrobiális szerek kifejlesztését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos meglévő jogszabályi keretet, és adott esetben terjesszenek elő javaslatot annak felülvizsgálatára;

Gyógyszerkutatás

16.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és adott esetben vizsgálja felül a kielégítetlen diagnosztikai és terápiás szükségletek kielégítését szolgáló új gyógyszerek kutatására és fejlesztésére irányuló ösztönzők rendszerét, elsőbbséget biztosítva a közérdeknek és a betegek biztonságának a rák – többek között a gyermekkori rák – elleni küzdelemre, különösen a gyermekeknél korábban nem alkalmazott gyermekgyógyászati rákellenes gyógyszerek ösztönzésére, a ritka betegségek, a neurodegeneratív és a mentális betegségek, valamint az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló, a gyógyszeripar által támogatott projektek értékelésekor, azzal a céllal, hogy több terápiás lehetőséget találjanak, és kielégítsék a betegek és az egészségügyi rendszerek szükségleteit;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az e betegségek elleni küzdelemre irányuló nemzeti tervek végrehajtásának irányítására és rendszeres értékelésére szolgáló uniós keret létrehozását, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kielégítetlen egészségügyi szükségletekre összpontosító kutatás-fejlesztést; hangsúlyozza, hogy egy kizárólag kutatási ösztönzőkön alapuló rendszer nem teszi lehetővé a ritka betegségek elleni küzdelemhez szükséges célkitűzések elérését;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson állami kutatási finanszírozást olyan újrapozicionált, indikáción túli és lejárt szabadalmú gyógyszerek alkalmazásának vizsgálatához, amelyek biztonságosan és hatékonyan alkalmazhatók a betegeknél; hangsúlyozza, hogy az államilag finanszírozott kutatásból származó gyógyszereknek tisztességes és megfizethető áron az egész Unióban egyformán hozzáférhetőknek kell lenniük, és hogy adott esetben a forgalombahozatali engedély jogosultja fontolóra veheti e termékek önkéntes, nem kizárólagos engedélyezését; hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozást olyan projektekre kell irányítani, ahol a kutatásra a legnagyobb szükség van;

19.

hangsúlyozza a folyamatos innováció fontosságát – a lejárt szabadalmú gyógyszerek szegmensében is – a betegek kielégítetlen szükségleteinek kezelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki a célnak megfelelő szabályozási keretet, amely lehetővé teszi hozzáadott értékkel bíró gyógyszerek kifejlesztését, valamint megfelelő ösztönzőkkel ismeri el a megfizethető innováció ezen kategóriájának az egészségügyi ellátórendszerek szempontjából jelentkező értékét;

20.

üdvözli a lejárt szabadalmú gyógyszerek új javallataira és a lehetséges szabályozási intézkedések alapjaira vonatkozó keretrendelkezések tesztelését célzó kísérleti projekt elindítására irányuló kezdeményezést; hangsúlyozza e tekintetben az ipar és a tudományos élet hozzájárulásának szükségességét és fontosságát, valamint bevonásuk jelentőségét;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy –a tagállamokkal párbeszédet folytatva – dolgozzon ki egy olyan gyógyszerészeti jogszabályi keretet és visszatérítési rendszert, amely előnyben részesíti a betegek számára érdemi innovációkat, és kevésbé ösztönzi a „me too” gyógyszereket, amelyeknek nincs hozzáadott értékük, vagy a nagyon drága, a betegek számára csak csekély javulást hozó gyógyszereket;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 141/2000/EK rendeletet és az 1901/2006/EK rendeletet; felszólít a finanszírozás és a köz- és magánszféra közötti partnerségi projektek hatékonyságának értékelésére, különös tekintettel a helyi egészségügyi hatóságok, az egyetemek és az ipar közötti kapcsolatok javítására; elismeri, hogy hogy további javításokra van szükség az e rendeletek által lefedni kívánt betegek szükségleteinek kezelése érdekében, és felhívja a Bizottságot, hogy a szabályozási eljárások észszerűsítése, egyszerűsítése és kiigazítása érdekében tegyen lehetővé olyan intézkedéseket, amelyek fontos, rossz ellátottságú területeket céloznak meg;

23.

kiemeli, hogy a népegészségügyi hatóságok által jóváhagyott, tudományosan elismert integratív gyógyászat számos betegség, például a rák párhuzamos hatásai és kezelése tekintetében hasznos lehet a betegek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy holisztikus, integratív és betegközpontú megközelítést dolgozzanak ki, és adott esetben ösztönözzék e terápiák kiegészítő alkalmazását egészségügyi szakemberek felügyelete mellett;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy támogasson olyan további kutatásokat, amelyek alulreprezentált népességcsoportokra, például az idősekre, a gyermekekre, a nőkre és a társbetegségekkel élő, többek között elsődleges betegségként – egyes esetekben más nem fertőző betegségeknek kaput nyitó krónikus betegségként fennálló – elhízásban szenvedő betegekre irányul; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kutatás, a diagnózis, a kezelés, valamint a gyógyszerek és terápiák hatása kapcsán figyelembe kell venni a nemek közötti különbséget, mivel a nők egész életük során továbbra is alulreprezentáltak az orvosbiológiai és egészségügyi kutatásokban és adatokban; hangsúlyozza, hogy következésképpen a nők és az idősek esetében is gyengébb a bizonyítékalap, ami ahhoz vezet, hogy számos betegséget – például szív- és érrendszeri betegségeket – sokszor nem diagnosztizálnak a nőknél;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy építsen az európai rákellenes terv munkájára, és biztosítsa, hogy Európa az orvostudomány új, innovatív területein a K+F világszintű kiválósági központjává váljon; hangsúlyozza, hogy a legmodernebb technológiák, mint például a nanogyógyászat, megoldást kínálnak a jelenlegi kezelési kihívásokra olyan területeken, mint a rák és a szív- és érrendszeri betegségek; kiemeli, hogy ezeket az innovatív gyógyászati területeket a nanogyógyászat központosított jóváhagyási keretrendszerével kell engedélyezni;

26.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az orvosbiológiai kutatás és fejlesztés uniós finanszírozása a beruházások teljes átláthatóságától és nyomon követhetőségétől, az ellátás valamennyi tagállamban való biztosításától, valamint a betegek számára a legjobb eredményektől függjön, többek között a gyártott gyógyszerek hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében;

27.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek kutatását, előállítását és felhasználását olyan etikai elveknek kell vezérelniük, amelyek garantálják az emberi élet és méltóság, valamint a személyi sérthetetlenség tiszteletben tartását;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fájdalomcsillapító gyógyszerek kutatásának fejlesztését;

29.

üdvözli, hogy a Bizottság 2021. február 5-én közzétette a SAMIRA cselekvési tervet; felhívja a Bizottságot, hogy a gyógyszerészeti jogszabályok felülvizsgálata keretében olyan szabályozási keretet hozzon létre, amely a radiológiai és nukleáris technológiák nem csupán diagnosztikai, hanem gyógyászati célú alkalmazásához is megfelelő;

30.

kéri, hogy indítsanak el egy közös európai érdeket szolgáló fontos projektet a gyógyszeripari ágazatban, amelyhez előzetesen meg kell határozni a megcélzott betegségeket vagy technológiákat;

31.

rámutat, hogy a gyógyszerkutatási projektek finanszírozásához több európai program is igénybe vehető, például a Horizont Európa, az InvestEU, „az EU az egészségért” program, a kohéziós politika, illetve a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazására összpontosító projektek esetében a Digitális Európa program;

32.

felszólít arra, hogy az EU gyógyszerstratégiája biztosítson mélyebb és nagyobb figyelmet a nemhez kötött gyógyszerek valamennyi aspektusára; hangsúlyozza, hogy a nemhez kötött gyógyszerek kutatásának és fejlesztésének támogatása érdekében a gyógyszerek kutatásakor figyelembe kell venni a társadalom sokféleségét és a fiziológiával kapcsolatos nemspecifikus kérdéseket, és biztosítani kell, hogy ezeket a kérdéseket a forgalomba hozatali engedély megadásakor figyelembe vegyék;

A gyógyszerek árképzése és költségei

33.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a párbeszédet a tagállamokkal és az összes érdekelt féllel a Európában előállított gyógyszerek előmozdítása érdekében a gyártás és az ellátás rezilienciájának megerősítése, a nemzeti árképzés további kritériumainak értékelése révén, a betegek számára többletköltségek nélkül és az egészségügyi rendszer fenntarthatóságának sérelme nélkül; hangsúlyozza, hogy ezeknek a kritériumoknak magukban kell foglalniuk a magas szintű környezetvédelmi gyártási normákat, az ellátási lánc szilárd irányítását, valamint az innovációba és a kutatásba való beruházást;

34.

javasolja továbbá, hogy a Bizottság és a tagállamok biztosítsák, hogy az árképzés tükrözze azt, hogy használtak-e bármilyen típusú állami finanszírozást az innováció, a gyártás és a kutatás támogatására, a gyógyszer terápiás hasznának értékét, függetlenül attól, hogy a szóban forgó gyógyszer generikus vagy biohasonló-e, valamint a lakosság elsődleges és szélesebb körű szükségleteit is;

35.

hangsúlyozza, hogy az ilyen párbeszédnek még inkább ösztönöznie kell az ártárgyalások és adott esetben a közös közbeszerzés terén folytatott együttműködést; emlékeztet arra, hogy a nemzeti árképzésnek olyan tényezők átláthatóságán kell alapulnia, mint az állami és magánkutatás, a fejlesztési költségek és a hozzáadott terápiás érték; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a tagállamok közötti információcserét a gyógyszerek nettó árairól az európai integrált árinformációs adatbázis (EURIPID) együttműködés által;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a tagállamok által társfinanszírozott európai alap létrehozásának lehetőségét a ritka betegségek gyógyszereiről és egyéb új, személyre szabott gyógyszerekről szóló tárgyalások és azok beszerzése céljából, hogy a különböző tagállamokból származó betegek számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak a hatékony terápiákhoz és kezelésekhez, és hogy megakadályozzák, hogy az egyes egészségügyi egységeknek túlzott költségeket kelljen viselniük a ritka betegségek kezelése során;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal olyan intézkedések bevezetése érdekében, amelyek növelik az átláthatóságot a gyógyszerek kutatása, fejlesztése és gyártása terén; az árak tekintetében nagyobb átláthatóságot kér, és arra kéri a tagállamokat, hogy továbbra is osszák meg önkéntes alapon az árképzéssel kapcsolatos bevált gyakorlataikat; hangsúlyozza, hogy az árképzésnek továbbra is nemzeti hatáskörnek kell maradnia, figyelembe véve az Unión belüli sokszínűséget;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként vizsgálja felül az ösztönzőrendszert, növelje az árak átláthatóságát, emelje ki a megfizethetőséget és a betegek gyógyszerekhez való hozzáférését korlátozó tényezőket; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy foglalkozzon a gyógyszerhiány kiváltó okaival, és javasoljon olyan fenntartható megoldásokat, amelyek előmozdítják a szabadalmon belüli és a szabadalmon kívüli versenyt, valamint a generikus és biohasonló gyógyszerek időben történő piacra lépését;

39.

hangsúlyozza, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt egyrészt a gyógyszerfejlesztés – különösen kezelési alternatívák hiánya esetén való – ösztönzése, másrészt a közérdek védelme között a verseny torzulása és a nem kívánt hatások megelőzése, valamint a gyógyszerek megfizethetőségének és elérhetőségének biztosítása révén;

40.

felhívja továbbá az Európai Bizottságot – különösen a Versenypolitikai Főigazgatóságot – és a nemzeti illetékes hatóságokat, hogy legyenek résen a versenyellenes magatartással szemben, és vizsgálják ki a gyógyszeriparban alkalmazott versenyellenes gyakorlatokat;

41.

felszólít a kutatásra és fejlesztésre szánt állami pénzeszközök felhasználásának maximális átláthatóságára, és felhív a szabadalmi/engedélyezési feltételekhez, a klinikai vizsgálatokra vonatkozó információkhoz, valamint a köz-/magánszféra hozzájárulásaihoz való egyszerű nyilvános hozzáférés biztosítására;

42.

kitart amellett, hogy az EU-n belül egyenlő hozzáférést kell biztosítani a megfizethető gyógyszerekhez; támogatja a gyógyszeriparral a gyógyszerárakról folytatott kollektív tárgyalásokat, például a Beneluxa kezdeményezés és a Valettai Nyilatkozat esetében; úgy véli, hogy a gyógyszeriparnak tiszteletben kell tartania a közfinanszírozott kutatás keretében a gyógyszerek megfizethető árára vonatkozó feltételrendszert;

A generikus és biohasonló gyógyszerek szerepe

43.

rámutat arra, hogy a generikus és biohasonló gyógyszerek növelik a betegek hatékony és biztonságos kezelési lehetőségekhez való hozzáférését, fokozzák a versenyt, hozzáférhető és megfizethető kezeléseket kínálnak, és nagymértékben hozzájárulnak az egészségügyi rendszerek költségvetési fenntarthatóságához, költségmegtakarítást eredményezve, miközben fenntartják az egészségügyi ellátás magas színvonalát;

44.

hangsúlyozza a generikus, biohasonló és hozzáadott értékkel bíró gyógyszerek fontosságát a betegek egyenlő hozzáférésének következetes növelése és az egészségügyi ellátórendszerek fenntarthatóságának biztosítása tekintetében egy olyan Európai Unióban, ahol a hozzáférés még mindig egyenlőtlen; felhívja a Bizottságot, hogy a szellemitulajdon-jogok kizárólagosságának lejártakor sürgősen biztosítsa az egészséges versenyt azáltal, hogy biztosítja a biológiailag hasonló gyógyszerekhez való hozzáférést az első naptól kezdve, valamint megszünteti a versenyhez való hozzáférés előtt álló valamennyi, például a szabadalmak összekapcsolásával keletkező akadályt, betiltja a szellemitulajdon-jogok örökös fenntartásának gyakorlatát, amely indokolatlanul késlelteti a gyógyszerekhez való hozzáférést, és lehetővé teszi az egységes globális fejlesztést;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket e gyógyszerek nagyobb piaci jelenlétének támogatására, és uniós szinten harmonizálja a Bolar-rendelkezés értelmezését a generikus gyógyszerek gyártóira vonatkozó egységes szabadalmi rendszer jogi kerete alóli lehetséges mentességek tekintetében;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a generikus és biohasonló gyógyszerek EU-n belüli kutatásának, fejlesztésének és gyártásának előmozdítása érdekében, és tegyen javaslatot a biohasonló gyógyszerek helyettesíthetőségére vonatkozó uniós protokollokra az EMA meghatározásának megfelelően, figyelembe véve a betegek egyéni szükségleteit és a klinikai orvosok azon szabadságát, hogy minden beteg számára a legjobb kezelést írják elő, miközben folyamatosan tájékoztatják a betegeket, akik minden döntéshozatal középpontjában állnak;

47.

ösztönzi a tagállamokat, hogy értékeljék a biohasonló gyógyszerek alkalmazásából a nemzeti egészségügyi rendszerben keletkező pénzügyi megtakarítások felhasználásának előmozdítására irányuló intézkedéseket, és e megtakarításokat átlátható és kézzelfogható módon fordítsák újbóli beruházásokra az ápolási-gondozási szolgáltatások minőségének javítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a biohasonló gyógyszerekkel kapcsolatos költségmegtakarításokra vonatkozó átlátható gyakorlatok támogatására; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg az olyan megállapodásokat, mint a nyereségmegosztási programok;

48.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak továbbra is meg kell akadályoznia a versenyellenes gyakorlatokat a generikus és biohasonló gyógyszerek versenyképes piacának biztosítása érdekében;

49.

hangsúlyozza a biohasonló gyógyszerekkel kapcsolatos oktatás javításának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy egy erre a célra létrehozott, egész Európára kiterjedő online forrásközpont létrehozásával mozdítsa elő a megfelelő oktatási és kommunikációs tevékenységeket az egészségügyi szakemberek körében;

A gyógyszerek késedelmes piacra kerülése

50.

üdvözli, hogy a Bizottság kísérleti projektet indít annak érdekében, hogy jobban megértse a gyógyszerek késedelmes piacra kerülésének kiváltó okait; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyógyszerek jóváhagyása és a betegek számára elérhetővé válása között eltelt napok átlagos száma tekintetében az EU-n belül tapasztalható óriási különbségeket, és javasoljon új módszereket a szabályozási folyamat és annak végrehajtása javítására, valamint alkalmazzon innovatív megoldásokat a gyógyszerek piacra jutása terén tapasztalható késedelmek csökkentése érdekében;

51.

hangsúlyozza, hogy a szabályozási eljárások és a tudományos bizonyítékok értékelésére vonatkozó megközelítések esetleges felülvizsgálatát óvatosan kell elvégezni annak érdekében, hogy ez a betegek javát szolgálja és megfelelően figyelembe lehessen venni a biztonsági szempontokat;

52.

hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a gyógyszerek jóváhagyási idejét, adott esetben határidőt szabva a piacra jutásra, és azt összhangba kell hozni az EMA döntéshozatali idejével annak érdekében, hogy az EU-ban mindenki számára biztosítani lehessen a gyógyszerekhez való gyors és egyenlő hozzáférést, és meg lehessen előzni az uniós polgárok közötti megkülönböztetést; emlékeztet arra, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja és a forgalmazók szintén kulcsszerepet játszhatnak a gyógyszerek EU-szerte való rendelkezésre állásában azáltal, hogy elkerülik a termékek leállítását és a piacra jutás kizárólag kereskedelmi tényezők miatti késedelmét;

A köz- és magánszféra közötti partnerség és az innováció

53.

kiemeli a köz- és magánszféra partnerségére kiírt pályázatok előnyeit a nemzeti egészségügyi rendszerek számára az innovatív gyógyszerek kutatásának és előállításának, valamint a gyógyszerek újrapozicionálásának kutatása terén, valamint kiemeli, hogy az egyetemek és a gyógyszercégek közötti együttműködés alapvető fontosságú az ismeret- és információcsere szempontjából, amely Unió-szerte valamennyi beteg javát szolgálja;

54.

hangsúlyozza, hogy az ilyen együttműködésnek garantálnia kell, hogy a kutatási prioritásokat a betegek és a népegészségügy szükségletei határozzák meg, és hogy a közpénzeket átlátható módon fektessék be, biztosítva az ilyen partnerségekből és közpénzekből származó termékek elérhetőségét és megfizethetőségét;

55.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az innovatív egészségügyre vonatkozó európai partnerséget közérdekű megfontolások vezéreljék; felhívja a Bizottságot, hogy a Horizont Európa keretében fogadjon el és hajtson végre az ilyen feltételekre vonatkozó általános politikát;

Az Európai Unió Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatósága (HERA)

56.

üdvözli a Covid19-vírus variánsainak kezelésére összpontosító HERA-inkubátor 2021. február 17-i létrehozását;

57.

tudomásul veszi a HERA létrehozására irányuló bizottsági javaslatot; úgy véli, hogy a hatóságnak azonosítania kell az egészségügyi veszélyeket, kezdeményeznie és támogatnia kell az innováció fejlesztését, uniós szinten össze kell állítania a nagy terápiás jelentőségű gyógyszerek listáját, elő kell segítenie azok EU-n belüli gyártását, és elő kell mozdítania az ilyen gyógyszerek közös beszerzését és stratégiai készleteik létrehozását;

58.

kéri, hogy biztosítsanak elegendő erőforrást és hatalmi autonómiát a határokon átnyúló azon egészségügyi veszélyek széles körű kezeléséhez, amelyekkel az EU középtávon és a Covid19-világjárvány után szembesülhet, beleértve a vírusos és bakteriális kórokozók elleni új terápiás készítmények kifejlesztésére szolgáló forrásokat is;

59.

felszólítja Bizottságot annak biztosítására, hogy a HERA a közérdekek mentén működjön, és hatékonyan járuljon hozzá a biztonságos és hatékony orvosi ellenintézkedések kidolgozásához, rendelkezésre állásához és megfizethetőségéhez;

60.

megismétli álláspontját, hogy a Bizottságnak fontolóra kellene vennie az egyesült államokbeli orvosbiológiai fejlett kutatási és fejlesztési hatóság európai változatának létrehozását; üdvözli, hogy a Bizottság javaslatot tett az európai HERA-ra, de csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Parlamentet nem vonták be ebbe rendes társjogalkotói szerepében;

Közbeszerzési gyakorlatok

61.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok új közös uniós közbeszerzési szerződéseket kössenek, különösen – de nem kizárólag – a sürgősségi gyógyszerek és a kielégítetlen terápiás szükségletek tekintetében; felszólít az ilyen gyakorlatok vizsgálatára az olyan területeken, mint a ritka betegségek és a rák az összes érintett fél által vállalt mérföldkövek, célkitűzések és kötelezettségvállalások egyértelmű felvázolásával; kiemeli, hogy e kezdeményezések esetében biztosítani kell a nagyfokú átláthatóságot, és alkalmazni kell a Covid19-termékek közös beszerzéséből levont tanulságokat; hangsúlyozza, hogy a közös közbeszerzés nem járhat azzal a kockázattal, hogy negatívan hat az ellátásra azáltal, hogy növeli a hiányok kockázatát az EU-ban;

62.

kiemeli, hogy a közös közbeszerzésnek közös felelősségvállaláson, valamint az összes fél, az érintett hatóságok és a gyártók jogainak és kötelezettségeinek méltányos kezelésén kell alapulnia; hangsúlyozza, hogy egyértelmű kötelezettségvállalásokat kell tenni és betartani, a gyártók részéről a megállapodás szerinti termelési szintek teljesítésére, a hatóságok részéről pedig a megegyezés szerinti, lefoglalt mennyiségek megvásárlására vonatkozóan;

63.

hangsúlyozza továbbá, hogy ha közös beszerzésre kerül sor, az odaítélési eljárás során figyelembe kell venni olyan minőségi kritériumokat, mint például a gyártó azon képessége, hogy egészségügyi válsághelyzetben garantálni tudja az ellátás biztonságát;

64.

kiemeli, hogy a közös közbeszerzésnek egyértelműen meghatározott hatókörrel kell rendelkeznie, tekintettel például az új innovatív antibiotikumok, új oltóanyagok és gyógyító gyógyszerek, valamint ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek létrehozásának lehetőségeire, figyelembe véve ugyanakkor, hogy kiegyensúlyozottabb köz-magán beruházásra, a gyártók egyértelmű felelősségére és a nemzeti sajátosságokkal összhangban a tagállamok számára biztosított, a nemzeti sajátosságokkal összhangban lévő elegendő rugalmasságra van szükség, a vállalt kötelezettségek tiszteletben tartása mellett;

65.

üdvözli a stratégiában szereplő utalást arra, hogy a közbeszerzés területén hozott intézkedések elősegíthetik a versenyt és javíthatják a gyógyszerekhez való hozzáférést; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2014/24/EU irányelvvel (18) összefüggésben mielőbb javasoljon iránymutatásokat a tagállamok számára, különösen arra vonatkozóan, hogy a kizárólag a legalacsonyabb árra vonatkozó kritériumokon túllépve miként lehet a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumait a legjobban érvényesíteni; hangsúlyozza, hogy az ellátás biztonsága lényeges elem, és hogy azt a közforgalmú gyógyszertárakkal kötött szerződések és a gyógyszerekkel kapcsolatos pályázati felhívások szerződései keretében minőségi kritériumként kell alkalmazni; hangsúlyozza a diverzifikált ellátás és a fenntartható gyógyszerbeszerzési gyakorlatok fontosságát; javasolja, hogy alapvető kritériumként továbbra is szerepeljenek a hatóanyagok és a kész gyógyszerek Európai Unión belüli gyártásába történő beruházások, csakúgy, mint az előállítási helyszínek száma és elhelyezkedése, az ellátás megbízhatósága, a nyereség kutatás-fejlesztésbe történő visszainvesztálása, valamint a szociális, környezetvédelmi, etikai és minőségi normák alkalmazása;

66.

úgy véli, hogy válság idején az Unió közös közbeszerzéseinek egy részét a szolidaritás jegyében – adott esetben és kérésre – előre ki kell osztani az alacsony és közepes jövedelmű harmadik országok között;

67.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg olyan közbeszerzési eljárások bevezetését, amelyek keretében a szerződéseket több sikeres ajánlattevőnek – beleértve a közös ajánlattevőket is – lehet odaítélni;

A gyógyszerekhez való hozzáférés az EU-ban

68.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gyógyszerek elérhetősége és megfizethetősége továbbra is kihívást jelent a nemzeti egészségügyi rendszerek számára, és hogy az innovatív gyógyszerek költségesek vagy egyes tagállamokban kereskedelmi okokból nem is kerülnek piacra;

69.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a szakpolitikai lehetőségeket, amelyek elősegítik annak garantálását, hogy a központilag engedélyezett gyógyszereket minden tagállamban forgalmazzák, ne csak azokban, amelyekhez kereskedelmi érdekek fűződnek; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az uniós szintű ösztönzők minden formája a gyógyszerek – különösen az innovatív gyógyszerek – tisztességes és megfizethető árazásához vezessen valamennyi tagállamban;

70.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy felülvizsgálja a gyógyszerészeti jogszabályokat annak érdekében, hogy előmozdítsa a szilárd és tisztességes versenyt, támogassa a tagállamokat a nemzeti gyógyszerárképzési rendszerek stabilizálásában és kiegyensúlyozásában, előmozdítsa a tisztességes nemzeti gyógyszerárképzési rendszereket, és biztosítsa a gyógyszerekhez és a gyógyászati termékekhez való egyenlő hozzáférést a tagállamokban; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerárak kialakításával és a gyógyszerköltségek visszatérítésével kapcsolatos döntések a tagállamok hatáskörébe tartoznak;

71.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi forgalomból való kivonás gyakran súlyos következményekkel jár a gyógyszerek elérhetősége szempontjából, és így akadályozza a betegeknek az időben történő, méltányos és magas színvonalú kezeléshez való hozzáférését; hangsúlyozza, hogy az alapvető gyógyszerek kereskedelmi forgalomból való kivonására olyan helyzetekben kerülhet sor, amikor helyettesítő és egyenértékű kezelések állnak a betegek rendelkezésére, és azokra kiterjesztett korai értesítési kötelezettséget kell alkalmazni a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai és a forgalmazók számára annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami hatóságok a betegek érdekében kezelni tudják a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai és a forgalmazók helyzetét;

72.

felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a gyógyszerek újrapozicionálásának előmozdítására irányuló új eljárásokat; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a gyógyszerek – többek között a kevésbé drága gyógyszerek és a ritka rákos megbetegedések kezelésére használt gyógyszerek – szélesebb körű, indikáción kívüli alkalmazását, amennyiben komoly tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy hatékonyak és biztonságosak a betegek számára; kiemeli továbbá az új, jóváhagyott javallatokkal ellátott gyógyszerek forgalomba hozatalát és alkalmazását támogató új keret lehetőségét annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék a gyógyszer-újrapozicionálást az EU-ban;

73.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai szintű egészségügyi stratégiákat közös gyógyszerkosárral együtt a rák, a fertőző betegségek és a ritka betegségek ellen és a gyógyszerhiány által különösen érintett egyéb területeken; kéri a Bizottságot, hogy e gyógyszerek megfizethetővé tétele érdekében vizsgálja meg az árképzésre vonatkozó közös kritériumok megállapításának lehetőségét; úgy véli, hogy a gyorsabb hozzáférés elősegítése – a biztonság veszélyeztetése nélkül – különösen előnyös lenne a súlyos krónikus betegségben szenvedő betegek számára; ennek megfelelően javasolja, hogy a betegeket vonják be az új és innovatív gyógyszerekhez és kezelésekhez való korai hozzáférés kockázataira és előnyeire vonatkozó döntésekbe;

74.

ösztönzi a betegségen alapuló közösségek bevonását az EMA ritka rákfajtákra és betegségekre vonatkozó tudományos tanácsadási folyamataiba, hogy a betegek megoszthassák a szabályozókkal a betegséggel kapcsolatos szakértelmüket, és felhívhassák a figyelmet a betegség ritkaságával és a kielégítetlen szükségletekkel kapcsolatos szempontokra;

Átlátható, versenyképes és innovatív uniós gyógyszeripar támogatása a népegészségügyi szükségletek kielégítése érdekében

75.

kitart amellett, hogy a versenyképes, önellátó és fenntartható uniós gyógyszeripar stratégiai jelentőséggel bír az Unió számára, mivel előmozdítja az innovációt, a kutatást és a minőségi foglalkoztatást, és jobban reagál a betegek igényeire; rámutat, hogy az iparnak stabil és kiszámítható szabályozási környezetre van szüksége, amely azonban korlátozza az adminisztratív terheket, biztosítja a megelőzés elvét és a biztonságos, hatékony és minőségi gyógyszerek uniós piacon való rendelkezésre állását; hangsúlyozza, hogy a forgalombahozatali engedélyezési rendszernek a meglévő jogszabályi keretre kell épülnie, és meg kell akadályoznia az átfedéseket és a további adminisztratív terheket;

76.

üdvözli, hogy a gyógyszerstratégia nagy hangsúly helyez a meglévő szabályozási keret optimalizálásának és korszerűsítésének szükségességére, például a különböző jogszabályok felülvizsgálata, a digitalizáltabb és hatékonyabb szabályozási folyamatok, az elektronikus terméktájékoztatók (ePI), a gyógyszerhatóanyagok (API) egyszerűsített értékelése, valamint a helyes gyártási folyamatok/gyártásirányítás és erőforrások javítása révén; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen gyors előrelépést e téren, a lehető legjobban kihasználva a meglévő uniós szintű digitális eszközöket (telematika);

77.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adott esetben vezessenek be pénzügyi ösztönzőket az EU gyógyszeripari bázisának megőrzése és bővítése érdekében, a gyógyszerhatóanyagok előállításától kezdve a gyógyszergyártáson át a csomagolásig és a forgalmazásig; emlékeztet az iparág stratégiai érdekére és az európai vállalatokba történő befektetés fontosságára az erőforrások diverzifikálása és a gyártósorok reagálóképességét javítani képes innovatív termelési technológiák fejlesztésének ösztönzése érdekében; emlékeztet arra, hogy minden közfinanszírozásnak elő kell segítenie a betegek számára a legjobb eredményeket, többek között a gyártott gyógyszerek elérhetősége tekintetében, az átláthatóság, a nyomonkövethetőség és az ellátási kötelezettség feltételrendszerének tiszteletben tartása révén;

78.

emlékeztet „A 2020. évi új iparstratégia frissítése: Erősebb egységes piac kiépítése Európa fellendülése érdekében” című, 2021. május 5-i bizottsági közleményre, amely elemzi az EU stratégiai függőségeit, beleértve a gyógyszerhatóanyagok és más egészségügyi vonatkozású termékek gyártását, ami sebezhetőségekhez vezethet az EU számára és hatással lehet alapvető érdekeire, és amely e problémák kezelésének eszközeként hivatkozik a gyógyszerstratégiára;

79.

emlékeztet, hogy égető szükség van a globális egészségügyre és a globális ellátási láncokra a helyi termelési és elosztási kapacitások fejlesztése érdekében az EU-ban és a fejlődő országokban, különösen a gyógyszerkutatás, -fejlesztés és -gyártás tekintetében, és mindig összhangban a szociális normákkal és az ipar kellő gondosságával; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel az ipari, szellemi tulajdonnal és gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiákat annak érdekében, hogy termékfejlesztési partnerségek, valamint nyitott kutatási és gyártási központok létrehozása révén segítsen áthidalni a kutatás és a gyógyszergyártás terén továbbra is fennálló szakadékot;

80.

úgy véli, hogy a gyógyszergyártó üzemek Európa kritikus egészségügyi infrastruktúrájának részét képezik; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon az ágazatba irányuló közvetlen külföldi befektetéseket; javasolja a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai program egészségügyi infrastruktúra-ágazatra való alkalmazását;

81.

rámutat, hogy a helyes gyártási gyakorlatról (GMP) szóló tanúsítványokra vonatkozó új kölcsönös elismerési megállapodások kidolgozása és a meglévő megállapodások hatályának kiterjesztése (főként az ellenőrzésekre és a tételek vizsgálatára vonatkozóan) több, szigorú gyártási szabványokkal rendelkező országra megkönnyítheti a nem uniós országok telephelyeinek a termelési ellátási láncba való bevonását az európai szabványok felhagyása nélkül, ami válság idején nagyobb termelési kapacitást tenne lehetővé;

82.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a környezetvédelmi előírásoknak – különösen a hulladék- és szennyvízgazdálkodásnak – a helyes gyártási gyakorlatra vonatkozó iránymutatások nemzetközi szintű beépítésére;

83.

kiemeli, hogy szükség van a munkavállalók egészségügyi karrierekhez szükséges továbbképzésére, átképzésére és továbbképzésére annak érdekében, hogy jobban fel lehessen készülni a lehetséges vészhelyzetekre és válsághelyzetekre; felszólít arra, hogy vegyék figyelembe a teljes értéklánc valamennyi munkavállalójának továbbképzését és átképzését, valamint a STEM-szakemberek képzési lehetőségeinek növelését;

84.

kiemeli, hogy a gyógyszeripari termékek a betegség- és betegspecifikus, gondos gyártási lépéseket igénylő terápiák irányába fejlődtek a közelmúltban, továbbá, hogy figyelembe kell venni a környezeti és szállítási feltételekkel szembeni nagyfokú érzékenységet, valamint az ellátási lánc logisztikájának bonyolultságát; felkéri a Bizottságot, hogy maximalizálja az európai alapok és más uniós eszközök és szakpolitikák közötti szinergiákat annak érdekében, hogy a stabil gyártási folyamatok és forgalmazási hálózatok tervezésének és működtetésének támogatásával biztosítsa az agilis, reagálóképes és reprodukálható gyártást;

85.

felhívja a Bizottságot, hogy a széttöredezett felügyeleti keret egyszerűsítése érdekében terjessze ki az EMA szerepét a gyógyszer, valamint orvostechnikai és diagnosztikai eszköz kombinációjából álló készítmények értékelése terén; úgy véli, hogy nagyobb szabályozási agilitás és hatékonyság érhető el a forgalombahozatali engedélyeknek az EMA-n belüli, még inkább szakértelmen alapuló tudományos értékelése révén;

86.

