2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/2

P9_TA(2021)0095

A digitális oktatási politika kialakítása

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a digitális oktatási politika kialakításáról (2020/2135(INI))

(2021/C 494/01)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. és 166. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

—	tekintettel az Európa Tanács az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének 2., az oktatáshoz való jogra vonatkozó cikkére,

—	tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság 2020. szeptember 22-i, „Az európai oktatás jövője a Covid19 fényében” című állásfoglalásra irányuló indítványára,

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az „Oktatás a digitális korszakban: kihívások, lehetőségek és tanulságok az uniós politika kidolgozásához” című, 2018. december 11-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel az oktatás Unió-beli korszerűsítéséről szóló, 2018. június 12-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az Európa digitális jövőjének alakításáról szóló, 2020. június 9-i tanácsi következtetésekre (6),

—	tekintettel az európai tanárok és oktatók jövőjéről szóló, 2020. május 26-i tanácsi következtetésekre (7),

—	tekintettel „Az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos szakpolitikák kulcsfontosságú szerepe abban, hogy az inkluzív és fenntartható növekedés érdekében a társadalmak képesek legyenek kezelni a technológiai és a zöld átalakulást” című, 2019. november 18-i tanácsi következtetésekre (8),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2018. május 22-i tanácsi ajánlásra (9),

—

tekintettel a Tanácsnak az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről, valamint az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 22-i ajánlására (10),

—	tekintettel a Tanácsnak a médiaműveltségnek és a kritikus gondolkodásnak az oktatás és képzés segítségével történő fejlesztéséről szóló, 2016. május 30-i következtetéseire (11),

—	tekintettel „A kompetenciafejlesztési pályákról: Új lehetőségek felnőttek számára” című, 2016. december 19-i tanácsi ajánlásra (12),

—	tekintettel a kisgyermekkori nevelésnek és az alapfokú oktatásnak a kreativitás, az innováció és a digitális kompetencia előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2015. május 27-i tanácsi következtetésekre (13),

—	tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (14),

—	tekintettel a „Digitális oktatási cselekvési terv 2021–2027: Az oktatás és a képzés átalakítása a digitális kornak megfelelően” című, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0624), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0209),

—	tekintettel az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról szóló, 2020. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2020)0625),

—	tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274),

—	tekintettel a digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0022),

—	tekintettel a Bizottság „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című, 2017. november 14-i közleményére (COM(2017)0673),

—	tekintettel „Az iskolák és az oktatás minőségének fejlesztése a fiatalok életkezdési esélyeinek javítása érdekében” című, 2017. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2017)0248),

—	tekintettel „Az oktatás javítása és korszerűsítése” című, 2016. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0941),

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Oktatási válaszok a Covid19-járványra: végrehajtási stratégiai eszköztár” című jelentésére,

—	tekintettel az OECD „A készségek jövője 2019: Virágzás a digitális világban” című jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) „Készségek az összekapcsolt világért” című jelentésére,

—	tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ „Digitális szakadék a Covid19 során a korai iskolaelhagyás kockázatának kitett, szakképzésben részt vevő tanulók esetében Európában” című, 2020. június 4-i jelentésére,

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában előterjesztett álláspontjára,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A9-0042/2021),

mivel az inkluzív, méltányos és megfelelően finanszírozott minőségi oktatás a zöld és digitális átállás egyik fő mozgatórugója; mivel az oktatás befektetést jelent közös jövőnkbe, és hozzájárul a társadalmi kohézióhoz, a fenntartható gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a foglalkoztatáshoz, és ezáltal a méltányos társadalomhoz; mivel az oktatás az egyéni fejlődés és az önmegvalósítás kritikus eszköze, és fokozza a demokratikus életben való részvételt;

B.	mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség az EU egyik központi értéke, amelyet az EUMSZ 8. és 19. cikke is rögzít;

C.	mivel a digitális technológiák átalakítják a társadalmat, és az alapvető digitális készségeket és a digitális jártasságot ma már minden polgár számára elengedhetetlenné teszik;

mivel a szociális jogok európai pillérének első alapelve hangsúlyozza a készségek szinten tartásának és megszerzésének fontosságát „az esélyegyenlőség és a munkaerőpiachoz való egyenlő hozzáférés biztosítása” érdekében, továbbá kimondja, hogy „mindenkinek joga van minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz annak érdekében, hogy megszerezze, szinten tartsa és fejlessze azokat a készségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vegyen a társadalom életében, és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz”;

mivel az alapvető transzverzális készségek (számolás, kritikai gondolkodás, szociális kommunikációs készségek) elsajátítása a digitális készségek és jártasságok megszerzésének alapvető előfeltétele; mivel ugyanakkor a jövőben egyre nagyobb szükség lesz a digitális készségekre (például a kódolásra, a logisztikára és a robotikára), amelyek nemcsak az informatikai oktatásra lesznek hatással, hanem a tanterv egészére; mivel a Lakossági Digitális Kompetenciakeret elismeri a humán készségek, többek között a kommunikáció, az együttműködés és a tartalom-létrehozás fontosságát, amelyeket gyakran a bölcsészettudományok, a művészetek és a társadalomtudományok keretében tanítanak; mivel a természettudományi, a technológiai, a műszaki tudományi, a művészeti és a matematikai (STEAM) tanulmányokra alkalmazott interdiszciplináris megközelítés segíthet a digitális megoldások jobb és emberközpontúbb kialakításában;

mivel a kiberhigiéniára, a kiberbiztonságra, az adatvédelemre és a médiaműveltségre vonatkozó alapfokú oktatásnak meg kell felelnie a tanulók életkorának és a fejlődésükhöz kell igazodnia annak érdekében, hogy kritikus tanulókká, tevékeny polgárokká, internethasználókká és a demokratikus digitális társadalom formálóivá válhassanak, tájékozott döntéseket hozhassanak és tisztában legyenek az internettel kapcsolatos kockázatokkal – amilyen például az online félretájékoztatás, a zaklatás és a személyes adatok megsértése –, illetve fel is tudjanak lépni ezek ellen; mivel kiberbiztonsági oktatási programokat kell bevezetni a tantervekbe;

mivel a digitális átállás formálja a munkaerőpiacot, és a Bizottság becslései szerint (15) számos munkaköri kategóriában a munkahelyek 90 %-a a jövőben várhatóan szükségessé fog tenni valamilyen digitális készségeket, továbbá az általános iskolát most elkezdő gyermekek 65 %-a várhatóan olyan állásokban fog dolgozni, amelyek most még nem léteznek; mivel a fejlett digitális készségek iránt nagy a kereslet, ami valószínűleg a STEAM-területekre való fokozott összpontosítást fogja maga után vonni;

mivel az olyan új technológiák, mint például a robotika és a mesterséges intelligencia (MI) foglalkoztatási igényekre gyakorolt hatását teljeskörűen fel kell tárni; mivel már most is egyértelmű, hogy a digitális jártasság gyorsan mindenhol szükséges készséggé válik, olyan munkakörökhöz is, amelyek korábban alig vagy egyáltalán nem kapcsolódtak a digitális szférához, ideértve a kétkezi munkát is; mivel átképzésre és továbbképzésre van szükség ahhoz, hogy az emberek alkalmazkodni tudjanak az egyre inkább digitalizált munkaerőpiac változó igényeihez és realitásaihoz; mivel a Covid19 miatt bekövetkezett, távmunkára való átállás új digitális készségek iránti igényeket, kommunikációs és egyéb kihívásokat jelent; mivel a munkáltatóknak digitális képzéseket, valamint digitális felszereléseket kell biztosítaniuk az alkalmazottak számára, megfelelő figyelmet fordítva az egyedi szükségletekre, köztük az észszerű feltételek fogyatékossággal élő személyek számára történő biztosítására; mivel a szakoktatási és -képzési ágazat döntő szerepet játszik abban, hogy a jövőbeli munkavállalók rendelkezzenek azokkal a készségekkel és képesítésekkel, amelyekre szükségük van a változó munkaerőpiacon;

mivel az európaiak 42 %-a még mindig nem rendelkezik még alapvető digitális készségekkel sem (16), és jelentős különbségek vannak a tagállamokon belül és azok között, a társadalmi-gazdasági helyzet, az életkor, a nem, a jövedelem, az iskolázottsági szint és a foglalkoztatási szint alapján; mivel az 55 és 74 év közöttiek csupán 35 %-a rendelkezik alapvető digitális készségekkel, szemben az 16–24 évesekkel, akik körében ez az arány 82 %-os (17), ami az idősebbeket sebezhetőbbé teszi a digitális kirekesztődéssel szemben; mivel a készségfejlesztési program célja annak biztosítása, hogy 2025-ig a 16–74 évesek 70 %-a rendelkezzen alapvető digitális készségekkel, ami évente átlagosan 2 százalékpontos növekedést jelentene, szemben a 2015 és 2019 közötti 0,75 százalékpontos évenkénti növekedéssel; mivel a tanulók soha nem fognak tudni egyenlő feltételekkel digitális készségeket elsajátítani, amíg az alapkészségekben ilyen nagy eltérések vannak;

mivel a digitális infrastruktúrához és berendezésekhez való hozzáférés terén továbbra is egyenlőtlenségek tapasztalhatók, mivel a vidéki és távoli területek és a hátrányos helyzetű városi területek gyakran rossz hálózati összeköttetéssel rendelkeznek, és az alacsonyabb jövedelmű háztartások gyakran nem rendelkeznek számítógépekkel; mivel az Unió vidéki területein a háztartások 10 %-a nem rendelkezik vezetékes internet-hozzáféréssel, további 41 %-ban pedig nincs széles sávú internet-lefedettség;

mivel a digitális készségek terén 11 %-os különbség van a nemek között (18); mivel az Eurostat szerint a STEM-diplomásoknak csupán egyharmada nő, annak ellenére, hogy a felsőoktatásban tanuló diákok 54 %-a nő; mivel a STEM-tárgyakkal kapcsolatos attitűdök nem különböznek az alapfokú oktatásban részt vevő fiúk és lányok között, de úgy tűnik, hogy a lányok körében 15 éves kortól elkezd csökkenni az érdeklődés; mivel a tizenéves lányok kevesebb mint három százaléka fejezte ki érdeklődését az IKT-szakemberként végzett munka iránt;

mivel az oktatás és képzés terén a nemek között megfigyelhető különbségek a munkahelyen is jelentkeznek, mivel az ikt-ágazatban a munkahelyeknek csupán 17 %-át tölti be nő, és a digitális ágazatban dolgozó férfiak aránya 3,1-szer nagyobb, mint a nőké (19), továbbá a nemek közötti különbség különösen szembetűnő a mesterséges intelligenciával foglalkozó ágazatban, ahol a szakembereknek világszerte csupán 22 %-a nő; mivel ezek az eltérések kihatnak a nők azon lehetőségére, hogy jól fizetett, jövőorientált ágazatokban dolgozzanak, és hasonlóképpen korlátozzák a sokszínűséget a digitális ágazatban, például a technológiatervezés tekintetében;

mivel fontos megérteni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a lányok és nők oktatását és karrierválasztását, beleértve a nemi sztereotípiákat is, és motiválni kell őket arra, hogy STEM- és IKT-tanulmányokat és karrierlehetőségeket válasszanak; mivel e tekintetben tovább kell fejleszteni a pályaorientációra vonatkozó megoldásokat;

mivel a digitális technológiák jelentős lehetőségeket rejtenek magukban a tanárok, képzők, oktatók és tanulók számára a különböző oktatási ágazatokban és formákban a hozzáférhető, nyitott, szociális és személyre szabott technológiák tekintetében, amelyek inkluzívabb tanulási útvonalakat teremthetnek; mivel a digitális technológiák innovatív oktatási módszereken és a tanulók szerepvállalásának növelésén alapuló, intelligens használata felvértezheti a polgárokat az élethez szükséges alapvető kompetenciákkal, például a kreatív gondolkodással, a kíváncsisággal és a problémamegoldó készségekkel; mivel a digitális technológiák használatát soha nem szabad költségtakarékossági intézkedésnek tekinteni; mivel továbbra is az oktatási folyamat középpontjában kell maradnia annak, hogy a tanárok szabadon választhassák meg a tanítási módszerek és tartalmak legjobb kombinációját;

mivel a tanárok és a diákok közötti interakció alapvető fontosságú a diákok jólléte és fejlődése szempontjából, és ezért a személyes jelenléten alapuló tanulásnak továbbra is az oktatás központi elemét kell képeznie; mivel a digitális eszközök és technológiák nem helyettesíthetik a tanár szerepét, ugyanakkor a személyes jelenléten alapuló tanulást kiegészítő előnyöket kínálnak, többek között hibrid oktatási modellek formájában; mivel a technológia és a digitális berendezések túlzott használata olyan problémákat okozhat, mint az alváshiány, a függőség és az ülő életmód; mivel különös figyelmet kell fordítani a fiatalabb gyermekekre és a sajátos nevelési igényű vagy fogyatékossággal élő tanulókra, akik számára az online tanulás különös kihívást jelent;

mivel a digitális technológiákat a tanulókra összpontosítva, az életkornak megfelelően és a fejlődéshez igazodóan kellene bevezetni; mivel a digitális tanulási stratégiáknak figyelembe kell venniük azokat a kutatásokat is, amelyek a digitális technológia korai használatának a kisgyermekek fejlődésére gyakorolt hatásait vizsgálják;

Q.	mivel a digitális oktatási infrastruktúra és technológiák fejlesztéséhez jelentős állami beruházásokra van szükség, többek között az oktatási intézmények informatikai személyzetét illetően; mivel a magánberuházások is jelentősen hozzájárulnak az e-tanulási megoldások kifejlesztéséhez;

mivel a digitális infrastruktúrához, többek között a nagy sebességű internethez, valamint a kiváló minőségű és az oktatási igényekhez igazított berendezésekhez és tartalmakhoz való hozzáférés a digitális tanulás előfeltétele; mivel a Covid19-világjárvány és a távoktatásra vagy online oktatásra való, hirtelen digitális átállás rávilágított a tagállamokon belüli és azok közötti hozzáférési és konnektivitási hiányosságokra, amelyek eltérő hatást gyakorolnak a különböző oktatási ágazatokra; mivel egyes tagállamokban a tanulók és diákok 32 %-a (20) nem fért hozzá az internethez és a digitális eszközökhöz a 2020 tavaszán a Covid19-járvány miatt elrendelt kijárási korlátozások idején;

mivel az online tanulásra és a távoktatásra való hirtelen átállás Európa nagy részében az oktatási rendszerek készenléte, valamint a tanárok, az oktatók, a szülők és a tanulók digitális készségei, és a digitális technológiák hatékony és biztonságos használatára való képessége terén is hiányosságokra világított rá; mivel a válság előtt az Unióban a tanárok mindössze 39 %-a tartotta magát jól vagy nagyon jól felkészültnek a digitális technológiák oktatásban való felhasználására, az arány pedig tagállamonként jelentősen különbözött; mivel azonban a tanárok megmutatták, hogy képesek alkalmazkodni az oktatási rendszerek mélyreható változásaihoz, ha kellő rugalmasságot és autonómiát biztosítanak számukra, és képesek a lehető legjobban kihasználni az online és távoktatás innovációs potenciálját;

mivel az online és a távoktatásra való átállás súlyosbította a meglévő egyenlőtlenségeket, még rosszabb helyzetbe hozta a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott tanulókat, a sajátos nevelési igényű tanulókat, valamint a fogyatékossággal élő tanulókat, növelte az oktatási ágazatokban a lemorzsolódók arányát, és rámutatott a lelki és a szociális támogatás hiányára a digitális környezetben; mivel a koragyermekkori egyenlőtlenségek a későbbi életszakaszokban negatívan hatnak a tanulási eredményekre és a foglalkoztatási kilátásokra; mivel sürgősen javítani kell az online oktatás minőségét és inkluzivitását;

mivel a Covid19-világjárvány gyökeresen megváltoztatja majd életmódunkat, és kihangsúlyozta, hogy a potenciális jövőbeli válságokra való felkészülés, az oktatási rendszerek hosszabb távú rezilienciájának fokozása és a sikeres digitális átállás alapjainak lefektetése érdekében mindenki számára biztosítani kell a teljes körű, minőségi oktatást;

mivel az oktatás tartalma és az oktatási rendszerek megszervezése nemzeti hatáskörbe tartozik, az új kihívások azonban megkövetelik a hatékony koordinációt és adott esetben az Európai Unió digitális oktatási politikáit és eszközeit közép- és hosszú távon, az európai oktatási térség fontos dimenziójaként;

W.	mivel a minőségi online oktatás rendelkezésre állása gyakran nem alternatíva, hanem bizonyos csoportok, például a vidéki vagy távoli régiókban élő, teljes munkaidőben dolgozó munkavállalók és munkanélküliek, valamint a fogyatékossággal élők számára az egyetlen lehetőség;

mivel az oktatás a jövőre irányuló befektetés, valamint minden egyes személy fejlődésének és önmegvalósításának fontos eszköze; mivel a digitális oktatás segíthet az olyan kihívások kezelésében, mint a félretájékoztatás, a radikalizálódás, a személyazonosság- és adatlopás, az internetes zaklatás és az online csalás; mivel az oktatás, a képzés és az egész életen át tartó tanulás kulcsszerepet játszik majd a digitális gazdaságra való méltányos átállásban;

A felülvizsgált digitális oktatási cselekvési terv: jövőkép, irányítás, finanszírozás és a teljesítmény mérése

felhívja a figyelmet arra, hogy a digitális oktatás jogokon alapuló megközelítésének – a szociális jogok európai pillérével összhangban – irányadó elvnek kell lennie a digitális oktatási politikában annak biztosítása érdekében, hogy az inkluzív és minőségi oktatáshoz való jog mindenki számára valósággá váljon; hangsúlyozza, hogy a világjárványt követő helyreállítás és az oktatáspolitika megújítása elválaszthatatlanul összekapcsolódik az Unió és a világ előtt álló egyéb kihívásokkal, és kiemeli, hogy a digitális oktatási politikát össze kell kapcsolni más szakpolitikai területekkel egy inkluzívabb, nemek szempontjából kiegyensúlyozottabb, innovatívabb és környezetbarátabb társadalom előmozdítása érdekében;

üdvözli e tekintetben az aktualizált digitális oktatási cselekvési tervet, valamint annak kibővített hatályát és ambícióját, amely konkrét célokat tűz ki különösen a digitális készségek terén fennálló tartós hiányosságok kezelésére, a minőségi számítógépes és informatikai oktatás előmozdítására, illetve az iskolai hálózati összekapcsoltság javítására, ami újabb lépést jelent egy, a digitális készségekre és oktatásra vonatkozó átfogóbb stratégia felé; úgy véli, hogy a terv akkor lesz sikeres, ha teljesítését követően a digitális oktatás valóban az oktatáspolitika részévé válik, és Unió-szerte egyértelmű, következetes és pozitív eredményeket ér el a rendelkezésre állás, a hozzáférés, a minőség és a méltányosság tekintetében; elismeri, hogy a tagállamok eltérő kiindulópontokkal rendelkeznek ebben a folyamatban, amit figyelembe kell venni a terv végrehajtása során;

üdvözli azt a döntést, hogy a tervet összehangolják a hét évre szóló többéves pénzügyi kerettel, mivel ez hosszabb távú perspektívát tesz lehetővé, és összekapcsolja a tervet a vonatkozó finanszírozási eszközökkel; hangsúlyozza a terv fontosságát az európai oktatási térség megvalósításában, valamint a terv végrehajtásában az európai oktatási térség jelentőségét, melynek a végrehajtás során biztosítania kell az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

megjegyzi azonban, hogy a terv eredményes végrehajtása a programok széles körének összehangolásától és a tagállamok közötti koordinációtól is függ; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson hatékony szinergiákat a különböző programok között, valamint uniós szinten következetesebb és hatékonyabb koordinációt a releváns digitális oktatási szakpolitikák között a széttöredezettség csökkentése és a nemzeti és európai finanszírozási eszközök és politikák közötti átfedések elkerülése, és ezáltal a hatás növelése érdekében;

rámutat az európai strukturális és beruházási alapoknak, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek, a Horizont Európának, az Európai Szolidaritási Testületnek, a Kreatív Európának és az Erasmus+-nak a terv különböző aspektusainak finanszírozásához való hozzájárulására; üdvözli az Erasmus+ program költségvetésének jelentős megemelését, és óva int attól, hogy azt túlterheljék új szakpolitikai ambíciókkal, mivel a fő hangsúlyt a program inkluzívabbá tételére kell helyezni;

hangsúlyozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben a „Konnektivitás” és az „Átképzés és továbbképzés” beruházási prioritások fontosságát a digitális oktatási menetrend előmozdítása szempontjából; ösztönzi a tagállamokat, hogy az eszköz finanszírozásának legalább 10 %-át fordítsák az oktatásra; megismétli azon álláspontját, amelyben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék az oktatásra fordított közkiadásokat, elismerve, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik a növekedés megerősítésében, a munkahelyteremtésben, valamint a gazdasági és társadalmi reziliencia fokozásában; emlékeztet továbbá arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nyújtandó források legalább 20 %-át a digitális átállásra különítették el, és sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel az eszköz forrásait az oktatási rendszerek digitális kapacitásának megerősítésére, és fektessenek be például az iskolák, tanulók és kiszolgáltatott csoportok digitális infrastruktúrájába, különösen a kirekesztett területeken;

hangsúlyozza a Parlament által kezdeményezett kísérleti projektek és előkészítő intézkedések (PPPA-k) értékét a tagállamok, régiók, valamint vidéki és városi területek közötti oktatási különbségek kezelése érdekében az egész Unióra kiterjedő együttműködés biztosításában, kiemeli például az oktatási eszközökhöz való hozzáférés javítását célzó új előkészítő intézkedést, mely az alacsony konnektivitással, illetve a technológiákhoz való rossz hozzáféréssel rendelkező területekre és közösségekre irányul; felszólít arra, hogy a sikeres PPPA-kat építsék be az uniós programokba; üdvözli e tekintetben, hogy az új Kreatív Európa programba bekerült egy médiaműveltségi intézkedés, amely a sikeres „Médiaműveltség mindenkinek” kísérleti projektre és előkészítő intézkedésre épül, és megfelelő finanszírozást kér az új fellépés eredményességének biztosításához;

megjegyzi, hogy az új terv konkrét célokat határoz meg a tartós digitális oktatási hiányosságok kezelésére, például a konnektivitás, a digitális készségek és az online tanulási tartalmak tekintetében; üdvözli, hogy Bizottság beütemezte a terv félidős felülvizsgálatát és hogy fokozni kívánja az adatgyűjtést; kéri a Bizottságot, hogy minden digitális oktatási politika tekintetében alakítson ki egy átfogó nyomon követési rendszert, amelyet fel kell használni az Unión belüli bevált gyakorlatok megosztásához, továbbá be kell építeni a félidős felülvizsgálatba; megismétli, hogy egyértelmű végrehajtási menetrendre, valamint egyértelmű referenciaértékekre és mérföldkövekre van szükség, amelyeket mind a Parlament, mind a Tanács elé kell terjeszteni; továbbra is meg van győződve arról, hogy a tervnek világosabb irányítási és koordinációs struktúrára van szüksége, amelybe a Parlamentet is be kell vonni a fejlemények és a teljesítmény folyamatos nyomon követése érdekében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a tagállamok, a Parlament, valamint más érdekelt felek és szakértők – köztük oktatók és civil társadalmi szervezetek – közötti fórumot;

sürgeti a Bizottságot, hogy növelje az oktatás – többek között a digitális oktatás – szerepét és láthatóságát az európai szemeszter keretében, és helyezzen annak középpontjába hivatkozásokat az oktatás gazdasági hatására, amelynek magában kell foglalnia szociális célkitűzéseket és az oktatás nyújtásának minőségét is; megjegyzi, hogy a tagállamok történelmileg magas adósságszinttel fognak kilábalni a Covid19-válságból; rámutat, hogy a nemzetgazdasági mérlegben az oktatás kiadásként való besorolása olykor az oktatási költségvetés lényeges megkurtítását eredményezte a korábbi válságok során; hangsúlyozza, hogy az oktatáson belüli digitális átállás nem lesz lehetséges jelentős beruházás nélkül;

10.

megjegyzi, hogy a Covid19-válság rávilágított arra, hogy a tagállamoknak hatékonyabban kell koordinálniuk a digitális oktatási politikákat és intézkedéseket, és meg kell osztaniuk a bevált gyakorlatokat az oktatáspolitika többszereplős megközelítése révén annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az uniós polgárok igényeinek, és a tanulókat helyezze a középpontba; üdvözli ezért a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy létrehozza az Európai Digitális Oktatási Platformot, amely az első lépést jelenti egy olyan közös alkotási folyamat és folyamatos nyomonkövetési rendszer felé, amely összekapcsolja a nemzeti és regionális digitális oktatási stratégiákat és bevonja a kulcsfontosságú érdekelt feleket és szakértőket, többek között a civil társadalmi szervezeteket, akik különböző megközelítéseket képviselnek a többségi oktatáson belül és kívül; úgy véli, hogy az új platform olyan csatornát kínál, amelyen keresztül a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk az oktatási és képzési intézmények közötti együttműködést a digitális oktatási kínálat javítása érdekében; üdvözli azt a törekvést, hogy a platformot felhasználják arra, hogy stratégiai párbeszédet alakítsanak ki a tagállamokkal a sikeres digitális oktatást lehetővé tevő kulcsfontosságú tényezőkről, egy tanácsi ajánlás elfogadása céljából; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel munkáját annak érdekében, hogy az ajánlástervezet közzétételének időpontját hozza előre 2021-re;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett felügyelje a nemzeti szintű végrehajtást, és biztosítsa a platformokon és a tanácsadási szolgáltatásokon belül, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során a tisztességes képviseletet és a függetlenséget; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be a Parlamentet az európai és nemzeti platformok és tanácsadási szolgáltatások növelésébe, valamint a releváns érdekelt felek kijelölésébe; emlékezteti a Bizottságot, hogy a tervezett európai adatcsereplatform koncepciójának kidolgozásakor kerülje el a korábban említett platform céljaival való átfedéseket és a munkafeladatok megkettőzését;

12.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak globális referenciapontként kell szolgálnia a színvonalas digitális oktatás tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt az érintett globális és regionális intézményekkel és érdekelt felekkel annak érdekében, hogy világszerte fokozzák a színvonalas digitális oktatáshoz való hozzáférést;

13.

hangsúlyozza, hogy a kutatás döntő szerepet játszik a terv végrehajtásában és a mindenki számára elérhető, hatékony és megfelelő digitális oktatás megvalósításában, és üdvözli, hogy a Bizottság ezt elismerte; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be többet az interdiszciplináris kutatásba a digitalizáció tanulásra és a digitális oktatási politikák hatékonyságára gyakorolt hosszú távú hatásainak felmérése érdekében, ezáltal támogatva azok jövőbeli alakítását és megvalósítását, többek között az új típusú munkahelyek és készségek előrejelzése és az oktatási tantervek ennek megfelelő kiigazítása révén; kiemeli, hogy az oktatástudományokat, a pedagógiát, a pszichológiát, a szociológiát, az idegtudományt és a számítástechnikát összekapcsoló kutatásokra van szükség a digitális technológiák oktatásra és gyermekek fejlődésére gyakorolt különféle hatásaival kapcsolatban, hogy minél mélyrehatóbban megérthessük, hogyan reagál a gyermekek – és a felnőttek – elméje a digitális környezetre, illetve milyen kihívások kapcsolódnak a digitális oktatáshoz;

A nagy teljesítményű digitális oktatási ökoszisztéma előmozdítása

14.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány megmutatta, hogy nincs minden tanulónak hozzáférése a táv- és digitális oktatáshoz, és így nem élvezhetik annak előnyeit; megjegyzi, hogy különbségek vannak a tagállamok között és azokon belül, ami aránytalan hatást gyakorol a hátrányos helyzetű, illetve a távoli vagy vidéki területeken élőkre; sajnálja, hogy az Unióban digitális szakadék áll fenn; sajnálja, hogy egyes tagállamokban kudarcot vallottak a minőségi digitális oktatáshoz való hozzáférés biztosítására irányuló erőfeszítések, és túl sok tanuló több hónapig nem fért hozzá az oktatáshoz; egyetért a Bizottság elemzésével, miszerint a hatékony digitális oktatás előfeltétele, hogy gyors és megbízható internet és minőségi digitális berendezések álljanak rendelkezésre az oktatási intézményekben, a nem formális környezetben és otthon; rámutat, hogy ugyanebből a szempontból egyes tagállamok messze elöl járnak a digitális infrastruktúra és berendezések biztosítása, és ezáltal a digitális oktatási megoldások megvalósítása terén; hangsúlyozza, hogy abszolút prioritásként küzdeni kell a digitális szakadék ellen, és úgy véli, hogy az oktatási intézmények igényei által vezérelt köz-magán társulások felgyorsíthatják a megoldások megvalósításának ütemét;

15.

kitart amellett, hogy a széles sávú hozzáférést közjónak kell tekinteni és infrastruktúráját megfelelően finanszírozni kell egyetemesen hozzáférhetővé és megfizethetővé tételének biztosításához, ami kritikus lépés a digitális szakadék megszüntetése érdekében; megjegyzi továbbá, hogy az 5G kiépítése lehetőségeket rejt magában, és felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza az 5G digitális oktatási kezdeményezésekhez való lehetséges hozzájárulását; konkrét intézkedésekre és finanszírozási rendszerekre szólít fel valamennyi oktatási intézmény hozzáférésének javítása érdekében, különösen a távoli, vidéki és hegyvidéki területeken, ahol rossz az összeköttetés és korlátozott a hozzáférés az olyan kialakulóban lévő technológiákhoz, mint például a mesterséges intelligencia (MI), a robotika, a blokklánc-technológia, a nyílt forráskód, az új oktatási eszközök vagy a játékosítás, tekintettel azok növekvő jelentőségére és a bennük rejlő egyre több lehetőségre;

16.

üdvözli, hogy a terv az iskolai és egyetemi hálózati összekapcsoltságnak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz révén történő támogatására, valamint az uniós finanszírozási lehetőségek népszerűsítésére összpontosít; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállamokkal, a helyi hatóságokkal és az érdekelt felekkel annak biztosítása érdekében, hogy az uniós támogatás illeszkedjen a nemzeti rendszerekhez, különösen a hátrányos helyzetű csoportok támogatása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy az iskolákon felül minden formális és nem formális oktatási intézményhez juttassa el a támogatást; emlékeztet, hogy az oktatási intézményekben képzett személyzetre van szükség a hálózatok és alkalmazások felügyelete, valamint az adatvédelemmel kapcsolatos képzés és segítségnyújtás érdekében;

17.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió vezető szerepet töltsön be a digitális oktatásban azáltal, hogy megkönnyíti a tanárok, a tanulók és a szülők számára az innovációkhoz és a technológiákhoz való hozzáférést; e tekintetben olyan új kezdeményezésekre szólít fel az oktatás területén, amelyek teljes mértékben kihasználják az új technológiákat, például a mesterséges intelligenciát és a robotikát, ami szintén fel fogja hívni a figyelmet az oktatási környezetben rejlő lehetőségekre és kihívásokra; emlékeztet, hogy etikus és emberközpontú megközelítésről kell gondoskodni az MI és a robotika használata során; megjegyzi, hogy az MI intelligens használata enyhítheti a személyzet munkaterhét, fokozhatja az oktatási tartalmak iránti érdeklődést, számos tudományágban megkönnyítheti a tanulást és támogathatja az egyes diákok igényeihez igazított, személyre szabottabb oktatási módszereket; aggódik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felsőoktatási programok és kutatások hiánya miatt az Unióban, ami alááshatja az EU versenyelőnyét; felszólít a mesterséges intelligenciával kapcsolatos állami beruházások növelésére;

18.

ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az iskolák (tanárok és diákok) számára ne csak technikai támogatást és internetkapcsolatot biztosítsanak, hanem a biztonságos és megbízható szoftverekhez szükséges támogatást is, valamint mozdítsák elő a rugalmas oktatási modelleket és a távoktatásban tanulók támogatását olyan eszközöket használva, mint az e-források, az e-anyagok, a videók, az e-mentorálás és az ingyenes online képzés; e tekintetben kiemeli, hogy a helyi kulturális és közösségi intézmények, például a könyvtárak és a múzeumok kulcsfontosságú szolgáltatói az ilyen digitális erőforrásoknak; figyelmeztet az oktatási erőforrások eladótól való függésének a pedagógiai függetlenségre gyakorolt negatív hatásaira, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy garantálják a bármely beavatkozástól vagy érdektől való függetlenséget; kitart amellett, hogy nyitott és átlátható digitális oktatási ökoszisztémára van szükség a tartalom, az eszközök és a technológiák tekintetében; hangsúlyozza, hogy a nyílt technológiák fenntartják az együttműködés érzését, és hogy a szabad és nyílt forráskódú megoldások, a nyilvános tartalmak újrafelhasználása, valamint az interoperábilis hardver- és szoftvermegoldások javítják a hozzáférést és kiegyensúlyozottabb digitális teret teremtenek;

19.

hangsúlyozza, hogy a digitális oktatási tartalom fokozott létrehozásával és terjesztésével összefüggésben el kell ismerni a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogi és etikai alapelveket; üdvözli és támogatja az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által irányított „Szellemi tulajdon az oktatásban” hálózatot, és ösztönzi, hogy a tanulók és a tanárok körében fejlesszék a szellemi tulajdonnal kapcsolatos készségeket; emlékeztet a szerzői jog alóli kivételre a művek és más védelem alatt álló teljesítmények digitális és határokon átnyúló oktatási tevékenységekben való felhasználása tekintetében, amelyet az (EU) 2019/790 irányelv 5. cikke határoz meg;

20.

rámutat az olyan érdekes innovatív kezdeményezésekre, amelyek biztonságossá, érdekessé és szórakoztatóvá teszik az online környezetet és a játszóteret az oktatás minden szakaszában; hangsúlyozza, hogy fontos az oktatás pedagógiai, kognitív és pszichológiai megközelítésének összekapcsolása, valamint az online és offline formátumok ennek megfelelő kiigazítása; e tekintetben tudomásul veszi a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó európai stratégiában javasolt megközelítést;

21.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a tanároknak, a diákoknak és a szülőknek sokszínű forrásokból származó, jó minőségű, hozzáférhető digitális oktatási tartalmakat kínáljanak, és ösztönzi a tagállamokat, hogy különítsenek el finanszírozást az európai innováció felhasználásával kifejlesztett professzionális és biztonságos digitális oktatási segédanyagok beszerzésére, beleértve a szakértőkkel közösen létrehozott minőségi oktatási tartalmakat is; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások és a civil társadalmi szervezetek számára, hogy megosszák a csúcstechnológiai innovációt az oktatási közösséggel;

22.

úgy véli, hogy az Unió kulcsfontosságú szerepet játszhat a magas színvonalú oktatási tartalom kidolgozásának és elérhetővé tételének elősegítésében; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy egyre több digitális oktatási platformot (eTwinning, az európai felnőttkori tanulás elektronikus platformja (EPALE) és School Education Gateway) hoznak létre a forrásokhoz való hozzáférés és a bevált gyakorlatok megosztása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő és fokozza az ilyen sikeres kezdeményezéseket olyan releváns programokon keresztül, mint az Invest EU és az Erasmus+, és felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a bennük rejlő lehetőségeket; úgy véli, hogy az európai csereplatform lehetőséget kínál arra, hogy európai szinten jobb együttműködést biztosítson az érdekelt felek és az oktatási szereplők között, és kéri a Bizottságot, hogy a kellő gyorsasággal készítse el a tervezett megvalósíthatósági tanulmányát;

23.

ösztönzi a tagállamokat, hogy oktatási és képzési rendszereikben intelligens, tanulóközpontú módon alkalmazzák az innovációt és a digitális technológiákat a hatékony vegyes tanulási megközelítés jövőbeli megvalósítása érdekében; emlékeztet azonban a személyes oktatás alapvető fontosságára, és hangsúlyozza, hogy digitális eszközöket kell használni az osztálytermi oktatás kiegészítésére és fejlesztésére; úgy véli, hogy fel kell mérni, hogy a képernyő előtt töltött hosszabb idő milyen negatív hatásokkal jár a tanulók jóllétére; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány egyértelmű hiányosságokat tárt fel az oktatás terén, amelyeket az online tanulás nem tud könnyen megszüntetni, és amelyeket tovább kell kezelni, különösen az iskolai étkeztetés, a lelki támogatás és a testmozgás tekintetében;

A digitális készségek és kompetenciák fejlesztése a digitális transzformáció érdekében

24.

úgy véli, hogy a digitális technológiákban rejlő lehetőségek kiaknázásának és maximalizálásának együtt kell járnia a meglévő tantervek, illetve tanulási és tanítási módszerek korszerűbbé tételével; hangsúlyozza e tekintetben a tanárok számára kialakított képzések pénzügyi támogatásának fontosságát; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az elérhető tanárképzésre, mivel a tervet annak biztosítása érdekében vezetik be, hogy a tanárok és az oktatók ne csak rendelkezzenek a megfelelő digitális készségekkel, hanem ezek oktatására is képesek legyenek; e tekintetben a digitális pedagógiai készségekkel kapcsolatos, a tanároknak és a tanári ambíciókkal bíró informatikai szakembereknek egyaránt szóló szakmai tanfolyamokkal kapcsolatos beruházásokat szorgalmaz; kiemeli a mentorálás mint képzési és fejlesztési eszköz értékét; hangsúlyozza, hogy a készségek megszerzése szempontjából az Erasmus+ és a tanári mobilitás alapvető szerepet játszik; tudomásul veszi a jövőbeli tanárképző akadémiában rejlő lehetőségeket, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be egyértelmű koncepciót és költségvetést a Parlamentnek; felszólít egy páneurópai kezdeményezésre a digitális környezet új pedagógiai és értékelési módszereinek kidolgozása érdekében, elismerve az aszinkron tanuláshoz hasonló, sajátos digitális kihívásokat és a kritikus párbeszéd előmozdításának fontosságát;

25.

hangsúlyozza, hogy a szülők, a családok és a konzulensek egyre fontosabb szerepet játszanak a távoktatásban, kiemeli, hogy ehhez jó internetes, digitális és műszaki készségekre, valamint megfelelő felszerélésre van szükségük, és felszólít arra, hogy részesüljenek különleges képzési és támogatási mechanizmusokban; hangsúlyozza, hogy a távoktatáshoz való hozzáférés növelése érdekében digitális eszközökkel kell segíteni a családokat, felhívja a Bizottságot, hogy készítsen külön tanulmányt a „digitális szülőségről” (21), hogy következetes és hatékony megközelítést dolgozzon ki a szülők megsegítésére a tagállamokban;

26.

hangsúlyozza a digitális környezetben megjelenő káros és illegális tartalmak és tevékenységek jelentette kihívást, többek között a mentális egészség és jóllét tekintetében, mint például az online zaklatás, ideértve a kiberfenyegetéseket és az internetes megfélemlítést, a gyermekpornográfiát és a gyermekek elcsábítását, az adatok és a magánélet megsértésének eseteit, a veszélyes online játékokat, a félretájékoztatást; ezért határozottan üdvözli, hogy a felülvizsgált terv az oktatás és képzés keretében nagyobb hangsúlyt fektet a digitális jártasságra és az információs műveltségre; úgy véli, hogy az egészségügyi szakembereknek, az oktatási intézményeknek, a civil társadalomnak és a nem formális oktatási szolgáltatóknak – a szülőkkel együttműködve – az életkornak megfelelő tantervet kell kidolgozniuk, amely lehetővé teszi a tanulók számára, hogy tájékozott és megfelelő döntéseket hozzanak, és elkerüljék a káros viselkedést;

27.

emlékeztet, hogy elengedhetetlen, hogy az emberek rendelkezzenek a digitális környezetben megjelenő különböző fenyegetések kezeléséhez szükséges eszközökkel és készségekkel, különös tekintettel a félretájékoztatás és az álhírek felderítésére és kritikus értékelésére; e tekintetben üdvözli a médiára irányuló közelmúltbeli cselekvési terv gyors elfogadását és annak a médiaműveltségre való összpontosítását, és felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen vizsgálja felül a dezinformáció visszaszorítását célzó gyakorlati kódexet, és hozzon megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi média fellépjen az online félretájékoztatás ellen; várakozással tekint a tanárokat és az oktatási személyzetet célzó, a digitális jártasság előmozdítására és a félretájékoztatás kezelésére vonatkozó, tervezett iránymutatások elé; felhívja a Bizottságot, hogy legyen ambiciózusabb, és dolgozzon együtt a nemzeti és helyi érdekelt felekkel a digitális jártassággal kapcsolatos nagyszabású kampányok elindítása érdekében; megállapítja, hogy fontos széles körben népszerűsíteni az olyan meglévő kezdeményezéseket mint az európai programozási hét és a biztonságosabb internet napja;

28.

kiemeli, hogy a digitális oktatás terén megvalósuló minden fejlesztésnek szilárd adatvédelmi kerettel kell rendelkeznie, és el kell kerülnie a tanulók adatainak kereskedelmi célú felhasználását; hangsúlyozza, hogy a kiskorúak adatai – többek között a kutatási és oktatási célra használt adatok – tekintetében a legmagasabb szintű védintézkedéseket kell alkalmazni; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Adatvédelmi Testülettel együttműködve foglalkozzon az oktatási adatok, illetve a diákokkal és tanulókkal kapcsolatos adatok sajátos jellegével;

29.

hangsúlyozza, hogy a hagyományos, humanista és humán készségeket – például a szociális készségeket, az empátiát, a problémamegoldást és a kreativitást – továbbra is támogatni kell a digitális készségek és jártasság oktatására irányuló erőfeszítések részeként, különösen nagyszabású digitális jártassági kampányok révén; kiemeli a digitális dimenzió fontosságát az állampolgári ismeretek oktatása terén, és sajnálja, hogy az új digitális oktatási cselekvési terv kevésbé ambiciózus célkitűzéseket fogalmaz meg a digitális polgárság előmozdítását illetően;

30.

emlékeztet, hogy fejlett digitális készségekre van szükség, és ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan nemzeti oktatási programokat, amelyek elősegítik az informatikai területen tanulók és diplomát szerzők számának növekedését; hangsúlyozza, hogy az ilyen tanórák kidolgozására a csúcstechnológiás vállalatok és egyetemek égisze alatt kerülhetne sor;

31.

kiemeli a zöld oktatás és a környezetvédelmi oktatás jelentőségét, valamint Európa-szerte olyan különlegesen megtervezett tantervek kidolgozását szorgalmazza, amelyek figyelembe veszik a digitális oktatás környezeti hatását;

32.

hangsúlyozza, hogy az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodásával összhangban az új és kialakulóban lévő technológiákat alkalmazó vállalatok felelőssége, hogy megfelelő átképzést és továbbképzést biztosítsanak valamennyi érintett munkavállaló számára, amelyek megtanítják őket a digitális eszközök használatára, a változó munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodásra és foglalkoztatásuk fenntartására; hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét a digitális készségek és továbbképzés meghatározásáról és szabályozásáról szóló kollektív szerződések révén, a készségigények azonosításában, a munkahelyi képzés fejlesztésében, valamint az oktatási és képzési tantervek naprakésszé tételében; emlékeztet a világjárvány által előidézett új munkakörülményekre, például a távmunkára, és ösztönzi az oktatási és képzési intézményeket, valamint a munkaadókat, hogy vezessenek be megfelelő képzést, amely felkészíti a munkavállalókat erre az új munkakörnyezetre;

33.

kiemeli a digitális készségek értékelésének és nyomon követésének fontosságát, és e tekintetben rámutat a meglévő eszközök, például az Európai Digitális Kompetenciakeret és a SELFIE önértékelési eszköz értékére; üdvözli a SELFIE tanárokra való kiterjesztését; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az ilyen eszközök – jelenleg korlátozott – használatát;

34.

hangsúlyozza továbbá, hogy jobb, innovatívabb elismerésre, érvényesítésre és tanúsításra – és ezáltal hordozhatóságra – van szükség a digitális készségek, képesítések és tanúsítványok tekintetében; üdvözli a digitális készségek európai tanúsítványának kidolgozására irányuló tervet, amely a Digitális Kompetenciakerettel összhangban megkönnyíti az érvényesítést és a hordozhatóságot; emlékeztet, hogy a rendszert a tagállamokkal szoros együttműködésben kell kidolgozni a párhuzamosságok és a meglévő rendszerekkel való átfedések elkerülése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a tanúsítványt építse be az Europass-ba és esetleg a jövőbeli európai diákigazolványba;

35.

üdvözli a Bizottságnak az oktatás és a képesítések digitalizálására irányuló erőfeszítéseit, beleértve az új Europass-platformot, valamint az Europass digitális tanúsítványok tervezett infrastruktúráját; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kell az Europass-platform működőképességét az állás- és képzési ajánlatok keresése és fogadása terén, el kell végezni a platformon található, aktuális kurzusokra, képzésekre, állásajánlatokra vonatkozó információk releváns frissítéseit, valamint ki kell jelölni az e folyamatért felelős intézményeket; felhívja a tagállamokat, hogy népszerűsítsék jobban az új Europass-platformot az oktatási és képzési intézményekben, valamint alkalmazottaik és a munkáltatók körében;

36.

hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek mindenki számára való megnyitása, valamint a felsőoktatási kurzusokhoz és tananyagokhoz való teljes körű és minőségi hozzáférés lehetővé tétele érdekében uniós szinten meg kell erősíteni az erre szolgáló digitális erőforrásokat, eszközöket és mechanizmusokat; tudomásul veszi egy új, globalizált digitális környezet és piac kialakítását a felsőoktatás számára, valamint azt, hogy az európai felsőoktatási szervezeteknek továbbra is relevánsnak kell maradniuk és boldogulniuk kell ebben a környezetben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy online európai egyetemi platform révén alakítsanak ki szinergiákat az egyetemek között a sokszínű, többnyelvű távoktatási és online oktatási tartalmakhoz és programokhoz való európai szintű hozzáférhetőség érdekében;

37.

emlékeztet, hogy a szakképzés és a felnőttoktatás létfontosságú szerepet játszik az átképzési és továbbképzési lehetőségek biztosításában az egész életen át tartó tanuláson alapuló megközelítés révén; üdvözli a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről szóló tanácsi ajánlást és azon általános célját, hogy modernizálja az uniós szakképzési politikát, észszerűsítse a folyamattal kapcsolatos európai együttműködést és egyszerűsítse a szakképzés irányítását; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon holisztikus megközelítést a szakképzés és a felnőttoktatás terén, amely magában foglalja a formális, a nem formális és az informális tanulást, és lehetővé teszi a tanulók számára, hogy a digitális és zöld átállás szempontjából fontos készségek széles skáláját szerezzék meg, amelyek hozzájárulnak a társadalmi befogadáshoz, az aktív polgári szerepvállaláshoz és a személyes fejlődéshez, és lehetővé teszik az emberek számára a változó munkaerőpiachoz való alkalmazkodást; hangsúlyozza a zöld készségek elsajátításának fontosságát;

38.

kiemeli azokat a nehézségeket, amelyekkel a gyakorlati képzésekre épülő szakképzési intézmények szembesülnek a digitális környezethez való alkalmazkodás során; megfelelő megoldásokat és finanszírozást szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a szakképzéseket eredményesen el lehessen végezni; üdvözli a „Digitális lehetőségek” gyakornoki programoknak a szakképzésben részt vevő tanulókra, valamint a tanárokra, az oktatókra és az oktató személyzetre való tervezett kiterjesztését;

39.

emlékeztet, hogy a digitális készségek elsajátítása egész életen át tartó törekvés, és hogy ezért a szakpolitikáknak valamennyi demográfiai csoportra összpontosítaniuk kell, nem csak a munkaképes korúakra; hangsúlyozza, hogy ehhez ágazatközi, holisztikus megközelítésre van szükség az oktatás terén, amely annak elismerésén alapul, hogy a tanulás a kötelező oktatáson belül és kívül történik, és gyakran nem formális és informális környezetben zajlik; ennélfogva a nem formális oktatási szolgáltatók támogatását szorgalmazza, hogy növelni tudják kapacitásukat és erőforrásaikat annak érdekében, hogy hozzáférhető és színvonalas digitális oktatást és képzést nyújthassanak; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe, hogy az oktatási ágazatok és intézmények között eltérések mutatkoznak a technológiai fejlettségi szint terén, valamint az ajánlások és útmutatók készítése során fordítson különös figyelmet a nehezebben elérhető területekre és csoportokra;

40.

figyelmeztet, hogy a koragyermekkori társadalmi és oktatási egyenlőtlenségek a későbbi életszakaszokban negatívan hatnak az oktatási eredményekre és a foglalkoztatási kilátásokra; ismételten hangsúlyozza a minőségi oktatáshoz való hozzáférés, valamint a digitális és médiakészségek koragyermekkori fejlesztésére irányuló erőfeszítések szükségességét; üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, miszerint európai gyermekgaranciát vezet be a gyermekszegénység kezelése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA+) megosztott irányítás alá tartozó forrásainak jelentős részét különítsék el az említett garancia végrehajtására, különösen olyan célzott intézkedések és strukturális reformok támogatására, amelyek hatékonyan kezelik a gyermekek szegénységnek vagy társadalmi kirekesztésnek való kitettségét; emlékeztet, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség gyakran egyet jelent az alacsonyabb digitális jártassággal, ezért üdvözli a megerősített ifjúsági garanciával kapcsolatos ajánlást, miszerint a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő személyek esetében végezzenek digitális készségfelmérést és biztosítsanak számukra képzést; tudomásul veszi az ESZA+ program által az egész életen át tartó tanulás támogatására kínált lehetőségeket;

41.

kitart amellett, hogy meg kell szüntetni a digitális szakadékot, és emlékeztet arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a minőségi digitális oktatáshoz és tartalomhoz való hozzáférés biztosítására és a digitális jártasság javítására az alacsonyan képzett felnőttek, a fogyatékossággal élők, a kiszolgáltatott vagy marginalizált csoportokhoz tartozó személyek, az idősek és a távoli vagy vidéki területeken élők számára; rámutat, hogy 2018-ban az alacsonyan képzett felnőttek csupán 4,3 %-a használta a felnőttkori tanulás valamely formáját;

42.

ezért sajnálja, hogy továbbra is hiányoznak az alacsonyan képzett felnőtt tanulókat és az időseket célzó intézkedések; hangsúlyozza, hogy ez a mulasztás aláássa a digitális oktatás egész életen át tartó tanulással kapcsolatos alapvető dimenzióját, és akadályozza az annak biztosítására irányuló erőfeszítéseket, hogy mindenki rendelkezzen alapvető életkészségekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy működjön együtt a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal olyan további intézkedések bevezetése érdekében, amelyek ösztönzik a felnőttek digitális oktatását azáltal, hogy elérhetővé és hozzáférhetővé teszik azt, ami felkészítené a formális oktatást elvégző embereket a digitális környezetben való létre és munkavállalásra, és biztosítaná, hogy valóban részesülhessenek a digitális átállás előnyeiből és segíthessenek annak alakításában;

43.

hangsúlyozza, hogy olyan szakpolitikákat kell kidolgozni, amelyek biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek azonos lehetőségekkel és hozzáféréssel rendelkezzenek a minőségi digitális oktatás tekintetében; ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt a fogyatékossággal élő személyeket képviselő különböző szervezetekkel annak érdekében, hogy megvizsgálják a digitális oktatás jelentette kihívásokat és lehetőségeket, valamint hogy a hatékony digitális oktatási politikák kidolgozásakor vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek sajátos igényeit; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára kialakított és az igényeikhez igazított digitális oktatás sajátosságait, valamint hajtsanak végre ezzel kapcsolatos beruházásokat; úgy véli, hogy a digitális oktatás óriási lehetőségeket kínál a tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára, mivel az eltérő képességeikhez igazított pedagógiai megközelítéseket tesz lehetővé; további beruházásokra szólít fel annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az e csoportok által túl gyakran hiányolt támogatást;

44.

kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére van szükség az oktatási, a készségfejlesztési és a digitalizációs politikákban, és különösen a cselekvési tervben; úgy véli, hogy a digitális oktatás kulcsszerepet játszik a lányok és nők digitális korban való részvételének növelésében; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti digitális szakadék gazdasági, társadalmi és kulturális kérdés, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többszintű, holisztikus politikai megközelítéssel kezeljék ezt a szakadékot; üdvözli a Bizottságnak a nők digitális szerepével kapcsolatos eredménytábláját, és hangsúlyozza, hogy nemek és életkor szerinti bontásban kell az adatokat gyűjteni a nemek közötti digitális szakadék megértéséhez;

45.

kiemeli annak szükségességét, hogy a lányokat már nagyon fiatal kortól jobban be kell vonni a digitális oktatásba; hangsúlyozza, hogy közös erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy több lányt ösztönözzenek és motiváljanak a STEM és a STEAM tantárgyak tanulására, valamint az iskolai és egyetemi kódolási, számítástechnikai és IKT-tanfolyamokon való részvételre; megismétli, hogy a nemek közötti oktatási szakadék átgyűrűzik a munkaerőpiacra, és hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell és meg kell könnyíteni a nők hozzáférését a csúcstechnológiai és digitális ágazatokhoz, ugyanakkor megfelelő stratégiákkal és finanszírozással küzdeni kell a nemek közötti bérszakadék ellen is;

46.

úgy véli, hogy alapvető fontosságú egy olyan pozitív és befogadó környezet kialakítása, amely népszerűsíti a női példaképeket annak érdekében, hogy ösztönözze a lányokat a STEM, a STEAM és az IKT-tantárgyak választására, valamint hogy felszámolja a tantárgyakkal és karrierválasztásokkal szembeni nem tudatos elfogultságot és nemi sztereotípiákat; úgy véli, hogy az oktatási és képzési intézményekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és más civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben a magánszektornak szerepet kell játszania hatékony kezdeményezések és kampányok kidolgozásában e területen; rámutat a Bizottság „Nők a digitalizációban” munkacsoportja és a „Digital4her” kezdeményezés fontosságára;

o o

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 130., 2019.5.17., 92. o.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

(3) HL C 388., 2020.11.13., 2. o.

(4) HL C 28., 2020.1.27., 8. o.

(5) HL C 337., 2018.9.20., 135. o.

(6) HL C 202. I, 2020.6.16., 1. o.

(7) HL C 193., 2020.6.9., 11. o.

(8) HL C 389., 2019.11.18., 12. o.

(9) HL C 189., 2018.6.4., 1. o.

(10) HL C 189., 2017.6.15., 15. o.

(11) HL C 212., 2016.6.14., 5. o.

(12) HL C 484., 2016.12.24., 1. o.

(13) HL C 172., 2015.5.27., 17. o.

(14) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(15) https://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/handle/JRC122303

https://futureskills.pearson.com/research/assets/pdfs/technical-report.pdf

(16) A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI), 2020. évi jelentés, Európai Bizottság.

(17) 2020. évi DESI-jelentés.

(18) Európai Bizottság, „Nők a digitális világban” című, 2019. évi eredménytábla

(19) A Bizottság 2020. március 5-i közleménye – Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia (COM(2020)0152).

(20) https://ec.europa.eu/jrc/en/publication/eur-scientific-and-technical-research-reports/how-families-handled-emergency-remote-schooling-during-covid-19-lockdowspring-2020

(21) A digitális szülőség a gyermekek digitális környezetben végzett tevékenységeinek megértésére, támogatására és szabályozására irányuló szülői erőfeszítéseket és gyakorlatokat foglalja magában, segítve őket különösen az internet biztonságos használatában.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/14

P9_TA(2021)0096

A tengeri hulladék halászatra kifejtett hatása

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a tengeri hulladék halászatra gyakorolt hatásáról (2019/2160(INI))

(2021/C 494/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—	tekintettel a Bizottság „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i közleményére (COM(2020)0098),

—	tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia. Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380),

—	tekintettel a Bizottságnak „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0381),

—	tekintettel a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című bizottsági közlemény végrehajtásáról szóló, 2020. március 23-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0104),

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkére,

—	tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre (1) (a környezeti felelősségről szóló irányelv),

—	tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (3),

—	tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—	tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 2008/56/EK irányelvre (5) (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

—	tekintettel a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletre (6) (halászati ellenőrző rendelet),

—	tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—	tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—	tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló, 2014. május 15-i európai parlamenti és tanácsi 508/2014/EU rendeletre (9),

—	tekintettel a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 2014/89/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10) (a tengeri területrendezésről szóló irányelv),

—	tekintettel a 94/62/EK irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/720 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—	tekintettel a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/850 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12),

—	tekintettel a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (13),

—	tekintettel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/852 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (14),

—	tekintettel a hajókról származó hulladékok leadására alkalmas kikötői befogadólétesítményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/883 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (15),

—	tekintettel az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/904 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (16),

—

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, és különösen az 14. fenntartható fejlesztési célra (Az óceánok, a tengerek és a tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata a fenntartható fejlődés érdekében),

—	tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) „Marine Litter – An analysis overview” (Tengeri hulladék – Analitikus áttekintés) című, 2005. évi jelentésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által 1973-ban elfogadott, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményre (MARPOL) és többek között annak V. mellékletére, amely 1988. december 31-én lépett hatályba,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „A természet állapota az Európai Unióban – A természetvédelmi irányelvek szerinti jelentéstétel eredményei a 2013–2018 közötti időszakban” című, 2020. októberi jelentésére,

—	tekintettel „A tengeri hulladék kezelése az Atlanti-óceán térségében (CleanAtlantic)” elnevezésű projekt eredményeire, amelyet az EU atlanti térségre vonatkozó Interreg programja finanszírozott,

—	tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a halászeszközök jelölésére vonatkozó, a Halászati Bizottság által 2018 júliusában elfogadott önkéntes iránymutatásaira,

—	tekintettel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a hajókról származó műanyaghulladék kezelésére irányuló cselekvési tervére,

—	tekintettel a Tanácsnak az óceánokról és a tengerekről, valamint a műanyagszennyezésről szóló nemzetközi megállapodás kidolgozásáról szóló, 2019. november 19-i következtetéseire,

—

tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezményre (Barcelonai Egyezmény), a Fekete-tenger védelméről szóló egyezményre (Bukaresti Egyezmény), a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezményre (Helsinki Egyezmény), az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezményre (OSPAR-egyezmény).

—	tekintettel a földközi-tengeri térség tengerihulladék-gazdálkodására vonatkozó regionális tervre,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC), annak Kiotói Jegyzőkönyvére, valamint a Párizsi Megállapodásra,

—	tekintettel a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményre (CBD),

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 1973. november 16-án elfogadott Tengerjogi Egyezményre (UNCLOS),

—	tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IBPES) által a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatban 2019. május 31-én kiadott globális értékelő jelentésre,

—	tekintettel „A balti-tengeri tagállamok környezetvédelmi, tengergazdasági, mezőgazdasági és halászati minisztereinek, valamint a környezetvédelmi, tengerügyi és halászati biztosnak a nyilatkozata” című, 2020. szeptember 28-i miniszteri nyilatkozatra,

—	tekintettel a Bizottság „Egészséges óceánok, tengerek, parti és belvizek” testületének „Mission Starfish 2030: Restore our Ocean and Waters” (A Starfish 2030 küldetés: óceánjaink és vizeink helyreállítása) című 2020. szeptember 22-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) „Az 1,5 oC-os globális felmelegedés” című különjelentésére, 5. értékelő jelentésére és annak összefoglaló jelentésére, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentésére, valamint a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentésére,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a hulladékok lerakásából származó tengerszennyezés megelőzéséről szóló, 1972. évi egyezményéhez csatolt jegyzőkönyvre,

—	tekintettel a környezeti károkról szóló irányelv alkalmazásáról szóló 2017. október 26-i állásfoglalására (17),

—	tekintettel a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására (18),

—	tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i álláspontra (19),

—	tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (20),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (21),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0030/2021),

mivel a tengerpartokon, a partvonalak mentén, a parti területeken és a felszínen látható tengeri hulladék valójában sokkal szélesebb körű szennyezési jelenséget takar, amely vízoszlopban és a tengerfenéken is jelen van; mivel ezek a hulladékok jórészt (80 %-ban) szárazföldi tevékenységekből származnak, de a tengeri tevékenységek is hozzájárulnak a hulladékképződéshez, a tengeren ugyanis jelentős mértékben nőtt a nem halászatot folytató nagy hajók közlekedése;

mivel tengeri hulladék minden olyan hulladék, amely szándékosan vagy nem szándékosan került a tengeri környezetbe, és amelyet méret (nano-, mikro- és megahulladék) és jelleg (konténerek, a tengerfenéken található lomhulladék, műanyagok, halászeszközök, félig elsüllyedt hajók roncsai, veszélyes hulladékok, például robbanóanyagok vagy más háborús maradványok, textilszálak, mikroműanyagok stb.) alapján azonosítanak;

mivel a tengerbe kerülő tengeri hulladék 70 %-a a tengerfenékre kerül, és a felszínen lebegő hulladék kumulált tömege az óceánokban található műanyagmennyiségnek csupán 1 %-át teszi ki; mivel a legújabb tudományos kutatások szerint az óceánok műanyagszennyezésének szintjét jelentős mértékben alábecsülték, és mivel az oceanográfiai ismeretek még mindig jelentős hiányosságokat mutatnak; mivel a tengeri hulladék óceánokban való terjedésével kapcsolatos kutatás létfontosságú a tengerszennyezés mértékének jobb megértéséhez;

mivel a világóceán egy összefüggő víztest, amelynek jó környezeti állapota létfontosságú ellenálló képességének biztosításához és az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások folyamatos biztosításához, mint a szén-dioxid-elnyelés és az oxigéntermelés, és mivel a tengeri és part menti ökoszisztémákban bekövetkező bármilyen változás csökkentheti éghajlat-szabályozó szerepét; mivel a tengeri hulladék általánosságban fenyegetést jelent a halászati ágazat jövőjére nézve, hiszen csak a tiszta, egészséges, termelékeny és biológiailag sokszínű part menti és tengeri környezet képes kielégíteni általában az emberek, és különösen a halászok, a kagylóhalászok és a halászközösségek hosszú távú igényeit;

mivel a tengeri hulladék globális kihívást jelent, hiszen nem ismer határokat, hanem az áramlatok és szél miatt nagy távolságokra jut el szerte a világon, olyan területeket és ágazatokat érintve, amelyek messze vannak a származási helyétől, és amelyek nem felelősek a keletkezéséért; mivel világszerte még mindig nagy mennyiségű hulladékot dobnak közvetlenül a tengerbe; mivel a tengerszennyezéssel kapcsolatban holisztikus megközelítést kell alkalmazni, amely a helyi szinttől a nemzetközi szintig minden szinten támogatja a fellépéseket;

mivel a tengeri műanyaghulladék, és különösen a mikroműanyagok által okozott óceán- és tengerszennyezést olyan meteorológiai jelenségek súlyosbítják, amelyek lehetővé teszik a mikroműanyagok levegőn, esőn és hón keresztüli terjedését, és amelyek egykor szennyezésmentesnek tekintett környezeteket is beszennyeznek, például a magas hegyeket vagy az Antarktiszt, sőt az északi sarkkörön túli területeket is;

mivel naponta 730 tonna hulladékot engednek a Földközi-tengerbe; mivel a Természetvédelmi Világalap (WWF) 2019. júniusi jelentése szerint minden évben 11 200 tonna környezetbe juttatott műanyag a Földközi-tengerbe kerül; mivel évente 66 000 hulladékgyűjtő targoncával egyenértékű mennyiségű műanyagot engednek a Földközi-tengerbe; mivel a mikroműanyagok szintje a Földközi-tengerben 1,25 millió fragmentum/km2 értékkel csúcsokat dönt; mivel a Földközi-tengerben lebegő műanyagok mintegy 90 %-át kis részecskék teszik ki, ez mintegy 280 milliárd lebegő mikroműanyag-töredéket jelent; mivel egy átlagos, földközi-tengeri kagylót fogyasztó személy évente átlagosan 11 000 darab műanyagrészecskét fogyaszt el; mivel ezért a Földközi-tenger a világ egyik legszennyezettebb tengere;

H.	mivel a tengeri műanyaghulladék mennyiségének csökkentésének legjobb módja a hulladék termelésének csökkentése és elkerülése, valamint az anyagok és termékek újrafeldolgozása és újrafelhasználása felé való elmozdulás;

mivel a tengeri hulladék olyan felületet kínál, amelyen számos organizmus és baktérium megtelepedhet, ami megkönnyíti az olyan invazív fajok bejutását, amelyek megváltoztathatják a tengeri ökoszisztémák egyensúlyát, és mivel a tengeri hulladékban található baktériumokat a tengeri élőlények le is nyelhetik, ha a hulladékot tápláléknak nézik;

J.	mivel a tengeri hulladéknak negatív morfológiai hatásai vannak, különösen a szigeteken;

mivel a tengeri hulladék különösen a távoli kis szigetek körül és a part menti területeken halmozódik fel; mivel a legkülső régiók, valamint a tengerentúli országok és területek adják Európa tengeri biológiai sokféleségének 80 %-át; mivel ezek gazdasága nagyrészt a halászaton és a turizmuson alapul;

L.	mivel a tengeri hulladék világszerte való terjedése hatással van a fejlődő harmadik országokra, különösen a halászattól függő part menti közösségekre, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek az önmaguk hatékony védelméhez szükséges kapacitással vagy eszközökkel;

mivel a tengeri hulladék problémája nagyrészt a nem megfelelő szárazföldi hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódik, például a vízerek és folyók szennyezéséhez, a nem megfelelő hulladék- és szennyvízkezeléshez, az illegális hulladéklerakókhoz és a vízfolyásokhoz közeli hulladéklerakókhoz, a szemeteléshez, a viharok és esőzések által a tengerbe mosott hulladékhoz, vagy a közutakról és a járdákról közvetlenül a tengerbe kotort hóhoz;

mivel a diffúz szennyezés, mint például a vegyi anyagokat vagy gyógyszeripari hulladékot tartalmazó kezelt vagy kezeletlen szennyvíz, vagy a városi vagy mezőgazdasági környezetből kijutó vagy kiszivárgó, például nitrogént és foszfort tartalmazó víz eutrofizációval fenyegeti a tengeri környezetet a tápanyagok magas koncentrációja miatt, ami végül elszívhatja az oxigént a tengerfenéktől, és ez az 1950 óta tízszeres méretűre nőtt „holtzónák” terjedéséhez vezet, jelentős mértékben növeli a cianobaktériumok számát, hozzájárul a zöld algák és a vörös algák jelenségéhez, valamint végső soron a tengeri növényzet és élővilág pusztulásához;

mivel a szennyvízhálózatokkal való rossz gazdálkodás veszélyezteti az akvakultúra-termelőket és az osztrigatenyésztőket, mivel termékeik minőségét veszélyeztetheti a vírusok és baktériumok, például a norovirusok jelenléte, ami termékeik értékesítésének és forgalmazásának ideiglenes betiltásához vezethet, amennyiben azok már nem alkalmasak fogyasztásra;

P.	mivel a Covid19-válság megmutatta, hogy a nem megfelelő szárazföldi hulladékgazdálkodás gyorsan a tengerszennyezés új hullámaihoz vezethet, különösen az egyszer használatos termékek, például a sebészeti maszkok és az eldobható kesztyűk használata miatt;

Q.	mivel a tengerben lévő műanyagok és mikroműanyagok jelentős része szárazföldi forrásokból származik;

R.	mivel a tengerben jelen lévő műanyag mennyisége a halászatra is jelentős hatást gyakorol, ami a kisüzemi halászat esetében még nagyobb és gazdaságilag még megterhelőbb;

mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a dohányhulladék a világ egyik leggyakoribb hulladéktípusa; mivel az Ocean Conservancy nevű, amerikai nem kormányzati szervezet szerint a tengerpartok megtisztításával kapcsolatos nemzetközi műveletek során leggyakrabban talált 10 tételt tartalmazó lista élén a cigarettacsikkek állnak; mivel egy cigarettacsikk 12 év alatt bomlik le, és közel 4 000 vegyi anyagot tartalmaz; mivel az óceánokba és folyókba kerülő minden egyes cigarettacsikk 500 liter vizet szennyez be;

mivel a tengeri hulladék jelenléte súlyosan aláássa a tengeri ökoszisztémák, és különösen a legsérülékenyebb ökoszisztémák ellenálló képességét és termelékenységét, amelyek már most is számos, olyan halmozott terhelésnek vannak kitéve, mint például az éghajlatváltozás, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (IUU-halászat), a túlhalászás és az egyre intenzívebb tengeri közlekedés és turizmus;

mivel a tengeri ökoszisztémákra nehezedő megnövekedett terhelés a biológiai sokféleség csökkenéséhez és a tengerfenéken élő organizmusok elmeszesedéséhez vezet, és fennáll a veszélye annak, hogy a tengerfenéken felhalmozódó tengeri hulladék által okozott kórokozók miatt fokozódik a betegségek terjedése;

mivel bár az EU egyre inkább a tengeren elveszített vagy elhagyott halászeszközök problémájának kezelésére összpontosít, néhány hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszköz (ALDFG) hónapokig vagy akár évekig aktív marad, amint azt a fantomhálók jelensége is mutatja, és ez megkülönböztetés nélkül érinti a teljes tengeri élővilágot, beleértve a halállományokat is; mivel a jogellenes, szabályozatlan és be nem jelentett halászatot a hátrahagyott halászeszközök egyik fő forrásaként tartják számon;

mivel a tengeri hulladék azzal a veszéllyel jár, hogy megfojtja az állatokat, elzárja a légutaikat, károsítja az emésztőrendszerüket, sérüléseket vagy fertőzéseket okoz, tehát komoly veszélyt jelent számos tengeri állatfajra nézve, de más állatfajokra, például a tengeri madarakra nézve is, amelyek közül némelyik már most is veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett faj;

mivel a halászok, köztük a kisüzemi halászok és az akvakultúra-ágazati gazdálkodók elsők közt tapasztalják meg a tengeri hulladék következményeit, amelyek súlyosan veszélyeztetik tevékenységeiket az akadályokba ütközés kockázata, a szemétnek a halászeszközökbe való bekerülése, a sérült halászeszközök leválása és elveszítése, valamint a hajómotorok és a hűtőrendszerek blokkolása révén, továbbá veszélyeztetik a fedélzeten tartózkodó tengerészek biztonságát, jelentős többletmunkát igényelnek a tengerészek részéről az eszközök tisztítása érdekében és jelentős gazdasági veszteségeket is okoznak;

mivel a tengeri hulladék halászati ágazatra gyakorolt hatása jobban érezhető a kisüzemi halászatban, mint az ipari halászatban, hiszen a kisebb hajók jobban ki vannak téve a hajócsavarjaik, motorjaik és halászfelszereléseik hulladék általi károsodásának, és mivel a tengeri hulladék koncentráltabban van jelen a sekély tengeri vizekben, ahol a legtöbb kisüzemi halászat folyik; mivel a tengeri hulladék a fogások minőségét is befolyásolja, amelyek beszennyeződhetnek a hulladékkal és piacképtelenné válhatnak, további pénzügyi veszteségeket okozva a halászati és akvakultúra-ágazati vállalkozásoknak;

mivel a halászati ágazat egy ideje a tengeri hulladék által okozott szennyezés elleni védelem első vonalaként működik, bár ez csak kis mértékben járul hozzá a probléma globális szintű kezeléséhez, a halászok és az akvakultúra-termelők egy ideje aktív és proaktív szerepet játszanak a tengerek tisztábbá tételében;

AA.	mivel a tengeri hulladék halászatra gyakorolt gazdasági hatását az ágazat nyereségének 1–5 %-ára becsülik (22);

AB.

mivel a halászeszközöknek csupán 1,5 %-át (23) hasznosítják újra, és mivel sürgősen megfelelő gazdasági támogatásokkal kell ösztönözni valamennyi halászeszköz begyűjtését és újrafeldolgozását, valamint elő kell mozdítani javíthatóságukat; mivel az ágazat profitálhat az új gazdasági lehetőségekből azáltal, hogy elkötelezi magát az intelligens tervezésen, kutatáson és innováción alapuló körforgásos gazdaság mellett;

AC.	mivel azok a halászok, akik visszaviszik a véletlenül kifogott hulladékot a szárazföldre, illetve a tengeri hulladékgyűjtési kampányok hozzájárulnak a tengeri hulladék problémájának csökkentéséhez, és az egész közösség javát szolgálják;

AD.	mivel a tengeri hulladék ártalmatlanításának közvetlen költségeit igen gyakran fedezik, viszont a munkaerőköltségeket, a hajók fedélzetén a helyhiányból eredő költségeket, valamint a halászeszközök és a motorok károsodásával kapcsolatos költségeket nem;

AE.

mivel a halászoktól és az akvakultúra-ágazati termelőktől nem várható el, hogy gyűjtsék a tengeri hulladékot anélkül, hogy az erőfeszítéseikhez igazított kompenzációs mechanizmus állna rendelkezésükre; mivel a becslések szerint a halászok akár 80 %-a kész lenne részt venni a tengeri hulladékgyűjtési rendszerekben, ha támogatási mechanizmusokat hoznának létre (24);

AF.	mivel a halászok és szövetségeik már jelenleg is foglalkoznak hulladékgyűjtéssel és a tengeri hulladék – különösen a halászatból származó hulladék – hasznosítására szolgáló megoldások összegyűjtésével;

AG.

mivel a kék gazdaság, amely 2030-ra várhatóan megkétszereződik, valódi lehetőséget kínál a tengeri és part menti tevékenységek fenntartható fejlesztésére, különösen az olyan előnyös hatású infrastruktúrák fejlesztése révén, mint a mesterséges zátonyok, valamint a zátonyhatást és a rezervátumhatást ösztönző egyéb innovációk, amelyek segíthetik az ökoszisztémák helyreállítását;

AH.

mivel az EU a tengeri tevékenységek integrált megközelítésének előmozdítására törekszik, és mivel a tengeri hulladékkal a tengeri és part menti tevékenységek térbeli dimenziójának fokozottabb figyelembevételével kell foglalkozni, a part menti közösségeket és a halászokat is bevonva a tengeri hulladék elleni küzdelembe, hogy az tükrözze a helyi közösségek sajátosságait is, hiszen a halászati tevékenység nagyrészt a part menti tengerterületeken zajlik;

AI.	mivel a tengeri és part menti ökoszisztémák romlása, amelyet többek között a tengeri hulladék okoz, kockázatot jelent a part menti területek valamennyi gazdasági szereplője számára, és ezért veszélyezteti a part menti közösségek fenntarthatóságát, tartósságát és vonzerejét;

A tengeri hulladékra vonatkozó jogi keret és irányítás javítása és hatékonyabbá tétele

felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri ökoszisztémák egészségének megőrzése és a tengeri hulladék kezelése számos meglévő jogszabályt érintő kérdés, és csak az európai célkitűzések integrált és koherens megközelítése teszi lehetővé a meglévő jogi keret javítását és a kumulatív terhelések mértékének jobb megértését; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az integrált tengerpolitikát egy olyan, tengeri hulladékkal foglalkozó stratégiaibb jellegű keret létrehozása érdekében, amely magában foglalja a hulladékkal és a tengeri környezettel kapcsolatos különböző jogszabályokat;

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a tagállamok közötti és a tengeri medencék közötti kommunikációt és koordinációt olyan integrált megközelítés biztosítása érdekében, amely lehetővé teszi a halászhajók számára a tengeri hulladék bármely uniós kikötőben történő kirakodását; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy gyorsan és késlekedés nélkül hajtsák végre a hajókról származó hulladékok leadására alkalmas kikötői befogadólétesítményekről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/883 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (25), ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő végrehajtási jogi aktusokat, amelyekben meghatározza a „zöld hajók” csökkentett díjára vonatkozó jogosultsági kritériumokat, és dolgozzon ki megfelelő ösztönzőket az összegyűjtött hulladék parton történő leadására, ideértve a halászok erőfeszítéseihez igazított kompenzációs mechanizmust és a passzívan kifogott hulladék volumenének és mennyiségének kiszámítására vonatkozó módszertani kritériumokat annak érdekében, hogy a tengeri hulladék csökkentésére vonatkozóan az irányelvben meghatározott célokat gyorsan végre lehessen hajtani;

hangsúlyozza, hogy javítani kell az európai jogalkotási keretet annak érdekében, hogy a halászat során véletlenül tengeri hulladékot kihalászó halászok pénzügyi költségeit csökkentsék, elkerülve ugyanakkor, hogy túlzott bürokratikus terheket rójanak rájuk; hangsúlyozza továbbá, hogy a tengeri hulladékra vonatkozó jogszabályoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a probléma társadalmi dimenziójára;

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió új stratégiáiban sürgősen meg kell erősíteni a tengeri ambíciót, különös tekintettel az európai zöld megállapodásra, a biodiverzitási stratégiára és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiára;

ajánlja a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv rendelkezéseinek megerősítését a jó környezeti állapot mutatóinak – különösen a 10. jellemzővel („tengeri hulladék”) kapcsolatos mutatók – harmonizálása révén;

felhívja a Bizottságot, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet terjessze ki a legkülső régiókra is;

kéri a tengeri területrendezésről szóló irányelv keretének oly módon történő javítását, hogy az figyelembe vegye a tengeri hulladék elleni küzdelem területi dimenzióját;

emlékeztet arra, hogy a tengeri hulladék kérdését nem lehet kizárólag nemzeti szinten hatékonyan kezelni, hanem minden szinten, így globális, európai és regionális szinten is együttműködést igényel; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti joghatóságokon túl védjen meg egy ambiciózus irányítási modellt a tengeri biológiai sokféleségről szóló nemzetközi ENSZ-tárgyalásokon, és ismerje el az összes tengert és óceánt mint globális közjószágot egy olyan új elképzelés elfogadása érdekében, amely az egyéni és kollektív felelősségeket a tengerjogban foglalt szabadság vagy szuverén jogok elvei fölé helyezi, ezáltal biztosítva a tengerek védelmét a tengeri hulladék káros hatásától is;

felhívja az EU-t, hogy a fenntartható fejlődési célok, különösen a 14. fenntartható fejlődési cél („Az óceánok, a tengerek és a tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata a fenntartható fejlődés érdekében”) és a 12. fenntartható fejlődési cél (felelős fogyasztás és termelés) elérése érdekében erősítse meg az olyan nemzetközi kezdeményezéseket, mint az UNEP által elindított, a tengeri hulladékkal kapcsolatos globális partnerség;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésén vállaljanak vezető szerepet a műanyagszennyezésről szóló, a műanyagok teljes életciklusára kiterjedő, a tengeri műanyagszennyezés csökkentésére irányuló közös globális célkitűzéseket és a műanyagok biztonságos, körforgásos gazdaságára való áttérés jövőképét, továbbá az egész világ valamennyi tengeri tevékenységére és ökoszisztémáira veszélyt jelentő, elveszített elveszített vagy hátrahagyott halászeszközök elleni hatékony globális fellépést is magában foglaló, ambiciózus, jogilag kötelező erejű megállapodásra irányuló erőfeszítésekben;

11.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet, mivel az természeténél fogva szennyező tevékenység, és hozzájárul a tengeri hulladékhoz és a tengeri környezet romlásához, különösen a halászeszközök jogellenes hátrahagyása miatt;

12.

hangsúlyozza, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának keretében tartott ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlés 2016. május 26-i 2/11. számú határozata elismeri, hogy a műanyaghulladék és a mikroműanyag jelenléte a tengeri környezetben globális problémát jelent, amelynek súlyossága egyre növekszik, és amelynek megoldásához sürgős, globális szintű válaszra van szükség, amelynek része a termékek életciklusán alapuló megközelítés is;

13.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jogalkotási koherencia javítása érdekében ugyanolyan menetrend szerint hangolják össze a különböző jogszabályokat, például a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet, az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló irányelvet, a kikötői fogadásról szóló irányelvet vagy a tengeri területrendezésről szóló keretirányelvet;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az európai vizekben található hulladék mennyiségére és típusára, valamint a halászatra gyakorolt hatására vonatkozó adatok gyűjtését és harmonizálását, valamint fokozza a kirakodott, ártalmatlanított és újrafeldolgozásra szállított tengeri hulladék mennyiségére és minőségére vonatkozó adatok gyűjtését és harmonizálását, különösen a „hulladékhalászat” program révén, beleértve a kifogott hulladék mennyiségét, anyagait és típusát; kéri, hogy a halászeszközök elvesztésével, forgalomba hozatalával és gyűjtésével, illetve a tengeri hulladékkal kapcsolatban a tagállamok által gyűjtött adatokat tagállamokra vagy tengeri medencékre vonatkozó adatbázisokban rögzítsék és egyetlen európai szintű éves jelentésben hangolják össze a tengeri hulladék azonosításának és ellenőrzésének megkönnyítése, valamint a jobb nyomon követés és értékelés érdekében;

15.

hangsúlyozza, hogy a kifogott tengeri hulladék eredetére vonatkozó információk megszerzése és a szelektív gyűjtési kampányok megerősítése érdekében a hulladék kihalászását célzó program keretében összegyűjtött tengeri hulladékokat évente fel kell térképezni a különböző vízgyűjtő medencék vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy mindezt össze kell kapcsolni a meglévő feltérképezési erőfeszítésekkel; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést a hulladék kihalászását célzó program keretében a kikötőkben felhalmozódó tengeri hulladék mennyiségéről, beleértve a kifogott mennyiséget, anyagokat és tárgyakat;

16.

ösztönzi a tagállami kormányok, a halászszövetségek, a munkavállalói szervezetek, a szennyvízkezelő szervek, a part menti érdekelt felek, a kikötők, a nem kormányzati szervezetek és a regionális egyezmények közötti együttműködési hálózatok létrehozását a párbeszéden és befogadáson alapuló, alulról építkező megközelítés megerősítése, valamint a halászati ágazat munkavállalói számára gyakorlati megoldások előmozdítása érdekében, a szabályok hatékonyabb végrehajtásának biztosítása és megfelelő erőforrások biztosítása céljából olyan területeken, mint a tengeri hulladék összegyűjtése, ártalmatlanítása és újrafeldolgozása;

17.

hangsúlyozza, hogy meg kell osztani a bevált gyakorlatokat valamennyi érdekelt féllel, beleértve a tengeri hulladék problémája által érintett polgárokat is, annak érdekében, hogy ösztönözzék a halászati ágazatot arra, hogy segítse a tengeri környezet védelmét, a tengeri hulladék kezelését, és ezáltal biztosítsa erőforrásainak fenntartható felhasználását; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a „Plan Marlimpo” (tiszta tenger projekt), amelyet a galíciai kormány tengerügyi minisztériuma (Spanyolország) hajt végre, és amelynek célja, hogy csökkentse a part menti területeken a hulladék mennyiségét;

18.

hangsúlyozza, hogy a tengeri hulladék gyűjtésére, ártalmatlanítására és újrafeldolgozására vonatkozó jogszabályi keret és irányítás hatékonyságának javítása és fokozása érdekében alapvető fontosságú a halászati ágazatban dolgozók nagyobb mértékű részvételének előmozdítása, valamint a meglévő tudatosságnövelő, megelőzési és képzési projektek kiszélesítése a folyamatos információcsere biztosítása céljából, a vonatkozó szabályok előkészítésének és aktualizálásának támogatása érdekében;

19.

felhívja az összes többi érdekelt felet, nevezetesen a halászati tanácsadó testületeket, hogy hatékony és eredményes intézkedések révén támogassák a tengeri hulladék mennyiségének csökkentését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a halászeszközök jelölésére vonatkozó önkéntes iránymutatásait annak érdekében, hogy előmozdítsák a felelősségteljes halászeszköz-gazdálkodást, fokozzák az elveszített halászeszközök azonosítására irányuló erőfeszítéseket, és támogassák a halászat fenntarthatóságát a hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök számának csökkentése révén, a halászati ellenőrzési rendelet rendelkezéseivel is összhangban; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az európai vizeken elveszített halászeszközök jelölésének és bejelentésének működőképessé tételére irányuló erőfeszítéseket, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében tett erőfeszítéseken keresztül fokozza a tengeri műanyagszennyezés e forrásának kezelésére irányuló nemzetközi együttműködést;

20.

hangsúlyozza, hogy a védett tengeri területek kiváló laboratóriumokként működhetnek a tengeri hulladék kezelésére irányuló megoldások végrehajtásához, lehetővé téve a szárazföldi és a tengeri tevékenységek közötti kölcsönhatások figyelembevételét, és támogatva a különböző tengeri és szárazföldi érdekelt felek közötti együttműködést a tengeri és part menti ökoszisztémák előtt álló kihívások tekintetében;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri hulladék tekintetében a felelősségről szóló európai irányelv nem hatékony, többek között annak korlátozott hatályát, valamint a szennyező azonosításának és a felelősség meghatározásának nehézségeit illetően; emlékeztet arra, hogy a Parlament olyan jövőképet szorgalmazott a felelősségről szóló európai irányelvre vonatkozóan, amely figyelembe veszi az irányelv hatékonyságának korlátait;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy érvényesítsék jobban a „szennyező fizet” elvet;

A tengeri hulladékkal kapcsolatos kutatás és ismeretek javítása

23.

sürgeti a Bizottságot, hogy játsszon jelentős szerepet az ENSZ óceántudomány évtizedében, és ösztönözze a digitalizálást és a mesterséges intelligencia használatát a tengerek és az óceán, illetve a tengeri hulladék rájuk gyakorolt hatásának jobb megértése érdekében;

24.

hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló adatok és tanulmányok hiánya megnehezíti annak pontos számszerűsítését, hogy a tengeri hulladék által okozott kár milyen mértékben érinti a halászati ágazatot, és milyen negatív gazdasági következményekkel jár a halászokra nézve; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az európai vizekben található hulladék mennyiségére és különböző típusaira, valamint annak halászatra, akvakultúrára és ökoszisztémákra gyakorolt hatására irányuló kutatás finanszírozását és az adatgyűjtést, és tegyenek javaslatot a nano- és mikroműanyagok által a halászati erőforrásokra és az emberi egészségre gyakorolt hatás kezelésére és megelőzésére;

25.

emlékeztet arra, hogy az egyszer használatos műanyagokról szóló irányelv a tengerpartokon általában előforduló hulladékokra vonatkozik; sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó meglévő intézkedéseket, különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében a vízoszlopban és a tengerfenéken található hulladékkal kapcsolatban várható munkára építve, és vegye fontolóra a kiterjesztett polisztirol tárolók és a halászati termékek csomagolásának fokozatos megszüntetését, összhangban azzal a törekvéssel, hogy az egyszer használatos műanyagokat tartós alternatívákkal váltsák fel a környezet és a halászok számára;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Mission Starfish 2030 által a tengeri hulladékok kezelésére vonatkozóan közzétett ajánlásoknak, és különösen értékelje a halászeszközök új földrajzi helymeghatározó technológiák alkalmazásával történő jelölésére vonatkozó javaslatot az elveszített eszközök megtalálásának és begyűjtésének elősegítése érdekében, amennyiben ez releváns és lehetséges; e tekintetben kiemeli, hogy a Bizottságnak javítania kell a halászeszközök jelölését az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetnek a halászeszközök jelölésére vonatkozó önkéntes iránymutatásainak megfelelően, és gondoskodnia kell arról, hogy a halászokat és az akvakultúrával foglalkozókat megfelelő finanszírozási programok segítsék az átállásban;

27.

felszólít a tengeren elveszített halászeszközökre vonatkozó jobb jelentéstételre, és hangsúlyozza, hogy több információt kell feltüntetni, például a hajó nevét, a használt halászeszközök típusát, az elvesztés időpontját és helyét, valamint a meghozott helyreállítási intézkedéseket annak érdekében, hogy az összegyűjtött adatokat átlátható és jobb adatmegosztás, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok és uniós ügynökségek közötti cseréje révén hatékonyabban lehessen felhasználni a tengerszennyezés elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy új eszközöket kell kifejleszteni a tengeren elveszített halászeszközök azonosítására és nyomon követésére, valamint a tengeri hulladékra vonatkozó adatok rögzítésére, például olyan elektronikus alkalmazásokat, amelyek segítik a halászokat az adatok és a tengeri hulladék kirakodásának rögzítésére és bejelentésére szolgáló rendszerek nyilvántartásában, például az (EU) 2019/883 irányelvben előírt átvételi elismervények használatával, amely arra kötelezi a kikötői üzemeltetőket, hogy ilyen nyugtákat adjanak ki a hajóparancsnokoknak;

28.

üdvözli az olyan európai projektek végrehajtását, mint a „CleanAtlantic”, amelyet az EU atlanti térségre vonatkozó Interreg programja finanszíroz, és amelynek célja a tengeri hulladék nyomon követésével, megelőzésével és csökkentésével kapcsolatos ismeretek és képességek javítása, valamint a hulladék következményeinek tudatosítása; sürgeti az 19 írországi, francia, spanyol és portugál projektpartnert, és különösen a projektkoordinátort, a Centro Tecnológico del Mart (Cetmar), hogy folytassák munkájukat és tegyék közzé a projekt eredményeit;

29.

hangsúlyozza, hogy megfelelően irányított logisztikát kell biztosítani a hulladékgyűjtés és az elhasználódott eszközök gyűjtése körül, hogy a halászok segítséget kapjanak a nagyrészt önkéntes alapon tett erőfeszítéseikhez; megjegyzi, hogy ennek magában kell foglalnia a halászeszközök egységes összegyűjtését a hajók fedélzetén zsákokban vagy konténerekben, valamint a megfelelő létesítmények biztosítását a kikötőkben;

A körforgásos gazdaság fejlesztésének felgyorsítása a halászatban és az akvakultúrában

30.

hangsúlyozza, hogy a tengeri hulladék hatásának csökkentéséhez a hulladékot erőforrássá alakítva meg kell erősíteni a körforgásos gazdaságot a szárazföldön – ideértve a szükségtelen műanyag és csomagolás fokozatos megszüntetését –, de a halászati és akvakultúra-ágazatban is egy életciklusokon alapuló megközelítés révén; hangsúlyozza, hogy a halászati ágazatban a körforgásos gazdaságot a megoldáskereséshez nyújtott nagyobb támogatás, a halászeszközök intelligens tervezése, valamint a halászati és akvakultúra-technológiák innovációja révén kell fejleszteni a jogszerűtlen hulladéklerakás korlátozása, a begyűjtési műveletek vonzóbbá tétele és a hatékony újrahasznosítási csatornák fejlesztésének fokozása érdekében;

31.

kéri a halászeszközök, amelyeknek használhatóknak, biztonságosaknak és költséghatékonyaknak kell lenniük, környezetbarát tervezésének előmozdítását a halászeszközök körforgásos gazdaságára vonatkozó harmonizált szabványok kidolgozására vonatkozó iránymutatások gyors elfogadásával; ösztönzi a halászeszközökben használt anyagok termékútlevelek révén történő jelölését; ösztönzi a halászeszközökben felhasználható alternatív és környezetbarát anyagok – többek között polimerek – felkutatására irányuló kutatás és innováció előmozdítását; e tekintetben kiemeli, hogy kísérleti projekteket lehetne létrehozni az anyagok csökkentésének, a könnyebb és gyorsabb szétszerelésnek és a halászeszközök működőképessége tesztelésének feltárására az átmenet elősegítése érdekében;

32.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halászeszközök körforgásos gazdasága tekintetében teljes mértékben bevonják a halászokat, a halászatot és az akvakultúra-ágazat egészét, az induló vállalkozásokat, a magánkezdeményezéseket és vállalkozásokat, többek között a harmadik országbeli kötél- és hálógyártókat az új anyagok azonosításába, a környezetbarát tervezésbe, az új halászeszközök tervezésébe és a halászeszközök újrahasznosításába; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell erősíteni a halászati és kutatási területek közötti szinergia modelljét; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a meglévő uniós kutatási és innovációs finanszírozási programokhoz kapcsolódva szervezzen jövőbeli projekteket a halászeszközök körforgásos gazdasága érdekében;

33.

hangsúlyozza, hogy a halászati és akvakultúra-ágazatban a körforgásos gazdaság fejlődésének felgyorsítása érdekében alapvető fontosságú a tengeri hulladék gyűjtésének és ártalmatlanításának problémájára vonatkozó jövőbeli jogalkotási megoldások tervezése az európai zöld megállapodással együtt; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy az egyszer használatos műanyagokról szóló irányelvben foglaltaknak megfelelően haladéktalanul kövessék nyomon a műanyagot tartalmazó halászeszközökre vonatkozó nemzeti minimális begyűjtési arányokat; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, hogy ezek a nemzeti tervek a jelenlegi szinthez képest növelik-e a halászeszközök begyűjtését és újrahasznosítását, és e tekintetben dolgozzon ki megfelelő és ambiciózus tervet a körforgásos gazdaság halászati ágazatban való fejlesztésének támogatására; kiemeli, hogy létezik az újrafeldolgozott halászeszközök piaca, amely az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapnak (ETHAA) a megosztott irányítás programozására vonatkozó rendelkezéseivel együtt lehetővé teszi, hogy jogi követelmény legyen az újrafeldolgozott anyagok használata, ami fontos ösztönzést jelentene a halászok számára, és módot adna az újrafeldolgozáshoz való hozzájárulásuk értékének megismerésére;

34.

kéri, hogy használják fel azETHA-t a halászati és akvakultúra-ágazat támogatására a fenntarthatóbb anyagokra való átállás során, amelynek része új, technikailag hatékonyabb és kevésbé szennyező hajók beszerzése a kisüzemi flották számára, különösen a legkülső régiókban;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy a halászati és akvakultúra-eszközök termelési lánca egésze mentén hozzon létre a körforgásos gazdaságot előmozdító ösztönzőket, a kutatás elősegítése és azoknak a vállalkozásoknak a támogatása révén, amelyek újra feldolgozzák és újra felhasználják a halászeszközöket; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy állítson fel külön alapot azon tagállamok támogatására, amelyek termelési láncokat hoznak létre az újrafeldolgozott és környezetbarát halászeszközök számára, például a NextGenerationEU eszköz keretében és a tagállamok ellen indított jogsértési eljárásokat követően kiszabott adóbírságokból származó források felhasználásával;

36.

hangsúlyozza, hogy az (EU) 2019/883 irányelv hatálybalépésével kapcsolatban elért jelentős előrelépés ellenére a kikötői befogadólétesítményekkel kapcsolatban még mindig sok a kérdés és az eltérés a tagállamok között; hangsúlyozza, hogy számos uniós kikötőben a halászok még mindig nagyon nehezen találják meg ezeket a létesítményeket – ha egyáltalán léteznek –, és nagyon nehezen férnek hozzájuk; hangsúlyozza, hogy mindez akadályt jelent, és visszatartja a halászati ágazat szereplőit attól, hogy hozzájáruljanak a tisztább tengerekhez;

37.

támogatja a hatékony újrahasznosítási csatornák kialakítását és létrehozását a szelektív hulladékválogatás javítása érdekében, az összes európai kikötő fogadólétesítményei infrastruktúrájának megerősítése révén; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megfelelően irányított logisztika révén korszerűsítsék a kikötői logisztikai létesítményeket a hulladékgyűjtés és a végfelhasználási eszközök gyűjtése, a zsákokban vagy tartályokban lévő eszközök egységes begyűjtése, valamint a megfelelő kikötői létesítmények biztosítása érdekében, hogy megfelelő fogadó- és tárolólétesítmények álljanak rendelkezésre az elveszett halászeszközök és az összegyűjtött tengeri hulladékok fogadására és tárolására, elegendő hely álljon rendelkezésre a különböző típusú tengeri hulladékok elkülönített tárolására, elegendő személyzet álljon rendelkezésre a kirakodott hulladék megfelelő és biztonságos kezeléséhez, valamint valamennyi hajó tengeri hulladék összegyűjtésére szolgáló konténerekkel való ellátásához; kéri, hogy növeljék a begyűjtési műveletek vonzerejét olyan intézkedések, például jutalmazás és ösztönzők – például pénzügyi ösztönzők – révén, amelyek támogatják a halászokat és akvakultúrával foglalkozó gazdálkodókat a tengerből kifogott hulladék begyűjtésében, ártalmatlanításában és újrafeldolgozásában, valamint már nem használható halászati vagy akvakultúra-eszközeik kikötőkbe való visszaszállításában;

A tengeri hulladék kezelésére és gyűjtésére irányuló programok

38.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós szintű cselekvési tervet az Unió hidroszférájában tapasztalható szemetelés elleni küzdelemre a hulladék keletkezési helyén történő csökkentése, a műanyaghasználat és -fogyasztás csökkentése, valamint a folyók, vízfolyások és tengerpartok szemetelés okozta szennyezésének kezelése révén, amely összehangolt módon drasztikusan csökkenthető; kéri, hogy minimalizálják a hónak az utakról és járdákról közvetlenül az óceánba való kotrását, különösen alternatív gyűjtési módszerek támogatása révén rendkívül nagy hóesések idején;

39.

hangsúlyozza, hogy a szennyvízhálózatokat és a szennyvíztisztító telepeket korszerűsíteni kell az akvakultúrára és általában a tengeri és part menti környezetre gyakorolt hatás csökkentése érdekében, különös tekintettel az akvakultúra-termékek fertőződésének kockázatára;

40.

hangsúlyozza, hogy mindenképpen foglalkozni kell a nem megfelelő szárazföldi hulladékgazdálkodás kérdésével, elsősorban a part menti városokban, a folyók mentén épített városokban és a szigeti városokban zajló nem megfelelő hulladékártalmatlanítás kérdésével;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a tengeri szolgáltatók tudatosságát a tengeri környezettel való minden lehetséges interakciójuk tekintetében, különösen a hajók értékesítése vagy bérlése során;

42.

felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy gyűjtsenek adatokat, kövessék nyomon a szárazföldön történő nem megfelelő hulladékgazdálkodás problémáját és lépjenek fel ellene, számolják fel a folyókban és a folyótorkolatokban található olyan csomópontokat, ahol tengeri hulladék halmozódott fel, és vezessenek be intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a tengeri hulladék eljusson a környezetbe; sürgeti, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást a műanyagból származó szennyező anyagok valamennyi típusának tisztítására;

43.

emlékeztet arra, hogy a tengeri hulladék gyűjtésére irányuló programok különböző műveletekre terjedhetnek ki, például a tengeri hulladékok folyókban, torkolatokban, öblökben vagy kikötőkben történő összegyűjtésére, kutatási műveletekre és a tengeri csomópontok azonosítására, amelyeket a halászok, a civil társadalom és a helyi hatóságok végezhetnek; kiemeli, hogy a gyűjtési programoknak fenntarthatónak kell lenniük, megfelelő berendezéseket kell használniuk a hulladékgyűjtéshez, el kell kerülniük a további kibocsátásokat, fel kell készülniük a tengeri ökoszisztémákkal kapcsolatos ismeretekkel rendelkező szereplőkkel való együttműködésre, és az intézkedések meghozatala előtt stratégiai hulladékazonosítást kell megkövetelniük; hangsúlyozza, hogy ezeket a begyűjtési programokat nemcsak az uniós finanszírozási programok keretében, hanem a tagállamokban helyi, regionális és nemzeti szinten is végre lehet hajtani;

44.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi ETHA keretében csak hét tagállam használt fel forrásokat a tengeri hulladékgyűjtési programok, például a hulladék kihalászását célzó program finanszírozására, és hogy a tengeri hulladék azonosítását, összegyűjtését és újrahasznosítását lehetővé tevő legtöbb intézkedés a halászok, a civil társadalom és a helyi hatóságok önkéntes kezdeményezéseiből és programjaiból áll;

45.

hangsúlyozza, hogy a halászhajókról származó hulladék mennyiségének csökkentése érdekében a halászokat – többek között a bevált gyakorlatokat ösztönző pénzügyi ösztönzők és jutalmazási rendszerek révén – ösztönözni kell arra, hogy a hulladékot az újrafeldolgozó létesítményekbe vigyék; megjegyzi ezért, hogy a halászoknak kártérítést kell kapniuk az elveszített halászeszközök és egyéb tengeri hulladékok begyűjtéséért, vagy legalább ingyenes hulladékártalmatlanítást kell biztosítani számukra a kikötői létesítményekben;

46.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi és biztonsági kockázatok minimalizálása érdekében a halászoknak megfelelő képzésben kell részesülniük arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljék megfelelően a tengeri hulladékot a begyűjtés, kirakodás, ártalmatlanítás és az újrafeldolgozásra való leadás során;

47.

hangsúlyozza, hogy a meglévő bevált gyakorlatok megerősítése és kiterjesztése magában foglalja az adminisztratív eljárások egyszerűsítését és racionalizálását a „hulladékhalászati” kampányokban részt vevő valamennyi hajó tekintetében, függetlenül anyakikötőjüktől vagy méretüktől; hangsúlyozza ezért, hogy harmonizálni kell a tagállami kikötőkben a hulladékhalászati intézkedések során gyűjtött tengeri hulladék kirakodására vonatkozó szabályokat, és a szabályok fokozottan kiegészítő jellegű megközelítésére van szükség;

48.

felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az elveszített halászeszközök vagy egyéb tengeri hulladékok, különösen a műanyagok halászok általi összegyűjtését a legjobb gyakorlatok előmozdításával, a tengeri hulladék gyűjtésére irányuló kezdeményezésekben való önkéntes részvétel ösztönzésével és a hulladékgyűjtésre irányuló programok elfogadásának támogatásával; e tekintetben sürgeti a tagállamokat, hogy az új ETHAA-nak vagy más vonatkozó költségvetési sorokon keresztül hozzanak létre egy „a tengerek tisztítására szolgáló különleges alapot” a következő intézkedések finanszírozása érdekében: 1) a tengeri hulladék halászok általi összegyűjtése, 2) megfelelő fedélzeti hulladéktároló létesítmények biztosítása és a passzívan kihalászott hulladék nyomon követése, 3) az üzemeltetők képzésének javítása, 4) a hulladékkezelés és az ilyen programok működtetéséhez szükséges személyzet költségeinek finanszírozása az önkéntesen részt vevő halászok költségei növekedésének elkerülése érdekében, valamint 5) kikötői beruházások annak érdekében, hogy megfelelő fogadó- és tárolólétesítmények álljanak rendelkezésre az elveszített halászeszközök és az összegyűjtött tengeri hulladékok számára;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a halászoknak a hulladékhalászatra irányuló projektek révén megvalósuló társadalmi és gazdasági hozzájárulását annak érdekében, hogy pontosabban lehessen számszerűsíteni a halászati ágazatnak a tisztább tengerekre irányuló fellépésekhez való hozzájárulását;

50.

sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen túl az (EU) 2019/883 irányelv célkitűzésein, gazdasági szempontból tanulmányozza és számszerűsítse az ember termelte tengeri hulladék által okozott környezeti károkat, és hozzon létre egy „tengerihulladék-alapot” a hulladékok tengerbe ürítése elleni küzdelem, a halászatban okozott károk enyhítése, valamint a tengerek és az óceán védelme érdekében;

51.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat, hogy biztosítsák az önkéntes kampányok során véletlenül kifogott vagy összegyűjtött hulladék megfelelő kezelését és megfelelő ártalmatlanítását annak érdekében, hogy az ilyen hulladék leadásának, kezelésének és ártalmatlanításának felelősségét és költségét ne a halászok viseljék, és hogy a környezet további károsodása elkerülhető legyen; hangsúlyozza ezért, hogy hatékony hulladékgyűjtési és -ártalmatlanítási rendszereket kell létrehozni, biztosítva a megfelelő kikötői hulladékfogadó létesítmények meglétét is;

52.

hangsúlyozza, hogy a tengeri hulladék kérdése határokon átnyúló, és hogy a hatékonyabb fellépés érdekében a tengeri hulladék kezelésének az európai harmadik országokkal közös erőfeszítésnek kell lennie; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tengerrel határos valamennyi országgal együtt indítsanak el egy tervet a Földközi-tenger szennyezéstől való megszabadítására; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vessen véget a harmadik országokba irányuló hulladékszállításnak;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre a legkülső régiókban – e régiók természetes sebezhetősége miatt – a tengeri hulladék gyűjtését támogató mechanizmust, amellyel biztosítja e régiók számára az összegyűjtött hulladék körforgásához szükséges infrastruktúrát;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások során követelje meg a hulladékgazdálkodási jogszabályok teljes körű végrehajtását a tagjelölt országokban, többek között integrált hulladékgazdálkodási infrastruktúra létrehozása révén;

A mikro- és nanoműanyagok szennyezésének jobb megértése és korlátozása

55.

hangsúlyozza, hogy a nano- és mikroműanyagokból származó szennyezés és ennek a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásai a közvélemény előtt nagyrészt ismeretlenek, és további kutatásokat kell végezni a műanyagszennyezés jelenségének jobb megértése érdekében; emlékeztet arra, hogy az ismeretek további szükségessége és a közvélemény tájékozatlansága azzal a kockázattal jár, hogy a fogyasztók nem bíznak a halászati és akvakultúra-termékek minőségében;

56.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a műanyagok és mikroműanyagok által okozott tengerszennyezés problémájának tudatosítását célzó kampányokat, hangsúlyozva, hogy a halászokat is gyakran érinti ez a jelenség, különösen ami a mikroműanyagokat illeti;

57.

üdvözli az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) által a termékekben szándékosan hozzáadott mikroműanyagok korlátozására vonatkozóan végzett előkészítő munkát; felhívja a Bizottságot, hogy legyen ambiciózus e javaslat nyomon követése során konkrét és adott esetben jogi intézkedésekkel, többek között a mikro- és nanoműanyagok vízkörforgásban való elterjedésének kezelése révén, különösen ami a környezetbe nem szándékosan kibocsátott műanyagokat illeti, és javasoljon intézkedéseket ez utóbbiak fokozatos felszámolására;

58.

felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a mikroműanyagok – például a műanyag pellet – elveszésének és elterjedésének problémájával az ellátási lánc egészében, különösen a szárazföldi vagy tengeri szállítás során, valamint a kiszóródás ezzel összefüggő kockázataival;

o o

59.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(2) HL L 135., 1991.5.30., 40. o.

(3) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(4) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(5) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(6) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

(7) HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

(8) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(9) HL L 149., 2014.05.20., 1. o.

(10) HL L 257., 2014.8.28., 135. o.

(11) HL L 115., 2015.5.6., 11. o.

(12) HL L 150., 2018.6.14., 100. o.

(13) HL L 150., 2018.6.14., 109. o.

(14) HL L 150., 2018.6.14., 141. o.

(15) HL L 151., 2019.6.7., 116. o.

(16) HL L 155., 2019.6.12., 1. o.

(17) HL C 346., 2018.9.27., 184. o.

(18) HL C 433., 2019.12.23., 136. o.

(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0343.

(20) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

(21) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(22) „Lost Fishing gear: a trap for our ocean” (Elveszített halászeszközök: Óceánjaink csapdája), Európai Bizottság.

(23) „Lost Fishing gear: a trap for our ocean” (Elveszített halászeszközök: Óceánjaink csapdája), Európai Bizottság.

