A Régiók Európai Bizottsága állásfoglalása: A 2020. évi regionális és helyi barométer – A helyi és regionális önkormányzatok Covid19 elleni és a helyreállítást támogató fellépése

(2020/C 440/01)

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

—	tekintettel a „2020. évi regionális és helyi barométer” című jelentésére, amely inkluzív, tényszerű és objektív megközelítéssel, több partner és intézmény bevonásával készült,

—

mivel a jelentés célja, hogy reflektáljon az Unió helyzetének regionális és helyi dimenziójára, adatokkal szolgáljon az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű politikai döntéshozók számára az elkövetkező év legsürgetőbb kihívásairól, és kulcsfontosságú ajánlásokat fogalmazzon meg, iránymutatásul az európai politikai válaszlépésekhez. Ezen ajánlások alapján minden szinten nyílt és inkluzív vitákat lehet tartani, amelyek során kifejtik az előttünk álló döntési lehetőségeket, és amelyek növelik majd a meghozandó döntések legitimitását,

—

mivel a helyi és regionális önkormányzatok a válságkezelés frontvonalában állnak, és a vírus terjedésének megfékezését célzó intézkedések, az egészségügy, a szociális szolgáltatások és a gazdasági fejlődés kritikus szempontjaiért felelősek, lévén hogy ezek a hatáskörök megoszlanak a tagállamok különböző kormányzati szintjei között,

—	mivel a Covid19-válság hatásai területenként igen eltérőek, ami jelentős következményekkel jár a válságkezelésre és a szakpolitikai válaszokra nézve,

—	mivel a szubnacionális kormányzatok jelentős szerepet játszanak a Covid19-válság kezelésében mind saját politikai döntéseik és fellépéseik, mind pedig a más kormányzati szinteken meghatározott politikák végrehajtása révén,

1.

hangsúlyozza a többszintű kormányzás fontosságát, valamint azt, hogy a jövőbeli válságokra való koherens és hatékony reagálás biztosítása érdekében össze kell hangolni a sürgősségi egészségügyi irányítást, és határon átnyúló egészségügyi együttműködésre van szükség;

2.

hangsúlyozza, hogy a koronavírus okozta válságról és a helyi és regionális önkormányzatok szerepéről az RB nevében 2020. szeptemberben végzett közvélemény-kutatás szerint az uniós polgárok a különféle kormányzati szintek közül továbbra is a helyi és regionális kormányzati szintet tartják a legmegbízhatóbbnak (52 %), és a legtöbben (48 %) ugyancsak e szintről tudják leginkább elképzelni, hogy most és a jövőben is megteszi a megfelelő intézkedéseket a koronavírus okozta válság gazdasági és társadalmi hatásainak leküzdésére. Az európaiak egyértelmű többsége (58 %) úgy véli továbbá, hogy ha a regionális és helyi önkormányzatok nagyobb befolyással rendelkeznének, az pozitív hatással lenne az EU problémamegoldó képességére – és ez a nézet minden tagállamban többséget élvez;

3.

hangsúlyozza, hogy a válság miatt a helyi és regionális önkormányzatok kiadásai nőttek, bevételeik pedig csökkentek, és kéri, hogy az önkormányzatok kapjanak elegendő forrást a központi kormányzatoktól és az uniós szinttől egészségügyi rendszereik jelenlegi és hosszú távú megerősítéséhez. Az egészségügyi rendszerek közötti regionális egyenlőtlenségeket és a veszélyhelyzeti felkészültség terén tapasztalható szűk keresztmetszeteket az illetékes nemzeti hatóságokon keresztül kell orvosolni. „Az EU az egészségügyért” programnak, a rescEU-tartaléknak és a rugalmassági intézkedéseknek ki kell egészíteniük ezeket az erőfeszítéseket;

4.

hangsúlyozza, hogy a 2020. évi regionális és helyi barométer azt mutatja, hogy a finanszírozás elosztási kritériumainak figyelembe kell venniük a regionális különbségeket, és olyan átfogó mutatókon kell alapulniuk, amelyek tükrözik a különböző kitettségi és sebezhetőségi szinteket, többek között a válság kezdete óta bekövetkezett GDP-csökkenést, a veszélyeztetett ágazatok arányát, a turizmustól, a határon átnyúló és nemzetközi kereskedelemtől és közlekedéstől való függőséget, valamint az önálló vállalkozók és a kkv-k regionális gazdaságon belüli arányát;

5.

hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz – az uniós helyreállítási terv központi eleme – nem hagyhatja figyelmen kívül a területi különbségeket: a szubnacionális kormányzatoknak aktívan részt kell venniük a nemzeti tervek elkészítésében, és az uniós és nemzeti tervekkel összhangban saját regionális és helyi helyreállítási terveket kell kidolgozniuk. Az európai szemeszternek – mint az Eszköz irányítási mechanizmusának – magatartási kódexet kell tartalmaznia a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozóan, a partnerség és az aktív szubszidiaritás elvét követve;

6.

megismétli, hogy a kkv-knak és a leginkább érintett ágazatoknak, például a közlekedésnek, az idegenforgalomnak és a kulturális ágazatnak hozzá kell férnie különféle fenntartható pénzügyi támogatási formákhoz, például állami támogatásokhoz, kockázati tőkéhez és hosszú távon kedvező törlesztési feltételeket biztosító hitelhez;

7.

megerősíti, hogy gyors megállapodásra van szükség az új helyreállítási eszközről (és a többéves pénzügyi keretről) annak érdekében, hogy a forrásokat gyorsan mozgósítani lehessen a válság negatív hatásainak kezelése érdekében, támogatva a helyi szintű gazdaságot és munkahelyteremtést;

8.

hangsúlyozza, hogy a Covid19 pusztító hatása Európa-szerte drámai mértékben súlyosbította a társadalmi, a nemzedékek közötti és a nemek közötti egyenlőtlenségeket, mindössze hat hónap alatt egy évtizednyi haladást ásva alá. Ezért a világjárvány hosszú távú következményeinek korlátozása érdekében az európai helyreállítás alapját a gazdasági, társadalmi és egészségügyi prioritásokat kiegyensúlyozottan kezelő, célzott, ambiciózus és megfelelően finanszírozott szakpolitikáknak kell képezniük;

9.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás, a szennyezett környezet és a meggyengült természetes ökoszisztémák által leginkább veszélyeztetett városok és régiók lakosai nagyobb mértékben vannak kitéve a kórokozók terjedésének. Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok a jelenlegi válságot lehetőségként használják fel arra, hogy a világjárványt követő helyreállítás során felgyorsítsák az átmenetet, és az Európai Unió 2050-ig klímasemlegessé váljon;

10.

sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a helyreállítási terv, a zöld megállapodás és a szociális jogok európai pillérének szorosabb összekapcsolása érdekében biztosítsák a fenntartható fejlődési célok jobb integrálását a megújult, területi alapú és megreformált európai szemeszterbe;

11.

kiemeli, hogy a válság következtében a korszerű információs technológiák és infrastruktúra hozzáférhetősége még kritikusabb erőforrássá vált, és kéri a „digitális szakadék” problémájának megoldását, magas fokú összekapcsoltság megvalósítását az EU valamennyi régiójában és városában – beleértve a vidéki, a külső, a legkülső és a földrajzilag hátrányos helyzetű területeket is –, valamint a feltételek megteremtését ahhoz, hogy az emberek életkoruktól és társadalmi-gazdasági hátterüktől függetlenül alkalmazkodni tudjanak a válsághoz és a munka változó világához;

12.

sajnálja, hogy a kohéziós politikai finanszírozás rugalmasabbá tételére és felhasználásának felgyorsítására irányuló új intézkedések magukban hordozzák a fokozott tagállami szintű központosítás kockázatát; ezért határozottan kéri, hogy a források átcsoportosítását és a kohéziós politikai programok módosítását a szubszidiaritás, a partnerség és a többszintű kormányzás elveivel összhangban hajtsák végre, teljes mértékben bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat a REACT-EU keretében történő beruházások (újra)programozására vonatkozó döntésekbe; kiemeli, hogy a rugalmasságnak – különösen a tematikus koncentráció felfüggesztésének – átmenetinek kell lennie, és amint a körülmények lehetővé teszik, elő kell irányozni a kohéziós politikai programokra vonatkozó rendes szabályokhoz való visszatérést;

13.

rámutat arra, hogy a Covid19 kitörése különösen súlyosan érintette azokat a régiókat, ahol a legtöbb idős (65 év feletti) ember él, és hogy az ebbe a korcsoportba tartozókat fenyegeti leginkább a vírussal való fertőződés veszélye. Ezért hangsúlyozza, hogy folyamatosan szükség van az idősek hatékony védelmével – többek között a telemedicinához való hozzáférésük megkönnyítésével – kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjére;

14.

a támogató eszközök nagy számára és az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó jelenlegi és jövőbeli szabályok módosításaira való tekintettel arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a különféle új mechanizmusok, például a REACT-EU, a Méltányos Átállást Támogató Alap és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, illetve a meglévő tagállami és uniós rendszerek közötti interakciók kellő átláthatóságát, elkerülve a rendszer további bonyolítását és azt, hogy az alapok felhasználási aránya alacsony maradjon; ennek kapcsán rámutat arra, hogy egy jelentős finanszírozási keret elfogadása önmagában még nem elég, és hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak is elegendő időre van szükségük ahhoz, hogy programokat és projekteket terjesszenek elő, például a REACT-EU program keretében;

15.

aggodalommal állapítja meg, hogy a válság nyomás alá helyezte az egységes piacot, akadályozva a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, súlyosan érintve a kkv-kat és valamennyi uniós polgár életét, különösen a határ menti régiókban; üdvözli az állami támogatási szabályokra vonatkozóan biztosított rugalmasságot, és megjegyzi, hogy intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy jövőbeli válságok során az egységes piac zökkenőmentesen tudjon működni;

16.

hangsúlyozza hogy a válság súlyosan veszélyezteti a helyi és regionális önkormányzatok pénzgazdálkodását, emiatt pedig félő, hogy nem tudnak értékes közszolgáltatásokat nyújtani; megismétli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak nemzeti és európai szinten egyaránt új, intelligensebb költségvetési szabályokra, valamint a fenntartható beruházásokra vonatkozó aranyszabályra van szükségük annak biztosítása érdekében, hogy a közszolgáltatásokat és a helyi beruházásokat alapvető fontosságúnak tekintsék a versenyképesebb, ellenállóképesebb és fenntarthatóbb gazdaságok és társadalmak kialakításához;

17.

megjegyzi, hogy a Covid19 – az EU-ban és azon kívül is – arra késztette a kormányokat, hogy a polgárok szabadságait negatívan érintő, szigorú intézkedéseket vezessenek be, és hogy összetett egyensúlyt kellett találni a demokrácia, a jogállamiság és az intézményekbe vetett bizalom megőrzése, valamint a világjárvány megfékezésére való törekvés között. Ezek a kihívásokkal teli idők lehetőséget is jelenthetnek a helyi demokrácia megerősítésére és arra, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián közösen átgondoljuk Európa alapértékeit;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a 2020. évi regionális és helyi barométert és ezt az állásfoglalást az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökének, valamint a 27 tagállam államfőinek, továbbá arra ösztönzi az európai regionális és helyi választott politikusokat, hogy terjesszék a jelentést a polgárok és a helyi média körében.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Egyenértékű életfeltételek – közös feladat Európa valamennyi kormányzati szintje számára

(2020/C 440/02)

Előadó: Bernd LANGE (DE/EPP) Görlitz járás vezetője

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

aggodalmának ad hangot az uniós tagállamokon belüli és azok közötti növekvő gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek miatt. A közelmúlt európai fejleményei megmutatták, hogy a gazdasági fejlődés, a foglalkoztatás és a jólét tekintetében egyre nagyobbak a különbségek az egyes régiók és az emberek között. Ezek a különbségek minden szinten előfordulnak, a helyi alatti szinttől az európai szintig, és kritikus mértéket értek el. A hátrahagyott vagy „elfelejtett” helyekről folyó vita egyértelműen azt mutatja, hogy e térségek fejlesztéspolitikai kihívásainak kezeléséhez nagyobb mértékben helyalapú megközelítésre van szükség;

2.

rámutat arra, hogy a tagállamokban a Covid19-világjárvány a már meglévő problémákat a válság folytán a legtöbb területen tovább mélyítette. Ahogyan a gazdasági és társadalmi következmények, úgy a talpraállás ezekből adódó feltételei is igen különbözőek az egyes régiók között;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak emiatt a továbbiakban is fontos prioritásként kell kezelnie a területi, gazdasági és társadalmi kohézió EUMSZ 174. cikkében megfogalmazott célját. E horizontális cél megvalósításához az európai regionális politika és a közös agrárpolitika mellett az Unió minden egyéb szakpolitikai területének (pl. a közlekedés-, a környezet-, a szociál- és az energiapolitikának) is hozzá kell járulnia; ez különösen érvényes az európai zöld megállapodással és a további digitalizációval kapcsolatban az EU által hozott intézkedésekre;

4.

emlékeztet a legkülső régiók sajátos helyzetére, amelyet az EUMSZ 349. cikke is elismer, és határozottan hangsúlyozza az EU az iránti elkötelezettségét, hogy e régiókat speciális eszközökkel fejlessze, ami az érintett régiók és az EU egésze javát is szolgálja;

5.

kiemeli, hogy 2017-ben az EU-ban a lakosság egyharmada élt 100 000-nél több lakosú nagyvárosokban, egyharmada élt 10 000 és 100 000 lakos közötti városokban, illetve egyharmada élt 10 000 lakosnál kisebb népességű kisvárosokban és vidéki településeken (1). Az Európai Bizottság elnöke politikai iránymutatásában (2) kiemelte, hogy az európaiak több mint 50 %-a vidéki térségekben él;

6.

rámutat arra, hogy az európai strukturális politika a múltban elsődlegesen a regionális önkormányzatok (NUTS-1, ill. NUTS-2 szint) egymás közötti kohéziójával foglalkozott, az intézkedéseknek az ez alatti helyi önkormányzati szintekre kifejtett hatásait viszont nem mindig vizsgálták meg és vették figyelembe kellőképpen;

7.

megállapítja, hogy az elmúlt években a különböző tagállamokban és régiókban a vidéki területekről a városokba irányuló nettó migrációs áramlás fokozódása volt megfigyelhető (3); úgy véli, hogy az uniós szakpolitikáknak segíteniük kell az ebből eredő kihívások megoldását és lehetőségek kihasználását;

8.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nagyvárosi térségekbe irányuló, tovább fokozódó elvándorlás sok helyütt jelentős problémákhoz, így például helyhiányhoz, a lakbérek növekedéséhez, a közösségi infrastruktúra túlterheléséhez és szociális problémákhoz vezet az adott városi központok számára. Az elvándorlás jelensége a vidéki térségben nagy kihívás elé állítja a kis- és közepes méretű városokat és településeket, valamint az ezekben székhellyel rendelkező vállalkozásokat. A felhasználók kisebb száma megnehezíti a közösségi infrastruktúra fenntartását és a közszolgáltatások finanszírozását, ezenkívül a felhasználók egyre idősebbek és ezért egyre több szolgáltatást igényelnek, a vállalkozások pedig gyakran szakemberhiánnyal szembesülnek;

9.

ezzel összefüggésben utal a „Demográfiai változások: javaslatok az uniós régiókra gyakorolt kedvezőtlen hatások mérésére és kezelésére” című, folyamatban lévő RB-véleményre (4), továbbá „A nagyvárosi régiók előtt álló kihívások és helyzetük a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli kohéziós politikában” című RB-véleményre (5);

10.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió 2020-ig szóló területfejlesztési menetrendje az összesen hat prioritás közül elsőként egy több központú és kiegyensúlyozott területfejlesztés előmozdítását irányozza elő (6), és ez a cél a 2030-ig szóló területfejlesztési menetrend tervezetében továbbra is nagy súlyt kap;

11.

megállapítja, hogy jelenleg nincs az Európai Unió szintjén semmilyen horizontális megközelítés, amely az elvándorlás és az ellenőrizetlen urbanizálódás, illetve a népességfogyás irányába ható ösztönzők csökkentésére irányulna azáltal, hogy valamennyi területen javítja az életfeltételeket;

12.

nyomatékosítja az ENSZ fenntartható fejlődési céljai közül a 11. cél („fenntartható városok és települések”) fontosságát, amelynek valamennyi településtípusra vonatkoznia kell;

13.

úgy véli, hogy a teljeskörűen elérhető közösségi infrastruktúra-elemek, valamint a teljes területet lefedő közösségi hálózati infrastruktúra és a teljeskörűen elérhető általános érdekű szolgáltatások a jó életfeltételek és a fenntartható fejlődés elengedhetetlen előfeltételei az Európai Unió valamennyi területén. Ezzel összefüggésben újfent utal arra, hogy a strukturális előfeltételek az egyes tagállamok körében és az egyes tagállamokon belül, sőt a régiókon belül is nagyon eltérőek;

14.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak kiegyensúlyozottabban kellene támogatnia a sűrűn lakott városi térségeket és a vidéki területeket, mely utóbbiakat eddig gyakran elsősorban mezőgazdasági szempontok alapján vizsgálták. Sajnálja ezért, hogy az ESZA és az ERFA viszonylag alacsony mértékben avatkozott be a vidéki térségekben (7) (8);

15.

attól tart, hogy a koronavírus-válság éppen a kisebb, távolabbi, illetve elszigetelt és pénzügyileg gyengébb településeken és régiókban tovább nehezíti a közösségi infrastruktúra rendelkezésre bocsátását és fenntartását, valamint a közszolgáltatások nyújtását, mivel ezeket az önkormányzatokat különösen nagy mértékben érintheti az adóbevételek nagyarányú csökkenése. Ez pedig még inkább felerősítheti az elmúlt évek ellentétes irányú folyamatait; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrába és szolgáltatásokba történő állami beruházások csökkenése általában nagyobb mértékben sújtja a lakosság körében a különösen védelemre szoruló csoportokat;

Nemzeti stratégiák a kiegyensúlyozott területfejlesztés érdekében

16.

úgy véli, hogy az Európai Unió politikáinak és a tagállamok politikáinak mindig ki kell egészíteniük egymást. E politikák semmi esetre sem mondhatnak ellent egymásnak, és nem törekedhetnek ellentétes irányú célok megvalósítására; rámutat ezért, hogy az uniós irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésekor el kell kerülni a tagállamokban a túlszabályozást;

17.

ezért arra kéri a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal szoros együttműködésben fejlesszék tovább a nemzeti kohéziós politikákat is, és ezeket a partnerség és a többszintű kormányzás elvének értelmében illesszék hozzá az európai szintű törekvésekhez;

18.

ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy különböző tagállamokban nemzeti szinten már léteznek olyan megközelítések, amelyek olyan kiegyensúlyozott strukturális politikára irányulnak, amely valamennyi terület számára előnyös kíván lenni. Míg néhány állam valamennyi terület fejlesztésére vonatkozó, általános elvekre tesz javaslatot (9), másutt meghatározott területtípusonként külön terveket készítenek (10) (11);

19.

hangsúlyozza, hogy a fent említett nemzeti stratégiák esetében elsődlegesen nem a gazdasági teljesítőképesség értelmében vett gazdasági kohézió a cél, hanem sokkal inkább egy bizonyos színvonal megteremtése a közigazgatás, az infrastruktúra és a szolgáltatások tekintetében, amely a további társadalmi-gazdasági fejlődés alapköveként szolgál;

20.

megállapítja, hogy a decentralizált irányítást általában valamennyi nemzeti stratégiában az élhető területek lényeges előfeltételeként nevezik meg. A polgárközeli közigazgatás biztosításához és a demokratikus részvétel garantálásához lényegesek a helyi és regionális struktúrák;

21.

elismeri, hogy az európai politikához képest valamennyi fent említett nemzeti politika erőteljesebben összpontosít a vidéki területek kisebb közösségeire (települések, települések szövetségei, kis- és középvárosok stb.), hogy ezeket erősítse, és ily módon növelje a vonzerejüket. Valamennyi stratégia elsősorban élet- és gazdasági térként tekint a vidéki területekre, és strukturális politikai intézkedéseket irányoz elő e területek fejlesztése érdekében;

22.

különösen üdvözli a tagállamok által nemzeti stratégiáikban követett ágazatspecifikus megközelítéseket. A területek heterogenitása ellenére felismerhető, hogy a különböző tagállamokban hasonló kihívások merülnek fel;

23.

hangsúlyozza, hogy valamennyi nemzeti megközelítés lényeges szempontként nevezi meg a digitalizációt. A teljes lefedettséget biztosító digitális infrastruktúra és digitális közszolgáltatások rendelkezésre állása révén a városi központokon kívül is létrehozhatók és megtarthatók munkahelyek, ami ugyancsak korlátozhatná a munkaerő nagyvárosokba való elvándorlását. Kiemeli, hogy – amint azt a Covid19-világjárvány tapasztalatai mutatják – az otthonról történő munkavégzés nagyobb aránya nagyobb mozgásteret biztosíthat a munkavállalók számára lakóhelyük megválasztásakor. Hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy várakozásai szerint a munkahelyhez való fizikai közelség nyújtotta, elhelyezkedéssel kapcsolatos előnyök számos munkaterület folyamatos digitalizációjából adódóan hosszú távon vélhetően kevésbé fontos szerepet töltenek majd be; rámutat, hogy ennek a tendenciának nem szabad aláásnia a mobilitási politikákat, amelyek többek között az ingázók és az üzleti célból utazók környezeti hatásainak csökkentését célozzák;

24.

rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy az agglomerációktól legtávolabb eső és alacsonyabb népsűrűségű területek másokkal egyenértékű digitális összeköttetéssel rendelkezzenek annak érdekében, hogy megkönnyítsék az online közszolgáltatások megvalósítását és a távmunkát, amelyek a lakosság és a képzett munkaerő odavonzásának fontos eszközei;

25.

üdvözli, hogy valamennyi stratégia foglalkozik az általános érdekű szolgáltatások szempontjaival is, különös tekintettel az egészségügyi, ápolási és szociális szolgáltatások, az iskolák és más oktatási intézmények biztosítására, valamint az idősebbek védelmét szolgáló lehetőségekre és az integrációra is. Az egyenértékűségnek kell irányadónak lennie a polgároknak nyújtott közszolgáltatások terén, függetlenül lakóhelyüktől;

26.

kéri ezért a Tanács leendő német, portugál és szlovén elnökségét, hogy a jövőbeli, 2030-ig szóló területfejlesztési menetrend végrehajtásához való hozzájárulásképpen indítsanak vitát és tapasztalatcserét arról, hogy a területi egyenlőtlenségek csökkentése és az életfeltételek Európa-szerte való javítása érdekében hogyan lehetne egymással a legjobban kombinálni az EU strukturális politikáját és a nemzeti regionális fejlesztési politikákat;

Általános ajánlások az európai politika számára

27.

kéri az Európai Bizottságot, hogy karolja fel a nemzeti megközelítéseket, és az EUMSZ 174., valamint 349. cikkében foglaltakat konkretizálva rögzítse európai szinten az „egyenértékű életfeltételekre” vonatkozó célt;

28.

hangsúlyozza a tagállamok mozgásterét az általános érdekű szolgáltatások terén. Az európai keret a szubszidiaritás elvének megfelelően csak kiegészítheti a nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedéseket;

29.

olyan hosszú távú európai stratégiát szorgalmaz a területfejlesztés számára, amely az agglomerációs területek, a városi és a vidéki területek közötti kölcsönhatásokat is figyelembe veszi;

30.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ne csak a tagállamok gazdasági fejlődését vizsgálja, hanem vegye figyelembe és ismerje el az általános érdekű szolgáltatások területén tett erőfeszítéseiket is, különösen a kevésbé sűrűn, ill. ritkán lakott vagy legkülső területeken, ahol az emberek földrajzilag igen szétszórtan élnek;

31.

úgy véli, hogy a megfelelő strukturális feltételek valamennyi tagállamban és valamennyi önkormányzatnál való megteremtése megkerülhetetlen az Európai Unió fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. A strukturális alapok ehhez jelentősen hozzájárulhatnak, nem maradhatnak azonban a kiegyensúlyozott fejlődés támogatására szolgáló egyedüli eszközök. E horizontális célkitűzéshez valamennyi politikai területnek – köztük az Európai Bizottság által bejelentett „Jövőkép a vidék számára” kezdeményezésnek is – hozzá kell járulnia;

32.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen cél szükségessé tenné az európai intézkedések területi kihatásainak részletes vizsgálatát. Ez a jogalkotást megelőző és azt követő szakaszra is vonatkozik;

33.

ezért ajánlja, hogy a városfejlesztési menetrend keretében az európai szintű politikai intézkedések tekintetében javasolt „urban proofing” eszközét kibővítve alakítsák ki a „territorial proofing” eszközét, azaz a sűrűbben, illetve a gyérebben lakott területeken (pl. városokban, ill. vidéken) való végrehajthatóság e területek mindenkori sajátosságainak figyelembevételével történő vizsgálatát, és azt egészítsék ki területi hatásvizsgálattal. Ilyen módon biztosítható, hogy a szabályozási előírások célzott eredményt érjenek el, és ne támogassák tovább az ellenőrizetlen urbanizálódást, ill. népességfogyást;

34.

az a véleménye, hogy a nem sűrűn lakott térségekben nagyobb figyelmet kellene kapniuk a kis- és közepes méretű városoknak mint kiindulópontoknak. A közösségek lényeges általános érdekű szolgáltatásokat nyújtanak, és olyan, nélkülözhetetlen infrastruktúrákat bocsátanak a polgárok rendelkezésére, amelyek döntően javítják a vidéki területek vonzerejét;

35.

megerősíti, hogy a nagyobb városok továbbra is ugyancsak nagy kihívások előtt állnak, és ezért szükségük van az Európai Unió pénzügyi és szervezeti támogatására. Az egyes területtípusokat nem szabad egymás ellen kijátszani. A városfejlesztési menetrend és az abból adódó partnerségek elismertek mint az európai és a helyi szint közötti lehetséges együttműködés jó példái;

36.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a helyi szintű adminisztratív terhek növelése nélkül fokozza az összehasonlítható statisztikai adatok szisztematikus gyűjtését a NUTS-2 szint alatti vidéki területek fejlődésének értékelése céljából;

37.

ajánlja az Európai Parlament frakcióközi csoportjai elnökeinek, hogy a város- és vidékfejlesztéssel foglalkozó frakcióközi munkacsoportok munkájába átfogóan vonják be az RB-t, és ezzel mozdítsák elő a konkrét kihívásokkal kapcsolatos eszmecserét;

38.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió jövőben felállítandó munka- és szakértői csoportjaiban biztosítani kell a városi és vidéki területeken működő, különböző kormányzati szinteket képviselő és különböző méretű önkormányzatok képviselőinek kiegyensúlyozott képviseletét. A nagyobb városok számára, illetve a nagyobb városok által kidolgozott megközelítések az eltérő szervezeti és pénzügyi helyzet miatt rendszerint nem alkalmazhatók a kisebb önkormányzatoknál;

39.

kéri, hogy az Európai Bizottság főigazgatóságai és az Európai Parlament bizottságai mind vegyék átfogóan figyelembe a városi és vidéki területek közötti kölcsönhatásokat, és alakítsanak ki koherens európai politikákat, amelyek kiegyensúlyozottan, valamennyi területtípus esetében eredményesek;

40.

kéri, hogy az Európai Bizottság valamennyi főigazgatósága és az Európai Parlament bizottságai is jobban ismerjék el az akár intézményes, akár funkcionális jellegű, olyan területeken történő együttműködés előnyeit, mint a tervezés, a mobilitás, a környezetvédelem, az általános érdekű szolgáltatások nyújtása és a közberuházások. Ez az együttműködés lehetővé teszi a méretgazdaságosság megvalósítását, valamint az egyazon funkcionális térség vagy régió részét képező városi, városkörnyéki és vidéki területek közötti kapcsolatok és területi, gazdasági és társadalmi kohézió erősítését;

41.

átfogó uniós szintű megközelítést szorgalmaz, amely a városok, régiók és települések határokon átnyúló együttműködése előtt álló kihívások kezelésére irányul, és növelni igyekszik az ilyen együttműködésben rejlő lehetőségeket a különböző településtípusok közötti egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

Ajánlások az európai regionális politika számára

42.

az a véleménye, hogy az európai regionális politikának – az uniós régiók konvergenciájára és fejlődésére törekedve – elsősorban a kiegyensúlyozott növekedéshez szükséges strukturális kiindulási alapok valamennyi területen való megteremtését kell célként kitűznie. Fenntartható és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődés csak azokon a területeken valósulhat meg, ahol a polgárok és vállalkozások számára egyaránt rendelkezésre állnak a szükséges előfeltételek. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy erőteljesebben kell ösztönözni a vállalkozásokat a vidéki térségekben;

43.

megerősíti, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (és az EMVA) tematikus koncentrációjának keretében figyelembe kell venni az egyenértékű életfeltételekre vonatkozó célt. Az európai strukturális és beruházási alapoknak valamennyi régióban lehetővé kell tenniük a szükséges helyi és regionális infrastruktúra és a közszolgáltatások támogatását. Az EMVA kizárása a strukturális alapokra vonatkozó közös rendelkezések hatálya alól ennek kapcsán ellentétes az elérni kívánt céllal. A különválasztás szükségtelenül megnehezíti a városi és vidéki területeken a koherens, több alapot egybefogó támogatást;

44.

ezzel összefüggésben tudomásul veszi az ERFA keretében a városi területeknek biztosított külön juttatást, de egyúttal rámutat arra, hogy egy ilyen juttatáshoz egy vidéki területeknek szóló, hasonló mértékű juttatásnak kellene párosulnia. Hosszú távon értelmesebbnek tartja egy saját allokáció előirányzását azon szolgáltatások átfogó biztosításához, amelyek hozzájárulnak a kiegyensúlyozott területfejlesztéshez és valamennyi önkormányzat ellenálló képességének a támogatásához (széles sávú infrastruktúra, kórházak, ill. egészségügyi ellátás, közlekedési infrastruktúra stb.). Ilyen módon támogatást kap a polgárok és vállalkozások városi központokon kívüli letelepedéséhez szükséges alapok megteremtése is, ami pedig munkahelyeket teremt, és csökkenti a városokba irányuló elvándorlásra késztető nyomást;

45.

úgy véli, hogy a közszolgáltatások csekély jövedelmezőségére tekintettel a kevésbé sűrűn lakott területeken a strukturális alapokból nyújtott támogatásokat elsősorban vissza nem fizetendő támogatás formájában kell biztosítani;

46.

úgy véli, hogy a strukturális alapokból nyújtott támogatásokat fokozottan a technológiai infrastruktúra – távközlési és digitális szolgáltatások – megvalósítására és karbantartására kell felhasználni, ami az egyenlő területi fejlődés biztosításához szükséges. E célból elő kell mozdítani a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, és az állami szektornak vezető szerepet kell játszania az e célt szolgáló beruházási tevékenységek végrehajtásában;

47.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a soron következő 8. kohéziós jelentésben, amely 2021 szeptemberére várható, foglalkozzon ezzel a témával;

48.

kéri, hogy szorosabban kapcsolják össze az EU 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új területfejlesztési menetrendjét és a 2021–2027 közötti időszakra szóló új kohéziós politikát, hogy a kohéziós politika olyan területi szintű stratégiai irányadó keretet kapjon, amely lehetővé teszi a zöld és igazságos Európa megvalósítását, amelyben egyetlen térség sem marad le;

További szakpolitikai területeket érintő ajánlások

49.

hangsúlyozza, hogy a közlekedéspolitikára vonatkozó európai előírások meghatározásakor jobban ügyelni kellene arra, hogy ezek az intézkedések milyen hatást gyakorolnak az emberek kiegyensúlyozott letelepedésére. Ez érinti a helyi tömegközlekedés tervezését, a vasúti közlekedést, de a fuvarmegosztási (ridesharing) szolgáltatások igénybevételét is. A fuvarmegosztási szolgáltatások egyelőre elsősorban a városi területeken jellemzőek, mivel a vidéki területeken a kisebb népsűrűség kevesebb bevételhez vezet. Hosszú távon meg kell vizsgálni a megfelelő közlekedési szolgáltatások adott esetben közszolgáltatási kötelezettségek révén megvalósuló, teljes területet lefedő biztosítását;

50.

megállapítja, hogy a közlekedés területére irányuló (különösen a kibocsátásokat és az éghajlatvédelmet érintő) európai előírások a vidék helyi tömegközlekedése számára gyakran lényegesen nagyobb kihívást jelentenek, mint a városi területek üzemeltetői számára. Az alacsony kibocsátású technológiákra való átállás jelenleg a technológiai előfeltételeket és a piaci elérhetőséget tekintve, különösen a buszok esetében, kiváltképp a kevésbé sűrűn lakott és egyenetlen domborzatú területeken a magasabb költségek, a korlátozott hatótávolságok és részben a hosszabb töltési idők miatt nem mindenütt lehetséges. Ugyanakkor elsősorban a városi mobilitás számára bocsátanak rendelkezésre európai támogatásokat, mivel a városokban rendszerint magasabb szennyező anyagokra vonatkozó értékeket mérnek. Ahhoz, hogy mindenütt működőképes helyi tömegközlekedést lehessen létrehozni és fenntartani, az előírásoknak vagy különböző intézkedéseket kell előirányozniuk az egyes területtípusok számára, vagy azokon a területeken, ahol a finanszírozás különösen nehéz (pl. vidéki területek, távoli területek, szigetek, legkülső és hegyvidéki területek), pótlólagos eszközöket kell rendelkezésre bocsátani;

51.

hangsúlyozza, hogy a mobil munkavégzés nem csak a Covid19-világjárvány óta játszik lényeges szerepet. A digitális közigazgatási szolgáltatásokat is csak ott lehet felkínálni és igénybe venni, ahol mind a szolgáltatások felkínálói, mind felhasználói nagy teljesítményű széles sávú kapcsolattal rendelkeznek;

52.

az a véleménye, hogy a széles sáv és a mobilhálózatok, ill. az 5G és a 6G kiépítése során ezért mindig az európai kibocsátási előírásoknak megfelelő, a teljes területet lefedő rendelkezésre állást kell célként kitűzni. Ennek kapcsán a kiépítést elsősorban a magánszektornak kell megvalósítania. Azokon a területeken, ahol a teljes lefedettséget biztosító üvegszálas kiépítés gazdasági okokból csak közpénzből történő támogatással valósulhat meg, a helyi és regionális önkormányzatokat képessé kell tenni arra, hogy jogbiztonság mellett és célirányosan végrehajthassák e feladatot.

