—

tekintettel a Bizottság „Úton az automatizált mobilitás felé: európai uniós stratégia a jövő mobilitásával kapcsolatban” című, 2018. május 17-i közleményére (COM(2018)0283),

—

tekintettel az együttműködő intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról szóló, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0766), amely mérföldkő az együttműködő, összekapcsolt és automatizált mobilitás megvalósítása felé,

—

tekintettel „A növekedést, a versenyképességet és a kohéziót célzó internetkapcsolatról: a gigabitalapú európai társadalom és az 5G” című, 2017. június 1-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a kooperatív intelligens közlekedési rendszerek európai stratégiájáról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Jogi Bizottság és a Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményeire (A8-0425/2018),

A.

mivel az összekapcsolt és automatizált mobilitással kapcsolatos uniós stratégia szorosan kapcsolódik a Bizottság politikai prioritásaihoz, nevezetesen a munkahelyteremtésre, a növekedésre és a beruházásokra, a kutatásra és innovációra, a környezetvédelemre és az éghajlatváltozásra, a tiszta és biztonságos mobilitásra és közlekedésre, a közutak biztonságára és tehermentesítésére, az egységes digitális piacra, valamint az energiaunióra vonatkozó menetrendekhez;

B.

mivel a technológiai fejlődés gyors üteme mind a közlekedési ágazatban, mind a robotika és a mesterséges intelligencia ágazatában, jelentős hatással van a gazdaságra és a társadalomra; mivel az önvezető járművek nagy mértékben megváltoztatják majd mindennapi életünket, meghatározzák a nemzetközi közúti közlekedés jövőjét, javítják a közúti közlekedésbiztonságot, fokozzák a mobilitást és csökkentik a környezetre gyakorolt hatásokat; mivel a közúti szállítási ágazat új szolgáltatásoknak és közlekedési módoknak nyithatna utat, így elégítve ki az egyéni mobilitás és az áruszállítás iránti növekvő igényeket, és akár elősegíthetné a várostervezés forradalmasítását is;

C.

mivel a Bizottság célja az, hogy a „zéró-elképzelés” kezdeményezés célkitűzéseivel összhangban 2010-hez képest 2020-ra a felére csökkenjen a halálos kimenetelű közúti balesetek száma; mivel úgy tűnik, hogy az áldozatok és a sérültek teljes számának csökkentése terén elért előrelépés napjainkban megtorpant, 2016-ban ugyanis több mint 25 000 ember vesztette életét az EU útjain, és további 135 000 súlyos sérülést szenvedett; mivel városaink jelentős mobilitási problémákkal szembesülnek, amelyeket a levegőszennyezés és az éghajlatváltozás csak súlyosbít;

D.

mivel az olyan fejlett gépjárművezetés-támogató rendszerek, mint a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer és az automata vészfék már bebizonyították, hogy hozzájárulnak a közúti biztonsághoz és csökkentik a súlyos balesetek számát;

E.

mivel a közúti balesetek túlnyomó többsége emberi hibából ered, ezért elengedhetetlen az ilyen balesetek lehetőségeinek a biztonságot növelő fejlett járműrendszerek igénybe vétele révén történő csökkentése, a személyes mobilitás fenntartása mellett;

F.

Az EU-ban az elmúlt évtizedben a közúti közlekedés biztonságának javulása terén tapasztalható pozitív tendencia lassulni kezdett; mivel a közlekedésből származó környezetkárosító kibocsátás nagy részéért – az üvegházhatású gázok és a légszennyező anyagok vonatkozásában – továbbra is a közúti közlekedés a felelős;

G.

mivel a világon mindenütt egyre nő a közlekedés (mind a személy-, mind az árufuvarozás) iránti igény, ugyanakkor egyre jobban szem előtt kell tartanunk bolygónk erőforrásainak véges voltát is, ezért a közlekedés hatékonysága egyre meghatározóbb tényezővé válik;

H.

mivel az EU-nak ösztönöznie kell és tovább kell fejlesztenie a digitális technológiákat annak érdekében, hogy az automatizált mobilitás kiküszöbölje az emberi hibát, valamint csökkentse a közlekedési balesetek és a halálos áldozatok számát;

I.

mivel az automatizálás és az új technológia alkalmazása növelni fogja a közlekedés és a közlekedési rendszerek biztonságát, és megszüntet néhány érintett emberi tényezőt; mivel az automatizálással párhuzamosan figyelembe kell venni a különböző tagállamok közlekedési rendszereinek sokféleségét és állapotát is; mivel új közlekedési rendszereket kell építeni, továbbá az új és a már meglévő közlekedési rendszereket megfelelő biztonsági elemekkel kell felszerelni az automatizálás előtt;

J.

mivel az automatizálási szintek léteznek, az 1. és a 2. szint már a piacon van, de a „feltételes”, a „magas fokú” és a „teljes” automatizálási szintek (utóbbi esetben a járművek már önvezetővé válnak) a várakozások szerint leghamarabb csak a 2020 és 2030 közötti időszakban állnak majd rendelkezésre, ezért a fejlett gépjárművezetés-támogató rendszerek fontosak, mert technológiájuk a teljes automatizálás előtt egyengeti az utat;

K.

mivel a rendelkezésre álló technológiák javítása és a biztonságos, intelligens infrastruktúra bevezetése érdekében a kutatási és az azt követő fejlesztési szakaszban egyaránt beruházásokról kell gondoskodni;

L.

mivel a világ számos országa (pl. az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán, Korea és Kína) gyorsan halad afelé, hogy elérhetővé tegye a piacon az összekapcsolt és az automatizált mobilitást; mivel Európának sokkal proaktívabban kell válaszolnia az ágazat gyors fejlődésére annak érdekében, hogy ösztönözze a kezdeményezéseket és előmozdítsa a szigorú biztonsági követelményeket az összes közlekedési résztvevő számára, függetlenül attól, hogy tengeri, belvízi, közúti, légi vagy vasúti közlekedésben vesznek részt, vagy vegyesen alkalmaznak közlekedési módokat;

M.

mivel a Bizottság arra számít, hogy az automatizált és összekapcsolt járművek új piaca exponenciálisan növekszik, és a becslések szerint az uniós gépjárműiparban 2025-ig 620 milliárd EUR-t, az elektronikai ágazatban pedig 180 milliárd EUR-t meghaladó bevétellel lehet számolni;

N.

mivel az amszterdami nyilatkozat (2016) felvázolja a tagállamok, a Bizottság és az ipar közötti együttműködést az összekapcsolt és automatizált vezetés területén;

O.

mivel az önvezető közlekedés kiterjed a távirányítással vezetett, automatizált és autonóm közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi közlekedés valamennyi formájára;

P.

mivel az automatizált mobilitáshoz vezető útról szóló bizottsági közlemény fontos mérföldkövet jelent az összekapcsolt és automatizált mobilitás uniós stratégiájában;

Q.

mivel a hangsúlyt az autonóm mobilitásra kell helyezni, tekintettel arra, hogy a teljesen önvezető járművek figyelemre méltó biztonsági előnyöket kínálnak majd, és egymással összekapcsolt funkciók nélkül is képesek lesznek működni; mivel a járulékos képességek és szolgáltatások továbbra is szükségessé tehetik a digitális kommunikációt;

R.

mivel az önvezető járművek már 2020-ra várható bevezetése számottevő előnyökkel jár majd, de számos új kockázatot is rejt magában, nevezetesen a közúti közlekedésbiztonság, a polgári jogi felelősség és a biztosítás, a kiberbiztonság, a szellemitulajdon-jogok, az adatvédelem és az adathozzáférési kérdések, a műszaki infrastruktúra, a szabványosítás és a foglalkoztatás tekintetében; mivel lehetetlen teljes mértékben megjósolni az önvezető mobilitás munkahelyekre és környezetre gyakorolt hosszú távú hatásait; mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az uniós jogi keret megfelelő módon reagáljon ezekre a kihívásokra, továbbá az, hogy a nyilvánosság többet tudjon az önvezető járművekről és jobban elfogadja őket;

S.

mivel az e technológiák alkalmazását övező etikai kérdések megkövetelik a mesterséges intelligencia telepítésére szolgáló iránymutatások és olyan rendszerek kidolgozását, amelyek biztosítják ezen etikai kérdések koherens kezelését;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére, amelyek az Unió alapértékeként határozzák meg a nemek közötti egyenlőség elvét,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 8. és 19. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére, amely konkrét rendelkezéseket tartalmaz a nemek közötti egyenlőség horizontális elvéről, valamint az EUSZ 6. cikkére, amely elismeri, hogy az Alapjogi Charta ugyanolyan jogi érvénnyel bír, mint a Szerződések,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

—

tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2011. május 11-i egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

—

tekintettel a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásról szóló, 2016. november 24-i állásfoglalásra (1),

—

tekintettel az ENSZ negyedik Nőügyi Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking + 5 (2000), Peking + 10 (2005) és Peking + 15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, valamint a Peking + 20 konferencia záródokumentumára,

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című, 2010. február 10-i állásfoglalására (2), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (3), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására (4), „A nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos előrelépés az Európai Unióban – 2013” című, 2015. március 10-i állásfoglalására (5), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2007. január 18-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2009. április 22-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a nőknek a politikai döntéshozatalban elfoglalt szerepéről szóló, 2012. március 13-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló, 2016. február 3-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2016. március 8-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, valamint egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletre (17)

—

tekintettel a „Nők az Európai Parlamentben” című, 2018. évi brosúrájára,

—

tekintettel az Európai Parlament által 2018 augusztusában közzétett, az emberi erőforrásokról szóló, 2017. évi éves jelentésre,

—

tekintettel az Európai Parlamenten belüli iránymutatásra a nemek szempontjából semleges nyelvhasználatról,

—

tekintettel Dimitrios Papadimoulis, az Európai Parlament alelnöke és a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport elnöke által az Európai Parlament Elnöksége számára készített „A nemek közötti egyenlőség az Európai Parlament Főtitkárságán – a jelenlegi helyzet és a további teendők (2017–2019)” című jelentésre, melyet az Elnökség 2017. január 16-án fogadott el,

—

tekintettel „A nemek közötti egyenlőség az Európai Parlament Főtitkárságán – a jelenlegi helyzet és a további teendők (2017–2019)” című jelentés végrehajtására vonatkozó ütemtervre (2017–2019),

—

tekintettel az Európai Parlament Főtitkárságán a nemek közötti egyenlőséget és a sokféleséget elősegítő 2014–2019-es cselekvési tervre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mandátumára,

