1)

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan videómegosztó platform vagy tárhely- és fájlmegosztó platform üzemeltetője, amelyen felhasználók védelem alatt álló tartalmakat jogellenesen hozzáférhetővé tehetnek a nyilvánosság számára, nem végzi e tartalmaknak az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítését”, kivéve ha a platform puszta rendelkezésre bocsátásán túl közreműködik abban, hogy ilyen tartalmakat a szerzői jog megsértésével a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek. Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha ezen üzemeltető konkrétan tudomással bír a védelem alatt álló tartalom platformján való jogellenes hozzáférhetővé tételéről, és azt haladéktalanul nem törli vagy az ahhoz való hozzáférést haladéktalanul nem szünteti meg, vagy ha az említett üzemeltető – noha tudja vagy tudnia kellene, hogy általában véve a platformján keresztül annak felhasználói védelem alatt álló tartalmakat tesznek jogellenesen hozzáférhetővé a nyilvánosság számára – nem hajtja végre azon megfelelő műszaki intézkedéseket, amelyek egy szokásos gondossággal eljáró gazdasági szereplőtől ebben a helyzetben elvárhatók annak érdekében, hogy hitelesen és hatékonyan lépjen fel a szerzői jogok e platformon való megsértése ellen, vagy ha részt vesz a jogellenesen nyilvánossághoz közvetített védelem alatt álló tartalmak kiválasztásában, a platformján kifejezetten ilyen tartalmak jogellenes megosztására szolgáló eszközöket biztosít, vagy tudatosan elősegíti az ilyen megosztásokat, amit bizonyíthat az a körülmény, hogy az említett üzemeltető olyan üzleti modellt fogadott el, amely arra ösztönzi a platformja felhasználóit, hogy azon jogellenesen védelem alatt álló tartalmakat közvetítsenek a nyilvánossághoz.

2)

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik valamely videómegosztó platform vagy tárhely- és fájlmegosztó platform üzemeltetőjének tevékenysége, feltéve hogy ezen üzemeltető nem játszik olyan tevőleges szerepet, amely révén tudomással bír a platformjára feltöltött tartalmakról, vagy azokat ellenőrzi.

A 2000/31 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy e rendelkezés alapján kizárható legyen az e 14. cikk (1) bekezdésében előírt felelősség alóli mentesülés, az ilyen üzemeltetőnek tudomással kell bírnia felhasználóinak a platformjára feltöltött védelem alatt álló tartalmakra vonatkozó konkrét jogellenes cselekményeiről.

3)

A 2001/29 irányelv 8. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha a nemzeti jog értelmében valamely szerzői jog vagy szomszédos jog jogosultja csak akkor eszközölhet ki ideiglenes intézkedést az olyan közvetítővel szemben, amelynek a szolgáltatását harmadik személy a jogosult jogának megsértése céljából anélkül vette igénybe, hogy ezen közvetítő a 2000/31 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében tudomással bírt volna e jogsértésről, ha a bírósági eljárás megindítása előtt az említett közvetítőt e jogsértésről előzetesen értesítették, és e közvetítő haladéktalanul nem távolította el a szóban forgó tartalmat vagy nem szüntette meg az ahhoz való hozzáférést, és nem gondoskodott arról, hogy ilyen jogsértésekre újból ne kerüljön sor. Mindazonáltal a nemzeti bíróságok feladata, hogy az ilyen feltétel alkalmazása során meggyőződjenek arról, hogy az nem késlelteti a jogsértés tényleges megszüntetését, aránytalan kárt okozva ezzel a jogosultnak.

1)

A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azt alkalmazni kell a gépjárművezetőkkel szemben közúti közlekedési jogsértések miatt kiszabott büntetőpontokra vonatkozó személyes adatok kezelésére.

2)

Az (EU) 2016/679 rendelet rendelkezéseit, különösen az 5. cikkének (1) bekezdését, 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a gépjárművezetőkkel szemben közúti közlekedési jogsértés miatt kiszabott büntetőpontok nyilvántartásának vezetésével megbízott közhatalmi szervet arra kötelezi, hogy ezeket az adatokat tegye a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, anélkül hogy a hozzáférést kérő személynek igazolnia kellene az említett adatok megszerzéséhez fűződő különös érdekét.

3)

Az (EU) 2016/679 rendelet rendelkezéseit, különösen az 5. cikkének (1) bekezdését, 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi a gépjárművezetőkkel szemben közúti közlekedési jogsértés miatt kiszabott büntetőpontok nyilvántartásának vezetésével megbízott közhatalmi szerv számára, hogy ezeket az adatokat további felhasználás céljából közölje a gazdasági szereplőkkel.

4)

Az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely tagállamnak egy olyan nemzeti jogszabály ellen irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában eljáró alkotmánybírósága, amely a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában hozott határozata alapján az uniós joggal összeegyeztethetetlennek bizonyul, a jogbiztonság elvének alkalmazásával úgy határoz, hogy e jogszabály joghatásait az ezen alkotmányjogi panasz tárgyában hozott végleges és jogerős határozat kihirdetésének időpontjáig fenntartja.

1)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések összességével összhangban megvizsgálja, hogy különleges körülményektől eltekintve az ugyanazon tartományon belüli különböző munkavégzési helyszíneken ugyanazon vállalkozás által úgynevezett „fijos de obra” szerződések alapján határozott időre foglalkoztatott munkavállalók alkalmazásának három egymást követő évre korlátozása, valamint e munkavállalók számára végkielégítés folyósítása – feltételezve, hogy a nemzeti bíróság megállapítja, hogy az említett munkavállalók vonatkozásában ténylegesen sor került ezen intézkedések meghozatalára – az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából eredő visszaélések megelőzésére és adott esetben szankcionálására irányuló megfelelő intézkedést vagy az ezen 5. szakasz 1. pontja értelmében vett „megfelelő jogi intézkedést” képez-e. Mindenesetre az ilyen nemzeti szabályozást az érintett tagállam hatóságai nem alkalmazhatják olyan módon, hogy az egymást követő, határozott idejű, úgynevezett „fijos de obra” munkaszerződések megújítását úgy tekintsék, hogy azt az e keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „objektív okok” támasztják alá, pusztán azon az alapon, hogy e szerződések mindegyikét rendszerint egyetlen építési beruházás tekintetében kötik meg, függetlenül annak időtartamától, mivel az ilyen nemzeti szabályozás a gyakorlatban nem akadályozza meg, hogy az érintett munkáltató az állandó és tartós munkaerőigényt ilyen szerződésmegújításokkal elégítse ki.

2)

A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a munkavállalók közbeszerzési szerződések keretében történő átadásakor a belépő vállalkozás által tiszteletben tartandó, az átadott munkavállalót megillető jogok és kötelezettségek kizárólag azokra a jogokra és kötelezettségekre korlátozódnak, amelyek az e munkavállaló által a kilépő vállalkozással kötött utolsó szerződésből erednek, feltéve, hogy e szabályozás alkalmazásának eredményeként az említett munkavállaló pusztán ezen átadásból kifolyólag nem kerül kedvezőtlenebb helyzetbe, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

1.

A Spanyol Királyság nem teljesítette:

2.

A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3.

Az Európai Bizottság és a Spanyol Királyság maguk viselik saját költségeiket.

1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének a 2019. szeptember 20-i Venezuela kontra Tanács ítéletét (T-65/18, EU:T:2019:649) hatályon kívül helyezi abban a részében, amelyben az elutasítja a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak a venezuelai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2017. november 13-i (EU) 2017/2063 tanácsi rendelet 2., 3., 6. és 7. cikkének megsemmisítése iránt előterjesztett keresetét.

2)

A Bíróság az ügyet érdemi határozat meghozatala céljából visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)

A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

1)

A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló, 2010. szeptember 22-i 913/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikkének (1) bekezdését, 14. cikkének (9) bekezdését és 18. cikkének c) pontját, valamint az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének az ezen irányelv IV. melléklete 3. pontjának a) alpontjával együttesen értelmezett (1) és (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az említett irányelv 3. cikkének 2. pontjában meghatározott pályahálózat-működtető minősül azon hatóságnak, amely hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti hálózati üzletszabályzat keretében elfogadja az azon eljárásra alkalmazandó szabályokat – ideértve valamely meghatározott elektronikus foglalási rendszer kizárólagos használatát is –, amelynek keretében az e 13. cikk (1) bekezdésében előírt egyablakos rendszerben be kell nyújtani az infrastruktúra-kapacitások iránti kérelmeket.

2)

Az infrastruktúra-kapacitások iránti kérelmeknek az egyablakos rendszerben történő benyújtására vonatkozó eljárással kapcsolatos, a hálózati üzletszabályzatban előírt szabályoknak valamely nemzeti szabályozó szervezet általi felülvizsgálatát a 913/2010 rendelet 20. cikkében foglalt rendelkezések szabályozzák, e rendelkezéseket pedig akként kell értelmezni, hogy valamely tagállam szabályozó szervezete nem emelhet kifogást e szabályokkal szemben anélkül, hogy eleget tenne az e 20. cikkből eredő együttműködési kötelezettségeknek, különösen pedig anélkül, hogy konzultálna az árufuvarozási folyosóban részt vevő többi tagállam szabályozó szervezeteivel annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb mértékben összehangolt megközelítést alakítsanak ki.

3)

A 913/2010 rendelet 14. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem minősül uniós jogi aktusnak az irányító testület által e rendelkezés értelmében meghatározott azon keret, amely az infrastruktúra-kapacitásoknak az árufuvarozási folyosón belüli elosztására vonatkozik.

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság WD-t kötelezi a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségein felül az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részéről felmerült költségek viselésére.

1)

Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal kizárólag azon okból nem ellentétes a szerencsejátékpiac-szervezés kettős rendszere, hogy a sorsolásos játékok és a játékkaszinókban folytatott szerencsejátékok feletti monopólium jogosultjának reklámtevékenységei a szerencsejátékokban való aktív részvételre ösztönöznek, például azáltal, hogy a játékot ártalmatlan színben tüntetik fel, a játéknak a bevételek közérdekű tevékenységekre fordítása révén pozitív képet kölcsönöznek, vagy a játék vonzerejét olyan vonzó reklámüzenetekkel növelik, amelyek jelentős nyereményeket helyeznek kilátásba.