---

(1)  „Die Unterschiede bestimmen die Vielfalt in Europa”, Ein Atlas ausgewählter Aspekte der räumlichen Strukturen und Entwicklungen [„A különbségek határozzák meg a sokszínűséget Európában” – A területi struktúrák és fejlesztések kiválasztott szempontjainak térképe], Bundesinstitut für Bau, Stadt- und Raumforschung.

(2)  https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/political-guidelines-next-commission_hu.pdf.

(3)  https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Statistics_on_rural_areas_in_the_EU#Further_Eurostat_information.

(4)  COR-2019-04647-00-00-PAC.

(5)  COR-2019-01896-00-00-AC (HL C 79., 2020.3.10., 8. o.).

(6)  https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/communications/2011/territorial-agenda-of-the-european-union-2020.

(7)  „Evolution of the Budget Dedicated for Rural Development Policy”, a NAT szakbizottság számára készített tanulmány, Progress Consulting, 2016 (aktualizálva 2020-ban).

(8)  „EU Cohesion Policy in non-urban areas”, az EP REGI bizottsága számára készített tanulmány, EPRC, 2020.

(9)  Az „Egyenértékű életfeltételek” bizottság zárójelentése, Németország.

(10)  „Ruralités: une ambition à partager 200 propositions pour un agenda rural” [Vidéki területek – 200 javaslat egy vidékfejlesztési menetrendhez], Franciaország.

(11)  „Masterplan für den ländlichen Raum” [Főterv a vidéki térség számára], Ausztria.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A határon átnyúló egészségügyi ellátás biztosítása és jövőbeli kilátásai

(2020/C 440/03)

Előadó: Karsten Uno PETERSEN (DK/PES), Dél-Dánia régió regionális tanácsának tagja Referenciaszöveg: előretekintő vélemény

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezető megjegyzések

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy a betegek határokon átnyúló mobilitása fontos szakpolitikai kérdés. Az uniós polgárok 34 %-a számára az egészségügy a legfontosabb szakpolitikai kérdés az adott régióban. Ez 8 százalékponttal több, mint 2015-ben, és 10 százalékponttal több, mint 2012-ben;

2.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás középpontjában a regionális és helyi dimenzió áll. Sok, határ mentén élő ember különböző okokból a szomszédos országban keres kezelést. A határon átnyúló régiók az EU területének 40 %-át teszik ki; az európai polgároknak több mint harmada határ menti régióban él. A helyi és regionális önkormányzatok összekötő kapocsként szolgálnak valamennyi érintett fél (nemzeti, regionális és helyi szereplők, kórházak, háziorvosok, gyógyszertárak, polgárok stb.) között;

3.

úgy véli, hogy a betegek határokon átnyúló mobilitásával összefüggésben számos kérdéssel foglalkozni kell, többek között a külföldi kezelésre vonatkozó információkhoz való hozzáféréssel, az ellátás folyamatosságával, a határ mindkét oldalán dolgozó egészségügyi személyzet közötti információcserével, az ellátási és a kezelési kínálat és az azok módja terén fennálló különbségekkel, az azzal kapcsolatos egészségügyi lehetőségekkel, hogy kiemelten kezeljék és biztosítsák az egyforma ellátást, valamint logisztikai és adminisztratív kihívásokkal, amelyek kihatnak arra, hogy hány polgár kíván élni az egy másik tagállamban történő kezelés irányelv által biztosított lehetőségével;

4.

üdvözli az új EU4 egészségügyi program költségvetését, amely lehetővé teszi majd az egészségügyi biztonság növelését és a felkészültség javítását a jövőbeli egészségügyi válságok esetén. Ez a program egy szilárd, önálló program lesz, melynek megnövelik a finanszírozási forrásait a következő többéves pénzügyi keretben (2021–2027) annak érdekében, hogy megfelelően kezelni lehessen a jelenlegi mandátumidőszakra vonatkozó európai bizottsági programban feltárt kihívásokat, különös tekintettel a rák elleni küzdelemre, a krónikus és ritka betegségek megelőzésére, korai felismerésére és kezelésére, az antimikrobiális rezisztenciára, a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférésre és a súlyos egészségügyi veszélyekre (például a koronavírus-járványokra), és hogy a határokon átnyúló együttműködésre épülő, ambiciózus egészségügyi szakpolitikát lehessen megvalósítani;

5.

üdvözli, hogy valamennyi tagállam befejezte az irányelv átültetését; továbbra is aggodalmát fejezi ki azonban a megfelelés ellenőrzése és az Európai Bizottság által eddig feltárt problémák nagyságrendje miatt; tudomásul veszi, hogy az irányelv számos olyan jogszabályt érint, amely az egészségügyi rendszerek megszervezésével és irányításával, a visszatérítési mechanizmusokkal, az információs csatornákkal, a betegek jogaival és jogosultságaival, valamint a szakmai felelősséggel kapcsolatos;

6.

ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans levelet küldött az RB elnökének, amelyben előretekintő véleményt kért a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv végrehajtásáról, ami hozzájárulhat az irányelv jobb végrehajtásához és a betegek jogainak megerősítéséhez;

7.

egyértelművé teszi, hogy szem előtt kell tartani, hogy az egészségügyi szolgáltatások szervezésének, irányításának, finanszírozásának és nyújtásának továbbra is az uniós tagállamok hatáskörébe kell tartoznia. Ezen túlmenően úgy kell végrehajtani az irányelvet, hogy közben szem előtt tartjuk az illetékes egészségügyi hatóságoknak a polgárok érdekében végzett, átfogó feladatait is;

8.

köszönetet mond valamennyi RegHubsnak (1) és azoknak az érdekelt feleknek, akikkel konzultáltak, a felmérésében való gondos közreműködésükért és a jelen vélemény alapjául szolgáló értékes válaszaikért;

COVID19

9.

úgy véli, hogy a Covid19-válság egyértelművé tette, hogy Európának szorosabb együttműködésre van szüksége az egészségügy terén;

10.

megismétli az RB elnökének felhívását, hogy hozzanak létre egy európai uniós szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmust, amely szorosan kapcsolódik a meglévő uniós válságkezelési struktúrákhoz (azaz az EU Szolidaritási Alapjához és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központhoz) vagy integrálódik azokba, hogy jobban felkészítse az Uniót a jövőbeli világjárványokra, és segítse „a helyi és regionális szintű vezetőket abban, hogy egészségügyi szolgáltatásokkal és eszközökkel lássák el a kórházakat és az iskolákat, orvosi személyzetet vegyenek fel, orvostechnikai eszközöket vásároljanak és támogassák az intenzív ellátást”;

11.

felhívja továbbá a figyelmet az irányelv kölcsönös segítségnyújtásról és együttműködésről szóló 10. cikkére, amely lehetővé teszi a tagállamok számára a „kölcsönös segítségnyújtás biztosítását” és „a határokon átnyúló egészségügyi ellátás nyújtásával kapcsolatos együttműködés megkönnyítését regionális és helyi szinten a határ menti régiókban”. Meggyőződése, hogy a tagállamoknak kreatívabb módon ki kellene aknázniuk ezt a lehetőséget a világjárványhelyzetek kezelésére is;

12.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 222. cikke értelmében az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel;

13.

megnyugtatónak tartja azt a szolidaritást, amelyet a tagállamok mutattak a szükség idején, amikor is betegeket vettek át túlterhelt szomszédaiktól, hogy enyhítsék az azok intenzív ellátási kapacitásaira nehezedő nyomást; szilárd meggyőződése, hogy ezt a lehetőséget a jövőben hivatalossá lehetne tenni egy, az irányelv keretében történő segítségnyújtás iránti kérelem formájában;

14.

javasolja, hogy hozzanak létre „egészségügyi folyosókat” (2) a határ menti régiók között, lehetővé téve a betegek és az egészségügyi szakemberek számára, hogy – az ellátáshoz való hozzáférés és annak biztosítása érdekében – a kijárási korlátozás ideje alatt továbbra is átléphessék a határt;

15.

felhívja a figyelmet a határokon átnyúló digitális megoldásokra, amelyek lehetővé teszik például a mintákra vonatkozó képalkotási eljárásokat és azok távelemzését (például az kiértékelés céljából külföldre továbbított tüdőröntgen-felvételeket), mivel ezek a költséghatékony és gyakorlati együttműködés példái a járványesetek számának ugrásszerű növekedésekor;

A betegek nagyobb mobilitása önmagában nem lehet cél

16.

egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy a gyakorlatban csak az uniós polgárok igen kis hányada él az irányelv nyújtotta lehetőségekkel, és egyértelmű az a tendencia, hogy a legerősebb határon átnyúló betegmobilitás a szomszédos határrégiókban észlelhető;

17.

e tekintetben utal az Európai Bizottság jelentésére, amely azt a következtetést vonja le, hogy a határokon átnyúló betegáramlások egy állandó mintát követnek. Eszerint az, hogy az uniós polgárok igénybe vesznek-e határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat, elsősorban a földrajzi és kulturális közelségtől függ;

18.

felhívja a figyelmet az Európai Bizottság következtetésére, amely szerint a betegmobilitás és annak pénzügyi vonzata az Unión belül összességében viszonylag kismértékű marad – a határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv nem gyakorolt jelentős, az államháztartás szempontjából releváns hatást az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára;

19.

utal arra, hogy különösen a határrégiókban, egyes betegcsoportok esetében – ritka betegségek kezelési lehetősége vagy az egészségügyi szolgáltatások földrajzi közelsége miatt – a határokon átnyúló egészségügyi ellátás lehet a legmegfelelőbb ellátási forma;

20.

üdvözli, hogy az irányelv pozitív hatást gyakorolt a betegek Unión belüli, határokon átnyúló mobilitására, amely 2015 óta kismértékben nőtt. Az előzetes engedélyek iránti kérelmek számát illetően is folyamatos növekedés volt megfigyelhető az elmúlt néhány évben, így 2015-höz képest 2017-ben több mint kétszeresére nőtt az előzetes engedélyek iránti kérelmek száma és azok jóváhagyása a tagállamokban;

21.

rámutat arra, hogy a rendeletek és az irányelv nem az egyetlen olyan lehetőséget jelentik, amelyen keresztül egy másik tagállamban ellátás nyújtható, mivel a tagállamok közül több is elfogadott két- és többoldalú párhuzamos eljárásokat a határ menti régióik sajátos ellátási igényeinek kielégítésére (BE, DK, SE, DE, CZ, EE, LU, HU, NL, PT, RO, FI és LT). Gyakran megelőzve az irányelvet, ezek a megállapodások olyan jelentős betegáramlásokat idéznek elő, amelyek nem szerepelnek az európai statisztikákban;

22.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvnek nem az a célja, hogy a lehető legtöbb beteg vegyen igénybe külföldi ellátást; az irányelv által kínált megoldásokat úgy alakították ki, hogy azok kiegészítsék a regionális vagy nemzeti szinten rendelkezésre álló gondozási szolgáltatások és termékek kínálatát, és tisztázzák az olyan európai betegek jogait, akik készek egy egészségügyi ellátásért vagy kezelésért egy másik uniós tagállamba vagy EGT-országba utazni; a felhasználók száma ezért nem értelmezhető a jogszabály sikereként vagy kudarcaként;

23.

hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a betegek határokon átnyúló fokozott mobilitása esetében a beteg helyzetének kell mérvadónak lennie, és hogy a betegek nagyobb mobilitása önmagában nem lehet cél;

Az irányelvnek megfelelően könnyen hozzáférhető információk kellenek a kezelésekről

24.

az Európai Parlamenthez hasonlóan felhívja a figyelmet arra, hogy az irányelv sikeres végrehajtása attól függ, hogy a betegeket, az egészségügyi szakembereket és az egyéb érdekelt feleket megfelelően tájékoztatják-e az irányelv összes szempontjáról;

25.

ezért hangsúlyozza, hogy a polgárok számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni az irányelvben meghatározott, a más tagállamban történő kezelésre vonatkozó feltételekre vonatkozó információkat, mivel csak így tudnak megalapozott döntést hozni a külföldi kezelésről;

26.

szükségesnek tartja, hogy a különböző országok egészségügyi rendszerei közötti jelentős szervezeti különbségek miatt (néhány országban regionális és helyi különbségek is vannak) az egészségügyi hatóságok megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a polgárok számára.

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok rendelkezhetnek regionális kirendeltségekkel, vagy integrálhatók a regionális egészségügyi rendszerek weboldalaiba, vagy elhelyezhetők a regionális egészségbiztosítók weboldalain; bár ezek a megoldások nem feltétlenül növelik a „nemzeti kapcsolattartó pontok” általános ismertségét, sikeresebbek lehetnek a polgárok tájékoztatásában;

28.

javasolja, hogy az Európai Bizottság mutasson be példákat a különböző országokból, valamint a regionális és helyi önkormányzatoktól származó információk terjesztésével kapcsolatos bevált gyakorlatokra annak érdekében, hogy a tagállamok egészségügyi hatóságai tanulhassanak a hasonló szerkezeti felépítésű egészségügyi rendszerekből;

29.

hangsúlyozza, hogy – még ha a tagállamok fokozzák is tájékoztatási erőfeszítéseiket – továbbra is nagy különbségek lesznek a betegek mobilitásában, a különböző egészségügyi rendszerek szerkezeti felépítésétől és az általuk nyújtott szolgáltatásoktól függően. Az Európai Bizottság jelentése egyértelművé teszi ezt. A betegek külföldi kezelés iránti motivációi a következők lehetnek: rövidebb várakozási idő a jó kezelésre, kulturális tényezők, pénz megtakarítása olyan kezelések esetében, amelyeket jelentős mértékben saját zsebükből kell fizetni, mint például a fogászati ellátás;

A külföldi kezelés adminisztratív többletköltségei

30.

megjegyzi, hogy az egészségügyi költségvetés túlnyomó részét belföldön költik el. Az Európai Bizottság becslése szerint a határon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatban az irányelv következtében felmerült uniós kiadások az uniós országok éves egészségügyi költségvetésének mindössze 0,004 %-át teszik ki;

31.

rámutat arra, hogy a betegeknek csak töredéke él az irányelvben biztosított kezelési lehetőségekkel egy másik tagállamban. Az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentése szerint évente mintegy 214 000 visszatérítési kérelem érkezik, ami az EU népességének mintegy 0,04 %-át teszi ki. E kérelmek túlnyomó többsége (több mint 210 000) előzetes engedélyhez nem kötött kezelés költségeinek visszatérítésére vonatkozik;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy az előzetes engedélyhez nem kötött nem kórházi ellátás (pl. fogorvosi ellátás) visszatérítése pénzügyi értelemben korlátozott mértékű az egészségügyi hatóságoknál az irányelv végrehajtása során felmerülő további tájékoztatási és adminisztratív költségekhez képest;

33.

rámutat arra, hogy a tagállamok illetékes egészségügyi hatóságainak az irányelv teljeskörű végrehajtására és arra irányuló erőfeszítéseik során, hogy megtalálják polgáraik számára a legegyszerűbb módokat arra, hogy egy másik tagállamban kezelésben részesüljenek, azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az uniós polgárok túlnyomó többsége inkább otthona vagy családja közelében részesíti előnyben a kezelést. Ezért a tagállamokban az egészségügyi ellátás megszervezésének, minőségének és kapacitásának tekintetében főszabályként arra kell törekedni, hogy a polgárokat lehetőleg a lakóhelyükhöz vagy családjukhoz legközelebb eső helyen kezeljék;

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamoknak a más uniós országokban igénybe vett kezelésekkel kapcsolatos kiadásai nem csak a visszatérítésekre vonatkoznak. A kezelések adminisztratív és tájékoztatási költségekkel is járnak – ez olyan pénz, amelyet egyébként az érintett tagállam egészségügyi rendszerén belüli kezelések javítására lehetne fordítani. Az irányelv végrehajtása során az egészségügyi hatóságoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok egészségügyi rendszereinek forrásait ne terhelje aránytalanul a más tagállamban kezelést igénylő betegek nagyon alacsony aránya;

Az előzetes engedélyezés észszerű alkalmazása

35.

utal arra, hogy az egy másik tagállamban történő kórházi vagy szakorvosi kezelés kötelező előzetes tagállami engedélyezése a határokon átnyúló betegmobilitás akadályát képezi;

36.

e tekintetben nyugtázza, hogy az Európai Bizottság jelentése szerint a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz hozzáférni kívánó betegeknek a nemzeti egészségügyi költségvetésekre gyakorolt hatása korlátozottnak tűnik. Ez valamennyi országra igaz, függetlenül attól, hogy vezetett-e be előzetes engedélyezési rendszert vagy sem;

37.

megjegyzi, hogy a RegHubs többsége (63 %) szükségesnek tartja az előzetes engedélyezést a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, valamint az erőforrások pazarlásának elkerülése (48 %) és a költségek regionális szintű ellenőrzése érdekében (44 %);

38.

felhívja a figyelmet arra, hogy az irányelvben foglalt előzetes engedélyezési rendelkezések alkalmazása pénzügyi biztonságot is nyújt a betegek számára, mivel az irányelv értelmében a biztosítás helye szerinti tagállam már a másik tagállamban történő kezelés előtt garantálja számukra a kezelés költségeinek megtérítését;

39.

sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legjobban gyorsítsák fel az előzetes engedélyezést annak érdekében, hogy ne késleltessék szükségtelenül a kezelést, és közben értékeljék reálisan a tervezett beavatkozás becsült költségét;

40.

kiemeli, hogy a regionális központok hálózata az előzetes értesítés sokkal kevésbé használt mechanizmusát (9. cikk (5) bekezdés) hasznos eszköznek tartja ahhoz, hogy a betegek számára egyértelműséget biztosítson, és támogassa a hatóságokat kötelezettségeik teljesítésében, és arra kéri a tagállamokat, hogy használják nagyobb mértékben ezt az önkéntes megállapodást;

41.

felhívja a figyelmet arra a pénzügyi ellentételezési mechanizmusra, amelyet a tagállamok az előzetes engedélyezéssel összefüggésben alkalmazhatnak az illetékes intézmények közötti költségátvállalás bevezetése érdekében, amely így kiváltja az előzetes kifizetést és a betegek számára történő visszatérítést (9. cikk (5) bekezdés) és csökkenti a betegekre háruló terheket, illetve a kevésbé tehetős társadalmi csoportok előtt is megnyitja a külföldi kezelés lehetőségét;

42.

ezzel összefüggésben javasolja, hogy az irányelv további végrehajtásával összefüggésben biztosítsák, hogy az előzetes engedélyezés továbbra is lehetséges legyen, amennyiben a tagállamok illetékes hatóságai ezt szükségesnek ítélik;

További együttműködés az irányelv végrehajtása terén

43.

arra kéri az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóságot, hogy a többi illetékes főigazgatósággal együttműködésben kövesse nyomon a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv alkalmazásának értékelését, és folytassa a határokon átnyúló egészségügyi tevékenységek és a részt vevő hatóságok által tapasztalt problémák példáinak gyűjtését, elemzését és közzétételét;

44.

megfelelő és hosszú távú uniós finanszírozást kér a következő programozási időszakban, különösen, de nem kizárólag az Interregen keresztül, többek között a konkrét akadályok felszámolását és a zökkenőmentes együttműködést célzó, határokon átnyúló tanulmányok/projektek végrehajtásához;

45.

utal arra, hogy bár az RB–WHO együttműködési megállapodás nem utal kifejezetten az irányelvre, egyértelműen leszögezi, hogy az RB elkötelezetten munkálkodik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés javításán, az egészségfejlesztésen és a tudásmegosztáson – mindezek az irányelv alapvető szempontjai;

46.

felkínálja az Európai Bizottságnak a rendszeres párbeszéd lehetőségét. A NAT szakbizottság és az „Egészség” régióközi csoport bevonásával e párbeszéd keretében meg lehetne vitatni a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv hatékonyabb végrehajtásával kapcsolatos kihívásokat és megoldásokat;

47.

folyamatos támogatásáról biztosítja ezt az égetően szükséges európai együttműködést, és készen áll arra, hogy további tanácsadást és tájékoztatást nyújtson a régiók bevált gyakorlatainak példáiról;

48.

megismétli, hogy a betegségek nem ismernek határokat, és hogy az európai egészségügyi szükséghelyzetekkel kapcsolatos szolidaritás soha nem állhat meg a közigazgatási vagy jogi határokon;

49.

azt várja, hogy az Európai Bizottság harmadik végrehajtási jelentésében teljes mértékben figyelembe veszik majd a Régiók Európai Bizottsága e véleményben kifejtett megfontolásait.

---

(1)  2019 novemberében a Régiók Európai Bizottsága a regionális központok hálózatán keresztül konzultációt indított az irányelv területi szintű végrehajtásának vizsgálata céljából. A felmérésben 18 európai ország képviseletében 27 regionális központ vett részt.

(2)  Franciaország létrehozott egy ilyen „egészségügyi folyosót” a francia-spanyol határnál, hogy lehetővé tegye az ellátás folyamatosságát Cerdanya kórházában, míg Luxemburg megvizsgálta egy kivétel lehetőségét a francia egészségügyi dolgozók számára, hogy azok különleges „letelepedett” státuszt kapjanak, és továbbra is jöhessenek dolgozni a Nagyhercegségbe.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Európai szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmus

(2020/C 440/04)

Előadó: Birgitta SACRÉDEUS (SE/EPP), Dalarna régió közgyűlésének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

utal arra, hogy 2020-ban a Covid19-világjárványban Európában és a világ más részein számos ember megbetegedett vagy életét vesztette, s emellett a válságnak olyan, súlyos gazdasági és szociális következményei is vannak, amelyek mértéke egyelőre beláthatatlan. A vírus rohamos terjedése növelte az egészségügyre, az egészségügyi létesítményekre és a szociális szolgálatokra nehezedő nyomást, és az orvosok, ápolók munkaterhelése is drasztikusan megemelkedett. Ehhez járul még, hogy fel kell készülni újabb hullámokra is;

2.

emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság nem mindenhol azonos mértékben sújtotta Európát, és jelentős eltérések voltak nemcsak az egyes országok, hanem az egyes régiók, települések, városrészek, illetve korcsoportok között is. Összességében véve a gyenge fizikai állapotú és különböző alapbetegségekben szenvedő, valamint a rossz szociális-gazdasági helyzetű embereket a járvány mindenütt súlyosabban érintette;

3.

megállapítja, hogy a tagállamok a Covid19 elleni küzdelemben, valamint a lakosság egészségének védelme és biztosítása érdekében olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel a polgárok mozgásszabadságát szokásos körülmények között elképzelhetetlen mértékben korlátozták;

4.

úgy véli, hogy a Covid19-világjárvány világosan megmutatja, milyen fontos a képesített, jól képzett személyzet és a megfelelően finanszírozott, jól felszerelt, teherbíró egészségügy, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy gyorsan átálljon egy újfajta népegészségügyi és orvosi ellátási helyzetre, és szükség esetén mind az alapellátást, mind a járóbeteg-ellátást erősítse, továbbá a kórházakban a normál és az intenzív osztályokon rendelkezésre álló kapacitásokat rövid időn belül megnövelje;

5.

felhívja a figyelmet arra, hogy számos országban a más diagnózisú és más orvosi ellátásokat igénylő betegek kezelését elhalasztották, és így egy „kezelési hátralék” halmozódott fel, amelynek a ledolgozása hosszú ideig fog tartani. Számos olyan embernek, aki súlyos lefolyású koronavírus-betegségen esett át, most rehabilitációs kezelésekre van szüksége. Emellett több jel utal arra is, hogy a Covid19-világjárvány nyomán a mentális egészségi gondozás és kezelés iránti igény is megnőtt általában a lakosság, valamint az egészségügyi és ápolási területen dolgozók hozzátartozói körében. A népegészségügynek, általában az egészségügyi rendszernek, valamint az alap- és a járóbeteg-ellátásnak tehát még sokáig többletforrásokra lesz szüksége;

6.

megjegyzi, hogy az uniós intézmények aktívan támogatták a tagállamokat a Covid19 elleni küzdelmükben, a tagállamok közötti együttműködés viszont eleinte többek között azért akadt el, mert lezárták az országhatárokat az egészségügyi felszerelések előtt – éppen akkor, amikor a helyzet európai szinten nagyobb mértékű együttműködést, határozottabb irányítást és nagyobb elkötelezettséget követelt volna meg, mint máskor;

7.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 222. cikke értelmében az Unió és tagállamai a szolidaritás szellemében együttesen lépnek fel;

8.

hangsúlyozza, hogy noha az EU fontos szerepet tölt be a közegészségügy javítása, a betegségek megelőzése és az egészségügyi kockázatok felszámolása terén, a népegészségügyi rendszer, az egészségügyi ellátás és a szociális szolgáltatások szervezését, finanszírozását és kialakítását illető döntések alapvetően a tagállamok hatáskörébe tartoznak;

9.

meg van győződve arról, hogy az egyetemes és szolidaritáson alapuló európai egészségügyi ellátási rendszerek nagy előnyt jelentenek a Covid19 elleni küzdelemben;

Általános tanulságok

10.

úgy véli, hogy a Covid19 elleni küzdelemből számos fontos tanulság levonható, amelyek hasznosak lehetnek majd ennek a globális válságnak a további kezelésében, de akár más globális válsághelyzetek leküzdésében is;

11.

hangsúlyozza, hogy számos tagállamban az orvosi ellátással, az ápolással és az egészségüggyel kapcsolatos alapvető hatásköröket a helyi és regionális önkormányzatokra ruházták át. Gyakran a nemzeti egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban is a helyi szint felel a szociális szolgáltatásokért és a szociális ellátásért. A helyi és regionális önkormányzatok ezért kiemelkedően fontos szerepet játszanak a Covid19 elleni küzdelemben;

12.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az EU szervei és intézményei, illetve a tagállamok válsághelyzetekben is biztosítsák a belső piac fennmaradását és működését. Sem a gyógyszerek, orvostechnikai eszközök, egyéni védőfelszerelések, illetve más áruk és szolgáltatások beszerzését és szállítását, sem az orvosi és ápolószemélyzet, valamint az egyéb kulcsfontosságú munkavállalók munkavégzési célú határátlépéseit nem szabad akadályozni;

13.

kiemelten fontosnak tartja a megbízható adatok gyűjtését, a minőségi kutatást és a biztos információforrásokat, hogy a hatóságok mindezek alapján megalapozott döntéseket hozhassanak, a vállalatok, szervezetek és egyének pedig felelősségteljesen léphessenek fel a betegség megelőzése érdekében;

14.

hangsúlyozza, mennyire fontos a határon átnyúló egészségügyi ellátás esetében a hatóságok közötti adminisztratív segítségnyújtás és együttműködés. Ez magában foglalja a segítségre szoruló betegek szabad kapacitásokkal rendelkező szomszédos országbeli kórházakba történő átszállítását, kórházi dolgozók átküldését, illetve a határokon átnyúló együttműködés olyan további formáit, amelyek szintén azt a célt szolgálják, hogy az EU leginkább érintett részein csökkenteni lehessen az egészségügyi rendszerekre nehezedő nyomást;

15.

ezért hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak el kell fogadniuk egy közös statisztikai protokollt, amely lehetővé teszi a Covid19-válság és a jövőbeli járványok hatásaira vonatkozó adatok összehasonlítását. Ez a protokoll, amelyet az ECDC és az Eurostat közös felügyelete alatt kell kidolgozni, a NUTS2 szintű adatokra támaszkodhat az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását is magában foglaló szakpolitikai válasz elősegítése érdekében;

16.

utal azokra a digitális megoldásokra, amelyeket pl. egészségügyi tájékoztatáshoz, orvosi tanácsadáshoz és a fertőzési láncok visszakövetéséhez fejlesztettek ki, illetve fejlesztettek tovább a Covid19-világjárvány során. A vírushordozó személyek felkutatása mindemellett jogos kérdéseket is felvet az adatvédelem és az adatbiztonság tekintetében, nem utolsósorban a határokon átnyúló esetekben. A világjárvány rávilágított arra is, hogy szükség van a betegek digitális adatainak határokon átnyúló átadására, amikor a betegek egy másik tagállamban vesznek igénybe egészségügyi ellátást;

17.

hangsúlyozza, mennyire fontos a Covid19-világjárvány és más egészségügyi válsághelyzetek leküzdéséhez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretében folytatott nemzetközi együttműködés, de a válságok elleni helyi és regionális szintű küzdelemben nagy jelentősége van a vállalatokkal, a nonprofit szervezetekkel, a családokkal, a szomszédokkal és barátokkal folytatott együttműködésnek is;

18.

úgy véli, jobb módokat kellene találni arra, hogy az idős és különböző alapbetegségekkel élő embereket a Covid19-től és más fertőző betegségektől megvédjük, függetlenül attól, hogy idősotthonban vagy saját lakásukban élnek-e. E tekintetben hangsúlyozza a helyi alapellátási rendszereket megerősítő egészségügyi és szociális gondozási politikák fontosságát, különös tekintettel a megelőzésre;

Európai szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmus

19.

üdvözli azokat az Európai Bizottság által már megtett intézkedéseket, amelyek a Covid19-válság során a nemzeti, regionális és helyi hatóságok tehermentesítését célozták; tudomásul veszi a 2020. május 27-én előterjesztett átfogó európai helyreállítási tervet; hasonlóképpen üdvözli azt a megállapodást, hogy az ez évi uniós költségvetésből minden rendelkezésre álló eszközt arra fordítanak, hogy támogassák az európai egészségügyi rendszereket a válság leküzdésében;

20.

megállapítja, hogy a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (1) fontos alapot jelent a veszélyhelyzeti védekezéshez és a válságkezeléshez az EU-ban, de a jelenlegi egészségügyi válságra való tekintettel tovább kell erősíteni az EU szükséghelyzeti és katasztrófavédelmi kapacitásait;

21.

javasolja ezért, hogy – a szubszidiaritás elvét és a tagállamok népegészségügy, közegészség és katasztrófavédelem terén meglévő elsődleges hatáskörét tiszteletben tartva – hozzanak létre egy európai szükséghelyzeti mechanizmust, amely a következő célokat szolgálná: — a nemzeti, regionális és helyi egészségügyi és katasztrófavédelmi struktúrákat támogató uniós intézkedések és segítség koordinálása annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen reagálni az egészségügyi fenyegetésekre és az azokból eredő válsághelyzetekre, — hatékony együttműködés és koordináció biztosítása az illetékes nemzetközi szervezetekkel, pl. a WHO-val a védelmi felkészültséget és a reakcióképességet illetően, — az alapvető orvosi cikkek Európán belüli elosztásának összehangolása, — az egészségüggyel kapcsolatos európai ügynökségek szerepének megerősítése, — az orvosi felszerelések ellátásának javítása közös beszerzési kezdeményezések és a fontos termékek szállítói láncának felügyelete révén, — az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC) együtt segítségnyújtás a tagállamok számára járványterveik felülvizsgálatában és aktualizálásában. Ebbe a regionális és helyi önkormányzatokat is be kellene vonni. A pénzintézetek kapcsán a pénzügyi válságot követően végzett „stressztesztek” analógiájára a tagállamok egészségügyi rendszereit is meg kellene vizsgálni abból a szempontból, hogy mennyire képesek reagálni a különböző egészségügyi veszélyekre;

22.

úgy véli, hogy a jövőbeli európai szükséghelyzeti egészségügyi mechanizmusnak az (EU) 2016/369 tanácsi rendeletben (2) szabályozott „szükséghelyzeti támogatási eszközre” kell támaszkodnia;

23.

meg van győződve arról, hogy az EU katasztrófavédelmi eljárását, különösen a hozzá tartozó rescEU-t és az Európai Orvosi Hadtestet tovább kell erősíteni, hogy az Unió készen álljon és képes legyen arra, hogy gyorsan, hatékonyan és összehangoltan reagáljon minden jövőbeli válságra, legyen az biológiai vagy egyéb jellegű. A Covid19-világjárvány során szerzett tapasztalatok fényében ki kellene azonban értékelni az uniós katasztrófavédelmi mechanizmust, hogy annak szervezése és felépítése minél hatékonyabb lehessen;

24.

szorgalmazza, hogy növeljék meg a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ (ERCC) korai előrejelző kapacitásait, és a Központot kapcsolják szorosabban össze az Egészségügyi Biztonsági Bizottsággal és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC), hogy a jövőben még jobban elláthassa koordinálással kapcsolatos feladatkörét és célzottan támogatni tudja a helyszíni operatív irányításért felelős szerveket;

25.

megállapítja, hogy a Covid19-válság világosan megmutatta, mekkora szükség van az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központra (ECDC). Kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy az ECDC erőteljesebb és nagyobb szerepet tölthessen be a széles körben terjedő súlyos betegségek leküzdésében; üdvözli ezért, hogy szerepének erősítéséről most az uniós egészségügyi miniszterek is tárgyalnak;

26.

üdvözöl az Európai Bizottság által a „Rövid távú uniós egészségügyi felkészültség a Covid19-járványokra” című, 2020. július 15-i közleményében javasoltak közül számos intézkedést;

27.

a szabad mozgás megőrzését és a közegészség védelmét szem előtt tartva üdvözli a Covid19-világjárványra adott válaszként a szabad mozgás korlátozásának összehangolt megközelítéséről szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2020. szeptember 4-én közzétett európai bizottsági javaslatot;

Orvosi felszerelések beszerzése és készletezése

28.

üdvözli, hogy a közös beszerzésről szóló megállapodás hatálya 2020 áprilisa óta csaknem 540 millió emberre – így az uniós tagállamok és az EGT-országok, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint csaknem az összes tagjelölt és potenciális tagjelölt ország minden lakosára – kiterjed;

29.

