Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2021/C 138/01)

Utolsó kiadvány

HL C 128., 2021.4.12.

Korábbi közzétételek

HL C 110., 2021.3.29.

HL C 98., 2021.3.22.

HL C 88., 2021.3.15.

HL C 79., 2021.3.8.

HL C 72., 2021.3.1.

HL C 62., 2021.2.22.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (ötödik tanács) 2021. február 24-i ítélete (a Corte suprema di cassazione [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Agenzia delle Dogane kontra Silcompa SpA

(C-95/19. sz. ügy) (1)

(„Előzetes döntéshozatal - 76/308/EGK irányelv - A 6. és 8. cikk, valamint a 12. cikk (1) – (3) bekezdése - Bizonyos követelések behajtása területén való kölcsönös segítségnyújtás - Azonos ügyletek után két tagállamban fizetendő jövedéki adó - 92/12/EK irányelv - 6. és 20. cikk - Termékek szabad forgalomba bocsátása - Az adminisztratív kísérőokmány meghamisítása - A jövedékiadó köteles termékek adófelfüggesztéssel történő szállítása során elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság - A termék adófelfüggesztés alóli szabálytalan kilépése - A jövedéki adóra vonatkozó »adókövetelés megkettőződése« - A megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam bíróságai által végzett felülvizsgálat - Egy másik tagállam illetékes hatóságai által előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása - Feltételek”)

(2021/C 138/02)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felperes: Agenzia delle Dogane

Alperes: Silcompa SpA

Rendelkező rész

A 2001. június 15-i 2001/44/EK tanácsi irányelvvel módosított, az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelv 12. cikkének az 1992. december 14-i 92/108/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv 20. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállamban hozott végrehajtási intézkedések vitatására irányuló eljárás keretében e tagállam illetékes szerve megtagadhatja a jövedéki adó behajtására irányuló olyan kérelem teljesítését, amelyet egy másik tagállam illetékes hatóságai a 92/108 irányelvvel módosított 92/12 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében az adófelfüggesztési eljárásból szabálytalanul kilépett termékekre vonatkozóan nyújtottak be, amennyiben e kérelem ugyanazon kiviteli ügyletekkel kapcsolatos tényeken alapul, mint amelyek a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállamban már jövedéki adó behajtásának a tárgyát képezik.

---

(1)  HL C 182., 2019.5.27.

A Bíróság (első tanács) 2021. február 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra Svéd Királyság, Dán Királyság, Finn Köztársaság, Európai Parlament, Európai Vegyianyag-ügynökség

(C-389/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - 1907/2006/EK rendelet - Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése, valamint az ezen anyagokra alkalmazandó korlátozások - Az ólom-szulfokromát-sárga és az ólom-kromát molibdát-szulfát-vörös mint az említett rendelet XIV. mellékletébe felvett anyag(ok) bizonyos felhasználásait engedélyező európai bizottsági határozat - Különös aggodalomra okot adó anyagok - Az engedélyezés feltételei - Az alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó vizsgálat)

(2021/C 138/03)

Az eljárás nyelve: svéd

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: kezdetben R. Lindenthal, K. Mifsud-Bonnici és G. Tolstoy, később R. Lindenthal és K. Mifsud-Bonnici meghatalmazottak, segítőjük: K. Nordlander advokat)

A többi fél az eljárásban: Svéd Királyság (képviselők: kezdetben C. Meyer-Seitz, H. Shev, J. Lundberg, H. Eklinder és A. Falk, később O. Simonsson, C. Meyer-Seitz, M. Salborn Hodgson, R. Shahsavan Eriksson, H. Shev és H. Eklinder meghatalmazottak), Dán Királyság (képviselők: kezdetben J. Nymann-Lindegren, M. S. Wolff és P. Z. L. Ngo, később J. Nymann-Lindegren és M. S. Wolff meghatalmazottak), Finn Köztársaság (képviselő: S. Hartikainen meghatalmazott), Európai Parlament (képviselők: A. Neergaard, A. Tamás és C. Biz meghatalmazottak), Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) (képviselők: kezdetben M. Heikkilä, W. Broere és C. Schultheiss, később M. Heikkilä, W. Broere és J. Löfgren meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a Törvényszék 2019. március 7-i Svédország kontra Bizottság ítélete (T-837/16, EU:T:2019:144) rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül helyezi.

2)	A Bíróság a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

3)

A Bíróság elrendeli az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően az ólom-szulfokromát-sárga és az ólom-kromát molibdát-szulfát-vörös bizonyos felhasználásainak engedélyezéséről szóló, 2016. szeptember 7-i C(2016) 5644 final bizottsági végrehajtási határozat joghatásainak fenntartását mindaddig, amíg az Európai Bizottság nem hoz új határozatot a DCC Maastricht BV által benyújtott engedélyezési kérelemről.

4)	Az Európai Bizottság, a Svéd Királyság, a Dán Királyság, a Finn Köztársaság, az Európai Parlament és az Európai Vegyianyag ügynökség (ECHA) maga viseli a fellebbezési eljárással kapcsolatos költségeit.

---

(1)  HL C 246., 2019.7.22.

A Bíróság (második tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Conseil d'État [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Société Générale SA kontra Ministre de l'Action et des Comptes publics

(C-403/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 63. cikk - A tőke szabad mozgása - Társasági adó - A kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények - Valamely külföldi illetőségű társaság által fizetett, más tagállamban már adóköteles osztalék adózása - A betudott adójóváírás felső összeghatára - Jogi kettős adóztatás)

(2021/C 138/04)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: Société Générale SA

Alperes: Ministre de l'Action et des Comptes publics

Rendelkező rész

Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az e társaság letelepedése szerinti tagállamban társaságiadó kötelezettség alá eső társaság által kapott és más tagállamban már adózott osztalékok kettős adóztatásának ellentételezésére irányuló rendszer keretében olyan összeg erejéig biztosít adójóváírást az ilyen társaság számára, amelyet ezen első tagállam akkor kapna, ha kizárólag ezen osztalékok lennének társaságiadó kötelesek, anélkül hogy az e másik tagállamban teljesített befizetéseket teljesen ellentételeznék.

---

(1)  HL C 270., 2019.8.12

A Bíróság (első tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Wojewódzki Sąd Administracyjny we Wrocławiu [Lengyelország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Gmina Wrocław kontra Dyrektor Krajowej Informacji Skarbowej

(C-604/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Adózás - Hozzáadottérték adó (héa) - 2006/112/EK irányelv - A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja - A 9. cikk (1) bekezdése - A 13. cikk (1) bekezdése - A 14. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja - A „termékértékesítés” fogalma - Ingatlanon fennálló tartós földhasználati jog jogszabály erejénél fogva való teljes tulajdonjoggá alakítása - Az átalakítás címén díjat beszedő önkormányzat - Az „ellenérték” fogalma - Az „adóalanyként eljáró személy” fogalma - Kivétel - Közjog által szabályozott szervek, amelyek hatóságként látnak el tevékenységeket vagy teljesítenek ügyleteket)

(2021/C 138/05)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Wojewódzki Sąd Administracyjny we Wrocławiu

Az alapeljárás felei

Felperes: Gmina Wrocław

Alperes: Dyrektor Krajowej Informacji Skarbowej

Rendelkező rész

1)

A közös hozzáadottértékadó rendszerről szóló, 2006. november 28 i 2006/112/EK tanácsi irányelv 14. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az ingatlanon fennálló tartós földhasználati jognak a nemzeti szabályozás alapján való, átalakítási díj megfizetése ellenében történő teljes tulajdonjoggá alakítása az e rendelkezés értelmében vett „termékértékesítésnek” minősül.

2)

A 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az ingatlanon fennálló tartós földhasználati jognak a nemzeti szabályozásban előírt teljes tulajdonjoggá alakítása során – amelyre olyan átalakítási díj ellenében kerül sor, amelyet az ingatlan tulajdonosának minősülő önkormányzat részére kell megfizetni, és amely lehetővé teszi ezen önkormányzat számára, hogy abból tartós bevételre tegyen szert – az említett önkormányzat az ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében vett adóalanyként, nem pedig az említett irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett hatóságként jár el, fenntartva, hogy e kérdést a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia.

---

(1)  HL C 383., 2019.11.11.

A Bíróság (első tanács) 2021. február 25-i ítélete – John Dalli kontra Európai Bizottság

(C-615/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Kártérítési kereset - Az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége - Az Európai Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) állítólagosan jogellenes magatartása - A Bizottság valamely tagja megbízatásának megszűnése - Az OLAF vizsgálatára irányadó eljárási szabályok - Vizsgálat indítása - A meghallgatáshoz való jog - Az OLAF Felügyelőbizottsága - Az ártatlanság vélelme - A hivatkozott kár értékelése)

(2021/C 138/06)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: John Dalli (képviselők: L. Levi és S. Rodrigues avocats)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: J.-P. Keppenne és J. Baquero Cruz meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság John Dallit kötelezi a saját költségein kívül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 328., 2019.9.30.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2021. február 25-i ítélete – Európai Bizottság kontra Spanyol Királyság

(C-658/19. sz. ügy) (1)

(Tagállami kötelezettségszegés - EUMSZ 258. cikk - (EU) 2016/680 irányelv - A személyes adatok kezelése - A bűncselekmények megelőzése, nyomozása és felderítése, valamint a vádeljárás lefolytatása - Az átültetés hiánya és az átültető intézkedések közlésének hiánya - Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése - Átalányösszeg és kényszerítő bírság megfizetésére való kötelezés iránti kérelem)

(2021/C 138/07)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: D. Nardi, G. von Rintelen és S. Pardo Quintillán meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság (képviselő: L. Aguilera Ruiz meghatalmazott)

Az alperest támogató beavatkozó: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna meghatalmazott)

Rendelkező rész

1)

A Spanyol Királyság – mivel az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártáig nem fogadta el a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, és következésképpen nem jelentette be e rendelkezéseket az Európai Bizottságnak – nem teljesítette az ezen irányelv 63. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)

A Spanyol Királyság – mivel a tényállás Bíróság általi vizsgálatának időpontjában nem fogadta el a 2016/680 irányelv rendelkezéseinek a belső jogba való átültetéséhez szükséges intézkedéseket, és következésképpen nem jelentette be ezen intézkedéseket az Európai Bizottságnak – továbbra is megvalósította a kötelezettségszegést

3)

Amennyiben a 1. pontban megállapított kötelezettségszegés a jelen ítélet kihirdetésének napján továbbra is fennáll, a Bíróság kötelezi a Spanyol Királyságot arra, hogy ezen időponttól kezdődően a megállapított kötelezettségszegés e tagállam általi megszüntetéséig napi 89 000 euró összegű kényszerítő bírságot fizessen az Európai Bizottságnak

4)	A Bíróság kötelezi a Spanyol Királyságot, hogy fizessen az Európai Bizottságnak 15 000 000 euró átalányösszeget.

5)	A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

6)	A Lengyel Köztársaság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 357., 2019.10.21

A Bíróság (ötödik tanács) 2021. február 24-i ítélete (a Raad van State [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – M, A, Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid, T

(C-673/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Menekültügy és bevándorlás - 2008/115/EK irányelv - 3., 4., 6. és 15. cikk - Valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodó menekült - Egy másik tagállamnak történő átadás céljából elrendelt őrizet - Menekült jogállás e másik tagállamban - A visszaküldés tilalmának elve - Kiutasítási határozat hiánya - A 2008/115 irányelv alkalmazhatósága)

(2021/C 138/08)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Raad van State

Az alapeljárás felei

Felperes: M, A, Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Alperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid, T

Rendelkező rész

A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3., 4., 6. és 15. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy valamely tagállam egy területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt idegenrendészeti őrizetbe vesz ezen állampolgárnak egy másik tagállam felé, kényszer alkalmazásával történő átadása céljából, amely tagállamban ezen állampolgár menekült jogállással rendelkezik, amennyiben ugyanezen állampolgár megtagadta, hogy eleget tegyen annak, a vele szemben hozott utasításnak, hogy e másik tagállamba távozzon, és nem hozható kiutasítási határozat vele szemben.

---

(1)  HL C 423., 2019.12.16

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. február 25-i ítélete – VodafoneZiggo Group BV kontra Európai Bizottság

(C-689/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - A 2009/140/EK irányelvvel módosított 2002/21/EK irányelv - Az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja - A 7. cikk (3) és (7) bekezdése - A nemzeti szabályozó hatóság által rendelkezésre bocsátott intézkedéstervezet - A helyhez kötött hozzáférés nagykereskedelmi biztosításának hollandiai piaca - Jelentős együttes piaci erő - Az Európai Bizottság nemzeti szabályozó hatósággal közölt észrevételei - A nemzeti szabályozó hatóság azon kötelezettsége, hogy ezeket a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegye - Terjedelem - EUMSZ 263. cikk - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - Megtámadható aktus - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke)

(2021/C 138/09)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: VodafoneZiggo Group BV (képviselők: W. Knibbeler, A. Pliego Selie és B. A. Verheijen advocaten)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: L. Nicolae és G. Braun meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a VodafoneZiggo Group Bv t kötelezi a költségek viselésére..

