1.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a határozattervezet tárgyát képező versenyellenes magatartás vállalkozások közötti megállapodásnak és/vagy összehangolt magatartásnak minősül a tényállás idején hatályban lévő ESZAK-Szerződés 65. cikkének (1) bekezdése értelmében.

2.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottságnak a határozattervezetben szereplő megállapodások és/vagy összehangolt magatartások termék- és földrajzi piacára vonatkozó értékelésével.

3.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a határozattervezettel érintett vállalkozások az ESZAK-Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének egységes, összetett és folyamatos megsértésében vettek részt, a határozattervezetben részletezettek szerint.

4.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a megállapodások és/vagy összehangolt magatartások célja és/vagy hatása a versenynek az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (1) bekezdése szerinti korlátozása volt.

5.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a megállapodások és/vagy az összehangolt magatartás alkalmas volt arra, hogy érzékelhetően hatással legyen az uniós tagállamok közötti kereskedelemre.

6.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal az 1/2003/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 23. cikke (2) bekezdésének jogalapként való alkalmazhatósága tekintetében.

7.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal az ESZAK-Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének anyagi jogként való alkalmazhatóságában, annak lejárta ellenére.

8.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottság értékelésével a jogsértés időtartamát illetően.

9.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a 2018. április 23-i szóbeli meghallgatás orvosolta az Európai Bíróság 2017. szeptember 21-i ítéleteiben megállapított eljárási hibát.

10.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal az eljárás folytatásában.

11.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a határozattervezet megfelelően foglalkozik a felek által az eljárás folytatását követően felhozott érvekkel.

12.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a határozattervezetben ismertetett okokból a közérdeknek az érintett vállalkozások érdekeivel való összeegyeztetése során a versenyszabályok hatékony végrehajtását kell biztosítani az Európai Unióban.

13.   

A tanácsadó bizottság (8 tagállam) egyetért a határozat Európai Bizottság általi újbóli elfogadásával.

14.   

Megerősítem, hogy Spanyolország és Olaszország videokonferencia keretében részt vett a tanácsadó bizottság ülésén és felkértek, hogy nevükben írjam alá a tanácsadó bizottság véleményét.

1.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottság megállapításával, hogy az elévülési idő nem járt le.

2.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy a határozattervezet címzettjeire bírságot kell kiszabni.

3.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal a bírságok alapösszegeit illetően.

4.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal a bírság alapösszegének növelésében az egyik fél esetében fennálló súlyosbító körülmény miatt.

5.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért azzal, hogy két fél esetében enyhítő körülményeket alkalmazzanak, mivel korlátozott ideig a magatartás egyik ágában nem vettek részt.

6.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal abban, hogy ebben az ügyben rendkívüli enyhítő körülményt alkalmazzanak.

7.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal a rendkívüli enyhítő körülmény összegét illetően.

8.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal a kartell ügyekben a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. évi bizottsági közlemény alapján az egyik fél esetében a bírság csökkentésének összegét illetően.

9.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) egyetért a Bizottsággal a bírságok végső összegeit illetően.

10.   

A tanácsadó bizottság (4 tagállam) javasolja véleményének az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét.

(1)   

A határozattervezet célja egy korábbi, 2009. szeptember 30-i – a Bíróság által 2017-ben megsemmisített – bizottsági határozat (a továbbiakban: a 2009. évi határozat) (2) újbóli elfogadása, amely maga is egy olyan korábbi, 2002. december 17-i határozat (a továbbiakban: a 2002. évi határozat) (3) újbóli elfogadásáról szólt, amelyet a Törvényszék 2007-ben megsemmisített.

(2)   

(3)   

(4)   

2017. december 15-i levelében a Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatta a feleket a 2017. szeptember 21-i ítéletekből levont következtetéseiről, valamint arról, hogy milyen alapon szándékozik folytatni az eljárást azzal a céllal, hogy végleges álláspontot alakítson ki az ügyben. A levél kifejtette, hogy a Bíróságnak a Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletével (a továbbiakban: PVC II. ítélkezési gyakorlat) összhangban egy bizottsági határozat megsemmisítését követően az ügy újrakezdhető attól a ponttól, ahol az eljárási hibát azonosították (11). A jelen ügyben a 2002. évi határozat megsemmisítése a határozat előkészítő aktusait nem, hanem csak a szóbeli meghallgatást érintette. Ugyanezen levelekben a Bizottság felhívta a határozat címzettjeit, hogy fejezzék ki az ügy érdemére is kiterjedő új szóbeli meghallgatáson való részvételi szándékukat. 2018. február 1-jén valamennyi fél válaszolt, és jelezte, hogy részt kíván venni a szóbeli meghallgatáson.

