A bizottság közleménye

A háztartásokban keletkező veszélyes hulladék elkülönített gyűjtéséről

(2020/C 375/01)

TARTALOMJEGYZÉK

1.

BEVEZETÉS

2

2.

BEVÁLT GYAKORLATOK A HÁZTARTÁSOKBAN KELETKEZŐ VESZÉLYES HULLADÉKOK GYŰJTÉSÉBEN

3

2.1.

Háztartási vegyszerek

6

2.1.1.

Háztartási tisztítószerek és személyes higiéniai termékek

7

2.1.2.

Festékek, lakkok, tinták és ragasztók

7

2.1.3.

Háztartási és kerti peszticidek

8

2.1.4.

Fényképészeti vegyszerek

8

2.1.5.

Csomagolóanyagok

9

2.2.

Háztartási egészségügyi hulladékok

9

2.2.1.

Gyógyszeripari termékek

9

2.2.2.

Tűk és egyéb potenciálisan fertőző hulladékok

10

2.3.

Építési és bontási hulladékok

11

2.3.1.

Azbeszttartalmú hulladékok

11

2.3.2.

Kezelt faanyagok

12

2.3.3.

Kőszénkátrány és kátránytermékek

13

2.4.

Gépjármű-karbantartási hulladékok

13

2.4.1.

Olajszűrők és szennyezett abszorbeáló anyagok

13

2.4.2.

Gépjárműipari termékek, fényező és fagyásgátló folyadékok

14

2.5.

Higanytartalmú hulladékok (az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kivételével)

14

3.

A HÁZTARTÁSOKBAN KELETKEZŐ VESZÉLYES HULLADÉKOK ELKÜLÖNÍTETT GYŰJTÉSÉNEK SIKERÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

15

3.1.

Gazdasági ösztönzők

15

3.2.

Igényre szabott elkülönített gyűjtés

16

3.3.

Szemléletformálás és tájékoztatás

18

3.4.

A szabályok érvényre juttatása

21

4.

HIVATKOZÁSOK

22

MELLÉKLET – Példák a kommunikáció terén bevált gyakorlatokra

24

1.   BEVEZETÉS

Ez az iránymutatás a hulladékokról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: a hulladékokról szóló keretirányelv) 20. cikke (4) bekezdésének megfelelően készült, amely előírja a Bizottság számára iránymutatások elfogadását a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékfrakciók elkülönített gyűjtéséről annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a hulladékokról szóló keretirányelv 20. cikkének (1) bekezdésében előírt elkülönített gyűjtés megvalósításában.

Az iránymutatás fő célja az emberi egészséget és a környezetet fenyegető kockázatok – és különösen a hulladékkezelőkre jelentett kockázatok – megelőzése azáltal, hogy elősegíti a veszélyes háztartási hulladékok elkülönített gyűjtésének megvalósítását. Célja még a hulladékokról szóló keretirányelv célkitűzéseivel összhangban az újrahasználatra és a hasznosításra való előkészítésre szánt anyagok mennyiségének és minőségének javítása az egyéb anyagáramok ezekkel való szennyeződésének elkerülése révén, ilyen esetben ugyanis az erőforrások a hulladékkezelés során a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjein rekednek (2). A dokumentum igyekszik áttekintést nyújtani az elkülönített hulladékgyűjtési kötelezettség teljesítésének bevált gyakorlatairól az EU-ban, különösen a regionális és helyi szintű gyakorlatokról. Jóllehet ez az iránymutatás a háztartásokban keletkező veszélyes hulladék hatékony kezelésével foglalkozik, meg kell említeni, hogy a hulladékhierarchiával összhangban a legnagyobb hangsúly a hulladékképződés megelőzésére és csökkentésére helyezendő. Ehhez elengedhetetlenek a veszélyes termékek háztartási használatának visszaszorítását célzó tudatosságnövelő kampányok.

Ez az iránymutatás elsősorban a tagállamok helyi, regionális és központi hatóságai, valamint a hulladékkezelők számára készültek. Rendeltetése megkönnyíteni a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtési programjainak kidolgozása és végrehajtása terén végzett munkájukat.

Forrás: Világbank (2018) és Eurostat (2008) (3)

A háztartásokban keletkező veszélyes hulladék (a továbbiakban: HHW) a települési hulladék mintegy 1 tömegszázalékát teszi ki (nem számítva az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait, a továbbiakban: WEEE) (4). Ez évente lakosonként 1–6 kg-ot jelent (5). A tagállami adatokat azonban nehéz összehasonlítani, mert eltérőek a jelentéstételi eljárások és kategóriák (pl. beszámítják-e a WEEE-t vagy az ehető zsírokat és olajokat).

A zömében háztartási hulladékból álló települési hulladék legnagyobb része hat hulladékáramból származik (lásd az 1. ábrát). A töredékét kitevő HHW az „egyéb” kategóriába esik, de viszonylagos jelentősége nagyobb amiatt, hogy biztonsági szempontból akadályozhatja az összes többi hulladékfrakció magas színvonalú újrafeldolgozását.

Ez az iránymutatás nem foglalkozik kifejezetten a más uniós jogszabályok hatálya alá tartozó hulladékáramokkal, mint az akkumulátorok, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai, a hulladékolajok vagy az elhasználódott járművek, ezekre ugyanis külön gyűjtési és kezelési rendszerek vannak érvényben. Az ilyen külön gyűjtési rendszerek működtetésében szerzett tapasztalatok és azokkal fennálló esetleges szinergiák azonban relevánsak lehetnek a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtése szempontjából.

Ez az iránymutatás nem kötelező erejű. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bíróságának (EUB) kizárólagos hatásköre.

2.   BEVÁLT GYAKORLATOK A HÁZTARTÁSOKBAN KELETKEZŐ VESZÉLYES HULLADÉKOK GYŰJTÉSÉBEN

A HHW különböző veszélyes tulajdonságokkal rendelkező anyagok széles körét foglalja magában. A hulladékokról szóló keretirányelv 3. cikkének 2. pontja szerint a veszélyes hulladék olyan hulladék, amely rendelkezik az irányelv III. mellékletében felsorolt veszélyes tulajdonságok közül eggyel vagy többel. Ilyen típusú hulladék keletkezik például a háztartásokban használt festékekből és lakkokból, kerti növényvédő szerekből, tisztítószerekből, egyes fel nem használt gyógyszerekből, és néha barkácsolásból vagy jármű-karbantartásból.

Ez a melléklet ismerteti azokat a hulladékosztályozási kritériumokat, amelyek a hulladék veszélyességét eredményező tulajdonságokkal kapcsolatosak, és amelyeket a hulladék veszélyesként vagy nem veszélyesként való besorolásakor alkalmazni kell, figyelembe véve a hulladék eredetét és típusát, valamint az európai hulladékjegyzék (2000/532/EK határozat (6)) szerinti besorolást.

A hulladékjegyzék referencia-nómenklatúraként szolgál a hulladékok azonosításához és osztályozásához, és kötelező érvényű a veszélyesnek tekintendő hulladékok kapcsán. A hulladékokat forrás és összetétel szerint sorolja különböző fő- és alcsoportokba. A hulladékokat hatszámjegyű kód azonosítja pontosan. A jegyzék a veszélyes hulladékokat csillaggal (*) jelöli.

A 2000/532/EK határozat melléklete meghatározza, hogy a hulladékáramokhoz milyen lépéseket követve kell hulladékkódot rendelni, továbbá rögzíti a különböző főcsoportok vizsgálatának sorrendjét. A hulladékok osztályozásához és a hulladékkódok megállapításához további útmutatást nyújt a Bizottság „Technikai útmutatás a hulladékok osztályozásához” című közleménye (7).

A háztartásokban keletkező különböző típusú veszélyes hulladékok jellemzői és kezelése igen eltérőek, de a gyűjtésükre vonatkozó meglévő bevált gyakorlatok áttekintése alapján a következő elkülönített hulladékgyűjtési módszerek azonosíthatók:

—	időszakos begyűjtés egy adott ponton (pl. mobil gyűjtőpont) vagy háznál történő begyűjtés (két hetente vagy ritkábban),

—	az üzletekben való visszavétel,

—	lakossági hulladékgyűjtő udvarok.

AZ EU-ban elkülönítetten gyűjtött HHW mintegy kétharmadát lakossági hulladékudvarokban gyűjtik be, a fennmaradó harmadot pedig főként időszakos gyűjtés keretében, leginkább mobil gyűjtőpontokon. Az üzletekben elhelyezett gyűjtők is jól működnek bizonyos hulladékáramok, például az elemek/akkumulátorok és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai esetében (8).

A HHW egy bizonyos mennyiségét azonban nem sikerül megfelelően ártalmatlanítani: (9) vagy a maradékhulladékban végzi, vagy kisebb mértékben olyan módon kerül kidobásra, ami jelentős egészségügyi és környezeti kockázatot jelent, például lehúzzák a WC-n (10).

Bevált gyakorlatok - 1. példa (11) A Luxemburgi Nagyhercegség integrált hulladékgyűjtési rendszert épített ki, amely kiterjedt és ingyenes HHW-gyűjtést kínál. 18 állandó lakossági gyűjtőállomáson fogadják a veszélyes anyagokat (vagyis 35 000 lakosra jut egy gyűjtőpont), évente négyszer pedig mobil begyűjtésre kerül sor, és kérésre a házakhoz is kimennek. Ebben a rendszerben lakosonként évente több mint 5 kg HHW-t gyűjtenek be (12). Digitális kommunikációs kampányokat és speciális támogató szolgáltatásokat alkalmaznak bizonyos célcsoportok, például a társasházi lakóközösségek esetében. A legkiterjedtebb gyűjtőrendszerekben a társasházak lakói akár 27 különböző hulladéktípust is elhelyezhetnek elkülönítve, köztük HHW-t.

Bevált gyakorlatok - 2. példa Helsinki Régió Környezetvédelmi Szolgálata (Finnország) 50 konténert helyezett ki a város területén számos különböző hulladékáram, többek között a HHW ingyenes gyűjtésére. A konténereket jó megközelíthetőségük érdekében benzinkutaknál, üzletek és bevásárlóközpontok mellett helyezték el. Biztonsági megfontolásból a konténerek csak nyitvatartási időben hozzáférhetők, és a rendőrség helyi egységei vállalják a személyzettel nem rendelkező létesítmények felügyeletét. A konténerek az alábbi HHW-kat fogadják: — hűtő-, fék- és tengelykapcsoló-folyadékok, — hulladékolajok, olajszűrők és más olajos hulladék, — terpentin, hígító, aceton (körömlakklemosó is) és más oldószerek, — oldószeralapú mosófolyadékok, — festékek, ragasztók, lakkok, fakezelő szerek, — erős savak, például kénsav, — nyomás alatt álló, gázzal töltött tartályok, — szórófejes palackok, — lúgos mosófolyadékok, — növényvédőszerek és fertőtlenítők, — fényképészeti vegyi anyagok. Vannak olyan HHW-k is, amelyek csak a lakossági hulladékgyűjtő állomásokon helyezhetők el: az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai (ingyen), a kezelt fa (ingyen) és az azbeszttartalmú hulladék (2015-ben 10 euró/100 liter áron).