úgy véli, hogy a vonzó európai ipari ökoszisztémának a gyógyszeripari ágazat számára történő népszerűsítése és az arra való támaszkodás az egyik kulcsfontosságú feltétele annak, hogy folytatódjon a termelő létesítmények EU-ba való visszatelepítése; úgy véli továbbá, hogy az ilyen jellegű áttelepítés hozzájárulhat ahhoz, hogy az európai egészségügyi ellátórendszerek függetlenebbé váljanak a harmadik országoktól, és ellenállóbbá váljanak a fennakadásokkal szemben, mivel a kínálat megszakadása veszélybe sodorja a betegeket, ha nem tudnak igénybe venni ajánlott alternatív kezeléseket;

87.

felszólítja a Bizottságot, hogy a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikát (EU-SILC) egészítse ki a gyógyszerekhez való hozzáférés saját bevalláson alapuló hiányára vonatkozó adatokkal, mivel az EU-SILC ez idáig nem mérte a gyógyszerekhez való hozzáférést;

88.

támogatja a mesterségesintelligencia-technológiák alkalmazására és döntéshozatalban való elfogadhatóságára vonatkozó meglévő keretek kiigazítását annak érdekében, hogy inkluzivitás, kapacitásépítés és bizalom révén lehetővé váljon a mesterséges intelligencia egészségügyi rendszerekben való fejlesztése, elfogadása és alkalmazása; megismétli, hogy ahogy a mesterséges intelligencián alapuló összes technológia esetében, itt is szüntelenül garantálni kell az emberi felügyeletet; úgy véli, hogy a jogalkotásnak nem szabad elmaradnia az innovációtól; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be bizonyos fokú szabályozási rugalmasságot, lehetővé téve az új követelményekre és termékekre való gyorsabb és hatékonyabb reagálást a biztonsági és etikai kritériumok tiszteletben tartása mellett;

89.

felhívja a Bizottságot, hogy könnyítsen meg olyan értékelési folyamatokat, amelyek az adatok és bizonyítékok létrejöttével párhuzamosan lehetővé teszik az azokról szóló korai és ismétlődő párbeszédet; felhívja az EMA-t és a nemzeti gyógyszerügynökségeket, hogy helyezzék előtérbe a randomizált, ellenőrzött klinikai vizsgálatokból származó olyan adatok benyújtását, amelyek a vizsgálati gyógyszereket az EMA fogalommeghatározásának megfelelően összehasonlítják a standard kezeléssel;

90.

megjegyzi, hogy az EU gyógyszerészeti szabályozási környezetével kapcsolatos döntések következményei túlmutathatnak Európa határain, mivel számos harmadik ország elismeri az uniós követelményeket, és azokra hagyatkozik, különösen ami a kivitel megkönnyítését és az EU-ból érkező áru harmadik országokban való tesztelésére vonatkozó követelmények alóli mentesítést illeti; ezért hangsúlyozza, hogy ahol lehetséges, fenn kell tartani a harmadik országokkal kötött, hasonló kölcsönös elismerési megállapodásokat, és biztosítani kell, hogy ezek naprakészek legyenek;

91.

kiemeli, hogy az Uniónak az olyan hatóanyagok, nyersanyagok és gyógyszerek fenntartható előállításához szükséges megfelelő kapacitás fejlesztésére kell helyeznie a hangsúlyt, amelyek csökkentik a külső forrásoktól való függőséget; fokozott jogbiztonság megteremtését szorgalmazza a gyógyszerfejlesztők számára;

Kiegészítő oltalmi tanúsítványok

92.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a kiegészítő oltalmi tanúsítvány (SPC) mechanizmusának hozzáadott értékét annak érdekében, hogy megelőzze a generikus gyógyszerekhez való hozzáférés késedelmét, és javítsa az egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát;

93.

felhívja a figyelmet a szabadalmak és a kiegészítő oltalmi tanúsítványok érvényessége terén a különböző tagállamokban fennálló különbségekre; felszólítja a Bizottságot, hogy a technológiai és tudományos fejlődés alapján vizsgálja felül a kiegészítő oltalmi tanúsítványok használatát annak lehetővé tétele érdekében, hogy a generikus és biohasonló gyógyszerek versenyképesebbé váljanak az EU-n belül és kívül egyaránt;

94.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy egy egységes kiegészítő oltalmi tanúsítványra irányuló javaslat milyen hatást gyakorolna a generikus és biohasonló gyógyszerek piacra lépésére és a betegek kezelésekhez való méltányos hozzáférésére, és egy ilyen értékelés alapján adott esetben tegyen javaslatot egy egységes kiegészítő oltalmi tanúsítványra;

95.

hangsúlyozza, hogy a kiegészítő oltalmi tanúsítványokat csak kivételes és indokolt esetekben szabad engedélyezni;

Innovatív és új gyógyszerek

96.

hangsúlyozza, hogy a K+F az innovatív gyógyszerek, terápiák és diagnózisok kifejlesztésének kulcsa;

97.

hangsúlyozza, hogy a gén- és sejtterápiák, a személyre szabott orvoslás, a radionuklid terápia, a nanotechnológia, a következő generációs vakcinák – köztük a tmRNS-származékok –, az e-egészségügy és az „1+ millió genom” kezdeményezés jelentős előnyökkel járhatnak valamennyi betegség megelőzése, diagnosztizálása, kezelése és utókezelése terén, amennyiben bizonyítják a meglévő egészségügyi technológiákkal szemben képviselt hozzáadott értéküket; hangsúlyozza, hogy ezen új terápiákban és technológiákban transzformatív lehetőségek rejlenek a betegek és a társadalom egésze számára, például azáltal, hogy lehetővé teszik a krónikus kezelésről és ellátásról az egyszeri kezelésre való áttérést, csökkentve az egészségügyi rendszerek költségeit, valamint fokozva hatékonyságukat, fenntarthatóságukat és ellenálló képességüket; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő szakértelmet, dolgozzon ki megfelelő szabályozási kereteket, nyújtson iránymutatást új üzleti modellekhez, folyamatosan biztosítsa a biztonságos termékekre vonatkozó magas szintű normákat, és folytasson tájékoztató kampányokat a tudatosság növelése és ezen innovációk elterjedésének biztosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő forrásokat az EMA-nak e célkitűzések hatékony eléréséhez;

98.

elismeri, hogy a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények alapvetően eltérnek a hagyományos gyógyszerektől, mivel a betegségek kiváltó okait kezelik, és hogy alapvető tartósságuknak és potenciális gyógyító jellegüknek köszönhetően az orvostudomány jövőjét jelenthetik; elismeri, hogy az EMA-hoz hasonló szabályozó szervek az elkövetkező években több tucat fejlett terápiás gyógyszerkészítményt fognak felülvizsgálni és jóváhagyni, ami nyomatékosítja, hogy a Bizottságnak az ilyen készítményekre vonatkozó cselekvési tervén kívül egy olyan szilárd szabályozási környezetet is ki kell alakítania, amely megkönnyíti az összes jogosult európai beteg hozzáférését, és továbbra is építenie kell Európának a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények terén jelentős szereplőként betöltött pozíciójára annak érdekében, hogy Európa globálisan versenyképes maradjon az ilyen gyógyszerek fejlesztése terén;

99.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a meglévő koordináló szervek megkönnyítsék a határokon átnyúló, fejlett terápiás gyógyszerkészítményen alapuló kezeléseket, és hogy a betegek Európa-szerte méltányosan hozzáférjenek az innovatív terápiákhoz;

100.

sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az EMA-val egyablakos rendszer létrehozása céljából a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények fejlesztői számára annak érdekében, hogy iránymutatáshoz és kommunikációs fórumhoz juthassanak kérelmeikkel kapcsolatban;

101.

sürgeti a Bizottságot és az EMA-t, hogy vegyék figyelembe valamennyi innovatív gyógyszer és terápia teljes életciklusát, beleértve a gén- és sejtterápiákat, a személyre szabott orvoslást, a nanotechnológiát és a következő generációs vakcinákat, és biztosítsanak a célnak megfelelő keretet a lejárt szabadalmú gyógyszerek versenyének a kizárólagosság megszűnését követően; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre szabályozási keretet a nanogyógyszerekhez és a nanohasonló gyógyszerekhez, és kéri, hogy ezeket a termékeket kötelező központosított eljárás keretében hagyják jóvá;

102.

kiemeli, hogy az új és innovatív kezelések bevezetése, valamint a betegekhez való sikeres eljuttatása az egészségügyi személyzet tudásától, felkészültségétől és a rendelkezésére álló technikai alapoktól függ; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az újonnan megjelenő innovatív gyógyszerekkel és kezelésekkel kapcsolatos ismeretek és bevált gyakorlatok megosztása révén továbbra is működjenek együtt, hogy jobban felkészítsék egészségügyi szakembereiket;

Klinikai vizsgálatok

103.

felhívja a Bizottságot, hogy teljeskörűen hajtsa végre a klinikai vizsgálatokról szóló rendeletet (19) annak érdekében, hogy megkönnyítse nagy, harmonizált és összehangolt klinikai vizsgálatok indítását uniós szinten; hangsúlyozza, hogy a betegszervezeteket jobban be kell vonni a köz- és magánklinikai vizsgálatokra vonatkozó kutatási stratégiák meghatározásába annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek az európai betegek kielégítetlen szükségleteinek; üdvözli a gyógyszerészeti jogszabályok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy csökkenjen a bürokrácia és azok igazodjanak az élvonalbeli termékekhez, a tudományos fejlődéshez és a technológiai átalakuláshoz; támogatja a betegközpontúbb klinikai vizsgálatokat, valamint az innovatív vizsgálatok tervezésének új keretét és a lejárt szabadalmú gyógyszerek újrafelhasználására vonatkozó keret elfogadására irányuló kísérleti projektet; üdvözli az oltóanyagok hatékonyságának és biztonságosságának nyomon követésére szolgáló, az egész EU-ra kiterjedő klinikai vizsgálati hálózat által támogatott vakcinaplatform elindítását; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a klinikai vizsgálatok eredményeinek nagyobb átláthatóságát azáltal, hogy a gyógyszeripari vállalatok kellő időben megosztják a résztvevők szintjére vonatkozó adatokat, mind a pozitív, mind a negatív eredményeket, protokollokat és egyéb vizsgálati dokumentumokat;

104.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson folyamatos párbeszédet az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az EMA és az oltóanyag-fejlesztők közötti, a vakcinaplatform létrehozásáról és működtetéséről az oltóanyagok hatékonyságának és biztonságosságának nyomon követése érdekében;

105.

kéri a klinikai vizsgálatokra vonatkozó szabályozás teljes körű végrehajtását azzal a céllal, hogy a szereplők jogbiztonságának garantálása érdekében egyértelmű és arányos szabályokat szilárdítsanak meg; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a közpénzből finanszírozott kutatók klinikai vizsgálatokban való részvételét, és tegye lehetővé, hogy hosszú távú kutatás céljából egyidejűleg több tagállamban is végezzenek klinikai vizsgálatokat;

106.

hangsúlyozza, hogy a klinikai gyógyszerkísérletek a K+F vonatkozásában igen ritkán zárulnak sikerrel, ennélfogva végül nem eredményezik a gyógyszer végső jóváhagyását;

Egészségügyi technológiaértékelés

107.

üdvözli a Parlament és a Tanács által az egészségügyi technológiák értékeléséről szóló, küszöbön álló rendeletről elért megállapodást, és felszólít annak gyors elfogadására és teljes körű végrehajtására az egészségügyi technológiák értékelése terén a tagállamok közötti nagyobb konvergencia előmozdítása, valamint a betegek innovatív kezelésekhez való gyors hozzáférésének megkönnyítése érdekében;

108.

felhívja a figyelmet arra, hogy az új egészségügyi technológiáknak bizonyítaniuk kell klinikai hozzáadott értéküket és költséghatékonyságukat a piacon már rendelkezésre álló technológiákhoz képest; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi technológiaértékelés egy olyan eszköz, amely támogatja az effajta elemzéseket, ám jelenleg ezek jelenleg erősen széttagoltak az Unión belül, bár lehetővé tehetik a klinikai bizonyítékokra vonatkozó követelményekkel és a klinikai vizsgálatok megtervezésével kapcsolatos együttműködést, és ezáltal támogatják, hogy a tagállamok időben hozzanak meg tényeken alapuló döntéseket a betegek új gyógyszerekhez való hozzáférésével kapcsolatban; megismétli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak gyorsan, az elfogadott időkeretnek megfelelően kell végrehajtaniuk a rendeletet;

Az engedélyezés jelenlegi kerete

109.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Covid19-oltóanyagok engedélyezésével kapcsolatos tapasztalatok alapján működjön együtt az EMA-val annak érdekében, hogy mérlegeljék a folyamatos értékelés más sürgősségi gyógyszerekre való kiterjesztését, és felmérjék, hogy a további szabályozási rugalmasság – többek között a géntechnológiával módosított gyógyászati termékek tekintetében – hozzájárulhatna-e egy hatékonyabb engedélyeztetési rendszerhez, miközben megőrzi a biztonság, a minőség és a hatékonyság magas szintjét;

110.

üdvözli, hogy a stratégia elismeri, hogy az elektronikus terméktájékoztatók (ePI) jobb használata hozzá fog járulni a betegek megfelelőbb tájékoztatásához és a gyógyszerek szélesebb körű elérhetőségéhez, különösen kritikus helyzetekben;

111.

felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az EMA-val és az uniós szabályozási hálózattal – beleértve az ipart és az összes érdekelt felet – annak érdekében, hogy az EU-ban minden gyógyszer esetében fejlesszék és bevezessék az elektronikus terméktájékoztató használatát azon tagállamok valamennyi nyelvén, ahol a gyógyszereket forgalmazzák;

112.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje újra a feltételes forgalombahozatali engedélytől a standard forgalombahozatali engedélyig vagy az engedély kivételes megújításáig vezető rendszert megalapozott klinikai adatok alapján; felhívja az EMA-t, hogy alaposan végezze el a végső értékelést, és biztosítsa, hogy a gyártók szigorúan tartsák be a feltételes forgalombahozatali engedéllyel rendelkező gyógyszerekre vonatkozó valamennyi követelményt az ilyen gyógyszerek hatásosságának és biztonságosságának biztosítása érdekében; kéri, hogy a végső értékelést megelőző időszakot ötről három évre csökkentsék, amennyiben ezt az intézkedést elegendő adat támasztja alá;

113.

ösztönzi a Bizottságot, hogy az EMA-val együttműködve vizsgálja meg, hogy a már bevezetett eszközök – például a gyorsított engedélyezés, a korai párbeszéd, a PRIME program és a kibővített iránymutatás – hogyan használhatók fel arra, hogy a gyógyszereket gyorsabb ütemben lehessen a betegek rendelkezésére bocsátani, különös tekintettel azokra a gyógyszerekre, amelyek sürgős népegészségügyi veszélyt vagy kielégítetlen egészségügyi szükségletet kezelhetnek; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az EMA életmentő gyógyszerekre vonatkozó PRIME-rendszerének alkalmazását, és a jogszabályi keretbe foglalja bele a PRIME megnevezését, a betegek biztonságának veszélyeztetése nélkül; emlékeztet arra, hogy a gyorsított rendszerekkel nem szabad visszaélni, ha nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a rendszeres forgalombahozatali engedélyre vonatkozóan;

114.

kéri a Bizottságot, az EMA-t és az illetékes hatóságokat, hogy a – többek között veszélyhelyzetekben kialakuló – gyógyszerhiány elleni hatékony küzdelem érdekében aknázzák ki a Covid19-válság során tett valamennyi gyakorlati erőfeszítést, különösen a szabályozási rugalmasság tekintetében;

115.

felszólít a forgalomba hozott gyógyszerek hosszú távú nyomon követésére az esetleges káros mellékhatások felderítése, valamint költséghatékonyságuk és terápiás hatékonyságuk értékelése érdekében;

Kkv-k és gyógyszerek

116.

kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan innovációs ökoszisztémát, amely megkönnyíti a kkv-k közötti tapasztalatcserét és a hozzáférésüket, és hozzájárul ahhoz, hogy az EU a globális egészségügyi innováció központjává váljon; megjegyzi, hogy a Bizottságnak új tanácsadási stratégiákat kell kialakítania, hogy megkönnyítse a kisebb vállalkozások innovációs alapokhoz való hozzáférését; rámutat, hogy a bürokratikus akadályok és az összetettség megnehezítik a kkv-k és az állami kutatóközpontok számára, hogy teljes mértékben kihasználják az európai innovációs programokat; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a finanszírozási tételekhez való hozzáférést az új induló vállalkozások és kkv-k munkájának támogatása érdekében, a megállapított feltételek és kritériumok tiszteletben tartása mellett;

117.

támogatja a Bizottság szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési tervének azon javaslatát, hogy korszerűsítsék a szellemi tulajdonnal kapcsolatos meglévő eszközöket, hogy azok megfeleljenek a digitális kornak;

118.

kéri, hogy a szellemitulajdon-jogi rendszert tegyék hatékonyabbá a kkv-k számára olyan intézkedések révén, amelyek egyszerűsítik a szellemi tulajdon bejegyzésének eljárásait, javítják a szellemi tulajdonnal kapcsolatos stratégiai tanácsadáshoz való hozzáférést, és megkönnyítik a szellemi tulajdonnak a finanszírozáshoz való hozzáférést elősegítő eszközként való felhasználását, például a kkv-k számára létrehozott, szellemitulajdon-jogokkal foglalkozó ügyfélszolgálaton keresztül; hangsúlyozza, hogy európai szinten több erőforrást kell fordítani a tisztességtelen és visszaélésszerű gyógyszerpiaci gyakorlatok elleni küzdelemre;

119.

rámutat, hogy a kkv-k döntő szerepet játszanak a gyógyszeripari értékláncban, gyakran az innováció első számú kezdeményezőiként és motorjaiként;

Az ellenálló képesség növelése: gyógyszerhiányok megelőzése, biztonságos ellátási láncok, fenntartható gyógyszerek, válsághelyzetekre való felkészültség és reagálási mechanizmusok

120.

emlékeztet arra, hogy az EU nyílt stratégiai autonómiája a gyógyszerek valamennyi tagállamban való folyamatos és elégséges elérhetőségéhez kapcsolódik; e tekintetben megismétli a gyógyszerhiányról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokat; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az EMA-t, hogy dolgozzanak ki gyógyszerhiányra vonatkozó korai előrejelző rendszert, amely egy innovatív, felhasználóbarát, átlátható és központosított európai digitális platformon alapul, amely a hiányokkal kapcsolatos információk és adatok cseréjére szolgál, és az ellátási problémákra összpontosít; úgy véli, hogy egy ilyen rendszernek képesnek kell lennie a meglévő gyógyszerkészletek és -kereslet mennyiségének meghatározására, valamint a gyógyszerhiányok észlelésére, előrejelzésére és megelőzésére alkalmas adatok szolgáltatására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a köz- és magánszféra közötti együttműködést, és kövesse nyomon az ellátásban érdekelt valamennyi érintett fél azon kötelezettségét, hogy indokolatlan szabályozási és adminisztratív terhek nélkül korai és átlátható tájékoztatást nyújtson a gyógyszerek elérhetőségéről, a gyógyszerek iránti keresletről, a párhuzamos forgalmazási tevékenységekről, az exporttilalmakról és a piaci torzulásokról;

121.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mechanizmust a termelési és ellátási láncok átláthatóságának biztosítására veszélyhelyzetek esetén és azokon túl is; hangsúlyozza e tekintetben a hamisított gyógyszerek nyomon követésének és az ellenük folytatott küzdelemnek a fontosságát;

122.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripari ágazat továbbra is fontos ipari pillér és a munkahelyteremtés motorja; hangsúlyozza, hogy a Next Generation EU eszköz támogatásával magas színvonalú munkahelyeket kell teremteni az EU-ban a teljes gyógyszeripari értéklánc mentén és az egészségügy területén, beleértve az egészségügyi dolgozókat is; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a foglalkoztatás és a készségfejlesztés előmozdítására a tagállamok gyógyszeripari és egészségügyi ágazataiban, az egész EU-ban elősegítve a földrajzi egyensúlyt, a tehetségek megtartását és a foglalkoztatási lehetőségeket;

123.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki innovatív és összehangolt stratégiákat, és növeljék a készletgazdálkodásra vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét; úgy véli, hogy az EMA a legmegfelelőbb szerv arra, hogy válsághelyzetekben, de rendes időkben is a gyógyszerhiány uniós szintű megelőzésének feladatát ellátó szabályozó hatóságnak jelöljék ki;

124.

felkéri a Bizottságot, hogy még jobban terjessze ki az EMA megbízatását, hogy az az egészségügyi válsághelyzeteken kívül is figyelemmel kísérhesse a gyógyszerhiányt, és hogy biztosítsa számára a szükséges forrásokat;

125.

megismétli a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy biztosítsák, hogy a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai és a nagykereskedők megfeleljenek a 2001/83/EK irányelv követelményeinek a megfelelő és folyamatos gyógyszerellátás biztosítása, valamint az ellátás ideiglenes vagy tartós megszakadása esetén az értesítési kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében, valamint e kötelezettségek további pontosítására annak biztosítása érdekében, hogy a forgalombahozatali engedélyek jogosultjai a megállapított határidőn belül jelentsék a gyógyszerhiányt; hangsúlyozza, hogy e jogi kötelezettségek be nem tartása esetén a meglévő jogi kerettel összhangban visszatartó erejű és arányos szankciókat kell alkalmazni;

126.

kitart amellett, hogy a 2001/83/EK irányelv 81. cikkében meghatározott közszolgáltatási kötelezettség nem elegendő az EU egésze megfelelő ellátásának biztosításához; felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a jelentős esemény miatt jelentkező gyógyszerhiánnyal és a gyógyszerbiztonsággal foglalkozó ügyvezető irányítócsoport ajánlásait az ellátási zavarok megelőzése és enyhítése érdekében a világjárvány idején és azon túl is;

127.

emlékeztet arra, hogy a gyógyszerhiány kiváltó okait sürgősen kezelni kell és megoldást kell találni, figyelembe véve az ellátási lánc és a gyártási kihívások közötti kapcsolatokat;

128.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az általános gyógyszerészeti jogszabályok felülvizsgálata a gyógyszerhiány alapvető okainak megfelelő megértésén alapuljon; rámutat, hogy az Unió gyógyszeriparának diverzifikált ellátási láncot kell kialakítania és a gyógyszerhiányra vonatkozó kockázatcsökkentési tervet kell kidolgoznia az ellátási láncot érintő kitettségek és kockázatok kezelésére; hangsúlyozza azonban, hogy fenntartható rendszerszintű politikákat kell életbe léptetni, mielőtt aránytalan szabályozási követelményeket, ellátási kötelezettséget, szankciókat vagy az egységes piac széttöredezéséhez vagy a termékek gazdasági fenntarthatóságának veszélyeztetéséhez vezető átgondolatlan készletfelhalmozást alkalmaznak, ami további hiányokhoz vezethet;

129.

fontosnak tartja a gyógyszerek egységes piacának védelmét, valamint azt, hogy elkerüljék az indokolatlan import- és exportkorlátozásokat, amelyek kárt okozhatnak az egységes piacnak és csökkenthetik a megfizethetőséget, és hogy előfordulásuk esetén a Bizottság foglalkozzon azokkal; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és szükség esetén kezelje a párhuzamos kereskedelem gyógyszerhiányra gyakorolt negatív hatását a tagállamokban, és megfelelően kezelje a problémákat azáltal, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerek időben eljussanak valamennyi beteghez az EU-ban;

130.

felhívja a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel a hamisított gyógyszerek piacra jutásának megakadályozására, mivel ezek a termékek gyakran rossz minőségűek, károsak az egészségre és jelentős gazdasági hatással járnak;

131.

megjegyzi, hogy az Európai Gyógyszerellenőrzési Rendszer megfelelő végrehajtásához technikai segítséget kell nyújtani a tagállamok számára;

132.

üdvözli, hogy a Bizottság a verseny torzulásának elkerülése érdekében továbbra is nyomon követi a gyógyszeripari vállalatok közötti összefonódásokat;

133.

felhívja a Bizottságot, hogy az ismétlődő hiányok enyhítése érdekében fontolja meg egy rendkívüli európai tartalékalapnak a „RescEU” mechanizmus mintájára történő létrehozását az olyan kritikus gyógyszerek számára, amelyek esetében magas a hiány kockázata;

134.

emlékeztet arra, hogy a gyógyszerhiány közvetlen hatással van a betegek egészségére és biztonságára, valamint kezelésük folytatására, különösen a kiszolgáltatott csoportok, például a gyermekek, az idősek, a terhes nők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegségben vagy rákban szenvedők, valamint az intenzív osztályon kezelt személyek esetében;

135.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált meghatározást a „hiány” fogalmára, és egységesítse a jelentéstételi követelményeket a tagállamokban, hogy lehetővé tegye a szorosabb együttműködést és a fokozott adatcserét Európa-szerte;

Európai egészségügyi adattér, egészségügyi adatok és az általános adatvédelmi rendelet

136.

üdvözli az európai egészségügyi adattér interoperábilis digitális infrastruktúrájának kiépítésére irányuló kezdeményezést, amely egybegyűjti majd a valós adatokat, kiaknázza a valós adatokban és a ritka terápiákhoz való hozzáférésben rejlő teljes potenciált, valamint Európa-szerte biztosítja majd az adatokhoz való tisztességes, átlátható és megkülönböztetésmentes hozzáférést; hangsúlyozza, hogy az ilyen kezdeményezések alapja az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) (20) következetes alkalmazása és érvényesítése valamennyi uniós tagállamban;

137.

kéri, hogy a Bizottság működjön együtt a tagállamokkal az általános adatvédelmi rendelet teljes körű és harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében a klinikai kutatások tekintetében az egész Unióban;

138.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az egészségügyi adatok általános adatvédelmi rendelettel teljes összhangban történő felhasználását; úgy véli továbbá, hogy rendkívül fontos a bizalom és az adatinnováció lehetővé tétele és előmozdítása a digitális egészségügy terén, ami a szabályozók, az ipar és a betegek oktatása és kapacitásépítése révén lehetséges;

139.

hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az összesített egészségügyi adatok elsődleges és másodlagos felhasználását, és hogy e tekintetben egyértelműbben kell meghatározni a másodlagos adatfelhasználás és az elsődleges adatgyűjtés fogalmait;

140.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi adatok érzékeny jellege miatt a Bizottságnak és minden érintett ügynökségnek biztosítania és szavatolnia kell, hogy az adatkezelési műveletek során tiszteletben tartják a jogszerűség, a tisztességes eljárás, az átláthatóság, a célhoz kötöttség, az adattakarékosság, a pontosság, a korlátozott tárolhatóság, az integritás és a bizalmas jelleg adatvédelmi elveit; hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak és az uniós szerveknek szigorúan tiszteletben kell tartania az (EU) 2018/1725 rendelet (21) 4. cikkében meghatározott adatvédelmi elveket, ugyanakkor a rendelet 33. cikkével összhangban megfelelő technikai és szervezeti biztonsági intézkedéseket is meg kell határoznia;

141.

emlékeztet, hogy az új technológiák, a digitalizáció és a mesterséges intelligencia alapvető szerepet játszhatnak abban, hogy lehetővé tegyék az európai laboratóriumok kutatói számára, hogy hálózatban dolgozzanak és megosszák céljaikat és eredményeiket, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az európai adatvédelmi keretet; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nyílt tudományt előnyben részesítő intézkedéseket az adatok és kutatási eredmények európai és Európán kívüli tudományos közösségen belüli megosztásának felgyorsítása érdekében;

142.

hangsúlyozza, hogy ki kell fejleszteni az optimális kutatáshoz, fejlesztéshez és egészségügyi ellátáshoz való hozzájárulást célzó egyesített európai adathálózatokat; hangsúlyozza az adatmegosztás és az adatokhoz való hozzáférés fontosságát az MI-ben rejlő potenciál teljes körű kiaknázásában az egészségügy területén, szilárd etikai követelmények felállítása és egyértelmű felelősségi szabályok kialakítása mellett; elutasítja ezen adatok kereskedelmi forgalomba hozatalát, és megállapítja, hogy sürgősen fel kell lépni az adatok többek között a gyógyszeripar, az egészségbiztosítók, a technológiai vállalatok és a munkáltatók számára történő értékesítése ellen;

143.

úgy véli, hogy a nagy teljesítményű számítástechnikai infrastruktúráknak az európai egészségügyi adattérrel való összekapcsolása és interoperabilitása biztosítaná a nagy, kiváló minőségű egészségügyi adatkészletek rendelkezésre állását, amelyek létfontosságúak a patológiák, különösen a ritka betegségek és a gyermekgyógyászati állapotok kutatása és kezelése szempontjából;

144.

Strukturált párbeszéd az érintett szereplőkkel

145.

elismeri, hogy a gyógyszerhiányt több tényező okozza, ezért fontos, hogy megelőzése és kezelése érdekében biztosítsák a gyártók és az ellátási lánc egyéb érdekelt feleinek részvételét;

146.

támogatja a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy strukturált párbeszédet folytasson a gyógyszeripari értéklánc érintett szereplőivel, a hatóságokkal, a nem kormányzati beteg- és egészségügyi szervezetekkel, az egészségügyi szakemberekkel, köztük a gyógyszerészekkel és a kutatói közösséggel, mivel ez a gyógyszerhiány kiváltó okainak, valamint a kritikus gyógyszerek, a gyógyszeripari nyersanyagok, a köztes termékek és a gyógyszerhatóanyagok globális gyártási és ellátási lánca gyengeségeinek kezelésére, valamint az innovációs lehetőségek azonosítására szolgáló egyik eszköz; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az érdekelt felek kiegyensúlyozott képviseletét;

147.

sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett feleket, hogy strukturált párbeszéd keretében a lehető leghamarabb határozzanak meg egy világos és ambiciózus politikai ütemtervet a meglévő európai gyógyszergyártási, technológiai és hatóanyaggyártási kapacitások biztosítására és korszerűsítésére;

148.

úgy véli, hogy a gyártási és ellátási láncról folytatott strukturált párbeszéd mellett szükség van egy átfogóbb magas szintű politikai gyógyszerészeti fórumra is, amely összefogja a politikai döntéshozókat, a szabályozókat, a fizető feleket, a betegszervezeteket, az iparág képviselőit és az egészségügyi ellátási lánc más érdekelt feleit a Covid19-válságból levont tanulságok megosztása érdekében, és hogy hatékony szakpolitikai keretet hozzon létre a hiány hosszú távú megelőzése, a betegek gyógyszerekhez való hozzáférésének lehetővé tétele, a késedelmek csökkentése, valamint a versenyképesség és az innováció biztosítása érdekében;

149.

hangsúlyozza a közforgalmú gyógyszertárak értékes szerepét, és elismeri, hogy azok értékes támogatást nyújtanak a világjárvány idején azáltal, hogy folyamatosan biztosítanak egy alapvető és minőségi szolgáltatást; hangsúlyozza, hogy a gyógyszerészek független, megbízható és hiteles információforrások; javasolja, hogy a gyógyszerészek aktívabban vegyenek részt a farmakovigilanciai tevékenységekben a gyógyszerek hatékonyságának értékelése és nyomon követése terén, és kéri a tagállamokat, hogy vonják be őket egészségügyi, ellátási és kutatási programjaikba; kéri a vidéki területeken működő gyógyszertárak fokozott elismerését a lakosság megtartása és a polgárok jóllétének biztosítása terén végzett munkájukért;

Fenntartható és környezetbarát gyógyszerek

150.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszeriparnak a gyógyszerek teljes életciklusa során környezetbarátnak és klímasemlegesnek kell lennie, ugyanakkor biztosítania kell a betegek számára a biztonságos és hatékony gyógyszeres kezelésekhez való hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy a termelési lánc egészében erősítse meg az ellenőrzést és az ellenőrzést, különösen az EU-n kívül; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson minőségi környezeti fenntarthatósági normákat a nem uniós országokból importált gyógyszerhatóanyagokra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a háztartási gyógyszerhulladék problémájával, olyan intézkedések révén, amelyek csökkentik a csomagolást és a tárolóedények méretét annak biztosítása érdekében, hogy azok ne haladják meg a szükséges mértéket, ugyanakkor biztosítsák a kényelmes és biztonságos használatot mozgásukban korlátozott betegek számára is, valamint hogy az orvosi rendelvények igazodjanak a valós terápiás igényekhez; arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje az e-tájékoztatókban rejlő lehetőséget mint a jelenlegi papíralapú tájékoztatási eszközöket kiegészítő intézkedést, hogy csökkenjen a csomagolópapír-felhasználás, ugyanakkor fenntartható legyen a fontos információkhoz való egyenlő hozzáférés; elismeri a gyógyszeripar által már megtett lépéseket, például az öko-farmako-stewardship-kezdeményezést;

151.

úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás nagy lehetőséget jelent a gyógyszergyártók arra való ösztönzésére, hogy a környezetvédelmi és ökológiai normáknak megfelelő termelés révén részt vegyenek a zöld gazdaságélénkítési tervben;

152.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszerhulladékot a körforgásos gazdaság célkitűzéseivel és célértékeivel összhangban kell kezelni; úgy véli, hogy a gyógyszeriparnak ugyanazokkal a követelményekkel és szabványokkal kell rendelkeznie a csomagolás és a hulladékkezelés tekintetében, mint más ágazatoknak; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy egységes csomagolási keretrendszert, amely figyelembe veszi a felhasználóbarát jelleget és az ágazat sajátosságait;

153.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatást a beszerzési politika szerepéről a környezetbarátabb gyógyszerek előmozdításában;

154.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegyen eleget az Európai Parlament 2020. szeptember 17-i, a környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítésről szóló állásfoglalásában (22) megfogalmazott felhívásnak, hogy vizsgálja felül a gyógyszerészeti jogszabályokat a környezeti kockázatértékelési követelmények, valamint a gyógyszerek engedélyezésére és felhasználására vonatkozó feltételek megerősítése érdekében, feltéve, hogy a forgalombahozatali engedélyeket nem halasztják el vagy utasítják el kizárólag a káros környezeti hatások miatt; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a 2006 előtt engedélyezett, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek környezeti kockázatértékeléseire vonatkozó felzárkóztatási eljárást, amennyiben azok nem állnak rendelkezésre;

155.

emlékeztet, hogy az olyan információk, mint például a gyógyszerek vízre gyakorolt hatása, környezeti viselkedése és lebonthatósága kulcsszerepet játszanak a kockázatkezelésben, és hogy ezeket az információkat átláthatóvá kell tenni, és az érdekelt felek rendelkezésére kell bocsátani; üdvözli a környezetbe kerülő gyógyszerek problémájának kezelésére irányuló bizottsági erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy folytatni és fokozni kell ezeket az erőfeszítéseket, különösen a gyógyszerek szennyvízből történő eltávolításának hatékonyabb megoldásait biztosító technológiákba történő beruházások, az állatgyógyászati készítmények környezeti hatásának értékelése, a folyamatos nyomon követés fejlesztése és az ilyen típusú szennyezés lehetséges jelentős forrásaival kapcsolatos adatmegosztás tekintetében;

156.

kitart amellett, hogy az európai gyógyszerstratégiának figyelembe kell vennie a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv célkitűzéseit;

157.

támogatja a „szennyező fizet” elv alkalmazását a gyógyszeriparnak az általa okozott esetleges szennyezéssel kapcsolatos felelősségének növelése érdekében;

158.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák az olyan gyógyszerekkel kapcsolatos kutatást, fejlesztést és innovációt, amelyek ugyanannyira hatékonyak a betegek számára, és természetüknél fogva kevésbé károsak a környezetre;

159.

hangsúlyozza a gyógyszerfejlesztés új, alternatív, állatkísérlet-mentes módszereinek megtalálására irányuló beruházások fontosságát, az emberi egészség védelmének csökkentése és a gyógyszerekkel kapcsolatos innováció sérelme nélkül;

Az EU vezető szerepet tölt be az egészségügy terén

160.

felszólítja a Bizottságot, hogy könnyítse meg az uniós gyógyszeripar – többek között a kkv-k – számára a globális piacokhoz való hozzáférést egyenlő versenyfeltételek, valamint olyan szilárd és egyértelmű szabályozási keret révén, amely előmozdítja nemzetközi szinten a legmagasabb szintű minőségi és biztonsági normákat és lehetővé teszi az innovációalapú versenyképességet jutalmazó kereskedelmi megállapodásokat annak érdekében, hogy a gyógyszerágazat az EU stratégiai pillérévé váljon; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi megállapodások hozzájáruljanak a biztonságos, hatékony és megfizethető gyógyszerekhez való jobb hozzáféréshez az EU-ban és a harmadik országokban; kiemeli, hogy fontos a kereskedelmi és a nem vámjellegű akadályok felszámolása a harmadik országokban, valamint a nemzetközi piacokhoz való tisztességes hozzáférés biztosítása az EU-ban működő vállalatok számára;

161.

felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az EMA és a nem uniós szabályozó ügynökségek közötti, a veszélyhelyzetek megelőzésére és az azokra való reagálás koordinálására vonatkozó megállapodásokat, a személyes adatok védelmére vonatkozó legmagasabb szintű uniós normák teljes tiszteletben tartása mellett; ösztönzi a Bizottságot, hogy működjön együtt a Kereskedelmi Világszervezet tagjaival az egészségügyi termékek kereskedelmének megkönnyítése, a nyersanyagokhoz való stabil hozzáférés révén a globális ellátási láncok rezilienciájának növelése, valamint egészségügyi veszélyhelyzet esetén a hatékony reagáláshoz való hozzájárulás érdekében;

162.

megismétli, hogy elkötelezett amellett, hogy továbbra is együttműködjön a Bizottsággal és az Egészségügyi Világszervezettel a gyógyszerekre vonatkozó biztonságos, hatékony és fenntartható szabályozási keretek szabványosítása, valamint a gyógyszerekhez való globális hozzáférés és azok megfizethetőségének javítása érdekében;

Szabadalmak és a TRIPS-megállapodás

163.

megjegyzi, hogy a szabadalmi oltalom kulcsfontosságú ösztönző a vállalatok számára, hogy beruházzanak az innovációba és új gyógyszereket gyártsanak; megjegyzi ugyanakkor, hogy a szabadalmak kiszorító hatása korlátozott piaci kínálathoz és a gyógyszerekhez és gyógyszerkészítményekhez való korlátozott hozzáféréshez vezethet; hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni az innovációnak a szabadalmak kiszorító hatása révén történő ösztönzése, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítása és a népegészség védelme között; emlékeztet arra, hogy egy gyógyszert forgalmazó vállalat a 726/2004/EK rendelet 14. cikkének (11) bekezdése szerint az első forgalombahozatali engedélytől számított nyolc éven keresztül adatkizárólagosságot élvezhet; felhívja a Bizottságot, hogy javasolja e rendelet felülvizsgálatát annak érdekében, hogy egészségügyi válság esetén ideiglenesen engedélyezni lehessen kényszerengedélyek megadását annak érdekében, hogy a gyártók előállíthassák az életmentő gyógyszerek generikus változatát; emlékeztet arra, hogy ez azon népegészségügyi rugalmasságok egyike a szabadalmi oltalom területén, amely már szerepel a Kereskedelmi Világszervezet TRIPS-megállapodásában, és amelyet a 2001. évi dohai nyilatkozat is megerősített; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtása ne akadályozza a TRIPS-megállapodásban biztosított rugalmassági mechanizmusok igénybevételének lehetőségét, és hogy nyújtson iránymutatást a tagállamok számára az azonnali kötelező engedélyezés helyett az önkéntes engedélyezés ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak nem szabad kizárólag a szellemi tulajdonra vonatkozó szabványok harmadik országokban történő érvényesítésére összpontosítaniuk, hanem figyelembe kell venniük a generikus és biohasonló gyógyszerekre gyakorolt hatást az EU-ban és a harmadik országokban, valamint biztosítaniuk kell a szabályozási normák összehangolását;

o o

164.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 263., 2018.7.25., 4. o.

