—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 2. cikkére, 3. cikkére, 4. cikke (3) bekezdésére, valamint 5., 6., 7. és 19. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 70., 81., 82., 114. és 352. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta) és különösen annak 11., 12., 15., 20., 47., 48. és 54. cikkére,

—

tekintettel az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, 1. sz. jegyzőkönyvre, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, 2. sz. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Róma II.) (1),

—

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Brüsszel II.) (2),

—

tekintettel az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a Jogérvényesülés program létrehozásáról és az 1382/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/693 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel „A Bizottság 2021. évi munkaprogramja – Életerős Unió egy sérülékeny világban” című közleményre (COM(2020)0690),

—

tekintettel az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló bizottsági közleményre (COM(2020)0790),

—

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

—

tekintettel a Bizottság 2020. szeptember 30-i, „2020. évi jelentés a jogállamiságról: A jogállamiság helyzete az Európai Unióban” című közleményére (COM(2020)0580) és az azt kísérő 27, az egyes tagállamok jogállamisági helyzetéről szóló fejezetre (SWD(2020)0300–0326),

—

tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698),

—

tekintettel az újságírók és más médiaszakemberek védelmének, biztonságának és szerepvállalásának az Európai Unióban történő biztosításáról szóló bizottsági ajánlásra (C/2021/6650),

—

tekintettel az Európai Unióban a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására a Bizottság által adott válaszra,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Challenges facing civil society organisations working on human rights in the EU” (Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban) című, 2018. január 17-én közzétett jelentésére, a koronavírus-világjárvány EU-n belüli emberi jogi vonatkozásairól szóló, 2020-ban közzétett közleményekre és az ügynökség más jelentéseire, adataira és eszközeire, különösen az Európai Unió alapjogi információs rendszerére (EFRIS),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és annak 19. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmét szolgáló egyéb ENSZ-eszközökre, az ENSZ egyetemes időszakos helyzetértékelésének ajánlásaira és jelentéseire, valamint az ENSZ-egyezmények végrehajtását felügyelő testületek ítélkezési gyakorlatára és az Emberi Jogi Tanács különleges eljárásaira,

—

tekintettel az ENSZ emberijog-védőkről szóló, 1999. március 8-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekről, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jogról szóló jelentésére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre és az Európai Szociális Chartára, az Emberi Jogok Európai Bíróságának és a Szociális Jogok Európai Bizottságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának, Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának, megkülönböztetésmentességgel, sokféleséggel és befogadással foglalkozó irányító bizottságának, Velencei Bizottságának és más szerveinek egyezményeire, ajánlásaira, határozataira, véleményeire és jelentéseire,

—

tekintettel az Európa Tanács 2012. július 4-i nyilatkozatára arról, hogy a szólásszabadság biztosítása érdekében nemzetközi normákra lenne szükség a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának elkerülése érdekében a rágalmazásokkal és a rágalmazási turizmussal összefüggésben,

—

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló, 2016. április 13-i ajánlására (CM/Rec(2016)4[1]),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak az európai civil társadalmi tér védelmének és előmozdításának szükségességéről szóló, 2018. november 28-i ajánlására (CM/Rec(2018)11),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a tagállamokhoz intézett, a médiapluralizmusról és a médiatulajdon átláthatóságáról szóló, 2018. március 7-i ajánlására (CM/Rec(2018)1),

—

tekintettel az Európa Tanács miniszteri konferenciájának az újságírók biztonságáról szóló, 2021. június 11-i állásfoglalására,

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2020. október 27-én közzétett, „Emberi jogi észrevétel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel szembeni fellépés időszerűségéről” című cikkére,

—

tekintettel a partnerszervezetek által az Európa Tanács újságírók védelmének és biztonságának előmozdításával foglalkozó platformja számára készített 2021. évi éves jelentésre,

—

tekintettel a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, a médiaszabadsággal foglalkozó képviselő és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) más szerveinek ajánlásaira és jelentéseire,

—

tekintettel az EU-CITZEN Network 2020. május 29-i, „SLAPP in the EU context” (A közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek uniós kontextusban) című, tanulmányára (6),

—

tekintettel a nem kormányzati szervezetek koalíciójának a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel szembeni irányelvre irányuló felhívására (7),

—

tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya megbízásából készült, „A közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek alkalmazása újságírók, nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom elhallgattatása céljából” című, 2021. júniusi tanulmányra,

—

tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus uniós hozzáadott értékéről készített, 2020. április 23-i előzetes értékelésre,

—

tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel 2018. április 19-i állásfoglalására az Európai Értékek Eszköze létrehozásának szükségességéről az olyan civil társadalmi szervezetek támogatására, amelyek az Európai Unióban helyi és nemzeti szinten előmozdítják az alapvető értékeket (10),

—

tekintettel 2018. április 19-i állásfoglalására az oknyomozó újságírók védelméről Európában: Ján Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügyéről (11),

—

tekintettel az Európai Unióban a tömegtájékoztatás szabadságáról és sokszínűségéről szóló, 2018. május 3-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló átfogó uniós mechanizmus szükségességéről szóló, 2018. november 14-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel 2019. február 13-i állásfoglalására a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről (14),

—

tekintettel az Európai Unióban, különösen Máltán és Szlovákiában a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem helyzetéről szóló, 2019. március 28-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban napvilágot látott újabb információkat követően a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2019. december 18-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2018. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2020. október 7-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel a médiaszabadság megerősítéséről, az újságírók európai védelméről, a gyűlöletbeszédről, a dezinformációról és a platformok szerepéről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban – A 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó éves jelentés” című, 2020. november 26-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, az intézményközi megállapodásról, az Európai Uniós Helyreállítási Eszközről és a jogállamiságról szóló rendeletről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel az Uniónak az LMBTIQ-szabadság zónájává való nyilvánításáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel az (EU, Euratom) 2020/2092 rendeletről: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer alkalmazásáról szóló, 2021. március 25-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 58. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9-0292/2021),

A.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságához, a tájékoztatáshoz és a közéleti részvételhez fűződő jogok a demokrácia sarokkövei; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága elengedhetetlen az átláthatóság és az elszámoltathatóság elveinek megvalósításához; mivel a közérdekű üggyel foglalkozó természetes vagy jogi személyek nyilvános részvétele különböző formákat ölthet; mivel a közéleti részvétel – a politikai kérdések nyílt megvitatásához fűződő szélesebb körű érdekekkel összefüggésben – magában foglalhatja a nyilvánosság általi online vagy offline ellenőrzést és a nyilvánosság tájékoztatását például újságírói közlemények, kiadványok vagy művek formájában, beleértve a politikai, tudományos, egyetemi, művészeti jellegű, kommentár- vagy szatirikus jellegű szerkesztői tartalmat, közleményeket, kiadványokat vagy műveket, olyan esetekben is, amikor az érintettek többek között a nyilvánosság által ellenőrzött személyek; mivel a közérdekű vagy általános érdekű ügyekről folyó vitákhoz hozzájáruló kiadványok magasabb szintű védelmet élveznek; mivel a közéleti személyiségek, különösen a politikusok, valamint az állami tisztviselők esetében az elfogadható kritika határai tágabbak;

B.

mivel a független, pártatlan, professzionális és felelős újságírás, valamint a plurális tájékoztatáshoz való hozzáférés a demokrácia kulcsfontosságú pillérei; mivel a civil társadalom által nyújtott információk, jelentések, vélemények, állítások, érvek és egyéb megnyilvánulások létfontosságúak a demokrácia virágzásához; mivel egyes országokban a civil társadalom mozgásterének szűkülése egyre aggasztóbb kérdéssé vált, és negatív hatással lehet a demokráciákra; mivel a független és magas színvonalú újságírás és a civil társadalmi szervezetek a demokrácia és a jogállamiság őreként kulcsfontosságú szerepet játszanak a hatalom elszámoltatásával, továbbá azzal, hogy fellépnek a dezinformáció és a félretájékoztatás, valamint a külföldi politikai beavatkozás és manipuláció ellen;

C.