Bevált gyakorlatok - 3. példa (13) A dániai Odense városában minden háztartás kap egy 40 literes vörös dobozt, melyben tárolható és szállítható a HHW. A doboz begyűjtésére négy lehetőség van: — kérésre eljönnek érte, de ezért fizetni kell, — a társasházakhoz kimegy egy erre a célra átalakított teherkocsi, — elszállítható a két, személyzettel ellátott átvevő pont valamelyikére, — megadott hétvégéken a rendes lakossági hulladékudvarokban is leadható. Odensében évente 300 t HHW-t gyűjtenek be, ami évente és lakosonként körülbelül 1,6 kg-ot jelent. Ennek legnagyobb részét, 66–75%-át festékek és lakkok teszik ki. A többit savak, növényvédő szerek, szórófejes palackok és különféle egyéb vegyi anyagok alkotják. A gyűjtést képzett személyzet irányítja, így a begyűjtött hulladékáramok minősége és homogenitása igen jó. A veszélyes hulladék gyűjtését elsősorban az önkormányzatnak fizetett általános hulladékdíjból finanszírozzák, melyet minden háztartástól beszednek. Költsége körülbelül évi 3,3 euró/lakos (a 2014-es jelentés alapján).

Bevált gyakorlatok - 4. példa (14) Párizsban (Franciaország) „Trimobiles” nevű háromkerekű járművekre rögzített mobil hulladékgyűjtőket használnak, emellett rendelkezésre állnak lakossági hulladékudvarok, és kérésre házhoz is jönnek a hulladékért. E járművek egy óránál rövidebb idő alatt mobil gyűjtőponttá alakíthatók. 2012-ben a hálózat 6 mobil gyűjtőpontból állt, ezeket 30 különböző helyszínen használták. A gyűjtés gyakorisága a helyi körülményektől függ, havonta 1–7 alkalom között változik. Az egyes járművek fél napig állnak ugyanazon a helyen. Több hulladékfrakciót is gyűjtenek: építési és bontási hulladékot, WEEE-t és fát. A mobil gyűjtőpontok gyűjtési aránya elég jó, a célterületek HHW-ának 65%-át szedik össze. 2017-ben 323 tonna veszélyes hulladékot gyűjtöttek (15). Az ingyenes szolgáltatást kizárólag háztartásoknak szánják. Finanszírozását elsősorban a helyi önkormányzatok biztosítják, a költség mintegy 2 EUR/lakos/év mind a mobil gyűjtőpontok, mind a hagyományos lakossági hulladékudvarok kapcsán. A WEEE tekintetében meglévő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer az összköltségek kis részét fedezi. Párizsban a Trimobiles révén végzett hulladékgyűjtés költsége mintegy 300 EUR/tonna, míg a hagyományos lakossági hulladékgyűjtő pontokon mintegy 75 EUR/tonna (a 2014-es jelentés alapján).

Bevált gyakorlatok - 5. példa (16) Tallinnban (Észtország) tengeri szállítókonténereket alakítottak át HHW gyűjtőponttá, felszerelve azokat az ehhez szükséges polcokkal, fiókokkal és rekeszekkel. A konténereket a jó megközelíthetőség érdekében központi helyekre helyezik ki. Ezzel a gyakorlattal a 2000. évi 12 tonnáról (0,03 kg/fő/év) 2013-ra 158 tonnára (0,4 kg/fő/év) növelték a begyűjtött HHW mennyiségét. Egy ilyen hulladékgyűjtő konténer költsége 2005-ben a konténer méretétől (20–30 m3) függően 3 700–4 500 EUR között mozgott. Egy-egy gyűjtőpont működtetésének költsége a 2004. évi havi 46 euróról 2013-ban havi 70 euróra nőtt.

2.1.   Háztartási vegyszerek

A legtöbb tagállamban a települések már most is elkülönítetten gyűjtik a háztartásokban használt vegyszereket. Ezt leginkább rendszeres gyűjtőkörutak és lakossági hulladékudvarok segítségével teszik, melyeket alkalmanként kiegészítenek a forgalmazók által önkéntesen végzett visszavételek.

A veszélyes háztartási vegyszerek gyűjtését és kezelését elsősorban az önkormányzatok finanszírozzák. A gyűjtés és a kezelés megszervezése és finanszírozása azonban történhet kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek keretében is, mint ahogy az Franciaországban 2011 óta működik. Franciaországban a háztartási vegyszerek „specifikus diffúz hulladékként” (17) hivatkozott csoportjára több ilyen ágazati felelősségi rendszert is bevezettek. Ide tartoznak a háztartásokban használt pirotechnikai termékek, szénhidrogének, tűzoltó készülékek, ragasztók, oldószerek és általános háztartási vegyszerek. A pirotechnikai eszközöket az Aper Pyro ágazati rendszerben a hajóellátók hálózata gyűjti be.

Bevált gyakorlatok - 6. példa A belgiumi Brüsszel lakosai egy „Proxy Chimik” nevű teherautónak adhatják le a hulladékká vált vegyszereket. Ez a teherautó rendszeresen megáll mintegy 100 ponton Brüsszelben, mindenhol 45 percet töltve. A gyakoriság a helyszíntől függően havi egy, vagy kéthavi egy alkalom. 2012-ben az ilyen típusú mobil gyűjtésből a becslések szerint lakosonként 0,4 kg HHW származott. A hulladékot az átvételnél ellenőrzik a szennyezések elkerülése és az egészség védelme, valamint az újrahasznosíthatóság maximalizálása érdekében. (Pl. a folyadékokat és szilárd anyagokat el kell különíteni, és mindent az eredeti csomagolásával kell leadni, melyen szerepelnie kell a termék nevének.) A személyzet vegyi alapképzést kap a hulladékátvételi kritériumok alkalmazásához. Ami a tájékoztatást illeti, a lakosságot plakátok, szórólapok, weboldalak és mobilapplikációk segítségével tájékoztatják a gyűjtési menetrendről. A HHW gyűjtésének ingyenességét közfinanszírozással biztosítják.

2.1.1.   Háztartási tisztítószerek és személyes higiéniai termékek

A veszélyes tisztító- és kozmetikai szereket (hajfesték, körömlakk, körömlakklemosó stb.) a hulladékjegyzék következő hulladékkódjai alá kell besorolni:

20 01 13*	–	oldószerek;
20 01 14*	–	savak;
20 01 29*	–	veszélyes anyagokat tartalmazó mosószerek.

A háztartásokban gyakorta használt tisztítószerek közül sok veszélyes hulladékká válhat, mivel oldószereket, savakat, lúgokat, csiszolóanyagokat, felületaktív anyagokat, fehérítőket és más veszélyes összetevőket tartalmazhat. Többek között éghetők és korrozívak is lehetnek.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A háztartási tisztítószerek és a személyes higiéniai termékek általában égetésre kerülnek. A kozmetikumok újrafelhasználása nem gyakori, de vannak ezzel foglalkozó civil szervezetek.

2.1.2.   Festékek, lakkok, tinták és ragasztók

A festékek oldószerek, pigmentek, ásványi anyagok, gyanták, felületaktív anyagok és egyéb adalékanyagok keverékei. Egy részük a szennyvízcsatornákba és a felszíni vizekbe kerül az ecsetek és edények lemosása következtében. Használatuk során és élettartamuk végén az oldószeralapú festékek illékony szerves vegyületeket bocsátanak ki a levegőbe.

A HHW jelentős részét teszik ki a hulladékká vált festékek és oldószerek, melyek veszélyes anyagokat tartalmaznak. A hulladékjegyzék szerinti kódjuk:

20 01 27*

–

veszélyes anyagokat tartalmazó festékek, nyomdafestékek, ragasztók és gyanták.

Bevált gyakorlatok - 7. példa A „RePaint” az Egyesült Királyság festék-újrafelhasználási hálózata, amelyet egy nagy festékforgalmazó szponzorál szakértelemmel, reklámmal és anyagilag. A hálózatban begyűjtik a festékmaradékokat, és azokat olyan új festékekké dolgozzák át, amelyet ingyenesen vagy olcsón egyének, közösségek és jótékonysági szervezetek rendelkezésére bocsátanak. Szigorú átvételi kritériumokat alkalmaznak a szennyeződés elkerülése érdekében (pl. csak az eredeti csomagolásban fogadnak el festéket). A RePaint több mint 74 leadóhelyet tart fent lakossági hulladékgyűjtő pontokon és önkéntesek által üzemeltetett létesítményekben, és évente több mint 300 000 liter festéket oszt újra. Egy leadóhely működtetésének költsége megközelíti az évi 10 000 eurót a nagyságtól és a helyszíntől függően.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: Az elhasználódott festékek az EU-ban leggyakrabban égetésre kerülnek, de vannak példák az újrahasználatra és az újrafeldolgozásra is. Az oldószert is tartalmazó festékek (20 01 27*) hulladéklerakókban való elhelyezése a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv (18) 5. cikkének (3) bekezdése alapján tilos, mivel az tiltja mind a folyékony hulladék, mind a tűzveszélyesnek minősülő hulladék lerakását.

2.1.3.   Háztartási és kerti peszticidek

A peszticidek a növényvédő és biocid szerek hatóanyagai. Jóllehet a háztartási peszticideket kifejezetten nem foglalkozásszerű, vagyis otthoni használatra készítik, azok tartalmaznak mérgező hatóanyagokat, melyek nem csak a célzott növény- vagy állatfajra nézve mérgezőek, hanem más növényekre (növényvédő szerek), rovarokra (rovarölő szerek) vagy gombákra (gombaölő, penészgátló szerek) is. Bizonyos peszticidek tartósan megmaradnak a környezetben, ott felhalmozódnak és a szervezetbe jutva mérgezőek lehetnek, vagy irritálhatják a bőrt és a szemet. E termékek sorsa kockázatot jelenthet az egészségre és a környezetre nézve, mely kockázat csökkentésében nagy szerepet játszik, hogy a fogyasztók betartják-e az ártalmatlanításra vonatkozó utasításokat. A legtöbb tagállamban ezeket a hulladékokat a lakossági hulladékudvarok fogadják.

