Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2021/C 128/01)

Utolsó kiadvány

HL C 110., 2021.3.29.

Korábbi közzétételek

HL C 98., 2021.3.22.

HL C 88., 2021.3.15.

HL C 79., 2021.3.8.

HL C 72., 2021.3.1.

HL C 62., 2021.2.22.

HL C 53., 2021.2.15.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (hetedik tanács) 2021. február 11-i ítélete (a Monomeles Protodikeio Lasithiou [Görögország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – M. V. és társai kontra Organismos Topikis Aftodioikisis (O. T. A.) „Dimos Agiou Nikolaou”

(C-760/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - 5. szakasz - Az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására irányuló intézkedések - Határozott idejű munkaszerződések a közszférában - Egymást követő szerződések vagy első, meghosszabbított szerződés - Megfelelő jogi intézkedések - A határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződésekké alakítására vonatkozó abszolút alkotmányos tilalom - Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége)

(2021/C 128/02)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Monomeles Protodikeio Lasithiou

Az alapeljárás felei

Felperes: M. V. és társai

Alperes: Organismos Topikis Aftodioikisis (O. T. A.) „Dimos Agiou Nikolaou”

Rendelkező rész

1)

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28 i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18 án kötött keretmegállapodás 1. szakaszát és 5. szakaszának 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő „egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések” kifejezés magában foglalja a területi önkormányzatok által a köztisztasági ágazatban foglalkoztatott munkavállalók határozott idejű munkaszerződéseinek a kifejezett nemzeti rendelkezések alapján történő automatikus meghosszabbítását is, függetlenül attól, hogy az írásbeli formát, amely főszabály szerint az egymást követő szerződések megkötésének követelménye, nem tartották tiszteletben.

2)

A határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések e rendelkezés értelmében vett visszaélésszerű alkalmazására került sor, a kérdést előterjesztő bíróság azon kötelezettsége, hogy valamennyi releváns belső jogi rendelkezést a lehető legnagyobb mértékben oly módon értelmezzen és alkalmazzon, amely alkalmas e visszaélés kellő szankcionálására, és az uniós jog megsértése következményeinek a megszüntetésére, magában foglalja annak értékelését, hogy a korábbi nemzeti szabályozás még mindig hatályos rendelkezései, amelyek lehetővé teszik a határozott idejű szerződések sorozatának a határozatlan idejű szerződéssé alakítását, adott eseteben alkalmazhatóak e az említett, uniós joggal összhangban álló értelmezéshez, noha alkotmányos jellegű nemzeti rendelkezések a közszférában abszolút módon tiltják az ilyen átalakítást.

---

(1)  HL C 103., 2019.3.18

A Bíróság (második tanács) 2021. február 10-i ítélete – RFA International LP kontra Európai Bizottság

(C-56/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Dömping - Oroszországból származó ferroszilícium behozatala - 1225/2009/EK rendelet - A 11. cikk (9) és (10) bekezdése - A megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmek elutasítása - Számtanilag képzett exportár - A dömpingellenes vámoknak az Európai Unió területén a viszonteladói árakban és azt követő eladási árakban való megjelenésére vonatkozó értékelés - A dömpingellenes vám kivetéséhez vezető vizsgálat során alkalmazottal azonos módszer alkalmazására vonatkozó kötelezettség - A körülmények megváltozása - A megfizetett dömpingellenes vámok levonása - Döntő bizonyítékok)

(2021/C 128/03)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: RFA International LP (képviselők: B. Evtimov advokat, M. Krestiyanova és E. Borovikov avocats, N. Tuominen, avocată és D. O’Keeffe solicitor)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők kezdetben: J.-F. Brakeland, A. Demeneix és P. Němečková, később: J.-F. Brakeland és P. Němečková meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság az RFA International LP-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 155., 2019.5.6

A Bíróság (negyedik tanács) 2021. február 11-i ítélete (a Raad van State, Grondwettelijk Hof [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Katoen Natie Bulk Terminals NV, General Services Antwerp NV (C-407/19), Middlegate Europe NV (C-471/19) és Belgische Staat C-407/19), Ministerraad (C-471/19)

(C-407/19. és C-471/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - EUMSZ 45. cikk - Munkavállalók szabad mozgása - EUMSZ 49. cikk - Letelepedés szabadsága - EUMSZ 56. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Kikötői tevékenységek végzése - Kikötői munkások - A szakmához való hozzáférés és toborzás - A kikötői munkások elismerésének részletes szabályai - A nemzeti jogszabályban előírt munkavállalói keretbe nem beletartozó kikötői munkások - A munkaszerződés időtartamának korlátozása - A kikötői munkások különböző kikötői területek közötti mozgathatósága - Logisztikai munkát végző munkavállalók - Biztonsági tanúsítvány - Közérdeken alapuló kényszerítő indokok - Biztonság a kikötői területeken - A munkavállalók védelme - Arányosság)

(2021/C 128/04)

Az eljárás nyelve: holland

Kérdést előterjesztő bíróságok

Raad van State, Grondwettelijk Hof

Az alapeljárás felei

Felperesek: Katoen Natie Bulk Terminals NV, General Services Antwerp NV (C-407/19), Middlegate Europe NV (C-471/19)

Alperesek: Belgische Staat (C-407/19), Ministerraad (C-471/19)

Az eljárásban részt vesz: Katoen Natie Bulk Terminals NV, General Services Antwerp NV, Koninklijk Verbond der Beheerders van Goederenstromen (KVBG) CVBA, MVH Logistics en Stuwadoring BV

Rendelkező rész

1)

Az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely arra kötelezi a valamely kikötői területen kikötői tevékenységeket – többek között a hajók szűk értelemben vett be és kirakodásával össze nem függő tevékenységeket – végezni szándékozó személyeket vagy vállalkozásokat, hogy kizárólag az e szabályozás alapján meghatározott feltételeknek és részletes szabályoknak megfelelően elismert kikötői munkásokat vegyenek igénybe, amennyiben egyrészről az említett feltételek és részletes szabályok objektív, megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert olyan szempontokon alapulnak, amelyek lehetővé teszik a más tagállamokbeli kikötői munkások számára annak bizonyítását, hogy származási államukban megfelelnek a belföldi kikötői munkásokra alkalmazandókkal egyenértékű követelményeknek, és amennyiben másrészről e feltételek és részletes szabályok nem az elismerhető munkások zárt keretét hozzák létre.

2)

Az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely értelmében: — a kikötői munkások elismerése egy, a munkáltatói szervezetek és a munkavállalói szervezetek által kijelölt tagokból álló, vegyes összetételű igazgatási bizottság hatáskörébe tartozik; — ez a bizottság dönt a munkaerőigény alapján arról is, hogy az elismert munkásokat a kikötői munkavállalók keretébe kell e sorolni, vagy sem, azzal hogy az e keretbe nem besorolt kikötői munkások esetében az elismerésük időtartama a munkaszerződésük időtartamára korlátozódik, ily módon pedig az általuk megkötött minden egyes új szerződés vonatkozásában új elismerési eljárást kell indítani, és — nincs előírva az a maximális határidő, amelyen belül az említett bizottságnak határozatot kell hoznia..

3)

Az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely értelmében a következő feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a munkavállalót kikötői munkásként lehessen elismerni, kivéve ha a munkavállaló bizonyítani tudja, hogy egy másik tagállamban teljesíti az alábbiakkal egyenértékű feltételeket: — a kikötői munkára alkalmasnak nyilvánította őt az a munkahelyi prevenciós és egészségvédelmi külső szolgálat, amelynek tagja az a szervezet, amelybe az érintett kikötői területen tevékenykedő valamennyi munkáltatónak kötelezően be kell lépnie; — megfelelt az e munkáltatói szervezet által e célból kijelölt szerv által elvégzett pszichometriai vizsgálatokon; — részt vett a munkabiztonsággal kapcsolatos és a szakképesítés megszerzését szolgáló háromhetes előkészítő tanfolyamon, és — sikeresen teljesítette a záróvizsgát, feltéve hogy az ilyen vizsgálatok vagy teszek elvégzésével megbízott szervek kijelölésével kapcsolatban a munkáltatói szervezetre és – adott esetben az elismert kikötői munkások szakszervezeteire bízott feladat nem kérdőjelezi meg e vizsgálatok vagy tesztek átlátható, objektív és pártatlan jellegét.

4)

Az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely értelmében az e szabályozás hatálybalépése előtt rájuk alkalmazandó jogi rendszernek megfelelően elismert kikötői munkások e szabályozás alapján megőrzik elismert kikötői munkás minőségüket, és őket a kikötői munkásoknak az említett szabályozásban előírt keretébe sorolják.

5)

Az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy egy kikötői munkásnak az elismerésének helye szerintitől eltérő kikötői terület munkavállalóinak keretébe való átsorolása kollektív szerződésben rögzített feltételektől és részletes szabályoktól függ, amennyiben ezen utóbbiak a minden egyes kikötői területen a biztonság biztosítására irányuló célkitűzéshez szükségesnek és azzal arányosnak bizonyulnak, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

6)

Az EUMSZ 45., EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a logisztikai munkavállalóknak a személyazonosító igazolványuk és munkaszerződésük bemutatása után kibocsátott személyi „biztonsági tanúsítvánnyal” kell rendelkezniük, amely kibocsátásának részletes szabályait és amelynek a megszerzésére irányuló eljárást kollektív szerződés rögzíti, amennyiben e tanúsítvány kiállításának feltételei szükségesek a kikötői területeken a biztonság garantálására irányuló célkitűzéshez, és arányosak azzal, továbbá amennyiben a tanúsítvány megszerzésére vonatkozóan előírt eljárás nem jár észszerűtlen és aránytalan adminisztratív terhekkel.

---

(1)  HL C 288., 2019.8.26.

HL C 348., 2019.10.14.

A Bíróság (hatodik tanács) 2021. február 11-i ítélete (a Court of Appeal [Írország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – a K. M. elleni büntetőeljárás

(C-77/20. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közös halászati politika - 1224/2009/EK rendelet - A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító ellenőrző rendszer - A halak méret szerinti automatikus osztályozására szolgáló berendezésnek a halászhajó fedélzetén való használata - 89. cikk - A megfelelést biztosító intézkedések - 90. cikk - Büntetőjogi szankciók - Az arányosság elve)

(2021/C 128/05)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Court of Appeal

Az alap-büntetőeljárás résztvevője

K. M.

Az eljárásban részt vesz: The Director of Public Prosecutions

Rendelkező rész

A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt arányosság elvével összefüggésben értelmezett 89. és 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a 2013. március 13-i 227/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet 32. cikke megsértése miatti szankcióként nem csupán pénzbírság kiszabását írja elő, hanem az érintett hajó fedélzetén található tiltott vagy a szabályoknak nem megfelelő halászzsákmány és halászeszközök kötelező elkobzását is.

---

(1)  HL C 137., 2020.4.27.

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-83/19. sz., AL kontra Bizottság ügyben 2020. június 10-én hozott ítélete ellen AL által 2020. július 31-én benyújtott fellebbezés

(C-356/20. P. sz. ügy)

(2021/C 128/06)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: AL (képviselők: S. Rodrigues, A. Blot avocats)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A Bíróság (hatodik tanács) 2020. december 10-i végzésével a fellebbezést mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította.

A Nederlandstalige ondernemingsrechtbank Brussel (Belgium) által 2020. október 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Q, R, S kontra United Airlines, Inc.

(C-561/20. sz. ügy)

(2021/C 128/07)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Nederlandstalige ondernemingsrechtbank Brussel

Az alapeljárás felei

Felperesek: Q, R, S

Alperes: United Airlines, Inc.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A Bíróság általi értelmezésnek megfelelően úgy kell-e értelmezni a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 7. cikkét, hogy kártalanításhoz való jog illeti meg az utast a nem közösségi légifuvarozóval szemben, ha egy harmadik ország területén indulási hellyel és célállomással rendelkező és valamely tagállam területén történő közbenső leszállást magában nem foglaló utolsó repülési szakaszon bekövetkező késés miatt több mint három órás késéssel érkezik meg a végső célállomására, és e repülési szakasz egy átszállást magában foglaló olyan járat részét képezi, amelynek első indulási helye egy tagállam területén található repülőtér, amelyet teljes egészében e légifuvarozó üzemeltet, és amelyet az utas egyetlen egységes foglalás keretében olyan közösségi légifuvarozónál foglalt, amely e járat egyetlen repülési szakaszát sem üzemeltette?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: amennyiben a 261/2004 rendeletet az első kérdésnek megfelelően kell értelmezni, e rendelet ellentétes-e a nemzetközi joggal, különösen azon elvvel, hogy minden állam teljes és kizárólagos szuverenitással rendelkezik saját területe és légtere felett, mivel ezen értelmezés szerint az uniós jogot egy harmadik ország területén bekövetkező tényállásra kell alkalmazni?

---

(1)  HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.

A Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (Hollandia) által 2020. november 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – F, A, G, H, I kontra Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

(C-579/20. sz. ügy)

(2021/C 128/08)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem

Az alapeljárás felei

Felperes: F, A, G, H, I

Alperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Csak olyan kivételes helyzetben biztosít-e védelmet az elismerési irányelv (1) 15. cikkének c) pontja, amelyben a nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetet jellemző, megkülönböztetés nélküli erőszak olyan nagy fokú, hogy megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy az érintett országba vagy adott esetben az érintett régióba visszaküldött polgári személy pusztán az annak területén való tartózkodása miatt az említett szabályozás értelmében vett fenyegetettség tényleges veszélyének lenne kitéve? Az ilyen kivételes helyzetet pedig az N. A. kontra Egyesült Királyság ítélet (2) értelmében vett „most extreme case of general violence”-ként kell-e értelmezni? Az első kérdés első részére adott nemleges válasz esetén:

2)

Úgy kell-e értelmezni az elismerési irányelv 15. cikkének c) pontját, hogy a fent említett kivételes helyzet keretében fennállónál kisebb mértékű, megkülönböztetés nélküli erőszak a kérelmező esetében adott személyes és egyéni körülményekkel összefüggésben azt eredményezheti, hogy megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy az érintett országba vagy adott esetben az érintett régióba visszaküldött kérelmező az említett szabályozás értelmében vett fenyegetettség veszélyének lenne kitéve? A második kérdésre adott igenlő válasz esetén:

3)

Olyan mozgó skálát kell-e ennek keretében alkalmazni, amely a megkülönböztetés nélküli erőszak mértéke és az egyéni körülmények kapcsolódó mértéke alapján tesz különbséget? Továbbá melyek azok a személyes és egyéni körülmények, amelyek szerepet játszhatnak a menekültügyi hatóság és a nemzeti bíróság értékelésében? Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:

4)

Összeegyeztethető-e az elismerési irányelv 15. cikkével, hogy azon kérelmező számára, aki olyan helyzetben van, amelyben a fent említett kivételes helyzet keretében fennállónál kisebb mértékű, megkülönböztetés nélküli erőszak áll fenn, és aki bizonyítani tudja (többek között) a konkrétan a személyes helyzetére jellemző tényezők miatti érintettségét, kiegészítő védelem kizárólag ezen irányelv 15. cikkének a) vagy b) pontja alapján biztosítható?