üdvözli ezért Angela Merkel kancellár és Emmanuel Macron elnök 2020. május 18-i javaslatát arra, hogy az egészségügyi válsághelyzetek kezelésére vonatkozó stratégia keretében hozzanak létre egy „egészségügyi munkacsoportot” az ECDC-n belül, amelynek feladata, hogy a nemzeti egészségügyi intézményekkel közösen terveket dolgozzon ki a jövőbeli járványok megelőzésére és kezelésére;

30.

üdvözli a megállapodás önkéntes jellegét, úgy véli azonban, hogy az önkéntes közreműködést az önkéntes kívülmaradás lehetőségével („opt-out”) kellene felváltani. Ez megkönnyítené a gyorsított eljárásokat, ugyanakkor választási szabadságot biztosítana a részes feleknek;

31.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az európai helyreállítási terv keretében hozzanak létre egy összesen 9,4 milliárd EUR-s költségvetéssel rendelkező új, önálló egészségügyi programot (EU4Health), többek között az egészségvédelem megerősítése és az Unió jövőbeli egészségügyi válságokra való felkészítése érdekében. Örömmel veszi azt is, hogy további 2 milliárd euróval növelik az uniós polgári védelmi mechanizmus (rescEU) költségvetését. Sajnálja azonban, hogy az Európai Tanács e törekvést később 1,7 milliárd EUR-ra mérsékelte, ami nagymértékben korlátozza a világjárvány okozta negatív következmények leküzdésének lehetőségeit. Azt tervezi egyébként, hogy az új egészségügyi programról külön véleményt dolgoz ki;

32.

üdvözli a fontos orvosi felszerelések (légzőmaszkok, lélegeztetőkészülékek, egyéni védőeszközök, újrafelhasználható maszkok, gyógyszerek, terápiás eszközök és laborcikkek, fertőtlenítőszerek) európai méretekben történő beszerzését és a kórházak és más egészségügyi szolgáltatók számára történő elosztását. Itt figyelembe kell azonban venni, hogy a kórházakat, egészségügyi központokat és ápolási intézményeket számos tagállamban a regionális és helyi önkormányzatok üzemeltetik, amelyeket ebbe a folyamatba be kell vonni; megállapítja, hogy a közös beszerzés tavaszi tető alá hozása túl sokáig tartott ahhoz, hogy a célját teljes mértékben be tudja tölteni;

33.

üdvözli a rescEU-raktárkészletek haladéktalan kiépítését az orvosi felszerelések vonatkozásában, és e felszerelések gyors kiadását a leginkább érintett tagállamok számára;

34.

kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy hozzanak létre egy állandó jellegű európai szükséghelyzeti raktárkészletet olyan formában, hogy antibiotikumokból, oltóanyagokból, vegyi ellenmérgekből, antitoxinokból és más fontos, hatékonynak bizonyult orvosi szükségleti cikkekből egy uniós állományt tartanak fenn. Így biztosított lenne egy vészhelyzeti tartalék rendelkezésre állása, illetve a szükséges cikkek egész Európában való gyors elosztásának és kiszállításának összehangolása;

35.

üdvözli az Európai Bizottság 2020. április 3-i határozatát, amely ideiglenesen mentesíti az orvosi felszereléseket és az egyéni védőeszközöket a behozatali vámok és a héa alól. Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie határozata hatályának felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az kiterjedjen azokra a magánvállalatokra is, amelyeknek egyéni védőeszközöket kell használniuk, és a határozatot oly módon kellene alkalmaznia, hogy a helyi uniós termelők ne kerüljenek gazdaságilag hátrányos helyzetbe;

36.

rámutat, hogy azok az ellátási zavarok, amelyek egyes fontos termékek és gyógyszerek, például antibiotikumok vagy narkotikumok terén számos régióban már korábban is megfigyelhetők voltak, a mostani, elhúzódó világjárvány során tovább súlyosbodtak. Az RB erőfeszítéseket kér a fontos alapanyagok gyors beszerzésére, a teszteléshez szükséges anyagok és más olyan orvosi cikkek termelésének fokozására, amelyekből szűkös az ellátás, továbbá a fontos gyógyszerek európai fejlesztésének és gyártásának fokozására a kutatás és az innováció előmozdítása, valamint a gyártók számára ösztönzők teremtése révén;

37.

osztja azt a nézetet, hogy az Uniónak képesnek kell lennie külföldről behozott, illetve az EU-ban előállított tesztelési és biztonsági felszerelések megvásárlására, illetve fejlesztésére, valamint ezek szállítására és elosztására. Az EU-nak és tagállamainak csökkenteniük kell a harmadik országokban gyártott gyógyszerektől és egyéb orvosi segédeszközöktől való függőségüket. Dolgozniuk kell azon is, hogy a gyógyszerek megfizethetőbbek legyenek;

38.

véleménye szerint mindig garantálni kell, hogy a piac gyorsan és egyszerűen el tudja látni az érintetteket megfelelő védőeszközökkel, például maszkokkal, védőruhákkal stb. Ezért európai szinten meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a tagállamokban kiépüljön a védőeszközök gyártási kapacitása. Emellett a világjárvány szempontjából felül kellene vizsgálni az európai közbeszerzési és antitrösztszabályokat;

39.

rámutat, hogy meg kell vizsgálni – és nem csak a Covid19 összefüggésében –, hogy mikor milyen típusú egyéni védőeszköz a megfelelő;

40.

üdvözli, hogy az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) megállapodtak abban, hogy hozzáférést biztosítanak bizonyos orvostechnikai eszközökre és egyéni védőeszközökre vonatkozó európai szabványokhoz, hogy az európai vállalatok a készlethiányok felszámolása érdekében növelhessék és átállíthassák termelésüket;

41.

fontosnak tartja, hogy az egyéni védőeszközök – főként a polgárok körében használatosak – lehetőség szerint újrafeldolgozhatók legyenek;

Vakcinák, diagnosztika és kezelés

42.

hangsúlyozza, hogy sürgősen oltóanyagokat kell találni a Covid19 ellen, és kéri az uniós társjogalkotókat, hogy az RB felhívásának eleget téve fokozzák a vakcinák fejlesztésére, előállítására és forgalmazására irányuló uniós együttműködést, amely kiegészíti a Covid19 leküzdése érdekében folytatott állami és magán orvosi kutatásokat;

43.

ezzel összefüggésben üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az Európai horizont kutatási és innovációs keretprogram költségvetését 94,4 milliárd EUR-ra növeljék, és sajnálja, hogy az Európai Tanács ezt követően egy 80,9 milliárd EUR-ra való csökkentést javasolt;

44.

üdvözli az Európai Bizottság és több gyógyszeripari vállalat közötti, gyógyszerek és vakcinaadagok szállításáról létrejött megállapodásokat, amelyek arra az esetre érvényesek, ha és amikor valamelyikük biztonságos és hatékony oltóanyagot fejleszt ki;

45.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Covid19 elleni vakcinák, diagnosztikai eszközök és kezelések kifejlesztésére irányuló globális erőfeszítések kiélezett versenyhez vezethetnek, amely a szegényebb országokat védtelenül hagyhatja a betegséggel szemben; kijelenti, hogy határozottan támogatja a biztonságos és hatásos oltóanyagok, diagnosztikai eszközök és gyógymódok kifejlesztésére irányuló többoldalú együttműködést, valamint a jövőbeli vakcinák és gyógyszerek méltányos finanszírozását és a szolidaritás jegyében történő elosztását;

46.

támogatja egy közös uniós oltási könyv, valamint az oltóanyagkészletekre és -szükségletekre vonatkozó adatok virtuális európai nyilvántartásának kidolgozását, hogy könnyebbé váljon a rendelkezésre álló oltóanyagkészletekre és az alapvető oltóanyagok hiányára vonatkozó információk önkéntes cseréje;

47.

kéri, hogy lépjenek fel erőteljesebben a Covid19-cel, a kezeléssel és a betegség elleni lehetséges oltóanyagokkal kapcsolatos hamis információk interneten és más csatornákon történő terjesztése ellen. A dezinformáció elleni küzdelemben fontos szerep jut a WHO-nak, az EU-nak és tagállamainak, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak;

48.

támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy több eszközt tudjon biztosítani a Covid19 elleni vakcinák kutatásának finanszírozására, és azt várja, hogy az Európai horizont program keretében jelentős forrásokat fordítsanak az e területen folyó innováció és kutatás támogatására.

---

(1)  HL L 293., 2013.11.5., 1. o.

(2)  A Tanács (EU) 2016/369 rendelete (2016. március 15.) az Unión belül szükséghelyzeti támogatás nyújtásáról (HL L 70., 2016.3.16., 1. o.)

A Régiók Bizottsága véleménye – Biológiai sokféleséggel rendelkező városok és régiók 2020 után az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye Felei Konferenciájának 15. ülésén és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában

(2020/C 440/05)

Előadó: Roby BIWER (LU/PES), Bettembourg képviselő-testületének tagja, Luxemburg Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia Hozzuk vissza a természetet az életünkbe! (COM(2020) 380 final)

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

arra kéri a nemzetközi közösséget, hogy az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye Felei Konferenciájának 2021-ben Kunmingban megtartandó 15. ülését tegye jelentőségteljes eseménnyé a biológiai sokféleség számára, és hívja fel a figyelmet arra, hogy egyszer s mindenkorra vissza kell fordítani a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák csökkenésének görbéjét;

2.

figyelmeztet arra, hogy 2018 óta romlott a biológiai sokféleség helyzete, és a legtöbb nemzetközi társadalmi és környezetvédelmi célkitűzést, különösen pedig a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célokat nem sikerült teljesíteni. A biológiai sokféleség hanyatlásának megállítására irányuló globális erőfeszítések kudarcot vallottak, amint azt az IPBES-nek a 2020. évi Világgazdasági Fórum előzményéül szolgáló, 2019. évi globális értékelése is dokumentálja, amely a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztémák összeomlását a világ előtt álló öt legnagyobb fenyegetés között tartja számon;

3.

rámutat arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének fő okai a földhasználat megváltozása, a természeti erőforrások közvetlen kiaknázása és az éghajlatváltozás, amelyeket konkrét és időszerű intézkedésekkel kell kezelni;

4.

hangsúlyozza, hogy az EU 27 tagállamának teljes ökológiai lábnyoma több mint kétszer akkora, mint amennyi hasznos biológiai anyagot az ökoszisztémák képesek megtermelni, illetve szén-dioxid-elnyelőként megkötni a régióban;

5.

hangsúlyozza, hogy egyre több bizonyíték van az éghajlati, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos és az emberi egészségügyi válságok közvetlen összefüggésére, valamint arra, hogy a zoonózisokból származó világjárványok kockázata egyre nagyobb a természetes ökoszisztémák globális megsemmisülése miatt;

6.

kiemeli, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság jelenlegi helyzete olyan ambiciózus és könnyen kommunikálható célokat, valamint tudományosan megalapozott azonnali stratégiát és fellépést igényel a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma romlásának kiváltó okaival kapcsolatban, amelyek arányban állnak azzal a céllal, hogy kisimítsuk a biológiai sokféleség csökkenésének görbéjét;

7.

szakpolitikai koherenciát szorgalmaz a különféle uniós szakpolitikák, köztük az új közös agrárpolitika (KAP), az EU zöld megállapodása, valamint az uniós kereskedelmi kapcsolatok és nemzetközi kötelezettségvállalások – konkrétan a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési ENSZ-menetrend, az ENSZ éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodása, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keret – égisze alatt tett erőfeszítések, kitűzött célok és elért eredmények összehangolása érdekében, ami egy egyértelmű célkitűzéseket és végrehajtási intézkedéseket tartalmazó, átfogó uniós fenntarthatósági stratégia keretében valósulhat meg;

8.

hangsúlyozza, hogy sürgősen cselekedni kell – amint azt a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a biológiai sokféleség globális kilátásairól szóló ötödik dokumentuma, és annak a helyi szintű városi kormányzás és a transzdiszciplináris tervezés előmozdítására vonatkozó ajánlásai is megerősítik –, továbbá hogy természetalapú megoldásokat kell ösztönözni, valamint helyi és tájszinten integrált megközelítéseket kell elfogadni a földhasználatra és a földhasználat-változtatásra vonatkozóan, hiszen ezek kulcsfontosságú elemek a biológiai sokféleség csökkenési görbéje ellaposításának irányába;

9.

hangsúlyozza, hogy az egyre több pozitív visszajelzés ellenére hivatalosan továbbra sem ismerik el a biodiverzitás érdekében fellépő szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok (1) által a biológiai sokféleség csökkenési görbéjének kisimítása, valamint egyfajta „összkormányzati megközelítésnek” a biodiverzitással kapcsolatos irányítási folyamat minden lépésében és minden szintjén történő alkalmazása terén betöltött kulcsszerepet, sem az EU 2030-ra vonatkozó biodiverzitási stratégiájában, sem pedig a 2020 utáni időszakra vonatkozó globális biodiverzitási keretben. Ez az elismerés különösen a helyi és szubnacionális biodiverzitási stratégiáknak és cselekvési terveknek a nemzeti biodiverzitási stratégiákba és cselekvési tervekbe történő beépítésével valósulhatna meg;

10.

támogatja a hosszú távú klímasemlegességre vonatkozó uniós célkitűzés létrehozását, amely az európai projektet 2050-ig a visszafordíthatatlan klímasemlegesség felé tereli a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alapján, amelyben az éghajlattal kapcsolatos kiadások elérik legalább a 30 %-os célt. Hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós klímarendeletnek biztosítania kell, hogy a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás elérését célzó intézkedések összhangban legyenek az uniós és globális biodiverzitási célkitűzésekkel (2);

A városok és a régiók szerepe a biológiai sokféleség csökkenési görbéjének kisimításában

11.

egyetért az IPBES 2019. évi jelentésének azon következtetésével, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a felelősségteljes termelés és fogyasztás, valamint a társadalmi, gazdasági és ökológiai kontextusra érzékeny és arra jellemző integrált területi földhasználati tervezés és végrehajtás és természetalapú megoldások, valamint a természeti és elsődleges erőforrások védelme és fenntartható használata révén jelentősen hozzájárulhatnak a kapcsolódó ENSZ-egyezmények teljesítéséhez, ideértve az ENSZ 2030-as menetrendjét és a Párizsi Megállapodást is;

12.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a Biológiai Sokféleség Egyezményt ratifikáló nemzeti hatóságok szerves alkotóelemei, jelentős önkéntes hozzájárulást biztosítanak, és fontos partnerségeket hoznak létre, amelyek mozgósítják a fő csoportokat (őslakos népek és helyi közösségek, fiatalok és nők) és az érintett ágazatokat (üzleti, kulturális és civil társadalmi szervezetek);

13.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az innováció, valamint az integrált területrendezési és területi tervek és stratégiák végrehajtásának motorjaiként kihasználatlan erőforrások – pénzügyi szempontból is – a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós és a globális célok elérésében, és hogy valamennyi képességük akkor aknázható ki, ha felismerjük, aktiváljuk és igénybe vesszük a helyi és regionális önkormányzatok legfontosabb funkcióit;

14.

hangsúlyozza, hogy az innovatív természetalapú megoldások jelentik az egyik leghatékonyabb eszközt az ökoszisztémák helyreállításában és az emberek azon képességének felélesztésében, hogy a természet tiszteletben tartásával gyarapodjanak – ahogy arra a 2020. évi Naturvation-projektjelentés (3) is rámutat. Ezek a természet által inspirált és támogatott megoldások ugyanis költséghatékonyak, egyszerre gondoskodnak környezeti, társadalmi és gazdasági előnyökről, és erősítik az ellenálló képességet;

15.

az innovatív természetalapú megoldások elfogadottságának és terjedésének elősegítése érdekében szorgalmazza a bevált gyakorlatok megosztását és útmutatás kidolgozását az összes érintett fél számára;

16.

felhívja a figyelmet arra, hogy a fenntartható fejlődési célok egymással szorosan összefüggnek, és javasolja a biodiverzitással kapcsolatos és az éghajlat-politikai célok további szakpolitikákba történő integrálását. Például folyamatosan figyelembe kellene venni a megújulóenergia-infrastruktúrák környezetének biodiverzitását;

17.

emlékeztet arra, hogy a helyi, illetve regionális önkormányzatokat helyi, illetve szubnacionális biodiverzitási stratégiák és cselekvési tervek létrehozására, valamint nemzetközi, európai és nemzeti szintű szabványosításban való részvételre ösztönzi a biodiverzitás és az ökoszisztémák kezelése, továbbá a természetalapú megoldások érvényesítése érdekében, hogy azokat megfelelőbben lehessen alkalmazni, és nagyobb hatást érjenek el;

Városok és régiók mint az uniós biodiverzitási célok végrehajtásának motorjai

18.

üdvözli az EU 2030-ig tartó időszakra szóló biodiverzitási stratégiáját mint a vertikális együttműködés egy platformját a biológiai sokféleség csökkenése fő okainak és olyan társadalmi kihívásokkal való összefüggéseinek kezelése során, mint az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint a jövőbeli világjárványok elleni védelem;

19.

szoros együttműködésre szólít fel a helyi és regionális önkormányzatok között az ökofolyosóknak a transzeurópai természetvédelmi hálózatok részeként történő létrehozása érdekében, mivel az önkormányzatok jelentik a helyi részvétel kulcsát;

20.

hangsúlyozza a természetvédelmi intézkedések összehangolásának és a célok helyi szintű meghatározásának fontosságát. Az EU-nak pénzügyi és információs támogatást kellene nyújtania a városok és a régiók számára a biológiai sokféleség előmozdítására, például természetvédelmi projektekre, természetalapú megoldásokra, természettel kapcsolatos adatkészletek fejlesztésére, a biológiai sokféleség védelmét biztosító területrendezési tervekre, valamint a városi és regionális szakismeretek és erőforrások megerősítésére;

21.

üdvözli a Tanács által a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret előkészítéséről szóló következtetéseiben tett kötelezettségvállalást, miszerint fokozza a természetalapú megoldások alkalmazását és végrehajtását a biológiai sokféleség megőrzése, az ökoszisztémák helyreállítása és a fenntartható földhasználat támogatása érdekében;

22.

üdvözli és támogatja az EU zöld megállapodásának és biodiverzitási stratégiájának ambiciózus, az egész EU-ra vonatkozó vállalásait és célkitűzéseit, különös tekintettel a városzöldítési tervek 2021 végéig történő kidolgozására, és hangsúlyozza a bennük rejlő innovációs és integrációs potenciált a vidéki és városi biodiverzitás, a reziliens helyreállítás és a társadalmi kohézió támogatása érdekében;

23.

rámutat, hogy az EU egészére kiterjedő integrált stratégiára van szükség annak a célnak a teljesítése érdekében, hogy az EU-ban legalább 3 milliárd további fát ültessenek, a kulcsfontosságú funkciók figyelembevétele érdekében teljes mértékben tiszteletben tartva az ökológiai alapelveket; ismét utal arra a véleményére, amelyet az erdőknek a biológiai sokféleség védelmével, az éghajlatváltozás mérséklésével, a hidrogeológiai károktól való megóvással, a szén-dioxid-tárolással, az emberi egészséggel és más járulékos előnyökkel kapcsolatban mind a vidéki, mind a városi területeken betöltött kulcsfontosságú szerepéről fogalmazott meg (4), és fokozott erőfeszítéseket kér az erdők védelme és helyreállítása érdekében, tiszteletben tartva az ökológiai alapelveket, a magas kort, az egyedi ökológiai jellemzőket és a legmagasabb szintű biodiverzitást;

24.

üdvözli az EU városzöldítési platformját, amely a városok kapacitásfejlesztési eszközeként szolgál, és azt ajánlja, hogy integrálják azt a kulcsfontosságú kezdeményezésekbe és platformokba, például a zöld városokról szóló új uniós megállapodásba, valamint a NetworkNature, a CitiesWithNature és a RegionsWithNature kezdeményezésbe. Támogatja különösen azt, hogy a CitiesWithNature és a RegionsWithNature kezdeményezés a természetről és az emberekről szóló, Sharm El-Sheikh és Kunming közötti cselekvési menetrend hivatalos platformjaként vonja be és kötelezze el a szubnacionális hatóságokat, városokat és más helyi önkormányzatokat aziránt, hogy demonstrálják erőfeszítéseiket és felismerjék a természet értékét a városokban és régiókban;

25.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepét a Natura 2000 területek kezelésében, és elegendő logisztikai, tudományos és pénzügyi támogatást kér a 2025-ig elérendő teljeskörű lefedettség és végrehajtás érdekében;

26.

arra kéri az EU-t, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos ambiciózus fellépés megvalósításához biztosítson elegendő erőforrást, kapacitásfejlesztést és útmutatást a helyi és regionális önkormányzatok számára az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó intézkedések, a területmegőrzési intézkedések, a területgazdálkodási és a városzöldítési tervek végrehajtása érdekében;

27.

üdvözli az EU biodiverzitási stratégiájában megfogalmazott, egy új európai biodiverzitási irányítási keret kidolgozására irányuló célt. Ez a keret lehetővé teszi a helyi és regionális önkormányzatok és valamennyi kormányzati szint számára, hogy a helyi adottságoknak megfelelően eleget tegyenek a nyomonkövetési és értékelési feladatoknak, és mérjék a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fellépés eredményeit. Ezenkívül egyértelmű és európai szinten szabványosított mutatók és mérhető célok meghatározását is kéri. Készen áll arra, hogy közreműködésével és hozzájárulásával segítse az új irányítási keret kidolgozását és megvalósítását egy olyan struktúra biztosítása érdekében, amely a leghatékonyabban aknázza ki a helyi és regionális önkormányzatokban rejlő potenciált a biológiai sokféleség csökkenő tendenciájának megfordítására;

28.

arra kéri az EU-t, hogy a tényleges végrehajtás meglévő bizonyítékaira támaszkodva hozzon olyan konkrét intézkedéseket, ideértve a kapacitásfejlesztést is, amelyek még jobban érvényesítik a biológiai sokféleség prioritásait az egyes joghatósági és szakpolitikai területeken – nevezetesen a mezőgazdaság, a területrendezés és a városfejlesztés, a kereskedelem, a környezet, a kutatás és az innováció, az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás, valamint az EU zöld megállapodása területén –, és azokat kiigazítják, továbbá megfelelően integrálnak valamennyi kormányzati szintet az egész EU-ra kiterjedő hatások megvalósításának biztosítása érdekében;

29.

hangsúlyozza a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fellépés finanszírozásáról szóló jelentésében (5) foglalt ajánlásokat, amelyek célja, hogy fokozzák a környezetvédelem uniós finanszírozásban való általános érvényesítésére vonatkozó ambíciókat, valamint megfelelő szinten, többek között a LIFE programban növeljék és korszerűsítsék a biológiai sokféleség területén a helyi és regionális önkormányzatok számára elkülönített finanszírozást;

30.

következetes határokon átnyúló környezetvédelmi stratégiákat és ebből fakadó határokon átnyúló együttműködést kér, mivel a fajok életterei nem igazodnak határokhoz;

31.

arra kéri az EU-t, hogy kulcsfontosságú alapelvként kezelje prioritásként a biológiai sokféleség csökkenési görbéjének kisimítását minden nagyobb pénzügyi tervben, ideértve a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretet és a Covid19 utáni helyreállítási terveket, továbbá mozgósítson elegendő forrást a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, a regionális viszonyokhoz igazított fellépés közvetlen vagy közvetett ösztönzésére a kormányzás minden szintjén, ugyanakkor a finanszírozás fokozottabb felhasználása érdekében egyszerűsítse a folyamatokat. Ennek érdekében javasolja, hogy vegye fontolóra egy olyan színkódrendszer alkalmazását a közkiadások és a beruházások terén, amely jelzi a biodiverzitással és az annak kiváltó okaival kapcsolatos esetleges hatásokat;

32.

kéri, hogy az EU állami támogatási rendszerei teljes mértékben integrálják a biológiai sokféleségre káros állami támogatások felszámolására vonatkozó célkitűzést, biztosítva, hogy az állami és magán gazdasági és szabályozási ösztönzők 2030-ra pozitívak legyenek a biológiai sokféleség szempontjából. Nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a biológiai sokféleséget beemeljék a kohéziós politikába;

33.

felhívja a figyelmet arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma pusztulása miatt sok munkahely veszélybe kerül, valamint arra, hogy a biogazdaságon és fenntarthatóságon alapuló termelési modellek alkalmazása foglalkoztatási lehetőségeket kínál. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli környezetvédelmi stratégiákban kezelje prioritásként az olyan munkahelyek megőrzését, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma pusztulásának a megállításához;

34.

több beruházást szorgalmaz a természet és a gazdaság közötti kapcsolatokra irányuló kutatások terén, hogy további információk álljanak rendelkezésre a tényeken alapuló politikai döntéshozatalhoz, és hogy hatékonyabb beruházásokat lehessen biztosítani;

35.

ösztönzi a biológiai sokféleség KAP-tervekben történő érvényesítésére vonatkozó egyszerűbb folyamatot; javasolja, hogy valamennyi nemzeti stratégiai terv esetében vezessenek be az ökorendszerekre vonatkozó közös, kötelező érvényű és tényleges minimumküszöböt;

36.

rámutat arra, hogy a különböző irányelvekben és rendeletekben alkalmazott terminológia gyakran következetlen, hogy az eljárások (pl. a LIFE program) gyakran túl bonyolultak a kisebb helyi és regionális önkormányzatok számára, főként nagyszabású projektekre irányulnak, és nem megfelelőek a városkörnyéki és vidéki területeken zajló természetvédelmi projektekhez;

37.

rámutat az állatkertek és akváriumok fontos szerepére, de kiemeli, hogy a biodiverzitás megőrzésének és védelmének a helyszíni erőfeszítésekre és a vadon élő állatok és növények kereskedelmének megelőzésére kell összpontosítania, elősegítve ezzel az őshonos fajok védelmét és ismeretét; felajánlja támogatását a helyi és regionális önkormányzatok számára az állatkertekről szóló uniós irányelvnek a Biológiai Sokféleség Egyezmény célkitűzéseivel összhangban történő jobb végrehajtásához;

38.

emlékeztet arra, hogy bár az EU tengeri környezetvédelmi keretrendszere a világ egyik legátfogóbb és legambiciózusabb ilyen kerete, további fellépésekre van szükség ahhoz, hogy megfelelően kezelni lehessen az olyan jelentősebb stresszforrásokat, mint a túlhalászás és a fenntarthatatlan műanyag hulladékok, a felesleges tápanyagok, bizonyos halászati gyakorlatok, a víz alatti zaj és mindenfajta szennyezés; a part menti gazdaságok, emberek és közösségek számára rendkívül fontosak a fenntartható halászati gyakorlatok és az, hogy a tengeri ökoszisztémák egészségesek legyenek;

39.

kéri, hogy a szubnacionális hatóságoknak a biodiverzitás megőrzésében és helyreállításában betöltött fontos szerepét a biokulturális diverzitás fogalomkörében rejlő potenciál kibontakoztatásával is erősítse. A biokulturális diverzitás fogalomkörében összekapcsolódik a biodiverzitás, a kulturális diverzitás, a helyi, regionális és európai identitás, így a biodiverzitás megőrzése hozzáadott értéket kaphat a helyi közösségek perspektívájából;

40.

kéri az EU-t, hogy támogassa a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni olyan megerősített globális keret kialakítását, amely tükrözi a nemzetközi, a regionális és a helyi szint egyenértékű fontosságát. Ennek eszköze egy, a helyi és regionális önkormányzatok teljeskörű bevonását célzó külön határozat lehetne, amely a X/22. számú határozat cselekvési tervének örökségére, valamint az elmúlt évtizedben ennek valamennyi kormányzati szinten elért, figyelemre méltó eredményeire építene;

A városok és régiók biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keretben betöltendő szerepének meghatározása

41.

támogatja az ökoszisztémák helyreállításának ENSZ-évtizede azon célját, hogy fel kell gyorsítani és nagymértékben ki kell terjeszteni a károsodott és elpusztult ökoszisztémák globális helyreállítását az éghajlati válság leküzdése, valamint az élelmezésbiztonság, a vízellátás és a biodiverzitás fokozása érdekében, például a Bonni Kihívás révén, amelynek célja 2030-ig 350 millió hektár károsodott ökoszisztéma helyreállítása;

42.

ismét hangsúlyozza, hogy hivatalosan is el kell ismerni, hogy a szubnacionális hatóságoknak, városoknak és más helyi önkormányzatoknak kulcsfontosságú szerepük van a Biológiai Sokféleség Egyezmény Felei Konferenciája korábbi üléseinek több határozatával megállapított globális helyreállítási és biodiverzitási célkitűzések elérésében. Arra kéri az ENSZ-feleket, hogy működjenek együtt szubnacionális hatóságaikkal, városaikkal és más helyi önkormányzataikkal, és erősítsék meg a biodiverzitásnak a városi, területrendezési és térségi tervekben történő szerepeltetésére való képességüket a Biológiai Sokféleség Egyezmény célkitűzéseinek és a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni keretnek a X/22. számú határozat célkitűzése szerinti megvalósítása érdekében;

43.

üdvözli a biológiai sokféleség és az emberi egészség közötti kapcsolat hivatalos elismerését a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keretben, és kiemeli azt a tényt, hogy a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a természetalapú megoldások – például a városi, városkörnyéki és vidéki övezetekben hozzáférhető és inkluzív zöldterületek – megvalósításában és kezelésében, hatékonyan javítva így az egészségügyi feltételeket;

44.

javasolja, hogy kifejezetten utaljanak a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok szerepére a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keretben, különösen a célok és célkitűzések kidolgozása (az I. szakasz: Bevezetés/B szakasz módosítása), a partnerségek kiépítése, a változás lendületére való építkezés (az I. szakasz: Bevezetés/C szakasz módosítása) és a biodiverzitás valamennyi kormányzati szinten, többek között a vonatkozó ágazati politikákban történő érvényesítése (a D. szakasz, 2030. évi célkitűzések, 13. tétel szóhasználatának módosítása) révén (6);

45.

emlékeztet az érdekelt felek és a szélesebb közönség együttes fellépésének szükségességére, különös tekintettel az őslakos népek és helyi közösségek, a nők, a fiatalok, valamint a biodiverzitásra közvetlenül támaszkodó és azt kezelő személyek hozzájárulására;

46.

kéri a biológiai sokféleség általános érvényesítésére vonatkozó hosszú távú megközelítés kiemelt kezelését, úgy horizontálisan, mint vertikálisan, valamennyi szakpolitikai területen és ágazatban, szubnacionális és helyi szinten egyaránt. Megjegyzi, hogy a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok mint a helyi közigazgatásnak a civil társadalommal és a magánszektorral való kapcsolódási pontjai képesek a legjobban az ökoszisztéma helyreállításának és védelmének kezelésére konkrét helyi és regionális összefüggésekben, mivel egyesítik az erőforrásokat, és így kiaknázható a méretgazdaságosság;

47.

támogatja a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret 15. célkitűzését, amely a kormányzás minden szintjén végrehajtott célzott kapacitásfejlesztés révén kifejezetten foglalkozik a biológiai sokféleség általános érvényesítésére vonatkozó hosszú távú megközelítés támogatását célzó erőforrások iránti igénnyel, és ehhez olyan innovatív, aktiváló módszereket is megemlít, mint például a társaktól való tanulás, éspedig a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítása, az ökoszisztémák helyreállítása, az idegenhonos inváziós fajok terjedésének megállítása, a vadon élő állatok illegális leölésének és kereskedelmének megakadályozása, továbbá a legfontosabb érdekelt felek és szakértők, különösen az őslakos népek és helyi közösségek a biológiai sokféleség kezelésébe, illetve a technikai segítségnyújtás és a megfelelő pénzügyi és emberi erőforrások biztosításába való bevonása érdekében;

48.

arra kéri a Biológiai Sokféleség Egyezmény Feleit, hogy a magánszektorbeli beruházások számára szükséges feltételek biztosítása érdekében jelentősen fokozzák az állami finanszírozást, mivel ez lehet a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok által a saját szintjükön megvalósítandó, a biológiai sokféleség szempontjából különösen fontos területekre kiemelt figyelmet fordító biodiverzitási fellépésbe történő beruházás céljából összegyűjtött és számukra elosztott erőforrások mobilizációjának alapja;

49.

javasolja a helyi és a szubnacionális szinthez igazított kommunikációs, oktatási és ismeretterjesztő kezdeményezések szakemberekkel, művészekkel, írókkal, valamint az oktatási és a médiaszektorral együtt történő kidolgozását, hogy kiemelhető legyen a biodiverzitás kulturális, idegenforgalmi, rekreációs, emberi egészséggel kapcsolatos, gazdasági és belső értéke a köz-, magán- és üzleti szférában folytatott kommunikáció során. Hangsúlyozza továbbá a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok mint az emberekhez legközelebbi kormányzati szintek egyedi helyzetét, rálátását és legitimitását az ilyen kezdeményezések végrehajtása tekintetében;

50.

kéri – többek között a városi zöldövezetre vonatkozó – mutatók következetes meghatározását a városok biodiverzitásáról szóló felülvizsgált szingapúri index alapján. Ezek a helyi biodiverzitási fellépés hozzájárulásának mérésére szolgáló eszközként támogathatják a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok egyértelmű szerepét a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret nyomon követésére, az ezzel kapcsolatos jelentéstételre és ellenőrzésre szolgáló mechanizmus tekintetében;

51.

sürgeti a nyomonkövetési erőfeszítések jelentős bővítését, kihasználva az új technológiákat, az összes megfelelő adatforrást és előrejelző modellezést az integrált biodiverzitás-megfigyelő rendszerekben ahhoz, hogy információt szolgáltassanak a nemzetközi megállapodások hatékonyságának értékeléséhez, valamint hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fellépések hatásai minden szinten pontosan és átlátható módon nyomon követhetők legyenek;

52.

azt kéri, hogy a biológiai sokféleség globális kilátásairól szóló dokumentum kifejezetten utaljon a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok által a nemzeti politikák kidolgozása és végrehajtása során betöltött szerepre;

53.

a szubnacionális hatóságokat, városokat és más helyi önkormányzatokat éves platformkonferenciák szervezésére ösztönzi kapcsolattartás, eszmecsere és a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális kerethez való hozzájárulásaik együttes bemutatása céljából, valamint hogy olyan fórumokat hozzanak létre, mint amilyen a Fenntartható Városok Globális Platformja, a Globális Környezetvédelmi Alap Fenntartható Városai, a BIODEV 2030, az IADB Fejlődő és Fenntartható Városok Programja, a FAO Városok Nagy Zöld Fala programja és a Biológiai Sokféleség Egyezmény Területalapú Kötelezettségvállalások Platformja;

54.

támogatja a szubnacionális hatóságoknak, városoknak és más helyi önkormányzatoknak a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keretben való teljeskörű részvételét célzó COP15-határozatot, ideértve a megújított X/22. számú határozatot is, amely felvázolja a biodiverzitás érdekében fellépő szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok cselekvési tervét, és felgyorsítja az „összkormányzati megközelítést” az összes kormányzati szint közötti vertikális együttműködés terén, hogy biztosítható legyen a szakpolitikai koherencia és teljeskörűen kiaknázhatók legyenek a 2050-es jövőkép és a 2030-as misszió teljesítését illetően ezekben rejlő lehetőségek;

55.

támogatja a végrehajtást elemző kisegítő testület „A szubnacionális és helyi önkormányzatokkal való kapcsolattartás a globális biodiverzitási keret végrehajtásának fokozása érdekében” című ajánlását, és kéri, hogy a végrehajtást elemző kisegítő testület 2024-ben végezzen félidős értékelést a szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok által a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret és a biológiai sokféleség általános érvényesítésére vonatkozó hosszú távú megközelítés végrehajtását illetően betöltött szerepről;

56.

hangsúlyozza a legfontosabb nemzetközi partnerekkel (7) folytatott jelentős együttműködést „a szubnacionális hatóságoknak, városoknak és más helyi önkormányzatoknak a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret kialakítására irányuló edinburgh-i folyamata” keretében, valamint a szubnacionális és helyi önkormányzatok soron következő, 7. világszintű csúcstalálkozóján a szubnacionális hatóságoknak, városoknak és más helyi önkormányzatoknak a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret hatékonyságának biztosítása részeként történő világszintű pozicionálása kapcsán;

57.

vállalja, hogy proaktív módon részt vesz a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia végrehajtásában, valamint egy kiigazított, ambiciózus uniós biodiverzitási cselekvési terv előkészítésében.

