Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2020/C 378/01)

Utolsó kiadvány

HL C 371., 2020.11.3.

Korábbi közzétételek

HL C 359., 2020.10.26.

HL C 348., 2020.10.19.

HL C 339., 2020.10.12.

HL C 329., 2020.10.5.

HL C 320., 2020.9.28.

HL C 313., 2020.9.21.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. szeptember 9-i ítélete (a Bundesarbeitsgericht [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – EM kontra TMD Friction GmbH (C-674/18), FL kontra TMD Friction EsCo GmbH (C-675/18)

(C-674/18. és C-675/18. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - Vállalkozásátruházások - 2001/23/EK irányelv - 3. és 5. cikk - A munkavállalók jogainak védelme - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - Fizetésképtelenségi eljárás alatt álló átadó vállalkozás felszámolója által végrehajtott átruházás - A foglalkoztatói öregségi nyugdíjrendszer ellátásai - A kedvezményezett kötelezettségeinek korlátozása - A szakmai kiegészítő ellátórendszerben nyújtandó ellátásnak a munkavállalót a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában megillető díjazás alapján számított összege - 2008/94/EK irányelv - 8. cikk - Közvetlen hatály - Feltételek)

(2020/C 378/02)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesarbeitsgericht

Az alapeljárás felei

Felperesek: EM (C-674/18), FL ((C-675/18)

Alperesek: TMD Friction GmbH (C-674/18), TMD Friction EsCo GmbH (C-675/18)

Rendelkező rész

1)

A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvet, különösen 3. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 5. cikke (2) bekezdésének a) pontjára tekintettel akként kell értelmezni, hogy azzal fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozásnak a felszámoló által végrehajtott átruházása esetén nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás – amint azt a nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmezi –, amely szerint abban az esetben, ha a szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi nyugdíjra való jogosultságot keletkeztető esemény a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően valósul meg, a kedvezményezett nem felel a munkavállalónak ezen, a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőző szolgálati idők alapján keletkezett öregségi nyugdíjvárományáért, feltéve hogy az összeg azon része tekintetében, amelyért a kedvezményezett nem felel, a munkavállalók érdekeinek védelme céljából elfogadott intézkedések legalább egyenértékűek a védelem azon szintjével, amelyet a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke megkövetel.

2)

A 2001/23 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének b) pontját a 2008/94 irányelv 8. cikkével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás – amint azt a nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmezi –, amely azt írja elő szakmai kiegészítő ellátórendszerben öregségi ellátásokra való jogosultságot keletkeztető eseménynek az olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő megvalósulása esetén, amelynek folyamán sor került a vállalkozás átruházására, valamint az ellátások azon része tekintetében, amelynek kötelezettje nem a kedvezményezett, hogy egyrészt a nemzeti jognak megfelelően kijelölt, a fizetésképtelenséggel szemben biztosítást nyújtó szervezet nem köteles beavatkozni, amennyiben az öregségi ellátásokra jövőbeli jogcímet nyújtó jogok nem voltak véglegesek már e fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában, másrészt pedig, az ellátások azon részére vonatkozó összeg meghatározása céljából, amelyért a felelősség az említett szervezetet terheli, hogy ezen összeg az említett eljárás megindításának időpontjában az érintett munkavállalót megillető bruttó havi díjazás alapján kerül kiszámításra, amennyiben e szabályozásból az következik, hogy a munkavállalókat megfosztják az e rendelkezés által garantált minimális szintű védelemtől, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

3)

A 2008/94 irányelv 8. cikke, amennyiben az a munkavállalók öregségi ellátásokra vonatkozó már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságainak minimális szintű védelmét írja elő, rendelkezhet közvetlen hatállyal, következésképpen arra hivatkozni lehet azon magánjogi szervezettel szemben, amelyet az érintett tagállam a foglalkoztatói nyugdíj területén a munkáltatók fizetésképtelenségével szemben biztosítást nyújtó szervezetként kijelölt, feltéve egyrészt, hogy tekintettel azon biztosítási feladatra, amellyel e szervezetet felruházták, valamint azon feltételekre, amelyek mellett azoknak eleget tesz, e szervezet az állammal azonos megítélés alá eshet, másrészt hogy e feladat ténylegesen kiterjed azon öregségi ellátásokra, amelyek a 8. cikk szerinti minimális szintű védelmet követelik meg, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

---

(1)  HL C 103., 2019.3.18.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Vivendi SA kontra Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni

(C-719/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Elektronikus hírközlés - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkének (2) bekezdése - A tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége - Letelepedés szabadsága - EUMSZ 49. cikk - 2002/21/EK irányelv - 15. és 16. cikk - Olyan nemzeti szabályozás, amely a valamely ágazatban jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás számára megtiltja, hogy egy másik ágazatban „jelentős gazdasági dimenziót” érjen el - Az elektronikus hírközlési ágazatban és a médiaágazatban megvalósított bevétel kiszámítása - Az elektronikus hírközlési ágazat meghatározása - Az előzetes szabályozás tárgyát képező piacokra való korlátozás - A kapcsolt vállalkozások bevételének figyelembevétele - Az elektronikus hírközlési ágazatban működő társaságok tekintetében eltérő bevételi küszöb megállapítása)

(2020/C 378/03)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio

Az alapeljárás felei

Felperes: Vivendi SA

Alperes: Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni

Az eljárásban részt vesz: Mediaset SpA

Rendelkező rész

Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely azzal a hatással jár, hogy valamely más tagállamban bejegyzett társaságot – amely az e szabályozás céljaira meghatározott elektronikus hírközlési ágazatban az ezen ágazatban megvalósított teljes bevétel 40 %-át meghaladó bevételt valósít meg – megakadályoz abban, hogy az integrált hírközlési rendszerben az e rendszerben megvalósított bevétel 10 %-át meghaladó bevételt valósítson meg.

---

(1)  HL C 103., 2019.3.18.

A Bíróság (negyedik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete – Cseh Köztársaság kontra Európai Bizottság, Svéd Királyság

(C-742/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) - Az európai uniós finanszírozásból kizárt költségek - A Cseh Köztársaság által kifizetett kiadások - 555/2008/EK rendelet - 19. és 77. cikk - Borpiacok - 1122/2009/EK rendelet - 33. cikk - Vidékfejlesztési támogatás - Területalapú támogatások - Termeléstől független közvetlen támogatások - A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó vizsgálatok - Hagyományos, valamint távérzékelés útján végrehajtott helyszíni ellenőrzések - Bizonyítási teher - Egyszeri és átalánykorrekciók - Az ellenőrzések hatékonyságával kapcsolatos kétségek - Kockázatelemzés - Hiányosságok)

(2020/C 378/04)

Az eljárás nyelve: cseh

Felek

Fellebbező: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, O. Serdula, J. Pavliš és J. Vláčil meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: Z. Malůšková, K. Walkerová és J. Aquilina meghatalmazottak), Svéd Királyság

Rendelkező rész

1)

A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszéke 2018. szeptember 13-i Cseh Köztársaság kontra Bizottság ítéletét (T-627/16, nem tették közzé, EU:T:2018:538) annyiban, amennyiben ezzel az ítéletével a Törvényszék elutasította a 2013–2015-ös pénzügyi évek tekintetében alkalmazott 462 517,83 euró összegű egyszeri korrekcióra vonatkozó kereseti jogalapot a kockázatelemzéssel kapcsolatos hiányosságokra alapított érvre vonatkozó részében, valamint a 2011–2014-es pénzügyi évek tekintetében alkalmazott 636 516,20 euró összegű átalánykorrekcióra vonatkozó kereseti jogalapot a borágazatban finanszírozott beruházások tekintetében végrehajtott helyszíni ellenőrzések elégtelenségére alapított érvre vonatkozó részében.

2)	A Bíróság a fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

4)	A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

---

(1)  HL C 44., 2019.2.4.

A Bíróság (első tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete – Mellifera eV, Vereinigung für wesensgemäße Bienenhaltung kontra Európai Bizottság

(C-784/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Aarhusi Egyezmény - 1367/2006/EK rendelet - A 2. cikk (1) bekezdésének g) pontja és a 10. cikk (1) bekezdése - Igazgatási aktusok belső felülvizsgálata - Az egyedi hatályú intézkedésekre való korlátozás - (EU) 2016/1056 végrehajtási rendelet - A „glifozát” hatóanyag jóváhagyása érvényességének meghosszabbítása - Belső felülvizsgálat iránti kérelem - Általános hatályú intézkedés - Elutasítás)

(2020/C 378/05)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Mellifera eV, Vereinigung für wesensgemäße Bienenhaltung (képviselő: A. Willand Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: B. Eggers és G. Gattinara meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó: Bayer Agriculture BVBA (képviselők: H. Berger, A. Burghardt, J. Wauters Rechtsanwälte és G. Forwood avocate)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a Mellifera eV, Vereinigung für wesensgemäße Bienenhaltungot kötelezi a saját költségein felül a Bayer Agriculture BVBA és az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 54., 2019.2.11.

A Bíróság (második tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete – Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Európai Bizottság és társai

(C-817/18. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Állami támogatások - Természeti területek szubvencionált megszerzésére vagy térítésmentes rendelkezésre bocsátására vonatkozó támogatási program - Előzetes vizsgálati eljárás - A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - 659/1999/EK rendelet - Az 1. cikk h) pontja - Az „érintett felek” fogalma - Versenyviszony - A „komoly nehézségek” fogalma - Általános gazdasági érdekű szolgáltatás - Melléktevékenységek - Kapcsolódás)

(2020/C 378/06)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Fellebbezők: Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland, Stichting Het Groninger Landschap, Vereniging It Fryske Gea, Stichting Het Drentse Landschap, Stichting Het Overijssels Landschap, Stichting Het Geldersch Landschap, Stichting Flevo-Landschap, Stichting Het Utrechts Landschap, Stichting Landschap Noord-Holland, Stichting Het Zuid-Hollands Landschap, Stichting Het Zeeuwse Landschap, Stichting Het Noordbrabants Landschap, Stichting Het Limburgs Landschap, (képviselők: P. H. L. M. Kuypers és M. de Wit advocaten)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: S. Noë és P.–J. Loewenthal meghatalmazottak)

Vereniging Gelijkberechtiging Grondbezitters, Exploitatiemaatschappij De Berghaaf BV,

Stichting Het Nationale Park De Hoge Veluwe, BV Landgoed Den Alerdinck II, Landgoed Ampsen BV, Pallandt van Keppel Stichting, Landgoed Kasteel Keppel BV, Baron van Lynden, Stichting het Lijndensche Fonds voor Kerk en Zending, Landgoed Welna BV, BV Landgoed „Huis te Maarn”, Vicariestichting De Vijf Capellarijen/Ambachtsheerlijkheid Kloetinge, Maatschappij tot Exploitatie van het Landgoed Tongeren onder Epe BV, Landgoed Anderstein NV, Landgoed Bekspring BV, Landgoed Nijenhuis en Westerflier BV, Landgoed Caprera BV, Landgoed Schapenduinen BV, Stichting Schapenduinen, Landgoed de Noetselenberg BV (képviselők: D. Gillet, T. Ruys, P. Wytinck és A. A. Al Khatib advocaten)

A fellebbezőket támogató beavatkozó: Holland Királyság (képviselők: M. K. Bulterman és M. L. Noort meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

A Bíróság a Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederlandot, a Stichting Het Groninger Landschapot, a Vereniging It Fryske Geát, a Stichting Het Drentse Landschapot, a Stichting Het Overijssels Landschapot, a Stichting Het Geldersch Landschapot, a Stichting Flevo-Landschapot, a Stichting Het Utrechts Landschapot, a Stichting Landschap Noord-Hollandot, a Stichting Het Zuid-Hollands Landschapot, a Stichting Het Zeeuwse Landschapot, a Stichting Het Noordbrabants Landschapot és a Stichting Het Limburgs Landschapot kötelezi a költségek viselésére.

3)	Az Európai Bizottság és a Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 82., 2019.3.4.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Gerechtshof Arnhem-Leeuwarden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) –XN (C-21/19), YO (C-22/19), P. F. Kamstra Recycling BV (C-23/19) ellen indított büntetőeljárás

(C-21/19–C-23/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Hulladékok - Szállítás - 1013/2006/EK rendelet - Előzetes írásbeli bejelentési és hozzájárulási eljáráshoz kötött hulladékok - Az 1. cikk (3) bekezdése - Engedélyezésre vonatkozó követelmények hatálya alá tartozó szállítások - 2008/98/EK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdése - A „melléktermékek” fogalma - 1069/2009/EK rendelet - A 3. cikk 1. pontja - Az „állati melléktermékek” fogalma - Állati melléktermékekből és egyéb anyagokból álló keverékek szállítása)

(2020/C 378/07)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Gerechtshof Arnhem-Leeuwarden

Felek az alap büntetőeljárásban

XN (C-21/19), YO (C-22/19), P. F. Kamstra Recycling BV (C-23/19)

Rendelkező rész

1)

A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, valamint a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekről szóló rendelet) 3. cikkének 1. pontját akként kell értelmezni, hogy egy olyan anyag, amely az említett első rendelkezés értelmében nem minősülhet „mellékterméknek”, ettől még minősülhet „állati mellékterméknek” az említett második rendelkezés értelmében.

2)

A 2012. február 16-i 135/2012/EU bizottsági rendelettel módosított, a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy az 1069/2009 rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékek szállítása ki van zárva a 135/2012 rendelettel módosított 1013/2006 rendelet hatálya alól, azon esetek kivételével, amelyekben az 1069/2009 rendelet kifejezetten előírja a 135/2012 rendelettel módosított 1013/2006 rendelet alkalmazását.

3)

A 135/2012 rendelettel módosított 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontját akként kell értelmezni, hogy e rendelkezést alkalmazni kell az 1069/2009 rendelet 10. cikke szerinti 3. kategóriába tartozó állati melléktermékek és egyéb olyan hulladékok keverékeire, amelyek a 135/2012 rendelettel módosított 1013/2006 rendelet értelmében nem veszélyes hulladékoknak minősülnek. Az állati melléktermékek keveréken belüli aránya e tekintetben nem bír jelentőséggel.