---

(1)  A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2017. L 167., 58. o.; HL 2019. L 19., 20. o.)

(2)  EJEB, 2008. július 17., CE:ECHR:2008:07l7JUDO02590407.

A Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Amsterdam (Hollandia) által 2020. november 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – E. K. kontra Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

(C-624/20. sz. ügy)

(2021/C 128/09)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Amsterdam

Az alapeljárás felei

Felperes: E. K.

Alperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	A tagállamok hatáskörébe tartozik-e annak meghatározása, hogy az EUMSZ 20. cikken alapuló tartózkodási jog maga ideiglenes vagy nem ideiglenes jellegű-e, vagy azt az uniós jognak kell-e meghatároznia?

2)

Amennyiben az uniós jogi értelmezés alkalmazandó: különbséget kell-e tenni a 2003/109/EK irányelv (1) alkalmazásában a harmadik országok állampolgárait az uniós jog alapján megillető, feltételhez kötött különböző tartózkodási jogok, köztük az uniós polgár családtagja számára a tartózkodási irányelv alapján biztosított, feltételhez kötött tartózkodási jog és az EUMSZ 20. cikken alapuló tartózkodási jog között?

3)	Ideiglenes jellegű-e az EUMSZ 20. cikken alapuló, jellegénél fogva a harmadik ország állampolgára és az uniós polgár közötti függőségi viszony fennállásától függő, és így végleges tartózkodási jog?

4)

Amennyiben az EUMSZ 20. cikken alapuló tartózkodási jog ideiglenes jellegű: úgy kell-e értelmezni [ebben az esetben] az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének e) pontját, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag a nemzeti jogban előírt tartózkodásra jogosító engedélyeket kizárja az irányelv értelmében vett huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzéséből?

---

(1)  A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.).

A Törvényszék (második tanács) T-677/19. sz., Polfarmex kontra EUIPO – Kaminski ügyben 2020. szeptember 23-án hozott ítélete ellen Arkadiusz Kaminski által 2020. november 23-án benyújtott fellebbezés

(C-626/20. P. sz. ügy)

(2021/C 128/10)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Arkadiusz Kaminski (képviselők: E. Pijewska, M. Mazurek, W. Trybowski, radcowie prawni)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Polfarmex S.A

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2021. január 28-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy Arkadiusz Kaminski maga viseli saját költségeit.

A Rechtbank Amsterdam (Hollandia) által 2020. december 7-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – európai elfogatóparanccsal keresett személy: X; ellenérdekű fél: Openbaar Ministerie

(C-665/20. PPU. sz. ügy)

(2021/C 128/11)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Amsterdam (Hollandia)

Az alapeljárás felei

Európai elfogatóparanccsal keresett személy: X

Ellenérdekű fél: Openbaar Ministerie

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2002/584//IB kerethatározat (1) 4. cikkének 5. pontját, hogy amennyiben a tagállam úgy határoz, hogy átülteti e rendelkezést a belső jogába, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak bizonyos mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie azon kérdést illetően, hogy meg kell-e tagadni az európai elfogatóparancs végrehajtását, vagy sem?

2)	Ugyanúgy kell-e értelmezni az „ugyanazon cselekmény” fogalmát a 2002/584/IB kerethatározat 4. cikkének 5. pontjában, mint e kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában, és ha nem, hogyan kell értelmezni e fogalmat az előbbi rendelkezésben?

3)

Úgy kell-e értelmezni azt a 2002/584/IB kerethatározat 4. cikkének 5. pontja szerinti feltételt, hogy „a büntetést már végrehajtották, […] vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre”, hogy az magában foglalja az olyan helyzetet, amelyben a keresett személyt ugyanazon cselekmény miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítélték, amelyet a keresett személy részben letöltött az ítélkező államban, és amelynek hátralevő részét ezen állam egyik, nem igazságügyi hatóságnak minősülő hatósága elengedte olyan közkegyelmi intézkedés keretében, amely olyan elítéltekre is vonatkozik, akik a keresett személyhez hasonlóan súlyos bűncselekményeket követtek el, és amely nem észszerű büntetőpolitikai megfontolásokon alapul?

---

(1)  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).

A Cour constitutionnelle (Belgium) által 2020. december 10-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Airbnb Ireland UC kontra Région de Bruxelles-Capitale

(C-674/20. sz. ügy)

(2021/C 128/12)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour constitutionnelle

Az alapeljárás felei

Felperes: Airbnb Ireland UC

Alperes: Région de Bruxelles-Capitale

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 1. cikke (5) bekezdésének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az a nemzeti jogszabály, amely az olyan közvetítő szolgáltatás nyújtóit, amelynek a célja, hogy egy elektronikus platformon keresztül díjazás ellenében összekapcsolja a potenciális bérlőket a rövid távú elszállásolást kínáló hivatásos és magánszemély bérbeadókkal, arra kötelezi, hogy az adóhatóság írásbeli felhívására és közigazgatási bírság terhe mellett, a valamely idegenforgalmi szálláshelyeket terhelő regionális adó fizetésére kötelezett személyek azonosítása és az utóbbiak adóköteles jövedelmének megállapítása céljából közöljék „az üzemeltető adatait és az idegenforgalmi szálláshely kapcsolattartási adatait”, valamint „a vendégéjszakák és az előző év során üzemeltetett szálláshelyegységek számát”, az „adózás területére” tartozik, és következésképpen az irányelv hatálya alól kizártnak kell tekinteni?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 1–3. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ezen irányelvet alkalmazni kell az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben leírthoz hasonló nemzeti jogszabályra? Adott esetben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét úgy kell-e értelmezni, mint amelyet alkalmazni kell egy ilyen jogszabályra?

3)	A 2000/31 irányelv 15. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azt alkalmazni kell az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben leírthoz hasonló nemzeti jogszabályra, és mint amely lehetővé tesz egy ilyen jogszabályt?

---

(1)  HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.

(2)  HL 2006, L 376., 36. o.

A Grondwettelijk Hof (Belgium) által 2020. december 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Orde van Vlaamse Balies, IG, Belgian Association of Tax Layers, CD, JU kontra Vlaamse Regering

(C-694/20. sz. ügy)

(2021/C 128/13)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Grondwettelijk Hof

Az alapeljárás felei

Felperesek: Orde van Vlaamse Balies, IG, Belgian Association of Tax Layers, CD, JU

Alperes: Vlaamse Regering (a flamand kormány)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított, tisztességes eljáráshoz való joggal és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához való joggal a 2011/16/EU irányelvnek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 25-i (EU) 2018/822 tanácsi irányelv (1) 1. cikkének 2. pontja, amennyiben az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi irányelvbe (2) beillesztett új 8ab. cikk (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben egy tagállam olyan intézkedéseket hoz, amelyekkel felmentést adnak az adótervezésben közreműködőknek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információk bejelentésére vonatkozó kötelezettség alól, ha az adatszolgáltatási kötelezettség az érintett tagállam nemzeti joga szerint a jogszabályban rögzített titoktartási kötelezettség megsértését eredményezné, e tagállam köteles előírni, hogy az adótervezésben közreműködők késedelem nélkül értesítsék a többi adótervezésben közreműködőt, illetve – amennyiben ilyenek nincsenek – az érintett adózót az adatszolgáltatási kötelezettségeikről, amennyiben e kötelezettség azt eredményezi, hogy az adótervezésben közreműködőként eljáró ügyvéd köteles azon információkat, amelyekről lényeges szakmai tevékenysége gyakorlása – nevezetesen az ügyfél bíróság előtti védelme vagy képviselete és a jogi tanácsadás – keretében akár jogvitán kívül tudomást szerez, egy másik olyan adótervezésben közreműködővel közölni, aki nem az ügyfele?

---

(1)  HL 2018. L 139., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 31., 108. o.

(2)  HL 2011. L 64., 1. o.

A Raad van State (Hollandia) által 2020. december 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra C, B

(C-704/20. PPU. sz. ügy)

(2021/C 128/14)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Raad van State

Az alapeljárás felei

Felperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Alperesek: C, B

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az uniós jog, különösen a visszatérési irányelv (2008/115/EK irányelv) (1) 15. cikkének (2) bekezdése és a befogadási irányelv (2013/33/EU irányelv) (2) 9. cikke az Európai Unió Alapjogi Chartájának (HL 2007. C 303., 1. o.) 6. cikkével összefüggésben megkövetel-e hivatalból történő felülvizsgálatot abban az értelemben, hogy a bíróság köteles hivatalból (ex officio) vizsgálni, hogy teljesül-e az őrizet valamennyi feltétele, beleértve azon feltételeket, amelyeknek fennállását a külföldi személy nem vitatta, jóllehet erre lehetősége volt?

---

(1)  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.).

(2)  A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.)

A Landgericht Köln (Németország) által 2020. december 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – GJ kontra Ryanair DAC

(C-712/20. sz. ügy)

(2021/C 128/15)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Köln

Az alapeljárás felei

Felperes: GJ

Alperes: Ryanair DAC

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A légifuvarozó saját munkavállalóinak szakszervezeti felhíváson alapuló sztrájkja esetében a 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett rendkívüli körülményről van-e szó?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

A Centrale Raad van Beroep (Hollandia) által 2020. december 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank, Y kontra X, Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank

(C-713/20. sz. ügy)

(2021/C 128/16)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Centrale Raad van Beroep

Az alapeljárás felei

Felperes: Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank, Y

Alperes: X, Raad van bestuur van de Sociale verzekeringsbank

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004/EK rendelet (1) 11. cikke (3) bekezdésének a) pontját, hogy azon, valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállaló, aki munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre irányuló szerződés alapján egy másik tagállam területén végez munkát, amely szerződés értelmében a kikölcsönzés megszűnésével a munkaviszony megszűnik, és ezt követően újra kezdődik, a köztes időszakokban továbbra is ez utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik mindaddig, amíg e munkavégzést nem szünetelteti?

2)	Mely tényezők bírnak jelentőséggel ilyen típusú helyzetekben annak megállapítása során, hogy a tevékenység ideiglenes szüneteltetéséről van e szó?

3)	Milyen időtartam elteltével tekinthető úgy, hogy a szerződéses munkaviszonyban már nem álló munkavállaló a foglalkoztatás helye szerinti államban – figyelemmel az ennek ellenkezőjére utaló konkrét körülményekre – tevékenységét szünetelteti?

---

(1)  A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.).

A Bundesgerichtshof (Németország) által 2020. december 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Galapagos S. A. kontra DE, a Galapagos S. A. felszámolója, Galapagos BidCo. S.a.r.l., Hauck Aufhäuser Fund Services S. A. és Prime Capital S. A.

(C-723/20. sz. ügy)

(2021/C 128/17)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Adós: Galapagos S. A.

Az eljárásban részt vevő egyéb felek: DE, a Galapagos S. A. felszámolója, Galapagos BidCo. S.a.r.l., Hauck Aufhäuser Fund Services S. A., Prime Capital S. A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni [a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet] (1) 3. cikkének (1) bekezdését, hogy a valamely tagállamban létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező adós társaság fő érdekeltségeinek központja nem a központi ügyintézési helye szerinti második tagállamban található, ahogyan azt objektív és harmadik személyek részéről megállapítható körülmények alátámasztják, ha az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között az adós társaság a központi ügyintézési helyét harmadik tagállamból a második tagállamba helyezte át, miközben a harmadik tagállamban vagyona tekintetében fizetésképtelenségi főeljárás megindítására irányuló olyan kérelmet nyújtottak be, amelyet még nem bíráltak el?

2)

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni az (EU) 2015/848 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését, a) hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásakor az adós fő érdekeltségeinek központja található, ezen eljárás megindítása tekintetében továbbra is joghatósággal rendelkeznek, ha az adós fő érdekeltségeinek központját a kérelem benyújtását követően, azonban a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról szóló határozat meghozatala előtt egy másik tagállam területére helyezi át, és b) hogy valamely tagállam bíróságainak ezen fenntartott joghatósága kizárja egy másik tagállam bíróságainak a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása iránti olyan további kérelmek elbírálására vonatkozó joghatóságát, amelyek az adós fő érdekeltségei központjának más tagállamba való áthelyezését követően e másik tagállam bíróságához érkeztek?

---

(1)  HL 2015. L 141., 19. o.

A Judecătoria Miercurea Ciuc (Románia) által 2021. január 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Pricoforest SRL kontra Inspectoratul de Stat pentru Controlul în Transportul Rutier (ISCTR)

(C-13/21. sz. ügy)

(2021/C 128/18)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Judecătoria Miercurea Ciuc

Az alapeljárás felei

Felperes: Pricoforest SRL

Alperes: Inspectoratul de Stat pentru Controlul în Transportul Rutier (ISCTR)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a „100 km sugarú körnek” az 561/2006 rendelet (1) 13. cikke (1) bekezdése b) pontjában szereplő fogalmát, hogy a térképen a vállalkozás székhelye és az úticél között húzott egyenes vonalnak kell 100 km-nél rövidebbnek lennie, vagy úgy, hogy a jármű által ténylegesen megtett távolságnak kell 100 km-nél rövidebbnek lennie?