---

(1)  HL C 372., 2019.11.4

A Bíróság (hetedik tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Tribunal Supremo [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Novo Banco SA kontra Junta de Andalucía

(C-712/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Letelepedés szabadsága - A tőke szabad mozgása - Adózás - Az ügyfelek hitelintézeteknél elhelyezett betétei után fizetendő adó - Kizárólag az Andalúziai Autonóm Közösség területén székhellyel vagy bankfiókkal rendelkező intézmények részére biztosított adólevonások - Kizárólag az ezen autonóm közösségben megvalósítandó projektekhez kapcsolódóan nyújtott adólevonások - A hozzáadottérték adó (héa) közös rendszere - 2006/112/EK irányelv - 401. cikk - Más forgalmiadó jellegű nemzeti adók kivetésének tilalma - A „forgalmi adó” fogalma - A héa alapvető jellemzői - Hiány)

(2021/C 138/10)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Novo Banco SA

Alperes: Junta de Andalucía

Rendelkező rész

1)

A letelepedés EUMSZ 49. cikkben rögzített szabadságát a valamely tagállam régiójának területén található székhellyel vagy bankfiókokkal rendelkező hitelintézetek ügyfelei által elhelyezett betéteket terhelő adó bruttó összegére vonatkozó általános levonásokat illetően úgy kell értelmezni, hogy — azzal ellentétes az ezen adó bruttó összegére az e régió területén székhellyel rendelkező hitelintézetek javára alkalmazott 200 000 eurót kitevő levonás; — azzal nem ellentétesek az említett adó bruttó összegére, az említett régió területén letelepedett bankfiókonként alkalmazott 5 000 eurót kitevő levonások, amely összeg minden 2 000 főnél kisebb településen található bankfiók esetében 7 500 euró, kivéve ha e levonások ténylegesen az érintett hitelintézetek székhelyén alapuló, nem igazolt hátrányos megkülönböztetést eredményeznek, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni a valamely tagállam régiójának területén található székhellyel vagy bankfiókokkal rendelkező hitelintézetek ügyfelei által elhelyezett betéteket terhelő adót illetően, hogy azzal ellentétes az ezen adó bruttó összegének az e régióban megvalósított projektekre szánt kölcsönökkel, hitelekkel és beruházásokkal történő csökkentése, amennyiben e levonás tisztán gazdasági jellegű célra irányul.

2)

A közös hozzáadottértékadó rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 401. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a hitelintézetek által az ügyfelek által elhelyezett betétek tartása okán fizetendő adót vezet be, amelynek adóalapja e betétek negyedéves egyenlege számtani átlagának felel meg, és amely adót az adóalany nem háríthatja át harmadik személyekre.

---

(1)  HL C 423., 2019.12.16

A Bíróság (kilencedik tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Bartosch Airport Supply Services GmbH kontra Zollamt Wien

(C-772/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közös vámtarifa - Kombinált Nómenklatúra - Tarifális besorolás - 8701 és 8705 vámtarifaszámok - Értelmezés - Repülőgép-vontatók)

(2021/C 138/11)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Bartosch Airport Supply Services GmbH

Alperes: Zollamt Wien

Rendelkező rész

A vám és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23 i 2658/87/EGK tanácsi rendeletnek a 2016. október 6 i (EU) 2016/1821 bizottsági végrehajtási rendeletből eredő változata I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrát úgy kell értelmezni, hogy hogy nem tartoznak e nómenklatúra 8705 vámtarifaszáma alá azok a „repülőgép vontatónak” nevezett járművek, amelyeket repülőgépek vontatására és hátratolására terveztek, mivel azok az említett nómenklatúra 8701 vámtarifaszáma alá tartoznak.

---

(1)  HL C 27., 2020.1.27

A Bíróság (első tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Landesgericht Salzburg [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – BU kontra Markt24 GmbH

(C-804/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben - 1215/2012/EU rendelet - Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél - A II. fejezet 5. szakaszának rendelkezései - Alkalmazhatóság - Valamely tagállamban megkötött, egy másik tagállamban való foglalkoztatásra irányuló szerződés - A munkavégzésnek a szerződés teljes időtartama alatt fennálló hiánya - A nemzeti joghatósági szabályok alkalmazásának kizártsága - A 21. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja - Azon „hely” fogalma, „ahol vagy ahonnan a munkavállaló rendszeresen munkát végez” - Munkaszerződés - A szerződés teljesítési helye - A munkavállalónak a munkáltatójával szembeni kötelezettségei)

(2021/C 138/12)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesgericht Salzburg

Az alapeljárás felei

Felperes: BU

Alperes: Markt24 GmbH

Rendelkező rész

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12 i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. fejezetének „Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél” című 5. szakaszában szereplő rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy azok alkalmazandók az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállaló által egy másik tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatóval szemben indított keresetre abban az esetben, ha a munkaszerződést a munkavállaló lakóhelye szerinti tagállamban tárgyalták meg és kötötték meg, és az a munkavégzés helyét a munkáltató tagállamában jelölte ki, ám munkavégzésre e munkáltatónak felróható okból nem került sor.

2)

Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 5. szakaszában szereplő rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti joghatósági szabályoknak a jelen ítélet rendelkező részének 1. pontjában említetthez hasonló keresetre történő alkalmazása, függetlenül attól, hogy e szabályok a munkavállaló számára kedvezőbbnek bizonyulnak e.

3)

Az 1215/2012 rendelet 21. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját akként kell értelmezni, hogy a jelen ítélet rendelkező részének 1. pontjában említetthez hasonló keresetet e rendelet 7. cikke 5. pontjának sérelme nélkül azon hely bírósága előtt lehet megindítani, ahol vagy ahonnan a munkavállalónak a munkaszerződésnek megfelelően teljesítenie kellett a munkáltatójával szembeni kötelezettségeinek lényegét.

---

(1)  HL C 45., 2020.2.10

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Najvyšší súd Slovenskej republiky [Szlovákia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Slovak Telekom a.s. kontra Protimonopolný úrad Slovenskej republiky

(C-857/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Verseny - EUMSZ 102. cikk - Erőfölénnyel való visszaélés - Az Európai Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztás - 1/2003/EK rendelet - A 11. cikk (6) bekezdése - A nemzeti versenyhatóságok hatáskörének megszűnése - A ne bis in idem elve - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikke)

(2021/C 138/13)

Az eljárás nyelve: szlovák

A kérdést előterjesztő bíróság

Najvyšší súd Slovenskej republiky

Az alapeljárás felei

Felperes: Slovak Telekom a.s.

Alperes: Protimonopolný úrad Slovenskej republiky

Rendelkező rész

1)

[Az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16 i 1/2003/EK tanácsi rendelet 11. cikke (6) bekezdésének első mondatát akként kell értelmezni, hogy a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatos hatásköre, amikor a Bizottság az e rendelkezések megsértését megállapító határozat elfogadása érdekében eljárást kezdeményez, amennyiben ezen alakszerű aktus az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk ugyanazon feltételezett megsértéseire vonatkozik, amelyeket ugyanazon vállalkozás vagy vállalkozások ugyanazon termékpiacon vagy piacokon és ugyanazon földrajzi piacon vagy piacokon, ugyanazon időszakban vagy időszakokban követtek el, mint amelyek az e hatóságok által korábban megindított eljárás vagy eljárások tárgyát képezik.

2)

A ne bis in idemnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 50. cikkében szabályozott elvét akként kell értelmezni, hogy az alkalmazandó az erőfölénnyel való, az EUMSZ 102. cikk szerinti visszaéléshez hasonló versenyjogi jogsértésekre, és tiltja, hogy valamely vállalkozást olyan versenyellenes magatartás miatt marasztaljanak el vagy vonjanak újból eljárás alá, amely miatt vele szemben egy már meg nem támadható korábbi határozatban szankciót szabtak ki, vagy amellyel kapcsolatban egy ilyen határozatban megállapították a felelősségének hiányát. Ezzel szemben ez az elv nem alkalmazható, ha valamely vállalkozást egy tagállami versenyhatóság és az Európai Bizottság külön külön és egymástól függetlenül von eljárás alá és szankcionál az EUMSZ 102. cikk olyan megsértéseiért, amelyek eltérő termékpiacokra vagy földrajzi piacokra vonatkoznak, vagy ha valamely tagállami versenyhatóságnak az 1/2003 rendelet 11. cikke (6) bekezdésének első mondata alapján megszűnik a hatásköre.

---

(1)  HL C 36., 2020.2.3

A Bíróság (első tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Conseil d'État [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Les Chirurgiens-Dentistes de France és társai kontra Ministre des Solidarités et de la Santé, Ministre de l’Enseignement supérieur, de la Recherche et de l’Innovation, Premier ministre

(C-940/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szakmai képesítések elismerése - 2005/36/EK irányelv - A 4f. cikk (6) bekezdése - Nemzeti szabályozás - A szakmai képesítések feltétel nélküli elismerésének mechanizmusa alá tartozó szakmák valamelyikéhez való részleges hozzáférés megengedése)

(2021/C 138/14)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperesek: Les Chirurgiens-Dentistes de France, Confédération des Syndicats médicaux français, Fédération des Syndicats pharmaceutiques de France, Syndicat des Biologistes, Syndicat des Médecins libéraux, Union dentaire, Conseil national de l’Ordre des Chirurgiens-Dentistes, Conseil national de l’Ordre des Masseurs-Kinésithérapeutes, Conseil national de l’Ordre des Infirmiers

Alperesek: Ministre des Solidarités et de la Santé, Ministre de l’Enseignement supérieur, de la Recherche et de l’Innovation, Premier ministre

Rendelkező rész

A 2013. november 20 i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7 i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4f. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan szabályozás, amely a szakmai képesítések ezen módosított irányelv III. címe III. fejezetében szereplő rendelkezések által előírt feltétel nélküli elismerésének mechanizmusa alá tartozó szakmák valamelyike esetében elismeri a részleges hozzáférés lehetőségét.

---

(1)  HL C 77., 2020.3.9.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2021. február 25-i ítélete (a Cour de cassation du Grand-Duché de Luxembourg [Luxemburg] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – XI kontra Caisse pour l'avenir des enfants

(C-129/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 2010/18/EU irányelv - A szülői szabadságról szóló felülvizsgált keretmegállapodás - A szülői szabadsághoz való jog biztosítását munkahelyen való foglalkoztatás feltételéhez, valamint ahhoz kötő nemzeti szabályozás, hogy ennek alapján a munkavállaló az érintett szociális biztonsági rendszerben kötelező tagsággal rendelkezzen a gyermek születésének időpontjában)

(2021/C 138/15)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour de cassation du Grand-Duché de Luxembourg

Az alapeljárás felei

Felperes: XI

Alperes: Caisse pour l'avenir des enfants

Rendelkező rész

A BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv mellékletét képező, a szülői szabadságról szóló 2009. június 18-i (felülvizsgált) keretmegállapodás 1. szakaszának 1. pontját, 1. szakaszának 2. pontját, 2. szakaszának 1. pontját és 3. szakasza 1. pontjának b) alpontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a szülői szabadsághoz való jog biztosítását ahhoz a feltételhez köti, hogy az érintett szülőt munkahelyen foglalkoztassák közvetlenül a szülői szabadság kezdete előtt legalább tizenkét hónapig megszakítás nélkül. E szakaszokkal azonban ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a szülői szabadsághoz való jog biztosítását ahhoz a feltételhez köti, hogy a szülő munkavállaló legyen a gyermeke születésének vagy örökbefogadásának időpontjában.

---

(1)  HL C 191., 2020.6.8.

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. január 14-i végzése (a Curtea de Apel Bucureşti [Románia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Krakvet sp. z o.o. sp.k. kontra Direcţia Generală Regională a Finanţelor Publice Bucureşti, Administraţia Fiscală pentru Contribuabili Nerezidenţi

(C-108/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - A hozzáadottérték-adó (héa) közös rendszere - 2006/112/EK irányelv - 33. cikk - Az adóköteles ügyletek teljesítési helyének meghatározása - Fuvarozással történő termékértékesítés - Az eladó által vagy megbízásából feladott vagy fuvarozott termékek értékesítése - Internetes oldalon keresztüli eladás - Árufuvarozási szerződés, amelyet a vevő a szállító által javasolt társasággal kötött meg)

(2021/C 138/16)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Curtea de Apel Bucureşti

Az alapeljárás felei

Felperes: Krakvet sp. z o.o. sp.k.

Alperesek: Direcţia Generală Regională a Finanţelor Publice Bucureşti, Administraţia Fiscală pentru Contribuabili Nerezidenţi

Rendelkező rész

A közös hozzadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i európai parlamenti és tanácsi irányelv 33. cikkét az egyik tagállamban letelepedett eladó által egy internetes oldalon keresztül egy másik tagállamban letelepedett vevő számára értékesített árukat illetően úgy kell értelmezni, hogy ha e termékek feladása érdekében e vevők az ezen az oldalon az ezen eladó által javasolt szállítási lehetőségek közül azt a vállalkozást választják, amelyet ezen oldal javasol, és amellyel egy olyan szerződést kötnek, amely eltér attól a szerződéstől, amely az említett termékek vásárlása tekintetében a szóban forgó eladóhoz köti őket, e termékeket úgy kell tekinteni, hogy azok az „eladó által vagy megbízásából” fuvarozott termékek e 33. cikk értelmében véve, amennyiben ugyanezen eladó szerepe elsődleges az ugyanezen termékek alapvető szállítási szakaszainak kezdeményezése és szervezése tekintetében, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapügy valamennyi releváns körülményének figyelembevételével.

---

(1)  HL C 172., 2019.5.20.

A Bíróság (kilencedik tanács) 2021. január 20-i végzése – CCPL – Consorzio Cooperative di Produzione e Lavoro SC, Coopbox group SpA, Coopbox Eastern s.r.o. kontra Európai Bizottság

(C-706/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - Verseny - Kartellek - A kiskereskedelmi értékesítésre szánt élelmiszer-csomagolás piaca - Az indokolás ellen irányuló fellebbezés - Nyilvánvalóan elfogadhatatlan fellebbezés)

(2021/C 138/17)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbezők: CCPL – Consorzio Cooperative di Produzione e Lavoro SC, Coopbox group SpA, Coopbox Eastern s.r.o. (képviselők: kezdetben S. Bariatti, E. Cucchiara és A. Cutrupi ügyvédek, később E. Cucchiara ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: kezdetben P. Rossi és T. Vecchi, később P. Rossi, G. Conte és C. Sjödin meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A Bíróság a CCPL – Consorzio Cooperative di Produzione e Lavoro SC-t, a Coopbox group SpA-t és a Coopbox Eastern s.r.o.-t kötelezi saját költségeiken felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 383., 2019.11.11.

