Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2022/C 73/01)

Utolsó kiadvány

HL C 64., 2022.2.7.

Korábbi közzétételek

HL C 51., 2022.1.31.

HL C 37., 2022.1.24.

HL C 24., 2022.1.17.

HL C 11., 2022.1.10.

HL C 2., 2022.1.3.

HL C 513., 2021.12.20.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. december 9-i ítélete (a Nejvyšší správní soud [Cseh Köztársaság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Kemwater ProChemie s. r. o. kontra Odvolací finanční ředitelství

(C-154/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Adózás - Hozzáadottérték-adó (héa) - 2006/112/EK irányelv - 168. cikk - Az előzetesen felszámított adó levonásához való jog - A levonáshoz való jog anyagi jogi feltételei - Az értékesítő adóalanyisága - Bizonyítási teher - A levonáshoz való jog megtagadása abban az esetben, ha a valódi értékesítő nem került azonosításra - Feltételek)

(2022/C 73/02)

Az eljárás nyelve: cseh

A kérdést előterjesztő bíróság

Nejvyšší správní soud

Az alapeljárás felei

Felperes: Kemwater ProChemie s. r. o.

Alperes: Odvolací finanční ředitelství

Rendelkező rész

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az előzetesen felszámított hozzáadottérték-adó (héa) levonásához való jog gyakorlását anélkül kell megtagadni, hogy az adóhatóságnak bizonyítania kellene, hogy az adóalany héacsalást követett el, illetve tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jog megalapozása érdekében hivatkozott ügylet ilyen csalás része volt, amennyiben – mivel az érintett termékek tényleges értékesítője vagy az érintett szolgáltatások tényleges nyújtója nem került azonosításra – ezen adóalany nem bizonyítja, hogy ezen értékesítő vagy szolgáltató az adóalany minőségével rendelkezett, ha – figyelembe véve a ténybeli körülményeket és az említett adóalany által szolgáltatott bizonyítékokat – nem állnak rendelkezésre az annak megállapításához szükséges adatok, hogy ezen értékesítő vagy szolgáltató adóalanynak minősült-e.

---

(1)  HL C 209., 2020.6.22.

A Bíróság (második tanács) 2021. december 9-i ítélete (a Rechtbank Overijssel [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – XXXX kontra Staatssecretaris van Financiën

(C-217/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 2003/88/EK irányelv - Munkaidő-szervezés - A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme - A 7. cikk (1) bekezdése - A fizetett éves szabadsághoz való jog - A díjazás mértéke - Munkaképtelenség miatt csökkentett díjazás)

(2022/C 73/03)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Overijssel

Az alapeljárás felei

Felperes: XXXX

Alperes: Staatssecretaris van Financiën

Rendelkező rész

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések és gyakorlatok, amelyek értelmében – amennyiben a betegség miatt munkaképtelen munkavállaló él a fizetett éves szabadsághoz való jogával – azon díjazásnak a munkaképtelenségből eredő csökkentését, amelyben az éves szabadság igénybevételének időszakát megelőzően munkavégzéssel töltött időszak során részesült, figyelembe veszik azon díjazás összegének megállapításakor, amelyet számára a fizetett éves szabadsága címén folyósítanak.

---

(1)  HL C 297., 2020.9.7.

A Bíróság (negyedik tanács) 2021. december 9-i ítélete (a Visoki trgovački sud Republike Hrvatske [Horvátország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) –HRVATSKE ŠUME d.o.o., Zagreb, a HRVATSKE ŠUME javno poduzeće za gospodarenje šumama i šumskim zemljištima u Republici Hrvatskoj p.o., Zagreb jogutódja kontra BP Europa SE, a Deutsche BP AG jogutódja, utóbbi pedig a The Burmah Oil (Deutschland) GmbH jogutódja

(C-242/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 44/2001/EK rendelet - Az 5. cikk 3. pontja - A „jogellenes károkozással vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” fogalma - Bírósági végrehajtási eljárás - Jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti kereset - A 22. cikk 5. pontja - Határozatok végrehajtása - Kizárólagos joghatóság)

(2022/C 73/04)

Az eljárás nyelve: horvát

A kérdést előterjesztő bíróság

Visoki trgovački sud Republike Hrvatske

Az alapeljárás felei

Felperes: HRVATSKE ŠUME d.o.o., Zagreb, a HRVATSKE ŠUME javno poduzeće za gospodarenje šumama i šumskim zemljištima u Republici Hrvatskoj p.o., Zagreb jogutódja

Alperes: BP Europa SE, a Deutsche BP AG jogutódja, utóbbi pedig a The Burmah Oil (Deutschland) GmbH jogutódja

Rendelkező rész

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 22. cikkének 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti kereset nem tartozik az e rendelkezésben meghatározott kizárólagos joghatóság alá, még akkor sem, ha azt azon határidő lejárta miatt indították meg, amelyen belül a valamely végrehajtási eljárás során jogalap nélkül kifizetett összegek visszatéríttetése ugyanezen végrehajtási eljárás keretében követelhető lett volna.

2)	A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy egy jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszatérítés iránti kereset nem tartozik az e rendelkezésben meghatározott joghatósági ok hatálya alá.

---

(1)  HL C 262., 2020.8.10.

A Bíróság (negyedik tanács) 2021. december 9-i ítélete (a Bundesgerichtshof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Pro Rauchfrei e.V. kontra JS e.K.

(C-370/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Dohánytermékek gyártása, kiszerelése és értékesítése - 2014/40/EU irányelv - Címkézés és csomagolás - A 8. cikk (8) bekezdése - A dohánytermék minden csomagolási egységén és bármely gyűjtőcsomagon szereplő egészségvédő figyelmeztetés - Cigarettaárusító automata - Kívülről nem látható egészségvédő figyelmeztetések - Csomagolási egységek ábrázolása - A csomagolási egységek és bármely gyűjtőcsomag az Európai Unióban a fogyasztókhoz szóló „képeinek” fogalma)

(2022/C 73/05)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Pro Rauchfrei e.V.

Alperes: JS e.K.

Rendelkező rész

1)

A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „csomagolási egységek képének” minősül az olyan kép, amely nem a cigaretta csomagolási egységének valósághű reprodukciója, a fogyasztó azonban kialakítása, azaz körvonalai, arányai, színei és a márka logója alapján ilyen csomagolási egységhez társítja azt.

2)

A 2014/40 irányelv 8. cikkének (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, e rendelkezés hatálya alá tartozó cigarettacsomag képe, amely azonban nem tartalmazza az ezen irányelv II. címének II. fejezetében előírt egészségvédő figyelmeztetéseket, még akkor sem felel meg ezen irányelvnek, ha a fogyasztónak lehetősége nyílik arra, hogy annak megvásárlását megelőzően megtekinthesse az e képnek megfelelő cigarettacsomagon szereplő figyelmeztetéseket.

---

(1)  HL C 390., 2020.11.16.

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. december 9-i ítélete – Agrochem-Maks d.o.o. kontra Európai Bizottság, Svéd Királyság

(C-374/20. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Növényvédő szerek - Hatóanyag - 1107/2009/EK rendelet - 6. cikk, f) pont - II. melléklet, 2.2 pont - A „további megerősítő információk” fogalma - 844/2012/EU végrehajtási rendelet - 13. cikk, (3) bekezdés - Az oxaszulfuron hatóanyag jóváhagyásának e hatóanyag forgalomba hozatala céljából való meghosszabbításának megtagadása - A meghosszabbítási kérelmet elfogadhatónak nyilvánító jelentéstevő tagállam határozatának hatálya - E tagállam és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) joga, hogy a kérelmezőtől további információk benyújtását követelje - A jelentéstevő tagállam joga, hogy a meghosszabbítást értékelő jelentés tervezetét módosítsa - Az elővigyázatosság elve)

(2022/C 73/06)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Agrochem-Maks d.o.o. (képviselők: S. Pappas és A. Pappas ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők kezdetben: X. Lewis, I. Naglis és G. Koleva, később: G. Koleva meghatalmazottak), Svéd Királyság (képviselők: J. Lundberg, O. Simonsson, C. Meyer-Seitz, A. M. Runeskjöld, H. Shev, H. Eklinder, R. Shahsavan Eriksson és M. Salborn Hodgson meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság az Agrochems-Maks d.o.o.-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 329., 2020.10.5.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2021. december 9-i ítélete (a County Court at Birkenhead [Egyesült Királyság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – BT kontra Seguros Catalana Occidente, EB

(C-708/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - Joghatóság, határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben - Joghatóság biztosítási ügyekben - Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező magánszemély által egy másik tagállamban bérelt lakásban bekövetkezett baleset következtében elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem - A károsult által egyrészt a biztosító, másrészt e lakás tulajdonosa, a biztosított ellen indított kereset - E rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazhatósága)

(2022/C 73/07)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

County Court at Birkenhead

Az alapeljárás felei

Felperes: BT

Alperes: Seguros Catalana Occidente, EB

Rendelkező rész

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a károsult által e 13. cikk (2) bekezdésének megfelelően a biztosító ellen indított közvetlen kereset esetén az e károsult lakóhelye szerinti tagállam bírósága nem állapíthatja meg e 13. cikk (3) bekezdése alapján az említett károsult által egyidejűleg a biztosítási kötvény azon jogosultja vagy azon biztosított ellen indított kereset elbírálása tekintetében is a joghatóságát, aki más tagállamban rendelkezik lakóhellyel, és akit a biztosító nem vont perbe.

---

(1)  HL C 110., 2021.3.29.

Az Oberlandesgericht Stuttgart (Németország) által 2021. október 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – O. K. kontra Mercedes-Benz Bank AG

(C-630/21. sz. ügy)

(2022/C 73/08)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Stuttgart

Az alapeljárás felei

Felperes és fellebbező: O. K.

Alperes és ellenérdekű fél a fellebbezési eljárásban: Mercedes-Benz Bank AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	Úgy kell-e értelmezni a 2008/48 irányelv (1) 14. cikkét, hogy már nem áll fenn a fogyasztó elállási joga, ha mindkét fél teljes mértékben teljesítette a hitelmegállapodást?

2)	Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Ellentétes-e a 2008/48 irányelv 14. cikkével valamely tagállam olyan nemzeti jogi szabályozása, amely azzal jár, hogy a fogyasztó már nem gyakorolhatja elállási jogát, ha mindkét fél teljes mértékben teljesítette a hitelmegállapodást?

3)

Az első kérdésre adandó nemleges és a második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Ellentétes-e a 2008/48 irányelv 14. cikkének (3) bekezdésével valamely tagállam olyan nemzeti jogi szabályozása, amely szerint a 2008/48 irányelv 14. cikkének (1) bekezdésén alapuló elállási jogát eredményesen gyakorló fogyasztó jogosult arra, hogy a hitelező kiadja számára a fogyasztó által a hitelező részére az elállásig teljesített kifizetésekből a hitelező által húzott hasznot?

---

(1)  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199. 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.).

A Sąd Okręgowy w Słupsku (Lengyelország) által 2021. október 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – D. K. elleni büntetőeljárás

(C-647/21. sz. ügy)

(2022/C 73/09)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Okręgowy w Słupsku

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

D. K.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az Alapjogi Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezve, hogy azzal ellentétes az ustawa z dnia 27 lipca 2001 r. – Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27-i törvény) 30. cikkének 1. § -ával és 24. cikkének 1. § -ával összefüggésben értelmezett 47b. cikkének 5. és 6. § -ához hasonló nemzeti szabályozás, amely szerint a bíróság kollégiumához hasonló nemzeti bírósági szerv hatáskörrel rendelkezik e bíróság bírájának a részére kiosztott valamennyi ügy vagy ezen ügyek egy részének elbírálására vonatkozó kötelezettség alóli felmentésére, amennyiben: a) a bíróság kollégiuma a törvény erejénél fogva a bíróságok elnökeiből áll, akiket e tisztségekre a végrehajtó hatalom szerve nevezett ki, mint amilyen az egyben a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter; b) a bíró felmentésére a részére kiosztott ügyek elbírálására vonatkozó kötelezettsége alól a hozzájárulása nélkül kerül sor; c) a nemzeti jog nem rendelkezik azokról a szempontokról, amelyeket a bíróság kollégiumának figyelembe kell vennie a bírónak a részére kiosztott ügyek elbírálására vonatkozó kötelezettség alóli felmentése során, továbbá nem rendelkezik az ilyen felmentés indokolására vonatkozó kötelezettségről és bírósági felülvizsgálatáról sem; d) a bíróság kollégiumának egyes tagjait a bírói állásra a Bíróság 2021. július 15-i, Bizottság kontra Lengyelország (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítéletben (C-791/19, EU:C:2021:596) ismertetettekhez hasonló körülmények között neveztek ki?

2)

Úgy kell-e értelmezni az első kérdésben említett rendelkezéseket, valamint az elsőbbség elvét, hogy azok feljogosítják (vagy kötelezik) a 2016/343 irányelv (1) hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot, amelynek bíráját az első kérdésben leírt módon mentették fel az ügyek elbírálásának kötelezettsége alól, valamint valamennyi állami hatóságot arra, hogy hagyja figyelmen kívül a bíróság kollégiumának aktusát és az azt követő hasonló egyéb aktusokat, mint az ügyeknek, köztük az alapügynek, az elmozdított bíró nélküli újrakiosztásáról szóló végzéseket, annak érdekében, hogy e bíró továbbra is az ezen ügyet elbíráló ítélkező testület tagja maradjon?

3)

Úgy kell-e értelmezni az első kérdésben említett rendelkezéseket, valamint az elsőbbség elvét, hogy azok megkövetelik a nemzeti jogrendben a 2016/34 irányelv hatálya alá tartozó büntetőeljárásban olyan jellegű intézkedések meglétét, amelyek biztosítják az eljárásban részt vevő, az alapeljárás terheltjéhez hasonló felek számára az első kérdésben említetthez hasonló, azon határozatok felülvizsgálatát és az azokkal szembeni fellebbezést, amelyek az eljáró bíróság adott ügyet tárgyaló ítélkező testületének megváltozását, következésképpen az addig az ügy elbírálására kijelölt bírónak az első kérdésben említett módon történő felmentését eredményezték ezen ügy elbírálásának kötelezettsége alól?

---

(1)  A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.).

A Sąd Okręgowy w Słupsku (Lengyelország) által 2021. október 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – M. C., M. F. elleni büntetőeljárás

(C-648/21. sz. ügy)

(2022/C 73/10)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Okręgowy w Słupsku

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

M. C., M. F.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az Alapjogi Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezve, hogy azzal ellentétes az ustawa z dnia 27 lipca 2001 r. – Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27-i törvény) 30. cikkének 1. § -ával és 24. cikkének 1. § -ával összefüggésben értelmezett 47b. cikkének 5. és 6. § -ához hasonló nemzeti szabályozás, amely szerint a bíróság kollégiumához hasonló nemzeti bírósági szerv hatáskörrel rendelkezik e bíróság bírájának a részére kiosztott valamennyi ügy vagy ezen ügyek egy részének elbírálására vonatkozó kötelezettség alóli felmentésére, amennyiben: a) a bíróság kollégiuma a törvény erejénél fogva a bíróságok elnökeiből áll, akiket e tisztségekre a végrehajtó hatalom szerve nevezett ki, mint amilyen az egyben a legfőbb ügyész tisztségét is betöltő igazságügyi miniszter; b) a bíró felmentésére a részére kiosztott ügyek elbírálására vonatkozó kötelezettsége alól a hozzájárulása nélkül kerül sor; c) a nemzeti jog nem rendelkezik azokról a szempontokról, amelyeket a bíróság kollégiumának figyelembe kell vennie a bírónak a részére kiosztott ügyek elbírálására vonatkozó kötelezettség alóli felmentése során, továbbá nem rendelkezik az ilyen felmentés indokolására vonatkozó kötelezettségről és bírósági felülvizsgálatáról sem; d) a bíróság kollégiumának egyes tagjait a bírói állásra a Bíróság 2021. július 15-i, Bizottság kontra Lengyelország (Bírákra vonatkozó fegyelmi rendszer) ítéletben (C-791/19, EU:C:2021:596) ismertetettekhez hasonló körülmények között neveztek ki?

2)

Úgy kell-e értelmezni az első kérdésben említett rendelkezéseket, valamint az elsőbbség elvét, hogy azok feljogosítják (vagy kötelezik) a 2016/343 irányelv (1) hatálya alá tartozó büntetőeljárásban eljáró nemzeti bíróságot, amelynek bíráját az első kérdésben leírt módon mentették fel az ügyek elbírálásának kötelezettsége alól, valamint valamennyi állami hatóságot arra, hogy hagyja figyelmen kívül a bíróság kollégiumának aktusát és az azt követő hasonló egyéb aktusokat, mint az ügyeknek, köztük az alapügynek, az elmozdított bíró nélküli újrakiosztásáról szóló végzéseket, annak érdekében, hogy e bíró továbbra is az ezen ügyet elbíráló ítélkező testület tagja maradjon?

3)

Úgy kell-e értelmezni az első kérdésben említett rendelkezéseket, valamint az elsőbbség elvét, hogy azok megkövetelik a nemzeti jogrendben a 2016/34 irányelv hatálya alá tartozó büntetőeljárásban olyan jellegű intézkedések meglétét, amelyek biztosítják az eljárásban részt vevő, az alapeljárás terheltjeihez hasonló felek számára az első kérdésben említetthez hasonló, azon határozatok felülvizsgálatát és az azokkal szembeni fellebbezést, amelyek az eljáró bíróság adott ügyet tárgyaló ítélkező testületének megváltozását, következésképpen az addig az ügy elbírálására kijelölt bírónak az első kérdésben említett módon történő felmentését eredményezték ezen ügy elbírálásának kötelezettsége alól?

---

(1)  A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.).

A Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) által 2021. október 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – FW, CE

(C-650/21. sz. ügy)

(2022/C 73/11)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felek: FW, CE

Ellenérdekű hatóságok: Landespolizeidirektion Niederösterreich, Finanzamt Österreich

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen a 2000/78/EK irányelvnek (1) az Alapjogi Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 1., 2. és 6. cikkét, hogy azzal ellentétes a olyan nemzeti rendelkezés, amely az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító díjazási rendszert olyan díjazási rendszerrel váltja fel, amelyben a köztisztviselő besorolását továbbra is a díjazás szempontjából figyelembe vett, a korábbi díjazási rendszer alapján egy bizonyos átsorolási hónapra (2015. február) vonatkozóan nem megkülönböztetésmentesen megállapított évek határozzák meg, és ennek során e besorolás az eredetileg megállapított korábbi szolgálati idő tekintetében kétségtelenül kiigazításra kerül egy összehasonlítási referencia-időpont megállapításával, amelynek esetében azonban a 18. életév betöltését követő időszakok tekintetében csak a felerészben figyelembe veendő egyéb időszakokat vonják felülvizsgálat alá, és amelynek esetében azon időszak négy évvel történő kiterjesztését, amelyben korábbi szolgálati időt kell figyelembe venni, azzal biztosítják, hogy a felerészben figyelembe veendő egyéb időszakokat csak annyiban kell figyelembe venni az összehasonlítási referencia-időpont megállapítása során, amennyiben az a felerészben figyelembe veendő négy évet meghaladja (felerészben figyelembe veendő négy év átalány jellegű levonása)?