---

(1)  HL C 139., 2019.4.15.

A Bíróság (első tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Sąd Rejonowy Szczecin – Prawobrzeże i Zachód w Szczecinie, Sąd Rejonowy w Opatowie [Lengyelország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Profi Credit Polska SA kontra QJ (C-84/19), BW kontra DR (C-222/19), QL kontra CG (C-252/19)

(C-84/19., C-222/19. és C-252/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - Az 1. cikk (2) bekezdése - Hatály - A hitel nem kamatjellegű költségeinek maximális összegét előíró nemzeti rendelkezés - A 3. cikk (1) bekezdése - A hitelező gazdasági tevékenységének költségeit a fogyasztóra hárító szerződési feltétel - A felek jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség - A 4. cikk (2) bekezdése - A szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának kötelezettsége - Szerződési feltételek, amelyek nem határozzák meg, mely szolgáltatások díjazására irányulnak - 2008/48/EK irányelv - A 3. cikk g) pontja - A nem kamatjellegű hitelköltségeknek a fogyasztóra terhelhető maximális összegére vonatkozó számítási módszert megállapító nemzeti szabályozás)

(2020/C 378/08)

Az eljárás nyelve: lengyel

Juridictions de renvoi

Sąd Rejonowy Szczecin – Prawobrzeże i Zachód w Szczecinie, Sąd Rejonowy w Opatowie

Az alapeljárás felei

Felperesek: Profi Credit Polska S. A. (C-84/19), BW (C-222/19), QL (C-252/19)

Alperesek: QJ (C-84/19), DR (C-222/19), CG (C-252/19)

Rendelkező rész

1.

A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének g) pontját és 22. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a fogyasztói hitelre vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amely megállapítja a fogyasztóra terhelhető nem kamatjellegű hitelköltségek maximális összegének számítási módját, még akkor sem, ha e számítási mód lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató számára, hogy a gazdasági tevékenységének gyakorlásához kapcsolódó általános költségek egy részét a fogyasztóra hárítsa, feltéve hogy az említett szabályozás az említett maximális összeget érintő rendelkezéseivel nem sérti ezen irányelv harmonizált rendelkezéseit.

2.

A 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kizárt ezen irányelv hatálya alól az olyan szerződési feltétel, amely a nem kamatjellegű hitelköltségeket a fogyasztói hitelre vonatkozó nemzeti jogszabály által előírt felső határnak megfelelően határozza meg, amennyiben e jogszabály előírja, hogy a nem kamatjellegű hitelköltségek az e felső határt vagy a hitel teljes összegét meghaladó részükben nem fizetendők meg.

3.

A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztói hitelszerződés azon feltételei, amelyek a hitel tőkerészének és kamatainak a megfizetésétől eltérő költségeket terhelnek a fogyasztóra, nem tartoznak az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá, amennyiben e feltételek nem határozzák meg sem e költségek jellegét, sem pedig az azok ellenében nyújtott szolgáltatásokat, és oly módon vannak megfogalmazva, hogy a fogyasztóban zavart keltenek a kötelezettségeit és az e feltételek gazdasági következményeit illetően, aminek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

4.

A 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, nem kamatjellegű hitelköltségekre vonatkozó szerződési feltétel, amely e költséget a jogszabályban előírt felső határ alatt határozza meg, és amely a hitelező gazdasági tevékenységének a költségeit a fogyasztóra hárítja, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idézhet elő a fogyasztó kárára abban az esetben, ha ezen utóbbira az igénybe vett szolgáltatásoknak és a felvett hitel összegének viszonylatában aránytalan költségeket terhel, aminek fennállását a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

---

(1)  HL C 164., 2019.5.13.

HL C 280., 2019.8.19.

A Bíróság (nagytanács) 2020. szeptember 8-i ítélete – Európai Bizottság kontra Francisco Carreras Sequeros és társai, Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

(C-119/19. P. és C-126/19. P. sz. egyesített ügyek) (1)

(Fellebbezés - Közszolgálat - Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata - A 2014. január 1-jei reform - A X. melléklet 6. cikke - Harmadik országban szolgálatot teljesítő tisztviselők és szerződéses alkalmazottak - Az éves fizetett szabadság napjainak biztosításáról szóló új rendelkezések - Jogellenességi kifogás - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - A 31. cikk (2) bekezdése - 2003/88/EK irányelv - Éves fizetett szabadsághoz való alapvető jog)

(2020/C 378/09)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

(C-119/19. P. sz. ügy)

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: T. S. Bohr, G. Gattinara és L. Vernier meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Francisco Carreras Sequeros, Mariola de las Heras Ojeda, Olivier Maes, Gabrio Marinozzi, Giacomo Miserocchi, Marc Thieme Groen (képviselők: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek), Európai Parlament (képviselők: O. Caisou-Rousseau, J. Steele és E. Taneva meghatalmazottak), az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

(C-126/19. P. sz. ügy)

Fellebbező: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Francisco Carreras Sequeros, Mariola de las Heras Ojeda, Olivier Maes, Gabrio Marinozzi, Giacomo Miserocchi, Marc Thieme Groen (képviselők: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek), Európai Bizottság (képviselők: T. S. Bohr, G. Gattinara és L. Vernier meghatalmazottak), Európai Parlament (képviselők: O. Caisou-Rousseau, J. Steele és E. Taneva meghatalmazottak),

Rendelkező rész

1)	A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének a 2018. december 4-i Carreras Sequeros és társai kontra Bizottság ítéletét (T-518/16, EU:T:2018:873) hatályon kívül helyezi.

2)	A Bíróság a Francisco Carreras Sequeros, Mariola de las Heras Ojeda, Olivier Maes, Gabrio Marinozzi, Giacomo Miserocchi és Marc Thieme Groen által a T-518/16. sz. ügyben indított keresetet elutasítja.

3)

Francisco Carreras Sequeros, Mariola de las Heras Ojeda, Olivier Maes, Gabrio Marinozzi, Giacomo Miserocchi és Marc Thieme Groen viseli a saját költségein felül az Európai Unió Tanácsa részéről a jelen fellebbezésekkel összefüggésben és az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárásban felmerült költségeket, valamint az Európai Bizottság részéről az utóbbi eljárással összefüggésben felmerült költségeket.

4)	A Bizottság maga viseli a jelen fellebbezésekkel összefüggésben felmerült saját költségeit.

5)	Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 131., 2019.4.8.

A Bíróság (első tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Supreme Site Services GmbH, Supreme Fuels GmbH & Co KG, Supreme Fuels Trading Fze kontra Supreme Headquarters Allied Powers Europe

(C-186/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 1215/2012/EU rendelet - Az 1. cikk (1) bekezdése - Hatály - Polgári és kereskedelmi ügyek - Joghatóság - Kizárólagos joghatóság - A 24. cikk 5. pontja - A határozatok végrehajtásával kapcsolatos jogviták - Valamely nemzetközi szervezet végrehajtás alóli mentességre alapított, zárolást elrendelő biztosítási intézkedés megszüntetésére, valamint további zárolási intézkedések foganatosításának megtiltására irányuló keresete)

(2020/C 378/10)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden

Az alapeljárás felei

Felperesek: Supreme Site Services GmbH, Supreme Fuels GmbH & Co KG, Supreme Fuels Trading Fze

Alperes: Supreme Headquarters Allied Powers Europe

Rendelkező rész

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12–i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan ideiglenes intézkedés iránti kereset, amelyet valamely tagállam bírósága előtt indítottak, és amelynek keretében valamely nemzetközi szervezet a végrehajtás alóli mentességére hivatkozik abból a célból, hogy elérje mind az eljáró bíróság tagállamától eltérő tagállamban foganatosított zárolás megszüntetését, mind pedig az azonos tényállás alapján történő ismételt zárolás megtiltását, és amely keresetet az ezen szervezet által biztosított békefenntartó művelethez szállított üzemanyagok megfizetésének elmulasztásából adódó követelésre vonatkozó alapeljárással párhuzamosan terjesztettek elő, a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma alá tartozik, amennyiben e keresetet nem az uniós jog értelmében vett közhatalmi jogosítványok gyakorlása alapján indítják meg, amelynek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2)

Az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy a valamely tagállam bírósága előtt indított ideiglenes intézkedés iránti kereset elbírálására, amelynek keretében valamely nemzetközi szervezet a végrehajtás alóli mentességére hivatkozik abból a célból, hogy elérje mind a bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban foganatosított zárolás megszüntetését, mind pedig az azonos tényállás alapján történő ismételt zárolás megtiltását, a zárolás foganatosításának helye szerinti tagállam bíróságai nem rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.

---

(1)  HL C 155., 2019.5.6.

A Bíróság (tizedik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete – achtung! GmbH kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

(C-214/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Európai uniós védjegy - 207/2009/EK rendelet - A 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Megkülönböztető képesség - Hiány)

(2020/C 378/11)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: achtung! GmbH (képviselők: G. J. Seelig és D. Bischof ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Hanf meghatalmazott)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság az achtung! GmbH-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 238., 2019.7.15.

A Bíróság (első tanács) 2020. szeptember 9-i ítélete (a High Court [Írország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Friends of the Irish Environment Ltd kontra An Bord Pleanála

(C-254/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 92/43/EGK irányelv - A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme - A 6. cikk (3) bekezdése - Hatály - A „projekt” és a „jóváhagyás” fogalma - A terv vagy a projekt valamely védett természeti területre irányuló hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat - Cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére adott engedély határidejét meghosszabbító határozat - A 92/43 irányelvet nem megfelelően átültető nemzeti szabályozáson alapuló eredeti határozat)

(2020/C 378/12)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

High Court (Írország)

Az alapeljárás felei

Felperes: Friends of the Irish Environment Ltd

Alperes: An Bord Pleanála

Az eljárásban részt vesz: Shannon Lng Ltd,

Rendelkező rész

1)

A cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projekt megvalósítására eredetileg meghatározott tízéves határidőt meghosszabbító határozatot a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében projektre adott jóváhagyásnak kell tekinteni abban az esetben, ha a projektre adott, időközben lejárt eredeti engedély a munkálatok elvégzésére általa meghatározott határidő lejártakor már hatályát vesztette, és a munkálatokat nem kezdték meg.

2)

A hatáskörrel rendelkező hatóságnak kell megállapítania, hogy a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projekt megvalósítására eredetileg megállapított határidő meghosszabbításáról szóló határozatnak, amely esetében a projektre vonatkozó eredeti engedély már lejárt, a 92/43 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatában előírt megfelelő hatásvizsgálat tárgyát kell e képeznie, és hogy adott esetben ennek a vizsgálatnak a projekt egészére vagy egy részére kell e vonatkoznia, figyelembe véve különösen az esetlegesen lefolytatott korábbi vizsgálatot és a releváns környezetvédelmi és tudományos adatok változását, de a projekt esetleges módosítását, illetve más tervek vagy projektek létezését is.

Ezt a hatásvizsgálatot abban az esetben kell elvégezni, ha az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretek alapján nem zárható ki, hogy a projekt hatással lehet az érintett természeti területre vonatkozó megőrzési célkitűzésekre. Az említett projektre vonatkozóan korábban, a projekt eredeti engedélyének elfogadása előtt végzett értékelés csak akkor zárhatja ki ezt a kockázatot, ha olyan átfogó, pontos és végleges megállapításokat tartalmaz, amelyek a munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnak, feltéve hogy a releváns környezetvédelmi és tudományos adatok nem változtak, a projektet nem módosították, illetve nincs más terv vagy projekt kilátásba helyezve.

---

(1)  HL C 206., 2019.6.17.

A Bíróság (nagytanács) 2020. szeptember 8-i ítélete (a High Court [Írország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Recorded Artists Actors Performers Ltd kontra Phonographic Performance (Ireland) Ltd, Minister for Jobs Enterprise and Innovation, Ireland, Attorney General

(C-265/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdon - Szerzői joggal szomszédos jogok - 2006/115/EK irányelv - A 8. cikk (2) bekezdése - Hangfelvételek felhasználása az Unióban - Az előadóművészeknek a hangfelvétel-előállítókkal megosztott, méltányos díjazáshoz való joga - Harmadik országok állampolgáraira való alkalmazhatóság - Az előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződés - 4. és 15. cikk - Harmadik országok által tett fenntartások - Az e fenntartások alapján harmadik országok állampolgárai számára az Unióban viszonossági alapon biztosítható méltányos díjazáshoz való jog korlátai - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése és 52. cikkének (1) bekezdése - A szellemi tulajdon oltalmához fűződő alapvető jog - Az arra vonatkozó követelmény, hogy minden egyes korlátozást jogszabályban kell előírni, a korlátozásnak tiszteletben kell tartania az alapvető jog lényeges tartalmát és arányosnak kell lennie - Az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás e korlátozások meghatározását illetően - Hatáskörmegosztás a harmadik országokkal való kapcsolatokat illetően - Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése - Az Unió kizárólagos hatásköre)

(2020/C 378/13)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

High Court (Írország)

Az alapeljárás felei

Felperes: Recorded Artists Actors Performers Ltd

Alperesek: Phonographic Performance (Ireland) Ltd, Minister for Jobs Enterprise and Innovation, Ireland, Attorney General

Rendelkező rész

1)

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdését a Szellemi Tulajdon Világszervezetének előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 4. cikkének (1) bekezdésére és 15. cikkének (1) bekezdésére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam az ezen 8. cikk (2) bekezdésében szereplő és ott említett egyszeri méltányos díjazás egy részére jogosult művészekre utaló „[…] érintett előadóművészek” kifejezésnek a saját jogába való átültetése során kizárja az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli, harmadik országok állampolgárait, azon személyek kivételével, akiknek lakó- vagy tartózkodási helye az EGT-ben található, illetve akiknek a hangfelvétel elkészítésében való közreműködésére az EGT-ben került sor.