mivel az elmúlt években Európában és külföldön egyre gyakrabban fenyegetik, támadják és gyilkolják meg az újságírókat és a médiaszereplőket a munkájuk miatt, különösen, ha az a hatalommal való visszaélésre, a korrupcióra, az alapvető jogok megsértésére és bűncselekményekre összpontosít; hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának hatékony gyakorlásához az újságírók védelme érdekében számos pozitív intézkedésre van szükség, ideértve az életük védelmét, a gyilkosságok kivizsgálását, valamint a forrásaik védelmét; megjegyzi, hogy nem csupán erőszakos jellegű fenyegetésekre kerül sor, az újságírók megfélemlítése pedig jogi, politikai, társadalmi-kulturális és gazdasági nyomásból is ered;

D.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jog olyan alapvető jog, amelyet kötelességtudattal és felelősséggel kell gyakorolni, tekintettel az emberek azon alapvető jogára, hogy pártatlan tájékoztatáshoz jussanak, valamint a hírnév és a magánélet védelméhez való alapvető jog (26) tiszteletben tartására; mivel az e jogok közötti ellentmondás esetén a felek mindegyike számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy bírósághoz forduljon, ha a helyzet békés rendezése nem volt lehetséges;

E.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek (SLAPP) különféle polgári jogi és büntetőjogi jogalapra hivatkozva, magánszemélyek, szervezetek, valamint tisztviselők, állami szervek vagy állami ellenőrzés alatt álló szervezetek által egy vagy több személy vagy csoport ellen indított perek vagy egyéb jogi eljárások (pl. ideiglenes intézkedések, vagyonbefagyasztás), valamint az ilyen cselekményekkel való fenyegetések, amelyek célja, hogy megakadályozzák az uniós és nemzeti jog megsértésére, korrupcióra vagy más csalárd gyakorlatokra vonatkozó vizsgálatokat és bejelentéseket, illetve megakadályozzák vagy egyéb módon aláássák a nyilvánosság részvételét; mivel ez közvetlen és hátrányos hatást gyakorol a demokratikus részvételre, a társadalom ellenálló képességére és a társadalmi párbeszédre, és sérti az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket;

F.

mivel a közéleti részvétel magában foglalja többek között a közérdekű ügyek, köztük az alapvető jogokat és szabadságokat, a demokráciát, a jogállamiságot vagy a jó kormányzást veszélyeztető gyakorlatokkal kapcsolatos ügyek kivizsgálását, az azokról való beszédet, azok bejelentését vagy más módon történő leleplezését, valamint a polgári szabadságjogok – például az egyesülési szabadság, a békés gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és a tájékozódási szabadság – gyakorlása révén történő érdekérvényesítés;

G.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozatait leggyakrabban azért perelik be, mert online vagy offline úton kritikus véleményt fogalmaztak meg magánszemélyek, szervezetek, tisztviselők, állami szervek vagy állami ellenőrzés alatt álló szervezetek magatartásával kapcsolatban, vagy elítélték azok visszaéléseit, vagy valamely kampányban, bírósági keresetben, eljárásban vagy tiltakozásban való részvételük megtorlásaként; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekre jellemző, hogy olyan követeléseket fogalmaznak meg, amelyek jogilag nem megalapozottak és nyilvánvalóan alaptalanok, az erőviszonyok egyenlőtlenek, a felperes visszaél a jogaival vagy eljárással, és túlzott követelésekkel lép fel olyan ügyekben, amelyekben az alperes jogszabályban biztosított jogot gyakorol, ennélfogva a bírósági eljárást valamely jog tényleges gyakorlásától eltérő célokra használják;

H.

mivel a kérdéskörrel foglalkozó civil társadalmi szervezetek, tudományos szakemberek, gyakorló jogászok és az áldozatok szerint a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek egyre fondorlatosabbak és eredményesebbek, és egyik technikájuk, hogy ugyanazon személy ellen azonos tárgyban több eljárás is indul, amelyekben az alperesnek egyidejűleg kell védekeznie, ami aránytalanul megnöveli a költségeket; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai per gyakran rágalmazás vagy becsületsértés vádján alapul, amely a legtöbb tagállamban még mindig bűncselekménynek minősül, így a stratégiai perek áldozatai büntetőjogi vádakkal szembesülnek, miközben ugyanazon állítólagos cselekményeik alapján polgári jogi felelősségre vonásra irányuló pert is indítanak ellenük; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek gyakran sértik az áldozatoknak a védelemhez való, Charta által elismert jogát, ami hatással lehet a tisztességes eljáráshoz és az ártatlanság vélelméhez való jogukra is;

I.

mivel az Unión belüli következetes és átfogó jogi és igazságügyi megközelítés hiánya nem teszi lehetővé a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek gyors felismerését és hatékony kezelését; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel szembeni védelem szintje továbbra is igen eltérő a tagállamokban, ami meghiúsítja a jogbiztonságot és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozatainak hatékony jogorvoslathoz való jogát; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek elleni jogszabályok megszövegezésének egyik legnagyobb kihívása abban rejlik, hogy miként küszöbölhetők ki a visszaélésszerű követelések anélkül, hogy sérülnének a felpereseknek a tagállamok alkotmányaiból, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye szerinti kötelezettségeiből eredő jogai;

J.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek bizonyítottan egyre elterjedtebb gyakorlattá váltak, amint azt Unió-szerte számos eset is mutatja, mint például Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolásának brutális esete, aki állítólag 47 polgári és büntetőjogi rágalmazási perrel (és vagyonának befagyasztásával) nézett szembe több joghatóságban az ellene 2017. október 16-án elkövetett, határozottan elítélt gyilkosság napján, és ezek a bírósági tárgyalások az örököseivel szemben is folytatódnak; mivel a független újságírókat és médiaorgánumokat érintő egyéb példák és riasztó ügyek közé tartozik a Realtid Media esete, amelyet több alkalommal is a szóban forgó riport helyszínétől eltérő joghatóságban indítandó perrel fenyegettek meg, valamint a Gazeta Wyborcza esete is, amely ellen továbbra is több állami szerv és tisztviselő rendszeresen indít pereket;

K.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pert gyakran használják a hatóságok vagy azok képviselői, például az állami finanszírozású médiaorgánumok, az állami finanszírozású nem kormányzati szervezetek vagy az állami tulajdonú vállalatok;

L.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai per eszközként szolgálhat a médiapluralizmus rendszerszintű csökkentéséhez azáltal, hogy elrettentő hatást gyakorol a független médiára; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket szándékosan azzal a szándékkal indítják, hogy az eljárást költségesé, hosszadalmassá és bonyolulttá tegyék az alperesek számára, ami a célpontjaik megfélemlítésével, valamint pénzügyi és pszichológiai erőforrásaik kimerítésével jár; mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek nemcsak az áldozatokra, hanem azok családjára és a szélesebb értelemben a nyilvánosság részvételére is káros hatással vannak;

M.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozataira és célpontjaira való hivatkozás újságírókra, kiadókra és médiaszervezetekre, tudósokra, nem kormányzati szervezetekre, a civil társadalomra és a nyilvánosság egyéb szereplőire, például az emberi jogi és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó szereplőkre vonatkozik;

N.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek az Unión belül gyakran határokon átnyúló jellegűek, ami számos esetben a gyakran az emberi jogokhoz, a környezetvédelemhez, pénzügyi csaláshoz és/vagy korrupcióhoz kapcsolódó bejelentések késedelméhez vagy hiányos információkhoz vezet, tehát egyértelműen az információk közzétételének késleltetésére irányuló kísérletet jelentenek az egyes újságírók és kiadók munkájának leállítása vagy hiteltelenné tétele révén, megfosztva ezáltal a polgárokat a tájékoztatáshoz való joguktól, ami egyúttal árt a média pluralizmusának, szabadságának és sokszínűségének is; mivel az Unióban ellenőrző tevékenységet végző szereplők ellen harmadik országbeli szereplők, harmadik országbeli bíróságok előtt is indíthatnak közéleti részvételt akadályozó stratégiai pert, illetve ezzel fenyegethetik őket;

O.

mivel a tagállamokban egyre gyakrabban folyamodnak hazai, közéleti részvételt akadályozó stratégiai perhez a szólásszabadság és a tájékoztatáshoz való jog korlátozása céljából a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozataival szembeni elrettentő hatás kiváltására annak érdekében, hogy a pszichológiai és pénzügyi erőforrásait kimerítve arra kényszerítsék őket, hogy hagyjanak fel a közérdekű ügyek feltárásával;

P.