(24) https://cetmar.org/resultados-cleanatlantic/

(25) HL L 151., 2019.6.7., 116. o.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/26

P9_TA(2021)0097

Kohéziós politika és regionális környezetvédelmi stratégiák az éghajlatváltozás elleni küzdelemben

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és regionális környezetvédelmi stratégiákról az éghajlatváltozás elleni küzdelemben (2020/2074(INI))

(2021/C 494/03)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 3. és 21. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 11., 173–178., 191. és 194. cikkére, valamint a Szerződésekhez csatolt, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló 28. sz. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP 21), 2015. december 12-én, Párizsban elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás), különösen annak 7. cikke (2) bekezdésére és 11. cikke (2) bekezdésére, amelyek elismerik az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika helyi, szubnacionális és regionális dimenzióit,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—	tekintettel „az éghajlatváltozásról: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2020. december 11-i európai tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 oC-os globális felmelegedésről szóló különjelentésére, 5. értékelő jelentésére és annak összefoglaló jelentésére, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentésére, valamint a változó éghajlat összefüggésében az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentésére,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által 2020. december 20-án közzétett, „Az európai éghajlati szélsőségek okozta gazdasági veszteségek” című mutató-értékelésre,

—	tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló hetedik környezetvédelmi cselekvési programra, a Bizottság 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló javaslatára és annak 2050-re szóló jövőképére,

—	tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményére,

—	tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0080),

—	tekintettel a Méltányos Átállást Támogató Alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. január 14-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0022) és a Bizottság 2020. május 28-i módosított javaslatára (COM(2020)0460),

—	tekintettel a méltányos átállást támogató mechanizmus keretében biztosított közszektor-hitelezési eszközről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0453),

—

tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében a Covid19-világjárvány okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató rendkívüli kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0451),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—	tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—	tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—	tekintettel az InvestEU program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. május 29-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0403),

—	tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—	tekintettel az Európai Parlament „Cohesion Policy and Climate Change” (Kohéziós politika és éghajlatváltozás) című, 2021. évi tanulmányára,

—	tekintettel a kohéziós politikáról és a körforgásos gazdaságról szóló, 2018. június 13-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az EUMSZ – a Bíróság 2015. december 15-i Mayotte-ítélete (C-132/14–C-136/14. sz. egyesített ügyek) által értelmezett – 349. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy az Európai Unió legkülső régiói vonatkozásában egyedi és eltérő rendelkezéseket lehet elfogadni;

—	tekintettel a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0034/2021),

mivel az éghajlatváltozás határokon átívelő kihívás, amely azonnali és ambiciózus fellépést követel meg világ-, európai, nemzeti, regionális és helyi szinten a globális felmelegedés növekedésének az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-ra történő korlátozása és a biológiai sokféleség tömeges csökkenésének megakadályozása érdekében; mivel sürgős intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 2 oC alatt tartsuk, mivel a biológiai sokféleségben bekövetkező bármilyen veszteség jelentős hatással lesz többek között a mezőgazdasági termelés minőségére;

mivel a bolygó legfeljebb 1,5 oC-os növekedést képes tolerálni; mivel amennyiben 2030 után is tovább nő a hőmérséklet, az az emberiség számára még több aszályt, áradást, hőhullámot, több százmillió ember elszegényedését és a népesség legsérülékenyebb csoportjainak valószínű halálát fogja jelenteni, és a legrosszabb esetben maga az emberiség hosszú távú túlélése kerülhet veszélybe, amint arra a „Kihívások és választási lehetőségek Európa számára” című uniós intézményközi jelentés is rámutatott;

mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség becslése szerint 1980 és 2019 között az éghajlati szélsőségek okozta gazdasági veszteségek összesen körülbelül 446 milliárd EUR-t tesznek ki az EGT-tagállamokban; mivel ez évi 11,1 milliárd EUR-t jelent, és az összesített deflált veszteség a vizsgált országok GDP-jének közel 3 %-ának felel meg;

D.	mivel a közelmúltban készült tanulmányok azt mutatják, hogy a fosszilis földgázból (metán, CH4) származó globális felmelegedési potenciál jelentősen magasabb a korábban feltételezettnél;

mivel a globális felmelegedés már a jelenlegi programozási időszak során elérheti az 1,5 oC-ot az iparosodás előtti szinthez képest, ami azonnali fellépést tesz szükségessé az éghajlati vészhelyzet kezelése érdekében, összhangban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós szakpolitikákkal, az európai zöld megállapodással, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjével és az ENSZ Párizsi Megállapodásával;

mivel a legkésőbb 2050-ig klímasemleges gazdaságra történő átállás egyszerre jelent nagy lehetőséget és kihívást az Unió és annak tagállamai, régiói, városai, helyi közösségei, lakosai, munkavállalói, vállalkozásai és ipara számára; mivel azonban egyensúlyt kell teremteni az ambiciózus éghajlat-politikai célkitűzések és a gazdaság versenyképességének megőrzése között, nem veszélyeztetve ugyanakkor az 1,5 oC-os célkitűzés elérését;

mivel ez a célkitűzés az európai társadalom és a gazdaság általános átalakulását követeli meg, tekintve, hogy bizonyos ágazatokban a termelés visszafordíthatatlan csökkenése és munkahelyek megszűnése várható a fosszilis tüzelőanyagok előállításán és használatán alapuló gazdasági tevékenységek területén, míg más ágazatok sikeresen találnak majd technológiai alternatívákat;

H.	mivel a fenntarthatóságot úgy kell tekinteni, mint a fenntartható növekedés, társadalmi fejlődés és környezet összehangolásának kiegyensúlyozott megközelítését;

mivel a 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (13) előírja, hogy általános célkitűzésként a teljes uniós költségvetés és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz kiadásainak legalább 30 %-át az éghajlati célkitűzések támogatására kell fordítani, valamint meghatároz egy új, a biológiai sokféleségre vonatkozó, évi 7,5 %-os célt 2024-től, távlati célként pedig a 10 % elérését 2026-ban és 2027-ben;

mivel a szigetek, különösen a kis szigetek és a legkülső régiók az éghajlatváltozás hatásainak leginkább kitett és kiszolgáltatott uniós területek, amelyeknek további egyedi kihívásokkal és költségekkel kell szembenézniük az átállás során; mivel az éghajlatváltozás és annak számos hatása különböző módon, eltérő mértékben és más-más időszakban érinti majd az európai régiókat, és az átállás kezelése jelentős strukturális változásokat fog előidézni; mivel a polgárokat és munkavállalókat érintő hatás ezért eltérő lesz, és nem minden ország lesz azonos mértékben érintett, illetve nem mind lesznek képesek megfelelően reagálni; mivel az európai vidéki térségekre vonatkozó hosszú távú jövőkép kidolgozása során igen fontos hangsúlyozni, hogy a vidéki térségeket meg kell erősíteni és vonzóvá kell tenni mind lakóhelyként, mind munkavállalás szempontjából;

mivel a szigetek, a legkülső régiók és a peremterületek hatalmas potenciállal rendelkeznek a megújuló energia előállítása terén, és stratégiai laboratóriumokként szolgálnak az olyan innovatív szakpolitikai intézkedések és technikai megoldások végrehajtásához, amelyek célja az energetikai átállás megvalósítása, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a körforgásos gazdaságra való átállás elősegítése;

mivel a kohéziós politika nem csupán beruházási lehetőségeket kínál az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) révén a helyi és regionális igények kielégítésére, hanem integrált szakpolitikai keretet is biztosít, hogy csökkentse az európai régiók közötti fejlettségbeli különbségeket és segítse őket a fejlődésüket akadályozó számos kihívás kezelésében, többek között a környezetvédelem, a minőségi foglalkoztatás és a méltányos, inkluzív és fenntartható fejlődés révén;

mivel az éghajlatváltozás és annak hosszú távú következményei azokat a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségeket is befolyásolhatják, amelyek kezelése a kohéziós politika elsődleges célja, és az uniós éghajlat-politikai intézkedéseknek szintén támogatniuk kell az EU kohéziós politikájának célkitűzéseit;

N.	mivel a kohéziós politika kulcsfontosságú az olyan kevésbé fejlett régiók vagy területek támogatásához, amelyek természeti és földrajzi hátrányokkal küzdenek, gyakran az éghajlatváltozás hatásai által leginkább érintettek, ám kevesebb forrással rendelkeznek azok kezeléséhez;

mivel a kohéziós politika nélkülözhetetlen eszköze a klímasemleges gazdaságra való méltányos átállásnak, amely senkit sem hagy magára; mivel a nőket és a férfiakat különbözőképpen érinthetik az éghajlatváltozással foglalkozó zöld szakpolitikák; mivel a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra gyakorolt hatást is figyelembe kell venni;

mivel a helyi és regionális önkormányzatok, valamint más érdekelt felek is kulcsszerepet játszanak a kohéziós politika végrehajtásában és az éghajlatváltozás jelentette sürgető fenyegetésre való hatékony reagálásban; mivel ők felelősek a közkiadások egyharmadáért és a közberuházások kétharmadáért, ezért nélkülözhetetlen az olyan mechanizmusok létrehozása, mint a Polgármesterek Szövetsége, amely az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek végrehajtásáért felelős helyi és regionális önkormányzatokat hivatott összehozni;

mivel az éghajlati válság szorosan kapcsolódik más válságokhoz, így például a biológiai sokféleséggel összefüggő, valamint a Covid19-világjárvány okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági válsághoz; mivel bár ezekkel párhuzamosan kell foglalkozni, mindegyiket különbözőképpen és megfelelően kell kezelni;

mivel 2002-es létrehozása óta az Európai Unió Szolidaritási Alapját (EUSZA) több mint 90 katasztrófaesemény alkalmával aktiválták, és az több mint 5,5 milliárd EUR-t biztosított 23 tagállamban és egy csatlakozásra váró országban; mivel a Covid19-világjárvány kitörésére adott uniós válasz részeként az EUSZA hatályát kiterjesztették a főbb közegészségügyi vészhelyzetekre, és az előlegfizetés maximális szintjét megemelték;

mivel a klímasemleges, fenntartható és körforgásos gazdaságra való átállásba be kell vonni a társadalom valamennyi szereplőjét, különösen a magánszektort, a szociális partnereket és a polgárokat, a választott képviselőkkel együtt, és ideértve a helyi és regionális önkormányzatokat is, és ezt erőteljes és inkluzív szociális intézkedésekkel kell elősegíteni egy olyan méltányos és igazságos átállás megvalósítása érdekében, amely támogatja a vállalkozásokat és a színvonalas – többek között zöld és kék – munkahelyek megtartását és létrehozását;

T.	mivel a tagállamok nemzeti energia- és klímaterveket fogadtak el, és a régióknak ennek megfelelően regionális terveket kell benyújtaniuk a kibocsátás csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljából, kijelölve az utat a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez;

U.	mivel a legkésőbb 2050-ig klímasemleges gazdaságra való átállás az uniós és nemzeti szintű közfinanszírozás ötvözésével, valamint a magánfinanszírozás számára megfelelő körülmények létrehozásával érhető el;

mivel a fosszilis tüzelőanyagokból – és különösen a szilárd fosszilis tüzelőanyagokból – származó energiaforrások aláássák a klímasemlegesség elérésére irányuló erőfeszítéseket, és az Európai Uniónak ezért következetes szabályozási keretet kell biztosítania, hogy továbbra is előmozdítsa az olyan megújuló energiaforrások használatát, mint a nap- vagy a biomassza-energia, a fosszilis tüzelőanyagokból származó energiaforrások helyett; mivel e tekintetben a kohéziós politikának garantálnia kell az energiahatékonyság elsődlegessége elvének érvényesülését, amelynek célja az energiakereslet és -kínálat hatékonyabbá tétele, és amelyet a kohéziós politika keretében eszközölt összes energetikai beruházásnál alkalmazni kell és tiszteletben kell tartani; mivel sok tagállam számára nélkülözhetetlen lehet, hogy átmenetileg, 2025. december 31-ig földgázalapú energiaforrásokat használjanak egy olyan méltányos energetikai átállás megvalósítása érdekében, amely nem okoz kárt a társadalom számára és senkit sem hagy magára; mivel a regionális környezetvédelmi stratégiákat nagyszabású éghajlati célkitűzésekkel kell összekapcsolni, amelyek túlmutathatnak a klímasemleges Unió 2050-ig történő elérésének általános célkitűzésén, és e stratégiáknak 2025. december 31-ig fokozatosan meg kell szüntetniük a fosszilis tüzelőanyagok használatát, a gázinfrastruktúra-projekteket is ideértve, támogatniuk kell ezek fenntartható módon előállított, megújuló energiával, anyagokkal és termékekkel való helyettesítését, és általánosságban elő kell mozdítaniuk az erőforrás-hatékonyságot és a fenntartható fejlődést, összhangban az ERFA-ról és a Kohéziós Alapról szóló rendelet (14) rendelkezéseivel;

W.	mivel a regionális környezetvédelmi stratégiáknak a teljes és stabil foglalkoztatásra, valamint társadalmi haladásra és megkülönböztetésmentességre kell törekedniük az éghajlatváltozás hatásaihoz való jobb alkalmazkodás és a biológiai sokféleség csökkenésének visszaszorítása érdekében;

X.	mivel a hulladékgazdálkodási terveknek követniük kell a körforgásos gazdaság elveit, és a regionális környezetvédelmi stratégiák részét kell képezniük;

mivel a különböző kormányzati szintek és az érdekelt felek közötti aktív és konstruktív partnerségre épülő, többrétegű európai kormányzási modell kulcsfontosságú a klímasemlegességre való átállás szempontjából; mivel a közösségi és polgári kezdeményezések erősen támogathatják az ökológiai átállást és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet;

mivel az Unió makroregionális stratégiái segíthetnek azonosítani az olyan közös kihívásokkal szembenéző különféle régiók közötti együttműködés kulcsfontosságú ágazatait és területeit, mint az éghajlatváltozás, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás enyhítése, a biológiai sokféleség, a közlekedés, a hulladékgazdálkodás, a határokon átnyúló projektek és a fenntartható idegenforgalom;

hangsúlyozza az éghajlatváltozás kezelésének fontosságát, összhangban a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok végrehajtására az európai zöld megállapodás keretében vállalt uniós kötelezettségekkel és teljes összhangban az uniós taxonómiai rendelettel, figyelembe véve az azzal kapcsolatos társadalmi, gazdasági és területi szempontokat, hogy valamennyi területen, az ott élő minden polgár számára méltányos átmenetet lehessen biztosítani, anélkül, hogy bárkit magára hagynának; rámutat arra, hogy minden beruházás esetében szükség van a taxonómiai rendelet jelentős károkozás elkerülését célzó elvének rögzítésére;

üdvözli az európai klímarendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amely rendelet az európai zöld megállapodás egyik sarokköveként uniós jogszabályokba foglalja a 2050-es klímasemlegességi célkitűzést és hogy azt konkrét helyi intézkedések formájában kell megvalósítani, amelyek tiszteletben tartják az egyes területek korlátait és hangsúlyozzák azok értékét, beleértve a 2030-ra és 2040-ra vonatkozó köztes célokat is, amint azt az Európai Parlament kérte; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az európai zöld megállapodás célja az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és gyarapítása, továbbá a polgárok egészségének és jóllétének védelme a környezethez kapcsolódó kockázatokkal és hatásokkal szemben;

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak egyértelmű politikai kötelezettséget kell vállalniuk az éghajlattal kapcsolatos célok elérésére, továbbá kiemeli, hogy erősíteni kell a többszintű párbeszédet a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között az éghajlattal kapcsolatos nemzeti intézkedések tervezéséről és végrehajtásáról, a helyi önkormányzatok finanszírozáshoz való közvetlen hozzáféréséről és az elfogadott intézkedések előrehaladásának nyomon követéséről, valamint hogy sürgősen el kell látni őket az e célok eléréséhez szükséges megfelelő pénzügyi és közigazgatási eszközökkel; továbbá úgy véli, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak a projektek megtervezésének, előkészítésének és végrehajtásának minden szakaszában kulcsszerepet kell játszaniuk;

kéri a programozásért felelős nemzeti és regionális önkormányzatokat, hogy a nemzeti és regionális programok folyamatban lévő előkészítése során maximalizálják az éghajlat- és környezetvédelem átalakító hatását;

megjegyzi, hogy a Párizsi Megállapodás teljesítésével és annak ötéves jelentéseivel kapcsolatos esetleges szakpolitikai kiigazításokat a kohéziós politika szempontjából megfelelő módon kell figyelembe venni, mint az ERFA és a Kohéziós Alap félidős felülvizsgálata során;

felkér minden helyi és regionális önkormányzatot, hogy fogadjanak el helyi és regionális éghajlati stratégiákat, az uniós szintű célokat konkrét helyi célokká alakítva, olyan holisztikus helyalapú vagy területorientált megközelítés alapján, amely az éghajlatvédelmi átállás szempontjából hosszú távú jövőképet biztosít, valamint a pénzügyi források jobb kihasználását a kohéziós politika keretében; hangsúlyozza, hogy a regionális környezetvédelmi stratégiáknak a hulladékgazdálkodási terveket is le kell fedniük és magukban kell foglalniuk azokat;

kiemeli a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét – más szakpolitikákkal alkotott szinergiákkal együtt – az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig, illetve a köztes cél 2030-ig és 2040-ig történő elérésében, továbbá hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a beruházási politikák mélyreható reformjában;

erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy nagyobb koherencia és együttműködés valósuljon meg a kohéziós politika és más uniós szakpolitikák között az éghajlati szempontok szakpolitikákba való fokozottabb beépítése, hatékonyabb forrásalapú szakpolitikák tervezése, célzott uniós finanszírozás biztosítása, valamint ebből következően az éghajlatpolitikák jobb gyakorlati végrehajtása érdekében;

emlékeztet arra, hogy az éghajlat-politikáknak a teljes és stabil foglalkoztatásra kell törekedniük, beleértve a zöld és kék munkahelyeket és a méltányos társadalmi fejlődést elősegítő képzést is, és úgy véli, hogy az éghajlat-politikáknak meg kell védeniük az éghajlatváltozás által leginkább érintett munkahelyeket új zöld munkahelyek létrehozása révén annak érdekében, hogy bizonyos ágazatok zöld gazdaságra való átállásakor a munkavállalók ne maradjanak magukra; sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az éghajlatváltozás elleni harcot, egyidejűleg küzdelmet folytatva az inkluzív és fenntartható fejlődésért és a társadalmi igazságosságért, valamint a szegénység ellen, az energiaszegénység ellen és az olyan szakpolitikák ellen, amelyek terhekkel sújtják a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokat; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy további intézkedéseket kell előirányozni az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében;

10.

üdvözli, hogy az Európai Tanács elismeri és osztja a Parlament azon álláspontját, hogy az uniós kiadásoknak összhangban kell lenniük a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel és az európai zöld megállapodás „ne árts” elvével; emlékeztet továbbá arra, hogy a kohéziós politikára vonatkozó új jogszabályi keret az összes strukturális alapra alkalmazandó horizontális elvek között tartalmazza a taxonómiai rendelet „jelentős károkozás elkerülését célzó” elvét;

11.

hangsúlyozza, hogy az uniós gazdaság hosszú távú versenyképességének biztosításához és az Unió társadalmi kohéziójának megőrzéséhez döntő fontosságú a fenntarthatóság, valamint a biztonságos, klímasemleges, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, nagyobb erőforrás-hatékonyságú, megfizethető, körforgásos és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott gazdaságra való átállás, ezáltal segítve az új beruházási lehetőségek létrehozását a mezőgazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, az energia és az infrastruktúra területén, előmozdítva a biztonságosabb és környezetbarátabb fogyasztást, és védelmezve lakókörnyezetünket és az európai polgárok jóllétét;

12.

rámutat, hogy a kohéziós politika keretében rendkívül fontos a többszintű kormányzás és a partnerség elveinek teljes körű fenntartása, a nemi szempontokat is beleértve, mivel a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen hatáskörökkel rendelkeznek a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kapcsán, hiszen ők hajtják végre az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos fellépések 90 %-át és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos fellépések 70 %-át; emlékeztet arra, hogy olyan fellépéseket is kidolgozhatnak, amelyek a környezetbarát magatartást mozdítják elő a polgárok körében, beleértve a hulladékgazdálkodással, az intelligens mobilitással és a fenntartható lakásmegoldásokkal kapcsolatos tevékenységeket; kitart amellett, hogy a klímasemleges gazdaságra való átmenetnek méltányosnak és inkluzívnak kell lennie, különös figyelmet fordítva a vidéki és elszigetelt területeken élő emberekre; elismeri, hogy szükség van azoknak a területeknek a támogatására, amelyeket leginkább érinti a klímasemlegességre való átállás, elkerülve a regionális egyenlőtlenségek növekedését, valamint megerősítve a munkavállalókat és a helyi és regionális közösségeket; kéri valamennyi kormányzati szintet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy ösztönözzék a közigazgatások közötti együttműködést, beleértve a horizontális kormányzati együttműködést, a régiók közötti, az önkormányzatok közötti és a határokon átnyúló együttműködést az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó projektekkel és a kohéziós politika keretében finanszírozott kezdeményezésekkel kapcsolatos tudás és a bevált gyakorlatok példáinak megosztása érdekében;

13.

kéri, hogy holisztikus regionális környezetvédelmi stratégiák garantálják a fenntartható fejlődést és mérsékeljék az éghajlatváltozás következményeit azáltal, hogy támogatják a megújuló energiaforrásokra való energetikai átállást, a biológiai sokféleséget és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást; úgy véli, hogy ezeknek a regionális stratégiáknak támogatniuk kell a polgári részvételt, illetve a helyi kezdeményezésű és tulajdonú projekteket, valamint elő kell segítenie a régiók közötti együttműködést, a határokon átnyúló projekteken keresztül is; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson támogatást és mozdítsa elő a régiók közötti együttműködést, valamint a know-how és a bevált gyakorlatok cseréjét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerség elve az EU kohéziós politikájának teljes programozása, végrehajtása és nyomon követése során fennmaradjon, és hogy szoros együttműködést alakítsanak ki a regionális és helyi önkormányzatok, a polgárok, a nem kormányzati szervezetek és az érdekelt felek között; hangsúlyozza, hogy a nyilvános konzultációknak alaposnak és érdeminek kell lenniük, biztosítva a közösségek és érdekelt felek aktív és reprezentatív részvételét a döntéshozatali folyamatban annak érdekében, hogy ösztönözzék a döntésekkel, tervekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatos felelősségvállalást, valamint a tevékenységek iránti elköteleződést; hangsúlyozza a klímasemlegességhez hozzájáruló, helyi irányítású kezdeményezések és projektek fontosságát;

14.

úgy véli, hogy a kohéziós politikának hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődési célok, a Párizsi Megállapodás, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az európai zöld megállapodás végrehajtásához az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, különösen az éghajlat-politikai kiadások nyomon követésére szolgáló hatékony, átlátható, átfogó, eredményorientált és teljesítményalapú olyan módszertan révén, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozásnak az EU valamennyi lakosára és régiójára gyakorolt negatív hatásait; felszólít arra, hogy ezt a módszertant a többéves pénzügyi keret és az európai gazdaságélénkítési terv összes programjában alkalmazni kell, különösen az olyan kulcsfontosságú gazdasági ágazatok alapvető infrastruktúrái esetében, mint az energiatermelés és -elosztás, a közlekedés, a víz- és hulladékgazdálkodás vagy a középületek kezelése; úgy véli, hogy további intézkedésekre lehet szükség abban az esetben, ha nem történik elegendő előrelépés az uniós éghajlat-politikai célkitűzések elérése felé;

15.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepét a mindenkit megillető klímasemleges gazdaságra való méltányos átállás megvalósításában, amelynek középpontjában a társadalmi, gazdasági és területi kohézió áll, és felszólít a zöld és kék beruházások és az innovációk növelésére a kohéziós politika keretében, valamint a természetalapú megoldások szélesebb körű alkalmazására; hangsúlyozza, hogy nagyobb szinergiára van szükség a különféle finanszírozási alapok között uniós, nemzeti és regionális szinten, valamint erősebb kapcsolatokra a köz- és magánfinanszírozás között annak érdekében, hogy növeljék a regionális környezeti stratégiák hatékonyságát az éghajlatváltozás elleni harcban; emlékeztet arra, hogy ez a folyamat nem volna lehetséges a készségekre helyezett erős hangsúly nélkül; úgy véli, hogy a regionális környezeti stratégiáknak arra is törekedniük kell, hogy növeljék a helyi és regionális intézmények közigazgatási kapacitását, valamint hogy fejlesszék gazdasági, társadalmi és területi versenyképességhez való hozzájárulásuk lehetőségeit;

16.

hangsúlyozza, hogy a közösségi és állampolgári kezdeményezések jelentősen támogathatják az ökológiai átállást és az éghajlatváltozás mérséklését, valamint az ahhoz való alkalmazkodást, és hogy a helyi akciócsoportok a LEADER programmal együtt elsődleges eszközként szolgálhatnak ennek megvalósításában; ösztönzi ezért a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy hangolják össze ezeket a programokat a regionális környezetvédelmi stratégiáikkal;

17.

hangsúlyozza az „intelligens városok” koncepció fontosságát az Unió éghajlatváltozással összefüggő kihívásainak kezelése terén, és üdvözli, hogy azt az Unió jövőbeli KAP-jába, valamint kohéziós és regionális politikájába is integrálták; kitart amellett, hogy a tagállamok építsék be az intelligens falvak megközelítést nemzeti és regionális szinten az Unió kohéziós politikájának megvalósítására irányuló programjaikba és a KAP-ra vonatkozó stratégiai terveikbe, amihez nemzeti szintű intelligens falvak stratégiákat (15) kell készíteni; hangsúlyozza a LEADER/CLLD megközelítés szerepét az „intelligens városok” stratégiák végrehajtása során, amelyeknek fokozottan összpontosítaniuk kell a digitalizációra, a fenntarthatóságra és az innovációra;

18.

rámutat arra, hogy az Unió makroregionális stratégiáinak hozzá kell járulniuk az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos regionális kérdések megoldására irányuló együttműködés létrehozásához, ezért ezeket figyelembe kell venni az új programok elfogadásakor, mivel az integrált megközelítés és a stratégiai tervezés rendkívül fontos;

19.

kéri, hogy egy projekt támogathatóságának kiszámításakor a természeti örökség megőrzésére vonatkozó és a környezetvédelmi kritériumokat ugyanolyan súllyal vegyék figyelembe, mint a gazdasági és társadalmi kritériumokat a kulturális és a természeti örökséget érintő projektek esetében;

20.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a tudományt, az innovációt és a polgárságot összekapcsoló projekteket, például az új európai Bauhaus projektet, amely a kultúra és az építészet éghajlatváltozással szembeni rezilienciájára összpontosít;

21.

emlékeztet arra, hogy a regionális környezeti stratégiák sikere a komoly kutatási és innovációs szakpolitikákon is múlik, helyi és regionális szinten is; ösztönzi a helyi önkormányzatok, kutatási intézmények és vállalkozások – mint a Európai Innovációs és Technológiai Intézethez és annak tudományos és innovációs társulásaihoz (TIT) kapcsolódó innovációk – közötti együttműködést;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nemzeti kormányok és a helyi és regionális önkormányzatok által az éghajlatváltozás kezelése terén elért eredményeket, és tegyen közzé arról szóló jelentést, minden tagállamra közös szabványt alkalmazva, valamint értékelje a környezetvédelmi politikák és a gazdaság közötti összefüggéseket; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nemzeti szinten hatékonyan be kell vonni az éghajlat-változási politikák európai szemeszter keretében történő értékelésébe; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az esb-alapok és az egyéb uniós eszközök, mint például az EMVA, az ETHA, a LIFE, az Európai horizont vagy a Kreatív Európa hatékonyságát és egymást kiegészítő jellegét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák ezt a komplementaritást az által, hogy biztosítják nemzeti gazdaságélénkítési tervük nagyszabású területi alkalmazását, minden releváns szereplő bevonásával a régiókban; továbbá felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek közzé rendszeresen frissített eredménytáblát, amely méri a nemzeti és európai helyreállítási intézkedések területi hatását, különös figyelmet szentelve annak, hogyan járulnak hozzá ezen intézkedések az éghajlatváltozás elleni harchoz;

23.

támogatja a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló megállapodást azzal a céllal, hogy elkerüljék a káros támogatásokat, támogassák mind a közvetlen, mind a közvetett fosszilis tüzelőanyagok támogatásának legkésőbb 2025-ig történő megszüntetését, biztosítva az általános finanszírozást és a program prioritásait, amelyek tükrözik az éghajlati vészhelyzetet és hozzájárulnak az éghajlati szempontok érvényesítéséhez, valamint annak az átfogó célnak az eléréséhez, hogy az uniós költségvetési kiadások legalább 30 %-át éghajlat-politikai célkitűzések támogatására fordítsák, ami azt jelenti, hogy legalább 547 milliárd EUR új uniós pénzügyi forrást bocsátanak rendelkezésre a zöld átállásra; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika végrehajtása során kövessék az olyan elveket, mint az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a méltányos és társadalmilag inkluzív átmenet, az éghajlatváltozással kapcsolatos, jogilag kötelező erejű 30 %-os kiadási cél, valamint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó 10 %-os célkitűzés a programozási időszak végére; hangsúlyozza ezért, hogy meg kell fontolni átlátható, átfogó és végiggondolt nyomonkövetési módszertan elfogadását, és azt szükség esetén a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során ki kell igazítani mind az éghajlattal, mind pedig a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások tekintetében;

24.

üdvözli a közös rendelkezésekről szóló új rendeletben (16) foglalt 2. szakpolitikai célkitűzést, amelynek célja a „zöldebb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású – és a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátásra átálló –, reziliens Európa a tiszta és méltányos energetikai átmenet, a zöld és kék beruházások, a körforgásos gazdaság, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdításával”; emlékeztet arra, hogy a 2. szakpolitikai célkitűzés ERFA-ra vonatkozó tematikus koncentrációjának céljait leginkább az szolgálná, ha regionális szinten alkalmaznák annak érdekében, hogy tükrözzék az éghajlatra vonatkozó különféle regionális sajátosságokat;

25.

üdvözli a Méltányos Átállást Támogató Alapról, többek között a Next Generation EU-ból származó további forrásokról, valamint a méltányos átállást támogató mechanizmus két további pilléréről – nevezetesen az InvestEU keretében létrehozott célzott programról és egy közszektor-hitelezési eszközről – háromoldalú egyeztetésen elért megállapodást, amely hozzájárul a klímasemlegességre való átállásnak az Unió legsebezhetőbb régióira gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítéséhez; hangsúlyozza, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap új eszköz lesz a klímasemlegességre való átállás által leginkább érintett területek támogatására és a regionális egyenlőtlenségek növekedésének elkerülésére; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a Bizottság által javasolt kiegészítő összeget a Next Generation EU-ról szóló tanácsi megállapodás keretében több mint kétharmaddal csökkentették 30 milliárdról 10 milliárd EUR-ra; hangsúlyozza, hogy ezek a csökkentések hátrányosak az alap lényegi célkitűzéseinek elérésére nézve, és kiegészítő nyomást gyakorolnak a nemzeti költségvetésekre; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban programozzák a forrásokat, és felhívja az érintett tagállamokat, hogy a források elosztása során fordítsanak különös figyelmet a legkülső régiókra, mivel azokat jelentős mértékben érinti az éghajlatváltozás, és olyan természeti katasztrófáknak vannak kitéve, mint a ciklonok, vulkánkitörések és aszályok, valamint az áradások és az emelkedő vízszintek;

26.

üdvözli a REACT EU programot, mivel az folytatja és kiterjeszti a válságra adott választ és a helyreállító válság-intézkedéseket azáltal, hogy a meglévő kohéziós politikai programokat további forrásokkal egészíti ki;

27.

megismétli, hogy az átállási folyamatnak teljes mértékben tükröznie kell az EUMSZ 174. cikkében meghatározott, valamennyi régióra jellemző sajátosságokat annak érdekében, hogy egyetlen régió se maradjon le, különösen azáltal, hogy a vidéki területekre, az ipari átállás által érintett területekre, valamint a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókra összpontosítanak, valamennyi terület átfogó harmonikus fejlődésének biztosítása érdekében; e tekintetben szükségesnek tartja az EUMSZ 174. cikkében felsorolt régiók sajátosságainak értékelését arra az esetre, ha sor kerülne az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak teljes mértékben ki kell használniuk az összes finanszírozási eszközt (az európai költségvetésből és más európai pénzügyi intézményektől, például az EBB-től) az éghajlati válság elleni küzdelem, valamint a helyi közösségek ellenállóbbá tételének érdekében, miközben lehetővé teszik a Covid19-világjárvány utáni helyreállítást; konkrétabban hangsúlyozza, hogy további eszközöket kell létrehozni – különösen a zöld megállapodáshoz tartozó projektek számára –, amelyek közvetlen hozzáférést biztosítanak az uniós alapokhoz, mint például az ERFA keretében (az 1301/2013/EU rendelet 8. cikke) az Innovatív városfejlesztési tevékenységek vagy az ERFA/KA-rendelet keretében (10. cikk) a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli Európai Városfejlesztési Kezdeményezés;

28.

elengedhetetlennek tartja, hogy a vidéki térségek élet és a munka szempontjából való megerősítését és vonzóvá tételét célzó innovatív, inkluzív és fenntartható megoldások a kohéziós politika végrehajtásának központi elemét képezzék;

29.

emlékeztet arra, hogy a legkülső régiókra az EUMSZ 349. cikke alapján különleges szabályok vonatkoznak, melyek értelmében a sajátos jellemzőiknek megfelelő intézkedéseket lehet elfogadni rájuk vonatkozóan; felszólít arra, hogy e régióknak biztosítsák a szükséges pénzügyi eszközöket ahhoz, hogy megvalósíthassák a zöld átállást, és alkalmazkodni tudjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz, amelyek e régiókat különösképpen sújtják a sebezhetőségük miatt; felszólít továbbá arra, hogy hozzanak létre egy megfigyelő központot, amely a legkülső régiókbeli fenntartható fejlődéssel és zöld átállással foglalkozna, hogy összegyűjtse a bevált gyakorlatokat és hosszú távú megoldásokat alakítson ki az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatban, amelyeket az Európai Unió más régiói is átvehetnének és saját igényeikhez igazíthatnának;

30.

aggodalmát fejezi ki a természeti veszélyek által okozott gazdasági veszteségekkel, valamint az Unió által finanszírozott infrastruktúra-projektekben bekövetkezett kárral kapcsolatban, amelyet időjárási és éghajlattal kapcsolatos szélsőségek okoznak; kéri az olyan tevékenységek és infrastruktúra-projektek támogatását, amelyek tiszteletben tartják az éghajlati és környezeti normákat, és amelyek ellenállóbbak a természeti veszélyekkel szemben;

31.

hangsúlyozza a szigeteknek, különösen a kis szigeteknek, valamint a legkülső és a peremterületeknek/távoli régióknak a tiszta energia, az intelligens mobilitás, a hulladékgazdálkodás és a körforgásos gazdaság fejlesztésének innovációs laboratóriumaiként betöltött kulcsszerepét, amennyiben megfelelő eszközök, támogatás és finanszírozás révén teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket, lehetővé téve számukra, hogy döntő szerepet játsszanak az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatásban; hangsúlyozza, hogy a szigeteknek elegendő gazdasági erőforráshoz és megfelelő képzéshez kell hozzáférniük ahhoz, hogy integrált, ágazathoz kapcsolódó és innovatív beavatkozásokat hajthassanak végre a fenntartható infrastruktúra és a helyi gazdasági fejlődés érdekében; hangsúlyozza a peremterületek és a legkülső régiók földrajzi és éghajlati jellemzőikkel összefüggő megújulóenergia-potenciálját;

32.

kiemeli, hogy a 2014–2020-as és a 2021–2027-es programozási időszak közötti funkcionális átmenet biztosítása érdekében az olyan kezdeményezések eredményeire kell építeni, mint a New Energy Solutions Optimised for Islands (szigetek számára optimalizált új energetikai megoldások, NESOI), az Intelligens szigetek kezdeményezés és a Tiszta energia az EU szigeteinek (CE4EUI), amely kiterjed a tengerentúli országok és területek (TOT-k) jogállásával rendelkező szigetekre is; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki felhasználóbarát iránymutatásokat annak érdekében, hogy a regionális és helyi önkormányzatok elismerhessék és hasznosíthassák az energetikai átállással és a gazdaságok szén-dioxid-mentesítésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat; üdvözli a spliti memorandumot, amely elismeri a szigetközösségek vezető szerepét az energetikai átalakulásban; hangsúlyozza ebben a tekintetben, hogy fontos a bevált gyakorlatok cseréje és a kölcsönös tanulás előmozdítása;

33.

hangsúlyozza, hogy a regionális környezetvédelmi stratégiáknak támogatniuk kell a megújulóenergia-termelést és az erőforrás-hatékonyságot is a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és az erdészeti ágazatban, és ezzel egyidejűleg ezen ágazatok versenyképességét is figyelembe kell venniük; javasolja, hogy az illetékes önkormányzatok részesítsenek előnyben minden olyan megújuló energiatermelési lehetőséget, amely a környezet és a regionális gazdaság, továbbá az adott régiók lakosai számára előnyös lehet; kitart amellett, hogy a regionális környezetvédelmi stratégiáknak kiemelt figyelmet kellene fordítaniuk a nagy fosszilisenergia-igényű anyagok erdőgazdálkodásból és mezőgazdaságból származó, megújuló és bioalapú anyagokkal való helyettesítésére, mivel e két ágazat egyaránt funkcionál szén-dioxid-kibocsátóként és szénelnyelőként; hangsúlyozza, hogy a fenntartható természetközeli erdőgazdálkodás döntő jelentőségű az üvegházhatású gázok légkörből való folyamatos elnyeléséhez, és egyúttal lehetővé teszi az olyan, megújuló és éghajlatbarát nyersanyagok biztosítását a fatermékekhez, amelyek szén-dioxidot tárolnak és kiválthatják a fosszilis alapú anyagokat és üzemanyagokat; hangsúlyozza, hogy az erdők „hármas szerepe” (elnyelés, tárolás és helyettesítés) hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás légkörbe kerülésének mérsékléséhez, és ezzel egyidejűleg biztosítja, hogy az erdők tovább növekedjenek, és számos más funkciót betöltsenek, ezért a regionális környezetvédelmi stratégiák szerves részét kell képezniük;

34.

hangsúlyozza, hogy minden ágazatot képviselni és támogatni kell a klímasemleges ipari folyamatokra való átállásban, hozzájárulva ezáltal az Unió fenntarthatóságához, ugyanakkor fenntartva a nemzetközi versenyképességet és megőrizve a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót a különböző európai régiók között; valamint megőrizve a különböző európai régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohéziót; úgy véli, hogy a hatékony regionális környezeti stratégiák az idegenforgalmi ágazat számára is előnyösek lesznek, mivel segíthetik sok európai régió mint fenntartható úti cél vonzerejének erősítését, valamint általánosabban előmozdíthatják a felelős és fenntartható idegenforgalom új fajtáját;

35.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és a regionális környezetvédelmi stratégiák végrehajtásával kapcsolatos döntések meghozatalakor fontos szempontként kell figyelembe venni a földhasználat, különösen a talajfedés csökkentését annak érdekében, hogy a talaj által kínált lehetőségeket és a talaj sokrétű funkcióit a lehető legjobban ki lehessen használni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben (víz- és szén-dioxid-tárolás, szűrési, kiegyenlítő és anyagátalakítási funkció, élelmezésbiztonság, biogén erőforrások előállítása);

36.

hangsúlyozza, hogy az energiaadó-irányelvet (17) felül kell vizsgálni „a szennyező fizet” elvvel összhangban annak érdekében, hogy legkésőbb 2025-ig előtérbe helyezzék a fenntartható energiaforrásokat a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben, különös figyelmet fordítva a társadalmi hatásokra;

37.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését teljes mértékben végre kell hajtani és horizontális elvként integrálni kell az Unió minden tevékenységébe, szakpolitikájába és programjába, beleértve a kohéziós politikát is;

38.

üdvözli az „épület-korszerűsítési hullám stratégia” bemutatását, mint az egyik legfontosabb stratégiát, amely hozzájárul ahhoz, hogy Európa 2050-re klímasemlegessé váljon; hangsúlyozza, hogy szükség van az energiaszegénység kezelésére egy olyan épület-korszerűsítési program keretében, amely a veszélyeztetett és alacsony jövedelmű háztartásokat célozza, egy szélesebb körű, szegénység elleni európai stratégia részeként;

39.

kéri, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó aktualizált cselekvési terv továbbra is támogassa az újrahasználatra és javításra összpontosító körforgásos gazdaságra való átállást az erőforrás-hatékonyság előmozdítása és a fenntartható fogyasztás ösztönzése érdekében azáltal, hogy kötelező címkézés révén tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak a termékek tartósságáról és javíthatóságáról, valamint megfelelő szabályozási keretet és konkrét, széles körű és ambiciózus intézkedéseket kínál a körforgásos gazdaság uniós szintű fellendítésére; hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedés előmozdítása és a zöld munkahelyek teremtése szempontjából döntő fontosságú a mindenekelőtt a mezőgazdaságból és erdőgazdálkodásból származó biogén nyersanyagokon alapuló regionális gazdasági körforgás megteremtése és megerősítése; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a körforgásos gazdaság elveinek további támogatására, valamint a hulladékhierarchia előnyben részesítésére; felszólít arra, hogy dolgozzanak ki a körforgásos gazdaságra vonatkozó helyi terveket, és a helyi és regionális önkormányzatok a közbeszerzéseik során érvényesítsék a környezetvédelmi szempontokat, és tartós termékeket és szolgáltatásokat szerezzenek be, erősítve ezzel az Európai Unió ipari rezilienciáját és stratégiai autonómiáját;

40.

kéri a fenntartható mobilitással, például vasutakkal és fenntartható városi közlekedéssel kapcsolatos további beruházásokat, a polgárok számára jobb életminőséget kínáló zöld városok érdekében;

41.

üdvözli az Európai Beruházási Bank (EBB) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felülvizsgálja energiacélú kölcsönzési politikáját, és hogy műveleteinek 50 %-át az éghajlat-politikára és a környezeti fenntarthatóságra fordítsa; kéri az EBB-t, hogy kötelezze el magát a klímasemlegesség felé vezető fenntartható átállás mellett, miközben különös figyelmet szentel azokra a régiókra, amelyekre az átállás leginkább hat;

42.

támogatja a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) erős bevonását az átállási folyamatba, valamint a regionális környezeti stratégiák megtervezésébe és végrehajtásába, mivel ezek a szereplők nem csak a helyi gazdaság szövetében gyökereznek, de a zöld megállapodás szakpolitikái is hatnak rájuk; úgy véli, hogy mindenképpen elő kell segíteni, hogy az mkkv-k a továbbképzési és átképzési folyamatokra testreszabott támogatások segítségével megragadják a környezeti átállás által kínált lehetőségeket;

43.

felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a kiadási tervezeteket a lehető legmagasabb szintű éghajlat-politikai ambíciók tekintetében;

44.

kiemeli a Bizottság által a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában megfogalmazott azon javaslatot, amely szerint a legalább 20 000 lakosú városoknak városzöldítési terveket kell készíteniük biológiailag változatos és az emberek számára hozzáférhető városi erdők, parkok és kertek, városi veteményesek, zöld tetők és falak és fákkal szegélyezett utcák létrehozása céljából; megismétli, hogy egy ilyen intézkedés kedvező hatást gyakorol a városi mikroklímára és egészségre, különösen a kiszolgáltatott csoportokra; ösztönöz erre a fellépésre, és felhív a végrehajtásához szükséges politikai, szabályozási és pénzügyi eszközök mozgósítására;

45.

kéri a hatékony regionális és régióközi együttműködési mechanizmusok, többek között a katasztrófák esetén bevethető reagálási, irányítási és kölcsönös segítségnyújtási képességek létrehozását a természeti katasztrófák megelőzésének esetére;

46.

kéri, hogy a kohéziós politika kapjon nagyobb szerepet az éghajlatváltozás jelenlegi és jövőbeli hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló kockázatmegelőzési erőfeszítések támogatásában regionális és helyi szinten;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.

(1) HL C 23., 2021.1.21., 116. o.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.

(6) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

(7) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.

(8) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

(9) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.

(10) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.

(11) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.

(12) HL C 28., 2020.1.27., 40. o.

(13) Intézményközi Megállapodás (2020. december 16.) az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről (HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.).

(14) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2018)0372).

(15) Az Európai Parlament a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP-stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, első olvasatban kialakított álláspontja 72. cikkének b) pontja (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0287).

(16) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2018)0375).

(17) A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/37

P9_TA(2021)0098

Európai adatstratégia

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az európai adatstratégiáról (2020/2217(INI))

(2021/C 494/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 173. cikkére, amely az uniós ipar versenyképességéről szól, és – többek között – az innovációban és a technológiai fejlődésben rejlő ipari potenciál jobb kihasználását célzó intézkedésekre utal,

—	tekintettel az EUMSZ 114. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ 2. és 16. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

—	tekintettel a Bizottságnak címzett, a nyílt forráskódú szoftverekre irányuló stratégiáról (2020–2023) szóló, 2020. október 21-i közleményre (C(2020)7149),

—

tekintettel az „Európai adatstratégia” című, 2020. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0066) és a vállalkozások és a kormányzat közötti adatmegosztással foglalkozó magas szintű szakértői csoport „Úton a vállalkozások és a kormányzat közötti, közérdekű adatmegosztás európai stratégiája felé” című végleges jelentésére,

—	tekintettel a Bizottság „Jogi keret a közös európai adatterek irányítására” című, 2020. július 2-i bevezető hatásvizsgálatára,

—	tekintettel az „Iránymutatás az adatvédelemmel összefüggésben a Covid19-világjárvány elleni küzdelmet támogató alkalmazásokról” című, 2020. április 17-i bizottsági közleményre (1),

—	tekintettel a Covid19-válság leküzdéséhez és az abból való kilábaláshoz szükséges technológia és adatok, különösen a mobilalkalmazások és az anonimizált mobilitási adatok használatára szolgáló közös uniós eszköztárról szóló, 2020. április 8-i (EU) 2020/518 bizottsági ajánlásra (2),

—	tekintettel a nyílt hozzáférésű adatokról és a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1024 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) (a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelv),

—	tekintettel a Digitális Európa programnak a 2021–2027 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló, 2018. június 6-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0434),

—	tekintettel a Bizottság „A közös európai adattér kialakítása felé” című, 2018. április 25-i közleményére (COM(2018)0232) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0125),

—	tekintettel a tudományos információkhoz való hozzáférésről és azok megőrzéséről szóló, 2018. április 25-i (EU) 2018/790 bizottsági ajánlásra (4),

—	tekintettel a Bizottság „A digitális egységes piaci stratégia végrehajtásának félidős értékelése: Összekapcsolt digitális egységes piac mindenki számára” című, 2017. május 10-i közleményére (COM(2017)0228) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0155),

—	tekintettel a Bizottság „Az európai adatgazdaság kiépítése” című, 2017. január 10-i közleményére (COM(2017)0009) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0002),

—	tekintettel a Bizottság „Az összekapcsoltság a versenyképes digitális egységes piac szolgálatában: Úton a gigabitalapú európai információs társadalom felé” című, 2016. szeptember 14-i közleményre (COM(2016)0587) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0300),

—	tekintettel a Bizottság „Az európai ipar digitalizálása, a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0180) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0110),

—	tekintettel az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0178) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0106) és SWD(2016)0107),

—	tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendeletre (5) (általános adatvédelmi rendelet);

—	tekintettel a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló, 2018. november 14-i (EU) 2018/1807 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7) (a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv),

—	tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0100),

—	tekintettel a Bizottság „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2014. július 2-i közleményére (COM(2014)0442) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0214),

—

tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8) („ITS-irányelv”) és a kapcsolódó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra,

—	tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

—	tekintettel a Covid19-járvány megfékezésére irányuló intézkedések fokozatos megszüntetését célzó, 2020. április 15-i közös európai ütemtervre,

—	tekintettel a tagállamok 2020. október 15-i együttes nyilatkozatára az uniós vállalkozások és a közszektor számára kiépítendő következő generációs felhőről,

—	tekintettel az Európa digitális jövőjének alakításáról szóló, 2020. június 9-i tanácsi következtetésekre (10),

—	tekintettel az „A nagymértékben digitalizált Európa jövőjéről 2020 után: A digitális és gazdasági versenyképesség fokozása Unió-szerte és a digitális kohézió” című, 2019. június 7-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-311/18. sz. ügyben 2020. július 16-án hozott ítéletére (Schrems II.),

—	tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i európai parlamenti állásfoglalásra (11),

—	tekintettel a mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitikáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az európai ipar digitalizációjáról szóló, 2017. június 1-jei állásfoglalására (13),

—	tekintettel az „Úton a prosperáló, adatközpontú gazdaság felé” című, 2016. március 10-i állásfoglalására (14),

—	tekintettel a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására (15),

—	tekintettel az európai közlekedésben az önvezető gépjárművekről szóló 2019. január 15-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az európai adatgazdaság kiépítése” című bizottsági közleményről szóló véleményére (17),

—	tekintettel a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő éves mutató 2020. június 11-i megállapításaira,

—	tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2020. június 5-én közzétett, „Building back better: a sustainable, resilient recovery after COVID-19” (Jobban visszaépíteni: a Covid19 utáni fenntartható, reziliens helyreállítás érdekében) című jelentésére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0027/2021),

mivel a digitalizáció továbbra is alakítja a gazdaságot, a társadalmat és a polgárok mindennapi életét, és mivel ennek az átalakulásnak a középpontjában a 18 havonta megkétszereződő mennyiségű adat áll; mivel a világszerte tárolt adatok mennyisége a 2018. évi 33 zettabyte-ról (ZB) 2025-re várhatóan 175 ZB-re fog nőni (18); mivel e folyamatok a jövőben egyre inkább felgyorsulnak;

B.	mivel a digitalizáció nemcsak gazdasági lehetőséget jelent, hanem az Unió biztonsága, geopolitikai rezilienciája és stratégiai autonómiája szempontjából is jelentőséggel bír;

mivel az Unió interoperábilis, rugalmas, méretezhető és megbízható informatikai infrastruktúra rendelkezésre állását igényli, amely képes a leginnovatívabb alkalmazások támogatására; mivel a mesterséges intelligencia a XXI. század egyik stratégiai technológiája globálisan és Európában egyaránt (19); mivel az Unióban megfelelő infrastruktúrára, különösen alkalmazások futtatására és adattárolásra szolgáló, nagy teljesítményű hardvereszközökre is szükség van;

mivel az adatok a fenntartható gazdasági fellendülés, a növekedés és a minőségi munkahelyteremtés alapvető forrásai; mivel az adatközpontú technológiák lehetőséget kínálhatnak az emberek káros és veszélyes munkakörülményeknek való kitettségének csökkentésére és a társadalmi haladás előmozdítására, és kulcsszerepet játszhatnak a zöld és klímasemleges társadalmakra való átállásban, valamint Európa és az európai vállalkozások globális versenyképességének növelésében;

mivel az európai adatstratégiának összhangban kell lennie a kkv-kra és az iparra vonatkozó stratégiákkal, mivel kulcsfontosságú lesz többek között az iparpolitikai célkitűzések eléréséhez, és előnyös lesz az európai vállalkozások – köztük a kkv-k – számára, segítve őket abban, hogy sikeresen megbirkózzanak a digitális átállással; mivel a fejlett digitális technológiák terén még mindig szakadék van a nagyvállalatok és a kkv-k között; mivel az adatfelhasználás ösztönzése, valamint az adatok jobb hozzáférhetősége és rendelkezésre állása a nagyobb jogbiztonsággal együtt versenyelőnyt biztosíthat a mikrovállalkozások, kkv-k és induló innovatív vállalkozások számára, lehetővé téve számukra a digitális átállás előnyeinek kiaknázását;

mivel a nemzeti és helyi szinten közigazgatási és kormányzati szervezetek által előállított adatok olyan erőforrást jelentenek, amely erőteljesen előmozdíthatja a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, emellett hasznosítható az MI- és adatelemzési rendszerek kifejlesztésében, ami hozzájárul egy erősebb, versenyképesebb és nagyobb mértékben összekapcsolt ágazat létrejöttéhez;

mivel az ikt-ágazatban különböző kezdeményezések léteznek a nők részvételének és a sokszínűségének az ösztönzésére; mivel a nemek között továbbra is szakadék húzódik a digitális technológia minden területén, a legmarkánsabban pedig a mesterséges intelligencia és a kiberbiztonság szegmensében; mivel ez a nemek közötti szakadék konkrét hatással van az elsősorban férfiak által kialakított mesterséges intelligencia fejlesztésére, ami állandósítja és előmozdítja a sztereotípiákat és az elfogultságot;

mivel az európai adatstratégiáról szóló közleményében a Bizottság megállapítja, hogy az ikt környezeti lábnyoma a becslések szerint a globális villamosenergia-felhasználás 5–9 %-át és a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 2 %-át teszi ki; mivel a digitális ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez; mivel a Bizottság Közös Kutatóközpontjának a mesterséges intelligenciáról szóló 2018-as tanulmánya szerint az adatközpontok és adatátvitel tehetik ki az Unió teljes villamosenergia-fogyasztásának 3–4 %-át; mivel a Bizottság várakozása szerint az adatközpontok fogyasztása 2018 és 2030 között 28 %-kal növekszik majd (20); mivel a digitális szén-dioxid-kibocsátás 47 %-a köthető fogyasztói berendezésekhez, például számítógépekhez, okostelefonokhoz, táblagépekhez és más összekapcsolt termékekhez; mivel szükséges a digitális technológia ökológiai lábnyomának, ezen belül különösen az elektromos és elektronikus hulladék mennyiségének a csökkentése;

mivel az Uniónak sürgős lépéseket kell tennie az adatok előnyeinek kihasználása érdekében egy versenyképes, innovációbarát, etikailag fenntartható, emberközpontú, megbízható és biztonságos, az emberi jogokat, alapjogokat, munkavállalói jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot tiszteletben tartó adattársadalom és -gazdaság kialakítása révén, amelynek célja egy új, nyílt és befogadó, tudásalapú gazdaság kiépítése az oktatási rendszerrel és a kulturális vállalkozásokkal együtműködve, továbbá amely biztosítja a minőségi oktatáshoz és a vállalkozáshoz való jogot, különösen az új nemzedékek számára, valamint előmozdítja a szociális innovációt és új üzleti modelleket; mivel a számítási felhőhöz és a nagy adathalmazokhoz kapcsolódó készségekre irányuló befektetések a technológia iránt eddig kevéssé nyitott vállalkozásokat is fellendíthetik; mivel a technológia élvonalba tartozónak tekintett vállalatoknak folyamatosan meg kell ismerniük a mindenkori újításokat, hogy megtarthassák versenyelőnyüket;

mivel a felhőalapú szolgáltatások piacait (azaz az infrastruktúra, a platform és a szoftver mint szolgáltatás – IaaS, PaaS és SaaS) magas szintű piaci koncentráció jellemzi, ami az induló vállalkozásokat, a kkv-kat és más európai szereplőket versenyhátrányba hozhatja az adatgazdaságban; mivel a Bizottságnak az interoperabilitás, a hordozhatóság és a nyitott infrastruktúrák révén biztosítania kell a versenyen alapuló piacokat, és továbbra is éberen kell figyelnie a domináns szereplők piaci erővel való esetleges visszaéléseire;

K.	mivel a Kopernikusz európai uniós Föld-megfigyelési rendszer példaként szolgál azokra a társadalmi-gazdasági előnyökre, amelyeket a szabadon és nyíltan hozzáférhető nagy mennyiségű adatok nyújthatnak az uniós polgárok és vállalkozások számára;

mivel a személyes és vegyes ipari adatok minden felhasználásának összhangban kell állnia az általános adatvédelmi rendelettel és az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvvel; mivel az Eurobarometer szerint az európai polgárok 46 % szeretné aktívabban ellenőrizni személyes adatai – köztük az egészségre, energiafogyasztásra és vásárlási szokásokra vonatkozó adatok – felhasználását;

M.	mivel a Charta 8. cikkének (1) bekezdése és az EUMSZ 16. cikkének (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez;

N.	mivel a Charta szerint mindenkit megillet a véleménynyilvánítás szabadsága, amely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, országhatárokra való tekintet nélkül;

mivel a munkavállalói adatok kezelése egyre összetettebbé válik; mivel a munkavállalók egyre több helyzetben kerülnek kapcsolatba olyan technológiákkal, alkalmazásokkal, szoftverekkel, követő eszközökkel, közösségi médiumokkal vagy fedélzeti eszközökkel, amelyek nyomon követik egészségüket, biogyógyászati adataikat, másokkal való kommunikációjukat és interakcióikat, valamint aktivitásuk és koncentrációjuk mértékét, vagy viselkedésüket; mivel a munkavállalókat és a szakszervezeteket jobban be kell vonni az ilyen adatkezelés kialakításába; mivel a foglalkoztatással csak az általános adatvédelmi rendelet 88. cikke foglalkozik;

mivel a vállalkozások közötti (B2B) és a vállalkozások és a kormányzat közötti (B2G) adatmegosztási kezdeményezések hozzájárulhatnak a társadalmi és környezeti kihívások kezeléséhez; mivel az adatmegosztás ösztönzői közé tartozhat többek között a méltányos ellentételezés, a bevált gyakorlatok cseréje és a nyilvános elismerési programok;

mivel megfelelő végrehajtást kell folytatni, különös tekintettel a célhoz kötöttségre és az adattakarékosságra; mivel a magánélet védelmének továbbra is prioritásnak kell maradnia; mivel vannak olyan nem személyes adatok és közadatok, amelyek összhangban állnak a nem személyes adatok szabad áramlásáról szóló (EU) 2018/1807 rendelettel, illetve a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelvvel;

mivel az egészségügy a személyes adatok feldolgozása szempontjából különösen érzékeny ágazat, és mivel a beteg teljes körű és tájékozott beleegyezése nélkül semmilyen személyes információt nem szabad közölni a beteg egészségére vonatkozóan; mivel az egészségügy területén különösen fontos az egyének jogainak magas szintű védelme, valamint az adatkorlátozás és -minimalizálás elvének tiszteletben tartása;

S.	mivel a közös európai adatstratégiának az európai közlekedési és idegenforgalmi ágazat javát kell szolgálnia, és hozzá kell járulnia a biztonságos, fenntartható és hatékony közlekedési rendszerre való átálláshoz, ugyanakkor biztosítania kell a más ágazatokkal való megfelelő interoperabilitást;

T.	mivel a közlekedési ágazatban az adatmegosztás célja a közlekedésszervezés és ezáltal a személy- és áruszállítás biztonságának, fenntarthatóságának, adatminimalizálásának és hatékonyságának javítása;

mivel az Unió már lépéseket tett az adatok közlekedésben való felhasználása és tárolása módjának szabályozására, többek között az elektronikus áruszállítási információkról szóló (EU) 2020/1056 rendelettel (21), a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről szóló (EU) 2019/1936 irányelvvel (22), az európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet létrehozásáról szóló (EU) 2019/1239 rendelettel (23) vagy az (EU) 2015/757, a hajó-fűtőolajfogyasztási globális adatgyűjtő rendszer megfelelő figyelembevétele érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal (COM(2019)0038);

V.	mivel az Uniónak aktív globális szereplőnek kell lennie az értékein alapuló szabályok és standardok meghatározásában;

W.	mivel a helyreállítási és rezilienciaépítési eszköz keretében nyújtott finanszírozás legalább 20 %-át a digitális infrastruktúrára és kapacitásokra fordítják, ami fellendíti az Unió digitális átállását, és ezáltal támogatja az adatgazdaságot;

Általános kérdések

üdvözli az európai adatstratégiáról szóló bizottsági közleményt; úgy véli, hogy a stratégia előfeltétele lesz az európai vállalkozások életképességének és globális versenyképességének, valamint az egyetemek, kutatóközpontok és kialakulóban lévő mesterséges intelligencia fejlődésének, és döntő lépést jelent egy jogokon és uniós értékeken alapuló adattársadalom kiépítése, valamint az Unió adatgazdaságban betöltött vezető szerepének meghatározása és létrehozása felé, ami jobb szolgáltatásokhoz, fenntartható növekedéshez és minőségi munkahelyekhez fog vezetni; úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokba és a biztonságos intelligens termékekbe vetett bizalom biztosítása alapvető fontosságú a digitális egységes piac növekedése és virágzása szempontjából, és annak mind a közpolitika, mind az üzleti modellek középpontjában kell állnia;

megjegyzi, hogy a Covid19-válság rávilágított a magas színvonalú, valós idejű adatbázisok, információk és adatok megosztásának szerepére és szükségességére, valamint a tagállamokban a megoldások és az infrastruktúra interoperabilitásának hiányosságaira; hangsúlyozza a digitális átalakulásnak és a rendelkezésre álló technológiák széles skálájának az Unió gazdaságára és társadalmára gyakorolt hatását; üdvözli az ágazati adatterek létrehozására irányuló kötelezettségvállalást; alapvető fontosságúnak tartja – más kezdeményezések mellett – a közös európai egészségügyi adattér létrehozásának felgyorsítását;

hangsúlyozza, hogy az adatokra vonatkozó jövőbeli jogszabályokat úgy kell kialakítani, hogy azok elősegítsék a technológiai fejlődést, az innovációt, az adatokhoz való hozzáférést, az interoperabilitást és a határokon átnyúló adathordozhatóságot; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy végezze el a meglévő jogszabályok értékelését és feltérképezését annak felmérése érdekében, hogy milyen kiigazításokra és további követelményekre van szükség az adattársadalom és a gazdaság támogatásához, valamint a tisztességes verseny és a jogi egyértelműség biztosításához valamennyi érintett szereplő számára; kéri, hogy az Unió vállaljon vezető szerepet az adatok nemzetközi keretének létrehozásában, a nemzetközi szabályok tiszteletben tartása mellett;

kéri, hogy a Bizottság végezzen előzetes hatásvizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy az adatközpontú digitális gazdaság szükségessé teszi-e a szellemitulajdon-jogokkal kapcsolatos meglévő jogi keret módosítását vagy kiigazítását az innováció és az új digitális technológiák elterjedésének előmozdítása céljából; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy felülvizsgálja az adatbázisokról szóló irányelvet (24) és még jobban tisztázza az üzleti titok védelméről szóló (EU) 2016/943 irányelv (25) alkalmazását;

úgy véli, hogy az alapvető elvnek továbbra is az Unión belüli szabad adatáramlásnak kell maradnia, és hangsúlyozza annak alapvető szerepét az adatgazdaságban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásában; kiemeli, hogy a rendelkezésre álló adatmennyiség – különösen az intelligens összekapcsolt termékeknek köszönhető – jelentős növekedése, valamint az adatok szélesebb körű hozzáférhetősége és felhasználása válaszlépéseket igénylő kihívásokhoz vezet az adatok minősége, torzultsága, védelme és biztonsága, valamint a tisztességtelen kereskedelmi viszonyok kapcsán; úgy véli, hogy az adatstratégia céljainak elérése nem vezethet a versenyalapú piacok elfogadhatatlan torzulásához az Unióban;

emlékeztet arra, hogy a személyes adatok kezelésének, így azok továbbításának minden esetben meg kell felelnie az uniós adatvédelmi vívmányoknak, és azokat a jövőbeli ágazati vagy egyéb célzott jogszabályoknak is tiszteletben kell tartaniuk;

emlékeztet, hogy minden olyan jövőbeli javaslat, amely személyes adatok kezelését érinti, az általános adatvédelmi rendelet értelmében az adatvédelmi hatóságok felügyelete alá tartozik annak biztosítása érdekében, hogy az innováció a polgárok jogaira gyakorolt hatást is figyelembe vegye; felszólít arra, hogy a jogi aktusok a meglévő jogszabályokra, különösen az általános adatvédelmi rendeletre épüljenek, és igazodjanak azokhoz;

rámutat, hogy a meglévő irányelveket – így az ITS-irányelvet – nem szabad meggyengíteni rajtuk átívelő szabályozással, és hogy az elkövetkező években az EU számára kulcsfontosságú lesz az adatmegosztási környezet elősegítése; felhívja a Bizottságot, hogy az ITS-irányelv közelgő felülvizsgálatába foglalja bele az adatmegosztást, különösen a jegyértékesítési és helyfoglalási rendszerek területén;

Értékek és elvek

úgy véli, hogy az Uniónak az Unió egészére kiterjedő adatkormányzásra és emberközpontú, adatközpontú társadalomra és gazdaságra kell törekednie, amely a magánélet, az átláthatóság, valamint az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartásának uniós értékein alapul, lehetővé téve polgárai számára, hogy érdemi döntéseket hozzanak az általuk előállított vagy a hozzájuk kapcsolódó adatok felett;

10.

hangsúlyozza, hogy az egyéneknek teljes körű ellenőrzéssel kell rendelkezniük az adataik tekintetében, és az általuk előállított adatok kapcsán több segítséget kell kapniuk a személyes adataik és a magánéletük védelméhez fűződő jogaik érvényesítésében; kiemeli az általános adatvédelmi rendeletben előírt adathordozhatósághoz való jogot, az érintett adatokhoz való hozzáférési jogát, valamint az adatok helyesbítéséhez és törléséhez való jogát; elvárja, hogy a jövőbeli javaslatok támogassák e jogok biztosítását és érdemi gyakorlását; hangsúlyozza, hogy az általános adatvédelmi rendeletben foglalt célhoz kötöttség elvével összhangban az adatok ingyenes megosztását a nem személyes adatokra, például az ipari vagy kereskedelmi adatokra, vagy a – többek között vegyes adatállományokban található – biztonságosan, hatékonyan és visszafordíthatatlanul anonimizált személyes adatokra kell korlátozni; hangsúlyozza, hogy az adatokkal való visszaélést – többek között tömeges megfigyelés révén – ki kell zárni;

11.

megjegyzi, hogy a jól kiépített adattársadalomnak és gazdaságnak valamennyi fogyasztó, munkavállaló, vállalkozó, induló vállalkozás és kkv, valamint a kutatók és a helyi közösségek javát kell szolgálnia, tiszteletben kell tartania a munkavállalói jogokat, minőségi munkahelyeket kell teremtenie a munkakörülmények romlása nélkül, és javítania kell az uniós polgárok életminőségét, csökkentenie kell a meglévő digitális szakadékokat – anélkül, hogy újakat hozna létre –, különösen a kiszolgáltatott csoportok, valamint a képességek és a digitális eszközökhöz való hozzáférés tekintetében hátrányos helyzetű csoportok számára;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a fogyasztók pozícióját, különös tekintettel a fogyasztók bizonyos, kiszolgáltatottnak tekintett csoportjaira; úgy véli, hogy az ipari adatok és a polgárok adatai olyan innovatív digitális és fenntartható megoldások kidolgozását segítenék elő a termékek és szolgáltatások tekintetében, amelyek az európai fogyasztók javát szolgálnák;

13.

hangsúlyozza, hogy az Unióban az iparági és nyilvános adatok növekvő mennyisége, fejlesztése, megosztása, tárolása és feldolgozása a fenntartható növekedés és az innováció olyan forrása, amelyet az uniós és tagállami jogszabályokkal, például az adatvédelemmel, a versenyjoggal és a szellemi tulajdonjogokkal összhangban ki kell aknázni; megállapítja, hogy a piac egyre nagyobb értéket tulajdonít az adatoknak; úgy véli, hogy a gazdasági növekedés biztosítható az egyenlő versenyfeltételek, valamint a versenyképes, többszereplős és tisztességes piacgazdaság biztosításával, az interoperabilitás és a különböző méretű szereplők adatokhoz való hozzáférésének biztosítása mellett, a piaci egyensúlyhiányok ellensúlyozása érdekében;

14.

hangsúlyozza, hogy az adatstratégiának támogatnia kell a fenntarthatóságot, a zöld megállapodást és az uniós éghajlat-politikai célkitűzéseket, beleértve a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességet, valamint az uniós gazdaság reziliens helyreállítását és a társadalmi kohéziót, és hozzá kell járulnia azokhoz; rámutat arra, hogy az IKT számos ágazatban pozitív szerepet játszhat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében; intézkedéseket szorgalmaz az IKT-ágazat szénlábnyomának csökkentésére az energia- és erőforrás-hatékonyság biztosítása révén, nem utolsósorban az adatfeldolgozás exponenciális növekedése és környezeti hatásai miatt, emlékeztetve e tekintetben az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig történő csökkentésére irányuló uniós célkitűzésekre;

Adatkormányzás és adatterek

15.

támogatja egy adatkormányzási keret és közös európai adatterek létrehozását, amelyeknek az uniós szabályok hatálya alá kell tartozniuk, és ki kell terjedniük az adatok átláthatóságára, interoperabilitására, megosztására, hozzáférhetőségére, hordozhatóságára és biztonságára, azzal a céllal, hogy javítsák a nem személyes adatok vagy az általános adatvédelmi rendeletnek teljes mértékben megfelelő és biztonságosan anonimizált személyes adatok áramlását és újrafelhasználását mind az ipari és a nyilvános környezetben, mind az egyes ágazatokon egészében és azokon belül;

16.

ragaszkodik ahhoz, hogy az adatkormányzási modellnek – beleértve a közös európai adattereket is – decentralizált adatműködtetési környezetre kell épülnie az interoperábilis és biztonságos adat-ökoszisztémák létrehozásának és megjelenésének támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy ezeknek a tereknek ki kell használniuk a meglévő és jövőbeli adatterekben vagy adatmegosztási rendszerekben rejlő lehetőségeket, amelyek megosztott vagy centralizált módon szerveződhetnek;

17.

úgy véli, hogy az adatok tárolását, felhasználását, további felhasználását és gondozását szolgáló adatgazdálkodási szolgáltatások és adatarchitektúra az európai digitális gazdaság kritikus összetevői; elismeri, hogy az adatkezelés jelentős része a peremhálózati kezelés felé fog elmozdulni, pl. az intelligens összekapcsolt termékek felé; támogatja a decentralizált digitális technológiák – pl. a megosztott könyvelési technológiák – szélesebb körű felhasználását, amelyekkel a magánszemélyek és a szervezetek önrendelkezés alapján kezelhetik az adatáramlásokat; hangsúlyozza, hogy az adatokhoz való hozzáféréssel és az adattárolással összefüggő költségek és készségek határozzák meg a digitális infrastruktúrák és termékek elterjedésének sebességét, mélységét és terjedelmét, különösen a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások körében;

18.

kéri egy, a Bizottság által vezetett szakértői csoport létrehozását, amely képes lenne segítséget nyújtani és tanácsot adni a Bizottságnak az adatkormányzásra vonatkozó közös, uniós szintű iránymutatások kidolgozásához annak érdekében, hogy az interoperabilitás és az adatmegosztás valósággá váljon az EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a tagállamok, az érintett ügynökségek és más szervek, valamint az érdekelt felek, például a polgárok, a civil társadalom és a vállalkozások rendszeres bevonására a kormányzási keret javítása érdekében; hangsúlyozza az adatgazdaságban érintett szabályozó szervek koordinációjának fontosságát;

19.

hangsúlyozza, hogy a közös európai adattereknek előnyben kell részesíteniük a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokat, a közszférát és más közérdekű területeket; támogatja, hogy a jövőben további ilyen adattereket hozzanak létre; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az egységes piac széttagoltságával és a tagállamokban alkalmazott, indokolatlanul eltérő szabályokkal annak érdekében, hogy biztosítsa a közös adatterek kialakítását az EU-ban;

20.

megjegyzi, hogy a közös európai adattereknek minden kereskedelmi és nem kereskedelmi piaci szereplő számára hozzáférhetőnek kell lenniük, ideértve az induló vállalkozásokat és a kkv-kat is, és ki kell használniuk a kkv-kkal, kutatóintézetekkel, közigazgatással és a civil társadalommal való együttműködési lehetőségeket, ugyanakkor minden méretű magán- és állami szereplő számára növelniük kell az adatfelhasználási eljárások jogbiztonságát; alapvető fontosságúnak tartja a közös európai adatterekhez való jogosulatlan hozzáférés kockázatának elkerülését és az esetleges visszaélések elleni eszközök létrehozását; hangsúlyozza a kiberbiztonság fontosságát, beleértve az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökséggel (ENISA) és az EU Kiberbiztonsági Kompetenciaközpontjával való együttműködést;

21.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre a közös iránymutatásokat, jogi követelményeket és adatmegosztási protokollokat követő interoperábilis ágazati adattereket a silók kialakulásának elkerülése és az ágazatközi innovációk lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy az ágazati adatterek kezelése során figyelembe kell venni az ágazati jogszabályokban meghatározott követelményeket és eljárásokat; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-ban működő és az európai adatterek nyújtotta előnyöket kihasználó szereplőknek meg kell felelniük az uniós jogszabályoknak;

22.

ösztönzi a Bizottságot, hogy használja a közös európai adattereket a bizalom növelése, közös szabványok és szabályozások elfogadása, valamint szilárd hitelesítési mechanizmusokkal ellátott, jól formált alkalmazásprogramozási felületek (API-k) kiépítésének ösztönzése érdekében, valamint mérlegelje előre egyeztetett, világosan meghatározott és határidőhöz kötött tesztkörnyezetek használatát az innovációk és új üzleti modellek, valamint az új adatkezelési és -feldolgozási eszközök tesztelésére, mind a köz-, mind a magánszektorban;

23.

úgy véli, hogy a jól formált alkalmazásprogramozási felületek alapvető hozzáférést biztosítanának az adatokhoz és interoperabilitást biztosítanának az adattereken belül, és lehetővé tennék a különböző szolgáltatások közötti és a közszférán belüli automatizált és valós idejű interoperabilitást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák tovább az egyének hozzáférését az általános adatvédelmi rendelet szerinti hatékony jogorvoslathoz, garantálják a digitális szolgáltatások interoperabilitását és adathordozhatóságát, és különösen használják ki az alkalmazásprogramozási felületeket annak érdekében, hogy a felhasználók összekapcsolhassák a platformokat, továbbá növeljék a különböző típusú rendszerek és szolgáltatások választékát;

24.

megjegyzi, hogy segíteni kell a magán- és közszféra szereplőit, nevezetesen a kkv-kat és az induló vállalkozásokat az általuk előállított és birtokolt adatok azonosításában és kiaknázásában; cselekvésre szólít fel az adatterek üzemeltetésére szolgáló adatok fellelhetőségének javítása érdekében az általánosan elfogadott taxonómiák megkönnyítése, kezelése, katalogizálása és összeállítása, valamint a rutinadatok megtisztítása révén; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson iránymutatást, eszközöket és finanszírozást a meglévő programokból a metaadatok adattereken belüli fellelhetőségének javítása érdekében; kiemeli az olyan kezdeményezéseket, mint az Északi Intelligens Kormányzás program, amelynek célja, hogy a kkv-k egy decentralizált digitális ökoszisztémában önkéntes alapon és valós időben osszák meg az adatokat;

25.

emlékeztet arra, hogy az adatközvetítők kulcsfontosságú szerepet töltenek be az adatáramlás megszervezésének strukturális támogatóiként; üdvözli a Bizottságnak a közvetítők osztályozására és tanúsítására vonatkozó terveit, amelyek célja interoperábilis és megkülönböztetésmentes adat-ökoszisztémák létrehozása; felhívja a Bizottságot, hogy az adatközvetítők közötti minimális kritériumok kidolgozása révén biztosítsa az interoperabilitást; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az európai és nemzetközi szabványügyi szervezetekkel az adatok szabványosításával kapcsolatos hiányosságok feltárása és megszüntetése érdekében;

26.

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a fogyasztói adatokhoz való hozzáféréssel és azok ellenőrzésével kapcsolatban felmerülő konkrét kérdésekkel, különös tekintettel a kiszolgáltatottnak tekintett fogyasztói csoportokra, például a kiskorúakra, az idősekre vagy a fogyatékossággal élő személyekre; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztók jogainak mindenkori tiszteletben tartását, valamint azt, hogy minden fogyasztó számára egyformán előnyös legyen az adatok egységes piacának létrehozása; hangsúlyozza, hogy amennyiben az adatfeldolgozás vegyes adathalmazokat is magában foglal, ezeket az adathalmazokat az alkalmazandó jogszabályokkal, többek között a nem személyes adatok szabad áramlásáról szóló (EU) 2018/1807 rendeletre vonatkozó bizottsági iránymutatással összhangban kell kezelni;

27.

hangsúlyozza a közös európai adatterek létrehozásának szükségességét a nem személyes adatok határokon és ágazatokon átnyúló szabad áramlásának biztosítása céljából, a vállalkozások, a felsőoktatás, az érintett érdekelt felek és a közszféra közötti adatáramlás fokozása érdekében; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul tartsák be az (EU) 2018/1807 rendeletet annak érdekében, hogy az adatok tárolása és feldolgozása az EU-ban ne ütközzön indokolatlan akadályokba és korlátozásokba;

28.

emlékeztet arra, hogy a személyes és a nem személyes, például az ipari adatok nem mindig különíthetők el, illetve elkülönítésük nehéz és költséges feladat lehet, mindez pedig azzal az eredménnyel jár, hogy jelenleg nagy mennyiségű adat felhasználására nem kerül sor; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az olyan adatállományokat, amelyekben a különböző típusú adatok elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, mindig személyes adatként kezelik, beleértve azokat az eseteket is, amikor a személyes adatok az adatállománynak csak kis részét teszik ki; sürgeti a Bizottságot és az európai adatvédelmi hatóságokat, hogy az általános adatvédelmi rendelet és az (EU) 2018/1807 rendelet teljes körű tiszteletben tartása mellett nyújtsanak további iránymutatást az adatok jogszerű kezelésére és a vegyes adathalmazok ipari környezetben történő felhasználására vonatkozó gyakorlatokra vonatkozóan; úgy véli, hogy a vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében ösztönözni kell a magánélet védelmét szolgáló technológiák alkalmazását, többek között egyértelmű iránymutatások és a hatékony anonimizálás kritériumait tartalmazó lista révén; hangsúlyozza, hogy az ilyen adatok ellenőrzése mindig az egyén kezében van, és azt automatikusan védeni kell; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy jogi keret létrehozását, valamint a más adatterekkel együtt a horizontális és több területet érintő személyes adatterek egyértelmű meghatározását, valamint a vegyes adathalmazok jelentette kihívás további tisztázását; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a polgárokat és a vállalatokat például olyan megbízható közvetítők, mint a MyData üzemeltetői révén, amelyek megkönnyítik a tulajdonos hozzájárulásával történő adattovábbítást, és megfelelően biztosítják az engedélyek részletességét; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a digitális identitásokat, amelyek a megbízható, többszereplős adatgazdaság alapvető alapját képezik; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról szóló 910/2014/EU rendeletet (26), és tegyen közzé jogalkotási javaslatot a megbízható és biztonságos európai elektronikus azonosításról; felhívja továbbá a Bizottságot annak elemzésére, hogy a szervezeteknek és dolgoknak, például az érzékelőknek szükségük van-e digitális azonosítókra a többszereplős adatgazdaság számára alapvető fontosságú bizalmi szolgáltatások határokon átnyúló használatának megkönnyítése érdekében;

29.

kiemeli, hogy a bűnüldözés színvonala javítható, és az esetleges torzulások kiküszöbölhetők megbízható adatok gyűjtésével és azoknak a nyilvánosság, a civil társadalom, valamint a független szakértők számára hozzáférhetővé tételével; emlékeztet, hogy biztosítani kell, hogy az adatterekben található nyilvános vagy magánkézben lévő személyes adatokhoz a bűnüldöző hatóságok csak az uniós és a tagállami jogszabályok alapján, szigorúan csak a szükséges és arányos mértékben, megfelelő biztosítékok mellett férhessenek hozzá; hangsúlyozza, hogy a személyes adatok hatóságok általi felhasználását csak szigorú demokratikus felügyelet és az azokkal való visszaélés elleni további biztosítékok mellett szabad megengedni;

30.

megállapítja, hogy a bel- és igazságügy területén a tagállamok közötti adatcsere fontos az uniós polgárok biztonságának megerősítése szempontjából, és hogy e tekintetben megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítani; hangsúlyozza azonban, hogy erősebb biztosítékokra van szükség azzal kapcsolatban, hogy a bel- és igazságügyi ügynökségek hogyan kezelik, használják és dolgozzák fel a személyes információkat és adatokat a javasolt adatterekben;

31.

támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy előmozdítsa kilenc közös európai adattér kialakítását az ipar (gyártás), a zöld megállapodás, a mobilitás, az egészségügy, a pénzügy, az energiaügy, a mezőgazdaság, a közigazgatás és a készségek számára; felszólít ezek sürgős kialakítására; támogatja a közös európai adatterek koncepciójának más ágazatokra való kiterjesztésének lehetőségét;

32.

hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni bizonyos ágazatoknak, például az egészségügynek; osztja a Bizottság azon véleményét, hogy az uniós polgároknak biztonságos hozzáféréssel kell rendelkezniük az egészségügyi adataik átfogó elektronikus nyilvántartásához, és meg kell őrizniük a személyes egészségügyi adatok feletti ellenőrzést, és lehetővé kell tenni számukra, hogy azokat biztonságosan megosszák az engedéllyel rendelkező harmadik felekkel, míg az engedély nélküli hozzáférést az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően meg kell tiltani; hangsúlyozza, hogy a biztosítótársaságok vagy az e-egészségügyi alkalmazásokban tárolt információkhoz való hozzáférésre jogosult bármely más szolgáltató számára nem szabad megengedni, hogy az ilyen alkalmazásokból nyert adatokat megkülönböztetés céljából használja fel, ideértve az árak megállapítását is, mivel ez ellentétes lenne az egészséghez való hozzáférés alapvető jogával;

33.

felhívja a figyelmet arra, hogy a személyes adatok az általános adatvédelmi rendelet 9. cikke szerinti különleges kategóriáinak kezelése elvben tilos, bizonyos szigorú kivételektől eltekintve, amelyekre egyedi adatkezelési szabályok vonatkoznak, és mindig magukban foglalnak egy adatvédelmi hatásvizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettséget; kiemeli, hogy az érzékeny adatok jogellenes vagy nem biztonságos kezelésének az érintett személyre nézve katasztrofális vagy visszafordíthatatlan következményei lehetnek;

34.

üdvözli a közös európai mobilitási adattérre is kiterjedő egységes európai adatpiac létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, és elismeri az abban rejlő hatalmas gazdasági lehetőséget;

35.

kiemeli, hogy ez az európai adattér különösen fontos lenne az európai közlekedési és logisztikai ágazat számára, mivel javíthatja a teher- és utasforgalom szervezésének és irányításának hatékonyságát, valamint a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) egészében jobban és hatékonyabban tudná használni az infrastruktúrát és az erőforrásokat;

36.

hangsúlyozza továbbá, hogy ez az európai adattér biztosítaná az ellátási lánc jobb láthatóságát, a forgalom és az áruforgalom valós idejű irányítását, az interoperabilitást és a multimodalitást, valamint az adminisztratív terhek egyszerűsítését és csökkentését a TEN-T egésze mentén, különösen a határokon átnyúló szakaszokon;

37.

hangsúlyozza, hogy az adatmegosztás javíthatja a közlekedésszervezés hatékonyságát és a közúti biztonságot valamennyi közlekedési mód tekintetében; hangsúlyozza az adatmegosztás potenciális előnyeit, például a forgalom kikerülésére vonatkozó valós idejű navigáció és a késéssel érintett tömegközlekedésre vonatkozó valós idejű értesítések, a túlórákkal való takarékoskodás, a hatékonyság javítása és a szűk keresztmetszetek elkerülése vonatkozásában;

38.

javasolja, hogy egy, a vasúti szállításban megvalósuló átjárható adatcsererendszer kifejlesztésére irányuló szabályozási keret kialakításának folyamata során a Bizottság vizsgálja felül a transzeurópai vasúti rendszer személyszállítási szolgáltatások telematikai alkalmazásai alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásról szóló 454/2011/EU bizottsági rendeletet (27) és az Európai Unió vasúti rendszerének a fuvarozási szolgáltatások telematikai alkalmazásai elnevezésű alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásokról szóló 1305/2014/EU bizottsági rendeletet (28);

39.

üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a közös európai mezőgazdasági adattér létrehozását; emlékeztet a mezőgazdasági adatokban és az azokhoz való széles körű hozzáférésben rejlő lehetőségekre a fenntarthatóság, a versenyképesség és az erőforrások teljes agrár-élelmiszeripari és erdészeti láncon belüli felhasználásának növelése, az innovatív és fenntartható technikák fejlesztéséhez való hozzájárulás, a fogyasztók releváns információkhoz való hozzáférésének javítása, valamint az élelmiszer-pazarlás és az ágazat ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében; sürgeti a tagállamok illetékes hatóságait, hogy fokozzák a mezőgazdasági alágazatokra, valamint többek között a mezőgazdasági termékek és termékek kivitelére és behozatalára vonatkozó adatokra vonatkozó adatgyűjtési és -feldolgozási eszközök fejlesztését, és tegyenek ezekbe irányuló beruházást;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kulturális és kreatív ágazatok és iparágak, valamint a kulturális örökség számára létrehozandó közös európai adatterek előnyeit és hatókörét; rámutat arra, hogy a kulturális ágazat jelentős mennyiségű újrafelhasználható adattal rendelkezik, amelyek más forrásokkal – többek között nyílt adatforrásokkal és adatelemzéssel – való kombinálás esetén segíthetik a kulturális intézményeket;

41.

kéri egy európai idegenforgalmi adattér létrehozását azzal a céllal, hogy az ágazat valamennyi szereplője, különösen a kkv-k számára nagy mennyiségű adat álljon rendelkezésre a szakpolitikák és projektek regionális és helyi szintű végrehajtásakor, elősegítve a fellendülést és ösztönözve a digitalizációt;

42.

támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az uniós adatvédelmi elvekkel – különösen a célhoz kötöttséggel, amely megköveteli, hogy az adatokat „meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból” dolgozzák fel – összhangban szigorúan meghatározott, uniós szintű megközelítést alakítson ki és egyértelmű meghatározást és szabályokat állapítson meg az adataltruizmusra vonatkozóan; támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az adataltruizmust mindig a tájékoztatáson alapuló beleegyezés feltételéhez kössék, és az bármikor visszavonható legyen; hangsúlyozza, hogy az adataltruizmus keretében adományozott adatokat közérdekű célokra kívánják feldolgozni, és azok nem használhatók fel kizárólag kereskedelmi érdekek kiszolgálására;

43.

sürgeti, hogy az adatkormányzási keret mozdítsa elő a közjó érdekét szolgáló adat elvét, ugyanakkor minden esetben védje az uniós polgárok jogait;

44.

kiemeli, hogy az egyéneket nem szabad arra kényszeríteni, hogy megosszák adataikat, és hogy a döntéseket nem szabad közvetlen előnyökhöz kötni azok számára, akik úgy döntenek, hogy engedélyezik személyes adataik felhasználását;

Adatokra vonatkozó jogszabály, hozzáférés és interoperabilitás

45.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy adatmegosztási jogszabályt, amely valamennyi ágazatban ösztönzi és lehetővé teszi az adatok B2B, B2G, G2B és G2G irányú növekvő és tisztességes áramlását;

46.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy segítse elő az adatmegosztási kultúrát és az önkéntes adatmegosztási rendszereket, például a bevált gyakorlatok alkalmazását, a tisztességes szerződési mintamegállapodásokat és a biztonsági intézkedéseket; megjegyzi, hogy az önkéntes adatmegosztást szilárd jogszabályi keretnek kell lehetővé tennie, amely garantálja a bizalom meglétét, és arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy – különösen a határokon átnyúlóan – mások rendelkezésére bocsássák az adatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza a hasznosítási jogokat, különösen a B2B és B2G piaci feltételek mellett; sürgeti a Bizottságot, hogy lehetőség szerint jutalmazási rendszer és más ösztönzők révén ösztönözze a vállalkozásokat eredeti, származtatott vagy társgenerált adataik cseréjére, úgy, hogy közben tartsák tiszteletben az üzleti titkokat, az érzékeny adatokat és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat; ösztönzi a Bizottságot, hogy a kiszámíthatóság és a megbízhatóság javítása érdekében dolgozzon ki együttműködési megközelítéseket az adatok megosztására és a szabványosított adatmegállapodásokra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a szerződéseknek egyértelmű kötelezettségeket és felelősségeket kell megállapítaniuk az adatokhoz való hozzáférés, azok feldolgozása, megosztása és tárolása tekintetében, az ilyen adatokkal való visszaélés korlátozása érdekében;

47.

megjegyzi, hogy a piaci egyensúlyának az információk magas koncentrációjából és az adatokkal kapcsolatos szolgáltatások nyújtásából eredő megbomlása növeli a piacra lépés akadályait, illetve csökkenti az adatokhoz való szélesebb körű hozzáférést; megjegyzi, hogy a B2B szerződéses megállapodások nem feltétlenül garantálják a kkv-k adatokhoz való megfelelő hozzáférését a tárgyalási pozíciókban vagy a szakértelemben mutatkozó aszimmetria miatt; megjegyzi, hogy vannak olyan sajátos körülmények – például a vállalkozások közötti adatértékláncok szisztematikus kiegyensúlyozatlanságai –, amelyek esetében kötelezővé kell tenni az adatokhoz való hozzáférést, például jól kialakított alkalmazásprogramozási felületeken keresztül, a különféle méretű szereplők tisztességes hozzáférésének biztosítása érdekében, vagy versenyszabályok végrehajtása útján a vállalkozások közötti tisztességtelen vagy illegális gyakorlatok leküzdése érdekében; kiemeli, hogy a szóban forgó egyensúlyhiányok különböző ágazatokban jelen vannak;

48.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az érintettek azon jogait és kötelezettségeit, hogy hozzáférjenek azon adatokhoz, amelyek előállításában részt vettek, és javítsák tudatosságukat, különös tekintettel az adatokhoz való hozzáférésre, azok továbbítására, más felek adatfelhasználástól való eltanácsolására, az adatok helyesbítésére vagy törlésére, egyúttal pedig azonosítsák a jogosultakat és határozzák meg e jogok természetét; felszólítja a Bizottságot, hogy tisztázza az érintettek azon jogát, hogy részesüljenek az általuk létrehozott adatok felhasználásával betanított alkalmazások által létrehozott gazdasági értékből;

49.

úgy véli, hogy fontos garantálni a jogi és technikai támogatás megkönnyítését a vállalatok, különösen a mikrovállalkozások, a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások számára nemzeti és uniós szinten egyaránt, például a Digitális Európa program keretében létrehozott európai digitális innovációs központokkal összefüggésben, az adatok felhasználásának és megosztásának fokozása, valamint az általános adatvédelmi rendeletnek való megfelelés javítása érdekében; úgy véli, hogy a közösen generált adatokhoz való hozzáférést az alapvető jogok tiszteletben tartása, az egyenlő versenyfeltételek támogatása és a szociális partnerek bevonása mellett kell biztosítani, akár vállalati szinten is; hangsúlyozza, hogy az ilyen hozzáférési jogokat szabványosított interfészek révén technikailag lehetségessé kell tenni és engedélyezni kell;

50.

felszólít minden uniós intézményt és a tagállamokat, valamint a helyi és a regionális közigazgatásokat, hogy járjanak elöl jó példával, nyújtsanak valós idejű szolgáltatásokat és kövessenek valós idejű adatokon alapuló politikát; hangsúlyozza, hogy a digitalizálás lehetőséget kínál a közigazgatások számára a felesleges adminisztratív terhek csökkentésére és a közigazgatási szervek és hatóságok elszigeteltségének felszámolására a nem személyes adatok hatékonyabb kezelése érdekében, ami előnyös lesz a közszolgáltatások fejlesztése és nyújtása szempontjából;

51.

felszólít az anonimizált személyes adatok több és jobb másodlagos felhasználására, különösen a G2B/G2G cserékben, az innováció és a kutatás ösztönzése, valamint a közérdekű szolgáltatások javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy olyan eszközökre van szükség, amelyek biztosítják, hogy az ilyen másodlagos felhasználások mindig teljes mértékben megfeleljenek az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó uniós jogszabályoknak; hangsúlyozza, hogy az adatokhoz való hozzáférés nem zárja ki az adatvédelmet;

52.

hangsúlyozza, hogy a közösségi médiából származó összesített személyes adatok kizárólag az általános adatvédelmi rendelet szabályai szerint, vagy ténylegesen és visszafordíthatatlanul anonimizált formában használhatók fel; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az anonimizálás gyakorlatában bevált technikákat, továbbá segítse elő az anonim jelleg megszüntetésével és lehetséges megelőzési módjaival kapcsolatos kutatásokat; felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy e tekintetben frissítse iránymutatását; ugyanakkor óva int attól, hogy az anonimizálásra mint a magánélet védelmére szolgáló technikára támaszkodjunk, mivel bizonyos esetekben gyakorlatilag lehetetlen elérni a teljes anonimizálást;

53.

hangsúlyozza az állami szektor szerepét az innovatív és versenyképes adatgazdaság előmozdításában; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a nyilvánosan gyűjtött adatok, valamint a magánszervek által gyűjtött közérdekű adatok esetében el kell kerülni a szolgáltatótól való függést vagy a technológiai bezáródást; kéri, hogy a közbeszerzési eljárások és a finanszírozási programok szerezzék meg az adatokhoz való későbbi hozzáférés jogát és az interoperabilitásra és hordozhatóságra vonatkozó követelményeket a technikai szabványok alapján; támogatja a nyílt szabványok, a nyílt forráskódú szoftverek és hardverek, a nyílt forráskódú platformok és adott esetben a nyílt, jól kidolgozott API-k használatát az interoperabilitás elérése érdekében; kiemeli, hogy védeni kell a kkv-kat és különösen az induló innovatív vállalkozásokat, illetve elő kell mozdítani a közbeszerzési folyamatokhoz való hozzáférésüket a közigazgatás digitalizálása keretében, egy dinamikus és versenyképes európai digitális szektor létrehozásának elősegítése céljából;

54.

kiemeli, hogy az adatok megosztásának fokoznia kell a versenyt, továbbá arra bátorítja a Bizottságot, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az egységes adatpiacon;

55.

felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg pontosan, hogy a B2G-adatmegosztás keretében milyen körülmények, feltételek és ösztönzők mellett kell a magánszektort arra kötelezni, hogy a közszférával adatokat osszon meg, például az adatoknak az adatvezérelt állami szolgáltatások megszervezéséhez való szükségessége miatt; hangsúlyozza, hogy a kötelező B2G adatmegosztási rendszereknek – például vis maior esetére – egyértelműen meghatározott hatókörrel és ütemtervvel kell rendelkezniük, és egyértelmű szabályokon és kötelezettségeken kell alapulniuk a tisztességtelen verseny elkerülése érdekében;

56.

felszólít a tagállamok közötti koordináció javítására annak érdekében, hogy a kormányok és az érdekelt felek közötti párbeszéd révén megkönnyítsék a G2G adatmegosztást, illetve az ágazatok közötti, határokon átnyúló adatáramlást azzal a céllal, hogy a fellelhetőség, a hozzáférhetőség, az interoperabilitás és az újrafelhasználhatóság elvein alapuló közös adatgyűjtési módot alakítsanak ki; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nagyléptékű adatmegőrzés lehetőségeit;

57.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelvet, javítsák végrehajtását az adatminőség és közzététel szempontjából, és tartsák tiszteletben célkitűzéseit a nagy értékű adatkészletekről szóló végrehajtási jogi aktusról folytatott tárgyalások során; kéri, hogy ezek az adathalmazok tartalmazzák többek között a cég- és vállalatnyilvántartások jegyzékét; hangsúlyozza annak társadalmi előnyeit, ha előmozdítják a közszféra adataihoz való jobb hozzáférést, oly módon, hogy azok EU-szerte javítsák a használhatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy létesítsen szilárd összefüggést az említett nagy értékű adathalmazok és az adatokkal kapcsolatos készülő jogszabály, valamint a közös európai adatterek kialakítása között;

58.

hangsúlyozza a közszféra adatai kimerítő jellegű újrafelhasználásának a gazdaság és a társadalom szempontjából egyaránt betöltött szerepét, ennek ugyanis a lehető legnagyobb mértékben „valós idejűnek” vagy legalább naprakésznek, könnyen hozzáférhetőnek és feldolgozhatónak kell lennie a gépi olvasható és felhasználóbarát formátumok révén; ösztönzi a Bizottságot, hogy hangolja össze a tagállamokkal a közszféra által létrehozott, nem érzékeny adatsorok géppel olvasható formátumban lehetőség szerint ingyenesen, vagy költségtérítés mellett történő megosztásának megkönnyítését, és adjon útmutatást az adatok megosztásának közös modelljéről a GDPR követelményeinek megfelelően; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy terjessze ki a nyílt hozzáférésű adatokról szóló irányelv alkalmazási körét további nyilvános adathalmazokra, megőrizve közben a nagy értékű adathalmazok frissítésének rugalmasságát, és hajtsa végre a közszféra adatai implicit digitális átláthatóságának elvét, hogy arra ösztönözze ezáltal a tagállamokat, hogy a meglévő digitális nyers adatokat implicit módon valós időben tegyék közzé;

59.

rámutat, hogy a közlekedésre és az idegenforgalomra irányuló modern digitális megoldások, mint az autonóm járművek és az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) gyors kifejlesztése nem lehetséges európai szinten létrehozandó közös, egységes és strukturált, géppel olvasható adatformátumok nélkül, amelyeknek rögzítésre szolgáló nyílt szabványokon kell alapulniuk;

60.

felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg és hozzon létre egy önkéntes, nyitott és interoperábilis környezetvédelmi, társadalmi és irányítási (ESG) adatnyilvántartást a vállalati fenntarthatóságról és felelősségről, amely elengedhetetlen a fenntartható beruházások biztosításához, és javítaná a vállalatok fenntarthatóságának és felelősségének átláthatóságát, lehetővé téve számukra, hogy jobban bizonyíthassák a zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósítása érdekében tett intézkedéseket; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy mely adatsorok nélkülözhetetlenek az ökológiai átálláshoz, és különösen támogatja a magánjellegű adatok hozzáférhetővé tételét, amennyiben ez állami kutatási célokból indokolt;

Infrastruktúra

61.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió technológiai szuverenitásának megerősítése érdekében segítsék elő az adatmegosztást és -elemzést elősegítő technológiákkal kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységeket, és fektessenek be kapacitásépítésbe és nagy hatású projektekbe, innovációba és a digitális technológiák alkalmazásába;

62.

hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő Covid19-válság uniós és tagállami szinten egyaránt feltárta a digitális területen tapasztalható hiányosságokat és sebezhetőségeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is hatékonyan kezeljék a tagállamok közötti és azokon belüli digitális szakadékot a nagy sebességű széles sávú hálózatokhoz, a nagyon nagy kapacitású hálózatokhoz és az IKT-szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása révén, többek között a legtöbb peremterületen és vidéki területen, előmozdítva ezáltal a kohéziót és a gazdasági és társadalmi fejlődést; rámutat a műholdas összeköttetés potenciális szerepére a legfélreesőbb távoli területeken;

63.

emlékeztet arra, hogy az uniós adat- és mesterségesintelligencia-stratégiák sikere olyan tényezőktől függ, mint a tágabb IKT-ökoszisztéma, a digitális szakadék felszámolása, valamint a technológiai fejlődés felgyorsítása, többek között a dolgok internete, a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonsági technológia, az optikai szál, az 5G, a 6G, a kvantum- és pereminformatika, a robotika, a megosztott könyvelési technológiák, és köztük a blokklánc, a digitális ikermodell, a nagy teljesítményű számítástechnika, a vizuális feldolgozási technológia, valamint az intelligens peremhálózati kapcsolatok terén, például a pereminformatikát és a dolgok internetét ötvöző projektekre irányuló nagyszabású, nyílt felhívások révén; hangsúlyozza, hogy az adatfeldolgozáson és a digitális termékek és szolgáltatások összekapcsolódásán alapuló technológiai fejlődést jogilag kötelező etikai normákkal kell támogatni az adatvédelmet fenyegető veszélyek enyhítése érdekében;

64.

elismeri az európai nagy teljesítményű számítástechnika közös vállalkozás jelenlegi sikerét; úgy véli, hogy ez az információk és adatok tudósok és a kutatók, valamint tágabban a magán- és az állami szereplők közötti cseréjére szolgáló fontos eszköz; üdvözli a Bizottság javaslatát, mely továbbra is fenntartaná és előmozdítaná Európa vezető szerepét a szuperszámítógépek és a kvantumszámítás terén;

65.

hangsúlyozza, hogy a digitális ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez; mivel az ágazat a becslések szerint világszinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2 %-áért felel; hangsúlyozza, hogy az ágazat folyamatos bővülését a környezeti hatások ellensúlyozása érdekében az energia- és erőforrás-hatékonyságra való összpontosításnak kell kísérnie; megjegyzi, hogy az új technológiai megoldások, mint például az üvegszál (a rézhez képest) és az energiahatékony programozás, sokkal kisebb szénlábnyomot eredményeznek; hangsúlyozza, hogy javítani kell a kritikus fontosságú nyersanyagok felhasználását és körforgásos jellegét, az e-hulladék csökkentése és újrafeldolgozása mellett;

66.

hangsúlyozza, hogy az adatközpontok a világ villamosenergia-fogyasztásának növekvő hányadát teszik ki, és intézkedés hiányában további növekedésre lehet számítani; tudomásul veszi a Bizottság azon célkitűzését, hogy 2030-ig magas energiahatékonyságú, fenntartható és klímasemleges adatközpontok létesüljenek; támogatja az innovatív és legjobb elérhető megoldások, a hulladékminimalizálás és a zöld adattárolási technikák előmozdítását, különös tekintettel a távfűtés és -hűtés közötti szinergiákra, valamint az adatközpontok hűtési létesítményeiben keletkező hulladékhő felhasználására, az adatközpontok környezetre, erőforrásokra és energiára gyakorolt hatásának enyhítése céljából; nagyobb átláthatóságot kér a fogyasztók számára az adattárolás és -megosztás CO2-kibocsátása tekintetében;

67.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a versenypiacokat, erősítve egyben az európai vállalkozásokat, és hogy támogassák az európai számításifelhő-kínálatok fejlesztését; üdvözli az európai felhőszövetség olyan kezdeményezéseit, mint például az Európai Ipariadat- és Számításifelhő-szövetség és a finanszírozási kezdeményezéseket, akárcsak a GAIA-X projektet, amelyek célja egy egyesített adatinfrastruktúra kialakítása és egy olyan ökoszisztéma létrehozása, amely eleve lehetőséget biztosít a méretezhetőségre, az interoperabilitásra és az adatszolgáltatók önrendelkezésére annak biztosítása érdekében, hogy a szervezetek vagy az egyének maguk dönthessenek saját adataikról; támogatja a versenyképes uniós piacokat az IaaS, a PaaS és a SaaS területén, valamint a szakosodott és réspiaci felhőalapú szolgáltatások és alkalmazások fejlesztésében; sürgeti a Bizottságot, hogy őrizze meg éberségét az uniós oligopolisztikus piaci struktúrák meghatározó szereplőinek piaci erőfölénnyel való minden esetleges visszaélése kapcsán, ami gátolhatja a versenyt vagy a fogyasztók választási lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy a felhőalapú infrastruktúráknak a bizalom, a nyitottság, a biztonság, az interoperabilitás és a hordozhatóság elvén kell alapulniuk; hangsúlyozza, hogy az adathordozhatóság elveinek a szükséges mértékben meg kell szüntetniük az informatikai szolgáltatók infrastruktúráiban és gyakorlataiban meglévő különbségeket a felhasználók adatainak hatékony átvitelét biztosítandó; megjegyzi, hogy a felhasználók nem feltétlenül rendelkeznek pontosan ugyanazzal a konfigurációval és szolgáltatással adataik egyik szolgáltatótól a másikhoz történő átvitelekor;

68.

felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel egy olyan „felhőszabálykönyv” kidolgozását, amely meghatározná az Unióban a versenyképes felhőszolgáltatások nyújtására vonatkozó elveket, növelné a felhőszolgáltatások érthetőségét és megkönnyítené megfelelésüket, és többek között arra kötelezné a szolgáltatókat, hogy felfedjék, hol dolgozzák fel és hol tárolják az adatokat, miközben kötelesen biztosítani a felhasználók szuverenitását adataik felett; megjegyzi, hogy e szabálykönyvnek lehetővé kell tennie, hogy a felhasználók interoperábilis interfészeken keresztül zökkenőmentesen átvihessék adataikat más szolgáltatókhoz; úgy véli, hogy a felhőszabálykönyvnek arra kell törekednie, hogy megakadályozza a technológiai bezáródást, különösen a közbeszerzések során; úgy véli, hogy a CEN munkaértekezleten kötött megállapodása (CSA) bizonyos területeken, például a felhőalapú szolgáltatásoknál felhasználható a harmonizált szabványok kidolgozása hatékonyságának növelésére; hangsúlyozza, hogy míg a számításifelhő-szolgáltatót a vállalkozások és a fogyasztók választják meg, az EU-ban székhellyel rendelkező vagy ott tevékenykedő valamennyi felhőszolgáltatónak követnie kell az uniós szabályokat, normákat és szabványokat, és azok betartását ellenőrizni kell; megjegyzi, hogy amennyiben egy uniós szolgáltató az EU-n kívüli országokban található felhőszolgáltatást vesz igénybe, – többek között a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó – viták esetén fontos biztosítani az uniós jogi védelemhez hasonló, magas szintű jogi védelem alkalmazását;

69.

támogatja a Bizottság munkáját, hogy arra használja ki a horizontális és vertikális versenyszabályok felülvizsgálatát, hogy új eszközöket vezessen be az adatpiacokra jellemző túlzott piaci koncentráció ellensúlyozására, ideértve többek között a veszélyeztetett piacok folyamatos nyomon követését és szükség esetén az előzetes szabályozást;

70.

hangsúlyozza a bizalom és a szilárdabb kiberbiztonsági keret fontosságát a stabil adatgazdaság szempontjából, a nagy mennyiségű adatot kezelő szervezetek biztonsági kultúráján túlmenően; hangsúlyozza a korszerű digitális infrastruktúra fontosságát, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttesen fektessenek be annak teljes körű kiépítése érdekében; kéri a technológia további fejlesztésének támogatását, az adatok biztonságos például többoldalú számítási és titkosítási technológián keresztül történő biztonságos megosztása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a különböző méretű piaci szereplők – köztük a mikrovállalkozások és a kkv-k – számára megfelelő megoldásokat és kiberbiztonsági normákat; támogatja az 5G kiberbiztonságra vonatkozó uniós eszköztár és az 5G EU-ban történő biztonságos telepítése közös és összehangolt megközelítését;

71.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az adatmegosztási infrastruktúra kizsákmányolhatóságának, sebezhetőségének és interoperabilitásának ellenőrzését; felhívja a figyelmet a kibertámadások által okozott jelentős és gyorsan növekvő költségekre; emlékeztet arra, hogy a nagyobb összekapcsoltság növelheti a kiberfenyegetéseket és a bűnözést, valamint a kiberterrorizmust és a természeti és technológiai – például az üzleti titkokat érintő – balesetek kockázatát; e tekintetben üdvözli a Bizottságnak a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló (EU) 2016/1148 irányelv (29) felülvizsgálatára és az új uniós kiberbiztonsági kompetenciaközpont létrehozására irányuló javaslatát a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képesség javítása és a kibertámadásokra való hatékonyabb reagálás érdekében;

72.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a termékek, illetve a szolgáltatások biztonságosan használhatók legyenek a fogyasztóknak szánt dolgok internetével és ipari dolgok internetével összekapcsolt, adatalapú európai ökoszisztémákban, már a megtervezésük során gondot kell fordítani biztonságos és bizalmas jellegük kialakítására; eszközhasználatra ösztönöz az átláthatóság fokozása érdekében; támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy digitális „termékútlevelet” dolgozzon ki;

73.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az illetékes piacfelügyeleti hatóságok – az (EU) 2019/1020 rendelet (30) teljes körű tiszteletben tartása mellett – fellépéseik megerősítése, valamint a termék- és adatbiztonság megfelelő ellenőrzésének biztosítása érdekében rendelkezzenek a releváns adatokhoz való hozzáféréshez szükséges hatáskörrel, amennyiben okkal feltételeznek potenciálisan jogellenes gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell a felügyeleti hatóságok által elért adatok biztonságáról és védelméről;

74.

felszólít a közlekedésre vonatkozó jogi szabályozás – nevezetesen az (EU) 2020/1056 rendelet, az (EU) 2019/1936 irányelv és az (EU) 2019/1239 rendelet – végrehajtásának ellenőrzésére a vállalatok támogatásának biztosítása, a digitalizálás haladása és az adatmegosztás javítása érdekében a vállalatok és a közigazgatási szereplők között (B2A), az elektronikus kiskereskedelemben (B2C), a vállalatok között (B2B), az üzleti és a közszféra között (B2G) és a köz- és üzleti szféra között (G2B);

Kutatás, készségek, képességek és a mesterséges intelligencia

75.

elismeri az adatokhoz való hozzáférésben rejlő lehetőségeket a tudományos kutatás és az oktatási programok felgyorsításában; üdvözli a Bizottság arra irányuló munkáját, hogy lehetővé tegye a kutatási és oktatási célú adatmegosztást; üdvözli az európai nyílt tudományosadat-felhő létrehozását, lévén ez egy nyitott, megbízható és egyesített környezet Európában a kutatási adatok határokon átnyúló tárolására, megosztására és újrafelhasználására; támogatja a közfinanszírozású kutatási adatok előmozdítását „a lehető legnyitottabb, szükség szerint zárt” elvvel összhangban; kiemeli az kiemeli az adattudomány különböző területein folytatott együttműködés további előmozdítását célzó egyetemközi stratégiai partnerségi megállapodások értékét;

76.

hangsúlyozza, hogy magas fokú általános digitális jártasság és a nyilvánosság tudatosságát növelő tevékenységek előmozdításának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az Unió növekedési potenciálját a lakosság és a munkaerő képességei határozzák meg; ezért felhívja a tagállamokat, hogy szenteljenek külön figyelmet a szoftvertervezésre, a tehetségeknek az IKT területére vonzására és arra, hogy mindenkinek legyen adatműveltsége, a következő generációkra és élvonalbeli technológiákra összpontosító európai know-how kiépítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző és igazságügyi alkalmazottaknak is megfelelő digitális készségekkel kell rendelkezniük, mert ezek alapvető fontosságúak az igazságszolgáltatási rendszer digitalizálása szempontjából a tagállamokban; megjegyzi, hogy a Bizottság a digitális oktatási cselekvési terven keresztül nagyra törő célokat javasolt a digitális készségekre vonatkozóan az EU-ban, és kiemeli, hogy szoros figyelemmel kell követni a cselekvési terv végrehajtását, alakulását és teljesítményét;

77.

hangsúlyozza, hogy a versenyképes adathozzáférés és a határokon átnyúló adatfelhasználás megkönnyítése rendkívül fontos a mesterséges intelligencia fejlesztése szempontjából, amelyhez jó minőségű és megnövelt adathozzáférésre van szükség olyan nem személyes adatkészletek létrehozása céljából, amelyek alkalmasak az algoritmusok betanítására és teljesítményük javítására;

78.

hangsúlyozza, hogy az európai adatstratégia végrehajtásának egyensúlyt kell teremtenie az adatok szélesebb körű felhasználásának és megosztásának előmozdítása, valamint a szellemi tulajdonjogok, az üzleti titkok, de egyben az alapvető jogok, többek között a magánélet védelme között; hangsúlyozza, hogy az MI-algoritmusok betanításához használt adatok olykor strukturált adatokra, például adatbázisokra, szerzői jogvédelem alatt álló művekre és egyéb, szellemitulajdon-védelem alatt álló alkotásokra támaszkodnak, amelyek rendszerint nem tekinthetők adatoknak;

79.

megjegyzi, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló tartalom adatbeviteli célú felhasználását a jelenlegi szabályok, a „szöveg- és adatbányászat” tekintetében a szerzői jogi irányelv (31) által előírt kivétel, valamint a digitális egységes piacon bevezetett kapcsolódó jogok fényében kell értékelni; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki útmutatást arra vonatkozóan, miként fogják központosított módon mindenki számára nyilvánosan hozzáférhetővé tenni a jogok fenntartását biztosító eszközöket;

80.

kijelenti, hogy a magánbefektetők előtt álló jelenlegi befektetési akadályok csökkentése érdekében a Bizottságnak folytatnia kell a polgári eljárásjoggal kapcsolatos, jelenlegi jogi keretet érintő változások vizsgálatát; e tekintetben arra kéri a Bizottságot, hogy a közös polgári eljárásjogi minimumszabályokról szóló, 2017. július 4-i európai parlamenti állásfoglalás (32) nyomán haladéktalanul hozzon megfelelő intézkedéseket;

81.

kiemeli, hogy meg kell akadályozni, hogy az algoritmusokon alapuló alkalmazásokban az elfogultság bármilyen nem szándékolt formája – különösen nemi alapú elfogultság – jelenjen meg; e célból ösztönzi, hogy az algoritmusok, az MI-rendszerek és az alkalmazások tervezését tegyék átláthatóvá;

82.

emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet alapján a bizonytalanság és az átláthatatlanság csökkentése érdekében az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy magyarázatot kapjanak az algoritmusok által hozott döntésekről és kifogásolhassák azokat, ugyanakkor különös figyelmet kell fordítani a munkahelyi jóllétre és átláthatóságra;

83.

