1.

Ennek az állásfoglalásnak az alapját az Európai Unió 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiájáról szóló állásfoglalás (1), az uniós ifjúsági párbeszéd irányítására vonatkozó iránymutatások meghatározásáról szóló állásfoglalás (2), az európai fiatalok körében a demokratikus tudatosság és a demokratikus szerepvállalás előmozdításáról szóló következtetések (3), a fiatalok döntéshozatali folyamatokban való részvételének előmozdítása során a többszintű kormányzás megerősítéséről szóló következtetések (4), valamint az uniós ifjúsági párbeszéd előző ciklusaiban elért eredmények képezik,

2.

Az Európai Unió 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiájáról szóló állásfoglalás általános célokat és alapelveket fogalmaz meg, valamint alapot nyújt a további uniós szintű ifjúságpolitikai együttműködéshez. Az állásfoglalás szerint nagyobb mértékben be kell vonni a fiatalokat a döntéshozókkal folytatott párbeszédbe, valamint elő kell mozdítani a különböző hátterű és különböző társadalmi csoportokhoz tartozó fiatalok részvételét.

3.

Az uniós ifjúsági párbeszéd az uniós fiatalok részvételét szolgáló mechanizmus. Fórumot biztosít a döntéshozók, a fiatalok és az őket képviselő szervezetek közötti, az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés prioritásaira, megvalósítására és nyomon követésére irányuló folyamatos közös gondolkodáshoz és konzultációhoz (5), valamint helyi, regionális, nemzeti és európai szintű folyamatos partnerséget tesz lehetővé e folyamatok irányítása során,

4.

A tagállamok számára javasolt, hogy az uniós ifjúsági párbeszéd végrehajtásának minden szakaszában tegyék lehetővé a fiatalok részvételét az ifjúsági ágazat bevonása, valamint az által, hogy a nemzeti munkacsoportban és az európai irányítócsoportban adott esetben vezető szerepet adnak a nemzeti ifjúsági tanácsnak (6),

5.

Az uniós ifjúsági párbeszéd nyolcadik ciklusának eredményei a ciklus során tartott három uniós ifjúsági konferenciára, a párbeszéd szakasza során végzett nemzeti és európai kvalitatív konzultációk, illetve az e szakaszban megrendezett események során kapott visszajelzésekre, az ifjúsági párbeszéd központi felmérésének számszerűsített eredményeire, valamint a végrehajtási szakasz nemzeti és európai szintű eredményeire épülnek, és hozzájárulnak a „Megfelelő tér és részvételi lehetőség biztosítása mindenkinek” elnevezésű 9. ifjúsági cél többszintű és ágazatokon átívelő végrehajtásának általános érvényesítéséhez. A ciklust európai szinten az európai irányítócsoport koordinálta,

6.

E dokumentum célja egyrészt annak biztosítása, hogy az uniós ifjúsági párbeszéd nyolcadik ciklusának eredményeit a nemzeti és európai ifjúságpolitikában érintett érdekelt felek elismerjék és azok nyomán intézkedéseket hozzanak, másrészt a minőség és a folyamatosság garantálása az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatának és eredményeinek végrehajtása tekintetében.

7.

Az uniós ifjúsági párbeszédnek a német, a portugál és a szlovén elnökség során, 2020. július 1. és 2021. december 31. között lefolytatott, „Európa a fiatalokért – A fiatalok Európáért: Teret a demokráciának és a részvételnek!” elnevezésű 8. ciklusa az Európai Unió 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiájában foglalt európai ifjúsági célokra, nevezetesen a „Megfelelő tér és részvételi lehetőség biztosítása mindenkinek” elnevezésű 9. ifjúsági célra épült,

8.

Az Európai Unió 2019–2027-re szóló ifjúsági stratégiájáról szóló állásfoglalás szerint a fiatalokat nagyobb mértékben be kell vonni az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatába, ugyanakkor ahhoz, hogy helyi, regionális, nemzeti és európai szinten meg lehessen szólítani az összes fiatalt, illetve számukra és velük kommunikálni lehessen, elegendő – mindenekelőtt pénzügyi és emberi – erőforrásra van szükség,

9.

A nemzeti munkacsoportok fontos hozzájárulást nyújtanak az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatainak nemzeti szintű irányításához, regionális és helyi szinten is, különösen a fiatalok különböző csoportjainak megszólítása, valamint a különféle nemzeti, regionális és helyi érdekelt feleknek a folyamatba való bekapcsolása terén,

10.

A nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek fontos hozzájárulást nyújtanak a tekintetben, hogy a szakpolitikai párbeszéd az Európa különböző részeiről érkező nézőpontok széles körével gazdagodjon, valamint minőségi hozzájárulást biztosítanak az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatának transznacionális dimenziója vonatkozásában,

11.

Anyolcadik ciklus egyik sajátossága az volt, hogy külön hangsúlyt kapott a részvétel minősége, és az egészségügyi válság összefüggésében a digitális eszközök használata volt a meghatározó. Az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatának 8. ciklusa a Covid19-világjárvány alatt, olyan időszakban zajlott, amikor a legtöbb uniós országban közösségi távolságtartási intézkedések voltak érvényben, ami korlátozta a személyes találkozók szervezésének lehetőségeit. A világjárvány miatt mindhárom uniós ifjúsági konferenciát az érintett nemzeti ifjúsági tanáccsal szoros együttműködésben szervezve virtuális formában tartották,

12.

A német elnökség munkáját az „Ifjúság és demokrácia” jelmondat fémjelezte, középpontjában pedig az európai fiatalok demokratikus tudatossága és demokratikus szerepvállalása állt. A nemzeti és európai szintű konzultációk és rendezvények megalapozásához a tagállamok nemzeti munkacsoportjai és a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek a „Megfelelő tér és részvételi lehetőség biztosítása mindenkinek” elnevezésű 9. ifjúsági célon belül megfogalmazott hét részletes célra irányuló kvalitatív kérdéseket kaptak,

13.

A portugál elnökség arra összpontosított, hogy hogyan lehet erősíteni a többszintű kormányzást a fiatalok döntéshozatali folyamatokban való részvételének előmozdítása révén, és kiemelt figyelmet fordított a fiatalok digitális innováción keresztüli részvételére. Emellett hangsúlyt kapott az ifjúságpolitikáknak a fiatalok jogain alapuló megközelítése is, amelyről irányadó vita zajlott az ifjúsági miniszterek részvételével tartott 2021. május 17-i tanácsi ülésen. Mivel a portugál elnökség során ért véget a párbeszéd szakasza és kezdődött meg a végrehajtás szakasza, létrejött egy olyan konkrét intézkedésekből álló eszköztár, amely a 9. ifjúsági cél végrehajtására irányul, figyelembe véve a kvalitatív konzultációkról és a rendezvényekről készült jelentéseket, valamint az uniós ifjúsági konferencia portugál küldöttei által folytatott megbeszéléseket. Ezenkívül „Solve the Gap Hackathon” címmel 48 órás ötletversenyt szerveztek, amelynek eredményeként létrejött egy online eszköz, amely a fiatalok demokratikus folyamatokban való szerepvállalásának ösztönzésére irányul. Az eszköz az Európai Ifjúsági Portálon fog megjelenni,

14.

A szlovén elnökség annak a feltérképezésére összpontosított, hogy a civil társadalmi terek milyen jelentőséggel bírnak a fiatalok részvétele szempontjából és hogy miként lehet azokat megvédeni. Emellett az ifjúsági párbeszéd központi felmérésének számszerűsített eredményeit, valamint a portugál elnökség során összeállított irányadó kérdésekre adott válaszokat is megvizsgálta, és ezek alapján feltárta a 9. ifjúsági cél és annak részletes céljai megvalósításához kapcsolódó bevált gyakorlatokat, amelyeket aztán a fiatalokat támogató intézkedésekké alakított. E tekintetben azonosította a végrehajtás akadályait és a további lépéseket,

15.

Az uniós ifjúsági párbeszéd mindegyik ciklusa az előző ciklusokra, az uniós ifjúsági konferenciákra, valamint az EU Tanácsának elnökségei által az ifjúságpolitika területén végzett munkára épül. Ez kiemeli az elnökségi trió egységének fontos szerepét az uniós ifjúsági párbeszéd egyes ciklusai tekintetében kitűzött célok elérése, valamint az ifjúsági célok keretében meghatározott részletes célok megvalósításához való hozzájárulás terén az egymást követő ciklusok összekapcsolása révén;

16.

A nemzeti munkacsoportok számos különféle módszert alkalmaztak, többek között például részvételi vizuális módszereket és részvételi akciókutatást, kerekasztal-megbeszéléseket és online ifjúságipárbeszéd-rendezvényeket. A nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek európai szintű kerekasztal-megbeszéléseket szerveztek, amelyeken politikai döntéshozók és fiatalok is részt vettek;

17.

Az európai irányítócsoport olyan módszerként terjesztette elő az ifjúsági párbeszéd központi felmérését, amely révén meg lehet vizsgálni a fiatalok részvételének más szegmenseit, hogy a vélemények lehető legszélesebb körét figyelembe lehessen venni, valamint ösztönözni lehet a nemzeti munkacsoportokat és a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezeteket arra, hogy nagyobb mértékben összpontosítsanak a részvétel minőségibb és érdemibb formáira a párbeszéd folyamata során, így hozzáadott értéket teremtve az uniós szintű konzultációkhoz;

18.

Az uniós ifjúsági párbeszéd nyolcadik ciklusának végrehajtását vezérlő alapelvek közé tartozott a három érintett uniós elnökség és nemzeti ifjúsági tanácsaik, az Európai Ifjúsági Fórum és az Európai Bizottság közötti érdemi együttműködés és közös alkotás;

19.

A nyolcadik ciklus sikerének egyik kulcsfontosságú tényezője az volt, hogy a fiatalok és az ifjúsági szervezetek álltak a ciklus és az annak keretébe tartozó tevékenységek kialakításának, tervezésének, végrehajtásának, monitoringjának, értékelésének és nyomon követésének középpontjában, például annak révén, hogy az elnökségek nemzeti ifjúsági tanácsai jogosultak voltak az európai irányítócsoport társelnöklésére;

20.

Az uniós ifjúsági párbeszéd erős európai dimenziójának biztosítása érdekében fontos jobban elismerni a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezeteknek az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatában való részvételét és az ahhoz való hozzájárulását; európai és nemzeti szinten fenntartható, strukturált és elegendő finanszírozást, valamint politikai támogatást kell biztosítani annak érdekében, hogy a nemzeti munkacsoportok és a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek egyaránt el tudják látni feladataikat az uniós ifjúsági párbeszéd hivatalos folyamata keretében;

21.

Az uniós ifjúsági konferenciák az ifjúsági párbeszéd folyamatának érdemi részét képezik, mivel olyan biztonságos tereket teremtenek, ahol a résztvevők rendelkeznek a hozzájáruláshoz szükséges ismeretekkel és lehetőségekkel, emellett pedig arra hivatottak, hogy összefogják a döntéshozókat annak érdekében, hogy azok érdemben részt vegyenek a párbeszédben, egyenrangú félként véleményt cseréljenek a fiatalokkal, velük közösen alkotva formálják a konferenciák eredményeit, és lehetőség szerint beépítsék ezeket az eredményeket politikai döntéshozatalukba, biztosítva ezáltal a fiatalok érdemi részvételét;

22.