2)

Az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell értelmezni, hogy az arra kötelezi a tagállami bíróságot, hogy a nemzeti jog EUMSZ 56. cikkel ellentétes rendelkezésének alkalmazását mellőzze, még abban az esetben is, ha ugyanezen tagállam magasabb szintű bírósága megállapította e rendelkezés uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

1)

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy válaszoljon a Tribunale di Potenza (potenzai bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett első és második kérdésre.

2)

A Tribunale di Potenza (potenzai bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett harmadik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

1)

A 2006. december 13-i 2006/928/EK európai bizottsági határozattal (1) létrehozott együttműködési és ellenőrzési mechanizmust (MCV) valamely európai uniós intézmény EUMSZ 267. cikk értelmében vett jogi aktusának kell-e tekinteni, amely az Európai Unió Bírósága által értelmezhető? A 2006. december 13-i 2006/928/EK európai bizottsági határozattal létrehozott MCV tartalma, jellege és időbeli hatálya a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló, Románia által 2005. április 25-én Luxemburgban aláírt szerződés hatálya alá tartozik-e? Az MCV keretében készült jelentésekben előírt követelmények kötelezőek-e a román államra nézve?

2)

Értelmezhető-e úgy a bírói függetlenségnek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikke (1) [bekezdésének] második [albekezdésében] és az Alapjogi Charta 47. cikkében foglalt, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában kidolgozott elve az EUSZ 2. cikkre tekintettel, hogy az a hivatalban lévő bírák előléptetésével kapcsolatos eljárásokra is vonatkozik?

3)

Sérül-e ezen elv egy olyan előléptetési rendszernek a felsőbb szintű bíróságon belül történő létrehozása révén, amely kizárólag az ellátott tevékenységnek és a tanúsított magatartásnak a fellebbviteli bíróság elnökéből és bíráiból álló bizottság általi összefoglaló értékelésén alapul, amely bizottság a bírák időszakos értékelése mellett elkülönülten végzi mind a bírák előléptetési célú értékelését, mind az általuk hozott ítéletek bírósági felülvizsgálatát?

4)

Sérül-e a bírói függetlenségnek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikke (1) [bekezdésének] második [albekezdésében] és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében foglalt, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában kidolgozott elve az EUSZ 2. cikkre tekintettel, ha a román állam nem tartja tiszteletben az uniós jogot illetően a kiszámíthatóság és a jogbiztonság elvét azáltal, hogy elfogadja az MCV-t és annak jelentéseit, és több mint 10 éven át betartja azokat, majd ezt követően előzetes bejelentés nélkül módosítja a nem vezetői beosztásban lévő bírák előléptetésének eljárását, megsértve az MCV ajánlásait?

—

hagyja helyben a megtámadott végzésnek a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást teljes mértékben elutasító 24–48. pontját;

—

a megtámadott végzést az ezt meghaladó részében teljes mértékben helyezze hatályon kívül;

—

az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg a felperesek által 2018. április 2-án kézhez kapott, keltezéssel el nem látott levélben foglalt bizottsági határozatot, amely elutasította a fellebbező által a munkahelyi megkülönböztetésmentességgel és sokszínűséggel kapcsolatos szakszervezeti gyakorlatokról szóló nyomonkövetési tanulmányra vonatkozóan benyújtott közös ajánlatot (JUST/2017/RDIS/FW/EQUA/0042 ajánlattételi felhívás; OJ/S S215 – 09/11/2017 – 2017/S 215–446067);

—

kötelezze a Bizottságot 1 euró összegű kártérítés megfizetésére;

—

másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és mindenesetre

—

a Bizottságot kötelezze a fellebbezési eljárás és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

1)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

2)

3)

Hivatkozhat-e az általános adatvédelmi rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő, a szerződésteljesítéshez való szükségesség vagy az általános adatvédelmi rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő, jogos érdekek érvényesítése igazoló okára a Facebook Irelandhez hasonló olyan vállalkozás, amely egy reklámbevételből finanszírozott digitális közösségi hálózatot üzemeltet, és felhasználási feltételeiben a tartalmak és a hirdetések személyre szabását, a hálózat biztonságát, a termékek fejlesztését és a vállalatcsoport valamennyi termékének egységes és zökkenőmentes használatát kínálja, ha az említett célokból a vállalatcsoport más szolgáltatásaiból és harmadik weboldalakról és alkalmazásokból származó adatokat rögzít az ezeken, illetve ezekben elhelyezett – a „Facebook Business Tools”-hoz hasonló – interfészeken vagy az internethasználó számítógépén vagy mobileszközén használt cookie-kon vagy hasonló adattárolási technológiákon keresztül, összekapcsolja azokat a felhasználó Facebook.com-fiókjával, és felhasználja azokat?

4)

Ilyen esetben

5)

Ilyen esetben az általános adatvédelmi rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c), d) és e) pontja alapján is igazolt lehet-e egyedi esetekben a vállalatcsoport más szolgáltatásaiból és harmadik weboldalakról és alkalmazásokból származó adatoknak az ezeken, illetve ezekben elhelyezett – a „Facebook Business Tools”-hoz hasonló – interfészeken vagy az internethasználó számítógépén vagy mobileszközén használt cookie-kon vagy hasonló adattárolási technológiákon keresztül történő rögzítése, azoknak a felhasználó Facebook.com-fiókjával történő összekapcsolása és felhasználása vagy a más módon már jogszerűen rögzített és összekapcsolt adatok felhasználása például egy bizonyos adatokra vonatkozó érvényes megkeresésre történő válaszadás (c) pont), a káros magatartásokkal szembeni küzdelem és a biztonság elősegítése (d) pont), a közérdekű kutatás, valamint a biztonság, integritás és védelem elősegítése (e) pont) érdekében?

6)

Adható-e az általános adatvédelmi rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja, illetve 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett érvényes, különösen az általános adatvédelmi rendelet 4. cikkének 11. pontja szerinti önkéntes hozzájárulás egy – a Facebook Irelandhez hasonló – erőfölényben lévő vállalkozás számára?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

7)

A hetedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén a harmadik, negyedik és ötödik kérdésre a vállalatcsoport Instagram szolgáltatásának igénybevételéből származó adatok tekintetében kell választ adni.

1)

A 2014/23/EU irányelvvel (1) módosított 89/665/EGK irányelv (2) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló eljárás, amelyről nemzeti szinten Ausztriában a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) előtt is rendelkeznek, és amely eljárásban például a keretmegállapodások vagy árubeszerzésre irányuló szerződések megkötésének ideiglenes tilalma is elrendelhető, az 1215/2012 rendelet (3) 1. cikkének (1) bekezdése szerinti, polgári és kereskedelmi üggyel kapcsolatos vitának minősül-e? A fenti kérdés szerinti, ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló ilyen eljárás legalábbis az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (1) bekezdése szerinti polgári ügynek minősül-e? A 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló eljárás az 1215/2012 rendelet 35. cikke szerinti, ideiglenes intézkedések elrendelésére irányuló eljárásnak minősül-e?

2)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az egyenértékűség elvét, hogy az alanyi jogokat biztosít a magánszemélyek számára a tagállammal szemben, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem elbírálása előtt a bíróságnak meg kell állapítania a közbeszerzési eljárás típusát és a szerződés (becsült) értékét, valamint a meghatározott közbeszerzési eljárásokban hozott megtámadott, külön megtámadható határozatokból eredő összeget, illetve adott esetben a meghatározott közbeszerzési eljárás tárgyát képező részeket annak érdekében, hogy ezt követően adott esetben az eljáró bírósági tanács elnöke hiánypótlási felhívást bocsásson ki az illeték pótlólagos beszedése céljából, és az illeték meg nem fizetése esetén az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelemnek az illetékfizetés elmulasztása miatt történő elutasítását megelőzően vagy legkésőbb azzal egyidejűleg a jogorvoslati kérelem elbírálása tekintetében illetékes bírósági tanács a jogosultság egyébkénti elvesztése mellett kiszabja az eljárási illetékeket, ha (más) polgári ügyekben Ausztriában egyébként – mint például kártérítés iránti keresetek vagy versenyjogi jogsértés miatt indított, abbahagyásra kötelezés iránti keresetek esetében – az illeték meg nem fizetése – a valamilyen mértékben meg nem fizetett jogorvoslati illetékekre vonatkozó kérdéstől függetlenül – nem akadályozza a keresettel együtt előterjesztett ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem elbírálását, és az átalányilletékek meg nem fizetése főszabály szerint nem akadályozza a polgári bíróságok előtt a keresettől elkülönítve kért ideiglenes intézkedések elrendelését sem, és további összehasonlításképpen Ausztriában a közigazgatási határozatok ellen indított keresetek esetében a kereset illetékének meg nem fizetése vagy a közigazgatási bíróságok határozatai ellen a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság, Ausztria) vagy a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) benyújtott jogorvoslati kérelem esetében a panasz, illetve a felülvizsgálati kérelem illetékének meg nem fizetése nem eredményezi a jogorvoslati kérelem illetékfizetés hiányában történő elutasítását, és például azt sem, hogy e panasztételi, illetve felülvizsgálati eljárások esetében a felfüggesztő hatály megállapítása iránti kérelmek csak elutasítással bírálhatók el?

