Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2021/C 189/01)

Utolsó kiadvány

HL C 182., 2021.5.10.

HL C 180., 2021.5.10.

Korábbi közzétételek

HL C 163., 2021.5.3.

HL C 148., 2021.4.26.

HL C 138., 2021.4.19.

HL C 128., 2021.4.12.

HL C 110., 2021.3.29.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. március 24-i ítélete (a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – NAMA Symvouloi Michanikoi kai Meletites A. E. – LDK Symvouloi Michanikoi A. E., NAMA Symvouloi Michanikoi kai Meletites A. E., LDK Symvouloi Michanikoi A. E. kontra Archi Exetasis Prodikastikon Prosfigon (AEPP), Attiko Metro A. E.

(C-771/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közbeszerzési szerződések odaítélése a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban - 92/13/EGK irányelv - Jogorvoslati eljárások - A szerződéskötést megelőző szakasz - Az ajánlatok értékelése - Valamely műszaki ajánlat elutasítása és a versenytárs ajánlattételének megengedése - E jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése - Az elutasított ajánlattevő ahhoz fűződő jogos érdeke, hogy vitassa a nyertes ajánlattevő ajánlatának szabályszerűségét)

(2021/C 189/02)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Symvoulio tis Epikrateias

Az alapeljárás felei

Felperesek: NAMA Symvouloi Michanikoi kai Meletites A. E. – LDK Symvouloi Michanikoi A. E., NAMA Symvouloi Michanikoi kai Meletites A. E., LDK Symvouloi Michanikoi A. E.

Alperesek: Archi Exetasis Prodikastikon Prosfigon (AEPP), Attiko Metro A. E.

Az eljárásban részt vesz: SALFO kai Synergates Anonymi Etairia Meletitikon Ypiresion Technikon Ergon – Grafeio Doxiadi Shymvouloi gia Anaptyxi kai Oikistiki AE – TPF Getinsa Euroestudios SL, SALFO kai Synergates Anonymi Etairia Meletitikon Ypiresion Technikon Ergon, Grafeio Doxiadi Shymvouloi gia Anaptyxi kai Oikistiki AE, TPF Getinsa Euroestudios SL

Rendelkező rész

A 2014. február 26 i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól [helyesen: közbeszerzési eljárásairól] szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. február 25 i 92/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdését, 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját, valamint 2a. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon ajánlattevő, amelyet a közbeszerzési szerződés odaítélésének szakaszát megelőző szakaszban zártak ki a közbeszerzési eljárásból, és amely ajánlattevőnek az ezen eljárásból való kizárásáról szóló határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmét elutasították, a valamely másik ajánlattevő ajánlattételét megengedő határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti, az előbbi kérelemmel együtt előterjesztett kérelmében bármely olyan jogalapra hivatkozhat, amely a közbeszerzésre vonatkozó uniós jog vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályok megsértésén alapul, ideértve azon jogalapokat is, amelyek nem állnak kapcsolatban azokkal a szabálytalanságokkal, amelyek miatt az ajánlatát kizárták. E lehetőséget nem érinti az a körülmény, hogy az ezen ajánlattevő által a kizárásáról szóló határozattal szemben a nemzeti jog értelmében ezt megelőzően valamely független nemzeti szervhez benyújtandó, pert megelőző közigazgatási jogorvoslati kérelmet elutasították, amennyiben ezen elutasítás nem emelkedett jogerőre.

---

(1)  HL C 19., 2020.1.20

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. március 24-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze kontra MI (C-870/19), TB (C-871/19)

(C-870/19. és C-871/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Jogszabályok közelítése - Közúti közlekedésben használt menetíró készülék - 3821/85/EGK rendelet - A 15. cikk (7) bekezdése - 561/2006/EK rendelet - Ellenőrzési eljárás - Közigazgatási szankció - A menetíró készülék aznapra és az előző 28 napra vonatkozó adatrögzítő lapjai bemutatásának hiánya - Egy- vagy többrendbeli jogsértés)

(2021/C 189/03)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felperes: Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze

Alperesek: MI (C-870/19), TB (C-871/19)

Rendelkező rész

A 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkét akként kell értelmezni, hogy ha az ellenőrzött közúti szállítójármű vezetője nem mutatja be a menetíró készülék azon adatrögzítő lapjait, amelyek az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak több munkavégzési napjára vonatkoznak, akkor az ellenőrzés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai e járművezető terhére csak egyrendbeli jogsértést állapíthatnak meg, és amiatt csak egyetlen szankciót szabhatnak ki.

---

(1)  HL C 54., 2020.2.17

A Bíróság (ötödik tanács) 2021. március 24-i ítélete (a Helsingin hallinto-oikeus [Finnország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – A által indított eljárás

(C-950/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Társasági jog - 2006/43/EK irányelv - Az éves és összevont [konszolidált] éves beszámolók jogszabályban előírt könyvvizsgálata - A 22a. cikk (1) bekezdésének a) pontja - A jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálónak a vizsgált szervezet általi foglalkoztatása - Várakozási idő - Kulcsfontosságú vezető tisztségnek a vizsgált szervezetnél történő betöltésére vonatkozó tilalom - Megsértés - A jogsértés súlya és időtartama - A „tisztség betöltése” kifejezés - Terjedelem - Munkaszerződésnek a vizsgált szervezettel történő megkötése - A jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók függetlensége - Külső vonatkozás)

(2021/C 189/04)

Az eljárás nyelve: finn

A kérdést előterjesztő bíróság

Helsingin hallinto-oikeus

Az alapeljárás fele

A

Az eljárásban részt vesz: Patentti- ja rekisterihallituksen tilintarkastuslautakunta

Rendelkező rész

A 2014. április 16-i 2014/56/EU irányelvvel módosított, az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22a. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálót, mint a könyvvizsgáló cég által jogszabályban előírt könyvvizsgálati feladat ellátása keretében kijelölt fő könyvvizsgáló partner, attól kezdve kell úgy tekinteni, mint aki a vizsgált szervezetben e rendelkezés értelmében vett kulcsfontosságú vezető tisztséget tölt be, hogy e szervezettel e tisztségre vonatkozóan munkaszerződést köt, még ha e tisztség vonatkozásában egyelőre ténylegesen nem is lépett munkába.

---

(1)  HL C 77., 2020.3.9.

A Bíróság (nagytanács) 2021. március 23-i ítélete (az Attunda tingsrätt [Svédország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Airhelp Ltd kontra Scandinavian Airlines System SAS

(C-28/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Légi közlekedés - 261/2004/EK rendelet - Az 5. cikk (3) bekezdése - A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályai - A kártalanítási kötelezettség alóli mentesülés - A „rendkívüli körülmények” fogalma - Pilóták jogszerű keretek között szervezett sztrájkja - Az üzemeltető légi fuvarozó tevékenységén „belüli” és „kívüli” körülmények - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16., 17. és 28. cikke - A légi fuvarozót megillető vállalkozás szabadsága, tulajdonhoz való jog és tárgyalások folytatásához való jog sérelmének hiánya)

(2021/C 189/05)

Az eljárás nyelve: svéd

A kérdést előterjesztő bíróság

Attunda tingsrätt

Az alapeljárás felei

Felperes: Airhelp Ltd

Alperes: Scandinavian Airlines System SAS

Rendelkező rész

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem tartozik az e rendelkezés értelmében vett „rendkívüli körülmény” fogalma alá egy olyan sztrájk, amelyet az üzemeltető légi fuvarozó személyzete szakszervezetének felhívására, a nemzeti szabályozásban előírt feltételek, köztük az abban előírt bejelentési határidő tiszteletben tartásával indítottak, amelynek célja e légi fuvarozó munkavállalói követeléseinek érvényesítése, és amelyet a személyzet egy olyan kategóriája folytat, amelynek a jelenléte nélkülözhetetlen a járatok üzemeltetéséhez.