---

(1)  A globális keret összefüggésében „a biodiverzitás érdekében fellépő szubnacionális hatóságok, városok és más helyi önkormányzatok” kifejezés, uniós összefüggésben pedig a „helyi és regionális önkormányzatok” kifejezés a nemzeti szint alatti valamennyi kormányzati szintre utal.

(2)  COM(2020) 80 final, COR (2020) 01361 (HL C 324., 2020.10.1., 58. o.).

(3)  Xie, L.: Bulkeley, H. (2020) City for Biodiversity: The Roles of Nature-Based Solutions in European Cities, NATURVATION.

(4)  NAT (2019) 4601 (HL C 324., 2020.10.1., 48. o.).

(5)  RB (2020) Financing biodiversity action: opportunities and challenges for EU subnational governments [A biodiverzitással kapcsolatos fellépés finanszírozása: lehetőségek és kihívások az EU szubnacionális kormányzatai számára].

(6)  A biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális keret nulladik tervezete szerint https://www.cbd.int/article/2020-01-10-19-02-38.

(7)  Például a Vezető Szubnacionális Kormányok Csoportja, az ICLEI, a Regions4, valamint Skócia és Québec kormánya.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az egységes piac előtt álló akadályokról szóló jelentés és az egységes piac érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv

(2020/C 440/06)

Előadó: Tadeusz TRUSKOLASKI (PL/EA), Białystok polgármestere Referenciaszövegek: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A belső piaci akadályok azonosítása és kiküszöbölése COM(2020) 93 final A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az egységes piaci szabályok végrehajtásának és érvényesítésének javítására vonatkozó hosszú távú cselekvési terv COM(2020) 94 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Háttér

1.

úgy véli, hogy az európai egységes piac az Európai Unió (EU) egyik legfontosabb vívmánya, amely olyan, egyedülálló integrációs modellt képvisel a világon, amely garantálja a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását az EU egész területén, valamint a társult országokban és régiókban;

2.

hangsúlyozza, hogy az európai egységes piaci politika kulcsszerepet játszik a fenntartható növekedésre és az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítésére irányuló stratégia végrehajtásában. Az európai egységes piac kialakítása ösztönzi a kereskedelmet, és vonzóbbá teszi Európát a külföldi befektetések számára;

3.

kiemeli, hogy az európai egységes piac az EU gazdasági és politikai integrációjának központi eleme, mivel 450 millió fogyasztót és 22,5 millió – ezzel az EU összes vállalkozásának mintegy 99 %-át képviselő – kis- és középvállalkozást (kkv) foglal magában;

4.

hangsúlyozza, hogy az európai egységes piac évente 14 billió EUR bruttó hazai terméket (GDP) biztosít. Ez garantálja az európai gazdaság működését, illetve gondoskodik a fejlődésről az európaiak javára;

5.

rámutat, mennyire fontos az európai egységes piaci árukereskedelem, amely az EU teljes GDP-jének egynegyedét teszi ki, és a világ árukereskedelmének csaknem egyhatodát képviseli;

6.

egyetért az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságával (IMCO) abban, hogy az európai egységes piac kiteljesítése és ezzel az akadályok felszámolása évente legalább 183 milliárd EUR hozzáadott értéket generálhat a tagállamok számára. Ez az összeg az uniós GDP 1,2 %-ának felel meg;

7.

nagyra értékeli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy azonosítsa az európai egységes piac előtt álló akadályokat. Felhívja a figyelmet, hogy a 2020. március 10-i közlemény felvázolja azokat a vállalkozásokkal kapcsolatos legfontosabb problémákat, amelyeket haladéktalanul meg kell oldani. Sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság két közleménye elsősorban a vállalkozások által érzékelt akadályokra összpontosít, és nem foglalkozik a többi szociális partner által felvetett aggályokkal, illetve csak érintőlegesen foglalkozik a fogyasztói szempontokkal;

8.

megjegyzi, hogy az egységes piaci eredménytábla 2020. évi, 2020. július 3-án közzétett kiadása arra a következtetésre jut, hogy az uniós jogszabályok átültetésének javulása ellenére (ami különösen a fogyasztóvédelmi jogszabályok terén figyelhető meg, ahol az átültetési deficit 15 %-kal csökkent) a kötelezettségszegési eljárások száma nem csökken, ami továbbra is a „hiányos” vagy „helytelen” átültetésekre vezethető vissza. Az RB-t aggasztja továbbá, hogy a legtöbb (28 %-nyi) piaci jogsértési ügy a környezetvédelemmel kapcsolatos (amit 17 %-kal a közlekedés, majd 10 %-kal az adózás követ);

9.

úgy véli, hogy az egységes piac jelenlegi szabályai és eszközei a kialakításukat tekintve jobban megfelelnek az árukereskedelemnek, mint a szolgáltatásoknak. Hangsúlyozza, hogy olyan rugalmas eszközöket kell kidolgozni, amelyek gyorsan hozzáigazíthatók a változó és kialakulóban lévő termékekhez és szolgáltatásokhoz;

10.

úgy véli, hogy az európai egységes piacra vonatkozó új stratégiában az akadályok tényleges felszámolását és az információhoz való jobb hozzáférést kell prioritásnak tekinteni;

Az egységes piac előtt álló akadályok – források és következmények

11.

felhívja a figyelmet, hogy az európai egységes piac előtt álló akadályok felszámolása konkrétan a tagállamok közötti jogrendi eltérések miatt ennyire hosszadalmas;

12.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a szabályozási különbségek különösen súlyos szabályozási terhet jelentenek a vállalkozások, főleg a kkv-k, köztük az induló és a növekvő innovatív vállalkozások, az innovátorok és az új üzleti modellek előmozdítói számára, ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a szükségtelen szabályozás felszámolására;

13.

hangsúlyozza, hogy elsősorban a kis- és közepes vállalkozásoknál korlátozott az adminisztratív kapacitás és az emberi erőforrás, így nem tudnak megbirkózni az összetett bürokratikus eljárásokkal. Az egységes piacon a határokon átnyúló együttműködés egyik akadálya az úgynevezett A1-es tanúsítvány, amely a munkavállalók kiküldetése kapcsán még a szomszédos országba irányuló rendszeres rövid kiküldetések esetében is időigényes formalitásokat követel meg. Ezek miatt erősen visszaeshetnek a határokon átnyúló tevékenységek, ami jelentősen ronthatja az egységes piac működését. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy aktívan lépjen fel, és az uniós jogalkotókkal együttműködésben gondoskodjon a határ menti régiókban jelenleg alkalmazott A1-es tanúsítványra vonatkozó eljárás egyszerűsítéséről;

14.

úgy véli, hogy hatékonyabban kell érvényesíteni a Szerződésnek a behozatalra és a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások tilalmával kapcsolatos rendelkezéseit (EUMSZ 34–36. cikk), és figyelmet kell fordítani a műszaki szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárásokra ((EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (1)), valamint a kereskedelem műszaki akadályaira;

15.

kéri, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy új eszközt a piac működési zavarainak megfigyelésére, például a termékek „nyomon követése” révén, lehetővé téve az akadályok ellenőrzését a termelési, forgalmazási és értékesítési lánc egészében, valamint a fogyasztás és a hulladékkezelés során;

A jövőbeli európai gazdaság

16.

támogatja az európai iparstratégia eddig meghatározott prioritásait, amilyen például az európai zöld megállapodás és a digitalizáció célkitűzéseivel való összhang és ezzel párhuzamosan az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak átültetése, ami különösen a Covid19-világjárvány utáni időkben garanciát jelent a gazdaság fenntartható újjáépítésére;

17.

elismeri, hogy továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenéznünk: big data, 5G hálózatok, az innováció fejlődése (különös tekintettel az informatikára, a virtuális valóságra és a gépek autonómiájára), miközben továbbra is figyelni kell az ipari adatok szuverenitásának kiépítésére és védelmére;

18.

szorgalmazza az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) hatáskörének és földrajzi struktúrájának bővítését. Az európai vállalkozások fejlődésének garanciáját egy olyan, a szellemi tulajdonjogokat hatékonyan védő intézmény jelenti, amely elegendő költségvetéssel és emberi erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy világszerte felléphessen;

19.

elismeri, hogy a környezetvédelmi politikának vezető szerepet kell játszania az iparfejlesztésben. Ezért felhívja a figyelmet arra, hogy e cél elérése érdekében a különböző – köztük tudományos – tevékenységeknek arra kell összpontosítaniuk, hogy lefektessék a környezetbarát társadalom és üzleti szféra alapjait;

20.

megjegyzi, hogy átfogóan támogatni kell az energiaigényes iparágak korszerűsítését és dekarbonizációját. Ez azonban nem történhet úgy, hogy a termelést más országokba helyezik át, vagy olyan, harmadik országbeli alvállalkozókat vesznek igénybe, akik nem tartják tiszteletben az európai jogszabályokat;

21.

hangsúlyozza, hogy (pénzügyi és informatikai szempontból) támogatni kell a fenntartható és intelligens ágazatokat az energiahatékonyság, a mobilitás és a szennyező anyag-kibocsátás csökkentését célzó modellek terén.

22.

megérti, hogy diverzifikálni kell a termelést és mérsékelni a költségeket, de azt is szükségesnek tartja, hogy csökkentsük az európai vállalkozások függőségét más világrészbeli komponensektől. A jelenlegi Covid19-világjárvány rámutatott, hogy egyes gazdasági ágazatokban elő kellene mozdítani a helyi gazdaság megerősítését. Különösen az orvostechnikai eszközök területén fontos lenne az európai termelés növelése, és az ennek köszönhető függetlenség például az ázsiai piacoktól;

Szolgáltatások az egységes piacon

23.

hangsúlyozza a szolgáltatások kereskedelmének fontosságát az európai egységes piacon, mivel ezek teszik ki az EU összes gazdasági tevékenységének mintegy 70 %-át, és hasonló arányban képviseltetik magukat a foglalkoztatásban is;

24.

úgy véli, hogy a szolgáltatási irányelv hatékonyabb végrehajtása érdekében az Európai Bizottságnak több erőforrást kellene fordítania a szolgáltatások kereskedelmének növelésére;

25.

szorgalmazza, hogy a stratégia továbbfejlesztése során használják ki azokat a lehetőségeket és ismereteket, amelyekkel a helyi és regionális önkormányzatok rendelkeznek, mivel nap mint nap találkoznak a mikro- és kisvállalkozások kategóriájához tartozó vállalkozások képviselőivel;

26.

kéri, hogy az Európai Bizottság határozottabban lépjen fel a monopóliumokkal szemben, különösen a digitális szolgáltatások piacán, ahol a harmadik országokból származó külföldi szereplők vannak túlsúlyban;

27.

üdvözli a digitális szolgáltatásokról szóló új jogszabály bejelentését, amely többek között az elektronikus kereskedelemről szóló húszéves irányelvet (2) váltaná fel. Hangsúlyozza azonban, hogy a tervezett jogszabály hatálya nem korlátozódhat az online platformokon értékesített termékek megfelelőségére, hanem foglalkoznia kell a foglalkoztatási, szociális, fogyasztóvédelmi, adó- és vámszabályok kijátszásának, és ezáltal az offline ágazatban működő vállalatokkal szemben támasztott tisztességtelen versenynek a kockázatával is. A digitális platformok munkavállalóinak bizonytalan munkakörülményei különösen aggodalomra adnak okot;

28.

felhívja a figyelmet, hogy az innovációra, a beruházásokra és a készségekre kell összpontosítani annak érdekében, hogy az új „készségfejlesztési csomag” a munkaerőpiac valós igényeit tükrözze, illetve hogy a továbbképzés és átképzés a csomag iránymutatásaival összhangban történjen, az uniós költségvetésből finanszírozott projektek keretében is;

Az Európai Bizottság eddigi lépéseinek értékelése

29.

üdvözli az egységes piac szabályainak érvényesítésével foglalkozó munkacsoport (SMET) létrehozását, de sajnálja, hogy tagjainak köre egyelőre a tagállamok képviselőire korlátozódik;

30.

látja, mennyire értékesek a REFIT-platform működése során szerzett tapasztalatok;

31.

nagyra értékeli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a SOLVIT legyen az alapértelmezett alternatív vitarendezési eszköz;

32.

elengedhetetlennek tartja, hogy határozott döntések szülessenek a hatályos jogszabályokat megsértő tagállamok vonatkozásában, és így mielőbb sor kerülhessen az eljárások elindítására, lefolytatására és érvényesítésére;

33.

kéri, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák az áruk szabad mozgására a kölcsönös elismerés elvét – amelynek lehetőségeit a gyakorlatban eddig nem aknázták ki teljes egészében –, illetve hogy a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák ezt az elvet a szolgáltatások területére; e tekintetben kéri az (EU) 2019/515 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) következetes alkalmazását;

34.

világos és határozott álláspontot vár az Európai Bizottságtól a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban, gondolva itt az exportorientált iparágak harmadik országok általi támogatására is;

35.

érdeklődéssel várja a trösztellenes szabályokról szóló fehér könyv közzétételét, valamint a további konzultációkat, amelyek rámutatnak a probléma nagyságrendjére;

36.

kéri, hogy gyorsítsák fel az egységes piacra vonatkozó uniós jogi keretek összehangolásával kapcsolatos lépéseket oly módon, hogy semmi se fogja vissza az alapvető árucikkek – pl. élelmiszerek, gyógyszerek – áramlását;

37.

elvárja, hogy a határellenőrzéseket a szükségesség és az arányosság elvére támaszkodva végezzék;

38.

kéri, hogy több információt bocsássanak rendelkezésre a modern ikt-eszközök alkalmazási lehetőségeiről. A modern iparhoz és a határokon átnyúló kereskedelem fejlesztéséhez olyan megoldásokra van szükség, amelyekkel csökkenthető a földrajzi távolság, különösen a határrégiókban;

39.

érdeklődéssel várja az akadályokat és az irányokat bemutató elemző rész mellett egy, az egységes piacra vonatkozó stratégia kidolgozását is, amelyhez egy, a még fennálló akadályok felszámolását célzó javaslatokra vonatkozó ambiciózus, de realisztikus ütemterv is kapcsolódik;

40.

megkérdőjelezi az „egy be, egy ki” elv célját és hasznosságát, amely elv szerint minden egyes új jogszabály esetében törölni kell egy uniós jogszabályt. A jogalkotás ilyen kvantitatív megközelítése helyett, amely adott esetben negatív hatást gyakorolhatna a társadalom jelentős szektoraira – köztük a foglalkoztatásra, a fogyasztóvédelemre és a környezetvédelemre –, és ellentétes lehet az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésével, minden új jogszabály esetében továbbra is a jogalkotás minőségének, valamint a technológiai fejlődéshez és a társadalmi igényekhez való alkalmazkodásnak kell irányadónak maradnia;

41.

felhívja a figyelmet arra, hogy létre kell hozni egy integrált gyógyszerbiztonsági rendszert, amely válsághelyzetekben lehetővé tenné a források kritikus keresletnek megfelelő elosztását;

Közigazgatási és önkormányzati tevékenységek

42.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben támogatják az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felszámolja az európai egységes piac előtt álló akadályokat;

43.

fontosnak tartja az európai egységes piacban rejlő lehetőségekről szóló tájékoztatást. Elsősorban az európai vállalkozókkal és fogyasztókkal közvetlen kapcsolatot fenntartó helyi és regionális önkormányzatoknak kell tájékoztatást nyújtani;

44.

támogatja azt az elképzelést, hogy hozzanak létre egy, az egységes piaci szabályokkal foglalkozó központi információs pontot a tagállami köztisztviselők számára, illetve annak érdekében, hogy minél jobb legyen az információáramlás az európai és a helyi szint között;

45.

Támogatja az ismeretek és a tudatosság növelését célzó intézkedéseket, többek között az egységes digitális kaput, amely hozzáférést biztosít az egységes piaci szabályokra és igazgatási eljárásokra vonatkozó átfogó információkhoz, és a felhasználókat a legrelevánsabb segítségnyújtó szolgálatokhoz és kapcsolattartó pontokhoz irányítja;

46.

szorgalmazza, hogy jobban használják ki az európai egységes piac meglévő informatikai eszközeit, például a belső piaci információs rendszert (IMI), és egyetért azzal, hogy létre kell hozni egy egységes online érvényesítési platformot;

47.

kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, miként lehet a javasolt előírások érvényesítésének előzetes értékelésekor kihasználni a helyi és regionális önkormányzatokban rejlő potenciált, mivel sok esetben ezek az önkormányzatok felelősek a végrehajtásért az előírások elfogadása után. A helyi és regionális önkormányzatok emellett megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy teszteljék a megoldásokat, és közvetlen visszajelzést kapnak arról is, hogy miként lehet betartani az előírásokat;

48.

úgy véli, hogy fel kell gyorsítani és 2023 végéig be kell fejezni azt a munkát, amely az egységes piacon a műszaki szabványok harmonizációjáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságáról gondoskodik;

Globális kereskedelmi kihívások

49.

bírálja a globális piac kiegyensúlyozatlanságát a tekintetben, hogy az Európai Unió számára szolgáltatásokat nyújtó és termékeket forgalmazó magán és állami gazdasági szereplők milyen szinten és mértékben kapnak (jogi és pénzügyi) támogatást az egyes államoktól;

50.

felhívja a figyelmet arra, hogy világszerte határozottabban elő kell mozdítani az európai értékeket, köztük az áruk és szolgáltatások kereskedelmével kapcsolatosakat is. Az EU-nak és intézményeinek egy nemzetközi szabályokon alapuló, nyitott globális kereskedelmi rendszert kell támogatnia;

51.

szorgalmazza a digitalizációból és az információkhoz való szinte azonnali hozzáférésből adódó lehetőségek kihasználását az árdömping elleni küzdelemben;

52.

felhívja a figyelmet az erős WTO mellett működő, szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer jelentőségére, és ellenzi a protekcionizmust és az elszigetelődést. Az EU-nak arra kell törekednie, hogy felélessze és megerősítse a WTO-t, többek között oly módon, hogy korszerűsíti a működését egyes kulcsfontosságú területeken, és orvosolja a szabályozási keret hiányosságait, hogy a WTO megfelelően tudjon reagálni az aktuális kereskedelmi kihívásokra;

53.

szorgalmazza az ellátási láncok európai átszervezésére irányuló politikák kidolgozását és végrehajtását annak érdekében, hogy az európai vállalkozások a jövőben ne szenvedjenek kárt a világkereskedelem visszaszorulása és az alkatrészhiány miatt, és ne szűküljön az uniós polgárok hozzáférése egyes termékekhez;

54.

hangsúlyozza, hogy „az EU és a világ többi része közötti” kereskedelmi kapcsolatokat az európai stratégiai érdekekből kiindulva kell fejleszteni (gondolva itt az összes országban hasonlóan ambiciózus környezetvédelmi normákra is), azzal a céllal, hogy megerősítsük az EU globális versenyképességét és a nemzetközi színtéren betöltött szerepét;

Záró megjegyzések – következtetések és ajánlások

55.

hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok közötti együttműködésre és a tagállamok egységes fellépésére van szükség, különösen olyan nemzetközi kérdésekben, amelyek valamennyi uniós ország biztonságos és stabil működésére hatással vannak (ilyen például Európa függetlenítése a harmadik országokból származó nyersanyagoktól);

56.

úgy véli, hogy a működési szabályokkal kapcsolatban az uniós tagállamok között (pl. az uniós költségvetésbe történő befizetések vagy az európai valuta használata kapcsán) eddig fennálló egyenlőtlenségek nem maradhatnak fenn hosszabb távon;

57.

fontosnak tartja a vállalkozásokra és fogyasztókra irányuló feladatokat ellátó magán- és közintézmények integrálását, különösen szupranacionális szinten, mivel ezek sokkal gyorsabban érzékelik a jogszabályi különbségekből, illetve az uniós szinten elfogadott szabályoktól való eltérésekből adódó problémákat;

58.

hangsúlyozza, hogy az európai vállalkozások és közigazgatás digitális átállása – ezen belül az egységes piacra vonatkozó technikai megoldások kidolgozása – prioritást jelent az EU számára. Új megoldásokra és fejlesztésre többek között a következő területeken van szükség: kiberbiztonság, a személyes adatok védelme, felhőalapú adatgyűjtés és -feldolgozás;

59.

ajánlja, hogy: a) szigorúan harmonizálják a szabályokat és koordinálják a szabályozókat a gazdaság működésére jelentős hatást gyakorló ágazatokban, például a távközlésben és az energiaágazatban; b) értékeljék, hogy más ágazatokhoz viszonyítva milyen költségekkel és haszonnal járna a jogszabályok rövid távú (néhány éven belüli) teljes harmonizációja, illetve értékeljék a különböző megoldások átültetésének jogi és technológiai lehetőségeit az eltérő társadalmi-gazdasági fejlettségű gazdaságokban; c) az Európai Bizottság nagyobb szerepet vállaljon a nem vámjellegű akadályok Unión belüli felszámolásában, gondolva itt azokra a korlátozásokra, melyek az indokolatlan tagállami műszaki előírások, valamint termékekre, szolgáltatókra és szolgáltatásnyújtási feltételekre vonatkozó szabályozási és nem szabályozási követelmények alkalmazásából adódnak; d) fokozzák az együttműködést a helyi üzleti szereplőkkel, hogy az új szabályokat alulról felfelé lehessen kezdeményezni; e) a regionális és helyi szintű hatóságok jövőbeli dokumentumaiba foglaljanak bele egy bekezdést, amelyben egyértelműen meghatározzák a szóban forgó tevékenységekkel kapcsolatos felelősségeket és a tevékenységek hatókörét, az európai egységes piac kiteljesítését és optimalizálását tartva szem előtt; f) segítsék elő, hogy megszokottá váljon az EU-ban előállított termékeknek mint a minőség és modernség szinonimáinak fogyasztása;

60.

szorgalmazza közös iránymutatások kidolgozását a nyilvános portálok létrehozására vonatkozóan (legalább a NUTS 2 régiók szintjén), hogy a különböző tagállamok vállalkozói könnyen megtalálhassák a számukra szükséges információkat;

61.

felhívja a figyelmet arra, hogy a demokrácia, a jogállamiság, valamint a magas szintű környezetvédelmi, éghajlatvédelmi és egészségügyi normák fenntartásának értékeire alapozva meg kell erősíteni az európai integrációt, hogy az uniós tagállamok koherenciája és a gazdasági hatások közötti szinergiák működésbe léphessenek. Az egységes piac hiányosságait helyi és regionális szinten érzékelik;

62.

hangsúlyozza az európai egységes piac ipari autonómiájának fontosságát, ezen belül pedig azt, hogy olyan stratégiát kell kidolgozni, amellyel garantálható a kritikus nyersanyagokkal való ellátás;

63.

úgy véli, hogy eltökéltséget kell tanúsítanunk az új megoldások – különösen az európai gazdaság klímasemlegességével és az egységes piac egységének közvetlen megerősítésével kapcsolatos – megoldások végrehajtásakor.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/515 rendelete (2019. március 19.) a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről és a 764/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 91., 2019.3.29., 1. o.).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Demográfiai változások: javaslatok az uniós régiókra gyakorolt kedvezőtlen hatások mérésére és kezelésére

(2020/C 440/07)

Előadó: KARÁCSONY János Ádám (HU/EPP), Tahitótfalu önkormányzati képviselője

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

úgy véli, hogy a demográfiai változások az európai régiók, városok és vidéki kistelepülések előtt álló egyik legfontosabb kihívást jelentik, és rámutat, hogy azok mögött különböző okok húzódnak meg: ilyen a népesség öregedése, az alacsony termékenységi és születési ráta és az egyre egyenlőtlenebb népességeloszlás;

2.

emlékeztet arra a jövőre vonatkozó európai modellel kapcsolatos iránymutatásra, amely a 2019–2024-es időszakra szóló és az Európai Tanács által is jóváhagyott stratégiai menetrendben szerepel – ennek értelmében is kezelni kell a demográfiai kihívásokat;

3.

üdvözli azt az európai bizottsági kezdeményezést, hogy kérjék fel Dubravka Šuicát, az Európai Bizottság alelnökét arra, hogy elemezze, hogy a demográfiai változások milyen hatást gyakorolnak különböző társadalmi csoportokra, valamint az aránytalanul sújtott területekre és régiókra, és terjesszen elő intézkedéseket a szóban forgó kihívások kezeléséhez, gondolva itt többek között a képzett munkaerő elvándorlására, a munka és a családi élet jobb összeegyeztetésére, a jövőbeli gyermekgaranciára, az idősödésről szóló zöld könyvre és a vidéki területekre vonatkozó hosszú távú jövőképre, emlékeztetve arra, hogy mindezen intézkedésekben érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontját;

4.

szándékában áll a felnőtt vagy idős emberek szerepének növelése nemcsak úgy mint gondozásra szorulók, hanem úgy is mint közösségi erőforrások azáltal, hogy előmozdítja a társadalmi, polgári, gazdasági és kulturális életben való részvételüket és azt, hogy megszokott környezetükben önállóan és jóllétben élhessenek;

5.

nagyon pozitívan fogadja az Európai Bizottságnak a demográfiai változások hatásairól szóló jelentését, amely a digitális átállás, a zöld gazdaság és a demográfiai kihívás közös megközelítésén alapul, és olyan globális jövőképet kínál, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a 2030-as fenntartható fejlődési célok követelményeinek megfelelően minden generáció számára méltányos és fenntartható megoldásokat nyújthassunk anélkül, hogy bárki figyelmen kívül hagynánk;

6.

üdvözli a Tanács horvát elnökségének arra irányuló kezdeményezését, hogy kezeljék kiemelt prioritásként a demográfiai változást, és üdvözli, hogy az RB felkérést kapott véleményalkotásra ebben a témában;

7.

üdvözli, hogy az európai bizottsági közleményre válaszul az Európai Parlament kezdeményezi egy jelentés kidolgozását a demográfiai kihívásokról;

8.

emlékeztet arra, hogy az idősbarát környezetért létrehozott innovációs tematikus hálózat eredményeit felhasználva a Régiók Bizottsága együttműködik a Demográfiai Változásokkal Foglalkozó Szövetséggel. A hálózat összefogja azokat a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, amelyek a demográfiai kihívásra adott válaszként – a WHO támogatásával – a tevékeny és egészséges időskor előmozdításán dolgoznak;

9.

emlékeztet arra, hogy nemzetközi szinten szinergiára kell törekedni az ENSZ-szel a 2002-es madridi nemzetközi idősügyi cselekvési terv felülvizsgálata érdekében, illetve az idősödéssel foglalkozó munkacsoporttal is az idős emberek emberi jogainak hatékonyabb védelme érdekében. Globális szinten hasznos együttműködni az Egészségügyi Világszervezettel az egészséges időskor évtizede kapcsán;

Fő demográfiai tendenciák és kihívások

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós tagállamokban és régiókban jelentősen eltérő irányba mutatnak a népesség növekedésével kapcsolatos tendenciák, és ezt minden tagállamban különböző intézkedésekkel mielőbb kezelni kell;

11.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt években regionális szinten Európa nagy részén igen kedvezőtlen demográfiai tendenciákat figyeltek meg. Ezen térségek többségében az figyelhető meg, hogy a főváros és a nagyvárosok körül, egyfajta szigeteket létrehozva, gyarapszik a népesség (1);

12.

utal arra a megfigyelésre, hogy a csökkenő népességű régiók általában vidéki, már most is ritkán lakott, távoli térségek. Az elnéptelenedés a hanyatló ipari területekre és különböző periférikus fekvésű városokra is jellemző (2);

13.

kiemeli, hogy a munkaképes korúak csökkenő száma és az idősek növekvő száma súlyosbítja az időskorú eltartottak arányára gyakorolt hatást. Ez az arány az előrejelzések szerint a 2016. évi 29,3 %-ról 2080-ra 52,3 %-ra emelkedik az EU-ban (23,0 százalékpontos növekedés) (3);

14.

rámutat, hogy a világ népességének növekedésével ellentétben az EU-n belüli népességnövekedés üteme jelentősen lelassult. 2015 volt az első olyan év, amikor az EU28-ban természetes népességcsökkenés volt tapasztalható, azaz többen haltak meg, mint ahányan születtek;

15.

hangsúlyozza, hogy folyamatosan nő az eltartottak aránya: az Eurostat népességi adatai szerint ugyanis míg 1960-ban átlagosan három fiatal (0-14 éves) jutott minden idős (65 éves vagy annál idősebb) személyre, 100 évvel később, 2060-ban az előrejelzések szerint minden fiatalra két idős jut;

16.

hangsúlyozza, hogy mivel a nők később szülnek, azaz a kívánt gyermekvállalást későbbre halasztják, a tervezett (4) gyermekszám – jellemzően 2-3 gyermek (5) – nem teljesül, ami a kívánt és a tényleges gyermekszám közötti különbséghez vezet (termékenységi szakadék). Amíg az uniós tagállamokban termékenységi szakadék áll fenn, az elsődleges feladat ennek csökkentése, a migrációra csak ezt követően kerülhet sor. Minden erőfeszítést meg kell tenni a gyermekvállalás ösztönzésére;

17.

hangsúlyozza, hogy az elvándorlás jellemezte régiókban, illetve a csökkenő születésszám miatt a fiatalok elvesztése rendkívüli hátrányt jelent a kisebb települések számára az alapvető közszolgáltatások fenntartása és a gazdasági és termelő tevékenység fellendítése tekintetében, melyek alapvető tényezők a lakosság megtartásában és odavonzásában, valamint az uniós tagállamokat érintő vidéki elnéptelenedés megfékezésében;

18.

utal nemrég készült RB-s tanulmányokra (6), amelyek egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a demográfiai kihívásoknak területi vetületük van;

19.

a képzett munkaerő elvándorlásáról szóló véleményét felidézve hangsúlyozza, hogy a személyek és a munkavállalók szabad mozgása – melyet az Európai Unió szerződései az alapvető szabadságok között ismernek el – a belső piac alapját jelenti;

Minden kormányzati szinten koherens szakpolitikai válaszokra van szükség

20.

felhívja a figyelmet „Az EU válasza a demográfiai kihívásra” című 2016-os saját kezdeményezésű véleményére, amely kimondja, hogy számos európai politika anélkül is hozzájárulhat a demográfiai kihívás kezeléséhez, hogy konkrét intézkedésekkel támogatná az e kihívások által érintett területeket. Ennek kapcsán az alábbiakról van szó: közlekedés, információs társadalom, foglalkoztatás- és szociálpolitika, kultúra, környezet és éghajlat, valamint a vállalkozások. Megismétli, hogy a demográfiai változásokkal foglalkozó átfogó európai stratégiára van szükség, és hangsúlyozza, hogy ezeknek a kihívásoknak a kezeléséhez számos politikaterületre kiterjedő, széles körű megközelítésmódot kell alkalmazni. Így lehet (proaktívan) visszafordítani vagy (reaktív módon) enyhíteni a demográfiai változás hatásait. Az intézkedések köre az alábbi lehet:

Proaktív szakpolitikai lehetőségek:

—

mivel a születési ráta a népesség méretének egyik meghatározója, meg kell teremteni a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy azok, akik gyermeket szeretnének, könnyebben és hamarabb vállalhassanak akár több gyermeket is. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a „Demográfiai kilátások az Európai Unió számára” című 2017-es dokumentum (7) szerint a jövőbeli demográfiai változásokra irányuló politikák korlátozottak, és időbe telik, hogy hatást gyakoroljanak. A hangsúlyt ezért az idősebb népességű EU-hoz való alkalmazkodásra és az átállás gördülékenyebbé tételére kell helyezni, eközben pedig támogatást kell nyújtani a fiataloknak a felnőttkorba való átmenet során és a családoknak, hogy növekedjen a termékenységi ráta az érintett régiókban,

—	célzott, többek között infrastrukturális, kulturális és hálózatfejlesztési beruházásokkal vonzóbbá kell tenni a régiókat, hogy azok tanulási, innovációs és stabil, minőségi foglalkoztatási lehetőségeket nyújthassanak a fiatalok számára,