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. január 14-i végzése – (a Spetsializiran nakazatelen sad [Bulgária] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – UC és TD elleni büntetőeljárás

(C-769/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 2012/13/EU irányelv - A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jog - 6. cikk - A gyanúsítottaknak és a vádlottaknak az őket megillető jogokra vonatkozó tájékoztatáshoz való joga - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdése - Az ügy észszerű határidőn belüli tárgyalása - Nemzeti szabályozás, amely a vádiratnak a bíróság által megállapított kellékhiánya esetén az eljárás megszüntetését írja elő - Az ügynek az ügyészség elé történő visszautalása új vádirat készítése céljából - Elfogadhatóság)

(2021/C 138/18)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Spetsializiran nakazatelen sad

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

UC, TD

Az eljárásban részt vesz: Spetsializirana prokuratura

Rendelkező rész

A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (1), (3) és (4) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdését, valamint az uniós jog elsőbbségének elvét és az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jogot úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kellékhiányos – tartalmában pontatlan, hiányos vagy ellentmondásos – vádirat esetében semmiképpen sem biztosít lehetőséget arra, hogy azon az előkészítő bírósági ülésen, amelyen a hiányosságokat megállapítják, a hiányosságokat az ügyész általi pótlással orvosolják, és ehelyett a bíróság mindig köteles az eljárást megszüntetni és az ügyet új vádirat készítése céljából az ügyészség elé visszautalni.

---

(1)  HL C 27., 2020.1.27.

A Bíróság (tizedik tanács) 2021. január 14-i végzése – Camelia Manéa kontra az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja

(C-892/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke - Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazott - Határozott idejű szerződés - A szerződés meghosszabbítását mellőző határozat - A határozat visszavonása és az első határozat meghozatalának napján hatályba lépő, a meghosszabbítást mellőző új határozat elfogadása - Megsemmisítés iránti kereset és kártérítési kereset - Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés)

(2021/C 138/19)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Camelia Manéa (képviselő: M.-A. Lucas avocat)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (képviselők: M. Garnier és J. Rikkert meghatalmazottak, segítőjük: B. Wägenbaur avocat)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.

2)	A Bíróság Camelia Manéát kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 161., 2020.5.11.

A Bíróság (hatodik tanács) 2021. január 21-i végzése (a Tribunal du travail de Nivelles [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – UF kontra Partena, Assurances sociales pour travailleurs indépendants ASBL, Institut national d’assurances sociales pour travailleurs indépendants (Inasti), Union Nationale des Mutualités Libres (Partenamut) (UNMLibres)

(C-105/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 94. cikke - Utaló határozat - Az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdéseknek az alapügybeli jogvita elbírálásához való szükségességét igazoló indokokkal kapcsolatos pontosítások hiánya - Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvaló elfogadhatatlansága)

(2021/C 138/20)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal du travail de Nivelles

Az alapeljárás felei

Felperes: UF

Alperesek: Partena, Assurances sociales pour travailleurs indépendants ASBL, Institut national d’assurances sociales pour travailleurs indépendants (Inasti), Union Nationale des Mutualités Libres (Partenamut) (UNMLibres)

Tárgy

A Tribunal du travail de Nivelles (Belgium) által a 2020. február 3-i határozattal előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

---

(1)  HL C 175., 2020.5.25.

A Sofiyski rayonen sad (Bulgária) által 2020 szeptember 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ts.M.Ts. és T. M. M.

(C-455/20. sz. ügy)

(2021/C 138/21)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski rayonen sad

Az alapeljárás felei

Felperesek: Ts.M.Ts. és T. M. M.

A Bíróság (hatodik tanács) 2021. január 27-i végzésével törölte az ügyet a nyilvántartásból.

Tribunal Superior de Justicia de Aragón (Spanyolország) által 2020. december 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – ASADE – Asociación Estatal de Entidades de Servicios de Atención a Domicilio kontra Consejería de Sanidad de la Diputación General de Aragón

(C-676/20. sz. ügy)

(2021/C 138/22)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Superior de Justicia de Aragón

Az alapeljárás felei

Felperes: ASADE – Asociación Estatal de Entidades de Servicios de Atención a Domicilio

Alperes: Consejería de Sanidad de la Diputación General de Aragón

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Összeegyeztethető-e az uniós joggal – az EUMSZ 49. cikkel, (1) valamint a 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (74. cikkével és XIV. mellékletével összefüggésben értelmezett) 76. és 77. cikkével – az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az ajánlatkérő szervek számára, hogy bármilyen típusú szociális szolgáltatások személyek részére, költségtérítés ellenében történő nyújtása céljából anélkül kössenek megállapodásokat nonprofit magánjogi – nem csak önkéntes – szervezetekkel, hogy a [2014/24/EU] irányelvben előírt eljárásokat alkalmaznák, a becsült értéktől függetlenül; egyszerűen úgy, hogy az említett megállapodásokat előzetesen szerződésen kívülinek minősítik?

2)

Összeegyeztethető-e az uniós joggal – az EUMSZ 49. cikkel, valamint a 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (74. cikkével és XIV. mellékletével összefüggésben értelmezett) 76. és 77. cikkével – az olyan nemzeti szabályozás, amely az általános érdekű egészségügyi vagy szociális szolgáltatásnyújtás tekintetében lehetővé teszi a közbeszerzési szabályozás kijátszását a köz- vagy a magánszférával kötött megállapodások technikájának alkalmazása segítségével, a közvetlen irányítás kiegészítéseként vagy helyettesítéseként, és nem azon okokból, mert e technika alkalmasabb a megfelelő szolgáltatásnyújtásra, hanem olyan meghatározott szociálpolitikai célkitűzések elérése érdekében, amelyek hatással vannak a szolgáltatásnyújtás módjára, vagy amelyeket annak érdekében követelnek meg a szolgáltatás nyújtójától, hogy azzal őt bízzák meg, még akkor is, ha továbbra is érvényesül a nyilvánosság, a verseny és az átláthatóság elve?

3)

Igenlő válasz esetén, összeegyeztethető-e az uniós joggal – a már többször említett rendelkezéseken túl a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelv (3) 15. cikke (2) bekezdésének b) pontjával is – e beavatkozási technikának csak és kizárólag a nonprofit – és nem csupán az önkéntes szervezetek – számára történő fenntartása, még akkor is, ha tiszteletben tartják az átláthatóság és a nyilvánosság elvét?

4)

A [2006/123/EK] szolgáltatási irányelv 15. cikke (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel, tekinthető-e úgy, hogy az ajánlatkérő szervek azon mérlegelési jogkörrel való felruházása, hogy a köz- vagy a magánszférával kötött megállapodásokat alkalmazhassanak abból a célból, hogy nonprofit szervezeteket bízzanak meg szociális és egészségügyi jellegű szolgáltatások nyújtásával, egyenértékű azzal, hogy az e szolgáltatásokhoz való hozzáférést a jogi formától teszik függővé? Amennyiben e kérdésre igenlő választ kell adni, érvényes-e a szolgáltatási irányelv 15. cikkének (7) bekezdése értelmében az kérdés tárgyát alkotó nemzeti szabályozáshoz hasonló szabályozás, amelynek tekintetében az állam nem értesítette a Bizottságot a jogi formára vonatkozó követelmény beillesztéséről?

5)

Az előző kérdésekre adandó igenlő válasz esetén, úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 56. cikket, valamint a [2014/24/EU] közbeszerzési irányelv 76. és 77. cikkét (74. cikkével és XIV. mellékletével összefüggésben), illetve a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikkének (2) bekezdését, hogy azok lehetővé teszik az ajánlatkérő szervek számára, hogy a kiválasztás tekintetében azon nonprofit szervezetekkel (nem csak önkéntes szervezetekkel) szemben, amelyekkel – az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének j) pontjában foglalt szolgáltatásokon túl – bármilyen típusú szociális szolgáltatások személyek számára történő nyújtása céljából megállapodást kötnek, a kiválasztási szempontok között előírják a szolgáltatásnyújtás helye szerinti településen vagy földrajzi területen történő letelepedést?

---

(1)  HL 2012. C 326., 47. o.

(2)  HL 2014, L 94., 65. o. (a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről)

(3)  HL 2006. L 376., 36. o.

A High Court (Írország) által 2021. január 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – FS kontra Chief Appeals Officer, Social Welfare Appeals Office, Minister for Employment affaires, Minister for Social Protection

(C-3/21. sz. ügy)

(2021/C 138/23)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

High Court

Az alapeljárás felei

Felperes: FS

Alperes: Chief Appeals Officer, Social Welfare Appeals Office, Minister for Employment Affairs, Minister for Social Protection

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Az „igény” 883/2004 rendelet (1) 81. cikkében szereplő fogalma a támogatás összegének minden egyes kifizetése esetén – még az eredeti kérelmet és az előző tagállam támogatás nyújtására vonatkozó eredeti határozatát követően is – magában foglalja-e az első tagállamtól valamely rendszeres támogatásban való részesülést (amennyiben a támogatást szabályszerűen a második tagállamnak kell megfizetnie)?

2.

Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni, abban az esetben, ha a szociális biztonság iránti igényt helytelenül nyújtották be a származási tagállamhoz, holott azt egy másik tagállamhoz kellett volna benyújtani, úgy kell-e értelmezni a másik tagállam 883/2004 rendelet 81. cikke szerinti kötelezettségét (konkrétan azt a kötelezettséget, hogy a származási tagállamhoz benyújtott igényt a másik tagállamban elfogadhatóként kell kezelni), hogy az teljes egészében független a felperes arra vonatkozó kötelezettségétől, hogy a 883/2004 rendelet 76. cikkének (4) bekezdése alapján a lakóhelyéről helytálló tájékoztatást adjon a lakóhelyéről, így az eredeti tagállamhoz helytelenül benyújtott igényt a 81. cikk alkalmazásában a másik tagállamnak annak ellenére el kell fogadnia, hogy a felperes a másik tagállam joga által az igények benyújtására előírt határidőn belül nem nyújtott a lakóhelyéről a 76. cikk (4) bekezdésének megfelelő helytálló tájékoztatást?

3.

Az következik-e a tényleges érvényesülés általános uniós jogelvéből, hogy az uniós jogon alapuló jogok nem gyakorolhatók olyan körülmények között, mint a jelen eljárás körülményei (különösen olyan körülmények között, amikor az uniós polgár a szabad mozgáshoz való jogát a 76. cikk (4) bekezdése szerinti, arra vonatkozó kötelezettségének megszegésével gyakorolja, hogy a lakóhelye szerinti ország megváltozásáról értesítenie kell a származási tagállam szociális hatóságait) a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának helye szerinti tagállam nemzeti jogának azon előírása miatt, hogy az uniós polgároknak a családi támogatás iránti visszamenőleges igény érvényesítése érdekében a szóban forgó támogatást a másik tagállamban az ez utóbbi tagállam nemzeti joga által előírt tizenkét hónapos időszakon belül kell kérelmezniük?

---

(1)  HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet 72. o.) .

A Supreme Court (Írország) által 2021. január 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SRS, AA kontra Minister for justice and Equality

(C-22/21. sz. ügy)

(2021/C 138/24)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Supreme Court

Az alapeljárás felei

Felperesek: SRS, AA

Alperes: Minister for justice and Equality

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	Meghatározható-e az uniós polgárral egy háztartásban élő személynek a 2004/38/EK irányelv (1) 3. cikkében szereplő fogalma e fogalomnak az Unió egészében történő egységes alkalmazása érdekében, és ha igen, mi annak fogalommeghatározása?

2)

Amennyiben e fogalom nem határozható meg, a nemzeti bíróságoknak milyen állandó tényezőkön alapuló kritériumokat kell bizonyítékként figyelembe venniük az arról történő határozathozataluk során, hogy a szabad mozgás céljából ki minősül az uniós polgárral egy háztartásban élő személynek és ki nem minősül annak?

---

(1)  Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.).

A Sofiyski gradski sad (Bulgária) által 2021. február 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KT elleni büntetőeljárás

(C-71/21. sz. ügy)

(2021/C 138/25)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski gradski sad

Keresett személy

KT

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló megállapodás 1. cikke (2) és (3) bekezdésének rendelkezései lehetővé teszik-e, hogy ugyanabban az ügyben büntetőeljárás lefolytatása céljából újabb elfogatóparancsot bocsássanak ki olyan személlyel szemben, akinek az Európai Unió valamely tagállama általi átadását a megállapodásnak – az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkével és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkével összefüggésben értelmezett – 1. cikkének (3) bekezdése alapján megtagadták?

2)

Az Európai Unió, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, az Európai Unió tagállamai, valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló megállapodás 1. cikkének (3) bekezdésében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikkének (1) bekezdésében és 67. cikkének (1) bekezdésében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikkében és 45. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések lehetővé teszik-e, hogy az a tagállam, amelyhez elfogatóparancsot nyújtottak be, abban az ügyben, amelyben egy másik tagállam megtagadta ugyanazon személy, ugyanazon tényállás miatti büntetőeljárás lefolytatása céljából történő átadását, ismételten határozatot hozzon azt követően, hogy a keresett személy élt a szabad mozgáshoz való jogával, és abból az államból, amelyben az átadást megtagadták, abba az államba költözött, amelyhez az újabb elfogatóparancsot benyújtották?

Az Augstākā tiesa (Senāts) (Lettország) által 2021. február 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SIA „PRODEX” kontra Valsts ieņēmumu dienests

(C-72/21. sz. ügy)

(2021/C 138/26)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Augstākā tiesa (Senāts)

Az alapeljárás felei

Felperes az elsőfokú eljárásban és felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: SIA „PRODEX”

Alperes az elsőfokú eljárásban és ellenérdekű fél a felülvizsgálati eljárásban: Valsts ieņēmumu dienests

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2011. szeptember 27-i 1006/2011/EU bizottsági rendelettel (1) módosított, a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrát, hogy a Kombinált Nómenklatúra 4418 20 vámtarifaalszáma magában foglalhat különálló áruként ajtókeretet és küszöböt?