úgy véli, hogy bár a jelenlegi felelősségi elvek és technológiasemleges felelősségi szabályok általában véve megfelelnek a digitális gazdaságnak és a legtöbb kialakulóban lévő technológiának, vannak olyan esetek – például a mesterségesintelligencia-rendszerek üzemeltetőit érintő esetek –, ahol új vagy kiegészítő felelősségi szabályokra van szükség a jogbiztonság növelése és az adatok jogellenes felhasználásának esetére az érintett személy számára megfelelő kártérítési rendszer biztosítása érdekében;

84.

sürgeti a Bizottságot, hogy az új jogalkotási javaslatok benyújtása előtt végezzen átfogó értékelést az adatokért – például a hiányos vagy pontatlan adathalmaz következtében mesterséges intelligencia által vagy nem mesterséges intelligencia által okozott károkért – való felelősséggel kapcsolatos esetleges hasonló jogi hiányosságokat illetően, és mérlegelje a jelenlegi felelősségi rendszerek esetleges kiigazításait;

85.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a legjobb gyakorlatokat a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) terén, különös tekintettel a nemek közötti egyenlőségre, valamint a nők technológiai területen történő szerepvállalására és foglalkoztatására;

86.

üdvözli a Digitális Európa programot, a Horizont Európa programot, az űrprogramot, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt és az európai digitális innovációs központokat, amelyek segíteni fognak az európai vállalkozásoknak abban, hogy naprakészek legyenek a digitális átállás kínálta lehetőségekkel kapcsolatban; hangsúlyozza a Horizont Európa programban a kvantumkutatásra elkülönített finanszírozás fontosságát; emlékeztet továbbá arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek szerepet kell játszania a digitális menetrendhez való hozzájárulás terén;

87.

szorgalmazza a köz- és magánfinanszírozást – különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k számára – a digitális átállás támogatása és az adatgazdaságban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása, valamint a digitális technológiák és készségek integrálása érdekében; hangsúlyozza, hogy a mikrovállalkozások és a kkv-k egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása nemcsak az adatokhoz való hozzáférést foglalja magában, hanem az ilyen információk elemzéséhez és értelmezéséhez szükséges készségek biztosítását is;

88.

felszólítja a szociális partnereket, hogy vizsgálják meg, hogyan növelheti a digitalizáció, az adatok és a mesterséges intelligencia a fenntartható termelékenységet a munkavállalói jogok tiszteletben tartása, a munkaerő jóllétének és foglalkoztathatóságának javítása és a továbbképzésbe, az átképzésbe és az alkalmazkodást segítő képzésbe, az egész életen át tartó tanulásba és a digitális jártassággal kapcsolatos rendszerekbe való beruházások egyidejű biztosítása mellett; megjegyzi, hogy az adatközpontú technológiákkal kapcsolatos figyelemfelkeltés, oktatás és átláthatóság fontos szerepet játszik abban, hogy az uniós polgárok megértsék ezeket a technológiákat, és részesei legyenek azok tisztességes alkalmazásának; hangsúlyozza, hogy a munkavállalóknak joguk van tudni, hol és hogyan gyűjtik, használják fel, tárolják vagy osztják meg adataikat; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni az aránytalan és indokolatlan munkahelyi megfigyelést; úgy véli, hogy a nemzeti szakszervezeteket jobban be kell vonni az adatok és a magánélet munkahelyi védelmére vonatkozó ajánlások és iránymutatások kidolgozásába;

Globális szabályok

89.

úgy véli, hogy az adatok felhasználására vonatkozó globális szabályok nem megfelelőek; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő összehasonlító elemzést a harmadik országok adatokra vonatkozó szabályozási környezetéről; megjegyzi, hogy egyes harmadik országokban az ott működő európai vállalatok egyre gyakrabban szembesülnek indokolatlan akadályokkal és digitális korlátozásokkal; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi és többoldalú fórumokon, valamint a kétoldalú és kereskedelmi egyeztetések során fokozzák a hasonlóan gondolkodó harmadik országokkal közös erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az új technológiák, például a mesterséges intelligencia, a dolgok internete, az 5G és a 6G használatát szabályozó új nemzetközi etikai és technikai előírásokról állapodjanak meg, amelyeknek elő kell mozdítaniuk az Unió értékeit, alapvető jogait, elveit, szabályait és szabványait, és biztosítaniuk kell, hogy piaca versenyképes maradjon és nyitott maradjon a világ többi része előtt; rámutat arra, hogy olyan nemzetközi szabályokra és szabványokra van szükség, amelyek elősegítik az adatvédelem megerősítését, valamint a biztonságos és megfelelő adatátvitel kialakítását célzó globális együttműködést, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor az uniós és tagállami jogszabályokat és előírásokat;

90.

hangsúlyozza, hogy a személyes adatok más joghatóságok részére történő továbbításának mindig meg kell felelnie az általános adatvédelmi rendelet, a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv és a Charta rendelkezéseinek, figyelembe kell vennie az Európai Adatvédelmi Testület ajánlásait és iránymutatásait az adattovábbítás előtt, és arra csak akkor kerülhet sor, ha a személyes adatok megfelelő szintű védelemben részesülnek;

91.

felszólít az adatok szabad áramlásának biztosítására az Unió és harmadik országok között, azzal a feltétellel, hogy az adatvédelemhez, a magánélethez és a biztonsághoz fűződő, valamint más, egyértelműen meghatározott, megfelelően indokolt és megkülönböztetésmentes közérdekeket tiszteletben tartják, például megfelelőségi határozatok révén; úgy véli, hogy az adatgazdaságban rejlő potenciál teljes körű kiaknázásához szükséges az adatok határokon átnyúló szabad áramlása, továbbá hangsúlyozza, hogy az adatáramlás fenntartásának továbbra is az európai értékek egyik alapkövét kell képeznie; támogatja a közös európai adatterekhez való hozzáférés biztosítását azon érdekelt felek számára, akik teljes mértékben eleget tesznek valamennyi vonatkozó uniós jogszabálynak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak tárgyalásokat a globális digitális gazdaságra vonatkozó új szabályokról, beleértve az adatlokalizációra vonatkozó indokolatlan követelmények tilalmát; emlékeztet annak fontosságára, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten belül előrelépés történjen az e-kereskedelemről szóló tárgyalások terén, és kéri, hogy az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokba építsenek be a digitális kereskedelemre vonatkozó ambiciózus és átfogó fejezeteket; támogatja az Unió aktív szerepét és részvételét a digitalizációval kapcsolatos nemzetközi együttműködés egyéb nemzetközi fórumain, például az ENSZ-en, az OECD-n, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezeten és az UNESCO-n belül;

o o

92.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 124. I, 2020.4.17., 1. o.

(2) HL L 114., 2020.4.14., 7. o.

(3) HL L 172., 2019.6.26., 56. o.

(4) HL L 134., 2018.5.31., 12. o.

(5) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(6) HL L 303., 2018.11.28., 59. o.

(7) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.

(8) HL L 207., 2010.8.6., 1. o.

(9) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

(10) HL C 202. I, 2020.6.16., 1. o.

(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

(12) HL C 449., 2020.12.23., 37. o.

(13) HL C 307., 2018.8.30., 163. o.

(14) HL C 50., 2018.2.9., 50. o.

(15) HL C 162., 2019.5.10., 2. o.

(16) HL C 411., 2020.11.27., 2. o.

(17) HL C 345., 2017.10.13., 130. o.

(18) A Bizottság 2020. február 19-i közleménye az európai adatstratégiáról, 2. o.

(19) A mesterséges intelligenciára és a robotikára vonatkozó átfogó európai iparpolitikáról szóló, 2019. február 12-i állásfoglalásának megfelelően.

(20) A Bizottság részére az osztrák Környezetvédelmi Ügynökség és a Borderstep Institute által összeállított 2020 novemberi, „Energy-efficient Cloud Computing Technologies and Policies for an Eco-friendly Cloud Market” (Energiahatékony felhőalapú informatikai technológiák és politikák a környezetbarát felhőalapú piacért) című végleges tanulmány.

(21) HL L 249., 2020.7.31., 33. o.

(22) HL L 305., 2019.11.26., 1. o.

(23) HL L 198., 2019.7.25., 64. o.

(24) HL L 77., 1996.3.27., 20. o.

(25) HL L 157., 2016.6.15., 1. o.

(26) HL L 257., 2014.8.28., 73. o.

(27) HL L 123., 2011.5.12., 11. o.

(28) HL L 356., 2014.12.12., 438. o.

(29) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.

(30) HL L 169., 2019.6.25., 1. o.

(31) HL L 130., 2019.5.17., 92. o.

(32) HL C 334., 2018.9.19., 39. o.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/54

P9_TA(2021)0102

A honvédelem és biztonság területét érintő közbeszerzések, és a védelmi vonatkozású termékek transzfere: a vonatkozó irányelvek végrehajtása

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a honvédelem és biztonság területét érintő beszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv és a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló 2009/43/EK irányelv végrehajtásáról (2019/2204(INI))

(2021/C 494/05)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásokra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (védelmi beszerzésekről szóló irányelv),

—	tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2) (transzferekről szóló irányelv),

—

tekintettel a honvédelem és biztonság területét érintő közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv 73. cikke (2) bekezdésének való megfelelés érdekében az említett irányelv végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2016. november 30-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0762),

—

tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értékeléséről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2016. november 30-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0760),

—	tekintettel az „Iránymutatás a honvédelem és a biztonság területét érintő, valamely kormányzat által egy másik kormányzatnak odaítélt szerződésekről (a 2009/81/EK irányelv 13. cikkének f) pontja)” című 2016. november 30-i bizottsági közleményre (C(2016)7727),

—	tekintettel a védelmi ágazatban tevékenykedő albeszállítók és kkv-k határokon átnyúló piacra jutásáról szóló, 2018. április 20-i (EU) 2018/624 bizottsági ajánlásra (3),

—	tekintettel a védelmi és biztonsági célú kooperatív beszerzésekre vonatkozó iránymutatásról (a honvédelem és biztonság területén odaítélt szerződésekről szóló 2009/81/EK irányelv) szóló bizottsági közleményre (4),

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) „Uniós védelmi csomag: a védelmi beszerzésekről és a közösségen belüli transzferekről szóló irányelvek” című, 2020. szeptemberi tanulmányára,

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A9-0025/2021),

A.	mivel a védelmi beszerzésekről szóló irányelv célja, hogy tisztességes és átlátható szabályokat vezessen be a védelmi beszerzésekre vonatkozóan annak biztosítására, hogy a tagállamok védelmi vállalkozásai hozzáférhessenek más tagállamok védelmi piacaihoz;

mivel a transzferekről szóló irányelv célja az európai védelmieszköz-piac működésének javítása, az uniós védelmi ellátási lánc integrációjának előmozdítása és az ellátás biztonságának növelése a védelmi vonatkozású termékek EU-n belüli transzferére vonatkozó szabályok és eljárások egyszerűsítése révén;

C.	mivel mindkét irányelv célja a védelmi vonatkozású termékek belső piacának fellendítése és az európai védelmieszköz-piac versengőbbé tétele;

D.	mivel a védelmi csomag irányelveire az Európai Unió közös értékein és célkitűzésein alapuló – egyúttal a tagállamok biztonsági és védelmi politikáinak sajátos jellegét tiszteletben tartó – közös európai biztonsági és védelmi kultúra továbbfejlesztése érdekében van szükség;

mivel a Bizottság 2016. évi értékelése arra a következtetésre jutott, hogy a védelmi beszerzésekről szóló irányelv célkitűzései csak részben valósultak meg, mivel ugyan lehetővé tette a verseny, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség kezdeti növekedését az EU védelmi közbeszerzési piacán, azonban e célkitűzések teljes körű eléréséhez sokkal több előrelépésre lett volna szükség az irányelv tagállamok általi következetes alkalmazása terén;

F.	mivel az EPRS tanulmánya rámutatott, hogy a védelmi beszerzésekről szóló irányelv elégtelen hatást gyakorol a védelmi értékláncok európaizálódására;

mivel a Bizottság 2016. évi értékelése azt mutatta, hogy a transzferekről szóló irányelv átültetésének módja közötti különbségek komoly akadályokat gördítettek az irányelv hatékony alkalmazása elé, ami egyes tagállamokban lassú vagy hiányos alkalmazást, a követelmények és eljárások tagállamok közötti harmonizációjának általános hiányát, valamint a tagállamok által közzétett általános transzferengedélyek (GTL-ek) tekintetében rendkívül eltérő feltételeket és korlátozásokat eredményezett;

mivel a földrajzi távolságból, a nyelvi akadályokból és a határokon átnyúló piaci ismeretek hiányából adódó általános piacralépési korlátok mellett a védelmi ágazatban működő kis- és középvállalkozások (kkv-k) további adminisztratív akadályokkal is szembesülnek, mint például az ellátás biztonságával kapcsolatos aggályok, az alvállalkozásra vonatkozó rendelkezések összetettsége és a tanúsítás magas költségei;

I.	mivel a közbeszerzési eljárásokban való részvétel során a kkv-k jelentős kihívásokkal szembesülnek;

mivel a kkv-k részvételének elmaradása nagyrészt az ellátási láncokhoz való határokon átnyúló hozzáférés hiányának tudható be; mivel a védelmi ellátási láncokat jelentős nemzeti irányultság jellemzi, ami fokozza a más európai országok védelmi ellátási láncába belépni kívánó kkv-k előtt álló kihívásokat; mivel ezen túlmenően az eredetiberendezés-gyártók pénzügyi okok miatt továbbra is csak olyan kkv-kkal kötnek alvállalkozói szerződést, amelyekkel már van meglévő munkakapcsolatuk;

mivel olyan átfogó és holisztikus koncepció kidolgozására van szükség az európai védelmieszköz-piac tekintetében, amely hivatalosan összekapcsolja az összes meglévő széttöredezett elemet, például az európai védelmi ipari fejlesztési programot (EDIDP), a védelmi célú kutatásra irányuló előkészítő intézkedést (PADR), az Európai Védelmi Alapot (EDF), az állandó strukturált együttműködést (PESCO), a fegyverkivitelre vonatkozó közös álláspontot, a kettős felhasználású termékekről szóló rendeletet (5), a 2009. évi védelmi csomag két irányelvét és a jövőbeli kezdeményezéseket, például az ellátás biztonságára vonatkozó közös szabályokat;

mivel szakpolitikai koherencia és a különböző széttöredezett szakpolitikai elemek közötti kapcsolatok kiépítésére irányuló erőfeszítés nélkül fennáll a kockázat, hogy az uniós szint tovább fokozza a meglévő piaci torzulásokat és a védelmi ágazat más, rendkívül kevéssé hatékony folyamatait és politikáit;

A védelmi termékek belső piaca működésének javítása a védelmi csomag jobb végrehajtása és érvényesítése révén

megismétli, hogy támogatja a védelmi csomag irányelveiben szereplő törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy előmozdítsák az uniós védelmi ellátási lánc további integrációját, valamint növeljék a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat és átláthatóságot, továbbá az egyenlő bánásmódot és az európai védelmi ipar általános versenyképességét;

hangsúlyozza, hogy az irányelvek hatékony végrehajtása az EU stratégiai autonómiára és európai védelmi unióra irányuló törekvése irányába tett lépést jelent; hangsúlyozza, hogy az irányelvek koherensebbé tehetik az uniós védelmi politikát, és elősegíthetik az európai védelmi ipar fejlődését, feltéve, hogy a tagállamok közös jövőképpel és közös stratégiai kilátásokkal rendelkeznek az európai védelmi kezdeményezésekre vonatkozóan;

sajnálatosnak tartja az európai védelmi piac továbbra is fennálló széttöredezettségét, amely még mindig szükségtelen párhuzamosságokhoz, a nem hatékony projektek megsokszorozódásához és a tagállami védelmi kiadások eredménytelenségének sokszorozódásához vezet;

üdvözli a védelmi beszerzésekről szóló irányelv fokozatos végrehajtása során tapasztalt pozitív tendenciák némelyikét, nevezetesen a tagállamok által közzétett eljárást megindító hirdetmények és a szerződés odaítéléséről szóló tájékoztatók növekvő számát, valamint a közbeszerzési felhívások elektronikus adatbázisában (Tenders Electronic Daily (TED)) megpályáztatott közbeszerzések növekvő arányát; hangsúlyozza azonban, hogy még mindig igen jelentős volumenű közbeszerzési kiadásra kerül sor az irányelv hatályán kívül, és a szerződések odaítélése jelentős arányban továbbra is nemzeti körben történik; hangsúlyozza továbbá, hogy az eljárások nem könnyen hozzáférhetők a kkv-k számára;

hangsúlyozza, hogy a kizárásra vonatkozó rendelkezések – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 346. cikkében foglaltak – tagállamok általi szisztematikus alkalmazása alááshatja a védelmi beszerzésekről szóló irányelv teljes körű és megfelelő végrehajtását;

emlékeztet a védelmi beszerzések területén az EUMSZ 346. cikkére való hivatkozás feltételeivel kapcsolatban a Bizottság által kiadott értelmező iránymutatásra, amelynek célja, hogy megakadályozza e rendelkezés tagállamok általi esetleges visszaélésszerű vagy helytelen alkalmazását és téves értelmezését; felhívja a tagállamokat, hogy szigorúan kövessék a Bizottság értelmező iránymutatását az említett cikk egységes végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása érdekében;

szorgalmazza az európai védelmieszköz-piacon a tisztességes versenyt korlátozó mentességek és ellentételezési követelmények helyes alkalmazását, és különösen a kormányok közötti értékesítésekre vonatkozó mentesség megfelelő alkalmazásának jobb nyomon követését és érvényesítését a kormányok közötti értékesítésekről szóló 2016. évi bizottsági iránymutatásnak és a védelmi beszerzésekről szóló irányelv alkalmazásának megfelelően; e tekintetben kéri a tagállamokat, hogy a vonatkozó bizottsági iránymutatások ellenőrzésének és végrehajtásának javítása érdekében rendszeresebb és átfogóbb módon szolgáltassanak konzisztens, pontos és összehasonlítható adatokat a mentességek alkalmazásáról; úgy véli, hogy a Bizottságnak vállalnia kell annak felelősségét, hogy nyomon követi a szerződéseknek a védelmi beszerzésekről szóló irányelv hatályán kívül történő odaítélése érdekében a tagállamok által alkalmazott kizárások szükségességét és arányosságát, és nem támaszkodhat elsősorban az ágazat által benyújtott panaszokra; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit, és hozzon bátor és proaktív intézkedéseket a mentességek visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése érdekében, és alkalmazzon határozottabb jogérvényesítési politikát, többek között a kötelezettségszegési eljárások eredményességének biztosítása révén;

úgy véli, hogy továbbra is nagy szükség van a védelmi beszerzésekről szóló irányelv hatékony végrehajtásának és érvényesítésének középpontba állítására, úgy véli, hogy a tagállamoknak az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és a verseny biztosítására, valamint az e téren kiírt közbeszerzésekhez való hozzáférésre kell összpontosítaniuk, és hogy a Bizottságnak a közös jelentéstételi normákra kell helyeznie a hangsúlyt, további iránymutatásokat és tájékoztatást nyújtva a tagállamoknak az irányelvben szereplő rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban;

felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre megfelelően a védelmi beszerzésekről szóló irányelvet, és kéri a jelentős védelmi iparral rendelkező tagállamokat, hogy járjanak elöl jó példával;

10.

úgy véli, hogy a minőségvezérelt és agilis beszerzés biztosítása érdekében javítani lehetne a védelmi beszerzésekről szóló irányelv végrehajtásának egyes vonatkozásait, például a 2014/24/EU irányelvben (6) előírt nyílt eljárás, az innovációs partnerségek vagy más új eljárások tagállamok általi alkalmazását, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lehetőség szerint alkalmazzák következetesen az irányelvet; úgy véli azonban, hogy jelenleg nincs szükség a védelmi beszerzésekről szóló irányelv és a transzferekről szóló irányelv felülvizsgálatára, mivel a meglévő szabályozási keret megfelelő végrehajtás és alkalmazás esetén elégséges;

11.

ezért felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az irányelvek végrehajtását, javítsa azok átláthatóságát, és nyújtson iránymutatást a tagállamoknak annak érdekében, hogy biztosítsa azok következetes és teljes körű végrehajtását és ezáltal célkitűzéseik teljes megvalósítását, mivel a kölcsönösség hiánya visszatarthatja a tagállamokat a nagyobb mértékű végrehajtástól;

12.

a transzferekről szóló irányelv tekintetében megjegyzi, hogy az új eszközök, köztük az általános transzferengedélyek alkalmazása meglehetősen elmarad az egyéni transzferengedélyekétől, amelyeket az új eszközökkel kívántak felváltani;

13.

megállapítja továbbá, hogy a tanúsítás a vártnál lassabban és alacsonyabb mértékben terjedt el, és hogy az irányelv hatékony alkalmazása még mindig akadályokba ütközik, mivel – különösen a kkv-k körében – kevéssé ismerik a transzferekről szóló irányelv keretében rendelkezésre álló eszközöket és a belső piacon meglévő lehetőségeket, valamint a tagállamok által az exportellenőrzés során alkalmazott rendszert, valamint hogy az általános transzferengedélyek végrehajtása terén nem történt harmonizáció, ami az irányelv hatékony alkalmazásának fő akadályát képezi;

14.

ezért úgy véli, hogy a transzferekről szóló irányelv csak részben érte el fő célkitűzéseit, különösen a védelmi vonatkozású termékek belső piacon belüli forgalmának megkönnyítését, valamint a hatékony belső piacot, a ellátásbiztonság javítását és a verseny erősítését;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a védelmi vonatkozású termékek EU-n belüli transzferének valódi belső piaca legyen, ahol a nemzeti hatóságok tisztában vannak azzal, hogy mely termékeket kinek adnak át, és ahol a kiviteli engedélyek megkövetelését és az egyéb exportkorlátozásokat az előírt minimumra csökkentik;

16.

tudomásul veszi ezzel összefüggésben az általános transzferengedélyek alkalmazási körére és feltételeire vonatkozó bizottsági ajánlások révén elért eredményeket;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a transzferekről szóló irányelv végrehajtását az egyes tagállamokban azáltal, hogy ragaszkodik a lezáratlan ügyek nemzeti hatóságok általi rendezéséhez;

18.

szorgalmazza az EU-n belüli nemzeti transzferellenőrzési közösségek közötti kapcsolatok és információcsere fokozott fejlesztését a transzferellenőrzési gyakorlatok meglévő eltéréseinek és a tagállamok közötti bizalom hiányának kezelése, valamint az Unión belüli transzferekkel kapcsolatos kérdések tekintetében az egyedi nemzeti kapcsolattartó pontok kijelölésének értékelése érdekében;

19.

felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően vegyék figyelembe az általános transzferengedélyek alkalmazási körére és feltételeire vonatkozó bizottsági ajánlásokat, és kerüljék az általános transzferengedélyek alapján történő átruházások olyan újabb feltételekhez kötését, amelyek ellentmondanának az ajánlásokban felsorolt feltételeknek vagy aláásnák azokat; hangsúlyozza, hogy rendelkezésre kell bocsátani a transzferengedélyekre vonatkozó nemzeti szabályozások fordítását, legalább angol nyelven; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben támogassa és segítse a tagállamokat az EDIDP- és az EDF-projektekre vonatkozó harmonizált globális és egyedi transzferengedélyek kidolgozásában;

20.

üdvözli a transzferekről szóló irányelv azon rendelkezéseit, amelyek célja az együttműködésen alapuló beszerzés előmozdítása a védelem területén, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ki az irányelv által kínált valamennyi, valódi szolidaritási jellegű együttműködési lehetőséget, különösen az EDIDP és a jövőbeli EDF keretében;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként az általános transzferengedélyek alkalmazási körére és feltételeire vonatkozó ajánlások nyomon követését, többek között mérlegelve annak lehetőségét, hogy az ajánlásokat kötelező erejű rendelkezésekké alakítsák át, hogy a fokozatos harmonizáció az elkövetkező évek átfogó célkitűzése lehessen;

22.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a transzferekről szóló irányelv eszközeinek és előnyeinek jobb megismertetésére irányuló erőfeszítéseiket, különösen a kkv-k körében;

23.

tudomásul veszi, hogy a „stratégiai iránytű” célja a fenyegetések közös elemzése; úgy véli, hogy a védelmi csomagnak az iránytű egyik olyan elemévé kell válnia, amely hozzájárul az exportellenőrzési politikákhoz;

24.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az adatok minőségét, átláthatóságát, konzisztenciáját és elérhetőségét, és vegyék fontolóra egyedi statisztikai osztályozási kódok létrehozását annak érdekében, hogy megkönnyítsék e két irányelv végrehajtásának nyomon követését és megfelelő ellenőrzést biztosítsanak;

25.

kiemeli a szerződési hirdetmények TED-en való közzétételének aránya tekintetében a tagállamok között fennálló különbségeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a haditechnikai termékekkel foglalkozó tanúsított vállalkozások nyilvántartásának (CERTIDER) hozzáférhetőségét és használhatóságát; hangsúlyozza, hogy a védelmi és fegyverkezési tevékenységek jobb figyelembevétele érdekében szisztematikusan hozzáférhetővé kell tenni az Unión belüli transzferekre vonatkozó adatokat, beleértve a mennyiségi adatokat, valamint az engedélyek kategóriái szerint bontást is; megjegyzi, hogy ezek az eltérések hozzájárulnak a megbízható adatok hiányához, és zavart okozhatnak a belső piacon, valamint hogy a kölcsönösség hiánya visszatarthatja a tagállamokat a nagyobb fokú végrehajtástól;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a közös szabványosított adminisztratív formanyomtatványok létrehozásának megvalósíthatóságát a vállalkozások – különösen a kkv-k – adminisztratív terheinek csökkentése, valamint a védelmi vonatkozású termékek transzferére vonatkozó európai megközelítés kialakítása céljából;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy határozottan hajtsa végre az irányelveket, szükség esetén az EUMSZ 258. cikkében foglalt jogával élve kötelezettségszegési eljárások gyakoribb elindítása révén is; kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen kötelezettségszegési eljárásokat ahelyett, hogy kizárólag az ágazat által benyújtott panaszok alapján járna el;

A piac széttöredezettsége elleni küzdelem és a kkv-k részvételének növelése

28.

megjegyzi, hogy a kkv-k a jelek szerint kevésbé sikeresek a védelmi beszerzésekről szóló irányelv szerinti szerződések elnyerésében, mint általában az uniós közbeszerzések esetében; megjegyzi továbbá, hogy az irányelv alvállalkozókra vonatkozó rendelkezéseit a tagállami hatóságok nyilvánvalóan nem alkalmazták rendszeresen és strukturáltan; úgy véli, hogy egyes tagállamok ezeket a rendelkezéseket bonyolultnak és nehezen alkalmazhatónak tartják, ami részben megmagyarázza az irányelv korlátozott hatását, és ezért szükség van a kkv-k e folyamatban való részvételének ösztönzésére és az eljárások egyszerűsítésére;

29.

kiemeli, hogy a kkv-k a tanúsítási eljárásokat költségesnek, hosszadalmasnak és nehézkesnek tekintik, ezért nem hozzáférhetők és nem is vonzóak számukra;

30.

kéri a tagállamokat, hogy módszeresen kövessék a védelmi ágazatban működő albeszállítók és kkv-k határokon átnyúló piacra jutásáról szóló bizottsági ajánlásokat, például az információk minőségére vonatkozó követelményeket, a szerződések részekre bontását vagy a közbeszerzési eljárásból eredő adminisztratív terhek enyhítését;

31.

ezért úgy véli, hogy a kkv-k részvételének növelésére irányuló cél csak részben valósult meg;

32.

úgy véli, hogy a védelmi beszerzésekről szóló irányelv alvállalkozók közötti versenyre vonatkozó rendelkezései nem voltak hatással, vagy csak nagyon korlátozottan a beszállítók és a védelmi kkv-k határokon átnyúló hozzáférésére; felhívja a tagállamokat, hogy győződjenek meg arról, hogy belső eljárásaik lehetővé teszik-e a kkv-k határokon átnyúló részvételét, és egyszerűsítsék a védelem és biztonság területén zajló közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférésüket és az azokban való részvételüket;

33.

rámutat, hogy a védelmi piacokon tevékenykedő kkv-k közül több a kettős felhasználású termékek piacán vesz részt, míg sokan továbbra is kifejezetten a védelmi vonatkozású tevékenységekre szakosodtak, és ezért különösen függnek a katonai és védelmi vonatkozású vállalkozásoktól;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa munkáját, és alaposan vizsgálja meg annak okait, hogy a kkv-k miért nem tudnak részt venni azokban;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az érintett kkv-kra vonatkozó adatok frissített térképének létrehozását, amely – az érzékeny adatok és a szellemi tulajdon védelmének garantálása mellett – felvázolja ipari és technológiai képességeiket, és amelyekhez más tagállamok fővállalkozói nyilvánosan hozzáférhetnek annak érdekében, hogy azonosítsák az egyes projektekhez szükséges képességekkel rendelkező kkv-kat, és javasoljon más hatékony eszközöket, amelyek növelhetik a kkv-k részvételét a közbeszerzési eljárásban;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kkv-k finanszírozáshoz jutását;

37.

úgy véli, hogy a tagállamok fellépése jelentősen javíthatná a védelmi ágazatban működő kkv-k és beszállítók határokon átnyúló piacra jutását, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a lehető legátfogóbban hajtsák végre a Bizottság ajánlásait;

38.

felhívja a tagállamokat, hogy a kkv-k határokon átnyúló tevékenységeinek támogatása érdekében módszeresebben használják fel a meglévő uniós szintű eszközöket, például az Enterprise Europe Networköt;

A védelmi eszközök nyitott európai piacának létrehozása

39.

úgy véli, hogy az irányelvek jobb végrehajtása döntő fontosságú a védelmi termékek belső piaca működésének javítására és a nyitott európai védelmieszköz-piac létrehozásának elősegítésére irányuló átfogó célkitűzés eléréséhez;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen a védelmi vonatkozású termékek transzferére vonatkozó jogi keret szélesebb körű alkalmazására, javítsa az általános transzferengedélyek elérhetőségét az egész EU-ban, és foglalkozzon a tanúsítási rendszer korlátozott alkalmazásával, ami fellendítheti az európai védelmieszköz-piac fejlődését, és ezáltal javítja a védelmi vonatkozású termékek belső piacának működését;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon olyan konkrét intézkedéseket, amelyek célja a tagállamok közötti bizalom növelése a védelem és a biztonság területén, együttműködésük fokozása és a védelmi termékek valódi egységes piacának megteremtése érdekében;

42.

úgy véli, hogy az irányelvek hatékony végrehajtása tovább fokozná az elmúlt években indított védelmi kezdeményezések – nevezetesen a PESCO, a koordinált éves védelmi szemle (CARD), az EDF és a felülvizsgált képességfejlesztési terv – hatékonyságát, amelyek összességében fellendíthetik a védelmi képességek együttműködésen alapuló tervezését, fejlesztését, beszerzését és működését; felhívja a tagállamokat, hogy a PESCO és az EDF keretében megvalósuló projektekkel kapcsolatos együttműködés révén erősítsék meg az európai védelmieszköz-piacot; e tekintetben megjegyzi, hogy a védelmi csomag végrehajtása során eddig levont tanulságokat és bevált gyakorlatokat meg kell osztani a tagállamokkal annak érdekében, hogy orvosolják a végrehajtás egyenlőtlen szintjét;

43.

hangsúlyozza, hogy tekintettel a fegyverkivitelre vonatkozó nyolc uniós kritériumra a fegyverkivitelre vonatkozó közös uniós álláspont koherensebb értelmezésére és következetesebb végrehajtására van szükség annak érdekében, hogy korlátozni lehessen a védelmi ágazat belső uniós piacának széttöredezettségét, és meg lehessen erősíteni az EU külpolitikájának következetességét; cselekvésre szólít fel a transzferekről szóló irányelv, a közös álláspont és a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet között esetlegesen meglévő joghézagok kezelése érdekében;

44.

kéri a tagállamokat, hogy tanúsítsanak politikai akaratot az Unión belüli védelmi beszerzések és a K+F-együttműködés erősítésére, valamint a közös védelmi K+F és beszerzések igénybe vételére a hadseregeik közötti interoperabilitás szintjének növelése érdekében;

45.

újult erőfeszítéseket kér az EDTIB-en belül továbbra is meglévő technológiai és innovációs hiányosságok és késedelmek kezelésére Európa védelmi importoktól való növekvő függőségének csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy egy megbízható és átfogó európai védelmieszköz-piac és egy hatékony védelmi ágazat kiépítése érdekében a Bizottságnak elő kell terjesztenie egy átfogó, az egész Unióra kiterjedő ellátásbiztonsági rendszert;

46.

hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti védelmi együttműködés nem tartozik a kereskedelmi és együttműködési megállapodás hatálya alá, és javasolja, hogy végezzenek megfelelő elemzést arról, hogy a brexit milyen hatást gyakorol majd az uniós védelmieszköz-piacra;

47.

úgy véli, hogy a két irányelv elfogadása óta az európai védelmieszköz-piac nagy változáson ment keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy e változások fényében elemezze a rendelkezésre álló eszközök hatékonyságát;

o o

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 216., 2009.8.20., 76. o.

(2) HL L 146., 2009.6.10., 1. o.

(3) HL L 102., 2018.4.23., 87. o.

(4) HL C 157., 2019.5.8., 1. o.

(5) A Tanács 428/2009/EK rendelete (2009. május 5.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról (HL L 134., 2009.5.29., 1. o.).

(6) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/64

P9_TA(2021)0107

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtása

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásáról: a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelv (2020/2091(INI))

(2021/C 494/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—	tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és fenntartható fejlődési céljaira,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191. cikkére,

—	tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—	tekintettel a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. december 14-i (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) (NEC-irányelv),

—

tekintettel a 2004/107/EK és a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó szabályoknak a környezeti levegő minőségére vonatkozó kölcsönös információcsere és jelentéstétel tekintetében történő megállapításáról szóló, 2011. december 12-i 2011/850/EU bizottsági végrehajtási határozatra (4),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—	tekintettel a „Védelmet nyújtó Európa: Tiszta levegőt mindenkinek” című, 2018. május 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0330),

—	tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2020. március 4-i bizottsági javaslatra (COM(2020)0080),

—	tekintettel a Bizottságnak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek (2008/50/EK és 2004/107/EK) 2019. november 28-i célravezetőségi vizsgálatára (SWD(2019)0427),

—	tekintettel az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló (EU) 2016/2284 irányelv végrehajtása terén elért haladásról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2020. június 26-i bizottsági jelentésre (COM(2020)0266),

—	tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a levegőminőségről szóló második helyzetképről szóló, 2021. január 8-i jelentésre (COM(2021)0003),

—	tekintettel a Bizottságnak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek felülvizsgálatával kapcsolatos bevezető hatásvizsgálatára vonatkozó útitervére,

—

tekintettel az EU munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikájára, különösen a Bizottság „Biztonságosabb és egészségesebb munkahely mindenkinek – Az Európai Unió munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra irányuló jogszabályainak és politikájának modernizálása” című, 2017. január 10-i közleményére (COM(2017)0012), valamint a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29-i 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—	tekintettel a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiáról szóló, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0663),

—	tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—	tekintettel „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0667) és a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiáról szóló, 2020. július 10-i európai parlamenti állásfoglalásra (7),

—	tekintettel a „Védelmet nyújtó Európa: Tiszta levegőt mindenkinek” című, 2019. március 13-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel a Régiók Bizottságának „A tiszta levegőre vonatkozó uniós politika jövője a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés keretében” című, 2020. július 2-i előretekintő véleményére (10),

—	tekintettel az Európai Számvevőszék „Légszennyezés: egészségünk védelme még mindig nem elégséges” című, 2018. szeptember 11-i 23/2018. sz. különjelentésére,

—	tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek (EEA) „A levegő minősége Európában – 2020. évi jelentés” című, 2020. november 23-i 09/2020. sz. jelentésére,

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A levegőminőséggel kapcsolatos uniós szakpolitika: a kiválasztott uniós jogszabályok végrehajtása” című, 2021. január 18-i európai végrehajtás-értékelési tanulmányára és annak „A levegőminőséggel kapcsolatos helyi politikák feltérképezése és értékelése. Milyen tanulságok vonhatók le a Covid19-járvány miatti kijárási korlátozásokból a levegőminőséggel kapcsolatos szakpolitikák területén?” című I. mellékletére,

—	tekintettel Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „Légszennyezés és Covid19” című, 2021. januári tanulmányára,

—

tekintettel Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztálya által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére készített, „Levegőminőségi mintavételi pontok – A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50/EK irányelv szerinti mérés reprezentativitása és összehasonlíthatósága” című, 2019. március 18-i tanulmányra,

—	tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „Egészség és környezet: a légszennyezés egészségügyi hatásának kezelése” című, 2015. május 26-i állásfoglalására,

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és III. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0037/2021),

A.	mivel a tiszta levegő elengedhetetlen az emberi egészség, az életminőség és a környezet szempontjából, és azt a fenntartható fejlesztési célokban globális egészségügyi prioritásként határozták meg;

mivel a légszennyezés határokon átnyúló jellegű, és mivel a légszennyező anyagok jelentős mértékben kicserélődnek a tagállamok között, valamint az EU és az Unión kívüli országok között, ahogy azt a levegőminőségről szóló második helyzetkép is megállapítja; mivel a rossz levegőminőség káros hatásai sok esetben helyi problémává válnak a tagállamok számára, amelyek nem képesek semmilyen intézkedést hozni a területükön kívüli kibocsátási forrásokkal szemben;

mivel a légszennyezés a legnagyobb környezeti eredetű egészségügyi kockázat Európában (11), amely nem érinti egyenlően a régiókat, a társadalmi-gazdasági csoportokat és a korcsoportokat, és az EEA légszennyezésnek tulajdonítható egészségügyi hatásokra vonatkozó legutóbbi becslései szerint évente közel 400 000 korai halálesetet okoz; mivel az EU-28-ban 2018-ban körülbelül 379 000 volt azoknak a száma, akik a finom szálló por (PM2,5) koncentrációinak való hosszú távú kitettség miatt idő előtt elhaláloztak; mivel 2018-ban az NO2 és az O3 koncentrációknak való kitettség becsült hatása az EU-ban évente kb. 54 000, illetve 19 400 személy idő előtti elhalálozásához vezetett (12);

mivel a légszennyezés összefüggésben áll különböző légzőszervi, szív- és érrendszeri betegséggel, az agyvérzéssel és a rákkal, a legújabb tanulmányok szerint pedig összefügg a termékenységgel, a terhességgel és az újszülöttekre gyakorolt káros hatásokkal, továbbá a demenciával (13), a gyermekek agyának strukturális módosulásával, az Alzheimer-kórral, a szisztematikus gyulladással és a kognitív zavarokkal (14), valamint a cukorbetegséggel összefüggő halálozással (15); mivel 1990 óta a légszennyezéssel összefüggő korai halálozások teljes száma több mint 50 százalékkal csökkent (16);

E.	mivel bizonyíték van arra, hogy a légszennyezésnek való kitettség elsősorban a légzőrendszer és az immunrendszer károsodásán, valamint a vírus sejtekbe jutását lehetővé tevő fehérjék expresszióján keresztül befolyásolhatja a Covid19-ben megbetegedettek egészségügyi kimenetelét (17);

mivel a Bizottság levegőminőségről szóló második helyzetképe szerint 2030-ra várhatóan 55 %-kal fog csökkenni a légszennyezés miatt korai elhalálozások száma 2005-höz képest, ha a tagállamok végrehajtják az összes olyan intézkedést, amelyeket a légszennyezés forrásait szabályozó jelenlegi uniós jogszabályok alapján határoztak meg;

G.	mivel a városi lakosság van a leginkább kitéve a légszennyezésnek, és globálisan tízből csak egy ember él olyan városban, amely megfelel a WHO levegőminőségi iránymutatásainak (18); mivel napjainkban az EU lakosságának 75 %-a városi és városkörnyéki területeken él (19);

H.	mivel az EU városi lakosságának 98 %-a van kitéve a WHO iránymutatásait meghaladó ózonszintnek; mivel az EU-28 városi lakosságának 77 %-a van kitéve a WHO iránymutatásait meghaladó PM2,5-szennyezésnek (20);

mivel „a Lancet Planet Health”2021. január 19-én tanulmányt tett közzé a légszennyezés mortalitásra gyakorolt hatásának értékeléséről Európa majdnem ezer városában (21); mivel azt állapították meg, hogy az első 10 város, ahol az NO2- és PM2,5-szennyezés miatti halálozási arány a legalacsonyabb, főként Észak-Európában található; mivel a levegőminőséggel kapcsolatos kihívások helyről helyre nagyon eltérőek, és mivel a problémák fő forrása a fűtési rendszerektől a közlekedésig terjed; mivel a levegő minősége a gazdasági növekedés ellenére általánosan javuló tendenciát mutat 1990-hez képest;

mivel a légszennyezés jelentős humán és gazdasági költségekkel jár, mint amilyen a várható élettartam csökkenése, az orvosi költségek növekedése, a munkatermelékenység csökkenése, az ökoszisztémák romlása, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás; mivel a légszennyezés által a társadalomnak, az egészségügynek és a gazdasági tevékenységeknek okozott költség Európában évi 330–940 milliárd EUR-t tesz ki összesen, míg a levegőminőség javulását eredményező összes intézkedés költsége évi 70–80 milliárd EUR (22); mivel a tétlenség költségei, ideértve a légszennyezés által a polgárok egészségére, a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt káros hatásokat, messze meghaladják fellépés költségeit annak ellenére, hogy az különféle szakpolitikai intézkedésekkel jár; mivel a Bizottság becslései szerint a tiszta levegőre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok maradéktalan végrehajtása 2030-ig évi 42 milliárd EUR nettó hasznot eredményezhet, különösen az alacsonyabb mortalitási és morbiditási aránynak köszönhetően (23);

mivel 1990 és 2018 között az EU csökkentette az összes légszennyező anyag kibocsátását; mivel a legnagyobb csökkenésről a kén-oxidok (SOx) esetében számoltak be, amelyek 90 %-kal csökkentek, ezt követik a nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) és a nitrogén-oxidok (NOx), amelyek nagyjából 60 %-kal, illetve 55 %-kal csökkentek; mivel a finomrészecskék (PM2,5) kibocsátása 1990 óta majdnem a felével csökkent, az ammónia (NH3) kibocsátása pedig nagyjából a negyedével (24); mivel az NH3-kibocsátás 2010 óta azonos szinten van;

mivel a 2018. évi legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint a NEC-irányelvben (25) rögzített 2020-as felső határértékek teljesítéséhez 10 tagállamnak kevesebb mint 2 év alatt 10 %-kal kellett csökkentenie NH3-kibocsátását, a PM2,5 és az NOx esetében pedig 6, illetve 5 tagállamnak akár 30 %-kal vagy annál is nagyobb mértékben kellett kibocsátását csökkentenie;

mivel a légszennyezés környezetkárosodáshoz vezet, továbbá jelentős káros hatással van a természetes ökoszisztémákra és a biológiai sokféleségre – ideértve az eutrofizációt, a savasodást és a talajszintű ózon által okozott növénykárosodást, a víz és a talaj minőségét, valamint az általuk támogatott ökoszisztéma-szolgáltatásokat –, valamint az éghajlatra, és károsíthatja az épített környezetet és a kulturális örökséget; mivel az ökoszisztémákban jelenleg a legtöbb kárt okozó légszennyező anyagok az O3, NH3 and NOx; mivel a légszennyezés jelenleg az EU-ban lévő ökoszisztéma-területek körülbelül kétharmadánál felelős azért, hogy ezek a területek ki vannak téve az eutrofizációnak;

mivel a levegőbe NOx-ként és NH3-ként kibocsátott nitrogénvegyületek lerakódása eutrofizációhoz, azaz a tápanyagok túladagolásához vezethet; mivel mind a kénvegyületeknek, mind a nitrogénvegyületeknek savasító hatása van; mivel az eutrofizáció és a savasodás is befolyásolhatja a szárazföldi és a vízi ökoszisztémákat, és változásokat válthat ki a fajok diverzitásában és új fajok inváziójában; mivel az elsavasodás mérgező fémeket is mobilizálhat a vízben vagy a talajban, ami növeli annak kockázatát, hogy ezek bekerülnek az élelmiszerláncba;

mivel az O3 magas szintje károsítja a növényi sejteket, rontja a növények reprodukcióját és növekedését, és ezáltal csökkenti a mezőgazdasági növények terméshozamát, az erdők növekedését és a biodiverzitást; mivel a változó éghajlati viszonyok, valamint a szén-dioxid (CO2) és más szennyező anyagok, például a reaktív nitrogén kibocsátásának növekedése módosítja a vegetáció O3-ra adott reakcióját; mivel ezek a módosítók befolyásolják a levelek által felvett O3 mennyiségét, megváltoztatva ezzel a növények növekedésére, a terméshozamra és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatás mértékét (26);

mivel a toxikus hatású fém szennyezőanyagok, mint például az ólom (Pb), a higany (Hg) és a kadmium (Cd), az embereken túl káros hatásokat gyakorolhatnak a növényekre és az állatokra is, és mivel a légköri koncentrációjuk ugyan alacsony lehet, mégis hozzájárulnak a toxikus fémek talajban, üledékekben és organizmusokban való lerakódásához és felhalmozódásához; mivel a toxikus fémek és a perzisztens szerves vegyületek a környezeti toxicitásuk mellett hajlamosak az állatokban és a növényekben történő bioakkumulációra és a biomagnifikációra is, ami azt jelenti, hogy a szervezetek szöveteiben a koncentráció magasabb szintet ér, ahogy feljebb jut az élelmiszerláncban;

mivel a közúti közlekedésben jelentősen csökkent az összes légszennyező anyag, annak ellenére, hogy 1990-hez képest nőtt a személy- és teherforgalom; mivel a közúti közlekedés továbbra is elsődleges szerepet játszik az NOx-kibocsátásban (az EU teljes NOx-kibocsátásának 39 %-át téve ki), és a második legnagyobb mértékben járul hozzá a korom- (26 %) és ólomkibocsátáshoz (16 %) az EU-ban; mivel a városi területeken a közúti közlekedés a légszennyezés fő oka a járművek kibocsátásai (forgalommal összefüggő kipufogógáz-kibocsátások), valamint a fék- és gumiabroncskopás (forgalommal összefüggő nem kipufogógáz-kibocsátások) miatt; mivel Európában a dízelüzemű járművek felelősek a közúti közlekedéssel kapcsolatos összes légszennyezési költség körülbelül 75 %-áért (27);

mivel az EU-ban az elsődleges PM10-kibocsátás harmadik legjelentősebb forrása a mezőgazdaság, ahogyan azt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is hangsúlyozza; mivel a mezőgazdaságból származó NH3-kibocsátás hozzájárul az Európa-szerte minden tavasszal tapasztalt magas PM-koncentrációkhoz, valamint rövid és hosszú távú negatív egészségügyi hatásokhoz (28); mivel a mezőgazdaságból származó metánkibocsátás fontos prekurzora a talajszinti ózonnak, amely káros hatással van az emberi egészségre;

S.	mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 33 tagországában az SOx-kibocsátások (29) több mint feléért és az NOx-kibocsátások (30) egyötödéért az energiatermelő és -elosztó ágazat felelős;

mivel a széntüzelésű és lignittüzelésű erőművek jelentős mértékben hozzájárulnak a higanykibocsátáshoz az EU-ban, és mivel az uniós ipar higanykibocsátásának 62 %-a széntüzelésű erőművekből származik (31); mivel a higany veszélyes neurotoxin, amely viszonylag alacsony szintű kitettség mellett is károsítja az idegrendszert;

mivel 2005-ben az Európát övező tengereken (a Balti-tenger, az Északi-tenger, az Atlanti-óceán északkeleti része, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger) a nemzetközi hajózásból származó kén-dioxid-kibocsátás (SO2) becsült értéke évi 1,7 millió tonna, az NO2-kibocsátásé évi 2,8 millió tonna, a PM2,5-kibocsátásé pedig 195 000 tonna volt (32);; mivel egy, a Bizottság megbízásából készült tudományos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy további intézkedések nélkül a tengeri NOx-kibocsátás valószínűleg egy évtizeden belül meg fog egyezni a szárazföldi NOx-kibocsátással (33);

mivel az EU kültéri levegőminőségre vonatkozó politikai kerete jól strukturált, a beltéri levegő minőségére vonatkozó uniós jogszabályok viszont széttagoltak; mivel a légszennyezés holisztikusabb uniós szakpolitikai megközelítésére lehet szükség, garantálva, hogy a környezeti levegő minőségére, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, a vegyi anyagokra és az épületekre vonatkozó jogszabályok teljes mértékben összhangban legyenek, és kölcsönösen erősítsék egymást, különösen annak érdekében, hogy garantálják a munkavállalók és a nyilvánosság biztonságát a fogyasztási cikkekben lévő veszélyes anyagokkal szemben;

mivel 18 tagállam ellen folyamatban lévő 18 kötelezettségszegési eljárásból 13-at az uniós határértékeket meghaladó PM10-kibocsátás miatt indítottak, 11-et NO2-kibocsátás miatt és 1-et SO2-kibocsátás miatt, míg további 6 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban a nyomonkövetési követelmények végrehajtásának elmulasztása miatt; mivel a PM10- és SO2-határértékeket 2005-ig kellett volna teljesíteni;

X.	mivel 2019-re vonatkozóan 17 tagállam jelentette be az NO2-re vonatkozó uniós levegőminőségi normák túllépését, 14 tagállam a PM10, 4 tagállam a PM2,5, 1 tagállam pedig az SO2 túllépését;

Y.	mivel a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az országok több támogatást kapjanak (technológiai, logisztikai és pénzügyi támogatás és iránymutatások) a meglévő jogszabályok végrehajtásának javítására;

mivel az egyik helyi bíróság nemrégiben hozott határozata kimondta, hogy Brüsszel régió kormánya, ahol az európai intézmények találhatók, hat hónapon belül jogilag köteles a legforgalmasabb utakra, például a Rue de la Loi-ra levegőminőséget mérő rendszereket telepíteni, amelyeknek mérniük kell az NO2, a PM10 (durvarészecskék) és a PM2,5 (finomrészecskék) koncentrációját;

AA.

mivel az EU lakosságának többsége nem tartja elégségesnek a jó levegőminőség előmozdítását célzó állami fellépéseket, és mivel az EU lakosságának több mint 70 %-a elvárja, hogy az EU további intézkedéseket javasoljon (34); mivel a levegőminőség javítása a társadalom olyan mentalitásbeli változásával kapcsolatos, amelyet nem lehet egyszerűen csak jogszabály-módosítással elérni, hanem inkább a tiszta levegővel kapcsolatos politikák előnyeiről szóló figyelemfelhívó kampányokra van szükség;

Egy részlegesen hatékony eszköz, amelyet javítani kell

elismeri, hogy a tiszta levegőre vonatkozó uniós politika három pillére sikeresen szorította le Európában a legtöbb légszennyező anyag kibocsátását és koncentrációját; elismeri, hogy míg a környezeti levegő minőségéről szóló uniós irányelvek hatékonynak bizonyultak a közös uniós levegőminőségi előírások meghatározásában, valamint a levegőminőségre vonatkozó információk cseréjének elősegítésében, csak részben voltak eredményesek a légszennyezés csökkentésében és annak az egészségre, az életminőségre és a környezetre gyakorolt káros hatásának visszaszorításában; felhívja a figyelmet arra, hogy számos tagállam még mindig nem tartja be teljes mértékben a jelenlegi levegőminőségi előírásokat, és nem tesz elegendő intézkedést a levegőminőség javítása és a túllépések minimálisra csökkentése érdekében, még azt követően sem, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, és bírósági végzéseket adtak ki, amelyek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek betartását követelik meg;

hangsúlyozza, hogy Európa legnagyobb részén megnőtt a légszennyezéssel összefüggő kórképek, például az asztma, a neurotoxikus betegségek és az endokrin rendszert károsító betegségek száma, ami nemcsak az európai jogszabályok teljes körű alkalmazását indokolja, hanem a Bizottság által indított gyors és hatékony kötelezettségszegési eljárásokat is, ha a tagállamok nem tartják be az előírásokat;

elismeri azt a tényt, hogy a légszennyezés nem ismer határokat, és hogy a légszennyező anyagok jelentős mértékben kicserélődnek a tagállamok között, valamint az EU és az Unión kívüli országok között, ahogy azt a levegőminőségről szóló második helyzetkép is megállapítja; rámutat arra, hogy a tagállamok nem képesek semmilyen intézkedést hozni a területükön kívüli kibocsátási forrásokkal szemben; arra bátorítja a Bizottságot, hogy az integrált és holisztikus megközelítés biztosítása érdekében az új levegőminőségi politika kialakításakor vegye figyelembe a légszennyezés összetett jellegét (pl. a másodlagos részecskeanyagok képződése, a légszennyezés globális és uniós átadása);

megjegyzi, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek 15–20 éves levegőminőségi előírásokon alapulnak, és hogy némelyikük sokkal gyengébb, mint a WHO jelenlegi iránymutatásai és a rák élettartam alatti többletkockázatán alapuló becsült referenciaszintek, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos legújabb tudományos eredmények által javasolt szintek; üdvözli az európai zöld megállapodásban a levegőminőségi előírások felülvizsgálatára tett kötelezettségvállalást, és felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek jogalkotási módosításain keresztül a PM10, PM2,5, SO2 és O3 értékeket hozza összhangba a WHO iránymutatásaival, a benzol (C6H6) és a benzo(a)pirén (BaP) értékeket pedig a WHO referenciaszintjeivel azt követően, hogy egészségügyi, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokra vonatkozó átfogó hatásvizsgálatot végeztek; megállapítja, hogy a WHO irányelveinek felülvizsgálata jelenleg folyik, és hamarosan közzéteszik őket; rámutat arra, hogy amint az új WHO-iránymutatások rendelkezésre állnak, naprakésszé kell tenni az uniós levegőminőségi előírásokat, és ezeknek a legújabb tudományos és műszaki bizonyítékok alapján történő rendszeres felülvizsgálatát kötelezővé kell tenni annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a WHO rendszeresen frissített iránymutatásaival; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményben meghatározott, az ökoszisztémák védelmét szolgáló legújabb kritikus terheléseket is;

hangsúlyozza, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által összegyűjtött adatok szerint és a PM10-kibocsátás csökkenése ellenére a 2000 és 2015 között megfigyelt európai országok városi lakosságának többsége a WHO iránymutatásaiban ajánlott éves irányértéknél magasabb koncentrációknak van kitéve; felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben joghézagokat talál, tegyen javaslatot jogszabályra, és vizsgálja meg a szennyezés más dimenzióival, például a zajszennyezéssel kapcsolatos járulékos előnyöket is; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a beltéri légszennyezés következményeit, és a beltéri légszennyezés valamennyi releváns forrására vonatkozóan keressen jogalkotási megoldásokat;

ajánlja, hogy adott esetben a felülvizsgált levegőminőségi előírások és nyomonkövetési követelmények a legújabb tudományos bizonyítékok értékelése alapján terjedjenek ki az EU-ban más olyan nem szabályozott szennyező anyagokra is, amelyek bizonyítottan káros egészségügyi és környezeti hatással bírnak, mint például az ultrafinom részecskék, a korom, a higany és az ammónia; kiemeli az EU azon törekvését, hogy vezető szerepet töltsön be az egészséges bolygót célul kitűző átmenet során, és emlékeztet arra, hogy ahhoz, hogy globális vezetővé váljon, jó példával kell elöl járnia, többek között az összes légszennyező anyagra vonatkozó ambiciózus minőségi előírások elfogadásával és végrehajtásával;

megjegyzi, hogy a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárások túlnyomó része eddig a határértékek túllépésével függött össze, ami azt mutatja, hogy a határértékek voltak a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv leginkább érvényesíthető elemei; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a jelenlegi célértékek (O3, As, Cd, Ni és BaP) határértékekkel való felváltására; rámutat arra, hogy az éves előírások lehetővé teszik, hogy a szennyezőanyag-koncentráció kiugró értékei észrevétlenül maradjanak, különösen a PM2,5 esetében;

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a nyilvánosság vagy a tudományos közösség számára egészségügyi szempontból aggodalomra okot adó anyagokra és vegyületekre, például a mikroműanyagokra vonatkozó megfigyelési listát (a továbbiakban: a megfigyelési lista), amely lehetővé teszi majd ezen újonnan megjelenő vegyületeknek és anyagoknak az emberi egészség szempontjából való relevanciájára, valamint a legmegfelelőbb monitorozási megközelítésekre és módszertanokra vonatkozó új ismeretek nyomon követését is;

A légszennyezés mérése

hangsúlyozza, hogy a légszennyezés alul- vagy felülértékelésének elkerülése érdekében biztosítani kell, hogy a levegőminőséget a tagállamok megfelelő helyszíneken és kibocsátási forrásokon mérjék, és reprezentatív eredményeket kapjanak; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák megfigyelőhálózataikat, erősítsék meg a területükön lévő szennyező anyagok szintjével kapcsolatos ismereteket, és értékeljék a levegőminőség mérésére szolgáló megfigyelőhálózataik szintjét a légszennyezés krónikus és alkalomszerű helyzeteinek azonosítása és azok megoldása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy érvényesítse az irányelv e tekintetben fennálló kötelezettségeit, és biztosítsa, hogy a mintavételi pontok összehasonlíthatóak és az adott területre nézve reprezentatívak legyenek, többek között azáltal, hogy azonnali támogatást nyújt a tagállamoknak a rögzített mérőállomások és a modellezés kombinációjának felállításához, opcionálisan passzív mintavételi pontok segítségével, garantálva ezzel a reprezentatív eredményeket, és elkerülve a rendszerszintű hiányosságokat, továbbá támogatást nyújtva a szakértők képzéséhez és felvételéhez, valamint nagyobb pontosságot biztosítva a felügyelet, az ellenőrzés és a mérés terén, és létrehozva egy, a bevált gyakorlatok cseréjét elősegítő platformot; hangsúlyozza, hogy folyamatosan új szakértőket kell képezni, ideértve a más területeken dolgozó és e területen aktívvá válni kívánó szakemberek, valamint a fiatal munkanélküliek átképzését; hangsúlyozza, hogy a tagállamok azon lehetősége, hogy kiválaszthatják azokat a megfigyelési helyszíneket, ahonnan adatokat közölnek az EEA-nak, a légszennyező anyagok koncentrációjának alulbecsülését is eredményezheti;

10.

elismeri, hogy a tagállamok a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekben meghatározott kritériumok alapján a levegőminőség mérésére szolgáló megfigyelőhálózatot hoztak létre több mint 4 000 mérőállomással és 16 000 mintavételi ponttal; rámutat arra, hogy a helyszínre vonatkozó rendelkezések több kritériumot tartalmaznak, és bizonyos fokú rugalmasságot tesznek lehetővé, ami megnehezítheti az ellenőrzést, és gyakran olyan helyzeteket teremt, ahol a városi megfigyelőhálózatok nem nyújtanak információt arról, hogy hol fordul elő a legmagasabb légszennyezőanyag-koncentráció, ami azzal a kockázattal jár, hogy a határértékek túllépései észrevétlenül maradnak; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy a 2008/50/EK irányelv 28. cikkével összhangban végrehajtási jogi aktus útján nyújtson azonnali útmutatást a tagállamoknak megfigyelőhálózataik felállításának módjáról; felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló felülvizsgált irányelvekre irányuló javaslatok keretében vizsgálja felül és hozzon létre új kötelező szabályokat a mérőállomások és mintavételi pontok helyszínére vonatkozóan, például a Bizottság kapjon lehetőséget további megfigyelőpontok előírására, amelyeket a szükséges helyeken helyeznek el, hogy biztosítsák a légszennyezés jobb mérését, vagy a mérőállomások minimális számának meghatározása a kibocsátási források típusai szerint (közlekedés, ipar, mezőgazdaság vagy lakosság);

11.

úgy véli, hogy a levegőminőség mérésére szolgáló hatékonyabb megfigyelőhálózatnak fel kell tudnia mérni a főbb szennyező források által a közeli falvakban és a védett ökoszisztémákban a levegőminőségi normákra gyakorolt hatást, és több információt kell szolgáltatnia az értékelendő szennyező anyagok köréről;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő intézkedéseket, amelyek támogatást biztosítanak a tagállamok számára a megfigyelőhálózatoknak a – mérőállomások építésével, szakemberek és elemzők képzésével és felvételével történő – megerősítését célzó beruházásokhoz, valamint támogassa a felügyeleti, ellenőrzési és megfigyelési eljárások szigorítását;

13.

javasolja a rögzített megfigyelés és a modellezés kombinációjának bevezetését opcionálisan passzív mintavétel segítségével, mivel rögzített mérőállomásokkal nehéz megragadni a légszennyező anyagok nagy változékonyságát; hangsúlyozza, hogy a levegőminőség modellezése kiegészítheti a mintavételt; ezért rámutat arra, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelveknek világosabban be kell építeniük a levegőminőség-modellezést (megfelelő térbeli felbontással) a levegőminőség-értékelési folyamatba; hangsúlyozza a valós idejű levegőminőségi adatok fontosságát; rámutat arra, hogy a Bizottságnak mindig figyelembe kell vennie a legújabb műszaki mérési rendszereket, normákat és szabványokat;

14.

hangsúlyozza, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek ugyan rendelkeznek a kibocsátások csökkentéséről azokon a helyeken, ahol az emberek a leginkább szenvednek a légszennyezéstől, vagy ahol a legmagasabb a koncentráció, e konkrét rendelkezések végrehajtásának megerősítése érdekében a Bizottságnak további iránymutatást kell adnia a mintavételi pontok makroskálázásáról; megjegyzi, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportok jobban ki vannak téve a légszennyezésnek, mivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy ők erősen szennyező források közelében élnek, mind kültéren, például a közlekedés és az ipari területek, mind beltéren, például a háztartások fűtésére szolgáló alacsony minőségű szilárd tüzelőanyagok elégetése; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az uniós jogszabályokban megfelelőbben és jobban kell tükrözni az emberek légszennyezésnek való kitettségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy a „lakosság általános expozíciójára” és a megfigyelési helyek reprezentativitására vonatkozó rendelkezésekre irányuló kritériumok kidolgozása érdekében a levegőminőségi mutatókba foglaljon bele olyan új indikátorokat, mint például a mérőállomások és mintavételi pontok körüli népsűrűség, továbbá hogy ossza meg az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat, mint amilyen a levegőminőség javításának kiemelt területei; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek az új kritériumoknak ki kell egészíteniük, és nem helyettesíteniük kell a határértékeket, amelyek eddig a legjobban ellenőrizhető normáknak bizonyultak, továbbá hogy ugyanazokat a levegőminőségi normákat kell alkalmazni Európa-szerte;

A Covid19-válságból levont tanulságok

15.

rámutat, hogy a Covid19-világjárvány példa az emberi egészség és az ökoszisztéma egészsége közötti elválaszthatatlan kapcsolatokra; hangsúlyozza, hogy az új szakpolitikák kidolgozásakor figyelembe kell venni a Covid19-világjárványból a légszennyezéssel kapcsolatban levont tanulságokat;

16.

megjegyzi, hogy a világjárvány terjedésének megfékezésére irányuló korlátozó intézkedések ideiglenesen a forgalom és az ipari tevékenység drasztikus csökkenéséhez vezettek, és ennek következtében kontinentális léptékben soha nem látott módon csökkentek a kibocsátások és a légszennyezés, továbbá a szennyezőanyag-koncentráció jóval a jogszabályban rögzített határértékek és a WHO ajánlásai alatt voltak, ami egyértelműen mutatja az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását; javasolja, hogy valamennyi intézkedést vizsgáljanak meg kifejtett hatásuk megértése végett, valamint sajnálattal állapítja meg, hogy a légszennyezésnek való folyamatos, hosszú távú kitettség súlyosbíthatja a légzőszervi betegségek, például a Covid19 hatását; aggodalmának ad hangot azzal a kockázattal kapcsolatban, hogy a szennyezés visszalendülhet a korábbi szintekre, vagy – ami még rosszabb – még magasabb szintet is elérhet, és óvatosságra int a légszennyezés csökkentésére irányuló helyi intézkedések elhalasztásával vagy megszüntetésével kapcsolatban; rámutat arra, hogy a légszennyezés számottevő csökkentése hosszú távon jelentős előnyökkel járna az emberi egészség, valamint a mezőgazdaság és a természetes ökoszisztémák szempontjából; hangsúlyozza ezért, hogy a légszennyezés elleni küzdelemnek az uniós helyreállítási terv középpontjában kell állnia, és hogy a kötelező uniós levegőminőségi követelmények és azok hatékony végrehajtása kulcsfontosságúak a polgárok egészségének garantálásához és a jövőbeli egészségügyi veszélyekkel szembeni rezilienciájuk javításához; sürgeti a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusabbak a tiszta levegővel kapcsolatos politikáikban, többek között az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközéből nyújtott finanszírozás célzott felhasználásával;

17.

megjegyzi, hogy a Covid19-válság megmutatta, hogy a motorizált forgalom csökkentése és a mobilitási szokások megváltoztatása hatékony eszköz a városok légszennyezésének csökkentésére; ezért úgy véli, hogy elő kell mozdítani az olyan bevált gyakorlatokat, mint a közeli vásárlás, az önkéntes távmunka, az elektronikus ügyintézés vagy a csúsztatott munkaidő;

A levegőminőségre vonatkozó sikeres helyi politikák előmozdítása

18.

rámutat arra, hogy a légszennyezés egyértelmű csökkenő tendenciái főleg a politikák egyeztetett végrehajtása esetén figyelhetők meg, ezért a helyi politikák sikeres kialakításában és végrehajtásában alapvető szerepe van az Unió-szerte egységes megközelítésnek; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai koherencia eléréséhez a különböző hatóságok közötti együttműködésre is szükség van, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben szorosan működjenek együtt a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens és hosszú távú stratégiákat a tisztább levegő érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be új jogi rendelkezéseket a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekbe annak megakadályozása érdekében, hogy a levegő minőségének javításában bizonyítottan hatékony helyi politikákat és intézkedéseket mélyreható elemzés és értékelés nélkül visszavonják;

19.

üdvözli a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek 2019-ben közzétett célravezetőségi vizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal való gyors és hatékonyabb együttműködés lehetőségeit a levegőminőséggel kapcsolatos jogszabályoknak – többek között uniós finanszírozás révén – való megfelelés előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget és biztosítson szakértelmet azoknak a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, amelyeknek nehézséget okoz a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok érvényre juttatása és végrehajtása;

20.

ösztönzi a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre olyan stratégiai és tényeken alapuló fenntartható városi mobilitási terveket, amelyek célja a különböző közlekedési ágazatokat és közlekedési módokat célzó szakpolitikák, ösztönzők és támogatások összehangolt tervezése, , a fenntartható és hozzáférhető közlekedési szolgáltatásokhoz kapcsolódó beruházások, valamint a meglévő közlekedési eszközök felújításába történő beruházásokkal, a tiszta közlekedési módokkal és mobilitási szolgáltatásokkal kapcsolatos technológiákkal, az aktív, megosztott és kibocsátásmentes közlekedési módok infrastruktúrájával, az alacsony kibocsátási zónákkal és a tankolási rendszerekkel kapcsolatos intézkedések, továbbá az EU légszennyezés elleni küzdelemben betöltött szerepével kapcsolatos lakossági tájékoztatás és kommunikációs tevékenységek igényeken alapuló tervezése;

21.

hangsúlyozza, hogy a városoknak egészségesebbeknek kell lenniük, és jelentősen csökkenteniük kell a légszennyezettség szintjét; felhívja a helyi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki fenntartható városi terveket, például úgy, hogy zöldterületeket, gyalogos és autómentes övezeteket alakítanak ki a városközpontokban, ösztönzik a gyaloglást és a kerékpározást, a tömegközlekedés használatát, a megosztáson alapuló, fenntartható mobilitási megoldásokat, biztosítva ugyanakkor a motorizált közlekedéssel való együttélést; rámutat arra, hogy a széles, jól karbantartott és akadálytalan járdák és kerékpárutak, amelyek a központi közlekedési útvonalakra összpontosulnak, és beépülnek a meglévő úthálózatokba, miközben biztonságosan el vannak választva gépjárműforgalmi sávoktól, ösztönözhetik az aktív utazást, mint a kerékpározást és a gyaloglást; sürgeti a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy ennek megfelelően fogadjanak el ambiciózus politikákat és intézkedéseket; úgy véli, hogy a hosszú távú várostervezés alapját a „15 perces városoknak” kell képezniük, ahol az otthonok, a munkahelyek, a közszolgáltatások és az üzletek gyalogosan vagy tömegközlekedéssel 15 percen belül elérhetők; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy évente odaítélendő díjat azon városok vagy régiók számára, amelyek a leghatékonyabb intézkedéseket hozták a légszennyezés csökkentése érdekében, és látható és kézzelfogható eredményeket értek el, annak érdekében, hogy ösztönözze a helyi és nemzeti hatóságokat az aktívabb és hatékonyabb működésre, és előmozdítsa ezeket az intézkedéseket európai szinten;

22.

rámutat, hogy a Bizottság legújabb fenntartható és intelligens mobilitási stratégiája a közösségi közlekedés, a gyaloglás és a kerékpározás, valamint az automatizált, összekapcsolt és multimodális mobilitás részarányának növelését javasolja, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a közlekedésből eredő szennyezést és torlódásokat, különösen a városokban, és javítani lehessen az emberek egészségét és jóllétét;

23.

sürget egy kiterjedt kerékpáros-infrastruktúrába történő megfelelő beruházást, különösen a városi területeken, hogy valamennyi veszélyeztetett úthasználó biztonsága biztosítható, és a kerékpározás mint hatékony és egészséges ingázási mód vonzereje növelhető legyen; hangsúlyozza a vasút és a kerékpározás közötti zökkenőmentes intermodalitás biztosításának fontosságát a városi és vidéki területek közötti fenntartható ingázás biztosítása érdekében; e célból ösztönzi az EuroVelo hálózat bővítését;

24.

emlékeztet arra, hogy elsősorban a vidéki térségekben a tömegközlekedési kínálat gyakran nem kielégítő, rendszertelen és túl drága;

A levegőminőséggel kapcsolatos uniós szakpolitikák hatása

25.

üdvözli a Bizottság szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervének bejelentését; emlékeztet a természetvédelem és a levegőminőség közötti szoros kapcsolatra, és hangsúlyozza, hogy a légszennyezés olyan probléma, amely holisztikus megközelítést igényel, mivel az eutrofizáció és a savasodás révén negatívan hat a szárazföldi és vízi élővilágra is; felhívja a figyelmet arra, hogy minden új intézkedés értelmetlen lesz, ha a levegőminőséget nem kezelik megfelelően prioritásként és nem érvényesítik valamennyi uniós szakpolitikában a legfrissebb tudományos bizonyítékokkal és a kibocsátási forrásokra vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban, például az éghajlatra, az energiára, a közlekedésre, az iparra, a mezőgazdaságra és a hulladékkezelésre vonatkozó uniós jogszabályokban, biztosítva ugyanakkor az ellentmondások elkerülését és az összes szakpolitikai terület közötti jobb szinergiákat; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden területen és szinten szorosabban működjenek együtt, és fontoljanak meg minden műszaki megoldást a kibocsátás technológiasemleges csökkentése érdekében, így segítve a helyi hatóságokat abban, hogy a kibocsátásmentesség és a tisztább levegő elérése felé vezető, ambiciózus, ugyanakkor kihívást jelentő pályára lépjenek;

26.

rámutat a légszennyezés és az éghajlatváltozás közötti egyre szorosabb kapcsolatra, amit a hőmérséklet emelkedése és az ismétlődő hőhullámok által kiváltott növekvő ózonkoncentráció is mutat; úgy véli, hogy a légszennyezés elleni küzdelem holisztikus megközelítése összeegyeztethető az egyes szennyező anyagok sajátos jellemzőinek eseti alapú elemzésével, mint amilyen az ózon, amely egy színtelen és csípős gáz, és nem elsődleges szennyező anyag, és amelynek megelőzése a prekurzorok (NOx és VOC) hosszú távú csökkentésére irányuló intézkedéseket követel meg;

27.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék a kibocsátásokra vonatkozó valamennyi jogszabály hatékonyságát, és erősítsék meg azokat, biztosítva azok hatékony végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a tiszta levegő garantálásának egyetlen hatékony módja a kibocsátások csökkentése a szennyezés forrásánál; figyelmeztet arra, hogy a legtöbb tagállam nem fogja teljesíteni a NEC-irányelvben meghatározott, 2020-ra és 2030-ra vonatkozó kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásait; hangsúlyozza, hogy szigorú intézkedésekre van szükség az összes közlekedési módból, különösen a közúti, a tengeri és a légi közlekedésből, valamint az ipari létesítményekből, az épületekből, a mezőgazdaságból és az energiatermelésből származó kibocsátások csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós levegőminőségi és kibocsátási normákat be kell építeni az EU kereskedelempolitikájába annak érdekében, hogy megakadályozzák a kibocsátás áthelyezését az EU-n kívülre, ami tovább súlyosbítaná az országhatárokon átterjedő légszennyezésnek az EU levegőminőségére gyakorolt hatását; javasolja, hogy a meglévő uniós alapokból fordítsanak megfelelő pénzügyi támogatást a tiszta levegővel kapcsolatos célkitűzésekre a tagállamok fellépéseinek támogatása érdekében;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan indítson kötelezettségszegési eljárásokat a NEC-irányelvben meghatározott kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások érvényesítése érdekében; kiemeli, hogy a kibocsátások ágazatokon átívelő csökkentésére irányuló uniós intézkedéseknek világos utat kell felvázolniuk ezen ágazatok kibocsátásmentessége és szennyezésmentessége felé; következetes szakpolitikai megközelítést szorgalmaz az üvegházhatást okozó gázok és a szennyezőanyag-kibocsátási rendeletek tekintetében;

29.

helyteleníti a NEC-irányelv 5. cikkében javasolt rugalmassági mechanizmust „A levegőminőségről szóló második helyzetkép” című bizottsági jelentésben; hangsúlyozza, hogy 2018-ban tizenegy tagállam kérte kibocsátási határértékei kiigazítását; felszólítja a Bizottságot, hogy korlátozza a minimumra az emissziókataszter kiigazításának alkalmazását, és mérlegelje, hogy a tagállamok hoztak-e intézkedéseket a valamely ágazatból származó esetleges előre nem látott kibocsátások ellensúlyozására, mielőtt kérelmeznék az emissziókataszter kiigazítását;

30.

kiemeli, hogy a metánkibocsátást a levegőszennyezésre vonatkozó uniós jogszabályok nem szabályozzák, és az uniós éghajlatpolitika sem foglalkozik vele kifejezetten; üdvözli a metánkibocsátás csökkentésére irányuló, nemrégiben közzétett uniós stratégiát, és arra bátorítja a Bizottságot, hogy hatékonyan kezelje különösen a mezőgazdaságból és a hulladékból származó metánkibocsátás csökkentésének szükségességét;

31.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy bár a legtöbb légszennyező anyag kibocsátása továbbra is csökkenő tendenciát mutat az Európai Unióban, a különösen a mezőgazdasági szektorból származó ammóniakibocsátás (NH3) továbbra is emelkedik, ami kihívások elé állítja a tagállamokat az uniós légszennyezettségi határértékek teljesítése terén; kiemeli, hogy a városi területeken az ammóniakibocsátás a levegőszennyezés egészségügyi hatásainak mintegy 50 %-áért felelős, mivel az ammónia a szálló por egyik legfontosabb prekurzora; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki a közös agrárpolitika (KAP) nemzeti stratégiai terveiből adódó lehetőséget a mezőgazdasági ágazatból származó légszennyezés leküzdésére; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ipari kibocsátásokról szóló irányelvvel (35) összefüggésben is vizsgálja meg e kibocsátások csökkentésének lehetőségeit;

32.

rámutat arra, hogy az európai zöld megállapodás célja az EU környezeti hatásainak csökkentése, és mivel az ipar jelentős mértékben hozzájárul a környezetre nehezedő általános nyomáshoz, megfelelő mértékben hozzá kell járulnia ennek az általános célnak az eléréséhez; aggodalmának ad hangot az új ipari létesítmények építési gyakorlata miatt, amelyek kapacitása alig haladja meg az ipari kibocsátásokról szóló irányelv küszöbértékét, hogy szándékosan az irányelv hatályán kívül kerüljenek; üdvözli e tekintetben az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED) bejelentett felülvizsgálatát, amelynek célja a nagy ipari létesítmények által okozott szennyezés hatékonyabb kezelése, a legkevésbé negatív környezeti hatással járó ipari tevékenység előmozdítása és az EU környezet- és éghajlatvédelmi, energetikai és körforgásos gazdaságra irányuló politikáival való teljes összhang megteremtése; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelezettséget a tagállamok számára, hogy tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé a megfelelésre és az engedélyekre vonatkozó információkat;

33.

e tekintetben úgy véli, hogy előnyös lenne más ágazatokat is bevonni az IED-be, továbbá érdemes lenne a minimumra korlátozni az irányelvből származó eltéréseket, felülvizsgálni a jelenleg rendelkezésre álló legjobb technológiákat, következetes eredményorientált megközelítést alkalmazni a legkevésbé negatív környezeti hatással járó ipari tevékenység előmozdítása érdekében, valamint olyan rendelkezéseket integrálni az irányelvbe, amelyek ösztönzik az előrelépést az engedélyezési szakaszban vagy a rendelkezésre álló legjobb technikákról szóló referenciadokumentumok (BREF) folyamatában;

34.

arra bátorítja a helyi hatóságokat, hogy levegőminőségi terveik részeként hajtsanak végre tájékoztató kampányokat és ösztönző programokat az épületek felújítására, valamint a régi, nem hatékony és szennyező lakossági fűtési és hűtési rendszerek cseréjére, amelyek az egészségre veszélyes anyagok által okozott levegőszennyezés nagy részéért felelősek; úgy véli, hogy a fenntartható megoldásokon alapuló távfűtés jó alternatíva lehet a szétszórt és egyáltalán nem hatékony egyéni fűtési forrásokkal szemben;

35.

megjegyzi, hogy a szilárd tüzelőanyagokat felhasználó villamosenergia-termelés belátható időn belül a levegőbe történő higanykibocsátás fő forrása lesz Európában; üdvözli e tekintetben, hogy legalább 10 uniós tagállam elkötelezte magán a szén kivezetése mellett; felszólítja a többi uniós tagállamot, hogy legkésőbb 2030-ig vonják ki a szenet az energiaforrások közül;

36.

felhívja a figyelmet arra, hogy míg a legtöbb szennyező anyag közlekedés általi kibocsátása jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, az EU-ban továbbra is vannak olyan csomópontok, ahol – különösen a városi területeken, ahol a lakosok még mindig majdnem egyhatoda van kitéve az uniós levegőminőségi előírásokat meghaladó légszennyezettségi koncentrációnak – túl magas a levegőszennyezés szintje; hangsúlyozza, hogy a közlekedéssel összefüggő túlzott légszennyezés különösen a városi területeken és a közlekedési csomópontok közelében élő polgárok egészségére jelent veszélyt;

37.

emlékeztet arra, hogy a fő NOx-forrást Európában a közúti közlekedés jelenti; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorú uniós gépjármű-kibocsátási normákat a légszennyező anyagokra (a könnyű személy- és haszongépjárművekre vonatkozó Euro 7 és a nehézgépjárművekre vonatkozó Euro VII szabványok) technológiasemleges módon, amely nem tesz különbséget az üzemanyagok között; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a járművekre vonatkozó új vizsgálati eljárásokat a mért szabályozott szennyező anyagok körének kiszélesítése, a mérések pontosságának és hatékonyságának növelése, valamint a kiskapuk megszüntetése érdekében, ezáltal biztosítva a kibocsátási normák valós vezetési körülmények között történő betartását;

38.

hangsúlyozza, hogy létfontosságú a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek piacának ösztönzése, és a tagállamok számára olyan iránymutatások kidolgozása, amelyek arra biztatják őket, hogy ösztönzők széles skáláját vezessék be a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek számára, biztosítva ugyanakkor, hogy ezek az ösztönzők valós vezetési feltételek mellett mért legalacsonyabb kibocsátási értékű járművekre irányuljanak; hangsúlyozza, hogy a töltőállomások infrastruktúrájának rendelkezésre állása és hozzáférhetősége – többek között az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (36) értelmében a magán- és középületekben –, valamint a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek versenyképessége elengedhetetlen ahhoz, hogy nőjön a fogyasztók körében e járművek elfogadottsága;

39.

úgy véli, hogy az uniós csomópontok levegőminőségének javítása érdekében alapvető fontosságú egy fenntarthatóbb és kevésbé szennyező közlekedési rendszer és a mobilitási infrastruktúra kialakítása felé való elmozdulás, amely az összes rendelkezésre álló eszközt a lehető leghatékonyabban felhasználja, figyelembe veszi a legújabb tudományos eredményeket és a legújabb technológiai újításokat, és amelynek célja a közúti torlódások csökkentése, különösen a városi területeken; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat közlekedési infrastruktúrájuk rendszeres minőség-ellenőrzésében a torlódásmentesítendő és optimalizálandó területek azonosítása érdekében, és hozzon megfelelő intézkedéseket ezeken a területeken, hogy a levegőminőséget saját jogán prioritásként kezeljék, többek között a rendelkezésre álló uniós források felhasználásával és a fő finanszírozási mechanizmusok – például az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap – célirányosabbá tételével;

40.

ismételten hangsúlyozza a közúti közlekedésről a kevésbé szennyező közlekedési formákra, például a kombinált, belvízi és a vasúti közlekedésre való rendszerszintű átállás fontosságát, és hogy erre jó alkalmat ad a vasút 2021-es európai éve; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) teljes megvalósításával, a szűk keresztmetszetek megszüntetésével és a hiányzó összeköttetések pótlásával sürgősen javítani és modernizálni kell a vasúti infrastruktúrát, különösen a transzeurópai közlekedési hálózat keretében, valamint tovább kell könnyíteni és ösztönözni kell az inter- és multimodalitást; úgy véli, hogy „az utolsó kilométerek” és a közepes távolságok esetében ezt a megközelítést ötvözni kell a közúti közlekedés hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tételének szükségességével;

41.

hangsúlyozza, hogy a közúti közlekedésből származó levegőszennyezés csökkentésének leghatékonyabb módja a hagyományos üzemanyagokról a tisztább alternatív üzemanyagokra való áttérés előmozdítása, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvben (37) leírtaknak megfelelően; úgy véli, hogy az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó széndioxid-kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló (EU) 2019/631 rendelet (38) közelgő felülvizsgálata felgyorsítaná a kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású járművek elterjedését;

42.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatályos jogszabályokban szereplő kibocsátási előírások jobb érvényesítését, és hívják fel a figyelmet a használt autók ökológiai normákkal való összehangolásának lehetőségeire, például utólagos átalakítás révén;

43.

kiemeli, hogy a kombinált áruszállítás hozzájárul a közlekedés kibocsátásának csökkentéséhez azáltal, hogy előmozdítja a közúti árufuvarozás helyett az alacsonyabb kibocsátású közlekedési módokra, többek között a kibocsátásmentes folyami folyosókra való áttérést;

44.

rámutat, hogy figyelembe kell venni azokat a strukturális korlátokat, amelyek befolyásolhatják az alternatív közlekedési módok bevezetését a legkülső régiókban és a szigeteken; felhívja a Bizottságot és a legkülső régiók kormányait, hogy irányozzanak elő olyan cselekvési tervet, amelynek célja, hogy ösztönzőket és egyedi finanszírozást biztosítsanak e régiókban a közlekedés számára;

45.

hangsúlyozza, hogy a tengeri szállításból származó levegőszennyezés évente több mint 50 000 halálesetet okoz az EU-ban, és ezért azt tovább kell csökkenteni (39); hangsúlyozza, hogy az EU-nak megfelelő és hatékony intézkedéseket kell elfogadnia a tengeri szállítás szabályozására; felhívja a figyelmet arra, hogy a hajózásból, a darukból, az üdülési célú hajóutakból és a különböző szállító járművekből származó további szennyezéssel szembesülő kikötővárosoknak foglalkozniuk kell ezekkel a szempontokkal, ha levegőminőségüket javítani kívánják; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ágazat növekedésével a hajók levegőminőségre gyakorolt káros hatása tovább növekszik; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen eleget a leginkább szennyező hajók kikötőkbe való bejutásának szabályozására vonatkozó kötelezettségének, és kötelezze a kikötött hajókat a rendelkezésre álló elektromos és egyéb utántöltő infrastruktúra, például a tengerparti villamos energia használatára a szennyező kibocsátások csökkentése érdekében, ezáltal védve a tengerparti területeket és lakosságukat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden európai kikötőben vezessék be a „nulla kibocsátást a kikötőhelyen” elvet;

46.

hangsúlyozza, hogy a kibocsátás-ellenőrzési területek (ECA-k) alapvető eszközök a hajózásból származó légszennyezés korlátozásában, és hozzájárulnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és az emberi egészségre és a tengeri biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatások csökkentéséhez; ezért szorgalmazza, hogy az ECA-kat terjesszék ki az összes uniós tengerre; felszólítja a tagállamokat, hogy szigorúan ellenőrizzék a felségvizeiken található ECA övezeteket;

47.

hangsúlyozza a légi közlekedés levegőszennyezésre gyakorolt hatását és az ebből következően az egészségre gyakorolt negatív hatásokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a parkoló repülőgépek villamosenergia-ellátása a repülőtereken javíthatja a levegő minőségét, és ezért sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy nemzeti szakpolitikai keretük vegye figyelembe, hogy a 2014/94/EU irányelvvel összhangban szükség van villamosenergia-ellátásra a repülőtereken;

Levegőminőségi tervek

48.

megjegyzi, hogy a levegőminőségi tervek, amelyek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek kulcsfontosságú követelményei azokban az esetekben, amikor a tagállamok nem felelnek meg a levegőminőségi előírásoknak, gyakran nem hatékonyak a várt eredmények elérése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2008/50/EK irányelv 28. cikkével összhangban végrehajtási jogi aktus révén a lehető leghamarabb állapítson meg minimumkövetelményeket és bevált gyakorlatokat a levegőminőségi tervek kidolgozására és végrehajtására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a levegőminőségi tervek határidőhöz kötött fellépést határozzanak meg, amely arányos a kezelendő szennyezés problémájával; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre a tervezett fellépés végrehajtásához, és hogy a végrehajtás méréséhez megbízható csökkentési számításokat vegyenek alapul; úgy véli, hogy a levegőminőségi tervek kidolgozásának jelenlegi hosszadalmas folyamata veszélyezteti a hatékonyságukat, és úgy véli, hogy a levegőminőségi terveknek célzottabbaknak kell lenniük, valamint rövid és középtávú intézkedésekre kell összpontosítaniuk, amelyek eredményorientáltak, és kezelik az azonosított fő szennyező forrásokból származó kibocsátásokat; rámutat arra, hogy az összehangoltabb és összehasonlíthatóbb intézkedések valamennyi tagállamban fokoznák azok hatékonyságát és általános elfogadását; kiemeli a települési és helyi hatóságok fontos szerepét a levegőminőségi tervek kidolgozásában és végrehajtásában, tekintettel a kiváltó tényezőknek és a légszennyezés következményeinek helyi jellegére;

49.

megjegyzi, hogy a tagállamok nyilvános éves jelentéseket készítenek a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv hatálya alá tartozó összes szennyező anyagról, és a 2008/50/EK irányelv 27. cikkének megfelelően évente jelentést tesznek a Bizottságnak; sajnálja azonban, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv nem írja elő a tagállamok számára sem azt, hogy jelentést tegyenek a Bizottságnak a levegőminőségi tervek végrehajtásáról, sem azt, hogy új intézkedések elfogadása vagy az előrehaladás elégtelensége esetén frissítsék azokat; rámutat továbbá arra, hogy a Bizottság nem elemzi és nem ad visszajelzést a benyújtott levegőminőségi tervekről és az azokban foglalt intézkedésekről; megjegyzi, hogy a benyújtott levegőminőségi tervekre adott megfelelő és kritikus visszajelzés segíthet a tagállamoknak a hatékonyabb intézkedéseket tartalmazó jobb levegőminőségi tervek kidolgozásában, és megakadályozhatja a levegőminőségi normáknak való meg nem felelést; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy átláthatóbb és reagálóképesebb információcsere-rendszert és éves jelentéstételi kötelezettséget a levegőminőségi tervek végrehajtására, valamint a benyújtott levegőminőségi tervek értékelési eljárására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok intézkedései gyorsan és eredményesen javítsák a levegőminőséget;

50.

rávilágít a helyi és regionális szinten rendelkezésre álló megfelelő szakértelem és források fontosságára a levegőminőségi tervek elkészítése, valamint a levegőminőség javítását célzó intézkedések megválasztásának, végrehajtásának és értékelésének kidolgozása szempontjából; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fel kell hívni a figyelmet a rendelkezésre álló pénzeszközökre, technikai erőforrásokra és a helyi és regionális viszonyokhoz igazítható rugalmas módszerekre;

A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek érvényesítése

51.

felhívja a figyelmet arra, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásával kapcsolatban 2021 februárjában 31 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban 20 tagállammal szemben; elismeri, hogy e kötelezettségszegési eljárások némelyike 2009 óta tart, és hogy a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások ellenére a szennyezés koncentrációjának túllépése továbbra is előfordul a tagállamokban; úgy véli, hogy a levegőminőségi előírások tagállamok általi folyamatos és rendszerszintű túllépése egyrészt arra utal, hogy a tagállamok nem kötelezték el magukat amellett, hogy hatékonyabb intézkedéseket hozzanak polgáraik egészsége és a környezet védelme érdekében, másrészt mutatja, hogy a jelenlegi végrehajtási eljárás nem hatékony; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvekkel kapcsolatos jelenlegi végrehajtási eljárást;

52.

aggodalmának ad hangot a NEC-irányelv végrehajtásának elmaradása miatt; figyelmeztet arra, hogy 2010 óta nem indítottak kötelezettségszegési eljárást a NEC-irányelvben meghatározott felső határokat meghaladó kibocsátások miatt, annak ellenére, hogy 3 tagállam soha nem jelentett be a felső határa alatti NH3-kibocsátást;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket, amint tudomást szerez arról, hogy nem hajtják végre az uniós levegőminőségi jogszabályokat, és a jogsértések megállapítása esetén haladéktalanul terjessze a Bíróság elé az ügyeket, valamint szabjon ki szankciókat; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen adjon világos és átfogó áttekintést a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokról, és haladéktalanul tegye közzé a szabályokat megszegő tagállamokkal folytatott kommunikációját; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamok általi meg nem felelés gyors nyomon követésének biztosítása érdekében bocsássa rendelkezésre a szükséges erőforrásokat;

54.

emlékeztet továbbá arra, hogy a Számvevőszék légszennyezésről szóló 23/2018. számú különjelentése a levegőminőségi határértékekkel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások nagy számát is mutatja, továbbá azt, hogy Unió-szerte széles körű hiányosságok mutatkoznak a levegőminőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtása terén; megjegyzi, hogy ez a végrehajtási hiányosság idővel egyre nagyobb, nem utolsósorban a kötelezettségszegési eljárások különböző szakaszaiban tapasztalt, ismétlődő – általában hat-nyolc éves – késedelmek miatt; úgy véli, hogy az a kétéves időszak, amelyen belül a Bizottságnak értesítést kell küldenie a határértékek túllépéséről, túl hosszú ahhoz, hogy biztosítsa az időben történő végrehajtást;

55.

felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel összhangban javítsák a meglévő jogszabályok végrehajtását;

A nyilvánosság tájékoztatása, figyelemfelhívása és részvétele

56.

úgy véli, hogy a nyilvánosság tájékoztatása és tudatossága döntő szerepet játszik a légszennyezés kezelésében és annak lehetővé tételében, hogy a polgárok közvetlenül részt vehessenek a levegőminőség javítását célzó fellépésekben; felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok, régiók és városok eltérő módon határozzák meg a levegőminőségi indikátorokat, és hogy bizonyos szennyező anyagok tekintetében jelenleg nincsenek információs és figyelmeztetési küszöbértékek; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, az egész EU-ban alkalmazandó egységes levegőminőségi osztályozási rendszert; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint az érintett regionális és helyi hatóságokat, hogy indítsanak programokat a levegőminőséget javító beruházások megkönnyítésére;

57.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok által a légszennyezés lehetséges egészségügyi hatásairól szolgáltatott információk szűkösek, nem egyértelműek és a nyilvánosság számára nehezen hozzáférhetők; megjegyzi azonban, hogy a levegőminőség állapotáról a lakosságnak nyújtott tájékoztatás tekintetében pozitív tendenciák tapasztalhatók a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek szerinti tagállami kötelezettségek gyakorlati végrehajtásában; szorgalmazza, hogy a tagállamokban és régiókban minden földrajzi szinten harmonizálják tovább a levegőminőséggel kapcsolatos információkat, biztosítva ugyanakkor a valós idejű, pontos levegőminőségi információkhoz való egyszerű hozzáférést; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint az érintett regionális és helyi hatóságokat, hogy indítsanak nyilvános tájékoztató és figyelemfelhívó kampányokat olyan témákban, mint a különböző típusú légszennyező anyagok és azok hatása az emberi egészségre vagy a légszennyezés jelenlegi szintjei az adott területen, beleértve a veszélyeztetett csoportokat célzó információkat is, továbbá tegyék közzé a legjobb és legrosszabb előrehaladást mutató levegőminőségi övezetek rangsorolását; úgy véli, hogy a releváns szennyező források környékén a légszennyezés pusztító hatásairól indított figyelemfelhívó kampányok és/vagy levegőminőségi kijelzők telepítése szintén javíthatja a lakosság tudatosságát és tájékozódását, és megváltoztathatja a viselkedést és a szokásokat, ami kihathat a levegő minőségére;

58.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre és népszerűsítsék azokat az eszközöket, amelyek ösztönzik a nyilvánosság részvételét a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásában, mint például a tagállamok által kifejlesztendő online eszköz vagy alkalmazás, amely tájékoztatja a polgárokat a levegő minőségéről és annak az emberi egészségre gyakorolt hatásáról, és lehetővé teszi számukra azt is, hogy tájékoztatást kérjenek a levegőminőséget figyelő állomásoktól vagy mintavételi pontoktól, bejelentsék a levegőminőségi jogsértéseket, vagy visszajelzést adjanak a Bizottságnak a tagállamok levegőminőségi fellépéseivel kapcsolatos kérdésekről;

59.

hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek, a környezetvédelmi aktivisták és az oknyomozó újságírók a közelségük és az adatokhoz való közvetlen helyszíni hozzáférésük miatt döntő szerepet játszanak a környezeti levegő minőségére vonatkozó jogszabályok végrehajtásának előmozdításában és ellenőrzésében, és ezért teljes mértékben be kell őket vonni a konzultációs eljárásokba;

60.

sürgeti a Bizottságot, hogy frissítse a környezeti levegő minőségéről szóló irányelveket olyan kifejezett rendelkezésekkel, amelyek az Aarhusi Egyezménnyel összhangban garantálják a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogát, és felszólítja a Tanácsot, hogy segítse elő annak végrehajtását, ami különösen fontos, amikor a Tanács jogalkotói minőségében jár el;

Egyéb ajánlások

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a beltéri levegő minőségének önálló szabályozását, illetve a fenntartható épületekre vonatkozó jogszabályok részeként történő szabályozását, amely kiterjed a zárt helyiségekben lévő beltéri levegő minőségére, legalább a közcélú és kereskedelmi ingatlanokban;

62.

elengedhetetlennek tartja a megfigyelőhálózat által elért eredmények átfogó elemzését és az éves jelentések kidolgozását, amelyek nyilvánosak, és elemzik a térbeli és időbeli adatokat, továbbá értékelik az életminőségre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatást, és ajánlásokat fogalmaznak meg az észlelt állandó és ideiglenes légszennyezés kezelésére;

63.

úgy véli, hogy a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az ezen a területen bevált gyakorlatokkal rendelkező városok példáját általában más városok is kövessék, mégpedig készenléti vagy vészhelyzeti tervek kidolgozása és végrehajtása révén, amelyeket a lehető leghamarabb aktiválni kell, ha a közegészségügyet veszélyeztető szennyező gázok és részecskék magas koncentrációját jelzik, vagy az ténylegesen bekövetkezik;

64.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a közlekedési dolgozók munkakörülményeit a magas szintű légszennyezésnek és mérgező füstnek kitett munkavállalók napi szintű védelmének javítása, valamint átképzésükbe, továbbképzésükbe és képzésükbe való beruházás révén;

65.

hangsúlyozza, hogy az alacsony kibocsátású és a kibocsátáscsökkentő technológiákkal kapcsolatos innováció és kutatás minden ágazatban elősegíti a kibocsátás csökkentését; sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a technológiasemlegesség elvét; hangsúlyozza, hogy innovatív megoldásokra van szükség, mint amilyen a járművekben és az utcákon elhelyezett szűrőrendszerek, a flották megújítása és hasonló kezdeményezések;

66.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos szakpolitikák garantálják az innovációt és a versenyképességet a kapcsolódó ágazatokban, miközben törekedjenek a szennyezőanyag-mentességi célok elérésére;

67.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is támogassák a fórumokat, és ösztönözzék a más országokkal folytatott konzultációkat annak az erőfeszítésnek a részeként, hogy hatékony megoldásokat találjanak, és megkönnyítsék az elfogadható levegőminőségi normák elérését célzó európai, nemzeti és helyi politikák végrehajtását;

o o

68.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 152., 2008.6.11., 1. o.

(2) HL L 23., 2005.1.26., 3. o.

(3) HL L 344., 2016.12.17., 1. o.

(4) HL L 335., 2011.12.17., 86. o.

(5) HL L 158., 2004.4.30., 50. o.

(6) HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0201.

(8) HL C 23., 2021.1.21., 23. o.

(9) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

(10) HL C 324., 2020.10.1., 35. o.

(11) Egészségügyi Világszervezet, „Ambient air pollution: A Global assessment of exposure and burden of disease” (A környezeti levegő szennyezettsége: A kitettség és betegségteher globális értékelése), Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2016

(12) Az EEA 2020. november 23-i 09/2020. sz. jelentése: „A levegő minősége Európában – 2020. évi jelentés”.

(13) Chen, H. és mások, „Living near major roads and the incidence of dementia, Parkinson’s disease, and multiple sclerosis: a population based cohort study”, The Lancet, Vol. 389, No 10070, Elsevier Ltd., 2017, pp. 718–726.

(14) Guxens, M. és mások, „Air Pollution Exposure During Fetal Life, Brain Morphology, and Cognitive Function in School-Age Children”, Biological Psychiatry, Vol. 84, No 4, Elsevier Inc., 2018, pp. 295-303.

(15) Lim, C. C. és mások, „Association between long-term exposure to ambient air pollution and diabetes mortality”, US Environmental Research, Vol. 165, Elsevier Inc., 2018, pp. 330–336.

(16) EEA, „Air pollution: How it affects our health” (Légszennyezés: Hogyan befolyásolja egészségünket) EEA, Koppenhága, 2020, https://www.eea.europa.eu/themes/air/health-impacts-of-air-pollution

(17) Az Európai Parlament Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztályának „Légszennyezés és Covid19. Beleértve a vidéki területek légszennyezésének elemeit, a beltéri légszennyezést, a társadalmunk légzőszervi betegségekkel szembeni sebezhetőségét és ellenálló képességét, valamint a légszennyezésből eredő társadalmi egyenlőtlenségeket” című, 2021. januári tanulmánya.

(18) Egészségügyi Világszervezet, „Ambient air pollution: A Global assessment of exposure and burden of disease” (A környezeti levegő szennyezettsége: A kitettség és betegségteher globális értékelése), Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2016.

(19) Az Eurostat „Urban Europe – Statistics on cities, towns and suburbs” (Városi Európa – statisztikák nagyvárosokról, kisvárosokról és elővárosokról) című 2016. szeptember 7-i statisztikai évkönyve.

(20) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek (EEA) „A levegő minősége Európában – 2020. évi jelentés” című, 2020. november 23-i 09/2020. sz. jelentése.

(21) Khomenko, S. és társai: „Premature mortality due to air pollution in European cities: a health impact assessment”, The Lancet Planetary Health, Elsevier Inc., 2021.

(22) Az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A levegőminőséggel kapcsolatos uniós szakpolitika: a kiválasztott jogszabályok végrehajtása” című 2021. január 18-i végrehajtási értékelése, 26. o.

(23) Amann, M. és mások: „A levegőminőségről szóló második helyzetkép kidolgozásához nyújtott támogatás”, az ENV.C.3/FRA/2017/0012. sz. keretszerződésbe tartozó 6. egyedi szerződés, zárójelentés, Európai Bizottság, Brüsszel, 2020.

(24) Eurostat, Levegőszennyezési statisztikák – emissziókataszterek, Eurostat, Luxembourg, 2020, www.ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Air_pollution_statistics_-_emission_inventories&oldid=403107

(25) COM(2021)0003.

(26) A WHO Európai Regionális Irodája Koppenhágában, „Air Quality Guidelines for Europe” (Levegőminőségi iránymutatások Európának), European Series, 2. kötet, Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2000.

(27) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek (EEA) „A levegő minősége Európában – 2020. évi jelentés” című, 2020. november 23-i 09/2020. sz. jelentése

(28) Európai Környezetvédelmi Ügynökség: „Az elsődleges PM2,5- és PM10-kibocsátások; a mutatók értékelése”, 2018. február 23.

(29) Az EEA-nak „A kén-oxid-kibocsátások ágazati részesedése” című 2015. június 18-i adatmegjelenítése: https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/daviz/sector-share-of-sulphur-oxides-emissions#tab-chart_1

(30) Az EEA-nak „A nitrogén-kibocsátások ágazati részesedése” című 2015. június 18-i adatmegjelenítése: https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/daviz/sector-share-of-nitrogen-oxides-emissions#tab-chart_1

(31) Az EEA 2018. szeptember 19-i jelentése: „Mercury in Europe’s environment. A priority for European and global action” (Higany az európai környezetben. Az európai és globális fellépés prioritása)

(32) Campling, P. et al., Specific evaluation of emissions from shipping including assessment for the establishment of possible new emission control areas in European Seas, Flemish Institute for Technological Research NV, Mol, 2013.

(33) Cofala, J. et al., The potential for cost-effective air emission reductions from international shipping through designation of further Emission Control Areas in EU waters with focus on the Mediterranean Sea, International Institute for Applied Systems Analysis, Laxenburg, 2018.

(34) SWD(2019)0427

(35) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.)

(36) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(37) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).

(38) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/631 rendelete (2019. április 17.) az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról, valamint a 443/2009/EK és az 510/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 111., 2019.4.25., 13. o.).