2)

Úgy kell-e értelmezni az 561/2006/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának rendelkezéseit, hogy olyan fuvarok lebonyolítása, amelyek közé az említett rendelkezésben szereplők is tartoznak, amelyek közül egyesek a vállalkozás székhelyétől számított 100 km sugarú körön belül, mások pedig azon kívül történnek, egy hónapos időszakon belül, a 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti helyzetnek a szóban forgó rendelet alkalmazása alóli, nemzeti rendelkezés általi mentességének viszonylatában azt feltételezi, hogy a szóban forgó összes fuvar mentesül a rendelet alkalmazása alól, csak azok, amelyeket a 100 km-es sugarú kör túllépése [nélkül] teljesítettek, vagy ezek közül egyik sem?

---

(1)  A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 102. 1. o.)

Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által 2021. január 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Uniqa Versicherungen AG kontra VU

(C-18/21. sz. ügy)

(2021/C 128/19)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberster Gerichtshof

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Uniqa Versicherungen AG

Ellenérdekű fél: VU

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 20. és 26. cikkét, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az e rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében az európai fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtására előírt 30 napos határidőnek az osztrák Bundesgesetz betreffend Begleitmaßnahmen zu COVID-19 in der Justiz (a Covid19-járvánnyal kapcsolatos, igazságszolgáltatást érintő intézkedésekről szóló szövetségi törvény) 1. § -ának (1) bekezdése révén történő megszakadása, amely rendelkezés szerint a polgári ügyekben folyó eljárások esetében valamennyi olyan eljárásjogi határidő, amelynek megkezdésére okot adó esemény 2020. március 21-ét követően következett be, vagy amely ezen időpontig nem járt le, 2020. április 30-ával megszakad, és 2020. május 1-jével újrakezdődik?

---

(1)  HL 2006. L 399., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 33., 39. o.

A Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem (Hollandia) által 2021. január 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – I, S kontra Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

(C-19/21. sz. ügy)

(2021/C 128/20)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag zittingsplaats Haarlem

Az alapeljárás felei

Felperesek: I, S

Alperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a dublini rendelet (1) 27. cikkét, adott esetben a Charta 47. cikkével összefüggésben, hogy a megkeresett tagállam köteles arra, hogy a kérelmező részére, aki a megkereső tagállamban tartózkodik és a dublini rendelet 8. cikke (vagy 9. vagy 10. cikke) alapján átadást kér, vagy e kérelmezőnek a dublini rendelet 8., 9. vagy 10. cikke értelmében vett családtagja részére az átadás iránti megkeresés elutasításával szemben bíróság előtti hatékony jogorvoslatot biztosítson?

2)

Arra az esetre, ha az első kérdésre nemleges válasz adandó és a dublini rendelet 27. cikke nem biztosít alapot a hatékony jogorvoslathoz, úgy kell-e értelmezni a Charta 47. cikkét, (a dublini rendelet 8–10. cikkében, valamint (19) preambulumbekezdésében rögzített) család egységéhez való joggal és a gyermek érdekével összefüggésben, hogy a megkeresett tagállam köteles arra, hogy a kérelmező részére, aki a megkereső tagállamban tartózkodik és a dublini rendelet 8–10. cikke alapján átadást kér, vagy a dublini rendelet 8–10. cikke értelmében vett családtagja részére az átadás iránti megkeresés elutasításával szemben bíróság előtti hatékony jogorvoslatot biztosítson?

3)	Arra az esetre, ha az első kérdésre vagy a második kérdésre (második részére) igenlő válasz adandó: milyen módon és mely tagállamnak kell közölnie a kérelmezővel vagy családtagjával a megkeresett tagállam elutasításról szóló határozatát?

---

(1)  Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.)

A Gericht Erster Instanz Eupen (Belgium) által 2021. január 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – IO kontra Wallonische Region

(C-23/21. sz. ügy)

(2021/C 128/21)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Gericht Erster Instanz Eupen

Az alapeljárás felei

Felperes: IO

Alperes: Wallonische Region

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétes-e a vonatkozó uniós jogi rendelkezésekkel, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49. cikkével (letelepedés szabadsága) és 56. cikkével (szolgáltatásnyújtás szabadsága) a Wallonische Region által alkalmazott olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a Belgiumtól eltérő uniós tagállamban letelepedett (jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiséggel nem rendelkező) vállalkozás által a Belgiumban lakóhellyel rendelkező ügyvezető (vagy szabadfoglalkozású személy) rendelkezésére bocsátott külföldi társasági gépjárműnek új nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettség nélküli használatát ahhoz a feltételhez köti, hogy ezen ügyvezetőnek (vagy szabadfoglalkozású személynek) a gépjárműben kell tartania a (jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiséggel nem rendelkező) vállalkozás tanúsítványát vagy egy meghatalmazásról szóló igazolást (vagyis a 2001. július 20-i királyi rendelet 3. cikke 2. § -a 2. pontja értelmében vett tanúsítványt)?

2)

Összeegyeztethető-e a vonatkozó uniós jogi rendelkezésekkel, különösen az EUMSZ 49. cikkel (letelepedés szabadsága) és az EUMSZ 56. cikkel (szolgáltatásnyújtás szabadsága) a Belgiumban lakóhellyel rendelkező ügyvezető tag rendelkezésére bocsátott, külföldön nyilvántartásba vett gépjármű azzal a feltétellel történő használata, hogy annak a vállalkozástól fizetésben vagy jövedelemben kell részesülnie?

3)

A Wallonische Region által leírt és végrehajtott nemzeti szabályozás igazolható-e közbiztonsági követelményekkel vagy egyéb védelmi intézkedésekkel, és azon nemzeti szabályozás betartása, amelyet úgy kell értelmezni, hogy megköveteli mind a meghatalmazás igazolásának, mind pedig a jármű rendelkezésre bocsátása tanúsítványának a gépjárműben való tartását, szükséges-e a kitűzött cél eléréséhez, vagy azt máskülönben kevésbé szigorú és kevésbé formalista eszközökkel is el lehetett volna érni?

A College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) által 2021. január 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – (a De Scharrelderij cégnév alatt is eljáró) Sense Visuele Communicatie en Handel vof kontra Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit

(C-36/21. sz. ügy)

(2021/C 128/22)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága)

Az alapeljárás felei

Felperes: (a De Scharrelderij cégnév alatt is eljáró) Sense Visuele Communicatie en Handel vof

Alperes: Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit (mezőgazdasági, természetvédelmi és élelmiszerminőségi miniszter)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Ellentétes-e az uniós joggal az, hogy a nemzeti jogban alkalmazandó bizalomvédelem elve alapján ítélik meg, hogy egy nemzeti közigazgatási hatóság az uniós jog valamely rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával bizalmat keltett-e, és így a nemzeti jog szerint jogellenesen járt-e el azáltal, hogy nem térítette meg az érintett személy ebből eredő kárát, ha e személy nem hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelem uniós jogi elvére, mert egyértelmű uniós jogi rendelkezésről van szó?

A Landgericht Ravensburg (Németország) által 2021. január 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – VK kontra BMW Bank GmbH

(C-38/21. sz. ügy)

(2021/C 128/23)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Ravensburg

Az alapeljárás felei

Felperes: VK

Alperes: BMW Bank GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Az Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuche (a polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény, a továbbiakban: EGBGB) 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének harmadik mondata és 12. § -a (1) bekezdésének harmadik mondata szerinti törvényességi fikciót illetően: a) Összeegyeztethetetlen-e a 2008/48/EK irányelv (1) 10. cikke (2) bekezdésének p) pontjával és 14. cikkének (1) bekezdésével az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének harmadik mondata és 247. cikke 12. § -a (1) bekezdésének harmadik mondata annyiban, amennyiben e rendelkezések az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének első és második mondata szerinti követelményeknek és az EGBGB 247. cikke 12. § -a (1) bekezdése második mondata 2. pontjának b) alpontjában támasztott követelményeknek megfelelőnek nyilvánítják a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontja szerinti követelményekkel ellentétes szerződési feltételeket? Amennyiben igen: b) Az következik-e az uniós jogból, különösen a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontjából és 14. cikkének (1) bekezdéséből, hogy az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének harmadik mondata és 247. cikke 12. § -a (1) bekezdésének harmadik mondata nem alkalmazható annyiban, amennyiben e rendelkezések az EGBGB 247. cikke 6. § -a (2) bekezdésének első és második mondata szerinti követelményeknek és az EGBGB 247. cikke 12. § -a (1) bekezdése második mondata 2. pontjának b) alpontjában támasztott követelményeknek megfelelőnek nyilvánítják a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontja szerinti követelményekkel ellentétes szerződési feltételeket? Ha az 1) b) kérdésre nemleges választ kell adni:

2)

A 2008/48/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti, kötelezően feltüntetendő információkat illetően: a) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének p) pontját, hogy a hitelmegállapodásban feltüntetendő napi kamatösszeget a hitelmegállapodásban feltüntetett szerződéses hitelkamatláb alapján kell kiszámítani? b) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének l) pontját, hogy abszolút számként kell közölni a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában alkalmazandó késedelmi kamatlábat, legalább azonban abszolút számként kell feltüntetni az alkalmazandó referencia-kamatlábat (jelen esetben a Bürgerliches Gesetzbuch [polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB] 247. § -a szerinti alapkamatlábat), amelyből hozzáadással (jelen esetben a BGB 288. § -a (1) bekezdése második mondatának megfelelően öt százalékpont hozzáadásával) számítható ki az alkalmazandó késedelmi kamatláb, és a fogyasztót tájékoztatni kell a referencia-kamatlábról (alapkamatlábról) és annak változékonyságáról? c) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 10. cikke (2) bekezdésének t) pontját, hogy a hitelmegállapodás szövegében közölni kell a peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárás igénybevételének lényeges alaki feltételeit? Ha a fenti 2) a)–c) kérdések közül legalább egyre igenlő választ kell adni: d) Úgy kell-e értelmezni a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második mondatának b) pontját, hogy az elállásra nyitva álló időszak csak akkor kezdődik meg, ha a 2008/48/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra teljeskörűen és pontosan sor került? Amennyiben nem: e) Melyek azok az irányadó szempontok, amelyek alapján az elállásra nyitva álló időszak a hiányos vagy pontatlan információk ellenére megkezdődik? Ha a fenti 1) a) kérdésre és/vagy a 2) a)–c) kérdések közül legalább egyre igenlő választ kell adni:

3)

A 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási joggal kapcsolatos jogvesztést illetően: a) Megszűnhet-e a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási jog? Amennyiben igen: b) Az elállási jognak a parlament által elfogadott törvényben szabályozandó időbeli korlátozásáról van-e szó a jogvesztés esetében? Amennyiben nem: c) Szubjektív szempontból azt feltételezi-e a jogvesztés, hogy a fogyasztónak tudomása volt elállási jogának fennmaradásáról, vagy legalábbis hogy tudomásának hiánya súlyos gondatlanság miatt betudható neki? Amennyiben nem: d) Ellentétes-e a jogvesztésre vonatkozó szabályok jóhiszemű alkalmazásával a hitelező azon lehetősége, hogy a hitelfelvevőt utólag tájékoztathatja a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második mondatának b) pontja alapján, és ezáltal kezdődik meg az elállásra nyitva álló időszak? Amennyiben nem: e) Összeegyeztethető-e ez a nemzetközi jog azon állandó elveivel, amelyekhez a német bíróság kötve van a Grundgesetz (alaptörvény) alapján? Amennyiben igen: f) Hogyan kell feloldania a német jogalkalmazónak a kötelező nemzetközi jogi rendelkezések és a Bíróság által megfogalmazott követelmények közötti összeütközést?

4)

A fogyasztót a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján megillető elállási jog visszaélésszerű gyakorlását feltételezve: a) Lehet-e a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdésének első mondata szerinti elállási jog gyakorlása visszaélésszerű? Amennyiben igen: b) Az elállási jog visszaélésszerű gyakorlásának vélelmezése esetén fennáll-e az elállási jog olyan korlátozása, amelyet parlament által elfogadott törvényben kell szabályozni? Amennyiben nem: c) Szubjektív szempontból azt feltételezi-e az elállási jog visszaélésszerű gyakorlásának vélelme, hogy a fogyasztónak tudomása volt elállási jogának fennmaradásáról, vagy legalábbis hogy tudomásának hiánya súlyos gondatlanság miatt betudható neki? Amennyiben nem: d) Ellentétes-e az elállási jog visszaélésszerű gyakorlásának jóhiszemű vélelmezésével a hitelező azon lehetősége, hogy a hitelfelvevőt utólag tájékoztathatja a 2008/48/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második mondatának b) pontja alapján, és ezáltal kezdődik meg az elállásra nyitva álló időszak? Amennyiben nem: e) Összeegyeztethető-e ez a nemzetközi jog azon állandó elveivel, amelyekhez a német bíróság kötve van a német alaptörvény alapján? Amennyiben igen: f) Hogyan kell feloldania a német jogalkalmazónak a kötelező nemzetközi jogi rendelkezések és a Bíróság által megfogalmazott követelmények közötti összeütközést?

---

(1)  A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 133., 66. o.).

A Rechtbank Den Haag, zittingsplaats ’s-Hertogenbosch (Hollandia) által 2021. január 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – X kontra Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

(C-39/21. PPU. sz. ügy)

(2021/C 128/24)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Den Haag, zittingsplaats ’s Hertogenbosch

Az alapeljárás felei

Felperes: X

Alperes: Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikkével és 53. cikkével összefüggésben értelmezett 47. cikkére, valamint a visszatérési irányelv (1) 15. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, a befogadási irányelv (2) 9. cikkének (3) bekezdésére, valamint a dublini rendelet (3) 28. cikkének (4) bekezdésére tekintettel jogosultak-e a tagállamok a hatóságok által kitoloncolás céljából elrendelt őrizet megtámadásával kapcsolatos bírósági eljárást úgy szabályozni, hogy a bíróságok hivatalból nem vizsgálhatják és nem értékelhetik az őrizet jogszerűségének valamennyi szempontját, és az őrizet jogellenességének hivatalból történő megállapítása esetén nem szüntethetik meg közvetlenül a jogellenes őrizetet, és nem rendelhetik el közvetlenül a külföldi személy szabadon bocsátását? Ha az Európai Unió Bírósága úgy ítéli meg, hogy az ilyen nemzeti szabályozás nem egyeztethető össze az uniós joggal, ez azt is jelenti-e, hogy amennyiben a külföldi személy a bíróságtól a szabadon bocsátását kéri, e bíróság minden esetben köteles az őrizet jogszerűségére vonatkozó valamennyi releváns tényt és szempontot tevékenyen és alaposan megvizsgálni és értékelni?