Annak érdekében, hogy a folyamat még tartalmasabbá váljon a fiatalok és a döntéshozók számára, fontos, hogy az uniós ifjúsági párbeszédhez kapcsolódó valamennyi rendezvény megszervezése a lehető legfenntarthatóbb módon történjen, valamint hogy figyelmet kapjon a fenntarthatóság környezeti, társadalmi és gazdasági dimenziója;

23.

A 9. ifjúsági cél megvalósításának középpontba állítása, amely arra irányult, hogy a hozzá tartozó részletes célok a fiatalokat támogató intézkedésekké alakuljanak, fontos új dimenzióval gazdagította az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatát azáltal, hogy olyan változásokat eredményezett, amelyeknek köszönhetően javítani lehet az európai fiatalok életét, és amelyeket az ifjúsági párbeszéd jövőbeli ciklusai során is alkalmazni lehet bevált és inspiráló gyakorlatként;

24.

A fiatalok jelentik a fenntartható, szociális, klímasemleges, virágzó és demokratikus, a digitális korra felkészült Európa jelenét és jövőjét. Részvételük kulcsszerepet játszik Európa jövőjének alakításában, biztosítva, hogy minden európai polgár kiteljesedjen és jóllétben éljen, valamint képes legyen az aktív és felelősségteljes polgári szerepvállalásra.

25.

A Covid19-világjárvány és az ellene való küzdelem keretében hozott rendkívüli intézkedések súlyos következményekkel jártak a fiatalok részvételére és a fiatalok rendelkezésére álló, egyre szűkülő civil társadalmi térre nézve, amelyet proaktív módon meg lehetne védeni. A Covid19-világjárvány arra is rávilágított, hogy fontos folytatni a részvétel és a polgári szerepvállalás új formáinak feltérképezését, illetve kialakítását, összefüggésben különösen a fiatalok digitális részvételével, elismerve és kezelve egyúttal a meglévő digitális szakadékokat és a digitális részvétel korlátait (7);

26.

A fiatalok aktív részvételét a nemzeti munkacsoportok és a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek által végrehajtott nemzeti és európai kvalitatív konzultációkban, az uniós ifjúsági párbeszéd keretében az európai irányítócsoport által indított központi felméréshez való aktív hozzájárulásukat, továbbá a fiatalok aktív bevonását a végrehajtási szakaszba. A konzultációk és a végrehajtási szakasz változatos módszerek innovatív alkalmazásával zajlottak, magukban foglalva kisebb felméréseket, fókuszcsoportokat, nagyszabású ifjúságipárbeszéd-rendezvényeket, munkaértekezleteket, részvételi akciókutatást, részvételi vizuális módszereket, kerekasztal-megbeszéléseket és digitális ifjúságipárbeszéd-rendezvényeket;

27.

A nemzeti munkacsoportok és a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek által a világjárvány okozta nehéz körülmények között kidolgozott és végrehajtott tevékenységeket és intézkedéseket, amelyek a 9. ifjúsági célnak a fiatalokat támogató intézkedésekké alakítására irányuló folyamat részét képezték;

28.

A ciklus egésze során az európai irányítócsoporton belül tanúsított sikeres együttműködést és egyenlő partnerséget, amely az uniós ifjúsági párbeszéd korábbi ciklusainak keretében az ifjúsági párbeszéd többszintű és ágazatokon átívelő végrehajtására vonatkozóan megfogalmazott ajánlásokra épült;

29.

A jövőbeli ifjúságpolitika kialakítása és végrehajtása során – a fiatalokat érintő valamennyi szakpolitikával szinergiában – vegyék figyelembe az uniós ifjúsági párbeszéd 8. ciklusának eredményeit, beleértve a fiatalok I. mellékletben foglalt ajánlásait is, és térképezzék fel, hogy milyen további módokon lehet végrehajtani az európai ifjúsági célokat és az azokban foglalt részletes célokat;

30.

Erősítsék meg és javítsák az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatát azáltal, hogy mérlegelik és lehetőség szerint alkalmazzák az uniós ifjúsági párbeszéd 8. ciklusának bevált gyakorlatait és az annak sikeres végrehajtását vezérlő elveket, különösen azáltal, hogy a fiatalokat és az ifjúsági szervezeteket helyezik a folyamat középpontjába, és biztosítják, hogy az uniós ifjúsági párbeszéd olyan, az ifjúság által irányított folyamat legyen, amelyben a fiatalok és a döntéshozók konstruktív, megoldások kialakítására összpontosuló párbeszédet folytatnak, amely valódi hatással jár. A nemzeti ifjúsági tanácsoknak ezért adott esetben továbbra is vezető szerepet kell betölteniük a nemzeti munkacsoportokban, és meg kell kapniuk az e szerep betöltéséhez szükséges politikai és pénzügyi támogatást;

31.

Ismerjék el és prioritizálják a nemzeti munkacsoportok szerepét, a folyamat iránti nélkülözhetetlen elkötelezettségüket, valamint a fiatalok bevonása, illetve a nézőpontok sokfélesége szempontjából betöltött fontos szerepüket;

32.

Nemzeti és uniós szintű rendezvényeken kezeljék prioritásként és tegyék láthatóvá az uniós ifjúsági párbeszédet, és mozdítsák elő a fiatalok részvételét a döntéshozatali folyamatokban minden szinten, valamint támogassák és erősítsék a különböző érdekelt felek – nevezetesen az európai irányítócsoport, a nemzeti munkacsoportok, az Európai Ifjúsági Fórum, a nemzeti ifjúsági tanácsok, a nemzetközi nem kormányzati ifjúsági szervezetek és más érdekelt felek – közötti együttműködést;

33.

Biztosítsák a szükséges támogatást, így a megfelelő pénzügyi forrásokat és az ifjúságbarát részvételi eszközöket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy minden szinten különböző háttérrel rendelkező és különböző társadalmi csoportokhoz tartozó fiatalokat lehessen megszólítani, illetve számukra és velük kommunikálni annak érdekében, hogy teljesüljenek a 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégiában az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatára vonatkozóan kitűzött ambiciózus célok;

34.

Fenntarthatóbb és stratégiaibb módon közelítsék meg az uniós ifjúsági párbeszédre irányuló kommunikációt és a fiatalok bevonására irányuló tevékenységet, átfogó belső és külső kommunikációs stratégiát valósítva meg európai szinten, és adott esetben biztosítsanak további támogatást a nemzeti munkacsoportok számára, hogy azok javíthassák saját, az uniós ifjúsági párbeszédet illető kommunikációjukat, amelyet ifjúsági szervezetek közösen hoztak létre az európai kommunikációs stratégiával összhangban és az ifjúsági szervezetek közös vezetése alatt, beleértve a közös uniós ifjúsági párbeszéd logót, valamint az uniós ifjúsági párbeszéd minden tevékenységének jelölését európai, nemzeti, regionális és helyi szinten;

35.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a hosszú távú intézményi memória megerősítését és az uniós ifjúsági párbeszéd ciklusai közötti munka folytonosságát. Az elnökségi trió, az előző trió utolsó elnöksége, a következő elnökségi trió első elnöksége, a Bizottság és az Európai Ifjúsági Fórum között rendszeres, az ifjúság által vezetett és megfelelően támogatott eszmecseréket és koordinációt kell szervezni. Az európai irányítócsoport dokumentációját közzé kell tenni az Európai Ifjúsági Portálon.

36.

Adjanak folyamatos visszajelzést az uniós ifjúsági párbeszéd folyamatának valamennyi szakaszában részt vevő fiataloknak és ifjúsági szervezeteknek annak érdekében, hogy minden szinten biztosítani lehessen az érdemi párbeszédet és a fiatalok részvételét.

1.

a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló 2017. évi göteborgi szociális csúcstalálkozón az uniós vezetők közösen kihirdették a szociális jogok európai pillérét, amelynek első elve értelmében mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz, negyedik elve értelmében pedig ahhoz, hogy álláskereséshez, képzéshez és átképzéshez nyújtott támogatást vegyen igénybe, továbbá hogy szociális védelemben és képzésben részesüljön a pályamódosítás során;

2.

az Európai Tanács a 2017. december 14-i következtetéseiben (1) kiemelte, hogy az oktatás a befogadó és összetartó társadalmak kialakítása, valamint versenyképességünk megőrzése szempontjából is alapvető jelentőséggel bír, amivel az oktatás és a képzés témája először került az európai politikai menetrend középpontjába;

3.

a 2019–2024-es időszakra szóló uniós stratégiai menetrendben az EU vezetői megállapodtak arról, hogy fokozni fogják az emberek készségeibe és oktatásába irányuló beruházásokat;

4.

a 2021. május 7-én Portóban megrendezett szociális csúcstalálkozón az uniós vezetők azzal a céllal gyűltek össze, hogy – az oktatásnak és a készségeknek kiemelt helyet biztosítva a politikai intézkedések körében – elmélyítsék a szociális jogok európai pillérének végrehajtását;

5.

a 2021. júniusi európai tanácsi következtetésekben az uniós vezetők üdvözölték a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervben meghatározott, a foglalkoztatásra, a készségekre és a szegénység csökkentésére irányuló uniós kiemelt célokat, ideértve azt az uniós szintű célkitűzést is, hogy 2030-ra a felnőttek legalább 60 %-a vegyen részt évente képzésben;

6.

figyelembe kell venni az ezen állásfoglalás III. mellékletében szereplő, kapcsolódó háttérdokumentumokat;

7.

a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési program, amelyet az Európai Unió Tanácsa 2011-ben fogadott el azzal a céllal, hogy a Tanács által az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretben azonosított négy stratégiai célkitűzés megvalósítása érdekében folytassa, kiegészítse és megerősítse a felnőttkori tanulás terén végzett munkát;

8.

a „Kompetenciafejlesztési pályák: Új lehetőségek felnőttek számára” című, 2016-os tanácsi ajánlás, amelyben a Tanács kiemelte a felnőttek, különösen az alacsonyan képzett, a munkanélküli és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok sajátos igényeit, akiknek nagyobb figyelemre és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy alapkészségeiket fejleszteni tudják, és ezáltal előre tudjanak lépni;

9.

az „Achievements under the Renewed European Agenda for Adult Learning” (A felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési program keretében elért eredmények) című, 2019. évi jelentés, amely áttekintést nyújt a 2011 és 2018 közötti időszakban elért eredményekről. A jelentés emellett meghatározza azokat az újonnan felmerülő témákat és prioritásokat, amelyeket a 2020 utáni időszakban érdemes lehet figyelembe venni, ideértve az irányítással, a képzési kínálattal és annak igénybevételével, a rugalmassággal és a hozzáféréssel, valamint a minőségbiztosítással kapcsolatos további munkát is;