(39) Brandt, J., Silver, J. D., and Frohn, L. M., Assessment of Health-Cost Externalities of Air Pollution at the National Level using the EVA Model System, CEEH Scientific Report No 3, 2011.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/80

P9_TA(2021)0108

Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért (2020/2041(INI))

(2021/C 494/08)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére,

—

tekintettel ENSZ fenntartható fejlődésről szóló, 2015. szeptember 25–26–27-i csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlődési célra,

—	tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló, 2015. évi addisz-abebai cselekvési programra,

—	tekintettel a 2017. június 7-én aláírt, „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a fejlesztéspolitikáról szóló, új európai konszenzusra,

—	tekintettel az éghajlatváltozásról szóló, 2015. évi Párizsi Megállapodásra (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás),

—	tekintettel az Afrikai Unió által az Afrikai Unió állam- és kormányfői közgyűlésének Addisz-Abebában megrendezett 24. rendes ülésszakán, 2015. január 31-én elfogadott Agenda 2063-ra,

—	tekintettel a 2007. december 9-én Lisszabonban elfogadott EU–Afrika közös stratégiára,

—	tekintettel az abidjani nyilatkozatra, amelyet a negyedik Afrika–Európa ifjúsági csúcstalálkozó záródokumentumaként 2017. október 11-én fogadtak el,

—	tekintettel az Afrikai Unió és az Európai Unió 2017. november 29–30-án Abidjanban tartott 5. csúcstalálkozójának következtetéseire,

—	tekintettel a beruházásokra és a munkahelyekre irányuló partnerségünket magasabb szintre emelő, a fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló új Afrika–Európa szövetségről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági közleményre (COM(2018)0643),

—	tekintettel az új szövetség keretében létrehozott, a digitális gazdasággal, az energiával, a közlekedéssel és a mezőgazdasággal foglalkozó négy munkacsoport következtetéseire,

—	tekintettel az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága biztosi testületei 10. ülésének 2020. február 27-i közös közleményére,

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Az Afrikával kapcsolatos átfogó stratégia felé” című, 2020. március 9-i közös nyilatkozatra (JOIN(2020)0004), és a témával kapcsolatos, 2020. június 30-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai alapokmányára és a maputoi jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—	tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i nemzetközi egyezményre,

—	tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020 és 2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

—	tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel a 2010 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiára és a fogyatékossággal élők jogairól szóló, 2020 és 2030 közötti időszakra vonatkozó, megerősített európai menetrendre,

—	tekintettel az Afrikai Uniónak a nemek közötti egyenlőségről és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséről (2018–2028) szóló, 2016 júliusában elfogadott stratégiájára,

—	tekintettel az Európai Unió nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervére (GAP II – A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)),

—	tekintettel az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi térség létrehozásáról szóló megállapodásra (AfCFTA),

—

tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a biológiai sokféleség globális helyzetét az élelmezés és a mezőgazdaság szempontjából bemutató, 2019-es jelentésére (The State of the World's Biodiversity for Food and Agriculture) és a világ erdőinek állapotáról szóló, 2016-os jelentésére,

—	tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos 2019. május-i globális értékelő jelentésére

—	tekintettel az ENSZ által 2015. március 18-án elfogadott, a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretére,

—	tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) „1,5 oC-os globális felmelegedés” című különjelentésére, valamint „Az óceánok és a krioszféra a változó éghajlatban” című különjelentésére,

—	tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

—	tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020. május 20-án közzétett, 2030-ig teljesítendő uniós stratégiára,

—	tekintettel a gazdák és más, vidéki térségekben dolgozó emberek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének határozatára, amely a családi gazdálkodás évtizedévé nyilvánította a 2019–2028 közötti időszakot,

—

tekintettel a Bizottság „Digital4Development: mainstreaming digital technologies and services into EU Development Policy” (Digitalizálva fejlesztés: a digitális technológiáknak és szolgáltatásoknak az uniós fejlesztéspolitikában való érvényesítése) című, 2017. május 2-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0157),

—	tekintettel a menekültekről szóló, 2018. december 17-én elfogadott globális ENSZ-megállapodásra,

—	tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodásra, amelyet 2018. december 19-én fogadott el az ENSZ,

—	tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai belső menekültek védelméről és támogatásáról szóló egyezményére (kampalai egyezmény),

—	tekintettel arra, hogy az ENSZ az Afrikai Származásúak Nemzetközi Évtizedének nyilvánította a 2015–2024 közötti időszakot, és tekintettel különösen az „Elismerés” pillérre,

—	tekintettel „A helyi hatóságok hatáskörének megerősítése a partnerországokban a hatékonyabb kormányzás és a kézzelfoghatóbb fejlesztési eredmények érdekében” című, 2013. május 15-i bizottsági közleményre (COM(2013)0280),

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsa által az Európai Tanács részére készített 2019. évi éves jelentésre az EU által nyújtott fejlesztési támogatás célértékeiről,

—	tekintettel az „EU–Afrika stratégia: a fejlődés fellendítése” című, 2017. november 16-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről szóló, 2015. október 6-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel a „Digitalizáció a fejlődésért: a szegénység csökkentése a technológia segítségével” című, 2018. november 13-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a George Floyd halálát követő, rasszizmus elleni tiltakozásokról szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. március 27-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-országok) közötti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. október 4-i (6), a 2018. június 14-i (7) és a 2019. november 28-i (8) állásfoglalására,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire,

—	tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0017/2021),

mivel a közelgő EU–AU csúcstalálkozónak új lendületet kell adnia a partnerségnek, és közös kihívásainkkal és lehetőségeinkkel kapcsolatban konkrét intézkedéseket tartalmazó közös stratégiát kell kialakítania, összhangban a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a Párizsi Megállapodás alapján vállalt nemzetközi kötelezettségvállalásokkal;

mivel kritikus fontosságú, hogy az országok többet fektessenek a pontos és összehasonlítható bontott adatok gyűjtésébe, hogy megtudják, hol és milyen interszekcionalitások állnak fenn, megállapítsák, hogy ezeket hogyan lehetne kezelni, valamint elemezzék, hogy az e stratégia keretében hozott intézkedések eredményei mindenkire, ezen belül a leginkább lemaradottakra is pozitív hatást gyakorolnak-e; mivel a 17.18. fenntartható fejlődési céllal összhangban az adatokat jövedelem, nem, életkor, rassz, etnikum, migráns jogállás, fogyatékosság és földrajzi hely szerint bontani kell;

C.	mivel Afrika – különösen az Agenda 2063 keretében megfogalmazott – érdekeinek és prioritásainak központi szerepet kell játszaniuk kapcsolatunk átalakításában;

D.	mivel Afrikában él a világ legfiatalabb népessége, és itt található a világ néhány leginstabilabb állama; mivel minden hónapban mintegy egymillió afrikai lép be a munkaerőpiacra;

mivel az EU Afrikával fenntartott partnerségének hozzáadott értéke attól fog függeni, hogy az EU képes lesz-e a kontinensközi párbeszédet egy olyan, kontextusra érzékeny megközelítéssel kombinálni, amely figyelembe veszi a helyi és regionális sajátosságokat, a partnerországok érzékenységeit és a meglévő társadalmi struktúrákat, valamint hogy a közös értékeken, a kölcsönös érdekeken és a multilateralizmus újjáélesztésén alapuló hosszú távú jövőképet kíván-e építeni Afrikával;

F.	mivel a tisztességes munkához és életkörülményekhez való helyi hozzáférésnek alapvető szerepe van a migrációs tendencia mérséklésében;

G.	mivel 2018-ban a nyersanyagok tették ki az Afrikából az EU-ba érkező összes behozatal 49 %-át; mivel az Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetéseken belül a legfontosabb a kitermelő ágazat;

mivel a biztonság, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás a gazdasági növekedés és a beruházások előfeltételei; mivel a gazdasági növekedésnek és a beruházásoknak fenntarthatóknak kell lenniük, és együtt kell járniuk az egyenlőtlenség elleni küzdelemmel az újraelosztási politikák, a humántőke megerősítése, a politikai részvétel, a szociális biztonsági rendszerek és a fenntartható fejlődési célok megvalósítására irányuló politikák révén;

I.	mivel a béke és a biztonság a hosszú távú fenntartható fejlődés elérésének alapvető előfeltétele, amely előmozdítja a stabilizációt és az erőteljes helyi, regionális és országos szintű intézményeket, és szükséges az életkörülmények javításához és a fenntartható fejlődési célok megvalósításához;

J.	mivel a politikailag instabil és gyenge közigazgatással rendelkező afrikai államokban prioritást jelent az államépítés, amelybe költségvetési kapacitásuk felépítése is beletartozik;

mivel a szubszaharai Afrikában 94 millió, Kelet- és Dél-Afrikában 51 millió, Nyugat- és Közép-Afrikában pedig 43 millió öt év alatti gyermeket egyáltalán nem vettek nyilvántartásba; mivel a törvény előtt a személyként való elismeréshez való jog kritikus lépés az egész életen át tartó védettség biztosításában, és valamennyi egyéb jog gyakorlásának az előfeltétele; mivel a születési bizonyítvány a személyek jogi azonosságának bizonyítéka, amellyel elkerülhető a hontalanság kockázata, és lehetővé teszi a védelmet az erőszakkal és a kizsákmányolással szemben;

mivel a nemek közötti egyenlőségnek prioritást kell képeznie a jövőbeli EU–Afrika partnerség számára, és azt ezért az egész EU–Afrika stratégiában általánosan érvényesíteni kell; mivel a nők és a fiatalok gyakran szembesülnek akadályokkal a bennük rejlő lehetőségek maradéktalan kibontakoztatása során, amelyek a HIV-fertőzés, a rosszul időzített terhesség, a szexuális és nemi alapú erőszak és az iskolaelhagyás fokozott terhében, valamint a finanszírozáshoz és vállalkozáshoz való korlátozott hozzáférésben tükröződnek;

mivel Afrikában jelenleg 390 millió ember él a szegénységi küszöb alatt a befogadás hiánya miatt, ami növeli az egyenlőtlenségeket; mivel a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította Afrika sebezhetőségét a gyenge gazdasági diverzifikáció, a belföldi erőforrások alacsony szintű mozgósítása, az illegális pénzügyi mozgások, a nyersanyagok exportjától való nagyfokú függőség és az ingadozó nyersanyagárak tekintetében; mivel a Covid19-világjárvány okozta új gazdasági válság valószínűleg fokozni fogja az egyenlőtlenséget és a szegénységet, és közvetett következményei máris súlyos hatást fejtenek ki, mégpedig az élelmezés bizonytalansága, a jövedelemkiesés és a megélhetés elvesztése, valamint a fenyegető adósságválság formájában;

mivel a Covid19 rávilágított az egészségügyi és élelmezési rendszerek hiányosságaira, valamint annak sürgős szükségességére, hogy az emberi jogokon alapuló, emberközpontú, egyetemes és reziliens egészségügyi és élelmezési rendszereket építsenek ki; mivel az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt az ilyen válságok száma az elkövetkező évtizedek során megsokszorozódhat; mivel a világjárvány azzal fenyeget, hogy leáll, sőt, visszafordul a három meglévő jelentős járvány, mégpedig a HIV, a tbc és a malária esetében elért előrehaladás, ami innovatív, integrált megközelítések elfogadását teszi szükségessé, az érintett közösségek bevonása és a civil társadalom szerepének megerősítése mellett, hogy elérjék azokat, akiknek szükségük van az életmentő szolgáltatásokra;

O.	mivel a két kontinens közötti kapcsolatokat minden szinten és a társadalom minden ágazata között bátorítani kell;

P.	mivel az AU Béke- és Biztonsági tanácsa 2019-ben jelentős biztonsági fenyegetésnek nevezte az éghajlatváltozást;

mivel az éghajlatváltozás negatív hatásai és a levegő, a talaj és a vizek szennyeződésének különböző forrásai különösen befolyásolják az afrikai kontinenst; mivel Afrikának elsősorban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó beruházásokra van szüksége, a 2020. március 9-i közös közlemény viszont az éghajlatváltozás mérséklésére összpontosít; mivel a sikeres Afrika–Európa éghajlatváltozási szövetség a globális éghajlat-diplomácia új mozgatóerejévé válhatna;

R.	mivel az ENSZ Közgyűlése 2017. december 20-án egy határozatot fogadott el, amely a 2019–2028-as időszakot a családi gazdálkodás évtizedének nyilvánította;

mivel a szubszaharai Afrikában a legalacsonyabb a világon az energiához való hozzáférés aránya; mivel a villamos energia csak a lakosok körülbelül feléhez jut el, a tiszta főzésre pedig csak egyharmaduknak van lehetősége; mivel durván 600 millió ember nélkülözi az elektromos áramot, 890 millióan pedig hagyományos tüzelőanyagokkal főznek;

mivel a decentralizált megújuló energiákkal kapcsolatos lehetőségek megvalósításához a magánfinanszírozás is rendkívül fontos; mivel a magánberuházás, a decentralizált megújuló energiák és a testre szabott fogyasztói finanszírozási üzleti modellek (használatalapú szolgáltatás és mobilfizetés) lehetőséget nyújthatnak arra, hogy energia-hozzáférést biztosítsanak Afrika hatalmas területein, különösen a szubszaharai Afrikában, ahol a világon a legalacsonyabb az energiához való hozzáférés aránya;

mivel a kulturális örökség védelme, megőrzése és értékelése, valamint a kulturális és kreatív ágazat ösztönözheti a munkahelyteremtést, megerősítheti a fiatalok és a nők helyzetét, hozzájárulhat a reziliens és toleráns társadalomhoz, amely tiszteletben tartja a kulturális különbségeket, és csökkentheti az egyenlőtlenségeket azáltal, hogy hidakat épít a különböző közösségek között;

Az Afrikával kapcsolatos átalakított stratégia felé

üdvözli a 2020. március 9-i közös közleményt, amelyre a valódi geopolitikai partnerség felé tett lépésként tekint; hangsúlyozza, hogy Európa és Afrika szoros földrajzi közelségben vannak, erős, történelmi, kulturális és társadalmi-gazdasági kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyeket egyre szorosabbá tesz a számos közös kihívás és stratégiai érdek; hangsúlyozza, hogy az EU a tagállamaival együtt Afrika legnagyobb partnere a kereskedelem, a beruházások, a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) és a biztonság terén;

emlékeztet arra, hogy Afrika több mint egymilliárd ember otthona, a világ teljes népességnövekedésének várhatóan több mint a felét adja 2050-ig, és ahol a világ tíz leggyorsabban növekedő gazdasága közül hat található; hangsúlyozza, hogy az EU Afrikával fenntartott kapcsolatai mindkét kontinens jövője szempontjából rendkívül fontosak, és hogy a két kontinens jóléte szorosan összekapcsolódik; hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika stratégia középpontjában továbbra is a humán fejlődésnek, a fenntartható fejlődési célok elérésének és a szegénység felszámolásának kell állnia;

ismételten kéri ezért az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti igazi, „kontinensek közötti” partnerség kialakítását; hangsúlyozza, hogy a soron következő, 2021-ben megrendezendő EU–AU csúcstalálkozónak egy stratégiai, mindenki számára nyereséges és eredményorientált partnerség alapjait kell leraknia, amely tükrözi mindkét fél érdekeit, és megerősíti a két kontinens közötti kötelékeket;

a donor és a kedvezményezett közötti kapcsolaton túlmutató, egyenlő felek közötti valódi partnerség kialakítását szorgalmazza, amely a nemzetközi jogon és a nemzetközi egyezményeken, megállapodásokon és normákon alapul; fontosnak tartja az afrikai partnereinkkel, köztük az afrikai civil társadalommal és az afrikai diaszpórával való egyeztetést, valamint a végrehajtási keret és az egyes partnerek felelősségi körének egyértelmű meghatározását, a korábbi közös megállapodások végrehajtásának világos értékelése alapján

megjegyzi, hogy az Afrikában rejlő lehetőségek kiváltják a világ több szereplőjének fokozott érdeklődését, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Afrika újabban több területen jelentős hatalmi verseny színterévé vált; hangsúlyozza, hogy az EU az elsők között segíti az afrikai kontinenst, míg a más szereplők által alkalmazott pusztító politikák az afrikai nemzetek rovására mennek, ami az EU-ra is negatív hatást gyakorol; hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatainak középpontjában az alapvető jogok előmozdítása, a demokratikus intézmények támogatása és a demokratikus elszámoltathatóság fenntartása áll; úgy véli, hogy egyes harmadik országok – így Kína – olyan más célokat követnek, amelyek időnként aggodalomra adnak okot számunkra; hangsúlyozza, hogy célunk az afrikai országok ellenálló képességének és függetlenségének erősítése; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy más szereplők, különösen Kína és Oroszország intézkedései geopolitikai érdekeiket mozdítják elő, és az egyre növekvő egyoldalúságra összpontosítanak, és hangsúlyozza, hogy saját előnyeik az afrikai országok szuverenitásának és az európai biztonságnak a rovására mennek; felszólítja az EU-t, hogy az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása, a média szabadsága és elszámoltathatósága, az átlátható és reagálóképes kormányzás, valamint a korrupció elleni küzdelem – a stabil és befogadó politikai, társadalmi és gazdasági környezet Afrikában történő biztosításának elengedhetetlen összetevői – alapján működjön együtt az afrikai kontinens virágzó és pozitív hosszú távú fejlődése iránt valóban érdeklődő országokkal; felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki olyan stratégiai és hosszú távú választ a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre, amely közös értékeinken és az afrikai szomszédaink által megfogalmazott prioritásokon és szükségleteken alapul; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a régió stabilitását és megbízhatóságát megalapozó tényezőkké kell válniuk; úgy véli, hogy az Európai Uniónak nagyobb geopolitikai szerepet kell játszania Afrikában, és mindenki javát szolgáló kapcsolatokat kell kialakítania;

helyénvalónak tartja, hogy felértékeljék a partnerségen belül az észak-afrikai országok szerepét, és előmozdítsák a háromoldalú együttműködést, annak érdekében, hogy új impulzussal szolgáljanak az észak-déli és a dél-déli együttműködés számára, és megerősítsék a kontinentális megközelítés koherenciáját

kéri, hogy ez a partnerség tükrözze az afrikai országok új, a Covid19-járvány kitörésének következményeként kialakult prioritásait támogatja a válságra a „Team Europe” megközelítés révén adott határozott uniós választ, és azt a globális szolidaritás és az európai értékek elsődleges és valódi jelének tekinti;

hangsúlyozza, hogy a koronavírus-válság káros hatásainak mindkét kontinenst egy olyan partnerségre kell ösztönözniük, amely teljes mértékben figyelembe veszi annak következményeit, és lehetővé teszi a fenntartható és inkluzív fellendülést, amely az újonnan megjelenő világjárványok megelőzése, felderítése és az azokra való reagálás, valamint a fennálló világjárványokra való reagálás felgyorsítása érdekében a humán fejlődésre, különösen az oktatásra és az erősebb egészségügyi rendszerekre, valamint a nemek közötti egyenlőségre, a fenntartható növekedésre, a gyorsabb átállásra – többek között az ökológiai és digitális átállásra – és a felelősségteljes kormányzásra összpontosít;

emlékeztet a nemzetközi közösségnek az 17 fenntartható fejlődési cél elérése iránti elkötelezettségére, a 2030-ig tartó menetrend elveinek tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy az Afrika–EU partnerség döntő befolyást fog gyakorolni arra, hogy teljesítik-e azt a kötelezettségvállalást, és a partnerségnek egy stratégiai és több területet átfogó megközelítésre kell összpontosítania, amely magában foglalja valamennyi fenntartható fejlesztési célt, és elismeri azok kölcsönös összefüggéseit;

10.

emlékeztet arra, hogy az AU és az EU 81 országnyi politikai súlyt képvisel, és hangsúlyozza a partnerség fontosságát a multilaterális rendszerben; mindkét felet felhívja, hogy fokozzák együttműködésüket a többoldalú fórumokon, és szoros, inkluzív és szisztematikus koordinációt szorgalmat minden fontos eseményt megelőzően;

11.

emlékeztet arra, hogy az Afrikai Unió és az afrikai államok fontos szerepet játszanak a multilaterális szervezetekben, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely tagjainak 28 %-át afrikai államok teszik ki; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az a célkitűzése, hogy meg kívánja erősíteni a nemzetközi szabályokon alapuló rendet és a multilaterális rendszert, azt jelenti, hogy támogatnia kell a nagyobb mértékű igazságosságot és Afrika képviseletének egyenlőségét a globális irányító testületekben; felhívja különösen az EU-t, hogy támogassa Afrikának azt a kérését, hogy bővítsék az ENSZ Biztonsági Tanácsát annak érdekében, hogy abban a kontinens állandó képviseletet kapjon;

12.

hangsúlyozza, hogy az EU befolyása az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon lévő legkülső régióiból ered, és ezek a legkülső régiók történelmi, gazdasági és kulturális szempontból több afrikai országgal is összekapcsolódnak; szorgalmazza ezért, hogy a legkülső régiókat jobban vonják be regionális környezetükbe, és fokozott együttműködést folytassanak az afrikai országokkal a közös témákkal kapcsolatban, nevezetesen a környezetvédelemmel és a migrációval kapcsolatos kérdésekről;

13.

hangsúlyozza, hogy építeni kell az Afrika–EU közös stratégia tanulságaira, és biztosítani kell az új közös stratégia és a Cotonou utáni jövőbeli megállapodás „Afrika pillére”, valamint a többi meglévő uniós politika közötti teljes összhangot és kiegészítő jelleget, hogy egy koherensebb uniós fejlesztéspolitikát valósítsanak meg; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy a kontinensek között partnerséget a helyi, nemzeti és regionális összefüggésekkel és sajátos igényekkel teljes összhangban valósítsák meg;

14.

úgy véli, hogy a kontinensek közötti holisztikus partnerségnek a további regionalizációt is lehetővé kell tennie; megismétli, hogy az EU továbbra is támogatja Afrikában a regionális integrációt (egy olyan környezetben, ahol a Covid19-világjárvány rámutatott a globális ellátási láncok sebezhetőségére) és a regionális szervezeteket; osztja azt a véleményt, hogy az EU-nak az egyes országokkal és kistérségekkel való viszonyában fenn kell tartania azokat a rugalmas megközelítéseket, amelyek az öt afrikai régión belül az egyes országok egyedi igényeihez és körülményeihez igazítják az uniós szerepvállalást és támogatást; szorgalmazza az Afrika alrégióira irányuló különböző uniós regionális politikák aktualizálását; sajnálja, hogy az úgynevezett barcelonai folyamat elindítása után 25 évvel messze nem sikerült kialakítani a közös jólét, a stabilitás és a szabadság térségét a déli szomszédságban található mediterrán országokkal;

15.

emlékeztet az AU jelentőségére az afrikai kontinens integrációja szempontjából, nevezetesen arra, hogy fel kell lendíteni az Afrikán belüli kereskedelmet; hangsúlyozza, hogy világosan meg kell határozni ezt az integrációt, és annak az afrikai társadalmak igényein kell alapulnia; emlékeztet arra, hogy az erős partnerséghez nemcsak egy erős Európai Unió, hanem egy erős Afrikai Unió is szükséges; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a regionális és kontinentális szintű integrációs törekvéseket, és mozdítsa elő az Afrikai Unió intézményesítését és megerősítését a külső finanszírozástól való függőségének csökkentésén és irányítási struktúrájának javításán, valamint a bevált módszerek megosztásán és technikai és pénzügyi segítségnyújtáson keresztül; üdvözli az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében javasolt Pánafrikai Programot, amelynek célja, hogy átfogóan kezelje az afrikai kontinens kihívásait;

16.

határozottan üdvözli Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke által küldött jelzéseket, amelyek szerint az Afrikával fenntartott kapcsolatokat mandátuma középpontjába helyezi; üdvözli az uniós intézmények vezetőinek közelmúltbeli addisz-abebai látogatásait; felszólít e kapcsolatok megerősítésére és rendszeresebbé tételére a legmagasabb politikai szinten; úgy véli, hogy az Afrikai Unió és az Európai Unió irányítói rendszeres közös felszólalásaikkal erősítenék partnerségünk láthatóságát és nyilvános ismertségét a nemzeti médiában, és ezzel tanúskodnának arról, hogy a két kontinens milyen fontosságot tulajdonít ennek politikai menetrendjén belül; úgy véli, hogy ezeknek a felszólalásoknak lehetővé kell tenniük, hogy számot vethessenek a partnerség megvalósításával, az érintett feleknek a folyamatba történő bevonásával, a fenntartható fejlődési célok terén elért előrehaladással, és lehetővé kell tenniük a két kontinens nagy és közös problémáinak megvitatását;

17.

hangsúlyozza, hogy mindenkit befogadó és mindenki számára hozzáférhető emberközpontú partnerség létrehozása érdekében be kell vonni az afrikai és az európai civil társadalmat, ezen belül a nem kormányzati szervezeteket, a helyi hatóságokat, a magánszektort, a diaszpórát, mindkét régió parlamenti képviselőit, a fiatalokat, a kisebbségeket és a vallási közösségeket az új és meglévő stratégiák meghatározásába és értékelésébe;

18.

hangsúlyozza továbbá, hogy az EU civil társadalom bevonására irányuló erőfeszítéseit átlátható módon kell véghez vinni, megteremtve a lehetőségeket, a pénzügyi forrásokat és a szükséges keretet ahhoz, hogy és a civil társadalom képviselői minden szinten részt tudjanak venni, beleértve a helyi szereplőket és az alulról szerveződő kezdeményezéseket is; hangsúlyozza, hogy az emberközpontú partnerség létrehozásához nemcsak a civil társadalom e részvétele kritikus jelentőségű, hanem az EU elkötelezettsége is a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a kapcsolódó intolerancia elleni küzdelem mellett, határain belül és kívül;

19.

szorgalmazza a stratégia végrehajtásának valamennyi érdekelt fél, ezen belül az európai és afrikai civil társadalom és közösségek, a helyi hatóságok és a nemzeti parlamentek általi szisztematikus, átlátható és bizonyítékokon alapuló nyomon követését, valamint a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia elvének tiszteletben tartását;

20.

rámutat a parlamenti diplomácia fontosságára, és úgy véli, hogy az olyan parlamenti közgyűlések, mint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament, alapvető szerepet játszanak az EU és Afrika közötti politikai párbeszéd erősítésében; hangsúlyozza az Európai Parlament szerepét a partnerség eredményes végrehajtásának nyomon követésében és felügyeletében; emlékeztet az Európai Parlament által lefolytatott számos parlamenti ülésre és misszióra, és szorgalmazza a parlamenti dimenzió megerősítését az EU és AU közötti kapcsolatokban, valamint kéri, hogy a főbb parlamenti bizottságok éves missziói rendszeresen ülésezzenek és rendszeres eszmecserét folytassanak afrikai partnereikkel;

21.

úgy véli, hogy a diaszpórák a tudásátadáson, a beruházásokon ás a hazautalásokon keresztül alapvető szerepet játszanak a két kontinens közötti hídépítésben és a kölcsönös megértés elősegítésében, és hogy az EU-nak lehetővé kellene tennie a diaszpóra politikai döntéshozatalban való részvételét azáltal, hogy elősegíti a diaszpóracsoportok társadalmi és politikai ügyekbe való bevonását biztosító struktúrákat; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje, hogyan lehetne a legjobban együttműködni a diaszpórával az Afrikára vonatkozó átfogó stratégia részeként, többek között azáltal, hogy a közös kihívások leküzdése során kihasználják a belső és külső finanszírozási eszközök közötti szinergiákat;

22.

emlékeztet arra, hogy a diaszpóra hazautalásai létfontosságúak a helyi gazdaságok számára; figyelmeztet arra, hogy a Világbank szerint 2020-ban az Afrikába irányuló hazautalások a Covid19-válság miatt várhatóan körülbelül 20 %-kal csökkenni fognak, és különösen a legkevésbé fejlett országokban, ahol ezek a szegény háztartások számára létfontosságú jövedelemforrások; ezért felszólítja az EU-t és az afrikai országokat, hogy a 10c. fenntartható fejlődési céllal összhangban 2030-ra 3 % alá csökkentsék a hazautalások költségeit;

23.

emlékeztet arra, hogy a partnerség sikere a számára elkülönített pénzügyi kerettől függ; jelentős erőfeszítéseket szorgalmaz Afrika érdekében a jövőbeli NDICI-n belül, rámutatva egyúttal arra, hogy továbbra is az EU a legnagyobb donor Afrikában; elítéli, hogy sok uniós tagállam nem érte el azt a célkitűzést, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, egyes tagállamok pedig még csökkentették is a fejlesztési támogatáshoz való hozzájárulásukat;

24.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU–Afrika kapcsolatok elmozduljanak a donor és kedvezményezett közötti dinamikától, és hogy az afrikai országok helyzete megerősödjön, és meg tudják valósítani a fenntartható fejlődést, a megújított partnerségi keretnek konkrét intézkedéseket kell tervbe vennie a belföldi erőforrások fokozott mozgósításának támogatására, így például a korrupció elleni küzdelem támogatása és az igazságos és hatékony adórendszer kialakítása, valamint az adókikerüléssel és az adókijátszással való megbirkózás érdekében;

25.

kéri, hogy a fejlesztési együttműködés több forrással rendelkezzen az uniós költségvetésből, amelyet új saját forrásokból, többek között a pénzügyi tranzakciókra kivetett adóból finanszíroznának;

26.

emlékeztet arra, hogy az országok felelősségvállalásának elve szerint a fejlesztési politikák és programok csak akkor lehetnek sikeresek, ha fejlődő országok irányítják őket, és ha azokat az országspecifikus helyzetekhez és igényekhez igazítják; hangsúlyozza, hogy e tekintetben együtt kell működni a civil társadalommal és a helyi közösségekkel az emberek igényei és sebezhetősége kezelésének biztosítása érdekében;

27.

kéri egy nyomonkövetési mechanizmus kidolgozását, valamint az uniós finanszírozás teljes átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

28.

hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás nem hosszabbíthatja meg a konfliktusokat, és nem segítheti elő az autokrata rendszerek zsákmányoló magatartását, amely Afrika számos társadalmi-gazdasági problémájának és politikai konfliktusának kiváltó oka; hangsúlyozza, hogy a közös érdekek megvalósításának és az együttműködésnek összhangban kell állnia a nemzetközi joggal, az uniós alapvető értékekkel, valamint a demokrácia, a jó kormányzás és az emberi jogok támogatásával kapcsolatos célkitűzésekkel;

29.

arra kéri az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy következetesebb és egységesebb szereplőként lépjenek fel az afrikai kontinenssel kapcsolatos tevékenységek során, és kötelezően hangolják össze politikáikat, továbbá összpontosítsák erőfeszítéseiket a gazdasági lehetőségek és munkahelyek kereteinek megteremtésére;

30.

úgy véli, hogy a partnerségnek be kell vonnia az EU mind a 27 tagállamát és az AU mind az 55 országát; kéri az összes uniós tagállam teljes körű részvételét, hogy növeljék a partnerség láthatóságát és népszerűsítsék a partnerség értékét az európaiak és a partnerországok körében, lehetővé téve ezzel a közös cselekvések és törekvések jobb kommunikációját;

Partnerek a humán és gazdasági fejlődésért

31.

kéri, hogy a humán fejlődést helyezzék a stratégia középpontjába, biztosítva azt, hogy senki ne maradjon ki, és elsőbbséget adva az egyenlőtlenségek, a szegénység és a megkülönböztetés kezelésének, valamint biztosítva a demokráciát, a jogállamiságot, a felelősségteljes kormányzást és az emberi jogokat mindenki számára, külön figyelmet fordítva a leginkább marginalizálódott és kiszolgáltatott népességcsoportokra; hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell adni az alapvető szociális szolgáltatásokhoz, mint például az élelmiszerhez, a vízhez és a higiéniához, a jó minőségű egészségügyi rendszerekhez és oktatás, valamint a szociális védelemhez való hozzáférésnek és a környezetvédelemnek;

32.

alapvető fontosságúnak tartja a tisztességes munkakörülmények garantálását és a szociális jogok megerősítését, a szociális és munkaügyi párbeszédek javítását, a gyermekmunka és a kényszermunka felszámolását, valamint a munkahelyi egészségügyi és biztonsági feltételek javítását;

33.

nyomatékosan hangsúlyozza a jól működő állami intézmények, hatóságok és infrastruktúra jelentőségét, és úgy véli, hogy ezek hiánya jelentős akadályt gördíthet a fejlődés, a haladás és a béke útjába; hangsúlyozza, hogy a biztonság, a stabilitás és végső soron a jólét és a fenntartható fejlődés az érintett régiókban csak mindenre kiterjedő stratégia követése esetén érhető el; hangsúlyozza a demokratikus reformok, a felelősségteljes kormányzás és az államépítés fontosságát a fenntartható fejlődés szempontjából; kiemeli, hogy a jogállamiság előmozdítása, a korrupció elleni küzdelem és az igazságszolgáltatáshoz való jog támogatása mindkét kontinensen jelentősen hozzájárulna a polgárok alapvető jogainak megvalósításához;

34.

kiemeli, hogy jóllehet számos afrikai ország továbbra is korrupcióval, valamint a jó kormányzás és a társadalmi és politikai szabadságok hiányával küzd, sok országban megindult a reformokra és a demokráciára való áttérés; emlékeztet arra, hogy az átalakulóban lévő országok különösen sérülékenyek, és fontos, hogy számíthassanak az EU-ra, ha a támogatását kérik; ennélfogva kéri, hogy nyújtsanak kellően összehangolt támogatást és segítséget ezeknek az országoknak az ellenállóbb állam és társadalom felépítéséhez, a lakosságuk által kifejezésre juttatott, kedvező változások elérésére irányuló törekvések fenntartása és támogatása érdekében; javasolja, hogy az egyes átalakulóban lévő országok számára nyújtott uniós szintű támogatások egyszerűsítése és előmozdítása érdekében a Bizottság alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) hozzon létre külön eseti kapcsolattartó csoportokat; úgy véli, hogy a politikai többpártrendszerek és az elszámoltatható, demokratikus kormányzás Afrikán és különösen a törékeny államokon belüli előmozdítása érdekében további erőfeszítéseket kell tenni azáltal, hogy elősegítik polgári-kormányzati munkacsoportok és parlamenti felügyelet létrehozását a polgárok politikai kérdésekkel kapcsolatos véleményének – technológiai platformok felhasználásával is történő – összegyűjtése, valamint a bevált gyakorlatok szakértői csereprogramok révén történő elterjesztése érdekében, a kormányok elszámoltathatóságának és reagálóképességének fokozása céljából, ami kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósítása, a globális kihívások kezelése és az instabilitás növekedésével kapcsolatos kockázat csökkentése szempontjából;

35.

hangsúlyozza a szabad, tisztességes és versenyszellemű választások, valamint a hiteles választási eljárások támogatásának fontosságát; támogatja az EU és az AU közötti, a választási megfigyelő missziókkal kapcsolatos koordinációt, valamint az AU hosszú távú választási megfigyelői kapacitásának javítására irányuló segítségnyújtást, a nemzetközi normáknak való megfeleltetésüket, továbbá az érintett országokkal és civil társadalmaikkal folytatott kétoldalú együttműködést annak érdekében, hogy inkluzív, átlátható és hiteles választásokat lehessen tartani Afrikában; rámutat ezért az EU által vezetett számos választási megfigyelő misszióra, amelyeket az Európai Parlament határozottan támogat; ösztönzi az EU-t, az európai nem kormányzati szervezeteket, a politikai pártokat és a civil társadalmakat, hogy szorosan működjenek együtt az afrikai partnerekkel, köztük a köztisztviselőkkel, hogy érdemi politikai párbeszéd indulhasson a különböző témakörökre épülő politikák kidolgozása révén, mozdítsák elő a határozott demokratikus kormányzási gyakorlatokat, fokozzák a marginalizálódott népesség képviseletét és bevonását, és mozdítsák elő a civil társadalom és a polgárok érdemi részvételét minden szinten;

36.

méltányolja az afrikai országok által működtetett, az emberi jogok védelmével kapcsolatos mechanizmusokat és előírásokat, mint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját és annak jegyzőkönyveit, a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát, az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságát és az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróságot; méltányolja, hogy ezek a mechanizmusok és szabályozások folytonosan segítik az afrikai partnereket abban, hogy saját emberi jogi eszközeiket és mechanizmusaikat hozzáigazítsák a nemzetközileg elismert elvekhez, jogszabályokhoz és előírásokhoz;

37.

emlékeztet a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) szerepének fontosságára a büntetlenség leküzdése és a béke, a biztonság, az egyenlőség, a méltányosság, az igazságosság és kártérítés értékeinek fenntartása terén; felszólítja az EU-t és az afrikai államokat, hogy továbbra is támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és az NBB-t; felszólítja az összes olyan afrikai államot, amely még nem írta alá és nem ratifikálta a Római Statútumot, hogy ezt tegye meg;

38.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként kezeljék, és előmozdítsák a békés gyermekkorhoz való jogot és a gyermekek jólétét; kéri, hogy sürgősen vegyék napirendre a gyermekek nehéz és marginalizált helyzetével kapcsolatos kérdést, teljes mértékben végrehajtva Gyermekjogi egyezményt, különösen a szubszaharai Afrika, illetve más, konfliktus és mélyszegénység sújtotta övezetek vonatkozásában, ahol túl gyakran veszik semmibe az olyan alapvető jogokat, mint az oktatáshoz és az alapvető egészségügyi ellátáshoz való jogot, és általában véve a gyermekkorhoz való jogot; kéri ezért a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény teljes körű végrehajtását;

39.

emlékeztet arra, hogy az afrikai lakosság az elmúlt 30 év alatt megkétszereződött, és a következő évtizedekben ennek az erőteljes demográfiai növekedésnek a folytatódása várható; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy egy közös AU–EU stratégia kidolgozása révén a gyermekeket és a fiatalokat helyezzék a partnerség középpontjába, amely figyelembe veszi a 2017-es ifjúsági csúcstalálkozó következtetéseit;

40.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok helyzetét úgy lehet a legjobban megerősíteni, ha lehetőségeket alakítanak ki és mozdítanak elő számukra ahhoz, hogy előrelépjenek, nevezetesen a foglalkoztatás és a vállalkozási lehetőségek révén, valamint lehetőségek adnak számukra, hogy részt vegyenek a demokratikus folyamatokban és a döntéshozatalban; úgy véli, hogy ennek a stratégiának erősítenie kell különösen az ifjúsági cserekapcsolatok és önkéntes programok lehetőségeit, minden kapcsolatban és projektben elsőbbséget adva a 17 fenntartható fejlődési célnak;

41.

felszólítja az Európai Unió és az Afrikai Unió intézményeit, hogy teremtsenek lehetőségeket szakmai gyakorlatokra európai fiatalok számára az Afrikai Unió országaiban, az afrikai fiatalok számára pedig az Európai Unió tagállamaiban, hogy képzésben részesüljenek az adott integrációs folyamatokról;

42.

felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő minden fiatal, köztük a serdülő lányok és a fogyatékossággal élő lányok számára a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, ezen belül a szexuális és reproduktív egészségügyi és HIV-vel kapcsolatos méltányos, hozzáférhető, megfizethető és a szükségleteken alapuló szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférést, konfliktus esetén és humanitárius környezetben is;

43.

rámutat, hogy a megbízható anyakönyvezés hiánya bizonyos afrikai államokban számos állampolgárt megfoszt a törvényes létezéstől, és ebből kifolyólag a polgári jogaiktól, a demokratikus véleménynyilvánításhoz való hozzáféréstől és a szavazati jogtól; rámutat, hogy ez a megbízható és megfelelő demográfiai statisztikák hiányához vezet;

44.

hangsúlyozza az afrikai nemzeti polgári nyilvántartási rendszerek megerősítését célzó konkrét uniós kezdeményezésekbe történő befektetés fontosságát, biztosítva, hogy ezek a szolgáltatások hozzáférhetőek és bizalmasan kezeltek legyenek, és támogatva az afrikai kormányokat a biztonságos és innovatív technológiai megoldásokba történő beruházásokban, hogy megkönnyítsék a születési anyakönyvvezetést a 16.9. fenntartható fejlődési céllal összhangban;

45.

úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését prioritásként kell kezelni, és a partnerség valamennyi dimenziójába be kell építeni; ezért felszólítja a feleket, hogy aktívan mozdítsák elő a nők szerepét és hozzájárulását a gazdaságban és a társadalomban, valamint ismerjék el polgári és törvényes jogaikat, ideértve a tulajdonhoz való jogot és a különböző gazdasági ágazatokban és szakpolitikai területeken történő részvételhez való jogot; üdvözli, hogy egyes afrikai országokban nőtt a nők politikai képviseleti aránya; megjegyzi azonban, hogy az afrikai kontinens számos országában a nők továbbra is alacsony szinten képviseltetik magukat; hangsúlyozza, hogy a nők emberi jogainak tisztelete és teljes körű érvényesítése a demokratikus társadalmak alapja; ezért úgy véli, hogy ezeket az alapvető jogokat és célkitűzéseket el kell érni a valóban demokratikus társadalom kialakítása érdekében;

46.

kéri, hogy a nemrégiben elindított, a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv (GAP III) fokozza az erőfeszítéseket különösen az erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása és a kényszerházasságok megszüntetése céljából; felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az EU–Afrika partnerség és a GAP III közötti szinergiákat a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében; szorgalmazza, hogy az EU–Afrika partner helyezzen hangsúlyt a nők döntéshozatalban való részvételére; kéri, hogy irányozzanak elő egy közös konkrét ütemtervet a nők jogaival kapcsolatban elérendő célokra vonatkozóan;

47.

hangsúlyozza, hogy az átfogó szexualitás oktatás (CSE) különösen fontos a nemek közötti egyenlőség javítása, a káros nemi normák átalakítása, valamint a szexuális, nemi alapú és a családon belüli erőszak, továbbá a nem kívánt terhesség és a HIV-fertőzés megelőzése szempontjából;

48.

hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez és a jogokhoz való hozzáférés és azok tiszteletben tartása az EU–Afrika partnerség kulcsfontosságú eleme; megjegyzi, hogy sürgősen kezelni kell azt, hogy a koronavírus-válság következményei tovább korlátozták a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és oktatáshoz való hozzáférést, és súlyosbították a nőkkel és a lányokkal szembeni megkülönböztetést és erőszakot; felszólítja a Bizottságot, hogy az új EU–Afrika partnerségben tegye prioritássá a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, és kötelezze el magát azon jog előmozdítása, védelme és érvényesítése mellett, hogy minden egyén teljes ellenőrzést gyakoroljon, szabadon és felelősségteljesen döntsön a szexualitásával, valamint a szexuális és reproduktív egészségével és jogaival kapcsolatos kérdésekben, megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen;

49.

hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élők még mindig sokféle megkülönböztetés áldozatai; Afrika-szerte szorgalmazza a fogyatékkal élők jogainak általános érvényesítését a stratégiában és az összes mobilizált pénzügyi eszközben, és szorgalmazza, hogy aktívan vegyenek részt a társadalomban, és szisztematikusan vonják be őket azon stratégiák előkészítésébe és végrehajtásában, amelyek célja integrációjuk előmozdítása, nevezetesen az oktatás, a vállalkozói készségek és a digitális átalakulás terén; úgy véli, hogy ezt csak a civil társadalmi szervezetek – beleértve a fogyatékkal élők szervezeteit is – érdemi bevonásával lehet elérni;

50.

aggodalmát fejezi ki a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok (LMBTI) elleni állandósuló erőszak és elsősorban az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén jelentkező megkülönböztetés miatt, és felszólítja a két kontinenst, hogy intenzívebb erőfeszítéseket tegyenek jogaik védelmében;

51.

emlékeztet a civil társadalom, ezen belül a nem kormányzati szervezetek és a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető szerepére a demokráciák megfelelő működésének biztosításában; emlékeztet arra, hogy el kell ismerni és elő kell mozdítani a civil társadalmi szervezetek többszörös szerepét és hozzájárulását; felszólítja a két kontinenst, hogy biztosítsanak keretet annak érdekében, hogy a civil társadalmi szervezetek a döntéshozatal különböző szintjein részt vehessenek a szakpolitikák megfogalmazásában és értékelésében;

52.

hangsúlyozza a szabad és élénk média és sajtó fontos szerepét, valamint emlékeztet arra, hogy ez elengedhetetlen a jól tájékoztatott és saját prioritásait meghatározni képes közvélemény biztosításához, és az álhírekkel szembeni ellenálló képesség növeléséhez; ösztönzi, hogy folytassák a médiaszabadság érdekében tett erőfeszítéseket és továbbra is támogassák az újságírókat, valamint hangsúlyozza, hogy a szabad sajtó fontos szerepet játszik a korrupció elleni küzdelemben és a közigazgatási szervek felügyeletében és elszámoltathatóságában;

53.

emlékeztet arra, hogy az egészség a humán fejlődés szükséges feltétele, és az egészséghez való jog egy alapvető jog; hangsúlyozza, hogy az egészség többdimenziós jellegének teljes körűen figyelembe kell venni; hangsúlyozza a biztonságos környezet fontos szerepét az emberi egészség védelmében, és hogy globális egészségszemléletet általánosan érvényesíteni kell a jövőbeli partnerségben;

54.

hangsúlyozza, hogy valódi partnerséget kell kiépíteni az egészségügy területén, amelynek célja az egészségügyi rendszerek megerősítése a közösségek szerepének növelése révén; hangsúlyozza, hogy a mindenki számára a megfelelő, hozzáférhető és megfizethető egészségügyi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés alapját az országok kapacitásépítésének kell képeznie az egészségügyi szolgáltatások állami biztosításának megerősítése révén;

55.

hangsúlyozza továbbá, hogy ennek a partnerségnek a globális egészségügyi kutatásra és fejlesztésre, valamint az EU és Afrika közötti együttműködés fokozására kell összpontosítania az egészségkutatás és az innováció terén, közösen fellendítve ezáltal az egészségügyi termékek, felszerelések és gyógyszerek afrikai és európai helyi termelési kapacitásait; e célból sürgeti az EU-t, hogy támogassa az afrikai országokat, különösen a legkevésbé fejlett országokat a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól (TRIPS) szóló egyezményben előírt, a közegészség védelmére szolgáló rugalmasság – például a kötelező engedélyeztetés és a párhuzamos behozatal – hatékony végrehajtásában; szorgalmazza az afrikai és az európai tudományos közösségek közös hálózatának létrehozását és a szakértői tudás és a tapasztalatok cseréjét, és hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a hamisított gyógyszerek jelenségét;

56.

hangsúlyozza, hogy a vízzel, a szennyvízelvezetéssel és a szemételszállítással kapcsolatos szolgáltatások alapvető előfeltételei a közegészség javítását és a betegségek átadása elleni küzdelmet célzó minden intézkedésnek, és ezeknek az EU–Afrika együttműködés alapvető elemét kell képezniük; kitart amellett, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a vízgazdálkodás és a vízügyi irányítás, az infrastruktúra kiépítése, valamint a higiénia előmozdítása és oktatása terén; kéri, hogy tűzzék ki célul az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását különösen a lakosság legsérülékenyebb vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülő rétegei számára;

57.

hangsúlyozza a rutinjellegű gyermekkori immunizálás egészségügyi előnyeit, és kéri az immunizációval kapcsolatos programok további megerősítését; hangsúlyozza, hogy a koronavírus-válság rámutat az oltások és kezelések elérhetőségének szükségességére, és felszólítja a két kontinenst, hogy szorosan működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy e tekintetben mindenki javát szolgálják;

58.

aggodalmát fejezi ki a különféle – egészségügyi, élelmezési, környezeti vagy biztonsági – válságok megsokszorozódása és összekapcsolódása miatt, amelyek az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése miatt várhatóan súlyosbodni fognak, és felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőbeli stratégiában és a globális járványokra adott jövőbeli válaszokra irányuló közös stratégiában meg kell erősíteni a lakosság és az ökoszisztémák ellenálló képességét, valamint a több ágazatot átfogó válságmegelőzési, felkészültségi, felügyeleti, válságkezelési és reagálási kapacitásokat; kéri, hogy alaposabban gondolják át a szociális védelmi modelleket, az egyetemes jövedelmet és az informális gazdaság hivatalossá tételét, és rámutat a tisztességes munka és a szociális párbeszéd támogatásának fontosságára; ösztönzi az oktatáshoz, képzéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés támogatását bizonytalan helyzetekben, válságok és hosszan tartó válságok idején, mivel ezek a stabilitás és a megélhetés biztosításának kulcsfontosságú tényezői;

59.

emlékeztet arra, hogy az inkluzív és jó minőségű oktatás is egy alapvető jog, és elengedhetetlen előfeltétele a gyermekvédelemnek és a különösen lányok emancipációjának, beleértve a vészhelyzeteket is;

60.

emlékeztet arra, hogy Afrika rendelkezik a világ egyik legnagyobb fiatal népességével, ami óriási kihívást jelent az oktatás terén, ugyanakkor előny is a földrész jövőbeni fejlődése szempontjából; emlékeztet az oktatás fontos szerepére az állampolgárok társadalomban betöltött politikai szerepének alakításában és a fenntartható gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy az írástudatlanság, a minőségi oktatás és a képzett szakemberek hiánya akadályozza a fenntartható fejlődést; hangsúlyozza, hogy a mindenkit megillető oktatás egy horizontális és holisztikus kérdés, amely a fenntartható fejlesztési célok valamennyi dimenzióját érinti; kiemeli a 4.1. fenntartható fejlődési cél fontosságát, amely teljes körű, 12 éves, mindenki számára ingyenes és jó minőségű általános és középiskolai oktatást irányoz elő;

61.

úgy véli, hogy az oktatásnak a fejlesztési támogatás prioritását és az Afrika–EU partnerség kulcsfontosságú pillérét kell képeznie, különösen a legkevésbé fejlett országokban; felhívja az új partnerséget, hogy tegye prioritássá a tanárképzést és az oktatási struktúrák megerősítését, különösen a sebezhető és konfliktusok sújtotta országokban; felszólít az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelemre, különösen a vidéki térségekben, nevezetesen a megfelelő iskolai étkeztetési és higiénés szolgáltatások biztosításával; ösztönzi a szakképzés előmozdítását; felszólítja az államokat, hogy nagymértékben fektessenek be az infrastruktúrába és a digitalizációba annak érdekében, hogy a vidéki és a városi területekről a lehető legtöbb gyermek integrálódhasson az iskolarendszerbe;

62.

hangsúlyozza, hogy minden szinten és minden összefüggésben, azaz konfliktushelyzetben és humanitárius környezetben is foglalkozni kell azokkal az akadályokkal, amelyekkel a lányok szembesülnek a jó minőségű, biztonságos és inkluzív oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésük során; hangsúlyozza, hogy az „inkluzív” oktatás azt jelenti, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják a gyermekek oktatáshoz való egyenlő hozzáférésének jogát, függetlenül nemüktől, társadalmi-gazdasági helyzetüktől, kulturális hátterüktől és vallásuktól, különös hangsúlyt helyezve a marginalizált közösségekre és a fogyatékossággal élő gyermekekre;

63.

hangsúlyozza az oktatás, a készségfejlesztés és a foglalkoztatás közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét a fiatalok teljes körű munkaerőpiaci részvételének lehetővé tétele érdekében, elsősorban azáltal, hogy általánosan érvényesítik a digitális és ökológiai készségeket az iskolai tantervekben; hangsúlyozza, hogy a jó minőségű műszaki és szakmai oktatás és képzés kulcsszerepet játszik a fiatalok foglalkoztatásában, és azt bátorítani kell; kéri a magánszektorral folytatott párbeszéd fenntartását, hogy ösztönözzék a képzések és a munkaerőpiaci igények összehangolását;

64.

szorgalmazza az afrikai és európai egyetemek közötti hálózatépítést és a tudáscsere felgyorsítását; ösztönzi a dél–észak és észak–dél irányú mobilitást a szakképzésben, az ösztöndíjakban és az egyetemi csereprogramokban az afrikai és uniós fiatalok között, például az Erasmus program és az Erasmus fiatal vállalkozóknak program keretében, amelynek célja, hogy segítsen az új vállalkozóknak az üzletvezetéshez szükséges készségek megszerzésében;

65.

sajnálja, hogy a Bizottság közleménye elhanyagolja a kulturális külpolitika dimenzióját, valamint az Európa és Afrika közötti mélyebb kulturális együttműködésben rejlő ígéretes lehetőségeket; emlékeztet az Európa és Afrika közötti kulturális párbeszéd fontosságára, és úgy véli, hogy a kulturális kapcsolatok és az interkulturális párbeszéd hozzájárulhat a bizalom kiépítéséhez és elősegítheti a partnerséghez tartozás közös érzését; szorgalmazza a tagállami diplomáciai és konzuli képviseletek, az uniós küldöttségek és az európai és helyi érdekelt felek, valamint az EU nemzeti intézményei és kulturális hálózatai közötti koordinációt a közös projektek és együttes fellépések végrehajtása során, amelyeket a harmadik országokban valósítanak meg a kulturális kapcsolatok elvei alapján, és a kölcsönös bizalom és megértés megteremtésére összpontosítanak Európa és Afrika közötti személyes párbeszédek révén;

66.

emlékeztet arra, hogy az Unión belül, illetve partnerországaival folytatott kulturális együttműködés előmozdítja a békefenntartáson, a szélsőségek és a radikalizálódás ellen a kultúrák és vallások közötti párbeszéd alapján folytatott küzdelmen, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásán, a véleménynyilvánítás szabadságán, az emberi jogokon és az alapvető értékeken alapuló világrendet;

67.

hangsúlyozza az afrikai örökség, kulturális identitás, történelem és művészet előtérbe helyezésének fontosságát; szorgalmazza a kulturális javak visszaszolgáltatását az afrikai országoknak, valamint kéri, hogy teremtsék meg a feltételeit annak, hogy az afrikai örökséget tartós visszaszolgáltassák Afrikának; felkéri az EU-t és Afrikát egy olyan „emlékkultúra” kialakítására, amely mindkét földrészen lehetővé teszi a gyarmati uralom maradványainak azonosítását a jelenlegi kapcsolatokban, és hogy folytassanak tárgyalásokat azok ellensúlyozására;

68.

emlékeztet az afrikai földrész gazdag nyelvi sokszínűségére; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy ezt őrizzék meg jövőbeli kapcsolataik során; ismételten megerősíti, hogy szorosan együtt kell működni az UNESCO-val a kulturális és nyelvi sokféleség megőrzésének biztosítása és az együttműködés közös alapjainak megteremtése érdekében;

Partnerek a fenntartható és inkluzív növekedésért

69.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fontos gazdasági kapcsolatokat ápol az afrikai államokkal, és hogy ezeket a kapcsolatokat a jövőben tovább kell erősíteni a régió produktív átalakulásának és a reziliencia kiépítésének biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy Kína fokozta jelenlétét Afrikában, ugyanakkor az uniós tagállamok csak nagyon korlátozott érdeklődést mutattak az afrikai államokkal való kereskedelem, valamint ezen államokba történő beruházások terén, ami megmagyarázza, hozzávetőlegesen miért csekély az EU és a legtöbb afrikai állam közötti kereskedelmi volumen; hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljesen új alapokra kell helyeznie gazdasági partnerségét Afrikával, ami azt jelenti, hogy olyan új helyzetet kell kialakítania, amelyben az EU és Afrika kölcsönösen előnyös, fenntartható partnerséget alakít ki, a gazdasági, kereskedelmi és kereskedelmi kapcsolatokat a szolidaritás és az együttműködés irányába alakítva, a tisztességes és etikus kereskedelem biztosítása mellett; hangsúlyozza, hogy e partnerség előfeltétele a további jelentős fenntartható fejlődés valamennyi afrikai államban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy beruházásokat és célzott támogatást kell nyújtani, valamint tiszteletben kell tartani a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát;

70.

hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy Afrika erőforrásokban gazdag, dinamikus és fejlődő, magas szintű növekedést mutató gazdaságokkal, növekvő középosztállyal, valamint fiatal és kreatív lakossággal rendelkező kontinensként sok lehetőséget rejt, ami több alkalommal bizonyította, hogy lehetséges a gazdasági haladás és fejlődés;

71.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a biztonság hiányának és a szegénységnek az összes strukturális okát és külső tényezőjét figyelembe vegyék Afrikában a konfliktusok alapvető okai, az éhezés, az éghajlatváltozás, az egyenlőtlenségek, az alapvető szolgáltatások hiánya, a nem megfelelő mezőgazdasági modell kezelésével, a konfliktusok inkluzív, politikai jellegű megoldásainak előmozdításával és egy átfogó megközelítés végrehajtásával, amely arra összpontosít, hogy a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjainak a szenvedését enyhítse;

72.

rámutat a belföldi termelési és gyártási kapacitások fejlesztésének fontosságára, ami hozzájárulna a külföldi behozataltól való függőség csökkenéséhez; hangsúlyozza, hogy Afrikának olyan ipari és infrastrukturális átalakulásra van szüksége, amely csak jelentős fenntartható beruházások révén lehetséges, ahol a köz- és magánszféra működési módjai életképes lehetőséget képviselnek a fejlődés előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy az Európai Fenntartható Fejlődési Alapnak (EFFA) olyan beruházásokat kell finanszíroznia, amelyek előmozdítják az inkluzív és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést, valamint mindenki számára hozzáférhetőek és egyetemes tervezésen alapulnak, miközben elismeri annak hiányosságait a legkevésbé fejlett országokban;

73.

hangsúlyozza, hogy a magánszektor beruházásainak a helyi piacot és a lakosságot kell szolgálniuk, az olyanokat megcélozva, akik kevés hozzáféréssel rendelkeznek a pénzügyi forrásokhoz, garantálva a marginalizált csoportok pénzügyi befogadását, például a helyi mikro-, kis- és középvállalkozásokba (kkv-k), valamint a szociális gazdaság üzleti modelljeibe, azaz a családi vállalkozásokba történő közvetlen befektetések révén;

74.

erőteljes nyomon követési és értékelési mechanizmusokat szorgalmaz e célkitűzések betartásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom szerepének erősítése – és ezáltal a beruházási struktúrák társadalmi megfelelőjének bevonása – az afrikai államokkal kapcsolatos és velük folytatott uniós politikák alapvető eleme;

75.

megismétli az EFFA-ról szóló közelmúltbeli értékelő jelentés megállapításait, amelyek rámutatnak az összekapcsolási mechanizmusok fejlesztési potenciálja, addicionalitása és az országok felelősségvállalása kapcsán felmerülő bizonyítékok hiányára;

76.

üdvözli a G20-ak Afrika-paktumát, amely kezdeményezést 2017-ben azzal a céllal indítottak el, hogy előmozdítsák Afrikában a – többek között az infrastruktúrába irányuló – magánberuházásokat, és ezt megfelelő platformnak tartja az átfogó, összehangolt és országspecifikus reformprogramok előmozdítására; örvendetesnek tartja, hogy eddig 12 afrikai ország csatlakozott a kezdeményezéshez;

77.

hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika kereskedelmi és gazdasági együttműködésnek kiemelten kell kezelnie az afrikai kontinens kereskedelmét és regionális integrációját; felszólítja az Uniót, hogy fokozza az afrikai integrációs stratégiáknak nyújtott támogatását, és gondoskodjon arról, hogy az következetes legyen azon a kontinentális, regionális és nemzeti szinten, ahol végrehajtják;

78.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa Afrikát a kontinentális szabadkereskedelmi térség kialakításában; üdvözli az Afrikai Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség (AfCFTA) elindítását, és hangsúlyozza az abban rejlő hatalmas potenciált az Afrikán belüli kereskedelem és a regionális integráció előmozdítására, valamint Afrika globális piacokhoz való hozzáférésének fejlesztésére; hangsúlyozza, hogy az AfCFTA-nak lehetővé kell tennie az integrációt, amely valamennyi afrikai népesség javát szolgálja, beleértve a leginkább marginalizálódottakat is; emlékeztet az afrikai országok között meglévő fejlődési különbségekre, amelyeket figyelembe kell venni, hogy elkerüljék az egyenlőtlenségek fokozódását; úgy ítéli meg, hogy az AfCFTA-nak nyújtott uniós támogatásnak a szabályozási keretek kidolgozására kell összpontosítani, hogy megakadályozzák a negatív versenyt a társadalmi és környezeti normák terén; úgy véli, hogy az AfCFTA és a folyamatban lévő regionális integrációs erőfeszítések jó lehetőséget kínálnak a nemzetközi befektetési rendszer egyensúlyának újrateremtésére, hogy az felelős és méltányos legyen, és támogassa a fenntartható fejlődést;

79.

hangsúlyozza, hogy Afrikában kontinensen belüli értékláncokat kell létrehozni és azokat diverzifikálni kell, hogy magukon az afrikai államokon belül nagyobb hozzáadott értéket teremtsenek; hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködéshez és egyéb technikai problémákhoz való technikai segítségnyújtás alkalmazásának szükségességét a regionális értéklánc fejlődése érdekében; megállapítja, hogy – a tarifák és egyéb akadályok prevalenciája, valamint a rossz infrastruktúra és a magas tranzakciós költségek miatt – az ilyen kereskedelem útjában továbbra is jelentős akadályok állnak; ezért rámutat a közlekedési infrastruktúrába történő jelentős beruházások szükségességére az Afrikán belüli kereskedelem megkönnyítése érdekében;

80.

hangsúlyozza, hogy az EU és az Afrikai Unió közös érdeke egy stabil és szabályokon alapuló, a Kereskedelmi Világszervezetre (WTO) összpontosító multilaterális kereskedelmi rendszer;

81.

emlékeztet, hogy a fejlődő országok egyik legnagyobb kihívása az, hogy a gazdaság diverzifikációja révén feljebb jussanak a globális értékláncon; felszólítja az EU-t, hogy tartózkodjon olyan kereskedelempolitika elfogadásától, amely általános szabályként megtiltja az afrikai országok számára, hogy exportadót vessenek ki a nyersanyagokra, amennyiben az összeegyeztethető a WTO-val;

82.

emlékeztet arra, hogy az afrikai kontinenssel folytatott szabad és tisztességes kereskedelem kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a szegénység enyhítése szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy a politikai párbeszéd minden szintjén vonja be a civil társadalmat, különösen a kereskedelmi megállapodások előkészítése, nyomon követése és értékelése során; hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások és az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatok fontos eszközei; sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el a gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos eltérő nézeteket, és találjon konkrét megoldásokat, amelyek választ adnak az afrikai országok aggodalmaira, mégpedig a regionális értékláncok kiépítésével és az Afrikán belüli kereskedelem fellendítésével kapcsolatos prioritásukat illetően; megismétli kérését, hogy végezzék el a gazdasági partnerségi megállapodások mélyreható elemzését;

83.

felszólít arra, hogy a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi normákról szóló fejezetek végrehajtását szolgáló kötelező erejű és végrehajtható mechanizmusokat szisztematikusan építsék be a jelenleg tárgyalt és a jövőbeli gazdasági partnerségi megállapodásokba, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megállapodásoknak összhangban kell állniuk a fejlesztéspolitikákkal és a fenntartható fejlődési célokkal, különös tekintettel az erdőirtásra, az éghajlatváltozásra és a biológiai sokféleség csökkenésére gyakorolt hatásukra;

84.

megjegyzi, hogy az afrikai országok, miközben az általános vámkedvezmény-rendszer kedvezményezettjeinek több mint 50 %-át teszik ki, az EU GSP-importjának kevesebb mint 5 %-át képviselik; felkéri a Bizottságot, hogy segítse a kedvezményezett országok gazdasági szereplőit egyebek mellett a származási szabályok betartásában és a technikai akadályok leküzdésében; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a GSP eddig nem járult hozzá a kedvezményezett afrikai országok gazdasági diverzifikálásához; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a GSP-rendelet (9) hatálya alá tartozó termékek listájának bővítését;

85.

felhívja a Bizottságot, hogy – tekintettel a zoonózis-kórokozók Afrikában való elterjedésének dokumentáltan növekvő kockázatára – szabályozási együttműködés és párbeszéd révén mozdítsa elő az afrikai országokban az állat- és növényegészségügyi intézkedésekre (SPS) és az állatjólétre vonatkozó szigorúbb előírások alkalmazását;

86.

Emlékeztet arra, hogy a magánberuházások és a köz- és magánszféra partnerségei elengedhetetlenek a fenntartható fejlődési célok eléréséhez és a helyi magánszektor fejlesztéséhez, és összeegyeztethetőnek kell lenniük az emberi jogokkal, a tisztességes munkára vonatkozó normákkal és a környezeti normákkal, valamint a nemzetközi klímacélokkal és a zöld átmenettel, és elsődlegesen a mikrovállalkozások és a kkv-k finanszírozási igényeinek kell eleget tenniük; ennek fényében üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az „Afrika–Európa szövetség” a két kontinens közötti gazdasági kapcsolatok központi pillérévé váljon;

87.

megjegyzi, hogy a kkv-k és a családi vállalkozások fontos szerepet játszanak a helyi gazdaság fejlődésében; rámutat arra, hogy a kkv-k a munkahelyteremtés kulcsfontosságú motorjai, és az afrikai vállalkozások 95 %-át képviselik; úgy véli, hogy a stratégiának prioritásként kell kezelnie a vállalkozást és a finanszírozáshoz való hozzáférést, miközben megbízható üzleti környezetet teremt; úgy véli, hogy a helyi magánszektornak nyújtott támogatás meghatározó lesz a Covid19-válság utáni helyreállításban. rámutat a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) lehetőségeire a vállalatok közötti együttműködés és az afrikai vállalatokkal való közös vállalkozások elősegítése terén, ami nem csak az üzleti lehetőségek láthatóságát javítaná, hanem a finanszírozáshoz való égetően szükséges hozzáférést és a technológiához való hozzáférést is megkönnyítené a know-how átadása által;

88.

hangsúlyozza, hogy az Afrika–EU magánszektorbeli partnerségnek szigorú rendelkezéseket kell tartalmaznia a felelősségteljes finanszírozásról; emlékeztet arra, hogy továbbra is jelentős előrelépést kell tenni a vállalati visszaélések elkerülése érdekében, és ezért hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás, az emberi jogok és a környezetvédelmi átvilágítás elveinek tiszteletben tartásának egyértelműen kiemelt jelentőségűnek kell lennie az EU–Afrika partnerségben;

89.

hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok felelősséggel tartoznak az ellátási láncukért; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus jogalkotási javaslatot az uniós vállalatok kötelezően teljesítendő emberi jogi, szociális jogi és környezetvédelmi átvilágítási kötelezettségeire vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot, hogy az ilyen javaslatok kidolgozása során biztosítsa, hogy azok a teljes ellátási láncra vonatkozzanak, megfeleljenek a kereskedelmen belül a társadalmi felelősségvállalásra és az emberi jogokra vonatkozó OECD-iránymutatásoknak, és összeegyeztethetőek legyenek a WTO szabályaival, valamint hogy a javaslatokat a piac valamennyi szereplője, köztük a kkv-k számára működőképesnek és alkalmazhatónak ítéljék, és foglaljanak bele olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a károsult felek számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést;

90.

hangsúlyozza, hogy a tőkeáttételes magánbefektetéseknek ki kell egészíteniük – és nem válthatják ki – a fejlett országok kötelezettségvállalását, hogy a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és GNI 0,15-0,2 %-át a legkevésbé fejlett országok számára tartják fenn;

91.

úgy véli, hogy az EU–Afrika stratégiának az afrikai országok számára azon a téren nyújtott támogatásra is ki kellene terjednie, hogy miként tudják gazdag ásványkincskészletüket valódi fejlődési eredményekre váltani, továbbá szorgalmazza egyebek mellett a meglévő intézkedések hatékonyságának felülvizsgálatát a Kína és Oroszország által végzett, megkérdőjelezhető afrikai kitermelések tekintetében is; kéri a Bizottságot és az EU afrikai partnereit, hogy zökkenőmentesen hajtsák végre a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet (10) alapján megkövetelt intézkedéseket, valamint haladéktalanul tegyék közzé az olyan EU-n kívüli vállalkozásokat tartalmazó jegyzéket, amelyek nem tesznek eleget a rendeletben foglalt követelményeknek; rámutat Európa erősségeire – így az átláthatóságra, a kiváló minőségű termékekre és szolgáltatásokra, a demokratikus kormányzásra –, és bízik abban, hogy ezen alapvető értékek vonzó alternatívát jelentenek az önkényuralmi modellekkel szemben;

92.

megállapítja, hogy fontos végrehajtani az afrikai bányászati jövőképet, amelyet 2009-ben az afrikai államfők és kormányok annak érdekében fogadtak el, hogy biztosítsák a bányászati erőforrások átlátható, méltányos és optimális hasznosítását;

93.

emlékeztet arra, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazat fontos szerepet játszik több afrikai ország gazdaságában, valamint kapcsolódik az Európával fennálló kölcsönös erőforrás-függőség egyenlőtlenségéhez, amelyet a nyersanyag-kitermelő ágazatban az adóbevételek és jogdíjak illegális kiáramlásának az uniós átláthatósági irányelven (11) és számviteli irányelven (12) keresztül történő kezelésével kell orvosolni;

94.

aggodalmát fejezi ki a beruházók és az állam közötti, afrikai államokkal szembeni – különösen az európai vállalatok által indított – vitarendezési eljárások növekvő száma miatt; felhívja az uniós kormányokat és vállalatokat, hogy tartózkodjanak a beruházó és állam közötti vitarendezés alkalmazásától, és vessenek véget az afrikai országok elleni számos, beruházó és állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos ügy indításának;

95.

úgy véli, hogy ennek a partnerségnek támogatnia kell a női és fiatal vállalkozókat a vidéki és városi területeken, ezért alapvető fontosságú támogatni az egyenlő hozzáférést a gazdasági és termelési erőforrásokhoz, például a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a birtokjogokhoz; kéri az afrikai és az európai női vállalkozók közötti cserék olyan platformok segítségével történő fejlesztését, amelyek lehetővé teszik a hálózatépítést, a tapasztalatok megosztását és közös projektek kidolgozását;

96.

emlékeztet arra, hogy a nők helyzete erősíthető azzal, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a kereskedelemre vonatkozó szigorú rendelkezéseket foglalnak bele a kereskedelmi megállapodásokba; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az Afrikai Uniónak a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének erősítését célzó együttműködési stratégiája végrehajtása terén, és hajtson végre olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak az afrikai országokkal való kereskedelmi megállapodásaiban a nemek közötti egyenlőség eléréséhez;

97.

kiemeli, hogy a járvány társadalmi-gazdasági következményeinek leküzdése terén Afrika hatalmas költségvetési korlátokkal szembesül; emlékeztet arra, hogy egyes afrikai országok több pénzt költenek adósságtörlesztésre, mint egészségügyi szolgáltatásokra; úgy véli, hogy alaposan meg kell fontolni a fenntarthatatlan adósságterhek enyhítését, amelyek a közszolgáltatások és a jóléti intézkedések súlyos veszteségét eredményezik; tudomásul veszi a G20-ak bejelentését a leggyengébben teljesítő fejlődő országok adósságainak visszafizetésére vonatkozó ideiglenes moratóriumról, amit a helyes irányba tett első lépésnek tekint; megismétli a magánhitelezőkhöz intézett felhívását, hogy hasonló feltételek mellett vegyenek részt a kezdeményezésben, és ösztönzi a G20-csoportot, a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbankot, valamint a multilaterális fejlesztési bankokat, hogy folytassák az adósságenyhítést, és vizsgálják meg alaposabban az adósságszolgálati kifizetések felfüggesztésének lehetőségeit; tágabb értelemben felszólít egy multilaterális adósságrendezési mechanizmus létrehozására a válság hatásának és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend finanszírozási követelményeinek kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy az adósságelengedési intézkedéseket össze kell kapcsolni a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) további mobilizálásával, és alapértelmezett lehetőségként elsőbbséget kell adni a támogatásalapú finanszírozásnak;

98.

kiemeli annak jelentőségét, hogy támogassák az afrikai országok azon képességének javítását, hogy a belföldi erőforrásokat mozgósítsanak az alapvető közszolgáltatásokba történő beruházás növelése érdekében; emlékeztet arra, hogy az illegális pénzmozgások az Afrikának juttatott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kétszeresét teszik ki, azaz összesen évente mintegy 50 milliárd USD-t, ami drámai hatással van a földrész fejlődésére és kormányzására; felszólítja az EU-t, hogy továbbra is támogassa az afrikai partnereket a kormányzás javításában, a korrupció elleni küzdelemben, pénzügyi és adórendszerük átláthatóságának növelésében, valamint a megfelelő szabályozási és ellenőrzési mechanizmusok felállításában

99.

javasolja, hogy az EU és az AU hajtsa jobban végre és érvényesítse a meglévő nemzeti és nemzetközi korrupcióellenes eszközöket, valamint vegye igénybe az új technológiákat és a digitális szolgáltatásokat; felhívja az EU-t, hogy fogadjon el szigorú szabályozási keretet a korrupcióra vonatkozóan;

Partnerek az AU–EU zöld megállapodásért

100.

emlékeztet arra, hogy az afrikai országokat és lakosságukat különösen súlyosan érintik az éghajlatváltozás negatív hatásai; emlékeztet arra, hogy 2019-ben közel 16,6 millió afrikait érintettek szélsőséges időjárási események, ami a katasztrófák járványügyi hatásaival foglalkozó kutatóközpont, a CRED szerint 195 %-os növekedésnek felel meg; hangsúlyozza, hogy az éghajlati és környezetvédelmi kérdéseket a Párizsi Megállapodással és a Biológiai Sokféleség Egyezménnyel összhangban a partnerség középpontjába kell helyezni; emlékeztet arra, hogy kérte, hogy a jövőbeli NDICI keretösszegének 45 %-át fordítsák e célkitűzésekre;

101.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éghajlatváltozás hogyan áshatja alá az alacsony jövedelmű és sérülékeny afrikai országok fejlődési kilátásait, és hangsúlyozza, hogy ezek kockázati tényezők a destabilizáció, az erőszak és a konfliktusok szempontjából; hangsúlyozza, hogy az EU-nak konkrét, kiszámítható, elszámoltatható és hosszú távú pénzügyi és technikai támogatást kell kínálnia az afrikai országoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra (olyan projekteken keresztül, amelyek a fenntartható mezőgazdaságra, az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodásra és a fenntartható városokra összpontosítanak) és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló stratégiáik megerősítésére, különös tekintettel a katasztrófák kockázatának megelőzésére és a hátrányos helyzetű közösségekre;

102.

hangsúlyozza a vízügyi diplomácia döntő szerepét, mivel az éghajlatváltozásból fakadóan egyre nagyobb a veszélye, hogy a víz egyre szűkösebb erőforrássá válik; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb klímadiplomáciára van szükség annak érdekében, hogy előrehaladás történjék a belföldi, külföldi és nemzetközi éghajlat-politika közötti kapcsolatok terén;

103.

uniós támogatást kér az afrikai országoknak a Párizsi Megállapodás és a sendai keret összefüggésében a nemzetileg meghatározott hozzájárulásuk hatékony végrehajtásának és növelésének érdekében, biztosítva, hogy megfelelő finanszírozást kapjanak az alkalmazkodásra, a hatások csökkentésére, a veszteségekre és károkra, valamint nemzeti biodiverzitási stratégiáikra és cselekvési terveikre; hangsúlyozza, hogy az eredményes támogatáshoz a zöld átállásra irányuló jövőbeli EU–Afrika partnerségnek a közös, de megkülönböztetett felelősség elvén és a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia elvén kell alapulnia, továbbá biztosítania kell az igazságos és inkluzív zöld átmenetet

104.

hangsúlyozza, hogy az afrikai országokban a természetre épülő megoldásokon alapuló alkalmazkodási stratégiáknak kellene ösztönözniük a modellváltást. szorgalmazza az érdekeltek inkluzív szerepvállalásának előmozdítását a nemzetileg meghatározott hozzájárulások, a nemzeti alkalmazkodási tervek és a nemzeti mezőgazdasági beruházási tervek kidolgozása és végrehajtása terén;

105.

hangsúlyozza a fejlődő kis szigetállamok egyedi szempontjait és igényeit az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklése kapcsán;

106.

hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy bevonják a nemek dimenzióját is az éghajlati fellépésbe, tekintettel az éghajlatváltozásnak és a környezetpusztulásnak a nőket és a lányokat érintő külön következményeire; felhívja az afrikai és európai partnereket, hogy a leendő EU–Afrika partnerség keretében jobban emeljék azt a szerepet, amelyet a nők tölthetnek be abban, hogy fenntarthatóbb gyakorlati módszerek irányába vezessék a közösségeiket, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését érintő döntéshozatalban;

107.

kéri a „zöld megállapodás szerinti diplomácia” gyors végrehajtását az európai zöld megállapodás külső dimenziójával foglalkozó munkacsoport létrehozásával, amely a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek bevonásával, többszintű és több érdekeltet tömörítő megközelítésben ajánlásokat fogalmazna meg az AU–EU zöld megállapodásra vonatkozóan; úgy véli, hogy ennek a megállapodásnak támogatnia kellene nevezetesen olyan szabályozási keretek elfogadását, amelyek lehetővé teszik a zöld gazdaságra való átállást, a körforgásos gazdaság fejlesztését és munkahelyek létrehozását a fenntartható ágazatokban;

108.

hangsúlyozza a regionális együttműködés és a technikai segítségnyújtáson, információcserén és a bevált gyakorlatok megosztásán keresztül megvalósuló együttműködés fontosságát; ragaszkodik ahhoz, jobban kell kommunikálni az éghajlatváltozás és a katasztrófák kockázatait, és támogatni kell az éghajlatbarát technológiák jogszerű átadását; felhívja az EU-t, hogy támogassa a szellemitulajdon-jogok és az éghajlatváltozás kapcsolatról szóló nyilatkozat elfogadását, hasonlóan a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló 2001. évi dohai nyilatkozathoz;

109.

hangsúlyozza, hogy olyan fenntartható innovációs politikákra és projektekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az afrikai államok számára, hogy túllépjenek a régebbi és szennyezőbb technológiákon, és elérjék az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság konkrét célját, és e tekintetben kéri annak vizsgálatát, hogy az átállás miként járulhat hozzá e célok eléréséhez az afrikai államokban;

110.

emlékeztet arra, hogy Afrika kivételes biológiai sokféleségnek ad otthont; mélységes aggodalmának ad hangot a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és a biológiai sokféleség csökkenésének a rezilienciaszintekre gyakorolt hatása miatt; különösen aggasztja, hogy az afrikai erdőirtás üteme gyorsul; emlékeztet arra, hogy az afrikai trópusi erdők kiirtása jóvátehetetlen veszteség a biodiverzitás és a szén-dioxid megkötésére való képesség, valamint az erdőkben élő őshonos közösségek élőhelye és életmódja szempontjából; emlékeztet arra, hogy az erdők jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez, a biológiai sokféleség megóvásához, valamint az elsivatagosodás és a túlzott mértékű talajerózió megelőzéséhez;

111.

kéri, hogy a globális egészségszemléletnek megfelelően vegyék figyelembe a közegészségügy és a biológiai sokféleség közötti kapcsolatot; üdvözli a „NaturAfrica” kezdeményezés bejelentését, amelynek célja a vadon élő állatok és az ökoszisztémák védelme, és üdvözli a vadállatok kereskedelmére vonatkozó cselekvési terv felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a „NaturAfrica” kezdeményezés kidolgozása során egyeztetés szükséges minden érdekelt féllel, különös tekintettel a helyi közösségek, az őslakos népek és a nők jogaira; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek támogatnia kell az afrikai kormányokat és a helyi lakosságot a biológiai sokféleség visszaszorulását és a környezetkárosodást előidéző főbb hatásokkal szembeni holisztikus és módszeres küzdelemben, és ezen belül támogatnia kell a védett területek megfelelően irányított hálózatait; nyomatékosan kéri, hogy az EU és Afrika az az Egyesült Nemzetek őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatával és a 169. sz. ILO-egyezmény előírásaival összhangban ismerje el és védje az őslakos népeknek a földjeikhez és természeti erőforrásaikhoz fűződő hagyományos tulajdonjogát és ellenőrzési jogát, továbbá tartsa be a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét;

112.

kéri, hogy megfelelő forrásokat biztosítsanak a 2015. évi, „Larger than Elephants: Inputs for an EU strategic approach to wildlife conservation in Africa” (Nagyobb mint az elefántok: Hozzászólások az EU afrikai vadvédelemmel kapcsolatos stratégiai megközelítéséhez) című és a 2019. évi, „Study on the interaction between security and wildlife conservation in Sub-Saharan Africa” (Tanulmány a biztonság és a vadvédelem közötti kölcsönhatásról Szubszaharai-Afrikában) című bizottsági tanulmányok ajánlásainak megvalósításához;

113.

úgy véli, hogy szabályozási keretek, elegendő erőforrások és tudományos adatok segítségével meg kell erősíteni például az erdők, a vadon élő állatok és a tengeri és tengerparti ökoszisztémák megőrzésre irányuló erőfeszítéseket, és ezeket az ökoszisztéma helyreállítására és kezelésére irányuló intézkedéseknek kell kiegészíteniük; felszólítja az EU-t és Afrikát, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 15. konferenciáján vállaljanak vezető szerepet egy ambiciózus globális megállapodás megkötésében;

114.

emlékeztet arra, hogy az óceánok a világ legnagyobb fehérjeforrásai; emlékeztet annak fontosságára, hogy tenni kell az óceánok jobb kezeléséért, többek között a fenntartható halászat és akvakultúra és a kék gazdaság kialakítását illetően, amelyek a fejlődés előrevivői; hangsúlyozza, hogy az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemnek prioritást kell élveznie, hogy korlátozzák a környezeti hatásokat, és megóvják a halállományokat, valamint a halászok jövedelmét;

115.

határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy felügyelje az ipari halászattal összefüggő tevékenységeket, amelyek veszélyeztethetik a hagyományos halászati erőforrásokat használó helyi lakosság számára elérhető halállományokat, ugyanakkor pedig kiegyensúlyozatlanná is tehetik a halállományok jó ökológiai állapotát,

116.

emlékeztet arra, hogy Afrika a világ legkevésbé villamosított régiója, és hangsúlyozza, hogy az afrikai kontinensen az energiához való hozzáférés nem egységes; megjegyzi, hogy a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető eszköze, beleértve a vidéki térségeket is; kéri Afrika megújulóenergia-termelési potenciáljának fejlesztését;

117.

ezért ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák és erősítsék az afrikai partnerekkel folytatott együttműködést az energiaágazatban és az éghajlat-politika terén, összhangban a zöld megállapodás célkitűzéseivel; ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen ambiciózus tervet e fenntartható energiaügyi partnerség végrehajtásához, és ezért megjegyzi, hogy a megújuló energia és az energetikai hatékonyság kulcsfontosságú elemek az afrikai kontinensen az energiához való hozzáférésében megmutatkozó eltérés áthidalására, miközben biztosítják kell a szén-dioxid-kibocsátás szükséges csökkentését; kéri az EU-t és az érintett afrikai országokat, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásával történő hidrogén-előállítást illetően aknázzák ki a kölcsönösen előnyös energiaügyi partnerségek lehetőségeit;

118.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésével és a technológiaátadás megkönnyítésével a szén-dioxid-mentes gazdaság felé irányítsák a beruházásokat, ideértve a decentralizált energiatermelést, valamint a kisebb volumenű megújuló energia és napenergia-technológiákat, amelyek kielégítik a helyi energiaigényt, beleértve az infrastruktúrát és a hálózati összekapcsoltságot is;

119.

hangsúlyozza, hogy az afrikai kontinens urbanizációja alkalmat teremt a várostervezés újragondolására és a fenntartható városi megoldások bevezetésére, amiről mélyrehatóbb párbeszédet kellene folytatni a helyi és regionális hatóságokkal, és a két kontinensnek együtt kellene működnie és ki kellene cserélnie a bevált gyakorlatokat, különösen a zöld infrastruktúrával, az ökoszisztéma-alapú megközelítésekkel, a hulladékgazdálkodással és a szennyvízrendszerekkel kapcsolatban, és külön erőfeszítéseket kell tenni a fiatalok és a marginalizált csoportok bevonása érdekében; kéri az olyan fenntartható városi közlekedések fejlesztésének támogatását, amelyek jobban célozzák a közösségek bevonását és elérhetőségét, különös tekintettel az iskolák és orvosi központok közlekedési elérését;

Partnerek a fenntartható és ellenálló mezőgazdaságért

120.

rámutat arra, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazat fontos szerepet játszik a gazdaságban és a vidéki területeken a tisztességes és fenntartható munkalehetőségek biztosításában; kiemeli, hogy e tekintetben a legtöbb esetben kisüzemekről és családi gazdaságokról van szó; felhívja a figyelmet a termékek minőségének javítását és diverzifikációjuk növelését támogató intézkedések és eszközök előmozdításának és megerősítésének, a mezőgazdasági gyakorlatok fenntartható korszerűsítésének, valamint a mezőgazdasági termelők biztonságos munkakörülményeinek és a rezilienciájukat erősítő intézkedések fontosságára; úgy véli, hogy a fenntartható mezőgazdasági ágazat és a vidéki térségek fejlesztésének kell az EU–Afrika kapcsolatok középpontjában állnia;

121.

üdvözli, hogy az új EU–Afrika partnerség támogatja a környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatok fejlesztését; emlékeztet arra, hogy az IPCC, az IPBES és a Világbank meghatározó jelentései, valamint a FAO vezetésével végzett globális mezőgazdasági felmérés (IAASTD) szerint is az agroökológia képes összeegyeztetni a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásait; hangsúlyozza az agroökológia, az agrárerdészet, a helyi termelés és a fenntartható élelmiszerrendszerek előmozdításának fontosságát, amelyek a rövid ellátási láncok kialakítására összpontosítanak a nemzeti politikákban és nemzetközi fórumokon is, hogy mindenki számára előmozdítsák az általános élelmezés- és táplálkozásbiztonságot, valamint növeljék a mezőgazdasági ágazat fenntartható termelékenységét és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét;

122.

felszólítja az EU-t, hogy vegye figyelembe az Afrika vidéki területeivel foglalkozó munkacsoport következtetéseit az afrikai élelmiszerláncokba való beruházások szükségességéről, a hozzáadott értékkel rendelkező termékekre összpontosítva; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tevékenyen működjenek együtt afrikai partnereikkel az EU–Afrika stratégia és a zöld megállapodáshoz kapcsolódó politikák közötti szinergiák megteremtése érdekében, különös tekintettel „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia külső dimenziójára;

123.

hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerek intenzív mezőgazdasági termelésben történő használata Afrikában a környezeti károk mellett a munkavállalók egészségének romlását okozhatja, akik nagyon kis mértékben férnek hozzá növényvédelmi oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz; szorgalmazza a fenntartható növényvédelmi gyakorlatokra, illetve a növényvédő szerek alternatíváira vonatkozó oktatást és képzést, továbbá a veszélyes szereknek való kitettség minimumra szorítását; elítéli a kettős mércét, amelyet az Unió a növényvédő szerek esetében, az Unióban betiltott veszélyes anyagok afrikai és más harmadik országokba történő kivitelének lehetővé tételével alkalmaz; kéri a jelenlegi uniós szabályok módosítását e jogi következetlenség megszüntetése érdekében, összhangban az 1998. évi Rotterdami Egyezménnyel és a zöld megállapodással;

124.

rendkívül aggályosnak tartja az afrikai államok nagymértékű függését az elsősorban az Európai Unióból érkező élelmiszer-behozataltól, különösen, ha a behozatal támogatott termékekből áll, amelyek alacsony ára kárt okozó versenynek teszi ki az afrikai mezőgazdasági kistermelőket

125.

aggodalommal tölti el az európai tejpornak a közös agrárpolitika által támogatott, Nyugat-Afrikába irányuló exportja, mivel a kivitel megháromszorozódása a tejkvóták 2015. évi uniós eltörlése óta katasztrofális következményekkel járt a nem versenyképes helyi pásztorok és mezőgazdasági termelők számára; felhívja a Bizottságot, hogy az afrikai kormányokkal és érdekelt felekkel dolgozzon ki megoldásokat;

126.

emlékeztet arra, hogy az éhség és az élelmezés bizonytalansága újból növekszik a világban, és továbbra is növekedni fog, ha nem cselekszünk azonnal, továbbá hogy Afrika jelentősen le van maradva az éhezés megszüntetésére vonatkozóan 2030-ra kitűzött fenntartható fejlődési cél (2. fenntartható fejlődési cél) elérésében; emlékeztet arra, hogy a hiányos táplálkozás valamennyi formájának megszüntetését, valamint a 2. fenntartható fejlődési célt (Az éhezés megszüntetése) az új partnerség keretében prioritásként kell kezelni, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberekre;

127.

hangsúlyozza, hogy a Covid19 és az abból adódó gazdasági válság, a határok lezárása, a sáskainvázió, valamint az elsivatagosodás meg tovább rontotta Afrika egyébként is nehéz élelmezésbiztonsági helyzetét, és rávilágított a globális élelmiszerrendszer sebezhetőségeire; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális piacok jelentős potenciállal bírnak az élelmiszerrendszer jelenlegi elégtelenségeinek kezelésében;

128.

kéri, hogy az EU–Afrika partnerség a mezőgazdaság területén az afrikai államok élelmiszer-önrendelkezéshez való jogának szavatolására, kiemelten az élelmezésbiztonságuk javítására, valamint azon képességük javítására összpontosítson, hogy ki tudják elégíteni a lakosságuk táplálkozási szükségleteit;

129.

emlékeztet a vidék átalakításának és a helyi, regionális és átlátható értékláncok megerősítésének fontosságára annak érdekében, hogy fenntartható munkahelyeket hozzanak létre, elkerüljék az emberi jogok megsértését, és mérsékeljék az éghajlatváltozást; hangsúlyozza, hogy a fiatalokat és a nőket támogatni kell, nevezetesen képzéssel, a hitelekhez és a piacokhoz való hozzáféréssel; kéri, hogy vonják be őket az agrárpolitika kialakításába, és támogassák a közös fellépést a kistermelők szervezetein keresztül;

130.

hangsúlyozza a vidéki afrikai nők alapvető szerepét a mezőgazdaságban és a vidéki gazdaságokban Afrika-szerte, különösen az élelmezésbiztonság terén; emlékeztet arra, hogy Afrikában a mezőgazdasági munkák mintegy felét a nők végzik, miközben a női mezőgazdasági termelők elsősorban olyan kis- vagy önellátó mezőgazdasági termelők, akik nem rendelkeznek kellő hozzáféréssel az információkhoz, a hitelekhez, a földhöz, az erőforrásokhoz és a technológiához; ösztönzi a nők és a lányok öröklési jogának előmozdítását, és felszólítja az EU-t, hogy támogassa partnerországokat különösen azon a téren, hogy elismerjék a nők teljes jogát a földtulajdonhoz;

131.

hangsúlyozza, hogy az új növényfajtáknak a kereskedelmi megállapodásokban megvalósuló szigorú, az új növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény (UPOV-egyezmény) révén biztosított oltalma miatt az önellátó mezőgazdaságban dolgozó nők több akadállyal szembesülnek az élelmiszer-önrendelkezés fenntartása tekintetében;

132.

emlékeztet a mezőgazdasági kisüzemek és a legeltetéses állattenyésztés, valamint más hagyományos/helyi élelmiszerrendszerek támogatásának fontosságára rezilienciájuk megerősítése, valamint az élelmezésbiztonsághoz, a fenntartható erőforrás-gazdálkodáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez való hozzájárulásuk ösztönzése érdekében;

133.

szorgalmazza a letelepedett mezőgazdasági termelő lakosság és a legeltetéses állattenyésztést folytató nomád közösségek közötti társadalmi feszültségek feloldását, különösen azokban a régiókban, ahol azokat etnikai-vallási konfliktusok kísérik;

134.

hangsúlyozza a kutatás és az innováció fontosságát a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, valamint a termő száraz területeken működő agroökoszisztémák és élelmiszerrendszerek ösztönzésében; e tekintetben szorgalmazza, hogy a méltányos átállás során nagyobb mértékben vegyék igénybe az afrikai hagyományos tudás hozzájárulását, főként a mezőgazdasági gyakorlatok, a halászat és az erdők védelme terén, ami elősegíti az afrikai emberek és helyi közösségek érdekeinek érvényesülését;

135.

bátorítja a tudás és a bevált gyakorlatok cseréjét az európai és afrikai mezőgazdasági termelők között – különös tekintettel a fiatal mezőgazdasági termelők, a nők és a vidéki közösségek képviselői közötti kapcsolatokra – a fenntartható termelési módszerekkel és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatban, akár szövetségek keretében is;

136.

üdvözli az Afrika vidéki területeivel foglalkozó munkacsoportnak az Európa–Afrika ikerintézményi program létrehozására irányuló javaslatát, amely a fenntartható bevált gyakorlat megosztása, továbbá az aktív szerepet vállaló és hasonló jellegű partnerek közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében összekapcsolja az uniós tagállamok és az afrikai partnerországok mezőgazdasági szervezeteit;

137.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU–Afrika partnerségben kapjon helyet a természeti erőforrásokhoz, többek között a földhöz és a vízhez való hozzáférés, valamint az ezek feletti ellenőrzés jogának védelme és előmozdítása; elítéli az Afrikában zajló nagyarányú földszerzéseket; rámutat, hogy a földszerzés olyan kíméletlen gyakorlat, amely aláássa az élelmiszer-önrendelkezést, és veszélyezteti az afrikai vidéki közösségeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egy inkluzív folyamatot indítsanak el annak biztosítása érdekében, hogy a civil szervezetek és helyi közösségek érdemben részt vegyenek a nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos politikák és intézkedések kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében; kéri, hogy a földtulajdon- és földhasználati jogok védelmét szolgáló valamennyi projekt keretében – beleértve a kereskedelmet is – tartsák tiszteletben a földtulajdon és földhasználat felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokat (VGGT), valamint hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a projektek ne veszélyeztessék a mezőgazdasági kistermelők földhöz fűződő jogait;

138.

sajnálja, hogy az afrikai földfelszín mintegy 43 %-át borító, így fontos karbonelnyelőként működő legelőterületek stratégiai fontossága nem kap elismerést; felhívja a Bizottságot, hogy a helyi közösségekkel és a helyi érdekelt felekkel közösen dolgozzon ki stratégiát e potenciál fenntartható – például pásztorok által folytatott – legelőgazdálkodás révén történő optimalizálására;

139.

megállapítja, hogy – például – a legeltetési jogok és a közösségi legelők a hagyományos földhasználati jogok körébe tartoznak, amelyek szokásjogon és nem szerzett tulajdonjogon alapulnak; hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a vidéki lakosság szempontjából e közös jogok védelme alapvető fontossággal bír;

Partnerek azért, hogy a digitális technológia a befogadás és a fejlődés motorjává váljon

140.

hangsúlyozza, hogy a digitális átalakulás hatalmas fejlődési ösztönzőt jelent az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a képzéshez és az egészségügyhöz való hozzáférés, valamint a mezőgazdasági ágazat korszerűsítése szempontjából, továbbá előmozdíthatja a közszektor kapacitásait, hogy digitális szolgáltatásokat, például e-azonosítást, e-egészségügyet vagy e-kormányzatot biztosítson, és elősegítheti a politikai döntéshozatalban való részvételt, az emberi jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát, de azzal a kockázattal is járhat, hogy aláássa a demokráciát, veszélyezteti a polgári és emberi jogokat, és növeli az egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy a digitális átalakulásnak támogatnia kell az internethez való megfizethető, egyenlő és inkluzív hozzáférést, valamint a nemzetközi és nemzeti szabványokhoz és iránymutatásokhoz igazodó digitális technológiai szolgáltatások használatát és létrehozását;

141.

hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni és megfelelően mérlegelni kell a digitális szakadékot; hangsúlyozza, hogy a vidéki és a városi lakosság közötti hatalmas szakadék kialakulásának elkerülése érdekében prioritásként kell kezelni, hogy a marginalizált afrikai közösségek többsége hozzáférjen az internethez; úgy véli, hogy a valóban inkluzív digitális átalakulás előmozdítása érdekében meg kell szüntetni a nemek közötti digitális szakadékot; arra bátorítja a nőket és lányokat, hogy bontakoztassák ki az új technológiával kapcsolatos képességeiket;

142.

emlékeztet arra, hogy a nők és lányok elleni online erőszak, valamint a szexista gyűlöletbeszéd, a számítógépes zaklatás, az idegengyűlölet, a dezinformáció és a megbélyegzés negatív hatást gyakorolhat a társadalmi befogadásra, és felszólítja az afrikai és európai partnereket, hogy foglalkozzanak ezekkel kérdésekkel az EU–Afrika partnerségben; hangsúlyozza, hogy a digitális oktatásnak és jártasságnak holisztikusnak kell lennie, beleértve az olyan puha és transzverzális készségeket is, mint a kritikus gondolkodás és az interkulturális megértés;

143.

hangsúlyozza, hogy világszerte egyre nagyobb mennyiségben keletkező e-hulladék kihívások elé állítja a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtását, különösen az egészségügy és a környezetvédelem terén; felszólítja az EU-t és Afrikát, hogy fokozza a felelős beruházások fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, és ezáltal segítse elő az e-hulladék keletkezésének csökkentését, az e-hulladék illegális lerakásának és nem megfelelő kezelésének megelőzését, az erőforrások hatékony felhasználásának és újrafeldolgozásának előmozdítását, valamint a munkahelyteremtést az átalakítási, felújítási és újrafeldolgozási ágazatban;

144.

támogatja az afrikai államok közigazgatásának digitalizációját és korszerűsítését, konkrétan a megbízható anyakönyvezés, a biztonságos személyazonosító okmányok és az adatcsere fejlesztését; hangsúlyozza, hogy minden kicserélt adatnak a vonatkozó adatvédelmi és a magánélet védelmével kapcsolatos jogszabályok hatálya alá kell tartoznia; felhívja az EU-t, hogy működjön együtt az afrikai nemzetekkel a globális adatvédelmi normák kidolgozása érdekében, amelyek pedig segíteni fognak a bűnözés elleni küzdelemben és egymás gazdaságának megerősítésében;

145.

hangsúlyozza, hogy az innováció részt vesz a fenntartható fejlődés és a zöld átállás célkitűzéseinek a megvalósításában; hangsúlyozza, hogy a társadalmi kohézió és befogadás előmozdítása érdekében a partnerségnek ösztönöznie kell a kutatást és az innovációt, valamint a digitális szolgáltatások hozzáférhetőségét és felhasználhatóságát; mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a digitális átállás nem hajtható végre az energiához való hozzáférés nélkül, és hogy a vidéki területek egyenlőtlen energiaellátása jelentősen akadályozza a digitális szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

146.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság Afrikában a digitális átalakulás felgyorsulásához vezetett; üdvözli az AU digitális egységes piac iránti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t, hogy támogassa az afrikai digitális ipar és az online kereskedelem és az adatvédelem kialakítására szolgáló, a legmagasabb szintű normákon alapuló megfelelő szabályozási keret létrehozását technikai segítségnyújtással, a digitális infrastruktúrára és vállalkozói készségekre irányuló beruházások növelésével, valamint a kormányzati, gazdasági, oktatási, tudományos és civil társadalmi érdekelt felekkel való partnerkapcsolatok megerősítésével;

147.

hangsúlyozza, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési célokról szóló 2019-es jelentése szerint még számos kihívást kell kezelni ahhoz, hogy megvalósuljanak a fenntartható fejlődési célok, különösen Afrikában az élelmiszerhez, az energiához, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés terén; úgy véli, hogy a pénzügyi támogatásnak és a beruházásoknak elsősorban ezeknek az alapvető emberi szükségleteknek az ellátását kell szolgálniuk, mivel ez továbbra is előfeltétele a szegénység megszüntetésének és az emberi jóllét elősegítésének, különösen egy olyan időszakban, amikor az egyre szűkösebb állami erőforrásokért olyan igények versengenek, mint az egészségügy és az oktatás;

148.

hangsúlyozza az adatok és a magánélet védelméhez való jog tiszteletben tartása mellett végzett pontos és megbízható lebontott adatgyűjtés és statisztikai elemzések fontosságát a nemzeti szintű és decentralizált megalapozott döntéshozatal szempontjából, különösen a mezőgazdaság, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a kormányzás és az egészségügy területén;

149.

hangsúlyozza, hogy a két kontinens közötti csere ösztönzése érdekében ki kell használni a digitális átalakulás előnyeit, különösen a fiatalok és a civil társadalom között, platformok segítségével;

150.

felszólítja az EU-t és az afrikai országokat, hogy fokozzák a digitális gazdaság társadalmi és gazdasági fenntarthatóságára irányuló közös erőfeszítéseiket, és járuljanak hozzá a digitális gazdaság korszerű, igazságos és hatékony adózási normájának kialakításához;

Partnerek a kölcsönösen előnyös mobilitásért és migrációért

151.

tudomásul veszi azokat az összetett kihívásokat és lehetőségeket Európában és Afrikában egyaránt, amelyeket a migrációs mozgások jelentenek mindkét kontinens jóléte és fejlődése szempontjából, és hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az együttműködést ezen a területen; megállapítja, hogy az elmúlt években a migráció kérdése dominált az Afrika és az EU közötti kapcsolatokban, és hogy ez negatív hatással lehetett arra, hogy a két kontinens miként ítéli meg egymást; hangsúlyozza, hogy a migráció mindkét régió számára kölcsönösen a fenntartható fejlődés eszköze;

152.

emlékeztet arra, hogy az afrikai országokból származó valamennyi nemzetközi migráns 80 %-a az afrikai kontinensen belül mozog; megjegyzi, hogy az afrikai országok fogadják be a világ összes menekültjének és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek a jelentős részét, akiknek kiszolgáltatott helyzetét tovább súlyosbította a Covid19-válság; globális felelősségmegosztást szorgalmaz a menekültekkel kapcsolatban;

153.

úgy véli, hogy hangsúlyozni kell a migráció emberi dimenzióját, és különös figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű migráns csoportokra; szorgalmazza egy olyan EU–Afrika migrációs és mobilitási partnerség létrehozását, amely elsődlegesnek tekinti a menekültek és a migránsok emberi méltóságát, és a szolidaritás, a közös felelősség, továbbá az emberi jogok, valamint a nemzetközi jog, az uniós és nemzeti jog és menekültjog tiszteletben tartásának elvein alapul;

154.

emlékeztet arra, hogy egyedi intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy megvédjék a migránsokat a haláltól, az eltűnéstől és a családok szétválasztásától, valamint megakadályozzák a jogaik megsértését, ideértve a visszaküldés tilalmának elvét fenntartó és a gyermekek mindenek felett álló érdekét biztosító intézkedéseket;

155.

hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozáson keresztül foglalkozni kell az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okaival, mint például a politikai instabilitás, a szegénység, a biztonság és az élelmezésbiztonság hiánya, az erőszak és az éghajlatváltozás negatív hatásai;

156.

úgy véli, hogy a partnerség sikere az afrikai és európai társadalmak különböző elemei közötti mobilitási lehetőségek jelentős javításával érhető el, továbbá hogy a partnerséget fenntartható módon kell kialakítani, hogy az „agyelszívás” helyett a képzett munkaerő bevándorlása következzen be; úgy véli, hogy a hatékonyabb vízumpolitika és az Erasmus+ program finanszírozásának növelése hasznos hozzájárulás lenne ennek a célnak az eléréséhez;

157.

hangsúlyozza egy valódi körkörös migrációs politika létrehozásának fontosságát, amely lehetővé teszi a képzett és képzetlen munkavállalók számára, hogy részesüljenek a szakmai ismeretek cseréjéből és az EU és Afrika közötti mobilitásból fakadó előnyökből, elősegítve, hogy az emberek visszatérjenek származási országukba; támogatja a származási- és tranzitországokból az EU-ba érkezők munkavállalási engedély iránti elfogadható kérelmeinek előre sorolását (például nagykövetségeken keresztül vagy online módon) annak érdekében, hogy eltántorítsák a migránsokat attól, hogy irreguláris migrációs csatornákat használjanak, valamint hogy enyhítsék a menekültügyi és migrációs rendszerekre nehezedő terheket;

158.

emlékeztet arra, hogy az afrikai országokból érkező szakképzett munkavállalók mobilitása az egyik lehetséges válaszlépés az EU demográfiai kihívásaira, valamint a munkaerőhiányra és a munkaerőpiaci kereslet és kínálat egyensúlytalanságára; szorgalmazza biztonságos és legális migrációs csatornák létrehozását, valamint egy harmonizáltabb, átfogóbb és hosszabb távú megközelítés előmozdítását a munkavállaláshoz kapcsolódó migrációra vonatkozóan európai szinten, mégpedig a partnerség megközelítése alapján, amely hosszú távon mindkét fél számára előnyös lehet; hangsúlyozza az EU-Afrika migrációs és mobilitási párbeszéd és az Afrika–EU migrációs, mobilitási és foglalkoztatási partnerség megerősítésének fontosságát;

159.

határozottan elítéli az embercsempészetet és az emberkereskedelmet; szorgalmazza a csempészek bűnözői hálózatainak felderítésére és leküzdésére irányuló erőfeszítések fokozását, és együttműködésre törekszik az afrikai országokkal ennek leküzdése érdekében; e tekintetben átfogó, multidiszciplináris erőfeszítésekre és koordinációra szólít fel minden szinte, a helyi önkormányzatokkal együttműködésben, ideértve a nemzetközi bűnüldözési együttműködést is; úgy véli, hogy az embercsempészekkel és az emberkereskedőkkel a két félnek együttesen kell megküzdenie, többek között az Europol támogatásával;

160.

felszólítja az EU-t és az afrikai nemzeteket, hogy működjenek együtt egy, az emberkereskedelem és a migránscsempészet kockázataira és veszélyeire vonatkozó hatékony és széles körű információs kampány létrehozásában annak megakadályozása érdekében, hogy az egyének az EU-ba való irreguláris belépés érdekében veszélyeztessék életüket;

161.

hangsúlyozza, hogy egységes uniós szerepvállalásra van szükség ahhoz, hogy az irreguláris migráció elleni küzdelem, valamint az integrált határigazgatás terén folytatott együttműködés az afrikai kontinens meglévő regionális mobilitási kereteit vagy az emberi jogokat se érintse hátrányosan; emlékeztet arra, hogy mindennemű migrációs és mobilitási partnerségnek figyelembe kell vennie a migrációra és a menekültekre vonatkozó két globális megállapodást: a migrációról szóló globális ENSZ-megállapodást és a menekültekről szóló globális megállapodást;

162.

úgy véli, hogy az Unión belüli szakmai célú migrációról szóló nemzeti szabályozások szétaprózottsága, valamint az eljárások összetettsége és rendkívül bürokratikus jellege elriaszt az EU legális migrációs csatornáinak használatától; javasolja egy harmonizált és bürokráciamentes uniós pályázati eljárás létrehozását az Afrika–EU partnerség keretein belül;

163.

emlékeztet arra, hogy célzott és közös európai polgári kutatási és mentési műveleteket kell létrehozni, hogy véget vessenek a tengeren bekövetkező haláleseteknek;

164.

felszólítja az EU-t, hogy erősítse meg az áttelepítéssel és a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára biztosított egyéb jogszerű lehetőségekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásait, és erősítse meg az arra vonatkozó politikai és pénzügyi kötelezettségvállalásait, hogy támogatja afrikai partnereit a menekültekkel, a lakóhelyük elhagyására kényszerülőkkel, valamint a hontalanokkal kapcsolatos fenntartható megközelítések kialakításában, mégpedig azzal, hogy együttműködik a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és az ENSZ egyéb ügynökségeivel a fejlesztési együttműködés megerősítése érdekében, és közvetlen támogatást nyújt a humanitárius szervezeteknek azon otthonok közelében, amelyeket a menekültek kénytelenek voltak elhagyni;

165.

ajánlja a lakóhelyüket katasztrófák és éghajlatváltozás következtében elhagyni kényszerülők védelmére szolgáló regionális mechanizmusok harmonizációját, figyelembe véve a katasztrófák vagy éghajlatváltozás miatt határokon áttelepített személyek védelméről szóló menetrendet, a katasztrófa-elhárítási platformot és a kampalai egyezményt;

166.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban és az afrikai országokban egyaránt igazságos és hozzáférhető menekültügyi eljárást kell biztosítani a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára, és a nemzetközi és uniós joggal összhangban tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét; úgy véli, hogy a származási és tranzitországokkal kötött megállapodásoknak garantálniuk kell az emberi élet és méltóság, valamint az emberi jogok teljes körű védelmét;

167.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a konzuli laissez-passer-k kiállítása és a visszafogadási megállapodások megkötése során biztosítsák a hatékonyságot, a méltányosságot és a tisztességes eljárást a visszatérési politikában, előnyben részesítve az önkéntes visszatérést, valamint biztosítva az egyének jogainak és méltóságának teljes körű védelmét és tiszteletben tartását; szorgalmazza az EU érdemi szerepvállalását a visszatérők fenntartható visszailleszkedésének megkönnyítésében a visszaküldés előtti és utáni időszakban;

168.

ösztönzi, hogy továbbra is folytassunk együttműködést a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és más ENSZ-szervezetekkel azzal a céllal, hogy további támogatást nyújtsunk a menekültek és a belső menekültek számára;

169.

megállapítja, hogy az EU Cotonoui Megállapodást követő tárgyalási megbízatásában sokszorosára nőtt a migráció, ezen belül különösen az irreguláris migráció megszüntetésének említése, ezzel szemben az AKCS tárgyalási megbízatásában a hangsúly a szegénység felszámolásán, a jogszerű megfeleltetés előmozdításán, a hazautalási folyamatok fontosságán, a visszatérés és visszafogadás önkéntes jellegén, valamint annak kizárásán van, hogy a fejlesztési támogatások felhasználhatók legyenek a korlátozó határellenőrzésekre vonatkozó tárgyalások során; felhívja a Bizottságot, hogy a vegye figyelembe az afrikai országok migrációs prioritásait annak érdekében, hogy egyenrangú felek közötti, valódi partnerség jöhessen létre;

Partnerek a biztonságért

170.

megállapítja, hogy az elhúzódó konfliktusok kezelése megköveteli a humanitárius és a fejlesztésben részt vevő szereplők, valamint a nagy helyi legitimációval és szavahihetőséggel rendelkező partnerek közös fellépéseit; ezért kéri a humanitárius és a fejlesztési tevékenységek közötti kapcsolat elősegítését az EU válaszában, erőteljes helyi felelősségvállalás mellett;

171.