—

tekintettel a kiválasztási testületek tagjainak/toborzóinak egyenlőségére vonatkozó iránymutatásokra,

—

tekintettel a „Jobb munkahelyet mindenkinek: az esélyegyenlőségtől a sokszínűségig és a befogadásig” című, 2017. július 19-i bizottsági közleményre (C(2017)5300) (18) és annak a sokszínűségre és a befogadásra vonatkozó chartájára (19),

—

tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278) (20),

—

tekintettel az Európa Tanács 2018–2023-as, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájára (21),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglaláshoz csatolt, 2013. november 19-i együttes nyilatkozatára (22),

—

tekintettel „A nemi dimenzió iránt érzékeny parlamentek: a helyes gyakorlatok átfogó áttekintése” című, 2011-ben publikált tanulmányának következtetéseire és ajánlásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0429/2018),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség elve az EU alapvető értéke, amelyet az uniós szerződések és az Alapjogi Charta is rögzít; mivel az EUMSZ 8. cikke kimondja, hogy az Európai Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelemre politikáinak és tevékenységeinek meghatározása és végrehajtása során;

B.

mivel a nemek közötti egyenlőség általában véve kulcsfontosságú az emberi jogok védelme, a demokrácia működése, a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás és a fenntarthatóság szempontjából, és a nemi dimenzió integrálása az EU hatáskörébe tartozó minden politika területén fontos;

C.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének alapkövei az egyenlőséghez való jog és a megkülönböztetés-mentesség biztosítása; mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése a nők, lányok, LMBTIQ-személyek és minden nemi identitású személy jogainak, szempontjainak és jóllétének figyelembe vételét jelenti;

D.

mivel a nemek közötti egyenlőség Unióban történő elérésének folyamata nem csupán stagnál az egész unió tekintetében, de egyes tagállamoknál jelentős visszaesés tapasztalható;

E.

mivel az Isztambuli Egyezmény hangsúlyozza a mentalitás és hozzáállás megváltoztatásának fontosságát a nemi alapú erőszak folytonosságának megtörése érdekében; mivel e tekintetben valamennyi szinten és minden életkorú személy számára oktatásra van szükség a nők és férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek és a személyi sérthetetlenség tisztelete témájában;

F.

mivel az erre juttatott pénzügyi és emberi erőforrások elégtelenek annak biztosításához, hogy valódi előrelépés történjen a nemek közötti egyenlőség érvényesítésében az uniós politikák, programok, kezdeményezések és tevékenységek tekintetében;

G.

mivel az Európai Unió népessége fele részben nőkből, fele részben pedig férfiakból áll, az Európai Parlament összetétele azonban a nők nagymértékű alulreprezentáltságát mutatja, mivel az európai parlamenti képviselők csupán 36,1 %-a nő; mivel ezt az aránytalanságot a Parlament Elnökségének összetétele is tükrözi, amely 7 nőből és 13 férfiból áll; mivel a nemek közötti kiegyensúlyozott képviselet és a sokféleség a Parlament szerveiben segít a sztereotípiák lebontásában, a diszkrimináció csökkentésében, valamint növeli a polgárok demokratikus részvételét és a Parlament határozatainak legitimitását;

H.

mivel 2016-ban a Parlamentben a kinevezett felső vezetőknek (főigazgatóknak és igazgatóknak) csupán 11 %-a, 2017-ben pedig csupán 33 %-a volt nő;

I.

mivel az 5. fenntartható fejlesztési cél „a nemek közötti egyenlőség megvalósítása, a nők és lányok társadalmi szerepvállalásának megerősítése” 2030-ig, és ez mind a 17 fenntartható fejlesztési célra kiterjedő, átfogó célkitűzés; mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése egy eszköz a hatékony, hosszantartó és fenntartható méltányos fejlesztéshez, amely elősegíti a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzés teljesítését; mivel azonban a nemek közötti egyenlőség megvalósulása csak nagyon lassú ütemben halad előre, és a világ számos országában, így Európában is, minimális mértékű a változás (23); mivel az 5. fenntartható fejlesztési cél végrehajtása változó eredményeket hozott a tagállamokon belül, illetve uniós szinten, és a nők aránya a nemzeti parlamentekben és a döntéshozói pozíciókban még messze egyenlő a férfiak arányával (24);

J.

mivel nemi szempontú hatásvizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy értékelhető, és megállapítható legyen annak valószínűsége, hogy van-e bármely határozatnak negatív hatása a nemek közötti egyenlőségre nézve; mivel következésképpen alapvető fontosságú a költségvetések nemek közötti egyenlőség szempontjából történő elemzése az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése, valamint annak érdekében, hogy megfelelő információkkal rendelkezzünk bármely költségvetési juttatás és elosztás nemek közötti egyenlőségre gyakorolt különböző hatásairól;

K.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése hatékony és globálisan elfogadott stratégiának számít, amely a nemek közötti egyenlőség megteremtését és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet célozza a politikai folyamatok oly módon történő átalakításával, javításával, fejlesztésével és értékelésével, hogy a döntéshozatalban részt vevő szereplők minden politikánál, szabályozási intézkedésnél, kiadási programnál és tevékenységnél, illetve minden szinten és szakaszban figyelembe vegyék a nemek közötti egyenlőség szempontját; mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése kulcsfontosságú eszközöket nyújt az emberek körülményei, helyzete és szükségletei közötti különbségek szisztematikus vizsgálatához minden politika és tevékenység területén, a nemek közötti egyenlőség és az egyenlő jogok előmozdítása, valamint a nemek közötti kiegyensúlyozott képviselet elérése érdekében adminisztratív, politikai, társadalmi és gazdasági szinten, illetve a döntéshozásban is;

L.

mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a nemek egyenlőségének érvényesítése kapcsán nagyobb intézményközi együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját az uniós költségvetés, szakpolitikák, programok és kezdeményezések valamennyi szakaszában be lehessen vezetni, ami megkönnyítené a Parlamentnek a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén végzett munkáját;

M.

mivel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által elfogadott, és a többi bizottság elé elfogadásra terjesztett, nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó módosítás hatékony eszköz annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőségre kellő figyelmet fordítsanak a Parlament jelentéseiben és állásfoglalásaiban;

N.

mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő, tervezés és programozás formájában történő költségvetés-tervezés hozzájárul a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és a nők jogainak érvényesüléséhez, illetve ez az egyik kulcsfontosságú eszköz, amelyet a döntéshozók a nemi egyenlőség támogatására használhatnak, azonban ezt az uniós intézmények még mindig nem alkalmazzák rendszeresen;

O.

mivel a legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint (25) a Parlament alkalmazottainak 59 %-át nők alkotják, de továbbra is alulreprezentáltak a vezetés valamennyi szintjén; mivel a felső vezetésben alkalmazott nők száma 2017 júniusa óta még csökkent is, és a középvezetői munkakörben foglalkoztatott nők száma csak kismértékben nőtt;

P.

mivel Dimitrios Papadimoulis alelnök nemek közötti egyenlőségről szóló 2017. évi jelentése három célkitűzést határozott meg a nők közép- és felsővezetői képviseletére vonatkozóan, amelyeket 2019-ig el kell érni: főigazgatói szinten 30 %, igazgatói szinten 35 %, osztályvezetői szinten 40 %, és mivel a jelentést követő ütemterv felvázolja e célok elérésének módját;

Q.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének a Parlament bizottságai és küldöttségei munkájában való elősegítése érdekében minden bizottságban és a Küldöttségi Elnökök Értekezletében kijelölnek egy képviselőt a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének feladatával, aki a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatban megosztja a tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat;

R.

mivel a Parlament és a többi uniós intézmény hitelessége szempontjából elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség és az LMBTIQ-jogok előmozdítása terén a belső emberierőforrás-politikájuk és a külső fellépéseik közötti koherencia biztosítása;

S.

mivel a Parlament eljárási szabályzata 2014 óta előírja, hogy a Parlament sokféleségének tükröződnie kell az egyes parlamenti bizottságok elnökségének összetételében, és nem engedhető meg, hogy csak férfiakból vagy csak nőkből álljon egy elnökség;

T.

mivel a Parlamentben a felsővezetői álláshelyekről kizárólag az Elnökség dönt;

U.

mivel az Európai Parlamentben a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének megfelelő figyelmet kell fordítania az LMBTIQ-személyek és minden nemi identitású személy jogaira, perspektíváira és jólétére; mivel annak ellenére, hogy a Parlament fokozott jelentőséget tulajdonít az LMBTIQ kérdéseknek, az LMBTIQ aktivisták láthatósága viszonylag alacsony és nem nagyon hallatják hangjukat;

V.

mivel szükség van arra, hogy elismerjék a női szervezetek és a nők szerepének, történelmének, munkájának, a nemi alapú erőszak megelőzésében és a nemi egyenlőség, női önmeghatározás és interkulturális párbeszéd támogatásában betöltött kulcsfontosságú szerepének társadalmi és politikai értékeit; mivel ott nem lehet a nemek közötti egyenlőséget tudatosan érvényesíteni, ahol nem biztosított a nők önmeghatározása, tekintélye, és a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni harcra nincs lehetőség;

W.

mivel a politikai szférában a nők legitimitása időnként még mindig kihívást jelent, és mivel a nők sztereotípiák áldozatai, ami elriasztja őket a politikában való részvételtől, és ez a jelenség különösen ott szembetűnő, ahol a nők a politikában kisebb mértékben képviseltetik magukat;

X.

mivel az EU-ban a nők a férfiakkal egyenlő politikai és polgári jogokkal rendelkeznek, azonban gyakran szembesülnek társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségekkel;

Y.

mivel a nemek közötti egyenlőség hozzájárul az átfogóbb viták és a megfelelőbb döntéshozatal megteremtéséhez, ugyanis segítségével minden nézőpont képviselve lehet;

Z.

mivel az intézmények felelősek a nemek alapján történő vertikális és horizontális szegregáció elkerüléséért;

AA.

mivel a Parlament hosszú évek óta elkötelezett a nemek közötti egyenlőség támogatására, és mivel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felelős a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének végrehajtásáért és továbbfejlesztéséért valamennyi politika területén;

AB.

mivel a Parlamentnek folytatnia kell a szexuális zaklatások elleni küzdelmet, és végre kell hajtania az elfogadott intézkedéseket;

AC.