---

(1)  HL C 85., 2020.3.23

A Bíróság (ötödik tanács) 2021. március 24-i ítélete (a High Court of Justice, Family Division (England and Wales) [Egyesült Királyság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – SS kontra MCP

(C-603/20. PPU. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás - A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 2201/2003/EK rendelet - 10. cikk - Szülői felelősséggel kapcsolatos joghatóság - Gyermek jogellenes elvitele - Adott tagállam bíróságainak joghatósága - Területi hatály - Egy gyermek harmadik országba történő elvitele - Az e harmadik országban szerzett szokásos tartózkodási hely)

(2021/C 189/06)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

High Court of Justice, Family Division (England and Wales)

Az alapeljárás felei

Felperes: SS

Alperes: MCP

Rendelkező rész

A 2004. december 2 i 2116/2004/EK tanácsi rendelettel módosított, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27 i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a szülői felelősségre vonatkozó kérelem benyújtásának időpontjában a gyermek a harmadik államba történt jogellenes elvitelt követően ezen államban szokásos tartózkodási helyet szerzett. Ilyen esetben az eljáró bíróság joghatóságát az alkalmazandó nemzetközi egyezményekkel összhangban, vagy ilyen nemzetközi egyezmény hiányában e rendelet 14. cikkének megfelelően kell meghatározni.

---

(1)  HL C 28., 2021.1.25.

A Juzgado de lo Mercantil no 2 de Madrid (Spanyolország) által 2021. január 15-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ZA, AZ, BX, CV, DU és ET kontra Repsol Comercial de Productos Petrolíferos S. A.

(C-25/21. sz. ügy)

(2021/C 189/07)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Juzgado de lo Mercantil no 2 de Madrid

Az alapeljárás felei

Felperesek: ZA, AZ, BX, CV, DU és ET

Alperes: Repsol Comercial de Productos Petrolíferos S. A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ha a felperes igazolja, hogy a REPSOL-lal fennálló, kizárólagos ellátási és brandhasználati szerződéses jogviszonya (jutalékos rendszer vagy referenciaáras végleges értékesítési, illetve árengedményes viszonteladási rendszer) a nemzeti versenyhatóság által vizsgált területi és időbeli hatály alá tartozik, úgy kell-e tekinteni, hogy a szerződéses jogviszony a Tribunal de Defensa de la Competencia (versenyjogi bíróság, Spanyolország) 2001. július 11-i határozatának (490/00 REPSOL ügy) és/vagy a Comisión Nacional de Competencia (nemzeti versenyfelügyeleti bizottság, Spanyolország) 2009. július 30-i határozatának (652/07 REPSOL/CEPSA/BP ügy) hatálya alá tartozik, és e határozatok értelmében a jogsértésre vonatkozó bizonyítási terhet illetően az 1/2003/EK rendelet (1) 2. cikke szerinti feltételeket teljesítettnek kell tekinteni?

2)

Amennyiben az előző kérdésre igenlő választ kell adni, és a konkrét ügyben megállapítást nyer, hogy a szerződéses jogviszony a Tribunal de Defensa de la Competencia (versenyjogi bíróság) 2001. július 11-i határozatának (490/00 REPSOL ügy) és/vagy a Comisión Nacional de la Competencia (nemzeti versenyfelügyeleti bizottság) 2009. július 30-i határozatának (652/07 REPSOL/CEPSA/BP ügy) hatálya alá tartozik, ennek következményeképpen az EUMSZ 101. cikk (2) bekezdése alapján meg kell-e állapítani a megállapodás semmisségét?

---

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

A Landgericht Ravensburg (Németország) által 2021. január 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – F. F., B. A. kontra C. Bank AG, Bank D. K. AG

(C-47/21. sz. ügy)

(2021/C 189/08)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Ravensburg

Az alapeljárás felei

Felperesek: F. F., B. A.

Alperesek: C. Bank AG, Bank D. K. AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Az Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuche (a polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény, a továbbiakban: EGBGB) 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének harmadik mondata és 12. § -a (1) bekezdésének harmadik mondata szerinti törvényességi fikciót illetően: a) Összeegyeztethetetlen-e a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontjával és 14. cikkének (1) bekezdésével az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének harmadik mondata és 247. cikke 12. § -a (1) bekezdésének harmadik mondata annyiban, amennyiben e rendelkezések az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének első és második mondata szerinti követelményeknek és az EGBGB 247. cikke 12. § -a (1) bekezdése második mondata 2. pontjának b) alpontjában támasztott követelményeknek megfelelőnek nyilvánítják a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontja szerinti követelményekkel ellentétes szerződési feltételeket? Amennyiben igen: b) Az következik-e az uniós jogból, különösen a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontjából és 14. cikkének (1) bekezdéséből, hogy az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének harmadik mondata és 247. cikke 12. § -a (1) bekezdésének harmadik mondata nem alkalmazható annyiban, amennyiben e rendelkezések az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének első és második mondata szerinti követelményeknek és az EGBGB 247. cikke 12. § -a (1) bekezdése második mondata 2. pontjának b) alpontjában támasztott követelményeknek megfelelőnek nyilvánítják a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontja szerinti követelményekkel ellentétes szerződési feltételeket? Az 1) a) és b) kérdésre adott választól függetlenül:

2.

A 2008/48/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti, kötelezően feltüntetendő információkat illetően: a) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontját, hogy a hitelmegállapodásban feltüntetendő napi kamatösszeget a hitelmegállapodásban feltüntetett szerződéses hitelkamatláb alapján kell kiszámítani? b) A 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének r) pontját illetően: aa) Úgy kell-e értelmezni ezt a rendelkezést, hogy a kölcsön határidő előtti visszafizetése esetén fizetendő ellentételezésre vonatkozóan a kölcsönszerződésben szereplő információknak kellően pontosnak kell lenniük ahhoz, hogy a fogyasztó legalább megközelítőleg kiszámíthassa a fizetendő ellentételezés összegét? (A fenti kérdésre adott igenlő válasz esetén:) bb) Ellentétes-e a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének r) pontjával és 14. cikke (1) bekezdésének második mondatával az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének r) pontja értelmében vett hiányos információk esetén az elállásra nyitva álló időszak mindazonáltal a szerződéskötéssel kezdődik, és csupán a hitelezőnek a hitel határidő előtti visszafizetése esetén fizetendő ellentételezéshez való joga szűnik meg? c) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv (1) 10. cikke (2) bekezdésének l) pontját, hogy abszolút számként kell közölni a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában alkalmazandó késedelmi kamatlábat, legalább azonban abszolút számként kell feltüntetni az alkalmazandó referencia-kamatlábat (jelen esetben a Bürgerliches Gesetzbuch [polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB] 247. § -a szerinti alapkamatlábat), amelyből hozzáadással (jelen esetben a BGB 288. § -a (1) bekezdése második mondatának megfelelően öt százalékpont hozzáadásával) számítható ki az alkalmazandó késedelmi kamatláb, és a fogyasztót tájékoztatni kell a referencia-kamatlábról (alapkamatlábról) és annak változékonyságáról? d) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének t) pontját, hogy a hitelmegállapodás szövegében közölni kell a peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárás igénybevételének lényeges alaki feltételeit? Ha a fenti 2) a)–d) kérdés legalább valamelyikére igenlő választ kell adni: e) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második mondatának b) pontját, hogy az elállásra nyitva álló időszak csak akkor kezdődik meg, ha a 2008/48/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra teljeskörűen és pontosan sor került? Amennyiben nem: f) Melyek azok az irányadó szempontok, amelyek alapján az elállásra nyitva álló időszak a hiányos vagy pontatlan információk ellenére megkezdődik? Ha a fenti 1) a) kérdésre és/vagy a fenti 2) a)–d) kérdés legalább valamelyikére igenlő választ kell adni:

3.

A 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási joggal kapcsolatos jogvesztést illetően: a) Megszűnhet-e a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási jog? Amennyiben igen: b) Az elállási jognak a parlament által elfogadott törvényben szabályozandó időbeli korlátozásáról van-e szó a jogvesztés esetében? Amennyiben nem: c) Szubjektív szempontból azt feltételezi-e a jogvesztés, hogy a fogyasztónak tudomása volt elállási jogának fennmaradásáról, vagy legalábbis hogy tudomásának hiánya súlyos gondatlanság értelmében véve betudható neki? Amennyiben nem: d) Ellentétes-e a jogvesztésre vonatkozó szabályok jóhiszemű alkalmazásával a hitelező azon lehetősége, hogy a hitelfelvevőt utólag tájékoztathatja a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második mondatának b) pontja alapján, és ezáltal megindíthatja az elállásra nyitva álló időszakot? Amennyiben nem: e) Összeegyeztethető-e ez a nemzetközi jog azon állandó elveivel, amelyekhez a német bíróság kötve van a Grundgesetz (alaptörvény) alapján? Amennyiben igen: f) Hogyan kell feloldania a német jogalkalmazónak a kötelező nemzetközi jogi rendelkezések és a Bíróság által megfogalmazott követelmények közötti összeütközést?

4.

A fogyasztónak a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási joga visszaélésszerű gyakorlásának feltételezését illetően: a) Lehet-e a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási jog gyakorlása visszaélésszerű? Amennyiben igen: b) Az elállási jog visszaélésszerű gyakorlásának feltételezése az elállási jog olyan korlátozásának minősül-e, amelyet parlament által elfogadott törvényben kell szabályozni? Amennyiben nem: c) Szubjektív szempontból azt feltételezi-e az elállási jog visszaélésszerű gyakorlásának feltételezése, hogy a fogyasztónak tudomása volt elállási jogának fennmaradásáról, vagy legalábbis hogy tudomásának hiánya súlyos gondatlanság értelmében véve betudható neki? Amennyiben nem: d) Ellentétes-e az elállási jog visszaélésszerű gyakorlásának jóhiszemű feltételezésével a hitelező azon lehetősége, hogy a hitelfelvevőt utólag tájékoztathatja a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második mondatának b) pontja alapján, és ezáltal megindíthatja az elállásra nyitva álló időszakot? Amennyiben nem: e) Összeegyeztethető-e ez a nemzetközi jog azon állandó elveivel, amelyekhez a német bíróság kötve van az alaptörvény alapján? Amennyiben igen: f) Hogyan kell feloldania a német jogalkalmazónak a kötelező nemzetközi jogi rendelkezések és a Bíróság által megfogalmazott követelmények közötti összeütközést?

5.

A fenti kérdésekre adandó választól függetlenül: a) Összeegyeztethető-e az uniós joggal, különösen a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási joggal, ha a nemzeti jog értelmében az adásvételi szerződéshez kapcsolódó hitelmegállapodás esetében a fogyasztónak a 2008/48 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerinti elállási jogának érvényes gyakorlását követően aa) a fogyasztónak a hitelezővel szemben fennálló, a teljesített kölcsön-törlesztőrészletek visszafizetésére vonatkozó követelése csak akkor válik esedékessé, ha a fogyasztó a megvásárolt dolgot átadta a hitelező részére, vagy bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a dolgot a hitelező részére elküldte? bb) a fogyasztónak az általa teljesített kölcsön-törlesztőrészleteknek az adásvétel tárgyának átadását követően történő visszafizetése iránti keresetét mint jelenleg megalapozatlant el kell utasítani, ha a hitelező az adásvétel tárgyának átvételével nem esett jogosulti késedelembe? Amennyiben nem: b) Az következik-e az uniós jogból, hogy az a) aa) és/vagy a) bb) kérdésben ismertetett nemzeti rendelkezések nem alkalmazhatók? A fenti 1)-5) kérdésekre adandó választól függetlenül:

6.

Összeegyeztethetetlen-e a nemzeti bíróságoknak az EUMSZ 267. cikk második bekezdése szerinti, előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére való jogosultságával, és alkalmazhatatlan-e előzetes döntéshozatalra utaló végzések meghozatalára a Zivilprozessordnung (polgári perrendtartás) 348a. § -a (2) bekezdésének 1. pontja annyiban, amennyiben e rendelkezés előzetes döntéshozatalra utaló végzéseknek az EUMSZ 267. cikk második bekezdése alapján történő meghozatalára is vonatkozik?

---

(1)  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.).

A Bundesgerichtshof (Németország) által 2021. február 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Leinfelder Uhren München GmbH & Co. KG kontra E. Leinfelder GmbH, TL, SW, WL

(C-62/21. sz. ügy)

(2021/C 189/09)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes és felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Leinfelder Uhren München GmbH & Co. KG

Alperesek és ellenérdekű felek a felülvizsgálati eljárásban: E. Leinfelder GmbH, TL, SW, WL

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Érvénytelenné teszi-e a 207/2009 rendelet (1) 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és a 2017/1001 rendelet (2) 63. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott azon körülmény, hogy európai uniós védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújthat be bármely természetes vagy jogi személy, vagy perképességgel rendelkező érdekképviseleti szervezet, azt a szerződéses megállapodást, amelyben harmadik személy valamely európai uniós védjegy jogosultjával szemben kötelezettséget vállal arra, hogy használat elmaradása miatt nem nyújt be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához ezen európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására irányuló kérelmet?

2)

Azzal a hatással jár-e a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és a 2017/1001 rendelet 63. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott azon körülmény, hogy európai uniós védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújthat be bármely természetes vagy jogi személy, vagy perképességgel rendelkező érdekképviseleti szervezet, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala és az uniós bíróságok előtti megszűnés megállapítása iránti eljárás során figyelmen kívül kell hagyni a tagállami bíróság azon jogerős ítéletét, amely arra kötelezi az alperest, hogy vonja vissza az általa vagy megbízottja által használat elmaradása miatt benyújtott, európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására irányuló kérelmet?