mivel az, hogy egyetlen tagállamban sincs a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek kérdésével közvetlenül foglalkozó jogszabály, a rágalmazással kapcsolatos nemzeti rendelkezések pedig gyakran homályosak és általánosak, valamint a szigorú, többek között büntetőjogi szankciók jelentősen hozzájárulnak az ilyen visszaélésszerű perek terjedéséhez és célpontjaik megfélemlítéséhez;

Q.

mivel az újságíróknak a munkájuk miatti kriminalizálása különösen súlyos kérdés; mivel a rágalmazás bűncselekményének jogintézménye 23 tagállamban jelenleg is létezik annak ellenére, hogy az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ, valamint meghatározó nem kormányzati szervezetek, köztük az Index on Censorship, a Nemzetközi Sajtóintézet és az Újságírókat Védő Bizottság, valamint más szervezetek ismételten felszólítottak az eltörlésére;

R.

mivel a puha jogi intézkedések üdvözlendő kiegészítő intézkedések, amelyek egy jogalkotási javaslatot és a jelenleg hatályban lévő egyes nemzetközi magánjogi előírások felülvizsgálatát kísérik, azonban önmagukban nem nyújtanak teljes körű jogi védelmet;

S.

mivel a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel kapcsolatos tudatosság növelése alapvető szerepet játszik abban, hogy felhívja mind a nyilvánosság, mind a jogi szakemberek, különösen a bírák és az ügyvédek figyelmét e kérdésre;

T.

mivel amennyiben a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket tisztviselők, állami szervek vagy államilag ellenőrzött szervezetek, például állami tulajdonban lévő vállalatok indítják, ezek politikai hatalomgyakorlási eszközzé válnak, és a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek áldozatainak okozott károk még nagyobbak lehetnek;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésére és a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére,

—

tekintettel a szociális jogok európai pillérének első alapelvére,

—

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és különösen a 4. fenntartható fejlődési céljára,

—

tekintettel az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0625),

—

tekintettel a Bizottság „Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027: Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően” című, 2020. szeptember 30-i közleményére (COM(2020)0624),

—

tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274),

—

tekintettel a Bizottság „Az ifjúság-, az oktatás- és a kultúrpolitika szerepe egy erősebb Európa építésében” című, 2018. május 22-i közleményére (COM(2018)0268),

—

tekintettel „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című, 2017. november 14-i bizottsági közleményre (COM(2017)0673),

—

tekintettel az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) szóló, 2021. február 26-i tanácsi állásfoglalásra (1),

—

tekintettel az oktatás és képzés területén a mindenki számára elérhető oktatási siker előmozdítását célzó méltányosságról és befogadásról szóló (2), valamint „Az »Európai Egyetemek« kezdeményezésről – A felsőoktatás, a kutatás, az innováció és a társadalom összekapcsolása: új dimenziókat nyitunk az európai felsőoktatásban” (3) című, 2021. május 17-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (4),

—

tekintettel a közös értékek, az inkluzív oktatás és az oktatás európai dimenziójának előmozdításáról szóló (5), és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló (6), 2019. május 22-i, a felsőfokú és a felső középfokú képesítések, valamint a külföldi tanulmányi időszakok eredményei automatikus kölcsönös elismerésének ösztönzéséről szóló, 2018. november 26-i (7), a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről (8), valamint a nyelvtanítás és a nyelvtanulás átfogó megközelítéséről szóló (9), 2018. május 22-i, továbbá a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló (10), 2012. december 20-i tanácsi ajánlásokra,

—

tekintettel a polgári szerepvállalásnak, valamint a szabadság, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség jelentette közös értékeknek az előmozdításában az oktatás által játszott szerepről szóló, 2015. március 17-i párizsi nyilatkozatra,

—

tekintettel az Eurydice „Tanárok Európában: pályafutás, fejlődés és jóllét” című, 2021. március 24-i jelentésére, valamint az EP Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Strukturális és Kohéziós Politikák Tematikus Főosztálya által közzétett, „Európai oktatás felé: az előttünk álló kihívásokra vonatkozó kritikus perspektívák” című, 2020. októberi és „Oktatás és ifjúság a Covid19 utáni Európában – Válsághatások és szakpolitikai ajánlások” című 2021. májusi tanulmányokra,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztálya által 2021 februárjában közzétett, „Az európai oktatási térség létrehozása: jelenlegi helyzet, kihívások és kilátások” című tanulmányra,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztálya által 2018 májusában közzétett, „Európai identitás” című tanulmányra,

—

tekintettel a digitális oktatási politika kialakításáról szóló, 2021. március 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az „Oktatás a digitális korszakban: kihívások, lehetőségek és tanulságok az uniós politika kidolgozásához” című, 2018. december 11-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az oktatás unióbeli korszerűsítéséről szóló, 2018. június 12-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a Régiók Európai Bizottságának 2021. március 19-i, az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló véleményére (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 57. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0291/2021),

A.

mivel mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez;

B.

mivel az európai integrációs folyamat, az EU egységes piaca és más uniós politikák hozzájárultak – noha töredékesen – az európai oktatási térség természetes fejlődéséhez, amelyet történelmileg az európai humanizmus hagyományai és az alapvető jogok és értékek támasztanak alá;

C.

mivel a végső cél egy alulról felfelé építkező európai oktatási térség (EEA) létrehozása, amely olyan közös európai szakpolitikai célkitűzésekkel rendelkezik, amelyek garantálják a minőségi, inkluzív és hozzáférhető oktatást, megerősítik a bevált gyakorlatok cseréjét, és hatékony keretet biztosítanak az európai mobilitás számára, megkövetelve a meglévő akadályok megszüntetését, az európai eszközök használatát, valamint a nemzeti és európai szintű szakpolitikai fejlemények támogatását annak érdekében, hogy az oktatási rendszerek alkalmassá váljanak az éghajlati válság kezelésére, valamint a sikeres zöld és digitális átalakulás lehetővé tételére;

D.

mivel az oktatást általánosságban „egész életen át tartó tanulásként” kell értelmezni, az iskola előtti neveléstől a felsőoktatásig, beleértve a szakoktatást és szakképzést, valamint a nem formális és informális oktatást is, és céljául kell kitűzni a transzverzális készségek elsajátítását annak érdekében, hogy mindenki képes legyen képességei személyes és szakmai kibontakoztatására, a társadalomban való teljes körű részvételre és a munkaerőpiacra való sikeres belépésre;

E.

mivel az EU és tagállamai előtt álló jelenlegi kihívások – többek között a versenyképesség hiánya, az éghajlatváltozás, a társadalom digitális átalakulása, a szélsőségesség és a populizmus különböző formái, a dezinformáció, a tényeken alapuló oktatás aláásása és a meglévő egyenlőtlenségek Covid19-világjárvány miatti súlyosbodása – megfelelő és összehangolt európai fellépést tehetnek szükségessé;

F.

mivel a világjárvány negatívan érintette az egész oktatási ágazatot, hiszen a Covid19-világjárvány során még hangsúlyosabbá váltak az oktatási infrastruktúra, a szakértelem és az erőforrásokhoz való hozzáférés terén a tagállamokon belül és azok között, valamint az oktatás különböző szintjei és típusai között meglévő különbségek, elsősorban a megnövekedett egyenlőtlenség miatt, ideértve a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű emberek informatikai infrastruktúrához való hozzáférésének hiányát, ami negatív következményekkel járt az oktatáshoz való hozzáférésre nézve;

G.

mivel a személyes oktatás továbbra is alapvető fontosságú a diákok szellemi és személyes fejlődése szempontjából egyaránt;

H.

mivel a Parlament felszólította a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az oktatásba és képzésbe történő beruházásokat, például azáltal, hogy nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési költségvetésük legalább 10 %-át a megfelelő szakpolitikákra fordítják, és a fenntarthatóbb, digitálisabb és társadalmilag összetartóbb társadalom megteremtése érdekében az Erasmus+ programra jóval nagyobb költségvetést kért, az oktatást nem költségként, hanem a jövőbe való beruházásnak (15) tekintve; mivel a Parlament felhívott arra, hogy az oktatásba és képzésbe való beruházás a Bizottság Next Generation EU eszközének jelentős részét képezze;

I.

mivel az oktatásba történő minőségi beruházások megtérülése magas, bár a kiadások növelése önmagában nem feltétlenül hozza meg a kívánt eredményeket; mivel az oktatás átlagos egyéni globális megtérülési rátája az évtizedek során továbbra is magas és stabil marad (16);