A háztartásokból származó peszticidhulladék kódja a hulladékjegyzékben:

20 01 19*

–

növényvédő szerek.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A háztartási és kerti peszticidek és vegyi anyagok hulladékai általában nem alkalmasak újrafeldolgozásra. A hulladékgazdálkodási rendszerek hagyományosan használatuk csökkentésére és az életciklusuk végén történő megfelelő ártalmatlanításra összpontosítanak. A legtöbb esetben a hulladék növényvédő szereket magas hőfokon végzett égetéssel semmisítik meg.

2.1.4.   Fényképészeti vegyszerek

E hulladékkategória jelentősége a digitális fényképezés megjelenése óta csökkent, de vannak még olyan háztartások, ahol előhívnak filmet és fényképeket nagy mennyiségű veszélyes vegyi anyag felhasználásával. A fényképkidolgozás folyékony hulladékai hidrokinint, nátrium-szulfitot, ezüstöt, higany-kloridot, kadmiumot, ferrocianidokat, savakat és formaldehidet tartalmaznak. Az öblítőfolyadékokban, színelőhívó folyadékokban, fehérítőkben, a fixatívban és hulladékaikban vannak jelen. A hulladékjegyzék szerinti kód:

20 01 17*

–

fényképészeti vegyszerek.

Németország és Dánia előírja a fényképészeti szaküzletek számára az ilyen háztartási hulladék ingyenes visszavételét. Annak végső ártalmatlanítását is rájuk hárítják.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A fényképészeti vegyszerek hulladékait általában újrafeldolgozzák az ezüst kinyerése érdekében. Ehhez az elektrolízis használata a legelterjedtebb, mindazonáltal tőkeigényes módszer.

2.1.5.   Csomagolóanyagok

A veszélyes anyagokat és keverékeket (például a korábbiakban felsoroltakat) tartalmazó csomagolási hulladék veszélyes hulladéknak minősül, elkülönített gyűjtését a lakossági hulladékudvarokban vagy rendszeres HHW-gyűjtőkörutakon lehet megoldani. A hulladékjegyzék szerinti kód:

15 01 10*

–

veszélyes anyagokat maradékként tartalmazó vagy azokkal szennyezett csomagolási hulladékok.

A veszélyes anyagok és keverékek tartályainak osztályozásáról és üresnek minősüléséről további iránymutatás a Bizottság hulladékok osztályozására vonatkozó technikai iránymutatásában (19) található. A kiürült csomagolásokat a háztartásoktól rendszerint elkülönítve, esetleg a vegyes háztartási hulladékban gyűjtik be.

2.2.   Háztartási egészségügyi hulladékok

2.2.1.   Gyógyszeripari termékek

A háztartásokban általában sokféle gyógyszer megtalálható, úgymint fájdalomcsillapítók, antibiotikumok, hormonpótló gyógyszerek, szájon át alkalmazott kemoterápiás gyógyszerek és antidepresszánsok, és egyes becslések szerint ezek jelentős része válik hulladékká (20). Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv (21) (annak 127b. cikke) megköveteli, hogy a tagállamok megfelelő gyűjtőrendszereket biztosítsanak a fel nem használt vagy lejárt szavatosságú gyógyszerek számára. A tagállamok e kötelezettséget úgy hajtják végre, hogy előírják a gyógyszertárak vagy a lakossági hulladékudvarok számára (22) a gyógyszerhulladékok átvételét. Unió-szerte vannak gyűjtőpontok gondozóotthonokban és nyugdíjas közösségekben is. A gyűjtési gyakoriság változó, lehetnek egynapos kampányok, és van folyamatos és időszakos gyűjtés is.

A hulladékjegyzék szerinti kódok:

20 01 31*	–	citotoxikus és citosztatikus gyógyszerek;
20 01 32	–	gyógyszerek, amelyek különböznek a 20 01 31* kódszámú hulladékoktól.

A gyógyszerhulladékok elkülönített gyűjtése fontos attól függetlenül, hogy az egyes termékek veszélyes vagy nem veszélyes hulladékká válnak-e, mert a háztartásokból gyakran a környezetbe jutnak. Például a települési szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíz a megemésztettek mellett fel nem használt gyógyszereket is tartalmaz, melyeket lefolyókba és WC-kbe dobtak (23). A szennyvíztisztító telepeket elsősorban az ürülék és más hagyományos szerves anyagok kezelésére tervezik, nem a gyógyszerek kiszűrésére. Így a gyógyszerek és maradékanyagaik egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg a felszíni vizekben (24) (25).

A begyűjtés finanszírozása érdekében egyes tagállamok, például Franciaország (26) és Spanyolország (27) kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket hoztak létre a lejárt gyógyszerek kapcsán.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: a begyűjtött gyógyszerhulladékot általában magas hőfokon elégetik.

Bevált gyakorlatok - 8. példa Franciaországban kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer keretében végzik a gyógyszerek elkülönített gyűjtését, amit a „Cyclamed” nevű szervezet koordinál. A Cyclamed tudatosságnövelő kampányokat bonyolít a betegek körében, és partnerségeket hozott létre a gyógyszerellátási lánc valamennyi szereplőjével. Több mint 21 000 gyógyszertár, 200 forgalmazó és 190 laboratórium vesz részt ebben a rendszerben. A Cyclamed a fel nem használt gyógyszerek 62 %-át gyűjti be. A begyűjtött összmennyiség 10 500 tonna, vagyis 162 g/lakos/év. A gyűjtőrendszer teljes költsége hozzávetőleg évi 10 millió euró, melyet a gyártók által fizetett 0,0032 EUR/doboz hozzájárulás fedez. A költségek felét teszi ki a hulladékártalmatlanítás költsége (250 EUR/tonna), ami az égetés (120 EUR/tonna), a tárolás és a szállítás költségéből adódik (28). A gyógyszertárak számára biztosított gyűjtődobozok beszerzése a költségek 25%-át, a tájékoztatás 10%-ot, az irányítás 5%-ot emészt fel. A többi kiadás tanulmányokhoz, kutatáshoz és egyéb költségekhez kapcsolódik.

2.2.2.   Tűk és egyéb potenciálisan fertőző hulladékok

A közismerten vagy megalapozott feltételezések szerint az emberben vagy más élő szervezetekben betegséget okozó mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó hulladék fertőző hulladéknak minősül (lásd a hulladékokról szóló keretirányelv III. mellékletét). Ilyen hulladék általában kórházakban, laboratóriumokban és egyéb egészségügyi létesítményekben keletkezik. Azonban keletkezhet a betegek otthoni önkezelése és -tesztelése során is, amiben nem vesz részt egészségügyi szakember. Ide sorolandók az egyes betegségek, pl. a cukorbetegség kezeléséhez használt tűk, valamint a fertőző betegségek önellenőrzéséhez használt tesztek hulladékai. A fertőző kórokozók különböző kategóriáiról, valamint az egészségügyi hulladék kategóriairól az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ad tájékoztatást (29). Az ilyen hulladék gyűjtésére és kezelésére vonatkozó nemzeti szabályok általában az egészségügyi létesítményekben (kórházakban, laboratóriumokban és állatorvosi klinikákon) keletkezett hulladékra alkalmazandók, és nem terjednek ki a háztartásokban keletkező egészségügyi hulladékra, melyre a fentiekben bemutatott gyógyszerbegyűjtési gyakorlattól eltekintve nincsenek elkülönített gyűjtési rendszerek.

A hulladékjegyzékben nincsen megfelelő kódja az elkülönítetten gyűjtött fertőző települési hulladéknak. A 2000/532/EK határozat mellékletében szereplő módszertan alapján a háztartásokban keletkező egészségügyi hulladék besorolására használható kódok a következők:

20 03 01	–	vegyes települési hulladék;
20 03 99	–	közelebbről nem meghatározott települési hulladékok.

Bevált gyakorlatok - 9. példa Franciaország kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert hozott létre egyes potenciálisan fertőző gyógyászati termékek, különösen a tűk, a tesztkészletek és az elhasználódott orvostechnikai eszközök számára. A „DASTRI” szervezetet a gyártók hozták létre gyártói felelősségük jegyében. Tűgyűjtő dobozokat adnak a fogyasztóknak, amelyeket a DASTRI-val együttműködő gyógyszertárakba kell visszavinni. 6 év alatt 12 millió tűgyűjtőt adtak ki a betegeknek, és 2018-ban a tűk 83%-át biztonságosan összegyűjtötték és kezelték. A 2020 márciusában világjárványnak nyilvánított Covid19 következtében egyes tagállamok vagy régiók egyedi hulladékgyűjtési rendelkezéseket hoztak (30) a vírus által fertőzött háztartásokból származó vegyes hulladék kapcsán. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által kiadott iránymutatásnak (31) és a Bizottság szolgálatai által kiadott iránymutatásnak (32) megfelelően azonban az ilyen hulladékot általában a szelektálatlan települési hulladékfrakcióval együtt gyűjtik, nincsenek érvényben különleges intézkedések. Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A fertőző hulladékot az annak fogadására engedéllyel rendelkező, hulladékgazdálkodással foglalkozó szereplők általában hulladékégetőkben kezelik. Egyébként gőzzel vagy vegyi úton is sterilizálható. Az Egészségügyi Világszervezet 2019-ben tette közzé az egészségügyi hulladék kezelésére használható technológiák áttekintését (33).

2.3.   Építési és bontási hulladékok

2.3.1.   Azbeszttartalmú hulladékok

Az azbeszt a természetben előforduló, a szerpentin és amfibol ásványok csoportjába tartozó ásványi szilikátszálak összefoglaló neve. Veszélyes, rostos szerkezetű ásványi anyag, amely belégzés esetén súlyos és hosszú távú, akár halálos kimenetelű egészségkárosodást, többek között rákot okoz. Jó tűz- illetve hőállósága miatt régebben széles körben használták szigetelésre és egyéb célokra.

Az azbeszt az 1. kategóriába tartozó rákkeltő anyag (34), és a hulladékokról szóló keretirányelv III. melléklete szerint az ilyen anyagot 0,1 százaléknál magasabb koncentrációban tartalmazó hulladékot veszélyesnek kell minősíteni. A háztartásokban a bontási vagy felújítási munkák során, illetve bizonyos (régi) eszközök kidobásakor keletkező azbeszttartalmú hulladékokra a hulladékjegyzék számos kódja vonatkozik.

16 02 12*	–	azbesztet tartalmazó használatból kivont berendezések;
16 02 15*	–	használatból kivont berendezésekből eltávolított veszélyes anyagok;
17 06 01*	–	azbeszttartalmú szigetelőanyagok;
17 06 05*	–	azbesztet tartalmazó építőanyagok.