mivel a Parlament számos olyan szervvel rendelkezik, amely a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének fejlesztésével és végrehajtásával, a nemek közötti egyenlőség és a diverzitás támogatásával foglalkozik mind a politika és a közigazgatás szintjén, például a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat, az Egyenlőség és Sokféleség Osztály, az Esélyegyenlőségi és Sokféleségi Bizottság (COPEC), az égalité, az uniós intézmények LMBTI+ személyzetének egyesülete, a Kockázatmegelőzési és Munkavédelmi Tanácsadó Bizottság és az egyenlőséggel és sokféleséggel foglalkozó munkacsoport; mivel azonban e szervek között nincs egyértelmű koordináció vagy koherencia;

AD.

mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése egy olyan folyamat, amely speciális képességeket és tudást, valamint elkötelezettséget igényel, és így csak akkor hatékony, ha az intézmények és a személyzet tudatosságának növelésével, és kapacitásépítésével párosul;

AE.

mivel a Parlament már 2003-ban elkötelezte magát arra, hogy elfogad és végrehajt egy politikai tervet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozóan, amelyben prioritásként kezeli a nemi dimenzió integrálását a bizottságok és delegációk munkájába, és konkrét eszközöket tartalmaz a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó elvek támogatására, jobb ismeretére és végrehajtására vonatkozóan a mindennapi munka során;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

—

tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló 2007/198/Euratom határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2018)0445),

—

tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás létrehozásáról és részére kedvezmények nyújtásáról szóló 2007/198/Euratom tanácsi határozatra (1),

—

tekintettel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás 2016-os pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló, 2017. november 13-i számvevőszéki jelentésre, a Közös Vállalkozás válaszával együtt,

—

tekintettel az ITER projekt reformjához történő uniós hozzájárulásról szóló, 2017. június 14-i bizottsági közleményre (COM(2017)0319),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0393/2018),

A.

mivel a magfúzió mint potenciálisan kimeríthetetlen, biztonságos, éghajlatkímélő, környezeti szempontból felelősségteljes és gazdaságilag versenyképes energiaforrás a jövőben kulcsszerepet tölthet be az európai és globális energiaágazatban;

B.

mivel a magfúzió már konkrét lehetőségeket kínál az ipar számára, és pozitívan hat a munkahelyteremtésre, a gazdasági növekedésre és az innovációra, kedvező hatást gyakorolva a fúziós és az energetikai területeken túl is;

C.

mivel a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás koordinálja a fúzióval kapcsolatos tudományos és technológiai kutatási és fejlesztési tevékenységeket;

D.

mivel Európa kezdettől fogva vezető szerepet játszott az ITER-projektben, amelyet az ITER-megállapodás nem európai aláíróival (Egyesült Államok, Oroszország, Japán, Kína, Dél-Korea és India) szoros együttműködésben fejlesztettek ki, és mivel a Közös Vállalkozáson keresztül nyújtott európai hozzájárulás a projekt építési költségeinek 45 %-át teszi ki;

E.

mivel a 2007/198/Euratom tanácsi határozat módosítására irányuló bizottsági javaslat célja, hogy a következő többéves pénzügyi keret teljes időtartama alatt biztosítsa az ITER-projektben való folyamatos európai részvétel finanszírozását annak érdekében, hogy garantálja a magfúzió polgári felhasználásának fejlesztése terén kulcsfontosságú tudományos áttörést célul kitűző projekt folytonosságát, amely végeredményben várhatóan megkönnyíti az olyan biztonságos, életképes energiatermelést, amely egyben megfelel a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2016-ben közzétett, „A közszféra reformja: hogyan fordítják az uniós költségvetést ennek ösztönzésére?” című tanulmányra (1),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiára,

—

tekintettel a jelenlegi uniós finanszírozási időszakra (2014–2020) és a 2021–2028 közötti időszakra szóló új többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslatra,

—

tekintettel a társjogalkotók által 2018 júliusában elfogadott megállapodásra, amely szerint növelik a strukturálisreform-támogató program (SRSP) költségvetését,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 197. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0378/2018),

A.

mivel az uniós költségvetés végrehajtása szempontjából a tagállamok közigazgatása alapvető fontosságú, és utóbbi hatékony működése elősegítheti az Unión belüli bőséget és jólétet növelő, korszerű rendszerek létrehozását;

B.

mivel az új többéves pénzügyi keretről (TPK) szóló javaslat jelenlegi formájában nem tartalmaz külön célkitűzést a közigazgatásra vonatkozóan;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

—

tekintettel a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az 1948-ban aláírt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJEE) 18. cikkében, az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) 18. cikkében, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1981-es nyilatkozatban, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10., 21. és 22. cikkében garantált nemzetközi jogi védelmére,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a 1948. évi EJEE 18. cikkével kapcsolatos, 1993. július 30-i 22. számú megjegyzésére, valamint a vallás és meggyőződés miatti intolerancia, a negatív sztereotípiák, a megbélyegzés, a megkülönböztetés, az erőszak és az erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló, 2011. április 12-i 16/18. számú határozatára,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 2. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 17. cikkére,

—

tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, valamint a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre,

—

tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-i uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetéről szóló, a Tanácshoz intézett, 2013. június 13-i európai parlamenti ajánlásra (1),

—

tekintettel „a keresztények helyzetéről a vallásszabadság összefüggésében” című, 2011. január 20-i (2), a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett ISIS/Dáis általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló 2016. február 4-i (3) és a rohindzsák helyzetéről szóló, 2017. december 14-i állásfoglalásaira (4),

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésről – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékeléséről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására (5) és különösen annak (27) és (28) bekezdésére,

—

tekintettel az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2016. december 14-i (6) és 2017. november 23-i állásfoglalásaira (7), 2015-re vonatkozóan különösen az állásfoglalás (14) bekezdésére, 2016-ra vonatkozóan pedig különösen az állásfoglalás (8) bekezdésére,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által 2012. október 5-én közzétett, a megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra uszító, nemzeti, faji vagy vallási alapú gyűlöletkeltés tilalmáról szóló „rabati cselekvési tervre”,

—

tekintettel a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízott megbízatására,

—

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 235/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

—

tekintettel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i tanácsi következtetésekre, valamint az „Eszköztár az uniós fejlesztési együttműködésnek az összes emberi jogra kiterjedő, az emberi jogok érvényesítésén alapuló megközelítéséhez” című, 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

—

tekintettel arra, hogy az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját 2015-ben Ráif Badavi szaúd-arábiai bloggernek és aktivistának ítélték oda figyelemreméltó erőfeszítéseiért annak érdekében, hogy elősegítse a vallási és politikai nyílt párbeszédet hazájában; tekintettel arra, hogy továbbra is fogva tartják, miután az iszlám állítólagos „megsértése” miatt 10 év börtönbüntetésre, 1 000 korbácsütésre és komoly pénzbüntetésre ítélték,

—

tekintettel Ászja Bibi pakisztáni keresztény asszony ügyére, akit istenkáromlás vádjával bebörtönöztek és halálra ítéltek, és a közelmúltbeli felmentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0449/2018),

A.

mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága, amelyet az uniós keret és ezen állásfoglalás általánosságban a vallás vagy meggyőződés szabadságaként említ, minden emberi lényt egyformán megillető emberi jog és minden egyént megillető alapvető jog, amely nem képezheti semmiféle megkülönböztetés tárgyát, amint azt a nemzetközi és európai alapító szövegek, köztük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzítik; mivel mindenkinek joga van emberi jogai sérthetetlenségéhez, nemzeti, képességen alapuló, nemi, szexuális irányultságon, vallási meggyőződésen vagy vallási meggyőződés hiányán alapuló megkülönböztetés nélkül, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzítik; mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke alapján az Unió nemzetközi szintű fellépésének azokra az elvekre kell épülnie, amelyek létrehozását vezérelték; mivel a szerződés 2. cikke alapján az Unió olyan társadalmakra épül, amelyekben a pluralizmus és a tolerancia érvényesül;

B.

mivel az egyház és az állam szétválasztásának elve világszerte és Európában is elsődleges fontosságú alkotmányos alapelv;

C.

mivel az Európai Parlament a szekularizmust a vallási és politikai fennhatóság szigorú szétválasztásaként határozta meg, amely elutasít minden vallási beavatkozást a közintézmények működésébe, és minden állami beavatkozást a vallási ügyekbe, azon szabályok kivételével, amelyek célja a közbiztonság és közrend megőrzésére (többek között mások szabadságainak tiszteletben tartására) irányuló szabályok betartása, illetve mindenki számára ugyanolyan lelkiismereti szabadság biztosítása, függetlenül attól, hogy az illető hívő, szabadgondolkodó vagy ateista;

D.

mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja az egyén azon jogát, hogy megválassza, miben hisz, illetve nem hisz, korlátozások nélkül megváltoztassa vagy elhagyja vallását vagy meggyőződését, valamint egyénileg vagy közösségben, a magánéletben és nyilvánosan gyakorolja és kifejezésre juttassa az általa választott gondolatot, lelkiismeretet, vallást és meggyőződést; mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés kifejezésre juttatható istentisztelet, szertartások, vallásgyakorlat és oktatás útján is; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja a hívők és nem hívők közösségeinek azon jogát, hogy megőrizzék vagy elhagyják erkölcsi világképüket és azzal összhangban cselekedjenek, valamint vallási, világi és világnézeti szervezeteik azon jogát, hogy jogi személyiségként ismerjék el őket; mivel a bármely valláshoz vagy egyetlen valláshoz sem csatlakozó egyének védelme és a vallás vagy meggyőződés szabadsága megsértésének – például a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés vagy jogi korlátozások – hatékony kezelése elsődleges feltétele annak, hogy az egyének egyenlő módon élvezhessék a vallás vagy meggyőződés szabadságát;

E.

mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke védi a teista, nem teista és ateista meggyőződésekhez, valamint a vallástalansághoz való jogot; mivel a valláshoz és meggyőződéshez, valamint azok elutasításához való jog olyan abszolút jog, amely semmilyen körülmények között sem korlátozható;

F.

mivel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok oszthatatlanok, egymástól függnek és egymáshoz kapcsolódnak; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglal sok más emberi jogot és alapvető szabadságjogot, és függ azoktól, például a véleménynyilvánítás szabadságától, a gyülekezés és az egyesülés szabadságától, és ezek együttesen fontos szerepet játszanak a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemben;

G.

mivel a vallásszabadság azonnal érvényét veszti, ha annak gyakorlása sértené mások jogait és szabadságait, és mivel valamely vallás gyakorlása vagy meggyőződés követése soha, semmilyen ürüggyel nem igazolhatja az erőszakos szélsőségességet vagy a csonkítást, illetve senkinek nem adhat szabad kezet arra, hogy az egyén veleszületett méltóságát sértő módon cselekedjen;