2.

Más választ kell-e adni az első kérdésre azon eljárások vonatkozásában, amelyekben a 2019. évi második Dienstrechts-Novelle (a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 2019. évi második módosítása) hatálybalépése előtt már megállapítottak ugyan egy új előmeneteli referencia-időpontot, ez azonban még nem gyakorolt hatást a köztisztviselő illetménybeli helyzetére, mivel a hatóság még nem hozott döntést az uniós jog közvetlen alkalmazásával, és amelyekben az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító módon meghatározott előmeneteli referencia-időpont tekintetében jelenleg újból meg kell állapítani az összehasonlítási referencia-időpontot az időközben meghatározott előmeneteli referencia-időpont figyelembevétele nélkül, és a felerészben figyelembe veendő egyéb időszakokra nem vonatkozik az átalány jellegű levonás?

3.

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen a 2000/78 irányelvnek az Alapjogi Charta 21. cikkével összefüggésben értelmezett 1., 2. és 6. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amelynek alapján a díjazás szempontjából figyelembe vett évek és az illetménybeli helyzet újbóli megállapítása ellenére a valamely belföldi helyi hatósággal fennálló képzési jogviszonyban töltött időszakokat csak akkor kell figyelembe venni az összehasonlítási referencia-időpont megállapítása során, ha a köztisztviselő 2000. március 31. után lépett szolgálati jogviszonyba, és ellenkező esetben ezen időszakokat csak felerészben figyelembe veendő időszakokként számítják be, és ezáltal ezen időszakokra kiterjed az átalány jellegű levonás, mindamellett e rendelkezés jellemzően a hosszabb szolgálati idővel rendelkező köztisztviselőket hozza hátrányos helyzetbe?

---

(1)  A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.).

A Raad van State (Belgium) által 2021. október 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – VZW Belgische Vereniging van de Industrie van Plantenbeschermingsmiddelen (PHYTOFAR) kontra Vlaams Gewest

(C-658/21. sz. ügy)

(2022/C 73/12)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Raad van State

Az alapeljárás felei

Felperes: VZW Belgische Vereniging van de Industrie van Plantenbeschermingsmiddelen (PHYTOFAR)

Alperes: Vlaams Gewest

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 5. cikkének (1) bekezdését, hogy a glifozáttartalmú peszticidek növényvédő szer használatára vonatkozó engedéllyel nem rendelkező felhasználó által magáncélra használt földterületeken történő használatának tilalma esetében abból kell kiindulni, hogy e tilalom olyan műszaki szabályra vonatkozik, amelyet e rendelkezés szerint közölni kell az Európai Bizottsággal?

---

(1)  HL 2015. L 241., 1. o.

A Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) által 2021. november 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl

(C-663/21. sz. ügy)

(2022/C 73/13)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl

Az eljárásban részt vesz: AA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A menekült hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság által korábban elismert menekültjogállásának a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 14. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett okból való visszavonhatóságának értékelése során önálló kritériumként el kell-e végezni az érdekek mérlegelését olyan formában, hogy ahhoz, hogy a visszavonásra sor kerüljön, a kitoloncoláshoz fűződő közérdeknek nyomósabbnak kell lennie a menekültnek a menedéknyújtó állam által nyújtott védelem fennmaradásához fűződő érdekénél, amivel összefüggésben egyrészt a bűncselekmény elítélhetőségét és a társadalom tekintetében felmerülő potenciális veszélyt, másrészt pedig a külföldi védelemhez fűződő érdekét – az őt fenyegető szankciók súlyosságát és jellegét is ideértve –egymással szemben mérlegelni kell?

2)

Ellentétes-e a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) rendelkezéseivel, különösen ezen irányelv 5., 6., 8. és 9. cikkével az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely szerint akkor is kiutasítási határozatot kell hozni az olyan harmadik országbeli állampolgárral szemben, akinek a menekültjogállás visszavonásával megszüntették az addig fennálló, menekülti minőségben való tartózkodáshoz való jogát, ha már a kiutasítási határozat meghozatalának időpontjában bizonyos, hogy a kitoloncolás határozatlan ideig nem megengedett a visszaküldés tilalmának elve miatt, és ez jogerőre képes módon is megállapítást nyer?

---

(1)  A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítés: HL 2017. L 167., 58. o.).

(2)  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.).

A Tribunal de première instance francophone de Bruxelles (Belgium) által 2021. november 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UL, SA Royal Antwerp Football Club kontra Union royale belge des sociétés de football association ASBL

(C-680/21. sz. ügy)

(2022/C 73/14)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de première instance francophone de Bruxelles

Az alapeljárás felei

Felperesek: UL, SA Royal Antwerp Football Club

Alperes: Union royale belge des sociétés de football association ASBL

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 101. cikket, hogy azzal ellentétes a saját nevelésű játékosokra vonatkozóan az UEFA végrehajtó bizottsága által 2005. február 2-án elfogadott, és az UEFA 52 tagszövetsége által a tallinni kongresszuson 2005. április 21-én jóváhagyott tervezet, amelyet az UEFA és a tagszövetségei által elfogadott szabályzatok formájában hajtottak végre?

2)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 45. és EUMSZ 101. cikket, hogy azokkal ellentétes a saját nevelésű játékosok nevezésére és pályára lépésére vonatkozóan az URBSFA szövetségi szabályzatának a P335.11. és P.1422. cikkében rögzített, és az URBSFA új szövetségi szabályzatának 4. címében szereplő B4.1[12]. cikkében és a 6. címében foglalt B6.109. cikkében átvett szabályok alkalmazása?

A Törvényszék (hetedik tanács) T-328/18. sz. Naturgy Energy Group kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 8-án hozott ítélete ellen az EDP España, S.A. által 2021. november 18-án benyújtott fellebbezés

(C-693/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/15)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: EDP España, S.A. (képviselők: J. L. Buendía Sierra, A. Lamadrid de Pablo, V. Romero Algarra abogados)

A többi fél az eljárásban: Naturgy Energy Group, S.A., korábban Gas Natural SDG, S.A., Európai Bizottság, Viesgo Producción, S.L., a Viesgo Generación, S.L. jogutódja

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak a jelen fellebbezésben felhozott jogalapokat;

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-328/18. sz. Naturgy Energy Group, S.A. kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 8-án hozott ítéletét;

—

semmisítse meg az SA.47912 (2017/NN) állami támogatással – a Spanyolország által széntüzelésű erőművek számára biztosított környezetvédelmi ösztönzőprogram – kapcsolatban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő 2017. november 27-i bizottsági határozatot (1);

—	kötelezze az Európai Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a következő indokok alapján kéri a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését:

Első jogalap: a szelektivitás fogalmát illetően az indokolási kötelezettség Törvényszék általi téves értelmezése és alkalmazása.

A fellebbező azzal érvel, hogy a Törvényszék nem vonta le az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatából eredő jogi következtetést, amelynek alkalmazását a jelen ügyben elutasította, és amely ítélkezési gyakorlat szerint a szelektivitás fogalmára vonatkozó indokolás hiánya az eljárás megindítását elrendelő határozat megsemmisítését eredményezi. Egyébiránt a Törvényszék az indokolás e hiányát úgy próbálja meg orvosolni, hogy az ítélkezési gyakorlat által előírtakkal ellentétben a határozat különböző pontjai alapján kísérel meg egyfajta indokolást rekonstruálni.

Második jogalap: amennyiben a Bíróság nem ad helyt az első fellebbezési jogalapnak, a szelektivitás fogalmával kapcsolatban az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének a Törvényszék általi téves értelmezése és alkalmazása.

A fellebbező különösen arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a Bizottság követett-e el nyilvánvaló mérlegelési hibát. A Törvényszék hibát követett el, mivel elemzését arra a kérdésre összpontosította, hogy a feleknek sikerült-e „nyilvánvalóan” bizonyítaniuk a Bizottság által az elemzése során elkövetett hibát, nem pedig a releváns kérdésre, vagyis arra, hogy a Bizottságnak a szelektivitásra vonatkozó elemzése téves-e, vagy sem. Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy ez az alkalmazandó kritérium, a Törvényszéknek azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a Bizottság a szelektivitás követelményének vizsgálata során nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

---

(1)  HL 2018. C 80., 20. o.

A Törvényszék (ötödik tanács) T-881/19. sz., GABO:mi kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 9-én hozott végzése ellen a GABO:mi Gesellschaft für Ablauforganisation:milliarium mbH & Co. KG által 2021. november 18-án benyújtott fellebbezés

(C-696/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/16)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: GABO:mi Gesellschaft für Ablauforganisation:milliarium mbH & Co. KG (képviselő: Ch. Mayer Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott végzést a nem a REA vagy az IMI-JU (CANCER-ID, DIACAT, EU-AIMS, EUC2LID, EUROFORGEN, ONCOTRACK, RADAR-CNS) által kötött támogatási megállapodásokra vonatkozó részében, és kötelezze az ellenérdekű felet arra, hogy fizessen 1 304 465,36 eurót és 74 024,01 euró összegű kamatot Ivo-Meinert Willrodt, a GABO:mi Gesellschaft für Ablauforganisation:milliarium mbH & Co. KG felszámolója számára;

—

másodlagosan helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott végzést a nem a REA vagy az IMI-JU (CANCER-ID, DIACAT, EU-AIMS, EUC2LID, EUROFORGEN, ONCOTRACK, RADAR-CNS) által kötött támogatási megállapodásokra vonatkozó részében, nyilvánítsa a fellebbező által az Európai Unió Törvényszéke elé terjesztett keresetet elfogadhatónak, és utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé érdemi határozat meghozatala céljából;

—	harmadlagosan helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott végzést a nem a REA vagy az IMI-JU által kötött támogatási megállapodásokra vonatkozó részében, és utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé, és

—	az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás valamennyi költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

1.   Első fellebbezési jogalap: a tisztességes eljáráshoz való jognak a tájékoztatási kötelezettség megszegése révén történő megsértése

A Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, amikor a kereset elfogadhatatlanságát anélkül állapította meg, hogy tájékoztatta volna a felperest az elé terjesztett jogvita tárgyát illető kellő pontosság állítólagos hiányáról.

A Charta 47. cikkében rögzített jog az eljárásban részt vevő felek számára gondossági kötelezettséget kell, hogy jelentsen, itt pedig konkrétan azt, hogy a feleket a határozat meghozatala előtt kifejezetten tájékoztatni kell a bíróság jogi álláspontjáról, és fel kell kérni őket észrevételeik megtételére, illetve szükség esetén további felvilágosítás nyújtására. Ennek különösen egy olyan ügyben kell érvényesülnie, mint a jelen ügy, amelyben nyilvánvalóan félreértések vannak a fellebbező (akkor felperes) rendelkezésére álló dokumentumok terjedelmét illetően is, és amelyben – a Törvényszék véleménye szerint – a kérelem egyszerűen nem volt kellően alátámasztott.

2.   Második fellebbezési jogalap: a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikke d) pontjának téves alkalmazása

A Törvényszék azon megállapítása, hogy a keresetlevél nem felel meg a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontjában foglalt követelményeknek, jogilag téves. A Törvényszék túlterjeszti az e cikkben meghatározott, a keresetlevél alátámasztására vonatkozó követelményeket.

Konkrétabban – a Törvényszék feltételezésével ellentétben – a Bizottság megfelelő védekezése lehetséges volt, és a Törvényszék számára is lehetséges volt a kereset tárgyában történő döntéshozatal. Ez annál is inkább igaz, mivel a Bizottság már elfogadta a felperes kérelmeit.

Továbbá a kérelem nem volt homályos és pontatlan a felperes által igényelt összegek tekintetében.

Ezenfelül – a Törvényszék megállapításával ellentétben – a kereset egészét nem jellemezte az egyértelműség hiánya; különösen pedig nem volt „ellentmondás” a hivatkozott jogalap és az előadott érvek között.

A Törvényszék (hetedik tanács) T-328/18. sz. Naturgy Energy Group kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 8-án hozott ítélete ellen a Naturgy Energy Group, S.A, korábban Gas Natural SDG, S.A. által 2021. november 19-én benyújtott fellebbezés

(C-698/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/17)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Naturgy Energy Group, S.A., korábban Gas Natural SDG, S.A. (képviselők: F. González Díaz, J. Blanco Carol abogados)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, EDP España, S.A., Viesgo Producción, S.L., a Viesgo Generación, S.L. jogutódja

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

a.	helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-328/18. sz. Naturgy Energy Group kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 8-án hozott ítéletét;

b.

a jogvitában véglegesen hozzon határozatot anélkül, hogy azt visszautalná a Törvényszék elé, amint azt a Bíróság alapokmányának 61. cikke lehetővé teszi, és semmisítse meg az SA.47912 (2017/NN) állami támogatással – Spanyolország – Környezetvédelmi ösztönzőprogram a széntüzelésű erőművek számára – kapcsolatos 2017. november 27-i C(2017) 7733 final határozatot; (1)

c.	kötelezze a Bizottságot mind a jelen eljárás, mind a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező a következő két jogalapra hivatkozik:

1.   Az első, a vitatott határozatban foglalt, a vitatott intézkedés szelektív jellegére vonatkozó indokolás felülvizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazáson alapuló fellebbezési jogalap.

A Naturgy úgy véli, hogy a vitatott határozatban foglalt, a vitatott intézkedés szelektivitására vonatkozó indokolásnak a Törvényszék általi felülvizsgálata téves jogalkalmazáson alapul.

A Naturgy lényegében úgy véli, hogy nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az eljárás megindítását elrendelő határozat indokolása jogszerű, ha az nem hivatkozik az ítélkezési gyakorlat által valamely támogatás szelektív jellegének igazolása érdekében megkövetelt összehasonlíthatósági elemzésre, és nem fejti ki még röviden sem – akár csak előzetesen is – azokat az okokat, amelyek miatt a vitatott intézkedés ezen összehasonlíthatósági elemzés alapján állítólag szelektív. A Törvényszék nem hivatkozhat jogszerűen az eljárás megindítását elrendelő határozat előzetes jellegére, hogy azután téves indokolási követelményt alkalmazzon. Közelebbről, mivel az eljárás megindítását elrendelő határozat olyan, végrehajtás alatt álló intézkedésre vonatkozik, amely ezáltal jelentős joghatásokat vált ki a kedvezményezettjeire nézve, a Törvényszéknek a szelektivitásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat követelményeinek megfelelő indokolást kellett volna megkövetelnie a Bizottságtól, még akkor is, ha az rövid és előzetes.

2.   A második, a vitatott intézkedés szelektív jellegével kapcsolatban az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése alkalmazásának felülvizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazáson alapuló fellebbezési jogalap.

A Naturgy úgy véli, hogy a vitatott intézkedés szelektivitása Bizottság általi megállapításának a Törvényszék általi felülvizsgálatát követően levont következtetés több tekintetben is téves jogalkalmazást tartalmaz. A Naturgy úgy véli, hogy a Törvényszék nemcsak akkor alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a valamely intézkedés szelektivitásának vizsgálatára vonatkozó jogi kritériumok eltérőek attól függően, hogy a szóban forgó intézkedés a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megelőzően vagy azt követően képezi-e az elemzés tárgyát, hanem tévesen alkalmazta a jogot akkor is, amikor megfordította a bizonyítási terhet, és nem állapította meg, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor az eljárás megindítását elrendelő határozat indokolásában arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott intézkedés szelektív, és/vagy az intézkedés szelektivitását nem a jogilag megkövetelt módon bizonyította.

---

(1)  HL 2018. C 80., 20. o.

A Corte costituzionale (Olaszország) által 2021. november 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – E. D. L.

(C-699/21. sz. ügy)

(2022/C 73/18)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte costituzionale

Az alapeljárásban részt vevő fél:

E. D. L.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni az európai elfogatóparancsról szóló 2002/584/IB kerethatározat (1) 1. cikkének (3) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3., 4. és 35. cikkével összefüggésben, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a krónikus és esetlegesen visszafordíthatatlan súlyos betegségben szenvedő személy átadása e személyt súlyos egészségkárosodás veszélyének teheti ki, be kell kérnie a kibocsátó igazságügyi hatóságtól azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik e kockázat fennállásának kizárását, és köteles megtagadni az átadást, ha észszerű időn belül nem kap erre vonatkozó biztosítékokat?

---

(1)  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).

A Corte costituzionale (Olaszország) által 2021. november 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – O. G.

(C-700/21. sz. ügy)

(2022/C 73/19)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte costituzionale

Az alapeljárásban részt vevő fél:

O. G.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

a)

Ellentétes-e az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi [kerethatározat] (1) 4. cikkének az e kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkével összefüggésben értelmezett 6. pontjával az olasz szabályozáshoz hasonló olyan szabályozás, amely – a büntetés vagy intézkedés végrehajtására irányuló európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó eljárás keretében – abszolút jelleggel és automatikusan kizárja, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok megtagadják a területén lakó vagy tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok átadását, függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatban állnak e területtel?

b)	Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén, milyen kritériumok és feltételek alapján kell e kapcsolatot kellően jelentősnek tekinteni ahhoz, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság köteles legyen megtagadni az átadást?

---

(1)  HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.