2.1)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az egyenértékűség elvét, hogy azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása előtt a bírósági tanács egyesbíróként eljáró elnökének a megfelelő átalányilleték megfizetése hiányában az illetékre vonatkozó hiánypótlási felhívást kell kibocsátania, és ezen egyesbírónak illetékfizetés hiányában el kell utasítania az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet, amennyiben egyébként Ausztriában a polgári jogi keresetek esetében a keresettel együtt benyújtott, ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem után a Gerichtsgebührengesetz (az bírósági illetékekről szóló törvény) alapján a kereset mellett első fokon főszabály szerint nem kell további bírósági átalányilletéket fizetni, és a felfüggesztő hatály megállapítása iránti olyan kérelmek esetében, amelyeket a közigazgatási bírósághoz benyújtott, határozattal szemben indított keresettel, a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) benyújtott felülvizsgálati kérelemmel vagy a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság) benyújtott panasszal együtt terjesztettek elő, és amelyek funkcionálisan az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel azonos, illetve ahhoz hasonló jogvédelmi célra irányulnak, a felfüggesztő hatály megállapítása iránti e járulékos kérelmek után sem kell külön illetéket fizetni?

3)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni a 2014/24/EU irányelvvel (4) módosított 89/665/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt azon követelményt, hogy a lehető legrövidebb időn belül és közbenső döntés útján ideiglenes intézkedések[et kell tenni] az állítólagos jogsértés orvoslása vagy az érintett érdekek további sérelmének elkerülése céljából, hogy az azonnaliság e követelménye az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem haladéktalan elbírálására vonatkozó alanyi jogot biztosít, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a bíróságnak az ajánlatkérő további beszerzéseinek megakadályozására irányuló ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem elbírálása előtt nem átlátható módon lefolytatott közbeszerzési eljárások esetében is – e tekintetben fennálló relevancia hiányában is – meg kell állapítania a közbeszerzési eljárás típusát és a szerződés (becsült) értékét, valamint a meghatározott közbeszerzési eljárásokban megtámadott, illetve megtámadandó külön megtámadható határozatokból eredő összeget, illetve adott esetben a meghatározott közbeszerzési eljárás tárgyát képező részeket annak érdekében, hogy ezt követően adott esetben az eljáró bírósági tanács elnöke hiánypótlási felhívást bocsásson ki az illeték pótlólagos beszedése céljából, és az illeték meg nem fizetése esetén az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelemnek az illetékfizetés elmulasztása miatt történő elutasítását megelőzően vagy legkésőbb azzal egyidejűleg a jogorvoslati kérelem elbírálása tekintetében illetékes bírósági tanács a jogosultság egyébkénti elvesztése mellett kiszabja az eljárási illetékeket a kérelmezővel szemben?

4)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta (5) 47. cikkében biztosított, bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy az alanyi jogokat biztosít a magánszemélyek számára, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a bíróságnak az ajánlatkérő további beszerzéseinek megakadályozására irányuló, ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem elbírálása előtt relevancia hiányában és nem átlátható módon lefolytatott közbeszerzési eljárások esetében is meg kell állapítania a közbeszerzési eljárás típusát és a szerződés (becsült) értékét, valamint a meghatározott közbeszerzési eljárásokban megtámadott külön megtámadható határozatokból eredő összeget, illetve adott esetben a meghatározott közbeszerzési eljárás tárgyát képező részeket annak érdekében, hogy ezt követően adott esetben az eljáró bírósági tanács elnöke hiánypótlási felhívást bocsásson ki az illeték pótlólagos beszedése céljából, és az illeték meg nem fizetése esetén az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelemnek az illetékfizetés elmulasztása miatt történő elutasítását megelőzően vagy legkésőbb azzal egyidejűleg a jogorvoslati kérelem elbírálása tekintetében illetékes bírósági tanács a jogosultság egyébkénti elvesztése mellett kiszabja az eljárási illetékeket a kérelmezővel szemben?

5)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az egyenértékűség elvét, hogy az alanyi jogokat biztosít a magánszemélyek számára a tagállammal szemben, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek szerint a 89/665/EGK irányelv hatályos változatának értelmében vett ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem átalányilletékének meg nem fizetése esetén (már csak) valamely közigazgatási bíróság bírósági tanácsának mint igazságszolgáltatási szervnek kell átalányilletéket kiszabnia (az illetékfizetésre kötelezett személy számára ebből következően korlátozott mértékben biztosított jogorvoslati lehetőségekkel), amennyiben egyébként a polgári bíróság előtt indított eljárásban megfizetés hiányában a Gerichtliches Einbringungsgesetz (a bírósági behajtásról szóló törvény) szerinti határozattal kiszabják a kereset, az ideiglenes intézkedés és a jogorvoslat után fizetendő illetéket, és a közigazgatási jogban a közigazgatási bíróság előtt indított keresetek vagy a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság) benyújtott panaszok után jogorvoslati illetéket, illetve a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) benyújtott felülvizsgálati kérelmek után felülvizsgálati illetéket szabnak ki ezen illetékeknek főszabály szerint az adóhatóság határozata útján történő megfizetése hiányában, amely illetéket kiszabó határozat ellen mindig benyújtható jogorvoslati kérelem valamely közigazgatási bírósághoz, azt követően pedig felülvizsgálati kérelem a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) vagy panasz a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság)?

6)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, hogy a keretmegállapodás egyetlen gazdasági szereplővel történő, a 2014/24/EU irányelv 33. cikkének (3) bekezdése szerinti megkötése a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése szerinti szerződéskötésnek minősül?

6.1)

Úgy kell-e értelmezni a 2014/24/EU irányelv 33. cikkének (3) bekezdésében foglalt, „a megállapodáson alapuló szerződéseket” szövegrészt, hogy akkor van szó a megállapodáson alapuló szerződésről, ha az ajánlatkérő kifejezetten a megkötött keretmegállapodásra való hivatkozással ítél oda valamely egyedi szerződést? Vagy „a megállapodáson alapuló szerződéseket” idézett szövegrészt úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a keretmegállapodásban foglalt, a Bíróság C-216/17. sz. ügyben hozott ítéletének (6) 64. pontja értelmében vett összmennyiséget kimerítették, már nem áll fenn olyan szerződés, amely az eredetileg megkötött keretmegállapodáson alapul?

7)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hogy azzal ellentétes az olyan rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogvitában megnevezett ajánlatkérőnek az ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló eljárásban meg kell adnia valamennyi szükséges információt és be kell nyújtania valamennyi szükséges dokumentumot – a terhére hozott mulasztási ítélet egyébkénti lehetősége mellett –, amennyiben ezen ajánlatkérő képviseletére jogosult személyek vagy munkavállalói, akiknek ezen információkat az ajánlatkérő részére szolgáltatniuk kell, esetenként annak a kockázatnak vannak kitéve, hogy a tájékoztatás megadásával vagy a dokumentumok benyújtásával esetlegesen büntetőjogi szempontból saját magukra nézve terhelő nyilatkozatot kell tenniük?

8)

Az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jog további figyelembevételével és az uniós jog egyéb rendelkezéseire tekintettel úgy kell-e értelmezni a 2014/24/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon követelményt, hogy a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárásokat elsősorban hatékonyan kell lefolytatni, hogy e rendelkezések alanyi jogokat biztosítanak, és ezekkel ellentétes az olyan nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a jogvédelmet kereső, ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet előterjesztő kérelmező az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmében köteles megjelölni a konkrét közbeszerzési eljárást és az ajánlatkérő konkrét határozatait, még akkor is, ha e kérelmezőnek a hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárások esetében általában nincs tudomása az ajánlatkérő által lefolytatott, nem átlátható közbeszerzési eljárások és a nem átlátható közbeszerzési eljárásokban már meghozott, szerződés odaítélésére vonatkozó határozatok számáról?

9)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított, tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó követelményt, hogy e rendelkezés alanyi jogokat biztosít, és azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében a jogorvoslat jogvédelmet kereső kérelmezője az ideiglenes [intézkedés] elrendelése iránti kérelmében köteles megjelölni a konkrét közbeszerzési eljárást és az ajánlatkérő külön megtámadható és meg is támadott konkrét határozatait, még akkor is, ha e kérelmező a számára nem átlátható, hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárások esetében általában nem bírhat tudomással az ajánlatkérő által lefolytatott nem átlátható közbeszerzési eljárások és a nem átlátható közbeszerzési eljárásokban már meghozott, szerződés odaítélésére vonatkozó határozatok számáról?

10)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított, tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó követelményt, hogy e rendelkezés alanyi jogokat biztosít, és azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében a jogvédelmet kereső, ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet előterjesztő kérelmező köteles számára előre nem látható összegű átalányilletéket fizetni, mivel a kérelmező a hirdetmény közzététele nélküli, számára nem átlátható közbeszerzési eljárások esetében általában nem bírhat tudomással arról, hogy az ajánlatkérő lefolytatott-e nem átlátható közbeszerzési eljárásokat, és adott esetben hányat, milyen becsült szerződéses értékkel, és hogy a nem átlátható közbeszerzési eljárásokban hány külön megtámadható, szerződés odaítélésére vonatkozó határozatot hoztak?

1)

A 2014/23/EU irányelvvel (1) módosított 89/665/EGK irányelv (2) végrehajtásaként lefolytatott jogorvoslati eljárás az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1215/2012 rendelet (3) 1. cikkének (1) bekezdése szerinti, polgári és kereskedelmi üggyel kapcsolatos vitának minősül-e? A fenti kérdés szerinti ilyen jogorvoslati eljárás legalábbis az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (1) bekezdése szerinti polgári ügynek minősül-e?