H.

mivel a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartása közvetlenül elősegíti a demokráciát, a fejlődést, a jogállamiságot, a békét és a stabilitást; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadságának megsértése elterjedt, a világ minden részén érint embereket, sérti az emberi élet méltóságát, és okot adhat az intolerancia fokozódására, valamint gyakran előre jelzi a potenciális erőszakos cselekményeket és konfliktusokat; mivel az államoknak kellő gondosságot kell gyakorolniuk, hogy megelőzzék, kivizsgálják és büntessék az emberek ellen azok vallása vagy meggyőződése alapján elkövetett erőszakos cselekedeteket vagy fenyegetéseket, valamint biztosítaniuk kell az elszámoltathatóságot is ilyen jogsértések esetén;

I.

mivel az EUSZ 21. cikke értelmében az Unió külpolitikája irányelveinek keretében előmozdítja és védi az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartását;

J.

mivel a kormányok és társadalmak által kialakított korlátozások és ellentétek továbbra is fennállnak számos országban; mivel bizonyos vallási kisebbségek fokozott fenyegetéseknek és üldöztetésnek vannak kitéve állami és nem állami szereplők részéről; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadságáért küzdő emberijog-védők világszerte egyre inkább fenyegetésekkel és támadásokkal szembesülnek;

K.

mivel a Tanács a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság uniós külpolitika általi előmozdítása céljából 2013 júniusában elfogadta a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokat, a Bizottság pedig 2016 májusában kinevezte a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízottat egyéves megbízatással, amelyet azóta két alkalommal egy-egy évre megújított;

L.

mivel az Unió nemzetközi szinten és többoldalú fórumokon előmozdítja a vallás vagy meggyőződés szabadságát, különösen azáltal, hogy vezető szerepet vállal a vallás vagy meggyőződés szabadságáról szóló tematikus határozatokban az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, valamint támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatását és együttműködik vele, ugyanakkor együttműködik a hasonló nézeteket valló harmadik országokkal is;

M.

mivel a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság előmozdítása – többek között a hívők és nem hívők, valamint a vallási és meggyőződési kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme számára biztosított civil társadalmi támogatás révén –, az emberijog-védők támogatása és a megkülönböztetés, például a valláson és meggyőződésen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint az interkulturális és vallásközi párbeszéd elősegítése a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) a 2014–2020 közötti időszakra szóló fő prioritása; mivel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) és uniós pénzügyi eszközök, például a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) szintén támogattak olyan projekteket, amelyek a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság számára megfelelőbb környezetet alakítanak ki;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 11., 153. és 157. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. és 33. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2015. évi uniós cselekvési tervre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre (00337/2016),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló, a 2011. március 7-i tanácsi következtetésekhez csatolt európai paktumra (2011–2020) (07166/2011),

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és különösen annak a megkülönböztetés tilalmáról szóló 14. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a tagállamok külföldi adósságainak és egyéb kapcsolódó nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek az emberi jogok, különösen a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok teljes körű érvényesítésére gyakorolt hatásaival foglalkozó független ENSZ-szakértő 2016. január 15-i végleges jelentésére az illegális pénzmozgásokról, az emberi jogokról és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendről,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010), Peking+20 (2015) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény), valamint annak 3. cikkére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg, valamint a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló, 1994. évi Amerika-közi egyezményre (Belém do Pará-i egyezmény),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, 2015. szeptember 25-i 70/1. számú határozatára,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemek közötti egyenlőségről szóló legfontosabb egyezményeire, többek között az egyenlő díjazásról szóló (100. sz.) egyezményre, a hátrányos megkülönböztetésről szóló (111. sz.) egyezményre (Foglalkoztatás és foglalkozás), a családi kötelezettségekkel rendelkező munkavállalókról szóló (156. sz.) egyezményre és az anyaság védeleméről szóló (183. sz.) egyezményre,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményhez (CEDAW) tett, „Swiss Responsibility for the Extraterritorial Impacts of Tax Abuse on Women’s Rights” (Svájc felelőssége az adóvisszaéléseknek a nők jogaira gyakorolt, területen kívüli hatásaiért) című, a Gazdasági és Szociális Jogok Központja, az Alliance Sud, a New York University Jogi Karán működő Global Justice Clinic, a Public Eye és a Tax Justice Network által benyújtott közös beadványra, amely rávilágít a nőkre, különösen az alacsony jövedelmű nőkre és a fejlődő országokban élő nőkre háruló aránytalan adóteherre, amely a határokon átnyúló adóvisszaélések miatti államibevétel-kiesés eredménye,

—

tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

—

tekintettel az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésről szóló, „Európa 2020” bizottsági stratégiára,

—

tekintettel a Bizottság 2018. évi európai szemesztere keretében közzétett országjelentésekre,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2017. évi jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság „Adózási trendek az Európai Unióban – az EU-tagállamok, Izland és Norvégia adatai, 2018. évi kiadás” című jelentésére,

—

tekintettel „A kisgyermekeknek szóló gyermekgondozási létesítmények fejlesztéséről a nők munkaerőpiaci részvétele, a dolgozó szülők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása, és az európai fenntartható és inkluzív növekedés (a »barcelonai célkitűzések«) érdekében” című, 2018. május 8-i bizottsági jelentésre (COM(2018)0273),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre,

—

tekintettel a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékek tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. január 18-i tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2018)0020),

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőség mutatójára,

—

tekintettel az UN Women „A nők fejlődése a világban 2015–2016: A gazdaságok átalakítása és a jogok érvényesítése” (Progress of the World’s Women 2015-2016: Transforming economies, realizing rights) című, 2015. évi jelentésére,

—

tekintettel az Európa Tanács a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel foglalkozó szakértőinek 2005. évi végleges jelentésére, amely a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést úgy határozza meg, mint „a költségvetéseknek a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő értékelése, amely a nemek közötti egyenlőség szempontjait a költségvetési folyamat minden szintjébe beépíti, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében átstrukturálja a bevételeket és kiadásokat”,

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által 2015-ben készített, „Bringing transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union – I. – Assessment of the magnitude of aggressive corporate tax planning” (Az átláthatóság, a koordináció és a konvergencia meghonosítása az Európai Unión belüli társaságiadó-politikákban – I. – Az agresszív társaságiadó-tervezés mértékének felmérése) című tanulmányra,

—

tekintettel a Svájcnak (2016) és Luxemburgnak (2018) a jogellenes pénzmozgások és a vállalati adóelkerülés nemekre gyakorolt hatásával kapcsolatos, területen kívüli kötelezettségeire vonatkozóan a CEDAW bizottság által tett záró észrevételekre (1),

—

tekintettel az Institute of Development Studies (Fejlesztési Tanulmányok Intézete) „Redistributing Unpaid Care Work – Why Tax Matters for Women’s Rights” (A fizetetlen gondozási munka újraelosztása, avagy miért fontos az adózás a nők jogai szempontjából) című 2016. évi szakpolitikai tájékoztatójára,

—

tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi C. Tematikus Főosztályának „Gender equality and taxation in the European Union” (A nemek közötti egyenlőség és az adózás az Európai Unióban) című, 2017. áprilisi tanulmányára,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségért és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséért létrehozott ENSZ-szervezet „Gender, taxation and equality in developing countries” (Nemek, adózás és egyenlőség a fejlődő országokban) című, 2018. áprilisi jelentésére,

—

tekintettel a nők zöld gazdaságban betöltött szerepéről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló OECD-ajánlás végrehajtásáról szóló OECD-jelentésre (2017. június) és a 2015. évi adó-juttatás modellekre,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban” című, 2016. április 28-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai” című, 2016. május 26-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására (7),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0416/2018),

A.

mivel az EUSZ 2. és 3. cikke két alapvető uniós értékként és célként ismeri el a nők és férfiak közötti megkülönböztetésmentességet és egyenlőséget; mivel az EUMSZ 8. és 10. cikke a szakpolitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, valamint a megkülönböztetés elleni fellépésre kötelezi az Európai Uniót; mivel az Alapjogi Charta olyan jogokat és elveket tartalmaz, amelyek a közvetlen és közvetett megkülönböztetés tilalmára (az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése) és a férfiak és nők közötti egyenlőségre (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke) vonatkoznak; mivel a Chartában meghatározott jogok közvetlenül érintik a tagállamokat, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (51. cikk);

B.

mivel a nők szerte az Európai Unióban továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon, teljes foglalkoztatásuk még mindig csaknem 12 %-kal alacsonyabb, mint a férfiaké; mivel az EU-ban a dolgozó nők 31,5 %-a részmunkaidőben dolgozik, szemben a férfiak 8,2 %-ával;

C.

mivel rendkívül fontos foglalkozni a nemek közötti foglalkoztatási különbséggel és csökkenteni a nemek közötti nyugdíjszakadékot az EU-ban, amely közel 40 %-on áll, és amely a nők egész élete során felhalmozódott egyenlőtlenségek és a munkaerőpiactól való távolléti időszakok következménye;

D.

mivel az EU-ban 16 % a nemek közötti bérszakadék, ami azt jelenti, hogy az EU-ban a nők a gazdaság egészét tekintve óránként átlagosan 16 %-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak;

E.

mivel a többszörös különbségek nőket érintő kumulatív hatása (nemek közötti bérszakadék és foglalkoztatási különbségek, karriermegszakítások és gyermekgondozási szabadságok, teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatás) lényegesen hozzájárul a nemek közötti bérszakadék és a nemek közötti nyugdíjszakadék kialakulásához, aminek következtében a nők esetében magasabb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, és aminek negatív hatása van a gyermekekre és a családokra is;

F.

mivel a Pekingi Cselekvési Platform hangsúlyozza a különböző, többek között az adózáshoz kapcsolódó szakpolitikák és programok nemi szempontú értékelésének és adott esetben kiigazításának szükségességét a termelőeszközök, javak, lehetőségek, bevételek és szolgáltatások méltányosabb elosztása érdekében;

G.

mivel a CEDAW előírja, hogy a családok alapja az egyenlőség, igazságosság és tagjai egyéni kiteljesedésének elve, a nőket és a férfiakat egyenlő bánásmódban részesítve az adójogszabályokban is, a nőket egyénekként, önálló polgárokként, nem pedig a férfiak eltartottjaiként kezelve;

H.