2)

A Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO) előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 15. cikkének (3) bekezdését és a 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését az uniós jog jelenlegi állapotában úgy kell értelmezni, hogy a harmadik országok által az e 15. cikk (3) bekezdése alapján bejelentett fenntartások, amelyek hatásaként a területükön a WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot korlátozzák, nem vezetnek az Európai Unióban az említett 8. cikk (2) bekezdésében írt jog korlátozásához e harmadik országok állampolgárai tekintetében, bár ilyen korlátozásokat az uniós jogalkotó is bevezethet, amennyiben azok megfelelnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az említett 8. cikk (2) bekezdésével tehát ellentétes az, ha valamely tagállam korlátozza az egyszeri méltányos díjazáshoz való jogot az említett harmadik országok állampolgárságával rendelkező előadóművészek és hangfelvétel-előállítók tekintetében.

3)

A 2006/115 irányelv 8. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az ott írt egyszeri méltányos díjazáshoz való jog oly módon való korlátozása, hogy kizárólag az érintett hangfelvétel előállítója részesül díjazásban, anélkül hogy e díjazást meg kellene osztania az e hangfelvétel elkészítésében közreműködő előadóművésszel.

---

(1)  HL C 206., 2019.6.17.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie [Lengyelország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Delfly sp. z o.o. kontra Smartwings Poland sp. z o. o., korábban Travel Service Polska sp. z o.o.

(C-356/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Légi közlekedés - 261/2004/EK rendelet - 7. cikk - Kártalanításhoz való jog légi járat késése vagy törlése esetén - A kártalanítás módja - Nemzeti pénznemben kifejezett kérelem - A pénznemnek a jogosult általi kiválasztását tiltó nemzeti rendelkezés)

(2020/C 378/14)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie

Az alapeljárás felei

Felperes: Delfly sp. z o.o.

Alperes: Smartwings Poland sp. z o.o., korábban Travel Service Polska sp. z o.o.

Rendelkező rész

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet és különösen a 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a törölt vagy késéssel érintett légi járat utasa vagy utasának jogutódja kérheti az e rendelkezés szerinti kártalanítás összegének a lakóhelyén törvényes fizetőeszköznek minősülő nemzeti pénznemben való megfizetését, és így az említett rendelkezéssel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy tagállami ítélkezési gyakorlat, amely kizárólag amiatt eredményezi az utas vagy jogutódja által benyújtott kérelem elutasítását, hogy a követelést nemzeti pénznemben határozták meg.

---

(1)  HL C 280., 2019.8.19.

A Bíróság (negyedik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Juzgado Contencioso-Administrativo no 17 de Barcelona, Juzgado de lo Contencioso-Administrativo no 5 de Barcelona [Spanyolország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – UQ (C-503/19), SI (C-592/19) kontra Subdelegación del Gobierno en Barcelona

(C-503/19. és C-592/19. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállása - 2003/109/EK irányelv - A 6. cikk (1) bekezdése - Figyelembe veendő tényezők - Nemzeti szabályozás - E tényezők figyelembevételének hiánya - A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésének az érintett büntetett előélete miatti megtagadása)

(2020/C 378/15)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróságok

Juzgado Contencioso-Administrativo no 17 – de Barcelona, Juzgado de lo Contencioso-Administrativo no 5 de Barcelona

Az alapeljárások felei

Felperesek: UQ (C-503/19), SI (C-592/19)

Alperes: Subdelegación del Gobierno en Barcelona

Rendelkező rész

A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes – a tagállam egyes bíróságai általi értelmezésében – az a tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgártól meg lehet tagadni a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megadását ebben a tagállamban pusztán e harmadik országbeli állampolgár büntetett előélete miatt, a helyzetének – többek között – az általa elkövetett bűncselekmény jellegére, az általa esetlegesen a közrendre vagy közbiztonságra jelentett veszélyre, az említett tagállam területén való tartózkodásának időtartamára, valamint az e tagállammal fennálló kapcsolataira tekintettel történő konkrét vizsgálata nélkül.

---

(1)  HL C 363., 2019.10.28.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (az Oberster Gerichtshof [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – NM, a NIKI Luftfahrt GmbH felszámolóbiztosa kontra ON

(C-530/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Légi közlekedés - 261/2004/EK rendelet - 5. és 9. cikk - A légi fuvarozó azon kötelezettsége, hogy szállodai elhelyezést ajánljon fel azon utasok számára, akiknek a légi járatát törölték - Az utas által az elhelyezés céljára szolgáló szállodában történő tartózkodása során elszenvedett kár - Lehetősége arra, hogy a légi fuvarozónak a szálloda személyzete által tanúsított gondatlanság miatti felelősségére hivatkozzanak)

(2020/C 378/16)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberster Gerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: NM, a NIKI Luftfahrt GmbH felszámolóbiztosa

Alperes: ON

Rendelkező rész

1)

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében a légi fuvarozót terhelő azon kötelezettségből, hogy az e rendelkezésben említett utasoknak díjmentesen ajánljon szállodai elhelyezést, nem következik az, hogy e légi fuvarozónak magára kell vállalnia az elhelyezés megszervezését mint olyat.

2)

A 261/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az a légi fuvarozó, amely e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében szállodai elhelyezést ajánlott egy olyan utasnak, akinek a légi járatát törölték, kizárólag e rendelet alapján nem kötelezhető arra, hogy az említett szálloda személyzete által elkövetett hibával okozott károkat megtérítse ezen utas számára.

---

(1)  HL C 328., 2019.9.30.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. szeptember 3-i ítélete (a Landgericht München I [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra Telefónica Germany GmbH & Co. OHG

(C-539/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Az Európai Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolás - 531/2012/EU rendelet - 6a. cikk - A 6e. cikk (3) bekezdése - A barangolásszolgáltatóknak a szabályozott barangolási díjszabás automatikus alkalmazására vonatkozó kötelezettsége - Az 531/2012/EU rendelet hatálybalépését megelőzően egyedi barangolási tarifát választó fogyasztókra történő alkalmazás)

(2020/C 378/17)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht München I

Az alapeljárás felei

Felperes: Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V.

Alperes: Telefónica Germany GmbH & Co. OHG

Rendelkező rész

A 2015. november 25-i (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló, 2012. június 13-i 531/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 6a. cikkét és 6e. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy 2017. június 15-től kezdődően a barangolásszolgáltatók kötelesek voltak arra, hogy a többek között az e rendelet 6a. cikkében előírt szabályozott barangolási díjszabást automatikusan alkalmazzák minden ügyfelük tekintetében, függetlenül attól, hogy ezen ügyfelek előzőleg szabályozott barangolási díjszabást vagy egy másik, szabályozott barangolási díjszabástól eltérő díjszabást választottak, kivéve ha ezen ügyfelek a 2017. június 15-i határidőt megelőzően kifejezetten kinyilvánították, hogy egy ilyen másik díjszabást választanak az említett rendelet 6e. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében e tekintetben előírt eljárásnak megfelelően.

---

(1)  HL C 328., 2019.9.30.

A Bíróság (első tanács) 2020. szeptember 9-i ítélete (a Conseil d'État [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – JP kontra Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides

(C-651/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Menekültpolitika - A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások - 2013/32/EU irányelv - 46. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 47. cikk - Hatékony jogorvoslathoz való jog - Nemzetközi védelem iránti ismételt kérelmet elfogadhatatlanság miatt elutasító határozat elleni jogorvoslati kérelem - Jogorvoslati határidő - A közlés szabályai)

(2020/C 378/18)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: JP

Alperes: Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides

Rendelkező rész

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 46. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a nemzetközi védelem iránti ismételt kérelem elfogadhatatlanságát megállapító határozat elleni jogorvoslati kérelem előterjesztésére vonatkozóan a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is magában foglaló tíznapos, az ilyen határozat közlésétől kezdődő jogvesztő határidőt ír elő abban az esetben is, ha az érintett kérelmező e tagállamban nem választott lakcímet, és így e közlésre az e kérelmek vizsgálatára hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság székhelyén kerül sor, feltéve, hogy először is, e kérelmezőket tájékoztatják arról, hogy amennyiben a kérelmükre vonatkozó határozat közlése céljából nem választottak lakcímet, e nemzeti hatóság székhelyét tekintik az e célból megjelölt címnek, másodszor, az említett kérelmezőknek az e székhelyhez való hozzáférésére vonatkozó feltételek nem nehezítik meg túlzottan azt, hogy ezen utóbbiak megkapják az őket érintő határozatokat, harmadszor, az uniós jog által a nemzetközi védelmet kérelmezők számára előírt eljárási garanciákhoz való tényleges hozzáférés biztosított e határidőn belül, és negyedszer, tiszteletben tartják az egyenértékűség elvét. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás megfelel-e ezeknek a követelményeknek.

---

(1)  HL C 372., 2019.11.4.

A Bundesverwaltungsgericht (Németország) által 2020. június 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Bundesrepublik Deutschland kontra SW

(C-273/20. sz. ügy)

(2020/C 378/19)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesverwaltungsgericht

Az alapeljárás felei

Felperes: Bundesrepublik Deutschland

Alperes: SW

Az eljárásban részt vesz: Stadt Darmstadt

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

a) A 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (1) 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 2. cikkének f) pontja szerinti kísérő nélküli kiskorú menekülthöz való csatlakozás esetén minősülhet-e a kiskorúság további fennállása a 2003/86/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „feltételnek”? Összeegyeztethető-e az említett rendelkezésekkel az a tagállami szabályozás, amely a 2003/86/EK irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében vett kísérő nélküli kiskorú menekülthöz csatlakozó szülei számára csak addig biztosítja a tagállamban való (származékos) tartózkodási jogot, amíg a menekült még ténylegesen kiskorú? b) Az 1. a) kérdésre adott igenlő válasz esetén: úgy kell-e értelmezni a 2003/86/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének az ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával és 2. cikkének f) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontját, hogy az a tagállam, amelynek jogszabályai szerint a szülők (származékos) tartózkodási joga a gyermek nagykorúvá válásának időtartamára korlátozódik, elutasíthatja a még harmadik országban tartózkodó szülők családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelmét, ha a menekült a menekültként való elismerést követően három hónapon belül benyújtott kérelemről közigazgatási vagy bírósági eljárás keretében hozott végleges határozatot megelőzően nagykorúvá vált?

2)

Ha az 1. pont kérdéseire adott válasz alapján a családegyesítés elutasításának nincs helye: Milyen követelményeket kell támasztani a 2003/86/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kapcsolattal szemben a szülőknek az olyan menekülthöz való csatlakozása eseteiben, aki a családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelemről szóló határozat meghozatala előtt nagykorúvá vált? Különösképpen: a) elegendő-e ehhez első fokú, egyenes ági felmenői rokonság (2003/86/EK irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja) vagy valódi családi élet is szükséges? b) amennyiben valódi családi élet is szükséges: Milyen intenzitás szükséges e tekintetben? Elegendőek-e ehhez például az alkalmi vagy rendszeres látogatások, közös háztartásban való együttélés vagy ezen felül olyan összetartó közösség szükséges, amelynek tagjai egymásra vannak utalva? c) Megköveteli-e a még harmadik államban tartózkodó és a menekültként elismert, időközben nagykorúvá vált gyermekkel való családegyesítés iránti kérelmet benyújtó szülők csatlakozása azt, hogy a beutazást követően a családi élet a tagállamban várhatóan a 2b. kérdésben előírt módon (újra) folytatódik?

---

(1)  A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.).

A Bundesverwaltungsgericht (Németország) által 2020. június 26-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Bundesrepublik Deutschland kontra XC

(C-279/20. sz. ügy)

(2020/C 378/20)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesverwaltungsgericht

Az alapeljárás felei

A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Bundesrepublik Deutschland

A felülvizsgálati eljárásban ellenérdekű fél: XC

Az eljárásban részt vesz: Landkreis Cloppenburg

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (1) 4. cikke (1) bekezdésének c) pontját, hogy a menekültként elismert családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében akkor is kiskorúnak minősül, ha utóbbi a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor kiskorú volt, azonban már a családegyesítő menekültként való elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően nagykorúvá vált?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Milyen követelményeket kell ilyen esetben a 2003/86/EK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kapcsolattal szemben támasztani? a) Elegendő-e ehhez a jogszerű szülő–gyermek kapcsolat vagy valódi családi élet is szükséges? b) Amennyiben valódi családi élet is szükséges: milyen intenzitás szükséges e tekintetben? Elegendő-e ehhez például az alkalmi vagy rendszeres látogatások, közös háztartásban való együttélés vagy ezen felül olyan összetartó közösség szükséges, amelynek tagjai egymásra vannak utalva? c) Megköveteli-e a még harmadik államban tartózkodó és a menekültként elismert szülővel való családegyesítés iránti kérelmet benyújtó, időközben nagykorúvá vált gyermek csatlakozása azt, hogy a beutazást követően a családi élet a tagállamban várhatóan a 2b. kérdés értelmében előírt módon (újra) folytatódik?

---

(1)  A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.).

A Judecătoria Oradea (Románia) által 2020. július 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Promexor Trade Srl kontra Direcția Generală a Finanțelor Publice Cluj – Administrația Județeană a Finanțelor Publice Bihor

(C-358/20. sz. ügy)

(2020/C 378/21)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Judecătoria Oradea

Az alapeljárás felei

Felperes: Promexor Trade Srl

Alperes: Direcția Generală a Finanțelor Publice Cluj – Administrația Județeană a Finanțelor Publice Bihor

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétesek-e a 2006/112/EK irányelv (1) rendelkezéseivel és az adósemlegesség elvével az olyan nemzeti szabályok, amelyekkel a tagállam határozatlan időre arra kötelez valamely állampolgárt, hogy szedje be és fizesse be a héát az államnak, ugyanakkor ezzel összefüggésben nem biztosítja számára a héa levonásához való jogot, mivel hivatalból törölték a héa-azonosítószámát amiatt, hogy hat egymást követő hónapra/két egymást követő naptári negyedévre vonatkozóan benyújtott héabevallásaiban nem tüntetett fel héaköteles ügyleteket?