Noha az azbeszt előállítását az EU-ban a REACH-rendelet (35) XVII. mellékletének 6. pontja szerinti korlátozás tiltja, az még mindig széles körben megtalálható különböző hosszú életciklusú anyagokban és termékekben, többek között olyan építőanyagokban, mint a beton, a tetőcserepek, a szigetelőpanelek és a csövek stb. A barkácsoló polgárok is gyakran adnak le (beágyazott, nem porló) azbesztet tartalmazó hulladékot az egyes országok lakossági hulladékudvaraiban. Megjegyzendő, hogy minden tagállam rendelkezik a munkájuk során azbeszttel foglalkozó munkavállalók védelmét szigorúan szabályozó jogszabályokkal a 2009/148/EK irányelvvel (36) összhangban. Azbeszttartalmú anyagokkal kapcsolatos munkát ugyanis csak képzett szakemberek végezhetnek, ezermesterek nem.

Bevált gyakorlatok - 10. példa Londonban (Egyesült Királyság) a becsomagolt azbesztért kérésre házhoz mennek. A lakosok évi egy alkalommal kérhetik 15 m3 (hét építőipari törmelékes zsák) ingyenes, támogatott elszállítását. A költséghatékonyság optimalizálása érdekében a szolgáltatást versenypályázaton kiválasztott magánvállalkozóknak szervezik ki.

Bevált gyakorlatok - 11. példa Flandria régió (Belgium) arra törekszik, hogy 2040-re „azbesztmentes” legyen. Az egyik ezt célzó intézkedés lehetővé teszi a háztartások számára, hogy ház körüli munkákból származó nem porló (beágyazott) azbesztet lakossági hulladékudvarokba vigyék, vagy kérjék a háztól való elszállítását olyan nyilvántartott zsákokban, melyeket az önkormányzatnál lehet előre megvenni. Az azbeszt hulladékgyűjtőben való leadása évente lakosonként 200 kg, illetve 1m3 vagy 10 tetőlemezig ingyenes. Társfinanszírozással a lakossági költség zsákonként, vagyis nagyjából 20 hullámlemezenként 30 euróra csökkenthető. Az eredmények alapján a lakossági hulladékgyűjtőkben leadott azbeszt mennyisége attól sem változott, hogy kérésre házhoz mennek érte, vagyis nincs preferencia a hulladékudvarban való leadás helyett a háznál történő begyűjtés iránt. Ez is bizonyítja, hogy az otthoni gyűjtés fontos annak érdekében, hogy az azbeszthulladékot mihamarabb eltávolítsák a háztartásokból. Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: Vannak ugyan alternatív kezelési módszerek (37), de az elérhető legjobb technika egyelőre az azbeszttartalmú hulladék lerakókban való elhelyezése. A lerakás előtt stabilizációs intézkedéseket lehet alkalmazni a szálak kiszabadulásának megakadályozása érdekében.

2.3.2.   Kezelt faanyagok

Fahulladék házfelújítások és szerkezeti vagy nem szerkezeti javítások során szokott keletkezni, pl. ablak- és ajtókeretek, elválasztófalak és tetőelemek, előtetők, kerítések és kültéri faszerkezetek bontásakor. Ezek fáját a romlás ellen tartósítószerekkel védték. A korábban elterjedt tartósítószerek némelyikének használata már szigorúan korlátozott vagy tilos (pl. krómozott réz-arzenát, kreozot, pentaklórfenol), de az ilyenekkel kezelt faanyag ártalmatlanítására továbbra is szükség van (38) (39). Az ilyen hulladék kódja a hulladékjegyzékben:

20 01 37*

–

veszélyes anyagokat tartalmazó fa.

A legtöbb lakossági hulladékudvarban leadható kezelt faanyag.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A kezelt faanyag preferált ártalmatlanítási módszere az elérhető legjobb levegőszennyezés-csökkentéssel végzett égetés, mivel a füstgázban illékony arzén keletkezik.

2.3.3.   Kőszénkátrány és kátránytermékek

A bitumen megjelenése előtt a kőszénkátrányt széles körben használták útépítési kötőanyagként. A vasúti talpfákat is kőszénkátránnyal és kreozottal tartósították évtizedeken át. A kreozot faanyagok kezelésére való felhasználása ma szigorúan korlátozott, a kivételeket az 1907/2006/EK rendelet (40) (a REACH-rendelet) XVII. mellékletének 31. pontja szabályozza.

A kőszénkátrányt tartalmazó hulladék veszélyesnek minősül, mert jelentős mennyiségben tartalmaz policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH), amelyek rákkeltő vegyületek. A kőszénkátrányt tartalmazó aszfalthulladék akkor tekintendő veszélyesnek, ha 0,1%-nál magasabb koncentrációban tartalmaz kátrányt. A kőszénkátrány kifejezés számos, szénből származó összetett anyagot jelöl, melyek a CLP-rendelet VI. melléklete szerint 1A. kategóriájú rákkeltő anyagok (41), így a hulladékokról szóló keretirányelv III. mellékletének megfelelően 0,1%-nál magasabb koncentrációban veszélyessé teszik a hulladékot. Ismeretes az is, hogy régi vasúti talpfákat felhasználtak kerti támfalak építéséhez vagy szegélyként, ezzel a fenti, kezelt fáról szóló szakasz foglalkozik. Kőszénkátrány olyan termékekben is található, mint az azzal kezelt lécek vagy a tetőszigetelő kátránypapír, ezeket többek között kerti lakok, szerszámoskamrák építéséhez használták. Bontásuk vagy javításuk alkalmával jelentős mennyiségű veszélyes hulladék keletkezhet.

A hulladékjegyzék szerinti kódok:

17 03 01*	–	szénkátrányt tartalmazó bitumenkeverékek;
17 03 03*	–	szénkátrány és kátránytermékek;
20 01 37*	–	veszélyes anyagokat tartalmazó fa (lásd a fenti 3.3.2. szakaszt).

A legtöbb lakossági hulladékudvarban leadható ilyen hulladék.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: Az adott ország szabályozásától és infrastruktúrájától függően e hulladékkategória sorsa vagy a hőkezelés (égetés) vagy a hulladéklerakóban való lerakás, bár az utóbbi a hulladékhierarchia alapján kedvezőtlenebb.

2.4.   Gépjármű-karbantartási hulladékok

2.4.1.   Olajszűrők és szennyezett abszorbeáló anyagok

Az autókban található olajszűrők a háztartási hulladékban köthetnek ki, amikor az autótulajdonosok saját maguk szervizelik járművüket. Ilyenkor más olajjal szennyezett hulladék is keletkezhet, úgymint rongyok és kesztyűk. Becslések szerint csak az Egyesült Királyságban évente 1 100 tonna (42) hulladékolajat dobnak ki elhasznált szűrőkben, gyakran a vegyes települési hulladékba. A hulladékjegyzék szerinti kódok:

15 02 02*	–	veszélyes anyagokkal szennyezett abszorbensek, szűrőanyagok (ideértve a közelebbről nem meghatározott olajszűrőket), törlőkendők, védőruházat;
16 01 07*	–	olajszűrők.

Az ilyen hulladékot le lehetne adni olyan engedélyezett létesítményekben, amelyek rendes tevékenysége keretében ilyen hulladék keletkezik, például szerelőműhelyekben és alkatrész-áruházakban (akár díj ellenében), vagy olyan lakossági hulladékudvaron, ahol speciális szivárgásmentes konténerekben tudják tárolni és továbbszállítani.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A használt olajszűrők újrafeldolgozhatók, mert anyaguk acél. A bennük maradt olajat olajszűrő présekkel lehet kinyerni.

2.4.2.   Gépjárműipari termékek, fényező és fagyásgátló folyadékok

A gépkocsikban használt anyagok és keverékek, illetve tisztító- és karbantartó szerek közül sok jelent veszélyt az emberi egészségre és a környezetre. Például a fagyásgátlók elsődleges összetevője az etilénglikol, ami mérgező. A fagyásgátlót, csakúgy, mint a fékfolyadékot vagy a kenőolajat, rendszeresen cserélni kell. A hulladékjegyzék szerinti kódok:

16 01 13*	–	fékfolyadékok;
16 01 14*	–	veszélyes anyagokat tartalmazó fagyálló folyadékok;
20 01 26*	–	olaj és zsír, amely különbözik a 20 01 25 kódszámú hulladékoktól.

A hulladékolaj nem megfelelő kezelése, ha lefolyókba vagy a talajba öntik, tűzre vagy kemencébe rakják, de az sem, ha a használt szűrőkkel együtt a vegyes maradékhulladékba dobják. Az ilyen hulladékot le lehetne adni olyan engedélyezett létesítményekben, ahol szakmai tevékenység keretében keletkezik ilyen hulladék, például szerelőműhelyekben és alkatrész-áruházakban vagy töltőállomásokon.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A használt fagyásgátló újrafeldolgozható eredeti tulajdonságai helyreállításával. Az újrafeldolgozott fagyásgátló motorhűtőközegként használható, az etilénglikol pedig kivonható és a műanyagiparban újra felhasználható. A motorolaj kezeléssel és regenerálással alapolajjá dolgozható fel, vagy üzemanyagként is felhasználható. Mindenesetre a használati fázisban az olaj nagy része elhasználódik, elsősorban elég.

2.5.   Higanytartalmú hulladékok (az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kivételével)

A higany belélegezve vagy lenyelve rendkívül mérgező mind az emberekre, mind az állatokra nézve. A vízi élőlényekre is mérgező. A háztartásokban keletkező higanytartalmú hulladékok többek között a régi higanyelemek és higanyhőmérők. Ezekre a hulladékjegyzék alábbi kódjai vonatkoznak:

20 01 21*	–	fénycsövek és egyéb higanytartalmú hulladékok;
20 01 33*	–	a 16 06 01-hez, a 16 06 02-höz vagy a 16 06 03-hoz tartozó elemek és akkumulátorok, és az ezeket tartalmazó szét nem válogatott elemek és akkumulátorok.

A higanyt használó mérőeszközök teljes higanytartalma 2007-ben az EU27 szintjén 7 és 17 tonna között lehetett. A higanyt alkalmazó eszközök elsősorban vérnyomásmérők, házi barométerek, lázmérők, valamint laboratóriumi és ipari alkalmazású hőmérők voltak. A higanyt tartalmazó eszközök forgalomba hozatalát az 1907/2006/EK rendelet (a REACH-rendelet) (43) már tiltja (lásd annak XVII. melléklete 18a. pontját), és a lakossági termékekben, például lázmérőkben és barométerekben 2009 óta nem lehet higany (44).

A legtöbb tagállam ezeket az eszközöket más típusú veszélyes hulladékokkal együtt gyűjti össze, és később válogatja szét újrafeldolgozásra. Azonban a háztartásokban használt hőmérőkben és egyéb mérőberendezésekben lévő higany nagyrészt még mindig helytelenül a maradékhulladékba kerül.