mivel a tagállamok a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának aláíróiként kötelezettséget vállaltak arra, hogy eleget tesznek az elérhető források maximumának mozgósítására vonatkozó kötelezettségnek annak érdekében, hogy rendelkezésre álljanak a gazdasági, szociális és kulturális jogok fokozatos érvényesítéséhez szükséges pénzeszközök;

I.

mivel azok a személyijövedelemadó-szabályozások, amelyek implicit módon hátrányos helyzetbe hozzák a nőket a munkavállalás és annak feltételei, illetve a munkáltatók által biztosított nyugellátásokhoz való hozzáférés és annak feltételei tekintetében, sérthetik a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 14. cikkét (9);

J.

mivel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című szolgálati munkadokumentuma azonosítja a nemek egyenlősége szempontjából alapvető területeket, köztük az adópolitikát, de nem kötelezi vagy szólítja fel a tagállamokat a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére;

K.

mivel az adópolitikák lehetnek explicit vagy implicit módon részrehajlóak; mivel az explicit részrehajlás alatt azt kell érteni, hogy egy adóügyi rendelkezés kifejezetten máshogy kezeli a nőket és a férfiakat, implicit részrehajlás alatt pedig azt, hogy noha mindenkire egyformán vonatkozik, a valóságban azonban megkülönböztetés van, mert a szakpolitika még mindig olyan viselkedési mintákkal/jövedelemszintekkel függ össze, amelyek különbözőképpen érintik a nemet; mivel a legtöbb tagállam eltörölte az olyan adószabályozást, amely kifejezetten különbséget tesz a férfiak és a nők között, azonban az implicit adópolitikai részrehajlás továbbra is gyakori az EU-ban, mivel az adózási szabályok kölcsönhatásban vannak a társadalmi-gazdasági realitásokkal;

L.

mivel a bevételek termelését és újraelosztását célzó szakpolitikák aránytalan hatással lehetnek a nők jövedelmére és gazdasági biztonságára, és ezáltal ronthatják a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférésüket, aláásva gazdasági és szociális jogaik gyakorlásának képességét és a nemek közötti különbségek felszámolását;

M.

mivel az uniós és a nemzeti adópolitikákban a nemi szempontok figyelembevételének hiánya felerősíti a nemek helyzete közötti különbségeket (a foglalkoztatás, a jövedelem, a fizetetlen munka, a nyugdíj, a szegénység és gazdagság tekintetében) és inkább eltántorítja a nőket a munkaerőpiacon való részvételtől, reprodukálva a hagyományos nemi szerepeket és sztereotípiákat;

N.

mivel az adópolitikák kialakítása alapvető eleme az „Európa 2020” stratégiának; mivel az európai szemeszter fő célja továbbra is a Stabilitási és Növekedési Paktum tiszteletben tartása, ugyanakkor a prioritások és ajánlások – különösen az adóüggyel kapcsolatosak – általában nem foglalkoznak a nemek helyzetével;

O.

mivel az elmúlt évtizedekben a tagállamokban regresszív változások történtek a munka, a vállalatok, a fogyasztás és a vagyon adóztatásában, amelyek az adórendszerek újraelosztó képességének gyengülését eredményezték és hozzájárultak a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek tendenciájához; mivel az adóztatás e szerkezeti változásának következtében az adóteher egyre inkább az alacsonyabb bevételű rétegekre, így különösen a nőkre hárult, főleg a férfiak és a nők közötti jövedelmi különbségek okán, a magasan fizetett nők csekély aránya miatt, az alapvető áruk és szolgáltatások nők általi átlagon felüli igénybevétele következtében, valamint amiatt, hogy a nők jövedelmét nagyobbrészt munkajövedelem, és kisebb mértékben tőkejövedelem teszi ki (10);

P.

mivel különösen a nőket érinthetik a gazdasági egyenlőtlenségek a férfiak és a nők közötti jövedelmi különbségek okán, a magasan fizetett nők csekély aránya miatt, valamint amiatt, hogy a nők jövedelmét nagyobbrészt munkajövedelem, és kisebb mértékben tőkejövedelem teszi ki (11);

Q.

mivel a társasági adó átlagos mértéke számottevően csökkent az 1980-as évekhez képest, hiszen 40 % feletti értékről 2018-ban 21,9 %-ra esett vissza, míg a fogyasztási adók (nagyrészt a hozzáadottérték-adó) 2009 óta emelkednek, 2016-ban elérve a 20,6 %-ot (12);

R.

mivel a jelenlegi makrogazdasági politikáknak jobban kellene tükrözniük a fizetetlen gondozás és háztartási munka fontosságát, és mivel a tények azt mutatják, hogy az EU-szerte nyújtott összes gondozás 80 %-át nem fizetett házi gondozók végzik, akiknek 75 %-a nő; mivel bizonyos adópolitikák, a közszolgáltatások alulfinanszírozottsága és a szociális ellátásokhoz való hozzáférés halmozottan érintik az alacsonyabb bevételű rétegeket, így különösen a nőket, akikre az ápolás, a nevelés és másfajta családi segítségnyújtás hárul, méghozzá többnyire ellenszolgáltatás nélkül, ezáltal állandósítva a nők aránytalan részvételét a gondozási feladatokban; mivel valamennyi országban azok a nők a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak, akikre az informális gondozási munka és a rosszul fizetett bizonytalan munka kettős terhe hárul (13);

S.

mivel szinte valamennyi tagállam megkettőzte jövedelemadó-rendszerét a második kereső jövedelmére vonatkozó magasabb marginális adókulcs alkalmazásával és a legtöbb tőkejövedelem-típusra vonatkozó egységes adókulcsok bevezetésével; mivel a legtöbb tagállamban a munkából származó jövedelmekre vonatkozó közvetlen progresszív adórendszerekből eredő, a második keresőkre háruló aránytalanul magas adóteher kerékkötője a nők munkavállalásának a családi adózásra és ellátásokra vonatkozó más rendelkezések (14), valamint a gyermekgondozási szolgáltatások költségessége, illetve hiánya mellett;

T.

mivel az inaktivitási csapda (jelenleg 40 %) és az alacsony jövedelmi csapda szintjét, amely aránytalanul érinti a nőket, és eltántorítja őket a foglalkoztatásban való teljes körű részvételtől, az ellátások elvesztése mellett jelentős mértékben a közvetlen adórendelkezések határozzák meg;

U.

mivel egyes tagállamokban a családok továbbra is az eltartott házastárs után járó adócsökkentésben, házaspároknak járó juttatásokban és/vagy egykeresős pároknak nyújtott adójóváírásban részesülhetnek, ami fenntartja az egyszülős családok tekintetében az aszimmetriát, amelyekben az egyedülálló szülők többnyire nők, és nem ismeri el az EU-ban fennálló családi helyzetek sokféleségét; mivel az ilyen adókedvezmények általában eltántorítják a házas nőket a munkavállalástól, és közvetlenül vagy közvetve a nők idejének a fizetett munkáról a fizetetlen munkára való átcsoportosítását okozzák;

V.

mivel az adóztatásnak a nemek közötti egyenlőtlenségekre gyakorolt hatása a vállalati vagyon, a személyes jólét és vagyon szempontjából kevésbé fejlett kutatási terület, és sürgősen biztosítani kell, hogy nemek szerint lebontott adatok álljanak rendelkezésre ezeken a területeken;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

—

tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottság létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, 2018. február 6-i határozatára (1),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkére,

—

tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló 7. általános uniós környezetvédelmi cselekvési programra (2),

—

tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) által kidolgozott, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményre (az „Aarhusi Egyezmény”),

—

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) („a rendelet”),

—

tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a növényvédő szerek értékeléséhez és engedélyezéséhez használt egységes alapelvek tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. június 10-i 546/2011/EU bizottsági rendeletre (8),

—

tekintettel a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1-jei 283/2013/EU bizottsági rendeletre (9),

—

tekintettel a növényvédő szerekre vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1-jei 284/2013/EU bizottsági rendeletre (10),

—

tekintettel az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. június 29-i (EU) 2016/1056 bizottsági végrehajtási rendeletre (11) és az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a glifozát hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2016. augusztus 1-jei (EU) 2016/1313 bizottsági végrehajtási rendeletre (12),

—

tekintettel a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbításáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2324 bizottsági végrehajtási rendeletre (13),

—

tekintettel a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezetről szóló, 2016. április 13-i (14) és 2017. október 24-i (15) állásfoglalására,

—

tekintettel az alacsony kockázatú biológiai peszticidekről szóló, 2017. február 15-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel „Az innováció és a gazdasági fejlődés előmozdítása a jövőbeli európai mezőgazdasági gazdálkodásban” című, 2016. június 7-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel „A fenntartható uniós mezőgazdaság technológiai megoldásai” című, 2016. június 7-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel a növényvédő szerekről szóló 1107/2009/EK rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. szeptember 13-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel az 1107/2009/EK rendeletről és annak kapcsolódó mellékleteiről szóló, az Európai Parlament Kutatószolgálata által 2018. áprilisban közzétett európai végrehajtási értékelésre,

—

tekintettel a Bíróság C-442/14. számú, Bayer CropScience SA-NV, Stichting De Bijenstichting kontra College voor de toelating van gewasbeschermingsmiddelen en biociden ügyben hozott, 2016. november 23-i ítéletére (20),

—

tekintettel európai ombudsman által az Európai Bizottság növényvédő szerek (peszticidek) engedélyezésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos gyakorlatairól szóló 12/2013/MDC ügyben hozott, 2016. február 18-i határozatára,

—

tekintettel a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) monográfiáinak 2015. március 20-án közzétett, „Öt szerves foszfátot tartalmazó rovarirtó és gyomirtó szer értékelése” című 112. kötetére,

—

tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) „A glifozát hatóanyag esetében felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont következtetés” című, 2015. november 12-én közzétett dokumentumára (21), valamint „A glifozát hatóanyagú növényvédő szerek esetleges endokrin károsító tulajdonságai értékelésének szakmai vizsgálata” című, 2017. szeptember 7-én közzétett dokumentumára (22),

—

tekintettel az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottságának a glifozát besorolásáról szóló, 2017. március 15-i véleményére,

—

tekintettel a tudományos tanácsadó testületnek a növényvédő szerek uniós engedélyezési eljárásairól szóló, 2018. júniusi 5/2018 sz. tudományos szakvéleményére (23),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló, 2009. november 25-i 1185/2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2017)0109),