J.

mivel szükség van a válságban lévő tanári szakma jobb elismerésére, motivált és hozzáértő tanárokra és oktatókra, valamint a folyamatosabb képzésre; mivel jelentős eltérések vannak a tagállamok között a tanárok alapképzése és oktatása, a munkafeltételek, a díjazás, az értékelés, a szakmai előmenetel és a folyamatos szakmai fejlődés terén; mivel 2018-ban az EU-ban dolgozó tanároknak csupán 40,9 %-a utazott legalább egyszer külföldre szakmai célból diákként, tanárként vagy mindkettőként (17);

K.

mivel a bolognai folyamat hosszú távú erőfeszítéseinek és a végrehajtása során szerzett tapasztalatok referenciaként való felhasználásának eredményeképpen előrelépés történt az európai felsőoktatási térség megvalósítása terén; mivel népszerűsíteni kell az európai egyetemeket, mivel azok hozzájárulnak az európai kiválósághoz és az EU geopolitikai szerepéhez;

L.

mivel a szakoktatást és szakképzést nem ismerik el a többi oktatási pályával egyenrangú választási lehetőségként és kiválóságként; mivel a koppenhágai folyamat során elért eredmények ellenére továbbra is számos akadály áll a tanulók mobilitása előtt, beleértve a tanulószerződéses tanulók hosszú távú mobilitását is;

M.

mivel a tagállamok nem érték el teljes mértékben az „Oktatás és képzés 2020” keretrendszer célkitűzéseit és referenciaértékeit, különösen a méltányos és minőségi oktatás javítására, a korai iskolaelhagyók arányának csökkentésére, valamint az olvasás, a matematika és a természettudományok terén alulképzett 15 évesek arányának 15 % alá történő csökkentésére irányuló célokat;

N.

mivel az oktatással és képzéssel kapcsolatos magas színvonalú adatgyűjtés és statisztikák az EU-n belüli releváns kihívások és különbségek jobb megértésének és e különbségek kezelésének előfeltételei közé tartoznak;

O.

mivel a digitális oktatást és a megfelelő digitális készségeket a jövőorientált oktatás részének kell tekinteni, nem pedig a meglévő tanulási és tanítási módszerek egy részhalmazának vagy alternatívájának, hangsúlyozva ugyanakkor a személyes tanulás fontosságát; mivel az európaiak jóval több mint egyharmada (42 %-a) még alapvető digitális készségekkel sem rendelkezik, és jelentős különbségek vannak a tagállamokon belül és azok között; mivel a készségfejlesztési program célja annak biztosítása, hogy 2025-ig a 16–74 évesek 70 %-a rendelkezzen alapvető digitális készségekkel, ami évente átlagosan 2 százalékpontos növekedést jelentene, szemben a 2015 és 2019 közötti 0,75 százalékpontos évenkénti növekedéssel;

P.

mivel az európai oktatási térség fontos lehetőséget kínál a nemzetközi együttműködés erősítésére;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

—

tekintettel a Bizottság európai gyógyszerstratégiáról szóló, 2020. november 25-i közleményére (COM(2020)0761),

—

tekintettel a Bizottság európai adatstratégiáról szóló, 2020. február 19-i közleményére (COM(2020)0066),

—

tekintettel a Bizottság „Az EU innovációs lehetőségeinek maximális kiaknázása – A szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv az EU helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében” című, 2020. november 25-i közleményére (COM(2020)0760),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta) és különösen 17. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (1),

—

tekintettel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1995. évi WTO-megállapodásra (TRIPS-megállapodás),

—

tekintettel a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről szóló genfi szövegére (2), amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) elfogadott, és amely 2020. február 26-án hatályba lépett,

—

tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló 469/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/933 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. március 31-i 2004/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13-i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel a közösségi formatervezési mintákról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendeletre (9),

—

tekintettel a Bizottságnak a gyógyszeripari ágazatra vonatkozó 2009. évi vizsgálati jelentésére,

—

tekintettel az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) közös, az európai unióbeli szellemitulajdon-jogokról és vállalati teljesítményről szóló, 2021. februári, vállalati szintű elemző jelentésére,

—

tekintettel a formatervezési minták oltalmáról szóló uniós jogszabályok Bizottság általi értékelésére,

—

tekintettel a Tanácsnak a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, az EMPACT 2022 és 2025 közötti ciklusára szóló uniós prioritások meghatározásáról szóló következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Parlament megbízásából készült, „A szabványhoz nélkülözhetetlen szabadalmak és a dolgok internete” című, 2019. januári részletes elemzésre,

—

tekintettel „A szellemitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozó megújított konszenzus felé” című uniós cselekvési tervről szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák fejlesztéséhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogokról szóló, 2020. október 20-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a digitális környezetben a sportesemények szervezői előtt álló kihívásokról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2021. május 19-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztéséről szóló, 2015. október 6-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a Covid19-járvány utáni uniós népegészségügyi stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0284/2021),

A.

mivel a szellemitulajdon-jogok kiegyensúlyozott védelme és érvényesítése rendkívül fontos az európai gazdaság, valamint az EU helyreállítása és rezilienciája szempontjából, különösen a Covid19-világjárvány miatt;

B.

mivel a Covid19-világjárvány nyilvánvalóvá tette a szellemi tulajdon védelmére irányuló politikák fontosságát, mivel rámutatott arra, hogy hatékony intézkedésekre van szükség a Covid19 elleni oltóanyagok hiányának kezelésére, veszélyeztette a megélhetést, és az egzisztenciát fenyegető bevételkiesést okozott a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozó munkavállalók körében;

C.

mivel a 2008-as gazdasági válság jelentősen kisebb mértékben érintette az immateriális javakban lévő befektetéseket, ami azt mutatja, hogy a szellemitulajdon-eszközök lehetőséget nyújtanak a gazdasági stabilitás és növekedés megteremtésére, valamint azt, hogy a szellemitulajdon-jogok birtoklása és a foglalkoztatás minősége és stabilitása között pozitív korreláció van; mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy a szellemitulajdon-jogokat használó vállalkozások gyorsabban növekednek, ellenállóbbak a gazdasági visszaesésekkel szemben, növelik a vállalatok értékét, és erősítik pozíciójukat az egységes piacon; mivel ezek a tények arra is rámutatnak, hogy fontos ösztönözni és segíteni a kkv-kat abban, hogy védjék és megtartsák saját szellemitulajdon-jogaikat;

D.

mivel a szellemitulajdon-bejegyzések száma 2021 első hónapjaiban kismértékben nőtt 2020 azonos időszakához képest; mivel a Covid19-válságot követő fenntartható és digitális gazdasági helyreállítás alapulhatna a szellemitulajdon-jogokon; mivel a jelenlegi Covid19-világjárvány idején a gyors tájékoztatási rendszer (RAPEX) riasztóan sok – rekordszintet elérő – értesítést adott ki;

E.

mivel a szellemitulajdon-bejegyzések száma folyamatosan nő, és az egységes piac a tagállami jogszabályok eltérései miatt továbbra is széttagolt; mivel folyamatos igény mutatkozik a párhuzamos nemzeti jóváhagyási eljárások és az európai szabadalmakkal kapcsolatos vitarendezés iránt; mivel továbbra is vannak hiányosságok, különösen a végrehajtás terén, amelyek akadályozhatják a vállalatok – különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) – fejlődését, korlátozhatják a fogyasztók innovatív és biztonságos termékekhez való hozzáférését, és megakadályozhatják a társadalmi kihívások innovációval történő kezelését;

F.

mivel a tudásintenzív iparágak a növekedés és a jólét forrásai; mivel az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) 2019. évi iparági szintű elemző jelentése (15) szerint az EU-ban 2012 és 2016 között ezek az iparágak adták az összes munkahely mintegy 30 %-át és a teljes gazdasági tevékenység (GDP) közel 45 %-át; mivel a fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak a világ többi részébe irányuló teljes uniós áruexport 93 %-át teszik ki;

G.

mivel a szellemi tulajdon a Charta 17. cikkének megfelelően alapvető jog;

H.

mivel a tudásalapú iparágak fejlesztése és fejlődése nagymértékben függ a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó szabályoktól, és különösen a hatékony védelem biztosításától, amely a szabadalmakra, védjegyekre, formatervezési mintákra, szerzői és szomszédos jogokra, földrajzi jelzésekre és növényfajta-oltalomra vonatkozó hatékony jogszabályok, valamint az üzleti titok védelmére vonatkozó szabályok megfelelő és összehangolt alkalmazása révén valósul meg,