2)

A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2011. szeptember 27-i 1006/2011/EU bizottsági rendelet I. melléklete első része I. szakaszának A. részében foglalt, a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályok 2. a) szabályának első mondatára tekintettel a Kombinált Nómenklatúra 4418 20 vámtarifaalszáma magában foglalhat-e befejezetlen ajtókeretet, ajtószárnyat és küszöböt is, feltéve hogy az a teljesen kész és befejezett ajtókeret és küszöb lényeges jellemzőivel rendelkezik?

3)

Az alapügyben szóban forgó, fából készült paneleket és legömbölyített léceket, amelyek olyan profillal és dekoratív bevonattal rendelkeznek, amely objektíve bizonyítja, hogy azokat előreláthatóan ajtók, ajtókeretek és küszöbök gyártására használják, de amelyeket az ajtó összeszerelését megelőzően a hosszuk kiigazítása érdekében le kell vágni, és amelyekben ki kell képezni a rögzítés helyét, és amelyekben szükség esetén ki kell alakítani a sarokvas és a zár helyét, a Kombinált Nómenklatúra 4418 20 vámtarifaalszáma alá, vagy a konkrét panel, illetve legömbölyített léc jellemzőinek megfelelően a 4411 és a 4412 vámtarifaszám alá kell besorolni?

---

(1)  A vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2011. szeptember 27-i 1006/2011/EU bizottsági rendelet (HL 2011. L 282., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 290., 6. o.; HL 2012. L 52., 32. o.; HL 2012. L 226., 8. o.).

(2)  HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.

Az Administratīvā apgabaltiesa (Lettország) által 2021. február 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AS PrivatBank, A, B, Unimain Holdings Limited kontra Finanšu un kapitāla tirgus komisija

(C-78/21. sz. ügy)

(2021/C 138/27)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Administratīvā apgabaltiesa

Az alapeljárás felei

Felperesek: AS PrivatBank, A, B, Unimain Holdings Limited

Alperes: Finanšu un kapitāla tirgus komisija

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 63. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tőkemozgásnak minősíthetők-e az [EK]-Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról szóló, 1988. június 24-i 88/361/EGK irányelv (1) I. mellékletében említett, a pénzügyi kölcsönök és hitelek, valamint a pénzügyi intézményeknél (a bankokat is beleértve) vezetett folyószámlákkal és betéti számlákkal végzett műveletek is?

2)

Egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által egy meghatározott hitelintézettel szemben előírt azon (nem közvetlenül a tagállam szabályozásából eredő) korlátozás, amely megtiltja ezen intézet számára, hogy üzleti kapcsolatokat létesítsen olyan személyekkel, akik nem a Lett Köztársaság állampolgárai, illetve arra kötelezi ezen intézetet, hogy szüntesse meg az ilyen személyekkel létesített üzleti kapcsolatait, az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 63. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tagállami intézkedésnek minősül-e, és mint ilyen, a tagállamok közötti szabad tőkemozgásnak az említett rendelkezésben elismert elve korlátozását feltételezi?

3)

Igazolja-e a tőkének az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 63. cikkének (1) bekezdésében biztosított szabad mozgása korlátozását a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 1. cikkében kimondott azon célkitűzés, miszerint meg kell előzni az uniós pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus-finanszírozás céljára való felhasználását?

4)

A tagállam által kiválasztott eszköz – azon kötelezettség előírása egy meghatározott hitelintézettel szemben, hogy nem hozhat létre új üzleti kapcsolatokat és meg kell szüntetnie azokat a már létező üzleti kapcsolatokat, amelyek nem egy konkrét tagállam (a Lett Köztársaság) állampolgáraival alakított ki – alkalmas-e pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkében rögzített célkitűzés elérésére, és ezért az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett kivételnek minősül-e?

---

(1)  HL 1988. L 178., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 10. fejezet, 1. kötet, 10. o.

(2)  HL 2015. L 141., 73. o.

A tribunal du travail de Liège (Belgium) által 2021. február 15-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – VW kontra Agence fédérale pour l'Accueil des demandeurs d'asile (Fedasil)

(C-92/21. sz. ügy)

(2021/C 138/28)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal du travail de Liège

Az alapeljárás felei

Felperes: VW

Alperes: Agence fédérale pour l'Accueil des demandeurs d'asile (Fedasil)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Azon jogorvoslat, amelyet a belső jog a nemzetközi védelem iránti kérelmének másik tagállamban történő megvizsgáltatására felhívott menedékkérő számára biztosít, és amelynek nincs halasztó hatálya, csupán abban az esetben, ha a menedékkérőt azonnali átadása érdekében szabadságelvonással sújtják, a „Dublin III” rendelet (1) 27. cikke értelmében hatékony jogorvoslatnak minősül-e?

A „Dublin III” rendelet 27. cikkében előírt hatékony jogorvoslatot úgy kell-e értelmezni, mint amellyel kizárólag az ellentétes, ha az említett átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat vizsgálata alatt kényszerátadási intézkedést hajtanak végre, vagy úgy, mint amely tiltja a kiutasítást előkészítő bármely intézkedés megtételét, így az olyan központba történő áthelyezést is, amely megindítja a visszatérési folyamatot a menedékjog iránti kérelmének másik tagállamban történő megvizsgáltatására felhívott menedékkérővel szemben?

---

(1)  Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.).

Az Amtsgericht Bremen (Németország) által 2021. február 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – DM kontra CTS Eventim AG & Co. KGaA

(C-96/21. sz. ügy)

(2021/C 138/29)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Bremen

Az alapeljárás felei

Felperes: DM

Alperes: CTS Eventim AG & Co. KGaA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni a 2011/83/EU irányelv (1) 16. cikkének l) pontját, hogy a fogyasztó elállási jogának kizárásához elegendő, ha az eladó vagy szolgáltató nem közvetlenül nyújt szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatást a fogyasztó számára, hanem ilyen szolgáltatáshoz való hozzáférési jogot értékesít a fogyasztó részére?

---

(1)  A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.).

2021. február 26-án benyújtott kereset – Cseh Köztársaság kontra Lengyel Köztársaság

(C-121/21. sz. ügy)

(2021/C 138/30)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, L. Dvořáková és J. Vláčil meghatalmazottak)

Alperes: Lengyel Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság, mivel: — lehetővé tette a lignitkitermelésre vonatkozó engedély 6 évvel történő, környezeti hatásvizsgálat nélküli meghosszabbítását, nem teljesítette a 2011/92 irányelv (1) 4. cikkének – ezen irányelv 4. cikke (4)–(6) bekezdésével, 5. cikke (1) és (2) bekezdésével, valamint 6., 7., 8. és 9. cikkével összefüggésben értelmezett – (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; — lehetővé tette az érintett nyilvánosság kizárását a kitermelési tevékenység engedélyezésére vonatkozó eljárásból, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 6. cikkének (2)–(7) bekezdéséből, 7. cikkének (5) bekezdéséből, 8. cikkéből, 9. cikkéből, valamint 11. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; — a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó határozatot azonnal végrehajthatónak nyilvánította, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; — a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó határozatba nem foglalt bele abban az esetben alkalmazandó lehetséges eljárást, ha az érintett víztestekre vonatkozó, a 2000/60 irányelv (2) 4. cikke (5) bekezdése szerinti kivételt nem adják meg, nem teljesítette a 2000/60 irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjából és b) pontjának ii. alpontjából eredő kötelezettségeit; — nem tette lehetővé az érintett nyilvánosság és a Cseh Köztársaság számára a bányászati engedély 2026-ig történő megadására vonatkozó eljárásban való részvételt, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 6. cikkének (2) – (7) bekezdéséből, 7. cikkének (1), (2) és (5) bekezdéséből, valamint 8. cikkéből eredő kötelezettségeit; — nem hozta nyilvánosságra a 2026-ig megadott bányászati engedélyt, és azt érthető formában nem hozta a Cseh Köztársaság tudomására, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; — nem tette lehetővé a 2026-ig megadott bányászati engedély bírósági felülvizsgálatát, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 11. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; — nem hozta nyilvánosságra a 2026-ig megadott bányászati engedélyt, nem teljesítette a 2003/4 irányelv (3) 7. cikkéből eredő kötelezettségeit; — nem nyújtott teljeskörű információt a bányászati engedély 2026-ig történő megadására vonatkozó eljárással kapcsolatban, nem teljesítette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés elvéből eredő kötelezettségeit; — nem vette kellően figyelembe a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó határozatot a 2026-ig megadott bányászati engedélyben, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 2. cikkének a 4. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit; — nem kellő mértékben határozta meg a 2026-ig megadott bányászati engedélyben valamennyi környezeti feltételt, nem teljesítette a 2011/92 irányelv 8a. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő kötelezettségeit;

—	a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a 2011/92 irányelv, a 2000/60 irányelv és a 2003/4 irányelv, valamint az EU-Szerződés (lojális együttműködés elve) megsértésére alapított jogalapokat hoz fel.

1.

A Lengyel Köztársaság módosította nemzeti jogát: ennek értelmében környezeti hatásvizsgálat nélkül, 6 évvel meg lehet hosszabbítani a kitermelési tevékenységre vonatkozó engedélyt, valamint a kitermelési tevékenységre vonatkozó engedély megadásának eljárása a legtöbb esetben nem nyilvános. Ezzel megsértette a 2011/92 irányelvet.

2.

A Lengyel Köztársaság megsértette a 2011/92 irányelvet azzal, hogy a kitermelési tevékenység Turówi bánya esetében 2044-ig történő kiterjesztésére és meghosszabbítására vonatkozó projektre alkalmazandó környezeti feltételekre vonatkozó határozatot azonnal végrehajthatónak nyilvánította, ezzel kizárta az e határozattal szembeni hatékony bírói jogvédelmet. A Lengyel Köztársaság egyúttal megsértette a 2000/60 irányelvet azzal, hogy a környezeti feltételekre vonatkozó határozat nem fedi le megfelelően a projekt teljes időtartamát a kitermelés által a víztestek állapotára gyakorolt hatást illetően.

3.

A Lengyel Köztársaság megsértette a 2011/92 irányelvet azzal, hogy nem tette lehetővé az érintett nyilvánosság és a Cseh Köztársaság számára, hogy a Turówi lignitbánya esetében a kitermelési tevékenységre vonatkozó engedély végleges, 2026-ig történő megadására vonatkozó eljárásban részt vegyen, valamint azzal hogy a megadott engedélyt nem hozta nyilvánosságra, illetve azt a Cseh Köztársaság számára nem teljes egészében és megkésve küldte meg, továbbá azzal, hogy a lengyel jog nem teszi lehetővé ezen engedély érintett nyilvánosság általi vizsgálatát, végül pedig azzal, hogy ebben az engedélyben egyáltalán nem vette figyelembe a környezetre gyakorolt hatásokat. Ezen magatartásával a Lengyel Köztársaság a 2003/4 irányelvet, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés elvét is megsértette.

---

(1)  Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.).

(2)  A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.).

(3)  A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 41., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.).

2021. március 11-én benyújtott kereset – Magyarország kontra Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

(C-156/21. sz. ügy)

(2021/C 138/31)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselők: Fehér M. Z. és Tátrai M. M., meghatalmazottak)

Alperesek: Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

—	semmisítse meg az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (1),

másodlagosan

—	semmisítse meg a 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet

—	4. cikkének (1) bekezdését,

—	4. cikke (2) bekezdésének h) pontját,

—	5. cikkének (2) bekezdését,

—	5. cikke (3) bekezdésének utolsó előtti mondatát,

—	5. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatát,

—	6. cikkének (3) és (8) bekezdését,

valamint

—	kötelezze az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsát az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

1.   Első jogi érv – A rendelet jogalapjának nem megfelelő volta, a megfelelő jogalap hiánya

A megtámadott rendelet jogalapként megjelölt, az EUMSZ 322. cikke (1) bekezdésének a) pontja az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó költségvetési szabályok elfogadására hatalmazza fel az uniós jogalkotót, a rendelet azonban nem ilyen rendelkezéseket tartalmaz. Ebből adódóan a rendelet jogalapja nem megfelelő, a rendeletnek hiányzik a megfelelő jogalapja.

2.   Második jogi érv – Az EUSZ 7. cikk, valamint azzal összefüggésben az EUSZ 4. cikk (1) bekezdés, az EUSZ 5. cikk (2) bekezdés, az EUSZ 13. cikk (2) bekezdés és az EUMSZ 269. cikk megsértése

A megtámadott rendelet által létrehozott eljárás az EUSZ 7. cikke szerinti eljárást konkretizálja egy speciális esetkörben, amire az EUSZ 7. cikk nem ad lehetőséget. A megtámadott rendelet egy párhuzamos eljárás létrehozásával önmagában is sérti és megkerüli az EUSZ 7. cikket, egyúttal a rendelet által létrehozott eljárás sérti az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatáskör-megosztás, az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott hatáskör-átruházás és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott intézményi egyensúly elvét, valamint a Bíróság számára biztosított hatáskör révén az EUMSZ 269. cikket.

3.   Harmadik jogi érv – Az uniós jog általános elveként elismert jogbiztonság és normavilágosság elvének megsértése

A megtámadott rendelet által használt alapvető fogalmak részben nem definiáltak, részben nem is lehetséges egységes definiálásuk, ezért nem alkalmasak arra, hogy megalapozzák a rendelet alapján elfogadható megállapításokat és intézkedéseket, illetve arra, hogy a tagállamok a jogrendszerükre és a hatóságaik működésére vonatkozó elvárásokat a rendelet alapján kellő bizonyossággal beazonosíthassák. Emellett a rendelet több konkrét rendelkezése külön-külön és összességükben is olyan mértékű jogbizonytalanságot jelent a rendelet alkalmazását illetően, ami sérti az uniós jog általános elveként elismert jogbiztonság és normavilágosság elvét.