üdvözli, hogy az EU a fenntartható fejlődés kulcsfontosságú feltételeként tekint az afrikai békére és biztonságra, és hogy az Unió elkötelezett amellett, hogy „a nemzetközi közösséggel együttműködve jelentősen fokozza az Afrikának nyújtott támogatását”; osztja azt a véleményt, hogy az afrikai biztonság kérdése nagy jelentőséggel bír a kontinens regionális és nemzetközi szervezetek által támogatott fejlődése szempontjából, noha saját biztonságuk legfőbb biztosítékai maguk az afrikai államok; felszólítja ezért az EU-t, hogy továbbra is működjön együtt afrikai partnereivel a béke és biztonság afrikai struktúrájának (APSA) továbbfejlesztésében, a hosszú távú béke és stabilitás elérése, valamint a kontinens válságainak és konfliktusainak leküzdése érdekében egy olyan integrált megközelítés révén, amely minden rendelkezésre álló eszközt hasznosít, beleértve az afrikai biztonsági és védelmi képességek fejlesztésének támogatását és katonai műveleteit, a polgári missziókat, a béketeremtési és demilitarizációs projekteket a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog, valamint az afrikai országok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett, továbbá az AU és regionális szervezetek – így az ECOWAS vagy a Száhel G5-országok – kezdeményezéseinek támogatását; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyenek részt az uniós missziókban és műveletekben, és üdvözli a békéhez és stabilitáshoz hozzájáruló kétoldalú erőfeszítéseket, és e tekintetben sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb hagyja jóvá az Európai Békekeretet annak érdekében, hogy átfogóbb támogatást nyújtson az afrikai partnereknek a konfliktustól sújtott régiókban; hangsúlyozza az AU–EU–ENSZ háromszögön belüli többoldalú együttműködés fontosságát a helyi, regionális és nemzetközi biztonság terén, valamint a civil társadalmi szereplők szerepét a békefenntartási és békeépítési erőfeszítésekben; ennek fényében emlékeztet arra, hogy a biztonsági ágazat reformja, az igazságügyi reform, a jó kormányzás, a demokratikus elszámoltathatóság, valamint a polgári személyek védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy a kormányok és a biztonsági erők elnyerjék a lakosság bizalmát; kiemeli továbbá a polgári-katonai szempontok közötti összefüggést, valamint hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) körébe tartozó missziók e két elemét; támogatja az együttműködő regionális biztonsági szervezetek által mindinkább gyakorolt proaktív megközelítést, mely az APSA teljes körű működőképességének kialakítása felé mutat, mert az az Afrikai Unió és a regionális szintű szervezetek számára biztosítja a konfliktusok megelőzéséhez, kezeléséhez és megoldásához szükséges eszközöket; külön elismerését fejezi ki a Száhel G5-éhez hasonló kezdeményezésekért, mivel azok egyre inkább döntő szerepet játszanak az afrikai országok arra irányuló határozott fellépéseiben, hogy a saját szomszédságukban élő afrikai népekkel közösen biztosítsák a békét és a biztonságot, továbbá arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a Száhel G5 országainak nyújtott politikai, pénzügyi, operatív és logisztikai támogatást; hangsúlyozza, hogy a megfelelő biztonsági és fejlettségi szint eléréséhez az afrikai országoknak elegendő kapacitással kell rendelkezniük minden alapvető ágazatban, legfőképpen pedig a biztonság és a védelem területén; arra kéri az EU-t, hogy az afrikai kontinensen a részvételével zajló fejlesztési és biztonsági kezdeményezéseket hangolja össze egy olyan integrált stratégia keretében, amely kiterjed a jó kormányzásra, a demokráciára, az emberi jogokra, a jogállamiságra és a nemek közötti egyenlőségre, kiemelten kezelve a legveszélyeztetettebb és a feszültségnek leginkább kitett régiókat; üdvözli az Európai Unió és Afrika együttműködését a terrorizmus és a fegyveres bandák elleni küzdelemben, összhangban a nemzetközi joggal; felszólít a terrorizmus elleni szakpolitikákkal összefüggésben átláthatóbb döntéshozatali folyamat kialakítására, az emberi jogokon alapuló megközelítéssel kapcsolatban fokozott megfelelőségre, valamint az ezen intézkedések által érintett közösségekkel való kötelezettségvállalások erősítésére;

172.

hangsúlyozza, hogy a Száhel-övezet stratégiai és biztonsági szempontból fontos szerepet tölt be; ennek fényében határozottan üdvözli, hogy 2014-ben megalakult a „Száhel G5” csoportosulás, majd 2017-ben a régiót érintő biztonsági fenyegetések elleni küzdelem céljából létrehozták a Száhel-övezet G5-országainak közös erőit (G5 Joint Force);

173.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak sürgősen fel kell lépnie a Mozambik északi részén fokozódó terrorista felkelés ellen, amely már több mint 1 000 halálos áldozatért felelős és körülbelül 200 000 embert kényszerített otthona elhagyására, valamint amelynek esetében fennáll annak komoly kockázata, hogy szétterjed a dél-afrikai régióban; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy ajánlja fel az EU támogatását Mozambik és polgárai számára; hangsúlyozza, hogy az EU válaszlépésének elmaradása azt eredményezheti, hogy más nemzetközi szereplők veszik át azt a vezető szerepet, amelyet az EU kíván betölteni a kontinensen;

174.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Botswana, Ghána, Uganda és Zimbabwe felkerültek az azon országokat tartalmazó frissített uniós feketelistára, amelyeknek pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre szolgáló rendszerében stratégiai hiányosságok mutatkoznak, és arra kéri ezeket az országokat, hogy haladéktalanul hozzák meg a szükséges lépéseket az előírt jogszabálynak való megfelelés és annak végrehajtása érdekében (a Bizottság (EU) 2020/855 felhatalmazáson alapuló rendelete (13)); örvendetesnek tartja, hogy Etiópia és Tunézia számos reform végrehajtását követően lekerült a feketelistáról;

175.

kiemeli, hogy a KBVP-missziók átfogó megbízatásokat kapnak, amelyek célja többek között a biztonsági ágazat reformjának elősegítése, az igazságügyi reform előmozdítása, a katonai és rendőrségi kiképzések megerősítése, valamint a felügyelet előmozdítása; hangsúlyozza, hogy sürgősen javulnia kell a KBVP-missziók kommunikációs politikájának, valamint az EU átfogó stratégiai tervezésének ahhoz, hogy növelni lehessen az uniós fellépések és az afrikai emberek biztonságának és jóllétének garantálására irányuló uniós cél láthatóságát;

176.

hangsúlyozza, hogy a konfliktusokban rendszeresen közvetítőként eljáró vallási szervezetek különleges szerepet töltenek be Afrikában, amelyekkel párbeszédet és együttműködést kell folytatni, különösen a konfliktus sújtotta területeken, mivel a vallások közötti párbeszéd elősegítheti a békét és a megbékélést;

177.

tudomásul veszi, hogy a közös közlemény célként fogalmazza meg az afrikai békeépítő erőfeszítések uniós támogatásának elmélyítését egy olyan strukturáltabb és stratégiai együttműködési forma által, amely Afrika azon régióira összpontosít, ahol a legnagyobb a feszültség, és felszólít arra, hogy a konfliktusos régiókkal kapcsolatos stratégiákat kezeljék prioritásként; ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy folytassák a terhek megosztását a nemzetközi szervezetekkel és partnerekkel, beleértve azokat a szövetségeseket és afrikai államokat, amelyek megbízható szövetségesek a terrorizmus elleni harcban, mint például Kenya, Marokkó, Nigéria, Ghána és Etiópia; felszólít az uniós kapcsolatok erősítésére ezen központi szerepet játszó államokkal; felhívja az EU-t, hogy továbbra is segítse az afrikai partnereket haderejük és biztonsági intézményeik kapacitásának építésében, hogy hatékony és fenntartható biztonsági és bűnüldözési szolgáltatásokat biztosíthassanak polgáraiknak, többek között az Európai Békekereten és a KBVP-misszióin keresztül, felhív továbbá összehangolt megközelítésre az EU részéről a konfliktusok és válságok tekintetében, szerepet vállalva a konfliktus ciklusának valamennyi szakaszában, a konfliktus megelőzésétől kezdve a válaszadáson át a kezelésig és a megoldásig bezárólag;

178.

hangsúlyozza, hogy az afrikai biztonsági ágazatnak nyújtott uniós támogatás célja annak ösztönzése, hogy Afrika felelősséget vállaljon a biztonsági és védelmi kérdésekért; úgy véli, hogy az Afrikai Unió és az afrikai államok a legfőbb partnerek, amelyekkel az EU-nak érdemi együttműködést kell folytatnia annak érdekében, hogy közösen biztosítsák a fenntartható fejlődést és a humánbiztonsági célkitűzést; e tekintetben határozottan üdvözli az Afrikai Unió arra irányuló terveit, hogy 3 000 katonát küldjön a Száhel-övezet G5-országainak támogatása céljából, és véleménye szerint ez annak a jele, hogy az AU és az EU valóban hasonló – közös célkitűzésekre és közös felelősségre épülő – biztonsági célokat követ; e tekintetben üdvözli Josep Borrell alelnök/főképviselő által az ENSZ Biztonsági Tanácsában 2020. május 28-án megfogalmazott észrevételeket, amikor arról beszélt, hogy „az afrikai problémákra afrikai megoldást kell találni”;

179.

megerősíti, hogy támogatja az ENSZ afrikai kontinensen működő békefenntartó misszióit, és arra kéri a főbb szereplőket, különösen az Amerikai Egyesült Államokat, Oroszországot, Kínát és az Egyesült Királyságot, hogy csatlakozzanak az arra irányuló uniós erőfeszítésekhez, hogy az egész afrikai kontinensen közvetítsenek, valamint előmozdítsák az együttműködést és a fenntartható békét; e tekintetben megismétli, hogy az EU növelni kívánja az ENSZ-misszióknak nyújtott támogatását és elő kívánja mozdítani a különböző ENSZ- és uniós missziók közötti koordinációt;

180.

örvendetesnek tartja, hogy a nemzetközi tengeri védelmi erőfeszítések eredményeképpen Kelet- és Nyugat-Afrika partjainál egyaránt jelentősen csökkent a kalóztevékenység, ami jó példája az európai, afrikai és transzatlanti biztonsági együttműködésnek;

181.

fontosnak tartja, hogy az EU további erőfeszítéseket tegyen arra, hogy kapacitásépítés és biztonsági ágazati reformok révén, többek között az Európai Békekeret és az uniós KBVP-missziók segítségével növelje az államok és a társadalmak ellenálló képességét, valamint a konfliktusok és válságok integrált – a konfliktusciklus valamennyi szakaszát lefedő – megközelítésére helyezze a hangsúlyt;

182.

emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés, a polgári zavargás és a kapcsolati erőszak különösen a törékeny és a konfliktushelyzetből kilábaló országokat fenyegeti, amelyek küzdenek azért, hogy polgáraik számára biztosítsák a szükséges biztonságot; ennek fényében hangsúlyozza a jól képzett nemzeti és regionális rendőri erők fontosságát; megjegyzi azonban, hogy a rendőri erők gyakran nem rendelkeznek megfelelő kiképzéssel és felszereléssel, és ami a legfontosabb, nem mindig tartanak fenn megfelelő kapcsolatokat a helyi lakossággal, amely nem mindig fordul feléjük bizalommal; hangsúlyozza ezért a professzionális rendőrségi struktúrák megerősítésének és kiépítésének fontosságát, és felszólít többek között a 2014-ben Algírban elindított rendőrségi együttműködés afrikai mechanizmusának fokozott konceptuális, logisztikai és adminisztratív támogatására; úgy véli, hogy az e téren folytatott együttműködés hozzá fog járulni a békefenntartó missziók képességeinek javításához és az APSA rendőrségi elemének megerősítéséhez is;

183.

megjegyzi, hogy az afrikai információs szférában az EU globális ellenfelei egyre nagyobb befolyásra tesznek szert; e tekintetben kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy aktívan törekedjen megoldást találni arra a problémára, hogy Európa nem hallatja hangját az afrikai társadalmakban, továbbá lépjenek fel a hamis narratívák ellen, valamint az afrikai emberek körében jobban népszerűsítsék az európai megközelítést és a demokratikus értékeket; megjegyzi, hogy ehhez jobb stratégiai kommunikációra van szükség, amely a kulcsfontosságú régiókra és országokra összpontosít, és létre kell hozni az ilyen fellépésekért felelős, az uniós küldöttségekkel szoros együttműködésben működő külön egységet;

184.

kiemeli a tiltott kézifegyverek terjedésének veszélyét, és emlékeztet arra, hogy ezek a nem dokumentált és többnyire nem jogszerűen tartott fegyverek nemcsak a közösségek biztonságát fenyegetik, hanem azokat olyan veszélyes nemzetközi bűnszervezetek is használják, amelyek különféle tiltott kereskedelmi tevékenységekben, többek között fegyver-, ember- és kábítószer-kereskedelemben vesznek részt;

185.

sürgeti, hogy folytassák az Európai Unió Politikai és Biztonsági Bizottságának és az Afrikai Unió Békeügyi és Biztonsági Tanácsának éves közös konzultatív üléseit azzal a céllal, hogy az együttműködés hatályát a közös helyszíni látogatásokra, az együttes ülésekre, a közös értelmezések kialakítására és a válsághelyzetek elemzésére, valamint a korai közös fellépésekkel kapcsolatos lehetőségek megvizsgálására is kiterjesszék, mivel ezek a látható stratégiai partnerségek megteremtésének legjobb eszközei;

186.

emlékeztet arra, hogy Afrikában valósul meg a világ legtöbb béketámogató művelete és az ilyen műveletekhez Afrika járul hozzá a legtöbb katonával és rendőri erővel; rámutat, hogy a béketámogató műveleteket Afrika-szerte hozzá kell igazítani a Covid19-válság által előidézett új helyzethez annak érdekében, hogy a polgárok és a béketámogató műveletek munkatársai egyaránt megfelelő védelemben részesüljenek; rámutat, hogy az elkerülhetetlen gazdasági válságtól és a rendelkezésre álló finanszírozás csökkentésétől való félelemre tekintettel megfelelő finanszírozást kell biztosítani a missziók számára;

187.

kéri az EU-tól annak biztosítását, hogy a KBVP-missziókat úgy tervezzék meg hogy azok eredményesek, elszámoltathatók és erőteljesek legyenek, hatékony műveleteket végezzenek, valamint határozottabb megbízatással rendelkezzenek, amihez a konfliktusok befagyasztása helyett az azok megoldására irányuló valódi politikai akarat társul;

188.

ösztönzi az EKSZ-t, hogy az EU kétoldalú és regionális kapcsolatainak további előmozdítása és az érintett érdekelt felekkel való megfelelő eszmecserék biztosítása érdekében az uniós küldöttségek révén fokozza jelenlétét az egész kontinensen, különösen az AU kulcsfontosságú tagállamaiban; hangsúlyozza, hogy az ilyen szoros kapcsolatok alapján biztosíthatók a megfelelő és jól strukturált globális partnerségek és az adott körülményekhez igazodó válaszok; kéri az EKSZ-t, hogy lényegesen javítsa média- és kommunikációs stratégiáját annak érdekében, hogy ne csupán az érintett régiókban megismertesse az uniós erőfeszítéseket, hanem az uniós polgárok körében is tudatosítsa az EU és Afrika közötti fokozott együttműködést és erősítse ennek támogatottságát;

189.

emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU Afrika-stratégiáját összehangoljuk az ENSZ-szel, a NATO-val, az OECD-vel és más hasonlóan gondolkodó országokkal, így az Amerikai Egyesült Államokkal, Kanadával, az Egyesült Királysággal, Ausztráliával és Japánnal.

o o

190.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 356., 2018.10.4., 66. o.

(2) HL C 349., 2017.10.17., 11. o.

(3) HL C 363., 2020.10.28., 27. o.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0173.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0298.

(6) HL C 215., 2018.6.19., 2. o.

(7) HL C 28., 2020.1.27., 101. o.

(8) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0084.

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 978/2012/EU rendelete (2012. október 25.) az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 303., 2012.10.31., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete (2017. május 17.) a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról (HL L 130., 2017.5.19., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 2013/50/EU irányelve (HL L 294., 2013.11.6., 13. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(13) A Bizottság (EU) 2020/855 felhatalmazáson alapuló rendelete (2020. május 7.) az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv kiegészítéséről szóló (EU) 2016/1675 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a Bahama-szigeteknek, Barbadosnak, Botswanának, Kambodzsának, Ghánának, Jamaicának, Mauritiusnak, Mongóliának, Mianmarnak/Burmának, Nicaraguának, Panamának és Zimbabwénak a melléklet I. pontjában szereplő táblázatba való felvétele, valamint Bosznia-Hercegovinának, Etiópiának, Guyanának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak, Srí Lankának és Tunéziának az említett táblázatból való törlése tekintetében történő módosításáról (HL L 195., 2020.6.19., 1. o.).

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/106

P9_TA(2021)0109

A fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása „A fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia létrehozása” témájáról (2020/2038(INI))

(2021/C 494/09)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 195. cikkére,

—	tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely egyedi intézkedéseket állapít meg a legkülső régiókra vonatkozóan,

—	tekintettel az EUMSZ 174. cikkére,

—	tekintettel az „Idegenforgalom és közlekedés 2020-ban és azt követően” című, 2020. június 19-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel a Bizottság „Turizmus és közlekedés 2020-ban és azon túl” című, 2020. május 13-i közleményére (COM(2020)0550), valamint a turisztikai és közlekedési csomag elfogadására,

—

tekintettel a Bizottság „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i közleményére (COM(2020)0456) és az ahhoz kapcsolódó „Identifying Europe's recovery needs” (Európa helyreállítási szükségleteinek azonosítása) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0098),

—	tekintettel a Bizottság „Kék gazdaság az Unióban” című, 2020. június 11-i jelentésére,

—	tekintettel a Thomas Cook csoport csődjének az uniós turizmusra gyakorolt negatív hatásáról szóló, 2019. október 24-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel „A turisztikai ágazat versenyképessége – a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés és a társadalmi kohézió egyik mozgatórugója az Európai Unióban a következő évtized folyamán” című, 2019. május 27-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—	tekintettel „A 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében” című 2018. november 14-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a Bizottság „Új európai kulturális menetrend” című, 2018. május 22-i közleményére (COM(2018)0267),

—	tekintettel az EU legkülső régióival folytatott megerősített és megújított stratégiai partnerségről szóló, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0623),

—	tekintettel a kulturális örökség európai évéről (2018) szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/864 európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

—	tekintettel a Bizottság „A part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiája” című, 2014. február 20-i közleményére (COM(2014)0086) és a tengeri turizmusról szóló, 2017. március 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0126),

—	tekintettel a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendről szóló, 2016. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0356), valamint a Parlament e témában elfogadott, 2017. június 15-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére (6),

—	tekintettel a 2016. szeptember 5–6-i CORK 2.0 nyilatkozatra,

—	tekintettel az európai turizmus előmozdításának új kihívásairól és elképzeléseiről szóló, 2015. október 29-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0352),

—	tekintettel az Európáról, a világ első számú idegenforgalmi célpontjáról – az európai turizmus új politikai keretéről szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (10), valamint a 2020 utáni időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Régiók Bizottsága „Fenntarthatóbb turizmus az uniós városokban és régiókban” című, 2020. szeptember 18-i véleményére,

—	tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság „Idegenforgalom és közlekedés 2020-ban és azt követően” című, 2020. szeptember 18-i véleményére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire,

—	tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A9-0033/2021),

A.	mivel a turizmus olyan átfogó gazdasági tevékenység, amely jelentős hatást gyakorol a környezetre és az éghajlatra, továbbá az Unió gazdaságának egészére, különösen a régiók gazdasági növekedésére, foglalkoztatására, valamint társadalmi és fenntartható fejlődésére;

mivel a turisztikai ágazat közvetlenül és közvetetten 27 millió embert foglalkoztat, ami az EU-ban a teljes foglalkoztatás 11,2 %-ának felel meg, és 2019-ben 10,3 %-kal járult hozzá az EU bruttó hazai termékéhez (GDP); mivel a turizmus hozzájárul a kiegyensúlyozott regionális struktúra előmozdításához, pozitív hatással van a regionális fejlődésre, és hozzá kell járulnia a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a társadalmi jóléthez és a helyi közösségek gazdasági biztonságához;

mivel a turisztikai értéklánc Európa egyik, a Bizottság által azonosított fő ipari ökoszisztémája, és mivel ez az értéklánc összetett, és a közlekedés, a szállás, a tapasztalat és a közvetítés négy, egymással szorosan összefüggő fő eleméből áll; mivel az ágazat sikere a négy elem közötti hatás mértékében rejlik; mivel a turizmus hatással van az éghajlatváltozásra azáltal, hogy a globális CO2-kibocsátáshoz 8 %-kal járul hozzá (12); mivel a turisztikai ágazat a szolgáltatások és szakmák széles skáláját foglalja magában; mivel az ágazatot főként a kis- és középvállalkozások (kkv-k) határozzák meg, amelyek tevékenysége foglalkoztatottságot és jóllétet generál az ágazattól függő régiókban;

mivel 2018-ban az uniós turisztikai szálláshelyek 51,7 %-a – az éghajlatváltozásnak különösen kiszolgáltatott – part menti és tengeri területeken helyezkedett el, valamint ezek 32,9 %-a vidéki területeken helyezkedett el; mivel a legtávolabbi régiókat nagy távolságuk, elszigeteltségük, valamint a turizmustól és a közlekedéstől való erős gazdasági és társadalmi függőség jellemzi, ami még inkább kiszolgáltatottá teszi ezeket a területeket a Covid19-világjárvány hatásainak;

mivel a Covid19 a turizmust és a közlekedési ágazatot érintette leginkább; mivel az EU-ban legalább 6 millió munkahely van veszélyben, ami az idénymunkásokat és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket érinti; mivel a világjárványra adott válaszként hozott utazási korlátozások a globális és európai turizmust továbbra is sújtják, tekintettel az az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) legfrissebb adataira, amelyek 2020-ban a nemzetközi turizmusból származó bevételek 70 %-os visszaesését mutatják; mivel a Next Generation EU keretrendszerében a Bizottság a turisztikai ökoszisztéma 161 milliárd eurós alapvető beruházási szükségletét azonosította, ami az uniós beruházási hiány 22 %-át teszi ki; mivel a Covid19-válság súlyosan érintette az összes közlekedési módot, elsősorban a légi összeköttetést és a légi járatok csökkenését, amely bizonyos esetekben az útvonalak megszüntetéséhez vezetett; mivel ez utóbbi sajátos hatással volt az Unió legkülső és szigeti régióira, amelyek esetében elengedhetetlenül fontos az elérhetőség és konnektivitás; mivel a Covid19-válság utasok és fogyasztók millióit hagyta bizonytalanságban jogaikat, illetve összetett és sokszor nem teljesített visszatérítési igényeiket illetően; mivel a fogyasztók bizalmának helyreállítása kulcsfontosságú az ágazat jövőjének szempontjából;

mivel az EUMSZ 195. cikke előírja, hogy az Unió, különösen a turisztikai ágazatban működő uniós vállalkozások versenyképességének elősegítése révén, kiegészíti a tagállamoknak a turisztikai ágazat terén folytatott tevékenységét; mivel a tagállamok olyan közös kihívásokkal és lehetőségekkel néznek szembe a turisztikai ágazatban, mint például a válságmegelőzés és -kezelés, a digitális és zöld átállás felé való törekvés, a társadalmi gazdasági és környezeti fenntarthatóság, minőségi munkahelyek teremtése, a munkavállalók szakképzése és képzése, valamint a kkv-k támogatása;

G.	mivel a turisztikai és utazási iparág javára hozott intézkedések akkor a leghatékonyabbak, ha azok egy összehangolt uniós stratégia részét képezik, miközben figyelembe veszik a nemzeti és regionális szükségleteket és sajátosságokat;

mivel az ágazat elkötelezett olyan intézkedések és fellépések felgyorsítása és végrehajtása mellett, amelyek nagyobb fenntarthatóságot és rezilienciát biztosítanak és hozzájárulnak az ökológiai lábnyom csökkentésére vonatkozó célkitűzések eléréséhez, valamint az európai zöld megállapodásban lefektetett célok, nevezetesen a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez;

I.	mivel előrelépés történt a környezetbarát mobilitás és a kapcsolódó útvonalak terén, amelyek ekképp megfelelnek az európai fogyasztók zöldebb és természetközelibb turistautak iránti igényének;

mivel egy hatékony, biztonságos, multimodális és fenntartható közösségi közlekedési rendszer pozitívan járulna hozzá a turizmussal, szabadidős utazással és vendéglátással kapcsolatos gazdasághoz, mivel a mobilitás tekintetében lehetővé teszi a fenntartható és rugalmas megoldásokat az Unió teljes területén, segítve a természetes ökoszisztémák és a helyi városi és természetes környezet megőrzését;

K.	mivel a vasút európai évének ideális keretet kell biztosítania a fenntartható turizmus növelésére alkalmas kezdeményezések számára, azzal a céllal, hogy fokozza a turisztikai desztinációk vonzóvá tételét;

L.	mivel a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztése és a városi, helyi és part menti területekkel való összeköttetései az utazás és a turizmus terén kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a fenntartható, alternatív és rugalmas közlekedési megoldások biztosításában;

M.	mivel a turizmus terén új tendenciák jelentek meg főként a digitalizációnak, valamint az olyan alternatív turisztikai formák fejlesztésének köszönhetően, mint az ökoturizmus, az agro- és falusi turizmus, valamint az egészségügyi turizmus;

Helyreállítás: a Covid19 hatásainak kezelésére irányuló tervek

Hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány megbénította az Unió turisztikai ágazatát, példa nélkül álló nyomás alá helyezve ökoszisztémáját; rámutat arra, hogy folyamatos rövid távú pénzügyi támogatás szükséges az ágazat túléléséhez, különösen a világjárvány második és harmadik hulláma tekintetében; mindazonáltal úgy véli, hogy a jelenlegi válság nyomán a Bizottságnak és a tagállamoknak teljes mértékben el kell ismerniük a turisztikai iparág fontosságát, teljes mértékben integrálniuk kell azt az európai és nemzeti fejlesztési tervekbe, növelniük kell a kínálat minőségét, fenntarthatóbbá és mindenki számára hozzáférhetőbbé kell tenniük, valamint el kell indítaniuk az ágazat digitalizálására és általános modernizálására irányuló régóta esedékes állami és magánberuházásokat;

felkéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul és teljes körűen hajtsák végre a biztonságos utazásra vonatkozó közös és összehangolt kritériumokat, amelyeket a Tanács a szabad mozgás korlátozására vonatkozó összehangolt megközelítésről szóló ajánlásában fogadott el (13), miközben elősegítik az uniós utasazonosító űrlap bevezetését, lehetőség szerint digitális formában, az adatvédelmi szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza a Bizottság interoperabilitási szolgáltatását használó önkéntes, interoperábilis és anonimizált követési, nyomon követési és figyelmeztető alkalmazások fontosságát, amelyek az adatokat más célokra, például kereskedelmi vagy bűnüldözési célokra nem használják fel, valamint azt, hogy hogy közös higiéniai kritériumokat határozzanak meg a fő közlekedési csomópontokon;

kéri az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC), hogy – amennyiben elegendő információ áll rendelkezésre – ellenőrizze és időben tegye közzé az Unió országainak és régióinak színkóddal ellátott térképét az utazóknak és vállalkozásoknak adandó összehangolt és hatékony válasz érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a térkép nemzeti műsorszolgáltatókon keresztül történő terjesztését annak biztosítása érdekében, hogy a térkép a széles sávú hozzáféréssel alig vagy egyáltalán nem rendelkezőkhöz is eljusson;

felhívja a tagállamokat, hogy a Covid19-tesztelési stratégiákról szóló bizottsági ajánlással (14), valamint az ECDC és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség iránymutatásaival összhangban hozzanak létre az indulás előtti tesztelésre vonatkozó közös és megkülönböztetésmentes uniós egészségvédelmi protokollt, amelynek megbízhatónak és megfizethetőnek kell lennie, beleértve a gyorstesztelési technológiákat, a PCR-teszteket és egyebeket; sürgeti, hogy a karanténnak végső eszköznek kell maradnia, de ahol alkalmazzák, időtartamát a minimális számú napra kell csökkenteni, és a napok számát Unió-szerte harmonizálni kell; hangsúlyozza, hogy a szabad mozgáshoz való jog bármilyen korlátozásának arányosnak, átmenetinek és a Covid19-világjárványhoz világosan kapcsolódónak kell lennie; rámutat arra, hogy a protokoll megfelelő végrehajtása érdekében valamennyi tagállamot uniós finanszírozással kell támogatni; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a tesztelést az utazási időszak különböző szakaszaiban koordinálják;

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy prioritásként dolgozzanak ki egy közös oltási bizonyítványt és az orvosi célú oltási eljárások kölcsönös elismerési rendszerét, amelyet az oltóanyagok elosztásával párhuzamosan kell bevezetni, megőrizve ugyanakkor az egyének magánélethez és adatvédelemhez való jogát; úgy véli, hogy amint az oltóanyagokat a nyilvánosság rendelkezésére bocsátották, és elegendő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a beoltott személyek nem adják át a vírust, a bizonyítványt utazási célra a PCR-vizsgálatok és a karanténnal kapcsolatos követelmények alternatívájaként lehetne elfogadni, fenntartva ugyanakkor, hogy szükség van a jelenlegi egészségügyi intézkedések – például a szájmaszkok közterületen való viselésének és a közösségi távolságtartás szabályainak – tiszteletben tartására; hangsúlyozza, hogy szükséges és fontos visszaállítani a szabad mozgást az EU-ban, és biztosítani a közlekedési és turisztikai ágazaton belül a normalitáshoz való fokozatos visszatérést;

üdvözli a Re-open EU portált, és sürgeti a tagállamokat, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a portál megbízható legyen az utazók számára, világosan és érthetően tájékoztassák a Bizottságot a szabad mozgásra vonatkozó jövőbeli korlátozások alkalmazásáról vagy megszüntetéséről, amint döntés születik az ilyen változásokról; felhívja a Bizottságot, hogy az információk jobb terjesztése érdekében fejlesszen ki egy mobilalkalmazást, és továbbra is nyújtson valós idejű tájékoztatást a határokon kialakult helyzetről, valamint az uniós országokban rendelkezésre álló közlekedési és turisztikai szolgáltatásokról, beleértve a közegészségügyi és biztonsági intézkedésekre vonatkozó és egyéb releváns információkat; úgy véli, hogy a tagállamoknak ki kell egészíteniük ezt az uniós portált az adott célállomásokon található kapcsolattartó pontokra, például egy nyilvános honlapra vagy egy információs pultra vonatkozó információkkal;

felhívja a Bizottságot, hogy az „uniós turisztikai márka” révén indítson célzott uniós kommunikációs kampányt az utazásról és a turizmusról, amelynek célja az uniós utazások előmozdítása és a polgárok utazásba és turizmusba vetett bizalmának helyreállítása a Covid19-járvány idején;

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19 elleni összehasonlítható védelmi intézkedések kölcsönös elismerése révén ültessék át a harmadik országokba történő utazásokra vonatkozó közös színkódrendszert és kritériumokat az összes utazási mód vonatkozásában, de különösen a légi közlekedés és a tengeri hajózás ágazatában; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy korai figyelmeztető rendszert, amely új technológiák alkalmazásával felhasználóbarát módon figyelmezteti a turistákat harmadik országbeli desztinációjukkal kapcsolatos bármilyen potenciális egészségügyi veszélyre; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az utazásszervezőket a harmadik országok egyes területeire irányuló utazások megszervezésében, a fertőzésveszély minimalizálását célzó szigorú egészségügyi protokollok teljeskörű betartása mellett;

felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy uniós higiéniai tanúsítási címkét, amelyet az ECDC-nek és a tagállamoknak közösen kell kidolgozniuk, és olyan tanúsítvánnyal kell ellátniuk a turisztikai tevékenységeket, amellyel biztosítják, hogy azok a Covid19-vírus és más lehetséges fertőzések megelőzésére és leküzdésére vonatkozó higiéniai minimumelőírásoknak megfelelnek; úgy véli, hogy ennek a címkének arra kell irányulnia, hogy egész Európára kiterjedően olyan egészségügyi normákat állapítson meg, amelyek segítenék a fogyasztók turisztikai ágazatba vetett bizalmának helyreállítását, és ezáltal hozzájárulnak az ágazat újjáélesztéséhez, elkerülve ugyanakkor a mikrovállalkozások és a kkv-k adminisztratív terheit;

10.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Next Generation EU nem nyújt közvetlen finanszírozást a turisztikai ágazat számára, és felszólítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a környezetvédelmi és szociális normák tiszteletben tartása mellett építsék be a turisztikai és utazási ágazatot helyreállítási terveikbe és a REACT-EU kezdeményezésbe; hangsúlyozza, hogy bár fontos, hogy az ágazat támogatására és a csődök megelőzésére a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében végrehajtott intézkedések visszamenőlegesen támogathatók legyenek, önmagukban nem elegendőek; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket azon európai régiókkal, valamint a szigetekkel és a legkülső régiókkal kapcsolatban, amelyekben a GDP jelentős részét a turizmus teszi ki; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós alapokból a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben a tagállamokban szétosztott pénzügyi támogatások nem mindig érik el azokat a turisztikai szereplőket, amelyeknek sürgősen közvetlen finanszírozásra van szükségük ahhoz, hogy folytatni tudják és fenntartsák gazdasági tevékenységüket;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy ideiglenesen kedvezményes héamértéket állapítsanak meg az utazási és turisztikai szolgáltatásokra vonatkozóan, amely a 2020 és 2024 közötti időszakban valamennyi mikrovállalkozás és kkv számára külön ösztönző csomaggal párosulna annak érdekében, hogy minimalizálják a csődök számát, és megőrizzék a munkahelyeket és megóvják a munkavállalói jogokat az európai turisztikai ágazatban, miközben a beruházásokat egy fokozottan digitalizált és fenntarthatóbb turisztikai ökoszisztémára való átállás előmozdítására használnák fel;

12.

felszólítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a turisztikai projektek finanszírozása érdekében a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó operatív programjaikba, intelligens szakosodási stratégiáikba és partnerségi megállapodásaikba horizontális prioritásként építsék be az idegenforgalmat;

13.

felkéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen hajtsa végre az elfogadott „Európai idegenforgalmi válságkezelési mechanizmus” előkészítő intézkedést, hogy készen álljon a jövőbeli válságok kezelésére és segítse a turisztikai célpontokat válságmegelőzési tervek, vészhelyzeti intézkedések, valamint felkészültségi tervek és fellépések kidolgozásában;

14.

felkéri a Bizottságot, hogy a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések előkészítésével és alakulásával kapcsolatban rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek és működjön együtt vele, valamint hogy az illetékes parlamenti bizottság és a projekteket kezdeményező európai parlamenti képviselők továbbra is részt vehessenek a folyamatban;

Áthangolás: irányítási politika az uniós kereten belül

15.

felhívja a Bizottságot, hogy a turizmus integrált és hatékony megközelítésének megvalósítása érdekében vezessen be az intézmények közötti irányításra vonatkozó új modellt, megerősítve a szervezeti, pénzügyi és humánerőforrás-szerkezetet egy megfelelő forrásokkal rendelkező, kifejezetten a turizmussal foglalkozó igazgatóság létrehozásával, amelynek célja a turizmus integrált és hatékony megközelítése, a turizmus újraindításának támogatása az európai régiókban, valamint a vállalkozások segítése a fenntarthatóság és innováció kulcsfontosságú célkitűzéseinek eléréséhez szükséges intézkedések végrehajtásában, valamint versenyképességük és vonzerejük növelése;

16.

felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a turizmus horizontális jellegére tekintettel vegye figyelembe a különböző főigazgatóságok közötti lehetséges szinergiákat az olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a közlekedés, a kultúra, a tengerügy, a regionális fejlesztés, a foglalkoztatás és az éghajlat;

17.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián vitát kell kezdeményezni arról, hogy a turizmus az EU jelenlegi kiegészítő hatásköre helyett megosztott hatáskörébe tartozzon; hangsúlyozza, hogy a Szerződések jelenleg jelentős rugalmasságot biztosítanak a turizmusra vonatkozó uniós politikák számára, amelyet a Bizottság nem használ ki teljes mértékben; felhívja ezért a Bizottságot, hogy egy átfogó európai turisztikai politika kidolgozása érdekében kezdje el teljes mértékben kihasználni a Szerződések adta lehetőségeket az európai turisztikai unió létrehozására;

18.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret nem tartalmaz a fenntartható turizmusról szóló külön fejezetet, ami „a közlekedésről és turizmusról 2020-ban és azt követően” címmel elfogadott parlamenti állásfoglalás által jóváhagyott európai turisztikai politika végrehajtása iránti elkötelezettséget jelentené; megjegyzi, hogy e sor és az utazási és turisztikai ágazat számára a meglévő uniós alapokon keresztül rendelkezésre álló pénzügyi támogatás között nincs átfedés és a nem helyettesíti a támogatást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai strukturális és beruházási alapra vonatkozó rendeletekben vagy az egységes piaci programban még nem szerepelt független célkitűzésként a turizmus;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a mikrovállalkozásoknak és a kkv-knak nyújtott támogatás nyomon követésére szolgáló uniós mechanizmust, amely a likviditásra, valamint az uniós hozzáadott érték és átláthatóság biztosítására összpontosít annak érdekében, hogy fokozza e vállalkozások uniós alapokhoz és pénzügyi eszközökhöz való hozzáférését és ezek felhasználását az innovatív és fenntartható projektek korszerűsítésének és végrehajtásának megkönnyítése érdekében, biztosítva az elszámoltathatóságot és az adminisztráció egyszerűsítését;

20.

elismerését fejezi ki, hogy a Bizottság 2020-ban megszervezte az Európai Turisztikai Konferenciát, és felhívja a Bizottságot, hogy 2021-ben terjesszen elő cselekvési tervet, és kellő időben dolgozzon ki a fenntartható és stratégiai turizmusra vonatkozó, a digitális menetrenddel, a zöld megállapodással és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban álló uniós stratégiát, amely 2010-től felváltja a stratégiát annak érdekében, hogy Európa továbbra is vezető turisztikai desztináció maradjon; emlékeztet arra, hogy e stratégia kidolgozása során konzultálni kell a turisztikai ágazat szakembereivel; hangsúlyozza e tekintetben a jelenlegi válság leküzdésére irányuló konkrét intézkedések fontosságát, valamint az olyan alternatív turisztikai formák előmozdítását, mint a kulturális és fenntartható turizmus, az agroturizmus, a vadon élő állatok megfigyelésével kapcsolatos turizmus, az ökoturizmus és más élmények szerzése, amelyeknek a túlzott turizmus elkerülése érdekében tiszteletben kell tartaniuk a környezetet és a helyi lakosság kulturális örökségét;

21.

úgy véli, hogy mivel a turizmus globális ágazat, ezért kiemelten fontos az UNWTO-val való párbeszéd és együttműködés elősegítése, a Parlament és az UNWTO által 2018-ban megkötött egyetértési megállapodás alapján;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy frissítse az uniós finanszírozás támogatásáról szóló útmutatót, és illesszen be egy olyan nemzeti kapcsolattartó pontra mutató linket, amely megkönnyíti a mikrovállalkozások és a kkv-k információkhoz való hozzáférését egy egyablakos vagy online eszköz segítségével, szükség esetén a tagállamok segítségére és iránymutatására támaszkodva; felhívja a Bizottságot, hogy a turisztikai ágazatban működő vállalatok és kkv-k körében hívja fel a figyelmet erre az útmutatóra;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben hozzon létre egy Európai Turisztikai Ügynökséget, és dolgozzon ki rövid távú megoldást egy turisztikai osztály létrehozásával az egyik meglévő végrehajtó ügynökségen belül, elsősorban a Kis- és Középvállalkozások Végrehajtó Ügynökségénél (EASME) vagy a most megalakuló Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökségnél;

Az Európai Turisztikai Ügynökség feladata lenne többek között:

—	az uniós és a tagállami politikai döntéshozók tényszerű áttekintéssel és adatokkal való ellátása, lehetővé téve számukra, hogy az összegyűjtött és elemzett turisztikai adatok – köztük ezek lehetséges társadalmi, gazdasági és környezeti hatásai – alapján megalapozott stratégiákat dolgozzanak ki;

—	válságkezelési mechanizmus működtetése annak biztosítása érdekében, hogy a turisztikai ágazat megfelelően felkészüljön a jövőbeli válságokra, amennyiben a nemzeti válaszlépések elégtelennek bizonyultak;

—	technikai és adminisztratív támogatás nyújtása a mikrovállalkozások és a kkv-k számára annak érdekében, hogy növeljék az uniós finanszírozáshoz és pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésüket és azok felhasználását;

—	a turisztikai ökoszisztéma támogatása például a bevált gyakorlatok megosztásával annak érdekében, hogy megalapozott döntéseket lehessen hozni a turisztikai politikák javítására vonatkozóan;

—	az európai márka népszerűsítése a harmadik országokban, és az európai turisztikai termék diverzifikációjának előtérbe helyezése;

Megerősítendő: a fenntartható, felelősségteljes és intelligens turizmusra való átállás

24.

megjegyzi, hogy a fenntartható turizmusnak figyelembe kell vennie a jelenlegi és jövőbeli gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat, reagálva a látogatók, az ipar, a környezet és a helyi közösségek igényeire (15); emlékeztet arra, hogy a turisztikai és utazási ágazat világszerte ökológiai lábnyomot teremt; hangsúlyozza, hogy fenntartható és rugalmas megoldásokat kell kidolgozni a multimodális közlekedés számára, és politikákat kell kidolgozni a természeti örökség és a biológiai sokféleség megőrzésére, tiszteletben tartva a befogadó közösségek társadalmi-kulturális autentikus voltát, biztosítva a fenntarthatóságot és társadalmi-gazdasági előnyöket biztosítva valamennyi érdekelt fél számára;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb dolgozzon ki egy fenntartható turizmusra vonatkozó ütemtervet, amely az ágazat éghajlati és környezeti lábnyomának csökkentésére irányuló innovatív intézkedéseket tartalmaz fenntarthatóbb turisztikai formák kialakítása, a kínálat diverzifikálása, új együttműködési kezdeményezések ösztönzése és új digitális szolgáltatások kifejlesztése révén;

26.

felszólítja a tagállamokat, hogy az érdekelt felekkel és a civil társadalommal konzultálva és a fenntartható turizmusra vonatkozó jövőbeli európai ütemtervvel összhangban nemzeti és regionális szinten dolgozzanak ki fenntartható turisztikai cselekvési terveket, és teljes mértékben használják ki a Next Generation EU forrásait a turisztikai átállásra vonatkozó cselekvési tervek finanszírozására;

27.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány következtében az utazók igényei a biztonságos, tiszta és fenntarthatóbb turizmus irányába mozdultak el; hangsúlyozza, hogy a helyi kézműves tevékenységek, az agroturizmus, a falusi turizmus és az ökoturizmus mind a fenntartható turizmus szerves részét képezi, hangsúlyt fektetve a természet és a vidék felfedezésére Európában, gyaloglásra, kerékpározásra vagy lovassportra alkalmas, közös hozzáféréssel rendelkező útvonalakon;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy a régiókkal partnerségben működtessen egy állandó irányítási struktúrával rendelkező Európai Turisztikai Indikátorrendszert (ETIS), és azt – a teljesítményirányításhoz és -értékeléshez szükséges statikus mutatókkal és valós idejű adatokkal együtt – alkalmazza az adott desztinációkon; hangsúlyozza, hogy az ETIS eredménytáblájának célja a turizmus gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak nyomon követése;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az ökocímke korlátait, és annak alkalmazási körét terjessze ki más turisztikai szolgáltatásokra is, a turizmusra vonatkozó uniós közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) kiegészítéseképpen, és hozzon létre mechanizmusokat azoknak a tanúsítási rendszereknek és turisztikai szolgáltatóknak a támogatására és népszerűsítésére, amelyek megszerezték ezeket a tanúsítványokat;

30.

felszólítja a tagállamokat, a nemzeti turisztikai szervezeteket és az ágazatot, hogy erősítsék meg a meglévő uniós minőségi védjegyekre vonatkozó kritériumok és alkalmazásuk koordinációját, és ösztönözzék a Bizottságot koordinációs szerepének folytatására és a helyi kezdeményezések támogatására;

31.

gratulál a Bizottságnak a fenntartható turizmussal foglalkozó csoport létrehozásához, és kéri, hogy a csoport folytassa munkáját és vizsgálja felül a fenntartható és felelős turizmusról szóló 2012. évi európai chartát, a nemzeti, regionális és helyi szintű bevált gyakorlatok megosztásának és alkalmazásának ösztönzése érdekében; úgy véli, hogy a csoport hivatkozási pontként szolgálhat az érdekelt felek európai hálózata számára a fenntartható turizmus területén, új eszközöket és kezdeményezéseket mutathat be a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásainak értékelésére, bevonhatja az utazókat, és lehetővé teheti mind az utazók, mind a turisztikai vállalatok számára, hogy környezeti lábnyomukat megértsék;

32.

hangsúlyozza az UNWTO által a turizmus fenntarthatóságának mérésére kidolgozott statisztikai keretrendszer jelentőségét, amelynek célja a fenntartható turizmus gazdasági, környezeti és társadalmi dimenzióival kapcsolatos statisztikák integrálása;

33.

emlékeztet arra, hogy a turizmus fenntarthatóságra gyakorolt hatásaira vonatkozó pontos mennyiségi és minőségi metrikus adatok hiánya akadályozza a köz- és magánszereplőket a döntéshozatalban; kéri az Eurostatot, hogy hozzon létre referenciakeretet a fenntarthatósággal, a túlzott, illetve a túl alacsony mértékű turizmussal és munkakörülményekre vonatozó kritériumokkal kapcsolatos adatok gyűjtéséhez, és kéri a 692/2011/EU rendelet (16) naprakésszé tételét; hangsúlyozza a nagy adathalmazokban és a naprakész adatokban rejlő hatalmas lehetőségeket, nevezetesen a foglalások eredete és típusa, a tartózkodás időtartama, az átlagos költések kategóriánkénti lebontása és a kihasználtsági arány tekintetében, a turizmus alakulásának és a kereslet változásainak megértéséhez, valamint a kínálat kiigazításához és a megfelelő politikák ennek megfelelő végrehajtásához;

34.

üdvözli az európai adatstratégiát és az adatkormányzásról szóló jogszabályra irányuló bizottsági javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy építse be a turizmust a közös adatterek irányítási keretébe, és jobban szabályozza az online foglalási platformok és az online utazási közvetítők tevékenységét, lehetővé téve a turisztikai vállalkozások számára, hogy teljes mértékben elkötelezzék magukat az innováció és a digitalizáció mellett, mivel ez utóbbiak alapvető fontosságúak a teljes ágazat modernizálása, valamint az új szolgáltatások és egy szélesebb körű, magas színvonalú kínálat kialakítása szempontjából; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a turisztikai vállalkozások számára mozdítsa elő a turizmus és a regionális inkubátorházakra és akcelerátorokra vonatkozó adatok összevonását, kihasználva a kutatást és az innovációt annak érdekében, hogy segítsék az ágazatban működő számos kkv-t az általuk előállított adatok összegyűjtésében, feldolgozásában és felhasználásában, lehetővé téve számukra, hogy teljes mértékben kihasználhassák az adatgazdaság előnyeit és fenntartható megoldásokat valósíthassanak meg;

35.

megjegyzi, hogy egyre több turisztikai terméket és szolgáltatást vásárolnak online; elismeri a megosztáson alapuló gazdaság platformjainak közvetítőként betöltött megnövekedett szerepét, valamint az innováció és a fenntarthatóság terén elért érdemeiket; üdvözli a digitális szolgáltatásokról és a digitális piacokról szóló jogszabályra irányuló bizottsági javaslatokat, és hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani az online és offline vállalkozások számára a piaci torzulások elkerülése és az egészséges verseny megőrzése érdekében, különös tekintettel a versenytársak és a szakmai szolgáltatók közötti különbségtételre; hangsúlyozza ebben a változó környezetben az online vélemények és értékelések által a turisztikai élményekre gyakorolt hatást;

36.

ugyanilyen fontosnak tartja a tudományos és innovációs társulások közötti együttműködés biztosítását az élelmiszeripari és kulturális ágazatban; meggyőződése, hogy az agroturizmus sikerének fő tényezői a piactudatosság, a jobb szakmai képesítések, az irányítás hatékonyságának növelése, a valós életben létrehozott partnerségek és a célzott hálózatépítési lehetőségek előmozdítása, valamint a jövőre vonatkozó innovatív intézkedések kidolgozása; meggyőződése továbbá, hogy az agroturizmus társadalmi, gazdasági és környezeti teljesítményének fokozása érdekében javítani kell az érdekelt felek közötti együttműködést és koordinációt, nagyobb mértékben be kell vonni a helyi hatóságokat a turizmus és a piackutatás, valamint a szakmai kommunikációs és marketingstratégiák kialakítása terén;

37.

kéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a helyi önkormányzatok szabályozási jogát a túlzott turizmus káros hatásai ellen;

38.

megjegyzi, hogy a turizmus szorosan kapcsolódik a mobilitáshoz, és hogy a tagállamoknak – lehetőség szerint – az EU pénzügyi támogatásával növelniük kell a tisztább üzemanyagokra való átállásba, az alacsony és nulla kibocsátású járművekbe, a hozzáférhetőbb közlekedési módokba – többek között a fogyatékkal élők és a csökkent mozgásképességű személyek esetében valamennyi közlekedési módba – irányuló beruházásokat, valamint a mobilitást mint olyan szolgáltatást és platformot, amely garantálja a jegyrendszerek átjárhatóságát és intermodalitását, hogy transznacionális és intermodális, háztól házig történő szállítást biztosító jegyeket kínáljanak;

39.

úgy véli, hogy a turisztikai mobilitásnak előnyben kell részesítenie a leginkább fenntartható, kisebb szénlábnyomot eredményező közlekedési eszközök használatát; emlékeztet arra, hogy minden tagállamnak korszerű, biztonságos és fenntartható közlekedési infrastruktúrával kell rendelkeznie annak érdekében, hogy Unió-szerte könnyebb legyen az utazás, megközelíthetőbbé váljanak az Európán belüli és a nemzetközi turizmus számára a legkülső régiók, a peremterületek, a távoli térségek és a szigetek, valamint hogy erősödjön a területi kohézió; rámutat arra, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a hiányzó határkeresztező összeköttetésekre és azok teljes kiépítésére, valamint a TEN-T 2030-as és 2050-es határidőinek betartására;

40.

megjegyzi, hogy a vasút európai éve lehetőséget kínál arra, hogy felhívjuk a figyelmet a fenntartható turizmusra és az új nemzetközi útvonalakra, amelyeket az európai polgárok a vasúti összeköttetéseknek köszönhetően felfedezhetnek; felhívja ezért a Bizottságot az európai vasúti hálózat fejlesztésére; üdvözli az Unió DiscoverEU kezdeményezését, amely a tanuláson és kulturális élményeken, valamint a helyi kulturális örökség népszerűsítésén keresztül különösen a fiatalok számára biztosít lehetőséget arra, hogy felfedezzék Európát;

41.

kiemeli a kultúra és a kulturális örökség európai turizmusban betöltött jelentős szerepét; felhívja ezért a tagállamokat, hogy biztosítsanak kellő forrásokat a kultúra és a kulturális örökség részét képező helyszínek számára, nem feledkezve meg arról sem, hogy azok kulturális örökségünk részeként belső értéket hordoznak, amelyet meg kell védeni, nem utolsósorban az éghajlatváltozástól és a túlzott turizmustól;

42.

hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni a kulturális örökség ellenálló képességét, és felhívja a figyelmet a fenntartható turizmus és a kulturális örökség közötti kapcsolatra; úgy véli, hogy a kulturális turizmus katalizátor lehet az Unióban élő emberek közötti kölcsönös megértés elmélyítéséhez azáltal, hogy lehetővé teszi számukra az európai kulturális örökség sokféleségének felfedezését; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a kulturális örökség európai évéből levont tanulságokat; emlékeztet arra, hogy uniós, nemzeti és helyi szinten számos olyan kezdeményezés született, amely a fenntartható turizmust a kulturális örökség környezetvédelmi, építészeti és tervezési szakpolitikákba való integrálásával hivatott fejleszteni; úgy véli, hogy meg kell védeni az átalakulóban lévő régiók ipari örökségét annak érdekében, hogy ezeken a területeken új gazdasági és szakmai lehetőségek nyíljanak meg; ismételten hangsúlyozza, hogy fel kell hívni valamennyi szereplő figyelmét a kulturális örökség védelmére, többek között a kulturális javak tiltott kereskedelmének veszélyére is; rámutat arra, hogy a fenntartható turizmus átgondolásakor újra meg kell vizsgálni a háborúk során zsákmányolt, ellopott vagy illegálisan szerzett alkotások és kulturális javak kérdését is; ösztönzi a kiválóság előmozdítását a fenntartható kulturális turizmusban; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a kulturális turizmus szakértői közötti együttműködés előmozdítására, valamint az együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének ágazaton belüli előmozdítására;

43.

úgy véli, hogy az Európa Tanács által indított „Kulturális útvonalak” program segíteni fog felhívni a figyelmet Európa sokszínű történelmére, és növelni fogja a kulturális örökség ismertségét; hangsúlyozza a turisztikai látványosságok összekapcsolásának fontosságát; úgy véli, hogy a programban komoly potenciál rejlik a kisvállalkozások, a kultúrák közötti párbeszéd és a transznacionális együttműködés szempontjából, és a programnak a turizmus fenntarthatóságára – többek között a kulturális örökség védelmére – helyezett egyre nagyobb hangsúllyal kell fejlődnie;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy a kerékpáros turizmus Európán belüli előmozdítása érdekében tárja fel, hogy milyen lehetséges szinergiák szabadíthatók fel – konkrétan a pénzügyi támogatás növelésével – az EuroVelo hálózat és annak 17 folyosója tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a használaton kívüli vasúti szakaszok helyreállítását, többek között a kerékpáros-vasúti projektek támogatásával, és tevőlegesen mozdítsa elő a kerékpáros és vasúti közlekedés közötti intermodalitást; javasolja a más fenntartható ajánlatokkal ötvözött, turistáknak szóló kerékpáros csomagok népszerűsítését; úgy véli, hogy a szabadtéri tevékenységek – köztük a vidéki, hegyi vagy tengeri turizmus – határokon átnyúló, uniós forrásokból támogatott speciális hálózatokon keresztül népszerűsített útvonalai kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a különböző tagállamok régióinak összekapcsolásában és a turisztikai forgalom hatékony átirányításában, amellett hogy lehetőségeket teremthetnek a kevésbé fejlett régiók turizmusának fellendítésére is;

45.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy új, a CALYPSO elnevezésű kezdeményezés modelljét követő inkluzív európai turisztikai rendszerre, amely lehetővé teszi a kiszolgáltatott társadalmi csoportok számára, hogy nemzeti turisztikai utalványokat használhassanak más tagállamok olyan társlétesítményeiben, amelyek szociális turisztikai programokat is kínálnak polgáraiknak; megjegyzi, hogy sok tagállam nagyon jó eredménnyel hajtja végre ezeket a programokat, és úgy véli, hogy nagyon pozitív lenne, ha ezeket uniós szinten átjárhatóvá tennék;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse az „intelligens turisztikai úti célok” kísérleti projekt eredményeit, valamint vázolja fel, hogy miként kívánja megvalósítani a programot, azaz az innovációt összekapcsolni az UNESCO-helyszínekkel, természeti területekkel, valamint a hagyományos helyi specialitásokkal és kulturális központokkal;

47.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy „az intelligens turizmus európai fővárosa” elnevezésű programot alakítsák át állandó, átfogóbb és méltányosabb kritériumokat alkalmazó projektté, hogy annak ily módon a helyi gazdaság és a helyi ellátási lánc is előnyét lássa; határozottabb elkötelezettségre szólít fel a fenntartható mobilitási lehetőségek fokozatos, Európa egészére kiterjedő bővítése érdekében;

48.

üdvözli az Európai Bizottság Access City díját, és hasonló kezdeményezések megvalósítását szorgalmazza nemzeti és regionális szinten;

49.

elismerését fejezi ki a Bizottságnak a part menti és tengeri turisztikai ágazatra vonatkozó stratégia 14 fellépése kapcsán végzett munkájáért, és felkéri, hogy mutassa be az eredményeket, amelyek alapján a források az infrastruktúrák (kikötők és sportkikötők), a logisztikai és operatív támogatás, valamint a megújulóenergia-felhasználás területéhez irányíthatók; hangsúlyozza, hogy meg kell óvni a tengeri ökoszisztémát, elő kell mozdítani a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, az érdekelt felek és a civil társadalom közötti párbeszédet, valamint támogatni kell a part menti és tengeri turizmus fenntartható fejlődését; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal egyetértésben hozzon intézkedéseket az üdülési célú hajóutak ágazatának támogatására, amelynek a Covid19-világjárvány továbbra is súlyos károkat okoz, és segítse elő az ágazat – szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása melletti – operatív újraindítását;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a tengeri és parti menti turizmusra vonatkozó kezdeményezéseket a kapitányok képesítésének elismerése, a hajókra, sportkikötőkre és horgonyzóhelyekre vonatkozó héaszabályok, a szezonalitás leküzdése és a határokon átnyúló útvonalak, például a tengeri turisztikai útvonalak hálózata tekintetében, valamint tegye közzé, hogy jelenleg hol tart a fenntartható hajóútturizmus bevált gyakorlatainak gyűjteményére vonatkozó kísérleti projekt;

51.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a vidéki és part menti térségekben dolgozó helyi szereplőket vonja be a turisztikai termékek, szolgáltatások vagy élmények létrehozása révén megvalósuló jövedelem-diverzifikációt célzó kezdeményezésekbe, az új kezdeményezések kialakításába, valamint a meglévő kezdeményezések közötti szinergiák felkutatásába; támogatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az elsődleges ágazat (mezőgazdaság, állattenyésztés és halászat) termelőit bevonják e kezdeményezésekbe, valamint hogy megvizsgálják azt, hogy e kezdeményezések alkalmas eszközök lehetnek-e termékeik piaci értékesítésére és kulturális vagy gasztronómiai hagyományaik terjesztésére;

52.

kiemeli a tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok számára a vidéki térségekben rendelkezésre álló foglalkoztatási lehetőségeket, melyek előmozdítják társadalmi és gazdasági beilleszkedésüket;

53.

kiemeli, hogy a vidéki turizmus hozzájárul a kisüzemi és sokszínű gazdálkodás megőrzéséhez, a társadalmi egyenlőtlenségek kezeléséhez és a nők foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtéséhez, mivel az ágazatban dolgozó nők aránya mintegy 50 % az EU-ban, ami hozzájárul a generációs megújuláshoz és az elnéptelenedés visszafordításához;

54.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai változásokra és a közegészségügyi tudatosság növekedésére tekintettel az egészségturizmust – különösen a gyógy- és wellnessturizmust – különálló, nagy verseny- és innovációs potenciállal rendelkező ágazatként be kell vonni az európai turizmus fejlesztésére irányuló jövőbeli intézkedésekbe;

Újratervezés: a turisztikai ágazat jövőjének újragondolása

55.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a turizmus ágazatát a körforgásos gazdaság elveinek végrehajtásában, például a klímasemleges termékek kínálatának növelésével, a tiszta energiák használatával, a káros vegyi anyagok és az egyszer használatos műanyagtermékek használatának visszaszorításával, a turisztikai épületállomány felújításának ösztönzése révén elérendő magasabb szintű épület-energiahatékonysággal, esővíz- és háztartásiszennyvíz-hasznosítási eljárások alkalmazásával, az újrahasznosítás előmozdításával és a hulladékképződés megelőzésével;

56.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2021 első félévében nyújtson be elemzést a turisztikai ágazatnak szóló állami támogatási programokra vonatkozóan kapott tagállami kérelmekről, valamint a Covid19 hatásainak leküzdéséhez felhasznált uniós finanszírozásról, többek között a SURE program alkalmazhatóságáról; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban jelentkező társadalmi-gazdasági nehézségekre tekintettel erősítse meg a SURE eszközt, és hosszabbítsa meg annak működését 2022 végéig;

57.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szolgáljanak megoldással a turizmus ágazatában dolgozó, Covid19-válsággal érintett munkavállalók helyzetére, valamint vizsgálják meg egy olyan, az ágazat teljes értékláncát átfogó európai keret létrehozásának lehetőségét a szociális jogok európai pillérén belül, amely a szociális partnerekkel és vállalkozásokkal szoros együttműködésben, ennek az idényjellegű, részmunkaidős és atipikus foglalkoztatási formák jellemezte ágazatnak a munkafeltételeiről folytatott konstruktív párbeszéd eredményeként kerülne kialakításra; hangsúlyozza, hogy szavatolni kell a szociális védelemhez való hozzáférést;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Beruházási Bankkal együttműködve gondoskodjon kellő mértékű, kifejezetten a turizmus ágazatának a dekarbonizációját, valamint a digitalizációt és az innovatív projekteket célzó támogatásról, továbbá alakítsa ki a mikrovállalkozások és a kkv-k InvestEU-hoz való hozzáférésének feltételeit, hogy ily módon lehetőség nyíljon új készségek elsajátítására, és további minőségi munkahelyek jöjjenek létre; hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz jutás problémájának megoldásához javítani kell az Unió és a helyi szint közötti koordinációt; kiemeli, hogy az új technológiák, így például a mesterséges intelligencia, a robotika, a virtuális és a kiterjesztett valóság, jelentős hatást gyakorolhatnak a turizmus ágazatára; megjegyzi, hogy e technológiák térnyeréséhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani a turisztikai létesítmények, kiváltképpen pedig a mikrovállalkozások és kkv-k számára;

59.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan új programokra, amelyek tervezési gondolkodásmódra építve támogatják a turisztikai ágazaton belüli innovációt;

60.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a nemzeti, regionális és helyi hatóságok által jelenleg alkalmazott, bevált gyakorlatokat, valamint az intermodális személyszállításra való zökkenőmentes átállást és az átszállójegyes vasúti közlekedés fejlesztését; emlékeztet annak a fontosságára, hogy Európán belül korszerű, zökkenőmentesen működő transzeurópai közlekedési hálózatok és nagy sebességű, határon átnyúló szolgáltatások legyenek, amelyek révén – a turisztikai ágazat fenntarthatóságának évszaktól független növelése érdekében – kiaknázhatók a nemzetközi fenntartható közösségi közlekedésben rejlő lehetőségek; e tekintetben emlékeztet a városi csomópontok és a közösségi közlekedés megerősítésének szükségességére, mivel ezek a turisztikai célpontokon fontos részét képezik a turisták utazási élményeinek és a lakók mindennapi életének;

61.

felhívja a Bizottságot, hogy e-vízum, turistavízum és más intézkedések bevezetésével biztosítsa az Unióba látogatók jogszerű belépését;

62.

úgy véli, az európai turisztikai márka harmadik országokban való népszerűsítése során a turisztikai termék diverzifikálására kell összpontosítani, hogy Európa a turisták szélesebb köre számára legyen vonzó célpont, növekedjen a turizmus piaci részesedése, egyúttal a tömegturizmussal küzdő desztinációkra alternatívát kínáló, más fő turisztikai célpontok is nyilvánosságot kapjanak; felhívja a figyelmet a páneurópai turisztikai termékek és szolgáltatások, például a transznacionális utak vonzerejére;

63.

rámutat arra, hogy a sport jelentős mértékben hozzájárul az európai turizmushoz, és kiemeli a sportrendezvények és sporttevékenységek által teremtett lehetőségeket, nem feledkezve meg arról sem, hogy a nagy rendezvények fenntarthatóságának javítása is fontos szempont; kiemeli, hogy a turisztikai ágazat számára mennyire fontos az európai gasztronómia és a gasztronómiai útvonalak megléte, valamint a szállodai, éttermi és vendéglátóipari ágazat; rámutat az egészség- és gyógyturizmus fontosságára, egyben felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az egészségügyi kiadások csökkentésére lehetőséget adó, így az egészségmegőrzést és a gyógyszerfogyasztás csökkentését segítő turisztikai kezdeményezéseket; úgy véli, hogy az európai turisztikai márka népszerűsítése során a turisztikai célpontokkal és az utazásszervezőkkel együttműködésben az uniós kínálat diverzifikációjára kell összpontosítani a kulturális és természeti örökség, valamint a gasztronómia és az egészségmegőrzés terén;

64.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a nem mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzőiről, már csak annak a 2014. évi nyilvános konzultációnak a következtetéseire való tekintettel is, amely szerint ez az elismerés – a termék adott területhez való azonnali társításának köszönhetően – fellendítené a turizmust;

65.

felhívja a Bizottságot, hogy az európai kulturális örökség részeként való hivatalos elismeréssel mozdítsa elő az alkotóművészi és a hagyományos kézműves szakmákat, amelyek az Európában készült termékek kiválóságát példázzák, mivel az európai régiók identitását és hagyományait juttatják kifejezésre akár a turizmus kontextusában is;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy a mostani válság hatásaira való tekintettel, valamint az esetleges jövőbeli jogbizonytalanság elkerülésére és a fogyasztói jogok védelmének biztosítása érdekében értékelje, illetve adott esetben dolgozza át az utazási csomagokról szóló irányelvet (17), valamint mozdítsa el a holtpontról a légi utasok jogairól szóló 261/2004/EK rendelet (18) felülvizsgálatáról a Tanáccsal folytatott tárgyalásokat; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre vonatkozó rendelkezések megerősítésének lehetőségét a megelőzésre koncentráló szemléletet beépítve, hogy a vállalkozások és a kkv-k már egy korábbi szakaszban támogatást kapjanak, és hogy a munkavállalók a rendszerszintű sokkhatásokkal és/vagy a fizetésképtelenséggel szemben védelmet élvezzenek;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy a Covid19-válság tapasztalataira építve és a tagállamok hasonló rendszerei alapján hozzon létre európai utazási garanciarendszert, amellyel gondoskodhat a vállalatok pénzügyi likviditásáról, garantálni tudja az utazóknak járó visszatérítések és a hazaszállítás költségeinek kifizetését, valamint a csőd esetén felmerülő károk méltányos megtérítését;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egységes platformot olyan digitális innovációs készségfejlesztő programok kidolgozásához, amelyek a mikro-, kis- és középvállalkozások felső vezetőit felruházzák a vagyontermelő képességük optimalizálásához szükséges készségekkel; úgy véli, hogy rendkívül fontos a turisztikai ágazatban jelenleg dolgozó munkaerő rendszeres képzése és átképzése, különös tekintettel a digitális készségekre és az innovatív technológiák ismeretére; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós ütemtervet az ágazat munkavállalóinak továbbképzésére, és e célból hozzon létre uniós finanszírozási rendszert;

69.

megjegyzi, hogy a készségek és képesítések nincsenek minden esetben harmonizálva az egyes országok között, valamint hiányzik kölcsönös elismerésük; ezért kéri a Bizottságot, hogy értékelje a szabályok és jogszabályok harmonizálására vonatkozó lehetőségeket ebben a tekintetben;

70.

sürgeti a Bizottságot, hogy az ágazati szövetségekkel együttműködésben és a bevált gyakorlatok alapján adjon ki ajánlásokat és biztosítson pénzügyi támogatást kereskedelmi-turisztikai rendezvények, vásárok, kongresszusok, valamint a turizmust segítő művészeti és szórakoztatási rendezvények (koncertek, fesztiválok) szervezéséhez;

71.

kéri a Bizottságot, hogy az idegenvezetői ágazatban jelentkező problémák orvoslására tegye közzé és ossza meg az érdekelt felekkel és a tagállamokkal a hivatásos idegenvezetői szakma bevált gyakorlatait; úgy véli, hogy a hivatásos idegenvezetők szerepe létfontosságú a kulturális örökség és ezzel együtt a helyi vidékek, hagyományok és adottságok népszerűsítésében; ezért úgy véli, hogy a szakmát megfelelő védelem illeti meg a munkaerőpiacon, mert ezzel biztosítható a szolgáltatások magas színvonala és ezzel párhuzamosan a nyílt és tisztességes verseny; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ágazatbeli képesítések kölcsönös elismerésének a hiányát annak tisztázására, hogy az Unió milyen szükséges fejlesztéseket tudna végrehajtani;

72.

rámutat annak fontosságára, hogy az utazási és turisztikai szolgáltatások mindenki számára hozzáférhetők legyenek, beleértve a gyermekeket, az időseket és a fogyatékosággal élőket, gazdasági helyzetükre vagy esetleges sérülékenységükre való tekintet nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az európai fogyatékossági igazolvány lehető legszélesebb körű bevezetését és elismerését; rámutat arra, hogy a turizmus csak úgy tehető mindenki számára hozzáférhetővé, ha a turisztikai kínálat teljes ellátási láncában kellő mértékben érvényre jutnak a tagállamok által végrehajtott jogi normák, az innováció és a technológiai fejlesztések, a munkaerő képzése, a tudatosítás, valamint a megfelelő népszerűsítés és kommunikáció; e tekintetben hangsúlyozza az európai hálózatok fontosságát, ahol a köz- és a magánszféra érdekelt felei együttműködhetnek, és megoszthatják egymással a gyakorlatban bevált megoldásaikat; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen mozdítsák elő a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet akadálymentesített turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó szabványának folyamatos fejlesztését, és a szabvány elfogadását követően biztosítsák annak gyors és megfelelő végrehajtását arról is gondoskodva, hogy a szolgáltatók tiszteletben tartják a meglévő vagy bevezetés alatt álló akadálymentesítési előírásokat és tájékoztatást adnak szolgáltatásaik akadálymentességéről;

73.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan egységesített módszerre, amellyel interaktív módon össze lehet gyűjteni a vállalkozások és a turisták által adott visszajelzéseket az egyes desztinációk akadálymentességéről, és mozdítsa elő ennek a módszernek a használatát a turisztikai ágazat egészében;

74.

felhívja a Bizottságot, hogy a turizmusra vonatkozó jogi szabályozás megalkotásakor és a kapcsolódó hatásvizsgálatok elvégzésekor, összhangban az EUMSZ 349. cikkével, vegye figyelembe a legkülső régiók sajátosságait és további korlátait, mivel ezen régiók gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése jelentős mértékben a turizmus függvénye; ezzel összefüggésben arra figyelmeztet, hogy megfelelő finanszírozásról kell gondoskodni a legkülső régiók megközelíthetőségének biztosításához; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vegye számításba a legkülső régiók éghajlatvédelmi és digitális átállását;

75.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a hegyvidéki régiókra, a szigetekre, a szigeti régiókra és a vidéki területekre, egyúttal hangsúlyozza a jól strukturált intézményi együttműködés fontosságát az összes érdekelt regionális szereplővel, valamint a Régiók Bizottságával;

76.

arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kínálat hirtelen csökkenése esetén garantálják a mobilitást a kétszeresen és háromszorosan elszigetelt területeken; felhívja a figyelmet a legkülső régiók és a szigetek utasforgalmát szolgáló biztonságos folyosók létrehozására, amelyek segíthetnek ellensúlyozni e régiók állandó hátrányait;

77.

hangsúlyozza, hogy az Unió vidékfejlesztési intézkedései hozzájárulnak az uniós agrárélelmezési ágazat és a környezeti fenntarthatóság megerősítéséhez, valamint a vidéki területek jólétéhez;

o o

78.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0169.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0047.

(3) HL C 363., 2020.10.28., 179. o.

(4) HL L 131., 2017.5.20., 1. o.

(5) HL C 331., 2018.9.18., 125. o.

(6) HL C 428., 2017.12.13., 10. o.

(7) HL C 355., 2017.10.20., 71. o.

(8) HL C 316., 2017.9.22., 88. o.

(9) HL C 56. E, 2013.2.26., 41. o.

(10) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.

(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0156.

(12) „The carbon footprint of global tourism” (A globális turizmus szénlábnyoma), Nature Climate Change, 2018. május.

(13) A Tanács (EU) 2020/1475 ajánlása (2020. október 13.) a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről (HL L 337., 2020.10.14., 3. o.).

(14) A Tanács (EU) 2020/1595 ajánlása (2020. október 28.) a Covid19-tesztelési stratégiákról és azokon belül az antitest gyorstesztek alkalmazásáról (HL L 360., 2020.10.30., 43. o.).

(15) UNWTO és az ENSZ Környezetvédelmi Programja: A fenntartható turizmus előmozdítása – szakpolitikai iránymutatás, 2005.

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. július 6-i 692/2011/EU rendelete a turizmusra vonatkozó európai statisztikákról és a 95/57/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 192., 2011.7.22., 17. o.).

(17) HL L 326., 2015.12.11., 1. o.

(18) HL L 46., 2004.2.17., 1. o.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/118

P9_TA(2021)0110

Az euro nemzetközi szerepének erősítése

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az euro nemzetközi szerepének megerősítéséről (2020/2037(INI))

(2021/C 494/10)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Bizottságnak az Európai Tanácshoz benyújtott és a 2018. december 5-i euróövezeti csúcstalálkozón ismertetett, „Úton az euro erősebb nemzetközi szerepe felé” című hozzájárulására (COM(2018)0796),

—	tekintettel „Az euró nemzetközi szerepének megerősítése – a konzultációk eredményei” című, 2019. június 12-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0600),

—	tekintettel „Az eurónak az energiaágazatban betöltött nemzetközi szerepéről” szóló, 2018. december 5-i bizottsági ajánlásra (C(2018)8111) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0483),

—	tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásra és a fenntartható fejlődési célokra,

—

tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában a központi szerződő felekre alkalmazandó szabályozási keretrendszer korlátozott idejű egyenértékűségének a megállapításáról szóló, 2020. szeptember 21-i (EU) 2020/1308 bizottsági végrehajtási határozatra (1) és különösen annak (5) és (6) preambulumbekezdésére,

—	tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) „Az euró nemzetközi szerepe” című, 2020. június 9-i éves felülvizsgálati jelentésére,

—	tekintettel az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel „A tőkepiaci unió (CMU) további fejlesztéséről: a tőkepiaci finanszírozáshoz való hozzáférés, különösen a kkv-k számára, és a lakossági befektetők tőkepiaci részvételének növelése” című, 2020. október 8-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel a „Digitális pénzügy: a kriptoeszközök miatt újonnan felmerülő kockázatok – szabályozási és felügyeleti kihívások a pénzügyi szolgáltatások, intézmények és piacok területén” című, 2020. szeptember 18-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó jelentésére (4),

—	tekintettel a „Fenntartható Európa beruházási terv – a zöld megállapodás finanszírozásának módja” című, 2020. november 13-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a „Bankunió – 2019. évi éves jelentés” című, 2020. június 19-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel az Európai Központi Bank 2018. évi éves jelentésére vonatkozó, 2020. február 12-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel az Unió helyzetéről szóló, 2020. szeptemberi beszédre (8),

—	tekintettel az EKB digitális euróról szóló, 2020. októberi jelentésére (9),

—	tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (10) (COM(2020)0440),

—	tekintettel „A Covid19 utáni globális valutarend: kockázatok és lehetőségek az eurót illetően” című, a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) által megrendelt tanulmányra (11),

—	tekintettel Ethan Ilzetzki (London School of Economics), Carmen M. Reinhart (Harvard Egyetem) és Kenneth S. Rogoff (Harvard Kennedy School) 2020. februári, „Why is the euro punching below its weight?” (Miért teljesít az euró súlyánál gyengébben?) című, 26760. számú NBER-munkadokumentumra (12),

—	tekintettel a Bruegel2020. június 5-i, „Is the COVID-19 crisis an opportunity to boost the euro as a global currency?” (A Covid-válság lehetőség-e az euró globális valutaként történő fellendítésére) című blogbejegyzésére (13),

—	tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága (DG IPOL) által 2019. február 13-án készített, „Euro at 20: Background reader – collection of studies and assessments” (A húszéves euró: háttéranyagok – tanulmány- és értékelésgyűjtemény) című tanulmányra (14),

—	tekintettel az Európai Tanács elnöke, Charles Michel által az Európai Politikai Tanulmányok Központjában 2020. március 5-én az euro nemzetközi szerepéről tartott vitaindító beszédére (15),

—	tekintettel Charles Michel elnöknek az Európai Tanács 2019. december 13-i ülését követően tett észrevételeire (16),

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által 2020. júniusban megrendelt, a monetáris párbeszédről szóló dokumentumok részét képező, „The International Role of the Euro: State of Play and Economic Significance” (Az euró nemzetközi szerepe: helyzetkép és gazdasági jelentőség) című, 2020. júniusi részletes elemzésre (17),

—	tekintettel az EKB elnöke, Christine Lagarde a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2020. június 8-i meghallgatásán elhangzott beszédére (18),

—	tekintettel Fabio Panettának, az EKB igazgatósági tagjának „Unleashing the euro’s untapped potential at global level” (Az euró kiaknázatlan potenciáljának felszabadítása globális szinten) című, 2020. július 7-i beszédére (19),

—	tekintettel Barry Eichengreen (Kaliforniai Egyetem, Berkeley) 2010. áprilisi, „Managing a Multiple Reserve Currency World” (Boldogulás egy több tartalékvalutát alkalmazó világban) című tanulmányára (20),

—	tekintettel a Bruegel2018. december 3-i, „The international role of the euro” (Az euró nemzetközi szerepe) című blogbejegyzésére (21),

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) „Economic and Budgetary Outlook for the European Union” (Gazdasági és költségvetési kilátások az Európai Unió számára) című, 2020. januári tanulmányára (22),

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Towards unified representation for the euro area within the IMF” (Az euróövezet egységes képviselete felé az IMF-ben) című, 2019. július 2-i tájékoztatójára (23),

—	tekintettel a DG IPOL Gazdasági Kormányzás Támogatási Osztályának „Guidance by the EU supervisory and resolution authorities on Brexit” (Az uniós felügyeleti és szanálási hatóságok iránymutatása a brexitről) című, 2020. októberi tájékoztatójára (24),

—	tekintettel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a hivatalos devizatartalékok összetételére (COFER) vonatkozó adataira (25),

—	tekintettel az Eurostat „The 2017 results of the International Comparison Program” (A nemzetközi összehasonlító program 2017. évi eredményei) című, 2020. május 19-i 84/2020. sz. közleményére (26),

—	tekintettel az „Euro area international trade in goods surplus EUR 27.9 bn” (Az euróövezet nemzetközi árukereskedelmének 27,9 milliárd eurós többlete) című, 2020. szeptember 16-i 137/2020. sz. közleményére (27),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére,

—	tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A9-0043/2021),

A.	mivel 20 éves fennállása alatt az euro Európa egységének, integrációjának és gazdasági erejének és a világban betöltött szerepének pozitív szimbólumává vált, és a demokrácia, a szabad piacok és a nemzetközi együttműködés európai értékei terjesztésének csatornájává válik;

mivel az euro az euróövezet hivatalos pénzneme, amely jelenleg az EU 27 tagállamából 19-et foglal magában, és amelyet valamennyi euróövezeti tagállam polgárainak többsége közös valutaként támogat (28); mivel Bulgária, Horvátország és Dánia az árfolyam-mechanizmuson (ERM II) keresztül valutáját az euróhoz kötötte, és mivel az euro egyes nem uniós területek hivatalos pénzneme (29) vagy „de facto” pénzneme (30) is; mivel a fejlődő országok azon döntése, hogy valutájukat az euróhoz kötik, hatással lehet gazdaságukra és fenntartható fejlődésük hosszú távú kilátásaira;

mivel az euróövezet gazdasági mérete és a globális kereskedelemre gyakorolt befolyása ellenére az euro jelentős mértékben elmarad az USA-dollártól a nemzetközi tartalékvalutaként (31) és számlázási valutaként (32) való felhasználása, valamint a nemzetközi devizaügyletekből és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból (33) való részesedése tekintetében, de a dollárhoz képest csaknem azonos helyen áll a nemzetközi fizetések aránya tekintetében; mivel az euro a nemzetközi pénzügyi rendszer második legfontosabb pénzneme;

D.	mivel az euro globális potenciálja még nincs teljes mértékben kiaknázva, előnyei pedig egyenlőtlenül oszlanak meg az euróövezet tagjai között;

mivel az EKB-nak az euro nemzetközi szerepéről szóló összesített index-összefoglalója arra enged következtetni, hogy az euro mint nemzetközi valuta felemelkedése 2005-ben tetőzött, majd nemzetközivé válása megfordult, és az euro azóta sem tért vissza korábbi státuszába; mivel a Covid19-válság újból az euro nagyobb nemzetközi szerepének szükségességét hangsúlyozza;

mivel az euro megnövekedett nemzetközi szerepe lehetővé teszi az EU számára, hogy javítsa az európai polgárok jólétét az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében meghatározottak szerint, és előmozdítsa az erősebb többoldalú együttműködésen és az EUSZ 21. cikkében meghatározott felelősségteljes globális kormányzáson alapuló nemzetközi rendszert; mivel az euro nemzetközi szerepének megerősítése érdekében bevezetett politikákat az Unió általános célkitűzéseivel – többek között a fenntartható fejlődéssel, a teljes körű foglalkoztatással és az iparpolitikával – összhangban kell folytatni, továbbá célul kell kitűzni az euróövezet társadalmi ellenálló képességének, belső kohéziójának és működésének javítását, valamint az európai zöld megállapodás, a Párizsi Megállapodás, a fenntartható fejlődési célok és a szociális jogok európai pillérének célkitűzéseivel összhangban álló globális gazdasági kapcsolatok előmozdítását;

mivel a jelenlegi geopolitikai változások és nemzetközi kereskedelmi kihívások – többek között az értékláncok megszakadása, a technológiai fejlődés, a digitális átállás, Kína gazdasági erejének növekedése és a multilateralizmussal szemben támasztott közelmúltbeli geopolitikai kihívások – többpólusú világgazdaságot eredményezhetnek, és ezáltal megnyitják az utat egy olyan több tartalékdevizát alkalmazó rendszer felé történő esetleges elmozdulás előtt, amelyben az euro a piaci résztvevők által világszerte választható olyan további valuta lehet, amely lehetővé teszi a globális pénzügyi kockázatok csökkentését;

mivel az euro nagyobb nemzetközi szerepe és tartalékvalutaként való fokozott használata nagyobb fokú pénzügyi autonómiát biztosítana az euróövezet számára, megvédené attól, hogy más országok vezetése más valutákat külpolitikai eszközként használjon fel, és növelné az EU azon képességét, hogy globális szinten maga alakítsa ki saját politikai álláspontját;

mivel az EU-nak meg kell védenie pénzügyi infrastruktúrájának integritását, piaci szereplőinek függetlenségét és a globális pénzügyi tranzakciós hálózatok függetlenségét a külpolitikai egyoldalúsággal és a harmadik országok joghatóságainak esetleges területen kívüli szankcióival szemben, és ezzel egyidejűleg biztosítania kell az uniós szankciós politika hatékony érvényesítését;

mivel míg egy valuta használatára vonatkozóan a döntést végső soron a piaci szereplők preferenciái határozzák meg, és a valuta stabilitásába vetett bizalom olyan kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja döntéseiket, és fontos kritérium a központi bankok és a kormányok számára nemzetközi tartalékaik összetételének meghatározásakor; mivel egy adott valuta külső szereplők általi használatának mértéke összefügg az adott valutát kibocsátó joghatóság feddhetetlenségével és kohéziójával; mivel egy valuta stabilitását a mögötte álló intézmények stabilitása is meghatározza, és további európai integrációra van szükség ahhoz, hogy fokozott intézményi és politikai stabilitás álljon az euro mögött;

mivel a tényezők sokféle ötvözete határozza meg a nemzetközi valuták szerepét; mivel a domináns valutákat kibocsátó országokat történelmileg nagy és növekvő gazdaság, a tőke szabad mozgása, nemzetközi szerepvállalási hajlandóság, stabilitás, a biztonságos eszközök nagy és rugalmas kínálatára való képesség, fejlett pénzügyi piacok és jelentős geopolitikai jelenlét jellemzi; mivel egy adott valuta vonzerejét hosszú távon a kibocsátó joghatóság gazdasági vitalitása is meghatározza; mivel egyrészt az euróövezet gazdaságának mérete és a tőke szabad mozgása teljesíti az euro nemzetközi szerepének megerősítését lehetővé tevő alapvető előfeltételeket, másrészt a pénzügyi és tőkepiacok továbbra is széttagoltak, az euróövezet erősen bankalapú fiskális felépítése azonban hiányos, és elégtelen a globális befektetők rendelkezésére álló, jó minőségű eszközök megbízható kínálata;

mivel egy erős nemzetközi valuta lehetővé teszi a joghatóság számára, hogy a világ piacain kockázatmentesnek tekintett, nagy mennyiségű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátásából hasznot húzzon, élvezze az úgynevezett „túlzottan kiváltságos helyzetet”, a szeniorázs és az állampapírok alacsony kamatlábak melletti eladásának lehetőségét, valamint lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy élvezzék azt a stabilitást, amely abból ered, hogy képesek a nemzetközi tranzakciókat saját valutájukban lebonyolítani;

mivel az euro hosszú távú nemzetközi szerepe nagymértékben függ az eurózóna mint az üzleti tevékenységek helyszíne vonzerejétől és a tagállamok fiskális politikájának megalapozottságától; mivel a világjárványt követő gazdasági helyreállításhoz szilárd monetáris és költségvetési politikákra van szükség mind uniós szinten, mind az euróövezet tagállamaiban; mivel a monetáris és fiskális politika megfelelő ötvözetére van szükség egy mélyebb és stabilabb gazdasági és monetáris unió (GMU) felépítéséhez, amely az euro befolyásának és az euróövezet tagjai számára elérhető előnyöknek a növeléséhez szükséges;

N.	mivel az euróövezet jelentős kihívásokkal néz szembe, különösen az éghajlatváltozással, a kiberbiztonsággal, a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatban, valamint geopolitikai kihívásokkal szembesül, többek között az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésével;

mivel az Egyesült Királyság 2020. január 31. óta nem tagja az EU-nak; mivel az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése strukturális változásokat idéz elő az EU pénzügyi rendszerében és stabilitásában, fokozva az uniós tőkepiacok további fejlesztésének és integrációjának szükségességét annak érdekében, hogy vonzóvá, versenyképessé, ellenállóképessé és fenntarthatóvá tegyék azokat, ezáltal elkerülve a piac széttagoltságát, és lehetővé téve számukra, hogy globális és együttműködő szemlélet fenntartása mellett globálisan versenyezzenek, mivel jelentős figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy bármely többközpontú pénzügyi és tőkepiaci rendszer, amely az Egyesült Királyság kilépéséből eredhet, ne vezessen a pénzügyi széttagoltsághoz; mivel az Egyesült Királyság piaci infrastruktúráira való uniós hagyatkozás mértékének csökkentése elengedhetetlen az euro nemzetközi szerepének megerősítéséhez;

P.	mivel a globális fellendülés továbbra is egyenetlen, bizonytalan és nem teljes, és mivel a Covid19-világjárvány nyomán a vírus visszaszorítására irányuló politikák további nyomást gyakorolnak a gazdasági fellendülésre, ami hatással lehet a világ valutáinak pozícióira;

mivel a világjárványt követő gazdasági fellendüléshez szükség van a Next Generation EU helyreállítási terv gyors végrehajtására, amely a strukturális gyengeségeket kezelő európai költségvetési válasz, valamint a fenntartható növekedés és a versenyképesség fokozását célzó szakpolitikák bevezetésére, a következőkre összpontosítva: i. méltányos zöld átállás, ii. digitális transzformáció, iii. gazdasági kohézió, termelékenység és versenyképesség, iv. társadalmi és területi kohézió, v. intézményi reziliencia és vi. a következő generációt célzó politikák, valamint bizalom kiépítése a beruházók körében; mivel ezek a politikák fontosak lehetnek mind az euro stabilitásának és globális vonzerejének növelése, mind Európa gazdasági és pénzügyi autonómiájának megerősítése szempontjából; mivel a közös európai erőfeszítést is magában foglaló érdemi költségvetési élénkítés az árstabilitás megőrzését célzó monetáris politikával együtt megerősíti az EU anticiklikus hitelezési kapacitásait, és következésképpen pozitív hatással lesz az euro nemzetközi pozíciójára; mivel a költségvetési ösztönzés idő előtti megszüntetése és a költségvetési intézkedések összehangolásának hiánya alááshatja az Unió társadalmi és gazdasági talpraállását, súlyosbíthatja az euróövezetben meglévő eltéréseket, alááshatja az euróövezet kohézióját és integritását, valamint gyengítheti az euro mint nemzetközi valuta vonzerejét;

mivel a 750 milliárd EUR-s Next Generation EU terv történelmi lehetőséget kínál az euro nemzetközi szerepének megerősítésére azáltal, hogy hozzájárul a globális likviditás növeléséhez, támogatja az anticiklikus kiadásokat és megkönnyíti az európai gazdasági koordinációt; mivel a helyreállítási alappal együtt járó kötvénykibocsátás lehetővé teszi a globális befektetők számára, hogy az euróövezet egészében fektethessenek be, valódi euróövezeti hozamgörbét alakítva ki;

S.	mivel az EKB világjárvánnyal kapcsolatos vészhelyzeti vásárlási programja döntő fontosságú az árstabilitás fenntartása és az euróövezet gazdasága stabil finanszírozási forrásainak biztosítása érdekében;

T.	mivel egy hatékony és fejlett pénzügyi rendszer, amely sokféle pénzügyi eszközön, jól fejlett tőkepiacokon és likvid biztonságos eszközökön alapul, megerősítheti a valutaunió nemzetközi szerepét;

U.	mivel néhány stratégiai piacon sok európai vállalat még mindig nem az eurót választja referencia-pénznemként az árképzéshez és a kereskedelemhez;

mivel a helyreállítást szolgáló értékpapírok – többek között a zöld és a szociális kötvények – ideiglenes kibocsátására vonatkozó új hatáskörök, amelyek az EU-t az ilyen típusú adósságok legnagyobb kibocsátójává teszik, megfelelő végrehajtási és jogérvényesítési kapacitásokat, valamint a zöldkötvény-kibocsátásból származó bevételek átláthatóságára és nyomon követhetőségére vonatkozó szigorú előírásokat tesznek szükségessé az euro mint biztonságos valutaeszköz hosszú távú hitelessége aláásásának elkerülése érdekében;

mivel a pandémiás helyzet felgyorsította a pénzügyek digitális transzformációját; mivel a digitális pénzügyek és fizetések erős európai szereplők vezetésével történő fejlesztése alátámasztaná az euro erős nemzetközi szerepét; mivel a digitális euróval az európai valuta jobban alkalmazkodik a digitális világhoz, lehetővé teszi az euro számára, hogy a digitális fizetések terén terjeszkedjen, ezáltal könnyebben használhatóvá, kevésbé költségessé és hatékonyabbá válik;

mivel az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága által megrendelt tanulmányok kimutatták, hogy egy nemzetközi valuta szélesebb körű használata előnyökkel jár, ugyanakkor globális felelősséget, függőségeket és költségeket is maga után von, amelyeket figyelembe kell venni az euro versenyképesebbé tételét célzó nagyra törő monetáris politikák kidolgozása során;

mivel az euro nemzetközi szerepének megerősítése felé történő, piacvezérelt elmozdulás a nyitott és szabad nemzetközi piacok iránti erőteljes kötelezettségvállalást igényel, amelyet mind uniós, mind tagállami szinten célzott, e célkitűzéssel összehangolt és egy átfogó ütemterv részét képező támogató politikák támogatnak;

Az euro nemzetközi szerepének megerősítésével kapcsolatos előnyök és kihívások

felhívja a figyelmet a Szerződésekben rögzített azon követelményre, hogy Dánia kivételével minden tagállamnak kötelessége bevezetni a közös valutát, amint teljesítette a maastrichti konvergenciakritériumokat; üdvözli Bulgária és Horvátország 2020. júliusi csatlakozását az ERM II-höz, és támogatja az euro bevezetésének közeli céldátumát mindkét országban; e tekintetben ösztönzi a Bizottságot, hogy értékelje az euróövezet további kibővítésének az euro nemzetközi szerepe megerősítésének folyamatára gyakorolt lehetséges hatásait;

kiemeli a közös valuta visszafordíthatatlan jellegét; hangsúlyozza, hogy az euro nemcsak monetáris, hanem politikai projekt is;

úgy véli, hogy bár nem könnyű számszerűsíteni az euro nemzetközivé válásának valamennyi hatását, az euro nemzetközi tartalékként betöltött szerepének és számlázási valutaként betöltött szerepének megerősítése, valamint a deviza-, a nemzetközi adósság- és a hitelpiacokon való használata mind rövid, mind hosszú távon előnyökkel járhat; megjegyzi azonban, hogy ez olyan kockázatokkal és felelősséggel is jár, amelyeket figyelembe kell venni a piaci erők szakpolitikai intézkedésekkel való kiegészítése során; kiemeli különösen, hogy az euro nemzetközi valuta státuszának megerősítése növelheti az euro tartalékvalutaként való használatát, túlzott kiváltságot biztosíthat, és csökkentheti a valutaváltások külső finanszírozási és tranzakciós költségeit, valamint csökkentheti az európai vállalkozások és háztartások költségeit és kockázatait; kiemeli, hogy az euro erősebb nemzetközi szerepe fokozatosan mélyebb, likvidebb és integráltabb európai pénzügyi piacokat hoz létre, amelyek kevésbé lesznek kitéve az árfolyamsokkoknak, ami megbízhatóbb hozzáférést biztosítana az európai vállalkozások és kormányok számára a finanszírozáshoz; hangsúlyozza, hogy az euro megerősödött nemzetközi valuta státusza emellett erősítheti a monetáris politika autonómiáját, erősítheti globális transzmisszióját és függetlenebbé teheti az EU monetáris politikáját a külső gazdasági és pénzügyi tovagyűrűző hatásoktól, javíthatja a monetáris rendszer likviditását, csökkentheti a kereskedési költségeket, fokozhatja a piac hatékonyságát és az euróövezet ellenálló képességét a pénzügyi sokkhatásokkal szemben, ami viszont hozzájárulna az EU monetáris és pénzügyi stabilitásához, továbbá a makrogazdasági egyensúlyhiányok zökkenőmentes kiigazításához; úgy véli, hogy az euro megerősített nemzetközi szerepe növelni fogja az EU azon képességét, hogy a globális fejleményektől függetlenül alakítsa ki saját politikai irányvonalát; megjegyzi azonban, hogy egyes tanulmányok rámutatnak arra, hogy egy valuta erősebb nemzetközi szerepe szeniorázshoz, az árfolyam túlértékeléséhez, globális stressz idején a tőkeáramlás nagyobb volatilitásához vezethet, és növelheti a nemzetközi felelősségeket;

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szinten erősebb euro megerősítheti a nemzetközi pénzügyi rendszer rezilienciáját, nagyobb választási lehetőséget kínálva a piaci szereplők számára szerte a világon, és kevésbé kiszolgáltatottá teszi a nemzetközi gazdaságot a számos ágazatnak az egyetlen valutától való jelentős függőségéből fakadó sokkokkal szemben; úgy véli, hogy az euro nemzetközivé válása kulcsfontosságú tényezővé válhat az újjáéledő nemzetközi monetáris rendszer alapjainak megteremtésében, amely továbbra is csak korlátozott számú devizára támaszkodik, kiegyensúlyozottabbá és fenntarthatóbbá téve azt;

úgy véli, hogy az euróövezetnek és tagállamainak hosszú távú stratégiai érdeke, hogy realizálják az euro kibocsátásából származó összes lehetséges nyereséget, és különösen a megerősödött nemzetközi szerepből fakadókat; hangsúlyozza, hogy ezen előnyök realizálásához európai és nemzeti szinten jól irányított szakpolitikai erőfeszítésekre van szükség, beleértve az EKB, az Egységes Szanálási Testület, az európai felügyeleti hatóságok és az Európai Beruházási Bank (EBB) hozzájárulásait;

felhívja a figyelmet, hogy az euro nemzetközi szerepének megerősítéséhez az Uniónak tovább kell fejlesztenie és ki kell építenie a közös valuta még nem teljes infrastruktúráját, és további előrehaladást kell elérnie kritikus funkciói terén;

megismétli, hogy el kell mélyíteni és ki kell teljesíteni a gazdasági és monetáris uniót, a bankuniót és a tőkepiaci uniót az európai piacok nemzetközi versenyképességének, az euro stabilitásának és vonzerejének, és végső soron az Unió stratégiai autonómiájának fokozása érdekében;

emlékeztet a bankunió felépítésében elért előrehaladásra, és tudomásul veszi az eurócsoportban az európai stabilitási mechanizmus reformjáról és az egységes szanálási alaphoz kapcsolódó közös védőháló hatálybalépésének előmozdításáról elért megállapodást; üdvözli a válságkezelési és betétbiztosítási keretek folyamatban lévő, az EU bankválságainak kezelésére szolgáló keret hatékonyságának, arányosságának és általános koherenciájának növelése érdekében a Bizottság által végzett felülvizsgálatot;

tudomásul veszi a 2020. december 11-i euróövezeti csúcstalálkozó által az eurócsoporthoz intézett kérést, miszerint készítsenek lépésekhez és időhöz kötött munkatervet a bankunió kiteljesítéséhez szükséges összes fennmaradó elemről; emlékeztet arra, hogy a bankunió még mindig nem rendelkezik betétbiztosítási rendszerrel, valamint annak biztosítására szolgáló mechanizmussal, hogy a szanálás alatt álló bankoknak likviditást lehessen nyújtani; hangsúlyozza ezért, hogy a bankunió véglegesítése, és konkrétan az uniós bankbetétek garantálására és védelmére szolgáló, jól kialakított rendszer bevezetése, valamint a csődben lévő bankokkal foglalkozó mechanizmus kialakítása megerősíti majd az euro nemzetközi szerepét;

10.

úgy véli, hogy a „biztonságos portfólión” alapuló megközelítés és az Egységes Szanálási Testületnek a szanálási keret reformja révén történő felhatalmazása és egy európai betétbiztosítási rendszer létrehozása révén hozzá fog járulni az európai bankok egységes piacának kialakításához, és meg fogja szakítani a tagállamok és a pénzügyi rendszer közötti visszacsatolási spirált, ezáltal növelve az euróban denominált eszközök vonzerejét és megerősítve az euro nemzetközi szerepét;

11.

hangsúlyozza, hogy az euro nemzetközi szerepe is profitálna az EU egyik legnagyobb hozzáadott értéke, vagyis az egységes piac lehetőségeinek kiaknázásából; e célból felszólít az egységes piac kiteljesítésére;

12.

rámutat, hogy a tőkepiaci unió kiteljesítése előmozdítaná az euro szerepét a nemzetközi piacon, mivel elmélyült és likvid belföldi, pénzügyi és euróban denominált tőkepiacokra van szükség ahhoz, hogy egy valuta elérje és növelje nemzetközi státuszát; hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unió fejlesztése terén tett előrelépés erősítené a globális fejleményekkel szembeni ellenálló képességet és az azoktól való függetlenséget, valamint az euróban denominált eszközök vonzerejét; sajnálja, hogy az euróövezet tőkepiacai nemzeti szinten alulfejlettek és szegmentáltak, ami kis méretű piacokat eredményezett; ösztönzi a pénzügyi termékek adóztatásával kapcsolatos együttműködés megerősítését, felszólít a nemzeti opciók és mérlegelési jogkörök csökkentésére a határokon átnyúló akadályok csökkentése érdekében, és erőfeszítéseket kér a nemzeti fizetésképtelenségi szabályok fokozatos és minimális harmonizációjának megkezdésére; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését követően az Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie globális versenyképességének növelése érdekében, erősségeire építve, hogy vonzó piaccá váljon az európai és a nemzetközi vállalatok és befektetők számára; ezzel összefüggésben elismeri az euro potenciális szerepét az Egyesült Királyság kilépése által az Írország szigetére gyakorolt hatás enyhítésében;

13.

hangsúlyozza, hogy az euro stabilitásának és integritásának megőrzése érdekében mind uniós, mind tagállami szinten fenntartható, méltányos és szilárd gazdasági, költségvetési, termelékenységi és növekedésösztönző strukturális politikákra van szükség, amelyek hiteles költségvetési szabályok iránti elkötelezettségen alapulnak; üdvözli e tekintetben a Next Generation EU helyreállítási csomagban felvázolt tervet, amely költségvetési ösztönzőt alkalmaz, nevezetesen 750 milliárd EUR kölcsönt vesz fel tőkepiaci kötvények révén a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás finanszírozására, valamint a zöld és a digitális átállás támogatására; úgy véli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alap javíthatja a jelenleg széttagolt államadósság-piac működését, elősegítheti a bankunió kiteljesítését és támogathatja a tőkepiaci unió kiteljesítése felé történő előrelépést; üdvözli továbbá, hogy a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE) keretében 100 milliárd EUR-t bocsátottak ki kötvények formájában; megállapítja, hogy a SURE kibocsátásával kapcsolatos közelmúltbeli tapasztalatok megerősítik az európai kötvények iránti befektetői érdeklődés magas szintjét; elismeri, hogy a helyreállítási tervnek a közös sokkra adott kollektív válasz útján való finanszírozása a helyes megközelítés; kiemeli, hogy a különböző adóknak az EU saját forrásainak növelésére való felhasználása a helyes irányba tett lépés, és ezért erősíti az euro szerepét; úgy véli, hogy a Parlamentnek a politikai ellenőrzés révén erőteljesebb demokratikus szerepet kell biztosítani e folyamat végrehajtásában;

14.

úgy véli, hogy olyan hiteles költségvetési keretrendszerre van szükség, amely megerősíti az euro vonzerejét azáltal, hogy elősegíti a hosszú távú növekedést, biztosítja a stabilitást a tagállami pénzügyek fenntarthatóságának javítása érdekében, és minimalizálja a redenominációs kockázatokat; e tekintetben felszólít a Stabilitási és Növekedési Paktum jelenlegi keretének és végrehajtásának további átgondolására a kihívásokkal teli körülmények és a Covid19-világjárvány okozta gazdasági válságra adott válaszból eredő, az elkövetkező évtizedekben továbbra is fennálló problémák fényében; megjegyzi, hogy míg egyes támogató intézkedések automatikusan megszűnnek, a fennmaradó intézkedések visszavonására vonatkozó megfelelő ütemterv megválasztása alapvető fontosságú lesz a helyreállítás és a növekedés aláásásának elkerülése érdekében, ami alapvető fontosságú lesz a válság utáni adósságkezelés és annak fenntartható szintre való csökkentése szempontjából;

15.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi valuta státusz előfeltétele a biztonságos eszközök megfelelő kínálata, és kiemeli az euróban denominált biztonságos eszközök korlátozott elérhetőségét; úgy véli, hogy a megfelelő szakpolitikai eszközök kidolgozása megkönnyítheti a biztonságos eszközök kínálatát, továbbá úgy véli, hogy a gazdasági és társadalmi helyreállítás finanszírozására vonatkozóan javasolt, hitelviszonyt megtestesítő közös értékpapír-kibocsátás uniós szintű tartalékeszköz-referenciamutatót fog képezni, és növelni fogja az euróban denominált biztonságos eszközök kínálatát; felhívja az Európai Rendszerkockázati Testületet, hogy frissítse a biztonságos eszközökkel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2018. évi jelentését; ösztönzi az EBB-t, hogy bocsásson ki több euróban denominált kötvényt, ez ugyanis javítaná az euróban denominált kockázatmentes eszközök rendelkezésre állását;

16.

elismeri, hogy a zöldkötvények kibocsátásának már az euro a fő pénzneme, mivel az EKB szerint a 2019-ben világszinten kibocsátott zöldkötvények több mint felét euróban bocsátották ki; úgy véli, hogy az EU-nak világelsővé kell válnia a zöldkötvény-kibocsátás normáinak meghatározásában is; felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő a fenntartható finanszírozásról szóló nagyra törő új cselekvési tervet, és tegyen javaslatot egy megbízható uniós zöldkötvény-standardra; úgy véli, hogy az EU mint a zöld finanszírozás globális vezetője és standardkidolgozója szerepének megszilárdítása megerősítheti az eurót a fenntartható pénzügyi termékek választott pénznemeként, erősítve annak nemzetközi szerepét; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Alap finanszírozásának fontos elemeként zöldkötvényeket bocsát ki; megismétli, hogy a zöldkötvények olyan adósságinstrumentumok, amelyek bevételei a fenntartható és környezetbarát beruházások finanszírozására irányulnak; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bevételek átláthatóságára és nyomon követhetőségére vonatkozó szigorú normák révén biztosítsanak magas fokú jogbiztonságot a befektetők számára azzal kapcsolatban, hogy befektetéseiket a tervezett célokra fogják fordítani; ezzel összefüggésben felszólít a fenntartható gazdasági tevékenységek taxonómiájának mielőbbi kiteljesítésére és megvalósítására; rámutat arra, hogy el kell kerülni az esetleges negatív likviditási hatások kockázatát, amelyek az európai biztonságos eszközök zöldkötvények, szociális kötvények és „standard” kötvények közötti széttagoltságából adódhatnak;

17.

tudomásul veszi, hogy a geopolitika szerepet játszik a valuták globális szerepében; felszólít az EU geopolitikai szerepének megerősítésére annak érdekében, hogy ezzel támogatható legyen az euro megerősített szerepe, kihasználva ennek minden előnyét; kiemeli, hogy az euro nemzetközivé válása nagyobb teret biztosítana az EU számára a globális geopolitikai döntések befolyásolására, ami viszont megerősíthetné az euro globális vonzerejét; megállapítja, hogy bár a geopolitika mai világban betöltött szerepének az euro nemzetközi szerepének erősítésével kapcsolatos mérlegelés részét kell képeznie, különösen akkor, ha a valuta nemzetközivé válása pozitív biztonsági hatásokkal járhat, az Uniónak figyelembe kell vennie a kül- és biztonságpolitika terén való képességeit, miközben elő kell mozdítania egy olyan nemzetközi rendszert, amely figyelembe veszi a többoldalú együttműködést és a jó globális kormányzást;

18.

megjegyzi, hogy a szankciók harmadik országok általi egyoldalú alkalmazása a területen kívüli hatások kockázatát hordozza magában, és kihívást jelenthet az EU és tagállamai döntéshozatali autonómiája, valamint a szabályozáshoz való joguk szempontjából; kitart amellett, hogy az euro nagyobb nemzetközi szerepének előmozdítása lehetővé teszi a harmadik országok szankciói erejének megkerülését; üdvözli e tekintetben az EU által már meghozott intézkedéseket, például az EU blokkoló intézkedéseinek (34) aktiválását és a kereskedelmi ügyleteket támogató eszköz (INSTEX) létrehozását; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a saját szankcióinak hatékonyságával és a harmadik országok szankcióinak az uniós gazdasági szereplőkre gyakorolt területen kívüli hatásaival kapcsolatos munkáját;

19.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU széttagolt intézményi kerete és a nemzetközi intézményeken belüli egységes fellépési képességének hiánya alááshatja monetáris és költségvetési politikái hitelességét, hátráltatva az euróövezet további intézményi fejlődését és az euro nemzetközi szerepét; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU észszerűbb és kodifikáltabb képviseletére van szükség a multilaterális szervezetekben és testületekben – különösen az euróövezet IMF-en belüli képviseletében az euro globális jelenlétének elősegítése érdekében; úgy véli, hogy amíg a képviselet kérdése nem oldódik meg, a különböző uniós képviseletek közötti hatékonyabb koordináció előmozdíthatná az euro nemzetközi szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be részletes válaszokat az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 12-i parlamenti állásfoglalásban tett javaslatok nyomon követése érdekében tett konkrét lépésekről;

Az euro nemzetközi szerepét erősítő politikák

20.

hangsúlyozza, hogy az euro megerősített nemzetközi szerepe hozzájárulhat az Unió nyitott stratégiai autonómiájához és erősítheti azt; ezért olyan fellépéseket ajánl a szakpolitikai intézkedések kidolgozására és végrehajtására, amelyek erősítik az euro nemzetközi szerepét, támogatják az ebbe az irányba mutató, piacvezérelt változásokat, ugyanakkor megszilárdítják az euróövezet belső működését és kohézióját, és előmozdítják a fontos éghajlati és fenntarthatósági célok elérését, figyelembe véve a peremterületek sajátosságait;

21.