2)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az egyenértékűség elvét, hogy az alanyi jogokat biztosít a magánszemélyek számára a tagállammal szemben, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében valamely jogorvoslati kérelem elbírálása előtt, amely kérelemnek valamely ajánlatkérő szerv külön megtámadható határozatának megsemmisítésére kell irányulnia, a bíróságnak meg kell állapítania a közbeszerzési eljárás típusát és a szerződés (becsült) értékét, valamint a meghatározott közbeszerzési eljárásokban hozott megtámadott, külön megtámadható határozatokból eredő összeget, illetve adott esetben a meghatározott közbeszerzési eljárás tárgyát képező részeket annak érdekében, hogy ezt követően adott esetben az eljáró bírósági tanács elnöke hiánypótlási felhívást bocsásson ki az illeték pótlólagos beszedése céljából, és az illeték meg nem fizetése esetén a jogorvoslati kérelemnek az illetékfizetés elmulasztása miatt történő elutasítását megelőzően vagy legkésőbb azzal egyidejűleg a jogorvoslati kérelem elbírálása tekintetében illetékes bírósági tanács a jogosultság egyébkénti elvesztése mellett kiszabja az eljárási illetékeket, ha polgári ügyekben Ausztriában egyébként – mint például kártérítés iránti keresetek vagy versenyjogi jogsértés miatt indított, abbahagyásra kötelezés iránti keresetek esetében – az illeték meg nem fizetése – a valamilyen mértékben meg nem fizetett jogorvoslati illetékekre vonatkozó kérdéstől függetlenül – nem akadályozza a kereset elbírálását, és további összehasonlításképpen Ausztriában a közigazgatási határozatok ellen indított keresetek esetében a kereset illetékének meg nem fizetése vagy a közigazgatási bíróságok határozatai ellen a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság, Ausztria) vagy a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) benyújtott jogorvoslati kérelem esetében a panasz, illetve a felülvizsgálati kérelem illetékének meg nem fizetése nem eredményezi a jogorvoslati kérelem illetékfizetés hiányában történő elutasítását?

2.1)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az egyenértékűség elvét, hogy azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása előtt a bírósági tanács egyesbíróként eljáró elnökének a megfelelő átalányilleték megfizetése hiányában az illetékre vonatkozó hiánypótlási felhívást kell kibocsátania, és ezen egyesbírónak illetékfizetés hiányában el kell utasítania az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet, amennyiben egyébként Ausztriában a polgári jogi keresetek esetében a keresettel együtt benyújtott, ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem után a Gerichtsgebührengesetz (a bírósági illetékekről szóló törvény) alapján a kereset mellett első fokon főszabály szerint nem kell további bírósági átalányilletéket fizetni, és a felfüggesztő hatály megállapítása iránti olyan kérelmek esetében, amelyeket a közigazgatási bírósághoz benyújtott, határozattal szemben indított keresettel, a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) benyújtott felülvizsgálati kérelemmel vagy a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság) benyújtott panasszal együtt terjesztettek elő, és amelyek funkcionálisan az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel azonos, illetve ahhoz hasonló jogvédelmi célra irányulnak, a felfüggesztő hatály megállapítása iránti e járulékos kérelmek után sem kell külön illetéket fizetni?

3)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon követelményt, hogy a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárásokat a lehető leggyorsabban le kell folytatni, hogy a gyorsaságra vonatkozó e követelmény gyors jogorvoslati eljáráshoz való alanyi jogot biztosít, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a bíróságnak a jogorvoslati kérelem elbírálása előtt, amely kérelemnek valamely ajánlatkérő szerv külön megtámadható határozatának megsemmisítésére kell irányulnia, nem átlátható módon lefolytatott közbeszerzési eljárások esetében is minden esetben meg kell állapítania a közbeszerzési eljárás típusát és a szerződés (becsült) értékét, valamint a meghatározott közbeszerzési eljárásokban megtámadott, külön megtámadható határozatokból eredő összeget, illetve adott esetben a meghatározott közbeszerzési eljárás tárgyát képező részeket annak érdekében, hogy ezt követően adott esetben az eljáró bírósági tanács elnöke hiánypótlási felhívást bocsásson ki az illeték pótlólagos beszedése céljából, és az illeték meg nem fizetése esetén a jogorvoslati kérelemnek az illetékfizetés elmulasztása miatt történő elutasítását megelőzően vagy legkésőbb azzal egyidejűleg a jogorvoslati kérelem elbírálása tekintetében illetékes bírósági tanács a jogosultság egyébkénti elvesztése mellett kiszabja az eljárási illetékeket a kérelmezővel szemben?

4)

A 2014/24/EU irányelv (4) 18. cikkében előírt, az átláthatóságra vonatkozó követelményre és az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta (5) 47. cikkében biztosított, bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a jogorvoslati kérelem elbírálása előtt, amely kérelemnek valamely ajánlatkérő szerv külön megtámadható határozatának megsemmisítésére kell irányulnia, a bíróságnak nem átlátható módon lefolytatott közbeszerzési eljárások esetében is minden esetben meg kell állapítania a közbeszerzési eljárás típusát és a szerződés (becsült) értékét, valamint a meghatározott közbeszerzési eljárásokban megtámadott, külön megtámadható határozatokból eredő összeget, illetve adott esetben a meghatározott közbeszerzési eljárás tárgyát képező részeket annak érdekében, hogy ezt követően adott esetben az eljáró bírósági tanács elnöke hiánypótlási felhívást bocsásson ki az illeték pótlólagos beszedése céljából, és az illeték meg nem fizetése esetén a jogorvoslati kérelemnek az illetékfizetés elmulasztása miatt történő elutasítását megelőzően vagy legkésőbb azzal egyidejűleg a jogorvoslati kérelem elbírálása tekintetében illetékes bírósági tanács a jogosultság egyébkénti elvesztése mellett kiszabja az eljárási illetékeket a kérelmezővel szemben?

5)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az egyenértékűség elvét, hogy az alanyi jogokat biztosít a magánszemélyek számára a tagállammal szemben, és azzal ellentétes az olyan osztrák nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek szerint ajánlatkérők határozataival szembeni, a 89/665/EGK irányelv hatályos változata értelmében vett jogorvoslatra irányuló bírósági jogorvoslati kérelem (illetve adott esetben jogellenességnek szerződés odaítélésével összefüggésben, kártérítés érdekében történő megállapítása iránti bírósági jogorvoslati kérelem) benyújtása után fizetendő átalányilleték meg nem fizetése esetén (már csak) valamely közigazgatási bíróság bírósági tanácsának mint igazságszolgáltatási szervnek kell a meg nem fizetett, azonban fizetendő átalányilletéket kiszabnia (az illetékfizetésre kötelezett személy számára ebből következően korlátozott mértékben biztosított jogorvoslati lehetőségekkel), amennyiben egyébként a polgári bíróság előtt indított eljárásban megfizetés hiányában a Gerichtliches Einbringungsgesetz (a bírósági behajtásról szóló törvény) szerinti közigazgatási hatósági határozattal kiszabják a kereset és a jogorvoslat után fizetendő illetéket, és a közigazgatási jogban a közigazgatási bíróság előtt indított keresetek vagy a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság) benyújtott panaszok után jogorvoslati illetéket, illetve a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) benyújtott felülvizsgálati kérelmek után felülvizsgálati illetéket szabnak ki az illetékeknek főszabály szerint közigazgatási hatóság határozata útján történő megfizetése hiányában, amely illetéket kiszabó határozat ellen főszabály szerint mindig benyújtható jogorvoslati kérelem valamely közigazgatási bírósághoz, azt követően pedig felülvizsgálati kérelem a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) vagy panasz a Verfassungsgerichtshofhoz (alkotmánybíróság)?

6)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, hogy a keretmegállapodás egyetlen gazdasági szereplővel történő, a 2014/24/EU irányelv 33. cikkének (3) bekezdése szerinti megkötése a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése szerinti szerződéskötésnek minősül, és ennélfogva az ajánlatkérő arra vonatkozó határozata, hogy melyik, a 2014/24/EU irányelv 33. cikkének (3) bekezdése szerinti egyetlen gazdasági szereplővel kell megkötni e keretmegállapodást, a 2014/23/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK irányelv 2a. cikkének (1) bekezdése szerinti, odaítélésről szóló döntésnek minősül?

6.1)

Úgy kell-e értelmezni a 2014/24/EU irányelv 33. cikkének (3) bekezdésében foglalt, „a megállapodáson alapuló szerződéseket” szövegrészt, hogy akkor van szó a megállapodáson alapuló szerződésről, ha az ajánlatkérő kifejezetten a megkötött keretmegállapodásra való hivatkozással ítél oda valamely egyedi szerződést? Vagy „a megállapodáson alapuló szerződéseket” idézett szövegrészt úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a keretmegállapodásban foglalt, a Bíróság C-216/17. sz. ügyben hozott ítéletének (6) 64. pontja értelmében vett összmennyiséget kimerítették, már nem áll fenn olyan szerződés, amely az eredetileg megkötött keretmegállapodáson alapul?

6.2)

A 6.1) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni a 2014/24/EU irányelv 4. és 5. cikkét, hogy a keretmegállapodáson alapuló egyedi szerződés becsült értéke minden esetben a szerződésnek a 2014/24/EU irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerinti becsült értéke? Vagy a szerződés ezen irányelv 4. cikke szerinti becsült értéke a keretmegállapodás alapján kötött egyedi szerződés esetében azon szerződéses érték, amely ezen irányelv 5. cikke alapján a keretmegállapodáson alapuló, árubeszerzésre irányuló egyedi szerződés becsült értékének meghatározása során keletkezik?

7)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított, tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hogy azzal ellentétes az olyan rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogvitában megnevezett ajánlatkérőnek meg kell adnia valamennyi szükséges információt és be kell nyújtania valamennyi szükséges dokumentumot – a terhére hozott mulasztási ítélet egyébkénti lehetősége mellett –, amennyiben ezen ajánlatkérő képviseletére jogosult személyek vagy munkavállalói, akiknek ezen információkat az ajánlatkérő részére szolgáltatniuk kell, esetenként annak a kockázatnak vannak kitéve, hogy a tájékoztatás megadásával vagy a dokumentumok benyújtásával esetlegesen büntetőjogi szempontból saját magukra nézve terhelő nyilatkozatot kell tenniük?

