2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/1

EURÓPAI PARLAMENT

ÜLÉSSZAK: 2021–2022

2021. április 26–29-i ülések

A 2019. évi mentesítésről szóló, 2021. április 28-én elfogadott szövegeket a HL L 340, 2021.9.24. számában tették közzé.

ELFOGADOTT SZÖVEGEK

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/2

P9_TA(2021)0122

Végrehajtási jelentés a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag közúti közlekedésbiztonsági szempontjairól

Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag közúti közlekedésbiztonsági szempontjairól szóló végrehajtási jelentésről (2019/2205(INI))

(2021/C 506/01)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálatáról szóló, 2014. április 3-i 2014/45/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1), a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 1999/37/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2014. április 3-i 2014/46/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (2), valamint az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/47/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) magában foglaló műszaki alkalmassági jogszabálycsomagra,

—	tekintettel „A halálos kimenetelű közúti balesetek csökkentése: a gépjárműbiztonság javítása az Európai Unióban” című, 2017. november 14-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a 2018. május 31-i állásfoglalására a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a járművek kilométer-számlálójának manipulálásáról: az uniós jogi keret felülvizsgálata (5),

—	tekintettel a Bizottság „A közúti közlekedésbiztonság európai térsége felé: a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos politikai iránymutatás a 2011 és 2020 közötti időszakra” című, 2010. július 20-i közleményére (COM(2010)0389),

—	tekintettel „A 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó uniós közlekedésbiztonsági szakpolitikai keret – Következő lépések a »Vision zero« felé” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0283),

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különös tekintettel a 3.6. számú célra, amelynek célja a közúti balesetek által okozott globális halálozások és sérülések számának felére csökkentése 2020-ig, valamint a 11.2. számú célra, amelynek célja, hogy 2030-ra mindenki számára hozzáférést biztosítson a biztonságos, megfizethető, elérhető és fenntartható közlekedési rendszerekhez, a közúti biztonság javításával, kiváltképp a tömegközlekedés bővítésével, különös figyelmet szentelve a veszélyeztetett helyzetben lévők, a nők, a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek és az idős személyek szükségleteire,

—	tekintettel a Bizottság „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című közleményére (COM(2020)0789),

—	tekintettel a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról szóló állásfoglalására (6), amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy gyorsan tegyen közzé jogalkotási javaslatot a járművek fedélzeti adataihoz és a forrásokhoz való hozzáférésről,

—

tekintettel az európai adatstratégiáról szóló, 2020. február 16-i európai bizottsági közleményre (COM(2020)0066), amely említi a járművek fedélzeti adataihoz való hozzáférésről szóló jelenlegi jogszabályok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy méltányos hozzáférést biztosítsanak bizonyos járműadatokhoz,

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által megrendelt és 2020 szeptemberében közzétett, a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag végrehajtásáról szóló európai végrehajtási értékelésére,

—	tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálatáról szóló 2014/45/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2020. november 4-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0699),

—	tekintettel az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről szóló 2014/47/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2020. november 3-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0676),

—	tekintettel a Bizottság Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatósága által megrendelt és 2019 februárjában közzétett, a könnyű pótkocsiknak és a két- vagy háromkerekű járműveknek az időszakos műszaki vizsgálat hatálya alá vonásáról szóló tanulmányra,

—	tekintettel a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság által megrendelt és 2019 februárjában közzétett, az e-segélyhívónak a gépjárművek időszakos műszaki vizsgálatába való beépítéséről szóló tanulmányra,

—	tekintettel a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság által megrendelt és 2015 áprilisában közzétett, a járműinformációs platformról szóló megvalósíthatósági tanulmányra,

—

tekintettel a gépjárműveknek és pótkocsijaiknak, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek az általános biztonság, továbbá az utasok és a veszélyeztetett úthasználók védelme tekintetében történő típusjóváhagyásáról szóló, 2019. november 27-i (EU) 2019/2144 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0028/2021),

mivel 2010-ben az EU közúti közlekedésbiztonsági politikát fogadott el, amelynek célja, hogy 2020-ig 50 %-kal csökkentse a halálos kimenetelű közúti balesetek számát; mivel 2011-ben az EU a „zéró-elképzelés” keretében azt a célt tűzte ki, hogy 2050-re nulla legyen a halálos kimenetelű közúti balesetek száma; mivel 2019-ben mintegy 22 800 ember vesztette életét és mintegy 135 000 ember szenvedett súlyos sérülést az európai utakon; mivel a zéró-elképzelés megvalósításához hatékonyabb és összehangoltabb intézkedéseket kell hozni uniós és tagállami szinten;

mivel az EU-ban a közúti közlekedésbiztonság javítása érdekében tett erőfeszítések ellenére az elmúlt években túl lassú – bár jelentős mértékű – volt az előrelépés a halálos kimenetelű közúti balesetek számának csökkentése terén; mivel az árufuvarozásban részt vevő járművekkel kapcsolatos balesetek mintegy 5 %-a a járművek műszaki hibáira vezethető vissza; mivel az úthasználókat érintő balesetek 4 %-a a járművek nem megfelelő karbantartására vezethető vissza;

mivel a 2019. évi előzetes adatok azt mutatják, hogy az EU közútjain az előző évhez képest kevesebb haláleset történt, de az előrehaladás továbbra is túl lassú; mivel bizonyos, hogy mintegy felével nem fog teljesülni az EU azon célkitűzése, hogy 2010 és 2020 vége között a felére csökkentse a közúti balesetek halálos áldozatainak számát, mivel eddig csupán 23 %-os csökkenést regisztráltak; mivel a járművek gyakori, részletes és időszakos, megfelelően képesített ellenőrök által végzett ellenőrzése, valamint a közúti műszaki ellenőrzések alapvető fontosságúak a közúti közlekedésbiztonság növelése szempontjából;

mivel a halálos kimenetelű közúti balesetek száma a tagállamok közötti jelentősen eltér – a legrosszabbul teljesítő országban több mint négyszer több halálos kimenetelű baleset következik be, mint a legjobban teljesítő országban – hangsúlyozza, hogy különleges nyomon követésre, partnerségre és segítségnyújtásra van szükség a legrosszabb eredményeket felmutató tagállamok számára;

mivel a közúti közlekedésbiztonság terén továbbra is jelentős különbségek vannak kelet-európai és nyugat-európai tagállamok között; mivel az előbbi tagállamok gyakran válnak az utóbbi tagállamokból származó használt autóflotta célállomásává, ami az emberek biztonsága és a környezet számára egyaránt kockázatot jelenthet, amelyet uniós szinten figyelembe kell venni;

mivel a járművek közúti alkalmassága – az éghajlati és környezeti aggályokon túlmenően – közegészségügyi kérdés is a közúti közlekedésbiztonság biztosításának szempontjából és a kibocsátások levegőminőségre gyakorolt hatásával kapcsolatban egyaránt; mivel a közelmúltbeli kibocsátási botrányok bebizonyították, hogy a járművek teljes élettartama alatt független ellenőrzésekre van szükség, amelyek azok tényleges kibocsátását veszi figyelembe;

G.	mivel a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag tagállamok általi átültetésének és végrehajtásának elemzése azt mutatja, hogy uniós szinten javítani kell a harmonizációs eljárásokat;

mivel az Európai Unióban a használt gépjárművek piaca kétszer-háromszor nagyobb az új gépjárművek piacánál, és mivel a használt gépjárművek futásteljesítményével kapcsolatos csalás jelentősen csökkenti a közúti közlekedésbiztonságot; mivel tanulmányok becslése szerint a módosított járművek aránya nemzeti szintű értékesítés esetében a használt járművek 5 és 12 %-a, határokon átnyúló értékesítés esetén pedig 30 és 50 %-a közé esik; mivel csupán hat tagállam tekinti bűncselekménynek a kilométer-számláló manipulálását; mivel a közös európai adatbázis hiánya az ilyen csalárd gyakorlatok üldözését is akadályozza;

I.	mivel az automatizált vezetési funkciók fokozódó használata a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag aktualizálását teszi szükségessé, hogy az kiterjedjen a legfejlettebb vezetéstámogató funkciókra vonatkozó ellenőrzés és képzés 2022-től történő bevezetésére is;

mivel egyes tagállamok már bevezettek eszközöket a kilométer-számláló manipulálásának minimalizálása érdekében, például Belgium a „Car-Pass”-t vagy Hollandia a „Nationale AutoPas”-t (NAP); mivel mindkét tagállam a jármű karbantartása, szervizelése, javítása vagy időszakos ellenőrzése során a kilométer-számlálóra vonatkozó adatokat összegyűjtő adatbázist használ anélkül, hogy személyes adatokat gyűjtene, és alkalmazási területén rövid időn belül szinte teljesen felszámolta a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalásokat;

mivel a közúti infrastruktúra minősége kiemelten fontos a közúti közlekedésbiztonság szempontjából; mivel a konnektivitás és a digitális infrastruktúra kiemelt fontosságú, és egyre inkább azzá válik a közúti közlekedésbiztonság szempontjából a hálózatba kapcsolt és a vezető nélküli járművek elterjedésével;

Ajánlások

A műszaki alkalmassági jogszabálycsomag átültetése és végrehajtása – uniós biztonsági célkitűzések

üdvözli, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag átültetése és egyes rendelkezéseinek végrehajtása a nemzeti eljárások jobb harmonizációját mutatja, különösen ami a járműellenőrzési vizsgálatok gyakoriságát, tartalmát és módszerét illeti;

üdvözli, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag átültetése hozzájárult az időszakos műszaki ellenőrzések minőségének, az ellenőrök képesítésének, valamint a járművek közúti műszaki ellenőrzésére vonatkozó tagállami koordinációnak és szabványoknak a javításához, a közúti közlekedésbiztonság javítása érdekében;

sajnálja, hogy az időszakos műszaki vizsgálatok jobb minősége és ennek a közúti biztonságra gyakorolt pozitív hatásai ellenére a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag tartalmaz néhány nem kötelező rendelkezést, amelyeket nem kellő szigorral vagy egyszerűen egyáltalán nem ültettek át; hangsúlyozza, hogy fokozatosan el kell mozdulni az önkéntes rendelkezésektől, és kötelező erejű követelményrendszert kell kidolgozni az olyan szempontok uniós szintű harmonizációjának fokozása érdekében, mint a rakományrögzítés és a tagállamok közötti információcsere és együttműködés, valamint emlékeztet ezen intézkedések különös fontosságára a határrégiók esetében;

sajnálja, hogy több tagállam nem ültette át időben a műszaki alkalmassági jogszabálycsomagot, és hogy a Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kellett indítania egy tagállammal szemben; sürgeti a szóban forgó tagállamokat, hogy mielőbb ültessék át nemzeti jogszabályaikba a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag hiányzó rendelkezéseit és maradéktalanul hajtsák végre a teljeskörű műszaki információk kidolgozásával kapcsolatos kötelezettségeiket, mivel az uniós polgárok közúti közlekedésbiztonsága prioritás az Európai Unió számára;

sajnálja, hogy az ellenőrzési tevékenységek nem megfelelő finanszírozása – beleértve az ellenőrző személyzetet, felszerelést és képzést – továbbra is veszélyezteti a műszaki alkalmassági célkitűzések elérését; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő pénzügyi és adminisztratív támogatást kell biztosítaniuk a nemzeti közúti közlekedésbiztonsági hatóságaik részére a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag és annak jövőbeli felülvizsgálatának hatékony végrehajtása érdekében;

A vizsgálatok gyakorisága és tartalma

üdvözli, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag hatálybalépését követően a járműellenőrzések 90 %-ára a jogszabálycsomagban meghatározottakkal megegyező időközönként vagy annál is gyakrabban került sor, ami nagymértékben hozzájárult az uniós közutakon közlekedő nem biztonságos járművek számának csökkentéséhez; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes tagállamok még mindig a csomagban meghatározottaknál hosszabb időközöket írnak elő, ami csökkenti a menetfeltételek biztonságát; felszólítja a szóban forgó tagállamokat, hogy további késedelem nélkül tartsák be a csomagban meghatározott időközöket, mivel az uniós polgárok biztonsága és élete forog kockán;

felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a vizsgálati rendszer szigorítását és további kötelező ellenőrzések bevezetését meghatározott futásteljesítmény elérése után a taxiként vagy mentőautóként használt M1 kategóriájú járművek, valamint a csomagküldő szolgáltatók által használt N1 kategóriájú járművek esetében, valamint fontolja meg e kötelezettség kiterjesztését az azonos kategóriába tartozó és más kereskedelmi célra használt gépjárművekre is;

megjegyzi az egyéni járművek és a megosztott mobilitás tömegközlekedési és/vagy logisztikai célú használatának terjedését; kéri, hogy a Bizottság értékelje, hogy az ilyen járművek ellenőrzésének gyakoriságát ennek megfelelően növelni kell-e egy kötelező éves ellenőrzés lehetőségének beillesztésével, vagy például a futásteljesítmény intenzitásának és az alkatrészek ezzel összefüggő elhasználódásának, valamint a szállított utasok számának figyelembevételével;

megjegyzi, hogy a más tagállamokból behozott használt járművek műszaki vizsgálatának kölcsönös elismerése nem várható azokban az esetekben, amikor a tagállamok eltérő gyakorisággal végzik a vizsgálatokat, ezért a csomag e tekintetben csak korlátozott kölcsönös elismerést ír elő; felszólítja a Bizottságot, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag következő felülvizsgálatába építse be a használt autók uniós tanúsítását;

10.

megjegyzi, hogy a motorkerékpárosokat veszélyeztetett úthasználóknak tekintik, és az Unióban a motorkerékpárosok körében csökken a leglassabban a halálos kimenetelű balesetek száma a gépjárműhasználók körében; megjegyzi, hogy különösen a segédmotoros kerékpárok manipulálása és módosítása növeli a balesetek kockázatát a fiatalok és a fiatal felnőttek számára; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a közúti műszaki ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kötelezettség kiterjesztését a két- és háromkerekű gépjárművekre, beleértve az 5 %-os minimális éves ellenőrzési célt is, mivel ezek a járművek jelenleg teljes mértékben ki vannak zárva a 2014/47/EU irányelv hatálya alól;

11.

felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a két- és háromkerekű gépjárművek időszakos műszaki vizsgálatára vonatkozó kötelezettség alóli kivételek megszüntetését, amint az jelenleg lehetséges a 2014/45/EU irányelv értelmében; felszólítja a Bizottságot, hogy soron következő értékelésében értékelje annak lehetőségét, hogy a kötelező időszakos műszaki ellenőrzési rendszerbe az 125 cm3-nél kisebb lökettérfogatú két- és háromkerekű gépjárművek kategóriáit és a könnyű pótkocsikat is belefoglalja, a közúti balesetekre vonatkozó adatok és olyan költség-haszon tényezők alapján, mint a távoli területeken található vizsgálóhelyek közelsége, az uniós polgárok adminisztratív terhei és pénzügyi költségei; kéri a Bizottságot, hogy értékelését azon országok eredményeinek az összehasonlítására alapozza, ahol az időszakos műszaki ellenőrzések már hatályban vannak az e kategóriákba tartozó valamennyi jármű esetében, valamint az ilyen vizsgálatokat el nem végző országok és a közúti közlekedésbiztonságra gyakorolt hatások összehasonlítására; felszólít egy, a megtett kilométerek számán alapuló kiegészítő ellenőrzési ütemterv bevezetésére a csomagkézbesítésre, élelmiszer-szállításra vagy egyéb áru- vagy személyszállításra használt motorkerékpárok esetében;

12.

megjegyzi, hogy a lejárt műszaki ellenőrzéssel kapcsolatos toleranciaszint tagállamonként jelentős mértékben eltérő, és az akár négy hónapostól a zéró toleranciáig terjed; felszólítja a Bizottságot, hogy harmonizálja a toleranciaszinteket egy olyan rövid leghosszabb időtartam bevezetésével, amely nem hátráltatja az időszakos műszaki vizsgálatok időszerű végrehajtását, valamint a szabálytalanságra vonatkozó büntetés növelésével;

13.

emlékeztet arra, hogy a fogyatékossággal élő személy általi vezetéshez átalakított járművek különleges funkcióikkal és kialakítással rendelkeznek; rámutat arra, hogy a fogyatékossággal élő utasok szállítására használt járműveknek olyan különleges műszaki feltételeknek kell megfelelniük, mint például a biztonsági övek rögzítése, valamint elhelyezkedésük módosítása a biztonságosság érdekében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy mindezek a nélkülözhetetlen elemek megfelelően beépüljenek minden vizsgálatba;

14.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok eddig csak általános intézkedéseket vezettek be a kilométer-számlálóval való visszaélés esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó rendelkezések átültetése során; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag ezen egyértelmű követelményének, további késedelem nélkül ültessenek át nemzeti jogukba célzottabb intézkedéseket, és biztosítsák a szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat azok érvényesítéséhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kilométer-számlálóval való visszaélés esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó jelenlegi rendelkezés továbbra is gyenge, mivel csak azt követeli meg, hogy azok „hatékonyak, arányosak, visszatartó erejűek és megkülönböztetéstől mentesek” legyenek, míg a tényleges összegek és a megfelelő visszatartó erejű intézkedések nagyrészt a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartoznak; úgy véli, hogy a következő felülvizsgálat során összehangoltabb és konkrétabb szankciókat kell megállapítani a kilométer-számlálóval való visszaélés esetére, a manipulálás elleni további erőteljes intézkedésekkel együtt, beleértve a megfelelő kiberbiztonsági mechanizmusokat és titkosítási technológiákat, amelyek akadályozzák az elektronikus manipulálást és megkönnyítik a felderítést; felszólítja a Bizottságot, hogy írja elő az ellenőrző szervezetek számára bizonyos járműspecifikus adatok, funkciók és szoftverinformációk garantált hozzáférhetőségét; felszólít arra, hogy a tagállamoknak jogi, műszaki és működési akadályokat alakítsanak létre a kilométer-számláló manipulálásának lehetetlenné tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy a kilométer-számlálóval kapcsolatos csalások felderítésének alapvető akadálya a használt autókra vonatkozó, a tagállamok között kölcsönösen elismert és kicserélt futásteljesítmény-adatok következetes adatbázisának hiánya;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy a csomag következő felülvizsgálatába foglaljon bele kötelező rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az egyes elvégzett vizsgálati, szerviz- és karbantartási műveletekből és jelentős javításokból származó, a kilométer-számláló állására vonatkozó adatok kötelező nyilvántartását a jármű első nyilvántartásba vételétől kezdődően;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy kellően vegye figyelembe az Euro 6 rendeletben és a lehetséges jövőbeli felülvizsgálatok során előírt, valós vezetési feltételek melletti új kibocsátási vizsgálatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag következő felülvizsgálata és más lehetséges fejlemények során építsen be olyan méréseket, amelyek tükröznék ezeket a vizsgálatokat az időszakos műszaki ellenőrzések során; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy harmonizálják mind a műszaki ellenőrzések során alkalmazott kibocsátásmérő technológiákat, mind a maximálisan engedélyezhető szinteket annak biztosítása érdekében, hogy az európai közutakon minden jármű megfeleljen a kibocsátási előírásoknak;

Az alkalmazott berendezések és az ellenőrök képzése

17.

üdvözli, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag hatálybalépését követően valamennyi tagállamban harmonizálták a vizsgálóberendezéseket, amelyek megfelelnek bizonyos minimumkövetelményeknek, és ezáltal Unió-szerte egységesebbé teszik a műszaki vizsgálatokat;

18.

megjegyzi, hogy bár valamennyi tagállam bevezette a műszaki vizsgálatot végző ellenőrök minimális képesítését, néhány tagállam nem követi az időszakos műszaki vizsgálatról szóló 2014/45/EU irányelv IV. mellékletében előírt követelményeket; felszólítja ezeket a tagállamokat, hogy ennek megfelelően hangolják össze követelményeiket; kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a bevált gyakorlatok és tapasztalatok cseréjét a tagállamok között a 2014/45/EU irányelv IV. mellékletének végrehajtására vonatkozóan, és értékelje a rendszeres emlékeztető képzések és megfelelő vizsgák szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a képzés tartalmának rendszeres frissítését és harmonizálását a tagállamok körében annak érdekében, hogy az ellenőrök ismereteit és készségeit hozzáigazítsák a gépjárműipar automatizálásának és digitalizálásának fejlődő folyamatához, különösen a fejlett járművezetési támogatás, a vezető nélküli rendszerek és a közúti közlekedés biztonságáért felelős nemzeti hatóságok közötti elektronikus információcsere-rendszerek használata tekintetében, beleértve a biztonságos adatmegosztást, a kiberbiztonságot és a járművezetők személyes adatainak védelmét; hangsúlyozza, hogy az elektronikus biztonsági eszközök – például a fejlett vezetéstámogató rendszerek – manipulálása és az azokkal kapcsolatos csalások magas biztonsági kockázatot jelentenek, és ezért azokat az ellenőröknek észlelniük kell; hangsúlyozza, hogy az ellenőrök számára külön képzést kell biztosítani a szoftverek integritásának ellenőrzéséről;

19.

megismétli, hogy lépéseket kell tenni az ellenőrök és ellenőrző szervezetek járműkereskedelmi, -karbantartási és -javítási ágazattól való függetlenségének biztosítására a pénzügyi összeférhetetlenség elkerülése érdekében, ideértve a kibocsátások ellenőrzését is, ugyanakkor erősebb biztosítékokat kell nyújtani valamennyi alkatrészért való polgári jogi felelősség tekintetében;

Közúti műszaki ellenőrzés és rakományrögzítés

20.

megjegyzi, hogy a Bizottság jelentései szerint az elmúlt hat évben csökkent a haszongépjárművek közúti műszaki ellenőrzése; sajnálja ezt a tendenciát, és emlékeztet arra, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag értelmében a tagállamok 2018 óta kötelesek biztosítani, hogy a területükön nyilvántartásba vett járművek száma alapján meghatározott minimumot (5 %) elérő számú közúti műszaki ellenőrzést végezzenek; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az 5 %-os minimális cél elérése érdekében, és emlékeztet arra, hogy az első jelentéstételi kötelezettség, amikor ezt a célt ellenőrzik, 2021. március 31-ig lesz esedékes a 2019–2020-as évekre vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy az N1 kategóriába (8) tartozó, kereskedelmi célú közúti árufuvarozásra használt járműveket vonja be a közúti műszaki ellenőrzések körébe, tekintettel számuk növekedésére és a nagy futásteljesítményükre;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy a belső piacra vonatkozó szabályoknak megfelelően dolgozzon együtt a tagállamokkal a közúti műszaki ellenőrzések minőségének és megkülönböztetésmentes jellegének további javítása érdekében, például fő teljesítménymutatókra vonatkozó adatok meghatározása és gyűjtése, valamint a – különösen a visszaeső szabálysértők tekintetében – kockázatértékelő profilrendszerek használatának ösztönzése révén, az uniós adatvédelmi keret teljes körű tiszteletben tartása mellett;

22.

sajnálja, hogy a közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos bűnüldözés és az útkarbantartás nemzeti költségvetésének csökkentése az elmúlt években láthatóan hozzájárult a közúti műszaki ellenőrzések ritkulásához; felszólítja e tekintetben a nemzeti hatóságokat, hogy garantálják az ellenőrzési tevékenységek finanszírozásának növelését, különös tekintettel az új típusú járművek kötelező ellenőrzésének lehetséges bevezetésére;

23.

sajnálja, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag rakományrögzítés ellenőrzésére vonatkozó rendelkezései nem kötelezőek, aminek következtében csak néhány tagállam ülteti át a vonatkozó biztonsági intézkedéseket; ezért arra a következtetésre jut, hogy e tekintetben a harmonizáció messze nem valósult meg; sürgeti a Bizottságot, hogy a következő felülvizsgálat során tegyen javaslatot ezeknek a rendelkezéseknek a megerősítésére, beleértve a rakományrögzítésre vonatkozó harmonizált minimumkövetelményeket, az egyes járművek kötelező rakományrögzítő berendezéseit, valamint a rakományrögzítésben részt vevő személyzet és az ellenőrök kompetenciáinak, képzésének és ismereteinek minimális körét;

Az információk nyilvántartása és a tagállamok közötti adatcsere

24.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy csak néhány tagállam vezet nemzeti elektronikus adatbázist a közúti műszaki ellenőrzések során feltárt súlyos és veszélyes hiányosságokról, és hogy a tagállamok ritkán értesítik ezen ellenőrzések eredményeiről azon tagállam nemzeti kapcsolattartó pontját, amelyben a járművet nyilvántartásba vették; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag nem tartalmaz olyan intézkedést, amelyet a nyilvántartásba vétel szerinti tagállamnak meg kellene tennie, miután értesítést kapott az ilyen súlyos és veszélyes hiányosságokról; sürgeti a Bizottságot, hogy a következő felülvizsgálat során erősítse meg ezeket a rendelkezéseket, így többek között határozza meg azon tevékenységek egységes rendszerét, amelyeket annak a nyilvántartásba vétel szerinti tagállamnak kell megtennie, miután bejelentés érkezik;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag keretében a járművek adatainak elektronikus nyilvántartására tekintettel fontolja meg a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló 2014/46/EU irányelv módosítását annak érdekében, hogy megszüntesse a fizikai dokumentumok kézbesítésének kötelezettségét, valamint a járművezető nyomtatott forgalmi engedély bemutatásáról szóló kötelezettségét; megjegyzi, hogy az ellenőrökre vonatkozóan feltételeket kell bevezetni az elektronikus nyilvántartások teljes körű kihasználása érdekében;

26.

felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a műszaki vizsgálattal és a kilométer-számláló állásával kapcsolatos szisztematikus adatcserét a járművek vizsgálatára, nyilvántartásba vételére és jóváhagyására hatáskörrel rendelkező hatóságaik, a vizsgálati berendezések gyártói és a járműgyártók között; üdvözli e tekintetben a Bizottságnak a járműinformációs platformról szóló megvalósíthatósági tanulmányát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő felülvizsgálat részeként törekedjenek egy járműinformációs platform létrehozására a tagállamok közötti adatcsere meggyorsítása és megkönnyítése, valamint a hatékonyabb koordináció biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy e járműinformációs platformnak lehetővé kell tennie a teljesen papírmentes ellenőrzési és adatcsere-folyamatot, teljes mértékben tiszteletben tartva a kiberbiztonságot és a harmadik felekkel szembeni adatvédelmet; üdvözli e tekintetben, hogy a Bizottság bevezette az uniós MOVEHUB platformot és annak nemrégiben kifejlesztett ODOCAR modulját, amely informatikai infrastruktúrát biztosít a kilométerszámláló-állások adatbázis-megoldáson alapuló cseréjéhez az egész Unióban, beleértve az Eucaris-hálózattal való információcsere lehetőségét is; felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a jövőbeli felülvizsgálat során kötelezővé kell-e tenni a tagállamok számára az uniós MOVEHUB használatát;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy a következő felülvizsgálat során értékelje annak lehetőségét, hogy a nyilvántartó hatóságok között a jármű-előzményekkel kapcsolatos kötelező adatcsere részeként ne csak a kilométer-számláló állását vegyék figyelembe, hanem a balesetekkel és a jelentős meghibásodások gyakoriságával kapcsolatos információkat is, mivel ez biztosítaná az uniós polgárok csalással szembeni védelmét és azt, hogy jobb tájékoztatást kapjanak járműveik előzményeiről, állapotáról, valamint a korábbi titkolt javításokról; úgy véli, hogy a közúti baleseteknek további ellenőrzéseket kell maguk után vonniuk, amelyek segítenek a járművek megfelelő javításának és a közúti biztonság növelésének biztosításában;

Időtálló keret

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy a következő felülvizsgálat során kellően vegye figyelembe a járműbiztonsági funkciók műszaki fejlődését; megjegyzi, hogy az (EU) 2019/2144 rendelet értelmében az új járműveket 2022-től kezdve új, fejlett biztonsági és gépjárművezetés-támogató rendszerekkel kell felszerelni; felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket az új rendszereket és a járműellenőrök készségeit és ismereteit vonja be az időszakos műszaki ellenőrzések hatálya alá, és csökkentse az ilyen rendszerek manipulálásának és befolyásolásának kockázatát; kéri a Bizottságot, hogy az időszakos műszaki ellenőrzésekbe foglalja bele az e-segélyhívót, valamint a szoftvereket és a „vezeték nélküli” frissítéseket (9), és dolgozzon ki iránymutatásokat és szabványokat az autonóm és összekapcsolt járművek rendszeres biztonsági ellenőrzésére és vizsgálatára vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a járművekbe beépített érzékelők további használatát a közúti műszaki ellenőrzések során, és fordítson különös figyelmet a járművek öndiagnosztikai rendszereinek sajátos követelményeire és a közegészség elsődleges elvére; felszólítja e tekintetben a gépjárműgyártókat és a hatóságokat, hogy működjenek együtt az új vezetéstámogató technológiák megvalósításában a szabványoknak való állandó megfelelés biztosítása és a jövőbeli tendenciák előrejelzésének elősegítése érdekében;

29.

tudomásul veszi továbbá a közúti közlekedés új formáinak – például az elektromos robogók, egykerekű járművek és elektromos gördeszkák – térhódítását; kéri, hogy a Bizottság értékelje, hogy a közúti közlekedésbiztonság fejlesztésének céljából kell-e foglalkozni ezekkel az új közlekedési módokkal a következő felülvizsgálat során;

30.

felszólítja a Bizottságot, hogy az elkövetkező években szervezze meg a közúti közlekedésbiztonság európai évét, előkészülve 2030-ra, mint a „zéró-elképzelés” megvalósításának köztes céldátumára;

31.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a közúti infrastruktúra minősége, különösen annak karbantartása érdekében; kéri továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg a karbantartásra vonatkozó megközelítését a tagállamok általi hosszú távú karbantartás-tervezés megerősítését célzó megfelelő intézkedések révén; tudomásul veszi, hogy az összekapcsoltság és a digitális biztonság kiemelkedő jelentőséggel bír majd az összekapcsolt és autonóm járművek jövőbeli elterjedésének szempontjából;

o o

32.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 127., 2014.4.29., 51. o.

(2) HL L 127., 2014.4.29., 129. o.

(3) HL L 127., 2014.4.29., 134. o.

(4) HL C 356., 2018.10.4., 2. o.

(5) HL C 76., 2020.3.9., 151. o.

(6) HL C 162., 2019.5.10., 2. o.

(7) HL L 325., 2019.12.16., 1. o.

(8) 3,5 tonnát nem meghaladó össztömegű, áruszállító járművek (pl. pickup teherautók, furgonok).

(9) Lásd a 2014/45/EU irányelv I. és III. mellékletét.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/9

P9_TA(2021)0123

A Balti-tengerben található vegyszermaradványok, tekintettel az 1328/2019. sz. és a 0406/2020. sz. petíciókra, az eljárási szabályzat 227. cikkének (2) bekezdése alapján

Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása az 1328/2019. és a 0406/2020. számú petíciók alapján a Balti-tengert szennyező vegyi maradékanyagokról (2021/2567(RSP))

(2021/C 506/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az 1328/2019. és a 0406/2020. számú petícióra,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. és 191. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. és 37. cikkére,

—

tekintettel a Balti-tenger ökológiai problémájáról szóló, 1997. szeptember 18-i állásfoglalására (1), a vízpolitika terén a szennyezés és a veszélyes anyagok csökkentésére irányuló közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) célkitűzésére, valamint a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (3) értelmében ellenőrzik a víz alatti vegyi hadianyagokat,

—

tekintettel „a tenger megmentése”, valamint a Balti-tenger térségének (az erre a régióra vonatkozó uniós stratégia keretében) a tengerbiztonság szempontjából világelső térséggé tétele tekintetében tett kötelezettségvállalásokra, valamint az uniós tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy (az EU tengerbiztonsági stratégiájára vonatkozó cselekvési terv keretében) felszámolják a tengerbe süllyesztett vegyi fegyvereket és fel nem robbant hadianyagokat,

—

tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményének (COM(2019)0640) 2.1.8. fejezetében foglalt, a toxikus anyagoktól teljesen mentes környezetre irányuló szennyezőanyag-mentességi célkitűzésére, valamint az EU azon kötelezettségvállalására, amely szerint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig tartó időszakra szóló stratégiájával és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégiával összhangban megállítja a biológiai sokféleség csökkenését, és világelsővé válik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális válság kezelésében,

—

tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló 1992. évi egyezményének 2. cikke, valamint az ezen egyezményhez csatolt, a vízről és egészségről szóló 1999. évi jegyzőkönyv 4. cikke értelmében a részes államok által vállalt kötelezettségekre,

—	tekintettel a Bizottságnak a balti-tengeri térségre vonatkozó, 2021 és 2027 közötti időszakra szóló következő Interreg-programjára,

—	tekintettel a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló 1992. évi Helsinki Egyezményre, a balti-tengeri cselekvési tervre és a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság (HELCOM) tengerbe süllyesztett vegyi hadianyagokkal kapcsolatos megállapításaira,

—

tekintettel az államoknak az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai keretében tett kötelezettségvállalásaira, nevezetesen a veszélyes vegyi anyagok okozta halálesetek és megbetegedések számának csökkentésére irányuló 3.9. számú célkitűzésre, a víz minőségének a hulladékelsüllyesztés felszámolása és a veszélyes vegyi anyagok kibocsátásának minimalizálása révén történő javítására irányuló 6.3. számú célkitűzésre, valamint a tengerszennyezés megelőzésére és a tengeri és part menti ökoszisztémák védelmére irányuló 14.1. és 14.2. számú célkitűzésre,

—	tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a Balti-tengerbe süllyesztett vegyi hadianyagokról szóló 1612(2008) számú határozatára és az azt kísérő, 2008. április 28-i jelentésre,

—	tekintettel az 1328/2019. számú és a 0406/2020 számú petíciókról a Petíciós Bizottság 2020. december 3-i ülésén folytatott vitára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 227. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel a második világháború vége óta legalább 50 000 tonna – veszélyes anyagot (például mustár- és könnygázt, valamint idegbénulást és egyéb sokkhatásokat okozó vegyi anyagokat) tartalmazó – hagyományos és vegyi fegyvert süllyesztettek a Balti-tengerbe;

mivel e hadianyagok lassan lebomlanak és a mérgező anyagok a vízbe szivárognak, veszélyt jelentve az emberi egészségre, ugyanis emberi fogyasztásra szánt élelmiszereket szennyeznek, közvetlen érintkezés esetén súlyos égési sérüléseket és mérgezést okoznak, károsítják a tengeri ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, továbbá veszélyeztetik a helyi gazdasági tevékenységeket, például a halászatot, a természeti erőforrások kitermelését és erőművekből származó megújuló energia előállítását;

C.	mivel a Balti-tenger a földrajzi helyzetéből adódóan félig zárt tenger, vízforgalma lassú, öntisztító kapacitása gyenge; mivel a Balti-tenger a világ egyik legszennyezettebb tengere, amelynek mély vizeiben csökken az oxigén szintje, ami már jelenleg is veszélyezteti a tengeri élővilágot;

mivel a HELCOM vízbe süllyesztett vegyi fegyverekkel foglalkozó ad hoc munkacsoportja (a CHEMU) értékes kutatásokat végzett, a MERCW elnevezésű, uniós finanszírozású projekt foglalkozott a tengerbe süllyesztett vegyi fegyverekkel kapcsolatos ökológiai kockázatok kezelésével, valamint a HELCOM ad hoc szakértői csoportjai aktualizálták és felülvizsgálták a Balti-tengerbe süllyesztett vegyi fegyverekre (MUNI) és a veszélyes anyagok környezeti kockázataira (SUBMERGED) vonatkozó meglévő információkat;

E.	mivel a tengerben található fel nem robbant lőszerek jelentette kihívásokról szóló, 2019. február 20-án Brüsszelben tartott kollokvium résztvevői kifejezésre juttatták az együttműködés szorosabbá tételének szükségességét;

F.	mivel a nemzetközi közösség nem rendelkezik megbízható információkkal a tengerbe süllyesztett hadianyagok mennyiségéről, jellegéről és helyéről, erre vonatkozóan ugyanis alig állnak rendelkezésre dokumentumok, és a térségben nem végeztek elegendő kutatást a tengerfenék helyzetéről;

G.	mivel nem sikerült konszenzusra jutni sem a hadianyagok jelenlegi állapota, sem pedig az általuk jelentett konkrét veszélyek és lehetséges elhárításuk tekintetében;

mivel a balti-tengeri régióval foglalkozó Interreg-program keretében rendelkezésre bocsátott finanszírozás teljes összege 10,13 millió EUR volt – a 2011 és 2014 közötti időszakban vegyi hadianyagok felkutatására és értékelésére (CHEMSEA), a 2016 és 2019 közötti időszakban tengeri lőszerekkel kapcsolatban (DAIMON), a 2019 és 2021 közötti időszakban pedig a DAIMON 2 projektre –, amelynek 77 %-a, azaz 7,8 millió EUR az Európai Regionális Fejlesztési Alapból származott; mivel az e projektek keretében folytatott vizsgálatok tárgyát a tengerbe süllyesztések helye, a hadianyagok összetétele és állapota, valamint a balti-tengeri viszonyokra való reakciója képezte, a döntéshozatalt szolgáló eszközöket és képzést biztosítva a hatóságok számára a kockázatelemzés, a kármentesítési módszerek és a környezeti hatásvizsgálat céljaira használt technológiákról;

I.	mivel a tengerbe süllyesztett hagyományos és vegyi hadianyagok kérdésével a NATO foglalkozik, amely megfelelő pénzügyi és egyéb eszközökkel, valamint a kellő tapasztalatokkal is rendelkezik e probléma sikeres megoldásához;

J.	mivel a 2014-ben lezárult CHEMSEA projekt következtetése az volt, hogy a tengerbe süllyesztett vegyi hadianyagok nem jelentenek közvetlen fenyegetést, de a Balti-tenger szempontjábólű ettől függetlenül továbbra is súlyos problémákat okoznak;

K.	mivel a balti-tengeri régióban folytatott intenzív fuvarozás és gazdasági tevékenység miatt e probléma nemcsak környezeti, hanem jelentős gazdasági következményekkel is jár, többek között a halászati ágazatra nézve is;

hangsúlyozza, hogy a második világháborút követően a Balti-tengerbe süllyesztett hadianyagok jelentette környezeti és egészségügyi veszélyek nemcsak regionális vagy európai szinten jelentenek súlyos problémát, hanem megjósolhatatlan, rövid és hosszú távú, határokon átnyúló, globális következményekkel járhatnak;

nyomatékosan felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy a tengeri környezetet és a tengeri tevékenységeket veszélyeztető kockázatok minimalizálása érdekében, az együttműködés és a valódi szolidaritás szellemében fokozza a tengerbe süllyesztett hadianyagok nyomon követését; felszólít minden érintett felet, hogy sürgősen oldják fel a veszélyes anyagok tengerbe süllyesztésével kapcsolatos tevékenységekre és azok pontos helyszínére vonatkozó titkosított információk titkos jellegét, és sürgősen tegyék lehetővé az ezekhez való hozzáférést az érintett országok, a Bizottság és az Európai Parlament számára;

felhívja a Bizottságot és az Interreg balti-tengeri régióval foglalkozó közös programozási bizottságát, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a Balti-tengerbe süllyesztett hadianyagokkal kapcsolatos veszélyek elhárításához szükséges kutatás és intézkedések számára; üdvözli a HELCOM által, valamint a balti-tengeri régióra vonatkozó Interreg-program keretében finanszírozott CHEMSEA, DAIMON és DAIMON 2 projektek égisze alatt megvalósult célzott erőfeszítéseket és konstruktív kutatást;

felhív minden érintett felet a nemzetközi környezetvédelmi jog tiszteletben tartására és arra, hogy nyújtsanak további pénzügyi hozzájárulást az Interreg 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó balti-tengeri programjához; üdvözli a balti-tengeri régióra vonatkozó, a 2021–2027-es időszakra szóló transznacionális Interreg-programot, amely a Balti-tenger szennyezettségének csökkentésére irányuló intézkedésekhez nyújt majd finanszírozást

hangsúlyozza, hogy rendszeresen nyomon kell követni a hadianyagok korróziós állapotát, és naprakész környezeti kockázatértékelést kell végezni a szennyező anyagok emberi egészségre, tengeri ökoszisztémákra és a régió biológiai sokféleségére gyakorolt káros hatásairól;

üdvözli a nemzeti szinten már megtett erőfeszítéseket, például az elsüllyesztett hadianyagok lokalizálását, valamint bizonyos veszélyes anyagok nyomon követését és eltávolítását;

rendkívül fontosnak tartja ezzel összefüggésben az állam- és régióközi együttműködési mechanizmusokat, a nyilvános információkhoz való szabad hozzáférést, valamint a tudományos és kutatási ismeretek hatékony cseréjét;

felhívja a Bizottságot, hogy a szennyezőanyag-mentesítés tekintetében kitűzött, a „teljesen szennyezésmentes környezet” megteremtésére vonatkozó ambíciózus célkitűzésének megvalósítása érdekében az érintett tagállamokkal, valamint más érdekelt felekkel és szervezetekkel közösen hozzon létre szakértői csoportot, amelynek feladatai a következők: i. a szennyezett területek vizsgálata és helyük pontos feltérképezése; ii. megvalósítható, környezetbarát és költséghatékony megoldások ajánlása a szennyezés nyomon követésére és mentesítésére azzal a végső céllal, hogy eltávolítsák – illetve, ha ez nem lehetséges, akkor semlegesítsék – a veszélyes anyagokat; iii. a döntéshozatalt támogató megbízható eszközök kidolgozása; iv. figyelemfelhívó kampány lefolytatása, tájékoztatva az érintett csoportokat (például halászokat, helyi lakosokat, turistákat és befektetőket) a lehetséges egészségügyi és gazdasági kockázatokról; és v. környezeti katasztrófákra vonatkozó vészhelyzet-reagálási iránymutatások kidolgozása;

sajnálja, hogy az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz számára 8,8 millió EUR összegű költségvetéssel elkülönített eszközök egyikét sem használták fel a balti-tengeri Interreg-program keretében megvalósuló DAIMON vagy DAIMON 2 projektekre;

10.

felhívja a Bizottságot egyrészt annak elérésére, hogy minden érintett uniós ügynökség és intézmény – közöttük az Európai Védelmi Ügynökség is – felhasználja a rendelkezésére álló valamennyi erőforrást, másrészt annak biztosítására, hogy e problémát valamennyi vonatkozó uniós politikában és programozási folyamatban figyelembe vegyék, többek között a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben és a tengerbiztonsági stratégiáról szóló cselekvési tervben is;

11.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai tengerekbe süllyesztett hadianyagok kérdése bekerüljön a horizontális programokba, lehetővé téve az ugyanezen problémával szembesülő régiókra (az Adriai- és a Jón-tengerre, az Északi-tengerre és a Balti-tengerre) vonatkozó projektek előterjesztését, és könnyebbé téve a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét;

12.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen összehangolt erőfeszítéseket a Balti-tenger szennyezettségének kezelése érdekében, és e célból erősítse meg a regionális, a nemzeti és a nemzetközi együttműködés valamennyi formáját, többek között a NATO-val ápolt partnerkapcsolatokat is felhasználva;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és más érintett országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 304., 1997.10.6., 147. o.

(2) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(3) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/12

P9_TA(2021)0131

Hatékonyabb és tisztább tengeri szállítás

Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a hatékonyabb és tisztább tengeri szállítást célzó technikai és operatív intézkedésekről (2019/2193(INI))

(2021/C 506/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a hajó-fűtőolajfogyasztási globális adatgyűjtő rendszerrel kapcsolatban 2020. szeptember 16-án első olvasatban elfogadott álláspontjára (2),

—	tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról szóló 3. jelentésére (3),

—	tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról szóló 4. jelentésére (4),

—	tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény (barcelonai egyezmény) szerződő felei által 2019 decemberében elfogadott miniszteri nyilatkozatra,

—	tekintettel a Bizottságnak a tengeri közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátásról szóló 2019. évi éves jelentésére,

—	tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0029/2021),

mivel a tengeri szállítás és a kikötők kulcsszerepet játszanak az EU gazdaságában, tekintve, hogy az Unió külkereskedelmi áruforgalmának majdnem 90 %-a tengeren zajlik (6), valamint a tengeri szállítás és a kikötők az idegenforgalom tekintetében is fontos szerepet játszanak; mivel alapvető fontosságúak a megszakítás nélküli ellátási láncok biztosításához, amint azt a Covid19-világjárvány is bizonyította; mivel az uniós tengerhasznosítási ágazat teljes gazdasági hatását tekintve 149 milliárd EUR-val járult hozzá az EU GDP-jéhez 2018-ban, és több mint 2 millió munkahelyet tart fenn (7); mivel 2018-ban a tengerhasznosítási ágazat közvetlen gazdasági hatásaként az EU-ban 685 000 tengeri és szárazföldi munkahely jött létre; mivel a világflotta bruttó tonnatartalmának 40 %-a uniós ellenőrzés alatt áll;

mivel a tengeri áru- és személyszállítás az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának kulcsfontosságú tényezője, különösen a peremterületi, szigeti és legkülső régiók összeköttetése és hozzáférhetősége esetében; mivel e tekintetben az EU-nak be kell ruháznia a tengeri ágazat versenyképességébe és azon képességébe, hogy megvalósítsa a fenntartható átállást;

C.	mivel az uniós tengeri ágazatnak szintén hozzá kell járulnia a biológiai sokféleség csökkenésének és a környezet pusztulásának a kezeléséhez, valamint az európai zöld megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia célkitűzéseinek eléréséhez;

mivel az egészséges óceánok és ökoszisztémáik mint éghajlatszabályozók megőrzése és helyreállítása alapvető fontosságú az emberiség számára, mivel a Föld légkörében az oxigén legalább felének előállítói, a biológiai sokféleség hordozói, a globális élelmezésbiztonság és az emberi egészség forrásai, valamint a gazdasági tevékenységek, többek között a halászat, a közlekedés, a kereskedelem, az idegenforgalom, a megújuló energia és az egészségügyi termékek forrásai, amelyeknek a fenntarthatóság elvén kell alapulniuk;

mivel a tengeri ágazat olyan ágazat, amely uniós szinten és nemzetközi szinten egyaránt szabályozott, és amely még mindig nagymértékben támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra; mivel a tengeri közlekedésből eredő CO2-kibocsátásra vonatkozó nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési rendszer jelenleg felülvizsgálat alatt áll abból a célból, hogy az uniós vizeken csökkenteni lehessen a tengeri szállításból eredő üvegházhatásúgáz- (ÜHG-) kibocsátást;

F.	mivel az ágazat a meglévő keretszabályok betartásával és az eddig megvalósított technológiai fejlesztések végrehajtásával folyamatosan erőfeszítéseket tesz az ÜHG- kibocsátás csökkentésére vonatkozó célok elérése érdekében;

G.	mivel ezért a megfelelő finanszírozás elengedhetetlen e szükséges átállás megvalósításához; mivel a további kutatás és innováció alapvető fontosságú a kibocsátásmentes tengeri szállítás megvalósításához;

mivel a nemzetközi tengeri szállítási ágazat évente körülbelül 940 millió tonna CO2-t bocsát ki globális szinten, és a globális ÜHG-kibocsátás közel 2,5 %-áért felelős (8); mivel a tengeri szállítás az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulás és a szennyezés különböző forrásai, nevezetesen a gázeltávolítás, a kikötőkben járva hagyott motorok, a ballasztvíz, szénhidrogének, nehézfémek és vegyi anyagok kibocsátása és a tengeren elveszített konténerek révén is károsítja a környezetet, ami kihat a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémákra; mivel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) a hajókról történő SOx-kibocsátás csökkentésére vonatkozó előírásai először 2005-ben léptek hatályba a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL-egyezmény) alapján, és mivel a SOx-kibocsátási határértékeket azóta fokozatosan szigorították, a jelenleg engedélyezett maximális kéntartalom 0,5 %, a kibocsátás-ellenőrzési területeken pedig 0,1 %; mivel e döntésnek hozzá kell járulnia a kibocsátások csökkentéséhez; mivel az IMO a tervek szerint 2021-ben megegyezik a „koromkibocsátás” korlátozásáról szóló globális szabályozásról; mivel a tengeri szállítási ágazat a szállított rakomány mennyisége, valamint a szállított áruk tonnájára és a megtett kilométerre jutó kibocsátások alapján a leginkább energiahatékony szállítási mód;

mivel ha nem vezetnek be gyorsan mérséklő intézkedéseket, a nemzetközi tengeri szállításból származó kibocsátások, amelyek mértéke 2018-ban a 2008. évi kibocsátások mintegy 90 %-át tette ki, 2050-ig a 2008. évi kibocsátások 90–130 %-ára növekedhetnek (9), és ezzel nem járulnak hozzá megfelelő mértékben a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek megvalósításához;

J.	mivel a vonatkozó jogszabályok hatásvizsgálatát követően korlátozni és kezelni kell a tengeri ágazatból származó, a levegőminőségre és a polgárok egészségére káros összes kibocsátást;

K.	mivel az EU-nak mind nemzetközi, mind uniós szinten védenie kell a kibocsátáscsökkentésre irányuló magas szintű törekvéseket a tengeri ágazatban;

L.	mivel a tiszta technológiákat és megoldásokat hozzá kell igazítani a különböző hajótípusokhoz és tengeri szegmensekhez; mivel a kutatás és a beruházás, valamint a megfelelő támogatás alapvető fontosságú az innovatív megoldások és a tengeri ágazat fenntartható átállásának biztosításához;

mivel a tengeri ágazat dekarbonizációjával kapcsolatos köz- és magánberuházásoknak meg kell felelniük a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) és követniük kell a méltányos átállás alapelveit, például a minőségi munkahelyteremtést és az átképzési és áthelyezési garanciákat, valamint az összes munkavállalóra vonatkozó strukturális egészségügyi és biztonsági intézkedéseket, különös hangsúlyt helyezve a nők és a fiatal munkavállalók lehetőségeire a tengeri ágazat munkavállalóinak diverzifikálása céljából; mivel a tengeri személyzet megfelelő képzése és tisztességes munkakörülményei alapvetően fontosak, többek között a balesetek, például a környezeti események megelőzése érdekében;

N.	mivel a Bizottság jelenleg dolgozik a tengeri szállításnak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe (ETS) történő integrálására vonatkozó hatásvizsgálaton;

O.	mivel a tengeri szállítási ágazat 2050-ig megvalósuló klímasemleges átállására van szükség a zöld megállapodás céljainak eléréséhez;

Tiszta energiát ösztönző rendszerek

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az európai piacon torzul a verseny a kedvezőbb adóügyi elbánásban részesülő fosszilis tüzelőanyagok és a megújuló forrásokból származó tiszta alternatív üzemanyagok között; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt azáltal, hogy javaslatot tesz a tisztességes és egyenlő verseny szabályainak helyreállítására a „szennyező fizet” elv tengeri szállításra való alkalmazása és a nehéz tüzelőanyagok helyett a tengeri ágazatban az éghajlatra és a környezetre gyakorolt hatást jelentősen csökkentő más anyagok alkalmazásának többek között adómentesség biztosításával való előmozdítása és további ösztönzése révén;

elismeri a nehéz fűtőolaj használatának hatását; hangsúlyozza, hogy hatékonyan kell kezelni a hajók üzemanyag-kibocsátását, és fokozatosan meg kell szüntetni a nehéz fűtőolaj hajózásban való használatát, nemcsak üzemanyagként, hanem a tengeri hajózásban használatos üzemanyagok keverőanyagaként is; megjegyzi, hogy szükség van a technológiai semlegességre, amennyiben az összhangban van az EU környezetvédelmi célkitűzéseivel; megjegyzi, hogy a tengeri szállítást hátrányosan érinti a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó megfelelő, uniós szinten harmonizált kritériumok hiánya; hangsúlyozza, hogy meg kell előzni a kibocsátásáthelyezés kockázatát és meg kell őrizni az európai tengeri szállítási ágazat versenyképességét;

emlékeztet arra, hogy a tengeri ágazatnak hozzá kell járulnia az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós erőfeszítésekhez, ugyanakkor biztosítania kell az ágazat versenyképességét; hangsúlyozza, hogy minden gyorsan bevethető lehetőséget ki kell használni és ezekbe be kell fektetni a tengeri kibocsátások csökkentése érdekében, ideértve az átmeneti technológiákat mint a nehéz fűtőolaj alternatíváit, párhuzamosan a hosszú távú kibocsátásmentes alternatívák megtalálásával és finanszírozásával; elismeri az átmeneti technológiák, például a cseppfolyósított földgáz (LNG) és az LNG-infrastruktúra fontosságát a kibocsátásmentes alternatívákra való fokozatos átállás szempontjából a tengeri ágazatban;

emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy a Párizsi Megállapodással összhangban legkésőbb 2050-re megvalósítja a klímasemlegességet; e tekintetben kiemeli az EU vezető szerepét, és hangsúlyozza, hogy a tengeri szállítási ágazat üveghatásúgáz-kibocsátásának csökkentéséről nemzetközi szinten, az IMO keretén belül is tárgyalni kell, tekintettel a tengeri szállítási ágazat nemzetközi és versenyképességi dimenziójára; megismétli a tengeri ágazatnak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe (11) való beillesztésével, többek között a hatásvizsgálat aktualizálásával kapcsolatos korábbi parlamenti álláspontokat (12);

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – figyelembe véve a hajók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló, 2018-ban elfogadott eredeti IMO-stratégiát és annak közelgő felülvizsgálatát – vessék latba befolyásukat az IMO-ban annak biztosítására, hogy az IMO konkrét intézkedéseket fogadjon el annak érdekében, hogy a kibocsátásmentes hajózásra irányuló, a Párizsi Megállapodás hőmérsékletre vonatkozó célkitűzésével összhangban álló, ambiciózus és reális megközelítést alakítson ki, hozzájárulva ezáltal az egyenlő nemzetközi versenyfeltételekhez;

felhívja a Bizottságot, hogy a FuelEU tengerészet nevű kezdeményezés keretében ne csak az üzemanyagok karbonintenzitásával foglalkozzon, hanem azokkal a technikai és operatív intézkedésekkel is, amelyek javítanák a hajók és működésük hatékonyságát; emlékeztet, hogy az (EU) 2015/757 rendelet (13) felülvizsgálatával összefüggésben a Parlament felszólított arra, hogy 2030-ig 40 %-os kibocsátáscsökkentési célt tűzzenek ki a hajótulajdonosok számára a felelősségi körükbe tartozó összes hajó átlagában az azonos méretű és típusú hajók kategóriánkénti átlagos teljesítményéhez viszonyítva; hozzáteszi, hogy a kezdeményezésnek magában kell foglalnia egy olyan életciklus-megközelítést is, amely magában foglalja az összes ÜHG-kibocsátást; hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak való megfelelés érdekében nem engedélyezhetők azok az alternatív üzemanyagok, amelyek életciklus alapján nem felelnek meg a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvben (REDII) előírt - 70 %-os küszöbértéknek;

Kikötők és árufuvarozás

emlékeztet arra, hogy a kikötők és a tengerparti övezet dekarbonizációjára vonatkozó általános politikai keret kidolgozása érdekében ösztönözni kell az összes érdekelt fél közötti együttműködést és a bevált gyakorlatoknak a kikötők, a hajózási ágazat, valamint az üzemanyag-beszállítók és az energiaszolgáltatók közötti cseréjét; arra ösztönzi a kikötői hatóságokat, hogy alkalmazzanak fenntartható gazdálkodási módszereket, és tanúsítsák azokat olyan módszerek alkalmazásával, amelyek magukban foglalják a kikötői szolgáltatások életciklus-értékelését, mint amilyen például a környezetvédelmi terméknyilatkozat;

hangsúlyozza, hogy a tengerentúli területek, köztük a legkülső régiók és a tengerentúli országok és területek, valamint az ott található kikötők stratégiai elhelyezkedésükből adódóan kiemelt jelentőséggel bírnak az európai szuverenitás, valamint az európai és nemzetközi tengeri kereskedelem szempontjából; kiemeli, hogy e kikötők esetében a beruházások mozgatórugói nagyon eltérőek, a hajók fogadásában betöltött klasszikus szerepük (berakodás, kirakodás, raktározás és áruszállítás) támogatásától kezdve a multimodális összeköttetések biztosításáig, az energiával kapcsolatos infrastruktúra kiépítéséig, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség kialakításáig és a hajók általános ökologizálásig és digitalizációjáig; további beruházásokat szorgalmaz a tengerentúli területeken található kikötőkben, hogy azok stratégiai klaszterekké válhassanak a multimodális szállítás, az energiatermelés, -tárolás és -elosztás, valamint a turizmus szempontjából;

megjegyzi a tengeri kikötők határokon átnyúló dimenzióját; hangsúlyozza, hogy a kikötők az összes közlekedési mód, az energiaipar, az ipar és a kék gazdaság klasztereinek szerepét töltik be; elismeri, hogy egyre jobban fejlődik a kikötők közötti együttműködés és a klaszterek kialakítása;

10.

rámutat az európai tengerészeti klaszter pozitív szerepére és a nemzetközi szintű pozitív fejleményekre az innováció támogatásában és a hajózásból származó kibocsátások csökkentésében, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az e pozitív fejleményekhez hozzájáruló kezdeményezéseket;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy jogszabályok révén támogassa a kikötőhelyi szennyezésmentesség (ÜHG-kibocsátástól és légszennyező anyagoktól való mentesség) célkitűzését, és folyosó alapú megközelítéssel támogatva mozdítsa elő tiszta, multimodális megoldások kifejlesztését és alkalmazását a kikötőkben; felhívja különösen a Bizottságot, hogy a kikötő szerinti állam általi ellenőrzésről szóló irányelv (14) kerete alapján tegyen gyors lépéseket a legszennyezőbb hajók uniós kikötőkbe való bejutásának szabályozása érdekében, és ösztönözze és támogassa a tiszta villamos energiával vagy bármely más energiatakarékos technológiával történő parti villamosenergia-ellátást, amely jelentős hatással van az ÜHG-kibocsátás és a légszennyező anyagok csökkentésére; sajnálja, hogy a 2014/94/EU irányelv felülvizsgálatát elhalasztották; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a 2014/94/EU irányelv felülvizsgálatára, hogy abba bekerüljenek a tagállamokra és a kikötőkre vonatkozó, a szükséges infrastruktúra kiépítésének gyorsítását célzó ösztönzők; felszólítja a Bizottságot, hogy javasolja a 2003/96/EK irányelv (15) felülvizsgálatát is;

12.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a kibocsátásmentes kikötőkről és támogassa az alulról induló kezdeményezéseket, amelynek tartalmaznia kell a körforgásos gazdaságra specializált kikötői tevékenységek kialakítását előmozdító intézkedéseket, melyek lehetővé tennék többek között a hajókról származó, kikötőkben gyűjtött és kezelt hulladékok jobb hasznosítását;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a zöld megállapodásban mozdítsa elő a rövid távú tengeri fuvarozás felé történő modális váltást, valamint a vasúti és belvízi hajózást mint a közúti és légi áru- és személyszállítás fenntartható alternatíváját; hangsúlyozza a rövid távú tengeri fuvarozás fontos szerepét a modális váltás célkitűzéseinek elérésében a közlekedésből eredő torlódások és kibocsátások csökkentése érdekében, és ugródeszkaként szolgál a kibocsátásmentes közlekedési mód felé; hangsúlyozza, hogy e célból uniós flottafelújítási stratégiát kell indítani az uniós flotta zöld és digitális átállásának támogatása és az európai tengeri technológiai ágazat versenyképességének előmozdítása érdekében; emlékeztet e célból egy olyan infrastruktúra-hálózat szükségességére, amely képes biztosítani ezt az intermodális kapacitást, amely magában foglalja a Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében a TEN-T hálózatra vonatkozó beruházási kötelezettségvállalások teljesítését;

14.

hangsúlyozza, hogy a kikötők és a TEN-T hálózat közötti folytonos multimodális közlekedési összeköttetések erősítése, valamint a különböző közlekedési módok közötti átjárhatóság javítása megszüntetné a szűk keresztmetszeteket és csökkentené a torlódásokat; hangsúlyozza a tengeri és belvízi kikötőknek a TEN-T-hálózat stratégiai és multimodális csomópontjaiként való fontosságát;

15.

egyértelmű stratégiát szorgalmaz továbbá a „roll-on/roll-off” (ro-ro) teherfuvarozás előmozdítására vonatkozóan, így csökkentve a nehézgépjárművek jelenlétét a közutakon; ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen konkrétabb lépéseket annak érdekében, hogy tengerpolitikáját összekapcsolja azzal a céllal, hogy elkerülje a hosszú és környezeti szempontból káros közúti szállítást a kontinensen azáltal, hogy a kisebb kikötőkön keresztül közelebb viszi a szállításokat a végcélt képező piacokhoz;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg újra a TEN-T hálózat szerves részét képező tengeri gyorsforgalmi utak fogalmát, mivel ez hozzájárul a rövid távú tengeri összeköttetéseknek és szolgáltatásoknak mint a szárazföldi közlekedés fenntartható alternatíváinak előmozdításához, valamint a tengeri kikötők közötti együttműködés és a hátországukkal való összeköttetés elősegítéséhez, azáltal, hogy egyszerűsíti a hozzáférési kritériumokat, beleértve a törzshálózaton kívüli kikötők közötti összeköttetéseket is, valamint jelentős pénzügyi támogatást nyújt a szárazföldi szállítás alternatíváját jelentő tengeri összeköttetések számára és biztosítja a vasúti hálózatokkal való összekapcsolásukat;

17.

úgy véli, hogy a klímasemleges gazdaság megvalósításához elengedhetetlen a fenntartható európai tengeri ágazat és az időtálló infrastruktúra, ideértve TEN-T hálózatot és annak jövőbeli kibővítését is; hangsúlyozza, hogy a vízi teherfuvarozásnak az európai zöld megállapodásban foglaltak szerint történő, százalékban meghatározott növekedése konkrét uniós beruházási tervet és uniós szintű intézkedéseket igényel;

Kibocsátás-ellenőrzési területek és az IMO

18.

hangsúlyozza, hogy egészségügyi és környezeti okokból sürgősen létre kell hozni egy, az összes földközi-tengeri országot magában foglaló kibocsátás-ellenőrzési körzetet (SECA); felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák egy ilyen terület 2022 előtti létrehozásának indítványozását az IMO-nál; sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy támogassák a földközi-tengeri nitrogénkibocsátás csökkentését célzó nitrogénkibocsátás-ellenőrzési területek (NECA) gyors elfogadásának elvét;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon e kibocsátás-ellenőrzési területeknek az Unió valamennyi tengerére való kiterjesztéséről a hajókból származó megengedett NOx- és SOx-szintek egységes módon történő csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy a SOx- és NOx-kibocsátás összesített csökkentése közvetlen hatással van a finomrészecskék (PM10 és PM2,5) mennyiségének csökkentésére;

20.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak jó példával kell elöl járnia azáltal, hogy nagyratörő jogi követelményeket fogad el a tiszta tengeri szállításra vonatkozóan, ugyanakkor olyan intézkedéseket támogat és szorgalmaz az olyan nemzetközi fórumokon, mint az IMO, amelyek legalább ugyanolyan ambiciózusak, lehetővé téve a tengeri szállítási ágazat számára, hogy globális szinten és a Párizsi Megállapodással összhangban fokozatosan szüntesse meg üvegházhatásúgáz-kibocsátását.

Hajók és hajtásrendszer

21.

felhívja a Bizottságot, a hajótulajdonosokat és a hajóüzemeltetőket, hogy biztosítsák valamennyi rendelkezésre álló operatív és technikai intézkedés végrehajtását az energiahatékonyság elérése érdekében, különös tekintettel a sebességoptimalizálásra, többek között adott esetben a motorral történő lassú haladásra, a hidrodinamikai innovációkra, a hajózóutak optimalizálására, az új meghajtási módszerek, például a szélmeghajtású technológiák bevezetésére, a hajók optimalizálására és a tengeri logisztikai láncon belüli jobb optimalizálásra;

22.

megjegyzi, hogy a tengeri ágazatban a hajótulajdonos és a hajó kereskedelmi üzemeltetője nem mindig ugyanaz a személy vagy szervezet. ezért úgy véli, hogy a „szennyező fizet” elvet alkalmazni kell a hajó kereskedelmi üzemeltetéséért felelős félre, azaz a hajó által fogyasztott üzemanyagért fizető kereskedelmi szervezetre, például a hajótulajdonosra, az üzemeltetőre, a hajót meghatározott időre bérbe vevő bérlőre vagy a hajót személyzet nélkül bérbe vevő hajóbérlőre;

23.

megjegyzi, hogy a tengeri ágazat, a kikötők és a hajók digitalizációja és automatizálása jelentős potenciállal rendelkezik arra, hogy hozzájáruljon az ágazat kibocsátásainak csökkentéséhez, és kulcsszerepet játszik az ágazat szén-dioxid-mentesítésében a zöld megállapodás törekvéseivel összhangban, különösen a műszaki műveletekhez és karbantartáshoz felhasználható naprakész és ellenőrzött adatok fokozott cseréje révén, például annak előrejelzésére, hogy egy adott útvonalon milyen üzemanyag-hatékony módon lehet üzemeltetni egy hajót, valamint a kikötői kikötések optimalizálásához, ami hozzájárul a kikötőkben való várakozási idő csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a digitalizációt fel kell használni az ágazat érdekelt felei közötti együttműködés fokozására, energiahatékonyabbá téve ezáltal a hajókat annak érdekében, hogy teljesíteni tudják a kibocsátás-ellenőrzési előírásokat, továbbá a környezeti kockázatok kezelésének megkönnyítésére; intézkedéseket és beruházásokat szorgalmaz a digitalizáció, a kutatás és az innováció terén, különös tekintettel a hajómegfigyelési és információs rendszer (VTMIS) fejlesztésére és összehangolt, határokon átnyúló alkalmazására; megjegyzi, hogy a digitalizálás és az automatizálás terjedése a hajózási ipar területén változást hoz az egyes munkaköri leírásokban és a szükséges készségekben; rámutat arra, hogy a tengerészeknek különösen az informatika területén lesz szüksége ezekre a különböző készségekre és tudásterületekre, hogy biztosítsák a hajók biztonságát és működési hatékonyságát;

24.

üdvözli az üzemanyag kéntartalmára vonatkozó, 2020. január 1-jei új, 0,5 %-os IMO-határértéket, és hangsúlyozza, hogy ez nem vezethet ahhoz, hogy a levegő helyett a vizet szennyezik; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az (EU) 2019/883 irányelvvel (16) összhangban törekedjenek az IMO szintjén a nyílt láncú kipufogógáz-tisztító berendezésekből származó szennyvíz- és egyéb rakománymaradványok tengerbe juttatásából adódó környezeti hatások átfogó mérlegelésére, és biztosítsák, hogy azokat a kikötői befogadólétesítményekben megfelelően gyűjtsék és dolgozzák fel; e tekintetben határozottan ösztönzi a tagállamokat, hogy a 2000/60/EK irányelvvel (17) összhangban vezessenek be felségvizeiken a nyílt láncú kipufogógáz-tisztító berendezésekből származó szennyvíz és bizonyos rakománymaradványok kibocsátására vonatkozó tilalmat; hangsúlyozza, hogy kezdettől fogva előnyben kell részesíteni az életciklus-értékelésen alapuló fenntartható megoldásokat; megjegyzi, hogy a nyílt láncú kipufogógáz-tisztító berendezések célja a légszennyezés kezelése, és hogy beruházásokra került sor ezen a területen; elismeri, hogy a nyílt láncú kipufogógáz-tisztító berendezések használata hatással van a környezetre, és üdvözli, hogy az IMO ezek hosszú távú hatásait tanulmányozza; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálat alapján fokozatosan szüntesse meg a nyílt láncú kipufogógáz-tisztító berendezések használatát annak érdekében, hogy megfeleljen a kibocsátási határértékeknek, összhangban az IMO-keretrendszerrel és a MARPOL-egyezménnyel;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy foglalja bele az alternatív, többek között szélenergiát és napenergiát alkalmazó meghajtórendszereket az Európai Unió tengeri üzemanyagokkal kapcsolatos következő kezdeményezésébe; felszólít a vitorlameghajtású tengeri árufuvarozással kapcsolatos jelenlegi projektek és kezdeményezések értékelésére, valamint a szállítási célú meghajtórendszerek uniós finanszírozásból való támogathatóságának biztosítására;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be megfelelő finanszírozás mellett olyan intézkedéseket, amelyek az európai hajógyárak számára lehetővé teszik, hogy további beruházásokat hajtsanak végre a fenntartható, szociális és digitalizált hajóépítő és -javító ágazatba, ami stratégiai jelentőséggel bír a munkahelyteremtés szempontjából, ezáltal támogatva a hajók teljes életciklusát figyelembe vevő körforgásos gazdasági modellre való átállást; hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervvel összhangban az EU-n belül támogatni és fejleszteni kell a hajók építésére és bontására irányuló fenntartható megoldásokat; ennek fényében hangsúlyozza, hogy a hajógyáraknak az OECD- és ENSZ-előírásokkal összhangban kellő gondossággal kell eljárniuk értékláncaikban az EU-n belül és azon kívül is, hogy elkerülhetők legyenek a hajók bontásakor jelentkező káros környezeti hatások;

Uniós finanszírozás

27.

felhívja a Bizottságot, hogy uniós finanszírozási programjai, és különösen a Horizont Európa és az InvestEU program keretében támogassa a tiszta technológiák és üzemanyagok kutatását és alkalmazását; kiemeli a további megújuló energiaforrásokból, többek között a zöld hidrogénből, az ammóniából és a szélmeghajtásból származó villamos energiában rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza e tekintetben a tiszta alternatív üzemanyagokra való átállásnak mind a hajózási ágazatot, mind a szárazföldi üzemanyag-ellátási láncot és a kikötőket érintő pénzügyi hatásait; úgy véli, hogy a kikötők a tiszta alternatív üzemanyagok előállításának, tárolásának, elosztásának és szállításának természetes csomópontjai; kéri, hogy a Horizont Európa programon belül is tegyenek közzé olyan, a zöld megállapodáshoz kapcsolódó projektfelhívásokat, amilyeneket Bizottság korábban a Horizont 2020 keretében tett közzé, elsősorban a tengeri ágazat környezetbarátabbá tétele érdekében, valamint a kutatás és az innováció, továbbá a nehéz tüzelőanyagok olyan alternatívái bevezetésének támogatására, amelyek jelentősen csökkentik az éghajlatra és a környezetre gyakorolt hatást a tengeri ágazatban;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy a tengeri közlekedés – valamint a szükséges kikötői infrastruktúra és létesítmények – szén-dioxid-mentesítését és a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentését célzó projekteket tegye támogathatóvá a kohéziós politika, valamint az európai strukturális és beruházási alapok, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a zöld megállapodás keretében, és bocsásson rendelkezésre forrásokat és ösztönzőket a tengeri ágazat támogatására a karbonsemleges gazdaságra való átállásban, figyelembe véve az átalakulás szociális dimenzióját; hangsúlyozza a különböző uniós finanszírozási megoldások közötti szinergia és komplementaritás megteremtésének fontosságát, anélkül, hogy ez felesleges adminisztratív terhekhez vezetne, ami elrettentene a magánberuházásoktól, ezért lelassítaná a technológiai fejlődést, és így a költséghatékonyság javulását; felhívja a Bizottságot, hogy európai ipari helyreállítási tervének részeként mozdítsa elő a környezetbarát európai tengeri ágazatot az EU területén, és fektessen be abba, vezető szerepet vállalva az új környezettudatos tervezésű hajók kifejlesztésében, a meglévő hajók felújításában és korszerűsítésében, valamint a bontásban;

29.

úgy véli, hogy a nulla kibocsátás elérése felé irányuló minden reális átállásnak az ágazati szereplők bevonásán és részvételén, valamint a megfelelő költségvetésben és párbeszédben, rugalmasságban és gondosságban kifejeződő közösségi támogatáson kell alapulnia a szükséges szabályozási reformok előmozdítása érdekében. megjegyzi, hogy ezek a feltételek elengedhetetlenek a fenntarthatóságra összpontosító stratégiai együttműködés olyan eszközök révén történő előmozdítása szempontjából, mint például a károsanyag-kibocsátástól mentes tengeri szállítással kapcsolatos társprogramozott partnerség;

30.

emlékeztet arra, hogy a dekarbonizáció és a modális váltás célkitűzéseit az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek kell támogatnia, amelynek megnövelt költségvetési forrásokban kell részesülnie;

31.

sajnálja e tekintetben a Tanács azon döntését, hogy csökkenti a jövőorientált programokhoz, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz, az InvestEU programhoz és a Horizont Európához rendelt költségvetést; megjegyzi, hogy az Unió ambiciózus dekarbonizációs stratégiáját a siker érdekében megfelelő finanszírozásnak és finanszírozási eszközöknek kell támogatniuk;

32.

emlékeztet arra, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) vonzó tőkehitelekhez nyújt finanszírozást; úgy véli ugyanakkor, hogy a kisméretű projektek finanszírozási küszöbét csökkenteni kell; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a hajózás ökologizálását célzó garanciaprogramnak – amelynek célja a zöldebb technológiákba történő beruházások európai hajózási társaságok általi végrehajtásának felgyorsítása – kisebb ügyletekhez is támogatást kell nyújtania, ideértve a rugalmasabb hitelfeltételeket; úgy véli továbbá, hogy az EBB-nek szállítás előtti és utáni finanszírozást egyaránt nyújtania kell a hajóépítőknek, ami jelentősen javítaná a projektek végrehajtását és életképességét;

33.

hangsúlyozza, hogy a tengeri szállítási ágazatban a dekarbonizáció felé vezető átállás és a tiszta energiát ösztönző rendszereknek adott lendület a munkavállalók képzésének és átképzésének szükségességét vonná maga után; emlékeztet arra, hogy uniós és tagállami finanszírozást kellene előirányozni ebben a kérdésben; ösztönzi a Bizottságot, hogy hozzon létre uniós hálózatot az azzal kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásához, hogy hogyan lehet az ágazat új igényeihez igazodva átképezni a munkaerőt;

34.

támogatja az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások Bizottság általi felülvizsgálatát valamennyi érintett ágazatban, beleértve a közlekedést – különösen a tengeri közlekedést – is, az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében, a méltányos átállás elvének alkalmazásával, valamint azáltal, hogy lehetővé teszi a nemzeti kormányok számára, hogy közvetlenül támogassák a dekarbonizációra és a tiszta energiára irányuló beruházásokat; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a jelenlegi adómentességek lehetőséget adnak-e a tisztességtelen ágazatközi versenyfeltételek létrejöttére; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a fenntartható hajózási projektek állami támogatását;

35.

rámutat a Covid19-világjárvány gazdasági következményeire a vízi közlekedési ágazatot, különösen a közösségi személyszállítást illetően; felszólítja a tagállamokat, hogy a vízi közlekedési ágazatot prioritásként szerepeltessék a nemzeti helyreállítási terveikben annak biztosítása érdekében, hogy az teljes mértékben hozzáférhessen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében elkülönített forrásokhoz; kéri továbbá a Bizottságot, hogy térképezze fel az ágazat fenntartható és reziliens helyreállítását célzó, intelligens beruházásokra vonatkozó kezdeményezéseket;

Ellenőrzés és végrehajtás

36.

felhívja a Bizottságot, hogy az IMO keretében végrehajtott fellépésekkel összhangban biztosítsa a hajók környezeti hatására és energiahatékonyságára vonatkozó információk megfelelő átláthatóságát és rendelkezésre állását, és vizsgálja meg egy európai címkerendszer létrehozását, amelynek célja, hogy hatékonyan csökkentse a kibocsátásokat és segítse az ágazatot azáltal, hogy annak kibocsátáscsökkentési teljesítménye alapján jobb hozzáférést tesz lehetővé a finanszírozáshoz, a hitelekhez és a garanciákhoz, javítja a kibocsátás-ellenőrzést, előnyöket hoz létre azzal, hogy a kikötői hatóságokat a kikötői infrastruktúra díjainak differenciálására ösztönzi, valamint növeli az ágazat vonzerejét; hangsúlyozza továbbá a „zöld hajó” rendszere további előmozdításának, fejlesztésének és végrehajtásának szükségességét, amelynek figyelembe kell vennie a kibocsátáscsökkentést, a hulladékkezelést és a környezeti hatásokat, különösen a tapasztalatok és a szakértelem megosztása révén;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló irányelvnek a Bizottság munkaprogramja szerinti, legkésőbb 2021 végéig történő felülvizsgálatára annak érdekében, hogy lehetővé tegye a hajók hatékonyabb és átfogóbb ellenőrzését és az eljárások egyszerűsítését, beleértve a környezetvédelmi, szociális, közegészségügyi és munkajogi normáknak való megfelelésre vonatkozó ösztönzőket, a tengerészek és a kikötői dolgozók fedélzeti biztonságát az EU kikötőibe befutó hajókon, valamint hatékony, méltányos és visszatartó erejű szankciók lehetőségeit, figyelembe véve a környezetvédelmi és közegészségügyi jogot, az adójogot és a szociális jogot;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) együttműködve erősítse a kapacitásépítést a harmadik országokban az ellenőrzések és a végrehajtás terén, és indítson kampányokat a szociális partnerekkel, hogy növelje a tudatosságot a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény alapján fennálló jogok és kötelezettségek tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa egy, az ellenőrzési eredményeket és a tengerészek panaszait tartalmazó adatbázis ILO általi létrehozását, hogy segítse a tengerészeket és a hajótulajdonosokat a legmegbízhatóbb és a Tengerészeti Munkaügyi Egyezménynek megfelelő toborzási és munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételében;

39.

kiemeli az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) és uniós tengeri információcsere-rendszerének (Safe Sea Net) műholdas rendszerében rejlő potenciált az olajszennyezésnek és az üzemanyag-maradványok tengerbe történő illegális kibocsátásának nyomon követése és az (EU) 2015/757 rendelet végrehajtása terén; hangsúlyozza, hogy ezen a területen nélkülözhetetlen a harmadik országok bevonásával létrehozott regionális együttműködés, különösen a Földközi-tengeren; felhívja ezért a Bizottságot, hogy erősítse meg az információcserét és az együttműködést az országok között;

40.

hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével összefüggésben tervezett partnerségnek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania környezeti és szociális téren anélkül, hogy fennakadásokat okozna a közlekedési és kereskedelmi kapcsolatokban, ideértve a hatékony vámellenőrzéseket, amelyek nem gyengíthetik az uniós flotta versenyképességét, és amelyeknek biztosítaniuk kell a zökkenőmentes export- és importtevékenységeket az Egyesült Királyság és az EU kikötői között;

o o

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0219.

(3) https://gmn.imo.org/wp-content/uploads/2017/05/GHG3-Executive-Summary-and-Report_web.pdf

(4) https://safety4sea.com/wp-content/uploads/2020/08/MEPC-75-7-15-Fourth-IMO-GHG-Study-2020-Final-report-Secretariat.pdf

(5) HL L 307., 2014.10.28., 1. o.

(6) https://ec.europa.eu/transport/modes/maritime_en

(7) Oxford Economics (2020): The Economic Value of the EU Shipping Industry (Az uniós hajózási ágazat gazdasági értéke).

(8) Az IMO 3. ÜHG-tanulmánya.

(9) Az IMO 4. ÜHG-tanulmánya.

(10) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0219.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomonkövetéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 123., 2015.5.19., 55. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/16/EK irányelve (2009. április 23.) a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről (HL L 131., 2009.5.28., 57. o.).

(15) A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/883 irányelve (2019. április 17.) a hajókról származó hulladékok leadására alkalmas kikötői befogadólétesítményekről, a 2010/65/EU irányelv módosításáról, valamint a 2000/59/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2019.6.7., 116. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/20

P9_TA(2021)0132

Végrehajtási jogi aktussal szembeni kifogás: szermaradék-határértékek egyes anyagok, többek között a lufenuron esetében

Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található aklonifen, akrinatrin, Bacillus pumilus QST 2808, klórantraniliprol, etirimol, lufenuron, pentiopirád, pikloram és Pseudomonas sp. DSMZ 13134 törzs megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetről (D070113/03 – 2021/2590(RPS))

(2021/C 506/04)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található aklonifen, akrinatrin, Bacillus pumilus QST 2808, klórantraniliprol, etirimol, lufenuron, pentiopirád, pikloram és Pseudomonas sp. DSMZ 13134 törzs megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetre (D070113/03,

—

tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

—	tekintettel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának 2020. december 4-i véleményére,

—	tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2020. július 15-én elfogadott és 2020. augusztus 18-án közzétett, indokolással ellátott véleményre (3),

—	tekintettel az EFSA által 2016. november 18-án elfogadott és 2017. január 5-én közzétett, indokolással ellátott véleményre (4),

—	tekintettel az EFSA által 2008. szeptember 30-án elfogadott és 2009. június 22-én közzétett tudományos véleményre (5),

—	tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (6) 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

mivel a lufenuron egy benzo-karbamidos növényvédő szer, amely gátolja a rovarok kitinkiválasztását, és amelyet peszticidként és gombaölő szerként használnak; mivel a lufenuron uniós jóváhagyása 2019. december 31-én lejárt, és nem nyújtottak be megújítási kérelmet az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) keretében; mivel a lufenuron már nem rendelkezik engedéllyel az Unióban való felhasználásra, hanem agrár-élelmiszeripari peszticidként exportálják azt; mivel a Német Környezetvédelmi Ügynökség tanulmánya (8) szerint a lufenuron megfelel a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagokra vonatkozó kritériumoknak, amelyeket az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) XIII. melléklete határoz meg;

B.	mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése az Unió egyik alapvető elveként határozza meg az elővigyázatosság elvét;

C.	mivel az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

D.	mivel a 2009/128/EK irányelv célja a peszticidek fenntartható használatának elérése az Unióban azáltal, hogy az alternatív megközelítések előmozdításával csökkenti a peszticidek használatának az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt kockázatait és hatásait;

mivel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló stockholmi ENSZ-egyezmény és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat felülvizsgáló bizottság 2012. évi ülése (10) megállapította, hogy a lufenuron nagy valószínűséggel megfelel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokra vonatkozó valamennyi kritériumnak;

mivel a Bizottságnak „a termelőtől a fogyasztóig – stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i közleménye (11) nem csak az Unió határain belül, hanem azokon kívül is előmozdítja a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekre való globális átállást, és célja, hogy figyelembe vegye „a környezetvédelmi szempontokat az import tűréshatár iránti kérelmek elbírálása során olyan növényvédőszer-hatóanyagok esetében, amelyek az Unióban már nincsenek jóváhagyva, a WTO előírásainak és kötelezettségeinek való megfelelés mellett”;

mivel a bizottsági rendelettervezetre a Brazíliában grépfrúton és cukornádon alkalmazott lufenuronra vonatkozóan benyújtott behozatali tűréshatár iránti kérelem nyomán került sor, amely szerint magasabb megengedett szermaradék-határértékekre (MRL) van szükség ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok e termények behozatala tekintetében;

H.	mivel a bizottsági rendelettervezet aggályokat vet fel a lufenuron biztonságával kapcsolatban az elővigyázatosság elve alapján, tekintettel a lufenuron közegészségre és környezetre gyakorolt hatásával kapcsolatos adatok hiányosságaira;

mivel 2020. július 15-i véleményében az EFSA megállapította a következőket: „A 396/2005/EK rendelet 6. cikkének megfelelően a Syngenta Crop Protection AG kérelmet nyújtott be Portugália illetékes nemzeti hatóságához (értékelő tagállam, EMS) a lufenuron hatóanyag különböző terményekre és állati eredetű termékekre vonatkozó behozatali tűréshatárának meghatározása céljából, a lufenuron Brazíliában, Chilében és Marokkóban való engedélyezett felhasználása alapján. Az EMS a 396/2005/EK rendelet 8. cikkének megfelelően értékelő jelentést készített, amelyet 2019. május 24-én benyújtott az Európai Bizottságnak és továbbított az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA).” mivel az EMS a Brazíliából származó grépfrútban (x30) és cukornádban (x2) előforduló lufenuronra vonatkozó MRL-ek emelését, valamint az állati eredetű termékekben előforduló lufenuronra vonatkozó MRL-ek emelését javasolta;

mivel az EFSA 2020. július 15-i véleményében levont következtetések csak azzal indokolják a lufenuronra vonatkozó MRL-ek növelését, hogy meg kell felelniük a normatív értékeknek Brazíliában, és figyelmen kívül hagyják a lufenuronnak a reprodukciós toxicitásra gyakorolt hosszú távú kumulatív hatásával, a fejlődési neurotoxicitásával és a hosszú időn át a szervezetbe jutás esetén jelentkező immunotoxikus potenciáljával kapcsolatos megfontolásokat;

ellenzi a Bizottság rendelettervezetének elfogadását;

úgy véli, hogy a Bizottság rendelettervezete nem egyeztethető össze a 396/2005/EK rendelet céljával és tartalmával;

úgy véli, hogy e bizottsági rendelet tervezete túllépi a 396/2005/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket; megjegyzi, hogy az említett rendelet (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy az MRL-eket a lehető legalacsonyabb szinten kell megállapítani a veszélyeztetett csoportok, például a gyermekek és a születendő gyermekek védelme érdekében;

megállapítja, hogy a bizottsági rendelettervezet értelmében a lufenuronra vonatkozó jelenlegi MRL-ek a grapefruitok esetében 0,01 mg/kg-ról 0,30 mg/kg-ra, a cukornádak esetében pedig 0,01 mg/kg-ról 0,02 mg/kg-ra emelkednének;

megjegyzi, hogy egy közelmúltbeli tudományos jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a lufenuron patkányoknál teratogén hatásokat és kórszövettani változásokat idézhet elő, ami arra utal, hogy a várandós nők és születendő gyermekeik veszélyben lehetnek (12);

megjegyzi, hogy a rovarölő szereknek való kitettség biokémiai elváltozásokat, többek között oxidatív stresszt idéz elő, és hogy a fejlődő országokban az anyák kémiai szennyező anyagoknak való környezeti kitettsége a közelmúltban a csecsemőhalandóság második legfontosabb oka volt (13);

emlékeztet arra, hogy a peszticid-expozíció generációkon átnyúló hatásait nem vizsgálják megfelelően, és hogy ritkán tanulmányozzák a terhesség időszakában történő peszticid-expozíció által a születendő gyermekre gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza, hogy egyre több bizonyíték van az ismételt kitettség korai életszakaszban betöltött szerepére vonatkozóan;

javasolja, hogy a lufenuronra vonatkozó MRL-ek maradjanak a legalacsonyabb meghatározási szinten;

úgy véli, hogy a lufenuronra vonatkozó MRL-ek emelésére vonatkozó döntés nem indokolható, mivel nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a várandós nőket és születendő gyermekeiket, valamint az élelmiszerbiztonságot fenyegető kockázat elfogadható lenne;

10.

felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza a rendelete tervezetét és nyújtson be új, az elővigyázatosság elvét tiszteletben tartó tervezetet a bizottságnak;

11.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 70., 2005.3.16., 1. o.

(2) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.

(3) Az EFSA indokolással ellátott véleménye a különböző növényi és állati eredetű árukban előforduló lufenuronra vonatkozó behozatali tűréshatárok meghatározásáról, EFSA Journal 2020; 18(8):6228, https://efsa.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2020.6228

(4) Az EFSA indokolással ellátott véleménye a lufenuron szermaradék-határértékeinek a 396/2005/EK rendelet 12. cikke szerinti felülvizsgálatáról, EFSA Journal 2017; 15(1):4652, https://doi.org/10.2903/j.efsa.2016.4652

(5) Az EFSA tudományos véleménye a lufenuron hatóanyag esetében felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont következtetésről, EFSA Journal 2009; 7(6):189, https://doi.org/10.2903/j.efsa.2009.189r.

(6) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(8) Altenburger, R., Gündel, U., Rotter, S., Vogs, C., Faust, M., Backhaus, T., „Establishment of a concept for comparative risk assessment of plant protection products with special focus on the risks to the environment” (A növényvédő szerek összehasonlító kockázatértékelésének koncepciója, különös tekintettel a környezetre jelentett kockázatokra), 47/2017, (UBA-FB) 002256/ENG, https://www.umweltbundesamt.de/sites/default/files/medien/1410/publikationen/2017-06-07_texte_47-2017_umweltrisiken-pflanzenschutzmittel.pdf

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(10) UNEP/POPS/POPRC.8/INF/29.

(11) COM(2020)0381.

(12) Basal, W.T., Rahman T. Ahmed, A., Mahmoud, A.A., Omar, A.R., „Lufenuron induces reproductive toxicity and genotoxic effects in pregnant albino rats and their fetuses”, Scientific reports, 2020: 10:19544, https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7658361/

(13) Cremonese, C., Freire, C., Machado De Camargo, A., Silva De Lima, J., Koifman, S., Meyer, A., „Pesticide consumption, central nervous system and cardiovascular congenital malformations in the South and Southeast region of Brazil”, International Journal of Occupational Medicine and Environmental Health. 2014; 27(3), p. 474-86, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/24847732/

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/23

P9_TA(2021)0133

Végrehajtási jogi aktussal szembeni kifogás: szermaradék-határértékek egyes anyagok, többek között a flonikamid esetében

Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található acekinocil, acibenzolar-S-metil, Bacillus subtilis IAB/BS03 törzs, emamektin, flonikamid, flutolanil, foszetil, imazamox és oxatiapiprolin megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetéről (D063854/04 – 2021/2608(RPS))

(2021/C 506/05)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található acekinocil, acibenzolar-S-metil, Bacillus subtilis IAB/BS03 törzs, emamektin, flonikamid, flutolanil, foszetil, imazamox és oxatiapiprolin megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetre (D063854/04,

—

—	tekintettel a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának 2020. február 18-i véleményére,

—	tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2019. május 27-én elfogadott és 2019. augusztus 2-án közzétett, indokolással ellátott véleményre (3),

—	tekintettel az EFSA által 2018. augusztus 17-én elfogadott és 2018. szeptember 25-én közzétett, indokolással ellátott véleményre (4),

—	tekintettel az EFSA által 2018. augusztus 29-én elfogadott és 2018. szeptember 18-án közzétett, indokolással ellátott véleményre (5),

—	tekintettel az EFSA által 2009. december 18-án elfogadott és 2010. május 7-én közzétett következtetésre (6),

—	tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség kockázatértékelési bizottságának 2013. június 5-i véleményére (7),

—	tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikke (3) bekezdésének b) pontjára és 5a. cikkének (5) bekezdésére (8),

—	tekintettel eljárási szabályzata 112. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

mivel „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (9)„e stratégia célkitűzéseivel és a fenntartható fejlődési célokkal összhangban előmozdítja a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekre való globális átállást”;

B.	mivel a flonikamid szelektív, felszívódó rovarirtószer, amely a rovarok táplálkozásának, mozgásának és egyéb viselkedésének megzavarásával fejti ki hatását, ami éhezést és kiszáradást, majd halált okoz (10);

C.	mivel a flonikamid hatóanyag jóváhagyási időtartamát az (EU) 2017/2069 bizottsági végrehajtási rendelet (11) meghosszabbította;

mivel az Európai Vegyianyag-ügynökség kockázatértékelési bizottsága 2013. június 5-i véleményében (12) beszámol azon patkánykísérletek eredményeiről, amelyek a placenta növekedéséhez, késleltetett hüvelynyíláshoz, csökkent méh- és petefészektömegekhez, csökkent ösztradiolhoz és magasabb LH-szintekhez vezettek, de úgy véli, hogy ezek nem állnak kapcsolatban vagy nem relevánsak; mivel Dánia illetékes tagállami hatósága „egyértelmű összefüggést” állapított meg „nyulaknál előforduló, anyai toxicitást nem okozó mértékű viszcerális rendellenességekkel” (13);

mivel az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének (EPA) a flonikamidról szóló, 2020. december 14-i ideiglenes regisztrálási felülvizsgálati határozata (7436. sz. ügy) megállapítja, hogy „a méhekre jelentett kockázat teljesebb értékelése nem végezhető el magasabb szintű beporzókra vonatkozó adatok nélkül”, „a rendelkezésre álló I. szintű akut orális toxicitási vizsgálat nem volt megfelelő a kvantitatív felhasználásra, a II. szintű és a III. szintű beporzókra vonatkozóan pedig nem állnak rendelkezésre a flonikamidra vonatkozó vizsgálatok”, valamint „a felnőtt háziméhre vonatkozó akut orális toxicitási vizsgálat és a háziméhre vonatkozó II. szintű és a III. szintű adatok (félszabadföldi vagy szabadföldi vizsgálatok) követelményei továbbra sem teljesülnek” (14);

F.	mivel Xavier Becerra, Kalifornia állam főügyésze az ideiglenes regisztrálási felülvizsgálati határozatra irányuló javaslathoz fűzött, 2020. november 2-i észrevételeiben (15) bírálja, hogy az EPA nem rendelkezik elegendő információval a flonikamid beporzókra jelentett kockázatainak jellemzéséhez;

mivel a főügyész – az EPA ökológiai kockázatértékelésére hivatkozva – kifejti továbbá, hogy egy, a felnőtt háziméhekre vonatkozó új, krónikus tanulmány hosszabb megfigyelési időszakot is magában foglalt, amelynek célja a flonikamid késleltetett toxicitásának felmérése, mivel a hatásokat gyakran csak néhány nappal később, a rovarok éhezését követően figyelik meg; mivel az új vizsgálat megállapította, hogy a flonikamid rendkívül mérgező a felnőtt méhekre; mivel ezen eredmények alapján az EPA megállapította, hogy a flonikamid regisztrált felhasználásai a méheket a jelentős kárt okozó mennyiséget 17–51-szeresen meghaladó mennyiségű flonikamidnak tennék ki; mivel a meghosszabbított megfigyelési időszak alatt a mortalitás minden vizsgált koncentrációnál dózisfüggő módon tovább nőtt; mivel a mortalitás nem stabilizálódott a meghosszabbított megfigyelési időszak végére a vizsgálat flonikamiddal foglalkozó ágában;

H.	mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése az Unió egyik alapvető elveként határozza meg az elővigyázatosság elvét;

I.	mivel az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

mivel a 2009/128/EK irányelv célja a peszticidek fenntartható használatának elérése az Unióban a peszticidek emberi és állati egészségre és a környezetre jelentett veszélyének és kifejtett hatásának csökkentése által, valamint az integrált növényvédelem és az alternatív megközelítések vagy technikák, például a peszticidek nem vegyi alternatíváinak előmozdítása révén;

K.	mivel a megengedett szermaradék-határértékek meghatározásakor figyelembe kell venni a kumulatív és szinergikus hatásokat, és ennek értékeléséhez rendkívül fontos, hogy sürgősen megfelelő módszereket dolgozzanak ki;

mivel a bizottsági rendelettervezet értelmében a flonikamidra vonatkozó megengedett szermaradék-határérték a jelenlegi kimutatási határértéknek megfelelő 0,03 mg/kg-ról 0,7 mg/kg-ra emelkedne a szamóca, 1 mg/kg-ra a feketeszeder és málna, 0,7 mg/kg-ra a rózsabogyó, faeper, azarol/mediterrán naspolya, fekete bodza és más kis gyümölcsök és bogyók, 0,8 mg/kg-ra a kék áfonya, tőzegáfonya, ribiszke és egres, 0,3 mg/kg-ra általában az egyéb gyökér- és gyökgumós zöldségek, de 0,6 mg/kg-ra a retekfélék, 0,07 mg/kg-ra a saláta és egyéb salátafélék, és 0,8 mg/kg-ra a hüvelyesek esetében;

ellenzi a Bizottság rendelettervezetének elfogadását;

úgy véli, hogy a Bizottság rendelettervezete nem egyeztethető össze a 396/2005/EK rendelet céljával és tartalmával;

elismeri az EFSA által a kumulatív kockázatok értékelésének módszerei kapcsán végzett munkát, megjegyzi azonban, hogy a peszticidek és a szermaradékok kumulatív hatásainak értékelése évtizedek óta ismert probléma; ezért kéri az EFSA-t és a Bizottságot, hogy a legnagyobb sürgősséggel foglalkozzanak a problémával;

javasolja, hogy a flonikamid megengedett szermaradék-határértéke maradjon 0,03 mg/kg;

felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza a rendelete tervezetét és nyújtson be új tervezetet a bizottságnak;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 70., 2005.3.16., 1. o.

(2) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.

(3) Az EFSA indokolással ellátott véleménye a földieperben és más bogyós gyümölcsökben található flonikamid jelenlegi megengedett szermaradék-határértékének módosításáról, EFSA Journal 2019; 17(7):5745, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5745

(4) Az EFSA indokolással ellátott véleménye a különféle növényekben található flonikamid jelenlegi megengedett szermaradék-határértékének módosításáról, EFSA Journal 2018; 16(9):5410, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5410

(5) Az EFSA indokolással ellátott véleménye a különféle gyökérnövényekben található flonikamid jelenlegi megengedett szermaradék-határértékének módosításáról, EFSA Journal 2018; 16(9):5414, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/5414

(6) A flonikamid hatóanyagnál felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont EFSA-következtetés, EFSA Journal 2010; 8(5):1445, https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1445

(7) A kockázatértékelési bizottságnak a flonikamid uniós szintű harmonizált osztályozását és címkézését javasló, 2013. június 5-i véleménye, https://echa.europa.eu/documents/10162/0916c5b3-fa52-9cdf-4603-2cc40356ed95

(8) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(9) COM(2020)0381.

(10) https://www.regulations.gov/document/EPA-HQ-OPP-2014-0777-0041

(11) A Bizottság (EU) 2017/2069 végrehajtási rendelete (2017. november 13.) az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a flonikamid (IKI-220), a metalaxil, a penoxszulam és a prokinazid hatóanyag jóváhagyási időtartamának meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról (HL L 295., 2017.11.14., 51. o.).

(12) A kockázatértékelési bizottságnak a flonikamid uniós szintű harmonizált osztályozását és címkézését javasló, 2013. június 5-i véleménye, https://echa.europa.eu/documents/10162/0916c5b3-fa52-9cdf-4603-2cc40356ed95

(13) A kockázatértékelési bizottságnak a flonikamid uniós szintű harmonizált osztályozását és címkézését javasló, 2013. június 5-i vélemény 2. melléklete, https://echa.europa.eu/documents/10162/1e59e8be-0905-5fc1-8e76-a35628fa5833

(14) Ügyszám: EPA-HQ-OPP-2014-0777, https://www.regulations.gov/document/EPA-HQ-OPP-2014-0777-0041, 13. és 18. o.

(15) https://oag.ca.gov/sites/default/files/FINAL%20Flonicamid%20PID%20Comment%Letter.pdf

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/26

P9_TA(2021)0141

Az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások eredménye

Az Európai Parlament 2021. április 28-i állásfoglalása az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások eredményéről (2021/2658(RSP))

(2021/C 506/06)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05022/2021),

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2020. december 29-i (EU) 2020/2252 tanácsi határozatra (1),

—	tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésével és 218. cikke (8) bekezdése második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0086/2021),

—

tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére irányuló szándékáról szóló értesítést követően folytatott tárgyalásokról szóló, 2017. április 5-i (2), az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló, 2017. október 3-i (3), az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló, 2017. december 13-i (4), az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i (5), az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének helyzetéről szóló, 2019. szeptember 18-i (6), a kilépésről rendelkező megállapodásban foglalt, a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról és nyomon követéséről szóló, 2020. január 15-i (7), a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra javasolt megbízatásról szóló, 2020. február 12-i (8) és a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásokról szóló, 2020. június 18-i (9) állásfoglalására,

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló, 2020. január 29-i jogalkotási állásfoglalására (10),

—

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra (11), (a továbbiakban: „a kilépésről rendelkező megállapodás”), valamint az egyfelől az Európai Unió, másfelől Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti jövőbeli kapcsolatok keretének meghatározásáról szóló politikai nyilatkozatra (12) (a továbbiakban: a politikai nyilatkozat).

—

tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság hozzájárulásaira,

—

tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalások megnyitására felhatalmazást adó, és uniós főtárgyalónak a Bizottságot kijelölő tanácsi határozatra, valamint annak az új partnerségre vonatkozó tárgyalási irányelveket tartalmazó mellékletére (COM(2020)0035) (a továbbiakban: a tárgyalási irányelvek),

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

határozottan üdvözli az EU és az Egyesült Királyság közötti új kereskedelmi és együttműködési megállapodás megkötését, mely korlátozza az Egyesült Királyság Európai Unióból (EU) való kilépésének hátrányos következményeit, és egy olyan együttműködési keretet hoz létre, amely minden bizonnyal megteremti a szilárd és konstruktív jövőbeli partnerség alapjait, elkerülve ezzel a megállapodás nélküli brexit legnagyobb zavart okozó elemeit, valamint közép- és hosszú távon egyaránt jogbiztonságot nyújtva; üdvözli az EU főtárgyalója és csapata által e tekintetben végzett komoly munkát és kulcsfontosságú szerepüket;

megismétli, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése történelmi hiba, és emlékeztet arra, hogy az EU mindig is tiszteletben tartotta az Egyesült Királyság döntését, ugyanakkor kitartott amellett, hogy az Egyesült Királyságnak el kell fogadnia az Unióból való kilépés következményeit, és hogy egy harmadik ország nem rendelkezhet ugyanolyan jogokkal és előnyökkel, mint egy tagállam; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének folyamata során a Parlament arra törekedett, hogy megvédje az uniós polgárok jogait, védje az Ír-szigeten a békét és a jólétet, megvédje a halászközösségeket, fenntartsa az uniós jogrendet, megőrizze az uniós döntéshozatal autonómiáját, megőrizze a vámunió és a belső piac integritását, ugyanakkor elkerülje a szociális, környezeti, adóügyi vagy szabályozási dömpinget, mivel ez elengedhetetlen az európai munkahelyek, ipar és versenyképesség védelméhez, valamint az európai zöld megállapodásban meghatározott törekvések megvalósításához;

üdvözli, hogy ezeket a célokat nagyrészt az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodással és a kilépésről rendelkező megállapodással sikerült elérni végrehajtható egyenlő versenyfeltételek révén többek között az állami támogatások, a szociális és környezetvédelmi normák terén, a halászatra vonatkozó hosszú távú rendezés, az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének számos negatív következményét mérséklő gazdasági megállapodás, valamint az EJEE és az uniós adatvédelmi jogi keret teljes körű tiszteletben tartásán alapuló igazságügyi, rendőrségi és belső biztonsági együttműködés új kerete révén; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy e megállapodás hatálya korlátozott, mivel az Egyesült Királyság részéről hiányzik a politikai akarat fontos területeken, nevezetesen a kül-, a védelmi és a külső biztonságpolitikában való részvételre, ami messze elmarad a politikai nyilatkozatban megfogalmazott céloktól; sajnálja továbbá az Egyesült Királyság azon döntését, hogy nem vesz részt az Erasmus+ programban, megfosztva a fiatalokat a kivételes lehetőségtől;

üdvözli a megállapodás erős, árukra összpontosító elemét, tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közötti árukereskedelem intenzitására, és megjegyzi, hogy logikus következménye az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének és különösen a szabad mozgás megszüntetésének az, hogy az Egyesült Királyság nagyrészt szolgáltatásalapú gazdaságának lehetőségei jelentősen csökkennek, mivel megszűnik a származási országgal vagy a passzportálással kapcsolatos megközelítés és a szakmai képesítések automatikus elismerése, és az egyesült királyságbeli szolgáltatók potenciálisan 27 különböző szabályrendszerrel és így növekvő bürokráciával szembesülnek; kiemeli, hogy ez az első megállapodás az EU történetében, ahol a tárgyalások célja inkább a divergencia, semmint a konvergencia volt, és így elkerülhetetlenül több súrlódást, akadályt és költséget okoztak a polgárok és a vállalkozások számára;

üdvözli a szélesebb körű horizontális vitarendezési mechanizmust, amelynek lehetővé kell tennie a viták időben történő rendezését és a kölcsönös felfüggesztés lehetőségét valamennyi gazdasági területen, amennyiben valamelyik fél nem tartja tiszteletben azt, amit aláírt; úgy véli, hogy ez a mechanizmus valamennyi jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás modelljévé és szabványává válhat;

emlékeztet az Egyesült Királysággal foglalkozó koordinációs csoport (UKCG) és a csoportvezetők 2020. szeptember 11-i nyilatkozatára, és tudomásul veszi, hogy az Egyesült Királyság a kilépésről rendelkező megállapodás aláíró feleként jogilag köteles maradéktalanul végrehajtani és tiszteletben tartani annak rendelkezéseit, és üdvözli az Egyesült Királyság belső piaci törvényjavaslata jogsértő rendelkezéseinek visszavonását; elítéli, hogy az Egyesült Királyság a kilépésről rendelkező megállapodást megsértve újabb egyoldalú lépéseket tett annak érdekében, hogy meghosszabbítsa a türelmi időt, mentességet biztosít az összes állatitermék-szállítmány esetében a Nagy-Britanniából Észak-Írországba irányuló exportra vonatkozó kiviteli egészségügyi bizonyítvány kiállítása alól, a csomagok esetében mentességet biztosít a vámáru-nyilatkozatok benyújtása alól, és eltérést tesz lehetővé a föld belső piacra való bevezetését megakadályozó uniós szabályoktól, továbbá a kedvtelésből tartott állatok útleveleire vonatkozó uniós szabályoktól; úgy véli, hogy ezek az intézkedések komoly fenyegetést jelentenek az egységes piac integritására nézve; megismétli, hogy minden ilyen döntésről az illetékes közös testületeken keresztül közösen kell megállapodni; határozottan felszólítja az Egyesült Királyság kormányát, hogy jóhiszeműen járjon el, és haladéktalanul teljes körűen hajtsa végre az általa aláírt megállapodások feltételeit, azon hiteles és átfogó menetrend alapján, amelyet az Európai Bizottsággal közösen határoztak meg a kilépésről rendelkező megállapodás szerinti jóhiszemű kötelezettségnek megfelelően; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy határozottan folytassa az Egyesült Királyság ellen az Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 12. cikkének (4) bekezdése alapján 2021. március 15-én indított kötelezettségszegési eljárást; emlékeztet arra, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás szerinti vitarendezési eljárások eredményének tartós be nem tartása a kereskedelmi és együttműködési megállapodás hatálya alá tartozó kötelezettségek felfüggesztését is eredményezheti, ideértve a piacra jutás példátlan szintjének korlátozását is; e tekintetben úgy véli, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodás ratifikálása megerősíti a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtási eszköztárát; emlékeztet arra, hogy a kilépésről rendelkező megállapodás teljes körű és megfelelő tiszteletben tartása és végrehajtása kulcsfontosságú a polgárok jogainak védelme, a békefolyamat védelme és az Ír-szigeten az ellenőrzött határ elkerülése, a belső piac integritásának védelme, valamint annak biztosítása szempontjából, hogy az Egyesült Királyság tisztességesen kivegye részét a tagsága során és azon túl keletkezett kötelezettségekből, és ezért továbbra is az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolat jövőbeli alakulásának alapvető előfeltétele; hangsúlyozza a jóhiszeműség fontosságát, valamint e tekintetben a bizalom és a hitelesség szükségességét; emlékeztet arra, hogy az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv felépítése és annak 16. cikke rendkívül kényes és érzékeny politikai egyensúlyt tükröz; kitart amellett, hogy nem szabad könnyedén vagy a másik féllel való megfelelő előzetes konzultáció nélkül olyan javaslatokat tenni vagy intézkedéseket hozni, amelyek megváltoztathatják ezt az egyensúlyt; kiemeli Észak-Írország egyedi körülményeit, valamint az Észak-írországi Nemzetgyűlésnek a jegyzőkönyv szerint betöltött szerepét, beleértve a jegyzőkönyv négy év múlva történő további alkalmazásához szükséges hozzájárulását; kifejezi, hogy folyamatos és fokozott párbeszédre van szükség a politikai képviselők és a civil társadalom között, többek között Észak-Írország képviselőivel az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv és a tágabb észak-írországi békefolyamat valamennyi vonatkozásáról; mély aggodalmát fejezi ki az Észak-Írországban a közelmúltban kialakult feszültségek miatt, és emlékeztet arra, hogy az EU a nagypénteki megállapodás egyik legfőbb őre, és eltökélt szándéka, hogy megvédje azt;

Az Európai Parlament szerepe

sajnálatának ad hangot, amiért a megállapodások megkötésére a legutolsó pillanatban került sor, valamint az ebből eredő bizonytalanság miatt, amely magas költségeket ró a polgárokra és a gazdasági szereplőkre, és befolyásolja a Parlament azon előjogát is, hogy a megállapodások végleges szövegének ellenőrzését és demokratikus felügyeletét azok ideiglenes alkalmazása előtt elvégezze; kiemeli e folyamat kivételes jellegét, amely annak következménye, hogy egyértelműen meghatározták az átmeneti időszak lejártának határidejét, és az Egyesült Királyság még a világjárvány közepette is elutasította a meghosszabbítást; hangsúlyozza, hogy ez a folyamat semmiképpen sem teremthet precedenst a jövőbeli kereskedelmi megállapodások tekintetében, amelyek esetében az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban garantálni kell az együttműködés szokásos formáját és az információkhoz való hozzáférést, beleértve az összes tárgyalási szöveg megosztását, a rendszeres párbeszédet, valamint a hivatalos parlamenti ellenőrzéshez és a megállapodások megvitatásához szükséges időt; hangsúlyozza, hogy a megállapodásokat nem szabad ideiglenesen alkalmazni a Parlament beleegyezése nélkül; a fentiek ellenére elismeri, hogy a Parlament képes volt rendszeresen véleményt nyilvánítani, tekintettel az uniós tárgyalóküldöttség vezetőjével és a Bizottság Egyesült Királysággal fenntartott kapcsolatokért felelős munkacsoportjával folytatott intenzív és gyakori konzultációra és párbeszédre, valamint arra, hogy 2020 februárjában és júniusában két parlamenti állásfoglalást fogadott el, amelyek biztosították, hogy álláspontunk teljes mértékben tükröződjék az EU eredeti megbízatásában, és hogy az uniós tárgyalóküldöttség vezetője kitartson mellette a tárgyalások során;

támogatja a megállapodás alapján a Parlamenti Partnerségi Közgyűlés létrehozását az Európai Parlament és az Egyesült Királyság parlamentjének képviselői számára; úgy véli, hogy e Parlamenti Partnerségi Közgyűlést meg kell bízni a megállapodás teljes körű és megfelelő végrehajtásának nyomon követésével és a partnerségi tanácsnak szóló ajánlások kidolgozásával; javasolja, hogy a Parlamenti Partnerségi Közgyűlés hatóköre terjedjen ki a kilépésről rendelkező megállapodás végrehajtására is, az egyes megállapodások irányítási struktúráinak és ellenőrzési mechanizmusának sérelme nélkül, valamint arra a jogra, hogy ajánlásokat terjeszthessen elő olyan területekre vonatkozóan, ahol a jobb együttműködés mindkét fél számára előnyös lehet, és hogy közös kezdeményezéseket tehessen a szoros kapcsolatok előmozdítása érdekében;

kitart amellett, hogy a Parlamentnek teljes körű szerepet kell játszania a megállapodás nyomon követésében és végrehajtásában, összhangban a Sassoli parlamenti elnök 2021. február 5-i levelében foglaltakkal; az adott biztosok által az illetékes parlamenti bizottságok felé tett meglévő kötelezettségvállalások sérelme nélkül üdvözli a Parlamentnek a megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről szóló bizottsági nyilatkozatot, amely többek között az alábbi vállalásokat foglalja magában:

a)	a Parlament haladéktalan és teljes körű tájékoztatása a partnerségi tanács és más közös testületek tevékenységeiről;

b)	a Parlament bevonása a megállapodás tekintetében fontos döntésekbe az Unió által a megállapodás keretében tett egyoldalú fellépésekkel kapcsolatban, valamint a Parlament álláspontjának maximális figyelembevétele, és a Parlament véleményének figyelmen kívül hagyása esetén az indokok ismertetése;

a Parlament bevonása kellő időben azt megelőzően, hogy javaslatot szándékozik benyújtani az Unió számára a megállapodás harmadik részének [Büntetőügyekben folytatott bűnüldözési és igazságügyi együttműködés] megszüntetésére vagy felfüggesztésére, amennyiben az Egyesült Királyság nem tartja tiszteletben az emberi jogok európai egyezménye szerinti kötelezettségvállalásait;

d)	a Parlament bevonása a potenciális választottbírák és a szakértők megállapodásban előirányzott kiválasztási folyamatába;

e)	bármely olyan jogalkotási aktusra irányuló javaslat benyújtása a Parlamenthez, amely szabályozza az Unió által a megállapodás alapján meghozható autonóm intézkedések elfogadásának módozatait;

a megállapodás mindkét fél általi végrehajtásával kapcsolatos parlamenti vélemények maximális figyelembevétele, beleértve a megállapodás esetleges megsértését vagy az egyenlő versenyfeltételek kiegyensúlyozatlanságát, és a Parlament véleményének figyelmen kívül hagyása esetén az indokok ismertetése;

a Parlamentet teljes körű tájékoztatása az adatok megfelelőségével kapcsolatos bizottsági értékelésekről és határozatokról, valamint az Egyesült Királyság hatóságaival a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban folytatott szabályozási együttműködésről és egyenértékűségek esetleges biztosításáról a pénzügyi szolgáltatások tekintetében;

kéri, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat foglalják bele egy intézményközi megállapodásba, amelyet a lehető legrövidebb időn belül meg kell kötni;

10.