---

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (egységes szerkezetbe foglalt változat) (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.).

(2)  Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.).

A Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Spanyolország) által 2021. február 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Gerencia Regional de Salud de Castilla y León kontra Delia

(C-86/21. sz. ügy)

(2021/C 189/10)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León

Az alapeljárás felei

Fellebbező: Gerencia Regional de Salud de Castilla y León

Ellenérdekű fél: Delia

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétes-e az EUMSZ 45. cikkel és a [492/2011] rendelet (1) 7. cikkével az olyan nemzeti rendelkezés, mint a 2009. július 2-i 43/2009. sz. rendelet 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja, amely nem teszi lehetővé az Európai Unió valamely másik tagállamának egészségügyi közszolgálatánál egy adott szakmai kategóriában teljesített szolgálat elismerését?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: a valamely tagállam közegészségügyi rendszerében teljesített szolgálat elismerése függővé tehető-e az Európai Unió tagállamainak egészségügyi dolgozóinak szakmai előmeneteli rendszereinek kölcsönös elismerésére vonatkozó általános kritériumok teljesülésének előzetes bizonyításától?

---

(1)  A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.)

A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) által 2021. február 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – X BV kontra Classic Coach Company vof, Y, Z

(C-112/21. sz. ügy)

(2021/C 189/11)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperes: X BV

Alperes: Classic Coach Company vof, Y, Z

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Annak megállapításához, hogy harmadik személynek fennáll-e a 2008/95/EK irányelv (1) 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „korábbi joga”, a) elegendő, ha e harmadik személy a védjegy bejelentése előtt gazdasági tevékenység körében az érintett tagállam jogszabályai által elismert jogot gyakorolt, vagy b) szükséges, hogy a releváns nemzeti jogszabályok szerint e harmadik személy e korábbi jog alapján megtilthassa a védjegynek a jogosult általi használatát?

2.

Az első kérdésre adandó válasz szempontjából jelentőséggel bír az is, hogy a védjegyjogosult rendelkezik-e a védjegyként lajstromozott megjelöléshez fűződő, még korábbi (az érintett tagállam jogszabályai által elismert) joggal, és ha igen, akkor jelentőséggel bír az, hogy a védjegyjogosult e még korábbi, elismert jog alapján megtilthatja-e az állítólagos „korábbi jog” harmadik személy általi gyakorlását?

---

(1)  A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.).

A Hof van beroep te Brussel (Belgium) által 2021. március 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Proximus NV kontra Gegevensbeschermingsautoriteit

(C-129/21. sz. ügy)

(2021/C 189/12)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hof van beroep te Brussel

Az alapeljárás felei

Fellebbező: Proximus NV

A fellebbezési eljárásban ellenérdekű fél: Gegevensbeschermingsautoriteit

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2002/58 irányelv (1) 12. cikkének az ezen irányelv 2. cikkének [f) pontjával] és az általános adatvédelmi rendelet (2) 95. cikkével összefüggésben értelmezett [(2) bekezdését], hogy a nemzeti felügyeleti hatóság – eltérő nemzeti szabályozás hiányában – az előfizető személyes adatainak maga a telefon-szolgáltató vagy harmadik félnek minősülő szolgáltatók által kiadott, nyilvánosan elérhető telefonkönyvekben és telefonos tudakozó-szolgálatatások keretében történő megjelentetésének alapjaként megkövetelheti az előfizetőnek az általános adatvédelmi rendelet értelmében vett „hozzájárulását”?

2)

Úgy kell-e értelmezni az általános adatvédelmi rendelet 17. cikke szerinti törléshez való jogot, hogy azzal ellentétes, ha a nemzeti felügyeleti hatóság az előfizetőnek a nyilvánosan elérhető telefonkönyvekből és telefonos tudakozó-szolgáltatásokból való törlés iránti kérelmét az általános adatvédelmi rendelet 17. cikke értelmében vett törlés iránti kérelemnek tekinti?

3)

Úgy kell-e értelmezni az általános adatvédelmi rendelet 24. cikkét és 5. cikkének [(2) bekezdését], hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti felügyeleti hatóság az ezekben rögzített elszámoltathatóságból azt vezeti le, hogy az adatkezelőnek megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket kell végrehajtania annak érdekében, hogy tájékoztassa az említett adatkezelőtől adatokat átvevő további adatkezelőket, nevezetesen a telefon-szolgáltatót és a telefonkönyv-szolgáltatást és telefonos tudakozó-szolgáltatást nyújtó más szolgáltatókat az általános adatvédelmi rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke szerinti hozzájárulásnak az érintett általi visszavonásáról?

4)

Úgy kell-e értelmezni az általános adatvédelmi rendelet 17. cikkének [(2) bekezdését], hogy azzal ellentétes, ha a nemzeti felügyeleti hatóság arra kötelezi a nyilvánosan elérhető telefonkönyvek és telefonos tudakozó-szolgáltatások azon szolgáltatóját, amelytől megkövetelik, hogy ne jelentesse meg valamely személy adatait, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket a keresőprogramoknak a törlés iránti kérelemről való tájékoztatása érdekében?

---

(1)  Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL 2002. L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.).

(2)  A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o., HL 2018. L 127., 2. o., HL 2021. L 74., 35. o.).

A Tribunal Constitucional (Portugália) által 2021. március 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Autoridade Tributária e Aduaneira kontra VectorImpacto – Automóveis Unipessoal Lda

(C-136/21. sz. ügy)

(2021/C 189/13)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Constitucional

Az alapeljárás felei

Felperes: Autoridade Tributária e Aduaneira

Alperes: VectorImpacto – Automóveis Unipessoal Lda

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Értelmezhető-e úgy az EUMSZ 110. cikk önmagában, illetve az EUMSZ 191. cikkel, és különösen annak (2) bekezdésével összefüggésben, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti jogi szabály, amely nem veszi figyelembe a környezetvédelmi összetevőt, amikor a gépjárműveknek a nemzeti piacon való általgos értékcsökkenéséhez kapcsolódó csökkentéseket ír elő azon adó tekintetében, amely az Európai Unió más tagállamaiban kiadott végleges közösségi forgalmi rendszámmal rendelkező használt gépjárműveket sújtja, lehetővé téve, hogy az ily módon számított adó magasabb legyen, mint az egyenértékű belföldi használt gépjárműveket sújtó adó?