10.

a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program (2020), amelynek 8. javasolt intézkedése, az „Életviteli készségek” értelmében a Bizottság és a tagállamok közösen dolgoznak majd a felnőttkori tanulásra vonatkozó európai cselekvési program új prioritásain az átfogó, minőségi és inkluzív felnőttoktatási rendszerek kiépítése érdekében;

11.

a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlás (2020) és a szakképzésről szóló osnabrücki nyilatkozat (2020), amelyek szorgalmazzák a szakképzés mint szakmai és életviteli szempontból egyaránt vonzó és színvonalas lehetőség továbbfejlesztését, valamint növelik a felnőtt lakosság körében az azzal kapcsolatos tudatosságot, hogy a tanulás egy egész életen át tartó törekvés;

12.

az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló tanácsi állásfoglalás, amely a 2030-ig terjedő időszakban (2021–2030) az egész életen át tartó tanulás inkluzív és holisztikus megközelítésének alkalmazásával képzeli el az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködést, továbbá kimondja, hogy az egész életen át tartó tanulás az oktatás és képzés minden formáját és szintjét magában foglalja a kisgyermekkori neveléstől és gondozástól kezdve a felnőttkori tanulásig, beleértve a szakképzést és a felsőoktatást is;

13.

az Európai Unió tagállamai a nemzeti, regionális és helyi igények, körülmények, politikák, stratégiák és hagyományok függvényében eltérő felnőttoktatási modellekkel rendelkeznek. A jelentések szerint a Covid19-világjárvány miatt a felnőttoktatásban, illetve a tanulási környezet jellegében bekövetkezett változások nyomán a felnőttoktatási gyakorlatok Európa-szerte még sokszínűbbé váltak (2);

14.

a 2020. évi Oktatási és Képzési Figyelő (3) szerint alacsony a felnőttoktatásban való részvétel mértéke: az uniós átlagot nézve a 2019-es felmérést megelőző négy hétben a 25 és 64 év közötti felnőttek mindössze 10,8 %-a vett részt felnőttoktatásban (a nőknél 11,9 %, a férfiaknál 9,8 % volt az arány). Emellett az Eurostat 2020. évi adataiból az derül ki, hogy a Covid19-világjárvány előtti időszakhoz képest csökkent a felnőttoktatásban való részvétel: az uniós átlagot nézve a felmérést megelőző négy hétben a 25 és 64 év közötti felnőttek mindössze 9,2 %-a vett részt felnőttoktatásban (a nőknél 10 %, a férfiaknál 8,3 % volt az arány);

15.

az Eurydice hálózat „Felnőttoktatás- és képzés Európában: a készségek elsajátítását megalapozó és képesítést biztosító inkluzív tanulási útvonalak kiépítése” (Adult education and training in Europe: Building inclusive pathways to skills and qualifications) című, 2021. évi jelentése megállapítja, hogy az EU-ban ötből egy felnőtt nem végezte el a felső középfokú tanulmányokat, és az európai felnőtt lakosság jelentős része komoly hiányosságokkal küzd az írás-olvasási, számolási és/vagy digitális készségek terén. Ezenfelül az oktatásban és képzésben részt vevő felnőttek aránya országonként is eltérő; közös vonás azonban, hogy a felnőttek tanulási tevékenységeinek többsége nem formális keretek között zajlik;

16.

az új tanulási kultúrának hangsúlyoznia kell az alapkészségek mindenki általi elsajátításának, valamint annak fontosságát, hogy életünk során folyamatosan újabb és újabb releváns ismereteket, készségeket és kompetenciákat szerezzünk valamennyi szinten, formális, nem formális és informális tanulási környezetben egyaránt. Az egész életen át tartó tanulás kiforrott szemléletével rendelkező személyek könnyebben tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez, illetve könnyebben tudják elsajátítani azokat a készségeket, amelyekre a munkavállaláshoz, valamint a társadalomban való teljes körű részvételhez és személyes fejlődésükhöz szükségük van;

17.

„A mindenki számára elérhető egész életen át tartó tanulás és mobilitás megvalósítása” elnevezésű stratégiai prioritás révén a felnőttoktatás kiemelt szerepet kap az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerében. E stratégiai prioritás megvalósítására minden eddiginél sürgetőbb szükség van egyrészről a Covid19-válságot követő helyreállítás kihívásai és a szükséges reziliencia, másrészről a változó munkaerőpiaci igények, a strukturális munkaerőhiány, a zöld és digitális átállás, valamint amiatt, hogy Európában tartósan magas a hiányos alapismeretekkel, -készségekkel és -kompetenciákkal rendelkező felnőttek aránya;

18.

megoldást kell találni a felnőttoktatás ágazatok, szakpolitikai területek és jogi keretek mentén tapasztalható széttagoltságára. Valamennyi fél részvételével zajló párbeszédre van szükség ahhoz, hogy a felnőttoktatás megerősítését szolgáló olyan közös elképzelés alakulhasson ki, amely egyaránt figyelembe veszi a felnőttkori tanulás szociális dimenzióját és a foglalkoztathatóság szempontját. Mivel a felnőttoktatás az egyének, a munkáltatók és az állam számára is előnyökkel jár, az összes fél felelősségét és hozzájárulását el kell ismerni;

19.

rendkívül fontos felhívni a munkáltatók figyelmét arra, hogy a felnőttkori tanulás javítja a munkafolyamatok minőségét és jobb eredményekkel szolgál, valamint erősíti a munkavállalók munkájuk iránti elköteleződését. Hozzájárul továbbá a termelékenység és a versenyképesség növeléséhez, a társadalmi befogadás és a nemek közötti egyenlőség megvalósításához, valamint fokozza a kreativitást, az innovációt és a vállalkozói készséget. Fontos tényező a munkáltatók arra való ösztönzésében, hogy tevékenyebben és folyamatosan támogassák a munkavállalók átképzését és továbbképzését, javítva ezzel foglalkoztathatóságukat és megkönnyítve számukra a munkaerőpiaci váltást. Lényeges tehát, hogy valamennyi munkahelyen kialakuljon a tanulás kultúrája, és hogy a munkahelyek tervezzenek és szervezzenek is tanulási lehetőségeket, amit ezért valamennyi érdekelt félnek elő kell mozdítania és támogatnia kell;

20.

a felnőttkori tanulás ugyanakkor nem korlátozódhat csupán a munkával kapcsolatos készségek fejlesztésére. Ugyanilyen fontos felhívni a lakosság figyelmét arra is, hogy milyen jelentőséggel bír, illetve milyen előnyökkel jár az egész életen át tartó tanulásban való részvétel. A felnőttkori tanulást formális, nem formális és informális jellegű rugalmas tanulási útvonalak révén össze kell kapcsolni az oktatás és képzés valamennyi szintjével és típusával, ideértve a felsőoktatást is;

21.

a felnőttkori tanulás szociodemográfiai hátterüktől és személyes körülményeiktől függetlenül javíthatja a felnőttek életkilátásait és munkalehetőségeit. A szakmai előmenetellel kapcsolatos egyéni felelősségvállalást az egész életen át tartó pályaorientáció és szakmai támogatás részének kell tekinteni. A felnőttkori tanulás ezenfelül elősegítheti az aktív polgári szerepvállalást és a közösségi tanulást is, továbbá hozzájárul az egyének személyes, társadalmi és szakmai fejlődéséhez és kiteljesedéséhez, valamint egészségéhez és jóllétéhez, saját jelenlegi és jövőbeli igényeiknek, képességeiknek és törekvéseiknek megfelelően. A felnőttoktatás kulcsszerepet játszik abban, hogy reagálni tudjunk az élet és a munka területén előttünk álló vagy a jövőben várható kihívásokra, illetve hogy meg tudjuk ragadni az ott kínálkozó lehetőségeket, fenntartható közösségeket építve ezáltal;

22.

a demográfiai változások hatásai, valamint a zöld és digitális átállás olyan új megközelítéseket tesznek szükségessé, amelyek előmozdítják a felnőttek – köztük a tanulási tevékenységekben való részvételre kevésbé fogékony csoportok és a 65 évesnél idősebb korosztály – felnőttoktatásba való bekapcsolódását, támogatva ezzel teljes körű társadalmi beilleszkedésüket és részvételüket;

23.

a felnőttkori tanulás az ágazatok és az érdekelt felek közötti együttműködést magában foglaló holisztikus megközelítést, valamint hatékony európai, nemzeti, regionális és helyi szintű koordinációt igényel, amelynek során tiszteletben tartják az Európai Unión belül meglévő különféle felnőttoktatási modelleket, és maradéktalanul figyelembe veszik az egyes szakpolitikai szinteket megillető konkrét hatásköröket;

24.

a 2030-ig tartó időszakban a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) átfogó célja az lesz, hogy bővítse és javítsa a mindenki számára elérhető formális, nem formális és informális tanulási lehetőségek biztosítását, népszerűsítését és igénybevételét;

25.

a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) fő kiemelt területei biztosítják a felnőttkori tanulással kapcsolatos munka folytatását és e terület továbbfejlesztését az alább vázolt és az I. mellékletben részletesen ismertetett szempontok mentén:

26.

Nyitott koordinációs módszer (OMC): a 2030-ig tartó időszakban a tagállamok és a Bizottság szorosan együtt fognak működni annak érdekében, hogy áttekintsék a szakértői szinten végzett munkát, és – a nyitott koordinációs módszer segítségével, valamint saját illetékességi területükön belül nemzeti, regionális, illetve európai szinten felelősséget vállalva a folyamatért – értékeljék az eljárást és annak eredményeit. Ezt az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (2021–2030) részeként létrehozott, a felnőttoktatással foglalkozó munkacsoporttal, valamint a felnőttkori tanulás nemzeti koordinátorainak hálózatával egyeztetésben kell megvalósítani;

27.

Egymástól való tanulás: az egymástól való tanulás a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) egyik kulcseleme, mivel lehetőséget ad arra, hogy azonosítsuk az egyes tagállamok bevált gyakorlatait és tanuljunk azokból. Az érdekelt felek közreműködésével zajló ilyen kölcsönös tanulásra többek között olyan eszközök segítségével kerül majd sor, mint a társaktól való tanulási tevékenységek, a partneri tanácsadás, a bevált eljárások és gyakorlatok cseréje, a konferenciák, a szemináriumok, a magas szintű fórumok és szakértői csoportok, valamint a tanulmányok és elemzések, a hálózatok (többek között a webalapú hálózatok) és az információterjesztés egyéb formái, továbbá az eredmények egyértelmű láthatóvá tétele;

28.

Hatékony irányítás: a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (2021–2030) szerves részét képezi;

29.