I.

mivel a szellemi tulajdonnal kapcsolatos rendszerek hozzájárulnak az új gyógyszerek kifejlesztéséhez, és a szellemi tulajdonnal kapcsolatos ösztönzők fontosak a megfizethető gyógyszerekhez való tényleges hozzáférés biztosítása szempontjából; mivel az új gyógyszereknek meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak, a nemzetközi közjognak és a népegészségügyi követelményeknek;

J.

mivel az európai innovátorok élen járnak a zöld technológiák terén, a zöld szabadalmak jelentős része az ő kezükben van, és gazdag szellemitulajdon-portfóliókkal rendelkeznek olyan technológiák terén, mint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a víz- és hulladékkezelés;

K.

mivel Európában elő kell mozdítani a kutatás és fejlesztés hasznosítását és alkalmazását, amit az a példa is mutat, hogy a mesterséges intelligencia területén a szabadalmi bejelentéseknek világszerte csak kis hányada európai, noha a mesterséges intelligenciával kapcsolatos nagy értékű kiadványok jelentős százaléka Európából származik;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 10. cikkének (4) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 224. és 325. cikkére,

—

tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, a 2018. május 3-i (EU, Euratom) 2018/673 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) és a 2019. március 25-i (EU, Euratom) 2019/493 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) módosított, 2014. október 22-i 1141/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) (a továbbiakban: a rendelet), és különösen annak 38. cikke (1) bekezdésére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4) (a költségvetési rendelet),

—

az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságával (a továbbiakban: a Hatóság) folytatott konzultációt és a Hatóság éves tevékenységi jelentéseinek megtekintését követően,

—

tekintettel az Európai Parlament főtitkárának az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok európai szintű finanszírozásáról szóló, 2021. április 19-i jelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére,

—

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0294/2021),

A.

mivel az erős uniós szintű politikai pártok és alapítványok elengedhetetlenek a valódi uniós közszféra kialakításához;

B.

mivel az európai politikai pártoknak központibb szerepet kell játszaniuk az európai választások folyamatában, és hozzá kell járulniuk az uniós politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához; mivel a politikai sokszínűség elengedhetetlen a nyilvános vitához és a polgárok döntéseinek kifejezéséhez;

C.

mivel a politikai verseny során a pártok nem tekinthetők pártatlan szervezeteknek, és mivel finanszírozásuk nem korlátozható politikamentes kiadásokra;

D.

mivel az európai politikai alapítványok megbízatása magában foglalja az európai uniós politikai kérdésekkel és az európai integrációs folyamattal kapcsolatos politikai ismeretek növelését és az ezekről szóló vitához való hozzájárulást, és ennek keretében olyan ajánlatokat is kidolgoznak, amelyek nem kizárólag egy adott párt tagjainak vagy szavazóinak szólnak, hanem azonos feltételek mellett mindenki számára nyitottak;

E.

mivel az európai politikai pártoknak és alapítványoknak együtt kell működniük nemzeti tagpártjaikkal és partnereikkel annak érdekében, hogy támogassák őket abban, hogy az Uniót és annak politikáit közelebb hozzák a polgárokhoz, és erősítsék a demokratikus legitimitást;

F.

mivel az uniós kérdésekben való interaktív részvétel megkönnyítése érdekében az európai politikai pártoknak együtt kell működniük megfelelő nemzeti partnereikkel;

G.

mivel annak érdekében, hogy továbbra is tisztában legyenek az uniós polgárok akaratával és ki tudják fejezni azt, lényeges, hogy az európai politikai pártok és alapítványok szerepe és működése ne legyen az uniós szintű, kizárólag európai jelentőségű kérdésekre korlátozva; mivel ezen európai politikai pártok és alapítványok számára lehetővé kell tenni, hogy pénzeszközeiket olyan tevékenységek finanszírozására használják fel, amelyek hozzájárulnak az uniós polgárok tájékoztatásához és az uniós politikákkal kapcsolatos kérdések tudatosításához;

H.

mivel az elegendő pénzügyi eszközök előfeltételét jelentik annak, hogy az európai politikai pártok és alapítványok el tudják látni feladataikat, miközben a teljes átláthatóságot és az elszámoltathatóságot az uniós költségvetésből származó közpénzekből való részesedés feltételéül kell szabni;

I.

mivel az európai politikai pártok és alapítványok szerepet játszhatnak a szomszédos országokra vonatkozó uniós politikák előmozdításában a közös kül- és biztonságpolitika keretében és az Unió külkapcsolatainak részeként; mivel ezért nyitottnak kell lenniük arra, hogy az ezen országokból származó pártok vagy magánszemélyek tagjaik lehessenek, és lehetővé kell tenni számukra, hogy hozzájárulásokat kapjanak tőlük, feltéve, hogy biztosítva van a teljes átláthatóság, valamint az EUMSZ 325. cikkének és a csalás és korrupció elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályoknak való megfelelés;

J.

mivel lehetővé kell tenni, hogy az európai politikai pártok és alapítványok a hozzájárulásokon és adományokon kívül további bevételi kategóriákkal is rendelkezzenek;

K.

mivel az európai politikai pártok társfinanszírozási arányának a politikai alapítványokra vonatkozó szinttel való összehangolása megakadályozná adósság felhalmozódását;

L.

mivel egyszerűsíteni kell a kiadások igazgatási ellenőrzési rendszerét, kellően tiszteletben tartva az átláthatóságot és a közforrások megfelelő felhasználását, és el kell törölni a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerinti elszámolások benyújtásának követelményét, mivel az nem felel meg az európai politikai pártok és alapítványok természetének, és szükségtelen időigényes és költséges terhet jelent;

M.

mivel az előirányzatok lehetséges átvitele tekintetében az európai politikai alapítványokra vonatkozó időszaknak a politikai pártokra vonatkozó követelményekkel való összehangolása révén elkerülhető lenne a második szintű ellenőrzés, és ezáltal jelentősen csökkennének az alapítványok adminisztratív terhei;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 2. cikkére, valamint 7. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 18. és 19. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (továbbiakban: a Charta) és különösen annak 1., 2., 3., 6., 7., 10., 11., 21., 23., 35. és 45. cikkére,

—

tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányára,

—

tekintettel az ENSZ 1966. december 16-i Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az ENSZ 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre, valamint annak a 21 (1994), 24 (1999), 28 (2010), 33 (2015) és 35 (2017) számú általános ajánlására,

—

tekintettel a Pekingi Cselekvési Platformra és felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

—

tekintettel az 1994-es kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciára (ICPD), annak cselekvési programjára és felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire, különösen az ICPD+ 25-ről Nairobiban tartott csúcstalálkozóra, valamint a „három zéró” célkitűzésre: a családtervezési információk és szolgáltatások iránti kielégítetlen igények számának nullára csökkentése, a megelőzhető gyermekágyi halálozások nullára csökkentése, a nők és a lányok elleni szexuális és nemi alapú erőszak, valamint más, ellenük elkövetett káros gyakorlatok nullára csökkentése,

—

tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira és különösen az 3. és 5. számú célra,

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodájának „A szexuális és reprodukciós egészségért: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend megvalósítása Európában – senki ne maradjon ki” című cselekvési tervre,

—

tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény), amely 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

—

tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által „A nők szexuális és reprodukciós egészsége és jogai Európában” címmel 2017. december 4-én kiadott vitaindító dokumentumra,

—

tekintettel az UNESCO 2018. évi, a szexuális nevelésről szóló nemzetközi technikai iránymutatására,

—

tekintettel a Lengyelországról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a jogállamiság és a demokrácia lengyelországi helyzetéről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására (2), valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Bizottság által Lengyelországgal szemben a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatban indított négy kötelezettségszegési eljárásra, valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló, 2017. december 20-i tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2017)0835),

—

tekintettel a lengyelországi helyzetre vonatkozóan az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági határozatról szóló, 2018. március 1-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A szexuális nevelés bűncselekménnyé nyilvánításáról Lengyelországban” című, 2019. november 14-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel 2019. február 13-i állásfoglalására a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről (6),