A Tribunal d’arrondissement (Luxemburg) által 2021. március 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Christian Louboutin kontra Amazon Europe Core Sàrl, Amazon EU Sàrl, Amazon Services Europe Sàrl

(C-148/21. sz. ügy)

(2021/C 189/14)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal d’arrondissement

Az alapeljárás felei

Felperes: Christian Louboutin

Alperesek: Amazon Europe Core Sàrl, Amazon EU Sàrl, Amazon Services Europe Sàrl

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 9. cikkének (2) bekezdését, hogy a védjeggyel azonos megjelölésnek valamely internetes oldalon közzétett hirdetésben való használata az oldal üzemeltetőjének, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyoknak tudható be amiatt, hogy ezen a weboldalon az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok és harmadik személyek hirdetései egymással keveredve jelennek meg azáltal, hogy e reklámokat az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok beépítik a saját kereskedelmi kommunikációjukba? Megerősíti-e az ilyen beépítést az a tény, hogy: — a reklámokat egységesen jelenítik meg az internetes oldalon? — az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok saját reklámjait és a harmadik személyek reklámjait azok eredetét tekintve megkülönböztetés nélkül, azonban az üzemetető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok logóját jól láthatóan feltüntetve jelenítik meg harmadik személyek internetes oldalainak reklámfelületein, „pop-up” hirdetés formájában? — az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok olyan integrált szolgáltatást nyújtanak harmadik személy eladók számára, amely magában foglalja a reklámok elkészítésében és az eladási árak meghatározásában való segítségnyújtást, valamint az áruk raktározását és szállításra való feladását? — az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok weboldalát úgy alakították ki, hogy üzletekként, valamint olyan címkék formájában jelenjenek meg, mint a „legjobb vétel”, „a legkeresettebb” vagy a „legtöbbször megjelenített”, anélkül, hogy első ránézésre meg lehetne különböztetni egymástól az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok saját termékeit a harmadik személyek áruitól?

2)

Úgy kell-e értelmezni az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, hogy a védjeggyel azonos megjelölésnek egy online értékesítési oldalon megjelenített hirdetésben történő használata főszabály szerint az üzemeltetőnek, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyoknak tudható be, ha a szokásosan tájékozott és észszerűen figyelmes internethasználó felfogásában az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalany aktív szerepet játszott ezen reklám elkészítésében, vagy ez utóbbi ezen üzemeltető saját kereskedelmi kommunikációjának részeként érzékelhető? E felfogást befolyásolja-e: — az a körülmény, hogy ez az üzemeltető és/vagy a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok olyan hírnévvel rendelkeznek, hogy náluk a legszélesebb az áruválaszték, köztük a hirdetésben szereplő áruk kategóriája tekintetében is; — vagy az a körülmény, hogy az így megjelenített hirdetésben olyan fejléc szerepel, amelyben ezen üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok szolgáltatási védjegyét tüntették fel, és ez a védjegy forgalmazói védjegyként jóhírnévvel rendelkezik; — vagy akár az a körülmény, hogy ez az üzemeltető, illetve a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalanyok e hirdetés megjelenítésével egyidejűleg az abban megjelenített termékkel azonos kategóriába tartozó áruk forgalmazói által hagyományosan kínált szolgáltatásokat is kínálnak?

3)

Úgy kell-e értelmezni az európai uniós védjegyről szóló 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikkének (2) bekezdését, hogy a védjeggyel azonos megjelöléssel ellátott áru végső fogyasztó részére – gazdasági tevékenység körében és a védjegyjogosult hozzájárulása nélkül – történő feladása csak akkor minősül a feladónak betudható használatnak, ha ez utóbbinak ténylegesen tudomása van arról, hogy a megjelölést az árun feltüntették? A szóban forgó megjelölés használójának minősül-e az ilyen feladó, ha ő maga vagy a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalany úgy tájékoztatta a végső fogyasztót, hogy ő maga vagy a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalany gondoskodik az áru feladásáról, miután az árut e célból raktározta? A szóban forgó megjelölés használójának minősül-e az ilyen feladó, ha ő maga vagy a hozzá gazdaságilag kapcsolódó jogalany előzetesen aktívan hozzájárult az e megjelöléssel ellátott áru reklámjának gazdasági tevékenység körében történő megjelenítéséhez, vagy a reklámra tekintettel rögzítette a végső fogyasztó megrendelését?

---

(1)  HL 2017. L 154., 1. o.

A Tribunal administratif (Luxemburg) által 2021. március 5-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A, B és a szülei által képviselt C kontra Ministre de l’Immigration et de l’Asile

(C-153/21. sz. ügy)

(2021/C 189/15)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal administratif

Az alapeljárás felei

Felperesek: A, B és C (képviselik: a szülei)

Alperes: Ministre de l’Immigration et de l’Asile

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Értelmezhető-e a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló[, 2013. június 26-i] 2013/32/EU [európai parlamenti és tanácsi] irányelv (1) 33. cikke (2) bekezdésének a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló[, 2011. december 13-i] 2011/95/EU [európai parlamenti és tanácsi] irányelv (2) 23. cikkével és az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikkével összefüggésben értelmezett a) pontja úgy, lehetővé teszi a szülők által a kiskorú gyermekük nevében és javára a kizárólag a szülők és a gyermek testvérei számára korábban nemzetközi védelmet biztosító tagállamtól (a jelen esetben Görögországtól) eltérő tagállamban (a jelen esetben Luxemburgban) benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlannak nyilvánítását azzal az indokkal, hogy az ez utóbbiak részére a távozásukat és az érintett gyermek születését megelőzően nemzetközi védelmet nyújtó ország hatóságai biztosítják, hogy a gyermek megérkezésekor és a többi családtag visszatérésekor e gyermek tartózkodási engedélyt kap, és a nemzetközi védelemben részesített személyekkel azonos jogosultságok illetik meg anélkül, hogy e hatóságok kijelentenék, hogy e gyermek személyesen megkapja a nemzetközi védelemben részesülő személy jogállását?

---

(1)  HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.

(2)  HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19., 20. o..

Az Administratīvā rajona tiesa (Lettország) által 2021. március 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SIA „BALTIJAS STARPTAUTISKĀ AKADĒMIJA” kontra Latvijas Zinātnes padome

(C-164/21. sz. ügy)

(2021/C 189/16)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Administratīvā rajona tiesa

Az alapeljárás felei

Felperes: SIA „BALTIJAS STARPTAUTISKĀ AKADĒMIJA”

Alperes: Latvijas Zinātnes padome

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A 651/2014 rendelet (1) 2. cikkének 83. pontja értelmében vett entitásnak minősíthető-e egy olyan (magánjogi) szervezet, amely többféle elsődleges tevékenységet folytat, amelyek között szerepel a kutatás is, bevételeinek nagyobb része azonban visszterhesen nyújtott oktatási szolgáltatásokból származik?

2)

Igazolt-e a gazdasági és a nem gazdasági jellegű tevékenységek finanszírozásának arányára (bevételek és kiadások) vonatkozó követelmény alkalmazása annak meghatározása érdekében, hogy az entitás megfelel-e a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjában előírt, arra vonatkozó követelménynek, miszerint az entitás tevékenységeinek elsődleges célja a független tevékenységként végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés, vagy e tevékenységek eredményeinek oktatás, közzététel vagy tudástranszfer útján széles körben történő terjesztése legyen? Igenlő válasz esetén mi a gazdasági és nem gazdasági jellegű tevékenységek megfelelő finanszírozási aránya annak meghatározása során, hogy mi az entitás tevékenységeinek elsődleges célja?

3)

Igazolt-e a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontjának rendelkezése értelmében az arra vonatkozó követelmény alkalmazása, miszerint a fő tevékenységből származó bevételeket újból az entitás szóban forgó fő tevékenységéhez kell felhasználni, és más szempontokat is értékelni kell-e ahhoz, hogy igazolt módon lehessen meghatározni a projektet benyújtó entitás tevékenységeinek elsődleges célját? Megváltoztatja-e ezt az értékelést az elért bevételek felhasználása (újból a fő tevékenységhez használják fel azokat, vagy például magánjogi alapító esetében azokat osztalékként fizetik ki a részvényeseknek), azt az esetet is beleértve, ha a bevételek nagyobb része az oktatási szolgáltatásokért kapott díjakból származik?