(2) HL C 433., 2019.12.23., 153. o.

(3) HL C 270., 2021.7.7., 2. o.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0205.

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0228.

(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0226.

(7) HL L 18., 2000.1.22., 1. o.

(8) HL L 311., 2001.11.28., 67. o.

(9) HL L 136., 2004.4.30., 1. o.

(10) HL L 378., 2006.12.27., 1. o.

(11) HL L 276., 2010.10.20., 33. o.

(12) HL L 158., 2014.5.27., 1. o.

(13) HL L 153., 2019.6.11., 1. o.

(14) HL L 107., 2021.3.26., 1. o.

(15) HL L 170., 2021.5.12., 1. o.

(16) Az Európai Gyógyszerügynökség által a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök tekintetében a válsághelyzetekre való felkészültség és a válságkezelés terén betöltött szerep megerősítéséről szóló, 2020. november 11-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2020)0725); az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról szóló 851/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2020. november 11-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2020)0726); a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és az 1082/2013/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. november 11-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2020)0727).

(17) HL C 450., 2020.12.28., 1. o.

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatáról és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.)

(21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(22) HL C 385., 2021.9.22., 59. o.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/69

P9_TA(2021)0472

A jogszerű migrációval kapcsolatos szakpolitika és jogszabályok

Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a jogszerű migrációval kapcsolatos szakpolitikáról és jogszabályról (2020/2255(INL))

(2022/C 224/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 45. cikkére,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen annak 5., 10., 12. és 16. elvére,

—	tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és különösen annak 4. jegyzőkönyve 2. cikkére,

—	tekintettel a jogszerű migrációra vonatkozó, 2003 és 2021 között kidolgozott uniós vívmányokra, amelyek szabályozzák az Unióban dolgozó harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeit, valamint ezen állampolgárok jogait, és amelyekbe beletartoznak az alábbiak:

—	a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről és a 2009/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. október 20-i (EU) 2021/1883 európai parlamenti és a tanácsi irányelv (1),

—

a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/801 európai parlamenti és a tanácsi irányelv (2),

—	a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (3),

—	a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. május 15-i 2014/66/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (4),

—

a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (5),

—	az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (6),

—	a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv (7),

—	a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (8),

—

tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—	tekintettel az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—	tekintettel a Covid19-ről és a migrációról szóló, 2021. június 24-i európai tanácsi következtetésekre, és különösen azok 12. pontjára,

—	tekintettel az Afrikáért Uniós Szükséghelyzeti Alapra,

—	tekintettel a „Fitness Check on EU Legislation on legal migration” [A jogszerű migrációra vonatkozó uniós jogszabályok célravezetőségi vizsgálata] (a továbbiakban: célravezetőségi vizsgálat) című, 2019. március 29-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—	tekintettel az „Európai migrációs stratégia” című, 2015. május 13-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel a „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel „A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé” című, 2016. április 6-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel „Az Európába irányuló legális migrációs lehetőségek bővítése: a kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politika elengedhetetlen eleme” című, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel „Az új migrációs és menekültügyi paktum” című, 2020. szeptember 23-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel a 2015. november 11-én és 12-én Vallettában tartott, migrációval foglalkozó EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott cselekvési tervre és politikai nyilatkozatra, különösen ezeknek a jogszerű migrációval és a mobilitással foglalkozó részeire,

—

tekintettel a „Talent Partnerships: Commission launches new initiative to address EU skills shortages and improve migration cooperation with partner countries” [Tehetséggondozási partnerség: a Bizottság új kezdeményezést indít az uniós szakemberhiány kezelése és a migráció terén a partnerországokkal folytatott együttműködés javítása céljából] című, 2021. június 11-i bizottsági sajtóközleményre,

—

tekintettel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának „Immigrant Key Workers: Their Contribution to Europe’s COVID-19 Response” [A bevándorlók mint kulcsfontosságú munkaerő hozzájárulása a Covid19-járványra való reagáláshoz] című, 2020. április 23-i tanulmányára, valamint az „A vulnerable workforce: Migrant workers in the COVID-19 pandemic” [Veszélyeztetett munkaerő: Migráns munkavállalók a Covid19-világjárványban] című, 2020. május 19-i technikai jelentésére,

—	tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel „A határt átlépő munkavállalók és idénymunkások európai védelméről a Covid19-válsággal összefüggésben” című, 2020. június 19-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság saját kezdeményezésű jelentésén alapuló, a legális munkaerő-migráció új lehetőségeiről szóló, 2021. május 20-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának „Exploring new avenues for legislation for labour migration to the European Union” [Az Európai Unióba irányuló munkaerő-migrációval kapcsolatos új jogalkotási lehetőségek feltárása] című, 2015. szeptemberi tanulmányára,

—	tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának „EU cooperation with third countries in the field of migration” [A harmadik országokkal a migráció területén folytatott uniós együttműködés] című, 2015. októberi tanulmányára,

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „The cost of non-Europe in the area of legal migration” [A jogszerű migrációval kapcsolatos európai cselekvés hiányából fakadó költségek] című, 2019. márciusi tanulmányára,

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Legal migration policy and law – European added value assessment” [A jogszerű migrációval kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabályok – az európai hozzáadott érték értékelése] című, 2021. szeptemberi tanulmányára,

—	tekintettel az Európai Migrációs Hálózat tanulmányaira,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 13. cikkére,

—	tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó, 2018. december 19-i globális megállapodásra,

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Nemzetközi Munkaügyi Konferenciája által elfogadott, a munkaerő-migrációra vonatkozó nemzetközi munkaügyi normákra,

—	tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott egyezményre,

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jogszerű migrációról szóló tanulmányaira,

—	tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának munkájára és jelentéseire,

—

tekintettel a Center for Global Development (Globális Fejlődési Központ) „Maximizing the Shared Benefits of Legal Migration Pathways: Lessons from Germany’s Skills Partnerships” [A jogszerű migrációs lehetőségek közös előnyeinek maximalizálása: A német készségfejlesztési partnerségekből levont tanulságok] című, 2019. július 15-i tanulmányára,

—	tekintettel a Nemzetközi Migrációs Szervezet 2020. októberi, „Africa Migration Report: Challenging the narrative” [Afrikai migrációs jelentés: a narratíva megkérdőjelezése] című jelentésére,

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „The European Commission’s New Pact on Migration and Asylum – Horizontal substitute impact assessment” [Az Európai Bizottság új migrációs és menekültügyi paktuma – horizontális helyettesítő hatásvizsgálat] című, 2021. augusztusi tanulmányára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0314/2021),

A.	mivel a munkaerő-migrációra vonatkozó meglévő jog aktusok megfelelő végrehajtása ugyanolyan fontos, mint az új jogi aktusokra irányuló javaslatok;

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában, méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem megelőzése és az ezek elleni megerősített küzdelem”;

C.	mivel az Unió a szomszédos országok humán tőkéjének fejlesztésébe irányuló befektetések egyik fő forrása;

mivel a további legális beutazási lehetőségek uniós szintű megteremtésével az uniós tagállamok eszközt kaphatnak ahhoz, hogy megfelelően megbirkózzanak a jövő demográfiai kihívásaival, valamint kielégítsék az olyan munkaerőpiaci igényeket, amelyeket a hazai munkaerő nem tud kielégíteni, illetve jobban össze tudják hangolni a készségeket a munkaerőpiaci igényekkel;

E.	mivel 2020-ban 23 millió harmadik országbeli állampolgár tartózkodott jogszerűen a tagállamokban, ami az Unió teljes népességének mintegy 5,1 %-át teszi ki (15);

mivel a huzamos tartózkodási engedélyek kiállításának alacsony aránya arra enged következtetni, hogy azokat lehet, hogy vonzóbbá kell tenni, ami a 2003/109/EK irányelvnek az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők előnyeinek tisztázását célzó felülvizsgálatával, valamint a nemzeti szabályozási keretek közelítésével érhető el;

G.	mivel a demográfiai változások hatásáról szóló, 2020. június 17-én elfogadott bizottsági jelentés (16) szerint az Unióban a lakosság átlagéletkora jelenleg 44 év, már évek óta emelkedik, és legalább a következő két évtizedben tovább fog emelkedni;

H.	mivel ez azt jelenti, hogy az Unióban a következő évtizedekben nőni fog a 65 éves vagy annál idősebb polgárok népességen belüli aránya, ugyanakkor az előrejelzések szerint ugyanebben az időszakban csökkenni fog a munkaképes korú népesség aránya;

mivel a célravezetőségi vizsgálat megállapítja, hogy a jogszerű migrációra vonatkozó jelenlegi uniós szabályok az uniós munkaerőpiac és gazdaság számára szükséges készségek és tehetségek vonzása tekintetében korlátozott hatást gyakoroltak, valamint, hogy a jelenlegi jogi keret „széttagolt, és számos hiányosságot, valamint végrehajtási problémákat is mutat”;

J.	mivel a célravezetőségi vizsgálat főbb megállapításai kiemelték, hogy a jogszerű migrációval kapcsolatos hatékony szakpolitikák kulcsszerepet játszanak a migrációs áramlások kezelésében;

K.	mivel Ylva Johansson biztos a tehetséggondozási partnerségek 2021. június 11-i nyitórendezvényén kijelentette, hogy a Bizottság stratégiai célja, hogy az illegális migrációt legális beutazási lehetőségekkel váltsa fel (17);

mivel a vízumintézkedések pozitív ösztönzőként hathatnak a harmadik országokkal való együttműködés során; mivel a nemrégiben módosított Uniós Vízumkódex (18) teljes körű végrehajtása, továbbá a harmadik országokkal való vízumkönnyítéssel kapcsolatban tett további erőfeszítések részét képezik a migrációs szakpolitika átfogó megközelítésének, amelyet az új migrációs és menekültügyi paktum vázolt fel; mivel a fokozottabb együttműködés és információcsere elősegítené a vízumokkal való visszaélések felderítését;

M.	mivel a tagállamok és harmadik országok közötti partnerségi keretek kulcsfontosságú eszközként szolgálhatnak a jogszerűen bevándorló munkavállalók készségei és képesítései kölcsönös elismerésének felgyorsítása terén;

mivel már több tagállam is sikeres partnerségeket hozott létre harmadik országokkal a munkaerő-migrációhoz kapcsolódó legális beutazási lehetőségek megteremtése, valamint a munkaerőpiaci igények kisebb léptékben, kísérleti projektek keretében történő kielégítése érdekében; mivel a tehetséggondozási partnerségeknek az ilyen projektekből levont pozitív tanulságokra kell építeniük;

O.	mivel a szociális és gazdasági partnerekkel folytatott, megújított európai integrációs partnerség a jövőbeli együttműködésnek a munkaerő-migráció területére való kiterjesztésére törekszik;

mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. évi tanulmánya szerint az Unió számára igen költségesnek bizonyult a tagállamok munkaerőpiacain tapasztalható strukturális munkaerőhiány, ami az uniós gazdaság számára évente több mint 2 %-os termelékenységveszteséget okoz (19); mivel a tanulmány megállapítja, hogy a strukturális munkaerőhiány minden készségszinten jelen van – a szakácsoktól és a teherautó-vezetőktől kezdve az orvosokig és a tanárokig; mivel a tanulmány szerint a jelenlegi szabályozási keretek nem elégségesek annak biztosításához, hogy az Unió gazdasági szempontból rövid, közép- és hosszú távon versenyképes maradhasson, valamint ki tudja elégíteni a tagállami munkaerőpiacok igényeit;

Q.	mivel 2017-ben mintegy 3,1 millió harmadik országbeli állampolgár rendelkezett uniós huzamos tartózkodási engedéllyel, körülbelül 7,1 millió harmadik országbeli állampolgár pedig nemzeti huzamos tartózkodási engedéllyel (20);

mivel a 2011/98/EU irányelv két fő célkitűzése a kombinált munkavállalási és tartózkodási engedély iránti kérelemmel kapcsolatos eljárások megkönnyítése és az egyenlő bánásmód biztosítása; mivel az említett irányelvnek a célravezetőségi vizsgálat keretében végzett értékelése, valamint annak végrehajtási jelentése számos hiányosságot állapított meg az említett célkitűzések megvalósítása tekintetében; mivel e hiányosságok orvoslása érdekében a Bizottság az új migrációs és menekültügyi paktumban számos új kezdeményezést jelentett be, köztük az említett irányelv felülvizsgálatát;

mivel a technológiai fejlődés átalakította a világ működését, és számos európai munkavállaló és önálló vállalkozó számára megteremtette a távmunka lehetőségét; mivel a távmunkázók jelenleg jogi szempontból szürke zónában vannak, hiszen nem igényelhetnek hagyományos munkavállalási engedélyt valamely tagállamban (21);

T.	mivel számos tagállam „digitálisnomád-vízumokat” vezetett be, amelyek célja a távmunkában dolgozó munkavállalók vagy önálló vállalkozók adott tagállamban tartózkodásának megkönnyítése, illetve munkavégzésük lehetővé tétele (22);

U.	mivel az Unió a világjárvány utáni gazdasági fellendülés folyamatában van; mivel a jogszerű munkaerő-migrációra vonatkozó jobb szabályozási keret döntő tényezőt jelent az Unió gazdasági fellendülése szempontjából;

mivel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2020. április 23-i, „Immigrant Key Workers: Their Contribution to Europe’s COVID-19 Response” [A bevándorlók mint kulcsfontosságú munkaerő hozzájárulása a Covid19-járványra való reagáláshoz] című tanulmánya szerint átlagosan az Unió társadalmai számára kulcsfontosságú munkavállalók 13 %-a bevándorló, ami azt mutatja, hogy ezek a munkavállalók alapvető szerepet játszottak abban, hogy az Unió képes legyen megbirkózni a Covid19-világjárvánnyal;

mivel a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási joga és a munkáltatójuk közötti közvetlen kapcsolat a munkaerő-kizsákmányolás veszélyének teszi ki őket; mivel megfogalmazódtak olyan igények, hogy fokozatosan szüntessék meg ezeket az engedélyeket, és helyettük tegyék lehetővé a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy munkavállalási engedélyük elvesztése nélkül munkáltatót válthassanak (23);

mivel a 2009/52/EK irányelv a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli, dolgozó állampolgárokat kizsákmányoló munkáltatókkal szemben alkalmazható szankciókról és intézkedésekről rendelkezik; mivel az Unióba jogszerűen belépő harmadik országbeli állampolgárok kizsákmányolása is előfordulhat, és nekik is ugyanolyan szintű védelemben kell részesülniük;

mivel az Európai Munkaügyi Hatóság megerősítette a nemzeti munkaügyi felügyelőségek és hatóságok, valamint a szociális partnerek támogatását és megerősítését szolgáló, határokon átnyúló operatív kapacitását annak érdekében, hogy előmozdítsa a tisztességes munkaerő-mobilitást, valamint fellépjen a határokon átnyúló csalással és visszaélésekkel szemben;

úgy véli, hogy a tagállamokban felmerülő demográfiai kihívásokkal – az adatok azt mutatják, hogy a 65 éves vagy annál idősebb lakosok aránya 2050-re az Unió népességének körülbelül egyharmada lesz (24), ami jelentős munkaerőhiányt fog előidézni minden készségszinten (25) – való szembenézés érdekében az Uniónak új legális munkaerő-migrációs lehetőségeket kell kínálnia, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a tagállamok munkaerőpiacai különbözőek, és eltérő munkaerőhiánnyal és kihívásokkal néznek szembe; úgy véli, hogy ezek az új lehetőségek elengedhetetlenek lesznek ahhoz, hogy növekedjen az Unió gazdasági versenyképessége és a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelmének bajnokaként, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vezető szerepet játszó szereplőként gyakorolt globális befolyása; megjegyzi, hogy ezeknek az új lehetőségeknek tisztességes munkakörülményeket kell biztosítaniuk, és csökkenteniük kell a harmadik országokból származó munkavállalók kizsákmányolását; megjegyzi továbbá, hogy egy olyan forgatókönyv esetén, amelyben csökkennek a legális munkaerő-migráció akadályai, és csökken a harmadik országokból származó munkavállalókkal szembeni munkaerőpiaci megkülönböztetés, a becslések szerint az Unióban évente 74 milliárd EUR hosszú távú GDP-növekedés érhető el (26); aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legális munkaerő-migráció előtt álló jelentős akadályok az összes képzettségi szinten csökkentik az Unió vonzerejét a munkavállalókért zajló globális versenyben; kiemeli, hogy évente akár 37,6 milliárd EUR GDP-növekedést eredményezhetne, ha új legális lehetőségek nyílnának az Unióba munkavállalás céljából belépni szándékozó migránsok számára (27);

felkéri a Bizottságot, hogy – az e jelentés mellékletében foglalt ajánlásokat követve – az EUMSZ 79. cikkének (2) bekezdése, különösen annak a) és b) pontja alapján 2022. január 31-ig nyújtson be egy jogi aktusra vonatkozó javaslatot, amely a jogszerű migrációra vonatkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek összehangolása révén a jogszerűen bevándorló, munkát kereső vagy már munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok Unióba való beutazásának és Unión belüli mobilitásának megkönnyítésére és előmozdítására, a bürokrácia csökkentésére, a harmonizáció fokozására, az alapvető jogok, például az egyenlő bánásmód előmozdítására és a munkaerő-kizsákmányolás megakadályozására irányuló javaslatcsomagként szolgálna; megjegyzi, hogy továbbra is a harmadik országokból érkező legális munkaerő-migrációt és a nagyobb fokú mobilitást támogató ilyen új jogi aktus az egyik fő válaszlehetőség a munkaerő-kínálat és -kereslet közötti jelenlegi eltérésekre;

úgy véli, hogy a javasolt jogi aktus céljának eléréséhez elengedhetetlen eszközt jelentene egy uniós tehetségbázis létrehozása azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik a valamely tagállamba történő jogszerű migráció céljából kívánnak munkát vállalni, valamint azon uniós székhelyű munkaadók számára, akik harmadik országokban keresnek potenciális munkavállalókat, és kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele egy ilyen tehetségbázis létrehozását; javasolja, hogy a Bizottság építsen be a tehetségbázisba egy távmunkával foglalkozó uniós tehetséghálózatot, amely lehetővé tenné a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy távmunkát végezzenek a lakóhelyüktől eltérő tagállamban, valamint hogy a Bizottság és a tagállamok működjenek együtt a harmadik országbeli állampolgárok távolról történő felvételével járó előnyök és kihívások jobb megértése érdekében, és mozdítsák elő a nemzetközi tehetségek tisztességes, távolról történő felvételét; rámutat arra, hogy egy ilyen hálózat használata a tagállamok számára opcionális lenne;

támogatja a Bizottság által az új migrációs és menekültügyi paktumról szóló, 2020. szeptember 23-i közleményében a jóhiszemű rövid távú mobilitás fokozásával kapcsolatban tett nyilatkozatot, miszerint a jóhiszemű rövid távú mobilitás kiegészítené a harmadik országokkal folytatott, a kiváltó okokkal kapcsolatos együttműködés javítását célzó – különösen kutatási vagy tanulmányi célú – legális beutazási lehetőségeket, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább ezt az irányt;

kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament és a Tanács befogadási feltételekről szóló átdolgozott irányelvről szóló részleges ideiglenes megállapodása 15. cikkének (1) bekezdését, ezáltal csökkentve a kényszerű inaktivitás negatív hatását a menekültügyi eljárás lezárásáig;

üdvözli az (EU) 2021/1883 irányelvet (felülvizsgált Kék Kártya irányelv), de elégtelennek tartja, mivel az uniós munkaerőpiacokon alacsony és közepes képzettségű munkavállalókra is szükség van, még ha ezek az igények eltérőek is; megjegyzi, hogy az Unió már most is függ tőlük az olyan alapvető ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az egészségügy (28); ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalommal konzultálva, a tagállamok igényeit tükrözve kezelje prioritásként, hogy a javaslata tartalmazzon egy, az alacsony és közepes képzettségű, harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó ambiciózus befogadási rendszert; felhívja a Bizottságot, hogy illessze be a harmadik országbeli állampolgárok készségeinek és képesítéseinek – beleértve a szakképzést is – érvényesítésére és elismerésére szolgáló, objektív és egységes kritériumokon alapuló keretrendszer létrehozását a munkaerőpiacra való korai beilleszkedésük megkönnyítése érdekében; kéri, hogy a készségek és képesítések érvényesítésének és elismerésének kerete biztosítsa, hogy a harmadik országbeli állampolgárok az érvényesítési és elismerési folyamat során következetesen tisztességes bánásmódban részesüljenek, tegye lehetővé a hatékony rendszereket és eljárásokat, valamint könnyítse meg az információk hatékony és egyszerű megszerzését; ösztönzi a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok továbbra is osszák meg egymással az információkat és a bevált gyakorlatokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy minden lehetséges eszközzel – többek között célzott kampányok révén – népszerűsítse a felülvizsgált Kék Kártya irányelvet, többek között az induló vállalkozások körében és az informatikai ágazatban, ahol a készségeket az említett irányelv I. mellékletével együtt értelmezett 26. cikkében meghatározott képesítésekkel egyenértékűként ismerik el; emlékeztet azonban arra, hogy az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése szerint ez a cikk „nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy meghatározzák, harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a szándékkal érkeznek, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként vállaljanak munkát”;

úgy véli, hogy az Uniónak több önálló vállalkozót és vállalkozót kell vonzania, és fokoznia kell az innovációt, például az ifjúsági mobilitás és nomád rendszerek révén; annak érdekében, hogy az Unió továbbra is releváns és versenyképes maradjon a globális piacon, növelve gazdaságának agilitását, szilárdságát, stabilitását és növekedését, miközben új gazdasági tevékenységet és foglalkoztatási lehetőségeket teremt, felhívja a Bizottságot, hogy javaslatába foglaljon bele egy objektív és egységes kritériumokon alapuló, az önálló vállalkozók és vállalkozók belépésére és tartózkodására vonatkozó, uniós szintű befogadási rendszert, különösen a kis- és középvállalkozások és induló vállalkozások létrehozásán dolgozók, valamint a rendkívül mobil harmadik országbeli önálló vállalkozók, például művészek és kulturális szakemberek számára; kitart amellett, hogy a javasolt rendszereknek olyan intézkedéseket kell tartalmazniuk, amelyek erősítik az alapvető jogokat és előmozdítják a harmadik országokból származó munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot; úgy véli, hogy a Bizottságnak ötéves, többszöri beutazásra jogosító vízumot kellene bevezetnie, amely lehetővé teszi, hogy a harmadik országbeli állampolgárok e kategóriájába tartozó személyek évente legfeljebb 90 napra beléphessenek az Unióba;

kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a harmadik országokkal létrehozandó, a küldő és a fogadó ország helyzetéhez igazodó, mindkét fél számára hasznos tehetséggondozási partnerségek keretét, amelyeknek készségeken alapuló szakképzési programokat, különösen alkalmassági teszteket, munkahelyi megfigyeléseket és szimulációkat is magukban kell foglalniuk, és amelyekbe a tagállamok önkéntes alapon léphetnek be; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a keret tegye lehetővé a Parlament számára, hogy maradéktalanul elláthassa ellenőrzési és értékelési feladatait, valamint a javaslatba foglaljon bele olyan mechanizmusokat, amelyek megakadályozzák a munkaerő-kizsákmányolást és biztosítják az egyenlő bánásmódot; kiemeli, hogy a tehetséggondozási partnerségekhez ihletet lehet találni a tagállamokban meglévő, készségalapú megállapodásokban, és hogy a tehetséggondozási partnerségeket a tagállamok és harmadik országok érintett szervezeteivel konzultálva kell kialakítani;

fenntartja, hogy a migráció területén alapvető fontosságú az Unió és a harmadik országok közötti kapcsolatok eltérő és kiegyensúlyozott megközelítése; felhívja az Uniót, hogy törekedjen hivatalos megállapodásokra a partnerországokkal a migrációs mobilitásról;

10.

üdvözli a Bizottságnak a 2011/98/EU irányelv felülvizsgálatára irányuló szándékát; megjegyzi, hogy az említett irányelv céljai között van a tagállamokban jelenleg alkalmazandó engedélyekre vonatkozó szabályok egyszerűsítése és összehangolása és az egyenlő bánásmód előmozdítása, és hogy ezek a célkitűzések nem teljesültek maradéktalanul, mivel az említett irányelv egyes rendelkezéseit eltérően hajták végre az Unióban; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak mindenekelőtt arról kell gondoskodnia, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtsák az említett irányelvet, másodsorban módosítania kell az említett irányelvet annak érdekében, hogy az összevont engedély iránti kérelmeket valamely tagállamban és harmadik országokból is be lehessen nyújtani, harmadrészt pedig tovább kell egyszerűsítenie és harmonizálnia a szabályokat annak érdekében, hogy egyértelműen szabályozva legyen a beutazóvízum megszerzésére vonatkozó eljárás, hogy a kérelmezőknek ne kelljen kétszer benyújtaniuk az összevont engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat, továbbá hogy csökkenteni lehessen a munkavállalók függőségét és a kizsákmányolás kockázatát is; rámutat arra, hogy egy tagállamon belülről csak akkor lehessen kérelmet benyújtani, ha a harmadik országbeli állampolgár a kérelem benyújtásának időpontjában ott tartózkodási engedéllyel rendelkezik; kéri a Bizottságot, hogy az említett irányelvvel kapcsolatos javaslatába foglaljon bele ilyen módosításokat;

11.

kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a harmadik országokból jogszerűen bevándorló munkavállalókat érintő, Bizottság által irányítandó transznacionális tanácsadói szolgáltatási hálózat létrehozását, amelyen belül minden tagállam kijelöl egy irányító hatóságot a kérelmek feldolgozására, valamint az Unióban munkát vállalni kívánó vagy már munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak nyújtott tanácsadás és tájékoztatás koordinálására; ragaszkodik ahhoz, hogy az irányító hatóságok feleljenek a harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó információk tagállamok közötti megosztásáért, a tehetségbázis vonatkozásában a munkavállalók és munkáltatók számára kapcsolattartó pontként járjanak el, és adjanak érdemi tájékoztatást az Unióba való munkavállalási célú jogszerű migráció iránt érdeklődő harmadik országbeli állampolgárok számára; rámutat arra, hogy ezeket az információkat vagy virtuálisan, vagy a harmadik országokban jelen lévő érintett szerveken, például tagállami nagykövetségeken vagy uniós küldöttségeken keresztül lehetne továbbítani; kéri, hogy – a kérelmek kétszer történő benyújtásának elkerülése, valamint a munkáltatók arra való ösztönzése és abban való támogatása érdekében, hogy mérlegeljék az összevont tartózkodási és munkavállalási engedély iránti kérelmek benyújtásának lehetőségét, illetve, hogy ezen törekvésükben segítsék őket – az irányító hatóságok felelősségi köre a 2011/98/EU irányelvvel összhangban benyújtott, összevont tartózkodási és munkavállalási engedély iránti kérelmek tekintetében egymással folytatott szoros koordinációra is terjedjen ki; rámutat, hogy a jogszerű migrációval kapcsolatos uniós vívmányok hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében meg kell könnyíteni az adatok, statisztikák és bizonyítékok gyűjtését, és hogy szükség van a tagállamok közötti információcserére;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a 2014/36/EU irányelv módosítását annak érdekében, hogy az említett irányelv szerinti munkavállalási engedéllyel rendelkezők három hónapos időszakot kapjanak arra, hogy a korábbi munkáltatójuk elhagyását követően új állást keressenek, anélkül, hogy visszavonnák munkavállalási engedélyüket, lehetővé téve számukra, hogy jogszerűen tartózkodhassanak az adott tagállamban a tartózkodási engedélyük lejártáig, de legfeljebb kilenc hónapig, az említett irányelvben meghatározottak szerint, feltéve, hogy ezen időszak alatt munkát keresnek egy másik munkáltatónál; a munkaerő-kizsákmányolás elkerülése érdekében felhívja továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy teljes körűen alkalmazzák ezt a rendelkezést, ezáltal különválasztva a tartózkodási engedélyeket a munkáltatóktól és munkahelyektől; felhívja a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele az említett irányelv arra irányuló módosítását, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy az idénymunka céljából kiadott munkavállalási engedélyeket egy összesen legfeljebb öt éves időtartamra meghosszabbíthassák;

13.

kéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglalja bele a 2009/52/EK irányelv módosítását annak érdekében, hogy annak hatálya kiterjedjen az Unióban jogszerűen tartózkodó és dolgozó, kizsákmányolt harmadik országbeli állampolgárokra, akik az egészségüket és biztonságukat érintő és emberi méltóságukat sértő körülmények áldozatai, továbbá hogy javítsa az egyenlő bánásmódra vonatkozó, például a hozzáférhető és hatékony panasztételi mechanizmusokkal, valamint a kizsákmányolás és egyéb bűncselekmények esetén az igazságszolgáltatáshoz való, minden munkavállaló számára biztosított hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezések végrehajtását;

14.

úgy véli, hogy a 2003/109/EK irányelvet, amelyet jelenleg nem használnak ki kellőképpen, és amely nem biztosít valódi jogot az Unión belüli mobilitásra, módosítani kell annak érdekében, hogy a valamely tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok az engedélyük kiállításának napjától kezdve az uniós polgárokra vonatkozó feltételekhez hasonló feltételek mellett állandó jelleggel egy másik tagállamban tartózkodhassanak, és hogy az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzéséhez szükséges tartózkodási évek számát ötről három évre csökkentsék, valamint kéri a Bizottságot, hogy ezeket a módosításokat építse be az említett irányelv következő felülvizsgálatába; elismeri, hogy az egyik tagállamban való folyamatos tartózkodás az egyik olyan szempont, amely elősegíti egy személy megfelelő beilleszkedését egy közösségbe, mielőtt az adott személy úgy döntene, hogy egy másik tagállamban kíván tartózkodni; kéri a Bizottságot, hogy a javaslatába foglalja bele ezeket a módosításokat;

15.

úgy véli, hogy az e jelentésben foglalt javaslatokhoz elegendő finanszírozásra van szükség, és úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonzatait a megfelelő uniós költségvetési előirányzatból kell fedezni;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 382., 2021.10.28., 1. o.

(2) HL L 132., 2016.5.21., 21. o.

(3) HL L 94., 2014.3.28., 375. o.

(4) HL L 157., 2014.5.27., 1. o.

(5) HL L 343., 2011.12.23., 1. o.

(6) HL L 168., 2009.6.30., 24. o.

(7) HL L 16., 2004.1.23., 44. o.

(8) HL L 251., 2003.10.3., 12. o.

(9) HL L 337., 2011.12.20., 9. o.

(10) HL L 107., 2016.4.22., 1. o.

(11) HL L 186., 2019.7.11., 21. o.

(12) HL C 58., 2018.2.15., 9. o.

(13) HL C 362., 2021.9.8., 82. o.

(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0260.

(15) https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/ddn-20210325-2#:~:text=On%201%20January%202020%2C%2023,5.1%25%20of%20the%20EU%20population.

(16) https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/demography_report_2020_n.pdf.

(17) https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_21_2921.

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 810/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.).

(19) https://www.eesc.europa.eu/en/news-media/press-releases/skills-mismatches-eu-businesses-are-losing-millions-and-will-be-losing-even-more.

(20) https://ec.europa.eu/migrant-integration/librarydoc/report-on-the-implementation-of-directive-2003/109/ec-on-the-status-of-long-term-foreign-residents.

(21) https://www.etiasvisa.com/etias-news/digital-nomad-visas-eu-countries#:~:text=The%20digital%20nomad%20visa%20allows,are%20reviewed%20within%2030%20days.

(22) Lásd az előző lábjegyzetet.

(23) https://picum.org/wp-content/uploads/2021/03/Designing-labour-migration-policies-to-promote-decent-work-EN.pdf.

(24) Ageing Europe, Looking at the lives of older people in the EU [Elöregedő Európa. Pillantás az idősebb korosztály életére az Európai Unióban], 2020. évi kiadás.

(25) https://www.eesc.europa.eu/en/news-media/press-releases/skills-mismatches-eu-businesses-are-losing-millions-and-will-be-losing-even-more.

(26) Navarra, C. és Fernandes M.: Legal migration policy and law – European Added Value Assessment [A jogszerű migrációval kapcsolatos uniós szakpolitika és jogszabály európai hozzáadott értéke], Európai Parlament Kutatószolgálata, 2021., I. és II. melléklettel.

(27) Lásd az előző lábjegyzetet.

(28) https://knowledge4policy.ec.europa.eu/publication/immigrant-key-workers-their-contribution-europes-covid-19-response_en.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. ajánlás (a jogszerűen bevándorló harmadik országbeli állampolgárokat érintő uniós tehetségbázis létrehozásáról)

—

Az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak egy uniós tehetségbázist és munkaközvetítő platformot kell létrehoznia egyrészt azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik valamely tagállamban kívánnak munkát vállalni és oda jogszerűen kívánnak bevándorolni, másrészt az uniós székhelyű azon munkáltatók számára, akik harmadik országokban keresnek potenciális munkavállalókat, valamint meg kell könnyítenie a harmadik országbeli munkavállalók beutazását és szabad mozgását. Az uniós tehetségbázison keresztüli munkaközvetítésnek önkéntes alapon kell megvalósulnia. Az Európai Parlament úgy véli, hogy az ilyen uniós tehetségbázisnak szinergiákat kell létrehoznia a meglévő kerettel, ezért a jogalkotási aktusnak módosítania kell az (EU) 2016/589 rendeletet annak érdekében, hogy kiterjessze az említett rendelettel létrehozott EURES-portál jelenlegi hatályát.

—

A jogalkotási aktus által létrehozott uniós tehetségbázisnak lehetővé kell tennie a harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy jelezzék érdeklődésüket és állásokra jelentkezzenek, ugyanakkor a munkáltatók számára is lehetővé kell tennie a potenciális munkavállalók keresését. A harmadik országbeli állampolgárok abban az esetben jelentkezhessenek állásokra, ha a tagállamok munkaerőpiacán hiány van, és ha átmentek egy átlátható és megkülönböztetéstől mentes jelentkezési és előszűrési folyamaton, amelyet az Unió segít elő. Az uniós tehetségbázis egy opcionális eszközt jelentene, amelyet a tagállamok az olyan tagállami munkaerőpiaci igények kielégítésére és munkaerőhiány orvoslására használhatnának, amelyeket a hazai munkaerővel nem tudnak megoldani. Az uniós tehetségbázist a részt vevő nemzeti hatóságok közötti fokozott koordinációval kell kiegészíteni az állami foglalkoztatási szolgálatok és a helyi hatóságok bevonásával, valamint figyelembe kell venni a nemzeti sajátosságokat és az eltérő nemzeti munkaerőpiaci igényeket. Az uniós tehetségbázis népszerűsítése és használata fokozható lenne, ha a tehetségbázis és a munkaközvetítő platform harmadik országokban és részt vevő tagállamokban történő népszerűsítésére irányuló célzott információterjesztést folytatnának. Ennek szellemében a 6. ajánlásban említett, az egész Unióra kiterjedő transznacionális tanácsadói hálózatnak elő kell segítenie az uniós tehetségbázis működését, és az uniós tehetségbázist illetően a tagállamokban kapcsolattartó pontként kell szolgálnia. A jelentkezések harmonizálásán alapuló említett hálózat használata tagállami szinten segítene csökkenteni a bürokráciát. Az uniós tehetségbázison belül létre kell hozni egy távmunkával foglalkozó uniós tehetséghálózatot annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok távolról dolgozhassanak a lakóhelyüktől eltérő tagállamban, és az ilyen távmunkások egyenlő bánásmódban részesüljenek.

2. ajánlás (az alacsony és közepes képzettségű harmadik országbeli munkavállalók befogadási rendszeréről)

—

Tekintettel a demográfiai kihívásokra és a tehetségekért folytatott globális versenyre, számos tagállamnak sürgősen növelnie kell vonzerejét, és befogadási rendszereket kell létrehoznia a harmadik országokból származó valamennyi szakképzett munkavállaló, nem csak a magasan képzett munkavállalók számára. Azzal, hogy az (EU) 2021/1883 irányelv (a felülvizsgált Kék Kártya irányelv) a 2009/50/EK tanácsi irányelv helyébe lépett, az Unió a magasan képzett harmadik országbeli munkavállalók kapcsán jelentős lépéseket tett e cél elérése érdekében. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ez a célkitűzés az alacsony és közepes képzettségű harmadik országbeli munkavállalók esetében is teljesüljön annak érdekében, hogy be lehessen tölteni az üres állásokat, javítani lehessen a tagállami munkaerőpiacokon a kereslet és a kínálat egyensúlyát a tagállamok által meghatározott szükségletek fényében, és biztosítható legyen az uniós értékek következetes alkalmazása. Ez tovább fogja erősíteni az Unió gazdasági versenyképességét.