2)

Az alapjogvita tényállására tekintettel összeegyeztethető-e a jogbiztonság, a bizalomvédelem, az arányosság és a lojális együttműködés 2006/112/EK irányelvből eredő [elvével] az olyan nemzeti szabály vagy az adóhatóság olyan gyakorlata, amelynek értelmében – noha a tagállam rendszerint lehetővé teszi, hogy a héa-azonosítószám hivatalból történő törlését követően a jogi személyt kérelemre újból héanyilvántartásba vegyék – egyes konkrét körülmények fennállása esetén az adóalany pusztán formális okokból nem kérheti az újbóli héanyilvántartásba vételét, miközben határozatlan ideig köteles a héát beszedni és befizetni az államnak, ugyanakkor ezzel összefüggésben nem illeti meg a héa levonásához való jog?

3)

Az alapjogvita tényállására tekintettel úgy kell-e értelmezni a jogbiztonság, a bizalomvédelem, az arányosság és a lojális együttműködés 2006/112/EK irányelvből eredő [elvét], hogy azok értelmében tilos az adóalanyt a héa levonásához való jog megtagadása mellett határozatlan időre arra kötelezni, hogy beszedje és befizesse a héát, amennyiben az adott ügyben az adóhatóság nem ellenőrzi a héa levonásához való jog gyakorlása érdemi feltételeinek fennállását és az adóalany nem követett el csalást?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 7. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.).

A Finanzgericht Düsseldorf (Németország) által 2020. augusztus 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – XY kontra Finanzamt V

(C-394/20. sz. ügy)

(2020/C 378/22)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Finanzgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: XY

Alperes: Finanzamt V

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 63. cikkének (1) bekezdését és 65. cikkét, hogy azokkal ellentétes az öröklési illeték kiszabására vonatkozó olyan tagállami nemzeti szabályozás, amely az öröklési illeték kiszámítása kapcsán akként rendelkezik, hogy az e tagállam területén fekvő ingatlanok megszerzése esetén irányadó illetékalap tekintetében alkalmazott illetékmentes rész – abban az esetben, ha az örökhagyó halála időpontjában az örökhagyó és az örökös más tagállamban rendelkezett lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel – alacsonyabb annál az illetékmentes résznél, mint amely akkor lett volna irányadó, ha az említett időpontban legalább egyikük az előbbi tagállamban rendelkezett volna lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel?

2)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 65. cikket, hogy azokkal ellentétes az öröklési illeték kiszabására vonatkozó olyan tagállami nemzeti szabályozás, amely az öröklési illeték kiszámítása kapcsán akként rendelkezik, hogy a kötelesrészekből eredő kötelezettségek az e tagállam területén fekvő ingatlanok megszerzése esetén – abban az esetben, ha az örökhagyó halála időpontjában az örökhagyó és az örökös más tagállamban rendelkezett lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel – nem vonhatók le, míg e kötelezettségek a öröklés útján történő vagyonszerzés értékéből teljes mértékben levonhatók lennének, ha az örökhagyó halálának időpontjában legalább az örökhagyó vagy az örökös az előbbi tagállamban rendelkezett volna lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel?

A Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) által 2020. augusztus 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – EB és társai kontra Versicherungsanstalt öffentlich Bediensteter, Eisenbahnen und Bergbau (BVAEB)

(C-405/20. sz. ügy)

(2020/C 378/23)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperesek: EB, DS és JP

Alperes: Versicherungsanstalt öffentlich Bediensteter, Eisenbahnen und Bergbau (BVAEB)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód követelménye időbeli hatályának a Barber ítélet (1) (C-262/88), valamint az EUMSZ 157. cikkről szóló (33.) jegyzőkönyv és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: 2006/54/EK irányelv) 12. cikke szerinti korlátozását, hogy egy (osztrák) nyugdíjas nem vagy (arányosan) csak a jogosultságnak az 1994. január 1-jét követő foglalkoztatási időszakokon alapuló része tekintetében hivatkozhat jogszerűen az egyenlő bánásmód követelményére annak alátámasztása érdekében, hogy a tisztviselői nyugdíjak 2018. évi – az alapeljárásokban alkalmazotthoz hasonló – korrekciójára vonatkozó rendelkezések révén hátrányos megkülönböztetés érte?

2)

Úgy kell-e értelmezni a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód (a 2006/54/EK irányelv 5. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 157. cikk szerinti) követelményét, hogy az ahhoz hasonló közvetett eltérő bánásmód, mint amely – adott esetben – az alapeljárásokban alkalmazandó, a 2018. évi nyugdíjkorrekcióra vonatkozó rendelkezésekből ered, a már korábban elfogadott hasonló intézkedésekre és az ezen intézkedések együttes hatása által a nyugdíjak reálértékének inflációarányos kiigazításához képest okozott jelentős (a jelen esetben 25 %-os) veszteségre is figyelemmel igazolt, különösen — annak megakadályozása érdekében, hogy (egységes mértékkel történő rendszeres korrekció esetén) „szakadék” keletkezzen a magasabb és alacsonyabb nyugdíjak között, jóllehet ez a különbség pusztán nominális lenne, és nem változna az értékek közötti arány, — egy általános „szociális elem” megvalósítása, mégpedig az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasok vásárlóerejének növelése érdekében, jóllehet a) ez a cél a magasabb nyugdíjak korrekciójának korlátozása nélkül is elérhető lenne, és b) a jogalkotó nem ír elő ilyen intézkedést azonos módon a vásárlóerőnek az alacsonyabb tisztviselői illetmények inflációs kiigazítása során (a magasabb illetmények korrekciójának terhére) történő növelése érdekében is, és a(z állami részvétel nélkül működő) többi foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerből folyósított nyugdíjak értékének kiigazításába történő hasonló beavatkozással kapcsolatban sem fogadott el rendelkezéseket az alacsonyabb nyugdíjak vásárlóerejének (a magasabb nyugdíjak korrekciójának terhére történő) növelése érdekében, — „a rendszer” fenntartása és finanszírozása érdekében, jóllehet a tisztviselők nyugdíját nem egy biztosítóintézet folyósítja egy biztosításszerűen megszervezett és járulékalapú rendszerből, hanem a szövetségi állam mint a nyugalmazott tisztviselők munkáltatója a munkavégzésért nyújtott díjazásként, és ezért nem egy rendszer fenntartása vagy finanszírozása, hanem végső soron csak költségvetési megfontolások a mérvadóak, — mert önálló igazoló okot képez, vagy (ezt megelőzően) eleve kizárja a férfiak 2006/54/EK irányelv értelmében vett, nemi alapon történő közvetett hátrányos megkülönböztetésének feltételezését, ha azt, hogy a magasabb nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasok csoportjában statisztikailag lényegesen több a férfi, azon körülmény következményének kell tekinteni, hogy a foglalkoztatás és munkavégzés területén a nők különösen a múltban jellemzően nem rendelkeztek esélyegyenlőséggel, vagy — mert a szabályozás az EUMSZ 157. cikk (4) bekezdése értelmében vett pozitív intézkedésként elfogadható?

---

(1)  1991. május 17-i ítélet, C-262/88, EU:C:1990:209.

(2)  A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 204., 23. o.; helyesbítés: HL 2019.L 191., 45. o.).

A Rechtbank Amsterdam (Hollandia) által 2020. szeptember 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – P ellen kibocsátott európai elfogatóparancs; másik fél az eljárásban: Openbaar Ministerie

(C-412/20. PPU. sz. ügy)

(2020/C 378/24)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Amsterdam

Az alapeljárás felei

Európai elfogatóparanccsal érintett személy: P

Másik fél az eljárásban: Openbaar Ministerie

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Ellentétes-e a 2002/584/IB kerethatározattal, (1) az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével és/vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második albekezdésével az, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság végrehajt egy európai elfogatóparancsot, holott azt olyan bíróság bocsátotta ki, amely nem felel meg, és már az európai elfogatóparancs kibocsátása időpontjában sem felelt meg a hatékony bírói jogvédelem vagy a hatékony jogvédelem követelményének, mivel a kibocsátó tagállam joga nem biztosítja e bíróság függetlenségét, és már az európai elfogatóparancs kibocsátásának időpontjában sem biztosította azt?

---

(1)  Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).

A tribunal de première instance francophone de Bruxelles (Belgium) által 2020. szeptember 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – État Belge kontra LO, OG, SH, MB, JD, OP, Bluetail Flight School SA (BFS)

(C-413/20. sz. ügy)

(2020/C 378/25)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de première instance francophone de Bruxelles

Az alapeljárás felei

Felperesek: État Belge

Alperesek: LO, OG, SH, MB, JD, OP, Bluetail Flight School SA (BFS)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A polgári légi közlekedéshez kapcsolódó [helyesen: a polgári légi közlekedés hajózó személyzetére alkalmazandó] műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő rögzítéséről szóló 2011. november 3-i 1178/2011/EU bizottsági rendelet (1) I. melléklete A. alrésze 3. függelékének 9. pontja a 9.e) pontban rögzített 115 órányi műszeres repülési idő számítása során lehetővé teszi-e az FNPT II repülésszimulátoron teljesített gyakorló órák (műszeres földi idő) figyelembevételét a 9.e) pont 2) alpontjában említett 15 MCC oktatási órán felül és a 9.e) pont 3.ii) alpontjában említett, FNPT II-n teljesített legfeljebb 40 órányi műszeres repülési időn, illetve az 55 órányi földi műszeres repülési időn felül?

2)	Az első kérdésre adandó válasz változik-e attól függően, hogy a fent említett 15 és 40 órán felül teljesített órák MCC oktatási órákból vagy más szimulátoros gyakorlattípusokból tevődnek össze?

3)

A fenti két kérdésre adandó nemleges válasz esetén ugyanezen rendelet I. melléklete A. alrésze 3. függelékének 10. pontja lehetővé teszi-e a CPL(A) szakszolgálati engedélynek az azt követően történő kibocsátását, a műszeres repülésre vonatkozó jártassági vizsga („skill test”) megismétlése nélkül, hogy a pilótajelöltek megfelelő számú légi járművön töltött órával teljesítették képzéseiket?

4)

A fenti három kérdésre adandó nemleges válasz esetén a jogbiztonság általános elve alapján időben korlátozni kell-e a Bíróság által a szóban forgó jogszabály vonatkozásában adott értelmezést, például annak érdekében, hogy az csak azon pilótajelöltekre legyen alkalmazható, akik a CPL(A) szakszolgálati engedély kibocsátását a Bíróság ítéletét követően kérelmezik, vagy például az ezen engedély megszerzéséhez szükséges képzésüket azt követően kezdték meg?

---

(1)  HL 2011, L 311., 1. o.

A Törvényszék (negyedik tanács) T-110/17. sz., Jiangsu Seraphim Solar System Co. Ltd kontra Bizottság ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2020. szeptember 18-án benyújtott fellebbezés

(C-439/20. P. sz. ügy)

(2020/C 378/26)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: T. Maxian Rusche, G. Luengo meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Jiangsu Seraphim Solar System Co. Ltd., az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a Törvényszék (negyedik tanács) T-110/17. sz., Jiangsu Seraphim Solar System Co. Ltd kontra Bizottság ügyben 2020. július 20-án hozott ítéletát;

—	utasítsa el az elsőfokon előterjesztett keresetet mint elfogadhatatlant;

—	másodlagosan: utasítsa el az elsőfokon előterjesztett keresetet mint megalapozatlant; valamint mindkét esetben

—	a felperest kötelezze a fellebbezési és az elsőfokú eljárás költségeit.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező négy fellebbezési jogalapot terjeszt elő.

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az elsőfokon előterjesztett kereset elfogadhatósága és jogkövetkezményeinek beállása tekintetében.

Másodszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vámbeszedést „visszamenőlegesnek” minősítette.

Harmadszor a Törvényszék tévesen értelmezte az 1225/2009/EK rendelet (1) 8. cikkének (1), (9) és (10) bekezdését, valamint 10. cikkének (5) bekezdését, továbbá az 597/2009/EK rendelet (2) 13. cikkének (1), (9) és (10) bekezdését, valamint 16. cikkének (5) bekezdését, amikor megállapította, hogy nem volt lehetséges a vám beszedése olyan behozatalok után, amelyek sértették a kötelezettségvállalásokat;

Negyedszer a Törvényszék tévesen értelmezte az 1225/2009/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdését és az 597/2009/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdését, amikor megállapította, hogy a Tanácsnak nem volt jogalapja arra, hogy akként rendelkezzen: amennyiben a Bizottság érvénytelenít valamely kötelezettségvállalási számlát, be kell szedni a vámot.

---

(1)  Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelete (HL 2009. L 343., 51. o.).

(2)  Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 188., 93. o.).

A Törvényszék (negyedik tanács) T-110/17. sz., Jiangsu Seraphim Solar System kontra Bizottság ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete ellen az Európai Unió Tanácsa által 2020. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés

(C-441/20. P. sz. ügy)

(2020/C 378/27)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: az Európai Unió Tanácsa (képviselő(k): H. Marcos Fraile meghatalmazott, N. Tuominen ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Jiangsu Seraphim Solar System Co. Ltd, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—	utasítsa el az elsőfokon előterjesztett, a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet;

—	a felperest kötelezze a Tanács részéről mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárás során felmerült költségek viselésére.

Másodlagosan:

—	utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé ismételt vizsgálatra;

—	ne határozzon az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeiről.

Jogalapok és fontosabb érvek

Először is a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy a kereset elfogadható.

A felperesnek igazolnia kell perképességét az EUMSZ 263. cikk alapján, különösen közvetlen érintettségét és eljáráshoz fűződő érdekét a vitatott rendelet 2. cikke tekintetében. (1) A dömpingellenes vámokat, amelyek a számlák érvénytelenítése következtében váltak esedékessé, nem a felperes köteles megfizetni a nemzeti vámhatóságok részére, hanem egy másik társaságnak a Seraphim Solar System GmbH-nak. Következésképpen a Tanács álláspontja szerint a felperes nem igazolta közvetlen érintettségét és eljáráshoz fűződő érdekét, és a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy ezt megtette.