4)

Lényeges-e a szóban forgó projektet benyújtó entitás tagjainak jogi személyisége annak értékelése tekintetében, hogy az említett entitás megfelel-e a 651/2014 rendelet 2. cikkének 83. pontja szerinti meghatározásnak, azaz a kereskedelmi jognak megfelelően alapított olyan társaságról van-e szó, amely haszonszerzési céllal (a Komerclikums [kereskedelmi törvénykönyv] 1. cikke) (visszterhes jellegű) gazdasági tevékenységet folytat, illetve tagjai vagy részvényesei haszonszerzésre törekvő természetes vagy jogi személyek (az oktatási szolgáltatások visszterhes nyújtását is beleértve), vagy pedig azokat nonprofit jelleggel alapították (például egyesület vagy alapítvány)?

5)

A projektet benyújtó entitás tevékenysége gazdasági jellegének értékelése tekintetében lényeges-e a belföldi és az Unió tagállamaiból származó hallgatóknak a külföldi (harmadik államokból származó) hallgatókhoz viszonyított aránya, illetve az a körülmény, hogy az említett entitás által folytatott fő tevékenység célja a nemzetközi munkaerőpiacon versenyképes oktatás és végzettség biztosítása a jelenlegi nemzetközi követelményeknek megfelelően (a felperes alapszabályának 5. pontja)?

---

(1)  A Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL2014 L 187., 1. o.; helyesbítés HL 2016. L 149., 8. o.)

A Törvényszék 2021. február 24-i ítélete – Braesch és társai kontra Bizottság

(T-161/18. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - A Banca Monte dei Paschi di Siena elővigyázatossági szerkezetátalakításához nyújtott támogatás - Előzetes vizsgálati szakasz - A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat - Elfogadhatatlansági kifogás - Érintettség - Az eljáráshoz fűződő érdek - Kereshetőségi jog - Elfogadhatóság”)

(2021/C 189/17)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Anthony Braesch (Luxembourg, Luxemburg), Trinity Investments DAC (Dublin, Írország), Bybrook Capital Master Fund LP (Nagy-Kajmán, Kajmán-szigetek), Bybrook Capital Hazelton Master Fund LP (Nagy-Kajmán), Bybrook Capital Badminton Fund LP (Nagy-Kajmán) (képviselők: M. Siragusa, A. Champsaur, G. Faella és L. Prosperetti ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: K. Blanck és A. Bouchagiar meghatalmazottak)

Tárgy

Az SA.47677 (2017/N) – Olaszország, a Banca Monte dei Paschi di Siena új támogatása és módosított szerkezetátalakítási terve – állami támogatásról szóló, 2017. július 4-i C(2017) 4690 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Rendelkező rész

1)	A Törvényszék az elfogadhatatlansági kifogást elutasítja.

2)	A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

---

(1)  HL C 190., 2018.6.4.

A Törvényszék 2021. március 10-i ítélete – AM kontra EBB

(T-134/19. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Az EBB személyi állománya - Díjazás - Elfogadhatóság - Az egyeztetési eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának határideje - Sérelmet okozó aktus - Földrajzi mobilitást segítő támogatás - Külső irodába történő áthelyezés - A támogatás nyújtásának megtagadása - Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”)

(2021/C 189/18)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: AM (képviselők: L. Levi és A. Champetier, avocates)

Alperes: Európai Beruházási Bank (képviselők: G. Faedo és M. Loizou meghatalmazottak, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az egyrészt az EBB 2017. június 30-i és december 11-i, a felperes földrajzi mobilitási támogatás nyújtása iránti kérelmét elutasító határozatainak, valamint – amennyiben ez szükséges – az EBB elnökének az e határozatokat helybenhagyó 2018. november 20-i határozatának megsemmisítése, másrészt pedig az állítólagosan a felperest ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítése iránt az EUMSZ 270. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 50a. cikke alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	Az Európai Beruházási Bank (EBB) 2017. június 30-i és december 11-i határozatait meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben azok megtagadják AM-től a földrajzi mobilitási támogatás nyújtását.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A Bíróság az EBB-t kötelezi a saját költségein felül az AM részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 155., 2019.5.6.

A Törvényszék 2021. március 17-i ítélete – Alvargonzález Ramos kontra EUIPO – Ursus-3 Capital, A. V. (URSUS Kapital)

(T-114/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Megszűnés megállapítása iránti eljárás - URSUS Kapital európai uniós ábrás védjegy - A védjegy tényleges használata - Részleges megszűnés - Az (EU) 2017/1001 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése és 58. cikke (1) bekezdésének a) pontja - A tényleges használat igazolása - A bizonyítékok értékelése - A szolgáltatások minősítése”)

(2021/C 189/19)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Pablo Erik Alvargonzález Ramos (Madrid, Spanyolország) (képviselő: E. Sugrañes Coca ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Palmero Cabezas meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Ursus-3 Capital, A. V., SA (Madrid)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az Ursus-3 Capital, A. V. és P. E. Alvargonzález Ramos közötti megszűnés megállapítása iránti eljárással kapcsolatban 2019. december 10-én hozott határozata (R 711/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Pablo Erik Alvargonzález Ramost kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 129., 2020.4.20.

2021. február 26-án benyújtott kereset – Swissgrid kontra Bizottság

(T-127/21. sz. ügy)

(2021/C 189/20)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Swissgrid AG (Aarau, Svájc) (képviselők: P. De Baere, P. L’Ecluse, K. T’Syen és V. Lefever ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetében a felperes a Bizottság 2020. december 17-i levelében foglalt azon határozatának a megsemmisítését kéri, amelyben arról tájékoztatja az átvitelirendszer-üzemeltetőket (TSO-k), hogy a felperes nem alkalmas a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjain – ideértve a Transzeurópai Helyettesítő Tartalékok Cseréjét (TERRE) is – való részvételre, és arra kötelezi a TERRE TSO-kat, hogy legkésőbb 2020. március 1-jéig zárják ki a felperest a TERRE platformból. Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat tévesen alkalmazza a 2017. november 23-i (EU) 2017/2195 bizottsági rendelet 1. cikkének (6) bekezdését. (1) — A megtámadott határozat sérti a 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdését, mivel úgy rendelkezik, hogy ahhoz, hogy a felperes részt vehessen a kiegyenlítő szabályozási energiával kapcsolatos szabványos termékek cseréjének európai platformjain, a felperes részvételének „szükségesnek” kell lennie ahhoz, hogy orvosolja a rendszerbiztonsággal kapcsolatos, nem menetrendezett fizikai teljesítményáramlásból eredő problémát, miközben a releváns kritérium az, hogy Svájc kizárása „nem [vezetne-e] menetrendezett Svájcon keresztüli fizikai teljesítmény áramláshoz, veszélyeztetve a régió rendszerbiztonságát”. — A megtámadott határozat sérti az (EU) 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdését, mivel kumulatív feltételnek tekinti az (EU) 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében foglalt alternatív feltételeket.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat tévesen alkalmazta az (EU) 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdését. — A megtámadott határozat sérti az (EU) 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdését, mivel úgy értelmezi e rendelkezés második mondatát, hogy az az (EU) 2017/2195 rendelet 1. cikkének (6) bekezdése szerinti első alternatív feltétel értelmében egy villamosenergia-ipari együttműködésről szóló kormányközi megállapodás EU-val való megkötését írja elő; — A megtámadott határozat sérti az (EU) 2017/2195 rendelet 1. cikkének (7) bekezdését, mivel nem alapul megfelelően az ACER és valamennyi átvitelirendszer-üzemeltető (TSO) által adott véleményeken.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontját és a felperes védelemhez való jogát, mivel az Európai Bizottság nem vizsgálta meg a felperes által az Európai Bizottsághoz intézett 2020. szeptember 29-i és 2020. december 8-i levelében kifejtett érveket, és nem válaszolt azokra.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott határozat sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját és az EUMSZ 296. cikket, mivel i. nem indokolja megfelelően az Európai Bizottság azon döntését, hogy figyelmen kívül hagyja a) a felperes által az Európai Bizottsághoz intézett, 2020. szeptember 29-i és 2020. december 8-i levelében előadott érveket, b) valamennyi TSO véleményét és c) az ACER véleményét; valamint ii. ellentmondásos és elégtelen indokolást tartalmaz.