A Cour de cassation du Grand-Duché de Luxembourg (Luxemburg) által 2021. december 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – GV kontra Caisse nationale d’assurance pension

(C-731/21. sz. ügy)

(2022/C 73/20)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation du Grand-Duché de Luxembourg

Az alapeljárás felei

Felperes: GV

Alperes: Caisse nationale d’assurance pension

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ellentétesek-e az uniós joggal, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18., 45. és 48. cikkével, és a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 7. cikkének (2) bekezdésével valamely tagállami jog azon rendelkezései, mint például a Code luxembourgeois de la sécurité sociale (szociális biztonságról szóló luxemburgi törvénykönyv) 195. cikke, valamint a 2004. július 9-i loi modifiée relative aux effets légaux de certains partenariats (az egyes élettársi kapcsolatok joghatásairól szóló módosított törvény) 3., 4. és 4–1. cikke, amelyek a származási tagállamban érvényesen létesített és bejegyzett élettársi kapcsolatban a túlélő élettárs részére biztosított, az elhunyt élettárs által a fogadó tagállamban végzett szakmai tevékenységen alapuló túlélő hozzátartozói nyugdíj megállapítását attól a feltételtől teszi függővé, hogy az élettársi kapcsolatot az említett állam által vezetett nyilvántartásba annak ellenőrzése érdekében bejegyzik, hogy teljesítették-e az e tagállam jogszabályai által az élettársi kapcsolat elismeréséhez és ahhoz előírt tartalmi feltételeket, hogy arra harmadik személyekkel szemben hivatkozni lehessen, míg a fogadó tagállamban létesített élettársi kapcsolatban a túlélő élettárs részére biztosított túlélő hozzátartozói nyugdíj megállapítása egyedül attól a feltételtől függ, hogy az élettársi kapcsolatot ott érvényesen létesítették és bejegyezték?

---

(1)  HL 2011. L 141, 1. o.

A Törvényszék (tizedik tanács) T-753/16. sz., Severstal kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 22-én hozott ítélete ellen a PAO Severstal által 2021. december 3-án benyújtott fellebbezés

(C-747/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/21)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: PAO Severstal (képviselők: M. Krestiyanova és N. Tuominen ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság és Eurofer, European Steel Association, ASBL

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	amennyiben a per állása megengedi, az ügyet maga bírálja el véglegesen,

—	másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé új határozat meghozatala céljából;

—	a Bizottságot kötelezze a Bíróság előtti eljárás költségeinek, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik:

—

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen értelmezte az alaprendelet (1) 18. cikkének (1) bekezdését, és a tényekre vonatkozóan érdemben helytelen megállapításokat tett. A Törvényszék mindenfajta magyarázat nélkül azt az előfeltevést vette alapul, hogy az érintett termék félkész. Valójában azonban a felek között ez (volt) az első vitatott kérdés. A Törvényszék azáltal, hogy e vitatott kérdést anélkül zárta le, hogy azt vizsgálta volna, mitöbb, értékelte volna e kérdésnek az említett 18. cikk (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében fennálló jelentőségét, figyelmen kívül hagyja, hogy a felek közötti ezen első vitás kérdés megoldása nélkül lehetetlen megállapítani, hogy a Bizottság a jelen eljárás keretében helyesen alkalmazta-e az 18. cikk (1) bekezdését.

—

Másodszor a Törvényszék nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmezésekor, valamint azáltal, hogy nem adott választ az alapvető érvekre, és elmulasztotta az indokolást. A Bizottság a Törvényszék védelme mellett jelentősen túllépte a vizsgálati időszak korlátait azáltal, hogy a pénzügyi válság által nem érintett „legutóbbi reprezentatív évként” a 2008-as évet választotta. A fellebbező ehhez kapcsolódóan arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítéletben a kár megállapítása hibás, mivel az nem a releváns pozitív és negatív tényezők mérlegelésének eredménye. Ebben az összefüggésben a felperes azzal érvel, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek csökkenését egyéb tényezők mellett az uniós gazdasági ágazatnak a 2012. évi globális pénzügyi válságot követő helyzetével is összefüggésbe kell hozni. A Törvényszék azonban megtagadta annak még a vizsgálatát is, hogy a pénzügyi válság szintén érintette-e a kárt érintő okozati láncolatot.

—

Harmadszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen értelmezte az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését, és nem válaszolt valamennyi érvre, ideértve néhány, maga a Törvényszék által felhozott érvet is. A Törvényszék a saját ítélkezési gyakorlatával ellentétesen határozott, amikor jogellenesen azt állapította meg, hogy a 2. cikk (9) bekezdésében előírt kiigazítások analógia útján a kárkülönbözet kiszámításához is alkalmazhatók. Az SG&A (értékesítési, általános és igazgatási) költségeknek, valamint a nyereségnek a kárkülönbözet kiszámítása keretében a fellebbező CIF (költségek, biztosítás és fuvardíj fizetve) exportárához való igazítása helytelen, észszerűtlen, és nyilvánvaló mérlegelési hibát képez, mivel kizárólag az uniós piacra való belépésre vonatkozó, az uniós határparitáson számított, aktuális nyílt piaci CIF-ár és az uniós ágazat versenyző nyílt piaci ára a releváns exportár. A fellebbező álláspontját megerősíti a Törvényszék T-383/17. sz., Hansol Paper kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (2) 196–204. pontja.

---

(1)  Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.).

(2)  A Törvényszék 2020. április 2-i Hansol Paper kontra Bizottság ítélete (T-383/17, EU:T:2020:139).

A Törvényszék (tizedik tanács) T-752/16. sz., NLMK kontra Bizottság ügyben 2021. szeptember 22-én hozott ítélete ellen a Novolipetsk Steel PAO által 2021. december 3-án benyújtott fellebbezés

(C-748/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/22)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Novolipetsk Steel PAO (képviselők: M. Krestiyanova és N. Tuominen ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság és Eurofer, European Steel Association, ASBL

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	amennyiben a per állása megengedi, az ügyet maga bírálja el véglegesen,

—	másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé új határozat meghozatala céljából;

—	a Bizottságot kötelezze a Bíróság előtti eljárás költségeinek, valamint a Törvényszék előtti eljárás költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik:

—

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen értelmezte az alaprendelet (1) 18. cikkének (1) bekezdését, és a tényekre vonatkozóan érdemben helytelen megállapításokat tett, és elferdítette a bizonyítékokat. A Törvényszék azt az előfeltevést vette alapul, hogy az érintett termék félkész, és nem fejtette ki, hogy miért vette át minden további nélkül a Bizottság ezzel kapcsolatos álláspontját. Valójában azonban a felek között ez az első vitatott kérdés, és ez jelentős mértékben érinti azt, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdését hogyan kell alkalmazni. A Törvényszék azáltal, hogy e vitatott kérdést anélkül zárta le, hogy azt vizsgálta volna, mitöbb, értékelte volna e kérdésnek az említett 18. cikk (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében fennálló jelentőségét, figyelmen kívül hagyja, hogy a felek közötti ezen első vitás kérdés megoldása nélkül lehetetlen megállapítani, hogy a Bizottság a jelen eljárás keretében helyesen alkalmazta-e az 18. cikk (1) bekezdését.

—

Másodszor a Törvényszék nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmezésekor, valamint azáltal, hogy nem adott választ az alapvető érvekre, és elmulasztotta az indokolást. A Bizottság a Törvényszék védelme mellett jelentősen túllépte a vizsgálati időszak vagy a mérlegelt időszak korlátait azáltal, hogy a pénzügyi válság által nem érintett „legutóbbi reprezentatív évként” a 2008-as évet választotta. A fellebbező ehhez kapcsolódóan arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítéletben a kár megállapítása hibás, mivel az nem a releváns pozitív és negatív tényezők mérlegelésének eredménye. Ebben az összefüggésben a felperes azzal érvel, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek csökkenését egyéb tényezők mellett az uniós gazdasági ágazatnak a 2012. évi globális pénzügyi válságot követő helyzetével is összefüggésbe kell hozni. A Törvényszék azonban megtagadta annak még a vizsgálatát is, hogy a pénzügyi válság szintén érintette-e a kárt érintő okozati láncolatot.

—

Harmadszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen értelmezte az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését, és nem válaszolt valamennyi érvre, ideértve néhány, maga a Törvényszék által felhozott érvet is. A Törvényszék a saját ítélkezési gyakorlatával ellentétesen határozott, amikor jogellenesen azt állapította meg, hogy a 2. cikk (9) bekezdésében előírt kiigazítások analógia útján a kárkülönbözet kiszámításához is alkalmazhatók. Az SG&A (értékesítési, általános és igazgatási) költségeknek, valamint a nyereségnek a kárkülönbözet kiszámítása keretében a fellebbező CIF (költségek, biztosítás és fuvardíj fizetve) exportárához való igazítása helytelen, észszerűtlen, és nyilvánvaló mérlegelési hibát képez, mivel kizárólag az uniós piacra való belépésre vonatkozó, az uniós határparitáson számított, aktuális nyílt piaci CIF-ár és az uniós ágazat versenyző nyílt piaci ára a releváns exportár. A fellebbező álláspontját megerősíti a Törvényszék T-383/17. sz., Hansol Paper kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (2) 196–204. pontja.

---

(1)  Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.).

(2)  A Törvényszék 2020. április 2-i Hansol Paper kontra Bizottság ítélete (T-383/17, EU:T:2020:139).

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-528/20. sz., Kočner kontra Europol ügyben 2021. szeptember 29-én hozott ítélete ellen Mariána Kočnera 2021. december 8-án benyújtott fellebbezés

(C-755/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/23)

Az eljárás nyelve: szlovák

Felek

Fellebbező: Marián Kočner (képviselők: M. Mandzák és M. Para ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége, Spanyol Király

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—	kötelezze a Törvényszéket a költségekről való határozathozatalra.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező két káreseményre hivatkozik. A fellebbezés összesen hat jogalapot tartalmaz. A Törvényszék jogi szempontból tévesen értékelte az ügyet, tévesen alkalmazta az anyagi jogot, különösen az alperes és a tagállam egyetemleges kártérítési felelőssége tekintetében, tévesen értelmezte a nemzeti jogot, tévesen állapította meg az alperes magatartása és a káresemény közötti okozati összefüggés hiányát, a megtámadott ítéletet nem indokolta megfelelően, és elferdítette a bizonyítékokat.

A Törvényszék (ötödik tanács) T-447/18. sz., TUIfly GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2021. szeptember 29-én hozott ítélete ellen a TUIfly GmbH által 2021. december 10-én benyújtott fellebbezés

(C-763/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/24)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: TUIfly GmbH (képviselők: L. Giesberts és D. J. Westarp Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—

teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-447/18. sz. ügyben 2021. szeptember 29-én hozott ítéletét, és semmisítse meg az ellenérdekű fél által hozott, a klagenfurti repülőtér, a Ryanair és a repülőteret használó egyéb légitársaságok javára Ausztria által nyújtott SA.24221 (2011/C) (ex 2011/NN) számú állami támogatásról szóló, 2016. november 11-i (EU) 2018/628 határozat (HL 2018. L 107., 1. o.) 7. és 8. cikkét, valamint 9., 10. és 11. cikkét, amennyiben az utóbbi cikkek a 7. és 8. cikkre utalnak;

—	kötelezze az ellenérdekű felet az első- és a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező két jogalapra hivatkozik.

Elsősorban a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen értelmezte az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, és ezáltal megsértette az uniós jogot. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése keretében a Törvényszék a piacgazdasági befektető elvének alkalmazása során túllépte az uniós jog megengedhető értelmezésének korlátait.

Egyrészt a Törvényszék a Bizottsággal egyetértve tévesen állapította meg, hogy a fellebbező előnyhöz jutott. A Törvényszék e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot, amikor a piacgazdasági befektető elvének alkalmazása során egy sor elfogadhatatlan megfontolást fogalmazott meg. Először is a Törvényszék nem szigorúan objektíven, hanem szubjektíven értelmezte az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését. Ennek során a Törvényszék (a Bizottsággal egyetértve) arra támaszkodott, hogy a megállapodások megkötése előtt nem álltak a tagállam rendelkezésére kész üzleti tervek. Ez azonban nem felelt meg az akkori ítélkezési, illetve közigazgatási gyakorlatnak, így a Törvényszék megsértette a bizalomvédelem elvét, illetve a visszaható hatály tilalmának elvét.

Ezenkívül a Törvényszék a jövedelmezőségi elemzését kizárólag rövid távú jövedelmezőségi megfontolásokra alapozta, noha az Európai Unió bíróságainak ítélkezési gyakorlata szerint ez tartalmilag hibás, és nem felelt meg a tényállás idején fennálló közigazgatási gyakorlatnak. Ennek során a Törvényszék meg nem engedett módon visszaható hatállyal alkalmazta a marketingmegállapodásokra azon légi közlekedési iránymutatást, amelyet a Bizottság csak a megállapodások megkötését követően fogadott el. Ezenkívül magát az iránymutatást is tévesen alkalmazta. Ezenkívül a Törvényszék a megállapításait a diszkont légitársaságok ágazatának olyan állítólagos sajátosságaival indokolta, amelyek a tényállás idején nem álltak fenn.

A fellebbező azt állítja, hogy a hosszú távú jövedelmezőségi megfontolások megfelelő figyelembevétele esetén, illetve az említett jogsértések hiányában azt kellett volna megállapítani, hogy nem áll fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti támogatás.

Másodsorban a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a támogatások esetleges igazolása szintjén tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontját, és nyilvánvaló ellentmondásokba bonyolódott.

Először is a Törvényszék által választott vizsgálati kritérium (amely kizárólag a fellebbező által üzemeltetett egyes légi útvonalak jövedelmezőségén alapult) tartalmilag hibás volt, mivel nem vette figyelembe a jogi szabályozási rendszer következtében fennálló, a tényállási szint és az igazolási szint közötti kötelező különbségtételt. Ezenkívül az alkalmazott kritérium (különösen a 2003. évi marketingmegállapodás tekintetében) semmilyen módon nem felelt meg a tényállás idején releváns közigazgatási, illetve ítélkezési gyakorlatnak. Hasonlóképpen, a Törvényszék a fellebbező szintjén jogellenesen egyáltalán nem vette figyelembe Karintia régió közlekedési szükségleteit, noha a repülőtérnek nyújtott támogatások szintjén figyelembe vette azokat. Ez feloldhatatlan értékelési ellentmondást jelent, tekintettel arra, hogy a repülőtérnek és a fellebbezőnek nyújtott támogatások hasonlóak, illetve azokhoz azonos érdekek fűződnek. A Törvényszék megsértette az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének alapvető értékelési szempontjait, és ezáltal megsértette e rendelkezést.

A fellebbező azt állítja, hogy amennyiben az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdését megfelelően alkalmazták volna, meg kellett volna állapítani a támogatás indokoltságát.

A Törvényszék (hatodik tanács) T-613/20. sz., Junqueras i Vies kontra Parlament ügyben 2021. október 5-én hozott végzése ellen [a/az] Oriol Junqueras i Vies által 2021. december 15-én benyújtott fellebbezés

(C-780/21. sz. ügy)

(2022/C 73/25)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Oriol Junqueras i Vies (képviselő: M. Marsal i Ferret, ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Parlament

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy az Európai Unió Bírósága:

Először – Semmisítse meg és vonja vissza az Európai Unió Törvényszéke hatodik tanácsának a T-613/20. sz. ügyben 2021. október 5-én hozott ítéletét.

Másodszor – Nyilvánítsa teljes mértékben elfogadhatónak az e fél által benyújtott fellebbezést.

Harmadszor – Utalja vissza az ügyet, hogy az Európai Unió Törvényszékének hatodik tanácsa, miután kimondásra került a fellebbezés elfogadhatósága, folytassa az ügy tárgyalását.

Negyedszer – Az Európai Parlamentet kötelezze az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos eljárás és a jelen fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező 5 jogalapra hivatkozik:

Első: A végzés sérti a hatékony jogorvoslathoz való jog követelményeit (az Alapjogi Charta 47. cikke, az EJEE 6. és 13. cikke), mivel az elfogadhatatlanságra vonatkozó határozattal (és azokkal a határozatokkal, amelyek nem egyesítik az ügyeket és nem függesztik fel az eljárást) megfosztja hatékony érvényesülésétől azt az ítéletet, amelyet a Bíróság hoz a C-115/21 [P]. sz. ügyben, és azt az ítéletet, amelyet a Törvényszék hozhat a T-24/21. sz. ügyben, (1) ha visszautalják elé az ügyet. Ez azért van így, mert a Törvényszék is tévesen értelmezi azon bírósági határozatok jogi hatásait, amelyek a T-24/20. sz. és a C-115/21[P]. sz. ügyekben hozhatók. A Törvényszék úgy gondolja, hogy a Spanyol Királyság hatóságainak egy új határozatára lenne szükség ahhoz, hogy O. Junquerast visszahelyezzék tisztségébe, amikor is a mi követeléseink tekintetében kedvező bíróság határozatok hatása az lenne, ha O. Junqueras a tisztségében maradna.

Második: A megtámadott végzés jogilag tévesen értelmezi az annak megállapításához szükséges, az ítélkezési gyakorlatból eredő követelményeket, hogy közvetlen érintettség áll fenn a megtámadott aktus tekintetében, amiért is tévesen jut arra a jogi következtetésre, hogy a felperes esetében nem áll fenn az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti legitimáció. A végzés megfosztja hatékony érvényesülésétől azokat a bírósági határozatokat, amelyeket a C-115/21 [P.] és T-24/20. sz ügyekben hozhatnak, és nem tárja fel azt, hogy O. Junqueras tisztsége nem kerül betöltésre az aktus el nem fogadása miatt, és nem akadályozza meg visszahelyezését és jogai visszaállítását.

Harmadik: A végzés sérti az egyenlőséghez való jogot (a Charta 20. cikke) és a hatékony jogorvoslathoz való jogot (a Charta 47. cikke). Tévesen értelmezi, hogy az említett jogok megsértése kizárólag az ügy érdeméről folyó jogvitában nyilvánul meg, amikor, ha O. Junqueras ugyanabban a bánásmódban részesült volna, mint az Európai Parlament tagja, a megtámadott aktus címzettje, (a Bíróság C-502/19. sz. ügyben 2019. december 19-én hozott ítélete (2) és a Spanyol Királyság közleményével ellentétes európai parlamenti határozat joghatásának közvetlen alkalmazása), nem született volna meg a most megtámadott aktus, mivel O. Junqueras a tisztségében maradt volna. Az egyenlőséghez és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértése O. Junqueras közvetlen érintettségét jelzik, ami legitimációt biztosít számára az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében véve.

Negyedik: A végzés jogilag tévesen értelmezi a Charta joghatásait. A végzés nem állapítja meg, hogy a Charta szerinti jogoknak a megtámadott aktus általi közvetlen érintettsége az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelő legitimáció forrása, és nem ismeri el, hogy a jelen ügyben nem változnak az uniós jog felülvizsgálatával kapcsolatos hatáskörök, mivel O. Junquerastól nem követelhető meg, hogy belső úton támadjon meg egy olyan aktust, amely üresnek minősíti tisztségét, amelybe vissza kíván kerülni, ezért jogi tekintetben hibás.