úgy véli, hogy a gazdasági és monetáris unió elmélyítése és kiteljesítése mellett az euro nemzetközi szerepének megerősítése szempontjából kritikus és ahhoz vezető politikák többek között a pénzügyi szolgáltatásokra és a tőkepiacokra, a munkaerőpiacra, a fizetési rendszerekre, a nemzetközi kereskedelemre, az energiára, a digitális transzformációra, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, valamint a kül- és biztonságpolitikára irányulhatnak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat az Unió általános célkitűzéseinek megvalósítása érdekében kell folytatni;

22.

megjegyzi, hogy az erős és versenyképes pénzügyi piacok kulcsfontosságúak a valuta nemzetközi szerepének megerősítésében, ezért hangsúlyozza, hogy hatékony, arányos és kiszámítható szabályozásra van szükség ezen a területen;

23.

elismeri, hogy a központosított elszámolások piaca rendkívül koncentrált, különösen az euróban denominált kamatszármazékok elszámolásának piaca esetében, amely nagymértékben függ az egyesült királyságbeli központi szerződő felektől; ezzel összefüggésben tudomásul veszi a Bizottság korlátozott időre szóló egyenértékűségi határozatát, és arra ösztönzi az ágazatot, hogy kövesse a Bizottság felhívását és csökkentsék kitettségeiket és a harmadik országbeli központi szerződő felekre – különösen az euróban vagy más uniós pénznemben denominált tőzsdén kívüli származtatott kitettségekre – való támaszkodásukat; e tekintetben támogatja az uniós központi szerződő felek elszámolási képességük kiépítésére irányuló erőfeszítéseit, valamint a Bizottság, az európai felügyeleti hatóság és az EKB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy segítsék és ösztönözzék az ágazatot arra, hogy az elkövetkező hónapokban azonosítsa és kezelje a túlzott kitettségek EU-ba történő átvitelének technikai akadályait; hangsúlyozza e tekintetben az EU és az Egyesült Királyság közötti, a kereskedelmi és együttműködési megállapodáson kívüli önkéntes, nem kötelező kereten alapuló szabályozási együttműködés fontosságát, amely lehetővé tenné az összes releváns szabályozási kérdésről a párbeszédet, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja mindkét fél szabályozási és felügyeleti autonómiáját;

24.

megjegyzi, hogy egy valuta globális jelentősége közvetlenül összefügg az azt kibocsátó országnak a globális kereskedelemben betöltött szerepével; hangsúlyozza, hogy az EU mint a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömbje, amely elkötelezett a nyitott és szabad nemzetközi piacok mellett, profitálhatna valutája megerősödött nemzetközi szerepéből; hangsúlyozza, hogy az euro választásának ösztönzése a kereskedelemben csökkenteni fogja az árfolyamkockázatot és az árfolyammal kapcsolatos egyéb költségeket, különösen az európai kkv-k esetében; megjegyzi azonban, hogy erős vásárlói és gyártói pozíciójuk ellenére az európai vállalkozások inkább más valutákban kereskednek a kulcsfontosságú stratégiai piacokon, különben problémákkal kell szembenézniük az euróval való kereskedés során a piaci struktúra és az útvonaltól való függés miatt; tudomásul veszi azokat a tanulmányokat, amelyek szerint az euro vállalatok számlázásában való részesedése számos tényezőtől függ, ideértve a vállalat méretét és az országot, ahol található, az áruk homogenitását és a meglévő ellátási láncokat; felhívja ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az euro használatát az árképzés és a számlázás terén a kereskedelmi ügyletek során, és használja ki az euróban denominált pénzügyi eszközökben rejlő nagy lehetőségeket azáltal, hogy aktívan együttműködik a magán- és kereskedelmi partnerekkel, valamint elősegíti az euro használatát az EU kereskedelmi megállapodásaiban; ezzel összefüggésben rámutat továbbá az Unió éghajlat-politikai és fenntarthatósági céljainak, valamint más vonatkozó normáknak megfelelő ellátási láncokban rejlő lehetőségekre;

25.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság tovább ösztönözheti az euro használatát a kereskedelmi árképzésben és számlázásban, valamint előmozdíthatja az euróban denominált beruházásokat azáltal, hogy nyílt párbeszédet folytat a magán- és közszféra érdekelt feleivel, a nemzeti hatóságokkal és az intézményi befektetőkkel, átfogó ismereteket és megértést biztosítva az euróövezet és az euro vonzerejének és rezilienciájának megerősítését célzó kezdeményezései és különféle erőfeszítései iránt; lényegesnek tartja az európai gazdasági diplomácia hatásának erősítését a G20-partnerekkel, valamint a szomszédos és tagjelölt országokkal folytatott rendszeres csereprogramok révén a kölcsönös érdeklődésre számot tartó konkrét politikai fellépések meghatározása érdekében az euro harmadik országokbeli szerepének erősítése céljából;

26.

rámutat arra, hogy az euróalapú energiaszerződések nagyobb aránya megnövelheti az egységes valuta nemzetközi szerepét, ezért támogatja az e célt elősegítő politikákat; hangsúlyozza e tekintetben a zöldenergia- és árupiacoknak mint a globálisan forgalmazott, euróban denominált áruk előfutárainak fontosságát, ahol az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) szerinti európai kibocsátási egységek segítenék az euro nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítését, valamint az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek elérését; kéri továbbá, hogy tegyenek lépéseket az új innovatív szerződések előmozdítása érdekében, különösen a fenntartható energiaforrások és a kialakulóban lévő energiapiacok tekintetében, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy több energiaszerződést kössenek euróban, ezáltal erősítve az euro nemzetközi szerepét; ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a konzultációt és olyan tanulmányok készítését, amelyek célja, hogy azonosítsák az euro más ágazatokban, különösen a közlekedésben, valamint a mezőgazdaságban és az élelmiszerek piacán történő használatának fokozásával kapcsolatos lehetőségeket annak érdekében, hogy még inkább támogassák és előmozdítsák az euro használatát az ilyen típusú szerződések esetében; ezért további lépésekre szólít fel a pénzügypiaci szabályok, többek között a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (35) és rendelet (36) (MiFID II/MIFIR) felülvizsgálatára, valamint az euróban denominált adósságinstrumentumok másodlagos kereskedésének növelését célzó értékpapírpiaci átláthatósági keret, továbbá a referenciamutatókról szóló rendelet egyszerűsítésére és további harmonizálására az árupiacokra vonatkozó euró-referenciamutatók fejlesztésének támogatása és az euro mint referenciavaluta szerepének megerősítése érdekében;

27.

hangsúlyozza az EKB szerepét az euróba vetett bizalom fenntartásában és a monetáris autonómia jelenlegi globális helyzetben való megőrzésében, valamint az árstabilitás megőrzésében; hangsúlyozza, hogy egy hosszú távon értéktartó valuta erősíti ezt a bizalmat; hangsúlyozza e tekintetben az árstabilitási célok elérésének és a monetáris politika hitelességének fontosságát; megállapítja azonban, hogy az inflációs célt szisztematikusan nem sikerül elérni;

28.

hangsúlyozza az euróövezeti pénzügyi piacok stabilitásának fontosságát, amely a nemzetközi valutaként betöltött státusz előfeltétele; kiemeli az EKB monetáris politikájának a pénzügyi piacok stabilitására gyakorolt hatásait; üdvözli, hogy az EKB vészhelyzetben gyors és lényegi monetáris politikai válaszokat adott a Covid19-válságra; elismeri, hogy az EKB gyors intézkedései kedvező hatást gyakorolnak az euróövezet gazdasági helyzetére és pénzügyi stabilitására, valamint az euro vonzerejére a pénzügyi piacok stabilizálása, az euro likviditásának megőrzése, az euróövezet gazdaságában és globálisan a finanszírozási feltételek támogatása és a piaci bizalom erősítése révén;

29.

hangsúlyozza a swap-megállapodások és a repoügyletek fontosságát az eurófinanszírozási piacok globális hiányának kezelésében, az euro megfelelő likviditásának biztosításában és az euro nemzetközi szerepének közvetett erősítésében; jelezvén az eurórendszer elkötelezettségét a pénzügyi piacok likviditásának és stabilitásának támogatása iránt a válság idején, valamint monetáris politikájának zökkenőmentes transzmisszióját; felhívja az EKB-t e tekintetben, hogy terjessze ki swap-megállapodásait az euroövezeten kívüli szomszédos országokra és azokon túl is; felhívja az EKB-t, hogy tárja fel az euro nemzetközi szerepének megerősítésére szolgáló további lehetőségeket annak érdekében, hogy megerősítse független politikai álláspontját a globális kontextusban és erősítse Európa gazdasági és pénzügyi döntéshozatali autonómiáját;

30.

hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy a TARGET2 (az euróövezet valós idejű bruttó elszámolási rendszere) zárási ideje után az európai központi szerződő felektől érkező letéti felhívásoknak nem az euróvalutának kell megfelelnie, jelentős hátrányt jelent az európai bankok számára, különösen olyan piaci stresszhelyzetek idején, mint a Covid19-válság első hetei; hangsúlyozza, hogy a TARGET2 nyitvatartási idejének a devizapiac nyitvatartási idejének megfelelő meghosszabbítása erősítené az euro szerepét és az európai tőkepiacok autonómiáját, lehetővé téve az európai bankok számára, hogy elkerüljék az eurótól eltérő likviditás igénybevételét a központi szerződő felek biztosítéki követelményeinek való megfelelés érdekében; üdvözli a TARGET2-T2S 2022 novemberére tervezett, meghosszabbított nyitvatartási idővel történő konszolidációját; sürgeti az EKB-t és más érdekelt feleket, hogy gyorsítsák fel a TARGET2 nyitvatartási idejének meghosszabbítását;

31.

hangsúlyozza, hogy az árstabilitás fenntartására vonatkozó elsődleges megbízatása és az Unió általános gazdaságpolitikájának az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott uniós célkitűzések eléréséhez való hozzájárulás céljából történő támogatására vonatkozó másodlagos megbízatása mellett az EKB feladata a fizetési és elszámolási rendszerek zökkenőmentes működésének elősegítése is; hangsúlyozza az autonóm európai fizetési megoldások fontosságát; felhívja az EKB-t, hogy biztosítson megfelelő egyensúlyt a pénzügyi innováció, a stabilitás és a fogyasztóvédelem között; üdvözli 16 európai bank az európai fizetési kezdeményezés elindítására irányuló kezdeményezését, amelynek célja, hogy Európa-szerte egységes fizetési megoldást hozzon létre a fogyasztók és a kereskedők számára;

32.

üdvözli az EKB digitális euróról szóló jelentését, kiemelve azt, hogy a digitális fizetőeszköz többletértékkel járulhat hozzá az euro nemzetközi szerepének erősítéséhez; ideértve az emberek közös valutába vetett bizalmát; tudomásul veszi Fabio Panetta, az EKB igazgatótanácsának az eurórendszer központi banki digitális fizetőeszközökkel (CBDC) foglalkozó magas szintű munkacsoportja illetékes tagjának nyilatkozatát, miszerint a digitális euro kiegészíti, nem pedig felváltja a készpénzt; ösztönzi az EKB-t, hogy folytassa a digitális euróval kapcsolatos munkáját, és várakozással tekint az EKB e folyamatban tett következő lépése elé, amely a Kormányzótanács 2021 közepén meghozandó döntésén alapul; hangsúlyozza a magas szintű kiberreziliencia és biztonság biztosításának fontosságát, és támogatja az EKB ennek előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; kéri továbbá a digitális fizetőeszköz használata előnyei és hátrányai értékelésének folytatását annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsen a globális versenyképesség, az innováció, a biztonság és az adatvédelem között;

33.

hangsúlyozza, hogy az euro a digitális korban betöltött szerepének megerősítését innovatív digitális pénzügyi megoldásokkal és hatékony, euróban történő digitális fizetésekkel kell alátámasztani; felszólít ennek előmozdítására a digitális pénzügyi szolgáltatásokra és a kis értékű fizetésekre vonatkozó átfogó stratégiák végrehajtása révén; úgy véli, hogy a digitális transzformációra tekintettel az EU-nak olyan keretet kell létrehoznia, amely biztosítja a pénzügyi stabilitást, tiszteletben tartva a kiberbiztonság és a fogyasztóvédelem legmagasabb normáit, beleértve a magánélet és az adatok védelmét, valamint a legkiszolgáltatottabb csoportok, például az idősek és a fogyatékossággal élők védelmét, akik problémákkal szembesülhetnek az új technológiák használata során; hangsúlyozza, hogy folytatni kell a pénzmosás elleni küzdelmet egy európai felügyeleti és pénzügyi hírszerző egység felállításával, felhagyva az e területen a jelenlegi decentralizált felügyeleti rendszert eredményező gazdasági nacionalizmussal; e tekintetben elismeri az EBH arra irányuló erőfeszítéseit, hogy pénzmosás elleni kollégiumokat hozzon létre a felügyeletek számára, hogy megállapodjanak egy közös megközelítésről, amely magában foglalja az összehangolt intézkedéseket, az információmegosztást és a kockázatértékelést;

34.

tudomásul veszi a kriptoeszközök megjelenését, és hangsúlyozza, hogy nyomon kell követni fejlődésüket és a stabil kriptopénzeknek a monetáris szuverenitás szempontjából fennálló kockázatait; elismeri a kriptoeszközökkel kapcsolatban a központi bankok, más hatóságok és szervezetek által végzett nyomon követési munkát; hangsúlyozza, hogy uniós szinten olyan egyértelmű és következetes útmutatásra van szükség a meglévő szabályozási és prudenciális folyamatokra vonatkozóan, amely elősegíti az innovációt, biztosítja a pénzügyi stabilitást és fenntartja a fogyasztóvédelmet; üdvözli e tekintetben a kriptoeszközök szabályozási kezelése terén a jogbiztonság javítását célzó rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

35.

üdvözli a Bizottság által 2021. január 19-én elfogadott, „Az európai gazdasági és pénzügyi rendszer: a nyitottság, az erő és a reziliencia előmozdítása” című közleményt, amely átfogó stratégiát fektet le Európa nyitott stratégiai autonómiájának megerősítésére a makrogazdasági és a pénzügyi területen; különösen támogatja a Bizottság által az euro globális használatának előmozdítása érdekében javasolt kulcsfontosságú intézkedéseket;

o o

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 306., 2020.9.21., 1. o.

(2) HL C 58., 2018.2.15., 76. o.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0266.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0265.

(5) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0305.

(6) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0165.

(7) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0034.

(8) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/soteu_2020_en.pdf

(9) https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/Report_on_a_digital_euro~4d7268b458.en.pdf

(10) https://ec.europa.eu/info/publications/2020-commission-work-programme-key-documents_en

(11) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/652751/IPOL_STU(2020)652751_EN.pdf

(12) https://scholar.harvard.edu/files/rogoff/files/nber26760_why_is_euro_punching_below_its_weight.pdf

(13) https://www.bruegel.org/2020/06/is-the-covid-19-crisis-an-opportunity-to-boost-the-euro-as-a-global-currency/

(14) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2019/624431/IPOL_STU(2019)624431_EN.pdf

(15) https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2020/03/05/keynote-speech-at-europe-s-next-stage-at-the-centre-for-european-policy-studies-ideas-lab-2020/pdf

(16) https://www.consilium.europa.eu/nl/press/press-releases/2019/12/13/remarks-by-president-charles-michel-after-the-european-council-meetings-on-13-december-2019/

(17) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2020/648806/IPOL_IDA(2020)648806_EN.pdf

(18) https://www.ecb.europa.eu/press/key/date/2020/html/ecb.sp200608~4225ba8a1b.en.html

(19) https://www.ecb.europa.eu/press/key/date/2020/html/ecb.sp200707~3eebd4e721.en.html

(20) https://eml.berkeley.edu/~eichengr/managing_multiple_res_curr_world.pdf

(21) https://www.bruegel.org/2018/12/the-international-role-of-the-euro/

(22) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2020/646139/EPRS_STU(2020)646139_EN.pdf

(23) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2019/637969/EPRS_BRI(2019)637969_EN.pdf

(24) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2020/651369/IPOL_BRI(2020)651369_EN.pdf

(25) https://data.imf.org/?sk=E6A5F467-C14B-4AA8-9F6D-5A09EC4E62A4

(26) https://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/10868691/2-19052020-BP-EN.pdf/bb14f7f9-fc26-8aa1-60d4-7c2b509dda8e

(27) https://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/10569467/6-16092020-AP-EN.pdf/861498a9-16ca-3fd1-6434-aee64bfa7192

(28) A 2019. novemberi 481. sz. Eurobarométer gyorsfelmérése szerint nőtt az euro támogatottsága: a válaszadók kétharmada gondolja úgy, hogy az euro használata jó dolog országa számára, és 13 országban most magasabb ez az arány, mint 2018-ban (négy országban pedig alacsonyabb).

(29) Az eurót hivatalos pénznemként használja az Európai Unióval kötött hivatalos megállapodás alapján a Monacói Hercegség, San Marino Köztársaság, a Vatikánvárosi Állam, az Andorrai Hercegség, valamint a Saint-Pierre és Miquelon Területi Közösség és a Saint-Barthélemy Közösség, amely utóbbi kettő az EU-n kívüli francia tengerentúli területek.

(30) Az euro de facto hazai fizetőeszközré vált Koszovóban és Montenegróban, és a német márka helyébe lépett.

(31) Az IMF 2020. szeptember 30-i COFER-adatközlése szerint 2020-ban az euróban jegyzett globális tartalékok 20,27 %-ot tettek ki, míg USA-dollárban tartották 61,26 %-ukat és renminbiben 2,05 %-ukat.

(32) Az euro számlázási pénznemként való használatára a globális árukereskedelem 30 %-ának esetében kerül sor, de használata továbbra is korlátozott az euróövezetet nem érintő tranzakciók esetében, ellentétben az USA-dollárral.

(33) Az euro nemzetközi szerepéről szóló, 2020. júniusi EKB-jelentés szerint az euro részesedése a nemzetközi hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állományában 2019 végén 22 % volt, miután a 2000-es évek közepe óta csökkent, míg az USA-dolláré folyamatosan nőtt, kb. 64 %-ig.

(34) A Tanács 2271/96/EK rendelete (1996. november 22.) harmadik ország által elfogadott jogszabályoknak az ország területén kívüli alkalmazásának hatása és az ilyen jogszabályon alapuló vagy abból eredő intézkedések elleni védelemről (HL L 309., 1996.11.29., 1. o.).

(35) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(36) Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/129

P9_TA(2021)0111

A Bizottság értékelő jelentése az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásáról – a rendelet alkalmazásának két éve

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásáról szóló bizottsági értékelő jelentésről – a rendelet alkalmazásának két éve (2020/2717(RSP))

(2021/C 494/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Alapjogi Charta 8. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 16. cikkére,

—	tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv visszavonásáról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) (GDPR) (1),

—

tekintettel „A polgárok szerepe erősítésének és az EU digitális átállással kapcsolatos megközelítésének pillérét képező adatvédelem – az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának két éve” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2020. június 24-i bizottsági közleményről szóló bizottsági nyilatkozatra,

—

—	tekintettel a Bizottság „Adatvédelmi szabályok: a bizalom alapja az Európai Unión belül és kívül – mérleg” című, 2019. július 24-i közleményére (COM(2019)0374),

—	tekintettel az Európai Adatvédelmi Testület által az általános adatvédelmi rendelet 97. cikk szerinti értékeléséhez nyújtott, 2020. február 18-án elfogadott hozzájárulásra (2),

—	tekintettel az Európai Adatvédelmi Testület „Első áttekintés az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásáról és a nemzeti felügyeleti hatóságok szerepeiről és eszközeiről” című, 2019. február 26-i dokumentumára (3),

—	tekintettel az Európai Adatvédelmi Testület által az általános adatvédelmi rendelet 70. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján elfogadott iránymutatásokra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

—	tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

A.	mivel az általános adatvédelmi rendeletet 2018. május 25. óta kell alkalmazni; mivel Szlovénia kivételével valamennyi tagállam új jogszabályt fogadott el vagy kiigazította nemzeti adatvédelmi jogszabályait;

mivel az Alapjogi Ügynökség 2019-es alapjogi felmérése szerint az egyének egyre jobban tudatában vannak az általános adatvédelmi rendelet szerinti jogaiknak; mivel annak ellenére, hogy a szervezetek intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az érintettek számára a jogaik gyakorlását, az egyének továbbra is nehézségekkel szembesülnek e jogok gyakorlása során, különös tekintettel a hozzáférési jogra, a hordozhatóságra és a nagyobb átláthatóságra;

mivel az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának kezdete óta a felügyeleti hatóságoknál jelentősen megnőtt a panaszok száma; mivel ez azt mutatja, hogy az érintettek jobban tisztában vannak jogaikkal, és az általános adatvédelmi rendelettel összhangban védeni kívánják személyes adataikat; mivel ez azt is mutatja, hogy továbbra is nagy mennyiségű illegális adatfeldolgozási műveletre kerül sor;

mivel sok vállalkozás az általános adatvédelmi rendelet hatálybalépése és alkalmazhatósága közötti átmeneti időszakot az adatok terén egy „tavaszi nagytakarításra” használta fel annak felmérése érdekében, hogy milyen adatkezelés folyik valójában, és melyik az az adatkezelés, amely már nem szükséges vagy nem indokolt;

E.	mivel számos adatvédelmi hatóság nem képes megbirkózni a panaszok számával; mivel sok adatvédelmi hatóság létszámhiánnyal és forráshiánnyal küzd, és nem rendelkezik elegendő számú informatikai szakértővel;

mivel az általános adatvédelmi rendelet elismeri, hogy a tagállamok jogának össze kell egyeztetnie a véleménynyilvánítás és a tájékozódás – ideértve az újságírói, a tudományos, a művészi, illetve az irodalmi kifejezés – szabadságára vonatkozó szabályokat a személyes adatok védelmére vonatkozó joggal; mivel a 85. cikk értelmében a tagállamok jogszabályainak mentességet kell biztosítaniuk az újságírás vagy a tudományos művészi vagy irodalmi kifejezés céljából végzett adatfeldolgozás tekintetében, amennyiben ez szükségesnek bizonyul a személyes adatok védelméhez való jognak a szólásszabadsággal és a tájékozódás szabadságával való összeegyeztetéséhez;

mivel – amint azt az Európai Adatvédelmi Testület is hangsúlyozta – az újságírói források védelme a sajtószabadság sarokköve; mivel az általános adatvédelmi rendeletet nem szabad az újságírókkal szemben és az információkhoz való hozzáférés korlátozása érdekében alkalmazni; mivel a nemzeti hatóságok semmilyen körülmények között nem használhatják fel azt a média szabadságának korlátozására;

Általános észrevételek

üdvözli, hogy az általános adatvédelmi rendelet a személyes adatok védelmének globális standardjává és a normák konvergenciájának egyik tényezőjévé vált; üdvözli, hogy az általános adatvédelmi rendelet folytán az adatvédelemről folytatott nemzetközi vitákban az EU játssza a főszerepet, és számos harmadik ország az általános adatvédelmi rendelettel hangolta össze adatvédelmi jogszabályait; rámutat arra, hogy az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló 108. sz. egyezményét („108+ egyezmény”) összhangba hozták az általános adatvédelmi rendelettel, és ezt már 42 ország aláírta; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki ezt a lendületet arra, hogy az ENSZ, az OECD, a G8, a G20 szintjén – az általános adatvédelmi rendelet aláásása nélkül – ösztönözzék az európai értékeken és elveken alapuló nemzetközi szabványok létrehozását; hangsúlyozza, hogy az ezen a területen megvalósuló európai erőfölény segítene a kontinensünknek abban, hogy jobban megvédje polgárai jogait, oltalmazza értékeinket és elveinket, előmozdítsa a megbízható digitális innovációt, és a széttagoltság elkerülésével felgyorsítsa a gazdasági növekedést;

megállapítja, hogy két évvel az általános adatvédelmi rendelet alkalmazása után elmondható, hogy a rendelet összességében sikeres, és egyetért a Bizottsággal abban, hogy ebben a szakaszban nincs szükség a jogszabály naprakésszé tételére vagy felülvizsgálatára;

elismeri, hogy a Bizottság által végzett következő értékelésig továbbra is a végrehajtás javítására és az általános adatvédelmi rendelet érvényesítésének megerősítését célzó intézkedésekre kell összpontosítani;

elismeri, hogy a nagy digitális platformokkal, az integrált vállalkozásokkal és más digitális szolgáltatásokkal szemben az általános adatvédelmi rendeletet erőteljesen és hatékonyan kell végrehajtani, különösen az olyan területeken, mint az online hirdetések, a mikrotargetálás, az algoritmusokon alapuló profilalkotás, rangsorolás, a tartalmak terjesztése és kiegészítése;

Az adatfeldolgozás jogalapja

hangsúlyozza, hogy az általános adatvédelmi rendelet 6. cikkében meghatározott hat jogalap egyaránt érvényes a személyes adatok kezelésére, és hogy ugyanaz az adatkezelési tevékenység egynél több alapba is tartozhat; sürgeti az adatfelügyeleti hatóságokat annak pontosítására, hogy az adatkezelők csak egy jogalapot használhatnak minden egyes adatfeldolgozási tevékenységek céljának meghatározásához, és hogy az egyes jogalapokra hogyan támaszkodnak feldolgozási műveleteik céljából; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az adatkezelők adatvédelmi politikájukban az általános adatvédelmi rendelet minden jogalapját gyakran további magyarázat nélkül és a szóban forgó konkrét feldolgozási műveletre való hivatkozás nélkül említik meg; úgy véli, hogy ez a gyakorlat akadályozza az érintettek és a felügyeleti hatóságok abbéli képességét, hogy értékeljék e jogalapok megfelelőségét; emlékeztet arra, hogy a személyes adatok speciális kategóriáinak feldolgozása érdekében meg kell határozni a 6. cikk szerinti jogszerű indokokat és a feldolgozás 9. cikk szerinti külön feltételét; emlékezteti az adatkezelőket jogi kötelezettségükre, hogy el kell végezniük az adatvédelmi hatásvizsgálatot, ha az adatok feldolgozása valószínűleg nagy kockázatot jelent a természetes személyek jogai és szabadságai szempontjából;

emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának kezdete óta a „hozzájárulás” az érintett akaratának önkéntes, konkrét és megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű kinyilvánítását jelenti; hangsúlyozza, hogy ez az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvre is vonatkozik; megjegyzi, hogy az érvényes hozzájárulás végrehajtását továbbra is veszélyezteti a sötét foltok, a széles körű nyomon követés és más etikátlan gyakorlatok alkalmazása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egyénekre gyakran olyan pénzügyi nyomás nehezedik, hogy árengedményekért vagy egyéb kereskedelmi ajánlatokért cserébe hozzájárulásukat adják, vagy arra kényszerülnek, hogy árukapcsolásra vonatkozó rendelkezések révén hozzájárulásuk megadásához kötik egy szolgáltatáshoz való hozzáférésüket, ami sérti az általános adatvédelmi rendelet 7. cikkét; emlékeztet arra, hogy az Európai Adatvédelmi Testület harmonizálta az arra vonatkozó szabályokat, hogy mi minősül érvényes hozzájárulásnak, felváltva a számos nemzeti adatvédelmi hatóság által alkalmazott különböző értelmezéseket és elkerülve a digitális egységes piacon belüli széttöredezettséget; emlékeztet továbbá az Európai Adatvédelmi Testület és a Bizottság iránymutatásaira, amelyek szerint azokban az esetekben, amikor az érintett eredetileg hozzájárulását adta, de a személyes adatokat az érintett hozzájárulásának céljától eltérő célból dolgozzák fel, az eredeti hozzájárulás nem legitimálhatja a további feldolgozást, mivel a hozzájárulásnak tájékozottnak és konkrétnak kell lennie ahhoz, hogy érvényes legyen; tudomásul veszi az Európai Adatvédelmi Testületnek a személyes adatok tudományos kutatás céljából történő kezelésére vonatkozó, hamarosan elkészülő iránymutatásait, amelyek egyértelművé teszik az általános adatvédelmi rendelet (50) preambulumbekezdésének jelentését;

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a „jogos érdeket” nagyon gyakran visszaélésszerűen említik a feldolgozás jogalapjaként; rámutat arra, hogy az adatkezelők továbbra is a jogos érdekre támaszkodnak, anélkül hogy elvégeznék az érdekek közötti egyensúly előírt vizsgálatát, amely az alapvető jogok értékelésére is kiterjed; különösen aggasztja, hogy egyes tagállamok nemzeti jogszabályokat fogadnak el a jogos érdeken alapuló feldolgozás feltételeinek meghatározása érdekében, és előírják az adatkezelő és az érintett magánszemélyek érdekeinek egyensúlyát, míg az általános adatvédelmi rendelet minden adatkezelőt arra kötelez, hogy egyénileg végezze el az egyensúly vizsgálatát és éljen ezzel a jogalappal; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jogos érdek egyes nemzeti értelmezései nem tartják tiszteletben a (47) preambulumbekezdést, és a jogos érdek alapján ténylegesen megtiltják a feldolgozást; üdvözli, hogy az Európai Adatvédelmi Testület már megkezdte a munkát annak érdekében, hogy a Bizottság jelentésében kiemelt kérdések kezelése érdekében naprakésszé tegye a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport (WP29) véleményét a jogos érdek alkalmazásáról mint a feldolgozás jogalapjáról;

Az érintettek jogai

hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az általános adatvédelmi rendelet által biztosított egyéni jogok – például az adathordozhatóság vagy az automatizált adatkezeléssel, többek között a profilalkotással kapcsolatos jogok – gyakorlását; üdvözli az Európai Adatvédelmi Testület iránymutatásait az automatizált döntéshozatalról és az adatok hordozhatóságáról; megjegyzi, hogy számos ágazatban nem hajtották végre teljes mértékben az adathordozhatósághoz való jogot; felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy ösztönözze az online platformokat egyetlen kapcsolattartó pont létrehozására, amely az összes mögöttes digitális platformjukat kiszolgálja, ahonnan a felhasználói kéréseket továbbítani lehet a megfelelő címzetthez; rámutat arra, hogy az adattakarékosság elvével összhangban a névtelenséghez való jog érvényesítése hatékonyan megakadályozza a jogosulatlan nyilvánosságra hozatalt, a személyazonosság-lopást és a személyes adatokkal való visszaélés egyéb formáit;

hangsúlyozza, hogy a tájékoztatáshoz való jog betartása megköveteli a vállalatoktól, hogy tömören, átláthatóan, érthetően és könnyen hozzáférhető módon szolgáltassanak információt, és az adatvédelmi közlemények megfogalmazásakor kerüljék a jogászkodó megközelítést; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes vállalatok továbbra is megszegik az általános adatvédelmi rendelet 12. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeiket, és nem nyújtanak be minden, az Európai Adatvédelmi Testület által ajánlott releváns információt, többek között azon szervezetek neveinek felsorolását sem, amelyekkel adatokat osztanak meg; emlékeztet arra, hogy az egyszerű és hozzáférhető információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettség különösen szigorú a gyermekek vonatkozásában; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincsenek megfelelően működő hozzáférési mechanizmusok az érintettek számára; rámutat, hogy a magánszemélyek gyakran nem tudják rákényszeríteni az internetes platformokat, hogy felfedjék magatartási profiljukat; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a vállalatok túlságosan gyakran hagyják figyelmen kívül azt a tényt, hogy a származtatott adatok egyben személyes adatok is, amelyekre érvényes az általános adatvédelmi rendeletben foglalt összes biztosíték;

Kisvállalkozások és szervezetek

10.

megjegyzi, hogy egyes érdekelt felek arról számoltak be, hogy az általános adatvédelmi rendelet alkalmazása különösen nagy kihívást jelent főként a kis- és középvállalkozások (kkv-k), az induló innovatív vállalkozások, az egyesületek – köztük iskolák –, a klubok és a társaságok számára; megjegyzi azonban, hogy az általános adatvédelmi rendeletben szereplő számos jog és kötelezettség nem új, hanem már a 95/46/EK irányelv (4) alapján is hatályos volt, de alig érvényesítették; úgy véli, hogy az általános adatvédelmi rendelet és annak érvényesítése nem eredményezheti azt, hogy a megfelelés a kisebb vállalatok számára a nagyvállalatok által nem tapasztalt, nem kívánatos következményekkel jár; úgy véli, hogy a nemzeti hatóságoknak és a Bizottság tájékoztató kampányainak több támogatást, tájékoztatást és képzést kell biztosítaniuk az ismeretek bővítésének, a végrehajtás minőségének, valamint az általános adatvédelmi rendelethez kapcsolódó követelmények és célok megismerésének elősegítése érdekében;

11.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k, induló innovatív vállalkozások, szervezetek és egyesületek – köztük az iskolák, a klubok és a társaságok – esetében nincsenek eltérések és az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartoznak; ezért felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy az általános adatvédelmi rendelet értelmezésével kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében nyújtson egyértelmű tájékoztatást, és gondoskodjon egy olyan gyakorlati eszközről, amely megkönnyíti az általános adatvédelmi rendelet alacsony kockázatú adatfeldolgozási tevékenységet folytató kkv-k, induló innovatív vállalkozások, szervezetek és egyesületek – köztük az iskolák, a klubok és a társaságok – általi végrehajtását; felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak elegendő eszközt az adatvédelmi hatóságok rendelkezésére, hogy terjeszteni tudják az ilyen gyakorlati eszközökkel kapcsolatos ismereteket; olyan adatvédelmi szakpolitikai sablonok kidolgozására ösztönzi az Európai Adatvédelmi Testületet, amelyeket a szervezetek segítségként felhasználhatnak az általános adatvédelmi rendeletnek való tényleges gyakorlati megfelelés bizonyításához, anélkül, hogy költséges harmadik fél szolgáltatásaira kellene támaszkodniuk;

Végrehajtás

12.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok több mint két évvel az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának megkezdése után egyenetlenül és néha egyáltalán nem érvényesítik az általános adatvédelmi rendeletet, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 95/46/EK irányelv szerinti helyzethez képest nem javult lényegesen a végrehajtási helyzet;

13.

megjegyzi, hogy az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának első 18 hónapjában mintegy 275 000 panaszt nyújtottak be, és 785 közigazgatási bírságot szabtak ki különböző jogsértések miatt, rámutat azonban arra, hogy eddig a benyújtott panaszoknak csak nagyon kis részét vizsgálták ki; tudatában van a személyes adatok megsértése által okozott problémáknak, és emlékeztet az Európai Adatvédelmi Testület jelenlegi iránymutatására, amely egyértelművé teszi többek között az értesítés, az érintettek tájékoztatása és a jogorvoslatok ütemezését; megjegyzi, hogy a különböző nemzeti megközelítések harmonizálása érdekében hasznos volna egy európai szabványos formanyomtatvány bevezetése; sajnálja azonban, hogy a bírságok összege tagállamonként jelentősen eltér, és hogy a nagyvállalatokra kiszabott egyes bírságok túl alacsonyak ahhoz, hogy az adatvédelmi jogsértésekkel szemben elrettentő hatást érjenek el; felszólítja az adatvédelmi hatóságokat, hogy erősítsék meg az adatvédelmi jogsértések végrehajtását, a vádeljárás lefolytatását és a szankciók kiszabását, valamint teljes mértékben használják ki az általános adatvédelmi rendeletben a bírságok kiszabására adott lehetőségeket, és vegyék igénybe a biztosított egyéb korrekciós hatásköröket is; hangsúlyozza, hogy a feldolgozás tilalma vagy az általános adatvédelmi rendeletnek nem megfelelő módon megszerzett személyes adatok törlésének kötelezettsége ugyanolyan, ha nem nagyobb elrettentő hatással járhat, mint a bírságok; felszólítja a Bizottságot és az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy iránymutatásokon és világos kritériumokon keresztül – a német felügyeleti hatóságok konferenciája által kidolgozottakhoz hasonlóan – harmonizálják a szankciókat a jogbiztonság növelése és annak megakadályozása érdekében, hogy a vállalatok legenyhébb szankciókat kiszabó helyeken telepedjenek le;

14.

aggályosnak tartja az ügyek egyes adatvédelmi hatóságok általi kivizsgálásának hosszát és ennek a hatékony végrehajtásra és a polgárok bizalmára gyakorolt kedvezőtlen hatását; sürgeti az adatvédelmi hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az ítélethozatalt és éljenek az általános adatvédelmi rendelet értelmében rendelkezésükre álló lehetőségek teljes körével, különösen a haszonszerzési céllal nagyszámú érintettel szemben elkövetett, rendszerszintű és tartós jogsértések esetén;

15.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az általános adatvédelmi rendeletet alkalmazó összesen 31 államból – azaz az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség valamennyi tagállama és az Egyesült Királyság – 21 tagállam felügyeleti hatóságai egyértelműen kijelentették, hogy nem rendelkeznek elegendő emberi, műszaki és pénzügyi erőforrással, épületekkel és infrastruktúrával feladataik hatékony ellátásához és hatáskörük gyakorlásához; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EU-ban a felügyeleti hatóságok többségében nincs külön technikai személyzet, ami megnehezíti a vizsgálatokat és a végrehajtást; aggodalommal jegyzi meg, hogy a felügyeleti hatóságok nyomás alatt vannak, tekintve a személyes adatok védelmére és az ehhez szükséges erőforrásaikra vonatkozó felelősségi köreik közötti egyre növekvő eltéréseket; megjegyzi, hogy a digitális szolgáltatások egyre összetettebbé válnak az olyan innovációk fokozott használata miatt, mint a mesterséges intelligencia (súlyosbítva az adatfeldolgozás korlátozott átláthatóságának problémáját, különösen az algoritmusok tanítása esetében); rámutat ezért annak fontosságára, hogy az uniós felügyeleti hatóságok és az Európai Adatvédelmi Testület elegendő pénzügyi, technikai és emberi erőforrással rendelkezzenek ahhoz, hogy gyorsan, de alaposan kezelni tudják az egyre több erőforrást igénylő és összetett ügyet, valamint koordinálják és megkönnyítsék a nemzeti adatvédelmi hatóságok közötti együttműködést, megfelelően nyomon kövessék az általános adatvédelmi rendelet alkalmazását, valamint megvédjék az alapvető jogokat és szabadságokat; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az adatvédelmi hatóságok elégtelen erőforrásaik miatt – különösen ha ezeket az erőforrásokat összehasonlítjuk a nagy technológiai vállalatok bevételeivel – peren kívüli megállapodásokat köthetnek, mivel ez csökkentené a hosszadalmas és nehézkes eljárások költségeit;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, kötelezhetők-e a nagy multinacionális, technológiai cégek arra, hogy saját maguk fizessék a felügyeletüket egy uniós digitális adó bevezetésén keresztül;

17.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az adatvédelmi hatóságok nem hajtják végre a szabályokat, a Bizottság pedig nem lép fel az adatvédelmi hatóságok forráshiányának kezelése érdekében, és emiatt az egyes polgárokra hárulnak a jogérvényesítés terhei, hogy az adatvédelmi követeléseket bíróság elé terjesszék; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bíróságok néha anélkül rendelik el az egyes felperesek kártalanítását, hogy köteleznék a szervezetet vagy vállalatot a strukturális problémák megoldására; úgy véli, hogy a magánúton történő jogérvényesítés fontos ítélkezési gyakorlatot indíthat el, de nem helyettesíti az adatvédelmi hatóságok általi jogérvényesítést vagy a Bizottság által az erőforráshiány kezelése érdekében hozott intézkedéseket; sajnálja, hogy ezek a tagállamok megsértik az általános adatvédelmi rendelet 52. cikkének (4) bekezdését; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az 52. cikk (4) bekezdése szerinti jogi kötelezettségüknek és rendeljenek elegendő forrást az adatvédelmi hatóságaikhoz, hogy munkájukat a lehető legjobb módon végezhessék, és európai szinten biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket az általános adatvédelmi rendelet érvényesítése terén; sajnálja, hogy a Bizottság még nem indított kötelezettségszegési eljárást azon tagállamok ellen, amelyek nem teljesítették az általános adatvédelmi rendelet szerinti kötelezettségeiket, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt haladéktalanul tegye meg; felszólítja a Bizottságot és az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy szervezzék meg az általános adatvédelmi rendelet működésének és végrehajtásának értékeléséről szóló 2020. június 24-i bizottsági közlemény nyomon követését;

18.

üdvözli, hogy a tagállamok többsége úgy döntött, hogy nem hajtja végre az általános adatvédelmi rendelet 80. cikkének (2) bekezdését; felhívja az összes tagállamot, hogy alkalmazzák a 80. cikk (2) bekezdését, és biztosítsák a panasztételi jogot és bírósághoz fordulás jogát, anélkül hogy az érintett erre megbízást adna; felszólítja a tagállamokat, hogy tisztázzák a panaszosok helyzetét a felügyeleti hatóságokra alkalmazandó nemzeti közigazgatási eljárások során; rámutat arra, hogy ennek tisztáznia kell, hogy a panaszosok az eljárás során nem szorítkozhatnak passzív szerepre, hanem képesnek kell lenniük arra, hogy a különböző szakaszokban beavatkozzanak;

Együttműködés és egységesség

19.

hangsúlyozza hogy a gyenge végrehajtás különösen nyilvánvaló a határokon átnyúló panaszok esetében, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 14 tagállam adatvédelmi hatóságai nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal ahhoz, hogy hozzájáruljanak az együttműködési és egységességi mechanizmusokhoz; felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy fokozza az általános adatvédelmi rendelet 60. és 63. cikkének helyes alkalmazására irányuló erőfeszítéseit, és emlékezteti a felügyeleti hatóságokat, hogy kivételes körülmények között alkalmazhatják az általános adatvédelmi rendelet 66. cikkében foglalt sürgősségi eljárást, különösen az ideiglenes intézkedéseket;

20.

hangsúlyozza az egyablakos ügyintézési mechanizmus fontosságát a jogbiztonság megteremtésében és az adminisztratív terhek csökkentésében, a vállalatok és a polgárok számára egyaránt; súlyos aggodalmának ad hangot a mechanizmus működése miatt, különös tekintettel az ír és a luxemburgi adatvédelmi hatóság szerepére; megjegyzi, hogy ezek az adatvédelmi hatóságok számos ügy kezeléséért felelősek, mert sok technológiai vállalat Írországban vagy Luxemburgban jegyezte be uniós székhelyét; különösen aggódik amiatt, hogy az ír adatvédelmi hatóság általában a legtöbb ügyet vitarendezéssel zárja le szankció helyett, és hogy a 2018-ban Írországhoz utalt ügyek még az általános adatvédelmi rendelet 60. cikkének (3) bekezdése szerinti határozattervezet szakaszába sem jutottak el; felszólítja ezeket az adatvédelmi hatóságokat, hogy gyorsítsák fel a fő ügyek folyamatban lévő kivizsgálását annak érdekében, hogy az uniós polgárok azt lássák, hogy az adatvédelem egy érvényesíthető jog az EU-ban; rámutat arra, hogy az „egyablakos ügyintézési mechanizmusnak” a sikere attól függ, hogy mennyi időt és erőfeszítést fordíthatnak az adatvédelmi hatóságok az egyes határokon átnyúló esetek kezelésére és az ezzel kapcsolatos együttműködésre az Európai Adatvédelmi Testületben, és hogy a politikai akarat és az erőforrások hiánya közvetlenül befolyásolja azt, hogy ez a mechanizmus mennyire tud megfelelően működni;

21.

rámutat a tagállami iránymutatások és az Európai Adatvédelmi Testület iránymutatásai közötti következetlenségekre; rámutat arra, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságok eltérően értelmezhetik az általános adatvédelmi rendeletet, ami eltérő tagállami alkalmazásokhoz vezethet; megjegyzi, hogy ez a helyzet földrajzi előnyöket és hátrányokat teremt a vállalatok számára; sürgeti a Bizottságot annak értékelésére, hogy a nemzeti közigazgatási eljárások akadályozzák-e az általános adatvédelmi rendelet 60. cikke szerinti együttműködés teljes hatékonyságát és e cikk hatékony végrehajtását; felszólítja az adatvédelmi hatóságokat, hogy az Európai Adatvédelmi Testület segítségével törekedjenek a következetes értelmezésre és iránymutatásra; felszólítja konkrétan az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy a 60. cikk szerinti együttműködés alapján hozza létre a határokon átnyúló esetekben a panaszok kezelésére szolgáló közös igazgatási eljárás alapvető elemeit; sürgeti, hogy ezt a vizsgálatok lefolytatására és a határozatok elfogadására irányadó közös ütemtervre vonatkozó útmutatás betartásával tegyék meg; felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy erősítsék meg a következetességi mechanizmust, és tegyék kötelezővé minden általánosan alkalmazandó vagy határokon átnyúló hatású ügyben, hogy elkerüljék az egyes adatvédelmi hatóságok következetlen megközelítéseit és döntéseit, amelyek veszélyeztetik az általános adatvédelmi rendelet egységes értelmezését és alkalmazását; úgy véli, hogy ez a közös értelmezés, alkalmazás és iránymutatás hozzá fog járulni a digitális egységes piac létrehozásához és sikeréhez;

22.

felszólítja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy az ülések előtt tegye közzé üléseinek napirendjét, és nyújtson részletesebb összefoglalót az ülésekről a nyilvánosság és a Parlament számára;

Az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásának széttöredezettsége

23.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a fakultatív pontosítási rendelkezések (pl. a közérdekből vagy a hatóságok által a tagállami jog és a gyermek beleegyezési korhatára alapján végzett adatkezelés) tagállamok általi alkalmazása hátrányosan érintette a teljes körű adatvédelmi harmonizáció megvalósítását és az eltérő piaci feltételek vállalatok érdekében történő felszámolását Unió-szerte, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindez növelheti az általános adatvédelmi rendeletnek való megfelelés költségeit; felszólítja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy terjesszen elő útmutatást a fakultatív pontosítási rendelkezések tagállamok közötti eltérő végrehajtásának kezeléséről; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel hatáskörét arra, hogy az állampolgárok egyenlő védelme és a piaci torzulások megelőzése érdekében beavatkozhasson azokban a tagállamokban, ahol a nemzeti intézkedések, fellépések és döntések aláássák az általános adatvédelmi rendelet szellemét, célját és szövegét; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a tagállamok eltérő korhatárt fogadtak el a szülői hozzájárulás tekintetében; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék e széttöredezettség hatását a gyermekek online tevékenységeire és védelmére; hangsúlyozza, hogy egy tagállam nemzeti joga és az általános adatvédelmi rendelet közötti kollízió esetén az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni;

24.

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok hatóságai visszaélnek az általános adatvédelmi rendelettel az újságírók és a nem kormányzati szervezetek korlátozása céljából; határozottan egyetért a Bizottsággal abban, hogy az adatvédelmi szabályok nem érinthetik a véleménynyilvánítás szabadságának és az információszabadságnak a gyakorlását, különösen azáltal, hogy elrettentő hatást váltanak ki, vagy úgy értelmezik őket, hogy nyomást gyakorolnak az újságírókra, hogy fedjék fel forrásaikat; azonban csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság még mindig nem fejezte be a személyes adatok védelméhez való jog, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága és az információszabadság közötti egyensúly értékelését az általános adatvédelmi rendelet 85. cikkében foglaltaknak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy indokolatlan késedelem nélkül fejezze be a nemzeti jogszabályok értékelését ezzel kapcsolatban, és használja fel az összes rendelkezésére álló eszközt – beleértve a kötelezettségszegési eljárásokat is – annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok betartsák az általános adatvédelmi rendeletet, továbbá hogy csökkentse az adatvédelmi keret esetleges széttöredezettségét;

Beépített adatvédelem

25.

felhívja a felügyeleti hatóságokat, hogy értékeljék a beépített és alapértelmezett adatvédelemről szóló 25. cikk végrehajtását, különös tekintettel az adatminimalizálás és a célhoz kötöttség elvei végrehajtásához szükséges technikai és operatív intézkedések biztosítására, valamint hogy határozzák meg az e rendelkezés által az adatkezelési technológiák gyártóira eddig gyakorolt hatást; üdvözli, hogy az Európai Adatvédelmi Testület 2020 októberében elfogadta a 25. cikk szerinti beépített és alapértelmezett adatvédelemről szóló 04/2019. számú iránymutatást, hogy hozzájáruljon a fogalmak jogi egyértelműségéhez; felhívja a felügyeleti hatóságokat, hogy értékeljék a 25. cikk (2) bekezdésében előírtak szerint az alapértelmezett beállítások megfelelő használatát is, beleértve a főbb online szolgáltatókat is; javasolja, hogy az Európai Adatvédelmi Testület fogadjon el iránymutatásokat annak meghatározása érdekében, hogy az ikt-gyártók mely konkrét feltételek mellett és milyen esetekben (esetosztályokban) tekintendők adatkezelőknek a 4. cikk (7) bekezdése alapján, abban az értelemben, hogy meghatározzák az adatkezelés eszközeit; rámutat arra, hogy az adatvédelmi gyakorlatok továbbra is nagymértékben függenek a manuális feladatoktól és az önkényes formátumoktól, és inkompatibilis rendszerek bonyolítják őket; felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy dolgozzon ki az adatvédelmi követelmények gyakorlati megvalósítását segítő iránymutatásokat, többek között az adatvédelmi hatásvizsgálatokra (35. cikk), a beépített és alapértelmezett adatvédelemre (25. cikk), az érintettek tájékoztatására (12–14. cikk), az érintettek jogainak gyakorlására (15–18., 20–21. cikk) és az adatkezelési tevékenységek nyilvántartására (30. cikk) vonatkozóan; felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet, biztosítsa, hogy a fenti iránymutatások könnyen alkalmazhatók legyenek, és tegye lehetővé a gépi kommunikációt az érintettek, az adatkezelők és az adatvédelmi hatóságok között (az adatvédelem automatizálása); felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Adatvédelmi Testülettel szorosan együttműködve, a 12. cikk (8) bekezdése szerint dolgozzon ki géppel olvasható ikonokat az érintettek tájékoztatására; arra bátorítja az Európai Adatvédelmi Testületet és a felügyeleti hatóságokat, hogy használják ki a személyes adatok kezelése elleni tiltakozást szolgáló automatizált eszközökről szóló 21. cikk (5) bekezdésében rejlő összes lehetőséget;

Iránymutatások

26.

felszólítja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy iránymutatások kidolgozása révén hangolja össze az adatvédelmi követelmények gyakorlati végrehajtását, többek között az érintettek számára nyújtott adatkezelési információkkal (12–14. cikk), az érintettek jogainak gyakorlásával (15–18. és 20–21. cikk) és az elszámoltathatóság elvének végrehajtásával kapcsolatos kockázatok értékelésének szükségességét; felszólítja az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy adjon ki iránymutatásokat, amelyek a profilalkotás különböző jogszerű felhasználási eseteit az érintettek jogait és szabadságait érintő kockázatok szerint osztályozzák, továbbá adjon ki ajánlásokat a megfelelő technikai és szervezési intézkedésekre vonatkozóan, és világosan határolja el a jogszerűtlen felhasználás eseteit; felkéri az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy vizsgálja felül a 29. cikk szerinti munkacsoport anonimizálási technikákról szóló, 2014. április 10-i 05/2014. sz. véleményét, és állítson össze egyértelmű kritériumokat az anonimizálás elérése érdekében; ösztönzi az Európai Adatvédelmi Testületet, hogy tisztázza az emberierőforrás-gazdálkodás céljából végzett adatkezelést; tudomásul veszi az Európai Adatvédelmi Testület azon következtetését, hogy szükséges az adatkezeléssel kapcsolatos kockázatok általános adatvédelmi rendeletben előírt értékelése, mivel az érintetteket fenyegető kockázatok nem állnak összefüggésben az adatkezelők méretével; kéri azon mechanizmus jobb kihasználását, amelynek keretében a Bizottság tanácsot kérhet az Európai Adatvédelmi Testülettől az általános adatvédelmi rendelet hatálya alá tartozó kérdésekben;

27.

megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány rávilágított arra, hogy az adatvédelmi hatóságoknak és az Európai Adatvédelmi Testületnek pontos iránymutatást kell adnia az általános adatvédelmi rendelet közegészségügyi politikák terén történő megfelelő végrehajtásáról és tiszteletben tartásáról; e tekintetben emlékeztet az egészségügyi adatoknak a Covid19-járvánnyal összefüggésben végzett tudományos kutatás céljából történő kezeléséről szóló 03/2020. számú iránymutatásra, valamint a Covid19-járvánnyal összefüggésben a helymeghatározó adatok és a kontaktkövető eszközök használatáról szóló 04/2020. számú iránymutatásra; felhívja a Bizottságot, hogy a közös európai egészségügyi adattér létrehozásakor biztosítsa az általános adatvédelmi rendeletnek való teljes körű megfelelést;

A személyes adatok nemzetközi áramlása és együttműködés

28.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy nemzetközi szinten lehetővé kell tenni a személyes adatok szabad áramlását az általános adatvédelmi rendelet által biztosított védelem szintjének csökkentése nélkül; támogatja a Bizottság azon gyakorlatát, hogy a kereskedelmi megállapodásoktól elkülönítve kezeli az adatvédelmet és a személyes adatok áramlását; úgy véli, hogy az adatvédelem területén folytatott nemzetközi együttműködés és az idevágó szabályoknak az általános adatvédelmi rendelet felé vezető konvergenciája javítani fogja a kölcsönös bizalmat, elősegíti a technológiai és jogi kihívások megértését, és végső soron megkönnyíti a határokon átnyúló adatáramlásokat, amelyek kulcsfontosságúak a nemzetközi kereskedelem szempontjából; elismeri azt a reális problémát, hogy az EU-ban, valamint harmadik országbeli joghatóságokban, nevezetesen az Egyesült Államokban adatfeldolgozó tevékenységet folytató vállalatok egymásnak ellentmondó jogi követelményekkel szembesülnek;

29.

hangsúlyozza, hogy a megfelelőségi határozatoknak nem politikai, hanem jogi határozatoknak kell lenniük; ösztönzi az általános adatvédelmi rendeleten és az Európa Tanács 108+ sz. egyezményén alapuló adattovábbítást lehetővé tevő globális jogi keretek előmozdítására irányuló folyamatos erőfeszítéseket; tudomásul veszi továbbá, hogy az érdekelt felek a megfelelőségi határozatokat tekintik az ilyen adatáramlások alapvető eszközének, mivel nem kötik az adatáramlást további feltételekhez vagy engedélyekhez; hangsúlyozza azonban, hogy mindeddig csak kilenc ország vonatkozásában fogadtak el megfelelőségi határozatokat, annak ellenére, hogy a közelmúltban sok más harmadik ország fogadott el új adatvédelmi törvényt, az általános adatvédelmi rendelethez hasonló szabályokkal és elvekkel; megjegyzi, hogy mindeddig a kereskedelmi vonatkozású személyes adatok EU és USA közötti jogszerű továbbítását garantáló egyetlen egységes mechanizmus ellen sem emeltek jogi kifogást az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt;

30.

üdvözli az EU és Japán közötti első kölcsönös megfelelőségi határozat elfogadását, amely a világ legnagyobb szabad és biztonságos adatáramlási térségét hozta létre; felhívja azonban a Bizottságot, hogy az eszköz első felülvizsgálata során vegye figyelembe a Parlament által felvetett valamennyi kérdést, és az eredményeket a lehető leghamarabb tegye nyilvánosan hozzáférhetővé, mivel a felülvizsgálatot 2021 januárjáig el kellett volna fogadni;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé azokat a kritériumokat, amelyek alapján eldönthető, hogy egy harmadik ország az EU-n belül biztosított védelemmel „lényegében egyenértékű” védelmi szintet biztosít-e, különösen a jogorvoslathoz való hozzáférés és az adatokhoz való kormányzati hozzáférés tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítani kell az uniós jog által az általános adatvédelmi rendelet 48. cikkében nem engedélyezett adattovábbításokkal vagy nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos rendelkezések tényleges alkalmazását és betartását, különös tekintettel a harmadik országok hatóságainak az Unióban a személyes adatokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmeire, és felhívja az Európai Adatvédelmi Testületet és az adatvédelmi hatóságokat, hogy adjanak iránymutatást, és érvényesítsék ezeket a rendelkezéseket, ideértve a személyes adatok továbbítására szolgáló mechanizmusok értékelését és fejlesztését is;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 42. cikk (1) bekezdése szerinti adatvédelmi tanúsítási mechanizmus tekintetében figyelembe veendő követelmények meghatározása céljából, hogy fokozza a mechanizmus mint a nemzetközi adattovábbítás eszköze alkalmazását együtt a harmadik országbeli adatkezelő vagy -feldolgozó arra vonatkozó kötelező erejű és kikényszeríthető kötelezettségvállalásaival, hogy a 46. cikk (2) bekezdésének f) pontjában előírtaknak megfelelően többek között az érintettek jogai tekintetében alkalmazza a megfelelő biztosítékokat;

33.

megismétli, hogy a tömeges adatgyűjtést magában foglaló tömeges megfigyelési programok megakadályozzák a megfelelőségre vonatkozó megállapításokat; sürgeti a Bizottságot, hogy alkalmazza az EUB által a Schrems I (5), II (6) és a Privacy International és mások (2020) (7) ügyekben levont következtetéseket a megfelelőségi határozatok minden felülvizsgálatára, valamint a folyamatban lévő és a jövőbeli tárgyalásokra; emlékeztet arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet 49. cikke szerinti, egyedi helyzetekre vonatkozó eltéréseken alapuló adattovábbításnak kivételesnek kell maradnia; üdvözli az Európai Adatvédelmi Testület és az adatvédelmi hatóságok erre vonatkozó iránymutatásait, és felhívja őket, hogy az Európai Adatvédelmi Testület 02/2018. számú iránymutatásával összhangban biztosítsák az ilyen eltérések alkalmazásának és ellenőrzésének következetes értelmezését;

34.

felhívja az adatvédelmi hatóságokat és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban módszeresen értékeljék, hogy a gyakorlatban alkalmazzák-e az adatvédelmi szabályokat a harmadik országokban;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy indokolatlan késedelem nélkül tegye közzé az 1995. évi irányelv alapján elfogadott megfelelőségi határozatok felülvizsgálatát; rámutat arra, hogy megfelelőségi határozatok hiányában a nemzetközi adattovábbítások esetén az általános szerződési feltételek a legszélesebb körben használt eszközök; megjegyzi, hogy az EUB fenntartotta az általános szerződési feltételekről szóló 2010/87/EU határozat (8) érvényességét, ugyanakkor előírta a harmadik országba továbbított adatok védelmi szintjének és e harmadik ország jogrendszere releváns aspektusainak értékelését a hatóságok továbbított személyes adatokhoz való hozzáférése tekintetében; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a korszerűsített a nemzetközi adattovábbításokra vonatkozó általános szerződési feltételek kidolgozását, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételeket biztosítson; üdvözli az általános szerződési feltételekre vonatkozó tervezet Bizottság általi közzétételét, valamint azt a célkitűzést, hogy az általános szerződési feltételeket felhasználóbarátabbá tegyék, és orvosolják a jelenlegi szabványok azonosított hiányosságait;

36.

emlékeztet az Európai Adatvédelmi Testületnek az (EU) 2016/679 rendelet szerinti magatartási kódexekről és ellenőrző szervekről szóló 1/2019. sz. iránymutatására; elismeri, hogy ezt az eszközt jelenleg nem használják ki annak ellenére, hogy biztosítja az általános adatvédelmi rendeletnek való megfelelést, amennyiben a harmadik országbeli adatkezelő vagy adatfeldolgozó megfelelő biztosítékok alkalmazására irányuló, kötelező erejű és kikényszeríthető kötelezettségvállalásaival együtt alkalmazzák; kiemeli az eszközben rejlő lehetőségeket a kkv-k jobb támogatására és a jogbiztonság növelésére a különböző ágazatok közötti nemzetközi adattovábbítással összefüggésben;

Jövőbeli uniós jogszabályok

37.

véleménye szerint az általános adatvédelmi rendelet – mivel technológiasemleges jogszabály – megbízható szabályozási keretet teremt a kialakulóban lévő technológiák számára; mindazonáltal úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség a digitalizáció tágabb kérdéseinek – például a monopolhelyzetek és a kiegyenlítetlen erőviszonyok – egyedi szabályozás révén történő kezeléséhez, valamint az általános adatvédelmi rendelet és az egyes új jogalkotási kezdeményezések közötti viszony gondos mérlegeléséhez a következetesség biztosítása és a joghézagok kezelése érdekében; emlékezteti a Bizottságot, hogy köteles biztosítani, hogy a jogalkotási javaslatok, például az adatkormányzási rendelet, az adatokról szóló jogszabály, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vagy a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály mindig teljes mértékben megfeleljen az általános adatvédelmi rendeletnek és a bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelvnek (9); úgy véli, hogy a társjogalkotók által az intézményközi tárgyalásokon keresztül elfogadott végleges szövegeknek teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk az adatvédelmi vívmányokat; sajnálja azonban, hogy maga a Bizottság nem mindig alkalmaz következetes megközelítést az adatvédelemre vonatkozóan a jogalkotási javaslatokban; hangsúlyozza, hogy az általános adatvédelmi rendelet alkalmazására való hivatkozástól vagy „az általános adatvédelmi rendelet sérelme nélkül” hivatkozástól egy javaslat még nem fog megfelelni az általános adatvédelmi rendeletnek; felhívja a Bizottságot, hogy konzultáljon az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Adatvédelmi Testülettel, amennyiben jogalkotási aktusra irányuló javaslatok elfogadását követően a személyes adatok kezelése befolyásolja az egyének jogainak és szabadságainak védelmét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy az adatvédelmi szabályok Unió-szerte biztosítandó egységességének érdekében a javaslatok vagy ajánlások kidolgozásakor törekedjen az európai adatvédelmi biztossal való konzultációra, és mindig végezzen hatásvizsgálatot;

38.

megjegyzi, hogy bár a profilalkotást szigorú és szűk feltételek mellett csak az általános adatvédelmi rendelet 22. cikke teszi lehetővé, azt egyre inkább alkalmazzák, mivel az egyének online tevékenységei nyomán alaposan fel lehet térképezni személyiségüket és magánéletüket; megjegyzi, hogy mivel a profilalkotás lehetővé teszi az érintettek viselkedésének manipulálását, a digitális szolgáltatások használatával összefüggő személyesadat-gyűjtést és -kezelést a szolgáltatások nyújtásához és azok számlázásához szigorúan szükséges mértékre kell korlátozni; felhívja a Bizottságot, hogy – amennyiben ezt még nem tette meg – javasoljon szigorú ágazatspecifikus adatvédelmi jogszabályokat a személyes adatok érzékeny kategóriáira; szorgalmazza az általános adatvédelmi rendelet szigorú betartását a személyes adatok kezelése során;

39.

felszólít a tudatos fogyasztói magatartás kialakítására annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozhassanak az új technológiák használatának adatvédelmi vonatkozásaival kapcsolatban, valamint hogy biztosítsák a tisztességes és átlátható adatkezelést azáltal, hogy könnyen alkalmazható lehetőségek állnak rendelkezésre a személyes adatok kezeléséhez való hozzájárulás megadására és visszavonására az általános adatvédelmi rendeletben előírtak szerint;

A bűnüldözésben érvényesítendő adatvédelemről szóló irányelv

40.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bűnüldözési célokra felhasznált adatvédelmi szabályok nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy lépést tartsanak az újonnan létrehozott bűnüldözési hatáskörökkel; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az irányelvben előírt határidőnél korábban értékelje a bűnüldözés érvényesítéséről szóló irányelvet, és tegye nyilvánosan hozzáférhetővé a felülvizsgálatot;

Az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet

41.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem hajtják végre az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvet (10), tekintettel az általános adatvédelmi rendelet által bevezetett változásokra; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel értékelését, és indítson kötelezettségszegési eljárást azon tagállamok ellen, amelyek nem hajtották végre megfelelően az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvet; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelem több éve esedékes reformja széttagolt jogi környezetet eredményez az EU-ban, ami káros mind a vállalkozások, mind a polgárok számára; emlékeztet arra, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendelet (11) célja az általános adatvédelmi rendelet kiegészítése és pontosítása volt, és az, hogy egybeessen az általános adatvédelmi rendelet hatálybalépésével; hangsúlyozza, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi szabályok reformja nem vezethet az általános adatvédelmi rendelet és az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv által biztosított védelem jelenlegi szintjének csökkenéséhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy négy évbe telt, amíg a Tanács végül elfogadta tárgyalási álláspontját az elektronikus hírközlési adatvédelmi rendeletre irányuló javaslatról, míg a Parlament 2017 októberében elfogadta tárgyalási álláspontját; emlékeztet a 2002-es és 2009-es elektronikus hírközlési adatvédelmi szabályok korszerűsítésének fontosságára annak érdekében, hogy az általános adatvédelmi rendeletet kiegészítve javítsák a polgárok alapvető jogainak védelmét és a vállalatok jogbiztonságát;

o o

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, az Európai Adatvédelmi Testületnek és az európai adatvédelmi biztosnak.

(1) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(2) https://edpb.europa.eu/sites/edpb/files/files/file1/edpb_contributiongdprevaluation_20200218.pdf

(3) https://edpb.europa.eu/sites/edpb/files/files/file1/19_2019_edpb_written_report_to_libe_en.pdf

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(5) A Bíróság C-362/14. sz., Maximillian Schrems kontra adatvédelmi biztos ügyben hozott 2015. október 6-i ítélete, ECLI:EU:C:2015:650.

(6) A Bíróság C-31/18. sz., Adatvédelmi biztos kontra Facebook Ireland Limited és Maximillian Schrems ügyben hozott 2020. július 16-i ítélete, ECLI:EU:C:2020:559.

(7) A Bíróság C-623/17. sz. Privacy International ügyben hozott ítélete, valamint a C-511/18. sz. La Quadrature du Net és társai, a C-512/18. sz. French Data Network és társai, a C-520/18 sz. Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai, egyesített ügyekben hozott ítélete.

(8) A 2016. december 16-i (EU) 2016/2297 bizottsági végrehajtási határozattal módosított, a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a személyes adatoknak harmadik országban letelepedett adatfeldolgozók részére történő továbbítására vonatkozó általános szerződési feltételekről szóló, 2010. február 5-i 2010/87/EU bizottsági határozat (HL L 39., 2010.2.12., 5. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(11) Javaslat az elektronikus hírközlés során a magánélet tiszteletben tartásáról és a személyes adatok védelméről, valamint a 2002/58/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2017)0010).

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/139

P9_TA(2021)0112

Az Albániáról szóló 2019. és 2020. évi jelentések

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Albániáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2170(INI))

(2021/C 494/12)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Albán Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra (1),

—

tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseire, a Tanács 2019. június 18-i következtetéseire, valamint az Európai Tanács 2019. október 17–18-i következtetéseire, amelyek elhalasztották az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozatokat,

—

tekintettel az Európai Tanács tagjainak az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2020. március 26-i közös nyilatkozatára, amely jóváhagyta a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2020. március 25-i tanácsi következtetéseket,

—	tekintettel „A csatlakozási folyamat előmozdítása – Hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057),

—	tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i következtetéseire és a Nyugat-Balkánra vonatkozó szaloniki cselekvési programra,

—	tekintettel a „2019. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260) és az azt kísérő, „2019. évi jelentés Albániáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0215),

—	tekintettel a „2020. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0660) és az azt kísérő, „2020. évi jelentés Albániáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0354),

—	tekintettel „A tűzfegyverek tiltott kereskedelmére vonatkozó 2020–2025-ös uniós cselekvési terv” című, 2020. július 24-i bizottsági közleményre (COM(2020)0608),

—	tekintettel „A Covid19 leküzdése és a világjárványt követő helyreállítás során a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatás” című, 2020. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0315),

—	tekintettel a berlini folyamat keretében 2020. november 10-én Szófiában megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozóra,

—	tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i következtetéseire, amely tartalmazza az uniós tagjelölt státusz Albániának való megadásáról szóló határozatot,

—	tekintettel „A médiaszabadság megerősítése, az újságírók európai védelme, a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció és a platformok szerepe” című, 2020. november 25-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalására (3),

—	tekintettel „A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0641),

—	tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón elfogadott szófiai nyilatkozatra és a kiemelt célkitűzések ehhez csatolt szófiai menetrendjére,

—	tekintettel a 2020. május 6-án videokonferencia keretében megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón elfogadott zágrábi nyilatkozatra,

—

tekintettel az ODIHR (az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) 2019. szeptember 5-i választási megfigyelő küldöttségének az Albán Köztársaság 2019. június 30-i helyhatósági választásairól szóló végleges jelentésére, valamint a Velencei Bizottság és az EBESZ/ODIHR 2020. december 11-i közös véleményére az albán alkotmány 2020. július 30-i módosításáról és a választási törvény módosításáról,

—	tekintettel Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoportja 2021. évi éves munkaprogramjára,

—	tekintettel 2020. június 19-i ajánlására a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó ajánlásáról, a 2020. évi csúcstalálkozót követően (4),

—	tekintettel az Európai Parlament több mint 20 képviselőjének 2020. december 8-i közös nyilatkozatára az Észak-Macedóniával és Albániával folytatott csatlakozási tárgyalásokról,

—	tekintettel Albániáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0041/2021),

A.	mivel a bővítés az EU egyik leghatékonyabb külpolitikai eszköze, mivel hozzájárul az Unió alapvető értékei – az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, a béketeremtés és az emberi jogok tiszteletben tartása – tágabb körben történő érvényesüléséhez;

B.	mivel Albánia tovább folytatta erőfeszítéseit az EU felé vezető úton, eleget téve az első kormányközi konferencia megrendezéséhez az EU által támasztott szükséges legtöbb feltételnek;

C.	mivel a jogállamiság kulcsfontosságú viszonyítási alap egy tagjelölt ország uniós csatlakozás felé történő előrelépésének értékeléséhez;

D.	mivel Albániának további előrehaladást kell elérnie a demokratikus intézmények és eljárások megszilárdítása, az igazságszolgáltatási intézmények megfelelő működésének biztosítása, a korrupció elleni küzdelem, valamint a médiaszabadság és a kisebbségi jogok védelme terén;

E.	mivel Albániában a kulcsfontosságú reformokra irányuló következetes erőfeszítések valamennyi érdekelt fél közös szerepvállalását igénylik;

F.	mivel Albánai saját érdemen alapuló tagállammá válásának lehetősége az Unió saját politikai, biztonsági és gazdasági érdeke; mivel a szükséges reformok minősége és az ország irántuk való elkötelezettsége határozza meg a csatlakozás ütemtervét;

G.	mivel az uniós bővítés és a demokrácia, a jogállamiság és a jólét nyugat-balkáni javulása hozzájárul a régió biztonságának és stabilitásának megerősítéséhez, amelynek Albánia is része;

H.	mivel Albániában 2021. április 25-én általános választásokra kerül sor, és mivel az EBESZ/ODIHR ajánlásait nem hajtották végre teljes egészében;

I.	mivel a Bizottság 2020. július 1-én benyújtotta az Albániával való tárgyalások keretének tervezetét;

J.	mivel a jelenlegi világjárvány egyértelműen igazolta, hogy az EU-nak és a Nyugat-Balkánnak együtt kell folytatnia a közös kihívások kezelését;

mivel Albániának még helyre kell állítania a 2019. november 26-i földrengés és a Covid19-világjárvány által okozott hatalmas károkat, fokoznia kell polgári védelmi és katasztrófareagálási felkészültségét, és elő kell mozdítania az uniós polgári védelmi mechanizmushoz való csatlakozásra való felkészülést;

L.	mivel az EU a földrengés utáni rehabilitációra és újjáépítésre 115 millió EUR összegű támogatást mozgósított a 400 millió EUR összegű támogatási ígérete részeként;

M.	mivel Albánia gazdaságára kemény csapást mért a Covid19-világjárvány, és a vírus terjedésének megakadályozására irányuló intézkedések negatív hatást gyakorolnak a központi költségvetésre;

mivel az EU 3,3 milliárd EUR-t mozgósított a Covid19-világjárvány nyugat-balkáni kezelésére, ebből 38 millió EUR azonnali támogatást nyújtott az egészségügyi ágazatnak, 467 millió EUR-t szánt az egészségügyi rendszer ellenálló képességének kiépítésére, valamint a járvány társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítésére, 750 millió EUR-t makroszintű pénzügyi támogatásra, 385 millió EUR-t a magánszektor támogatására és újraindítására, 1,7 milliárd EUR-t pedig az Európai Beruházási Bank biztosított kedvezményes kölcsönök formájában;

O.	mivel az EU 51 millió EUR-t mozgósított Albánia támogatására a Covid19 elleni küzdelemben, és 180 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatást bocsátott rendelkezésre;

P.	mivel az EU Albánia legnagyobb kereskedelmi partnere és fő donora, és mivel az ország 2007 óta 1,25 milliárd EUR uniós előcsatlakozási finanszírozásban részesült;

Q.	mivel a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv megkönnyíti a régió hosszú távú fellendülését a Covid19-világjárványt követően, és támogatja a gazdasági fejlődést és a reformokat;

R.	mivel az albán állampolgárok 2010 decembere óta vízummentesen utazhatnak a schengeni térségbe;

S.	mivel az albán állampolgárok 2015 óta részt vehetnek az Erasmus+ keretében megvalósuló hallgatói, tudományos és ifjúsági csereprogramokban;

T.	mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy támogatja Albánia uniós integráció iránti stratégiai döntését, amely a jogállamiságon és a jószomszédi kapcsolatokon alapul;

U.	mivel Albánia a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok előmozdítására irányuló erőfeszítéseinek köszönhetően továbbra is megbízható külpolitikai partner;

üdvözli Albánia egyértelmű stratégiai orientációját és elkötelezettségét az uniós integráció iránt, amely a jószomszédi kapcsolatokban és a csatlakozással kapcsolatos reformok folyamatos végrehajtásában nyilvánul meg; e tekintetben üdvözli az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2020. március 26-i tanácsi nyilatkozatot; hangsúlyozza az integrációs folyamat fontosságát, mivel az a reformok katalizátora, és üdvözli azt a támogatást, amelyet ez a folyamat az albán nép körében élvez;

úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián adott esetben részt kell vegyenek Albánia és más nyugat-balkáni országok képviselői, kormányzati és civil társadalmi szinten egyaránt, beleértve a fiatalokat is, és aktív szerepet kell vállalniuk;

támogatja, hogy a tárgyalási keret Tanács általi elfogadását, valamint az Európai Tanács által meghatározott feltételek maradéktalan teljesítését követően további késedelem nélkül hívják össze az első kormányközi konferenciát; emlékeztet, hogy Albánia 2014 óta tagjelölt ország, és hogy a Bizottság 2018 óta javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését;

emlékeztet a csatlakozási tárgyalások átalakító jellegére, és megjegyzi, hogy a csatlakozási folyamat hitelességének biztosítása érdekében a mérföldkövek teljesítésének tükröződnie kell az uniós tagság felé vezető úton; emlékeztet, hogy rivális szereplők megpróbálják veszélyeztetni a nyugat-balkáni országok további integrációját és politikai stabilitását;

úgy véli, hogy a főtárgyaló és a tárgyalócsoport kinevezése, valamint a Tanács 2020. márciusi következtetéseiben meghatározott prioritások kezelésére irányuló cselekvési terv elfogadása az uniós integrációs folyamat előmozdítása érdekében vállalt egyértelmű politikai elkötelezettség jele;

hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált bővítési módszertan alapján a csatlakozás terén elért haladás az alapvető területeken – először is a jogállamiság, a demokratikus intézmények hatékony működése és a közigazgatás, valamint a gazdaság terén – végrehajtandó tartós, mélyreható és visszafordíthatatlan reformoktól függ; e tekintetben emlékeztet az igazságügyi reform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, továbbá a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés fontosságára;

sürgeti az albániai hatóságokat, hogy fokozzák a politikai párbeszéd és az ország demokratikus intézményei működésének megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket, és javítsák a légkört a médiapluralizmus és a civil társadalom tekintetében;

A demokratikus intézmények működése

sürgeti a politikai vezetőket Albániában, hogy az átláthatóság fokozása és a párbeszéd hiányának leküzdése révén alakítsanak ki bizalmi légkört, és komoly aggodalmának ad hangot a polarizált politikai légkör és a pártok közötti fenntartható együttműködés hiánya miatt, amely továbbra is akadályozza a demokratikus folyamatot; emlékeztet a konstruktív politikai párbeszéd fontosságára a reformfolyamat előmozdítása és az albán intézmények rendes demokratikus működésének biztosítása terén tett további előrelépés szempontjából;

emlékeztet, hogy a politikai erők közösen felelősek azért, hogy szakítsanak a kölcsönös vádaskodás, az egyoldalú döntések és a bojkottok gyakorlatával, ehelyett inkább a konszenzusépítés pozitív példáira, például a választási reformról szóló 2020. június 5-i megállapodáshoz vezető erőfeszítésekre építsenek;

10.

felhívja az albániai közintézményeket, hogy járjanak el átláthatóan, és alkalmazzanak jó kormányzási gyakorlatokat; hangsúlyozza az annak érdekében tett proaktív lépések fontosságát, hogy az információkat időben és rendszeresen elérhetővé tegyék a civil társadalom, a média és a nyilvánosság számára, különösen akkor, ha olyan fontos közérdekű kérdésekhez kapcsolódnak, mint például a jelenlegi egészségügyi veszélyhelyzet;

11.

hangsúlyozza, hogy a 2021. április 25-i általános választások kulcsfontosságúak lesznek az ország demokratikus eljárásainak és struktúráinak megszilárdításához és megújításához, valamint a magasabb szintű politikai stabilitás eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes választások az uniós integráció alapvető elemei;

12.

aggodalmának ad hangot a szavazatvásárlásokkal kapcsolatos állítások miatt, és emlékeztet, hogy annak üldözése szerepel a Tanács által 2020. március 25-én meghatározott feltételek között; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021. évi parlamenti választásokra való felkészülésre átlátható és befogadó kerüljön sor; megjegyzi, hogy minden politikai erőnek, állami szervnek, a civil társadalomnak és a médiának közös feladata a választási kampány átláthatóságának, hitelességének és objektivitásának, továbbá dezinformációktól, megfélemlítéstől és hamis vádaktól való mentességének biztosítása;

13.

hangsúlyozza a 2020 júliusában kodifikált választási reformok végrehajtásának fontosságát, amelyek összhangban vannak az EBESZ/ODIHR, valamint az Európa Tanács ajánlásaival; hangsúlyozza a Velencei Bizottság és az EBESZ/ODIHR 2020. decemberi közös véleménye teljes körű és időben történő végrehajtásának fontosságát; üdvözli az EBESZ/ODIHR egyes ajánlásait végrehajtó 2020. június 5-i megállapodás pozitív eredményét; megjegyzi, hogy azt nem vették figyelembe, és hogy a Velencei Bizottság véleményének megvárására irányuló ismételt nemzetközi felhívások ellenére széles pártok közötti konszenzus nélkül tettek további lépéseket, aminek eredményeként az albán parlament 2020 októberében elfogadta a választási törvény vitatott módosításait;

14.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az albán parlament részvételét az uniós integrációs folyamatban, és tovább kell fejleszteni jogalkotási, felügyeleti és költségvetési ellenőrzési kapacitásait a jogszabályok uniós vívmányokkal való összehangolásának biztosítása érdekében;

15.

sürgeti Albániát, hogy javítsa a kormányzaton belüli koordinációt, gyorsítsa fel a decentralizációt a területi közigazgatási reform keretében, és mozdítsa elő a helyi szintű nyilvános konzultációkat és a közigazgatás reformját;

Jogállamiság

16.

emlékeztet, hogy kiemelten fontos a jogállamiság védelme az igazságügyi átalakítás, valamint a magas szintű korrupcióval szembeni folyamatos és következetes fellépés révén; elismerését fejezi ki az átfogó igazságügyi reform végrehajtása terén elért előrehaladás miatt, amelyet a példa nélküli átvilágítási folyamat és a vonatkozó intézmények és szakosodott szervek létrehozása támaszt alá, és felszólít e folyamatok felgyorsítására annak érdekében, hogy kézzelfogható elmozdulás történjen az elszámoltatható, független és működőképes igazságszolgáltatás felé, ami az első kormányközi konferencia előfeltétele;

17.

hangsúlyozza, hogy az albániai igazságügyi ágazat reformját illetően stratégiaibb megközelítést kell kidolgozni, amely kezeli a fokozódó ügyhátralékot; magas szintű átláthatósági normák biztosítását kéri az igazságügyi ágazatban, valamint az olyan eszközök újbóli aktiválását, mint a korábban működő online adatbázisok; üdvözli a működését újrakezdő Alkotmánybíróság új tagjainak kinevezését, és sürgeti az albán intézményeket, hogy mielőbb zárják le a kinevezési folyamatot, helyreállítva az Alkotmánybíróság teljes körű és hatékony működését; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fellebbviteli bíróságok folyamatos működését és megfelelő személyzetét;

18.

üdvözli, hogy a Legfelsőbb Bíróság részben visszanyerte működőképességét, és hogy több mint ezer ügyet vizsgált felül, és arra ösztönzi, hogy a teljes működőképesség elérése érdekében tegyen további előrelépést az újabb bírák kinevezése terén, és csökkentse drasztikusan a nem fenntartható mértékű ügyhátralékot;

19.

elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy létrehozták a Nemzeti Nyomozó Irodát, hogy annak igazgatója már ellátja feladatait, és hogy a nyomozók felvétele folyamatban van;

20.

hangsúlyozza, hogy Albániának vissza kell szorítania a korrupciót a társadalom, a kormány és a közigazgatás minden szintjén; aggodalmát fejezi ki amiatt a jelenlegi gyakorlat miatt, amely lehetővé teszi, hogy az állami rendőrség magánforrásból adományokban és szponzorálásban részesüljön; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a korrupciós vádak továbbra is aláássák a közbizalmat a kormány és a demokratikus intézmények iránt;

21.

hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi, technikai és emberi erőforrások biztosításával kell garantálni az igazságszolgáltatási, bűnüldözési és korrupcióellenes intézmények hatékony működését, együttműködését, valamint pénzügyi és működési függetlenségét; hangsúlyozza, hogy kézzelfogható eredményeket kell elérni független és pártatlan nyomozások formájában, amelyek biztosítják a sikeres vádemelést a nagy horderejű bűncselekményekkel, köztük a korrupcióval kapcsolatban;

22.

üdvözli a korrupcióellenes szervek létrehozását, és tudomásul veszi a korrupcióellenes jogszabályok terén elért eredményeket; elismeri, hogy az újonnan létrehozott korrupció és szervezett bűnözés elleni különleges szervezet (SPAK) alapos nyomozásokat végez, és vádemelésekre kerül sor a korrupcióellenes és szervezett bűnözéssel foglalkozó bíróságokon; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azok függetlenségét, hogy hatékonyan és proaktívan tudjanak fellépni a büntetlenség és a magas szintű korrupció ellen;

23.

kéri, hogy minden minisztériumban haladéktalanul fogadjanak el és hajtsanak végre konkrét integritási terveket, a korrupcióellenes ágazatközi stratégiában és az annak végrehajtására vonatkozó cselekvési tervben előírtaknak megfelelően; emlékeztet, hogy fejleszteni kell a politikai pártok finanszírozásának átláthatóságát és nyomon követését a politikai pártok finanszírozásáról szóló módosított törvény alapján; megállapítja, hogy fontos az albán Legfelső Állami Számvevőszék ajánlásainak tényleges végrehajtása;

24.

tudomásul veszi az illegális vagyonnal és a pénzmosással kapcsolatos proaktív nyomozások, büntetőeljárások és jogerős ítéletek számának növekedését, ami a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök szisztematikus befagyasztásához és lefoglalásához vezet, és felszólít az ilyen ügyekben folytatott büntetőeljárások és a jogerős bírósági ítéletek erősítésére, összhangban a bíróságok függetlensége, a megfelelő eljárás és a tisztességes tárgyalás elvével; hangsúlyozza a kiterjedt pénzmosási problémákat, különösen az építőiparban és az ingatlanszektorban;

25.

üdvözli a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet szolgáló jogszabályok és mechanizmusok javítása érdekében tett lépéseket, és további intézkedésekre szólít fel a Pénzügyi Akció Munkacsoport cselekvési tervének gyors végrehajtása érdekében, különös tekintettel az informális gazdaság méretének csökkentésére;

26.

hangsúlyozza Albánia folyamatos erőfeszítéseinek és a rendszerszintű fejlesztéseinek fontosságát az embercsempészet, a lőfegyverek és a hamisított áruk csempészete, valamint a számítógépes bűnözés és a terrorfenyegetések elleni küzdelemben;

27.

felszólítja Albániát, hogy az elmúlt években tett jelentős erőfeszítéseire építve fokozza a helyi és nemzetközi bűnözői hálózatok felszámolására, valamint a kábítószer-előállítás és -kereskedelem felszámolására irányuló jelentős és szigorú erőfeszítéseit; üdvözli, hogy az ország fokozott együttműködést folytat az Europollal és az uniós tagállamok bűnüldöző hatóságaival, ami számos sikeres nagyszabású bűnüldözési műveletet eredményezett, többek között az albán és az olasz hatóságok között a közös nyomozócsoport égisze alatt folytatott példaértékű együttműködés révén; ösztönzi az albán hatóságokat, hogy mielőbb küldjenek ki egy albán összekötő ügyészt az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéhez (Eurojust); javasolja Albániának, hogy fogadjon el új kábítószer-ellenes stratégiát és cselekvési tervet, többek között pótolva a kábítószer-prekurzorokkal kapcsolatos jogszabályi hiányosságokat is;

Alapvető jogok

28.

támogatásáról biztosítja az inkluzív politikákat, és előrelépésre szólít fel a valamennyi polgár alapvető szabadságjogainak és jogainak hatékony védelmét célzó intézkedések elfogadása terén, különös hangsúlyt fektetve a nőkre, a gyermekekre, a fogyatékossággal élő személyekre, az etnikai kisebbségekre és az LMBTIQ+ személyekre;

29.

üdvözli, hogy Albánia kinevezte megfigyelőjét az Európai Unió Alapjogi Ügynökségébe (FRA), és ösztönzi a hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki az FRA szakértelmét annak érdekében, hogy Albánia jogszabályait és gyakorlatait összhangba hozzák az uniós vívmányokkal és normákkal;

30.

üdvözli az ország megkülönböztetés elleni jogszabályainak módosítását, és felhívja a hatóságokat, hogy fokozzák a határozott megkülönböztetésellenes ítélkezési gyakorlat kialakítására irányuló erőfeszítéseiket; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények, köztük az antiszemitizus hatékony megelőzését és büntetőeljárás alá vonását;

31.

megjegyzi, hogy Albánia LMBTI-kérdésekre vonatkozó 2016–2020-as nemzeti cselekvési terve lejárt, és felszólítja a kormányt, hogy a civil társadalommal folytatott átlátható és inkluzív konzultáció révén dolgozzon ki új cselekvési tervet, és biztosítsa, hogy a végrehajtáshoz megfelelő forrásokat különítsenek el; felhívja az albán hatóságokat, hogy mozdítsák elő az LMBTQI+ személyek társadalmi befogadását, akik továbbra is rendszeresen hátrányos megkülönböztetéssel és gyűlöletbeszéddel szembesülnek; üdvözli az elfogadhatatlan „átnevelő terápia” megszüntetésére irányuló döntést, ezáltal megerősítve a nemi identitáshoz és a nemi önkifejezéshez való jogot;

32.

sürgeti a hatóságokat annak biztosítására, hogy elegendő emberi, technikai és pénzügyi erőforrás álljon az ombudsman, a megkülönböztetés elleni küzdelemért felelős biztos, valamint a tájékoztatáshoz való jogért és az adatvédelemért felelős biztos hivatalai rendelkezésére, és hogy ajánlásaikat szisztematikusan hajtsák végre; hangsúlyozza, hogy csak olyan személyeket szabad kinevezni e tisztségekbe, akiknek függetlensége és szakmaisága kétségen felül áll;

33.

kéri, hogy hozzanak létre hatékony mechanizmust a nemi alapú erőszak, így a zaklatás, a családon belüli és a gyermekekkel szembeni erőszak megelőzésére, amit felerősített a Covid19-világjárvány, valamint az áldozatok védelmére és támogatására, amely biztosítja az elkövetők hatékony és eredményes bíróság elé állítását is;

34.

emlékezteti Albániát azon felhívásaira, amelyben szorgalmazta a közszolgáltatásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítását és további javulást elérését a fogyatékossággal élő személyek, romák, az egyiptomi közösség és más etnikai kisebbségek oktatása, foglalkoztatása, valamint egészségügyi és életkörülményei terén; üdvözli a 2019-es poznańi nyilatkozatot a romák integrációjáról az EU bővítési folyamatában; sürgeti a hatóságokat, hogy mozdítsák elő a romaintegrációs politikákat az uniós romastratégiai kerettel összhangban;

35.

sürgeti Albániát, hogy mielőbb fogadja el a fennmaradó öt jogszabályt a nemzeti kisebbségek védelméről szóló 2017. évi kerettörvény, valamint az önmeghatározáshoz és a kisebbségi nyelvek – adott esetben a helyi közigazgatás szintjén történő – használatához kapcsolódó jogok, továbbá a kisebbségi nyelveken folytatott oktatáshoz való jog teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében; felhívja Albániát, hogy védje meg és mozdítsa elő nemzeti kisebbségei kulturális örökségét, nyelveit és hagyományait, és biztosítson számukra kisebbségi nyelveken külön médiateret az állami és helyi médiaorgánumokban;

36.

ezzel összefüggésben üdvözli a népszámlálás 2021 őszén történő megrendezéséről szóló törvény elfogadását, és felhívja Albániát, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak eredményes megvalósítása érdekében, többek között a valamennyi elismert kisebbségi csoportot felölelő kérdőív és kézikönyv elkészítése révén;

37.

felhívja Albániát, hogy biztosítsa a kisebbségi csoportok esélyegyenlőségét, valamint megfelelő képviseletét a politikai életben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban;

38.

felhívja Albániát, hogy tegyen további előrelépést az ingatlannyilvántartás, a tulajdon-visszaszolgáltatási és a kárpótlási jogok megszilárdítására, a tulajdonnal kapcsolatos átmeneti eljárásokról szóló törvény elsősorban az ingatlanok nyilvántartási folyamatának átlátható módon történő előmozdítása útján való végrehajtására és az átfogó földreform befejezésére irányuló intézkedések terén, többek között a kisebbségek által lakott területeken is;

39.

üdvözli Albániának a tolerancia és a vallások közötti harmónia előmozdítására, valamint az előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés, ezen belül az antiszemitizmus kezelésére irányuló erőfeszítéseit, amint azt a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség antiszemitizmusra vonatkozó meghatározásának parlamenti jóváhagyása is megerősítette, így Albánia lett az első muszlim többségű ország, amely elfogadja ezt a megfogalmazást; további erőfeszítéseket szorgalmaz a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a meggyőződés és a vallás szabadsága tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

40.

felhívja a hatóságokat, hogy alapvető jogként garantálják a gyülekezés szabadságát, többek között vészhelyzetek vagy természeti katasztrófák idején is tiszteletben tartva az arányosság elvét; hangsúlyozza az ombudsman által e tekintetben tett ajánlásokat;

41.

rámutat annak fontosságára, hogy foglalkozzanak a rendőri visszaélésekkel kapcsolatos vádakkal, és vizsgálatot és büntetőeljárást indítsanak az erő aránytalan alkalmazásával összefüggő ügyekben, többek között a Covid19-világjárvány összefüggésében is; emlékeztet a gyanúsítottakkal és a fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmód felszámolásának szükségességére;

42.

emlékeztet arra, hogy Albánia nemzetközi kötelezettségeivel összhangban a hatóságok kötelesek garantálni a tisztességes eljárást a menedékkérők számára és megfelelően foglalkozni a menekültek, menedékkérők és migránsok szükségleteiről, fokozva ugyanakkor a migrációs áramlások esetleges erősödésére való készültséget és javítva az együttműködést a tagállamok hatóságaival; szorgalmazza a menedékjog iránti kérelmek feldolgozására és a kiutasítási eljárásokat sértő és ezen belül az emberi jogokat megsértő bejelentett esetek kivizsgálására szolgáló kapacitások növelését;

43.

hangsúlyozza, hogy a határvédelem és a határokon átnyúló bűnözés megelőzése prioritást kell élvezzen, és azokat az alkalmazandó nemzetközi és regionális jogszabályokban és elvekben rögzített alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kell végezni; üdvözli az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) első teljes értékű, Európai Unión kívüli közös műveletének elindítását;

44.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió külső határának védelméhez való albániai hozzájárulás kulcsfontosságú, és felhívja az Uniót, hogy fokozza a határvédelem számára nyújtott támogatását a régióban, és támogassa az albániai hatóságok igényeit a menekültek, menedékkérők és migránsok ellátása során;

45.

üdvözli az albániai hatóságok jelenlegi erőfeszítéseit, és sürgeti őket, hogy lépjenek fel határozottan az emberkereskedelem és annak áldozatai – köztük a gyermekek és más kiszolgáltatott csoportok – kizsákmányolásának megelőzése, kivizsgálása, büntetőeljárás alá vonása és a büntetések kiszabása terén, növeljék a reintegrációs szolgáltatások számát, és gondoskodjanak a tanúk védelméről;

46.

üdvözli a folyamatban lévő intézkedéseket, és további eredményeket kér az irreguláris migráció és az albán állampolgárok – köztük kísérő nélkül érkező kiskorúak – által az uniós tagállamokban benyújtott megalapozatlan menedékkérelmek számának jelentős csökkentése terén; megjegyzi, hogy Albánia továbbra is teljesíti a vízumliberalizációs kritériumokat;

Civil társadalom és a média

47.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a civil társadalom működését övező légkört, és sürgeti a hatóságokat, hogy a döntéshozatali folyamat egészében, a különböző kormányzati szinteken gondoskodjanak az érdemi, megfelelő időben történő és reprezentatív konzultációról, erősítsék a jogi és pénzügyi keretet, és ezáltal fokozzák a nem kormányzati szektor pénzügyi fenntarthatóságát;

48.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a civil társadalmi szervezetek részt vegyenek a társadalom működéséről folytatott rendszeres konzultációkban, ami lehetővé teszi a polgárok részvételét az ország ügyeiben;

49.

hangsúlyozza a feltételek javításának és olyan környezet kialakításának szükségességét, amely előmozdítja a közintézmények elszámoltathatóságát és ellenőrzését, különösen a civil társadalommal és az újságírókkal való együttműködés, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésük és jogbiztonságuk garantálása révén; nagyon aggasztónak tartja a dezinformáció oknyomozó újságírókkal, civil társadalmi aktivistákkal és a befolyásos szereplők elszámoltatására törekvő más személyekkel szembeni elterjedt alkalmazásával kapcsolatos riasztó állításokat;

50.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága terén nem történt előrelépés, és hogy a független média megfelelő működése akadályokba ütközik;

51.

emlékeztet a minőségi újságírás garantálásának és a médiaműveltség szintje emelésének fontosságát az albániai demokrácia működésének biztosítása, valamint a dezinformáció, a gyűlöletbeszéd és az álhírek leküzdése érdekében; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy javítsák a koordinációt, és kezeljék az uniós perspektíva aláásására irányuló dezinformációt és hibrid fenyegetéseket azáltal, hogy stratégiaibb módon hangsúlyozzák az EU fontosságát a nyugat-balkáni polgárok számára, és sürgeti, hogy mozdítsák elő egy Balkánra összpontosító kiválósági központ létrehozását a félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében;

52.

kezdeményezéseket szorgalmaz a külső hatásoktól mentes és a média professzionális magatartását elősegítő médiakörnyezet elősegítésére, ideértve az oknyomozó újságírást is;

53.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az állami és magántulajdonban lévő médiaorgánumok önszabályozását, etikai normáit, függetlenségét, pártatlanságát, pénzügyi fenntarthatóságát és beszámolóinak minőségét, valamint erősíteni kell a média tulajdonviszonyai, finanszírozása és az állami hirdetések átláthatóságát; intézkedéseket szorgalmaz a műsorszóró vállalatok tulajdonviszonyai átláthatóságának biztosítása érdekében; megállapítja, hogy a minőségi újságírás biztosítása érdekében szükség van a médiaszakemberek foglalkoztatási és szociális feltételeinek javítására;

54.

elítéli az újságírókkal szembeni erőszakot, megfélemlítést, lejárató kampányokat és közvetett politikai és pénzügyi nyomást, amely súlyosan korlátozza a média szabadságát, öncenzúrát vált ki, és komolyan veszélyezteti a bűnözés és a korrupció felderítésére irányuló erőfeszítéseket; felhívja a hatóságokat, hogy indítsanak vizsgálatot az újságírókkal szemben a közelmúltban elkövetett sorozatos erőszakos cselekmények és indokolatlan fogva tartás miatt, és haladéktalanul reagáljanak azokra az állításokra, hogy a rendőrség – többek között fogva tartásuk ideje alatt – tettlegesen bántalmazott újságírókat;

55.

üdvözli a hatóságok azon kötelezettségvállalását, hogy visszavonják a médiatörvényhez javasolt módosítások tervezetét, és valamennyi jövőbeli javaslat vonatkozásában maradéktalanul végrehajtják a Velencei Bizottság 2020. június 19-i ajánlásait; megismétli az úgynevezett „rágalmazás elleni csomag” keretében eredetileg javasolt intézkedésekkel kapcsolatos aggályait, és megállapítja, hogy a médiára és a hírközlésre vonatkozó jogszabályok bármilyen felülvizsgálatát átlátható és inkluzív módon kell elvégezni, biztosítva a civil társadalom álláspontjának és véleményének megismerését a médiaszabadság és a független újságírók munkakörnyezetének javítása érdekében;

Társadalmi-gazdasági reformok

56.

ösztönzi az albán kormányt, hogy kezelje prioritásként a Covid19-világjárvány egészségügyi és társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítésére irányuló intézkedéseket, különös tekintettel a marginalizálódott és a kiszolgáltatott csoportokra, például a romákra, az egyiptomi és az az LMBTIQ+ közösségre, a fogyatékossággal élőkre és az egyedülálló szülőkre, egyúttal tegyen további lépéseket a sokféleség, a versenyképesség és a digitalizáció javítása, a szociális párbeszéd reprezentativitásának fokozása és a kiterjedt informális gazdaság visszaszorítása érdekében;

57.

emlékeztet arra, hogy a fenntartható növekedés a mindent átható korrupció felszámolásától, a jobb átláthatóságtól, jogbiztonság és hatékonyságtól, a tisztességes versenytől és az adminisztratív eljárások egyszerűsítésétől függ;

58.

ösztönzi az albániai hatóságokat, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának mérséklése érdekében erősítsék meg a szociális ellátás hatókörét, és javítsák a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, különösen a veszélyeztetett csoportok számára;

59.

a demográfiai hanyatlás és az agyelszívás kezelésére irányuló konkrét intézkedések fokozását szorgalmazza olyan aktív munkaerőpiaci politikák révén, amelyek felszámolják a strukturális munkaerőhiányt, és csökkentik a tartós munkanélküliséget, különösen a fiatalok és a leginkább marginalizálódott csoportok körében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hozzáférhető, minőségi és inkluzív oktatás előmozdítása és a lakhatással kapcsolatos problémák kezelése révén fenntartható, hosszú távú munkalehetőségek jöjjenek létre a fiatalok számára; felhívja az albán kormányt, hogy – többek között oktatási célokra is – javítsa az internet-hozzáférés elérhetőségét és megfizethetőségét;

60.

üdvözli a nők politikában való részvétele terén tapasztalható pozitív tendenciákat, és további lépésekre szólít fel a nemek közötti egyenlőtlenségek, bérszakadék és a munkahelyi megkülönböztetés kezelése érdekében;

61.

sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák a gyermekmunka felszámolására irányuló erőfeszítéseiket az informális szektorban, és támogassák a gyermekbántalmazás büntetőeljárás alá vonását;

62.

hangsúlyozza az uniós támogatások és az uniós finanszírozás láthatósága és az ezzel kapcsolatos kommunikáció javításának szükségességét Albániában; e tekintetben emlékeztet az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében Észak-Macedóniának és Albániának nyújtott teljesítményjutalomra, és különösen az EU által a Covid19-világjárvány elleni küzdelem céljából a Nyugat-Balkánnak biztosított jelentős támogatásra;

63.

üdvözli, hogy a Bizottság arra törekszik, hogy külön gazdaságélénkítési és beruházási terv révén stratégiai jellegűbb beruházások valósuljanak meg a Nyugat-Balkánon; hangsúlyozza, hogy minden beruházásnak összhangban kell lennie a Párizsi Megállapodás és az EU szén-dioxid-mentesítésre vonatkozó célkitűzésének céljaival; elismeri a gazdaságélénkítési és beruházási terv jelentőségét a fenntartható összeköttetések, a humán tőke, a versenyképesség és az inkluzív növekedés támogatásában, valamint a regionális és határokon átnyúló együttműködés megerősítésében; szorgalmazza a megfelelő társfinanszírozást és az uniós finanszírozás átláthatóságának és láthatóságának további javítását; hangsúlyozza, hogy Albánia esetében a finanszírozást a folyamatban lévő demokratikus átmenetre, valamint a demográfiai hanyatlás és az agyelszívás elleni küzdelemre kell összpontosítani;

Környezetvédelem, energia és közlekedés

64.

emlékeztet, hogy továbbra is jelentős erőfeszítésekre van szükség az energiahatékonysággal, az ellátás biztonságával, a kibocsátáscsökkentéssel és a megújuló energiával kapcsolatos célok eléréséhez, valamint a fenntartható energiára, fűtésre és közlekedésre való átállás révén történő diverzifikáláshoz;

65.

ösztönzi Albániát, hogy diverzifikálja az energiatermelést, gondoskodjon arról, hogy gazdasági és környezetvédelmi szempontból megalapozott beruházásokra kerüljön sor a vízerőművek üzemeltetése területén, és növelje a költséghatékony beruházásokat a szél- és napenergia-forrásokba; sürgeti a kormányt, hogy a védett területeken – különösen a Valbona és a Vjosa folyó közelében – zajló vízenergia-fejlesztések leállítása révén minimalizálja a biológiai sokféleséget érintő hatásokat, és bejelentésének megfelelően a lehető leghamarabb hozza létre a folyó teljes hosszára kiterjedő Vjosa Nemzeti Parkot; hangsúlyozza, hogy az ökológiai szempontból érzékeny ágazatokban javítani kell a környezetvédelmi hatásvizsgálatokat, a stratégiai környezetvédelmi vizsgálatokat és az eljárások átláthatóságát, és fel kell gyorsítani a környezeti bűncselekmények büntetőeljárás alá vonását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Albánia javítsa a nukleáris biztonságra és a sugárvédelemre vonatkozó stratégiáját; emlékeztet arra, hogy Albánia még nem hangolta össze teljes mértékben jogszabályait az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 2013. december 5-i 2013/59/Euratom irányelvvel;

66.

sürgeti a hatóságokat, hogy többek között Albánia áramtőzsdéjének működőképessé tétele, a piac megnyitásának folytatása, az elosztórendszer-üzemeltetők funkcionális szétválasztásának biztosítása és a villamosenergia-piac összekapcsolásának biztosítása révén gondoskodjanak az Energiaközösségről szóló szerződésnek való teljes körű megfelelésről; hangsúlyozza a nemrég elkészült Adria-gázvezeték, valamint az átalakított vlorai hőerőmű közelgő hálózatra kapcsolásának hozzájárulását a regionális energiabiztonsághoz; emlékeztet arra, hogy le kell zárni a villamosenergia-piac reformját, és üzembe kell helyezni az Észak-Macedóniával összeköttetést teremtő Bitola–Elbasan villamosenergia-összeköttetést;

67.

további előrelépést szorgalmaz a stratégiai közlekedési hálózatoknak a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) szabályozási keretével összhangban történő megerősítése terén, kéri a „kék autópálya” albán szakaszaival kapcsolatos munkálatok folytatását, a vasúti ágazat reformjainak befejezését, valamint további haladás elérését a Tirana–Podgorica–Durrës vasúti összeköttetéssel kapcsolatban;

68.

mély aggodalmát fejezi ki egyes albániai gazdasági projektek miatt, amelyek védett területeken okoztak környezeti károkat; hangsúlyozza, hogy az ökológia szempontból érzékeny turisztikai és energetikai infrastrukturális projekteket a döntéshozatalt megelőző, a civil társadalommal és a helyi közösségekkel folytatott széles körű, az egész országra kiterjedő konzultáció keretében kell lebonyolítani, és e projekteknek meg kell felelniük a hatásvizsgálatokra és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi és uniós normáknak;

69.

sürgeti az albániai hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan nemzeti energiastratégiát, amely garantálja a Párizsi Megállapodással, a vonatkozó uniós éghajlat-politikákkal, dekarbonizációs célokkal és szén-dioxid-árazási eszközökkel való teljes harmonizációt és végrehajtást az európai zöld megállapodással és a 2020-as szófiai nyilatkozatban tett politikai kötelezettségvállalásokkal összhangban; felkéri az albániai hatóságokat, hogy haladéktalanul fogadják el az éghajlatvédelmi törvény tervezetét, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozó nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusról szóló törvényt és határozatot; kéri az integrált nemzeti energia- és klímaterv tervezetének gyorsított véglegesítését az Energiaközösség titkársága általi felülvizsgálat céljából;

70.

további erőfeszítéseket szorgalmaz a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén; fontosnak tartja egy szilárd konzultációs rendszer kialakítását a politikai döntéshozók és a vidéki térség különböző érdekcsoportjai között; hangsúlyozza, hogy olyan korszerű, ökológiai és klímabarát, kis- és közepes méretű gazdaságokon alapuló mezőgazdaságot kell kialakítani, amely biztosítja a mezőgazdasági termelők megélhetését, valamint Albánia természeti erőforrásainak és a biológiai sokféleségnek védelmét;

71.

emlékeztet arra, hogy Albániának prioritásként kell kezelnie a 2020–2035 közötti időszakra szóló új nemzeti hulladékgazdálkodási stratégia végrehajtását és az integrált regionális hulladékgazdálkodási rendszer létrehozását, valamint elő kell mozdítania az újrafeldolgozást, be kell zárnia a veszélyeshulladék-lerakókat, igazodnia kell az uniós normákhoz, különösen az égetés tekintetében, valamint meg kell előznie az erdőirtást és a tengeri műanyagszennyezést; felhívja a figyelmet az Adriai-tenger szennyezésére és hogy a kidobott szemetet az áramlatok gyakran továbbszállítják; hangsúlyozza, hogy szükség van a vízminőség-ellenőrzési és szennyvízkezelési kapacitások növelésére, valamint a környezetért és a védett területekért felelős ügynökségek kapacitásainak erősítésére;

Regionális együttműködés és külpolitika

72.

üdvözli Albánia folyamatos erőfeszítéseit a jószomszédi kapcsolatok és a regionális integráció előmozdítása érdekében; hangsúlyozza a további lépések megtételének fontosságát a szomszédokkal való megbékélés és a regionális együttműködés előmozdítása érdekében, amelynek az alapvető uniós értékek tiszteletben tartásán és az Unión belüli közös jövőn kell alapulnia;

73.

felszólít új lehetőségek megteremtésére a nyugat-balkáni országokkal folytatott magas szintű politikai és szakpolitikai párbeszéd terén rendszeres EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozók és intenzívebb miniszteri kapcsolatok révén a bővítési folyamat politikai jellegének megerősítése, valamint a határozottabb irányítás és a magas szintű elkötelezettség biztosítása érdekében, a felülvizsgált bővítési módszertan célkitűzéseinek is megfelelően;

74.

üdvözli a lezáratlan kétoldalú kérdések megoldása felé tett konstruktív lépéseket, beleértve Görögország és Albánia arra irányuló közös kötelezettségvállalását, hogy tengeri területeik határainak kérdését a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik;

75.

üdvözli a regionális integráció elmélyítésére, az összekapcsoltság és a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásának elősegítésére, valamint a közös regionális piachoz való hozzájárulásra irányuló inkluzív lépéseket;

76.

üdvözli Albánia konstruktív szerepét a többoldalú kezdeményezésekben, ideértve a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás és az EBESZ elnökeként tett lépéseit is;

77.

üdvözli Albánia azon döntését, hogy a jószomszédi kapcsolatok javításának eszközeként részt vesz a mini-Schengen kezdeményezésben, és új lehetőségeket biztosít az albán emberek és vállalkozások számára;

78.

felhívja az összes politikai vezetőt, hogy tegyenek sürgős lépéseket az 1991. január 1. és 2001. december 31. között a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság (RECOM) felállítására, a RECOM-koalíció által végzett jelentős munkára építve; sürgeti a politikai vezetőket a Nyugat-Balkánon, hogy mozdítsák elő a regionális megbékélést, és tartózkodjanak e témák eszközként való felhasználásától a belső politikai küzdelmek során;

79.

üdvözli, hogy Albánia 2012 óta teljes mértékben igazodik a közös kül- és biztonságpolitikai határozatokhoz és nyilatkozatokhoz, és elismerését fejezi ki az uniós válságkezelési missziókban és műveletekben való aktívan részvételéért, valamint az EU számára stratégiai fontossággal bíró NATO-missziókhoz való aktív hozzájárulásáért; sürgeti Albániát, hogy tegyen eleget a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságával kapcsolatos uniós álláspontnak;

80.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak meg kell erősíteniük partnerségüket és koordinációjukat a Nyugat-Balkánon a legfontosabb reformok előmozdítása, valamint a kormányzás és a megbékélés javítása érdekében; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fokozzák az Albániának nyújtott támogatást az olyan országokból származó rosszindulatú külföldi beavatkozások elleni küzdelemben, mint Oroszország, Kína és Irán; szem előtt tartva a fent említett igazodást és Albánia uniós csatlakozási folyamatát, Tiranának a biztonsági és védelmi kérdésekben egyre szorosabb együttműködést kell kialakítania az EU és a NATO tagállamaival;

o o

81.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Albán Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 107., 2009.4.28., 166. o.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0320.

(3) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0050.