---

(1)  A villamosenergia-kiegyenlítésre vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2017. november 23-i (EU) 2017/2195bizottsági rendelet (EGT-vonatkozású szöveg) (HL 2017. L 312., 6. o.).

2021. március 19-én benyújtott kereset – Saure kontra Bizottság

(T-151/21. sz. ügy)

(2021/C 189/21)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Hans- Wilhelm Saure (Berlin, Németország) (képviselő: C. Partsch ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a 2021. január 27-i, azon bizottsági határozatot, amely megtagadta a felperes által kérelmezett, a Bizottság dokumentumaihoz való, a Bizottságnak az alábbiakkal folytatott teljes kommunikációját érintő másolatok rendelkezésre bocsátása formájában megvalósuló hozzáférést: a) a BioNTech SE vállalkozással, b) a német szövetségi kancellári hivatallal BioNTech SE vállalkozást és a termékeit érintően, c) a német szövetségi egészségügyi miniszterrel a koronavírus-világjárvány elleni küzdelmet szolgáló oltások beszerzését érintően, 2020. ápr. 1-jétől kezdődően, és különösen a BioNTech által kínált oltóanyag mennyiségeit és azok szállítási határidejét érintően,

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap: a felperes az 1049/2001/EK rendelet (1) 2. cikkének (1) bekezdése értelmében jogosult az Európai Bizottság vitatott dokumentumaihoz való hozzáférésre;

2.

A második jogalap: a vitatott információkhoz való hozzáférés nem ellentétes az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésével. Az információk hozzáférhetővé tétele nem sérti természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit. A kért információk nem minősülnek az (EU) 2016/943 irányelv (2) értelmében vett üzleti titoknak.

3.

A harmadik jogalap: a vitatott információkhoz való hozzáférés nem ellentétes az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével. Ezen rendelkezés csupán a folyamatban lévő döntéshozatali eljárásokat védi. A felperes hozzáférés iránti kérelme azonban az alperesnek az oltóanyag-szállítmányokkal kapcsolatos tárgyalásait érintő iratokra vonatkozik. Az ilyen tárgyalások már megvalósultak. Ezenfelül a vitatott információk hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik, mivel az oltóanyagok beszerzése már hetek óta európaszerte diskurzus és beszámolók tárgyát képezi.

---

(1)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.)

(2)  A nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/943 irányelv (HL 2016. L 157., 1. o.).

2021. március 23-án benyújtott kereset – Saure kontra Bizottság

(T-154/21. sz. ügy)

(2021/C 189/22)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Hans- Wilhelm Saure (Berlin, Németország) (képviselő: C. Partsch ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a Bizottság elutasító határozatát a felperes arra irányuló kérelmét illetően, hogy hozzáférhessen a Bizottság dokumentumaihoz (hiv. szám: Gestdem 2021/0592) a következők másolatainak a rendelkezésre bocsátása formájában: az úgynevezett „Steering Committees”-től és a „Joint Negotiations Teams”-től származó valamennyi jegyzőkönyv, összefoglalás, aktajelzés és feljegyzés, ülések dossziéja, tárgyalások, határozatok, javaslatok, leírások, e-mail-és levélváltások, telefonos jegyzőkönyvek – különösen az Advance Purchase Agreements vonatkozásában –, valamint a gyógyszeripari vállalkozásokkal kötött konkrét szerződések a koronavírus-világjárvány elleni küzdelemhez szállított, Covid-19 elleni oltóanyagok szállítására vonatkozóan. Az Advance Purchase Agreements alatt értendő minden olyan szerződés, amely a Covid-19 elleni oltóanyagoknak az EU tagállamok részére való megvásárlására, szállítására, biztosítására, lefoglalására, vagy fejlesztésére vonatkozik.

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap: a felperes az 1049/2001/EK rendelet (1) 2. cikkének (1) bekezdése értelmében jogosult az Európai Bizottság vitatott dokumentumaihoz való hozzáférésre. A Bizottság elutasítása sérti e rendelkezést.

2.	A második jogalap: a felperes hozzáférés iránti kérelme tekintetében az 1049/2001/EK rendelet kivételre vonatkozó indokai közül egyik sem jelent akadályt. A Bizottság nem hivatkozott ilyen kivételre vonatkozó indokra, és nem is tűnik úgy, hogy azok alkalmazhatók.

---

(1)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.)

2021. március 22-én benyújtott kereset – BZ kontra EKB

(T-162/21. sz. ügy)

(2021/C 189/23)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: BZ (képviselő: H. Tettenborn ügyvéd)

Alperes: Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a T-483/16. RENV. sz. ügyben 2020. május 28-án hozott ítélet végrehajtására vonatkozó, 2020. november 17-i és 2021. január 12-i igazgatósági határozatot, amennyiben az csak 50 000 euró összegű (elégtelen) kártérítést állapít meg, és az EKB 2021. január 12-i levelét illetően titoktartási kötelezettséget ír elő a felperes számára;

—	ítéljen meg a felperes számára 30 000 euró kártérítést a felperes által amiatt elszenvedett nem vagyoni és immateriális károkért, hogy az EKB nem hajtotta végre megfelelően a T-483/16. RENV. sz. ügyben 2020. május 28-án hozott-ítéletet;

—	az alperest kötelezze a jelen eljárással kapcsolatos saját költségeinek, valamint a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az EUMSZ 266. cikk megsértésén alapul, és abban a felperes többek között a következők elmulasztására hivatkozik: a) a megsemmisített határozatok múltbeli hatásainak orvoslása; b) a felperes méltányos kártalanítása a számára okozott valamennyi hátrányért/következményért; c) a felperes megfelelő tájékoztatása az igazgatóság 2020. november 17-i végrehajtási határozatáról, vagy legalábbis annak lényeges részeiről; és d) a felperes számára annak lehetővé tétele, hogy a 2021. január 12-i EKB levelet az EKB-n belül és kívül megossza.