—

tekintettel a fenntartható növényvédelemmel foglalkozó szakértői csoport által kidolgozott és a Tanács által 2016. június 28-án elfogadott, „Végrehajtási terv az alacsony kockázatú növényvédő szerek rendelkezésre állásának növeléséről és az integrált növényvédelem tagállamokon belüli végrehajtásának felgyorsításáról” című dokumentumra,

—

tekintettel az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadónak a peszticidek globális alkalmazásával a mezőgazdaságban és ennek az emberi jogokra gyakorolt hatásával a foglalkozó 2017. január 24-i jelentésére,

—

tekintettel az EUMSZ 13. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió szakpolitikáinak kialakításánál és végrehajtásánál – különösen a belső piac tekintetében – teljes körű figyelmet kell szentelni az állatok jólétére vonatkozó követelményeknek, mivel az állatok érző lények,

—

tekintettel a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló, 2010. szeptember 22-i 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (24),

—

tekintettel az Eurobarométer 442. sz., 2016 márciusában készült tematikus felmérésére, amely szerint az uniós polgárok 89 %-a egyetért abban, hogy az Uniónak többet kellene tennie annak elősegítése érdekében, hogy nemzetközi szinten jobban tudatosuljon az állatok jólétének fontossága, valamint az uniós polgárok 90 %-a egyetért abban, hogy fontos a szigorú állatjóléti szabványok kialakítása,

—

tekintettel arra, hogy a Parlament számos petíciót kap polgároktól, akik az EUMSZ 24. és 227. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke szerinti jogaikat gyakorolva felszólítanak az állatkísérletek Európában és világszerte történő beszüntetésére, és szorgalmazzák nemzetközi állatjóléti normák kialakítását;

—

tekintettel az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2018)0179) (25),

—

tekintettel az 1107/2009/EK rendelet Bizottság által jelenleg végzett REFIT-értékelésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottság jelentésére (A8-0475/2018),

A.

mivel az 1107/2009/EK rendelet (a továbbiakban: a rendelet) célja, hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és hogy javítsa a belső piac működését a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok harmonizálásával, és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés fokozásával;

B.

mivel a növényvédő szerek uniós engedélyezési eljárása egyike a világ legszigorúbb eljárásainak; mivel a glifozát értékelése kapcsán számos érdekelt fél által felvetett aggályok fényében a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó különbizottság (PEST) célja azon területek meghatározása, amelyek a növényvédő szerek uniós engedélyezési eljárása tekintetében tovább fejleszthetőek olyan ajánlások révén, amelyeket szükségesnek ítél ahhoz, hogy megvalósuljon az emberek és állatok egészségének és a környezet magas szintű védelme;

C.

mivel az elővigyázatosság elve az EUMSZ 191. cikkében rögzítettek szerint átfogó elv az uniós politikában; mivel a rendelet – az 1. cikk (4) bekezdésében foglaltak alapján – az elővigyázatosság elvén nyugszik; mivel a 13. cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján a kockázatkezelési döntésnek a 178/2002/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésében meghatározott elővigyázatossági elv feltételeinek kell megfelelnie; mivel a 178/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az elővigyázatosság elve alapján elfogadott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük;

D.

mivel számos érdekelt fél aggodalmát fejezte ki a glifozát értékelése kapcsán, különösen az értékelés függetlenségére, tárgyilagosságára és átláthatóságára vonatkozóan, valamint az 1272/2008/EK rendeletben szereplő osztályozási kritériumok megfelelő alkalmazására, valamint a releváns iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció megfelelő használatára, továbbá a jóváhagyási kritériumok és az elővigyázatosság elvének megfelelő alkalmazására vonatkozóan;

E.

mivel a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében helyes a növényvédelmi gyakorlat következetes alkalmazása esetén és reális felhasználási feltételek mellett a növényvédő szerek nem lehetnek azonnali vagy késleltetett káros hatással az emberek – többek között a sérülékeny csoportok – egészségére, és nem terhelhetik elfogadhatatlan mértékben a környezetet;

F.

mivel a rendelet végrehajtásának értékelése azt mutatta, hogy az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelmére vonatkozó célkitűzések nem valósulnak meg teljes mértékben, és hogy a rendelet valamennyi célkitűzésének megvalósítása érdekében javításokat lehet eszközölni;

G.

mivel rendkívül fontos valamennyi tagállamban a rendelet teljes körű végrehajtása;

H.

mivel a jóváhagyási és engedélyezési eljárásokban részt vevő illetékes nemzeti hatóságok által végzett munka gyakran késleltetve van; mivel megállapítást nyert, hogy a jóváhagyási és engedélyezési eljárásban részt vevő illetékes nemzeti hatóságok esetenként nem rendelkeznek megfelelő létszámú személyzettel, illetve alulfinanszírozottak; mivel a késedelmes értékelések mellett az erőforrások hiányának kockázata az, hogy hatással lehet mind a hatóanyagok, mind a növényvédő szerek értékeléseinek minőségére, valamint az értékelések elvégzéséhez szükséges időre;

I.

mivel a kockázatértékelés függetlensége képezi a rendelet és az uniós élelmiszerjog iránti bizalom alapját;

J.

mivel úgy találták, hogy a döntéshozatali folyamat kevéssé átlátható az eljárás során, kezdve a teljes tanulmányokhoz és a nyers adatokhoz való nyilvános hozzáférés hiányától a kockázatkezelési szakaszig;

K.

mivel az uniós intézmények – köztük az uniós ügynökségek – birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés joga fontos jog, és az ez alóli kivételek szűken értelmezendők; rámutat az Európai Unió Bíróságának esetjogára, amely szerint az átláthatóság és a dokumentumokhoz való hozzáférés hozzájárulnak az EU-ügynökségek szélesebb legitimációjához a polgárok szemében, és az EU-ügynökségek nagyobb elszámoltathatóságát biztosítják a polgárok felé egy demokratikus rendszerben (26);

L.

mivel a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek figyelembevétele érdekében a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló 283/2013/EU bizottsági rendeletet rendszeresen frissíteni kell; mivel a hatóanyagokra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények meghatározásáról szóló, 2013. március 1-jei 283/2013/EU bizottsági rendelet (27) végrehajtása keretében a Bizottság közleménye továbbra is az útmutató dokumentumok és vizsgálati iránymutatások legátfogóbb forrása, bár a felsorolt dokumentumok közül többet hatályon kívül helyeztek, a többit pedig naprakésszé kell tenni; mivel a hatóanyagok tudományos értékeléséhez használt, az EFSA és a tagállamok által használt útmutatások formáját öltő módszertanok nem minden esetben tükrözik a mindenkori tudományos és műszaki ismereteket, ahogyan azt a rendelet 4. cikke előírja; mivel egyes kulcsfontosságú vizsgálatok vagy nem szerepelnek a kockázatértékelésben, vagy hiányoznak a legfrissebb tudományos módszerek (mint a talajban élő organizmusok korszerű ökotoxikológiai vizsgálatainak vagy a környezeti koncentrációnak és a porban, szélben, levegőben és vízben lévő maradványanyagoknak az értékelése esetében);

M.

mivel az EFSA három neonikotinoidról készült legutóbbi értékelésében használt, a méhekre vonatkozó frissített útmutatót hivatalosan még nem fogadták el; mivel az EFSA által jelenleg használt, a talajban élő organizmusokra vonatkozó iránymutatás 2002-ben készült;

N.

mivel az iránymutatás a jogszabályokban foglalt követelményeket gyakorlati lépésekre ülteti át, kifejtve, hogy mit kell tenni, a vizsgálati iránymutatások pedig az adatgenerálás során követendő vizsgálati jegyzőkönyveket határozzák meg, kifejtve, hogy a vizsgálatokat hogyan kell elvégezni;

O.

mivel a növényvédő szerek nem megfelelő széles körű és profilaktikus használata aggodalomra ad okot;

P.

mivel a növényvédő szerek kiszárításra (a termesztett növény kezelése a betakarítás előtt érésének felgyorsítására és betakarításának megkönnyítésére) történő alkalmazása helytelen;

Q.

mivel a lakosság vagy a sérülékeny csoportok által használt területeken helytelen a növényvédő szerek alkalmazása;

R.

mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által összeállított adatok szerint az EU 2016-ban a globális fogyasztás 11,8 %-át kitevő 368 588 tonna peszticidet használt fel;

S.

mivel a FAO szerint a peszticidek használata az EU-ban 2009 óta növekvő tendenciát mutat; mivel azonban a tagállamok között nagyon eltérő tendencia figyelhető meg, egyes tagállamokban komoly emelkedést, míg másokban hirtelen esést mutatva; mivel 2011 és 2016 között a 16 uniós tagállamban értékesített peszticid hatóanyag összes mennyisége 1,6 %-kal nőtt;

T.

mivel 2018-ig 493 hatóanyagot és egyszerű anyagot hagytak jóvá;

U.

mivel az 1185/2009/EK rendelet végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés kiemeli a peszticidhasználatra vonatkozó statisztikák hiányosságait és az egyes hatóanyagok használatával kapcsolatos ismeretek hiányát;

V.

mivel az Európai Unió által 2018-ban közzétett, az élelmiszerekben előforduló növényvédőszer-maradékokról szóló, 2016. évi európai uniós jelentés (28) szerint a minták 96,2 %-a az uniós jogszabályok által engedélyezett határokon belül volt;

W.

mivel a nyilvánosság körében Európában hiányoznak a veszélyekkel és kockázatokkal, az elfogadható és elfogadhatatlan veszélyekkel és kockázatokkal, valamint a megengedett szermaradék-határértéknek való megfelelés szintjével kapcsolatos ismeretek;

X.

mivel az újonnan kifejlesztett hatóanyagokra és növényvédő szerekre vonatkozó engedélyezési határozatokat a valós hatások tekintetében mindig bizonytalanul hozzák; mivel hiányzik az engedélyezés utáni nyomon követés; mivel nincsenek adatok az egyes alkalmazott növényvédő szerek pontos mennyiségeiről, az enyhítő intézkedések végrehajtásáról és hatékonyságáról, illetve az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt lehetséges káros hatásokról;

Y.

mivel az adatok hiánya a hatóanyagok, a védőanyagok, a kölcsönhatás-fokozók és a segédanyagok valós hatásait, valamint a termékösszetételeket és -keverékeket és metabolitjaikat is érinti; mivel ezért nem ismerjük kellőképpen a peszticidek által az emberi és az állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt teljes hatást;

Z.