8)

Az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jog további figyelembevételével és az uniós jog egyéb rendelkezéseire tekintettel úgy kell-e értelmezni a 2014/24/EU irányelvvel módosított 89/665/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon követelményt, hogy a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárásokat elsősorban hatékonyan kell lefolytatni, hogy e rendelkezések alanyi jogokat biztosítanak, és ezekkel ellentétes az olyan nemzeti rendelkezések alkalmazása, amelyek értelmében a jogvédelmet kereső, jogorvoslati kérelmet előterjesztő kérelmező a jogorvoslati kérelmében köteles megjelölni a konkrét közbeszerzési eljárást és az ajánlatkérő külön megtámadható konkrét határozatait, még akkor is, ha e kérelmezőnek hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárás esetében általában nincs tudomása arról, hogy az ajánlatkérő lefolytatott-e a kérelmező számára nem átlátható, a nemzeti jog szerinti közvetlen odaítélési eljárásokat vagy a kérelmező számára nem átlátható, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokat, illetve hogy lefolytattak-e egy vagy több megtámadható határozatot eredményező egy vagy több nem átlátható közbeszerzési eljárást?

9)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 47. cikkében előírt, tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó követelményt, hogy e rendelkezés alanyi jogokat biztosít, és azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében a jogorvoslat jogvédelmet kereső kérelmezője a jogorvoslati kérelmében köteles megjelölni a konkrét közbeszerzési eljárást és az ajánlatkérő külön megtámadható konkrét határozatait, még akkor is, ha e kérelmező a hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárások esetében általában nem bírhat tudomással arról, hogy az ajánlatkérő lefolytatott-e a kérelmező számára nem átlátható, a nemzeti jog szerinti közvetlen odaítélési eljárásokat vagy a kérelmező számára nem átlátható, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokat, illetve hogy lefolytattak-e egy vagy több külön megtámadható határozatot eredményező egy vagy több közbeszerzési eljárást?

10)

Az uniós jog egyéb rendelkezéseire figyelemmel úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 47. cikkében előírt, tisztességes bírósági eljárásra vonatkozó követelményt, hogy e rendelkezés alanyi jogokat biztosít, és azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében a jogvédelmet kereső, jogorvoslati kérelmet előterjesztő kérelmező köteles a kérelem előterjesztésének időpontjában számára előre nem látható összegű átalányilletéket fizetni, mivel a kérelmező a hirdetmény közzététele nélküli, számára nem átlátható közbeszerzési eljárások esetében általában nem bírhat tudomással arról, hogy az ajánlatkérő lefolytatott-e a nemzeti jog szerinti közvetlen odaítélési eljárásokat vagy nem átlátható, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokat, és hogy mekkora a szerződés becsült értéke az esetlegesen lefolytatott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetén, illetve hogy hány külön megtámadható határozatot hoztak?

1)

Úgy kell-e értelmezni a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27-i 93/83/EGK tanácsi irányelv (1) 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját, hogy nemcsak a műsorsugárzó szervezet, hanem az oszthatatlan és egységes műsorsugárzási cselekményben közreműködő műholdasprogramcsomag-szolgáltató is csupán abban az államban végez – adott esetben hozzájáruláshoz kötött – felhasználási cselekményt, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják, és ebből következően a műholdasprogramcsomag-szolgáltató műsorsugárzási cselekményben való közreműködése révén nem kerülhet sor a szerzői jogok megsértésére a vétel helye szerinti államban?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

Úgy kell-e értelmezni a 93/83 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát, hogy a műhold útján történő nyilvánossághoz közvetítés során további szereplőként közreműködő műholdasprogramcsomag-szolgáltatónak, amely különböző műsorsugárzó szervezetek ingyenes és előfizetéses televíziós műsorainak nagyfelbontású kódolt jeleit saját elképzelése szerint csomagba foglalja, és az ily módon előállított önálló audiovizuális terméket díj ellenében kínálja ügyfeleinek, a programcsomagban foglalt ingyenes televíziós műsorok védelemben részesülő tartalma tekintetében is be kell szereznie az érintett jogok jogosultjának külön engedélyét annak ellenére, hogy ügyfelei számára e tekintetben egyébként is csupán olyan művekhez biztosít hozzáférést, amelyek a vételi területen – jóllehet rosszabb, normál felbontású minőségben – már mindenki számára szabadon hozzáférhetők?

1)

Az (EU) 2016/679 rendelet (1) (általános adatvédelmi rendelet) rendelkezéseinek megsértése mellett arra is szükség van-e az általános adatvédelmi rendelet 82. cikke szerinti kártérítés megítéléséhez, hogy a felperes kárt szenvedjen, vagy már önmagában az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseinek megsértése is elegendő a kártérítés megítéléséhez?

2)

A tényleges érvényesülés és egyenértékűség elve mellett további uniós jogi előírások is vonatkoznak-e a kártérítés megállapítására?

3)

Összeegyeztethető-e az uniós joggal az az álláspont, amely szerint a nem vagyoni kár megítélésének az a feltétele, hogy a jogsértés legalább bizonyos súlyú olyan következménnyel vagy hatással járjon, amely meghaladja a jogsértés által kiváltott bosszúságot?

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

—

nyilvánítsa megalapozottnak az elsőfokú eljárásban benyújtott keresetet, és a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az (EU) 2020/389 (1) felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet; valamint

—

a Bizottságot kötelezze mind a fellebbezési eljárás, mind a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

1.

Hogyan kell meghatározni a 2008/104/EK irányelv (1) 5. cikkének (3) bekezdésében szereplő „a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének” fogalmát, illetve többet foglal-e magában ez a fogalom annál a védelemnél, amelyet a nemzeti és az uniós jog valamennyi munkavállaló tekintetében kötelező jelleggel előír?

2.

Milyen feltételeknek és kritériumoknak kell teljesülniük annak megállapításához, hogy valamely kollektív szerződésben a 2008/104/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében rögzített egyenlő bánásmód elvétől eltérő szabályok megállapítására a kölcsönzött munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételei tekintetében a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének tiszteletben tartása mellett került sor?

3.

Elő kell-e írnia a nemzeti jogalkotónak a szociális partnerek számára a kölcsönzött munkavállalók általános védelme 2008/104/EK irányelv 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett tiszteletben tartásának feltételeit és kritériumait, ha a nemzeti jogalkotó lehetőséget biztosít a szociális partnerek számára arra, hogy olyan kollektív szerződéseket kössenek, amelyek a kölcsönzött munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételei tekintetében az egyenlő bánásmód követelményétől eltérő szabályokat állapítanak meg, és a nemzeti kollektív szerződési rendszer olyan követelményeket ír elő, amelyek alapján a szociális partnerek érdekei közötti észszerű egyensúly megteremtése várható (a kollektív szerződések helyességére vonatkozó garancia)?

4.

A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

5.

A harmadik kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

A 2008/104/EK irányelv 5. cikkének (3) bekezdése alapján a kölcsönzött munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételei tekintetében az egyenlő bánásmód elvétől eltérő, kollektív szerződésekkel megállapított szabályok esetében korlátozás nélkül felülvizsgálhatják-e a nemzeti bíróságok e kollektív szerződéseket abból a szempontból, hogy az eltérésekre a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének tiszteletben tartása mellett került-e sor, vagy az Alapjogi Charta 28. cikke és/vagy a 2008/104/EK irányelv (19) preambulumbekezdésében „a szociális partnerek autonómiájára” való hivatkozás azt követeli meg, hogy a szociális partnerek a bíróság által csak korlátozottan felülvizsgálható mérlegelési mozgástérrel rendelkezzenek a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének tiszteletben tartása tekintetében, és – ha igen – meddig terjed ez a mozgástér?

1)

Úgy kell-e értelmezni a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 63. cikke (1) bekezdésének második albekezdését önmagában, valamint az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság közbeszerzések területén érvényesülő uniós jogi elvének hatályával összefüggésben, hogy amennyiben az ajánlatkérő szerv megállapítja, hogy valamely szervezet, amelyeknek kapacitásait valamely gazdasági szereplő igénybe veszi, nem felel meg a kiválasztási szempontoknak, az ajánlatkérő szerv köteles a gazdasági szereplő számára előírni e szervezet lecserélését, vagy pedig úgy, hogy az ajánlatkérő szervnek ilyen körülmények között lehetősége van e lecserélést előírni, ha a gazdasági szereplő azt szeretné, hogy kiválasszák?

2)

Léteznek-e olyan körülmények, amelyek között az ajánlatkérő szervnek a közbeszerzési eljárás menetétől is függően az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elve alapján (már) nem kell előírnia, illetve (már) nem írhatja elő a lecserélést?

1)

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: úgy kell-e értelmezni a 604/2013/EU rendelet 27. cikkének (1) bekezdését e rendelet (19) preambulumbekezdésével összefüggésben, hogy azzal ellentétes, ha a nemzetközi védelmet kérelmező az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat keretében eredményesen hivatkozik arra, hogy az átadás nem hajtható végre, mivel lejárt a korábban két tagállam (a jelen esetben Németország és Olaszország) között létrejött megállapodáson alapuló átadás határideje?

1)

Úgy kell-e értelmezni az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180.; (1) helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.) 29. cikkét, hogy a 29. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében vett, folyamatban lévő átadási határidő újrakezdődik abban az időpontban, amikor a külföldi személy, miután szökéssel meghiúsította a valamely tagállam általi átadást, újból nemzetközi védelmet kér valamely másik (a jelen esetben egy harmadik) tagállamban?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: úgy kell-e értelmezni a 604/2013/EU rendelet 27. cikkének (1) bekezdését e rendelet (19) preambulumbekezdésével összefüggésben, hogy azzal ellentétes, ha a nemzetközi védelmet kérelmező az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat keretében eredményesen hivatkozik arra, hogy az átadás nem hajtható végre, mivel lejárt a korábban két tagállam (a jelen esetben Franciaország és Ausztria) között létrejött megállapodáson alapuló átadás határideje azzal a következménnyel, hogy lejárt az a határidő, amelyen belül Hollandia végrehajthatná az átadást?

1)

Lehetővé teszi-e az 1698/2005/EK rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló 1974/2006/EK rendelet (1) 45. cikke (4) bekezdésének értelmezése annak megállapítását, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben „a mezőgazdasági üzem [olyan] tagosítása” vagy olyan „tagosítási intézkedések” állnak fenn, amelyek miatt a kedvezményezett már nem tudja teljesíteni az adott kötelezettségvállalásait?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén az a körülmény, hogy a tagállam nem tette meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a kötelezettségvállalásokat a mezőgazdasági üzem új helyzetéhez igazítsa, jogosultságot teremt-e arra, hogy a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamára ne követeljék a pénzeszközök visszatérítését?