2)

A Chartának a visszatérési irányelv 3. cikkének 9. pontjával, a befogadási irányelv 21. cikkével és a dublini rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett 24. cikkének (2) bekezdésére tekintettel eltérő választ kell-e adni az első kérdésre akkor, ha a hatóságok által őrizetbe vett külföldi személy kiskorú?

3)

Következik-e a Charta 47. cikkében biztosított, a Charta 6. cikkével és 53. cikkével összefüggésben értelmezett hatékony jogorvoslathoz való jogból, figyelemmel a visszatérési irányelv 15. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, a befogadási irányelv 9. cikkének (3) bekezdésére és a dublini rendelet 28. cikkének (4) bekezdésére, hogy a bármely fokon eljáró bíróságnak, ha a külföldi személy a kitoloncolás céljából történő őrizet megszüntetését és a szabadon bocsátását kéri e bíróságtól, az e kérelemre vonatkozó minden határozatát megfelelő érdemi indokolással kell ellátnia, ha a jogorvoslati kérelmet egyébként az e tagállamban előírtak szerint nyújtották be? Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az a nemzeti joggyakorlat, amely szerint a bíróság másod- és egyben végső fokon arra szorítkozhat, hogy érdemi indokolás nélkül hozzon határozatot, arra a módra tekintettel, ahogy e jogorvoslatot e tagállamban egyébként szabályozzák, nem egyeztethető össze az uniós joggal, ez azt jelenti-e, hogy – a külföldi személy sérülékeny helyzetére, az idegenrendészeti eljárásokban fennálló kiemelt jelentőségre, valamint azon megállapításra tekintettel, hogy ezen eljárások a jogvédelem tekintetében minden más közigazgatási eljárástól eltérően ugyanolyan csekély eljárási garanciákat írnak elő a külföldi személy számára, mint az őrizet elrendelésével kapcsolatos eljárás – a menekültügyekben és az általános idegenrendészeti ügyekben másod- és egyben végső fokon eljáró bíróság számára biztosított ilyen hatáskört is az uniós joggal összeegyeztethetetlennek kell tekinteni? A Charta 24. cikkének (2) bekezdésére tekintettel eltérő választ kell-e adni e kérdésekre, ha a hatóságok idegenrendészeti határozatát vitató külföldi személy kiskorú?

---

(1)  A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.)

(2)  A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.)

(3)  Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.)

Az Ustavno sodišče Republike Slovenije (Szlovénia) által 2021. január 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Banka Slovenije kontra Državni zbor Republike Slovenije

(C-45/21. sz. ügy)

(2021/C 128/25)

Az eljárás nyelve: szlovén

A kérdést előterjesztő bíróság

Ustavno sodišče Republike Slovenije

Az alapeljárás felei

Kérelmező: Banka Slovenije

Az eljárásban részt vevő másik fél: Državni zbor Republike Slovenije

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

a)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkét és a (4.) jegyzőkönyv 21. cikkét, hogy azok megtiltják, hogy a Központi Bankok Európai Rendszerében tag nemzeti központi bank saját forrásaival vállaljon kártérítési felelősséget a megszüntetett pénzügyi eszközök korábbi tulajdonosaival szemben, amely eszközök megszüntetéséről e bank a törvény által ráruházott arra vonatkozó hatáskörében eljárva határozott, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását fenyegető veszélyek megelőzése érdekében közérdekből rendkívüli intézkedéseket fogadjon el, abban az esetben, ha a jövőbeni bírósági eljárásokban megállapításra kerül, hogy a pénzügyi eszközök ilyen megszüntetése során nem tartották tiszteletben azt az elvet, amely szerint a rendkívüli intézkedés miatt a pénzügyi eszközök egyetlen tulajdonosa sem kerülhet rosszabb helyzetbe annál, mint amelyben akkor lenne, ha ezen intézkedést nem fogadták volna el, amennyiben ebben az összefüggésben a nemzeti központi bank felelős: 1) azokért a károkért, amelyek a központi bank határozatának meghozatalakor felmerülő azon tények és körülmények alapján előre láthatók voltak, amelyekről a központi bank tudomással bírt vagy tudomással kellett volna bírnia, 2) azokért a károkért, amelyek azon személyek magatartásának következményei, akik a központi bank e hatáskörének gyakorlása során a központi bank nevében jártak el, és akik azonban ebben az összefüggésben, figyelembe véve azokat a tényeket és körülményeket, amelyekről tudomással bírtak, vagy amelyekről tudomással kellett volna bírniuk a kapott hatásköröknek megfelelően, nem egy szakértő és körültekintő személy gondosságával jártak el?

b)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikkét és a (4.) jegyzőkönyv 21. cikkét, hogy azok megtiltják, hogy a Központi Bankok Európai Rendszerében tag nemzeti központi bank saját forrásaiból bizonyos pénzbeli ellentételezést fizessen a megszüntetett pénzügyi eszközök korábbi tulajdonosainak egy része számára (a vagyoni helyzet szempontja alapján) az eszközök azon megszüntetései miatt, amelyekről e bank a törvény által ráruházott azon hatáskörében eljárva határozott, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását fenyegető veszélyek megelőzése érdekében közérdekből rendkívüli intézkedéseket fogadjon el, amennyiben ebben az összefüggésben az ellentételezésre való jogosultság igazolásához elegendő az, hogy a pénzügyi eszközt megszüntették, függetlenül attól, hogy megsértették-e azt az elvet, amely szerint a rendkívüli intézkedés miatt a pénzügyi eszközök egyetlen tulajdonosa sem kerülhet rosszabb helyzetbe annál, mint amelyben akkor lenne, ha ezen intézkedést nem fogadták volna el?

c)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 130. cikkét, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv 7. cikkét, hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti központi bankot a törvény által ráruházott hatáskörei gyakorlásának következtében felmerülő olyan mértékű károk megtérítésének megfizetésére kötelezik, amely azzal a veszéllyel járhat, hogy e bank nem tudja hatékonyan ellátni feladatait? E tekintetben annak megállapításához, hogy megsértették a nemzeti központi bank pénzügyi függetlenségének elvét, relevánsak-e a fent említett felelősség fennállásának törvényi feltételei?

d)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/36/EU irányelv (1) 53–62. cikkét, illetve a 2006/48/EK irányelv (2) 44–52. cikkét, amelyek a bankok prudenciális felügyelete keretében megszerzett vagy keletkezett bizalmas információk bizalmas kezelésének védelmére vonatkoznak, hogy e két irányelv azon információk bizalmas kezelését is védelemben részesíti, amelyeket a bankoknak a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása céljából történő megmentésére irányuló intézkedések végrehajtása keretében szereztek meg, vagy amelyek ennek során keletkeztek, amennyiben a bankok fizetőképességét és likviditását érintő kockázatok a rendes prudenciális felügyeleti intézkedésekkel nem szüntethetők meg, de ezeket az intézkedéseket a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi [irányelv] (3) értelmében vett reorganizációs intézkedésnek tekintették?

e)

A d) pontban említett kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2013/36/EU irányelv 53–62. cikkét, illetve a 2006/48/EK irányelv 44–52. cikkét a prudenciális felügyelet keretében megszerzett vagy keletkezett bizalmas információk védelmét illetően, hogy az általuk nyújtott védelem szempontjából a később elfogadott 2013/36/EU irányelv bír jelentőséggel, még akkor is, ha a 2006/48/EK irányelv alkalmazásának időszakában megszerzett vagy keletkezett bizalmas információkról van szó, amennyiben ezen információkat a 2013/36/EU irányelv alkalmazásának időszakában tették hozzáférhetővé?

f)

A d) pontban említett kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2013/36/EU irányelv 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdését (és az előző kérdésre adott válasz függvényében a 2006/48/EK irányelv 44. cikke (1) bekezdésének első albekezdését), hogy a nemzeti központi bank mint felügyeleti szerv rendelkezésére álló és a keletkezésüket követően egy meghatározott időpontban nyilvánossá váló információk, vagyis azok az információk, amelyek szakmai titoknak minősülhetnének, de öt vagy annál több évre nyúlnak vissza, és amelyek ezért főszabályként úgy tekinthetők, hogy az idő múlása miatt múltbeli információkat képeznek, és ezáltal elvesztették bizalmas jellegüket, már nem minősülnek olyan bizalmas információknak, amelyekre a szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik? Az öt vagy több éves múltra visszanyúló információk esetében a bizalmas jelleget jelentő státusz fenntartása attól függ, hogy a bizalmas jelleget igazolhatják-e a felügyelet hatálya alá tartozó bankok vagy más vállalkozások kereskedelmi helyzetén kívüli egyéb okok?

g)

A d) pontban említett kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2013/36/EU irányelv 53. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését (és az e) pontban említett kérdésre adott válasz függvényében a 2006/48/EK irányelv 44. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését), hogy az engedélyezi, hogy a hitelintézet megmentését megkísérlő harmadik feleken kívüli személyekre vonatkozó azon bizalmas iratokat, amelyek jogilag relevánsak a prudenciális felügyeletet ellátó illetékes szervvel szemben indított polgári kártérítési eljárás keretében hozott bírósági határozat szempontjából, még a bírósági eljárás megindítását megelőzően automatikusan hozzáférhetővé tegyék a bírósági eljárásban esetlegesen részt vevő valamennyi fél és azok képviselői számára, anélkül, hogy külön eljárásokat indítanának az egyes iratok minden egyes jogosult személy számára történő hozzáférhetővé tételének jogszerűségéről való döntéshozatal érdekében, és anélkül, hogy minden egyes esetben összemérték volna a szóban forgó érdekeket, és ez még az olyan hitelintézetekre vonatkozó információk esetében is fennáll, amelyek nemcsak hogy nem állnak fizetésképtelenségi vagy kényszerfelszámolási eljárás hatálya alatt, de még az állam támogatásában is részesültek azon eljárásban, amelyben a hitelintézetek részvényeseinek és elsőbbségi joggal nem rendelkező hitelezőinek pénzügyi eszközeit megszüntették?

h)

A d) pontban említett kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2013/36/EU irányelv 53. cikke (1) bekezdésének második albekezdését (és az e) pontban említett kérdésre adott válasz függvényében a 2006/48/EK irányelv 44. cikke (1) bekezdésének második albekezdését), hogy az lehetővé teszi valamennyi olyan bizalmas irat vagy azok összefoglalóinak interneten hozzáférhető módon történő közzétételét, amelyek nem a hitelintézet megmentését megkísérlő harmadik felekre vonatkoznak, és jogilag relevánsak a prudenciális felügyeletet ellátó illetékes szervvel szemben indított polgári kártérítési eljárás keretében hozott bírósági határozat szempontjából, amennyiben olyan hitelintézetekre vonatkozó információkról van szó, amelyek nemcsak, hogy nem állnak fizetésképtelenségi vagy kényszerfelszámolási eljárás hatálya alatt, de még az állam támogatásában is részesültek azon eljárásban, amelyben a hitelintézetek részvényeseinek és elsőbbségi joggal nem rendelkező hitelezőinek pénzügyi eszközeit megszüntették, miközben azonban az interneten történő szóban forgó közzététel keretében minden bizalmas információt ki kell takarni?

---

(1)  A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 176., 338. o.).

(2)  A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 177., 1. o.)

(3)  HL 2001. L 125., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 15. o.

A Tallinna Halduskohus (Észtország) által 2021. január 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Aktsiaselts M. V.WOOL kontra Põllumajandus- ja Toiduamet

(C-51/21. sz. ügy)

(2021/C 128/26)

Az eljárás nyelve: észt

A kérdést előterjesztő bíróság

Tallinna Halduskohus

Az alapeljárás felei

Felperes: Aktsiaselts M. V.WOOL

Alperes: Põllumajandus- ja Toiduamet (korábban Veterinaar- ja Toiduamet)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2073/2005 rendelet (1) 3. cikkének (1) bekezdésében és az I. mellékletének 1. fejezetében szereplő táblázat 1.2. pontjában feltüntetett „25 g-ban nincs jelen” második mikrobiológiai kritériumot, figyelembe véve e rendeletet és a közegészség védelmét, valamint a 178/2002 rendelet (2) és a 882/2004 rendelet (3) célkitűzéseit, hogy amennyiben az élelmiszeripari vállalkozó nem tudta megfelelően bizonyítani az illetékes hatóságnak, hogy az L. monocytogenes szaporodását elősegítő fogyasztásra kész élelmiszerek – a csecsemőknek szánt, fogyasztásra kész élelmiszerek és a speciális gyógyászati célra szánt, fogyasztásra kész élelmiszerek kivételével – az eltarthatósági idő alatt a 100 cfu/g határérték alatt maradnak, az eltarthatósági idejük alatt a forgalomba hozott termékekre is minden esetben a „25 g-ban nincs jelen” mikrobiológiai kritérium alkalmazandó?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a 2073/2005 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében és az I. mellékletének 1. fejezetében szereplő táblázat 1.2. pontjában feltüntetett „25 g-ban nincs jelen” második mikrobiológiai kritériumot, figyelembe véve e rendeletet és a közegészség védelmét, valamint a 178/2002 rendelet és a 882/2004 rendelet célkitűzéseit, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy az élelmiszeripari vállalkozó bizonyítani tudja-e az illetékes hatóságnak, hogy az élelmiszer az eltarthatósági ideje alatt a 100 cfu/g határérték alatt marad, ezen élelmiszerre két vagylagos mikrobiológiai kritérium alkalmazandó, nevezetesen 1. mindaddig, amíg az élelmiszer az élelmiszeripari vállalkozó ellenőrzése alatt áll, a „25 g-ban nincs jelen” kritérium, és 2. miután az élelmiszer kikerült az élelmiszeripari vállalkozó ellenőrzése alól, a „100 cfu/g” kritérium?