Az elkülönített gyűjtés a következő kezeléseket teszi lehetővé: A higanytartalmú hulladékot a veszélyes hulladékok kezelésére engedélyezett létesítményekben kell újrafeldolgozni vagy kezelni. Léteznek higanyvisszanyerő berendezések például Németországban, Franciaországban, Ausztriában és Svédországban. A higany kereskedelmét a higanyról szóló (EU) 2017/852 rendelet (45) szigorúan szabályozza és nyomon követi. A higanyt tartalmazó hulladékot általában kezelik és stabilizálják föld alatti tárolókban, például sóbányákban vagy speciálisan kialakított hulladéklerakókban való végső elhelyezése előtt.

3.   A HÁZTARTÁSOKBAN KELETKEZŐ VESZÉLYES HULLADÉKOK ELKÜLÖNÍTETT GYŰJTÉSÉNEK SIKERÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

Az elkülönített hulladékgyűjtés szervezésének lehetséges módjait számos tanulmány vizsgálta (46). A sikeres elkülönített gyűjtési rendszerekről kiderült, hogy integrált megközelítést követnek a következő négy elem beépítésével: anyagi ösztönzést használnak, egyértelmű szabályokat irányoznak elő a jogérvényesítés terén, az igényeknek megfelelő elkülönített gyűjtési infrastruktúrát biztosítanak és aktívan és rendszeresen kommunikálnak a célközönséggel (a hulladékot termelő háztartásokkal). Ezek az elemek valamennyi elkülönített gyűjtési rendszerben megtalálhatók, nem csak a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékokra vonatkozókban.

A tagállami bevált gyakorlatok elemzése alapján a Bizottság az alább bemutatott tényezőket azonosította az elkülönített hulladékgyűjtési rendszerek hatékonyságához jelentősen hozzájárulóként. E tényezők különösen relevánsak a HHW és a begyűjtött hulladék mennyisége szempontjából.

3.1.   Gazdasági ösztönzők

Az alább felsorolt eszközöket Európa-szerte általában sikeresnek tartják az elkülönített gyűjtés ösztönzésében, ideértve a forrásnál történő lakossági szelektív gyűjtést is.

A kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos pénzügyi és/vagy gyakorlati felelősséget az önkormányzatokról az áruk gyártóira helyezi át. A megfelelő infrastruktúrák és kommunikáció biztosításával, valamint a hulladékgyűjtés és -kezelés nettó működtetési költségeinek viselésével az ilyen rendszer hozzájárul a hulladék jobb szelektálásához és a hulladékhierarchiának megfelelő újrafeldolgozásához, emellett előmozdítja a tudatosságot is. A kiterjesztett gyártói felelősség számos hulladékáramban bizonyította hatékonyságát: a csomagolásban, az elektronikában, az elemek és a járművek terén.

A 2018-ban felülvizsgált hulladékokról szóló keretirányelv 8. és 8a. cikke határozza meg a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek alkalmazásának fő szabályait. Fontos eleme a gyártók által fizetendő díjak modulációja bizonyos fenntarthatósági kritériumok alapján, figyelemmel például a termékek tartósságára, javíthatóságára, újrahasználhatóságára, újrafeldolgozhatóságára vagy a veszélyesanyag-tartalmára. A veszélyes háztartási termékek esetében az „ökomoduláció” (a termékek környezetvédelmi szempontok alapján történő módosítása) támogathatná a terméktervezés javítását úgy a veszélyesség csökkentése (minőségi megelőzés), a hulladékképződés megelőzése (mennyiségi megelőzés), mint az újrafeldolgozhatóság vagy az újrafelhasználhatóság érdekében.

A mennyiségalapú díjszabás (PAYT) értelmében a háztartások a kidobandó vegyes hulladék mennyisége alapján fizetnek. Ezt többnyire címkével ellátott, előre beszerzendő átalánydíjas zsákokkal, esetleg azonosítókártyával nyitható utcai hulladékgyűjtő konténerekkel lehet megoldani. Fontos, hogy a vegyes hulladék leadása viszonylag költséges legyen, míg az újrafeldolgozható és egyéb válogatott hulladékáramok leadását (csaknem) ingyenessé kell tenni. Ez egyértelmű ösztönzést ad a hulladék forrásnál történő szétválogatására.

Az anyagi ösztönzés erejénél fogva a PAYT rendszerek hatékonynak bizonyulnak a forrásnál történő elkülönített gyűjtés javításában.

Bevált gyakorlatok - 12. példa A belgiumi Flandria régió a mennyiségalapú díjszabásnak (PAYT) köszönhetően élen jár a forrásnál való szelektálás terén (47). Az önkormányzatnak fizetett szemétdíj a maradékhulladék után 0,1–0,3 EUR/kg között mozoghat, vagyis egy 60 literes zsák díja 0,75–2,25 EUR. A rendszer nyilvántartott zsákokkal vagy vonalkódos kukákkal működik. A társasházak vagy a sűrűn lakott területek esetében (föld alatti) közös konténereket telepítenek, amelyek csak fizetést követően vagy azonosítókártyával nyithatók és használhatók. A hulladéklerakás, illetve -égetés költségei nem jelentkeznek közvetlenül a lakosságnál, inkább az önkormányzatokat és a hulladékkezelőket ösztönzik a hulladékválogatás, -gyűjtés és -újrahasznosítás hatékonyságának javítására. E díjak (48) hozzájárulnak az ártalmatlanítás negatív externáliáinak (szén-dioxid- és metánkibocsátás, a levegő és a felszín alatti vizek szennyezése), valamint az újrahasznosítás pozitív externáliáinak (energiamegtakarítás, a szűz erőforrások kitermelésével járó környezeti és egészségügyi hatások elkerülése) internalizálásához. A betétdíjas rendszerekben a fogyasztó a termék (pl. üvegbe töltött innivaló) megvásárlásakor betétdíjat fizet, amit az üres csomagolás visszavitele esetén kap vissza (49). Ezt a rendszert elsősorban italok csomagolása kapcsán alkalmazzák, de más újratölthető termékek, pl. kempingfőzőkhöz használt propángázpalackok esetében is. Az anyagi ösztönzőnek köszönhetően a betétdíjas rendszerekben csaknem bevezetésüktől fogva 90% feletti az újrafeldolgozási arány. Az itt tárgyalt eszközök közül az első három (EPR, PAYT és hulladéklerakási/égetési díj) azok a fő gazdasági eszközök, melyekkel előmozdítható a hulladékhierarchia hulladékokról szóló keretirányelv IVa. mellékletének megfelelő alkalmazása. Tanácsok a bevált gyakorlathoz: — A HHW biztonságos ártalmatlanításának olcsó vagy ingyenes biztosítása javítja a gyűjtési arányt. — Adott esetben a HHW kezelésére kiterjesztett gyártói felelősség megoldja a hulladékgyűjtő létesítmények fenntartható finanszírozását, és sikeres ökomodulációval ösztönözheti a tervezés megváltoztatását az életciklus végi kezelési költségek minimalizálása érdekében.

3.2.   Igényre szabott elkülönített gyűjtés

A különböző hulladékáramok gyűjtésének sokféle módja ismert.

1.

A háznál történő begyűjtés (egyáramos vagy vegyes gyűjtés) különösen a sűrűn lakott városi környezetekben célszerű, ahol a szállítási távolság rövid. Alkalmazzák is különböző hulladékáramok, például az újrafeldolgozható száraz anyagok és a biohulladék (gyakori) gyűjtése esetében, de a HHW kapcsán kevéssé (vélhetően a kis mennyiségek, a hulladék sokfélesége és a közterületre való kirakás kockázata miatt).

2.

Időszakos elvitelt általában a zöldhulladék, a HHW és a nagydarabos hulladék céljára biztosítanak. Az időszakos hulladékgyűjtés szervezésével az önkormányzatok szolgálatot tesznek a háztartásoknak, de a gyűjtés gyakoriságát alacsony szinten tartják (pl. havonta egy alkalom). A helyszín lehet rugalmas (pl. használhatók járművek a HHW központi helyeken történő begyűjtéséhez) vagy a begyűjtés történhet igény szerint (pl. csomagolt beágyazott azbeszt elszállítása háztól). Az ilyen hulladékgyűjtést többnyire az önkormányzatok szervezik vagy segítik, de ki is szervezhető magánvállalkozóként működő hulladékkezelőknek. Az önkormányzatok gyakran maximalizálják a leadható hulladék mennyiségét, például nagydarabos hulladékból évi 2m3-t fogadnak el háztartásonként, és ellenőrzik a leadó személyazonosságát, hogy a gyűjtés csak a magánszemélyekre korlátozódjon, a kereskedelmi vagy egyéb tevékenységeket ne fedje le.

3.

Utcai konténerek (hulladékgyűjtő szigetek) Az önkormányzatok, az EPR- (gyártói felelősségi) kötelezettségeket teljesítő szervezetek vagy más hulladékkezelők konténereket helyeznek ki közterületeken különféle hulladékáramok gyűjtésére. Gyűjthető így maradékhulladék, bizonyos veszélyes háztartási hulladékok, konyhai hulladék, papír és karton, műanyag, fém, üveg és textil. A konténerek központi helyekre telepítése lehetővé teszi, hogy a háztartások bármikor leadhassák a hulladékot, és így a begyűjtés logisztikája is egyszerűbb, mint a háznál történő begyűjtésé.

4.

Visszavételi pontok - a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket végrehajtó szervezetek az üzletekben biztosítanak lehetőséget számos hulladékáram leadására. Ilyen az italok csomagolása, a WEEE, az elemek és a HHW. A visszavételi pontok fogyasztóbarát megoldást jelentenek, és optimalizálják a logisztikát a háznál történő begyűjtéshez képest.

5.