(4) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0168.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/149

P9_TA(2021)0113

A Koszovóról szóló, 2019. és 2020. évi jelentések

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Koszovóról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2172(INI))

(2021/C 494/13)

Az Európai Parlament

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2016. április 1-jén lépett hatályba,

—	tekintettel a 2016. november 11-én Pristinában Koszovó számára elindított európai reformprogramra (ERA), valamint az ERA 2 2020. októberi elindítására,

—	tekintettel a 2017. augusztus 1-je óta hatályban lévő, az uniós programokban való részvételről szóló, Koszovóval kötött keretmegállapodásra,

—	tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-án, Szalonikiben tartott ülésének elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i 1244. sz. határozatára, a Nemzetközi Bíróság (NB) Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról szóló, 2010. július 22-i tanácsadó véleményére és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

—	tekintettel a Szerbia és Koszovó kormánya közötti kapcsolatok normalizálására vonatkozó alapelvekről szóló, 2013. április 19-i első megállapodásra, a 2015. augusztus 25-i megállapodásokra és az Unió közreműködésével zajló, a kapcsolatok normalizálására irányuló párbeszédre,

—	tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX KOSZOVÓ) szóló, 2020. június 11-i 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, (KKBP) 2018/792 tanácsi határozatra, amely a misszió időtartamát is meghosszabbította 2021. június 14-ig,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója (UNMIK) tevékenységéről szóló jelentéseire, beleértve a legutóbbi, 2020. március 31-i jelentést, valamint a koszovói erők (KFOR) műveleteiről szóló, 2018. február 7-i jelentést,

—	tekintettel a 2014. augusztus 28-án kezdődött berlini folyamatra,

—	tekintettel az EU–Koszovó Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság (SAPC) társelnökeinek a Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2019. február 14-én Strasbourgban tartott hatodik ülését követő közös nyilatkozatára,

—	tekintettel „A csatlakozási folyamat előmozdítása – Hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057),

—	tekintettel a nyugat-balkáni partnerekkel a migráció és a biztonság területén folytatott együttműködés megerősítéséről szóló, 2020. június 5-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a „2019. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260) és az azt kísérő, „2019. évi jelentés Koszovóról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0216),

—	tekintettel a „2020. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0660) és az azt kísérő, „2020. évi jelentés Koszovóról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0356),

—	tekintettel „A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdasági és beruházási terv” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0641) és az „Iránymutatások a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrend végrehajtásához” című, 2020. október 6-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0223),

—

tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Közlemény a COVID-19-járványra való globális szintű uniós reagálásról” című, 2020. április 8-i közös közleményére (JOIN(2020)0011), valamint a Bizottságnak „A Covid19 leküzdése és a világjárványt követő helyreállítás során a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatásról” című, 2020. április 29-i közleményére (COM(2020)0315),

—	tekintettel a 2020–2022 közötti koszovói gazdasági reformprogram 2020. április 21-i bizottsági értékelésére (SWD(2020)0065), valamint az EU és a Nyugat-Balkán és Törökország közötti gazdasági és pénzügyi párbeszédről szóló, a Tanács által 2020. május 19-én elfogadott közös következtetésekre,

—	tekintettel az uniós választási megfigyelő missziónak (EUEOM) a 2019. október 6-án Koszovóban tartott előrehozott törvényhozási választásokról szóló végleges jelentésére,

—

tekintettel a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2016. május 4-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Koszovó) irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0277), valamint az Európai Parlament 2019. március 28-i jogalkotási állásfoglalására, amellyel elfogadta első olvasatbeli álláspontját (1), megegyezően a Bizottság javaslatával,

—	tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó, a 2020. évi csúcstalálkozót követően tett 2020. június 19-i ajánlására (2),

—	tekintettel a 2020. május 6-án videokonferencia keretében megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón elfogadott zágrábi nyilatkozatra,

—	tekintettel az Európai Parlament és a nyugat-balkáni parlamentek elnökeinek az Európai Parlament elnöke által a nyugat-balkáni parlamentek vezetésével közösen kezdeményezett 2020. január 28-i csúcstalálkozóján megfogalmazott közös nyilatkozatra,

—	tekintettel a berlini folyamat keretében 2020. november 10-én megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozóra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0031/2021),

mivel Koszovót az uniós tagságra törekvő bármely más államhoz hasonlóan, érdemeit tekintetbe véve kell megítélni a csatlakozáshoz szükséges kritériumok és közös értékek teljesítése, végrehajtása és betartása alapján, és mivel a csatlakozás menetrendjét és ütemét a szükséges reformok minősége és a reformok iránti elkötelezettség határozza meg;

B.	mivel Koszovónak az alapvető reformokra kell összpontosítania a jogállamiság, az alapvető jogok, a demokratikus intézmények működése és a közigazgatási reform, valamint a gazdasági fejlődés és a versenyképesség terén fennálló strukturális hiányosságok kezelése érdekében;

mivel Koszovó továbbra is politikai instabilitással küzd, különösen a 2019. október 6-i előrehozott törvényhozási választások óta; mivel a Kurti-kormány bukása számos strukturális kérdést tárt fel, ideértve a külső szereplők indokolatlan beavatkozását a kormány és a koszovói nemzetgyűlés munkájába, az Alkotmánybíróság függetlenségét és a kormányról szóló szavazás jogszerűségének bizonytalanságát;

D.	mivel a közelmúltban nem volt egyeztetés a transzatlanti szereplők között, viszont a hivatalba lépő amerikai adminisztráció új lehetőséget kínál a jobb együttműködésre;

E.	mivel Koszovó továbbra is az egyetlen nyugat-balkáni ország, amelynek állampolgárainak vízumra van szükségük ahhoz, hogy a schengeni térségbe utazzanak, bár 2018 óta a vízumliberalizáció valamennyi kritériuma teljesült;

F.	mivel Koszovó árnyékgazdasága akadályozza egy életképes gazdaság kialakulását az országban;

G.	mivel Koszovónak meg kell erősítenie a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló törekvéseit, és erős, koherens és független intézményeket kell kiépítenie e problémák megoldása érdekében;

mivel Hashim Thaçi volt elnök 2020. november 5-én lemondott, hogy Hágában Koszovó Szakosított Tanácsai előtt feleljen a háborús bűnök és emberiség elleni bűncselekmények miatt emelt vádakra; mivel 2020. november 30-án helybenhagyták a Thaçi elleni vádemelést; mivel most Vjosa Osmani, a koszovói nemzetgyűlés elnöke Koszovó megbízott elnöke;

I.	mivel Koszovó előrelépést tett jogi keretének az uniós vívmányokhoz igazítása terén, de növelnie kell erőfeszítéseit és erőforrásait az új törvények és jogszabályok tényleges, elkötelezettebb és komolyabb végrehajtása érdekében minden szakpolitikai területen;

J.	mivel a Koszovó kormánya szerint 117 ország elismerte Koszovó függetlenségét, köztük az EU 27 tagállama közül 22;

K.	mivel a Covid19-világjárvány példátlan terhet jelent Koszovó egészségügyi, gazdasági és szociális védelmi rendszerei számára, és egyértelműen bebizonyította, hogy az EU-nak és a Nyugat-Balkánnak továbbra is együttesen kell kezelniük a közös kihívásokat;

L.	mivel az EU több mint 3,3 milliárd EUR pénzügyi támogatást mozgósított a nyugat-balkáni országok számára az azonnali egészségügyi válság kezelése és a Covid19-világjárvány társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítése érdekében;

mivel az Unió Koszovó legnagyobb támogatója és segélyezője a Covid19-világjárvány gazdasági és szociális következményeinek mérséklése terén; Mivel Koszovó 5 millió EUR azonnali támogatást kapott az egészségügyi ágazatra, 63 millió EUR támogatást a társadalmi és gazdasági helyreállításra, továbbá 60 millió EUR összegű támogatást segítségnyújtási alapban, továbbá 100 millió EUR makroszintű pénzügyi támogatásban részesült;

N.	mivel a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv megkönnyíti a hosszú távú fellendülést a Covid19-világjárványt követően, és támogatja a régió gazdasági fejlődését és reformjait;

O.	mivel Koszovó az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) kedvezményezettje volt, amelynek indikatív allokációja a 2014–2020 közötti időszakra 602,1 millió EUR, és mivel Koszovónak e tekintetben tovább kell javítania felvevőképességét;

P.	mivel az EU nyugat-balkáni szerepvállalása felülmúlja bármely más partnerét, és jól mutatja a kölcsönös stratégiai elkötelezettséget;

A bővítés iránti elkötelezettség

üdvözli Koszovó folyamatos és határozott elkötelezettségét az Európa felé vezető úton való előrehaladás és a reformok felgyorsítása iránt, valamint azt, hogy Koszovó lakossága határozottan támogatja az európai integrációt és európai identitását;

sajnálatosnak tartja, hogy csak korlátozott mértékű előrelépés történt az 1. európai reformprogram végrehajtásában, miközben elismeri, hogy a kormány elkötelezett a 2. európai reformprogramban előírt átfogó reformfolyamat mellett; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy vállaljanak felelősséget a folyamatért, tanúsítsanak nagyobb politikai akaratot és javítsák közigazgatási kapacitásukat az EU-val kapcsolatos reformok végrehajtásának javítása érdekében;

aggodalmát fejezi ki az uniós integrációért felelős minisztérium megszüntetése miatt, és felszólítja Koszovó kormányát, hogy teljes mértékben és megfelelően integrálja az uniós integrációért felelős minisztérium korábbi struktúráit a Miniszterelnöki Hivatalba, ahogy azt a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti felépítéséről szóló, újonnan jóváhagyott rendelet is előírja, valamint biztosítsa, hogy az új struktúra rendelkezzen az integrációs folyamat megfelelő koordinációjának biztosításához szükséges kompetencia- és felelősségi szinttel;

üdvözli a 2019. október 6-i és 2021. február 14-i előrehozott törvényhozási választások békés és fegyelmezett lefolyását, azonban aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a koszovói szerb közösségben nincs verseny, szabad választási lehetőség és szabad véleménynyilvánítás, valamint a Koszovón kívüli szavazatokkal kapcsolatos problémák miatt; hangsúlyozza, hogy orvosolni kell az EUEOM által azonosított valamennyi hiányosságot, és eleget kell tenni az általa megfogalmazott ajánlásoknak; elvárja, hogy valamennyi politikai erő tartsa tiszteletben a demokratikus kultúrát és a koszovói polgárok akaratát az új kormány megalakítása és az új elnök megválasztása során;

sajnálatosnak tartja, hogy Koszovó a választásokat követően továbbra is politikai instabilitással küzd, és e tekintetben felszólítja a koszovói politikai erőket, hogy alkotmányos változtatások révén reformálják meg a politikai rendszert a jogbiztonság és az új kormányok megalakulási folyamatának javítása érdekében;

üdvözli, hogy a Bizottság a Koszovóról szóló 2020-as jelentésében megerősíti Koszovó azon képességére vonatkozó értékelését, hogy részesüljön a vízumliberalizációs rendszer előnyeiből, és felhívja a Tanácsot, hogy sürgősen fogadja el a koszovói állampolgárokra vonatkozó vízummentességi rendszert; e tekintetben emlékeztet arra, hogy Koszovó továbbra is teljesíti a vízumliberalizációs ütemterv összes kritériumát, amit a Bizottság 2018 júliusa óta következetesen megerősített;

sajnálatosnak tartja, hogy 2020-ban a Tanács még mindig nem tudta elfogadni a Koszovóra vonatkozó vízumliberalizációt; úgy véli, hogy a vízumliberalizáció javítani fogja a stabilitást, és közelebb hozza Koszovót az EU-hoz azzal, hogy megkönnyíti az utazást és az üzleti tevékenységet; megjegyzi, hogy a koszovói polgárok elszigeteltsége hatással van az uniós programok végrehajtására, és hogy a tanácsi határozat hiánya megfosztja Koszovó polgárait azoktól a lehetőségektől, amelyekre sürgetően szükségük van, ami rombolja az EU hitelességét, és hatással lehet a Belgrád és Pristina közötti párbeszédre;

kéri az uniós tagállamokat, hogy tegyenek tanúbizonyságot a bővítés iránti folyamatos elkötelezettségükről, és folytassanak hatékonyabb kommunikációs politikát az uniós polgárok felé a bővítéssel kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot és az EU koszovói irodáját, hogy erősítsék meg az EU és Koszovó közötti szorosabb partnerség szerepének, követelményeinek és előnyeinek előmozdítására irányuló törekvéseiket;

üdvözli a koszovói kormány azon döntését, hogy megszünteti a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából származó behozatalra kivetett vámokat, ami lehetővé tette az EU közvetítésével zajló párbeszéd újraindítását;

10.

tudomásul veszi, hogy 2020. szeptember 4-én Washingtonban Koszovó és Szerbia aláírta a gazdasági kapcsolatok normalizálásról szóló megállapodásokat; sajnálatát fejezi ki azonban a szöveg azon rendelkezései miatt, amelyek előírják Koszovó számára, hogy hagyjon fel a nemzetközi szervezetekben való tagságra irányuló törekvéssel; üdvözli az Egyesült Államok megújított elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak meg kell erősíteniük partnerségüket és koordinációjukat a Nyugat-Balkánon; hangsúlyozza, hogy a transzatlanti együttműködés fontos tényező a régió stabilitása szempontjából, és hangsúlyozza, hogy az EU közvetítőként vezető szerepet tölt be a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásának folyamatában;

11.

sajnálatosnak tartja, hogy Jeruzsálemben nyitják meg Koszovó izraeli nagykövetségét, ami ellentétes az Európai Uniónak az Izrael-Palesztina vita kétállami megoldására vonatkozó álláspontjával;

12.

elismeri a koszovói erők (KFOR) és a részt vevő államok fontos hozzájárulását a biztonságos és védett környezet, valamint a koszovói polgárok szabad mozgásának fenntartásához és a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációjának elősegítéséhez;

13.

szorgalmazza, hogy rendszeres EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozók és intenzív miniszteri kapcsolatok révén teremtsenek új lehetőségeket a nyugat-balkáni országokkal folytatott magas szintű politikai és szakpolitikai párbeszédre; szorgalmazza, hogy a nyugat-balkáni országok vegyenek aktívan részt az Európa jövőjéről szóló konferenciában, illetve hogy ezeket az országokat megfelelően vonják be a konferenciába;

Demokrácia és jogállamiság

14.

üdvözli a jogállamiságra vonatkozó jogi keret kiigazítása terén elért eredményeket, beleértve a bírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló törvényt és a közvetítésről szóló törvényt, valamint az elektronikus ügykezelési rendszer és a központi bűnügyi nyilvántartás bevezetését; sajnálatát fejezi ki azonban a végrehajtás gyenge szintje miatt;

15.

felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy polgáraik érdekében fokozzák a jogszabályok végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, valamint biztosítsák a különböző adományozók által támogatott különféle jogállamisági programok jobb összehangolását, beleértve az általános felülvizsgálatot és ezt követően a teljes jogállamisági szektorra vonatkozó stratégia kidolgozását;

16.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a korrupció elleni küzdelmet, és komoly aggodalmának ad hangot a koszovói rendőrség korrupcióellenes munkacsoportjának megszüntetése miatt; hangsúlyozza, hogy erős politikai akaratra van szükség a korrupció elleni hatékony küzdelemhez, és felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy minden szinten mutassanak eltökéltséget a korrupció elleni küzdelem iránt;

17.

felszólítja a kormányt, hogy hozzon létre és tartson fenn erős és elkötelezett szervezeteket, amelyek küzdenek a szervezett bűnözés és a korrupció ellen, és hogy vessen véget annak a gyakorlatnak, hogy pártpolitikai érdekeken alapuló változásokat vezetnek be a bűnüldözési és korrupcióellenes intézményekben;

18.

felhívja Koszovót, hogy javítsa a vagyoni eszközök befagyasztására, elkobzására és visszaszerzésére, valamint a magas szinten elkövetett korrupció, a szervezett és pénzügyi bűnözés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása esetén hozott jogerős ítéletekre vonatkozó szabályozási intézkedéseinek végrehajtását, ami kiterjed arra is, hogy felfüggesztik azokat a köztisztviselőket, akik ellen ilyen bűncselekmény miatt vádat emeltek, és biztosítsa, hogy nem avatkoznak be a bűnüldöző szervek és az ügyészség operatív tevékenységeibe;

19.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megfelelő normatív keret ellenére Koszovó igazságszolgáltatási rendszerét továbbra is aláássák az elszámoltathatósági hiányosságok, az átláthatósági problémák, és a politikai beavatkozás; sajnálja, hogy nincsenek kézzelfogható eredmények a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, és további előrelépéseket vár a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek, köztük az emberkereskedelmet, a kábítószer-kereskedelmet és a kiberbűnözést érintő ügyek kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása terén elért eredmények javulásában;

20.

üdvözli, hogy a Koszovói Igazságszolgáltatási Tanács olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek segítenek korlátozni a bírósági eljárásokba való külső beavatkozást és azok indokolatlan befolyásolását; üdvözli továbbá a közzétett jogerős bírósági ítéletek számának növekedését; úgy véli, hogy további intézkedésekre van szükség az igazságszolgáltatás nagyobb függetlenségének és depolitizációjának biztosítása és a nagy horderejű ügyekbe való indokolatlan beavatkozás felszámolása érdekében;

21.

felszólítja Koszovót annak biztosítására, hogy a politikai pártok finanszírozásáról szóló pénzügyi és ellenőrzési jelentések következetesen rendelkezésre álljanak, és szükség esetén szankciókat alkalmazzanak; megjegyzi továbbá, hogy javítani kell az állami tulajdonú vállalatok pénzügyi felügyeletét és elszámoltathatóságát; üdvözli e tekintetben a politikai pártok finanszírozásáról szóló új törvényre irányuló javaslatot, és arra bátorítja a koszovói nemzetgyűlést, hogy fogadjon el egy jogi keretet, amely a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban szabályozza a politikai pártok finanszírozását;

22.

ismételten hangsúlyozza, hogy a közszolgálati és a köztulajdonban lévő vállalkozásokban betöltött magas szintű döntéshozói pozíciókat betöltő személyek kiválasztása és kinevezése továbbra is komoly aggodalomra ad okot, és megjegyzi, hogy az ilyen pozíciókat betöltő személyeket egy érdemeken alapulóversenyen alapuló folyamat keretében kell kinevezni; elismeri a koszovói kormány e folyamat felügyelete érdekében tett erőfeszítéseit, melyek keretében egyetértési megállapodásokat írt alá az Egyesült Királysággal; megismétli, hogy előrelépésekre és a közigazgatási reform iránti egyértelmű politikai elkötelezettségre van szükség, amely a vonatkozó jogszabályok végrehajtásának előmozdítása révén érhető el;

23.

üdvözli, hogy az eljárási szabályzat alapján javult a koszovói nemzetgyűlés munkaszervezése és a plenáris ülések irányítása; sajnálatát fejezi ki azonban a határozatképesség gyakori hiánya és a parlamenti munka folyamatos feltartóztatása miatt, ami különösen káros a világjárvánnyal összefüggő segélycsomag elfogadási eljárása során;

24.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a koszovói nemzetgyűlés az első kísérlet során nem tudta elfogadni a második gazdaságélénkítési csomagot, hangsúlyozza a politikai stabilitás fontosságát, és felhívja a nemzetgyűlést és a kormányt, hogy a konstruktívan működjenek együtt, és kövessék a bevált parlamenti gyakorlatokat;

25.

elismerését fejezi ki Koszovónak a radikalizálódás, a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem, többek között a külföldi harcosok kiáramlásának megfékezése terén tett erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint a külföldi harcosok rehabilitációja és az újrabeilleszkedésük kezelése érdekében;

26.

a potenciális terrorista tevékenységek elleni küzdelem érdekében aktív regionális együttműködésre, valamint a Koszovói Köztársaság és az EU és tagállamai biztonsági szolgálatai közötti fokozottabb koordinációra és információcserére szólít fel; sürgeti Koszovót, hogy foglalkozzon az online radikalizálódás és a külső szélsőséges befolyásolás kérdésével, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék Koszovót ebben a fontos törekvésben;

27.

aggodalmát fejezi ki a harmadik országok arra irányuló törekvései miatt, hogy támogassák a radikalizálódást, különösen a fiatalok esetében, gyakran jelentős források – például koszovói oktatási intézmények – finanszírozása vagy biztosítása révén, amelyek a radikalizálódás táptalaját képezhetik, valamint amiatt, hogy a Covid19-hez kapcsolódó jelenlegi helyzet káros hatással lehet a radikalizálódás felszámolására irányuló erőfeszítésekre, tekintettel a romló gazdasági helyzetre;

28.

üdvözli a koszovói rendőrség és az Europol által megkötött munkamegállapodást, amely megerősített együttműködés alapját képezi a terrorizmus és a szélsőségesség, valamint a transznacionális szervezett bűnözés elleni küzdelemben, és e megállapodás mihamarabbi végrehajtására szólít fel;

29.

rámutat arra, hogy a legutóbbi becslések szerint körülbelül 250 000 illegális fegyver van a koszovói állampolgárok birtokában; mély aggodalmának ad hangot e riasztó helyzet miatt, amely negatív hatást gyakorol a közbiztonságra; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e probléma kezelése érdekében, és indítsanak hatékony programot e fegyverek elkobzására vagy a rendőrség részére történő önkéntes beszolgáltatására;

30.

elismerését fejezi ki Koszovónak a migrációval kapcsolatos folyamatos és konstruktív együttműködése, valamint amiatt, hogy folyamatosan csökken a koszovói állampolgárok menedékjog iránti kérelmeinek és visszafogadásainak száma, és hogy a koszovói hatóságok jó együttműködést folytatnak a visszafogadás terén;

31.

megelégedéssel nyugtázza a külföldiek integrációjáról szóló rendelet elfogadását, és kéri annak teljes körű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy további intézkedésekre van szükség a migrációs kihívások, ezen belül a migránscsempészés kezeléséhez szükséges, elégséges közigazgatási és végrehajtási kapacitás biztosításához;

32.

ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a Koszovó Szakosított Tanácsai és a Szakosított Ügyészség munkáját, amelyek fontos bizonyítékai Koszovó jogállamiság melletti elkötelezettségének, és amelyek munkája Koszovó érdekét is szolgálja; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Szakosított Tanácsok függetlenül, külső beavatkozás nélkül folytathassák munkájukat; üdvözli a Koszovó Szakosított Tanácsai mandátumának meghosszabbítását és a Hágában végzett munkáját;

33.

üdvözli az EULEX misszió meghosszabbítását, és felkéri Koszovót, hogy teljes mértékben működjön együtt az EULEX-szel, valamint a Szakosított Tanácsokkal és a Szakosított Ügyészséggel; sajnálatosnak tartja az EULEX mandátumának aláásására irányuló próbálkozásokat; ismételten felszólítja az EULEX-et, hogy növelje a hatékonyságot és tartsa fenn az átláthatóságra vonatkozó legmagasabb normákat és a zéró tolerancia elvét a korrupció tekintetében;

34.

üdvözli a nyilvános dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló törvényt; további erőfeszítéseket javasol a közkiadások átláthatóságának javítása és jobb nyomon követése érdekében, többek között a közbeszerzési rendszer javításán keresztül;

35.

üdvözli a kiberbiztonsági kapacitás kiépítése terén tett lépéseket, nevezetesen az első nemzeti kiberbiztonsági stratégia elfogadását; döntő fontosságúnak tartja ennek a lendületnek a fenntartását, hogy lehetővé tegyék a jogalkotási kezdeményezések teljes körű érvényesítését ezen a területen, valamint kezeljék a képzett szakemberek hiányát az IKT és a kiberbiztonság terén;

Az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletben tartása

36.

megjegyzi, hogy Koszovó jogi és intézményi kerete általánosságban garantálja az emberi, kisebbségi és alapvető jogok védelmét; hangsúlyozza, hogy továbbra is kihívást jelent a végrehajtás, különösen a nyelvi jogok tekintetében, beleértve a többnyelvű műsorszolgáltatást, amelynek hiánya kihat a kisebbségi közösségek információkhoz való hozzáférésére, és különösen káros a Covid19-világjárvány idején;

37.

felszólítja Koszovót, hogy biztosítson egyenlő és megkülönböztetésmentes állami oktatást kisebbségi nyelveken, biztosítsa a hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférést valamennyi hivatalos nyelven Koszovó egész területén, valamint garantálja az esélyegyenlőséget, a politikai életben való megfelelő képviseletet és a közigazgatáshoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést;

38.

szorgalmazza a kisebbségekhez tartozó személyek, köztük a romák, az askálik, az egyiptomiak, a szerbek, a bosnyákok, a törökök és a gorániak, valamint a fogyatékossággal élő személyek fokozottabb védelmét és befogadását azáltal, hogy megfelelő egészségügyi és szociális védelmet és ellátást biztosítanak számukra, különösen a Covid19-világjárvány idején és annak társadalmi-gazdasági következményei fényében;

39.

több erőfeszítést sürget a megkülönböztetés és a cigányellenesség elleni küzdelem terén; különösen aggasztja a roma, askáli és az egyiptomi közösségekkel szembeni szociális megkülönböztetés, a politikai és társadalmi döntéshozatalból való kirekesztésük, valamint az erőforrásokhoz, a munkalehetőségekhez, igazságszolgáltatáshoz, közszolgáltatásokhoz, lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, szennyvízhálózatokhoz és folyóvízhez való hozzáférésük hiánya;

40.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a koszovói nemzetgyűlésben 2018 májusában nyilvántartásba vett, közel 500 ember által benyújtott petíciót, akik önmagukat történetileg bolgárnak vallották, a nemzetgyűlés még nem vizsgálta meg; hangsúlyozza, hogy a 2021-ben tartandó második koszovói országos népszámláláson egy külön rovatot kell nyitni a bolgároknak;

41.

megjegyzi, hogy nem biztosított a közszolgálati műsorszolgáltató pénzügyi és szerkesztői szabadsága; újfent hangsúlyozza, hogy garantálni kell a média átláthatóságát, beleértve a média tulajdonviszonyait, valamint a média függetlenségét, biztosítva a politikai befolyástól való függetlenséget; szorgalmazza az Információs és Adatvédelmi Ügynökség vezetőjének mihamarabbi kinevezését;

42.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az újságírók elleni fenyegetésekkel és támadásokkal szembeni küzdelmet, és véget kell vetni e bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenségnek; elismeri, hogy e kihívások ellenére a véleménynyilvánítás szabadságát Koszovó Alkotmánya rögzíti, és Koszovót plurális és élénk médiakörnyezet jellemzi;

43.

ösztönzi az ARTE mintájára egy többnemzetiségű és többnyelvű közszolgálati műsorszolgáltató létrehozását, amely egyesíti az embereket és elősegíti a békét és a délkelet-európai államok közötti megbékélést;

44.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy növekszik a társadalmi részvételt akadályozó stratégiai perek (SLAPP) száma, amelyek során újságírókat és magánszemélyeket fenyegetnek meg és perelnek be, hogy elhallgattassák őket, és ellehetetlenítsék a nyilvános vitát;

45.

üdvözli a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló törvény elfogadását, és ösztönzi a hatékony és eredményes végrehajtáshoz szükséges összes további jogszabály elfogadását; e tekintetben kéri az Információs és Adatvédelmi Ügynökség biztosának gyors kinevezését;

46.

aggodalmának ad hangot a Koszovó államiságának legitimitását megkérdőjelező dezinformációs kampány miatt; sürgeti a Koszovóval folytatott európai együttműködés megerősítését a régió európai kilátásainak aláásására irányuló félretájékoztatás és hibrid fenyegetések kezelése, valamint a regionális félretájékoztatási kampányok elleni küzdelem terén, többek között az EU régióbeli polgárokat érintő jelentőségének stratégiaibb előtérbe helyezésével;

47.

emlékeztet a médiaszabadság hiányosságai és a helyi és külföldi szereplők tények manipulálására és dezinformáció terjesztésére meglévő lehetőségei közötti szoros összefüggésre; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szorosan működjenek együtt ezekkel az összefüggésekkel és az átfedő kihívásokkal kapcsolatban, valamint mozdítsák elő egy Balkánra összpontosító, a dezinformáció problémájával foglalkozó kiválósági központ létrehozását;

48.

üdvözli a Koszovói Köztársaság parlamentje 2020. szeptember 25-i egyhangú döntését, hogy közvetlen hatállyal ruházza fel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményét (Isztambuli Egyezmény); elvárja, hogy a koszovói kormány késlekedés nélkül végrehajtsa az egyezmény tartalmát, és biztosítsa az ehhez szükséges erőforrásokat és infrastruktúrát;

49.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó koszovói program elfogadását, valamint a koszovói nemzetgyűlésben a női képviselőcsoport által végzett munkát; felhívja a koszovói hatóságokat, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket és erősítsék meg a nők gazdasági helyzetét, többek között a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének előtérbe helyezése és a civil társadalommal – így a női szervezetekkel – való fokozott együttműködés révén, valamint azáltal, hogy olyan környezetet teremtenek, amely elősegíti a nők jobb képviseletét a döntéshozatali pozíciókban, és biztosítják, hogy az iskolai tankönyvek ne tartsák fenn a sztereotípiákat és a hátrányos megkülönböztetést; e tekintetben szorgalmazza a nők részvételét a Belgrád–Pristina párbeszédért felelős tárgyalócsoportban; kéri továbbá, hogy az uniós fél támogassa ezt a törekvést és ezeket az erőfeszítéseket azzal, hogy tartja magát a fent említett ajánlásokhoz;

50.

aggodalmának ad hangot a nők inaktivitási aránya miatt, ami többek között a munkaerőpiacon tapasztalható nemi alapú megkülönböztetésnek tudható be, és felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy javítsák a nők munkaerő-piaci részvételét; sürgeti Koszovót, hogy a szülési szabadsághoz, az apasági szabadsághoz és a szülői szabadsághoz kapcsolódó jogok terén a nemi alapú megkülönböztetés elkerülése érdekében igazítsa ki az új munkajogi törvényt oly módon, hogy az a szabadságot is szabályozza;

51.

ismételten aggodalmát fejezi ki a családon belüli és a nemi alapú erőszak mértéke miatt; üdvözli e tekintetben a büntető törvénykönyv felülvizsgálatát, valamint azt, hogy az európai uniós jogállamiság-misszió jelentése azt állapította meg, hogy a koszovói rendőrség bizonyos szempontokból jobban kezeli a szexuális erőszak eseteit; megjegyzi azonban, hogy továbbra is aggodalomra adnak okot a büntetőeljárások és a súlyos büntetések elmaradása, az elkövetők büntetlensége, az elégtelen nyomon követési rendszerek és nem megfelelő adatbázisok, a megfelelő erőforrások és az áldozatoknak nyújtott szolgáltatások (menedékhelyek, orvosi vizsgálati központok, trauma esetén nyújtott támogatás, tanácsadás), valamint az igazságszolgáltatási rendszer egészét érintő kiemelkedő képzések és intézményesített kezelési protokollok hiánya;

52.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány káros hatással volt a nőkre és a kisebbségekre azáltal, hogy elmélyítette az egyenlőtlenséget, súlyosbította a meglévő problémákat, ideértve a családon belüli erőszak növekedését is, és felszólítja a koszovói kormányt és hatóságokat, hogy a világjárványra adott válaszaikban vegyék figyelembe ezeket a kérdéseket;

53.

üdvözli a gyermekvédelemről szóló törvény elfogadását, amely jelentős lépés a gyermekek jogainak védelme terén Koszovóban; rámutat a gyermekekkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem fontosságára; hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokra van szükség a törvény hatékony végrehajtásának biztosításához; rámutat arra, hogy kezelni kell különösen a gyermek- és kényszerházasságok állandó problémáját, különösen a roma, askáli és az egyiptomi közösségekben, a házasságkötés törvényes korhatárának bevezetésével, valamint a bűnüldöző és igazságügyi intézmények megfelelő fellépésének és az ezen intézményeknek való jelentéstétel biztosításával;

54.

üdvözli az LMBTI-személyek jogainak védelme terén jogalkotási és szakpolitikai szinten elért eredményeket; megjegyzi azonban, hogy teljes körűen végre kell hajtani a jelenlegi megkülönböztetés elleni keretet, és felszólít az LMBTI-személyek elleni gyűlölet-bűncselekmények megfelelő kivizsgálására; felszólítja a kormányt, hogy az ország alkotmányában garantáltak szerint vegye fel az azonos neműek kapcsolatát a polgári törvénykönyv tervezetébe;

55.

elismerését fejezi ki a koszovói hatóságok arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit illetően, hogy javítsák a civil társadalom azon képességét, hogy érdemben közreműködhessen a szakpolitikai intézkedések kialakításában; felszólít a kormány és a civil társadalom közötti együttműködés további javítására, valamint a civil társadalomnak a politikai döntéshozatalban való fokozott részvételére; megismétli, hogy növelni kell a civil társadalomnak nyújtott állami finanszírozás elszámoltathatóságát és átláthatóságát;

56.

aggasztja a nemzetközi adományozók közötti koordináció hiánya, amelyre több, az országban működő szervezet is felhívta a figyelmet; sürgeti a koszovói kormányt, hogy tegyen lépéseket az erőfeszítések megkettőzése és a szükségtelen átfedések elkerülése érdekében, és kezelje hatékonyabban a nemzetközi adományozókkal fenntartott kapcsolatait;

57.

elismerését fejezi ki a leköszönő ombudsman által az emberi jogok kultúrájának előmozdítása terén végzett munkáért, valamint üdvözli, hogy a koszovói hatóságok egyre több ajánlását hajtják végre, ami hatékonyan járul hozzá többek között a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód megakadályozásához;

Megbékélés és jószomszédi kapcsolatok

58.

üdvözli Koszovó arra irányuló erőfeszítéseit, hogy konstruktív jószomszédi kapcsolatokat tartson fenn az egész régióban, és proaktív módon igazodjon az EU közös kül- és biztonságpolitikájához (KKBP); üdvözli Koszovó elkötelezettségét a regionális kezdeményezések iránt, és kéri a közös regionális piacot előmozdító különböző regionális keretekben megfogalmazott kötelezettségek végrehajtását;

59.

hangsúlyozza, hogy a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálása mindkét fél uniós csatlakozásának egyik prioritása és előfeltétele, és elengedhetetlen volna a tágabb régió stabilitásának és jólétének biztosításához is; elismeri mindkét fél fokozott szerepvállalását az EU közvetítésével zajló párbeszédben, és aktív és konstruktív szerepvállalásra szólít fel az EU különleges képviselője által vezetett, az EU közvetítésével zajló párbeszédben, átfogó, fenntartható és jogilag kötelező erejű megállapodásra törekedve, a nemzetközi joggal összhangban;

60.

ismételten felhív valamennyi, már elért megállapodás jóhiszemű és kellő időben történő teljes körű végrehajtására, beleértve a szerb többségű települések szövetségének/közösségének létrehozását is; felszólítja az EKSZ-t, hogy hozzon létre egy mechanizmust az összes eddig elért megállapodás végrehajtásának nyomon követésére és ellenőrzésére, és rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek a jelenlegi helyzetről; megismétli e tekintetben, hogy teljes mértékben támogatja Miroslav Lajčákot, az EU Belgrád–Pristina párbeszédért felelős különleges képviselőjét;

61.

sürgeti a szerb és a koszovói kormányt, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely alááshatja a felek közötti bizalmat, és kockára teheti a párbeszéd konstruktív folytatását; ismételten hangsúlyozza mind Koszovó, mind Szerbia többnemzetiségű jellegének fontosságát, valamint azt, hogy nem szabad, hogy a régióban az etnikailag homogén államok kialakítása legyen a cél;

62.

felszólítja Koszovót, hogy kezelje a párbeszéddel kapcsolatos megközelítésével kapcsolatos, folyamatban lévő belső problémákat, hozzon létre külön csoportot a tárgyalásokhoz, valamint alakítson ki közös tárgyalási platformot és párbeszédet a kormányzó koalíció és az ellenzéki pártok között; hangsúlyozza, hogy a Belgrád és Pristina közötti párbeszédet nyitott és átlátható módon kell lefolytatni, és hogy az e párbeszédért felelős tisztviselőknek rendszeresen konzultálniuk kell a koszovói parlamenttel annak fejleményeiről; felkéri a kormányt, hogy jobban kommunikálja a párbeszéd eredményeit Koszovó polgárai felé;

63.

megjegyzi, hogy öt tagállam még nem ismerte el Koszovót, és ismételten felszólítja őket erre, valamint hogy erősítsék meg a bővítési folyamat iránti hiteles európai elkötelezettségüket; hangsúlyozza, hogy Koszovó függetlensége visszafordíthatatlan, valamint hogy az elismerés előnyös lenne a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok rendezése szempontjából, javítaná és megszilárdítaná a régió stabilitását, és elősegítené mindkét állam uniós integrációját;

64.

üdvözli, hogy a közelmúltban Izrael elismerte Koszovó függetlenségét a Washingtonban aláírt megállapodások keretében, de elítéli Szerbia Koszovó elismerése elleni kampányát, amelynek következtében több ország visszavonta elismerését;

65.

nagyra értékeli a Koszovó és Szerbia közötti jó regionális együttműködést a Covid19-világjárvány terjedése elleni küzdelem terén, beleértve az észak- és dél-mitrovica polgármesterei közötti együttműködést, valamint az egészségügyi miniszterek közötti kommunikációt;

66.

sajnálja, hogy a mitrovicai hidat a felújítási munkálatok befejezése ellenére még mindig nem nyitották meg a forgalom egésze előtt; felhívja a szerb és koszovói hatóságokat, hogy mozdítsák elő a helyi közösségek közötti személyes kapcsolatokat a párbeszéd erősítése érdekében, többek között nem kormányzati szinten; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy támogassák a miniszterelnököt és csapatát a koszovói szerbekkel folytatott belső megbékélési párbeszédben, amely konkrét biztonsági garanciákat és lehetőségeket biztosít a társadalmi-gazdasági integrációhoz;

67.

megállapítja, hogy a Bosznia-Hercegovina és Koszovó közötti vízummentes utazás a regionális együttműködés bővítésének előfeltétele;

68.

üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egy célzott gazdaságélénkítési és beruházási terv keretében stratégiaibb szemléletű beruházásokat hajtson végre a Nyugat-Balkánon; elismeri a gazdaságélénkítési és beruházási terv jelentőségét a fenntartható összeköttetések, a humán tőke, a versenyképesség és az inkluzív növekedés támogatásában, valamint a regionális és határokon átnyúló együttműködés megerősítésében; hangsúlyozza, hogy minden beruházásnak összhangban kell lennie a Párizsi Megállapodás és az EU dekarbonizációs célkitűzéseivel;

69.

megismétli, hogy támogatja azt a kezdeményezést, hogy létrehozzák a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottságot (RECOM); kiemeli a Regionális Ifjúsági Együttműködési Iroda (RYCO) által végzett munka fontosságát, és üdvözli Koszovó aktív részvételét; megismétli, hogy meg kell szólítani az északi települések fiataljait, és integrálni kell őket az ország társadalmi-gazdasági struktúrájába;

70.

további nagyobb erőfeszítésekre szólít fel az eltűnt személyek családtagjai kérelmeinek kezelése, az összes háborús archívum megnyitása, valamint az 1998–99-es koszovói háborúból eltűntként jegyzékbe vett személyekről szóló tájékoztatás érdekében; sürgeti a koszovói ügyészi tanács háborús bűnökkel kapcsolatos stratégiájának végrehajtását, amit továbbra is súlyosan akadályoznak politikai kérdések, az erőforrások hiánya, valamint a nemzetközi és regionális együttműködés elmaradása;

71.

hangsúlyozza a sírhelyekre vonatkozó információk, valamint az összes háborús bűncselekmény kivizsgálásának és az ezekre vonatkozó ítéletek megszületésének fontosságát annak érdekében, hogy igazságot szolgáltassanak az áldozatoknak; felszólítja Szerbiát, hogy vizsgálja meg annak a három holttestnek a maradványait, amelyeket egy 2020 novemberében felfedezett tömegsír átkutatása során eddig exhumáltak a koszovói határ közelében fekvő Kizvak faluban, Raska önkormányzat területén, és akik feltehetően koszovói albánok voltak;

72.

elismerését fejezi ki Koszovónak a vallási közösségek békés együttéléséért, és hangsúlyozza az összes vallási közösség kulturális öröksége és tulajdonjogai számára biztosított folyamatos védelem fontosságát; ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy használják fel a kulturális örökséget a különböző közösségek összefogásának eszközeként, és hatékonyabban mozdítsák elő az ország többnemzetiségű kulturális és vallási örökségét;

73.

aggodalmának ad hangot az egynyelvűség terjedése és amiatt, hogy – különösen a fiatalok – nem értik a koszovói közösségek különféle nyelveit; ezért hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az emberek megtanulják egymás nyelveit, kapcsolattartási platformokat alakítsanak ki, igazítsák ki az oktatási rendszert, és kezeljék a nem többségi közösségek alulreprezentáltságát a közszolgálatban;

74.

hangsúlyozza, hogy Koszovó hosszú távú stabilitása és jóléte továbbra is a koszovói albánok és a koszovói szerbek közötti kapcsolatok fejlődésétől függ, és hogy minden politikai erő felelős a tolerancián, a befogadáson, valamint a kölcsönös megértésen és tiszteleten alapuló politikai kultúra fenntartása és támogatása;

Gazdaság

75.

megjegyzi, hogy erős politikai támogatásra, hatékony végrehajtásra és szoros nyomon követésre van szükség a Koszovó nagy méretű informális gazdasága elleni küzdelemhez, amely komoly akadályt jelent a magánszektor fejlődése előtt, és hatással van az állam azon képességére, hogy jó minőségű közszolgáltatásokat nyújtson;

76.

felhívja a koszovói hatóságokat és a Bizottságot, hogy az életképes koszovói gazdaság kialakítása érdekében fokozzák a kkv-k támogatását;

77.

hangsúlyozza az aktív munkaerőpiaci politikák sürgős végrehajtásának szükségességét, ideértve a továbbképzést, a szakképzést és a munkahelyi képzést a veszélyeztetett csoportok foglalkoztatásának növelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a képzési és oktatási rendszert meg kell reformálni a munkaerő-piaci és piaci igények kielégítése érdekében, és kéri, hogy a kisebbségi csoportokhoz tartozó személyeket vonják be a foglalkoztatási intézkedések kialakításába és végrehajtásába; megismétli annak fontosságát, hogy további lehetőségeket teremtsenek a fiatalok és a nők számára;

78.

súlyos aggodalmának ad hangot a magasan képzett munkavállalók Koszovóból való tömeges kivándorlása miatt, és átfogó társadalmi-gazdasági intézkedések bevezetésére szólít fel a demográfiai hanyatlás kezelése érdekében; felhívja a Bizottságot és a nyugat-balkáni országokat, hogy dolgozzanak ki regionális stratégiát a tartós ifjúsági munkanélküliség kezelésére az oktatási rendszer és a munkaerőpiac közötti strukturális munkaerőhiány kezelése, az oktatás minőségének javítása, valamint az aktív munkaerő-piaci intézkedések és a szakképzési rendszerek megfelelő finanszírozásának biztosítása, valamint a megfelelő gyermekgondozási és iskola előtti oktatási létesítmények biztosítása révén;

79.

felszólít az oktatás és az oktatás minőségének jelentős javítására; sürgeti Koszovót, hogy tegyen további előrelépést az iskolai reform terén, biztosítva a szükséges tananyagokat és a megfelelő fizikai feltételeket valamennyi diák számára, különös tekintettel az oktatáshoz való hozzáférés jelenlegi világjárvány alatti problémáira;

80.

üdvözli Koszovó azon döntését, hogy a jószomszédi kapcsolatok javításának eszközeként részt vesz a mini-Schengen kezdeményezésben, és új lehetőségeket biztosít a koszovói polgárok és vállalkozások számára;

81.

üdvözli, hogy Koszovó is ki fogja használni az uniós digitális egységes piac előnyeit, és hangsúlyozza, hogy a polgároknak nyújtott szolgáltatások javítása, a digitális szakadék minimalizálása és az internethez való egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében be kell ruházni a digitalizációba, többek között a legveszélyeztetettebb csoportok és a vidéki területek vonatkozásában is; megjegyzi, hogy a digitalizáció nagy lehetőségeket hordoz Koszovó gazdaságának fejlesztése számára;

82.

üdvözli a barangolási díjakról 2019 áprilisában aláírt új regionális megállapodás hatálybalépését, amely egyértelmű példa arra, hogy a regionális együttműködés konkrét előnyökkel járhat a régió polgárai és vállalkozásai számára;

83.

megjegyzi, hogy a világjárvány nyomás alá helyezi az egészségügyi rendszert; sürgeti Koszovót, hogy erősítse meg az egészségügyi ágazatot annak érdekében, hogy valamennyi polgár számára megfelelő és hozzáférhető elsődleges egészségügyi szolgáltatásokat nyújtson, különösen a Covid19-válság által leginkább érintett csoportok szükségletalapú szociális juttatásai révén; megjegyzi, hogy számos egészségügyi szakember hagyta el Koszovót, ami tovább súlyosbítja az egészségügyi szakemberek hiányát, és káros hatással van az egészségügyi rendszerre;

84.

megjegyzi, hogy a strukturális gyengeségeket tovább súlyosbította a Covid19-világjárvány, különösen a gazdaságélénkítésről szóló törvény elfogadásának késedelme miatt, és sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy hajtsanak végre hatékony strukturális reformokat a járvány hatásainak enyhítése és a válság utáni gazdasági helyreállítás felgyorsítása érdekében, többek között az állami egészségbiztosítás hiányának kezelésével, valamint a világjárvány kezelése terén az elnök és a miniszterelnök közötti hatáskörmegosztás problémájának megoldásával, ami az egész országra kiterjedő kijárási korlátozások lehetővé tételét célzó szükségállapot kihirdetésekor is megnyilvánult;

85.

megismétli, hogy az EU gyorsan azonnali támogatást mozgósított a Nyugat-Balkán számára a Covid19-világjárványból eredő egészségügyi veszélyhelyzet és a régió társadalmi-gazdasági helyreállításának kezelése érdekében; tudomásul veszi, hogy a 2019-re és 2020-ra vonatkozó IPA programokon keresztül több mint 138 millió EUR támogatást fogadtak el Koszovó számára, amelyből 50 millió EUR-t átcsoportosítottak a jelenlegi Covid19-válság rövid és középtávú társadalmi és gazdasági következményeinek kezelésére;

86.

hangsúlyozza az európai szolidaritás fontosságát, és felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa Koszovót és a többi nyugat-balkáni államot a világjárvány visszaszorítására irányuló erőfeszítéseikben; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vonják be Koszovót a vakcinázásra vonatkozó közös uniós közbeszerzésekbe, és biztosítsanak elegendő mennyiségű Covid19-oltóanyagot valamennyi nyugat-balkáni ország polgárai számára;

87.

szorgalmazza a bevételek beszedésének javítását és az állami tulajdonú vállalkozások jobb felügyeletét; üdvözli az adótartozás csökkentése terén tett kezdeti előrelépéseket; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az adóbevételek növelése érdekében, mégpedig az informális gazdaság csökkentése és az adóbehajtás hatékonyságának javítása révén, ami több finanszírozást biztosíthatna a kiemelt területek számára, beleértve az oktatást és az egészségügyet is;

Környezetvédelem, energiaügy és közlekedés

88.

felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák az éghajlatvédelemre és a környezetvédelemre vonatkozó uniós normákkal és szakpolitikai célkitűzésekkel való összhangot, igazodva a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokhoz és ahhoz a stratégiai célkitűzéshez, hogy az európai zöld megállapodás részeként 2050-ig megvalósuljon a szén-dioxid-semlegesség, és kéri Koszovót, hogy dolgozzon a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrend végrehajtásán, amely tükrözi az európai zöld megállapodás prioritásait;

89.

üdvözli a 2020. november 10-én Szófiában a berlini folyamat keretében megtartott nyugat-balkáni csúcstalálkozó eredményeit, és továbbra is támogat minden olyan közös kezdeményezést, amelynek célja az integráció és a jószomszédi kapcsolatok javítása a régióban; üdvözli a zöld menetrendről szóló nyilatkozat jóváhagyását, amely összhangban van az uniós zöld megállapodással, valamint azt, hogy a vezetők kinyilvánították, hogy készek intézkedéseket hozni és összehangolni azokat a vonatkozó uniós szakpolitikákkal, amelyek célként tűzik ki a klímasemlegesség 2050-ig történő elérését;

90.

rendkívül aggasztónak tartja, hogy Koszovóban az energia túlnyomó többsége szénből származik, továbbá hogy egy új szénerőmű építését tervezik; sürgeti Koszovót, hogy az energiaforrások diverzifikálása, a szénre nyújtott összes nem megfelelő támogatás azonnali megszüntetése, az energiatermelés decentralizálása és a megújuló energiaforrások felé való elmozdulás révén fokozza energiaágazatának fenntarthatóságát;

91.

megjegyzi, hogy az ország jogi keretét össze kell hangolni a nagy tüzelőberendezésekről és az ipari kibocsátásokról szóló uniós irányelvekkel; felszólítja Koszovót, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően végezzen környezeti hatásvizsgálatokat, és fogadja el a környezeti szempontból érzékeny területek megőrzéséhez és védelméhez szükséges intézkedéseket;

92.

felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy teljesítsék a Koszovó A erőmű leállítására és leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalásukat; üdvözli, hogy az Európai Bizottság hajlandó pénzügyi és technikai támogatást is nyújtani a koszovói kormánynak ebben a folyamatban;

93.

emlékeztet arra, hogy az éghajlati célok elérésében kulcsfontosságú tényező az energiahatékonysági intézkedések prioritásként kezelése és javítása, ideértve a meglévő szén- és kőolajtermék-alapú távfűtés átalakítását nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssé és megújuló energiaforrásokon alapuló rendszerré; hangsúlyozza az energiaszegénység elleni küzdelem fontosságát;

94.

súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy továbbra is magas a szennyezett levegő okozta korai halálesetek aránya, ami a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozóan jogszabályban megállapított határértékeket meghaladó kibocsátásokból ered; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy haladéktalanul lépjenek fel a légszennyezéssel szemben, és dolgozzanak ki hiteles tervet a szén költséghatékony módon történő kivezetésére; tudomásul veszi az energiaágazati stratégia közelmúltbeli felülvizsgálatát e kérdés kezelése érdekében, és felszólítja Koszovót, hogy hajtsa végre nemzeti kibocsátáscsökkentési tervét;

95.

arra ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy az uniós vívmányokkal összhangban biztosítsanak nagyobb prioritást a környezetvédelmi jogszabályok és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos előírások végrehajtásának, valamint mozdítsák elő a környezettudatosságot és az oktatást a koszovói polgárok körében; ösztönzi Koszovót, hogy a lehető leghamarabb fogadja el az éghajlatváltozásról szóló törvényt, és felszólít egy integrált nemzeti energia- és klímaterv haladéktalan kidolgozására és elfogadására;

96.

felszólítja Koszovót, hogy folytassa a hulladékgyűjtési lefedettség növelését, különösen a hulladékelkülönítés és az újrafeldolgozás javítása révén, vezessen be a körforgásos gazdaságra vonatkozó intézkedéseket a hulladék csökkentése és az illegális hulladéklerakók problémájának kezelése érdekében, és sürgősen találjon módot a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására;

97.

aggódik a rendelkezésre álló vízkészletek kis mennyisége miatt; felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy a vízerőművek tervezésekor tartsák tiszteletben a különleges természeti és védett övezeteket, és ne veszélyeztessék a vízellátás fenntarthatóságát;

98.

szorgalmazza az Energiaközösségről szóló szerződés teljes körű végrehajtását, beleértve az állami támogatásokra vonatkozó vívmányok végrehajtását és a nemzeti villamosenergia-piac teljes körű megnyitását, valamint a regionális piaci integráció felé történő elmozdulást; ösztönzi a regionális összeköttetések és a regionális energiapiac kiteljesítése érdekében végzett munkát;

99.

felhívja Koszovót, hogy hajtson végre hiteles és fenntartható tömegközlekedési és mobilitási szakpolitikákat a régóta fennálló infrastrukturális hiányosságok kezelése érdekében, ideértve az Észak-Mitrovicával és az ország összes nagy városával való, menetrend szerinti tömegközlekedési összeköttetéseket is;

100.

üdvözli a Koszovóra vonatkozó, 90 millió EUR összértékű éves IPA cselekvési program elfogadását, és ragaszkodik ahhoz, hogy az IPA-forrásokat többek közt a zöld menetrend előmozdítására fordítsák a környezetvédelem megerősítése, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez való hozzájárulás, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség növelése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés felgyorsítása révén; felszólít a Koszovó számára elkülönített pénzeszközök fokozott átláthatóságára és szigorúbb parlamenti ellenőrzésére, és kéri a Bizottságot, hogy jobban kövesse nyomon az uniós források felhasználását, és számoljon be az esetleges visszaélésekről;

101.

felszólítja a Bizottságot, hogy az IPA III forrásokat az infrastrukturális projektek mellett Koszovó folyamatban lévő demokratikus átalakulására összpontosítsa, különös tekintettel a koszovói beruházási környezettel, felvevőképességgel és környezetvédelmi normákkal kapcsolatos állandó problémákra;

102.

szorgalmazza, hogy a jövőbeli IPA III ösztönzőket és feltételrendszert is tartalmazzon; alapvető fontosságúnak tartja, hogy az IPA III támogassa az alapvető értékek és a jó kormányzás további megerősítését, és hogy az Unió érdekeit és értékeit érintő rendszerszintű fenyegetések esetén szüntessék meg a támogatást; úgy véli, hogy a csatlakozási folyamat visszafordíthatóságának a megújult módszertan szerinti elvét az előcsatlakozási finanszírozásnak is egyértelműen tükröznie kell; megismétli, hogy a pénzügyi támogatás mértékének Koszovó európai kilátásainak céljához kell igazodnia;

o o

103.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Koszovó elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0319.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0168.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/161

P9_TA(2021)0114

Az Észak-Macedóniáról szóló 2019. és 2020. évi jelentések

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Észak-Macedóniáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2174(INI))

(2021/C 494/14)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseire, a Tanács 2019. június 18-i következtetéseire, valamint az Európai Tanács 2019. október 17–18-i következtetéseire, amelyek elhalasztották az Észak-macedón Köztársasággal és az Albán Köztársasággal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozatokat,

—

tekintettel az Európai Tanácsnak az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2020. március 26-i következtetéseire, amelyek jóváhagyták a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2020. március 25-i tanácsi következtetéseket,

—	tekintettel a barátságról, a jószomszédi viszonyról és az együttműködésről szóló, a Bolgár Köztársaság és az Észak-macedón Köztársaság közötti, 2017. augusztus 1-jén aláírt és 2018 januárjában megerősített szerződésre,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 817(1993) és 845(1993) sz. határozatában ismertetett nézeteltérések rendezéséről, az 1995. évi ideiglenes megállapodás megszüntetéséről, valamint az Észak-Macedónia és Görögország közötti stratégiai partnerség kialakításáról szóló, 2018. június 17-i záró megállapodásra, amely preszpai megállapodásként is ismert,

—	tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és az ehhez csatolt kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjére,

—	tekintettel a berlini folyamat keretében 2020. november 10-én megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozóra,

—	tekintettel Észak-Macedónia 2020. március 27-i belépésére a NATO-ba,

—	tekintettel „A csatlakozási folyamat előmozdítása – Hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057),

—	tekintettel „A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdasági és beruházási terv” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0641), annak mellékletére és az „Iránymutatások a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrend végrehajtásához” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—	tekintettel a „2019. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260), és az azt kísérő, „2019. évi jelentés Észak-Macedóniáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0218),

—	tekintettel a 2020. május 6-án videokonferencia keretében megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón elfogadott zágrábi nyilatkozatra,

—	tekintettel a nyugat-balkáni partnerekkel a migráció és a biztonság területén folytatott együttműködés megerősítéséről szóló, 2020. június 5-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Közlemény a COVID-19-járványra való globális szintű uniós reagálásról” című, 2020. április 8-i közös közleményére (JOIN(2020)0011), valamint a Bizottság „A Covid19 leküzdése és a világjárványt követő helyreállítás során a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatásról” című, 2020. április 29-i közleményére (COM(2020)0315),

—	tekintettel a „2020. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0660), és az azt kísérő, „2019. évi jelentés Észak-Macedóniáról” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0351),

—	tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-án, Szalonikiben tartott ülésének elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel a berlini folyamat 2020-as szófiai csúcstalálkozójára, melynek társelnökei Bulgária és Észak-Macedónia voltak,

—	tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i, arra irányuló határozatára, hogy megadja Észak-Macedóniának az uniós tagjelölt státuszt,

—	tekintettel a négy fő politikai párt között 2015. június 2-án és július 15-én Szkopjéban létrejött przsinói megállapodásra, valamint az ennek végrehajtásáról szóló, 2016. július 20-i és augusztus 31-i négypárti megállapodásra,

—	tekintettel a médiaszabadság megerősítéséről, az újságírók európai védelméről, a gyűlöletbeszédről, a dezinformációról és a platformok szerepéről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az Európai Parlament képviselőinek az Észak-Macedóniával és Albániával folytatott csatlakozási tárgyalásokról 2020. december 8-án kiadott közös nyilatkozatára,

—	tekintettel az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0040/2021),

A.	mivel Észak-Macedónia következetesen halad előre az Unióhoz vezető úton, és ennek kapcsán kifejezetten elkötelezettséget tanúsított, erősítve a kölcsönös bizalom légkörét, amelynek eredményeként a Tanács 2020. március 26-án határozatot hozott a csatlakozási tárgyalások megnyitásáról;

mivel Észak-Macedóniát külön kell értékelni az Európai Tanács által meghatározott kritériumokkal kapcsolatban elért eredmények szerint, és a reformok gyorsasága és minősége határozza meg az uniós csatlakozás ütemezését; mivel az EU-tagság kilátása a reformok egyik alapvető ösztönzője volt, és a bővítési folyamat döntő szerepet játszott a Nyugat-Balkán stabilizálásában;

C.	mivel a jogállamiság kulcsfontosságú viszonyítási alap a demokratikus átalakulás állapotának és az uniós csatlakozás felé történő előrelépésnek az értékeléséhez;

D.	mivel az Európai Tanács által az észak-macedóniai csatlakozási tárgyalások megkezdésének elhalasztásáról hozott 2019. október 17–18-i döntés az országban politikai instabilitáshoz és előrehozott választásokhoz vezetett 2020-ban;

E.	mivel az Európai Bizottság 2020. július 1-jén tárgyalásikeret-tervezetet nyújtott be;

F.	mivel a csatlakozási folyamattal a kulturális-történelmi viták uniós tagállamok általi rendezése érdekében történő visszaélés veszélyes precedenst teremtene a jövőbeli csatlakozási folyamatokat illetően a többi nyugat-balkáni ország számára, különös tekintettel a régió történelmi hátterére;

mivel az ország egyenletes ütemet tart fenn az uniós reformok elfogadása, különösen annak kulcsfontosságú területei, például a jogállamiság, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a hírszerző szolgálatok és a közigazgatás reformjai, valamint az intézmények és eljárások demokratikus működésének területén;

H.	mivel az Unióval kapcsolatos stratégiai reformok terén további következetes erőfeszítések szükségesek, ami minden vezető és érdekelt közös szerepvállalását kívánja meg;

mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy támogatja Észak-Macedónia európai integráció iránti stratégiai döntését és végül uniós csatlakozását, amelyek a jogállamiságon, a többnemzetiségű harmónián és a jószomszédi kapcsolatokon alapulnak összhangban a Nyugat-Balkánra vonatkozó 2003. évi szaloniki cselekvési programmal;

J.	mivel az EU Nyugat-Balkánnal való kapcsolata erősebb minden más régióval fennálló kapcsolatánál, és kölcsönös stratégiai elkötelezettséget mutat;

K.	mivel az EU-nak folytatnia kell a beruházások előmozdítását és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését Észak-Macedóniával, mivel az ország gazdasági fejlődése kiemelkedő fontosságú;

L.	mivel az EU Észak-Macedónia messze legjelentősebb kereskedelmi partnere, az ország exportjának 75 %-át és importjának 62 %-át adva, és a legtöbb pénzügyi támogatást nyújtja, mivel az ország 2007 óta több mint 1,25 milliárd EUR összegű előcsatlakozási támogatásban részesült;

M.	mivel Észak-Macedónia gazdaságára kemény csapást mért a Covid19-világjárvány, és a vírus terjedésének megakadályozására irányuló intézkedések negatív hatást gyakorolnak a központi költségvetésre;

mivel az EU Észak-Macedónia számára ajánlotta fel a legnagyobb támogatást a Covid19-világjárvány hatásainak enyhítésében, 66 millió EUR-t mozgósítva a sürgős egészségügyi szükségletekre és a világjárványt követő gazdasági és társadalmi helyreállításra; mivel az EU 160 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatást bocsátott Észak-Macedónia rendelkezésére;

mivel az EU 3,3 milliárd EUR-t mozgósított a koronavírus-járvány nyugat-balkáni kezelésére, ebből 38 millió EUR azonnali támogatást nyújtott az egészségügyi ágazatnak, 467 millió EUR-t szánt az egészségügyi rendszer ellenálló képességének kiépítésére, valamint a társadalmi és gazdasági hatások enyhítésére, 750 millió EUR-t makroszintű pénzügyi támogatásra, 385 millió EUR-t a magánszektor támogatására és újraindítására, 1,7 milliárd EUR-t pedig az Európai Beruházási Bank biztosított kedvezményes kölcsönök formájában;

P.	mivel Észak-Macedónia továbbra is az illegális migráció egyik fő tranzitútvonalán fekszik;

Q.	mivel a nyugat-balkáni országok közötti regionális együttműködés szükséges stabilitásuk fenntartása és megerősítése, valamint a régió jólétének javítása érdekében; mivel a jószomszédi kapcsolatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy Észak-Macedónia előrehaladjon az uniós csatlakozás felé;

R.	mivel a preszpa-tavi megállapodás és a jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés olyan mérföldkőnek számító megállapodások, amelyek a stabilitás és a megbékélés modelljét képviselik a Nyugat-Balkán egész régiójában, és javították a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés szellemét;

S.	mivel az Európai Tanács eddig nem hagyta jóvá az Észak-Macedóniára vonatkozó tárgyalási keretet, ezzel veszélyeztetve az Unió hitelességét és csökkentve az EU átalakító erejét a Nyugat-Balkánon;

T.	mivel 2020 márciusában a történelmi jelentőségű preszpa-tavi megállapodás, valamint az Észak-Macedónia és Bulgária közötti barátsági szerződés hatálybalépését követően az ország a NATO 30. tagállama lett, és az EU a csatlakozási tárgyalások megnyitásáról döntött;

U.	mivel a 2020. évi NATO-csatlakozás egyértelmű lépés a nagyobb stabilitás, átjárhatóság és az euró-atlanti közösségbe való védelmi célú integráció felé, amely javítja az esetleges uniós csatlakozás lehetőségeit;

V.	mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia hozzájárulhat a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozási törekvéseihez;

W.	mivel Észak-Macedónia teljes körű uniós tagsága az Uniónak is politikai, biztonsági és gazdasági érdeke;

üdvözli Észak-Macedónia egyértelmű stratégiai orientációját és elkötelezettségét az uniós integráció mellett, ami a csatlakozással kapcsolatos reformok folyamatos kivitelezésében és a szomszédos országokkal fennálló kétoldalú kérdések megoldására irányuló munkában nyilvánul meg;

megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az Európai Tanács 2003-as szaloniki ígéretét, miszerint a nyugat-balkáni országok jövője az EU-ban rejlik;

felszólítja az uniós tagállamokat, hogy álljanak ki kötelezettségvállalásaik mellett és mutassanak egyértelmű politikai akaratot, lehetővé téve a Tanács számára a tárgyalási keret elfogadását és az első kormányközi konferencia mielőbbi megtartását Észak-Macedóniával a további késedelmek elkerülése érdekében, megerősítve a csatlakozási folyamat hitelességét, objektivitását és megbízhatóságát;

emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a bővítési politikát objektív kritériumoknak kell vezérelniük, és azt nem akadályozhatják egyoldalú érdekek; ismét hangsúlyozza, hogy az EU bővítési politikája az Unió legeredményesebb külpolitikai eszköze, és további gyengítése ingatag helyzethez vezethet az Unióban és közvetlen szomszédságában;

szolidaritását fejezi ki Észak-Macedónia népével, és fontosnak tartja az Európai Unió felé történő macedón előrehaladás folyamatos, elkötelezett és aktív támogatásának biztosítását;

üdvözli, hogy 2023-ban Észak-Macedónia látja el az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) elnöki tisztét;

úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián méltán részt kell vegyenek és aktív szerepet kell vállaljanak Észak-Macedónia és más nyugat-balkáni országok képviselői, kormányzati és civil társadalmi szinten egyaránt, beleértve a fiatalokat is;

sürgeti a hatóságokat és Észak-Macedónia politikai pártjait a megegyezésen alapuló erőfeszítések fenntartására –így erősítve a demokráciát és az átalakulási folyamatot –, a korrupció elleni további harcra, valamint a jogállamiság, a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés megerősítésére, a médiaszabadságot és a civil társadalmat övező légkör javításával párhuzamosan;

emlékeztet arra, hogy a csatlakozási tárgyalások felülvizsgált bővítési módszertan szerinti előrehaladása továbbra is az alapvető területeken zajló tartós, mélyreható és visszafordíthatatlan reformoktól függ;

Jogállamiság

10.

hangsúlyozza a jogállamiság igazságügyi reformokkal, valamint magas szintű korrupció és bűnszervezetek elleni következetes büntetőeljárásokkal való fenntartásának kiemelkedő jelentőségét;

11.

üdvözli a „kiemelten sürgős reformok” kezelése, valamint a Velencei Bizottság és a rendszerszerű jogállamisági problémákkal foglalkozó vezetői szakértői csoport ajánlásainak nyomon követése során elért eredményeket;

12.

elismeri a korrupcióra és az összeférhetetlenségek megelőzésére, a lobbizásra, az információhoz való hozzáférésre, a visszaélést bejelentő személyek védelmére, az ügyészségre vonatkozó jogszabályok elfogadására vonatkozó jogszabályok elfogadását, és szorgalmazza ezek hatékony és következetes végrehajtását;

13.

tudomásul veszi a kormány által elfogadott két reformtervet, nevezetesen az „Európa otthon” programot és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet, amelyek célja a reformterv egyszerűsítése a felülvizsgált csatlakozási módszertan „alapkérdések” témakörében kiválasztott kiemelt területeken;

14.

emlékeztet arra, hogy elegendő pénzügyi és emberi erőforrásra van szükség az állami tisztségviselők vonatkozásában a visszatartási, megelőzési, felderítési, proaktív nyomozási és szankcionálási mechanizmusok eredményes és következetes biztosításához, az összeférhetetlenségre, a lobbizásra, az etikai kódexekre és a visszaélést bejelentő személyek elleni vonatkozó intézkedések révén;

15.

üdvözli a korrupcióellenes és bűnügyi kérdésekért, a fenntartható fejlődésért és a humán erőforrásokért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíció létrehozását, mivel ez annak a világos politikai elkötelezettségnek a jele, hogy ezeket a kérdéseket kiemelt fontosságú feladatnak tekintik;

16.

sürgeti a bírói és ügyészi szakmaiság, a függetlenség, a feddhetetlenség és az elszámoltathatóság hatékony biztosítására irányuló intézkedések végrehajtását, többek között etikai kódexek, valamint az ügyészségről szóló, mérföldkőnek számító törvény hatékony érvényesítésén keresztül, biztosítva a különleges ügyészség által kezelt ügyek fenntartható megoldásait, és a tömeges illegális lehallgatási ügyből eredő bűncselekmények elszámoltathatóságát; további erőfeszítésekre szólít fel valamennyi igazságügyi intézményben a polgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmának helyreállításához;

17.

üdvözli az igazságszolgáltatás pártatlanságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának az Igazságszolgáltatási Tanács proaktív fellépése révén történő megerősítését célzó lépéseket, és felszólít az Ügyészi Tanácsról szóló felülvizsgált törvény tényleges végrehajtására; felszólít az igazságszolgáltatás szakmaiságának és integritásának megerősítésére szolgáló mechanizmusok ellenőrzések, pénzügyi vizsgálatok és vagyonelkobzások útján történő teljes körű alkalmazására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Covid19-világjárvány alatt korlátozott az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, és arra ösztönzi a hatóságokat, hogy gyorsítsák fel az igazságszolgáltatás és a kapcsolódó adminisztráció digitalizálását;

18.

ösztönözi az intézményi reformok lezárását és a biztonsági és hírszerzési szektorok folyamatban lévő reformjának végrehajtását, biztosítva az új Nemzetbiztonsági Hivatal és a technikai műveleti ügynökség pénzügyi, működési és funkcionális függetlenségének biztosítását és a titkosszolgálatok érdemi parlamenti felügyeletét;

19.

további proaktív erőfeszítésekre szólít fel a szervezett bűnözés és a korrupció elleni szisztematikus küzdelem érdekében és szisztematikus megelőző intézkedések, pénzügyi nyomozások, pénzügyi bűncselekmények – többek között a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása – büntetőeljárás alá vonása, valamint a megfelelő szankciók elfogadása révén; további erőfeszítésekre szólít fel olyan műveletek elindítására, amelyek célja a tiltott kereskedelem különböző formáiban, például a tűzfegyverek, emberek és kábítószerek kereskedelmében résztvevő bűnözői hálózatok felszámolása; sürgeti az országot a közösségi vívmányokkal való további összehangolásra és a szisztematikus pénzügyi vizsgálatok lefolytatására, fokozva az illegális eszközök meghatározását, nyomon követését, befagyasztását, elkobzását és kezelését;

20.

ösztönzi az újonnan létrehozott Vagyon-visszaszerzési Hivatal megerősítésre vonatkozó intézkedéseket, valamint a pénzmosás és a gazdasági bűncselekmények elleni küzdelem javítását; felszólít a szervezett, gazdasági és kiberbűnözés elleni közös erőfeszítések fokozására, többek között az Europollal való jobb koordináció és partnerség révén;

21.

elismeri a széles körben elterjedt korrupció kezelése terén elért eredményeket, többek között a magas szintű korrupció, a hivatali pozíciókkal való visszaélés és a jogellenes meggazdagodás ügyeinek jobb kivizsgálása, büntetőeljárás alá vonása és bírósági tárgyalása révén; tudomásul veszi a Korrupcióellenes Bizottság megerősített vezető szerepének és az e tekintetben vele folytatott együttműködésnek a jelentőségét;

22.

sürgeti az ügyészséget, hogy dolgozza fel a súlyos ügyeket, és proaktívan kövesse nyomon a korrupcióellenes és ellenőrzési hivatalok, valamint a visszaélést bejelentők által hivatkozott főbb ügyeket;

23.

sürgeti az észak-macedóniai hatóságokat, hogy folytassák és fokozzák a radikalizálódás és a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket, valamint kezeljék a külföldi terrorista harcosok kérdését a biztonsági ügynökségek és civil társadalmi szervezetek, vallási vezetők, helyi közösségek, valamint oktatási, egészségügyi és szociális intézmények közötti folyamatos, határokon átnyúló információcsere és fokozott együttműködés, valamint megfelelő erőfeszítések révén;

Demokratikus intézményrendszer működése

24.

emlékeztet arra, hogy a konstruktív szerepet betöltő ellenzék elengedhetetlen a Szobranje, Észak-Macedónia nemzetgyűlése működéséhez, valamint a kulcsfontosságú jogszabályok elfogadásához, például az uniós és NATO vonatkozású reformfolyamathoz;

25.

elismerését fejezi ki a kormányzó és ellenzéki pártok közös nemzeti érdeket szolgáló kulcsfontosságú határozatokat illető elkötelezettségét aSzobranjében; megjegyzi, hogy a jó kormányzás és a jogalkotási funkciók előfeltétele az összes politikai párt közötti erősebb politikai párbeszéd; felszólítja a parlament valamennyi pártját, hogy maradjanak konstruktívak, tartózkodjanak a nacionalista és lázító retorikától, valamint folytassanak jóhiszemű politikai párbeszédet, különös tekintettel a legfontosabb egészségügyi, gazdasági, és politikai erőfeszítésekre, amelyek célja a Covid19-válság kezelése;

26.

emlékeztet a Jean Monnet párbeszéd (JMD) fontosságára a bizalomépítésben, a demokratikus kultúra megerősítésében és a parlamenti kapacitás növelésében a Szobranjén belüli politikai párbeszédek előmozdításának eszközével; üdvözli a konstruktív pártközi együttműködést a JMD-ben és a következtetéseinek végrehajtására, valamint a negyedik fordulójának összehívására irányuló elkötelezettséget;

27.

sürgeti a Szobranjét, hogy javítsa a jogalkotási folyamatokat a gyorsított eljárások alkalmazásának csökkentésével, növelve az átláthatóságot, biztosítva a jogalkotásra vonatkozó információhoz való időszerű és inkluzív hozzáférést, és a megfelelő konzultációk és hatásvizsgálatok lebonyolítását; emlékeztet a parlamenti eljárási szabályzat konszenzusos javítására, hogy a Szobranje több hatáskörhöz jusson, és megerősödjenek a jogalkotási, felügyeleti és költségvetési ellenőrzési mechanizmusok; megismétli a civil társadalommal folytatott együttműködés és a számára juttatott fenntartható finanszírozás fontosságát az állami intézmények alapos ellenőrzésének biztosítása érdekében;

28.

tudomásul veszi a 2020. július 15-i parlamenti választások zökkenőmentes lebonyolítását, és emlékeztet arra, hogy a jogi és szabályozási keret gyakori felülvizsgálata azonban aláásta azok jogi stabilitását; hangsúlyozza, hogy alaposan végre kell hajtani az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) végleges jelentésében foglalt fennmaradó ajánlásokat, beleértve a választási kódexnek a jövőbeli választások előtt történő időszerű, inkluzív és átfogó felülvizsgálatát, és további erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a választói névjegyzékek naprakészek és pontosak legyenek;

29.

további intézkedéseket kér a politikai pártfinanszírozás átláthatóságának javítására és a demokratikus, versengő és reprezentatív, párton belüli működési mechanizmusok biztosítására, többek között megfelelő független ellenőrzésen keresztül; emlékeztet arra, hogy az állami ellenőrző hivatal ajánlásait ténylegesen végre kell hajtani;

30.

felhívja az új kormányt, hogy kezelje prioritásként a közigazgatási reformot azáltal, hogy beágyazza és szisztematikusan alkalmazza az érdemeken alapuló normákat a nyilvános kinevezésekben és előléptetésekben, előmozdítja az átláthatóság, a szakmai függetlenség, az elszámoltathatóság, a feddhetetlenség és a nemek igazságos és etnikai képviseletének kultúráját a közszolgálatban és állami tulajdonú vállalatokban, biztosítva ugyanakkor a visszaélést bejelentő személyek megfelelő védelmét; felszólít a korrupció megelőzésével foglalkozó állami bizottság ajánlásainak alapos nyomon követésére;

31.

sürgeti a hatóságokat a teljes átláthatóság biztosítására azáltal, hogy tovább javítják az információkhoz – beleértve a Covid19-cel kapcsolatos információkat is –való hozzáférést a nyílt kormányzati adatportálon keresztül történő, rendszeres hivatalközi frissítések biztosításával és a nyilvános információkhoz való szabad hozzáférésért felelős hivatal teljes körű működésével;

32.

ösztönzi a hatóságokat, hogy szerezzék vissza és nyissák meg a jugoszláv titkosszolgálat releváns levéltárait; úgy véli, hogy a totalitárius múlt átlátható kezelése, beleértve a titkosszolgálatok levéltárainak megnyitását is, egy újabb lépést jelent maga az ország és az egész nyugat-balkáni régió számára a további demokratizálódás, az elszámoltathatóság és az erősebb intézményrendszer felé;

33.

kitart amellett, hogy az uniós finanszírozás átláthatóságát és láthatóságát tovább kell javítani, ezzel biztosítva a megfelelő szabályozást, ellenőrzést és nyomon követést;

Alapvető jogok

34.

támogatja az inkluzív politikák biztosítására tett erőfeszítéseket, hogy az alapvető szabadságok és jogok védelme minden polgárra kiterjedjen, különös tekintettel a nőkre, fiatalokra, fogyatékossággal élő személyekre, etnikai közösségekre, kisebbségi etnikai csoportokra, LMBTIQ+ személyekre és alacsony iskolai végzettségű munkanélküliekre; felszólítja a hatóságokat, hogy enyhítsék a Covid19-világjárvány nem többségi közösségekre gyakorolt aránytalanul káros hatását, és hogy fokozzák az egyenlőtlenség elleni küzdelmet;

35.

üdvözli, hogy továbbra is garantálják a vallás, a gondolkodás és a lelkiismeret szabadságát, és általában tiltják a vallás alapján történő megkülönböztetést;

36.

felszólítja a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre vonatkozó nemzeti cselekvési terv végrehajtásával foglalkozó nemzeti koordinációs szervet, hogy szisztematikusan működjön együtt a fogyatékossággal élő személyeket támogató szervezetekkel; hangsúlyozza az intézményi kitagolás további szükségességét és a nem önkéntes szabadságelvonást lehetővé tevő rendelkezések hatályon kívül helyezését; hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokra és infrastruktúrára van szükség a szükséges szociális védelemhez és a fogyatékossággal élők tisztességes életkörülményeinek biztosításához; üdvözli a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre vonatkozó nemzeti cselekvési tervet, és azt, hogy az egyezmény végrehajtásával foglalkozó nemzeti koordinációs testület rendszeresen ülésezik;

37.

üdvözli a romák integrációját célzó politikákra fordított fokozott figyelmet és azok finanszírozását, valamint sürgeti a hatóságokat, hogy javítsák az alapok végrehajtásának, koordinálásának, nyomon követésének és felhasználásának ütemét, többek között a lakhatási és aktív munkaerőpiaci politikák terén, összhangban az uniós bővítési folyamat keretében a romák integrációjáról szóló 2019. évi poznani nyilatkozattal; ösztönzi a hatóságokat, hogy biztosítsák a szabályozott polgári jogállással nem rendelkező személyekről szóló törvény akadálytalan végrehajtását, és oldják meg a romák személyi okmányai hiányának a kérdését;

38.

aggodalommal állapítja meg a többek között a közösségi médiában elterjedt gyűlöletbeszédet, amely különösen a romák, az LMBTI+ személyek és más veszélyeztetett csoportok, országok és személyek kapcsán figyelhető meg; felszólít a vonatkozó szabályozási keret hatékony végrehajtására, biztosítva a szabad nyilvános vita és gyűlöletbeszéd, rágalmazás vagy erőszakra való felbujtás közötti egyértelmű különbségtételt, fokozva a gyűlölet-bűncselekmények, a gyűlöletbeszéd és a nemi alapú erőszak elleni védelemmel kapcsolatos ügyészi kapacitás kiépítését; aggodalmát fejezi ki a kiszolgáltatott közösségekkel szembeni rendőri brutalitás esetei miatt;

39.

üdvözli az LMBTI+ személyek emberi jogai előmozdításának intézményi támogatása felé tett pozitív lépéseket, de megállapítja, hogy az LMBTI+ közösség megkülönböztetése továbbra is elterjedt probléma, és hogy a szabályozási keret állami intézmények általi végrehajtását prioritásként kell kezelni; fokozottabb fellépésre szólít fel az LMBTI+ személyekkel szembeni gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem, e bűncselekmények bejelentésének ösztönzése és a büntetlenség felszámolása érdekében;

40.

üdvözli a megkülönböztetést tiltó, valamennyi politikai párt által újból elfogadott jogszabályokat és üdvözli a megkülönböztetéssel szembeni védelemmel foglalkozó bizottság átlátható kinevezési eljárását, amely bizottság biztosítaná valamennyi marginalizált csoport védelmét és befogadását; ösztönzi a Szobranjét olyan jogszabályok elfogadására, amelyek egyszerűvé, átláthatóvá és hozzáférhetővé tennék a nemi hovatartozás önrendelkezés alapján történő jogi elismerését, valamint megakadályoznák a szexuális irányultságon vagy a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést; tudomásul veszi a legelső szkopjei melegfelvonulás 2019 júniusában történt megszervezését;

41.

felszólít az etnikumok közötti általános nyugodt kapcsolatok megerősítésére, valamint minden közösség és kulturális örökségük elismerésére, védelmére és megfelelő támogatására irányuló folyamatos konstruktív törekvésekre; felszólít a nem többségi közösségek jogainak védelmére, valamint a közéletben és médiában való megfelelő integrációjukra és képviseletükre azáltal, hogy elegendő emberi és pénzügyi erőforrást biztosítanak a kisebbségekkel kapcsolatos politikákért felelős intézmények számára, teljes mértékben kihasználva a közösségi jogok érvényesítésével foglalkozó ügynökség megerősített megbízatását, hogy figyelemmel kísérjék és irányítsák a közintézményeket a kisebbségekkel szembeni jogi kötelezettségeik teljesítésében;

42.

felhívja Észak-Macedóniát, hogy folytassa az Ohridi Keretmegállapodás végrehajtását; támogatja a nyelvhasználatról szóló törvény felülvizsgálatát a Velencei Bizottság valamennyi érdekelt féllel konzultálva megfogalmazott ajánlásaival összhangban; üdvözli a nyelvhasználatról szóló törvény végrehajtását felügyelő ügynökség és felügyelőség létrehozását, valamint emlékeztet arra, hogy a kisebbségi nyelveken egyenlő és megkülönböztetésmentes oktatást kell biztosítani;

43.

felkéri a Politikai Rendszer és a Közösségen Belüli Kapcsolatok Minisztériumát, hogy mozdítsa elő a társadalmi kohéziót az „egy társadalom mindenkiért” stratégia végrehajtása révén, és sürgeti a hatóságokat a hátrányos megkülönböztetés, a kirekesztés és az alul reprezentáció további problémáinak kezelésére; hangsúlyozza, hogy minden Észak-Macedóniában élő kisebbség megfelelő támogatásban kell, hogy részesüljön, és megfélemlítés vagy bármilyen megkülönböztetés nélkül kell, hogy éljen;

44.

üdvözli a nyilvános konzultációk terén elért folyamatos javulást, és további eredményekre szólít fel azzal kapcsolatban, hogy biztosítani kell a civil szervezetek érdemi és kellő időben történő bevonását különböző szakpolitikai területek döntéshozatali folyamataiba, továbbá a nem kormányzati szektor pénzügyi fenntarthatóságának biztosítását; megjegyzi, hogy a költségvetés átalakítását megfelelő konzultációs folyamatnak kell alávetni, és az nem áshatja alá a civil társadalmi szektor fenntarthatóságát;

45.

felszólítja Észak-Macedóniát, hogy garantálja az alapjogi szervezetek funkcionális függetlenségét, a források megfelelő elosztását számukra, valamint tagjainak teljesen átlátható, inkluzív és érdemeken alapuló kinevezését, ezáltal segítve az emberi jogi helyzet javítását az országban; üdvözli az új ombudsman kinevezését, és a civil társadalommal folytatott fokozott együttműködésre szólít fel; elismerését fejezi ki az ombudsmani hivatal megerősítése miatt, és arra sürgeti a hatóságokat, hogy fokozzák a hivatal ajánlásainak végrehajtását; üdvözli a külső rendőrségi felügyeleti mechanizmus létrehozását az ombudsmani hivatalon belül, valamint további erőfeszítésekre szólít fel a rendőrség büntetlenségének kezelése érdekében a rendőrség által alkalmazott rossz bánásmód elleni biztosítékok szisztematikus végrehajtása, a valóban független nyomozók, valamint a rendőrség ellenőrzésére szolgáló mechanizmusok javítása révén;

46.

üdvözli a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni védelemről szóló törvény közelmúltbeli frissítését; sürgeti a hatóságokat, hogy hatékonyan hajtsák végre ezeket a jogszabályokat és előzzék meg a nemi alapú erőszakot és a gyermekek elleni erőszakot, védelmet biztosítva a bizonyítékok gyűjtésére és az elkövetők büntetőeljárás alá vonására szolgáló hatékony mechanizmus létrehozása révén; hangsúlyozza a Covid19-világjárvány következtében fokozódó nemi alapú erőszak és családon belüli bántalmazás áldozatainak védelmére és támogatására irányuló megelőző intézkedések fontosságát;

47.

sürgeti Észak-Macedóniát, hogy fokozza a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai érdekében tett erőfeszítéseit, többek között a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése és a civil társadalommal, különösen a női szervezetekkel, való fokozott együttműködés előtérbe helyezésével;

48.

felszólítja az észak-macedón törvényhozókat és minden politikai pártot, hogy tegyenek lépéseket a nők képviseletének biztosítására minden megválasztott és kinevezett döntéshozói pozícióban, a kötelező nemi kvóták által elősegített parlamenti képviselet pozitív tendenciáit követve; ösztönzi a hatóságokat, hogy továbbra is kezeljék a női munkavállalók jogai érvényesítésének hiányát, a nemek közötti egyenlőtlenségeket és a nemek közötti bérszakadékot a munkaerőpiacon, tegyenek lépéseket a nemi sztereotípiákra, a szülési szabadságra és a munkahelyi zaklatásra vonatkozó jogi rendelkezések terén, valamint biztosítsák a megfelelő gyermekgondozási kapacitásokat;

49.

üdvözli az országnak az irreguláris migráció kezelése terén folytatott együttműködés javítására, a határok védelmére, és a menekültek, menedékkérők és migránsok alapvető igényeinek kielégítésére tett erőfeszítéseit; felszólít a rászorulók nemzetközi védelmének további megerősítésére, valamint a nemzetközi jog megsértésének – mint az állítólagos visszafordítások – megelőzésére; felhívja a hatóságokat, hogy hozzanak létre aktív ellenőrzési mechanizmust, és tegyék meg a szükséges lépéseket a nemzetközi jog e megsértésének megakadályozása érdekében; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú Észak-Macedónia hozzájárulása az Európai Unió külső határának védelméhez, és felhívja az EU-t, hogy fokozza a határvédelem számára nyújtott támogatását a régióban; tudomásul veszi az emberkereskedelem és az embercsempészet terén elért eredményeket, valamint emlékeztet arra, hogy az irreguláris migrációs áramlások kezeléséhez szükség van egy hatékony mechanizmus kialakítására és az embercsempész hálózatok elleni küzdelemre, mivel az ország továbbra is az egyik fő migrációs tranzitútvonalon található; megjegyzi a folyamatos együttműködést, és támogatja az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel (Frontex) a jogállásról szóló megállapodás megkötésének véglegesítését, amely elősegítené a határok megfelelőbb védelmét és a határokon átnyúló bűnözéssel szembeni küzdelmet az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett; arra ösztönzi az országot, hogy haladjon előre a migránsok integrációjára vonatkozó stratégia elfogadásával, ideértve a visszatérők újra integrálását is;

Média

50.

elismeri, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a média függetlenségnek összességében kedvező környezet megteremtését tovább kell erősíteni a jogi keret, az önszabályozás, a tulajdonlás és a reklámpiac átláthatóságának javításával, a pénzügyi fenntarthatóság és a magántulajdonban lévő médiaorgánumok pártatlanságának növelésével párhuzamosan, biztosítva a média szabályokon alapuló költségvetési finanszírozását, az átláthatóságot és a politikai hirdetések mérséklését, így biztosítva a független szerkesztőségi politikát;

51.

sürgeti a hatóságokat a média rendszerszerű reformjainak gyors bevezetésére, amelyek új lendületet adnának a versenynek, növelnék közszolgálati műsorszolgáltatás és médiaszabályozó függetlenségét és kapacitását, és támogatnák az oknyomozó újságírást;

52.

tudomásul veszi az arra irányuló lépéseket, hogy fokozzák a média önszabályozását egyrészt a hivatásos online médiával foglalkozó nyilvántartás útján, másrészt a szakmai színvonal javításával az újságírókra vonatkozó munkafeltételeket tartalmazó charta és a digitális médiára vonatkozó tisztességes munkaszerződés tervezete révén;

53.

sürgeti olyan intézkedések elfogadását, amelyek megőriznék a közszolgálati műsorszolgáltatónak és az audio- és audiovizuális médiaszolgáltatások ügynökségének pénzügyi és működési függetlenségét; elismerését fejezi az ügynökségnek a médiatulajdon átláthatóságának figyelemmel kísérése, valamint a gyűlöletbeszéd, a megkülönböztetés és az újságírókkal szembeni fenyegetések kezelése érdekében tett erőfeszítésekért;

54.

arra ösztönzi a politikai és a médiakörnyezet minden szereplőjét, hogy továbbra is legyen inkluzív, ezáltal biztosítva az összes kapcsolódó politikai nézet igazságos képviseletét azzal a céllal, hogy segítse a polgárokat a megalapozott, demokratikus döntéshozatalban;

55.

szorgalmazza a jogi keret további javítását, biztosítva az újságírók biztonságát növelő hatékony intézkedéseket és a riporterek elleni bűncselekmények büntetlenségének kezelését; hatékony vizsgálatokat kér a médiaszakemberek elleni fizikai fenyegetésekkel és szóbeli támadásokkal kapcsolatban;

56.

aggódik az etnikai feszültségek súlyosbítására, az ország nemzetközi kapcsolatainak és hírnevének sérelmére, a közvélemény és a választási folyamat torzítására, valamint a médiaszabadságra, a demokratikus társadalmakra és intézményekre, az alapvető jogokra és szabadságokra, valamint a jogállamiságra nézve súlyos kockázatot jelentő félretájékoztatási és külföldi beavatkozási kampányok miatt;

57.

megjegyzi a médiaszabadság biztosításának és a minőségi újságírás és médiaműveltség előmozdításának jelentőségét a széles körben elterjedt dezinformáció, álhírek, nacionalista retorika és a gyűlöletbeszéd kezelése szempontjából; hangsúlyozza, hogy ki kell vizsgálni a félretájékoztatási kampányok és a médiába való külföldi beavatkozás eredetét; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy javítsák a koordinációt és stratégiailag kezeljék a dezinformációt és a hibrid fenyegetéseket, amelyek célja az európai perspektíva aláásása a régióban; felszólít egy, a Balkánra összpontosító dezinformációs kiválósági központ létrehozására a félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében;

Társadalmi-gazdasági reformok

58.

megjegyzi a Covid19 káros gazdasági és társadalmi hatását, valamint támogatását fejezi ki a hatások enyhítését célzó számos intézkedés iránt; arra sürgeti a hatóságokat, hogy teljes mértékben használják ki a Coviddal kapcsolatos folyamatos uniós támogatást és a kapcsolódó mechanizmusokat, a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv által kínált lehetőségeket kihasználva, hogy közelebb hozzák a régiót az EU egységes piacához; üdvözli az egészségügyi ágazat számára nyújtott 4 millió EUR összegű azonnali támogatást, valamint a társadalmi és gazdasági fellendüléshez biztosított 62 millió EUR-t, amelyet az Európai Unió Észak-Macedóniának nyújtott a világjárvány kezdetén, amelyet 160 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatási csomaggal egészített ki hitelek formájában;

59.

üdvözli az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA II) származó, 70 millió EUR összegű vissza nem térítendő támogatást a nyugat-balkáni partnerek Covid19-oltóanyagokhoz való hozzáférésének finanszírozására; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy elegendő mennyiségű Covid19-vakcinát osszanak ki valamennyi nyugat-balkáni ország állampolgárainak; ösztönzi a regionális együttműködést az egészségügy területén, különös tekintettel a határokon átnyúló betegségekre, a régió terheinek enyhítése érdekében;

60.

bátorítja a kormányt, hogy kezelje prioritásként a gazdasági visszaesés és a strukturális szükségletek – mint például az oktatás és a képzés hiányosságai, valamint a képzett munkavállalók kiáramlása és az infrastrukturális beruházások hiányosságai – enyhítésére, a diverzifikáció, a verseny és a digitalizáció fellendítésére és az informális gazdaság kezelésére irányuló intézkedéseket; emlékeztet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyképessége megerősítésének fontosságára;

61.

tudomásul veszi a kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozza a minimálbérről szóló törvényt és bővítse a szociális ellátások körét; ösztönzi a hatóságokat, hogy moderniználják az adótörvényt, így javítva a közegészségügyi és egészségbiztosítási rendszerek kapacitását, személyzetét és munkakörülményeit, valamint az ezekhez való hozzáférést; sürgeti a világjárvány által súlyosbított gyermekszegénység és energiaszegénység kezelésére irányuló célzott intézkedések elfogadását;

62.

kéri a népességcsökkenés és a képzett munkaerő elvándorlásának kérdésére irányuló társadalmi-gazdasági intézkedések növelését a tartós munkanélküliség csökkentését eredményező aktív munkaerőpiaci intézkedések útján;

63.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az uniós polgárok megkülönböztetéstől mentes munkaerőpiaci hozzáférésének, a szolgáltatásnyújtás szabadságának, a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének és a kereskedelem nem tarifális akadályai felszámolásának a biztosítása érdekében;

64.

emlékeztet az időszerű, átfogó, jó minőségű, ágazatközi statisztikai adatok biztosításának fontosságára és sürgeti az országot egy régóta esedékes demográfiai összeírás elkészítésére;

Energia, közlekedés és környezetvédelem

65.

emlékeztet, hogy további jelentős erőfeszítések szükségesek az energiahatékonysággal, a megújuló energiával, az energiaellátás biztonságával és a kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos célok megvalósításához;

66.

véleménye szerint a közberuházásokat fenntartható növekedésre és munkahelyteremtésre kell összpontosítani, valamint sürgeti az országot az energiaellátás biztonságának és fenntarthatóságának növelésére a hatékonyság és diverzifikáció javításával megújuló energiaforrások fenntartható alkalmazásán keresztül;

67.

üdvözli az energiahatékonysági törvény elfogadását, és ösztönzi Észak-Macedóniát, hogy hajtsa végre azt; üdvözli a harmadik energiaügyi csomagban előírt kötelezettségeknek való megfelelés további biztosítása, valamint az integrált regionális energiapiacnak a szomszédos országokkal való jövőbeli villamosenergia- és gázrendszerösszekötők révén történő létrehozása terén elért eredményeket; lépésekre szólít fel a vasúti piaci verseny biztosítása, a fontos vasúti folyosók kiépítésének támogatása és a jelentős határátkelőhelyek működőképességének biztosítása érdekében;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy az IPA III vagy a nyugat-balkáni gazdasági és beruházási terv tekintetében szigorúan hajtsa végre a „többért többet” elvet, különösen Észak-Macedónia vonatkozásában, tekintettel az ország által a jelentéstételi időszakban elért jelentős előrehaladásra, továbbá jelét adva az Unió szolidaritásának;

69.

üdvözli a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv és a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrend elfogadását, amely a régió zöld és digitális átállásának támogatását célozza, valamint előmozdítja a szélesebb körű regionális és határokon átnyúló együttműködést és energiabiztonságot; emlékeztet arra, hogy képesek javítani az állami infrastruktúrát és regionális összeköttetést, különösen a Bulgáriába tartó VIII. vasúti-és autópálya-folyosó, a Koszovóval, Szerbiával és Görögországgal közös gázrendszer-összekötők, valamint az Alexandroupolis cseppfolyósított földgáz (LNG) terminálprojektje révén; ismét hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a nyugat-balkáni országokkal és az uniós tagállamokkal való légi összeköttetéseket; hangsúlyozza, hogy a külső beruházási terv beruházásainak hozzá kell járulniuk a Párizsi Megállapodás és az EU dekarbonizációs célkitűzéseihez, valamint előzetes környezeti hatásvizsgálatokat kell tartalmazniuk; kiemeli az Észak-Macedónia és szomszédai közötti összeköttetések és gazdasági integráció fokozásának stratégiai értékét;

70.

elismerését fejezi ki azért, hogy Észak-Macedónia a nyugat-balkáni országok közül elsőként dolgozta ki integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terv tervezetét, amely szilárd alapot nyújt egy ambiciózus végleges terv kidolgozásához az Energiaközösség alapján fennálló kötelezettségeknek megfelelően;

71.

szorgalmazza a politikai akaratot a Párizsi Megállapodás és az ambiciózus környezetvédelmi és fenntartható fejlődési tervek végrehajtására, többek között a védett területeken a vízenergia fejlesztésének korlátozása révén, megőrizve a biológiai sokféleséget és biztosítva a környezeti felelősséget;

72.

megismétli arra irányuló felhívását, hogy kezeljék a levegőszennyezés riasztó szintjét – különösen a városi területeken – a fenntartható energiára, fűtésre és közlekedésre való áttéréssel, valamint a megújuló energiaforrásokba való beruházás, az ágazatközi koordináció javítása, a helyi és nemzeti finanszírozás növelése, a nagy tüzelőberendezések kibocsátási határértékeinek való megfelelés biztosítása, valamint a szén kivonására irányuló nemzeti stratégia kidolgozása révén;

73.

üdvözli a vízminőség javítása terén elért eredményeket, és emlékeztet a szennyvíztisztító kapacitások fokozásának, a nagymértékű tengeri műanyagszennyezés csökkentésének, egy integrált regionális hulladékgazdálkodási rendszer felállítását prioritásként történő kezelésének, és az újrahasznosítás előmozdításának szükségességére;

74.

felszólítja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket Ohrid természeti és kulturális örökségének megőrzése érdekében, az ohridi régióra vonatkozó UNESCO-ajánlás teljes körű végrehajtásának biztosítása révén;

Regionális együttműködés és külpolitika

75.

emlékeztet az Észak-Macedónia által a Görögországgal kötött preszpa-tavi megállapodásra és a jószomszédi kapcsolatokról Bulgáriával kötött szerződésre vonatkozó tárgyalások során alkalmazott kooperatív és konstruktív megközelítésre, amely igazolja az ország stratégiai elkötelezettségét az európai csatlakozási iránt; megjegyzi, hogy az uniós tagállamoknak meg kell könnyíteniük az Észak-Macedóniával tartandó kormányközi konferencia mielőbbi megtartását az ország uniós csatlakozási folyamatban tett erőfeszítéseinek elismerése érdekében, valamint hogy megakadályozzák, hogy további késedelmek ássák alá a megbékélés terén elért eredményeket;

76.

sajnálatosnak tartja, hogy a bolgár identitásukat és/vagy etnikai hátterüket nyíltan kifejező polgárok hátrányos megkülönböztetéséről szóló korábbi európai parlamenti ajánlások végrehajtása terén továbbra sem történt előrelépés;

77.

határozottan ösztönzi a hatóságokat és a civil társadalmat, hogy tegyék meg a történelmi megbékélésre irányuló megfelelő intézkedéseket a különböző etnikai és nemzeti csoportok közötti és e csoportokon belüli megosztottság feloldása érdekében, beleértve a bolgár identitású állampolgárokat is;

78.

ismételten támogatását fejezi ki az erősödő regionális együttműködés iránt és arra kéri a feleket, hogy biztosítsák a Görögországgal kötött preszpa-tavi megállapodás, valamint a jószomszédi viszonyról szóló, Bulgáriával kötött szerződés teljeskörű, következetes és jóhiszemű végrehajtását, ugyanis mindkettő fontos részét képezi a kétoldalú kapcsolatnak; sürgeti a partnereket, hogy továbbra is működjenek együtt és kétoldalúan oldják meg az összes lezáratlan kétoldalú kérdést, amelyek nincsenek hatással a csatlakozási folyamatra, lépjenek fel konstruktív módon, valamint tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek alááshatják az európai integrációt és az EU szélesebb körű érdekeit;

79.

megállapítja, hogy a regionális együttműködésnek az EU közös jövőjén, a regionális viták és a nehéz múlt leküzdését célzó nyitott párbeszéden, valamint az alapvető európai értékek tiszteletben tartásán kell alapulnia; felszólít új lehetőségek megteremtésére a nyugat-balkáni országokkal folytatott magas szintű politikai és szakpolitikai párbeszéd terén rendszeres EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozók és intenzívebb miniszteri kapcsolatok révén a bővítési folyamat politikai felelősségvállalás megerősítése, valamint a határozottabb irányítás és a magas szintű elkötelezettség biztosítása érdekében, amely a felülvizsgált bővítési módszertan célja is;

80.

sajnálatát fejezi ki, amiért a Tanács nem volt képes tárgyalási keretet elfogadni; várakozással tekint a tárgyalási keret gyors elfogadása elé a további késedelmek elkerülése és a csatlakozási tárgyalásokat megkezdő kormányközi konferencia mielőbbi megrendezése érdekében; támogat minden olyan erőfeszítést, amely párbeszéd elősegítése érdekében történik, és egyben az életképes megállapodás előtti utat egyengeti; rámutat arra, hogy az Európai Unió elképzelése szerint túl kell lépni a regionális vitákon és a nehéz múlton, hogy együtt lehessen egy jobb, békés jövőért dolgozni és együtt boldogulni;

81.

sajnálatát fejezi ki, amiért Bulgária és Észak-Macedónia még nem jutottak megegyezésre függőben lévő kétoldalú kérdésekről; emlékeztet a folyamatos párbeszéd fontosságára, hogy a kétoldalú megállapodások jóhiszemű végrehajtása terén fenntartható eredmények legyenek elérhetők, teljesen mértékben kihasználva a barátságról, a jószomszédi viszonyról és a két ország közötti együttműködésről szóló szerződés keretét és célkitűzéseit; üdvözli Észak-Macedónia bulgáriai különleges képviselőjének kinevezését, és hangsúlyozza, hogy folyamatos párbeszédre van szükség a jelenlegi kétoldalú problémákra vonatkozó fenntartható megállapodás elérése érdekében; ösztönzi Bulgáriát és Észak-Macedóniát, hogy jussanak kompromisszumra a konkrét intézkedések cselekvési tervével kapcsolatban, amelynek végrehajtását rendszeresen értékelik a barátsági szerződésnek megfelelően;

82.

elismerését fejezi ki Észak-Macedóniának és Bulgáriának a Nyugat-Balkánra vonatkozó berlini folyamat sikeres közös elnökségéért és a fontos eredményekért;

83.

felszólít egy kellő állami finanszírozásban részesülő, intézményesített ifjúsági párbeszéd megvalósítására Észak-Macedónia és Görögország, valamint Észak-Macedónia és Bulgária között a francia–német ifjúsági hivatal mintája alapján;

84.

újra felszólítja az összes regionális politikai vezetőt, hogy tegyenek sürgős lépéseket a RECOM-bizottság felállítására, amelynek feladata minden háborús bűnnel és más súlyos emberi jogok megsértésével kapcsolatos tény feltárása a volt Jugoszlávia területén, a RECOM-koalíció által elvégzett fontos munkára építve;

85.

üdvözli, hogy Észak-Macedónia 2020. március 27-én csatlakozott a NATO-hoz, és folyamatos elkötelezettséget tanúsít az euroatlanti biztonsági keret iránt; üdvözli az ország részvételét a NATO által vezetett misszióban, valamint a befogadó nemzet koordinációs központján keresztül a KFOR-ban, és hivatalos együttműködését az Európai Védelmi Ügynökséggel; felhívja Észak-Macedóniát, hogy folytassa a katonai és operatív normákhoz való igazodását az EU-val és a NATO-tagállamokkal való átjárhatóság és koherencia fokozása érdekében; üdvözli Észak-Macedónia elkötelezettségét a „Tiszta Hálózat” kezdeményezés iránt;

86.

87.

elismeri, hogy Észak-Macedónia egyre jobban igazodik a közös kül- és biztonságpolitikához, és kéri az országot az uniós válságkezelési műveletekkel kapcsolatos további javulásra, különösen az Oroszország elleni korlátozó intézkedésen kapcsán; elismerését fejezi ki Észak-Macedóniának a folyamatban lévő uniós válságkezelési és közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziókhoz és műveletekhez való folyamatos hozzájárulásáért, valamint hangsúlyozza, hogy a jövőben is fenn kell tartani elkötelezettségét; aggodalmát fejezi ki a harmadik országoktól való növekvő gazdasági és energiafüggőség miatt;

88.

üdvözli Észak-Macedónia folyamatos elkötelezettségét a regionális kezdeményezések iránt és kéri a különböző regionális keretekben megfogalmazott kötelezettségek folyamatos végrehajtását a regionális közös piac fejlesztésére;

o o

89.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Észak-macedón Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0320.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0050.

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/172

P9_TA(2021)0115

A Szerbiáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentések

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2175(INI))

(2021/C 494/15)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

—	tekintettel Szerbia európai uniós tagságra irányuló, 2009. december 19-i kérelmére,

—

tekintettel a Bizottság 2011. október 12-i véleményére Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről (COM(2011)0668), az Európai Tanács 2012. március 1-jei határozatára a tagjelölti státusz Szerbia részére történő megadásáról és az Európai Tanács 2013. június 27–28-i határozatára a Szerbiával való uniós csatlakozási tárgyalások megkezdéséről,

—	tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-án, Szalonikiben tartott ülésének elnökségi következtetéseire,

—	tekintettel a 2018. május 17-i EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón tett szófiai nyilatkozatra és a kiemelt célkitűzések ehhez csatolt szófiai menetrendjére,

—

—	tekintettel a Szerbia és Koszovó kormánya közötti kapcsolatok rendezésére vonatkozó alapelvekről szóló, 2013. április 19-i első megállapodásra, a 2015. augusztus 25-i megállapodásokra és az Unió közreműködésével zajló, a kapcsolatok normalizálására irányuló párbeszédre,

—	tekintettel a 2014. augusztus 28-án megkezdett berlini folyamatra,

—	tekintettel a Bizottság Szerbiáról szóló 2018. évi jelentéséről szóló, 2018. november 29-i állásfoglalására (1),

—	tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2019. október 30–31-i, tizenegyedik ülésén elfogadott nyilatkozatra és ajánlásokra,

—	tekintettel „A csatlakozási folyamat előmozdítása – Hiteles uniós perspektíva a Nyugat-Balkán számára” című, 2020. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0057),

—	tekintettel a nyugat-balkáni partnerekkel a migráció és a biztonság területén folytatott együttműködés megerősítéséről szóló, 2020. június 5-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a „2019. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260) és az azt kísérő, a Szerbiáról szóló 2019. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0219),

—	tekintettel a „2020. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0660) és az azt kísérő, a Szerbiáról szóló 2020. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0352),

—

tekintettel „A Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási terv” című, 2020. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2020)0641), valamint a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrend végrehajtásával kapcsolatos iránymutatásokról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0223),

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2020. április 8-i közös közleményére a Covid19-járványra való globális szintű uniós reagálásról (JOIN(2020)0011),

—

tekintettel a Bizottságnak a 2020–2022 közötti szerbiai gazdasági reformprogramról szóló, 2020. április 21-i értékelésére (SWD(2020)0064), továbbá az EU, valamint a Nyugat-Balkán és Törökország közötti gazdasági és pénzügyi párbeszéd keretében a Tanács által 2020. május 19-én elfogadott együttes következtetésekre,

—	tekintettel „A Covid19 leküzdése és a világjárványt követő helyreállítás során a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatás” című, 2020. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2020)0315),

—	tekintettel a Szerbiával tartott csatlakozási konferencia 2019. december 10-i, tizenegyedik miniszteri szintű ülésére, amelyen megnyitották a „Tőke szabad mozgása” című 4. fejezetről szóló tárgyalásokat,

—	tekintettel a parlamenti választások megrendezése feltételeinek javításáról az Európai Parlament közvetítésével zajló, pártok közötti párbeszéd első szakaszának következtetéseire,

—	tekintettel az EBESZ/ODIHR különleges választási értékelő missziójának a 2020. június 21-i szerbiai parlamenti választásokról szóló, 2020. október 7-én közzétett végleges jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának 2020. november 11-én közzétett szakértői sajtónyilatkozatára a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzéséről szóló törvény nem kormányzati szervezetek tevékenységét célzó és annak akadályozására irányuló visszaélésszerű alkalmazásával kapcsolatos aggályokról,

—	tekintettel a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) a parlamenti képviselőket, bírákat és ügyészeket érintő korrupció megelőzésével foglalkozó, a negyedik értékelési forduló részeként 2020. november 26-án nyilvánosságra hozott, Szerbiáról szóló második megfelelési jelentésére,

—	tekintettel a nők elleni erőszakkal és a családon belüli erőszakkal szembeni fellépéssel foglalkozó szakértői csoport (GREVIO) Szerbiáról szóló, 2020. január 22-i értékelő alapjelentésére,

—	tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—	tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a Nyugat-Balkánra vonatkozó, a 2020. évi csúcstalálkozót követően tett 2020. június 19-i ajánlására (2),

—	tekintettel az Európai Parlament és a nyugat-balkáni parlamentek elnökeinek az Európai Parlament elnöke által a nyugat-balkáni parlamentek vezetésével közösen kezdeményezett 2020. január 28-i csúcstalálkozóján megfogalmazott közös nyilatkozatra,

—	tekintettel a 2020. május 6-án videokonferencia keretében megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón elfogadott zágrábi nyilatkozatra,

—	tekintettel a berlini folyamat keretében 2020. november 10-én megrendezett EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozóra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0032/2021),

mivel Szerbiát az uniós tagságra törekvő bármely más államhoz hasonlóan saját érdemeit tekintetbe véve kell megítélni a csatlakozáshoz szükséges kritériumok és közös értékek teljesítése, végrehajtása és betartása alapján, és mivel a csatlakozás menetrendjét és ütemét a szükséges reformok minősége és a reformok iránti elkötelezettség határozza meg;

B.	mivel a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság az EU sarokkövét jelentő olyan alapvető értékek, amelyek a bővítési, stabilizációs és társulási folyamatok központi elemét képezik; mivel az e területeken fennmaradó jelentős kihívások leküzdéséhez fenntartható reformokra van szükség;

mivel Szerbiának visszafordíthatatlan eredményeket kell felmutatnia az emberi méltóság tiszteletben tartásával, a szabadsággal, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal és az emberi jogok, köztük a nemzeti és más kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatos értékek megőrzése és védelme, valamint a mellettük való kiállás terén belföldön és nemzetközi kapcsolataiban egyaránt;

D.	mivel a Szerbiával folytatott tárgyalások megkezdése óta tizennyolc fejezet megnyitására került sor, amelyekből kettőt ideiglenesen lezártak; mivel Szerbia úgy döntött, hogy elfogadja az EU új bővítési módszertanát;

E.	mivel az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok (23. fejezet), valamint a jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság (24. fejezet) területén egyelőre sikerült fenntartható eredményeket elérni; mivel a Tanács úgy határozott, hogy egyelőre nem nyit meg újabb fejezeteket Szerbiával;

F.	mivel a GRECO szerint a szerbiai helyzet „globálisan nem kielégítő”, és megállapítást nyert, hogy Szerbia nem tesz eleget a GRECO ajánlásainak a parlamenti képviselők, bírák és ügyészek korrupciójának megelőzése tekintetében;

mivel az EU jogállamiság előmozdítása iránti elkötelezettsége Szerbiára is vonatkozik, ahol az Uniónak folytatnia kell az Európa Tanáccsal való együttműködést az igazságszolgáltatással, a korrupció elleni küzdelemmel, az emberi jogok előmozdításával, valamint a szabad és független média és a civil társadalom szerepével kapcsolatos alapvető reformok és képzés Szerbia általi megvalósításának támogatása terén, és a felülvizsgált bővítési módszertannak megfelelően nyomon kell követnie az e területeken elért eredményeket;

H.	mivel Szerbiának érdeke a Koszovóval fennálló kapcsolatok rendezése;

I.	mivel Szerbia továbbra is elkötelezett a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok mellett;

J.	mivel Szerbia továbbra is elkötelezett a működőképes piacgazdaság megteremtése mellett, és teljesíti a stabilizációs és társulási megállapodásban foglalt kötelezettségeket, bár több megfelelési probléma továbbra is fennáll; mivel a korrupció továbbra is gátolja a gazdasági fejlődést;

K.	mivel Szerbia a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) összes alapvető egyezményét ratifikálta;

L.	mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a média függetlensége továbbra is komoly aggodalomra ad okot, amit kiemelten kell kezelni;

mivel a Európai Parlament közvetítésével a parlamenti választások megrendezése feltételeinek javításáról zajló, pártok közötti párbeszéd továbbra is egyedülálló platformot biztosít ahhoz, hogy konszenzus alakuljon ki a választások feltételeinek javítására irányuló kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban;

N.	mivel az EU egyetértett azzal, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből 374 millió EUR-t átcsoportosítsanak a Covid19-járvány régióra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítésére;

O.	mivel az EU – tanúbizonyságot téve a nyugat-balkáni országok európai perspektívája iránti elkötelezettségéről – 3,3 milliárd EUR-t mozgósított közvetlenül az egészségügyi válság kezelésére, valamint a koronavírus-világjárvány gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítésére;

mivel az EU Szerbia fő támogatója és segélyezője a Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítése terén; mivel Szerbia az egészségügyi ágazat számára 15 millió EUR azonnali támogatást, a társadalmi és gazdasági helyreállításra 78,4 millió EUR támogatást, segítségnyújtási alapok keretében pedig 93,4 millió EUR-t kapott;

Q.	mivel Szerbia az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében uniós támogatásban részesül, amelynek teljes indikatív előirányzott összege 1 539,1 milliárd EUR a 2014–2020 közötti időszakra;

mivel az EU nyújtja a legtöbb pénzügyi támogatást Szerbia számára; mivel az EU az elmúlt 18 évben az összes területet figyelembe véve támogatások formájában több mint 3,6 milliárd EUR-t folyósított Szerbiának a jogállamiságtól kezdve a közigazgatás reformján és a társadalmi fejlődésen át a környezetvédelemig és a mezőgazdaságig; mivel Szerbia 2007 óta összesen 2,79 milliárd EUR értékű uniós segítségnyújtásban részesült az IPA keretében;

mivel Szerbiának jelentős haszna származott az EU-val való kereskedelmi és gazdasági integrációból; mivel az EU Szerbia legnagyobb kereskedelmi partnere, és 2018-ban az Unióba irányult Szerbia teljes exportjának 67 %-a, és onnan származott az ország teljes áruimportjának több mint 60 %-a; mivel 2010 és 2018 között a Szerbiában megvalósult uniós beruházások összesen több mint 13 milliárd EUR-t tettek ki;

üdvözli, hogy Szerbia továbbra is stratégiai céljának tekinti az uniós tagság elérését, és hogy ez az újonnan megalakult kormány prioritásai között is szerepel; tudomásul veszi, hogy az összes parlamenti párt támogatja Szerbia uniós integrációs folyamatát; ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy a nyilvánosság előtt zajló vitákban aktívabban és egyértelműbben kommunikálják elkötelezettségüket az európai értékek iránt, és világos és egyértelmű kötelezettségvállalást vár Szerbiától az ország uniós csatlakozással kapcsolatos kötelezettségeinek látható és ellenőrizhető módon történő teljesítése iránt;

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások nagyobb lendületet kapjanak, és hogy mielőbb alkalmazni kell a felülvizsgált bővítési módszertant, amely a tárgyalási fejezetek tematikus csoportosításán és az egyes uniós politikák és programok fokozatos bevezetésén alapul, egyúttal hangsúlyozva azokat az egyértelmű és kézzelfogható ösztönzőket, amelyek közvetlenül Szerbia polgárainak érdekeit szolgálják;

hangsúlyozza, hogy a 2020. június 21-i szerbiai választások nyomán kapott új megbízatás által teremtett lendület lehetőséget kínál a jelentős előrelépésre Szerbia európai kilátásai tekintetében; síkra száll amellett, hogy csak akkor nyissanak meg újabb tárgyalási fejezeteket, ha Szerbia megteszi a szükséges kötelezettségvállalásokat, és reformokat hajt végre a szükséges referenciaértékek teljesítése érdekében; rámutat, hogy a fejezetek megnyitása a tartós szerbiai reformok és az Európa-párti átalakulás elérésének alapvető eszköze;

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy adott esetben a szerb partnerek bevonásával tegyék meg a szükséges lépéseket a felülvizsgált bővítési módszertan rendelkezései – különösen a tematikus tárgyalási klasztereket érintők – végrehajtása érdekében, és hogy ezt az új módszertant használják fel lehetőségként a nyugat-balkáni bővítési folyamat felgyorsítására, és Szerbiával közösen határozzák meg Szerbia tárgyalási folyamatának új lépéseit;

üdvözli a szerb kormány és a nemzetgyűlés között az Európai Unióval foglalkozó nemzeti konvent ügyében folytatott együttműködést; felhívja Szerbia kormányát, hogy mielőbb nevezzen ki új vezetőt a Szerbia Európai Unióhoz való csatlakozásával foglalkozó tárgyalócsoport élére; felhívja továbbá Szerbiát, hogy javítsa az Európai Integrációs Minisztérium adminisztratív kapacitásait a csatlakozási tárgyalások lebonyolításának javítása érdekében, és tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy az európai integrációs folyamat a lehető leginkluzívabb és legnyitottabb legyen;

tudomásul veszi, hogy Szerbia tovább erősítette jogszabályainak az uniós vívmányokkal való összehangolását és végrehajtását, és ezt tovább kell folytatnia; sajnálja, hogy az összehangolás jóval lassabban zajlott a kormány által eredetileg tervezettnél; kiemeli a 23. fejezet (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezet (A jog érvényesülése, szabadság és biztonság) terén elért korlátozott eredményeket; megállapítja, hogy a Koszovóhoz fűződő viszony normalizálása és az alapvető jogok valódi tiszteletben tartása továbbra is alapvető fontosságú és meghatározó a csatlakozási tárgyalások üteme szempontjából;

sajnálja, hogy Szerbia reformmenetrendjének számos területén nem történt előrehaladás, sőt, még visszalépésre is sor került az uniós csatlakozás egyes alapvető kérdéseit illetően; felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa jelentéstételi módszertanát a jelentős visszalépések figyelembevétele érdekében, és küldjön egyértelmű üzenetet a csatlakozó országoknak, köztük Szerbiának;

hangsúlyozza a szerb érdekelt felek stratégiai kommunikációjának fontosságát az uniós csatlakozás előnyeivel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az uniós csatlakozásról szóló nyilvános vitának tényeken kell alapulnia, és elő kell mozdítania az alapvető jogok és a demokratikus értékek maradéktalan tiszteletben tartását;

ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy a nyilvános viták során aktívabban kommunikálják az európai értékek iránti elkötelezettségüket, és többek között a nagyközönség információkhoz való hozzáférésének fokozása, valamint a hatóságok és a civil társadalom közötti együttműködés kiterjesztése révén fokozzák a kommunikáció átláthatóságát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az állami finanszírozású médiaorgánumok – gyakran tisztségviselőket idézve – hozzájárulnak az EU-ellenes retorika terjesztéséhez Szerbiában;

10.

felhívja Szerbiát és az uniós tagállamokat, hogy folytassanak aktívabb és eredményesebb kommunikációs politikát az európai kilátásokkal kapcsolatban, megszólítva a szerb és az uniós polgárokat egyaránt, a nemzeti kisebbségekhez tartozókat is beleértve; hangsúlyozza az Európai Unió népei és a szerb nép közötti barátság és testvériség történeti kötelékeit;

11.

megjegyzi, hogy Szerbia aránytalanul nagy láthatóságot biztosít harmadik országoknak; felhívja Szerbiát, a Bizottságot és az EU szerbiai küldöttségét, hogy fokozzák az EU és Szerbia közötti szoros partnerség szerepének, erőfeszítéseinek és előnyeinek népszerűsítése érdekében tett erőfeszítéseiket, többek között az európai támogatással megvalósított projektek és reformok népszerűsítése révén; megállapítja, hogy sürgős szükség van a nagyvárosokon kívül élő szerb állampolgárok bevonására, és felhívja az Uniót, hogy fokozza tovább az alulról szerveződő civil társadalomnak nyújtott támogatást;

12.

kéri a nyugat-balkáni országokkal folytatott magas szintű politikai és szakpolitikai párbeszéd új lehetőségeinek megteremtését a határozottabb irányítás és a magas szintű elkötelezettség biztosítása érdekében, amit a felülvizsgált bővítési módszertan is szorgalmaz; úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferenciának aktív szerepvállalásra kell ösztönöznie és megfelelően be kell vonnia a szerbiai, valamint a többi nyugat-balkáni országbeli képviselőket a kormányzatok, valamint a civil társadalom és az ifjúsági szervezetek szintjén egyaránt;

13.

tudomásul veszi az EBESZ/ODIHR különleges választási értékelő missziójának zárójelentésében foglalt következtetéseket, amelyek szerint a 2020. június 21-i parlamenti választásokat hatékonyan bonyolították le, de aggodalomra adott okot a kormányzó párt – többek között a médiában is érvényesülő – dominanciája; sajnálatát fejezi ki a szavazókra gyakorolt nyomás, a média elfogultsága, valamint az állami tisztségviselők tevékenységei és a pártpolitikai kampányolás közötti választóvonal elmosódása hosszú távú tendenciája miatt; e tekintetben rámutat a választásokkal kapcsolatban az állam által a vélemények megváltoztatása érdekében támogatott dezinformációs kampányok szerepére;

14.