üdvözli a minősített információk cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodást; hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás és különösen annak 3. cikke nem sérti a Parlamentnek az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése szerinti jogait, különösen a fenti 9. bekezdés fényében; rámutat arra, hogy az a mód, ahogyan a Tanács a Parlament egyetértését kérte egy eljárás keretében két megállapodásra – az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásra, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti, a minősített információk cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodásra –, nem felel meg a bevett gyakorlatnak, és semmiképpen sem válhat precedensré, mivel a Parlament számára lehetővé kell tenni, hogy minden egyes nemzetközi megállapodáshoz– külön-külön és nem csomagban – annak hatálybalépése előtt hozzájárulását adja, ellenkező esetben előjogait súlyos sérelem érné;

11.

sürgeti az EU és az Egyesült Királyság szakszervezeteinek, valamint más szociális partnereknek és civil társadalmi szervezeteknek a szoros bevonását a megállapodás nyomon követésébe és végrehajtásába, beleértve a velük folytatott konzultációt és a szakbizottságokban való esetleges részvételüket, amennyiben releváns kérdések mérlegelésére kerül sor, valamint sürgeti egy külön munkaügyi fórum létrehozását, amely a partnerségi tanács minden ülése előtt ülésezik; a megállapodás jelentőségének és lehetséges széles körű következményeinek fényében javasolja, hogy a belső tanácsadó csoportot bővítsék ki a szakszervezetek és más szociális partnerek – különösen az európai ágazati szövetségek – nagyobb számú képviselőivel, és hogy a civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek és más szociális partnerek kapjanak felhatalmazást arra, hogy panaszokat nyújtsanak be a Bizottsághoz, amelynek számára elő kell írni, hogy járjon el az ilyen panaszok ügyében;

12.

üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a rendelkezésre álló idő szűkössége miatt a lehető legnagyobb mértékben bevonja az érdekelt feleket, és üdvözli azokat a részletes készenléti közleményeket, amelyek segítették a vállalkozásokat abban, hogy felkészüljenek 2021. január 1-jétől bekövetkező, elkerülhetetlen változásokra, amikor az Egyesült Királyság kilépett a vámunióból és a belső piacról; fokozott erőfeszítésekre szólít fel az összes uniós tagállam és adott esetben a régiók részéről annak biztosítása érdekében, hogy az Egyesült Királyság új jogállásával kapcsolatos új rendszer keretében az első hónapok amennyire lehetséges, zökkenőmentesek legyenek valamennyi gazdasági szereplő és polgár számára; elismerve, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése jelentős rövid távú gazdasági következményekkel jár, felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben és kellő időben használja fel a brexit miatti kiigazításokra képzett 5 milliárd eurós tartalékot, amint azt a társjogalkotók elfogadták, hogy segítséget nyújtson az ágazatoknak, a vállalatoknak és a munkavállalóknak, valamint az EU és az Egyesült Királyság közötti új kapcsolat negatív és előre nem látható hatásai által leginkább érintett tagállamoknak;

Kereskedelem

13.

hangsúlyozza a megállapodás példa nélküli hatályát az árukereskedelem tekintetében, amelynek értelmében sikerült elérni a nulla kontingensre és a nulla vámtarifára vonatkozó célkitűzést, és ennek eredményeként – a megfelelő származási szabályok keretében – megkönnyíteni az Egyesült Királysággal folytatott kereskedelmet, biztosítva az uniós termelők érdekeit többek között kétoldalú kumuláció, az exportőrök öntanúsítási rendszere, valamint egyes dokumentumok esetében a 12 hónapos mentességi időszak révén; hangsúlyozza, hogy a hatékony egyenlő versenyfeltételek – különösen a visszalépés tilalma és a jövőbeli eltérések elkerülése tekintetében –, valamint a megállapodás példa nélküli hatálya fontos jelentőséggel bírnak;

14.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások kereskedelme tekintetében mindkét fél kötelezettségvállalásai a WTO keretében vállalt kötelezettségeiken túlmutató liberalizációt valósítanak meg, többek között egy előretekintő, „a legnagyobb kedvezményben részesített nemzetre” vonatkozó záradék, a jövőbeli fejlesztésekre irányuló felülvizsgálati kötelezettségvállalás, valamint a szakemberek üzleti célú mobilitására vonatkozó különleges szabályok (a „4. módozatba” tartozó szolgáltatások) révén; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a belső piac elhagyásával az Egyesült Királyság elveszítette automatikus, az egész EU-ban történő korlátlan szolgáltatásnyújtáshoz való jogát; elismeri a szakmai képesítésekre vonatkozó egyértelmű rendelkezéseket, amelyek eltérők, mivel az Egyesült Királyság harmadik ország; mindazonáltal üdvözli a megállapodásban előírt mechanizmust, amelynek értelmében az EU és az Egyesült Királyság a későbbiekben eseti alapon és bizonyos szakmák esetében további rendelkezésekről állapodhat meg;

15.

üdvözli a digitális kereskedelemről szóló fejezetet, amely magában foglalja az adatlokalizációs követelmények vagy a forráskód kötelező közzétételének kifejezett tilalmát, amely újdonságnak számít az EU által eddig megkötött szabadkereskedelmi megállapodásokhoz képest, ugyanakkor megőrzi az EU szabályozási jogát és adatvédelmi követelményeit; elismeri, hogy ez a digitális fejezet mintaként szolgálhat a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokhoz; üdvözli továbbá a kialakulóban lévő technológiákkal, többek között a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szabályozási együttműködést;

16.

üdvözli, hogy az Egyesült Királyság részéről tanúsított kezdeti elzárkózás ellenére a közbeszerzésről szóló valaha volt legambiciózusabb átfogó fejezetről született megállapodás, amely túlmutat a közbeszerzésről szóló megállapodáson, és egyenlő bánásmódot biztosít az uniós vállalatok számára, valamint hogy megállapodtak a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) szükségleteiről és érdekeiről szóló fejezetben; emlékeztet arra, hogy a meglévő földrajzi árujelzőket védi a kilépésről rendelkező megállapodás, de sajnálja, hogy a politikai nyilatkozatban vállalt kötelezettségek ellenére a jövőbeli földrajzi árujelzőkkel kapcsolatban nem sikerült megoldást találni; elismeri ugyanakkor az időszakonkénti felülvizsgálati záradékot, amely a jövőben kiterjeszti a védelmet, és sürgeti mindkét felet, hogy a lehető leghamarabb aktiválják ezt a záradékot;

17.

határozottan sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre releváns szabályozási koordinációs platformokat, amelyekben aktívan részt vesznek, teljes átláthatóságot biztosítva a Parlament számára, hogy az európai zöld megállapodással összhangban a jövőben magas fokú szabályozási konvergenciát tegyenek lehetővé, és kerüljék a szükségtelen konfliktusokat, ugyanakkor védjék a felek szabályozási jogát, amint azt a megállapodás kiemeli;

Egyenlő versenyfeltételek

18.

üdvözli a nyílt és tisztességes versenyt és a fenntartható fejlődést szolgáló egyenlő versenyfeltételekről szóló átfogó és modern címet, amelyet mintaként kell kezelni az EU által tárgyalt egyéb jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásokhoz, amelyek többek között a következőket foglalják magukban:

a munkaügyi és szociális normák, a környezet- és -éghajlatvédelem, az adóügyi normák jelenlegi magas szintjétől való visszalépés tilalmára vonatkozó szabályok, amely szint nem csökkenthető a kereskedelmet vagy a beruházásokat érintő módon, valamint a versenyre és az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó szabályok;

ii.

az egyensúly helyreállítására irányuló egyoldalú intézkedések alkalmazásának lehetősége a munkaügyi és szociális normák, a környezetvédelem vagy az éghajlatvédelem, illetve a támogatások ellenőrzése területén a jövőben jelentős eltérések esetén, amennyiben ezek az eltérések jelentős hatást gyakorolnak a felek közötti kereskedelemre vagy beruházásokra; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a kereskedelemre vagy a beruházásokra számottevő hatást gyakorló jelentős eltéréseket tágan értelmezzék, és azok gyakorlati módon igazolhatók legyenek annak érdekében, hogy az ilyen intézkedések alkalmazására való képességet ne korlátozzák indokolatlanul;

iii.

a támogatások ellenőrzésére vonatkozó, elfogadott, kötelező elvek elfogadott, amelyeknek be nem tartását a versenytársak kifogásolhatják, a bíróságok pedig jogosultak szükség esetén a kedvezményezetteket a támogatás visszafizetésére kötelezni, valamint annak lehetősége, hogy az EU egyoldalú szankciókkal – többek között bizonyos termékekre vámtarifák vagy kvóták bevezetésével vagy a gazdasági partnerség más részeinek kölcsönös felfüggesztésével – kezelje az Egyesült Királyság általi meg nem felelést; hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni az Egyesült Királyság új állami támogatási rendszerét, és értékelni kell az indokolatlan támogatások kezelésére szolgáló mechanizmus hatékonyságát, hogy az hatékonyan hozzájáruljon az egyenlő versenyfeltételekhez;

iv.

sajnálja azonban, hogy az adózásról szóló fejezet nem tartozik sem a vitarendezési rendelkezések, sem az egyensúly helyreállítására irányuló intézkedések hatálya alá; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is éberen figyeljen az adózással és a pénzmosással kapcsolatos kérdésekre, és alkalmazzon minden rendelkezésre álló eszközt, például a jegyzékbe vételi eljárásokat annak érdekében, hogy visszatartsák az Egyesült Királyságot a tisztességtelen gyakorlatok alkalmazásától; e tekintetben emlékeztet arra a lehetőségre, hogy a megállapodás hatálybalépése után négy évvel kérhető a kereskedelmi fejezet felülvizsgálata, amennyiben egyensúlytalanságok merülnek fel;

v.	emlékeztet arra, hogy az egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó rendelkezések általánosan alkalmazandók, többek között az úgynevezett különleges gazdasági övezetekben is;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy a megfelelő nyomon követés és a megfelelő felügyelet alapvető fontosságú ahhoz, hogy pontosan megértsük a továbbra is fennálló és új akadályokat, amelyek a vállalatok és különösen a kkv-k előtt állnak; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a szükségtelen szabályozási bizonytalanságot, az adminisztratív terheket és az eljárások bonyolultságát, amelyek növelik az összetettséget és a költségeket; e tekintetben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az üzleti közösséggel, különösen a kkv-kkal az újonnan megjelenő kereskedelmi akadályok csökkentése érdekében;

Irányítás

20.

üdvözli a megállapodásban meghatározott horizontális irányítási és intézményi keretet, amely biztosítja az összes fejezet közötti közös koherenciát, összefüggést és a végrehajtást, ezáltal elkerüli a további párhuzamos struktúrákat és bürokráciát, valamint jogbiztonságot és a felek általi megfelelés szilárd garanciáit nyújtja; elismeri különösen az EU és az Egyesült Királyság között kötelezettségvállalásaik értelmezésével vagy végrehajtásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő viták rendezésére szolgáló szilárd mechanizmust;

21.

üdvözli az irányításról szóló fejezetben szereplő megkülönböztetésmentességi záradékot, amely biztosítja, hogy az Egyesült Királyság nemzeti vízumpolitikájában ne tegyen különbséget az uniós tagállamok állampolgárai között a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiadása céljából; elítéli az egyes uniós (Bulgáriából, Észtországból, Litvániából, Romániából és Szlovéniából származó) polgárokkal szemben alkalmazott megkülönböztető bánásmódot, akik az Egyesült Királyságban a munkavállalási vízum és a költségviselési igazolás díja tekintetében nem élvezhetik ugyanannak a vízumigénylési díjrendszernek az előnyeit, mint a többi 22 uniós tagállam állampolgárai;

Biztonság, külügyek és fejlesztés

22.

sajnálatának ad hangot, amiért ellentétben a politikai nyilatkozattal, amely ambiciózus, széles körű, mély és rugalmas partnerséget irányoz elő a külpolitika, a biztonság és a védelem területén, az Egyesült Királyság elutasította, hogy a megállapodás részeként tárgyalásokat folytasson ezekről a kérdésekről; emlékeztet azonban arra, hogy mindkét fél érdeke a szoros és tartós együttműködés fenntartása ezeken a területeken, különösen a béke, a biztonság – többek között a terrorizmus elleni küzdelem – elősegítése, a szabályokon alapuló globális rend, a hatékony multilateralizmus, az ENSZ Alapokmánya, a demokrácia és a jogállamiság megszilárdításának, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének előmozdítása az EUSZ 21. cikkében foglaltaknak megfelelően; javasolja, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli együttműködést és koordinációt a külpolitikai kérdésekkel – többek között az Oroszország és Kína jelentette kihívásokkal – kapcsolatos magas szintű konzultációk és koordináció rendszerszintű platformja, a biztonsági kérdésekben – többek között az EU-NATO együttműködés keretében – való szoros együttműködés és a szisztematikus preferenciális együttműködés irányítsa, különösen a békefenntartó műveletek tekintetében; felszólít különösen az Egyesült Királysággal való mélyreható együttműködésre és koordinációra az EU-val közösen alkalmazott szankcionálási politikák tekintetében, tekintettel a közös értékekre és érdekekre, valamint felszólít egy erre vonatkozó koordinációs mechanizmus létrehozására;

23.

e tekintetben sajnálatának ad hangot, amiért az Egyesült Királyság leminősítette az Európai Unió diplomáciai státuszát, és felszólítja az Egyesült Királyság illetékes hatóságait, hogy mielőbb orvosolják ezt az intézkedést, valamint sürgeti, hogy a Bizottság határozottan álljon ki a Szerződések megfelelő végrehajtása mellett;

24.

megállapítja, hogy az Egyesült Királyság a fejlesztési és humanitárius segítségnyújtás tekintetében fontos szerepet játszik, ami az általa nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás jelentős mértékének (még a GNI 0,7 %-áról 0,5 %-ra történő csökkentésével együtt is), szakértelmének, projektvégrehajtási kapacitásainak, valamint a Nemzetközösséggel és a fejlődő országokkal fennálló átfogó kapcsolatainak köszönhető; ösztönzi az Egyesült Királyságot, hogy segítse az Egyesült Királyság Unióból való kilépése fejlődő országokra gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását, és maradjon elkötelezett az iránt, hogy vezető szerepet játsszon a fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtás tekintetében; az Unió és az Egyesült Királyság közötti szoros adományozási koordinációra és együttműködésre szólít fel, beleértve annak lehetőségét is, hogy a hatékonyság, a fejlesztés eredményessége és az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása terén elért haladás maximalizálása érdekében egymás kapacitásait is igénybe lehessen venni.

Konkrét ágazati kérdések és tematikus együttműködés

25.

úgy véli, hogy a belső piac az Európai Unió egyik fő vívmánya, amely mindkét fél gazdasága számára rendkívül előnyös volt, és alapot teremtett a polgárok életminőségének javításához; hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerség ezen új korszakának kölcsönösen előnyös lehetőségek megteremtésére kell irányulnia, és semmiképpen sem vezethet a belső piac és a vámunió integritásának és működésének aláásásához; elismeri, hogy az engedélyezett gazdálkodóknak nyújtott könnyítések kiterjesztése megfelelő megoldást jelent a kereskedelem torzulásának elkerülésére;

26.

hangsúlyozza, hogy a végrehajtási folyamat részeként az EU-nak különös figyelmet kell fordítania az áruk belső piacra való belépése előtt (akár az Egyesült Királyságból, akár más harmadik országokból az Egyesült Királyságon keresztül) elvégzett vámellenőrzéseknek a megállapodásban előirányzott megfelelőségére, és kitart amellett, hogy rendkívül fontos annak biztosítása, hogy az áruk megfeleljenek a belső piaci szabályoknak; hangsúlyozza, hogy nagyobb beruházásokat kell eszközölni a vámellenőrzési létesítményekbe, valamint a két fél között további koordinációra és információcserére van szükség a kereskedelmi zavarok lehető legnagyobb mértékű megelőzéséhez, valamint a vámunió integritásának megőrzéséhez, a fogyasztók és a vállalkozások érdekében; úgy véli, hogy feltétlenül szükség van a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti zökkenőmentes együttműködésre, és aggodalmát fejezi ki különösen az EU észak-írországi jelenlétéhez szükséges működési kapacitás miatt;

27.

megjegyzi, hogy a határokon átnyúló vásárlással kapcsolatos fogyasztói szokásokat és fogyasztói bizalmat már kedvezőtlenül befolyásolta az alkalmazandó szabályokkal kapcsolatos bizonytalanság, és felhívja az Egyesült Királyság kormányát, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre a fogyasztóvédelmi megállapodásban meghatározott intézkedéseket, és erősítsék meg az együttműködést a fenntartható termelési módszerekre és termékbiztonságra vonatkozó különböző ágazati politikák terén; a fogyasztók javát szolgáló átláthatóságra szólít fel a termékek és szolgáltatások ellátási láncában, és kijelenti, hogy a vásárlás teljes költségét tükröző árak – beleértve az alkalmazandó díjakat és kötelezettségeket is –, valamint az alkalmazandó fogyasztói jogok egyértelműsége kulcsfontosságúak a fennakadások elkerüléséhez és a fogyasztók bizalmának növeléséhez a határokon átnyúló vásárlások során;

28.

sajnálatának ad hangot az egyes halászközösségekre gyakorolt negatív hatás miatt, ugyanakkor elismeri, hogy a halászatra vonatkozó rendelkezések, amelyek több mint öt és fél év alatt 25 %-os csökkentést írnak elő, kevésbé káros eredményt jelentenek, mint az Egyesült Királyság vizeinek teljes lezárása; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a 25 %-os csökkentési küszöbértéket soha ne lépjék túl, és hogy a kölcsönös hozzáférés megmaradjon; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a partnerségi tanács módosíthatja a 35., a 36. és a 37. mellékletet; kéri, hogy ilyen módosítások előtt megfelelően konzultáljanak a Parlamenttel;

29.

komoly aggodalmának ad hangot az ezen időszak leteltét követő helyzettel kapcsolatban, és emlékezteti az Egyesült Királyságot, hogy az uniós piacokhoz való folyamatos hozzáférése közvetlenül összefügg az uniós halászatnak az Egyesült Királyság vizeihez való hozzáférésével; emlékeztet arra, hogy amennyiben az Egyesült Királyság a kezdeti öt és fél éves időszakot követően korlátozza a hozzáférést, az EU felléphet érdekei védelmében, többek között az Egyesült Királyságból származó halak behozatalára vonatkozó vámtarifák vagy kvóták visszaállításával vagy a megállapodás egyéb részeinek felfüggesztésével, amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy az uniós halászközösségek súlyos gazdasági vagy társadalmi nehézségekkel szembesülnek; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós halászati jogokat különböző elkerülő eszközök révén megkérdőjelezik, például azáltal, hogy lehetetlen időben megállapodást elfogadni a teljes kifogható mennyiségekről és kvótákról, valamint elfogadhatatlan technikai intézkedések és az engedélyek megszerzésének feltételeire vonatkozó, vitatható korlátozó értelmezések révén;

30.

mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy milyen következményekkel járhat, ha az Egyesült Királyság eltér a technikai intézkedésekről szóló uniós rendeletektől és más kapcsolódó uniós környezetvédelmi jogszabályoktól, ami egyes európai halászhajók számára az Egyesült Királyság vizeihez való hozzáférés tényleges korlátozásához vezethet; emlékeztet arra, hogy a megállapodás arra kötelezi a feleket, hogy pontosan indokolják az e területen bekövetkező fejlemények megkülönböztetésmentes jellegét, valamint arra, hogy tudományosan igazolható adatok fényében biztosítani kell a hosszú távú környezeti fenntarthatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy különösen ügyeljen arra, hogy e feltételek teljesüljenek, és határozottan reagáljon, amennyiben az Egyesült Királyság diszkriminatív módon járna el;

31.

aggodalmát fejezi ki az Egyesült Királysághoz kapcsolódó különleges jogállású területekre – nevezetesen a koronafüggőségekre és a tengerentúli területekre – alkalmazandó különböző szabályok következményeivel kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet ezekre a területekre és azok sajátosságaira;

32.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szociális és munkaügyi normák Egyesült Királyság általi esetleges egyoldalú csökkentését miként lehetne kezelni és vitatni a megállapodás keretében; ismételten hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek fenntartása érdekében mielőbb foglalkozni kell a szociális és munkaügyi normák európai munkavállalók és vállalatok kárára történő egyoldalú enyhítésével, és orvosolni kell azt; sajnálja továbbá, hogy bár az Egyesült Királyság a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikke értelmében köteles volt átültetni a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet (13) és az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló irányelvet az átmeneti időszak alatt, még nem tette meg az ehhez szükséges lépéseket, és ezáltal megfosztotta az Egyesült Királyság munkavállalóit bizonyos újonnan létrehozott jogoktól;

33.

üdvözli, hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó új együttműködési mechanizmus közel áll a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (14) és a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet (15) meglévő szabályaihoz; üdvözli különösen azt a tényt, hogy a megállapodás biztosítja a megkülönböztetésmentességre, az egyenlő bánásmódra és a biztosítási idők összeszámítására vonatkozó uniós rendelkezéseket; sajnálja azonban a tárgyi hatályra vonatkozó korlátozásokat, és különösen azt, hogy a családi ellátások, a tartós ápolás-gondozás és a nem járulékalapú pénzbeli ellátások, valamint a munkanélküli ellátások exportálhatósága nem tartozik ide; felhívja a feleket, hogy haladéktalanul nyújtsanak alapos és megbízható tájékoztatást a szabad mozgás korlátozása által érintett polgárok számára a tartózkodáshoz, a munkavállaláshoz és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásához való jogukról;

34.

tudomásul veszi a személyes adatoknak az Egyesült Királyság részére történő továbbítására vonatkozó átmeneti rendelkezést; ismét kiemeli az adatvédelemnek mint alapvető jognak és mint a digitális gazdaság alapvető elemének fontosságáról szóló, 2020. február 12-i és 2020. június 18-i állásfoglalását; emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság adatvédelmi keretének megfelelőségét illetően az EUB ítélkezési gyakorlata szerint az Egyesült Királyság védelmi szintjének „lényegében egyenértékűnek” kell lennie az uniós jogi keret által biztosítottal, ideértve a harmadik országokba irányuló adattovábbítást is, mind a kereskedelmi adattovábbítás, mind a bűnüldözési célú továbbítás tekintetében; tudomásul veszi, hogy az általános adatvédelmi rendelet (16) és a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv (17) értelmében 2021. február 19-én elindították a személyes adatoknak az Egyesült Királyság részére történő továbbítására vonatkozó két megfelelőségi határozat elfogadására irányuló eljárást; felhívja a Bizottságot, hogy ne fogadjon el pozitív megfelelőségi határozatot, ha az uniós jogban és az ítélkezési gyakorlatban meghatározott feltételeket nem tartják teljes mértékben tiszteletben; hangsúlyozza, hogy a megfelelőségi határozat nem képezheti alku tárgyát az Egyesült Királyság és az EU között, mivel az az EJEE, a Charta és az uniós szerződések által elismert alapvető jog védelmére vonatkozik;

35.

kiemeli, hogy a megállapodás az Egyesült Királysággal a büntetőügyekben folytatandó bűnüldözési és igazságügyi együttműködés terén harmadik ország esetében példátlanul szoros együttműködést hoz létre; rámutat arra, hogy a megállapodás III. címének III. része kiegészítő biztosítékként egyedi vitarendezési rendszert ír elő a megállapodás által szabályozott érzékeny területre tekintettel; üdvözli a III. rész felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket, nevezetesen az EJEE feltételrendszerét;

36.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Parlamentnek a menekültügyre, a migrációra és a határigazgatásra vonatkozó közös uniós megközelítéssel kapcsolatos kéréseit nem követte semmilyen intézkedés, és hogy ezeket a fontos kérdéseket, amelyek a legkiszolgáltatottabbak, például a kísérő nélküli kiskorúak jogait is érintik, most kétoldalú együttműködés keretében kezelik; kéri, hogy az EU és az Egyesült Királyság mielőbb állapodjon meg egy, a dublini rendeletet (18) felváltó, erre vonatkozó megállapodásról;

37.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a mobilitási politikákról szóló megállapodás nem eléggé ambiciózus, és az EU és az Egyesült Királyság közötti biztonságos legális migrációs útvonalak kialakítását szorgalmazza; üdvözli a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó rendelkezéseket és a tagállamok közötti megkülönböztetésmentességre vonatkozó záradékot; felhívja az Egyesült Királyságot, hogy ne tegyen különbséget sem az letelepedési rendszerbe történő regisztráció, sem a mobilitási és vízumkérdések tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan érvényesítse a viszonosság elvét; elítéli, hogy az Egyesült Királyság diszkriminatív döntést hozott arról, hogy bizonyos uniós tagállamok állampolgárai számára eltérő díjakat alkalmaz a munkavállalási vízumokra, például az idényjellegű munkavállalásra jogosító vízumok, valamint az egészségügyi és ápolói vízumok tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós polgárok számára egyenlő hozzáférést biztosítsanak az Egyesült Királyság munkaerőpiacához, és hogy minden uniós polgár számára azonos díjat kell alkalmazni, ezért sürgeti az Egyesült Királyságot, hogy haladéktalanul vonja vissza döntését;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a megállapodás végrehajtásának az Európai Központi Bank, az európai felügyeleti hatóságok, az Európai Rendszerkockázati Testület és az Egységes Szanálási Testület általi nyomon követéséről, valamint a pénzügyi szolgáltatások piacának alakulásáról annak érdekében, hogy időben azonosítsák az esetleges piaci zavarokat, illetve a pénzügyi stabilitást, a piaci integritást és a befektetők védelmét fenyegető veszélyeket;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy használja a rendelkezésre álló eszközöket, vegyen fontolóra új eszközöket a pénzmosás elleni küzdelem keretrendszerének közelgő felülvizsgálata során, és biztosítsa a lojális együttműködést a tényleges tulajdonosi szerkezet átláthatósága tekintetében, garantálja az egyenlő versenyfeltételeket és védje meg az egységes piacot az Egyesült Királyságból eredő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokkal szemben;

40.

elismeréssel nyugtázza, hogy a megállapodás tartalmaz az adózás átláthatóságára és a tisztességes adóversenyre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, valamint a káros adórendszerek elleni fellépésről szóló együttes politikai nyilatkozatot;

41.

üdvözli az Egyesült Királyság és az EU közötti, a pénzügyi szolgáltatásokról szóló egyetértési megállapodásról szóló megállapodás bejelentését, sajnálja ugyanakkor, hogy az Egyesült Királyság egyenértékűségi határozatait eddig csak az egyes EGT-tagállamoknak, köztük az Európai Unió tagállamainak adták meg, nem pedig az Unió egészének; emlékeztet arra, hogy az egyenértékűségi határozatok több, uniós szintű harmonizáció tárgyát képező jogterületre is kiterjednek, és hogy egyes esetekben a felügyeletet közvetlenül az uniós hatóságok végzik; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az Egyesült Királyság egyenértékűségi határozatait az EU egészének címezték-e, mielőtt saját egyenértékűségi határozatokat hozna;

42.

úgy véli, hogy az adóügyek tekintetében tovább kell pontosítani a csökkentés tilalmára vonatkozó kötelezettség hatályát; tart az adóügyekre vonatkozó eltérő jogszabályok hatásától; különösen aggasztónak tartja az Egyesült Királyság korai bejelentését, miszerint csak a gyengébb nemzetközi normákon alapuló adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó megállapodások kötelező közzététele mellett kötelezte el magát, és sajnálatát fejezi ki az egyesült királyságbeli szabadkikötők megnyitásáról szóló nyilvános nyilatkozatok miatt is;

43.

arra figyelmeztet, hogy a nem egyértelmű terminológia, valamint a megállapodáson belül az adózásra vonatkozó nem kötelező vagy előre nem látható jogi szabályok és felügyeleti mechanizmusok növelik a fiskális dömping kockázatát; megjegyzi továbbá, hogy a megállapodás érvényesítése azzal a kockázattal jár, hogy rendezetlen jogvitákat eredményez a közvetlen hatással bíró, többek között a káros adózási gyakorlatokra vonatkozó záradékok hiánya miatt; aggodalommal jegyzi meg, hogy az állami adótámogatásra vonatkozó feltételek szigorúbbak az EU Svájccal és Kanadával kötött kereskedelmi megállapodásaiban;

44.

megjegyzi, hogy a megállapodás nem alkalmazandó az Egyesült Királyság koronafüggőségeire és tengerentúli területeire; úgy véli, hogy alapos vizsgálatot kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás ne tartalmazzon olyan joghézagokat, amelyek lehetővé teszik, hogy e területeket partnerként használják fel a belső piac működését befolyásoló új, káros adórendszerek kidolgozásához;

45.

üdvözli, hogy a Párizsi Megállapodás a jövőbeli megállapodások alapvető eleme lesz; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az üvegházhatást okozó gázok tekintetében az éghajlatvédelem szintjénél nem vették figyelembe a gazdaság egészére vonatkozó felülvizsgált 2030-as célokat, amelyek elfogadása hamarosan esedékes; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU a kibocsátáskereskedelmi rendszer további megerősítését és kiterjesztését tervezi; úgy véli, hogy amennyiben jelentős különbségek merülnek fel az EU, illetve az Egyesült Királyság kibocsátáskereskedelmi rendszere között, az az egyenlő versenyfeltételek torzulásához vezethet, és ezért azt figyelembe kell venni az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmus alkalmazása során, amint a mechanizmus életbe lép;

46.

üdvözli az egészségbiztonsággal kapcsolatos együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a felek és a tagállamok illetékes hatóságai számára a vonatkozó információk cseréjét, ugyanakkor sajnálja, hogy ez az együttműködés a „jelentős” közegészségügyi kockázatok értékelésére és a közegészség védelméhez esetleg szükséges intézkedések összehangolására korlátozódott;

47.

üdvözli, hogy az uniós élelmiszer-biztonsági előírások nem változnak, és hogy a megállapodás célja az uniós állat- és növény-egészségügyi intézkedések védelme; megismétli, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi forgalom rendkívül magas lesz az állat- és növény-egészségügyiintézkedések hatálya alá tartozó áruk tekintetében, és hogy az EU-nak megfelelő koordinációs folyamattal kell rendelkeznie az Egyesült Királyságból érkező áruk uniós kikötőkben történő eltérő ellenőrzésének elkerülése érdekében;

48.

üdvözli a megállapodásba foglalt, a légi közlekedésről szóló átfogó fejezetet, amelynek biztosítania kell az Unió stratégiai érdekeinek védelmét, és amely megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a piaci hozzáférésre, a forgalmi jogokra, a közös üzemeltetésre és az utasok jogaira vonatkozóan; üdvözli a légi közlekedésről szóló fejezet egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó konkrét rendelkezéseit, amelyek biztosítják, hogy az uniós és az egyesült királyságbeli légi fuvarozók egyenlő feltételek mellett versenyezzenek egymással; tudomásul veszi a tulajdonjogi és ellenőrzési szabályokkal kapcsolatban talált megoldást, amelyek a belső piachoz való hozzáférést szabályozzák, ugyanakkor lehetővé teszik a további liberalizációt a jövőben; üdvözli a repülésbiztonságról szóló külön fejezetet, amely szoros együttműködést irányoz elő a repülésbiztonság és a légiforgalmi szolgáltatás terén; úgy véli, hogy ez az együttműködés nem korlátozhatja az EU-t a biztonság szempontjából általa megfelelőnek ítélt védelmi szint meghatározásában; kiemeli az Egyesült Királyság Polgári Repülési Hatósága és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége közötti jövőbeli szoros együttműködés fontosságát;

49.

üdvözli, hogy a megállapodás kvótamentes összeköttetést fog biztosítani az EU és az Egyesült Királyság között a közúti fuvarozók számára, és teljes körű tranzitjogokat biztosít egymás területén, az úgynevezett „szárazföldi híd” révén; üdvözli a közúti szállításra vonatkozó tárgyalások során elért erős, egyenlő versenyfeltételeket és az azokra vonatkozó konkrét rendelkezéseket, amelyek az Egyesült Királyságot a közúti árufuvarozási ágazatra alkalmazandó magas szintű uniós normákhoz kötik; e tekintetben kiemeli, hogy a megállapodás többek között előírásokat tartalmaz a szakma gyakorlására, a járművezetők kiküldetésére, a vezetési és pihenőidőkre, a menetíró készülékekre, valamint a járművek tömegére és méretére vonatkozóan; megjegyzi, hogy ezek a normák nemcsak tisztességes versenyt biztosítanak, hanem garantálják a járművezetők számára a jó munkakörülményeket és a magas szintű közúti biztonságot is; üdvözli az Észak-Írországra vonatkozó különleges rendelkezéseket, amelyeket Írország egyedülálló helyzetének elismeréseként fogadtak el, és amelyek minimálisra csökkentik az egész szigetre kiterjedő gazdaság zavarait; felhívja a tagállamokat, hogy fokozottan törekedjenek arra, hogy a közlekedésben érdekelt felek pontos és hasznos információkkal rendelkezzenek, biztosítsák a vonatkozó informatikai rendszerek működését és stabilitását, valamint tegyék online hozzáférhetővé az árutovábbításhoz szükséges valamennyi dokumentumot; felhívja a figyelmet arra, hogy fontolóra kell venni bizonyos kikötők pénzügyi támogatását a fizikai infrastruktúra azon akadályainak gyors felszámolása érdekében, amelyek a határt átlépő fuvarozók megnövekedett várakozási idejéből adódnak; szoros együttműködésre szólít fel az EU és az Egyesült Királyság között a közlekedési rendszer szükségtelen késedelmének és zavarainak megelőzése és az összekapcsoltság lehető legnagyobb mértékű fenntartása érdekében;

50.

üdvözli az Egyesült Királysággal a tudomány, a kutatás, az innováció és az űrpolitika területén folytatott európai együttműködés folytatását; hangsúlyozza, hogy a tudományos ismeretek és a technológia szabad áramlásának biztosítása érdekében támogatni kell a kutatók mobilitását; felkéri a mobilszolgáltatókat, hogy mind az Unióban, mind az Egyesült Királyságban továbbra is alkalmazzák a belföldi díjszabás szerinti barangolás elvét; megjegyzi, hogy az energiáról szóló fejezet 2026. június 30-án hatályát veszti; hangsúlyozza, hogy az együttműködést ezen időpont után is folytatni kell valamennyi energiaügyi kérdésben, tekintettel egyrészt a két energiapiac összekapcsoltságára, másrészt arra, hogy Észak-Írország az Unió belső energiapiacán belül marad; tudomásul veszi az Unió és az Egyesült Királyság közötti, az atomenergia biztonságos és békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló megállapodást, és sajnálja, hogy az nem része az egyetértési eljárásnak, mivel az Euratom-Szerződés nem rendelkezik a Parlament szerepéről; szorgalmazza egy olyan, az északi-tengeri energetikai együttműködés (NSEC) keretein alapuló egyetértési megállapodás megkötését, amely kitér legalább a közös projektekre, a tengeri területrendezésre, a tengeri energia energiapiacokba való integrálására;

51.

üdvözli az Egyesült Királyságnak az uniós programokban való részvételét érintően a megállapodás vonatkozó szakaszában meghatározott szabályokat; úgy véli, hogy ezek a szabályok nagyrészt megfelelnek az Európai Parlament 2020. június 18-i, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával való új partnerségről folytatandó tárgyalásokról szóló ajánlásában megfogalmazott elvárásoknak; úgy véli, hogy ezek a szabályok védik az Unió pénzügyi érdekeit; e tekintetben üdvözli a Horizont Európa programra vonatkozó automatikus korrekciós mechanizmus alkalmazását;

52.

üdvözli, hogy az Egyesült Királyság társult tagként csatlakozik a Horizont Európa programhoz; üdvözli továbbá, hogy az Egyesült Királyság részt kíván venni az Euratom kutatási és képzési programjában, az űrprogram Kopernikusz komponensében és az ITER-ben, valamint az űrprogram keretében hozzá fog férni az űrmegfigyelési és nyomonkövetési szolgáltatásokhoz; üdvözli, hogy a PEACE+ program külön finanszírozási megállapodás tárgyát fogja képezni;

53.

rendkívül sajnálja, hogy az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keret időszakában nem vesz részt az Erasmus+ programban; hangsúlyozza, hogy a határozat mindkét fél számára hátrányos megoldást eredményez, megfosztva az embereket és szervezeteket az EU-ban és az Egyesült Királyságban, hogy csere- és együttműködési projektek révén életüket megváltoztató lehetőségekkel éljenek; különösen meglepett amiatt, hogy az Egyesült Királyság a túlzott részvételi költségeket jelölte meg döntésének indokaként; sürgeti az Egyesült Királyságot, hogy az uniós programokban való részvételről szóló együttes nyilatkozatban meghatározott várakozási időszakot használja fel álláspontjának felülvizsgálatára; üdvözli Írország nagylelkű ajánlatát egy olyan mechanizmus és finanszírozás bevezetésére, amely lehetővé teszi az észak-írországi diákok további részvételét;

54.

emlékeztet arra, hogy az oktatás és a kutatás a tudományos együttműködés szerves részét képezi, és hogy a Horizont Európa és az Erasmus+ közötti szinergiák a programok új generációjának kulcsfontosságú dimenzióját képezik; hangsúlyozza, hogy szorosan figyelemmel fogja kísérni a helyzetet annak biztosítása érdekében, hogy az Egyesült Királyságnak az EU két tudományos együttműködési programjában való részvételére vonatkozó differenciált megközelítés ne ássa alá sem a programok hatékonyságát, sem a múltbeli együttműködés eredményeit;

55.

hangsúlyozza, hogy minden tekintetben biztosítani kell az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, és hogy az Egyesült Királyságnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a megállapodás szerinti pénzügyi kötelezettségeit; hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség a héa és a vámok területén a követelések megfelelő beszedésének és behajtásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vámeljárások rendkívül összetettek, és hogy folyamatosan biztosítani kell az EU és az Egyesült Királyság közötti gyors információcserét és szoros együttműködést a hatékony ellenőrzések és elszámolás, valamint a vonatkozó jogszabályok végrehajtása érdekében; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy megfelelő ellenőrzések révén kerüljék el a vámcsalást és a héacsalást, beleértve a tiltott kereskedelmet (csempészetet) is, figyelembe véve, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy bizonyos árukkal tiltott módon kereskednek, vagy azokra vonatkozóan hamis származási vagy tartalomnyilatkozatot nyújtanak be;

56.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megállapodás végrehajtását és – a felek közötti szoros együttműködésre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban – a Bizottság szervezeti egységeinek, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF-nak és az Európai Ügyészségnek a hozzáférési jogát, valamint a Parlament ellenőrzési jogát; hangsúlyozza továbbá az Európai Bíróság hatáskörének fontosságát a Bizottság határozataival kapcsolatban;

57.

kiemeli a szellemi tulajdon fontosságát, és hogy biztosítani kell a szabályozás folytonosságát, a jövőbeli földrajzi jelzések kivételével; üdvözli e tekintetben a szellemi tulajdonjogoknak a megállapodásban meghatározott fokozott védelmét, amely a szellemi tulajdonjogok valamennyi típusára kiterjed, valamint a végrehajtási és együttműködési rendelkezéseket, amelyek intézkedések széles körét fedik le;

58.

rendkívül sajnálja, hogy a felek meglévő társasági típusaira, például az európai részvénytársaságra vagy a korlátolt felelősségű társaságokra nem terjed ki a megállapodás, és így azokat a másik fél már nem fogadja el; mindazonáltal üdvözli, hogy a felek a gazdasági szereplők védelme mellett figyelembe vették a fenntartható és versenyképes fejlesztési környezet biztosításának szükségességét azáltal, hogy elkötelezték magukat a munkaügyi és szociális normák gyengítésének tilalma mellett, és megállapodtak a tiltott gyakorlatokra, a végrehajtásra és az együttműködésre vonatkozó rendelkezésekben a versenypolitika terén;

59.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés nem képezte részét az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli partnerségre irányuló tárgyalásoknak, és hangsúlyozza, hogy mihamarabb közös megállapodásra kell jutni ezen a területen; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU-nak nagyon gondosan mérlegelnie kell azon döntését, hogy az Egyesült Királyság továbbra is részes fele maradjon a 2007. évi Luganói Egyezménynek, különös tekintettel annak egységes értelmezéséről szóló II. jegyzőkönyvére, valamint a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatai közötti általános egyensúly fenntartásának lehetőségére, valamint arra, hogy kiemelkedő fontosságú lenne a Bizottság és a Parlament közötti hatékony együttműködés és párbeszéd, különösen – az EU-t érintő ügyekben – a nemzetközi jog értelmezéséért és alkalmazásáért felelős Jogi Bizottsággal;

60.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megállapodás nem hozott részletes és érdemi megoldást a házassági ügyekkel, a szülői felelősséggel és egyéb családi ügyekkel kapcsolatos kérdésekre; e tekintetben üdvözli a megerősített együttműködés lehetőségeit, legalábbis a legfontosabb családjogi kérdések, valamint a szülői felelősség, a gyermekek jogellenes elvitele és a tartási kötelezettségek terén folytatott gyakorlati együttműködés terén, amely az Egyesült Királyság polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Európai Igazságügyi Hálózat ülésein megfigyelőként való részvétele révén kínálkozik;

61.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megállapodás semmilyen szerepet nem ruház az Európai Unió Bíróságára annak ellenére, hogy a politikai nyilatkozatban a felek elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy a választottbírói testület egy kötelező erejű határozat meghozatala céljából az EUB elé terjessze azokat az ügyeket, amelyekben a közöttük felmerült vita az uniós jog fogalmainak értelmezésével kapcsolatos kérdést vet fel;

62.

megjegyzi, hogy a megállapodás nem alkalmazandó Gibraltárra, és területén semmilyen hatással nem bír; tudomásul veszi a Spanyolország és az Egyesült Királyság közötti előzetes megállapodást a Gibraltár és az EU közötti jövőbeli kapcsolatokról szóló EU–Egyesült Királyság megállapodás javasolt keretéről, amely lehetővé teszi a schengeni vívmányok vonatkozó rendelkezéseinek Gibraltáron történő alkalmazását;

o o

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Királyság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 444., 2020.12.31., 2. o.

(2) HL C 298., 2018.8.23., 24. o.

(3) HL C 346., 2018.9.27., 2. o.

(4) HL C 369., 2018.10.11., 32. o.

(5) HL C 162., 2019.5.10., 40. o.

(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0016.

(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0006.

(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0033.

(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0152.

(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0018.

(11) HL L 29., 2020.1.31., 7. o.

(12) HL C 34., 2020.1.31., 1. o.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1152 irányelve (2019. június 20.) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről (HL L 186., 2019.7.11., 105. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtásáról (HL L 284., 2009.10.30., 1. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/38

P9_TA(2021)0143

Talajvédelem

Az Európai Parlament 2021. április 28-i állásfoglalása a talajvédelemről (2021/2548(RSP))

(2021/C 506/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 191. cikkére,

—	tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2019. december 12-i európai tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „A biológiai sokféleség – sürgős fellépésre van szükség” című, 2020. október 23-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (1) (7. környezetvédelmi cselekvési program) és 2050-re vonatkozó jövőképére;

—	tekintettel a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—	tekintettel a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2006)0232),

—	tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—	tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—	tekintettel a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelvre (6),

—	tekintettel a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvre (7) (a nitrátszennyezésről szóló irányelv),

—	tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8), valamint annak későbbi módosításira,

—	tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló, 2016. december 14-i (EU) 2016/2284 európai parlament és tanácsi irányelvre (9),

—	tekintettel a higanyról és az 1102/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—

tekintettel a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—

tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—	tekintettel az Európai Bizottság 2019–2024 közötti időszakra szóló politikai iránymutatásaira, különösen az Európa számára kitűzött szennyezőanyag-mentességi célkitűzésre,

—

tekintettel a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0392),

—	tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

—	tekintettel a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (8. környezetvédelmi cselekvési program) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2020)0652),

—	tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

—	tekintettel a talajjal foglalkozó kormányközi technikai testület (ITPS), a talajjal foglalkozó globális partnerség (GSP) és az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) által 2015-ben közzétett, a talaj erőforrásairól szóló globális jelentésre,

—	tekintettel „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381),

—	tekintettel „A talajvédelemről szóló tematikus stratégia végrehajtása és a folyamatban lévő tevékenységek” című, 2021. február 13-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0046),

—	tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

—	tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményére (COM(2020)0098),

—	tekintettel „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0667),

—	tekintettel az „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” című, 2002. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2002)0179),

—	tekintettel „A talajfedés korlátozására, csökkentésére és kompenzálására vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló iránymutatás” című, 2012. április 12-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0101),

—	tekintettel az „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” című bizottsági közleményre vonatkozó, 2003. november 19-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. november 13-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására (17),

—	tekintettel a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiáról szóló, 2020. július 10-i állásfoglalására (18),

—	tekintettel a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására (19),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (20),

—	tekintettel a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. november 13-i állásfoglalására (21),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának „A talajvédelemről szóló tematikus stratégia végrehajtása” című, 2013. január 19-i véleményére (22),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” című, a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményről (COM(2002)0179) szóló véleményére (23),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága az agroökológiáról szóló, 2021. február 5-i véleményére (CdR 3137/2020),

—	tekintettel az Európai Számvevőszék 33/2018. sz. „Az elsivatagosodás elleni küzdelem az Európai Unióban: a növekvő fenyegetés határozottabb fellépést követel meg” című különjelentésére,

—	tekintettel a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok uniós célravezetőségi vizsgálatára (SWD(2019)0439),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, különösen a szárazföldi ökoszisztémák védelmére, helyreállítására és fenntartható használatának támogatására, a fenntartható erdőgazdálkodásra, a sivatagosodás leküzdésére, a talajdegradáció megállítására és visszafordítására, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló 15. célra,

—	tekintettel „A városok átalakító ereje a közjó érdekében” című új Lipcsei Chartára, amelyet 2020. november 30-án a városfejlesztési ügyekkel foglalkozó nem hivatalos miniszteri ülésen fogadtak el,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—	tekintettel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezményre (UNCCD),

—	tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményére (UNCBD),

—	tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IBPES) által 2018. március 23-án kiadott, a talajromlásról és -helyreállításról szóló értékelő jelentésre,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2019. december 4-i, „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban” című jelentésére (SOER 2020),

—	tekintettel a Bizottság és a Közös Kutatóközpont által 2012-ben közzétett, „A talaj helyzete Európában – A Közös Kutatóközpont hozzájárulása az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a környezet állapotáról és kilátásairól szóló jelentéshez – SOER 2010” című jelentésre,

—	tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) éghajlatváltozásról és földhasználatról szóló, 2019. augusztus 8-án közzétett különjelentésére,

—	tekintettel az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési osztályának (UNDRR) „Gazdasági veszteségek, szegénység & katasztrófák: 1998–2017” című, 2018. évi jelentésére,

—	tekintettel a talajvédelem kapcsán a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000024/2021 – B9-0011/2021 és O-000023/2021 – B9-0010/2021),

—	tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

mivel a talaj olyan alapvető, összetett, többfunkciós és élő ökoszisztéma, amely rendkívüli környezeti és társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír, számos kulcsfontosságú funkciót lát el, és létfontosságú szolgáltatásokat biztosít az emberi létezés és az ökoszisztéma túlélése számára annak érdekében, hogy a jövő generációi kielégíthessék szükségleteiket;

mivel a Föld talaja a legnagyobb szárazföldi széntározó, és körülbelül 2 500 gigatonna (1 gigatonna = 1 milliárd kilótonna) szenet tartalmaz, szemben a légkörben lévő 800 gigatonnával, valamint az állatokban és növényekben hordozott 560 gigatonnával; mivel az egészséges talaj kulcsfontosságú az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, mivel a világ fosszilistüzelőanyag-felhasználása révén kibocsátott szén-dioxid-egyenérték körülbelül 25 %-át távolítja el évente; mivel a világ megművelt talajai az eredeti szénkészletük 50–70 %-át elvesztették (24);

C.	mivel Európában több mint 320 fontosabb talajtípust azonosítottak, és mindegyiken belül a fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok nagyszámú változata fordul elő;

mivel a talaj élőhelyként és géntárolóként központi szerepet játszik, ugyanis a világ biológiai sokféleségének 25 %-át biztosítja, kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt a helyi közösségek számára és globális szinten, például élelmiszert és nyersanyagokat biztosít, gondoskodik a szénmegkötés útján megvalósuló éghajlat-szabályozásról, a víztisztításról, a tápanyagszabályozásról és a kártevők elleni védekezésről, továbbá az emberi tevékenység terepe, és segít megelőzni az áradásokat és az aszályokat; mivel a talajképződés az egyik olyan ökoszisztéma-folyamat, amely tudvalevően romlik Európában;

E.	mivel annak ellenére, hogy a talaj nagyon dinamikus, nagyon sérülékeny is, és figyelembe véve a talajképződéshez szükséges időtartamot, amelynek üteme 1 000 évente körülbelül egy centiméter termőréteg, nem megújuló, véges erőforrás; mivel emiatt a talaj nagyon értékes erőforrás;

F.	mivel a talaj szerepet játszik európai tájaink szépségében, csakúgy, mint az erdőterületek, vízpartok, hegyvidéki területek és valamennyi európai ökoszisztéma;

mivel a gyepterületek és erdők talaja nettó szénelnyelőként működik, és a becslések szerint évente akár 80 millió tonna szén-dioxidot is eltávolíthat az EU-ban (25); mivel azonban az uniós szántók és gyepterületek együtt nettó emisszióforrások, és 2017-ben mintegy 75,3 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket (MtCO2e) bocsátottak ki (26); mivel tehát a mezőgazdasági és az erdészeti ágazat kulcsfontosságú helyzetben van ahhoz, hogy a szén-dioxid leválasztása, valamint a talajban és biomasszában történő tárolása révén hozzájáruljon a szén-dioxid légkörből való eltávolításához;

mivel a talaj szerkezete és jellemzői évezredek alatt lejátszódó talajképződési, geomorfológiai és geológiai folyamatok eredményei, és emiatt a talaj nem megújuló erőforrás; mivel ebből következően sokkal költséghatékonyabb megelőzni a talajrétegek bármiféle károsodását (erózió, pusztulás, romlás, szikesedés stb.) és a talaj-szennyezést, mint megpróbálni helyreállítani a talajfunkciókat;

I.	mivel a talajfunkciók nagymértékben függnek a talaj biológiai sokféleségének teljes mértékű kiteljesítésétől; mivel a földfelszín feletti és alatti sokféleség között fontos kapcsolat van, és a talaj biológiai sokfélesége jelentősen hozzájárul a növények helyi szintű sokféleségéhez;

mivel a legtöbb környezetvédelmi jogszabály (így például az élőhelyvédelmi irányelv vagy a Natura 2000) és az EU főbb közös mezőgazdasági jogszabályai nem tartalmazzák a talaj biológiai sokféleségének védelmét; mivel a talaj biológiai sokféleségének növelése vagy megőrzése olyan hatékony megoldás, amely elősegítheti a talaj helyreállítását és szennyeződésmentesítését;

mivel az emberi tevékenységek széles körének – például (gyakran más tényezőkkel együttesen) a nem megfelelő földgazdálkodásnak, a földhasználat megváltoztatásának, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatoknak, a földterületek felhagyásának, a szennyezésnek, a nem fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatoknak és a talajfedésnek, a biodiverzitás elvesztésének, valamint az éghajlatváltozásnak – tulajdoníthatóan az Unióban és világszerte is tovább romlik a termőföld és a talaj minősége, és csökken az arra való képességük, hogy ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtsanak az egész társadalom számára;

mivel sajnálatos, hogy az EU és a tagállamok jelenleg nem tesznek eleget a talajjal és a földekkel kapcsolatos nemzetközi és európai kötelezettségvállalásaiknak, különös tekintettel:

a)	az elsivatagosodás elleni küzdelemre, a leromlott földterületek és talaj – ezen belül az elsivatagosodás, aszály és árvizek által érintett területek – helyreállítására, valamint a talajromlás szempontjából semleges világ 2030-ig történő elérésére irányuló törekvésre;

b)	arra, hogy 2050-re nullára csökkentsék a nettó földterület-kivonást, csökkentsék az eróziót, növeljék a talaj szerves szén szintjét, és 2020-ig továbblépjenek a helyreállítási munkálatok terén;

c)	az EU-ban a fenntartható földgazdálkodásra, a talaj megfelelő védelmére és annak biztosítására, hogy a szennyezett területek helyreállítása 2020-ig jól haladjon;

mivel a talajok alapvető szerepet játszanak a vízgazdálkodásban, mivel a magas szervesanyag-tartalmú egészséges talajok előnyösebbek a vízrendszer számára, valamint hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz; mivel a vizes élőhelyek, a tőzeglápok és a vidéki vagy városi természetalapú megoldások tárolják és beszivárogtatják az esővizet, ami lehetővé teszi a víztartó rétegek feltöltését a száraz időszakok áthidalása céljából és megakadályozza a szennyvízcsatornákkal való kapcsolatot, ami heves esőzések idején csökkenti a kezeletlen szennyvíz kiömlését;

mivel az Unióban azonosították a talajt fenyegető főbb veszélyeket, melyek többek között a következők: éghajlatváltozás, talajfedés, tömörödés-erózió, áradások és földcsuszamlások, aszályok, hidrogeológiai instabilitás, a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése, tűzvészek, viharok, szikesedés, szennyeződés, a talaj biológiai sokféleségének csökkenése, savasodás és elsivatagosodás; mivel e jelenleg zajló talajromlási folyamatok nagy részével a hatályos uniós és nemzeti jogszabályok nem kielégítően foglalkoznak vagy egyáltalán nem foglalkoznak;

mivel a talajerózió az EU mezőgazdasági területeinek 25 %-át érinti, és 2000 és 2010 között mintegy 20 %-kal nőtt; mivel a becslések szerint a talajerózió az EU-ban évente 1,25 milliárd EUR veszteséget okoz a mezőgazdasági termelésben (27); mivel a művelhető termőtalajok szénkészletei csökkennek, és az EU folyamatosan veszíti el vizes élőhelyeit és tőzeglápjait; mivel az EU jelentős kiterjedésű mezőgazdasági területeit érinti szikesedés és elsivatagosodás, és az európai altalajok 32–36 %-a nagymértékben hajlamos a tömörödésre (28);

mivel az erózió természetes jelenség, amely néha katasztrofális következményekkel járó, a talaj termékeny felszíni rétegének elvesztését okozó, mély vízmosások megjelenését előidéző iszapfolyások formájában is megmutatkozhat, és mivel kevésbé látható módon, hosszú távon az erózió talajromlást és a megművelhető területek elvesztését idézheti elő;

mivel a fenntarthatatlan föld- és talajgazdálkodás számos negatív hatással jár nemcsak a szárazföldi és édesvízi biológiai sokféleségre, hanem a tengeri biológiai sokféleségre nézve is, és a hidrográfiai feltételek megváltozásához, túlzott tápanyag- és szennyeződéskoncentrációhoz és a part menti tengeri ökoszisztémák fokozott csökkenéséhez és romlásához vezet; mivel az előrejelzések szerint Európában csökken a partvidékek védelme, ami veszélyezteti a part menti ökoszisztémák arra való természetes képességét, hogy csökkentsék az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek hatásait a legkiszolgáltatottabb tengerparti övezetekben;

mivel a földhasználat módosítja az ökoszisztéma-szolgáltatások minőségét és mennyiségét azáltal, hogy befolyásolja a termőföld és a talaj e szolgáltatások nyújtására való alkalmasságát; mivel a termőföld és a talaj romlásának fő előidézői a fenntarthatatlan mezőgazdasági és erdőgazdálkodási gyakorlatok, a városok terjeszkedése és az éghajlatváltozás (29);

S.	mivel Európában a talajra vonatkozó információk továbbra is hiányosak és nincsenek harmonizálva; mivel ez mind regionális, mind helyi szinten akadályozza a talajvédelemre vonatkozó határozatok elfogadását;

mivel az EU talajvédelemért való felelőssége nem szűnik meg az EU határainál, mivel világszerte növekszik a területek iránti letelepedési, valamint élelmiszer- és biomassza-termelési célú kereslet, és az éghajlatváltozás valószínűleg negatívan befolyásolja a földterületek iránti keresletet, valamint azok rendelkezésre állását és degradációját; mivel az EU az importtermékekhez felhasznált termőföld nettó importőreként hozzájárul a harmadik országokban bekövetkező talajromláshoz;

U.	mivel a talajromlás felerősíti a természeti katasztrófák hatásait és hozzájárul a társadalmi problémákhoz;

mivel ha nem kerül sor határozott fellépésre, Dél-Európa nagy része valószínűleg elsivatagosodik 2050-re az éghajlatváltozás és a nem megfelelő mezőgazdasági és agronómiai gyakorlatok következtében; mivel ezt a veszélyt uniós szinten nem kezelik következetesen, hatékonyan és eredményesen (30); mivel a szikesedés 3,8 millió hektárt érint az EU-ban, és a talaj sótartalma rendkívül magas a partvidékeken, különösen a Földközi-tenger térségében;

mivel az európai talajvédelem jelenleg más környezeti erőforrások különböző fenyegetésekkel szembeni védelmén alapul, és számos olyan szakpolitikai eszköz között oszlik meg, amelyek nincsenek összehangolva, és amelyek gyakran nem kötelező erejűek, akár uniós, akár tagállami, akár regionális szintről van szó;

mivel az önkéntes nemzeti kezdeményezések és a meglévő nemzeti intézkedések fontosak a fokozott talajvédelem célkitűzésének eléréséhez, de önmagukban nem elégségesek, és mivel a talaj további romlásának megakadályozásához – ideértve a földterületek kivonását – további erőfeszítésekre van szükség; mivel a talajra vonatkozó tematikus stratégia ellenére a talajromlás Unió-szerte folytatódik; mivel határokon átnyúló intézkedésekre is szükség van a szennyezésből vagy súlyos eseményekből eredő problémák kezeléséhez;

mivel a 2000 és 2018 közötti időszakban 11-szer több földterületet vontak ki, mint amennyit rekultiváltak (31); mivel a földterület-kivonás korlátozására és a helyreállítás, rekultiváció és újrahasznosítás fellendítésére irányuló kötelező intézkedések nélkül lehetetlen lesz elérni azt a célkitűzést, hogy 2050-ra megszűnjön a nettó földterület-kivonás;

mivel az európai termőföld és talaj – mint erőforrások – védelmét szolgáló átfogó, megfelelő, koherens és integrált uniós jogi keret hiányát olyan kulcsfontosságú hiányosságként azonosították, amely hozzájárul az Unión belül sok talaj folyamatos pusztulásához, csökkenti a meglévő ösztönzők és intézkedések hatékonyságát, és korlátozza Európa azon képességét, hogy megvalósítsa környezetvédelmi, fenntartható fejlődési és éghajlat-politikai menetrendjét és eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak; mivel az EU-ban a talajvédelemre vonatkozó jogi keret bevezetésére irányuló korábbi kísérlet sikertelen volt, mivel azt 2014 májusában visszavonták, miután a Tanácsban a tagállamok egy kisebb része nyolc évig blokkolta; emlékeztet a People4Soil elnevezésű, 500 európai intézmény és szervezet által támogatott, 2016. évi európai polgári kezdeményezésre, amely felszólította az EU-t, hogy tegyen többet a talajvédelemért;

AA.	mivel a jelenlegi ágazati politikák, például a közös agrárpolitika (KAP) nem járulnak hozzá a talajvédelemhez a tőlük elvárható mértékben; mivel bár a szántóterület többsége a KAP rendszere alá tartozik, átlagosan azok kevesebb mint negyedén (32) alkalmaznak hatékony védelmet a talajerózió ellen;

AB.

mivel a nitrogén 80 %-a kárba vész és környezetet terheli; mivel a talajban túlzott mennyiségben lerakódó nitrogén veszélyt jelent a levegő- és vízminőségre, a nitrogén-oxidok légkörbe kerülése révén éghajlatváltozást idéz elő, a talajminőség romlásához és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezet – többek között a növények és a beporzók közötti kapcsolatok és hálózatok károsítása révén –, és hozzájárul a sztratoszférikus ózonréteg elvékonyodásához; mivel a nitrogénfelhasználás hatékonyságának javítása nemcsak az éghajlattal, a természettel és az egészséggel kapcsolatos célkitűzések megvalósítását támogatja, hanem évente globálisan 100 milliárd USD megtakarítást is eredményezhet;

AC.

mivel a mezőgazdaság intenzívebbé válása és a peszticidek túlzott használata növényvédőszer-maradványok okozta talajszennyezéshez vezet, többek között egyes peszticidek magas talajbeli perzisztenciája és a nem célfajokra gyakorolt mérgező hatása miatt, és tartósan károsítja a talaj állapotát; mivel az agrokémiai anyagok általi diffúz szennyezés veszélyt jelent a talajra nézve;

AD.

mivel az uniós jogszabályok viszonylag átfogóak a vízvédelem terén, azonban a talajokból származó szennyező anyagok ellenőrzésével inkább a vízvédelem szempontjából foglalkoznak, nem pedig a tágabb értelemben vett környezetvédelem szempontjából, ideértve a talajvédelmet is; mivel a légkörbe és a vízbe kibocsátott szennyező anyagok a lerakodáson keresztül közvetett hatást gyakorolhatnak a talajra, ami negatívan befolyásolhatja a talajminőséget;

AE.

mivel tudományos bizonyítékok igazolták, hogy a talaj és a talajlakó szervezetek jelentős mértékben ki vannak téve a vegyi anyagok keverékeinek – ideértve a perzisztens és bioakkumulatív vegyi anyagokat, a növényvédőszer-maradványokat, a szénhidrogéneket, a nehézfémeket, az oldószereket és ezek keverékeit –, amelyek jelentős krónikus toxicitási kockázattal járnak, megváltoztathatják a biológiai sokféleséget, akadályozzák a regenerálódást és rontják az ökoszisztéma-funkciókat; mivel Európában körülbelül 3 millió olyan területet azonosítottak, ahol potenciálisan szennyező tevékenység folyik, amelyek közül 340 000 esetében (33) várhatóan szennyeződésmentesítésre lesz szükség; mivel nem áll rendelkezésre átfogó információ a diffúz talajszennyezésről;

AF.

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint a talajra vonatkozó megfelelő uniós jogszabály hiánya hozzájárul az Európán belüli talajromláshoz, és mivel Európában és globálisan sem lehet előrelépést tenni a fenntartható fejlődés irányába, ha a termőfölddel és a talajjal – mint erőforrásokkal – nem foglalkoznak megfelelően (34);

AG.	mivel élelmiszereink 95 %-át közvetlenül vagy közvetve a talajainkból termelik;

AH.

mivel az uniós talajok állapotára vonatkozó jelenlegi adatok áttekintése alapján az uniós talajok körülbelül 60–70 %-a rossz állapotú a jelenlegi gazdálkodási gyakorlatok miatt, és a talajok további, még bizonytalan százaléka szintén rossz állapotú, kevéssé számszerűsített környezetszennyezési problémák miatt (35);

AI.

mivel a becslések szerint a víz és a szél által okozott talajerózió az európai földterületek 22 %-át érinti, és mivel az EU mezőgazdasági területeinek több mint felén az erózió átlagos mértéke magasabb a természetes úton pótolhatónál (ami évente és hektáronként több mint egy tonna eltűnt talajt jelent) (36), rámutatva a talaj szempontjából fenntartható gazdálkodási technikák alkalmazásának szükségességére;

AJ.	mivel a becslések szerint a Földközi-tenger térségében az öntözött mezőgazdasági területek mintegy 25 %-a sós, ami hatást gyakorol a mezőgazdasági potenciálra; mivel a hatályos uniós jogszabályok nem foglalkoznak a szikesedés problémájával (37);

AK.	mivel a termékeny földterületek városfejlesztés miatti eltűnése csökkenti annak lehetőségét, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású biogazdaság támogatása céljából bioalapú anyagokat és tüzelőanyagokat állítsanak elő;

AL.	mivel a talajromlás elkerülésére és a leromlott talaj helyreállítására irányuló beruházások gazdasági szempontból észszerűek, mivel a hasznok általában messze meghaladják a költségeket; mivel a becslések szerint a helyreállítás költségei tízszer magasabbak, mint a megelőzés költségei (38);

AM.

mivel a föld az Unióban többnyire magántulajdonban van, amit tiszteletben kell tartani, ugyanakkor a talaj olyan közjó, amely az élelmiszer-termeléshez szükséges és az egész társadalom és természet számára élelmiszert és alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztosít; mivel közérdek a földhasználók arra való ösztönzése, hogy hozzanak óvintézkedéseket a talajromlás megelőzése, valamint a talajnak a jövő nemzedékek számára történő megőrzése és fenntartható kezelése érdekében; mivel ezért fontolóra kell venni a talaj és a termőföld védelmét szolgáló támogató intézkedések és a földtulajdonosok számára nyújtott további pénzügyi ösztönzők alkalmazását;

AN.

mivel az EU-ban a földterületek újrahasznosítása csak a városfejlesztések 13 %-át teszi ki, és a további földterületek kivonásának 2050-re történő megállítására vonatkozó uniós cél valószínűleg nem érhető el, amennyiben nem csökkentjük tovább a földterületek kivonásának éves mértékét és/vagy nem növeljük a földterületek újrahasznosításának arányát (39);

AO.

mivel a talaj és a termőföld romlásához szorosan hozzátartoznak olyan határokon átnyúló szempontok, mint például az éghajlatváltozás, a vízminőség és vízmennyiség, valamint a szennyezés, amelyek uniós szintű fellépést, konkrét tagállami intézkedéseket, és harmadik országokkal való többoldalú együttműködést igényelnek; mivel az egyik ország talajromlást okozó gyakorlatai olyan költségeket eredményezhetnek, amelyeket egy másik tagállamnak kell viselnie; mivel a nemzeti talajvédelmi rendszerek közötti különbségek, például a talajszennyezés tekintetében, nagyon eltérő kötelezettségeket róhatnak a gazdasági szereplőkre és torzíthatják a versenyt a belső piacon;

AP.

mivel a kitermelt talaj 2018-ban több mint 520 millió tonna hulladékot jelentett (40), és az EU-ban keletkező hulladék messze legnagyobb forrása; mivel a kitermelt talajt jelenleg hulladéknak tekintik az uniós jog alapján, és ezért hulladéklerakókban ártalmatlanítják; mivel e talajok legnagyobb része nem szennyezett, és egy átfogó nyomonkövetési rendszerrel párosuló hasznosítási cél bevezetése esetén biztonságosan újrafelhasználható lenne;

AQ.

mivel a koherens és megfelelő uniós talajvédelmi politika kialakítása előfeltétele annak, hogy elérhessük a fenntartható fejlődési célok, a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, különösen a klímasemlegességi célkitűzés, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia, a biodiverzitási stratégia, a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés, a biogazdasági stratégia megvalósítása és más főbb környezeti és társadalmi kihívásoknak való megfelelés tekintetében;

AR.	mivel a talajra vonatkozó, rendszeresen frissített, harmonizált és nyílt adatok és információk előfeltételei az adatközpontú és tényeken alapuló jobb szakpolitikai döntéshozatal megvalósításának a talajerőforrások uniós és nemzeti szintű védelme érdekében;

AS.

mivel a Régiók Európai Bizottsága a 2021. február 5-i véleményében felhívta a Bizottságot, hogy „hogy javasoljon új európai irányelvet a mezőgazdasági termőföldekre vonatkozóan a talajban lévő szervesanyag-tartalom csökkenésének megfékezéséhez, az erózió megállításához, és hogy a mezőgazdasági gyakorlatokban kiemelt szerepet kapjon a talaj élővilága” (41);

AT.	mivel az élelmezésbiztonság a talajbiztonságtól függ, és minden olyan gyakorlat, amely veszélyezteti a talajegészséget, fenyegetést jelent az élelmezésbiztonságra nézve; mivel egészségesebb talajokon egészségesebb élelmiszerek termelhetők;

AU.	mivel az EUMSZ 4. és 191. cikke rögzíti az uniós környezetvédelmi politika alapelveit, és megosztott hatáskört hozott létre a területen;

AV.	mivel az erdei talajok alkotják az uniós talajok felét, és a nagy biodiverzitású és egészséges erdők jelentősen hozzájárulhatnak a talajegészséghez;

hangsúlyozza a talajvédelem és az egészséges talajok előmozdításának fontosságát az Unióban, tekintettel arra, hogy az egyes tagállamok korlátozott és eltérő fellépései ellenére is folytatódik ezen élő ökoszisztéma romlása, amely maga is a biológiai sokféleség része és nem megújuló erőforrás; hangsúlyozza, hogy a talajromlás megállítását célzó intézkedések elmulasztásának költségei a becslések szerint az Unióban évi 50 milliárd eurót tesznek ki;

hangsúlyozza a talaj multifunkcionális szerepét (élelmiszer-ellátás, széntárolás, az emberi tevékenységek terepe, biomassza-termelés, a biológiai sokféleség biztosítása, árvíz- és aszálymegelőzés, nyersanyagok, gyógyszeripari és generikus erőforrások biztosítása, víz- és tápanyagkörforgás, -tárolás és -szűrés, geológiai és régészeti örökség tárolása stb.), valamint azt, hogy ebből következően stabil európai szintű, Unión belüli, határokon átnyúló együttműködés, valamint harmadik országokkal folytatott együttműködés révén biztosítani kell a talaj védelmét, fenntartható kezelését és helyreállítását, továbbá meg kell őrizni e sokféle funkció betöltésére való képességét;

úgy véli, hogy az egészséges talaj a tápláló és biztonságos élelmiszerek alapja, és a fenntartható élelmiszer-termelés előfeltétele;

hangsúlyozza, hogy az egészséges talajok elengedhetetlenek az európai zöld megállapodás olyan célkitűzéseinek eléréséhez, mint amilyen a klímasemlegesség, a biológiai sokféleség helyreállítása, a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés toxikus anyagoktól mentes környezet érdekében, az egészséges és fenntartható élelmiszerrendszerek és a reziliens környezet;

úgy véli, hogy a talajoknak kiemelt figyelmet kell szentelni a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia, az uniós erdészeti stratégia, a 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégia, valamint a vízre, a levegőre és a talajra vonatkozó szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv végrehajtása során; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a közelgő szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervben és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv felülvizsgálata során foglalkozzon a talajszennyezés valamennyi forrásával;

üdvözli a talajvédelem és -helyreállítás felvételét a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt tematikus célkitűzései közé;

elismeri a talajok Unión belüli változékonyságát, valamint azt, hogy a védelmük érdekében célzott szakpolitikai megoldásokra és környezetspecifikus fenntartható talajgazdálkodási megközelítésekre van szükség, melyet az Unió és a tagállamok által saját hatáskörükkel összhangban vállalt közös erőfeszítések révén kell biztosítani, figyelembe véve a regionális, helyi és parcellaszintű sajátosságokat, a talaj- és a földromlás határokon átnyúló hatásait, valamint azt, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a gazdasági szereplők számára;

hangsúlyozza azokat a belső piac működését veszélyeztető kockázatokat, amelyek a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek hiányából és a talajra vonatkozó védelmi rendszereik közötti eltérésekből fakadnak, és amelyekkel uniós szinten kell foglalkozni a gazdasági szereplők közötti verseny torzulásának megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy az új keret megoldaná a vállalatok számára a jogbiztonság hiányának problémáját, és komoly potenciállal rendelkezik a magánszektorban a tisztességes verseny ösztönzése, az innovatív megoldások és know-how kifejlesztése, valamint a technológiák Unión kívüli exportjának megerősítése terén;

hangsúlyozza, hogy a talaj olyan közös erőforrás, amelyre a levegővel vagy a vízzel ellentétben nem vonatkozik külön jogszabály; üdvözli ezért a Bizottság arra irányuló törekvését, hogy javaslatot tegyen egy koherens és integrált uniós talajvédelmi keretre;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett dolgozzon ki egy uniós szintű közös jogi keretet a talaj védelmére és fenntartható használatára, amelyben foglalkozik a talajt érintő valamennyi jelentős fenyegetéssel, és amely többek között a következőket foglalja magában:

a)	a talajra, annak funkcióira, valamint jó állapotának és fenntartható használatának kritériumaira vonatkozó közös meghatározások;

b)	célkitűzések, mutatók – többek között harmonizált mutatók –, és a talaj állapotának folyamatos nyomon követésére és az arról szóló jelentéstételre vonatkozó módszertan;

c)	mérhető közbenső és végső célok harmonizált adatkészletekkel, az azonosított veszélyek kezelését célzó intézkedésekkel és megfelelő határidőkkel, figyelembe véve az első kezdeményezések során bevált gyakorlatokat és tiszteletben tartva a földet érintő tulajdonjogokat;

d)	az egyes érdekelt felek felelősségi köreinek meghatározása;

e)	mechanizmus a bevált gyakorlatok megosztására, képzés, valamint megfelelő ellenőrzési intézkedések;

f)	megfelelő pénzügyi források;

g)	a releváns szakpolitikai célokkal és eszközökkel való hatékony integráció;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslat mellé csatoljon egy mélyreható, tudományos adatokon alapuló hatásvizsgálati tanulmányt, amelyben elemzik a fellépés és a fellépés elmaradásának költségeit a környezetre, az emberi egészségre, a belső piacra és az általános fenntarthatóságra gyakorolt azonnali és hosszú távú hatások tekintetében;

12.

hangsúlyozza, hogy a közös keretnek tartalmaznia kell a veszélyeztetett, a szennyezett, a barnamezős és az elhagyott területek feltérképezésére, valamint a szennyezett területek megtisztítására vonatkozó rendelkezéseket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a „szennyező fizet” elvet, és javasoljanak mechanizmust a gazdátlan területek szennyeződésmentesítésére; úgy véli, hogy e helyszínek szennyeződésmentesítését európai finanszírozási mechanizmusok keretében lehetne finanszírozni;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan, a jelentős talajszennyezési potenciállal rendelkező tevékenységeket tartalmazó nyitott lista létrehozására, amelyet a nemzeti szintű átfogó listákból lehetne összeállítani; hangsúlyozza, hogy ezt a listát nyilvánosan elérhetővé kell tenni és rendszeresen frissíteni kell; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy segítse elő a szennyezett területek kockázatértékelési módszereinek harmonizálását;

14.

úgy véli, hogy figyelembe kell venni a szennyezett területek azonosítása érdekében a tagállamok által régebben tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a nemzeti nyilvántartásokban szereplő szennyezett területek azonosítását rendszeresen frissíteni kell, és elérhetővé kell tenni nyilvános konzultáció céljából; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak rendelkezéseket kell elfogadniuk annak érdekében, hogy a földügyletekben részt vevő felek tisztában legyenek a talaj állapotával és a rendelkezésre álló információk alapján hozhassanak döntést;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy e közös keretbe foglaljon bele a talajfedés megelőzésére és/vagy minimalizálására és a talaj termőképességét érintő egyéb földhasználatra irányuló hatékony intézkedéseket, a le nem fedett talaj felhasználásával szemben elsőbbséget biztosítva a barnamezős területek és az elhagyott területek újrahasznosításának, azzal a céllal, hogy 2030-ra elérje a talajromlás felszámolására vonatkozó célkitűzést, legkésőbb 2050-re pedig nullára csökkentse a nettó földterület-kivonást – egy 2030-ig elérendő közbenső céllal –, megvalósítsa a körforgásos gazdaságot, valamint biztosítsa a területrendezéssel kapcsolatos tényleges és inkluzív nyilvános részvételhez és konzultációhoz való jogot, és tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek biztosítják, hogy talajfedés esetén olyan építési és lecsapolási technikákat alkalmazzanak, amelyek lehetővé teszik a lehető legtöbb talajfunkció megőrzését;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy frissítse a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatásokat a talajfedés korlátozása, csökkentése vagy kompenzálása érdekében, az európai zöld megállapodással összhangban;

17.

kéri az elfoglalt és/vagy lefedett területek, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások és ökológiai kapcsolatok talajfedésből eredő csökkenésének mérését; felszólít arra, hogy ezek a szempontok szerepeljenek a projektek és programok környezeti és stratégiai hatásvizsgálataiban, és azok keretében megfelelően kompenzálva legyenek;

18.

hangsúlyozza, hogy a talajvédelmet, a körforgásos és fenntartható talajhasználatot, valamint a talaj helyreállítását be kell építeni az összes vonatkozó uniós ágazati politikába, és össze kell hangolni azokkal a további talajromlás megelőzése, a következetes magas szintű védelem – és lehetőség szerint a rehabilitáció – biztosítása, valamint az uniós jogszabályok és szakpolitikák közötti átfedések, következetlenségek és ellentmondások elkerülése érdekében; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a vonatkozó politikákat a talajvédelemmel való szakpolitikai koherencia biztosítása érdekében (42);

19.

úgy véli, hogy a KAP-nak meg kell teremtenie a talaj termelékenységének és ökoszisztéma-szolgáltatásainak megőrzéséhez szükséges feltételeket; ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti KAP-stratégiai terveikben vezessenek be koherens talajvédelmi intézkedéseket, és biztosítsák az agroökológián alapuló agronómiai gyakorlatok széles körű alkalmazását; kéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a KAP nemzeti stratégiai tervek biztosítják-e a nagymértékű talajvédelmet, továbbá kéri a kimerült mezőgazdasági területek helyreállítására vonatkozó intézkedések előmozdítását; olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek előmozdítják a kevésbé intenzív, a talaj minimális bolygatásával járó talajművelési gyakorlatokat, a biogazdálkodást és a talaj szervesanyag-tartalmát növelő gyakorlatok alkalmazását;

20.

hangsúlyozza a talajok víz tisztításában és szűrésében betöltött fontos szerepét, és ezáltal az európai népesség nagy részének ivóvíz-ellátásához való hozzájárulásukat; emlékeztet arra, hogy az uniós vízpolitika célravezetőségi vizsgálata elismerte az uniós vízjog és a talajvédelmi intézkedések közötti kapcsolat korlátozott mértékét; kiemeli, hogy a víz-keretirányelv célkitűzéseinek elérése érdekében szükség van a talaj minőségének, valamint a talajvíz és a felszíni víz minőségének és mennyiségének együttes javítására;

21.

hangsúlyozza, hogy meg kell valósítani a vizet intelligens módon használó társadalmat a talaj helyreállítása és védelme érdekében, és fel kell fedezni a talaj jó állapota és a vízszennyezés közötti szoros összefüggést; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a releváns digitális eszközök használatát a víz és a talaj állapotának és a politikai eszközök hatékonyságának nyomon követésére;

22.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2021-ben jogalkotási javaslatot terjeszt elő egy uniós természethelyreállítási tervre vonatkozóan, és támogatja, hogy e terv tartalmazzon a talaj helyreállítására vonatkozó célokat; hangsúlyozza, hogy a tervnek összhangban kell lennie a talajra vonatkozó felülvizsgált tematikus stratégiával;

23.

megismétli felhívását, hogy az építési és bontási hulladékra és annak anyagspecifikus frakcióira vonatkozóan az uniós jogszabályokban meghatározott anyaghasznosítási célok felülvizsgálatának részeként a hulladék-keretirányelv felülvizsgálata során vezessenek be a kitermelt földre vonatkozó anyaghasznosítási célt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be a kitermelt talaj állapotára és újrafelhasználási potenciáljára vonatkozó rendszeres diagnosztikát, a kitermelt talajokra vonatkozó nyomonkövetési rendszert, valamint rendszeres ellenőrzéseket a hulladéklerakókban az ipari barnamezőkről származó szennyezett talajok illegális lerakásának megelőzése, valamint a fogadó területekkel való összeegyeztethetőségük biztosítása érdekében;

24.

hangsúlyozza, hogy az élőhelyek felaprózódása és pusztulása a part menti ökoszisztémákban csökkenti a partvonalak védelmére és a fenntartható megélhetés biztosítására való képességüket; elismeri, hogy az EU-ban döntő szerepet játszik a partvédelem az éghajlatváltozás jelentette fenyegetés enyhítésében, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az új uniós talajstratégiába és az uniós természet-helyreállítási tervbe be kell építenie a partvédelmet és -helyreállítást, valamint az ökoszisztéma-alapú gazdálkodást, például a tengerparti övezetek integrált kezelését és a tengeri területrendezést; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós természet-helyreállítási tervben részesítse előnyben a parti erózió által és/vagy áradások által fenyegetett régiókban természetes tengeri védművekként funkcionáló part menti területek helyreállítását, amelyeket negatívan érintett a parti területek urbanizációja;

25.

hangsúlyozza, hogy a talaj biológiai sokfélesége alapvetően fontos ökológiai folyamatok alapját képezi, és aggodalommal szemléli a talajromlás és a talajfedés mértékének növekedését, valamint a talaj biológiai sokféleségének csökkenését az európai mezőgazdasági területeken; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tudományos adatok, valamint gazdasági, környezeti és társadalmi hatásvizsgálatok alapján hozzon létre közös keretet a talajvédelem és -megőrzés, valamint a talajminőség helyreállítása érdekében, és dolgozzon ki konkrét megoldásokat a legveszélyeztetettebb európai területek kezelésére egyfelől a biológiai sokféleség helyreállítása, másfelől az éghajlatváltozás természetes módszerekkel történő alapú mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás érdekében; úgy véli, hogy megbízható uniós szintű rendszert kell kiépíteni és működtetni a talajlakó szervezetek megfigyelésére, valamint azok összetételének és mennyiségének nyomon követésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a különböző mélységű és távlatú további kutatásokat, a nyomon követést, valamint a talaj szervesanyag-tartalmát a mélyebb rétegekben növelő, hasznos gazdálkodási és erdészeti gyakorlatokat; ezzel összefüggésben üdvözli a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló stratégia célkitűzéseit; szorgalmazza egyértelmű teljesítési pályák meghatározását a két stratégia tervezett félidős felülvizsgálatára tekintettel és a tagállamok eltérő kiindulópontjainak tiszteletben tartásával;

26.

úgy véli, hogy a talaj egészséges mikrobiomjának elérése kiemelten fontos cél;

27.

hangsúlyozza, hogy az uniós erdők körülbelül 2,5-szer több szenet tárolnak a talajban mint a fabiomasszában (43);

28.

hangsúlyozza, hogy a tarvágásos erdőgazdálkodási gyakorlat elpusztítja a fák és a gombák szimbiotikus, egymástól függő hálózatát, és ezen háló helyreállítása a tarvágás után szinte sosem történik meg; kiemeli, hogy a boreális erdőkben ez jelenti az egyetlen és legfontosabb szervesanyag-felhalmozási mechanizmust a talajban, és ezért kiemelkedő szereppel bír a globális szénkörforgásban (44); megismétli, hogy a tarvágás nem ugyanolyan, mint a kontrollálatlan vegetációtűz általi természetes bolygatás, mivel a tarvágásos területtel ellentétben a kontrollálatlan vegetációtüzek területét nagy mennyiségű holtfa és a fajok által elfoglalható terület jellemzi;

29.

felszólít a helyes állattartási előírások szigorú végrehajtására az állattenyésztésben az állatgyógyászati készítmények alkalmazásának és azok trágyával történő kijuttatásának jelentős csökkentése érdekében, valamint a nitrátirányelv szigorú végrehajtására;

30.

üdvözli a Bizottságnak a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervvel összefüggésben a szennyvíziszapról szóló 86/278/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatára irányuló kötelezettségvállalását; felszólítja a Bizottságot, biztosítsa, hogy a felülvizsgálat járuljon hozzá a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével, a tápanyagok újrahasznosításával és az erózió csökkentésével megvalósuló talajvédelemhez, valamint a talaj és a felszín alatti vizek szennyezéstől való védelméhez;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tömörítésre vonatkozó adatgyűjtést, és mozdítsa elő a nehézgépek használatának csökkentésére irányuló fenntartható mezőgazdasági intézkedéseket;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy az IPCC ajánlásaival és a fenntartható fejlődési célok követelményeivel összhangban bízza meg az Európai Talajügyi Adatközpontot (ESDAC) a növényvédőszer-maradékok nyomon követésével, az európai talajokban tárolt szén mennyiségének felmérésével, valamint a talaj – többek között annak szervesanyag-tartalma növelésével megvalósított – helyreállítására, illetve minőségének javítására vonatkozó célok meghatározásával;

33.

úgy véli, hogy a fenntartható talajgazdálkodás hosszú távon a mezőgazdasági és élelmezéspolitika kulcsfontosságú eleme; elismeri azonban a talajok helyreállításához és megőrzéséhez, valamint a sértetlen talajok szigorú védelméhez hozzájáruló jogszabályi rendelkezések fontosságát, amelyek többek között a vizes élőhelyek, a tőzeglápok, az állandó gyepterületek és a legelők talaj- és földhasználat-változtatására összpontosítanak;

34.

szorgalmazza, hogy az új uniós talajstratégia azonosítsa és mozdítsa elő azokat a helyes és innovatív gazdálkodási módszereket, amelyekkel megelőzhető és csökkenthető a talaj szikesedésének veszélye, vagy szabályozhatók annak negatív hatásai;

35.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékonyan járuljanak hozzá a szintetikus műtrágyák, különösen a nitrátokról szóló irányelvben rögzített küszöbértékek csökkentése révén a nitrogén túlzott használatának csökkentéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy építsen az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a fenntartható nitrogéngazdálkodásról szóló állásfoglalására és a Colombói Nyilatkozat célkitűzésére, amely szerint 2030-ig a felére kell csökkenteni az összes forrásból származó nitrogénhulladékot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden vonatkozó jogszabályban biztosítsák a fenntartható tápanyag-gazdálkodást, többek között a nitrogénfelhasználás hatékonyságának javítását, az állattenyésztés meghatározott területeken való külterjesítését, az állattenyésztési és növénytermesztési rendszereket integráló vegyes gazdálkodást, az állati trágya hatékony felhasználását, valamint a nitrogénmegkötő növények, köztük a pillangósvirágúak vetésforgó keretében történő fokozott alkalmazását; felszólítja a Bizottságot, hogy az üvegházhatású gázok globális elszámolása során fordítson nagyobb figyelmet a dinitrogén-oxid-kibocsátásra, és tegyen integráltabb erőfeszítéseket a nitrogéntöbblet éghajlati, természeti és egészségügyi problémaként történő kezelésére, továbbá ösztönözze a jobb nitrogéngazdálkodást a mezőgazdasági üzemek szintjén;

36.

szorgalmazza a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv felülvizsgálatát a szennyezett területekre vonatkozó rendelkezések megerősítése érdekében;

37.

felszólatja a Bizottságot, hogy biztosítsa az új talajstratégia és a készülő uniós erdőgazdálkodási stratégia közötti koherenciát azáltal, hogy az erdőgazdálkodási stratégiába beépíti a fenntartható talajgazdálkodásra, például az agrárerdészeti módszerekre vonatkozó követelményeket;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a talajvédelemről szóló tematikus stratégiát és fogadja el „A szennyezőanyag-mentességi célkitűzés felé a levegő, a víz és a talaj tekintetében – Egészségesebb bolygó építése egészségesebb emberek számára” című uniós cselekvési tervet; üdvözli e tekintetben a Bizottság azon szándékát, hogy egyértelmű célok, mérhető célértékek és cselekvési terv meghatározásával növelje a jogbiztonságot a vállalkozások és a polgárok számára;

39.

hangsúlyozza, hogy az agrárerdészeti módszerek aktívan nyújthatnak olyan környezeti előnyöket és szinergiákat, mint például az erózió elleni fellépés, a biológiai sokféleség javítása, a széntárolás és a vízszabályozás;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia céljaival összhangban kezelje a mezőgazdasági tevékenységekből származó diffúz szennyezést; üdvözli e tekintetben a Bizottság bejelentését, miszerint felülvizsgálja a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelvet; emlékeztet arra, hogy a szintetikus peszticideknek már számos alternatívája létezik, mint például az integrált növényvédelem, és alkalmazásukat fokozni kell; elvárja, hogy a Bizottság és a tagállamok késedelem nélkül foglalkozzanak a peszticidek uniós engedélyezési eljárásáról szóló, 2019. január 16-i állásfoglalásban megfogalmazott valamennyi felhívásával;

41.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vegyi anyagok uniós engedélyezési eljárása – a környezeti kockázatértékelést és az ökotoxikológiai tanulmányokat is beleértve – nem veszi kellőképpen figyelembe a vegyi anyagok talajra gyakorolt hatását; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az új uniós talajstratégiában és a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiával összhangban, fogadjon el szabályozási intézkedéseket, amelyek megelőzik és csökkentik a talaj vegyi anyagok, különösen a perzisztens és bioakkumulatív vegyi anyagok (például a műanyagok és mikroműanyagok) általi szennyezettségét, és biztosítsa, hogy teljesüljenek az ökológiai szempontból releváns, a terepkörülményeknek megfelelő vizsgálati feltéltelek;

42.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a kutatást, amelynek célja, hogy felszámolja a talajszennyezés kezelését elősegítő, a talaj biológiai sokféleségében rejlő potenciálra és a szennyezésnek a talaj biológiai sokféleségére gyakorolt hatásaira vonatkozó ismeretek hiányosságait, és hogy haladéktalanul szüntesse meg a biocidok és az állatgyógyászati készítmények talajra és annak organizmusaira gyakorolt toxikus hatásával kapcsolatos joghézagokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a felelős ügynökségek munkájának támogatásával biztosítsák a kártevők elleni állatgyógyászati védekezésben a legnagyobb toxicitású biocid termékek alternatíváinak kifejlesztését és előmozdítását; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökséggel együttműködve az elővigyázatosság elve alapján dolgozza ki a talaj per-és polifluorozott alkilezett anyagokkal való szennyezésének európai határértékeit;

43.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós vízügyi jog célravezetőségi vizsgálata nem tárgyalja a vízgyűjtőkön belüli szélesebb körű integrált környezetgazdálkodás lehetőségeit, amelyek keretében a vízgyűjtőgazdálkodási tervek összekapcsolódnának a szélesebb körű talajvédelmi tervekkel; úgy véli, hogy az integrált elemzés és döntéshozatal számos uniós szakpolitikai célkitűzés szempontjából előnyös lenne, emellett potenciálisan a helyi irányítás szintjén is haszonnal járna;

44.

felhívja a tagállamokat, hogy jobban integrálják a víz- és talajtervezést, ennek részeként – többek között a vízgyűjtőgazdálkodási tervek keretében – értékeljék együttesen a terheléseket és a kockázatokat, továbbá fogadjanak el integrált megközelítést azon intézkedések tekintetében, amelyek mindkét környezeti közeg védelmét biztosítják;

45.

egyetért az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel abban, hogy egész Európára kiterjedő összehangolt, reprezentatív talajellenőrzésre van szükség a kritikus küszöbértékek túllépésére vonatkozó korai figyelmeztetések kidolgozásához és a fenntartható talajgazdálkodás irányításához (45); felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák és gyorsítsák fel a talaj állapotára, annak tendenciáira és a talajt fenyegető veszélyekre vonatkozó adatok uniós szintű gyűjtését és egységesítését; üdvözli e tekintetben az uniós talajmegfigyelő központ felállítását, amely a földhasználati és földfelszín-borítottsági összeírásra épül; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa mindkét eszköz hosszú távú működőképességét, valamint elegendő forrást a talaj biológiai jellemzőinek és fizikai-kémiai tulajdonságainak – beleértve az agrokémiai és egyéb szennyező anyagok, például az újonnan megjelenő, aggodalomra okot adó szennyező anyagok jelenlétét is – optimális és rendszeres nyomon követéséhez; úgy véli, hogy ez alapvető fontosságú az adatok és mutatók hiányosságainak pótlásához, valamint az európai zöld megállapodás támogatásához; hangsúlyozza, hogy jobban meg kell érteni az EU-ban a termőföld-degradációhoz és az elsivatagosodáshoz vezető folyamatot; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszertant és megfelelő mutatókat az elsivatagosodás és a termőföld-degradáció EU-n belüli mértékének értékelésére és az azzal kapcsolatos adatgyűjtésre;

46.

megjegyzi, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény (UNCCD) értelmében 13 tagállam nyilvánította magát érintett félnek; felhívja a Bizottságot, hogy építse be az uniós politikákba az ENSZ talajra vonatkozó fenntartható fejlődési céljait;

47.

tudomásul veszi az irányítási, koordinációs, kommunikációs, pénzügyi, technikai és jogi természetű kihívásokat, amelyek akadályozzák az uniós szintű és nemzeti talajmonitoring és információgyűjtés következetességének és interoperabilitásának javítását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen kezeljék ezeket a kihívásokat, és gyorsítsák fel az együttműködést – többek között a talajvédelemmel foglalkozó uniós szakértői csoporton belül – a magas szintű talajvédelem biztosítása, valamint a párhuzamosságok és a tagállamokat és a kkv-ket sújtó szükségtelen bürokratikus terhek és költségek elkerülése érdekében;

48.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák és gyorsítsák fel a víz értékének teljes kiaknázására irányuló erőfeszítéseket, különösen a szennyvízben található tápanyagok és értékes összetevők teljes körű újrafelhasználását a mezőgazdaság körforgásos jellegének erősítése és a környezetbe történő túlzott tápanyag-kibocsátás elkerülése érdekében;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő a tagállamok és az érdekelt felek részvételével tartandó éves konferencia létrejöttét, biztosítva számukra, hogy problémaalapú párbeszédek révén kulcsszerepet kapjanak;

50.

elismeri, hogy az egészséges talaj – mint a legnagyobb szárazföldi szénelnyelő, különösen a vizes élőhelyek és a természetalapú megoldások együttes előnyei révén – fontos szerepet játszik a szénmegkötésben és -tárolásban, és meg kell könnyítenie a 2030-as éghajlatpolitikai célok, valamint az Unió legkésőbb 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzésének elérését; hangsúlyozza, hogy az új talajstratégiának biztosítania kell, hogy a talajnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz való hozzájárulása összhangban álljon az uniós éghajlat-politika architektúrájának többi részével; felhívja ezért a tagállamokat, hogy nemzeti energia- és klímaterveikben, és különösen a mezőgazdasági és a földhasználati ágazatra vonatkozó intézkedéseikben erősítsék meg a talaj mint éghajlatpolitikai eszköz helyreállítását és fenntartható használatát, hogy őrizzék meg, állítsák helyre és növeljék a szénelnyelőket (különösen az olyan szénben gazdag talajú területeken, mint a gyepterületek és a tőzeglápok) amellett, hogy olyan intézkedéseket hoznak, amelyek az agrárpolitikában a talaj fenntartható használatának előmozdítását és a mezőgazdasági kibocsátások csökkentését szolgálják; úgy véli, hogy támogatni kell a talajban a szénmegkötés növelését célzó intézkedéseket; üdvözli különösen a Bizottság széngazdálkodási kezdeményezésre vonatkozó bejelentését, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg több lehetőséget;

51.

úgy véli, hogy meg kell akadályozni a talaj szervesszén-tartalmának csökkenéséhez vezető és az éghajlatváltozáshoz hozzájáruló, fenntarthatatlan gyakorlatokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a karbontartalomra vonatkozó becslések a talaj felső rétegeire korlátozódnak, ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a mélyebb talajrétegek karbontartalmára vonatkozó releváns adatok előállításával segítsék elő annak jobb megértését, hogy a talaj mekkora potenciállal rendelkezik a karbontartalom megtartására és növelésére;

52.

felszólítja a Bizottságot, hogy a LULUCF-rendelet soron következő felülvizsgálata keretében tűzzön ki céldátumot arra vonatkozóan, hogy a 2050-re szóló uniós klímasemlegességi célkitűzésekkel összhangban minden mezőgazdasági talaj nettó szénelnyelő legyen;

53.

hangsúlyozza, hogy a széngazdálkodás számos előnnyel járhat: mérsékelheti az éghajlatváltozást, javíthatja a talaj termő- és ellenálló képességét, növelheti a biológiai sokféleséget, és csökkentheti a tápanyag-kimosódás mértékét; felszólít a kapacitásépítés, a hálózatépítés és a tudásátadás fokozására a szénmegkötés felgyorsítása, a talajban tárolt szén mennyiségének növelése, és ezáltal az éghajlatváltozás jelentette kihívás megoldása érdekében;

54.

hangsúlyozza, hogy a nem fenntartható földhasználat olyan szénkészletet bocsát a légkörbe, amely évszázadok vagy évezredek óta a talaj ökoszisztémájának részét képezte;

55.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a talaj multifunkcionális szerepe megfelelő figyelmet kapjon a kutatásban, valamint arra, hogy fokozzák a talajspecifikus kutatást, innovációt és finanszírozást, és e kutatási projektek előmozdítása érdekében igazítsák ki a vonatkozó finanszírozási programokat, hogy azok valamennyi kapcsolódó kutatásban tükrözzék a talaj sajátos jellemzőit; üdvözli e tekintetben a Horizont Európa talajegészséggel és élelmiszerekkel kapcsolatos küldetésének elindítását; felszólít az uniós talajmegfigyelő központ és az Európai Talajügyi Adatközpont szerepének megerősítésére, valamint arra, hogy részesüljenek megfelelő finanszírozásban a küldetésük teljesítéséhez és az új talajstratégia célkitűzéseinek eléréséhez; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bővítsék a talaj biológiai sokféleségével kapcsolatos taxonómiai szakértelmet, valamint a talajviszonyoknak az ökoszisztéma kölcsönhatásaira gyakorolt következményeivel kapcsolatos ismereteket; hangsúlyozza a talaj és a víz egymástól való kölcsönös függését, és felszólít az egészséges talajoknak a diffúz vízszennyezés további csökkentésében betöltött pozitív szerepével kapcsolatos kutatások célzott támogatására;

56.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közös agrárpolitika, a kohéziós politika, a Horizont Európa és más rendelkezésre álló pénzügyi eszközök révén biztosítsanak elegendő pénzügyi támogatást és ösztönzést a talajvédelem, a talaj fenntartható kezelésének, megőrzésének és helyreállításának, valamint az innovációnak és kutatásnak az előmozdításához; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák azokat az eróziónak kitett és alacsony szerves széntartalmú területeket, valamint talajtömörítésnek kitett területeket, amelyek célzott finanszírozása előnyös lehet;

57.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a talajvédelemről szóló tematikus stratégiával kapcsolatos munkában részt vevő ügynökségek személyzettel való megfelelő ellátását és pénzügyi fenntarthatóságát; kiemeli, hogy az uniós szakpolitikák sikeres végrehajtásának előfeltétele a megfelelő létszámú képzett munkaerő; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő személyi feltételeket, különösen a Környezetvédelmi Főigazgatóság számára;

58.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be intézkedéseket a talajvédelemmel, a fenntartható talajgazdálkodással és -helyreállítással kapcsolatos adatgyűjtés, átfogó nyomonkövetési rendszer, valamint a talajvédelemre vonatkozó információk és bevált gyakorlatok cseréjének uniós szintű harmonizálása és integrálása érdekében, továbbá maximalizálják a meglévő nyomonkövetési rendszerek és a KAP-eszközök közötti szinergiákat;

59.

úgy véli, hogy ezeknek az intézkedéseknek kell az uniós vagy nemzeti finanszírozásra való jogosultság alapfeltételeit képezniük;

60.

úgy véli, hogy a tagállamoknak rendszeres, legalább ötéves időközönként talajállapot-jelentéseket kellene készíteniük és közzétenniük; úgy véli, hogy valamennyi összegyűjtött talajadatot nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni az interneten;

61.

támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét és javítsák ismereteit a talajfunkciók és a talajvédelem pozitív hatásaira, többek között a fenntartható talajgazdálkodáshoz, a talajvédelemhez és -helyreállításhoz, a közegészségügyhöz és a környezeti fenntarthatósághoz kapcsolódó hatásokra; hangsúlyozza, hogy a nyilvánosság tudatossága és a talajfunkciók megértése kulcsfontosságú az új talajstratégia sikeréhez, valamint ahhoz, hogy a polgárok – elsősorban a földtulajdonosok, a mezőgazdasági termelők és az erdészek – a talajgazdálkodás elsődleges szereplőiként részt vegyenek benne; felszólít a lakosság fokozottabb bevonására a talaj egészsége és a környezeti vészhelyzet kapcsán, valamint a talaj védelmére és fenntartható használatára irányuló közösségi kezdeményezések támogatására; támogatja a Talaj világnapját, és további intézkedéseket sürget az ezzel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében;

62.

hangsúlyozza, hogy a kötelező emberi jogi és környezetvédelmi kellő gondosságra vonatkozóan készülő jogszabályok hatálya alá tartozó környezeti kockázatoknak magukban kell foglalniuk az új uniós talajstratégia célkitűzései és célértékei alapján vizsgált talajromlást;

63.

felszólítja a Bizottságot mint a környezetvédelem egyik globális vezetőjét, hogy az új uniós talajstratégia keretében a talaj védelmét és fenntartható használatát foglalja bele külpolitikájának minden releváns aspektusába, és különösen arra, hogy ezt a perspektívát teljes mértékben vegye figyelembe a vonatkozó nemzetközi megállapodások megkötésekor és a meglévők felülvizsgálatakor;

64.

felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezetébe foglalja bele a talajvédelmet, és hozzon intézkedéseket az ezen országokból importált talajromlás kezelésére, ideértve a rendkívül negatív környezeti hatással járó bioüzemanyagok okozta talajkárosodást is, és tartózkodjon a talajromlás exportjától; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országokból az EU-ba importált termékek azonos ökológiai normáknak és fenntartható földhasználatra vonatkozó követelményeknek feleljenek meg;

65.

tisztában van azzal, hogy a talajt fenyegető veszélyek hatékony kezeléséhez minden szinten együttműködésre van szükség; felhívja ezért a tagállamokat, hogy jó példával elöl járva fontolják meg egy talajvédelmi egyezmény kezdeményezését az ENSZ-en belül;

66.

támogatja a Horizont Európa keretében a talajegészséggel és élelmiszerekkel kapcsolatos küldetésért felelős testület által „Ha a talajjal törődsz, az életeddel törődsz” néven javasolt küldetést, amelynek célja, hogy az egészséges élelmiszerek, az emberek, a természet és az éghajlat érdekében 2030-ra a talaj 75 %-a egészséges legyen;

67.

javasolja új, zöld erdészeti és agrárerdészeti területek kialakítását, különösen a városi régiókban, az európai városokban jelenleg tapasztalható nagyarányú talajlezárás negatív hatásainak ellensúlyozása érdekében;

68.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 171. o.

(2) HL L 156., 2003.6.25., 17. o.

(3) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(4) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(5) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(6) HL L 181., 1986.7.4., 6. o.