(5)   

A Versenypolitikai Főigazgatóság 2018. március 22-i, majd április 13-i levelében pontosította, hogy a jogsértés értékelésének megfelelő jogalapja az ESZAK-Szerződés 65. cikke volt, az ESZAK-Szerződés hatályvesztését követően pedig az 1/2003 rendelet volt a megfelelő jogalap az eljárás tekintetében. A levelek továbbá tisztázták, hogy ha a Bizottság ebben az ügyben új bírságkiszabási határozatot fogadna el, akkor együttesen alkalmazná az 1998. évi bírságkiszabási iránymutatást és a 2008. június 30-i leveleiben ismertetett megfontolásokat (amelyek arra vonatkoztak, hogy nem szab ki a 2002-ben kiszabott bírságokat meghaladó bírságot).

(6)   

Az Alfa és a Valsabbia kérésére a Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatta a feleket, hogy az új szóbeli meghallgatás előtt a tagállamok versenyhatóságai megkapták a kifogásközlést, a kiegészítő kifogásközlést és a rájuk adott válaszokat, valamint a 2017. december 15-i leveleket, az e levelekre adott válaszokat és a 2018. március 22-i leveleket.

(7)   

Az új szóbeli meghallgatásra 2018. április 23-án került sor az öt fél közül négy részvételével: Alfa, Feralpi, Ferriere Nord és Valsabbia.

(8)   

A Partecipazioni Industriali nem vett részt az új szóbeli meghallgatáson (12). Kérelmére azonban lehetővé tettem a Partecipazioni Industriali számára, hogy szóbeli védekezés helyett írásbeli észrevételeket nyújtson be az új szóbeli meghallgatásra előírt határidőn belül. A Partecipazioni Industriali 2018. április 24-én nyújtotta be ezeket az írásbeli észrevételeket. 2018. május 7-én a Feralpi az új szóbeli meghallgatáson való részvétele mellett új írásbeli ellenkérelmet nyújtott be.

(9)   

A tagállamok versenyhatóságait meghívták az új szóbeli meghallgatásra, és közülük hat ténylegesen képviseltette magát az új szóbeli meghallgatáson (13).

(10)   

Egyes felek azzal érveltek, hogy a 2018. április 23-i új szóbeli meghallgatás nem tudta orvosolni azt a problémát, hogy 2002-ben nem került sor egy olyan, az ügy érdeméről szóló szóbeli meghallgatásra, amelyre a tagállamok versenyhatóságait meghívták, mivel a 2002. évi szóbeli meghallgatásokon három másik vállalkozás és egy vállalkozási társulás is részt vett, amelyek a kifogásközlés, a 2002. évi határozat és a 2009. évi határozat további címzettjei voltak. Ezt az érvet nem tartom meggyőzőnek, mivel a kifogásközlés címzettje nem rendelkezik a kifogásközlés többi címzettjének jelenlétében tartott szóbeli meghallgatáshoz való joggal (14).

(11)   

Írásbeli és szóbeli észrevételeikben Kokott főtanácsnok Solvay kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványára (15) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára (16) hivatkozva valamennyi fél kifogásolta a jelen eljárás túlzott – körülbelül 18 éves – időtartamát, és azt állította, hogy megsértették az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdésében és 47. cikkének második bekezdésében rögzített, az ügyük észszerű határidőn belüli elbírálásához való alapvető jogukat. A felek szerint a Bizottságnak nem volt joga újraindítani az eljárást, mivel annak túlzott időtartama és ugyanazon határozat kétszeri újbóli elfogadásának szükségessége kizárólag a Bizottság saját jogsértésének tudható be. Ha a Bizottság ennek ellenére úgy dönt, hogy elfogad egy harmadik tiltó határozatot, jelentősen csökkentenie kell a bírságokat az eljárás túlzott hossza miatt.

(12)   

Az a kérdés, hogy a felek alapvető jogát ügyük észszerű időn belül történő elbírálására tiszteletben tartsák, – amely jogot a Bíróság ítélkezési gyakorlata az európai uniós jog általános elveként ismer el, és amelyet az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdése és 47. cikkének második bekezdése rögzít – valóban gondos mérlegelést igényel ebben az ügyben.