4.   Negyedik jogi érv – A rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megsemmisítése

A megtámadott rendelet 4. cikkének (1) bekezdése az uniós költségvetés vagy az Unió pénzügyi érdekei érintettsége kockázatának fennállása esetén is lehetővé teszi intézkedések elfogadását; konkrét érintettség vagy konkrét hatás hiányában a rendelet által előírható intézkedések alkalmazása aránytalannak tekinthető, emellett e rendelkezés sérti a jogbiztonság elvét.

5.   Ötödik jogi érv – A rendelet 4. cikke (2) bekezdése h) pontjának megsemmisítése

A megtámadott rendelet 4. cikke (2) bekezdésének h) pontja a tagállami hatóságoknál tapasztalt egyéb, az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából releváns helyzetek vagy magatartások esetén is lehetővé teszi a jogállamiság elvei megsértésének megállapítását és intézkedések elfogadását, ami a szankcionálható magatartások és helyzetek pontos meghatározásának hiányában sérti a jogbiztonság elvét.

6.   Hatodik jogi érv – A rendelet 5. cikke (2) bekezdésének megsemmisítése

A megtámadott rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében amennyiben egy tagállam tekintetében intézkedéseket fogadnak el, azaz az uniós költségvetésből származó forrásokat vonnak el tőle, az nem mentesíti az adott tagország kormányát azon kötelezettsége alól, hogy folytassa a programok végfelhasználóinak a korábban megállapodottak szerinti finanszírozását. Ez egyrészt ellentmond a rendelet jogalapjának, mivel a tagállami költségvetésekre vonatkozó kötelezettséget ír elő, másrészt sérti a költségvetési hiányra vonatkozó uniós rendelkezéseket és a tagállamok egyenlőségének elvét.

7.   Hetedik jogi érv – A rendelet 5. cikke (3) bekezdése harmadik mondatának megsemmisítése

A megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében az elfogadandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a jogállamiság elvei megsértésének jellegét, időtartamát, súlyosságát és hatókörét, ami megkérdőjelezi a megállapított jogállamiság elvei megsértése és az uniós költségvetés vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt konkrét hatás közötti kapcsolatot, és így összeegyeztethetetlen a rendelet jogalapjával illetve az EUSZ 7. cikkel, emellett az intézkedések kellően pontos meghatározásának elmaradása sérti a jogbiztonság elvét.

8.   Nyolcadik jogi érv – A rendelet 5. cikke (3) bekezdése utolsó mondatának megsemmisítése

A megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében az elfogadandó intézkedéseknek lehetőség szerint a jogállamiság elvei megsértése által érintett uniós fellépéseket kell célozniuk, ami nem biztosítja a konkrétan megállapított jogállamiság elve megsértése és az elfogadandó intézkedések közötti közvetlen kapcsolat fennállását és így az arányosság elvének sérelmét jelenti, valamint a konkrétan megállapított jogállamiság elve megsértése és az elfogadandó intézkedések közötti kapcsolat nem megfelelő meghatározása révén sérti a jogbiztonság elvét.

9.   Kilencedik jogi érv – A rendelet 6. cikke (3) és (8) bekezdésének megsemmisítése

A megtámadott rendelet 6. cikkének (3) és (8) bekezdése értelmében a Bizottság értékelése során figyelembe veszi a rendelkezésre álló forrásokból származó releváns információkat, ideértve az uniós intézmények, egyéb releváns nemzetközi szervezetek és egyéb elismert intézmények határozatait, következtetéseit és ajánlásait is, illetve az elrendelendő intézkedések arányosságának értékelésekor a Bizottság figyelembe veszi ugyanezen információkat és iránymutatásokat, ami a felhasznált információk tekintetében nem jelent kellően pontos meghatározást. A Bizottság által alkalmazott referenciák és források nem megfelelő meghatározása sérti a jogbiztonság elvét.

---

(1)  HL 2020., L 433I., 1. o.

2021. március 11-én benyújtott kereset – Lengyel Köztársaság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

(C-157/21. sz. ügy)

(2021/C 138/32)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Felperes: Lengyel Köztársaság (képviselő: B. Majczyna meghatalmazott)

Alperes: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

—	semmisítse meg az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletet; (1)

—	az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

1.

Arra alapított jogalap, hogy az (EU) 2020/2092 rendeletnek nincs érvényes jogalapja. Lengyelország úgy érvel, hogy az EUMSZ 322. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján elfogadott rendelet nem állapíthatja meg a „jogállamiság” fogalmát alkotó elvek megsértésének feltételeit, és nem hatalmazhatja fel a Bizottságot és a Tanácsot ezen elvek tagállamok általi megsértésének megállapítására, következésképpen arra, hogy végrehajtási jogi aktusokban intézkedéseket fogadjon el az Európai Unió költségvetésének védelme érdekében. Lengyelország rámutat továbbá, hogy a létrehozott mechanizmus nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyeknek a feltételrendszernek eleget kell tennie, ezért az olyan mechanizmusnak minősül, amely szankciókat szab ki a tagállamokra a Szerződésben foglalt kötelezettségeik nem teljesítése miatt.

2.	Másodlagosan – amennyiben a Bíróság azt állapítaná meg, hogy az uniós jogalkotó hatáskörrel rendelkezik a 2020/2092 rendelet elfogadására – arra alapított jogalap, hogy az említett rendelet jogalapja téves.

3.	Harmadlagosan – amennyiben a Bíróság azt állapítaná meg, hogy az uniós jogalkotó hatáskörrel rendelkezik a 2020/2092 rendelet elfogadására – arra alapított jogalap, hogy megsértették a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyvet.

4.	Az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének azzal való megsértésére alapított jogalap, hogy a 2020/2092 rendeletre irányuló javaslat nem tartalmaz megfelelő indokolást.

5.

Az EUSZ 7. cikk megsértésére alapított jogalap. Lengyelország azt állítja, hogy az (EU) 2020/2092 rendelet új, a Szerződésekben nem szereplő mechanizmust hoz létre, a tagállamok jogállamiságnak való megfelelésének ellenőrzésére, és ezáltal a Szerződések módosításával egyenértékű joghatásokat vált ki. Ezen túlmenően, mivel a 2020/2092 rendelet által létrehozott mechanizmus célja megegyezik az EUSZ 7. cikkben meghatározott eljárás céljával, a 2020/2092 rendelet az EUSZ 7. cikkben előírt eljárás megkerüléséhez vezet, megkérdőjelezve annak további alkalmazását, sőt okafogyottá téve azt.

6.	Az EUMSZ 269. cikk első bekezdésének azáltal történő megsértésére alapított jogalap, hogy a „jogállamiság” értékét mint az EUSZ 2. cikkben szereplő elsődleges jog fogalmat egy másodlagos jogi aktussal, nevezetesen a 2020/2092 rendelettel határozták meg.

7.

Az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésének és (2) bekezdése második mondatának, valamint az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap. Ez a jogalap az első jogalapban foglalt érveket fejti ki részletesen. Lengyelország azt állítja, hogy az uniós jogalkotó a 2020/2092 rendeletben foglalt, a tagállamok jogállamiságnak való megfelelését ellenőrző mechanizmus létrehozásával megsértette az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésében és az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében foglalt hatáskörátruházás elvét. Lengyelország továbbá azzal érvel, hogy a jogalkotó megsértette az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésének második mondatából eredő, az állam alapvető funkcióinak tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét is, különösen a területi integritás biztosítására, a közrend fenntartására és a nemzetbiztonság védelmére irányuló funkcióit.

8.

A tagállamok közötti egyenlő bánásmód elvének (az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésének első mondata) megsértésére alapított jogalap. Lengyelország azt állítja, hogy a rendelet rendelkezései nem garantálják, hogy a jogállamiság megsértésének megállapítását „alapos minőségi értékelés” előzi meg, amely objektív, pártatlan és tisztességes. Lengyelország arra is rámutat, hogy az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedések elfogadására irányuló eljárás közvetlenül és egyértelműen hátrányosan megkülönbözteti a kisebb és közepes méretű tagállamokat a nagyobbakkal szemben.

9.

A jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap. Lengyelország azt állítja, hogy a 2020/2092 rendelet rendelkezései, különösen a 3. cikkben és a 4. cikk (2) bekezdésében foglalt, a jogállamiság megsértésének értékelésére vonatkozó feltételek nem felelnek meg az egyértelműség és a pontosság követelményének.

10.	Az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap (EUSZ 5. cikk (4) bekezdés).

11.

Arra alapított jogalap, hogy hatáskörrel való visszaéléssel fogadtak el egy olyan mechanizmust, amelynek valódi célja nem az Európai Unió költségvetésének védelme, hanem az EUSZ 7. cikkében az eljárás megindítására előírt formai követelmények és az EUMSZ 258. cikkében az eljárás megindítására előírt anyagi jogi követelmények megkerülése.

---

(1)  HL L 2020. 433I., 1. o.

A Bíróság ötödik tanácsa elnökének 2021. január 11-i végzése – Európai Bizottság kontra Magyarország

(C-761/19. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/33)

Az eljárás nyelve: magyar

Az ötödik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 77., 2020.3.9.

A Bíróság hatodik tanácsa elnökének 2020. november 30-i végzése (a Tribunal d'instance de Rennes [Franciaország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Caisse de Crédit Mutuel Le Mans Pontlieue kontra OG

(C-865/19. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/34)

Az eljárás nyelve: francia

A hatodik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 54., 2020.2.17.

A Bíróság elnökének 2020. november 27-i végzése (a Tribunal Superior de Justicia de Andalucía, Ceuta y Melilla [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – ZP kontra Delegación del Gobierno en Melilla

(C-38/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/35)

Az eljárás nyelve: spanyol

A Bíróság elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 137., 2020.4.27.

A Bíróság elnökének 2021. január 18-i végzése – Európai Bizottság kontra Olasz Köztársaság

(C-227/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/36)

Az eljárás nyelve: olasz

A Bíróság elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 255., 2020.8.3.

A Bíróság elnökének 2021. január 22-i végzése (a Tribunal du travail du Brabant wallon [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – PR kontra Agence fédérale pour l'Accueil des demandeurs d'asile (Fedasil)

(C-335/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/37)

Az eljárás nyelve: francia

A Bíróság elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 313., 2020.9.21.

A Bíróság elnökének 2021. január 25-i végzése (az Oberlandesgericht Wien [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Österreichische Apothekerkammer kontra HA

(C-407/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/38)

Az eljárás nyelve: német

A Bíróság elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 443., 2020.12.21.

A Bíróság elnökének 2021. január 22-i végzése (a Rechtbank Noord-Holland – [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – P kontra Swiss International Air Lines AG

(C-512/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/39)

Az eljárás nyelve: holland

A Bíróság elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 443., 2020.12.21.

A Törvényszék 2021. február 17-i ítélete – Ryanair kontra Bizottság

(T-238/20. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - A Svédországon belüli, a Svédországból kiinduló és a Svédországba irányuló légi közlekedés piaca - A Covid19 járvánnyal összefüggésben a légitársaságok támogatására irányuló hitelgaranciák - Kifogást nem emelő határozat - Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret - A valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányuló intézkedés - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Egyenlő bánásmód - Arányosság - A svéd hatóságok által kibocsátott engedéllyel való rendelkezés kritériuma - A támogatás kedvező hatásainak a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz viszonyított mérlegelésének hiánya - Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja - Ratio legis - Indokolási kötelezettség”)

(2021/C 138/40)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair DAC (Swords, Írország) (képviselők: E. Vahida, F.-C. Laprévote, S. Rating és I.-G. Metaxas-Maranghidis ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Flynn, S. Noë és F. Tomat meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó felek: Francia Köztársaság (képviselők: E. de Moustier, C. Mosser, A. Daniel és P. Dodeller meghatalmazottak), Svéd Királyság (képviselők: C. Meyer-Seitz, H. Eklinder, A. Runeskjöld, M. Salborn Hodgson, H. Shev, R. Shahsavan Eriksson és J. Lundberg meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az SA.56812 (2020/N) – Svédország – Covid19: Hitelgarancia rendszer a légitársaságok számára – állami támogatásról szóló, 2020. április 11-i C(2020) 2366 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Ryanair DAC-ot kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

3)	A Francia Köztársaság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 209., 2020.6.22.

A Törvényszék 2021. február 17-i ítélete – Ryanair kontra Bizottság

(T-259/20. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - A légi közlekedés francia piaca - A repülőjegyek után havonta fizetendő polgári repülési adó és szolidaritási adó megfizetésére vonatkozó moratórium a 2020. március és december közötti időszakra a Covid19-járvánnyal összefüggésben - Kifogást nem emelő határozat - Rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Egyenlő bánásmód - A francia hatóságok által kibocsátott engedéllyel való rendelkezés kritériuma - Arányosság - Az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja - Indokolási kötelezettség”)

(2021/C 138/41)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair DAC (Swords, Írország) (képviselők: E. Vahida, F.-C. Laprévote, S. Rating és I.-G. Metaxas-Maranghidis ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Flynn, S. Noë és C. Georgieva-Kecsmar meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó fél: Francia Köztársaság (képviselők: E. de Moustier, C. Mosser, A. Daniel és P. Dodeller meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az SA.56765 (2020/N) – Franciaország – Covid19 – Légiforgalmiadó-fizetési moratórium a közforgalmú légi közlekedési vállalkozások javára – állami támogatásról szóló, 2020. március 31-i C(2020) 2097 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Ryanair DAC-ot kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

3)	A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 215., 2020.6.29.

A Törvényszék 2021. február 12-i végzése – sprd.net kontra EUIPO – Shirtlabor (I love)

(T-19/20. sz. ügy) (1)

(„Hatályon kívül helyezés iránti kereset - Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - I love európai uniós ábrás védjegy - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztetőképesség hiánya - A 207/209/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - Reklámszlogenből álló védjegy - Indokolási kötelezettség - A 2017/1001 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése - Az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazhatatlansága - A bizonyítékok elfogadhatósága - A 2017/1001 rendelet 97. cikkének (1) bekezdése - Pártatlanság - A 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése - Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”)

(2021/C 138/42)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: sprd.net AG (Lipcse, Németország) (képviselő: J. Hellenbrand ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Hanne meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Shirtlabor GmbH (Münster, Németország) (képviselő: O. Wallscheid ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Shirtlabor és az sprd.net közötti törlési eljárással kapcsolatban 2019. október 18-án hozott határozata (R 5/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az sprd.net AG-t kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeknek a viselésére.