—	célzott ösztönzőrendszereket kell kidolgozni, arra csábítva a fiatalokat, hogy letelepedjenek ezekben a régiókban,

—	gazdaságilag lehetővé kell tenni a fiatalok számára, hogy nagy családot alapítsanak,

—

ki kell dolgozni az EU-ban a „jólléti gazdaság” koncepcióját, és ennek keretében (az oktatást, az egészséget, a gyermekgondozást, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a lakhatást, a közlekedés mobilitását, a hálózati összekapcsoltságot és a kultúrát illetően) növelni kell az emberek jóllétét. Ez hozzájárul egy kedvező gazdasági ciklushoz, így segít a jóllét megteremtésére irányuló hosszú távú beruházások véghezvitelében. Ez növelheti a jó életminőséget nyújtó és családbarát városok és régiók vonzerejét, méghozzá nemcsak a gazdasági növekedésre, hanem a fent említett tényezőkre építve,

—	olyan átfogó és integrált politikát kell előmozdítani és folytatni, amelynek célja a családok tanulmányozása és támogatása társadalmi funkcióik szabad gyakorlása közben,

—	nem szabad megfeledkezni arról a sajátos igényről, hogy egy befogadó társadalomban minőségi válaszokat dolgozzanak ki a fogyatékossággal élő személyek életkoruk előrehaladtával változó szükségleteire,

Reaktív jellegű szakpolitikai lehetőségek:

—	több beruházásra lenne szükség a munka és a magánélet jobb egyensúlyba hozására, szociális és családbarát infrastruktúra kialakítására, illetve a nemek közötti egyenlőség eléréséhez, hogy ezzel is javítani lehessen a munkaerőpiaci részvételt, különösen a nőket illetően,

—	csökkenteni lehetne az öregedő társadalom egészségügyi és gondozási költségeit, amennyiben támogatnánk az aktív és egészséges időskort, többet áldoznánk az önálló életvitel új formáinak kialakítására (új lakhatási koncepciók), illetve támogatnánk a szociális gazdaságot,

—	körültekintőbben kellene megtervezni a közberuházásokat, még pedig úgy, hogy azokat demográfiai szempontból is megvizsgálják, olyan módszerek és technikai eszközök kidolgozásával, amelyek megkönnyítik a különböző politikák demográfiai hatásainak elemzését,

—	több beruházásra lenne szükség az oktatás, az egyes területek igényeihez és lehetőségeihez igazodó képzés, az átképzés és a munkaerő rugalmasságának fokozása terén, hogy csökkenjen a fiatal iskolaelhagyók száma és növekedjen készségszintjük,

—	kiemelt figyelmet kellene szentelni az érintett régiók kis és közepes méretű városaiban nyújtott közszolgáltatásoknak például az egészségügy, az oktatás és a kultúra terén, valamint digitális megoldásokat kell igénybe venni, hogy mindenkit meg lehessen szólítani,

—	a demográfiai változások kezelésére irányuló átfogó stratégia részeként jól működő és konszenzusra épülő jogi keretet kell kialakítani európai szinten, ezzel is megkönnyítve a nem uniós polgárok európai munkaerőpiaci és társadalmi integrációját,

—	olyan szociális lakhatási formákat kell kialakítani, ahol a generációk együttélése, a köztük lévő szinergia és viszonosság az inkluzív kölcsönös segítségnyújtás formáiban teret nyerhet,

—	az idősek életminőségének javítását, valamint a magányosságuk és elszigetelődésük elleni küzdelmet célzó fellépéseket elő kell mozdítani, különösen, de nem kizárólag pandémiás helyzetben,

—	ösztönözni kell a generációk közötti társadalmi kapcsolatok fejlődését lehetővé tevő környezet kialakítását, ami a társadalom egészének jóllétét szolgálja;

Demográfia és a többéves pénzügyi keretről jelenleg folyó vita

21.

a jövőben több uniós forrást kell elkülöníteni az agyelszívás jelensége elleni küzdelemre;

22.

a strukturális alapokról szóló rendeletekről folyó jelenlegi tárgyalások kapcsán külön kiemeli, hogy az Európai Parlament javaslatának megfelelően hangsúlyosabban utalni kellene a demográfiai változásokra, a pénzeszközök felhasználását pedig rugalmasabbá kell tenni az e jelenség által aránytalanul érintett területeken és régiókban annak érdekében, hogy azokat együtt lehessen felhasználni ugyanarra a projektre, lehetőség legyen előlegek kifizetésére, és kiegészíthessék a pénzügyi eszközöket;

23.

emlékeztet arra, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (ERFA) és a Kohéziós Alapról szóló 2018-as véleménye megállapítja, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap egyik célja a földrajzi vagy demográfiai hátrányokkal küzdő városi és vidéki területek támogatása. Ez magában foglalja az olyan projektekhez nyújtott kiegészítő uniós pénzügyi támogatást is, amelyek előmozdítják az érintett régiók környezetileg fenntartható és társadalmilag befogadó gazdasági fejlődését;

24.

e tekintetben emlékeztet a Régiók Bizottsága és az Európai Parlament javaslatára, amely szerint kiemelten támogatni kell azokat a NUTS 3. szintű területeket vagy helyi közigazgatási egységek klasztereit, amelyek népsűrűsége gyéren lakott területek esetében 12,5 fő/km2 alatti vagy nagyon ritkán lakott területek esetében 8 fő/km2 alatti, vagy ahol az átlagos népességcsökkenés 2007 és 2017 között meghaladta az 1 %-ot; ezeknek olyan egyedi regionális és nemzeti tervek hatálya alá kell tartozniuk, amelyek célja a vonzerő növelése, az üzleti beruházások növelése és a digitális és közszolgáltatások elérhetőségének erősítése, beleértve az együttműködési megállapodás keretében létrehozott alapot is;

25.

megismétli az RB és az EP álláspontját az olyan nemzeti tervek támogatásáról, melyek célja a folyamatos demográfiai hanyatlással szembesülő és támogatásra – többek között az európai strukturális és beruházási alapokból származó pénzügyi támogatásra – szoruló regionális és helyi területek támogatása, a vonzerő növelése, az üzleti beruházások bővítése, valamint a digitális és közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása. Ezeknek a nemzeti és regionális terveknek tükröződniük kell a demográfiai változásokra vonatkozó új uniós stratégiában;

Demográfiai szempontok a legfontosabb uniós szakpolitikákban

26.

hangsúlyozza az urbanizáció demográfiai dimenzióját, mivel az Európai Unióban egyre erősebb az urbanizáció is, és hangsúlyozza, hogy az uniós városfejlesztési menetrend végrehajtása során és a Lipcsei Charta megújításával összefüggésben fontos a demográfiai kihívások határozott kezelése;

27.

támogatja az Európai Parlament álláspontját, amely figyelembe vette a Régiók Bizottságának a gyéren lakott régiók és az ott élő közösségek megsegítésére irányuló javaslatait, azt javasolva, hogy „a »Beruházás a munkahelyteremtésbe és növekedésbe« célkitűzés keretében nemzeti szinten rendelkezésre álló ERFA-források legalább 5 %-át integrált területi fejlesztésre kell fordítani a természeti, földrajzi vagy demográfiai hátránnyal küzdő, vagy az alapvető szolgáltatásokhoz nehezen hozzáférő nem városi területeken. Ebből az összegből legalább 17,5 %-ot vidéki területekre és közösségekre kell fordítani, figyelembe véve az intelligens falvakról szóló megállapodás olyan projektek kidolgozására vonatkozó rendelkezéseit, mint az intelligens falvak” (8). Ezzel kapcsolatban az a cél, hogy javítsunk ezeknek a térségeknek a vonzerején és segítsük újbóli benépesedésüket;

28.

hangsúlyozza az ifjúsági garancia és „Az első EURES-állásod” szerepét, melyek segítik a fiatalokat abban, hogy munkát találjanak. 2014–2020-as időszak eredményei egyértelműen bizonyították, hogy az ifjúsági garanciának a demokrácia szempontjából közvetlen, a demográfia szempontjából pedig közvetett jelentősége van: segített javítani több millió európai fiatal életét;

29.

várakozással tekint a jövőbeli gyermekgaranciára vonatkozó európai bizottsági javaslatok elé, amelyek célja a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett gyermekek megsegítése olyan beruházások előmozdítása révén, amelyek biztosítják egyrészt, hogy a gyermekek élhessenek azzal az alapvető jogukkal, hogy gyermek- és családbarát környezetben nőjenek fel és fejlődjenek, prioritásként kezelve a családi összjövedelem növelését és a szülők támogatását célzó intézkedéseket, valamint hogy hozzájussanak ingyenes és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, gyermekgondozáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálkozáshoz. Úgy véli, hogy a családpolitikákat nem állami költségvetési kiadásnak, hanem inkább a társadalmat szolgáló stratégiai eszközbe való beruházásnak kell tekinteni;

30.

úgy véli, hogy a vidékfejlesztéssel is foglalkozó közös agrárpolitika (KAP 2014–2020) segíti a demográfiai kihívások kezelését. Ezért fontos, hogy a KAP a 2021–2027-es időszakban is erős uniós szakpolitika maradjon. A virágzó vidéki területeknek, a fiatal mezőgazdasági termelőknek és a bevált gyakorlatokat felmutató családi gazdaságoknak kulcsszerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozás kezelésében, a környezetvédelemben, a táj és a biológiai sokféleség megőrzésében, valamint a vidéki területek elnéptelenedésének megelőzésében;

31.

bár az Európai Bizottság intézkedési köre igen korlátozott, be kell avatkoznia a földpiaci jogszabályokba azzal a céllal, hogy: ösztönözze a vidékfejlesztés keretében rendelkezésre álló lehetőségek kiaknázását a földhasználati mobilitás előmozdítására szolgáló új intézkedések támogatására (földbankok, termőföld-közvetítési kezdeményezések és egyéb, helyi szinten támogatott kezdeményezések az új belépők földhöz jutásának támogatására); kiterjessze a támogatási intézkedések körét az új mezőgazdasági vállalkozási modellekre (különösen a gazdák közötti partnerségek innovatív típusaira) és a helyi szervezetekre, amelyek támogatni tudják a fiatal mezőgazdasági termelőket és az új belépőket a földszerzésben; aktívabb nemzeti politikákat ösztönözzön a földhöz jutásról szóló uniós ajánlásokkal, bevált gyakorlatokat felsorolva (a bevált gyakorlatok figyelembevételével);

32.

úgy véli, hogy a tagállamoknak határozottan támogatniuk kell a nők szerepvállalását előmozdító politikákat, és ösztönözniük kell az információs és kommunikációs technológiákban (ikt), a természettudományokban, a technológiában, a műszaki tudományokban, a művészetekben és a matematikában (TTMMM), valamint a vidéki gazdaságban való részvételt, mivel ez nélkülözhetetlen az elnéptelenedés sújtotta vagy fenyegette területek korfájának kiegyensúlyozásához;

33.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az uniós kohéziós politika és a közös agrárpolitika közötti szükséges koordinációt annak biztosítása érdekében, hogy integrált megközelítéssel (integrált területi beruházások, közösségvezérelt helyi fejlesztések vagy LEADER) a vidéki területek is végre tudjanak hajtani az „intelligens falvak” keretébe tartozó projekteket;

34.

megismétli a „Tevékeny és egészséges időskor” című 2019-es véleményében foglaltakat, melyek szerint „a demográfiai változásokkal kapcsolatos kihívások kutatási tevékenységeket és aktív európai ipart tesznek szükségessé ahhoz, hogy új innovatív megoldásokat tudjunk kitalálni, kifejleszteni és előállítani pl. az idősödő népesség számára készült mindennapi termékekre, infrastruktúrára, technikára és szoftverekre”, ezen belül megemlítendő a telemedicina fejlesztése, amely minőségi szakellátást biztosít a vidéki és ritkán lakott területeken is; „mindebben esélyt lát az EU számára arra, hogy piacvezetővé váljon az ezüstgazdaságban, helyi munkahelyeket hozzon létre, jólétet teremtsen és kreatív innovációkat exportáljon külföldre”. Ebben a családbarát környezet és a generációk közötti szolidaritás is sokat segíthet, a helyi és regionális önkormányzatok pedig kulcsfontosságú szerepet játszanak az egészséges időskor előmozdításához és biztosításához szükséges feltételek megteremtésében. Ennek érdekében egyrészt konkrétabb felhívásokat kell kidolgozni ebben a témában, másrészt javítani kell a rendelkezésre álló különböző pénzügyi források koordinációját;

35.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt), valamint az intelligens környezet kulcsszerepet tölthetnek be a demográfiai kihívások által leginkább érintett térségekben az életkörülmények javításában. Ezért arra kéri az EU-t, hogy intelligens megoldások és európai eszközök és programok – például a strukturális és beruházási alapok és a Next Generation EU – alkalmazásával kezelje a számos területet érintő digitális szakadékot, azzal a céllal, hogy a teljes lakosság számára biztosítsa a minőségi digitális összeköttetést;

36.

a digitális szakadékot illetően felhívja a figyelmet az idősgondozás és az igényvezérelt közlekedés (DRT) területén elérhető intelligens megoldásokra és arra, hogy tervbe kell venni a mobiltelefon-hálózat lefedettségének biztosítását a helyi kis utakon. Hasonlóképpen elengedhetetlennek tartja, hogy a mobiltelefon-szolgáltatásokat bevonják az egyetemes távközlési szolgáltatás körébe, különösen a gyéren lakott vidéki területeken, valamint az azokhoz tartozó utakon. Mindez megkönnyíti ugyanis főként az idősek és a kisgyermekes szülők életét. Mindezek komoly hatással vannak a népesség helyben maradására;

37.

nyújtson képzést és támogatást a digitális technológiák használatához, amelyek célja az időseket érintő digitális szakadék csökkentése, valamint biztosítson változásmenedzsment képzést a települési szociális szolgáltatások vezetőinek annak érdekében, hogy azok segíteni tudják a gondozási szolgáltatások digitális átalakítását;

38.

egyetért azzal, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó, 2017 szeptemberében elfogadott európai bizottsági közleményben („A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban”) javasolt különböző intézkedések segíthetnek csökkenteni a határokon átnyúló együttműködés összetettségét, hosszadalmasságát és költségeit, és előmozdítják a szolgáltatások összevonását a belső határok mentén. Az Európai Bizottság hangsúlyozza: „Jelentős szerepet kapnak az életkörülmények javítását célzó befektetések: az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére szolgáló közös környezetvédelmi fellépések és intézkedések hozzájárulnak a határrégiókban élők fokozott védelméhez” (9);

39.

megerősíti „A munka és a magánélet közötti egyensúly a szülők és gondozók esetében” című 2017-es véleményében tett megállapítását, mely szerint „a jelenlegi demográfiai tendenciák szükségessé teszik a nemi szerepek átgondolását, valamint a rugalmasabb és egyenlőbb munkaszerződések előmozdítását”. Ezt szem előtt tartva a munka és a családi élet összeegyeztetését és a nemek közötti egyenlőséget támogató politikákra vonatkozó uniós jogi keret elválaszthatatlanul összekapcsolódik a gazdasággal, a demográfiával, a foglalkoztatással és a regionális szempontokkal. Ennek fényében az RB üdvözli az Európai Bizottság nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiáját;

40.

felhívja a figyelmet a „Mobilitás a földrajzi és demográfiai nehézségekkel küzdő régiókban” című 2014-es és „Az EU válasza a demográfiai kihívásra” című 2016-os véleményére. Ezek olyan kérdésekkel is foglalkoznak, mint a mobilitás szempontjának érvényre juttatása a közlekedési politikákban, és további konkrét intézkedéseket neveznek meg, egyebek mellett olyan innovatív megoldásokat, mint az igényvezérelt közlekedés a régiókon belüli és azok közötti összeköttetések javítása érdekében. Az RB hangsúlyozza továbbá, hogy új megközelítésmódokat kell kialakítani a hátrányos helyzetű régiók közlekedésfinanszírozásában;

41.

rámutat, hogy a magas munkanélküliségi ráta nincs összhangban a munkaerőpiaci igényekkel. Ezért szakképzéseket vagy továbbképzéseket kell szervezni azon munkanélküliek számára, akik nem tudnak belépni vagy visszailleszkedni a munkaerőpiacra. A közös együttműködésbe be kell vonni a hatóságokat, a regionális és helyi intézményeket, valamint a foglalkoztatási szolgálatokat;

42.

úgy véli, hogy a vidéki területek elnéptelenedésének kezelése érdekében a különböző politikákba pozitív kommunikációt kell bevezetni a vidéki környezetről, kedvező képet festve róla és rávilágítva pozitív szempontjaira és értékeire;

43.

fontos kiemelni, hogy ha az apák nagyobb mértékben részt vesznek a gyermekgondozásban és a családi életben, a gyermekek jobb kognitív és érzelmi fejlődést érnek el, és fizikai egészségük is jobb. Azok, akik többet foglalkoznak gyermekeikkel, általában elégedettebbek az életükkel, valamint jobb fizikai és mentális egészségről számolnak be. 2015-ben az OECD-országok háromnegyede legalább néhány napnyi, csak az apa által igénybe vehető fizetett szabadságot biztosított, akár az apákra szabott, fizetett szülői szabadság keretében. Az apáknak szóló szülői szabadság a nőkkel szembeni munkahelyi megkülönböztetés csökkentését is elősegítheti;

44.

emlékeztet a fenntartható fejlődési célokra és különösen a városfejlesztésre vonatkozó 11. fenntartható fejlődési célra, amely „a városok és egyéb emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóképessé és fenntarthatóvá tételét” szorgalmazza. Támogatja azokat a helyi önkormányzatokra, városokra és régiókra irányuló projekteket, amelyek aktívan hozzájárulnak a 11. fenntartható fejlődési cél eléréséhez;

45.

figyelembe veszi az európai zöld megállapodást, amely fontos választ jelent a környezeti, demográfiai, gazdasági és társadalmi kihívásokra. Egy fenntartható növekedési stratégia elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU igazságos, virágzó és inkluzív társadalommá váljon, és át kell gondolni a gazdaságban, az iparban, a fogyasztásban, a közlekedésben, az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban és az építőiparban a tiszta energiára, valamint az adózásra, illetve a szociális és általában a családtámogatási kérdések bizonyos szempontjaira vonatkozó politikákat;

46.

hangsúlyozza, hogy a gyermekvállalás nem akadályozhatja a szakmai ambíciót, és nem vezethet elszegényedéshez vagy a vásárlóerő csökkenéséhez, különösen a nagycsaládok és az egyszülős családok esetében. A családtervezés hosszú távra szól, ezért olyan stabil és proaktív politikára van szükség, amely magában foglalja a munka és a magánélet összeegyeztetését és az apák családi életben való részvételét. Meg kell könnyíteni, hogy az anyák a szülési szabadság után gyorsan és rugalmas feltételek mellett visszatérhessenek a munkaerőpiacra;

47.

úgy véli, hogy szem előtt kell tartani, hogy a jövőben szükségessé váló munkahelyek egy része még nem létezik, ezért hozzá kell segíteni az embereket (minden korosztályt és réteget) olyan készségek elsajátításához, amelyek birtokában könnyebben el tudnak helyezkedni, a képzési politikák tervezése során pedig kiemelt figyelmet kell fordítani az alacsonyabb népsűrűségű vagy szétszórtan lakott területeken élőkre, hogy megkönnyítsük számukra a képzésekhez való hozzáférést;

48.

rámutat, hogy a főként a nők által végzett fizetetlen munka milyen fontos szerepet játszik a családok támogatása és az állami szociális infrastruktúra hiányának kompenzálása szempontjából. Ez a fizetetlen munka többnyire nem fizetett gondozást és háztartási munkát jelent, amelyek a becslések szerint a világ bruttó hazai termékének (GDP) 10, illetve 39 %-át teszik ki;

Demográfia és demokrácia

49.

úgy véli, hogy az olyan újonnan felmerülő kérdésekre, mint a társadalom átalakulása és a népességeloszlás, olyan politikai válaszok fognak születni, amelyek a demokratikus rendszer polarizálódásához vezethetnek;

50.

különös figyelmet kell fordítani azokra a fiatalokra, akiknek vannak vagy lehetnek gyermekei. Az uniós tagállamokban a fiatalok körében az átlagos munkanélküliségi ráta továbbra is magasabb, mint az egész dolgozó népesség körében. A fiatalokat nagy mértékben sújtják a bizonytalan munkafeltételek. A kutatások alapján előtérbe kell helyezni a fiatalok kiszámítható jövedelemhez és lakhatáshoz való hozzáférését, biztosítva számukra a családalapításhoz szükséges biztonságot;

51.

úgy véli, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatoknak, amelyeket az 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) értelmében a 2021–2027-es programozási időszakban is a Kohéziós Alapból finanszíroznak, a hálózat szűk keresztmetszeteinek feloldása mellett prioritásként kell kezelniük a fenntartható közlekedési hálózatokba való beruházásokat, és bővíteniük kell a közszolgáltatások körét a vidéki területeken, különösen a gyéren vagy szétszórtan lakott és az öregedő népességű területeken, támogatva a vidék és a városok közötti összeköttetéseket, előmozdítva a vidék fejlődését és csökkentve a digitális szakadékot;

52.

ezért figyelmeztet arra, hogy számos uniós régióban és országban, ahol az emberek úgy érzik, az út szélén hagyták őket, egyre nő az elégedetlenség („az elégedetlenség földrajza”), ami gyakran szorosan összefügg a demográfiai hanyatlással. Következésképpen a vidéki és a ritkán lakott területeken biztosítani kell az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférést;

53.

úgy véli, hogy demokratikus rendszerünk megerősítése érdekében foglalkozni kell ezzel a jelenséggel, méghozzá a nemzedékek közötti párbeszéd elősegítése, valamint a polgárokhoz legközelebb álló, helyi és regionális szinten megválasztott politikusok aktív bevonása révén;

54.

ezért szükségesnek tartja, hogy az Európa jövőjéről szóló jövőbeli konferencián megvitassák a demokrácia és a demográfia közötti kapcsolatot, és felajánlja, hogy a konferencián világosan előterjeszti a témával kapcsolatos álláspontját, kiemelt figyelmet fordítva a fiatalok képviseletére. A konferenciának foglalkoznia kell az ún. „elégedetlenség földrajza” jelenséggel, amely azzal kapcsolatos, hogy mennyire sikeresek és milyen közvetett és közvetlen hatást gyakorolnak az uniós politikák a különböző uniós régiókra és azok demográfiai helyzetére; felveti továbbá, hogy ennek kapcsán a konferencián megvitathatnák azt is, hogy hogyan definiálható az EUMSZ 174. cikkében szereplő „súlyos és állandó demográfiai hátrányban lévő régiók” fogalma. Ez a tágabb megközelítés a fenntartható fejlődési célok elérésének összefüggésében is releváns;

Érvek az aktív szubszidiaritás és a jobb szabályozás mellett

55.

hangsúlyozza, hogy a szükséges szakpolitikai válaszok többsége az Unióban a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik, ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a megfelelő megoldások keresése során nagy hangsúlyt kell fektetni a partnerségre és a többszintű kormányzásra;

56.

egyszersmind hangsúlyozza, hogy az RB-nek érdemben részt kell vennie az Európa jövőjéről szóló konferencián, tükrözve azt a tényt, hogy az EU-ban több mint egymillió választott helyi és regionális képviselő tevékenykedik;

57.

kéri, hogy a demográfiai változások kezelését célzó működőképes megoldások keresésekor a szubszidiaritással foglalkozó munkacsoport által kidolgozott „aktív szubszidiaritás” koncepcióját alkalmazzák azzal, hogy a hatáskörök megosztását figyelembe véve közvetlen párbeszédet folytatnak a városokkal és régiókkal;

58.

megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy támogassa ezt a folyamatot azzal, hogy platformot biztosít az Európai Bizottsággal folytatott, a megfelelő megoldások megtalálására irányuló konzultációhoz és párbeszédhez;

59.

hangsúlyozza, hogy a területi hatásvizsgálat eszközét kell használni a demográfiai változást befolyásoló uniós politikák további kidolgozására, és utal arra a területi hatásvizsgálatra (11), amelyet nemrégiben végzett az ESPON programmal együttműködésben;

60.

szoros együttműködést szorgalmaz az Európai Bizottsággal egy közös konzultáció lefolytatása érdekében, melynek eredményeit fel lehetne használni olyan jövőbeli szakpolitikai dokumentumok kidolgozásához, mint az idősödésről szóló zöld könyv vagy a vidéki területekre vonatkozó hosszú távú stratégia;

A demográfiai kihívás kezelése terén elért eredmények nyomon követése

61.

szükségesnek tartja a demográfiai kihívás alakulásának folyamatos nyomon követését. Ehhez az európai szemeszterbe be kell építeni a demográfiai változást, és ezt a kérdést szorosan össze kell kapcsolni a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával;

62.

hangsúlyozza, hogy rendszeres uniós statisztikákra van szükség, amelyek nemcsak a nemzeti, hanem a regionális helyzet alakulását is tükrözik, hogy a politikai döntéshozók világos képet kaphassanak a regionális különbségekről. Emellett javasolja, hogy készüljön éves jelentés az uniós városok és régiók előtt álló demográfiai kihívásokkal kapcsolatos aktuális helyzetről, amelynek kidolgozásában az RB is részt vehetne;

63.

javasolja, hogy az éves fenntartható növekedési stratégia elkészítése előtt az Európai Bizottság folytasson rendszeres politikai párbeszédet az uniós városokkal és régiókkal a demográfiai kihívások aktuális helyzetéről; ennek megszervezésében szoros együttműködést javasol az Európai Bizottság és az RB között;

A következő lépések

64.

javasolja a Tanács horvát elnökségének, hogy terjesszen elő tanácsi következtetéseket az Európai Bizottság helyzetfelmérésének megállapításairól, és javasolja, hogy a különböző tanácsi formációkban folytassanak széles körű vitát a demográfiai kihívásokról;

65.

arra kéri a soron következő német, portugál és szlovén elnökséget, hogy folytassák ezeket az erőfeszítéseket, kiemelt figyelmet szentelve a demográfiai változás és az életkörülmények minden térségre kiterjedő javítása közötti kapcsolatnak;

66.

hangsúlyozza a polgárok részvételének fontosságát, és arra ösztönzi a főbb helyi érdekelt feleket, hogy erősítsék meg a regionális horizontális politikákat, növelve ezáltal a helyi közösségen belül a demográfiai változásokkal kapcsolatos tudatosságot annak érdekében, hogy az emberek jobban elfogadják, hogy több családközpontú intézkedésre van szükség; javasolja továbbá, hogy a polgárokkal folytatott párbeszédek során is részletesen vitassák meg a demográfiai kihívásokat;

67.

úgy véli, hogy a köz- és a magánszféra közötti együttműködést olyan struktúrában kell előmozdítani az elnéptelenedett vagy az elnéptelenedés kockázatának kitett területeken, amelyben valamennyi szereplő összehangoltan együtt tud dolgozni, összefogva és erősítve a tapasztalataikra támaszkodó projekteket, innovációt teremtve és előmozdítva a gazdasági növekedést;

68.

úgy véli, hogy régióink gazdag természeti, történelmi, művészeti és kulturális örökségének kiaknázása elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek érzelmileg erősebben kötődjenek falvaikhoz, illetve városaikhoz, ezért a helyi, őshonos és kis közösségek, valamint a nyelvi-kulturális alrégiók támogatása, megőrzése, fenntartása és védelme fontos annak érdekében, hogy a vidéki területek meg tudják tartani a helyi lakosságot és újjá tudjanak születni;

69.

szoros együttműködést ajánl az Európai Bizottságnak, a többi uniós intézménynek és más regionális vagy globális intézményeknek – mint amilyen például az Unió a Mediterrán Térségért vagy az ENSZ – a demográfiai kihívás kezelésére irányuló átfogó stratégia kidolgozásában;

70.

emlékeztet arra, hogy 1994 óta az ENSZ-ben minden év május 15-én megtartják a családok nemzetközi napját. Ezért felveti, hogy május második vasárnapja a Családok Európai Napja lehetne.

---

(1)  „A demográfiai változás hatása az európai régiókra”, RB-s tanulmány, Brüsszel, 2016.

(2)  https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2019/637955/EPRS_IDA(2019)637955_EN.pdf.

(3)  Forrás: People in the EU – population projections (Eurostat, 2017)

https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Population_projections_in_the_EU#Age_dependency_ratios.

(4)  OECD, Family Database, Fertility Indicators: SF2.2 Ideal and actual number of children. http://www.oecd.org/els/family/SF_2_2-Ideal-actual-number-children.pdf.

(5)  A fejlett országokban a körülbelül 2,1-es teljes termékenységi arányszámot tekintik reprodukciós szintnek: ez azt jelenti, hogy egy nőnek átlagosan 2,1 élveszületett gyermeket kell világra hoznia ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen. (Forrás: Eurostat, Statistics Explained https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Fertility_statistics#Total_fertility_rate_and_age_of_women_at_birth_of_first_child).

(6)  „A demográfiai változás hatása az európai régiókra”, RB-s tanulmány és az európai regionális szociális eredménytábla.

(7)  Demographic outlook for the European Union (2017) (EPRS | Az Európai Parlament Kutatószolgálata & EUI | Európai Doktori Intézet) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2017/614646/EPRS_IDA(2017)614646_EN.pdf.

(8)  A8-0094/2019, Cozzolino.

(9)  https://ec.europa.eu/regional_policy/hu/information/publications/communications/2017/boosting-growth-and-cohesion-in-eu-border-regions.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.).

(11)  https://cor.europa.eu/hu/our-work/Pages/Territorial-Impact-Assessment.aspx.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye - A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa

(2020/C 440/08)

Előadó: Anne KARJALAINEN (FI/PES) Kerava képviselő-testületének tagja Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa COM(2020) 14 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés

1.

üdvözli a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó ütemtervre irányuló javaslatot az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérése és az európai zöld megállapodás társadalmilag igazságos módon történő végrehajtása érdekében;

2.

üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy nyílt konzultációt indít a szociális jogok pillérének végrehajtásáról, mivel a szociálpolitika terén Európa-szerte jelentős eltérések vannak. Emellett a Covid19-világjárvány következtében jelentősen megváltozott a városok és a régiók helyzete;

3.

hangsúlyozza egy olyan erős európai szociális menetrend jelentőségét, amelyben a versenyképesség és a társadalmi igazságosság kiegészíti egymást. Szoros kapcsolat van a szociális menetrend, a zöld megállapodás és a digitális menetrend között, mivel a zöld és a digitális átállásnak a társadalmi igazságosságon, az egyenlőségen és a környezeti fenntarthatóságon kell alapulnia. Az RB fontosnak tartja, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap (MÁTA) összhangban legyen az EU szociális pillérével a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és az Európai Unió régióiban végbemenő strukturális változások kezelése érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a vidéki térségekre, az ipari átalakulás által érintett térségekre, a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátránnyal küzdő régiókra, valamint a legkülső régiókra, amelyek hátrányos helyzetét a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította;

4.

ismételten kéri, hogy az európai szemeszter keretében jobban hangolják össze az európai és a nemzeti szintű gazdaság- és szociálpolitikákat, és kéri, hogy garantálják a helyi és regionális önkormányzatok részvételét ebben a koordinációban, a szubszidiaritás elvén alapuló megosztott irányítás révén, melynek értelmében a stratégiai programozási és végrehajtási feladatok nemcsak a tagállamokra, hanem a helyi és regionális önkormányzatokra is átruházandók. Ez utóbbiak tudnak ugyanis a leginkább hatékony válaszokkal szolgálni a helyi igényekre és kihívásokra;

5.

hangsúlyozza a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó világos, összehangolt és ambiciózus ütemterv fontosságát. A végrehajtás során a szubszidiaritás és az arányosság elve határozza meg, hogy az EU és a tagállamok melyik szinten fogják alkalmazni a javasolt szakpolitikai eszközöket és jogalkotási intézkedéseket;

6.

kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe az uniós városfejlesztési menetrend keretében működő testvérvárosi programokban megfogalmazott releváns ajánlásokat például a lakhatással, a városi szegénységgel, valamint a helyi gazdaságban rendelkezésre álló munkahelyekkel és készségekkel kapcsolatban, valamint hogy a részvételen alapuló munkamódszereket a szociális Európa megvalósításához is alkalmazza;

7.

hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány nem szolgálhat ürügyül az Európai Bizottság közleményében említett, a társadalmi igazságosság javítását célzó javaslatok elodázására vagy visszavonására. Épp ellenkezőleg, a válság miatt fel kell gyorsítanunk és fokoznunk kell a méltányosabb és környezetbarátabb EU-t célzó strukturális változásokra irányuló erőfeszítéseket. Fenntarthatóbb gazdasági és szociális rendszereket kell kiépítenünk a jövőre nézve;

8.

emlékeztet arra, hogy a közeljövőben hozandó helyreállítási intézkedéseknek határozott szociális dimenzióval kell rendelkezniük az erős szociális biztonsági hálózatok fenntartása, a munkahelyek védelme és a visszaélésszerű elbocsátások elkerülése érdekében. A munkaerőpiacon különösen a határozott idejű munkaszerződéssel és az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozók, a nők, a bevándorlók, a fiatalok és a fogyatékossággal élők a legkiszolgáltatottabbak. A Covid19-világjárvány következtében előfordulhat, hogy azok, akik elvesztették a munkájukat, nem tudnak visszatérni korábbi munkahelyükre. Az uniós programoknak támogatniuk kell a munkanélküliség kockázatának kitettek, a munkanélküliek és az inaktívak készségfejlesztését. Különösen azokról van szó, akik nagyobb nehézségekkel szembesülnek a munkaerőpiaci integráció kapcsán (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélyének kitett emberek, a munka és a magánélet összeegyeztetésével küzdő egyszülős családok stb.). Mindezek kapcsán tiszteletben kell tartani az esélyegyenlőséget és a nemen, nemzetiségen, etnikai hovatartozáson, politikai meggyőződésen és vallási eszméken, koron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon vagy identitáson, betegségen, anyanyelven vagy bármely más személyes vagy szociális körülményen alapuló megkülönböztetés tilalmát;

9.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetben felgyorsult a digitális átállás, és ezért számos munkahelynek alkalmazkodnia kell a digitalizációhoz és a távmunkához. Javasolja, hogy a távmunka szabályozásakor használják ki az elmúlt hónapok lendületét és ismerjék el, hogy a távmunka hozzájárul a szén-dioxid-mentesítéshez, hiszen ennek a személyes munkahelyi jelenlétet nem igénylő munkavégzési módnak köszönhetően csökken az utazások száma;

10.

hangsúlyozza, hogy közép- és hosszú távon a helyreállítási intézkedéseknek foglalkozniuk kell az ökológiai és a digitális átállás szociális dimenziójával. Tisztességes munkaerőpiacra van szükségünk a jövő szén-dioxid-semleges gazdaságában, amely tisztességes munkahelyekre, erős szociális védelemre és az emberek lakóhelyén elérhető munkalehetőségekre épül;

11.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatások kulcsszerepet játszottak a járvány idején. A közszolgáltatási rendszer nélkül a polgárokra gyakorolt hatás drámaibb lett volna. A méltányos átállás során el kell ismerni, hogy a helyi és regionális szint kulcsszerepet játszik a színvonalas közszolgáltatások nyújtásában. Semmiképpen sem szabad közbeszerzésre vagy támogatásra vonatkozó jogszabályokkal korlátozni azt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok miként nyújtanak ilyen szolgáltatásokat;

12.

hangsúlyozza, hogy az EU olyan fordulóponthoz érkezett, ahol az új gondolkodásmód nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Az emberek jóllétébe való befektetés és a jólléti gazdaságból származó előnyök számbavétele fontosabb, mint valaha. A jólléti gazdaságban kiemelten fontos a fenntartható fejlődés három – társadalmi, gazdasági és környezeti – dimenziója közti egyensúly. Ezek kölcsönösen erősítik egymást, és megteremtik a szociális szempontból igazságos, fenntartható és éghajlatbarát társadalom alapjait. A helyi és regionális szereplők megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy saját tevékenységeikben megvalósítsák a jólléti gazdaságot, de uniós szintű iránymutatásra is szükség van;

13.