—

E kérdés megfelelő kezelése érdekében az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusba foglaljon bele olyan rendelkezéseket, amelyek az alacsony és közepes képzettségű harmadik országbeli munkavállalók beutazási és tartózkodási feltételeit meghatározó befogadási rendszer létrehozására vonatkoznak. E rendszernek a munkaerő-migrációra vonatkozó hatályos uniós vívmányokkal összhangban biztosítania kell az egyenlő bánásmódot, és egy olyan keret létrehozására is ki kell terjednie, amely a tagállami munkaerőpiacokon való hasznosítás céljából lehetővé teszi a harmadik országbeli munkavállalók részére készségeik és képesítéseik megfelelő elismerését és érvényesítését. A harmadik országokból származó munkavállalókkal szembeni visszaélések megelőzése és annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban történő munkavégzés vagy a munkavállalás kérelmezése során egyenlő bánásmódban részesüljenek, az Európai Parlament – miközben ragaszkodik a 2009/52/EK irányelv és annak ellenőrzési mechanizmusai megfelelő végrehajtásához – szorgalmazza az irányelv módosítását annak érdekében, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen a harmadik országokból származó, az Unióban jogszerűen tartózkodó munkavállalókra is, a 8. ajánlásban foglaltak szerint. Az Európai Parlament továbbá felszólít a legális munkaerő-migrációval kapcsolatos hatályos jogi keret tagállamok általi hatékony végrehajtásra.

3. ajánlás (a vállalkozók és önálló vállalkozók befogadási rendszeréről)

—

Hagyományosan csak ott adnak ki munkavállalási engedélyt, ahol a harmadik országbeli állampolgár már állásajánlattal rendelkezik. Az Európai Parlament azonban úgy véli, hogy a munkavállalási engedélyek kiadásának alapját tovább lehetne javítani és fejleszteni. A Bizottság ugyanezen gondolatmenetet követve kijelentette, hogy célja még több embert vállalkozásra ösztönözni, hogy ezáltal javuljon az Unió innovációs készsége, kreativitása és gazdasági teljesítménye (1). A vállalkozóként vagy önálló vállalkozóként dolgozó harmadik országbeli állampolgárok azt tapasztalhatják, hogy származási országukban a környezet nem kedvez vállalkozásuk elindításának vagy vállalkozói erőfeszítéseiknek. Egy uniós szintű befogadási rendszer révén az ilyen harmadik országbeli állampolgárok lehetőséget kaphatnának arra, hogy jogszerűen bevándoroljanak az Unióba, és ott letelepedjenek, illetve vállalkozzanak. Az uniós szintű intézkedéseknek elő kell mozdítaniuk egy kedvező vállalkozói környezet megteremtését, ideértve annak megteremtését a harmadik országbeli állampolgárok számára is, valamint a vállalkozók és az önálló vállalkozók alapvető jogaira vonatkozó szigorú közös előírások kialakítására kell törekedniük.

—

Ezért az Európai Parlament úgy véli, az elfogadandó jogalkotási aktusnak az önálló vállalkozók és vállalkozók, különösen a kis- és középvállalkozásokat és induló vállalkozásokat létrehozó harmadik országbeli állampolgárok beutazási és tartózkodási feltételeit meghatározó befogadási rendszert is tartalmaznia kell, és ennek a befogadási rendszernek szilárd biztosítékokat, egyenlő bánásmódot és az alapvető jogok védelmét kell nyújtania. Az „önálló vállalkozó” és a „vállalkozó” fogalommeghatározása Unió-szerte eltérő, és azokat továbbra is az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk nemzeti jogi hagyományaiknak és ítélkezési gyakorlatuknak megfelelően.

4. ajánlás (a tagállamok és harmadik országok közötti tehetséggondozási partnerségek keretrendszerének előkészítéséről)

—

Az Európai Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozza ki a tehetséggondozási partnerségek testreszabott, a tagállamok önkéntes részvételén alapuló keretrendszerét, és azt foglalja bele az elfogadandó jogalkotási aktusba. A tehetséggondozási partnerségeknek nyitva kell állniuk a különféle képzettségi szinttel rendelkező harmadik országbeli munkavállalók, valamint a diákok és végzett hallgatók előtt, és hatékony eszközként szolgálnának a tagállamok számára, hogy a harmadik országbeli munkavállalók készségeit összehangolják a tagállami munkaerőpiacok azon igényeivel, amelyeket a hazai munkaerővel nem tudnak kielégíteni. A tehetséggondozási partnerségek célja, hogy további jogi csatornával bővítsék a mobilitási lehetőséget azon harmadik országbeli állampolgárok számára, akik munkavállalás céljából kívánnak az Unióba bevándorolni, valamint az Unió egészében kezeljék a munkaerőhiány és a strukturális munkaerőhiány jelentette problémákat, és ezáltal „négyszeres nyertes helyzetet” hozzanak létre az Unió, a harmadik országok, a munkaadók és a migráns munkavállalók számára. A tehetséggondozási partnerségek gyakorlati megvalósítása a nemzeti hatóságokkal, a munkaerőpiaci intézményekkel, a civil társadalmi szereplőkkel és a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködésen alapulna. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlament rendszeresen ellenőrizhesse és értékelhesse a tehetséggondozási partnerségek működését, valamint ajánlásokat fogalmazhasson meg a tehetséggondozási keretrendszer általános működésének javítását illetően.

—

Egy megerősített és átfogóbb megközelítés lehetőségeket kínálna a partnerországokkal való együttműködésre, és segítené a kölcsönösen előnyös nemzetközi mobilitás fellendítését. Fontos, hogy a tagállamok és a harmadik országok egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek a tehetséggondozási partnerségek kialakításához, és képesek legyenek átlátható és hozzáférhető eljárást létrehozni a pályázók számára. A tehetséggondozási partnerségeknek inkluzívnak kell lenniük, és erős együttműködést kell kialakítaniuk az érintett intézmények, például a nemzeti munkaügyi és oktatási minisztériumok, a munkaadók, a szociális partnerek, valamint az oktatási és képzési szolgáltatók között. Fontos, hogy a tagállamok fokozottan együttműködjenek a tehetséggondozási partnerségekkel, bevonják azokba a magánszektort, és különösen az uniós vállalkozásokat, a szociális partnereket és az érintett civil társadalmi szereplőket is, valamint hogy a partnerországok érdemi felelősségvállalást tanúsítsanak.

5. ajánlás (a 2011/98/EU irányelv egyszerűsítéséről és javításáról)

—

Az Európai Parlament úgy véli, hogy a 2011/98/EU irányelvvel kapcsolatos eljárásokat – különösen az irányelv egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseit – tovább kell harmonizálni annak érdekében, hogy azok teljes mértékben hatékonyak és megfelelően végrehajthatók legyenek. Az Európai Parlament ezért úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak módosítania kell az említett irányelvet annak érdekében, hogy lehetővé tegye, hogy az összevont engedély iránti kérelmeket valamely tagállam területéről és harmadik országokból is be lehessen nyújtani, miközben a tagállamok és a harmadik országok is részt vesznek az információcserében és a benyújtott kérelmek koordinálásában az uniós adatvédelmi normák maradéktalan betartása mellett. Ahhoz azonban, hogy összevont engedély iránti kérelmet nyújthasson be valamely tagállam területéről, a harmadik országbeli állampolgárnak érvényes tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie a kérelem benyújtásának időpontjában. Az Európai Parlament ezenkívül a beutazóvízummal kapcsolatos kérelmezési eljárás egyértelmű szabályozását és egyszerűsítését szorgalmazza annak érdekében, hogy a kérelmezőknek ne kelljen kétszer benyújtaniuk az összevont engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat. Az Európai Parlament továbbá felkéri a Bizottságot, hogy elemezze és csökkentse az engedélyezési eljárások azon adminisztratív követelményeit és hiányosságait, amelyek megakadályozzák, hogy a legális migrációs útvonalak révén történő migráció megfeleljen a valós munkaerőpiaci igényeknek. Végül az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak olyan változtatásokat kell tartalmaznia, amelyek enyhítik azokat a nehézségeket, amelyekkel a munkavállalási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok szembesülnek munkahelyváltáskor, mivel jelenleg túlságosan függnek a munkáltatótól, és ezért ki vannak téve a munkaerő-kizsákmányolásnak.

6. ajánlás (a jogszerűen bevándorló munkavállalók számára uniós szintű transznacionális tanácsadói hálózat létrehozásáról)

—

Az Európai Parlament véleménye szerint a munkaerő-migrációhoz kapcsolódó legális beutazási lehetőségek javítása érdekében a tagállami és a harmadik országbeli hatóságokkal folytatott együttműködésre, illetve e hatóságok közötti rendszeres együttműködésre van szükség. Az Európai Parlament úgy véli, hogy e cél elérése érdekében az elfogadandó jogalkotási aktusnak létre kell hoznia egy Bizottság által irányított transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatot a harmadik országbeli munkavállalók számára, amelyen belül minden tagállam kijelöl egy irányító hatóságot az Unióban munkát vállalni kívánó, jogszerűen bevándorló harmadik országbeli állampolgároknak nyújtott tanácsadás és tájékoztatás koordinálására. A transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatnak a már meglévő hálózatokra és szolgáltatásokra kell épülnie, és szükség esetén ki kell terjesztenie az ilyen meglévő hálózatok és szolgáltatások alkalmazási körét. Az egyes tagállamok hatóságainak kell felelniük továbbá azért is, hogy a kérelmek kétszer történő benyújtásának elkerülése érdekében szoros koordinációt folytassanak egymással a 2011/98/EU irányelvvel összhangban benyújtott, az Unióban való tartózkodásra és munkavállalásra vonatkozó összevont engedély iránti kérelmek tekintetében. A transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatnak a nemzeti sajátosságokat és az eltérő nemzeti munkaerőpiaci igényeket is figyelembe kell vennie.

—

Ezen túlmenően minden tagállam feladata, hogy – az uniós adatvédelmi jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett – információkat kérjen a munkáltatóktól a harmadik országbeli munkavállalókról annak érdekében, hogy a harmadik országbeli munkavállalók kapcsolatba léphessenek az illetékes hatóságokkal és a támogató szolgálatokkal, valamint hogy elősegítse a harmadik országbeli munkavállalók védelmét, illetve egyenlő jogaik és a velük szemben alkalmazott egyenlő bánásmód megerősítését. Az elfogadandó jogalkotási aktusnak biztosítania kell továbbá, hogy a munkáltatók pontos és aktuális információt nyújtsanak a harmadik országbeli állampolgároknak a jogaikról, az illetékes hatóságokról és a rendelkezésre álló szolgáltatásokról. A transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózatnak – az 1. ajánlásban felvázoltak szerint – meg kell könnyítenie tehetségbázis működtetését, és a transznacionális tanácsadási szolgáltatási hálózat fejlesztése során konzultálni kell az érintett civil társadalmi szervezetekkel, köztük a diaszpóraközösségekkel.

7. ajánlás (a 2014/36/EU irányelvnek az idénymunkások számára a munkáltatóváltás lehetővé tétele érdekében történő módosításáról)

—

A valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó és dolgozó harmadik országbeli állampolgárok szakmai mobilitásának előmozdítása egyben az ő kizsákmányolástól való védelmüket is jelenti. Számos harmadik országbeli munkavállaló – különösen az alacsony képzettségű harmadik országbeli munkavállalók – habozik elhagyni kizsákmányoló munkáltatóját, mert ez azt jelentené, hogy elveszítené munkavállalási engedélyét és az Unióban való tartózkodáshoz való jogát. Jelenleg ez nyilvánvalóan megmutatkozik Unió-szerte számos, különféle ágazatban, például a szálloda- és vendáglátóiparban, a szórakoztatóiparban vagy a gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók reménytelen helyzetében (2). A 2014/36/EU irányelv alapján kiadott munkavállalási engedéllyel rendelkezők különösen ki vannak téve a kizsákmányolásnak, mivel gyakran olyan ágazatokban dolgoznak, ahol főként alacsony képzettségű munkavállalókat foglalkoztatnak.

—

Ezért az Európai Parlament úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak módosítania kell a 2014/36/EU irányelvet, hogy az említett irányelv szerinti munkavállalási engedéllyel rendelkezők számára három hónapos időszakot biztosítsanak arra, hogy előző munkáltatójuk elhagyása után új állást kereshessenek anélkül, hogy engedélyüket visszavonnák. Az engedéllyel rendelkezők számára lehetővé kell tenni, hogy az említett irányelvnek megfelelően az engedélyezett időtartam végéig, de legfeljebb kilenc hónapig az Unióban tartózkodhassanak. Az Európai Parlament azt ajánlja, hogy a Bizottság ezzel egyidejűleg mérlegeljen más megfelelő módosításokat is az említett irányelv kapcsán annak érdekében, hogy azt naprakésszé tegye, valamint összehangolja a jogszerű migrációval foglalkozó más, újabb uniós jogi aktusokkal, lehetővé téve többek között, hogy a kérelmeket az adott tagállam területén is be lehessen nyújtani, valamint folytassa az idénymunkások folyamatos munkaerő-kizsákmányolásával kapcsolatos probléma kezelését.

8. ajánlás (a 2009/52/EK irányelvnek a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra való kiterjesztése, valamint a munkahelyi kizsákmányolással szembeni fellépés érdekében történő módosításáról)

—

A 2009/52/EK irányelv számos olyan eszközt tartalmaz, amely felhasználható az Unióban dolgozó, ott szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok támogatására. Alapvető hiányosságot jelent azonban, hogy ez az irányelv csak a szabálytalanul tartózkodó harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozik. Bár a szabályszerűen tartózkodó harmadik országbeli munkavállalók magasabb szintű védelmet élveznek – főként az Unióban való tartózkodáshoz való joguknál fogva, valamint más eszközöknek köszönhetően – őket is ki lehet zsákmányolni, és továbbra is kiszolgáltatottabbak, mint az uniós polgárok. Következésképpen az Európai Parlament szükségesnek tartja a 2009/52/EK irányelv módosítását egy olyan horizontális rendelkezés végrehajtása érdekében, amely a panasztételi mechanizmusokon és jogi eljárásokon keresztül megerősíti a munkavállalói jogokhoz és a hatékony jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést, valamint annak érdekében, hogy az említett irányelvet az Unióban dolgozó valamennyi harmadik országbeli állampolgárra alkalmazni kelljen.

9. ajánlás (a 2003/109/EK irányelv felülvizsgálatának szükségességéről)

—

Az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők számos akadályba ütköznek, amikor munkavállalás vagy tanulás céljából, illetve más okokból élni kívánnak a más tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukkal. Ennek oka, hogy az uniós huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők által teljesítendő mobilitási feltételek gyakran hasonlóak azokhoz a feltételekhez, amelyeket más harmadik országbeli állampolgároknak az első huzamos tartózkodási kérelem benyújtásakor kell teljesíteniük. 2017-ben a 2003/109/EK irányelv hatálya alá tartozó 25 tagállamban körülbelül 3,1 millió harmadik országbeli állampolgár rendelkezett uniós huzamos tartózkodási engedéllyel, 7,1 millió harmadik országbeli állampolgár pedig hosszú nemzeti huzamos tartózkodási engedéllyel. Megállapítható tehát, hogy a harmadik országbeli állampolgárok nem használják ki kellőképpen az uniós huzamos tartózkodási engedélyt, ami azt jelenti, hogy sokan közülük nem élvezik az uniós jogállás által biztosított jogokat annak ellenére, hogy jogosultak lennének rá. Az említett irányelv végrehajtásáról szóló jelentés rámutat, hogy a legtöbb tagállam nem mozdította aktívan elő az uniós huzamos tartózkodási engedélyek használatát, ennélfogva nem biztosítottak az uniós szabályozási rendszer és a megfelelő nemzeti szabályozási rendszer között „egyenlő feltételeket” (3).

—

Az Európai Parlament ezért úgy véli, hogy az elfogadandó jogalkotási aktusnak módosítania kell a 2003/109/EK irányelvet annak érdekében, hogy a valamely tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok az engedélyük kiállításának napjától kezdve az uniós polgárokra vonatkozó feltételekhez hasonló feltételek mellett állandó jelleggel egy másik tagállamban tartózkodhassanak. Az Európai Parlament azt ajánlja, hogy a Bizottság ezzel egyidejűleg mérlegeljen más megfelelő módosításokat is az említett irányelv kapcsán annak érdekében, hogy azt naprakésszé tegye, valamint összehangolja az Unióban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal foglalkozó más, újabb uniós jogi aktusokkal. Az Európai Parlament kéri a Bizottságot, hogy javaslatába legalább azt foglalja bele, hogy az uniós huzamos tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges évek számát ötről három évre csökkentsék, különösen a mobilitás fokozása, valamint az eljárások egyszerűsítése és harmonizálása érdekében. E módosítások révén a 2003/109/EK irányelv megkönnyítené az Unión belüli mobilitást, valamint az Unióba és a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló nemzetközi mobilitást. Az Európai Parlament végül ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a harmadik országbeli állampolgárok Európai Unión belüli fluktuációs arányáról annak érdekében, hogy jobban megértse a tagállamból való, a megérkezést követő három éven belüli távozás okait.

(1) https://ec.europa.eu/growth/smes/sme-strategy/start-up-procedures_en.

(2) https://ec.europa.eu/home-affairs/minimum-standards-sanctions-and-measures-against-employers-illegally-staying-third-country_en.

(3) https://ec.europa.eu/migrant-integration/librarydoc/report-on-the-implementation-of-directive-2003/109/ec-on-the-status-of-long-term-foreign-residents.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/81

P9_TA(2021)0473

Az európai társadalombiztosítási kártya bevezetése a szociális biztonság területén a digitális jogérvényesítés és a méltányos mobilitás javítása érdekében

Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása az európai társadalombiztosítási kártya bevezetéséről a szociális biztonság területén a digitális jogérvényesítés és a méltányos mobilitás javítása érdekében (2021/2620(RSP))

(2022/C 224/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkére,

—	tekintettel a „Hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az euróövezet 2020-as foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2020. október 22-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel „Az egységes piac megerősítéséről: a szolgáltatások szabad mozgásának jövője” című, 2021. január 20-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel „Az uniós szabályok hatása a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgására: az EU-n belüli munkavállalói mobilitás mint a munkaerőpiaci igényeket és készségeket összehangoló eszköz” című, 2021. május 20-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a határon át ingázó és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a 2021. február 25-i E-001132/2021. számú kérdésre és a foglalkoztatásért és szociális jogokért felelős biztos által a Bizottság nevében az arra 2021. április 28-án adott írásbeli válaszra (8),

—	tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—	tekintettel az Európai Munkaügyi Hivatal létrehozásáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—	tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—	tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—	tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13),

—	tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14),

—

tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (15),

—

tekintettel a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (16),

—

tekintettel az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (17),

—	tekintettel az 1071/2009/EK rendelet, az 1072/2009/EK rendelet és az 1024/2012/EU rendelet ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (18),

—	tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19),

—	tekintettel a Bíróság által a C-55/18. sz. ügyben hozott ítéletre, amely szerint a tagállamoknak kötelezniük kell a munkáltatókat egy, a napi munkaidő tartamának mérését lehetővé tévő rendszer létrehozására (20),

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére, amelyet az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki,

—	tekintettel a 910/2014/EU rendeletnek az európai digitális személyazonosság keretének létrehozása („Megbízható és biztonságos európai e-azonosító”) tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2021. június 3-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0281),

—	tekintettel a „COVID-19: A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának gyakorlására vonatkozó iránymutatások” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel az „Iránymutatás a Covid19-járvány kontextusában az EU-ban dolgozó idénymunkásokról” című, 2020. július 16-i bizottsági közleményre,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérének megvalósítására irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2021)0102),

—	tekintettel a Bizottsághoz intézett, a szociális biztonság területén a digitális jogérvényesítés és a méltányos mobilitás javítása érdekében az európai társadalombiztosítási kártya bevezetéséről szóló kérdésre (O-000071/2021 – B9-0041/2021),

—	tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

mivel a munkaerő Unión belüli mobilitása egy felfelé tartó trendet követett az elmúlt években; mivel 2019-ben a 28-tagú Unióban 17,9 millió ember költözött egy másik uniós országba; mivel közülük 13 millió volt munkaképes korú, és 78 %-uk állt foglalkoztatásban; mivel 2019-ben az Unióban 1,5 millió határt átlépő munkavállaló volt (21); mivel 2019-ben a mobilis polgárok az EU 28 tagállamában a teljes munkaerő 4,3 %-át tették ki; mivel a Bizottság 2017-es adatai szerint a be nem jelentett munka az EU magánszektorában a teljes munkaerő-ráfordítás mintegy 11,6 %-át, a bruttó hozzáadott érték 16,4 %-át teszi ki (22); mivel 2019-ben 4,6 millió A1-es hordozható dokumentumot állítottak ki az Unióban, ami becslések szerint 3,06 millió munkavállalót jelent; mivel a kiküldött munkavállalóknak rendelkezniük kell A1-es formanyomtatvánnyal, amikor egy másik tagállamban dolgoznak; mivel az A1-es formanyomtatvány a munkavállalóra vonatkozó társadalombiztosítási rendszerrel kapcsolatos információkat tartalmaz; mivel az A1-es formanyomtatványok nem nyújtanak valós időben naprakész információkat a társadalombiztosításról;

mivel az Eurofound adatai azt mutatják, hogy az EU-n belüli mobilitás időtartama egyre rövidebb, mivel a mobilis munkavállalók 50 %-a egy–négy évig marad a fogadó országban; mivel a visszafelé irányuló mobilitás is nőtt (23): egy tagállamot elhagyó négy személyből három tér vissza (24); mivel a rövidebb és ismétlődő mobilitási időszakok még inkább szükségessé teszik, hogy az utazó munkavállalók nyomon kövessék társadalombiztosítási járulékaikat és nyugdíjjogosultságukat;

mivel az EUMSZ 48. cikke a Parlamentet és a Tanácsot rendes jogalkotási eljárás keretében hatáskörrel ruházza fel, hogy a szociális biztonság területén a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükséges intézkedéseket fogadjanak el; mivel e célból olyan eszközrendszert kell létrehozniuk, amely a migráns munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint az azok jogán jogosultak számára társadalombiztosítási jogokat biztosít; mivel az EUMSZ 153. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió hatásköre, hogy támogassa és kiegészítse a tagállamok tevékenységeit a szociális védelem területén; mivel az EUMSZ 153. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a szociális védelem területén a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében eljárva, a Parlamenttel, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz;

mivel az utazó munkavállalók és polgárok hozzájárulnak az Unió területének 40 %-át kitevő határ menti régiók társadalmi-gazdasági szerkezetének javításához; mivel ezért egyenlő versenyfeltételeket és méltányos mobilitási feltételeket kell biztosítani a polgárok számára azáltal, hogy megfelelő eszközöket kínálnak számukra a jogbiztonság, jogaik védelme és társadalombiztosításuk garantálása érdekében; mivel fontos elkerülni, hogy a vállalatokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) túlzott adminisztratív terhek háruljanak;

E.	mivel a szociális jogok európai pillérének 12. alapelve megállapítja, hogy munkaviszonyuk jellegétől és időtartamától függetlenül a munkavállalók, és hasonló feltételek mellett az önálló vállalkozók is jogosultak a megfelelő szociális védelemre;

mivel a munkaerő-kizsákmányoláson, a szerződéses foglalkoztatás csalárd formáin és a szociális dömpinghez hasonló tisztességtelen gyakorlatokon alapuló tisztességtelen verseny továbbra is problémát jelent a tagállamokban, és rendkívül problematikusak az európai vállalatok, munkavállalók és társadalmak számára; mivel úgy tűnik, hogy a csalás leginkább a szerződéses munka különböző formáit érinti; mivel nincsenek megbízható adatok a probléma nagyságának megállapításához, különösen a munkavállalók kiküldetésével összefüggésben (25); mivel ennek egyik oka az, hogy nem érvényesül elsősorban az egyenlő bánásmód és az ugyanazon a helyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elve tekintetében alkalmazandó uniós jogszabályok hatékony ellenőrzése és végrehajtása, amelyek nem biztosíthatók, ha nem tartják be a jogok nyomon követhetőségének és hordozhatóságának elvét, és amelyet javítani kell;

mivel a Covid19 világjárvány reflektorfénybe helyezte és súlyosbította az utazó és határt átlépő számos munkavállaló bizonytalan munka- és életkörülményeit az EU-ban; mivel a válság rávilágított olyan szilárd és stabil társadalombiztosítási rendszerek fontosságára, amelyek biztosítják, hogy senki se maradjon magára azért, mert élt a mozgás szabadságával; mivel a világjárvány kitörése és a tagállamok által hozott intézkedések a társadalombiztosításra vonatkozó szabályok tekintetében jogbizonytalanságot eredményeztek az utazó munkavállalók számára, és sokan távolról küzdöttek a munkanélküli segély igénylésével; mivel a világjárvány rávilágított a társadalombiztosítással nem rendelkező be nem jelentett munkavállalók és idénymunkások különleges kiszolgáltatottságára, és a Covid19 által indukált rövid távú pénzügyi támogatási mentőcsomagokkal való visszaélés és csalás a be nem jelentett és a ténylegesnél alacsonyabb bérszinten bejelentett munka – köztük a be nem jelentett munkavégzés támogatása új formáinak – fokozódásához vezetett (26);

mivel a digitalizáció példátlan lehetőséget kínál a munkavállalói mobilitás megkönnyítésére, miközben gyorsabbá és könnyebben ellenőrizhetővé teszi a vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelést; mivel nincs az egész EU-ra kiterjedő, szisztematikus adatgyűjtés, amelynek célja, hogy megfelelő adatokat szolgáltasson az utazó munkavállalókról, vagy hogy megkönnyítse a társadalombiztosítási jogok határokon átnyúló hordozhatóságát azáltal, hogy az illetékes szereplők és intézmények valós időben ellenőrizhessék a munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonyát és ellátását; mivel az alkalmazandó szabályokra vonatkozó információkhoz való hozzáférés, valamint a tényleges megfelelés, ellenőrzés és végrehajtás a méltányos munkaerő-mobilitás és a visszaélések elleni küzdelem szükséges előfeltételei; mivel ezért az adatvédelmi szabályokkal összhangban elő kell mozdítani és alkalmazni kell a jogszabályok felügyeletét és végrehajtását megkönnyítő, az utazó munkavállalók jogait védő és a vállalatok és a nemzeti intézmények adminisztratív költségeit csökkentő digitális technológiát;

mivel a tagállamokban a különböző ágazatok nemzeti szintű szociális partnerei a helyi hatóságokkal együttműködve vagy a nemzeti hatóságok bevonásával a munkajog területén nemzeti kártyák vagy hasonló eszközök különböző formáit dolgozták ki; mivel e különböző kezdeményezéseknek van egy lényeges közös jellemzőjük: olyan azonosító jel vagy személyi kártya, amely hatékony eszközt kínál a munkavállalóknak, a hatóságoknak és a fő szolgáltatóknak a társadalombiztosítás, valamint a munkahelyen a tisztességes bérek és munkakörülmények biztosítására; mivel ezek a kezdeményezések valamennyi munkavállaló számára megteremtik a foglalkoztatási és a munkakörülményekkel kapcsolatos tudatosságot, és javítják a végrehajtást;

mivel a Parlament a hatékony munkaügyi ellenőrzésekről szóló, 2014. január 14-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy nem hamisítható európai társadalombiztosítási kártya vagy egyéb, az egész Unióban érvényes elektronikus dokumentum bevezetésének előnyeit, amelyen a munkaviszony ellenőrzéséhez szükséges minden fontos adat – például az illető társadalombiztosítási státusza és a munkaidő – tárolható lenne, és szigorú adatvédelmi szabályok vonatkoznának rá; mivel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalásában a Parlament rámutatott a hozzáférhető e-kormányzati megoldásokban rejlő lehetőségekre, amelyek esetleg magukban foglalnának egy európai társadalombiztosítási kártyát is, erős adatvédelmi garanciák mellett, ami javíthatná az Unión belül a társadalombiztosítás koordinációját és fokozhatná az egyéni tudatosságot; mivel az euróövezet 2020-as foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2020. október 22-i állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy egy tényeken alapuló megfelelő hatásvizsgálat elkészítését követően a digitális uniós társadalombiztosítási azonosító jelre vonatkozóan terjesszen elő javaslatot; mivel az igazságos átmenetet szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalásában a Parlament ismételten felszólította a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy európai társadalombiztosítási azonosító jelre és egy potenciális ellenőrzési mechanizmusra, például egy személyes munkavállalói kártyára, valamint kijelentette, hogy a munkavállalóknak és képviselőiknek, valamint a felügyelőségeknek naprakészen hozzá kell férniük a munkáltatóikra, a bérjogosultságukra, valamint a munkaügyi és szociális jogokra vonatkozó információkhoz; mivel az Unión belüli munkaerő-mobilitásról szóló, 2021. május 20-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy a tagállamok közötti adatcsere digitalizálása megkönnyítheti a munkavállalók tisztességes és méltányos alapon történő szabad mozgását, valamint biztosíthatja a vonatkozó uniós szabályok érvényesítését;

mivel a Bizottság 2017. október 24-i 2018. évi munkaprogramja bejelentette az EUTAJ bevezetésére irányuló szándékát, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az utazó munkavállaló tisztességes munkakörülményeit garantáló általános célkitűzéshez, minden utazó munkavállaló számára fenntartsa a szociális normákat, és biztosítsa azok megfelelő érvényesítését; mivel a Bizottság 2017. november 27. és 2018. január 7. között az EUTAJ bevezetéséről konzultált az érdekelt felekkel és a polgárokkal; mivel a Bizottság az EUTAJ-ra vonatkozó 2017. évi bevezető hatásvizsgálatában hosszabb távon azt is kilátásba helyezte, hogy az EUTAJ használatát a szociális biztonság koordinálásán túl más szakpolitikai területekre is ki lehetne terjeszteni; mivel a Bizottság a 2020. augusztus 13-án közzétett, 2019. évi teherfelmérésében megerősítette, hogy egy EUTAJ-jal kapcsolatos kezdeményezésen dolgozik; mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Európai Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptember 16-i beszédében bejelentette, hogy a Bizottság hamarosan javaslatot tesz egy megbízható és biztonságos európai elektronikus személyazonosítást lehetővé tévő rendszerre; mivel a Bizottság a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervben bejelentette, hogy 2021-ben kísérletként projektet indít, hogy 2023-ig az európai e-személyazonosító kezdeményezésre építve fontolóra vegye egy európai társadalombiztosítási kártya (EUTAJ) bevezetését;

mivel az Európai Szakszervezetek Szövetsége úgy véli, hogy az EUTAJ értékes eszköz lehet a csalás és a társadalombiztosítási visszaélések elleni küzdelem terén; mivel a Business Europe 2018. január 12-én feljegyzést tett közzé, amely hangsúlyozta, hogy az EUTAJ-jal javítani lehetne a társadalombiztosítás Unión belüli koordinációját, miközben kezelné a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek sokféleségével, a lehetséges adatvédelmi kérdésekkel és az adminisztratív többletterhekkel kapcsolatos aggályokat is; mivel az építőipari ágazat szociális partnerei hatékony digitális eszközökre szólítottak fel az alkalmazandó jogszabályok érvényesítésének biztosítása érdekében, beleértve egy személyes munkavállalói kártyára vonatkozó európai megközelítést is (27);

mivel az Európai Munkaügyi Hatóság 2019 júniusában jött létre; mivel az EUTAJ nem szerepel az Európai Munkaügyi Hatóságról szóló rendeletben; mivel az Európai Munkaügyi Hatóság célja a tisztességes munkaerő-mobilitás biztosítása azáltal, hogy segíti a tagállamokat és a Bizottságot a munkaerő-mobilitással és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásával kapcsolatos uniós jog hatékony alkalmazásában és végrehajtásában;

felhívja a figyelmet arra, hogy a Parlament 2014 óta több alkalommal is felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az EUTAJ-ra vonatkozó jogalkotási javaslat bevezetésének előnyeit annak érdekében, hogy egy uniós szintű digitális eszköz jöjjön létre a szociális biztonság koordinálására és az utazó munkavállalók tisztességes munkavállalói mobilitásának biztosítására vonatkozóan; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság annak ellenére, hogy többször is kinyilvánította elkötelezettségét, nem terjesztett elő javaslatot az EUTAJ-ra vonatkozóan; megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy adjon magyarázatot, miért nem tette ezt meg;

felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a Parlamenttel a Szabályozói Ellenőrzési Testületnek 2017/2018-ban benyújtott, az EUTAJ-jal kapcsolatos hatásvizsgálat-tervezetet, és ossza meg a Parlamenttel a Testületnek a hatásvizsgálat-tervezettel kapcsolatos véleményét; felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a Parlamenttel azokat az egyéb dokumentumokat, amelyek hozzájárultak azon döntéséhez, hogy nem lép tovább az EUTAJ-ra vonatkozó javaslattal;

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a szociális jogok európai pilléréről szóló cselekvési tervben kísérleti projektet indít, hogy megvizsgálja a digitális európai társadalombiztosítási kártya bevezetését; üdvözli a digitális megoldások feltárására irányuló kísérleti projektek elindítását, és felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet az eredményekről és a végrehajtási szakasz során felmerülő esetleges nehézségekről; hangsúlyozza, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kísérleti projektnek nagy hangsúlyt kell fektetnie a méltányos mobilitás biztosítására; felhívja a Bizottságot, hogy mind a tartalom, mind az időzítés tekintetében fokozza törekvéseit, és a kísérleti programmal párhuzamosan az eddig elvégzett munka alapján indítson el egy megfelelő értékelést azzal a céllal, hogy az európai társadalombiztosítási kártyára vonatkozóan 2022 vége előtt jogalkotási javaslatot lehessen előterjeszteni a munkavállalói jogok hordozhatóságának és nyomon követhetőségének mielőbbi biztosítása érdekében;

tudomásul veszi a digitális személyazonosság európai keretének létrehozásáról szóló bizottsági javaslatot; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az elektronikus azonosítás bevezetéséről; úgy véli, hogy az elektronikus azonosítás keretébe beillesztendő, európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezést minden tagállam számára kötelezővé kell tenni;

emlékeztet az utazó munkavállalóknak a Covid19-világjárvány idején játszott szerepére, különösen néhány kulcsfontosságú ágazatban, továbbá arra, hogy ezen munkavállalók számára nem csupán a tisztességes munkakörülményeket kell sürgősen biztosítani, hanem az ugyanazon a helyen végzett, azonos értékű munka egyenlő feltételeit is;

úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártyára irányuló kezdeményezés bevezetésének a következőkre kell irányulnia: a társadalombiztosítási jogok hatékony azonosításának, nyomon követhetőségének, összesítésének és hordozhatóságának biztosítása; a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó uniós szabályok tisztességes és hatékony módon történő végrehajtásának javítása annak érdekében, hogy a vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani az Unióban; az utazó munkavállalók biztosítási státuszának és a járulékok valós idejű ellenőrzésének lehetővé tétele az illetékes nemzeti hatóságok, például a munkaügyi és a társadalombiztosítási felügyelőségek és a szociális partnerek számára, amikor munkaügyi és társadalombiztosítási ellenőrzéseket végeznek vagy azokban részt vesznek; a tisztességtelen gyakorlatok, például a visszaélések és a társadalombiztosítási csalás hatékonyabb megelőzése, hozzájárulva ezáltal a be nem jelentett munkavégzés, valamint a fogadó országban érvényben lévő bérmegállapítási mechanizmusok és a társadalombiztosítási járulékokkal kapcsolatos kötelezettségek be nem tartása elleni küzdelemhez; hangsúlyozza, hogy az európai társadalombiztosítási kártya megkönnyítené a munkavállalók számára társadalombiztosítási járulékaik és jogosultságaik, például a nyugdíjjogosultságok nyomon követését és igénylését, és megkönnyítené azok hordozhatóságát; hangsúlyozza, hogy az európai e-személyazonosítóra épülő európai társadalombiztosítási kártyának magában kell foglalnia mind az utazó polgárok és munkavállalók azonosítását, mind társadalombiztosítási ellátásuk valós időben történő ellenőrzését;

hangsúlyozza, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezésnek a szociális biztonság koordinációjára és a munkaerő mobilitására vonatkozó, a határokon átnyúló helyzetekben alkalmazandó szabályokról szóló tájékoztatás megkönnyítésén és a szabályok jobb végrehajtásán keresztül a szociális jogok garantálására kell törekednie; úgy véli, hogy a Bizottságnak az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezésre irányuló javaslatának egyértelmű előnyökkel kell járnia a mobilitási folyamatban érintett valamennyi érdekelt fél, így az utazó polgárok és munkavállalók, a vállalkozások, köztük a kkv-k, a munkáltatók és a szakszervezetek, valamint a nemzeti hatóságok, például a munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőségek számára; úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezésnek a kapcsolattartás egyszerűsítésére, valamint arra kell irányulnia, hogy a határokon átnyúló helyzetekben közelebb hozza egymáshoz ezeket az érdekelt feleket azzal a céllal, hogy jobban védje az utazó polgárokat és munkavállalókat és jogaikat, és valamennyi érdekelt fél számára egyértelmű tájékoztatást nyújtson a kiszámíthatóság javítása, valamint az adminisztratív eljárások zökkenőmentes és időben történő lefolytatása érdekében; emlékeztet arra, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezésnek eleget kell tennie a szubszidiaritás elvének, és így nem sértheti a nemzeti társadalombiztosítási rendszereket, azok sokszínűségét, miközben tiszteletben kell tartania az összes tagállam hagyományait, nem sértheti a nemzeti munkaerőpiaci modelleket és a szociális partnerek autonómiáját; hangsúlyozza, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezés nem lehet feltétele annak, hogy valaki gyakorolhassa a szabad mozgáshoz való jogát, hanem arra kell törekednie, hogy megkönnyítse az információhoz való hozzáférést és javítsa a szociális biztonság koordinációjára és a munkaerő mobilitására vonatkozó szabályok érvényesítését a határokon átnyúló helyzetekben;

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Munkaügyi Hatósággal szoros együttműködésben és megfelelő értékelést követően terjesszen elő jogalkotási javaslatot az európai társadalombiztosítási kártyára vonatkozóan azzal a céllal, hogy valós idejű eszközt biztosítson a nemzeti hatóságok, például a munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőségek és a szociális partnerek számára, amennyiben a nemzeti és uniós jogszabályok hatékony érvényesítésére munkaügyi és társadalombiztosítási ellenőrzéseket végeznek vagy azokban részt vesznek; úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártyának lehetővé kell tennie a munkavállalók munkahelyének, alkalmazási helyének, munkaviszonyának, személyazonosságának, valamint a 883/2004/EK rendeletben meghatározott szabványosított szociális biztonsági ellátások, rendelkezések és igazolások valós idejű ellenőrzését; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan európai társadalombiztosítási kártya lehetőségét, amely az adatvédelmi szabályok sérelme nélkül és az egyenlő bánásmód biztosítása mellett lehetővé teszi az egyéb releváns információk ellenőrzését;

úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártyának valamennyi utazó uniós polgárra és munkavállalóra ki kell terjednie, így az önfoglalkoztatókra és minden olyan harmadik országbeli utazó állampolgárra is, aki az Unión belüli mobilitásra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozik;

10.

úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártya bevezetésének magában kell foglalnia egy valós idejű ellenőrzési és monitoringrendszert, valamint a nemzeti adatbázisok közötti kereszthivatkozásokon keresztül történő információcserét a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályok szigorú betartásával, annak érdekében, hogy teljes mértékben működőképes legyen, valamint hogy az adatok megbízhatósága és az azonosítók hitelesítése magas szinten maradjon, és elkerülhetők legyenek a hibák és a csalárd felhasználás; hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítási és személyes adatokat az adatvédelmi szabályok szigorú betartásával csak az adott személy és az érintett illetékes nemzeti hatóságok számára lehessen rendelkezésre bocsátani, és azokat csak a szociális biztonság koordinációjára és a munkaerő Unión belüli mobilitására vonatkozó uniós szabályok érvényesítése céljából lehessen megosztani; úgy véli, hogy azokban a tagállamokban, ahol a szociális partnerek munkaügyi ellenőrzéseket végeznek vagy ezekben részt vesznek, az adatvédelmi rendelkezéseknek való megfelelés veszélyeztetése nélkül biztosítani kell a szociális partnerek számára a más tagállamokból származó munkavállalók társadalombiztosítási adataihoz való hozzáférést;

11.

üdvözli a több tagállamban elindított kezdeményezéseket, amelyek célja a nemzeti kártyák vagy hasonló eszközök használata révén az uniós jog hatékony érvényesítésének javítása a munkajog területén (28); hangsúlyozza, hogy miközben ezek a nemzeti kezdeményezések valamennyi munkavállalót tájékoztatják a bérekről és a munkakörülményekről és javítják a végrehajtást, nem tudják megkönnyíteni az érvényes és pontos, többek között a munkaviszonnyal és a jogosultságokkal kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjét; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezéssel váljon lehetővé a tagállamok számára, hogy a nemzeti kártyák vagy a munkajog területén meglévő hasonló eszközök által biztosított jobb azonosítási és ellenőrzési lehetőségek révén rendelkezésre álló információkra támaszkodjanak azokban az országokban, ahol ilyen kezdeményezések léteznek; hangsúlyozza, hogy az európai társadalombiztosítási kártyának a nemzeti kártyákba vagy a munkajog területén meglévő hasonló eszközökbe történő beépítése nem helyettesítheti, hanem kiegészítheti ezeket a nemzeti gyakorlatokat, és a vonatkozó információkat csak a megfelelő hatóságok számára kell biztosítania; hangsúlyozza, hogy ez nem sértheti a nemzeti szintű szociális partnerek autonómiáját és a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban alkalmazandó kollektív szerződésekben meghatározott munkafeltételeket; úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártya és annak a nemzeti kártyákba vagy a munkajog területén meglévő hasonló eszközökbe való beépítése – amennyiben léteznek ilyenek – a jövőbeli uniós szintű jogérvényesítési erőfeszítések alapjául szolgálhat;

12.

úgy véli, hogy a munkavállalóknak és szociális partnereknek, valamint a nemzeti munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőségeknek naprakész hozzáféréssel kell rendelkezniük a munkaviszonyra, a bérjogosultságokra, valamint a munkaügyi és szociális jogokra vonatkozó információkhoz, az irányadó kollektív szerződésnek vagy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően;

13.

megjegyzi, hogy a hordozható A1-es formanyomtatvány (PD A1) fontos, de jelenleg az egyetlen eszköz az utazó munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonyának ellenőrzésére; elismeri a PD A1-es formanyomtatvánnyal kapcsolatos eljárás korlátait és kihívásait, különösen amikor egy munkáltató – a tagállamok társadalombiztosítási rendszereinek digitalizációs szintjéről függően – PD A1-es formanyomtatványt igényel, valamint ha az illetékes nemzeti hatóságok egy másik tagállamban történő szolgáltatásnyújtással összefüggésben a formanyomtatványokat ellenőrzik, továbbá ha az EU-ban kiküldött munkavállalók számával és jellemzőivel kapcsolatban pontos információkat szeretnének kapni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák tovább a PD A1-es formanyomtatványok ellenőrzésének folyamatát, és úgy véli, hogy gyors eljárásokat kell kialakítani a tagállamok között a csalárd módon megszerzett vagy felhasznált A1-es igazolások kezelése érdekében; megjegyzi, hogy a PD A1 formanyomtatvánnyal kapcsolatos korlátok és kihívások akadályozzák, hogy pontos információkat szerezzünk a kiküldött munkavállalók számáról és jellemzőiről az EU-ban; rámutat arra, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezéssel valós idejű információt lehetne szerezni az utazó munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonyáról a fogadó tagállamban végzett munkaügyi ellenőrzés napján; felhívja a Bizottságot, hogy a csalás elleni küzdelem érdekében a PD A1-es formanyomtatvány kérelmezésére, kiadására és ellenőrzésére vonatkozó eljárások egyszerűsítése révén biztosítsa, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kísérleti projekt megkönnyítse a társadalombiztosítási jogviszonyt;

14.

úgy véli, hogy az európai társadalombiztosítási kártya az európai e-személyazonosítóra, az európai egészségbiztosítási kártyára (EHIC) és a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjére (EESSI) épülhetne, és kiegészíthetné ezeket azzal a céllal is, hogy kiterjesszék a szociális biztonság koordinációjának és az uniós munkajog más területeire is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az EESSI a lehető leghamarabb teljes mértékben működőképessé váljon az EESSI teljes körű végrehajtása és a közigazgatás további digitalizálása, a társadalombiztosítási intézmények közötti információcsere megkönnyítése, az egyedi esetek kezelésének felgyorsítása és az Európai Munkaügyi Hatóság és az érintett illetékes nemzeti hatóságok jogérvényesítési kapacitásának javítása érdekében, továbbá hogy használják ki a meglévő uniós alapok által nyújtotta lehetőségeket a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében a nemzeti tervek végrehajtásának elősegítésére; felszólítja a Bizottságot annak tisztázására, hogy az Európai Munkaügyi Hatóságnak milyen szerepe lesz az európai társadalombiztosítási kártya kialakításában és bevezetésében; hangsúlyozza, hogy a fokozott digitalizáció nem áshatja alá a társadalombiztosítási visszaélésekkel szemben bevezetett meglévő nemzeti biztosítékokat;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy az európai társadalombiztosítási kártyával kapcsolatos kezdeményezés kialakítása és bevezetése során szorosan működjön együtt a szociális partnerekkel és az illetékes nemzeti társadalombiztosítási intézményekkel és munkaügyi felügyelőségekkel, biztosítva a szociális partnerek autonómiájának és a nemzeti munkaerőpiaci modellek teljes körű tiszteletben tartását; úgy véli, hogy a valós idejű adathozzáférést biztosító európai társadalombiztosítási kártya lehetővé tenné az illetékes nemzeti hatóságok és a szociális partnerek számára, hogy bármikor ellenőrizzék a munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonyát, és ezáltal megerősítse a munkaügyi ellenőrzéseket, továbbá a határokon átnyúló közös munkaügyi ellenőrzések során támogassa a bizonyítékok gyűjtését (29);

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL C 482., 2016.12.23., 31. o.

(2) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.

(3) HL C 445., 2021.10.29., 75. o.

(4) HL C 404., 2021.10.6., 159. o.

(5) HL C 456., 2021.11.10., 14. o.

(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0249.

(7) HL C 362., 2021.9.8., 82. o.

(8) https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/E-9-2021-001132-ASW_EN.html

(9) HL L 327., 2008.12.5., 9. o.

(10) HL L 186., 2019.7.11., 21. o.

(11) HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(12) HL L 284., 2009.10.30., 1. o.

(13) HL L 18., 1997.1.21., 1. o.

(14) HL L 173., 2018.7.9., 16. o.

(15) HL L 159., 2014.5.28., 11. o.

(16) HL L 249., 2020.7.31., 49. o.

(17) HL L 249., 2020.7.31., 1. o.

(18) HL L 249., 2020.7.31., 17. o.

(19) HL L 186., 2019.7.11., 105. o.

(20) 2019. május 14-i ítélet, Federación de Servicios de Comisiones Obreras (CCOO) v Deutsche Bank SAE, C-55/18 – CCOO, EU:C:2019:402.

(21) Európai Bizottság, 2020. évi éves jelentés az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról,2021. január 8. https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=en&pubId=8369

(22) A be nem jelentett munkavégzés Európai Unióban felmerülő mértékének és azok szerkezeti meghatározó elemeinek Bizottság általi értékelése, https://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=19002&langId=en

(23) Eurofound, A munkaerőhiány leküzdése az európai uniós tagállamokban, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2021.

(24) Európai Bizottság, 2020. évi éves jelentés az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról,2021. január 8. https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=en&pubId=8369

(25) Eurofound, A csalárd munkaszerződések feltárása az Európai Unióban, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2016. november 21.

(26) A be nem jelentett munkavégzés kezelését célzó európai platform, Covid19: a rövid távú pénzügyi támogatási rendszerekkel való visszaélések elleni küzdelem”, 2021. május. https://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=24072&langId=en

(27) Az EFBWW és a FIEC nyilatkozata, Az uniós építőipari szociális partnerek digitális végrehajtásra szólítanak fel, 2021. június 24. https://www.efbww.eu/news/eu-construction-social-partners-call-for-digital-enforcement/2657-a

(28) EFBWW-FIEC-jelentés, Szociális személyazonosító igazolványok az európai építőiparban, 2015.

(29) Eurofound, A határokon átnyúló közös munkaügyi ellenőrzések és az azok során gyűjtött bizonyítékok, 2019.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/89

P9_TA(2021)0474

A WTO 2021. november 30. – december 3. között Genfben tartandó 12. miniszteri konferenciáját előkészítő többoldalú tárgyalások

Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a WTO 12., genfi miniszteri konferenciáját (2021. november 30. – december 3.) előkészítő többoldalú tárgyalásokról (2021/2769(RSP))

(2022/C 224/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15-i Marrákesi Egyezményre,

—	tekintettel a WTO 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára (1),

—

tekintettel a WTO-ról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „A WTO tizenegyedik, buenos airesi miniszteri konferenciáját előkészítő többoldalú tárgyalásokról” szóló, 2017. november 15-i (2), „WTO: A további lépések” című, 2018. november 29-i (3) és a WTO Fellebbezési Testületének válságáról szóló, 2019. november 28-i (4) állásfoglalására,

—	tekintettel „Az előrelépés felgyorsítása és az egyenlőtlenségek kezelése az AIDS mint közegészségügyi veszély 2030-ig történő felszámolása céljából” című, 2021. május 20-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel „A Covid19-járvány globális kihívásának kezeléséről: a WTO TRIPS-megállapodás alóli mentesség hatásai a Covid19-oltóanyagokra, a kezelésekre, a berendezésekre és a gyártási kapacitás növelésére a fejlődő országokban” című, 2021. június 10-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia Genfben megtartott évi ülésén 2018. december 7-én konszenzussal elfogadott záródokumentumra (7),

—	tekintettel a 2017 decemberében Buenos Aires-ban tartott 11. miniszteri konferencia eredményeire, amelyek több miniszteri határozatot is tartalmaznak, és amely konferencián nem sikerült miniszteri nyilatkozatot elfogadni,

—

tekintettel a nőkkel és a kereskedelemmel kapcsolatos, 2017. december 12-én kiadott Buenos Aires-i nyilatkozatra, valamint az elektronikus kereskedelemről, a beruházások könnyítéséről és a mikro- , kis- és középvállalkozásokról (mkkv-k) szóló, 2017. december 13-án Buenos Aires-ban elfogadott közös nyilatkozatokra,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

—	tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött, 2016. november óta hatályos Párizsi Megállapodásra,

—	tekintettel az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió kereskedelmi minisztereinek háromoldalú találkozóján 2020. január 14-én elfogadott együttes nyilatkozatra,

—	tekintettel az élelmezésbiztonsági célú élelmiszerkészlet-tartalékolásról szóló, 2013. december 7-i bali miniszteri határozatra,

—	tekintettel a WTO modernizációjáról szóló, 2018. szeptember 18-i bizottsági stratégiai dokumentumra,

—	tekintettel a Bizottság kereskedelempolitikai felülvizsgálatára és annak „A WTO reformja: egy fenntartható és hatékony multilaterális kereskedelmi rendszer felé” című mellékletére,

—	tekintettel az Ottawa-csoport kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezésére (8),

—	tekintettel az Európai Uniónak a WTO Általános Tanácsához intézett 2021. június 4-i közleményére a Covid19-válságra adandó sürgős kereskedelempolitikai válaszokról,

—	tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésére (9),

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

mivel a WTO-t azért hozták létre, hogy tovább liberalizálja az áru- és szolgáltatáskereskedelmet, megerősítse a multilateralizmust, és előmozdítsa a nyitott, inkluzív, szabályokon alapuló és megkülönböztetésmentes multilaterális kereskedelmi rendszert; mivel a kereskedelem létfontosságú és kulcsfontosságú eszköz a fenntartható növekedés előmozdítására és az életszínvonal javítására irányuló erőfeszítések támogatásához és kiegészítéséhez, biztosítva a teljes foglalkoztatottságot és a jelentős és folyamatosan növekvő reáljövedelmet a fenntartható fejlődés célkitűzésével összhangban;

mivel a szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer jelenleg mély válsággal néz szembe, amely veszélyezteti a szervezet alapvető funkcióit, nevezetesen a nemzetközi kereskedelem alapvető szabályainak és struktúrájának meghatározását, valamint a hatékony vitarendezést és jogérvényesítést;

C.	mivel 2019. december 11-ét követően megszűnt a WTO Fellebbezési Testületének működése, és ennek következtében holtpontra jutott egy működőképes, független és pártatlan fellebbviteli szakasz;

mivel a WTO-nak egyértelmű megbízatása van a 14.6. fenntartható fejlődési cél kapcsán a halászati támogatásokról szóló tárgyalásokkal összefüggésben, hogy olyan megállapodást találjon, amely a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás érdekében tiltja a halászati támogatások bizonyos – a túlzott flottakapacitáshoz és túlhalászáshoz hozzájáruló – formáit;

E.	mivel a Covid19-világjárvány egyedülálló kihívásokat támasztott a multilaterális kereskedelmi rendszerrel szemben, miközben előtérbe helyezte a kereskedelem és az egészségügy kapcsolatának kulcsfontosságú kérdését;

mivel a nyílt vagy látens exportkorlátozások ellenére a kereskedelem és a multilaterális rendszer összességében pozitív szerepet játszott a világjárvány kezelésében; mivel a világjárvány hiányosságokat és sebezhetőségeket is feltárt, különösen az alapvető ellátási láncokban; mivel ebben az összefüggésben a WTO nyomonkövetési funkciója hasznosnak bizonyult annak kihangsúlyozásában, hogy a tagoknak biztosítaniuk kell a Covid19-járvánnyal összefüggésben hozott kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos intézkedések átláthatóságát;

G.	mivel a WTO 12. miniszteri konferenciájára Genfben (Svájc) kerül sor 2021. november 30-tóldecember 3-ig;

megismétli, hogy teljes mértékben elkötelezett a multilateralizmus tartós értéke mellet, és hangsúlyozza, hogy a kereskedelem szabályozásához elengedhetetlen egy multilaterális rendszer; felszólít egy mindenki javát szolgáló, tisztességes és szabályokon alapuló kereskedelmen alapuló kereskedelmi menetrend kidolgozására, amely hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedéshez és a jóléthez, ezáltal erősítve a békét és a biztonságot; hangsúlyozza a fenntartható fejlődési célok, valamint a szociális, környezeti és emberi jogok előmozdításának fontosságát, valamint annak fontosságát, hogy a multilaterálisan elfogadott és harmonizált szabályokat mindenki alkalmazza;

figyelmeztet arra, hogy a WTO legitimitása veszélyben forog, ha nem minden tagja elkötelezett az 12. miniszteri konferencia sikeres kimenetele mellett; úgy véli, hogy az 12. miniszteri konferenciának hivatalos kiindulópontnak kell lennie a WTO előmozdításához és korszerűsítéséhez annak biztosítása érdekében, hogy az szerepet játszhasson a XXI. század kihívásainak kezelésében, ideértve az olyan kérdéseket is, mint az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság; a Covid19-világjárvány utáni helyreállítással összefüggésben sürgeti valamennyi tagot arra irányuló erőfeszítéseik fokozására, hogy néhány olyan alapvető, kézzelfogható eredményre összpontosítsanak, amelyek megmutatják, hogy a WTO képes kezelni a jelenlegi kihívásokat; kéri a tagokat, hogy minimális célként tűzzenek ki egy többoldalú megállapodást a nem fenntartható halászati támogatások betiltásáról, valamint a világjárványra adott válaszról és egy korlátozott mezőgazdasági csomagról, továbbá indítsák el az intézményi reformra irányuló munkát, beleértve egy olyan folyamatot is, amely legkésőbb a 13. miniszteri konferenciáig egy teljesen működőképes vitarendezési rendszert eredményezne; figyelmezteti az összes tagot, hogy a 12. miniszteri konferencia érdemi kimenetele nélkül egyes tagok olyan alternatív szabályozási fórumokat kereshetnek, amelyek veszélyeztethetik a multilaterális kereskedelmi rendszer jövőjét; üdvözli a WTO új főigazgatója, Ngozi Okonjo-Iweala kinevezését, és méltatja a multilateralizmus iránti nagyfokú elkötelezettségét;

hangsúlyozza annak alapvető fontosságát a WTO mint multilaterális intézmény hitelessége szempontjából, hogy olyan megállapodás szülessen a káros halászati támogatásokról, amely a tengeri erőforrások fenntartható felhasználásának biztosítása érdekében valóban gyors és jelentős csökkenést ér el a halászati támogatások bizonyos – a kapacitásfelesleghez és a túlhalászáshoz hozzájáruló – formái tekintetében, valamint megszünteti a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz hozzájáruló támogatásokat; e tekintetben hangsúlyozza a közös, de differenciált felelősség elvét a káros támogatások nagysága alapján, tiszteletben tartva ugyanakkor az 14.6. fenntartható fejlődési céllal összhangban lévő különleges és differenciált bánásmód szükségességét; rámutat, hogy több mint 39 millió ember függ közvetlenül a halászattól, ugyanakkor a feldolgozó iparágakban még több millióan függnek a halászattól; úgy véli, hogy ez nemcsak a WTO-nak a többoldalú megállapodások eléréséhez szükséges hitelessége szempontjából alapvető fontosságú, hanem egyben a multilaterális kereskedelmi rendszer és a fenntartható fejlesztési célok közötti szoros kapcsolat demonstrálásának előfeltétele; hangsúlyozza, hogy hitelességének növeléséhez fontos, hogy az EU magyarázattal szolgáljon álláspontját és belső szabályait illetően;

elismeri a kereskedelempolitika kulcsfontosságú szerepét a Covid19-világjárvány idején; megismétli „A Covid19-járvány globális kihívásának kezeléséről: a WTO TRIPS-megállapodás alóli mentesség hatásai a Covid19-oltóanyagokra, a kezelésekre, a berendezésekre és a gyártási kapacitás növelésére a fejlődő országokban” című 2021. június 10-i állásfoglalását, e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezéssel összhangban miniszteri nyilatkozatban kell felvázolni egy arra irányuló alapvető megállapodást, hogy felszámolják a gyógyszer- és gyógyászati termékekre kivetett vámokat, eltöröljék az exportkorlátozásokat, valamint bevezessék az átláthatóságra és a válság idején folytatandó globális együttműködésre vonatkozó szabályokat; úgy véli, hogy egy ilyen megállapodás rendkívül fontos a WTO jelentőségének hangsúlyozásához; felszólít egy új kereskedelmi és egészségügyi állandó bizottság létrehozására az 12. miniszteri konferencián, amely segítséget nyújtanak azzal összefüggésben, hogy a kormányok hogyan hajthatják végre a nemzetközi kereskedelmi jogban meglévő kivételeket és rugalmasságokat, valamint megteremtené a világjárványra való reagálásról szóló jövőbeli nemzetközi szerződésre irányuló tárgyalások kereskedelmi pillérének alapjait; úgy véli, hogy számos – főként fejlődő – ország nehézségekkel szembesül a TRIPS által biztosított rugalmas szabályok, különösen a 31a. cikk alkalmazása során; emlékeztet arra, hogy az EU-nak aktívan részt kell vennie a TRIPS alóli átmeneti mentességéről szóló, szövegalapú tárgyalásokon; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy támogassa a TRIPS-megállapodás bizonyos rendelkezései alól a Covid19-re vonatkozóan biztosított ideiglenes mentességet annak érdekében, hogy a globális termelési korlátok és ellátási hiányok kezelése révén javuljon a megfizethető Covid19-oltóanyagokhoz, terápiás eszközökhöz és diagnosztikához való, időben történő globális hozzáférés;

felszólítja a WTO valamennyi tagját, hogy az összes mezőgazdasági pilléren belül tartsák tiszteletben az átláthatóságra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, valamint állapodjanak meg szisztematikus fejlesztésekről, miként azt a JOB/AG/213 dokumentumban szereplő, a mezőgazdaság terén biztosított átláthatóság javításáról szóló miniszteri határozatra irányuló, EU által is támogatott javaslatban javasolták; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy munkatervet fogadjanak el a kereskedelmet torzító hazai támogatások kezelésére, ideértve a bali miniszteri nyilatkozatban foglaltaknak megfelelő állami készletgazdálkodásra vonatkozó állandó megoldást is, amely hatékony technikai segítségnyújtási és kapacitásépítési mechanizmusra épülő kötelező értesítési rendszert tartalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a készletezési programok arányosak legyenek az élelmezésbiztonság célkitűzésével és összhangban legyenek ezzel, valamint minimalizálni lehessen a kereskedelem torzulásait és a többi tagállam élelmezésbiztonságára gyakorolt káros hatásokat; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági megállapodást ki kell igazítani ahhoz, hogy megfeleljen napjaink kihívásainak, valamint a termelési módokra tekintettel tisztességesebb versenyfeltételeket kell biztosítani; támogatja Okonjo-Iweala főigazgatót a WTO élelmezésbiztonsági csomagjára irányuló felhívásában;

úgy véli, hogy a szervezetet sújtó mély válság fényében, de a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatos előrelépés régóta fennálló esedékessége miatt is sürgősen meg kell kezdeni a WTO érdemi reformját, továbbá hangsúlyozza, hogy a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatos kérdéseknek továbbra is napirenden kell maradniuk; felhívja a WTO-tagokat, hogy a hatékonyság, az inkluzivitás, az átláthatóság és a legitimitás növelése érdekében alapjaiban vizsgálják felül a WTO több aspektusát, különösen annak nyomon követési, tárgyalási és vitarendezési funkcióit; sürgeti a WTO valamennyi tagját, hogy összpontosítsanak a konstruktív változási folyamatra a WTO modernizálása és olyan eszközökkel való ellátása érdekében, amelyek hatékonyan kezelik a huszonegyedik század kereskedelmi kihívásait, valamint hozzanak létre intézményi mechanizmust és egyértelmű ütemtervet a reformmenetrend továbbvitelére a 12. miniszteri konferencián azzal a céllal, hogy legkésőbb a 13. miniszteri konferenciáig konkrét eredményeket érjenek el;

üdvözli Tai amerikai nagykövet Kereskedelmi Világszervezettel kapcsolatban 2021. október 14-én tett megjegyzéseit, és különösen a szervezet – annak mindhárom funkcióját érintő – reformja iránti egyértelmű elkötelezettségét; elvárja, hogy az Egyesült Államok most konkrét javaslatokkal álljon elő annak érdekében, hogy előrelépés történjen; sürgeti az Egyesült Államokat, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a 12. miniszteri konferencián megkezdődjön a vitarendezési reformokról szóló tárgyalások konstruktív folyamata annak érdekében, hogy legkésőbb a 13. miniszteri konferenciáig egy teljesen működőképes rendszer jöjjön létre;

rendívül sajnálatosnak tartja, hogy a WTO Fellebbezési Testületében patthelyzet alakult ki, így a globális kereskedelmi rendszerben nem áll rendelkezésre végrehajtható vitarendezési rendszer; figyelmeztet arra, hogy működő Fellebbezési Testület nélkül a WTO erőtlen, és a többoldalú megállapodások megsértésének tendenciája csak fokozódni fog; megjegyzi, hogy jelenleg több mint 15 fellebbezési ügyet jelentettek be, felülvizsgálat lehetősége nélkül; határozottan sürgeti a WTO valamennyi tagját, hogy vállaljanak teljes körű szerepet a teljesen működőképes és független Fellebbezési Testülettel rendelkező, zökkenőmentesen működő kétszintű vitarendezési rendszer lehető leggyorsabb helyreállítása érdekében, és dolgozzanak ki megoldásokat erre vonatkozóan; határozottan támogatja a közelmúltbeli uniós kezdeményezéseket, amelyek a jelentős kereskedelmi partnereinkkel olyan megállapodások kötésére irányulnak, amelyek átmeneti jelleggel fenntartják a működő vitarendezési eljárást a WTO abban részt vevő tagjai között; emlékeztet arra, hogy az uniós stratégia fő célkitűzésének továbbra is a kötelező erejű, kétszintű és független folyamatnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a sikeres reformhoz valamennyi érintett fél jogos aggályainak figyelembevételére és kompromisszumos megoldás elfogadására van szükség; sürgeti az érintett érdekelt feleket, hogy a 12. miniszteri konferencia végéig állapodjanak meg a közép- és hosszú távon megreformálandó területeket érintő további munka menetrendjéről, amely reformok egy részét még a következő (13.) miniszteri konferencia előtt végre kell hajtani; támogatja a jogérvényesítésről szóló rendelet reformjára irányuló közelmúltbeli bizottsági javaslatot, amelynek célja annak biztosítása, hogy az EU megfelelő eszközökkel rendelkezzen a harmadik országok kötelezettségvállalásainak érvényesítéséhez;

kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjön együtt minden WTO-taggal annak érdekében, hogy eszmecserét kezdjen egy olyan új szabály létrehozásáról, amely orvosolja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, az iparjogvédelmi jogok megsértése, a piactorzító támogatások, az állami tulajdonú vállalatok és a kényszerített technológiatranszfer tekintetében a szabálykönyvben jelenleg tapasztalható hiányosságokat;

10.

meggyőződése, hogy a fejlett és a fejlődő országok közötti jelenlegi különbségtétel nem tükrözi a gazdasági realitásokat, és hogy ez akadályozhatja a dohai forduló előrehaladását; sürgeti a fejlettebb fejlődő országokat, hogy vállalják a felelősség rájuk eső részét, és tegyenek a fejlettségi szintjükkel arányos hozzájárulást; úgy véli, hogy a különleges és megkülönböztetett bánásmód mechanizmusát valamennyi WTO-tag megfelelő bevonásával felül kell vizsgálni és át kell alakítani annak érdekében, hogy jobban tükrözzék a humán fejlettségi mutatókat, ugyanakkor védjék a tisztességtelen kereskedelem kezelésére szolgáló politikai mozgásteret, és ezért felszólítja a WTO-tagokat, hogy vizsgálják felül a rendszert; hangsúlyozza azonban, hogy a fejlettségi helyzettel kapcsolatos önértékelés tisztességtelen kereskedelemhez vezethet, ha ez az egyetlen kritérium;

11.

elvárja, hogy a WTO reformja meg fogja könnyíteni a nyílt, többoldalú megállapodások multilaterális struktúrába való integrálását annak érdekében, hogy biztosítsa a haladást azokon a területeken, amelyek nem elég érettek a teljes tagsághoz; felkéri az összes tagot, hogy gondolkodjanak el egy új, az Európai Unióban alkalmazotthoz hasonló, megerősített együttműködési rendszer kidolgozási módjáról, amely egyértelmű szabályokat határoz meg a többoldalú kezdeményezésekben részt vevő tagok minimális arányára vonatkozóan, valamint ennek alapján hozzanak létre egy olyan egyértelmű mechanizmust, amelynek révén az ebből eredő megállapodásokat be lehet építeni a WTO struktúrájába;

12.

üdvözli és támogatja a WTO e-kereskedelemről szóló plurilaterális tárgyalásai során a széles körű tagságot, az ambiciózus tárgyalási menetrendet és eddig elért eredményeket; felszólít a WTO-szabályoknak való megfelelésről szóló tárgyalások lezárására; emlékeztet álláspontjára, hogy a lehetséges megállapodásnak garantálnia kell az e-kereskedelmi termékek és szolgáltatások piacra jutását a harmadik országokban, valamint a fogyasztói és a munkavállalói jogok védelmét; hangsúlyozza, hogy a magánélet és az adatok védelmére vonatkozó uniós joggal teljes összhangban meg kell könnyíteni a vállalkozások innovációját és az adatáramlást; elismeri, hogy a személyes adatokat használó vállalkozások és kutatók jogbizonytalansággal szembesülhetnek, és ez gátolhatja az innovációt; sürgősen olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek révén az adatfelhasználástól függő érdekelt felek esetében fokozni lehet a jogbiztonságot az előzetesen jóváhagyott adatfelhasználási eljárások, valamint az álnevesítés és az anonimizálás tekintetében; hangsúlyozza, hogy a WTO-tagoknak ki kell nyilvánítaniuk a tárgyalások és a további előrelépés egyértelmű ütemterve iránti folyamatos támogatásukat; támogatja, hogy az elektronikus továbbításra vonatkozó WTO-moratórium állandó legyen;

13.

sürgeti, hogy tárják fel a stratégiailag fontos harmadik országokat érintő adatáramlás megkönnyítésének lehetőségeit; megjegyzi, hogy egyes harmadik országokban az ott működő európai vállalatok egyre gyakrabban szembesülnek indokolatlan akadályokkal és digitális korlátozásokkal; hangsúlyozza, hogy e célból adott esetben el kell kerülni az adatlokalizálási követelményeket, hogy az adatoknak az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak hatálya alá kell tartozniuk, és hogy fel kell gyorsítani a megfelelőségi határozatok harmadik országokkal való megkötésére irányuló erőfeszítéseket;

14.

megjegyzi, hogy a jogi követelmények miatt a kereskedelem még mindig sok papíralapú dokumentumra támaszkodik, ami költséges, nem hatékony és globális válságok idején kockázatot jelent; hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni az elektronikus kereskedelmi dokumentumok alkalmazásának lehetőségét, ami növeli a hatékonyságot és a biztonságot, valamint kisebb hatást gyakorol a környezetre; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jogot módosítani kell annak érdekében, hogy a kereskedelemben elektronikus dokumentumokat lehessen használni;

15.

kéri az információtechnológiai megállapodás (ITA) bővítésének sürgős kiterjesztését; elismeri, hogy az információtechnológiai megállapodás világszerte elősegíti a gyártás digitalizációját, és annak tovább kell fejlődnie, hogy a termékek szélesebb körére vonatkozzon; nagyobb erőfeszítéseket szorgalmaz az IKT-termékek kereskedelmére vonatkozó vámok eltörlése érdekében; hangsúlyozza, hogy a földrajzi lefedettség több országra való kiterjesztése kedvező kereskedelmi hatásokkal jár;

16.

úgy véli, hogy az 12. miniszteri konferencia eredményének cselekvésalapú menetrendet kell biztosítania a kereskedelempolitikához, támogatva a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési célokat és a Párizsi Megállapodást; határozottan ösztönzi a WTO-tagokat, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményével összhangban mérlegeljenek minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozásához, fokozzák a Párizsi Megállapodással való összhangot és a klímasemlegességet, valamint erősítsék meg a WTO keretében a belföldi intézkedések kapcsán folytatott együttműködést, ideértve a zöld elszámolás szabványos taxonómiájának bevezetését annak érdekében, hogy segítsék a magán- és közszférát a fenntartható, illetve a jelentős mértékben káros gazdasági tevékenységek azonosításában, valamint a kibocsátásáthelyezés elleni fellépést célzó intézkedéseket is; üdvözli a Bizottság által előterjesztett, a kereskedelemre és az éghajlatváltozásra vonatkozó kezdeményezést; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat; hangsúlyozza továbbá, hogy elő kell mozdítani a környezeti és éghajlati kihívások kezelését elősegítő árukról és szolgáltatásokról folytatott vitát; hangsúlyozza továbbá, hogy elő kell mozdítani a környezeti termékekről szóló megállapodásra irányuló tárgyalásokat, amely az éghajlatbarát technológiákra való átállás érdekében támogatja az iparágak környezetbarátabbá tételét és a tisztességes munkára összpontosító megközelítést; jobb koordinációt javasol a WTO és más nemzetközi intézmények, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet és a Nemzetközi Valutaalap között a kibocsátásáthelyezés megakadályozása érdekében;

17.

újólag megerősíti, hogy kapcsolat áll fenn a nemek közötti egyenlőség és az inkluzív fejlesztés között, hangsúlyozva, hogy a nők szerepvállalásának erősítése kulcskérdés a szegénység kiküszöbölése szempontjából, ezzel egyidejűleg pedig a nők kereskedelemben való részvétele előtti akadályok elhárítása és a jelenlegi kereskedelmi szabályok több különböző szerepet is betöltő nőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak kezelése kritikus fontosságú a gazdaság fejlődése számára; ösztönzi a WTO valamennyi tagját, hogy írják alá a kereskedelemről és a nők gazdasági szerepvállalásának növeléséről szóló 2017. évi Buenos Aires-i nyilatkozatot, 123 aláíróját pedig arra, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat; sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen egy határozott miniszteri nyilatkozat kidolgozására, amely ütemtervként szolgálhatna a 2017. évi Buenos Aires-i nyilatkozat végrehajtásához;

18.

üdvözli az eddig elért eredményeket, és sürgeti a szolgáltatások belföldi szabályozásáról szóló többoldalú tárgyalások végleges lezárását mivel ez jelentős előrelépés lenne, és bizonyítaná, hogy a WTO keretein belül többoldalú keretek között is lehet előrehaladást elérni;

19.

várakozással tekint a beruházások elősegítéséről szóló plurilaterális tárgyalások előrehaladását értékelő miniszteri nyilatkozat elé;

20.