3)	A Shirtlabor GmbH maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 68., 2020.3.2.

A Törvényszék 2021. február 11-i végzése – Fryč kontra Bizottság

(T-92/20. sz. ügy) (1)

(„Szerződésen kívüli felelősség - Állami támogatások - Csoportmentességi rendeletek - A cseh hatóságok által bizonyos vállalkozásoknak nyújtott támogatási program - Az említett programot jóváhagyó bizottsági határozat - Elkésettség miatt elutasított megsemmisítés iránti kereset - A Bizottság és az uniós bíróságok jogi aktusai által állítólagosan okozott kár - Elévülés - Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan kereset - Okozati összefüggés - Részben nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”)

(2021/C 138/43)

Az eljárás nyelve: cseh

Felek

Felperes: Petr Fryč (Pardubice, Cseh Köztársaság) (képviselő: Š. Oharková ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselő: G. Braga da Cruz, C. Georgieva-Kecsmar és K. Walkerová, meghatalmazottak)

Tárgy

Először is a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) (HL 2008. L 214., 3. o.) elfogadása, másodszor a 2007. december 3-i határozat Bizottság általi elfogadása, és az említett határozat kihirdetésének elmaradása, harmadszor a felperes 2016. és 2018. között benyújtott panaszaival kapcsolatos nem megfelelő bizottsági ügyintézés, negyedszer a 2019. szeptember 5-i Fryč kontra Bizottság végzés (C-230/19 P, nem tették közzé, EU:C:2019:685), és a 2019. január 15-i Fryč kontra Bizottság végzés (T-513/18, nem tették közzé, EU:T:2019:22) elfogadása miatt a felperes által állítása szerint elszenvedett kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelem.

Rendelkező rész

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Cseh Köztársaság beavatkozási kérelméről már nem szükséges határozni.

3)	Petr Fryč maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket, a beavatkozási kérelemmel kapcsolatos költségek kivételével.

4)	Petr Fryč és a Bizottság maguk viselik a beavatkozási kérelemmel kapcsolatban felmerült saját költségeiket.

---

(1)  HL C 161., 2020.5.11.

A Törvényszék 2021. február 11-i végzése – Sam McKnight kontra EUIPO – Carolina Herrera (COOL GIRL)

(T-176/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - A megtámadott határozat visszavonása - A jogvita tárgyának megszűnése - Okafogyottság”)

(2021/C 138/44)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Sam McKnight Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselők: V. von Bomhard és J. Fuhrmann ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: P. Sipos meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Carolina Herrera Ltd (New York, New York, Egyesült Államok) (képviselők: E. Stoyanov Edissonov és I. Robledo McClymont ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Carolina Herrera és a Sam McKnight közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2020. január 30-án hozott határozata (R 689/2019-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről már nem szükséges határozni.

2)	Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) viseli saját költségeit, valamint a Sam McKnight Ltd és a Carolina Herrera Ltd részéről felmerült költségeket. maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 191., 2020.6.8.

A Törvényszék elnökének 2021. február 8-i végzése – PNB Banka kontra EKB

(T-230/20. R. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés - Gazdaság- és monetáris politika - Hitelintézetek prudenciális felügyelete - Az EKB-ra ruházott különleges felügyeleti feladatok - Valamely hitelintézet engedélyének a visszavonásáról szóló határozat - Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem - A sürgősség hiánya”)

(2021/C 138/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: PNB Banka AS (Riga, Lettország) (képviselő: O. Behrends ügyvéd)

Alperes: Európai Központi Bank (képviselők: F. Bonnard, V. Hümpfner és C. Hernández Saseta meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó: Lett Köztársaság (képviselők: K. Pommere, V. Soņeca és E. Bārdiņš meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A felperes engedélyének a visszavonásáról szóló, 2020. február 17-i EKB határozat végrehajtásának a felfüggesztése iránt az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

2020. december 19-én benyújtott kereset – Bizottság kontra CEVA és társai

(T-748/20. sz. ügy)

(2021/C 138/46)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Estrada de Solà és M. Ilkova meghatalmazottak, segítőjük: E. Bouttier ügyvéd)

Alperesek: Centre d’étude et de valorisation des algues SA (CEVA) (Pleubian, Franciaország), SELARL TCA, a CEVA védintézkedési eljárásában eljáró bírósági végelszámoló (Saint-Brieuc, Franciaország), SELARL AJIRE, a CEVA védintézkedési tervének végrehajtásáért felelős könyvvizsgáló (Rennes, Franciaország)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	kötelezze az elnöke által képviselt CEVA-t, hogy fizessen meg a felperes részére 234 491,02 euró össszeget, amely 168 220,16 euró főösszegből és 66 270,86 késedelmi kamatból tevődik össze;

—	a CEVA-t kötelezze a jelen ügy költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a keresetlevél a Q5RS-2000–31334. sz. támogatási szerződés választottbírósági kikötése alapján megalapozott, amely szerződés az 5. cikkében kimondja, hogy egyrészt a Közösség (jelenleg az Unió), másrészt pedig a szerződő felek között az említett szerződés érvényességével, alkalmazásával és bármilyen értelmezésével kapcsolatos valamennyi jogvitában az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága (jelenleg az Európai Unió Törvényszéke), fellebbezés esetén pedig az Európai Közösségek Bírósága (jelenleg az Európai Unió Bírósága) rendelkezik kizárólagos hatáskörrel.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a CEVA-val szemben való védintézkedési eljárás megindítása esetén be kell idézni a védintézkedési eljárásban eljáró bírósági végelszámolót és a védintézkedési terv végrehajtásáért felelős könyvvizsgálót. A felperes ugyanis úgy véli, hogy mivel a jelen kereset benyújtására a védintézkedési terv elfogadását követően került sor, a hitelezőnek nemcsak a védintézkedési terv végrehajtásáért felelős könyvvizsgálót kell a követelések igazolására és elfogadására vonatkozó eljárásában részt vevő szervként számon kérnie, hanem a bírósági végelszámolót is.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a CEVA részéről csalás és súlyos pénzügyi szabálytalanságok merültek fel, amelyek egy könyvvizsgálat során kerültek megállapításra. A felperes különösen arra hivatkozik, hogy a francia bíróságok megállapították, hogy az olyan különböző projektekre fordított munkaórák tekintetében benyújtott hamis nyilatkozatok, amelyek után a CEVA az Európai Unió részéről támogatásban részesült, a CEVA szerződéses kötelezettségei megsértésének minősülnek. Ily módon ebből az következik, hogy a CEVA az általa elkövetett cselekmények csalárd jellege folytán köteles visszatéríteni az felperes által folyósított előlegeket.

2021. január 29-én benyújtott kereset – EVH kontra Bizottság

(T-53/21. sz. ügy)

(2021/C 138/47)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: EVH GmbH (Halle [Saale], Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az engedélyező határozatot formai hiányosságok jellemzik. — Az alperes által engedélyezett és a jelen ügyben vitatott M.8870. sz. összefonódást tévesen különítették el az E.ON SE (E.ON) és az RWE AG (RWE) egységes egészet képező – az energiaágazat hozzáadottérték-láncának szakaszait elhatároló – összefonódásától. Az egész ügylet szorosan kapcsolódik más ügyletekhez, és az RWE leányvállalatának, az innogy SE-nek (innogy) az E.ON-ra történő átruházásán kívül magában foglalja az E.ON termelési eszközeinek az RWE általi, az alperes által külön engedélyezett megszerzését (M.8871. sz. ügy), valamint a Bundeskartellamt (szövetségi kartellhatóság, Németország) által engedélyezett azon ügyletet is, hogy az RWE 16,67 %-os részesedést szerez az E.ON-ban. Ezenkívül az alperes nem hallgatta meg érdemben a felperest, és túl későn és hiányosan indokolta meg a határozatot.

2.

Második jogalap: az alperes nem megfelelően állapította meg a tényállást. — Az alperes a német háztartási és kisvállalkozói fogyasztók (a továbbiakban: hkf) részére történő villamosenergia- és gázszolgáltatás érintett termékpiacának meghatározása során nem vizsgálta meg, hogy a fogyasztók szempontjából az eszközök homogenitása, a felhasználás egységessége, valamint a hkf részére történő szolgáltatás egyéb fontos tényezői hogyan befolyásolják a termékpiacok meghatározását. Ezért tévesen tekintette úgy, hogy alapvető szolgáltatások egyedi szerződések által jellemzett, különálló piacairól van szó. — Az alperes a földrajzi piac meghatározásakor nem vizsgálta meg, hogy a hkf részére történő szolgáltatás keresleti és kínálati oldala helyi szinten hogyan alakul, ezáltal figyelmen kívül hagyta az irányítószám szerint differenciált tényleges helyi struktúrát. — Ami a helyi hkf-piacok piaci feltételeit illeti, nem vizsgálták meg (megfelelően) az E.ON és az innogy fogyasztói portfoliójának e szolgáltatók meglévő ellátási területein való összekapcsolódását, az E.ON domináns jelenlétét a Google, a Verivox és a Check24 központi értékesítési csatornákon, valamint a harmadik szolgáltatók kiszorítására való képességet. — A hálózati üzletág vizsgálata sem volt megfelelő. Ez vonatkozik mind az E.ON jelentős piaci térnyerésére a hálózati berendezések, hálózati szolgáltatások és hálózati informatikai eszközök beszerzése területén, valamint az elosztóhálózatok üzemeltetése során harmadik felek részére e szolgáltató által kínált hálózati szolgáltatások területén, mind pedig a magukért az elosztóhálózatokért folytatott versenyre (úgynevezett koncessziós verseny). Különösen nem jelezték előre, illetve helytelenül jelezték előre azt, hogy a jövőre nézve milyen következményekkel jár az innogynek mint az E.ON versenytársának a koncessziós versenyből való kiesése. — Az E.ON által dominált forgalmazási és hálózati üzletág metszetében elhelyezkedő innovációs üzletágat csak elszórtan elemezték, figyelembe véve többek között az innovatív termékmegoldásokat elősegítő metrológia fontosságát és az E.ON e tekintetben betöltött szerepét. A gyorsan növekvő e-mobilitás esetében közelebbről csak az autópálya-töltőpontok üzemeltetését vették figyelembe, de ez a piacnak csak egy részét teszi ki. A jövő fontos kérdéseire, úgymint big data és innovatív (bundle-) termékek, csak igen felületesen tértek ki. — A vizsgálat egésze tévesen a múltra vonatkozó megfontolásokon alapul. Az elkövetkező évekre gyakorolt hatásokat (pl. a hálózatfejlesztésben tapasztalható növekvő szakemberhiányra, az adatok növekvő jelentőségére stb. tekintettel) nem vizsgálták.

3.

Harmadik jogalap: az alperes többek között az általa lefolytatott vizsgálat hiányos volta miatt érdemben nyilvánvalóan tévesen állapította meg az összefonódásnak a versennyel való összeegyeztethetőségét. — Az alperes nyilvánvalóan tévesen határozta meg a hkf részére történő forgalmazás termékpiacát, mivel a hkf részére történő energiaszolgáltatást az alapvető szolgáltatásokat igénybe vevő és egyedi szerződéses ügyfelek alapján nem egységes piacként határozta meg. — Az alperes szisztematikusan tévesen értékeli az E.ON-nak a hkf részére nyújtott szolgáltatás területén fennálló piaci erejét, ugyanis az alperes – mivel eleve tévesen korlátozta vizsgálatát az egyedi szerződések keretében történő szolgáltatásokra – tévesen egy nemzeti piacot vett alapul, nem pedig a helyi piacok nagy számát. Ezáltal figyelmen kívül hagyja az E.ON sok esetben legalább 70 %-os (növekvő) helyi piaci részesedéseit. — Az alperes továbbá tévesen véli úgy, hogy az E.ON általános jelenléte és a hálózati koncessziókért folytatott versenyben elfoglalt domináns helyzete nem ad okot aggodalomra, amely során helytelenül értékelte mindenekelőtt az innogy versenyből való kieséséből eredő negatív versenyhatásokat. — Az alperes a különböző metrológiai termékpiacok helytelen differenciálása miatt nem ismeri fel az E.ON piaci erejét, és ezáltal alábecsüli az innovációs üzletág számára a versenyben okozott kárt is. Ugyanez vonatkozik az e-mobilitásra is, ahol csak elvétve ismeri el az autópálya-töltőpontok üzemeltetésére gyakorolt negatív következményeket. — Az alperes nyilvánvalóan tévesen nem veszi figyelembe azokat a versenyellenes hatásokat sem, amelyek az E.ON még több adathoz való könnyebb hozzáféréséből erednének. — Az alperes figyelmen kívül hagyja azt, hogy az energiaágazat hozzáadottérték-lánca szakaszainak az E.ON és az RWE közötti felosztása, amely tartalmilag az összefonódás egészéhez kapcsolódik, az EUMSZ 101. cikkel összeegyeztethetetlen versenykorlátozással jár. — Végül az alperes által előírt, a német piac vonatkozásában a fűtőáram és az autópálya-töltőpontok réspiaci szegmenseire korlátozódó minimumkövetelmények nem alkalmasak a fennálló versenyjogi aggályok eloszlatására. Azok ugyanis nem is az összefonódás által hátrányosan érintett piacokat érintik, és nem olyan jellegűek, hogy biztosítanák a versenyt.