Ezenfelül a TWD Textilwerke Deggendorf and Nachi Europe ügyön alapuló ítélkezési gyakorlat értelmében a felperes határidőn túl emelt jogellenességi kifogást az EUMSZ 277. cikk alapján.

Végül pedig az 1238/2013 (2) és 1239/2013 (3) rendelettel szembeni keresetek elfogadhatóságának kérdése szintén egyértelmű a SolarWorld ügyön alapuló ítélkezési gyakorlat értelmében, amely utóbbi szerint az 1238/2013 rendelet 3. cikke és az 1239/2013 rendelet 2. cikke nem választható el e rendeletek további rendelkezéseitől.

Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 8. és 13. cikke „kimerítően” tartalmazza a vámok beszedésének lehetőségeit a valamely kötelezettségvállalást megszegő behozatalok után, és bármely más megközelítés „visszamenőleges hatályú” vámbeszedésnek minősül.

A Törvényszék megállapítása az alaprendelet téves értelmezésén alapszik. Az alaprendelet 10. cikkének (5) bekezdése és 16. cikkének (5) bekezdése általánosan foglalkozik annak következményeivel, hogy feltárják valamely kötelezettségvállalás megszegését. Ez „az alaprendelet értelmében vett visszamenőleges hatály” megfelelője, azaz annak, hogy a végleges dömping-, illetve szubvencióellenes vámot kivetik az ideiglenes intézkedéseknek az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdése és 24. cikke (5) bekezdése szerint nyilvántartásba veendő behozatalokkal szemben való alkalmazásától számított legfeljebb 90 napon belül.

A jelen ügy tényállása, azaz valamely kötelezettségvállalás megszegése és annak következményei, nyilvánvalóan más természetű. Az alaprendelet 10. cikkének (5) bekezdése és 16. cikkének (5) bekezdése által előírt egyetlen korlátozás, hogy az ilyen visszamenőleges beszedés nem vonatkozhat az olyan behozatalokra, amelyek a kötelezettségvállalás megszegésétől vagy visszavonásától visszamenőlegesen számított 90 napon belül érkeztek.

Továbbá nem lehet szó visszamenőleges jellegről, amikor a vámokat a kezdetektől kivetik, és csak a beszedésük alóli kivételt írnak elő. Az exportáló gyártó ugyanis a kötelezettségvállalás útján elkerüli a kérdéses vámok alkalmazását, hogyha teljesítik annak feltételeit. A vámtartozás azonban létrejön minden esetben, amikor a bejelentő úgy dönt, hogy – a dömpingellenes vámok beszedésének elmaradásával – úgy bocsát árut szabad forgalomba, hogy a szóban forgó kötelezettségvállalás egy vagy több feltételének megszegésére derül fény.

Harmadszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és 24. cikkének (1) bekezdése nem hatalmazta a fel a Tanácsot arra, hogy olyan ellenőrző rendszert hozzon létre a kötelezettségvállalások követésére, amely magában foglalta a számlák érvénytelenítését.

Az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és 24. cikkének (1) bekezdése nagyon széles jogkört biztosít a Tanács számára a vámok kivetéséről szóló rendeletek megalkotása terén, amint azt a Bíróság is megvilágította a Deichmann ügyben. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel a kötelezettségvállalások olyan ellenőrzési rendszerének létrehozatalára, amely magában foglalta a számlák érvénytelenítését.

A Törvényszék megállapítása ellentétes a jogalkotó szándékával. Az uniós jogban nincsen alapja azon gazdasági szereplő ilyen széles oltalmának, aki megszegi önkéntes kötelezettségvállalásait, és – amint a jelen esetben is – nem is vitatja, hogy ilyen jogsértésre sor került. Ez a megállapítás egyúttal szigorúbb is annál, amit a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: WTO) joga követel meg, ami az Uniót az egyéb WTO-tagsággal rendelkező kereskedelmi partnereknél hátrányosabb helyzetbe hozza.

Mindezek felett a megtámadott ítélet aránytalanul kockázatossá teszik a kötelezettségvállalásokat a Bizottság számára. A kötelezettségvállalások elfogadása kockázatot jelent az Unió oldalán, valamint nehézséget képez az ilyen megállapodás ellenőrzése. Valójában a kötelezettségvállalást tevő fél kötelezettsége a Bizottsággal való együttműködés, és ezáltal annak biztosítása, hogy zökkenőmentesen ellenőrizni lehessen a kötelezettségvállalás teljesítését. E garancia nélkül a Bizottságot terhelné az összes kockázat, míg bárki, aki megszegi a kötelezettségvállalást, jogosult lenne megtartani azokat az előnyöket, amelyekhez ezáltal jutott. Ez az értelmezés emellett az uniós iparnak a jogellenes dömpinggel, illetve szubvenciókkal szembeni hatékony védelme ellen hat, amelynek egyik (alternatív) eszköze a kötelezettségvállalás.

---

(1)  A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről szóló 2013/707/EU végrehajtási határozattal elfogadott kötelezettségvállalás elfogadásának két exportáló gyártó tekintetében történő visszavonásáról szóló, 2016. december 7-i (EU) 2016/2146 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2016. L 333., 4. o.).

(2)  A++ Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. december 2-i 1238/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 325., 1. o.).

(3)  A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 2013. december 2-i 1239/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 325., 66. o.).

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Olaszország kontra Bizottság

(T-437/16. sz. ügy) (1)

(„Nyelvhasználati szabályok - Az ellenőrzés (audit) területén tanácsosok felvételére irányuló nyíltversenyvizsga-felhívás - Nyelvismeret - A versenyvizsga második nyelve kiválasztásának a német, az angol és a francia nyelvre korlátozása - A kommunikáció nyelve - 1. rendelet - A személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése, 27. cikke és 28. cikkének f) pontja - A nyelven alapuló hátrányos megkülönböztetés - Igazolás - Szolgálati érdek - Arányosság”)

(2020/C 378/28)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: G. Palmieri meghatalmazott, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Gattinara és D. Milanowska meghatalmazottak)

A felperest támogató beavatkozó fél: Spanyol Királyság (képviselő: L. Aguilera Ruiz meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az ellenőrzés (audit) területén tanácsosi (AD5 és AD7) tartaléklisták létrehozására irányuló EPSO/AD/322/16. sz. nyíltversenyvizsga-felhívás (HL 2016. C 171. A, 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az ellenőrzés (audit) területén tanácsosi (AD5 és AD7) tartaléklisták létrehozására irányuló EPSO/AD/322/16. sz. nyíltversenyvizsga-felhívást megsemmisíti.

2)	A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek és az Olasz Köztársaság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 371., 2016.10.10.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Szlovénia kontra Bizottság

(T-626/17. sz. ügy) (1)

(„Mezőgazdaság - 1308/2013/EU rendelet - Eredetmegjelölések a borágazatban - A borok címkézése - Borszőlőfajta oltalom alatt álló eredetmegjelölésből álló vagy azt tartalmazó nevének feltüntetése - Tilalom - Eltérés - (EU) 2017/1353 felhatalmazáson alapuló rendelet - A »teran« borszőlőfajtanévnek a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletének A. részében található jegyzékbe történő beillesztése - A Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának időpontjára visszaható hatály - »Teran« szlovén oltalom alatt álló eredetmegjelölés - Jogbiztonság - Jogos bizalom - Arányosság - A tulajdonhoz való jog - A Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásának feltételeiről szóló okmány - A minőségi jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás - Intézményi egyensúly”)

(2020/C 378/29)

Az eljárás nyelve: szlovén

Felek

Felperes: Szlovén Köztársaság (képviselők: V. Klemenc és T. Mihelič Žitko, meghatalmazottak, segítőjük: R. Knaak ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: B. Eggers, I. Galindo Martín és B. Rous Demiri, meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozó: Horvát Köztársaság (képviselő: G. Vidović Mesarek, meghatalmazott, segítője: I. Ćuk ügyvéd)

Az ügy tárgya

A 607/2009/EK rendeletnek a borok címkéin feltüntethető borszőlőfajtanevek és szinonimáik tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 19-i (EU) 2017/1353 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2017. L 190., 5. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Szlovén Köztársaságot kötelezi saját költségei, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Horvát Köztársaság maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 392., 2017.11.20.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Kerkosand kontra Bizottság

(T-745/17. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - Beruházási projektre szánt támogatás Nyugat-Szlovákiában - Regionális beruházási támogatás - Panasz elutasítása - Kifogást nem emelő határozat - A mentesség feltételei - A 651/2014/EU rendelet 14. cikke - A Bizottság ellenőrzési jogkörének terjedelme - A 2014 – 2020 közötti időszakra vonatkozó regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás - A kkv fogalma - A 651/2014 rendelet I. melléklete 3. cikkének (2) és (3) bekezdése - Az alkalmazotti létszám és a pénzügyi határértékek kiszámításához felhasználandó adatok, valamint a referencia-időszak - A 651/2014 rendelet I. mellékletének 4. cikke - A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek - Az (EU) 2015/1589 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése - Komoly nehézségek”)

(2020/C 378/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Kerkosand spol. s r. o. (Királymajor, Szlovákia) (képviselők: A. Rosenfeld és C. Holtmann ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: K. Blanck és A. Bouchagiar, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A NAJPI a. s. szlovák kvarchomoktermelő részére nyújtott beruházási támogatásról szóló, 2017. július 20-i C(2017) 5050 final bizottsági határozat (SA.38121 [2016/FC] – Szlovákia) (HL 2017. C 336., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a NAJPI a. s. szlovák kvarchomoktermelő részére nyújtott beruházási támogatásról szóló, 2017. július 20-i C(2017) 5050 final bizottsági határozatot (SA.38121 [2016/FC] – Szlovákia) megsemmisíti.

2)	A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 42., 2018.2.5.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Société générale kontra EKB

(T-143/18. sz. ügy) (1)

(„Gazdaság- és monetáris politika - Hitelintézetek prudenciális felügyelete - A betétbiztosítási rendszerhez vagy az Egységes Szanálási Alaphoz visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások útján történő hozzájárulás - Az EKB-ra ruházott feladatok - Az EKB külön felügyeleti hatáskörei - Az 1024/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének f) pontja, valamint 16. cikke (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdésének d) pontja - A fennálló visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások halmozott összegének az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból történő levonását előíró intézkedés - Az egyedi vizsgálat hiánya”)

(2020/C 378/31)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Société générale (Párizs, Franciaország) (képviselők: A. Gosset-Grainville, M. Trabucchi és M. Dalon ügyvédek)

Alperes: Európai Központi Bank (EKB) (képviselők: E. Koupepidou, R. Bax és F. Bonnard meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészt a 2017. december 19-i ECB/SSM/2017-O2RNE8IBXP4R0TD8PU41/174. sz. EKB határozat, másrészt a 2019. február 14-i ECB-SSM-2019-FRSOG-10. sz. EKB határozat részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék a Société générale-ra vonatkozó részében megsemmisíti az Európai Központi Bank (EKB) 2017. december 19-iECB/SSM/2017-O2RNE8IBXP4R0TD8PU41/174. sz. határozatának 5. pontját és A. melléklete 3. cikkét, valamint az EKB 2019. február 14-i ECB-SSM-2019-FRSOG-10. sz. határozatának 5. pontját és melléklete 3. cikkét.

2)	A Törvényszék az EKB-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 161., 2018.5.7.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – BNP Paribas kontra EKB

(T-150/18. és T-345/18. sz. ügyek) (1)

(„Gazdaság- és monetáris politika - Hitelintézetek prudenciális felügyelete - A betétbiztosítási rendszerhez vagy az Egységes Szanálási Alaphoz visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások útján történő hozzájárulás - Az EKB-ra ruházott feladatok - Az EKB külön felügyeleti hatáskörei - Az 1024/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének f) pontja, valamint 16. cikke (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdésének d) pontja - A fennálló visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások halmozott összegének az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból történő levonását előíró intézkedés - Az egyedi vizsgálat hiánya”)

(2020/C 378/32)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: BNP Paribas (Párizs, Franciaország) (képviselők: A. Gosset-Grainville, M. Trabucchi és M. Dalon ügyvédek)

Alperes: Európai Központi Bank (EKB) (képviselők: E. Koupepidou, R. Bax és F. Bonnard meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A 2017. december 19-i ECB/SSM/2017-R0MUWSFPU8MPRO8K5P83/248 EKB határozat, a 2018. április 26-i ECB-SSM-2018-FRBNP-17 EKB határozat és a 2019. február 14-i ECB-SSM-2019-FRBNP-12 EKB határozat részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a T-150/18. és T-345/18. sz. ügyeket a jelen ítélet meghozatala céljából egyesíti.

2)

A Törvényszék az Európai Központi Bank (EKB) 2017. december 19-i ECB/SSM/2017-R0MUWSFPU8MPRO8K5P83/248. sz. határozatának 9.1–9.3. pontját, az EKB 2018. április 26-i ECB-SSM-2018-FRBNP-17. sz. határozatának 9.1–9.2. pontját és az EKB 2019. február 14-i ECB-SSM-2019-FRBNP-12. sz. határozatának 8.1–8.4. pontját megsemmisíti.

3)	A Törvényszék az EKB-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 161., 2018.5.7.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Görögország kontra Bizottság

(T-46/19. sz. ügy) (1)

(„EMGA és EMVAr - A finanszírozásból kizárt kiadások - Területalapú támogatási program - Az »állandó legelő« fogalma - Az (EU) 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja - Integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer - Kulcsfontosságú ellenőrzések - 1306/2013 rendelet - Indokolási kötelezettség”)

(2020/C 378/33)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Felperes: Görög Köztársaság (képviselők: G. Kanellopoulos, E. Leftheriotou et A. Vasilopoulou, meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: M. Konstantinidis, J. Aquilina et A. Sauka, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 263 cikken alapuló, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2018. november 16-i (EU) 2018/1841 bizottsági végrehajtási határozatnak (HL 2018, L 298, 34. o.) a Görög Köztársaság által teljesített kiadásokat érintő részében történő megsemmisítése iránti kérelem

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2018. november 16 i (EU) 2018/1841 bizottsági végrehajtási határozatot megsemmisíti abban a részében, amelyben aza Görög Köztársasággal szemben 2 %-os átalánykorrekciót ír elő a termeléstől független közvetlen támogatásokra 12 342 563,07 euró összegben a 2016. gazdasági év, illetve 12 060 282,13 euró összegben a 2017. gazdasági év tekintetében.