Ötödik: A végzés jogilag tévesen alkalmazza a tényleges érvényesülés és az uniós jog elsőbbségének elvét, mivel nem állapítja meg, hogy a megtámadott aktus egy olyan határozat, amely továbbra sem kíván semmiféle tényleges érvényesülést biztosítani a Bíróság C-502/19. sz. ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletének, amely sérti a Charta 47. cikke szerinti, a hatékony jogorvoslathoz való jogot is az ítéletek megfelelő végrehajtásához való jog tekintetében, ezért O. Junqueras rendelkezik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelő legitimációval.

---

(1)  2020. december 15-i Junqueras i Vies contra Parlament végzés (T-24/20, EU:T:2020:601).

(2)  2019. december 19-i Junqueras Vies ítélet (C-502/19, EU:C:2019:1115).

A Törvényszék (harmadik tanács) T-745/18. sz., Covestro Deutschland AG kontra Európai Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Covestro Deutschland AG által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-790/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/26)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Covestro Deutschland AG (képviselők: T. Hartmann, M. Kachel, D. Fouquet ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

1.	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-745/18. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét, valamint a 2012. és 2013. év vonatkozásában semmisítse meg az Európai Bizottság C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatát;

2.	másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében;

3.	másodlagosan az 1. pontban foglalt kérelem tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon új határozatot a vitatott határozat megsemmisítéséről;

4.	másodlagosan a 2. pontban foglalt kérelem tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon új határozatot a vitatott határozat fellebbezővel szembeni megsemmisítéséről;

5.	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Az első és a második jogalap: a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértése

Az első két jogalap keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jog eljárási szabályait, nevezetesen a fellebbező meghallgatáshoz való jogát, valamint az ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét. E jogsértések alapján a Törvényszék téves jogalkalmazás útján jutott az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás megállapítására.

E két jogalap első részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az állami ellenőrzés felülvizsgálata során nem vette figyelembe a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj összegének meghatározására vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 8. pontja).

E két jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj összegének meghatározására vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 12., 94., 103., 129., 135. és 146. pontja).

E két jogalap harmadik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a hálózatidíj-mentességek biztosításából eredő valamennyi bevételkiesés és költség visszatérítésének hiányára vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 130. és 143. pontja).

E két jogalap negyedik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a források állami jellegének vizsgálata során nem vette figyelembe a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség) 2011. évi határozatának semmisségére vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 107., 125. pontja).

Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

Harmadik jogalapja keretében a fellebbező ezen kívül arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós anyagi jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül (a megtámadott ítélet 78–145. pontja).

E tekintetben a fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vizsgálata során téves jogalkalmazást megvalósító állami támogatási jogi mércéket alkalmazott, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott pótdíj előnyt jelent. A Törvényszék tévesen indul ki abból, hogy előnyről van szó, és figyelmen kívül hagyja a helyzet jellegéből, illetve a StromNEV szerkezetéből következően hiányzó szelektivitást.

Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen minősíti a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíjat állami forrásból nyújtott támogatásnak. E tekintetben a Törvényszék eleve egy téves kapcsoló elvből indul ki a források állami jellegének értékelése során, és tévesen feltételezi, hogy a források állami jellegére utaló adóról van szó.

Harmadszor, a fellebbező azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor elismeri a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj forrásai feletti állami ellenőrzést.

Negyedik jogalap: a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése

Végül a negyedik jogalapja keretében a fellebbező a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére hivatkozik, miszerint a Törvényszék először is figyelmen kívül hagyja a támogatásnak a Bizottság által a vitatott határozatban a StromNEV 2013 32. cikkének (7) bekezdésében előírt átmeneti szabállyal szemben elrendelt visszatéríttetéséből eredő jogellenes egyenlőtlen bánásmódot, másodszor jogellenesen különbséget tesz alapterhelésű fogyasztók között, harmadszor pedig nem igazolt egyenlő bánásmódot alkalmaz az anticiklikus fogyasztókkal és az alapterhelésű fogyasztókkal szemben (a megtámadott ítélet 192–210. pontja).

A Törvényszék (harmadik tanács) T-745/18. sz., Covestro Deutschland AG kontra Európai Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-791/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/27)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és R. Kanitz meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Covestro Deutschland AG, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-745/18. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja;

—

semmisítse meg a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján a 2012. és 2013. év vonatkozásában a Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. § -a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/c) (ex 2012/NN) C(2018) 3166 ügyszámú támogatási programról szóló, 2018. május 28-i final bizottsági határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. A Törvényszék téves jogalkalmazás alapján indul ki abból, hogy a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdése szerinti szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

Először is, a hálózati díjak állami jellegének értékelésével összefüggésben a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor megállapítja, hogy a fogyasztókra vagy végső fogyasztókra háruló kötelező díj és a pénzeszközök vagy az e pénzeszközök kezelői felett gyakorolt állami ellenőrzés két olyan elemnek minősül, amelyek „egy alternatíva részét” képezik.

Másodszor a „végső fogyasztókra vagy ügyfelekre háruló kötelező díj” fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem a villamosenergia-szolgáltató és a villamos energia végső fogyasztója közötti viszonyról van szó. Ezenkívül a Törvényszék tévesen a beszedési kötelezettséget, és nem a hálózati díjak megfizetésére vonatkozó, törvényen alapuló kötelezettséget veszi alapul.

Harmadszor, az állami ellenőrzés vagy rendelkezési jogkör fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a beszedett hálózati díjak célhoz kötöttsége nem zárja ki, hogy az állam rendelkezhetett e pénzeszközökkel.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-196/19. sz., AZ kontra Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen az AZ által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-792/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/28)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: AZ (képviselők: T. Hartmann, M. Kachel, D. Fouquet ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

1.

a) A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-196/19. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét, valamint a 2012. és 2013. év vonatkozásában semmisítse meg az Európai Bizottság C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatát; b) másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében;

2.

másodlagosan az 1. pont tekintetében, a) helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7 500 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10 %-ának visszafizetését, és ezt meghaladóan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. a) kérelemről, és a vitatott határozatot ezen túlmenően is semmisítse meg; b) másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését, és ezt meghaladóan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. b) kérelemről, és a vitatott határozatot teljes egészében (vagy „ezen túlmenően is”) semmisítse meg a fellebbező tekintetében;

3.

másodlagosan a 2. pont tekintetében, a) helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. a) kérelemről, és a vitatott határozatot semmisítse meg; b) másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. b) kérelemről, és a vitatott határozatot semmisítse meg a fellebbező tekintetében;

4.

másodlagosan a 3. pont tekintetében, a) helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7 500 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10 %-ának visszafizetését; b) másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését;

5.

másodlagosan a 4. pont tekintetében, a) helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 2. a) kérelemről, és semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7 500 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15 %-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10 %-ának visszafizetését; b) másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 2. b) kérelemről, és semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7 000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20 %-ának visszafizetését;

6.	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, ideértve az ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Az első és a második jogalap: a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértése

Az első két jogalap keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jog eljárási szabályait, nevezetesen a fellebbező meghallgatáshoz való jogát, valamint az ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét. E jogsértések alapján a Törvényszék jogsértő módon jutott az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás megállapítására.

E két jogalap első részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a szelektív előny vizsgálatának alapjául szolgáló referenciakeret téves jellegére vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 8., 117. és 127. pontja).

E két jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj összegének meghatározására vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 12., 68., 100. és 101. pontja).

E két jogalap harmadik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a hálózatidíj-mentességek biztosításából eredő valamennyi bevételkiesés és költség visszatérítésének hiányára vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 95. és 96. pontja).

E két jogalap negyedik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a források állami jellegének vizsgálata során nem vette figyelembe a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség) 2011. évi határozatának semmisségére vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 76. pontja).

Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

Harmadik jogalapja keretében a fellebbező ezen kívül arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós anyagi jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

E tekintetben a fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vizsgálata során jogsértő állami támogatási jogi mércéket alkalmazott az állami támogatási jog szerinti adó és az állami ellenőrzés tekintetében (a megtámadott ítélet 77., 83., 86. és 101. pontja).

Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a nemzeti jog elferdítése alapján téves jogalkalmazás útján minősítette a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíjat állami támogatási jog szerinti adónak, holott sem a hálózatüzemeltetőknek nincs beszedési kötelezettsége, sem pedig a hálózati felhasználóknak, illetve a villamos energia végső fogyasztóinak nincs fizetési kötelezettsége, továbbá a hálózatüzemeltetők számára nem térítettek meg valamennyi bevételt és költséget (a megtámadott ítélet 68. és 75–115. pontja).

Harmadszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a nemzeti jog elferdítése alapján téves jogalkalmazás útján állapítja meg a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdésében előírt pótdíj feletti állami ellenőrzést, amennyiben az beszedési kötelezettségen és a költségek teljes fedezésén alapul, és azt feltételezi, hogy a szövetségi hálózati ügynökség rögzítette a pótdíj összegét (a megtámadott ítélet 100–112. pontja).

Negyedszer a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a nemzeti jog elferdítése alapján hiányos és téves referenciakeretet határozott meg (a megtámadott ítélet 8. és 128–131. pontja).

Negyedik jogalap: az egyenlő bánásmód elvének megsértése

Végül a negyedik jogalapja keretében a fellebbező a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére hivatkozik, miszerint a Törvényszék először is figyelmen kívül hagyja a támogatásnak a Bizottság által a vitatott határozatban a StromNEV 2013 32. cikkének (7) bekezdésében előírt átmeneti szabállyal szemben elrendelt visszatéríttetéséből eredő jogellenes egyenlőtlen bánásmódot, következésképpen tagadja az egyenlő bánásmód uniós jogi általános elvének megsértését (a megtámadott ítélet 141. pontja).

A Törvényszék (harmadik tanács) T-196/19. sz., AZ kontra Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-793/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és R. Kanitz meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: AZ, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-196/19. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja;

—

semmisítse meg a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján a 2012. és 2013. év vonatkozásában a Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. § -a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/c) (ex 2012/NN) C(2018) 3166 ügyszámú támogatási programról szóló, 2018. május 28-i final bizottsági határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. A Törvényszék téves jogalkalmazás alapján indul ki abból, hogy a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdése szerinti szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

Először is, a hálózati díjak állami jellegének értékelésével összefüggésben a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor megállapítja, hogy a fogyasztókra vagy végső fogyasztókra háruló kötelező díj és a pénzeszközök vagy az e pénzeszközök kezelői felett gyakorolt állami ellenőrzés két olyan elemnek minősül, amelyek „egy alternatíva részét” képezik.

Másodszor a „végső fogyasztókra vagy ügyfelekre háruló kötelező díj” fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem a villamosenergia-szolgáltató és a villamos energia végső fogyasztója közötti viszonyról van szó. Ezenkívül a Törvényszék tévesen a beszedési kötelezettséget, és nem a hálózati díjak megfizetésére vonatkozó, törvényen alapuló kötelezettséget veszi alapul.

Harmadszor, az állami ellenőrzés vagy rendelkezési jogkör fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a beszedett hálózati díjak célhoz kötöttsége nem zárja ki, hogy az állam rendelkezhetett e pénzeszközökkel.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-233/19. és T-234/19. sz., Infineon Technologies Dresden GmbH & Co. KG és Infineon Technologies AG kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-794/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és R. Kanitz meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Infineon Technologies Dresden GmbH & Co. KG, Infineon Technologies AG, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-233/19. és T-234/19. sz. egyesített ügyekben 2021. október 6-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja;

—

semmisítse meg a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján a 2012. és 2013. év vonatkozásában a Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. § -a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/c) (ex 2012/NN) C(2018) 3166 ügyszámú támogatási programról szóló, 2018. május 28-i final bizottsági határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. A Törvényszék téves jogalkalmazás alapján indul ki abból, hogy a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdése szerinti szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

Először is, a hálózati díjak állami jellegének értékelésével összefüggésben a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor megállapítja, hogy a fogyasztókra vagy végső fogyasztókra háruló kötelező díj és a pénzeszközök vagy az e pénzeszközök kezelői felett gyakorolt állami ellenőrzés két olyan elemnek minősül, amelyek „egy alternatíva részét” képezik.

Másodszor a „végső fogyasztókra vagy ügyfelekre háruló kötelező díj” fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem a villamosenergia-szolgáltató és a villamos energia végső fogyasztója közötti viszonyról van szó. Ezenkívül a Törvényszék tévesen a beszedési kötelezettséget, és nem a hálózati díjak megfizetésére vonatkozó, törvényen alapuló kötelezettséget veszi alapul.

Harmadszor, az állami ellenőrzés vagy rendelkezési jogkör fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a beszedett hálózati díjak célhoz kötöttsége nem zárja ki, hogy az állam rendelkezhetett e pénzeszközökkel.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-238/19. sz., Wepa Hygieneprodukte GmbH és társai kontra Európai Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a WEPA Hygieneprodukte GmbH és a WEPA Deutschland GmbH & Co. KG, utóbbi korábban Wepa Leuna GmbH és Wepa Papierfabrik Sachsen GmbH által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-795/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/31)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: WEPA Hygieneprodukte GmbH, WEPA Deutschland GmbH & Co. KG, utóbbi korábban Wepa Leuna GmbH és Wepa Papierfabrik Sachsen GmbH (képviselők: H. Janssen, A. Vallone, D. Salm ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbezők kérelmei

1.	A Bíróság helyezze teljes egészében hatályon kívül a Törvényszék (harmadik tanács) T-238/19. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét;

2.	semmisítse meg a „Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. § -a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) támogatási program” ügyben hozott 2018. május 28-i bizottsági határozatot;

3.	másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

4.	a Bizottságot kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogalapjukban a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék elferdíti a tényeket, és figyelmen kívül hagyja a nemzeti jog tartalmát és hatályát, amennyiben határozatát arra alapítja, hogy először is a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség) kötelező jelleggel állapítja meg a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdésében foglalt pótdíj összegét, másodszor a szövetségi hálózati ügynökség e tekintetben nagyon részletes szabályokat írt elő, harmadszor pedig az említett pótdíj teljes egészében fedezte a hálózatüzemeltetők által elszenvedett bevételkieséseket. A Törvényszék számára tehát nem álltak rendelkezésre olyan releváns tények, amelyek alátámasztanák a pótdíj révén beszedett pénzeszközök feletti állami ellenőrzést.

Második jogalapjukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyja az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásból nyújtott támogatás fennállására vonatkozó követelményeket. A Törvényszék először is figyelmen kívül hagyja azt, hogy a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdésében előírt pótdíj nem adó, „kötelező teher” vagy „adójellegű díj” (a második jogalap első része). Másodszor a Törvényszék figyelmen kívül hagyja azt, hogy az alapterhelésű fogyasztóknak a StromNEV 19. § -a (2) bekezdésének második mondatában előírt mentesítése és a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdésében foglalt pótdíj nem minősül állami forrásból nyújtott támogatásnak (a második jogalap második része). Márpedig, ha a pótdíj nem minősül adónak, mint a jelen esetben is, akkor nem állnak fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tényállási feltételek a Törvényszék szerint sem. Ezen túlmenően, még ha adóról is lenne szó, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének tényállási feltételei azért sem állnak fenn, mert a pótdíj nem az állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-238/19. sz., Wepa Hygieneprodukte GmbH és társai kontra Európai Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-796/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/32)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller és R. Kanitz meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: WEPA Hygieneprodukte GmbH, WEPA Deutschland GmbH & Co. KG, utóbbi korábban Wepa Leuna GmbH és Wepa Papierfabrik Sachsen GmbH, valamint Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-238/19. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét annyiban, amennyiben az a keresetet mint megalapozatlant elutasítja;

—

semmisítse meg a Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján a 2012. és 2013. év vonatkozásában a Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. § -a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/c) (ex 2012/NN) C(2018) 3166 ügyszámú támogatási programról szóló, 2018. május 28-i final bizottsági határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező egyetlen, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. A Törvényszék téves jogalkalmazás alapján indul ki abból, hogy a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdése szerinti szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

Először is, a hálózati díjak állami jellegének értékelésével összefüggésben a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor megállapítja, hogy a fogyasztókra vagy végső fogyasztókra háruló kötelező díj és a pénzeszközök vagy az e pénzeszközök kezelői felett gyakorolt állami ellenőrzés két olyan elemnek minősül, amelyek „egy alternatíva részét” képezik.

Másodszor, a „végső fogyasztókra vagy ügyfelekre háruló kötelező díj” fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem a villamosenergia-szolgáltató és a villamos energia végső fogyasztója közötti viszonyról van szó. Ezenkívül a Törvényszék tévesen a beszedési kötelezettséget, és nem a hálózati díjak megfizetésére vonatkozó, törvényen alapuló kötelezettséget veszi alapul.

Harmadszor, az állami ellenőrzés vagy rendelkezési jogkör fennállásának értékelése keretében a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a beszedett hálózati díjak célhoz kötöttsége nem zárja ki, hogy az állam rendelkezhetett e pénzeszközökkel.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-233/19. és T-234/19. sz., Infineon Technologies Dresden GmbH & Co. KG és Infineon Technologies AG kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen az Infineon Technologies AG és az Infineon Technologies Dresden GmbH & Co. KG által 2021. december 17-én benyújtott fellebbezés

(C-800/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/33)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: Infineon Technologies AG és Infineon Technologies Dresden GmbH & Co. KG (képviselők: L. Assmann és M. Peiffer ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbezők kérelmei

—	A Bíróság helyezze teljes egészében hatályon kívül a Törvényszék (harmadik tanács) T-233/19. és T-234/19. sz. egyesített ügyekben 2021. október 6-án hozott ítéletét (ECLI:EU:T:2021:647);

—	semmisítse meg az Európai Bizottság által a „Németország által az alapterhelésű fogyasztók részére a StromNEV 19. § -a alapján végrehajtott SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) támogatási program” ügyben hozott 2018. május 28-i határozatot;

—	másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—	az Európai Bizottságot kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen eljárás hátterét a hálózati díjak alóli mentesítés képezi, amelynek értelmében 2012-ben és 2013-ban a fellebbezők nem voltak kötelesek a villamosenergiahálózat-üzemeltetőjüknek az általános hálózati villamosenergia-vételezés után hálózati díjakat fizetni (a továbbiakban: hálózatidíj–mentesség).

A Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy a hálózatidíj–mentességet állami forrásból finanszírozták, így az az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásnak minősül (a megtámadott ítélet 111. pontja). Így a Törvényszék alapvetően figyelmen kívül hagyta az állami támogatásnak a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti fogalmát.

A hálózatidíj–mentességet a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. § -ának (2) bekezdésében előírt pótdíjból finanszírozták. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 97. pontjában megállapított, ez utóbbi nem minősül a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett olyan kötelező tehernek, amely a források EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami jellegére utalhat.