---

(1)  Az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól szóló, 2005. november 15-i 2073/2005/EK bizottsági rendelet (HL 2005. L 338., 1.o.).

(2)  Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.).

(3)  A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 165., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 200. o.).

A cour d'appel de Liège (Belgium) által 2021. január 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Pharmacie populaire – La Sauvegarde SCRL kontra État belge – SPF Finances

(C-52/21. sz. ügy)

(2021/C 128/27)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel de Liège

Az alapeljárás felei

Felperes: Pharmacie populaire – La Sauvegarde SCRL

Alperes: État belge – SPF Finances

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amelynek értelmében az egyik tagállamban letelepedett társaságok, amelyek egy másik tagállamban letelepedett társaságok szolgáltatásait veszik igénybe, az ez utóbbi társaságok által kiszámlázott összegek 100 %-ának vagy 50 %-ának megfelelő társasági adó megfizetése alóli mentesülés érdekében e kiadásokról kötelesek egyedi és összefoglaló bizonylatokat kiállítani és azokat az adóhatóságnak benyújtani, míg ha belföldi illetőségű társaságok szolgáltatásait veszik igénybe, az említett adófizetési kötelezettség megállapításának elkerülése érdekében nem terheli őket ilyen kötelezettség?

A cour d'appel de Liège (Belgium) által 2021. január 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Pharma Santé – Réseau Solidaris SCRL kontra État belge – SPF Finances

(C-53/21. sz. ügy)

(2021/C 128/28)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour d'appel de Liège

Az alapeljárás felei

Felperes: Pharma Santé – Réseau Solidaris SCRL

Alperes: État belge – SPF Finances

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amelynek értelmében az egyik tagállamban letelepedett társaságok, amelyek egy másik tagállamban letelepedett társaságok szolgáltatásait veszik igénybe, az ez utóbbi társaságok által kiszámlázott összegek 100 %-ának vagy 50 %-ának megfelelő társasági adó megfizetése alóli mentesülés érdekében e kiadásokról kötelesek egyedi és összefoglaló bizonylatokat kiállítani és azokat az adóhatóságnak benyújtani, míg ha belföldi illetőségű társaságok szolgáltatásait veszik igénybe, az említett adófizetési kötelezettség megállapításának elkerülése érdekében nem terheli őket ilyen kötelezettség?

A Varhoven administrativen sad (Bulgária) által 2021. január 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Direktor na Agentsia „Mitnitsi” kontra IMPERIAL TOBACCO BULGARIA EOOD

(C-55/21. sz. ügy)

(2021/C 128/29)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Varhoven administrativen sad

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Direktor na Agentsia „Mitnitsi”

Ellenérdekű fél: IMPERIAL TOBACCO BULGARIA EOOD

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv (1) 11. cikkét, valamint a 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelv (2) 17. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy ezek arra kötelezik a tagállamokat, hogy a jövedéki adó, többek között a szabad forgalomba bocsátott és vámfelügyelet alatt megsemmisített dohánygyártmányokat terhelő jövedéki adó visszatérítésére vonatkozó szabályokat fogadjanak el?

2)	Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó, hivatkozhatnak-e az érintett személyek az irányelvek rendelkezéseinek és az uniós jog alapelveinek közvetlen hatályára, amennyiben egy tagállam nem tett eleget az ilyen szabályok elfogadására vonatkozó kötelezettségének?

3)	Amennyiben az első két kérdésre igenlő válasz adandó, a jelen ügyben megállapított tényállás alapulvételével – csupán a kérelem alapján, további alaki követelmények nélkül – a megfizetett jövedéki adó visszatérítésére való jogosultságot biztosít-e a megjelölt rendelkezések közvetlen hatálya?

---

(1)  A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 9., 12. o.).

(2)  A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21-i 2011/64/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 176., 24. o.).

A Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos vyriausybės (Litvánia) által 2021. január 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – „ARVI” ir ko UAB kontra Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos

(C-56/21. sz. ügy)

(2021/C 128/30)

Az eljárás nyelve: litván

A kérdést előterjesztő bíróság

Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos vyriausybės

Az alapeljárás felei

Felperes:„ARVI” ir ko UAB

Alperes: Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Összeegyeztethető-e az irányelv (1) 135. és 137. cikkének értelmezésével, valamint a semlegesség és a tényleges érvényesülés elvével az a nemzeti szabályozás, amely szerint a héaalanyt a héamentes ingatlan tekintetében csak akkor illeti meg a héafelszámítás választásának joga, ha a tulajdont olyan adóalanyra ruházzák át, akit az ügylet megkötésének időpontjában héaalanyként nyilvántartásba vettek?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: összeegyeztethető-e az irányelv eladó héalevonási jogát és a levonás korrigálását szabályozó rendelkezéseivel, valamint a héasemlegesség és hatékony érvényesülés elvével a nemzeti jog rendelkezéseinek olyan értelmezése, amely szerint az ingatlan értékesítőjének korrigálnia kell az átruházott ingatlan megszerzését terhelő héa levonását, ha azt választotta, hogy az ingatlan értékesítése tekintetében héát számít fel, és e választás a nemzeti követelmények alapján egyetlen feltétel miatt lehetetlen, vagyis azért, mert a vevő nem minősül nyilvántartott héaalanynak?

3)

Összeegyeztethető-e az irányelv eladó héalevonási jogát és a levonás korrigálását szabályozó rendelkezéseivel, valamint a héasemlegesség elvével az a közigazgatási gyakorlat, amely szerint az alapeljáráshoz hasonló körülmények között az ingatlan vevője köteles [eredeti 6. o.] az ingatlan megszerzése/építése után előzetesen felszámított adó levonását korrigálni, mivel e tulajdon értékesítésére irányuló ügylet a héafelszámításra vonatkozó választási lehetőség hiánya miatt (a vevő az ügylet megkötésének időpontjában nem rendelkezett héa-azonosítószámmal) ingatlan héamentes értékesítésének minősül, bár az ingatlan vevője az ügylet megkötésének időpontjában kérte a héalanyként való nyilvántartásba vételt, és az ügylet megkötését követő egy hónappal héaalanyként nyilvántartásba vették? Ilyen esetben fontos-e meghatározni azt, hogy az ingatlan vevője, akit az ügyletet követően héaalanyként nyilvántartásba vettek, a megszerzett tulajdont valóban héaköteles tevékenységek során használta-e fel, és nincs-e csalásra vagy visszaélésre utaló bizonyíték?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.).

A cour administrative d'appel de Versailles (Franciaország) által 2021. február 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – JP kontra Ministre de la Transition écologique, Premier ministre

(C-61/21. sz. ügy)

(2021/C 128/31)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Cour administrative d'appel de Versailles

Az alapeljárás felei

Felperes: JP

Alperesek: Ministre de la Transition écologique, Premier ministre

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az európai uniós jognak a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv (1) 13. cikkének (1) bekezdéséből és 23. cikkének (1) bekezdéséből eredő szabályait, hogy azok a belőlük eredő kötelezettségeknek az Európai Unió valamely tagállama általi kellően súlyos megsértése estén megnyitják a jogot a magánszemélyek számára a levegőminőség romlásával közvetlen és konkrét okozati összefüggésben az egészségüket érő károk szóban forgó tagállam általi megtérítésére? [eredeti 5. o.]

2)

Amennyiben a fent említett rendelkezések ténylegesen alkalmasak arra, hogy az egészségkárosodás miatti kártérítés iránti jogot keletkeztessenek, melyek e jog megnyílásának feltételei, különös tekintettel arra az időpontra, amikor az adott tagállamnak felróható kötelezettségszegés fennállását értékelni kell?

---

(1)  HL 2008. L 152., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 346., 62. o.

A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-639/18. sz., SGL Carbon SE kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen az SGL Carbon SE 2021. február 2-án benyújtott fellebbezés

(C-65/21. P. sz. ügy)

(2021/C 128/32)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: SGL Carbon SE (képviselők: P. Sellar advocaat, K. Van Maldegem avocat, M. Grunchard avocate)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Spanyol Királyság és Európai Vegyianyag-ügynökség

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet;

—	az ügyet határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszék elé; és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint a fellebbező arra vonatkozó érve, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a Bizottság megsértette volna a gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségét, jogilag téves.

Második, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1272/2008 rendelet (1) I. melléklete 4.1.3.5.5 pontja jogi egyértelműségének állítólagos hiányát használta a fellebbező által előterjesztett jogi érv elutasításának jogalapjául.

Harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a jogi háttér összetettségére vonatkozó megállapításra annak mentségéül, hogy a Bizottság elmulasztotta tekintetbe venni a CTPHT (classified pitch, coal tar, high-temp; [szurok, kőszénkátrány, magas hőmérsékletű]) oldhatóságának hiányát. A Törvényszék valójában ennek az ellenkezőjét mondta ki korábbi kapcsolódó eljárásokban (T-689/13 DEP, Bilbaina de Alquitranes SA és társai kontra Európai Bizottság ügy). A Törvényszék okfejtése, anélkül, hogy magyarázatot nyújtana a korábbitól ellenkezők megállapítására, hiányos és ellentmondásos.

Negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a megfelelő gondosságra vonatkozó szokásos kritériumot. Annak megállapításával, hogy a Bizottság úgy járt el, ahogy bármely szokásosan gondos közigazgatósági szerv eljárt volna, a Törvényszék téves és nem megfelelő összehasonlítási szempontot alkalmazott a Bizottság megfelelő gondosságának vizsgálatához.

Ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék indokolása hiányos és ellentmondásos, amennyiben bármely bizonyíték nélkül és kizárólag a főtanácsnok indítványa alapján azt állapította meg, hogy a Bizottság számára nehézséggel járhatott nyilvánvaló értékelési hibájának kijavítása, azt sugallva ezzel, hogy a Bizottság megközelítése mellett mentség hozható fel.

Hatodik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság hibája mellett az elővigyázatosság elve hozható fel mentségként, mert az ítélkezési gyakorlat szerint erre az elvre nem lehet valamely anyag osztályozása során hivatkozni.

---

(1)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L 349., 1. o.).

A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2021. február 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Iveco Orecchia SpA kontra APAM Esercizio SpA

(C-68/21. sz. ügy)

(2021/C 128/33)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperes: Iveco Orecchia SpA

Alperes: APAM Esercizio SpA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Összeegyeztethető-e az uniós joggal – különösen pedig a 2007/46/EK irányelv (1) (e közösségi irányelv 10., 19. és 28. cikkében szereplő) rendelkezéseivel, illetve az egyenlő bánásmód, a pártatlanság, a teljes körű verseny és a közigazgatási eljárás során való gondos ügyintézés elvével – az, hogy az ajánlatkérő számára lehetséges, hogy különös tekintettel a közszolgáltatási célokra szánt autóbuszok cserealkatrészeinek közbeszerzési szerződés keretében történő beszerzésére, egy meghatározott járműhöz szánt olyan alkatrészeket fogadjon el, amelyeket a jármű gyártójától eltérő gyártó állított elő, tehát amelyek nem a járművel együtt részesültek típusjóváhagyásban, a fent említett irányelv IV. mellékletében („A járművek EK-típusjóváhagyásához szükséges követelmények jegyzéke”) található műszaki szabályokban előírt alkatrész-tipológiába tartoznak, és amelyeket a közbeszerzési eljárásban a típusbizonyítvány csatolása és a tényleges típusjóváhagyásra történő bármely hivatkozás nélkül szerepelnek az ajánlatban, ráadásul azon feltevés alapján, hogy nincs szükség típusjóváhagyásra, mivel a típusjóváhagyással rendelkező eredeti alkatrészekkel való egyenértékűségére vonatkozó, az ajánlattevő által tett nyilatkozat is elegendő?

2)

Összeegyeztethető-e az uniós joggal – különösen pedig a 2007/46/EK irányelv 3. cikkének 27. pontjával – az, hogy a közszolgáltatási célokra szánt autóbuszok cserealkatrészeinek közbeszerzési szerződés keretében történő szállításával kapcsolatban megengedett az ajánlattevő számára, hogy egy meghatározott jármű valamely meghatározott, nem eredeti alkatrésze „gyártójának” minősítse önmagát, különösen, ha a szóban forgó nem eredeti alkatrész a 2007/46 irányelv IV. mellékletében („A járművek EK-típusjóváhagyásához szükséges követelmények jegyzéke”) található műszaki szabályokban előírt alkatrész-tipológiába tartozik, vagy épp ellenkezőleg, a szóban forgó ajánlattevőnek az ajánlatában szereplő alkatrészek mindegyike vonatkozásában, azoknak a közbeszerzés műszaki leírásával való egyenértékűsége tanúsítása céljából bizonyítania kell, hogy a típusjóváhagyó hatósággal szemben személyesen felel a típusjóváhagyási eljárás valamennyi szempontja tekintetében, a gyártás és a vonatkozó minőségi színvonal megfelelőségéért, illetve azért, hogy a típusjóváhagyás tárgyát képező alkatrész legalább néhány gyártási szakaszát közvetlenül maga végzi, és amennyiben ez így van, azt is tisztázni kell, hogy a szóban forgó bizonyítás milyen eszközökkel végezhető el?

---

(1)  A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263. 1. o.)

2021. február 3-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Görög Köztársaság

(C-70/21. sz. ügy)

(2021/C 128/34)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: M. Kostantinidis, M. Noll-Ehlers)

Alperes: Görög Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

A)

állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság: — mivel a 2005 óta hatályban lévő EL0004 Thesszaloniki (Szaloniki) övezetben/agglomerációban a PM10-koncentrációra vonatkozó napi határértéket rendszeresen és folyamatosan túllépte, nem teljesítette a 2008/50/EK irányelv (1) XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikkéből eredő kötelezettségeit; — mivel nem fogadta el 2010. június 11-től kezdődő hatállyal a Thesszaloniki EL0004 övezetben/agglomerációban a PM10-határértékeknek való megfelelés biztosításához szükséges intézkedéseket, nem teljesítette a 2008/50 irányelv (XV. mellékletének A. pontjával összefüggésben értelmezett) 23. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségeket, különösen az ezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt azon kötelezettséget, hogy megfelelő intézkedéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen.