3)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén miként kell értelmezni a 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (2) 31. cikkét az alapeljárásban megállapított tényállásra tekintettel, és milyen jellegű a 73/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 1122/2009/EK bizottsági rendelet (3) 75. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidő?

1)

Összeegyeztethető-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának [(a továbbiakban: Charta)] 50. cikkével és még érvényes-e a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (1) (a továbbiakban: SMVE) 55. cikke, amennyiben az lehetővé teszi a kétszeres eljárás alá vonás tilalma alóli azon kivételt, hogy ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor bármely szerződő fél kinyilváníthatja, hogy az SMVE 54. cikkét magára nézve nem tekinti kötelezőnek, ha a külföldi ítélettel elbírált cselekmény az illető szerződő fél nemzetbiztonságát vagy hasonló lényeges érdekeit sértő bűncselekménynek minősül?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Ellentétes-e az SMVE 54. és 55. cikkével, valamint a Charta 50. és 52. cikkével a Németországi Szövetségi Köztársaság által az SMVE megerősítésekor az StGB 129. § -a tekintetében tett nyilatkozatnak (Bundesgesetzblatt 1994, II. rész, 631. o.) a német bíróságok általi azon értelmezése, amely szerint a nyilatkozat kiterjed – a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló – olyan bűnszervezetekre, amelyek kizárólag vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, és ezen túlmenően nem követnek politikai, ideológiai, vallási vagy világnézeti célokat, és nem kívánnak tisztességtelen eszközökkel befolyást gyakorolni a politikára, a médiára, a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra vagy a gazdaságra?

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

a Crédit lyonnais-t kötelezze a költségek viselésére.

—

túllépte a bírósági felülvizsgálat korlátait, mivel az összetett gazdasági tényezőkre vonatkozó saját értékelésével helyettesítette az EKB értékelését, megsértve ezzel az uniós bíróság által e területen felállított követelményeket;

—

megsértette indokolási kötelezettségét, mivel nem tette lehetővé az EKB számára annak megértését, hogy mennyiben hibás a szabályozott megtakarítás keretében nyújtott kettős állami garanciára vonatkozó értékelése;

—

elferdítette a jogvita során elé terjesztett bizonyítékokat, mivel nyilvánvalóan tévesen értelmezte mind az elsőfokú eljárásban megtámadott határozatot (a 2019. május 3-i ECB-SSM-2019-FRCAG-39 határozat), mind pedig az EKB által alkalmazott módszert, amely alapján a Crédit lyonnais által benyújtott mentesség iránti kérelmet megvizsgálták;

—

megsértette a CRR (1) 4. cikke (1) bekezdésének 94. pontját azzal, hogy a túlzott tőkeáttétel kockázatának meghatározásához olyan kritériumokat társított, amelyek ott nem szerepelnek, és megsértette a CRR 429. cikkének (14) bekezdését, amely az egyes kitettségeknek a tőkeáttételi mutató számítása során való figyelmen kívül hagyására vonatkozik, megfosztva az EKB-t az e cikk által számára biztosított diszkrecionális jogkörtől.

1)

A Törvényszék az Európai Központi Bank (EKB) BZ betegsége foglalkozási eredetének elismerése iránti eljárást lezáró határozatát megsemmisíti.

2)

A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

A Törvényszék az EKB-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék FD-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék megsemmisíti az Európai Számvevőszék 2019. május 22-i, GW-nek a rokkantsági bizottság összehívása iránti kérelmét elutasító határozatát.

2)

A Törvényszék az Európai Számvevőszéket kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék megsemmisíti az Európai Központi Bank 2019. január 28-i határozatát abban a részében, amelyben az megtagadja GY-nal szemben a háztartási támogatás nyújtását a 2019. év vonatkozásában.

2)

A Törvényszék az EKB-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék Joëlle Mélin-t kötelezi a költségek viselésére.

1)

A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)

A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

1)

A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)

A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

—

helyezze hatályon kívül a Bizottság határozatát, konkrétan az Európai Bizottság Kommunikációs Hálózatok, Tartalmak és Technológiák Főigazgatóságának 2021. március 18-i, ARES(2021)1955613. sz. „Recovery Order and Debit Note” c. egyedi jogi aktusát;

—

utalja vissza a pénzügyi kérelmeket az Európai Bizottság ellenőrzési eljárásának és a „Slovak Safer Internet” SI-2010-SIC-1231002. sz. támogatási szerződéssel összhangban nyilvánítsa elszámolhatónak a szóban forgó költségeket;

—

a Bizottságot kötelezze az eljárás során felmerült költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy helyezzék hatályon kívül az alperes ARES(2021)1955613 sz. határozatát és visszafizetési felszólítását lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése, illetve hatáskörrel való visszaélés, különösen a tények és megállapítások nem megfelelő jogi értékelése (a védelemhez való jog megsértése, a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése, az arányosság elvének, a jogbiztonság elvének, a jogállamiság elvének, a bizalomvédelem elvének és a visszaható hatály tilalma elvének megsértése, a 12-INFS-024 ellenőrzés és a 15-NR01–044 nyomonkövetési ellenőrzés tényeinek és megállapításainak nem megfelelő jogi értékelése) miatt.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az alperest kötelezzék az elszámolható költségeknek a felperes mint az SI-2010-SIC-123002 – „Slovak Safer Internet” sz. támogatási szerződés eredeti kedvezményezettje és szerződő fele számára az érvényes és hatályos támogatási szerződéssel összhangban történő megfizetésére azon tény alapján, hogy az alperes és a felperes között fennálló érvényes és hatályos szerződés vonatkozásában a projekt végrehajtásával és a pénzügyi átutalásokkal összefüggő kérdések az alperes hatáskörébe tartoznak.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy az alperest kötelezzék az eljárás során felmerült költségek és kiadások megtérítésére. A fenti érvekre és a megtámadott határozat önkényes jellegére tekintettel a felperes az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárással összefüggő költségek és kiadások, valamint a jelen keresettel kapcsolatban jogi segítségnyújtásra fordított költségek és kiadások megtérítését kéri.

—

semmisítse meg a felperes szerződésének meghosszabbítását mellőző 2020. július 15-i határozatot;

—

semmisítse meg a felperes 2019. évi értékelő jelentését;

—

amennyiben szükséges, semmisítse meg a panaszt elutasító 2021. február 11-i határozatot;

—

rendelje el a felperes vagyoni kárának megtérítését a jelen keresetben szereplő számítás szerint;

—

rendelje el a felperes méltányosan 10 000 euróban meghatározott nem vagyoni kárának megtérítését;

—

az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a 2019. évi értékelő jelentést nem véglegesítették megfelelően és a szerződés meghosszabbítására vonatkozó jelentést nem véglegesített értékelő jelentésre alapították.

2.

A második jogalap a pártatlanság elvének, a személyzeti szabályzat 11. cikkének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésén alapul.

3.

A harmadik jogalap a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértésén, a személyzeti szabályzat 25. cikkének, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének és az EIOPA szerződéshosszabbítási eljárásra vonatkozó szabályzata 6. cikke (7), (9) és (10) bekezdésének megsértésén alapul.

4.

A negyedik jogalap nyilvánvaló értékelési hibán, az ügy összes szempontja alapos mérlegelésének hiányán, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének, továbbá a szerződéshosszabbítási eljárásra vonatkozó szabályzat 4. cikkének és 6. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapul.

5.

Az ötödik jogalap a nemen és családi helyzeten alapuló hátrányos megkülönböztetésen, a személyzeti szabályzat 1d. cikkének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. és 23. cikkének megsértésén alapul.

6.

A hatodik jogalap a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul.

—

semmisítse meg az Európai Bizottságnak a határozatát, konkrétan az Európai Bizottság (INEA) által 2021. március 30-án elfogadott, „A fellépés megszüntetése” egyedi jogi aktusát (ARES(2021) 1953853);

—

utalja vissza az ügyet az Európai Bizottság és az INEA elé, valamint a fellépést és a támogatási megállapodást tekintse érvényesnek, és úgy, hogy a „Slovak Safer Internet Centre IV”, 2015-SK-IA-0038. sz. projektre vonatkozó INEA/CEF/ICT/A2015/1154788. sz. támogatási megállapodás alapján azokat nem szüntették meg;

—

a Bizottságot kötelezze az eljárás során felmerült költségek és kiadások viselésére.

1.

Az első, az Európai Bizottságnak „A fellépés megszüntetése” (ARES(2021) 1953853. sz.) határozatának a következők miatt történő megsemmisítésére alapított jogalap: lényeges eljárási szabály megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogszabály megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés, különösen a tények és megállapítások nem megfelelő jogi értékelése (a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése, az arányosság elvének a megsértése, a jogbiztonság elvének a megsértése, a jogállamiság elvének a megsértése, a bizalomvédelem elvének a megsértése és a „Slovak Safer Internet Centre IV”, 2015-SK-IA-0038. sz. projekttel kapcsolatos végső kifizetés iránti kérelemre vonatkozó tények és megállapítások nem megfelelő jogi értékelése).

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a „Slovak Safer Internet Centre IV” projekttel kapcsolatos végső kifizetés iránti kérelmet vissza kell utalni a Bizottság és az INEA elé annak értékelése, illetve az ellenőrzési hatáskör végrehajtása, valamint az INEA/CEF/ICT/A2015/1154788. sz. támogatási megállapodáson alapuló szerződéses kötelezettségek teljes körű végrehajtása érdekében, valamint el kell rendelni a Bizottság számára, hogy az érvényes és hatályos támogatási megállapodás alapján végezze el a támogatható költségek felperesnek való végső kifizetését, azon az alapon, hogy a Bizottság a közte és a felperes között létrejött érvényes és hatályos szerződés értelmében hatáskörrel rendelkezik a projekt végrehajtásával és a pénzügyi átutalásokkal kapcsolatos kérdésekben.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy rendeljék el a Bizottság számára, hogy térítse meg az eljárás költségeit és kiadásait. Az fent említett érvek alapján és a Bizottság határozatának önkényes jellege miatt a felperes az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárással kapcsolatos költségek és kiadások, valamint az e kérelemmel kapcsolatos jogi segítségnyújtás költségeinek és kiadásainak a megtérítését kéri.