2)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	Az Európai Bizottság és a Görög Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 93., 2019.3.11.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Casual Dreams kontra EUIPO – López Fernández (Dayaday)

(T-50/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A Dayaday európai uniós ábrás védjegy bejelentése - DAYADAY és dayaday korábbi nemzeti ábrás védjegyek - Viszonylagos kizáró ok - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - Összetéveszthetőség - A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg az 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése] - Jóhírnév - A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása”)

(2020/C 378/34)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Casual Dreams, SLU (Manrèse, Spanyolország) (képviselő: A. B. Padial Martínez ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: H. O'Neill meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Miguel Ángel López Fernández (Fuensalida, Spanyolország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Casual Dreams és M. A. López Fernández közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. november 16-án hozott határozata (R 2097/2018-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának 2018. november 16-án hozott határozatát (R 2097/2018-5. sz. ügy) azon részében, amely a következő árukra vonatkozik: — a 9. osztályba tartozó „polarizáló szemüvegek”, „hószemüvegek”, „kerékpáros szemüvegek”, „sporszemüvegek”, „úszószemüvegek”; — a 24. osztályba tartozó „kis mosdókendők”, „textiltermékek és textiltermék-helyettesítők”, „textilszövetek”, „más osztályokba nem tartozó textilszövetek”.

2)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 103., 2019.3.18.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Kludi kontra EUIPO – Adlon Brand (ADLON)

(T-144/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az ADLON európai uniós szóvédjegy bejelentése - A korábbi ADLON európai uniós szóvédjegy - A korábbi védjegy jóhírnevének bizonyítása - A 2868/95/EK rendelet 19. szabálya [jelenleg az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke] - A jogszabály időbeli hatály szerinti alkalmazása - Az iratok késedelmes előterjesztése - A fellebbezési tanács mérlegelési hatásköre - Az (EU) 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése - Viszonylagos kizáró ok - A jóhírnév sérelme - A 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése - A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása”)

(2020/C 378/35)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Kludi GmbH & Co. KG (Menden, Németország) (képviselő: A. Zafar ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: M. Fischer és D. Walicka meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Adlon Brand GmbH & Co. KG (Düren, Németország) (képviselők: P. Baronikians, E. Saarmann és N. Dimmler ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának az Adlon Brand és a Kludi közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. november 26-án hozott határozata (R 1500/2018-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Kludi GmbH & Co. KG-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 139., 2019.4.15.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Glaxo Group kontra EUIPO (A bíbor szín árnyalata)

(T-187/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Egy bíbor színárnyalatból álló európai uniós védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - A megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja - A használat révén szerzett megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése”)

(2020/C 378/36)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Glaxo Group Ltd (Brentford, Egyesült Királyság) (képviselők: S. Malynicz QC, S. Baran Barrister és R. Jacob Solicitor)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: S. Hanne és H. O’Neill meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának egy bíbor színárnyalatból álló megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. január 15-én hozott határozata (R 1870/2017-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Glaxo Group Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 172., 2019.5.20.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Gothe és Kunz kontra EUIPO – Aldi Einkauf (FAIR ZONE)

(T-589/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A FAIR ZONE európai uniós szóvédjegy bejelentése - A korábbi FAIR európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 378/37)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Oliver Gothe (Köln, Németország) és Martin Kunz (London, Egyesült Királyság) (képviselő: K. Kruse ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: M. Fischer meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Aldi Einkauf GmbH & Co. KG (Essen, Németország) (képviselők: N. Lützenrath, U. Rademacher, C. Fürsen és M. Minkner ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának egy egyrészről az Aldi Einkauf, másrészről O. Gothe és M. Kunz közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. július 3-án hozott határozata (R 2253/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Oliver Gothét és Martin Kunzot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 337., 2019.10.7.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Daw kontra EUIPO (SOS Innenfarbe)

(T-625/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Az SOS Innenfarbe európai uniós szóvédjegy bejelentése - Feltétlen kizáró okok - Megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja - Leíró jelleg - A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja”)

(2020/C 378/38)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Daw SE (Ober-Ramstadt, Németország) (képviselő: A. Haberl ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Walicka meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az SOS Innenfarbe szómegjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. július 19-én hozott határozata (R 277/2019–4 sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Daw SE-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 372., 2019.11.4.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Novomatic kontra EUIPO – Brouwerij Haacht (PRIMUS)

(T-669/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A PRIMUS európai uniós szóvédjegy bejelentése - PRIMUS korábbi európai uniós szóvédjegy - PRIMUS korábbi Benelux szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - A jóhírnév sérelme - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésének”)

(2020/C 378/39)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Novomatic AG (Gumpoldskirchen, Ausztria) (képviselő: W. Mosing, ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: L. Rampini meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Brouwerij Haacht NV (Boortmeerbeek, Belgium) (képviselők: G. Glas és E. Taelman ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Brouwerij Haacht és a Novomatic közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. július 19-én hozott határozata (R 2528/2018-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Novomatic AG-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 399., 2019.11.25.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Sumol + Compal Marcas kontra EUIPO – Jacob (Dr. Jacob’s essentials)

(T-879/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A Dr. Jacob’s essentials európai uniós ábrás védjegy bejelentése - COMPAL ESSENCIAL korábbi nemzetközi szóvédjegy - FRUTA essencial, COMPAL essencial és Compal FRUTA essencial korábbi nemzeti és nemzetközi ábrás védjegyek - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 378/40)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Sumol + Compal Marcas, SA (Carnaxide, Portugália) (képviselő: A. de Sampaio ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Söder és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Ludwig Manfred Jacob (Heidesheim, Németország) (képviselő: W. Berlit ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Sumol + Compal Marcas és L. M. Jacob közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. október 3-án hozott határozata (R 1025/2019-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Sumol + Compal Marcas, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 61., 2020.2.24.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i ítélete – Klose kontra EUIPO (Egy téglalap három színes szegmenssel való ábrázolása)

(T-81/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Egy téglalapot három színes szegmenssel ábrázoló európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - A megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 378/41)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Anne-Marie Klose (Hamburg, Németország) (képviselő: I. Seher ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Söder meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának egy téglalapot három színes szegmenssel ábrázoló ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. december 12-én hozott határozata (R 1955/2019-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Anne-Marie Klose-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 114., 2020.4.6.

A Törvényszék 2020. szeptember 2-i ítélete – IR kontra Bizottság

(T-131/20. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Tisztviselők - A tisztviselők jogai és kötelezettségei - A szolgálat érdekében történő kirendelés - A személyzeti szabályzat 37. cikke első bekezdése a) pontjának első francia bekezdése - A személyzeti szabályzat 38. cikke - A kirendelés meghosszabbításának megtagadása - Gondoskodási kötelezettség - A védelemhez való jog”)

(2020/C 378/42)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: IR (képviselők: S. Pappas és A. Pappas ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: T. Bohr és I. Melo Sampaio meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Először is a Bizottság azon 2019. július 2-i határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelem, amelyben a Bizottság elutasítja az Európai Szakképzésfejlesztési Központnak (Cedefop) a felperes hozzá való kirendelésének további egy évvel való meghosszabbítására irányuló kérelmét, másodszor pedig a 2019. július 2-i határozattal szemben a felperes által benyújtott panaszt elutasító 2020. január 23-i határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság azon 2019. július 2-i határozatát, amelyben elutasítja az Európai Szakképzésfejlesztési Központnak (Cedefop) IR hozzá való kirendelésének további egy évvel való meghosszabbítására irányuló kérelmét.

2)	A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 161., 2020.5.11.

A Törvényszék 2020. szeptember 10-i végzése – ADESO kontra Bizottság

(T-529/19. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - A »Your Environment is Your Life« és a »Social Safety Net for Poor and Vulnerable Households in Northern Regions of Somalia/Somaliland Phase II« projektekre vonatkozó támogatási szerződések - Nem támogatható költségek - Terhelési értesítések - Megerősítő levél - Megtámadható aktusi minőség - A jogvita szerződéses jellege - Keresettel meg nem támadható aktus - Tisztán szerződéses keretbe illeszkedő, e kerettől elválaszthatatlan aktus - Elfogadhatatlanság”)

(2020/C 378/43)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: African Development Solutions (ADESO) (Nairobi, Kenya) (képviselő: R. Martens ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Estrada de Solà, M. Ilkova és A. Katsimerou meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A „Your Environment is Your Life” (FED/2013/313–770) és a „Social Safety Net for Poor and Vulnerable Households in Northern Regions of Somalia/Somaliland Phase II” (FED/2013/316–291) projektekre vonatkozó támogatási szerződések keretében kifizetett egyes összegek visszatéríttetéséről szóló, 2019. május 10-i levélben foglalt bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elfogadhatatlanság miatt elutasítja.

2)	A Törvényszék az African Development Solutions-t (ADESO) kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 357., 2019. 10. 21.

A Törvényszék 2020. szeptember 9-i végzése – IMG kontra Bizottság

(T-645/19. sz. ügy) (1)

(Megsemmisítés iránti kereset - Fejlesztési együttműködés - Az Unió költségvetésének közvetett irányítás útján történő végrehajtása - A Bíróság ítéletében foglaltak végrehajtása - A Bizottság bizonyos dokumentumok benyújtására felszólító levele - Keresettel nem megtámadható jogi aktus - Előkészítő aktus - Elfogadhatatlanság - Kártérítési kereset - A megsemmisítési kérelemmel való szoros összefüggés - Perfüggőség - Elfogadhatatlanság - Az alaki követelmények megsértése - Az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság)

(2020/C 378/44)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: International Management Group (IMG) (Brüsszel, Belgium) (képviselők: L. Levi és J.-Y. de Cara ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: J. Baquero Cruz és J. Norris, meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján a Bizottság 2019. július 18-i levelének megsemmisítése iránt benyújtott kérelem, amely levélben a Bizottság felhívja a felperest a Bíróság International Management Group kontra Bizottság egyesített ügyekben (C-183/17 P és C-184/17 P, EU:C:2019:78) 2019. január 31-én hozott ítéletében (EU:C:2019:78) foglaltak teljesítése keretében bizonyos dokumentumok benyújtására, másrészt az EUMSZ 268. cikk alapján azon kár megtérítése iránt benyújtott kérelem, amely a felperest a Bizottságnak az említett ítélet által megsemmisített e levele és határozata folytán érte.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az International Management Groupot (IMG) kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 399., 2019.11.25.

A Törvényszék 2020. augusztus 25-i végzése – Frank Recruitment Group Services kontra EUIPO – Pearson (PEARSON FRANK)

(T-735/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A lajstromozás iránti kérelem visszavonása - Okafogyottság”)

(2020/C 378/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Frank Recruitment Group Services Ltd (Newcastle upon Tyne, Egyesült Királyság) (képviselő: J. Dennis solicitor)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: D. Gája meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Pearson plc (London, Egyesült Királyság)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Pearson Plc és a Frank Recruitment Group Services Ltd közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. augusztus 26-án hozott határozata (R 1884/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A keresetről már nem szükséges határozni.

2)	A Frank Recruitment Group Services Ltd és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 432., 2019.12.23.

2020. augusztus 14-én benyújtott kereset – TrekStor kontra EUIPO – Zagg (Védőborítás informatikai eszközök számára)

(T-512/20. sz. ügy)

(2020/C 378/46)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: TrekStor GmbH (Lorsch, Németország) (képviselők: O. Spieker, A. Schönfleisch és N. Willich ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Zagg Inc. (Salt Lake City, Utah, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott formatervezési minta jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott formatervezési minta: 1 253 876–0001. sz. közösségi formatervezési minta

A megtámadott határozat: az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának 2020. június 8-án hozott határozata (R 294/2019-3. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	kötelezze az EUIPO-t, hogy a 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően semmisítse meg a vitatott formatervezési mintát.

Jogalap

—	A 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdése f) pontjának megsértése.

2020. augusztus 11-én benyújtott kereset – Carpatair kontra Bizottság

(T-522/20. sz. ügy)

(2020/C 378/47)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Carpatair SA (Temes, Románia) (képviselők: J. Rivas Andrés és A. Manzaneque Valverde ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a Románia által a Temesvári Nemzetközi Repülőtér – Wizz Air javára végrehajtott SA.31662 – C/2011 (ex NN/2011) állami támogatásról szóló bizottsági határozatot;

—	az Európai Bizottságot kötelezze a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Első jogalap: a megtámadott határozatban a Bizottság a 2010. évi Légiforgalmi Tájékoztató Kiadvány (LTK) szelektív jellege tekintetében nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a jogot. — Mint azt a román bíróságok is elismerték, a 2010. évi LTK-ban foglalt kedvezmények állami támogatást nyújtottak a Wizz Air részére a Temesvári Repülőtéren.

2.

Második jogalap: a tényekre vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hiba és téves jogalkalmazás azon következtetés tekintetében, amely szerint a repülőtér igazgatója és a Wizz Air közötti megállapodások az utóbbinak nem biztosítottak indokolatlan előnyt. — Először is, a repülőtér igazgatójának magatartása nem volt egy piacgazdasági magánszereplő magatartásához hasonlítható. Másodszor, a Bizottság a megállapodásokat tévesen értékelte egymástól elszigetelt tényállási elemekként, és figyelmen kívül hagyott olyan körülményeket, amelyek a piacgazdasági szereplő tesztje szempontjából kulcsfontosságúak. A megállapodások megkötésének időpontjában már előrelátható fejlemények arra az eredményre vezettek, hogy e megállapodások közép- és hosszútávon nem keletkeztettek nyereséget a repülőtér igazgatója számára.