2021. január 29-én benyújtott kereset – Stadtwerke Leipzig kontra Bizottság

(T-55/21. sz. ügy)

(2021/C 138/48)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Stadtwerke Leipzig GmbH (Lipcse, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz., EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – TEAG kontra Bizottság

(T-56/21. sz. ügy)

(2021/C 138/49)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: TEAG Thüringer Energie AG (Erfurt, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz., EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – GWS Stadtwerke Hameln kontra Bizottság

(T-58/21. sz. ügy)

(2021/C 138/50)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: GWS Stadtwerke Hameln GmbH (Hameln, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz., EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – eins energie in sachsen kontra Bizottság

(T-59/21. sz. ügy)

(2021/C 138/51)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: eins energie in sachsen GmbH & Co. KG (Chemnitz, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz. EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – Naturstrom kontra Bizottság

(T-60/21. sz. ügy)

(2021/C 138/52)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Naturstrom AG (Düsseldorf, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz. EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – EnergieVerbund Dresden kontra Bizottság

(T-61/21. sz. ügy)

(2021/C 138/53)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: EnergieVerbund Dresden GmbH (Drezda, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz. EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – GGEW kontra Bizottság

(T-62/21. sz. ügy)

(2021/C 138/54)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: GGEW, Gruppen-Gas- und Elektrizitätswerk Bergstraße AG (Bensheim, Németország) (képviselők: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az E.ON/innogy összefonódás (M.8870. sz. ügy) belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító 2019. szeptember 17-i alperesi határozatot (HL 2020. C 379., 16. o.);

—

hívja fel az alperest, hogy az alperes és az összefonódásban részt vevő felek között az összefonódás-ellenőrzési eljárás előtt és alatt folytatott megbeszélésekkel, az ügylet részeinek külön-külön való bejelentésével, valamint az alperes által az eljárás során folytatott eszmecserével kapcsolatban nyújtsa be az M.8870. és M.8871. sz. ügy aktáját;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére, beleértve a felperes részéről az eljárás során felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset három jogalapon alapul, amelyek lényegében azonosak a T-53/21. sz. EVH kontra Bizottság ügyben felhozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. január 29-én benyújtott kereset – Stadtwerke Frankfurt am Main kontra Bizottság

(T-63/21. sz. ügy)

(2021/C 138/55)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Stadtwerke Frankfurt am Main Holding GmbH (Frankfurt am Main, Németország) (képviselő: C. Schalast ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az alperes M.8870. sz. ügyben 2019. szeptember 17-én hozott határozatát;

—	a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke értelmében egyesítse az eljárást az ugyanazon M.8870 határozattal szemben benyújtott keresetekkel a közöttük lévő tartalmi összefüggés miatt az eljárást befejező határozat meghozatala céljából;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az E.ON/innogy összefonódást (M.8870. sz. ügy) a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító 2019. szeptember 17-i bizottsági határozat (HL 2020. C 379., 16. o.) ellen benyújtott kereset alátámasztása érdekében a felperes lényegében egyetlen, a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Ennek során a következő érvekre hivatkozik.

1.

A tervezett összefonódás szétválasztása három alügyletre. — Az alperes a tervezett összefonódás önkényes szétválasztásával megsértette az Európai Unió Szerződéseit és az összefonódás-ellenőrzési rendelet rendelkezéseit. Közelebbről megsértett bizonyos, az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárási jogi szabályokat, és ezáltal nem vett figyelembe, illetve nem megfelelően vett figyelembe a határozat szempontjából releváns körülményeket. Ezek közé tartozik különösen a tervezett összefonódás egészét jellemző jogi, gazdasági és ténybeli összefüggések figyelmen kívül hagyása, az ügylet eszközcsereként (asset swap) való helytelen besorolása, az RWE AG E.ON SE-ben való 16,67 %-os részesedésszerzésének ellenértéke által a versenyre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyása, valamint az ügylet versenyjogi hatásainak téves értékelése.

2.

A tervezett összefonódás és annak az európai belső piacra gyakorolt hatásának helytelen értékelése. — Az alperes nem határozta meg megfelelően a releváns piacot sem. Ezenkívül téves mérlegelési mozgástérre hivatkozott az ügylet hatásaival kapcsolatban, és tévesen értékelte a versenyre gyakorolt hatásokat. Ennek során ezenfelül ténybelileg téves tényállásra támaszkodik. E tekintetben az alperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az összefonódás egyrészről külön vizsgálható, másrészről pedig közösségi szinten nem fejt ki a versenyre káros hatásokat.

---

(1)  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.).

2021. január 29-én benyújtott kereset – Mainova kontra Bizottság

(T-64/21. sz. ügy)

(2021/C 138/56)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Mainova AG (Frankfurt am Main, Németország) (képviselő: C. Schalast ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az alperes M.8870. sz. ügyben 2019. szeptember 17-én hozott határozatát;

—	a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke értelmében egyesítse az eljárást az ugyanazon M.8870 határozattal szemben benyújtott keresetekkel a közöttük lévő tartalmi összefüggés miatt az eljárást befejező határozat meghozatala céljából;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az E.ON/innogy összefonódást (M.8870. sz. ügy) a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító 2019. szeptember 17-i bizottsági határozat (HL 2020. C 379., 16. o.) ellen benyújtott kereset egyetlen jogalapon alapul, amely lényegében azonos a T-63/21. sz. Stadtwerke Frankfurt am Main kontra Bizottság ügyben felhozott jogalappal, vagy ahhoz hasonló.

2021. január 29-én benyújtott kereset – enercity kontra Bizottság

(T-65/21. sz. ügy)

(2021/C 138/57)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: enercity AG (Hannover, Németország) (képviselő: C. Schalast ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az alperes M.8870. sz. ügyben 2019. szeptember 17-én hozott határozatát;

—	a Törvényszék eljárási szabályzatának 68. cikke értelmében egyesítse az eljárást az ugyanazon M.8870 határozattal szemben benyújtott keresetekkel a közöttük lévő tartalmi összefüggés miatt az eljárást befejező határozat meghozatala céljából;

—	kötelezze az alperest az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az E.ON/innogy összefonódást (M.8870. sz. ügy) a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító 2019. szeptember 17-i bizottsági határozat (HL 2020. C 379., 16. o.) ellen benyújtott kereset egyetlen jogalapon alapul, amely lényegében azonos a T-63/21. sz. Stadtwerke Frankfurt am Main kontra Bizottság ügyben felhozott jogalappal, vagy ahhoz hasonló.

2021. január 28-án benyújtott kereset – QA kontra Bizottság

(T-68/21. sz. ügy)

(2021/C 138/58)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: QA (képviselő: C. Roth ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy [QA részére] fizessen ki 397 038,3 euró összeget arra a vagyoni kárra tekintettel, amely őt azáltal érte, hogy a Bizottság megsértette az európai uniós jogból eredő arányosság és megfelelő ügyintézés elvét, valamint a védelemhez való jogot;

—	kötelezze az Európai Bizottságot arra, hogy [QA részére] fizessen ki 100 000 euró összeget arra a nem vagyoni kárra tekintettel, amely őt azáltal érte, hogy a Bizottság megsértette az európai uniós jogból eredő arányosság elvét;

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, ideértve az eljárási költségek részét nem képező költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első három arra a vagyoni kárra vonatkozik, amely őt állítólagosan a jelenlegi és jövőbeni díjazását illető bevételelmaradás miatt érte, és a negyedik arra a nem vagyoni kárra vonatkozik, amely őt állítólagosan jó hírnevének sérelme miatt érte.

1.	Az első jogalap az arányosság elvének az Európai Bizottság általi megsértésén alapul, amely olyan jogellenesség, amelyet a Bizottság követett el és a felperesnek kárt okozott.

2.	A második jogalap a védelemhez való jognak az Európai Bizottság általi megsértésén alapul, amely olyan jogellenesség, amelyet a Bizottság követett el és a felperesnek kárt okozott.

3.	A harmadik jogalap a megfelelő ügyintézés elvének az Európai Bizottság általi megsértésén alapul, amely olyan jogellenesség, amelyet a Bizottság követett el és a felperesnek kárt okozott.

4.	A negyedik jogalap az arányosság elvének az Európai Bizottság általi megsértésén alapul, amely olyan jogellenesség, amelyet a Bizottság követett el és a felperesnek kárt okozott.

2021. február 4-én benyújtott kereset – PIC CO kontra EUIPO – Haribo Ricqles Zan (P. I. C. Co.)

(T-73/21. sz. ügy)

(2021/C 138/59)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: PIC CO (Kazichene, Bulgária) (képviselő: A. Ivanova ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Haribo Ricqles Zan (Marseille, Franciaország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes

A vitatott védjegy: P. I. C. Co. európai uniós ábrás védjegy – 15 400 138. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. november 27–én hozott határozata (R 1847/2019-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. február 4-én benyújtott kereset – QC kontra Bizottság

(T-77/21. sz. ügy)

(2021/C 138/60)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: QC (képviselő: F. Moyse ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. november 8-i hallgatólagos elutasító határozatot;

—	rendelje el [QC] nyugdíjjogosultságainak újraszámítását 2020. május 1-jei hatállyal, a spanyol társadalombiztosítási rendszerben teljesített valós járulékfizetéseinek összessége alapján;

—

ítéljen meg a felperes számára az újraszámított nyugdíjának összege és a [QC] részére ténylegesen kifizetett összeg különbözetének megfelelő összeget, mégpedig 2020. május 1-jétől a nyugdíjjogosultságok említett újraszámításáig terjedő időszakra, törvényes kamatokkal növelve, az említett összeg befizetésétől vagy a panasz benyújtásának napjától vagy a jelen kereset megindításától számítva, fenntartva ezen összeg növelésének lehetőségét a 2021 januárját követő hónapokra, egészen a megtámadott hallgatólagos elutasító határozat megsemmisítéséig;

—	ítéljen meg a felperes számára 25 000 (huszonötezer) eurót a vagyoni károk megtérítéseként;

—	ítéljen meg a felperes számára 50 000 (ötvenezer) eurót a nem vagyoni károk megtérítéseként;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a munkavállalók szabad mozgását és a munkavállalók szabad mozgása keretében a szociális jogok védelmét előíró EUMSZ 45. cikk és EUMSZ 48. cikk megsértésére vonatkozik, pontosabban az Európai Unió egy olyan polgára szociális jogai védelmének megsértésére, aki egy nemzetközi szervezetnek dolgozott, az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva. A felperes szerint e jogsértés az uniós jog más szabályainak megsértésében is kifejeződik, köztük: — a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL 1971. L 74., 1972.3.27., 1. o.) — az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 7. cikke és VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése és — a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelet 6. cikke (HL 2004. L 166., 1. o.).

2.	A második jogalap a felperes kártérítési kérelmét illetően a felperest a nyugdíjjogosultságai elismerésének megtagadása következtében állítólagosan ért vagyoni és nem vagyoni károkra vonatkozik.

2021. február 12-én benyújtott kereset – Paesen kontra EKSZ

(T-88/21. sz. ügy)

(2021/C 138/61)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Sandra Paesen (Beersel, Belgium) (képviselő: M. Casado García-Hirschfeld ügyvéd)

Alperes: Európai Külügyi Szolgálat

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. április 10-i, a felperest nem vezetői álláshelyre újra beosztó határozatát, és másodlagosan semmisítse meg az ugyanezen határozatban megerősített, próbaidőt lezáró jelentést;

—	semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság 2020. május 12-i, a panaszos által a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján 2020. január 17-én benyújtott panaszt elutasító határozatát;

—	amennyiben szükséges, semmisítse meg a 2020. november 4-i, a felperes által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozatát;

—	rendelje el a felperes olyan vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését, amelyek véleménye szerint lelki zaklatás és az adminisztráció szabálytalan eljárása miatt őt érték;

—	az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a megsemmisítésre vonatkozóan négy jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap a megfelelő ügyintézéshez és a meghallgatáshoz való alapvető jog megsértésén, nyilvánvaló értékelési hibán és hatáskörrel való visszaélésen alapul.

2.

A második jogalap a középvezetői személyzetről szóló C (2008) 5028/2 bizottsági határozat 11. cikkének és az EKSZ főtitkárának a kinevezésre jogosult hatóság és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság hatásköreinek átruházásáról szóló 2019. november 15-i ADMIN (2019) 31 határozatának megsértésén, valamint nyilvánvaló értékelési hibán és hatáskörrel való visszaélésen alapul

3.

A harmadik jogalap két részből áll. — Az első rész az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 25. cikkéből eredő indokolási kötelezettség megsértésén, a személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdésének megsértésén és nyilvánvaló értékelési hibán alapul. — A második rész a személyzeti szabályzat 26. cikkének megsértésén és a nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

4.	A negyedik jogalap a méltóság, a méltó munkakörülmények, a gondoskodási kötelezettség, valamint a lelki zaklatás bármely formája tilalmának megsértésén alapul.

2021. február 13-án benyújtott kereset – Creaticon kontra EUIPO – Paul Hartmann (SK SKINTEGRA THE RARE MOLECULE)

(T-93/21. sz. ügy)

(2021/C 138/62)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Creaticon d.o.o. (Zágráb, Horvátország) (képviselő: P. Krmpotić ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Paul Hartmann AG (Heidenheim, Németország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a felperes

A vitatott védjegy: az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás az SK SKINTEGRA THE RARE MOLECULE ábrás védjegy tekintetében – 1 424 199. sz., az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. december 2-án hozott határozata (R 847/2020-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	adjon helyt az 1 424 199. sz. védjegybejelentésnek a 3. osztályba tartozó érintett áruk tekintetében;

—	másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a felperes költségeinek megtérítésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—	Az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvének megsértése.