A lakossági hulladékudvarok olyan helyek, ahol a felhasználók szinte minden újrahasznosításra alkalmas vagy ártalmatlanításra szánt hulladékot leadhatnak, a személyzet pedig szaktanácsadást nyújthat, és figyelemmel kísérheti a beérkező hulladék minőségét. Mivel a lakossági hulladékudvarok célja a háztartásokban keletkező hulladékok gyűjtése, a szakmai tevékenységekből származó hulladékokat nem fogadják. Ez megoldható a személyazonosság ellenőrzésével vagy a nagy mennyiségek kizárásával. Bevált gyakorlatok - 13. példa Hollandiában nagyjából 60 000 lakosonként javasolt egy lakossági hulladékudvart létesíteni (50). Flandriában (Belgium) az önkormányzatok választhatnak, hogy a népesség vagy a távolság alapján létesítenek-e hulladékudvarokat. Az előbbi esetben a legalább 10 000 lakosú településeken egy hulladékudvart kell fenntartani, és minden 30 000 lakosonként további egyet (51). Ettől eltérve több település együtt is létrehozhat a lakosaik számára közös hulladékudvart, ami a felhasználók 90%-ától nem lehet 5 km-nél messzebb. A városok általában a távolságra vonatkozó szabályt alkalmazzák, ezért az egy lakosra jutó létesítmények száma jellemzően alacsonyabb a nagyobb népsűrűség miatt. Meg kell jegyezni, hogy bár a különböző területek bevált gyakorlatainak elemzése alapján nem jelölhető ki egyetemesen alkalmazható elkülönített hulladékgyűjtési modell, vannak olyan közös elemek, amelyek kombinációi meghatározzák a követendő mintát. Ez az iránymutatás ezeket az elemeket ismerteti. A helyi sajátosságok, pl. a népsűrűség, a lakhatási formák, az éghajlat, a tarolásra rendelkezésre álló hely, a történelmi városközpontok figyelembevételével a különböző elemek rugalmasan kiigazíthatók és kombinálhatók a legalkalmasabb megoldás kialakítása érdekében. Tanácsok a bevált gyakorlathoz: — A különböző elkülönített gyűjtési rendszerek kombinálása általában nagyobb begyűjtési hatékonyságot eredményez, több hulladékáram fogadását teszi lehetővé és jobban megfelel a lakosság szokásainak vagy igényeinek. — Az egymástól jelentősen eltérő HHW-áramok gyűjtésére a lakossági hulladékudvarok a legmegfelelőbbek. Ezek felhasználóbarát jellege fontos a begyűjtött HHW mennyiségének növeléséhez. Ide tartoznak a hosszú nyitvatartási idők, a jó megközelíthetőség és a hálózat sűrűsége. — Az időszakos gyűjtés, a kérésre történő elszállítás és a mobil gyűjtőpontok fontos kiegészítői a hulladékudvaroknak, mivel lehetővé teszik a háztartások számára, hogy a közelben ártalmatlanítsák hulladékaikat. E módszerek a sűrűn lakott területeken a helyhiány leküzdésére is alkalmasak. Az innovatív gyűjtési módok hatékony és költségkímélő megoldást jelenthetnek (pl. a párizsi „Trimobiles” vagy a tallinni hajózási konténerek). — Általánosságban elmondható, hogy a háznál történő begyűjtés éri el a legmagasabb begyűjtési arányt, különösen a sűrűn lakott területeken. Ám ennek a költségei magasabbak, mint más módszerekéi. — A gyűjtőszigetek és az üzletekben, gyógyszertárakban, egyéb szakszolgáltatóknál található visszavételi pontok hasznos és könnyen használható részei a gyűjtőhálózatnak, melyek révén megelőzhető, hogy a hulladék a vegyes települési hulladékba vagy a szennyvízhálózatba jusson. — Egyes HHW-k, például az azbeszt esetében a helyi hatóságok azáltal minimalizálhatják az ártalmatlanításhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokat és az illegális lerakás veszélyét, hogy az egyes hulladékáramokra specifikus szolgáltatásokat kínálnak, pl. a standard csomagolásba helyezett azbesztet begyűjtik a házaktól. — A lakossági hulladékudvarokon dolgozó személyzet megfelelő képzése, különösen az alkalmazandó hulladékátvételi szabályokról, hozzájárul a szelektálás, és ezáltal az újrahasznosításra szánt anyagok minőségének javításához. — Az elkülönítetten gyűjtött HHW mennyiségének meghatározására szolgáló módszer kidolgozása, illetve lakosonként és évenként begyűjtött mennyiségének és költségének kiszámítása hatékony mód a gyűjtési rendszer teljesítményének nyomon követésére, a célok meghatározására és a rendszer alakulásának nyomon követésére.

3.3.   Szemléletformálás és tájékoztatás

A kommunikáció elengedhetetlen a háztartások tájékoztatásához és a hulladék szétválogatására való ösztönzéséhez. A kommunikáció elengedhetetlen a helyes szelektálási gyakorlatról való tájékoztatás és egy támogatói bázis kialakítása érdekében, de nem szokott elég lenni az egész közösség viselkedésének megváltoztatására. Ezért a siker érdekében a kommunikációt gazdasági ösztönzésnek és jogérvényesítésnek kell kísérnie.

Bevált gyakorlatok - 14. példa Ljubljana (Szlovénia) kimagasló (73 %-os) arányban gyűjti be az újrafeldolgozható hulladékokat, méghozzá a bio- és az újrafeldolgozható hulladékáramok házaknál történő begyűjtésével, amit a lakossági hulladékudvarok is kiegészítenek. Az újrafeldolgozható száraz hulladékot gyakrabban gyűjtik be, mint a háztartási maradékhulladékot, ezzel ösztönözve a forrásnál történő szétválogatást. A gyűjtési napokon az egyes lakosok profiljához igazodó közösségi média és SMS-kommunikáció használatával jelentősen javították a begyűjtési arányt. Az állami hulladékkezelő vállalat, a Snaga közösségi médiát (internet, SMS-szolgáltatás, Facebook, Twitter) is használ a gyűjtési szolgáltatások felhasználóbarátabbá tétele érdekében. A városközpontban a föld alatt elhelyezett gyűjtőszigetek könnyítik meg a begyűjtést a városkép elrontása nélkül.

A hatásos kommunikációhoz az alábbi elemeket kell figyelembe venni. A háztartások több forrásból is értesülhetnek a hulladék elkülönített gyűjtéséről, pl. EPR-szervezetektől, helyi hatóságoktól és nemzeti vagy regionális kormányoktól. A kommunikáció hatékonyságának maximalizálása és szinergiák teremtése érdekében ajánlatos:

—	összehangolni az ilyen tájékoztatás körét és tartalmát,

—	egyidejűleg különböző csatornákon folytatni a kommunikációt, pl. televízió, rádió, közösségi hálók, weboldalak, újságok, helyi magazinok stb.,

—	a célközönséghez igazítani a nyelvezetet, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabbakra, akikhez nehezen jut el az információ,

—	meghatározni indikátorokat, és ezek segítségével rendszeresen felmérni a tudatosságot. Így a kampányok értékelhetők és finomhangolhatók, valamint meghatározhatók a jövőbeni kommunikáció prioritásai,

—	egyértelmű utasításokat elhelyezni a hulladékgyűjtő zsákokon és a gyűjtőszigeteken a nem célzott anyagok mennyiségének csökkentése érdekében.

Bevált gyakorlatok - 15. példa A 8. példában említett Cyclamed (52) olyan környezetvédő szervezet, amely lejárt (vagy fel nem használt) gyógyszereket gyűjt be Franciaországban. Kommunikációs stratégiájának célja biztosítani, hogy a fogyasztók szétválogassák és visszajuttassák a fel nem használt gyógyszereket a gyógyszertárakba, a csomagolást és a vényeket pedig a papírhulladékkal gyűjtsék. 2018-ban 62 %-os begyűjtési arányt értek el. A kommunikáció célközönségét a fogyasztók jelentik, de gyógyszertárakkal, forgalmazókkal és önkormányzatokkal is kapcsolatban állnak. A 2018-ban végrehajtott kommunikációs tevékenységek többek között a következők voltak: — Egy kisfilm (< 80 másodperc) terjesztése az interneten és a gyógyszertárak televíziós képernyőin. A film egyszerű és humoros módon ismerteti a szelektív gyűjtés módját. — Reklámfilmek (12 másodperc) a tévé, a közösségi média és az elektronikus hirdetőtáblák (pl. gyógyszertárakban) számára a tudatosság fenntartása céljával. — Poszterek, szórólapok és infografikák a honlapon, gyógyszertárakban és a településeken. Ezek a fő adatok ismertetésével és vizuális válogatási utasításokkal ösztönzik a szelektálást. — Szalaghirdetések: jól használható kulcsmondatok, amelyeket a gyógyszertárak vagy más szereplők a honlapjukon helyezhetnek el. — Egy képregény, többek között kitölthető rejtvényekkel. — Matricák rövid (< 15 szavas) üzenetekkel a gyógyszertárakban és a terjesztők járművein való elhelyezésre. — Honlap dedikált oldalakkal a célcsoportok és a partnerek (fogyasztók, gyógyszertárak, forgalmazók és önkormányzatok) számára. A honlapnak vannak interaktív elemei, pl. a lejárt gyógyszereket visszavevő gyógyszertárak geolokalizációs térképe, kvízek és személyes beszámolók. — Közösségi média: egy blog, jelenlét a Facebook és a Twitter oldalain. A követők számát figyelik a hatás értékeléséhez. — Mobilalkalmazás: egy naprakész gyógyszerkereső. A felhasználó igényeihez igazítható üzenetek és hulladékválogatási utasítások. — Hírlevél a gyógyszertárak számára, amely a begyűjtés mellett más témákkal is foglalkozik a relevancia és a lefedettség növelése érdekében. A hatást egy külső vállalat méri a gyógyszertárakban végzett felmérések segítségével. — Reklám a francia gyógyszerészek hivatalos lapjában a gyűjtés nagyköveteinek toborzására. — Rendszeres találkozók az ágazati szövetségekkel a tudatosság fenntartása, visszajelzések gyűjtése és a szolgáltatás javítása, valamint minden ellátási partner bevonása érdekében. — Egyéb kampányok — a megfelelő illetékes hatóságok és más környezetvédő szervezetek által az összes hulladékáram elkülönített gyűjtésének hangsúlyozása érdekében szervezett kampányok és események támogatása. — Személyre szabott tájékoztatás az önkormányzatok számára, jelenlét az önkormányzatok által szervezett eseményeken.

Tanácsok a bevált gyakorlathoz:

—

A HHW kezelésével foglalkozó szereplőknek (legyenek helyi hatóságok, hulladékkezelők vagy a gyártók EPR-kötelezettségeit végrehajtó szervezetek) egyértelmű, egyöntetű és részletes utasításokat kell adniuk a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékok keletkezésének megelőzéséről, azonosításáról, szétválogatásáról és ártalmatlanításáról (ideértve a veszélyes termékek jobb címkézését is). Ezeket az üzeneteket egyszerűen kell megfogalmazni annak érdekében, hogy a sokféle HHW-vel szembesülő fogyasztókat ne zavarják meg.

—	A lakossági hulladékudvarok és egyéb HHW-gyűjtőpontok helyét és nyitvatartását széles körben és különböző csatornákon (közösségi oldalakon is) kell kommunikálni, ezáltal biztosítva, hogy a lakosság minden szegmenséhez eljusson az üzenet.