Fellebbezési jogalapjukkal a fellebbezők elsődlegesen az európai uniós jog alkalmazását vitatják, és arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék az állami támogatásokra vonatkozó európai uniós jogi mércék alapján tévesen értékelte a nemzeti jogot (első fellebbezési jogalap). Helyes megítélés szerint a hálózatidíj–mentességeket nem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásokból nyújtották.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ebben az értelemben állami forrás csak akkor áll fenn, ha az állami költségvetéssel kellően szoros a kapcsolat. Márpedig a StromNEV 19. § -ának (2) bekezdése szerinti pótdíj nem mutat kellően szoros kapcsolatot a német állami költségvetéssel. Az említett pótdíj tehát magánjellegű forrás marad, és nem állami forrás, amelynek fizetésére a hálózatüzemeltető és a hálózathasználó között kerül sor.

Ezenkívül a fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a nemzeti jog tartalmát és hatályát (második fellebbezési jogalap).

A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-351/18. és T-584/18. sz., Ukrselhosprom PCF és Versobank kontra EKB egyesített ügyekben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Versobank AS által 2021. december 17-én benyújtott fellebbezés

(C-803/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/34)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Versobank AS (képviselő: O. Behrends, Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: Európai Központi Bank (EKB), Európai Bizottság, Ukrselhosprom PCF LLC

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	állapítsa meg, hogy érvénytelen a fellebbező engedélyének visszavonásáról szóló 2018. március 26-i (a továbbiakban: első vitatott határozat) és 2018. július 17-i (a továbbiakban: második vitatott határozat) EKB határozat;

—	amennyiben az Európai Unió Bírósága nincs abban a helyzetben, hogy érdemben határozzon, a T-351/18. és T-584/18. sz. egyesített ügyeket utalja vissza a Törvényszék elé a megsemmisítésről való határozathozatal céljából;

—	az EKB-t kötelezze a fellebbező jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező hat jogalapra hivatkozik.

Az első fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen feltételezte, hogy nincsen helye határozni a T-351/18. sz. ügyben, tévesen nem vette figyelembe azt, hogy a második vitatott határozat állítólagos ex tunc hatálya sértette az EUMSZ 263. cikket, és tévesen feltételezte, hogy a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az első vitatott határozat megsemmisítéséhez.

A második fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az alapvető eljárásjogi követelmények számos megsértésével kapcsolatban.

A harmadik fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen nem ismerte el, hogy az EKB meghaladta hatáskörét a fizetési szolgáltatások és egyéb pénzügyi szolgáltatások, illetve az AML/CFT (a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem) terén és szanálási kérdésekben tett megállapításaival.

A negyedik fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor olyan megállapításokat tett valamely kérdésben, amelyeknek akadályát képezte egy nemzeti közigazgatási bíróság előtt létrejött egyezség.

Az ötödik fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az SRMR-t (1) a nemzeti jog helyett a fizetésképtelenséggel vagy valószínűleg fizetésképtelenné válással kapcsolatos értékelések, valamint a szanálási mellőzéséről szóló határozatok tekintetében, és félreértelmezte azok jelentőségét anélkül, hogy elrendelte volna azok ismertetését.

A hatodik fellebbezési jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék (1) nem tartotta tiszteletben saját, az EUMSZ 263. cikkből eredő hatáskörének határait, amikor olyan, a nemzeti jog által szabályozott megállapításokat tett, amelyek az illetékes nemzeti hatóságok és bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, és meghaladta az EKB határozatainak felülvizsgálatát azáltal, hogy olyan megállapításokat tett és értékeléseket végzett, amelyeket az EKB nem tett meg, illetve végzett el; (2) határozatát meglepő megállapításokkal indokolta, amelyek egy elkésett, hosszú dokumentumokat tartalmazó, közvetlenül a tárgyalás előtt benyújtott beadványon alapultak, amely utóbbiról a fellebbezőnek nem volt alkalma észrevételeket tenni; (3) elmulasztotta figyelembe venni, hogy az eljárás megkezdése előtt megsértették a fellebbezőnek a Charta 47. cikkéből eredő jogait, valamint azt, hogy az eljárás során folyamatosan hiányzott a fellebbező tényleges képviselete; és (4) tévesen tagadta meg, hogy elrendelje a nemzeti szinten hozott szanálási határozatok előterjesztését, de ennek ellenére részletes és téves nézeteket fogalmazott meg e határozatok jogi jelentősége és jogalapja tekintetében.

---

(1)  A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.).

A Törvényszék (első tanács) T-153/19. sz., European Union Copper Task Force kontra Bizottság ügyben 2021. október 13-án hozott ítélete ellen a European Union Copper Task Force által 2021. december 22-én benyújtott fellebbezés

(C-828/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/35)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: European Union Copper Task Force (képviselő: I. Moreno-Tapia Rivas és C. Vila Gisbert abogadas)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet;

—	hozzon érdemi ítéletet a megsemmisítés iránti kereset tárgyában, vagy, másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé ítélethozatal céljából;

—	az Európai Bizottságot kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztásául a fellebbező az alábbi jogalapokra hivatkozik:

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot bírósági felülvizsgálatának terjedelme tekintetében, és megsértette a fellebbező hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

A Törvényszék megsértette az önkényes eljárás tilalmának elvét azzal, hogy nem követelt meg harmonizált megközelítést a PBT (perzisztencia, bioakkumuláció és toxicitás) kritérium alkalmazási köre tekintetében.

A Törvényszék megsértette az elővigyázatosság elvét és az arányosság elvét.

A Törvényszék megsértette az eljárási szabályokat azzal, hogy elutasította a fellebbező szakértő kijelölésére vonatkozó kérelmét.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – Cseh Köztársaság kontra Bizottság

(T-627/16. RENV. sz. ügy) (1)

(„EMGA és EMVA - A finanszírozásból kizárt kiadások - A Cseh Köztársaság által teljesített kiadások - A termeléstől független közvetlen támogatások - Hagyományos, valamint távérzékelés útján végrehajtott helyszíni ellenőrzések - Eltérések az ellenőrzések eredményei között - Borágazat - A beruházások helyszíni ellenőrzése mintavétellel”)

(2022/C 73/36)

Az eljárás nyelve: cseh

Felek

Felperes: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, O. Serdula, J. Pavliš és J. Vláčil, meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: K. Walkerová és J. Aquilima, meghatalmazottak)

A felperest támogató beavatkozó: Svéd Királyság (képviselők: C. Meyer-Seitz, F. Bergius és H. Shev, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 263. cikken alapuló, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2016. június 20-i (EU) 2016/1059 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2016. L 173., 59. o.) azon részében történő megsemmisítése iránti kérelem, amelyben az 462 517,83 euró összegben kizárja a Cseh Köztársaság által az EMGA jogcímén a termeléstől független közvetlen támogatásokkal kapcsolatban teljesített kiadásokat, illetve 636 516,20 euró összegben a borágazatban eszközölt beruházásokkal kapcsolatos kiadásokat.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék megsemmisíti az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2016. június 20 i (EU) 2016/1059 bizottsági végrehajtási határozatot abban a részében, amelyben az kizárja a Cseh Köztársaság által az EMGA jogcímén teljesített alábbi kiadásokat: — a termeléstől független közvetlen támogatások jogcímén a 203–2015. pénzügyi évek tekintetében 69 054,23 euró, a kockázatelemzéssel kapcsolatos hiányosságokra vonatkozó összeg; — a borágazatban eszközölt beruházásokkal kapcsolatos támogatásokat illetően a 20112014. pénzügyi évek tekintetében 636 516,20 euró összeg.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A Cseh Köztársaság és az Európai Bizottság maguk viselik a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült saját költségeiket.

4)	A Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 392., 2016.10.24.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – HG kontra Bizottság

(T-693/16. P-RENV-RX sz. ügy) (1)

(„Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Harmadik országba történő beosztás - Családi lakás adminisztráció általi rendelkezésre bocsátása - A családdal együtt való ottlakásra vonatkozó kötelezettség megszegése - Fegyelmi eljárás - A magasabb fizetési fokozatba lépés elhalasztása mint fegyelmi intézkedés - Az Uniót ért kár megtérítése - A személyzeti szabályzat 22. cikke - A kereset érdemi elutasítása - Fellebbezés alapján történő hatályon kívül helyezés - Fellebbezés alapján hozott, a Bíróság által felülvizsgált és hatályon kívül helyezett ítélet - A Törvényszékhez való visszautalás”)

(2022/C 73/37)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: HG (képviselő: L. Levi ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselő: T. Bohr meghatalmazott, segítője: A. Dal Ferro ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F-149/15. sz., HG kontra Bizottság ügyben 2016. július 19-én hozott ítélete (EU:F:2016:155) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) 2016. július 19-i HG kontra Bizottság ítéletét (F-149/15).

2)	A HG által az Európai Unió részére fizetendő kártérítés összege a jelen ítélet kihirdetésének napján 80 000 euró.

3)	A Törvényszék az F-149/15. sz. ügyben benyújtott keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

4)	HG és az Európai Bizottság maguk viselik az F-149/15., a T-693/16. P., a T-440/18. RENV. és a T-693/16 P-RENV-RX. sz. ügyben felmerült saját költségeiket.

---

(1)  HL C 441., 2016.11.28.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – Dyson és társai kontra Bizottság

(T-127/19. sz. ügy) (1)

(„Szerződésen kívüli felelősség - Energia - 2010/30/EU irányelv - Az energiafogyasztás címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölése - 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet - Porszívók energiafogyasztásának címkézése - Energiahatékonyság - Mérési módszer - A Törvényszék általi megsemmisítés - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése”)

(2022/C 73/38)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Dyson Ltd (Malmesbury, Egyesült Királyság) és az ítélet mellékletében megnevezett 14 további felperes (képviselők: E. Batchelor, T. Selwyn Sharpe és M. Healy solicitors)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J.-F. Brakeland, Y. Marinova és K. Talabér-Ritz meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2013. május 3-i 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2013. L 192., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 59., 40. o.) jogellenessége miatt a felperesek által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Dyson Ltd-t és a mellékletben megnevezett többi felperest kötelezi a saját költségeik, valamint az Európai Bizottság részéről felmerülő költségek viselésére.

---

(1)  HL C 139., 2019.4.15.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – Ciprus kontra EUIPO – Fontana Food (GRILLOUMI)

(T-556/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A GRILLOUMI európai uniós szóvédjegy bejelentése - A korábbi ΧΑΛΛΟΥΜΙ HALLOUMI nemzeti tanúsító szóvédjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség hiánya - Áruk és szolgáltatások hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”)

(2022/C 73/39)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ciprusi Köztársaság (képviselők: S. Malynicz QC, S. Baran barrister és V. Marsland solicitor)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Gája meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Fontana Food AB (Tyresö, Svédország) (képviselők: P. Nihlmark és L. Zacharoff, ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Ciprusi Köztársaság és a Fontana Food közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. május 29-én hozott határozata (R 1284/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2019. május 29-i határozatát (R 1284/2018-4. sz. ügy) határozatát hatályon kívül helyezi.

2)	A Törvényszék az EUIPO-t kötelezi, a saját költségein felül, a Ciprusi Köztársaság költségeinek viselésére.

3)	A Fontana Food AB maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 328., 2019.9.30.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – Ciprus kontra EUIPO – Fontana Food (GRILLOUMI BURGER)

(T-593/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A GRILLOUMI BURGER európai uniós szóvédjegy bejelentése - A korábbi ΧΑΛΛΟΥΜΙ HALLOUMI nemzeti tanúsító szóvédjegyek - Viszonylagos kizáró okok - Összetéveszthetőség hiánya - A jóhírnév sérelmének hiánya - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja 8. cikkének (5) bekezdése]”)

(2022/C 73/40)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ciprusi Köztársaság (képviselők: S. Malynicz QC, S. Baran barrister és V. Marsland solicitor)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Gája és D. Botis meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Fontana Food AB (Tyresö, Svédország) (képviselők: P. Nihlmark és L. Zacharoff, ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Ciprusi Köztársaság és a Fontana Food közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. június 19-én hozott határozata (R 1297/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Ciprusi Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 363., 2019.10.28.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – Foundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi kontra EUIPO – Fontana Food (GRILLOUMI BURGER)

(T-595/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A GRILLOUMI BURGER európai uniós szóvédjegy bejelentése - A korábbi HALLOUMI európai uniós együttes szóvédjegy - Viszonylagos kizáró okok - Összetéveszthetőség hiánya - A jóhírnév sérelmének hiánya - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja 8. cikkének (5) bekezdése]”)

(2022/C 73/41)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Foundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi (Nicosia, Ciprus) (képviselők: S. Malynicz QC, S. Baran barrister és V. Marsland solicitor)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Gája meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Fontana Food AB (Tyresö, Svédország) (képviselők: P. Nihlmark és L. Zacharoff, ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Foundation for the Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumi és a Fontana Food közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. június 19-én hozott határozata (R 1356/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Protection of the Traditional Cheese of Cyprus named Halloumit kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 357., 2019.10.21.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – JP kontra Bizottság

(T-247/20. sz. ügy) (1)

(„Dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - Az adózás területén AD7 besorolási fokozatú tanácsosok felvétele céljából szervezett EPSO/AD/363/18 nyílt versenyvizsgára vonatkozó dokumentumok - A hozzáférési kérelem korlátozása - A hozzáférés megtagadása - Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése - A döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivétel - A személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke - A vizsgabizottság eljárásának titkossága - Részleges hozzáférés - Szerződésen kívüli felelősség”)

(2022/C 73/42)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: JP (képviselők: S. Rodrigues és A. Champetier ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: C. Ehrbar és D. Milanowska meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló megerősítő kérelemre vonatkozó, 2020. február 24-i C(2020) 1195 final bizottsági határozat megsemmisítés iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, másrészt a felperest ért nem vagyoni kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék megsemmisíti az 1049/2001/EK rendelet alapján benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló megerősítő kérelemre vonatkozó, 2020. február 24-i C(2020) 1195 final bizottsági határozatot azon részében, amelyben megtagadták JP-től az EPSO/AD/363/18 nyílt versenyvizsga keretében az „Anchor” szakaszokban és az érintett területre vonatkozó interjú során adott válaszai vizsgáztatók általi értékelését illetően a „Lehetséges kérdések” rovatokban szereplő kérdésekhez (1. dokumentum) való hozzáférést, valamint megtagadta az általános képességekre vonatkozó interjú során adott válaszai vizsgáztatók általi értékelését illetően az „1. helyzet”, „2. helyzet” és „3. helyzet” rovatokban szereplő kérdésekhez (2. dokumentum) való hozzáférést.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 222., 2020.7.6.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – Talleres de Escoriaza kontra EUIPO – Salto Systems (KAAS KEYS AS A SERVICE)

(T-294/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - KAAS KEYS AS A SERVICE európai uniós szóvédjegy - Feltétlen kizáró ok - Leíró jelleg - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja] - A megkülönböztető képesség hiánya - A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - Szokásossá vált megjelölések vagy jelzések - A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja [jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja] - Indokolási kötelezettség - A meghallgatáshoz való jog - A 2017/1001 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése”)

(2022/C 73/43)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Talleres de Escoriaza, SA (Irún, Spanyolország) (képviselő: T. Müller és F. Togo ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Gája meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Salto Systems, SL (Oiartzun, Spanyolország) (képviselő: A. Alejos Cutuli ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Talleres de Escoriaza és a Salto Systems közötti törlési eljárással kapcsolatban 2020. február 28-án hozott határozata (R 1363/2019-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1.	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2.	A Törvényszék Talleres de Escoriaza, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 247., 2020.7.27.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – Stichting Comité N 65 Ondergronds Helvoirt kontra Bizottság

(T-569/20. sz. ügy) (1)

(„Környezet - 1367/2006/EK rendelet - A tagállamoknak a környezeti levegő minősége védelmére és javítására vonatkozó kötelezettsége - Belső felülvizsgálat iránti kérelem - A kérelem elfogadhatatlanság miatti elutasítása”)

(2022/C 73/44)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Stichting Comité N 65 Ondergronds Helvoirt (Helvoirt, Hollandia) (képviselők: T. Malfait és A. Croes ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Haasbeek, G. Gattinara és M. Noll-Ehlers meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Holland Királyság (képviselők: M. Bulterman, M. de Ree, J. Langer és J. Hoogveld meghatalmazottak), Európai Parlament (képviselők: W. Kuzmienko és C. Ionescu Dima meghatalmazottak), az Európai Unió Tanácsa (képviselők: K. Michoel és A. Maceroni meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A CHAP (2019) 2512 panaszkezelési eljárás lezárásáról szóló határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmet elfogadhatatlanság miatt elutasító 2020. július 6-i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Stichting Comité N 65 Ondergronds Helvoirtot kötelezi a saját költségei, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Holland Királyság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 378., 2020.11.9.

A Törvényszék 2021. december 8-i ítélete – Sun West és társai kontra Bizottság

(T-623/20. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - fotovoltaikus berendezésekkel előállított villamos energia - Villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására irányuló kötelezettség - Panasz elutasítása - Az (EU) 2015/1589 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és 24. cikkének (2) bekezdése”)

(2022/C 73/45)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Sun West (Saint-Allouestre, Franciaország), JB Solar (Saint-Allouestre), Azimut56 (Saint-Allouestre) (képviselő: S. Manna ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: A. Bouchagiar és B. Stromsky meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A felperesek annak megállapítása érdekében benyújtott panaszát elutasító 2020. július 28-i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, hogy a Francia Köztársaság által a 2006. július 10-i, 2010. január 12-i és 2010. augusztus 31-i vámrendeletek alapján a fotovoltaikusenergia-termelők részére jogellenesen nyújtott állami támogatások összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Sun Westet, a JB Solart és az Azimut56-ot kötelezi a saját és az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 414., 2020.11.30.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – HB kontra EBB

(T-689/20. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - Elbocsátás - Nyilvánvaló értékelési hiba - A megfelelő ügyintézés elve - Az aktus kibocsátója hatáskörének hiánya”)

(2022/C 73/46)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: HB (képviselő: C. Bernard-Glanz ügyvéd)

Alperes: Európai Beruházási Bank (képviselők: G. Faedo és K. Carr meghatalmazottak, segítőjük: B. Wägenbaur ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikk és az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 50a. cikke alapján benyújtott, az EBB 2020. április 27-i, a felperes elbocsátásáról szóló határozatának megsemmisítése iránti kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	HB köteles viselni a saját költségein túlmenően az Európai Beruházási Bank (EBB) részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 9., 2021.1.11.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – OI kontra Bizottság

(T-705/20. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Tisztviselők - Felvétel - COM/03/AD/18 [AD 6] belső versenyvizsga - A felperes nevének a versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozat - Indokolási kötelezettség - A vizsgabizottság eljárásának titkossága - A közbenső osztályzatok közlésének és a versenyvizsga-felhívásban előírt vizsgarészek súlyozásának elmaradása”)

(2022/C 73/47)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: OI (képviselő: S. Orlandi ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Milanowska és T. Lilamand meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikkre alapított kérelem, amely a COM/03/AD/18 (AD 6) – Tanácsosok belső versenyvizsga vizsgabizottsága által 2020. március 25-én hozott azon határozat megsemmisítésére irányul, amely elutasította a felperes által e vizsgabizottság 2019. december 16-i azon határozata vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati kérelmet, amely a felperes nevét nem vette fel az említett versenyvizsga tartaléklistájára.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a COM/03/AD/18 (AD 6) – Tanácsosok belső versenyvizsga vizsgabizottságának 2020. március 25-i, OI-nek a fejlesztési együttműködés és a szomszédsági politika területén AD 6 besorolási fokozatba tartozó tanácsosok tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatát megsemmisíti.