—

tekintettel az abortuszhoz való jog lengyelországi de facto betiltásáról szóló, 2020. november 26-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a nők egészségével összefüggésben a szexuális és reprodukciós egészség és jogok EU-ban fennálló helyzetéről szóló, 2021. június 24-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a 2021-es európai abortuszpolitikai atlaszra, amely 52 európai országot és területet rangsorol a biztonságos abortuszellátáshoz való hozzáférés jogi keretei alapján,

—

tekintettel különösen a Lengyelországban a tömegtájékoztatás szabadságáról és a jogállamiság helyzetének további romlásáról szóló 2021. szeptember 16-i (9), valamint a lengyelországi jogállamisági válságról és az uniós jog elsőbbségéről szóló 2021. október 21-i (10) állásfoglalásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a megkülönböztetésmentesség értékein alapul; mivel a nemzetközi jog és az uniós Szerződések keretein belül minden tagállam kötelezettséget és felelősséget vállalt a tekintetben, hogy tiszteletben tartja, szavatolja és érvényre juttatja az alapvető jogokat;

B.

mivel a Charta, az EJEE és az EJEB ítélkezési gyakorlata, valamint az ENSZ-egyezmények végrehajtását felügyelő testületek joggyakorlata szerint a szexuális és reprodukciós egészség és jogok több emberi joghoz kapcsolódnak, mint például az élethez való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentesség, valamint a testi épség, a magánélet és a személyes autonómia tiszteletben tartása; mivel ezeket az emberi jogokat a lengyel alkotmány is rögzíti; mivel a tagállamok alkotmányukkal, az uniós szerződésekkel és a Chartával, valamint a nemzetközi joggal összhangban jogilag kötelesek támogatni és megvédeni az emberi jogokat;

C.

mivel az abortuszhoz való hozzáférés késleltetése és megtagadása a nemi alapú erőszak formájának minősül; mivel az abortuszhoz való hozzáférés alapvető fontosságú a társadalmi és gazdasági egyenlőség szempontjából; mivel több emberi jogi testület (11) is megállapította, hogy a biztonságos abortusz megtagadása kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak minősülhet, és az abortusztilalmakkal összefüggésben halálhoz vezető nem biztonságos abortuszokat olyan „nemen alapuló, önkényes gyilkosságoknak kell tekinteni, amelyeket a törvényben rögzített megkülönböztetés miatt csak nők szenvednek el”;

D.

mivel a lengyel alkotmánybíróság egy évvel ezelőtt, 2020. október 22-én törvénytelennek ítélte a családtervezésről, az emberi magzat védelméről és a terhességmegszakítás feltételeiről szóló 1993. évi törvény azon rendelkezését, amely lehetővé tette a terhességmegszakítást azokban az esetekben, amikor a születés előtti vizsgálat vagy más orvosi megfontolások súlyos és visszafordíthatatlan magzati károsodás vagy a magzat életét fenyegető gyógyíthatatlan betegség nagy valószínűségére utaltak; mivel ez a tényleges abortusztilalmat vonta maga után, mivel a Lengyelországban végzett legális abortuszok túlnyomó többsége a fent említett okból történt;

E.

mivel a jogállamiság gyengülése Lengyelországban az emberi jogok, többek között a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértéséhez vezetett; mivel a Lengyelországban bevezetett tényleges abortusztilalom egyértelmű támadást jelent a jogállamiság és az alapvető jogok ellen, és az elmúlt években a jogállamiságot ért számos támadást követően korlátozza a szexuális és reproduktív jogok megvalósulását Lengyelországban;

F.

mivel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ismételten aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Lengyelország több mint 13 éve nem hajtja végre az EJEB ítéleteit számos olyan ügyben (12), amelyekben a Bíróság megállapította, hogy Lengyelország megsértette az emberi jogokat, mivel a gyakorlatban nem biztosította a legális abortusz hozzáférhetőségét;

G.

mivel a szexuális és reproduktív jogok korlátozására tett előző kísérleteket eredetileg 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban leállították a lengyel polgárok tömeges ellenállása miatt, amint azt a „fekete pénteki” felvonulások is kifejezték, amelyeket a különböző képviselőcsoportok európai parlamenti képviselői határozottan támogattak;

H.

mivel az abortuszhoz való hozzáférést tovább korlátozó határozatra adott válaszként ismét példátlan méretű tüntetések zajlottak Lengyelország-szerte, többek között kisvárosokban és falvakban, valamint szerte a világon, és 2021 októberében Lengyelország több mint 20 városában ismét tüntetéseket szerveztek a tényleges tilalom egyéves évfordulója alkalmából; mivel a tiltakozások a lengyel nők szexuális és reproduktív egészségét és alapvető jogait aláásó súlyos korlátozás ellen indultak, de a jogállamiság további megsértése és az e jogsértésekért felelős kormány elleni tiltakozásokká nőtték ki magukat; mivel jól dokumentált, hogy a bűnüldöző szervek tagjai túlzott és aránytalan erőszakot alkalmaztak a tüntetőkkel szemben;

I.

mivel a példátlan tüntetések ellenére az ítéletet hivatalosan 2021. január 27-én kihirdették, és így az abortusz tényleges tilalma valósággá vált a lengyelországi nők számára, ami a nem biztonságos abortusz elterjedéséhez vezet, és arra kényszeríti a nőket, hogy abortuszra külföldre menjenek, ezáltal aláásva a nők egészségét és jogait, szexuális és testi autonómiáját és integritását, valamint veszélyeztetve életüket;

J.

mivel egy 30 éves, Izabela nevű várandós nő 2021. szeptember 22-én szeptikus sokkban meghalt, mert orvosai nem végeztek életmentő abortuszt, hanem megvárták a magzat halálát a legális abortuszra vonatkozó korlátozások miatt, amelyek visszatartó hatást gyakorolnak az orvosokra Lengyelországban; mivel Izabela halála több lengyel városban és a közösségi médiában „élhetett volna” jelszóval fémjelzett tiltakozásokat váltott ki;

K.

mivel médiajelentések szerint egy Annának hívott másik nő – aki öthónapos terhes volt – halálát 2021. június 14-én szeptikus sokk okozta, miután az orvosok arra kényszerítették, hogy a szepszis gyanúja ellenére halott gyermeket hozzon világra;

L.

mivel az ítélet óta sok lengyel nő kénytelen segítséget kérni olyan kezdeményezéseken keresztül, mint az Abortusz Határok Nélkül és a más tagállamokban működő szervezetek, hogy hozzáférhessenek a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, különösen az abortuszhoz; mivel az abortusszal kapcsolatos eljárások megszervezése a nőjogi szervezetek és informális csoportokra hárul, és az adományokból befolyó pénzektől függ;

M.

mivel az elmúlt 12 hónapban az Abortusz Határok Nélkül 34 000 lengyelnek segített (13) az abortuszhoz való hozzáférésben; mivel ez a szám az abortuszhoz való hozzáférés tekintetében támogatásra szoruló lengyel nők teljes számának csak töredéke;

N.

mivel a jogi korlátozások és a megbélyegzés következtében számos tagállamban hiányoznak az abortusz gyakoriságára, valamint az abortusz végrehajtásának körülményeire vonatkozó megbízható adatok; mivel a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos igények megértéséhez és a nők jogainak biztosításához elengedhetetlen, hogy az abortuszra vonatkozóan valamennyi tagállamból pontos, rendszeresen frissített és anonim adatok álljanak rendelkezésre;

O.

mivel a Szövetség a Nőkért és a Családtervezésért (FEDERA) által gyűjtött adatok szerint az elmúlt 10 hónapban az életet és az egészséget fenyegető veszély miatt mindössze 300 nő vett igénybe abortuszszolgáltatást a lengyel kórházakban; mivel az ítélet tovább stigmatizálja a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, és aránytalanul nagy mértékben érinti azokat a nőket és várandós személyeket, akiknek nincsenek anyagi lehetőségeik az orvosi vagy a külföldön elvégzett abortusz finanszírozására, valamint azokat, akik nem férnek hozzá az információs technológiákhoz;

P.