úgy véli, hogy a közbeszerzés is hozzájárulhat az átállások méltányos megvalósításához és új, innovatív megoldások kereséséhez, mivel a közbeszerzési eljárások segíthetnek megelőzni a környezetvédelmi és szociális dömpinget, ha a szerződés-odaítélési kritériumok közé minőségi, környezeti és/vagy szociális szempontokat is felvesznek. Mivel azonban ez továbbra is fakultatív, határozottabban kell ösztönözni a közbeszerzésben részt vevő gazdasági szereplőket arra, hogy jobb általános munkafeltételeket, valamint olyan munkahelyeket kínáljanak, amelyek fogadják a munkaerőpiaci integráció szempontjából összetett igényekkel rendelkező, illetve a társadalmi kirekesztés és a szegénység kockázatának kitett személyeket, és javítják a foglalkoztathatóságukat;

14.

hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak, köztük a közbeszerzésben részt vevő vállalatoknak is mind saját tevékenységeikben, mind alvállalkozói láncaikban átlátható módon figyelembe kell venniük az emberi jogokat; ennek érdekében azt javasolja, hogy uniós szinten fogadjanak el az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság ENSZ által megfogalmazott elvén alapuló vállalati felelősségvállalásról szóló rendelkezéseket;

Esélyegyenlőség és munkahelyek mindenki számára

15.

egyetért az Európai Bizottság azon célkitűzésével, hogy Európa-szerte növelni kell a foglalkoztatást és több minőségi munkahelyet kell teremteni. A készségek és a munkalehetőségek közötti összhang hiányának megszüntetéséhez multidiszciplináris és proaktív megközelítésre van szükség. A jövőben növekedni fog a készségek iránti kereslet a munkaerőpiacon, különös tekintettel a mesterséges intelligencia alkalmazásával és fejlesztésével kapcsolatos feladatokra, valamint az éghajlatváltozás mérséklésével, az ahhoz való alkalmazkodással, és annak kihasználásával kapcsolatos munkahelyekre. Az új uniós iparstratégiának támogatnia kell a színvonalas munkahelyek teremtését és az ipari versenyképességet. A stratégiának ezenkívül Európa ellenálló képességét is meg kell erősítenie, például a legfontosabb egészségügyi és védőfelszerelések uniós gyártásának bővítésével. Most, hogy az Európa 2020 stratégia hamarosan véget ér, a fenntartható fejlődési célokkal összhangban új hosszú távú növekedési és foglalkoztatási stratégiára van szükség az inkluzív növekedés, a foglalkoztatás, a szegénység csökkentése és az ipari versenyképesség különböző célkitűzéseinek összekapcsolására;

16.

megállapítja, hogy egyes foglalkoztatási ágazatok aránytalan mértékben ki voltak téve a Covid19-világjárvány kockázatainak. Ilyen elsősorban az egészségügyi ágazat és az idevonatkozó szolgáltatások. Hangsúlyozza, hogy a különféle tevékenységi területeken pontosan meg kell határozni a koronavírussal kapcsolatos foglalkozási kockázatokat, és rámutat, hogy az ilyen kockázatok által érintett összes munkavállaló nemcsak határozott társadalmi megbecsülést érdemel, hanem mindenekelőtt biztonságos munkakörülményekre is szükségük van;

17.

rámutat, hogy a járvány gyors terjedése az Európai Unió országainak nagy részében felfedte az egészségügyi rendszerek hiányosságait, és ezért meg kell erősíteni az európai egészségügyi ellátást. Ehhez pedig támogatni kell és elő kell mozdítani a természettudományi tanulmányokat minden ágazatban, különös tekintettel az ápolásra, a gondozásra és a kutatásra;

18.

rámutat arra, hogy az európai demográfiai változás számos tagállamban és régióban munkaerőhiányhoz vezet. Ezért fontos a határon átnyúló munkaerő-mobilitás és a munkavállalói jogok védelme. A – különösen a kis helyi és regionális vidéki közösségek számára gondot jelentő – készséghiányt oktatási és új technológiai eszközökkel, valamint fokozott távmunkával kell kezelni. A vidéki területekre vonatkozóan is szükség van hosszú távú uniós szintű intézkedésekre;

19.

hangsúlyozza, hogy a munka változó világában egyre többen vannak kitéve annak a veszélynek, hogy elavult készségeik vagy a robotika miatt elveszítik munkahelyüket. A korszerű készségek és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés fontosabb, mint valaha. A munkával töltött életszakaszban végzett készségfejlesztést átfogóan kell szemlélni a különböző élethelyzetek, munkaviszonyok és a különböző oktatási igényű személyek szempontjából. Tekintettel arra, hogy a munkaképes korúak továbbképzése és átképzése nagyon fontos a foglalkoztathatóság és a munkaerő általános versenyképessége szempontjából, valamint figyelembe véve e képzés pénzügyi vonzatait, a Régiók Bizottsága üdvözölné az európai szociális partnerek idevonatkozó megállapodását. Ebben megvizsgálhatnák, hogy a minőségi szakképzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz fűződő jog érvényesítésével hogyan lehet megkönnyíteni a foglalkoztatottak számára a képzéshez való hozzáférést annak érdekében, hogy hatékonyan menedzseljük a munkaerőpiaci átmeneteket, ahogy az az európai pillérben is szerepel;

20.

támogatja az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében megújítandó ifjúsági garanciát, amelyet állandósítani kellene, a korhatárt pedig 30 éves korig meg kellene hosszabbítani. Ki kellene terjeszteni azt a veszélyeztetett csoportokra (például NEET-fiatalok, kísérő nélküli fiatal migránsok, nehéz körülmények között nevelkedett fiatalok). Különös figyelmet kellene fordítani az oktatásból a munka világába való átmenetre vonatkozó intézkedésekre. A garancia finanszírozását az ESZA+ keretében növelni kellene, és azoknak a tagállamoknak, ahol az ifjúsági munkanélküliség meghaladja az uniós átlagot, az ESZA+ megosztott irányítású ágához tartozó források legalább 15 %-át a fiatalok támogatására kellene fordítaniuk. A fiatalokkal különösen a zöld és a digitális átállással kapcsolatban fontos készségeket kell elsajátíttatni. Az ifjúsági garancia nemzeti végrehajtását az európai szemeszter keretében nyomon kell követni annak biztosítása érdekében, hogy az valamennyi tagállamban minden fiatal számára hozzáférhető legyen;

21.

hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú, inkluzív és kölcsönösen elismert oktatás, valamint az állampolgári ismeretek oktatása erősíti az európai identitást, és megkönnyíti az Unión belüli szabad mozgást, munkavállalást és tartózkodást, ami az uniós polgárság építésének egyik sarokköve. A képzettségi és készségszintek emelése csökkentheti az egyenlőtlenségeket. Fel kell tehát lépni az oktatási egyenlőség javítása érdekében, hogy a képzési pályát ne a családi háttér, az etnikai hovatartozás, a fogyatékosság vagy a nem határozza meg;

22.

emlékeztet arra, hogy sürgősen biztosítani kell valamennyi tanuló oktatáshoz és képzéshez való jogát az oktatási rendszerek válsággal szembeni ellenálló képességének erősítése, többek között az oktatás digitalizálása és a megfelelő tanárképzés révén. A távoktatáshoz és az e-tanuláshoz szükséges eszközöket és hálózati összeköttetéseket a méltányos átállás részének kell tekinteni. Az ezekhez való hozzáférést pedig egyenlő feltételek mellett kell biztosítani, hogy teljes komplexitásában meg lehessen szüntetni a digitális szakadékot és annak a szociális jogokra gyakorolt jelentős hatását, hiszen az új technológiákhoz és az információs társadalomhoz való hozzáférés hiánya súlyosbítja az egyébként is hátrányos helyzetet, és a társadalmi kirekesztés új formáit teremti meg;

23.

hangsúlyozza, hogy a színvonalas és kellően hosszú távú oktatás a jövőbeli elhelyezkedés elengedhetetlen feltétele. Ehhez növelni kell az óvodai és iskolaelőkészítő nevelésre, valamint az alapfokú oktatásra fordított forrásokat, illetve ezzel kapcsolatos szisztematikus intenzív munkára van szükség annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítani lehessen a megfelelő alapkészségek elsajátítását és a középfokú tanulmányok elvégzését. A középfokú végzettséggel nem rendelkezők nagyon nehezen találnak munkát, és nagymértékben ki vannak téve a marginalizálódás veszélyének. A különleges támogatásra szoruló és a fogyatékossággal élő személyek számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani a megfelelő alapkészségek megszerzéséhez és legalább a középfokú oktatás elvégzéséhez; a befogadó társadalom felé történő elmozdulás érdekében a tanuláshoz kapcsolódó fogyatékossággal élő személyek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy transzverzális kompetenciákat sajátítsanak el a társadalomban való sikeres részvétel és életminőségük javítása érdekében;

24.

támogatja az európai készségfejlesztési program aktualizálását és a szakoktatás és -képzés fejlesztését az új szakmák készségigényeinek kielégítése érdekében, különös tekintettel a zöld és a digitális átállással és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos készségekre. Az egyes szakmákhoz szükséges készségek mellett a munkaadóknak egyre gyakrabban van szükségük „transzverzális” vagy „humán” készségekre. A hallgatók számára egyéni tantervet kell kidolgozni, hozzáférést kell biztosítani minőségi szakmai gyakorlatokhoz, illetve karriertervezési és teljesítményértékelési támogatáshoz. Kéri, hogy a készségfejlesztési program foglalkozzon a munkaerőpiac fokozott robotizálása miatt bekövetkező potenciális munkahely-megszűnésekkel kapcsolatos aggodalmakkal, valamint térjen ki a kiszolgáltatott helyzetben levő és a munkaerőpiaci integráció szempontjából nehézségekkel küzdő csoportok képzési és foglalkoztatási lehetőségeire is, tiszteletben tartva az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét;

25.

javasolja, hogy európai szinten határozzák meg és ismerjék el a munkavégzés során, valamint a nem formális oktatás és önkéntes munka révén, illetve külföldön szerzett ismereteket, készségeket és kompetenciákat. A munkavégzés során és egyéb úton elsajátított készségeket például az Europasson vagy a digitális nyílt igazoláson (Open Badge) keresztül lehet feltüntetni;

26.

támogatja az európai oktatási térség létrehozásának felgyorsítását, hogy mindenki számára magas színvonalú oktatást lehessen biztosítani, és mindenki kihasználhassa az európai belső piac területére kiterjedő munkaerőpiac nyújtotta előnyöket. Az EU-nak fokoznia kell az oktatási rendszerek és a különböző tantervek közötti együttműködést, és tovább kell erősítenie a bolognai folyamat keretében folytatott együttműködést. Az európai zöld megállapodás sikeres végrehajtásának részeként az Erasmus+ programot is környezetbarátabbá kell tenni a világjárványt követő időszakra;

27.

hangsúlyozza, hogy a digitális oktatási cselekvési tervben kiemelten kell kezelni mind a felnőttek, mind a gyermekek és a fiatalok kritikus gondolkodásának és médiaműveltségének fejlesztését, hogy meg tudjanak birkózni a rájuk zúduló álhírekkel, és tisztában legyenek az algoritmusok és a gépi döntéshozatal mindennapi életben betöltött jelentőségével. A távoktatásra vonatkozóan egységes minőségi kritériumokat kell megállapítani. A helyi önkormányzatok megbízásából készült oktatási platformokat elvileg olyan szoftverlicenc alapján kellene készíttetni, melynek értelmében a megrendelőnek jogában áll, hogy a terméket szükségleteinek megfelelően fejlessze és terjessze. Ez ösztönzi az európai digitális oktatási ökoszisztémák valódi kialakulását, és a projektek keretében fizetett díjazás nagyrészt a regionális és helyi szereplőknél köt ki, nem pedig az Unión kívül;

28.

fontosnak tartja Európa versenyképességének a vállalkozási formák sokszínűségének előmozdítása révén történő javítását, ezért támogatja az Európai Bizottság által javasolt, a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet, amelynek célja a válság utáni bizalomépítés a polgárok bevonása, a szociális beruházások és az innováció növelése, valamint azok számára való munkahelyteremtés révén, akik nehezebben tudnak elhelyezkedni. Az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak be kell építeniük a szociális gazdaság dimenzióját a kulcsfontosságú szakpolitikákba, programokba és gyakorlatokba annak érdekében, hogy a szociális vállalkozások valamennyi jelentős uniós finanszírozási programból támogathatók legyenek, és könnyebben hozzáférjenek a közbeszerzési pályázatokhoz. A helyi elkötelezettségből adódóan a szociális vállalkozások kevésbé hajlamosak áthelyezni vállalati tevékenységeiket, mivel más helyi, környezetvédelmi vagy civil társadalmi célokat is követnek;

29.

fontosnak tartja, hogy a méltányos átátállás megvalósítása érdekében a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítását valamennyi uniós szakpolitikában érvényesítsék, külön hangsúlyt helyezve a kiszolgáltatott helyzetben levő nők (nemi alapú erőszak áldozatai, egyszülős családok stb.) integrációjára. A férfiakat és a nőket még a koronavírus-válság is eltérően érintette, amit a válság utáni intézkedések során figyelembe kell venni;

Tisztességes munkafeltételek

30.

egyetért az Európai Bizottság azon nézetével, hogy a tisztességes munkafeltételeknek a rendszeres szociális párbeszéd is részét képezi, melynek során a munkavállalók és a munkáltatók mindkét fél igényeinek a legjobban megfelelő, közös megoldásokat találhatnak. A munkavállalók bevonása fontos a jó munkakörülmények és -feltételek fenntartása szempontjából. A szociális partnereket ezért be kell vonni minden jelentős uniós kezdeményezésbe, így az európai zöld megállapodásba is. A munkahelyen párbeszédet kell folytatni arról, hogy a mindennapi munkamódszerek és gyakorlatok megváltoztatásával hogyan lehet csökkenteni a szénlábnyomot;

31.

kiemelt figyelemmel kíséri az európai minimálbérre vonatkozó európai bizottsági kezdeményezést, melynek célja a méltányos bérezés előmozdítása és a minimálbérek javítása az alacsony bérezésű uniós országokban. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a minimálbérekkel kapcsolatos európai kezdeményezések nem épülhetnek egyenmegoldásokra, és hogy biztosítani kell a kollektív szerződéseken alapuló bérmegállapítást azokban az országokban, ahol létezik ilyen rendszer, és tiszteletben kell tartani a szociális partnerek autonómiáját. A tisztességes bérek és egyéb munkafeltételek elérésének elsődleges eszközei a jól működő kollektív tárgyalások és az átfogó kollektív szerződések, mivel a munkavállalók és a munkáltatók ismerik a legjobban a saját ágazatukat és régiójukat;

32.

várakozással tekint a fizetések átláthatóságára irányuló intézkedésekről szóló, hamarosan elkészülő európai bizottsági javaslat elé, amely a nemek közötti bérszakadék megszüntetésének fontos eszköze lesz. Az egyenlő díjazást mind jogszabályok és kollektív szerződések kidolgozása, mind pedig konkrét munkahelyi intézkedések révén elő kell mozdítani. Az EU-ban a nők átlagosan 16 %-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és emiatt a nyugdíjakban még nagyobb a különbség. Az RB ezért fontosnak tartja az Európai Bizottság nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiáját;

33.

szorgalmazza a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégia és egyes irányelvek aktualizálását olyan kérdésekben, mint a pszichoszociális stressz vagy az ergonómiai kockázatok. A munkavállalók munkahelyi jóllétének biztosítása és az értelmes munka a közszférában is versenyerőt jelent, mivel az ilyen munkahelyekre könnyebben találnak munkaerőt és a munkáltatói hírnévnek is jót tesz, ráadásul lehetővé teszi a munkával töltött életszakasz meghosszabbítását. Különös figyelmet kell fordítani a munkával kapcsolatos halálos balesetek, foglalkozási megbetegedések (például a munkával összefüggő rákos megbetegedések), a váz- és izomrendszeri megbetegedések, a munkahelyi stressz és (a nem, faj, világnézet, fogyatékosság vagy szexuális irányultság miatt bekövetkező) zaklatás minden formájának megelőzésére, valamint a nyomon követéshez szükséges megfelelő erőforrásokra. Figyelembe kell venni az új technológiák és munkavégzési modellek, valamint a határokon át terjedő járványok egészségügyi kockázatainak megelőzését. Az RB intézkedéseket sürget a munkahelyi biztonság előmozdítására, többek között a határon átnyúló munkavégzés, az új munkavégzési formák és a nők és a férfiak közötti egyenlőség tekintetében is. Figyelembe kell venni az éghajlatváltozásnak a munkahelyi munkakörülményekre és a munkavállalók védelmét szolgáló intézkedésekre gyakorolt hatását;

34.

hangsúlyozza, hogy az olyan új munkavégzési modellek, mint az állandó elérhetőség, a távmunka, a mobil munkavégzés, valamint az algoritmusok segítségével végzett munkaerő-felvétel és -menedzsment, növelhetik a termelékenységet és a munkaerő rugalmasságát, de ehhez a munkahelyi biztonság terén közös megoldásokra és megállapodásokra van szükség a munkavállalók és a munkáltatók között a munkahelyi jóllét növelése és az új típusú stresszfaktorok megelőzése érdekében. A munkavégzési formák egyre nagyobb mértékű digitalizációja szükségessé teszi a munkafeltételekre és a munkaidőre vonatkozó európai szabályok korszerűsítését, beleértve a munkahelyi hálózatból való kijelentkezés jogának bevezetésére vonatkozó rendelkezéseket is. Olyan pozitív intézkedésekre is szükség van, amelyek a digitális szakadék veszélyének kitett csoportok (bevándorlók, szegénységben és társadalmi kirekesztésben élők, etnikai kisebbségek, valamint a nemi, generációs és területi tényezők által okozott digitális szakadék miatt veszélyeztetettek) érdekeit tartják szem előtt. A technológiavezérelt termékfejlesztés mellett figyelmet kell fordítani az emberközpontú eljárások, szolgáltatások és termékek fejlesztésére is, melynek során a tervezésbe bevonják a rendszerek munkahelyi végfelhasználóit. Meg kell állapodni a mesterséges intelligencia munkahelyi etikus használatára vonatkozó elvekről, és átképzést kell szervezni azokon a munkahelyeken, ahol a mesterséges intelligencia használatából adódóan az emberek által végzett munkafolyamatok átalakulnak vagy megszűnnek. Ennek érdekében az RB üdvözli a főbb európai ágazatközi szociális partnerek – a BusinessEurope, az SMEunited, a CEEP és az ESZSZ – közös kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a digitalizációról szóló önálló keretmegállapodás (1) révén a munka világában optimalizálják a digitalizáció előnyeit és kezeljék az azzal járó kihívásokat;

35.

megismétli, hogy „átfogó keretet kell kialakítani az összes munkavállaló szociális védelmének és szociális jogainak biztosítására (az egészségtől és biztonságtól kezdve az egész életen át tartó tanulásig), hogy a platformgazdaság és a »hagyományos« offline gazdaság számára egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre” (2). Az RB intézkedéseket sürget a platformalapú munkavégzés határon átnyúló vonatkozásaira is kitérő szociális párbeszéd előmozdítására;

36.

úgy véli, hogy a munka és a családi élet összeegyeztetése továbbra is a szociális partnerek feladata. Az ezt célzó intézkedések – például a szülői szabadság, az egyszülős családoknak biztosított gyerekfelügyeleti programok – egyúttal a nők foglalkoztatási rátájának és a születési rátának a növekedéséhez, valamint a biztonság, az egészség és a jóllét szintjének növekedéséhez, továbbá ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a nők egyenlő esélyekkel férhessenek hozzá a munkaerőpiachoz;

Szociális védelem és társadalmi befogadás

37.

fontosnak tartja szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő, a tagállamok számára ideiglenes támogatást nyújtó új európai eszközt (SURE). Az ezzel kapcsolatban nemzeti, regionális és helyi szinten szerzett tapasztalatokat fel kell használni az európai munkanélküli ellátások viszontbiztosítási rendszerére vonatkozó európai bizottsági javaslat kidolgozásakor, amellyel a munkanélküliségnek a tagállamok államháztartására gyakorolt hatását csökkentenék. A helyi és regionális önkormányzatoknak kulcsszerepet kellene játszaniuk a kezdeményezés végrehajtásában;

38.

határozottan üdvözli, hogy az egyik fő célkitűzés a gyermekek jóllétének előmozdítása és támogatása egészen a felnőttkorig. A gyermekgaranciának biztosítania kell a gyermekek számára az alapvető szolgáltatásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a kisgyermekkori neveléshez és a nagykorúság eléréséig az oktatáshoz való hozzáférést, valamint a megfelelő lakhatást és táplálkozást. A gyermekgaranciának különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyermekek jogait kell védenie. Határozottan támogatjuk azt a javaslatot, hogy az Európai Szociális Alap+ összes kiadásának legalább 5 %-át a gyermekek szegénységből való kiemelkedésének elősegítésére fordítsák. A gyermekek jogainak védelme és a gyermekekbe való befektetés nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem a fenntartható jövőbe való legfontosabb befektetés is;

39.

meggyőződése, hogy az Európai Unió képes pozitívan befolyásolni a harmadik országok munka- és környezeti feltételeit, mindenekelőtt az e szempontokra vonatkozó ambiciózus kereskedelmi megállapodások megkötése révén. Ezzel összefüggésben támogatja azt az elképzelést, hogy az új kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőt bízzák meg a munkaügyi és környezetvédelmi normák kereskedelmi megállapodásokban való érvényesítésével. A főtisztviselőnek ezért rendszeresen konzultálnia kell a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal a munkavállalói jogok megsértéséről;

40.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy továbbra is aktívan küzdeni kell a szegénység ellen. Kulcsfontosságú az álláskereséshez nyújtott támogatás, a minőségi és megfizethető egészségügyi ellátás, az oktatáshoz való hozzáférés, a lakhatás és az alapvető szükségletek kielégítése. Az eladósodottság is tartós szegénységhez és kirekesztéshez vezethet. Ezért szigorúbban kell eljárni például a rövid lejáratú, magas kockázatú fogyasztói hitelek forgalmazásával és a tisztességtelen feltételekkel szemben. Emellett fel kell használni a tagállamok bevált gyakorlatait, például a szociális hitelezés terén. Különösen fontos a dolgozói szegénység megelőzése, amit megfelelő bérekkel és egyéb munkaügyi normákkal, valamint a városokban és a növekedési központokban a megélhetési költségek – különösen a lakhatási költségek – növekedésének megfékezésével lehet befolyásolni. Az inaktív személyek számára az emberhez méltó élet biztosításának végső eszközét a jövedelmet garantáló tagállami rendszerek és a kapcsolódó támogató szolgáltatások jelentik. Fontos, hogy az Európai Bizottság megemlíti a szén-dioxid-semleges gazdaságra való átállás támasztotta új elosztási kihívásokat is. Az RB támogatja a szegénység okainak vizsgálatát és a vonatkozó politikák átgondolását, és hatékony intézkedéseket és stratégiát szorgalmaz a szegénység jelentős csökkentésére;

41.

megjegyzi, hogy az öregedés nemcsak kihívást jelent a rendszerek fenntarthatósága szempontjából, hanem lehetőségeket is nyit új gazdasági tevékenységek előtt. Az idősek a szolgáltatások független és aktív fogyasztóiként és társadalmi szereplőkként is jelentősen hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez. A munkával töltött életszakasz meghosszabbítása szempontjából fontos az idősebb munkavállalók meglévő készségeinek kiaknázása és szakmai készségeinek fejlesztése. Az egészséges időskort egészségfejlesztési, betegségmegelőzési és az elmagányosodás elleni intézkedésekkel kell támogatni; annak biztosítása érdekében pedig, hogy a hosszabb élettartam a munkával töltött életszakasz meghosszabbodásához is vezessen, javítani kell a munkahelyi jóllétet, az egészséget és a munkabírást is. A megfizethető és minőségi tartós ápoláshoz való hozzáférés biztosítása alapvetően fontos az idősek emberhez méltó életének támogatásához. A tartós ápolás-gondozás iránti igény késleltetéséhez és lerövidítéséhez javítani kell az idősek cselekvőképességét, megelőzési célú szolgáltatásokat kell nyújtani, és a tevékeny időskort szolgáló intézkedéseket kell hozni. Meg kell előzni a szegénységet a nyugdíjasok körében. Ez legjobban a nyugdíjak megfelelő szintjének, azaz annak biztosításával érhető el, hogy mindenkinek joga legyen időskorában annyi forráshoz, amennyiből méltó életet élhet. Ehhez figyelembe kell venni a nemek közötti jelentős nyugdíjszakadékot is. Fontos, hogy az Európai Bizottság közzétegye a demográfiai változások hatásairól szóló jelentést és az idősödésről szóló zöld könyvet;

42.

hangsúlyozza a megfizethető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fontosságát. A megelőző intézkedésekbe és az időben történő egészségügyi ellátásba való beruházással megfékezhető az egészségügyi kiadások növekedése. Emellett a digitális szolgáltatások fejlesztésével, valamint az új és integrált egészségügyi és szociális szolgáltatások modelljeivel költséghatékony és beteg-/ügyfélközpontú tevékenységek is lehetővé válnak. Egyes területeken szociális és egészségügyi szolgáltatásokra is szükség van, ilyen például a mentális egészség. Ezekben az esetekben általában igaz, hogy mielőbbi fellépéssel megelőzhető a problémák súlyosbodása és a költségek növekedése. Az európai rákellenes tervre irányuló európai bizottsági javaslat üdvözlendő. Azt is meg kell jegyezni, hogy az antibiotikum-rezisztencia súlyos, határon átnyúló egészségügyi veszélyt jelent, az EU-nak ezért továbbra is aktív lépéseket kell tennie az antibiotikum-rezisztencia tagállamokbeli csökkentése érdekében;

43.

hangsúlyozza, hogy támogatni és védeni kell a biológiai sokféleséget és a környezetet, mivel ezek nagyon szorosan kötődnek azon régiók helyi fejlődéséhez, amelyek gazdasága nagyobb mértékben támaszkodik a mezőgazdasági tevékenységekre, valamint a biokulturális környezet és a biodiverzitás értékeire és erőforrásaira. Ez társadalmi szempontból rendkívül fontos, mivel közvetlenül kihat ezeken a területeken az életszínvonalra, a foglalkoztatásra, a migrációra, az oktatás és a szakképzés szintjére, valamint a fiatalok lehetőségeire;

44.

rámutat, hogy a jóllét előmozdítása összefügg a települések helyi és regionális identitásának erősítésével, valamint az egyének és közösségek szerepének növelésével és az aktív befogadásnak az előmozdításával. A valóban méltányos átállás érdekében a polgároknak egyenlő esélyekkel kell rendelkezniük a részvételre és az őket érintő döntések befolyásolására.

---

(1)  https://www.businesseurope.eu/sites/buseur/files/media/reports_and_studies/2020-06-22_agreement_on_digitalisation_-_with_signatures.pdf.

(2)  RB-vélemény: „Platformalapú munkavégzés – szabályozási kihívások helyi és regionális szinten” (COR-2019-02655).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A helyi és regionális önkormányzatok a polgárokkal folytatott állandó párbeszédben

(2020/C 440/09)

Előadó: Declan MCDONNELL (IE/EA), Galway képviselő-testületének tagja Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európa 2019 májusában: Felkészülés az egyre bizonytalanabb világban működő Unió egységesebbé, erősebbé és demokratikusabbá tételére. Az Európai Bizottság hozzájárulása az EU-27 vezetőinek 2019. május 9-én, a romániai Nagyszebenben megrendezésre kerülő informális üléséhez COM(2019) 218 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Preambulum

1.

megismétli, hogy fontos megérteni és ismertetni a polgárok, valamint a helyi és regionális képviselők EU-val kapcsolatos nézeteit és elvárásait, a helyi szint igényeihez igazítani az uniós politikákat annak érdekében, hogy az emberek valós eredményeket érzékeljenek, valamint alulról építkezve alakítani az uniót, a Gondolkodjunk Európáról: A helyi és regionális önkormányzatok hangja az Európai Unióba vetett bizalom helyreállítása érdekében (1) című véleményben kifejtettek szerint; úgy véli, hogy az EU demokratikus újjáélesztése felé vezető útnak a jelenlegi intézkedéseken túl a helyi szintű szerepvállalásra kell épülnie;

2.

úgy véli, hogy az alulról építkező kommunikációs csatornák és részvételi eszközök kiegészítik és erősítik a képviseleti demokráciát, valamint előmozdítják az aktív szubszidiaritást azáltal, hogy nagyobb beleszólást biztosítanak a polgárok számára a választásokon túl és a választások közötti időszakokban. Meggyőződése, hogy az átlátható, komoly és releváns polgári részvételhez a döntéshozatalban való szerepvállalásra, vagyis konkrét részvételre van szükség, és ennek kapcsán a pusztán formális kommunikációt túl kevésnek tartja. A tényleges részvétel növeli a képviseleti demokrácia legitimitását és hatékonyságát azáltal, hogy (1) fokozza a kommunikációt a konfliktusok megelőzése érdekében, (2) lehetővé teszi a konszenzus kialakítását, és (3) megerősíti és érvekkel támasztja alá a meghozott döntéseket;

3.

osztja azokat a nézeteket, melyeket az Európai Bizottság az EU-27 vezetőinek nagyszebeni informális találkozójához készített hozzájárulásában (2) fejtett ki, különös tekintettel a kommunikációs kihívásokról szóló áttekintésre és ezen belül a széttöredezettség és a dezinformáció kérdésére; tisztában van azzal, hogy a kommunikáció előfeltétele annak, hogy a polgárok tájékozott döntéseket hozzanak és teljeskörűen részt vegyenek az uniós demokráciában;

4.

hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek el kell kötelezniük magukat a polgárokkal való közös munka és szorosabb együttműködés mellett annak érdekében, hogy a polgárok jobban megismerjék az európai politikai döntéshozatalt, javuljon annak hatékonysága és eredményessége, és felvértezzük magunkat a populizmus kínálta leegyszerűsítő válaszokkal szemben, amelyek kétségtelenül aláássák a demokrácia megfelelő működését;

5.

kinyilvánítja eltökéltségét, hogy kétirányú kommunikációs csatornákat nyisson az uniós intézmények és az európai polgárok között, az emberek mindennapi életével kapcsolatos problémákra összpontosítva és ösztönözve a polgárok részvételét az európai politikai döntéshozatalban. A Covid19-világjárvány azt is megmutatta, hogy szükség van egy olyan kommunikációs csatornára, amely a válságok ellenére és különösen a válságok idején is működőképes marad;

6.

elismeri, hogy a Covid19-világjárvány előmozdította a digitális média és az online konferenciarendszerek használatát, és úgy látja, hogy válság idején a digitalizáció lehetőségeket kínál a polgári részvételre. Az elmúlt hónapokban a polgári részvétel a digitális fórumokra és konferenciákra helyeződött át – ezek segítették a polgárokat abban, hogy gyorsabban, szélesebb körben és inkluzívabban vegyenek részt a döntéshozatalban;

7.