—

semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának a 2016. július 6-i határozatát;

—

törölje az Európai Parlament által 2021. március 31-én kiállított 7010000523. sz. terhelési értesítést;

—

a Parlamentet kötelezze a felperes költségeinek a viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Parlament indokolás nélkül, észszerűtlenül és tisztességtelenül későn fogadta el határozatát, elmulasztva ezzel az észszerű határidő közigazgatási eljárásokban való tiszteletben tartásának elvét, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése ír elő. Emiatt a vele szemben kezdeményezett behajtási eljárás késedelmes megindítása folytán megsértették a felperes védelemhez való jogát, mivel ezen eljárás időtartama megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy hatékonyan védekezzen a felhozott állításokkal szemben, és hogy bizonyítékokat terjesszen elő.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az Európai Parlament főtitkára határozatának – amelyen a terhelési értesítés alapult – mint a felperest érintő jogi aktusnak a meghozatalára a pártatlan és tisztességes eljárásnak, a fegyveregyenlőség elvének és a felperes védekezéshez való jogának a megsértésével került sor.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Parlament értékelési hibát követett el, amennyiben nem vizsgálta a felperes által előterjesztett azon bizonyítékokat, amelyek megerősítették volna, hogy a parlamenti asszisztens által a Törvényszék előtt felhozott körülmények, amelyekre a Parlament hivatkozik, és amelyek alapján a behajtási eljárás kezdeményezésére sor került, tévesek (megerősítik, hogy a vizsgálatot indokolatlanul kezdeményezték), továbbá hogy megsértette a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített indokolási kötelezettséget.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Parlament megsértette az arányosságnak az EUMSZ 296. cikkben lefektetett elvét és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített indokolási kötelezettséget, amennyiben a visszatérítendő összeg 78 838,21 EUR-ban került meghatározásra. A visszakövetelt összeg nem került teljes egészében alátámasztásra, és emiatt a vitatott határozat azt feltételezi, hogy a parlamenti asszisztens soha nem végzett munkát a felperes javára.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Parlament nyilvánosan hozzáférhető információja megerősíti, hogy a parlamenti asszisztens legkésőbb 2015. december 15-ig parlamenti asszisztensi feladatokat látott el, ami azt mutatja, hogy indokolatlanul kezdeményezték a pénzösszegek behajtására irányuló eljárást, aminek eredményeképpen a határozatot meg kell semmisíteni.

—

semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból származó extrudált alumíniumtermékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2021. március 29-i (EU) 2021/546 bizottsági végrehajtási rendeletet (1);

—

a Bizottságot kötelezze a felperes perköltségei és a Bizottságnak a jelen eljárásban felmerült saját költségei viselésére.

1.

Első jogalap: a fegyveregyenlőség elvének és a megfelelő ügyintézés elvének a megsértése, nyilvánvaló mérlegelési hiba, valamint a felperes védelemhez való jogának és tájékoztatáshoz való jogának a megsértése.

2.

Második jogalap: a Bizottság a kár és az okozati összefüggés értékelése során nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az alkalmazott módszereket, adatokat és eljárást illetően, továbbá megsértette az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) (2) 3. cikkét.

3.

Harmadik jogalap: az alaprendelet 1. cikke (2) bekezdésének és 5. cikke (2) bekezdésének az érintett termék helytelen meghatározása folytán történő megsértése.

4.

Negyedik jogalap: az alaprendelet 1. cikke (2) bekezdésének és 3. cikkének a megsértése, továbbá a kárelemzés és az okozati összefüggés vizsgálata szempontjából nyilvánvaló mérlegelési hiba az érintett termék körével, valamint az érintett országból érkező behozatalok értékelésével kapcsolatban (7610 90 90 KN-kód).

5.

Ötödik jogalap: az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának a megsértése, mennyiben a Bizottság tévesen választotta ki a „megfelelő reprezentatív” országot.

6.

Hatodik jogalap: az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a megsértése azon jelentés jogi státuszát illetően, amellyel a Bizottság alátámasztja, hogy egy bizonyos országban vagy ezen országon belül egy bizonyos ágazatban jelentős piaci torzulások állnak fenn. A felperes azt állítja, hogy megsértették az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló 1/1958 rendeletet (3) és a felperes alapvető jogait, mivel a fent említett jelentést nem kaphatta meg olasz nyelven.

—

helyezze hatályon kívül és semmisítse meg az Európai Bizottságnak a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (EMPL) által hozott 2021. április 14-i, EMPL. B.2/AP/ab; Ref. Ares (2021) elutasító határozatát;

—

kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy fogadjon el jogszerű jóváhagyó határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

A Bizottság megtámadott, 2021. április 14-i elutasító határozata figyelmen kívül hagyja az EU költségvetési rendelet (1) 197. cikke (2) bekezdése c) pontjának a jelentését a VP/2020/008 pályázati kiírással összefüggésben, és e rendelkezéseket jogellenes módon az európai üzemi tanácsokra alkalmazza. A kérelmező európai üzemi tanácsokkal szemben alkalmazott, azon követelmény, hogy a stabilitás és pénzügyi teljesítőképesség bizonyítékaként igazolják a saját költségvetésüket, illetve az éves mérlegüket és a bankszámlájukat, eleve kizárja a támogatás köréből azon európai üzemi tanácsok nagy többségét, amelyek esetében a 2009/38/EK irányelvet (2) átültető nemzeti rendelkezések nem ismernek el saját jogi személyiséget. Ez ellentétes az egyenlő bánásmód elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, valamint teljes mértékben ellentmond a támogatási program céljának.

2.

Mivel a pályázati kiírásban a pályázatra jogosultak körének a korlátozása nem kerül említésre, és e felhívás kifejezetten, korlátozás nélkül vonatkozik többek között még a brit európai üzemi tanácsokra is, a kiegészítő korlátozás ellentétes az átláthatóságra vonatkozó uniós alapelvvel.

3.

Az elutasító határozatban elfogadott értelmezés és annak az európai üzemi tanácsokra való alkalmazása továbbá azzal a következménnyel jár, hogy indokolatlanul előnyben részesítik azokat a vállalkozásokat, amelyeknek szociális partnerekként a VP/2020/008 pályázati kiírás keretében főszabály szerint megfelelő támogatási projekteket kell benyújtaniuk.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikke (2) bekezdésének és az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 27. cikke (4) bekezdésének megsértése.

—

Semmisítse meg a Tanácsnak a felperes által az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése alapján az Európai Ügyészség európai ügyészeinek kinevezéséről szóló, 2020. július 27-i (EU) 2020/1117 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2020. L 244., 18. o.) azon része ellen benyújtott panaszra, illetve kiegészítő panaszra vonatkozó, 2021. március 8-i határozatát, amelyben az ideiglenes alkalmazottként, AD 13 besorolási fokozatban, a 2020. július 29-től kezdődő hároméves, nem megújítható időtartamra az Európai Ügyészség európai ügyészévé nevezi ki José Eduardo Moreira Alves d’Oliveira Guerrát, a Portugália által eredetileg megnevezett három jelölt egyikét.

—

Semmisítse meg a 2020. július 27-i (EU) 2020/1117 tanácsi határozatot annyiban, amennyiben az ideiglenes alkalmazottként, AD 13 besorolási fokozatban, a 2020. július 29-től kezdődő hároméves, nem megújítható időtartamra az Európai Ügyészség európai ügyészévé nevezi ki José Eduardo Moreira Alves d’Oliveira Guerrát.

—

Az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap, amennyiben a Tanács úgy véli, hogy nem minősül a személyzeti szabályzatnak az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 6. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének első és második bekezdése értelmében vett „kinevezésre jogosult hatóságnak”, amikor a 2017/1939 rendelet 96. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kinevezi az európai ügyészeket.

2.

A második, az európai ügyészek kinevezésére alkalmazandó, az Európai Ügyészség függetlenségének elvét biztosító szabályok megsértésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy a portugál kormánynak a 2019. november 29-én az Európai Unió Tanácsának eljuttatott levele, amelyben megtámadta a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület által készített, az e kormány által javasolt jelölteknek az (EU) 2017/1939 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerinti előválogatását, és más jelöltet támogatott, illetve ennek a Tanács általi jóváhagyása ellentétben áll az európai ügyészek kinevezési eljárásának rendszerével.

3.

A harmadik, a határozat nyilvánvalóan hibás indokolására alapított jogalap. A felperes különösen azzal érvel, hogy a portugál kormány által a Tanácsnak 2019. november 29-én küldött levél két súlyos hibát tartalmazott, amelyeket ráadásul e kormány is elismert. Az említett hibákat az jelentette, hogy a portugál kormány által támogatott jelöltet hatszor is „José Guerra főügyész-helyettesként” említették meg, valamint kijelentették, hogy az említett ügyész nyomozási és vádhatósági feladatokat látott el egy, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett bűncselekmények tárgyában folytatott fontos eljárásban.

4.

A negyedik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap. A felperes arra hivatkozik, hogy azon célkitűzések, amelyekre tekintettel az európai ügyészek kiválasztása és kinevezése terén az Európai Unió Tanácsára ruháztak hatásköröket, a szerv függetlenségének biztosítására, valamint olyan, magasan képzett nemzeti pályázók kinevezésére irányulnak, akik az európai ügyészi megbízatás ellátásával kapcsolatban teljes mértékben biztosítják a függetlenséget.

5.