—	A helyi érdekelt felek (pl. polgári egyesületek) bevonása a HHW gyűjtésébe a lakosság körében nagyobb tudatosságot és elköteleződést eredményez.

—

Fontos az oktatási programok, különösen a gyermekek oktatásának támogatása, mert a gyerekek jó nagykövetei a helyes hulladékgazdálkodási gyakorlatoknak. Ha a gyermekeket tanítják a HHW gyűjtésének jelentőségére és gyakorlatára (órákon, látogatások alkalmával), a szüleik, felmenőik is érdekeltté válnak a hulladék szétválogatására.

—	Szintén ösztönzi a hulladék helyes szétválogatását és ártalmatlanítását, ha tájékoztatják a lakosságot a nem megfelelő hulladékártalmatlanítás által a közegészségre és a környezetre gyakorolt káros következményekről.

3.4.   A szabályok érvényre juttatása

A nem megfelelő gyűjtés és szétválogatás rontja a hasznosításra begyűjtött hulladék minőségét. A vegyes háztartási hulladékkal vagy más nem veszélyes hulladékkal együtt elhelyezett veszélyes hulladék negatívan befolyásolja annak alkalmasságát a magas színvonalú újrafeldolgozásra. Noha a kommunikáció elősegíti, hogy a háztartások megfelelően válogassák szét a hulladékot, bizonyos szintű ösztönzésre, valamint ellenőrzésre és jogérvényesítésre mégis szükség van. A gyakorlatban az illetékes hatóságok a következő módokon ellenőrizhetik a hulladékgyűjtést:

—	Az áttetsző hulladékgyűjtő zsákok szemrevételezése. Az adott elkülönített gyűjtési programnak nem megfelelő tartalmú zsákokat meg kell jelölni és ott kell hagyni.

—	A súly ellenőrzése. Az adott hulladékáramra nem jellemző súly ellenőrzéshez vezethet, pl. ha az alumínium és a műanyag csomagolóanyagok vagy a biohulladék gyűjtőeszköze szokatlanul nehéz, az nem célzott anyagok jelenlétére utalhat (pl. föld).

—

Pénzbírságok. A nem megfelelő hulladékot tartalmazó zsákok vagy kukák be nem gyűjtése mellett előmozdíthatják a forrásnál történő megfelelő elkülönített gyűjtést a közigazgatási bírságok is. A bírságok révén az is megakadályozható, hogy az elutasított zsákok a közterületen maradjanak. A bírságok mellett azonban használni kell a megfelelő gazdasági ösztönzőket, a meggyőzést és a kommunikációt; a bírságok ezeket nem helyettesíthetik.

A hulladék szabályozatlan és illegális lerakásának sajnálatos esetei figyelmen kívül hagyják a helyes gyűjtésre és a hulladékkeletkezés megelőzésére való ösztönzést, és számottevő kellemetlenséget, környezet-, valamint egészségkárosodást okoznak. Az illegális szemétlerakás megelőzésére és az elkövetők felelősségvonásra irányuló stratégia alapvető a sikeres hulladékgazdálkodáshoz. A HHW helyes kezelésének sikeresebb ösztönzése önmagában is csökkenti gyakoriságát, hatékonyabbá téve a fennmaradó jogérvényesítő munkát.

A nemzeti vagy regionális kormányzatok tovább javíthatják a teljesítményt a települések teljesítményértékelése és a bevált gyakorlatok megosztásának előmozdítása révén. A teljesítményértékelésnek csak hasonló jellemzőkkel rendelkező települések vagy régiók között van értelme. Flandria (Belgium) például 16 csoportba sorolta településeit, és ezekre eltérő elkülönített gyűjtési célok vannak érvényben (53). A csoportosítás szempontjai közé tartozik többek között a népesség életkora, a migráció, a turizmus és a települések fejlettsége. A szakirodalom foglalkozik a települési hulladékgazdálkodási rendszerek teljesítményének értékelésével (54).

Bevált gyakorlatok - 16. példa A Luxemburgi Nagyhercegségben a 2012. március 21-i hulladékgazdálkodási törvény elkülönített hulladékgyűjtésre kötelezi a társasházakat. A SuperDrecksKëscht® integrált hulladékgyűjtő rendszer ingyenes tanácsadást nyújt házkezelők számára a helyi megvalósítás támogatása érdekében. Helyszíni látogatásokon mérik fel az aktuális helyzetet, javasolnak megfelelő szelektív gyűjtési infrastruktúrát és támogatják a lakók tájékoztatását. A törvényi kötelezettség és az integrált megközelítés magas begyűjtési arányokat eredményezett (55). Tanácsok a bevált gyakorlathoz: — A megfelelő hulladékszelektálási infrastruktúra kihelyezését előíró törvény ösztönzi az épületkezelőket és -tulajdonosokat a szükséges lépések megtételére. E kötelezettség kiegészítése gyakorlati támogatással (helyszíni látogatások, kommunikációs sablonok) sikeresen mozdítja elő a társasházakban a HHW szelektív gyűjtését és a nem megfelelő ártalmatlanítás visszaszorítását. — A helytelenül szétválogatott HHW arányának és típusainak nyomon követése lehetővé teszi a hulladékkezelők számára a jogérvényesítés és a kommunikáció igényre szabását. — Az illegálisan lerakott szemét vizsgálata gyakran fényt derít az elkövető személyazonosságára és alapot szolgáltathat a jogérvényesítéshez. A bírságok meghatározása és a büntetés valószínűsége magatartásbeli változást idéz elő.

4.   HIVATKOZÁSOK

ACR+ (2019) Deposit-refund systems in Europe

Adamcová, D. et al. Household Solid Waste Composition Focusing on Hazardous Waste. Pol. J. Environ. Stud. Vol. 25, No. 2 (2016), 487-493. http://www.pjoes.com/Household-Solid-Waste-Composition-Focusing-on-Hazardous-Waste,61011,0,2.html

Adème (2017) Les filières à responsabilité élargie du producteur. https://www.conibi.fr/uploads/pdf/comm/FILIERES-REP-EDITION2017.pdf https://www.ademe.fr/sites/default/files/assets/documents/responsabilite_elargie_du_producteur_rep_memo2017_010401.pdf

Amsterdam (2015) Afvalketen in Beeld

Andreasi Bassi, S., Christensen, T.H., Damgaard, A. (2017) Environmental performance of household waste management in Europe – an example of 7 countries, Waste Management, 69, 545-557. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0956053X17305342

aus der Beek, T. et al. (2016), “Pharmaceuticals in the environment.Global occurrences and perspectives”, Environmental Toxicology and Chemistry, Vol. 35/4, pp. 823-835. http://dx.doi.org/10.1002/etc.3339

Bio Intelligence (2012). Use of economic instruments and waste management performances

Cyclamed (2019) Rapport annuel 2018

D’emweltverwaltung (2018) Plan national de gestion des déchets et ressources

Dijkgraaf, E., Vollebergh, H. (2004) Burn or bury? A social cost comparison of final waste disposal methods, Ecological economics, 5, 233-247

Dubois, M. (2013) Disparity in European taxation of combustible waste, Waste Management 7, 1575-1576

European Commission (2002a), Study on hazardous household waste (HHW) with a main emphasis on hazardous household chemicals (HHC)

European Commission (2002b) Costs for municipal waste management in the EU

EEA (2015) Prevention of hazardous waste in Europe

EEA (2019) Paving the way for a circular economy, Insights on status and potential. https://www.eea.europa.eu/publications/circular-economy-in-europe-insights

Eurostat (2008) Municipal solid waste composition EU 27

Giegrich J., Mampel U., Franke B., Müller F., Knappe F. (1993) Eintrag organischer und anorganischer Schadstoffe in den Abfall über Produkte (Introduction of organic and inorganic pollutants into waste via products). Ifeu-Institut für Energie- und Umweltforschung Heidelberg GmbH. F+E-Vorhaben Nr. 10310602 under contract with Umweltbundesamt Berlin; Heidelberg, December 1993

Lavigne, C., De Jaeger, S., Rogge, N. (2019) identifying the most relevant peers for benchmarking waste management performance: A conditional directional distance Benefit-of-the-Doubt approach, Waste Management, 89, 418-429

Letcher, T. M., & Vallero, D. A. (Eds.) (2019), Waste: A handbook for management. Academic Press.

Nainggolan. D. et al. Ecological Economics 166 (2019) 106402. Consumers in a Circular Economy: Economic Analysis of Household Waste.Sorting Behaviour

OECD (2012) Sustainable materials management, Making better use of resources. https://www.oecd.org/env/waste/smm-makingbetteruseofresources.htm

OVAM (2010) Uitvoeringsplan milieuverantwoord beheer van huishoudelijke afvalstoffen

OVAM (2018) Huishoudelijk Afval en gelijkaardig bedrijfsafval

OVAM (2019) Planaanpassing Uitvoeringsplan huishoudelijk afval en gelijkaardig bedrijfsafval goedgekeurd door de Vlaamse Regering op 17 mei 2019

START project (2008). Management Strategies for Pharmaceuticals in Drinking Water. http://www.start-project.de. Quoted in: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2866706/pdf/ehp-118-a210.pdf

UNEP (2016) Guidelines for Framework legislation for Integrated Waste Management. https://stg-wedocs.unep.org/handle/20.500.11822/22098

Besluit van de Vlaamse Regering tot vaststelling van het Vlaams reglement betreffende het duurzaam beheer van materiaalkringlopen en afvalstoffen (Vlarema) bijlage 5.1.4 https://navigator.emis.vito.be/mijn-navigator?woId=44718 - https://www.ovam.be/sites/default/files/atoms/files/Minimum-%20en%20maximumtarieven%202019%20voor%20huisvuil%20en%20grofvuil.pdf

Worldbank (2018) What a waste 2.0

WRAP (2014) Waste Regulations Route Map. http://www.wrap.org.uk/sites/files/wrap/Route%20Map%20Revised%20Dec%2014.pdf

---

(1)  HL L 312., 2008.11.22., 3. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/851 irányelve (2018. május 30.) a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2018.6.14., 109. o.), (41) preambulumbekezdés.

(3)  Lásd pl. Andreasi et al. (2017) áttekintését a különböző hulladékáramok hulladékösszetételéről.

(4)  Adamcová, D. et al. (2016).

(5)  EEA (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) (2015) és D’emwelverwaltung (2018).

(6)  A Bizottság 2000/532/EK határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról (HL L 226., 2000.9.6., 3. o.).

(7)  A Bizottság közleménye – Technikai útmutatás a hulladékok osztályozásához (HL C 124., 2018.4.9., 1. o.).

(8)  http://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/household_report.pdf

(9)  Letcher és Vallero (2019).