mivel Lengyelországban a pereskedéstől való félelem miatt csak néhány kórház végez abortuszt; mivel a nők gyakran tartózkodnak a kórházi szolgáltatások igénybevételétől, mert félnek a nehézkes, szándékosan hosszadalmas eljárásoktól és attól, hogy orvoshoz utalják őket; mivel a legális abortuszhoz való joghoz történő hozzáféréssel – mentális egészségi okokra hivatkozva – egyre gyakrabban próbálkoznak azok a nők, akik súlyos mentális egészségi állapottal küzdenek annak következtében, hogy Lengyelországban nem kapnak semmilyen állami intézményi segítséget a legális abortuszhoz való hozzáférés terén; mivel 2021 júliusában az EJEB bejelentette, hogy foglalkozni kíván a lengyel nőknek az EJEE által biztosított jogaik megsértésével kapcsolatos panaszaival (14);

Q.

mivel a 2020. évi Európai Fogamzásgátlási Atlasz (15) szerint a fogamzásgátló eszközökhöz, a családtervezéshez, a tanácsadáshoz és az online tájékoztatáshoz való hozzáférés tekintetében még az ítéletet megelőzően is Lengyelországban alkalmazták az egyik legkorlátozóbb politikát; mivel Lengyelország egyike azon kevés országoknak, amelyek orvosi rendelvényt követelnek meg a sürgősségi fogamzásgátlás alkalmazásához, amelyet az orvosok gyakran személyes meggyőződésük alapján megtagadnak;

R.

mivel a lengyel büntető törvénykönyv alapján bárki, aki egy másik személy terhességét megszakítja, vagy a törvény rendelkezéseit megsértve segít vagy felbujt egy terhes személynek a terhesség megszakításában, büntetőjogi felelősségre vonható, beleértve a szabadságvesztést is; mivel a hatályos jogi rendelkezések, a társadalmi megbélyegzés, a félelem és az egymásra és az egészségügyi hatóságok által gyakorolt nyomás következtében a lengyelországi orvosok inkább nem kívánnak kapcsolatba kerülni az abortusszal, és ez már akkor is így volt, amikor az abortusz még legális volt; mivel a széles körben alkalmazott lelkiismereti záradékon kívül egyes orvosok további, jogszabályon kívüli akadályokat is teremtenek, például szükségtelen orvosi vizsgálatokat, pszichológiai konzultációkat vagy szakértőkkel folytatott további konzultációkat írnak elő, vagy korlátozzák a nők jogát a prenatális vizsgálatokhoz és tájékoztatáshoz, amit a közegészségügyi rendszer keretében mindenki számára biztosítani kellene; mivel az egyén abortusszal kapcsolatos személyes meggyőződése sem akadályozhatja a betegnek az egészségügyi ellátáshoz és szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáféréshez való, törvény által biztosított jogát;

S.

mivel Lengyelországban a nőgyógyászati ellátáshoz való hozzáférés rendkívül korlátozott és néhány régióban szinte lehetetlen, ami a nem kívánt terhességek nagy számát, rossz reprodukciós egészségügyi állapotot, a méhnyakrák magas előfordulását és a fogamzásgátláshoz való elégtelen hozzáférést eredményezi; mivel a Legfőbb Ellenőrző Hivatal szerint 2018-ban a lengyelországi vidéki területeken élő várandós nők mindössze 2 %-a esetében végezték el a terhesség alatt szükséges összes szokásos vizsgálatot; mivel az LMBTI+ személyek szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése és jogaik erősen korlátozottak; mivel a nőgyógyászati ellátást igénylő transznemű és nem bináris emberek az orvosi környezetben hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek, és gyakran megtagadják tőlük az ellátást; mivel a lengyel iskolákban az életkornak megfelelő szexuális és párkapcsolati oktatás nem kötelező és nem tényeken alapszik, és megkísérlik annak teljes betiltását;

T.

mivel Lengyelországban megnőtt az emberi jogok női védelmezői ellen irányuló aggasztó fenyegetések és gyűlöletkampányok száma, mert a jog védelmezői támogatják a nők jogait, az abortuszhoz való jogot és a Nők Sztrájkja mozgalmat, amely a legális abortuszhoz való hozzáférés korlátozása elleni tömeges tiltakozások élére állt; mivel ezek a fenyegetések nyugtalanítóan emlékeztetnek arra, hogy az emberi jogok női védelmezői egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve az országban;

U.

mivel az emberi jogok női védelmezői a „Legális abortuszt. Nincsenek kompromisszumok” elnevezésű, a FEDERA által kidolgozott polgári kezdeményezés részeként aláírásokat gyűjtenek egy olyan törvényjavaslathoz, amely visszafordítaná az abortusz tilalmát, és lehetővé tenné a 12. hétig – kivételes esetekben pedig a 12. hét után is – a terhesség biztonságos megszakítását anélkül, hogy a betegnek indokolást kellene adnia; mivel 2021 szeptemberében az élethez való joggal foglalkozó alapítvány „Stop abortusz 2021” (Stop Aborcji) elnevezésű törvényjavaslatot nyújtott be a lengyel parlamentnek, amely teljes mértékben megtiltaná az abortuszhoz való hozzáférést, és azt akár 25 évig terjedő börtönbüntetéssel is büntetné;

V.

mivel a lengyel parlament 2015. december 22-én és 2016. július 22-én elfogadott, az alkotmánybíróságról szóló törvénye, valamint a 2016 végén elfogadott három jogi aktusból álló csomag súlyosan aláásta az alkotmánybíróság függetlenségét és legitimitását; mivel a 2015. december 22-i és a 2016. július 22-i törvényt az alkotmánybíróság 2016. március 9-én, illetve 2016. augusztus 11-én alkotmányellenesnek nyilvánította; mivel ezeket az ítéleteket a lengyel hatóságok nem tették közzé és nem is hajtották végre; mivel Lengyelországban a fent említett jogszabályi változások hatálybalépése óta már nem lehet ténylegesen garantálni a lengyel törvények alkotmányosságát (16) és így a 2020. október 22-i határozat jogszerűsége megkérdőjelezhető;

W.

mivel 2021. október 7-én ugyanaz az illegitim „alkotmánybíróság” a lengyel miniszterelnök által 2021. március 29-én benyújtott kérelem nyomán ismertette a K 3/21. sz. ügyben hozott határozatát, amelyet két eltérő véleménnyel fogadtak el, és megállapította, hogy az EUSZ rendelkezései több okból is összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal; mivel ez a határozat az értékek és jogszabályok európai közössége elleni támadás, amely aláássa az uniós jog elsőbbségét, mint az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban álló egyik uniós alapelvet;

X.

mivel a 2020. október 22-i ítélet visszavonja a lengyel nők szerzett jogait, az ítélet végrehajtását megelőzően ugyanis az abortusz Lengyelországban három esetben legális volt, ami azt jelenti, hogy a lengyel nők rosszabb jogi helyzetben vannak most, mint Lengyelország 2004-es uniós csatlakozásakor; kiemeli, hogy az Alkotmánybíróság mindaddig nem kérdőjelezte meg a három meglévő kivétel alkotmányosságát, amíg a PiS vezette kormány át nem vette a bíróság, valamint tágabb értelemben az igazságszolgáltatási rendszer feletti ellenőrzést;

Y.

mivel egy fundamentalista szervezet, az Ordo Iuris, amely szorosan kapcsolódik a kormánykoalícióhoz, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség aláásására irányuló lengyelországi kampányok – többek között az abortusz betiltására irányuló kísérletek – hajtóereje volt, felszólított Lengyelországnak az Isztambuli Egyezményből való kilépésére és az úgynevezett „LMBTI-mentes övezetek” létrehozására; mivel Lengyelországban így visszaélnek a kulturális és vallási értékekkel mint olyan okokkal, amelyek akadályozzák a nők jogainak, a nők egyenlőségének és a saját testükkel kapcsolatos döntéshozatalhoz való joguknak a teljes érvényesülését;

Z.

mivel az Európa Tanács Velencei Bizottsága, az EJEB, a Parlament és a Bizottság komoly aggodalmának adott hangot a jogállamisággal, többek között az alkotmánybíróság legitimitásával, függetlenségével és hatékonyságával kapcsolatban; mivel a lengyelországi igazságszolgáltatási rendszer 2015. évi reformját követően a Bizottság megindította a 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

—

tekintettel a Belga Királyság Szövetségi Külügyi Szolgálata által 2021. március 31-én benyújtott és a 2021. április 26-i plenáris ülésen bejelentett, Fulvio Martusciello mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—

miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Fulvio Martusciellót,

—

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0302/2021),

A.