üdvözli az Európa jövőjéről szóló, közelgő konferenciát (CoFoE), és támogatja az Európai Parlamentnek a 2020. június 18-i állásfoglalásában megfogalmazott azon felhívását, hogy a CoFoE megbízatásába kerüljön bele az érdemi nyomon követés és a polgárok érdemi közvetlen bevonása iránti kötelezettségvállalás, valamint ugyancsak az EP-nek azt az álláspontját, hogy „a polgárok, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek és a választott képviselők közvetlen szerepvállalásának továbbra is a konferencia prioritásának kell maradnia”;

8.

hangsúlyozza, hogy a CoFoE-nek nem csupán egyszeri, határozott időre szóló folyamatnak kell lennie, hanem lehetőséget kell biztosítania arra, hogy újragondolják és megváltoztassák az EU működését és a polgárokban róla kialakult képet; ezért javaslatot kíván tenni a polgárokkal folytatott, a konferencia során tesztelhető, állandó párbeszéd mechanizmusára, amelynek végső célja egy olyan hosszú távú strukturált mechanizmus bevezetése lenne, amely a polgárokhoz legközelebb álló kormányzati szintként a helyi és regionális önkormányzatok vezetésével lehetővé tenné a polgárok uniós döntéshozatalban való részvételét, és amely egyértelmű visszacsatolási mechanizmust tartalmazna;

9.

megismétli az Európai Bizottsághoz intézett, Állásfoglalás az Európai Bizottság 2021. évi munkaprogramjára vonatkozó javaslatokról (3) című dokumentumában megfogalmazott felhívását, hogy „működjön együtt az RB-vel a polgárokkal a helyi és regionális önkormányzatokon keresztül folytatott állandó és strukturált párbeszéd kísérleti modelljének kidolgozásában, amely kétirányú kommunikációs folyamatot tenne lehetővé a polgárok és az uniós intézmények között, ami később hosszú távon javíthatná az uniós döntéshozatalt”;

10.

kitart amellett, hogy a polgárokkal folytatott párbeszédhez kötődő valamennyi nyilvános konzultáció során maximális pluralizmust kell biztosítani. Hangsúlyozza, hogy ez azt jelenti, hogy a mélyreható vita előmozdítása érdekében minden programnak, előadói névsornak, panelbeszélgetésnek, szakirodalom-listának és dokumentumnak stb. kiegyensúlyozottnak kell lennie, és biztosítania kell a különböző nézőpontok megjelenítését, ily módon tükrözve a vélemények Európán belüli sokféleségét. Hangsúlyozza, hogy az ilyen találkozók résztvevőit teljes mértékben függetlenül és politikai beavatkozás nélkül kell kiválasztani;

A helyi és regionális önkormányzatok mint híd a polgárok és az uniós intézmények között

11.

osztja azt az aggodalmat, hogy az európai intézmények fizikai és – még inkább – kulturális szempontból távolinak tűnhetnek az európai polgárok mindennapi életétől. Felhívja a képviseleti intézményeket, mint például a regionális és helyi önkormányzatokat, különösen azokat, amelyek jelenleg nem vesznek részt a polgárok bevonására irányuló mechanizmusokban, hogy játsszanak aktív szerepet a polgárokkal való hatékony és valós kommunikációs csatornák kialakításában a keresletvezérelt uniós politikák kialakítása és végrehajtása érdekében. Ezt oly módon kell végrehajtani, hogy a polgárok számára időben megvalósítható legyen, és láthassák az eredményeket;

12.

felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat szerte az EU-ban, hogy játsszanak központi szerepet a polgárok Unióval kapcsolatos oktatásában, és ösztönözzék a polgárokat arra, hogy szerepet vállaljanak a részvételi demokráciában. Ismert tény, hogy a polgárok csak akkor tudnak érdemben szerepet vállalni, ha innovatív módszerek alkalmazása révén teljeskörűen tájékoztatják őket a szakpolitikai fejlemények és/vagy a finanszírozási döntések helyi környezetre gyakorolt hatásairól. Ösztönözni kell a digitális technológiák és a közösségi média használatát, valamint az önkéntes szervezetekkel való együttműködést. Az RB felhívja a figyelmet az olyan sikeres toborzási technikákra, mint például amikor telefonon, a népesség-nyilvántartásból vagy személyes megkereséssel véletlenszerűen választanak ki polgárokat, hogy így a lakosság sokkal szélesebb körét érjék el;

A „CitizEN – a polgárok uniós szerepvállalása” hálózat a polgári részvétel ökoszisztémája

13.

javasolja egy olyan páneurópai hálózat (CitizEN) létrehozását, amely a polgárok önkéntes részvételén alapul, és amely a stratégiák, módszerek és eszközök központi forrásául szolgál, valamint a polgárokkal közvetlenül és közvetve is kommunikál az európai kérdésekről és azok emberekre gyakorolt hatásáról szerte az EU-ban meglévő kezdeményezéseken keresztül;

14.

elismeri ugyanakkor, hogy a legtöbb tagállamban és régióban számos deliberatív és részvételi mechanizmus működik, és ezért azt javasolja, hogy a CitizEN hálózat ismerje meg a már létező bevált gyakorlatokat és építsen azokra. A hálózat ezért elősegítené a régiók közötti párbeszédet és az intézmények közötti következetességet a koherens megközelítés biztosítása érdekében, tiszteletben tartva ugyanakkor a különböző politikai és társadalmi környezetben alkalmazott megközelítések sokféleségét;

15.

felkéri a hálózatot, hogy vonja be a már működő regionális (főként NUTS2, de a nemzeti szervezetektől függően NUTS1 vagy NUTS3 szintű) és városi szintű, a polgári szerepvállalást már jelenleg is működtető szervezeteket, valamint a helyi és regionális szinten tevékenykedő, az érdekek széles körét érintő önkéntes szervezeteket;

16.

a hálózatnak három célt kell követnie: (1) az európai intézmények és a polgárok közötti interakció erősítése a helyi és regionális szintű szerepvállalás közvetlen módszerein keresztül, (2) a formális és informális módon használható részvételi módszerek példáinak bemutatása, valamint (3) az Európai Unió nemzeti, regionális és helyi részvételi kezdeményezéseivel kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok tárházaként való működés;

17.

hajlandó kidolgozni a hálózatra vonatkozó olyan közös elveket, amelyek nem kötelező erejűek, de iránymutatásként szolgálnak a bevált gyakorlatokhoz, közös megközelítés kialakításához (elismerve ugyanakkor a különböző módszereket), valamint a részt vevő szervezetekre vonatkozó minimumszabályok megállapításához;

18.

javasolja, hogy a hálózat tagolódjon tematikus munkacsoportokra, amelyek számos átfogó téma köré csoportosuló tagszervezetekből állnak majd (például: részvételen alapuló költségvetés-tervezés, digitális polgárság, inkluzivitás a polgári szerepvállalásban), valamint olyan tematikus kérdésekkel foglalkoznak, mint az éghajlatváltozás, a társadalmi kohézió, a környezetvédelem, a sport, a kultúra, az ifjúság, az oktatás, a városi és vidéki szervezetek és a művészetek;

19.

javasolja, hogy a hálózat határozzon meg, koordináljon és alkalmazzon közös képzési stratégiát a polgári részvételről. A helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a köz- és magánszervezeteket arra ösztönöznék, hogy vegyenek részt képzési kezdeményezésekben annak érdekében, hogy a köztisztviselők és a helyi vezetők teljes mértékben együtt tudjanak működni a polgárokkal, és hozzájáruljanak a polgári részvételben rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázásához. Szintén fontos lesz az iskolákkal és oktatási intézményekkel való együttműködés annak biztosítása érdekében, hogy az aktív európai polgárság az egész EU-ban a tanterv részévé váljon;

20.

kész arra, hogy az összes többi európai intézménnyel együttműködve vezető szerepet játsszon a hálózat kialakításában, végrehajtásában és irányításában, és hogy előmozdítsa a közös munkamódszert és a részvételi eszközök (tárgyalásos folyamatok, polgári kezdeményezések, részvételen alapuló költségvetés-tervezés, kormányzati közösségi kiszervezési folyamatok, mini-közvéleménycsoportok stb.) alkalmazását, beleértve egy olyan közös digitális platformot, amely felhasználható a különböző tagállamokból összegyűjtött bevált gyakorlatok kezelésére;

21.

kéri, hogy bocsássanak rendelkezésre forrásokat a hálózat korlátozott ideig történő üzemeltetésére, miközben a hálózat állandó finanszírozásra vagy technikai segítségnyújtásra pályázik az uniós finanszírozási programokból;

22.

elvárja, hogy a hálózat mozdítsa elő és növelje a részt vevő régiók polgári szerepvállalási gyakorlatainak láthatóságát, amelyeknek pedig magasabb szintű aktív részvételt kell biztosítaniuk;

23.

javasolja, hogy a hálózat segítsen a szervezeteknek a polgárok iránti bizalom megteremtésében, hogy visszajelzést kapjanak munkájuknak az uniós politika alakítására gyakorolt hatásáról; ezért azt javasolja, hogy az RB közvetítőként lépjen fel a hálózat, annak tagjai és az uniós intézmények között, kétirányú csatornaként szolgálva;

24.

javasolja, hogy a hálózatot a CoFoE ideje alatt indítsák el azzal a céllal, hogy stabil és állandó szervezetté váljon, amely képes folytatni a CoFoE munkájának nyomon követését, és biztosítani, hogy a polgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak, és részt vehessenek a CoFoE nyomonkövetési és értékelési szakaszaiban;

A polgári részvétel ökoszisztémája

25.

úgy véli, hogy a hálózat minden tagszervezetének, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a polgárokkal nem formális és informális részvételi mechanizmusok révén, nem hagyományos részvételi tereket (például sportklubokat) és gyakorlati megoldásokat igénybe véve kapcsolatba lépjenek; olyan részvételi eszközöket dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik, hogy – ahelyett, hogy magukhoz kéretnék a polgárokat – elmenjenek oda, ahol a polgárok összegyűlnek, és az informális részvétel formális szakpolitikai döntéshozatallá alakulhasson. Fontos továbbá, hogy olyan stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek segítségével az intézmények anélkül tudnak informális közegekben megjelenni, hogy ellehetetlenítenék vagy mesterkéltté tennék azokat. Az ilyen eszközök és stratégiák hozzájárulhatnak egy új részvételi eszköztárhoz, amely a közösségi felületeken zajló aktív meghallgatástól a közösségi innovációs módszerekig és a demokratikus kísérleteket célzó élő laboratóriumokig terjed. Ez különösen fontos a demokratikus intézményekben alulreprezentált polgárok (etnikai kisebbségek, fogyatékkal élők, fiatalok, idősek) számára;

26.

arra számít tehát, hogy a részvételi módszereknek ez az ökoszisztémája folyamatosan kiegészítené az európai demokratikus intézmények intézményi, hivatalos kommunikációs és képviseleti csatornáit. Ez az ökoszisztéma nem tűzné ki célul a képviseleti demokrácia helyettesítését, viszont gazdagíthatná azt a deliberatív demokrácia – és esetenként a közvetlen demokrácia – eszközeivel és módszereivel;

27.

kiemeli, hogy a polgárok a politikai szerepvállalás új – ún. technopolitikai – formái felé mozdulnak el, amelyeket a digitális technológiák és a nyílt hozzáférésű adatok hoztak létre. Ez lehetővé teszi, hogy a részvétel informális terekben és a szokásos formalizált kereteken kívül történjen. A szerepvállalás ezen új eszközeit a politikai intézményeknek be kell vezetniük a szerepvállalási ökoszisztéma ösztönzése érdekében;

28.

úgy véli, hogy az online platformok használata alapvető fontosságú a részvételi módszerek típusainak kezeléséhez, annak lehetővé tételéhez, hogy a résztvevők – társadalmi hátterüktől függetlenül – az EU egész területéről részt vehessenek a vitákban, valamint a javaslatok nyomon követhetőségének és elszámoltathatóságának egyszerű és hozzáférhető módon történő biztosításához. A digitális technológiáknak ki kell egészíteniük a személyes részvétel módszereit, és fel kell őket használni arra, hogy ösztönözzük azok részvételét, akik úgy érzik, hogy nem képviselik őket a civil társadalmi szervezetek, továbbá elősegítsük azok bevonását, akik általában nem vesznek részt a hagyományos részvételi eszközökön keresztül;

29.

feltételezi, hogy ez a részvételi ökoszisztéma minden szinten egyértelmű támogatást kap majd a közigazgatástól, és elég rugalmas lesz ahhoz, hogy előmozdítsa a polgári szerepvállalás új és innovatív módjait, lehetővé téve olyan digitális technológiai eszközök alkalmazását, amelyek megkönnyítik a többnyelvűség megvalósítását a polgárokkal folytatott párbeszédben;

30.

arra számít, hogy a polgári részvétel szempontjából fejlettebb régiók közötti transznacionális szolidaritás tudással és kezdeményezésekkel segíti a kevésbé fejlett régiókat abban, hogy egy egész Európát átszövő ökoszisztéma részévé váljanak; továbbá hogy az uniós ökoszisztéma tiszteletben tartja a tagállamok, régiók és városok autonómiáját, mindeközben pedig kellően rugalmas ahhoz, hogy illeszkedni tudjon a kulturális, társadalmi és politikai igényekhez és prioritásokhoz;

Polgári párbeszédek az Európa jövőjéről szóló konferencia során

31.

kéri, hogy a CoFoE során az európai intézmények és a polgárok közötti tájékoztatási, kommunikációs és szerepvállalási stratégiák a megfelelő helyi és regionális képviseleti szerveken keresztül, a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve működjenek;

32.

arra ösztönzi a regionális és helyi szervezeteket, hogy a CoFoE során saját szintjükön indítsanak el részvételen alapuló folyamatokat, nyílt vitafolyamatok kombinációját alkalmazva. Ezek eredményeit és az itt tett javaslatokat ezután össze lehet foglalni és be lehet építeni az RB konferenciához való hozzájárulásába, és fel lehet használni az új hálózat polgárokkal való kommunikációval kapcsolatos tudás- és tapasztalattárának kiépítéséhez;

33.

támogatja a transznacionális polgári részvételt a CoFoE-n, mivel elengedhetetlen, hogy a vita határokon átnyúló és páneurópai dimenzióval rendelkezzen. Ehhez olyan fórumra van szükség, amelyen szerte Európából részt vesznek a polgárok, hogy transznacionális szinten szerepet vállaljanak, és kezeljék a közös problémákat;

A szakpolitika-alakítás és a döntéshozatal új megközelítése felé

34.

meggyőződése, hogy a politikai döntéshozatalban való aktív polgári részvétel növelésével és az ebben rejlő lehetőségek kiaknázásával a nyílt kormányzás a demokratikus intézmények válságára adott egyik válasz lehet;

35.

úgy véli, hogy az átláthatóság és a nyílt adatok elengedhetetlenek a bizalomhoz. A közigazgatásoknak erősíteniük kell a részvételi politikák és az átláthatósági stratégiák, valamint a nyílt adatok közötti kapcsolatot, továbbá törekedniük kell a források, illetve a politikaformáló és döntéshozatali közjavak – adatok, információk, módszertanok, képzési anyagok és technológiai platformok – nyílttá tételére;

36.

elvárja az összes többi kormányzási szint számára is megfelelő uniós szintű nyílt kormányzási kritériumok létrehozását;

37.

a helyi és regionális önkormányzatok azok, amelyek a legjobban ismerik a polgárok igényeit és a helyi szintű kihívásokat, és ők felelősek az uniós politikák helyi és regionális szintű végrehajtásáért. Ezért szükség van arra, hogy az uniós rendeletek olyan követelményeket tartalmazzanak, amelyek szerint a tagállamoknak nemcsak konzultálniuk kell a helyi és regionális önkormányzatokkal, valamint bevonniuk azokat az uniós és nemzeti jogalkotással kapcsolatos döntéshozatali folyamatba, hanem a források és pénzügyi eszközök kezelését is át kell ruházniuk rájuk a szubszidiaritás elve alapján. Ez biztosíthatja, hogy a polgárokhoz közelebbi szinten meghozott döntéseknek köszönhetően a polgárok jobban megértsék az EU-t, ami pedig lehetővé teszi a szakpolitikai és egyéb döntéshozatal új, nyitottabb, a polgárok fokozott részvételével zajló, a helyi és regionális önkormányzatok által irányított és a polgárokkal való állandó párbeszéden alapuló megközelítését, egyszóval egy új, közös európai politikai és demokratikus kultúra kialakítását.

---

(1)  CoR 2018/C 461/02 (HL C 461., 2018.12.21., 5. o.).

(2)  (COM(2019) 218 final).

(3)  RESOL-VII/007 (HL C 324., 2020.10.1., 16. o.).

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az EU kohéziós politikájának szerepe a régiók intelligens és innovatív gazdasági változásában a koronavírus okozta válság közepette

(2020/C 440/10)

Előadó: Michiel RIJSBERMAN (NL/Renew Europe) Flevoland tartomány kormányának tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezetés

1.

örömmel fogadta a német elnökség felkérését, hogy az RB fejtse ki véleményét annak kapcsán, hogy milyen szerepet tölt be a kohéziós politika a régiókban bekövetkező intelligens és innovatív gazdasági változásokban a koronavírus okozta válság közepette;

2.

tudomásul veszi, hogy a német elnökség prioritásként kezeli Európa megerősítését és innovációjának előmozdítását, és fontos eszközként tekint az uniós strukturális alapokra a Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítése és a régiók gazdasági helyreállításának ösztönzése vonatkozásában;

A régiók kulcsfontosságú szerepe a világjárvány utáni gazdasági válság elleni küzdelemben

3.

megjegyzi, hogy a koronavírus-járvány kitörését követően valamennyi európai régió széles körű megelőző és válságkezelő gazdasági intézkedéseket vezetett be. Ezek a fellépések elsősorban az egészségügyre, a szociális szolgáltatásokra, a tömegközlekedésre, az oktatási rendszerekre és a kkv-k likviditására irányultak. A hosszabb távú politikák felé elmozdulva azonban már nagyobb szerep jut a széles körű innovációnak és az innovatív megközelítésmódok alkalmazásának. Csak innovatív megoldásokkal valósítható meg a fenntarthatóbb, digitális és reziliens Európa felé történő átmenet, és ezek mind olyan elemek, amelyekhez a kohéziós politika is hozzájárulhat;

4.

hangsúlyozza, hogy a régiók jelentős hatáskörrel rendelkeznek a gazdaságpolitika és a vállalkozások támogatása terén, különös tekintettel az innovációra és az alkalmazott kutatásra. A K+F ösztönzésével, a kulcsfontosságú technológiák előmozdításával, a klaszterek és hálózatok megerősítésével, az üzleti modell megváltoztatásának támogatásával vagy pedig új technológiák elterjesztésével a régiók részt tudnak vállalni a gazdasági átalakulásban. Ezenkívül a városok és régiók mint „első vásárlók” segíthetnek felgyorsítani a fenntartható átállást, és megoszthatják egymással tapasztalataikat;

5.

javasolja, hogy a koronavírus-járvány gazdasági és foglalkoztatási hatásainak enyhítésére irányuló intézkedések minél jobban használják ki a már meglévő struktúrákat és szervezeteket. A régiók kulcsszerepet játszanak a regionális és szubregionális különbségekre, illetve az e különbségek aktuális szükségletekre gyakorolt hatására vonatkozó információk továbbításában. Ezek az információk segíthetnek annak meghatározásában, hogy a nemzeti támogatási intézkedések és az uniós kezdeményezések milyen mértékben érnek célt a különböző régiók gazdaságában;

6.

ismételten kiemeli, hogy a területi szintű beruházási igényeket legjobban a helyi és regionális önkormányzatok tudják felmérni, ezért teljes mértékben be kell őket vonni a döntéshozatalba a beruházások REACT-EU keretében történő (újra)programozása, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz végrehajtása, valamint az európai kkv- és iparstratégia végrehajtása kapcsán;

7.

kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a régiók központi szerepére ebben a folyamatban. Ami a válság következményeit illeti, a cél többek között a régiók azon képességének megerősítése, hogy összehangolják, bevezessék és végrehajtsák azokat a rövid és középtávú rendkívüli intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a tagállamokban az egyes régiók szükségleteinek és körülményeinek megfelelő, fenntartható újraindítást. Elemzés, nyomon követés és értékelés révén a régiók megalapozott döntéseket hozhatnak az olyan fejlesztési projektekről, amelyek hozzájárulhatnak egy fenntartható újjáélesztéshez. A régiók egyik központi feladatának kellene tekinteni, hogy fontos regionális ismereteket gyűjtsenek és továbbítsanak a nemzeti szintnek;

8.

úgy véli, hogy az intelligens szakosodási platform révén létrejött regionális partnerségi együttműködések fontos szerepet fognak játszani a gazdasági helyreállításban. A kutatás és innováció terén megvalósuló interregionális együttműködés kulcsfontosságú lesz mind a helyreállítás, mind egy olyan zöld és digitális átállás szempontjából, amelyből egyetlen hely vagy személy sem marad ki;

9.

aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Covid19-járvány után regionális szinten nem jut majd elegendő kapacitás az intelligens és innovatív gazdasági átalakulásra, nemcsak a Covid19-válságot követő erőforráshiány miatt, hanem egy tízéves megszorítási időszak következtében is. Ennek ellensúlyozására több erőforrást kell átcsoportosítani a helyi és regionális szintre. Növelni kell ugyanakkor a regionális hatékonyságot is, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a régiók minden szintjén jelen legyen az innováció, és nyitottak legyenek a tanulásra, valamint tudásuk megosztására;

10.

üdvözli a városoknak és régióknak nyújtott uniós pénzügyi támogatást (a REACT-EU keretében), amely a Covid19-járvány miatt leginkább bajba került ágazatokat segíti abban, hogy fenntartható üzleti modellek irányába tudjanak elmozdulni mind rövid, mind középtávon;

11.

elismeri, hogy egyes ágazatok hanyatlása és a megváltozott munkavégzési szokások szükségessé tehetik a városi területrendezési tervek átdolgozását és az új körülményeknek megfelelő alakítását, mivel kisebb lesz az igény a városközpontokban iroda- és üzlethelyiségekre, ugyanakkor szükség lehet a közösségi közlekedés átszervezésére (közlekedés módja, gyakorisága és finanszírozása). A városokban ez azt jelenti majd, hogy nagyobb szerep jut a gyalogos és a kerékpáros közlekedésnek; E tekintetben üdvözli, hogy számos város egyre inkább törekszik arra, hogy a közlekedési szabályoknak és a közutak kialakításának a gyalogosok és a kerékpárosok számára kedvező kiigazítása révén jelentősen csökkentse az autóforgalmat;

12.

kiemeli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni az Európai Szociális Alapra, amely a szociális beruházások kulcsfontosságú eszköze. Minden beruházási politika középpontjában az emberek állnak, és a gazdasági helyreállításnak is kulcselemei;

A kohéziós politika mint a régiók intelligens és innovatív gazdasági átalakulásának kiemelten fontos eszköze

13.

kiemeli, hogy a kohéziós politika az EU legjelentősebb finanszírozási mechanizmusa a beruházások támogatására valamennyi régióban, és kiemelt céljai közt szerepel, hogy ösztönözze az innovációt mint a növekedés motorját. A kohéziós politika végrehajtása az adminisztratív és intézményi kapacitások fejlesztése révén ösztönzi a közpénzek hatékonyabb felhasználását;

14.

méltányolja, hogy az európai intézmények gyorsan reagáltak a veszélyhelyzetre, és példátlan mennyiségű erőforrást biztosítottak a Covid19-világjárvány kezelésére. Ezáltal egyszerre alapozták meg a hosszú távú válságkezelést a normál többéves pénzügyi keret (MFF) részeként a Kohéziós Alapból finanszírozott intézkedésekkel, és konkrét helyreállítási erőfeszítéseket is tettek a válság rövid távú hatásainak kezelésére a Next Generation EU keretében;

15.

nyomatékosan javasolja, hogy a kohéziós politika céljait és továbbra is megosztott irányítás alatt álló, elfogadott alapelveken nyugvó rendszerét a kohéziós politika megerősítését célzó javasolt lépések némelyikének átmeneti jellege – különösen a hiányzó tematikus koncentráció – ne veszélyeztesse. Habár a válságos idők rugalmasságot kívánnak, a túl nagy rugalmasság veszélybe sodorhatja a kohéziós politika hosszabb távú fennmaradását;

16.

méltányolja, hogy nem került sor a kohéziós politika költségvetésének általános csökkentésére, ugyanis ez Európa első számú pénzügyi eszköze a gazdasági válságból való kilábaláshoz. Elfogadhatatlannak tartja ugyanakkor a hosszú távú uniós költségvetés felső határának példátlanul alacsony szintre csökkentését, amelynek eredményeként összesen 1 074,3 milliárd euro az előirányzott kötelezettségvállalás;

17.

kiemeli, hogy a strukturális alapok még fontosabb szerephez jutnak majd a szociálisan igazságos, zöldebb, versenyképesebb, digitális és inkluzív Európai Uniót célzó jövőbeli beruházások támogatása terén, tekintettel a más uniós programokat – például az Európai horizontot, az InvestEU-t, a LIFE programot és az Erasmus+-t – érintő elvonásokra;

18.

örömmel látja, hogy a REACT-EU új tematikus célkitűzése kettős: a válság okozta károk helyreállítását a zöld, digitális és reziliens gazdaságra való átállás előkészítésével párhuzamosan kívánja megvalósítani. Ily módon a REACT-EU hozzáadott értéke, hogy keretet biztosít a programozási időszakok közötti átmenet idejére. Ezenkívül felgyorsíthatja a zöld és digitális átálláshoz elengedhetetlen közberuházásokat is;

19.

ezért minimális tematikus koncentrációt javasol a REACT-EU zöld, digitális és reziliens gazdaságra irányuló célkitűzéseit illetően, hogy ne minden forrást a válság elhárítására költsenek, és hogy a kiadások összhangban maradjanak a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló általános uniós célkitűzéssel, és gyorsabban megvalósulhasson az átállás a sürgősségi intézkedésekről az új programozási időszak beruházásaira. Meg kell tenni a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a beruházások illeszkedjenek ebbe az európai stratégiába, és ne pusztán világos cél nélkül pumpáljanak forrásokat a gazdaságba;

20.

kiemeli az európai strukturális és beruházási alapok szerepét azon régiók gazdasági átalakulásának támogatásában, amelyek csökkenteni szeretnék kibocsátásaikat, illetve meg szeretnék valósítani a negyedik ipari forradalomként is ismert digitalizációt. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap az intelligens és innovatív gazdasági átalakulás katalizátora az „intelligensebb Európa” és „zöldebb Európa” szakpolitikai célkitűzésekre irányuló tematikus koncentráció, valamint a támogatott beruházások típusai révén;

21.

megjegyzi, hogy a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepet játszik a növekvő digitális szakadék csökkentésében. A kijárási korlátozások alatt tapasztalt felgyorsuló digitalizáció valószínűleg folytatódni fog, és újabb módokon fog hozzájárulni a szociális innovációhoz. A reziliencia kiépítését célzó stratégia lényeges elemeként nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni a digitális készségek fejlesztésére, továbbá az oktatási rendszerek megfelelő adaptálására és az iskolák digitális technológiával való felszerelésére;

22.

emlékeztet a kohéziós politika alapvető célkitűzésére, amely az Európai Unión belüli régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésére irányul, különös figyelmet fordítva a súlyos, strukturális természeti és demográfiai hátrányban lévő régiókra. Ezek a területek nehezebben tudják biztosítani lakosságuk számára az olyan szolgáltatásokhoz – például az egészségügyi szolgáltatásokhoz vagy a digitális infrastruktúrához – való hozzáférést, amelyek a világjárvány idején alapvetőnek bizonyultak, és kulcsfontosságúak lesznek Európa éghajlattal, digitalizációval és növekedéssel kapcsolatos prioritásainak megvalósításában;

23.

elismeri, hogy a kohéziós politika az európai szemeszterrel való kapcsolat megerősítésével egyre fontosabb szerepet fog betölteni a tagállamokban elindult gazdasági reformfolyamatok támogatásában. Hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy egy átláthatóbb, inkluzívabb és demokratikusabb folyamat érdekében az európai szemesztert és az EU gazdasági kormányzását sürgősen és mélyrehatóan meg kell reformálni. Ha az európai szemesztert nem reformálják meg, fennáll a veszélye, hogy a kohéziós politika további központosításhoz, a helyreállítási tervek felülről vezérelt megközelítéséhez és olyan szakpolitikákhoz való visszatéréshez vezet, amelyek nem veszik figyelembe a tagállamok közötti és azokon belüli gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, és akadályozzák az EU fenntartható helyreállításához sürgősen szükséges közberuházásokat. Az Európai Bizottságnak ezért biztosítania kell, hogy a tagállamok a nemzeti szemeszter teljes folyamatába bevonják a régiókat, és ügyelnie kell arra, hogy azon országspecifikus ajánlásoknál, amelyek végrehajtását a kohéziós politika finanszírozza, egyértelműen érvényesüljön a helyi dimenzió;

24.

felhívja valamennyi európai vezetőt, hogy időben indítsák el a 2021–2027 közötti kohéziós politikai programokat, mert csak így kerülhető el a két programozási időszak közötti finanszírozási hiány;

A kkv-k és az ipar meghatározó szerepe Európa innovatív gazdasági helyreállításában

25.

osztja az elnökség azon véleményét, hogy a digitális transzformáció és a zöld átállás sikeres megvalósításához elengedhetetlen az európai ipar versenyképessége és a dinamikus kis- és középvállalkozási szektor. Az európai ipar- és kkv-stratégiának ezért helyi alapú megközelítésre kell épülnie, és elő kell mozdítania az európai régiók közötti együttműködést a legfontosabb innovatív technológiák terén Európa versenyelőnyének megerősítése érdekében;

26.

támogatja e célból a megfelelő keretfeltételekre és az előremutató innováció széles körű megvalósítására vonatkozó javaslatok kidolgozását, a finanszírozáshoz kötődő intézkedéseket, a bürokrácia jelentős mértékű csökkentését, a kkv-k számára kedvező rendeleteket, valamint a vállalkozói kedvet, a digitális transzformációt és az innovációt megerősítő, határokon átívelő innovatív megközelítésmódokat;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kkv-knak szüksége van az uniós támogatások és programok, valamint a nemzeti intézkedések keretében elérhető finanszírozásra és likviditási segítségnyújtásra a válság következtében kialakuló likviditási rések áthidalásához. A sürgősségi intézkedéseket ki kell egészíteni olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a beruházások és az innováció finanszírozását, elsősorban a digitális technológiák terén;

28.

továbbra is úgy gondolja, hogy ki kell terjeszteni az elérhető tanácsadási támogatások körét (különösen az önfoglalkoztatók és a munkanélküliek számára), és gyorsabban kell reagálni a kkv-k változó igényeire. A közszférabeli szervezeteknek alulról felfelé irányuló, igényalapú megközelítést kell alkalmazniuk. Prioritásként kell kezelni a digitális technológiákkal és a digitális jártassággal összefüggő továbbképzési programokat;

Méltányos Átállást Támogató Alap

29.

elutasítja a MÁTA Európai Regionális Fejlesztési Alapból történő társfinanszírozását, mivel az veszélyeztetné a kohéziós politika célkitűzéseit, így többek között a tematikus koncentrációban az innovációra elkülönített keretet is (1. szakpolitikai célkitűzés). Mivel a MÁTA adott földrajzi területekre irányul, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból történő társfinanszírozását választható lehetőségként kell megadni;

30.

ismételten hangsúlyozza, hogy a partnerség és a többszintű kormányzás alapelvét szem előtt tartva a regionális alapok bármilyen tagállami szintű átcsoportosításáról – ideértve a MÁTA társfinanszírozását is – az érintett helyi és regionális partnerek jóváhagyásának függvényében szabad csak dönteni;

Megerősített regionális dimenzió a rövid távú stratégiák esetén, érdemi egyszerűsítés és elérhető szinergiák a hosszú távú politikáknál

31.

üdvözli az Európai Bizottság gyors fellépését annak érdekében, hogy alapvető beruházásokat valósítson meg a koronavírusra való reagálást célzó beruházási kezdeményezési csomagok keretében. Az e csomagok által biztosított kisebb adminisztratív teher és rugalmasság hozzájárul ahhoz, hogy a regionális alapokat a 2014–2020 közötti időszakban ott használják fel, ahol erre szükség van;

32.

kéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a rugalmasság növelése és a kohéziós politika uniós szinten való további egyszerűsítése érdekében a közelmúltban bevezetett intézkedések ne eredményezzenek központosítást, túlszabályozást és megnövelt adminisztratív terheket nemzeti szinten a tagállamok kockázatkerülő magatartásából és kockázatkorlátozó hozzáállásából fakadóan;

33.

kéri, hogy tegyék még egyértelműbbé a különböző új mechanizmusok, például a REACT-EU, a Méltányos Átállást Támogató Alap és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz közötti kölcsönhatást, elkerülve ezzel, hogy a tagállamok tovább bonyolítsák a mechanizmusokat, és szigorúbb nemzeti rendeleteket vezessenek be;

34.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ne engedje csorbulni a régiók jogköreit. A javasolt Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásait „alulról felfelé” kell elosztani. Ehhez ki kell egészíteni a REACT-EU-t és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt a regionális forráselosztásra vonatkozó kritériumokkal, és jobban be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat az eszközök irányításába, különös tekintettel a nemzeti helyreállítási beruházási tervek kidolgozására; A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz központosított programokon keresztül történő megvalósítása magában hordozza a legitimitás és a hatékonyság hiányának kockázatát, mivel partnerségi követelmények nélkül fogadják el őket, és ezért előfordulhat, hogy nem veszik figyelembe területi szempontból a tényleges helyreállítási szükségleteket;

A helyreállítás és a gördülékeny átállás felgyorsítása

35.