A folyamat nyomon követése: az uniós szintű célkitűzések (4) megvalósítása terén elért előrelépés időszakos nyomon követése – amely a nemzetközileg összehasonlítható adatok szisztematikus gyűjtése és elemzése során alkalmazott (e dokumentum II. mellékletében ismertetett) uniós szintű mutatók alapján történik – nélkülözhetetlen hozzájárulást nyújt a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz anélkül, hogy további terheket róna a tagállamokra. Az éves nyomon követésre az Oktatási és Képzési Figyelő, valamint az európai szemeszter folyamata keretében (a felülvizsgált szociális eredménytábla révén) kerül majd sor, amelynek során a felnőttkori tanulás területén elfogadott összes uniós szintű cél elérése terén tett előrehaladást figyelemmel fogják kísérni. Az uniós szintű célok és mutatók nyomon követését és értékelését az oktatási mutatókkal és referenciaértékekkel foglalkozó állandó csoporttal együttműködésben kell végezni, és 2023-ban felül kell vizsgálni;

30.

Tudásépítés és igazolt tényeken alapuló felnőttoktatási politika: ahol csak lehetséges, nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt tovább kell fejleszteni a mélyreható adatelemzést és kutatást, mégpedig számos különféle eszközt igénybe véve, valamint támaszkodva az Eurostat, az Eurydice hálózat, a Cedefop, az Európai Képzési Alapítvány (ETF), az Eurofound, az OECD és egyéb szervezetek munkájának eredményeire. Az elemzésnek ki kell terjednie a kiszolgáltatott helyzetű felnőtt csoportok, valamint az oktatásba és képzésbe irányuló beruházások nyomon követésére, lehetőség szerint a munkáltatók és a helyi közösségek szintjén is. Az állásprofilok átalakulása és az óriási mértékű továbbképzési és átképzési erőfeszítések a készségekkel kapcsolatos megbízható és célzott információgyűjtést tesznek szükségessé annak érdekében, hogy fel tudjuk mérni a munkaerőpiacon a jövőben várható készségigényeket. Ez a munka támogatni fogja a felnőttek egész életen át tartó szakmai előmenetelét, és egyaránt megkönnyíti majd számukra a munkaerőpiacon, illetve a társadalomban végbemenő átmenetekhez való alkalmazkodást;

31.

Együttműködés nemzetközi szervezetekkel: fontos, hogy kibővítsük az együttműködést egyrészről az olyan szervezetekkel, mint az OECD (különösen a Nemzetközi Felnőttkompetencia-értékelési Program [PIAAC] eredményeinek felhasználása révén), az ENSZ (különös tekintettel az UNESCO-ra és az ILO-ra) és az Európa Tanács, másrészről pedig az érintett regionális vagy világszintű kezdeményezések keretében;

32.

Finanszírozás: a felnőttkori tanulással kapcsolatos intézkedésekhez különböző forrásokból támogatott eszközök széles köre biztosít finanszírozást. A felnőttoktatást a projektekhez vagy programokhoz kapcsolódó támogatások helyett – lehetőség szerint és adott esetben, továbbá a szubszidiaritás elvével összhangban – folyamatos és rendszeres finanszírozással kell támogatni. A köz- és a magánszféra érdekelt szereplőinek közös felelősségén alapuló finanszírozási megközelítések alkalmazása elősegítheti a támogatási források számának, illetve összegének növelését;

33.

a 2021–2030-as időszakban erőfeszítéseiket az I. mellékletben ismertetett kiemelt területekre összpontosítsák, hozzájárulva ezzel adott esetben az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (2021–2030) végrehajtásához, valamint összhangban saját nemzeti, regionális és helyi sajátosságaikkal, körülményeikkel és jogszabályaikkal;

34.

fokozzák a hatékony kapcsolattartást az érintett minisztériumok között, illetve az érdekelt felekkel, például a szociális partnerekkel, a vállalkozásokkal, a nem kormányzati és civil társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy javuljon a koherencia a felnőttkori tanulásra vonatkozó szakpolitikák és a tágabb társadalmi-gazdasági szakpolitikák között. Ez az összkormányzati és többszereplős megközelítés tovább erősíthető a szakpolitikákat a gyakorlati megoldásokkal összekapcsoló hatékony nemzeti, regionális és helyi koordinációval;

35.

minden szintre kiterjedő partnerségek kialakítása révén, egész életen át tartó pályaorientációval és szakmai előmeneteli lehetőségek biztosításával támogassák a felnőttkori tanulást. E pályaorientációt a minőségbiztosítás elveivel összhangban tájékoztatási intézkedésekkel, validációval és ismeretterjesztéssel kell kiegészíteni, hozzájárulva ezáltal a kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanácsi ajánlás végrehajtásához. Mindez biztosítani fogja, hogy a felnőttek saját igényeiknek megfelelően lehetőséget kapjanak alapkészségeik és kulcskompetenciáik fejlesztésére, és így megfelelő szinten elsajátíthassák a társadalom, illetve a munkaerőpiac által napjainkban elvárt készségeket;

36.

a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlás végrehajtása keretében lépjenek előre a valamennyi felnőtt számára rendelkezésre álló érvényesítési lehetőségek biztosítása terén, olyan második esélyt nyújtó tanulási lehetőségeket kínálva ezáltal, amelyek teljes vagy részleges képesítés megszerzéséhez vezethetnek;

37.

mind az általános, mind pedig a szakképzés terén biztosított rugalmas tanulási útvonalak révén támogassák a felnőttoktatási lehetőségek kibővítését a középfokú és a felsőoktatás szintjén, például esti oktatás, részidős képzés, távoktatás és vegyes tanulás formájában, valamint tegyék lehetővé a felnőtt tanulók számára, hogy a) a legalább az EKKR 4. szintjének megfelelő képesítéseket szerezzenek, illetve b) a kompetenciáik naprakésszé tételét, bővítését és elmélyítését célzó rövid tanfolyamokat végezhessenek;

38.

javítsák a felnőttképzésben részt vevő tanárok és oktatók (5) foglalkozási státuszát, és támogassák e munkakörök professzionalizálását, továbbá az innovatív megközelítések (például vegyes tanulás, online, hibrid és távoktatás stb.) és erőforrások (IKT-infrastruktúra és -eszközök) alkalmazásának támogatása révén nyújtsanak számukra jobb alap- és továbbképzési, valamint szakmai továbbképzési lehetőségeket;

39.

adott esetben támogassák az oktatási, képzési és tanulási folyamatok magas színvonalú és befogadáson alapuló digitalizálását szervezeti és egyéni szinten egyaránt. Ezenfelül biztosítsanak segítségnyújtást, oktatást és képzést a felnőtt tanulók részére ahhoz, hogy megtanulják szélesebb körben és hatékonyabban alkalmazni a digitális eszközöket, figyelembe véve a digitális szakadékot, a nemek közötti digitális szakadékot is ideértve;

40.

törekedjenek olyan egyszerű, rugalmas és átfogó mechanizmusok kidolgozására, amelyekkel a vállalatok, illetve a magánszemélyek növelni tudják a tudatosságot a társadalom tagjainak körében és szemléletváltásra tudják ösztönözni őket, mégpedig az egész életen át tartó tanulás koncepcióját alapul véve, amely hangsúlyozza a folyamatos ismeretszerzés, valamint készség- és kompetenciafejlesztés szükségességét;

41.

a felnőttek tanulási tevékenységekben való részvételének előmozdítása céljából támogassák az egész életen át tartó tanulást olyan különböző eszközök alkalmazása révén, mint például az EPALE, a felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja (pl. a felnőttoktatási szakemberek, köztük a felnőttképzésben dolgozó tanárok és oktatók, a pályaorientációs munkatársak és a támogató személyzet, a kutatók és a tudományos szakemberek, valamint a döntéshozók támogatása);

42.

mozdítsák elő a felnőtt tanulók és a felnőttoktatásban dolgozók tanulási célú mobilitását, valamint a határokon átnyúló együttműködést többek között az Erasmus+ program, az uniós kohéziós politikai alapok és adott esetben egyéb eszközök keretében;

43.

tegyenek további erőfeszítéseket a tanulás valamennyi típusa előtt álló akadályok és korlátok felszámolására, ideértve a mobilitással, a hozzáférhetőséggel, a nemek közötti egyenlőség hiányával, a pályaorientációval, a tájékoztatással, a hallgatói szolgáltatásokkal és a korábbi tanulási tevékenységek tanulási eredményként való elismerésével kapcsolatos problémákat is;

44.

tökéletesítsék a minőségbiztosítási mechanizmusokat többek között a programok, az eljárások, a végrehajtó szervezetek, a felnőttképzésben dolgozó tanárok és oktatók, valamint a tanácsadási tevékenységek tekintetében végzett belső és külső minőségbiztosítás előmozdítása, továbbá például a pályakövetés keretében gyűjtött információk felhasználásán alapuló adatgyűjtési módszerek kidolgozása révén;

45.

támogassa a tagállamokat a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési programnak (2021–2030), valamint annak az I. mellékletben ismertetett kiemelt területeinek a végrehajtásában, valamint a holisztikus, összkormányzati megközelítést alkalmazó nemzeti készségfejlesztési stratégiák esetleges kidolgozásában;

46.

biztosítsa a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési programmal (2021–2030) összhangban tett uniós szakpolitikai kezdeményezések egymást kiegészítő jellegét és koherenciáját;

47.

alakítson ki szoros kapcsolatot a tagállamokkal annak biztosítása érdekében, hogy az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021-2030) szóló tanácsi állásfoglalásnak megfelelően rugalmas és hatékony irányítási struktúra álljon rendelkezésre, amely magában foglalja különösen a felnőttoktatással foglalkozó munkacsoportot, a felnőttkori tanulás nemzeti koordinátorainak hálózatát, a társaktól való tanulási tevékenységeket és egyéb hálózatépítési tevékenységeket;

48.

munkájuk finanszírozásával támogassa a felnőttkori tanulás nemzeti koordinátorait a tagállamok között, valamint a Bizottsággal folytatott, a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) végrehajtására irányuló együttműködés megkönnyítése érdekében;

49.

bővítse az Európában folyó felnőttkori tanulással kapcsolatos tudásanyagot a felnőttkori tanulás kérdéseinek elemzése szempontjából releváns tanulmányokkal és kutatásokkal, többek között az Eurydice, a Cedefop és az ETF révén, valamint más érintett hálózatokkal és intézményekkel együttműködésben, teljes mértékben kihasználva információs és kutatási kapacitásaikat anélkül, hogy a tagállamokra további terhek hárulnának. A 65 év feletti korcsoportra is figyelmet kell fordítani, mégpedig a felnőttoktatásban való részvételükre vonatkozó összehasonlító bizonyítékok és adatok kidolgozása révén;

50.

folytassa és fokozza az együttműködést az érintett nemzetközi szervezetekkel, például az OECD-vel, az ENSZ-szel (különösen az UNESCO-val és az ILO-val) és az Európa Tanáccsal, valamint az olyan releváns regionális vagy világméretű kezdeményezésekkel, mint például a Nyugat-Balkánra irányuló tevékenységek, a keleti partnerség stb.;

51.

biztosítson a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) végrehajtásának támogatására rendelkezésre álló európai szintű forrásokat olyan releváns uniós programok, források és eszközök segítségével, mint az Erasmus+, az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+), az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az Igazságos Átmenet Alap, az InvestEU, a technikai támogatási eszköz stb.;

52.

terjesszen elő szisztematikus áttekintést és ütemtervet azokról a folyamatban lévő és tervezett szakpolitikákról, együttműködési eszközökről, finanszírozási eszközökről, kezdeményezésekről és célzott uniós szintű pályázati felhívásokról – többek között a kompetenciafejlesztési pályákról, az Erasmus+ programról és az európai szemeszterről –, amelyek hozzájárulnak a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) megvalósításához, és az említett áttekintésről és ütemtervről rendszeresen számoljon be a Tanácsnak;

53.

az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (2021–2030) részeként számoljon be a felnőttkori tanulásra vonatkozó új európai cselekvési program (2021–2030) végrehajtásáról a felnőttkori tanulással foglalkozó nemzeti koordinátorok, a felnőttoktatással foglalkozó munkacsoport, valamint az oktatási és kutatási szakértők munkájára építve;

54.

tegye lehetővé az EPALE továbbfejlesztését és végrehajtását, amely platform a kollégák közötti cserekapcsolatok, blogbejegyzések, fórumok és hálózatépítés révén, valamint a felnőttkori tanulás valamennyi vonatkozásáról magas színvonalú, pontos és releváns tájékoztatást nyújtva támogatja és megerősíti a felnőttoktatásban részt vevő szakembereket;

55.

támogassa a tagállamokat – többek között finanszírozás útján – a kutatási ciklusokban való rendszeres részvételükben annak érdekében, hogy összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a felnőttek készségeinek területén elért előrehaladásukról (OECD-felmérés a felnőttek készségeiről [PIAAC], felnőttoktatási felmérés, munkaerő-felmérés).