3.	Harmadik jogalap: téves jogalkalmazás azáltal, hogy a Bizottság megsértette a gondossági kötelezettségét a felperes azon állítása tekintetében, amely szerint a Temesvári Repülőtéren az árakkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés történt.

4.	Negyedik jogalap: a megtámadott határozat tévesen alkalmazza a jogot azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja a kedvezményes biztonsági díjon keresztül a Wizz Air részére nyújtott állami támogatást.

2020. augusztus 27-én benyújtott kereset – Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság

(T-540/20. sz. ügy)

(2020/C 378/48)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (Ain Sukhna, Egyiptom) (képviselők: B. Servais és V. Crochet ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése alapján semmisítse meg az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, a kivetett ideiglenes kiegyenlítő vám végleges beszedéséről, valamint az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek nyilvántartásba vett behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám megállapításáról szóló, 2020. június 24-i (EU) 2020/870 bizottsági végrehajtási rendeletet a felperesre vonatkozó részében;

—	az alperest és az alperes kérelmeinek támogatása végett az eljárásba esetlegesen beavatkozó feleket kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalapot a felperes arra alapítja, hogy a Bizottságnak a kínai állami szervek által a felperes részére nyújtott pénzügyi hozzájárulások kiegyenlítésére vonatkozó határozata sérti az alaprendelet 2. cikkének a) és b) pontját, 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját, 4. cikkének (2) és (3) bekezdését, 28. cikkét, valamint az egyiptomi kormány védelemhez való jogát.

2.	A második jogalapot a felperes arra alapítja, hogy a Bizottságnak a földterületeknek a felperes rendelkezésére bocsátását érintő határozata sérti a felperes védelemhez való jogát, az alaprendelet 30. cikkét, valamint az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 6. cikkének d) pontját.

3.

A harmadik jogalapot a felperes arra alapítja, hogy a Jushi által az üvegszál-termékeknek a belföldi kapcsolt ügyfelének való értékesítéséhez használt importált berendezésekre vonatkozó importvám-visszatérítési rendszer kiegyenlítésére vonatkozóan a Bizottság által hozott határozat sérti az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontját, 3. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét.

4.	A negyedik jogalapot a felperes arra alapítja, hogy a Bizottságnak az árfolyamveszteségre vonatkozó adójogi bánásmód kiegyenlítésére vonatkozó határozata sérti az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdését és 4. cikke (2) bekezdésének c) pontját.

5.	Az ötödik jogalapot a felperes arra alapítja, hogy az alákínálási különbözetnek a felperes tekintetében való meghatározásához a Bizottság által alkalmazott módszer sérti az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdését, 2. cikkének d) pontját, 8. cikkének (1), (2) és (5) bekezdését.

2020. szeptember 10-én benyújtott kereset – TrekStor kontra EUIPO – Zagg (Védőborítás informatikai eszközök számára)

(T-564/20. sz. ügy)

(2020/C 378/49)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: TrekStor GmbH (Bensheim, Németország) (képviselők: O. Spieker, A. Schönfleisch és N. Willich ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Zagg Inc. (Salt Lake City, Utah, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott formatervezési minta jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott formatervezési minta: 1 253 876–0002. sz. közösségi formatervezési minta

A megtámadott határozat: az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának 2020. június 17-én hozott határozata (R 296/2020-3. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	kötelezze az EUIPO-t, hogy a 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően semmisítse meg a vitatott formatervezési mintát.

Jogalap

—	A 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdése f) pontjának megsértése.

2020. szeptember 10-én benyújtott kereset – TrekStor kontra EUIPO – Zagg (Védőborítás informatikai eszközök számára)

(T-565/20. sz. ügy)

(2020/C 378/50)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: TrekStor GmbH (Bensheim, Németország) (képviselők: O. Spieker, A. Schönfleisch és N. Willich ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Zagg Inc. (Salt Lake City, Utah, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott formatervezési minta jogosultja: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél

A vitatott formatervezési minta: 1 253 876–0003. sz. közösségi formatervezési minta

A megtámadott határozat: az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának 2020. június 17-én hozott határozata (R 297/2020-3. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	kötelezze az EUIPO-t, hogy a 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően semmisítse meg a vitatott formatervezési mintát.

Jogalap

—	A 6/2002/EK rendelet 25. cikke (1) bekezdése f) pontjának megsértése.

2020. szeptember 7-én benyújtott kereset – Stichting Comité N 65 Ondergronds Helvoirt kontra Bizottság

(T-569/20. sz. ügy)

(2020/C 378/51)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Stichting Comité N 65 Ondergronds Helvoirt (Helvoirt, Hollandia) (képviselők: T. Malfait és A. Croes ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a felperesnek a CHAP (2019) 2512 ügyet az 1367/2006/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján lezáró határozat belső felülvizsgálata iránti kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánító, 2020. július 6-i bizottsági határozatot;

—	utalja vissza az ügyet a Bizottsághoz annak érdekében, hogy a kérelmet nyilvánítsa elfogadhatónak, és érdemben döntsön;

—	kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.

1.

Első jogalap: az Aarhusi Egyezmény 1. cikkének és 9. cikke (2) és (3) bekezdésének, az EUMSZ 216. cikknek, valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: aarhusi rendelet) 1. cikke (1) bekezdése d) pontjának, 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának és (2) bekezdésének, valamint 10. cikkének megsértése — A Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme elfogadhatatlan, mivel e kérelem a Bizottság által igazgatási felülvizsgálati szervként hozott igazgatási aktusra vonatkozik. Az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja az ilyen igazgatási aktusokat kizárja az aarhusi rendelet 10. cikkében előírt felülvizsgálati eljárás hatálya alól. E határozat jogellenes, mivel a felülvizsgálati kérelem egy olyan panaszkezelési eljárás keretében hozott bizottsági határozatra vonatkozik, amelyben a Bizottság tisztán értelmező álláspontot fogad el, így nem jár el igazgatási felülvizsgálati szervként (mint például kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében). A határozat tehát igenis az aarhusi rendelet 10. cikkében előírt felülvizsgálati eljárás tárgyi hatálya alá tartozik. — A Bizottság az elfogadhatatlanságot megállapító határozatával megsértette az aarhusi rendelet és az Aarhusi Egyezmény célkitűzéseit, különösen a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosítására irányuló célkitűzést. — Másodlagosan: ha mégis úgy kellene tekinteni, hogy az aarhusi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján a valamely panasz benyújtását követően hozott bizottsági határozat nem tartozik az aarhusi rendelet 10. cikkében előírt felülvizsgálati eljárás hatálya alá (ami nem így van), akkor úgy kell tekinteni, hogy az aarhusi rendeletnek az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikke ellentétes az Aarhusi Egyezménnyel, és alkalmazásától – jogellenesség miatt – kivételesen el kell tekinteni.

2.

Második jogalap: az Aarhusi Egyezmény 5. cikkének, az EJEE 2. és 8. cikkének, az Európai Unió Alapjogi Chartája 2. és 7. cikkének, az EUMSZ 3. cikk (3) bekezdésének, az EUMSZ 9. cikknek, az EUMSZ 168. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 191. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 20-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: levegőminőségi irányelv) 6., 7. és 23. cikkének, valamint III. mellékletének és IV. melléklete B. szakaszának megsértése — A Bizottság a megtámadott határozatban nem végzett érdemi vizsgálatot, így figyelmen kívül hagyta azt, hogy a holland hatóságok a környezeti levegő minőségét beépített területeken áthaladó forgalmas utcák mentén (így például Helvoirtban is) a járdaszegélytől mindig több mint tíz méter távolságban mérik, ami miatt e helyeken nem mérnek a légszennyezettségi határértékeket meghaladó értékeket, ami ismert kockázatot jelent a közegészségre. A holland hatóságok e gyakorlata ellentétes a levegőminőségi irányelv III. mellékletének C. szakaszával, amely a levegőminőségi vizsgálatot és a mintavételi szondák elhelyezését írja le, és amely többek között rögzíti, hogy e vizsgálatot – amennyiben lehetséges – legfeljebb tíz méterre a járdaszegélytől kell elvégezni. — A Bizottság azt a tényt is figyelmen kívül hagyja, hogy a holland hatóságok Helvoirt érintett környékét városon kívüli területnek minősítik, miközben városi területről van szó, következésképpen téves modellezési technikákat alkalmaznak. Ez is azzal a következménnyel jár, hogy a levegőszennyezettségi határértékek túllépését nem állapítják meg. — Ezenkívül a Bizottság azt is figyelmen kívül hagyja, hogy e jogellenes gyakorlat miatt nemcsak hogy nem mérnek túllépést, hanem ennek következtében Helvoirt környékére még levegőminőségi tervet sem készítettek, noha a holland hatóságok a levegőminőségi irányelv 23. cikkének (1) bekezdése értelmében erre kötelesek lennének. — Végül a Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy a holland hatóságok e jogellenes gyakorlata nemcsak minden uniós polgárnak a helyes környezeti információkhoz való hozzáféréshez való jogát sérti, hanem valamennyi uniós polgár élethez és egészséghez való jogát is.

2020. szeptember 23-án benyújtott kereset – Italia Wanbao-ACC kontra Bizottság

(T-583/20. sz. ügy)

(2020/C 378/52)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Italia Wanbao-ACC Srl (Borgo Valbelluna, Olaszország) (képviselők: P. Ferrari és F. Filì ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	Elsődlegesen

—	Teljes egészében semmisítse meg az Európai Bizottság 2020. május 15-i M.8947. sz. Nidec/Whirlpool (Embraco Business) ügyben hozott C(2020) 3118 final határozatát (2. sz. határozat), amelyet 2020. július 14-én tettek közzé.

—	Másodlagosan:

—

Semmisítse meg a 2. sz. határozatot abban a részében, amelyben elrendeli a kötelezettségvállalások 5. pontjában foglalt visszavásárlási tilalom megszüntetését (waiver) az eszközök, szabadalmak, szellemi tulajdonjogok és know-how, technológiai jogok, fejlesztési projektek, ügyfelekkel és szállítókkal kötött szerződések és a velük való jogviszonyok, ügyféllisták, egyéb adatok és információk, valamint a Delta széria VSD változatához kapcsolódó személyzet tekintetében.

—	Mindenesetre:

—	A Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

—	Hozzon meg minden más, megfelelőnek ítélt intézkedést.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a Bizottság 2019. május 15-i határozata ellen irányul, amely törölte a „visszavásárlási tilalom” feltételét az összefonódást a belső piaccal – bizonyos feltételek betartása mellett – összeegyeztethetőnek nyilvánító 2019. április 12-i határozatban előírt azon feltételek közül, amelyek a Whirlpool Corporationhoz tartozó hűtőkompresszor-ágazat ellenőrzésének a Nidec Corporation általi megszerzésére (M.8947. sz. Nidec/Whirlpool (Embraco Business) ügy – Nidec/Whirlpool [EMBRACO BUSINESS] ügy) vonatkoznak.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első és második, a jogszabályok téves alkalmazására és értelmezésére, valamint a bizonyítékok elferdítésére alapított jogalap — E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a strukturális kötelezettségvállalásoknak a szóban forgóhoz hasonló módosítását a Bizottság csak kivételes helyzetekben engedélyezheti, vagyis akkor, ha a piac körülményei között i. jelentős mértékű, ii. állandó és iii. előre nem látható változások következnek be. Ehhez még az is szükséges, hogy iv. a kötelezettségvállalások elfogadásához vezető versenyjogi probléma megszűnjön. Az i-iv. pontban említett tényezőknek együttesen kell teljesülniük. Márpedig a jelen ügyben e feltételek egyike sem áll fenn. — Az i. pont szerinti jelentős mértékkel és az iv. pont szerinti kötelezettségvállalással összefüggő versenyjogi probléma megszűnésével kapcsolatos tényezőket illetően a felperes szerint a bizonyítékok Bizottság általi elemzése teljes mértékben tévesnek tűnik, valamint e bizonyítékok értelmezése és értékelése nyilvánvalóan észszerűtlennek tűnik.

2.

A vizsgálat és indokolás elégtelenségére, valamint a korábbi határozatokkal való ellentmondásra alapított harmadik és negyedik jogalap — E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a piacra vonatkozó kvótáknak a határozatban foglalt elemzése kizárólag a mennyiségi adatokra összpontosít, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az értékben kifejezett adatokat. Ez a megközelítés nemcsak részleges elemzéshez vezet, hanem ellentétesnek tűnik a Bizottság 2019. április 12-i M.8947. sz. ügyben hozott C(2019) 2734 final határozatával is. — A piaci részesedésekre vonatkozó adatokat illetően azt is kifejti, hogy ezt követően úgy tűnik, hogy a határozat kizárólag a Nidec, vagyis egyetlen gazdasági szereplő által szolgáltatott becsléseken alapul, amely egyébként közvetlenül érintett fél. A Bizottságnak legalábbis adatokat kellett volna gyűjtenie más gazdasági szereplőktől is (információkérés, úgynevezett „market test” útján).