(7) HL L 375., 1991.12.31., 1. o.

(8) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.

(9) HL L 344., 2016.12.17., 1. o.

(10) HL L 137., 2017.5.24., 1. o.

(11) HL L 156., 2018.6.19., 1. o.

(12) HL L 347., 2013.12.20.

(13) HL C 87. E, 2004.4.7., 395. o.

(14) HL C 282. E, 2008.11.6., 138. o.

(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.

(16) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

(17) HL C 411., 2020.11.27., 48. o.

(18) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0201.

(19) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0040.

(20) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(21) HL C 282. E, 2008.11.6., 138. o.

(22) HL C 17., 2013.1.19., 37. o.

(23) HL C 61., 2003.3.14., 49. o.

(24) Schwartz, J.D. 2014. Soil as Carbon Storehouse: New Weapon in Climate Fight?, Yale Environment 360.

(25) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Soil Organic Carbon, 2017. február 20. https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/soil-organic-carbon-1/assessment

(26) Európai Környezetpolitikai Intézet: Climate and Soil Policy Brief: Better Integrating Soil Into EU Climate Policy, 2020. október https://ieep.eu/uploads/articles/attachments/437a17b8-f8a4-478d-ab7f-4a74e2e60ced/IEEP%20(2020)%20Climate%20and%20soil%20policy%20brief%20-%20Better%20integrating%20soil%20into%20EU%20climate%20policy.pdf?v=63771126961

(27) https://ec.europa.eu/jrc/en/news/soil-erosion-costs-european-farmers-125-billion-year#:~:text=Soil%20erosion%20costs%20European%20countries,consequences%20do%20not%20stop%20ther

(28) Bizottsági szolgálati munkadokumentum: A 7. környezetvédelmi cselekvési program értékelése (SWD(2019)0181).

(29) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban, 2019.

(30) Bizottsági szolgálati munkadokumentum: A 7. környezetvédelmi cselekvési program értékelése (SWD(2019)0181).

(31) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban, 2019.

(32) Eurostat, 2014b. Európai mezőgazdasági felmérés 2010. [Online] URL: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statisticsexplained/index.php/Agricultural census 2010 (letöltés 2014. február) – Európában átlagosan a szántóterületek 19 %-án ültetnek téli takarónövényeket, 21,5 %-án csökkent talajművelés folyik, 4 %-án művelés nélküli direktvetést alkalmaznak.

(33) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Előrelépések a szennyezett területek kezelése terén.

(34) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban, 2019.

(35) Veerman, C., et al. (2020): A „Mission Board for Soil Health and Food” időközi jelentése: Caring for soil is caring for life (A talaj egészsége az élővilág egészsége), Európai Bizottság: Brüsszel, Belgium; p. 52.

(36) Bizottsági szolgálati munkadokumentum: A 7. környezetvédelmi cselekvési program értékelése (SWD(2019)0181).

(37) Bizottsági szolgálati munkadokumentum: A 7. környezetvédelmi cselekvési program értékelése (SWD(2019)0181).

(38) A biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES): Az IPBES globális értékelő jelentése a biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról, 2018.

(39) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban, 2019.

(40) https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/ENV_WASGEN/bookmark/table?lang=en&bookmarkId=bbf937c1-ce8b-4b11-91b7-3bc5ef0ea042

(41) CDR 3137/2020.

(42) Eurostat, 2014b. Európai mezőgazdasági felmérés 2010. [Online] URL: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Agricultural_census_2010_-_main_results census 2010 (letöltés 2014. február) – Európában átlagosan a szántóterületek 19 %-án ültetnek téli takarónövényeket, 21,5 %-án csökkent talajművelés folyik, 4 %-án művelés nélküli direktvetést alkalmaznak.

(43) Bruno De Vos et al., Benchmark values for forest soil carbon stocks in Europe: Results from a large scale forest soil survey [Az erdei talaj szénkészleteire vonatkozó referenciaértékek Európában: Az erdei talajok átfogó felmérésének eredményei], Geoderma, 251–252. kötet, 2015. augusztus, 33–46. o.

(44) Clemmensen és mtsai., 2013: Roots and Associated Fungi Drive Long-Term Carbon Sequestration in Boreal Forest [A gyökerek és a hozzájuk kapcsolódó gombák a hosszú távú szénmegkötés fő hajtóereje a boreális erdőkben] Science 339, 1615, 2013.

(45) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban, 2019.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/54

P9_TA(2021)0147

A digitális gazdaság adóztatása: OECD-tárgyalások, a digitális társaságok adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a digitális gazdaság adóztatásáról: OECD-tárgyalások, a digitális vállalkozások adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó (2021/2010(INI))

(2021/C 506/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. és 115. cikkére,

—	tekintettel az Európai Tanács 2020. október 1–2-i (1) és 2020. július 21-i (2) következtetéseire,

—	tekintettel az Ecofin-Tanács 2020. november 27-i következtetéseire (3),

—	tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös társaságadó-alapról, a közös összevont társaságiadó-alapról szóló javaslatra (4), és a digitális gazdaság adóztatásáról szóló intézkedéscsomagra (5), valamint a Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjaira,

—	tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),

—	tekintettel az „Európa digitális jövőjének megtervezése” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0067),

—	tekintettel a helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló cselekvési tervről szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

—

tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE bizottság) által javasolt feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE2 bizottság) által javasolt feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (PANA bizottság) által a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással kapcsolatban végzett vizsgálatot követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2017. december 13-i ajánlására (8),

—	tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, a pénzügyi bűncselekményekkel, adókijátszással és adókikerüléssel foglalkozó különbizottság (TAX3) által javasolt, 2019. március 26-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a fent említett parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre (10),

—	tekintettel „A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások” című tanulmányára (11),

—	tekintettel a G20-ak/OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének 2015. októberi átfogó cselekvési tervére, és különösen annak a digitalizációból eredő adóügyi kihívásokról szóló 1. intézkedésére,

—	tekintettel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere „A digitalizációból eredő adóügyi kihívások” című, 2018-ban elfogadott időközi jelentésére, valamint a gazdaság digitalizációjával járó adóügyi kihívások konszenzusos megoldásának kidolgozására irányuló, 2019 májusában elfogadott munkaprogramjára,

—	tekintettel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere által 2020 októberében elfogadott nyitónyilatkozatra és az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekről szóló jelentésekre, valamint az OECD titkársága által elvégzett és ehhez csatolt gazdasági elemzés és hatásvizsgálat eredményeire,

—	tekintettel a G7, a G8 és a G20 nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága által a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó adóügyi kihívásokkal kapcsolatban végzett folyamatban lévő munkára,

—	tekintettel a digitális illetékről szóló, 2021. január 14-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatra (Ares(2021)312667),

—	tekintettel a „Méltányos adózás a digitalizált és globalizált gazdaságban: BEPS 2.0” című, 2019. december 18-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0103/2021),

mivel a jelenlegi nemzetközi társaságiadó-szabályok olyan elveken alapulnak, amelyeket a XX. század elején dolgoztak ki, és amelyek már nem felelnek meg az egyre inkább globalizált és digitalizált gazdaságnak, és így számos káros adózási gyakorlatot tesznek lehetővé, amelyek aláássák az államháztartást és a tisztességes versenyt;

B.	mivel e nemzetközi szabályok arányossága és kivitelezhetősége az OECD-tárgyalások keretében felülvizsgálat tárgyát képezi, biztosítandó az európai vállalatok versenyképességét az egyre inkább globalizált és digitalizált gazdaságban;

C.	mivel a gazdaság digitalizációja tovább súlyosbította a már meglévő problémákat, amelyek abból erednek, hogy a multinacionális vállalatok túlzott mértékben az immateriális javakra, például a szellemi tulajdonra hagyatkoznak;

mivel a 2008–2009-es pénzügyi válságot, valamint a különböző adókijátszási, agresszív adótervezési és adókikerülési gyakorlatokkal kapcsolatban napvilágot látott információkat követően a G20-országok megállapodtak abban, hogy ezeket a kérdéseket az OECD szintjén, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos projekten keresztül, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési terv létrehozása révén kezelik;

mivel az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervnek számos tekintetben globális konszenzust tudott kialakítani az adócsalás, az agresszív adótervezés és az adókikerülés elleni küzdelemben; mivel ugyanakkor nem született megállapodás a gazdaság digitalizációja által okozott adóügyi kihívások kezeléséről, ami „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” című különálló jelentés elfogadásához vezetett;

F.	mivel a Parlament többször is felszólított a nemzetközi társaságiadó-rendszer reformjára az adókijátszás, az adókikerülés és a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatos kihívások kezelése érdekében;

mivel a Bizottság 2018-ban két javaslatot terjesztett elő a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatban, köztük a digitális szolgáltatási adó (dsza) bevezetését jelentő rövid távú ideiglenes megoldásról, valamint a jelentős digitális jelenlétet a társasági adózás kapcsolataként meghatározó, a dsza helyébe lépő hosszú távú megoldásról; mivel a Bizottság 2016. október 25-én javaslatot nyújtott be a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre (COM(2016)0683); mivel a Parlament támogatta ezeket a javaslatokat, de azokat a Tanács nem fogadta el, ami arra kényszerített néhány tagállamot, hogy egyoldalúan vezesse be a digitális szolgáltatási adót;

H.	mivel a tagállamok által eltérő adózási szabályok és kritériumok mellett bevezetett, nem összehangolt és különálló digitális szolgáltatási adók növelik az egységes piac széttagoltságát, nagyobb adózási bizonytalanságot okoznak, és az európai szintű közös megoldáshoz képest kevésbé hatékonyak;

I.	mivel a tagállamok által egyoldalúan meghozott intézkedések növelik a nemzetközi kereskedelmi jogviták kockázatát, ami a digitális és a nem digitális vállalkozásokat egyaránt érintheti az egységes piacon;

mivel a G20-ak pénzügyminiszterei által 2017 márciusában adott megbízásnak megfelelően és a munkaprogram 2019. májusi elfogadását követően, az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszere a digitális gazdasággal foglalkozó munkacsoportján keresztül egy konszenzuson alapuló, két pilléren nyugvó globális megoldáson dolgozik: az első pillér az adóztatási jogok egy új nyereségfelosztási és a nexus-szabályok révén történő elosztására összpontosít, míg a második pillér az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kérdésekkel foglalkozik, és intézkedéseket vezet be a minimális adószint biztosítása érdekében;

mivel 2020. október 12-én a G20-ak/OECD átfogó keretrendszere közzétette az első pillérre és a második pillérre vonatkozó tervekkel kapcsolatos nyitónyilatkozatot és jelentéseket tartalmazó csomagot, amely a két pillér több szakpolitikai jellemzőjével, alapelvével és paraméterével kapcsolatos egységes nézeteket tükrözi, ugyanakkor azonosítja a még megoldandó politikai és technikai kérdéseket;

mivel az elmúlt évek során a digitális szféra vezető multinacionális vállalatainak nyeresége jelentősen növekedett; mivel a Covid19-világjárványra válaszul bevezetett korlátozó intézkedések tovább gyorsították a digitális szolgáltatásokon alapuló gazdaságra való átállás tendenciáját, ami további hátrányt okozott a fizikai vállalkozásoknak, és elsősorban a kis és középvállalkozásoknak (kkv-knak); mivel sürgős cselekvésre van szükség, figyelembe véve a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerének azon célját, hogy az adóterhek igazságosabb elosztása irányába tett első jó lépésként 2021 júliusában lezárja tárgyalásait;

mivel egy méltányos és hatékony adórendszer kulcsfontosságú az adócsalási és adókikerülési gyakorlatok megakadályozásához és az olyan megfelelő nemzetközi adóügyi jogszabályok kialakításához, amelyek kezelik az egyenlőtlenséget és garantálják a versenyképesség előfeltételeit jelentő biztonságot és stabilitást, valamint a vállalatok – különösen a kkv-k – közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtését;

mivel a gazdaság digitalizációja lehetővé tette, hogy a különböző ágazatokban működő kisvállalkozások mindenhol versenyképesebbé váljanak, és új ügyfeleket érjenek el; mivel a kisebb induló innovatív vállalkozásokat és a növekvő innovatív vállalkozásokat továbbra sem szabad terhelni a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó uniós intézkedésekkel;

mivel a digitális vállalkozások tartalmak létrehozására – különösen a felhasználói adatok felhasználásán és monetizálásán keresztül – nagymértékben építenek az immateriális javakra, és ez az értékteremtés nem jelenik meg a jelenlegi adórendszerekben; mivel ez a jelenség nem kapcsolja össze az értékteremtés helyét az adóztatás helyével;

P.	mivel a digitális gazdaság adóztatásáról szóló nemzetközi megállapodás vagy uniós rendelet hiánya akadályozza a versenyképesebb és a növekedést elősegítő üzleti környezet kialakulását a digitális egységes piacon;

Q.	mivel az Unió súlyos gazdasági válsággal szembesül, ezért korszerű adópolitikára van szükség, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hatékonyabban és eredményesebben hajtsák be az egységes piacon folytatott tevékenységek után fizetendő adókat;

R.	mivel a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük, és egységes, erős és ambiciózus álláspontot kell képviselniük a nemzetközi adóügyi tárgyalásokon;

S.	mivel a Tanács 2020. november 27-i következtetései rögzítik, hogy az Európai Tanács 2021 márciusában „értékelni fogja a digitális gazdaság adóztatása jelentette lényeges kérdéssel kapcsolatban végzett munkát”;

T.	mivel a G20-csoport pénzügyminiszterei 2021. április 7–8-án találkoztak és 2021. július 9–10-én találkoznak megint, és áttekintik az átfogó keretrendszerrel foglalkozó tárgyalások mindkét pillérérét;

A gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelése

megjegyzi, hogy a jelenlegi nemzetközi adózási szabályok a XX. század elejére nyúlnak vissza, és az adóztatási jogok főként a vállalatok fizikai jelenlétén alapulnak; rámutat arra, hogy a digitalizáció és az immateriális javakra történő nagymértékű hagyatkozás nagyban megnövelte a vállalatok képességét arra, hogy jelentős üzleti tevékenységet folytassanak egy fizikai jelenlétet nélkülöző joghatóságon belül, és ezért az egyik joghatóságban befizetett adók már nem tükrözik az ott létrehozott értéket és nyereséget, ami adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezethet;

ebben az összefüggésben szorgalmazza a nagymértékben digitalizált multinacionális vállalatokra vonatkozó adóztatási jogok új és igazságosabb allokációját és az állandó üzleti telephely hagyományos fogalmának felülvizsgálatát, ugyanis az nem terjed ki a digitalizált gazdaságra; emlékeztet a Parlament K(Ö)TA-val kapcsolatos álláspontjára, hogy meg kell határozni a virtuális állandó üzleti telephely fogalmát, szem előtt tartva, hogy hol teremtődik érték, valamint a fogyasztók által előállított érték és nyereség alapján; hangsúlyozza, hogy az online platformok felhasználói és a digitális szolgáltatások fogyasztói immár a nagymértékben digitalizált vállalkozások értékteremtésének központi elemeivé váltak, nem helyezhetők át ugyanolyan módon a joghatóságon kívül, mint a tőke és a munkaerő, ezért az agresszív adótervezéssel és az adókikerüléssel szembeni hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében az új adóügyi kapcsolat meghatározásakor figyelembe kell venni őket;

aggodalommal ért egyet azzal, hogy a szóban forgó problémákat túl szűken határozzák meg, ami ahhoz vezethet, hogy csak bizonyos vállalkozások számára alakítanak ki célzott szabályokat; rámutat arra, hogy felül kell vizsgálni a transzferárakat, az állandó üzleti telephelyek meghatározását és a különböző, túl bonyolult adórendszerekből adódó adóztatási hiányosságokat, különös tekintettel a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekre;

hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság megadóztatására vonatkozó új megoldásoknak lehetőleg a nyereséget, nem pedig a bevételeket kellene megadóztatniuk;

tudomásul veszi gazdaságaink jelentős fejlődését, amelyet a digitalizáció és a globalizáció okozott; tudomásul veszi a digitalizáció társadalmunkra és gazdaságainkra gyakorolt pozitív hatásait, valamint az adóigazgatás digitalizálásában rejlő nagy lehetőséget, amely eszközként szolgál arra, hogy jobb szolgáltatást nyújtsanak a polgároknak, növeljék az adóhatóságokba vetett bizalmat és javítsák a versenyképességet; sajnálattal veszi tudomásul a globalizáció és a digitalizáció kihívásainak megfelelő kezelésére nem mindig alkalmas nemzetközi adórendszer hiányosságait; felszólít egy méltányos és hatékony adórendszert célzó megállapodásra, miközben tiszteletben kell tartani az adózás terén a nemzeti szuverenitást;

az adócsalással és adókikerüléssel szembeni küzdelem érdekében szorgalmazza az adórendszer reformját; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalniuk e hiányosságok kezelésében;

hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatokat az adóztatási jogok országok közötti allokációjára vonatkozó igazságos és hatékony képlet alapján kell megadóztatni; emlékeztet a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló bizottsági javaslatra;

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a digitális gazdaság aluladóztatásával; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a nagymértékben digitalizált multinacionális vállalatok eredendő mobilitását, különösen az értékteremtés szempontjából, és azt, hogy biztosítani kell az adóztatási jogok igazságos elosztását minden olyan ország között, ahol e vállalatok gazdasági tevékenységet folytatnak és értéket teremtenek, beleértve a K+F-et is; megjegyzi, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyes meglévő megállapodások akadályozhatják az adóztatási jog méltányos elosztását, és kéri ezek naprakésszé tételét; kiemeli a peremterületeken elhelyezkedő kis tagállamok különleges helyzetét;

úgy véli, hogy további vizsgálatokat kell végezni a különböző üzleti modellek általános adóterheiről; sajnálja, hogy az adókikerülés nemcsak az állami bevételek beszedésére káros, mivel akadályozza a közszolgáltatásokat, és az átlagpolgárra hárítja át az adóterheket, növelve ezzel az egyenlőtlenségeket, hanem torzító hatással van a piacokra is, mivel hátrányos helyzetbe hozza a vállalkozásokat, különösen a kkv-kat, és akadályokat gördít az új helyi belépők elé; kiemeli, hogy figyelembe kell venni a kkv-k esetleges belépési akadályait, hogy elkerülhető legyen egy olyan digitális ágazat kialakulása, amelyben csak néhány nagy szereplő működik;

10.

emlékeztet arra, hogy a digitális vállalkozások adójának tényleges, átlagos mértéke csak 9,5 %, szemben a hagyományos üzleti modellekben alkalmazott 23,2 %-kal;

11.

hangsúlyozza, hogy időközben megugrott a digitalizált szolgáltatások iránti kereslet, mivel a Covid19-válsággal összefüggésben számos feladatot távoli üzemmódban kell elvégezni; megállapítja ezért, hogy az ilyen digitalizált szolgáltatások nyújtói a hagyományos vállalkozásoknál, különösen a kkv-knál kedvezőbb helyzetbe kerültek;

12.

rámutat arra, hogy az OECD/G20 „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” című jelentése arra a következtetésre jut, hogy a digitális gazdaság egyre inkább maga lesz a gazdaság; elismeri, hogy a legtöbb gazdasági ágazat gyorsan digitalizálódik, és a jövőben egy olyan adórendszerre lesz szükség, amely nem különíti el a digitális gazdaságot, hanem biztosítja a bevételek igazságos elosztását azokban az országokban, ahol értékteremtés történik;

13.

rámutat annak fontosságára, hogy különbséget kell tenni az adózás és a szabályozás szerepe között, és hogy a digitális gazdaságra vonatkozó jövőbeni adópolitikákat nem úgy kell megfogalmazni, hogy orvosolják a digitális gazdaság hiányosságait – például az információ feletti monopolhelyzetből származó díjakat –, hanem ehelyett helyénvalóbb a szabályozási intézkedések bevezetése;

Globális többoldalú megállapodás: az előnyben részesített, de nem az egyedüli előremutató út

14.

egy méltányos és hatékony adórendszert célzó nemzetközi megállapodást szorgalmaz; üdvözli a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belül kifejtett azon erőfeszítéseket, hogy a nemzetközi adórendszernek a folyamatos nyereségátcsoportosítás és a digitalizált gazdaság kihívásainak kezelésére irányuló többoldalú reformjáról globális konszenzust érjenek el; sajnálja azonban, hogy a megállapodás elfogadása céljából 2020 végére kitűzött határidőt nem tartották be; elismeri, hogy a Covid19-világjárvány okozta késedelmek ellenére előrehaladás történt a javaslatokról folytatott szakértői szintű megbeszélések során, és felszólít arra, hogy inkluzív tárgyalási folyamattal 2021 közepéig mielőbb szülessen megállapodás; felszólítja a tagállamokat, hogy más nemzetközi fórumokon, például az ENSZ-ben is vállaljanak tevőleges szerepet az adóügyi kérdésekben;

15.

tudomásul veszi, hogy a G20/OECD átfogó keretrendszerben javasolt kétpilléres megközelítés nem vezet a digitális gazdaság elkülönítéséhez, hanem átfogó megoldást keres az előtte álló új kihívásokra; tudomásul veszi az átfogó keretrendszer tagjai közötti nézetkülönbségeket; úgy véli azonban, hogy mindkét pillért egymás kiegészítésének kell tekinteni, és 2021 közepéig el kell fogadni;

16.

kiemeli, hogy a második pillér célja az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelése, különösen annak biztosításával, hogy a nagy multinacionális – köztük a digitalizált – vállalatok minimális tényleges társaságiadót fizessenek, függetlenül attól, hogy hol találhatók; üdvözli, hogy a G20-ak és az OECD átfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások az Egyesült Államok kormányának közelmúltbeli javaslatai következtében új lendületet kaptak; e javaslatok szerint „erősen ösztönözni kell a nemzeteket arra, hogy csatlakozzanak egy olyan globális megállapodáshoz, amely világszerte minimális adózási szabályokat hajt végre”; megjegyzi, hogy e javaslatok között szerepel a globális alacsonyan adózó mobil jövedelmek (GILTI) minimumadójának 21 %-ra történő emelése, valamint egy olyan SHIELD-kulcs (Stopping Harmful Inversions and Ending Low-tax Developments), amely egyenértékű lenne a GILTI mértékével, amennyiben a II. pillérről nem születik globális megállapodás (13); úgy véli, hogy a nyereségátcsoportosítás megakadályozása és a káros adóverseny megelőzése érdekében az adókulcs legkisebb alkalmazható mértékét méltányos és elégséges szinten kell megállapítani;

17.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gondoskodjon arról, hogy a G20-ak és az OECDátfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások jövőbeli kompromisszumai vegyék figyelembe az EU érdekeit, és kerüljék el a kkv-kat és a polgárokat terhelő összetettség és bürokrácia növekedését;

18.

üdvözli az OECD titkárságának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megoldást találjon arra, hogyan lehet összhangba hozni a jelenlegi nemzetközi adózási szabályainkat a globalizálódó és digitalizálódó gazdasággal; üdvözli az első pillér szerinti, az új adóügyi kapcsolatra és az új adóztatási jogokra irányuló javaslatot, amely lehetőséget teremtene a multinacionális vállalatok piaci joghatóságokban történő megadóztatására, még akkor is, ha gazdasági tevékenységük alapján fizikailag nincsenek jelen; hangsúlyozza, hogy a felhasználókkal és fogyasztókkal folytatott interakció jelentősen hozzájárul az értékteremtéshez a nagymértékben digitális üzleti modellekben, és ezért azt figyelembe kell venni az adóztatási jogok allokációjakor; megjegyzi, hogy néhány politikai lehetőséget továbbra is globális szinten kell meghatározni;

19.

elismeri, hogy az úgynevezett „A. összeg” új adóztatási jogot teremtene a piacot felügyelő joghatóság számára; hangsúlyozza, hogy ezen új adóztatási jogok hatályának ki kell terjednie minden olyan nagy multinacionális nagyvállalatra, amely részt vehet az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatokban, és legalább az automatizált digitális szolgáltatásokra és a fogyasztóorientált vállalkozásokra anélkül, hogy ez további szükségtelen terheket róna a kkv-kra, vagy növelné a felhasználóknak nyújtott szolgáltatások költségét;

20.

felszólítja a tagállamokat annak támogatására, hogy a megállapodás biztosítsa, hogy megfelelő mennyiségű nyereséget csoportosítsanak át a piac szerinti joghatósághoz, túl kell lépnie a szokásos és nem szokásos nyereség közötti különbségtételen, amely kizárólag mesterséges megkülönböztetéshez vezethet;

21.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy túl összetett rendszer valójában lehetőséget teremthet az újonnan elfogadott szabályok kijátszására, és felszólítja az OECD-t és a tárgyaló tagállamokat, hogy törekedjenek egy egyszerű és működőképes megoldás kidolgozására; felszólít az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó átfogó keretrendszerének cselekvési terve adminisztratív következményeivel kapcsolatos megállapítások megfontolására;

22.

javasolja, hogy a tagállamok által a tárgyalások során képviselt szakpolitikai lehetőségek mérsékeljék az összetettséget; ezért támogatja az új adóztatási jogok hatálya alá tartozó multinacionális vállalatok egyszerűsített adminisztratív folyamatait, tekintettel a tagállamok végrehajtási terheinek könnyítésére is, és figyelembe véve azokat a tagállamokat, amelyek nem érintettek a versenyt torzító adózási megállapodásokban, például az úgynevezett „egyedi megállapodásokban”; úgy véli, hogy helyénvaló lenne a szokásos piaci ár elvének reformja;

23.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák az Egyesült Államok új kormányával a digitális adópolitikáról folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy a G20-ak és az OECD átfogó keretrendszerére irányuló tárgyalások keretében 2021 júniusa előtt közös megközelítést találjanak; üdvözli az Egyesült Államok új kormányának közelmúltbeli nyilatkozatát, miszerint aktívan újra részt vesz az OECD tárgyalásain, hogy megállapodást érjenek el, és felhagyjanak a „védett adatkikötő” koncepciójával; felhívja a tagállamokat, hogy ellenezzék a „védett adatkikötő” záradékot, amely súlyosan alááshatja a reformtörekvéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy a digitalizált gazdaság kihívásainak kezelésére vonatkozóan saját javaslatot terjesszen elő, ha a reform első pillérébe egy „védett adatkikötő” záradékot építenének be; e tekintetben emlékeztet a Bizottság jelentős digitális jelenlétre vonatkozó hosszú távú javaslatára;

24.

tudomásul veszi a jogviták megelőzésére és rendezésére irányuló javaslatot, hogy elkerüljék a kettős adóztatást, és növeljék az új szabályok elfogadottságát; hangsúlyozza ez utóbbi mechanizmus fontos szerepét, különösen az új nemzetközi adórendszer életbe lépéséig tartó átmeneti időszakban; hangsúlyozza azonban, hogy az adórendszer kiszámíthatósága leginkább olyan egyszerű, egyértelmű és harmonizált szabályok létrehozásával érhető el, amelyek eleve megelőzik a vitákat; hangsúlyozza, hogy a viták megelőzésére és rendezésére szolgáló mechanizmus nem hozhatja hátrányos helyzetbe a fejlődő országokat;

25.

úgy véli, hogy egy nemzetközi megállapodással el kell kerülni az olyan káros kereskedelmi vitákat és megtorlásokat, amelyek potenciálisan negatív hatással lehetnek más gazdasági ágazatokra;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy fejezze be saját hatásvizsgálatát az első és a második pillér által a tagállamok bevételeinek beszedésére gyakorolt hatásokról, és tájékoztassa a Tanácsot és a Parlamentet a megállapításairól; felszólítja a Bizottságot, hogy e hatásvizsgálat alapján adjon tanácsot és iránymutatást a tagállamoknak, hogy olyan álláspontokat képviseljenek a tárgyalások során, amelyek védik az Unió érdekeit;

27.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egységes fellépés érdekében hangolják össze álláspontjukat;

Felhívás azonnali uniós fellépésre

28.

úgy véli, hogy mivel a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belül 2020 októberében nem sikerült megoldást találni, így folytatódik fog a digitalizált gazdaság aluladóztatása; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány rendkívül előnyös volt a digitális, és elsősorban azon vállalkozások számára, amelyek képesek voltak tevékenységi körük bővítésére, miközben más vállalkozások, nevezetesen a kkv-k veszteségeket szenvedtek el, és ez felgyorsította a digitális gazdaságra való átállást, ezáltal ismételten hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaság méltányos hozzájárulásának biztosítása érdekében szükség van a jelenlegi adórendszer megreformálására;

29.

kiemeli, hogy a kormányoknak soha nem látott mértékű forrásokat kell beszedniük a Covid19-válság utáni helyreállításhoz, és ezért az aluladóztatott ágazatokból származó bevételek mozgósítása hozzájárulhat a helyreállítás finanszírozásához;

30.

úgy véli, hogy a digitalizált gazdaságból eredő adózási kihívások globális problémák, és a nemzetközi koordináció lehetővé tétele érdekében sürgős megállapodásra van szükség a G20-ak/OECD szintjén; úgy véli, hogy egy átfogó és összehangolt nemzetközi megoldás általában elsőbbséget élvez a potenciális kockázatokat hordozó különféle nemzeti vagy regionális digitális adókkal szemben, és lényegesen nagyobb valószínűséggel kap egyhangú támogatást a Tanácsban;

31.

hangsúlyozza, hogy a G20-ak/OECD átfogó keretrendszerén belüli tárgyalások előrehaladásától függetlenül az EU-nak készen kell állnia arra, hogy 2021 végéig megvalósítsa a digitális gazdaság adóztatására irányuló saját javaslatát, különös tekintettel arra, hogy az OECD javaslatai a vállalatoknak csak egy szűk csoportját érintik, és előfordulhat, hogy elégtelennek bizonyulnak; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a költségvetési ügyekben történő együttműködésről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodást azzal, hogy 2021 júniusáig beterjeszti a digitális illetékre vonatkozó javaslatait, előre jelezve ugyanakkor, hogy azok összeegyeztethetők-e a G20/OECD átfogó keretrendszerének reformjával, amennyiben megállapodás születik erről; azt ajánlja a Bizottságnak, hogy mutasson be egy ütemtervet, és ennek során vegye figyelembe a különböző forgatókönyveket, különösen azt, hogy 2021 közepéig születik-e megállapodás az OECD szintjén vagy sem;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy szükséges első lépésként fontolja meg különösen az ideiglenes európai digitális szolgáltatási adó bevezetését; hangsúlyozza, hogy ha az OECD/G20-ak átfogó keretrendszerében nemzetközi megállapodás születik, akkor ezeknek az európai megoldásoknak e megállapodáshoz kell igazodniuk; emlékeztet arra, hogy az európai digitális szolgáltatási adó csak első átmeneti lépésként vehető számításba;

33.

felszólítja az EU-t, hogy harmonizált módon hajtsa végre a nemzetközi tárgyalások jövőbeli eredményeit, és felkéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé erre irányuló javaslatot;

34.

rámutat arra, hogy az OECD-tárgyalások kudarca további széttöredezettséget okoz a digitális adók terén, ami szintén káros lehet azoknak az európai vállalatoknak, amelyek arra törekednek, hogy üzleti modelljüket más piacokra terjesszék ki; emlékeztet annak fontosságára, hogy az esetleges kereskedelmi háborúk elkerülése érdekében megállapodást érjenek el az OECD szintjén; kiemeli, hogy annak ellenére, hogy az adózás tagállami hatáskörbe tartozik, szoros koordinációra van szükség;

35.

hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamokban székhellyel rendelkező és az uniós társasági adó alá eső digitális vállalatok hátrányos helyzetben vannak azon külföldi vállalatokkal szemben, amelyek „fizikailag nincsenek jelen” egyik tagállamban sem, és így elkerülhetik a társasági adó megfizetését az Unióban annak ellenére, hogy európai felhasználókkal működnek; hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a hagyományos és az automatizált és digitalizált szolgáltatások nyújtói és a fogyasztóorientált vállalkozások számára az EU-ban, biztosítva, hogy ez utóbbiakat méltányos adókulcs mellett a nyereség megtermelésének helyén megadóztassák;

36.

hangsúlyozza, hogy az európai digitális szolgáltatási adóknak el kell kerülniük a megfelelési költségek szükségtelen növekedését, és olyan egyértelmű meghatározásokat és átlátható rendelkezéseket kell biztosítaniuk, amelyeket egyszerűen be lehet tartani és tartatni, és elősegítik a jog- és szabályozási biztonságot;

37.

arányos szabályok elfogadását szorgalmazza annak elkerülése érdekében, hogy ne hozzák hátrányos helyzetbe a kkv-kat, az induló innovatív vállalkozásokat és a vállalkozások digitalizálásában részt vevő vállalatokat; hangsúlyozza, hogy az adópolitika az egyik eszköz lehet az egységes piac versenyképességének ebben a tekintetben történő támogatására; hangsúlyozza, hogy növekedésbarát adópolitikára van szükség, amelynek célja az egységes piac nemzetközi versenyképességének megerősítése;

38.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a meglévő kettős adóztatásra vonatkozó szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az EU-t elhagyó összes nyereséget megadóztassák;

39.

megjegyzi, hogy egyes tagállamok sürgős kérdésnek tekintik a nagy digitális vállalkozások megadóztatását, és ezért nemzeti szinten bevezették a digitális szolgáltatási adót; megjegyzi, hogy ezek a nemzeti digitális adók hatással vannak a nemzetközi kereskedelemre és tárgyalásokra; rámutat azonban arra, hogy a nemzeti megoldások egyoldalú bevezetése az egységes piac széttöredezettségének és az egységes piacon belüli adózási bizonytalanságnak a kockázatát hordozzák magukban; hangsúlyozza, hogy a nemzeti intézkedések megsokszorozódása még sürgetőbbé teszi egy összehangolt európai megoldás bevezetését; emlékeztet arra, hogy ezeket a nemzeti intézkedéseket egy hatékony többoldalú megoldás megtalálása esetén fokozatosan meg kell szüntetni;

40.

emlékeztet arra, hogy ugyan az adóztatás elsősorban tagállami hatáskörbe tartozik, és azt a nemzeti keretek közötti koherencia biztosítása érdekében a kormányoknak a lehető legnagyobb mértékben az uniós jog közös elveivel összhangban kell gyakorolniuk, lehetővé téve ezáltal a tisztességes versenyt és elkerülve az uniós adóztatási elvek általános koherenciájára gyakorolt negatív hatást;

41.

megjegyzi, hogy a Tanács nem értett egyet a Bizottság semelyik kapcsolódó javaslatával sem, azaz a digitális szolgáltatási adóval, a jelentős digitális jelenléttel, illetve a KTA-val és a KÖTA-val; felhívja a tagállamokat, hogy az OECD-tárgyalások kudarca esetén – különösen a COVID-19 válság példátlan körülményeinek fényében –, vizsgálják felül álláspontjukat e javaslatokkal kapcsolatban, illetve vegyék fontolóra azoknak az OECD-megállapodások lehetséges jövőbeli végrehajtásába történő integrálását, és vizsgálják meg a Szerződésekben foglalt valamennyi lehetőséget, amennyiben nem sikerül egyhangú megállapodást elérni;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy indítsák el újra a Tanácson belüli magas szintű politikai párbeszédet az egységes piacon alkalmazott digitális adóval kapcsolatos döntés előkészítése érdekében, függetlenül a nemzetközi tárgyalások eredményétől; felkéri a Tanácsot, hogy az uniós intézmények közötti őszinte együttműködés elvének betartása érdekében történjen előrelépés a Parlament által már elfogadott jogalkotási ügyekben;

43.

üdvözli a digitális illetékről szóló, 2021. január 14-i bizottsági bevezető hatásvizsgálatot; megjegyzi, hogy a digitalizáció fokozhatja a termelékenységet és a fogyasztók jólétét, ugyanakkor rendkívül fontos annak biztosítása is, hogy a nagy, nagymértékben digitalizált vállalkozások méltányosan hozzáruljanak a társadalomhoz; felhívja a Bizottságot, hogy gondosan mérje fel, hogy a digitális tevékenységek, tranzakciók, szolgáltatások vagy vállalatok hatóköre, meghatározása és szegmentálása miként lesz összhangban a globális megoldás megtalálására irányuló nemzetközi erőfeszítésekkel;

44.

elismeri a bevezető hatásvizsgálatban említett három adópolitikai lehetőséget:

a)	a nemzetközi tárgyalásokkal és a kétoldalú adóegyezményekkel összeegyeztethető kiegészítő társasági adó;

b)	hatékony, nemzetközileg elfogadott megoldás hiányában egy bevételeken alapuló adó, rámutat azonban arra, hogy a digitális adónak lehetőleg a nyereséget kellene megadóztatnia,

c)	az EU-ban a vállalkozások között lebonyolított digitális tranzakciókra kivetett adó, amely azzal a kockázattal jár, hogy az adófizetés terhe a nagy digitalizált vállalkozásokról az ezekre a szolgáltatásokra támaszkodó kisebb vállalatokra hárul;

45.

kéri az egyes lehetőségek által az EU digitális menetrendjére és az egységes piacra gyakorolt hatások részletes értékelését, valamint az esetleges kereskedelmi viták és más gazdasági szereplők részéről történő megtorlások, illetve a más gazdasági ágazatokra gyakorolt esetleges tovagyűrűző hatások részletes értékelését;

46.

felszólít arra, hogy a Parlament kapjon nagyobb szerepet az adóztatással kapcsolatos jogalkotási eljárásokban; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Szerződések nyújtotta összes lehetőséget; ezzel összefüggésben tudomásul veszi az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i közleményében a Bizottság által javasolt, a minősített többségi szavazásra vonatkozó ütemtervet;

Digitális illeték mint új uniós saját forrás

47.

üdvözli az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodást (14), összhangban az egyetemesség elvével, és emlékeztet a Bizottság azon jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalására, hogy 2021 júniusáig jogalkotási javaslatot terjeszt elő az uniós digitális illetékről mint saját forrásról; kiemeli, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság jogilag kötelező erejű kötelezettséget vállalt arra, hogy késedelem nélkül követi az ütemtervben meghatározott lépéseket annak érdekében, hogy azt legkésőbb 2023. január 1-jéig bevezessék;

48.

emlékeztet arra, hogy a Parlament nagy többséggel elfogadott számos jelentésben és állásfoglalásban többször is kinyilvánította elkötelezettségét egy uniós digitális illeték mint saját forrás bevezetése mellett (15);

49.

hangsúlyozza, hogy az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervet is tartalmazó intézményközi megállapodás arra kötelezi a Tanácsot, a Parlamentet és a Bizottságot, hogy visszafordíthatatlanul törekedjenek egy olyan uniós digitális illeték bevezetésére, amely saját forrásként és hosszú távú stabil jövedelemforrásként teljes egészében bekerül a hosszú távú uniós költségvetésbe; hangsúlyozza, hogy függetlenül attól, hogy az alapszabályokat az OECD vagy az EU szintjén határozzák meg, a tagállamokban a digitális gazdaság adóztatásából származó bevételek saját forrássá válhatnak és azzá is kell válniuk; úgy véli, hogy ugyanezt a megközelítést kell követni minden egyéb, az OECD szintjén létrejött megállapodásból származó bevétel esetében is;

50.

úgy véli, hogy az uniós digitális illetékből származó bevételek szorosan kapcsolódnának az egységes piac és a „digitális Unió” nyitott határaihoz, ezért az uniós saját források rendkívül megfelelő és valódi alapját képeznék; hangsúlyozza, hogy ha ezt az új közjövedelmet az uniós költségvetésbe irányítanák, az segítene megoldani az adóügyi egyenértékűséghez és a költségvetési koherenciához kapcsolódó számos problémás kérdést;

51.

olyan adótervezési és végrehajtási szabályokra szólít fel, amelyek minimálisra csökkentik az uniós polgárokra és fogyasztókra gyakorolt minden gazdasági teher kockázatát; meggyőződése, hogy a digitális illetékből származó bevételeknek az uniós költségvetés saját forrásaivá történő alakítása elősegítené az ilyen költségek egyenlő módon történő elosztását és újraelosztását az uniós tagállamok között;

52.

emlékeztet, hogy az egyetemesség elvével összhangban az uniós digitális illetéken és/vagy az OECD szabályain alapuló saját forrásokat hivatalosan nem szabad semmilyen konkrét program vagy alap kiadásaira sem elkülöníteni; emlékeztet, hogy ezek általános jövedelmet jelentenek majd más új saját forrásokkal együtt, amelyek teljes összegének elegendőnek kell lennie legalább a Next Generation EU Helyreállítási Eszköz visszafizetési költségeinek fedezésére; emlékeztet, hogy az új saját forrásokból származó minden olyan bevétel, amely meghaladja a tényleges visszafizetési igényeket, továbbra is általános bevételként fog szolgálni az uniós költségvetés számára;

53.

felhívja a figyelmet, hogy az intézményközi megállapodás II. mellékletének G. pontjában foglaltak szerint az intézmények elismerik, hogy az új saját források kosara bevezetésének a többéves pénzügyi keret uniós kiadásainak megfelelő finanszírozását kell támogatnia;

54.

fenntartja, hogy az uniós digitális illetékből származó bevétel egy új sajátforrás-kosár részét fogja képezni, amelynek bevételei elegendőek lesznek legalább ahhoz, hogy az uniós költségvetésen keresztül fedezzék a Helyreállítási Eszköz vissza nem térítendő támogatási komponensének jövőbeli visszafizetési költségeit (tőke és kamat), amelyek várhatóan évente átlagosan 15 milliárd EUR-t, 2028 és 2058 között pedig legfeljebb évi 29,25 milliárd EUR-t tesznek ki, elkerülve ugyanakkor az uniós programok kiadásainak csökkentését; megállapítja, hogy a bevétel a becslések szerint több milliárd eurótól több tízmilliárd euróig terjedhet, számos tényezőtől, többek között az adóalap pontos meghatározásától, az adóalanytól, az adózás helyétől, az adó kiszámításától és mértékétől, valamint az érintett ágazatbeli gazdasági növekedés mértékétől függően;

55.

kiemeli, hogy az intézményközi megállapodás ütemtervében előirányzott új sajátforrás-kosár – többek között az uniós digitális illeték – bevezetése növelni fogja az EU pénzügyi autonómiáját és azon képességét, hogy megfeleljen az uniós polgárok azon elvárásainak, amelyek az EU olyan stratégiai szakpolitikai célkitűzéseivel kapcsolatosak, mint a méltányos és erős európai egységes piac, a méltányos átálláson alapuló európai zöld megállapodás, a szociális jogok európai pillére és a digitális átalakulás, valamint a nemzeti kiadásokhoz képest nagy hatékonyságnövekedést eredményező uniós hozzáadott érték létrehozása;

56.

emlékeztet, hogy az uniós digitális illetékből származó bevételeknek hozzá kell járulniuk a Helyreállítási Eszköz visszafizetéséhez, valamint az uniós programok és alapok kiadásainak finanszírozásához; e tekintetben ismételten megerősíti, hogy a digitális illetékből származó bevételek tagállamok által visszatartott részének szigorúan arányosnak kell lennie az általuk viselt beszedési költségekkel, és nem szabad indokolatlanul hátrányos helyzetbe hoznia az uniós költségvetést;

57.

sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós digitális illetékre mint saját forrásra vonatkozó jogalkotási javaslatok és a saját forrásokról szóló felülvizsgált határozat előkészítése során építse be a Parlament álláspontját, és felhívja a Tanácsot, hogy az ütemtervvel összhangban mielőbb fogadja el a javaslatot; ösztönzi az intézményeket, hogy mielőbb és konstruktívan kezdjenek „rendszeres párbeszédet” a saját forrásokra vonatkozóan elfogadott ütemtervben előirányozottaknak megfelelően; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy támogassa az EU határozott vezető szerepét a méltányosabb adózásra irányuló világméretű törekvésben azáltal, hogy 2021 folyamán gyors és határozott lépéseket tesz a digitális illeték mint saját forrás bevezetésére; üdvözli e tekintetben az Európai Tanács tagjainak 2021. március 25-i nyilatkozatát, amely hangsúlyozza elkötelezettségüket e törekvés iránt;

o o

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) https://www.consilium.europa.eu/media/45921/021020-euco-final-conclusions-hu.pdf

(2) https://www.consilium.europa.eu/media/45139/210720-euco-final-conclusions-hu.pdf

(3) https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13350-2020-INIT/en/pdf

(4) Javaslat a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0685) és javaslat a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre, 2016. október 25. (COM(2016)0683).

(5) Az intézkedéscsomag magában foglalja az „Elérkezett az idő a digitális gazdaságra vonatkozó modern, méltányos és hatékony adóztatási keret létrehozására” című, 2018. március 21-i bizottsági közleményt (COM(2018)0146), a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0147), az egyes digitális szolgáltatások nyújtásából származó bevételek után fizetendő digitális szolgáltatási adó közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2018. március 21-i javaslatot (COM(2018)0148) és a jelentős digitális jelenlétre kivetendő társasági adóról szóló, 2018. március 21-i bizottsági ajánlást (C(2018)1650).

(6) HL C 366., 2017.10.27., 51. o.

(7) HL C 101., 2018.3.16., 79. o.

(8) HL C 369., 2018.10.11., 123. o.

(9) HL C 108., 2021.3.26., 8. o.

(10) A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételével, összehangolásával és közelítésével és a TAXE állásfoglalásaival kapcsolatos 2016. március 16-i közös nyomon követés, a TAXE2 állásfoglalásának 2016. november 16-i nyomon követése, a PANA ajánlásának 2018. áprilisi nyomon követése és a TAXE3 állásfoglalásának 2019. augusztus 27-i nyomon követése.

(11) Hadzhieva, E., A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások, Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, A. (Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi) Tematikus Főosztály, 2019. február

(12) Elfogadott szövegek: P9_TA(2019)0102.

(13) The Made In America Tax Plan, 2021, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma, 12. o.

(14) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

(15) Különösen az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról szóló, 2018. március 14-i állásfoglalásában (HL C 162., 2019.5.10., 71. o.), a „2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című, 2018. november 14-i időközi jelentésében (HL C 363., 2020.10.28., 179. o.), „A 2021 és - 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a saját források: ideje megfelelni a polgárok elvárásainak” című, 2019. október 10-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0032), az új többéves pénzügyi keretről, a saját forrásokról és a helyreállítási tervről szóló, 2020. május 15-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0124), az Európai Tanács 2020. július 17–21-i rendkívüli ülésének következtetéseiről szóló, 2020. július 23-i állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0206) és az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2020. szeptember 16-i jogalkotási állásfoglalásában (elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0220).

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/64

P9_TA(2021)0148

Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság máltai helyzete

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság helyzetéről Máltán (2021/2611(RSP))

(2021/C 506/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 4., 5., 6., 7., 9. és 10. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 6., 7., 8., 10. 11., 12. és 47. cikkére,

—	tekintettel a jogállamiság máltai helyzetről szóló, 2017. november 15-i (1), 2019. március 28-i (2) és 2019. december 16-i (3) állásfoglalására,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoportja által 2017. november 15. óta tartott meghallgatásokra és eszmecserékre, illetve azóta tett küldöttségi látogatásokra,

—	tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nyomon követésével foglalkozó csoport elnöke és Málta miniszterelnöke közötti levélváltásokra, amelyek közül a legutóbbira 2021 áprilisában került sor,

—	tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Daphne Caruana Galizia meggyilkolása és a jogállamiság Máltán és azon túl: a teljes igazság kibontakozásának biztosítása” című, 2019. június 26-i 2293 (2019) sz. határozatára,

—	tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a 2293 (2019) sz. határozatát követő intézkedésekről szóló, a Parlamenti Közgyűlés Jogi és Emberi Jogi Bizottsága által 2020. december 8-án jóváhagyott jelentésre,

—	tekintettel a Velencei Bizottság 2020. október 8-i véleményére a CDL-AD(2020)006 vélemény tárgyát képező jogalkotási javaslatokat végrehajtó tíz jogi aktusról és törvényjavaslatról,

—	tekintettel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésére,

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága a Repubblika kontra Il-Prim Ministru ügyben, 2021. április 20-án hozott ítéletére (4),

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel ezek egyetemes értékek, és a tagállamok osztoznak rajtuk;

mivel a jogállamiság, valamint a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, illetve az uniós szerződésekben és a nemzetközi emberi jogi eszközökben rögzített értékek és elvek tiszteletben tartása az Unió és a tagállamok kötelessége, amelynek eleget kell tenni; mivel az Uniónak az EUSZ 2. cikke, 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikke szerint megvan az a lehetősége, hogy fellépjen az alapját képező közös értékek védelme érdekében;

C.	mivel a Charta az elsődleges uniós jog része; mivel a Charta 11. cikke és az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 10. cikke rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát és a média szabadságát és pluralizmusát;

D.	mivel az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése, a Charta 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve tekintetében;

E.	mivel az EU egészét érinti az, hogy egy tagállam szisztematikusan megtagadja az Európai Unió alapvető értékeinek és azon szerződéseknek való megfelelést, amelyekhez szabadon csatlakozott;

mivel Daphne Caruana Galizia, korrupcióellenes oknyomozó újságírót és bloggert 2017. október 16-án egy autójába rejtett pokolgéppel elkövetett merénylettel meggyilkolták; mivel zaklatás és számos fenyegetés célpontja volt fenyegető telefonhívások, levelek és szöveges üzenetek formájában, valamint felgyújtották a házát és megölték a kutyáját; mivel a magát bérgyilkosnak nevező személy 2021. március 16-án tanúvallomást tett a bíróságon arról, hogy két évvel Daphne Caruana Galizia meggyilkolása előtt már volt egy korábbi és különálló kísérlet AK-47-es puskával történő meggyilkolására;

mivel a máltai hatóságok által vezetett és az Europol által segített gyilkossági nyomozások eredményeként sikerült több gyanúsítottat azonosítani, ellenük vádat emelni és eljárást indítani, köztük a gyilkosság hátterében álló potenciális megrendelő ellen is, aki a dubaji székhelyű 17 Black Ltd. vállalat tulajdonosa és az ElectroGas Malta Ltd. igazgatótanácsának korábbi tagja; mivel a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) is részt vett a nyomozásokban;

H.	mivel az egyik állítólagos bűnrészes és a bírósági eljárás során bemutatott egyes felvételek szerint a máltai miniszterelnök volt vezérkari főnöke is érintett a gyilkosság megtervezésében és finanszírozásában;

mivel a miniszterelnök volt kabinetfőnöke 2019. november 26-án lemondott, miután a rendőrség kihallgatta Daphne Caruana Galizia meggyilkolása ügyében; mivel 2021. március 20-án egy másik ügyben – amely Daphne Caruana Galizia munkájának tárgyát képezte – letartóztatták és számos üzleti partnerével együtt őt is pénzmosással, csalással, korrupcióval és hamisítással vádolták meg; mivel óvadék ellenében 2021. április 5-én szabadlábra helyezték az előzetes letartóztatásból;

mivel Málta akkori idegenforgalmi minisztere, korábban energiaügyi minisztere 2019. november 26-án lemondott; mivel egy oknyomozó újságírókból álló konzorcium részletes jelentést tett közzé egy kínai család és a volt energiaügyi miniszter, valamint a korábbi miniszterelnök kabinetfőnöke közötti üzleti kapcsolatokról (5); mivel a kínai család állítólag központi szerepet játszott a kínai állami tulajdonban lévő Shanghai Electric Power által a máltai állami villamosenergia-vállalatba, az Enemaltaba való 380 millió EUR értékű beruházásról folytatott tárgyalásokban, valamint ez a kínai család a Dow’s Media Company és a Macbridge vállalatok tulajdonosa, amelyek közül az utóbbi a korábbi máltai energiaügyi miniszter és a korábbi máltai miniszterelnök kabinetfőnöke kezében lévő panamai cégeknek akár 2 millió USD-t is tervezett fizetni; mivel meggyilkolásának idején éppen az ezen üzleti tranzakciókkal kapcsolatos vizsgálatok álltak Daphne Caruana Galizia munkájának középpontjában;

K.	mivel Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban 2019 végén nyilvános független vizsgálat indult, amely még folyamatban van;

mivel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos, folyamatban lévő bírósági eljárás egyik gyanúsítottja elnöki kegyelemben részesült egy másik ügyben való részvételéért, és eskü alatt vallomást tett; mivel elmondása szerint lehetséges, hogy a volt gazdasági miniszter részt vett egy újságíró megölésére irányuló tervben, és a kormány egyik minisztere súlyos bűncselekményben vett részt, spekulációra adva okot a HSBC bank Qormi-i központjának 2010-ben megkísérelt kirablásáról, amely a rendőrséggel való fegyveres összecsapáshoz vezetett;

mivel a máltai igazságügyi, esélyegyenlőségi és kormányzási minisztérium polgári jogokért és reformokért felelős korábbi parlamenti titkára állítólag készpénzt fogadott el a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásának elrendelésével vádolt személytől, miután az újságírónő állítása szerint a titkár közvetítőként járt el egy 2019-re tervezett ingatlanértékesítésben; mivel erre az ingatlanértékesítésre soha nem került sor;

mivel a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésében vázoltak szerint továbbra is komoly aggályok állnak fenn a máltai korrupció és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatban; mivel a megelőzésre, a nyomozásra és a büntetőeljárásra vonatkozó jelenlegi normák egyértelműen elégtelenek; mivel ez azzal fenyeget, hogy aláássa a polgárok közintézményekbe vetett bizalmát, veszélyes kapcsolatokat eredményezve a bűnözői csoportok és a hatóságok között; mivel a szervezett bűnözést elsősorban a korrupció teszi lehetővé; mivel strukturális reformprojekt indult a hiányosságok kezelésére és a korrupcióellenes intézményi keret megerősítésére, beleértve a bűnüldözést és a büntetőeljárást is;

mivel az újságírók – különösen, de nem kizárólag az oknyomozó újságírók – ellen egyre több úgynevezett „a nyilvánosság részvétele elleni stratégiai pereket” (SLAPP) indítanak, amelyek célja kizárólag munkájuk meghiúsítása, a nyilvános ellenőrzés elkerülése és a hatóságok elszámoltatásának megakadályozása, ami visszatartó hatást gyakorol a média szabadságára; mivel meggyilkolásának időpontjában Daphne Caruana Galizia vagyonát befagyasztották a korábbi máltai gazdasági miniszter és annak tanácsadója által indított négy rágalmazási perhez kapcsolódóan kibocsátott óvintézkedési parancsok révén; mivel ezek az ügyek a halála idején vele szemben indított 42 polgári rágalmazási per között szerepeltek, melyek közül egyet az akkori miniszterelnök, kettőt az akkori idegenforgalmi miniszter, kettőt pedig az akkori miniszterelnök kabinetfőnöke indított;

mély aggodalmát fejezi ki a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos vizsgálatok során napvilágra került legfrissebb információk miatt, különös tekintettel a miniszterek és a politikai megbízottak lehetséges részvételére; tudomásul veszi az emberölés kivizsgálása terén elért eredményeket; megismétli azonban, hogy a közelmúltban napvilágra került tények új kérdéseket vetnek fel az üggyel és a kapcsolódó vizsgálatokkal kapcsolatban;

felhívja a máltai kormányt, hogy minden szükséges erőforrást mozgósítson annak érdekében, hogy ne csak a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásában érintett valamennyi személyt állítsa bíróság elé, hanem azokat is, akik érintettek minden más, jelenleg vizsgálat vagy bejelentés tárgyát képező ügyben, amelyre az újságírónő meggyilkolása előtt fény derült; úgy véli, hogy Daphne Caruana Galizia munkája alapvető fontosságú volt a máltai korrupció feltárásában, és hogy a kapcsolódó vizsgálatok közelmúltbeli fejleményei megerősítik a független média és az aktív civil társadalom mint az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a jogállamiság alapvető pillérei kiemelkedő fontosságát;

ismételten kéri, hogy az Europol teljeskörűen és folyamatosan vegyen részt a gyilkosságok kivizsgálásában és az összes kapcsolódó nyomozásban; felszólít az Europol részvételének megerősítésére, mivel az eredményeket hoz;

üdvözli a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatos független nyilvános vizsgálat folytatását; felhívja a kormányt és Málta illetékes hatóságait, hogy maradéktalanul hajtsák végre a vizsgálatból eredő valamennyi ajánlást;

aggodalmának ad hangot a gyilkossági eljárás keretében az elnöki kegyelem ismételt felajánlásával és alkalmazásával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a más bűncselekményekkel kapcsolatban felajánlott tanúvallomásokat nagyon körültekintően kell értékelni, és azokat nem szabad a gyilkosságok teljes körű igazságszolgáltatásának elkerülésére felhasználni; megjegyzi azonban, hogy az elnöki kegyelem és a vádalku a gyilkosság megrendelésének elkövetésével gyanúsított személyek egyikének 2019 novemberében történő letartóztatásához vezető két elem volt;

tudomásul veszi a pénzmosással és korrupcióval kapcsolatos egyes ügyekben – különösen a miniszterelnök volt kabinetfőnöke tekintetében – folytatott vizsgálatok során elért, bár jelentős késedelmet szenvedett eredményeket; hangsúlyozza azonban, hogy a legutóbbi tanúvallomások és napvilágra került információk új gyanús tényeket és potenciális bűncselekményeket tártak fel, és ezért felhívja a máltai hatóságokat, hogy haladéktalanul indítsák el és mozdítsák elő a nyomozást ezekben az ügyekben;

úgy véli, hogy a korrupcióval és csalással kapcsolatos valamennyi állítást – különösen magas politikai szinten – megfelelő szigorral és megfelelő szinten kell kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni, többek között a külföldi szereplők esetleges részvételével kapcsolatban is; megkérdőjelezi, hogy helyénvaló-e, hogy a korábbi polgári jogi és reformügyi parlamenti titkár elleni vádakat csak a közéleti normákért felelős biztos vizsgálja ki;

emlékeztet arra, hogy a máltai kormánynak kiemelt prioritásként kell kezelnie a szervezett bűnözés, a korrupció és az újságírók megfélemlítése elleni küzdelmet;

elismeri, hogy az Európai Unió Bírósága 2021. április 20-i ítéletében megállapította, hogy a 2016. évi máltai alkotmányos reform által bevezetett, az igazságszolgáltatás tagjainak kinevezésére vonatkozó rendelkezések megerősítették az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ezért összhangban vannak az uniós joggal;

10.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a máltai fejlemények az évek során a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat – többek között a média szabadságát, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás politikai beavatkozástól való függetlenségét, valamint a békés gyülekezés szabadságát – érintő súlyos és tartós fenyegetésekhez vezettek; úgy véli, hogy a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó alkotmányos garanciákat tovább kell erősíteni; megjegyzi, hogy a Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság néhány ajánlásának végrehajtását követően Málta kormánya előrelépést tett a jogállamiság terén; ösztönzi a máltai kormányt, hogy folytassa intézményeinek megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;

11.

mély aggodalmát fejezi ki a Bizottság 2020. évi jogállamisági jelentésében Máltával kapcsolatban tett megállapítások, nevezetesen a „mély korrupciós minták” miatt; mindazonáltal üdvözli a strukturálisreform-projekt elindítását; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a rendelkezésére álló valamennyi eszközt és eljárást az uniós jognak való teljes körű megfelelés biztosítására az igazságszolgáltatási rendszerek hatékony működése, a pénzmosás elleni küzdelem, a bankfelügyelet, a közbeszerzés, valamint a várostervezés és -fejlesztés tekintetében;

12.

megismétli a máltai hatóságokhoz intézett felhívását, hogy maradéktalanul hajtsák végre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, a Velencei Bizottság, a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO), valamint a pénzmosás elleni intézkedések értékelését és a terrorizmus finanszírozását vizsgáló szakértői bizottság (Moneyval) valamennyi függőben lévő ajánlását; úgy véli, hogy megfelelően végre kell hajtani a nemzeti parlamentekkel és a parlamenti képviselőkkel, az alkotmánybíróság ítéleteivel és a szakosodott törvényszékekkel kapcsolatos ajánlásokat; felhívja a máltai hatóságokat, hogy kérjék ki a Velencei Bizottság véleményét az ajánlásainak való megfelelésről; fenntartja magának a jogot, hogy a Velencei Bizottság alapokmánya 3. cikkének (2) bekezdésével és az Európa Tanács és az Európai Unió közötti egyetértési megállapodás 28. pontjával összhangban ilyen kérelmet nyújtson be;

13.

elismeri, hogy Daphne Caruana Galizia meggyilkolása reformokat indított el az újságírók védelmének javítása és a tömegtájékoztatás szabadságának védelme érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a máltai hatóságoknak további bizonyítható lépéseket kell tenniük, olyan hosszú távú jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket hozva, amelyek biztosítják a kritikus, független máltai újságírás környezetét, valamint a politikusok és a tisztviselők elszámoltathatóságát; felhívja a máltai kormányt, hogy foglalkozzon a média szabadságával és a közszolgálati média politikai beavatkozástól való függetlenségével, valamint a közösségi médiában a gyűlöletbeszéd egyre gyakoribb használatával kapcsolatos aggodalmakkal;

14.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az állampolgársági és letelepedési programok káros hatással vannak az uniós polgárság integritására; emlékeztet a közelmúltban napvilágra került információkra a honosításhoz szükséges tartózkodási követelmények enyhébb értelmezéséről, valamint a közvetítők szerepéről és a köztisztviselők bevonásáról; megismétli a máltai hatóságokhoz intézett azon felhívását, hogy biztosítsák az átláthatóságot és szüntessék meg befektetői állampolgársági és letelepedési programjaikat ahelyett, hogy módosítanák azokat; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó kötelezettségszegési ügyben a lehető leghamarabb adjon ki indokolással ellátott véleményt;

15.

megjegyzi, hogy az oknyomozó újságírók és a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető társadalmi érdek; megjegyzi, hogy a nemzetközi és máltai civil társadalmi szervezetek és újságírók kulcsszerepet játszanak Daphne Caruana Galizia nyomozásainak folytatásában; felhívja a máltai hatóságokat, hogy mindenáron és mindenkor biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek személyes biztonságának, megélhetésének és ezáltal függetlenségének védelmét; felhívja a máltai hatóságokat, hogy mielőbb hajtsák végre az (EU) 2019/1937 irányelvet (6);

16.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a SLAPP elleni uniós jogszabályokra annak érdekében, hogy megvédje az újságírókat a zaklató perektől; hangsúlyozza, hogy a korrupció és a hivatali visszásságok ellen folytatott küzdelem során a tényfeltáró újságírásnak a közjót szolgáló eszközként különös figyelmet és pénz- és adóügyi támogatást kell kapnia; hangsúlyozza, hogy a sajtó és a média szabadságának megsértése esetén gyorsreagálási mechanizmusokra, valamint az oknyomozó újságírás terén határokon átnyúló alapra van szükség;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Tanácsnak, valamint a Máltai Köztársaság elnökének.

(1) HL C 356., 2018.10.4., 29. o.

(2) HL C 108., 2021.3.26., 107. o.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0103.

(4) A Bíróság 2021. április 20-i ítélete, Repubblika kontra Il-Prim Ministru, C-896/19. sz. ügy, ECLI:EU:C:2021:311.

(5) „Különjelentés: A pénz útvonala a Daphne-gyilkosságtól Kínába vezet” (Money trail from Daphne murder probe stretches to China), Reuters, 2021. március 29.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/69

P9_TA(2021)0155

A Covid19-világjárvány Latin-Amerikában

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Covid19-világjárványról Latin-Amerikában (2021/2645(RSP))

(2021/C 506/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre,

—	tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-i nyilatkozatára, amely a Covid19-et világjárványnak nyilvánította,

—	tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. január 30-i nyilatkozatára, amely szerint a Covid19-járvány nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek minősül,

—	tekintettel a Covid19 kapcsán bevezetett intézkedések demokráciára, jogállamiságra és alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2020. november 13-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az EBB „Az EBB 2020. évi tevékenysége – Latin-Amerika és a Karib-térség” című jelentésére,

—	tekintettel a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet által közzétett jelentésekre,

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2020. novemberi, „A Covid19 Latin-Amerikában és a Karib-térségben: A válságra adott kormányzati válaszok” című jelentésére,

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2020. április 8-i közös nyilatkozatára a Covid19-világjárványra való globális szintű uniós reagálásról (JOIN(2020)0011),

—	tekintettel Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptember 16-i beszédére,

—	tekintettel Josep Borrell főképviselő által az Európai Unió nevében a koronavírus-járvány idején az emberi jogokról szóló, 2020. május 5-én tett nyilatkozatra,

—	tekintettel a Covid19-válságra az „Európa együtt” megközelítés alapján adott globális reagálásról szóló, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az Európai Tanácsnak a helyreállítási tervről és a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. július 17–21-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanácsnak az EU prioritásairól szóló, 2020. július 13-i, „A multilateralizmus, valamint egy mindenki javát szolgáló, erős és hatékony ENSZ elősegítése” témakör keretében az Egyesült Nemzetek Szervezetében és az ENSZ Közgyűlésének 75. ülésszakán levont következtetéseire,

—	tekintettel a Covid19-járvány külpolitikai következményeiről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az Euro–Latin-Amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) társelnökeinek a Covid19-világjárvány hatásainak enyhítésére irányuló átfogó és biregionális EU–LAC stratégiáról szóló, 2020. november 5-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az EuroLat társelnökeinek a Covid19-járványról szóló, 2020. március 30-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az EU-27 és a latin-amerikai és karibi-térség közötti informális miniszteri találkozót követően az Európai Külügyi Szolgálat által kiadott, 2020. december 14-i közös közleményre,

—	tekintettel a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC) „Latin-amerikai társadalmi körkép 2020-ban” című, 2021-ben közzétett jelentésére,

—	tekintettel az ibér-amerikai állam- és kormányfők 2021. április 21-én Andorrában tartott 27. csúcstalálkozójára és az azt követő nyilatkozatra,

—	tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésekre,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0204/2020),

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló 1998. évi ENSZ-nyilatkozatra,

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülöttekről és törzsi népekről szóló, 1989. június 27-én elfogadott 169. számú egyezményére,

—	tekintettel António Guterres ENSZ-főtitkár és Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2020. márciusi nyilatkozataira a pandémia ellen küzdő országokkal szembeni szankciók megszüntetéséről,

—	tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2021. április 15-i, Fiocruzban tartott előadására,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

mivel az Unió, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség közötti kapcsolatok stratégiai és kiemelt jelentőségűek; mivel Latin-Amerika a Covid19 által leginkább sújtott régiók egyike; mivel Latin-Amerika a világ népességének 8,4 %-át teszi ki, de jelenleg a koronavírus okozta halálesetek több mint egyötöde következik be itt;

B.	mivel a Covid19-világjárványra adott válasz világszerte, így Latin-Amerikában is változatos volt; mivel valamennyi ország általános szükségállapotot hirdetett;

mivel most az a prioritás, hogy helyreálljon a multilaterális intézmények azon képességébe vetett bizalom, hogy képesek globális válaszokat adni, előre haladva a WTO Covid19-cel kapcsolatos kereskedelmi és egészségügyi kezdeményezéséről és a kapcsolódó egészségügyi termékekről folytatott megbeszéléseken;

mivel a Covid19-világjárvány pusztító hatással járt az Atlanti-óceán mindkét partján, szoros együttműködést téve szükségessé a WTO, a WHO, az ENSZ intézményei és a Világbank között, ami elengedhetetlen a válság kezeléséhez és a szolidaritás biztosításához; mivel globális és összehangolt válaszra van szükség a fenntartható, zöld és digitális helyreállítás jelentette komoly kihívások kezeléséhez, amelynek inkluzívnak, méltányosnak és reziliensnek is kell lennie;

mivel a világjárvány hatásai és a válaszként végrehajtott szakpolitikák növelték a régió országainak likviditási szükségleteit, hogy szembe tudjanak nézni a vészhelyzettel; mivel ezek a tényezők az adósságszint emelkedéséhez vezettek, és a kormányoknak a közkiadások növekedésével kell szembenézniük, ami a nemteljesítés kockázatával fenyeget; mivel a likviditáshoz és az adósságcsökkentéshez való jobb hozzáférést össze kell kapcsolni a közép- és hosszú távú fejlesztési célkitűzésekkel, és így a jobb előrehaladást célzó kezdeményezésekkel;

mivel az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség (GAVI), a járványügyi felkészültséggel kapcsolatos innovációk előmozdítására irányuló koalíció (CEPI) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által koordinált COVAX-kezdeményezés eddig mintegy 38 millió adag oltóanyagot adott be; mivel a COVAX-kezdeményezés keretében egyértelműen szükség van a termelési és elosztási kapacitás növelésére;

G.	mivel a COVAX oltóanyag-ellátásának első fordulójában 31 latin-amerikai és karibi ország vesz részt, amelyek az elkövetkező hónapokban több mint 27 millió adag oltóanyagot kapnak;

mivel a COVAX-kezdeményezés célja a biztonságos, jó minőségű, hatékony és megfizethető oltóanyagokhoz való globális hozzáférés előmozdítása és biztosítása; rámutat arra, hogy 2021-ben a COVAX a világnépesség csupán 20 %-a számára biztosított oltóanyagokat, és hogy mind Európában, mind Latin-Amerikában meg kell erősíteni az oltóanyag-előállítást és -elosztást;

mivel Latin-Amerika 2020 elején a világ legegyenlőtlenebb régiója volt, és a helyzet a világjárvány idején csak súlyosbodott; mivel a szegénységi ráta 2020 végére elérte a 209 milliót, ami további 22 millió ember elszegényedését jelenti, miközben az összesen 78 millió mélyszegénységben élő száma 8 millióval nőtt; mivel a Covid19-világjárvány miatt és az országok által e jelenség megállítása érdekében elfogadott sürgősségi szociális védelmi intézkedések ellenére a régióban az egyenlőtlenség mutatói a foglalkoztatási és munkaerő-piaci részvételi rátákkal együtt elsősorban a nők körében romlottak;

mivel a Covid19 aránytalan mértékben sújtja az alacsony és közepes jövedelmű és fejlődő országokat, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, többek között a nőket és a lányokat, az időseket, a kisebbségeket és az őslakos közösségeket, rontva az egészségügyi és fejlesztési eredményeket, ezáltal akadályozva a fenntartható fejlődési célok elérését;

mivel a Covid19-világjárvány okozta válság súlyosbította a nemek közötti egyenlőtlenségeket; mivel Latin-Amerikában az egyik legmagasabb a nemi alapú erőszak aránya a világon, és ez az arány a világjárvány idején nőtt, és a korlátozó intézkedések a családon belüli erőszak, a nemi erőszak és a nőgyilkosságok számának jelentős növekedéséhez vezettek; mivel a világjárvány idején a szexuális és a reproduktív egészség nem kapott prioritást, ami súlyosan akadályozza az egészséghez való jogot, és veszélyezteti a régióban élő nők és lányok életét;

mivel a Covid19 súlyosan érintette az őslakos népeket a tiszta vízhez, a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a szociális juttatásokhoz való nem megfelelő hozzáférés, valamint az egészséghez és a megélhetéshez való jogaik védelmét szolgáló, kulturális szempontból megfelelő mechanizmusok hiánya miatt;

mivel egyes latin-amerikai országokban, akárcsak a világ számos részén, a Covid19-világjárványt is ürügyként használták fel az elnyomásra, aránytalan mértékben korlátozva a politikai ellenzéket és a civil társadalmi összejöveteleket és tevékenységeket; mivel a kormányzati intézkedések gyakran aláástak minden alapvető emberi jogot, köztük a legbizonytalanabb helyzetben lévők polgári politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogait; mivel a Covid19-cel kapcsolatos korlátozások a véleménynyilvánítás szabadságára is kihatottak;

mivel a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos intézkedések következtében az újságírók munkája nehezebbé vált a régióban a korlátozott fizikai hozzáférés és a hatóságokkal való kevesebb kapcsolat miatt, különös tekintettel az újságíróknak az egyre elterjedtebb dezinformáció elleni küzdelemben betöltött szerepére; mivel az online dezinformáció, az álhírek és az áltudomány az Egészségügyi Világszervezet által „infodémiaként” meghatározott jelenség részeként a világjárvány egyik fő mozgatórugója Latin-Amerikában; mivel ennek konkrét példái a kuruzslástól a Covid19 elleni csodaszereken át az egyes közösségek és kisebbségek elleni politikai támadásokig és gyűlöletkampányokig terjednek; mivel a közösségi média jelentős szerepet játszott a dezinformáció és az áttudomány terjesztésében;

mivel egyes kormányokat különösen bíráltak a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos kockázatos politikai irányvonalaik miatt, mivel szembementek a regionális és helyi egészségügyi kezdeményezésekkel, például azzal fenyegetőzve, hogy bevetik a hadsereget a helyi kijárási tilalom és korlátozások megszüntetésére, továbbá olyan vádak is érték őket, hogy figyelmen kívül hagyták a WHO a világjárvány kezelésére vonatkozó alapvető irányelveit és bevált gyakorlatait és a tudományosan megalapozott közegészségügyi iránymutatásokat;

ismételten mély aggodalmának ad hangot a Covid19-világjárvány mind az európai, mind a latin-amerikai kontinensre gyakorolt pusztító hatása miatt, és szolidaritását fejezi ki valamennyi áldozattal és családjaikkal, valamint az egészségügyi, gazdasági és társadalmi válság által érintett valamennyi személlyel;

háláját fejezi ki a régióban a koronavírus-fenyegetés jelentette komoly nyomásnak és kockázatoknak kitett egészségügyi dolgozóknak munkájukért;

felhívja mindkét régió kormányait, az uniós intézményeket és a latin-amerikai integrációs szerveket, hogy fokozzák a biregionális együttműködést, javítsák a felkészültségi és reagálási kapacitásokat, a jövedelmek védelmét, az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint a széles körű oltási tervek hatékony kezelését;

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a szükséget szenvedő latin-amerikai országok hatóságaival, és a világjárvány kezelése érdekében vessék be az uniós polgári védelmi mechanizmust és a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló egyéb szolidaritási finanszírozási forrásokat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a Horizont Európa programot és más uniós programokat és alapokat a latin-amerikai országok és az EU közötti tudományos együttműködés előmozdítására, nevezetesen az egészségügy és az innováció területén; üdvözli a regionális egészségügyi együttműködésre irányuló új kezdeményezéseket, például egy fertőző betegségekkel foglalkozó transznacionális intézet létrehozását;

felszólít minden országot és kormányt, hogy indokolatlan késedelem nélkül biztosítsa az oltóanyagokhoz való ingyenes hozzáférést a teljes lakosság számára, biztosítva a kellő oltóanyag-ellátást, előmozdítva az azokhoz való méltányos hozzáférést, és a lehető leggyorsabban haladva az oltási kampányokkal, amelyek immár folyamatban vannak; e célból javasolja a regionális és/vagy szubregionális koordinációs mechanizmusok megerősítését az oltóanyagok beszerzésének és hatékony elosztásának egyszerűsítése, valamint a fejlesztésüket és gyártásukat támogató kutatások fokozása érdekében;

felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fokozza a COVAX-kezdeményezés elosztási kapacitásának megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, és támogassa a COVAX előzetes piaci kötelezettségvállalásának teljes finanszírozását;

elismeri, hogy az EU és tagállamai vezető szerepet játszottak az alacsony és közepes jövedelmű országokban a biztonságos és hatékony oltóanyagokhoz való tisztességes és méltányos hozzáférés biztosítására irányuló erőfeszítésekben a COVAX-mechanizmuson keresztül, többek között a közelmúltban bejelentett további 500 millió EUR összegű hozzájárulással, amely összesen 1 milliárd EUR összegű közvetlen vissza nem térítendő támogatást és garanciát jelent a COVAX számára; megállapítja, hogy mivel a Bizottság, az Európai Beruházási Bank és az uniós tagállamok több mint 2,2 milliárd EUR-t ajánlottak fel a COVAX-eszköz számára, az EU annak egyik fő támogatója;

sürgeti a latin-amerikai országokat, hogy migrációs státuszuktól függetlenül mindenki számára biztosítsanak oltóanyagot, tegyenek sürgős intézkedéseket az irreguláris migránsok és a menekültek, valamint az informális szektorban dolgozó és illegális településeken élő személyek oltóanyaggal való ellátásának megerősítésére, és tegyék lehetővé a nemzeti személyazonosító okmánnyal nem rendelkezők számára, hogy adminisztratív késedelmek nélkül regisztráljanak az oltásra; üdvözli e tekintetben az olyan intézkedéseket, mint a Kolumbiában tartózkodó venezuelai migránsok ideiglenes védelméről szóló jogszabály vagy a Brazíliában folyamatban lévő „Operação Acolhida” áthelyezési művelet;

megállapítja, hogy a WHO szerint a régió számos országa rendelkezik Covid19 elleni potenciális oltóanyag-termelési kapacitással, amely technológiatranszfer esetén növelhető lenne;

10.

sürgeti a kormányokat, hogy továbbra is a legmagasabb szinten tartsák tiszteletben az emberi jogokat a Covid19 terjedésére válaszul hozott korlátozó intézkedések alkalmazása során; kéri annak biztosítását, hogy az egészségügyi vészhelyzetre való reagálás érdekében hozott intézkedések arányosak, szükségesek és megkülönböztetéstől mentesek legyenek; elítéli a világjárvány idején hozott elnyomó intézkedéseket, az emberi jogok súlyos megsértéseit és a lakossággal szembeni visszaéléseket, többek között azt, hogy az állami és a biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmaznak;

11.

felszólítja az érdekelt feleket, hogy fokozzák az online dezinformáció, az álhírek és a áltudomány elleni küzdelmet; felhívja mindkét régió kormányait és a nemzetközi szervezeteket, hogy működjenek együtt az online platformokkal annak érdekében, hogy hatékony megoldásokat találjanak az „infodémia” kezelésére; üdvözli a PortalCheck.org, a Latin-Amerikában és a Karib-térségben működő tényellenőrzők a Covid19-cel kapcsolatos dezinformáció kezelése érdekében létrehozott új online forrásközpontját, amelyet az Európai Unió támogat; megjegyzi azonban, hogy a kormányoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a dezinformáció elleni küzdelmet a politikai vita elnyomására és a polgárok alapvető szabadságainak korlátozására használják;

12.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a jelenlegi uniós jogalkotási javaslatokra – például a határokon átnyúló egészségügyi fenyegetésekről szóló rendeletre irányuló javaslatra – építve gondoskodjanak a tudástranszferre és a válságreagálási intézkedésekre és tervezésre vonatkozó konkrét kötelezettségvállalásról annak érdekében, hogy segítsék a latin-amerikai országokat abban, hogy jobban felkészüljenek a jövőbeli világjárványokra;

13.

sajnálja, hogy a Covid19-világjárványt erősen átpolitizálták, többek között az állam- és kormányfők tagadó retorikáját vagy a helyzet súlyosságát elbagatellizáló hozzáállását, és felszólítja a politikai vezetőket, hogy felelősségteljesen járjanak el a további eszkalálódások megelőzése érdekében; aggasztónak tartja a világjárványhoz kapcsolódó dezinformációs kampányokat, és felhívja a hatóságokat, hogy azonosítsák és vonják jogi felelősségre az ilyet elkövetőket;

14.

felhívja az EU-t és tagállamait, valamint az összes latin-amerikai államot, hogy támogassák a Nemzetközi Valutaalap különleges lehívási jogainak tömeges érvényesítését a régió országai likviditásának a legkevésbé költséges módon történő növelése érdekében, és támogassák a G20-csoport adósságszolgálat-felfüggesztési kezdeményezése hatályának a közepes jövedelmű országokra való kiterjesztését;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Euro-Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint a latin-amerikai országok hatóságainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0307.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0322.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/74

P9_TA(2021)0156

Bolívia, valamint Jeanine Añez volt elnök és más tisztviselők letartóztatása

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Bolíviáról, valamint Jeanine Áñez volt elnök és más tisztviselők letartóztatásáról (2021/2646(RSP))

(2021/C 506/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a bolíviai helyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a bolíviai általános választásokról az Európai Unió nevében tett, 2020. október 23-i nyilatkozatára, valamint a szóvivője által a legutóbbi bolíviai fejleményekről tett, 2021. március 14-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) a jogszerű eljárásra és az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó Amerikaközi normák Bolíviában való tiszteletben tartásáról szóló, 2021. március 16-i sajtóközleményére,

—	tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, Bolíviáról szóló, 2021. március 13-i nyilatkozatra,

—	tekintettel az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) főtitkárságának a bolíviai helyzetről szóló, 2021. március 15-i és 17-i nyilatkozataira,

—	tekintettel Bolívia politikai alkotmányára,

—	tekintettel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

mivel a bolíviai politikai és társadalmi helyzet továbbra is súlyos aggodalomra ad okot a 2019. október 20-i elnökválasztás óta; mivel legalább 35 ember meghalt és 833 ember megsebesült a széles körű és erőszakos tiltakozások során, és sok más személyt őrizetbe vettek a jogszerű eljárás szabályainak megsértésével, beszámolók szerint számos esetben megsértve az emberi jogokat; mivel Evo Morales elnök lemondott elnöki tisztségéről, és elhagyta az országot; mivel több vezető lemondása hatalmi vákuumhoz vezetett, és az alkotmánynak megfelelően a szenátus második alelnöke, Jeanine Áñez átvette az ideiglenes elnökséget; mivel a Többnemzetiségű Bolíviai Alkotmánybíróság (TCP) jóváhagyta Jeanine Áñez ideiglenes elnökségét;

mivel alkotmányos megbízásukat követően Jeanine Ánez és az ideiglenes hatóságok megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy új demokratikus, inkluzív, átlátható és tisztességes választásokat szervezzenek, amelyekre 2020 októberében került sor a Covid19-járvány okozta kihívások ellenére; mivel a MAS párt színeiben induló Luis Arce nyerte meg az elnökválasztást, akit Jeanine Áñez, valamint a nemzetközi közösség, többek között az Európai Unió is elismert elnökként, biztosítva az átlátható és békés hatalomátadást;

mivel megerősítették, hogy az elmúlt hónapokban a MAS támogatói ellen indított számos bírósági eljárást megszüntettek, miközben a MAS kormányával szemben álló politikusokat növekvő számban fenyegettek meg bírósági eljárásokkal; mivel 2021. február 18-án a többnemzeti országgyűlés jóváhagyta a 4461. számú, homályosan csak „legfelsőbb rendeletnek” nevezett jogszabályt, amely általános amnesztiát és kegyelmet biztosított Arce elnök kormányának azon támogatói számára, akiket az Áñez-kormány alatt a 2019 októberében kirobbant „politikai válsággal” kapcsolatos bűncselekmények miatt vontak büntetőeljárás alá;

mivel 2021. március 13-án Jeanine Áñezt és két miniszterét, Rodrigo Guzmán korábbi energiaügyi minisztert és Álvaro Coimbra korábbi igazságügyi minisztert, valamint a 2019–2020 közötti átmeneti kormányban részt vevő más személyeket „terrorizmus, zendülés és összeesküvés” vádjával őrizetbe vettek, és az ügyészek azzal vádolják őket, hogy 2019-ben államcsínyben vettek részt; mivel előzetes letartóztatásukat hat hónapra meghosszabbították, és Áñez volt elnök elítélése esetén 24 éves börtönbüntetésnek néz elébe; mivel három másik miniszter ellen letartóztatási parancs van érvényben; mivel Jeanine Áñez volt elnöktől fogva tartása kezdetén megtagadták az orvosi ellátást;

mivel az ügyészek egy volt MAS-os kongresszusi képviselő panasza alapján emeltek vádat, és azt állítják, hogy a fent említett személyek segítettek, irányítottak, és támogattak olyan szervezeteket – vagy azok tagjai voltak –, amelyek célja Bolívia „alkotmányos rendjének” felborítása volt; mivel az ügyészi vádemelés Jeanine Áñezt mint ideiglenes elnököt érinti, nem mint polgárt vagy más közszereplőt; mivel a 2009. évi alkotmány 159. cikkének (11) bekezdése, 160. cikkének (6) bekezdése, 161. cikkének (7) bekezdése és 184. cikkének (4) bekezdése és a 2010. október 8-i törvény különleges eljárást ír elő az elnök, alelnök és a különböző bíróságok felsőbb tisztviselői elleni eljárás esetén; mivel az Áñez elnök ellen az ügyészség által folytatott bírósági eljárás nem felel meg a bolíviai alkotmánynak; mivel a kísérő dokumentációban szereplő bizonyítékok homályosnak tűnnek;

mivel az e bűncselekmények elkövetésével vádolt személyek azt állítják, hogy üldöztetés áldozatai; mivel az eddig letartóztatott személyek azt állítják, hogy nem ismertették előttük megfelelően a vádakat, bár a főügyészi hivatal hangsúlyozta, hogy az elfogatóparancsokat a törvénynek megfelelően és a fogvatartottak jogainak megsértése nélkül bocsátották ki; mivel az ombudsmani hivatal úgy határozott, hogy nyomon követi a bolíviai rendőrség és ügyészség fellépéseit a jogszerű eljárás és a letartóztatott személyek védelemhez való jogának tiszteletben tartása érdekében;

mivel az Amerikaközi Demokratikus Charta 3. cikke a hatalmi ágak szétválasztását és függetlenségét a képviseleti demokrácia alapvető elemeként határozza meg; mivel az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének 8. cikke hangsúlyozza a bírósági garanciákat és a tisztességes eljárást; mivel több nemzetközi szervezet aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatási mechanizmusokkal való bolíviai visszaélés miatt, valamint amiatt, hogy ezeket a hatalmon lévő párt egyre inkább elnyomó eszközként használja; mivel Arce újonnan megválasztott elnök ígéretet tett arra, hogy kormányzása alatt nem lesz politikai nyomásgyakorlás az ügyészekre és bírákra;

H.	mivel a bolíviai igazságszolgáltatási rendszer hitelességét aláássák a függetlenség hiányáról, a politikai beavatkozás kiterjedt gyakorlatáról és a korrupcióról szóló folyamatos jelentések;

mivel az IACHR hangsúlyozta, hogy Bolívia bizonyos terrorizmus elleni jogszabályai sértik a jogbiztonság elvét, mert egyebek mellett szerepel bennük a terrorizmus részletes – így óhatatlanul túl tág vagy homályos – meghatározása is; mivel az államoknak a bűncselekmények meghatározásakor tiszteletben kell tartaniuk a jogbiztonság elvét; mivel a Többnemzetiségű Alkotmánybírósághoz jelenleg elbírálásra váró panaszokat nyújtottak be, melyekben kérték a büntető törvénykönyv zendülés bűncselekményéről szóló 123. cikkének, valamint a terrorizmusról szóló 133. cikkének alkotmányellenesnek nyilvánítását, mivel azok állítólagosan megsértik az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét és Bolívia alkotmányát;

mivel az EU és Bolívia partnersége hosszú múltra tekint vissza, és a jövőben is támogatni fogjuk az ország demokratikus intézményeit, a jogállamiság megerősítését, az emberi jogok érvényesítését, valamint demokratikus és társadalmi fejlődését; mivel az EU 2019-ben és 2020-ban fontos szerepet játszott az országban a megbékélés segítőjeként, valamint támogatást nyújtva a választásokhoz;

helyteleníti és elítéli Áñez korábbi ideiglenes elnök, két minisztere és más politikai foglyok önkényes és törvénytelen fogva tartását; felszólítja a bolíviai hatóságokat azonnali szabadon bocsátásukra és az ellenük politikai okokból emelt vádak ejtésére; felszólít átlátható és pártatlan, politikai nyomástól mentes igazságszolgáltatásra, és sürgeti a hatóságokat, hogy hiánytalanul biztosítsák számukra a jó egészségi állapothoz szükséges orvosi ellátást;

hangsúlyozza, hogy Áñez korábbi elnök a szenátus második alelnökeként maradéktalanul ellátta a Bolívia alkotmánya által előírt feladatkörét, Evo Morales korábbi elnök – az állítólagos választási csalások miatt kirobbant zavargásokat követő – lemondása után átvéve a megüresedett elnöki tisztséget; rámutat, hogy Bolívia Többnemzetiségű Alkotmánybírósága jóváhagyta a hatalmi jogkör átadását Jeanine Áñeznek; megállapítja, hogy a 2020. október 18-i választások incidensek nélkül, teljes demokratikus garanciák mellett zajlottak le;

hangot ad aggodalmának a bolíviai igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának hiánya, illetve amiatt, hogy az továbbra is strukturális problémákkal küzd; megállapítja, hogy a függetlenség hiánya hátrányosan hat az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, és általánosabban, csökkenti a polgárok nemzeti igazságszolgáltatásba vetett bizalmát; elítéli, hogy az igazságszolgáltatásra politikai nyomást gyakorolnak a politikai ellenzék üldözése céljából, és hangsúlyozza a megfelelő eljárási garanciák fenntartásának és az igazságszolgáltatás politikai nyomásgyakorlástól való megszabadításának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az áldozatokat megilleti a valódi, pártatlan igazságszolgáltatás, és valamennyi felelőst el kell számoltatni, bármiféle – pártállásuk alapján juttatandó – amnesztia vagy kegyelem ígérete nélkül; felszólít a hatalmi ágak függetlenségének teljes körű tiszteletben tartására és valamennyi jogi eljárás teljes átláthatóságának biztosítására;

hangsúlyozza, hogy minden bírósági eljárást a nemzetközi jogban elismert jogszerű eljárás elvének teljes tiszteletben tartása mellett kell lefolytatni; hangsúlyozza, hogy ezek során biztosítani kell az igazságszolgáltatási garanciákat, a hatékony jogvédelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, amelyek részét képezik a független és pártatlan, más állami intézmények befolyásától mentes igazságszolgáltatásnak;

sürgeti Bolíviát, hogy késlekedés nélkül indítson el igazságszolgáltatási rendszerében – különösen annak összetétele tekintetében – strukturális változtatásokat és reformokat annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek a tisztességes és hiteles tárgyalások garanciái, a pártatlanság, valamint az eljárások jogszerűsége; felszólítja Bolívia kormányát, hogy kezelje az országban széles körben elterjedt korrupció kérdését; felszólítja a bolíviai kormányt, hogy módosítsa a büntető törvénykönyvnek a zendülés és a terrorizmus bűncselekményeiről szóló cikkeit, amelyek túlságosan tág fogalommeghatározásokat tartalmaznak a terrorizmusra vonatkozóan, és ezáltal teret adnak a jogszerűség és az arányosság elvének megsértésére;

felszólítja a bolíviai ügyészséget, hogy indítsa újra az azzal kapcsolatos vizsgálatot, hogy a Morales-kormány állítólag 1,6 millió USD összegű állami támogatást folyósított szabálytalan kifizetések révén a Neurona tanácsadó cégnek;

emlékeztet arra, hogy a demokratikus értékek, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében elengedhetetlen a bolíviai intézmények keretében a párbeszéd fejlett és hatékony csatornáinak fenntartása; felszólítja a bolíviai hatóságokat, hogy indítsanak el megbékélési folyamatot a bolíviai társadalomban látens módon jelenlévő feszültségek és ellenségeskedés megszüntetése céljából;

aggodalmát fejezi ki a Bolíviában 2019 óta kibontakozó és egyre súlyosbodó társadalmi és politikai helyzet miatt, és mély sajnálatát fejezi ki a minden oldalon áldozatokat követelő bolíviai zavargások tragikus következményei miatt; hangsúlyozza, hogy feltétlenül fenn kell tartani az állam teljes mértékben jogszerű, többnemzetiségű és többnyelvű jellegét; felszólítja Bolíviát, hogy hajtson végre strukturális változtatásokat és reformokat, többek között nevezzen ki független és pártatlan ombudsmant az országban kialakult válságok kiváltó okainak kezelése érdekében;

úgy véli, hogy az EU-nak és Bolíviának folytatnia és fokoznia kell az együttműködést és a párbeszédet a GSP+ tárgyalások keretében, mivel Bolívia az Andok Közösség egyetlen olyan országa, amely nem kötött megállapodást az EU-val; úgy véli, hogy az EU-nak továbbra is Bolívia mellett kell állnia, és készen kell állnia az együttműködés elmélyítésére, feltéve, hogy egyértelmű lépések történnek a helyzet javítása érdekében, és tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Bolívia kormányának, a Bolíviai Többnemzetiségű Alkotmánybíróságnak, az Amerikai Államok Szervezetének, az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának, az Andok Parlamentnek és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0077.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/77

P9_TA(2021)0157

Istenkáromlásról szóló törvények Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügye

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről (2021/2647(RSP))

(2021/C 506/12)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a vallásszabadság pakisztáni helyzetéről szóló 2010. május 20-i (1), a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről, valamint Szaíd Ábedíni lelkipásztor ügyéről (Irán) szóló 2013. október 10-i (2), a legutóbbi pakisztáni üldöztetésekről szóló 2014. április 17-i (3), az istenkáromlással kapcsolatos törvényekről szóló 2014. november 27-i (4), valamint a Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről szóló 2017. június 15-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel az 1955-ös Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 6., 18. és 19. cikkére,

—	tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,

—	tekintettel Rupert Colville, az ENSZ emberi jogi főbiztosi hivatalának szóvivője által tett észrevételekre, és különösen a Pakisztánról szóló 2020. szeptember 8-i sajtótájékoztatójára,

—	tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Pakisztánról szóló nyilatkozataira,

—	tekintettel 2019-ben aláírt EU–Pakisztán stratégiai együttműködési tervre, amely megteremti a kölcsönös együttműködés elfogadott alapját olyan prioritások tekintetében, mint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok,

—	tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel a Bizottság, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által készített, az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó, 2020. február 10-i közös jelentésre (JOIN(2020)0003), és különösen az EU fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírásával (GSP+) összefüggésben Pakisztán vonatkozó értékelésére (SWD(2020)0022),

—	tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdítására és védelmére vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,

—	tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó 2013-as uniós iránymutatásokra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.	mivel az istenkáromlásról szóló, számos vitát kiváltó pakisztáni törvények a jelen formájukban 1986 óta vannak hatályban, és halálbüntetéssel vagy életfogytig tartó börtönnel sújtják a Mohamed próféta személyét érő istenkáromlást;

mivel Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényei hivatalos kivégzésekhez ugyan sohasem vezettek, hatásukra mégis zaklatnak, bántalmaznak és meggyilkolnak istenkáromlással vádolt személyeket; mivel az istenkáromlással vádolt személyek élete – a bírósági eljárások kimenetelétől függetlenül – veszélyben forog; mivel köztudott, hogy Pakisztán istenkáromlással kapcsolatos törvényeivel gyakran visszaélnek oly módon, hogy a feljelentő személyes érdekből hamis vádakkal illet egy másik személyt;

mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvények veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel e törvények a vallási közösségek védelme helyett a félelem fátylát borították a pakisztáni társadalomra; mivel az e jogszabályok vagy alkalmazásuk megreformálására irányuló minden kísérletet fenyegetésekkel vagy gyilkosságokkal fojtottak el; mivel az e kérdések médiában, online vagy offline történő megbeszélésére irányuló kísérleteket gyakran fenyegetések és zaklatások kísérik, még a kormány részéről is;

mivel jelenleg több tucat ember van bebörtönözve istenkáromlással kapcsolatos vádak miatt, köztük muzulmánok, hinduk, keresztények és mások; mivel az istenkáromlással megvádolt számos személyt erőszakos csőcselék gyilkolt le; mivel a pakisztáni bírósági rendszerre hatalmas nyomás nehezedik; mivel a bírósági eljárások gyakran évekig is eltartanak és pusztító hatással vannak ártatlan pakisztáni polgárokra, családjaikra és közösségeikre;

mivel az elmúlt évben Pakisztánban riasztó mértékben nőtt az állítólagos istenkáromlásokkal kapcsolatos online és offline feljelentések száma; mivel ilyen vádaskodások értek számos emberi jogi jogvédőt, újságírót és művészt, valamint a társadalom perifériájára szorult embereket; mivel az istenkáromlással kapcsolatos pakisztáni törvényeket egyre gyakrabban használják személyes vagy politikai leszámolásra, megsértve ezzel a vallás vagy meggyőződés szabadságához, valamint a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jogot;

mivel Pakisztánban az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben folytatott bírósági eljárások minősége rendkívül alacsony; mivel az elmarasztaló ítélet megszületéséhez bizonyítási kötelezettség alig szükséges, és az igazságügyi hatóságok gyakran meg sem kérdőjelezik a vád alapjául szolgáló állításokat; mivel a bevádolt személyeket gyakran eleve bűnösnek vélelmezik, és nekik kell ártatlanságukat bizonyítaniuk, holott ennek éppen fordítva kellene lennie;

G.	mivel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához fűződő jog a vallások követőit, az ateistákat, a szabadgondolkodókat és a vallási meggyőződéssel nem rendelkező embereket egyaránt megilleti;

mivel Pakisztán mérvadó nemzetközi emberi jogi megállapodások – többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezménye – részes fele, így rá is vonatkoznak az e megállapodásokban az élethez való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség tekintetében előírt rendelkezések;

mivel az istenkáromlással vádolt személyek ügyeiben számos alkalommal kerül sor a tárgyalások elhalasztására, gyaníthatóan azért, mert a felmentő ítéletek meghozatalától vonakodó bírák inkább e taktikát alkalmazzák; mivel a pakisztáni büntető igazságszolgáltatási rendszer dolgozói, többek között ügyvédek, rendőrök, ügyészek és bírák gyakran nem végezhetik munkájukat hatékonyan, pártatlanul és félelem nélkül; mivel tanúk és az áldozatok családjai megtorló intézkedésektől való félelmükben rejtőzködésre kényszerülnek;

mivel a pakisztáni helyzet 2020-ban még rosszabbra fordult, a kormány ugyanis rendszeresen alkalmazta az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, és nem volt képes megvédeni a vallási kisebbségeket a nem állami szereplők által elkövetett visszaélésektől, ezért ugrásszerűen megemelkedett a célzott emberölések, az istenkáromlási ügyek, az erőszakos térítések, valamint a gyűlöletbeszédek száma vallási kisebbségek, közöttük ahmadi, síita muszlim, hindu, keresztény és szikh közösségek tagjai ellen; mivel a nő- és gyermekrablás, az iszlám hitre való erőszakos térítés, a nemi erőszak és a kényszerházasság 2020-ban is közvetlenül fenyegette a vallási kisebbségekhez tartozó nőket és gyermekeket, különösen hindukat és keresztényeket;

K.	mivel 2021. március 2-án volt tíz éve annak, hogy az istenkáromlást büntető törvények elleni nyilvános kiállását követő fenyegetések után meggyilkolták Shahbaz Bhatti volt pakisztáni kisebbségügyi minisztert;

mivel a pakisztáni házaspárt, Sagufta Kószárt és Shafkat Emmanuelt 2014-ben istenkáromlás vádjával halálra ítélték; mivel ezek a vádak azon alapultak, hogy állítólag Mohamed prófétára nézve sértő üzeneteket küldtek egy Sagufta Kószár által regisztrált telefonszámról annak a személynek, aki istenkáromlással vádolta meg a házaspárt;

mivel rendkívül hiányosnak tekinthető a bizonyíték, amely alapján a házaspárt elítélték; mivel a házaspár írástudatlansága megcáfolja azt a feltételezést, hogy a szöveges üzeneteket ők küldhették; mivel az üzenetek küldésére állítólag használt telefont nem foglalták le a nyomozás során; mivel a házaspár nem sokkal a vádak benyújtása előtt állítólag vitába keveredett a vádlóval; mivel okkal feltételezhető, hogy a házaspárt megkínozták;

N.	mivel a házaspárt fogva tartják mindaddig, amíg a bíróság ítéletet nem hoz a halálbüntetéssel szembeni fellebbezésükről; mivel fellebbezésüket 2020 áprilisában, hat évvel az elítélésüket követően kellett volna megtárgyalni, de a tárgyalást többször, legutóbb 2021. február 15-én elhalasztották;

O.	mivel a házaspárt elítélésük óta négy gyermeküktől elválasztották;

P.	mivel Safkat Emmanuelnek egy 2004-ben elszenvedett baleset folytán gerincvelőkárosodása van, és a börtönben nem kap megfelelő orvosi ellátást; mivel Sagufta Kószárt egy női börtönben szigetelték el, és helyzete miatt depresszióban szenved;

Q.	mivel a lahorei legfelsőbb bíróság több alkalommal elhalasztotta az ügyet, és mivel a házaspár ügyvédje, Saiful Malook nagyon keményen dolgozik azért, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyét végre tárgyalja a bíróság, és a tisztességes és igazságos eljáráshoz való joguk érvényesüljön;

R.	mivel a Pakisztáni Társadalmi Igazságosság Központ szerint 1987 és 2021 februárja között az istenkáromlással kapcsolatos törvények alapján legalább 1 855 embert vádoltak meg, és a legtöbb vádat 2020-ban emelték;

mivel 2017 áprilisában a feldühödött tömeg meggyilkolta Mashal Khan muszlim diákot, miután azt állították róla, hogy istenkáromló tartalmat tett közzé az interneten – amire bizonyítékot nem találtak; mivel Junaid Hafeezt, a multáni Bahauddin Zakariya Egyetem oktatóját 2013 márciusában letartóztatták, azt állítva róla, hogy istenkáromló megjegyzéseket tett, öt évig tartó tárgyalása során magánzárkában tartották, istenkáromlás elkövetésében bűnösnek találták és 2019 decemberében a pakisztáni bíróság halálos ítéletet mondott ki rá; mivel az ENSZ emberi jogi szakértői az ítéletet az „igazságszolgáltatás megcsúfolásának” nevezték és a nemzetközi joggal ellentétesnek tartják;

mivel egyre több online és offline támadás éri az újságírókat és a civil társadalmi szervezeteket, különösen a nőket és a társadalom leginkább marginalizált csoportjait, köztük a vallási kisebbségek tagjait, a szegényebbeket és a fogyatékossággal élőket; mivel az ilyen támadások során gyakran istenkáromlással kapcsolatos hamis vádakat fogalmaznak meg, amelyek fizikai támadásokhoz, gyilkosságokhoz, önkényes letartóztatásokhoz és fogva tartásokhoz vezethetnek;

mivel Pakisztán 2014 óta a GSP+ program keretében kereskedelmi kedvezményekben részesül; mivel az egyoldalú kereskedelmi megállapodás jelentős gazdasági előnyökkel jár az ország számára; mivel a GSP+ státusz azzal a kötelezettséggel jár, hogy 27 nemzetközi egyezményt, köztük az emberi jogok és a vallásszabadság garantálására vonatkozó kötelezettségvállalásokat kell megerősíteni és végrehajtani;

mivel a Pakisztánról szóló legutóbbi, 2020. február 10-i GSP+ értékelésében a Bizottság számos komoly aggályt fejezett ki az országban uralkodó emberi jogi helyzettel kapcsolatban, nevezetesen amiatt, hogy nem történt előrelépés a halálbüntetés alkalmazási körének és végrehajtásának korlátozása terén;

mivel az istenkáromlásról szóló törvény folyamatos alkalmazása Pakisztánban a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos egyre szigorúbb korlátozások közepette zajlik; mivel 2019 márciusában a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó az istenkáromlást és hitehagyást büntető törvények újjáélesztésének egyik példájaként említi Asia Bibi ügyét, valamint úgy véli, hogy a közrendre vonatkozó törvényeket a vallási közösségekre nézve sértőnek tekintett véleménynyilvánítás korlátozása érdekében alkalmazzák;

mivel a radikális pakisztáni csoportok által a francia hatóságok ellen elkövetett ismételt és megtévesztő támadások, valamint a pakisztáni kormány által az istenkáromlás miatt nemrégiben tett nyilatkozatok azóta eszkalálódtak, hogy a francia hatóságok reagáltak a véleménynyilvánítás szabadságának védelmében kiálló francia tanárral szembeni terrortámadásra, és arra késztették a francia hatóságokat, hogy 2021. április 15-én ajánlást bocsássanak ki állampolgáraiknak Pakisztán ideiglenesen elhagyására; mivel 2021. április 20-án a kormányzó párt egyik tagja állásfoglalást terjesztett elő a pakisztáni nemzetgyűlésben, amelyben vitát kér a francia nagykövet kiutasításáról;

aggodalmát fejezi ki Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel egészsége és jóléte miatt, és sürgeti a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul biztosítsák a megfelelő orvosi ellátást; felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon Safkat Emmanuelt és Sagufta Kószárt, és vonják vissza a rájuk kirótt halálbüntetést;

sajnálja, hogy Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel fellebbezésének tárgyalását folyamatosan elhalasztják; felhívja a lahorei legfelsőbb bíróságot, hogy a lehető leghamarabb hozza meg ítéletét, és adjon észszerű magyarázatot bármely további halasztásra;

megállapítja, hogy Safkat Emmanuelt súlyos betegsége miatt börtönkórházban tartják, és a Faisalabad börtönön kívül már kétszer kezelték; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a házaspárt hét éve, egymástól és családjuktól elszigetelten tartják fogva; ezért felszólítja Pakisztán kormányát annak biztosítására, hogy börtöneiben tisztességes és humánus feltételek uralkodjanak;

aggasztja, hogy Pakisztánban folyamatosan visszaélnek az istenkáromlásról szóló törvényekkel, ami súlyosbítja a meglévő vallási szakadékokat, és ezáltal táplálja a vallási intolerancia, erőszak és megkülönböztetés légkörét; hangsúlyozza, hogy az istenkáromlásra vonatkozó pakisztáni törvények összeegyeztethetetlenek a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, és egyre gyakrabban használják fel a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok, köztük a síiták, az ahmadik, a hinduk és a keresztények elleni támadásokra Pakisztánban; felszólítja ezért Pakisztán kormányát e törvények, illetve alkalmazásuk felülvizsgálatára, és később végleges eltörlésére; kéri, hogy minden úgynevezett istenkáromlási ügyben biztosítsanak védelmet a bírák, a védőügyvédek és a védelem tanúi számára;

sürgeti Pakisztánt, hogy helyezze hatályon kívül a nemzeti büntető törvénykönyv 295-B. és C. szakaszát, és az ország egész területén tartsa tiszteletben a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, ténylegesen megtiltva az istenkáromlásról szóló törvények alkalmazását; felhívja továbbá Pakisztán kormányát, hogy módosítsa a terrorizmus elleni 1997. évi törvényt azt biztosítandó, hogy az istenkáromlási ügyeket ne a terrorista ügyekkel foglalkozó bíróságok bírálják el, és lehetővé váljon az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés az állítólagos istenkáromlással kapcsolatos eljárásokban;

hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága, a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a kisebbségi jogok a pakisztáni alkotmányban rögzített emberi jogok;

felhívja Pakisztán kormányát, hogy egyértelműen ítélje el az országban élő vallási kisebbségek ellen irányuló erőszakra és megkülönböztetésre uszítást; felhívja Pakisztán kormányát, hogy az istenkáromlásról szóló törvényekkel való visszaélések megelőzése érdekében – addig is, amíg e törvények nem kerülnek eltörlésre – építsen ki hatékony eljárási és intézményi biztosítékokat nyomozati, ügyészi és bírósági szinteken; elítéli a Pakisztánban élő vallási kisebbségekkel, többek között a keresztényekkel, az ahmadi muszlimokkal, a síitákkal és a hindukkal szembeni, folyamatosan jelen lévő megkülönböztetést és erőszakot; emlékeztet arra, hogy 2014-ben a feldühödött tömeg megtámadta a gudzsranválai ahmadi közösséget azt követően, hogy a bíróság felmentette az istenkáromlással megvádolt Aqib Saleemet, a közösség egyik tagját, és hogy a támadásban a közösség három tagja, köztük két gyermek életét vesztette; megjegyzi, hogy immár előírás, hogy főfelügyelői szintnél alacsonyabb beosztásban dolgozó rendőrök az ügy nyilvántartásba vétele előtt nem vizsgálhatnak ki vádakat;

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különféle indíttatásból – például személyes viták rendezése vagy gazdasági haszonszerzés céljából – megfogalmazott hamis vádakhoz Pakisztánban gyakran az istenkáromlásról szóló törvényekre hivatkoznak; felhívja ezért Pakisztán kormányát, hogy fordítson kellő figyelmet e jelenségre, és ennek megfelelően helyezze hatályon kívül az istenkáromlásról szóló törvényeket; határozottan elutasítja Ali Khan, palamenti ügyekért felelős pakisztáni államminiszter azon nyilatkozatát, amelyben a beszámolók szerint a istenkáromlók lefejezését szorgalmazza;

minden uniós és európai diplomáciai munkatársat arra kér, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt Sagufta Kószár és Shafkat Emmanuel védelmének és támogatásának biztosítása érdekében, többek között azáltal, hogy részt vesznek a bírósági tárgyalásokon, börtönlátogatásokat kérnek, és folyamatosan és határozottan kapcsolatban maradnak az ügyben érintett hatóságokkal;

10.

felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását, és nyújtsanak nemzetközi védelmet Sagufta Kószár, Shafkat Emmanuel, ügyvédjük, Saiful Malook és más olyan személyek számára, akiket jogaik békés gyakorlása miatt vádolnak, ideértve az emberijog-védőket is, amennyiben el kellene hagyniuk Pakisztánt;

11.

mély aggodalmát fejezi ki az újságírók, a tudományos dolgozók és a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők és a kisebbségek ellen egyre nagyobb számban elkövetett online és offline támadások miatt; sürgeti Pakisztán kormányát, hogy tegyen azonnali lépéseket az újságírók, az emberijog-védők és a hitalapú szervezetek biztonságának szavatolása érdekében, és végezzen mielőbb hatékony vizsgálatokat a jogállamiság fenntartása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

12.

felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az aktuális események fényében haladéktalanul vizsgálják meg Pakisztán GSP+ státuszra való jogosultságát, valamint azt, hogy fennállnak-e olyan okok, amelyek indokolják e státusz és az azzal járó előnyök ideiglenes visszavonására irányuló eljárás megindítását, és erről a lehető leghamarabb tegyenek jelentést az Európai Parlamentnek;

13.

felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy használjon fel minden – többek között a vallás és a meggyőződés szabadságára vonatkozó uniós iránymutatások alapján – rendelkezésére álló eszközt a vallási közösségek számára nyújtandó segítséghez, valamint ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon a pakisztáni kormányra annak érdekében, hogy az többet tegyen a vallási kisebbségek védelmében;

14.

sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák Pakisztánt az igazságügyi reform és kapacitásépítés terén azt biztosítandó, hogy az alsóbb fokú bíróságok képesek legyenek a fogvatartottak esetében mielőbb megindítani a bírósági eljárásokat, és megszüntetni azokat az istenkáromlással kapcsolatos eljárásokat, amelyeket nem támaszt alá elegendő megbízható bizonyíték;

15.