(1)

A Covid19-világjárvány a világon és az Unióban is mindenhol hatással van az oktatási és képzési rendszerekre, és azokra soha nem látott nyomást gyakorol. A társadalmi korlátozások jelentős változásokat hoztak az oktatás és a tanulás, valamint az oktatási és képzési közösségeken belüli kommunikáció és együttműködés terén (1). Hatással vannak a tanulókra, a családjukra, a tanárokra, az oktatókra és az intézményvezetőkre, valamint az oktatást segítő közösségi szakemberekre, például a szociális munkásokra, a pszichológusokra és az egyéb szaktanácsadókra, továbbá az egészségügyi szakemberekre és a kultúraoktatókra. A tagállamok gyorsan mozgósítani tudták a távtanulási megoldásokat és az azokhoz való támogatást, és ennek során számos esetben digitális technológiákat használtak. Az új oktatási és képzési lehetőségekkel kapcsolatban hasznos tanulságokat sikerült levonni, többek között azt, hogy a tanárok digitális kompetenciái és készségei jelentősen gyarapodtak, az iskolák és a tágabb közösség közötti kapcsolatok pedig szorosabbra fűződtek. Számos tagállam azonban rendszerszintű gyengeségeket tapasztalt, mivel széles körben hiányzott a felkészültség és az erőforrások az eltérő tanítási és tanulási megközelítésre való átálláshoz, ez pedig rávilágított a meglévő egyenlőtlenségekre, hiányosságokra és szükségletekre, és tovább mélyítette azokat (2). Az oktatási és képzési rendszereknek megoldást kell találniuk a fentiekre, és emellett reziliensebbé kell válniuk annak érdekében, hogy a jövőben jobban meg tudjanak birkózni a változó körülményekkel és alkalmazkodni tudjanak azokhoz.

(2)

A Tanács az oktatás és a képzés területén a Covid19-válság elleni fellépésről szóló következtetéseiben felkéri a tagállamokat, hogy „térjenek vissza a személyes tanulási és tanítási tevékenységekhez”, továbbá arra, hogy „miközben lehetőséget biztosítanak a táv-, digitális és vegyes tanulásra, fordítsanak még nagyobb figyelmet az esélyegyenlőség biztosítására”. A Tanács „A digitális oktatásról az európai tudásalapú társadalmakban” című következtetéseiben (3) emellett felkéri a Bizottságot, hogy „a tagállamokkal szoros együttműködésben és a tényekre támaszkodva” kövesse nyomon a fent hivatkozott következtetéseket „azzal a céllal, hogy uniós szinten közös értelmezés alakuljon ki a hatékony, inkluzív és az aktív részvételt elősegítő távtanulási folyamatokhoz szükséges megközelítések tekintetében”.

(3)

A 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv felvázolja az Európai Bizottságnak a magas színvonalú, inkluzív és hozzáférhető európai digitális oktatásra vonatkozó jövőképét. Határozottabb európai szintű együttműködésre szólít fel annak érdekében, hogy tanuljunk a Covid19-világjárványból, és hogy az oktatási és képzési rendszerek megfeleljenek a digitális kor kihívásainak. Kiemeli, hogy a technológiában nagy lehetőségek rejlenek a hozzáférhetőbb, rugalmasabb, személyre szabottabb és fokozottan tanulóközpontú tanulás előmozdítására. A cselekvési terv arra törekszik, hogy kezelje az oktatás és képzés terén fennálló egyenlőtlenségeket azokban az esetekben, amikor hiányoznak a digitális készségek és kompetenciák, a megfelelő eszközökhöz való hozzáférés és a megbízható online konnektivitás. Hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az oktatási és képzési rendszerek digitális kapacitását.

(4)

A kompetenciafejlesztés előmozdítása az egyik célja az európai oktatási térségnek, amelynek lehetőségében állna „(a)z oktatás és a kultúra lehetőségeinek maradéktalan kiaknázása […], hiszen ezek a lehetőségek a munkahelyteremtés, a társadalmi méltányosság és az aktív polgári szerepvállalás mozgatórugói, és egyúttal a maga sokféleségében megmutatkozó európai identitás megtapasztalásának eszközei” (4). Az oktatás és képzés terén az európai oktatási térség létrehozása érdekében és azon túlmutatóan folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (2021–2030) szóló állásfoglalásában (5) a Tanács az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés elsődleges céljaként határozta meg a tagállami oktatási és képzési rendszerek továbbfejlesztésének támogatását, amelyeknek célja biztosítani egyrészt valamennyi polgár egyéni, társadalmi és szakmai kiteljesedését a demokratikus értékek, az egyenlőség, a társadalmi kohézió, az aktív polgári szerepvállalás és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása mellett, másrészt pedig a fenntartható gazdasági jólétet, a zöld és digitális átállást és a foglalkoztathatóságot.

(5)

A szociális jogok európai pillérének (6) első alapelve értelmében mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy olyan készségeket tartson, illetve szerezzen meg, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz. A pillér 11. alapelve szerint pedig a hátrányos helyzetű gyermekeknek joguk van az esélyegyenlőséget javító külön intézkedésekhez. Ezen alapelvek eredményes megvalósítása nagyban függ a tagállamok eltökéltségétől és intézkedéseitől. Az uniós szintű intézkedések kiegészíthetik a nemzeti intézkedéseket, és a Bizottság a szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési tervben (7) ismertette, hogy mivel járul hozzá a szóban forgó alapelvek megvalósításához.

(6)

Az európai készségfejlesztési program (8) olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek segítik az egyéneket és a vállalkozásokat készségeik gyarapításában és fejlesztésében, valamint alkalmazásában, a Covid19-világjárvány tanulságai alapján erősítve a fenntartható versenyképességet és a válságokkal szembeni rezilienciát; a program továbbá javasolja a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) oktatásának előmozdítását a kutatási és innovációs intézkedések keretében.

(7)

Az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló ajánlásában (9) a Tanács felkéri a tagállamokat, hogy a rászoruló (azaz a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett) gyermekek részére garantálják a tényleges és ingyenes hozzáférést az oktatáshoz és az iskolai tevékenységekhez. Az EU gyermekjogi stratégiája (10) inkluzív, minőségi oktatás kiépítésére szólít fel.

(8)

Egy gyorsan változó és nagymértékben összekapcsolt világban mindenkinek számos kompetenciára van szüksége, és ezeket egész életén át fejlesztenie kell. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák európai referenciakeretében (11) meghatározott kulcskompetenciák célja az, hogy megteremtsék az alapot az egyenlőbb és demokratikusabb társadalmak kialakításához. A kulcskompetenciák segíthetnek az inkluzív és fenntartható növekedésre, a társadalmi kohézióra és a demokratikus kultúra továbbfejlesztésére irányuló igény kielégítésében.

(9)

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlás (12) értelmében a kompetenciafejlesztést elő kell segíteni az alábbiak révén: a különböző tanulási módszerek és környezetek előmozdítása, ideértve a digitális technológiák megfelelő alkalmazását is; támogatás nyújtása az oktatásban dolgozó szakembereknek és az oktatási folyamatot támogató más érdekelt feleknek, többek között a családoknak; a különböző formákban elsajátított kulcskompetenciák értékelésének és validálásának támogatása és további fejlesztése; továbbá az oktatáson belüli, illetve az oktatási, képzési és tanulási formák közötti együttműködés – valamennyi szinten és különböző területeken történő – megerősítése.

(10)

A fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről szóló ajánlásában (13) a Tanács korszerűsített uniós szakpolitikai jövőképet javasol a szakképzésre vonatkozóan, beleértve annak digitalizálását és a vegyes tanulás alkalmazását is. A szakképzésnek a helyreállítás és a digitális és zöld gazdaságra való méltányos átállás támogatásában betöltött szerepéről szóló osnabrücki nyilatkozat (14) szerint a digitális tanulás fontos, kiegészítő szerepet játszhat ebben.

(11)

A jövő európai tanárairól és oktatóiról szóló következtetéseiben (15) a Tanács megállapítja, hogy a tanárok, az oktatók és a nevelési-oktatási intézményvezetők az oktatás és képzés nélkülözhetetlen hajtóerejét jelentik, akiket be kell vonni az oktatási és képzési szakpolitikák kidolgozásába, gyakorlati alkalmazásuk tekintetében pedig önállóságot kell biztosítani számukra, ugyanakkor szükségük van arra is, hogy az alapképzésük, a bevezető képzésük és a folyamatos szakmai továbbképzésük átfogó megközelítésen alapuljon.

(12)

A világjárvány tovább súlyosbította a gyermekek és fiatalok fizikai, mentális és érzelmi jóllétével kapcsolatos, régóta fennálló aggodalmakat. Minden gyermeknek és fiatalnak meg kell adni a szükséges támogatást ahhoz, hogy egészséges és aktív életmódot folytathasson (16), ösztönözni kell az egész életen át tartó pozitív szokások kialakítását, és lehetőséget kell biztosítani nekik arra, hogy olyan különféle sporttevékenységekben és egyéb testmozgásban vegyenek részt, amelyek javítják a motoros készségeket, és fokozzák a mentális és érzelmi jóllétet. Emellett a gyermekeknek és a fiataloknak támogatásra van szükségük a tanulás során a mentális és érzelmi jóllétük biztosításához, többek között a tanulási feladatok nehéz körülmények között történő végzése során, valamint a biztonságos és felelősségteljes online magatartás megértésével kapcsolatban (17). Támogatásra van szükségük azoknak a tanulóknak is, akiknek hosszabb időszakokra kell nélkülözniük a családjuk, a társak vagy az iskolai személyzet támogatását. A tanulási veszteségek és a jóllétre gyakorolt hatások kezelése érdekében emellett fontos meghatározni a javításra és korrekcióra szoruló területeket.