(10)  https://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/household_report.pdf

(11)  https://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/20180227_Haz_Waste_Final_RepV5_clear.pdf

(12)  D’emweltverwaltung (2018).

(13)  https://www.acrplus.org/images/project/R4R/Good_Practices/GP_Odense_hazardous-waste-collection.pdf

(14)  https://www.acrplus.org/images/project/R4R/Good_Practices/GP_ORDIF_mobile-civic amenity site.pdf

(15)  https://www.ovam.be/sites/default/files/atoms/files/State of the art asbestos waste treatement.pdf

(16)  https://www.acrplus.org/images/project/R4R/Good_Practices/GP_Tallinn_hazardous-waste-collection.pdf

(17)  https://www.ecologique-solidaire.gouv.fr/dechets-diffus-specifiques-menagers

(18)  A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16., 1. o.).

(19)  A Bizottság közleménye – Technikai útmutatás a hulladékok osztályozásához (HL C 124., 2018.4.9., 1. o.).

(20)  A német szövetségi környezetvédelmi hatóság, az Umweltbundesamt becslése szerint az értékesített gyógyszerek 30%-a nem kerül felhasználásra és hulladékká válik.

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

(22)  Health care without harm (HCWH). Európai adatbázis készült a helyi, regionális és nemzeti nem kormányzati szervezetek, európai projektek és tagállami nemzeti/regionális hatóságok múltbéli és jelenlegi kezdeményezéseiről a környezetbe jutó és hulladékká váló gyógyszerek problémájának kezelése érdekében: http://saferpharma.org/pie-initiatives-database/?_sft_area_of_interest=unused-expired-pharmaceutical-disposal-practices

(23)  OECD 2019 - https://www.oecd.org/chemicalsafety/pharmaceutical-residues-in-freshwater-c936f42d-en.htm

(24)  https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29890607 and https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2012.04.028

(25)  aus der Beek, T. et al. (2016).

(26)  Ademe (2017)

(27)  https://www.sigre.es/

(28)  https://www.cyclamed.org/wp-content/uploads/2019/09/CYCLAMED_INFOGRAPHIE_2018-3-1024x1024.jpg

(29)  WHO, 2014. Az egészségügyi tevékenységekből származó hulladékok biztonságos kezelése https://www.who.int/water_sanitation_health/publications/wastemanag/en/

(30)  Tagállamonkénti/régiónkénti áttekintés található az ACR+ COVID19 weboldalán, lásd: https://www.acrplus.org/en/municipal-waste-management-covid-19

(31)  https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/infection-prevention-control-household-management-covid-19

(32)  A hulladékgazdálkodás a koronavírus okozta válsággal összefüggésben (2020. április), https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/waste_management_guidance_dg-env.pdf

(33)  https://www.who.int/water_sanitation_health/publications/technologies-for-the-treatment-of-infectious-and-sharp-waste/en/

(34)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(35)  Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(36)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/148/EK irányelve (2009. november 30.) a munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 330., 2009.12.16., 28. o.).

(37)  A tudomány állása: azbeszt – lehetséges kezelési módok Flandriában: korlátok és lehetőségek (2016) https://www.ovam.be/sites/default/files/atoms/files/State of the art asbestos waste treatement.pdf

(38)  https://www.researchgate.net/publication/279340427_Regulations_in_the_European_Union_with_Emphasis_on_Germany_Sweden_and_Slovenia

(39)  A német Környezetvédelmi Ügynökség számára készített részletes tanulmány (Giegrich et al., 1993) arra a következtetésre jutott, hogy legnagyobb mértékben az arzén felelős a hulladéklerakókból távozó csurgalékvíz rákkeltő hatásáért.

(40)  Lásd a 35. lábjegyzetet.

(41)  Ilyen például a magas hőmérsékletű kőszénkátrányból nyert szurok (EK-szám: 266-028-2).

(42)  http://ec.europa.eu/environment/waste/studies/pdf/household_report.pdf

(43)  Lásd a 35. lábjegyzetet.

(44)  http://ec.europa.eu/environment/chemicals/mercury/pdf/study_report2008.pdf

(45)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/852 rendelete (2017. május 17.) a higanyról és az 1102/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 137., 2017.5.24., 1. o.).

(46)  Lásd többek között: OECD (2012), WRAP (2014), UNEP (2016) és EEA (2019).

(47)  Besluit van de Vlaamse Regering tot vaststelling van het Vlaams reglement betreffende het duurzaam beheer van materiaalkringlopen en afvalstoffen (Vlarema) bijlage 5.1.4.

(48)  A környezetterhelési díjakkal kapcsolatos részletes áttekintésért lásd: https://ex-tax.com/

(49)  Az Európában működő betétdíjas rendszerek áttekintését lásd: ACR+ (2019).

(50)  Amsterdam (2015).

(51)  OVAM (2010).

(52)  Cyclamed (2019).

(53)  OVAM (2019).

(54)  Lavigne et al. (2019).

(55)  LU Environment Agency 2015.

AZ EKB ETIKAI KERETRENDSZERÉNEK MÓDOSÍTÁSA

(Ez a szöveg az EKB személyzeti szabályzatának az etikai keretrendszerre vonatkozó 0. részének a Hivatalos Lap 2015. június 20-i C 204. számának 3. oldalán közzétett szöveg helyébe lép)

(2020/C 375/02)

III. rész Az EKB személyzeti szabályzatának az etikai keretrendszerre vonatkozó 0. része helyébe a következő szöveg lép:

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.9953 — CalSTRS/Altitude Group/AI THD)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2020/C 375/03)

2020. október 28-án a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32020M9953 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít on-line hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.10003 — DWS/Vertex Bioenergy)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2020/C 375/04)

2020. október 30-án a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32020M10003 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít on-line hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.9619 — CDC/EDF/ENGIE/La Poste)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2020/C 375/05)

2020. augusztus 11-én a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul. A határozat teljes szövege csak francia nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz:

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32020M9619 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít on-line hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Bejelentett összefonódás engedélyezése

(Ügyszám M.8130 — Imerys/Alteo certain assets)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2020/C 375/06)

2016. október 28-án a Bizottság úgy határozott, hogy engedélyezi e bejelentett összefonódást, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja. E határozat a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 6. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul, összefüggésben a 6. cikk (2) bekezdésével. A határozat teljes szövege csak angol nyelven hozzáférhető, és azután teszik majd közzé, hogy az üzleti titkokat tartalmazó részeket eltávolították belőle. A szöveg megtalálható lesz

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—	elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32016M8130 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít on-line hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

Euroátváltási árfolyamok (1)

2020. november 5.

(2020/C 375/07)

1 euro =

	Pénznem	Átváltási árfolyam
USD	USA dollár	1,1855
JPY	Japán yen	122,86
DKK	Dán korona	7,4467
GBP	Angol font	0,90450
SEK	Svéd korona	10,2770
CHF	Svájci frank	1,0724
ISK	Izlandi korona	163,70
NOK	Norvég korona	10,8500
BGN	Bulgár leva	1,9558
CZK	Cseh korona	26,766
HUF	Magyar forint	357,83
PLN	Lengyel zloty	4,5134
RON	Román lej	4,8648
TRY	Török líra	9,9980
AUD	Ausztrál dollár	1,6356
CAD	Kanadai dollár	1,5478
HKD	Hongkongi dollár	9,1922
NZD	Új-zélandi dollár	1,7540
SGD	Szingapúri dollár	1,6014
KRW	Dél-Koreai won	1 330,68
ZAR	Dél-Afrikai rand	18,6894
CNY	Kínai renminbi	7,8331
HRK	Horvát kuna	7,5518
IDR	Indonéz rúpia	16 901,14
MYR	Maláj ringgit	4,9169
PHP	Fülöp-szigeteki peso	57,218
RUB	Orosz rubel	91,7450
THB	Thaiföldi baht	36,525
BRL	Brazil real	6,5906
MXN	Mexikói peso	24,5016
INR	Indiai rúpia	87,7405

---

(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2020. július 22.)

az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv központi tisztviselőjének a nemzeti légi közlekedési kiosztási tábláknak a tagállamok által 2020-ban ingyenes kiosztásra szánt légi közlekedési kibocsátási egységekre vonatkozó, az EU-ból Svájcba irányuló járatokat végrehajtó légijármű-üzemeltetők bejegyzése révén történő módosításainak az európai uniós ügyleti jegyzőkönyvbe való bevezetésére történő utasításáról

(2020/C 375/08)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

tekintettel a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. május 2-i 389/2013/EU bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 55. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)	A Bizottság 2011/638/EU (3) határozata a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3e. cikkének (1) bekezdése alapján referenciaértékeket határozott meg a légijármű-üzemeltetőknek ingyenesen kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiségek tekintetében.

(2)

A 2003/87/EK irányelv 28a. cikkének (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló járatokra vonatkozó átmeneti eltérés csak azon országokra alkalmazandó, amelyekkel a szóban forgó irányelv 25. vagy 25a. cikke szerinti megállapodás jött létre, az említett megállapodás feltételeivel összhangban.

(3)	Az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, az uniós és a svájci kibocsátáskereskedelmi rendszer összekapcsolásáról szóló megállapodást (4) (a továbbiakban: megállapodás) 2017. november 23-án írták alá, és 2020. január 1-jén lépett hatályba.

(4)	A megállapodás I. mellékletének a lefedettség alkalmazási köréről szóló B. pontja előírja, hogy az EGT-ben található repülőterekről induló, Svájc területén található repülőterekre érkező légi járatok az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alkalmazási körébe tartoznak.

(5)

A Bizottság 2020. május 18-án fogadta el a C(2020)3107 felhatalmazáson alapuló határozatot a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a Svájcból érkező járatoknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből való kizárása érdekében történő módosításáról. Amint e határozat hatályba lép, szükség lesz a nemzeti légi közlekedési kiosztási táblák megfelelő módosításaira.

(6)	A 389/2013/EU rendelet 55. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság utasítja az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv központi tisztviselőjét, hogy vezesse be a módosított nemzeti légi közlekedési kiosztási táblákat az európai uniós ügyleti jegyzőkönyvbe,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

---

(1)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2)  HL L 122., 2013.5.3., 1. o.

(3)  A Bizottság 2011/638/EU határozata (2011. szeptember 26.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3e. cikke alapján a légijármű-üzemeltetőknek ingyenesen kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiségekhez tartozó referenciaértékekről (HL L 252., 2011.9.28., 20. o.).

(4)  HL L 322., 2017.12.7., 3. o.

Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám M.9989 — BB Holding Investment/Duferdofin-Nucor)

Egyszerűsített eljárás alá vont ügy

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2020/C 375/09)

---

(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o. (az összefonódás-ellenőrzési rendelet).

(2)  HL C 366., 2013.12.14., 5. o.