üdvözli a Pakisztánban folytatott vallásközi párbeszédeket, és sürgeti az EKSZ-t és az Unió küldöttségét, hogy továbbra is támogassa a Vallásközi Harmónia Pakisztáni Nemzeti Béketanácsát olyan rendszeres, hitalapú szervezetek, civil társadalmi szervezetek, emberi jogi szakértők, jogi szakemberek és tudományos dolgozók támogatásával tartott kezdeményezések szervezésében, amelyben részt vesznek a vallási vezetők, többek között a vallási kisebbségek vezetői; felhívja továbbá az Unió küldöttségét és a tagállamok képviseleteit, hogy továbbra is támogassák az emberi jogok érvényesülését nyomon követő, valamint a vallási és nemi alapú erőszak áldozatait segítő nem kormányzati szervezeteket Pakisztánban;

16.

felhívja Pakisztánt, hogy folytasson intenzívebb együttműködést a nemzetközi emberi jogi szervekkel, többek között az ENSZ Emberi Jogi Bizottságával az összes vonatkozó ajánlás végrehajtása, valamint annak érdekében, hogy javuljon a referenciaként szolgáló nemzetközi célok teljesítésének nyomon követése, és az erre vonatkozó jelentéstétel;

17.

elfogadhatatlannak tartja a Franciaország ellen irányuló erőszakos tüntetéseket és támadásokat; mély aggodalmát fejezi ki a Pakisztánban tapasztalható franciaellenesség miatt, amely az ország ideiglenes elhagyására késztetett francia állampolgárokat és vállalatokat;

18.

örömmel veszi tudomásul a pakisztáni legfelsőbb bíróság közelmúltbeli ítéletét, amely megtiltja a mentális egészségügyi problémákkal küzdő fogvatartottak kivégzését; megismétli, hogy az Európai Unió minden esetben és kivétel nélkül, határozottan ellenzi a halálbüntetést; felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy változtassák meg minden egyes halálraítélt esetében az ítéleteket a tisztességes eljáráshoz való jog – mint nemzetközileg elismert és az alkotmányban biztosított jog – tiszteletben tartása érdekében;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 161. E, 2011.5.31., 147. o.

(2) HL C 181., 2016.5.19., 82. o.

(3) HL C 443., 2017.12.22., 75. o.

(4) HL C 289., 2016.8.9., 40. o.

(5) HL C 331., 2018.9.18., 109. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/82

P9_TA(2021)0159

Oroszország, Alekszej Navalnij ügye, csapatösszevonások az ukrán határon és orosz támadás a Cseh Köztársaságban

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Oroszországról, Alekszej Navalnij ügyéről, az ukrán határ menti katonai felvonulásról és a Cseh Köztársaságban elkövetett orosz támadásokról (2021/2642(RSP))

(2021/C 506/13)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Oroszországról és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel az ENSZ Alapokmányára, az ENSZ Tengerjogi Egyezményére, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményére (EJEE),

—	tekintettel a 2015. február 12-én Minszkben elfogadott és aláírt, a minszki megállapodások végrehajtását célzó intézkedéscsomagra, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. február 17-i 2202(2015). számú határozatával teljes egészében jóváhagyott,

—	tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek Ukrajnáról szóló, 2021. március 18-i nyilatkozatára és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével közös, a fenti kérdésről szóló, 2021. április 12-i nyilatkozatukra;

—	tekintettel Franciaország elnökének, Ukrajna elnökének és Németország kancellárjának az orosz katonai felvonulás kérdésének témájában tartott, 2021. április 16-i találkozójára,

—	tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Alekszej Navalnij romló egészségi állapotáról szóló, az Európai Unió nevében tett, 2021. április 18-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262. számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára, az ENSZ-közgyűlés 2016. december 19-i, 71/205. számú, 2017. december 19-i, 72/190. számú, 2018. december 22-i, 73/263. számú, 2019. december 18-i, 74/168. számú és 2020. december 16-i, 75/192. számú „Az emberi jogok helyzete a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopol városában (Ukrajna)” című határozataira, valamint az ENSZ-közgyűlés 2019. december 9-i, 74/17. számú és 2020. december 7-i, 75/29. számú, a Krími Autonóm Köztársaság és az ukrajnai Szevasztopol városa, valamint a Fekete-tenger és az Azovi-tenger egyes részei militarizálásának problémájáról szóló határozataira,

—	tekintettel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozatra (1),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodásra és különösen annak a kül- és biztonságpolitika területén folytatott politikai párbeszédről és konvergenciáról szóló II. címére (2),

—	tekintettel az 1994. december 5-i, a biztonsági garanciákról szóló budapesti megállapodásra Belarusznak, Kazahsztánnak és Ukrajnának a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez való csatlakozásával kapcsolatban,

—	tekintettel Ukrajna 2021. március 29-i javaslatára, amely szerint Kelet-Ukrajnában vissza kell térni a teljes tűzszünethez, valamint a minszki megállapodások megvalósításáról szóló közös cselekvési terv tervezetére,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a cseh diplomaták kiutasításáról szóló, 2021. április 19-i nyilatkozatára, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében a Cseh Köztársasággal szolidaritásban a területén folytatott bűnözői tevékenységekkel kapcsolatban tett, 2021. április 21-i nyilatkozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel az Oroszországi Föderáció az elmúlt hetekben jelentősen növelte katonai jelenlétét az Ukrajnával közös keleti és északi határokon, valamint az elfoglalt Krím félszigeten, összesen több mint 100 000 katonával, tankokkal, tüzérségi és páncélozott járművekkel és egyéb nehézfelszerelésekkel; mivel a közelmúltban végrehajtott katonai felvonulás 2014 óta a legnagyobb orosz csapatösszevonás, és nagyságrendje és csapásmérő képessége támadó szándékra utal;

mivel az Oroszországi Föderáció bejelentette, hogy a Fekete-tengeren a Kercsi-szoros irányában 2021. október 31-ig felfüggeszti más országok hadihajói és kereskedelmi hajói békés áthaladásának jogát, megsértve ezzel a hajózásnak az ENSZ Tengerjogi Egyezménye – amelynek Oroszország részes fele – által garantált szabadságát; mivel az érintett területek Ukrajna felségvizein találhatók, amely a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városának ideiglenesen megszállt területét övezi;

C.	mivel a minszki megállapodások elfogadása óta hat év telt el, és hét év telt el a Krím félsziget Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálása és az ukrajnai háború kezdete óta;

D.	mivel ukrán források szerint az Oroszországi Föderációnak megközelítőleg 3 000 tisztje és katonai kiképzője van a két úgynevezett népköztársaság fegyveres erőiben;

E.	mivel az Oroszországi Föderáció 2014 óta destabilizálja Kelet-Ukrajnát az úgynevezett Donyecki és Luhanszki Népköztársaságban működő helyettesítő erők segítségével; mivel a konfliktus több mint 14 000 ember életét követelte, és közel kétmillió ember vált belső menekültté;

mivel Ukrajna kérte a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről szóló Bécsi Dokumentum III. fejezete 16. cikke (3) bekezdésének aktiválását, magyarázatot kérve az Oroszországi Föderáció által az ukrán határ közelében, illetve az elfoglalt Krím félszigeten folytatott „szokatlan katonai tevékenységére” vonatkozóan; mivel 2011-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) mind az 57 tagja elfogadta a bécsi dokumentumot az együttműködés és a katonai átláthatóság tartós forrásaként; mivel az Oroszországi Föderáció úgy döntött, hogy nem vesz részt az ülésen;

mivel az EBESZ részes államai kötelesek egymást – egyebek mellett – felvonulási terveikről tájékoztatni, időben értesíteni egymást a jelentősebb katonai tevékenységekről – így hadgyakorlatokról –, szokatlan katonai tevékenység vagy a feszültség fokozódása esetén pedig konzultálni és együttműködni egymással;

H.	mivel az orosz védelmi minisztérium 2021. április 23-án, pénteken közölte, hogy az összevont erők 2021. május 1-re visszatérnek állandó bázisukra;

mivel az Oroszországi Föderáció alkotmánya rögzíti a gondolat- és a szólásszabadsághoz, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogot; mivel Oroszországban tovább romlik az emberi jogok és a jogállamiság helyzete, és a hatóságok folyamatosan megsértik ezeket a jogokat és szabadságokat; mivel az Oroszországi Föderáció aláírta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az Emberi Jogok Európai Egyezményét, és tagja az Európa Tanácsnak;

mivel 2021. április 9-én az orosz hatóságok rövid időre őrizetbe vették és kihallgatták Roman Anyint, a szervezett bűnözésről és a korrupcióról történő beszámolással foglalkozó projekt (OCCRP) egyik vezető orosz oknyomozó újságíróját, és lefoglalták telefonjait és dokumentumait; mivel ezek az intézkedések veszélybe sodorták az OCCRP átláthatósági és korrupciós kérdésekkel foglalkozó újságíróit is azok miatt az információk miatt, amelyekhez a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) immár teljes körű hozzáféréssel rendelkezik;

mivel Alekszej Navalnijt, Oroszország legismertebb korrupcióellenes aktivistáját és ellenzéki politikusát 2021. január 17-én őrizetbe vették, és 2021. február 2-án három és fél év börtönbüntetésre ítélték, mivel állítólag megsértette felfüggesztett büntetésének feltételeit, amikor Németországban gyógykezelésen vett részt az ellene az Oroszországi Föderáció területén az Oroszországi Föderáció biztonsági szolgálatainak ügynökei által tiltott katonai vegyi anyaggal elkövetett gyilkossági kísérlet következményei miatt; mivel Alekszej Navalnijt 2021. március 12-én átszállították egy pokrovi büntetőtáborba, ahol többször is kínzásnak és embertelen bánásmódnak vetették alá, majd több mint három héttel ezelőtt éhségsztrájkba kezdett;

mivel az elmúlt hetek e fejleményei alátámasztották a személyes biztonságával és életével kapcsolatos legrosszabb félelmeket családja, barátai és támogatói körében és a nemzetközi közösségben is, továbbá mivel átszállították egy Moszkva közeli börtönkórházba, ahol élete továbbra is veszélyben forog;

mivel 2021. február 16-án az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott, hogy az említett Bíróság eljárási szabályzatának 39. cikke alapján javasolja Oroszország kormányának Alekszej Navalnij szabadon bocsátását; mivel ezt az intézkedést azonnali hatállyal kell alkalmazni; mivel a Bíróság figyelembe vette az Alekszej Navalnij életét fenyegető kockázat jellegét és mértékét, amelyet prima facie az ideiglenes intézkedés alkalmazása céljából bizonyítottak, valamint Alekszej Navalnij jelenlegi fogva tartásának általános körülményei tükrében vizsgáltak;

mivel 2021. április 23-án Alekszej Navalnij bejelentette, hogy a börtönön kívüli orvosok tanácsát követve fokozatosan felfüggeszti a 2021. március 31-én elkezdett éhségsztrájkját; mivel az Alekszej Navalnijnak adott orvosi szakvélemény szerint az éhségsztrájk folytatása életveszélyes lenne; mivel ha Navalnij most meg is kapja a szükséges ellátást, nincs garancia arra, hogy nem vetnék alá további embertelen vagy az életét veszélyeztető bánásmódnak vagy törnének életére;

mivel 2020-ban Oroszország 180 ország közül a 129. helyen – Európában a legutolsó helyen – állt a Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint; mivel az oligarchák, a biztonsági tisztek és a Kremlhez kapcsolódó tisztviselők közötti kleptokratikus kapcsolatokat részben felfedték a korrupció ellen küzdő aktivisták – például a néhai Szergej Magnyickij és az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítvány (FBK) –, akik az évek alatt megmagyarázatlanul felhalmozott vagyonok vizsgálata során a hatalom legbelsőbb köreihez tartozó személyek, többek között Vlagyimir Putyin érintettségét is kimutatták; mivel a moszkvai ügyészség arra törekszik, hogy „szélsőségesnek” minősítse az FBK-t és két másik, Alekszej Navalnijhoz kapcsolódó szervezetet – az Állampolgárok Jogainak Védelmével Foglalkozó Alapítványt és Navalnij regionális központját –, ami azt jelentené, hogy azok alkalmazottait letartóztathatják és hattól tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik;

mivel Navalnij megmérgezése beleillik a Putyin ellenfelei elleni fellépések sorába, amely Viktor Juscsenkót, Szergej Szkripalt és Vlagyimir Kara-Murzát sújtotta, és amely számos vezető ellenzéki személyiség, újságíró, aktivista és külföldi vezető, többek között Borisz Nyemcov, Anna Politkovszkaja, Szergej Protazanov, Natalja Esztyemirova és Alexander Litvinyenko halálához vezetett;

mivel az Oroszországi Föderáció nemcsak külső fenyegetést jelent Európa biztonságára, hanem belső háborút is folytat saját népe ellen az ellenzék módszeres elnyomása és az utcákon történő letartóztatások formájában; mivel csak 2021. április 21-én a letartóztatott békés tüntetők száma meghaladta az 1 788-at, ami hozzáadódik annak a több mint 15 000 ártatlan orosz állampolgárnak a számához, akiket 2021 januárja óta tartanak fogva;

mivel az Oroszországról szóló két korábbi állásfoglalásában a Parlament felszólított az Oroszországgal kapcsolatos uniós politika és az abban foglalt öt vezérelv felülvizsgálatára, és felkérte a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdje meg az előkészületeket és fogadja el a demokratikus Oroszországgal való jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiát, amely számos ösztönzőt és feltételt foglalna magában az Oroszországon belüli, a szabadság és a demokrácia irányába mutató belső tendenciák megerősítésére;

mivel a Cseh Köztársaság 2021. április 17-én 18 orosz nagykövetségi munkatársat – köztük az orosz hírszerző ügynökségek tagjait – utasított ki a Cseh Köztársaság Biztonsági Információs Szolgálatának megalapozott megállapításait követően, amelyek szerint aktív szolgálatot teljesítő orosz hírszerzők részt vettek egy 2014-ben végrehajtott lőszerraktár-robbantásban, amelyben két cseh állampolgár életét vesztette, és jelentős anyagi károk keletkeztek; mivel a robbantás a környező településeken élő több ezer ember életét és tulajdonát sodorta könyörtelenül veszélybe; mivel ezek a Cseh Köztársaság területén elkövetett jogellenes cselekmények egy uniós tagállam szuverenitásának külföldi hatalom általi súlyos megsértésének minősülnek; mivel a Cseh Köztársaság 18 nagykövetségi alkalmazottjának kiutasítására válaszul az Oroszországi Föderáció 20 cseh diplomatát utasított ki, akiket 2021. április 19-én távozásra szólítottak fel; mivel a Cseh Köztársaság – miután Oroszország nem fogadta vissza a kiutasított cseh diplomatákat az országba és figyelembe véve a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény 11. cikkét – 2021. április 22-én úgy határozott, hogy a Cseh Köztársaságban működő orosz nagykövetségen dolgozó személyzet létszámának meg kell egyeznie a Cseh Köztársaság oroszországi nagykövetségén dolgozó személyzet létszámával, és május végéig adott időt az orosz nagykövetségnek a határozat teljesítésére;

mivel ugyanezek a csehországi lőszerraktár felrobbantásában részt vevő GRU-ügynökök voltak felelősek a Szergej és Julia Szkripal ellen az Egyesült Királyságban elkövetett 2018-as gyilkossági kísérletért is, amelyet a katonai célú novicsok idegméreggel követtek el, és amely egy brit állampolgár halálát okozta; mivel a GRU ügynökeit azzal is megvádolták, hogy 2015-ben megkísérelték meggyilkolni Emilian Gebrevet, egy fegyvergyár tulajdonosát és két másik embert Bulgáriában; mivel Oroszország nem működik együtt az Európai Unió területén elkövetett, említett bűncselekmények kivizsgálásában, tagadja a GRU részvételét a Szkripalok megmérgezésében és menedéket nyújt a legfőbb gyanúsítottak számára;

támogatja Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségét, szuverenitását és területi integritását; ismételten határozottan támogatja az EU azon politikáját, hogy nem ismeri el a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol város jogellenes annektálását; üdvözli az EU által a jogellenes annektálás következtében hozott valamennyi korlátozó intézkedést; felszólít valamennyi jogellenesen fogva tartott és bebörtönzött ukrán állampolgár azonnali szabadon bocsátására a Krím félszigeten és Oroszországban, és elítéli a Krím félszigeten és a megszállt kelet-ukrajnai területeken elkövetett folyamatos emberi jogi jogsértéseket, valamint azt, hogy az e területeken élők jelentős részének megadják az orosz állampolgárságot (útlevélkiadás); hangsúlyozza, hogy nemzetközi büntető igazságszolgáltatás elé kell állniuk azon orosz tisztviselőknek, akik fellépése vagy fellépésének elmaradása Ukrajnában háborús bűncselekményeket tett lehetővé vagy eredményezett;

sajnálja az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetét, amelyet Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója és az ország folytatódó destabilizálása, az uniós tagállamokkal és társadalmakkal szembeni ellenséges magatartás és az ellenük irányuló nyílt támadások váltottak ki, többek között a választási folyamatokba való beavatkozás, a félretájékoztatás, a mélykamuk, a rosszindulatú kibertámadások, a szabotázs és a vegyi fegyverek alkalmazása, valamint az emberi jogi helyzet és a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés jogának oroszországi tiszteletben tartása tekintetében bekövetkezett jelentős romlás; határozottan elítéli Oroszország Európában tanúsított ellenséges magatartását, és felszólítja az orosz kormányt, hogy vessen véget ezeknek a tevékenységeknek, amelyek sértik a nemzetközi elveket és normákat, és veszélyeztetik az európai stabilitást, ami megakadályozza, hogy előremutató kétoldalú kapcsolatokat lehessen kialakítani ezzel a fontos szomszéddal;

továbbra is mélyen aggódik a nagyszabású orosz katonai felvonulás miatt az ukrán határ mentén és a jogellenesen elfoglalt Krími Autonóm Köztársaságban, amelyről az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy véget ért; elítéli ezeket az Oroszországi Föderáció által végrehajtott fenyegető és destabilizáló fellépéseket, és elismeréssel nyugtázza, hogy Ukrajna arányos választ adott rájuk;

úgy véli, hogy az EU-nak le kell vonnia a következtetéseket az ukrán határon végrehajtott, mélyen aggasztó orosz katonai felvonulásból, amelyet 2021. április 23-án, pénteken felfüggesztettek; kitart amellett, hogy az orosz csapatoknak az ukrán határról az állandó bázisukra való visszatérését teljes körűen és késedelem nélkül végre kell hajtani; követeli Oroszországtól, hogy haladéktalanul vessen véget a szomszédai fenyegetését célzó, indokolatlan katonai felvonulás gyakorlatának, vessen véget minden folyamatban lévő katonai provokációnak és tartózkodjon ezektől a jövőben, és enyhítse a feszültségeket, visszarendelve erőit állandó bázisukra, nemzetközi kötelezettségeivel, például az EBESZ-alapelvekkel, a katonai mozgások átláthatóságára vonatkozó kötelezettségvállalásokkal és a bécsi dokumentummal összhangban; megismétli, hogy az orosz katonai felvonulás az európai stabilitásra, biztonságra és békére is veszélyt jelent, ezért az Ukrajnával folytatott uniós biztonsági párbeszédnek nagyratörőnek kell lennie, és hozzá kell járulnia a helyben bekövetkező biztonsági kihívások egységes értékeléséhez; hangsúlyozza, hogy a baráti országoknak fokozniuk kell az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásukat és a védelmi fegyverek biztosítását, ami összhangban van az ENSZ Alapokmányának 51. cikkével, amely lehetővé teszi az egyéni és kollektív önvédelmet; felszólítja Oroszországot, hogy vonja ki csapatait az úgynevezett Luhanszki és Donyecki Népköztársaságból, és a Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol városa feletti ellenőrzést adja vissza Ukrajnának;

sürgeti a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét annak biztosítására, hogy a Tanács az orosz csapatok bejelentett visszavonása ellenére továbbra is kísérje figyelemmel a katonai fejleményeket, és álljon készen további közös fellépés elfogadására;

sürgeti Oroszországot, hogy tegyen eleget az ENSZ Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségének, és garantálja a hajózás szabadságát és a nemzetközi tengerszoroson keresztül az Azovi-tenger kikötőibe történő áthaladást; felszólítja az EU-t, hogy a tagállamokkal és más nemzetközi partnerekkel szoros együttműködésben dolgozza ki a Kercsi-szoroson átkelő hajók áthaladásának állandó nyomon követését;

sürgeti Oroszországot és az Oroszország által támogatott szeparatistákat, hogy tartsák be a tűzszüneti megállapodást; felhívja Oroszországot, hogy maradéktalanul hajtsa végre a minszki megállapodások rendelkezéseit, és konstruktívan vegyen részt a normandiai folyamatban és a háromoldalú összekötő csoportban; hangsúlyozza, hogy politikai megoldást kell találni a kelet-ukrajnai konfliktusra, és az EU-nak erőteljesebb szerepet kell vállalnia a konfliktus békés rendezésében;

hangsúlyozza, hogy amennyiben az Oroszországi Föderáció a jövőben egy ilyen katonai felvonulást követően megszállná Ukrajnát, az EU-nak egyértelművé kell tennie, hogy a nemzetközi jog és normák ilyen megsértésének súlyos ára lenne; ezért kitart amellett, hogy ilyen körülmények között haladéktalanul le kell állítani az Oroszországból az EU-ba irányuló kőolaj- és földgázbehozatalt, Oroszországot pedig ki kell zárni a SWIFT fizetési rendszerből, és az EU-ban be kell fagyasztani az orosz hatóságokhoz és családtagjaikhoz közeli oligarchák valamennyi eszközét, és vízumaikat törölni kell;

követeli, hogy az EU csökkentse az orosz energiától való függőségét, és ezért sürgeti az uniós intézményeket és az összes tagállamot, hogy állítsák le az Északi Áramlat 2 gázvezeték befejezését, és követeljék meg a Rosatom által épített vitatott atomerőművek építésének leállítását;

10.

újra kijelenti, hogy támogatja a maláj légitársaság MH17-es járata tragikus lelövésének – amely esetleg háborús bűncselekménynek is minősülhet – körülményeit vizsgáló nemzetközi nyomozást, és ismételten felszólít arra, hogy állítsák bíróság elé a felelősöket;

11.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy merítsenek az Egyesült Királyság globális korrupcióellenes szankciókra vonatkozó szabályozásra és más hasonló rendszerekre irányuló jogalkotási javaslatából, és fogadjanak el uniós korrupcióellenes szankciórendszert az EU jelenlegi globális emberi jogi szankciórendszerének kiegészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamok többé nem engedhetik meg, hogy tisztázatlan eredetű orosz vagyonokat és beruházásokat fogadjanak; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a Kreml EU-n belüli, a felforgatást, a demokratikus folyamatok és intézmények aláásását és a korrupció terjesztését célzó stratégiai beruházásainak megfékezésére irányuló erőfeszítéseiket; továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan tagállamok, mint Bulgária és Málta, szüntessék meg az „aranyútlevél” rendszerét;

12.

felszólít a politikai indíttatásból és Oroszország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel ellentétesen elítélt Alekszej Navalnij és a szabadon bocsátását követelő vagy a korrupcióellenes kampányát támogató valamennyi őrizetbe vett tiltakozó azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; elvárja Oroszországtól, hogy tartsa be az Emberi Jogok Európai Bíróságának ideiglenes intézkedését az Alekszej Navalnij életét fenyegető kockázat jellegére és mértékére tekintettel; felelősnek tartja Oroszországot Alekszej Navalnij egészségügyi állapotáért, és sürgeti Oroszországot, hogy vizsgálja ki az Alekszej Navalnij ellen irányuló gyilkossági kísérletet, és teljes mértékben működjön együtt a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy a nemzetközi normák betartása érdekében javítsák a börtönökben és fogdákban uralkodó körülményeket; kéri, hogy állítsák le az Alekszej Navalnij szabadon bocsátására irányuló követelésekkel kapcsolatban békésen tüntetők letartóztatását és az ellenzék ellen intézett módszeres támadásokat; hangsúlyozza, hogy az Alekszej Navalnij büntetőeljárásában, elítélésében és bántalmazásában részt vevő valamennyi személyt az EU globális emberi jogi szankciórendszere értelmében szankciókkal kell sújtani;

13.

emlékezteti az orosz hatóságokat és személyesen Putyin elnököt mint az orosz államfőt, hogy teljes mértékben felelősek Alekszej Navalnij életének és testi épségének biztosításáért, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük testi és szellemi egészségének és jólétének védelme érdekében; továbbra is sürgeti Putyin elnököt és az orosz hatóságokat, hogy vizsgálják ki, állítsák bíróság elé és vonják felelősségre a Navalnij meggyilkolásának megkísérléséért felelős személyeket;

14.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az orosz hatóságok az Alekszej Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítványt alaptalanul és megkülönböztető módon szélsőséges szervezetnek akarják nyilvánítani; hangsúlyozza a korrupció elleni küzdelmet, valamint azt, hogy a szabad és pluralista közbeszédben és választási folyamatban való részvétel szándéka mindenki és minden demokratikus politikai szervezet elidegeníthetetlen joga, és semmi köze a szélsőséges nézetekhez;

15.

kinyilvánítja mélyreható szolidaritását a nyitott és szabad társadalom iránt elkötelezett oroszországi erőkkel, és támogatja a támadások és elnyomás célpontjává vált összes személyt és szervezetet; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget az ellenzék, a civil társadalom, a média, az emberi jogok és a nők jogainak védelmezői és más aktivisták elleni minden zaklatásnak, megfélemlítésnek és támadásoknak az országban, különösen a 2021. őszi parlamenti választások előtt; ösztönzi az EU-t, hogy intézzen folyamatosan felszólításokat Oroszországhoz a nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen minden jogszabály hatályon kívül helyezése vagy módosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy határozottan támogatja az összes oroszországi emberi jogi aktivistát és munkájukat; felhívja az EU küldöttségét és az országban működő tagállami képviseleteket, hogy erősítsék meg a civil társadalomnak nyújtott támogatásukat, és használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt az emberi jogi aktivisták munkájának támogatására, valamint adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban;

16.

felszólítja az orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a média függetlenségét, és szüntessék meg a független média elleni zaklatást és nyomásgyakorlást, amely például Roman Anyin oknyomozó újságíró ellen irányul;

17.

megismétli az uniós intézményekhez és a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon az Oroszországi Föderációban fennálló emberi jogi helyzetet, valamint a civil társadalmi szervezeteket, újságírókat, ellenzéki politikusokat és aktivistákat érintő bírósági ügyeket, beleértve Alekszej Navalnij ügyét is;

18.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az orosz hírszerző szolgálatok követték el a csehországi vrběticei fegyverraktár felrobbantását, ami sérti Csehország szuverenitását és elfogadhatatlan ellenséges cselekmény; erőteljesen elitéli az uniós tagállamok destabilizálását és fenyegetését célzó tevékenységeket, és felszólítja Oroszországot, hogy hagyjon fel minden ilyen tevékenységgel, számoltassa el a felelősöket, és kártalanítsa a 2014-es támadásban elhunytak családjait; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a Cseh Köztársaság mellett áll, és felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy hozzanak megfelelő ellenintézkedéseket, beleértve a célzott szankciók kiterjesztését; mélyreható szolidaritásáról biztosítja a Cseh Köztársaság lakosait és hatóságait az uniós területen elkövetett orosz támadást és 20 cseh diplomata Oroszországból történő megalapozatlan és aránytalan kiutasítását követően; támogatja a cseh hatóságok azon döntését, hogy a csehországi orosz nagykövetségen dolgozó személyzet létszámának meg kell egyeznie az oroszországi cseh nagykövetségen dolgozó személyzet létszámával, elítéli az Oroszországi Föderáció által a Cseh Köztársasággal szemben ezt követően megfogalmazott fenyegetéseket, és elismeri az uniós tagállamok különböző kormányai által nyújtott támogatást és mutatott szolidaritást és minden, már felajánlott diplomáciai szolgáltatást; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a Szkripal-ügy példáját követve tegyenek lépéseket az orosz diplomaták összehangolt kiutasítására;

19.

elítéli a Kreml által világszerte az olyan antidemokratikus elnyomó rezsimeknek nyújtott támogatást, mint például Irán, Észak-Korea, Venezuela, Szíria és Belarusz; mélységes aggodalmát fejezi ki az Oroszországban élő belaruszok növekvő számú letartóztatása, elrablása és kitoloncolása miatt, beleértve az ellenzéki Belarusz Népfront elnöke és a békés belarusz tüntetések támogatása mellett síkra szálló hétköznapi emberek ügyét is; különösen aggódik a Belaruszban működő uniós nemzeti kisebbségi szervezeteket – köztük a legnagyobbat, a Belaruszban működő Lengyelek Unióját – célzó, Oroszország által támogatott kampány miatt;

20.

elítéli az orosz sajtóban folytatott propagandát és félretájékoztatást, annak rosszindulatú terjesztését az EU-ban, valamint az orosz trollfarmok munkáját, különösen azokét, amelyek jelenleg a Cseh Köztársaságot rágalmazzák, azzal érvelve, hogy az USA érdekeit szolgáló csatlós állam, és nem független hírszerző szolgálatokkal rendelkező szuverén ország; elítéli a cseh stratégiai államigazgatási intézmény ellen az orosz katonai kémkedéssel összefüggésben elkövetett kibertámadásokat;

21.

emlékeztet arra, hogy az uniós tagállamok közötti egység a legjobb politika, amely visszatartja Oroszországot attól, hogy destabilizáló és felforgató tevékenységeket végezzen Európában; felszólítja a tagállamokat, hogy hangolják össze az Oroszországgal kapcsolatos álláspontjaikat és intézkedéseiket, és egységesen lépjenek fel; követeli, hogy a tagállamok egységesen lépjenek fel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságán belül azzal kapcsolatban, hogy Oroszország továbbra is figyelmen kívül hagyja az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak további együttműködésre kell törekednie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, különösen a NATO-val és az USA-val, hogy felhasználják a nemzetközi szinten rendelkezésre álló összes eszközt Oroszország folyamatos zavarkeltésének, egyre agresszívebb félretájékoztatási kampányainak és Európa biztonságát és stabilitását fenyegető súlyos nemzetközi jogsértéseinek hatékony ellensúlyozása céljából;

22.

felszólítja az uniós tagállamokat, hogy időben és határozottan lépjenek fel az orosz titkosszolgálatok uniós területen végrehajtott zavarkeltő akcióival szemben, és az EU arányos válaszát szorosan hangolják össze transzatlanti partnereikkel; javasolja, hogy a tagállamok fokozzák a kémelhárítási együttműködést és az információmegosztást;

23.

felhívja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki az EU Oroszországgal fenntartott kapcsolataira vonatkozó új stratégiai megközelítést, amelynek jobban kell támogatnia a civil társadalmat, erősítenie kell az orosz állampolgárokkal ápolt, emberek közötti kapcsolatokat, egyértelmű határvonalakat kell húznia az orosz állami szereplőkkel való együttműködéshez, technológiai szabványokat és a nyílt internetet kell alkalmaznia a szabad terek támogatására és az elnyomó technológiák korlátozására, valamint szolidaritást kell mutatnia az EU keleti partnereivel, többek között a biztonsági kérdések és a békés konfliktusrendezés terén; hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal folytatott bármely párbeszédnek a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásán kell alapulnia;

24.

rendkívül aggasztónak tartja, hogy az orosz hatóságok továbbra is korlátozzák a független médiaplatformok, valamint az egyes újságírók és más médiaszereplők munkáját; határozottan elítéli e tekintetben azt a döntést, hogy a Meduza nevű független médiaorgánumot „külföldi ügynöknek” bélyegzik;

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 78., 2014.3.17., 16. o.

(2) HL L 161., 2014.5.29., 3. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/89

P9_TA(2021)0160

A kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulója

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulójáról (2021/2643(RSP))

(2021/C 506/14)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a kolumbiai békefolyamat támogatásáról szóló, 2016. január 20-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti, 2012. július 26-án Brüsszelben aláírt kereskedelmi megállapodásra (2), valamint az Európai Unió és a Kolumbiai Köztársaság közötti, 2015. december 2-án aláírt vízummentességi megállapodásra (3),

—	tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini 2015. október 1-jei nyilatkozatára, amelyben Eamon Gilmore-t az EU kolumbiai békefolyamathoz rendelt különmegbízottjának nevezi ki,

—	tekintettel a kolumbiai nemzeti kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) közötti, a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló, 2016. november 24-én aláírt végleges megállapodásra,

—	tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójáról szóló jelentéseire, és különösen a 2021. március 26-i jelentésre,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a kolumbiai emberi jogi helyzetről szóló, 2021. február 10-i éves jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell és Janez Lenarčič biztos 2021. február 9-i közös nyilatkozatára a venezuelai migránsok számára ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosító kolumbiai határozatról, valamint az alelnök/főképviselő szóvivőjének a kolumbiai emberijog-védők elleni erőszakról szóló, 2021. február 26-i nyilatkozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

mivel 2021 novemberében lesz öt éve, hogy a Juan Manuel Santos elnök vezette kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) aláírta a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló végleges megállapodást, amely egy több mint 50 éve tartó konfliktusnak vetett véget, és jelentős lépésnek tekinthető a stabil és tartós kolumbiai béke megteremtése felé; mivel Kolumbia a hosszú időszakokon át tartó rendkívüli erőszak ellenére megőrizte demokratikus integritását;

B.	mivel a kolumbiai alkotmánybíróság becslése szerint legalább 15 évbe fog telni, mire végrehajtják a végleges megállapodást, az egységes ütemterv tízéves tervét és a jelenlegi négyéves, közel 11,5 milliárd USD összegű többéves békeberuházási tervet;

mivel Iván Duque kolumbiai elnök és Rodrigo Londoño, a Comunes párt (korábban FARC párt) elnöke 2021. március 10-én megbeszélést tartott a végleges megállapodás végrehajtásának állásáról; mivel az ENSZ-főtitkár kolumbiai különleges képviselője és az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójának vezetője által elősegített párbeszéd során mindkét fél megismételte a végleges megállapodás iránti elkötelezettségét, és megállapodott abban, hogy közösen munkálkodnak a megállapodás átfogó végrehajtására előirányzott időkeret fennmaradó részére vonatkozó ütemterv kidolgozásán, valamint fokozzák az egykori harcosok visszailleszkedésének és biztonsági garanciáinak megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket;

mivel az egykori gerillaharcosok polgári életbe való visszailleszkedésének folyamata is halad, és mivel Kolumbia jogi és alkotmányos rendszere alapos reformokat fogad el annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás szerinti kötelezettségvállalásokat végrehajtsák, és az ország jövőjét ezekre lehessen építeni;

mivel a végleges megállapodásban a felek megállapodtak abban, hogy a békéért felelős különleges joghatóságot hoznak létre, ideértve többek között az igazságot, az igazságszolgáltatást, a jóvátételt és a konfliktus kiújulásának elkerülését szolgáló átfogó rendszer végrehajtását, valamint többek között az áldozatoknak nyújtandó kártérítésről szóló megállapodásokat, amint azt az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet 2021. február 10-i jelentése is elismeri; mivel Kolumbia összetett kihívásokkal néz szembe a végleges megállapodás átfogó végrehajtása során, amelyeket tovább súlyosbít a Covid19-helyzet, valamint a venezuelai migránsok érkezése és fogadása;

mivel 2021. január 26-án a békéért felelős különleges kolumbiai joghatóság bejelentette első fontos döntését, háborús bűncselekményekkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolva az egykori FARC-EP nyolc magas rangú vezetőjét, ami az átmeneti igazságszolgáltatás eddigi legegyértelműbb eredménye volt az országban; mivel megerősítette az úgynevezett „hamis pozitív eredmények” kivizsgálása terén tett előrelépést is; mivel a békéért felelős különleges joghatóság intézkedni kezdett annak érdekében, hogy előrelépés történjen az őslakos hatóságokkal folytatott állandó és zökkenőmentes párbeszéd kialakításában;

mivel továbbra is jelentős előrelépések tapasztalhatók, ami azt mutatja, hogy a békemegállapodás, amely első alkalommal tartalmaz konkrét nemi alapú megközelítést, képes változást elérni; mivel további előrelépésre van szükség a női vezetők és emberijog-védők védelmére irányuló átfogó program és az erőszak, akár nemi erőszak és emberrablás áldozatává vált nők és lányok támogatását célzó programok terén; mivel a megállapodás különböző fejezeteinek egymáshoz kapcsolódó jellege miatt rendkívül fontos a nemi alapú megközelítés valamennyi területen történő aktív integrálása;

mivel annak ellenére, hogy a béketárgyalások a halálesetek és az erőszakos esetek számának jelentős csökkenéséhez vezettek Kolumbiában, az ország különböző régióiban a biztonság romlását széles körben a békefolyamat akadályának tekintik, és az ENSZ jelentése szerint aggasztó mértékben nő a közösségi és őslakos vezetők, egykori FARC-harcosok és emberijog-védők ellen elkövetett erőszakos cselekmények, erőszakos eltüntetések, emberrablások és gyilkosságok száma; mivel a biztonsági erők is ki vannak téve támadásoknak és erőszaknak;

mivel az ENSZ ellenőrző missziója bizonyítottnak találta 73 egykori katona 2020. évi meggyilkolását, amivel 248-ra nőtt a békemegállapodás 2016. évi aláírása óta meggyilkolt egykori harcosok száma; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) az elmúlt évben 120 emberijog-védő meggyilkolásáról szerzett tudomást, amelyek közül 53 esetet bizonyítottnak találtak; mivel 2020-ban emellett 69 incidenst regisztráltak, amelyek során életét vesztette összesen 269 polgári személy, köztük 24 gyermek és 19 nő is; mivel az ENSZ jelentése szerint nagyobb erőfeszítésekre van szükség a békemegállapodás végrehajtásához;

mivel az ENSZ főtitkára prioritásként határozta meg az egykori harcosokkal, konfliktus sújtotta közösségekkel, közösségi vezetőkkel és emberijog-védőkkel szembeni folyamatos erőszak felszámolását, az újrabeilleszkedési folyamat fenntarthatóságának fokozását, az integrált állami jelenlét megszilárdítását a konfliktus sújtotta területeken, a felek közötti konstruktív párbeszéd megerősítését a békemegállapodás végrehajtása előmozdításának eszközeként, valamint a felek közötti megbékélés feltételeinek megerősítését;

mivel 2017-ben a kolumbiai kormány hivatalos béketárgyalásokat kezdeményezett a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN); mivel azonban 2019 januárjában, röviddel azután, hogy az ELN 22 ember halálát okozva felrobbantott egy gépkocsit a bogotái rendőrakadémiánál, Iván Duque elnök kormánya felhagyott a béketárgyalásokkal; mivel bizonyos területeken tovább folytatódnak az ELN-hez kapcsolódó konfliktusok, ideértve az egyéb illegális fegyveres szereplőkkel és a közbiztonsági erőkkel való összecsapásokat is; mivel a kormány kitart amellett, hogy a tárgyalások újrakezdésének lehetősége attól függ, hogy az ELN felhagy-e erőszakos cselekedeteivel, ideértve az emberrablást, a gyermekek toborzását és a gyalogsági aknák telepítését, miközben az ELN fenntartja azon álláspontját, hogy a kormány e követeléseivel a tárgyalóasztalnál kell foglalkozni;

mivel Iván Duque Márquez kolumbiai elnök meghozta azt a jelentős döntést, hogy ideiglenes oltalmazotti jogállást biztosítva számukra szolidaritást tanúsít az országban tartózkodó mintegy 1 800 000 venezuelai migráns iránt, és rendezett státuszt biztosít számukra ideiglenes tartózkodási engedélyek révén, amelyek lehetővé teszik számukra a nyilvántartásba vételt és az állami szolgáltatásokhoz, például az egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférést, valamint a társadalmi-gazdasági integrációt, ezáltal csökkentve kiszolgáltatottságukat; mivel Kolumbia és Venezuela több mint 2 000 kilométernyi, könnyen átjárható közös határszakasszal rendelkezik; mivel a Kolumbia és Venezuela közötti határ főként sűrű erdőkből és nehéz terepből áll, aminek következtében fennáll a tiltott tevékenységek és a szervezett bűnözés veszélye;

M.	mivel az Uniós Békealap Kolumbiáért 128 millió EUR-t mozgósított az uniós költségvetésből, 21 tagállamból, Chiléből és az Egyesült Királyságból; mivel a Békealap ötödik stratégiai bizottsága 2021. január 22-én meghatározta jövőbeli stratégiai irányvonalait;

mivel kulcsfontosságú szerepe van a békéért küzdő civil társadalomnak, amely olyan emberi jogi érdekképviseleti szervezeteket, nőjogi szervezeteket, gazdálkodói közösségeket, afro-kolumbiai és őslakos közösségeket tömörít, amelyek már több helyi, regionális és nemzeti szintű kezdeményezést és javaslatot készítettek;

mivel az EU és Kolumbia szoros politikai, gazdasági és kereskedelmi együttműködési keretet tart fenn, amelyet a 2009. novemberi egyetértési megállapodás, valamint az egyrészről Kolumbia és Peru, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti kereskedelmi megállapodás hozott létre azzal a végső céllal, hogy egyrészt előmozdítsa a felek közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, másrészt megszilárdítsa a békét, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a fenntartható fejlődést és az állampolgárok jólétét; mivel Kolumbia stratégiai partner, és kulcsfontosságú a regionális stabilitás szempontjából; mivel az EU és a Kolumbiai Köztársaság létrehozta a Kolumbiai Köztársaságnak az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való részvételének keretét, amely 2020. március 1-jén lépett hatályba;

P.	mivel ez a szoros kapcsolat kiterjed a többoldalú témákban folytatott nemzetközi együttműködés olyan közös érdekeket érintő területeire is, mint a béketeremtési erőfeszítések, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem;

ismételten támogatásáról biztosítja a kolumbiai végleges békemegállapodást, és üdvözli a felek között a közelmúltban folytatott párbeszédet, elismerve politikai erőfeszítéseiket, realizmusukat és kitartásukat; megismétli, hogy készen áll arra, hogy továbbra is minden lehetséges politikai és pénzügyi támogatást megadjon a békemegállapodás átfogó végrehajtásának támogatása, valamint a konfliktus utáni szakasz nyomon követése érdekében, amelyben továbbra is alapvető fontosságú a helyi közösségek és a civil társadalmi szervezetek részvétele, továbbá annak érdekében, hogy kellően figyelembe vegyék az áldozatok által az igazság, az igazságszolgáltatás, a jóvátétel és a megismétlődés elkerülésére vonatkozó biztosítékok tekintetében kifejezett prioritásokat; ismételten együttérzéséről biztosítja valamennyi áldozatot;

hangsúlyozza, hogy a kolumbiai békemegállapodást világszerte gyakran modellként emlegetik, mivel eltökélt a konfliktust okozó kérdések kezelése iránt, és a fő hangsúlyt az áldozatok jogaira és méltóságára fekteti; emlékeztet arra, hogy ezen összetett és innovatív megállapodás valamennyi részét végre kell hajtani, mivel azok a konfliktus kiváltó okainak kezeléséhez kapcsolódnak; felhívja a kolumbiai kormányt, hogy tegyen további előrelépést a békemegállapodás valamennyi vonatkozásának végrehajtása terén;

üdvözli a Kolumbia által az integrált vidékfejlesztési reform, a vidékfejlesztési programok, az áldozatok jogainak védelme, a tiltott kábítószerek problémájának megoldása, a tiltott termények helyettesítése, a földterületek visszaszolgáltatása és az egykori harcosok reintegrálása terén elért eredményeket, és további erőfeszítések megtételére ösztönöz a békemegállapodás valamennyi aspektusának végrehajtása érdekében, különös tekintettel azokra a társadalmi-gazdasági területekre, ahol kevesebb előrelépés történt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a békefolyamatot az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelemre irányuló határozott erőfeszítések kísérjék, többek között a földjeik elhagyására kényszerített emberek és közösségek számára méltányos megoldások révén; úgy véli, hogy különleges támogatást kell nyújtani a konfliktus által aránytalanul sújtott csoportoknak, például az afrokolumbiai és őslakos közösségeknek; elismeri a békéért, a megbékélésért és az együttélésért felelős területi tanácsok munkáját;

hangsúlyozza, hogy alapvető és történelmi szerepet játszanak a területi megközelítést alkalmazó fejlesztési tervek (PDET), amelyeket az elvándorlás, a szegénység és az erőszak által leginkább sújtott 170 település közösségei dolgoztak ki;

üdvözli a békéért felelős különleges joghatóság által annak érdekében már megtett valamennyi intézkedést, hogy olyan jövőt hozzon létre, amelynek középpontjában a béketeremtés és a büntetlenség felszámolása áll, és felhívja a békéért felelős különleges joghatóságot, hogy a számos kihívás, köztük a jogi szabályozás végrehajtása terén jelentkező késedelmek ellenére folytassa jelentős erőfeszítéseit; felhívja a kolumbiai hatóságokat, hogy őrizzék meg az igazságot, az igazságszolgáltatást, a jóvátételt és a konfliktus kiújulásának elkerülését szolgáló integrált rendszer autonómiáját és függetlenségét, valamint védjék meg azt, mivel ez alapvető hozzájárulást jelent a fenntartható és tartós béke megteremtéséhez;

elítéli az emberijog-védők, az egykori FARC-harcosok, valamint a közösségi és őslakos vezetők ellen irányuló gyilkosságokat és erőszakot; hangsúlyozza, hogy Kolumbia egyik legnagyobb kihívása az ellenük irányuló folyamatos erőszak felszámolása; megjegyzi, hogy a konfliktus az ország vidéki területein fokozódott, és sajnálatát fejezi ki az illegális fegyveres csoportok és a kábítószer-kereskedelemhez és illegális bányászathoz kapcsolódó szervezett bűnözés által elsősorban ezeken a területeken okozott erőszak miatt; megjegyzi, hogy számos esetben jelentettek kényszerű lakóhelyelhagyást, kényszertoborzást, gyermekek és nők elleni szexuális erőszakot, mészárlásokat, kínzásokat és egyéb atrocitásokat, valamint az etnikai közösségek és hatóságok elleni támadásokat, és a közigazgatási szervekkel szembeni támadásokat; gyors és alapos vizsgálatokat, valamint a felelősök elszámoltatását szorgalmazza; nyomatékosan felszólítja a kolumbiai államot, hogy fokozza és garantálja valamennyi társadalmi és politikai vezető, társadalmi és környezetvédelmi aktivista, illetve a vidéki közösségek védelmezőinek védelmét és biztonságát; különös aggodalommal figyeli a Cauca megyében kialakult problémás helyzetet, amelyet az ENSZ-nyilatkozat is említ;

elismeri a szervezett fegyveres csoportok és más szervezetek által elkövetett bűncselekmények elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a velük szembeni védelem erősítése érdekében, és ezért erősebb integrált állami jelenlétre szólít fel az érintett területeken, valamint arra, hogy a biztonsági garanciákkal foglalkozó nemzeti bizottság fogadjon el a bűnszervezetek felszámolására irányuló közpolitikát; ezt szem előtt tartva üdvözli a személyek újrabeilleszkedését célzó stratégiai biztonsági és védelmi tervet;

üdvözli az áldozatokról szóló törvény időbeli hatályának 2031-ig történő meghosszabbítását és költségvetésének növelését, ami több mint kilenc millió, az áldozatok egységes nyilvántartásában szereplő személyt érint kedvezően; üdvözli továbbá a FARC – jelenleg a Comunes Party – tényleges politikai részvételét, valamint a közel 14 000 egykori harcos újrabeilleszkedése terén elért eredményeket üdvözli, hogy a kormány a 24 korábban kijelölt képzési és reintegrációs terület közül hét földterületét megvásárolta, és kiemeli a korábban kijelölt képzési és reintegrációs területeket és az ott élő több mint 13 000 egykori harcost érintő biztonsági és szociális védelmi intézkedéseket;

elismeri és ösztönzi a kolumbiai intézmények arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előrelépést érjenek el az emberi jogok teljes körű és állandó tiszteletben tartásának biztosítása terén, összhangban a polgárai biztonságának garantálására vonatkozó kötelezettségeikkel; kiemeli, hogy 2019 és 2020 között 100 000 lakosra vetítve 25-ről 23,7-re csökkent az emberölések aránya, amint azt az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentése is elismeri; elismeri a kormány elkötelezettségét a közösségi vezetők, az emberijog-védők, az egykori harcosok és a távoli közösségek védelme mellett;

10.

kifejti aggodalmát amiatt, hogy az egykori gerillák eddig nem szolgáltattak információt a kábítószer-kereskedelmi útvonalakról és azokról a finanszírozási forrásokról, amelyek fenntartják a jogvédők, a vezetők és egykori harcosok ellen támadásokat intéző bűnözői csoportokat, holott kötelesek lennének ilyen információkat közölni; aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy az egykori FARC-EP eszközeinek az áldozatok kártalanítása céljából történő átadására megállapított határidő 2020. december 31-én lejárt, és a megállapodás szerinti összegnek csupán 4 %-át adták át;

11.

ösztönzi a kormányt, hogy fogadjon el minden, a jelenlegi gazdasági helyzetben szükséges intézkedést annak érdekében, hogy elősegítse az általános helyzet javítását és a békemegállapodásokban rejlő lehetőségek maximális kihasználását lehetővé tevő, az ENSZ által javasolt strukturális változásokat a kolumbiai emberi jogi helyzet pozitív átalakulása céljából; felszólítja a civil szervezeteket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy a megbékélés révén ismét lehetővé tegyék az együttélést Kolumbiában;

12.

ismételten hangsúlyozza, hogy az erőszak nem lehet a politikai küzdelem legitim módja, és kéri azokat, akik ezt a meggyőződést vallották, hogy fogadják el a demokráciát annak minden következményével és követelményével együtt, amelyek közül az első a fegyverek végleges letétele, valamint elképzeléseiknek és törekvéseiknek a demokratikus szabályok és a jogállamiság révén történő érvényesítése; e tekintetben felszólítja az EU által terrorista szervezetként számon tartott ELN-t és a FARC-EP disszidens csoportjait, hogy vessenek véget a kolumbiai lakossággal szembeni erőszaknak és terrortámadásoknak, és további késedelem nélkül határozottan és döntő módon kötelezzék el magukat a kolumbiai béke mellett;

13.

kiemeli a 129 településen a gyalogsági aknák felszedése terén elért eredményeket, valamint az aknamentesítésre vonatkozó határidő 2025-ig történő meghosszabbítását;

14.

méltatja Kolumbia figyelemreméltó és példa nélküli lépését, amelynek köszönhetően az országban tartózkodó mintegy 1 800 000 venezuelai migráns kapott ideiglenes oltalmazotti jogállást, ami hozzá fog járulni emberi jogaik érvényesítéséhez és védelméhez, valamint emberi szenvedéseik enyhítéséhez, miközben jobb segítségnyújtási lehetőségeket biztosít, többek között a Covid19 elleni védőoltás, a védelem és a társadalmi integráció terén; reméli, hogy a migrációs válság kezelésére irányuló regionális erőfeszítésekhez való hozzájárulásra irányuló uniós kezdeményezés megnyitja az utat a Kolumbia kimagasló szolidaritásával összhangban álló erőteljesebb támogatás előtt, és felszólítja a nemzetközi közösség többi tagját, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy támogassák Kolumbiát ebben a folyamatban; szorgalmazza a venezuelai válság politikai és demokratikus megoldása érdekében hozott válaszintézkedések megerősítését;

15.

kéri, hogy a Bizottság és az Európai Tanács az új költségvetési időszakban kettőzzék meg a Kolumbiának nyújtott politikai és pénzügyi támogatásukat az új együttműködési eszközök keretében;

16.

felhívja a figyelmet az EU hozzájárulására, különösen a kolumbiai béke elősegítését szolgáló európai alapon keresztül, amely erőforrásait az átfogó vidékreformra és az újrabeilleszkedésre összpontosítja, különös tekintettel a területi megközelítést alkalmazó fejlesztési programokra és a földtulajdon hivatalossá tételére;

17.

hangsúlyozza a magánszektor részvételét az áldozatok, a reintegráció, a tiltott növények helyettesítése és a területi alapú fejlesztési tervek által érintett 170 település támogatásában; kéri, hogy a Bizottság mélyítse el a kereskedelmi megállapodás és az új együttműködési eszközök közötti szinergiát, amelyek célja az európai piachoz, a kereskedelemhez és a beruházásokhoz való hozzáférés biztosítása a termelő projektek fenntarthatóságának és a kedvezményezett lakosság jövedelmének biztosítása, valamint a bűnözéssel és az illegális tevékenységekkel szembeni kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében;

18.

úgy véli, hogy a 2016. évi békemegállapodás sikeres végrehajtása, amely hozzájárul a globális békéhez és stabilitáshoz, továbbra is kiemelt prioritás lesz a megerősített kétoldalú kapcsolatok keretében a Tanács által 2021. januárban jóváhagyott egyetértési megállapodással összhangban; e vonalak mentén ösztönzi az EU és Kolumbia közötti további együttműködést annak érdekében, hogy az EU–Kolumbia kereskedelmi partnerség és a békemegállapodás közötti szinergiák fokozása révén egyaránt javuljon a kolumbiai és az uniós polgárok megélhetése; támogatja a kolumbiai békéért felelős különmegbízott mandátumának meghosszabbítását,

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU soros elnökségének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Kolumbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 11., 2018.1.12., 79. o.

(2) HL L 354., 2012.12.21., 3. o.

(3) HL L 333., 2015.12.19., 3. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/94

P9_TA(2021)0161

Európai gyermekgarancia

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az európai gyermekgaranciáról (2021/2605(RSP))

(2021/C 506/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

—	tekintettel az EUSZ 3. cikke értelmében megállapított célkitűzésre, különösen a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, a társadalmi igazságosság, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a gyermekjogok védelmének előmozdítására,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,

—	tekintettel az EUMSZ 151. és 153. cikkei szerinti szociálpolitikai célokra,

—	tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az EUSZ 6. cikkében említett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 1.,3., 4., 11., 14., 16., 17., 19. és 20. elvére, valamint 2030-as kiemelt célkitűzéseire,

—	tekintettel az uniós gyermekjogi stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2021)0142),

—	tekintettel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2021)0137),

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervre,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 2., 3., 4. és 10. célra,

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,

—	tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel Ursula von der Leyen bizottsági elnök politikai iránymutatásaira,

—	tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (COM(2020)0440),

—	tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére (COM(2011)0173),

—	tekintettel a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0382),

—	tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—	tekintettel a Bizottság gyermekgaranciára vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányára,

—	tekintettel a gyermekek érdekében végrehajtott beruházásokról szóló, eljárási szabályzatának 136. cikke alapján 2016 márciusában elfogadott 0042/2015. sz. írásbeli nyilatkozatára,

—	tekintettel a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra,

—	tekintettel „A gyermekek jogairól az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának általános megjegyzéseire (9),

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermekek alternatív gondozására vonatkozó ENSZ-iránymutatásokra az ENSZ Közgyűlésének 2010. február 24-i A/RES/64/142. sz. határozatában foglaltak szerint,

—	tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jei nyilatkozatára,

—

tekintettel az egyenlőségközpontú Unió létrehozása céljából elfogadott bizottsági közleményekre, összhangban a következő Európai Bizottság (2019–2024) politikai iránymutatásaival, különösen a Bizottság „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021–2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i közleményére (COM(2020)0758), az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i közleményére (COM(2020)0565), az „Egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i közleményére (COM(2020)0152), valamint az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698),

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című közleményére (COM(2021)0101),

—	tekintettel az EPSCO miniszterek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése – a Covid19 családokra gyakorolt hatásának csökkentése – együttműködés az erős gyermekek lehetőségeinek fejlesztése érdekében” című együttes nyilatkozatára,

—	tekintettel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlására (2013/112/EU) (14),

—	tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

—	tekintettel az ENSZ „The impact of COVID-19 on children” (A Covid19 hatása a gyermekekre) című, 2020. április 15-i szakpolitikai tájékoztatójára,

—	tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,

—	tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásra,

—	tekintettel a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra,

—	tekintettel az új európai készségfejlesztési programra,

—	tekintettel az európai gyermekgaranciáról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000025/2021 – B9-0012/2021 és O-000026/2021 – B9-0013/2021),

—	tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

mivel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatnak ki kell egészítenie az EU gyermekjogi stratégiáját (mindkettőt 2021. március 24-én fogadták el); mivel az uniós gyermekjogi stratégia belső és külső uniós fellépésekre egyaránt vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg, és egyetlen koherens szakpolitikai keretben egyesíti a gyermekek jogaival kapcsolatos valamennyi meglévő és jövőbeli kezdeményezést;

mivel a gyermekszegénységet nemzetközi szervezetek – például az Európa Tanács – és NGO-k – például az UNICEF – egyaránt azonosították a gyermekjogok megsértésének potenciális okaként, valamint az ilyen jogsértések eredményeként, mivel az hatással van a gyermekek joggyakorlási képességeire, és mivel eredhet a fent említett jogok biztosításának sikertelenségéből;

mivel valószínűbb, hogy az erőforrások szűkösségében és bizonytalan családi körülmények között felnövő gyermekek szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel szembesülnek, olyan messzire nyúló hatásokkal, amelyek befolyásolják fejlődésüket és később a felnőttkorukat, valamint a megfelelő készségekhez való hozzáférésüket, és korlátozzák munkalehetőségeiket, megteremtve a generációkon átívelő szegénység ördögi körét;

D.	mivel a gyermekgaranciára irányuló javaslatban azonosított hat kategória tagjai azok, akik leginkább veszélyeztetettek és azonnali figyelmet és gondozást igényelnek; mivel a garancia célkitűzéseit –amennyire csak lehetséges – az Unió minden gyermekére alkalmazandóként kell értelmezni;

mivel a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztettség kérdése olyan meghatározó probléma, amely minden társadalomban megtalálható, és amelyet leginkább olyan átfogó és széleskörű szakpolitikákkal lehet kezelni, amelyek alkalmazása szűk és hatóköre széles, és amelyek nemcsak a gyermekeket, hanem családjaikat és közösségeiket is célozzák, valamint azáltal, hogy elsősorban új lehetőségek és megoldások megteremtésébe fektetnek be; mivel a társadalom minden részét be kell vonni e problémák megoldásába, a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságoktól a civil társadalomig és a magánszektorig;

mivel kutatások bizonyítják, hogy a gyermekekbe, például a magas színvonalú koragyermekkori nevelésbe és gondozásba való beruházás a beruházások költségeinek legalább négyszeres megtérülését eredményezheti társadalmi szinten, nem számítva az olyan jelentősebb előnyöket, hogy a vállalatok szakképzett munkavállalókhoz jutnak, vagy hogy a társadalombiztosítási rendszerek mentesülnek a további kiadások terhei alól az olyan gyermekek esetében, akire vonatkoznak a társadalmi befogadást célzó intézkedések (15); mivel a költségvetési eljárásoknak a gyermekeket célzó beruházást külön, az általános szociális kiadásoktól elkülönülő beruházási kategóriaként kell elismerniük;

mivel 2019-ben az Unió területén a gyermekek 22,2 %-a – majdnem 18 millió gyermek – volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának; mivel az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek, a hajléktalan gyermekek, a fogyatékossággal élő gyermekek, a migráns hátterű gyermekek, a kisebbségi etnikai hátterű gyermekek– különösen a roma gyermekek–, az intézményi gondozásban lévő gyermekek, a bizonytalan családi helyzetben lévő gyermekek, az egyszülős családok, az LMBTIQ+-családok és az olyan családok, ahol a szülők külföldön dolgoznak, komoly nehézségekkel szembesülnek, mint például a lakhatás súlyos hiánya vagy a túlzsúfoltság, az alapvető szolgáltatásokhoz, például a megfelelő táplálkozáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés akadályai, amely szolgáltatások kulcsfontosságúak jóllétük, valamint szociális, kognitív és érzelmi készségeik fejlődése szempontjából; mivel a megfelelően fűtött, biztonságos vízellátással és higiénés körülményekkel rendelkező lakás, illetve általában a lakhatás a gyermekek egészségének és jóllétének kulcseleme növekedésük és fejlődésük tekintetében; mivel a megfelelő lakhatási körülmények a gyermekek tanulását is segítik;

mivel statisztikák hiányában a fogyatékossággal élő gyermekek száma nem ismert, de arányuk elérheti az Unióban élő gyermekek összlétszámának 15 %-át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek számára a többi gyermekkel azonos alapon kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását, beleértve az ahhoz való jogot, hogy a családjukban vagy családi környezetben nőjenek fel, összhangban a gyermek jogairól szóló egyezményben rögzítettek szerinti mindenek felett álló érdekükkel; mivel a családtagoknak gyakran korlátozniuk kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák; mivel a gyermekgaranciával kapcsolatos bizottsági megvalósíthatósági tanulmány (időközi jelentés) arra mutat rá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében azonosított fő akadályok a fizikai hozzáféréssel kapcsolatos problémák, hogy a szolgáltatások és a létesítmények nincsenek a gyermekek igényeihez igazítva, illetve sok esetben egyszerűen nem állnak rendelkezésre; mivel ugyanebben a tanulmányban sok válaszadó említi a megkülönböztetés problémáit az oktatással kapcsolatos, a megfizethetőséget pedig a lakhatáshoz kapcsolódó problémák között;

I.	mivel a gyermekjogokat nem lehet tiszteletben tartani az ENSZ fenntartható fejlődési céljai nélkül, és fordítva;

mivel minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy védelmezzék őt a szegénységgel szemben, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy megelőzési szakpolitikákra van szükség; mivel a Parlament és a civil társadalom európai szervezetei többször kérték a gyermekgarancia létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek ténylegesen és ingyenesen hozzáférhessen a megfelelő és ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint ténylegesen tisztességes lakhatási körülményekhez és megfelelő táplálkozáshoz juthasson; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kiemelte, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem az alapvető jogok és jogi kötelezettségek körébe is tartozik (16);

K.	mivel a gyermekszegénység felszámolása szükségszerűen azt is jelenti, hogy a gyermekek szülei vagy gondozói hozzáférnek a rendes munkaviszonnyal, tisztességes díjazással és biztonságos és stabil munkaszerződésekkel rendelkező munkákhoz;

mivel ez a javaslat konkrét iránymutatásokat nyújt a tagállamok számára annak érdekében, hogy minden gyermek – különösen a rászorulók – számára tényleges és ingyenes hozzáférést garantáljanak az oktatáshoz és az iskolai tevékenységekhez, a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a sporthoz, a szabadidős és kulturális tevékenységekhez; mivel a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk azon szakpolitikákat, amelyek biztosítják a rászoruló gyermekek számára az elérhető és megfizethető lakhatást, az egészséges táplálkozást, kezelik a szegénységet és támogatják, hogy minden gyermek egyenlő lehetőségekhez jusson nemzeti, regionális és helyi szinten; mivel minden gyermeknek joga van a játékhoz;

mivel a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította a szegénység és társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett gyermekek helyzetét, több millió gyermeket és családot hozva még bizonytalanabb társadalmi-gazdasági helyzetbe; mivel a világjárvány következtében a becslések szerint a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyermekek száma akár 117 millióval is nőhet, és további mintegy 150 millió gyermeket él többdimenziós szegénységben; mivel az alacsony és közepes jövedelmű egyének és családok a szegénység nagyobb veszélyének vannak kitéve, amikor a munkanélküliség szintje emelkedik; mivel ők az elégtelen lakáskörülmények, a bizonytalan lakhatás, a túlzott eladósodottság, a kilakoltatás és a hajléktalanság veszélyének is jobban ki vannak téve; mivel ezek a számok várhatóan exponenciálisan növekedni fognak a Covid19-világjárványnak és a járvány társadalmi-gazdasági hatásainak köszönhetően, ami Európa-szerte gyermekek millióira lesz hatással egész életük során; mivel a Covid19-válság rontotta az olyan marginalizálódott gyermekek helyzetét, akik túlzsúfolt és embertelen körülmények között élnek, az egészségügyi ellátáshoz, az ivóvízhez, a higiéniás létesítményekhez és az élelmiszerekhez való korlátozott hozzáféréssel, ami a vírussal való fertőződés nagyobb veszélyének teszi ki őket;

mivel a távtanulásra való átállás 2020-ban a Covid19-világjárvány miatt felgyorsult, így az internetkapcsolathoz és a digitális eszközökhöz való hozzáférés, valamint az infrastruktúra hiánya különösen a nagyon fiatal, sajátos igényű gyermekeket, a szegénységben, marginalizált közösségekben, valamint a távoli és a vidéki területeken, többek között a külső régiókban és térségekben élőket zárta ki az oktatásból; mivel riasztóan nőtt az olyan gyermekek száma, akiknek szülei elvesztették lakhatásukat vagy munkájukat, és azon gyerekek száma, akik nem jutottak hozzá legtáplálóbb napi étkezésükhöz, valamint az olyan iskola utáni szolgáltatásokhoz, mint a sport, a szabadidős, művészeti és kulturális tevékenységek, amelyek hozzájárulnának fejlődésükhöz és jóllétükhöz; mivel a digitális megoldásokhoz és a digitális oktatási lehetőségekhez való hozzáférés hiánya súlyos mértékben korlátozhatja az oktatáshoz és munkavállaláshoz való későbbi hozzáférést a fiatalok számára, megfosztva őket a munkaerőpiaci lehetőségektől, az európai vállalatokat pedig a potenciális munkavállalóktól; mivel ezért be kell ruházni a digitális oktatási megoldásokba; mivel a digitális megoldások, valamint más támogató-segítő technológiák a fogyatékossággal élő gyermekek számára lehetővé tehetik és felgyorsíthatják a társadalmi befogadás folyamatát, valamint a további lehetőségekhez való hozzáférést későbbi életük során; mivel ebben a tekintetben az egyenlő hozzáférés kulcsfontosságú;

mivel a fogyatékossággal élő gyermekek az Unióban aránytalanul nagyobb eséllyel kerülnek intézményi gondozásba, mint a fogyatékossággal nem rendelkező gyermekek, és sokkal kevésbé tűnik valószínűnek, hogy arra törekedjenek, hogy e gyermekek intézményi gondozásból családi gondozásba kerülhessenek át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek továbbra is szegregáltak az oktatásban azáltal, hogy speciális iskolákban helyezik el őket, valamint fizikai és egyéb akadályokkal szembesülnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy inkluzív oktatásban részesülhessenek; mivel a Covid19-világjárvány számos értelmi fogyatékossággal élő gyermeket fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy folytathassa tanulmányait, mivel az online oktatás sokszor nem megfelelő sajátos nevelési igényeiknek;

P.	mivel az Unió kulcsszerepet játszhat a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztettség elleni harcban minden gyermek vonatkozásában, beleértve a Bizottság által azonosított hat kulcsfontosságú kategóriát is;

mivel a mobil uniós polgárok gyermekei gyakran esnek a nemzeti jogszabályok hézagaiba; mivel bár a munkaerő-migráció rövid távon csökkenti a szegénységet, a gyermekek hátrahagyását eredményezi, ami fokozhatja szociális fejletlenségüket és bizonytalansághoz vezethet, ami migráns szülők továbbra is a származási országban élő gyermekei esetében nagyobb esélyt jelent a marginalizációra, a bántalmazásra és kizsákmányolásra, aminek különös jelentősége van az EU-n belüli munkavállalói mobilitás esetében (17);

mivel a gyermekgarancia a Bizottság politikai iránymutatásaiban és 2021. évi munkaprogramjában felsorolt kiemelt szociálpolitikai kezdeményezések egyike, és azt a jövőben ambiciózus szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kell tovább erősíteni; mivel a kérdésnek szerepelnie kell az Európa jövőjéről szóló konferencia napirendjén; mivel a szociális jogok európai pillére, valamint a Bizottság 2013-as „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlása továbbra is fontos vezérelv a gyermekszegénység csökkentéséhez, a gyermekek jóllétének növeléséhez és egy stabil jövő biztosításához, a korai iskolaelhagyás csökkentése mellett; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési tervben a Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát csökkenteni kell legalább 15 millióval, amelyből legalább 5 millió gyermek; mivel az úgynevezett „álomszakadékhoz” (dream gap) vagy a „jogosultsági szakadékhoz” (entitlement gap) vezető negatív nemi sztereotípiák és társadalmi kondicionálás, valamint a nők vezető pozícióban való képviseletének hiánya már korai életszakasztól kondicionálja a lányok karrier és tanulmányi választásait, és ezáltal hozzájárul a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség és szegmentálódás növekedéséhez a munkaerőpiac bizonyos ágazataiban, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) esetében;

mivel a helyi és regionális hatóságok állnak a gyermekszegénység és gyermekkizsákmányolás leküzdésére irányuló munka élvonalában, és ezért döntő felelősségük van a marginalizálódás és a társadalmi kirekesztés megelőzésében; mivel a nemzeti hatóságoknak elégséges eszközöket kell a rendelkezésükre bocsátaniuk, hogy teljesítsék ezeket a célkitűzéseket;

üdvözli az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek célkitűzése, hogy megelőzze és leküzdje a szegénységet és a társadalmi kirekesztést azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára az olyan kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való ingyenes és tényleges hozzáférést, mint a koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatás és az iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás és legalább egy egészséges étkezés minden iskolanapon, valamint az egészséges táplálkozáshoz és a megfelelő lakhatáshoz való tényleges hozzáférést minden rászoruló gyermek számára; kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusak az ajánlás teljes körű és gyors elfogadásában és végrehajtásában; úgy gondolja, hogy az ebben az állásfoglalásban szereplő adatokat figyelembe kell venni a Tanács ajánlásának elfogadása céljából; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia állami támogatás biztosítását tervezi a társadalmi kirekesztés megelőzése és leküzdése érdekében azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára a hozzáférést egy sor kulcsfontosságú szolgáltatáshoz, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak vagy meg kell szervezniük és biztosítaniuk kell az ilyen szolgáltatásokat, vagy megfelelő segélyeket kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a rászoruló gyermekek szüleinek vagy gondozóinak lehetősége legyen fedezni az ilyen szolgáltatások költségeit;

üdvözli az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló bizottsági közleményt, és támogatja az arra irányuló célkitűzéseit, hogy a mindenki számára egészségesebb, reziliensebb és igazságosabb társadalmak megteremtésére irányuló közös projekt mellett minden gyermek jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó közös felelősségnek is eleget tegyen; elismeri, hogy az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatnak ki kell egészítenie a stratégiát és a rászoruló gyermekekre kell összpontosítania annak érdekében, hogy létrehozzon egy európai támogató keretet a gyermekjogok érvényesítésének céljából, valamint hogy az uniós politika középpontjába helyezze azokat; támogatja annak fő célját, a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az egyenlő, inkluzív esélyek és az egészség előmozdítását; határozottan támogatja az illetékes nemzeti és helyi hatóságoknak adott konkrét útmutatást, a rászoruló gyermekek egy sor olyan kulcsfontosságú szolgáltatáshoz való tényleges és ingyenes – társaikéhoz hasonló – hozzáférésének előmozdítása érdekében, mint az ingyenes, színvonalas koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatási és iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás, a megfelelő lakhatás és az egészséges táplálkozás;

kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést okozó strukturális problémákat a foglalkoztatottság és társadalmi befogadás magas szintjének előmozdítása révén, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az európai gyermekgarancia hatékony létrehozását Unió-szerte a garancia minden szakpolitikai ágazatban történő érvényesítésével, valamint sürgeti őket, hogy használják a meglévő uniós szakpolitikákat és alapokat az olyan konkrét intézkedések végrehajtásához, amelyek hozzájárulnak a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez; hangsúlyozza az illetékes hatóságok fontosságát nemzeti, regionális és helyi szinten abban, hogy garantálják a tényleges és egyenlő hozzáférést az ingyenes és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz – különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekek családjaira – az oktatási, iskolai és közösségi tevékenységekhez, valamint a sport-, szabadidős és kulturális tevékenységekhez, az egészségügyi ellátáshoz, továbbá a tényleges hozzáférést az egészséges táplálkozáshoz, valamint a megfelelő lakhatási körülményekhez, minden rászoruló gyermek számára; hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi szintű illetékes hatóságokat tájékoztatni, képezni és támogatni kell az uniós finanszírozás biztosításának területén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek megfelelő lakhatáshoz való jogát azáltal, hogy ehhez kapcsolódóan támogatást nyújt az olyan szülőknek, akik számára nehézséget okoz a lakáshoz jutás vagy a lakásuk megtartása, hogy együtt maradhassanak gyermekeikkel, kiemelten összpontosítva a gyermekjóléti intézményekből kikerülő fiatal felnőttekre;

úgy véli, hogy kulcsfontosságú jelentős beruházásokat irányítani a gyermekek felé, a gyermekszegénység megszüntetésének érdekében, valamint hogy lehetővé tegyék számukra, hogy jogaikat teljeskörűen élvezve nőhessenek fel az Unióban; hangsúlyozza, hogy ez a kisgyermekkori fejlődés holisztikus megközelítését kívánja, az első 1 000 naptól kezdve, amely alatt garantálni kell az anya egészségét, beleértve a mentális egészséget, a biztonságot, a védelmet és a megfelelő gondozást; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a stratégiai és átfogó megközelítést a gyermekgarancia végrehajtásához megfelelő szakpolitikákon és forrásokon keresztül, többek között a szülők vagy gondozók munkaerőpiaci integrációjára és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló intézkedéseken keresztül, valamint a családok és háztartások jövedelemtámogatásán keresztül annak érdekében, hogy a pénzügyi akadályok ne gátolhassák meg a gyermekeket a színvonalas és inkluzív szolgáltatásokhoz való hozzáférésben; szorgalmazza egy olyan átfogó európai, szegénység elleni stratégia kidolgozását, amely a szociális jogok európai pillérében és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban lefektetett elvekkel összhangban és a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv fő céljaira építve ambiciózus célokat tűz ki a szegénység és a hajléktalanság csökkentésére és a mélyszegénység 2030-ig történő felszámolására Európában, különösen a gyermekek körében;

üdvözli a tényt, hogy több mint 10 000 gyermek nézeteit és javaslatait emelték be az uniós gyermekjogi stratégia előkészítésébe; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a gyermekgarancia végrehajtása és nyomon követése során nemzeti, regionális és helyi szinten is vegyék figyelembe a gyermekek és a képviseleti szervezeteik véleményét, és tegyék lehetővé számukra, hogy érdemi és inkluzív nyilvános párbeszédek, konzultációk teljes jogú résztvevőiként hozzászólhassanak az őket érintő uniós szintű ügyekhez, ahogy az a 2020. évi Gyermekjogi Fórumon is történt; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy kifejezetten bízzanak meg egy hatóságot, például egy gyermekügyi biztost vagy ombudsmant azzal, hogy mérje fel a nemzeti és regionális jogszabályok és a gyermekgarancia végrehajtására irányuló nemzeti intézkedések gyermekekre gyakorolt hatásait, valamint általánosan mozdítsa elő a gyermekek jogait a közpolitikában, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy európai gyermekügyi hatóság létrehozásának lehetőségét az ajánlás tagállamok általi végrehajtásának támogatása és nyomon követése, a nemzeti munka koordinálása, a bevált gyakorlatok és innovatív megoldások cseréje, valamint a jelentéstétel és az ajánlások egyszerűsítése érdekében;

kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti és regionális szinten meghatározott igényeknek megfelelően kezeljék prioritásként a gyermekek jogaihoz kapcsolódó finanszírozást, és határozottan ösztönzi őket, hogy lépjenek túl az uniós finanszírozási programok előre meghatározott, elkülönített forrásain; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást, képzést és támogatást a helyi és regionális hatóságoknak az uniós finanszírozás biztosítása kapcsán; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak összehangolt megközelítést az uniós alapok programozása és végrehajtása során, továbbá gyorsítsák fel azok végrehajtását, és minden lehetséges nemzeti forrást, kiegészítve az uniós finanszírozással – többek között az Európai Szociális Alap Plusszal (ESZA+), a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatással (ReactEU), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel, az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA), az InvestEU-val, az Erasmus+-szal és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal (MMA) – fordítsanak a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz „Next Generation” pillérének megfelelően az alaphoz való hozzáférés érdekében a gyermekekre és a fiatalokra irányuló célzott intézkedéseket kell beépíteniük nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe; emlékeztet a Next Generation EU által finanszírozott azon lehetőségekre, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak szervezeteknek, például nem kormányzati szervezeteknek és jótékonysági szervezeteknek is, valamint szociális segítséget a rászoruló családoknak; e tekintetben arra kéri az összes tagállamot – és nem csak azokat, amelyeket a leginkább érint a gyermekszegénység –, hogy a megosztott irányítás alá tartozó ESZA+-források legalább 5 %-át az európai gyermekgarancia keretében végzett tevékenységek támogatására fordítsák;

kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során vegyék figyelembe a rászoruló gyermekek sajátos helyzetét, különösen azokét, akik konkrét hátrányokkal küzdenek; hangsúlyozza, hogy a gyermekgaranciának hozzá kell járulnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt, az intézményi gondozásról a családi vagy közösségi gondozásra történő átállásra vonatkozó cél eléréséhez; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során alkalmazzanak nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő és interszekcionális megközelítést;

úgy véli, hogy a gyermekgaranciának az Unióban a gyermekszegénység strukturális formában történő megelőzésének és leküzdésének állandó eszközévé kell válnia; kiemeli, hogy a Next Generation EU és a gyermekgarancia egyértelműen összekapcsolódik egymással, mivel ezek a jövő nemzedékeibe történő beruházást szolgáló uniós eszközök, ezért a két uniós program közötti szinergiák megerősítését szorgalmazza többek között a szociális jogok európai pillérének és az európai gyermekjogi stratégia maradéktalan és érdemi végrehajtása céljából is;

kiemeli, hogy a tagállamoknak a készülő, közös rendelkezésekről szóló rendelet gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés kezelésére vonatkozó 4.3. előfeltételében meghatározottak szerint nemcsak többéves nemzeti szegénységcsökkentési stratégiákat kell kidolgozniuk, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek azok konkrét eredményei legyenek;

10.

kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg az ingyenes és színvonalas gyermekgondozáshoz és oktatáshoz, az egészségügyhöz, valamint a megfelelő lakhatáshoz és egészséges táplálkozáshoz, valamint a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés terén tapasztalható megkülönböztetést annak érdekében, hogy biztosítsák a megkülönböztetést tiltó, alkalmazandó uniós és nemzeti jog maradéktalan tiszteletben tartását; az e tekintetben kulcsfontosságú eszköznek számító, a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv tárgyalásainak sürgős újraindítását szorgalmazza; ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be kellő mennyiségű forrást az iskolai osztályokban megvalósuló szegregáció megszüntetésébe annak érdekében, hogy a gyermekek ugyanolyan esélyekkel indulhassanak neki az életnek, és a lehető leghamarabb megszakadjon a szegénység ördögi köre;

11.

mivel az ivóvízhez és higiéniához való hozzáférés jelentős mértékben változik az Unió területén, átlagosan 80–90 %-os szennyvízhálózati kapcsolattal Európa északi, déli és középső részén, és jóval alacsonyabb, 64 %-os átlagos szennyvízhálózati és szennyvízkezelő rendszer kapcsolattal Kelet-Európában (18); kiemeli, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférés hiánya akadályt jelent a jövedelmi szegénységben élő gyermekek számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy túl sok gyermek számára továbbra sem elérhetők az alapvető vízellátási, köztisztasági és higiénés létesítmények, továbbá az alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya különösen súlyos a legkiszolgáltatottabb és marginalizálódott gyermekek körében; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy minden gyermek számára otthon és az iskolában egyaránt biztosítsák a folyóvízhez, a köztisztasági és személyes higiénés létesítményekhez való hozzáférést;

12.

kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a hajléktalan gyermekek és családjaik állandó lakhatásának biztosítását, valamint a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele a hajléktalanságban élő és a lakhatásból való súlyos kirekesztettséggel szembesülő gyermekek számára kidolgozott lakhatási megoldásokat;

13.

rámutat a gyermekszegénység kapcsán a városokra jellemző kihívásokra, különös tekintettel arra, hogy kezelni kell a leghátrányosabb helyzetű városi térségekben kialakult súlyos helyzetet, mivel fennáll a kockázata, hogy azt a helyi valóságot tükröző sokrétű és minőségi mutatók hiányában figyelmen kívül hagyják; hangsúlyozza, hogy külön intézkedéseket és forrásokat kell e területhez rendelni azzal a céllal, hogy színvonalas, elérhető és inkluzív szolgáltatásokat vezessenek be a városi térségekben élő rászoruló gyermekek és családjuk számára; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia végrehajtásának valamennyi szakaszába be kell vonni a helyi és regionális hatóságokat és önkormányzatokat, valamint a civil társadalmi szereplőket;

14.

kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek az európai oktatási térségen (COM(2020)0625) belül kitűzött célok elérésére, és továbbra is maradéktalanul hajtsák végre a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, integrációról és befogadásról szóló cselekvési tervben (COM(2020)0758) az oktatás és képzés terén ajánlott összes releváns intézkedést; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul nevezzenek ki megfelelő erőforrásokkal és határozott megbízatással, valamint szerteágazó hatáskörökkel rendelkező, illetékes nemzeti koordinátorokat; kéri, hogy ezek a koordinátorok kétévente megfelelően számoljanak be a gyermekgarancia összes vonatkozásában elért eredményekről, és rendszeresen osszák meg tagállami kollégáikkal a bevált gyakorlatokat; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a megerősített intézményi koordinációról;

15.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyetemes, magas színvonalú állami gyermekgondozási, oktatási és egészségügyi hálózatok létrehozását és megerősítését;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy – a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervével összhangban – terjesszen elő javaslatot a barcelonai célok és a koragyermekkori nevelés és gondozás minőségi keretrendszerének felülvizsgálatára annak érdekében, hogy támogassa a tagállamok közötti további felfelé irányuló konvergenciát a koragyermekkori nevelés és gondozás területén; hangsúlyozza, hogy uniós kezdeményezésekre van szükség az online és távoktatás támogatására a rugalmasabb és inkluzívabb alap- és középfokú oktatás érdekében, megőrizve ugyanakkor a személyes tanulást mint elsődleges oktatási módszert, biztosítva az akadálymentességet valamennyi gyermek, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek számára; kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a digitális szakadékot úgy, hogy a távoli és vidéki területeken fokozzák és prioritásként kezelik az internet-összeköttetés kiépítését, mivel az uniós háztartások 10 %-a még mindig nem rendelkezik internet-hozzáféréssel; egy pán-európai szintű köz-magán társulás létrehozását szorgalmazza a digitális szakadék csökkentését célzó beruházások és a gyermekeknek a digitális és vállalkozói készségekkel való felruházásuk révén történő felkészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a digitális szakadék elkerülése érdekében a digitális infrastruktúrához és készségekhez való egyenlő hozzáférés a városi és a vidéki környezetben élő gyermekek, tanárok és szülők, valamint a távoli és a külső régiókban élő gyermekek számára egyaránt fontos; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a technológiai fejlesztésre szoruló területeknek, valamint a tanárok és a diákok átfogó digitális képzésére, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az új technológiákhoz;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a Covid19-válság miatt megszakadt tanulással és a válság okozta oktatási egyenlőtlenségekkel, egyrészt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyermekek a lehető leggyorsabban áttérhessenek a távtanulásra, másrészt hogy hosszú távú megoldásokat javasoljanak a strukturális egyenlőtlenségekre; kéri a tagállamokat, hogy értékeljék, valósítsák meg és kövessék nyomon az oktatásban való részvételt különösen a kiszolgáltatott csoportokba tartozó vagy ilyen hátterű gyermekek esetében annak érdekében, hogy a világjárvány során is ugyanolyan színvonalú oktatást biztosítsanak, valamint előmozdítsák a digitális jártasságot és a távoktatáshoz igazított oktatási eszközöket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a válság utáni helyreállítással és a válság esetleges elhúzódásával összefüggésben egyre nagyobb szükség lesz a gyermekszegénység kezelésére, valamint a szegénység egyre nagyobb hatással lesz a leghátrányosabb helyzetűek legkiszolgáltatottabb csoportjára, a gyermekekre; kéri a tagállamokat, hogy a garancia által azonosított gyermekkategóriák tekintetében dolgozzanak ki Covid19 elleni immunizációs megoldásokat, illetve rangsorolják azokat, ha a gyermekek számára már széles körben elérhetővé válnak;

18.

emlékeztet arra, hogy a szociális vállalkozások és a társadalmi hatással járó vállalkozói tevékenységek kulcsszerepet játszhatnak a gyermekgarancia megvalósításának elősegítésében, valamint emlékeztet arra, hogy kapacitásépítési beruházásokra van szükség, továbbá biztosítani kell a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést és az ezzel kapcsolatos vállalkozói ismeretekre vonatkozó oktatást és képzést; hangsúlyozza, hogy szinergiákra van szükség a gyermekgarancia és a szociális gazdaságra vonatkozó, készülő uniós cselekvési terv között;

19.

úgy véli, hogy a társadalmi hatással járó stratégiai beruházások döntő fontosságúak annak biztosítása szempontjából, hogy a válság gyermekekre – különösen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ezek veszélyének kitett, valamint az ajánlásban leírt, konkrét hátrányoktól érintett gyermekekre – gyakorolt hatása ne állandósuljon; hangsúlyozza, hogy a garancia céljainak eléréséhez állami és magánszektorbeli beruházásokat egyaránt mozgósítani kell, továbbá kiemeli az InvestEU program és az InvestEU Alap e tekintetében játszott szerepét, különösen a szociális beruházásokra és készségekre, valamint a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikai keret révén;

20.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szociális kiadásokkal kapcsolatos jelenlegi költségvetési eljárásaikat annak érdekében, hogy rávilágítsanak, milyen megkülönböztető jegyekkel rendelkezhetnek a gyermekek javát szolgáló beruházások a rendszeres szociális kiadásokhoz képest a megtérülésüket, a multiplikátorhatásukat és az alternatív költségeket tekintve;

21.

kéri a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megelőzzék a gyermekeknek okozott károkat, és megvédjék őket az erőszak minden formájától, és e célból a szülőkkel, a tanárokkal, illetve az egészségügyi és a közösségi dolgozókkal együttműködve dolgozzanak ki stratégiákat annak érdekében, hogy a megelőzési intézkedések és a valamely helyzetre reagáló beavatkozások céljából azonosítsák és rangsorolják a veszélyeztetett gyermekeket; kéri a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a nemi alapú erőszakot és óvjanak minden gyermeket, különös figyelmet fordítva a lányokra és a fiatal nőkre, és a nemi alapú erőszak eseteinek kezelése érdekében hozzanak létre nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusokat és egyedi szolgáltatásokat, illetve erősítsék meg azokat;

22.

emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen a szociális védelem és a családok támogatása, és arra kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a megfelelő és elérhető szociális védelmi rendszereket és integrált gyermekvédelmi rendszereket – beleértve a hatékony megelőzést, a korai beavatkozást és a családtámogatást – annak érdekében, hogy biztosítani tudják a szülői felügyelet nélkül maradt vagy a szülői felügyelet elvesztése veszélyének kitett gyermekek védelmét és biztonságát, valamint vezessenek be az intézményi gondozásról a családi és közösségi gondozásra történő átállást támogató intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekvédelmi rendszerekkel és a szociális jóléti szolgáltatásokkal kapcsolatos beruházásokat, amelyek a gyermekgarancia végrehajtásának fontos részét képezik; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kijárási korlátozások, elszigeteltség és oktatási környezet miatt széles körben előfordulnak mentális és fizikai egészségügyi problémák, és felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként ruházzanak be a gyermekek mentális és fizikai egészségének védelmébe;

23.

kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak szociális szolgáltatásokat, többek között a kiskorúak védelmét szolgáló szolgáltatásokat, valamint biztosítsanak elegendő pénzügyi, technikai és emberi erőforrást;

24.

kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki külön stratégiákat a gyermekek online szexuális zaklatástól és kizsákmányolástól való védelmére, mivel elszigeteltségben a gyermekek több időt töltenek az online térben, ami növeli az online zaklatásnak való kitettségüket, ideértve a gyermekpornográfiát és a online megfélemlítést is; sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak tájékoztató kampányokat mind a szülők, mind a gyermekek számára azzal kapcsolatban, hogy milyen veszélyek fenyegetik a gyermekeket az online környezetben; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a magánszektorbeli szereplőkkel a gyermekpornográfiát és a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok felderítésére és felszámolására szolgáló új technológiák kifejlesztésének finanszírozása érdekében;

25.

emlékeztet arra, hogy feltétlenül átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a gyermekeket kiemeljük a szegénységből, amely megközelítésnek a szülőknek nyújtott és személyre szabott támogatást is tartalmaznia kell; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a fenntartható munkahelyekre és a szülők szociális támogatására irányuló beruházásokat, többek között a szülési és szülői szabadság ideje alatt, és hajtsanak végre olyan célzott foglalkoztatási politikákat, amelyek biztosítják a tisztességes életszínvonalat, a tisztességes munkakörülményeket, a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt, a inkluzív munkaerőpiacot és a nagyobb foglalkoztathatóságot, különös tekintettel a szakképzésre, valamint a továbbképzésre és átképzésre; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgaranciáról szóló nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele ilyen intézkedéseket; kiemeli, hogy ingyenes koragyermekkori gondozási támogatást kell biztosítani annak érdekében, hogy a szülők zavartalanul újra munkába állhassanak; arra kér minden tagállamot, hogy a nyugdíjrendszerben vegye figyelembe az eltartott gyermek gondozására fordított időt, és hogy biztosítson elegendő – pénzügyi és szakmai – támogatást az otthonukban fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozó személyek számára; rámutat arra, hogy hozzátartozójuk gondozása gyakran negatív hatással van a családi és a szakmai életükre, és kirekesztéshez, valamint megkülönböztetéshez vezethet; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az otthon egyedül maradt gyermekek, azaz a migráns szülők által hátrahagyott gyermekek jólétének biztosítása érdekében;

26.

emlékeztet arra, hogy a megfelelő minimálbérekről szóló javaslat a dolgozó emberek, köztük a szülők és különösen a nők jövedelmi helyzetének javítását célozza; emlékeztet arra, hogy a tisztességes munkafeltételeknek és a tisztességes béreknek ki kell egészíteniük a szegénység elleni intézkedéseket, beleértve a garanciát is, a nemzeti sajátosságok megőrzése és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett; meggyőződése, hogy ez a megközelítés javítani fogja a gyermekek jóllétét és már kisgyermekkortól kezdve csökkenti az egyenlőtlenségeket, megszakítva ezáltal a nemzedékről nemzedékre öröklődő szegénységet; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) szóló bizottsági ajánlás (C(2021)1372) iránymutatást nyújt a világjárvány során a munkahelyek megőrzése érdekében hozott sürgősségi intézkedésekről való fokozatos átállást és a munkahelyteremtő fellendüléshez és növekedéshez szükséges új intézkedéseket illetően; üdvözli a fizetések átláthatóságáról szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelynek célja a nemek közötti bérszakadék csökkentése, ennélfogva a nők stabil pénzügyi helyzetének és gazdasági függetlenségének javítása, valamint annak lehetővé tétele, hogy az érintett nők kitörhessenek a szegénységből és elmenekülhessenek a családon belüli erőszakkal kapcsolatos helyzetekből;

27.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel a korai iskolaelhagyással szemben; hangsúlyozza, hogy a megerősített ifjúsági garancia (19) kimondja, hogy valamennyi 15 év feletti fiatalnak a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül állásajánlatot, oktatási ajánlatot, illetve tanulószerződéses gyakorlati képzéssel vagy gyakornoki képzéssel kapcsolatos ajánlatot kell kapnia; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a megerősített ifjúsági garanciát, biztosítsák az ajánlatok minőségét, többek között a méltányos javadalmazást, és mozdítsák elő a fiatalok ifjúsági garancia keretében nyújtott szolgáltatásokba való bevonását; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szükségleteinek kielégítése, valamint az általános szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a független életvitel biztosítása érdekében fontos biztosítani a gyermekgaranciával és a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó európai stratégiával való kiegészítő jellegét;

28.

üdvözli az irányítási, nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési mechanizmusok létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében, többek között a szociális eredménytábla célzott mutatói segítségével továbbra is kövesse nyomon az elért eredményeket, és szükség esetén adjon ki országspecifikus ajánlásokat; kéri a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet a közös nyomonkövetési keretbe és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság munkájába; kiemeli a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság fontos szerepét a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalommal folytatott párbeszéd előmozdításában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szemeszter keretében és a szociális jogok európai pillérével összhangban az országspecifikus ajánlások paramétereiként és mutatóiként bevezessék a gyermekek jogait és jóllétét; kéri a Bizottságot, hogy igazítsa ki a szociális eredménytábla mutatóit, ideértve a bontott adatokat is, hogy vegye figyelembe a szükséget szenvedő gyermekek valamennyi, Bizottság által meghatározott kategóriáját, hogy részletesebben dolgozza ki az európai gyermekgarancia hatásainak értékelésére és nyomon követésére szolgáló összehasonlító teljesítményértékelést, valamint alakítsa ki a garancia végrehajtásának érvényesítését szolgáló intézményi struktúrát;

29.

kéri a tagállamokat, hogy a rászoruló gyermekek meghatározott csoportjai, a célkitűzések és a szükséges, elkülönítendő finanszírozás alapján dolgozzanak ki a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló többéves nemzeti stratégiákat és az európai gyermekgaranciára vonatkozó cselekvési terveket annak érdekében, hogy a szakpolitikai keret valósággá váljon; hangsúlyozza, hogy határozott, mérhető célértékeket kell meghatározni; emlékeztet arra, hogy fontos bevonni az összes illetékes regionális és helyi önkormányzatot és érintett érdekelt felet, köztük a szociális gazdaságot, az oktatási intézményeket, a magánszektort, a nem kormányzati szervezeteket, valamint magukat a gyermekeket és a szüleiket is; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek a garancia végrehajtásának állásáról; megismétli, hogy tagállami és uniós szinten egyaránt javítani kell a jó minőségű, lebontott adatok gyűjtését a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása terén elért eredmények nyomon követésének és értékelésének elősegítése, valamint a nyomon követés és a politikai döntéshozatal tájékoztatása céljából; e tekintetben üdvözli, hogy a gyermekgarancia végrehajtására vonatkozó nemzeti cselekvési tervek keretében a nemzeti adatgyűjtési keretrendszereket is figyelembe vették; kiemeli, hogy minden tagállamnak jobb minőségi mutatókat kell kidolgoznia a gyermekgarancia minden beavatkozási területén annak érdekében, hogy az oktatás és a gyermekgondozás, az egészségügy, a lakhatás és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzáférés terén megfelelően azonosítani lehessen a gyermekszegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos többdimenziós kihívásokat, valamint hogy a gyermekgarancia mindinkább el tudja érni a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket; megismétli annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a bevált gyakorlatok megosztását;

30.

felszólítja a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot;

31.

kéri a Tanácsot, hogy ne blokkolja tovább a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvet; hangsúlyozza, hogy a nők vezető pozícióbeli képviselete befolyásolja a lányok és a fiatal nők iskola- és szakmaválasztását, hozzájárul az egyenlőtlenségek felszámolásához a munkaerőpiac bizonyos területein, ahol a nők ritkábban képviseltetik magukat, valamint javítja az elnőiesedett ágazatokban a munkakörülményeket;

32.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0020.

(2) HL L 57., 2021.2.18., 17. o.

(3) HL L 437., 2020.12.28., 30. o.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0090.

(5) HL C 346., 2018.9.27., 156. o.

(6) HL C 366., 2017.10.27., 19. o.

(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0371.

(9) Különösen a gyermek jogairól szóló egyezmény általános végrehajtási intézkedéseire vonatkozó 5. sz. általános észrevételre, valamint a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódról szóló 6. sz. észrevételre; a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatásban a gyermekek jogairól szóló 10. észrevételre, a kiskorú meghallgatáshoz való jogáról szóló 12. sz. észrevételre, a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való jogáról szóló 13. sz. észrevételre, a gyermek arra vonatkozó jogáról szóló, 14. sz. észrevételre, hogy mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintsék, a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogáról szóló 15. sz. észrevételre, valamint a vállalkozói szektor gyermekek jogaira gyakorolt hatásával kapcsolatos állami kötelezettségekről szóló 16. számú észrevételre.

(10) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0066.

(11) HL C 449., 2020.12.23., 2. o.

(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0229.

(13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0156.

(14) HL L 59., 2013.3.2.

(15) A Pennsylvaniai Egyetem tanulmánya a beruházások magas megtérüléséről (ROI): https://www.impact.upenn.edu/early-childhood-toolkit/why-invest/what-is-the-return-on-investment/

(16) Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége „A gyermekszegénység elleni küzdelem: Az alapvető jogok kérdése”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, 2018.

(17) Az UNICEF tanulmánya a szülők nélkülözésének a moldovai migránsok által hátrahagyott gyermekekre gyakorolt hatásáról, http://www.childrenleftbehind.eu/wp-content/uploads/2011/05/2008_UNICEF-CRIC-et.al_._Moldova_ParentalDeprivation1.pdf

(18) https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/indicators/urban-waste-water-treatment/urban-waste-water-treatment-assessment-5

(19) HL C 372., 2020.11.4., 1. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/105

P9_TA(2021)0162

A koronavírustesztek hozzáférhetősége és megfizethetősége

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a koronavírustesztek hozzáférhetőségéről és megfizethetőségéről (2021/2654(RSP))

(2021/C 506/16)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 6., 9., 114., 153., 168., 169. és 191. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló, 2021. március 17-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2021)0130),

—	tekintettel a jelenlegi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokra,

—	tekintettel a Covid19-tesztelési stratégiákról és azokon belül az antitest gyorstesztek alkalmazásáról szóló, 2020. október 28-i (EU) 2020/1595 tanácsi ajánlásra (1),

—	tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről szóló, 2021. január 21-i tanácsi ajánlásra (3);

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.	mivel a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz (4);

mivel a hatékony tesztelés az egyik legfontosabb eszköznek tekinthető a SARS-CoV-2 és annak aggodalomra okot adó változatai terjedésének megfékezésére, a fertőzések felderítésére, valamint az elkülönítési és karanténintézkedések korlátozására, és továbbra is kulcsszerepet fog játszani a személyek szabad mozgásának megkönnyítésében, valamint a világjárvány idején a határokon átnyúló szállítás és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás biztosításában;

C.	mivel rendkívül fontos, hogy elegendő tesztelési és szekvenálási kapacitás álljon rendelkezésre a járványügyi helyzet nyomon követéséhez és a SARS-CoV-2 egyre több variánsa megjelenésének gyors felderítéséhez;

D.	mivel a Bizottság javaslatot tett az európai egészségügyi unióval kapcsolatos jogalkotási csomagra;

E.	mivel e tesztek hozzáférhetősége és megfizethetősége terén nagy eltérések mutatkoznak a tagállamok között, különösen a leginkább érintett munkaerő – köztük az egészségügyben, az iskolákban, az egyetemeken és a gyermekgondozási létesítményekben dolgozók – számára elérhető ingyenes tesztek esetében;

F.	mivel a Bizottság javaslatot tett a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (uniós Covid19-igazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretére;

G.	mivel az uniós Covid19-igazolvány megkönnyítené az uniós polgárok és lakosok szabad mozgását; mivel számos tagállam kötelezi arra a területére utazó személyeket, hogy érkezésük előtt vagy után végezzenek a Covid19 fertőzést kimutató tesztet;

mivel nem minden uniós polgár és lakos lesz beoltva az uniós Covid19-igazolványról szóló rendelet hatálybalépéséig, vagy azért, mert addig még nem kaptak behívót az oltásra, vagy pedig azért, mert nem lehet beoltani őket, illetve nem kívánják beoltatni magukat, és ezért a szabad mozgás megkönnyítése érdekében tesztelésen vagy gyógyultságon alapuló igazolványra kell támaszkodniuk;

I.	mivel a 2021. január 21-i tanácsi ajánlás alapján összeállított jegyzékben szereplő nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT) a tervezett uniós Covid19-igazolványok szerves részét képezi;

J.	mivel a tesztek költsége, a bizonytalan munkakörülmények és a jogi védelemhez való korlátozott hozzáférés következtében az idénymunkásoknak különleges kihívásokkal kell szembenézniük a tesztelés és az önkéntes karantén terén a közegészségügy érdekében;

mivel a Covid19 aránytalan mértékben érintette a kiszolgáltatott embereket, az etnikai kisebbségeket, a gondozó- és idősotthonok lakóit, valamint a fogyatékossággal élő és hajléktalan személyeket; mivel a kiszolgáltatott csoportokat fokozottan fenyegeti a hátrányos pénzügyi megkülönböztetés kockázata, ha nincs lehetőségük ingyenes tesztelésre;

L.	mivel a hatékony tesztelés is kulcsfontosságú eleme a gazdaság fellendítését célzó stratégiának, lehetővé téve, hogy az oktatási és szociális tevékenységeket a tagállamokban szokásos módon folytassák, hogy az alapvető szabadságokat teljes mértékben lehessen gyakorolni;

mivel valamennyi tagállam ingyenes Covid19-oltóanyagot bocsát polgárai és lakosai rendelkezésére, de ingyenes tesztelést csak néhány tagállam biztosít; mivel a többi tagállam polgárainak és lakosainak gyakran magas árat kell fizetniük a koronavírustesztekért, így ez a lehetőség egyesek számára elérhetetlenné válik, és magában hordozza a társadalmi-gazdasági helyzet alapján történő megkülönböztetés kockázatát;

N.	mivel a beoltott és nem beoltott uniós polgárok és lakosok közötti egyenlőtlenség és megkülönböztetés elkerülése érdekében a tesztelésnek és az oltásnak is ingyenesnek kell lennie;

mivel azon tagállamoknak, amelyek a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében a szabad mozgásra vonatkozóan bevezetett korlátozásokkal összefüggésben előírják a Covid19 fertőzés kimutatására irányuló teszt igazolását, el kell fogadniuk az uniós Covid19 igazolványnak megfelelően a tagállamok által kiadott tesztigazolványokat;

P.	mivel egy helyen egyértelmű és felhasználóbarát tájékoztatásnak kell rendelkezésre állnia a koronavírustesztek valamennyi tagállamban való elérhetőségéről, illetve ha nincs ingyenes tesztelés, akkor a tesztek árairól;

Q.	mivel úgy tűnik, hogy a tesztelési kapacitás hiánya és a koronavírustesztek megfizethetősége kihívást jelent a világjárvány hatékony kezelése szempontjából, és jelentősen akadályozza az EU-n belül a munkavállalási, szabadidős és családegyesítési célból, vagy a más célból történő szabad mozgást;

mivel 17 millió uniós polgár saját tagállamán kívül dolgozik vagy él, és mivel sok millióan élnek peremterületeken és határ menti területeken, és rendszeresen, akár napi szinten kell átlépniük a határt; mivel ezeket a polgárokat aránytalan mértékben sújtják a teszteléshez kapcsolódó nehézségek és költségek is; mivel a tesztelés és a karanténkövetelmények továbbra is késleltetik a határokon átnyúló áruszállítást és a határokon átnyúló fizikai szolgáltatások nyújtását, illetve növelik ezek költségeit;

S.	mivel a koronavírustesztre vonatkozó követelmények miatt más utazók is számos akadállyal, többek között pénzügyi akadályokkal és bonyolult követelményekkel szembesülhetnek;

T.	mivel a jelenlegi világjárvány idején széles körű, sőt rendkívüli intézkedéseket is hoztak a lakosság és az EU gazdaságának támogatására;

U.	mivel a szabad mozgás elvben minden uniós polgárt megillető jog, és válság idején minden intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi európai polgár egyformán élhessen ezzel a joggal;

V.	mivel a Bizottság valamennyi tagállam nevében közösen szerezte be a Covid19-oltóanyagokat, így biztosítva a hozzáférhetőséget és csökkentve az árat mindenki számára;

W.	mivel a Bizottság 2020. december 18-án keretszerződést kötött az Abbottal és a Roche-sal több mint 20 millió antitest gyorsteszt beszerzéséről, valamennyi tagállam számára elérhetővé téve a teszteket;

X.	mivel kivételes esetekben (ideiglenes) piaci beavatkozás szükséges és indokolt az egységes piacon belüli szabad mozgás akadályainak felszámolása, a tisztességes verseny biztosítása, valamint az alapvető termékek és szolgáltatások biztosítása érdekében;

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes, hozzáférhető, kellő időben történő és ingyenes tesztelést annak érdekében, hogy gazdasági vagy pénzügyi erőforrások alapján történő hátrányos megkülönböztetés nélkül garantálják az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogot az uniós Covid19-igazolvánnyal összefüggésben, összhangban a digitális zöldigazolványra irányuló javaslatra vonatkozó európai parlamenti tárgyalási megbízatás 3. cikkével (5); felhívja a figyelmet a pénzügyi megkülönböztetés veszélyére, amely a nem immunizált uniós polgárokra és lakosokra várhat az uniós Covid19-igazolvány végrehajtását követően;

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ingyenes tesztelést, különösen a frontvonalban dolgozó munkavállalók, köztük az egészségügyi dolgozók és pácienseik, valamint az iskolákban, az egyetemeken és gyermekgondozási létesítményekben dolgozók számára;

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be ideiglenes felső árkorlátot azokra a koronavírustesztekre vonatkozóan, amelyeket nem az uniós Covid19-igazolvány megszerzése érdekében végeznek el, vagy a (2) bekezdésben részletezett körülmények keretei között;

hangsúlyozza, hogy a NAAT-teszten alapuló uniós Covid19-igazolványok nem vezethetnek további egyenlőtlenségekhez és társadalmi különbségekhez; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a teszteléshez való tisztességes és méltányos hozzáférés;

sürgeti a tagállamokat, hogy időközben folytassák az (EU) 2020/1595 bizottsági ajánlás végrehajtását annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítsák a közös megközelítést és a hatékonyabb tesztelési stratégiákat, valamint hogy elfogadását követően maradéktalanul végrehajtsák az uniós Covid19-igazolványról szóló rendeletet;

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást, és fokozzák erőfeszítéseiket az Európai Unió Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóságának (HERA) inkubátora keretében annak érdekében, hogy innovatív, nem invazív tesztelést dolgozzanak ki – beleértve a variánsokra is – a gyermekek és a veszélyeztetett csoportok számára;

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak határozottabb elkötelezettséget kell mutatniuk polgáraik és lakosaik védelme iránt, akiknek a szabad mozgáshoz való joga nem függhet társadalmi-gazdasági helyzetüktől;

felhívja a Bizottságot, hogy mozgósítsa erőforrásait az interoperábilis uniós Covid19-igazolvány pénzügyileg igazságos és megkülönböztetésmentes végrehajtásának elősegítése érdekében;

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közösen szerezzenek be diagnosztikai tesztkészleteket, és írjanak alá közös szerződéseket orvosi elemzést végző laboratóriumi szolgáltatókkal a koronavírustesztelési kapacitás uniós szintű növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egészségügyi beszerzések magas szintű átláthatóságát és ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Bizottság elegendő költségvetést különítsen el az e bekezdésben említett eszközök beszerzésére a gyors és meggyőző fellépés érdekében;

10.