(13)

A jelenléti tanulás értékének teljes körű elismerése mellett a különböző módokon és különféle környezetekben – többek között iskolai helyszínen, otthon, szabadban, kulturális helyszínen, munkahelyen és digitális környezetben – folytatott tanulás motiváló lehet a gyermekek és a fiatalok számára, és előmozdíthatja a széles körű kompetenciafejlesztésüket. Ez pedig segíthet abban, hogy megértsék – és motivációt merítsenek abból –, hogy a formális oktatás és képzés milyen jelentőséggel bír a társadalmi életük szempontjából, és hogy nagyobb mértékben vállaljanak aktív szerepet a helyi és globális – például a fenntarthatósággal, a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos – kihívások terén.

(14)

Az oktatás alapvető emberi jog és a gyermekek joga. Az oktatáshoz való hozzáférést biztosítani kell, függetlenül attól, hogy az oktatás milyen környezetben zajlik – iskolai helyszínen, egyéb fizikai környezetben, távoktatás keretében vagy ezek kombinációjával –, és függetlenül a tanulók különféle személyes és társadalmi körülményeitől. A világjárványon túlmenően, valamint az iskolai helyszínen zajló jelenléti tanulás értékének teljes körű elismerése mellett, a vegyes tanulási megközelítések lehetőséget kínálnak az oktatás és képzés minőségének, relevanciájának és inkluzivitásának javítására, például azáltal, hogy jobb tanulási kínálatot biztosítanak a vidéki és távoli területeken, többek között a legkülső régiókban és a szigetközösségekben, valamint azon egyéb tanulók számára, akik (átmenetileg) nem járnak teljes időben iskolába, azaz: a nomád közösségek tagjai vagy utazó munkavállalók gyermekei; a fiatal gondozók; az egészségügyi problémákkal küzdő, vagy kórházakban, illetve gondozási intézményekben élő tanulók; az élsportolói edzést folytatók; valamint a szakképzésben tanulók vagy a fizetett munkát végzők. Az összes környezetnek és eszköznek egyenlően hozzáférhetőnek kell lennie a kisebbségi csoportok, a fogyatékossággal élő, illetve a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára, használatuk pedig nem vezethet hátrányos megkülönböztetéshez vagy szegregációhoz.

(15)

A vegyes tanulási megközelítések elismerik, hogy az iskola a személyes és társadalmi interakciók közös tereként értéket jelent, és a világ megértésének egyik módjaként jelentősége van a tanulásban. E tekintetben az iskolai architektúra és az iskolai térszervezés egyaránt fontos szerepet játszik.

(16)

A vegyes tanulási megközelítések az általuk felölelhető tanulási feladatok és eszközök sokfélesége miatt elősegíthetik a széles körű kompetenciafejlesztést. A digitális technológia alkalmazása – többek között az eszközök online összekapcsolásával – megkönnyítheti a tanulók más tanulókkal, tanulási programokkal és egyéb információforrásokkal való interakcióját, és támogathatja a jelenléti tanulást és a különböző környezetekben történő tanulást. A digitális és az adatműveltségi kompetenciák elsajátítása a vegyes tanulási megközelítések alkalmazásával megkönnyíthető. A tudományos felszerelések, a nyitott oktatási segédanyagok, a kézműves eszközök, a reáliák (a mindennapi használati tárgyak), a publikált szövegek, valamint az íróeszközök és a vizuális művészeti eszközök segíthetik a kreativitást és az önkifejezést, egyénileg és egymással együttműködve is.

(17)

A vegyes tanulási megközelítések tekintetében az előfeltételek megteremtése érdekében koherens, rendszerszintű megközelítésre van szükség. Ez magában foglalja a különböző szakterületeken tevékenykedő gyakorló szakemberek bevonását és a közösséggel való együttműködés előmozdítását, ami közös felelősségvállalást ösztönöz a gyermekek és a fiatalok fejlődésével kapcsolatban. A vegyes tanulási megközelítéseket támogató, rendszerszintű intézkedések hatékonysága emellett a következőkön is alapul: az ökoszisztéma különböző elemei, a helyi, regionális és nemzeti oktatási és képzési hatóságok közötti kapcsolatok meghatározása és támogatása; az oktatási segédanyagok ágazata (technológia, kiadványok és a tantervi oktatáshoz szükséges egyéb felszerelések biztosítása); a kutatási, oktatási és képzési intézmények; a közösségek; a civil társadalmi szervezetek és kezdeményezések; valamint a családok és maguk a tanulók, függetlenül attól, hogy milyen igényekkel és képességszinttel rendelkeznek.

(18)

A vegyes tanulási megközelítések széles körben bevett gyakorlatnak számítanak a szakmai alapképzésben (18); a világjárvány miatti korlátozások azonban kihívásokat állítottak az intézmények és a szervezetek elé a munkaalapú tanulás biztosítására, valamint az oktatókkal és a mentorokkal való kommunikáció fenntartására való lehetőségek tekintetében, és a tanulószerződéses gyakorlati képzések nyújtását is befolyásolták. A gyakorlati tapasztalatszerzés lehetőségeinek beszűkülése rávilágított arra az egyébként is ismert tényre, hogy a szakképzésben ki kell aknázni a digitális technológiában – többek között a digitális eszközökben és tanulási platformokban, az e-Portfoliókban, valamint a szimulációk terén a kiterjesztett valóságban és a virtuális valóságban – rejlő lehetőségeket. Azt is hangsúlyosabbá tette, hogy meg kell érteni és koordinálni kell azokat a módokat, ahogyan a digitális technológiákat a különböző környezetekben (pl. iskolában vagy szakmai gyakorlaton) tanulási célra használják annak érdekében, hogy fel lehessen készíteni a tanulókat az életre és a jövőbeli munkapiacra.

(19)

Az ifjúsági munka, az önkéntes munka, valamint a kulturális tevékenységekben, többek között a szabadidősportban való részvétel során szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyítják a nem formális tanulás fontosságát és relevanciáját. A nem formális tanulás fontos szerepet játszik azon létfontosságú interperszonális, kommunikációs, kognitív és személyes készségek – többek között a kreativitás – fejlesztésének támogatásában, amelyek megkönnyítik a fiatalok számára a felnőttkorba, valamint az aktív polgári szerepvállalás és a munka világába való átlépést (19). Az új tanulási módok azonosításához javítani kell a formális és a nem formális tanulási környezetek közötti együttműködést (20).

(20)

—

az iskolai helyszínt és az iskolán kívüli egyéb fizikai környezeteket ötvözve (akár tanár/oktató jelenlétével, akár térben és/vagy időben elválasztva távtanulás esetén),

—

különféle, akár digitális (beleértve az online tanulást), akár nem digitális tanulási eszközöket ötvözve.

1.

a Covid19-válság kapcsán levont tanulságok alapján támogassák az oktatási és képzési rendszerek helyreállítását és felkészültségét azáltal, hogy kezelik a világjárványnak a tanulókra, tanárokra, oktatókra és az egyéb oktatási személyzetre gyakorolt következményeit, valamint dolgozzanak ki hosszabb távú stratégiai megközelítéseket a vegyes tanulásra vonatkozóan, és építsenek a világjárvány során bevezetett vagy tesztelt sikeres innovációkra a bevált gyakorlatok megosztása és terjesztése érdekében, az ezen ajánlásban meghatározott elvekkel összhangban (21). Ezek az innovációk nem helyettesítik az iskolai környezetet és a jelenléti tanulást, hanem kiegészítik azokat;

2.

a tanulók támogatása érdekében vegyék fontolóra a következő intézkedéseket:

a)

további tanulási lehetőségek és célzott támogatás biztosítása a tanulók számára a részleges iskolabezárások és a jelenléti oktatásra vonatkozó korlátozások miatti tanulási veszteség orvosolása érdekében, különösen a tanulási zavarral küzdő, a sajátos nevelési igényű, a hátrányos helyzetű csoportokból származó vagy az oktatásban és a képzésben tapasztalt fennakadások által egyéb módon érintett tanulók esetében. Ez magában foglalhatja például a személyre szabott támogatás fokozását és a személyes mentorálást, a mentori rendszereket (beleértve a társak általi mentorálást), a befogadó tanulói közösségeket, további tanári erőforrások kirendelését az osztályhoz (pl. közös tanítás), a tanácsadási támogatás fokozását, további tanulási idő biztosítását a tanévben és/vagy a tanítási szünetben, valamint a további tanulási környezetekhez – például a közkönyvtárakhoz és a közösségi terekhez – és az iskola utáni, pedagógiai támogatást nyújtó szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

b)

a tanulók és családjaik fizikai és mentális jóllétének előtérbe helyezése. Ez többek között a következőket foglalhatná magában: a pszichológiai támogatás megerősítése és a mentális egészségre vonatkozó iránymutatások kidolgozása; a tanulók jóllétét biztosító és a bántalmazásellenes politikák beépítése az iskolai célkitűzésekbe; ellenőrzési és minőségbiztosítási folyamatok (a rendszeres minőségbiztosítási vagy iskolafelügyeleti munka részeként vagy az iskolai helyzetnek a világjárvány összefüggésében végzett konkrét értékelései során); személyzet kijelölése külön erre a célra vagy a mentális egészséggel és támogatással foglalkozó képzett szakemberek és az ilyen szolgáltatások igénybevételének megkönnyítése;

c)

a digitális készségek és kompetenciák fejlesztésének előmozdítása az összes tanuló és családjaik körében, figyelembe véve a digitális szakadékot és a nemek közötti digitális szakadékot, és ugyanakkor kezelve valamennyi sztereotípiát és az elfogultság valamennyi formáját, beleértve a nemi sztereotípiákat és a nemi elfogultságot is, valamint az oktatási és képzési rendszerek digitális kapacitásának fejlesztése a rendelkezésre álló eszközökbe és a konnektivitásba való, iskolai és közösségi szintű beruházások ösztönzésével, továbbá a digitális készségek és kompetenciák fejlesztési lehetőségeinek biztosításával, beleértve a technológia kommunikációs célú, valamit az önálló és a kollaboratív tanulásra és a későbbi tanulás javítása érdekében az önértékelésre történő alkalmazását is. A nemzeti, valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szerinti tervekben előirányzott beruházások és reformok végrehajtása biztosítja, hogy minden tanuló hozzáférhessen a szükséges eszközökhöz és tanulási lehetőségekhez;

d)

annak feltárása, hogy miként lehetne az alap- és középfokú oktatásban – beleértve a szakképzést is – olyan vegyes tanulási megközelítéseket kialakítani, amelyek valamennyi tanuló javát szolgálják, és amelyek tartós pozitív hatást gyakorolnak a tanulók életkorához, képességeihez, sajátos igényeihez és tanulási célkitűzéseihez igazított oktatásra és tanulásra, teljeskörűen elismerve ugyanakkor az iskolai helyszín és a jelenléti tanulás értékét. Ez magában foglalhatná a különféle tanulási eszközök fejlesztésének és beépítésének megerősítését a kutatási és megnyilvánulási lehetőségek biztosítása érdekében, beleértve a természettudományos műveltség, a digitális jártasság és a médiatudatosság fejlesztését; az olyan tanulás támogatását, amely a tanulási tapasztalatot különféle környezetek ötvözése révén gazdagítja; megfelelő egyensúly kialakítását egyrészről a tanár és a diák által irányított tanulás, másrészről pedig a kollaboratív és a független tanulás között; a tanulási módszerek feltérképezését az új lehetőségek vonzóvá tétele és mind a tanulók, mind a tanárok számára jobb tanulási megoldások kínálása érdekében;

e)

a vegyes tanulási megközelítések alkalmazása olyan eszközként, amely a tanulók jóllétének, önállóságának és személyre szabott tanulásának támogatására (figyelembe véve a tanulók életkorát, képességeit és egyedi tanulási igényeit), valamint „személyes, szociális és a tanulás elsajátítására vonatkozó kompetenciájuk” fejlesztésére szolgál (ez utóbbi „az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges nyolc kulcskompetencia” (22) egyike, amelyet a LifeComp európai keretrendszerre (23) vonatkozó bizottsági kezdeményezés keretében fejlesztettek tovább);