üdvözli a Buenos Aires-ban elindított, mkkv-kkal kapcsolatos közös kezdeményezés terén elért eredményeket, valamint az mkkv-kra vonatkozó intézkedéscsomag 2020 decemberében történő jóváhagyását is; elismeri, hogy a Covid19-világjárvány meglehetősen kedvezőtlen hatással volt az mkkv-kra, valamint támogatását fejezi ki a WTO mkkv-munkaprogramja iránt, amely rögzíti a „gondolkozz először kicsiben” elvet a WTO szabályaiban; arra kér minden WTO-tagot, hogy csatlakozzon e kezdeményezéshez;

21.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjenek együtt a WTO többi tagjával annak biztosítása érdekében, hogy a WTO aktívan hozzájáruljon a munkavállalói jogok világszerte történő fokozott tiszteletben tartásához, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkaügyi normáira támaszkodva, és konkrét javaslatokat terjesszen elő; emlékeztet a kellő gondossággal kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztésének fontosságára; üdvözli az Egyesült Államok kényszermunkára vonatkozó javaslatát, amely a munkaügyi normák WTO-ba való beépítésére irányuló szélesebb körű törekvés részét képezi, az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében nemzetközi szinten, és hangsúlyozza egy olyan megállapodás szükségességét, amely nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételeket teremt; javasolja, hogy e menetrend előmozdítása érdekében első lépésként hozzanak létre egy munkavállalói jogokkal foglalkozó munkacsoportot;

22.

hangsúlyozza, hogy az átláthatóság kulcsfontosságú eleme a stabil kereskedelmi és beruházási környezet biztosításának; úgy véli, hogy fontos a nyomonkövetési eljárások átláthatóságának fokozása azáltal, hogy kibővítik a WTO-tagoknak az értesítési követelményeknek való megfelelésre irányuló ösztönzőket, csökkentik azok összetettségét, valamint szükség esetén kapacitásépítést biztosítanak, míg a szándékos meg nem felelés esetén annak megakadályozása és felelősségre vonás szükséges; felkéri a WTO-tagokat, hogy fontolják meg a WTO Titkársága szerepének megerősítését e tekintetben;

23.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Parlament továbbra is szorosan bekapcsolódhasson a 12. miniszteri konferencia előkészítésébe, és a 2021. évi miniszteri konferencia folyamán késlekedés nélkül tájékoztatást kapjon és konzultáljanak vele;

24.

felhívja a WTO tagjait, hogy biztosítsák a demokratikus legitimitást és átláthatóságot a WTO és a parlamenti konferencia parlamenti dimenziójának megerősítése révén; hangsúlyozza közös EP–IPU parlamenti konferencia WTO-val kapcsolatos munkájának fontosságát; kiemeli annak szükségességét, hogy a parlamenti képviselők számára biztosítva legyen a kereskedelmi tárgyalásokba való jobb belelátás, valamint az, hogy részt vegyenek a WTO határozatainak kidolgozásában és végrehajtásában.

25.

felszólítja a WTO-tagokat, hogy fokozzák az összes érdekelt féllel, köztük a civil társadalommal és az üzleti szervezetekkel folytatott párbeszédet, valamint az együttműködést más nemzetközi szervezetekkel, például az ILO-val és tágabb értelemben az ENSZ rendszerével; elvárja, hogy vezetők minden szinten jobban kommunikáljanak a szabályokon alapuló kereskedelem előnyeiről;

26.

támogatja a megfigyelő országokkal, különösen Szerbiával, Koszovóval és Bosznia-Hercegovinával folytatott csatlakozási tárgyalások újjáélesztésére irányuló erőfeszítéseket; felszólít a vonatkozó munkacsoporti jelentéstervezetekkel kapcsolatos tárgyalások gyors lezárására;

27.

sürgősen nagyobb erőfeszítéseket szorgalmaz a WTO általános közbeszerzési megállapodásában való tagság bővítése érdekében, különös tekintettel Kínára és más feltörekvő gazdaságokra;

28.

újult erőfeszítéseket szorgalmaz a származási szabályokról szóló megállapodásban előírt nem preferenciális származásra vonatkozó szabályok harmonizálása érdekében;

29.

arra kér minden WTO-tagot, hogy a vámeljárásokat érintő bürokrácia csökkentése érdekében ratifikálja a Vámigazgatások Világszervezete kiotói egyezményének K. mellékletét;

30.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főigazgatójának.

(1) 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozat (WT/MIN(01)/DEC/1).

(2) HL C 356., 2018.10.4., 34. o.

(3) HL C 363., 2020.10.28., 113. o.

(4) HL C 232., 2021.6.16., 62. o.

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0250.

(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0283.

(7) https://www.europarl.europa.eu/cmsdata/158345/outcome_document-final-e.pdf

(8) WTO WT/GC/223, 2020. november 24.

(9) Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, 2021: Összefoglaló szakpolitikai döntéshozók számára; Éghajlatváltozás 2021: Természettudományos alapok; Az I. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentéséhez

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/99

P9_TA(2021)0481

A szomáliai helyzet

Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a szomáliai helyzetről (2021/2981(RSP))

(2022/C 224/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Szomáliáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a közös EU–Afrika-stratégiára,

—	tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai belső menekültek védelméről és támogatásáról szóló egyezményére,

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel a Szomáliai Szövetségi Köztársaságra irányuló EU–Szomália nemzeti indikatív programra (2014–2020),

—	tekintettel az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) 2017. november 8-i nyilatkozatára, amelyben bejelenti, hogy 2017 decemberétől a csapatok Szomáliából való fokozatos kivonását kezdeményezi, és 2020-ra az összes csapatot ki kívánja vonni az országból,

—	tekintettel Josep Borrell főképviselőnek a szomáliai politikai helyzetről szóló, 2021. szeptember 18-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szomáliai helyzetről szóló, 2021. március 12-i 2568 sz. határozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

mivel a szomáliai humanitárius helyzet tovább romlik, számos válság sújtja, többek között politikai instabilitás, terrorista tevékenységek, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, aszály, éghajlati válság és a Covid19, amelyek veszélyeztetik a stabilitást, az emberi jólétet és a megélhetést, és tömeges lakóhelyelhagyást okoznak az országban és a régióban;

mivel a nemzetközi segélyszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy Szomália humanitárius katasztrófa szélén áll, mivel a becslések szerint 5,9 millió ember szorul humanitárius segítségre, és több mint 2,7 millió ember néz szembe az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának vészhelyzeti szintjével az egész országban, ideértve több mint 800 000 öt év alatti gyermeket, akiket az akut alultápláltság veszélye fenyeget; mivel 2 millió ember súlyos vízhiánnyal küzd; mivel az ENSZ megállapította, hogy Szomália hat éve a legsúlyosabb finanszírozási hiánnyal szembesül; mivel a humanitárius partnerek becslései szerint 2022-ben 7,7 millió szomáliai szorul majd humanitárius segítségre, és 2022-ben mintegy 1,2 millió öt év alatti gyermek akut alultápláltságára lehet számítani, ha nem biztosítanak azonnali kezelést;

mivel Szomália a működő egészségügyi rendszer hiánya, a lélegeztetőgépek, a gyógyszerek és a személyzet hiánya miatt nem volt képes reagálni a Covid19-világjárványra; mivel Szomália – számos afrikai országhoz hasonlóan – a védőoltások hiánya miatt nem tudta beoltani lakosságát, így annak mindössze 3 %-át oltották be teljes körűen;

mivel az oktatási ágazatot rendkívüli mértékben sújtja a Covid19-világjárvány, és számos gyermek, köztük különösen a belső menekültek által lakott helyszíneken élő gyermekek nem tudják folytatni formális tanulmányaikat például azért, mert szüleik elveszítik megélhetésüket és tényleges jövedelemforrásaikat;

mivel továbbra is a felkelők csoportjai jelentik a biztonság hiányának legjelentősebb forrását az országban, mivel megkülönböztetés nélkül hajtanak végre támadásokat a szomáliaiak ellen, és részt vesznek emberrablásokban és gyermekek fegyveres konfliktushoz történő erőszakos toborzásában; mivel 2021-ben eddig mintegy 1 000 polgári személy vesztette életét vagy sebesült meg fegyveres konfliktusban, és a legtöbb polgári áldozatért az as-Sabáb felelős; mivel a fegyveresek fokozták támadásaikat és kormányzati tisztviselők ellen irányuló célzott gyilkosságokat hajtottak végre a 2021. évi választási folyamat megzavarása érdekében;

mivel továbbra is a kiszolgáltatott csoportok – többek között a nők, a gyermekek, az idősek, a belső menekültek, az LMBTQ személyek és más kisebbségek – a visszaélések és az erőszak fő célpontjai; mivel a szexuális és nemi alapú erőszak, valamint a konfliktushoz kapcsolódó erőszak továbbra is széles körben, büntetlenül fordul elő, különösen a konfliktusövezetekben;

mivel az ENSZ főtitkárának a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló 2021. évi jelentése szerint Szomáliában folytatódnak a gyermekek elleni súlyos visszaélések, és 2020-ban legalább 1 087 gyermeket öltek és csonkítottak meg; mivel az as-Sabáb a gyermekek fő toborzója, míg az as-Sabáb, a kormányzati biztonsági erők, a regionális biztonsági erők és a klán milíciák összesen 1 716 gyermeket toboroztak tavaly;

mivel 2020 augusztusában a parlament Mogadishuban új törvényt terjesztett elő a szexuális kapcsolatokkal összefüggő bűncselekményekről, amely lehetővé teszi a gyermekházasságot, mivel a gyermeket az életkor helyett a testi érettség alapján határozza meg, és a túlélők számára gyenge eljárási védelmet biztosít; mivel a szexuális kapcsolatokkal összefüggő bűncselekményekről szóló új törvény sérti a nemzetközi és a regionális emberi jogi kötelezettségeket;

mivel a véleménynyilvánítás szabadságát továbbra is súlyosan korlátozzák, az újságírókat és az emberijog-védőket megfenyegetik, önkényesen fogva tartják és megtagadják tőlük a jogszerű és tisztességes eljáráshoz való jogot; mivel a médiaorgánumokat a hatóságok regionális és szövetségi szinten bezárták; mivel a hatóságok ritkán vizsgálják ki az újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat vagy támadásokat, és ritkán vonják büntetőeljárás alá az elkövetőket;

mivel a választási folyamatot megelőzően a szomáliai szövetségi kormány biztonsági erői és regionális hatóságai különösen Puntföldön, valamint az as-Sabáb megfélemlítés, zaklatás és önkényes letartóztatások révén fokozták az újságírók elleni támadásokat; mivel a független média a tisztességes választási folyamat alapvető eleme; mivel 2021 folyamán számos újságírót öltek meg jogellenesen, köztük Abdiaziz Mohamud Guled veterán újságírót, a Radio Mogadishu igazgatóját, akit az as-Sabáb 2021. november 20-án Mogadishuban gyilkolt meg;

mivel becslések szerint 2,9 millió szomáliai vált belső menekültté; mivel 2021 augusztusa és októbere között 55 000 ember kényszerült elmenekülni otthonából, 80 %-uk konfliktus miatt, 20 %-uk pedig az éghajlattal kapcsolatos események miatt; mivel Kenyában számos menekülttábor van, ahol az 1991-es szomáliai polgárháború óta fogadják a szomáliai menekülteket és menedékkérőket, köztük a kakumai és dadaabi tábor, ahol mintegy 520 000 nyilvántartásba vett menekült és menedékkérő található; mivel a táborokban az életkörülmények nem biztonságosak, és különösen a nők, a gyermekek és az LMBTQ személyek szembesülnek ismétlődően bántalmazással és erőszakkal; mivel 2021. április 29-én az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) és a kenyai kormány megállapodott a kakumai és a dadaabi táborok bezárásának későbbi időpontra, 2022. június 30-ra halasztásáról és a bezárásra vonatkozó ütemtervről;

mivel Szomália továbbra is az egyik legveszélyesebb afrikai ország a szakszervezeti tagok számára, akik rendszeresen erőszaknak és megfélemlítésnek vannak kitéve; mivel a szomáliai munkavállalóktól többek között a külföldi vállalkozók folyamatosan megtagadják alapvető emberi és munkavállalói jogaikat, munkahelyi egészségüket és biztonságukat rendszeresen veszélyeztetik és rosszul fizetik őket;

mivel a választási folyamatnak eredetileg 2021 októberében kellett volna lezárulnia az elnökválasztással; mivel azonban a választási folyamatot folyamatosan feltartóztatják, miután a szövetségi tagállamok késlekedtek a szomáliai szövetségi parlament két háza tagjainak megválasztásával, amelyek pedig Szomália elnökét választanák meg; mivel minél tovább késik a választási folyamat, annál több forrást vonnak el a fontos nemzeti prioritásoktól, például a humanitárius vészhelyzetekre való reagálástól;

mivel a klánok küldötteinek összesen 275 parlamenti képviselőt kell kinevezniük az alsóházba, míg Szomália öt állami jogalkotója már mind az 54 szenátort megválasztotta a felsőházba; mivel a hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2021. december 24-ig lezárják az alsóházi választásokat; mivel a választási folyamatok hiteles lezárása kulcsfontosságú lesz Szomália biztonságának és hosszú távú fejlődésének biztosításához;

mivel a felsőházba megválasztottak 26 %-a nő, ami pozitív fejlemény Szomáliában a nemek közötti egyenlőség felé vezető úton; mivel további erőfeszítéseket kell tenni az alsóház számára megállapított 30 %-os kvóta teljesítése, valamint a nők Szomália politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozatalába való teljes körű bevonása érdekében;

P.	mivel a belső politikai folyamatokba és a választások megszervezésébe való külföldi beavatkozás hátráltatta a választások időben történő lezárását; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2021. november 15-én elfogadta a 2607 (2021) sz. határozatot, amely megújítja a Szomáliával szembeni fegyverembargót;

mivel az AMISOM ENSZ-megbízatása 2021. december 31-én lejár; mivel a szomáliai szövetségi kormány és az Afrikai Unió (AU) nem tudott megállapodni az Afrikai Unió vezette misszió átalakításáról, amint azt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2568 (2021) számú határozata előírta; mivel az EU különböző eszközökön keresztül 2007 óta az AMISOM és az Afrikai Unió szomáliai tevékenységeinek fő pénzügyi támogatója;

mivel 2020 decemberében a Tanács 2022. december 31-ig meghosszabbította a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) három szomáliai missziójának és műveletének, a szomáliai kapacitásépítést célzó európai uniós missziónak (EUCAP) és az Unió szomáliai kiképzési missziójának (EUTM), valamint az EUNAVFOR ATALANTA műveletnek a megbízatását;

S.	mivel 2021. november 5-én Szomália nemkívánatos személynek nyilvánította az Afrikai Unió követét, Simon Mulongót, és arra kötelezték, hogy hét napon belül hagyja el az országot, azzal vádolva őt, hogy az AMISOM megbízatásával összeegyeztethetetlen tevékenységekben vett részt;

mivel az EU 286 millió eurót különített el Szomália számára a 2014–2020-as időszakra vonatkozó nemzeti indikatív program keretében elsősorban a jogállamiság, a biztonság, az élelmezésbiztonság és az oktatás támogatására; mivel 2021-ben az EU 45,3 millió eurót különített el szomáliai humanitárius projektek finanszírozására, ebből 2,8 millió eurót a Covid19 elleni védőoltások nemzeti bevezetésének támogatására; mivel az EU és tagállamai együttesen az összes szomáliai humanitárius segély több mint 35 %-át biztosítják;

komoly aggodalmának ad hangot a szomáliai humanitárius válság súlyosbodása miatt; elítéli a terrorista csoportok, különösen az as-Sabáb által elkövetett, a polgári lakosság, a humanitárius munkások, az újságírók, a választási tisztviselők és az AMISOM ellen irányuló emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket, valamint megkülönböztetés nélküli támadásokat; felszólítja a különböző szomáliai konfliktusokban érintett valamennyi felet, hogy haladéktalanul vessenek véget az emberi jogokkal való visszaéléseknek, és tegyenek konkrét lépéseket annak érdekében, hogy a felelősöket tisztességes eljárásban bíróság elé állítsák; határozottan felszólít az ellenségeskedések beszüntetésére és – amennyiben lehetséges – átfogó párbeszéd folytatására a politikai nézeteltérések rendezése érdekében;

emlékeztet arra, hogy csak a társadalmi befogadás és a demokratikus alapelveken és a jogállamiságon alapuló jó kormányzás révén lehet tartós stabilitást és békét elérni Szomáliában; felhívja ezért Szomália vezetőit, hogy fokozzák az ország választási folyamatának lezárására irányuló erőfeszítéseiket, és 2021 vége előtt zárják le az inkluzív és hiteles alsóházi választásokat, hogy az elnökválasztást a lehető leghamarabb meg lehessen tartani; hangsúlyozza, hogy a választási folyamatnak békésen kell lezajlania, összhangban a 2021. május 27-én elfogadott korábbi menetrenddel; felszólítja továbbá Szomália vezetőit, hogy a stabilitás megteremtése érdekében tanúsítsanak önmérsékletet és tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely fokozhatja a politikai feszültségeket vagy az erőszakot, és tagadják meg az as-Sabábtól a politikai befolyásszerzés lehetőségét; felszólít az alapvető jogok, például a békés gyülekezéshez való jog, valamint a mozgás, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságának teljes körű tiszteletben tartására a kampány- és választási időszakokban; elítéli a kormányerők által a politikai ellenzékkel és a tüntetőkkel szemben alkalmazott túlzott erőszakot; óva int minden olyan további kezdeményezéstől, amely a korábbi megbízatásoknak a szomáliai érdekelt felek széles körű támogatása nélküli meghosszabbításához vezet, és ellenez minden párhuzamos folyamatot és részleges választást;

felhívja az EU-t, annak tagállamait és nemzetközi partnereit, hogy a szükségleteknek megfelelően sürgősen növeljék a humanitárius segítségnyújtást, és nyújtsanak további segítséget a Covid19-re való reagáláshoz, különösen az oltóanyagok megosztása, valamint az alapvető orvosi eszközök és gyógyszerek biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek segítenie kell abban, hogy minden tőle telhetőt megtegyen annak érdekében, hogy Szomáliában és a régióban megfékezzék a Covid19-járványt, többek között az oltóanyagok szélesebb körben történő szétosztása és az oltóanyaggyártási kapacitás növelése révén;

felszólítja a szomáliai hatóságokat, hogy hagyjanak fel az önkényes letartóztatásokkal, engedjék szabadon a törvénytelenül és indokolatlanul fogva tartott személyeket, lépjenek fel a biztonsági erők, politikusok és helyi hatóságok által a polgári lakosság ellen elkövetett zaklatások és megfélemlítések ellen, és biztosítsák a felelősök felelősségre vonását; ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóságok szüntessék be a katonai bíróságok által elrendelt kivégzéseket, fogadjanak el moratóriumot és töröljék el a halálbüntetést; sürgeti a szomáliai kormányt, hogy erősítse meg a jogállamiságot, hozzon létre független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszert, és biztosítson kártérítést a bírósági eljárás nélküli és túlzott erőszak áldozatai számára; sürgeti a szomáliai hatóságokat, hogy mielőbb fogadják el a polgári személyek védelmére vonatkozó politikát és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló nemzeti törvényt, és biztosítsák, hogy azok teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi normáknak és standardoknak;

komoly aggodalmának ad hangot a szomáliai menekültek és belső menekültek száma és jóléte miatt; felszólítja az EU-t és a nemzetközi partnereket, hogy működjenek együtt a szomáliai szövetségi kormánnyal a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban lévő védelem, segítségnyújtás és tartós megoldások biztosítása érdekében; üdvözli, hogy a szomáliai szövetségi kormány ratifikálta az Afrikai Uniónak az afrikai belső menekültek védelméről és támogatásáról szóló egyezményét, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa Szomáliát a nemzeti jogi keretek kidolgozásában, valamint a belső menekültek és a menekültek biztonságának biztosításában, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra, például a nőkre, a gyermekekre és a kisebbségi csoportokhoz tartozó személyekre, mivel őket fenyegeti leginkább az erőszak, a bántalmazás és a jogsértések kockázata;

mélységes aggodalmát fejezi ki az éghajlatváltozás okozta társadalmi és gazdasági károk, többek között a szélsőséges időjárási események és a sáskajárás miatt; üdvözli, hogy Szomália az ENSZ 2021. évi éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) kötelezettséget vállalt a társadalmi párbeszéden és a megújuló energia előtérbe helyezésén alapuló igazságos átmenet iránt Szomália energiaszükségletének fedezése érdekében; sürgős fellépésre és az éghajlatváltozással kapcsolatos katasztrófák megelőzésére vagy enyhítésére irányuló cselekvési tervek, például az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) sivatagi sáskajárás okozta válsághelyzetre vonatkozó cselekvési tervének megfelelő végrehajtására szólít fel;

sajnálatát fejezi ki a terrorista csoportok által a humanitárius munkások ellen elkövetett támadások, az infrastruktúra megsemmisítése és a segélyek eltérítése miatt; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi jog értelmében garantálni kell, hogy a humanitárius segítség Szomália egész területén akadálytalanul juthasson el a rászorulókhoz;

emlékeztet, hogy határozottan támogatja az összes emberijog-védőt, környezetvédőt és munkájukat Szomáliában; felhívja az uniós küldöttséget és az országban található tagállami képviseleteket, hogy a szomáliai hatóságokkal való együttműködésük során fokozzák a civil társadalomnak nyújtott támogatásukat, használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt az emberijog-védők és a környezetvédők munkájának fokozott támogatására, valamint adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban;

elismeri, hogy az AMISOM hozzájárult az as-Sabáb és a felkelő csoportok jelentette fenyegetéssel szembeni nagyobb biztonság megteremtésében; támogatását fejezi ki az AMISOM műveleteire vonatkozó szomáliai átmeneti terv iránt, és felszólít annak időben történő végrehajtására; felhívja a biztonságban érdekelt legfontosabb szomáliai feleket, hogy érjenek el megállapodást a szomáliai biztonsági átmenetet támogató jövőbeli AMISOM stratégiai célkitűzéseiről, méretéről és összetételéről annak érdekében, hogy előrelépés történjen a szomáliai átmeneti terv végrehajtásában; a lakosság védelme érdekében felszólít a nemzetbiztonsági struktúra megerősítésére; felszólítja a szomáliai szövetségi kormányt, az AMISOM-ot és a szövetséges erőket annak biztosítására, hogy az as-Sabáb elleni katonai hadműveleteiket a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák szigorú betartása mellett hajtsák végre;

10.

hangsúlyozza, hogy az as-Sabáb és a felkelő csoportok elleni küzdelemben a szomáliai hatóságoknak kell elsődlegesen felelősséget vállalniuk az országban a biztonság szavatolásáért, de még nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt megtegyék; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2568 (2021) sz. határozatával összhangban sürgősen ki kell dolgozni egy tervet arra vonatkozóan, hogy az átalakított afrikai uniós jelenlét hogyan nézne ki 2021 után; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy elsődlegesen az ENSZ, az Afrikai Unió és a szomáliai szövetségi kormány felelőssége egy ilyen, a nemzetközi partnerek által támogatott terv kidolgozása;

11.

sürgeti az összes külföldi szereplőt, hogy ne veszélyeztessék az állam- és békeépítésre irányuló, folyamatban lévő erőfeszítéseket, miközben előmozdítják a stabilitást és ugyanakkor megőrzik az ország egységét; emlékezteti valamennyi felet az ENSZ Biztonsági Tanácsa által Szomáliával szemben elfogadott, folytatódó fegyverembargóra;

12.

üdvözli a nők parlamenti választásokon való nagyobb arányú képviseletét, megjegyezve, hogy még ennél is nagyobb képviseletre van szükség; hangsúlyozza a nők fontos szerepét a konfliktusrendezésben és a békeépítésben; felszólít a nők teljes körű, egyenlő és érdemi részvételére és bevonására minden szinten, a szomáliai nők chartájával összhangban;

13.

elítéli a Szomáliában a nőkkel és lányokkal szembeni, jelenleg is zajló szexuális és nemi alapú erőszakot, és folyamatos és összehangolt nemzeti erőfeszítésekre szólít fel a szexuális és nemi alapú erőszak elleni küzdelem érdekében, ideértve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló 190. sz. egyezményének hatékony átültetését és alkalmazását, amely egyezményt Szomália ratifikálta, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény ratifikálását, valamint a női nemi szervek megcsonkítása elleni, állami és szövetségi szintű progresszív jogszabályok elfogadását; sürgeti a szomáliai kormányt, hogy hozzon konkrét intézkedéseket a nők és gyermekek elleni szexuális erőszak megelőzése érdekében;

14.

felhívja a szomáliai hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül a 2020. évi módosított médiatörvény azon rendelkezéseit, amelyek súlyosan korlátozzák a média szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát, és nem felelnek meg a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó nemzetközi normáknak;

15.

sajnálatát fejezi ki az újságírók és a médiaszemélyzet ellen a közelmúltban elkövetett támadások miatt, holott nekik legitim szerepük van az államépítésben és a választási folyamatban, és lehetővé kellene tenni számukra, hogy munkájukat félelem és megfélemlítés nélkül végezhessék; felhívja a szomáliai hatóságokat, hogy folytassák le és zárják le a 2021-ben meggyilkolt valamennyi újságíró – köztük Dzsamál Farah Adan – ügyének kivizsgálását, és állítsák bíróság elé a felelősöket;

16.

sürgeti a szomáliai szövetségi kormányt és szövetségi tagállamokat, hogy haladéktalanul jelentsék be a Riporterek Határok Nélkül és a Szomáliai Újságírók Nemzeti Szakszervezete által javasolt moratóriumot az újságírók újságírói feladataik ellátása során történő letartóztatására és bebörtönzésére vonatkozóan, és vessenek véget annak, hogy továbbra is Szomália régi és elavult büntető törvénykönyvét alkalmazzák az újságírók megbüntetésére, valamint a média szabadságának és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására;

17.

felszólítja a szomáliai szövetségi kormányt, annak szövetségi tagállamait és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy a Szomáliában működő külföldi vagy multinacionális vállalatok teljes mértékben tiszteletben tartsák, fenntartsák és alkalmazzák a nemzetközi emberi jogi szerződéseket és más jogi eszközöket, köztük Szomália ideiglenes alkotmányát és törvényeit, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket és az alapvető ILO-egyezményeket; hangsúlyozza, hogy az as-Sabáb pénzügyeit kell célba venni, és meg kell előzni az illegális – többek között nyersanyagokból származó – bevételszerzést;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, Szomália elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/104

P9_TA(2021)0482

Az emberi jogok megsértése a katonai és biztonsági magáncégek, különösen a Wagner-csoport részéről

Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása az emberi jogok katonai és biztonsági magánvállalatok általi megsértéséről, különös tekintettel a Wagner-csoportra (2021/2982(RSP))

(2022/C 224/11)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira és ajánlásaira, különösen a biztonsági magánvállalatokról szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására (1), a Száhel-övezetben, Nyugat-Afrikában és Afrika szarván folytatott EU–Afrika biztonsági együttműködésről szóló, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására (2), az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok irányára vonatkozó, 2021. szeptember 16-i ajánlására (3) és a Szomáliáról szóló, 2018. július 5-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a Tanács súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések elleni korlátozó intézkedésekről szóló, 2020. december 7-i (EU) 2020/1998 rendeletére (5) (az EU globális emberi jogi szankciórendszere),

—	tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

—	tekintettel az Afrikai Egységszervezetnek az afrikai zsoldostevékenységek felszámolásáról szóló, 1977. évi egyezményére,

—	tekintettel a zsoldosok toborzása és alkalmazása, valamint finanszírozása és kiképzése elleni, 1989. évi nemzetközi egyezményre,

—	tekintettel a katonai és biztonsági magánvállalatok fegyveres konfliktusok idején végzett tevékenységével kapcsolatos, vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségekről és bevált módszerekről szóló, 2008. szeptember 17-i montreux-i dokumentumra (montreux-i dokumentum),

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott, Líbiával foglalkozó független tényfeltáró misszió 2021. október 1-jei jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa szakértőinek az orosz kiképzőkről szóló, 2021. március 31-i és a közép-afrikai köztársaságbeli Wagner-csoportról szóló, 2021. október 27-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Líbiával foglalkozó, 2021. november 12-i párizsi nemzetközi konferencia nyilatkozatára,

—	tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégek fegyveres biztonsági szolgáltatásainak igénybevételéről szóló ENSZ-iránymutatásra;

—	tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

—

tekintettel a zsoldosoknak az emberi jogi jogsértések elkövetését szolgáló és a népek önrendelkezési jogának gyakorlását akadályozó eszközként való alkalmazásával foglalkozó ENSZ-munkacsoport (a zsoldosok alkalmazásával foglalkozó ENSZ-munkacsoport) jelentéseire, sajtóközleményeire és állításokat tartalmazó leveleire, ezek közül különös tekintettel a 2021. március 24-ire és az 2021. október 27-ire,

—	tekintettel a Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó, a 2536 (2020) sz. határozat alapján meghosszabbított megbízatású szakértői bizottságnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökéhez intézett, 2021. június 25-i levelére,

—	tekintettel a nyitott kormányközi munkacsoportra, amelynek feladata a katonai és biztonsági magánvállalatok tevékenységére vonatkozó nemzetközi szabályozási keret tartalmi elemeinek kidolgozása, anélkül hogy előzetesen meghatározná a keret jellegét;

—	tekintettel a biztonsági magánvállalatokra vonatkozó nemzetközi magatartási kódexre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

mivel a katonai és biztonsági magánvállalatok olyan üzleti magánvállalkozások, amelyek katonai és/vagy biztonsági szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek magukban foglalhatják többek között a fegyveres őrzést, a fegyverrendszerek karbantartását és működtetését, a fogva tartottak őrizetét, valamint a helyi erők és biztonsági személyzet számára nyújtott tanácsadást vagy kiképzést; mivel az elmúlt években a konfliktusok által érintett térségekben az állami és nem állami szereplők egyre jelentősebb mértékben támaszkodnak katonai és biztonsági magánvállalatokra; mivel a katonai és biztonsági magánvállalatok minden szinten – a logisztikai támogatástól kezdve a nagy intenzitású műveletekig – részt vesznek a 21. századi konfliktusokban, az afganisztáni és iraki háborútól kezdődően;

mivel az ágazat szabályozásának jelenlegi helyzetét egy sor következetlen, az országok között jelentősen eltérő szabály jellemzi; mivel a nem homogén nemzeti jogszabályok és az egyes katonai és biztonsági magánvállalatok által alkalmazott önszabályozás – a szankciók hiánya miatt – nem elegendő ahhoz, hogy visszatartson a visszaélésektől, és ez jelentős hatással lehet arra, hogy miként működnek a katonai és biztonsági magánvállalatok a többoldalú intervenciók során és a konfliktusok által érintett régiókban;

mivel a katonai és biztonsági magánvállalatokat az összetűzésekben való részvétel során köti a nemzetközi jog, különösen az ENSZ valamennyi tagállama által megerősített genfi egyezményekben meghatározottak szerint; mivel a genfi egyezmények jogi rendelkezéseit nemzetközi szokásjogként ismerik el; mivel a genfi egyezmények I. kiegészítő jegyzőkönyvének 47. cikke meghatározza a zsoldos fogalmát; mivel ennek alapján a zsoldosokat polgári személyként határozzák meg, így nem vehetnek részt a konfliktusokban; mivel a zsoldosok alkalmazása és toborzása, valamint finanszírozása és kiképzése elleni nemzetközi egyezmény tiltja a zsoldosok alkalmazását,

mivel a katonai és biztonsági magánvállalatok szabályozására irányuló munka folyamatban van, különösen az ENSZ nyitott kormányközi munkacsoportjában, amelynek feladata a katonai és biztonsági magánvállalatok tevékenységére vonatkozó nemzetközi szabályozási keret tartalmi elemeinek kidolgozása, anélkül hogy előzetesen meghatározná a keret jellegét; mivel a tervek szerint 2022 áprilisában terjesztik elő a katonai és biztonsági magánvállalatokra vonatkozó szabályozási keret tervezetét; mivel az EU-t beválasztották a montreux-i dokumentum fóruma elnökének barátai csoportjába;

mivel a katonai és biztonsági magánvállalatok számtalan tagja zsoldosként súlyos emberi jogi jogsértéseket, többek között háborús bűncselekményeket követett el a régi, közelmúltbeli és folyamatban lévő konfliktusok során, harcosokkal és civilekkel szemben egyaránt; mivel e jogsértések többségét büntetlenül követték el, nem folyt ellenük vizsgálat, nem vonták őket büntetőeljárás alá, és nem ítélték el őket;

F.	mivel egyes országok – például Oroszország, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek – katonai és biztonsági magánvállalatokon keresztül világszerte jelen vannak különböző, konfliktusban érintett vagy konfliktus utáni helyzetben lévő övezetekben;

mivel a Wagner-csoport félkatonai szervezetek és vállalkozások hálózata, amelyeket a tulajdonosi és logisztikai hálózatok átfedései kapcsolnak össze; mivel a Wagner-csoport több szempontból is kiemelkedik a többi katonai és biztonsági magánvállalat közül, ilyen például az orosz állam legmagasabb köreivel való kapcsolata, a beszámolók alapján számos államban észlelt jelenléte, műveleteinek nagyságrendje, melyre jellemző, hogy becslések szerint 10 000 alkalmazottat foglalkoztat, valamint azok a súlyos, dokumentált emberi jogi jogsértések, amelyek elkövetésével a csoportot vádolják; mivel az orosz jog a büntető törvénykönyv 359. cikke értelmében tiltja a zsoldosok alkalmazását, ami lehetővé teszi a Kreml számára, hogy nyilvánosan elhatárolja magát a katonai és biztonsági magánvállalatok, például a Wagner-csoport által elkövetett jogellenes cselekményektől, ugyanakkor számos joghézagot biztosít, amelyek lehetővé teszik a katonai és biztonsági magánvállalatok fontos politikai és katonai eszközként való alkalmazását a világ különböző részein zajló konfliktusokban;

mivel a Wagner-csoport orosz hatóságokkal fennálló kapcsolatait olyan független szervezetek dokumentálták, mint a Bellingcat 2019 januárja és 2021 novembere között közzétett jelentéseiben; mivel a Wagner-csoport állítólag orosz katonai infrastruktúrára támaszkodik, az orosz hadsereggel közös támaszponttal rendelkezik, orosz katonai repülőgépeken közlekedik, és katonai egészségügyi szolgáltatásokat vesz igénybe; mivel részben Vlagyimir Putyin orosz elnök közeli szövetségeséhez, Jevgenyij Prigozsinhoz kapcsolódó vállalatoknak odaítélt, az orosz fegyveres erőkkel kötött többmillió dolláros étkeztetési és építési szerződésekkel finanszírozzák; mivel Oroszország katonai hírszerző ügynöksége, a GRU, védelmi minisztériuma és konzuli szolgálatai teljes mértékben részt vesznek Wagner-csoport kötelékében harcoló katonák finanszírozásában, toborzásában, kiképzésében és védelmében;

mivel az EU szankciókat szabott ki Jevgenyij Prigozsinra a líbiai konfliktusban való részvétele miatt; mivel az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma szerint több, a Wagner-csoport irányítása alatt álló vállalatra az Egyesült Államok szankciót szabott ki „Oroszország félkatonai műveleteinek támogatása, önkényuralmi rendszerek fenntartása és természeti erőforrások kiaknázása” miatt;

mivel a katonai és biztonsági magánvállalatok Kreml általi alkalmazása még a Szovjetunió által folytatott azon régi gyakorlatra épül, hogy helyettesítő erőket működtet külföldön oly módon, hogy több ezer katonai szakértőt küld „tanácsadói” minőségben világszerte számos konfliktus-sújtotta területre, miközben hivatalosan tagadja Oroszország részvételét; mivel 2012. április 11-én Putyin elnök az orosz Dumához intézett beszédében kijelentette, hogy „katonai magánvállalatok egy csoportja hatékony eszköz lenne ahhoz, hogy bizonyos nemzeti célokat az orosz állam közvetlen bevonása nélkül érjenek el”; mivel a Wagner-csoport elnevezést a nyilvános ellenőrzés elkerülése érdekében fokozatosan megszüntetik, és gondoskodnak arról, hogy nagyobb távolság keletkezzen a csoport, Jevgenyij Prigozsin és Putyin elnök között, és a csoportot más néven más entitások váltják fel; mivel a Kreml ezen a konstrukción keresztül – továbbá mivel a Wagner-csoport nem rendelkezik jogi státusszal – megpróbálja fenntartani a csoport által elkövetett cselekményekkel és bűncselekményekkel kapcsolatban a hiteles tagadás lehetőségét;

mivel az Ukrajna elleni orosz agresszió során vélhetően azért alkalmaztak katonai és biztonsági magánvállalatokat – például a Wagner-csoportot, az E.N.O.T Corpot, a kozákokat és másokat –, hogy leplezzék a katonai beavatkozást, elkerüljék az állandó katonai csapatokat érintő veszteségeket, és ezzel is elrejtsék az orosz nyilvánosság elől a katonai agresszióval járó emberáldozatot;

mivel a Wagner-csoportot először 2014-ben ismerték fel, amikor támogatta az oroszbarát szeparatistákat, és segítette az orosz hadsereget az ukrajnai Donyec-medencében zajló háborús összetűzésekben, valamint az ukrán Krím félsziget jogellenes megszállásában és annektálásában; mivel azóta részt vett a szíriai, szudáni, mozambiki, líbiai, közép-afrikai köztársasági és venezuelai konfliktusokban;

mivel a zsoldosok alkalmazásával, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével és az erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó ENSZ-munkacsoportok ENSZ-szakértői, valamint a kínzással és a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges ENSZ-előadók 2021 októberében közösen arra a következtetésre jutottak a Közép-afrikai Köztársaságban, hogy a Wagner-csoport súlyos és módszeres emberi jogi jogsértéseket követett el, beleértve az azonnali és tömeges kivégzéseket, az önkényes fogva tartást, a szexuális erőszakot, a fosztogatást, az erőszakos eltüntetéseket és a kihallgatások során alkalmazott kínzást;

mivel a Wagner-csoport részt vett alapvető erőforrások – például a bányászat és a vámok beszedése – rablással egyenértékű átvételében, gyengítve ezáltal a fejlődő országokat és megfosztva őket az alapvető állami forrásoktól; mivel például az Oroszország és a Közép-afrikai Köztársaság közötti, 2018. évi katonai megállapodás aláírását követően a Wagner-csoport Lobaye Invest vállalata számos bányatelepen aranyra és gyémántra vonatkozó feltárási jogot kapott; mivel a CNN 2021. júniusi tudósításából kiderült, hogy az orosz zsoldosok civileket végeztek ki, és helyi lakosokat utasítottak ki a bányaterületekről;

mivel Líbiában a Wagner-csoport legalább 2018 óta részt vesz a líbiai lázadó Halífa Haftar tábornokot támogató logisztikai támogatásban és harci műveletekben; mivel az ENSZ líbiai tényfeltáró missziójának 2021. októberi jelentése szerint a Wagner-csoport háborús bűncselekményekben vett részt, többek között civilek és fogvatartottak azonnali kivégzésében, rabszolgaságra kényszerítésben, nemzetközileg tiltott gyalogsági aknák telepítésében, valamint civilek, köztük gyermekek meggyilkolásában vagy megcsonkításában, például Tripolitól délre található esz-Szbea faluban; mivel a jelentés dokumentálja az ENSZ fegyverembargójának többszöri és ismételt megsértését és azt, hogy a Wagner-csoport az orosz katonai teherszállító repülőgépeket használja; mivel az orosz zsoldosok és katonai kiképzők által a radikális fegyveres csoportoknak nyújtott támogatás tovább destabilizálta az EU déli szomszédságát;

mivel 2021. november 12-én a Líbiáról szóló párizsi konferencián részt vevő országok ellenezték a líbiai ügyekbe való bármilyen külföldi beavatkozást, és támogatták a zsoldosok, külföldi harcosok és külföldi erők líbiai területről való kivonására vonatkozó cselekvési terv végrehajtását; mivel 2021. november elején Törökország mintegy 150 további szíriai zsoldost küldött Líbiába azon a Törökországhoz lojális 7 000 zsoldoson felül, akik már jelen voltak az országban, az arra vonatkozó helyi és nemzetközi követelések ellenére, hogy a 2021. december 24-re tervezett parlamenti és elnökválasztás előtt vonják ki az összes külföldi erőt; mivel az ENSZ Líbiával foglalkozó szakértői bizottsága által az 1973 (2011) sz. határozat szerint 2019 szeptemberében közzétett zárójelentés szerint az egyesült arab emírségekbeli Black Shield Security Services vállalat szudáni állampolgárokat toborzott a líbiai konfliktusban való részvételre;

mivel Szíriában a Wagner-csoport kötelékében harcoló katonákat 2015 vége óta az orosz katonaság az Aszad-rezsim megmentésére irányuló beavatkozásának támogatása érdekében vetették be; mivel a zsoldosok szörnyű bűncselekményeket követtek el a szíriai lakosság ellen és le is filmeztek ilyen bűncselekményeket, például kínzást, gyilkosságot és civilek lefejezését Palmüra közelében; mivel egy szíriai magán légitársaság, a Cham Wings részt vett zsoldosok Oroszországból Líbiába történő szállításában és újabban migránsok Minszkbe történő szállításában;