üdvözli az ODIHR ajánlásainak végrehajtásával foglalkozó munkacsoport létrehozását; felhívja a szerb hatóságokat, hogy maradéktalanul foglalkozzanak az ODIHR valamennyi ajánlásával, jóval a következő választások előtt; hangsúlyozza, hogy a választási feltételek tekintetében szakértelemmel rendelkező civil társadalmi szervezeteknek továbbra is részt kell venniük a folyamatban;

15.

aggodalommal állapítja meg, hogy a parlament mindössze néhány héttel a tervezett választások előtt, megfelelő nyilvános vita nélkül változtatásokat fogadott el a választási rendszer fontos elemei tekintetében, többek között csökkentve a választási küszöböt; rámutat, hogy a Velencei Bizottság szerint a választási törvény alapvető elemeit nem helyénvaló jelentősen módosítani a választások előtt kevesebb mint egy évvel;

16.

sajnálja az ellenzék egyes részeinek a választások bojkottjára vonatkozó döntését, és hangsúlyozza, hogy az EBESZ/ODIHR különleges választási értékelő missziójának – a szerbiai politikai színtér valódi pluralizmusának hiányát és széttöredezettségét hangsúlyozó – megállapításai fényében a választási feltételek javítása valamennyi politikai erő, különösen az irányító hatóságok felelőssége; hangsúlyozza, hogy a választópolgárok politikai képviselete és a döntéshozatali folyamat befolyásolására való képessége kizárólag a politikai és választási folyamatokban való részvétel révén garantálható; felhívja az ellenzéket, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz, és folytassa részvételét a politikai és parlamenti tevékenységekben; megjegyzi, hogy a választások egyes ellenzéki pártok általi bojkottja miatt az újonnan megalakult szerb parlamentet a kormányzó koalíció túlnyomó többsége és az életképes ellenzék hiánya jellemzi, ami nem segíti elő a politikai pluralizmus elérését az országban;

17.

emlékeztet a Velencei Bizottság által meghatározott választási elvekre, és aggodalommal veszi tudomásul, hogy Aleksandar Vučić elnök minden alkotmányos alap és politikai indok nélkül kihirdette az előrehozott választások megrendezését, ugyanakkor pedig Szerbia elnökeként és a legnagyobb politikai párt elnökeként kihirdette, hogy a 2022 tavaszán egy napon kerül sor az elnökválasztásra, a parlamenti választásokra és a belgrádi önkormányzati választásokra;

18.

üdvözli az Európai Parlament közvetítésével zajló, Szerbia nemzetgyűlésével folytatott, pártok közötti párbeszéd létrehozását, valamint a szerb hatóságok és a parlamenti többség által a választási feltételek javítása érdekében hozott kezdeti intézkedéseket; szorgalmazza a pártok közötti párbeszéd keretében tett fennmaradó kötelezettségvállalások további végrehajtását;

19.

üdvözli az Európai Parlament közvetítésével zajló, Szerbia nemzetgyűlésével sorra kerülő, pártok közötti párbeszéd második szakaszának elindítását valamennyi szerbiai érdekelt fél és Európa-párti politikai erő bevonásával, hogy a teljes politikai spektrumban javuljon a politikai légkör és bizalom, valamint hogy konszenzus alakuljon ki a választási folyamattal kapcsolatos lezáratlan kérdésekben, a nemzetközi megfigyelő missziók ajánlásainak megfelelően; sürgeti, hogy a lehető leghamarabb kerüljön sor a pártok közötti párbeszéd inkluzívabb új fordulóira, és felhív minden felet, hogy határozzanak meg világos célokat, kritériumokat, referenciaértékeket és közvetítőket; hangsúlyozza, hogy a pártok közötti párbeszédet jóval a közelgő választások előtt le kell zárni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a választási feltételek szükséges jogi és egyéb módosításainak végrehajtására és azok gyakorlatba való átültetésére annak érdekében, hogy a választások előtt egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre; emlékeztet arra, hogy a kormánynak és a független szerveknek biztosítaniuk kell a pártok közötti párbeszéd keretében vállalt kötelezettségekkel kapcsolatos jogi keretek teljes körű és megfelelő végrehajtását;

20.

elítéli az Európai Parlament képviselői – különösen a Parlamentet Szerbiával fenntartott kapcsolatai terén képviselő személyek, többek között a SAPC-küldöttség elnöke és tagjai, valamint a pártok közötti párbeszéd közvetítői – elleni elfogadhatatlan szóbeli támadásokat és gyűlöletbeszédet, mivel ezek nem egyeztethetők össze Szerbia stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségei szellemével; felhívja a nemzetgyűlés elnökét és az ott működő képviselőcsoportok vezetőit, hogy tartsák tiszteletben a demokratikus párbeszéd normáit;

21.

felhívja az új kormányt, hogy munkálkodjon az eredményes és ellenőrizhető alapvető reformokon, és foglalkozzon a strukturális reformokkal, valamint a jogállamiság, az alapvető jogok, a média szabadsága, a korrupció elleni küzdelem, továbbá a demokratikus intézmények és a közigazgatás működése terén fennálló hiányosságokkal;

22.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a korrupció összességében továbbra is olyan probléma, amellyel kapcsolatban korlátozott mértékű előrelépés történt; üdvözli a korrupcióellenes ügynökség függetlenségének biztosítása érdekében tett lépéseket és a korrupciós ügyek lezárása terén eddig elért eredményeket; ösztönzi a további előrelépést, különösen a magas szintű korrupciós ügyekben folytatott nyomozások, vádemelések és jogerős ítéletek terén felmutatott eredmények javítása, valamint a korrupció megelőzéséről szóló jogszabályok uniós vívmányoknak, valamint a GRECO ajánlásainak megfelelő végrehajtása terén; üdvözli a legújabb GRECO-jelentés közzétételét, és arra buzdítja az igazságügyi minisztériumot, hogy törekedjen az ajánlások végrehajtására;

23.

rámutat arra, hogy a GRECO legfrissebb jelentése szerint Szerbia csak részben hajtotta végre a 2015. évi ajánlásokat, továbbá a helyzet az országban „globálisan nem kielégítő”; hangsúlyozza a korrupció elleni eredményes küzdelem fontosságát, és felhívja a szerb hatóságokat, hogy mielőbb tegyenek eleget ezeknek az ajánlásoknak; aggodalmát fejezi ki a „tisztviselő” fogalmának a korrupció megelőzéséről szóló törvényben szereplő meghatározását érintő közelmúltbeli módosítások miatt, amelyeket nem átlátható módon és sietve fogadtak el, és amelyek jelentősen korlátozzák a törvény alkalmazási körébe tartozó személyek számát, ezáltal tovább gyengítve a korrupcióellenes mechanizmusokat és lehetőségeket teremtve az állami forrásokkal való, korábban jogellenesnek ítélt visszaélésre;

24.

sürgeti Szerbiát, hogy mutasson fel meggyőző eredményeket, ezen belül többek között eredményes vizsgálatokkal kiegészülő tartós előrelépést az aggodalomra okot adó területeken, például az igazságszolgáltatás, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, különös tekintettel a magas szintű közérdeket érintő esetekre, például a Krušik-, a Jovanjica- és a Telekom Srbija-ügyre, és javítsa eredményességét a magas szintű korrupciós ügyekben indított nyomozások, vádemelések és elmarasztaló ítéletek, ezen belül a bűncselekményből származó vagyoni eszközök lefoglalása és elkobzása terén; megismétli azon 2018-as felhívását, hogy igazságot kell szolgáltatni egyes, a belgrádi Savamala városrészben található, magántulajdonban lévő ingatlanok jogellenes lebontásával kapcsolatban; tudomásul veszi, hogy a korrupció megelőzéséről szóló új törvény 2020. szeptember 1. óta hatályban van;

25.

emlékezteti Szerbiát, hogy fokozza a korrupció eredményes kezelésére irányuló erőfeszítéseit, elsősorban a korrupció megelőzésére és visszaszorítására összpontosítva, többek között egy új korrupcióellenes stratégia elfogadásával, amelyet hiteles és reális cselekvési terv és eredményes koordinációs mechanizmus támaszt alá;

26.

felhívja Szerbiát, hogy javítsa a szervezett bűnözés elleni küzdelmét, és az ügyenkénti megközelítésről váltson át a szervezetek ellen irányuló stratégiára a nagy és nemzetközi szintre kiterjedő szervezetek felszámolása érdekében; megállapítja, hogy ennek a stratégiának magában kell foglalnia a súlyos és szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben folytatott eredményes vizsgálatokat, büntetőeljárásokat és jogerős elmarasztaló ítéleteket, ezen belül pénzügyi vizsgálatokat, a pénzáramlások szisztematikus nyomon követését, megbízható felügyeleti mechanizmust a visszaélések elkerülése érdekében, valamint a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyészség – amelynek mentesnek kell lennie minden indokolatlan politikai befolyástól – pénzügyi és emberierőforrás-kapacitásának megnövelését;

27.

aggodalmát fejezi ki a szélsőséges csoportok és a szervezett bűnözés által elkövetett egyre növekvő erőszak miatt, felhívja a hatóságokat az oknyomozó újságírók, illetve a visszaélést bejelentő személyek által feltárt esetek megfelelő kivizsgálásának és az érintett állami tisztviselők felelősségre vonásának biztosítására;

28.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy továbbra is politikai befolyás nehezedik az igazságszolgáltatásra, és megállapítja, hogy többek között adott esetben a munkaerő-felvétel és az humánerőforrás-gazdálkodás jelenlegi rendszerének felülvizsgálata révén meg kell erősíteni az igazságszolgáltatás elszámoltathatóságának, professzionalizmusának, függetlenségének és általános hatékonyságának biztosítékait; tudomásul veszi, hogy a kormány alkotmányos reformokról szóló – a Velencei Bizottság által pozitívan értékelt – javaslatot állított össze, és elküldte azt a nemzetgyűlés illetékes bizottságának;

29.

hangsúlyozza a széles körű konzultációs folyamat fontosságát az alkotmányos reform során; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előző szerb parlament elmulasztotta az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítésére irányuló alkotmányos reformok elfogadását; javasolja alkotmányos reformok mielőbbi elfogadását a bírák és ügyészek szövetségeivel és más érintett politikai szereplőkkel, többek között a parlamenten kívüli ellenzékkel is konzultálva;

30.

ismét hangsúlyozza a Vajdaság Autonóm Tartomány finanszírozásáról szóló törvény mielőbbi elfogadásának fontosságát;

31.

aggodalmát fejezi ki az új parlament tényleges működése miatt, ahol nincs parlamenti ellenzék, amelynek legitimitását az ellenzéki pártok megkérdőjelezik, és amelynek mandátumát a szerb elnök bejelentése szerint eleve lerövidítik, és amely nyílt, inkluzív és demokratikus nyilvános vita nélkül fogad el nagy horderejű alkotmányos változásokat, különösen az igazságszolgáltatás területén;

32.

üdvözli a nemzetgyűlés gyakorlatainak és eljárásainak helyreállítása, valamint az eljárási szabályzatnak való megfelelés érdekében a nemzetgyűlés működésében végrehajtott változtatásokat; sajnálja, hogy a végrehajtó hatalom általános parlamenti felügyelete meglehetősen formális maradt; hangsúlyozza, hogy további érdemi reformokra van szükség az eljárás és a gyakorlat terén a jogalkotási folyamat minőségének javítása, a hatékony parlamenti felügyelet biztosítása, valamint a nemzetgyűlés rendszerszintű hiányosságainak megszüntetése érdekében, beleértve az obstrukció, a sürgős eljárások száma és az össze nem függő pontok egy napirendi pontba történő átcsoportosítása gyakorlatának visszaszorítását;

33.

hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat minőségét tovább kell javítani az átláthatóság és a szociális és politikai párbeszéd fokozásával, valamint a független szabályozó szervek felügyeleti szerepük hatékony gyakorlására való felhatalmazásának biztosításával; tudomásul veszi, hogy a nemzetgyűlés plenáris ülése megvitatta a független szervek éves jelentéseit, és következtetéseket fogadott el;

34.

felhívja az újonnan megválasztott parlamentet, hogy fokozza erőfeszítéseit a jogalkotási folyamat átláthatóságának, befogadó jellegének és minőségének biztosítása, valamint a hatékony parlamenti felügyelet garantálása érdekében; emellett további intézkedéseket szorgalmaz a pártokon átívelő párbeszéd biztosítása és a civil társadalom szerepének erősítése érdekében, ez ugyanis továbbra is a jól működő demokrácia alapvető eleme; aggodalommal veszi tudomásul, hogy az egyenlőség védelméért felelős biztos újbóli kinevezésének folyamata nem elég átlátható;

35.

eredményes együttműködést szorgalmaz a független és szabályozó szervekkel, és kéri a nemzetgyűlés fokozottabb szerepvállalását a kormány és a közigazgatás felügyeletében és ellenőrzésében; szorgalmazza a nemzetgyűlés érdemi részvételét a Szerbia uniós csatlakozásáról szóló tárgyalási folyamatban, a nemzetgyűlés által saját szerepéről és a Szerbia uniós csatlakozásáról folytatott tárgyalások alapelveiről elfogadott 2013. december 16-i határozattal összhangban;

36.

hangsúlyozza, hogy a független szabályozó szervek, többek között az ország ombudsmanja, a korrupcióellenes ügynökség, a nemzeti ellenőrző hatóság és a nyilvánosság szempontjából fontos információkért és a személyes adatok védelméért felelős biztos szerepét teljes mértékben el kell ismerni és támogatni kell; kéri a szerb nemzetgyűlést, hogy működjön közre a független szabályozó szervek, nevezetesen az ombudsman megállapításainak és ajánlásainak végrehajtásában;

37.

emlékeztet arra, hogy a szociális párbeszéd az európai szociális modell egyik pillére, és hogy a kormány és a szociális partnerek közötti rendszeres egyeztetés jelentős szerepet játszik a társadalmi feszültségek és konfliktusok megelőzésében; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a szociális párbeszéd túlmutasson az információcserén, és hogy a parlamenti eljárások megkezdése előtt konzultációt folytassanak az érdekelt felekkel a fontos jogszabályokról;

38.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a szerb nemzetgyűlés csak 44 nappal a rendkívüli állapot 2020. márciusi kihirdetése után ült össze, ami veszélyeztette a parlamenti demokrácia kulcsintézményeként Szerbia alkotmányának megfelelően elfoglalt pozícióját; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemzetgyűlés az egyértelmű parlamenti többség ellenére a végleges választási eredmények 2020. július 5-i kihirdetését követően hosszú ideig nem kezdte meg teljes körű működését; felhívja a nemzetgyűlést, hogy kerülje a sértő, uszító hangnemet, és a parlamenti viták során lépjen fel a gyűlöletbeszéd ellen; hangsúlyozza az ellenzék által végzett munka fontosságát a demokráciákban;

39.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselők által a nemzetgyűlés plenáris ülésén a politikai ellenfelekkel szemben alkalmazott sértő hangnem, megfélemlítés és rágalmazó kampány a demokratikus gyakorlat és az alapvető demokratikus értékek megsértését jelentik, és ezt az eljárási szabályzattal összhangban határozottan el kell ítélni és szankcionálni kell; megdöbbenésének ad hangot több parlamenti képviselő és kormánypárti bulvárlap oknyomozó újságírókkal és a civil társadalom – köztük a KRIK független médiahálózat és például olyan nem kormányzati szervezetek, mint a CRTA és a Nyílt Parlament – tagjaival szembeni összehangolt támadásai miatt, amelyek szervezett bűnözői csoportok üzlettársaiként és összeesküvőkként ábrázolják őket, ami súlyosan sérti a parlamenti képviselőkre vonatkozó, nemrégiben saját maguk által is elfogadott magatartási kódexet;

40.

üdvözli a médiastratégiáról szóló új cselekvési terv elfogadását és azt, hogy munkacsoportot hoztak létre a stratégia és a cselekvési terv végrehajtásának nyomon követésére;

41.

aggodalmát fejezi ki oknyomozó újságírók azon állításai miatt, hogy a kormány politikai és választási célokból manipulálja a Covid19-statisztikákat; sajnálatosnak tartja a kormánytisztviselők által a világjárvány idején nyújtott uniós támogatással kapcsolatban folytatott dezinformációs kampányt; hangsúlyozza, hogy a kormányzat Covid19 ellen tett erőfeszítései szempontjából a bizalom és az átláthatóság különösen fontos, ezért sürgeti a szerb kormányt, hogy a világjárvánnyal kapcsolatban adjon tájékoztatást a polgároknak minden lényeges információról, többek között a vakcinákról is;

42.

úgy véli, hogy két országos lefedettségű televíziós csatornának egy kormánypárthoz kötődő magánszemély részéről 2018 decemberében történő megvásárlása a kormánypárt által az ország médiaviszonyainak monopolizálása felé tett lépést jelentett; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák és tartsák fenn a tisztességes versenyhez és az átláthatósághoz szükséges feltételeket a média területén a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos minden jövőbeli ügylet tekintetében; felkéri valamennyi országos lefedettségű szerbiai televíziós csatorna szerkesztőségét, hogy tartsák tiszteletben a legmagasabb szintű szakmai követelményeket, és tegyék lehetővé az eltérő vélemények rendszeres kifejtését;

43.

sajnálatát fejezi ki a médiaszabadság romlása, a parlamenti ellenzék tagjait, a független értelmiségieket, az NGO-kat, az újságírókat és ismert személyeket sértő szóhasználat, megfélemlítés, sőt gyűlöletbeszéd előfordulásának növekedése miatt, amely többek között a kormányzó pártok tagjaira is jellemző, márpedig rendkívül fontos, hogy az utóbbiak felelősek a média összes képviselőjével szembeni tiszteletteljes fellépésért; sürgeti a szerb hatóságokat, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket a véleménynyilvánítás szabadságának és a média függetlenségének biztosítása érdekében, továbbá gondoskodjanak az említett ügyek megfelelő kivizsgálásáról;

44.

sajnálja, hogy az Elektronikus Média Szabályozó Tanácsával (REM) és a közszolgálati műsorszolgáltatóval (RTS) kapcsolatos kötelezettségvállalásokat a szerb hatóságok csak részben vagy egyáltalán nem teljesítették; emlékeztet arra, hogy a szabad és független média fontos szerepet játszik a demokráciában; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pártok közötti párbeszéd első szakaszának lezárása óta a REM és az RTM munkája nem állította helyre e két szervezet hitelességét a nyilvánosság és az ellenzéki pártok szemében; tudomásul veszi, hogy a kormány létrehozott egy, az újságírók biztonságával foglalkozó munkacsoportot, de abból a független újságírókat és médiát képviselő összes szerbiai szervezet már ki is vonult, mivel a munkacsoport nem reagált a bűncselekmények és korrupció kivizsgálásával foglalkozó hálózat (KRIK) oknyomozó internetes portáljának újságírói ellen a kormánypárti bulvársajtó által indított támadásokra;

45.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a civil társadalmi szervezetek munkája olyan környezetben zajlik, amely nem áll nyitva a kritikákra; sürgeti a szerb pénzügyminisztérium keretében működő, a pénzmosás megelőzésével foglalkozó szerb hivatalt, hogy teljes mértékben tisztázza a civil társadalmi szervezetek és újságírók ellen pénzmosás vádjával indult nyomozásokkal kapcsolatos helyzetet, és sürgeti a hatóságokat, hogy tartózkodjanak az említett szervezetekkel és személyekkel szembeni önkényes célzott fellépéstől; felhívja a szerb hatóságokat, hogy lépjenek fel a civil társadalom és a független média mozgásterének szűkülésével szemben, és biztosítsák, hogy ezek minden korlátozástól mentesen működhessenek, beleértve e szervezetek megfélemlítését vagy büntethetővé tételét is; sürgeti a hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb mozdítsák elő az összes civil társadalmi szervezet munkáját elősegítő légkör kialakulását;

46.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg együttműködésüket a helyi civil társadalommal, nem kormányzati szervezetekkel és független médiával, és támogassák azokat; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a demokratikus európai politikai alapítványok által a szerbiai demokratikus folyamatok megerősítése és a politikai vezetők új nemzedékének kinevelése terén végzett munkát;

47.

bár határozottan elítél minden erőszakos cselekményt, megjegyzi, hogy a rendőri erő 2020. júliusi tüntetések során történt aránytalan alkalmazása külön figyelmet érdemel a hatóságok részéről, többek között arra való tekintettel, hogy a rendőrök ezt követően nem működtek együtt az igazságszolgáltatási rendszerrel és az ügyészséggel; sürgeti a szerb hatóságokat, hogy a büntetlenség megelőzése és a rendőrség iránti bizalom megerősítése érdekében vizsgálják ki megfelelően mindazon eseteket, amelyekben a rendőrség túllépte hatáskörét, valamint könnyítsék meg, hogy az állításuk szerint a rendőri kötelességszegés áldozatául eső személyek panaszt nyújtsanak be jogorvoslat céljából, továbbá tanúsítsanak zéró toleranciát a bűnüldöző szervek olyan tagjaival szemben, akik megsértik a szakmai etikát vagy a büntetőjogot;

48.

megállapítja, hogy az emberi jogok védelmét szolgáló hivatalos jogi és intézményi keret nagy vonalakban létrejött, de hiányoznak a szóban forgó alapvető jogok tényleges tiszteletben tartását garantáló mechanizmusok; felszólít arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó hatályos jogszabályok, többek között a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény valamennyi jövőbeli módosítását átlátható módon, az összes érdekelt fél bevonásával hajtsák végre; szorgalmazza ennek hatékonyabb végrehajtását, különös tekintettel a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjaira, köztük a nemzeti kisebbségekre az oktatás terén; felszólítja Szerbiát, hogy biztosítsa a kisebbségi nyelvek egyenlő és megkülönböztetésmentes használatát az oktatás terén, külön médiacsatornákon az állami médiában és helyi szinten, továbbá gondoskodjon az esélyegyenlőségről, valamint a politikai életben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban való megfelelő képviseletről;

49.

üdvözli a Szerbia által az EU-val együttműködésben a roma közösség befogadása terén tett fokozott erőfeszítéseket, különös tekintettel a lakhatási helyzetük javítására; felhívja a szerb hatóságokat, hogy foglalkozzanak a romákkal szemben az állampolgárságuk, valamint az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatás tekintetében alkalmazott strukturális megkülönböztetéssel; sürgeti Szerbiát, hogy javítsa és egyszerűsítse a roma integrációval foglalkozó intézményi struktúrát, többek között a feladatok egyértelmű elosztása, a nemzeti és helyi hatóságok közötti koordináció, valamint a roma közösség szükségleteire érzékeny költségvetés-tervezés révén;

50.

üdvözli az általános iskolai tankönyvek bolgár nyelvű fordításának hosszú idő után való véglegesítését, ami lehetővé teszi a bolgár nemzeti kisebbség anyanyelvű oktatását; aggodalommal állapítja meg, hogy még nem fordították le a középfokú oktatáshoz szükséges összes tankönyvet; arra ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák a folyamat fenntarthatóságát elegendő számú tanár, tankönyv és további anyagok (iskolai naplók, ellenőrző könyvek stb.) rendelkezésre bocsátásával a kisebbségi tanulók szükségleteinek megfelelő kielégítése érdekében;

51.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szerb hatóságok nem mozdítják elő a regionális vagy kisebbségi nyelvek tényleges használatát;

52.

felhívja Szerbiát, hogy erősítse meg az emberi jogi intézményeket, garantálja függetlenségüket, biztosítsa számukra a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat, gondoskodjon ajánlásaik időben történő nyomon követéséről, valamint fogadjon el és hajtson végre új megkülönböztetésellenes stratégiát;

53.

felhívja Szerbiát, hogy javítsa statisztikai adatszolgáltatási képességeit, és időszerűen hajtsa végre a népszámlálást, a legmagasabb szintű nemzetközi normák betartásával és független megfigyelők bevonásával; megismétli az érdekelt felek jobb koordinációjára és bevonására irányuló felhívását, a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítását célzó cselekvési terv végrehajtása és időszakos felülvizsgálata érdekében;

54.

mély aggodalmát fejezi ki azon állítások miatt, amelyek szerint a szerb hatóságok rendszerszerű és diszkriminatív módon visszaélnek a polgárok tartózkodásáról szóló törvénnyel és a Dél-Szerbiában élő, albán etnikumú polgárok lakcímének „passzivizálásával”; szorgalmazza ezen állítások független és alapos kivizsgálását, és felhívja a szerb hatóságokat, hogy vessenek véget minden megkülönböztető és célzott gyakorlatnak;

55.

aggodalommal veszi tudomásul az erőszak és a családon belüli erőszak áldozatává vált nők és gyermekek magas arányát; tudomásul veszi Szerbiának a nők és gyermekek elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit; sürgeti azonban a további és hatékonyabb végrehajtást és a konkrét fejlesztéseket, különösen a jelenlegi világjárvány idején annak érdekében, hogy javuljon a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés ezen a területen;

56.

üdvözli a Szerbiáról szóló GREVIO-jelentést, amely hangsúlyozza az Isztambuli Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos koherens szakpolitikai megközelítés hiányát, a megelőző intézkedések szükségességét, az áldozatok számára nyújtott szolgáltatások hiányosságait, az alacsony szintű tudatosítást, érzékenyítést és kapacitásbővítést, valamint a nők széles körét olyan interszekcionális tényezők miatt érintő konkrét akadályokat, mint az etnikai hovatartozás, a szegénység, a társadalmi származás és a fogyatékosság;

57.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló új törvény kidolgozása súlyos késedelmeket szenvedett, hogy ezen a területen még mindig hiányzik a koordináció és a megfelelő forrásokkal rendelkező hatékony intézményi struktúra, és hogy a nők társadalmi-gazdasági helyzete még mindig lényegesen rosszabb, mint a férfiaké, valamint hogy széles körben elterjedtek a patriarchális attitűdök és a nemi sztereotípiák a társadalomban és a közbeszédben, továbbá hogy e tekintetben hiányosak az igazságszolgáltatás, az ügyészek és az ügyvédek ismeretei;

58.

felhívja Szerbiát, hogy fokozza a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai érdekében tett erőfeszítéseket, különleges figyelmet fordítva a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére és a civil társadalommal, különösen a női szervezetekkel való fokozott együttműködésre; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját szerepeltetni kell a gazdasági programokban;

59.

méltatja a nők erős képviseletét az új parlamentben és kormányban, abban a reményben, hogy ez a nők, valamint a veszélyeztetett csoportok emberi jogainak és politikai szabadságjogainak érdemi előmozdításához is vezet majd; üdvözli a nemzeti kisebbségek érdemi parlamenti képviseletét;

60.

hangsúlyozza az LMBTI-személyeket megillető jogok további védelmének szükségességét; kéri, hogy a hatóságok reagáljanak megfelelőbben és eredményesebben a gyűlöletbeszédre és a gyűlölet-bűncselekményekre; üdvözli, hogy két melegfelvonulást békésen sikerült lebonyolítani 2019-ben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden intézmény támogassa az EuroPride 2022 előkészítését, és gondoskodjon az összes résztvevő biztonságáról;

61.

üdvözli a kormány azon kezdeményezését, hogy folytatja az azonos neműek életközösségéről, valamint a transzneműek nevének és nemének megváltoztatásáról szóló törvény megalkotását az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint, és felhívja a kormányt, hogy teremtsen biztonságos környezetet az LMBTI-személyek számára, valamint mozdítsa elő a velük szembeni tolerancia kultúráját;

62.

sürgeti Szerbiát, hogy javítsa az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek, a HIV-fertőzöttek, a kábítószert használó gyermekek és felnőttek, a foglyok, a szexmunkások, az LMBTI-személyek, a lakóhelyüket országon belül elhagyni kényszerülő személyek és a romák számára, különös tekintettel a folyamatban lévő világjárványra és az egészségügyi ágazat problémáira;

63.

üdvözli Szerbia regionális együttműködési kezdeményezésekben való részvételét; ösztönzi Szerbiát, hogy minden szinten tartsa fenn a megbékélésre és a jószomszédi kapcsolatok erősítésére irányuló erőfeszítéseit; felkéri Szerbiát, hogy teljes egészében hajtsa végre a kétoldalú megállapodásokat, és törekedjen a szomszédos országokkal fennálló valamennyi határvita építő módon és időben történő rendezésére, többek között a Jugoszlávia múltjából származó, megbékéléssel kapcsolatos kérdésekben; megjegyzi, hogy további erőfeszítésekre van szükség a határ menti régiók gazdasági és társadalmi fejlesztése terén; üdvözli a gazdasági fejlődésen keresztül megvalósuló regionális integrációra irányuló kezdeményezést;

64.

üdvözli a Regionális Együttműködési Tanács konstruktív szerepét és benne Szerbia aktív részvételét; hangsúlyozza a regionális együttműködés fontosságát a Covid19-válsággal összefüggésben, és kiemeli, hogy a regionális együttműködés és a jószomszédi viszony kapcsolódik Szerbia sikeres európai jövőképre vonatkozó céljához;

65.

hangsúlyozza, hogy a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendezése mindkét fél uniós csatlakozásának egyik elsődleges célja és előfeltétele, és elengedhetetlen volna a tágabb régió stabilitásának és jólétének biztosításához is; elismeri mindkét fél fokozott szerepvállalását az EU közvetítésével zajló párbeszédben, és aktív és konstruktív szerepvállalásra szólít fel az EU különleges képviselője által vezetett, az EU közvetítésével zajló párbeszédben, amelynek célja átfogó, fenntartható és jogilag kötelező erejű megállapodás elérése a nemzetközi joggal összhangban;

66.

67.

sürgeti a szerb és a koszovói kormányt, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely alááshatja a felek közötti bizalmat, és kockára teheti a párbeszéd konstruktív folytatását; ismételten hangsúlyozza mind Szerbia, mind Koszovó többnemzetiségű jellegének fontosságát, valamint azt, hogy etnikailag homogén államok kialakítása nem lehet cél a régióban;

68.

felhívja a szerb és koszovói hatóságokat, hogy mozdítsák elő a helyi közösségek közötti személyes kapcsolatokat a párbeszéd erősítése érdekében, többek között nem kormányzati szinten; megismétli a hatóságokhoz intézett azon felhívását, hogy tartózkodjanak más etnikai csoportokkal szemben lázító nyelvezet használatától; sajnálja, hogy a mitrovicai hidat a felújítási munkálatok befejezése ellenére még mindig nem nyitották meg a teljes forgalom előtt;

69.

üdvözli Belgrád aktív és konstruktív részvételét a Pristinával folytatott párbeszédben és a Brüsszeli Megállapodás alapján vállalt kötelezettségek végrehajtásában;

70.

méltatja a Szerbia és Koszovó közötti jó regionális együttműködést – ezen belül a mitrovicai polgármesterek közötti együttműködést és az egészségügyi miniszterek közötti kommunikációt – a Covid19-világjárvány terjedése elleni küzdelem területén;

71.

hangsúlyozza a háborús bűnökkel és az eltűnt személyek eseteinek kivizsgálásával kapcsolatos regionális együttműködés, többek között a háborús bűnökkel kapcsolatos bírósági ítéletek elismerésére és tiszteletben tartására irányuló erőfeszítések fokozása, a sírhelyek feltárása, a gyűlöletbeszéd és a háborús bűnösök dicsőítésének elutasítása, valamint az elkövetők bíróság elé állítása terén a hazai ügyészeknek nyújtott támogatás fontosságát; felhívja a szerb hatóságokat, hogy folytassák az említett jelenségek elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket, és ítéljék el a gyűlöletbeszéd minden formáját, a megfélemlítő kampányokat, valamint a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények nyilvános helyeslését és tagadását; sajnálja, hogy egyes szerb hatóságok és néhány szerb politikus továbbra is tagadja a srebrenicai népirtást; üdvözli a civil társadalmi szervezetek munkáját a megbékélés, az átmeneti igazságszolgáltatás és a megfelelő jóvátétel terén;

72.

üdvözli a Szerbia által a szarajevói nyilatkozat folyamatának keretében tanúsított folyamatos együttműködést, és emlékeztet a stabilizációs és társulási megállapodás alapján a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) – amelynek munkája lezárult – és az ENSZ büntetőtörvényszékekre vonatkozó nemzetközi fennmaradó mechanizmusával való teljes körű együttműködésre vonatkozó kötelezettségre, és sürgeti Szerbiát, hogy hagyjon fel minden olyan erőfeszítéssel, amely az eddig elért eredmények aláásására és az ICTY által megállapított tények meghamisítására irányul;

73.

megismétli, hogy támogatja azt a kezdeményezést, hogy létrehozzák a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottságot (RECOM); kiemeli a regionális ifjúsági együttműködési iroda (RYCO) és az általa végzett munka fontosságát; tudomásul veszi, hogy a koronavírus-világjárvány miatt az Európai Bizottság azt javasolta, hogy Újvidék 2021 helyett 2022-ben viselje az Európa Kulturális Fővárosa címet;

74.

üdvözli, hogy Szerbia az Erasmus+ programban 2019-ben programország státuszt kapott;

75.

üdvözli a működőképes piacgazdaság kialakítása terén Szerbia által elért eredményeket; felkéri Szerbiát, hogy strukturális reformok révén folytassa a versenyképesség, valamint a hosszú távú, fenntartható és inkluzív növekedés fokozására irányuló erőfeszítéseit, különösen az energiaágazatban és a munkaerőpiacon, valamint a szabályozási környezet átláthatóságának és kiszámíthatóságának javításával; hangsúlyozza a vállalkozói készségek fiatalok körében való fejlesztésének fontosságát, és felhívja a szerb kormányt, hogy foglalkozzon közvetlenül a korrupció kérdésével, amely elfojtja a működőképes piacgazdaság kialakulását, és foglalkozzon a GRECO 2020-ban felvetett aggályaival;

76.

megjegyzi, hogy Szerbia egészségügyi rendszere erőforráshiánnyal küzd, és a szakképzett munkaerő kiáramlásától szenved, ami az orvostechnikai eszközök, az orvosi szakértelem és a laboratóriumi vizsgálati kapacitás hiányát eredményezte a Covid19-világjárvány idején; arra ösztönzi Szerbiát, hogy hajtson végre reformokat a közegészségügyi szektor megerősítése, a szociális védelem javítása és a magánszektor támogatása érdekében a Covid19 gazdasági következményeinek enyhítése érdekében;

77.

üdvözli a Szerbia által a gazdasági és pénzügyi területeken, például a társasági jog, a szellemi tulajdonjog, a verseny és a pénzügyi szolgáltatások, valamint a vezetői elszámoltathatóság és az ellenőrzés terén elért jó eredményeket; megjegyzi azonban, hogy további előrelépésre van szükség a közbeszerzés területén;

78.

aggodalmának ad hangot Kína Szerbiában és a Nyugat-Balkánon tapasztalható növekvő befolyása, a kínai beruházások és hitelek átláthatóságának hiánya, valamint környezeti és társadalmi hatásvizsgálatának elmaradása miatt; felhívja Szerbiát, hogy szigorítsa a kínai üzleti tevékenységekre vonatkozó megfelelőségi előírásokat;

79.

felhívja Szerbiát, hogy energiaforrásainak diverzifikálása, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra történő átállás elindítása és a megújuló energiaforrások és a kevésbé szennyező tüzelőanyagok felé való elmozdulás révén növelje energiaágazatának fenntarthatóságát, és ezzel egyidejűleg szüntesse meg az összes nem megfelelő széntámogatást; arra ösztönzi Szerbiát, hogy fogadja el a környezetvédelmi szempontból érzékeny területek megőrzése és védelme érdekében szükséges intézkedéseket, valamint javítsa a nemzeti kibocsátáscsökkentési terv végrehajtásának nyomon követését;

80.

üdvözli a legnagyobb szélerőműpark, a Čibuk 1 elindítását, valamint a Szerbia és Bulgária közötti gázrendszer-összekötő terén elért eredményeket; aggodalommal veszi tudomásul az Energiaközösségről szóló szerződésnek való megfelelés folyamatos elmaradását és ebből következően annak megsértését; megismétli azon felhívását, hogy a nyugat-balkáni országok álljanak az EU összeköttetésekre vonatkozó stratégiájának középpontjában;

81.

üdvözli Szerbia aktív részvételét a Közlekedési Közösségben és a transzeurópai hálózati projektekben, ideértve a Niš–Merdare–Pristina autópálya építését is;

82.

üdvözli a 2019 áprilisában aláírt új regionális barangolási megállapodás hatálybalépését;

83.

sürgeti a hatóságokat, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés és a környezeti szempontból érzékeny területek megóvását és védelmét célzó szükséges intézkedések elfogadásának elősegítése érdekében biztosítsák az éghajlatvédelemre és a környezetvédelemre, valamint az energiahatékonyságra vonatkozó uniós normákkal és szakpolitikai célkitűzésekkel – többek között a szén-dioxid-kibocsátási árak bevezetésére, az energiahatékonysági jogszabályok naprakésszé tételére, valamint egy integrált nemzeti energia- és klímaterv kidolgozására és elfogadására vonatkozó célokkal – való harmonizációt, különösen a Nyugat-Balkánra vonatkozó zöld menetrendről szóló szófiai nyilatkozat tükrében;

84.

arra buzdítja Szerbiát, hogy véglegesítse a nemzeti villamosenergia- és gázágazat reformját, különösen a rendszerüzemeltetők szétválasztásának biztosításával, valamint munkálkodjon a regionális összeköttetéseken és a regionális energiapiac kiteljesítésén a Párizsi Megállapodással és az Energiaközösségről szóló szerződés szerinti nemzetközi kötelezettségekkel összhangban;

85.

aggodalmát fejezi ki a légszennyezés Szerbiában tapasztalható magas szintje miatt, és sürgeti a hatóságokat, hogy mielőbb hozzanak intézkedéseket a levegő minőségének javítása érdekében, különösen a nagyvárosokban és az ipari területeken, például Smederevóban, Borban és Kolubarában; hangsúlyozza a fenntartható megoldások megtalálásának és a lignit és más alacsony kalóriatartalmú szén felhasználása korlátozásának fontosságát az energiatermelésben, valamint a fűtés terén;

86.

sajnálatát fejezi ki a Dragovistica folyónak a régióban működő bányákból származó szennyezésével kapcsolatos intézkedések elmaradása miatt;

87.

üdvözli, hogy Szerbia továbbra is támogatja az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiáját;

88.

ismételten hangsúlyozza, hogy fontos a harmonizáció az EU közös kül- és biztonságpolitikájával (KKBP), amelynek fokozatosan Szerbia külpolitikájának szerves részévé kell válnia, ez ugyanis a csatlakozási folyamat feltétele; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a régióban Szerbiában a legalacsonyabb mértékű a harmonizáció; megjegyzi, hogy egyes kormánytisztviselők és politikusok alkalmanként továbbra is olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyek megkérdőjelezik Szerbia külpolitikai irányultságát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Szerbia az ENSZ Közgyűlésében ismételten támogatta Oroszországot a Krím félsziget annektálása kapcsán;

89.

üdvözli, hogy Szerbia csatlakozott a fehéroroszországi elnökválasztással kapcsolatos uniós állásponthoz; továbbra is aggódik azonban amiatt, hogy Szerbia nem csatlakozott a belarusz tisztviselők szankcionálásához és az új kínai biztonsági törvényre vonatkozó uniós állásponthoz; felhívja Szerbiát, hogy határozottabban csatlakozzon az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az EU nevében tett nyilatkozataihoz és a tanácsi határozatokhoz, többek között a szankciókról szólókhoz;

90.

tudomásul veszi, hogy 2020. szeptember 4-én Washingtonban Szerbia és Koszovó aláírta a gazdasági kapcsolatok rendezéséről szóló megállapodásokat; sajnálatát fejezi ki azonban a szöveg azon rendelkezései miatt, amelyek előírják Koszovó számára, hogy hagyjon fel a nemzetközi szervezetekben való tagságra irányuló törekvéssel; üdvözli az Egyesült Államok megújított elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak meg kell erősíteniük partnerségüket és koordinációjukat a Nyugat-Balkánon; hangsúlyozza, hogy a transzatlanti együttműködés fontos tényező a régió stabilitása szempontjából, és hangsúlyozza, hogy az EU közvetítőként vezető szerepet tölt be a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok rendezésének folyamatában;

91.

emlékeztet arra, hogy Szerbia izraeli nagykövetségének Tel-Avivból Jeruzsálembe történő áthelyezése ellentétes lenne az EU-nak az Izrael és Palesztina közötti vita kétállami megoldásával kapcsolatos álláspontjával;

92.

szorgalmazza a Szerbiával folytatott európai együttműködés megerősítését a társadalmak megosztására, az EU elhiteltelenítésére, a régió európai kilátásainak aláásására irányuló manipulatív félretájékoztatás, valamint a kiber- és hibrid fenyegetések kezelése terén; konkrét lépéseket ösztönöz az ellenálló képesség és a kiberbiztonság kiépítése terén, és felhívja Szerbiát, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassák a médiapluralizmus és a színvonalas újságírás megerősítését célzó intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy javítani kell a koordinációt a gyakran Szerbiából származó regionális dezinformációs kampányok elleni küzdelem érdekében, például egy Balkánra összpontosító dezinformációs kiválósági központ létrehozásával;

93.

különösen aggódik a Kremlből származó, a Sputnik Srbija és más belföldi szereplők útján terjesztett dezinformációs narratívák miatt; felszólítja a szerb kormányt, hogy vizsgálja felül az ezeket a műveleteket lehetővé tevő intézkedéseket a dezinformáció terjesztésének országon belüli és azon kívüli csökkentése érdekében, és fokozza erőfeszítéseit a Covid19-világjárvány kezdete óta növekvő dezinformációs kampányok elleni küzdelemben;

94.

tudomásul veszi a Szerbia és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) közötti határigazgatási együttműködésről szóló megállapodás megkötését, amely lehetővé teszi a Frontex számára, hogy segítséget nyújtson Szerbiának a határigazgatásban és közös műveletek végrehajtásában; megjegyzi, hogy Szerbia aktív, együttműködő és építő szerepet játszott az EU külső határigazgatásában;

95.

emlékeztet arra, hogy az EU Szerbia vezető kereskedelmi partnere, beruházója és segélyezője; tudomásul veszi Szerbia azon döntését, hogy 2019 októberében szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Eurázsiai Gazdasági Unióval; elvárja azonban, hogy Szerbia az uniós kereskedelempolitikához igazodjon; emlékeztet az Unió azon elkötelezettségére, hogy megvédje az érdekeit az Eurázsiai Gazdasági Unióval olyan országok által aláírt szabadkereskedelmi megállapodások kedvezőtlen hatásainak enyhítése révén, amelyek európai uniós tagságot kérelmeztek, és stabilizációs és társulási megállapodást írtak alá, mint amilyen Szerbia; sajnálja, hogy Szerbia még mindig nem tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek;

96.

felszólítja Szerbiát, hogy javítsa az uniós munkajoggal való harmonizációt, fogadjon el új törvényt a sztrájkjogról, kezelje a be nem jelentett munkát, és módosítsa az ellenőrzések felügyeletéről szóló törvényt, hogy megfeleljen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Szerbia által ratifikált vonatkozó egyezményeinek;

97.

arra ösztönzi Szerbiát, hogy biztosítsa, hogy elegendő pénzügyi és intézményi erőforrással rendelkezzen a foglalkoztatási és szociális politikákhoz;

98.

üdvözli, hogy Szerbia folyamatosan részt vesz a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében végrehajtott válságkezelési küldetésekben és műveletekben; arra ösztönzi Szerbiát, hogy tartsa fenn négy KBVP-misszió és művelet személyzetének biztosítására irányuló jelenlegi kötelezettségvállalásait, valamint a jövőben törekedjen további részvételre; üdvözli az EU és Szerbia között aláírt terrorizmusellenes megállapodásokat; e tekintetben üdvözli a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem terén folytatott regionális és nemzetközi együttműködés javulását;

99.

aggodalmát fejezi ki Szerbia Kínai Népköztársaságból származó védelmi és biztonsági felszerelésektől és technológiáktól való növekvő függése – beleértve a belgrádi tömeges megfigyelési rendszert és a személyes adatok megfelelő biztosítékok nélküli tömeges gyűjtését –, valamint a biztonsági ágazat közbeszerzési gyakorlatainak elégtelen átláthatósága miatt; továbbra is aggódik Szerbia Oroszországgal fenntartott szoros politikai és katonai együttműködése, például az orosz légi eszközök folyamatos niši jelenléte miatt; felhívja Szerbiát, hogy igazodjon a KBVP-hez és annak eszközeihez;

100.

ismételten felhívja a szerbiai hatóságokat, hogy folytassák a volt kommunista titkosszolgálatok örökségével való leszámolást azáltal, hogy Szerbia demokratizálása irányába tett lépésként nyilvánosságra hozzák a titkosszolgálatok aktáit; felhívja Szerbiát, hogy gyorsítsa fel a jogutódlás és a kötelezettségek teljesítésének folyamatát a volt Jugoszlávia közös levéltárainak felosztásával összefüggésben; ezzel összefüggésben ismét hangsúlyozza, hogy létfontosságú a levéltári anyagokhoz, különösen a jugoszláv titkosszolgálat (UDBA) és a jugoszláv néphadsereg titkosszolgálata (KOS) anyagaihoz való hozzáférés; ismételten felhívja a hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a hozzáférést a volt jugoszláv tagköztársaságokra vonatkozó, szóban forgó irattárakhoz, és kérésre juttassák vissza az iratokat a megfelelő kormányokhoz;

101.

emlékeztet arra, hogy az EU nyújtja a legtöbb pénzügyi segélyt Szerbia számára; üdvözli, hogy a Bizottság arra törekszik, hogy a Nyugat-Balkánra vonatkozó külön gazdaságélénkítési és beruházási terv révén stratégiai jellegűbb beruházások valósuljanak meg a Nyugat-Balkánon; elismeri a gazdaságélénkítési és beruházási terv jelentőségét a fenntartható összeköttetések, a humán tőke, a versenyképesség és az inkluzív növekedés támogatásában, valamint a regionális és határokon átnyúló együttműködés megerősítésében, a helyi és regionális szintű közigazgatás lehetőségeinek javítása érdekében, hogy kiaknázzák e beruházások előnyeit; hangsúlyozza, hogy minden beruházásnak követnie kell a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás céljait;

102.

hangsúlyozza, hogy a gazdaságélénkítési és beruházási tervnek ösztönöznie kell a szükséges strukturális reformokat az infrastruktúra, az energiaügy és az oktatás területén, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban végre kell hajtani az EU által finanszírozott projektek láthatóságának javítása és a szerb polgárok Európai Unióba és annak intézményeibe vetett bizalmának növelése érdekében;

103.

felhívja a társjogalkotókat az ösztönzők és a feltételrendszer finomhangolására a jövőbeli Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) keretein belül, valamint arra, hogy súlyos visszalépés esetén éljenek a felfüggesztési mechanizmusokkal; elengedhetetlennek tartja, hogy az IPA III támogassa az alapvető értékek és a jó kormányzás további megerősítését; úgy véli, hogy a megújult módszertan alapján a csatlakozási folyamat „többért többet” és „kevesebbért kevesebbet” visszafordíthatósági elvét az előcsatlakozási finanszírozásnak is egyértelműen tükröznie kell; megismétli, hogy a pénzügyi támogatás mértékének a végrehajtott reformok tényleges mértékéhez kell igazodnia;

104.

felhívja a szerb hatóságokat, hogy a lehető legjobban használják ki, hogy az EU átcsoportosítja az IPA-finanszírozást a Covid19-világjárvány társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítése érdekében; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott csoportokra;

105.

megismétli, hogy az EU gyorsan mozgósította az azonnali támogatást a Nyugat-Balkán számára a Covid19-világjárványból eredő egészségügyi szükséghelyzet kezelése és a régió társadalmi-gazdasági fellendülésének megkönnyítése érdekében;

106.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy juttassanak elegendő Covid19-oltóanyagot minden nyugat-balkáni ország állampolgárainak;

107.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Szerbia elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 363., 2020.10.28., 119. o.

(2) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0168.

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

2021.12.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 494/207

P9_TA(2021)0106

A 2022. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – III. szakasz

Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a 2022. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2020/2265(BUI))

(2021/C 494/25)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

—	tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i 2018/1046 EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet),

—

tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (2) (a továbbiakban: az MFF rendelet), valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság által ezzel összefüggésben elfogadott együttes nyilatkozatokra (3), továbbá a kapcsolódó egyoldalú nyilatkozatokra (4),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra (5),

—	tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozatra (6),

—	tekintettel a Covid19-válság utáni helyreállítás támogatására szolgáló Európai Uniós Helyreállítási Eszköz létrehozásáról szóló, 2020. december 14-i (EU) 2020/2094 tanácsi rendeletre (7),

—	tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—	tekintettel az Európai Unió 2021. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (9) és az ehhez csatolt, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozatokra,

—	tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 C-os globális felmelegedésről szóló, 2018. október 8-i különjelentésére,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platformjának a biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos globális értékelő jelentésére,

—	tekintettel a Tanács „Demográfiai kihívások – az előttünk álló út” című, 2020. június 8-i következtetéseire,

—	tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i 70/1. sz. határozatára, amely „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend” címmel 2016. január 1-jén lépett hatályba,

—	tekintettel a szociális jogok európai pillérére és az arról szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel a 2022. évi költségvetési iránymutatásokról szóló, 2021. február 16-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel „A schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazása: a belső szárazföldi, tengeri és légi határokon végzett ellenőrzések megszüntetése” című, 2018. december 11-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi COVID-19-járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából” című, 2020. március 19-i bizottsági közleményre (C(2020)1863),

—	tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére,

—	tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosítások formájában benyújtott álláspontjára,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság leveleire,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A9-0046/2021),

Helyreállítás: a Covid19-válság utáni helyreállítás a 2022. évi költségvetésből

úgy véli, hogy tekintettel a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos fokozott bizonytalanságra, és arra, hogy a gazdaság 2022-ben várhatóan nem fog visszaállni a világjárvány előtti szintre, valamint a Covid19-világjárvány okozta gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási károkból való gyors, méltányos és inkluzív helyreállítás sürgető szükségességére, a 2022. évi uniós költségvetésnek még fontosabb szerepet kell játszania a polgárok életére gyakorolt pozitív és kézzelfogható hatás biztosításában, valamint az európai gazdaság felvirágoztatásában, a fenntartható beruházások ösztönzésében, a munkahelyek megtartásában és minőségi munkahelyek teremtésében az egész Unióban, az éghajlatváltozással és a digitalizációval kapcsolatos kihívásoknak – így az éghajlati semlegesség 2050-re való elérését kitűző, 2030-ig megvalósítandó megerősített uniós éghajlati ambícióknak – való megfelelésben, illetve a gazdasági, társadalmi, területi, oktatásbeli, generációs és nemek közötti különbségek csökkentésének megkönnyítésében;

ezért olyan előretekintő költségvetést kíván létrehozni, amely döntő szerepet játszik majd a helyreállítási folyamatban, és lehetővé teszi az Unió számára a beruházások fellendítését és a munkanélküliség kezelését, a digitális és zöld átállás előmozdítását, az erős európai egészségügyi unióra való összpontosítást, a fiatalokra összpontosító inkluzív fellendülés előmozdítását, valamint biztonságos és virágzó környezet biztosítását az uniós polgárok számára; úgy véli, hogy ezek a prioritások elengedhetetlenek a helyreállítás fenntartásához és a reziliensebb Unió alapjainak a Párizsi Megállapodással összhangban történő megteremtéséhez;

Virágzó gazdaság a beruházások fellendítése és a munkanélküliség kezelése érdekében

emlékeztet arra, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják az európai gazdaság gerincét, és a tagállamokban működő összes vállalkozás csaknem 99 %-át, továbbá hogy az összes munkahely mintegy háromnegyedét biztosítják; hangsúlyozza a kkv-k jelentős hozzájárulását a munkahelyteremtéshez, a gazdasági növekedéshez és a stabilitáshoz; aggodalmát fejezi ki a válság kkv-kra gyakorolt súlyos és tartós következményei miatt, és különböző uniós programokon keresztül megfelelő finanszírozást kíván biztosítani számukra;

ezzel összefüggésben hangsúlyozza egy megfelelően finanszírozott egységes piaci program fontosságát a versenyképesség fokozása, a vállalkozói készség előmozdítása, a piacokhoz való hozzáférés javítása és a kisvállalkozások hatékony támogatása érdekében, többek között a digitális és vállalkozói készségek fejlesztése révén; hangsúlyozza továbbá az InvestEU program potenciálját a fenntartható, innovatív és szociális beruházások mozgósításában, valamint a válság által negatívan érintett kkv-k tőketámogatásában; elismeri, hogy sürgősen létre kell hozni a kkv-barát üzleti környezetet, támogatni kell a kkv-k klasztereit és hálózatait, valamint csökkenteni kell a vállalkozások adminisztratív terheit; különösen hangsúlyozza, hogy támogatni kell az olyan uniós szintű kezdeményezéseket, amelyek célja az új induló vállalkozások létrehozásának megkönnyítése és a finanszírozáshoz való hozzáférésük javítása az innováció, a munkahelyteremtés és a fiatalok vállalkozói készségének előmozdítása érdekében;

hangsúlyozza, hogy továbbra is jelentős mértékben növelni kell a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba történő beruházásokat annak érdekében, hogy az EU vezető szerepet tölthessen be az európai zöld megállapodás és a digitális átállás megvalósításában; e tekintetben hangsúlyozza a Horizont Európa különleges érdemeit, beleértve az Európai Kutatási Tanács tevékenységét is; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kkv-k, az induló innovatív vállalkozások és az egyetemek megfelelő, testre szabott támogatást kapjanak a kutatás és az innováció terén, hogy aktívan részt vehessenek az e hatalmas kihívásoknak való megfelelésben; rámutat a tudományos élet és az ipar közötti együttműködés előmozdításának fontosságára; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány egyértelműen megmutatta a gyógyszeripari termékekkel és oltóanyagokkal kapcsolatos európai kutatás jelentőségét az EU egészségügyi válság esetén való ellenálló képességének erősítésében;

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány kihívásaira adott uniós választ gyors és célzott költségvetési döntések révén kell lehetővé tenni; ezzel összefüggésben kéri, hogy a visszavont kutatási kötelezettségvállalások váratlanul magas mennyiségét teljes egészében bocsássák rendelkezésre a Horizont Európa keretében, teljes mértékben összhangban a költségvetési rendelet 15. cikkének (3) bekezdésével, mivel a jövőbeli fenyegetések előrejelzése mellett ez az egyik kulcsfontosságú eszköz a vírus új változatainak semlegesítésére, a közegészségügy és az életmentés érdekében; hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások visszavonásának ilyen magas szintje nem volt előre látható, és következésképpen nem került bele a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodásba;

hangsúlyozza az uniós kohéziós politikának az Unió elsődleges beruházási politikájaként és a fenntartható és inkluzív fellendülés egyik sarokköveként betöltött központi szerepét, és rámutat annak egyedülálló európai hozzáadott értékére és az EU, valamint tagállamai és régiói átfogó harmonikus fejlődéséhez való hozzájárulására; hangsúlyozza különösen a gazdasági növekedés ösztönzésében és a minőségi munkahelyek teremtésében rejlő lehetőségeket, amelyek központi szerepet játszanak a fellendülés folyamatában; kiemeli kulcsfontosságú szerepét az olyan uniós stratégiai célkitűzések elérésében, mint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti és azokon belüli konvergencia, a méltányos átmenet, a minőségi foglalkoztatás, a versenyképes, szociális, zöld és körforgásos gazdaság és innováció, valamint a tisztességes, inkluzív és fenntartható Unió;

rámutat, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályoktól való eltérés kiterjesztésének milyen hosszú távú következményei vannak az egységes piacon a jelenlegi válság idején a korlátozott állami forrásokkal és korlátozott költségvetési kapacitással rendelkező tagállamok számára; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek kulcsszerepe van annak biztosításában, hogy a tagállamok és az EU szorosan együttműködjenek a világjárvány társadalmi-gazdasági hatásainak enyhítésében, miközben konkrét megoldásokat találnak az egyenlő versenyfeltételek megőrzésére az egységes piacon, és megerősítik a gazdasági és társadalmi kohéziót az EU régiói között;

hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) és a közös halászati politika (KHP) az európai integráció sarokkövei, amelyek célja, hogy biztonságos, megfizethető és jó minőségű élelmiszer-ellátást és élelmiszer-önrendelkezést biztosítsanak az európaiak számára, valamint hogy elősegítsék a mezőgazdasági piacok megfelelő működését, a vidéki régiók fenntartható fejlődését és a mezőgazdasági termelők generációs megújulását; emlékeztet, hogy e politikák kulcsfontosságú szerepet játszanak a mezőgazdasági termelők és a halászok stabil és elfogadható jövedelméhez való hozzájárulásban, különösen a jelenlegi nehéz helyzetben; kéri, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a kisüzemi mezőgazdaságra, a fiatal mezőgazdasági termelőkre és a halászati kisvállalkozásokra, és tartsák fenn a stabil és biztonságos élelmiszerláncot az európai polgárok számára; rámutat arra, hogy számos mezőgazdasági ágazatot súlyosan érintett a Covid19-járvány és más válságok, és adott esetben támogatja a piactámogatási intézkedésekre vonatkozó költségvetési sorok célzott megerősítését; emlékeztet arra, hogy ezeket a kihívásokat kezelni kell, miközben fel kell készülni a KAP reformjára, amely várhatóan nagyobb szerepet fog játszani az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek megvalósításában;

10.

hangsúlyozza, hogy nagyobb lendületet kell adni az idegenforgalmi ágazatnak, különösen a vendéglátóiparnak, amely a Covid19-világjárvány következtében igen súlyos visszaesést szenvedett, és ez pusztító hatást gyakorolt különösen azokra a régiókra, amelyek nagymértékben függenek az idegenforgalomtól; kiemeli, hogy az idegenforgalmi ágazat az uniós gazdaság fontos pillére, és munkaerejének jelentős részét foglalkoztatja, különösen a kkv-kban és a családi vállalkozásokban; elvárja, hogy a vonatkozó uniós programok, többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a regionális politika, a Digitális Európa és az InvestEU döntő mértékben hozzájáruljanak az ágazat hosszú távú versenyképességéhez és fenntarthatóságához, és hogy a szükséges forrásokat 2022-ben bocsássák rendelkezésre az uniós költségvetésből; ismételten csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az idegenforgalomra vonatkozó célzott uniós programra irányuló parlamenti kérésnek nem tettek eleget;

11.

hangsúlyozza, hogy átfogó európai űrstratégiára van szükség, és elismeri az uniós űrprogram hozzáadott értékét; különösen hangsúlyozza, hogy az Uniónak elő kell mozdítania az innovatív és versenyképes upstream (űr-nehézipar) és downstream (űradatokon alapuló alkalmazások) ágazatok fejlesztését; rámutat az Európai Unió Űrprogramügynöksége (EUSPA) fontos szerepére, valamint arra, hogy biztosítani kell a szükséges szintű finanszírozást és személyzetet;

A digitális és zöld átállás kihívásainak való megfelelés

12.

hangsúlyozza, hogy különösen az európai oktatási térség kiteljesítése és a digitális oktatási cselekvési terv végrehajtása révén a digitális készségekkel kapcsolatos célkitűzések megvalósítása és az inkluzív tanulás előmozdítása, valamint Európa digitális átalakulásának előmozdítása érdekében sürgősen meg kell szüntetni a digitális szakadékot, és hogy ennek szükségességére a Covid19-válság is rávilágított; rámutat annak fontosságára, hogy megfelelő finanszírozást és szinergiákat biztosítsanak az uniós programok között az áttörést jelentő technológiák és innovációk piaci elterjedésének felgyorsítását elősegítő feltételek megteremtése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az európai gazdaság és a közszféra élen járjon a digitális átállásban; úgy véli, hogy a Digitális Európa program elengedhetetlen Európa versenyképességének a globális digitális gazdaságban való javításához és a technológiai szuverenitás megvalósításához; elvárja, hogy ez a program fellendítse a nagy teljesítményű uniós számítástechnika, az etikus mesterséges intelligencia, az 5G technológia és a kiberbiztonság terén eszközölt beruházásokat, valamint a fejlett digitális készségek előmozdítását a gazdaságban és a társadalomban; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tartsák tiszteletben azokat a kritériumokat, amelyek szerint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó finanszírozás legalább 20 %-át a digitális átállásra kell fordítani;

13.

hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés központi szerepet játszik az európai zöld megállapodás – többek között a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia – sikerének biztosításában és a „ne árts” elv alkalmazásában, fellendítve a tagállamok koronavírus-válságból való gazdasági és társadalmi kilábalását azáltal, hogy a zöld kihívásokat beruházási és strukturális reformlehetőségekké alakítja, és elősegíti a fenntarthatóbb, inkluzívabb és reziliensebb gazdaságra való méltányos átállást; emlékeztet arra, hogy ez az átállás jelentős strukturális változást igényel, és hogy nem minden tagállam, régió és város kezdi az átállást azonos szintről, vagy rendelkezik ugyanolyan kapacitással annak lebonyolítására; különösen hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokat – ideértve a helyreállítási alapokat és a Méltányos Átállást Támogató Alapot – kell biztosítani az új növekedési stratégia alátámasztására annak érdekében, hogy az Unió teljesíteni tudja kötelezettségvállalásait, biztosítva, hogy senki se maradjon le, és hogy szorosan nyomon kívánja követni a stratégia végrehajtását a 2022. évi költségvetésben; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságba, a körforgásos gazdaságba, a fenntartható és megfizethető intelligens mobilitásba, valamint a modern és reziliens uniós infrastruktúrába való beruházás kulcsfontosságú tényező a versenyképesség helyreállításában, hozzájárulva az uniós éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez és az EU stratégiai autonómiájának kiépítéséhez, valamint a fenntartható iparágak előmozdításához; elismeri továbbá az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) kulcsfontosságú szerepét az Unió és valamennyi régiója – köztük a legkülső régiók, a szigetek és a gyéren lakott régiók – összekapcsolásában a közlekedési, a digitális és az energiaágazatban;

14.

hangsúlyozza az éghajlat-politika és a környezetvédelem támogatásának fontosságát azáltal, hogy további forrásokat biztosítanak az uniós költségvetés vonatkozó programjaihoz és eszközeihez, és különösen a LIFE programhoz; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlati szempontok érvényesítése szellemében valamennyi szakpolitikai területen fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret egészében elérhető legyen az uniós költségvetés és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz kiadásainak legalább 30 %-át kitevő általános éghajlat-politikai kiadási cél; hangsúlyozza továbbá, hogy folyamatos munkára van szükség annak érdekében, hogy 2024-ben a többéves pénzügyi keret éves kiadásainak 7,5 %-át, 2026-tól pedig 10 %-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordítsák; kéri, hogy a Parlamentet teljes mértékben vonják be az ilyen kiadások végrehajtására és nyomon követésére szolgáló szilárdabb, átláthatóbb és átfogóbb módszerek kidolgozásába, és várakozással tekint a Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott, az intézményközi megállapodásban meghatározott éves konzultációk elé;

15.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő finanszírozást az EU vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiájának végrehajtásához, ideértve a biztonságos és fenntartható tervezésű vegyi anyagok, anyagok és termékek felé való átmenethez szükséges kutatás és innováció fellendítését, valamint megfelelő és fenntartható erőforrások biztosítását az ECHA, a nem mérgező anyagciklusokon alapuló körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv számára és a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv elkészítéséhez;

Erős európai egészségügyi unió

16.

megerősíti az EU az egészségügyért program jelentőségét és potenciálját, amely az új többéves pénzügyi keret (TPK) keretében az uniós költségvetésből finanszírozandó legnagyobb egészségügyi program lesz; elvárja, hogy erősítsék meg a szinergiákat az uniós egészségügyi rendszerek kapacitásának megerősítésében részt vevő valamennyi uniós program, valamint válságok esetén a felkészültségi és megelőzési kapacitásaik, illetve az egészségügyi ágazatban további beruházásokat biztosító programok, például az ESZA+, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai horizont és a Digitális Európa között; úgy véli, hogy a tartalékok készletezésének továbbra is prioritásnak kell maradnia az uniós költségvetésben a RescEU és az EU az egészségügyért programokon keresztül; kiemeli az uniós polgári védelmi mechanizmus fontosságát annak biztosításában, hogy az EU jobban fel legyen készülve a természeti katasztrófákra, világjárványokra és vészhelyzetekre, és képes legyen reagálni azokra;

17.

emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság példátlan nyomás alá helyezte a tagállamok egészségügyi rendszereit, és felszínre hozta a védőoltások és más alapvető gyógyászati termékek uniós termelési kapacitásainak hiányosságait; hangsúlyozza ezért, hogy az Uniónak szolidaritásra és kollektív felelősségvállalásra, azaz kiterjedtebb uniós egészségügyi hatáskörre és konkrétabb lépésekre van szüksége az erősebb európai egészségügyi unió felé való elmozdulás érdekében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság rávilágított arra, hogy erőteljesebben kell beruházni az egészségügyi infrastruktúrába és készségekbe, és hogy ki kell lábalni a korábbi alulfinanszírozottságból; ezzel összefüggésben üdvözli a HERA inkubátorról szóló bizottsági közleményt (COM(2021)0078), amely a Covid19 variánsainak felderítésére, az oltóanyagok módosítására, a klinikai vizsgálatok hatékonyságának javítására, a hatósági jóváhagyás felgyorsítására és az oltóanyaggyártás fejlesztésére irányuló erőfeszítések fokozására szolgál; rámutat arra, hogy a termelési kapacitás nagy része az Unión kívül található, ami megnehezíti a gyógyszerek szükség esetén történő szállítását, és akadályt jelent az európai egészségügyi unió kiépítése során; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elegendő forrást biztosítsanak az oltóanyagok, ellenanyagok és más alapvető gyógyszerek gyártási kapacitásának növeléséhez a tagállamokban, és lehetővé tegyék, hogy a 2022. évi uniós költségvetés vészhelyzet esetén gyorsan reagáljon;

18.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban 2,7 millió embernél diagnosztizáltak rákot 2020-ban, és mintegy 1,3 millió ember veszítette életét ennek következtében; üdvözli az európai rákellenes tervet, amely az erősebb európai egészségügyi unió fontos pillére; elismeri, hogy a tervvel összhangban megerősített és jobban érvényesített uniós megközelítésre van szükség a rák megelőzése, kezelése és gondozása terén; kéri, hogy az Unió rákellenes küzdelmének részeként 2022-ben megfelelő költségvetést különítsenek el a vonatkozó uniós programokra, nevezetesen az EU az egészségügyért programra, a Horizont Európa II. pillérébe tartozó egészségügyi klaszterre és a Digitális Európa programra az új technológiák, a kutatás és az innováció finanszírozására;

19.

rámutat különösen az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által a jelenlegi Covid19-világjárványban betöltött kritikus szerepre; megfelelő finanszírozást kér a 2022. évi költségvetésben annak érdekében, hogy ezek a kulcsfontosságú ügynökségek folytathassák munkájukat; várakozással tekint az Európai Unió Egészségügyi Szükséghelyzet-reagálási Hatósága (HERA) létrehozására irányuló javaslat elé, hogy jövőbeli egészségügyi válságok esetén hatékony és összehangolt uniós felkészültségi és reagálási képesség álljon rendelkezésre; emlékeztet arra, hogy új forrásokat kell biztosítani a HERA számára annak biztosítása érdekében, hogy az ne befolyásolja hátrányosan a meglévő programokat, szakpolitikákat és ügynökségeket, valamint hogy hatékony szinergiákat lehessen biztosítani az EMA-val és az ECDC-vel;

Inkluzív fellendülés, különös tekintettel a fiatal generációra

20.

hangsúlyozza, hogy a 2008-as pénzügyi válság után a Covid19-válság következményei ismételten a fiatalokat sújtják különösképpen, a fiatalok fokozódó munkanélkülisége, valamint az oktatásra és a mentális egészségre gyakorolt negatív hatások révén, és különösen azokat, akik most lépnek be a munkaerőpiacra; hangsúlyozza ezért, hogy a munkaerőpiaci integráció sikeres javítása érdekében minden finanszírozási lehetőséget teljes körűen fel kell tárni, különösen a szakképzés, a társadalmi befogadás, a munkakörülmények és a szociális védelem javítását célzó intézkedések révén, többek között a fogyatékossággal élő személyek esetében, valamint a fiatalok családi és életkilátásai tekintetében, figyelembe véve a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet;

21.

úgy véli, hogy az Unió fiatal generációra irányuló strukturált stratégia nélkül nem találhat fenntartható pályát a fellendüléshez; e tekintetben rámutat, hogy rendkívül fontos az olyan uniós programok pénzügyi forrásainak növelése, mint az Erasmus+, amelyek sikere vitathatatlan az oktatási, képzési és munkalehetőségek Unió-szerte történő bővítése terén; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ az Unió egyik kiemelt, a polgárok széles körében ismert programja, amely kézzelfogható eredményeket tud felmutatni; kiemeli a programban rejlő lehetőségeket a kiválóság előmozdítása, valamint a fiatalok innovációhoz és vállalkozói szellemhez való hozzáférésének inkluzív módon történő biztosítása terén, valamint hogy a felnőttoktatásban képzési és mobilitási intézkedésekre van szükség; sajnálatát fejezi ki a Covid19-válságnak az Erasmus+ programra gyakorolt negatív hatása miatt, amelynek következtében jelentősen csökkent az ebből a tapasztalatból profitálni képes résztvevők száma; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2022. évi költségvetés fontos szerepet játszik az elmulasztott lehetőségek pótlásában; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő az európai polgársággal kapcsolatos oktatást és a polgári szerepvállalást; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy helyreállítási és rezilienciaépítési terveik keretében a finanszírozás legalább 10 %-át fordítsák minőségi és inkluzív oktatásra;

22.

hangsúlyozza, hogy fenntartható és hosszú távú megoldásokat kell találni a strukturális demográfiai kihívások sikeres leküzdésére, valamint az agyelszívás csökkentésére az EU vidéki, szigeti, távoli és kevésbé fejlett területein és régióiban; hangsúlyozza, hogy pénzügyi forrásokra van szükség a csökkenő népességű régiók szociális és demográfiai politikába és a családok támogatásába történő befektetések révén való fellendítéséhez és ahhoz, hogy Európában az idősödő népesség számára megfelelő támogatást lehessen nyújtani a mobilitáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy megfelelő struktúrákat kell létrehozni a tendenciák tanulmányozására, és intézkedéseket kell javasolni a demográfiai változások megfelelő kezelésére, például a strukturális alapok jövőbeli elosztásának módszerét kiegészítő különleges kritériumok alkalmazásával;

23.

hangsúlyozza, hogy a nőket aránytalanul nagy mértékben sújtották a Covid19-válság következményei; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtásának fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak egyaránt részesüljenek a közkiadásokból; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy az intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelően a Parlamenttel szoros együttműködésben gyorsítsa fel egy hatékony, átlátható és átfogó módszertan bevezetését a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos releváns kiadások mérésére, hogy kézzelfogható eredményeket lehessen felmutatni a 2022-es költségvetés tekintetében, a jövőben kiterjesztve a módszertant a többéves pénzügyi keret valamennyi programjára; kéri emellett az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia gyors végrehajtását; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai elleni aggasztó és erősödő ellenreakciót, valamint az összes uniós eszköz mobilizálásának fontosságát e helyzet leküzdése érdekében; további forrásokért emel szót a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmének, promóciójának és egyetemes hozzáférésének, valamint a női emberi jogvédők támogatására;

24.

hangsúlyozza, hogy a helyreállítási folyamatnak senkit sem szabad hátrahagynia, és ezért az Uniónak és a tagállamoknak kezelniük kell a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát; hangsúlyozza, hogy az Unió 2022. évi költségvetésének és az Európai Uniós Helyreállítási Eszköznek (EURI) hozzá kell járulnia az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósításához, és az egész életen át tartó tanulás támogatása, a szociális párbeszéd megerősítése és az olyan létfontosságú szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés biztosítása révén kell megvalósítania a szociális jogok európai pillérét, mint az egészségügy, a mobilitás, a megfelelő táplálkozás és a tisztességes lakhatás; hangsúlyozza e tekintetben az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) hozzáadott értékét, és úgy véli, hogy megosztott irányítás keretében megfelelő finanszírozást kell biztosítani az ifjúsági garancia és a jövőbeli gyermekgarancia végrehajtásához; üdvözli, hogy a következő portói szociális csúcstalálkozón Európa szociális dimenziójára helyezik a hangsúlyt;

25.

hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív ágazatok, valamint a kulturális turizmus továbbra is az egész EU-ra kiterjedő válság terhét viselő fő ágazatok közé tartoznak; további intézkedésekre szólít fel ezen ágazatok esetében, és további finanszírozást kér a kapcsolódó uniós programokhoz, többek között a Kreatív Európa programhoz; üdvözli az új európai Bauhaus kreatív és interdiszciplináris kezdeményezést;

Biztonságos és virágzó környezet biztosítása az európai polgárok számára

26.

úgy véli, hogy a gazdasági növekedés és a jólét, a belső biztonság, az EU külső határainak védelme, az alapvető jogok, a schengeni térség megfelelő működése és az Unión belüli szabad mozgás elválaszthatatlanul összekapcsolódnak és kölcsönös hasznokkal járnak; hangsúlyozza, hogy a schengeni térség további, szakértői értékeléseken alapuló integrációja jobb pénzügyi lehetőségeket biztosítana az Unió külső határai mentén fekvő tagállamok számára a határigazgatáshoz; emlékeztet, hogy a schengeni térség gazdasági előnyökkel jár az abban részt vevő államok számára; hangsúlyozza, hogy az EU gazdaságát fellendíthetné azon tagjelölt országok csatlakozása a schengeni térséghez, amelyek már minden technikai követelménynek megfelelnek; hangsúlyozza, hogy e tagállamok schengeni térséghez való csatlakozása felerősítené az uniós költségvetés és a helyreállítási alapok hatását, és közvetlen hatással lenne a gyorsabb gazdasági fellendülésre; ismételten felszólít Románia, Bulgária és Horvátország gyors integrációjára a schengeni térségbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unióban erőteljes beruházásokat hajtsanak végre a belső biztonság terén az uniós bűnüldözés és a határokon átnyúló bűnügyi fenyegetésekre adott igazságügyi válaszok javítása, valamint az információcsere előmozdítása céljából;

27.

tudomásul veszi, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret a korábbi évekhez képest magasabb összegeket irányoz elő a migrációs, menekültügyi és integrációs politikák végrehajtására; arra számít, hogy a menekültügy és a migráció továbbra is kiemelt helyen szerepel az EU napirendjén; hangsúlyozza, hogy az áthelyezési programokhoz, az áttelepítéshez vagy a humanitárius befogadáshoz hasonló szolidaritási intézkedések a közös európai menekültügyi rendszer érdemi reformjának elfogadásáig döntő fontosságúak; e tekintetben kiemeli, hogy a tagállamok továbbra is pénzügyi támogatást fognak igényelni a menedékjog iránti kérelmek fogadásához, nyilvántartásba vételéhez és elbírálásához, valamint visszaküldéséhez és áthelyezéséhez; kéri, hogy az emberkereskedelem és az embercsempészet ellenőrzése és felszámolása érdekében fordítsanak több forrást a tranzitországokkal és az irreguláris migráció származási országaival való koordinációra; mély aggodalmát fejezi ki a Földközi-tengeren folyamatosan bekövetkező halálesetek miatt, és úgy véli, hogy a kutatás és a mentés olyan felelősség, amelyet nem lehet kizárólag nem állami szereplőkre hagyni; hozzáteszi, hogy az EU külső határain fekvő, az Unióba irányuló migrációs áramlatokkal szembesülő nem uniós országok továbbra is pénzügyi támogatást fognak igényelni; hangsúlyozza az Európai Határ- és Parti Őrség (Frontex) e tekintetben betöltött fontos szerepét és nemrégiben megerősített megbízatását, és megfelelő finanszírozást kér a Frontex számára annak érdekében, hogy az új megbízatása alá tartozó valamennyi felelősségi területen teljesíthesse feladatát; kitart amellett, hogy a külső határok hatékony igazgatásának meg kell felelnie az uniós és a nemzetközi jognak, tiszteletben tartva különösen a menedékjogot és a visszaküldés tilalmának elvét, elsősorban a visszafordításokban való esetleges részvételre vonatkozó friss állítások kontextusában; emlékeztet ezért, hogy az (EU) 2019/1896 rendelet (13) 110. cikkével összhangban alapjogi tisztviselőket kell felvenni annak érdekében, hogy az európai integrált határigazgatás részeként hozzájáruljanak az alapvető jogok előmozdításához; hangsúlyozza, hogy a Frontex költségvetési előirányzatainak növelését az elszámoltathatóság és az átláthatóság megfelelő növelésének kell kísérnie, és hogy azt az uniós jognak az ügynökség által való betartásától kell függővé tenni;

28.

hangsúlyozza, hogy a biztonság, az igazságszolgáltatás, a jogérvényesítés, az alapvető jogok, a menekültügy és migráció és a határigazgatás területén működő valamennyi ügynökség számára megfelelő finanszírozásra, személyzetre és személyzeti képzésre van szükség annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni megnövekedett feladataiknak, és felhívja a figyelmet a köztük lévő együttműködés fontosságára, a technológiai innováció és alkalmazkodás szükségességére, valamint a tagállamok közötti együttműködés és koordináció erősítésében betöltött alapvető szerepükre; hangsúlyozza a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű uniós IT-rendszerei megfelelő végrehajtásának és üzemeltetési igazgatásának fontosságát;

29.

határozottan támogatja az EU-nak a növekvő biztonsági fenyegetettség, például az Európán és a szomszédos országokon belüli terrorizmus, radikalizálódás és erőszakos szélsőségesség, csempészet, emberkereskedelem, drogkereskedelem, számítógépes bűnözés és hibrid fenyegetések, valamint az Európa demokráciái ellen harmadik országok által indított dezinformációs kampányok kezelésére, illetve az ilyen programok uniós szinten való jobb összehangolására irányuló fokozott erőfeszítéseit; emlékeztet, hogy a közelmúltbeli terrortámadások mind azt bizonyítják, hogy az Unió belső biztonságának megerősítése érdekében az igazságügyi és belügy területén fejleszteni kell az információs rendszerek átjárhatóságát; megjegyzi, hogy a világjárvány új bűnügyi kihívásokhoz vezetett; üdvözli ezért a biztonsági unióra vonatkozó, a Bizottság által 2020. július 24-én előterjesztett stratégiát, és felszólít az abban szereplő cselekvési tervek megfelelő finanszírozására;

30.

emlékeztet, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása az(EUMSZ 317. cikkében foglalt hatékony és eredményes pénzgazdálkodási elveknek való megfelelés elengedhetetlen előfeltétele; üdvözli a jogállamiságról szóló rendelet 2021. január 1-jei hatálybalépését, amely általános feltételrendszert határoz meg az uniós költségvetés védelme érdekében, és határozottan elkötelezett amellett, hogy biztosítsa annak teljes, azonnali és helyes végrehajtását; felszólít az ezen alapelvek védelmének biztosítására szánt finanszírozás jelentős megerősítésére; hangsúlyozza ezért a jól felszerelt, megfelelő létszámú és megfelelően finanszírozott Európai Ügyészség fontosságát az uniós költségvetés elleni bűncselekményekkel szembeni küzdelemben, és ragaszkodik ahhoz, hogy annak el kell tudnia járni a folyamatban lévő nyitott ügyekben, és képes kell legyen áttekinteni és kivizsgálni az összes új ügyet is;

31.

hangsúlyozza, hogy az európai értékek és kultúrák előmozdítása aktív szerepet játszik a demokrácia, a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség támogatásában, valamint a félretájékoztatás és az álhírek visszaszorításában; aggodalmát fejezi ki a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzetének egyes tagállamokban tapasztalható romlása miatt, és hangsúlyozza, hogy pénzügyi forrásokra van szükség a sajtó, a média és a művészi szabadság támogatására az Unióban; hangsúlyozza, hogy az új Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program stratégiai jelentőséggel bír az európai polgárság és demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság megerősítése szempontjából az EU-n belül, valamint a nemi alapú erőszak áldozatainak támogatásában; emlékeztet továbbá, hogy a Jogérvényesülés program konkrét célkitűzést tartalmaz az igazságügyi képzés támogatására és előmozdítására a közös jogi, igazságügyi és jogállamisági kultúra előmozdítása érdekében; kéri e programok finanszírozásának egyenletes elköltését a többéves pénzügyi keret időszaka során, és sürgeti a kiemelt egyedi célkitűzésekre szánt éves források teljes körű elköltését. üdvözli továbbá az Alapjogi Ügynökség által e területeken a tagállamok joga és gyakorlata vonatkozásában végzett folyamatos átfogó munkát; úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia a számos demokratikus és alapjogi kihívás kezelésének egyik eszköze, és rendkívül fontosnak tartja, hogy a következő konferencia létrehozásában és irányításában részt vevő valamennyi uniós intézmény megfelelő igazgatási költségvetéssel rendelkezzen;

32.

emlékeztet a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) kulcsfontosságú hozzájárulására a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezeléséhez, valamint a fenntartható fejlődés, a demokrácia, a politikai és gazdasági reformok, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdításához, továbbá a választási eljárások támogatásához; hangsúlyozza továbbá a nyugat-balkáni bővítési politika stratégiai jelentőségét; e tekintetben további finanszírozást kér a Nyugat-Balkán és a keleti és déli szomszédság országai, valamint az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) és a humanitárius segítségnyújtás számára; hangsúlyozza, hogy az EU felelőssége annak biztosítása, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre a Covid19-válság geopolitikai következményeinek kezelésére, biztonságos és stabil globális környezet biztosítására és a súlyosan érintett harmadik országokkal való szolidaritásra azáltal, hogy mozgósítja az EU külső finanszírozási eszközeit annak érdekében, hogy segítse ezeket az országokat egészségügyi rendszereik kapacitásainak megerősítésében, például az oltóanyagokhoz való hozzáférésük javításában, valamint a válság társadalmi-gazdasági hatásának enyhítésében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfeleljenek a Covid19-oltóanyag forgalmazási rendszerének, a COVAX-nak, annak érdekében, hogy a legsebezhetőbb országok számára is egyenlő hozzáférést biztosítsanak az oltásokhoz; üdvözli továbbá, hogy közvetlen támogatást nyújtanak az EU szomszédságának, különösen közvetlen szomszédságának;

33.

emlékeztet annak fontosságára, hogy az uniós költségvetés nómenklatúrája megfelelően részletes legyen, hogy a költségvetési hatóság hatékonyan tudja betölteni döntéshozatali szerepét, és hogy a Parlament valamennyi fejezet vonatkozásában elláthassa demokratikus felügyeleti és ellenőrzési szerepét; ezért kitart amellett, hogy a költségvetési nómenklatúrának teljes mértékben és mihamarabb tükröznie kell az NDICI-rendelettel kapcsolatos megállapodást; ebben az értelemben felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be költségvetés-módosítási tervezetet a 2021. évi uniós költségvetéshez, amely az NDICI-rendeletről folytatott tárgyalások során elért megállapodást hajtja végre az ázsiai földrajzi programok, nevezetesen a Közel-Keletre, Dél-Ázsiára, Közép-Ázsiára, Észak- és Délkelet-Ázsiára és a csendes-óceáni térségre vonatkozó öt külön keretösszeg tekintetében, a megfelelő külön költségvetési sorok létrehozása révén; úgy véli, hogy ezt a harmonizációt a 2022. évi költségvetési eljárás előtt el lehetne és el is kellene elvégezni;

34.

kiemeli az európai védelem megfelelő finanszírozásának fontosságát úgy a tagállamok, mint az Európai Védelmi Alap részéről az EU közös védelmi politikájának fokozatos kialakítása, valamint az EU biztonságának és stratégiai autonómiájának növelése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy javítani kell a versenyképességet és az innovációt az európai védelmi iparban, ami hozzájárulhat a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez, valamint hogy a közös katonai és polgári képességfejlesztésre irányuló fokozott erőfeszítések révén fokozni kell a bevethetőséget és az operatív hatékonyságot;

A 2022. évi költségvetés konkrét és több területet érintő kérdései

35.

arra számít, hogy a 2022. évi költségvetés elfogadását megelőzően a többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomagban rejlő összes lehetőséget a gyakorlatban is megvalósítják, és szándékában áll szorosan nyomon követni az elért megállapodás valamennyi elemének végrehajtását; emlékeztet, hogy 2022 lesz a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 5. cikke szerinti programspecifikus kiigazítások alkalmazásának első éve, többek között az új, bírságokon alapuló mechanizmusból finanszírozandó kiemelt uniós programok keretösszegei tekintetében;

36.

rámutat az EU programjainak és alapjainak késedelmes végrehajtására – különösen a közös irányítású ügyek tekintetében – a 2014–2020-as időszak során; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel e programok végrehajtását annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék az új uniós programok időben történő elindítását a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keret alapján, valamint az Európai Helyreállítási Eszköz által finanszírozott programokat; aggodalmának ad hangot az új többéves pénzügyi keret programjainak végrehajtása során tapasztalt további késedelmek kockázata miatt, amely azért állhat elő, mert a tagállamoknak először a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtására vonatkozó nagyon szoros ütemtervet kell betartaniuk;

37.

sajnálja továbbá a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret késői elfogadását, és úgy véli, hogy e késedelem következményei a jelenlegi többéves pénzügyi keret teljes időtartama alatt érezhetők lesznek; hangsúlyozza, hogy következésképpen valamennyi kiemelt uniós program elindítása, valamint az európai zöld megállapodás és a digitalizációs stratégia finanszírozása jelentős késedelmet szenvedett; ezért elvárja, hogy minden erőfeszítést megtegyenek annak biztosítása érdekében, hogy 2022-ben valamennyi új uniós program teljes mértékben működőképes legyen; e tekintetben emlékeztet a Parlament, a Tanács és a Bizottság által a Covid19-válság hatásának kezeléséről a 2021. évi költségvetésről szóló közös következtetésekben tett közös nyilatkozatra, amely kimondja, hogy különös figyelmet kell fordítani a válság által leginkább sújtott gazdasági ágazatokra, például a kkv-kra, valamint a válság által leginkább érintett emberekre;

38.

elvárja továbbá, hogy a 2022. évi költségvetésbe megfelelő szintű kifizetési előirányzatokat állítsanak be mindkét új program és a korábbi programok befejezése tekintetében, különös tekintettel a kohézió és a vidékfejlesztés területén várható magasabb kifizetési igényekre, valamint annak biztosítására, hogy az uniós költségvetés megadja a szükséges gazdasági ösztönzést; elkötelezett amellett, hogy megelőzze az olyan jövőbeni fizetési válságokat, mint amilyen az előző többéves pénzügyi keret időszakának elején tapasztalt válság, és e célból nagyon szorosan figyelemmel kívánja kísérni a fennálló kötelezettségvállalások szintjét; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő minden olyan költségvetés-módosítási tervezetet, amelyet szükségesnek tart az uniós programok további felgyorsításához kapcsolódó kifizetések növeléséhez;

39.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz (EURI) 2022-ben jelentősen meg fogja erősíteni az uniós költségvetést, és hogy az eszköz teljes előirányzatainak legalább 60 %-át az év végéig a különböző programok keretében le kell kötni; hangsúlyozza, hogy az EURI végrehajtását a Parlament szorosan nyomon fogja követni, miközben különös figyelmet fog fordítani a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz ellenőrzésére; aggodalmát fejezi ki azonban az ezen eszköz keretében végrehajtott hitelfelvételi és hitelnyújtási műveletek késedelmes megkezdése miatt, mivel az e műveleteket engedélyező, saját forrásokról szóló új határozat még nem lépett hatályba; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamoknak sürgősen ratifikálniuk kell az új sajátforrás-határozatot annak érdekében, hogy a jövő nemzedékek kárára ne veszélyeztessék az időben történő helyreállítást;

40.

rámutat az új saját forrásoknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret folyamán történő bevezetésére vonatkozó ütemterv jogilag kötelező jellegére, amelyet az intézményközi megállapodás rögzít, és megerősíti e folyamat iránti határozott elkötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a 2022. évi uniós költségvetés áthidaló szerepet fog betölteni ezen ütemterv első és második lépése között; felhívja különösen a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat, amint a Bizottság előterjeszti az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmuson, a digitális illetéken és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren (EU ETS) alapuló új saját forrásokra vonatkozó jogalkotási javaslatokat annak érdekében, hogy 2022. július 1-jéig döntést hozhasson; elvárja továbbá, hogy a megerősített együttműködés keretében zajló, a pénzügyi tranzakciós adóról folytatott megbeszélések 2022 végéig pozitívan záruljanak le, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy javaslatot terjesszen elő egy új saját forrásra; e tekintetben rámutat a zökkenőmentes végrehajtás szükségességére annak érdekében, hogy az új saját források legalább az EURI tőke- és kamatfizetéséhez kapcsolódó kiadásokat fedezzék;

41.

kiemeli továbbá, hogy az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés negatívan érinti az uniós költségvetést és a nemzeti költségvetéseket; fokozottabb koordinációt szorgalmaz az adózás területén az uniós és a nemzeti bevételi források védelme érdekében;

42.

hangsúlyozza, hogy az Unió decentralizált ügynökségei kulcsszerepet játszanak az uniós szakpolitikai célkitűzések hatékony végrehajtásához szükséges operatív támogatás és szakértelem biztosításában; emlékeztet, hogy az ügynökségeknek megfelelő személyzettel és megfelelő erőforrásokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy teljes mértékben el tudják látni feladataikat és a lehető legjobb eredményeket érhessék el; hangsúlyozza, hogy az ügynökségek feladatai a politikai prioritásokkal összhangban alakulnak, és hangsúlyozza, hogy az új felelősségi köröket új forrásoknak kell kísérniük;

43.

hangsúlyozza a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések értékét az új szakpolitikai kezdeményezések kipróbálásában és a jövőbeli uniós fellépések alapjainak megteremtésében; ezért politikai prioritásaival összhangban javaslatot kíván tenni egy kísérleti projektekből és előkészítő intézkedésekből álló csomagra; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a költségvetésben elfogadott kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket teljes körűen, időben és a Parlamenttel együttműködésben hajtsák végre, és hatásuk maximalizálása érdekében nagyobb láthatóságot kapjanak;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2022. évi költségvetési tervezet elkészítésekor kellően vegye figyelembe a Parlament ezen állásfoglalásban meghatározott politikai és költségvetési prioritásait; készen áll azonban a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben és a költségvetési rendeletben meghatározott rugalmasság és egyéb rendelkezések optimális kihasználására annak érdekében, hogy megerősítse a 2022. évi költségvetésben szereplő kulcsfontosságú uniós programokat, és megfelelően reagáljon többek között a Covid19-járvány okozta egészségügyi válsággal és a helyreállítási folyamattal kapcsolatban felmerülő sürgős szükségletekre; ezzel összefüggésben ragaszkodik a Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz időben történő aktiválásához, valamint a többéves pénzügyi keret speciális eszközeinek – mint például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – mozgósításához, hogy szükség esetén pénzügyi támogatást lehessen nyújtani;

o o

45.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

(2) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o.

(3) HL C 444. I, 2020.12.22.

(4) Az Európai Parlament 2020. december 16-i jogalkotási állásfoglalása a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről, 2. melléklet: Nyilatkozatok (Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0357).

(5) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o.

(6) HL L 424., 2020.12.15., 1. o.

(7) HL L 433. I, 2020.12.22., 23. o.

(8) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o.

(9) HL L 93., 2021.3.17., 1. o.

(10) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.

(11) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(12) HL C 388., 2020.11.13., 18. o.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1896 rendelete (2019. november 13.) az Európai Határ- és Parti Őrségről, valamint az 1052/2013/EU és az (EU) 2016/1624 rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2019.11.14., 1. o.).

		ISSN 1977-0979
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 494

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	64. évfolyam 2021. december 8.

	II Közlemények
	AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK
	Európai Parlament
	2021. március 25.
2021/C 494/16	Az Európai Parlament 2021. március 25-i határozata a Járóka Lívia mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2198(IMM))	186
2021/C 494/17	Az Európai Parlament 2021. március 25-i határozata a Jean-François Jalkh mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2020/2110(IMM))	188

	III Előkészítő jogi aktusok
	Európai Parlament
	2021. március 25.
2021/C 494/18	Az Európai Parlament 2021. március 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról és a 608/2014/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendelet tervezetéről (10045/2020– C9-0024/2021 – 2018/0132(APP))	191
2021/C 494/19	Az Európai Parlament határozata az 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerével kapcsolatos meg nem felelésekre és az állattartási támogatási rendszerek vagy az állattartással kapcsolatos támogatási intézkedések keretében bejelentett állatokhoz kapcsolódó közigazgatási szankciók mértékének kiszámítására vonatkozó szabályok tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. február 19-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2021)00993 – 2021/2566(DEA))	193
2021/C 494/20	P9_TA(2021)0099 Az értékpapírosítás általános keretrendszere és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszere a Covid19-világjárványt követő helyreállítás elősegítése érdekében ***I Az Európai Parlament 2021. március 25-i jogalkotási állásfoglalása az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról szóló (EU) 2017/2402 rendeletnek a Covid19-világjárványt követő helyreállítás elősegítése érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0282 – C9-0207/2020 – 2020/0151(COD)) P9_TC1-COD(2020)0151 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. március 25-én került elfogadásra az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról szóló (EU) 2017/2402 rendeletnek a Covid19-válságot követő helyreállítás elősegítése érdekében történő módosításáról szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	195
2021/C 494/21	P9_TA(2021)0100 Az 575/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány miatt szükséges gazdasági helyreállítás támogatásacéljából az értékpapírosítási keretrendszer kiigazítása tekintetében történő módosítása ***I Az Európai Parlament 2021. március 25-i jogalkotási állásfoglalása az 575/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány miatt szükséges gazdasági helyreállítás elősegítése érdekében az értékpapírosítási keretrendszer kiigazítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0283 – C9-0208/2020 – 2020/0156(COD)) P9_TC1-COD(2020)0156 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. március 25-én került elfogadásra az 575/2013/EU rendeletnek a Covid19-válság miatt szükséges gazdasági helyreállítás támogatása érdekében az értékpapírosítási keretrendszer kiigazítása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	196
2021/C 494/22	P9_TA(2021)0101 A kettős felhasználású termékek kivitele, tranzitja és transzfere, az azokkal végzett brókertevékenység és az azokkal kapcsolatos műszaki támogatás ***I Az Európai Parlament 2021. március 25-i jogalkotási állásfoglalása a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, tranzitjára, az azokkal végzett brókertevékenységre és az azokkal kapcsolatos műszaki támogatásra vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (átdolgozás) irányuló javaslatról (COM(2016)0616 – C8-0393/2016 – 2016/0295(COD)) P9_TC1-COD(2016)0295 Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2021. március 25-én került elfogadásra a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról (átdolgozás) szóló (EU) 2021/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel	197
2021/C 494/23	Az Európai Parlament 2021. március 25-i-i jogalkotási állásfoglalása a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját forrás kiszámításáról, az említett saját forrás rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről, valamint a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját forrás egyes vonatkozásairól szóló tanácsi rendelet tervezetéről (13142/2020 – C9-0018/2021 – 2018/0131(NLE))	200
2021/C 494/24	Az Európai Parlament 2021. március 25-i jogalkotási állásfoglalása a hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló 1553/89/EGK, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló tervezetről (12771/2020 – C9-0364/2020 – 2018/0133(NLE))	204
2021/C 494/25	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a 2022. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2020/2265(BUI))	207

A Tanács tervezete	Módosítás
(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben részletesebben meghatározza az e cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálatra vonatkozó eljárást. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 14. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.	törölve

A Tanács tervezete	Módosítás
A tagállamok és a Bizottság között az azzal kapcsolatos vitákat, hogy a tagállamnak az e bekezdés első albekezdése d) pontjában említett, az adatszolgáltatás állítólagos elmulasztása felróható-e, a 9. cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálattal kell rendezni.	törölve

Tartalom		Oldal

	EURÓPAI PARLAMENT ÜLÉSSZAK: 2021–2022 2021. március 24–25-i ülések ELFOGADOTT SZÖVEGEK	1

	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Európai Parlament
	2021. március 25.
2021/C 494/01	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a digitális oktatási politika kialakításáról (2020/2135(INI))	2
2021/C 494/02	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a tengeri hulladék halászatra gyakorolt hatásáról (2019/2160(INI))	14
2021/C 494/03	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és regionális környezetvédelmi stratégiákról az éghajlatváltozás elleni küzdelemben (2020/2074(INI))	26
2021/C 494/04	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az európai adatstratégiáról (2020/2217(INI))	37
2021/C 494/05	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a honvédelem és biztonság területét érintő beszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv és a védelmi vonatkozású termékek transzferéről szóló 2009/43/EK irányelv végrehajtásáról (2019/2204(INI))	54
2021/C 494/06	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az (EU, Euratom) 2020/2092 rendeletről: a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer alkalmazása (2021/2582(RSP))	61
2021/C 494/07	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek végrehajtásáról: a 2004/107/EK és a 2008/50/EK irányelv (2020/2091(INI))	64
2021/C 494/08	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása Az Afrikára vonatkozó új uniós stratégia – partnerség a fenntartható és befogadó fejlődésért (2020/2041(INI))	80
2021/C 494/09	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása A fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia létrehozása témájáról (2020/2038(INI))	106
2021/C 494/10	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az euro nemzetközi szerepének megerősítéséről (2020/2037(INI))	118
2021/C 494/11	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásáról szóló bizottsági értékelő jelentésről – a rendelet alkalmazásának két éve (2020/2717(RSP))	129
2021/C 494/12	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Albániáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2170(INI))	139
2021/C 494/13	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Koszovóról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2172(INI))	149
2021/C 494/14	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Észak-Macedóniáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2174(INI))	161
2021/C 494/15	Az Európai Parlament 2021. március 25-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2019. és 2020. évi jelentéseiről (2019/2175(INI))	172

A Tanács tervezete	Módosítás
(2) A 9. cikk (4) bekezdésében említett felülvizsgálat valamely tagállam általi kezdeményezése esetén a kamat a Bizottság által a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott időponttól számítandó.	törölve

A Tanács tervezete	Módosítás
„9. cikk	„9. cikk
(1) A 7. cikk (1) bekezdésében említett, az előző pénzügyi évekre vonatkozó kimutatások tekintetében bármely okból végrehajtott korrekcióra a Bizottság és az érintett tagállam közötti megállapodás alapján kerülhet sor.	(1) A 7. cikk (1) bekezdésében említett, az előző pénzügyi évekre vonatkozó kimutatások tekintetében bármely okból végrehajtott korrekcióra a Bizottság és az érintett tagállam közötti megállapodás alapján kerülhet sor.
Ha a Bizottság és az érintett tagállam nem állapodik meg a korrekcióról, akkor a Bizottság levélben tájékoztatja az érintett tagállamot a szükséges korrekcióról. Ez a levél a 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet 12. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett »intézkedésnek« minősül.	Ha a Bizottság és az érintett tagállam nem állapodik meg a korrekcióról, akkor a Bizottság levélben tájékoztatja az érintett tagállamot a szükséges korrekcióról. Ez a levél a 609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet 12. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett »intézkedésnek« minősül.
(2) Az érintett tagállam az (1) bekezdés második albekezdésében említett levél kézhezvételétől számított két hónapon belül kérheti a Bizottságot az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban közölt korrekció felülvizsgálatára. A felülvizsgálati eljárás lezárásaként a Bizottság legkésőbb a tagállam kérelmének kézhezvételétől számított három hónap múlva bizottsági határozatot fogad el.
Amennyiben a Bizottság a határozatában részben vagy egészben felülvizsgálja a korrekciónak megfelelő összegeket, akkor a tagállam ezt a megfelelő összeget bocsátja rendelkezésre. Sem a korrekció felülvizsgálatára vonatkozó tagállami kérelem, sem a bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset nem érinti a tagállam azon kötelezettségét, hogy a korrekciónak megfelelő összeget rendelkezésre bocsássa.
Minden korrekciót bele kell foglalni az összesített kimutatásba, amely módosítja az adott pénzügyi évre vonatkozóan azt megelőzően készített kimutatásokat.
(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a (2) bekezdésben említett felülvizsgálati eljárás eljárási szabályait. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 13. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. E végrehajtási jogi aktusok elfogadása nem sérti a (2) bekezdésben említett felülvizsgálati eljárás alkalmazását.
(4) Az adott pénzügyi évet követő negyedik év július 31. napját követően nem végezhető további korrekció a 7. cikk (1) bekezdésében említett kimutatásokban, kivéve azon pontok korrekcióját, amelyekre vonatkozóan a Bizottság vagy az érintett tagállam előzetes értesítést küldött.”	(2) Az adott pénzügyi évet követő negyedik év július 31. napját követően nem végezhető további korrekció a 7. cikk (1) bekezdésében említett kimutatásokban, kivéve azon pontok korrekcióját, amelyekre vonatkozóan a Bizottság vagy az érintett tagállam előzetes értesítést küldött.”