üdvözli, hogy a Bizottság rugalmasságot biztosított a vámkezelés meggyorsítása és a Covid19-tesztkészletek héamentessége érdekében;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az egészségügyi szakemberek és a képzett gazdasági szereplők számára, hogy tesztelési adatokat gyűjtsenek és azokat bejelentsék az illetékes hatóságoknak; hangsúlyozza, hogy fontos a tesztelési kapacitást a legfrissebb epidemiológiai adatokhoz igazítani, és hangsúlyozza, hogy minden tesztelési eredményt jelenteni kell, még akkor is, ha azokat nem akkreditált tesztközpontokban vagy helyen végzik;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy a koronavírustesztek költségeinek fedezésére szolgáló Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz aktiválásával, a tagállamoktól önkéntes hozzájárulások kérésével, az előzetes beszerzési megállapodásokhoz kiegészítő finanszírozás és az oltóanyagok ingyenes voltának biztosításával támogassa a tagállamokat; azt várja, hogy ez a közös erőfeszítés inspirációként szolgál arra, hogy az ingyenes tesztelés elérhetőbbé váljon az uniós polgárok és lakosok számára;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Re-open EU honlapján adjon egyértelmű tájékoztatást arról, hogy az összes tagállamban mely létesítményekben elérhető koronavírusteszt, és mielőbb vezessen be egy olyan alkalmazást, amely segít a felhasználóknak megtalálni a koronavírustesztet végző legközelebbi létesítmény helyét; felhívja a Bizottságot, hogy egy alkalmazásprogramozási felületen keresztül tegye könnyen hozzáférhetővé ezeket az információkat annak érdekében, hogy az utazásszervezők könnyen megoszthassák ezeket az információkat ügyfeleikkel;

14.

sürgeti a tagállamokat, hogy mobil tesztelési egységek és a laboratóriumi létesítmények megosztása révén Unió-szerte növeljék a tesztelési kapacitásokat mind a NAAT-tesztek, mind az antigén gyorstesztek tekintetében, különösen a fő közlekedési csomópontokban és a turisztikai célpontokon, többek között a távoli és szigeti régiókban és a határ menti régiókban;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fizikai közelség biztosítása érdekében támogassa a nemzeti hatóságokat tesztközpontok létrehozásában;

16.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 360., 2020.10.30., 43. o.

(2) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

(3) HL C 24., 2021.1.22., 1. o.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0145.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/109

P9_TA(2021)0163

Az EU és India közötti kapcsolatok

Az Európai Parlament 2021. április 29-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez az Indiával való kapcsolatokról (2021/2023(INI))

(2021/C 506/17)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a portugáliai Portóban 2021. május 8-án esedékes EU–India vezetői találkozóra,

—	tekintettel az EU és India között 2004-ben indított stratégiai partnerségre,

—	tekintettel az 1994-es EU–India együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel a közös nyilatkozatra és az EU–India stratégiai partnerségre: a 2020. július 15-i EU–India virtuális csúcstalálkozón elfogadott, 2025-ig tartó ütemtervre (1), valamint a nemrégiben aláírt – többek között a terrorizmus elleni küzdelemre, az éghajlatra és az energiára, a városfejlesztésre, a migrációra és a mobilitásra, továbbá a vízügyi partnerségre vonatkozó – közös nyilatkozatokra,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és a Bizottságnak „Az Indiára vonatkozó uniós stratégia elemei” című, 2018. november 20-i közös közleményére (JOIN(2018)0028), valamint a Tanácsnak az Indiára vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatos, 2018. december 10-i következtetéseire (14634/18),

—	tekintettel az alelnök/főképviselő és a Bizottság „Az Európa és Ázsia közötti összeköttetések – Az uniós stratégia építőelemei” című, 2018. szeptember 19-i közös közleményére (JOIN(2018)0031) és a Tanács vonatkozó, 2018. október 15-i következtetéseire (13097/18),

—	tekintettel „Az EU fokozottabb biztonsági együttműködése Ázsiában és Ázsiával” című, 2018. május 28-i tanácsi következtetésekre (9265/1/18 REV 1),

—	tekintettel az „Európa és Ázsia: stratégiai keret a megerősített partnerségért” című, 2001. szeptember 4-i bizottsági közleményre (COM(2001)0469),

—	tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló jövőbeli rendeletre (2018/0243(COD)),

—

tekintettel „A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról – éves jelentés (2020)” című, 2021. január 20-i (2), az összeköttetésről és az EU–Ázsia közötti kapcsolatokról szóló, 2021. január 21-i (3) és az EU Indiával fennálló politikai kapcsolatairól szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására (4), valamint Indiáról – többek között az emberi jogok megsértéseiről, a demokráciáról és a jogállamiságról – szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló, 2004. október 28-i ajánlására (5),

—	tekintettel „Az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség” című, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a Brüsszelben tartott 2018. szeptember 27–28-i 10. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP10) és az elfogadott vonatkozó nyilatkozatra, továbbá a 2021. május 26–27-én Phnom Penh-ben (Kambodzsa) tartandó 11. Ázsia–Európa parlamenti partnerségi ülésre (ASEP11),

—	tekintettel az EU és India közötti, a kereskedelemről és a beruházásokról szóló magas szintű párbeszédre, amelynek első ülésére 2021. február 5-én került sor,

—	tekintettel Külügyi Bizottsága 2017. február 21–22-i indiai kiküldetésére,

—	tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2021. február 22-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a humanitárius jogról, többek között az emberi jogok védelmezőiről, valamint a vallás és meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós tematikus iránymutatásokra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság levelére, valamint eljárási szabályzata VI. melléklete szerinti hatásköreire,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0124/2021),

mivel az EU és India készül a portugáliai Portóban 2021. május 8-án tartandó csúcstalálkozóra, ekképpen teljesítve a legmagasabb szintű találkozók rendszeres megtartására vonatkozó kötelezettségvállalását, valamint a 2004-ben indított stratégiai partnerség megerősítésének szándékával, a gazdasági és politikai együttműködés fokozása céljából;

mivel az EU–India stratégiai partnerség az utóbbi években lendületet kapott, tükrözve a stratégiai dimenziójának megerősítésére irányuló megújult politikai szándékot, és mivel gazdasági partnerségből – India növekvő geopolitikai hatalmából és a közös demokratikus értékekből következően – számos ágazatra kiterjedő, bővülő kapcsolattá alakult;

mivel az EU és India, mint a világ két legnagyobb demokráciája között erős politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatok állnak fenn; mivel azonban a kétoldalú kapcsolatok még nem érték el teljes potenciáljukat, és fokozott politikai elkötelezettséget igényelnek; mivel az EU és India vezetői ismét határozottan kiálltak a hatékony multilateralizmus és a szabályokon alapuló multilaterális világrend megóvása és előmozdítása mellett, amelynek alapjául az ENSZ és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szolgál;

mivel India regionális és globális szintű jelentősége növekszik, és egyre erősödött a helyzete támogató országként, valamint gazdasági és katonai hatalomként is; mivel India 2023-as G20-elnöksége és az ENSZ Biztonsági Tanácsában (2021–2022) és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (2019–2021) betöltött tagsága felerősítette a globális kormányzással kapcsolatos koordináció fokozásának és a szabályokon alapuló multilateralizmusra vonatkozó közös elképzelés további előmozdításának szükségességét;

mivel az EU stratégiai kerete – amely globális és az Indiára vonatkozó stratégiáját, az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiáját, valamint az indiai-csendes-óceáni térségre vonatkozó, kialakulóban lévő stratégiáját foglalja magában – rávilágított az Indiával való együttműködés rendkívüli fontosságára az Unió globális menetrendjében; mivel a megnövekedett globális kockázatok és az erősödő nagyhatalmi verseny jelenlegi kontextusában a két- és többoldalú együttműködésnek magában kell foglalnia a nemzetközi biztonság növelését, a globális egészségügyi vészhelyzetekre – például a jelenlegi Covid19-világjárványra – való felkészültség és reagálás erősítését, a globális gazdasági stabilitás fokozását és az inkluzív növekedést, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítását;

mivel India gazdasága erős és növekszik; mivel Indiának az EU az első számú kereskedelmi partnere, míg India az EU kilencedik legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel az Indiai-óceán stratégiai jelentőséggel bír a globális kereskedelem szempontjából, és létfontosságú gazdasági és stratégiai jelentőséggel bír mind az EU, mind India számára; mivel az EU-nak és Indiának erős kölcsönös érdeke fűződik ahhoz, hogy az indiai- és csendes-óceáni térségben arra összpontosítanak, hogy a terület a tisztességes verseny, a megszakítás nélküli tengeri kommunikációs vonalak (SLOC), a stabilitás és a biztonság régiójának maradjon meg;

mivel az összekapcsoltság az Európa és Ázsia közötti összeköttetésekre vonatkozó stratégiával összhangban az EU és India közötti kölcsönös stratégiai terv fontos elemét kell, hogy képezze; mivel az EU és India közötti legutóbbi csúcstalálkozón megállapodás született a fenntartható összekapcsoltság elveiről, és megállapodtak azon lehetőségek feltárásáról, amelyek az EU és India közötti összekapcsoltságot, valamint a harmadik országokkal ebből következően fennálló összekapcsoltságot javítanák, beleértve az indiai- és csendes-óceáni régiót; mivel az összekapcsoltság átfogó jellege miatt nem korlátozódik az olyan fizikai infrastruktúrára, mint az utak vagy a vasutak, hanem a tengeri útvonalak, a digitális infrastruktúra és a környezetvédelmi kérdések is ide tartoznak, különös tekintettel az európai zöld megállapodásra; mivel az összkapcsoltságnak geopolitikai és transzformatív szerepe van, ugyanakkor fenntartható eszköze a növekedésnek és a munkahelyteremtésnek is;

H.	mivel az EU és India vezetésének elő kell mozdítania a hatékony klímadiplomáciát és a Párizsi Megállapodás végrehajtása, valamint az éghajlat és a környezet globális védelme iránti egyetemes elkötelezettséget;

mivel helyi és nemzetközi emberi jogi megfigyelők szerint az emberijog-védők és az újságírók Indiában nem rendelkeznek biztonságos munkakörnyezettel; mivel 2020 októberében az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet az indiai kormányhoz fordult, hogy biztosítsák a jogokat az emberijog-védők és a nem kormányzati szervezetek számára, aggodalmát fejezve ki a civil társadalmi szervezetek szűkülő mozgástere, az emberijog-védők fogva tartása és olyan emberek megvádolása miatt, akik egyszerűen csak a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez való jogukat gyakorolták, valamint az eltérő vélemények elfojtására szolgáló törvények, például a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény (FCRA) és az illegális tevékenységek megelőzéséről szóló törvény alkalmazása miatt;

mivel az Amnesty International kénytelen volt bezárni az indiai irodáit, miután a bankszámláit befagyasztották a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény állítólagos megsértése miatt, és az ENSZ három különleges előadója szorgalmazta a törvénynek India nemzetközi jog szerinti jogaival és kötelezettségeivel összhangban történő módosítását;

mivel civil társadalmi csoportok arról számolnak be, hogy Indiában a nők számos súlyos kihívással és jogaik megsértésével szembesülnek, többek között a kulturális, törzsi és hagyományos gyakorlatokkal, a szexuális erőszakkal és zaklatással, valamint az emberkereskedelemmel kapcsolatban; mivel a vallási kisebbségekhez tartozó nők kettős kiszolgáltatottsággal szembesülnek, ami még súlyosabb az alacsonyabb kasztokhoz tartozó nők esetében;

mivel a tiltás ellenére a kasztok szerinti diszkrimináció továbbra is rendszerszintű probléma Indiában, amely megakadályozza a dalitokat a munkához, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a saját fejlődésüket elősegítő költségvetési juttatásokhoz való hozzáférésben, és amely a büntető igazságszolgáltatás rendszerében is jelen van;

mivel India az új Covid19-járvány által egyik legsúlyosabban érintett ország, több mint 11 millió regisztrált esettel, és több mint 150 000 elhunyttal, és mivel az indiai kormány kezdeményezte vakcinák millióinak adományozását a közvetlenül szomszédos országoknak és az indiai-óceáni térség kulcsfontosságú partnerországainak;

a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

Az EU–India kapcsolatok általában

a)	folytassák az EU és India – mint stratégiai partnerek – közötti kapcsolatok fejlesztését és elmélyítését, valamint tartsák fenn a rendszeres, többszintű párbeszédre való elkötelezettséget, beleértve a csúcstalálkozókat;

szilárdítsák meg a stratégiai partnerség területén a múlt évi csúcstalálkozó óta elért eredményeket, és érjenek el érezhető előrehaladást a kiemelt kérdésekben, nevezetesen a globális egészségügyi rendszer rezilienciája, az éghajlatváltozás, a digitalizáció és az új technológiák, az összekapcsoltság, a kereskedelem és a beruházások, a kül-, biztonság- és védelempolitika, valamint az emberi jogok terén;

teljes körűen hajtsák végre az Indiával kapcsolatos 2018-as uniós stratégiát és a 2025-ig tartó időszakra szóló EU–India ütemtervet és legyenek továbbra is elkötelezettek iránta; dolgozzanak ki egyértelmű és nyilvános kritériumokat az ütemterv előrehaladásának mérésére; gondoskodjanak az EU Indiával kapcsolatos politikájának parlamenti ellenőrzéséről, rendszeres eszmecserék révén a Külügyi Bizottsággal;

aknázzák ki a világ két legnagyobb demokráciája közötti bilaterális kapcsolatban rejlő lehetőségeket; ismételten hangsúlyozzák, hogy szükség van a partnerség elmélyítésére a közös értékek, a szabadság, a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság, az egyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartása, az inkluzív, koherens és szabályokon alapuló globális rend, a tényleges multilateralizmus, a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a béke és a stabilitás globális szintű előmozdítása alapján;

hangsúlyozzák India mint partner fontosságát az éghajlatváltozás és a biodiverzitás romlása elleni, illetve a megújuló energiára való zöld átállásért és a klímasemlegességért folytatott globális küzdelem terén; erősítsék meg a Párizsi Megállapodás teljes körű végrehajtását célzó közös terveket és a kapcsolódó, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásukat, továbbá közös éghajlatügyi diplomáciai tevékenységüket;

ismételjék meg a Tanács 2018-as kérését az 1994-es EU–India együttműködési megállapodás intézményi struktúrájának korszerűsítésére az új közös törekvéseknek és a globális kihívásoknak megfelelően; adjanak új lendületet az erős parlamenti dimenzióval rendelkező stratégiai partnerségi megállapodás megtárgyalásának gondolatához, amely adott esetben támogatna az állami szintű kapcsolatokat és együttműködést;

mozdítsák elő a strukturált parlamentközi párbeszédet, beleértve az indiai fél arra történő bátorítását, hogy állandó partnercsoportot hozzon létre a Lok Sabhában és a Rajya Sabhában (az indiai parlament alsó- és felsőháza) az Európai Parlament Indiai Köztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének partnereként, továbbá támogatva a bizottságok közötti kapcsolatokat;

biztosítsák az uniós és az indiai civil társadalommal – különösen a szakszervezetekkel, a hitalapú szervezetekkel, a feminista és LMBTI szervezetekkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a kereskedelmi kamarákkal, valamint más érdekelt felekkel – való aktív és rendszeres konzultációt és bevonásukat az EU–India kapcsolatok továbbfejlesztésébe, érvényesítésébe és nyomon követésébe; törekedjenek ennek érdekében egy EU–India civil társadalmi platform létrehozására, valamint az EU–India csúcstalálkozók kísérőrendezvényeként egy EU–India ifjúsági csúcstalálkozó megrendezésére annak érdekében, hogy erősítsék a fiatalabb generációk közötti kapcsolatot;

i)	szilárdítsák meg az EU nyilvános diplomáciai erőfeszítéseit az Unió, annak tagállamai és India közötti kölcsönös megértés javításának érdekében, valamint segítsék az ismeretek bővítését mindkét oldalon, bevonva a tudományos köröket, agytrösztöket és képviselőket az Európai Unióból és Indiából;

Kül- és biztonságpolitikai együttműködés

törekedjenek nagyobb szinergiára a kül- és biztonságpolitika terén, élve a párbeszédet szolgáló létező vonatkozó mechanizmusok és a 2025-ig szóló EU–India cselekvési terv alapján létrehozott fórumok lehetőségeivel, valamint figyelemmel az Ázsiában és Ázsiával való biztonsági együttműködés fokozására irányuló újabb keletű stratégiai hangsúlyra, amelyben India egyre fontosabb stratégiai szerepet játszik;

k)	hangsúlyozzák, hogy a biztonság és védelem területén történő fokozottabb elköteleződést az EU és India között nem az indiai- és csendes-óceáni térség polarizációjához hozzájáruló tényezőnek kell tekinteni, hanem a közös biztonság, a stabilitás és a békés fejlődés előmozdítójaként;

hangsúlyozzák, hogy szükség van a nemzetközi biztonságpolitikák szorosabb tematikus összehangolására, valamint fellépésre olyan területeken, mint a nukleáris biztonság és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és ellenőrzése, a vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek csökkentése, a regionális konfliktusok megelőzésének és a béketeremtésnek az előmozdítása, a kalózkodás elleni fellépés, a tengeri biztonság, terrorizmus elleni küzdelem (beleértve a radikalizálódást, a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozását is) és az erőszakos szélsőségesség és a félretájékoztatási kampányok visszaszorítása, a kiberbiztonság, a hibrid fenyegetések és a világűr; hangsúlyozzák az EU és India között a terrorizmus elleni küzdelemről folyó párbeszéd fontosságát; erősítsék meg a katonai-katonai kapcsolatokat és cseréket az EU–India stratégiai partnerség javítása érdekében;

m)	mutassanak rá, hogy az EU és India az ENSZ békefenntartó tevékenységének két legnagyobb támogatója és a tartós béke elkötelezett hívei; ösztönözzék a békefenntartás terén az együttműködés kiszélesítésére irányuló párbeszédet és kezdeményezéseket;

üdvözöljék a lefegyverzés és a fegyverek elterjedése kérdésében megvalósult hat – rendszeressé vált – EU–India konzultációt, ösztönözzék Indiát a regionális együttműködés megerősítésére, és tegyenek konkrét lépéseket e tekintetben; üdvözöljék, hogy India csatlakozott három jelentős, a fegyverek elterjedésével kapcsolatos többoldalú exportellenőrzési rendszerhez, és ösztönözzék e fórumokon a szorosabb EU–India partnerséget;

hangolják össze az álláspontokat és a kezdeményezéseket olyan az többoldalú fórumokon, mint az ENSZ, a WTO és a G20-ak, a közös nemzetközi értékek és normák mentén közös célkitűzéseket állítva fel, erősítve a párbeszédet és ténylegesen egyeztetve az álláspontokat a multilateralizmus és a szabályalapú nemzetközi rend védelme érdekében; vegyenek részt az ENSZ Biztonsági Tanácsának és munkamódszereinek reformjáról szóló megbeszéléseken, és támogassák India abbéli szándékát, hogy állandó taggá váljon a megreformált Biztonsági Tanácsban;

p)	segítsék elő a konfliktusmegelőzést és a gazdasági együttműködést a regionális integrációs kezdeményezések támogatásával Dél-Ázsiában, köztük a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetségen belül is (SAARC);

támaszkodjanak India jelentős regionális tapasztalatára és az uniós tagállamok jelenlegi megközelítéseire az indiai-csendes-óceáni régió tekintetében, egy közös elveken, értékeken és többek között gazdasági érdekeken, valamint a nemzetközi jogon alapuló proaktív, átfogó és reális európai indiai-csendes-óceáni uniós stratégia kidolgozása érdekében; adott esetben törekedjenek az EU és India szakpolitikáinak összehangolására az indiai- és csendes-óceáni térség tekintetében, és terjesszék ki az együttműködést valamennyi közös érdekeltségű területre; kellően vegyék figyelembe a régió más országainak szuverén politikai döntéseit és az EU velük fenntartott kétoldalú kapcsolatait;

törekedjenek konkrét intézkedéseket tartalmazó ambiciózus közös fellépésre a fejlesztés és a humanitárius segélynyújtás összehangolása terén többek között a Közel-Keleten és Afrikában, valamint a demokratikus folyamatok erősítésére és az autoriter törekvések és a szélsőségesség minden formájának, többek között a szélsőséges nacionalizmusnak és a vallási szélsőségeknek a visszaszorítására;

s)	mozdítsák elő a közös fellépést az élelmezésbiztonsági és katasztrófasegélyezési műveletek koordinálása terén, a nemzetközi humanitárius jogban foglalt humanitárius elvekkel összhangban, ideértve a pártatlanságot, a semlegességet és a megkülönböztetésmentességet a segélyszállítmányok terén;

jegyezzék meg, hogy az EU szorosan figyelemmel kíséri a kasmíri helyzetet; ismételten hangsúlyozzák, hogy támogatják a nukleáris fegyverekkel rendelkező India és Pakisztán közötti stabilitást és kockázatcsökkentő intézkedéseket, és hogy továbbra is elkötelezettek az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett; támogassák az ENSZ Biztonsági Tanács Kasmírról szóló állásfoglalásainak és az UNHCR-jelentésnek a végrehajtását; szólítsák fel Indiát és Pakisztánt, hogy vegyék figyelembe a konfliktus rendezésével járó hatalmas emberi, gazdasági és politikai előnyöket;

újítsák meg az India és Pakisztán közötti közeledésre és a jószomszédi kapcsolatok helyreállítására irányuló uniós erőfeszítéseiket a nemzetközi jog elvei alapján, átfogó párbeszéden és bizalomépítő intézkedésekkel kezdett, fokozatos megközelítésen keresztül; ennek fényében üdvözli a 2021. február 25-i, a tűzszünetről szóló indiai-pakisztáni együttes nyilatkozatot, amely fontos lépést jelent a regionális béke és stabilitás megteremtésében; hangsúlyozzák a bilaterális dimenzió fontosságát az India és Pakisztán közötti tartós béke és együttműködés megteremtésére irányuló törekvés során, amely pozitívan járulna hozzá a régió gazdasági fejlődéséhez és biztonságához; hangsúlyozzák a két fél, mint nukleáris nagyhatalmak felelősségét a béketeremtésben;

ismerjék el, hogy India régóta támogatja Afganisztánt, és hogy elkötelezett a polgárokra összpontosító és helyi irányítású béketeremtési erőfeszítések mellett: dolgozzanak együtt Indiával és a régió többi államával az afganisztáni stabilizáció, a biztonság, a békés konfliktusrendezés és a demokratikus értékek, például a nők jogainak előmozdítása érdekében; ismételten hangsúlyozzák, hogy egy békés és virágzó Afganisztán a tágabb térség javát szolgálná;

hangsúlyozzák, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térségben a béke, a stabilitás és a hajózás szabadságának megőrzése továbbra is kritikus fontosságú az EU és tagállamai érdekei szempontjából; növeljék a közös elköteleződést annak biztosítása érdekében, hogy gördülékeny maradjon a kereskedelem az indiai-csendes-óceáni térségben; ösztönözzék az ENSZ Tengerjogi Egyezményének további közös értelmezését, többek között a hajózás szabadsága tekintetében, valamint fokozzák a tengerhajózási biztonság terén folytatott együttműködést és a közös képzési missziókat az indiai-csendes-óceáni térségben a hajózás biztonságának és szabadságának megőrzése érdekében a tengeri közlekedési vonalak mentén; emlékeztessenek arra, hogy az erősödő regionális hatalmi rivalizálás kontextusában az indiai-csendes-óceáni térség országaival folytatott együttműködésnek a nyitottság, a jólét, az inkluzivitás, a fenntarthatóság, az átláthatóság, a viszonosság és az életképesség elvét kell követnie; kezdeményezzenek magas szintű párbeszédet az EU és India között a jelenlegi, kalózkodás elleni fellépésről folytatott konzultációk körének bővítését célzó tengeri együttműködésről, és az EUNAVFOR Atalanta művelet, az indiai információs és elemzőközpont az indiai-óceáni térségért (IFC-IOR) és az indiai haditengerészet interoperabilitásának és együttműködésének növeléséről a tengerfelügyelet, a katasztrófasegély, valamint a közös képzés és gyakorlatok területén;

x)	támogassák közösen a további párbeszédet annak érdekében, hogy minél hamarabb elkészülhessen a dél-kínai-tengeri magatartási kódex, amely a nemzetközi joggal összhangban nem sértené a nemzetek törvényes jogait;

aggodalommal vegyék tudomásul az India és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok romlását, amely többek között a Kínai Népköztársaság expanziós politikája és jelentős fegyverkezése miatt következett be; támogassák a békés vitarendezést, az átfogó és konstruktív párbeszédet és a nemzetközi jog érvényesítését az India és Kína közötti határ tekintetében;

ismerjék el India – békefenntartó missziókban való részvételével tanúsított – elkötelezettségét a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos menetrend mellett; erősítsék meg kölcsönös elkötelezettségüket az 1325. sz. ENSZ BT-határozat végrehajtása mellett, beleértve – a tényleges végrehajtást lehetővé tevő, megfelelő költségvetési összegek biztosításával kísért – nemzeti cselekvési tervek kidolgozását;

aa)

ösztönözzék a fiatalokról, a békéről és a biztonságról szóló 2250., 2419. és 2535. sz. ENSZ BT-határozatok végrehajtása melletti közös kötelezettségvállalást, beleértve vonatkozó – megfelelő költségvetési juttatással kísért – nemzeti stratégiák és cselekvési tervek kidolgozását és hangsúlyt fektetve a konfliktusok megelőzésére; ösztönözzék Indiát az EU tagállamaival együtt, hogy fektessenek be a fiatalok képességeibe, és vonják be az ifjúsági szervezeteket a párbeszéd és az elszámoltathatóság előmozdításába; keressenek új megoldásokat a fiatalok bevonására a pozitív béke és a biztonság építésébe;

A jogállamiság, az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítása

ab)

helyezzék az emberi jogokat és a demokratikus értékeket az EU Indiával való kapcsolatépítésének középpontjába, ezúton törekedve az eredményorientált és konstruktív párbeszédre és a mélyebb kölcsönös megértésre; Indiával együttműködésben dolgozzanak ki stratégiát az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések kezelésére, különös tekintettel a nőkre, a gyermekekre, valamint az etnikai és vallási kisebbségekre és a hit és meggyőződés szabadságára, illetve az olyan jogállamisági kérdések kezelésére, mint a korrupció elleni küzdelem, a szabad és biztonságos környezet a független újságírók és a civil társadalom, köztük az emberi jogvédők számára, valamint az emberi jogi megfontolások integrálására a szélesebb EU–India partnerségbe;

ac)

adjanak hangot mély aggodalmuknak az indiai állampolgárság módosításáról szóló törvény miatt, amely az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala szerint alapvetően megkülönböztető jellegű a muszlimokkal szemben, és veszélyesen megosztó; ösztönözzék Indiát, hogy biztosítsa a szabad vallásgyakorlás és a választott vallás terjesztésének jogát, amint azt alkotmányának 25. cikke rögzíti; dolgozzanak a diszkriminációra vagy erőszakra buzdító gyűlöletbeszéd megszüntetése és megakadályozása érdekében, amely mérgező környezethez vezet, ahol a vallási kisebbségek elleni intolerancia és erőszak büntetlenül előfordulhat; osszák meg a rendőri erők toleranciával és nemzetközi emberi jogi normákkal kapcsolatos képzésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat; ismerjék el az összefüggést az áttérés-ellenes törvények és a vallási kisebbségek, különösen a keresztény és muszlim közösségek elleni erőszak között;

ad)

ösztönözzék Indiát – mint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagját –, hogy hajtsa végre az egyetemes időszakos felülvizsgálat valamennyi ajánlását, fogadja és könnyítse meg az ENSZ különleges előadóinak látogatásait, így a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét és a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések területével foglalkozó különleges ENSZ-előadóét, a civil társadalom, az alapvető jogok és szabadságok monitorozása során, eképpen téve eleget a civil társadalom emberi jogok és védelmében előmozdításában való tényleges részvételének és abba való eredményes bevonásának támogatására irányuló vállalásának;

ae)

kezeljék az emberi jogi helyzetet és a hozzá kapcsolódó, a civil társadalom előtt álló kihívásokat az indiai hatóságokkal folytatott párbeszéd útján, beleértve a legfelső szintet is, különös tekintettel az az ENSZ emberi jogi főbiztosa és az ENSZ különleges előadói által felvetett aggályokra; ösztönözzék Indiát mint a világ legnagyobb demokráciáját, hogy bizonyítsa elkötelezettségét a mindenkit megillető, alkotmányosan garantált véleménynyilvánítási jogok tiszteletben tartása, védelme és teljes körű érvényesítése mellett, ideértve az online szólásszabadságot is, a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot, többek között a mezőgazdasági termelők legutóbbi nagyszabású tiltakozásai vonatkozásában, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságát; szólítsák fel Indiát, hogy biztosítson biztonságos, politikai vagy gazdasági nyomástól mentes környezetet az emberijog-védők, a környezetvédők, az újságírók és más civil társadalmi szereplők munkájához, valamint védje meg és garantálja alapvető jogaikat és szabadságakait, és hagyjon fel a lázadás és terrorizmus elleni törvényekre való hivatkozással jogszerű tevékenységeik korlátozásának eszközeként, többek között Dzsammuban és Kasmírban, vessen véget az internet-hozzáférés általános korlátozásának, vizsgálja felül a törvényeket annak elkerülése érdekében, hogy azokat az eltérő vélemények elhallgattatására lehessen felhasználni, és módosítsa a megkülönböztetést elősegítő jogszabályokat, valamint segítse elő az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését és biztosítsa az emberi jogok megsértésének számonkérhetőségét; kezeljék a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény civil szervezetekre gyakorolt káros hatásait;

af)

ösztönözzék Indiát, hogy tegyen további lépéseket a nemi alapú erőszak és diszkrimináció eseteinek kivizsgálására és megelőzésére, valamint a nemek közötti egyenlőség támogatására; kezeljék a nők és gyermekek ellen irányuló erőszak növekedésének kérdését Indiában azáltal, hogy ösztönzik a nők és gyermekek ellen irányuló erőszakos bűncselekmények alapos kivizsgálását, képzést nyújtanak a tiszteknek a traumákkal kapcsolatos informált rendőri munkavégzés és nyomozás terén, hatékony nyomon követési mechanizmusokat alkalmaznak a nők és lányok elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére, valamint felgyorsítják a jogi folyamatokat és javítják az áldozatok védelmét;

ag)	kezeljék a kasztalapú hátrányos megkülönböztetés problémáját, valamint azt a fontos kérdést, hogy jogokat biztosítsanak az adivasi közösségek számára az erdei jogok elismeréséről szóló törvény keretében;

ah)	emlékeztessenek az Unió halálbüntetésre vonatkozó elvi alapú és régóta tartó elutasítására, valamint ismételjék meg a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kérését India felé, a halálbüntetés végleges eltörlése érdekében;

ai)

ismerjék el azt a folyamatot, amelynek keretében India kidolgozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek teljes körű végrehajtásának érdekében, emlékeztetve minden vállalkozás felelősségére, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat értékláncaikban, valamint ösztönözzék az EU-t és Indiát, hogy aktívan vegyenek részt az emberi jogokra vonatkozó vállalati felelősségről szóló kötelező jellegű ENSZ szerződésről jelenleg folyó tárgyalásokban;

aj)	sürgessék Indiát, hogy ratifikálja a kínzás elleni ENSZ egyezményt és annak fakultatív jegyzőkönyvét, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló ENSZ egyezményt;

ak)	ösztönözzék Indiát a nemzetközi igazságszolgáltatási erőfeszítések további támogatására azáltal, hogy aláírja a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumot;

al)

ösztönözzék Indiát, hogy folytassa az erőszak és az üldöztetés elől menekülő személyek védelmének hagyományát, amíg a biztonságos, méltóságteljes és önkéntes visszatérés feltételei nem valósulnak meg, és tegyen meg minden szükséges intézkedést az indiai közösségek hontalansága kockázatának elkerülése érdekében;

am)

hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a lehető leghamarabb megkezdődjön az EU és India közötti rendszeres emberi jogi párbeszéd, összhangban az EU–India ütemterv szerinti kötelezettségvállalással, valamint azzal a közös szándékkal, hogy az ülések nyolc év szünet után folytatódjanak, mivel ez mindkét fél számára fontos lehetőség a fennmaradó emberi jogi kérdések megvitatására és megoldására; a párbeszédet fejlesszék legfelsőbb szintű párbeszéddé, és törekedjenek arra, hogy az a magas szintű részvételnek köszönhetően érdemivé váljon, konkrét kötelezettségvállalásokat, kritériumokat és a haladásra vonatkozó referenciaértékeket határozva meg, egyedi eseteket kezelve és a kormányközi párbeszédet megelőzően megkönnyítve az EU és India közötti civil társadalmi párbeszédet; kérjék fel az EKSZ-t, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek az elért eredményekről;

Kereskedelem a fenntarthatóságért és a jólétért

an)

emlékeztessenek arra, hogy az EU és India közötti kereskedelem 2009 és 2019 között több mint 70 %-kal nőtt, és hogy közös érdek a szorosabb gazdasági kapcsolatok előmozdítása; ismerjék el, hogy India szilárd alternatívát jelent egy olyan Unió számára, amely diverzifikálni akarja ellátási láncait, és hogy az EU India legnagyobb kereskedelmi partnere az agár-élelmiszeripari ágazatban;

ao)

éljenek az EU–India vezetői találkozó által kínált lehetőséggel annak érdekében, hogy a legmagasabb szinten nyitott módon közelítsék meg az értékalapú együttműködés kérdését a kereskedelem és a beruházások tekintetében; ismételten fejezzék ki, hogy az Unió kész egy önálló beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére, amely mindkét oldalon növelné a jogbiztonságot a befektetők számára és tovább erősítené a kétoldalú kereskdelmi kapcsolatokat; törekedjenek e területen olyan kölcsönösen hasznos közös célok megvalósítására, amelyek hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez és az innovációhoz, továbbá összhangban vannak az egyetemes emberi jogokkal és hozzájárulnak tiszteletben tartásukhoz, beleértve a munkajogot is, valamint elősegítik az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és az Agenda 2030 fenntartható fejlődési céljainak elérését;

ap)	a lehető legjobban használják ki India elkötelezettségét a multilateralizmus és szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rend mellett; álljanak ki India döntő szerepe mellett a Kereskedelmi Világszervezet reformjára irányuló jelenlegi erőfeszítések terén;

aq)

értékeljék, hogy milyen mértékben szükséges frissíteni a Bizottság tárgyalási felhatalmazását, amennyiben a cél egy olyan kereskedelmi és együttműködési megállapodás megkötése, amely ambiciózus rendelkezéseket tartalmaz egy, a Párizsi Megállapodással összhangban levő, érvényesíthető kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezettel kapcsolatban, továbbá megfelelő rendelkezéseket a befektetői jogok és kötelezettségek és az emberi jogok tekintetében; folytassanak konstruktív tárgyalásokat, miközben figyelemmel vannak a két fél eltérő szintet képviselő elvárásaira; vegyék figyelembe e tekintetben az indiai hatóságok álláspontjának pozitív irányú változását, miszerint hajlandók a jövőbeli megállapodásba kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rendelkezéseket beilleszteni;

Ellenálló képesség ágazati partnerségek révén

ar)

zárják le a tárgyalásokat Indiával az összekapcsoltságra vonatkozó partnerségről; támogassák e partnerséget többek között a két-és többoldalú digitális és zöld infrastrukturális projektekbe való fenntartható befektetések számára biztosított kölcsönök és garanciák révén Indiában, amelyeket az Unió olyan köz- és magánszervezetei biztosítanak, mint az Európai Beruházási Bank (EBB), valamint az új külső finanszírozási eszköz, összhangban az Unió és Ázsia közötti összeköttetésekre irányuló stratégiával; tárják fel az EU és India közötti, valamint a dél-ázsiai országokkal folytatott együttműködés közötti szinergiákat, továbbá hangolják össze a különböző összekapcsoltsági stratégiákat;

as)

biztosítsák, hogy az összekapcsoltsági kezdeményezések társadalmi, környezetvédelmi és költségvetési normákon, valamint a fenntarthatóság, az átláthatóság, az inkluzivitás, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a kölcsönösség értékein alapuljanak, és teljes mértékben összhangban legyenek az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményével (UNFCCC) és annak jogi eszközeivel, többek között a Párizsi Megállapodással;

at)

ismerjék el India szakértelmét a természeti katasztrófák kezelése terén; fokozzák az Indiával való együttműködést a régió természeti katasztrófákra való felkészültségének fokozása érdekében, ideértve a katasztrófákkal szemben ellenállóképes infrastruktúrával foglalkozó koalíció keretén belüli partnerséget, amely multilaterális erőfeszítés a kutatás és ismeretek megosztásának kiterjesztésére az infrastrukturális kockázatkezelés területén;

au)

erősítsék a fenntartható mobilitásra irányuló együttműködést olyan konkrét intézkedéseken révén, mint az elektromos közlekedési infrastruktúrák további fejlesztése, valamint a vasúti projektekbe való beruházások; hangsúlyozzák, hogy a vasutak nélkülözhetetlenül fontosak a nagy városi területeken a túlterheltség és szennyezés csökkentésében, az éghajlati célkitűzések elérésében, valamint a létfontosságú ellátási láncok rezilienciájának biztosításában, többek között válságok esetén;

av)

továbbra is támogassák a gyors urbanizáció által támasztott kihívásokkal kapcsolatos együttműködést, többek között a tudás és a bevált gyakorlatok cseréje által közös platformokon és a városok közötti együttműködések során, az intelligens városi technológiákkal kapcsolatos együttműködések által, valamint a városi közlekedési projektek folyamatos pénzügyi támogatása által Indiában, az EBB által;

aw)

emlékeztessenek India – mint gyógyszeripari termékek, generikus gyógyszerek és védőoltások jelentős előállítója – szerepére a globális egészségügyi válság kezelésében; ösztönözzék közös vállalkozások létrehozását a Covid19-oltóanyagokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében; törekedjenek rá, hogy az EU és India vezető szerephez jusson a globális közjónak tekintett egészség előmozdításában, a többoldalú kezdeményezések – köztük a COVAX – támogatása révén, és a vonaktozó nemzetközi fórumokkal együttműködve segítsék elő az oltóanyagokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítását, különösen az alacsony jövedelmű országokban;

ax)

növeljék az éghajlatváltozásra vonatkozó, EU–India két- és többoldalú együttműködés ambíciójának szintjét, nevezetesen a környezetbarát növekedés, valamint az igazságos és biztonságos energiaátállás felgyorsítása által, hogy elérjék a klímasemlegességet, valamint növeljék a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások mértékét; továbbra is vállaljanak globális vezető szerepet a Párizsi Megállapodás támogatása terén, és összpontosítsanak a tiszta és megújuló energiára, valamint a körforgásos gazdaságra vonatkozó ütemtervek végrehajtására;

ay)

a két legnagyobb globális üvegházhatásúgáz-kibocsátóként erősítsenek meg egy közös kötelezettségvállalást, amely összehangoltabb erőfeszítésekre irányul az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére; emlékeztessék India vezetését a megújuló energiára, valamint az EU és India közötti, a tiszta energia és az éghajlatváltozás terén megvalósuló partnerség által elért előrelépésre; ösztönözzék a beruházásokat és az együttműködést, hogy továbbra is előmozdítsák az elektromos mobilitást, a fenntartható hűtést, az újgenerációs akkumulátortechnológiát, az elosztott villamosenergia-termelést, valamint a méltányos átállást Indiában; kezdeményezzenek vitát, és értékeljék a stratégiai együttműködés lehetőségét a ritkaföldfémek területén; erősítsék a fenntartható vízgazdálkodási partnerség végrehajtását;

az)	támogassanak a biodiverzitás terén ambiciózus közös ütemtervet és globális fellépést, többek között a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2021. májusban esedékes konferenciájának (COP15) előkészítése során;

ba)

törekedjenek közös vezető szerepre nemzetközi szabványok kialakításában és továbbfejlesztésében a fenntartható és felelős digitalizáción, valamint törvény és emberi jogi alapú ikt-környezeten alapuló digitális gazdaságot illetően, ugyanakkor kezelve a kiberbiztonsággal kapcsolatos fenyegetéseket és védelmezve az alapvető jogokat és szabadságokat, beleértve a személyes adatok védelmét;

bb)

emeljék magasabb szintre az Indiával való digitális összekapcsoltságot célzó uniós törekvéseket, figyelemmel az EU digitális átalakulásra vonatkozó stratégiájára; működjenek együtt Indiával a kritikus technológiák fejlesztése és használata terén, szem előtt tartva azokat a fontos stratégiai és biztonsági következményeket, amelyek az ilyen forradalmi technológiákkal járnak; ruházzanak be partnerségekbe a digitális szolgáltatások és a felelős és emberi jogi alapú mesterséges intelligencia fejlesztése terén; üdvözljék India arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az általános adatvédelmi rendelethez hasonlóan magas szintű személyesadat-védelmet biztosítson, és továbbra is támogassák Indiában az adatvédelmi reformot; hangsúlyozzák a megerősített együttműködés kölcsönös előnyeit ezen a területen; továbbra is ösztönözzék a jogszabályi keretrendszerek közötti konvergenciát annak érdekében, hogy biztosítsák a személyes adatok és a magánélet védelmének magas szintjét, többek között lehetséges adattovábbítás megfelelőségi határozatok által, annak érdekében, hogy elősegítsék a biztos és biztonságos határokon átnyúló adatáramlást, lehetővé téve a szorosabb együttműködést, különösen az IKT és a digitális szolgáltatási ágazatban; jegyezzék meg, hogy az adatokról szóló indiai és európai rendelet összehangolása jelentősen megkönnyítené a kölcsönös együttműködést, a kereskedelmet, valamint az információk és a szakértelem biztonságos átadását; dolgozzanak azért, hogy megismételjék az Unió nemzetközi barangolási megállapodásait Indiával;

bc)

ne feledkezzenek el arról, hogy a digitális ágazat fejlesztése kiemelten fontos a biztonság szempontjából, és magában kell foglalnia a berendezésgyártók ellátási láncának a nyitott és interoperábilis hálózati architektúrák előmozdítása révén történő diverzifikálását, valamint az olyan partnerekkel létrehozott, digitalizációt célzó partnerségeket is, amelyek osztják az uniós értékeket, és amelyek az alapvető jogokat tiszteletben tartva hasznosítják a technológiát;

bd)

tegyenek hatékony lépéseket az EU-India mobilitás támogatásának érdekében, többek között a migránsok, a hallgatók, a magasan képzett dolgozók és a művészek számára, figyelembe véve a készségek hozzáférhetőségét és a munkaerőpiac szükségleteit az Unióban és Indiában; ismerjék el az Indiában és az Unióban is jelentős tehetségbázist a digitalizáció és a mesterséges intelligencia területén, valamint a magas szintű szakértelem és az együttműködés létrehozására irányuló közös érdeket ezen a területen;

be)

kezeljék az emberek közötti cseréket a stratégiai partnerség egyik fő dimenziójaként; szólítsanak fel a partnerségek elmélyítésére a közoktatás, a kutatás és az innováció, valamint a kulturális cserekapcsolatok terén; hívják fel az uniós tagállamokat és Indiát, hogy kiemelten ruházzanak be a fiatalok képességeibe és vezető szerepébe, valamint gondoskodjanak a politikai és gazdasági életbe való érdemi bekapcsolódásukról; mozdítsák elő India és különösen az indiai hallgatók és fiatal szakemberek olyan uniós programokban való részvételét, mint a Horizont Európa, az Európai Kutatási Tanács, a Marie Skłodowska-Curie-ösztöndíj, valamint az emberek közötti oktatási és kulturális csereprogramok; ebben a tekintetben mozdítsák elő az Erasmus+ programot és biztosítsák a női hallgatók, tudósok, kutatók és szakértők egyenlő arányú részvételét ezekben a programokban; folytassák a szoros együttműködést a kutatás és az innováció területén, beleértve az emberközpontú és etikán alapuló digitális technológiákat, a digitális jártasság és készségek erősítésének ösztönzése mellett;

bf)

vizsgálják tovább az átfogó együttműködés lehetőségeit a G20 keretében a foglalkoztatás és szociálpolitika olyan területein, mint a szociális védelem, a minimálbérek, a nők munkaerőpiaci részvétele, a tisztességes munkahelyek létrehozása, a munkahelyi egészség és biztonság; működjenek együtt a gyermekmunka megszüntetésének érdekében azáltal, hogy támogatják az India által 2017 júniusában ratifikált 138. számú (A foglakoztatás alsó korhatáráról szóló egyezmény) és 182. számú (A gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény) ILO-egyezmény alkalmazását és tiszteletben tartásának nyomon követését;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének.

(1) https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2020/07/15/joint-statement-15th-eu-india-summit-15-july-2020/

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0012.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0016.

(4) HL C 337., 2018.9.20., 48. o.

(5) HL C 174. E, 2005.7.14., 179. o.

(6) HL C 227. E, 2006.9.21., 589. o.

(7) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.

(8) HL C 261. E, 2013.9.10., 34. o.

(9) HL C 215., 2018.6.19., 202. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/119

P9_TA(2021)0116

Filip De Man mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem

Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Filip De Man mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2271(IMM))

(2021/C 506/18)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a brüsszeli fellebbviteli bíróság főügyésze által 2020. október 30-án egy büntetőeljárással összefüggésben levélben eljuttatott és 2020. december 14-én a plenáris ülésen bejelentett, Filip De Man mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—	tekintettel arra, hogy Filip De Man lemondott az eljárási szabályzat 9. cikkének (6) bekezdése által biztosított, meghallgatáshoz való jogáról,

—	tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Belga Királyság alkotmányának 59. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0134/2021),

mivel a brüsszeli fellebbviteli bíróság főügyésze kérelmezte Filip De Man, a Belga Királyságban megválasztott európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését a vád szerint általa 2019. május 1-jén okozott, anyagi kárral járó és cserbenhagyással súlyosbított közlekedési balesettel összefüggésben;

mivel Filip De Mant azzal vádolják, hogy 2019. május 1-jén Vilvoorde-ban nekiütközött egy járdaszigetnek, és nem állt meg, hanem hazavezetett; mivel a rendőrség a képviselő járművéből származó törmeléket talált az út mentén, és a baleset helyszínétől a képviselő otthonáig vezettek az úttesten jól látható nyomok; mivel számos idézést követően Filip De Man végül megjelent a rendőrség meghallgatásán, és ez alkalommal kijelentette, hogy valóban felborította a betonoszlopot, és az utcán összegyűlt tömeg miatt nem tudott megállni;

C.	mivel az állítólagos bűncselekmény a közúti közlekedés rendjéről szóló 1968. március 16-i belga törvény 33. cikkének hatálya alá tartozik, és tizenöt naptól hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel és 200 eurótól 2 000 euróig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő;

D.	mivel egyrészt a Parlamentet nem lehet bíróságként kezelni, másrészt a parlamenti képviselőt a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás keretében nem lehet „vádlottnak” tekinteni (2);

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkének első bekezdése értelmében az Európai Parlament képviselői saját országukban az ország parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik, bármely más tagállam területén pedig mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól;

mivel a Belga Királyság alkotmánya 59. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „amennyiben nem áll fenn a tettenérés esete, a két kamara hivatalban lévő tagjai bűnüldözési eljárás keretében nem idézhetők közvetlenül bíróság elé és nem tartóztathatók le, illetve csak annak a kamarának az engedélyével, amelynek tagjai”;

G.	mivel kizárólag a Parlament hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy egy konkrét esetben felfüggeszti-e a mentelmi jogot vagy sem; mivel a Parlament a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos döntése meghozatalánál észszerű módon figyelembe veheti a képviselő álláspontját (3);

mivel a feltételezett bűncselekmény nem áll közvetlen vagy nyilvánvaló összefüggésben Filip De Man európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával, valamint azok nem az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében az európai parlamenti képviselői feladatok ellátása során kifejtett vélemények vagy leadott szavazatok;

I.	mivel a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az eljárást a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából kezdeményezték volna;

úgy határoz, hogy felfüggeszti Filip De Man mentelmi jogát;

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Belga Királyság illetékes hatóságának és Filip De Man úrnak.

(1) A Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23; a Bíróság 2019. december 19-i Junqueras Vies ítélete, C-502/19, ECLI:EU:C:2019:1115.

(2) A Törvényszék 2019. április 30-i Briois kontra Európai Parlament ítélete, T-214/18, ECLI:EU:T:2019:266.

(3) A Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440, 28. pont.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/121

P9_TA(2021)0117

Zdzisław Krasnodębski mentelmi jogának felfüggesztés

Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Zdzisław Krasnodębski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2224(IMM))

(2021/C 506/19)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Zdzisław Krasnodębski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, 2020. szeptember 9-i kérelemre, amelyet a varsói varsó-śródmieściei kerületi bíróság elnöke (X. büntető kollégium) az ellene magánvádas eljárás keretében indított büntetőeljárással összefüggésben nyújtott be, és amelyet a 2020. október 22-i plenáris ülésen jelentettek be,

—	miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Zdzisław Krasnodębskit,

—	tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—	tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmánya 105. cikkének (2) és (5) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0132/2021),

mivel 2020. január 23-án a lengyelországi varsó-śródmieściei kerületi bíróság X. büntető kollégiumának elnöke továbbította a Zdzisław Krasnodębski parlamenti mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet, amelyet egy magánfél terjesztett elő Zdzisław Krasnodębski ellen egy 2019. február 1-jei rádióinterjú során tett nyilatkozatai alapján; mivel 2020. február 19-én a varsó-śródmieściei kerületi bíróság X. büntető kollégiumát tájékoztatták arról, hogy az eljárási szabályzat 9. cikkének (1) és (12) bekezdése értelmében kérdés merült fel a hatóság hatáskörével kapcsolatban, ami érinti a kérelem elfogadhatóságát is; mivel 2020. május 18-án a Bíróság pontosítást kért a Legfőbb Ügyészségtől, és mivel 2020. szeptember 8-án a Legfőbb Ügyészség kifejtette álláspontját, miszerint „azokban a magánvádas eljárásokban, amelyekben az ügyész nem vesz részt, a magánvádló mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmének továbbítására a bíróság az illetékes hatóság, az Európai Parlament eljárási szabályzata 9. cikkének (1) és (12) bekezdésével összhangban”, továbbá hogy az „illetékes hatóság” fogalmát az eljárási szabályzat 9. cikkének (12) bekezdése fényében kell értelmezni; mivel a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet az igazságügyi hatóságok a Parlament eljárási szabályzata 9. cikkének (12) bekezdésével összhangban közölték, és mivel eljárási szabályzata 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet „valamely tagállam illetékes hatóságának” kell benyújtania, továbbá mivel a két fogalom nem azonos;

mivel a Zdzisław Krasnodębski elleni magánvádat eredetileg 2019. május 6-án nyújtották be a krakkó-krowodrzai kerületi bírósághoz; mivel 2019. október 18-án e bíróság hivatalból megállapította, hogy a beszélgetős műsor azon adását, amelyben Zdzisław Krasnodębski részt vett, a varsói rádióstúdióban vették fel, nem pedig Krakkóban, ezért úgy határozott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az ügy tárgyalására, és azt áttette a varsói varsó-śródmieściei kerületi bírósághoz;

C.	mivel 2019. február 1-jén egy rádióállomáson tartott reggeli interjú során Zdzisław Krasnodębski „ismeretlen ügyvédként” és „gengszterként” hivatkozott a magánvádlóra, és azt állította, hogy „összevissza nyújt be mindenféle vádat mindenki ellen”;

mivel ezen megjegyzések megtétele során Zdzisław Krasnodębski állítólag nyilvánosan rágalmazta a magánvádlót, aki emiatt állítólag elvesztette az üzleti tevékenységének folytatásához szükséges bizalmat, befeketítve őt a nyilvánosság szemében, amely bűncselekmény a lengyel büntető törvénykönyv 212. cikkének (2) bekezdése értelmében magánvádas eljárás alá vonható;

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerint feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem indítható velük szemben bírósági eljárás;

F.	mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

mivel a lengyel alkotmány 105. cikkének (2) és (5) bekezdése szerint a választások eredményének bejelentésétől a mandátuma lejártának napjáig a képviselőt nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni a Szejm (a parlament alsóháza) beleegyezése nélkül, és a Szejm beleegyezése nélkül nem állíthatják elő és nem vehetik őrizetbe, kivéve, ha bűncselekmény elkövetése közben érték tetten, és amennyiben az eljárás megfelelő menetének biztosítása érdekében szükséges az őrizetbe vétele;

H.	mivel az állítólagos cselekmények nem függenek össze az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett feladatai ellátása során Zdzisław Krasnodębski által kinyilvánított véleménnyel vagy leadott szavazattal;

I.	mivel ebben az esetben a Parlament nem talált bizonyítékot fumus persecutionis fennállására, azaz tényszerű bizonyítékot arra, hogy a jogi eljárást esetleg azzal a mögöttes szándékkal indították volna, hogy aláássák a képviselő európai parlamenti képviselői tevékenységét;

J.	mivel egyrészt a Parlamentet nem lehet bíróságként kezelni, másrészt a parlamenti képviselőt a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás keretében nem lehet „vádlottnak” tekinteni (2);

K.	mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti megbízatás teljesítése során végzett, és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

úgy határoz, hogy felfüggeszti Zdzisław Krasnodębski mentelmi jogát;

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az illetékes lengyel hatóságnak és Zdzisław Krasnodębskinek.

(1) A Bíróság 2008. október 21-iMarra kontra De Gregorio és Clemente ítélete, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-iGollnisch kontra Parlament ítélete, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23; a Bíróság 2019. december 19-i ítélete, Junqueras Vies, C-502/19, ECLI:EU:C:2019:1115.

(2) A Törvényszék 2019. április 30-iBriois kontra Parlament ítélete, T-214/18, ECLI:EU:T:2019:266.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/123

P9_TA(2021)0118

Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem

Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2240(IMM))

(2021/C 506/20)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre, amelyet a Görög Köztársaság Semmítőszékének ügyésze 2020. október 23-án nyújtott be az athéni fellebbviteli bíróság (büntetőügyekben eljáró, 1. számú, három bíróból álló tanácsa) 2425., 2473., 2506. és 2644/2020. sz. ítéletének vele szembeni végrehajtása keretében, amely kérelem bejelentése a 2020. november 11-i plenáris ülésen megtörtént,

—	miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Ioannis Lagos-t,

—	tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—	tekintettel az Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0136/2021),

mivel az eljárásban illetékes ügyész Ioannis Lagos európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte annak érdekében, hogy vele szemben végrehajthassák az ítéletben kiszabott összesen tizenhárom (13) év és nyolc (8) hónap börtönbüntetést és ezerháromszáz (1 300) euró pénzbírságot, egy bűncselekmény és két szabálysértés miatt;

B.	mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

mivel Ioannis Lagost 2019. július 2-án választották meg az Európai Parlament képviselőjévé, és a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem hátterét az európai parlamenti képviselői mandátumának – következésképpen az őt mint európai parlamenti képviselőt megillető mentelmi jognak – a megszerzését megelőző tényállás és vádemelés képezi;

D.	mivel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikke értelmében parlamenti képviselőt parlamenti megbízatása során bűnvádi eljárás alá helyezni, letartóztatni, bebörtönözni vagy egyéb módon szabadságától megfosztani a parlament előzetes engedélye nélkül nem lehet;

mivel a bíróság Ioannis Lagost bűnösnek találta az alábbiakban: a) bűnszervezetben való részvétel és bűnszervezet irányítása (bűncselekmény; a büntető törvénykönyv 187. cikkének (1) és (3) bekezdése), amely cselekményeket 2008-tól a mai napig terjedő időszakban követett el, b) lőfegyver egyszerű birtoklása (szabálysértés; 2168/1993 sz. törvény; az eredeti vád lőfegyver minősített birtoklása volt, ami bűncselekménynek minősülne, a fővádló azonban hozzájárult a módosításhoz; a cselekmény elkövetésére 2013. szeptember 30-án az attikai Peramában került sor, és c) a tűzijátékokról és egyéb pirotechnikai eszközökről szóló 456/1976. sz. törvény megsértése (szabálysértés; aminek elkövetésére ugyancsak az attikai Peramában került sor, 2013. szeptember 29-én;

F.	mivel az athéni fellebbviteli bíróság ítélete azonnal végrehajtható, a bíróság ugyanis úgy döntött, hogy az ítélettel szembeni fellebbezésnek halasztó hatálya nincs;

G.	mivel a Jogi Bizottság tudomásul vette a Ioannis Lagos által az eljárási szabályzat 9. cikkének (6) bekezdése alapján a bizottság tagjai számára benyújtott és az eljárás szempontjából az érdekelt fél által érdemlegesnek tartott dokumentumokat;

H.	mivel az ítélet végrehajtása nem Ioannis Lagos európai parlamenti képviselői feladatának ellátása során kinyilvánított véleményével vagy leadott szavazataival kapcsolatos, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke értelmében;

mivel az eljárási szabályzat 9. cikkének (8) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság semmiképpen nem nyilatkozhat a képviselő bűnösségével, illetve ártatlanságával kapcsolatban, sem arról, hogy a neki tulajdonított vélemények vagy cselekedetek indokolttá tesznek-e büntetőeljárást, még abban az esetben sem, ha a kérelem vizsgálata során a tényállásról részletes tudomást szerez;

J.	mivel nem az Európai Parlament feladata a nemzeti jogi és igazságszolgáltatási rendszerek megalapozottságának megkérdőjelezése;

K.	mivel az Európai Parlament nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy értékelje vagy megkérdőjelezze a szóban forgó büntetőeljárásokért felelős nemzeti igazságügyi hatóságok joghatóságát;

mivel Ioannis Lagos hasonló helyzetben levő személyek csoportjába tartozik, akiket az athéni fellebbviteli bíróság a szóban forgó cselekményekkel kapcsolatban több évig terjedő szabadságvesztésre ítélt, azzal az egyetlen különbséggel, hogy ő jelenleg európai parlamenti képviselőként mentelmi jogot élvez;

M.	mivel az Európai Parlament eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban a parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka;

N.	mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti megbízatás teljesítése során végzett, és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

O.	mivel a felrótt tényeknek nincsen sem egyértelmű, sem közvetlen hatása Ioannis Lagos európai parlamenti képviselői feladatainak ellátására;

mivel a neki felrótt cselekményekre európai parlamenti képviselővé választása előtt került sor; mivel következésképpen nem állítható, hogy a 2014-ben indított bírósági eljárás azzal a szándékkal indult, hogy akadályozza Ioannis Lagos európai parlamenti képviselőként ellátandó jövőbeli politikai tevékenységét, hiszen a nevezett időpontban európai parlamenti képviselői jogállása még feltételezett és jövőbeli volt;

Q.	mivel a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az eljárást a képviselőnek és rajta keresztül az Európai Parlamentnek szánt politikai kár okozása céljából kezdeményezték volna;

úgy határoz, hogy felfüggeszti Ioannis Lagos mentelmi jogát;

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Görög Köztársaság Semmítőszéke ügyészének és Ioannis Lagosnak.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/125

P9_TA(2021)0119

Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem

Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2219(IMM))

(2021/C 506/21)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, a görög legfelsőbb bíróság ügyésze által 2020. október 2-án továbbított kérelemre egy, az athéni elsőfokú bíróság előtt tárgyalt büntetőügy kapcsán (ügyiratszám: ABM PB2020/65), melyet 2020. október 19-én jelentettek be a plenáris ülésen,

—	miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Ioannis Lagos-t,

—	tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2008. október 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án, 2013. január 17-én és 2019. december 19-én hozott ítéletekre (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A9-0135/2021),

A.	mivel a görög legfelsőbb bíróság ügyésze kérelmet nyújtott be Ioannis Lagos parlamenti mentelmi jogának felfüggesztésére a Ioannis Lagos által egy 2020. január 29-én az Európai Parlamentben tartott beszéd során elkövetett egyes cselekmények miatt;

B.	mivel Ioannis Lagos-t azzal vádolják, hogy a 2020. január 29-i plenáris ülésen a görög-török határon kialakult migrációs helyzetről és az EU erre adott közös válaszáról szóló vita során megsértette Törökország nemzeti szimbólumát;

C.	mivel a nemzeti szimbólum megsértése a 927/1979. sz. törvény 1. cikkének a 4285/2014. sz. törvénnyel végrehajtott (1) bekezdése, valamint 155. cikkének (2) bekezdése, továbbá a görög büntető törvénykönyv 1., 12., 14., 26., 27., 51., 53., 57. és 79. cikke szerinti bűncselekménynek minősül;

D.	mivel a parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka;

E.	mivel egyrészt a Parlamentet nem lehet bíróságként kezelni, másrészt a parlamenti képviselőt a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás keretében nem lehet „vádlottnak” tekinteni (2);

G.	mivel Ioannis Lagos az Európai Parlament plenáris ülésén, a plenáris ülés helyszínén, európai parlamenti képviselői feladatainak ellátása során cselekedett;

H.	mivel Ioannis Lagos cselekedetei az európai parlamenti képviselői feladatai és munkája keretében történtek;

úgy határoz, hogy nem függeszti fel Ioannis Lagos mentelmi jogát;

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Görög Köztársaság illetékes hatóságának és Ioannis Lagos-nak.

(1) A Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-iGollnisch kontra Parlament ítélete, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23; a Bíróság 2019. december 19-iJunqueras Vies ítélete, C-502/19, ECLI:EU:C:2019:1115.

(2) A Törvényszék 2019. április 30-iBriois kontra Parlament ítélete, T-214/18, ECLI:EU:T:2019:266.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/127

P9_TA(2021)0130

Intézményközi megállapodás a kötelező átláthatósági nyilvántartásról

Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről (2020/2272(ACI))

(2021/C 506/22)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Elnökök Értekezletének 2020. december 9-i határozatára, amelyben jóváhagyta a kötelező átláthatósági nyilvántartás létrehozásáról szóló intézményközi megállapodás tervezetét,

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás (a továbbiakban: megállapodás) tervezetére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének (1) és (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkére,

—	tekintettel a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás elfogadása alkalmából az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság által kiadott politikai nyilatkozat tervezetére (a továbbiakban: politikai nyilatkozat),

—

tekintettel az Európai Unió politikáinak kialakításában és végrehajtásában közreműködő szervezetekre és független személyekre vonatkozó átláthatósági nyilvántartásról szóló, az Európai Parlament és a Bizottság között 2014. április 16-án létrejött intézményközi megállapodásra (a továbbiakban: a 2014. évi megállapodás) (1),

—	tekintettel a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodásra irányuló, 2016. szeptember 28-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0627);

—	tekintettel az Elnökök Értekezlete által 2017. június 15-én elfogadott, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodásra irányuló 2016. szeptember 28-i bizottsági javaslatra vonatkozó európai parlamenti tárgyalási megbízatásra,

—	tekintettel az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a képviselők számára biztosított átláthatósági eszközök új csomagjára, amelyet az Elnökök Értekezlete 2018. július 27-én hagyott jóvá,

—

tekintettel az Európai Parlament 2019. január 31-i határozatára, amely a Parlament eljárási szabályzatának következőket érintő módosításáról szól: az I. cím 1. és 4. fejezete; az V. cím 3. fejezete; a VII. cím 4. és 5. fejezete; a VIII. cím 1. fejezete; a XII. cím; a XIV. cím és a II. melléklet (3), különösen a 11. és 35. cikk,

—	tekintettel eljárási szabályzata 148. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A9-0123/2021),

A.	mivel az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdése így szól: „Az intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn.”;

B.	mivel a Covid19-világjárvány miatti egészségügyi vészhelyzet az érdekképviselők és a döntéshozók közötti kapcsolattartás új formáinak megjelenéséhez vezetett;

mivel az Unió különböző formákban példátlan összegű pénzügyi támogatást fog folyósítani a tagállamoknak a világjárvány következményei elleni küzdelem érdekében, és minden ezzel kapcsolatos döntést teljes átláthatóság mellett kell meghozni, biztosítva az uniós döntéshozók teljes körű elszámoltathatóságát;

mivel a polgároknak a lehető legnagyobb bizalommal kell lenniük az uniós intézmények iránt: mivel e bizalom megteremtéséhez arra a szemléletre van szükség, hogy az érdekképviselet magas szintű etikai normákhoz kötött, és hogy az uniós szinten megválasztott képviselőik, a biztosok és az uniós tisztviselők függetlenek, elszámoltathatók és tevékenységük átlátható; mivel az uniós intézmények közös független testülete a jövőben hozzájárulhatna az uniós tisztviselők és az érdekképviselők közötti kapcsolattartást szabályozó közös etikai keretrendszer létrehozásához; mivel az átláthatósági nyilvántartás működése során adott esetben figyelembe kell venni a kérelmezők és a nyilvántartottak uniós értékekhez és általános etikai normákhoz való ragaszkodását;

E.	mivel a megállapodást végrehajtó egyedi intézményi intézkedéseket a Parlamentben különböző szinteken hozzák meg, az Elnökség által elfogadott végrehajtási szabályoktól az eljárási szabályzat módosításáig;

mivel a megállapodásban mindhárom aláíró intézmény megállapodik olyan egyedi határozatok elfogadásáról, amelyek felhatalmazzák a nyilvántartás igazgatótanácsát (a továbbiakban: az igazgatótanács) és a nyilvántartás titkárságát (a továbbiakban: a titkárság) arra, hogy a megállapodás 9. cikkével és 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nevében határozatokat hozzanak;

Cél és hatály

üdvözli a megállapodást, amely tovább erősíti az etikai érdekképviselet normáit; emlékeztet azonban arra, hogy az EUMSZ 295. cikke értelmében az intézmények csak együttműködési megállapodásokat köthetnek, és ezért saját szervezeti hatáskörükre kell támaszkodniuk annak érdekében, hogy olyan de facto kötelezettségeket hozzanak létre, amelyek előírják a harmadik felek számára, hogy csatlakozzanak a nyilvántartáshoz; megismétli, hogy régóta támogatja az átláthatósági nyilvántartás jogalkotási aktus révén történő létrehozását, amely egyetlen módja annak, hogy harmadik felek számára is jogilag kötelezővé váljon;

ismét hangsúlyozza, hogy a politikai nyilatkozattal összhangban az intézmények elkötelezik magukat a közös átláthatósági kultúra megerősítésére irányuló összehangolt megközelítés mellett az etikai érdekképviselet javítása és további erősítése érdekében; kiemeli, hogy a megállapodás értelmében és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdése szerint kölcsönös lojális együttműködést kell tanúsítaniuk a közös keretrendszer kidolgozása során, és hogy az intézményeknek ezért a legmagasabb szintű elkötelezettségre kell törekedniük; rámutat, hogy a megállapodásban említett intézkedések minimumot képviselnek, és politikai támogatástól függően, valamint egy intézményközi megállapodás meglévő alkotmányos és jogi korlátainak figyelembevételével tovább bővíthetők;

megerősíti, hogy folytatni kell az intézményközi párbeszédet annak érdekében, hogy a másodlagos uniós jog kötelező erejű jogi aktusa alapján létrejöjjön az átláthatósági nyilvántartás;

javasolja, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián vitassák meg egy olyan önálló jogalap létrehozásának lehetőségét, amely lehetővé tenné a társjogalkotók számára, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében uniós jogalkotási aktusokat fogadjanak el azzal a céllal, hogy kötelező erejű etikai szabályokat vezessenek be az érdekképviselőkre az uniós intézményekkel való kapcsolattartás során;

üdvözli, hogy az Európai Unió Tanácsának jogállása a megfigyelői státuszról a megállapodás hivatalos részes felének jogállására változott; úgy véli azonban, hogy részvétele a legmagasabb rangú tisztviselőkkel való találkozókra, kizárólag önkéntes rendszerek keretében, valamint az elnökség ideje alatt és hat hónappal azt megelőzően az állandó képviselők és az állandó képviselők helyetteseinek üléseire korlátozódik; újfent hangsúlyozza, hogy a közös keretrendszer hitelessége érdekében valamennyi állandó képviseletnek aktívan részt kell vennie ebben önkéntes rendszereik révén, azt az elnökségük lejárta után is alkalmazni kell, és lehetőség szerint ki kell terjeszteni más tisztviselőkre is;

hangsúlyozza, hogy a Bizottság a tárgyalási folyamat során nem tett további érdemi kötelezettségvállalásokat a közös keretrendszerrel kapcsolatban; különösen sajnálja, hogy a személyi hatály tekintetében az csak az intézmények legmagasabb beosztású alkalmazottaira terjed ki; ragaszkodik ahhoz, hogy a feltételrendszer mindhárom intézmény tekintetében történő felülvizsgálatának magában kell foglalnia az intézmények egyéb személyzetével – osztályvezetői szinten és afölött – tartott üléseket is;

üdvözli a Parlament által a tárgyalási folyamat során a feltételességgel és a kiegészítő átláthatósági intézkedésekkel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat; úgy véli, hogy eljárási szabályzata 11. és 35. cikkének módosítása határozott kötelezettségvállalást jelentett e tekintetben; üdvözli, hogy a megállapodás fenntartja a képviselők azon alkotmányos jogát, hogy mandátumukat szabadon gyakorolhassák;

üdvözli, hogy lehetőség van az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek önkéntes alapon történő részvételére; úgy véli, hogy az aláíró intézményeknek ösztönözniük kell ezt a részvételt, összhangban a nyilvántartás használatának előmozdítására és a nyilvántartás lehető legteljesebb körű használatára vonatkozó kötelezettségükkel; ismét felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen részvételhez az aláíró intézményeknek további forrásokat kell biztosítaniuk a nyilvántartás számára;

Érintett tevékenységek

hangsúlyozza, hogy a megállapodás tevékenységalapú megközelítésen alapul, amely magában foglalja a közvetett lobbitevékenységeket is; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a megállapodás ezekre a tevékenységekre is kiterjedjen, különösen annak fényében, hogy a világjárvány közepette az érdekképviselők és az uniós döntéshozók közötti interakciók új formái jelentek meg;

10.

üdvözli az érintett és a hatály alá nem tartozó tevékenységekkel kapcsolatos pontosításokat, beleértve a spontán találkozások kizárását, és a diplomáciai státusszal nem rendelkező harmadik országbeli közvetítők bevonását;

11.

úgy véli, hogy fontos meghatározni az érdekképviselőkkel tartott találkozókat, amelyeket előre ütemezett találkozókként közzé kell tenni; üdvözli a Bizottság azon gyakorlatát, hogy a személyes találkozóktól eltérő formában, például videokonferencia keretében tartott találkozókat is közzéteszi; kitart amellett, hogy a tervezett telefonhívást is találkozónak kell tekinteni;

Feltételesség, éves jelentés és felülvizsgálat

12.

úgy véli, hogy a feltételességi intézkedések és az egyéb kiegészítő átláthatósági intézkedések egyedi határozatok révén történő végrehajtása a három aláíró intézmény belső szervezeti hatáskörei tiszteletben tartásának egyik módja; üdvözli e tekintetben, hogy az éves jelentést kiterjesztették az aláíró intézmények által elfogadott ilyen intézkedések végrehajtására is;

13.

javasolja, hogy az éves jelentés tartalmazzon információkat azokról a nyilvántartottakról, akiket kivizsgáltak és a magatartási kódex be nem tartása miatt végül töröltek a nyilvántartásból;

14.

üdvözli a megállapodás 5. cikke alapján hozott végrehajtási intézkedések időben történő és rendszeres felülvizsgálatát, melynek célja ezen intézkedések javítására és megerősítésére vonatkozó ajánlások megfogalmazása;

15.

felszólítja az aláíró intézményeket, hogy készítsenek elemzést arról, hogy az új átláthatósági szabályok milyen hatást gyakorolnak a döntéshozatali eljárásokra, beleértve a feltételességet és az intézmények által a közös keretrendszeren belül elfogadott kiegészítő átláthatósági intézkedéseket, valamint azt, hogy ezek a szabályok milyen hatással vannak az uniós intézmények polgárok részéről történő megítélésére a nyilvántartás következő felülvizsgálata előtt;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy a feltételesség és a kiegészítő átláthatósági intézkedések egyértelmű és időben történő közzététele elengedhetetlen az érdekképviseletek és a polgárok számára az átláthatóság biztosításához, ami alátámasztja a közös keretrendszer megfelelő működésébe vetett bizalmukat;

Az Európai Parlament szerepe

17.

üdvözli a Parlament által a tárgyalások során tett kötelezettségvállalásokat, nevezetesen „A joghézagok megszüntetése – A Parlament feltételességre vonatkozó javaslatai” című javaslatot, és ismét hangsúlyozza, hogy a megállapodás 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban indokolatlan késedelem nélkül teljes körűen végre kell hajtani és közzé kell tenni azokat;

18.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a Parlament komoly politikai felelősséget vállaljon a végrehajtási és felülvizsgálati folyamat iránt; javasolja, hogy a megállapodás 14. cikkében előírt felülvizsgálati folyamat az EP átláthatóságért felelős alelnökétől származó tájékoztatáson és a vele folytatott szoros együttműködésen alapuljon;

19.

felhívja az Elnökséget és az egyéb érintett szerveket különösen az alábbi intézkedések mihamarabbi végrehajtására:

a)	közvetlen kapcsolat létrehozása az ülések 11. cikk (3) bekezdése szerinti közzététele és az átláthatósági nyilvántartás között, és jelentős fejlesztések bevezetése annak érdekében, hogy ez a közzétételi eszköz teljes mértékben felhasználóbarát és kereshető legyen;

b)	közvetlen kapcsolat kialakítása az eljárási szabályzat I. mellékletében szereplő, az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexe 4. cikkének (6) bekezdésében előírt jogalkotási lábnyom és az átláthatósági nyilvántartás között;

c)	szabály bevezetése arra vonatkozóan, hogy a Parlament tisztviselői osztályvezetői szinttől a főtitkárig csak a nyilvántartásba vett érdekképviselőkkel találkozhassanak;

d)	ajánlás kibocsátása a Parlament személyzete számára, hogy csak akkor találkozzanak az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó személyekkel vagy szervezetekkel, ha azok szerepelnek a nyilvántartásban, és ezt a tényt a találkozók előtt rendszeresen ellenőrizzék;

átfogó megközelítés kidolgozása annak érdekében, hogy a bizottságok vagy pártközi közös munkacsoportok által szervezett valamennyi rendezvényen, például munkaértekezleteken és szemináriumokon, valamint küldöttségi üléseken felszólalóként való részvétel feltétele legyen az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vétele;

f)	átfogó és koherens megközelítés kidolgozása a Parlament épületeiben tartandó rendezvények közös megrendezése tekintetében, és adott esetben annak az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételének feltételéhez kötése;

20.

kéri különösen a Bizottsági Elnökök Értekezletét, hogy

a)	fogadjon el iránymutatásokat annak érdekében, hogy támogassák az előadókat, az árnyékelőadókat és a bizottsági elnököket a 11. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettségeik teljesítésében;

fogadjon el iránymutatásokat a bizottsági titkárságok számára a képviselők támogatására azáltal, hogy rendszeresen emlékeztetik őket arra a lehetőségre, hogy az eljárási szabályzat I. mellékletében szereplő, az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexe 4. cikkének (6) bekezdésével összhangban közzétegyék azon érdekképviselők listáját, akikkel a jelentés tárgyával kapcsolatban konzultáltak;

21.

felszólítja az Alkotmányügyi Bizottságot, hogy a Parlament eljárási szabályzatának felülvizsgálata során vegyen fontolóra további átláthatósági intézkedéseket, amelyeket a Parlament közös keretrendszer melletti elkötelezettségének megerősítése érdekében be kell vezetni; kiemeli az eljárási szabályzat esetleges felülvizsgálatára vonatkozó formai követelmények fontosságát;

Jogosultság, magatartási kódex, a nyilvántartottak által szolgáltatandó információk

22.

megjegyzi, hogy a megállapodás I. mellékletében meghatározott magatartási kódex betartása a jogosultsági kritériumok részét képezi, és hogy a nyilvántartottaknak figyelembe kell venniük az intézmények korábbi tagjaira és személyzetére vonatkozó, hivataluk megszűnését követően rájuk alkalmazandó titoktartási követelményeket és szabályokat;

23.

üdvözli annak egyértelműsítését, hogy a nyilvántartottak nem mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy biztosítsák a rájuk vonatkozó etikai normák betartását, amikor tevékenységeik egy részét kiszervezik másoknak;

24.

üdvözli, hogy a nyilvántartottak kötelesek közzétenni mind az ügyfelekre, mind a közvetítőkre vonatkozó pénzügyi információkat, és hogy a kereskedelmi érdekeket nem képviselő nyilvántartottaktól is pénzügyi információkra van szükség; üdvözli, hogy a nyilvántartottaknak nem csupán évente egyszer kell közzétenniük a pénzügyi információkat, hanem azokat folyamatosan frissíteniük kell, különösen abban az esetben, ha végrehajtási határozatok tárgyát képező részleteket illetően jelentős változás következik be;

25.

hangsúlyozza, hogy a nyilvántartottak most kötelesek tájékoztatást adni az általuk célzott jogalkotási javaslatokról, szakpolitikákról vagy kezdeményezésekről; úgy véli, hogy ez hozzá fog járulni az általuk képviselt érdekek egyre nagyobb átláthatóságához;

Titkárság és igazgatótanács

26.

üdvözli a nyilvántartás karbantartására, fejlesztésére és népszerűsítésére fordított források növelésére irányuló kötelezettségvállalást, valamint a Tanács által a titkárságnak nyújtott hivatalos támogatást; úgy véli, hogy a közös keretrendszerrel kapcsolatos ilyen jellegű kötelezettségvállalások a titkárság arra irányuló kapacitásának növekedését fogják eredményezni, hogy időben iránymutatást tudjanak nyújtani a nyilvántartottaknak, és támogatni tudják őket a kért adatok regisztrálásában és frissítésében; felhívja a figyelmet különösen arra, hogy a nyilvántartottak számához viszonyítva az emberi erőforrások a hasonló nemzeti rendszerekkel összehasonlítva nagyon korlátozottak, és hogy ez akadályozza a nyilvántartás működésének hatékonyságát; kéri az intézményeket, hogy biztosítsák a titkárság és az igazgatótanács megfelelő működéséhez szükséges forrásokat és személyzetet;

27.

úgy véli, hogy a titkárság és az igazgatótanács működése során a három intézmény egyenlő arányú részvétele konszenzust biztosít, a keretrendszert érintő közös felelősségviselést eredményez, és előmozdítja egy közös átláthatósági kultúra kialakulását;

28.

üdvözli az igazgatótanács létrehozását és azon feladatát, hogy felügyelje a megállapodás általános adminisztratív végrehajtását, és felülvizsgálati szervként járjon el a titkárság által hozott intézkedések tekintetében; üdvözli, hogy a megállapodás szilárd adminisztratív eljárásról gondoskodik, amely biztosítja a nyilvántartottak eljárási jogait;

Eljárási rendelkezések

29.

jóváhagyja az e határozat A. mellékletében foglalt megállapodás megkötését;

30.

jóváhagyja az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság e határozat B. mellékletében foglalt politikai nyilatkozatát, amelyet a megállapodással együtt közzé fognak tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában;

31.

úgy határoz, hogy a megállapodás 9. cikkével és 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban a megállapodás hatálybalépésétől kezdődően az igazgatótanács és a titkárság felhatalmazást kap arra, hogy az Európai Parlament nevében a megállapodással összhangban egyedi határozatokat fogadjon el a kérelmezőkről és a nyilvántartottakról az Európai Parlament, az Európai Unó Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló, 2021. május 20-i intézményközi megállapodásssal (4) összhangban;

32.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével és a Bizottság elnökével közösen írja alá a megállapodást és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

33.

utasítja elnökét, hogy e határozatot és annak mellékleteit tájékoztatásul továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 277., 2014.9.19., 11. o.

(2) HL C 337., 2018.9.20., 120. o.

(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0046.

(4) HL L 207., 2021.6.11., 1. o.

A. MELLÉKLET

INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁS AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG KÖZÖTT A KÖTELEZŐ ÁTLÁTHATÓSÁGI NYILVÁNTARTÁSRÓL

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a HL L 207., 2021.6.11., 1. oldalán közzétett intézményközi megállapodással.)

B. MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT, AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA ÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG POLITIKAI NYILATKOZATA A KÖTELEZŐ ÁTLÁTHATÓSÁGI NYILVÁNTARTÁSRÓL SZÓLÓ INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁS ELFOGADÁSA ALKALMÁBÓL

Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság elismeri a feltételesség elvének fontosságát, mint a három intézmény által a közös átláthatósági kultúra megerősítése, valamint az uniós szintű átlátható és etikus érdekképviselet magas szintű normáinak meghatározása érdekében alkalmazott összehangolt megközelítés sarokkövét.

Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság elismeri, hogy az alábbiakra vonatkozó hatályos feltételességi és kiegészítő átláthatósági intézkedések összhangban vannak a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodással, megerősítik összehangolt megközelítésük célkitűzését, és szilárd alapot teremtenek e megközelítés további kiépítéséhez és fejlesztéséhez, valamint az uniós szintű etikus érdekképviselet további megerősítéséhez:

—	adott esetben a döntéshozók és a nyilvántartásba vett érdekképviselők találkozói (1);

—	adott esetben az érdekképviselőkkel lebonyolított találkozók közzététele (2);

—	a személyzet találkozói, különösen felsővezetői szinten, a nyilvántartásba vett érdekképviselőkkel (3);

—	az Európai Parlament nyilvános meghallgatásain való felszólalás (4);

—	a Bizottság szakértői csoportjaiban való tagság, és bizonyos rendezvényeken, fórumokon vagy tájékoztató üléseken való részvétel (5);

—	az intézmények épületeibe való belépés (6);

—	adott esetben a nyilvántartásba vett érdekképviselők számára szervezett rendezvények védnöksége;

—

a tagállamok politikai nyilatkozata arra vonatkozóan, hogy a nemzeti joggal és hatáskörökkel összhangban önkéntesen alkalmazzák a feltételesség elvét tanácsi elnökségük alatt és az azt megelőző hat hónapban az állandó képviselőjüknek és helyettesüknek az érdekképviselőkkel tartott találkozóira, valamint az egyes tagállamok által a nemzeti joggal és azon túli hatáskörökkel összhangban hozott további önkéntes intézkedések, amelyeket szintén figyelembe kell venni.

(1) Az Európai Parlament eljárási szabályzata 11. cikkének (2) bekezdése; az Európai Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódexről szóló, 2018. január 31-i bizottsági határozat (C(2018)0700) (HL C 65., 2018.2.21., 7. o.) 7. cikke; az Európai Bizottság munkamódszereinek V. pontja.

(2) Az Európai Parlament eljárási szabályzata 11. cikkének (3) bekezdése; a Bizottság főigazgatói, valamint a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti megbeszélésekről szóló tájékoztatás közzétételéről szóló, 2014. november 25-i 2014/838/EU, Euratom bizottsági határozat (HL L 343., 2014.11.28., 19. o.); a Bizottság tagjai, valamint a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti megbeszélésekről szóló tájékoztatás közzétételéről szóló, 2014. november 25-i 2014/839/EU, Euratom bizottsági határozat (HL L 343., 2014.11.28., 22. o.).

(3) A Tanács Főtitkársága és az érdekképviselők közötti kapcsolattartás szabályozásáról szóló tanácsi határozat 3. cikke; az Európai Bizottság munkamódszereinek V. pontja.

(4) A nyilvános meghallgatásokra vonatkozó szabályokról szóló, 2003. június 18-i elnökségi határozat 7. cikke.

(5) Az Európai Parlament eljárási szabályzatának 35. cikke; a bizottsági szakértői csoportok létrehozására és működésére vonatkozó horizontális szabályok kialakításáról szóló, 2016. május 30-i bizottsági határozat (C(2016)3301) 8. cikke; a Tanács Főtitkársága és az érdekképviselők közötti kapcsolattartás szabályozásáról szóló tanácsi határozat 4. és 5. cikke.

(6) Az Európai Parlament eljárási szabályzata 123. cikkének a belépőkártyákra és a Parlament épületeibe történő belépés engedélyezésére vonatkozó 2013. december 13-i főtitkári határozat értelmében történő olvasata és a Tanács Főtitkársága és az érdekképviselők közötti kapcsolattartás szabályozásáról szóló tanácsi határozat 6. cikke.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/134

P9_TA(2021)0120

EU–Norvégia-megállapodás: az EU CLXXV. engedményes listájában szereplő valamennyi vámkontingensre vonatkozó engedményeknek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése következtében szükséges módosítása ***

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikke értelmében az EU CLXXV. engedményes listájában szereplő valamennyi vámkontingensre vonatkozó engedményeknek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése következtében szükséges módosítása tekintetében levélváltás formájában létrejött megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10643/20 – C9-0424/2020 – 2020/0230(NLE))

(Egyetértés)

(2021/C 506/23)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10643/20),

—

tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikke értelmében az EU CLXXV. engedményes listájában szereplő valamennyi vámkontingensre vonatkozó engedményeknek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése következtében szükséges módosítása tekintetében levélváltás formájában létrejött megállapodásra (10644/20),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésével összhangban a Tanács által előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0424/2020),

—	tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A9-0035/2021),

egyetért a megállapodás megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/135

P9_TA(2021)0121

EU–Honduras önkéntes partnerségi megállapodás ***

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12543/2020 – C9-0084/2021 – 2020/0157(NLE))

(Egyetértés)

(2021/C 506/24)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12543/2020),

—	tekintettel az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodástervezetre (10365/2020),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) és v) pontjával, valamint 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0084/2021),

—	tekintettel a határozatra irányuló tervezetről szóló, 2021. április 27-i nem jogalkotási állásfoglalására (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A9-0053/2021),

egyetért a megállapodás megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Hondurasi Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) E napon elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0129.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/136

P9_TA(2021)0124

Az Európai horizont létrehozása – részvételi és terjesztési szabályainak megállapítása ***II

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (07064/2/2020 – C9-0111/2021 – 2018/0224(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/25)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (07064/2/2020 – C9-0111/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i (1) és 2020. július 16-i (2) véleményére,

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 9-i (3) véleményére,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0435) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (4),

—	tekintettel a Bizottság módosított javaslatára (COM(2020)0459),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0122/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatát;

jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatot;

tudomásul veszi a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja főtitkárát, hogy miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően lefolytattak, írja alá a jogi aktust, és a Tanács főtitkárával egyetértésben gondoskodjon annak kihirdetéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 33. o.

(2) HL C 364., 2020.10.28., 124. o.

(3) HL C 461., 2018.12.21., 79. o.

(4) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0395.

MELLÉKLET

Együttes politikai nyilatkozat a visszavont forrásoknak a Horizont Európa keretprogrammal összefüggésben történő újbóli felhasználásáról

A visszavont forrásoknak a kutatási programmal összefüggésben történő újbóli felhasználásáról szóló együttes nyilatkozatban (1) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodott abban, hogy a Horizont Európa keretprogramhoz vagy annak elődprogramjához, a „Horizont 2020” keretprogramhoz tartozó projektek megvalósításának teljes vagy részleges elmaradása miatt visszavont kötelezettségvállalási előirányzatok a költségvetési rendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a 2021–2027-es időszakban (2018-as árakon) 0,5 milliárd EUR összeghatárig újból rendelkezésre bocsáthatók a kutatási program javára. A költségvetési hatóság hatásköreinek és a Bizottságnak a költségvetés végrehajtására vonatkozó hatásköreinek sérelme nélkül az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodik abban, hogy ezen összeg indikatív felosztása a következőképpen fog történni:

—	„Digitális gazdaság, ipar és világűr” klaszter, és különösen kvantumkutatás: 300 000 000 EUR (2018-as változatlan árakon),

—	„Éghajlat, energiaügy és mobilitás” klaszter: 100 000 000 EUR (2018-as változatlan árakon), valamint

—	„Kultúra, kreativitás és befogadó társadalom” klaszter: 100 000 000 EUR (2018-as változatlan árakon).

A Parlament nyilatkozata a társulási megállapodásokról

„Az EUMSZ 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának i. alpontja előírja az Európai Parlament egyetértését az EUMSZ 217. cikke szerinti társulási megállapodások esetében. Ezenkívül a harmadik országoknak a Horizont Európa programhoz való társulására vonatkozó feltételek gyakran az ilyen társulási megállapodások részét képezik. Ahhoz, hogy egyetértését adja, az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdésének megfelelően az Európai Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell az eljárás valamennyi szakaszáról. Továbbá a megfelelő parlamenti ellenőrzés biztosításához szükséges, hogy az említett megállapodások kiterjedjenek az Unió és egy adott harmadik ország között a Horizont Európa program tekintetében fennálló kapcsolatok valamennyi releváns szempontjára.

Az Európai Parlament ezért elvárja, hogy amikor a Tanács az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése alapján határozatot fogad el a valamely harmadik országnak a Horizont Európa programhoz való társulását magában foglaló megállapodással létrehozott szervben az Unió nevében képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, ezek az álláspontok ne eredményezzék az Európai Parlament egyetértésére vonatkozó követelmény megkerülését azáltal, hogy az adott harmadik ország Horizont Európa programban való részvétele lényeges szempontjainak meghatározását az említett szervre bízzák.

Ezért az Európai Parlament úgy véli, hogy a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti olyan tanácsi határozatokat, amelyek egy harmadik országgal kötött társulási megállapodásnak a Horizont Európa programhoz való társulással kapcsolatos részeire vonatkoznak. Továbbá, amennyiben az Unió főtárgyalója, illetve a Tanács vagy annak különbizottsága mérlegeli egy ilyen tanácsi határozat elfogadását, amikor irányelveket fogalmaz meg a főtárgyaló számára, az Európai Parlament elvárja, hogy az eljárás valamennyi szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassák, többek között indokolással ellátott vélemény formájában arról, hogy miért van szükség egy megállapodással létrehozott szerv által az Unió nevében képviselendő álláspont elfogadására a [Horizont Európa programról szóló rendeletben] és [az egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozatban] meghatározott uniós célkitűzések eléréséhez.”

A Bizottság nyilatkozata a (47) preambulumbekezdés kapcsán

A Bizottság oly módon kívánja végrehajtani az EIC Akcelerátor programjának költségvetését, hogy biztosítsa, hogy a kkv-k, köztük az induló vállalkozások számára, kizárólag vissza nem térítendő formában nyújtott támogatás megfeleljen a Horizont 2020 keretprogram kkv-eszközének költségvetéséből nyújtott támogatásnak, összhangban az Európai horizontról szóló rendelet 48. cikkének (1) bekezdésében és (47) preambulumbekezdésében rögzített feltételekkel.

A Bizottság nyilatkozata a 6. cikk kapcsán

A Bizottság kérésre eszmecserét folytat az Európai Parlament illetékes bizottságával a következőkről: i. a potenciális partnerségek jelöltjeinek listája az EUMSZ 185. és 187. cikke alapján, amelyekre (bevezető) hatásvizsgálatok fognak vonatkozni; ii. a küldetési testületek által meghatározott ideiglenes küldetések listája; iii. a stratégiai terv hivatalos elfogadása előtti eredményei; valamint iv. a munkaprogramokhoz kapcsolódó dokumentumok bemutatása és megosztása.

A Bizottság nyilatkozata az etika/őssejtkutatás kapcsán – 19. cikk

Az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogram vonatkozásában az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az emberi embrionális őssejtek kutatásának uniós finanszírozásával kapcsolatos döntések továbbra is a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramban alkalmazott etikai keretek között szülessenek.

Az Európai Bizottság azért javasolja ezen etikai keret továbbvitelét, mert a tapasztalatok alapján felelősségteljes szemléletmód kialakulását eredményezte egy igen ígéretes tudományterületen, és kielégítőnek bizonyult egy olyan kutatási programban, amelyben számos, nagyon eltérő szabályozási hátterű ország kutatói vesznek részt.

Az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramról szóló határozat három területet kifejezetten kizár az uniós finanszírozás hatálya alól:

—	az ember reprodukciós célú klónozására irányuló kutatási tevékenység,

—	az emberek génállományának olyan módosítására irányuló kutatási tevékenység, amelynek eredményeképpen ezek a változtatások örökölhetővé válhatnak,

—	az emberi embrióknak kizárólag kutatási célból vagy őssejtekhez jutás céljából történő létrehozására irányuló kutatási tevékenység, ideértve a szomatikus sejtek maganyagának átvitelén alapuló eljárást is.

Nem részesülhet finanszírozásban olyan tevékenység, amely minden tagállamban jogellenes. Nem részesülhet finanszírozásban valamely tagállamban olyan tevékenység, amely az adott tagállamban jogellenes.

Az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramról szóló határozat és az emberi embrionális őssejtek kutatásának uniós finanszírozását meghatározó etikai keret mögött semmiféle olyan értékítélet nem húzódik meg, amely az ilyen kutatás tekintetében a tagállamokban irányadó jogszabályi, illetve etikai keretre vonatkozna.

A pályázati felhívásokban az Európai Bizottság kifejezetten nem fogja kérni emberi embrionális őssejtek felhasználását. Az emberi őssejtek felhasználásáról, legyenek azok felnőttekből vagy embriókból származók, az érintett tudósok döntenek az általuk elérni kívánt célkitűzések figyelembevételével. A gyakorlatban az őssejtkutatás uniós finanszírozását túlnyomórészt a felnőttekből származó őssejtek felhasználásának támogatására fordítják. Semmi nem indokolja, hogy az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogramban ez jelentősen változni fog.

Minden olyan projektnek, amely emberi embrionális őssejtet kíván felhasználni, meg kell felelnie egy tudományos értékelésen, amelyben független tudományos szakértők azt vizsgálják, hogy a kitűzött tudományos célok eléréséhez valóban szükséges-e ilyen őssejteket felhasználni.

A tudományos értékelésen megfelelt pályázatok ezután az Európai Bizottság által szervezett szigorú etikai vizsgálat tárgyát képezik. Az etikai vizsgálat során figyelembe veszik az Európai Unió Alapjogi Chartájában, továbbá az irányadó nemzetközi egyezményekben, különösen az Európa Tanács 1997. április 4-én, Oviedóban aláírt, az emberi jogokról és a biogyógyászatról szóló egyezményében és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben, valamint az UNESCO által elfogadott, az emberi génállományról és az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatban foglalt elveket. Az etikai vizsgálat annak ellenőrzésére is szolgál, hogy a pályázat tiszteletben tartja-e annak az országnak a szabályait, ahol a kutatást el kívánják végezni.

Egyedi esetekben etikai vizsgálat a projekt élettartama alatt is végezhető.

Minden olyan projektnek, amely emberi embrionális őssejteket kíván felhasználni, az érintett tevékenységek megkezdése előtt be kell szereznie az illetékes nemzeti vagy helyi etikai bizottság jóváhagyását. Minden nemzeti szabályt és eljárást be kell tartani, beleértve egyebek mellett a szülői hozzájárulásra, a pénzbeli ösztönzés tilalmára stb. vonatkozókat is. Az elbírálás során meg kell győződni arról, hogy a pályázat utal-e az engedélyezés és az ellenőrzés céljából a kutatás elvégzésének helye szerinti tagállam illetékes hatósága által meghozandó intézkedésekre.

Azokat a pályázatokat, amelyek a tudományos értékelésen, a nemzeti vagy helyi etikai ellenőrzésen és az európai etikai vizsgálaton egyaránt megfeleltek, egyenként a tagállamok vizsgálóbizottsági eljárással összhangban működő bizottsága elé terjesztik jóváhagyásra. Nem kaphat finanszírozást egyetlen olyan, emberi embrionális őssejteket felhasználó projekt sem, amely nem nyeri el a tagállamok jóváhagyását.

10.

Az Európai Bizottság a jövőben is arra törekszik, hogy az uniós finanszírozásban részesített őssejtkutatás eredményei – végső soron valamennyi ország betegeinek érdekében – a kutatók számára széles körben hozzáférhetők legyenek.

11.

Az Európai Bizottság támogatni fog olyan cselekvéseket és kezdeményezéseket, amelyek kellően megalapozott etikai keretek között hozzájárulnak az emberi embrionális őssejtek kutatásának összehangolásához és észszerűsítéséhez. Ennek jegyében a Bizottság továbbra is támogatni fogja az emberi embrionális őssejtvonalak európai nyilvántartását. E nyilvántartás támogatása lehetővé teszi az Európában rendelkezésre álló emberi embrionális őssejtek ellenőrzés alatt tartását, hozzájárul ahhoz, hogy a kérdéses őssejteket a tudósok minél jobban hasznosítsák, és segíthet megelőzni az új őssejtvonalak indokolatlan előállítását.

12.

Az Európai Bizottság a jövőben is követni kívánja a jelenlegi gyakorlatot, és nem fog a vizsgálóbizottsági eljárással összhangban működő bizottság elé terjeszteni olyan pályázatokat, amelyek olyan kutatási tevékenységet tartalmaznak, amelyek emberi embriókat semmisítenek meg, még akkor sem, ha ezt őssejtekhez jutás céljából teszik. E kutatási lépés támogatásának kizárása nem jelenti azt, hogy nem részesülhetnek uniós finanszírozásban azok a következő kutatási lépések, amelyek emberi embrionális őssejtek felhasználását igénylik.

A Bizottság nyilatkozata az 5. cikk kapcsán

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotók által az 5. cikk megfogalmazása tekintetében elért kompromisszumot. A Bizottság értelmezése szerint az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett egyedi védelmi kutatási program csak a jövőbeli Európai Védelmi Alap keretében végzett kutatási tevékenységekre korlátozódik, a fejlesztési cselekvésekre pedig nem terjed ki e rendelet hatálya.

A Bizottság nyilatkozata az emberi jogok kapcsán – a 16. cikk (1) bekezdésének d) pontja

A Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkével és annak második albekezdésével összhangban teljes mértékben egyetért az emberi jogok tiszteletben tartásával: „az Unió arra törekszik, hogy kapcsolatokat alakítson ki és partnerségre lépjen azokkal a harmadik országokkal, valamint nemzetközi, regionális vagy univerzális szervezetekkel, amelyek osztoznak vele az első albekezdésben említett elvekben.” Ugyanakkor a Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását belefoglalták a 16. cikk (1) bekezdésének d) pontjába azon kritériumok közé, amelyeket a harmadik országoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy a programhoz való társulásra jogosultak legyenek. A többéves pénzügyi keret egyetlen másik uniós programja esetében sem szerepel az erre való ilyen kifejezett utalás, bár kétség kívül az Unió a harmadik országokkal fenntartott külkapcsolatai terén, valamennyi eszköze és szakpolitikai területe kapcsán konzisztens megközelítésre törekszik az emberi jogok védelme tekintetében, és ennek a megközelítésnek iránymutatásul kell szolgálnia a Bizottság számára e rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban.

A Tanács nyilatkozata

A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 218. cikkével összhangban biztosítsa a Tanács lehető legnagyobb mértékű részvételét a harmadik országoknak az uniós programokhoz – többek között a Horizont Európa uniós kutatási és innovációs keretprogramhoz – való társulásáról szóló megállapodásokra irányuló tárgyalásokban. Az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Tanács e célból különbizottságot jelölhet ki, amellyel a tárgyalások során – többek között az ilyen megállapodások kialakítását és tartalmát illetően is – egyeztetni kell.

Ezzel összefüggésben a Tanács emlékeztet az uniós intézmények közötti, az EUSZ 13. cikke (2) bekezdésének második mondatában rögzített jóhiszemű és kölcsönös együttműködés elvére, valamint az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a Bizottságnak a tárgyalások előtt kellő idővel a különbizottság rendelkezésére kell bocsátania a tárgyalások előrehaladásának nyomon követéséhez szükséges valamennyi információt és dokumentumot, ideértve különösen a tárgyalások során jelzett iránymutatásokat és a tárgyalások során a többi fél által képviselt álláspontokat annak érdekében, hogy a különbizottság véleményt tudjon alkotni és útmutatást adni a tárgyalásra vonatkozóan (2).

A Tanács emlékeztet arra, hogy amennyiben már léteznek harmadik országoknak az uniós programokhoz való társulásáról szóló olyan megállapodások, amelyek állandó felhatalmazást adnak a Bizottságnak arra, hogy meghatározza az egyes országokra alkalmazandó, az adott programokban való részvételükre vonatkozó konkrét feltételeket, és amennyiben a Bizottságot egy különbizottság segíti e feladat ellátásában, a Bizottságnak a tárgyalási folyamat során rendszeresen konzultálnia kell a különbizottsággal, például oly módon, hogy az érintett harmadik országokkal való találkozók előtt megosztja vele a szövegtervezeteket, valamint rendszeres eligazítókat és tájékoztatókat tart.

A Tanács úgy véli, hogy amennyiben már léteznek harmadik országoknak az uniós programokhoz való társulásáról szóló megállapodások, ám különbizottságot nem irányoztak elő, a Bizottságnak a fentiekhez hasonlóan rendszeresen együtt kell működnie a Tanáccsal és annak előkészítő szerveivel a tárgyalási folyamat során a Horizont Európához való társulás konkrét feltételeinek meghatározásakor.

A Bizottság nyilatkozata a nemzetközi együttműködés kapcsán

A Bizottság tudomásul veszi a Tanács egyoldalú nyilatkozatát, amelyet a Szerződéssel, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával és az intézményi egyensúly elvével összhangban figyelembe fog venni az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdése szerinti különbizottsággal történő egyeztetés során.

A Tanács nyilatkozata az 5. cikkről

A Tanács emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 179. cikkének (3) bekezdéséből és 182. cikkének (1) bekezdéséből – együttesen értelmezve – az következik, hogy az Unió csak egyetlen többéves keretprogramot fogadhat el, amely az összes uniós kutatási és technológiafejlesztési tevékenységet meghatározza. A Tanács ezért úgy véli, hogy a Horizont Európa uniós kutatási keretprogram létrehozásáról szóló rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett Európai Védelmi Alap, amely az alap kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeit egyaránt lefedi, az EUMSZ 182. cikkének (3) bekezdése értelmében a keretprogramot végrehajtó egyedi programnak minősül, amely az említett keretprogramot létrehozó rendelet hatálya alá tartozik.

(1) HL C 444. I, 2020.12.22., 3. o.

(2) Lásd a C-425/13. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2015. július 16-án hozott ítélet (EU:C:2015:483) 66. pontját.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/141

P9_TA(2021)0125

A Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program *

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (08550/2019 – C9-0167/2020 – 2018/0225(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

(2021/C 506/26)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács tervezetére (08550/2019),

—	tekintettel a Tanács 2020. június 18-i levelében benyújtott, konzultációról szóló további kérelemre, a módosított bizottsági javaslatot követően (COM(2020)0459), amely a kezdeti konzultációs kérelmet előterjesztette,

—	tekintettel a Tanács felülvizsgált tervezetére (06199/2021), amely az Európai Parlament és a Tanács közötti tárgyalások eredményét tükrözi,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 182. cikke (4) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0167/2020),

—	tekintettel a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2019. április 9-i véleménycserére, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás 25. pontja szerint (1),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0436) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (2),

—	tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 82. és 40. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0118/2021),

jóváhagyja a Tanács alábbi tervezetét;

felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(2) Elfogadott szövegek 2019. április 17., P8_TA(2019)0396.

P9_TC1-CNS(2018)0225

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2013/743/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/… tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/764 tanácsi határozattal.)

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/142

P9_TA(2021)0126

Európai Innovációs és Technológiai Intézet ***I

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2019)0331 – C9-0042/2019 – 2019/0151(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

(2021/C 506/27)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2019)0331),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 173. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0042/2019),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2019. október 30-i véleményére (1),

—	a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

—	tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra (2),

—	tekintettel az eljárási szabályzata 110. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz küldött, 2020. január 10-i levélre,

—

tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2021. február 17-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

—	tekintettel eljárási szabályzata 110. és 59. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0120/2020),

mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 47., 2020.2.11., 69. o.

(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

P9_TC1-COD(2019)0151

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről (átdolgozás) szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/819 rendelettel.)

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/143

P9_TA(2021)0127

Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet stratégiai innovációs terve***I

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, „Európa innovációs tehetségének és kapacitásának fellendítése” című stratégiai innovációs tervéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2019)0330 – C9-0043/2019 – 2019/0152(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2021/C 506/28)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2019)0330),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 173. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0043/2019),

—	tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2019. október 30-i véleményére (1),

—

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. és 40. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0121/2020),

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

javasolja, hogy a jogszabályra a következő néven hivatkozzanak: „Határozat az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, »Európa innovációs tehetségének és kapacitásának fellendítése« című stratégiai innovációs tervéről”;

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 47., 2020.2.11., 69. o.

P9_TC1-COD(2019)0152

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, „Európa innovációs tehetségének és kapacitásának fellendítése” című stratégiai innovációs tervéről és az 1312/2013/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/820 határozattal.)

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/144

P9_TA(2021)0128

Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosítása ***I

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0220 – C9-0160/2020 – 2020/0097(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2021/C 506/29)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2020)0220),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 196. cikkének (2) bekezdésére és 322. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0160/2020),

—	tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel a Számvevőszék 2020. szeptember 28-i véleményére (1),

—	tekintettel az Európai gazdasági és Szociális Bizottság 2020. október 29-i véleményére (2),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2020. október 14-i véleményére (3),

—

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. és 40. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság levelére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0148/2020),

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot (4);

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 385., 2020.11.13., 1. o.

(2) HL C 10., 2021.1.11., 66. o.

(3) HL C 440., 2020.12.18., 150. o.

(4) Ez az álláspont helyettesíti a 2020. szeptember 16-án elfogadott módosításokat (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0218).

P9_TC1-COD(2020)0097

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló 2021/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2021/836 rendelettel.)