R.	mivel a zsoldosok alkalmazásával foglalkozó ENSZ-munkacsoport megnevezett olyan jelentéseket, amelyek állítása szerint Azerbajdzsán Törökország támogatásával szíriai zsoldosokat vetett be a hegyi-karabahi konfliktus sújtotta térségben folytatott katonai műveleteinek fenntartására;

mivel 2018. július 30-án meggyilkoltak három díjnyertes orosz újságírót, akik a Wagner-csoport Közép-afrikai Köztársaságban folytatott bányászati tevékenységeit vizsgálták; mivel a 2018 márciusában a Wagner-csoport szíriai tevékenységeiről beszámoló Maxim Borogyin orosz újságíró halála az újságírók védelmével foglalkozó bizottság szerint beleillik abba a sorba, hogy Oroszországban több újságíró is életét vesztette, miközben érzékeny, esetlegesen a hatóságokra is kiható kérdésekkel foglalkozott;

mivel 2021. november 15-én Josep Borrell, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője bejelentette, hogy az uniós külügyminiszterek konszenzust alakítottak ki arról, hogy a Külügyek Tanácsa soron következő, 2021. decemberi ülésén korlátozó intézkedéseket fogadnak el a Wagner-csoporttal szemben; mivel 2021. szeptember 20-án figyelmeztetett a Wagner-csoport esetleges részvételére Maliban;

U.	mivel a jelentések szerint a Wagner-csoport és a mali hatóságok között olyan megállapodás jött létre, amelynek tervei szerint 1 000 főt fognak bevetni az országban; mivel az EU már több, a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) hatálya alá tartozó missziót bevetett Maliban;

mivel a Tanács 2020. december 7-én elfogadta az (EU) 2020/1998 rendeletet az EU globális emberi jogi szankciórendszerének létrehozásáról, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy korlátozó intézkedéseket vezessen be a világban bárhol elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért felelős, azokban részt vevő vagy azokkal összefüggésbe hozható célzott személyekkel, szervezetekkel és szervekkel, köztük államokkal és nem állami szereplőkkel szemben; mivel az EU felelőssége, hogy az emberi jogok megsértése esetén teljes mértékben kihasználja ezt a rendeletet;

legmélyebb aggodalmának ad hangot azon emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot érintő jogsértések széles skálája miatt, amelyek a folyamatosan érkező beszámolók szerint a katonai és biztonsági magánvállalatok egyre fokozódó tevékenységével hozhatók összefüggésbe, és amelyekért többnyire még senkit sem vontak felelősségre;

a leghatározottabban elítéli a Wagner-csoport és a kapcsolódó katonai magánszervezetek által elkövetett gyalázatos bűncselekményeket; hangsúlyozza, hogy határozott jelek utalnak arra, hogy az orosz állam a felelős e félkatonai csoportok finanszírozásáért, kiképzéséért, irányításáért és operatív vezetéséért; hangsúlyozza, hogy a Wagner-csoport tevékenységei egybeesnek Oroszország konfliktusövezetekre gyakorolt befolyásának terjedésével, és megfelelnek annak; szilárd meggyőződése, hogy a Wagner-csoportot és más orosz vezetésű biztonsági vállalkozásokat az orosz állam által megbízott szervezeteknek kell tekinteni;

felhívja az orosz hatóságokat, hogy hajtsák végre az orosz büntető törvénykönyvet, különösen annak 359. cikkét, amely tiltja zsoldosok toborzását, képzését, finanszírozását vagy anyagi ellátását, valamint zsoldosok fegyveres konfliktusokban való alkalmazását; e tekintetben felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tiltsák meg az állami tulajdonban lévő vállalatok számára is, hogy a nemzetközi humanitárius jogot sértő zsoldos tevékenységekre alkalmazzanak katonai magánvállalatokat;

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy szembeszálljunk a Wagner-csoport és kapcsolt vállalkozásainak stratégiájával, nevezetesen azzal, hogy a nemzetközi ellenőrzés elkerülése érdekében különböző nevek használatával elmossák a csoport identitását;

felszólítja a Wagner-csoport és kapcsolt vállalkozásai szolgáltatásait igénybe vevő valamennyi államot, különösen a Közép-afrikai Köztársaságot, hogy szüntessék meg a csoporttal és annak alkalmazottaival fennálló kapcsolataikat; felszólítja az összes államot, hogy tegyenek eleget a nemzetközi jog érvényesítésével kapcsolatos felelősségüknek, vizsgálják ki a bejelentett emberi jogi jogsértéseket, és indítsanak büntetőeljárást a területükön letelepedett vállalatok ellen, amennyiben azok a nemzetközi jogot sértő tevékenységeket folytatnak; e tekintetben támogatja az emberi jogi csoportok és egyének arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Wagner-csoport tagjait felelősségre vonják az Ukrajnában, Szíriában, Líbiában és a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett bűncselekményekért;

mély aggodalmát fejezi ki azon jelek miatt, amelyek szerint Mali átmeneti hatósága katonai magánvállalatok, különösen a Wagner-csoport igénybevételét tervezi; felszólítja Malit, hogy ne tegyen ilyen intézkedéseket; határozottan úgy véli, hogy a Wagner-csoport bevonása ellentétes lenne azzal a célkitűzéssel, hogy helyreállítsák a békét, a biztonságot és a stabilitást Maliban, és megvédjék a mali népet, amelyek az EU és a mali hatóságok kérésére eljáró uniós tagállamok alapvető céljai a KBVP-missziók révén;

úgy véli, hogy az uniós missziók és műveletek nem képesek megfelelően megvalósítani és elérni a békét, a biztonságot és a stabilitást a partnerországokban, ha az emberi jogok súlyos megsértésével vádolt biztonsági magánvállalatok is működnek egyidejűleg ugyanabban az országban; rámutat az afrikai uniós missziók és műveletek elleni célzott félretájékoztatási kampányokra, amelyekért Oroszország modern hibrid hadviselésének részeként a Wagner-csoport és kapcsolt vállalkozásai lehetnek felelősek; felhívja az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoportjának illetékes egységeit, hogy számoljanak be ezekről a dezinformációs kampányokról;

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy ragadjanak meg minden lehetőséget arra, hogy közöljék az érintett országokkal a Wagner-csoporthoz és kapcsolt vállalkozásaihoz való csatlakozással vagy a velük való együttműködéssel kapcsolatos kockázatokat, és hogy emeljék ki a csoport számtalan emberi jogi jogsértését; ösztönzi a kormányokat, hogy biztosítsanak szigorú rendelkezéseket a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartására, a demokratikus felügyeletre és az elszámoltathatóságra vonatkozóan a külföldi katonai és biztonsági magánvállalatokkal kötött, katonai segítségnyújtásra és biztonsági szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekben; ösztönzi az államokat, hogy biztosítsanak teljes mértékű átláthatóságot a katonai támogató szolgáltatásokra vonatkozó szerződéskötések tekintetében, különös tekintettel a területükön jelen lévő katonai és biztonsági magánvállalatok számára, feladataira és parancsnoki láncaira, valamint a szerződéseik teljesítéséhez használt felszerelésekre;

felhívja az EKSZ-t, hogy készítsen jelentést a Wagner-csoport tevékenységeiről annak érdekében, hogy egyértelmű képet kapjon a csoport különböző jogsértéseiről, ami elősegítené a különböző bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatóság biztosítását, és előkészítené az utat ezen elkövetők nemzetközi bíróságok előtti büntetőeljárás alá vonásához; kijelenti, hogy a Parlament jelentés és esetleges meghallgatások révén továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni az ügyet;

10.

felhívja az uniós tagállamokat és szövetségeseiket, hogy fokozzák a Wagner-csoporttal és kapcsolt vállalkozásaival kapcsolatos hírszerzési információk megosztását;

11.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kedvezményezett országok semmilyen körülmények között ne használhassák fel az uniós forrásokat az emberi jogi jogsértéseket elkövető katonai magánvállalkozások finanszírozására; felhívja a Bizottságot, hogy az összes érintett országgal folytatott kétoldalú párbeszédében vesse fel ezt a témát;

12.

követeli, hogy azok az országok, amelyekben az állami kapacitásépítés támogatása érdekében uniós KBVP-missziók és -műveletek végrehajtása zajlik, bontsák fel az emberi jogokat sértő katonai és biztonsági magánvállalatokkal kötött szerződéseiket; kéri, hogy a Bizottság kritikusan vizsgálja felül a Wagner-csoporttal kapcsolatban álló kormányoknak és állami intézményeknek nyújtott uniós támogatást; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartózkodjanak olyan új együttműködési projektek elindításától, amelyek közvetlen költségvetési támogatást nyújtanak olyan kormányoknak, melyek kapcsolatban állnak a Wagner-csoporttal; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ezt a költségvetési támogatást irányítsák át olyan civil társadalmi szervezetekhez és projektekhez, amelyek közvetlenül szolgálják ezen országok lakosságának javát;

13.

emlékeztet arra, hogy az EU és tagállamai csak a létesítményeik védelme és a közlekedésbiztonság biztosítása érdekében folyamodhatnak biztonsági magánvállalatokhoz a konfliktusövezetekben, és csak akkor, ha azok teljes mértékben tiszteletben tartják az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot; hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló olyan tevékenységek katonai és biztonsági magánvállalatokhoz történő kiszervezése, amelyek erőszak alkalmazásával és/vagy erőszakos cselekményekben való aktív részvétellel járnak, kivéve az önvédelem eseteit, és hogy a katonai és biztonsági magánvállalatok semmilyen körülmények között nem vehetnek részt kihallgatásokon és nem is végezhetnek kihallgatásokat; meggyőződése, hogy a biztonságot és a védelmet elsődlegesen az állami hatóságoknak kell biztosítaniuk;

14.

kéri, hogy a közelgő EU–Afrika csúcstalálkozón alaposan vitassák meg a Wagner-csoport és más afrikai katonai magánvállalatok tevékenységeinek kérdését;

15.

megismétli a Líbiáról szóló, 2021. november 12-i párizsi konferencián tett azon felhívását, hogy valamennyi külföldi harcos – ideértve a zsoldosokat is – hagyja el Líbia területét; sürgeti Oroszországot, Törökországot, az Egyesült Arab Emírségeket és az összes többi államot, hogy tegyenek eleget e felhívásnak, haladéktalanul hagyjanak fel zsoldosok Líbiába küldésével, és vonják ki az országban jelenleg jelen lévőket;

16.

sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vonják ki az összes zsoldost Kelet-Ukrajnából és a Krímből; támogatja az ukrán hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Wagner-csoport kötelékében a Krímben és a Donyec-medencében műveleteket végrehajtó személyeket egy ukrán bíróság elé vigyék, és felhívja az Interpolt, hogy szorosan működjön együtt ezekben és más hasonló ügyekben;

17.

üdvözli az alelnök/főképviselő nyilatkozatát arról, hogy a Külügyek Tanácsa hamarosan célzott uniós szankciókat fogad el a Wagner-csoporthoz kapcsolódó érintett személyekkel és szervezetekkel, valamint a velük együttműködő személyekkel és szervezetekkel szemben, alkalmazva a meglévő uniós szankciórendszereket, például az EU globális emberi jogi szankciórendszerét; kéri, hogy ezek a szankciók terjedjenek ki a Wagner-csoport kötelékébe tartozó katonákkal szembeni utazási tilalomra és vagyoni eszközeik befagyasztására; felhívja a partnerországokat, hogy fogadjanak el hasonló szankciókat, beleértve az Afrikai Unió tagállamait is; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki és fogadjon el korlátozó intézkedéseket más olyan katonai és biztonsági magánvállalatokkal szemben is, amelyek megsértik az emberi jogokat;

18.

felszólítja az ENSZ valamennyi tagállamát, hogy teljes körűen erősítsék meg és hajtsák végre a genfi egyezmények kiegészítő jegyzőkönyveit, és erősítsék meg a zsoldosok tényleges betiltására vonatkozó nemzetközi jogot, az Afrikai Egységszervezet az afrikai zsoldostevékenységek felszámolásáról szóló, 1977. évi egyezménye, a zsoldosok toborzása és alkalmazása, valamint finanszírozása és kiképzése elleni, 1989. évi nemzetközi egyezmény és a 2008. évi montreux-i dokumentum szellemére építve;

19.

felhívja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a katonai és biztonsági magánvállalatokra vonatkozóan álljon rendelkezésre egyértelmű és kötelező erejű szabályozási keret, különösen az ENSZ nyitott kormányközi munkacsoportjával összefüggésben, különösen az olyan nem uniós országokban megvalósuló nagyprojektekkel kapcsolatban, amelyeket uniós székhelyű befektetők vagy pénzügyi intézmények finanszíroznak, továbbá hogy biztosítsák az ilyen projektek átlátható nyomon követését; várakozással tekint a kerettervezet 2022 áprilisában történő köröztetése elé; felszólít arra, hogy a katonai és biztonsági magánvállalatokkal szerződést kötő szervezetek számára írjanak elő kötelező átvilágítási követelményeket;

20.

támogatja az ENSZ munkacsoportja által végzett munkát; felhívja azokat az államokat, amelyek esetében katonai és biztonsági magánvállalatok által állítólagosan elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekről számoltak be, hogy sürgősen hivatalosan kérjék fel a zsoldosok alkalmazásával foglalkozó ENSZ-munkacsoportot országlátogatások lefolytatására;

21.

sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek határozott lépéseket a katonai és biztonsági magánvállalatok elszámoltathatósági hiányosságainak kezelése érdekében, többek között az átláthatóság felügyelete és nyomon követése tekintetében; emlékeztet minden államot azon kötelezettségükre, hogy biztosítsák, hogy a joghatóságuk alá tartozó vagy a területükön működő katonai és biztonsági magánvállalatok tiszteletben tartsák az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a katonai és biztonsági magánvállalatok tevékenységeiből eredő emberi jogi jogsértések bírósági jogorvoslatát, ideértve a büntetőjogi szankciókat is; követeli az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való akadálytalan hozzáférést a jogsértések – többek között az orosz zsoldosok által elkövetett visszaélések – valamennyi áldozata számára; felhívja az EU-t, hogy ösztönözze és támogassa a nemzeti és nemzetközi joghatóságokban a katonai és biztonsági magánvállalatok emberi jogi jogsértések miatti felelősségre vonására irányuló büntetőeljárások megindítására irányuló erőfeszítéseket; e célból felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben működjön együtt az ENSZ-szel, az EU-val és azokkal az országokkal, ahol a Wagner-csoport állítólag bűncselekményeket követett el;

22.

úgy véli, hogy az uniós képzési missziók (EUTM) megerősítése hatékonyabban járulna hozzá a partnerországok biztonsági ágazatának reformjához; úgy véli, hogy az Európai Békekeret gyors végrehajtása – teljes összhangban a fegyverkivitel ellenőrzéséről szóló tanácsi közös álláspontta (6), a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, a nemzetközi humanitárius joggal, valamint a hatékony átláthatósági rendelkezésekkel, melyek többek között előírják a Békekeret keretében biztosított felszerelések részletes listájának közlését – növelné az EU befolyását a partnerországok fegyveres erőinek kapacitásépítése terén, és biztosítaná, hogy ezek az országok ne vegyék igénybe olyan katonai és biztonsági magánvállalatok szolgáltatásait, amelyek nem osztják értékeinket;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Oroszországi Föderáció parlamentjének.

(1) HL C 334., 2018.9.19., 80. o.

(2) HL C 385., 2021.9.22., 24. o.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0383.

(4) HL C 118., 2020.4.8., 113. o.

(5) HL L 410. I, 2020.12.7., 1. o.

(6) A Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja (2008. december 8.) a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról (HL L 335., 2008.12.13., 99. o.).

2022.6.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/130

P9_TA(2021)0465

2022. évi költségvetési eljárás: közös szöveg

Az Európai Parlament 2021. november 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetéről (13911/2021 – C9-0428/2021 – 2021/0227(BUD))

(2022/C 224/20)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetre és a Parlament, a Tanács és a Bizottság vonatkozó nyilatkozataira (13911/2021 – C9-0428/2021),

—	tekintettel az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2021. július 9-én elfogadott el (COM(2021)0300),

—	tekintettel a Tanács által 2021. szeptember 6-án elfogadott és a Parlamentnek 2021. szeptember 10-én megküldött, az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló álláspontra (11352/2021 – C9-0353/2021),

—	tekintettel az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéhez fűzött 1/2022. számú módosító indítványra, amelyet a Bizottság 2021. október 12-én nyújtott be (COM(2021)0642),

—	tekintettel az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2021. október 21-i állásfoglalására (1) és az abban szereplő költségvetési módosításokra,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

—	tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozatra (2),

—

—	tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra (5),

—	tekintettel eljárási szabályzata 95. és 96. cikkére,

—	tekintettel az egyeztetőbizottsághoz delegált küldöttségének jelentésére (A9-0326/2021),

jóváhagyja a közös szövegtervezetet;

megerősíti az ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatokat;

tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetését véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jogalkotási állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0432.

(2) HL L 424., 2020.12.15., 1. o.

(3) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

(4) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.

(5) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

MELLÉKLET

VÉGLEGES

2022. évi költségvetés – Az együttes következtetések elemei

A jelen együttes következtetések a következő szakaszokat foglalják magukban:

1.	2022. évi költségvetés

2.	2021. évi költségvetés – 5/2021. és 6/2021. számú költségvetés-módosítási tervezet

3.	Nyilatkozatok

Összefoglaló áttekintés

A. 2022. évi költségvetés

Az együttes következtetések elemei értelmében:

—	A kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege a 2022. évi költségvetésben 169 515,8 millió EUR. Összességében ez a többéves pénzügyi keret 2022. évi felső határai alatt 1 167,8 millió EUR összegű tartalékkeretet hagy a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében.

—	A kifizetési előirányzatok teljes összege a 2022. évi költségvetésben 170 603,3 millió EUR. Összességében ez a többéves pénzügyi keret 2022. évi felső határai alatt 1 695,8 millió EUR összegű tartalékkeretet hagy a kifizetési előirányzatok tekintetében.

—

A Rugalmassági Eszközből 368,4 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat igénybevételére kerül sor 2022-re a 6. fejezetre (Szomszédság és a világ).

A Rugalmassági Eszköz 2019., 2020., 2021. és 2022. évi igénybevételéhez kapcsolódó 2022. évi kifizetési előirányzatok összegét a Bizottság 467,2 millió EUR-ra becsüli. Az ezekre az évekre vonatkozó kintlevőségek becsült kifizetési ütemtervét az alábbi táblázat tartalmazza:

Rugalmassági Eszköz – kifizetési profil (millió EUR-ban)
Igénybevétel éve	2022	2023	2024	2025	Összesen
2019	140,9	82,2	0,0	0,0	223,2
2020	66,2	39,9	0,0	0,0	106,1
2021	40,9	10,3	7,6	0,0	58,9
2022	219,2	62,7	49,8	36,7	368,4
Összesen	467,2	195,2	57,4	36,7	756,6

B. 2021. évi költségvetés

Az 5/2021. sz. költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

A 6/2021. sz. költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

1. 2022. évi költségvetés

1.1. „Lezárt” sorok

Amennyiben e következtetések másként nem rendelkeznek, valamennyi költségvetési sor megerősítésre került a Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított 2022. évi költségvetés-tervezetben javasoltaknak megfelelően.

Ezen túlmenően a Tanács által módosított és a Parlament által annak olvasata során elfogadott valamennyi költségvetési sor megerősítésre került a Tanács által módosított formában.

A többi költségvetési sor vonatkozásában az egyeztetőbizottság az alábbi, 1.2.–1.7. szakaszokban foglalt következtetésekben állapodott meg.

1.2. Horizontális kérdések

Decentralizált ügynökségek

Az összes decentralizált ügynökség költségvetéséhez való uniós hozzájárulás (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok és az álláshelyek száma) a Bizottság által az 1/2022. számú módosító indítvánnyal módosított 2022. évi költségvetési tervezetben javasolt szinten került megállapításra, az alábbiak kivételével:

—

A 2b. alfejezet alatt:

—

Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust, 07 10 07. költségvetési jogcímcsoport) esetében, amelyre 5 további álláshelyet különítettek el, a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje 380 000 EUR-val nő, figyelembe véve az általában év közepén történő munkaerő-felvételt.

—

Az Európai Ügyészség (EPPO, 07 10 08. költségvetési jogcímcsoport), amelyre vonatkozóan a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje 3 750 000 EUR-val nő, figyelembe véve a Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított 2022. évi költségvetési tervezetben javasolt, az év közepe helyett általában az első negyedév végén történő kiegészítő munkaerő-felvételt.

—

A 4. fejezet alatt:

—	Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO, 10 10 01. jogcímcsoport), amelyre 5 további álláshelyet különítettek el, a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintjét pedig 380 000 EUR-val növelik, figyelembe véve az általában év közepén történő munkaerő-felvételt.

—	Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex, 11 10 01. költségvetési jogcímcsoport) esetében a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje 65 000 000 EUR-val csökken.

Végrehajtó ügynökségek

A végrehajtó ügynökségek számára nyújtott uniós hozzájárulás (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok és az álláshelyek száma) az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben a Bizottság által javasolt szinten került megállapításra.

Kísérleti projektek/előkészítő intézkedések

Megállapodás született egy 56 kísérleti projektből/előkészítő intézkedésből álló, összesen 89,5 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzatot tartalmazó átfogó csomaggal kapcsolatban a Parlament által javasolt formában.

Ez magában foglalja „Az Európai Diplomáciai Akadémia létrehozása felé” érdekében tervezett fellépéseket, amelyeket az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) hajt végre.

Ez a csomag tiszteletben tartja a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések vonatkozásában a költségvetési rendeletben foglalt felső határokat.

1.3. A pénzügyi keret kiadási fejezetei – kötelezettségvállalási előirányzatok

A „lezárt” költségvetési sorokról, ügynökségekről, valamint kísérleti projektekről és előkészítő intézkedésekről szóló fenti következtetések figyelembevétele után az egyeztetőbizottság az alábbi megállapodásra jutott:

1. fejezet – Egységes piac, innováció és digitális gazdaság

A kötelezettségvállalási előirányzatok az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben a Bizottság által javasolt szinten kerülnek megállapításra, de az egyeztetőbizottság által elfogadott kiigazításokkal, amelyeket a következő táblázat részletez.

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
1.0.11	Horizont Európa	12 179 157 276	12 239 157 276	60 000 000
01 02 02 10	„Egészségügy” klaszter	571 730 809	606 730 809	35 000 000
01 02 02 40	„Digitális gazdaság, ipar és világűr” klaszter	1 264 161 905	1 272 161 905	8 000 000
01 02 02 50	„Éghajlat, energiaügy és mobilitás” klaszter	1 281 577 680	1 290 577 680	9 000 000
01 02 02 60	„Élelmiszerek, biogazdaság, természeti erőforrások és környezet” klaszter	1 003 750 348	1 011 750 348	8 000 000
1.0.31	Egységes piac program	583 544 000	613 544 000	30 000 000
03 02 02	Vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességének javítása és a piacokhoz való hozzáférésük támogatása	121 450 000	151 450 000	30 000 000
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			40 937 500
	Összesen			130 937 500

Az Egységes piac program (A vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességének javítása és piacra jutásuk támogatása, 03 02 02. költségvetési jogcímcsoport) kötelezettségvállalási előirányzatainak 30,0 millió EUR-s növeléséből 10,0 millió EUR-t különítenek el az idegenforgalmi ágazat támogatásának különböző formáira.

Ennek következtében a kötelezettségvállalási előirányzatok egyeztetett szintje 21 775,1 millió EUR-ban kerül megállapításra, ami 102,9 millió EUR tartalékkeretet hagy a 1. fejezet kiadási felső határa alatt.

A költségvetési rendelet (1) 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban az egyeztetőbizottság megállapodik abban, hogy a kutatási költségvetési sorokban ismét kötelezettségvállalási előirányzatokat bocsát rendelkezésre összesen 117,3 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat formájában, ami 40,0 millió EUR növekedést jelent a Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinthez képest. A következő költségvetési sort meg kell erősíteni, és költségvetési megjegyzéseit ennek megfelelően felül kell vizsgálni:

		(EUR-ban)
Költségvetési sor	Elnevezés	Kötelezettségvállalási előirányzatok
01 02 02 10	„Egészségügy” klaszter	40 000 000
Összesen		40 000 000

Ezek az előirányzatok a többéves pénzügyi keretre vonatkozó megállapodásban szereplő, a 2021–2027-es időszakra (2018-as árakon számított) legfeljebb 0,5 milliárd EUR összegű teljes összeg részét képezik. Ezzel együtt a 2023–2027-es időszakra 2018-as árakon számítva 372,8 millió EUR áll rendelkezésre.

2a. alfejezet – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			2 681 000
	Összesen			2 681 000

Ebből következően a kötelezettségvállalások megállapodás szerinti szintje 49 708,8 millió EUR-ban kerül megállapításra, így a 2a. alfejezet kiadási plafonja alatt 30,2 millió EUR mozgástér marad.

2b. alfejezet – Reziliencia és értékek

A jelenlegi kamatlábkörnyezet és az NGEU közelmúltbeli finanszírozási műveletei fényében a 06 04 01. költségvetési sor előirányzatai 244,7 millió EUR-val csökkenthetők, miközben 2022-ben teljes mértékben megmarad az NGEU vissza nem térítendő összetevőjének finanszírozására rendelkezésre álló kapacitás. A költségvetési tervezethez képest további 20 millió EUR kerül átcsoportosításra 2027-re az „EU az egészségügyért” program megfelelő előreütemezésének ellensúlyozására.

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
2.2.13	Támogatás a ciprusi török közösségnek	33 276 000	34 276 000	1 000 000
05 04 01	Pénzügyi támogatás a ciprusi török közösség gazdasági fejlődésének előmozdítására	31 402 525	32 402 525	1 000 000
2.2.23	Az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz finanszírozási költségei	389 706 000	145 000 000	- 244 706 000
06 04 01	Európai Uniós Helyreállítási Eszköz – Kamatszelvény-fizetések és visszaváltás a lejáratkor	384 706 000	140 000 000	- 244 706 000
2.2.24	Uniós polgári védelmi mechanizmus (RescEU)	95 254 030	101 254 030	6 000 000
06 05 01	Uniós polgári védelmi mechanizmus (rescEU)	95 254 030	101 254 030	6 000 000
2.2.25	Az EU az egészségért	788 672 701	839 672 701	51 000 000
06 06 01	Az EU az egészségért program	764 213 775	815 213 775	51 000 000
2.2.312	Foglalkoztatás és szociális innováció	104 482 000	106 482 000	2 000 000
07 02 04	ESZA+ – „Foglalkoztatás és szociális innováció” ág	102 482 000	104 482 000	2 000 000
2.2.32	Erasmus+	3 366 740 438	3 401 740 438	35 000 000
07 03 01 01	Az egyéni tanulási célú mobilitás, valamint az együttműködés, a befogadás, a kiválóság, a kreativitás és az innováció ösztönzése az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó szervezetek és szakpolitikák szintjén – Közvetett irányítás	2 331 521 972	2 361 274 626	29 752 654
07 03 02	A nem formális tanulási célú mobilitásnak és a fiatalok aktív részvételének, valamint az együttműködésnek, a befogadásnak, a kreativitásnak és az innovációnak az ösztönzése az ifjúsági szervezetek és szakpolitikák szintjén	346 973 114	351 400 945	4 427 831
07 03 03	A sportedzők és a személyzet tanulási célú mobilitásának, valamint az együttműködésnek, a befogadásnak, a kreativitásnak és az innovációnak az ösztönzése a sporttal kapcsolatos szervezetek és szakpolitikák szintjén	64 216 157	65 035 672	819 515
2.2.33	Európai Szolidaritási Testület	138 427 764	141 427 764	3 000 000
07 04 01	Európai Szolidaritási Testület	131 710 226	134 710 226	3 000 000
2.2.34	Kreatív Európa	401 027 982	406 527 982	5 500 000
07 05 01	Kultúra	125 597 589	131 097 589	5 500 000
2.2.352	Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek	209 402 193	214 902 193	5 500 000
07 06 02	A polgárok szerepvállalásának és az Unió demokratikus életében való részvételének ösztönzése	39 671 295	40 671 295	1 000 000
07 06 03	Daphné	29 581 401	33 581 401	4 000 000
07 06 04	Az uniós értékek védelme és előmozdítása	91 787 552	92 287 552	500 000
2.2.3. Decentralizált ügynökségek	Decentralizált ügynökségek	242 132 181	246 262 181	4 130 000
07 10 07	Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust)	45 423 578	45 803 578	380 000
07 10 08	Európai Ügyészség (EPPO)	53 351 846	57 101 846	3 750 000
2.2.3. SPEC	Előjogok	180 389 773	182 889 773	2 500 000
07 20 04 06	A szociálpolitika területével, többek között a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos különleges hatáskörök	23 020 900	25 520 900	2 500 000
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			35 303 000
	Összesen			-93 773 000

Az Európai Szolidaritási Testület (Európai Szolidaritási Testület, 07 04 01. költségvetési jogcímcsoport) kötelezettségvállalási előirányzatainak 3,0 millió EUR-val történő növelését, és 5 millió EUR-t az Erasmus+ kötelezettségvállalási előirányzatainak 35 millió EUR összegű növeléséből – összesen 8 millió EUR-t – az ifjúság európai évével 2022-ben kezdődő tevékenységek előkészítésére és végrehajtására kell fordítani.

Ebből következően a kötelezettségvállalások megállapodás szerinti szintje 6 330,2 millió EUR-ban kerül megállapításra, így a 2b. alfejezet kiadási plafonja alatt 130,8 millió EUR mozgástér marad.

3. fejezet – Természeti erőforrások és környezet

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
3.2.21	Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE)	708 045 484	755 545 484	47 500 000
09 02 01	Természet és biológiai sokféleség	265 601 888	284 032 563	18 430 675
09 02 02	Körforgásos gazdaság és életminőség	169 866 127	181 653 495	11 787 368
09 02 03	Az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás	120 050 994	128 381 585	8 330 591
09 02 04	Tiszta energetikai átállás	128 996 883	137 948 249	8 951 366
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			9 611 500
	Összesen			57 111 500

Ennek következtében a kötelezettségvállalási előirányzatok elfogadott szintje 56 235,4 millió EUR-ban kerül megállapításra, 283,6 millió EUR-s tartalékkeretet hagyva a 3. fejezet kiadási felső határa alatt, amelyből 270,1 millió EUR-t a „Piachoz kapcsolódó kiadások és közvetlen kifizetések” részleges mozgástér alatt.

4. fejezet – Migráció és határigazgatás

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
4.0.11	Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap	1 099 455 000	1 119 455 000	20 000 000
10 02 01	Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap	1 096 455 000	1 116 455 000	20 000 000
4.0.1. Decentralizált ügynökségek	Decentralizált ügynökségek	153 281 205	153 661 205	380 000
10 10 01	Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EASO)	153 281 205	153 661 205	380 000
4.0.211	Integrált Határigazgatási Alap (IHA) – Határigazgatási és Vízumeszköz (HAVE)	646 117 589	671 117 589	25 000 000
11 02 01	A határigazgatás és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz	644 117 589	669 117 589	25 000 000
4.0.2. Decentralizált ügynökségek	Decentralizált ügynökségek	1 073 823 593	1 008 823 593	-65 000 000
11 10 01	Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex)	757 793 708	692 793 708	-65 000 000
	Összesen			-19 620 000

A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, 10 02 01. költségvetési jogcímcsoport) kötelezettségvállalási előirányzatainak 20 millió EUR-s növelését az afgán menekültek áttelepítésének finanszírozására kell fordítani.

Az Integrált Határigazgatási Alap (IHA) Határigazgatási és Vízumeszköz (HAVE) (A határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszköz, 11 02 01. költségvetési jogcímcsoport) kötelezettségvállalási előirányzatainak 25 millió EUR-s növelését a belarusz határon kialakult migrációs válság kezelésére kell fordítani.

Ennek következtében a kötelezettségvállalási előirányzatok egyeztetett szintje 3 091,2 millió EUR-ban kerül megállapításra, ami 99,8 millió EUR tartalékkeretet hagy a 4. fejezet kiadási felső határa alatt.

5. fejezet – Biztonság és védelem

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra. Ennek következtében a kötelezettségvállalási előirányzatok egyeztetett szintje 1 785,3 millió EUR-ban kerül megállapításra, ami 82,7 millió EUR tartalékkeretet hagy az 5. fejezet kiadási felső határa alatt.

6. fejezet – Szomszédság és a világ

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
6.0.111	Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) (NDICI – Globális Európa)	12 526 647 047	12 716 647 047	190 000 000
14 02 01 10	Déli szomszédság	1 604 861 026	1 629 861 026	25 000 000
14 02 01 11	Keleti szomszédság	699 703 445	709 703 445	10 000 000
14 02 01 30	Közel-Kelet és Közép-Ázsia	384 765 942	414 765 942	30 000 000
14 02 02 40	Emberek — Globális kihívások	137 191 715	187 191 715	50 000 000
14 02 04	Újonnan felmerülő kihívások és prioritások számára képzett tartalék	1 463 311 470	1 538 311 470	75 000 000
6.0.12	Humanitárius segítségnyújtás (HUMA)	1 595 059 463	1 806 059 463	211 000 000
14 03 01	Humanitárius segítségnyújtás	1 506 901 913	1 717 901 913	211 000 000
	Összesen			401 000 000

A Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) esetében a kötelezettségvállalási előirányzatok 75 millió EUR-val (Újonnan felmerülő kihívások és prioritások számára képzett tartalék, 14 02 04. költségvetési jogcímcsoport), illetve 50 millió EUR-val (Emberek – Globális kihívások, 14 02 02 40. költségvetési jogcím) történő növelését a világjárvány elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre kell fordítani, beleértve az oltóanyagokat is.