B)	a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A kereset első jogalapja keretében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50 irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy korlátozzák a lakosság szálló pornak (PM10) való kitettségét. A Bizottság úgy véli, hogy a Görög Köztársaság az általa benyújtott, a levegőminőségről szóló éves jelentések alapján 2005 óta, amely évtől a PM10 napi és éves határértékeinek való megfelelés (eredetileg az 1999/30/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése, majd a 2008/50 irányelv 13. cikke értelmében) kötelezővé vált, még mindig nem biztosította a napi határértékeknek való megfelelést a Thesszaloniki EL0004 agglomerációban.

A kereset második jogalapja keretében a Bizottság megjegyzi, hogy a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdése egyértelmű és azonnali kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, hogy a határértékek túllépése esetén olyan levegőminőségi terveket dolgozzanak ki, amelyek megfelelő intézkedéseket tartalmaznak annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen. A Bizottság azt állítja, hogy a Görög Köztársaság a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének megsértésével nem készített megfelelő levegőminőségi tervet a Thesszaloniki EL0004 agglomeráció vonatkozásában.

---

(1)  A Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 152., 1. o.).

A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-635/18. sz.,, Industrial Química del Nalón SA kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen a Química del Nalón SA, korábban Industrial Química del Nalón SA által 2021. február 3-án benyújtott fellebbezés

(C-73/21. P. sz. ügy)

(2021/C 128/35)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Química del Nalón SA, korábban: Industrial Química del Nalón SA, (képviselők: P. Sellar advocaat, K. Van Maldegem avocat, M. Grunchard avocate)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Spanyol Királyság és Európai Vegyianyag-ügynökség

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet;

—	az ügyet határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszék elé; és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint a fellebbező arra vonatkozó érve, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a Bizottság megsértette volna a gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségét, jogilag téves.

Második, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1272/2008 rendelet (1) I. melléklete 4.1.3.5.5 pontja jogi egyértelműségének állítólagos hiányát használta a fellebbező által előterjesztett jogi érv elutasításának jogalapjául.

Harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a jogi háttér összetettségére vonatkozó megállapításra annak mentségéül, hogy a Bizottság elmulasztotta tekintetbe venni a CTPHT (classified pitch, coal tar, high-temp; [szurok, kőszénkátrány, magas hőmérsékletű]) oldhatóságának hiányát. A Törvényszék valójában ennek az ellenkezőjét mondta ki korábbi kapcsolódó eljárásokban (T-689/13 DEP, Bilbaina de Alquitranes SA és társai kontra Európai Bizottság ügy). A Törvényszék okfejtése, anélkül, hogy magyarázatot nyújtana a korábbitól ellenkezők megállapítására, hiányos és ellentmondásos.

Negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a megfelelő gondosságra vonatkozó szokásos kritériumot. Annak megállapításával, hogy a Bizottság úgy járt el, ahogy bármely szokásosan gondos közigazgatósági szerv eljárt volna, a Törvényszék téves és nem megfelelő összehasonlítási szempontot alkalmazott a Bizottság megfelelő gondosságának vizsgálatához.

Ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék indokolása hiányos és ellentmondásos, amennyiben bármely bizonyíték nélkül és kizárólag a főtanácsnok indítványa alapján azt állapította meg, hogy a Bizottság számára nehézséggel járhatott nyilvánvaló értékelési hibájának kijavítása, azt sugallva ezzel, hogy a Bizottság megközelítése mellett mentség hozható fel.

Hatodik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság hibája mellett az elővigyázatosság elve hozható fel mentségként, mert az ítélkezési gyakorlat szerint erre az elvre nem lehet valamely anyag osztályozása során hivatkozni.

---

(1)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L 349., 1. o.).

A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-638/18. sz., Deza a.s. kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen a Deza a.s által 2021. február 4-én benyújtott fellebbezés

(C-74/21. P. sz. ügy)

(2021/C 128/36)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Deza a.s. (képviselők: P. Sellar advocaat, K. Van Maldegem avocat, M. Grunchard avocate)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Spanyol Királyság és Európai Vegyianyag-ügynökség

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet;

—	az ügyet határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszék elé; és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint a fellebbező arra vonatkozó érve, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a Bizottság megsértette volna a gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségét, jogilag téves.

Második, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1272/2008 rendelet (1) I. melléklete 4.1.3.5.5 pontja jogi egyértelműségének állítólagos hiányát használta a fellebbező által előterjesztett jogi érv elutasításának jogalapjául.

Harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a jogi háttér összetettségére vonatkozó megállapításra annak mentségéül, hogy a Bizottság elmulasztotta tekintetbe venni a CTPHT (classified pitch, coal tar, high-temp; [szurok, kőszénkátrány, magas hőmérsékletű]) oldhatóságának hiányát. A Törvényszék valójában ennek az ellenkezőjét mondta ki korábbi kapcsolódó eljárásokban (T-689/13 DEP, Bilbaina de Alquitranes SA és társai kontra Európai Bizottság ügy). A Törvényszék okfejtése, anélkül, hogy magyarázatot nyújtana a korábbitól ellenkezők megállapítására, hiányos és ellentmondásos.

Negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a megfelelő gondosságra vonatkozó szokásos kritériumot. Annak megállapításával, hogy a Bizottság úgy járt el, ahogy bármely szokásosan gondos közigazgatósági szerv eljárt volna, a Törvényszék téves és nem megfelelő összehasonlítási szempontot alkalmazott a Bizottság megfelelő gondosságának vizsgálatához.

Ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék indokolása hiányos és ellentmondásos, amennyiben bármely bizonyíték nélkül és kizárólag a főtanácsnok indítványa alapján azt állapította meg, hogy a Bizottság számára nehézséggel járhatott nyilvánvaló értékelési hibájának kijavítása, azt sugallva ezzel, hogy a Bizottság megközelítése mellett mentség hozható fel.

Hatodik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság hibája mellett az elővigyázatosság elve hozható fel mentségként, mert az ítélkezési gyakorlat szerint erre az elvre nem lehet valamely anyag osztályozása során hivatkozni.

---

(1)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L 349., 1. o.).

A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-645/18. sz.,, Bilbaína de Alquitranes SA kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen a Bilbaína de Alquitranes, SA által 2021. február 3-án benyújtott fellebbezés

(C-75/21. P. sz. ügy)

(2021/C 128/37)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Bilbaína de Alquitranes, SA (képviselők: P. Sellar advocaat, K. Van Maldegem avocat, M. Grunchard avocate)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Spanyol Királyság és Európai Vegyianyag-ügynökség

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet;

—	az ügyet határozathozatal céljából utalja vissza a Törvényszék elé; és

—	a költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint a fellebbező arra vonatkozó érve, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a Bizottság megsértette volna a gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségét, jogilag téves.

Második, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az 1272/2008 rendelet (1) I. melléklete 4.1.3.5.5 pontja jogi egyértelműségének állítólagos hiányát használta a fellebbező által előterjesztett jogi érv elutasításának jogalapjául.

Harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem támaszkodhatott volna a jogi háttér összetettségére vonatkozó megállapításra annak mentségéül, hogy a Bizottság elmulasztotta tekintetbe venni a CTPHT (classified pitch, coal tar, high-temp; [szurok, kőszénkátrány, magas hőmérsékletű]) oldhatóságának hiányát. A Törvényszék valójában ennek az ellenkezőjét mondta ki korábbi kapcsolódó eljárásokban (T-689/13 DEP, Bilbaina de Alquitranes SA és társai kontra Európai Bizottság ügy). A Törvényszék okfejtése, anélkül, hogy magyarázatot nyújtana a korábbitól ellenkezők megállapítására, hiányos és ellentmondásos.

Negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a megfelelő gondosságra vonatkozó szokásos kritériumot. Annak megállapításával, hogy a Bizottság úgy járt el, ahogy bármely szokásosan gondos közigazgatósági szerv eljárt volna, a Törvényszék téves és nem megfelelő összehasonlítási szempontot alkalmazott a Bizottság megfelelő gondosságának vizsgálatához.

Ötödik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék indokolása hiányos és ellentmondásos, amennyiben bármely bizonyíték nélkül és kizárólag a főtanácsnok indítványa alapján azt állapította meg, hogy a Bizottság számára nehézséggel járhatott nyilvánvaló értékelési hibájának kijavítása, azt sugallva ezzel, hogy a Bizottság megközelítése mellett mentség hozható fel.

Hatodik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság hibája mellett az elővigyázatosság elve hozható fel mentségként, mert az ítélkezési gyakorlat szerint erre az elvre nem lehet valamely anyag osztályozása során hivatkozni.

---

(1)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 16., 1. o.; HL 2016. L 349., 1. o.).

A Törvényszék 2021. február 10-i ítélete – XC kontra Bizottság

(T-488/18. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Felvétel - EPSO/AD/338/17 nyílt versenyvizsga - A vizsgabizottság azon határozata, hogy a felperest nem engedi tovább a versenyvizsga következő szakaszára - A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Dokumentumokhoz való hozzáférés - A vizsgán feltett kérdésekhez való hozzáférés iránti kérelem elutasítása - A vizsgabizottság eljárásának titkossága - 1049/2001/EK rendelet - EPSO/AD/356/18 nyílt versenyvizsga - Tartaléklista - Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya - Elfogadhatatlanság - Felelősség”)

(2021/C 128/38)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: XC (képviselő: C. Bottino ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselő: A. Spina és L. Vernier, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)

Az ügy tárgya

Egyrészt az EPSO/AD/338/17 nyílt versenyvizsga vizsgabizottsága által 2017. december 4-én hozott, a felperesnek a versenyvizsga következő szakaszába való engedését megtagadó határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelem, másrészt a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló, 2018. június 19-i C(2018) 3969 bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, harmadrészt az EPSO/AD/356/18 nyílt versenyvizsga 2019. május 22-én közzétett tartaléklistájának megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelem, negyedrészt pedig a felperesnek állítólagosan okozott különböző károk megtérítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék XC-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 270., 2019.8.12.

A Törvényszék 2021. február 10-i ítélete – Santini és társai kontra Parlament

(T-345/19., T-346/19., T-364/19–T-366/19., T-372/19–T-375/19. és T-385/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(„Intézményi jog - Az európai parlamenti képviselők egységes statútuma - Az olasz választókerületekben megválasztott európai parlamenti képviselők - A nyugdíjról szóló 14/2018. sz. határozatnak az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati [a képviselőház elnöksége, Olaszország] általi elfogadása - Az olasz nemzeti parlamenti képviselők nyugdíja összegének módosítása - Az Olaszországban megválasztott bizonyos volt európai parlamenti képviselők nyugdíja összegének az Európai Parlament általi, ebből következő módosítása - A jogi aktus kibocsátójának hatásköre - Indokolási kötelezettség - Szerzett jogok - Jogbiztonság - Jogos bizalom - A tulajdonhoz való jog - Arányosság - Egyenlő bánásmód - Szerződésen kívüli felelősség - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése”)

(2021/C 128/39)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperesek: Giacomo Santini (Trento, Olaszország) és az ítélet mellékletében megnevezett 9 további felperes (képviselő: M. Paniz ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: S. Seyr és S. Alves meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészről az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati 14/2018. sz. határozatának 2019. január 1-jei hatálybalépését követően a felpereseket megillető nyugdíjak összegének kiigazítása tárgyában a felperesek mindegyikét illetően a Parlament által kidolgozott 2019. április 11-i feljegyzés, valamint a T-375/19. sz. ügy felperese esetében a 2019. május 8-i feljegyzés megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, és másrészről az e jogi aktusok következtében a felperesek által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Giacomo Santini és a mellékletben megnevezett többi felperes a saját költségein felül viseli az Európai Parlament részéről felmerült költségeket is.

---

(1)  HL C 263., 2019.8.5.

A Törvényszék 2021. február 10-i ítélete – Forte kontra Parlament

(T-519/19. sz. ügy) (1)

(Intézményi jog - Az európai parlamenti képviselők egységes jogállása - Az olasz választókerületekben megválasztott európai parlamenti képviselők - A nyugdíjakkal kapcsolatban a 14/2018. sz. határozat az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati [a képviselőház elnöksége, Olaszország] általi elfogadása - Az olasz nemzeti parlamenti képviselők nyugdíja összegének megváltoztatása - Az Olaszországban megválasztott bizonyos volt európai parlamenti képviselők nyugdíja összegének az Európai Parlament általi, ebből következő módosítása - A jogi aktus kibocsátójának hatásköre - Indokolási kötelezettség - Szerzett jogok - Jogbiztonság - Jogos bizalom - A tulajdonhoz való jog - Arányosság - Egyenlő bánásmód)

(2021/C 128/40)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Mario Forte (Nápoly, Olaszország) (képviselők: C. Forte és G. Forte ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: S. Seyr és S. Alves, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem a Parlament által kiadott 2019. június 11-i, a felperes nyugdíja összegének az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati 14/2018. sz. határozatának 2019. január 1-jei hatálybalépését követő kiigazítására vonatkozó feljegyzés megsemmisítése iránt.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Mario Forte viseli saját költségein felül az Európai Parlament részéről felmerült költségeket is.

---

(1)  HL C 305, 2019.9.9.

A Törvényszék 2021. február 10-i ítélete – Sophia Group kontra Parlament

(T-578/19. sz. ügy) (1)

(„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közbeszerzési eljárás - Épületekhez kapcsolódó segítségnyújtási szolgáltatások - Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítás - A szerződés odaítélése egy másik ajánlattevő számára - Kiválasztási szempontok - Odaítélési szempontok - Gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat - Címkék és tanúsítványok használata az odaítélési szempontok megfogalmazása során - Indokolási kötelezettség”)

(2021/C 128/41)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Sophia Group (Saint-Josse-ten-Noode, Belgium) (képviselők: Y. Schneider és C.-H. de la Vallée Poussin ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: L. Tapper Brandberg és Simon B. meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A „buildings Helpdesk szolgáltatásnyújtásra irányuló” (06A0010/2019/M011 számú ajánlati felhívás) 1. sz. tételt egy másik ajánlattevő részére odaítélő, 2019. július 30-i európai parlament határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Sophia Groupot kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

---

(1)  HL C 363., 2019.10.28.