2.	A második jogalap az átláthatóság és a megfelelő ügyintézés elvének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésén alapul.

3.	A harmadik jogalap, a gondoskodási kötelezettségnek, a személyi állomány jólétének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. és 31. cikkének megsértésén alapul.

4.	A negyedik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésén alapul.

2021. március 26-án benyújtott kereset – QM kontra Europol

(T-164/21. sz. ügy)

(2021/C 189/24)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: QM (képviselők: N. de Montigny ügyvéd)

Alperes: a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a szerződésének határozatlan időre történő meghosszabbítását mellőző 2020. május 27-i határozatot;

—	amennyiben szükséges, semmisítse meg a panaszt elutasító 2020. december 18-i határozatot arra tekintettel, hogy új indokolási elemeket hoz fel;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik:

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság hibásan alkalmazta az értékelési szempontokat az alkalmazott szerződésének meghosszabbítása és különösen az „előrelátható jövőbeni szükségletek” fogalma tekintetében, amelyeket a határozat meghozatalának időpontjáig még egyáltalán nem határoztak meg.

2.	A második jogalap a sérelmet okozó aktus meghozatala előtti hatékony meghallgatáshoz való jog megsértésén alapul.

3.

A harmadik jogalap a megfelelő ügyintézés kötelezettsége és a felperest megillető azon törvényes jog megsértésén alapul, hogy a feladatkör által megkövetelt, meghatározott készségek szempontjából értékeljék. A felperes arra hivatkozva vitatja a határozatot, hogy azt előítéletek és félelmek alapján hozták meg, és nem vizsgálták ténylegesen a képességeit.

4.	A negyedik jogalap a felperes profiljának és képességeinek a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság általi hibás értékelésen alapul.

5.	Az ötödik jogalap a joggal való visszaélésen és a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapul.

2021. március 29-én benyújtott kereset – Amort és társai kontra Bizottság

(T-165/21. sz. ügy)

(2021/C 189/25)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Heidi Amort (San Genesio Atesino, Olaszország) és 31 további felperes (képviselő: R. Holzeisen Rechtsanwältin)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott végrehajtási határozatot annak minden későbbi módosításával és beiktatott részével együtt.

Jogalapok és fontosabb érvek

A „COVID-19 Vaccine AstraZeneca – COVID-19 oltóanyag (ChAdOx1-S [rekombináns])” emberi felhasználásra szánt gyógyszer tekintetében a 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján kiadott feltételes forgalombahozatali engedélyről szóló, 2021. január 29-i C(2021) 698 (final) európai bizottsági végrehajtási határozat elleni kereset az alábbi jogalapokra támaszkodik.

1.

Első jogalap: a megtámadott végrehajtási határozat sérti az 507/2006/EK rendelet (1) 2. cikkének 1. és 2. pontját. Tudományosan bizonyított, hogy az állítólagosan a SARS-CoV-2 vírussal összefüggő magas halálozási arány miatt világszinten elterjedt pánik megalapozatlan. Ezen túlmenően az Egészségügyi Világszervezet és az EU a közegészséget fenyegetőként elismert vészhelyzetet nem megfelelően állapította meg.

2.

Második jogalap: a megtámadott végrehajtási határozat sérti az 507/2006/EK rendelet 4. cikkét az alábbiak miatt: — a 2001/83/EK irányelv (2) 1. cikkének 28a. pontja értelmében vett pozitív előny/kockázat viszony fennállásának hiánya; — az 507/2006/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti feltétel teljesülésének hiánya, mivel a kérelmező nagy valószínűséggel nem lesz képes rendelkezésre bocsátani az átfogó klinikai adatokat; — az 507/2006/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti feltétel teljesülésének hiánya, mivel nem áll fenn olyan eddig nem fedezett gyógyszerigény, amely az engedélyezett gyógyszerrel kielégíthető; — az 507/2006/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel teljesülésének hiánya.

3.	A harmadik jogalap: az 1394/2007/EK rendelet, (3) a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet (4) megsértése.

4.	Negyedik jogalap: az EUMSZ 168. és EUMSZ 169. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 3., 35. és 38. cikkének súlyos megsértése.

---

(1)  A 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó, emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények forgalomba hozatalának feltételekhez kötött engedélyezéséről szóló, 2006. március 29-i 507/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 92., 6. o.).

(2)  Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 311, 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.; helyesbítések: HL 2006. L 235., 24. o., HL 2014. L 239., 81. o., HL 2019. L 317., 115. o.).

(3)  A fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. november 13-i 1394/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 324., 121. o.; helyesbítés: HL 2009. L 87., 174. o.).

(4)  Az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó uniós eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 229. o.).

2021. március 29-én benyújtott kereset – Autorità di sistema portuale del Mare Ligure occidentale és társai kontra Bizottság

(T-166/21. sz. ügy)

(2021/C 189/26)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperesek: Autorità di sistema portuale del Mare Ligure occidentale és 15 más felperes (képviselők: F. Munari, I. Perego, G. Roberti, S. Zunarelli ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a Bizottság határozatának 1., 2., 3. és 4. cikkét;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset az Olaszország által végrehajtott SA.38399 2019/C (ex 2018/E) számú – Az olaszországi kikötők társasági adózása – támogatási programról szóló, 2020. december 4-i C(2020) 8498 final bizottsági határozat ellen irányul.

E határozat állami támogatásnak minősítette az olaszországi kikötői rendszerek hatóságait [Autorità di sistema portuale] megillető társaságiadó-mentességet.

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek a következő jogalapokra és érvekre hivatkoznak.

1.

A határozat téves, és sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését is, amennyiben azt állítja, hogy a kikötői rendszerek hatóságai a Bizottság által azonosított módon folytatnak gazdasági tevékenységet. E tekintetben azzal érvelnek, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy át tudja ültetni a más tagállamok kikötőire, sőt más típusú infrastruktúrákra vonatkozó gyakorlati és ítélkezési gyakorlatot, megsértve ezzel az egyenlő bánásmód és a gondos ügyintézés általános elveit.

2.	A határozat szintén téves, és sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, amennyiben a Bizottság figyelmen kívül hagyta az Olaszország által a piac hiányára vonatkozóan megfogalmazott érveket, mivel olyan ágazatról van szó, amely a nemzeti jogalkotó választása szerint nem nyitott a verseny előtt.

3.

A Bizottság továbbá megsértette az EUMSZ 345. cikket, továbbá az EUMSZ 3., EUMSZ 7. és EUMSZ 121. cikket, valamint több uniós jogi elvet, amennyiben nem állapította meg, hogy a Szerződés nem sérti a tagállamoknak azt a jogát, hogy a kikötői javak és infrastruktúrák állami tulajdonát megtartsák, és azok szabályozásával és kezelésével kizárólag olyan, államinál alacsonyabb szintű jogalanyokat bízzanak meg, mint a kikötői rendszerek hatóságai.

4.

A határozat téves, és sérti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, amennyiben: — megállapította, hogy állami források átruházása történt; — szelektívnek ítélte a kikötői rendszerek hatóságaira vonatkozó adószabályozást; valamint — megállapította, hogy az olasz kikötőkre vonatkozó adószabályozás alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt és befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

5.	E határozat esetében felmerül továbbá a vizsgálat és az indokolás hiánya.