2)	A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 28., 2021.1.25.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – Rotondaro kontra EUIPO – Pollini (COLLINI)

(T-69/21. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A COLLINI európai uniós ábrás védjegy bejelentése - POLLINI és STUDIO POLLINI korábbi nemzeti és európai uniós szóvédjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Megjelölések hasonlósága - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”)

(2022/C 73/48)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Carmine Rotondaro (Monaco, Monaco) (képviselő: M. Locatelli ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: M. Capostagno meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Pollini SpA (Gatteo, Olaszország) (képviselő: F. Sanna ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Pollini és C. Rotondaro közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2020. december 3-án hozott határozata (R 2518/2019-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Carmine Rotondarót kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 98., 2021.3.22.

A Törvényszék 2021. december 15-i ítélete – QF kontra Bizottság

(T-85/21. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Tisztviselők - Felvétel - COM/03/AD/18 [AD 6] belső versenyvizsga - A felperes nevének a versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozat - Indokolási kötelezettség - A vizsgabizottság eljárásának titkossága - A közbenső osztályzatok közlésének és a versenyvizsga-felhívásban előírt vizsgarészek súlyozásának elmaradása”)

(2022/C 73/49)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: QF (képviselő: S. Orlandi ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Milanowska és T. Lilamand meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikkre alapított kérelem, amely a COM/03/AD/18 (AD 6) – Tanácsosok belső versenyvizsga vizsgabizottsága által 2020. április 15-én hozott azon határozat megsemmisítésére irányul, amely elutasította a felperes által e vizsgabizottság 2019. december 16-i azon határozata vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati kérelmet, amely a felperes nevét nem vette fel az említett versenyvizsga tartaléklistájára.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a COM/03/AD/18 (AD 6) – Tanácsosok belső versenyvizsga vizsgabizottságának 2020. április 15-i, QF-nek az európai közigazgatás területén AD 6 besorolási fokozatba tartozó tanácsosok tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatát megsemmisíti.

2)	A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 98., 2021.3.22.

A Törvényszék 2021. november 29-i végzése – Kanellou kontra Tanács

(T-515/16. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Tisztviselők - A személyzeti szabályzat 2014. évi reformja - Az éves utazás költségeinek megtérítésére és az utazási idő megadása - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”)

(2022/C 73/50)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Despina Kanellou (Brüsszel, Belgium) (képviselő: S. Pappas ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Európai Parlament (képviselők: E. Taneva és M. Ecker meghatalmazottak), Európai Bizottság (képviselők: G. Gattinara és B. Mongin, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikken alapuló és lényegében azon határozat megsemmisítésére irányuló kereset, amely 2014. január 1-jétől eltörölte az éves utazás költségeinek annak érdekében való megtérítését, hogy a felperes kapcsolatot tudjon fenntartani a származási helyével.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Despina Kanellou-t a saját költségeinek viselésén felül kötelezi az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3)	Az Európai Bizottság és az Európai Parlament maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 395., 2014.11.10. (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-77/14. szám alatt nyilvántartásba vett és 2016. szeptember 1-jén az Európai Unió Törvényszékéhez áttett ügy).

A Törvényszék 2021. november 29-i végzése – Bergallou kontra Tanács

(T-521/16. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Tisztviselők - A személyzeti szabályzat 2014. évi reformja - Az éves utazás költségeinek megtérítésére és az utazási idő megadása - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”)

(2022/C 73/51)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Amal Bergallou (Lot, Belgium) (képviselők: M. Velardo ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Európai Parlament (képviselők: E. Taneva és M. Ecker meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikken alapuló és lényegében egyrészt azon határozat megsemmisítésére irányuló kereset, amely 2014. január 1-jétől eltörölte az éves utazás költségeinek annak érdekében való megtérítését, hogy a felperes kapcsolatot tudjon fenntartani a származási helyével, másrészt az alperes kötelezése a felperest ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Amal Bergallou-t a saját költségeinek viselésén felül kötelezi az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3)	Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 431., 2014.12.1 (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-98/14. szám alatt nyilvántartásba vett és 2016. szeptember 1-jén az Európai Unió Törvényszékéhez áttett ügy).

A Törvényszék 2021. november 29-i végzése – Nguyen kontra Tanács

(T-522/16. sz. ügy) (1)

(Közszolgálat - Tisztviselők - A személyzeti szabályzat 2014. évi reformja - Az éves utazás költségeinek megtérítésére és az utazási idő megadása - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset)

(2022/C 73/52)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Huynh Duong Vi Nguyen (Woluwe-Saint-Lambert, Belgium) (képviselők: M. Velardo ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Európai Parlament (képviselők: E. Taneva és M. Ecker meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikken alapuló és lényegében egyrészt azon határozat megsemmisítésére irányuló kereset, amely 2014. január 1-jétől eltörölte az éves utazás költségeinek annak érdekében való megtérítését, hogy a felperes kapcsolatot tudjon fenntartani a származási helyével, másrészt az alperes kötelezése a felperest ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Huynh Duong Vi Nguyent a saját költségeinek viselésén felül kötelezi az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3)	Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 448., 2014.12.15 (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-99/14. szám alatt nyilvántartásba vett és 2016. szeptember 1-jén az Európai Unió Törvényszékéhez áttett ügy).

A Törvényszék 2021. november 29-i végzése – Aresu kontra Bizottság

(T-524/16. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Tisztviselők - A személyzeti szabályzat 2014. január 1-jei reformja - Utazási idő - Hazautazási szabadság - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”)

(2022/C 73/53)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Antonio Aresu (Brüsszel, Belgium) (képviselő: M. Velardo ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Gattinara és F. Blanc meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó felek: Európai Parlament (képviselők: E. Taneva és M. Ecker meghatalmazottak), az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott, a 2013. október 22-i 1023/2013/EU, EURATOM európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2013 L 287., 15. o.) módosított személyzeti szabályzat V. mellékletének 7. cikke alapján korábban a felperes számára járó öt nap utazási időt számára 2014. január 1-jétől már nem biztosító határozat megsemmisítése iránti kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Antonio Aresut kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás költségeit is.

3)	Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 26, 2015.1.26. (eredetileg az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékén F-106/14. szám alatt nyilvántartásba vett és 2016. szeptember 1-jén az Európai Unió Törvényszékéhez áttett ügy).

A Törvényszék elnökének 2021. december 1-jei végzése – OJ kontra Bizottság

(T-709/20. R. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés - Közszolgálat - Felvétel - Nyílt versenyvizsga - Az EPSO határozata, amellyel megtagadta a számítógépes feleletválasztós tesztek időpontjainak elhalasztását - Ideiglenes intézkedések iránti kérelem - A sürgősség hiánya”)

(2022/C 73/54)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: OJ (képviselő: H.-E. von Harpe ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: I. Melo Sampaio és L. Hohenecker meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A nemzetközi együttműködés és a nem uniós országoknak nyújtott támogatások igazgatása területén a Bizottság számára tanácsosi tartaléklista összeállítására irányuló EPSO/AD/380/19 nyílt versenyvizsga kiválasztási eljárásának felfüggesztése iránt az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján előterjesztett kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

A Törvényszék 2021. november 29-i végzése – Grupa Azoty és társai kontra Bizottság

(T-726/20. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2021 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekről szóló iránymutatás - Támogatható ágazatok - A műtrágyaágazat kizárása - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság”)

(2022/C 73/55)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Grupa Azoty S.A. (Tarnó, Lengyelország), Azomureș S.A. (Marosvásárhely, Románia), Lipasmata Kavalas LTD Ypokatastima Allodapis (Palaio Fáliro, Görögország) (képviselők: D. Haverbeke, L. Ruessmann és P. Sellar ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: A. Bouchagiar és G. Braga da Cruz meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az „Iránymutatás az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2021 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekhez” című, 2020. szeptember 25-i bizottsági közlemény (HL 2020. C 317., 5. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	Az EFTA Felügyeleti Hatóság beavatkozási kérelméről már nem szükséges határozni.

3)	A Grupa Azoty S.A., az Azomureș SA és a Lipasmata Kavalas LTD Ypokatastima Allodapis maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

4)	Az EFTA Felügyeleti Hatóság viseli a beavatkozási kérelmével kapcsolatos költségeket.

---

(1)  HL C 72., 2021.3.1.

A Törvényszék 2021. november 29-i végzése – Advansa Manufacturing és társai kontra Bizottság

(T-741/20. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2021 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekről szóló iránymutatás - Támogatható ágazatok - A mesterséges vagy szintetikus szálakat előállító ágazat kizárása - Közvetlen érintettség hiánya - Elfogadhatatlanság”)

(2022/C 73/56)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Advansa Manufacturing GmbH (Frankfurt am Main, Németország) és a végzés mellékletében megnevezett 14 másik felperes (képviselők: D. Haverbeke, L. Ruessmann és P. Sellar ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: A. Bouchagiar és G. Braga da Cruz meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az „Iránymutatás az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2021 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekhez” című, 2020. szeptember 25-i bizottsági közlemény (HL 2020. C 317., 5. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	Az EFTA Felügyeleti Hatóság beavatkozási kérelméről már nem szükséges határozni.

3)	Az Advansa Manufacturing GmbH és a mellékletben megnevezett többi felperes maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

4)	Az EFTA Felügyeleti Hatóság viseli a beavatkozási kérelmével kapcsolatos költségeket.

---

(1)  HL C 79., 2021.3.8.

A Törvényszék 2021. november 30-i végzése – Airoldi Metalli kontra Bizottság

(T-744/20. sz. ügy) (1)

(„Dömping - A Kínai Népköztársaságból származó extrudált alumíniumtermékek behozatala - Ideiglenes dömpingellenes vámot kivető aktus - Keresettel meg nem támadható aktus - Előkészítő aktus - Elfogadhatatlanság - Végleges dömpingellenes vám - Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése - Okafogyottság”)

(2022/C 73/57)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Airoldi Metalli SpA (Molteno, Olaszország) (képviselők: M. Campa, D. Rovetta, G. Pandey és V. Villante ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Luengo és P. Němečková meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A Kínai Népköztársaságból származó extrudált alumíniumtermékek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2020. október 12-i (EU) 2020/1428 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 336., 8. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	Az Airoldi Metalli SpA viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	Az Európai Parlament, az Airoldi Metalli és a Bizottság maguk viselik a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeiket.

---

(1)  HL C 53., 2021.2.15.

A Törvényszék elnökének 2021. november 30-i végzése – Roos és társai kontra Parlament

(T-710/21. R. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés - Parlamenti képviselők - A Parlament három munkavégzési helyén található épületeibe való bejutásnak az egészségügyi válsággal kapcsolatos feltételei - A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem - A sürgősség hiánya”)

(2022/C 73/58)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Robert Roos (Poortugaal, Hollandia), Anne-Sophie Pelletier (Ixelles, Belgium), Francesca Donato (Palermo, Olaszország), Virginie Joron (Durningen, Franciaország), IC (képviselők: P. de Bandt, M. Gherghinaru és L. Panepinto ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: S. Alves és A.-M. Dumbrăvan meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott, az Európai Parlament Elnökségének 2021. október 27-i, az Európai Parlament három munkavégzési helyén található épületeibe való bejutásra vonatkozó, különleges egészségügyi és biztonsági szabályokra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A Törvényszék elnöke a 2021. november 5-i Roos és társai kontra Parlament végzést (T-710/21 R) visszavonja.

3)	A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

A Törvényszék elnökének 2021. november 30-i végzése – ID és társai kontra Parlament

(T-711/21. R. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés - Közszolgálat - A Parlament három munkavégzési helyén található épületeibe való bejutásnak az egészségügyi válsággal kapcsolatos feltételei - A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem - A sürgősség hiánya”)

(2022/C 73/59)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: ID, valamint a végzés mellékletében megnevezett 6 további felperes (képviselők: P. de Bandt, M. Gherghinaru és L. Panepinto ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: D. Boytha, S. Bukšek Tomac és L. Darie meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott, az Európai Parlament Elnökségének 2021. október 27-i, az Európai Parlament három munkavégzési helyén található épületeibe való bejutásra vonatkozó, különleges egészségügyi és biztonsági szabályokra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A Törvényszék elnöke a 2021. november 5-i ID és társai kontra Parlament végzést (T-711/21 R) visszavonja.

3)	A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

2021. november 5-én benyújtott kereset – Agentur für Globale Gesundheitsverantwortung kontra EMA

(T-713/21. sz. ügy)

(2022/C 73/60)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Agentur für Globale Gesundheitsverantwortung (Elsbethen, Ausztria) (képviselő: A. Steindl ügyvéd)

Alperes: Európai Gyógyszerügynökség

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az EMA azon 2021. szeptember 21-i határozatát (EMA/468888/2021), amelyben elutasította a felperes által az EMA 2021. július 28-i határozatával (EMA/421922/2021) szemben 2021. augusztus 13-án benyújtott panaszt;

—	biztosítson hozzáférést a „c4591001-interim-ado-report-body” tanulmányhoz, amely alapján elfogadták a 2021. július 22-i EMA/CHMP/282047/2021 Rev. 1 értékelő jelentést és a 2021. május 31-i C(2021) 4034 (final) bizottsági végrehajtási határozatot.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.

1.	Első jogalap: a C4591001 számú tanulmányban az egyesült államokbeli részvevőkre vonatkozó anonimizált adatoknak az (EU) 2018/1725 rendelet (1)

2.	Második jogalap: semmisség az EMA téves jogalkalmazása miatt, mivel a C4591001 tanulmány még nem zárult le a gyermekgyógyászati javallat módosítása tekintetében, és összhangban van az „EMA Policy(0070) on Clinical Data Publication”-nal (EMA/144064/2019).

3.	Harmadik jogalap: semmisség téves jogalkalmazás miatt, mivel az 1049/2001/EK rendelet (2) 4. cikke (2) bekezdése első esete („természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei, beleértve a szellemi tulajdont is”) alkalmazandó.

4.	Negyedik jogalap: semmisség az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata értelmében vett nyomós közérdek hiánya miatt.

---

(1)  A természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 295., 39. o.; helyesbítés: HL 2019. L 290., 42. o.). szerinti személyes adatnak való minősítésével kapcsolatos téves jogalkalmazás miatti semmisség.

(2)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

2021. november 16-án benyújtott kereset – Greenspider kontra Eismea

(T-733/21. sz. ügy)

(2022/C 73/61)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Greenspider GmbH (Germering, Németország) (képviselők: G. Vignolo és V. Palmisano ügyvédek)

Alperes: Európai Innovációs Tanács és Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EISMEA)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg, hogy a kereset elfogadható és megalapozott az EUMSZ 272. cikk értelmében;

—	állapítsa meg és mondja ki, hogy a Greenspider megfelelő módon teljesítette a GA-ból (Grant Agreement) eredő szerződéses kötelezettségeit;

—	állapítsa meg és mondja ki, hogy a belga polgári törvénykönyv 1162. cikke értelmében kétség esetén a szerződés Greenspider által adott értelmezése érvényesül az EISMEA által adott értelmezéssel szemben;

—	állapítsa meg, hogy nem állnak fenn az EISMEA által a Greenspidernek kiállított Debit note kiadásának előzetes feltételei, és hogy ekként az abban követelt összeg megfizetése tekintetében nem áll fenn kötelezettség;

—	állapítsa meg és mondja ki, hogy az EISMEA nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, következésképpen kötelezze őt 111 475,00 EUR összegnek a Greenspider javára történő megfizetésére;

—	az EISMEA-t kötelezze a jelen eljárásban a Greenspider által felmerült eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Első, az EASME szerződéses kötelezettségeinek nemteljesítésére alapított jogalap. — A felperes e tekintetben előadja, hogy e jogalap a projekt elszámolható költségei fennmaradó része kifizetésének az EISMEA általi megtagadását alátámasztó indokok megalapozatlan jellegén, valamint a unit costs elismerhetőségén alapul.

2.

Második, a szerződésre vonatkozó jog megsértésére vonatkozó jogalap. — A felperes e tekintetben előadja, hogy e jogalap a 2012. október 25-i 966/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 126. cikkének megsértésén, a tárgyalási autonómia elvének visszaélésszerű alkalmazásán (a belga polgári törvénykönyv 1162 cikkének, valamint az 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (2) 3. és 5. cikkének megsértése és alkalmazásának elmulasztása), a szerződés végrehajtása során a jóhiszeműség elvének megsértésén és joggal való visszaélésen; a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén és az arányosság elvének megsértésén alapul.

---

(1)  Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelet (HL 2012. L 298, 1. o).

(2)  A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).

2021. november 19-én benyújtott kereset – Eurecna kontra Bizottság

(T-739/21. sz. ügy)

(2022/C 73/62)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Eurecna SpA (Velence, Olaszország) (képviselő: R. Sciaudone ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a Bizottság 2021. szeptember 10-i, 2021. szeptember 16-i és 2021. szeptember 30-i levelében foglalt, követelés beszámításáról szóló megtámadott határozatokat, amelyekkel a Bizottság egy, az Európai Unió által finanszírozott projekt keretében kifizetett összeg szinte teljes egészének visszafizetéséről rendelkezik, amelyet visszafizetendőnek ítél a pénzügyi beszámolási szakaszban állítólagosan elkövetett szabálytalanságok miatt; és

—	a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.	Első, a jogi megalapozottság hiányára alapított jogalap a 2021. szeptember 10-i határozatot illetően.

2.	Második, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap a 2021. szeptember 10-i határozatot illetően.

3.