A Törvényszék 2021. február 10-i ítélete – Herlyn és Beck kontra EUIPO – Brillux (B.home)

(T-821/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A B.home európai uniós szóvédjegy bejelentése - B-Wohnen korábbi nemzetközi szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”)

(2021/C 128/42)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Sonja Herlyn (Grünwald, Németország) és Christian Beck (Grünwald) (képviselő: H. Hofmann ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: M. Fischer meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Brillux GmbH & Co. KG (Münster, Németország) (képviselő: R. Schiffer ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az egyrészről a Brillux és másrészről S. Herlyn és Ch. Beck közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. szeptember 24-én hozott határozata (R 373/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Sonja Herlyn-t és Christian Beck-et kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 27., 2020.1.27.

A Törvényszék 2021. február 10-i ítélete – El Corte Inglés kontra EUIPO – MKR Design (PANTHÉ)

(T-117/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A PANTHÉ európai uniós ábrás védjegy bejelentése - A korábbi PANTHER nemzeti szó- és ábrás védjegy, valamint a korábbi P PANTHER európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - A korábbi védjegy tényleges használatának igazolása”)

(2021/C 128/43)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: El Corte Inglés, SA (Madrid, Spanyolország) (képviselő: J. L. Rivas Zurdo ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: L. Rampini meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: MKR Desing Srl (Milánó, Olaszország) (képviselő: G. Dragotti ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az El Corte Inglés és az MKR Design közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. december 5-én hozott határozata (R 378/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a El Corte Inglés, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 129., 2020.4.20.

2020. december 29-én benyújtott kereset – Stockdale kontra Tanács és társai

(T-776/20. sz. ügy)

(2021/C 128/44)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Robert Stockdale (Bristol, Egyesült Királyság) (képviselő: N. de Montigny ügyvéd)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Unió bosznia-hercegovinai különleges képviselője

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék

elsődlegesen:

—	állapítsa meg az elbocsátásról szóló határozat jogellenességét;

—

a magánjogi szerződésből eredő jogokat illetően: — minősítse át a szerződéses jogviszonyt határozatlan idejű munkaszerződéssé; — állapítsa meg, hogy a felperessel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak az elbocsátás oka miatt, ezért kötelezze az alpereseket méltányosan 10 000 euróra értékelt kártérítés megfizetésére pszichológiai kár jogcímén; — állapítsa meg, hogy az alperesek megsértették szerződéses kötelezettségeiket, különösen az arra irányuló kötelezettséget, hogy a határozatlan időre szóló szerződés felmondása esetén a felmondási időt meg kell tartani; — állapítsa meg, hogy a felperessel szemben egyenlőtlen és jogellenes bánásmódot alkalmaztak, következésképpen kötelezze az alpereseket, hogy állítsák vissza munkaviszonyát, illetve másodlagosan, hogy fizessenek neki a munkaszerződés teljesítéséhez való, a szerződés előrelátható lejártáig fennálló jogosultság elveszítése alapján értékelt kártérítést; — következésképpen kötelezze az alpereseket, hogy észszerűtlen elbocsátás (unfair dismissal) címén fizessenek a felperesnek később meghatározandó – és ideiglenesen méltányosan 393 850,08 euróban meghatározott – kártérítést; — kötelezze az alpereseket a fent említett összegekkel kapcsolatban kamat megfizetésére;

—

a többi jogot illetően, a felperes és az Európai Unió egyéb alkalmazottai közötti megkülönböztető bánásmód alapján: — állapítsa meg, hogy az első három alperes valamelyikének ideglenes alkalmazottjaként kellett volna felvenniük a felperest, állapítsa meg továbbá, hogy az első három alperes a felperes díjazását, nyugdíjjogosultságát, a kapcsolódó juttatásokat, valamint későbbi foglalkoztatásának garanciáját illetően megkülönböztető bánásmódot alkalmazott a felperessel szemben, anélkül hogy ez objektíve igazolt lett volna; — kötelezze az első három alperest a díjazás, a nyugdíj, a juttatások, valamint az előnyök elvesztése miatt, a közösségi jog e keresetlevélben említett megsértései révén a felperesnél keletkező kár megtérítésére; — kötelezze őket ezen összegekkel kapcsolatban kamat megfizetésére; — határozzon meg határidőt a feleknek az említett kártérítés meghatározására, figyelemmel arra a besorolási és fizetési fokozatra, amelyben a felperest alkalmazni kellett volna, a bértáblában való átlagos előmenetelre, karrierje alakulására, azokra a juttatásokra, amelyeket ezen ideiglenes alkalmazotti szerződések alapján kellett volna kapnia, továbbá vesse össze a kapott eredményeket a felperes által ténylegesen kapott díjazással;

—	az alpereseket kötelezze a költségek viselésére.

Másodlagosan:

—	kötelezze az intézményeket a felperes alapvető jogai tiszteletben tartásának elmulasztásából eredő, szerződésen kívül a felperesnek okozott kár megtérítésére, az ideiglenesen méltányosan meghatározott 400 000 euró összegig.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, az alperesek szerződéses és szerződésen kívüli felelősségére alapított jogalap, az alábbi okok miatt: — a felperes szerződésére alkalmazandó anyagi jog megsértése; — az Európai Unióban dolgozó egyesült királysági állampolgárként az állampolgársága miatti elbocsátásáról szóló határozattal összefüggésben a megkülönböztetés, valamint az elbocsátására irányuló eljárás során az egyenlőtlen bánásmód, valamint a meghallgatáshoz való jogának megsértése; — joggal való visszaélés a határozott ideig tartó egymás utáni szerződések alkalmazásával összefüggésben, valamint az arányosság elvének megsértése, továbbá az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a megsértése; — a jogbiztonság hiánya, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jog megsértése, a helyes hivatali magatartás európai kódexének megsértése, valamint a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának megsértése.

2.

A második, a felperes elbocsátásáról szóló határozat jogellenességére alapított jogalap. Ez a jogalap két kifogásra oszlik: — az első, a felperes munkaszerződésére alkalmazandó jog megsértésére alapított kifogás (a szerződés minősítése, az elbocsátásra vonatkozó szabályok, az Uniónak dolgozó többiegyesült királysági alkalmazotthoz képest egyenlőtlen bánásmód stb.). A felperes másodlagosan előadja, hogy ugyanazokat az uniós jogi eszközökben kimondott elveket kell alkalmazni, hogy ugyanezekre az eredményekre lehessen jutni. — A második, az intézményeknél dolgozó munkavállalók körében a megkülönböztetés fennállására alapított jogalap, különös tekintettel az ideiglenes alkalmazottak számára biztosított jogokra (különféle juttatások, nyugdíjpénztári hozzájárulások, költségtérítések stb. kifizetésének hiánya).

3.	A harmadik, az uniós intézmények szerződésen kívüli felelősségének fennállására alapított jogalap, amelyet a felperes arra az esetre hoz fel, ha az alperesek szerződéses felelősségével kapcsolatos jogalapokat elfogadhatatlannak vagy megalapozottnak kellene minősíteni.

2021. január 17-én benyújtott kereset – VI kontra Bizottság

(T-20/21. sz. ügy)

(2021/C 128/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: VI (képviselők: G. Pandey, D. Rovetta és V. Villante ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2020. október 7-i, a felperes által 2020. október 7-án kézhez vett azon határozatát, amelyben elutasították a felperes 2020. május 27-i panaszát, ideértve az abban foglalt, 50 000 euró összegű kártérítés iránti kérelmét;

—	semmisítse meg az EPSO/a vizsgabizottság 2020. február 27-i azon határozatát, amelyben elutasították a felperes arra irányuló kérelmét, hogy vizsgálják felül a vizsgabizottság által hozott, a felperesnek a versenyvizsga további szakaszára bocsátását megtagadó határozatot;

—	semmisítse meg az EPSO/a vizsgabizottság 2019. június 26-i azon határozatát, amelyben a felperes nevét nem vették fel az EPSO/AD/363/18 (AD7) – Tanácsos a vámügy területén versenyvizsga tartaléklistájára;

—	semmisítse meg az EPSO/AD/363/18 (AD7) – Tanácsos a vámügy területén versenyvizsga 2018. október 11-én közzétett nyíltversenyvizsga-felhívását (1) és a tartaléklista teljes egészét, ebből következően a fent említett versenyvizsga tartaléklistájára felvett pályázók nevét;

—	kötelezze az alperest 70 000 euró kártérítés megfizetésére a fent említett vitatott, jogsértő határozatok következtében keletkezett kárért;

—	az alperest kötelezze a költségek megfizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a felperes szakmai tapasztalatának nyilvánvalóan téves értelmezésére, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem megvizsgálásának hiányára, a vizsgabizottság tagjának a felperes interjúztatására nyilvánvalóan nem megfelelő módon való kiválasztása miatt a vizsgabizottság hatáskörrel való visszaélésére és a személyzeti szabályzat 27. cikkének megsértésére, a felperes által a kérdésekre adott válaszok nem megfelelő megvizsgálására, a pályázók objektív és összehasonlító értékelésének elvégzésére vonatkozó kötelezettség megsértésére, valamint az egyenlő bánásmód elvének és az esélyegyenlőségnek a megsértésére vonatkozik.

2.

A második jogalap a vizsgabizottság egyik tagja által feltett kérdésekre a felperes által adott válaszok nem megfelelő megvizsgálására, a versenyvizsga-felhívás I. melléklete 1. pontjának és II. mellékletének megsértésére és a felperes által adott válaszok nyilvánvalóan téves értékelésére vonatkozik.

3.	A harmadik jogalap az indokolási kötelezettség és az EUMSZ 296. cikk megsértésére vonatkozik.

4.

A negyedik jogalap a szóbeli vizsga során a versenyvizsgabizottság összetétele stabilitásának állítólagos hiányára, a koherens és objektív értékelés, valamint a pályázók esélyegyenlőségének és a velük való egyenlő bánásmódnak a biztosítására irányuló intézkedések megfelelő összehangolásának hiányára vonatkozik.

5.

Az ötödik jogalap az 1958. évi 1. számú tanácsi rendelet (2) 1., 2., 3. és 4. cikkének megsértésére, a személyzeti szabályzat 1d. és 28. cikkének, valamint III. melléklete 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának megsértésére, továbbá az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére vonatkozik.

---

(1)  HL 2018. C 368A., 1. o.

(2)  Az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15-i1. tanácsi rendelet (magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 5. o.), amelyet legutóbb az áruk szabad mozgása, a személyek szabad mozgása, a társasági jog, a versenypolitika, a mezőgazdaság, az élelmiszer-biztonság, állat- és növény-egészségügyi politika, a közlekedéspolitika, az energia, az adózás, a statisztika, a transzeurópai hálózatok, az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok, a jogérvényesülés, szabadság és biztonság, a környezetvédelem, a vámunió, a külkapcsolatok, a kül-, biztonság- és védelempolitika, valamint az intézmények területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak a Horvát Köztársaság csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló, 2013. május 13-i (EU) 517/2013 tanácsi rendelet (HL 2013. L 158., 1. o.) módosított.

2021. január 14-én benyújtott kereset – Equinoccio-Compañía de Comercio Exterior kontra Bizottság

(T-22/21. sz. ügy)

(2021/C 128/46)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Equinoccio-Compañía de Comercio Exterior, SL (Madrid, Spanyolország) (képviselők: D. Luff és R. Sciaudone ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a török tudományos, ipari és technológiai minisztérium – uniós és külügyi főigazgatóság – az EU pénzügyi programjainak igazgatósága által hivatkozott, a pénzügyi biztosíték felszámolásáról szóló, 2020. november 4-i európai bizottsági levelet (Ref. Ares(2020)6365704);

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a gondossági kötelezettség, a pártatlanság, a fegyveregyenlőség és a költségvetési rendelet (1) 78. cikkének megsértésére alapított jogalap. — A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a török hatóságok által hozott, a biztosíték felszámolásáról szóló határozatot. A Bizottság ugyanis arra kérte a török hatóságokat, hogy maguk vizsgálják meg a határozatot. E magatartás sérti a költségvetési rendeletnek a felhatalmazáson alapuló rendelet (2) 80., 81. és 82. cikkével összefüggésben értelmezett 78. cikkét. E rendelkezések szerint az Unió engedélyezésre jogosult hatóságának kell elvégeznie a dokumentumok személyes ellenőrzését.

2.

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap. — A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat nem szolgáltatott számára elegendő információt annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott-e, vagy esetleg olyan hibában szenved, amely lehetővé tenné számára a jogszerűségének az uniós bíróság előtti vitatását, másrészt pedig annak lehetővé tételéhez, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét.

3.

A harmadik, a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított jogalap. — Előterjesztésre került, hogy a felperes nem vett részt azon, a Bizottság által lefolytatott, annak eldöntésére irányuló közigazgatási eljárásban, hogy megbízza-e az ankarai európai képviseletet a biztosíték felszámolásának jóváhagyásával.

4.	A negyedik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap. — A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azzal, hogy nem teljesítette az ajánlatkérő szerv kérelmét és a felperesnek fizetendő összegeket.

5.

Az ötödik, a biztosíték felszámolási feltételeinek nyilvánvalóan téves értékelésére alapított jogalap. — Előterjesztésre került, hogy a megtámadott határozat a biztosíték felszámolására alkalmazandó, a szolgáltatási szerződés állítólagos megsértéséhez kapcsolódó feltételek tekintetében nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz.

---

(1)  Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012 L 298., 1. o.).

(2)  Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.).

2021. január 21-én benyújtott kereset – L’Oréal kontra EUIPO – Debonair Trading Internacional (SO COUTURE).)