2021. február 15-én benyújtott kereset – Portugália kontra Bizottság

(T-95/21. sz. ügy)

(2021/C 138/63)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Portugál Köztársaság (Lisszabon, Portugália) (képviselők: L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa, M. J. Marques, L. Borrego és A. M. Soares de Freitas, agemeghatalmazottak, segítőik: M. Gorjão-Henriques és A. Saavedra, ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	rendelje el azon iratoknak az ügy irataihoz való csatolását, amelyek szerepet játszanak azon közigazgatási eljárásban, amely a megtámadott határozat elfogadásához vezetett, a jelen keresetben foglalt kérelmeknek megfelelően;

—	semmisítse meg a „SA.21259. (2018/C) (korábbi 2018/NN.) számú, a Zona Franca da Madeira (ZFM) részére Portugália által nyújtott állami támogatás – III. programcsomagra” vonatkozó, 2020. december 4-i bizottsági határozat 1., valamint 4.-6. cikkét;

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

1.	Az első, téves jogalkalmazásra alapított jogalap, mivel a vitatott intézkedés általános jellegű és nem szelektív, amiért is nem minősül az EUSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

2.	A második, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság mindenesetre nem bizonyította, hogy teljesült a verseny torzulásának, valamint a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének feltétele.

3.	A harmadik, téves jogalkalmazásra, alapított jogalap az EUMSZ 108. cikk, valamint a 2015/1589/EU rendelet 21.-23. cikkének alkalmazását illetően, mivel létező támogatásokról van szó.

4.	A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a határozat tévesen alkalmazta a jogot, mivel a Zona Franca de Madeira (ZFM) III. programcsomagja a Bizottság 2007. és 2013. évi határozataival, valamint az EUMSZ 107. és az EUMSZ 108. cikkel összhangban került végrehajtásra.

5.	Az ötödik, a határozatban szereplő hibás ténymegállapításra és/vagy a határozat elégtelen indokolására alapított jogalap, mivel az adózási szabályozás követelménye és a nemzeti hatóságok általi adóztatás megfelelő a ZFM III. programcsomagjának ellenőrzéséhez.

6.	A hatodik, a határozatban szereplő hibás ténymegállapításra és/vagy a határozat elégtelen indokolására alapított jogalap, annak okán, hogy a Portugál Köztársaság ellenőrzéseket végzett a munkahelyek megteremtésének/megtartásának követelményét illetően.

7.	A hetedik, az uniós jog általános elveinek megsértésére alapított jogalap. A felperes elsősorban a védelemhez való jog megsértésére, a jogbiztonság és a gondos igazgatás elvének megsértésére, valamint az indokolás hiányára hivatkozik.

2021. február 17-én benyújtott kereset – Construcciones Electromecanicas Sabero contra EUIPO – Magdalenas de las Heras (Heras Bareche)

(T-99/21. sz. ügy)

(2021/C 138/64)

A keresetlevél nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Construcciones Electromecanicas Sabero, SL (Madrid, Spanyolország) (képviselők: I. Valdelomar Serrano, P. Román Maestre és D. Liern Cendrero ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Magdalenas de las Heras, SA (Aranda de Duero, Spanyolország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: Heras Bareche európai uniós ábrás védjegy – 17 979 710. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. december 2-án hozott határozata (R 1019/2020-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának téves alkalmazását valósítja meg;

—	adjon helyt a 17 979 710. sz. Heras Bareche európai uniós ábrás védjegy lajstromozása iránti kérelemnek a védjegy árujegyzékében szereplő, 30. és 35. osztályba tartozó valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában;

—	az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére, a felperes jelen eljárásban való képviseletével kapcsolatban felmerülő költségeket is beleértve.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Ryanair kontra Bizottság

(T-111/21. sz. ügy)

(2021/C 138/65)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair DAC (Swords, Írország) (képviselők: E. Vahida, F–C. Laprévote, V. Blanc, S. Rating és I. Metaxas-Maranghidis ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az alperes által az SA.55373 (2020/N) állami támogatás tárgyában 2020. november 30-án elfogadott határozatot – Horvátország – COVID-19: a Croatia Airlines számára nyújtott kártalanítás; (1)

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes határozata megsértette az EUMSZ meghatározott rendelkezéseit, valamint az európai uniós jog általános elveit, amelyek az 1980-as évek vége óta megalapozták az uniós légiközlekedés liberalizációját az Európai Unióban (azaz a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a letelepedés szabadságát (2)).

2.	A második, arra alapított jogalap, hogy alperes tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a támogatásnak a COVID-19-válság által okozott kárral való arányosságának vizsgálata során.

3.	A harmadik, arra alapított jogalap, hogy az alperes a komoly nehézségek ellenére sem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, és megsértette a felperes eljárási jogait.

4.	A negyedik, arra alapított jogalap, hogy az alperes a határozatában megsértette az indokolási kötelezettségét.

---

(1)  HL 2021. C 17., 3. o.

(2)  A Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozott változat) (EGT-vonatkozású szöveg) (HL 2008. L 293., 3. o.).

2021. február 25-én benyújtott kereset – Suez kontra Bizottság

(T-121/21. sz. ügy)

(2021/C 138/66)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Suez (Párizs, Franciaország) (képviselők: O. Billard, I. Simic, Y. Trifounovitch, G. Fabre, G. Vatin, D. Théophile, G. Aubron és O. Chriqui ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás összes költségének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes két jogalapra hivatkozik a 2020. december 17-i C(2020) 8969 final bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetének alátámasztása érdekében, amely határozatban a Bizottság elutasította a felperes azon kérelmét, amely egyrészt arra irányult, hogy a Bizottság állapítsa meg, hogy a Veolia Environnement S. A. megsértette a 139/2004/EK rendelet (1) 7. cikkének (1) bekezdését, amikor anélkül szerzett 29,9 %-os részesedést a Suez tőkéjében, hogy beszerezte volna a Bizottság előzetes engedélyét, másrészt pedig arra, hogy a Bizottság e társasággal szemben ugyanezen rendelet 8. cikke (5) bekezdésének a) pontja alapján rendeljen el ideiglenes intézkedéseket.

1.

Az első jogalap az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolás hiányán alapul. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem tett eleget az EUMSZ 296. cikkben meghatározott követelményeknek, amikor olyan határozatot fogadott el, amely sem a felperes, sem pedig a Törvényszék számára nem teszi lehetővé azon indokok megértését, amelyek alapján a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete 7. cikkének (2) bekezdésében szabályozott automatikus eltérés alkalmazandó volt. A felperes azt is kifogásolja, hogy a megtámadott határozatnak ellentmondásos az indokolása azzal kapcsolatban, hogy az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete 7. cikkének (1) bekezdése alkalmazható-e a felperes tőkéjében történő 29,9 %-os részesedésszerzésre. A felperes végül úgy véli, hogy a megtámadott határozat kellő indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta azt az ítélkezési gyakorlatot, amelyet az uniós bíróság a felfüggesztő hatály alóli, az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete 7. cikkének (2) bekezdésében szabályozott kivétel szigorú értelmezésének elvével kapcsolatban alakított ki.

2.

A második jogalap az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete 7. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul. A felperes e tekintetben úgy véli, hogy a Bizottság megsértette e rendelkezést, amikor először is úgy ítélte meg, hogy az e jogforrásban szabályozott kivételt a Veolia által tervezett egyetlen összefonódási művelet egészére alkalmazni kell, miközben e kivétel nyilvánvalóan tárgytalan, következésképpen pedig e kivételre alkalmazhatatlan volt, másrészt pedig, hogy e cikk alapján az egyetlen összefonódási műveletet képező összes jogügyletnek ugyanazon jogi szabályozás alá kell tartoznia. A felperes továbbá úgy véli, hogy e jogforrás további megsértése rajzolódik ki abból, hogy a Bizottság az e rendelkezésben szabályozott kivételt értékpapírok magánügylettel történő olyan megszerzésére alkalmazta, amelyre egyetlen eladótól került sor. A felperes végül azt kifogásolja, hogy a Bizottság megítélése szerint a Veolia megfelelt az összefonódási művelet haladéktalan bejelentésével kapcsolatos feltételnek.

---

(1)  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.).

2021. február 25-én benyújtott kereset – QI kontra Bizottság

(T-122/21. sz. ügy)

(2021/C 138/67)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: QI (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a felperesre vonatkozó, 2018. és 2019. évi végleges előmeneteli jelentéseket;

—	amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a panaszt elutasító 2020. november 16-i határozatot;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések megsértésére vonatkozik. A 2018. évi előmeneteli jelentéssel kapcsolatban a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezés szakaszában jogellenesen felülvizsgálták a teljesítménye elégséges jellegét. A 2019. évi előmeneteli jelentést illetően a felperes a fellebbviteli értékelő idő előtti beavatkozását kifogásolja. Végül a felperes mindkét jelentéssel kapcsolatban az általános végrehajtási rendelkezések 2. cikke (3) bekezdése a) pontjának és ugyanezen rendelkezések 4. cikkének téves értelmezésére és az ő helyzetére való téves alkalmazására hivatkozik.

2.

A második jogalap a pártatlanság elvének és a semlegesség elvének megsértésére, a segítségnyújtási kötelezettség és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 21a. cikkének megsértésére, az eljárás elferdítésére vagy az eljárással való visszaélésre vonatkozik.

3.	A harmadik jogalap nyilvánvaló értékelési hiba elkövetésére, a tényállást illetően tárgybeli pontatlanságokra objektív tényekkel össze nem függő, visszaélésszerű állításokra és az együttműködési kötelezettség fogalmának megsértésére vonatkozik.

2021. február 25-én benyújtott kereset – Mariani és társai kontra Parlament

(T-124/21. sz. ügy)

(2021/C 138/68)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Thierry Mariani (Párizs, Franciaország) és 22 egyéb felperes (képviselő: F. Wagner ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a 883/2013/EU, Euratom rendeletnek az Európai Ügyészséggel való együttműködés és az Európai Csalás Elleni Hivatal vizsgálatai hatékonysága tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. december 23-i (EU, Euratom) 2020/2223 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2020. L 437., 49. o.) 1. cikkét, és konkrétabban a következő módosított és beiktatott rendelkezéseket: a 3. cikk (11) bekezdése, a 4. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja, az 5. cikknek az a) pontban szereplő (1) bekezdése, a 7. cikknek a b) pontban szereplő (3a) bekezdése, a 9a. cikk (1)–(4) bekezdése;

—	az Európai Parlamentet kötelezze valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek egyetlen jogalapra hivatkoznak, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta), az Emberi Jogok Európai Egyezményének, az ítélkezési gyakorlatban elismert általános elveknek, a képviselők kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvnek, az Európai Parlament eljárási szabályzatának és a képviselők statútumának a megsértésén alapul.

A felperesek azt kifogásolják a megtámadott jogi aktussal kapcsolatban, hogy az lehetővé teszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára, hogy előzetes értesítés nélkül és haladéktalanul hozzáférjen a képviselők és asszisztenseik valamennyi információjához és helyiségeihez anélkül, hogy erre független bíró felhatalmazást adna, ami minden demokratikus államban feltétel.

A felperesek a megtámadott jogi aktussal kapcsolatban azt is kifogásolják, hogy az az állápontjuk szerint lehetővé teszi az OLAF számára, hogy a képviselők és az asszisztenseik magánjellegű eszközeihez, bankszámlakivonataihoz és bankszámláihoz hozzáférjen.

A felperesek úgy vélik, hogy az ilyen vizsgálatot és az ilyen vizsgálati cselekményeket az OLAF pusztán egy névtelen feljelentés alapján kezdeményezheti, és attól tartanak, hogy a képviselők – különösen ha a parlamenti ellenzékhez tartoznak – pusztán egy névtelen feljelentés eredményeképpen nyomásnak, zsarolásnak és egyéb megfélemlítésnek lesznek kitéve, ami hatással lehet a parlamenti tevékenységükre.

A felperesek arra hivatkoznak továbbá, hogy az eljárási garanciák ellenőre nem független szerv, mint a rendőrség nyomozói tekintetében a vizsgálóbíróság, mivel ezen ellenőrt a Bizottság nevezi ki, és az ellenőr eszközei a Bizottságtól függnek. A felperesek úgy vélik, hogy az ilyen rendszer nem nyújt a pártatlanságra vonatkozó biztosítékot az ellenzék azon képviselői tekintetében, akik ellen az OLAF vizsgálatot folytathat.

A felperesek ezenfelül azt is kifogásolják, hogy a megtámadott jogi aktus kétségbe vonja az uniós jognak a Charta 7. és 8. cikkében előírt általános elveit, mivel lehetővé teszi az OLAF számára, hogy olyan információkhoz férjen hozzá, amelyek sem az OLAF-ot, sem a Parlamentet, sem az európai intézményeket nem érintik.

Végezetül a felperesek úgy vélik, hogy a megtámadott jogi aktus kétségbe vonja az uniós jognak a képviselők kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. és 9. cikkében előírt általános elveit azáltal, hogy a megtámadott rendelet anélkül teszi lehetővé az OLAF számára a képviselők mentelmi jogának a megsértését, hogy valamely bírósági intézmény a parlamenti mentelmi joguk felfüggesztését előzetesen kérte, vagy akár elrendelte volna, és anélkül, hogy tettenérésről lenne szó. A felperesek álláspontja szerint a megtámadott rendelet lehetővé teszi az OLAF, és ebből következően a kérelmező Európai Parlament számára, hogy megkerülje a parlamenti képviselők mentelmi jogát és sérthetetlenségét annak érdekében, hogy hozzáférhessen olyan információkhoz, amelyekhez egyébként az OLAF nem férne hozzá.

A Törvényszék 2021. február 10-i végzése – Hexal kontra EMA

(T-549/18. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/69)

Az eljárás nyelve: angol

A nyolcadik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 436., 2018.12.3.

A Törvényszék 2021. február 12-i végzése – Staciwa kontra Bizottság

(T-511/19. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/70)

Az eljárás nyelve: angol

A hetedik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 357., 2019.10.21.

A Törvényszék 2021. február 10-i végzése – Close és Cegelec kontra Parlament

(T-188/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/71)

Az eljárás nyelve: francia

A hatodik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 262., 2020.8.10.

A Törvényszék 2021. február 12-i végzése – Colombani kontra EKSZ

(T-507/20. sz. ügy) (1)

(2021/C 138/72)

Az eljárás nyelve: francia

A nyolcadik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 329., 2020.10.5.