Harmadik, a vitatott követelés fennállásának hiányára alapított jogalap. — A felperes e tekintetben az alábbiakra hivatkozik: a megfelelő és gondos ügyintézés elvének a közigazgatási eljárásban való megsértése az Ernst & Young (EY) által folytatott számviteli vizsgálattal kapcsolatban; a védelemhez való jog megsértése az EY által folytatott számviteli vizsgálattal kapcsolatban, a megfelelő ügyintézés elvének megsértése a pártatlanságra vonatkozó kötelezettségnek a közigazgatási eljárás során történt megsértése miatt, a szerződés téves értelmezése az EY-t illetően.

2021. december 7-én benyújtott kereset – SE kontra Bizottság

(T-763/21. sz. ügy)

(2022/C 73/63)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: SE (képviselők: L. Levi és A. Blot ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a pályázónak a Junior Professional Pilot programba (a továbbiakban: JPP program) való jelentkezését elutasító 2021. április 23-i határozatot;

—	amennyiben szükséges, semmisítse meg a felperes 2021. április 27-i panaszát elutasító 2021. augusztus 27-i határozatot;

—	rendelje el a felperes abból eredő, a kérelemben megbecsült vagyoni kárának megtérítését, hogy elvesztette annak esélyét, hogy 2021. október 1-jétől ideiglenes alkalmazottként AD 5 besorolási fokozatba sorolják át;

—	rendelje el a felperes abból eredő, a kérelemben megbecsült vagyoni kárának megtérítését, hogy elvesztette annak esélyét, hogy az AD besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottak belső versenyvizsgája alapján kinevezett tisztviselővé válhasson;

—	az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésen, az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke (1) bekezdésének, a személyzeti szabályzat 1d. cikkének és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 10. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul.

2.	A második jogalap a megbízatással és/vagy a hatáskörrel való visszaélésen alapul.

3.	A harmadik jogalap a pályázati felhívás jogellenességén alapul.

2021. december 7-én benyújtott kereset – Imdea Materiales kontra Bizottság

(T-765/21. sz. ügy)

(2022/C 73/64)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Imdea Materiales (Madrid, Spanyolország) (képviselők: P. Suárez Fernández, J. Salinas Casado y Z. Marcos Vaquero, ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

állapítsa meg, hogy az Európai Bizottság nem tartotta tiszteletben a szerződés „FP7 Grant Agreement – Annex II General Conditions” elnevezésű általános feltételeinek II.22.5d. cikkét, következésképpen a cselekményeket újra kell kezdeni az Európai Bizottsággal szemben felhozott kifogások szakaszától;

—	állapítsa meg, hogy az IMDEA [Fundación Imdea Materiales] tiszteletben tartotta a szerződéses feltételeket, ezért ne váltsanak ki joghatást a visszatérítést és a kártérítést elrendelő intézkedések;

—	másodlagosan, az arányosság elvének megfelelően kerüljenek újra kiszámításra azok az összegek, amelyeket az Európai Bizottságnak vissza kell téríttetnie.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az Európai Bizottság megsértette az általános szerződési feltételek II.22.5. cikkét, tekintettel arra, hogy megtagadásra került az IMDEA-ra vonatkozó dokumentációhoz és információhoz való hozzáférés, amelyet nem lehetett figyelembe venni a kifogások megfogalmazásakor.

2.

A második, a Compose3 projektben részt vevő ellenőrökre vonatkozó, az IMDEA által az Európai Bizottságnak bejelentett kiadások valódiságára alapított jogalap az általános szerződési feltételek II.14. és II.15. cikkével összefüggésben. — E tekintetben a felperes számtalan olyan bizonyítékkal rendelkezik, amelyek együttes értékelése lehetővé teszi azon következtetés levonását, hogy a kiadások valódiak.

3.	A harmadik, az általános szerződési feltételek II.22.6. cikkének abból eredő megsértésére alapított jogalap, hogy sérült az arányosság elve, amikor az Európai Bizottság egyáltalán nem súlyozta a kirótt intézkedéseket.

2021. december 11-én benyújtott kereset – Bategu Gummitechnologie kontra Bizottság

(T-771/21. sz. ügy)

(2022/C 73/65)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Bategu Gummitechnologie GmbH (Bécs, Ausztria) (képviselő: G. Maderbacher ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak;

—	kötelezze a Bizottság által képviselt Európai Uniót 70 695 720,35 euró megfizetésére;

—	kötelezze az Uniót a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az EUMSZ 268. cikk alapján a Bizottság által a feladatai ellátása során elkövetett súlyos szabálytalanságok miatt elszenvedett kár megtérítését kéri. A Bizottság nem teljesítette kötelezettségeit azáltal, hogy nem azonosította és nem szüntette meg az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikknek a vasúti gyártók általi megsértését. A Bizottság jogos bizalmat keltett, és arra ösztönözte a felperest, hogy hajtson végre beruházásokat.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap: a Bizottság által elkövetett, hatáskörrel való súlyos visszaélés és nyilvánvaló értékelési hibák A Bizottság a felperes által az 1/2003 rendelet (1) 7. cikke alapján benyújtott hivatalos panasz keretében nem vizsgálta meg figyelmesen az összes ténybeli és jogi szempontot.

2.

A második jogalap: a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének Bizottság általi súlyos megsértése A Bizottság egyértelmű, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokat adott arra vonatkozóan, hogy a vasúti járműveken használt anyagok megfelelnek a maga a Bizottság által meghatározott követelményeknek. E biztosítékokra tekintettel a felperes jelentős beruházásokat hajtott végre többek között az e követelményeknek megfelelő technológia fejlesztése terén, amely beruházások a Bizottság tétlensége folytán elértéktelenednének.

3.

A harmadik jogalap: a felperest az Európai Unió Alapjogi Chartájának (2) 17. cikke alapján megillető, tulajdonhoz való alapvető jog Bizottság általi súlyos megsértése Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Az emberi jogok európai egyezményének első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkére vonatkozó azon ítélkezési gyakorlata szerint, amelyet a Charta 52. cikke értelmében a Charta értelmezése során figyelembe kell venni, a Bizottság köteles pozitív intézkedéseket elfogadni a felperes szellemi tulajdonának védelme érdekében. A Bizottság nem hozott ilyen intézkedéseket.

4.

A negyedik jogalap: a felperesnek a Charta 41. cikke szerinti, megfelelő ügyintézéshez való jogának a megsértéséről A felperes kartellre vonatkozó hivatalos panaszát követően a Bizottságnak körülbelül négy évet vett igénybe, hogy arról tájékoztassa a felperest, hogy e panasz alapján nem áll szándékában megszüntetni az állítólagos jogsértést, és a mai napig nem hozott végleges határozatot a panaszról. Az ügy iratainak Bizottság által hozzáférhetővé tett részeiből azonban nem tűnnek ki az eljárás e hosszú időtartamát igazoló okok. A Bizottság tehát megsértette a Charta 41. cikkét.

---

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

(2)  Az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2012. C 326, 391. o.).

2021. december 13-án benyújtott kereset – Brobet kontra EUIPO – Efbet Partners (efbet)

(T-772/21. sz. ügy)

(2022/C 73/66)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Brobet ltd (Ta'Xbiex, Málta) (képviselő: F. Bojinova ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Efbet Partners OOD (Szófia, Bulgária)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes

A vitatott védjegy: az „efbet” szóelemet magában foglaló európai uniós ábrás védjegy – 10 818 748. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. szeptember 22-én hozott határozata (R 624/2021-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

részben helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, nevezetesen 3. szakaszának azon részében, amelyben elutasították a Brobet Limited fellebbezését, ugyanezen fél 010818748. sz. európai uniós védjegye oltalmának az alábbi áruk és szolgáltatások tekintetében történő megszűnésének megállapítására tekintettel: a 9. osztályba tartozó „Számítógép interfészek; Rögzített számítógépes szoftverek, amelyek más adathordozókra átvihetők; Elektronikus játékok felszerelései” megnevezésű áruk; és a 41. osztályba tartozó „Szórakoztatás (kivéve szerencsejátékok); Információs szolgáltatások a szórakoztatás (kivéve szerencsejátékok) területén; Játékokkal (kivéve szerencsejátékok) kapcsolatos szolgáltatások” megnevezésű szolgáltatások;

—	az EUIPO-t kötelezze a felperes jelen hatályon kívül helyezés iránti keresettel kapcsolatos költségeinek viselésére.

Jogalapok

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megsértése;

—	másodlagosan, az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (2) bekezdésének megsértése, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatának értelmezése szerint;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése.

2021. december 15-én benyújtott kereset – Financiere Batteur kontra EUIPO – Leno Beauty (by L.e.n.o beauty)

(T-779/21. sz. ügy)

(2022/C 73/67)

A keresetlevél nyelve: francia

Felek

Felperes: Financiere Batteur (Hérouville-Saint-Clair, Franciaország) (képviselők: P. Greffe és F. Donaud ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Leno Beauty Sas (Ventimiglia, Olaszország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: a by L.e.n.o beauty európai uniós ábrás védjegy bejelentése – 18 083 647. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. október 13-án hozott határozata (R 514/2021-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. december 18-án benyújtott kereset – EAA kontra Bizottság

(T-781/21. sz. ügy)

(2022/C 73/68)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: European Aluminium Association (EAA) (Brüsszel, Belgium) (képviselők: B. O’Connor és M. Hommé ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az (EU) 2021/1784 bizottsági végrehajtási rendelet 3. cikkét, amelynek értelmében a Bizottság nem rendeli el ideiglenes vámok beszedését;

—	a Bizottságot kötelezze a felperes részéről a jelen keresettel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az (EU) 2021/1784 bizottsági végrehajtási rendelet (1) 3. cikkének megsemmisítése iránti kereset alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendeletet, (2) különösen pedig e rendelet 10. cikkének (2) bekezdését, továbbá a 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet tárgyát és célját, valamint a Bizottság azon megszilárdult gyakorlatát, amelynek keretében elrendeli ideiglenes vámok beszedését.

2.	A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem tett eleget az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségnek.

3.	A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a tisztességes eljárás elvét és a megfelelő ügyintézés elvét.

---

(1)  A Kínai Népköztársaságból származó síkhengerelt alumíniumtermékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2021. október 8-i (EU) 2021/1784 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2021. L 359., 6. o.).

(2)  Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.).

2021. december 18-án benyújtott kereset – EAA kontra Bizottság

(T-782/21. sz. ügy)

(2022/C 73/69)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: European Aluminium Association (EAA) (Brüsszel, Belgium) (képviselők: B. O’Connor és M. Hommé ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	az ügy vetületei közül kettővel kapcsolatban rendeljen el pervezető intézkedést;

—	semmisítse meg az (EU) 2021/1788 végrehajtási határozatot, (1) amelyben a Bizottság felfüggeszti az (EU) 2021/1784 végrehajtási rendelet (2) joghatásait;

—	az Európai Bizottságot kötelezze a felperes részéről a keresettel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a 2016/1036 rendeletet, (3) különösen pedig e rendelet 14. cikkének (4) bekezdését. Közelebbről, a Bizottság elmulasztotta a kár kérdését akként megvizsgálni, ahogyan arról az (EU) 2016/1036 rendelet 3. cikkének (5) bekezdése rendelkezik, ehelyett pedig csupán szűk és korlátozott számú kármutatót vizsgált meg. A Bizottság továbbá nem folytatta le az uniós érdek értékelését. Ezenkívül a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni az Unió szén-dioxid-mentesítési politikáját, és saját magával szemben olyan határidőt szabott meg, amelyről nem rendelkezik jogszabály. A Bizottság végül tévedett azzal kapcsolatban, hogy milyen jogi mércét kell alkalmazni a kár ismételt bekövetkezése tekintetében.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a tisztességes eljárás elvét és a megfelelő ügyintézés elvét. Közelebbről: az, ahogyan a Bizottság egészében véve lefolytatta a felfüggesztési vizsgálatot, hiányos volt, e felfüggesztési vizsgálatot pedig sem jogilag, sem tényszerűen nem kezdeményezték. A Bizottság továbbá szükségtelen időbeli korlátokat szabott meg annak érdekében, hogy tiszteletben legyen tartva egy észszerűtlen és szükségtelen határidő. Ezenkívül a Bizottság következetlenül járt el, amikor átvette a nyilvánosságra hozatalnak az új vizsgálatokra és a felülvizsgálati eljárásokra vonatkozó fogalmát, viszont nem vette át azokat a határidőket, amelyek e vizsgálatokra vonatkoznak. Végül az uniós érdek értékelését nem hozták a felek tudomására, a felek pedig nem tudtak arra észrevételt tenni.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikket, mivel nem szolgált megfelelő indokolással. Közelebbről, a Bizottság elmulasztotta megfelelően megindokolni, hogy a felfüggesztési vizsgálat lezárásának határidejét miért kellett ugyanakkorra kitűzni, mint amikor lezajlott a dömpingellenes vizsgálat. Ezenkívül a Bizottság nem szolgált megfelelő indokolással azzal kapcsolatban, hogy miért állt az Unió érdekében az intézkedések felfüggesztése.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket. Közelebbről, a Bizottság tévedett a következők vizsgálata során: a megváltozott piaci feltételek; az uniós gazdasági ágazat piacellátási képessége; az EU-n kívüli termelésre vonatkozó adatok, valamint a kínálat és a kereslet.

5.	Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem megfelelően alkalmazta a felfüggesztési rendelkezést. A Bizottság visszaélt a hatáskörével, amikor egyes termékeknek a termékkörből történő kizárására irányuló eredménytelen kérelmek alternatívájaként felfüggesztést biztosított.

---

(1)  Az (EU) 2021/1784 végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó síkhengerelt alumíniumtermékek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámok felfüggesztéséről szóló, 2021. október 8-i (EU) 2021/1784 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2021. L 359., 105. o.).

(2)  A Kínai Népköztársaságból származó síkhengerelt alumíniumtermékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2021. október 8-i (EU) 2021/1784 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2021. L 359., 6. o.).

(3)  Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.).

2021. december 20-án benyújtott kereset – NP kontra Bizottság

(T-784/21. sz. ügy)

(2022/C 73/70)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: NP (képviselő: C. Mourato ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az Európai Bizottság (a kinevezésre jogosult hatóság) 2021. február 8-i határozatát, amelyben részben elutasítja a felperes 2020. október 2-i, a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (1)–(3) bekezdése szerint az Európai Bizottság felelősségi körébe tartozó lelki zaklatáson alapuló kérelmeit, és amely különösen nem ismeri el a 2014. november óta elszenvedett zaklatást, nyilvánvalóan hibásan értékeli a felhozott tényeket, nem vonja le az összes szükséges következtetést és megsérti az intézmény segítségnyújtási kötelezettségét, továbbá megtagadja a felperes láthatatlan agyi fogyatékosságának elismerésére irányuló eljárásnak a rokkantság megállapítását követő visszailleszkedésére irányuló eljárást megelőző megindítását és megtagadja a munkaköre alapvető feladatainak ellátása érdekében olyan észszerű intézkedések meghozatalát, mint a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (4) és (33) bekezdése, a VIII. melléklete 15. cikke és a Bizottság 2004. április 7-i C(2004) 1318 határozat szerinti, orvosilag indokolt részmunkaidő, a távmunka és a szintentartó képzések;

—	kötelezze az Európai Bizottságot, hogy fizessen meg a felperesnek az e körben őt ért nem vagyoni kár megtérítése címén 40 000 eurót;

—

kötelezze az Európai Bizottságot, hogy fizessen meg a felperesnek az e körben őt 2021. december 31-én ért nem vagyoni kár megtérítése címén 106 649,02 eurót, a felperes arra vonatkozó jogának sérelme nélkül, hogy a 2022. január 1-je és az általa igényelt visszailleszkedésének időpontja közötti pénzbeli kárának újraszámolását kérje;

—	az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának 134. cikke alapján az alperest kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a felperesnek az Európai Bizottság orvosi szolgálatának több tagja általi lelki zaklatáson, a gondoskodási kötelezettség többrendbeli megsértésén, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvének a felperesnek a rokkantság megállapítása utáni, 2014 novemberétől kezdődő visszailleszkedése iránti kérelme keretében történő megsértésén, a felhozott tények nyilvánvalóan hibás értelmezésén és a segítségnyújtási kötelezettség megsértésén, végül pedig a fogyatékosságának elismerésére irányuló eljárásnak a visszailleszkedésére irányuló eljárást megelőző megindítása iránti kötelezettség megsértésén alapul.

2.	A második jogalap a fent említett zaklatás miatti kártérítés iránti kérelemre vonatkozik.

2021. december 20-án benyújtott kereset – Team Beverage kontra EUIPO (TEAM BUSINESS IT DATEN – PROZESSE – SYSTEME)

(T-786/21. sz. ügy)

(2022/C 73/71)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Team Beverage AG (Bréma, Németország) (képviselők: O. Spieker, D. Mienert és J. Selbmann ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: kék és szürke színű TEAM BUSINESS IT DATEN – PROZESSE – SYSTEME európai uniós ábrás védjegy – 17 660 655. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. október 8-án hozott határozata (R 2185/2020-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. december 21-én benyújtott kereset – UniSkin kontra EUIPO – Unicskin (UNISKIN by Dr. Søren Frankild)

(T-787/21. sz. ügy)

(2022/C 73/72)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: UniSkin ApS (Silkeborg, Dánia) (képviselő: M. Hoffgaard Rasmussen ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Unicskin, SL (Madrid, Spanyolország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: az UNISKIN by Dr. Søren Frankild európai uniós ábrás védjegy bejelentése – 18 153 435. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2021. október 20-án hozott határozata (R 771/2021-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és következésképpen teljes egészében utasítsa el a védjegybejelentéssel szembeni felszólalást.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. december 22-én benyújtott kereset – PL kontra Bizottság

(T-790/21. sz. ügy)

(2022/C 73/73)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: PL (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság 2021. február 16-i, áthelyezésről szóló határozatát;

—	amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a felperes által a személyzeti szabályzat 22c. cikke alapján 2021. szeptember 16-án benyújtott panaszt elutasító határozatot;

—	állapítsa meg, hogy a Bizottság elmulasztotta meghozni a Törvényszék 2015. április 15-i és 2018. december 13-i ítéleteinek végrehajtására irányuló, ezen ítéletek indokolásával összhangban álló intézkedéseket, továbbá a Bizottság megsértette a res iudicatát;

—	kötelezze a Bizottságot 250 000 euró megfizetésére a felperest ért vagyoni károk és 100 000 euró megfizetésére a nem vagyoni károk megtérítéseként;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felpereshárom jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap a felperes panaszát elutasító igazgatási hatóság hatáskörének hiányára vonatkozik.

2.