3.

a tanárok és oktatók támogatása érdekében vegyék fontolóra a következő intézkedéseket:

a)

a tanárok önértékelésének támogatása a digitális technológiák használata terén, valamint továbbképzési tanfolyamok és a szakmai tanulás egyéb formáinak biztosítása a tanárok és oktatók számára, segítve őket abban, hogy a tanítás során igénybe vegyék a digitális programokat és eszközöket, és beépítsék azokat a tanításba (24). A tanárok és oktatók tapasztalatai és visszajelzései alapján online és helyszíni pedagógiai modulok és segédanyagok kifejlesztése és terjesztése a tanárok és oktatók ahhoz való hozzásegítése érdekében, hogy tanítási módszereiket és gyakorlataikat a vegyes tanulási megközelítésekhez igazítsák (25), valamint együttműködés a tanárokkal és oktatókkal az új eszközök és anyagok használata terén, többek között a tekintetben is, hogy miként lehet biztonságosan és etikusan viselkedni a digitális környezetekben, illetve hogyan lehet a diákokat ebben támogatni;

b)

a stressz enyhítése és a kiégés megelőzése érdekében nagyobb hangsúly helyezése a tanárok és oktatók, a nevelési-oktatási intézményvezetők és az egyéb oktatási személyzet jóllétére és szakmai életminőségére. Ez magában foglalhatja a képzett mentális egészségügyi és támogató szakemberekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítését; a pedagógusok egymás közötti, a stressz enyhítését célzó kölcsönös támogatása kialakításának és/vagy megszervezésének az előmozdítását, valamint a rezilienciával/mentális jólléttel kapcsolatos képzési lehetőségek javításának biztosítását a tanári alapképzésben és a szakmai továbbképzési programokban.

c)

vegyes tanulási megközelítések beépítése a tanári alapképzésbe (26) és a szakmai továbbképzési (27) programokba annak érdekében, hogy segítsék az oktatási személyzetet egyrészt abban, hogy a tanulástervezést megfelelően hozzáigazítsák szakmai környezetükhöz, másrészt pedig abban, hogy a különböző beltéri és szabadtéri környezetekben, valamint eszközökkel és feladatokkal folytatott tanulást kompetensen tudják megkönnyíteni;

d)

hozzáférés biztosítása a szakértői központokhoz, valamint olyan megfelelő segédanyagokhoz, amelyek iránymutatást adnak a vegyes tanulási megközelítésekhez és hatékonyabbá teszik azokat. Az oktatási és képzési személyzet támogatása a vegyes tanulási megközelítések saját területükön való kidolgozása során az oktatási személyzet csereprogramjai és a társaktól való tanulás révén, erős iskolai csapatok létrehozása kollaboratív tanulás, hálózatok, együttműködési projektek és gyakorlatközösségek segítségével;

e)

iránymutatás kidolgozása a – többek között online – értékelésre és záróvizsgákra alkalmazott olyan új megközelítésekhez, amelyek formatív és szummatív értékelésre alkalmas, az oktatás és képzés különböző szintjeinek és tanulási környezeteinek megfelelő eszközöket foglalnak magukban;

f)

az oktatási személyzet ösztönzése a feltáró projektekben és a kutatásban való részvételre, ideértve a feladatok más tanulási környezetben való felhasználásának, valamint a digitális technológiának a tanítási és a tanulási folyamatok támogatására való használatának a tesztelését;

4.

az iskolák támogatása érdekében vegyék fontolóra a következő intézkedéseket:

a)

a vegyes tanulási megközelítésekre vonatkozó eszközök és segédanyagok biztosítása, valamint iránymutatás nyújtása az iskoláknak azzal kapcsolatban, hogy miként lehet ezeket hatékonyan felhasználni (28);

b)

lehetőség szerint további személyzet igénybevétele vagy felvétele annak érdekében, hogy több idő álljon rendelkezésre egyéni támogatásra az iskolában és az iskola utáni tevékenységek keretében;

c)

hatékony partnerségek támogatása az infrastruktúrák és erőforrások tekintetében a különböző oktatási vagy képzésszolgáltatók között, ideértve a helyi és regionális hatóságokat, az üzleti vállalkozásokat, a szakmai szervezeteket, a művészetek, a kulturális örökség, a sport és a természet területét, a felsőoktatási intézményeket és a kutatóintézeteket, a civil társadalmat, az oktatási segédanyagok (ezen belül a technológia, a kiadványok és a tantervi oktatáshoz szükséges egyéb eszközök) ágazatát és az oktatási kutatást;

d)

az iskolák támogatása befogadási stratégiáik és gyakorlataik nyomon követése és az ezekre vonatkozó önértékelés során a vegyes tanulási megközelítések összefüggésében, valamint a hiányosságok orvoslásához szükséges intézkedések meghozatala során, többek között uniós eszközök felhasználásával (29);

e)

a tanulási környezetek, eszközök és feladatok megértésének javítása a szülők, a törvényes gyámok és a családok körében rendszeres kommunikáció és iránymutatások révén, anélkül, hogy mindez további terheket róna rájuk.

f)

beruházás az online tanulás alapját képező nagy sebességű internetkapcsolatba az iskolai helyszíneken és a távtanulási környezetekben, amihez a műszaki infrastruktúra karbantartására és korszerűsítésére vonatkozó tervek készítése is társul;

g)

lehetőség szerint, valamint a nemzeti és regionális jogszabályokkal és körülményekkel összhangban megfelelő mértékű autonómia biztosítása az iskolai szintű döntéshozatalban (az iskolatanácsok, igazgatók, vezetők döntései tekintetében) az innováció, a reagálóképesség és a helyi és regionális igényekhez való alkalmazkodás elősegítése érdekében;

h)

a szervezeti változások kezelésében és a folyamatos fejlődésben kulcsszerepet vállaló nevelési-oktatási intézményvezetők támogatása célzott szakmai fejlesztéssel és a szerepükre vonatkozó iránymutatással. Az iskolák és a kapcsolódó oktatási vagy képzésszolgáltatók támogatása abban, hogy stratégiai tervezési és iskolai minőségjavítási folyamataik keretében mérlegeljék a vegyes tanulási megközelítéseket, amelyek magukban foglalhatják az önértékelési eszközök használatát is;

i)

az iskolai helyszíneken és az egyéb fizikai környezetekben zajló tanulásban, valamint a távtanulásban részt vevő érdekelt felek, köztük a családok közötti párbeszéd és hálózatépítés támogatása annak érdekében, hogy különböző forrásokból visszajelzések és ötletek érkezzenek a jövőbeli fejlesztéshez. Ennek keretében párbeszédet kell folytatni, iránymutatást kell adni és stratégiákat kell kidolgozni a gyermekek és fiatalok biztonságának védelme, adataik titkosságának és védelmének szavatolása, valamint a digitális világbeli biztonságuk és magánéletük védelme érdekében;

j)

lehetőség szerint az iskola belső és/vagy külső felülvizsgálati és minőségbiztosítási mechanizmusai egy részének a tanulási környezetek és eszközök ötvözésére történő igénybevétele, az iskolától eltérő szolgáltatók értékelésének/az ilyen szolgáltatók általi értékelésnek a bevonása mellett;

5.

aknázzák ki maradéktalanul az uniós forrásokat – különösen az Erasmus+-t, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, az Európai Szociális Alap Pluszt, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), a Digitális Európa programot, a Horizont Európát és a technikai támogatási eszközt – és szakértelmet az infrastruktúrába, az eszközökbe és a pedagógiába történő beruházásokhoz a jövő kihívásaira készen álló iskolák rezilienciájának és felkészültségének növelése érdekében;

6.

eszközöljenek beruházásokat a szakpolitikai kihívásoknak és e kezdeményezések oktatási ökoszisztémára gyakorolt hatásának a kutatásába, nyomon követésébe és értékelésébe annak érdekében, hogy építeni lehessen a levont tanulságokra és fel lehessen használni azokat a későbbi szakpolitikai reformok során, többek között egyrészt a tanulók tapasztalataira, másrészt a bevált gyakorlatok és a jobb tanulási programokat szolgáló mesterségesintelligencia-megoldások kidolgozása céljából gyűjtött adatokra építve, amennyiben ezek az adatok elérhetők;

7.

hozzanak intézkedéseket ezen ajánlás végrehajtására és annak nyomon követésére, a nemzeti és regionális oktatási és képzési rendszerekkel összhangban. Az európai gyermekgarancia végrehajtására vonatkozó nemzeti cselekvési tervekben adott esetben vegyék figyelembe a vegyes tanulási megközelítéseket támogató intézkedéseket;

1.

az intézkedések meghatározásától és konkrét kidolgozásától függően, támogassa az ajánlás végrehajtását a tagállamok és valamennyi érdekelt fél közötti egymástól való tanulás és tapasztalatcsere elősegítése révén, melynek keretéül az alábbiak szolgálnak:

2.

a tagállamokkal együttműködésben támogassa az olyan, önkéntes felhasználásra szánt segédanyagok kifejlesztését, mint például:

3.

támogassa a tanárok, az oktatók és az egyéb oktatási személyzet szakmai fejlődési és tanulási lehetőségeit az alábbiak révén:

4.

működjön együtt valamennyi érdekelt féllel, köztük a szoftver- és hardverszolgáltatókkal a digitális infrastruktúra és eszközök fejlesztése, valamint az oktatás és képzés terén történő használatuk kapcsán, továbbá ezzel összefüggésben helyezzen hangsúlyt a titoktartás és az adatvédelem jelentőségére;

5.

támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a mindenkinek szánt, inkluzív, méltányos és minőségi oktatási lehetőségek, valamint az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos lehetőségek továbbfejlesztése és előmozdítása, különös tekintettel az olyan tanulók befogadására, akiknek eltérő körülményei kihatással vannak bizonyos tanulási környezetekhez és eszközökhöz való hozzáférésükre, illetve akiknek célzott segítségre van szükségük a tanulási folyamat során;

6.

továbbra is támogassa a tagállamokat az oktatási és képzési rendszerek minőségének és inkluzivitásának javítását célzó reformok végrehajtásában, és támogassa digitális felkészültségüket a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv célkitűzéseivel összhangban;

7.

az európai oktatási térségről és a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési tervről szóló rendszeres eredményjelentésekben foglalkozzon a vegyes tanulási megközelítéseknek az alap- és középfokú oktatásban – beleértve a szakképzést is – való kidolgozásával.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32021M10463 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32021M10489 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32021M10439 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32021M10532 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32021M10382 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós joghoz.