Ennek következtében a kötelezettségvállalási előirányzatok egyeztetett szintje 17 170,4 millió EUR-ban kerül megállapításra, a 6. fejezet kiadási felső határa alatti tartalékkeret nélkül, és a Rugalmassági Eszközből 368,4 millió EUR összeget fel kell szabadítani.

7. fejezet – Európai közigazgatás

Az egyeztetőbizottság egyetért az intézmények létszámterveiben szereplő álláshelyek számával és a Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt előirányzatokkal, a következő kivételekkel:

—	Az Európai Parlament szakasza, amelyre a Parlament olvasata kerül jóváhagyásra;

—	A Tanács szakasza, amelyre a Tanács olvasata kerül jóváhagyásra;

—	Az Európai Unió Bíróságának azon szakasza, amelyre vonatkozóan a létszámterv 9 álláshellyel bővül, a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje pedig 684 000 EUR-val nő, figyelembe véve az általában év közepén történő munkaerő-felvételt;

—	Az Európai Számvevőszék azon szakasza, amelyre vonatkozóan a létszámterv 13 álláshellyel bővül – az NGEU-hoz kapcsolódóan, 2027-ig –, a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje pedig 988 000 EUR-val nő, figyelembe véve az általában év közepén történő munkaerő-felvételt;

—

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) azon szakasza, amelyre vonatkozóan i. a személyzeti forrásokat 7 létszámtervi álláshellyel és 3 szerződéses alkalmazottal növelik, a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje pedig az általában év közepén történő munkaerő-felvételt figyelembe véve 655 000 EUR-val nő, ii. a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje 990 500 EUR-val nő „az Európai Diplomáciai Akadémia létrehozása” érdekében tervezett fellépések végrehajtása céljából az Európai Parlament olvasata során javasoltak szerint, továbbá iii. a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok szintje 1 millió EUR-val nő a „Stratégiai kommunikációs kapacitás” (2 2 1 4. költségvetési jogcím) esetében;

A 7. fejezet 0,8 millió EUR összegű növelését eredményező kiigazításokat az alábbi táblázatok részletezik:

2. szakasz – Európai Tanács és Tanács

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
1 1 0 0	Alapilletmények	265 982 044	265 970 746	-11 298
1 1 0 2	A személyzeti szabályzat alapján az alkalmazott személyes körülményeihez kapcsolódó jogosultságok	66 765 000	66 778 000	13 000
1 1 0 3	Szociális juttatások	10 946 000	10 947 000	1 000
2 0 1 0	Takarítás és karbantartás	18 635 000	18 335 000	- 300 000
2 1 0 0	Berendezések és szoftverek beszerzése	14 385 716	12 285 716	-2 100 000
2 1 0 1	Külső szolgáltatás igénybevétele a számítógépes rendszerek működtetéséhez és fejlesztéséhez	27 839 685	27 509 685	- 330 000
2 2 0 4	Belső ülések egyéb költségei	5 235 000	4 635 000	- 600 000
2 2 1 3	Tájékoztatás és nyilvános rendezvények	5 358 250	5 158 250	- 200 000
	Összesen			-3 527 298

4. szakasz – Az Európai Unió Bírósága

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
1 2 0 0	Díjazás és juttatások	287 078 950	287 762 950	684 000
	Összesen			684 000

5. szakasz – Európai Számvevőszék

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
1 2 0 0	Díjazás és juttatások	118 344 775	119 332 775	988 000
	Összesen			988 000

10. szakasz — Európai Külügyi Szolgálat

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kötelezettségvállalási előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
1 1 0 0	Alapilletmények	116 638 000	117 170 000	532 000
1 2 0 0	Szerződéses alkalmazottak	18 671 800	18 794 800	123 000
2 2 1 4	Stratégiai kommunikációs kapacitás	4 000 000	5 000 000	1 000 000
2 2 5 0	Kísérleti projekt – Az Európai Diplomáciai Akadémia létrehozása felé		990 500	990 500
	Összesen			2 645 500

Ennek következtében a kötelezettségvállalási előirányzatok elfogadott szintje 10 620,1 millió EUR-ban kerül megállapításra, 437,9 millió EUR tartalékkeretet hagyva a 7. fejezet kiadási felső határa alatt, amelyből 240,1 millió EUR „Az intézmények igazgatási kiadásai”-hoz kapcsolódó részleges mozgástér.

Tematikus speciális eszközök: EGAA, SEAR és BAR

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA), a szolidaritási és sürgősségisegély-tartalék (SEAR) és a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalék (BAR) kötelezettségvállalási előirányzatai a Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra.

1.4. Kifizetési előirányzatok

A kifizetési előirányzatok átfogó szintje a 2022. évi költségvetésben az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt szinten kerül megállapításra, az egyeztetőbizottság által elfogadott következő kiigazításokkal:

A nem differenciált kiadások (1–6. fejezet) kötelezettségvállalási előirányzatainak megállapodás szerinti szintjét – amelyek esetében a kifizetési előirányzatok szintje egyenlő a kötelezettségvállalási előirányzatok szintjével – figyelembe vették. Ez vonatkozik az Európai Helyreállítási Eszköz (EURI) finanszírozási költségének 244,7 millió EUR-val történő csökkentésére. A decentralizált ügynökségeknek nyújtott uniós hozzájárulás kiigazítását is figyelembe véve az együttes hatás 305,2 millió EUR-s csökkenést jelent;

2.	A 7. fejezetet érintő kiigazítás 0,8 millió EUR összegű növekedést eredményez;

A Parlament által javasolt minden új kísérleti projekt és előkészítő intézkedés kifizetési előirányzatai a megfelelő kötelezettségvállalási előirányzatok 25 %-ában kerülnek megállapításra, vagy a Parlament által javasolt szinten, amennyiben az alacsonyabb. A meglévő kísérleti projektek és előkészítő intézkedések meghosszabbítása esetén a kifizetési előirányzatok szintje az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben meghatározott szint plusz a megfelelő új kötelezettségvállalási előirányzatok 25 %-a, vagy a Parlament által javasolt szint, amennyiben az alacsonyabb. Az együttes hatás 22,1 millió EUR összegű növekedés;

4.	A differenciált kiadások költségvetési sorait érintő kiigazítások együttes hatása 262,0 millió EUR-s növekedést jelent.

A 20,3 millió EUR összegű csökkenést eredményező kiigazításokat az alábbi táblázat részletezi:

Költségvetési sor / Program	Elnevezés	A kifizetési előirányzatok változása (EUR-ban)
Költségvetési sor / Program	Elnevezés	2022. évi költségvetési tervezet (az 1. számú módosító indítvánnyal együtt)	2022. évi költségvetés	Különbség
1. fejezet
1.0.23	Digitális Európa program	898 530 703	848 530 703	-50 000 000
02 04 01 11	Európai Kiberbiztonsági Ipari, Technológiai és Kutatási Kompetenciaközpont	33 192 982	17 192 982	-16 000 000
02 04 03	Mesterséges intelligencia	245 811 860	214 811 860	-31 000 000
02 04 04	Készségek	52 000 000	49 000 000	-3 000 000
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			10 234 375
	1. fejezet összesen			-39 765 625
2a. alfejezet
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			670 250
	2a. alfejezet összesen			670 250
2b. alfejezet
2.2.23	Az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz (EURI) finanszírozási költségei	389 706 000	145 000 000	- 244 706 000
06 04 01	Európai Uniós Helyreállítási Eszköz – Kamatszelvény-fizetések és visszaváltás a lejáratkor	384 706 000	140 000 000	- 244 706 000
2.2.24	Uniós polgári védelmi mechanizmus (RescEU)	180 866 480	186 866 480	6 000 000
06 05 01	Uniós polgári védelmi mechanizmus (rescEU)	94 547 220	100 547 220	6 000 000
2.2.32	Erasmus+	3 273 756 286	3 300 756 286	27 000 000
07 03 01 01	Az egyéni tanulási célú mobilitás, valamint az együttműködés, a befogadás, a kiválóság, a kreativitás és az innováció ösztönzése az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó szervezetek és szakpolitikák szintjén – Közvetett irányítás	2 220 525 000	2 243 477 048	22 952 048
07 03 02	A nem formális tanulási célú mobilitásnak és a fiatalok aktív részvételének, valamint az együttműködésnek, a befogadásnak, a kreativitásnak és az innovációnak az ösztönzése az ifjúsági szervezetek és szakpolitikák szintjén	310 000 000	313 415 755	3 415 755
07 03 03	A sportedzők és a személyzet tanulási célú mobilitásának, valamint az együttműködésnek, a befogadásnak, a kreativitásnak és az innovációnak az ösztönzése a sporttal kapcsolatos szervezetek és szakpolitikák szintjén	55 000 000	55 632 197	632 197
2.2.3. Decentralizált ügynökségek	Decentralizált ügynökségek	233 643 002	237 773 002	4 130 000
07 10 07	Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust)	45 226 899	45 606 899	380 000
07 10 08	Európai Ügyészség (EPPO)	53 351 846	57 101 846	3 750 000
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			8 825 750
	2b. alfejezet összesen			- 198 750 250
3. fejezet
PPPA	Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések			2 402 875
	3. fejezet összesen			2 402 875
4. fejezet
4.0.11	Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap	1 276 766 000	1 291 766 000	15 000 000
10 02 01	Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap	661 766 000	676 766 000	15 000 000
4.0.1. Decentralizált ügynökségek	Decentralizált ügynökségek	153 281 205	153 661 205	380 000
10 10 01	Európai Menekültügyi Támogató Hivatal (EASO)	153 281 205	153 661 205	380 000
4.0.211	Integrált Határigazgatási Alap (IHA) – Határigazgatási és Vízumeszköz (HAVE)	490 891 340	510 891 340	20 000 000
11 02 01	A határigazgatás és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz	191 891 340	211 891 340	20 000 000
4.0.2. Decentralizált ügynökségek	Decentralizált ügynökségek	1 050 691 460	985 691 460	-65 000 000
11 10 01	Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex)	757 793 708	692 793 708	-65 000 000
	4. fejezet összesen			-29 620 000
5. fejezet
6. fejezet
6.0.111	Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) (NDICI – Globális Európa)	7 858 721 595	7 891 721 595	33 000 000
14 02 04	Újonnan felmerülő kihívások és prioritások számára képzett tartalék	1 000 000 000	1 033 000 000	33 000 000
6.0.12	Humanitárius segítségnyújtás (HUMA)	1 880 645 990	2 091 645 990	211 000 000
14 03 01	Humanitárius segítségnyújtás	1 797 851 440	2 008 851 440	211 000 000
	6. fejezet összesen			244 000 000
7. fejezet
7.2.2	Az Európai Unió Tanácsa és a Tanács	615 000 854	611 473 556	-3 527 298
7.2.4	Az Európai Unió Bírósága	464 090 000	464 774 000	684 000
7.2.5	Európai Számvevőszék	161 153 175	162 141 175	988 000
7.2. X. szakasz	Európai Külügyi Szolgálat	775 069 920	777 715 420	2 645 500
	7. fejezet összesen			790 202
ÖSSZESEN				-20 272 548

Ez összességében 170 603,3 millió EUR összegű kifizetési előirányzatot eredményez, ami 20,3 millió EUR összegű csökkenést jelent az 1/2022. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezethez képest.

1.5. Tartalékok

Az 1/2022. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben foglaltakon túl nincsenek további tartalékok.

1.6. Költségvetési megjegyzések

A költségvetési megjegyzések szövege megfelel az 1/2022. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetnek, az egyeztetőbizottság által jóváhagyott alábbi kiigazításokkal:

—	Azon költségvetési sorokat, amelyek esetében az Európai Parlament saját szakaszát illetően módosításokat vezetett be, módosítás nélkül elfogadták.

—

Költségvetési sorok, amelyek esetében az Európai Parlament által bevezetett módosításokat módosítás nélkül elfogadták:

07 10 01. jogcímcsoport – Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound)

A szöveg az alábbiak szerint módosul:

Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) fontos ismereteket szolgáltat és terjeszt a munkához kapcsolódó és szociális témákban, ezzel hozzájárulva az adott területen a körültekintő és tényalapú szakpolitikák kialakításához. Fő tevékenysége a foglalkoztatás, a munkakörülmények, a munkaügyi kapcsolatok és az életminőség területén végzett kutatás. Az Eurofound tevékenységei a következő prioritásokhoz járulnak hozzá: a munkaerőpiaci részvétel növelése és a munkanélküliség elleni küzdelem munkahelyek létrehozásával, a munkaerőpiac működésének javításával, valamint az integráció integráció és a nemek közötti egyenlőség ösztönzésével; a munkakörülmények javításával és a foglalkoztatás fenntarthatóvá tételével az életpálya során, a munkaügyi kapcsolatok fejlesztésével méltányos és produktív megoldások biztosítása céljából a változó szakpolitikai környezetben, az életszínvonal javításával és a szociális kohézió előmozdításával az olyan gazdasági és szociális egyenlőtlenségek egyenlőtlenségek közepette, mint amilyen a nemek közötti foglalkoztatási és bérszakadék .

—

Költségvetési sorok, amelyek esetében a módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt költségvetési megjegyzés jóváhagyásra kerül a következő módosításokkal:

—	01 02 02 53 jogcím – Éghajlat, energiaügy és mobilitás klaszter – Európai Vasút közös vállalkozás

A bekezdés a következőképpen módosítandó:

Az Európai Vasút közös vállalkozás hozzájárul a Horizont Európa program, különösen az „Éghajlat, energiaügy és mobilitás” klaszter végrehajtásához. Felgyorsítja az innovatív technológiák (különösen a digitális és az automatizálás) kifejlesztését és bevezetését annak érdekében, hogy vonzóbb, felhasználóbarátabb, versenyképesebb, megfizethetőbb, könnyen karbantartható, hatékony európai vasúti rendszer jöjjön létre, és megvalósítsa az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, például azt, hogy a szárazföldi áruszállítás 75 %-át kitevő közúti áruforgalom jelentős részét a vasúti és belvízi közlekedés felé terelje.

—	07 20 04 06 jogcím – A szociálpolitika területével, többek között a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos különleges hatáskörök

A bekezdés a következőképpen módosítandó:

—

az európai szakszervezeti képviselők részére szervezett előzetes konzultációkkal kapcsolatos fellépések, nevezetesen a költségek fedezése annak érdekében, hogy e képviselők kialakíthassák véleményüket és összehangolhassák álláspontjaikat az uniós politikák továbbfejlesztése kérdésében, különösen a Covid19-válságot követően.

—	1 3 0 1. jogcím, X. szakasz: Európai Külügyi Szolgálat — Képzés

Az alábbi szöveg beillesztése:

A képzésekre szánt költségvetésnek egyértelműen be kell mutatnia és támogatnia kell a nemek közötti egyenlőség, a nemek közötti egyenlőség iránti érzékenység és a nemi elfogultság elleni küzdelem – többek között a zaklatás elleni politika – előmozdításának fontosságát saját intézményeinkben (beleértve az EKSZ székhelyét, az uniós küldöttségeket, valamint a KBVP-missziókat és -műveleteket), a kiválasztási eljárások során is. Ennek magában kell foglalnia kötelező képzéseket és kezdeményezéseket, különös tekintettel az e területekkel kapcsolatos közép- és felsővezetői felelősségre, összhangban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv és a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentum rendelkezéseivel.

—

A költségvetési rendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban az egyeztetőbizottság megállapodik abban, hogy ismét kötelezettségvállalási előirányzatokat bocsát rendelkezésre a 01 02 02 10. költségvetési sor tekintetében. A költségvetési megjegyzések ennek megfelelően módosulnak:

Költségvetési sor

Elnevezés

01 02 02 10

Az alábbi szöveg beillesztése:

A költségvetési rendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban e költségvetési jogcímben 40 000 000 EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzat áll rendelkezésre a kutatási projektek végrehajtásának teljes vagy részleges elmaradása miatt 2020-ban visszavont kötelezettségvállalások eredményeképpen.

Ez annak tudomásulvételével történt, hogy az Európai Parlament vagy a Tanács által bevezetett módosítások nem módosíthatják vagy terjeszthetik ki a meglévő jogalap terjedelmét, illetve nem sérthetik az intézmények igazgatási autonómiáját, továbbá hogy az intézkedés fedezhető a rendelkezésre álló forrásokból.

1.7. Költségvetési nómenklatúra

A Bizottság által az 1/2022. sz. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben javasolt költségvetési nómenklatúra jóváhagyásra kerül, és abba bekerülnek az új kísérleti projektek és előkészítő intézkedések, kivéve „A fenntartható fejlődési célok nyomon követése az uniós régiókban – A hiányzó adatok pótlása” elnevezésű új kísérleti projektet, amelyet a többéves pénzügyi keret 1. fejezetének PP 01 22 06. költségvetési jogcímcsoportja alatt hajtanak végre, nem pedig a többéves pénzügyi keret 2b. alfejezete alatt.

2. 2021. évi költségvetés

Az 5/2021. sz. költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

A 6/2021. sz. költségvetés-módosítási tervezet a Bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyásra kerül.

3. Nyilatkozatok

3.1. Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata a kifizetési előirányzatokról

Az Európai Parlament és a Tanács felszólítja a Bizottságot, hogy 2022 folyamán továbbra is szorosan és aktívan kísérje figyelemmel az aktuális és az előző többéves pénzügyi keretek programjainak végrehajtását (különösen a 2a. alfejezetben és a vidékfejlesztés terén). Az Európai Parlament és a Tanács e célból felkéri a Bizottságot, hogy (adott esetben figyelembe véve a tagállami előrejelzések pontosságának javulását) kellő időben terjessze elő a 2022. évi kifizetési előirányzatokkal kapcsolatos helyzetre és tervezetekre vonatkozó aktualizált számadatokat. Amennyiben a számadatok szerint a 2022. évi költségvetésben szereplő előirányzatok összege nem elég az igények fedezésére, az Európai Parlament és a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő megfelelő megoldást – többek között költségvetés-módosítási tervezetet – annak érdekében, hogy az Európai Parlament és a Tanács az alátámasztott igényekkel kapcsolatban indokolatlan késedelem nélkül meghozhassa a szükséges döntéseket. Az Európai Parlament és a Tanács adott esetben figyelembe fogja venni az ügy sürgősségét, és amennyiben szükségesnek ítéli, lerövidíti a döntéshozatalra rendelkezésre álló nyolchetes időszakot. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen arra az esetre is, ha a számadatok azt mutatják, hogy a 2022. évi költségvetésben szereplő előirányzatok a szükségesnél magasabbak.

3.2. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz (EURI) 2022-es finanszírozási költségeiről

A jelenlegi kedvező kamatkörnyezetnek köszönhetően és figyelembe véve az NGEU finanszírozási műveleteinek idén eddig felmerült kibocsátási költségeit, az Európai Helyreállítási Eszköz finanszírozási költségeire tervezett előirányzatok [06 04 01. költségvetési sor] csökkenthetők olyan módon, hogy ezzel együtt 2022-ben teljes mértékben finanszírozható maradjon az NGEU vissza nem térítendő összetevője.

A saját forrásokról szóló határozat 5. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „A hitelek tőkeösszegei törlesztésének a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret időszakának vége előtt meg kell kezdődnie minimális összeggel, amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett hitelfelvétel után esedékes kamatfizetések céljára fel nem használt összegekből ez lehetséges, kellő figyelemmel az EUMSZ 314. cikkében előírt eljárásra.”

Ezenkívül a saját forrásokról szóló határozat (20) preambulumbekezdése szerint „A tervezett kamatfizetésekre fel nem használt összegek előtörlesztésre kerülnek felhasználásra a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keret vége előtt, minimális összeggel, és e szint akkor léphető túl, ha az EUMSZ 311. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott eljárással összhangban 2021 után új saját források bevezetésére került sor”.

Mivel 2022-ben nem lesz lehetőség tőketörlesztésre:

—	egy 90 millió EUR-s összeget, amelyből 70 millió EUR már szerepel a költségvetési tervezetben, át kell ütemezni 2027-re, amikor is vagy kamatfizetésre, vagy előtörlesztésre használható majd fel. Ezt a későbbre ütemezést „az EU az egészségért” program megfelelő előreütemezése ellensúlyozza,

—

a költségvetési hatóság előjogainak sérelme nélkül az Európai Parlament és a Tanács egyetért azzal, hogy – a Bizottság javaslata alapján, az előtörlesztés szükségességének és lehetőségeinek felmérést követően, a rendelkezésre álló tartaléksávok felhasználásával, az egységes tartalékeszköz igénybevételével, egyúttal a 2b. alfejezeten belüli programok pénzügyi programozásának tiszteletben tartásával – a 2024–2027-es időszakban 224,7 millió EUR-val emelkedjen a 06 04 01. költségvetési sorban rendelkezésre álló összeg.

E mechanizmussal biztosítható, hogy a 2022. évi eredeti pénzügyi programozásban az EURI-hoz kapcsolódó sor teljes összegét kamatfizetésre vagy előtörlesztésre használják fel a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret ideje alatt.

3.3. A Bizottság egyoldalú nyilatkozata az EURI-kamatsor tekintetében a körültekintő költségvetési tervezésről

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az EURI-kamatsor ([06 04 01. költségvetési sor]) az NGEU-hitelek finanszírozási és likviditási költségeinek kifizetését szolgálja, amennyiben ezeket az uniós költségvetés terhére számolják el. A kamatfizetésekre fel nem használt összegeket a saját forrásokról szóló határozat 5. cikkének (2) bekezdésével és (20) preambulumbekezdésével összhangban az adósság előtörlesztésére kell felhasználni.

Az infláció növekedése még körültekintőbb költségvetési tervezést tesz szükségessé az EURI-kamatsor kezelése vonatkozásában, tekintettel annak lehetőségére, hogy a nominális kamatlábak magasabbak lesznek, mint ahogyan az e költségvetési sor programozásakor feltételezhető volt.

A Bizottság ezért az EUMSZ 314. cikkének (2), (5) és (8) bekezdése szerinti kötelezettségeinek teljesítése során olyan költségvetési intézkedéseket fog javasolni, amelyekkel – elfogadásuk esetén – biztosítható lesz, hogy a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keretben az EURI-hoz kapcsolódó sorra eredetileg tervezett teljes összeget [folyó áron 14 976 millió EUR] maradéktalanul felhasználják a kamatköltség, illetve az előtörlesztések fizetésére.

A Bizottság a költségvetési tervezet benyújtásának keretében minden évben jelentést fog készíteni az EURI-kamatsor kumulatív végrehajtásáról, az EURI-hoz kapcsolódó sor vonatkozásában későbbre ütemezett összegekről, valamint az egységes tartalékeszköz keretében e célkitűzés megvalósítása érdekében fenntartott összegről.

3.4 Az Európai Bizottság egyoldalú nyilatkozata a gyermekszegénység ellen az Európai Szociális Alap+ keretében folytatott küzdelemről

A gyermekszegénység elleni küzdelem – különösen a Covid19-válság utáni helyreállítás összefüggésében – még fontosabbá válik majd, és erre elegendő forrást kell szánni. E célból az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról szóló (EU) 2021/1057 rendelet előírja, hogy a tagállamok az ESZA+ megosztott irányítású ága keretében rendelkezésükre álló forrásokból megfelelő összeget allokáljanak a gyermekgaranciának a célzott intézkedések és strukturális reformok révén történő végrehajtására, a gyermekszegénység elleni küzdelem céljából. A rendeletben kifejezett minimumként 5 %-os allokáció került meghatározásra azon tagállamok esetében, amelyekben a 2017–2019-es időszakban a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett 18 év alatti gyermekek aránya átlagosan meghaladta az uniós átlagot.

A Bizottság és a tagállamok között még folynak a tárgyalások a 2021–27-es időszakra vonatkozó programokról, és e folyamat lezárulása után fognak ismertté válni azok a pontos összegek, amelyeket minden tagállamban a gyermekgarancia támogatására kell programozni.

Az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással {SWD(2021) 62 final} összhangban, valamint a gyermekgaranciáért felelős tagállami koordinátorok és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentései alapján a Bizottság rendszeres időközönként jelentést fog készíteni a gyermekgarancia létrehozásáról szóló ajánlás végrehajtásáról. A Bizottság az európai szemeszter keretében is szorosan nyomon fogja követni ezen ajánlás végrehajtását. A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a tagállamok az ESZA+-rendeletben meghatározott minimumkövetelményeken túlmenően is programozhatnak finanszírozást a gyermekgarancia megvalósítására. Igénybe vehetnek továbbá egyéb uniós forrásokat – így például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt –, valamint saját nemzeti finanszírozást is.

3.5. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata azon szándékról, hogy 2022-ben a SEAR EUSZA ága keretében maximális forrásokat biztosítsanak természeti katasztrófák esetén

Mindhárom intézmény tudatában van annak, hogy a 2021-ben bekövetkezett rendkívüli mértékű természeti katasztrófák nyomást gyakorolnak az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) keretében rendelkezésre álló forrásokra. Az EUSZA finanszírozása kizárólag a szolidaritási és sürgősségisegély-tartalékból (SEAR) történik, és nincs lehetőség más finanszírozási források igénybevételére.

Az egyeztetőbizottság megállapodott abban, hogy a 2022. évi költségvetésben 211 millió EUR-val növeli a 6. fejezeten belüli humanitárius segítségnyújtást. Ezért a 2022. január 1. és augusztus 31. közötti időszakban korlátozható a SEAR külső veszélyhelyzetekre szánt keretösszegének igénybevétele, így 2022. szeptember 1-jén, a 6. fejezeten belüli humanitárius segítségnyújtás tekintetében eszközölt emelés összegével azonos további források szabadulnak fel az EUSZA számára. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a lehető legnagyobb szolidaritást mutathassuk a természeti katasztrófák által érintett tagállamok vonatkozásában, növelve egyúttal az uniós költségvetés azon képességét, hogy gyorsan tudjon reagálni a külső veszélyhelyzetekre.

3.6. Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata a Számvevőszék létszámtervének bővítéséről

Az EP és a Tanács tudatában van annak, hogy az NGEU további olyan munkaterhet jelent majd a Számvevőszék számára, amelyet nem lehet teljes mértékben ellensúlyozni a meglévő költségvetésen belüli átcsoportosítással. Ezért a két intézmény egyetért azzal, hogy a Számvevőszék létszámterve 2022-ben 20 álláshellyel bővüljön.

Az EP és a Tanács hangsúlyozza, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a Számvevőszék munkájának, különösen a Számvevőszék által annak érdekében végzett pénzügyi és szabályszerűségi ellenőrzéseknek, hogy ellássa elsődleges feladatát, azaz annak megvizsgálását, hogy minden bevétel beérkezése és minden kiadás kifizetése jogszerű és szabályos módon történt-e. Az érme két oldalához hasonlóan e pénzügyi és szabályszerűségi ellenőrzések elválaszthatatlanul kapcsolódnak a teljesítmény-ellenőrzésekhez, amelyekkel a Számvevőszék az uniós költségvetéssel való gazdálkodás gazdaságosságát, hatékonyságát és eredményességét vizsgálja. Költségvetése tekintetében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás az Unió legitimitásának egyik sarokköve.

Ezzel összefüggésben az EP és a Tanács elengedhetetlennek tartja, hogy a Számvevőszék elegendő forrást tudjon elkülöníteni ezen alapvető tevékenységek végzésére.

Az EP és a Tanács tudatában van továbbá annak, mennyire fontosak a Számvevőszék által az EUMSZ 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján készített ajánlások, egyúttal jelzi, hogy a Bíróság egyértelművé tette, hogy e rendelkezés „célja az Unió pénzgazdálkodásának javításához való hozzájárulás, mégpedig annak előírásával, hogy jelentéseket kell küldeni az intézményeknek, az intézményeknek pedig reagálniuk kell ezekre” (nem hivatalos fordítás).

Az EP és a Tanács felkéri a Számvevőszéket, hogy a jövőbeli költségvetési évekre vonatkozó munkadokumentumokban szerepeljen egy azt bemutató áttekintés, hogy az előző évben hogyan rendelték a személyzetet a pénzügyi, a szabályszerűségi és a teljesítmény-ellenőrzési tevékenységekhez, valamint az EUMSZ 287. cikkének (4) bekezdésén alapuló munkához és a támogatási szolgáltatásokhoz.

3.7. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata a világjárvány alakulásának 2022-es áttekintéséről

Mindhárom intézmény vállalja, hogy 2022. június végére áttekinti a világjárványra való reagálás alakulását, különösen a nemzetközi oltáshelyzetet, és ennek alapján fogja megvizsgálni a Bizottság által javasolt szükséges intézkedéseket.

3.8. A Bizottság egyoldalú nyilatkozata a migrációról

Tekintettel a következő években várható folyamatos igényekre, a Bizottság megerősíti, hogy tervei szerint az NDICI – Globális Európa szomszédsági eszközből – és szükség szerint más eszközökből – a déli szomszédság részére a migráció kezelésére szánt átlagos éves finanszírozás legalább a 2022-re előirányzott szinten marad.

3.9. A Bizottság egyoldalú nyilatkozata a 7. fejezetről

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 7. fejezet pénzügyi programozása azon a feltételezésen alapul, hogy az intézmények személyzeti létszáma változatlan marad. A Bizottság megállapítja, hogy a 2022. évi költségvetés nincs összhangban ezzel a feltételezéssel, és kiemeli, hogy az erősödő infláció tükrében a személyzeti létszám jövőbeli növelése a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret 7. fejezete vonatkozásában feszültségeket okozhat.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 224

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	65. évfolyam 2022. június 8.

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Parlament
	2021. november 23., kedd
2022/C 224/13	P9_TA(2021)0456 Közös agrárpolitika – a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez nyújtott, az EMGA és az EMVA által finanszírozott támogatás ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0392 – C8-0248/2018 – 2018/0216(COD)) P9_TC1-COD(2018)0216 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/…európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	115
2022/C 224/14	P9_TA(2021)0457 Közös agrárpolitika: finanszírozás, irányítás és nyomon követés ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, valamint az 1306/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0393 – C8-0247/2018 – 2018/0217(COD)) P9_TC1-COD(2018)0217 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, valamint az 1306/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezésérőlszóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	118
2022/C 224/15	P9_TA(2021)0458 Közös agrárpolitika – a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezéséről szóló rendelet és más rendeletek módosítása ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU rendelet, az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 251/2014/EU rendelet, az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 228/2013/EU rendelet és az egyedi mezőgazdasági intézkedéseknek a kisebb égei-tengeri szigetek javára történő megállapításáról szóló 229/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0394 – C8-0246/2018 – 2018/0218(COD)) P9_TC1-COD(2018)0218 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU rendelet, az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 251/2014/EU rendelet és az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 228/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2021/…európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	122
2022/C 224/16	P9_TA(2021)0459 Fizetésképtelenségi eljárás: a rendelet A. és B. mellékletének felváltása ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletének felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0231 – C9-0178/2021 – 2021/0118(COD)) P9_TC1-COD(2021)0118 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendeletnek az A. és B. melléklete felváltása érdekében történő módosításáról szóló (EU) 2021/…európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	126
2022/C 224/17	P9_TA(2021)0460 Integrált mezőgazdasági statisztikák: uniós hozzájárulás a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretből ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2018/1091 rendeletnek a 2021–2027-es pénzügyi keretből az integrált mezőgazdasági statisztikákhoz nyújtott uniós hozzájárulás tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0477 – C9-0346/2021 – 2021/0270(COD)) P9_TC1-COD(2021)0270 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra az (EU) 2018/1091 rendeletnek a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelet szerinti, az integrált mezőgazdasági statisztikákhoz nyújtott uniós hozzájárulás tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2021/…európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	127
2022/C 224/18	P9_TA(2021)0461 Lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek (PRIIP)-ek: kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok. Az átmeneti rendelkezés meghosszabbítása ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása az 1286/2014/EU rendeletnek az alapkezelő társaságokra, befektetési társaságokra és az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és az ÁÉKBV-nek nem minősülő alapok befektetési jegyeire vonatkozó tanácsadást végző vagy azokat értékesítő személyekre alkalmazandó átmeneti rendelkezés meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0397 – C9-0326/2021 – 2021/0215(COD)) P9_TC1-COD(2021)0215 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra az 1286/2014/EU rendeletnek az alapkezelő társaságokra, befektetési társaságokra és az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és az ÁÉKBV-nek nem minősülő alapok befektetési jegyeire vonatkozó tanácsadást végző vagy azokat értékesítő személyekre alkalmazandó átmeneti rendelkezés meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	128
2022/C 224/19	P9_TA(2021)0462 Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV): a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok használata ***I Az Európai Parlament 2021. november 23-i jogalkotási állásfoglalása a 2009/65/EK irányelvnek a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) alapkezelő társaságai általi használata tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2021)0399 – C9-0327/2021 – 2021/0219(COD)) P9_TC1-COD(2021)0219 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. november 23-án került elfogadásra a 2009/65/EK irányelvnek a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) alapkezelő társaságai általi használata tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel	129
	2021. november 24., szerda
2022/C 224/20	Az Európai Parlament 2021. november 24-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetéről (13911/2021 – C9-0428/2021 – 2021/0227(BUD))	130
2022/C 224/21	Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó, 5/2021. számú költségvetés-módosítási tervezetéről (Humanitárius támogatás a Törökországban tartózkodó menekültek számára) szóló tanácsi álláspontról (12444/2021 – C9-0380/2021 – 2021/0226(BUD))	151
2022/C 224/22	Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó, 6/2021. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról – További oltóanyagadagok az alacsony és a közepes jövedelmű országok számára, az uniós polgári védelmi mechanizmus megerősítése, valamint a kiadások és a bevételek egyéb kiigazítása (14038/2021 – C9-0425/2021 – 2021/0326(BUD))	153
	2021. november 25., csütörtök
2022/C 224/23	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása Spanyolország EGF/2021/001 ES/País Vasco metal referenciaszámú kérelme nyomán az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2021)0618 – C9-0377/2021 – 2021/0316(BUD))	155
2022/C 224/24	Az Európai Parlament 2021. november 25-i jogalkotási állásfoglalása az európai uniós tagállamoknak a Fülöp-szigeteknek a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2021)0359 – C9-0361/2021 – 2021/0178(NLE))	159
2022/C 224/25	Az Európai Parlament 2021. november 25-i jogalkotási állásfoglalása az európai uniós tagállamoknak a Jamaicának a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2021)0363 – C9-0334/2021 – 2021/0179(NLE))	160
2022/C 224/26	Az Európai Parlament 2021. november 25-i jogalkotási állásfoglalása az európai uniós tagállamoknak a Bolíviának a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2021)0369 – C9-0336/2021 – 2021/0183(NLE))	161
2022/C 224/27	Az Európai Parlament 2021. november 25-i jogalkotási állásfoglalása az európai uniós tagállamoknak a Pakisztánnak a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2021)0368 – C9-0335/2021 – 2021/0182(NLE))	162
2022/C 224/28	Az Európai Parlament 2021. november 25-i jogalkotási állásfoglalása az európai uniós tagállamoknak a Tunéziának a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2021)0371 – C9-0337/2021 – 2021/0198(NLE))	163

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2021–2022 2021. november 22–25-i ülések ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2021. november 23., kedd
2022/C 224/01	Az Európai Parlament 2021. november 23-i állásfoglalása az uniós sportpolitikáról: értékelés és lehetséges további lépések (2021/2058(INI))	2
2022/C 224/02	Az Európai Parlament 2021. november 23-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai jelentéstétel, nyomon követés és ellenőrzés digitalizálásáról (2021/2054(INL))	11
	2021. november 24., szerda
2022/C 224/03	Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó európai stratégiáról (2021/2011(INI))	22
2022/C 224/04	Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása a költségvetési rendeletnek a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret hatálybalépésére tekintettel történő felülvizsgálatáról (2021/2162(INI))	37
2022/C 224/05	Az Európai Parlament 2021. november 24-i állásfoglalása az európai gyógyszerstratégiáról (2021/2013(INI))	47
	2021. november 25., csütörtök
2022/C 224/06	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a jogszerű migrációval kapcsolatos szakpolitikáról és jogszabályról (2020/2255(INL))	69
2022/C 224/07	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása az európai társadalombiztosítási kártya bevezetéséről a szociális biztonság területén a digitális jogérvényesítés és a méltányos mobilitás javítása érdekében (2021/2620(RSP))	81
2022/C 224/08	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a WTO 12., genfi miniszteri konferenciáját (2021. november 30. – december 3.) előkészítő többoldalú tárgyalásokról (2021/2769(RSP))	89
2022/C 224/09	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a tehergépjármű-parkolók biztonságáról az EU-ban (2021/2918(RSP))	95
2022/C 224/10	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a szomáliai helyzetről (2021/2981(RSP))	99
2022/C 224/11	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása az emberi jogok katonai és biztonsági magánvállalatok általi megsértéséről, különös tekintettel a Wagner-csoportra (2021/2982(RSP))	104
2022/C 224/12	Az Európai Parlament 2021. november 25-i állásfoglalása a kameruni emberi jogi helyzetről (2021/2983(RSP))	111