mivel „A peszticidek alkalmazásának környezetvédelmi megfigyelése a mézelő méhek segítségével” elnevezésű kísérleti projekt végrehajtása még várat magára, annak ellenére, hogy a projekt a 2017-es és 2018-as pénzügyi évekre vonatkozó uniós költségvetésbe is bevezetésre került;

AA.

mivel a 2020-ig tartó időszakra szóló 7. általános uniós környezetvédelmi cselekvési program egyik célja az, hogy a vegyi anyagokat olyan módon állítsák elő és használják, amely az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt jelentős káros hatások minimálisra csökkentéséhez vezet, és mivel még mindig bizonytalanság övezi a különböző vegyi anyagok által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt teljes hatást;

AB.

mivel a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a növényvédő szereknek „nem lehet azonnali vagy késleltetett káros hatása az emberi egészségre … figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak”; mivel a 396/2005/EK rendelet előírja, hogy figyelembe kell venni a maradékok „ismert halmozott és szinergikus hatásait, amennyiben rendelkezésre állnak az e hatások felmérését szolgáló módszerek”;

AC.

mivel ma már elérhetőek ilyen módszertanok, és mivel az EFSA várhatóan 2019 végéig elkészíti az élelmiszerekben található peszticideknek való kitettség által az emberi idegrendszerre és pajzsmirigy-rendszerre gyakorolt halmozott hatásokat vizsgáló kísérleti értékelést;

AD.

mivel jelenleg jogilag nem kötelező a hatóanyagok vizsgálata fejlődési neurotoxicitás szempontjából, amely esetlegesen autizmust, figyelemhiányos hiperaktivitási zavarokat, (ADHD) vagy diszlexiát okozhat; mivel vizsgálatok szükségesek a fejlődési toxicitással és a neurotoxicitással kapcsolatosan, amelyek konkrét problémák kezelésére irányuló eseti tanulmányok elkészítését is elindíthatják; mivel ezzel összefüggésben az EFSA egy folyamatban lévő projekten dolgozik a fejlődési neurotoxicitás hatásainak szűrésére állatokat nem érintő alternatívák kidolgozása céljából;

AE.

mivel aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a rendelet alkalmazása az állatoknak a veszélyek azonosítása és a kockázatértékelés céljából történő felhasználása tekintetében nem áll összhangban az állatkísérletekről szóló 2010/63/EU irányelv „3R” elvével (helyettesítés, csökkentés és tökéletesítés), mivel a 283/2013/EU és a 284/2013/EU bizottsági rendeletet, valamint a megfelelő iránymutatásokat elfogadásuk óta nem frissítették, annak ellenére, hogy validált alternatív vizsgálatok és technológiák állnak rendelkezésre;

AF.

mivel az emberi egészségre gyakorolt hatások vizsgálata állatok felhasználásával jár együtt, és ezért nem feltétlenül jelzi előre az emberek reakcióit;

AG.

mivel fel kell gyorsítani az olyan új, nem állatokon végzett módszerek kifejlesztését és validálását, amelyek információkat szolgáltatnak az emberi toxicitás mögötti mechanizmusokról, beleértve a kedvezőtlen kimeneteli lehetőségeket az embereknél;

AH.

mivel a növényvédő szerek engedélyezése és használata tekintetében számos harmadik országbeli mezőgazdasági termék alacsonyabb szinten védi az emberek és az állatok egészségét, valamint a környezetet; mivel biztosítani kell, hogy az uniós szintű védelmet ne ássa alá a harmadik országokból származó mezőgazdasági termékek behozatala;

AI.

mivel az EU-n belül illegálisan behozott növényvédő szerek vannak forgalomban és használatban, potenciális veszélyt jelentve a közegészségügyre, és tisztességtelen versenyt jelentenek a hatályos uniós jogszabályok szerinti engedélyezési eljárás alá tartozó növényvédő szerekkel szemben;

AJ.

mivel az átláthatóság és az összeférhetetlenség tekintetében számos érdekelt félnél aggályok merültek fel a kérelmezők azon jogával kapcsolatban, hogy a hatóanyagok jóváhagyása iránti első kérelem benyújtásakor megválaszthatják a jelentéstevő tagállamot;

AK.

mivel az átláthatóság és az összeférhetetlenség tekintetében számos érdekelt félnél aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság által az értékelési jelentés meghosszabbításával megbízott jelentéstevő tagállam lehet ugyanaz a tagállam, amelyik az eredeti értékelőjelentés-tervezetet készítette;

AL.

mivel az új hatóanyagok esetében a rendelet hatályba lépése óta a 28 tagállamból csupán 11-et választottak a kérelmezők jelentéstevő tagállamként, ami azt mutatja, hogy jelentős eltérések vannak a szakértelem és a személyi állomány tekintetében;

AM.

mivel Franciaország, Hollandia, Németország és az Egyesült Királyság az összes dosszié mintegy 80 %-ával foglalkozott; mivel a brexit jelentős hatással lesz más tagállamok munkaterhelésére;

AN.

mivel a rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kérelmezőnek összefoglaló dokumentációt kell benyújtania, amelynek tartalmaznia kell többek között az adatszolgáltatási követelmények minden egyes pontja vonatkozásában a kísérletek és vizsgálatok összefoglalását és eredményeit, beleértve valamennyi benyújtott információ értékelését is;

AO.

mivel számos érintett fél aggodalmát fejezte ki a jogszabály által előírt értékelési megközelítéssel, és különösen azzal összefüggésben, hogy kinek kell a hatóanyagok értékeléséhez szükséges tudományos vizsgálatokat végrehajtani és a bizonyítékokat előállítani, és kinek kell más szakértők által értékelt szakirodalmat biztosítani és a tanulmányokat értékelni;

AP.

mivel a rendelet 8. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a kérelmezőnek mellékelnie kell a dokumentációhoz a hatóanyagról és annak megfelelő metabolitjairól szóló, más szakértők által értékelt, nyilvánosan hozzáférhető szakirodalmat;

AQ.

mivel új hatóanyagok esetében rendes körülmények között csak a kérelmező által készített szabályozási vizsgálatokból származó adatok állnak rendelkezésre;

AR.

mivel a kockázatértékelésnek az összes rendelkezésre álló tudományos bizonyítékon kell alapulnia; mivel a más szakértők által értékelt, nyilvánosan hozzáférhető szakirodalom fontos kiegészítő információkkal szolgál a kérelmezők által benyújtott, a helyes laboratóriumi gyakorlatokon alapuló vizsgálatokhoz, és olyan eredményeket is tartalmazhat, amelyek felhívhatják az értékelők figyelmét a szokásos kísérletek során nem észlelt káros hatásokra;

AS.

mivel a helyes laboratóriumi gyakorlatok alapelvét az OECD dolgozta ki annak biztosítására, hogy egy adott vizsgálatot egy konkrét kísérleti módszer által előírt módon hajtsanak végre a csalárd gyakorlatok megelőzése érdekében; mivel az EU elfogadta ezeket az alapelveket a 2004/10/EK irányelv révén, amely előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a vegyi anyagok biztonsági vizsgálatait végrehajtó laboratóriumok megfeleljenek a helyes laboratóriumi gyakorlatra vonatkozó OECD-alapelveknek és a 2004/9/EK irányelvnek, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy jelöljék ki azokat a hatóságokat, amelyek a helyes laboratóriumi gyakorlatok ellenőrzésének elvégzéséért a területükön felelnek;

AT.

mivel a Bizottság 2015-ben kiadott jelentése szerint minden tagállam ratifikálta a helyes laboratóriumi gyakorlatokra vonatkozó irányelveket, és működő nemzeti monitoringprogramokat vezetett be a helyes laboratóriumi gyakorlatoknak való megfelelőség vizsgálatára;

AU.

mivel az OECD vizsgálati iránymutatásai biztosítják, hogy a kutatás reprodukálható, következetes és egységes legyen, és lehetővé teszik a szabályozó hatóságok számára a tanulmányok minőségének és relevanciájának értékelését, a tanulmányok módszertani érvényességének biztosítását és az adatok tagállamok közötti kölcsönös elfogadását;

AV.

mivel a rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a „jelentéstevő tagállam független, objektív és átlátható értékelést végez a mindenkori tudományos és műszaki ismeretekre figyelemmel”;

AW.

mivel megállapítást nyert, hogy a különböző tagállamok jelentéstevő tagállamként eljárva különböző gyakorlatokat alkalmaznak a más szakértők által értékelt szakirodalomról a kérelmezők által készített összefoglalókra történő hivatkozáskor; mivel alapvető szabály, hogy bármely tudományos munkának egyértelműen, idézőjelek alkalmazásával jelölnie kell a mások által tett állításokat;

AX.

mivel a Parlament tudomásul veszi a német Szövetségi Kockázatelemző Intézet (BfR) által a glifozátról készített kockázatértékelési jelentésben található szakirodalmi áttekintésről folytatott vitát; mivel számos érdekelt félnél aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a glifozátról készített kockázatértékelőjelentés-tervezet fontos értékelési elemeit anélkül vették át a kérelemből, hogy egyértelműen mint hivatkozást tüntették volna fel azokat;

AY.

mivel a növényvédő szerek uniós engedélyezési rendszerének hitelessége nagymértékben függ a közvéleménynek az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságba vetett bizalmától, amely gondoskodik az európai élelmiszer-biztonsági döntések alapjául szolgáló tudományos véleményekről; mivel az EFSA iránti csökkenő közbizalom aggodalomra ad okot;

AZ.

mivel az EFSA számára jelenleg dolgozó nemzeti szakértők mintegy kétharmada csupán hat tagállamból származik;

BA.

mivel a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a hatóanyag értékelése során először meg kell állapítani, hogy teljesülnek-e a II. melléklet 3.6.2–3.6.4. és 3.7. pontjában foglalt jóváhagyási kritériumok (= „kizárási kritériumok”); mivel ezen kizárási kritériumok egyike az anyagoknak az 1272/2008/EK rendelet rendelkezései alapján (1A. vagy 1B. kategóriájú) karcinogénként történő besorolására vonatkozik;

BB.

mivel a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) a glifozátot a saját terminológiája alapján mint emberre valószínűleg rákkeltő hatású (2A csoport) anyagot sorolta be (amely az 1272/2008/EK rendelet 1B. kategóriájának felel meg); mivel a rendelkezésre álló információk – többek között az IARC értékelése – után az uniós kockázatkezelési döntések alapjául szolgáló tudományos értékelések biztosításáért felelős európai ügynökségek (az EFSA és az ECHA) arra a következtetésre jutottak, hogy az 1272/2008/EK rendelet rendelkezései alapján nem indokolt a rákkeltő anyagként történő besorolás;