Az ötödik, a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy mivel a Tanács eltért a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület véleményétől, és ezáltal e tanácsadó testület értékelésén alapuló preferenciájának sorrendjétől, a „jelöltek érdemeinek a Tanács érintett előkészítő szerveiben elvégzett eltérő értékelés[ére]” történő puszta hivatkozás formájában adott általános indokolás felér az indokolás teljes hiányával, ami nem teszi lehetővé a felperes számára, hogy megismerje azokat az okokat, amelyek miatt a Tanács más kritérium mellett döntött.

6.

A hatodik, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalap. A felperes azt állítja, hogy a Tanács a „jelöltek érdemeinek a Tanács érintett előkészítő szerveiben elvégzett eltérő értékelés[ével]” a felperest érintő részében megsértette az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon szolgáltatások tekintetében, amelyek lajstromozását megtagadták.

—

helyezze hatályon kívül az ügyviteli osztály által a 17 975 929. sz. védjegybejelentési eljárásban 2020. április 17-én hozott határozatot azon szolgáltatások tekintetében, amelyek lajstromozását megtagadták;

—

utalja vissza az ügyet az EUIPO-hoz, hogy az módosítsa az ügy érdemében hozott határozatát és lajstromozza a 17 975 929. sz. európai uniós védjegyet valamennyi érintett szolgáltatás tekintetében;

—

az EUIPO-t kötelezze az ügyviteli osztály, a fellebbezési tanács és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

következésképpen érdemi döntésként állapítsa meg a 2 756 740. sz. európai uniós védjegy lajstromozásának érvényességét;

—

az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a költségek viselésére, beleértve az EUIPO előtti eljárás költségeit is.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértése;

—

a felperes által a megjelölés használat révén megszerzett megkülönböztető képességére vonatkozóan előterjesztett bizonyítékok helytelen mérlegelése.

—

semmisítse meg a 2020. március 9-i határozatot, valamint az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) kiválasztási bizottsága által az EPSO/AD/371/19 (AD7) – 6 – Tanácsos a tudományos kutatás területén versenyvizsgára vonatkozóan 2020. augusztus 19-én hozott, a felperes nevének a tartaléklistára való felvételét mellőző felülvizsgálati határozatot;

—

amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a 2021. március 15-i panaszt elutasító határozatot;

—

a Törvényszék eljárási szabályzatának 91. cikke alapján rendelje el a versenyvizsga tesztjeinek és azok eredményeinek tesztenkénti benyújtását, valamint a következő szakasz eredményeit, az egyes szabálytalanságokhoz kapcsolódó következmények és a megállapított szabálytalanságok okozta stressz következményei jelentőségének gyakorlati értékelése céljából;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első rész az EPSO/AD/371/19 (AD7) – 6 – Tanácsos a tudományos kutatás területén versenyvizsga szervezése során bekövetkezett, az adminisztráció által elismert technikai hibákra vonatkozik, amelyek jelentős stresszt okoztak a felperesnek a vizsgák során.

2.

A második rész az adminisztráció gondosságának hiányára és az említett hibák kijavítása érdekében tett lépések hiányára vonatkozik.

3.

A harmadik rész a hibáknak a felperes teljesítményének értékelése során való figyelembevételének hiányára és a pályázók közötti egyenlőséget biztosító eljárások kialakításának hiányára vonatkozik.

4.

A negyedik rész a felperes teljesítményének értékelése során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik.

—

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testületnek az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló 2021. április 14-i határozatát (SRB/ES/2021/22), beleértve annak mellékleteit is, és mindenesetre annyiban, amennyiben e határozat, beleértve annak mellékleteit is, a felperes által fizetendő összegre vonatkozik;

—

a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének c), illetve d) pontja alapján függessze fel az eljárást a C-584/20. P. (1) és C-621/20. P., (2) valamint a C-663/20. P. (3) és C-664/20. P. sz. (4) (egyesített) ügyek jogerős befejezéséig, mivel ezen már régebben folyamatban lévő fellebbezési eljárásokban nagyrészt azonos jogkérdések merültek fel;

—

az Egységes Szanálási Testületet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: A lényeges eljárási szabályoknak a megtámadott határozat hiányos közlése miatti megsértése

2.

Második jogalap: A lényeges eljárási szabályoknak a megtámadott határozat indokolásának hiánya miatti megsértése

3.

Harmadik jogalap: A lényeges eljárási szabályoknak a meghallgatás hiánya és a meghallgatáshoz való jog figyelmen kívül hagyása miatti megsértése

4.

Negyedik jogalap: Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek (5) mint a megtámadott határozat felhatalmazási alapjának jogellenessége, illetve az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet által megállapított kockázati kiigazítási módszer jogellenessége

5.

Ötödik jogalap: A 2014/59/EU irányelvnek (6) és a 806/2014/EU rendeletnek (7) mint az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet, ennélfogva a megtámadott határozat felhatalmazási alapjának jogellenessége

—

semmisítse meg az Egységes Szanálási Testületnek az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló 2021. április 14-i határozatát (SRB/ES/2021/22), beleértve annak mellékleteit is, és mindenesetre annyiban, amennyiben e határozat, beleértve annak mellékleteit is, a felperes által fizetendő összegre vonatkozik;

—

a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének c), illetve d) pontja alapján függessze fel az eljárást a C-584/20. P. (1) és C-621/20. P., (2) valamint a C-663/20. P. (3) és C-664/20. P. sz. (4) (egyesített) ügyek jogerős befejezéséig, mivel ezen már régebben folyamatban lévő fellebbezési eljárásokban nagyrészt azonos jogkérdések merültek fel;

—

az Egységes Szanálási Testületet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

—

helyezze hatályon kívül a törlési osztály 2019. december 4-i 22964C. sz. törlési határozatát, valamint az ötödik fellebbezési osztály ezt helyben hagyó, 2021. április 20-i határozatát, beleértve a költségek megítélését is, és utasítsa el az ellenérdekű fél törlés iránti kérelmét;

—

másodlagosan, helyezze hatályon kívül a törlési osztály 2019. december 4-i 22964C. sz. törlési határozatát, valamint az ötödik fellebbezési osztály ezt helyben hagyó, 2021. április 20-i határozatát, beleértve a költségek megítélését is, és utasítsa el az ellenérdekű fél törlés iránti kérelmét, azon részükben, amelyek a 12. osztályba tartozó járművekre és járműalkatrészekre, konkrétan szárazföldi járművekre és azok alkatrészeire vonatkoznak;

—

harmadlagosan, helyezze hatályon kívül a törlési osztály 2019. december 4-i 22964C. sz. törlési határozatát, valamint az ötödik fellebbezési osztály ezt helyben hagyó, 2021. április 20-i határozatát, beleértve a költségek megítélését is, és utasítsa el az ellenérdekű fél törlés iránti kérelmét, azon részükben, amelyek a 12. osztályba tartozó járművekre és járműalkatrészekre, konkrétan kétkerekű járművekre és azok alkatrészeire vonatkoznak.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikkének megsértése;

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 95. cikkének megsértése.

—

semmisítse meg az alperesnek az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló 2021. április 14-i határozatát (ref. sz.: SRB/ES/2021/22) a felperest érintő részében;

—

az eljárást a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikke c) és d) pontjának megfelelően függessze fel, amíg a T-413/18., (1) T-481/19., (2) T-339/20. (3) és T-424/20., (4) valamint a C-664/20. P. sz. (5) ügyekben folyamatban lévő eljárásokban jogerősen nem döntenek, vagy amíg azok más módon be nem fejeződnek;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, (6) a 2015/81/EU végrehajtási rendelet (7) és az EUMSZ megsértése azáltal, hogy a felperest az Alaphoz való hozzájárulásra kötelezték

2.

Második jogalap: az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 47. cikkének a megsértése, mivel a számítási módszer nem teszi lehetővé a járulékok kiszámításának teljes körű indokolását. Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet részben érvénytelen.

3.

Harmadik jogalap: a Charta 16. cikkének és 20. cikkének a megsértése, mivel a felperes különös helyzetére tekintettel a megtámadott határozat sérti az egyenlőség általános elvét és a vállalkozás szabadságához való alapvető jogot.

4.

Negyedik jogalap: a lényeges eljárási szabályok megsértése és esetlegesen a 2015/81/EU végrehajtási rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel bizonytalan, hogy az ESZT-határozatot hitelesítették. Ezenkívül az alperes a tényállást nem tárta fel kellő mértékben, a felperest nem hallgatta meg az ESZT-határozat elfogadása előtt, és a határozatát nem indokolta meg kielégítő módon.

5.

Ötödik jogalap (másodlagosan): A célszint túl magas összegben való meghatározása miatt a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megsértése, mivel a célösszeget az alperesnek legfeljebb 55.000.000.000 EUR összegben kellett volna meghatároznia.

6.

Hatodik jogalap (másodlagosan): a 806/2014 rendeletnek a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben értelmezett 70. cikke (2) bekezdésének a megsértése, mivel az alperesnek a hozzájárulás mértékének kiszámításakor ki kellett volna vennie a releváns kötelezettségek köréből a kockázat nélküli kötelezettségeket.

7.

Hetedik jogalap (másodlagosan): a 806/2014 rendeletnek a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (3) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 70. cikke (6) bekezdésének a megsértése, mivel az alperes a felperes hozzájárulását jogellenesen számította ki a származtatott ügyletek bruttó figyelembevételével.

8.

Nyolcadik jogalap (másodlagosan): a 806/2014 rendeletnek a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (8) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 70. cikke (6) bekezdésének a megsértése, mivel az alperes a felperest jogellenesen tekintette átszervezés alatt álló intézménynek.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben elutasítja a védjegybejelentést;

—

változtassa meg a megtámadott határozatot akként, hogy helyt ad a védjegyelbíráló által a védjegybejelentést a 16. osztályba tartozó áruk tekintetében elutasító határozat ellen benyújtott fellebbezésnek; és

—

az EUIPO-t kötelezze a felperes részéről a Törvényszék és az EUIPO előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

az EUIPO-t kötelezze a felperes részéről a Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 rendelet 165. cikke (5) bekezdésének, valamint az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 36. cikke (1) bekezdése g) pontjának és (2) bekezdésének megsértése.