üdvözli, hogy a Tanács javaslatokat kért az Európai Bizottságtól az Európai Tanács októberi ülése előtt az eljárások tagállami szinten történő felgyorsítására és elősegítésére vonatkozóan a helyreállítási támogatások gyors megvalósítása érdekében. Fontos megteremteni a megfelelő feltételeket a beruházási projektek késedelem nélküli végrehajtásához, különösen az infrastruktúra terén;

36.

egyetért a kiegészítő forrásokhoz való egyszerűsített hozzáférést és a gyors visszatérítést lehetővé tevő rendelkezésekkel, elsősorban a kiadások elszámolhatóságának végső határidejével és a támogatások 70 %-ának felhasználására meghatározott kétéves (2021 és 2022) időkerettel, hangsúlyozza azonban, hogy fontos, hogy a tagállamok számára megmaradjon az a lehetőség, hogy 2023-ban és 2024-ben, az Európai Bizottság 2022-es határidején túl is igénybe vehessék a kiegészítő forrásokat;

37.

felhívja a tagállamokat az Európai Bizottság javaslatának megfogadására, miszerint ki kell használni a meglévő irányítási struktúrákat a támogatások megvalósításának felgyorsítása érdekében, illetve arra, hogy a partnerségi elvnek megfelelően biztosítsák a helyi és regionális önkormányzatok részvételét;

38.

mihamarabbi döntéshozatalra kéri a Tanácsot a REACT-EU végleges allokációját illetően, elősegítendő a városok és régiók számára a kritikus fontosságú beruházások gyors megvalósulását. A régióknak már egy október 19-i döntés esetén sem maradna elég ideje a programok kidolgozására;

Általános ajánlások a 2021–2027 közötti programozási időszak kohéziós politikájára vonatkozóan

39.

javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok világosan határozzák meg a közép- és hosszú távú fejlesztési stratégiájukat egyfelől a várható tendenciák és kihívások, másfelől az egyes területek sajátosságai alapján;

40.

kiemeli, hogy a regionális fejlesztési és intelligens szakosodási stratégiák fontos eszközt jelentenek, mivel biztosítják az egyes ágazatspecifikus eszközök közötti szinergiákat és komplementaritást, és a gazdasági, társadalmi és területi fejlődés helyi alapú megközelítésével összhangban gondoskodnak az érdekelt felek megfelelő bevonásáról;

41.

emlékeztetni kíván arra, hogy mennyire fontos, hogy valamennyi politikai szint (uniós, regionális és helyi szint) együttműködjön, és hogy a szubnacionális szint elegendő lehetőséget és forrásokat kapjon arra, hogy felelősséget vállalhasson a saját fejlődési potenciáljáért;

42.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a veszélyhelyzet lezárultával biztosítsa a kohéziós politika alapvető jogi keretének és alapelveinek – úgymint a tematikus koncentráció, az előzetes feltételrendszer, a többszintű kormányzás, a partnerség, a szolidaritás, a jogállamiság és a helyi dimenzió – tiszteletben tartását. Ezek az alapelvek megfelelő keretet biztosítanak a felmerülő kihívások gyors és rugalmas kezelésére, hogy egyetlen város vagy régió se maradjon le;

43.

határozottan támogatja az Európai Parlamentet, amely többször is sürgette egy a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló uniós mechanizmus létrehozását; kéri, hogy ez a mechanizmus minden tagállamban, régióban és településen mozdítsa elő valamennyi alapvető uniós értéket, többek között az emberi méltóság és az emberi jogok, a szabadság és az egyenlőség tiszteletben tartását, valamint garantálja, hogy a szankciók a kormányzás megfelelő szintjére vonatkozzanak;

44.

javasolja az intelligens szakosodási stratégiák fókuszának kiterjesztését a kutatás és innováció területén kívül eső, szélesebb körű gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzésekre is, kiemelt figyelemmel a jövőbeli reziliencia építésére. Az első szakpolitikai célkitűzés (intelligensebb Európa) olyan kiindulópontot jelent az innovációs beruházások számára, amely a gazdasági átalakulás megvalósításán túl általánosabb gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célokat (pl. zöld megállapodás) is szolgál;

45.

sajnálatosnak tartja ezért az innovatív és intelligens ipari átalakulásra fordított minimális kiadások csökkentését az 1. szakpolitikai célkitűzés keretében. Ennek fényében aggodalomra ad okot az 1. szakpolitikai célkitűzés tematikus koncentrációjának hiánya a legfejlettebb régiókra vonatkozóan, mivel az ezen régiók által megvalósított innováció lehet az európai gazdaság motorja;

46.

támogatja, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap 2021–2027 közötti operatív programjai során folytatódjon a valorizálás az 1. szakpolitikai célkitűzés keretében. Továbbra is szükség van olyan beruházásokra, amelyek tőkefinanszírozás, illetve támogatások formájában segítenek eljuttatni az alkalmazott kutatások során megszülető innovációkat a piaci alkalmazásig. Ezeket a beruházásokat új értékláncok megteremtésére kell összpontosítani;

47.

sajnálja, hogy a Tanács eltörölte a kohéziós politika előirányzatainak 2024-re kitűzött félidős technikai felülvizsgálatát, és elvetette a kohéziós politika keretösszegének 10 milliárd eurós megemelését, amellyel biztosítható lett volna, hogy egyetlen tagállam allokációja se csökkenjen. Ez azért sajnálatos, mert a felülvizsgálat a válság hatásainak kompenzálását szolgálta volna. Számos régióban várható az egy főre jutó GDP jelentős visszaesése, aminek következtében ezek a régiók a félidős felülvizsgálat alkalmával jogosultak lettek volna az előirányzatok növelésére;

48.

kéri az Uniót, hogy ne vezessen be a Tanács javaslata nyomán az uniós finanszírozás végső kedvezményezettjeire vonatkozó információk összegyűjtésére és összehasonlíthatóságára irányuló további intézkedéseket kontroll és ellenőrzés céljából. A végső kedvezményezetteket nem szabad további ellenőrzésekkel terhelni;

A területi együttműködés, a regionális ökoszisztémák, az intelligens szakosodás és az innovatív interregionális beruházások hozzáadott értéke a gazdasági helyreállítás előmozdítása szempontjából

49.

hangsúlyozza az európai területi együttműködés fontosságát a válság okozta károk orvoslásának és a gazdasági helyreállítás felgyorsításának vonatkozásában, és felszólít a határokon átnyúló együttműködési projektek finanszírozására;

50.

sajnálatának ad ezért hangot azzal kapcsolatban, hogy az európai területi együttműködési célkitűzésre előirányzott források elmaradnak az Európai Bizottság 2018. májusi javaslatában szereplő és különösen a 2014–2020 között megvalósított szinttől. Az európai területi együttműködési célkitűzés javasolt költségvetése így nem tűnik elégségesnek a határokon átnyúló területek Covid19-válság nyomán fellépő növekvő és sokasodó kihívásainak fényében. Hasonlóképpen sajnálatos, hogy a tanácsi megállapodás az interregionális innovatív beruházások (azaz az 5. komponens) költségvetésének megfelezését irányozza elő;

51.

kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze a regionális ökoszisztémákat és klasztereket az interregionális innovációs beruházások keretében. A különböző régiók technológiai, ipari és szociális infrastruktúrájának e régiók erősségeitől és képességeitől függő kombinációja hozzájárul a kritikus tömeg és a méretgazdaságosság létrehozásához, és ezért képes arra, hogy növelje a kutatási és innovációs rendszerek hatékonyságát;

52.

kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a zöld, digitális és reziliens Európa megteremtését elősegítő regionális intelligens szakosodási stratégiák integrációját, mivel ez a hatékony (nemzeti) helyreállítási beruházási tervek előfeltétele;

53.

a német, portugál és szlovén elnökségi trió programjának keretében folyamatos politikai párbeszéd kezdeményezését javasolja valamennyi politikai szint bevonásával a Covid19-válsággal összefüggő különböző intézkedések és a kohéziós politika eszközei közötti szinergiákról.

A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Kkv-stratégia

(2020/C 440/11)

Előadó: Eddy VAN HIJUM (NL/EPP), Overijssel tartomány képviselője Referenciaszövegek: Annual report on European SMEs. [Éves jelentés az európai kkv-król.] Research & Development and Innovation by SMEs [A kkv-k által végzett kutatás, fejlesztés és innováció] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért (COM(2020) 103 final)

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

elismeri a kis- és középvállalkozások fontosságát az uniós gazdaságban, mivel ezek a nem pénzügyi üzleti szektorban működő összes vállalkozás 99,8 %-át teszik ki, a teljes foglalkoztatás kétharmadát és a nem pénzügyi üzleti szektor által generált teljes hozzáadott érték 56,4 %-át képviselve (1);

2.

megérti, hogy a fenntartható és digitális gazdaságra való átállás nem történhet meg az Európában 25 millió kkv-t tulajdonló és irányító vállalkozók és vállalkozó családok kötelezettségvállalása nélkül, és hangsúlyozza, hogy segítséget kell nyújtani a kkv-knak abban, hogy megragadják az új lehetőségeket, erőteljesen reagáljanak a változó üzleti környezetre, és ennek során fenntartható növekedést és munkahelyeket teremtsenek, továbbá megerősítsék Európa hosszú távú versenyképességét a szóban forgó átállások során;

3.

támogatja az EU-t abban, hogy előmozdítsa az egyenlő versenyfeltételeket a kkv-k számára a szabályozási terhek csökkentése, az egységes piachoz való hozzáférés javítása és a pénzügyi szolgáltatások rendelkezésre állásának javítása révén;

4.

hangsúlyozza, hogy a települések és a régiók a kkv-k természetes élőhelyei, amelyek olyan ökoszisztémaként működnek, ahol a kkv-k olyan hálózatok tagjai, amelyek kapcsolatot biztosítanak számukra a támogató infrastruktúrájukhoz, ideértve a munkaerőpiacot, az oktatási és kutatóintézeteket, a vevőket és a szállítókat, a pénzügyi és üzleti szolgáltatásokat, a kereskedelmi és iparkamarákat és helyi és regionális önkormányzatokat;

5.

ezért melegen üdvözli az Európai Bizottság Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért című, 2020. március 10-i közleményét, és osztja annak a kkv-k igazgatási és szabályozási terheinek csökkentésére, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférésük javítására megfogalmazott céljait csakúgy, mint az Európai Bizottság elkötelezettségét amellett, hogy ösztönzi a kkv-kat a fenntarthatóságra és a digitalizációra való átállás során;

6.

felismeri, hogy a kkv-stratégia ismertetése óta a világ jelentősen megváltozott. A Covid19-világjárvány okozta gazdasági válság várhatóan minden európai régióra és kkv-ra erős hatással lesz. A válságot azonban történelmi lehetőségnek is kell tekinteni arra, hogy a gazdaság újjászületését összhangba hozzák az európai zöld megállapodás, a fenntarthatóság és a digitalizáció normáival, amelyeknek a kkv-stratégia szerves részét kell képezniük. A kkv-k helyreállítására vonatkozó tervet az abban vezető szerepet játszó helyi és regionális önkormányzatok irányítása mellett kell elkészíteni, hogy megfeleljen a kkv-k eltérő igényeinek, valamint az Európa-szerte fennálló különféle gazdasági és intézményi feltételeknek. Az EU helyreállítási intézkedései akkor a leghatékonyabbak, ha azokat összehangolják a regionális és nemzeti kezdeményezésekkel, illetve a helyi ökoszisztémákkal. Ezért kulcsfontosságú a koordináció és a bevált gyakorlatok cseréje;

Valamennyi kkv megszólítása

7.

ennélfogva úgy véli, hogy a kkv-stratégiából – a fontos prioritások és intézkedések szerepeltetése ellenére – hiányzik a kkv-k különféle igényeit teljeskörűen figyelembe vevő jövőkép. Egy ilyen jövőképnek nagy hangsúlyt kell fektetnie a kkv-k számára az egyenlő versenyfeltételek biztosítására a teljes és elmélyített egységes piacon, és – a helyi kkv-k igényeire szabott, helyhez kötött megközelítés biztosítása érdekében – ösztönöznie kell az intézkedések integrálását és egymáshoz viszonyított kiegészítő jellegét az összes kormányzati és önkormányzati szinten, ideértve az erős regionális dimenziót is;

8.

osztja az Európai Bizottság véleményét a kkv-k közötti sokszínűséget illetően, de úgy véli, hogy ezt a sokszínűséget a javasolt intézkedések nem aknázzák ki kellő mértékben. Az Európai Bizottság stratégiája elsősorban az induló innovatív vállalkozásokra (start-up-ok), a növekvő innovatív vállalkozásokra (scale-up-ok) és a csúcstechnológiát alkalmazó kkv-kra összpontosít. Noha ezek a vállalkozáscsoportok döntő jelentőségűek a növekedés és az innováció szempontjából, ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos és családi vállalkozások csak passzív követőként működnének;

9.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a már működő és beágyazott kkv-kra, a kkv-közösség „felnőtt” tagjaira utalva „hagyományos vállalkozásokat” emleget. A jelenlegi válsághelyzetben ezek a beágyazott vállalkozások fogják stabilizálni a helyi gazdaságokat és közösségeket, és ezek hoznak létre hosszú távon fenntartható növekedést;

10.

elismeri a kkv-k és a befogadó régiók közötti szoros kapcsolatokat; különösen a helyi szinten beágyazott felnőtt vállalkozások esetében, amelyek hosszú távú túlélésre törekszenek. Ezek a vállalkozások gyakran, de nem mindig családi tulajdonban vannak, és hajlamosabbak vállalni a társadalmi felelősséget, mert társadalmi tőkéjük a helyi ismertségükhöz és elismertségükhöz kapcsolódik. Tulajdonosaik, vezetőik és alkalmazottaik a fenntarthatóság felé történő átmenet követeivé válhatnak, és részt vehetnek a regionális és helyi hatóságokkal folytatott strukturális együttműködésben;

11.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki az európai családi vállalkozások igényeinek kielégítését célzó stratégiákat, beleértve az utódlást és a nemzedékről nemzedékre átöröklődő vállalkozásokat. Bár a családi vállalkozások fontos szerepet játszanak a gazdaságunkban, a politikai döntéshozók nem sok figyelmet fordítanak rájuk. Ez a vakfolt az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen legutóbbi észrevételei és a korábbi kezdeményezések ellenére megmaradt;

12.

hangsúlyozza, hogy a családi tulajdonban lévő vállalkozás a leggyakrabban előforduló vállalkozási forma, és az összes európai vállalkozásnak körülbelül a 70 %-át teszi ki (2). A tulajdonosi struktúra nagymértékben meghatározza, hogy ki és hogyan irányítja a kkv-t, valamint a vállalkozás üzleti és beruházási stratégiáját is. Ez a tulajdonosi perspektíva azonban a meglévő kkv-politikákból nagyrészt hiányzik;

13.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy folytassa és bővítse a statisztikai felmérések támogatását a kkv-k versenyképességét segítő programban (COSME). Így lehetővé válhat a kutatók és a statisztikai hivatalok számára, hogy teljes mértékben megismerjék az európai kkv-k különféle tulajdonosi struktúráit, és elemezzék a fontos nemzetközi és régióközi különbségeket. E tekintetben szükségesnek tartja, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések is az adatgyűjtés részét képezzék;

14.

kiemeli, hogy a családi vállalkozások aránytalanul nagy mértékben koncentrálódnak a bruttó hazai termék szempontjából az európai átlaghoz közel lévő régiókban, és hogy ezek a régiók a „közepes jövedelem csapdájával” szembesülnek (3). A hetedik kohéziós jelentés szerint ezekben a közepes jövedelmű régiókban a vezető régiókhoz és a hátrányos helyzetű régiókhoz képest lassabb a növekedés;

15.

hangsúlyozza, hogy a kkv-politikáknak nagyobb prioritást kell helyezniük a már működő kkv-k bevonására és igényeik kielégítésére, ideértve az új technológiákhoz való alkalmazkodást, a vállalkozások átruházását, a nemzetközivé válást, a finanszírozáshoz való hozzáférést, valamint az irányítás és a jelentéstétel professzionalizálását. A regionális ökoszisztémákba erősen beágyazott, meglévő egyablakos ügyintézési pontokat a helyben elérhető szolgáltatások hozzáférési pontjaként kell felhasználni a kkv-k számára is, ideértve az uniós, nemzeti és regionális szintű programok, intézkedések és finanszírozási eszközök széles skálájával kapcsolatos tanácsadást is;

16.

hangsúlyozza, hogy az erős regionális ökoszisztémákat európai szinten szorosan össze kell kapcsolni a kkv-k és a regionális önkormányzatok közötti nemzetközi tudásmegosztás révén, illetve különösen régióközi innovációs beruházások segítségével. Üdvözli az intelligens szakosodási stratégiákat és kezdeményezéseket, például az intelligens szakosodási platformot, az intelligens szakosodáson alapuló növekedést célzó élkezdeményezést és az európai vállalkozói régiók (EVR) közötti különféle együttműködési projekteket, amelyek bizonyították, hogy értékesek, és folyamatos támogatást érdemelnek, beleértve ebbe egy mindezt előmozdító külön finanszírozási keret létrehozását;

Kapacitásépítés a digitalizáció és a fenntarthatóság érdekében

17.

tudomásul veszi az Európai Bizottságnak az Európai Erőforrás-hatékonysági Tudásközpont megerősítésére irányuló tervét, valamint a fenntarthatósági tanácsadók Enterprise Europe Network (EEN) keretein belül történő kinevezésének tervét;

18.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek az európai kezdeményezések nem épülnek be a kkv-k regionális infrastruktúrájába. Pozitív kivételt jelent, hogy az Európai Bizottság támogatja egy legfeljebb 240 digitális innovációs központból álló sűrű hálózat létrehozását;

19.

kiemeli, hogy az IKT-ágazatban tevékenykedő kkv-k digitális támogató erőként működhetnek egy regionális környezetben azáltal, hogy előmozdítsák a digitálisan függő kkv-k egyre növekvő csoportját. Ilyen fajta kezdeményezésre jó példa a digitalHUB Aachen (4); felszólít több kkv szövetség létrehozására a mesterséges intelligencia terén a stratégiai értékláncokban;

20.

sürgeti a kkv-kat, hogy energiahatékonyabbak legyenek, csökkentsék energiafogyasztásukat, növeljék a megújuló energia termelését és felhasználását, és alkalmazzanak körforgásos termelési folyamatokat a költségek csökkentése, valamint a versenyképes és fenntartható gazdaság kiépítése érdekében. A kkv-kat és a mikrovállalkozásokat azonban nem szabad aránytalan mértékben terhelni a fenntarthatósági átmenettel járó költségekkel, és az alacsonyabb környezetvédelmi előírásokkal rendelkező harmadik országokból származó tisztességtelen versenynek sem szabad kitenni. E tekintetben úgy véli, hogy gondoskodni kell egy az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról, amellyel biztosítható, hogy ne alakuljon ki tisztességtelen verseny a harmadik országok felől;

21.

hangsúlyozza, hogy kkv-kre vonatkozó humántőke-programnak – ideértve a zöld és digitális készségekkel kapcsolatos programokat is –, nemcsak a munkavállalókra, hanem a tulajdonosokra és a vezetőkre, valamint a vállalkozókra is vonatkoznia kell, és felszólít arra, hogy az Európai Bizottság felülvizsgált európai készségfejlesztési programja megfelelő módon vegye figyelembe ezeket az aggályokat. A szóban forgó vállalkozók, tulajdonosok és vezetők nemcsak a stratégiai prioritásokról döntenek, hanem a vállalkozásukon belül a tanulási környezetet is alakítják;

22.

javasolja, hogy az oktatásra partneri alapon kerüljön sor, és a regionális hármas spirál (triple hélix) infrastruktúra közvetítő szerepet töltsön be. Rendkívül fontos, hogy a vállalkozók, a kkv-k tulajdonosai, vezetői és alkalmazottai hozzáférjenek az egész életen át tartó tanulás programjaihoz az egyetemeken, a szakiskolákban, egyéb szakképzési intézményekben és a helyszíni laboratóriumokban és gyakorlati képzőhelyeken. A kkv-kre vonatkozó átfogó – a nemek közötti egyenlőség szempontjait is figyelembe vevő – humántőke-program mind a rendkívül innovatív, mind az agyelszívás által érintett régiókat erősítheti;

A szabályozási és igazgatási terhek csökkentése, továbbá a piaci hozzáférés javítása

23.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy javítsa kkv-tesztjét a javasolt rendeletek hatásvizsgálata során, a „gondolkozz először kicsiben” elvvel összhangban. Egy jó kkv-teszt differenciált költség-haszon elemzést tartalmaz a kkv-kra és a nagyvállalatokra, valamint különbséget tesz a különböző méretű és kategóriájú kkv-k között is, bőséges lehetőségeket kínálva az érdekelt felekkel folytatott konzultációra, a hatás számszerűsítésére és a Szabályozói Ellenőrzési Testület szigorú felügyeletére;

24.

üdvözli az Európai Bizottságnak az induló vállalkozásokra vonatkozó uniós szabvány kidolgozására irányuló kezdeményezését, amelynek célja, hogy Európát a legvonzóbb kontinenssé tegye az induló innovatív vállalkozások és a gyors ütemben növekvő vállalkozások számára. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy valamennyi kormányzati szintet be kell vonni a kezdeményezésbe;

25.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy még inkább kkv-barát megközelítést, hogy a szabályozási intézkedések ösztönözzék az innovációt, és ne akadályozzák a kkv-k tevékenységét, ami határokon átívelő tevékenységek esetében gyakran előfordul. Mindez a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolódó további terhek és megfelelési költségek helyett nagyobb ellenálló képességet és versenyképességet eredményez. Annak ösztönzése érdekében, hogy a kkv-k elkezdjék kihasználni a méltányos szabadkereskedelmi megállapodások kínálta előnyöket, miközben továbbra is érzékenyek maradnak a kevésbé szigorú környezetvédelmi követelményeket támasztó harmadik országokból származó kivitel okozta tisztességtelen verseny kockázatára, innovatív és költséghatékony módon, például internetes interaktív eszközök – akár kkv-kra szabott származásiszabály-kalkulátor vagy a termékekhez kapcsolódó kibocsátások azonosítására szolgáló mechanizmusok (például az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus vagy az „útlevelek” meghatározása) – alkalmazásával csökkenteni kell az akadályokat;

26.

elégedettségét fejezi ki a jövőállósági platformon belül folytatott szabályozási felkészültséget illető szűrés folytatásával kapcsolatban. Mindazonáltal meg kell erősíteni a Régiók Bizottsága és a kkv-k szerepét a platform elődjéhez, a REFIT-platformhoz képest. A kkv-kat érintő több rendeletet is nemzeti szint alatti szinten hajtanak végre, és a szabályozási lefedettség, a túlszabályozás és az arányossággal és szubszidiaritással kapcsolatos problémák jobban érzékelhetőek a piramis alján; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság a határokon átnyúló együttműködés terén a bürokrácia felszámolására is összpontosítani fog annak biztosítása érdekében, hogy a határ menti régiók közötti személyzetcsere könnyen, rövid ideig is lehetséges legyen;

27.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok hatásvizsgálata és szabályozási átvilágítása során aktívan konzultáljon a kkv-kkal és az üzleti modellek széles skáláját képviselő érdekcsoportokkal, ideértve a szociális gazdasági vállalkozásokat is. A szociális vállalkozások számára kedvező szabályozási környezet javítani fogja a társadalmi hatással bíró induló vállalkozások túlélési arányát, ösztönözni fogja a szociális innovációt és előmozdítja a vállalati társadalmi felelősségvállalást, közelebb hozva bennünket az európai zöld megállapodás és a fenntartható fejlődési célok megvalósításához;

28.

úgy véli, hogy a kkv-k előtt az uniós kiberbiztonsági jogszabály tanúsítási keretrendszerével – beleértve a szabványokat és a műszaki előírásokat is – kapcsolatosan fennálló akadályok csökkentése elengedhetetlen feltétele egyrészt annak, hogy a kkv-k részt vehessenek az egységes digitális piacon, valamint az innovatív, fenntartható és inkluzív digitális Európának, amely adatmegosztást és digitális bizalmat feltételez;

29.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a 2014. évi közbeszerzési irányelvekben javasolt kkv-barát közbeszerzési intézkedések végrehajtását, beleértve a „felosztás vagy indokolás” elvét, a csökkentett árbevételre vonatkozó követelményeket és az olyan elektronikus megoldások végrehajtását, mint az egységes európai közbeszerzési dokumentum és az e-Certis. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki ütemtervet az egyszeri adatszolgáltatás elvének a közbeszerzési eljárásban való megvalósítására, ezáltal csökkentve az adminisztratív terheket és növelve az átláthatóságot;

30.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok „első ügyfélként” aktívan arra törekednek, hogy javítsák a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférését, előmozdítva ugyanakkor az innovációt és a társadalmi kihívásoknak való megfelelést. Valladolid városa, amely 2019-ben európai vállalkozásfejlesztési díjat nyert, példaértékű útmutatást dolgozott ki a kkv-k számára kedvező közbeszerzésről (5);

31.

beruházna a határokon átnyúló együttműködésbe a kkv-k érdekében, ideértve a munkaerőpiacok integrációját, a határokon átnyúló vállalkozások közötti kapcsolatokat, valamint a kormányok, a tudásintézmények és a kkv-k támogatási központjai közötti együttműködést a határ mindkét oldalán; A helyi és regionális önkormányzatoknak különleges szerepet kell játszaniuk a határokon átnyúló együttműködésben, mivel ők tudják a legjobban felmérni, hogy mely intézkedések alkalmasak a helyi gazdaság megerősítésére, és gyorsan azonosítani tudják a határokon átnyúló együttműködés akadályait. A gyors és határozott fellépés érdekében politikai támogatást kellene kapniuk a stratégia révén;

32.

szándékában áll továbbá beruházni a kkv-k régióközi együttműködésébe, valamint a szigeti és legkülső régiók kormányai, tudásintézményei és kkv-támogató központjai közötti együttműködésbe;

33.

arra számít, hogy a vállalkozások átruházása Európa elöregedő népessége miatt sürgető problémát jelent majd az elkövetkező években. Konkrétan Közép- és Kelet-Európában nagyon sokan indították vállalkozásukat 1989 után, és most készen állnak arra, hogy az irányítást átadják a második generációnak;

34.

tisztában van az üzleti jogutódlás során felmerülő kockázatokkal, ezért üdvözli az Európai Bizottság által az üzleti vállalkozások átruházásának megkönnyítésére javasolt intézkedéseket, amelyek keretében kidolgozzák az EU-szerte a vállalkozások átruházásának támogatására és előmozdítására szolgáló keretet;

Forráshoz jutás

35.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kkv-k több mint 60 %-át nem fizetik ki időben, ami a kkv-k csődjének egyik fő oka. A késedelmes fizetésekről szóló irányelv megfelelő végrehajtását szorgalmazza tehát, és üdvözli a javasolt nyomonkövetési és végrehajtási eszközt. Fontosnak tartja leszögezni, hogy nem a kkv-knak kellene viselnie a nagyvállalatok és kormányok késedelmes fizetéseinek terheit;

36.

hangsúlyozni kívánja, hogy a regionális fejlesztési ügynökségek nemcsak a magas kockázatú projektekben való részvétel révén járulhatnak hozzá a regionális pénzügyi rendszerhez, hanem a beágyazott vállalkozások folytonosságának biztosításával, többek között a régió humán tőkéjéhez való hozzájárulással is. Az Európai Beruházási Bank Csoportnak fel kell ismernie e beágyazott vállalkozások jótékony társadalmi hatásait, és speciális tőkefinanszírozási eszközök segítségével prioritásként kell kezelnie folytonosságukat;

37.

üdvözli az alapok integrálását és az eljárások egyszerűsítését az InvestEU programban. Sürgeti azonban, hogy a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése ne korlátozódjon a kkv-k számára biztosított speciális keretre, hanem a másik három keret kiemelt prioritása is legyen;

38.

aggodalmát fejezi ki az európai kkv-k, különösen a kis és elszigetelt piacokon, például a szigeteken és a legkülső régiókban működő kkv-k eladósodottságának mértéke miatt. A kkv-k tőkefinanszírozáshoz való hozzáférésének javítását célzó politikákat minden kormányzati szinten meg kell erősíteni, ezáltal csökkentve az adósságfinanszírozás fenntarthatatlan szintjét. Még nagyobb aggodalomra adnak okot azok a mikrovállalkozások, amelyek nem tudnak finanszírozáshoz jutni a pénzügyi rendszeren keresztül;

Kormányzás

39.

hangsúlyozza, hogy a regionális kkv-stratégiák a szubszidiaritás elvével összhangban a helyi és regionális önkormányzatok felelősségi körébe tartoznak;

40.

tudomásul veszi a kkv-követek hálózata megbízatásának megerősítését az uniós kkv-politikák irányítása céljából; felhívja a nemzeti küldötteket, hogy fokozzák a regionális hatóságokkal és más területi szereplőkkel való kapcsolattartást; javasolja, hogy szervezzenek éves eszmecseréket az EU kkv-követe és az RB tagjai között a kkv-stratégia regionális és helyi szintű végrehajtásának áttekintése céljából;

41.

hangsúlyozza, hogy a páneurópai, a határokon átnyúló és a régiók közötti együttműködés, az ismeretek cseréje és a tanulás fontos elemei az uniós szakpolitikák végrehajtására irányuló összehangolt európai megközelítésnek, amelyet az uniós programoknak ösztönöznie kell, illetve elő kell segítenie és támogatnia;

42.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy javítsa a kkv-stratégia horizontális koordinációját, javítva ezáltal a stratégia által az európai strukturális és beruházási alapok elosztására kifejtett hatást a 2021 és 2027 közötti időszakban;

43.

kéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy egyre több kkv részesüljön az uniós finanszírozásból, mivel az olyan egyedi kkv-programok, mint például a COSME (a 2014–2020 közötti időszakban 2,3 milliárd EUR) finanszírozása az európai strukturális és beruházási alapokkal (460 milliárd EUR) összehasonlítva szerénynek mondható. A közvetlen és megosztott irányítási programokban, például az ERFA-ban a régiók sikeresen biztosítják a költségvetés kkv-k számára történő beállítását. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki programhoz rendelt egyedi költségvetési tételeket és kezdeményezéseket a kkv-k számára a keretprogramokban, például az Európai horizontban, és könnyítse meg a kkv-k hozzáférését az ilyen típusú meglévő programokhoz;

44.

kiemeli az esb-alapok alapvető fontosságát a fenntarthatóságra való átállás finanszírozásában, és emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottsága korábban már kérte, hogy az eddigi 25 % helyett a strukturális alapok teljes finanszírozásának 30 %-át a zöld megállapodás prioritásaira különítsék el;

A kkv-k talpraállásához vezető út a Covid19 után

45.

kiemeli, hogy a Covid19-világjárványra reagáló társadalmi távolságtartási intézkedések eredményeként a kkv-k digitalizációra való átállása egyenlő versenyfeltételek mellett még sürgetőbb és létfontosságú a fennmaradásukhoz és Európa általános stratégiai versenyképességéhez;

46.

rámutat, hogy az Európai Bizottság bizonyította reakcióképességét a pandémia során a kkv-k támogatására és a foglalkoztatás megőrzésére irányuló programok – például a SURE eszköz – kidolgozása révén. A világjárvány idején a legsúlyosabban érintett vállalkozások közé tartozó agrár-élelmiszeripari, szolgáltatási vagy idegenforgalmi ágazatban működő kkv-k válság utáni fennmaradásához rugalmas mechanizmusokra van szükség, már csak azért is, mert túlélésük szorosan összefügg az európai foglalkoztatási szinttel;

47.

elismeri, hogy a szerkezetátalakításból fakadóan jelentős előrelépésre van lehetőség a fenntarthatósági átmenet terén, figyelembe véve a válság által sújtott vállalkozások és ágazatok méretét. Ezt az előrelépést a kkv-k számára biztosított befektetési ösztönzőkkel kell támogatni kiaknázva a zöld technológiák és a körforgásos üzleti modellek lehetőségeit;

48.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon, hogy a sürgősségi támogatási intézkedések nem akadályozzák-e azt a törekvését, hogy egyenlő feltételeket teremtsen a kkv-k számára. Ezenkívül arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül, hogy milyen hatása van a Covid19-válságnak az eleve megnövekedett geopolitikai instabilitásra; a kereskedelem és az ellátási láncok terén fellépő zavarok a gazdasági tevékenység anyaországba való visszahozásához vezethetnek (különösen az olyan alapvető fontosságú infrastruktúrák esetében, mint amilyen a gyógyszergyártás), és így egyben lehetőséget és kihívást is jelentenek a kkv-k és a régiók számára. A likviditási problémákkal küzdő kkv-k hajlamosak elfogadni a stratégiai vevők ajánlatát, és ezzel a nemkívánatos külföldi gazdasági beavatkozást kockáztatják;

49.

elvárja, hogy az Európai Bizottság körültekintően járjon el, amikor ezeken a területeken sérülnek a kkv-k és az európai gazdaság érdekei, ahhoz hasonlóan, ahogy az állami támogatási szabályokat ideiglenesen módosította. A helyi és regionális önkormányzatok továbbra is éberek lesznek, és továbbra is megosztják egymással és a magasabb szintű hatóságokkal az információkat, hogy a közös tanulás arányos módon reagáljon erre a példa nélküli helyzetre;

50.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak fogékonynak kell lennie a kkv-k érdekeire, amelyeknek jelenleg nincs szoros kapcsolata a pénzügyi rendszerrel, mivel nagyrészt önfinanszírozóak. E vállalkozások némelyike váratlan likviditási problémákkal szembesül, és létezésük során első alkalommal van sürgősen szüksége visszafizetendő és/vagy vissza nem fizetendő kölcsönre. Ez elsősorban a mikrovállalkozásokat érinti, de a családi tulajdonban lévő nagyobb vállalkozásokra is kihathat;

51.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy a gazdasági helyreállítás elindítása érdekében biztosítsa a regionális önkormányzatok számára a helyreállítási csomag keretében az európai finanszírozáshoz való hozzáférést. Helyzetükből adódóan a helyi és regionális önkormányzatok képesek a legjobban felmérni a világjárványt követő gazdasághoz alkalmazkodó kkv-k igényeit;

52.

hangsúlyozza, hogy az elsődleges szempont – működési szinttől függetlenül – minden politikai döntéshozó számára a vállalkozások pénzügyi stabilitásának és ellenálló képességének javítása kell, hogy legyen; óva int attól, hogy a kkv-k támogatására irányuló javasolt intézkedések túlzottan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokra hagyatkozzanak.

---

(1)  Lásd: Annual report on European SMEs (2019) [Éves jelentés az európai kkv-król (2019)].

(2)  A COSME program által támogatott statisztikai kutatás meghatározta a családi vállalkozások arányát a nem pénzügyi vállalkozásokban Dániában (60 %), Finnországban (70 %), Hollandiában (71 %) és Lengyelországban (92 %).

(3)  A holland statisztikák alapján azok a régiók, ahol a családi vállalkozások koncentrációja nagyobb, a GDP szempontjából közel állnak az európai átlaghoz (Eurostat, 2017; CBS, 2017).

(4)  https://aachen.digital/.

(5)  https://blogs.ec.europa.eu/promotingenterprise/files/2020/02/2020_PublicPROCUREMENTfosSME-GUIDANCEforCAuthorities.pdf.