(T-30/21. sz. ügy)

(2021/C 128/47)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: L’Oréal (Clichy, Franciaország) (képviselők: M. Treis és E. Strobel ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Debonair Trading Internacional Lda (Funchal, Portugália)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: SO COUTURE európai uniós szóvédjegy – 12 194 015. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. november 3-án hozott határozata (R 158/2016-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése az átfogó értékelés elvégzése és az összetéveszthetőség értékelése során.

2021. január 21-én benyújtott kereset – PZ kontra Bizottság

(T-49/21. sz. ügy)

(2021/C 128/48)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: PZ (képviselők: S. Rodrigues és A. Champetier ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2019. január 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozó, a felperessel 2020. február 19-én közölt 2019. évi értékelő jelentést;

—	továbbá, amennyiben szükséges, semmisítse meg a felperes 2020. június 26-i panaszát elutasító 2020. október 23-i határozatot (amelyről a felperest 2020. október 30-án értesítették), és

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap az alperes által elkövetett nyilvánvaló értékelési hibákon alapul.

2.	A második jogalap az indokolási kötelezettség alperes általi megsértésén alapul.

3.	A harmadik jogalap a felperes meghallgatáshoz való jogának megsértésén alapul.

4.	A negyedik jogalap az értékelő függetlenségének hiányán alapul.

2021. január 25-én benyújtott kereset – ClientEarth kontra Bizottság

(T-52/21. sz. ügy)

(2021/C 128/49)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: ClientEarth AISBL (Brüsszel, Belgium) (képviselő:: O. Brouwer ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az alperes 2020. november 16-i hallgatólagos határozatát, amely az 1049/2001/EK rendelet (1) és az 1367/2006/EK rendelet (2) alapján megtagadta tőle az egyes, halászati ellenőrzéssel kapcsolatos kért dokumentumokhoz való hozzáférést;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely azon alapul, hogy az alperes, mivel a felperes tekintetében nem hozott kifejezett határozatot a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatban a megerősítő kérelmek feldolgozására nyitva álló, az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti határidőn belül, e rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében hallgatólagosan megtagadta a hozzáférést. A felperes úgy érvel, hogy a hallgatólagos megtagadó határozatot nem indokolták, és azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg e határozatot, mivel a Bizottság megsértette az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja, valamint az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségét.

---

(1)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.)

(2)  A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 264, 13. o.).

2021. február 5-én benyújtott kereset – Mendes de Almeida kontra Tanács

(T-75/21. sz. ügy)

(2021/C 128/50)

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: Ana Carla Mendes de Almeida (Sobreda, Portugália) (képviselők: R. Leandro Vasconcelos és M. Marques de Carvalho ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az Európai Ügyészség európai ügyészeinek kinevezéséről a szóló 2020. július 27-i (EU) 2020/1117 tanácsi végrehajtási határozatot annyiban, amennyiben az ideiglenes alkalmazottként, AD 13 besorolási fokozatban, a 2020. július 29-től kezdődő hároméves, nem megújítható időtartamra az Európai Ügyészség európai ügyészévé nevezte ki a Portugália által jelölt José Eduardo Moreira Alves d’Oliveira Guerrát;

—	az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik:

1-

Az első jogalap azoknak az európai ügyészek kinevezésére alkalmazandó szabályok megsértésén alapul, amelyek az Európai Ügyészség függetlenségének elvét biztosítják. A felperes előadja, hogy az, hogy a portugál kormány 2019. november 29-én az Európai Unió Tanácsának eljuttatott levelében megtámadta a kiválasztással foglalkozó tanácsadó testület által készített, az e kormány által javasolt jelölteknek az (EU) 2017/1939 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerinti előválogatását, és más jelöltet támogatott, akit a Tanács jóváhagyott, veszélyezteti az európai ügyészek kinevezési eljárásának rendszerét, amelynek célja az Európai Ügyészség és az európai ügyészek függetlenségének biztosítása. Az európai ügyészek legitimitásukat a kinevezési eljárásban részt vevő uniós intézményektől nyerik, különösen az Európai Unió Tanácsától, nem pedig a nemzeti kormányok részvételéből. A portugál kormány hivatkozott levele és annak a Tanács általi elfogadása komolyan megkérdőjelezi az Európai Ügyészség és az európai ügyészek függetlenségét és ezáltal hitelességét is.

2-

A második jogalap a határozat nyilvánvalóan hibás indokolásán alapul. A felperes különösen arra hivatkozik, hogy a portugál kormány által a Tanácsnak 2019. november 29-én küldött levél két komoly hibát tartalmazott, amelyeket ráadásul e kormány is elismert. Az említett hibákat az jelentette, hogy a portugál kormány által támogatott jelöltet hatszor is „José Guerra főügyész-helyettesként” említették meg, valamint kijelentették, hogy az említett ügyész nyomozási és vádhatósági feladatokat látott el egy, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett bűncselekmények tárgyában folytatott fontos eljárásban. Ugyanakkor a megtámadott aktusban megnevezett ügyészjelölt nem volt és jelenleg sem főügyész-helyettes, valamint a hivatkozott eljárás nyomozati szakaszában se vett részt. Jóllehet a Tanács tagadja, hogy e két hiba a határozata szempontjából releváns lett volna, kétségtelen azonban, hogy egyáltalán nem utalt ezekre és nem is javította ki ezeket, noha a portugál kormány levelében foglalt egyéb állításokat elfogadta. Valójában a Tanács csak akkor foglalkozott a hibák kérdésével, amikor a megállapított tények nyilvánossá váltak, amely egyébként mind Portugáliában, mind Európában közfelháborodást váltott ki.

3-

A harmadik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul. A felperes arra hivatkozik, hogy azon célkitűzések, amelyekre tekintettel az európai ügyészek kiválasztása és kinevezése terén az Európai Unió Tanácsára ruháztak hatásköröket, a szerv függetlenségének biztosítására, valamint olyan, magasan képzett nemzeti pályázók kinevezésére irányulnak, akik az európai ügyészi megbízatás ellátásával kapcsolatban teljes mértékben biztosítják a függetlenséget. A portugál kormány beavatkozása és a Tanács eljárása a hivatkozott céloktól eltérő célokat követ, vagy legalábbis azoktól eltérő eredményhez vezet. A portugál ügyész kiválasztása, majd azt követően a megtámadott aktus általi kinevezése nem járul hozzá szükségszerűen olyan, magasan képzett nemzeti pályázók kinevezéséhez, akik az európai ügyészi megbízatás ellátásával kapcsolatban teljes mértékben biztosítják a függetlenséget, ami ellentétes az említett rendeletekből és határozatokból eredő célkitűzésekkel és sérti a kinevezett ügyészek legitimitását, valamint magának a szervnek a hitelességét.

2021. február 12-én benyújtott kereset – Darment kontra Bizottság

(T-92/21. sz. ügy)

(2021/C 128/51)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Darment Oy (Helsinki, Finnország) (képviselő: C. Ginter ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az alperes azon határozatát, amely csökkentette a felperes részére a 2021 évre fluorozott szénhidrogén forgalomba hozatalára vonatkozóan kiosztott kvótát, és amelyet a felperessel az F-Gas Portal System-en 2020. december 15-én, emailben pedig 2021. január 12-én közöltek;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az EUMSZ 266. cikket azáltal, hogy a felperessel szemben szankciót alkalmazott annak ellenére, hogy a Törvényszék megsemmisítette az alperes azon határozatát, amely megállapította, hogy a felperes 2017-ben túllépte a fluorozott szénhidrogén forgalomba hozatalára vonatkozó kvótáját, és szankciót szabott ki vele szemben;

2.	A második, arra alapított jogalap, hogy az alperes megsértette az 517/2014/EU rendelet (1) 25. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikkével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését azáltal, hogy a felperessel szemben továbbra is szankciót alkalmaz.

---

(1)  A fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 150., 195. o.)

2021. február 19-én benyújtott kereset – Boshab kontra Tanács

(T-103/21. sz. ügy)

(2021/C 128/52)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Evariste Boshab (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 6. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet I. mellékletének 6. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a felperes védelemhez való jogának megsértésén alapul. A felperes több kifogást is felhoz a védelemhez való jog azon eljárások során történő megsértésére vonatkozóan, amelyek a vele szembeni korlátozó intézkedések Tanács általi elfogadását és meghosszabbítását eredményezték, és többek között az elfogadható feltételek mellett történő meghallgatáshoz való jogának megsértésére hivatkozik.

2.

A második jogalap a nyilvánvaló értékelési hibán alapul, amennyiben a Tanács megállapította, hogy a felperes a Kongói Demokratikus Köztársaságban az emberi jogok súlyos megsértésének minősülő cselekményekben vett részt. A felperes kifogásolja a vele szembeni korlátozó intézkedések meghosszabbítását megelőző felülvizsgálat hátterét, és vitatja a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2008/369/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. december 20-i 2010/788/KKBP tanácsi határozat (HL 2010. L 336., 30. o.) hatálya alá tartozó személyek listájára való felvételének alapjául szolgáló tényállásokban való tényleges részvételét.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Kande Mupompa kontra Tanács

(T-104/21. sz. ügy)

(2021/C 128/53)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Alex Kande Mupompa (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 7. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 7. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Kanyama kontra Tanács

(T-105/21. sz. ügy)

(2021/C 128/54)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Célestin Kanyama (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 4. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 4. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Kazembe Musonda kontra Tanács

(T-106/21. sz. ügy)

(2021/C 128/55)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Jean-Claude Kazembe Musonda (Lubumbashi, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 8. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 8. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Amisi Kumba kontra Tanács

(T-107/21. sz. ügy)

(2021/C 128/56)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Gabriel Amisi Kumba (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 2. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 2. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Ilunga Luyoyo kontra Tanács

(T-108/21. sz. ügy)

(2021/C 128/57)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Ferdinand Ilunga Luyoyo (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 3. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 3. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Mutondo kontra Tanács

(T-109/21. sz. ügy)

(2021/C 128/58)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Kalev Mutondo (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 11. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 11. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Kampete kontra Tanács

(T-110/21. sz. ügy)

(2021/C 128/59)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Ilunga Kampete (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 1. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 1. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Numbi kontra Tanács

(T-112/21. sz. ügy)

(2021/C 128/60)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: John Numbi (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 5. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 5. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Team Beverage kontra EUIPO (Beverage Analytics)

(T-113/21. sz. ügy)

(2021/C 128/61)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Team Beverage AG (Bréma, Németország) (képviselők: O. Spieker, A. Schönfleisch és N. Willich ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: a Beverage Analytics európai uniós szóvédjegy bejelentése – 18 101 437. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. december 11-én hozott határozata (R 727/2020-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon részében, amelyben az elutasítja a felperes által az alperes 2020. február 21-i határozatával szemben benyújtott fellebbezést;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megsértése.

2021. február 20-án benyújtott kereset – Growth Finance Plus kontra EUIPO (doglover)

(T-114/21. sz. ügy)

(2021/C 128/62)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Growth Finance Plus AG (Gommiswald, Svájc) (képviselő: H. Twelmeier ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: doglover európai uniós szóvédjegy – 18 107 487. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2020. november 26-án hozott határozata (R 720/2020-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. február 20-án benyújtott kereset – Growth Finance Plus kontra EUIPO (catlover)

(T-115/21. sz. ügy)

(2021/C 128/63)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Growth Finance Plus AG (Gommiswald, Svájc) (képviselő: H. Twelmeier ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: a catlover európai uniós szóvédjegy bejelentése – 18 107 485. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2020. november 26-án hozott határozata (R 717/2020-1. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2021. február 18-án benyújtott kereset – Deichmann kontra EUIPO – Munich (egy cipő oldalára helyezett két egymást keresztező csík ábrázolása)

(T-117/21. sz. ügy)

(2021/C 128/64)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Deichmann SE (Essen, Németország) (képviselő: C. Onken ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Munich, SL (La Torre de Claramunt, Spanyolország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: európai uniós ábrás védjegy (egy cipő oldalára helyezett két egymást keresztező csík ábrázolása) – 2 923 852. sz. európai uniós védjegy

Az EUIPO előtti eljárás: törlési eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2020. december 7-én hozott határozata (R 2882/2019-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és az EUIPO előtti eljárásban résztvevő másik felet kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdése első mondatának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 94. cikke (1) bekezdése második mondatának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 59. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése

2021. február 22-én benyújtott kereset – Cilem Records International kontra EUIPO – KVZ Music (HALIX RECORDS)

(T-118/21. sz. ügy)

(2021/C 128/65)

A keresetlevél nyelve: német

Felek

Felperes: Cilem Records International UG (Augsburg, Németország) (képviselő: E. Hecht ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: KVZ Music Ltd (Szófia, Bulgária)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott védjegy: HALIX RECORDS európai uniós szóvédjegy – 16 288 235. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2021. január 28-án hozott határozata (R 1060/2020-4. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott 2021. január 28-i határozatot, valamint az EUIPO 2020. május 25-i, a 016288235. sz. uniós védjegyet érintő határozatát, és adjon helyt a felperes által a 16288235. sz. védjegybejelentéssel szemben 2017. április 17-én benyújtott felszólalásnak;

—	másodsorban helyezze hatályon kívül a megtámadott 2021. január 28-i határozatot, és az ügyet új határozat meghozatala céljából utalja vissza a fellebbezési tanács elé;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértése.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Ramazani Shadary kontra Tanács

(T-119/21. sz. ügy)

(2021/C 128/66)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Emmanuel Ramazani Shadary (Kinshasa, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 10. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 10. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.

2021. február 19-én benyújtott kereset – Ruhorimbere kontra Tanács

(T-120/21. sz. ügy)

(2021/C 128/67)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Éric Ruhorimbere (Mbuji-Mayi, Kongói Demokratikus Köztársaság) (képviselők: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e határozat mellékletének 9. pontjában;

—	semmisítse meg a 2020. december 10-i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet abban a részében, amely fenntartja a felperes nevét e rendelet mellékletének 9. pontjában;

—	a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében azonosak a T-103/21. sz., Boshab kontra Tanács ügy keretében hivatkozott jogalapokkal, vagy azokhoz hasonlóak.