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/145

P9_TA(2021)0129

EU–Honduras önkéntes partnerségi megállapodás

Az Európai Parlament 2021. április 27-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozat tervezetére (12543/2020 – C9-0084/2021 – 2020/0157M(NLE))

(2021/C 506/30)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetére (12543/2020),

—	tekintettel az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodástervezetre (10365/2020),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével és 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével – összefüggésben a 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, valamint 218. cikke (7) bekezdésével – összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0084/2021),

—	tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre (1) (FLEGT-rendelet),

—	tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) (uniós fakitermelési rendelet),

—	tekintettel a Párizsi Megállapodásra,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

—	tekintettel az európai zöld megállapodásra (COM(2019)0640) és az arról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az EU-nak a világ erdeinek védelmében és helyreállításában betöltött szerepéről szóló, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal ellátott, az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keretről szóló, 2020. október 22-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a „Honduras: az emberijog-védők helyzete” című, 2016. április 14-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel az illegális fakitermelésre alkalmazandó uniós szabályok – nevezetesen a fáról és fatermékekről szóló uniós rendelet, valamint a FLEGT-rendelet – folyamatban lévő célravezetőségi vizsgálatára,

—	tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó 2003-as uniós cselekvési tervre és a FLEGT 2018–2022 közötti időszakra szóló munkatervére,

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szóló megállapodásra (7),

—	tekintettel a Honduras és az EU közötti éves magas szintű szakpolitikai párbeszédre az erdészeti ágazatban,

—	tekintettel a főképviselőnek az EU nevében tett 2019. december 6-i nyilatkozatára a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet támogató hondurasi misszió (MACCIH) megbízatásának meghosszabbításáról,

—	tekintettel a Tanács határozattervezetéről szóló, 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalására (8),

—	tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A9-0054/2021),

mivel Honduras területének csaknem felét erdők borítják, amelyek fele trópusi esőerdő; mivel még mindig hatalmas erőforrást jelentenek az osztályozatlan fák és fajok; mivel Honduras erdőterületének mintegy 12,5 %-át veszítette el 2015 óta főként a valószínűsíthetően az éghajlatváltozás okozta kártevőfertőzés miatt, míg egyes erdőterületeket az erdőtüzek, az erdőirtás és az illegális fakitermelés emésztett fel;

mivel Honduras 2014-ben elfogadta az éghajlatváltozásról szóló törvényt, és a következő évben az első ország volt, amely a Párizsi Megállapodás keretében – amelynek egyik kötelezettségvállalása egymillió hektárnyi erdő helyreállítására irányult – közzétette a nemzeti szinten meghatározott első hozzájárulását;

mivel az elmúlt években csökkent az erdészeti ágazat aránya a hondurasi gazdaságban – az elmúlt 16 évben a bruttó nemzeti termék (GNP) mintegy 3,6 %-át kitéve – egyrészt a hondurasi exportpiacokon a faanyag jogszerűségére vonatkozó szigorúbb követelmények, másrészt az erdőpusztulás miatt; mivel az önkéntes partnerségi megállapodás folyamata – amely a jogszerűségre és a jó kormányzásra helyezi a hangsúlyt – segíti az erdészeti ágazatot abban, hogy növelje részesedését, vidéken tisztességes munkahelyeket kínáljon és jövedelmet teremtsen a hondurasiak számára;

mivel a Honduras és az EU közötti fakereskedelem volumene jelenleg szerény – a hondurasi faexport kevesebb mint 2 %-át teszi ki –, mivel az Egyesült Államok az ország legnagyobb kereskedelmi partnere, emellett növekszik a szomszédos országokba, Salvadorba és Nicaraguába irányuló export; mivel az önkéntes partnerségi megállapodás több lehetőséget nyithat meg Honduras számára, hogy az EU-ba és új piacokra exportáljon;

mivel Honduras a Világbank osztályozása szerint alacsonyabb közepes jövedelmű ország; mivel Latin-Amerikában a második legszegényebb, a nyugati féltekén pedig a harmadik legszegényebb ország; mivel Hondurasnak számos kihívást kell leküzdenie a továbbra is aggodalomra okot adó szegénység, egyenlőtlenség, korrupció, erőszak és büntetlenség elleni küzdelem érdekében, és javítania kell polgárai jólétét, valamint a nők jogainak helyzetét, nem utolsósorban amiatt, hogy a közelmúltban visszaesés történt a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén;

megjegyzi, hogy a hondurasi kormány pozitív kötelezettségvállalásokat tett és jogszabályokat kezdeményezett az emberijog-védők védelme érdekében; sajnálatát fejezi ki az emberijog-védők, az őslakosok és a földtulajdon-jogok védelmezői és környezetvédelmi aktivisták ellen elkövetett visszaélések, erőszak, önkényes fogva tartás, fenyegetések és gyilkosságok miatt; mivel Honduras nem írta alá a Latin-Amerikában és a Karib-térségben a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatásról szóló escazúi regionális megállapodást, amely a világon az első megállapodást, amely a környezetvédelemmel foglalkozó emberijog-védőkre vonatkozó különleges rendelkezéseket tartalmaz;

mivel a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet támogató hondurasi misszió (MACCIH) megbízatása 2020 januárjában lejárt, és azt nem hosszabbították meg; mivel az EU és tagállamai felszólították Honduras kormányát, hogy az országban a jogállamiság megerősítése érdekében újítsa meg ezt a megbízatást;

H.	mivel az EU–Közép-Amerika társulási megállapodást 2012-ben kötötték meg, amelynek kereskedelmi részét 2013. augusztus 1-je óta ideiglenes jelleggel alkalmazzák;

I.	mivel 2013-ban Honduras lett az első latin-amerikai ország, amely tárgyalásokat kezdett az EU-val a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásról, aminek eredményeként 2018-ban parafálták a megállapodástervezetet;

mivel az önkéntes partnerségi megállapodás célja annak biztosítása, hogy a Hondurasból származó, az uniós piacra szánt fa és fatermékek valamennyi szállítmánya megfeleljen a faanyagokra vonatkozó hondurasi jogszerűség-igazolási rendszernek (TLAS), és ezáltal jogosult legyen FLEGT-engedélyre; mivel a belföldre és a többi exportpiacra szánt faanyagoknak egyaránt meg kell felelniük a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszernek, és egy hondurasi jogszerűségi tanúsítvány kiállításához kell kötni őket;

K.	mivel a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer a jogszerűség meghatározásán, az ellátási lánc ellenőrzésén, a megfelelés ellenőrzésén, a FLEGT-engedélyezésen és egy független ellenőrzésen alapul;

L.	mivel a megállapodás a FLEGT-rendelet szerinti öt kötelező fatermékre – rönk, fűrészáru, vasúti talpfa, rétegelt lemez és furnér – és számos egyéb fatermékre terjed ki;

mivel a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások célja és várható előnyei túlmutatnak a legális faanyagok kereskedelmének megkönnyítésén, mivel rendszerszintű változásokat is előidézni hivatottak az erdészeti irányítás, a bűnüldözés – beleértve a munkajog és az őslakos népek jogainak érvényesítését –, az átláthatóság a különböző érdekelt felek, különösen a civil társadalmi szervezetek és az őslakos közösségek politikai döntéshozatali folyamatba való bevonása során, valamint a gazdasági integráció támogatása és a fenntartható fejlődés nemzetközi céljainak tiszteletben tartása terén; mivel az önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséhez vezető tárgyalások együttműködési teret hoztak létre a különböző érdekeltek között a környezeti, emberi jogi, társadalmi és gazdasági kérdések megvitatására; mivel Honduras biztosítja, hogy az önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtásába és nyomon követésébe bevonja a releváns érdekelt feleket – függetlenül azok nemétől, életkorától, tartózkodási helyétől, vallási vagy világnézeti meggyőződésétől, etnikai, faji származásától, anyanyelvétől vagy fogyatékosságától –, valamint abban a magánszektor, a civil társadalom, a helyi közösségek, a hondurasi őslakos népek és afrikai származású népek, illetve az erdőktől függő egyéb közösségek is részt vesznek (9);

N.	mivel az önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtási vegyes bizottság létrehozásáról rendelkezik, amelynek feladata a megállapodás végrehajtása és nyomon követése;

O.	mivel az EU a fejlesztési támogatás keretében három kétoldalú programon keresztül támogatta a tárgyalási folyamatot;

P.	mivel Hondurasban 2021 vége előtt általános választásokra kerül sor;

mivel Honduras ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őslakos és törzsi népekről szóló 169. egyezményét, de nem hajtotta azt végre maradéktalanul, és jogszabályaiban nem vezette be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés (FPIC) alapvető elvét, amely az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatból ered;

üdvözli az EU és Honduras közötti önkéntes partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások lezárását, amely megállapodás biztosítja, hogy a Hondurasból az EU-ba csak legálisan kitermelt faanyagot importáljanak, előmozdítja a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokat és a legálisan előállított faanyagok fenntartható kereskedelmét, javítja az erdészeti irányítást, a bűnüldözést (többek között munkajogi, valamint munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos kötelezettségek), az emberi jogokat, az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és az intézményi rezilienciát Hondurasban, figyelembe véve, hogy az erdők igen fontosak a hondurasi gazdaság számára, és hogy az erdőirtás problémáját ebben az országban hatékonyabban kell kezelni; kéri, hogy mindkét fél mielőbb ratifikálja az önkéntes partnerségi megállapodást annak érdekében, hogy a 2021-ben hatályba léphessen, és előkészíthesse az ezt követő fontos végrehajtási lépéseket, beleértve az engedélyezés bevezetését is;

szolidaritását fejezi ki Honduras iránt, amelyen a közelmúltban két, komoly következményekkel járó hurrikán is végigsöpört, emellett a Covid19-világjárvány is súlyosan érintette az országot; hangsúlyozza, hogy sürgősen és globális szinten kezelni kell az ilyen szélsőséges időjárási jelenségek és zoonózisok kiváltó okait, amelyek az éghajlatváltozáshoz, az erdőirtáshoz és a biológiai sokféleség csökkenéséhez kapcsolódnak;

nagyra értékeli, hogy Hondurasnak sikerült biztosítania kormányzati intézményeinek, a civil társadalomnak, a magánszektornak, az őslakos és afrikai származású népeknek, a tudományos köröknek és a közösségeknek az önkéntes partnerségi megállapodás kidolgozási folyamatába való bevonását, akik elfogadták ezt az ajánlatot és hozzájárulást nyújtottak; üdvözli, hogy a társadalom mindezen ágazata egyetértett abban, hogy együtt tárgyalóasztalhoz ülnek, így biztosítva az inkluzivitás érzését és a lehetőséget a hozzájárulásra;

elismeri, hogy az önkéntes partnerségi megállapodás teljes körű végrehajtása hosszú távú folyamat lesz, amely szükségessé teszi egy sor jogszabály elfogadását, valamint a végrehajtásához és érvényesítéséhez szükséges megfelelő igazgatási kapacitást és szakértelmet; emlékeztet rá, hogy a FLEGT-engedélyezés csak akkor indulhat meg, ha Honduras bizonyította TLAS rendszerének erre való alkalmasságát;

hangsúlyozza, hogy a végrehajtási szakaszban valódi és folyamatos konzultációkra és több érdekelt fél jelentős szerepvállalására, többek között a civil szervezetek, a helyi és az őslakos közösségek érdemi részvételére van szükség a döntéshozatalban, a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvének garantálása érdekében; emlékeztet arra, hogy fokozni kell az átláthatóságot és biztosítani kell az információk hatékony nyilvánosságra hozatalát, valamint a dokumentumok helyi és őslakos népekkel való, időben történő megosztását; felhívja a Bizottságot, az Unió hondurasi küldöttségét és a tagállamokat, hogy a jelenlegi és jövőbeli fejlesztési együttműködési eszközök keretében jelentős kapacitásépítési, valamint logisztikai és technikai támogatást biztosítsanak és kínáljanak fel annak érdekében, hogy Honduras teljesíteni tudja a faanyagokra vonatkozó TLAS és a kapcsolódó intézkedések végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásait;

üdvözli a hondurasi önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtására vonatkozó cselekvési terv közelmúltbeli elfogadását, és felszólítja Honduras kormányát, hogy konkrét, határidőhöz kötött és mérhető megközelítést alkalmazzon;

riasztónak tartja, hogy az önkéntes partnerségi megállapodás 2018. júliusi parafálása óta több mint 20 környezetvédelmi és az őslakos népek jogait védő aktivistát öltek meg; úgy véli továbbá, hogy az önkéntes partnerségi megállapodás sikere nagymértékben fog a környezetvédelmi aktivisták és emberijog-védők és a visszaélést bejelentők számára biztonságos és támogató környezet megteremtésétől függni, amely hatékony jogorvoslatot biztosít az emberi jogok megsértése és a büntetlenség elleni küzdelem során; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az escazúi megállapodás ratifikálása jelentős lépés lenne a helyes irányba; sürgeti a hondurasi kormányt, hogy e célból tegyen lépéseket;

úgy véli, hogy folyamatosan küzdeni kell a korrupció ellen; üdvözli, hogy az átláthatóság hasznosnak bizonyult az önkéntes partnerségi megállapodás megkötése során, amelyet a végrehajtás következő folyamatában maradéktalanul biztosítani kell; hangsúlyozza, hogy a FLEGT sikere a teljes faanyag-ellátási láncban elkövetett csalások és korrupció elleni fellépéstől is függ; ennek érdekében felhívja az Uniót, hogy – többek között az uniós kikötőkben történő rendszeresebb és módszeresebb ellenőrzésekkel és vizsgálatokkal – erősítse meg a fa- és a fatermékpiaci uniós rendelet hatályát és végrehajtását az uniós faanyag-ellátási láncon belüli korrupciós kockázatok felszámolása érdekében; nyugtázza az átláthatóság fokozása érdekében eddig tett hondurasi erőfeszítéseket és sürgeti a hondurasi kormányt, hogy biztosítson ösztönzőket az erdészeti értéklánc különböző szakaszaiban az átláthatóság növelése és a legkiszolgáltatottabb piaci szereplők (fiatalok, őslakos közösségekből származó nők, afrikai származású emberek és kistermelők) bevonásának biztosítása érdekében; sürgeti továbbá a hondurasi kormányt, hogy törekedjen a széles körben elterjedt korrupció megszüntetésére, valamint az illegális fakitermelést és erdőpusztítást szító egyéb tényezők kezelésére, különös tekintettel a vámhatóságokra, a hondurasi erdészeti hatóságra és az erdőkkel és a földjogokkal foglalkozó minisztériumokra és más hatóságokra, amelyek kulcsszerepet fognak játszani az önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtásában és érvényesítésében; hangsúlyozza, hogy a jogsértések elkövetőinek büntetőeljárás alá vonásával meg kell szüntetni, hogy az erdészeti ágazatban büntetlenek maradjanak az elkövetett jogsértések;

sürgeti Honduras kormányát, hogy újítsa meg a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet támogató hondurasi misszió (MACCIH) 2020 januárjában lejárt megbízatását;

10.

üdvözli, hogy Honduras az önkéntes partnerségi megállapodásban érintett első olyan ország, ahol az őslakos népek külön érdekcsoportként vettek részt a tárgyalásokban, valamint üdvözli az őslakos népek csoportjainak bátor részvételét, sajátos megfigyeléseiket és hozzájárulásukat; felszólít a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezésnek a jogszerűség meghatározásába való gyors beillesztésére, valamint a vonatkozó hondurasi jogszabályok elfogadására;

11.

elismeri, hogy az önkéntes partnerségi megállapodásról szóló tárgyalási folyamat lehetővé teheti az ágazatok számára a fenntartható erdőgazdálkodás érdekében végzett munka közös céljainak és prioritásainak meghatározását, valamint komoly lehetőséget kínál a társadalmak számára, hogy helyi, közösségi és regionális szinten, sőt akár nemzeti vagy szövetségi szinten is lehetővé tegyék erdőik részvételen alapuló kezelését;

12.

tudatában van annak, hogy az alapvető földtulajdon- és földhasználati jogok, valamint a hondurasi őslakos közösségek jogai tisztázásra szorulnak, és konkrét biztosítékokra van szükség a helyi és őslakos közösségek földbirtoklása és -használata tekintetében; emlékeztet arra, hogy a földhöz való hozzáférés, a földhasználat és a föld feletti ellenőrzés a társadalmi konfliktusok, az erőszak és az emberi jogok megsértésének egyik fő forrását képezik Hondurasban; kifejezetten emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatala szerint a magántulajdonban levő földterületek 80 %-a esetében Hondurasban a tulajdonjog nem igazolt vagy nem megfelelően igazolt, ugyanakkor az igazságszolgáltatás gyengesége miatt évekbe telhet a tulajdonjogi viták megoldása; sürgeti a hondurasi kormányt, hogy különítsen el több forrást az érintett közintézmények számára, és erősítse meg azok koordinációját;

13.

hangsúlyozza a földhasználat fontosságát az erdészeti irányításban, valamint azt, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekhez kapcsolódó stratégiai jövőképre van szükség az erdészeti irányításban; felszólítja Honduras kormányát, hogy biztosítsa az erdészeti ágazatban meglévő különböző kezdeményezések – például az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében a fejlődő országokban keletkező kibocsátások csökkentésére vonatkozó program (REDD+), a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodás és a nemzeti vállalások – közötti szoros koordinációt;

14.

felszólítja Honduras kormányát, hogy erősítse meg a magántulajdonban lévő földterületek megfigyelési és erdőtűzvédelmi körzeteit; szorgalmazza, hogy az állattenyésztési és a kávé- és a pálmaolaj-ágazatban is vezessék be az ellátási lánc irányítását, mivel ez elengedhetetlen az erdőirtás kiváltó okainak kezeléséhez;

15.

úgy véli, hogy a harmadik országokban működő uniós küldöttségek fontosságát az önkéntes partnerségi megállapodás sikeres tárgyalásai demonstrálják;

16.

kéri, hogy a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtásához kapcsolódó valamennyi tevékenységbe és projektbe építsék be a nemek közötti egyenlőség elemzését; szorgalmazza a földtulajdon- és földhasználati jogok és az eszközök tulajdonjoga nemek szerint lebontott, mennyiségi és minőségi elemzését és a kereskedelem által érintett ágazatokban a pénzügyi kirekesztés felszámolását; felhívja a Bizottságot, hogy technikai és emberi erőforrásokkal támogassa e törekvéseket;

17.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Hondurasban és néhány uniós tagállamban módosították az abortusztörvényeket;

18.

hangsúlyozza az erdészeti munkahelyek és a vidéki foglalkoztatás fontosságát Honduras gazdaságában, amit figyelembe kell venni az önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtása során; az önkéntes partnerségi megállapodást a tisztességes munka előmozdítása eszközének tekinti; felszólítja a Bizottságot és a hondurasi hatóságokat teljes körű hatásvizsgálat készítésére az önkéntes partnerségi megállapodásnak az ágazat azon munkavállalóira és kistermelőire gyakorolt hatásáról, akiket érinthet a fakitermelés fokozott ellenőrzése; felhívja a Bizottságot, hogy olyan programokat mozdítson elő és támogasson, amelyek lehetővé teszik az érintett munkavállalók és termelők számára, hogy versenyképesek maradjanak az ágazatban;

19.

felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek a megállapodás végrehajtásáról, többek között a megállapodás végrehajtásával foglalkozó vegyes bizottság munkájáról, és felkéri a Bizottságot, hogy hogy aktívan működjön együtt a Parlamenttel, különösen azáltal, hogy felkéri e vegyes bizottság munkájában részt vevő küldöttség küldésére;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák be, hajtsák végre és juttassák érvényre az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet; felhívja a Bizottságot, hogy a következő felülvizsgálat alkalmával vegye fontolóra a FLEGT-rendelet javítását a FLEGT-engedélyek vonatkozásában, annak érdekében, hogy az gyors választ tudjon adni azokban az esetekben, amikor súlyosan megsértik az önkéntes partnerségi megállapodás kötelezettségvállalásait;

21.

hangsúlyozza, hogy a legális faanyagok importpiacait a világ minden táján szabályozó vagy szabályozni kívánó országok profitálnának az együttműködésből és – ahol ez lehetséges – egymás szabályainak és rendszereinek jóváhagyásából, például az EU FLEGT-megállapodásaiból és önkéntes partnerségi megállapodásaiból; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabványok hatékonyabbak lennének, és előmozdítanák a vállalkozások és a fogyasztók hosszú távú jogbiztonságát;

22.

kiemeli, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások fontos jogi keretet biztosítanak az EU és partnerországai számára egyaránt, amelyet az érintett országok közötti megfelelő együttműködés és elköteleződés tett lehetővé; támogatja a Bizottságot abban, hogy további potenciális partnereket találjon a FLEGT keretében a jövőbeli önkéntes partnerségi megállapodásokhoz;

23.

úgy véli, hogy az EU-nak nagyon fontos és felelősségteljes szerepe és kötelezettsége van a fa kínálati és keresleti oldalának javításában egyaránt az illegálisan kitermelt faanyagok elutasítása és az exportáló országok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatása érdekében, hogy küzdjenek az erdőirtással, az éghajlatváltozással és az emberi jogok megsértésével járó illegális fakitermelés és korrupció ellen; hangsúlyozza, hogy ezt a munkát ki kell egészíteni egy kifejezetten az erdőket veszélyeztető termékekre vonatkozó, hamarosan megjelenő uniós átvilágítási rendelettel; megjegyzi, hogy Honduras globális szinten is jelentős kávétermelő ország;

24.

hangsúlyozza, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások az EU arra irányuló erőfeszítéseinek szerves részét képezik, hogy elérje a Párizsi Megállapodás és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje által kitűzött célokat, nevezetesen a fenntartható fejlődési célok révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben integrálják a FLEGT-menetrendet az európai zöld megállapodás új stratégiai keretébe azáltal, hogy ösztönzik annak előmozdítását globális és regionális szinten, és tovább erősítik a nemzetközi együttműködést a kitermelő és exportáló országok között;

25.

felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa a fenntartható fejlődést szolgáló politikai koherenciát az önkéntes partnerségi megállapodás és valamennyi politikája között – többek között a kereskedelem, a fejlesztés, a mezőgazdaság és a környezetvédelem területén –, egyszersmind garantálja, hogy az önkéntes partnerségi megállapodás kiegészítse a környezet- és éghajlatvédelem irányába vállalt uniós kötelezettségeket;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Hondurasi Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 347., 2005.12.30., 1. o.

(2) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0212.

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0285.

(6) HL C 58., 2018.2.15., 155. o.

(7) HL L 346., 2012.12.15., 3. o.

(8) E napon elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0121.

(9) Az önkéntes partnerségi megállapodás 16. cikke szerint.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/151

P9_TA(2021)0134

Végrehajtási jogi aktus elleni kifogás: az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyére vonatkozó feltételek módosításainak vizsgálata

Az Európai Parlament határozata az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyére vonatkozó feltételek módosításainak vizsgálatáról szóló 1234/2008/EK rendelet módosításáról szóló 2021. március 24-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2021)01603 – 2021/2616(DEA))

(2021/C 506/31)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyére vonatkozó feltételek módosításainak vizsgálatáról szóló 1234/2008/EK rendelet módosításáról szóló 2021. március 24-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2021)01603),

—	tekintettel a Bizottság 2021. március 9-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2021. április 16-i levélre,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

—	tekintettel az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 23b. cikkére és 121a. cikke (6) bekezdésére,

—

tekintettel az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó uniós eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 16a. cikke (3) bekezdésére és 87b. cikke (6) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 111. cikkének (6) bekezdésére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

—	tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 111. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében említett határidőn belül – amely 2021. április 27-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.	mivel a Bizottság 1234/2008/EK rendelete (3) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyére vonatkozó feltételek módosításainak vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket állapít meg;

B.	mivel az Európai Gyógyszerügynökség tudományos értékelése alapján a Bizottság eddig több Covid19-oltóanyagot engedélyezett;

mivel az engedélyezett Covid19-oltóanyagok folyamatos hatékonyságának biztosítása érdekében szükség lehet olyan módosításokra, amelyek összetételük megváltoztatásával járnak annak érdekében, hogy védelmet nyújtsanak az új vagy több változatú törzsekkel szemben a világjárvány összefüggésében vagy más okból;

mivel „HERA-inkubátor: közös felkészülés a Covid19 variánsainak fenyegetésére” című 2021. február 17-i közleményében (4) a Bizottság több intézkedést is bejelentett, amelyeket azon helyzetek eredményes kezelésére vezetnek be, amelyekben a Covid19-vírus új változatai potenciálisan befolyásolhatják a jelenlegi világjárvány elleni küzdelmet; mivel a bejelentett intézkedések többek között a jelenlegi szabályozási eljárás módosítását is tartalmazták annak érdekében, hogy fel lehessen gyorsítani az új változatokhoz igazított Covid19-oltóanyagok jóváhagyását;

E.	mivel a Bizottság 2021. március 24-én továbbította a Parlamentnek a felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely két hónapos vizsgálati időszakot nyitott meg a Parlament számára, hogy kifogást emeljen a felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben;

mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet szerint bizonyos feltételekre figyelemmel a Bizottság kivételesen és ideiglenesen elfogadhatja az emberi influenza vagy emberi koronavírus elleni vakcinák forgalombahozatali engedélyeiben foglaltak módosítását bizonyos gyógyszerészeti, nem klinikai vagy klinikai adatok hiányában is; ilyen módosítás elfogadása esetén azonban a jogosultnak be kell nyújtania a hiányzó gyógyszerészeti, nem klinikai és klinikai adatokat az érintett hatóság által megszabott határidőn belül;

mivel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet lehetővé teszi, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja által benyújtott módosítási kérelem elemzésére kezdeti alapadatok alapján kerüljön sor, amelyeket a forgalombahozatali engedély jogosultja a jóváhagyást követően további adatokkal egészít ki, ezáltal megkönnyítve és egyszerűbbé téve a szabályozási folyamatot mind a szabályozó hatóságok, mind az oltóanyag-fejlesztők számára;

mivel indokolt, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 2021. április 26-ig hatályba lépjen annak biztosítása érdekében, hogy a változatok elleni Covid19-oltóanyagaik elkészítését megkezdő oltóanyag-fejlesztők, valamint a szabályozók teljes mértékben kihasználhassák az adaptált rendszert;

kijelenti, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló rendelet ellen;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 311., 2001.11.28., 67. o.

(2) HL L 136., 2004.4.30., 1. o.

(3) A Bizottság 1234/2008/EK rendelete (2008. november 24.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalomba hozatali engedélyére vonatkozó feltételek módosításainak vizsgálatáról (HL L 334., 2008.12.12., 7. o.).

(4) COM(2021)0078.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/153

P9_TA(2021)0135

Az egységes piacra, a vállalkozások versenyképességére, a növények, az állatok, az élelmiszerek és a takarmányok, valamint az európai statisztikák területére vonatkozó program (Egységes piac program) 2021–2027 ***II

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a belső piacra, a vállalkozások – köztük a kis- és középvállalkozások – versenyképességére, a növények, az állatok, az élelmiszerek és a takarmányok, valamint az európai statisztikák területére vonatkozó program (Egységes piac program) létrehozásáról, illetve a 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU és a 652/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (14281/1/2020 – C9-0133/2021 – 2018/0231(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/32)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (14281/1/2020 – C9-0133/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0441) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0142/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 40. o.

(2) HL C 86., 2019.3.7., 259. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2019.2.12., P8_TA(2019)0073.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/154

P9_TA(2021)0136

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap az elbocsátott munkavállalók támogatására (EGAA) 2021–2027 ***II

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (05532/1/2021 – C9-0139/2021 – 2018/0202(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/33)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05532/1/2021 – C9-0139/2021),

—	tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2021)0196),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0380) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0140/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 110., 2019.3.22., 82. o.

(2) HL C 86., 2019.3.7., 239. o.

(3) HL C 411., 2020.11.27., 300. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/155

P9_TA(2021)0137

Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program 2021–2027 ***II

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (06833/1/2020 – C9-0144/2021 – 2018/0207(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/34)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06833/1/2020 – C9-0144/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 10-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0383) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0144/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 178. o.

(2) HL C 461., 2018.12.21., 196. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0407.

MELLÉKLET

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata az Uniós értékek ág 2021. évi finanszírozásáról

A költségvetési hatóság hatásköreinek sérelme nélkül a társjogalkotók egyetértenek abban, hogy a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program Uniós értékek ágát 2021. január 1-jétől jelentős finanszírozással kell ellátni.

A társjogalkotók felkérik a Bizottságot, hogy e cél elérése érdekében tegye meg a megfelelő intézkedéseket, és mindenekelőtt értékelje a 2021. évi éves uniós költségvetés jogi kerete szerinti rugalmassági eszközök igénybevételét, összhangban a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott aktiválási kritériumokkal.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/157

P9_TA(2021)0138

Jogérvényesülés program 2021–2027 ***II

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Jogérvényesülés program létrehozásáról és az 1382/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06834/1/2020 – C9-0138/2021 – 2018/0208(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/35)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06834/1/2020 – C9-0138/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére (1),

—	a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0384) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (2),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0146/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 178. o.

(2) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0097.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/158

P9_TA(2021)0139

A 2021–2027 közötti űrprogram és az Európai Unió Űrprogramügynöksége ***II

Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Unió űrprogramjának és az Európai Unió Űrprogramügynökségének a létrehozásáról, valamint a 912/2010/EU, az 1285/2013/EU és a 377/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (14312/1/2020 – C9-0140/2021 – 2018/0236(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/36)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (14312/1/2020 – C9-0140/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 6-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0447) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0141/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 51. o.

(2) HL C 86., 2019.3.7., 365. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0402.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/159

P9_TA(2021)0140

EU–Egyesült Királyság kereskedelmi és együttműködési megállapodás ***

Az Európai Parlament 2021. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (05022/2021 – C9-0086/2021 – 2020/0382(NLE))

(Egyetértés)

(2021/C 506/37)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05022/2021),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között létrejött kereskedelmi és együttműködési megállapodás tervezetére (05198/2021),

—	tekintettel az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodás tervezetére (05203/2021),

—	tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdésével és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C9-0086/2021),

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokra javasolt megbízatásról szóló, 2020. február 12-i állásfoglalására (1);

—	tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával folytatandó új partnerségre irányuló tárgyalásokról szóló, 2020. június 18-i ajánlására (2);

—	tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 114. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által az eljárási szabályzat 58. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

—

tekintettel a Jogi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság leveleire,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A9-0128/2021),

egyetért az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodás megkötésével;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Egyesült Királyság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0033.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0152.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/160

P9_TA(2021)0142

Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv ***I

Az Európai Parlament 2021. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv létrehozásáról, az 1936/2001/EK, az (EU) 2017/2107 és az (EU) 2019/833 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/1627 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2019)0619 – C9-0188/2019 – 2019/0272(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

(2021/C 506/38)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2019)0619),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C9-0188/2019),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0149/2020),

elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát másik szöveggel váltja fel, lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

P9_TC1-COD(2019)0272

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 28-án került elfogadásra az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv létrehozásáról, az 1936/2001/EK, az (EU) 2017/2107 és az (EU) 2019/833 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/1627 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) foglaltak szerint a közös halászati politika célja az, hogy a tengeri biológiai erőforrások kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítsa.

(2)

Az Unió a 98/392/EK tanácsi határozat (4) révén jóváhagyta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezményét, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodást, amelyek az élő tengeri erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozó alapelveket és szabályokat tartalmazzák. Szélesebb körű nemzetközi kötelezettségei keretében az Unió részt vesz a halállományok védelmére a nemzetközi vizeken tett erőfeszítésekben.

(3)	Az Unió részes fele az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezménynek (5) (a továbbiakban: egyezmény).

(4)

2018-ban megrendezett, 21. rendkívüli ülésén az egyezmény által az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) elfogadta az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv (a továbbiakban: gazdálkodási terv) létrehozásáról szóló 18-02. sz. ajánlást. A gazdálkodási terv a Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottság (a továbbiakban: SCRS) javaslatát követi, amely szerint az ICCAT-nak azért kell 2018-ban többéves gazdálkodási tervet készítenie az állományra vonatkozóan, mert az állomány jelenlegi állapota alapján nem tűnnek szükségesnek a kékúszójú tonhalra vonatkozóan (a 14-04. sz. ajánlást módosító 17-07. sz. ajánlással létrehozott) helyreállítási terv keretében bevezetett sürgősségi intézkedések, azonban ez nem gyengítheti a meglévő nyomon követési és ellenőrzési intézkedéseket .

(5)	A 18-02. sz. ajánlás a kékúszójú tonhalra vonatkozó helyreállítási terv létrehozásáról szóló, az uniós jogban az (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) által végrehajtott 14-04. sz. ajánlást módosító 17-07. sz. ajánlás helyébe lép.

(6)

2019-ben megrendezett 26. rendes ülésén az ICCAT elfogadta a 19-04. sz. ajánlást, amely módosította a 18-02. sz. ajánlással létrehozott többéves gazdálkodási tervet. Az ICCAT 19-04. sz. ajánlása hatályon kívül helyezi és felváltja a 18-02. sz. ajánlást. E rendeletnek a 19-04. sz. ajánlást kell végrehajtania az uniós jogban.

(7)	E rendeletnek adott esetben teljes egészében vagy részben az alábbi ICCAT-ajánlásokat is végre kell hajtania: 06-07. (7), 18-10. (8), 96-14. (9), 13-13. (10) és 16-15 (11).

(8)

A regionális halászati gazdálkodási szervezetekben az Uniónak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre kell alapoznia álláspontját, ezáltal gondoskodva arról, hogy a halászati erőforrásokkal folytatott gazdálkodás a közös halászati politika célkitűzéseivel összhangban történjen, kiváltképp a halállományok fokozatos helyreállítására és a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MFH) biztosítani képes biomasszaszint felett tartására irányuló célkitűzéssel, továbbá azzal a célkitűzéssel, amely szerint meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé váljanak. Az SCRS által kiadott 2018. évi jelentés (12) szerint a kékúszójútonhal-fogások F0,1 halászati mortalitás mellett vannak összhangban a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges (Fmfh) halászati mortalitással. Az állomány biomasszája a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges szintjen áll. A B0,1 közepes és alacsony állománypótlódási szint mellett e szint felett mozog, míg magas állománypótlódási szint mellett alatta marad.

(9)

A gazdálkodási terv figyelembe veszi a halászeszközök és halászati technikák különböző típusainak sajátosságait. A gazdálkodási terv végrehajtása során az Uniónak és a tagállamoknak ▌ösztönözniük kell a part menti halászati tevékenységeket, valamint az alacsony környezeti hatással járó és szelektív, különösen a hagyományos és kisüzemi halászatban alkalmazott halászeszközök és halászati technikák használatát, hogy ezzel is hozzájáruljanak a helyi gazdasági szereplők megfelelő megélhetéséhez.

(10)

Figyelembe kell venni a kisüzemi halászat sajátos jellemzőit és igényeit. A 19-04. sz. ICCAT-ajánlás azon vonatkozó rendelkezésein túlmenően, amelyek megszüntetik a kisüzemi part menti hajók kékúszójútonhal-halászatban való részvétele előtt álló akadályokat, a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a halászati lehetőségek kisüzemi és nagyobb flották közötti méltányos és átlátható elosztásának biztosítására, az 1380/2013/EU rendelet 17. cikke szerinti kötelezettségeiknek megfelelően.

(11)

A közös halászati politika szabályainak betartása érdekében uniós jogszabályok születtek egy olyan ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszer létrehozásáról, amely – többek között – a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről is rendelkezik. Ezen belül az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (13) a közös halászati politika valamennyi szabályának betartását biztosítandó globális és integrált szemléletű uniós ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszert hozott létre. A 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (14) megállapította az 1224/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat. Az 1005/2008/EK tanácsi rendelet (15) létrehozta a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszert. Az említett rendeletek már tartalmaznak olyan rendelkezéseket, mint a halászati jogosítványok és engedélyek, valamint a hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó egyes szabályokat, amelyek a 19-04. sz. ICCAT-ajánlásban megállapított intézkedések egy részét lefedik. Az említett rendelkezéseket ezért nem szükséges felvenni e rendeletbe.

(12)	Az 1380/2013/EU rendelet bevezeti a minimális állományvédelmi referenciaméret fogalmát. A következetesség biztosítása érdekében az ICCAT szerinti minimális méret fogalmát minimális állományvédelmi referenciaméretként kell végrehajtani az uniós jogban.

(13)

A 19-04. sz. ICCAT-ajánlás értelmében a kifogott, de a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő kékúszójú tonhalakat vissza kell dobni, és ugyanez érvényes az éves halászati tervekben megállapított járulékos fogási korlátokat meghaladó kékúszójútonhal-fogásokra. Az ICCAT keretében az Unió részéről vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében az (EU) 2015/98 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet (16) 4. cikke az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban lehetővé teszi a kékúszójú tonhalra vonatkozó kirakodási kötelezettségtől való eltérést. Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet végrehajtja az ICCAT 19-04. sz. ajánlásának egyes rendelkezéseit, amelyek meghatározzák, hogy azok a hajók, amelyek túllépik a számukra kiosztott kvótát vagy megengedett járulékos fogások maximális szintjét, kötelesek visszadobni a fedélzetükön lévő kékúszójú tonhalakat. E felhatalmazáson alapuló rendelet hatálya a rekreációs célú halászatot folytató hajókra is kiterjed. Következésképpen ennek a rendeletnek nem szükséges szabályoznia ezeket a visszadobási és visszaengedési kötelezettségeket, valamint e rendelet nem érintheti az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet vonatkozó rendelkezéseit.

(14)

A 2018-as éves találkozójukon az egyezmény szerződő felei elismerték, hogy a kékúszójú tonhallal kapcsolatos műveletek némelyike esetében meg kell erősíteni az ellenőrzést. E célból a 2018. évi ülésen megállapodás született arról, hogy az egyezmény halgazdaságokért felelős szerződő feleinek biztosítaniuk kell a ketrecbehelyezési műveletek teljes körű nyomonkövethetőségét, és kockázatelemzésen alapuló szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell végezniük.

(15)

A 08-12. sz. ajánlást módosító 09-11. sz. ICCAT-ajánlást végrehajtó 640/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) rendelkezik az elektronikus kékúszójútonhal-fogási dokumentumról (a továbbiakban: eBCD). Az eBCD alkalmazásáról szóló 17-09. és 11-20. sz. ajánlást a közelmúltban hatályon kívül helyezte a 18-12. és a 18-13. sz. ajánlás. A 640/2010/EU rendelet ezért elavulttá vált, és a Bizottság az eBCD-re vonatkozó legújabb ICCAT-szabályokat végrehajtó új rendeletre tett javaslatot . Következésképpen e rendeletnek nem a 640/2010/EU rendeletre kell hivatkoznia, hanem általánosabb értelemben az ICCAT által ajánlott fogási dokumentációs programra.

(16)

Tekintettel arra, hogy az ICCAT bizonyos ajánlásait az ICCAT szerződő felei gyakran módosítják és valószínűleg a jövőben is módosítani fogják, az ICCAT gazdálkodási tervét módosító vagy kiegészítő jövőbeli ICCAT-ajánlásoknak az uniós jogban való mihamarabbi végrehajtása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: ▌– jelentéstételi határidők, a halászati idények időszakai; a fel nem használt kvóták átvitelére vonatkozó tilalomtól való eltérések; minimális állományvédelmi referenciaméretek; százalékok és paraméterek, a Bizottságnak benyújtandó információk; a nemzeti megfigyelők és regionális megfigyelők feladatai, a haláthelyezési engedély megtagadásának okai; a fogás lefoglalásának okai és a visszaengedések elrendelése. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (18) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(17)

Az ICCAT ülésein az Uniót képviselő Bizottság évente több tisztán technikai ICCAT-ajánlást fogad el, különösen a kapacitáskorlátozásokra, a hajónapló követelményeire, a fogási jelentések formanyomtatványaira, az átrakási és áthelyezési nyilatkozatokra, a halászati engedélyekben minimálisan feltüntetendő információkra és az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere alapján minimálisan szükséges halászhajók számára; az ellenőrző vizsgálati és megfigyelési rendszer előírásaira, a videofelvétel-készítésre vonatkozó követelményekre, a visszaengedési protokollra, az elpusztult halak kezelésére vonatkozó követelményekre, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokra vagy a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó előírásokra vonatkozóan, amelyeket e rendelet I–XV. melléklete tartalmaz. A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az I–XV. mellékletet módosító vagy kiegészítő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, összhangban az ICCAT módosított vagy kiegészített ajánlásaival. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(18)

A kékúszójú tonhal halászatára (a fogáshoz, az áthelyezéshez, a szállításhoz, a ketrecbe helyezéshez, a tenyésztéshez, a lehalászáshoz és az átvitelhez kapcsolódó műveletekre) vonatkozó ICCAT-ajánlások rendkívül dinamikusak. A tagállamok által egységesen alkalmazandó, a halászat ellenőrzésére és irányítására szolgáló technológiák (pl. sztereoszkopikus kamerák és alternatív módszerek) folyamatosan fejlődnek. Hasonlóképpen, az e rendeletben foglalt ICCAT-szabályoknak megfelelő tagállamok támogatására szükség esetén operatív eljárásokat is ki kell dolgozni. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az élő kékúszójú tonhal átvitelének részletes szabályaira, az áthelyezési műveletekre és a ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (19) megfelelően kell gyakorolni.

(19)	Az e rendeletben meghatározott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok nem érinthetik a jövőbeli ICCAT-ajánlásoknak az uniós jogban rendes jogalkotási eljárás útján történő végrehajtását.

(20)

Mivel e rendelet új és átfogó gazdálkodási tervet kínál a kékúszójú tonhalra vonatkozóan, a kékúszójú tonhal tekintetében az (EU) 2017/2107 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (20) és az (EU) 2019/833 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (21) meghatározott rendelkezéseket törölni kell. Ami az (EU) 2017/2107 rendelet 43. cikkét illeti, a földközi-tengeri kardhalra vonatkozó rész bekerült az (EU) 2019/1154 európai parlamenti és tanácsi rendeletbe (22). Az 1936/2001/EK tanácsi rendelet (23) egyes rendelkezéseit is törölni kell. Az 1936/2001/EK rendeletet, az (EU) 2017/2107 rendeletet és az (EU) 2019/833 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(21)

A 18-02. sz. ICCAT-ajánlás hatályon kívül helyezte a 17-07. sz. ajánlást, mivel az állomány állapota nem teszi szükségessé a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az említett ajánlás nyomán készült helyreállítási tervben előírt sürgősségi intézkedéseket. Az említett helyreállítási tervet végrehajtó (EU) 2016/1627 rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet általános szabályokat állapít meg az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) által az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó többéves gazdálkodási terv Unió általi egységes és hatékony végrehajtására vonatkozóan.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

olyan uniós halászhajók és rekreációs célú halászatot folytató uniós hajók, amelyek:

—	az egyezmény hatálya alá tartozó területen kékúszójú tonhalat halásznak; valamint

—	az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalat – akár az egyezmény hatálya alá tartozó területen kívül is – átrakják vagy a fedélzeten szállítják;

b)	uniós halgazdaságok;

c)	olyan harmadik országbeli halászhajók és rekreációs célú halászatot folytató harmadik országbeli hajók, amelyek uniós vizeken halásznak és az egyezmény hatálya alá tartozó területen kékúszójú tonhalat fognak;

olyan harmadik országbeli hajók, amelyeket tagállami kikötőkben ellenőrző vizsgálatnak vetnek alá, és amelyek az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalat szállítanak a fedélzetükön, vagy uniós vizeken halászott kékúszójú tonhalból készült olyan halászati termékeket szállítanak, amelyeket korábban nem rakodtak ki vagy raktak át kikötőben.

3. cikk

Célkitűzés

E rendelet célja az ICCAT által elfogadott, a kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv végrehajtása a kékúszójú tonhalból származó biomasszának a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges szint felett tartása céljából .

4. cikk

Kapcsolat más uniós jogi aktusokkal

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában e rendelet rendelkezései a halászati ágazatot szabályozó egyéb uniós jogi aktusok sérelme nélkül alkalmazandók, különös tekintettel a következőkre:

1.	1224/2009/EK rendelet a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról;

2.	1005/2008/EK rendelet a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról;

3.	az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (24) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről;

4.	(EU) 2017/2107 rendelet az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, állományvédelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról;

5.	az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (25) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről.

5. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„ICCAT”: az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság;

2.	„egyezmény”: az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény;

3.	„halászhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi kiaknázására használt hajó, beleértve a fogóhajókat, a feldolgozóhajókat, a segédhajókat, a vontatóhajókat, az átrakásban részt vevő hajókat, a tonhaltermékek szállítására felszerelt szállítóhajókat és a kisegítő hajókat, a konténerhajók kivételével;

4.	„élő kékúszójú tonhal”: olyan kékúszójú tonhal, amelyet egy bizonyos ideig életben tartanak egy csapdában, vagy élve elszállítják egy halgazdaságba▌;

5.	„SCRS”: az ICCAT Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottsága;

6.	„rekreációs célú halászat”: a tengerek biológiai erőforrásainak ▌kiaknázására irányuló, nem kereskedelmi célú halászati tevékenység;

7.	„sporthorgászat”: olyan nem kereskedelmi célú halászati tevékenység, amelynek résztvevői egy nemzeti sportszervezethez tartoznak vagy nemzeti sportengedéllyel rendelkeznek;

8.	„vontatóhajó”: halketrecek vontatására használt hajó;

9.	„feldolgozóhajó”: olyan hajó, amelynek fedélzetén a halászati termékeken csomagolásuk előtt egy vagy több műveletet végeznek el az alábbiak közül: filézés vagy darabolás, fagyasztás és/vagy feldolgozás;

10.	„kisegítő hajó”: az elpusztult (nem feldolgozott) kékúszójú tonhalaknak a szállítóketrectől vagy tenyésztőketrectől, erszényes kerítőhálótól, illetve csapdától a kijelölt kikötőbe és/vagy feldolgozóhajóra való szállítására használt hajó;

11.	„csapda”: a tengerfenékhez horgonyzott, rögzített halászeszköz, amely általában fel van szerelve a kékúszójú tonhalakat egy vagy több rekeszbe terelő vezetőhálóval, mely rekeszekben lehalászásukig vagy tenyészetbe vételükig tartják őket;

12.	„erszényes kerítőháló”: olyan kerítőháló, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely a fenék-vontatókötél mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy összezárását;

13.	„ketrecbe helyezés”: az élő kékúszójú tonhalnak a szállítóketrecből vagy a csapdából a tenyésztő- vagy hizlalóketrecbe történő áthelyezése;

14.	„fogóhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi célú halászatára használt hajó;

15.

„halgazdaság”: a csapdák és/vagy erszényes kerítőhálós hajók által fogott kékúszójú tonhal hizlalására vagy tenyésztésére használt, földrajzi koordinátákkal egyértelműen meghatározott tengeri terület. Egy halgazdaság több tenyésztési helyszínen is működhet, amelyek mindegyikét földrajzi koordináták határozzák meg, a földrajzi szélesség és hosszúság egyértelmű megadásával a sokszög minden pontja tekintetében;

16.	„tenyésztés” vagy „hizlalás”: az a folyamat, amelynek során a kékúszójú tonhalat a gazdaságokban ketrecbe helyezik, majd hizlalás és a kékúszójú tonhal teljes biomasszájának növelése céljából etetik;

17.	„lehalászás”: kékúszójú tonhalak halgazdaságokban vagy csapdákban történő leölése;

18.	„sztereoszkopikus kamera”: két vagy több objektívvel és objektívenként külön képérzékelővel vagy filmes képkockával rendelkező, a halak hosszának mérése , valamint a kékúszójú tonhalak darabszámának és súlyának pontosítása céljából háromdimenziós kép előállítására képes kamera;

19.

„kisüzemi part menti hajó”: olyan fogóhajó, amely az alábbi öt közül legalább három tulajdonsággal rendelkezik:

a)	teljes hosszúság: < 12 m,

b)	a hajó kizárólag a lobogó szerinti tagállam joghatósága alá tartozó vizeken halászik,

c)	a halászati utak időtartama kevesebb mint 24 óra,

d)	a személyzet maximális létszáma négy fő, vagy

e)	a hajó olyan technikák alkalmazásával folytat halászatot, amelyek szelektívek és korlátozott környezeti hatással járnak;

20.	„közös halászati művelet”: kettő vagy több erszényes kerítőhálós hajó részvételével végrehajtott művelet, amelynek során az egyik erszényes kerítőhálós hajó fogása egy előzetes megállapodás tárgyát képező elosztási kulcs alapján egy vagy több erszényes kerítőhálós hajónak tulajdonítható;

21.	„aktív halászat”: az a tény, hogy valamely fogóhajó egy adott halászidényben kékúszójú tonhalra halászik;

22.	„kékúszójútonhal-fogási dokumentum” (BCD): kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentum;

23.	„elektronikus kékúszójútonhal-fogási dokumentum” (eBCD): a kékúszójú tonhalra vonatkozó, elektronikus fogási dokumentum;

24.	„az egyezmény hatálya alá tartozó terület”: az egyezmény 1. cikkében meghatározott földrajzi terület;

25.	„átrakás”: egy halászhajó fedélzetén található halászati termékek bármelyikének vagy mindegyikének egy másik halászhajóra történő áthelyezése. Az elpusztult kékúszójú tonhalak erszényes kerítőhálóból, csapdából vagy vontatóhajóról kisegítő hajóra való áthelyezése azonban nem minősül átrakásnak;

26.	„ellenőrzési célú áthelyezés”: minden további, a halászati/haltenyésztési gazdasági szereplők, illetve az ellenőrző hatóságok kérésére az áthelyezett halegyedek számának ellenőrzése céljából végzett áthelyezés;

27.	„ellenőrző kamera”: az e rendeletben előírt ellenőrzések céljára szolgáló sztereoszkopikus kamera és/vagy hagyományos videokamera;

28.	„szerződő fél”: az egyezményhez szerződéssel kapcsolódó fél, vagy nem szerződő, de együttműködő fél, jogalany vagy halászatot folytató jogalany;

29.	„nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajó”: 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú nyílt vízi horogsoros hajó;

30.

„áthelyezés”: a következők közül bármelyik módon történő áthelyezés:

a)	élő kékúszójú tonhalak fogóhajó hálójából szállítóketrecbe történő áthelyezése;

b)	élő kékúszójú tonhalak egyik szállítóketrecből a másikba történő áthelyezése;

c)	élő kékúszójú tonhalakat tartalmazó ketrec egyik vontatóhajóból a másikba történő áthelyezése;

d)	élő kékúszójú tonhalakat tartalmazó ketrec egyik halgazdaságból a másikba történő áthelyezése vagy élő kékúszójú tonhalak ugyanazon halgazdaság különböző ketrecei közötti áthelyezése;

e)	élő kékúszójú tonhalak áthelyezése a csapdából a szállítóketrecbe, a vontatóhajó jelenlététől függetlenül;

31.

„gazdasági szereplő” vagy „üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely halászati és akvakultúra-termékeket előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó-, illetve azok kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

32.	„halászeszközcsoport”: ugyanazt a halászeszközt használó halászhajók csoportja, amelyre vonatkozóan csoportkvóta került kiosztásra;

33.	„halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata ; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

34.	„felelős tagállam”: a lobogó szerinti tagállam vagy az a tagállam, amelynek a joghatósága alá tartozó területen az érintett halgazdaság vagy csapda található.

II. FEJEZET

GAZDÁLKODÁSI INTÉZKEDÉSEK

6. cikk

A halászati gazdálkodási intézkedésekhez kapcsolódó feltételek

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy fogóhajóinak és csapdáinak halászati erőkifejtése arányos legyen a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az adott tagállam számára az Atlanti-óceán keleti része és a Földközi-tenger tekintetében rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel. A tagállamok által elfogadott intézkedéseknek ki kell terjedniük az engedéllyel rendelkező hajók 26. cikkben említett jegyzékében szereplő, 24 méternél nagyobb hosszúságú fogóhajókra vonatkozó egyéni kvóták megállapítására.

(2) A tagállamok előírják a fogóhajók számára, hogy amint egyéni kvótájuk kimerítettnek tekinthető, az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul fussanak be az általuk kijelölt kikötőbe.

(3) A kékúszójú tonhal halászatában nem megengedettek a hajóbérleti műveletek.

7. cikk

A nem lehalászott élő kékúszójú tonhalak átvitele

▌

(1) ▌A nem lehalászott élő kékúszójú tonhalak átvitele egy halgazdaságon belül az előző évek fogásaiból csak akkor engedélyezhető, ha a tagállam megerősített ellenőrzési rendszert dolgoz ki, és erről jelentést tesz a Bizottságnak▌. E rendszernek szervesen illeszkednie kell a 13. cikkben említett tagállami ellenőrzési tervbe, és tartalmaznia kell legalább ▌az 53. és 61. cikkben meghatározott intézkedéseket.

(2) A halgazdaságokért felelős tagállamoknak a halászati idény kezdete előtt gondoskodniuk kell a joghatóságuk alá tartozó halgazdaságok masszív lehalászását követően átvitelre kerülő élő kékúszójú tonhalak alapos értékeléséről. Ennek érdekében az olyan fogási évekből átvitelre kerülő élő kékúszójú tonhalakat, amikor nem került sor a halgazdaságokban masszív lehalászásra, sztereoszkopikus kamerarendszerek vagy alternatív módszerek alkalmazásával át kell helyezni más ketrecekbe, amennyiben ezek esetében – az 51. cikkel összhangban – ugyanolyan szintű precizitás és pontosság garantált. A teljeskörűen dokumentált nyomonkövethetőséget mindenkor biztosítani kell. Az olyan évek kékúszójútonhal-átvitelét, amikor nem került sor masszív lehalászásra, minden évben ugyanazon eljárásnak a megfelelő mintákra történő, kockázatelemzésen alapuló alkalmazásával kell ellenőrizni.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes szabályokat állapíthat meg az élő kékúszójú tonhal átvitelére vonatkozó megerősített ellenőrzési rendszer kialakítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

A fel nem használt kvóták átvitele

A fel nem használt kvóták átvitele nem engedélyezhető.

9. cikk

Kvótaátadások

(1) Az Unió és a többi szerződő fél közötti kvótaátadásra csak az érintett tagállamok és/vagy szerződő felek előzetes engedélyével kerülhet sor. A Bizottság a kvótaátadás előtt 48 órával értesíti az ICCAT titkárságát.

(2) A kvótáknak a halászeszközcsoportokon belüli, illetve a járulékos fogási kvóták és az egyes tagállamok egyéni halászati kvótái közötti átadása megengedett, feltéve, hogy az érintett tagállam(ok) erről előzetesen tájékoztatja (tájékoztatják) a Bizottságot, hogy az még a kvótaátadás hatálybalépése előtt tájékoztathassa az ICCAT titkárságát.

10. cikk

Túlhalászás esetén alkalmazandó kvótalevonások

Amennyiben a tagállamok túllépik a számukra kiosztott kvótákat, és ez a helyzet nem orvosolható az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti kvótacserékkel, az 1224/2009/EK rendelet 37. és 105. cikkét kell alkalmazni.

11. cikk

Éves halászati tervek

(1) Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves halászati tervet készít. Ebben a tervben legalább a következő információk szerepelnek a fogóhajókra és a csapdákra vonatkozóan :

a)	az egyes halászeszközcsoportoknak kiosztott kvóták, a járulékos fogási kvótákat is beleértve;

b)	adott esetben a kvóták elosztására és kezelésére alkalmazott módszer;

c)	az egyéni kvóták tiszteletben tartását biztosító intézkedések;

d)	az egyes halászeszköz-kategóriákra vonatkozó nyitott halászati idények;

e)	a kijelölt kikötőkre vonatkozó információk;

f)	a járulékos fogásokra vonatkozó szabályok; valamint

g)	a fenékvonóhálós hajók kivételével azon 24 méternél nagyobb hosszúságú fogóhajók és erszényes kerítőhálós hajók száma, amelyek számára engedélyezett a kékúszójú tonhal halászata az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren.

(2) A kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező kisüzemi part menti hajókkal rendelkező tagállamok törekednek arra, hogy külön ágazati kvótát osszanak ki e hajók számára, és ezt halászati terveikben is feltüntetik. Emellett az említett flotta általi kvótafelhasználás szoros monitorozására szolgáló további intézkedéseket is felvesznek nyomonkövetési, ellenőrzési és vizsgálati terveikbe. A tagállamok az (1) bekezdésben említett paramétereket alkalmazva eltérő számú hajót engedélyezhetnek halászati lehetőségeik teljes kihasználása céljából.

(3) Portugália és Spanyolország ágazati kvótákat oszthat ki az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek uniós vizeiben csalival halászó hajók számára. Az ágazati kvótát bele kell foglalniuk éves halászati terveikbe, és a kvótafelhasználás nyomon követésére szolgáló kiegészítő intézkedéseket egyértelműen meg kell határozniuk az éves nyomonkövetési, ellenőrzési és vizsgálati terveikben.

(4) Amikor a tagállamok a (2) vagy a (3) bekezdéssel összhangban ágazati kvótákat osztanak ki, nem alkalmazandó a halászati lehetőségek elosztásáról szóló hatályos uniós jogi aktusban meghatározott, 5 tonnás minimumkvóta-követelmény.

(5) Az éves halászati tervek bármely módosítását az érintett tagállam legkésőbb három munkanappal az adott módosítás által érintett halászati tevékenység megkezdése előtt eljuttatja a Bizottsághoz. A Bizottság legkésőbb egy munkanappal az adott módosítás által érintett halászati tevékenység megkezdése előtt továbbítja a módosítást az ICCAT titkárságának.

12. cikk

A halászati lehetőségek kiosztása

Az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a tagállamok a számukra rendelkezésre álló halászati lehetőségek kiosztása során átlátható és objektív – többek között környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű – kritériumokat alkalmaznak, és ▌a nemzeti kvótákat méltányosan osztják el a különböző flottaszegmensek között, különös figyelmet fordítva a hagyományos és a kisüzemi halászatra, ▌továbbá ösztönzőket biztosítanak olyan uniós halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket vagy alacsony környezeti hatású halászati technikákat alkalmaznak.

13. cikk

Éves halászati kapacitásgazdálkodási tervek

Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves halászati kapacitásgazdálkodási tervet készít. Ebben a tervben a tagállamok oly módon igazítják ki a fogóhajók és csapdák számát, amely biztosítja , hogy a halászati kapacitás arányos legyen a fogóhajók és csapdák részére az érintett kvótaidőszakban kiosztott halászati lehetőségekkel. A tagállamok a halászati lehetőségek kiosztásáról szóló hatályos uniós jogi aktusban meghatározott paraméterek felhasználásával igazítják ki a halászati kapacitást. Az erszényes kerítőhálós hajókra vonatkozó uniós halászati kapacitás kiigazításának mértéke (a 2018. évi halászatikapacitás-referenciaértékhez viszonyítva) maximum 20 %-os eltérést mutathat.

14. cikk

Éves ellenőrző vizsgálati tervek

Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves ellenőrző vizsgálati tervet készít az e rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából. A tagállamok benyújtják e tervüket a Bizottságnak. A szóban forgó terveket a következőkkel összhangban kell összeállítani:

a)	a kékúszójú tonhalra vonatkozó, az 1224/2009/EK rendelet 95. cikke alapján létrehozott egyedi ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati programban meghatározott ellenőrző vizsgálati tevékenységek célkitűzései, prioritásai, eljárásai és referenciaértékei;

b)	az 1224/2009/EK rendelet 46. cikke alapján létrehozott, a kékúszójú tonhalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési program.

15. cikk

Éves tenyésztésszervezési tervek

(1) Mindegyik kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves tenyésztésszervezési tervet készít.

(2) Az éves tenyésztésszervezési tervben minden tagállam gondoskodik arról, hogy a teljes bemeneti kapacitás és a teljes tenyésztési kapacitás arányos legyen a tenyésztési célra rendelkezésre álló kékúszójú tonhal becsült mennyiségével.

(3) A tagállamok a tonhaltenyésztési kapacitásukat azon tenyésztési összkapacitásra korlátozzák, amely szerepel az ICCAT „kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartásában”, illetve amelyeket 2018-ban engedélyeztek és bejelentettek az ICCAT-nak.

(4) A valamely tagállam halgazdaságaiba telepíthető, kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak maximális egyedszáma az adott tagállam halgazdaságaiba az ICCAT „kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartása” szerint a 2005., 2006., 2007. vagy 2008. évben telepített egyedek számára korlátozódik.

(5) Ha egy adott tagállamnak növelnie kell az egy vagy több halgazdaságába telepíthető, kifogott vadon élő tonhalak maximális egyedszámát, ennek a növekedésnek arányosnak kell lennie az adott tagállam részére kiosztott halászati lehetőségekkel , valamint a más tagállamból vagy szerződő féltől esetlegesen behozott élő kékúszójú tonhal mennyiségével.

(6) A halgazdaságokért felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy az SCRS által a hizlalási időszak alatti növekedési ráták megállapítására irányuló próbahalászattal megbízott tudósok bejuthassanak a halgazdaságokba, és segítséget kapjanak feladataik ellátásához.

(7) A tagállamok adott esetben minden év május 15-éig nyújtják be a Bizottságnak a felülvizsgált tenyésztésszervezési terveket.

16. cikk

Az éves tervek megküldése

(1) A kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállamok minden év január 31-éig eljuttatják a Bizottsághoz a következő terveket:

a)	a 11. cikkel összhangban kidolgozott éves halászati terv azokra a fogóhajókra és csapdákra vonatkozóan, amelyeket az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhal halászatára használnak;

b)	a 13. cikkel összhangban kidolgozott éves halászati kapacitásgazdálkodási terv;

c)	a 14. cikkel összhangban kidolgozott éves ellenőrző vizsgálati terv; valamint

d)	a 15. cikkel összhangban kidolgozott éves tenyésztésszervezési terv.

(2) A Bizottság összegyűjti az (1) bekezdésben említett terveket, majd felhasználja azokat az éves uniós halászati terv elkészítéséhez. A Bizottság az uniós tervet – az ICCAT általi megvitatás és jóváhagyás céljából – minden év február 15-éig megküldi az ICCAT titkárságának.

(3) Abban az esetben, ha egy tagállam az (1) bekezdésben említett tervek bármelyikét nem nyújtja be a Bizottságnak az e bekezdésben meghatározott határidőn belül, a Bizottság dönthet úgy, hogy az uniós tervet az érintett tagállam tervei nélkül továbbítja az ICCAT titkárságának . Az érintett tagállam kérésére a Bizottság igyekszik figyelembe venni az (1) bekezdésben említett valamelyik tervet, amennyiben azt az említett bekezdésben meghatározott határidő után, de a (2) bekezdésben meghatározott határidő előtt nyújtották be. Ha egy tagállam által benyújtott valamely terv nem felel meg e rendelet éves halászati, kapacitásgazdálkodási, ellenőrző vizsgálati, illetve tenyésztésszervezési tervekre vonatkozó rendelkezéseinek, és olyan súlyos hibát tartalmaz, amely ahhoz vezethet, hogy az ICCAT bizottsága nem hagyja jóvá az uniós éves tervet, a Bizottság dönthet úgy, hogy az uniós éves tervet az érintett tagállam tervei nélkül továbbítja az ICCAT titkárságának. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja az érintett tagállamot, és az e tagállam által benyújtott esetleges felülvizsgált terveket igyekszik belefoglalni az uniós tervbe vagy annak módosításaiba, feltéve, hogy azok megfelelnek e rendelet éves halászati, kapacitásgazdálkodási, ellenőrző vizsgálati, illetve tenyésztésszervezési tervekre vonatkozó rendelkezéseinek.

III. FEJEZET

TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

17. cikk

Halászati idények

(1) Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a május 26. és július 1. közötti időszakban engedélyezett a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve Ciprus és Görögország a 11. cikkben említett éves halászati terveiben kérheti, hogy a lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók május 15-től július 1-jéig folytathassanak kékúszójútonhal-halászatot a Földközi-tenger keleti térségében (37.3.1. és 37.3.2. számú FAO halászati terület).

(3) Az (1) bekezdéstől eltérve Horvátország az 11. cikkben említett éves halászati terveiben kérheti, hogy a lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók tenyésztés céljából július 15-ig folytathassanak kékúszójútonhal-halászatot az Adriai-tengeren (37.2.1. számú FAO halászati terület).

(4) Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy adott tagállam bizonyítani tudja a Bizottságnak, hogy az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halászó erszényes kerítőhálós hajóinak egy része az időjárási körülmények miatt egy adott évben nem tudta kihasználni rendes halászati napjait, akkor az adott tagállam dönthet úgy, hogy az említett helyzetben lévő egyes erszényes kerítőhálós hajók esetében az (1) bekezdésben említett halászati idényt az elveszített napok számával, de legfeljebb 10 nappal meghosszabbítja ▌. Az érintett hajók, illetve közös halászati művelet esetében az összes érintett hajó kikötőben maradását megfelelő módon – időjárás-jelentésekkel és VMS-adatokkal alátámasztva – igazolni kell.

(5) Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a január 1. és május 31. közötti időszakban megengedett a kékúszójú tonhal nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajókkal történő halászata.

(6) A tagállamok az erszényes kerítőhálós hajóktól és a nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajóktól eltérő hajókat tartalmazó flottáik részére az éves halászati terveikben határozzák meg a halászati idényeket.

18. cikk

Kirakodási kötelezettség

E fejezet rendelkezései nem érintik az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkét és az azzal kapcsolatban alkalmazandó eltéréseket.

19. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméret

(1) Tilos olyan kékúszójú tonhalat kifogni, fedélzeten tartani, átrakni, áthelyezni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni, ideértve a járulékos fogásként vagy rekreációs célú halászat keretében fogott kékúszójú tonhalakat is, amelyek tömege 30 kg-nál kisebb, vagy hossza nem éri el (a farok tövéig mérve) a 115 cm-t.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a kékúszójú tonhal minimális állományvédelmi referenciamérete 8 kg vagy 75 cm (a farok tövéig mérve) a következő esetekben:

a)	az Atlanti-óceán keleti részén csalival halászó hajóval vagy pergetett horogsoros hajóval kifogott kékúszójú tonhal;

b)	a Földközi-tengeren folytatott, friss hal kifogására irányuló halászat keretében, kisüzemi part menti hajókkal – csalival halászó hajókkal, horogsoros hajókkal vagy kézi horogsoros hajókkal – kifogott kékúszójú tonhal; valamint

c)	az Adriai-tengeren Horvátország lobogója alatt közlekedő hajók által tenyésztés céljából kifogott kékúszójú tonhal.

(3) A (2) bekezdésben említett eltérésre vonatkozó egyedi feltételeket az I. melléklet tartalmazza.

(4) A tagállamok halászati engedélyt adnak ki az I. melléklet (2) és (3) bekezdésében említett eltérések alapján halászatot folytató hajók számára. Az érintett hajókat fel kell tüntetni a fogóhajók 26. cikkben említett jegyzékében.

(5) Az e cikkben meghatározott minimális referenciaméret alatti, elpusztult állapotban visszadobott halakat bele kell számítani a tagállam kvótájába.

20. cikk

A minimális referenciaméret alatti véletlen fogások

(1) A 19. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő fogóhajók és csapdák esetében legfeljebb a fogások számának 5 %-ában engedélyezettek a 8 és 30 kg közötti tömegű, illetve a (farok tövéig mérve) 75 és 115 cm közötti hosszúságú kékúszójú tonhalak véletlen fogásai.

(2) Az (1) bekezdésben említett 5 %-os arányt az egyes halászati műveleteket követően az adott hajó fedélzetén vagy a csapdában tárolt összes kékúszójútonhal-fogás alapján kell kiszámítani.

(3) A véletlen fogásokat le kell vonni a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam kvótájából.

(4) A minimális referenciaméret alatti kékúszójú tonhal véletlen fogásai a 31., a 33., a 34. és a 35. cikk hatálya alá tartoznak.

21. cikk

Járulékos fogások

(1) Kvótája keretében mindegyik tagállam rendelkezik a kékúszójú tonhal járulékos fogásairól, és erről halászati tervének benyújtásakor tájékoztatja a Bizottságot.

(2) A járulékos fogások engedélyezett arányát, amely nem haladhatja meg az egyes halászati utakat követően a fedélzeten tárolt összes fogás 20 %-át, valamint az említett járulékos fogásoknak a fedélzeten található teljes fogásmennyiséghez viszonyított aránya kiszámításához használt módszertant egyértelműen meg kell határozni a 11. cikkben említett éves halászati tervben. A járulékos fogások százalékos aránya tömegben vagy egyedszámban számítható ki. Az egyedszámalapú kiszámítás kizárólag az ICCAT által szabályozott tonhalfajokra és makrahalalkatúakra alkalmazandó. A kisüzemi part menti hajókból álló flotta esetében a járulékos fogások engedélyezett szintje éves alapon is kiszámítható.

(3) Az elpusztult kékúszójú tonhalak fedélzeten tartott vagy visszadobott járulékos fogásainak teljes mennyiségét le kell vonni a lobogó szerinti tagállam kvótájából, valamint a 31. és 32. cikkel összhangban fel kell jegyezni és be kell jelenteni a Bizottságnak.

(4) A kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok esetében az érintett járulékos fogásokat a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira – az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban – megállapított uniós külön kvótából kell levonni.

(5) Miután egy tagállam kimerítette a számára kiosztott teljes kvótát, kékúszójú tonhal fogása a továbbiakban nem engedélyezett a tagállam lobogója alatt közlekedő hajók számára , és az adott tagállamnak meg kell hoznia a járulékos fogásként kifogott kékúszójú tonhalak visszaengedésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Amennyiben a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira vonatkozó, az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban megállapított uniós külön kvóta kimerült, a kékúszójú tonhal fogása a továbbiakban nem engedélyezett a kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok lobogói alatt közlekedő hajók számára, és az érintett tagállamoknak meg kell hozniuk a járulékos fogásként kifogott kékúszójú tonhalak visszaengedésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Ilyen esetekben tilos az elpusztult kékúszójú tonhalak feldolgozása és kereskedelmi hasznosítása, és minden fogást nyilvántartásba kell venni. A tagállamok az elpusztult kékúszójú tonhalak ilyen járulékos fogásainak mennyiségére vonatkozó információkat évente megküldik a Bizottságnak, amely továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

(6) A kékúszójú tonhal aktív halászatával nem foglalkozó hajóknak a kékúszójú tonhal fedélzeten tartott bármilyen mennyiségét egyértelműen el kell különíteniük a többi fajtól, hogy az ellenőrző hatóságok ellenőrizni tudják az e cikknek való megfelelést. Ezek a járulékos fogások értékesíthetők, amennyiben tartozik hozzájuk eBCD.

22. cikk

Légi eszközök használata

A kékúszójú tonhal felkutatására tilos légi eszközöket, például repülőgépeket, helikoptereket vagy más típusú pilóta nélküli légi járműveket használni.

IV. FEJEZET

REKREÁCIÓS CÉLÚ HALÁSZAT

23. cikk

A rekreációs célú halászatra vonatkozó külön kvóták

(1) Valamennyi kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam szabályozza a rekreációs célú halászatot azáltal, hogy a hajóknak rekreációs célú halászat folytatása céljából külön kvótákat oszt ki. Az ilyen kiosztás során az esetleg elpusztult kékúszójú tonhalakat is figyelembe kell venni, a „fogd ki és engedd vissza” horgászat során elpusztult egyedekre is kiterjedően. A tagállamok halászati terveik benyújtásakor tájékoztatják a Bizottságot a rekreációs célú halászat folytatása céljából kiosztott kvótáról.

(2) Az elpusztult kékúszójú tonhalak fogásait be kell jelenteni, és le kell vonni a tagállam kvótájából.

24. cikk

A rekreációs célú halászatra vonatkozó külön feltételek

(1) A rekreációs célú halászatra vonatkozó kékúszójútonhal-kvótával rendelkező valamennyi tagállam szabályozza a rekreációs célú halászatot azáltal, hogy a hajóknak rekreációs célú halászat folytatása céljából halászati engedélyeket bocsát ki. Az ICCAT kérésére a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a kékúszójú tonhal fogására vonatkozó halászati engedéllyel rendelkező rekreációs célú hajók jegyzékét. A Bizottság által az ICCAT-nak elektronikus úton benyújtandó jegyzék a következő információkat tartalmazza minden hajóra vonatkozóan :

a)	a hajó neve,

b)	nyilvántartási száma,

c)	ICCAT nyilvántartási száma (ha van),

d)	esetleges korábbi neve(i), valamint

e)	a tulajdonos(ok) és üzemeltető(k) neve és címe.

(2) rekreációs célú halászat keretében tilos hajónként és naponta egynél több kékúszójú tonhalat kifogni, a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(3) A rekreációs célú halászat során kifogott kékúszójú tonhalat tilos forgalomba hozni.

(4) A tagállamok nyilvántartják a rekreációs célú halászatra vonatkozó fogási adatokat, ezen belül az egyes kékúszójútonhal-egyedek tömegét és – amennyiben lehetséges – hosszát, és minden évben június 30-ig közlik a Bizottsággal a megelőző év adatait. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

(5) Az egyes tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak a lehető legnagyobb mértékű biztosítására, hogy a rekreációs célú halászat során élve kifogott kékúszójú tonhalakat – különösen a növendékegyedeket – visszaengedjék a tengerbe. A kékúszójú tonhalat egészben, kopoltyú nélkül és/vagy kibelezve kell kirakodni.

25. cikk

Fogás, címkézés és visszaengedés

(1) A 23. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a kizárólag sporthorgászatot folytató hajók számára az Atlanti-óceán északkeleti részén „fogd ki és engedd vissza” horgászatot engedélyező tagállamok korlátozott számú, sporthorgászatot folytató hajó számára külön kvóta kiosztása nélkül is engedélyezhetik kizárólag kékúszójú tonhalak „fogás, címkézés és visszaengedés” céljából történő horgászatát. Az ilyen hajóknak egy tudományos kutatási program égisze alatt működő kutatóintézet tudományos projektjének keretében kell működniük. A projekt eredményeiről tájékoztatni kell a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(2) Az ICCAT kékúszójú tonhalra vonatkozó kutatási programja keretében tudományos kutatást folytató hajók tevékenysége nem tekinthető az (1) bekezdésben említett „fogási, címkézési és visszaengedési” tevékenységnek.

(3) A „fogási, címkézési és visszaengedési” tevékenységeket engedélyező tagállamok:

a)	a 12. és 15. cikkben említett halászati és ellenőrző vizsgálati terveik szerves részeként benyújtják e tevékenységek és a rájuk alkalmazandó intézkedések leírását;

b)	szorosan nyomon követik az érintett hajók tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek e rendelet rendelkezéseinek;

c)	gondoskodnak arról, hogy a címkézési és visszaengedési műveleteket képzett személyzet végezze a példányok magas túlélési arányának biztosítása érdekében; valamint

d)	minden évben, legalább 50 nappal az SCRC következő évi ülése előtt jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az elvégzett tudományos tevékenységekről. A Bizottság az SCRS következő évi ülése előtt 60 nappal továbbítja a jelentést az ICCAT-nak.

(4) Minden olyan kékúszójú tonhalat, amely a „fogás, címkézés és visszaengedés” során elpusztul, jelenteni kell és le kell vonni a lobogó szerinti tagállam kvótájából.

V. FEJEZET

ELLENŐRZÉSI INTÉZKEDÉSEK

I. SZAKASZ

HAJÓK ÉS CSAPDÁK JEGYZÉKEI ÉS NYILVÁNTARTÁSAI

26. cikk

Hajók és csapdák jegyzékei és nyilvántartásai

(1) A tagállamok minden évben elektronikus úton, az engedélyezési időszak kezdete előtt egy hónappal, az adatok és információk benyújtására vonatkozó ICCAT-iránymutatások (26) legutóbbi változatában meghatározott formátumban benyújtják a Bizottságnak a következő hajójegyzékeket:

a)	a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező összes fogóhajó jegyzéke; valamint

b)	a kékúszójútonhal-állományok kereskedelmi kiaknázására használt összes egyéb halászhajó jegyzéke.

A Bizottság ezeket az információkat a halászati tevékenység megkezdése előtt 15 nappal megküldi az ICCAT titkárságának annak érdekében, hogy e hajókat felvegyék az ICCAT-nak az engedéllyel rendelkező hajókról vezetett nyilvántartásába, valamint adott esetben a legalább 20 méter teljes hosszúságú, az egyezmény hatálya alá tartozó területen engedéllyel rendelkező hajókról vezetett nyilvántartásába.

(2) Egy adott halászhajó egy naptári évben az (1) bekezdésben említett mindkét jegyzékben szerepelhet, azonban nem egyidejűleg.

(3) Az ▌(1) bekezdés a) és b) pontja szerinti hajókra vonatkozó információknak tartalmazniuk kell a hajó nevét és az (EU) 2017/218 bizottsági végrehajtási rendelet (27) I. melléklete szerinti uniós flottanyilvántartási számot.

(4) A Bizottság visszamenőleg nem fogadja el a jegyzékek benyújtását.

(5) Az (1) és a (3) bekezdésben említett jegyzékek bármilyen utólagos, a naptári év során eszközölt módosítása csak akkor fogadható el, ha a bejelentett halászhajó indokolt működési okok vagy vis maior miatt nem tud részt venni a halászati tevékenységben. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja erről a tényről a Bizottságot, és megadja az alábbiakat:

a)	az adott halászhajó helyettesítésére szánt halászhajó(k) részletes adatai; valamint

b)	a helyettesítés indokának részletes leírása, valamint a vonatkozó bizonyítékok és igazolások.

(6) A Bizottság szükség esetén az év folyamán módosítja az (1) bekezdésben említett hajókra vonatkozó információkat azáltal, hogy az (EU) 2017/2403 rendelet 7. cikkének (6) bekezdésével összhangban naprakész információkat küld az ICCAT titkárságának.

27. cikk

Hajók halászati engedélye

(1) A tagállamok halászati engedélyeket adnak ki a 26. cikk (1) és (5) bekezdésében említett jegyzékek egyikében szereplő hajók számára. A halászati engedélyeknek tartalmazniuk kell legalább a VII. mellékletben meghatározott információkat, és az említett mellékletben meghatározott formátumot kell követniük. A tagállam garantálja a halászati engedélyben szereplő információk pontosságát és az ebben a rendeletben foglalt szabályokkal való összhangját.

(2) A 21. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a 26. cikk (1) bekezdésében említett ICCAT-nyilvántartásba fel nem vett uniós halászhajók nem kaphatnak engedélyt a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren történő halászatára, fedélzeten való tárolására, átrakására, szállítására, áthelyezésére, feldolgozására és kirakodására.

(3) Amikor egy hajó egyéni kvótája kimerítettnek tekinthető, a lobogó szerinti tagállam visszavonja a kékúszójú tonhalra vonatkozó halászati engedélyét, és előírhatja a hajó számára, hogy haladéktalanul fusson be egy, a tagállam által kijelölt kikötőbe.

28. cikk

A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdák jegyzéke és nyilvántartása

(1) Az egyes tagállamok halászati terveik részeként, elektronikus úton elküldik a Bizottságnak azon csapdák jegyzékét, amelyek tekintetében engedélyezett a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászata. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának azzal a céllal, hogy a szóban forgó csapdákat felvegyék a kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásba.

(2) A tagállamok halászati engedélyeket adnak ki az (1) bekezdésben említett jegyzékben szereplő csapdákra. A halászati engedélyek a VII. mellékletben meghatározott formátumot követik és legalább az ott meghatározott információkat tartalmazzák. A tagállam garantálja a halászati engedélyben szereplő információk pontosságát és az ebben a rendeletben foglalt szabályokkal való összhangját.

(3) A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásban nem szereplő uniós csapdák számára nem adható engedély kékúszójú tonhalaknak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára. Ilyen csapdákkal fogott kékúszójú tonhalakat tilos a fedélzeten tartani, áthelyezni, ketrecbe helyezni vagy kirakodni.

(4) A lobogó szerinti tagállam visszavonja a tonhalcsapdák számára a kékúszójú tonhalra vonatkozóan kiadott halászati engedélyt, amikor úgy ítéli meg, hogy a hozzájuk tartozó kvóta kimerült.

29. cikk

A halászati tevékenységekre vonatkozó információk

(1) A tagállamok minden év július 15-éig részletes tájékoztatást nyújtanak a Bizottságnak az előző halászati évben az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren ejtett kékúszójútonhal-fogásokról. A Bizottság ezeket az információkat minden év július 31-éig továbbítja az ICCAT-nak. Ezek az információk a következők:

a)	az egyes fogóhajók neve és ICCAT-száma;

b)	az egyes fogóhajók engedélyének/engedélyeinek érvényességi ideje;

c)	az egyes fogóhajók összes fogása az engedély(ek) érvényességének teljes időtartama alatt, ideértve azt az esetet is, ha nem volt fogás;

d)	az egyes fogóhajók által az engedély(ek) érvényességének teljes időtartama alatt az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászattal töltött napok száma; valamint

e)	az engedély érvényességi idején kívül ejtett összes fogás (járulékos fogások).

(2) A tagállamok az alábbi információkat küldik el a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő azon halászhajókra vonatkozóan, amelyek nem kaptak engedélyt a kékúszójú tonhal aktív halászatára az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, de járulékos fogásként kékúszójú tonhalat ejtettek:

a)	a hajó neve és ICCAT-száma vagy – amennyiben az ICCAT nyilvántartásában nem szerepel – nemzeti lajstromozási száma; valamint

b)	a hajó összes kékúszójútonhal-fogása.

(3) A tagállamok eljuttatnak a Bizottságnak minden információt azokról a hajókról, amelyek nem szerepelnek az (1) és a (2) bekezdésben, de amelyekről ismert vagy feltételezhető, hogy az Atlanti-óceán keleti részén vagy a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halásztak. A Bizottság azonnal továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának, amint rendelkezésre állnak.

30. cikk

Közös halászati műveletek

(1) A kékúszójú tonhalra irányuló közös halászati műveletek csak akkor engedélyezhetők, ha a lobogó szerinti tagállam(ok) engedélyt ad(nak) az ilyen műveletekben részt vevő hajóknak. Az engedélyezéshez minden erszényes kerítőhálós hajónak rendelkeznie kell a kékúszójú tonhal halászatához szükséges felszereléssel, egyéni kvótával, és meg kell felelnie a 32. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettségeknek.

(2) A közös halászati műveletekre kiosztott kvótának meg kell egyeznie a részt vevő erszényes kerítőhálós hajóknak kiosztott kvóták összegével.

(3) Az uniós erszényes kerítőhálós hajók nem folytathatnak közös halászati műveleteket más szerződő felek erszényes kerítőhálós hajóival.

(4) A közös halászati műveletben való részvétel engedélyezése iránti kérelem formanyomtatványát a IV. melléklet tartalmazza. Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a közös halászati műveletben részt vevő erszényes kerítőhálós hajó(i)tól begyűjtse a következő információkat:

a)	az engedélyezésre váró közös halászati műveletek időtartama;

b)	az érintett gazdasági szereplők azonosítását lehetővé tevő adatok;

c)	az egyes hajók kvótái;

d)	az érintett fogásoknak a hajók közötti elosztási kulcsa; valamint

e)	a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információk.

(5) A tagállamok legalább 10 nappal a közös halászati művelet megkezdése előtt megküldik a Bizottságnak a (4) bekezdésben említett információkat a IV. mellékletben meghatározott formátumban. A Bizottság ezeket az információkat legalább 5 nappal a halászati művelet megkezdése előtt továbbítja az ICCAT titkárságának és a közös halászati műveletben közreműködő többi halászhajó lobogó szerinti államának.

(6) Vis maior esetén az (5) bekezdésben meghatározott határidők nem érvényesek a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információkra. Ilyen esetekben a tagállamok a lehető legrövidebb időn belül benyújtják a Bizottságnak a frissített információkat, a vis maiort okozó események leírásával együtt. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

2. SZAKASZ

FOGÁSNYILVÁNTARTÁS

31. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1) Az uniós fogóhajók parancsnoka az 1224/2009/EK rendelet 14., 15., 23. és 24. cikkével, valamint e rendelet II. mellékletének A. részével összhangban halászati naplót vezet a műveleteiről.

(2) Az uniós vontatóhajók, kisegítő hajók és feldolgozóhajók parancsnokai a II. melléklet B., C. és D. részében szereplő követelményeknek megfelelően kötelesek feljegyezni tevékenységeiket.

32. cikk

A hajóparancsnokok és a csapdák üzemeltetői által küldött fogási jelentések

(1) Az aktív halászatot folytató uniós fogóhajók parancsnokai a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedély teljes időtartama alatt elektronikus úton napi fogási jelentéseket küldenek a lobogójuk szerinti tagállamnak. A kikötőben tartózkodó hajók számára nem kötelezőek ezek a jelentések, kivéve, ha közös halászati műveletben vesznek részt. A jelentésekben megadott adatoknak, melyeket a hajónaplóból kell átvenni, magukban kell foglalniuk az egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott kékúszójútonhal-halászat napját, időpontját és helyét (földrajzi szélesség és hosszúság), valamint a kifogott halak tömegét és egyedszámát, beleértve a visszaengedéseket és az elpusztult egyedek visszadobását is. A hajóparancsnokok a III. mellékletben meghatározott vagy a tagállam által előírt formátumban küldik el a jelentéseket.

(2) Az erszényes kerítőhálós hajók parancsnokai minden egyes halászati műveletre vonatkozóan elkészítik az (1) bekezdésben említett napi jelentéseket, ideértve az olyan műveleteket is, amelyek alkalmával nem volt fogás. A hajóparancsnok vagy meghatalmazott képviselői greenwichi középidő szerint 9:00 óráig elküldik az előző napra vonatkozó jelentéseiket a lobogó szerinti tagállamnak.

(3) A kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő csapdák üzemeltetői vagy azok meghatalmazott képviselői is napi jelentéseket készítenek, amelyeket a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedélyük teljes időtartama alatt 48 órás határidőn belül, elektronikus úton juttatnak el a lobogó szerinti tagállamhoz. Ezek a jelentések tartalmazzák a csapda ICCAT-nyilvántartási számát, a fogás dátumát és időpontját, a kifogott kékúszójú tonhalak tömegét és egyedszámát, beleértve azokat az eseteket is, amikor nem történt fogás, valamint a visszaengedéseket és az elpusztult egyedek visszadobását. Ezeket az információkat a III. mellékletben meghatározott formátumban kell elküldeni.

(4) Az erszényes kerítőhálós hajóktól eltérő halászhajók parancsnokai minden kedden, legkésőbb greenwichi középidő szerint 12:00 óráig továbbítják a lobogójuk szerinti tagállamnak az (1) bekezdésben említett jelentéseiket az előző vasárnap véget ért hétre vonatkozóan.

3. SZAKASZ

KIRAKODÁSI ÉS ÁTRAKÁSI MŰVELETEK

33. cikk

Kijelölt kikötők

(1) Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam kijelöli azokat a kikötőket, ahol engedélyezi a kékúszójú tonhalak kirakodását vagy átrakását. A kijelölt kikötőkre vonatkozó információkat bele kell foglalni a 11. cikkben említett éves halászati tervbe. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a kijelölt kikötőkre vonatkozó információk bármiféle módosításáról. A Bizottság az említett információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

(2) Ahhoz, hogy egy kikötő megkapja a kijelölt kikötői státuszt, a kikötő szerinti tagállamnak gondoskodnia kell a következő feltételek teljesüléséről:

a)	meghatározott kirakodási és átrakási idők;

b)	meghatározott kirakodási és átrakási helyek; valamint

c)	olyan ellenőrző vizsgálati és felügyeleti eljárások, amelyek a 35. cikkel összhangban az összes kirakodási és átrakási időben, valamint az összes kirakodási és átrakási helyen biztosítják az ellenőrzést.

(3) A szerződő felek és a tagállamok által kijelölt kikötőkön kívül mindenhol tilos az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászott kékúszójú tonhal bármilyen mennyiségének fogóhajókból, valamint feldolgozóhajókból és kisegítő hajókból történő kirakodása vagy átrakása. Kivételes esetben a csapdából/ketrecből lehalászott elpusztult kékúszójú tonhalakat kisegítő hajóval egy feldolgozóhajóra lehet szállítani, amennyiben erre az ellenőrző hatóság jelenlétében kerül sor.

34. cikk

A kirakodások előzetes bejelentése

(1) A 26. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, legalább 12 méter hosszúságú uniós halászhajók parancsnokaira az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke alkalmazandó. Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke szerinti előzetes értesítést el kell küldeni a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának.

(2) A 26. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, 12 méternél kisebb hosszúságú uniós halászhajók, valamint a feldolgozóhajók és kisegítő hajók parancsnoka vagy annak képviselője a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább négy órával bejelenti a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának legalább a következő információkat:

a)	az érkezés várható időpontja;

b)	a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége;

c)	arra a földrajzi területre vonatkozó információ, ahol a fogás történt;

d)	a halászhajó külső azonosító száma és neve.

(3) Amennyiben az alkalmazandó uniós jogszabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy a várható érkezési időpontot megelőző négy órás időszaknál rövidebb értesítési határidőt alkalmazzanak, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége érkezés előtt, az alkalmazandó értesítési határidő szerinti időpontban is bejelenthető. Ha a halászterület kevesebb mint négy órányi távolságra van a kikötőtől, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az érkezés előtt bármikor módosítható.

(4) A kikötő szerinti tagállam hatóságai nyilvántartást vezetnek a folyó évre vonatkozó összes előzetes értesítésről.

(5) A kikötő szerinti tagállam illetékes ellenőrző hatóságai minden Unióban történő kirakodást ellenőriznek, egy bizonyos százalékukat pedig a kvótát, a flotta méretét és a halászati erőkifejtést figyelembe vevő kockázatértékelési rendszer alapján ellenőrző vizsgálatnak vetik alá. Az egyes tagállamok által elfogadott ellenőrzési rendszerek valamennyi részletét ismertetni kell a 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben.

(6) Az uniós fogóhajó parancsnoka – a hajó teljes hosszától függetlenül – a kirakodás befejezését követő 48 órán belül kirakodási nyilatkozatot nyújt be a kirakodás helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságainak és a lobogója szerinti tagállamnak. A fogóhajó parancsnoka felel a nyilatkozat teljességéért és pontosságáért, amelyet igazolnia is kell. A kirakodási nyilatkozatban szerepelnie kell legalább a kirakodott kékúszójú tonhalak mennyiségének és a fogási területnek. A kirakodott fogásokat kivétel nélkül le kell mérni. A kikötő szerinti tagállam a kirakodás befejezése után 48 órával kirakodási jelentést küld a lobogó szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságainak.

35. cikk

Átrakási műveletek

(1) A fedélzetükön kékúszójú tonhalat szállító uniós halászhajók, vagy uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók számára a tengeren végzett átrakás minden körülmények között tilos.

(2) Az (EU) 2017/2107 rendelet 52. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint 54. és 57. cikkében meghatározott követelmények sérelme nélkül a halászhajók kizárólag az e rendelet 33. cikkében említett kijelölt kikötőkben rakhatják át a kékúszójútonhal-fogásokat.

(3) A fogadó halászhajó parancsnoka vagy annak képviselője a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább 72 órával átadja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságainak az V. mellékletben szereplő átrakási nyilatkozatmintában felsorolt információkat. Minden átrakáshoz az érintett átrakó halászhajó lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél előzetes engedélye szükséges. Emellett az átrakó hajó parancsnoka az átrakáskor tájékoztatja a hajó lobogója szerinti tagállamot vagy szerződő felet az V. mellékletben előírt időpontokról.

(4) A kikötő szerinti tagállam az érkezéskor átvizsgálja az átvevő hajót, és ellenőrzi az átrakási művelethez kapcsolódó mennyiségeket és dokumentumokat.

(5) Az uniós halászhajók parancsnokai az átrakás befejezését követő 15 napon belül kitöltik és továbbítják a lobogójuk szerinti tagállamnak az ICCAT átrakási nyilatkozatot. Az átrakó halászhajók parancsnokai az V. melléklettel összhangban kitöltik az ICCAT átrakási nyilatkozatot. Az átrakási nyilatkozatnak tartalmaznia kell az eBCD hivatkozási számát az abban foglalt adatok keresztellenőrzésének megkönnyítése céljából.

(6) A kikötő szerinti állam az átrakás befejezését követő 5 napon belül átrakási jelentést küld az átrakó halászhajó lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságának.

(7) A kijelölt kikötő szerinti tagállamok illetékes hatóságai minden átrakást ellenőriznek.

4. SZAKASZ

JELENTÉSTÉTELI KÖTELEZETTSÉGEK

36. cikk

Heti mennyiségi jelentések

Az egyes tagállamok heti fogási jelentéseket küldenek a Bizottságnak▌. E jelentéseknek a csapdákra, az erszényes kerítőhálós hajókra és az egyéb fogóhajókra vonatkozóan a 32. cikkben előírt adatokat kell tartalmazniuk . Az információkat halászeszköztípus szerinti bontásban kell benyújtani▌. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

37. cikk

Értesítés a kvóta kimerítéséről

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 34. cikkének teljesítése mellett az egyes tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amikor egy meghatározott halászeszközcsoport tekintetében megállapított kvóta felhasználása eléri a 80 %-ot.

(2) Az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkének teljesítése mellett az egyes tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amikor valamely halászeszközcsoport, közös halászati művelet vagy erszényes kerítőhálós hajó vonatkozásában megállapított kvóta kimerítettnek minősül. Ehhez az információhoz mellékelni kell az azt igazoló hivatalos dokumentumokat, hogy a tagállam a flotta, a halászeszközcsoport, a közös halászati művelet vagy az egyéni kvótával rendelkező hajók vonatkozásában halászati tilalmat rendelt el vagy hajókat hívott vissza, valamint egyértelműen meg kell jelölni a tilalom dátumát és idejét.

(3) A Bizottság tájékoztatja az ICCAT titkárságát a kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvóta kimerítésének időpontjáról.

5. SZAKASZ

MEGFIGYELŐI PROGRAMOK

38. cikk

Nemzeti megfigyelői program

(1) Mindegyik tagállam biztosítja, hogy a kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő hajókon és csapdákon tartózkodó, hivatalos azonosító okmánnyal rendelkező nemzeti megfigyelők tevékenysége legalább a következőkre kiterjedjen:

a)	az aktív, nyílt tengeri vonóhálós halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hosszúság felett);

b)	az aktív halászatot folytató hosszú horogsoros halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hosszúság felett);

c)	az aktív, csalit használó halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hosszúság felett);

d)	vontatóhajóinak 100 %-a;

e)	a csapdákból történő lehalászási műveletek 100 %-a.

Azok a tagállamok, amelyek ötnél kevesebb, az első albekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kategóriákba tartozó és a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajóval rendelkeznek, biztosítják, hogy a nemzeti megfigyelők tevékenysége a hajók kékúszójú tonhal aktív halászatával töltött idejének legalább 20 %-át lefedje.

(2) A nemzeti megfigyelők feladatai elsősorban a következők:

a)	a halászhajók és csapdák e rendeletnek való megfelelésének ellenőrzése;

a halászati tevékenységekre vonatkozó információk rögzítése és jelentése, a következőkre kiterjedően:

a)	fogásmennyiség (beleértve a járulékos fogásokat is) és kifogáskori állapot (fedélzeten tartott, élve vagy elpusztult állapotban visszadobott);

b)	a fogás helyszíne a földrajzi hosszúság és szélesség megjelölésével;

c)	az ICCAT különböző halászeszközökről szóló kézikönyvében meghatározottaknak megfelelően a halászati erőkifejtés számszerűsítése (úgymint hálókivetések száma, horgok száma);

d)	a fogás dátuma;

c)	a hajónaplóban szereplő bejegyzések ellenőrzése;

d)	az ICCAT állományvédelmi intézkedéseit esetlegesen megsértő halászati tevékenységet folytató hajók észlelése és feljegyzése.

(3) A (2) bekezdésben említett feladatok mellett a nemzeti megfigyelők tudományos munkát is végeznek, beleértve a szükséges adatoknak az SCRS iránymutatásai alapján történő begyűjtését.

(4) Az egyes tagállamok megfigyelői programja keretében összegyűjtött adatokat és információkat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, amely elküldi azokat az SCRS-nek vagy adott esetben az ICCAT titkárságának.

(5) Az (1)–(3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok:

gondoskodnak a megfigyelők időben és térben is reprezentatív elosztásáról annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság a fogásokkal, az erőkifejtéssel és egyéb tudományos és gazdálkodási vonatkozásokkal kapcsolatban megfelelő és helyes adatokat és információkat kapjon, figyelembe véve a flották és a halászati tevékenység jellemzőit;

b)	megbízható adatgyűjtési protokollokat biztosítanak;

c)	biztosítják, hogy a megfigyelők munkába állásuk előtt megfelelő képzésben részesüljenek és megszerezzék a szükséges jóváhagyást;

d)	a megvalósíthatóság határain belül biztosítják, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó területen a hajók és csapdák tevékenységét a lehető legkisebb mértékben zavarják.

39. cikk

Az ICCAT regionális megfigyelői programja

(1) A tagállamok biztosítják az ICCAT e cikkben és a VIII. mellékletben meghatározott regionális megfigyelői programjának hatékony végrehajtását.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy regionális ICCAT-megfigyelő jelen legyen:

a)	a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező valamennyi erszényes kerítőhálós hajón;

b)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat erszényes kerítőhálós hajókról helyeznek át;

c)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat csapdából szállítóketrecbe helyeznek át;

d)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat valamely halgazdaságból egy másik halgazdaságba helyeznek át;

e)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban ketrecbe helyeznek;

f)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban lehalásznak; valamint

g)	amikor kékúszójú tonhalat tenyésztőketrecből visszaengednek a tengerbe.

(3) Olyan erszényes kerítőhálós hajó, amelyen nem tartózkodik regionális ICCAT-megfigyelő, nem kaphat engedélyt kékúszójú tonhal halászatára.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy minden halgazdaságba kirendeljenek egy regionális ICCAT-megfigyelőt a ketrecbehelyezési műveletek teljes időtartamára. Vis maior esetén, és azt követően, hogy a tenyésztés helye szerinti tagállam megerősítette a vis maiornak minősülő körülményeket, a tenyésztési műveletek folytonosságának biztosítása érdekében egy regionális ICCAT-megfigyelő egyszerre több halgazdaságban is tevékenykedhet, amennyiben biztosított a megfigyelői feladatok megfelelő ellátása . A halgazdaságokért felelős tagállamnak azonban haladéktalanul kérnie kell egy további regionális megfigyelő kiküldését.

(5) Az ICCAT regionális megfigyelőinek feladatai elsősorban a következők:

a halászati és tenyésztési műveletek megfigyelése és nyomon követése az ICCAT vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel összhangban, beleértve a ketrecbe helyezés idején a sztereoszkopikus kamerafelvételekhez való hozzáférést, amely lehetővé teszi a hosszúság mérését és az alapján a tömeg becslését;

az ICCAT áthelyezési nyilatkozatok és a BCD-k aláírása, amennyiben az azokban foglalt információk összhangban vannak saját észrevételeivel. Ellenkező esetben a regionális ICCAT-megfigyelő jelzi a jelenlétét és a nézeteltérés okait az áthelyezési nyilatkozatokon és a BCD-ken, külön megemlítve a be nem tartott szabály(oka)t vagy eljárás(oka)t;

c)	tudományos munkák végzése, az SCRS iránymutatásai alapján történő mintagyűjtést is beleértve.

(6) A parancsnokok, a legénység, valamint a halgazdaságok, csapdák és hajók üzemeltetői semmilyen módon nem félemlíthetik meg a regionális megfigyelőket, illetve nem akadályozhatják, zavarhatják vagy befolyásolhatják őket feladataik ellátásában.

6. SZAKASZ

ÁTHELYEZÉSI MŰVELETEK

40. cikk

Áthelyezési engedély

(1) Minden áthelyezési művelet előtt a fogó- vagy vontatóhajó parancsnoka vagy annak képviselője, illetve az áthelyezési művelet kiindulási pontjaként szolgáló halgazdaság vagy csapda üzemeltetője előzetes áthelyezési értesítést küld a lobogó szerinti tagállamnak, illetve a halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállamnak, amelyben feltünteti:

a)	a fogóhajó vagy halgazdaság vagy csapda nevét és ICCAT nyilvántartási számát;

b)	az áthelyezés várható idejét;

c)	a kékúszójú tonhal áthelyezni tervezett becsült mennyiségét;

d)	az áthelyezés helyszínére vonatkozó információt (földrajzi szélesség/hosszúság) és a ketrecek azonosító számát;

e)	a vontatóhajó nevét, a vontatott ketrecek számát és adott esetben az ICCAT nyilvántartási számot; valamint

f)	a kékúszójú tonhal rendeltetési helye szerinti kikötőt, halgazdaságot vagy ketrecet.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok minden egyes szállítóketrechez egyedi azonosítószámot rendelnek. Ha egy adott halászati műveletnek megfelelő fogás áthelyezésekor több szállítóketrecet kell használni, csak egy áthelyezési nyilatkozatot szükséges benyújtani, de abban minden egyes szállítóketrec számát fel kell tüntetni, egyértelműen jelezve az egyes ketrecekben szállított kékúszójútonhal-mennyiséget.

(3) A ketrecszámokat egyedi számozási rendszer alapján kell kiadni, és tartalmazniuk kell legalább a tenyésztés helye szerinti tagállamot azonosító háromjegyű alfanumerikus kódot és azt követően három számjegyet. Az egyedi ketrecszámok állandó érvényűek és nem vihetők át egyik ketrecről a másikra.

(4) Az (1) bekezdésben említett tagállam minden egyes áthelyezési művelethez engedélyszámot rendel, amelyet közöl a halászhajó parancsnokával vagy adott esetben a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjével. Az engedélyszám a tagállam hárombetűs kódjából, az évet jelölő négy számból, valamint az engedély megadását (AUT) vagy megtagadását (NEG) jelölő három betűből áll, amelyeket sorszámok követnek.

(5) Az (1) bekezdésben említett tagállam az előzetes áthelyezési nyilatkozat benyújtásától számított 48 órán belül engedélyezi az áthelyezést, vagy megtagadja annak engedélyezését. Az áthelyezési művelet nem kezdhető meg, amíg kiadásra nem kerül az előzetes engedély.

(6) Az áthelyezési engedély nincs hatással a ketrecbehelyezési művelet későbbi megerősítésére.

41. cikk

Az áthelyezésre vonatkozó engedély megtagadása és a kékúszójú tonhal visszaengedése

(1) A fogóhajóért, a vontatóhajóért, a halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam nem engedélyezi az áthelyezést, ha az előzetes áthelyezési nyilatkozat beérkezésekor úgy ítéli meg, hogy:

a)	a fogóhajó vagy csapda, amely a bejelentés szerint a halat fogta, nem rendelkezett elegendő kvótával;

b)	a fogóhajó vagy csapda nem megfelelő módon jelentette be a halmennyiséget, vagy nem volt jogosult annak ketrecbe helyezésére;

c)	a fogóhajó, amely a bejelentés szerint a halat fogta, nem rendelkezett a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó, a 27. cikknek megfelelően kiadott érvényes engedéllyel; vagy

d)	a bejelentés szerint az áthelyezett halat fogadó vonóhajó nem szerepel az ICCAT-nak a 26. cikkben említett, egyéb halászhajókra vonatkozó nyilvántartásában, vagy nincs felszerelve teljesen működőképes VMS rendszerrel vagy azzal egyenértékű nyomkövető berendezéssel.

(2) Amennyiben az áthelyezést nem engedélyezik, az (1) bekezdésben említett tagállam adott esetben haladéktalanul visszaengedési utasítást ad ki a fogó- vagy a vontatóhajó parancsnokának, illetve adott esetben a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének, hogy tájékoztassa őket az áthelyezés megtagadásáról, és a XII. melléklettel összhangban kötelezze őket a halak tengerbe való visszaengedésére.

(3) A VMS-nek a halgazdaságba történő szállítás során bekövetkező műszaki meghibásodása esetén a vontatóhajót egy másik, teljesen működőképes VMS-sel felszerelt vontatóhajóval kell felváltani, vagy a hajón a lehető leghamarabb, de legkésőbb 72 órán belül új, működő VMS-t kell telepíteni vagy használni. Ez a 72 órás határidő kivételesen meghosszabbítható vis maior vagy bizonyított működési korlátok esetén. A műszaki hibáról haladéktalanul értesíteni kell a Bizottságot, amely tájékoztatja az ICCAT titkárságát. A hajóparancsnok vagy képviselője a műszaki hiba észlelésétől annak orvoslásáig négyóránként megfelelő távközlési eszközökkel tájékoztatja a lobogó szerinti tagállam ellenőrző hatóságait a halászhajó frissített földrajzi koordinátáiról.

42. cikk

Áthelyezési nyilatkozat

(1) A fogó- vagy vontatóhajók parancsnokai, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetője az áthelyezési művelet végén a VI. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kitölti és továbbítja a felelős tagállamnak az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot.

(2) Az áthelyezési nyilatkozatokat az áthelyezési művelet kiindulási pontja szerinti, a halászhajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam hatóságai megszámozzák. A nyilatkozatok számának tartalmaznia kell a tagállam hárombetűs kódját, amelyet az évet jelölő négy számjegy, egy háromjegyű sorszám és a hárombetűs „ITD” jelzés követ (MS-20**/xxx/ITD).

(3) Az eredeti áthelyezési nyilatkozatnak kísérnie kell a halszállítmányt . A fogóhajónak, a csapda üzemeltetőjének és a vontatóhajóknak meg kell őrizniük a nyilatkozat egy példányát.

(4) Az áthelyezési műveletet végző hajók parancsnokai a II. melléklettel összhangban kötelesek jelentést készíteni tevékenységeikről.

(5) Az elpusztult halakkal kapcsolatos információkat a XIII. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell rögzíteni.

43. cikk

Videokamerás felügyelet

(1) A fogó- vagy vontatóhajók parancsnoka, illetve a halgazdaság vagy csapda üzemeltetője gondoskodik az áthelyezési műveletek víz alatti, videokamera segítségével történő felügyeletéről, melynek célja az áthelyezett halak egyedszámának ellenőrzése. A videofelvételt a X. mellékletben meghatározott alapvető normák és eljárások szerint kell elkészíteni.

(2) Amennyiben az SCRS felkéri a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre a videofelvételek másolatait, a tagállamok ezeket a másolatokat ▌a Bizottság rendelkezésére bocsátják, amely ▌továbbítja azokat az SCRS-nek.

44. cikk

Az ICCAT regionális megfigyelői általi ellenőrzés, valamint a vizsgálatok lefolytatása

(1) Az ICCAT-nak a fogóhajó és a csapda fedélzetén tartózkodó, a 39. cikkben és a VIII. mellékletben említett regionális megfigyelői:

a)	rögzítik elvégzett áthelyezési műveleteket és azokról jelentést tesznek;

b)	megfigyelik és megbecsülik az áthelyezett fogásokat; valamint

c)	ellenőrzik a 40. cikkben említett előzetes áthelyezési engedélyben és a 42. cikkben említett ICCAT áthelyezési nyilatkozatban szereplő bejegyzéseket.

(2) Amennyiben a regionális megfigyelőnek, az illetékes ellenőrző hatóságoknak vagy a fogó- vagy vontatóhajó parancsnokának, illetve a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének a becslése egyedszám tekintetében több mint 10 %-kal eltér egymástól, a felelős tagállam vizsgálatot indít. Az ilyen vizsgálatot a halgazdaságban történő ketrecbe helyezés időpontja előtt, de mindenképpen a vizsgálat megindításától számított 96 órán belül be kell fejezni, kivéve a vis maior eseteit. A vizsgálat eredményeinek megszületéséig ketrecbe helyezés nem engedélyezhető, és a BCD-ben nem hitelesíthető az erre vonatkozó szakasz.

(3) Mindazonáltal ha a videofelvétel minősége nem megfelelő vagy nem eléggé tisztán kivehető az egyedszám becsléséhez, a hajó parancsnoka, illetve a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetője a felelős állam hatóságaitól kérheti egy másik áthelyezési művelet engedélyezését és az arról készült videofelvételnek a regionális ICCAT-megfigyelő részére történő átadását. Amennyiben az áthelyezés ezen önkéntes alapú ellenőrzése nem jár kielégítő eredménnyel, a felelős tagállam vizsgálatot indít. Ha a vizsgálatot követően megerősítést nyer, hogy a videó minősége nem teszi lehetővé az áthelyezéssel érintett mennyiségek becslését, a felelős tagállam ellenőrző hatóságai újabb ellenőrzési célú áthelyezést rendelnek el, és a megfelelő videofelvételt átadják a regionális ICCAT-megfigyelőnek. Az új áthelyezéseket ellenőrzési célú áthelyezés(ek)ként kell végrehajtani mindaddig, amíg a videofelvétel minősége lehetővé nem teszi az átadott mennyiségek becslését.