A második jogalap az EUMSZ 266. cikk, a res iudicata, a visszaható hatály tilalma megsértésére és az eljárással való visszaélésre, továbbá az eljárási garanciák megsértésére, valamint a hatékony és az e jog céljával összhangban álló módon történő meghallgatáshoz való jog megsértésére vonatkozik. E jog három részből áll: — az első részt a felperes védelemhez való jogainak megsértése, a meghallgatáshoz való jog megsértése, az igazgatási vizsgálat hiánya, a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvének megsértése az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésre és a megfelelő ügyintézéshez való jog, valamint az észszerű határidő tiszteletben tartásának megsértése alkotja; — a második rész az eljárási cél figyelmen kívül hagyásának beismerésére és az eljárással való visszaélésre, a gondoskodási kötelezettség és az informátor védelmére vonatkozó kötelezettség megsértésére vonatkozik; — a harmadik rész a visszaható hatályra és az azt övező jogbiztonságra vonatkozó elvek és szabályok megsértésére, az (objektív ás szubjektív) pártatlanság elvének megsértésére, valamint azon szándékra vonatkozik, hogy ugyanazt a határozatot ugyanolyan hatállyal és ugyanazon indokok alapján fogadják el, ahelyett, hogy kompenzálnák a felperes eljárási jogainak időben és hatékonyan történő tiszteletben tartására vonatkozó lehetőség elvesztését.

3.

A harmadik jogalap az Európai Uniós tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 22a. cikkének megsértésére, az áthelyezési eljárás keretében a segítségnyújtási és gondoskodási kötelezettség megsértésére és a visszaélést bejelenő személyek védelméhez kapcsolódóan a gondossági, semlegességi, pártatlansági, objektivitási kötelezettség megsértésére, a felperesnek az aktája adminisztráció általi méltányos elbírálásához való jogának megsértésére és a felperes jogos elvárásainak megsértésére, valamint az eljárással való visszaélésre vonatkozik. E jogalap négy részből áll: — az első rész a személyzeti szabályzat 22a. cikkének megsértésére vonatkozik annyiban, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság nem folytatta le az e rendelkezésben előírt eljárást; — a második rész a gondoskodási kötelezettség megsértésére vonatkozik; — a harmadik rész a kinevezésre jogosult hatóság objektivitási, pártatlansági és semlegességi kötelezettségének megsértésére, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére vonatkozik; — a negyedik rész a bizonyítási teherre alkalmazandó szabályok megsértésére vonatkozik.

2021. december 21-én benyújtott kereset – Front Polisario kontra Tanács

(T-793/21. sz. ügy)

(2022/C 73/74)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Front populaire pour la libération de la Saguia el-Hamra et du Rio de oro (Front Polisario) (képviselő: G. Devers ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa elfogadhatónak a keresetét;

—	semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodással és végrehajtási jegyzőkönyvével előírt halászati lehetőségek elosztásáról szóló (EU) 2019/440 rendelet módosításáról szóló, 2021. szeptember 28-i (EU) 2021/1750 tanácsi rendelet megsemmisítésére irányuló keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, az említett rendelet jogalapjának a 2019/441 határozat (1) jogellenessége miatti hiányára alapított jogalapra hivatkozik.

1.

Az első rész azon alapul, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel a 2019/441 határozat elfogadására, mivel az Uniónak és a Marokkói Királyságnak nincs hatásköre arra, hogy a Front Polisario által képviselt nyugat-szaharai nép helyett a Nyugat-Szaharára alkalmazandó nemzetközi megállapodást kössön.

2.	A második rész azon alapul, hogy a Tanács megsértette az arra irányuló kötelezettségét, hogy megvizsgálja az alapvető jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának kérdését, mivel a 2019/441 határozat elfogadása előtt nem vizsgálta meg ezt a kérdést.

3.	A harmadik rész azon alapul, hogy a Tanács megsértette a Bíróság ítéleteinek végrehajtására vonatkozó kötelezettségét, mivel a 2019/441 határozat figyelmen kívül hagyja a 2018. február 27-i Western Sahara Campaign UK (C-266/16, EU:C:2018:118) ítélet indokolását.

4.

A negyedik rész az Unió nemzetközi színtéren való fellépésére irányadó alapvető elvek és értékek megsértésén alapul, mivel: először is, a 2019/441 határozat a népek nemzeti egységük tiszteletben tartásához való jogának megsértésével tagadja a nyugat-szaharai nép létezését, amelynek megnevezését a „Nyugat-Szahara lakossága” és az „érintett lakosság” kifejezéssel helyettesíti; másodszor, a népek természeti erőforrásaikkal való szabad rendelkezéshez való jogának megsértésével a 2019/441 határozat olyan nemzetközi megállapodást köt meg, amely a nyugat-szaharai nép hozzájárulása nélkül szervezi meg e nép halászati erőforrásainak uniós hajók általi kiaknázását; harmadszor, a 2019/441 határozat a megszállt Nyugat-Szaharára alkalmazandó nemzetközi megállapodást köt a Marokkói Királysággal, amely az említett terület elcsatolására irányuló politikát folytat, és e politika fenntartása érdekében módszeresen sérti az alapvető jogokat.

5.	Az ötödik rész a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul, mivel a 2019/441 határozat ellentétes az Unió nyilatkozataival, miután az Unió több ízben megerősítette, hogy tiszteletben kell tartani az önrendelkezés elvét és a szerződések relatív hatályának elvét.

6.

A hatodik rész az arányosság elvének téves alkalmazásán alapul, mivel Nyugat-Szahara elkülönült és önálló jogállására, valamint a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogának sérthetetlenségére és e nép harmadik személy minőségére tekintettel nem a Tanács feladata volt, hogy arányossági viszonyt alakítson ki a halászati megállapodásból fakadó állítólagos „előnyök”, illetve e megállapodás nyugat-szaharai természeti erőforrásokra gyakorolt hatásai között.

7.

A hetedik rész a közös halászati politikával fennálló ellentéten alapul, mivel a 2009/441 határozattal megkötött megállapodás értelmében az európai uniós hajók a marokkói hatóságok számára fizetett pénzügyi hozzájárulás ellenében a nyugat-szaharai nép hozzájárulása nélkül hozzáférhetnek e nép halászati erőforrásaihoz, holott Nyugat-Szahara vizei nem minősülnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye 61. és 62. cikke értelmében vett marokkói „vizeknek”.

8.

A nyolcadik rész az önrendelkezéshez való jog megsértésén alapul, mivel: először is, a 2019/441 határozat a nyugat-szaharai nép megnevezésének a „Nyugat-Szahara lakossága” és az „érintett lakosság” kifejezéssel való helyettesítésével tagadja e népnek az önrendelkezési jog alanyaként fennálló nemzeti egységét; másodszor, a nyugat-szaharai nép természeti erőforrásokkal való szabad rendelkezéshez való jogának megsértésével a 2019/441 határozat e nép hozzájárulása nélkül szervezi meg a halászati erőforrásainak uniós hajók általi kiaknázását; harmadszor, a 2019/441 határozat a nyugat-szaharai nép ahhoz való jogának megsértésével, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti területének területi integritását, tagadja Nyugat-Szahara elkülönült és önálló jogállását, és megerősíti a marokkói „Berme” (homokfal) általi jogellenes megosztását.

9.

A kilencedik rész a szerződések relatív hatálya elvének megsértésén alapul, mivel a 2019/441 határozat nem ismeri el a nyugat-szaharai nép harmadik személy minőségét az Unió és a Marokkói Királyság közötti kapcsolatok szempontjából, továbbá mivel a hozzájárulása nélkül ír elő vele szemben a nemzeti területével és természeti erőforrásaival kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket.

10.

A tizedik rész a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi büntetőjog megsértésén alapul, mivel: először is, a 2019/441 határozat a Nyugat-Szaharára alkalmazandó nemzetközi megállapodást köt meg, holott a marokkói megszálló erők e terület tekintetében nem rendelkeznek szerződéskötési jogosultsággal, és tilos számukra e terület természeti erőforrásainak kiaknázása; másodszor, a 2019/441 határozattal megkötött megállapodás alapján az Unió támogatást nyújt a marokkói infrastruktúrák megszállt nyugat-szaharai területen történő létesítéséhez, aminek révén a Marokkói Királyság tartósan letelepítheti e területen a polgári lakosságát és fegyveres erőit; harmadszor, a „Nyugat-Szahara lakossága” és az „érintett lakosság” kifejezések használatával a 2019/441 határozat megerősíti a marokkói telepeseknek a megszállt nyugat-szaharai területre történő jogellenes áthelyezését.

11.

A tizenegyedik rész az Unió nemzetközi jogi felelősségen alapuló kötelezettségeinek megsértésén alapul, mivel a Nyugat-Szaharára alkalmazandó nemzetközi megállapodás Marokkói Királysággal való megkötésével a 2019/441 határozat elfogadja a marokkói megszálló erők által a nyugat-szaharai néppel szemben elkövetett súlyos nemzetközi jogi jogsértéseket, valamint támogatja az e jogsértések által teremtett helyzet fenntartását.

---

(1)  Az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti fenntartható halászati partnerségi megállapodásnak, végrehajtási jegyzőkönyvének és a megállapodást kísérő levélváltásnak a megkötéséről szóló, 2019. március 4-i (EU) 2019/441 tanácsi határozat (HL 2019. L 77., 4. o.).

2021. december 22-én benyújtott kereset – Wenz Kunststoff kontra EUIPO – Mouldpro (MOULDPRO)

(T-794/21. sz. ügy)

(2022/C 73/75)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Wenz Kunststoff GmbH & Co. KG (Lüdenscheid, Németország) (képviselők: J. Bühling és D. Graetsch ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Mouldpro ApS (Ballerup, Dánia)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes

A vitatott védjegy: MOULDPRO európai uniós szóvédjegy – 10 022 317. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. október 8-án hozott határozata (R 646/2020-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	utasítsa el a Mouldpro ApS 2018. január 30-i, a 10 022 317. sz. európai uniós védjegy törlése iránti kérelmét;

másodlagosan:

—	utasítsa el a törlés iránti kérelmet annyiban, amennyiben az a „műanyag tömlőcsatlakozóktól (a 17. osztályba tartozó áruk)” eltérő árukra vonatkozik;

harmadlagosan:

—	az ügyet utalja vissza az EUIPO-hoz további elbírálás és határozathozatal céljából;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, a fellebbezési eljárás során felmerült költségeket is beleértve.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése.

2021. december 22-én benyújtott kereset – Protectoplus kontra EUIPO (Li-SAFE)

(T-795/21. sz. ügy)

(2022/C 73/76)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Protectoplus GmbH (Rensburg, Németország) (képviselő: W. Riegger ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: a Li-SAFE európai uniós szóvédjegy bejelentése – 18 288 094. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2021. október 6-án hozott határozata (R 845/2021-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—	a (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. december 23-án benyújtott kereset – Gustopharma Consumer Health kontra EUIPO – Helixor Heilmittel (HELIXORIGINAL)

(T-797/21. sz. ügy)

(2022/C 73/77)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Gustopharma Consumer Health, SL (Madrid, Spanyolország) (képviselők: J. Wachinger és R. Drozdz ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Helixor Heilmittel GmbH (Rosenfeld, Németország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a HELIXORIGINAL európai uniós szóvédjegy bejelentése – 17 234 824. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2021. október 18-án hozott határozata (R 1644/2019-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. december 23-án benyújtott kereset – Gustopharma Consumer Health kontra EUIPO – Helixor Heilmittel (HELIXFORTE)

(T-798/21. sz. ügy)

(2022/C 73/78)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Gustopharma Consumer Health (Madrid, Spanyolország) (képviselők: J. Wachinger és R. Drozdz ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Helixor Heilmittel GmbH (Rosenfeld, Németország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a HELIXFORTE európai uniós szóvédjegy bejelentése – 17 234 899. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2021. október 19-én hozott határozata (R 1645/2019-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. december 28-án benyújtott kereset – Fieldpoint (Cyprus) kontra EUIPO (HYPERLIGHTOPTICS)

(T-800/21. sz. ügy)

(2022/C 73/79)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Fieldpoint (Cyprus) LTD (Nicosia, Ciprus) (képviselők: P. Rath és S. Gebele ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: a HYPERLIGHTOPTICS európai uniós szóvédjegy bejelentése – 18 335 960. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. október 6-án hozott határozata (R 1166/2021-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	állapítsa meg, hogy a 18 335 960. sz. „HYPERLIGHTOPTICS” védjegybejelentés védjegyoltalomban részesülhet;

—	az EUIPO-t kötelezze a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 7. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—	az egyenlőség elvének megsértése.

2021. december 28-án benyújtott kereset – Fieldpoint (Cyprus) kontra EUIPO (HYPERLIGHTEYEWEAR)

(T-801/21. sz. ügy)

(2022/C 73/80)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Fieldpoint (Cyprus) LTD (Nicosia, Ciprus) (képviselők: P. Rath és S. Gebele ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: a HYPERLIGHTEYEWEAR európai uniós szóvédjegy bejelentése – 18 335 969. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. október 6-án hozott határozata (R 1165/2021-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	állapítsa meg, hogy a 18 335 969. sz. „HYPERLIGHTEYEWEAR” védjegybejelentés védjegyoltalomban részesülhet;

—	az EUIPO-t kötelezze a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 7. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikke (2) bekezdésének megsértése;

—	az egyenlőség elvének megsértése.

2021. december 23-án benyújtott kereset – just-organic.com kontra EUIPO (JUST ORGANIC)

(T-802/21. sz. ügy)

(2022/C 73/81)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: just-organic.com GmbH (Essen, Németország) (képviselő: C. Menebröcker ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: JUST ORGANIC európai uniós ábrás védjegy – 18 317 774. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2021. október 20-án hozott határozata (R 1010/2021-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a 18 317 774. sz. uniós védjegybejelentést elutasító részében;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése.

2021. december 23-án benyújtott kereset – NS kontra Parlament

(T-805/21. sz. ügy)

(2022/C 73/82)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: NS (képviselők: L. Levi és A. Blot ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg a jelen kereset elfogadhatóságát és megalapozottságát;

—	semmisítse meg a felperest az Elnökségi Főigazgatóság tanácsadói álláshelyére áthelyező, 2021. január 21-i határozatot, szükség szerint pedig a jogalap nélkül felvett összegek behajtásáról szóló, 2021. március 8-i határozatot;

—	szükség szerint semmisítse meg a felperes 2021. április 7-i panaszát elutasító, 2021. szeptember 16-i határozatot;

—	téríttesse meg a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károkat;

—	az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.	Az első, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésére, és különösen a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap.

2.	A második, a szolgálat érdekének nyilvánvaló hiányára és a gondossági kötelezettség megsértésére alapított jogalap.

3.	A harmadik, a hatáskörrel való visszaélésre és az eljárással való visszaélésre alapított jogalap.

2021. december 27-én benyújtott kereset – NT kontra EMA

(T-806/21. sz. ügy)

(2022/C 73/83)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: NT (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperes: Európai Gyógyszerügynökség

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2021. március 15-i határozatot;

—	amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a 2021. szeptember 30-i határozatot;

—	kötelezze az alperest arra, hogy fizessen 2 500,00 euró kártérítést a felperest ért nem vagyoni kárért;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy a határozat indokolása jogilag nem megfelelő. A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy hiányzik a helyzet konkrét és alapos vizsgálata és ellentmondásosak a továbbított következtetések. A felperes továbbá a „foglalkozási megbetegedés” fogalmának megsértésére és nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozik.

2.	A második jogalap információhiányra vagy az ügynökség orvosszakértője által a felperes által kijelölt orvosnak és a harmadik orvosnak a megbetegedés személyzeti szabályzat értelmében vett foglalkozási eredetűnek minősítése tekintetében adott információk téves voltára vonatkozik.

3.	A harmadik jogalap eljárási szabálytalanságra és a rokkantsági bizottság következtetéseinek idő előtti jellegére vonatkozik annyiban amennyiben azoknak figyelembe kell vennie a munkahely okozta stresszhelyzetet és az annak alapjául szolgáló tények jelenleg igazgatási vizsgálat tárgyát képezik.

4.	A negyedik jogalap a felperes munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság által a határozathozatalt megelőzően történő meghallgatáshoz való jogának, a gondoskodási kötelezettségnek, a segítségnyújtási kötelezettségnek és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére vonatkozik.

5.	Az ötödik jogalap az adminisztráció által elkövetett közszolgálati kötelességszegésre vonatkozik, amely méltányosan 2 500,00 euróra becsült kárt okozott a felperesnek.

2021. december 29-én benyújtott kereset – QI kontra Bizottság

(T-807/21. sz. ügy)

(2022/C 73/84)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: QI

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a „Humánerőforrásügyi és Biztonsági” Főigazgatóság főigazgatójának 2021. február 26-i, a felperes által a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján benyújtott 2020. október 25-i határozatot;

—	amennyiben szükséges, semmisítse meg a Bizottság 2021. szeptember 27-i, a felperes 2021. május 26-i panaszát elutasító határozatát;

—	kötelezze a Bizottságot, hogy térítse meg a felperes által elszenvedett, méltányosságból 100 000 euró mértékűre tartott vagyoni és nem vagyoni kárt;

—	a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása korai volt annyiban, amennyiben arra vizsgálat megindítása nélkül, a felperes orvosi aktájához való hozzáférés iránti kérelme eredményének bevárása nélkül, tehát a határozat meghozatala előtti hatékony módon történő meghallgatáshoz való jog megsértésével került sor.

2.

A második jogalap az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatába (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) ütköző magatartások fennállására vonatkozó bizonyítékok elégtelenségével kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibán alapul. A felperes az elszenvedett zaklatás valódiságára, a túl rövid eljárási határidőkre és a személyzeti szabályzat 59. cikkének megsértésére hivatkozik, amelyek nem teszik lehetővé az orvosi szolgálat által végzett felülvizsgálatokat.

3.	A harmadik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének, a segítségnyújtási és a gondoskodási kötelezettségnek, a felperes megfelelő ügyintézéshez, valamint a tisztességes vizsgálathoz való jogának megsértésén alapul. A feleperes felhozza jogos elvárásainak sérelmét is.

4.	A negyedik jogalap a hatékony módon történő meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul, mivel a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatala (IDOC) által vizsgált bizonyítékokkal kapcsolatban az akta lezárása előtt nem került sor kontradiktórius eljárásra.

5.	Az ötödik jogalap a vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésével kapcsolatos kérelemre vonatkozik.

A Törvényszék 2021. november 26-i végzése – Cepewa kontra EUIPO – Out of the blue (LIEBLINGSMENSCH)

(T-47/21. sz. ügy) (1)

(2022/C 73/85)

Az eljárás nyelve: német

Az ötödik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 88., 2021.3.15.