Az Európai Unió Tanácsa

Főtitkárság

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C.

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

Belgique/BELGIË

Council of the European Union

General Secretariat

RELEX.1.C.

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

1.

Bor

16.

Túlérett szőlőből készült bor

—

Küllem: A boroknak legalább magas színmélységgel kell rendelkezniük. Tónus: piros szín, a fiatal borok ibolya színétől az érett borok téglavörös színéig terjedő árnyalatokkal.

—

Aroma: A boroknak legalább nagy intenzitásúaknak kell lenniük, a fekete és vörös bogyós gyümölcsök aromáival. Az érett borok fűszerekre és pirított ízekre emlékeztető jegyekkel is rendelkeznek.

—

Kóstolási szakasz: A boroknak legalább testesnek kell lenniük. Kiegyensúlyozott. Hosszan tartó utóíz. Kiegyensúlyozott savtartalom. A hordóból származó (pörkölt és/vagy pirított) jegyek.

≤ 0,65 g/l ecetsav, fiatal borokban

≤ 0,85 g/l ecetsav, érett borokban

—

Küllem: Sárga színű, fiatal borok esetében szalmaszínű, hordókban erjesztett és/vagy érlelt borok esetében aranysárga. Átlátszó és csillogó.

—

Aroma: A boroknak legalább nagy intenzitásúnak, gyümölcsösnek kell lenniük, és trópusi gyümölcsökre emlékeztető jegyekkel kell rendelkezniük. Az érett borokban fűszeres aromák alakulnak ki.

—

Kóstolási szakasz: A boroknak legalább közepesen testesnek kell lenniük. Friss és gyümölcsös. A fiatal és az érett borok egyaránt kiegyensúlyozottak.

≤ 0,65 g/l ecetsav, fiatal borokban

≤ 0,85 g/l ecetsav, érett borokban

—

Küllem: intenzív, tiszta és fényes sárga-aranysárga színű.

—

Aroma: A boroknak legalább nagy intenzitásúnak kell lenniük. Méz, érett birs és füge aromái. Nagyon gyümölcsös.

—

Kóstolási szakasz: A boroknak legalább közepesen testesnek, lekerekedettnek és olajosnak kell lenniük. Hosszan tartó utóíz.

≤ 0,74 g/l ecetsav, fiatal borokban

≤ 0,85 g/l ecetsav, érett borokban

≤ 0,72 g/l + – 10 térfogatszázalék feletti természetes alkoholtartalom esetén – fokonként 0,06 g/l ecetsav, a botritizált szőlőből készült borok esetében

Cabernet Sauvignon, Tempranillo és Merlot

7 500 kilogramm szőlő hektáronként

52 hektoliter hektáronként

Sauvignon Blanc és Chardonnay

7 400 kilogramm szőlő hektáronként

48 hektoliter hektáronként

Syrah

7 300 kilogramm szőlő hektáronként

51 hektoliter hektáronként

Moscatel de grano menudo (apró szemű muskotály)

7 200 kilogramm szőlő hektáronként

28 hektoliter hektáronként

5. kataszteri poligon: 1 658. parcella

5. kataszteri poligon: 1 659. parcella

5. kataszteri poligon: 1 660. parcella

5. kataszteri poligon: 1 661. parcella

5. kataszteri poligon: 1 662. parcella

5. kataszteri poligon: 1 663. parcella

5. kataszteri poligon: 1 884. parcella

5. kataszteri poligon, 1 885. parcella és A. telek (részleges), E., F., G. és H telek

CABERNET SAUVIGNON

CHARDONNAY

MERLOT

MOSCATEL DE GRANO MENUDO (APRÓ SZEMŰ MUSKOTÁLY)

SAUVIGNON BLANC

SYRAH

TEMPRANILLO

—

Kiegyensúlyozott, jó alkohol- és magas polifenol-tartalom.

—

A hosszú növekedési ciklusú fajták, például a Cabernet Sauvignon jól alkalmazkodtak a környezethez. Ez a szilárd részek teljes érését eredményezi és magas polifenol-tartalmú borokat eredményez.

—

Jó savtartalom, ami azt jelenti, hogy a borok jól öregednek és palackozás után hosszú eltarthatósági idővel rendelkeznek.

—

Érett, nagy intenzitású aromákkal, többek között a friss gyümölcsökre emlékeztető jegyekkel rendelkező borok.

—

Délről érkező eső: a főnhatás miatt a Sierra de Moncayo a déli oldalon okoz csapadékhullást, amely nem éri el e hegyek északi völgyeit, ahol a Bolandin körülhatárolt terület található.

—

Északról érkező eső: tekintettel az Ebro folyó közelségének hatására, az északról érkező eső nem ér el a folyó déli részére, ahol a körülhatárolt terület található. Ezt a hatást fokozza az a tény, hogy ezt az esőt északi szelek előzik meg, amelyek alacsony hőmérsékletükkel csökkentik a relatív páratartalmat, és ezáltal hozzájárulnak a szárazsághoz.

—

A vörösborok intenzívebb színűek, nagyobb az összespolifenol-indexük és magasabb fokú a polimerizációjuk, érettségük, finomságuk és több selymes tannint tartalmaznak, így a szájban igen gazdag, testes érzetet keltenek, fanyarság nélkül.

—

A vörösborok, a fehérborok és a túlérett szőlőből készült fehérborok magas alkoholtartalommal rendelkeznek, ami növeli a szájban keltett opulencia és az édesség érzetét.

—

A vörösborok, a fehérborok és a túlérett szőlőből készült fehérborok kiegyensúlyozott savtartalommal rendelkeznek, amely soha nem túl magas. Az almasavtartalom különösen alacsony a szerves savaknak az érés alatti nyári magas hőmérsékletek által okozott égése miatt. Ennek következtében a vörösborok, a fehérborok és a túlérett szőlőből készült fehérborok soha sem csípősen savasak, ami előfordulhat a magasabb almasavtartalmú, északabbra eső alterületekről származó egyéb borok esetében.

—

A vörösborok, a fehérborok és a túlérett szőlőből készült fehérborok nagyon érett fenolvegyületeket tartalmaznak, ami korlátozza a borok oxigénaffinitását, ezáltal pedig megelőzhető a reduktív kénaromák jelenléte. Az így nyert borok rendkívül aromásak és kifejezőek.

—

A vörösborok, a fehérborok és a túlérett szőlőből készült fehérborok esetében a magas polifenol-koncentráció miatt lassú az érés és az oxidáció, ami azt jelenti, hogy a borok eltarthatósága hosszú és jól öregszenek.

—

A túlérett szőlőből készült fehérborok olajosak, összes alkoholtartalmuk nagyon magas, színük pedig aranysárga a napsugaraknak való hosszú ideig tartó kitettség miatt, amelyek aranyszínű terméket eredményeznek. Az eső hiánya lehetővé teszi a hosszú ideig tartó túlérést, ami az érett gyümölcsre jellemző, mézre és citrusfélékre emlékeztető jegyeket hordozó aromák jó intenzitását eredményezi.

Jogi keret:

Nemzeti jogszabályban

A további feltétel típusa:

Csomagolás a körülhatárolt földrajzi területen belül

—

50–63 % tojásos tészta.

—

30–40 % szósz.

—

6–10 % besamel.

—

30–40 % friss hús, beleértve az alábbiakat:

—

0–15 % paradicsomsűrítmény és 0–30 % paradicsompüré.

—

1–3 % zeller, 1–3 % sárgarépa, 2–5 % szegfűszeggel tűzdelt fehér hagyma, friss fűszernövényekből álló (ízesítő) csokor, amely nem lehet szárított és nem helyettesíthető kémiai aromaanyagokkal.

—

2–5 % pohár száraz fehérbor.

—

0–5 % sertésszalonna vagy pofahús.

—

4–8 % extraszűz olívaolaj.

—

Őrölt só és fekete bors ízlés szerint.

—

2–5 % reszelt Parmigiano Reggiano OEM vagy Grana Padano OEM.

—

A hús ellepéséhez elegendő víz (3).

—

0–8 % UHT teljes tej vagy pasztőrözött friss tej (opcionális).

—

80–90 % UHT teljes tej vagy pasztőrözött friss tej.

—

5–10 % közönségesbúza-liszt.

—

5–10 % vaj.

—

Só, őrölt fekete bors és szerecsendió ízlés szerint.

—

32–35 % friss tyúktojás és 0–3 % tojássárgája. A tojás és a tojássárgája pasztőrözött folyékony tojástermékekkel helyettesíthető.

—

60–65 % közönségesbúza-liszt vagy keménybúza-liszt.

—

0–3 % evőkanál extraszűz olívaolaj vagy olvasztott vaj.

—

0–4 % evőkanál főzött bor (4) vagy Marsala OEM.

—

Só ízlés szerint.

—

Cesare Tirabasso séf 1927. évi „Guida in cucina” című műve (Bisson & Leopardi, Macerata, 1927, 91. oldal) szerint „Marche tartományban, különösen Macerata megyében elterjedt a Vincisgrassi”.

—

A „Le ricette regionale italiano” (A. Gosetti della Salda, La cucina italiana, Milánó 1967, 608. oldal) munkában az olvasható, hogy „az ízletes és rendkívül tápláló Vincisgrassi régi és hagyományos étel Macerata megyében”.

—

A 2010. évi „Cucina delle Marche” (P. Carsetti, Newton Compton, 133. oldal) a „hivatalos” receptet ismerteti.

—

A 2010. évi „Le ricette d’oro delle migliori osterie e trattorie italiane” (C. Cambi, Newton Compton, 515. oldal) műben a recept hivatkozása „Vincisgrassi alla maceratese”.

—

Az A. Carnival Mallè és mások által jegyzett 2003. évi „Marche a tavola” című könyv 34. oldalán „Vincisgrassi alla maceratese” név alatt szerepel a Vincisgrassi receptje.

—

„Vincisgrassi”, a Macerata Megyei Kereskedelmi Kamara által a Confcommercio, az Accademia Italiana della Cucina (Olasz Konyhaművészeti Akadémia) és a Federcuochi közreműködésével 2000-ben közzétett kiadvány.