(4) Az ellenőrök által végzett ellenőrzések sérelme nélkül a regionális ICCAT-megfigyelő csak abban az esetben írhatja alá az áthelyezési nyilatkozatot, ha megállapításai összhangban vannak az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel, továbbá az áthelyezési nyilatkozatban szereplő információk összhangban állnak az általa tett megállapításokkal, és tartalmaznak egy videofelvételt, amely megfelel az (1), (2) és (3) bekezdésben foglaltaknak. Az ICCAT-megfigyelő azt is ellenőrzi, hogy az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot elküldték-e a vontatóhajó parancsnokának, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetőjének, vagy adott esetben annak képviselőjének. Ha az ICCAT-megfigyelő nem ért egyet az áthelyezési nyilatkozattal, akkor jelzi a jelenlétét és a nézeteltérés okait az áthelyezési nyilatkozatokon és a BCD-ken, külön megemlítve a be nem tartott szabály(oka)t vagy eljárás(oka)t.

(5) A fogó- vagy vontatóhajók parancsnokai, illetve a halgazdaság vagy csapda üzemeltetői az áthelyezési művelet végén a VI. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kitöltik és továbbítják a felelős tagállamnak az ICCAT áthelyezési nyilatkozatot. A tagállamok benyújtják az áthelyezési nyilatkozatot ▌a Bizottságnak.

45. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e szakaszban megállapított rendelkezések alkalmazására vonatkozó eljárások meghatározása céljából. A végrehajtási jogi aktusok elfogadása a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében történik.

7. SZAKASZ

KETRECBEHELYEZÉSI MŰVELETEK

46. CIKK

KETRECBE HELYEZÉSRE VONATKOZÓ ENGEDÉLY ÉS ANNAK ESETLEGES MEGTAGADÁSA

(1) A ketrecbehelyezési műveletek megkezdése előtt a halgazdasági létesítmények 0,5 tengeri mérföldes körzetében szállítóketrecet a fenékhez rögzíteni tilos. E célból a 15. cikkben említett tenyésztésszervezési tervekben meg kell adni annak a sokszögnek a földrajzi koordinátáit, amelyen belül a halgazdaság elhelyezkedik.

(2) A halgazdaságért felelős tagállam minden ketrecbehelyezési művelet előtt a ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalat kifogó fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél jóváhagyását kéri a ketrecbe helyezéshez.

(3) A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, ha úgy ítéli meg, hogy:

a)	a fogóhajó vagy a halat elfogó csapda nem rendelkezett elegendő, kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvótával;

b)	a fogóhajó vagy a csapda nem megfelelő módon jelentette be a halak mennyiségét;

c)	a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezik a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó, a 27. cikknek megfelelően kiadott érvényes engedéllyel.

(4) Ha a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, akkor:

a)	tájékoztatja a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságát; valamint

b)	felkéri az illetékes hatóságot, hogy foglalja le a fogásokat, és a halakat engedje vissza a tengerbe.

(5) A ketrecbe helyezés nem kezdődhet meg a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél által, vagy – amennyiben erről a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél hatóságaival megállapodtak – a halgazdaságért felelős tagállam által a kérelem benyújtásától számított egy munkanapon belül kiadott jóváhagyás nélkül. Amennyiben egy munkanapon belül nem érkezik válasz a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél hatóságaitól, a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik a ketrecbe helyezést.

(6) A halakat minden év augusztus 22-e előtt ketrecbe kell helyezni, kivéve, ha a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságai ennek elmulasztását alaposan megindokolják, beleértve a vis maiort is, és az indokolást a ketrecbehelyezési jelentés benyújtásakor csatolják. A halakat semmilyen esetben sem lehet ketrecbe helyezni az adott év szeptember 7-e után.

47. cikk

A kékúszójú tonhal fogásainak dokumentálása

A halgazdaságokért felelős tagállamok megtiltják az olyan kékúszójútonhal-fogások ketrecbe helyezését, amelyet nem kísérnek az ICCAT által a 640/2010/EU rendelet szerinti fogási dokumentációs program keretében megkövetelt dokumentumok. A dokumentációnak pontosnak és teljes körűnek kell lennie, és azt a fogóhajókért vagy csapdákért felelős tagállamnak vagy szerződő félnek hitelesítenie kell.

48. cikk

Ellenőrző vizsgálatok

A halgazdaságokért felelős tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a halgazdaságokban végzett valamennyi ketrecbehelyezési művelet ellenőrző vizsgálatának biztosítására.

49. cikk

Videokamerás felügyelet

A halgazdaságokét felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy ellenőrző hatóságaik víz alatti videokamera segítségével felügyeljék a ketrecbehelyezési műveleteket. Minden egyes ketrecbehelyezési műveletről a X. mellékletben megállapított eljárásoknak megfelelő videofelvételt kell készíteni.

50. cikk

Vizsgálat indítása és lefolytatása

Amennyiben a regionális ICCAT-megfigyelőnek, az illetékes tagállami ellenőrző hatóságnak vagy a csapda üzemeltetőjének a becslése az egyedszám tekintetében több mint 10 %-kal eltér egymástól, a halgazdaságért felelős tagállam a fogóhajóért és/vagy a csapdáért felelős tagállam vagy az egyezmény részes fele együttműködésével vizsgálatot indít. A vizsgálatot végző tagállam felhasználhat egyéb rendelkezésére álló információkat is, beleértve az 51. cikkben említett ketrecbehelyezési programok eredményeit is.

51. cikk

A ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak egyedszámának és tömegének becslésére vonatkozó intézkedések és programok

(1) A halak egyedszámának és tömegének becslése érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a sztereoszkopikus kamerarendszereket vagy a pontosság és becslési finomság azonos szintjét biztosító alternatív módszereket alkalmazó program a ketrecbehelyezési műveletek 100 %-át lefedje.

(2) E programot a XI. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani. Alternatív módszerek csak akkor alkalmazhatók, ha azokat az ICCAT éves ülése jóváhagyta.

(3) A halgazdaságért felelős tagállamok közlik e program eredményeit a fogóhajókért felelős tagállammal vagy szerződő féllel, valamint azzal a szervezettel, amely a regionális megfigyelői programot az ICCAT megbízásából működteti.

(4) Amennyiben a program eredménye alapján a ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak mennyisége eltér a nyilatkozatban szereplő kifogott és/vagy áthelyezett mennyiségektől, a fogóhajóért vagy a csapdáért felelős tagállam a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél együttműködésével vizsgálatot indít. Amennyiben a fogóhajó vagy a csapda egy másik szerződő fél lobogója alatt közlekedik, a halgazdaságért felelős tagállam az adott lobogó szerinti szerződő fél együttműködésével indítja el a vizsgálatot.

(5) A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam a XII. mellékletben megállapított eljárásokkal összhangban elrendeli a visszaengedést a ketrecbe helyezett azon mennyiségek tekintetében, amelyek meghaladják a kifogott és áthelyezett halak bejelentett mennyiségeit, amennyiben:

a)	egyetlen ketrecbehelyezési művelet vagy egyazon közös halászati művelethez kapcsolódó valamennyi ketrecbehelyezési művelet esetében a (4) bekezdésben említett vizsgálat a program eredményeinek közlésétől számított 10 munkanapon belül nem fejeződik be; vagy

b)	a vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a kékúszójú tonhalak egyedszáma és/vagy átlagos tömege meghaladja a kifogott és áthelyezett kékúszójú tonhalak bejelentett egyedszámát és/vagy átlagos tömegét;

A többlet visszaengedését az ellenőrző hatóságok jelenlétében kell elvégezni.

(6) A program eredményei alapján döntést kell hozni arról, hogy szükséges-e a visszaengedés, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokat és a BCD vonatkozó szakaszait pedig ennek megfelelően kell kitölteni. A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetője kérelmezi, hogy a visszaengedés megfigyelése céljából legyen jelen valamely nemzeti ellenőrző hatóság és egy regionális ICCAT-megfigyelő.

(7) A program eredményeit a tagállamok minden év szeptember 1-jéig benyújtják a Bizottságnak. A ketrecbe helyezés során előforduló vis maior esetén a tagállamok szeptember 12. előtt benyújtják ezeket az eredményeket. A Bizottság ezeket az információkat minden év szeptember 15-éig továbbítja értékelésre az SCRS-nek.

(8) Élő kékúszójú tonhalak kizárólag a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél ellenőrző hatóságainak engedélyével és jelenlétében helyezhetők át egyik tenyésztőketrecből a másik tenyésztőketrecbe. A példányok számának ellenőrzése érdekében minden egyes áthelyezést fel kell jegyezni. A nemzeti ellenőrző hatóságok nyomon követik ezeket az áthelyezéseket, és biztosítják, hogy minden halgazdaságok közötti áthelyezés rögzítésre kerüljön az e-BCD rendszerben.

(9) A hajó vagy csapda által kifogott kékúszójú tonhal bejelentett mennyisége és az ellenőrző kamera által a ketrecbe helyezés időpontjában megállapított mennyiség közötti 10 %-os vagy annál nagyobb eltérést az érintett hajó vagy csapda általi lehetséges meg nem felelésnek kell tekinteni. A tagállam köteles megtenni a megfelelő további intézkedések meghozatalához szükséges lépéseket.

52. cikk

Ketrecbehelyezési nyilatkozat és ketrecbehelyezési jelentés

(1) A halgazdaság üzemeltetője az egyes ketrecbehelyezési műveletek befejezését követő 72 órán belül benyújtja illetékes hatóságának a XIV. mellékletben előírt ketrecbehelyezési nyilatkozatot. ▌

(2) Az (1) bekezdésben említett ketrecbehelyezési nyilatkozaton kívül a halgazdaságért felelős tagállam a ketrecbehelyezési művelet befejezését követő egy héten belül a XI. melléklet B. szakaszában meghatározott elemeket tartalmazó ketrecbehelyezési jelentést nyújt be annak a tagállamnak vagy szerződő félnek, amelynek hajói vagy csapdái a kékúszójú tonhalat kifogták, valamint a Bizottságnak. A Bizottság ezt az információt továbbítja az ICCAT titkárságának.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a ketrecbehelyezési művelet csak akkor tekinthető lezártnak, ha a megindított vizsgálatok és az előírt visszaengedési műveletek lezárultak.

53. cikk

Halgazdaságok közötti áthelyezések és szúrópróbaszerű ellenőrzések

(1) A halgazdaságokért felelős tagállamok nyomonkövetési rendszert vezetnek be, amely magában foglalja a belső áthelyezések videofelvételen való rögzítését is.

(2) A halgazdaságokért felelős tagállamok ellenőrző hatóságai kockázatelemzés alapján szúrópróbaszerűen ellenőrzik a tenyésztőketrecekben tartott kékúszójú tonhalakat az adott évi ketrecbehelyezési műveletek befejezése és a következő évi első ketrecbe helyezés időpontja között.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a halgazdaságokért felelős tagállamok meghatározzák az ellenőrizendő halak minimális százalékos arányát. Ezt a százalékos arányt a 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben kell meghatározni. Minden tagállam közli a Bizottsággal az évente elvégzett szúrópróbaszerű ellenőrzések eredményeit. A Bizottság ezeket az eredményeket a megfelelő kvóta időszakát követő év áprilisában továbbítja az ICCAT titkárságának.

54. cikk

A videofelvételekhez való hozzáférés és a rájuk vonatkozó követelmények

(1) A halgazdaságért felelős valamennyi tagállam gondoskodik arról, hogy a 49. és 51. cikkben említett videofelvételeket kérésre a nemzeti ellenőröknek, valamint a regionális és ICCAT-ellenőröknek, továbbá a nemzeti és ICCAT-megfigyelőknek a rendelkezésére bocsássák.

(2) A halgazdaságokért felelős tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy elkerülhető legyen az eredeti videofelvételek kicserélése, szerkesztése és manipulálása.

55. cikk

Éves ketrecbehelyezési jelentés

Az 52. cikk szerinti ketrecbehelyezési nyilatkozat és jelentés benyújtására vonatkozó kötelezettség hatálya alá eső tagállamok minden év július 31-éig megküldik a Bizottságnak az előző évre vonatkozó áttekintő ketrecbehelyezési jelentést. A Bizottság ezeket az információkat minden év augusztus 31-ig megküldi az ICCAT titkárságának. A jelentésnek az alábbi információkat kell tartalmaznia:

a)	a ketrecben tartott kékúszójú tonhalak teljes mennyisége halgazdaságonként, beleértve a fogóhajókról és csapdákból az egyes halgazdaságok ketreceibe történő szállítás során bekövetkezett egyedszám- és tömegveszteséget is;

b)	a kékúszójú tonhalat tenyésztés céljából halászó, szolgáltató vagy szállító hajók (a hajó neve, lobogója, engedélyszáma, a halászeszköz típusa) és csapdák jegyzéke;

az állományfelmérési célú statisztikák pontosítása érdekében a kifogott kékúszójú tonhalak méret szerinti egyedszámának becslésére szolgáló mintavételi program eredményei, valamint a fogás dátuma, időpontja és területe, továbbá az alkalmazott halászati módszer;

A mintavételi program előírja, hogy a ketrecekben a méret (hosszúság vagy tömeg) szerinti mintavételt 100 t élőhalmennyiségenként egy (100 példányból álló) mintán vagy a ketrecbe helyezett halak teljes számának 10 %-án kell elvégezni. A méret szerinti mintákat az ICCAT adat- és információszolgáltatási útmutatója szerint a halgazdaságban történő lehalászás során, illetve a szállítás során elpusztult halakból kell gyűjteni. Az egy évnél hosszabb ideig tenyésztett halak esetében egyéb mintavételi módszertanokat kell meghatározni. A mintavételt bármely lehalászás idején az összes ketrecre kiterjedően el kell végezni;

d)	a ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak mennyisége, valamint a fogságban élő kékúszójú tonhalak növekedésére és mortalitására, továbbá az eladott mennyiségre (tonnában) vonatkozó becslés. Ezeket az adatokat halgazdaságonként kell megadni;

e)	az előző évben ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak mennyisége, valamint

f)	az előző évben forgalomba hozott mennyiségek, származás szerinti bontásban.

56. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

8. SZAKASZ

NYOMON KÖVETÉS ÉS FELÜGYELET

57. cikk

Műholdas hajómegfigyelési rendszer

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 9. cikkének (5) bekezdésétől eltérve, a lobogó szerinti tagállamok a XV. melléklettel összhangban a legalább 12 méter teljes hosszúságú fogóhajóik tekintetében műholdas hajómegfigyelési rendszert (VMS) vezetnek be.

(2) A 26. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett hajójegyzékben vagy a 26. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett hajójegyzékben szereplő, 15 méternél nagyobb teljes hosszúságú halászhajóknak engedélyezési időszakuk kezdete előtt legalább 5 nappal kell elkezdeniük megküldeni VMS-adataikat az ICCAT-nak és az adatküldést a halászati engedélyezési időszakuk vége után legalább 5 napig folytatniuk kell, kivéve, ha a Bizottsághoz ezt megelőzően kérelem érkezik arra vonatkozóan, hogy a hajót töröljék az ICCAT hajónyilvántartásából.

(3) A parancsnok vagy képviselője gondoskodik arról, hogy a VMS-adatoknak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajók általi megküldése –ellenőrzési okokból kifolyólag – nem szakad meg a hajók kikötői tartózkodásának idejére , kivéve ha létezik egy kikötői be- és kijelentkezési rendszer .

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajóktól kapott VMS-üzeneteket halászati felügyelő központjaik valós időben és https adatátviteli formátumban továbbítsák a Bizottságnak és az általa kijelölt szervnek. A Bizottság ezeket az üzeneteket elektronikus úton továbbítja az ICCAT titkárságának.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a)	a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól kapott VMS-üzeneteket legalább kétóránként továbbítsák a Bizottságnak;

a VMS műszaki hibája esetén a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében alternatív eszközök útján kapott üzeneteket azoknak a halászati felügyelő központjaikba való beérkezésétől számított 24 órán belül továbbítsák a Bizottságnak;

c)	a Bizottságnak továbbított üzenetek (egyedi azonosítókkal történő) számozása az üzenetek többszörös elküldésének elkerülése érdekében folyamatos legyen;

d)	a Bizottságnak továbbított üzenetek eleget tegyenek a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak.

(6) Minden tagállam biztosítja, hogy az ellenőrhajóik rendelkezésére bocsátott üzeneteket bizalmasan kezeljék, és azokat kizárólag a tengeren végzett ellenőrző vizsgálatok céljára használják fel.

9. SZAKASZ

Ellenőrző vizsgálat és jogérvényesítés

58. cikk

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere

(1) A közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati tevékenységeket az ICCAT-nak a nemzeti joghatóságon kívül eső vizek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó, az e rendelet IX. mellékletében meghatározott közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszerével (a továbbiakban: ICCAT-rendszer) összhangban kell elvégezni.

(2) Azok a tagállamok, amelyek halászhajói engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhal kifogására, ellenőröket jelölnek ki, és az ICCAT-rendszer keretében ellenőrző vizsgálatokat folytatnak a tengeren.

(3) Ha valamely tagállam az egyezmény hatálya alá tartozó területen bármikor több mint 15, a lobogója alatt közlekedő halászhajóval halászik kékúszójú tonhalra, az adott tagállam egészen addig, amíg a hajók ott tartózkodnak, tengeri ellenőrzés és ellenőrző vizsgálat céljából, kockázatértékelés alapján ellenőrhajót működtet az egyezmény hatálya alá tartozó területen. Ezt a kötelezettséget akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha a tagállamok az ellenőrhajó üzemeltetése céljából együttműködnek, vagy ha az egyezmény hatálya alá tartozó területen uniós ellenőrhajó folytat tevékenységet.

(4) A Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az ICCAT-rendszer keretében uniós ellenőröket jelölhet ki.

(5) A (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az Unió nevében összehangolja a felügyeleti és ellenőrző vizsgálati tevékenységeket. A Bizottság az érintett tagállamokkal együttműködve olyan közös ellenőrző vizsgálati programokat dolgozhat ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió teljesítse az ICCAT-rendszer keretében vállalt kötelezettségeit. Azok a tagállamok, amelyek halászhajói kékúszójú tonhalra halásznak, meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy elősegítsék e programok végrehajtását, különösen a szükséges emberi és anyagi erőforrások, valamint azok igénybevételének időszakai és földrajzi területei tekintetében.

(6) A tagállamok minden év április 1-jéig értesítik a Bizottságot azon ellenőrök és ellenőrhajók nevéről, akiket, illetve amelyeket az év során az ICCAT-rendszerben való részvételre ki szándékoznak jelölni. Ezen információk felhasználásával a Bizottság a tagállamokkal együttműködve minden évben tervet dolgoz ki az Uniónak az ICCAT-rendszerben való részvételéről, és azt elküldi az ICCAT titkárságának és a tagállamoknak.

59. cikk

Ellenőrző vizsgálat jogsértés esetén

A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a lobogója alatt közlekedő fogóhajó fizikai ellenőrző vizsgálataira saját kikötőiben és saját felügyelete alatt kerüljön sor, vagy – ha a fogóhajó nem a tagállam kikötőjében tartózkodik – azokat egy általa kijelölt ellenőr végezze, amennyiben a fogóhajó:

a)	nem teljesítette a 31. és 32. cikkben meghatározott nyilvántartási és jelentéstételi követelményeket; vagy

b)	megsértette e rendelet rendelkezéseit, vagy az 1005/2008/EK rendelet 42. cikkében vagy az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkében említett súlyos jogsértést követett el.

60. cikk

Keresztellenőrzések

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkével összhangban minden tagállam ellenőrzi az ellenőrző vizsgálati és megfigyelői jelentések, a VMS-adatok és – adott esetben – az e-BCD-k, a fogóhajói által vezetett hajónaplók, az áthelyezési/átrakási dokumentumok és a fogási dokumentumok információit és időben történő benyújtását.

(2) A tagállamok ellenőrzéseket végeznek valamennyi kirakodási, átrakási vagy ketrecbehelyezési művelet vonatkozásában a halászhajók naplójába bejegyzett fajonkénti mennyiségek vagy az átrakási nyilatkozatban rögzített fajonkénti mennyiségek, valamint a kirakodási nyilatkozatban vagy a ketrecbehelyezési nyilatkozatban rögzített mennyiségek, illetve bármely egyéb érintett dokumentumban – többek között a számlán és/vagy értékesítési bizonylatban – szereplő mennyiségek összevetésével.

10. SZAKASZ

Jogérvényesítés

61. cikk

Jogérvényesítés

Az 1224/2009/EK rendelet 89–91. cikkének és különösen a tagállamok azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy megfelelő jogérvényesítési intézkedéseket hozzanak valamely fogóhajóval kapcsolatban, a kékúszójútonhal-gazdaság(ok)ért felelős tagállam megfelelő jogérvényesítési intézkedéseket hoz azon halgazdaság tekintetében, amelyre vonatkozóan saját jogszabályaival összhangban megállapítást nyert, hogy nem felel meg e rendelet 46–56. cikke rendelkezéseinek. Ezek az intézkedések – a vétség súlyosságától függően és a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban – magukban foglalhatják különösen az engedély felfüggesztését vagy visszavonását és/vagy bírságok kiszabását. A tagállamok az engedély felfüggesztéséről vagy visszavonásáról tájékoztatják a Bizottságot, amely értesíti az ICCAT titkárságát a kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartás megfelelő módosítása céljából.

6. FEJEZET

Forgalmazás

62. cikk

A forgalmazással kapcsolatos intézkedések

(1) Az 1224/2009/EK, az 1005/2008/EK és az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) sérelme nélkül. Tilos az olyan kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, kirakodása, behozatala, kivitele, ketrecben történő hizlalása vagy tenyésztése, újrakivitele és átrakása, amelyet nem kísér az e rendeletben, ▌valamint a kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentációs programra vonatkozó ICCAT-szabályokat végrehajtó uniós jogszabályokban meghatározott pontos, hiánytalan és hitelesített dokumentáció.

(2) Tilos a kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, tenyésztési vagy hizlalási céllal történő ketrecbe helyezése, feldolgozása, kivitele, újrakivitele és átrakása, ha:

a)	olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek lobogó szerinti állama az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedései alapján nem rendelkezik kvótával vagy fogási határértékkel ▌a kékúszójú tonhal halászatára; vagy

b)	olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek egyéni kvótája vagy tagállamának halászati lehetőségei a kifogás időpontjában ki voltak merítve.

(3) Az 1224/2009/EK, az 1005/2008/EK és az 1379/2013/EU rendelet sérelme nélkül, tilos minden olyan, hizlaló vagy tenyésztő gazdaságból származó kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, feldolgozása és kivitele, amely nem felel meg az (1) bekezdésben említett rendeleteknek.

7. FEJEZET

Záró rendelkezések

63. cikk

Értékelés

A Bizottság kérésére a tagállamok haladéktalanul részletes jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendelet általuk történő végrehajtásáról. A tagállamoktól kapott információk alapján a Bizottság az ICCAT által meghatározott határidőre részletes jelentést nyújt be az ICCAT titkárságának a 19-04. sz. ICCAT-ajánlás végrehajtásáról.

64. cikk

Finanszírozás

Az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) alkalmazásában ez a rendelet az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke szerinti többéves tervnek tekintendő.

65. cikk

Bizalmas adatkezelés

Az e rendelet keretében gyűjtött és kicserélt adatokat az 1224/2009/EK rendelet 112. és 113. cikkében megállapított, a bizalmas adatkezelés tekintetében alkalmazandó szabályoknak megfelelően kell kezelni.

66. cikk

Módosítási eljárás

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 67. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az ICCAT által elfogadott, az Unióra és tagállamaira nézve kötelező intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében a következők tekintetében módosítsa ezt a rendeletet:

▌

a)	eltérések a fel nem használt kvóták átvitelére vonatkozó, a 8. cikk szerinti tilalomtól;

adatszolgáltatási határidők a 24. cikk (4) bekezdésében, a 26. cikk (1) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 32. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 35. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 36. cikkben, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 44. cikk (2) bekezdésében, az 51. cikk (7) bekezdésében, az 52. cikk ( 2 ) bekezdésében, az 55. cikkben, az 57. cikk (5) bekezdésének b) pontjában és az 58. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint;

c)	a halászati idényeknek a 17. cikk (1) és (4) bekezdésében előírt időszakai;

d)	a 19. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméret;

e)	a 13. cikkben, a 15. cikk (3) és (4) bekezdésében, a 20. cikk (1) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, a 38. cikk (1) bekezdésében, a 44. cikk (2) bekezdésében, a 50. cikkben és az 51. cikk (9) bekezdésében meghatározott százalékos arányok és referenciaparaméterek;

f)	a 11. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 30. cikk (4) bekezdésében, a 34. cikk (2) bekezdésében, a 40. cikk (1) bekezdésében és az 55. cikkben említett, a Bizottságnak benyújtandó információk;

g)	a nemzeti megfigyelők és a regionális ICCAT-megfigyelők feladatai a 38. cikk (2) bekezdésében, illetve a 39. cikk (5) bekezdésében előírtak szerint;

h)	a 41. cikk (1) bekezdésében meghatározott áthelyezési engedély megtagadásának okai;

i)	a fogások 46. cikk (4) bekezdése szerinti lefoglalásának, valamint a visszaengedés elrendelésének okai;

j)	a hajók száma az 58. cikk (3) bekezdésében;

k)	az I–XV. melléklet.

(2) Az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott módosításoknak szigorúan a megfelelő , az Unióra nézve kötelező ICCAT-ajánlásokat érintő módosítások és/vagy kiigazítások végrehajtására kell korlátozódniuk.

67. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 66. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól az e rendelet hatálybalépésétől kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 66. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 66. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

68. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikke által létrehozott Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

69. cikk

Az 1936/2001/EK rendelet módosítása

Az 1936/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

a)	a 3. cikk g)–j) pontját, a 4a., 4b. és 4c. cikket, valamint az Ia. mellékletet el kell hagyni.

b)	az I. és a II. mellékletben a „Kékúszójú tonhal: Thunnus thynnus” szavakat el kell hagyni.

70. cikk

Az (EU) 2017/2107 rendelet módosításai

Az (EU) 2017/2107 rendeletben a 43. cikket el kell hagyni.

71. cikk

Az (EU) 2019/833 rendelet módosításai

Az (EU) 2019/833 rendeletben az 53. cikket el kell hagyni.

72. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) Az (EU) 2016/1627 rendelet hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni, a XVI. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

73. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [huszadik] napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …-ban/-ben, …-án/-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) HL C …

(2) Az Európai Parlament 2021. április 28-i álláspontja.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(4) A Tanács 98/392/EK határozata (1998. március 23.) az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről (HL L 179., 1998.6.23., 1. o.).

(5) Nemzetközi egyezmény az atlanti tonhalfélék védelméről (HL L 162., 1986.6.18., 34. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 1. o.).

(7) Az ICCAT ajánlása a kékúszójú tonhal tenyésztéséről.

(8) Az ICCAT ajánlása az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen működő hajómegfigyelési rendszerre vonatkozó minimumelőírásokról.

(9) Az ICCAT ajánlása a kékúszójú tonhalra és az észak-atlanti kardhalhalászatra vonatkozó szabályok betartásáról.

(10) Az ICCAT ajánlása a 20 méter vagy annál nagyobb teljes hosszúságú, az egyezmény hatálya alá tartozó területen működési engedéllyel rendelkező hajók ICCAT-nyilvántartásának létrehozásáról.

(11) Az ICCAT ajánlása az átrakásokról.

(12) A Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottság (SCRS) jelentése, Madrid, 2018. október 1–5.

(13) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(14) A Bizottság 404/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. április 8.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1. o.).

(15) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

(16) A Bizottság (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. november 18.) az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményből és az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményből adódó, az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti uniós nemzetközi kötelezettségek végrehajtásáról (HL L 16., 2015.1.23., 23. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 640/2010/EU rendelete (2010. július 7.) a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 194., 2010.7.24., 1. o.).

(18) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2107 rendelete (2017. november 15.) az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, állományvédelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról, valamint az 1936/2001/EK, az 1984/2003/EK és az 520/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 315., 2017.11.30., 1. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/833 rendelete (2019. május 20.) az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet szabályozási területén alkalmazandó védelmi és végrehajtási intézkedések megállapításáról, az (EU) 2016/1627 rendelet módosításáról, valamint a 2115/2005/EK és az 1386/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2019.5.28., 1. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1154 rendelete (2019. június 20.) a kardhal földközi-tengeri állományára vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint az 1967/2006/EK tanácsi rendelet és az (EU) 2017/2107 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 188., 2019.7.12., 1. o.).

(23) A Tanács 1936/2001/EK rendelete (2001. szeptember 27.) a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1976/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105. o.) .

(26) https://www.iccat.int/en/SubmitCOMP.html

(27) A Bizottság (EU) 2017/218 végrehajtási rendelete (2017. február 6.) az uniós halászflotta-nyilvántartásról (HL L 34., 2017.2.9., 9. o.).

(28) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(29) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).

I. MELLÉKLET

A 19. cikk alapján halászatot folytató fogóhajókra vonatkozó egyedi feltételek

Mindegyik tagállam gondoskodik a következő kapacitáskorlátozások betartásáról:

A kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező, csalival halászó hajóinak és pergetett horogsoros hajóinak maximális száma nem haladhatja meg a kékúszójú tonhal célzott halászatában 2006-ban részt vevő hajók számát.

—	A Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező kisüzemi flottáját alkotó hajóinak maximális száma nem haladhatja meg a kékúszójú tonhal halászatában 2008-ban részt vevő hajók számát.

—	Az Adriai-tengeren a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajóinak maximális száma nem haladhatja meg a kékúszójú tonhal halászatában 2008-ban részt vevő hajók számát. Mindegyik tagállam egyéni kvótákat oszt ki az érintett hajók számára.

A kiosztás során az egyes tagállamok

—

a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvótájuk legfeljebb 7 %-át oszthatják ki a csalival halászó hajóiknak és a pergetett horogsoros hajóiknak. Franciaország esetében az ország lobogója alatt közlekedő, a Vizcayai-öbölben halászó, 17 méter teljes hosszúságot el nem érő hajók legfeljebb 100 tonna legalább 6,4 kg tömegű vagy 70 cm (a farok tövéig mért) hosszúságú kékúszójú tonhalat foghatnak;

—	a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvótájuk legfeljebb 2 %-át allokálhatják a Földközi-tengeren friss hal kifogására irányuló part menti kisüzemi halászatra;

—	a kékúszójú tonhalra vonatkozó kvótájuk legfeljebb 90 %-át oszthatják ki fogóhajóik számára az adriai régióban tenyésztés céljából.

Az Adriai-tengeren a hajói által tenyésztés céljából kifogott kékúszójú tonhal egyedeinek legfeljebb 7 tömegszázalékára Horvátország 6,4 kg-os minimális tömeget vagy 66 cm-es, a farok tövéig mért minimális hosszúságot alkalmazhat.

Azok a tagállamok, amelyek csalival halászó hajói, hosszú horogsoros hajói, bot nélküli horgászkészséget használó hajói és pergetett horogsoros hajói engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára, a következő farokcímkézési követelményeket vezetik be:

—	a farokcímkéket közvetlenül a kirakodás után kell elhelyezni valamennyi kékúszójútonhal-példányon;

—	a farokcímkék egyedi azonosító számmal rendelkeznek, amelyeket be kell vezetni a kékúszójútonhal-fogási dokumentumba, és minden, tonhalat tartalmazó csomag külsején olvashatóan és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni.

II. MELLÉKLET

A halászati naplóra vonatkozó követelmények

A. FOGÓHAJÓK

A halászati naplóra vonatkozó minimumkövetelmények:

1.	A napló oldalait számozni kell.

2.	A naplót minden nap (éjfélig) vagy minden kikötőbe érkezés előtt ki kell tölteni.

3.	Tengeren végzett ellenőrző vizsgálat esetén a naplót ki kell tölteni.

4.	Az egyes oldalak egy másolatának a naplóban kell maradnia.

5.	A naplót egy műveleti évnek megfelelő időtartamig a fedélzeten kell tartani.

A halászati napló tartalmára vonatkozó minimumkövetelmények:

1.	A hajóparancsnok neve és címe.

2.	A kihajózások napja és az indulási kikötő, az érkezések napja és az érkezési kikötő.

3.	A hajó neve, lajstromozási száma, ICCAT-száma, nemzetközi rádióhívójele és (adott esetben) IMO-száma.

Halászeszközök:

a)	FAO-típuskód;

b)	méret (pl. hossz, szembőség, horgok száma).

A halászati út minden napján (legalább) egy sor bejegyzés a tengeren végzett műveletekről, a következők feltüntetésével:

a)	tevékenység (pl. halászat, hajózás);

b)	földrajzi helymeghatározás: pontos napi helymeghatározás (fokban és percben), minden egyes halászati művelet során, vagy délben, ha az adott napon nem folytattak halászati tevékenységet;

a fogások feljegyzése, megadva többek között az alábbiakat:

—

FAO-kód;

—	kerekített tömeg kg-ban naponta;

—	egyedek száma naponta.

Az erszényes kerítőhálós hajók esetében ezeket az adatokat halászati műveletenként kell rögzíteni, beleértve azt is, ha nem volt fogás.

6.	A hajóparancsnok aláírása.

7.	Tömegmérési módszerek: becslés, mérlegelés a fedélzeten.

8.	A naplót a halak élőtömege szerint kell vezetni, és fel kell tüntetni az értékeléskor használt átváltási együtthatókat.

A halászati naplókba kirakodás vagy átrakás esetén bejegyzendő alapvető információk:

1.	A kirakodás/átrakás napja és a kikötő.

Termékek:

a)	faj és kiszerelés FAO-kódonként;

b)	a halegyedek vagy ládák száma és kg-ban megadott mennyisége.

3.	A hajóparancsnok vagy a hajózási ügynök aláírása.

4.	Átrakás esetén: a fogadó hajó neve, lobogója és ICCAT-száma.

A halászati naplókba ketrecbe való áthelyezés esetén bejegyzendő alapvető információk:

1.	Az áthelyezési művelet dátuma, időpontja és helye (földrajzi szélesség/hosszúság).

Termékek:

a)	a fajok azonosítása FAO-kóddal;

b)	a halketrecbe átrakott fogás egyedszáma és kg-ban megadott tömege.

3.	A vontatóhajó neve, lobogója és ICCAT-száma.

4.	A rendeltetési hely szerinti halgazdaság neve és ICCAT-száma.

Közös halászati művelet esetén az 1–4. pontban foglalt információkon túlmenően a parancsnok a naplóban köteles rögzíteni a következőket:

a halat ketrecekbe áthelyező fogóhajók tekintetében:

—	a fedélzeten tárolt fogás mennyisége;

—	a hajó egyéni kvótájából levont fogásmennyiségek;

—	a közös halászati műveletben részt vevő egyéb hajók neve;

ugyanazon közös halászati művelet keretében a halzsákmány áthelyezésében részt nem vevő egyéb fogóhajók tekintetében:

—	a halászhajó neve, nemzetközi rádióhívójele és ICCAT-száma;

—	egy megjegyzés arra vonatkozóan, hogy nem tároltak fogásokat a fedélzeten, illetve hogy nem helyeztek át fogásokat halketrecbe;

—	a hajók egyéni kvótájából levont fogásmennyiségek;

—	az a) pontban említett fogóhajó neve és ICCAT-száma.

B. VONTATÓHAJÓK

A vontatóhajó parancsnoka a napi bontású naplóban köteles rögzíteni az áthelyezési művelet dátumát, időpontját és földrajzi helyét, az áthelyezett halak mennyiségét (egyedszám és kilogrammban kifejezett tömeg), a ketrec számát, valamint a fogóhajó nevét, lobogóját és ICCAT-számát, a műveletben részt vevő többi hajó nevét és ICCAT-számát, a rendeltetési hely szerinti halgazdaság nevét és ICCAT-számát, továbbá az ICCAT áthelyezési nyilatkozat számát.

A kisegítő hajókra vagy más vontatóhajóra történő további áthelyezésekről jelentést kell tenni, amelyben meg kell adni az 1. pontban előírt valamennyi információt, valamint a kisegítő vagy vontatóhajó nevét, lobogóját és ICCAT-számát, továbbá az ICCAT áthelyezési nyilatkozat számát.

A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi áthelyezés részleteit. A napi bontású naplót a fedélzeten kell tartani és ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

C. KISEGÍTŐ HAJÓK

A kisegítő hajó parancsnoka tevékenységéről köteles naponta beszámolni a naplóban, megjelölve többek között a dátumot, az időpontot, a tevékenység földrajzi helyét és a kékúszójú tonhal fedélzetre vett mennyiségeit, valamint annak a halászhajónak, illetve halgazdaságnak vagy csapdának a nevét, amelyhez tevékenysége kapcsolódik.

A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi tevékenység részleteit. A napi bontású naplót a fedélzeten kell tartani és ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

D. FELDOLGOZÓHAJÓK

A feldolgozóhajó parancsnoka a napi bontású naplóban köteles rögzíteni a tevékenységek dátumát, időpontját és földrajzi helyét, valamint a kékúszójú tonhalak átrakott mennyiségét, továbbá – adott esetben – a halgazdaságoktól, csapdáktól vagy fogóhajóktól kapott kékúszójú tonhalak számát és tömegét. A parancsnoknak ezenkívül meg kell adnia a szóban forgó halgazdaságok, csapdák és fogóhajók nevét és ICCAT-számát.

A feldolgozóhajó parancsnoka köteles napi bontású feldolgozási naplót vezetni, megadva az áthelyezett vagy átrakott halak kerekített tömegét és egyedszámát, az alkalmazott átváltási tényezőt, valamint termékkiszerelésenként a tömeget és a mennyiséget.

A feldolgozóhajó parancsnoka köteles rakodási tervet készíteni, amelyen látható az egyes fajok és termékkiszerelések helye és mennyisége.

A napi bontású naplónak tartalmaznia kell a halászidény során elvégzett valamennyi átrakás részleteit. A napi bontású naplót, a feldolgozási naplót, a rakodási tervet és az ICCAT átrakási nyilatkozatok eredeti példányait a fedélzeten kell tartani és azokat ellenőrzés céljára mindenkor rendelkezésre kell bocsátani.

III. MELLÉKLET

A fogási jelentés formanyomtatványa

Lobogó

ICCAT-szám

A hajó neve

A jelentés kezdő dátuma

A jelentés záró dátuma

A jelentés által lefedett időtartam (napokban)

A fogás dátuma

A fogás helye

Fogás

Közös halászati művelet esetén a hajónak tulajdonított fogásmennyiség tömege (kg)

Földrajzi szélesség

Földrajzi hosszúság

Tömeg (kg)

Egyedszám

Átlagos tömeg (kg)

IV. MELLÉKLET

Közös halászati műveletben való részvétel engedélyezésére irányuló kérelem (formanyomtatvány)

Közös halászati művelet
Lobogó szerinti állam	A hajó neve	ICCAT-szám	A művelet időtartama	A gazdasági szereplők azonosítása	A hajó egyéni kvótája	Elosztási kulcs hajónként	Rendeltetési hely szerinti hizlaló vagy tenyésztő halgazdaság
Lobogó szerinti állam	A hajó neve	ICCAT-szám	A művelet időtartama	A gazdasági szereplők azonosítása	A hajó egyéni kvótája	Elosztási kulcs hajónként	Szerződő fél	ICCAT-szám

Dátum: …

Érvényesítés a lobogó szerinti állam által: …

V. MELLÉKLET

ICCAT átrakási nyilatkozat

VI. MELLÉKLET

ICCAT áthelyezési nyilatkozat

VII. MELLÉKLET

A halászati engedélyekben minimálisan feltüntetendő információk (1)

A. AZONOSÍTÁS

ICCAT nyilvántartási szám

A halászhajó neve

Külső lajstromszám (betűk és számok)

B. HALÁSZATI FELTÉTELEK

A kibocsátás időpontja

Érvényességi időtartam

A halászat engedélyezésének feltételei, adott esetben a fajokra, övezetekre, halászeszközökre és bármilyen egyéb, ebből a rendeletből és/vagy a nemzeti jogszabályokból fakadó releváns feltételre is kiterjedően.

	../../..-tól/-től ../../..-ig	../../..-tól/-től ../../..-ig	../../..-tól/-től ../../..-ig	../../..-tól/-től ../../..-ig	../../..-tól/-től ../../..-ig	../../..-tól/-től ../../..-ig
Övezetek
Fajok
Halászeszköz(ök)
Egyéb feltételek

(1) A 404/2011/EU végrehajtási rendelet szerint.

VIII. MELLÉKLET

ICCAT regionális megfigyelői program

REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK KIJELÖLÉSE

A feladatok ellátásához a regionális ICCAT-megfigyelőknek rendelkezniük kell a következőkkel:

a)	elegendő tapasztalat a fajok és a halászeszközök felismeréséhez;

b)	az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseinek kielégítő ismerete, amelyet a tagállamok által az ICCAT képzési iránymutatások alapján kiállított bizonyítvány tanúsít;

c)	jó megfigyelőképesség és a pontos jegyzőkönyvvezetésre való alkalmasság;

d)	a megfigyelt hajó lobogó szerinti államában vagy a megfigyelt halgazdaságban beszélt nyelv kielégítő ismerete.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK KÖTELEZETTSÉGEI

A regionális ICCAT-megfigyelők:

a)	elvégezték az ICCAT által kidolgozott iránymutatásokban előírt technikai képzést;

valamely tagállam állampolgárai és – lehetőség szerint – nem a halgazdaság vagy a csapda helye szerinti állam vagy az erszényes kerítőhálós hajó lobogó szerinti államának polgárai. Ha azonban a kékúszójú tonhalakat lehalásszák a ketrecből és friss termékként értékesítik, a lehalászást figyelemmel kísérő regionális ICCAT-megfigyelő lehet a halgazdaságért felelős tagállam állampolgára;

c)	alkalmasak a 3. pontban előírt feladatok elvégzésére;

d)	szerepelnek a regionális ICCAT-megfigyelők ICCAT által vezetett jegyzékében;

e)	aktuálisan nincsenek pénzügyi vagy más érdekeltségeik a kékúszójútonhal-halászatban.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐK FELADATAI

A regionális ICCAT-megfigyelők feladatai elsősorban a következők:

az erszényes kerítőhálós hajókon szolgálatot teljesítő megfigyelők nyomon követik, hogy az erszényes kerítőhálós hajók megfelelnek-e az ICCAT által elfogadott vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek. Ezen belül a regionális megfigyelők:

(1)

azokban az esetekben, amikor a regionális ICCAT-megfigyelők olyan megfigyelést tesznek, amely az ICCAT-ajánlások be nem tartását jelentheti, az erre vonatkozó információkat haladéktalanul közlik a regionális ICCAT-megfigyelői programot végrehajtó társasággal, amely azt késedelem nélkül továbbítja a fogóhajó lobogója szerinti állam hatóságainak;

(2)	rögzítik a halászati tevékenységekre vonatkozó információkat és azokról jelentést tesznek;

(3)	megfigyelik és megbecsülik a fogásokat, valamint ellenőrzik a naplóba bejegyzett adatokat;

(4)	napi jelentést készítenek az erszényes kerítőhálós hajók áthelyezési tevékenységeiről;

(5)	megfigyelik és feljegyzik az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseit esetlegesen megsértő halászati tevékenységet folytató hajókat;

(6)	rögzítik az áthelyezési tevékenységekre vonatkozó információkat és azokról jelentést tesznek;

(7)	ellenőrzik a hajók áthelyezési tevékenység közbeni földrajzi helyzetét;

(8)	megfigyelik és megbecsülik az áthelyezett termékeket, többek között videofelvételek megtekintése alapján;

(9)	ellenőrzik és feljegyzik az érintett halászhajó nevét és ICCAT-számát;

(10)	tudományos munkát végeznek, például – amennyiben a Bizottság előírja – az SCRS-irányelvek alapján adatokat gyűjtenek a Task II. keretében;

a halgazdaságokban és a csapdáknál szolgálatot teljesítő regionális ICCAT-megfigyelők nyomon követik, hogy a halgazdaságok, illetve a csapdák megfelelnek-e az ICCAT által elfogadott vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek. Ezen belül a regionális ICCAT-megfigyelők:

(1)	ellenőrzik az áthelyezési nyilatkozatban, a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a kékúszójútonhal-fogási dokumentumban (BCD) szereplő adatokat, többek között videofelvételek megtekintése alapján;

(2)	hitelesítik az áthelyezési nyilatkozatban, a ketrecbehelyezési nyilatkozatban és a BCD-ben szereplő adatokat;

(3)	napi jelentést készítenek a halgazdaságok és a csapdák áthelyezési tevékenységeiről;

(4)

az áthelyezési nyilatkozatot, a ketrecbehelyezési nyilatkozatot és a BCD-t csak akkor jegyzik ellen, ha úgy találják, hogy a bennük szereplő információk összhangban vannak megfigyeléseikkel, többek között a 42. cikk (1) bekezdésében és a 43. cikk (1) bekezdésében említett követelményeknek megfelelően elkészített videofelvétellel;

(5)	tudományos munkát végeznek, például – amennyiben a Bizottság előírja – az SCRS-irányelvek alapján mintákat gyűjtenek;

(6)	feljegyzik és ellenőrzik, hogy az egyedeken van-e bármilyen címke, a természetes megkülönböztető jegyeket is beleértve, valamint jelentést tesznek, ha arra utaló jeleket fedeznek fel, hogy a címkéket nemrégiben eltávolították;

c)	az ezzel a ponttal összhangban összegyűjtött információkat összefoglaló általános jelentéseket készítenek, illetve lehetőséget biztosítanak arra, hogy a parancsnok vagy a halgazdaság üzemeltetője ahhoz releváns információkat fűzzön;

d)	a megfigyelési időszak leteltét követő 20 napon belül a c) pontban említett általános jelentést eljuttatják a titkárságnak;

e)	az ICCAT-bizottság által meghatározottakkal összhangban bármilyen más feladatot ellátnak.

A regionális ICCAT-megfigyelők az erszényes kerítőhálós hajók és a halgazdaságok halászati és áthelyezési műveleteivel kapcsolatos valamennyi információt kötelesek bizalmasan kezelni, és erre a regionális ICCAT-megfigyelői kinevezésükkel egyidejűleg írásos formában is kötelezettséget vállalnak.

A regionális ICCAT-megfigyelőknek meg kell felelniük a hajó lobogója szerinti vagy a halgazdaság helye szerinti azon állam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseiben szereplő követelményeknek, amely joghatóságot gyakorol a felett a hajó vagy halgazdaság felett, amelyre, illetve amelybe a regionális ICCAT-megfigyelőket kirendelték.

A regionális ICCAT-megfigyelők kötelesek tiszteletben tartani az alá- és fölérendeltségi viszonyokat és azokat az általános magatartási szabályokat, amelyek a hajó és a halgazdaság teljes személyzetére vonatkoznak, feltéve, hogy e szabályok nincsenek ellentmondásba a regionális ICCAT-megfigyelők e program szerinti feladataival és a hajó vagy a halgazdaság személyzetének az e melléklet 7. pontjában és a 39. cikkben meghatározott kötelezettségeivel.

A LOBOGÓ SZERINTI TAGÁLLAMOK KÖTELEZETTSÉGEI AZ ICCAT REGIONÁLIS MEGFIGYELŐIVEL SZEMBEN

Az adott erszényes kerítőhálós hajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy a regionális ICCAT-megfigyelők:

a)	felszállhassanak a hajókra, kapcsolatba léphessenek a halgazdaságok és a csapdák személyzetével, valamint hozzáférhessenek a halászeszközökhöz, a ketrecekhez és a berendezésekhez;

e melléklet 3. pontjában meghatározott feladataik ellátása érdekében kérésre hozzáférjenek a következő berendezésekhez, amennyiben ilyenek találhatók azon a hajón, amelyre kirendelték őket:

(1)	műholdas navigációs berendezés;

(2)	használatban lévő radarképernyő;

(3)	elektronikus kommunikációs eszközök;

c)	a megfigyelőknek a tisztekkel azonos szállást kell biztosítani, beleértve az elhelyezést, élelmezést és megfelelő szaniterhelyiségek biztosítását;

d)	a megfigyelőknek megfelelő helyet kell biztosítani a parancsnoki hídon vagy a kormányosfülkében az adminisztratív munka elvégzésére, valamint a fedélzeten a megfigyelői feladatok ellátására.

A REGIONÁLIS ICCAT-MEGFIGYELŐI PROGRAM KERETÉBEN FELMERÜLŐ KÖLTSÉGEK

A regionális ICCAT-megfigyelők tevékenysége során felmerülő valamennyi költséget az egyes halgazdaságok üzemeltetői, illetve az erszényes kerítőhálós hajók tulajdonosai viselik.

IX. MELLÉKLET

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati rendszere

Az ICCAT negyedik rendes ülésén (Madrid, 1975. november) és 2008-as marrákesi éves ülésén a következőkben állapodott meg:

Az egyezmény IX. cikkének (3) bekezdése alapján az ICCAT-bizottság a nemzeti joghatóságon kívül eső vizek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó ajánlásában a következő rendelkezések elfogadására tesz javaslatot az egyezmény és az egyezmény alapján elfogadott hatályos intézkedések alkalmazásának biztosítása érdekében:

I. SÚLYOS JOGSÉRTÉSEK

E szabályzat alkalmazásában súlyos jogsértésnek minősül az ICCAT-bizottság által elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedésekben szereplő rendelkezések következő módokon történő megsértése:

a)	a lobogó szerinti szerződő fél által kiállított felhatalmazás, engedély vagy jogosítvány nélkül folytatott halászat;

b)	a fogási és a fogásokkal összefüggő egyéb adatoknak az ICCAT-bizottság által rögzített jelentéstételi előírásoknak meg nem felelő nyilvántartása, vagy az ilyen fogási és/vagy a fogásokkal összefüggő egyéb adatoknak a valóságtól lényegesen eltérő rögzítése a jelentésben;

c)	tilalmi övezetben folytatott halászat;

d)	tilalmi időszakban folytatott halászat;

e)	a fajoknak az ICCAT alkalmazandó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel ellentétes szándékos kifogása vagy fedélzeten tartása;

f)	az ICCAT szabályai értelmében hatályban lévő fogási korlátok vagy kvóták nagymértékű megsértése;

g)	tiltott halászeszközök használata;

h)	halászhajó jelöléseinek, azonosításának vagy lajstromozásának meghamisítása vagy szándékos elrejtése;

i)	valamely jogsértés vizsgálatához tartozó bizonyíték elrejtése, meghamisítása vagy megsemmisítése;

j)	olyan többszöri jogsértés, amely összességében az ICCAT hatályban lévő intézkedései súlyos figyelmen kívül hagyásának minősül;

k)	engedéllyel rendelkező ellenőr vagy megfigyelő ellen elkövetett testi sértés, neki való ellenszegülés, az ellenőr vagy megfigyelő megfélemlítése, szexuális zaklatása, feladatai ellátásának zavarása, vagy szükségtelen akadályozása és késleltetése;

l)	a hajómegfigyelési rendszerbe történő szándékos beavatkozás vagy a rendszer üzemen kívül helyezése;

m)	az ICCAT által meghatározandó egyéb jogsértések, amint ezeket felveszik a jegyzékbe és e szabályzat átdolgozott változatában közzéteszik;

n)	felderítő repülőgépek segítségével folytatott halászat;

o)	beavatkozás a műholdas megfigyelési rendszerbe és/vagy valamely hajó VMS nélküli üzemeltetése;

p)	áthelyezési tevékenység végzése áthelyezési nyilatkozat nélkül;

q)	tengeren végzett átrakási művelet.

Ha egy halászhajó fedélzetén annak ellenőrző vizsgálata során az engedéllyel rendelkező ellenőr az 1. pontban szereplő meghatározás alapján súlyos jogsértésnek minősülő tevékenységet vagy körülményt tapasztal, az ellenőrhajó lobogója szerinti állam hatóságai közvetlenül, valamint az ICCAT titkárságán keresztül is haladéktalanul kötelesek értesíteni a halászhajó lobogója szerinti államot. Ilyen helyzetekben az ellenőrnek a halászhajó lobogója szerinti állam azon ellenőrhajóit is értesítenie kell, amelyek tudomása szerint a közelben tartózkodnak.

Az ICCAT-ellenőr a halászhajó naplójában köteles rögzíteni az elvégzett ellenőrző vizsgálatok adatait és a feltárt jogsértéseket.

A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a 2. pontban említett ellenőrző vizsgálatot követően az érintett halászhajó hagyjon fel minden halászati tevékenységgel. A lobogó szerinti tagállam a halászhajót kötelezi, hogy 72 órán belül induljon el az általa kijelölt kikötőbe, ahol vizsgálatot kell indítani.

Ha a hajót nem kötelezik kikötésre, a lobogó szerinti tagállam erről kellő időben megfelelő indoklást küld az Európai Bizottságnak, amely továbbítja az információt az ICCAT titkárságának, amely azt kérésre a többi szerződő fél rendelkezésére bocsátja.

II. AZ ELLENŐRZŐ VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSA

Az ellenőrző vizsgálatokat a szerződő felek által kijelölt ellenőrök hajtják végre. A felhatalmazott kormányzati ügynökségek és az e feladat elvégzésére a nemzeti kormányok által kijelölt egyes ellenőrök nevét el kell küldeni az ICCAT-bizottságnak.

A nemzetközi hajóátvizsgálási és ellenőrzési feladatokat e mellékletnek megfelelően ellátó hajóknak az ICCAT-bizottság által jóváhagyott és az ICCAT titkársága által kibocsátott egyedi lobogó vagy jelzőlobogó alatt kell hajózniuk. Az így használt hajók nevét az ellenőrző vizsgálatok megkezdése előtt a lehető leghamarabb közölni kell az ICCAT titkárságával. Az ICCAT titkárságának a kijelölt ellenőrhajókkal kapcsolatos információkat minden szerződő fél számára hozzáférhetővé kell tennie, többek között úgy, hogy azokat közzéteszi jelszóval védett weboldalán.

Mindegyik ellenőr köteles megfelelő, a lobogó szerinti állam hatóságai által kiállított, az e melléklet 21. pontja szerinti mintának megfelelő azonosító okmányt magánál tartani.

A 16. pont alapján elfogadott rendelkezésekre is figyelemmel, az egyezmény hatálya alá tartozó területen a nemzeti joghatóságon kívül eső vizeken tonhalra vagy makrahalalkatúakra halászó, valamely szerződő fél lobogója alatt közlekedő hajónak meg kell állnia, ha egy ellenőrt szállító, a 7. pontban leírt ICCAT-jelzőlobogó alatt közlekedő hajóról a nemzetközi jelkódex szerint erre utasítást kap, kivéve, ha a hajó éppen halászati műveletet folytat, amely esetben a hajónak közvetlenül a halászati művelet befejezése után kell megállnia. A hajóparancsnok a 10. pont szerint összeállított ellenőrcsoportnak köteles engedélyt adni a fedélzetre szállásra, valamint e célra hajólétrát biztosítani. A parancsnoknak gondoskodnia kell arról, hogy az ellenőrcsoport megvizsgálhassa a berendezéseket, a fogásokat vagy a halászeszközöket, valamint minden olyan okmányt, amelyet valamely ellenőr szükségesnek tart annak igazolására, hogy a hajó eleget tesz az ICCAT-bizottság hatályos ajánlásaiban az érintett hajó lobogó szerinti állama tekintetében meghatározott követelményeknek. Ezenkívül az ellenőr feltehet bármilyen általa szükségesnek tartott kérdést.

10.

Az ellenőrcsoport létszámát az ellenőrhajó parancsnoki szerepet betöltő tisztje határozza meg a lényeges körülmények figyelembevételével. Az ellenőrcsoportot az e mellékletben meghatározott feladatok biztonságos körülmények közötti ellátásához szükséges legkisebb létszámúra kell szabni.

11.

Hajóra szálláskor az ellenőr köteles bemutatni a 8. pontban ismertetett személyazonosító okmányokat. Az ellenőrnek be kell tartania az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó és legénysége biztonságára vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi rendelkezéseket, eljárásokat és gyakorlatokat, valamint úgy kell eljárnia, hogy a halászati tevékenységeket vagy a termékek raktérben való elhelyezését a lehető legkisebb mértékben hátráltassa és – amennyire lehetséges – elkerüljön minden olyan tevékenységet, amely káros hatással lenne a fedélzeten lévő fogás minőségére.

Mindegyik ellenőrnek azon tények vizsgálatára kell szorítkoznia, amelyek az ICCAT-bizottságnak az érintett hajó lobogó szerinti államára vonatkozóan érvényes ajánlásaiban megállapított követelmények teljesítésének igazolásához szükségesek. Az ellenőrző vizsgálat során az ellenőr a halászhajó parancsnokától bármilyen segítséget kérhet. Az ellenőrnek jelentést kell készítenie az ellenőrző vizsgálatról az ICCAT-bizottság által jóváhagyott formában. Az ellenőr a hajóparancsnok jelenlétében köteles aláírni a jelentést, aki a jelentéssel kapcsolatban általa megfelelőnek vélt észrevételeket tehet, illetve ilyen észrevételekkel egészíttetheti ki a jelentést, és ezen észrevételeit aláírja.

12.

A jelentésről másolatot kap a hajóparancsnok és az ellenőrcsoportot küldő kormány, mely utóbbi továbbítja azt az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó lobogó szerinti államának megfelelő hatóságai és az ICCAT-bizottság számára. Ha az ICCAT-ajánlások bárminemű megsértését állapítja meg, az ellenőr lehetőség szerint a halászhajó lobogója szerinti állam azon ellenőrhajóit is értesíti, amelyek tudomása szerint a közelben tartózkodnak.

13.

Az ellenőr utasításainak megtagadását vagy be nem tartását az ellenőrző vizsgálat tárgyát képező hajó lobogó szerinti állama ugyanúgy szankcionálja, mint a saját ellenőrei által adott utasítások megtagadását vagy be nem tartását.

14.

Az ellenőrök az e rendelkezésekből adódó feladataikat az e rendeletben megállapított szabályoknak megfelelően kötelesek ellátni, de továbbra is nemzeti hatóságaik operatív ellenőrzése alatt maradnak, és nekik tartoznak felelősséggel.

15.

A külföldi ellenőrök által az e rendelkezések szerint végzett dokumentumalapú ellenőrző vizsgálatok alapján készített ellenőrző vizsgálati jelentéseket és a 94-09. sz. ajánlás szerinti észlelési adatlapokat, illetve az említett dokumentumalapú vizsgálatok alapján tett megállapításokat a szerződő felek a saját ellenőreik által készített jelentésekre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően veszik figyelembe és kezelik. E pont rendelkezései nem rónak a szerződő felekre olyan kötelezettséget, hogy a külföldi ellenőr által készített jelentésnek nagyobb bizonyító erőt tulajdonítsanak, mint amellyel az az adott ellenőr saját országában rendelkezne. A szerződő feleknek együtt kell együttműködniük annak érdekében, hogy előmozdítsák az e rendelkezések keretében tevékenységet végző ellenőrök jelentéseivel kapcsolatos bírósági és egyéb jogi eljárásokat.

16.

A szerződő feleknek minden év február 15-ig tájékoztatniuk kell az ICCAT-bizottságot az e rendelet által végrehajtott ajánlás keretében a folyó naptári évben végzendő ellenőrző vizsgálati tevékenységükkel kapcsolatos előzetes terveikről, és az ICCAT-bizottság javaslatokat tehet a szerződő feleknek az e területet érintő nemzeti tevékenységek összehangolására, beleértve az ellenőrök és az ellenőröket szállító hajók számának megállapítását is.

A 19-04. számú ICCAT-ajánlásban meghatározott rendelkezéseket és a részvételi terveket a szerződő feleknek egymás között alkalmazniuk kell, hacsak nincs közöttük erre vonatkozóan más megállapodás, továbbá az ICCAT-bizottságot minden ilyen jellegű megállapodásról értesíteni kell. Amennyiben azonban két szerződő fél közül az egyik ilyen értelmű értesítést küld az ICCAT-bizottságnak, az ellenőrző vizsgálati rendszer végrehajtását – az említett megállapodás megkötéséig – fel kell függeszteni.

17.

A halászeszközt azon alterületre vonatkozó hatályos szabályok szerint kell megvizsgálni, ahol az ellenőrző vizsgálatot végzik. Az ellenőr az ellenőrző vizsgálati jelentésben köteles megjelölni az ellenőrző vizsgálat végzésének helye szerinti alterületet, valamint ismertetni az esetlegesen feltárt jogsértéseket.

b)	Az ellenőr jogosult ellenőrző vizsgálatnak alávetni minden használatban lévő vagy a fedélzeten található halászeszközt.

18.

Az ellenőrnek az ICCAT-bizottság által jóváhagyott azonosító jelzéssel kell ellátnia azokat az ellenőrző vizsgálat alá vont halászeszközöket, amelyek a jelek szerint nem felelnek meg az érintett hajó lobogó szerinti államára vonatkozóan érvényes ICCAT-bizottsági ajánlásoknak, és erről az ellenőrző vizsgálati jelentésben is be kell számolnia.

19.

Az ellenőr fényképeket készíthet a halászeszközökről, a berendezésekről, a dokumentumokról, illetve bármely más, általa szükségesnek tartott tárgyról oly módon, hogy a fényképen látszódjanak a tárgy azon részei, amelyek véleménye szerint nem felelnek meg a hatályos szabályozásnak; ilyen esetben a lefényképezett tárgyakat fel kell sorolni a jelentésben, és a fényképek másolatát csatolni kell a jelentésnek a lobogó szerinti állam számára küldött példányához.

20.

Az ICCAT-ajánlásoknak való megfelelés megállapítására az ellenőr szükség szerint a fedélzeten lévő összes fogást ellenőrző vizsgálatnak veti alá.

21.

Az ellenőrök azonosítására szolgáló, kártyaformátumú okmány mintája:

X. MELLÉKLET

A videofelvétel-készítési eljárásokra vonatkozó minimumkövetelmények

Áthelyezési műveletek

Az eredeti videofelvételt tartalmazó elektronikus tárolóeszközt az áthelyezési művelet befejezése után mielőbb a regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani, aki azt a további manipulációk megelőzése érdekében azonnal ellátja elektronikus aláírással.

Az eredeti felvételt az esetnek megfelelően a fogóhajó fedélzetén, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetőjénél kell tartani az adott engedély érvényességének teljes időtartama alatt.

A videofelvételt két azonos példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt az erszényes kerítőhálós hajón tartózkodó regionális ICCAT-megfigyelőnek, a másikat pedig a vontatóhajón tartózkodó nemzeti megfigyelőnek kell átadni; az utóbbi példánynak az áthelyezési nyilatkozatot és a hozzá kapcsolódó fogásokat kell kísérnie. Ez az eljárás csak az áthelyezési művelet vontatóhajók közötti lebonyolítása esetén vonatkozik a nemzeti megfigyelőkre.

Minden videofelvétel elején és/vagy végén meg kell jeleníteni az áthelyezésre vonatkozó ICCAT-engedély számát.

Minden egyes felvételen végig fel kell tüntetni a videofelvétel készítésének dátumát és időpontját.

A videofelvételnek tartalmaznia kell a hálónak/ajtónak az áthelyezés megkezdése előtt történő kinyitását és bezárását, és a felvételen láthatónak kell lennie, hogy a fogadó és átadó ketrecek már tartalmaznak-e kékúszójú tonhalakat.

A videofelvételnek folyamatosnak kell lennie, megszakítások és vágások nélkül, és az áthelyezési művelet egészét le kell fednie.

A videofelvételt olyan minőségben kell elkészíteni, hogy a felvétel alapján megbecsülhető legyen az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma.

Ha a videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma, ▌ ellenőrzési célú áthelyezési műveletet kell végrehajtani . Az üzemeltető kérheti a hajó vagy csapda lobogó szerinti hatóságait, hogy végezzenek ellenőrzési célú áthelyezési műveletet. Abban az esetben, ha az üzemeltető nem kér ilyen ellenőrzési célú áthelyezési műveletet vagy az önkéntes áthelyezés eredménye nem kielégítő, az ellenőrző hatóságok annyi ellenőrzést kérnek, amennyi csak szükséges, amíg megfelelő minőségű videofelvétel nem áll rendelkezésre. Az ilyen ellenőrzési célú áthelyezési műveletnek ki kell terjednie valamennyi kékúszójútonhal-egyednek a fogadó ketrecből egy másik, üres ketrecbe történő áthelyezésére . Amennyiben a hal egy csapdából származik, a csapdából a fogadó ketrecbe már áthelyezett kékúszójú tonhalakat vissza lehet küldeni a csapdába, amely esetben az ellenőrzési célú áthelyezést a regionális ICCAT-megfigyelő felügyelete mellett törölni kell.

Ketrecbehelyezési műveletek

Az eredeti videofelvételt tartalmazó elektronikus tárolóeszközt a ketrecbehelyezési művelet befejezése után mielőbb a regionális ICCAT-megfigyelő rendelkezésére kell bocsátani, aki azt a további manipulációk megelőzése érdekében azonnal ellátja elektronikus aláírással.

Az eredeti felvételt adott esetben az engedély érvényességének teljes időtartama alatt a halgazdaságban kell tartani.

A videofelvételt két azonos példányban kell elkészíteni. Az egyik példányt a halgazdaságba kirendelt regionális ICCAT-megfigyelőnek kell átadni.

Minden videofelvétel elején és/vagy végén meg kell jeleníteni a ketrecbe helyezésre vonatkozó ICCAT-engedély számát.

Minden egyes felvételen végig fel kell tüntetni a videofelvétel készítésének dátumát és időpontját.

A videofelvételnek tartalmaznia kell a hálónak/ajtónak a ketrecbe helyezés megkezdése előtt történő kinyitását és bezárását, és a felvételen láthatónak kell lennie, hogy a fogadó és átadó ketrecek már tartalmaznak-e kékúszójú tonhalakat.

A videofelvételnek folyamatosnak kell lennie, megszakítások és vágások nélkül, és a ketrecbehelyezési művelet egészét le kell fednie.

A videofelvételt olyan minőségben kell elkészíteni, hogy a felvétel alapján megbecsülhető legyen az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma.

Ha a videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg az áthelyezett kékúszójú tonhalak száma, az ellenőrző hatóságnak új ketrecbehelyezési művelet végrehajtását kell kérnie. Az új ketrecbehelyezési művelet során valamennyi kékúszójútonhal-egyedet a fogadó halgazdaság ketrecéből egy másik, üres halgazdasági ketrecbe kell áthelyezni.

XI. MELLÉKLET

A ketrecbehelyezési műveletekkel összefüggésben használt sztereoszkopikus kamerarendszerekre vonatkozó normák és eljárások

A. Sztereoszkopikus kamerarendszerek használata

A sztereoszkopikus kamerarendszereknek a ketrecbehelyezési műveletek során történő, ▌51. cikk szerinti használatára az alábbi szabályok vonatkoznak:

Az élő halakat érintő mintavétel gyakoriságának a ketrecbe helyezett halak mennyiségének legalább 20 %-át le kell fednie. Ha technikailag lehetséges, az élő halakat érintő mintavétel legyen folyamatos oly módon, hogy minden ötödik egyedet mérnek meg. Az ilyen mintavételt a kamerától 2–8 méter távolságban mért halakon kell elvégezni.

2.	Az átadó ketrecet és a fogadó ketrecet összekötő áthelyezési kapu legfeljebb 10 méter széles és legfeljebb 10 méter magas lehet.

Ha a halak hosszának mérete multimodális eloszlást mutat (két vagy több eltérő méretű kohorsz), akkor egynél több átváltási algoritmust lehet használni ugyanarra a ketrecbehelyezési műveletre. A farok tövéig mért hossz össztömeggé történő átváltására az SCRS által megállapított legkorszerűbb algoritmus(oka)t kell használni, a ketrecbehelyezési műveletek során mért halak méretosztályának megfelelően.

4.	A sztereoszkopikus hosszméretvétel hitelesítését az egyes ketrecbehelyezési műveletek előtt kell elvégezni, egy 2–8 méter távolságra levő mérőrúd használatával.

5.	A sztereoszkopikus program eredményeinek közlésekor fel kell tüntetni a sztereoszkopikus kamerarendszerre vonatkozó műszaki leírásban szereplő hibahatárt, amely nem lehet több +/- 5 %-nál.

A sztereoszkopikus program eredményeiről szóló jelentésnek ki kell térnie valamennyi fentiekben felsorolt műszaki paraméterre, beleértve a mintavétel gyakoriságát, a mintavétel módját, a kamerától való távolságot, az áthelyezési kapu méretét és az algoritmusokat (hosszúság-tömeg viszony). Az SCRS-nek felül kell vizsgálnia ezeket a paramétereket, és szükség esetén ajánlásokat kell előterjesztenie módosításuk céljából.

7.	Amennyiben a sztereoszkopikus videofelvétel elégtelen minősége miatt nem becsülhető meg a ketrecbe helyezés alatt álló kékúszójú tonhalak tömege, a fogóhajóért, a csapdáért vagy a halgazdaságért felelős tagállami hatóságoknak új ketrecbehelyezési művelet végrehajtását kell elrendelniük.

B. A programok eredményeinek bemutatása és felhasználása

Az olyan közös halászati műveletek vagy csapdákkal ejtett fogások esetében, amelyek rendeltetési helye egyetlen szerződő fél és/vagy tagállam felügyelete alá tartozó halgazdaság, a fogási jelentés és a sztereoszkopikus rendszerre irányuló program eredményei közötti eltérésekkel összefüggő döntéseket a közös halászati művelet vagy a csapdákkal ejtett összes fogás szintjén kell meghozni. A több szerződő felet és/vagy tagállamot érintő közös halászati műveletek esetében a fogási jelentés és a sztereoszkopikus rendszerre irányuló program eredményei közötti eltérésekkel összefüggő döntéseket a ketrecbehelyezési műveletek szintjén kell meghozni, hacsak a közös halászati műveletben részt vevő fogóhajókért felelős valamennyi, lobogó szerinti szerződő fél és/vagy tagállam hatóságai erről másként nem állapodnak meg.

A ketrecbe helyezés időpontjától számított tizenöt napon belül a halgazdaságért felelős tagállam jelentést készít a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállamnak vagy szerződő félnek, valamint a Bizottságnak, amely jelentésnek tartalmaznia kell az alábbi dokumentumokat:

a sztereoszkopikus rendszerről szóló műszaki jelentés, amely magában foglalja a következőket:

—	általános információk: faj, helyszín, ketrec, dátum, algoritmus;

—	a mérettel kapcsolatos statisztikai információk: átlagos tömeg és hossz, legkisebb tömeg és hossz, legnagyobb tömeg és hossz, a mintában szereplő halak száma, tömeg szerinti eloszlás, méret szerinti eloszlás;

b)	a program részletes eredményei, beleértve a mintavételben szereplő valamennyi hal méretét és tömegét;

ketrecbehelyezési jelentés, amely magában foglalja a következőket:

—

a műveletre vonatkozó általános információk: a ketrecbehelyezési művelet száma, a halgazdaság neve, a ketrec száma, a BCD száma, az ITD-szám, a fogóhajó vagy csapda neve és lobogója, a vontatóhajó neve és lobogója, a sztereoszkopikus rendszerrel készült felvétel dátuma és a felvételt tartalmazó fájl neve;

—	a hosszúság tömegre való átváltásához használt algoritmus;

—

a BCD-ben bejelentett mennyiségeknek a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés során megállapított mennyiségekkel való összevetése az egyedek számát, az átlagos tömeget és az össztömeget tekintve (a különbség kiszámítása a következő képlet segítségével történik: (sztereoszkopikus rendszer – BCD) / sztereoszkopikus rendszer * 100);

—	a rendszer hibahatára;

—	a közös halászati műveletekhez / csapdákhoz kapcsolódó ketrecbehelyezési jelentések esetében az utolsó ilyen jelentésnek tartalmaznia kell a korábbi jelentésekben foglalt valamennyi adat összefoglalását.

A ketrecbehelyezési jelentés átvételekor a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállami hatóságok az alábbi eseteknek megfelelően kötelesek meghozni minden szükséges intézkedést:

A fogóhajó vagy csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredményeinek tartományán belül van:

—	nem kell elrendelni a tonhalak visszaengedését;

—	a BCD-ben módosítani kell mind az egyedszámot (az ellenőrző kamerákkal végzett ellenőrzés alapján vagy alternatív módszerekkel kapott egyedszám szerint), mind az átlagos tömeget, az össztömeget viszont nem.

A fogóhajó vagy a csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg kisebb a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legkisebb értékénél:

—	el kell rendelni a tonhalak visszaengedését a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legkisebb értéke szerint;

—	a visszaengedési műveleteket a 41. cikk (2) bekezdésében és a XII. mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően kell végrehajtani;

—	a visszaengedési művelet lezárását követően a BCD-ben módosítani kell mind az egyedszámot (a visszaengedett egyedszámnak az ellenőrző kamerákkal végzett ellenőrzés alapján kapott egyedszámból történő kivonásával kapott egyedszám szerint), mind az átlagos tömeget, az össztömeget viszont nem.

A fogóhajó vagy a csapda által a BCD-ben bejelentett össztömeg meghaladja a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredménytartományának legnagyobb értékét:

—	nem kell elrendelni a tonhalak visszaengedését;

—	a BCD-ben megfelelően módosítani kell az össztömeget (a sztereoszkopikus rendszerekkel végzett ellenőrzés eredménytartományának legnagyobb értéke szerint), az egyedszámot (az ellenőrző kamerával végzett megfigyelés eredményei szerint), valamint az átlagos tömeget.

A BCD bármilyen érdemi módosítása esetén a 2. szakaszban megadott értékeknek (egyedszám és tömeg) összeegyeztethetőnek kell lenniük a 6. szakaszban megadott értékekkel, továbbá a 3., 4. és 6. szakaszban megadott értékek nem lehetnek magasabbak a 2. szakasz szerinti értékeknél.

Az olyan eltérések kiegyenlítése esetén, amelyek egy közös halászati művelettel / csapdával kapcsolatos összes ketrecbe helyezésről készült egyes jelentésekben megállapítást nyertek – függetlenül attól, hogy szükség van-e visszaengedési műveletre vagy sem –, valamennyi kapcsolódó BCD-t a sztereoszkopikus rendszerrel végzett ellenőrzés eredményeinek legkisebb értéke szerint kell módosítani. A visszaengedett kékúszójú tonhalak mennyiségével kapcsolatos BCD-ket a visszaengedett tömeg/egyedszám megjelenítése érdekében szintén módosítani kell. Az olyan kékúszójú tonhalakra vonatkozó BCD-ket, amelyeket nem engedtek vissza, de amelyek esetében a sztereoszkopikus rendszerekkel vagy alternatív módszerekkel kapott eredmények eltérnek a jelentések szerint kifogott és áthelyezett mennyiségektől, szintén módosítani kell e különbségek megjelenítése érdekében.

Az olyan fogásokra vonatkozó BCD-ket, amelyekből visszaengedés történt, szintén módosítani kell a visszaengedett tömeg/egyedszám megjelenítése érdekében.

XII. MELLÉKLET

Visszaengedési protokoll

A kékúszójú tonhalak tenyésztőketrecből a tengerbe való visszaengedését videokamerával rögzíteni kell, és azt a regionális ICCAT-megfigyelőnek meg kell figyelnie; a megfigyelőnek a műveletről jelentést kell készítenie, amelyet a videofelvétellel együtt be kell nyújtania az ICCAT titkárságának.

A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetőjének egy regionális ICCAT-megfigyelő kirendelését kell kérnie.

A kékúszójú tonhalaknak szállítóketrecből vagy csapdából a tengerbe való visszaengedését a vontatóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam nemzeti megfigyelőjének meg kell figyelnie, és arról jelentést kell készítenie a felelős tagállam ellenőrző hatóságainak.

A visszaengedési művelet elvégzése előtt a tagállami ellenőrző hatóságok hagyományos és/vagy sztereoszkopikus kamerák felhasználásával végzendő ellenőrzési célú áthelyezést rendelhetnek el annak érdekében, hogy megbecsülhető legyen a visszaengedendő halak egyedszáma és tömege.

A tagállami hatóságok végrehajthatnak minden olyan további intézkedést is, amelyet szükségesnek ítélnek annak biztosításához, hogy a visszaengedési műveletek a legmegfelelőbb helyen és időben történjenek, így növelve annak valószínűségét, hogy a halak visszatérjenek az állományba. Az üzemeltető felel azért, hogy a halak a visszaengedési művelet végrehajtásáig életben maradjanak. A visszaengedési műveletekre a ketrecbehelyezési műveletek befejezésétől számított három héten belül kell sort keríteni.

A lehalászási műveletek befejezését követően azokat a halgazdaságban maradó halakat, amelyek nem szerepelnek a BCD-n, a 41. cikk (2) bekezdésében és az ebben a mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően vissza kell engedni.

XIII. MELLÉKLET

Az elpusztult halak kezelése

Erszényes kerítőhálós hajó által végzett halászati műveletek során a kerítőhálóban talált elpusztult halak mennyiségét fel kell jegyezni a halászhajó naplójába, és ennek megfelelően le kell vonni az adott tagállam kvótájából.

Az elpusztult halak első áthelyezés során történő rögzítése/kezelése

A vontatóhajó üzemeltetőjének át kell adni a BCD-t, amelynek 2. szakaszát (Összes fogás), 3. szakaszát (Élő halak kereskedelme) és 4. szakaszát (Áthelyezés – az elpusztult halakat is beleértve) már kitöltötték.

A 3. és 4. szakaszban bejelentett összmennyiségeknek meg kell egyezniük a 2. szakaszban megadott mennyiségekkel. A BCD-t e rendelet előírásainak megfelelően az eredeti ICCAT áthelyezési nyilatkozatnak (a továbbiakban: ITD) kell kísérnie. Az ITD-ben szereplő mennyiségeknek (élve áthelyezett halak) meg kell egyezniük a kapcsolódó BCD 3. szakaszában megadott mennyiségekkel.

A BCD-nek a 8. szakaszt (Kereskedelmi információk) is tartalmazó másolatát ki kell kitölteni, majd át kell adni azon kisegítő hajó üzemeltetőjének, amelyik az elpusztult kékúszójú tonhalakat partra szállítja (vagy a fogóhajón kell megőrizni, ha az közvetlenül a parton köt ki). Az elpusztult halakat és a BCD másodpéldányát az ITD egy példányának kell kísérnie.

3.	Az elpusztult halak mennyiségeit fel kell jegyezni a fogást ejtő fogóhajó BCD-jébe, közös halászati műveletek esetében pedig a fogóhajók, illetve egy, a műveletben részt vevő, más lobogó alatt közlekedő hajó BCD-jébe.

XIV. MELLÉKLET

ICCAT ketrecbehelyezési nyilatkozat (1)

A hajó neve	Lobogó	Nyilvántartási szám Azonosítható ketrecszám	A fogás dátuma	A fogás helye Hosszúság Szélesség	eBCD szám	eBCD dátum	A ketrecbe helyezés dátuma	Ketrecbe helyezett mennyiség (t)	Hizlalás céljából ketrecbe helyezett halak száma	Méret szerinti összetétel	Halgazdaság (*1)

(1) A ketrecbe helyezésre vonatkozóan a 06-07.számú ICCAT-ajánlásban meghatározott nyilatkozat.

(*1) Az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhal hizlalására engedéllyel rendelkező gazdaság

XV. MELLÉKLET

A műholdas hajómegfigyelési rendszernek az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen történő létrehozására vonatkozó minimumszabályok (1)

Az ICCAT által szabályozott egyedi halászati tevékenységek során alkalmazandó szigorúbb követelmények sérelme nélkül minden lobogó szerinti tagállam műholdas hajómegfigyelési rendszert (a továbbiakban: VMS) alkalmaz a joghatósága alá tartozó vizeken folytatott halászatra engedéllyel rendelkező, 15 méternél nagyobb teljes hosszúságú halászhajóira, és:

Megköveteli, hogy a halászhajói rendelkezzenek olyan önálló, nem manipulálható rendszerrel, amely folyamatosan, automatikusan és a hajó bármilyen beavatkozásától függetlenül üzeneteket továbbít a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának (a továbbiakban: FMC), hogy a lobogó szerinti tagállam nyomon követhesse a hajó helyzetét, irányát és sebességét.

Gondoskodik arról, hogy a halászhajó fedélzetén elhelyezett műholdas nyomkövető berendezés folyamatosan begyűjtse és továbbítsa a lobogó szerinti tagállam FMC-jének a következő adatokat:

—	a hajó azonosító jele;

—	a hajó helyzete (földrajzi hosszúság és szélesség) 500 méternél kisebb hibahatárral és 99 %-os konfidencia-intervallummal; valamint

—	a dátum és az időpont.

c)	Biztosítja, hogy a lobogó szerinti tagállam FMC-je automatikusan értesítést kapjon, ha megszakad az FMC és a műholdas nyomkövető berendezés közötti kommunikáció.

A parti állammal együttműködve biztosítja, hogy a hajói által az adott parti állam joghatósága alá tartozó vizeken végzett tevékenység során továbbított helyzetmeghatározási üzenetek automatikusan és valós időben eljussanak a tevékenységet engedélyező parti állam FMC-jéhez is. E rendelkezés végrehajtása során kellő figyelmet kell fordítani a működési költségek, a technikai nehézségek és az ilyen üzenetek továbbításával járó adminisztratív terhek minimalizálására.

A helyzetmeghatározási üzeneteknek a ▌d) pontban foglaltak szerinti továbbítása és fogadása megkönnyítése érdekében a lobogó szerinti tagállam vagy a szerződő fél FMC-je és a parti állam FMC-je megosztják egymással kapcsolattartási adataikat, és haladéktalanul értesítik egymást az ezen információkban bekövetkezett bármiféle változásról. A parti állam FMC-je az egymást követő helyzetmeghatározási üzenetek fogadásában bekövetkező bármilyen fennakadásról értesíti a lobogó szerinti tagállam vagy a szerződő fél FMC-jét. A lobogó szerinti tagállam vagy a szerződő fél FMC-je és a parti állam FMC-je között a helyzetmeghatározási üzenetek továbbítása biztonságos kommunikációs rendszeren keresztül, elektronikus úton történik.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a VMS-üzeneteket az (1) bekezdésben meghatározottak szerint továbbítsák és fogadják, és hogy ezt az információt hajóik helyzetének folyamatos nyomon követésére használják.

Minden tagállam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő halászhajók parancsnokai gondoskodjanak arról, hogy a műholdas nyomkövető berendezések állandóan és folyamatosan működőképesek legyenek, és hogy az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott információkat összegyűjtsék, és az erszényes kerítőhálós hajók esetében legalább óránként, a többi hajó esetében legalább kétóránként továbbítsák. A tagállamok emellett előírják, hogy hajóüzemeltetőik feladata gondoskodni arról, hogy:

a)	a műholdas nyomkövető berendezést semmilyen módon ne manipulálják;

b)	a VMS-adatokat semmilyen módon ne módosítsák;

c)	a műholdas nyomkövető berendezéshez csatlakozó antennákat semmi ne zavarja;

d)	a műholdas nyomkövető berendezés be legyen építve a halászhajóba, és az áramellátását semmiképpen ne lehessen szándékosan megszakítani; valamint

e)	a műholdas nyomkövető berendezést kizárólag javítás vagy csere céljából távolítsák el a hajóról.

A halászhajó fedélzetén található műholdas nyomkövető berendezés műszaki meghibásodása vagy működésképtelensége esetén a berendezést az esemény időpontjától számított egy hónapon belül meg kell javítani vagy ki kell cserélni, kivéve ha a hajót adott esetben törölték az engedélyezett nagyméretű halászhajók jegyzékéből, vagy azoknak a hajóknak az esetében, amelyeknek nem kell szerepelniük az ICCAT által engedélyezett hajók listáján, a lobogó szerinti szerződő fél joghatóságán kívüli területekre vonatkozó halászati engedély már nem érvényes. A hajó nem kaphat engedélyt arra, hogy meghibásodott műholdas nyomkövető berendezéssel halászati útra induljon. Ezen túlmenően, ha egy berendezés egy halászati út során működésképtelenné válik vagy műszakilag meghibásodik, akkor a javítást vagy a cserét azonnal el kell végezni, amint a hajó kikötőbe ér; a halászhajó nem indulhat halászati útra, amíg a műholdas nyomkövető berendezést meg nem javították vagy ki nem cserélték.

Minden tagállam vagy szerződő fél gondoskodik arról, hogy a meghibásodott műholdas nyomkövető berendezéssel rendelkező halászhajók egyéb kommunikációs eszközökkel (rádió, webalapú jelentéstétel, e-mail, fax vagy telex útján) legalább naponta eljuttassák az FMC-hez az (1) bekezdés b) pontjában említett információkat tartalmazó jelentéseket.

A tagállamok vagy szerződő felek csak abban az esetben engedélyezhetik a hajók számára, hogy műholdas nyomkövető berendezésüket kikapcsolják, ha a hajó hosszabb ideig nem folytat halászatot (pl. szárazdokkban áll javítás céljából), és erről előzetesen értesíti a lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságait. Mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, a műholdas nyomkövető berendezést újra aktiválni kell, és legalább egy jelentést össze kell állítani és el kell küldeni vele.

(1) Lásd a műholdas hajómegfigyelési rendszernek az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen történő létrehozására vonatkozó minimumszabályokról szóló 18-10. számú ICCAT-ajánlást.

XVI. MELLÉKLET

Az (EU) 2016/1627 és e rendelet közötti megfelelési táblázat

Az (EU) 2016/1627 rendelet	E rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	1. cikk
3. cikk	5. cikk
4. cikk	—
5. cikk	6. cikk
6. cikk	11. cikk
7. cikk	12. cikk
8. cikk	13. cikk
9. cikk	14. cikk
10. cikk	16. cikk
11. cikk	17. cikk és I. melléklet
12. cikk	17. cikk és I. melléklet
13. cikk	18. cikk
14. cikk	19. cikk
15. cikk	20. cikk
16. cikk	21. cikk
17. cikk	25. cikk
18. cikk	22. cikk
19. cikk	23. cikk
20. cikk	26. cikk
21. cikk	4. cikk
22. cikk	27. cikk
23. cikk	28. cikk
24. cikk	30. cikk
25. cikk	31. cikk
26. cikk	32. cikk
27. cikk	36. cikk
28. cikk	37. cikk
29. cikk	29. cikk
30. cikk	33. cikk
31. cikk	34. cikk
32. cikk	35. cikk
33. cikk	40. cikk
34. cikk	41. cikk
35. cikk	43. cikk
36. cikk	44. cikk
37. cikk	51. cikk
38. cikk	42. cikk
39. cikk	45. cikk
40. cikk	46. cikk
41. cikk	46. cikk
42. cikk	47. cikk
43. cikk	48. cikk
44. cikk	49. cikk
45. cikk	50. cikk
46. cikk	51. cikk
47. cikk	55. cikk
48. cikk	56. cikk
49. cikk	57. cikk
50. cikk	38. cikk
51. cikk	39. cikk
52. cikk	58. cikk
53. cikk	15. cikk
54. cikk	59. cikk
55. cikk	60. cikk
56. cikk	62. cikk
57. cikk	63. cikk
58. cikk	64. cikk
59. cikk	68. cikk
60. cikk	70. cikk
61. cikk	71. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	II. melléklet
III. melléklet	V. melléklet
IV. melléklet	VI. melléklet
V. melléklet	III. melléklet
VI. melléklet	IV. melléklet
VII. melléklet	VIII. melléklet
VIII. melléklet	IX. melléklet
IX. melléklet	X. melléklet
X. melléklet	XI. melléklet
XI. melléklet	XII. melléklet
XII. melléklet	XIII. melléklet

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/217

P9_TA(2021)0144

Az online terrorista tartalom terjesztésének megelőzése ***II

Az Európai Parlament 2021. április 28-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az online terrorista tartalom terjesztésének kezelésével szembeni fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (14308/1/2020 – C9-0113/2021 – 2018/0331(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/39)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (14308/1/2020 – C9-0113/2021),

—	tekintettel a cseh Képviselőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0640) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (1),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére (2),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0133/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szöveg, 2019.4.17., P8_TA(2019)0421.

(2) HL C 110., 2019.3.22., 67. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/218

P9_TA(2021)0145

A digitális zöldigazolvány – uniós polgárok ***I

Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0130 – C9-0104/2021 – 2021/0068(COD)) (1)

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 25, eltérő utalás hiányában]

(2021/C 506/40)

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI (*1)

a Bizottság javaslatához

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/… RENDELETE

a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (uniós Covid19-igazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 21. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

A Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz. A 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) részletes szabályokat állapít meg e jog gyakorlására vonatkozóan.

(1a)	A szabad mozgás megkönnyítése a gazdaságélénkítés megkezdésének egyik kulcsfontosságú előfeltétele.

(2)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű népegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó, 2-es típusú koronavírus (SARS-CoV2) által okozott koronavírus-betegség 2019-et (COVID-19). 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.

(3)

A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt az uniós polgárok azon jogára, hogy szabadon mozoghatnak és tartózkodhatnak a tagállamok területén; ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére / önkéntes karanténba vonulására vagy a SARS-CoV-2-teszteredmény bemutatására vonatkozó követelmények. Ezek a korlátozások káros hatással vannak a polgárokra és a vállalkozásokra, különösen a határt átlépő munkavállalókra és ingázókra, illetve az idénymunkásokra.

(4)

A Tanács 2020. október 13-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlást (3). Az ajánlás összehangolt megközelítést határoz meg a következő kulcsfontosságú kérdésekre vonatkozóan: közös kritériumok és küszöbértékek alkalmazása annak eldöntésekor, hogy bevezetnek-e a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, a Covid19 terjedési kockázatának feltérképezése egy elfogadott színkód alapján, és koordinált megközelítés azokat az intézkedéseket illetően – ha vannak ilyenek –, amelyek az adott területeken való terjedési kockázattól függően megfelelően alkalmazhatók az e területek között mozgó személyekre. Sajátos helyzetükre tekintettel az ajánlás azt is hangsúlyozza, hogy ▌mentesíteni kell a Covid19-járvánnyal összefüggő utazási korlátozások alól az ajánlás 19. pontjában felsorolt alapvető szükségből utazókat, valamint a határ menti ingázókat, akiknek az életét az ilyen korlátozások jelentősen érintik, különös tekintettel az alapvető feladatot ellátó vagy a kritikus infrastruktúra szempontjából nélkülözhetetlen személyekre.

(5)	Az (EU) 2020/1475 ajánlásban meghatározott kritériumok és küszöbértékek felhasználásával az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) hetente egyszer közzéteszi a tagállamok régiónkénti bontású térképét, hogy támogassa a tagállami döntéshozatalt (4).

(6)

Amint azt az (EU) 2020/1475 ajánlás hangsúlyozza, a személyek Unión belüli szabad mozgására vonatkozó, a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében bevezetett korlátozásoknak konkrét és korlátozott közérdeken – nevezetesen a népegészség védelmén – kell alapulniuk. Az ilyen korlátozásokat az uniós jog általános elveivel összhangban kell alkalmazni, különös tekintettel az arányosságra és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó elvekre. A belső határellenőrzés nélküli, teljes mértékben működő schengeni térség helyreállítására irányuló erőfeszítésekkel összhangban a meghozott intézkedések hatályát és idejét tehát szigorúan korlátozni kell, és azok nem terjedhetnek túl a népegészség védelméhez feltétlenül szükséges mértéken. Ezenkívül összhangban kell lenniük azokkal az uniós intézkedésekkel, amelyek célja az áruk és alapvető szolgáltatások zökkenőmentes szabad mozgásának biztosítása az egységes piacon, beleértve az egészségügyi eszközök és az orvosi és egészségügyi személyzet zökkenőmentes szabad mozgását azokon az úgynevezett „zöld sávos” határátkelőhelyeken keresztül, amelyeket a zöld sávoknak az egészség védelmét, valamint az áruk és alapvető szolgáltatások rendelkezésre állását biztosító határigazgatási intézkedésekre vonatkozó iránymutatások szerinti végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény említ (5).

(7)

Mindazok esetében, akik már megkapták a védőoltást, [72 óránál] nem régebbi negatív NAAT-teszttel vagy [24 óránál] nem régebbi negatív antigén gyorsteszttel rendelkeznek, illetve akik szervezetében az elmúlt [6 hónapban] kimutatták a tüskefehérje ellen termelődött egyes antitestek jelenlétét, a jelenlegi orvosi ismeretek szerint jelentősen csökken a SARS-CoV-2 vírussal való megfertőződés kockázata. Nem szabad korlátozni azon személyek szabad mozgását, akik – például azért, mert védettek a SARS-CoV-2 vírussal szemben, és nem adhatják tovább azt – megalapozott tudományos bizonyítékok alapján nem jelentenek jelentős népegészségügyi kockázatot, mivel az ilyen korlátozások nem szükségesek a kitűzött cél eléréséhez.

(7a)

Az igazolványok harmonizált használatának biztosítása érdekében e rendeletben meg kell határozni érvényességük időtartamát. Jelen pillanatban azonban még mindig nem egyértelmű, hogy a vakcinázás megakadályozza-e a Covid19 terjedését. Hasonlóképpen nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan sem, hogy egy korábbi fertőzésből való felépülést követően mennyi ideig tart a szervezet tényleges védettsége a Covid19-cel szemben. Ezért lehetővé kell tenni az érvényesség időtartamának a technológiai és tudományos fejlődés alapján történő kiigazítását.

(8)

Számos tagállam kezdeményezte vagy tervezi oltási igazolványok kibocsátását. Ahhoz azonban, hogy ezeket hatékonyan lehessen használni a határokon átnyúló helyzetekben, amikor a polgárok gyakorolják a szabad mozgáshoz és a vakcinázáshoz való jogukat, az ilyen igazolványoknak teljes mértékben interoperábilisnak, összeegyeztethetőnek , biztonságosnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. A tagállamok között közösen elfogadott megközelítésre van szükség az ilyen igazolványok tartalmára, formátumára, elveire, technikai előírásaira és védettségi szintjére vonatkozóan.

(9)

Az e területen hozott egyoldalú intézkedések jelentős fennakadásokat okozhatnak a szabad mozgás ▌gyakorlásában, és akadályozhatják a belső piac, köztük a turizmus ágazat megfelelő működését, mivel a nemzeti hatóságok és a személyszállítási szolgáltatók, például a légitársaságok, a vasút-, az autóbusz- vagy a komptársaságok számos különböző okmányformátummal találkoznak, nemcsak az adott személy oltottsági státusza, hanem a tesztek és a Covid19-betegségből való gyógyultság tekintetében is. [Mód. 8.]

(9a)

A fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia létrehozásáról szóló 2021. március 3-i állásfoglalásában az Európai Parlament felszólított a turizmussal kapcsolatos megközelítés uniós szintű harmonizálására – a biztonságos utazás közös kritériumai, valamint a tesztelési és karanténkövetelményekre vonatkozó uniós egészségvédelmi protokoll végrehajtása révén egyaránt –, valamint szorgalmazza egy egységes oltási bizonyítvány kialakítását, amennyiben elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a vakcinázott személyek nem terjesztik tovább a vírust, vagy amennyiben kölcsönösen elismerik az oltási eljárásokat.

(10)

A schengeni vívmányokban, különösen az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározott, a belső határok személyek által történő átlépésére vonatkozó közös intézkedések sérelme nélkül, valamint a tagállamok területén való ▌mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében létre kell hozni a Covid19 elleni oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok kibocsátására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó, „ uniós Covid19-igazolvány ” elnevezésű közös keretet, amelyet minden tagállamban kötelezővé és közvetlenül alkalmazandóvá kell tenni . Valamennyi uniós közlekedési csomópontnak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az igazolványt ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.

(10a)

E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak el kell fogadniuk az e rendelettel összhangban kiadott valamennyi igazolványtípust. Az interoperábilis igazolványoknak egyenértékűnek kell lenniük az érvényességük ideje alatt.

(11)

E rendelet célja, hogy megkönnyítse az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a szabad mozgás és más alapvető jogok Covid19-világjárvány miatti esetleges korlátozásai tekintetében, miközben magas szintű közegészség-védelemre törekszik, és nem értelmezendő úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a világjárvány során bevezetett szabad mozgásra vagy más alapvető jogokra vonatkozó korlátozások elfogadását. ▌Továbbra is alkalmazni kell az (EU) 2020/1475 ajánlásban említett azon kivételeket, amelyek a szabad mozgás tekintetében a Covid19-világjárványra válaszul bevezetett korlátozásokra vonatkoznak. Az e rendelet által létrehozott igazolványok ellenőrzésének szükségessége önmagában nem indokolhatja a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A belső határokon végzett ellenőrzéseknek továbbra is végső eszközként kell szolgálniuk, az (EU) 2016/399 rendeletben meghatározott különös szabályokra is figyelemmel.

(12)

Az ilyen interoperábilis igazolványok kibocsátására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó közös megközelítés a bizalmon alapul. A hamis Covid19-igazolványok jelentős népegészségügyi kockázatot jelenthetnek. A tagállamok hatóságai számára garantálni kell, hogy a másik tagállamban kibocsátott igazolványban szereplő információk megbízhatóak, hogy az igazolvány nem hamis, hogy az az azt bemutató személyre vonatkozik, és hogy az igazolványban szereplő információkat ellenőrző személyek csak a szükséges minimális mennyiségű információhoz férhetnek hozzá.

(13)

A hamis Covid19-igazolványok valós kockázatot jelentenek. 2021. február 1-jén az Europol előzetes figyelmeztető értesítést adott ki a hamis negatív Covid19-tesztigazolványok tiltott értékesítéséről (7). Tekintettel a rendelkezésre álló és könnyen hozzáférhető technológiai eszközökre, például a nagy felbontású nyomtatókra és a különböző grafikus szerkesztői szoftverekre, a csalók kiváló minőségű hamis vagy meghamisított igazolványokat tudnak előállítani. Több esetben került sor csalárd tesztelési igazolványok szervezett hamisítócsoportok és haszonleső egyéni csalók által történő tiltott offline és online értékesítésére.

(14)

Az interoperabilitás és az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében – többek között a kiszolgáltatott személyek, például a fogyatékossággal élő személyek és a digitális technológiákhoz korlátozott hozzáféréssel rendelkező személyek számára – a tagállamoknak a z igazolvány birtokosa által választott digitális és/vagy papíralapú formátumban kell kibocsátaniuk az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványokat. Ez lehetővé teszi a leendő birtokos számára, hogy megigényelje és megkapja az igazolvány nyomtatott példányát, és/ vagy hogy mobil eszközön tárolja és jelenítse meg a igazolványt. Az igazolványoknak interoperábilis, digitálisan olvasható vonalkódot kell tartalmazniuk, amely csak az igazolvánnyal kapcsolatos releváns adatokat tartalmazza . A tagállamoknak elektronikus bélyegzővel ▌garantálniuk kell az igazolványok hitelességét, érvényességét és sértetlenségét. Az igazolványon szereplő információkat ember által olvasható formátumban is fel kell tüntetni, akár nyomtatott formában, akár formázás nélküli szövegként megjelenítve. Az okmányok elrendezésének könnyen érthetőnek kell lennie, és biztosítania kell az egyszerűséget és a felhasználóbarát jelleget. Az információkat és az elrendezést akadálymentesen kell megjeleníteni a fogyatékossággal élő személyek számára, az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) meghatározott, az információkra, többek között a digitális információkra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek megfelelően. A szabad mozgás akadályozásának elkerülése érdekében az igazolványokat térítésmentesen kell kiállítani, és a személyek számára biztosítani kell a jogot azok megszerzésére. A tagállamoknak automatikusan vagy a gyógyultsági igazolvány esetében csak kérésre kell kibocsátaniuk az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványokat, biztosítva, hogy azok könnyen beszerezhetők legyenek, és szükség esetén meg kell adniuk az annak garantálásához szükséges támogatást, hogy mindenki egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen. Az oltási igazolványok bevezetéséhez szükséges minden további technikai, digitális és közlekedési infrastrukturális kiadást az uniós alapokból és programokból támogathatóvá kell tenni. [Mód. 17]

(14a)

Az oltóanyagokat a lakosság egésze számára elérhető globális közjavaknak kell tekinteni, ezért a tagállamoknak minden polgár számára méltányos és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk. A tagállamoknak emellett egyetemes, elérhető, időben történő és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk a Covid19-tesztelési lehetőségekhez, ideértve ezek elérhetővé tételét valamennyi közlekedési csomópontban. A 3. cikk (1) bekezdése szerinti igazolványok kiállítása, illetve egy – az 5., 6. és 7. cikkben említett – konkrét igazolvány birtoklása nem vezethet az oltási státuszon alapuló megkülönböztetett bánásmódhoz és megkülönböztetéshez.

(15)

Az uniós Covid19-igazolványt alkotó igazolványok biztonsága, hitelessége, sértetlensége és érvényessége, valamint az uniós adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy valamennyi tagállamban elfogadják azokat. Ezért létre kell hozni egy olyan bizalmi keretrendszert, amely meghatározza az igazolványok megbízható és biztonságos kibocsátásához és ellenőrzéséhez szükséges szabályokat és infrastruktúrát. Az ehhez szükséges infrastruktúrát ki kell építeni, határozottan előnyben részesítve az uniós technológia használatát, hogy az hogy minden elektronikus eszközön működjön, biztosítva ugyanakkor az infrastruktúra védettségét a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szemben. A bizalmi keretrendszernek biztosítania kell, hogy az igazolvány ellenőrzésére offline és a kibocsátónak az ellenőrzésről való tájékoztatása nélkül kerüljön sor, és ezért biztosítania kell, hogy sem az igazolványok kibocsátója, sem más harmadik fél ne kapjon tájékoztatást, amikor az igazolvány birtokosa bemutatja az igazolványt. A bizalmi keretrendszer alapját a 2011/24/EU irányelv (9) 14. cikke alapján létrehozott e-egészségügyi hálózat által 2021. március 12-én elfogadott, az egészségügyi igazolások interoperabilitására vonatkozó dokumentumnak (10) kell képeznie. A bizalmi keretrendszernek ezért egy nyilvános kulcsú infrastruktúrán kell alapulnia, amely a tagállamok egészségügyi hatóságait az igazolványokat kiállító egyes jogalanyokkal összekötő bizalmi lánccal rendelkezik. A bizalmi keretrendszernek lehetővé kell tennie a csalás, különösen a hamisítás felderítését. Minden egyes oltás, teszt vagy gyógyulás esetén külön-külön független igazolványt kell kiállítani, amelyen nem tüntethető fel az igazolvány birtokosa korábbi igazolványainak előzményei.

(16)

E rendelet értelmében az uniós Covid19-igazolványt alkotó bármely igazolványt a 2004/38/EK irányelv 3. cikkében említett személyek , azaz az uniós polgárok és családtagjaik, köztük az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikkének (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek állampolgárai számára – állampolgárságuktól függetlenül – az oltás vagy a teszt helye szerinti tagállamnak, illetve a gyógyult személy tartózkodási helye szerinti tagállamnak kell kibocsátania. Az igazolványokat adott esetben a beoltott, tesztelt vagy gyógyult személy, például a cselekvőképtelen személy nevében egy másik személynek, például a törvényes gyámnak kell kibocsátani, vagy gyermekeik nevében a szülők számára. Az igazolványok tekintetében nem követelhető meg felülhitelesítés vagy bármilyen más hasonló alakiság.

(16a)

A határátlépéssel járó utazásokhoz kapcsolódó korlátozások különösen azon személyek számára hátrányosak, akik naponta vagy gyakran lépik át a határt, mert munkahelyükre vagy iskolába mennek, közeli hozzátartozóikat látogatják meg, orvosi ellátást vesznek igénybe vagy szeretteiket gondozzák. Az uniós Covid19-igazolványnak meg kell könnyítenie a határ menti lakosok, a határátlépő idénymunkások, a határátlépő ideiglenes munkavállalók és a közlekedési dolgozók szabad mozgását.

(16b)

hangsúlyozva az e rendelet (14a) preambulumbekezdését, valamint az (EU) 2020/1475 ajánlás (6) és (19) bekezdését, a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a határon átnyúló régiók, a legkülső régiók, az exklávék és a földrajzilag elszigetelt területek sajátosságaira, a helyi és regionális szintű együttműködés szükségességére, valamint azokra a személyekre, akik határ menti ingázónak, külföldre ingázó munkavállalónak és határ menti lakosnak minősülnek és akik olyan másik tagállamban laknak, ahová rendszerint naponta vagy legalább hetente egyszer visszatérnek. [Mód. 18]

(17)	Az uniós Covid19-igazolványok elemeit képező igazolványokat Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgárai vagy lakosai számára is ki lehet állítani ▌.

(18)

▌Az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről egyes harmadik országok között a személyek szabad mozgásáról kötött megállapodások rendelkeznek a szabad mozgás népegészségügyi okokból történő korlátozásának lehetőségéről. Amennyiben egy ilyen megállapodás nem tartalmaz az európai uniós jogi aktusok beépítésére vonatkozó mechanizmust, az ilyen megállapodások kedvezményezettjei részére kiállított igazolványokat az e rendeletben megállapított feltételek szerint el kell fogadni. Ezt a Bizottság által elfogadandó végrehajtási jogi aktustól kell függővé tenni, amely megállapítja, hogy az adott harmadik ország e rendelettel összhangban állít ki igazolványokat, és hivatalos biztosítékokat nyújtott arra vonatkozóan, hogy elfogadja a tagállamok által kibocsátott igazolványokat.

(19)	Az (EU) 2021/XXXX rendelet alkalmazandó azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik nem tartoznak e rendelet hatálya alá, és akik jogszerűen tartózkodnak az említett rendelet hatálya alá tartozó valamely állam területén, és akik az uniós joggal összhangban jogosultak más államokba utazni.

(20)

Az e rendelet céljából létrehozandó keretrendszernek ▌a WHO és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet bevonásával megvalósuló globális kezdeményezésekkel vagy hasonló – az Európai Unióval szoros partnerséget fenntartó harmadik országokat bevonó – kezdeményezésekkel való összhang biztosítására kell törekednie. Ennek lehetőség szerint magában kell foglalnia a globális szinten létrehozott technológiai rendszerek és az e rendelet céljából létrehozott rendszerek közötti interoperabilitást az Unión belüli szabad mozgás megkönnyítése érdekében, többek között nyilvános kulcsú infrastruktúrában való részvétel vagy nyilvános kulcsok kétoldalú cseréje révén. A harmadik országok vagy az EUMSZ 355. cikkének (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek vagy annak II. mellékletében felsorolt országok vagy a Feröer szigetek által beoltott vagy tesztelt uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának megkönnyítése érdekében e rendeletnek elő kell írnia a harmadik országok vagy tengerentúli országok és területek vagy a Feröer szigetek által az uniós polgárok és családtagjaik részére kibocsátott igazolványok elfogadását, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az igazolványokat az e rendelet alapján megállapítottakkal egyenértékű szabványoknak megfelelően bocsátották ki.

(21)

A szabad mozgás megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány idején jelenleg érvényben lévő korlátozásait a rendelkezésre álló legújabb tudományos bizonyítékok és az Egészségügyi Biztonsági Bizottság, az ECDC és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) iránymutatásai alapján összehangolt módon fel lehessen oldani, interoperábilis oltási igazolványt kell létrehozni. Az oltási igazolványnak annak igazolására kell szolgálnia, hogy birtokosa valamely tagállamban Covid19-védőoltást kapott , és lehetővé kell tennie az utazási korlátozások feloldását . Az igazolvány csak a birtokos egyértelmű azonosításához szükséges információkat, valamint a Covid19-oltóanyag megnevezését, az oltás számát, dátumát és helyét tartalmazhatja. A tagállamoknak azon személyek számára kell kibocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) értelmében forgalombahozatali engedéllyel rendelkező vakcinával ▌oltottak be.