mivel a brüsszeli fellebbviteli bíróság melletti főügyész kérte Fulvio Martusciello, Olaszországban megválasztott európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését a közúti közlekedés rendjére és a közutak használatára vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1975. december 1-jei királyi rendelet 11.2. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a közúti közlekedés rendjéről szóló, 1968. március 16-i törvény 29. cikkének (3) bekezdése szerinti gyorshajtással kapcsolatban;

B.

mivel 2020. november 25-én a közlekedésrendészet egy sebességellenőrző kampány részeként feltartóztatott egy járművet az E411-es autópályán, amely egy 120 km/h-s zónában 179 km/h sebességgel közlekedett;

C.

mivel e gépjármű vezetőjét a rendőrség Fulvio Martusciello úrként azonosította, aki jelezte, hogy az Európai Parlament képviselője; mivel 2020. december 15-én Fulvio Martusciello megkapta a brabant-walloni államügyésztől a rendőrségi jelentés egy példányát, és felkérést kapott, hogy tegyen észrevételeket, amelyre válaszul nem vitatta a gyorshajtás vétségét;

D.

mivel egyrészről a Parlamentet nem lehet bírósághoz hasonlítani, másrészről pedig a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárásban az érintett képviselő nem tekinthető „vádlottnak” (2);

E.

mivel az állítólagos vétség nem kapcsolódik közvetlenül és nyilvánvalóan Fulvio Martusciello európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátásához, továbbá az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerinti, feladatainak ellátása során kinyilvánított véleménynek sem minősül;

F.

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke kimondja:

„Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.”;

G.

mivel a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó eljárás mögött az a szándék húzódik meg, hogy aláássák a képviselő európai parlamenti képviselőként folytatott politikai tevékenységét;

—

tekintettel az Ausztria Európai Unió melletti Állandó Képviseletének vezetője által 2021. május 7-én eljuttatott, a bécsi ügyészség által büntetőeljárással összefüggésben benyújtott, a plenáris ülésen 2021. május 20-án bejelentett, a Harald Vilimsky mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—

miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Harald Vilimskyt,

—

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—

tekintettel az osztrák alkotmány 57. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0303/2021),

A.

mivel a bécsi ügyészség kérte Harald Vilimsky európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését annak érdekében, hogy büntetőeljárást indíthasson az osztrák büntető törvénykönyv 153. § -ának (1) és (3) bekezdése első esete szerinti sikkasztás bűncselekményével, valamint 12. § -ának második fordulata és 133. § -a (1) és (2) bekezdésének első esete szerinti pénzeszközök hűtlen kezelésében való részvétel bűncselekményével, továbbá 153b. § -ának (1), (2) és (3) bekezdése szerinti pénzeszközökkel való visszaéléssel kapcsolatban;

B.

mivel Harald Vilimsky 2006. október 27. és 2019. október 23. között az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nemzeti tanácsi képviselőcsoportjának pénzügyi tisztviselője volt; mivel őt a 2019. májusi európai parlamenti választásokon európai parlamenti képviselővé választották;

C.

mivel Harald Vilimsky 2011. október 1. és 2019. augusztus 13. között állítólag a hatalmával visszaélve az FPÖ osztrák Nemzeti Tanácsban működő parlamenti képviselőcsoportjának bankszámláit akként használta fel, hogy az FPÖ nemzeti tanácsi képviselőcsoportjának számlájáról indított rendszeres átutalások útján egyenlíttette ki egy harmadik fél által teljes egészében magáncélokra használt mobiltelefon-szolgáltatás számláit, ami pénzügyi veszteséget okozott az FPÖ nemzeti tanácsi képviselőcsoportjának;

D.

mivel Harald Vilimsky feltételezetten olyan célokra használt fel az FPÖ nemzeti tanácsi képviselőcsoportjának juttatott pénzeszközöket, amelyek kívül estek az osztrák parlamenti képviselőcsoportok finanszírozásáról szóló 1985. évi törvény (KlubFG) 1. § -ában meghatározott célokon, és mivel feltételezetten teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a kifizetett szolgáltatások nem a párthoz kapcsolódtak;

E.

mivel a feltételezett bűncselekmény az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában nem az európai parlamenti képviselő feladatának ellátása során kinyilvánított véleményével vagy leadott szavazataival kapcsolatos;

F.

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament tagjai saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

G.

mivel az osztrák alkotmány 57. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképp rendelkezik:

H.

mivel egyrészről a Parlamentet nem lehet bírósághoz hasonlítani, másrészről pedig a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárásban az érintett képviselő nem tekinthető „vádlottnak” (2);

I.

mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti megbízatásuk teljesítése során végzett, és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

J.

mivel a jelen esetben a Parlament nem talált fumus persecutionisra utaló bizonyítékot, azaz arra utaló tényeket, hogy a bírósági eljárás mögött a képviselő politikai tevékenysége és ezáltal az Európai Parlament hátráltatásának szándéka húzódna meg;

—

tekintettel a Lett Köztársaság főügyésze által 2020. október 23-án a Lett Köztársaságban megindítandó büntetőeljárással összefüggésben továbbított, a plenáris ülésen 2020. november 13-án bejelentett, Nils Ušakovs mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—

miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Nils Ušakovsot,

—

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—

tekintettel a lett alkotmány 29. és 30. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0304/2021),

A.

mivel a rigai főügyészség büntető igazságszolgáltatási osztálya különösen súlyos ügyek kivizsgálásával foglalkozó részlegének ügyésze Nils Ušakovs európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte annak érdekében, hogy büntetőeljárást indíthasson ellene a különleges titkos műveletekhez átalakított eszközök forgalmazására vonatkozó tilalom megsértése miatt;

B.

mivel 2019. január 30-án Nils Ušakovs, mint Riga Városi Tanácsának elnöke hivatalában más büntetőeljárásokkal összefüggésben engedélyezett házkutatásra került sor, és ennek során olyan eszközt találtak, amely elsősorban titkos video- és hangfelvételek készítésére szolgál, és amelyeket kifejezetten titkos műveletekhez terveztek és használnak;

C.

mivel Ušakovs úr azzal, hogy az eszközt a Riga Városi Tanácsának helyiségeiben tartotta, feltételezhetően megsértette a stratégiai jelentőségű áruk forgalmazásáról szóló törvény 51. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt tilalmat, amely megtiltja a természetes személyek számára, hogy beszerezzenek vagy birtokoljanak olyan berendezéseket, készülékeket vagy eszközöket, illetve azok alkatrészeit, amelyeket kifejezetten különleges, titkos műveletek céljára terveztek vagy alakítottak át, és szerepelnek a Lett Köztársaság stratégiai jelentőségű árukra és szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti jegyzékében; mivel cselekedeteivel Ušakovs úr feltételezetten a lett büntető törvénykönyv 2371. cikkének (2) bekezdése szerinti bűncselekményt követett el;

D.

mivel Nils Ušakovsot a 2019. májusi európai parlamenti választásokon európai parlamenti képviselővé választották;

E.

mivel a feltételezett cselekmény az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában nem Nils Ušakovs európai parlamenti képviselői feladatának ellátása során kinyilvánított véleményével vagy leadott szavazataival kapcsolatos;

F.

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament tagjai saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

G.

mivel a lett alkotmány 29. és 30. cikke a következőképp rendelkezik:

H.

mivel egyrészt a Parlamentet nem lehet bíróságként kezelni, másrészt a parlamenti képviselőt a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás keretében nem lehet „vádlottnak” tekinteni (2);

I.

mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti megbízatásuk teljesítése során végzett, és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

J.

mivel a jelen esetben a Parlament nem talált fumus persecutionisra utaló bizonyítékot, azaz arra utaló tényeket, hogy a bírósági eljárás mögött a képviselő politikai tevékenysége és ezáltal az Európai Parlament hátráltatásának szándéka húzódna meg;

—

tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (09722/1/2021 – C9-0371/2021),

—

tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjának indokolására,

—

tekintettel az ír parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére (1),

—

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2016)0198) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (2),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Jogi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0305/2021),

1.

2.

3.

4.

5.

—

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0089),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 185. cikkére és 188. cikkének második bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0083/2021),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

—

tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2021. október 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

—

eljárási szabályzata 59. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0242/2021),

—

tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0271) és a javaslathoz fűzött módosításokra (COM(2018)0633),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 78. cikkének (1) és (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0174/2016),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2021. június 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

—

tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0392/2016),