2020. szeptember 24-én benyújtott kereset – Calzaturificio Emmegiemme Shoes kontra EUIPO – Inticom (MAIMAI MADE IN ITALY)

(T-589/20. sz. ügy)

(2020/C 378/53)

A keresetlevél nyelve: olasz

Felek

Felperes: Calzaturificio Emmegiemme Shoes Srl (Surano, Olaszország) (képviselő: R. Fragalà ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Inticom SpA (Gallarate, Olaszország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a MAIMAI MADE IN ITALY európai uniós szóvédjegy bejelentése – 11 266 624. sz. védjegybejelentés

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2020. július 14-én hozott határozata (R 1874/2018-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

járulékosan, az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 256. cikkének (3) bekezdése alapján előzetes döntéshozatal keretében határozzon a fellebbezési tanácsok elnökségének 2018. november 12-i 2018-9. sz. határozata 18. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezés jogszerűségéről, amennyiben az nem írja elő a fellebbezési tanács tagjainak módosítására vonatkozó kötelezettséget az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet vagy annak alkalmazására vonatkozó bármely más jogi rendelkezés abból eredő téves alkalmazása miatt előzetes döntéshozatalra előterjesztett felszólalási határozat elleni fellebbezés esetén, hogy ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikkében foglalt „megfelelő ügyintézés” és „hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” elvével;

—

elsődlegesen és az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 72. cikke alapján érdemben változtassa meg és/vagy helyezze hatályon kívül – az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 165. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében egy másik fellebbezési tanács vagy adott esetben nagytanács elé utalással – a megtámadott határozatot azon részében, amelyben az EUMSZ megsértésével, az az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet és az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló európai bizottsági rendelet megsértésével és/vagy téves alkalmazásával lényeges alaki szabályokat megsértve hozták meg;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	A fellebbezési tanácsok elnökségének a fellebbezési tanácsok szervezetéről szóló, 2018. november 12-i 2018-9. sz. határozata 18. cikke (1) bekezdésének jogellenessége, amely ellentétes az Alapjogi Charta 41. és 47. cikkével;

—

a megtámadott határozatban szereplő eljárási és alaki szabálytalanságok: a 2018/625 felhatalmazáson alapuló európai bizottsági rendelet 24. cikke (1) bekezdésének és a fellebbezési tanácsok elnöksége 2020. február 27-i 2020–1 határozata 3. cikke (4) és (5) bekezdésének megsértése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében meghatározott tisztességes eljárás és kontradiktórius eljárás elvének megsértése az (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló európai bizottsági rendelet 55. cikke (2), (3) és (4) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében meghatározott tisztességes eljárás és kontradiktórius eljárás elvének megsértése; a fellebbezési tanácsok elnöksége 2020. február 27-i 2020-1. sz. határozata 54. cikke (1) bekezdése a), b), c) és d) pontjának megsértése, a 2018/625 felhatalmazáson alapuló európai bizottsági rendelet 27. cikke (4) bekezdésének megsértése, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében meghatározott tisztességes eljárás és kontradiktórius eljárás elvének megsértése; az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának megsértése és/vagy téves alkalmazása;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának és a 2018/625 felhatalmazáson alapuló európai bizottsági rendelet 10. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértése és/vagy téves alkalmazása.

2020. szeptember 28-án benyújtott kereset – Tirrenia di navigazione kontra Bizottság

(T-593/20. sz. ügy)

(2020/C 378/54)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Tirrenia di navigazione SpA (Róma, Olaszország) (képviselők: B. Nascimbene és F. Rossi Dal Pozzo, ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatnak a keresetben megjelölt részeit, pontosabban kizárólag annak 2. 3. és 4. cikkét;

—	másodlagosan semmisítse meg a határozat 6. és 7. cikkét, amelyek a feltételezett támogatás azonnali és hatékony visszatérítését rendelik el;

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a 2020. március 2-i C (2020) 1110 végleges bizottsági határozat ellen irányul. Ebben a határozatban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2009-től kezdődően a Tirrenia AS, majd ennek felvásárlója, a Compagnia Italiana di Navigazione számára az olaszországi kompszolgáltatások üzemeltetéséért nyújtott, közszolgáltatási kötelezettségért járó kompenzációk összeegyeztethetők az Európai Uniónak az állami támogatásokra vonatkozó szabályaival.

A Bizottság másrészt megállapította, hogy a Tirrenia AS javára meghozott más intézkedések összeegyeztethetők az Európai Uniónak az állami támogatásokra vonatkozó szabályaival. A Bizottság ezenfelül arra a következtetésre jutott, hogy az 1992. és 2008. között a korábbi Tirrenia-csoport társaságai (Adriatica, Caremar, Saremar, Siremar és Toremar) számára nyújtott, közszolgáltatásért járó kompenzációk összeegyeztethetők az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályaival, egy egyedi útvonalra vonatkozó támogatások kivételével, amelyek összeegyeztethetetlenek.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének, valamint a 2004. évi megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásnak a megsértésére alapított jogalap. — A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat jogban való tévedést tartalmaz az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alkalmazásának vonatkozásában, a 2004. évi iránymutatások tekintetében is, abban a részében amelyben azt a következtetést vonja le, hogy a Tirrenia AS megmentésére irányuló támogatást jogellenesen nyújtották, és az összeegyeztethetetlen a belső piaccal. — E tekintetben a felperes a következőket adja elő: a) a szerkezetátalakítási terv már létezett a szóban forgó hat hónapos határidő lejárta előtt; e terv „megvalósítható, koherens és nagyszabású” volt, olyan hogy képes volt a felszámolástól függően visszaállítani a Tirrenia vállalat üzletágának jövedelmezőségét, azt a Tirrenia vállalat üzletága privatizációjának köszönhetően teljes egészében teljes egészében végrehajtották; b) a megmentéshez nyújtott támogatás teljes összegének egyszerre történő visszafizetésével teljes egészében honorálta a vállalkozás vagyonának átengedéséért ár jogcímén kapott összegek felhasználásával lefolytatott privatizációs eljárások lezárásához garantált kölcsön visszatérítéséért vállalt kötelezettséget; c) tiszteletben tartották azt az alapelvet, amelyre a megmentési határozat támaszkodott: tehát annak lehetővé tétele a Tirrenia üzletága számára, hogy egy átmeneti és visszafordítható támogatási intézkedés által úgy biztosítsa a tengeri szállítási szolgálatok folyamatosságát, hogy ne szakadjon meg a fontos és alapvető közszolgáltatás az adott időszakban a privatizációs folyamat lezárásáig.

2.

A második, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének bizonyos adók fizetése alóli mentesség tekintetében történő megsértésére alapított jogalap. — A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a vitatott adómentességhez való jog a fitzetésképtelenségi eljárások tekintetében általánosságban meghatározott feltételeknek van alárendelve, és – amint azt maga a megtámadott határozat is elismeri – ma még nem lehet előre látni, hogy teljesülhet-e a vállalkozásnak a rendkívüli vagyonfelügyeleti eljárás kezdete időpontjában fennálló eszközei és az eljárás végén fennálló maradványeszközök közötti pozitív különbözetre vonatkozó feltétel. — Ebben az értelemben a társaság jövedelemadó alóli mentessége alapvetően olyan jövőbeni és bizonytalan események bekövetkeztétől függ, amelyek eddig megakadályozták a Tirrenia AS bármely adóelőnyének konszolidációját és azt teljesen esetlegessé tették azt, hogy – amint azt a határozat is elismeri – egy ilyen előny bekövetkezhessen. Következésképpen, a nemzeti jog által a szóban forgó előny elérése tekintetében támasztott feltételek fényében nem lehet azt állítani, hogy az adómentességből származó feltételezett előnyhöz jutott a Tirrenia AS. Ezért az említett mentesség nem tartozik az EUMSZ 107. cikk 81) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalmába, tehát nem állami támogatás. — Ezenfelül, továbbra is feltételezve azt, hogy a szóban forgó adómentesség tekintetében előírt feltételek a jövőben teljesülhetnek, kétséges, hogy ez a Tirrenia teljes felszámolása alatt fog megtörténni. — A felperes előadja, hogy bár a vizsgált intézkedésnek valamely előnyhöz kellene vezetnie, a Tirrenia AS nem vesz részt az Unió belső kereskedelmében, nincs semmiféle olyan helyzete a nemzeti piacon, amelyet fenntarthatna vagy növelhetne, aminek következtében csökkenne a más tagállamokban székhellyel rendelkező vállalkozások azon lehetősége, hogy az olasz piacra lépjenek.

3.	A harmadik, a jogbiztonság és a megfelelő ügyintézés elvének az eljárás időtartama okán történő megsértésére alapított jogalap — A felperes azt állítja, hogy az általa kifogásolt vizsgálati eljárás időtartama rendkívül hosszú volt, ami ellentétes a jogbiztonság és a megfelelő ügyintézés elvével.

2020. szeptember 29-én benyújtott kereset – Roller kontra EUIPO – Flex Equipos de Descanso (DORMILLO)

(T-596/20. sz. ügy)

(2020/C 378/55)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Roller GmbH & Co. KG (Gelsenkirchen, Németország) (képviselő: W. Zürbig ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Flex Equipos de Descanso, SA (Getafe, Spanyolország)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a felperes

A vitatott védjegy: a DORMILLO ábrás védjegy Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozása – 1 410 451. sz., az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás

A megtámadott határozat: az EUIPO második fellebbezési tanácsának 2020. június 26-án hozott határozata (R 2846/2019-2. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	utasítsa el a felszólaló felszólalását, amennyiben az 1 410 451. sz. nemzetközi védjegybejelentést elutasítják az Európai Unió vonatkozásában, a 20., 24. és 35. osztályba tartozó összes áru és szolgáltatás tekintetében;

—	adjon oltalmat a vitatott 1 410 451. sz. Dormillo nemzetközi védjegynek az összes vitatott áru és szolgáltatás tekintetében az Európai Unió területére;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 72. cikke (2) bekezdésének megsértése, a rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjával összefüggésben.

2020. szeptember 29- benyújtott kereset – Tirrenia di navigazione kontra Bizottság

(T-601/20. sz. ügy)

(2020/C 378/56)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Tirrenia di navigazione SpA (Róma, Olaszország) (képviselők: B. Nascimbene és F. Rossi Dal Pozzo, ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot az 1. cikk (3) bekezdését illetően;

—	másodlagosan semmisítse meg a határozat 2. cikkét, amely a feltételezett támogatás azonnali és hatékony visszatérítését rendeli el;

—	a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset az Olaszország által az Adriatica, Caremar, Siremar, Saremar és Toremar hajózási társaságok (Tirrenia-csoport) részére nyújtott C 64/99. (korábbi NN 68/99.) számú állami támogatásról szóló, 2020. március 2-i bizottsági határozat abban a részében történő megsemmisítésére irányul, amelyben, nevezetesen az 1. cikk (3) bekezdésében a belső piaccal összeegyeztethetetlennek és jogellenesnek minősíti a Brindisi/Korfu/Igoumenitsa/Pátra összeköttetéssel kapcsolatban a 1992 januárj és 1994 júliusa közötti időszakra az Adriaticának nyújtott támogatásokat, illetve a 2. cikkben, amelyben elrendeli, hogy Olaszország fizettesse vissza a kedvezményezettel e támogatásokat.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, az összeegyeztethetetlennek és jogellenesnek minősített támogatások visszafizettetése elévülési határidejének viszonylatában az eljárási szabályok megsértésére alapított jogalap — A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy határozatával az alperes megsértette az eljárási szabályzat (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet) 17. cikkét, amelynek értelmében a Bizottság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. A felperes azt állítja, hogy ez a jogvesztő határidő már eltelt.

2.

A második, az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok megsértésére, a támogatás tévesen új támogatásként történő minősítésére, az állami támogatást újnak és összeegyeztethetetlennek minősítő határozat jogellenességére, az indokolási kötelezettség és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap — A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az alperes a közszolgáltatási terhek (OSP) tekintetében az Adriatica számára nyújtott támogatásokat tévesen minősítette új támogatásoknak. A felperes szerint az Adria által viselt közszolgáltatási terhek finanszírozása a támogatások azon rendszerébe illeszkedik, amelyet 1936-ban hoztak létre, és e rendszernek az ezt követő módosításai nem változtatták meg annak tényleges jellegét, és nem alakították át azt új támogatási rendszerré. — Ezenfelül az alperes az Adriatica számára az OSP fejében az 1992 januárja és 1994 júliusa közötti időszakban a Brindisi/Korfu/Igoumenitsa/Pátra összeköttetéssel kapcsolatban nyújtott támogatásokat tévesen minősítette a belső piaccal összeegyeztethetetlennek. A felperes azt állítja, hogy hogy az Adriatica számára nyújtott támogatás összeegyeztethetetlensége abból ered, hogy az ebben az időszakban egy olyan árrögzítésre irányuló megállapodás részese volt, amelyet szintén a Brindisi/Korfu/Igoumenitsa/Pátra vonalon kellett alkalmazni a kereskedelmi járművekre. — A felperes a második jogalapot illetően azt állítja, hogy az alperes nem teljesítette azon indokolási kötelezettségét, amely az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában rögzített követelményekből eredően hárul rá. Tehát a felperes szerint a megtámadott határozat olyannyira sérti az indokolási kötelezettséget, hogy megakadályozza a Törvényszék jogszerűségi vizsgálatát. — A felperes az arányosság elvének megsértésére is hivatkozik.

3.

A harmadik jogalap a jogbiztonság és a megfelelő ügyintézés elvének az eljárás időtartama tekintetében történt megsértésén, valamint azon alapul, hogy a tényállás vonatkozásában relevanciával bír a bizalomvédelem elve. — A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás időtartama a maga összességében rendkívül hosszú volt, tehát megsértették a jogbiztonság és a gondos ügyintézés elvét. Ezenfelül, az eljárás időtartama arra indította a felperest, hogy bízzon abban, hogy a rá vonatkozó intézkedések nem alkalmasak arra, hogy azokat új és összeegyeztethetetlen állami támogatásoknak minősítsék. A felperes ezért azt állítja, hogy az alperes nem rendelhette volna el a támogatás visszafizettetését, mivel az ellentétes az uniós jog egyik általános elvével.

A Törvényszék 2020. szeptember 18-i végzése – IMI 2 közös vállalkozás kontra CHS

(T-53/20. sz. ügy) (1)

(2020/C 378/57)

Az eljárás nyelve: angol

A kilencedik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 114., 2020.4.6.

A Törvényszék 2020. szeptember 15-i végzése – Kahimbi Kasagwe kontra Tanács

(T-108/20. sz. ügy) (1)

(2020/C 378/58)

Az eljárás nyelve: francia

A hetedik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 129., 2020.4.20.

A Törvényszék 2020. szeptember 8-i végzése – KH kontra EKSZ

(T-334/20. sz. ügy) (1)

(2020/C 378/59)

Az eljárás nyelve: francia

A hetedik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 247., 2020.7.27.