(22)

Azon személyek is , akiket e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt – többek között klinikai vizsgálat részeként – oltottak be, jogosultak arra, hogy beszerezzék az e rendeletnek megfelelő Covid19 oltási igazolványt. Ugyanakkor a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy oltási igazolásokat más formátumban is kiállíthassák más célokra, különösen orvosi célokra.

(23)

A megkülönböztetésmentesség elvével összhangban a tagállamoknak továbbá azon uniós polgárok és családtagjaik számára is ki kell bocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket harmadik országban oltottak be a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyaggal, és erre vonatkozóan megbízható bizonyítékot szolgáltatnak. A tagállamoknak továbbá azon uniós polgárok és családtagjaik számára is ki kell bocsátaniuk az oltási igazolványokat, akiket harmadik országban, a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listájában szereplő oltóanyaggal oltottak be, és erre vonatkozóan megbízható bizonyítékot szolgáltatnak.

(24)

2021. január 27-én az e-egészségügyi hálózat iránymutatást fogadott el az orvosi célú oltások igazolásáról, amelyet 2021. március 12-én aktualizált (12). Az e rendelet alkalmazásában elfogadott technikai előírásoknak és különösen az alkalmazandó kódszabványoknak erre az iránymutatásra kell támaszkodniuk.

(25)

Több tagállam már most is mentesíti a beoltott személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk az oltási igazolásokat abból a célból, hogy eltekintsenek az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat is. Az elfogadásnak azonos feltételek mellett kell történnie, ami például azt jelenti, hogy ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a beadott vakcina egyetlen adagja elegendő, akkor hasonlóan kell eljárnia az ugyanazon vakcina egyetlen adagját feltüntető oltási igazolvány birtokosai tekintetében is. Népegészségügyi okokból ezt a kötelezettséget azokra a személyekre kell korlátozni, akik a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagot ▌vagy a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listáján szereplő oltóanyagot kaptak.

(26)

Meg kell akadályozni az olyan személyekkel szembeni mindennemű (közvetlen vagy közvetett) hátrányos megkülönböztetést, akiket például orvosi okok vagy amiatt nem oltanak be, mert nem tagjai a jelenleg oltott célcsoportnak, akik még nem kaptak lehetőséget az oltásra, vagy akik úgy döntöttek, hogy nem oltatják be magukat, vagy akik számára – egyes korosztályokban, például a gyermekek esetében – még nem érhető el az oltás . Ezért az oltási igazolvány vagy egy konkrét oltóanyagot feltüntető oltási igazolvány birtoklása nem lehet előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának, ▌továbbá nem lehet előfeltétele az EU-n belüli szabad mozgásnak és a határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatások, például légijáratok, vonatok, távolsági buszok, kompok vagy egyéb közlekedési eszközök igénybevételének.

(26a)

A Covid19-oltóanyagokat nagy tömegben és megfizethető áron kell előállítani, és globálisan elosztani, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak és széles körben alkalmazzák őket a helyi közösségekben. [Mód. 21/rev]

(26b)

A Covid19 világjárvány kezelése a társadalmi és gazdasági fellendülés, valamint a helyreállítási törekvések eredményességének előfeltétele. A Covid19-oltóanyagok fejlesztése alapvető fontosságú. A termelési és szállítási ütemtervek be nem tartásának súlyos eseteivel kapcsolatos problémák nagyon aggasztóak. [Mód. 22/rev]

(27)

Számos tagállam kötelezte arra a területére utazó személyeket, hogy érkezésük előtt vagy után végezzenek a SARS-CoV-2 fertőzést kimutató tesztet. A Covid19-világjárvány kezdetén a tagállamok jellemzően a reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (RT-PCR) tesztre, azaz egy nukleinsav-amplifikációs tesztre (NAAT) támaszkodtak a betegség kimutatásában, amelyet a WHO és az ECDC az esetek és a kapcsolatok tesztelése tekintetében a legmegbízhatóbb módszernek tart (13). A világjárvány terjedésével az európai piacon egyre szélesebb körben elérhetővé váltak a gyorsabb és olcsóbb tesztek új generációját jelentő úgynevezett antigén gyorstesztek, amelyek képesek a vírusfehérjék (antigének) jelenlétének észlelésére, és így a meglévő fertőzés kimutatására. 2020. november 18-án a Bizottság elfogadta az (EU) 2020/1743 ajánlást a SARS-CoV-2 fertőzés diagnosztizálására szolgáló antigén gyorstesztek alkalmazásáról (14).

(28)

A Tanács 2021. január 22-én elfogadta az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről szóló 2021/C 24/01 tanácsi ajánlást (15), amely előírja a Covid19 antigén gyorstesztek közös jegyzékének összeállítását. Ennek alapján az Egészségügyi Biztonsági Bizottság 2021. február 18-án megállapodott a Covid19 antigén gyorstesztjeinek közös jegyzékéről, azaz azon antigén gyorstesztekről, amelyek eredményeit a tagállamok kölcsönösen elismerik, valamint a Covid19-teszteredmény-igazolásokban feltüntetendő közös, szabványosított adatkészletről (16).

(29)

E közös erőfeszítések ellenére a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló személyek ▌még mindig problémákkal szembesülnek, amikor az egyik tagállamban egy másik tagállamban kapott teszteredményt próbálnak felhasználni. E problémák gyakran az igazolás nyelvével, ▌a bemutatott dokumentum hitelességébe vetett bizalom hiányával és a tesztek árával kapcsolatosak.

(30)

Másik tagállamban kiállított, a szabad mozgás gyakorlása céljából bemutatott teszteredmény-igazolások elfogadásának javítása érdekében interoperábilis tesztigazolványt kell létrehozni, amely tartalmazza a birtokosa egyértelmű azonosításához feltétlenül szükséges információkat, valamint a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó vizsgálat típusát, dátumát és eredményét. A teszteredmények megbízhatóságának biztosítása érdekében e rendelet alapján csak a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás szerint összeállított jegyzékben szereplő NAAT tesztek és antigén gyorstesztek eredményeinek vonatkozásában bocsátható ki tesztigazolvány. Az e rendelet alkalmazásában elfogadott technikai előírások alapját az Egészségügyi Biztonsági Bizottság által a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján elfogadott, a Covid19-teszteredmény-igazolásokban feltüntetendő közös szabványosított adatkészletnek, különösen az alkalmazandó kódszabványoknak kell képezniük.

(31)

Azon tagállamoknak, amelyek a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében a szabad mozgásra vonatkozóan bevezetett korlátozások feloldása céljából előírják a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására irányuló teszt igazolását, el kell fogadniuk az e rendeletnek megfelelően a tagállamok által kiadott tesztigazolványokat.

(31a)

A SARS-CoV-2 elleni antitesteket természetes fertőzés – klinikai betegséggel vagy anélkül – és vakcinázás után termeli a szervezet. Bár még nem állnak rendelkezésünkre végleges adatok az említett antitestek perzisztenciájáról az oltást követően, bőséges bizonyíték van arra, hogy a természetes eredetű antitestek a fertőzés után több hónapig kimutathatók. Az antitestek tesztelése ezért lehetővé teszi azon, korábban megfertőzött személyek azonosítását, akik szervezete immunválaszt adhatott, és ezért nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy újra megfertőződjenek vagy másokat megfertőzzenek.

(32)

A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a Covid19-betegségből felgyógyult személyek a tünetek megjelenése után egy bizonyos ideig még pozitív SARS-CoV-2 teszteredményt mutathatnak (17). Amennyiben az ilyen személyeknek a szabad mozgás gyakorlása érdekében tesztet kell végezniük, ennek esetleges pozitív eredménye annak ellenére megakadályozhatja őket abban, hogy utazzanak, hogy már nem fertőzőek. A szabad mozgás megkönnyítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány idején jelenleg érvényben lévő korlátozásait összehangolt módon, a rendelkezésre álló legújabb tudományos bizonyítékok alapján fel lehessen oldani, interoperábilis gyógyultsági igazolványt kell létrehozni, amely tartalmazza az érintett személy egyértelmű azonosításához szükséges információkat és a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó korábbi pozitív teszt dátumát. ▌Az ECDC szerint a legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy a tünetek megjelenésétől számított tíz és húsz nap között a SARS-CoV-2 életképes volt, a meggyőző epidemiológiai vizsgálatok nem mutatták ki a betegség továbbterjedését a tizedik nap után. Az elővigyázatosság elvét azonban továbbra is alkalmazni kell. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezen érvényességi időszak hosszát – annak kezdő- és végpontját egyaránt – az Egészségügyi Biztonsági Bizottság vagy a gyógyulást követően szerzett immunitás időtartamára vonatkozó bizonyítékokat alaposan tanulmányozó ECDC iránymutatása alapján megváltoztassa. Ezen túlmenően lehetőséget kell biztosítani az egyének számára arra, hogy tünetmentes esetben tüskeantigénekkel működő, nagy specifikusságú tesztnek vessék alá magukat.

(33)

Több tagállam már most is mentesíti a gyógyult személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól. ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk a gyógyultsági igazolványt abból a célból, hogy eltekintsenek az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a SARS-CoV-2 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes gyógyultsági igazolványokat is. Az e-egészségügyi hálózat az Egészségügyi Biztonsági Bizottsággal együttműködve jelenleg dolgozza ki a gyógyultsági igazolványokra és a kapcsolódó adatkészletekre vonatkozó iránymutatást.

(34)

A közös álláspont gyors elérése érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (18) 17. cikkével létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást az e rendelettel összhangban létrehozott igazolványokban dokumentált egészségügyi események hatásaira vonatkozó, rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokról, beleértve a Covid19-oltóanyagok által biztosított immunitás hatékonyságát és időtartamát, azt, hogy a vakcinák megelőzik-e a tünetmentes fertőzést és a vírusátadást, valamint azt, hogy a SARS-CoV-2 új variánsai milyen hatást gyakorolnak a már beoltott vagy fertőzött személyekre. Ezen információk képezhetik az alapját a Tanács arra irányuló ajánlásainak, hogy összehangolt megközelítést lehessen alkalmazni az igazolványok birtokosainak szabad mozgására vonatkozó korlátozások feloldására.

(35)

Az e rendelet által létrehozott igazolványokkal kapcsolatos bizalmi keretrendszer végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni (19).

(36)	A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az interoperábilis igazolványok létrehozásához szükséges technikai előírásokkal kapcsolatos, kellően indokolt esetekben ez rendkívül sürgős okból szükséges, vagy ha új tudományos bizonyítékok válnak elérhetővé.

(37)

Az e rendelet végrehajtása során megvalósított személyesadat-kezelés tekintetében az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) alkalmazandó. Ez a rendelet jogalapot teremt az e rendeletben előírt interoperábilis igazolványok kibocsátásához és ellenőrzéséhez szükséges személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 9. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerinti kezeléséhez. Nem szabályozza az oltási, tesztelési vagy gyógyulási események dokumentálásához kapcsolódó személyes adatok más célból, például a farmakovigilancia vagy az egyénekre vonatkozó személyes egészségügyi nyilvántartások vezetése céljából történő kezelését. Az egyéb célokból történő adatkezelés jogalapját a nemzeti jogban kell meghatározni, amelynek összhangban kell állnia az uniós adatvédelmi jogszabályokkal.

(38)

A személyes adatokra vonatkozó adattakarékosság elvével összhangban az igazolványok csak azokat a személyes adatokat tartalmazhatják, amelyek a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítéséhez feltétlenül szükségesek. A igazolványokban feltüntetendő konkrét személyesadat-kategóriákat és adatmezőket ebben a rendeletben kell meghatározni.

(39)

E rendelet alkalmazásában nincs szükség a személyes adatok határokon átnyúló továbbítására /cseréjére ▌. A nyilvános kulcsú infrastruktúra-megközelítéssel összhangban csak az igazolványok kibocsátóinak nyilvános kulcsait kell határokon átnyúlóan átadni vagy hozzáférhetővé tenni, amit a Bizottság által létrehozott és karbantartott interoperabilitási kapu fog biztosítani. ▌Különösen az igazolvány és a kibocsátó nyilvános kulcsa együttes meglétével kell az igazolvány hitelességének és integritásának ellenőrzését ▌ és a csalások felderítését lehetővé tenni . Az alapértelmezett adatvédelem elvével összhangban olyan ellenőrzési technikákat kell alkalmazni, amelyek nem teszik szükségessé a személyes adatok továbbítását.

(40)

Ez a rendelet megtiltja ▌, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam vagy ▌határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók megőrizzék az igazolványban szereplő, birtokukba került személyes adatokat. Ez a rendelet nem teremt jogalapot semmilyen adatbázis-tár létrehozására tagállami vagy uniós szinten, illetve a bizalmi keretrendszer digitális infrastruktúráján keresztül.

▌

(41a)

Az utazás kiszámíthatósága és a jogbiztonság biztosításához alapvető fontosságú a nyilvánosság egyértelmű, átfogó és időben történő tájékoztatása az uniós Covid19-igazolványt alkotó egyes igazolványtípusok kibocsátásáról, felhasználásáról és elfogadásáról. A Bizottságnak támogatnia kell a tagállamok erre irányuló erőfeszítéseit, például azzal, hogy a „Re-open EU” internetes platformon elérhetővé teszi a tagállamok által szolgáltatott információkat.

(42)

Az (EU) 2020/1475 ajánlás értelmében a személyek Unión belüli szabad mozgására vonatkozóan a SARS-CoV-2 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett minden korlátozást fel kell oldani, amint azt a járványügyi helyzet lehetővé teszi. Ez vonatkozik azon kötelezettségekre is, hogy olyan okmányokat – például az e rendelet hatálya alá tartozó igazolványokat – kell bemutatni, amelyek eltérnek az uniós jog, különösen a 2004/38/EK irányelv által előírtaktól. ▌

(43)

Ezt a rendeletet a hatálybalépésének időpontjától számított 12 hónapon át kell alkalmazni. Négy hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően és legkésőbb 3 hónappal a rendelet alkalmazásának vége előtt a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, többek között annak a szabad mozgásra, az alapvető jogokra és a személyes adatok védelmére gyakorolt hatásáról, valamint a legkorszerűbb oltási és tesztelési technológiák értékeléséről, továbbá az uniós Covid19-igazolvány használatáról a tagállamok által e rendeletben nem szabályozott, nemzeti jogszabályokon alapuló célokra.

(44)

A járványügyi helyzet és a Covid19-világjárvány megfékezésében elért eredmények figyelembevétele, valamint a nemzetközi szabványokkal való interoperabilitás biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet egyes cikkeire ▌vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor (21). Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(45)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a birtokos oltottsági, tesztelési és gyógyultsági státuszára vonatkozó interoperábilis igazolványok létrehozásával a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgás megkönnyítését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásainak meghatározása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(46)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Alapjogi Chartában (a továbbiakban: a Charta) elismert és a Szerződésekben rögzített elveket, így a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a törvény előtti egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogot, a szabad mozgáshoz való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. E rendelet alkalmazásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a Charta rendelkezéseit.

(46a)

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy nemzeti szinten a szabad mozgástól eltérő célokra is előírják a nemzeti digitális igazolványokat, azoknak interoperábilisnak kell lenniük az uniós Covid19-igazolványokkal, és tiszteletben kell tartaniuk az e rendeletben meghatározott biztosítékokat, különösen a különböző országok állampolgárai és a különböző igazolványok közötti megkülönböztetésmentesség, a magas szintű adatvédelem és a széttagoltság elkerülése érdekében.

(46b)

A tagállamok nem vezethetnek be korlátozásokat a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében azon személyek tekintetében, akik nem rendelkeznek az e rendelet hatálya alá tartozó igazolványokkal.

(46c)

Az e rendelet hatálybalépését követő egy hónapon belül közzé kell tenni az adott tagállamban az adatok kezelőjeként, feldolgozójaként és címzettjeként eljáró valamennyi hatóság jegyzékét annak érdekében, hogy az uniós Covid19-igazolványt használó uniós polgárok tudják, melyikhez fordulhatnak az (EU) 2016/679 rendelet szerinti adatvédelmi jogaik gyakorlása érdekében, ideértve különösen azt a jogot, hogy átlátható tájékoztatást kapjanak arról, hogy az érintett milyen módon gyakorolhatja jogait a személyes adatok kezelését illetően.

(47)	Az (EU) 2018/1725 rendelet (22) 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetésre került sor az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel ,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza az interoperábilis Covid19 oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolványok ( a továbbiakban: uniós Covid19-igazolvány ) kiállítására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó keretet azzal a céllal, hogy megkönnyítse a birtokosok számára a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását a Covid19-világjárvány idején.

A rendelet jogalapot biztosít az ezen igazolványok kiállításához szükséges személyes adatok kezelésére, valamint az ezen igazolványok hitelességének és érvényességének megerősítéséhez és ellenőrzéséhez szükséges információk feldolgozására, az (EU) 2016/679 rendelettel teljes összhangban .

A rendeletet nem lehet úgy értelmezni, mint amely a védőoltás beadatására való közvetlen vagy közvetett kötelezettséget vagy jogot állapít meg. [Mód. 9]

Ez a rendelet a 2004/38/EK irányelv és az (EU) 2016/399 rendelet értelmében nem vezet be és nem állapít meg további alaki követelményt vagy a szabad mozgáshoz vagy a tagállamok területére való beutazáshoz való jog gyakorlásához szükséges követelményt.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„birtokos”: azon személy , aki számára e rendelettel összhangban oltottsági, tesztelési és/vagy gyógyultsági státuszára vonatkozó információkat tartalmazó interoperábilis igazolványt állítottak ki;

2.	„ uniós Covid19-igazolvány ”: a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben kiállított, a birtokos oltottsági, tesztelési és/vagy gyógyultsági státuszára vonatkozó információkat tartalmazó interoperábilis igazolvány;

3.	„Covid19-oltóanyag”: súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó koronavírus 2-vel (SARS-CoV-2) szembeni aktív immunizálásra javallt immunológiai gyógyszer;

„NAAT-teszt”: a SARS-CoV-2 ribonukleinsav (RNS) jelenlétének kimutatására használt molekuláris nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT), például reverz transzkripciós polimeráz láncreakciós (RT-PCR), hurokközvetített izotermikus amplifikációs (LAMP) és transzkripcióközvetített amplifikációs (TMA) technikák;

5.	„antigén gyorsteszt”: olyan tesztelési módszer, amely vírusfehérjék (antigének) kimutatásán alapul, laterális immunpróba alkalmazásával, amelyet képzett egészségügyi szakember vagy egyéb, képzett szakember végez el, és 30 percnél rövidebb idő alatt ad eredményt;

5a.

„szerológiai vagy antitest-vizsgálat”: vérmintákon (szérum, plazma vagy teljes vér) végzett laboratóriumi vizsgálat, amelynek célja annak kimutatása, hogy egy személy szervezete termel-e antitesteket a SARS-CoV-2 ellen, jelezve ezáltal, hogy a birtokos SARS-CoV-2-nek volt kitéve, és antitesteket fejlesztett ki, függetlenül attól, hogy voltak-e tünetei vagy sem;

6.	„interoperabilitás”: valamely tagállam ellenőrzési rendszereinek képessége egy másik tagállam által kódolt adatok használatára;

7.	„vonalkód”: adatok vizuális, géppel olvasható formátumban történő tárolására és megjelenítésére szolgáló módszer;

„elektronikus bélyegző”: olyan, a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) fogalommeghatározása szerinti „fokozott biztonságú elektronikus bélyegző” , amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak és logikailag hozzárendelnek, hogy biztosítsák ez utóbbi adatok eredetét és sértetlenségét;

▌

10.

„bizalmi keretrendszer”: az igazolványok megbízható és biztonságos kiállítását és ellenőrzését szabályozó és lehetővé tévő szabályok, politikák, előírások, protokollok, adatformátumok és digitális infrastruktúrák, amelyek az igazolványok hitelességének, érvényességének és sértetlenségének megerősítése révén ▌elektronikus bélyegzők ▌ alkalmazásával ▌garantálják az igazolványok megbízhatóságát.

3. cikk

Uniós Covid19 - igazolvány

(1) Az (EU) 2016/399 rendelet 22. cikkének sérelme nélkül az interoperábilis uniós Covid19 - igazolvány lehetővé teszi a következő igazolványok bármelyikének kiállítását, határokon átnyúló ellenőrzését és elfogadását:

a)	azt tanúsító igazolvány, hogy a birtokos az igazolványt kiállító tagállamban Covid19-oltóanyagot kapott (a továbbiakban: oltási igazolvány);

b)	a birtokos NAAT-tesztjének vagy 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás (24) alapján létrehozott, a Covid19 antigén gyorstesztek közös és frissített jegyzékében felsorolt antigén gyorstesztjének eredményét, típusát és dátumát tartalmazó igazolvány (a továbbiakban: tesztigazolvány);

azt tanúsító igazolvány, hogy a birtokos pozitív NAAT-tesztjét vagy 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján létrehozott, a Covid19 antigén gyorstesztek közös és frissített jegyzékében felsorolt pozitív antigén gyorstesztjét követően felgyógyult a SARS-CoV-2 fertőzésből, vagy rendelkezik a SARS-CoV-2-vel szembeni immunreakció igazolásáról szerológiai vagy antitest vizsgálat által, beleértve az első pozitív NAAT-teszt vagy a SARS-CoV-2-vel szembeni antigének szerológiai tesztjének időpontját (a továbbiakban: gyógyultsági igazolvány).

A Bizottság közzéteszi a Covid19 antigén gyorsteszteknek a 2021/C 24/01 tanácsi ajánlás alapján létrehozott jegyzékét, beleértve annak frissítéseit.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett igazolványokat digitális és papíralapú formátumba állítják ki. A leendő birtokosok jogosultak arra, hogy az általuk választott formában kapják meg a tanúsítványokat. A tagállamok által kiállított igazolványok felhasználóbarátok és interoperábilis vonalkódot tartalmaznak, amely lehetővé teszi az igazolvány hitelességének, érvényességének és sértetlenségének ellenőrzését. A vonalkód megfelel a 8. cikknek megfelelően megállapított technikai előírásoknak. Az igazolványokban szereplő információkat legalább a kiállító tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein és angolul, ember által olvasható formátumban is fel kell tüntetni , és azoknak hozzáférhetőeknek kell lenniük a fogyatékossággal élő személyek számára is . [Mód. 15]

(3) Az (1) bekezdésben említett igazolványok kiállítása térítésmentes. A birtokos jogosult új igazolvány kiállítását kérni, ha az igazolványban szereplő személyes adatok nem vagy már nem pontosak, illetve nem naprakészek, beleértve a birtokos beoltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági állapotát, vagy ha az igazolvány már nem áll a birtokos rendelkezésére.

(3a) Az igazolványon szerepelnie kell a következő szövegnek: „Ez az igazolvány nem úti okmány. A Covid19 elleni oltással, a teszteléssel és a betegségből való gyógyulással kapcsolatos tudományos bizonyítékok folyamatosan fejlődnek, figyelembe véve a vírus új, aggasztó változatait is. Utazás előtt kérjük, nézzen utána az úti cél helyén alkalmazott közegészségügyi intézkedéseknek és kapcsolódó korlátozásoknak.”

A tagállam egyértelmű, átfogó és időszerű tájékoztatást nyújt a birtokos számára az oltási igazolvány, a tesztigazolványt és/vagy a gyógyultsági igazolvány e rendelet alkalmazásában történő felhasználásáról.

(3b) Az uniós Covid19-igazolvány birtoklása nem előfeltétele a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának.

(3c) Az (1) bekezdés szerinti igazolványok kiállítása nem vezethet az oltási státuszon, illetve egy – az 5., 6. és 7. cikkben említett – konkrét igazolvány birtoklásán alapuló megkülönböztetett bánásmódhoz és diszkriminációhoz. A tagállamok egyetemes, hozzáférhető, időben történő és ingyenes tesztelési lehetőségeket biztosítanak az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gazdasági vagy pénzügyi lehetőségeken alapuló megkülönböztetés nélküli biztosítása érdekében.

(4) Az (1) bekezdésben említett igazolványok kiállítása nem érinti az oltási, tesztelési vagy gyógyultsági státuszt igazoló olyan egyéb dokumentumok érvényességét, amelyeket e rendelet hatálybalépése előtt, vagy más – különösen egészségügyi – céllal állítottak ki.

(4a) Az uniós közlekedési csomópontoknak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az (1) bekezdésben említett igazolványokat ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmazniuk az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.

(5) Ha a Bizottság a második albekezdés szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el, akkor az 5. cikk (5) bekezdésében említett feltételek mellett el kell fogadni az azon harmadik országok által e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokat is, amelyekkel az Európai Unió és tagállamai a személyek szabad mozgásáról szóló olyan megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a szerződő felek népegészségügyi okokból megkülönböztetésmentes módon e szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat fogadhatnak el, és amely nem tartalmaz európai uniós jogi aktusok beépítésére vonatkozó mechanizmust.

A Bizottság értékeli, hogy az adott harmadik ország e rendeletnek megfelelően állít-e ki igazolványokat, és hivatalos biztosítékokat nyújtott-e arra nézve, hogy elfogadja a tagállamok által kibocsátott igazolványokat. Amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében.

(6) A Bizottság felkéri az 1082/2013/EU határozat 17. cikkével létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottságot, az ECDC-t és az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy adjanak ki iránymutatást az (1) bekezdésben említett igazolványokban dokumentált egészségügyi események hatásairól rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokról.

(6a) a tagállamok elegendő forrást bocsátanak rendelkezésre e rendelet végrehajtásához, többek között az uniós Covid19-igazolvány kiállításával és felhasználásával kapcsolatos csalás és jogellenes gyakorlatok megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében.

4. cikk

Az uniós Covid19-igazolvány bizalmi keretrendszere

(1) A Bizottság és a tagállamok olyan digitális infrastruktúrát hoznak létre és tartanak fenn, amely lehetővé teszi a 3. cikkben említett igazolványok biztonságos kiállítását és ellenőrzését.

(2) A bizalmi keretrendszer lehetőség szerint biztosítja a nemzetközi szinten létrehozott technológiai rendszerekkel való interoperabilitást.

(3) Ha a Bizottság a második albekezdés szerinti végrehajtási jogi aktust fogadott el, a harmadik országok által az uniós polgárok és családtagjaik , valamint Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgárai vagy lakosai részére kiállított, az e rendelet alapján létrehozott bizalmi keretrendszerrel interoperábilis nemzetközi szabványnak és technológiai rendszernek megfelelő, valamint az igazolvány hitelességének, érvényességének és sértetlenségének ellenőrzését lehetővé tévő, és a mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó igazolványokat a tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokkal azonos módon kell kezelni abból a célból, hogy megkönnyítsék birtokosaik számára az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását. Ezen albekezdés alkalmazásában a harmadik országok által kiállított oltási igazolványok tagállamok általi elfogadására az 5. cikk (5) bekezdésében említett feltételek mellett kerül sor.

A Bizottság értékeli, hogy a harmadik ország által kiállított igazolványok megfelelnek-e az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott vizsgálóbizottsági eljárás keretében. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartást vezet azokról a harmadik országokról is, amelyek e rendelet értelmében teljesítik az igazolványok kiállítására vonatkozó feltételeket.

5. cikk

Oltási igazolvány

(1) Minden tagállam automatikusan ▌a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett oltási igazolványt állít ki azon személyek számára, akiknek Covid19-oltóanyagot adtak be.

(2) Az oltási igazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:

a)	a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;

b)	a beadott oltóanyagra, valamint a dózisok számára és az időpontokra vonatkozó információk;

c)	az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.

A személyes adatokat a melléklet 1. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni az oltási igazolványban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén , vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 1. pontját.

(3) Az oltási igazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani, és abban egyértelműen fel kell tüntetni, hogy e konkrét oltóanyag oltási sorozata lezárult-e vagy sem.

(4) Amennyiben új tudományos bizonyíték felmerülése esetén, vagy a nemzetközi szabványokkal és technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása érdekében azt rendkívül sürgető okok indokolják, a 12. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni az e cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra.

(5) ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását oltási igazoláshoz kötik, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított, a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagokra vonatkozó érvényes oltási igazolványokat is.

A tagállamok ugyanezen célból elfogadhatnak más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat: olyan Covid19-oltóanyagra vonatkozóan, amely ▌ szerepel a WHO-nak a veszélyhelyzeti alkalmazási engedélyt kapott oltóanyagokat tartalmazó listáján.

(6) Ha uniós polgárt vagy uniós polgár családtagját valamely harmadik országban oltottak be, vagy Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán/Szentszék állampolgára vagy lakosa, az e cikk (5) bekezdésében említett típusú Covid19-oltóanyagok valamelyikével, és a tagállami hatóságok az összes szükséges információt – ideértve az oltás beadásának megbízható igazolását is – megkapták, az érintett személy számára kiállítják a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett oltási igazolványt.

6. cikk

Tesztigazolvány

(1) Minden tagállam automatikusan ▌a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tesztigazolványt állít ki azon személyek számára, akik esetében Covid19-tesztet végeztek.

(2) A tesztigazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:

a)	a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;

b)	az elvégzett tesztre vonatkozó információk;

c)	az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.

A személyes adatokat a melléklet 2. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni a tesztigazolványban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 2. pontját.

(3) A tesztigazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani.

(5) ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások alóli mentesség érdekében a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatására szolgáló negatív teszt elvégzésének igazolását írják elő, és elfogadják a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes tesztigazolványokat is.

7. cikk

Gyógyultsági igazolvány

(1) A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett gyógyultsági igazolványokat kérelemre legkorában az azt követő tizenegyedik nap letelte után állíthatják ki, hogy az adott személy megkapta a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó első pozitív teszteredményét , vagy egy későbbi, negatív NAAT-teszt benyújtását követően. Lehetővé kell tenni a gyógyultsági igazolvány kiállítását az antitestek szerológiai vizsgálattal történő kimutatása révén is.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak –a 3. cikk (6) bekezdése szerint vagy az ECDC által felülvizsgált tudományos bizonyítékokra vonatkozóan az Egészségügyi Biztonsági Bizottságtól kapott iránymutatás alapján történő – módosítása céljából, hogy hányadik naptól állítható ki gyógyultsági igazolvány.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak megállapítása és módosítása céljából, hogy az ECDC által felülvizsgált tudományos bizonyítékok alapján a SARS-CoV-2-vel szembeni antitestek szerológiai tesztelésének milyen típusaira adható ki gyógyultsági igazolvány.

(2) A gyógyultsági igazolvány a személyes adatok következő kategóriáit tartalmazza:

a)	a birtokos személyazonosságának megállapítására szolgáló adatok;

b)	a korábbi SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó információk, pozitív NAAT-teszt vagy a szerológiai vizsgálat eredménye dokumentálva ;

c)	az igazolvány metaadatai, például az igazolvány kiállítója ▌.

A személyes adatokat a melléklet 3. pontjában meghatározott konkrét adatmezőknek megfelelően kell feltüntetni a gyógyultsági igazolványban.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 11. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az adatmezők módosítása vagy törlése révén , beleértve azt az időpontot, amíg a gyógyultsági igazolvány érvényes, vagy az e bekezdés b) és c) pontjában említett személyesadat-kategóriákat tartalmazó adatmezők kiegészítése révén módosítsa a melléklet 3. pontját.

(3) A tesztigazolványt a 3. cikk (2) bekezdésében előírt biztonságos és interoperábilis formátumban kell kiállítani.

(5) ▌A tagállamok a Covid19 terjedésének megfékezése érdekében az uniós joggal összhangban bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldását a SARS-CoV-2 fertőzésből való gyógyultságra vonatkozó igazoláshoz kötik, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított, érvényes gyógyultsági igazolványokat is.

8. cikk

Technikai előírások

Az e rendelettel létrehozott bizalmi keretrendszer egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek a következőkre vonatkozó technikai előírásokat és szabályokat tartalmazzák:

a)	a 3. cikkben említett igazolványok biztonságos kiállítása és ellenőrzése;

b)	a személyes adatok biztonságának szavatolása, figyelembe véve az adatok jellegét;

c)	a 3. cikkben említett igazolványok kitöltése, beleértve a kódrendszert és minden más lényeges elemet;

▌

e)	érvényes, biztonságos és interoperábilis vonalkód kibocsátása;

f)	a nemzetközi szabványokkal és/vagy technológiai rendszerekkel való interoperabilitás biztosítása;

g)	a felelősségi körök megosztása az adatkezelők között és az adatfeldolgozók tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet IV. fejezetével összhangban;

ga)	folyamatokat alakít ki az elfogadott adatvédelmi és biztonsági intézkedések hatékonyságának rendszeres tesztelésére, elemzésére és értékelésére;

gb)	a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének biztosítása a digitális igazolványban és a papíralapú igazolványban szereplő, ember által olvasható információkhoz, az uniós harmonizált akadálymentességi követelményekkel összhangban. [Mód. 16]

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 13. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Amennyiben a tervezett végrehajtási jogi aktus személyes adatok kezelésére vonatkozik, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal, és adott esetben konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel.

Különösen a bizalmi keretrendszer időben történő végrehajtásával kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgető okok fennállása esetén a Bizottság a 13. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

A bizalmi keretrendszernek nyilvános infrastruktúrán kell alapulnia, amely ellenőrzi az uniós Covid19-igazolványok integritását és az elektronikus bélyegzők hitelességét. A bizalmi keretrendszernek lehetővé kell tennie a csalás, különösen a hamisítás felderítését, és biztosítania kell, hogy az uniós Covid19-igazolványok és elektronikus bélyegzők ellenőrzése során a kibocsátót ne értesítsék az ellenőrzésről.

8a. cikk

Nemzeti digitális igazolványok és interoperabilitás az uniós Covid19-igazolványok bizalmi keretrendszerével

Amennyiben egy tagállam kizárólag belföldi célból fogadott vagy fogad el nemzeti digitális igazolványt, biztosítania kell, hogy az teljes mértékben interoperábilis legyen az uniós Covid19-igazolványok bizalmi keretrendszerével. Ennek biztosítékai azonosak az e rendeletben meghatározott biztosítékokkal.

8b. cikk

Az uniós Covid19-igazolvány keretének jövőbeli felhasználása

Amennyiben egy tagállam az uniós Covid19-igazolványt a tagállamok közötti szabad mozgás elősegítését hivatott céltól eltérő bármely lehetséges felhasználás céljából kívánja alkalmazni, az adott tagállamnak a hatékonyság, a szükségesség és az arányosság elvének megfelelő jogalapot kell létrehoznia a nemzeti jog alapján, ideértve az adatkezelés hatókörét és mértékét, az érintett konkrét célt, az igazolványt ellenőrizni képes szervezetek kategóriáit, valamint a megkülönböztetés és a visszaélések megelőzését szolgáló megfelelő biztosítékokat egyértelműen meghatározó egyedi intézkedéseket, figyelembe véve az érintettek jogait és szabadságait érintő kockázatokat. Az ellenőrzési folyamat során nem lehet megőrizni az adatokat. [Mód. 12]

9. cikk

A személyes adatok védelme

(1) Az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó a személyes adatok e rendeleten alapuló kezelésére. Az e rendeletnek megfelelően kiállított igazolványokban szereplő személyes adatokat kizárólag az információkhoz a Covid19-világjárvány idején az Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében történő hozzáférés céljából kell kezelni e rendeletnek megfelelően alkalmazása megszűnéséig .

(2) A 3. cikkben említett igazolványokban szereplő személyes adatokat a célállomás szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy a nemzeti jogszabályok által a Covid19-világjárvány idején bizonyos népegészségügyi intézkedések végrehajtására kötelezett, határokon átnyúló személyszállítási szolgáltatók használják fel, kizárólag a birtokos oltottsági, tesztelési vagy gyógyultsági státuszának ellenőrzésére. E célból a személyes adatokat a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Nem őrizhetők meg és az ellenőrző által más célból nem dolgozhatók fel azok a személyes adatok, amelyekhez e bekezdés alapján fértek hozzá. Minden egyes oltás, teszt vagy gyógyulás esetén külön igazolványt kell kiállítani, amelyen nem tüntethetők fel a birtokosa korábbi igazolványai.

(3) A 3. cikkben említett igazolványok kiállítása céljából – beleértve az új igazolványok kiállítását is – kezelt személyes adatok nem őrizhetők meg a kiállítója által az e célhoz szigorúan szükségesnél hosszabb ideig, megőrzési idejük azonban semmi esetre sem haladhatja meg azt az időszakot, ameddig az igazolványok felhasználhatók a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásához, amelyet követően a személyes adatokat azonnal és véglegesen törlik . Sem tagállami, sem uniós szinten nem kerül sor az igazolványokban szereplő személyes adatokat központi feldolgozására vagy megőrzésére.

(4) A 3. cikkben említett igazolványok kiállításáért felelős hatóságokat vagy egyéb kijelölt szerveket az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 7. pontjában említett adatkezelőknek kell tekinteni. A tagállamok … [egy hónappal e rendelet hatálybalépésének időpontját követően] közzéteszik azon testületeket, amelyek adatkezelőként, adatfeldolgozóként és az adatok címzettjeiként járnak el, és ezt az információt az említett időpontot követően rendszeresen közlik a Bizottsággal. … [Két hónappal e rendelet hatálybalépésének napját követően]-ig a Bizottság az összegyűjtött információkat nyilvánosan hozzáférhető jegyzékben közzéteszi és naprakészen tartja.

(5) Az adatkezelők és -feldolgozók megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket tesznek az adatkezelés kockázataival arányos szintű biztonság biztosítása érdekében.

(6) Amennyiben a (4) bekezdésben említett adatkezelő az (EU) 2016/679 rendelet 28. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában adatfeldolgozót vesz igénybe, az adatfeldolgozó nem továbbíthat személyes adatokat harmadik országokba.

10. cikk

Uniós Covid19-igazolvány és utazási korlátozások

A tagállamok az uniós Covid19-igazolvány bevezetését követően nem vezethetnek be és nem hajthatnak végre további utazási korlátozásokat, például karantént, önkéntes karantént vagy a SARS-CoV-2 fertőzésre vonatkozó tesztet, sem pedig a 3. cikkben említett igazolványok birtokosaira vonatkozó bármilyen megkülönböztető intézkedést.

11. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 12 hónapos időtartamra szól [a hatálybalépés napja]-tól/-től kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 5. cikk (2) bekezdésében, a 6. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében ▌említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel. Amennyiben egy ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktus személyes adatok kezelésére vonatkozik, a Bizottság konzultál az európai adatvédelmi biztossal, és adott esetben konzultálhat az Európai Adatvédelmi Testülettel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) Az 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (2) bekezdése▌ értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

12. cikk

Sürgősségi eljárás

(1) Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók mindaddig, amíg az Európai Parlament vagy a Tanács a (2) bekezdésnek megfelelően nem emel ellenük kifogást. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 11. cikk (6) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a szóban forgó, felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkét kell alkalmazni, összefüggésben annak 5. cikkével.

14. cikk

Jelentéstétel

(1) A Bizottság [4 hónappal a rendelet hatálybalépését követően]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.

▌

(2) A jelentésnek tartalmaznia kell az e rendelet által a szabad mozgásra, többek között az utazásra és az idegenforgalomra, az alapvető jogokra és különösen a megkülönböztetésmentességre, valamint a személyes adatok védelmére gyakorolt hatás értékelését, továbbá a legkorszerűbb oltási és tesztelési technológiákra vonatkozó információkat, többek között az ECDC által nyújtott információk alapján. A jelentésnek tartalmaznia kell az uniós Covid19-igazolvány tagállamok általi, az e rendeletben nem szabályozott, nemzeti jogszabályokon alapuló célokra történő felhasználási módjainak értékelését is.

(3) Legkésőbb három hónappal e rendelet alkalmazásának vége előtt a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról. Ez a jelentés elvégzi a (2) bekezdés szerinti értékelést. A jelentést jogalkotási javaslatok kísérhetik, különösen a rendelet alkalmazási időpontjának meghosszabbítása céljából, figyelembe véve a járványügyi helyzet alakulását, a szükségesség, az arányosság és a hatékonyság elve alapján.

15. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó .

(2) Ez a rendelet … [e rendelet a hatálybalépésének időpontja]-tól/-től számított 12 hónap elteltével hatályát veszti.

▌

Ez a rendelet teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

Az igazolványokon szereplő adatkészletek

(1)

Az oltási igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:

a)	Név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;

b)	születési idő;

c)	célzott betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egyik változata;

d)	vakcina/profilaxis;

e)	oltóanyagtermék neve;

f)	a vakcina forgalombahozatali engedélyének jogosultja vagy a vakcina gyártója;

g)	több oltáson/dózison belül hányadik;

h)	az oltás időpontja, minden kapott dózis és a legkésőbbi dózis beadásának dátumát feltüntetve;

i)	az oltás beadásának helye szerinti tagállam;

j)	az igazolvány kibocsátója;

k)	az igazolvány érvényességi ideje (legfeljebb [1 évvel] a vakcinázás időpontját követően);

(2)

A tesztelési igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:

a)	név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;

b)	születési idő;

c)	célzott betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egyik változata;

d)	a teszt típusa;

e)	a minta típusa (pl. nasopharingeális, oropharingeális);

f)	a teszt neve (NAAT teszt esetében nem kötelező);

g)	a teszt gyártója (NAAT teszt esetében nem kötelező);

h)	a mintavétel dátuma és időpontja;

i)	a teszteredmény előállításának dátuma és időpontja (antigén gyorsteszt esetében nem kötelező);

j)	a teszt eredménye;

k)	a tesztközpont vagy a tesztet végző intézmény;

l)	a teszt elvégzésének helye szerinti tagállam;

m)	az igazolvány kibocsátója;

n)	az igazolvány érvényessége (a NAAT-teszt mintavételétől számított legfeljebb [72 óra] és az antigén gyorsteszt mintavételétől számított legfeljebb [24 óra])-ig;

(3)

A gyógyultsági igazolványon a következő adatokat kell feltüntetni:

a)	név: vezetéknév (vezetéknevek) és utónév (utónevek), ebben a sorrendben;

b)	születési idő;

c)	a betegség vagy kórokozó, legyen az Covid19 vagy SARS-CoV-2, vagy annak egy változata, amelyből az érintett kigyógyult;

d)	a betegség vagy kórokozó, amelyből az érintett kigyógyult;

e)	az első pozitív NAAT-teszt eredményének dátuma;

f)	a szerológiai vagy antitest-vizsgálat időpontja;

g)	a teszt elvégzésének helye szerinti tagállam;

h)	az igazolvány kibocsátója;

i)	az igazolvány érvényességi idejének kezdőnapja;

j)	az igazolvány érvényességi idejének utolsó napja (az első pozitív teszteredménytől számított legfeljebb [90 nap]).

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából.

(*1) Módosítás: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

(3) HL L 337., 2020.10.14., 3. o.

(4) Elérhető itt: https://www.ecdc.europa.eu/en/covid-19/situation-updates/weekly-maps-coordinated-restriction-free-movement

(5) HL C 96. I, 2020.3.24., 1. o.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(7) https://www.europol.europa.eu/media-press/newsroom/news/europol-warning-illicit-sale-of-false-negative-covid-19-test-certificates

(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/882 irányelve (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (HL L 151., 2019.6.7., 70. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).

(10) Elérhető itt: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/ehealth/docs/trust-framework_interoperability_certificates_en.pdf

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.).

(12) Elérhető itt: https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/ehealth/docs/vaccination-proof_interoperability-guidelines_en.pdf

(13) https://www.ecdc.europa.eu/sites/default/files/documents/TestingStrategy_Objective-Sept-2020.pdf

(14) HL L 392., 2020.11.23., 63. o.

(15) HL C 24., 2021.1.22., 1. o.

(16) https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/preparedness_response/docs/covid-19_rat_common-list_en.pdf

(17) https://www.ecdc.europa.eu/sites/default/files/documents/Guidance-for-discharge-and-ending-of-isolation-of-people-with-COVID-19.pdf

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2013/EU határozata (2013. október 22.) a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293., 2013.11.5., 1. o.).

(19) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(20) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(21) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).

(24) A Tanács ajánlása az antigén gyorstesztek alkalmazására és validálására, valamint a Covid19-tesztek eredményének az Unióban történő kölcsönös elismerésére vonatkozó közös keretről (2021/C 24/01) (HL C 24., 2021.1.22., 1. o.).

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/237

P9_TA(2021)0146

A digitális zöldigazolvány – harmadik országbeli állampolgárok ***I

Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (digitális zöldigazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0140 – C9-0100/2021 – 2021/0071(COD)) (1)

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1, eltérő utalás hiányában]

(2021/C 506/41)

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI (*1)

a Bizottság javaslatához

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/… RENDELETE

a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (uniós Covid19-igazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

A schengeni vívmányok értelmében az Unió területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, valamint azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik jogszerűen léptek be valamely tagállam területére, az összes többi tagállam területén is szabadon mozoghatnak egy 180 napos időszakon belüli 90 napos időtartam alatt.

(2)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű népegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó, 2-es típusú koronavírus (SARS-CoV-2) által okozott koronavírus-betegség 2019-et (Covid19). 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.

(3)

A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt a tagállamokba való és a tagállamok területén belüli utazás jogára. Ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére vonatkozó követelmények. Ezek a korlátozások káros hatással vannak a polgárokra és a vállalkozásokra, különösen a határt átlépő munkavállalókra és ingázókra, illetve az idénymunkásokra.

(4)	A Tanács 2020. október 13-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlást (2).

(5)

A Tanács 2020. október 30-án elfogadta a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatt a schengeni térségben alkalmazandó korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló (EU) 2020/1632 tanácsi ajánlást (3), amelyben azt ajánlotta a schengeni vívmányok hatálya alá tartozó tagállamoknak, hogy alkalmazzák az (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlásban meghatározott elveket, közös kritériumokat, közös küszöbértékeket és közös intézkedési keretet.

(6)

Számos tagállam indított vagy tervez oltási igazolványok kiállítására irányuló kezdeményezéseket. Ahhoz azonban, hogy az ilyen oltási igazolványokat hatékonyan lehessen felhasználni az Unión belüli, határokon átnyúló utazásokkal kapcsolatban, azoknak teljes mértékben interoperábilisnak, összeegyeztethetőnek, biztonságosnak és ellenőrizhetőnek kell lenniük. A tagállamok között közösen elfogadott megközelítésre van szükség az ilyen igazolványok tartalmára, formátumára, elveire, technikai előírásaira és védettségi szintjére vonatkozóan.

(7)

Több tagállam már most is mentesíti a beoltott személyeket az Unión belüli szabad mozgás bizonyos korlátozásai alól . ▌A tagállamoknak el kell fogadniuk az oltási igazolásokat abból a célból, hogy eltekintsenek ▌az uniós joggal összhangban a szabad mozgás tekintetében a Covid19 terjedésének korlátozása érdekében bevezetett korlátozásoktól, például a karantén alá helyezéstől / önkéntes karanténra való kötelezéstől vagy SARS-CoV-2 teszt kötelező elvégzésétől, és ugyanezen feltételek mellett el kell fogadniuk a más tagállamok által e rendeletnek megfelelően kiállított érvényes oltási igazolványokat is. Az elfogadási feltételeknek azonosnak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy például ha egy tagállam úgy ítéli meg, hogy a beadott vakcina egyetlen adagja elegendő, akkor ugyanígy kell eljárnia az ugyanazon oltóanyag egyetlen adagjának beadását igazoló oltási bizonyítványok tulajdonosai esetében is. Népegészségügyi okokból ezt a kötelezettséget azokra a személyekre kell korlátozni, akik a 726/2004/EK rendelet szerinti forgalombahozatali engedéllyel rendelkező Covid19-oltóanyagot vagy a WHO sürgősségi felhasználásra vonatkozó listáján szereplő oltóanyagot kaptak. A 2021. xx xx-i (EU) 2021/xxxx rendelet meghatározza a Covid19-oltásról, -tesztelésről, illetve a Covid19-fertőzésből való felgyógyultságról szóló interoperábilis igazolványok kiállításának, ellenőrzésének és elfogadásának keretét, a Covid19-világjárvány alatti szabad mozgás megkönnyítése érdekében. A rendelet az uniós polgárokra és azok harmadik országbeli állampolgárságú családtagjaira vonatkozik.

(8)	A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 19., 20. és 21. cikkével összhangban az e rendelkezések hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok szabadon utazhatnak más tagállamok területén.

(9)

A schengeni vívmányokban, különösen az (EU) 2016/399 rendeletben a belső határok személyek által történő átlépésére vonatkozó közös intézkedések sérelme nélkül, valamint az ilyen utazásra jogosult harmadik országbeli állampolgárok tagállamok területén belüli utazásának megkönnyítése érdekében az (EU) 2021/xxxx rendelettel létrehozott, a Covid19-oltásról, -tesztelésről, illetve a Covid19-fertőzésből való felgyógyultságról szóló interoperábilis igazolvány kiállítására, ellenőrzésére és elfogadására vonatkozó keretrendszert az említett rendelet hatálya alá még nem tartozó harmadik országbeli állampolgárokra is alkalmazni kell, feltéve, hogy jogszerűen tartózkodnak valamely tagállam területén, és az uniós joggal összhangban jogosultak más tagállamokba utazni.

(10)

Ahhoz, hogy az igazolványokat hatékonyan lehessen felhasználni a határokon átnyúló utazásokkal kapcsolatban, azoknak teljes mértékben interoperábilisnak kell lenniük. Valamennyi uniós közlekedési csomópontnak – például repülőtereknek, kikötőknek, vasúti és autóbusz-állomásoknak –, ahol az igazolványt ellenőrzik, egységes és közös kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia az uniós Covid19-igazolványoknak a Bizottság által kidolgozott iránymutatás alapján történő ellenőrzésére.

(11)

E rendelet célja, hogy megkönnyítse az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását a szabad mozgás és más alapvető jogok világjárvány miatti esetleges korlátozásai tekintetében, miközben magas szintű közegészség-védelemre törekszik, és nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vagy más alapvető jogokra vonatkozó utazási korlátozások elfogadását a világjárványra adott válaszként. Ezen túlmenően az (EU) 2021/xxx rendelet által létrehozott igazolványok ellenőrzésének szükségessége önmagában nem indokolhatja a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítását. A belső határokon végzett ellenőrzéseknek továbbra is végső eszközként kell szolgálniuk, az (EU) 2016/399 rendeletben (Schengeni határellenőrzési kódex) (4) meghatározott különös szabályokra is figyelemmel.

(12)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ez a rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt végrehajtja-e.

(13)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (5) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Jóllehet Írország nem tartozik e rendelet hatálya alá, az Unión belüli utazás megkönnyítése érdekében Írország is kiállíthat az uniós Covid19- igazolványra vonatkozókkal azonos követelményeknek megfelelő igazolványokat a területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, és a tagállamok elfogadhatják az általa kiállított ilyen igazolványokat. Írország szintén elfogadhatja a tagállamok által a területükön jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kiállított igazolványokat.

(14)

Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, illetve a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képezi.

(15)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (6) 1. cikkének C. pontja által említett területhez tartoznak.

(16)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (7) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.

(17)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (8) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke C. pontjában említett területhez tartoznak.

(18)	Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 42. cikkével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel; véleményüket […]-án/-én terjesztették elő,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A tagállamok az (EU) 2021/XXXX rendeletben [az uniós Covid19- igazolványról szóló rendelet] megállapított szabályokat alkalmazzák azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akik nem tartoznak az említett rendelet hatálya alá, de jogszerűen tartózkodnak a területükön és az uniós joggal összhangban jogosultak más tagállamokba utazni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő ▌napon lép hatályba és akkortól alkalmazandó .

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából.

(*1) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(2) HL L 337., 2020.10.14., 3. o.

(3) A Tanács (EU) 2020/1632 ajánlása (2020. október 30.) a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatt a schengeni térségben alkalmazandó korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről (HL L 366., 2020.11.4., 25. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).

(5) A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(6) A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(7) A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(8) A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/241

P9_TA(2021)0149

A csalás elleni uniós program 2021–2027 ***II

Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a csalás elleni uniós program létrehozásáról és a 250/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05330/1/2021 – C9-0108/2021 – 2018/0211(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/42)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (05330/1/2021 – C9-0108/2021),

—	tekintettel a Bizottság véleményére (COM(2021)0149),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0386) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (1),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0126/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) Elfogadott szövegek, 2019.2.12., P8_TA(2019)0068.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/242

P9_TA(2021)0150

A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogai és kötelezettségei ***II

Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (átdolgozás) (12262/1/2020 – C9-0011/2021 – 2017/0237(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/43)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (12262/1/2020 – C9-0011/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. január 18-i véleményére (1),

—	a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2017)0548) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (2),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0045/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 197., 2018.6.8., 66. o.

(2) HL C 363., 2020.10.28., 296. o.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/243

P9_TA(2021)0151

Európai Védelmi Alap ***II

Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Védelmi Alap létrehozásáról és az (EU) 2018/1092 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06748/1/2020 – C9-0112/2021 – 2018/0254(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/44)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06748/1/2020 – C9-0112/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére (1),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0476) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (2),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0120/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 110., 2019.3.22., 75. o.

(2) Elfogadott szövegek, 2019.4.18., P8_TA(2019)0430.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/244

P9_TA(2021)0152

Digitális Európa program ***II

Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Digitális Európa program létrehozásáról és az (EU) 2015/2240 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06789/1/2020 – C9-0109/2021 – 2018/0227(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/45)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06789/1/2020 – C9-0109/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 17-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. december 5-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0434) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra szóló ajánlására (A9-0119/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogalkotási aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 292. o.

(2) HL C 86., 2019.3.7., 272. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0403.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/245

P9_TA(2021)0153

Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) 2021–2027 ***II

Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról és az 1293/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06077/1/2020 – C9-0110/2021 – 2018/0209(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

(2021/C 506/46)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (06077/1/2020 – C9-0110/2021),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére (1),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. október 9-i véleményére (2),

—	tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2018)0385) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára (3),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

—	tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 74. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A9-0130/2021),

egyetért a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjával;

megállapítja, hogy a jogi aktust a Tanács álláspontjának megfelelően elfogadták;

utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikke (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 62., 2019.2.15., 226. o.

(2) HL C 461., 2018.12.21., 156. o.

(3) Elfogadott szövegek, 2019.4.17., P8_TA(2019)0405.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/246

P9_TA(2021)0154

Közigazgatási együttműködés a jövedéki adók területén: az elektronikus nyilvántartások tartalma *

Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló 389/2012/EU tanácsi rendeletnek az elektronikus nyilvántartások tartalma tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0028 – C9-0016/2021 – 2021/0015(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

(2021/C 506/47)

Az Európai Parlament

—	tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2021)0028),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C9-0016/2021),

—	tekintettel eljárási szabályzata 82. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0121/2021),

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

2021.12.15.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 506/247

P9_TA(2021)0158

A Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételei és kiadásai

Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2020/2264(BUI))

(2021/C 506/48)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 39. cikkére,

—

tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (2), valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság által ezzel összefüggésben elfogadott együttes nyilatkozatokra (3), továbbá a kapcsolódó egyoldalú nyilatkozatokra (4),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra (5),

—	tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—	tekintettel az Európai Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2020. május 14-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2020. november 12-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének második tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2020. december 18-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel a nemek közötti egyenlőség Európai Parlamenten belüli érvényesítéséről szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című közleményére (COM(2020)0152),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai zöld megállapodásról szóló közleményére (COM(2019)0640), különösen annak az „Energia- és erőforrás-hatékony építés és korszerűsítés” című 2.1.4. pontjára,

—	tekintettel az EMAS 2024-ig tartó időszakra vonatkozó középtávú stratégiájára, amelyet a környezetvédelmi vezetés brüsszeli irányítóbizottsága 2020. december 15-én fogadott el,

—	tekintettel „Az Európai Parlament szénlábnyoma – Úton a karbonsemlegesség felé” című tanulmányra (13),

—	tekintettel az Európai Számvevőszék 14/2014. sz., „Az uniós intézmények és szervek hogyan számítják ki, csökkentik és ellentételezik üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat?” című különjelentésére (14),

—

tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (megújulóenergia-irányelv) foglalt addicionalitási követelményekre, és különösen ezen irányelv (90) preambulumbekezdésére és 27. cikkére,

—	tekintettel az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálásáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre (16) és az energiahatékonysági irányelvre (17),

—	tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozatára az épületeik példamutató szerepéről az energiahatékonysági irányelv (18) összefüggésében,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című közleményére (COM(2020)0789), különösen annak a közösségi közlekedésről szóló 9. bekezdésére,

—	tekintettel a Parlament 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó előzetes költségvetési javaslattervezetének kidolgozása céljából a főtitkár által az Elnökséghez továbbított jelentésre,

—	tekintettel az Elnökség által 2021. március 8-án az eljárási szabályzat 25. cikkének (7) bekezdése és 102. cikkének (1) bekezdése értelmében elkészített, előzetes költségvetési javaslattervezetre,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 102. cikkének (2) bekezdése értelmében elkészített költségvetési javaslattervezetre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 102. cikkére,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0145/2021),

mivel a Parlament mint társjogalkotó, a költségvetési hatóság egyik ága, az európai demokráciára vonatkozó ellenőrző és támogatói szerepének folyamatos erősödése – többek között a Covid19-világjárványra adott európai válasz és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes, az EUMSZ 122. cikkén alapuló, az uniós költségvetésre potenciálisan érzékelhető következményekkel járó új javaslatok költségvetési ellenőrzéséről szóló nyilatkozata (19) összefüggésében – rávilágított arra, hogy a Parlamentet továbbra is megfelelő jogalkotási szakértelemmel és pénzügyi forrásokkal kell ellátni a jogalkotási és ellenőrzési feladatai minőségének és az eredmények közlésének biztosításához; mivel a Parlament és képviselőinek az európai polgárok szemében való hitelessége attól függ, hogy a Parlament képes-e kiadásait körültekintően, hatékonyan és indokoltan, a fennálló gazdasági realitásokat tükrözve megtervezni és lebonyolítani;

B.	mivel a Bizottság téli becslése szerint a GDP 2020-ban 6,9 %-kal esett vissza, és előrejelzése szerint 2023 előtt nem fog visszaállni a 2019-es szintre; mivel a Parlament által elfogadott költségvetési javaslat 2020-ra 2,68 %-os növekedést, 2021-re pedig 2,54 %-os növekedést jelentett;

C.	mivel a főtitkár által a Parlament előzetes költségvetési javaslattervezetére javasolt költségvetés 2022-re 3,31 %-os növekedést jelent, amely jelentősen meghaladja az infláció mértékét;

mivel a Parlament személyzeti állománya az előző többéves pénzügyi keret időszakában összességében 6 %-kal csökkent, ami főként az igazgatást érintette, ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a Parlament társjogalkotóként egyre több jogalkotási aktával foglalkozik, és egyre több tevékenységet folytat a Next Generation EU helyreállítási eszközhöz kapcsolódóan; mivel komoly aggodalmát fejezi ki számos szakbizottsági titkárság és képviselőcsoport fenntarthatatlan munkaterhelése miatt;

E.	mivel az európai zöld megállapodás anélkül törekszik ambiciózus éghajlat-politikai céljainak elérésére, hogy nemzetközi jóváírásokkal ellentételezné az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását (ellentételezés);

F.	mivel a Paul-Henri Spaak épület jövőjéről várhatóan 2021-ben születik döntés az Elnökség által kiírt pályázat eredménye alapján, ami a válsággal a háttérben jelentős kiadásnövekedést jelent; és mivel a Spaak épületnek a legszigorúbb környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak kell megfelelnie;

mivel az önkéntes nyugdíjalapot 1990-ben hozták létre az Elnökség kiegészítő (önkéntes) nyugdíjrendszert szabályozó szabályzatával (20); mivel az Elnökség 2018. december 10-i ülésén úgy döntött, hogy módosítja a nyugdíjalapra vonatkozó szabályokat és a nyugdíjkorhatárt 63 évről 65 évre emeli és 5 %-os illetéket vezet be a jövőbeni nyugdíjasok nyugdíjkifizetéseire az ilyen kifizetések életképességének javítása érdekében; mivel a becslések szerint a szabályok e változásai 13,3 millió EUR-val csökkentették a biztosításmatematikai hiányt;

Általános keret

emlékeztet, hogy a Parlament költségvetésének legnagyobb részét jogszabályi vagy szerződéses kötelezettségek határozzák meg; megjegyzi, hogy a költségvetés 55 %-át érinti a munkabérek indexálása a személyzeti szabályzattal és az európai parlamenti képviselők statútumával összhangban; emlékeztet, hogy a Bizottság által jelenleg 2021. és 2022. júliusra előre jelzett bérindexálás mértéke 2,9 %, illetve 2,5 %, ami 2022-ben 31,9 millió EUR összegű növekedést jelent;

támogatja az egyeztetési eljárás során az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között 2021. április 14-én létrejött megállapodást, amelynek értelmében a 2021. évi költségvetés növekedését 2,4 %-ban állapították meg, amely a 2022. évi általános szintre vonatkozó, 2 112 904 198 EUR-t kitevő tervezetnek felel meg, annak érdekében, hogy az Elnökség által 2021. március 8-án jóváhagyott előzetes költségvetési javaslattervezetben megállapított kiadások szintjét 18,85 millió EUR-val csökkentsék, valamint hogy ennek megfelelően csökkentsék a következő költségvetési sorok tekintetében javasolt előirányzatokat:

1004 01 – Szokásos utazási költségek: ülések, bizottságok vagy küldöttségeik, képviselőcsoportok és egyéb; 1405 01 – Tolmácsolási költségek: külső tolmácsolás; 2007 01 – Építkezések és épületek belső kialakítása; 2022 – Az épületek karbantartása, fenntartása, működtetése és takarítása; 2024 – Energiafogyasztás; 2120 01: Bútorok: berendezési tárgyak vásárlása, bérlése, karbantartása és javítása; 2140: Műszaki eszközök és berendezések; 3000 – A személyzet kiküldetései és a három munkahely közötti hivatalos útjai során felmerülő költségek; 3040 – Belső ülésekhez kapcsolódó egyéb költségek; 3042 – Ülések, kongresszusok, konferenciák és küldöttségek; 3210 09: Az Európai Parlament kutatószolgálataira, többek között a könyvtárra, az irattárra, a Tudomány és a Technológia Jövőjével Foglalkozó Testület (STOA) és az Európai Tudományos Médiaközpontra fordított kiadások: az Európai Tudományos Médiaközpont kiadásai; 3243 01: Az Európai Parlament látogatóközpontjai: Parlamentárium és „Europa Experience”; 3244 01: Látogatócsoportok szervezése és fogadása, Euroscola program és harmadik országbeli véleményformálóknak szóló meghívások: a látogatócsoportok fogadási költségei és támogatása; 4220 02: Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek: az akkreditált asszisztensek fizetései és juttatásai – képviselői statútum; 4220 04: Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek: a három munkahely közötti kiküldetésekkel és hivatalos utakkal, valamint az akkreditált asszisztensek külső képzésével kapcsolatos költségek – képviselői statútum;

határozottan támogatja a képviselőcsoportoknál az álláshelyek számának 76-tal, a bizottsági titkárságoknál 66-tal való növelését a megnövekedett munkaterhelés arányos elosztása és az uniós politikák végrehajtása érdekében; ezzel párhuzamosan felhívja az Elnökséget, hogy használja ki a lehetséges szinergiákat az igazgatáson belüli hatékonyság növelése érdekében, és elemezze, hogy a digitalizáció és az új munkamódszerek hogyan segítik az igazgatóságok egyszerűsítését és az álláshelyek átcsoportosítását a bizottsági titkárságokhoz; felhívja az Elnökséget, hogy a képviselők és személyzetük növekvő munkaterhének fényében vizsgálja meg a képviselők parlamenti asszisztensi juttatásának megfelelőségét is;

hangsúlyozza, hogy a túltervezés elkerülése érdekében a Parlament 2022. évi költségvetésének reálisnak és pontosnak kell lennie; tudomásul veszi az ingatlanprojektekhez való hozzájárulás érdekében történő, év végi maradványösszeg-átcsoportosítás ismétlődő gyakorlatát; megjegyzi, hogy a maradványösszegek ezen átcsoportosítása szisztematikusan ugyanazon alcímekre, címekre és gyakran pontosan ugyanazokra a költségvetési sorokra vonatkozik; úgy véli, hogy fennáll annak a kockázata, hogy ezt a gyakorlatot a költségvetés programozott túlméretezésének tekinthetik; kéri, hogy a maradványösszegek következő átcsoportosítása előtt kezdjenek vizsgálatot a kulcsfontosságú beruházások finanszírozásának átláthatóságáról;

A Parlament környezetbarátabbá tétele

hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek élen kell járnia a digitálisabb, rugalmasabb és energiahatékonyabb munkamódszerek és ülésezési gyakorlatok elfogadásában, a Covid19-világjárvány tapasztalataiból merítve és kihasználva a már végrehajtott technológiai beruházásokat; ezzel összefüggésben felszólít annak átfogó és ambiciózus felülvizsgálatára, hogy a képviselők, a személyzet és a tisztviselők hogyan végzik parlamenti munkájukat; úgy véli, hogy ennek a felülvizsgálatnak elsősorban az intézmény hatékony és jó működésére kell összpontosítania, és értékelnie kell a távoli és hibrid helyzeteknek az ülések minőségére gyakorolt hatását is, elkerülve ugyanakkor a rendkívüli körülmények kezelésére szolgáló intézkedések túlzottan általánossá tételét;

üdvözli a Parlament környezetközpontú irányítási rendszerének (EMAS) 2024-re vonatkozó célkitűzéseit; emlékeztet arra, hogy az EMAS 2024-es középtávú stratégiája felülvizsgálati záradékot tartalmaz a környezetvédelmi törekvések megfigyelt teljesítmény alapján való növelésére vonatkozóan; felhívja a Parlamentet, hogy a Covid19-világjárvány fényében 2022-ben értékelje újra EMAS-célkitűzéseit, és értékelje újra és emelje a 2019-ben elfogadott célkitűzéseket a fő teljesítménymutatók tekintetében; megismétli arra irányuló felhívását, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó jelenlegi tervét belső szén-dioxid-ár alkalmazásával módosítsák a karbonsemlegesség 2030-ig történő elérése érdekében;

elismeri, hogy a Parlament szénlábnyomának közel kétharmada a személyszállításból származik; felszólít a távolról vagy hibrid módon hatékonyan lebonyolítható ülésekre való utazások számának észszerű csökkentésére, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívákra való átállás előmozdítására minden fennmaradó utazás esetében, feltéve, hogy ez nem hat ki a jogalkotási és a politikai munka minőségére;

felszólít az önkéntes távmunka több napra és több beosztásra való kiterjesztésére; kéri, hogy részesítsék előnyben a hibrid üléseket vagy a teljes mértékben távoli üléseket, amennyiben azok nem járnak politikai döntéshozatallal, például a meghallgatások és az eszmecserék, illetve a belső és az előkészítő ülések esetében, elismerve ugyanakkor, hogy a fizikai jelenlét hatékonyabb a politikai tárgyalások során, valamint a tolmácsolás esetén, és szükség esetén biztosítani kell a távtolmácsolást is; felhívja a főtitkárt, hogy a Covid19-cel kapcsolatos üzletmenet-folytonossági intézkedéseit követően hozzon létre új, rugalmas keretet a távtolmácsolás biztosítására a Covid19 utáni időszakban; megállapítja, hogy a digitális eszközökkel töltött túl sok idő negatív hatással lehet egyes személyek jóllétére; felszólít a kiküldetési szabályok 2022 végéig történő felülvizsgálatára a szükségleteken alapuló megfelelő jóváhagyás, az összes kiküldetés engedélyezésének konkrét indokolása, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési módokra vonatkozó követelmények biztosítására anélkül, hogy akadályoznák a képviselőket mandátumuk teljesítésében, valamint a legkárosabb közlekedési módokat kizárva, kivéve azokat a szélsőséges eseteket, amikor a nagy távolságokra vagy nehezen megközelíthető területekre irányuló alternatív közlekedési módok felborítanák a környezetvédelmi célkitűzés és a parlamenti munka hatékonysága közötti egyensúlyt; elvárja, hogy az engedélyezés feltétele legyen a hivatalos küldöttségi látogatásokra vonatkozó, a kiküldetést előkészítő és azt követő, teljes mértékben online eligazítás, valamint hogy 2022-től a küldöttségek engedélyezése kizárólag a küldöttségekben részvételi jogosultságokkal rendelkező személyekre korlátozódjon; felhívja az Elnökséget annak biztosítására, hogy a strasbourgi rendkívüli bizottsági ülések szigorúan kivételes körülményekre korlátozódjanak, és hogy azokat minden egyes esetben jóváhagyásuk előtt megfelelően indokolják;

ösztönzi a képviselőket, hogy használjanak alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési alternatívákat; megismétli arra irányuló felhívását, hogy vizsgálják felül a képviselők statútumának alkalmazási szabályait annak érdekében, hogy az Unión belüli utazások vonatkozásában meg lehessen téríteni a rugalmas turistaosztályú repülőjegyeket, kivéve a legkülső régiókba tartó vagy onnan érkező, illetve egy vagy több megszakítással járó, vagy négy óránál hosszabb repülőutak esetében; tudomásul veszi, hogy sok képviselőnek a választókörzetéből a Parlament munkahelyeire való eljutása hosszú utazást igényel, amely csak repülőgéppel oldható meg;

10.

felszólít a Parlament épületeiben található infrastruktúra javítására a kerékpárok, teherkerékpárok, valamint elektromos kerékpárok és elektromos robogók számára, különösképpen könnyen használható és biztonságos kerékpárparkoló és -javító állomások kiépítése révén; felszólítja a Parlamentet, hogy szorosan működjön együtt az illetékes helyi hatóságokkal és különösen a brüsszeli régióval arra irányuló erőfeszítései kapcsán, hogy a fenntartható városi mobilitás éllovasa legyen, és ehhez proaktív szerepet vállaljon a GoodMove terv végrehajtásában; kéri a szolgálati kerékpárok rendszerének kiterjesztését a Parlamenten belül; kéri, hogy vezessenek be konkrét intézkedéseket, amelyekkel ösztönözhető a Parlament alkalmazottainak aktív mobilitása, ideértve konkrét képzések felajánlását a biztonságos ingázás, a karbantartás és a javítás témakörében; szorgalmazza kísérleti teherkerékpár-rendszer bevezetését bizonyos logisztikai folyamatok vonatkozásában a Parlamenten belül és az uniós intézmények épületei között;

11.

ösztönzi a Parlament személyzetét a tömegközlekedés használatára, és kéri, hogy 2022-re kombinálják a személyzet számára támogatott tömegközlekedési igazolványokat, és szüntessék meg a második parkolómatricára való jogosultságot; elvárja, hogy Brüsszel és Strasbourg között hivatali gépkocsikat használjanak a képviselők, valamint a kiküldetési megbízással rendelkező alkalmazottak és az akkreditált parlamenti asszisztensek szállítására; kéri a kizárólag elektromos járművek számára fenntartott parkolóhelyek számának megfelelő növelését, valamint a parkolóhelyek számának áttekintését a három munkahelyen alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően;

12.

elvárja, hogy a Parlament szervezeti egységei az összes látogatócsoportot tájékoztassák utazásuk környezeti hatásairól, és hogy 2022-ben hozzák létre az utazási költségek környezeti hatáson alapuló ösztönző visszatérítési rendszerét; kéri az Elnökséget, hogy kezdje meg a látogatócsoportokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időtálló pályára állítása” című bizottsági közleménnyel (COM(2020)0789) és különösen annak a közös utazásról szóló 9. pontjával összhangban, valamint hogy a látogatócsoportok utazási költségeit igazítsák a változó piaci árakhoz, és tegyék lehetővé a módosításokat az utazási költségek piaci áringadozásának elkerülése érdekében, amely közvetett földrajzi megkülönböztetést eredményez a látogatók számára;

13.

felhívja az igazgatást, hogy kövesse nyomon a 2022-re előre jelzett folyamatos energiaköltség-növekedést, és tárja fel a költségmegtakarítások és a fogyasztási hatékonyság növelésének lehetőségeit; felszólít a fosszilis tüzelőanyagokkal működő fűtőberendezések korszerűsítésének leállítására és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére vonatkozó ütemterv 2022-ben konkrét mérföldkövekkel történő elfogadására a meg nem térülő eszközök elkerülése érdekében, valamint a hőszivattyú-rendszerek és más releváns technológiák használatának eredményességére és hatékonyságára vonatkozó elemzés készítésére az EMAS célkitűzéseivel összhangban; felszólítja a Parlamentet, hogy növelje tovább a megújuló energia részarányát energiaszerkezetében, különösen az energiatermelésben, és elvárja, hogy 2023-ra Brüsszelben a legkorszerűbb, tetőre szerelhető napelemeket helyezzenek el, hogy ki lehessen használni ezek legnagyobb hatékonyságát; ezzel párhuzamosan felszólít arra, hogy a közbeszerzésekben a származási garanciákat fokozatosan helyi megújuló energiaforrásokkal váltsák fel;

14.

elvárja, hogy a Parlament szervezeti egységei tovább csökkentsék a papírfogyasztást azáltal, hogy minden ülésen papírmentes, kollektív és online környezetre térnek át, valamint az e-aláírási módozatok további bevezetésével; felszólít az iratszállító ládák alternatíváinak elemzésére, összhangban a mielőbb kialakítandó papírmentes EP-re vonatkozó EMAS-céllal;

15.

elvárja, hogy az energiahatékonyság elsődlegessége és a körforgásos gazdaság elvei minden beruházásra – beleértve a digitális beruházásokat – és irányítási döntésre vonatkozzanak; felszólít a Parlament hulladékgazdálkodási stratégiájának teljes körű megvalósítására, összhangban a hulladékhierarchia elveivel, különös tekintettel az építési hulladék kezelésének fenntartható és körforgásos megközelítésére; felszólít az egyszer használatos műanyagoktól mentes Parlamentet célzó intézkedések teljes körű végrehajtására;

16.

emlékeztet, hogy a Parlament nagy többsége támogatja, hogy az intézmény egyetlen székhelyen működjön, biztosítva ezzel az adófizetők pénzének hatékony elköltését, és eleget téve a Parlament szénlábnyomcsökkentéssel kapcsolatos intézményi felelősségének; emlékeztet arra, hogy megoldásokat kell találni a parlamenti és intézményi munka, a pénzügyi költségek és a szénlábnyom optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy a távmunkában és az online üléseken szerzett tapasztalatok és befektetések alapul szolgálhatnak az alkalmazottak kiküldetési szükségleteinek változásához; emlékeztet, hogy az Európai Unióról szóló szerződés szerint az Európai Parlament székhelye Strasbourgban található; megjegyzi, hogy a tartós változásokhoz a Szerződés módosítására lenne szükség, amelyhez egyhangúság szükséges;

17.

emlékeztet, hogy a pályázati feltételeknek túl kell mutatniuk a legjobb ár elvén, és magukban kell foglalniuk a környezeti, társadalmi és nemi szempontokat is részletező mutatókat; üdvözli a zöld közbeszerzéssel foglalkozó ügyfélszolgálat megbízatásának kiterjesztését a társadalmi és nemi szempontokra is, és felszólít arra, hogy a 15 000 EUR-t meghaladó közbeszerzések esetében kötelező legyen konzultálni a zöld közbeszerzéssel foglalkozó ügyfélszolgálattal; elvárja, hogy az Elnökség 2022-ig fogadjon el egy fenntarthatósági jelentéstételi rendszert, például a Global Reporting Initiative kezdeményezést és annak Embedding Gender in Sustainability Reporting [A nemek kérdésének beépítése a fenntarthatósági jelentéstételbe] című kiterjesztését;

Átláthatóság és elszámoltathatóság

18.

sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülésnek az általános költségtérítés reformjára irányuló, számos alkalommal kifejezett akaratát, ezáltal aktívan megakadályozva, hogy az uniós adófizetők pénzének elköltése átláthatóbb és elszámoltathatóbb legyen; kéri az Elnökséget, hogy 2021 végéig módosítsa az általános költségtérítésre vonatkozó szabályokat;

19.

sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülés akaratának végrehajtását a Parlament alapvető reformjára vonatkozó lépéseket illetően, amelyeket eredetileg „A szexuális zaklatás és a bántalmazás elleni küzdelem az Unióban” című, 2017. október 26-i, fent említett állásfoglalásban említettek, és amelyek közt szerepel többek között a kötelező zaklatásellenes képzések bevezetése az alkalmazottak és a képviselők számára; kéri az Elnökséget, hogy haladéktalanul és teljes egészében hajtsa végre a plenáris ülés határozatait;

20.

sajnálja, hogy az Elnökség elutasítja a plenáris ülés azon több alkalommal kifejezett akaratának végrehajtását, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/1937 irányelv (21) értelmében magas szintű védelmet kell biztosítani az uniós jog megsértését bejelentő akkreditált parlamenti asszisztensek számára, a zaklatás áldozatává vált akkreditált parlamenti asszisztenseknek nyújtott védelem szintjéhez hasonlót; felkéri az Elnökséget, hogy határozzon meg világos és jogilag egyértelmű normákat arra vonatkozóan, hogy a visszaélést bejelentő személyek – többek között az akkreditált parlamenti asszisztensek – számára milyen esetekben biztosítható védelem, és ezeket tegye közzé;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség nem hajlandó végrehajtani a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett akaratát arra vonatkozóan, hogy lépéseket tegyen a tisztviselőknek, egyéb alkalmazottaknak és akkreditált parlamenti asszisztenseknek a Parlament három munkahelye közötti szolgálati utazásokért fizetett juttatások teljes összehangolása érdekében; felhívja az Elnökséget, hogy további késedelem nélkül foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és tegye meg a szükséges intézkedéseket az egyenlőtlenség orvoslására a strasbourgi plenáris ülések újraindulásától kezdve;

22.

újfent felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül az Európai Unión kívüli küldöttségek és missziók munkáját szabályozó végrehajtási rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak – bizonyos feltételek mellett – fontolóra kell vennie az akkreditált parlamenti asszisztensek azon lehetőségét, hogy a képviselőket hivatalos parlamenti küldöttségeken és kiküldetéseken kísérjék;

23.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Elnökség késlekedett a plenáris ülés számos alkalommal kifejezett azon akaratának megvalósításában, hogy olyan technikai megoldást dolgozzon ki, amely lehetővé teszi a képviselők számára, hogy gyakorolhassák szavazati jogukat, miközben anyasági vagy apasági szabadságukat töltik, illetve tartós betegség vagy vis maior idején, valamint hogy tisztázza a jogi, pénzügyi és technikai korlátokat, amelyek egy ilyen megoldással járnának; úgy véli, hogy az e tekintetben tett bármely lépés segítette volna a Parlament online munkavégzési és szavazási rendszerének felállítását a világjárvány kitörése idején; elvárja, hogy mivel a technikai feltételek már adottak, az Elnökség vegye át a fennmaradó jogi és pénzügyi korlátok feloldásával kapcsolatos munkát;

24.

emlékeztet arra, hogy az átláthatósági nyilvántartás legutóbbi éves jelentései szerint a nyilvántartásban szereplő bejegyzések mintegy fele helytelen; attól tart, hogy a nyilvántartás nem tudja teljesíteni feladatát, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az érdekképviseletek tevékenységéről, ha a bejegyzések fele hiányos vagy helytelen információt szolgáltat; felhívja a Parlamentet, hogy tegyen lépéseket a nyilvántartás pontosságának növelésére;

25.

megismétli kérését arra vonatkozóan, hogy a Parlament készítsen éves részletes jelentést azokról az érdekképviseletekről és más szervezetekről, amelyek számára hozzáférést biztosítottak a Parlament helyiségeihez, és ezt az adatvédelmi rendelet tiszteletben tartásával tegye közzé;

26.

elvárja, hogy a jövőben az Elnökség proaktívan tájékoztassa a képviselőket a plenáris ülés releváns határozatainak végrehajtásáról;

Nemi szempontok

27.

felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elemzése támassza alá a jövőbeli előzetes költségvetési javaslattervezeteket, összhangban a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés iránti uniós kötelezettségvállalással; speciális, nemi szempontú elszámolási rendszert szorgalmaz, amely nemek szerinti bontásban tartalmazza a képviselőkre, a személyzetre és a szakértőkre fordított kiadásokat;

28.

felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzésre vonatkozóan fogadjanak el értékelési és ellenőrzési kritériumokat, amelyek a Parlament valamennyi pályázati kiírásában szereplő esélyegyenlőség előmozdításán alapulnak;

Digitális infrastruktúra

29.

támogatja a digitális infrastruktúrába, többek között a kiberbiztonságba való beruházást; hangsúlyozza, hogy az IKT-nak biztonságos szoftvermegoldásokat, például nyílt forráskódú szoftvereket kell alkalmaznia, biztosítva a szoftver és az adatkezelés Parlament általi teljes körű ellenőrzését, valamint szabadságot kell biztosítani az alkalmazások kifejlesztésében és a technológiai beszerzésekben, elkerülve a nagy technológiai platformoktól való függést vagy a technológiai bezáródást, különös tekintettel a felhőszolgáltatókra;

30.

hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek be kell építenie a környezetvédelmi kérdést a digitális menetrendbe; hangsúlyozza, hogy a digitális innovációnak pozitívan kell hozzájárulnia a zöld átálláshoz; felszólít a digitális technológia környezeti lábnyomának csökkentésére (zöld IT), különösen a belső politikák kiigazítása révén; felhívja a Parlamentet, hogy integrálja a digitális szolgáltatások környezetbarát tervezését az IKT irányításába, és olyan lehetőségeket válasszon, amelyek tiszteletben tartják a körforgásos gazdaságot és előmozdítják az erőforrás-hatékonyságot;

31.

emlékeztet, hogy a harmadik féltől függő megoldások alkalmazása az érzékeny adatok megosztására az információbiztonságot és a magánélet védelmét érintő kockázatokkal jár, valamint a nyílt forráskódú szoftvereknek a digitális autonómiára gyakorolt pozitív hatására és annak biztonsági előnyeire; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy nyílt forráskódú szoftvereket használjanak a Parlament eszközein, valamint hogy a virtuális ülésekhez és az azonnali üzenetküldéshez decentralizált, nyílt forráskódú megoldásokra van szükség; hangsúlyozza, hogy a felhasználókat megfelelő képzésben kell részesíteni, különös tekintettel a kiberbiztonságra; hangsúlyozza az automatikus átírási és fordítási szoftverek szükségességét, amelyek támogatják az információk egyenlő terjesztését az összes hivatalos nyelven;

32.

határozottan támogatja, hogy a szoftverek és a digitális infrastruktúra – ideértve a felhőalapú megoldásokat is – Parlament általi beszerzése érdekében hozott intézkedések kerüljék el az eladótól való függés hatásait a hordozhatóságra és a teljes körű interoperabilitásra vonatkozó követelmények révén, továbbá hogy használjanak nyílt forráskódú szoftvereket és különítsék el a közbeszerzés egy részét a kkv-k és az induló vállalkozások számára;

33.

hangsúlyozza, hogy a közszféra által generált szoftveradatoknak és eszközöknek és/vagy az államilag finanszírozott szoftveradatoknak és -eszközöknek újrafelhasználhatóknak, nyíltan hozzáférhetőknek kell lenniük és meg kell felelniük az alapvető jogoknak, továbbá amennyiben kritikus felhasználásra szánják őket, biztonsági tanúsítvánnyal vagy biztonsági ellenőrzéssel kell rendelkezniük; úgy véli emellett, hogy a Parlament által használt mesterséges intelligenciát nyílt forráskódúként kell közzétenni a közbeszerzési eljárás keretében, hozzáférhető szoftverdokumentációval és algoritmusokkal, lehetővé téve annak ellenőrzését, hogy az MI-rendszer miként jutott bizonyos következtetésekre; hangsúlyozza, hogy az előzetes megfelelőségértékelések részeként alapjogi ellenőrzést is végezni kell;

34.

megjegyzi, hogy online szavazási rendszereket vezettek be a Parlament munkája folytonosságának biztosítása érdekében a világjárvány idején; kéri a bevezetett szavazási rendszerek egységesítését;

35.

gyorsabb és biztonságosabb vezeték nélküli hálózatért emel szót mindhárom munkahelyen;

A polgárok bevonása

36.

hangsúlyozza, hogy a Parlament az egyetlen olyan uniós intézmény, amelyre általános választójog vonatkozik; fontosnak tartja, hogy a polgárok jobban megértsék a Parlament tevékenységeit, valamint a politikai tudatosság növelését és az uniós értékek előmozdítását; felszólít a polgárokkal való közvetlen kapcsolatfelvételhez szükséges digitális eszközök bővítésére;

37.

támogatja az Europa Experience központok létrehozását 2024-ig valamennyi tagállamban; tudomásul veszi annak megerősítését, hogy a Covid19-világjárvány okozta késedelmek nem veszélyeztetik a kritikus mérföldköveket; támogatja az adminisztrációt a szinergiák maximalizálására irányuló politikájában; elvárja, hogy a 2022. évi költségvetés elfogadása előtt ismertessék a Költségvetési Bizottsággal az Europa Experience központok hosszú távú költségvetési hatását a működési költségek tekintetében; emlékeztet, hogy az Europa Experience központoknak biztosítaniuk kell, hogy a polgárok jobban megértsék az európai intézmények működését;

38.

úgy véli, hogy az Európai Parlament kapcsolattartó irodáinak bővíteniük kell hálózatukat, és szorosabban együtt kell működniük a polgárokkal; felkéri a Parlamentet, hogy kapcsolattartó irodái révén dolgozzon ki tervezetet az európai ifjúsági rendezvényhez hasonló, a képviselők és a fiatalok közötti helyi szintű találkozókra és eseményekre;

39.

elismeri a látogatócsoportok fontosságát; megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány alatt egyetlen látogatócsoport sem tudta felkeresni a Parlament épületeit; emlékeztet, hogy az Elnökség 2020. október 5-i határozatával összhangban a 2020. évi fel nem használt kvóta 40 %-át átcsoportosították 2022-re; üdvözli, hogy a Parlament jelentős erőfeszítéseket fektet a látogatóknak nyújtott szolgáltatásokba, különösen a fiatalok számára, akik továbbra is kulcsfontosságú célcsoportot alkotnak; felhív arra, hogy a ciklus hátralevő részében korlátozzák a látogatóknak járó juttatások növelését az operatív szempontból szükséges mértékre;

40.

tudatában van annak, hogy körülbelül 50 millió ember tartozik az Unió különböző nyelvi kisebbségeihez, régióihoz és közösségeihez; emlékeztet, hogy a Parlament ösztönzi a polgárok – köztük a nemzeti, regionális és nyelvi kisebbségek – bevonását és részvételét az Unióban; emlékeztet, hogy a Parlament határozottan támogatja a többnyelvűséget és a nemzeti, regionális és nyelvi kisebbségek jogait; úgy véli, hogy a Parlament aktívan hozzájárulhat a félretájékoztatás elleni küzdelemhez, adott esetben tájékoztatást nyújtva a nyelvi kisebbségek, régiók és közösségek nyelvein is; kéri az Elnökséget, hogy elemezze a kommunikációs anyagoknak a nyelvi kisebbségek, régiók és közösségek nyelvein való elkészítésének megvalósíthatóságát és becsült pénzügyi költségeit a különböző tagállamokban, például az Europa Experience központok és az Európa jövőjéről szóló konferencia esetében;

41.

felhívja az Elnökséget, hogy vezesse be az 54. cikk (saját kezdeményezésű jelentések) alapján elfogadott legfontosabb külpolitikai állásfoglalásoknak az ENSZ nem uniós hivatalos nyelveire (nevezetesen arab, kínai és orosz), valamint a 132. cikk (a Bizottság/alelnök nyilatkozatait kísérő állásfoglalás) és a 144. cikk (sürgősségi állásfoglalás) alapján elfogadott országspecifikus állásfoglalásoknak az érintett ország hivatalos nyelvére történő lefordítását azzal a céllal, hogy növeljék az Európai Parlament külpolitikájának hatását és hatókörét, továbbá felhívja a költségvetési hatóságot, hogy biztosítson elegendő előirányzatot e célra;

42.

felhívja a főtitkárt, hogy a plenáris ülésen elfogadott kéréseknek megfelelően elemezze a nemzetközi jelnyelvi tolmácsolás bevezetésének megvalósíthatóságát az összes plenáris vitában, és hajtsa végre ezt a határozatot a minden polgár számára biztosítandó egyenlő hozzáférés elvének tiszteletben tartása mellett;

43.

kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a közelgő, Európa jövőjéről szóló konferencia megrendezésében és irányításában részt vevő minden uniós intézményt, ideértve a Parlamentet is, megfelelő igazgatási költségvetéssel kell ellátni, hogy az már a bevételek és kiadások becsléseinek közlésétől kezdve sikeres lehessen;

44.

felszólít azon lehetőség bevezetésére, hogy a tagállamok és a partnerországok állampolgárai és lakói virtuális vezetett látogatásokon vegyenek részt a Parlamentben annak érdekében, hogy a szélesebb nyilvánosság jobban megértse az intézmény munkáját és értékeit;

45.

külön látogatói szolgálat létrehozását szorgalmazza az idősek számára, amely a tevékeny időskort előmozdító uniós programokat és szakpolitikákat mutatná be kiemelten;

Ingatlanprojektek

46.

átláthatóbb és részletesebb tervezést és döntéshozatalt vár el, ideértve a korai tájékoztatást is, figyelembe véve a költségvetési rendelet parlamenti ingatlanpolitikára vonatkozó 266. cikkét; kéri, hogy folytassanak vitát a Parlament működéséről, és vizsgálják felül a Parlament területigényeit a világjárvány hatásai és a távmunka várható növekedése fényében, és adott esetben igazítsák ki hosszú távú ingatlanstratégiáját; hangsúlyozza, hogy a gondos tervezés jelentős megtakarításokat tehet lehetővé;

47.

kéri az Elnökséget, hogy ismertesse a Paul-Henri Spaak épületre vonatkozó határozatát, amely tartalmazza a költségek részletes bontását és az igazoló dokumentumokat; tudomásul veszi, hogy a felújítási munkálatok során a Spaak épület nem használható, és felszólít a már rendelkezésre álló területek Parlament igényeinek megfelelő optimalizálására; ebben az összefüggésben emlékeztet, hogy a Parlament vállalta, hogy elvégzi épületeinek szükséges átalakítását és felújítását annak érdekében, hogy az uniós normákkal összhangban minden felhasználó számára hozzáférhető környezetet teremtsen; javasolja, hogy a Parlament épületeinek tervezésekor és átalakításakor kellően vegyék figyelembe a sokszínűség és a befogadás kritériumait;

48.

üdvözli az Elnökség azon döntését, hogy elfogadja az épületútlevelek koncepcióját a Parlament ingatlanportfóliójának életciklus-kezelésére; elvárja, hogy az új eszköz használata hozzájáruljon ahhoz, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2050-re rátérjünk a klímasemleges vagy passzív épületek irányába vezető útra; és elvárja azt is, hogy az útlevelek tartalmazzák a beltéri levegő minőségének és az egészséges épületek javításának kérdését is;

49.

megjegyzi, hogy a főtitkár által 2022-re javasolt költségvetés 4 358 millió eurót irányoz elő a WEISS épület bejáratánál történő építkezésre, továbbá, hogy erre az építkezésre 8 millió eurót már előirányoztak a 2021-es költségvetésben; naprakész tájékoztatást kér e projekt teljes költségéről;

Egyéb kérdések

50.

megismétli az Elnökséghez intézett kérését arra vonatkozóan, hogy biztosítson teljes rugalmasságot a képviselők jelenlétével kapcsolatosan a zöld hetek alatt munkájuk szervezésének megkönnyítése érdekében;

51.

emlékeztet az európai parlamenti képviselők statútuma (22) 27. cikkének (1) és (2) bekezdésére, amely szerint „Az Európai Parlament által létrehozott önkéntes nyugdíjalap e statútum hatálybalépése után továbbra is működik azon képviselők vagy volt képviselők számára, akik ezen alapban jogokat vagy várományokat szereztek”, és hogy „a szerzett jogok és várományok teljeskörűen fennmaradnak”; felszólítja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a képviselők statútumát, és a nyugdíjalap vonatkozásában dolgozzanak ki egyértelmű tervet a Parlament számára arra vonatkozóan, hogy vállalja és vegye át a képviselők önkéntes nyugdíjalapjára vonatkozó kötelezettségeket;

52.

megjegyzi, hogy a szolgáltatókat erősen sújtotta a Covid19-világjárvány; üdvözli a Parlament erőfeszítéseit, például a szolidaritási étkeztetést, amely segít csökkenteni az alvállalkozókra és alkalmazottaikra gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza, hogy a takarítási és étkeztetési szolgáltatások alvállalkozásba adása rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozza az embereket, főként a nőket; aggodalommal tölti el a COMPASS Group étkeztetési szolgáltató alkalmazásában álló munkavállalók nagyarányú elbocsátása; felkéri az illetékes parlamenti hatóságokat, hogy az alvállalkozókkal együttműködve vizsgáljanak meg minden lehetséges alternatív megoldást a munkahelyek szociális párbeszéd keretében történő megóvására, és szerezzenek be további, a Parlament költségvetése tekintetében indokolható szolgáltatásokat; felhívja a Parlamentet, hogy tegyen meg minden szükséges óvintézkedést annak biztosítására, hogy a külső vállalkozók betartsák a takarító személyzetre, főleg a nőkre, és az étkeztetést végző alkalmazottakra vonatkozó legmagasabb szintű munkajogi normákat, különös tekintettel a pszichológiai nyomásra és a munkakörülményekre; felkéri az Elnökséget, hogy vizsgálja felül a Parlament kiszervezési politikáját;

53.

felhívja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy alakítsák ki a teljesítményalapú költségvetés-tervezés kultúráját, valamint a „karcsú vezetőség” megközelítést a Parlament igazgatásában annak érdekében, hogy fokozzák a hatékonyságot és a környezeti fenntarthatóságot, valamint csökkentsék a papírmunkát és a bürokráciát az intézmény belső munkavégzésében; hangsúlyozza, hogy a karcsú menedzsment a munkavégzés folyamatos javítását jelenti az egyszerűsítésnek és az adminisztratív személyzet tapasztalatának köszönhetően;

54.

kiemeli a Parlament humánpolitikájának felülvizsgálatának szükségességét annak lehetővé tételére, hogy az intézmény hasznosítani tudja a Parlament alkalmazottainak tapasztalatait; úgy véli, hogy ezért meg kell változtatni a szabályokat annak érdekében, hogy az alkalmazottak összes csoportja, beleértve az akkreditált parlamenti asszisztenseket is, részt vehessen a belső versenyvizsgákon, és hogy olyan HR-fejlesztési rendszereket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a Parlament számára, hogy e csoportok szakértelmét az intézmény szolgálatában tartsa;

55.

felkéri a főtitkárt, hogy értékelje a növekvő számú szerződéses alkalmazott foglalkoztatásával kapcsolatos kockázatokat, ideértve annak veszélyét is, hogy a Parlamenten belül kétlépcsős személyzeti struktúrát hoznak létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a főbb állandó pozíciókat és feladatokat állandó személyzet töltse be, illetve lássa el;

56.

nagyobb rugalmasságra és a bürokrácia csökkentésére szólít fel az európai parlamenti képviselők irodavezetésében és szerződéseiben, figyelembe véve az online platformok ismétlődő hibáit és a távoli munkavégzés nehézségeit a Covid19-világjárvány idején; kéri a Parlament titkárságát és a pénzügyi szolgálatokat, hogy hozzanak speciális, rugalmas szabályokat;

57.

megjegyzi, hogy a Parlament szemeszterenként hozzávetőlegesen 250 gyakornokot fogad Brüsszelben; úgy véli, hogy a Parlament valamennyi gyakornokának ugyanolyan kedvezményt kell biztosítani a közlekedéshez, mint a többi alkalmazottnak; úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem rónának jelentős terhet a Parlament költségvetésére, és jelentősen csökkentenék a brüsszeli gyakornokok kiadásait;

58.

emlékeztet arra, hogy megfelelő forrásokat kell elkülöníteni a kulturális és művészeti programok finanszírozásához a Parlament területén belül és kívül is, a kulturális és kreatív ágazat támogatásának hangsúlyozása érdekében;

59.

emlékeztet a Parlamentnek a külső kapcsolattartó irodáival kapcsolatos politikai kötelezettségére, és sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsa a szükséges feltételeket, például az épületek közös irányítását, ahol arra szükség van, és a Parlament személyzete diplomáciai státusának akkreditációját a fogadó államok hatóságai felé;

60.

felszólítja az Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságát, hogy éves jelentéseit időben és átlátható módon készítse el;

61.

úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány negatív hatással van a Parlament elevenségére; hangsúlyozza a dinamikus és élénk Parlament biztosításának fontosságát a Covid19-világjárvány elmúltával; kéri ezért az Elnökséget, hogy végezzen elemzést a Parlament élénkebbé tételét lehetővé tevő új gyakorlatok megismerésére, majd tegyen ajánlásokat, amelyeket szükség esetén az eljárási szabályzat felülvizsgálata révén is végre lehet hajtani;

o o

62.

elfogadja a 2022. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatot;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

(2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.

(3) HL C 444. I, 2020.12.22.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0357, II. melléklet.

(5) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

(6) HL L 287., 2013.10.29., 15. o.

(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0123.

(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0302.

(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0385.

(10) HL C 346., 2018.9.27., 19. o.

(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0331.

(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0010.

(13) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/652735/IPOL_STU(2020)652735_EN.pdf

(14) HL C 364., 2014.10.15., 3. o.

(15) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0227.

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0306.

(19) HL C 444. I, 2020.12.22., 5. o.

(20) Az Elnökség által elfogadott szövegek, PE 113.116/BUR./rev. XXVI/ 01-04-2009.

(21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1937 irányelve (2019. október 23.) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről (HL L 305., 2019.11.26., 17. o.).

(22) Az Európai Parlament határozata (2005. szeptember 28.) az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról (2005/684/EK, Euratom), (HL L 262., 2005.10.7., 1. o.).

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 506

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	64. évfolyam 2021. december 15.

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2021–2022 2021. április 26–29-i ülések A 2019. évi mentesítésről szóló, 2021. április 28-én elfogadott szövegeket a HL L 340, 2021.9.24. számában tették közzé. ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2021. április 27., kedd
2021/C 506/01	Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a műszaki alkalmassági jogszabálycsomag közúti közlekedésbiztonsági szempontjairól szóló végrehajtási jelentésről (2019/2205(INI))	2
2021/C 506/02	Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása az 1328/2019. és a 0406/2020. számú petíciók alapján a Balti-tengert szennyező vegyi maradékanyagokról (2021/2567(RSP))	9
2021/C 506/03	Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a hatékonyabb és tisztább tengeri szállítást célzó technikai és operatív intézkedésekről (2019/2193(INI))	12
2021/C 506/04	Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található aklonifen, akrinatrin, Bacillus pumilus QST 2808, klórantraniliprol, etirimol, lufenuron, pentiopirád, pikloram és Pseudomonas sp. DSMZ 13134 törzs megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetről (D070113/03 – 2021/2590(RPS))	20
2021/C 506/05	Az Európai Parlament 2021. április 27-i állásfoglalása a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található acekinocil, acibenzolar-S-metil, Bacillus subtilis IAB/BS03 törzs, emamektin, flonikamid, flutolanil, foszetil, imazamox és oxatiapiprolin megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetéről (D063854/04 – 2021/2608(RPS))	23
	2021. április 28., szerda
2021/C 506/06	Az Európai Parlament 2021. április 28-i állásfoglalása az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások eredményéről (2021/2658(RSP))	26
2021/C 506/07	Az Európai Parlament 2021. április 28-i állásfoglalása a talajvédelemről (2021/2548(RSP))	38
	2021. április 29., csütörtök
2021/C 506/08	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a digitális gazdaság adóztatásáról: OECD-tárgyalások, a digitális vállalkozások adóügyi illetősége és egy esetleges európai digitális adó (2021/2010(INI))	54
2021/C 506/09	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság helyzetéről Máltán (2021/2611(RSP))	64
2021/C 506/10	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a Covid19-világjárványról Latin-Amerikában (2021/2645(RSP))	69
2021/C 506/11	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Bolíviáról, valamint Jeanine Áñez volt elnök és más tisztviselők letartóztatásáról (2021/2646(RSP))	74
2021/C 506/12	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről (2021/2647(RSP))	77
2021/C 506/13	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása Oroszországról, Alekszej Navalnij ügyéről, az ukrán határ menti katonai felvonulásról és a Cseh Köztársaságban elkövetett orosz támadásokról (2021/2642(RSP))	82
2021/C 506/14	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulójáról (2021/2643(RSP))	89
2021/C 506/15	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az európai gyermekgaranciáról (2021/2605(RSP))	94
2021/C 506/16	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása a koronavírustesztek hozzáférhetőségéről és megfizethetőségéről (2021/2654(RSP))	105
	AJÁNLÁSOK
	Európai Parlament
	2021. április 29., csütörtök
2021/C 506/17	Az Európai Parlament 2021. április 29-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez az Indiával való kapcsolatokról (2021/2023(INI))	109

	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Parlament
	2021. április 27., kedd
2021/C 506/18	Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Filip De Man mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2271(IMM))	119
2021/C 506/19	Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Zdzisław Krasnodębski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2224(IMM))	121
2021/C 506/20	Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2240(IMM))	123
2021/C 506/21	Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata a Ioannis Lagos mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2219(IMM))	125
2021/C 506/22	Az Európai Parlament 2021. április 27-i határozata az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről (2020/2272(ACI))	127

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Parlament
	2021. április 27., kedd
2021/C 506/23	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXVIII. cikke értelmében az EU CLXXV. engedményes listájában szereplő valamennyi vámkontingensre vonatkozó engedményeknek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése következtében szükséges módosítása tekintetében levélváltás formájában létrejött megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10643/20 – C9-0424/2020 – 2020/0230(NLE))	134
2021/C 506/24	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (12543/2020 – C9-0084/2021 – 2020/0157(NLE))	135
2021/C 506/25	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram létrehozásáról, valamint részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, továbbá az 1290/2013/EU és az 1291/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (07064/2/2020 – C9-0111/2021 – 2018/0224(COD))	136
2021/C 506/26	P9_TA(2021)0125 A Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program * Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (08550/2019 – C9-0167/2020 – 2018/0225(CNS)) P9_TC1-CNS(2018)0225 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2013/743/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/… tanácsi határozat elfogadására tekintettel	141
2021/C 506/27	P9_TA(2021)0126 Európai Innovációs és Technológiai Intézet ***I Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2019)0331 – C9-0042/2019 – 2019/0151(COD)) P9_TC1-COD(2019)0151 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra az Európai Innovációs és Technológiai Intézetről (átdolgozás) szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	142
2021/C 506/28	P9_TA(2021)0127 Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet stratégiai innovációs terve***I Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, Európa innovációs tehetségének és kapacitásának fellendítése című stratégiai innovációs tervéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2019)0330 – C9-0043/2019 – 2019/0152(COD)) P9_TC1-COD(2019)0152 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, Európa innovációs tehetségének és kapacitásának fellendítése című stratégiai innovációs tervéről és az 1312/2013/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel	143
2021/C 506/29	P9_TA(2021)0128 Az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosítása ***I Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2020)0220 – C9-0160/2020 – 2020/0097(COD)) P9_TC1-COD(2020)0097 Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2021. április 27-én került elfogadásra az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló 2021/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	144
2021/C 506/30	Az Európai Parlament 2021. április 27-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Hondurasi Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozat tervezetére (12543/2020 – C9-0084/2021 – 2020/0157M(NLE))	145
2021/C 506/31	Az Európai Parlament határozata az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalombahozatali engedélyére vonatkozó feltételek módosításainak vizsgálatáról szóló 1234/2008/EK rendelet módosításáról szóló 2021. március 24-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2021)01603 – 2021/2616(DEA))	151
2021/C 506/32	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a belső piacra, a vállalkozások – köztük a kis- és középvállalkozások – versenyképességére, a növények, az állatok, az élelmiszerek és a takarmányok, valamint az európai statisztikák területére vonatkozó program (Egységes piac program) létrehozásáról, illetve a 99/2013/EU, az 1287/2013/EU, a 254/2014/EU és a 652/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (14281/1/2020 – C9-0133/2021 – 2018/0231(COD))	153
2021/C 506/33	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (05532/1/2021 – C9-0139/2021 – 2018/0202(COD))	154
2021/C 506/34	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program létrehozásáról, valamint az 1381/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 390/2014/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (06833/1/2020 – C9-0144/2021 – 2018/0207(COD))	155
2021/C 506/35	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Jogérvényesülés program létrehozásáról és az 1382/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06834/1/2020 – C9-0138/2021 – 2018/0208(COD))	157
2021/C 506/36	Az Európai Parlament 2021. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az Unió űrprogramjának és az Európai Unió Űrprogramügynökségének a létrehozásáról, valamint a 912/2010/EU, az 1285/2013/EU és a 377/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (14312/1/2020 – C9-0140/2021 – 2018/0236(COD))	158
	2021. április 28., szerda
2021/C 506/37	Az Európai Parlament 2021. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodásnak, valamint az Európai Unió és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, a minősített adatok cseréjére és védelmére vonatkozó biztonsági eljárásokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (05022/2021 – C9-0086/2021 – 2020/0382(NLE))	159
2021/C 506/38	P9_TA(2021)0142 Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv ***I Az Európai Parlament 2021. április 28-i jogalkotási állásfoglalása az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv létrehozásáról, az 1936/2001/EK, az (EU) 2017/2107 és az (EU) 2019/833 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/1627 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2019)0619 – C9-0188/2019 – 2019/0272(COD)) P9_TC1-COD(2019)0272 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. április 28-án került elfogadásra az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv létrehozásáról, az 1936/2001/EK, az (EU) 2017/2107 és az (EU) 2019/833 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/1627 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	160
2021/C 506/39	Az Európai Parlament 2021. április 28-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról az online terrorista tartalom terjesztésének kezelésével szembeni fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (14308/1/2020 – C9-0113/2021 – 2018/0331(COD))	217
	2021. április 29., csütörtök
2021/C 506/40	Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a szabad mozgás megkönnyítése érdekében az oltásra, tesztelésre és gyógyultságra vonatkozó interoperábilis igazolványok (digitális zöldigazolvány) kibocsátásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0130 – C9-0104/2021 – 2021/0068(COD)) [Módosítás 25, eltérő utalás hiányában]	218
2021/C 506/41	Az Európai Parlament 2021. április 29-én elfogadott módosításai a Covid19-világjárvány idején a tagállamok területén jogszerűen élő és tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott interoperábilis oltási, tesztelési és gyógyultsági igazolvány (digitális zöldigazolvány) kiadásának, ellenőrzésének és elfogadásának keretrendszeréről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2021)0140 – C9-0100/2021 – 2021/0071(COD)) [Módosítás 1, eltérő utalás hiányában]	237
2021/C 506/42	Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a csalás elleni uniós program létrehozásáról és a 250/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (05330/1/2021 – C9-0108/2021 – 2018/0211(COD))	241
2021/C 506/43	Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (átdolgozás) (12262/1/2020 – C9-0011/2021 – 2017/0237(COD))	242
2021/C 506/44	Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Védelmi Alap létrehozásáról és az (EU) 2018/1092 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06748/1/2020 – C9-0112/2021 – 2018/0254(COD))	243
2021/C 506/45	Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a Digitális Európa program létrehozásáról és az (EU) 2015/2240 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06789/1/2020 – C9-0109/2021 – 2018/0227(COD))	244
2021/C 506/46	Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról és az 1293/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (06077/1/2020 – C9-0110/2021 – 2018/0209(COD))	245
2021/C 506/47	Az Európai Parlament 2021. április 29-i jogalkotási állásfoglalása a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló 389/2012/EU tanácsi rendeletnek az elektronikus nyilvántartások tartalma tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2021)0028 – C9-0016/2021 – 2021/0015(CNS))	246
2021/C 506/48	Az Európai Parlament 2021. április 29-i állásfoglalása az Európai Parlament 2022. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2020/2264(BUI))	247