BC.

mivel miközben az IARC következtetését működési elveinek megfelelően a publikált szakirodalomra alapozta, az EFSA és az ECHA a kérelmező által a rendelet 8. cikkével összhangban benyújtott publikálatlan tanulmányokat is felhasznált értékelése alapjaként, továbbá releváns nyersadatokhoz is hozzáfért;

BD.

mivel világszerte számos más illetékes hatóság, köztük az Egyesült Államok, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália és Japán hatóságai készítettek azóta új értékeléseket a glifozátról, és végkövetkeztetésük az volt, hogy az anyag nem rákkeltő; mivel az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala még vizsgálja a glifozátot, és ökológiai kockázatértékelési tervezetében egyértelműen kijelenti, hogy a madarakra, az emlősökre, valamint a szárazföldi és a vízinövényekre is hatással lehet;

BE.

mivel, ahogyan azt 54, mind az EU, mind pedig az IARC rendszerei keretében értékelt peszticid EFSA által 2017-ben végzett összehasonlítása mutatja, az EU besorolása 14 esetben jóval konzervatívabb (következésképpen szigorúbb) volt az IARC-énál, 11 esetben (a glifozát és 10 másik hatóanyag esetében) kevésbé szigorú, 29 esetben pedig azzal azonos;

BF.

mivel számos érdekelt félnél aggályok merültek fel, illetve merülnek fel továbbra is az EFSA és az ECHA azon megállapításaival kapcsolatos szakvéleményük kapcsán, miszerint a glifozátot nem sorolták be karcinogénként;

BG.

mivel sajnálatos módon nem sikerült megoldani ezeket a kérdéseket a különbizottságban;

BH.

A Bizottság 2017 októberében elfogadhatónak minősítette a „Tiltsák be a glifozátot, és védjék meg az embereket és a környezetet a mérgező növényvédő szerektől!” elnevezésű európai polgári kezdeményezést; mivel több mint egymillió polgár felszólította a Bizottságot, hogy a tagállamoknak javasolja a glifozát használatának tilalmát, reformálja meg a peszticidekre vonatkozó jóváhagyási eljárást és a peszticidek használata tekintetében uniós szinten állapítson meg kötelező csökkentési célkitűzéseket;

BI.

mivel az úgynevezett Monsanto-dokumentumok, valamint a Dewayne Johnson kontra Monsanto ügyben a Kalifornia állam legfelsőbb bírósága által a közelmúltban hozott ítélet (CGC-16–550128 sz. ügy) és az azt követő fellebbezés aggályokat vetett fel a glifozát értékelési folyamata során tapasztalható függetlenség és összeférhetetlenség miatt;

BJ.

mivel a rendelet hat hónapos határidőt ír elő a Bizottság számára az EFSA következtetéseitől a rendelettervezet bemutatásáig;

BK.

mivel a glifozát jóváhagyásának megújítására vonatkozó határozat nem tartalmazott jogilag kötelező uniós szintű kockázatcsökkentő intézkedéseket; mivel a Bizottság a jóváhagyási feltételekben úgy határozott, hogy egyedi ajánlást fogad el, amely szerint a tagállamoknak a glifozátot tartalmazó növényvédő szerek engedélyezésekor különös figyelmet kell fordítaniuk a szárazföldi gerinceseket érintő kockázatokra; mivel a nem célzott szárazföldi gerincesek – köztük emlősök és a madarak – esetében hosszú távú, magas kockázatot állapítottak meg a glifozát szinte valamennyi felhasználása tekintetében;

BL.

mivel az ECHA arra a következtetésre jutott, hogy a glifozát súlyos szemkárosodást okoz és mérgező a vízi élővilágra nézve, hosszan tartó károsodást okozva;

BM.

mivel nem világos, hogy a Bizottság és a tagállamok milyen feltételek esetén tekintenek egy adott kockázatot a környezet szempontjából elfogadhatatlan mértékűnek;

BN.

mivel aggodalomra ad okot, hogy a Bizottság, a tagállamok támogatásával, az EFSA szerint a környezetre és a biológiai sokféleségre komoly kockázatot jelentő hatóanyagokat hagy jóvá, tekintettel arra, hogy a rendelet 4. cikke (3) bekezdésének e) pontja értelmében a növényvédő szerek nem terhelhetik elfogadhatatlan mértékben a környezetet;

BO.

mivel az európai ombudsman a 12/2013/MDC ügyben hozott, 2016. február 18-i határozatában kimondta, hogy a megerősítő információk benyújtása nem érinthet az egészségügyi kockázat értékelésével kapcsolatos kérelem benyújtásakor meglévő olyan adatszolgáltatási követelményeket, amelyek esetében megfelelő útmutatók álltak rendelkezésre;

BP.

mivel a megerősítő adatok általában nem esnek ugyanolyan alapos tudományos vizsgálat, illetve értékelés alá, mint az eredeti kérelemben benyújtott adatok, tekintve, hogy az EFSA nem veti rendszeresen szakértői vizsgálat alá azokat; mivel az európai ombudsman 2016-os határozatában felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az EFSA-nak mostantól kezdve valamennyi megerősítő adatot rendszeres szakértői vizsgálatot alá kell-e vetnie, és hogy kell-e az útmutatókat ennek megfelelően módosítani;

BQ.

mivel a Bizottság által az ombudsman vizsgálatának keretében megvizsgált tíz hatóanyag tekintetében 2018. február benyújtott nyomonkövetési jelentés alapján a megerősítő adatokra vonatkozó eljárás nyomán két hatóanyagot – a haloxifop-P-t és a malationt – találtak, melyeket egyébként korlátoztak volna, de amelyek hosszabb ideig voltak forgalomban;

BR.

mivel az alacsony kockázatú biológiai peszticidek esetében azért nincsenek adatok, mert az adatszolgáltatási követelményeket kémiai növényvédő szerekre tervezték, és így alacsony kockázatú biológiai növényvédő szerekre nem alkalmasak;

BS.

mivel az EFSA által a hatóanyagokkal kapcsolatos állásfoglalásaiban meghatározott kockázatok ellenére a Bizottság gyakran a tagállamokra hagyja a kockázatcsökkentési intézkedéseket, jóllehet a rendelet lehetőséget biztosít a számára ilyen intézkedések uniós szinten történő meghatározására; mivel az európai ombudsman a 12/2013/MDC ügyben hozott határozatában kifogásolta ezt a megközelítést;

BT.

mivel helyénvaló, hogy a tagállamok döntsenek a helyzetükre jellemző egyedi aggályok tekintetében a kockázatkezelési intézkedésekről;

BU.

mivel nem állnak rendelkezésre alacsony kockázatú növényvédő szerek; mivel mindössze tíz anyagot hagytak jóvá alacsony kockázatú növényvédő szerként az uniós piacon forgalmazott csaknem 500 ilyen szerből; mivel az alacsony kockázatú növényvédő szerek meglétének hiánya megnehezíti az integrált növényvédelem végrehajtását és fejlesztését; mivel e hiányt a hosszadalmas értékelési, engedélyezési és nyilvántartásba vételi folyamat okozza;

BV.

mivel napjainkban a fejlett technikák – például a precíziós gazdálkodás és a robotika – már a korai szakaszban felhasználhatók a gyomok vagy a káros rovarok pontos megfigyelésére és eltávolítására; mivel a fejlett technikák az Európai Unióban még nincsenek kiforrva, és az Unió és a tagállamok támogatását igénylik;

BW.

mivel a növényvédő szereket a jelenlegi tudományos és műszaki ismereteknek megfelelően az engedélyezés előtt alaposan meg kell vizsgálni; mivel a nem megfelelő létszámú személyzet, illetve az alulfinanszírozás azt eredményezheti, hogy túlságosan a hatóanyag jóváhagyása kapcsán végzett értékelésre hagyatkoznak a növényvédő szerekre irányuló határozatok során;

BX.

mivel a növényvédő szerek engedélyezési eljárásának, és különösen a kockázatértékeléssel összefüggő adatszolgáltatási követelményeknek figyelembe kell venniük a növényvédő szerek tényleges használatát;

BY.

mivel a növényvédő szerek engedélyezésekor továbbra is különös figyelmet kell fordítani a „sérülékeny csoportokra”; mivel a rendelet szerint a sérülékeny csoportok olyan személyek, akiket a növényvédő szerek egészségre gyakorolt akut és krónikus hatásainak felmérése során különös figyelemben kell részesíteni; mivel ide tartoznak a várandós és gyermeket szoptató nők, a magzatok, a csecsemők és gyermekek, az idősek, illetve olyan munkavállalók és helyi lakosok, akik hosszabb távon nagy mennyiségű peszticidnek vannak kitéve; 15.

BZ.

mivel a rendelet 25. cikke előírja, hogy ahhoz, hogy felvegyék őket egy pozitív jegyzékre, a védőanyagoknak és a kölcsönhatás-fokozóknak ugyanolyan jóváhagyási eljárások kell átesniük, mint a hatóanyagoknak; mivel a Bizottság még nem hagyott jóvá egyetlen védőanyagot vagy kölcsönhatás-fokozót sem;

CA.

mivel a rendelet 27. cikke előírja a Bizottság számára, hogy a fel nem használható segédanyagokat vegye fel egy negatív jegyzékre a III. mellékletben; mivel a Bizottság még nem fogadta el a segédanyagok negatív jegyzékét, de kifejezte szándékát, hogy 2018 végéig elfogadja azt; mivel ezen anyagok hatása miatt elfogadhatatlan ez a késedelem; mivel egyes tagállamok a segédanyagok uniós szintű negatív jegyzéke hiányába saját jegyzéket hoztak létre;

CB.

mivel az uniós lista hiánya jelentősen megnehezíti a növényvédő szerek részletes kockázatértékelését;

CC.

mivel aggályok merültek fel a zónarendszerrel, és különösen az eljárás késedelmeivel és a kérelmeknek a kölcsönös elismerés kontextusában történő gyakori teljes, illetve részleges újraértékelésével összefüggésben, ami az egyazon zónába tartozó tagállamok értékelési modelljeinek eltérő nemzeti követelményeiből adódik; mivel a tagállamok kölcsönös elismerési eljárásának célja az eljárások egyszerűsítése és a tagállamok közötti bizalom növelése volt; mivel a kölcsönös elismerési eljárás alkalmazását fontos eszköznek tartják a munkamegosztás fokozására és a határidők betartásának biztosítására az optimális védelem garantálásával, és fontos a belső piac működése szempontjából is;