(13)   

Figyelembe véve a közigazgatási és bírósági eljárás valamennyi szakaszát, a jelen ügyben a Bizottság által 2000 októbere és decembere között lefolytatott vizsgálatokkal kezdődő eljárás abszolút időtartama kétségtelenül különösen hosszú. Valóban, már több mint 18 év telt el. Tekintettel arra, hogy a 2017. szeptember 21-i ítéletekben a Bíróság nem foglalkozott több okkal, amelyek a Törvényszéknek a 2009. évi határozatot megerősítő ítéletei miatti fellebbezés alapjául szolgáltak, valószínű, hogy legalább néhány fél élni fog azzal a jogával, hogy egy harmadik bizottsági határozatot is felülvizsgáljon a Törvényszék és a Bíróság. Feltételezve, hogy a bírósági felülvizsgálat e harmadik fordulója ebben az ügyben véglegesen véget vet a közigazgatási és bírósági eljárásoknak, addigra előreláthatóan 22 vagy 23 év is könnyen eltelhet.

(14)   

A Bíróság kimondta, hogy az eljárás időtartamának észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett felek szempontjából fennálló tétjére, az ügy bonyolultságára és a felek, valamint az illetékes hatóságok magatartására, a releváns szempontok felsorolása pedig nem kimerítő (17).

(15)   

Ebből következik, hogy az a tény, hogy a szankciók kiszabására vonatkozóan az 1/2003 rendelet 25. cikkében előírt elévülési idő még nem járt le, nem ad választ a kérdésre (18).

(16)   

Az eljárás időtartamának észszerűtlensége nemcsak az eljárás egy vagy több szakaszának túlzott elhúzódásából eredhet, hanem a közigazgatási és a bírósági eljárás együttes időtartamából is (19).

(17)   

Nem lehet azzal érvelni, hogy a Bizottságnak csak a saját eljárásának időtartamát kellene értékelnie. Az Alapjogi Charta 41. cikkének (1) bekezdése és 47. cikkének második bekezdése csupán a felek ugyanazon alapvető jogának két kifejeződése, hogy ügyüket észszerű határidőn belül intézzék (20). Az érintett vállalkozás szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy mikor dönt ügyéről véglegesen egy pártatlan hatóság (21).

(18)   

A Bizottság nem mentesülhet az eljárás teljes időtartamára vonatkozó felelősség alól, beleértve a bírósági szakaszokat is, mivel annak a rendszernek az alapvető jogokkal való összeegyeztethetősége, amelyben a Bizottság az antitröszt ügyekben mind vizsgálóként, mind első fokon eljáró döntéshozóként eljár, függ attól, hogy a feleknek lehetőségük van-e felülvizsgáltatni a Bizottság határozatait az uniós bíróságok előtt (22).

(19)   

Ebben az ügyben tagadhatatlanul fennáll annak a veszélye, hogy a Bíróság úgy ítélheti meg, hogy ebben az ügyben az eljárás teljes időtartama – beleértve a Törvényszék előtti, a 2002. évi és a 2009. évi határozatot követő két szakaszt – indokolatlanul hosszú. Ez felveti azt a kérdést, hogy mi lehet a megfelelő jogorvoslat.

(20)   

Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az észszerű időn túl történő határozathozatalt – mint az egyik alapvető jog megsértését képező eljárási szabálytalanságot – az érintett fél számára azt megfelelően orvosló hatékony jogorvoslatnak kell követnie (23).

(21)   

A Bíróság gyakran szembesült azzal a kérdéssel, hogy magának a Bíróságnak vagy a Törvényszéknek milyen jogorvoslatot kell nyújtania, ha a Törvényszék vagy a Bíróság azt állapítja meg, hogy egy trösztellenes ügyben a közigazgatási és/vagy bírósági eljárás észszerűtlenül hosszú volt.

(22)   

A Bíróság következetesen megállapította, hogy a Törvényszék vagy a Bíróság kizárólag akkor semmisítheti meg az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértését megállapító és e jogsértés miatt bírságot kiszabó bizottsági határozatot, ha bizonyítható, hogy a közigazgatási és/vagy bírósági eljárás észszerűtlenül hosszú időtartama hátrányosan befolyásolta az érintett vállalkozások védekezésre vonatkozó képességét a közigazgatási és/vagy bírósági eljárásban (24).

(23)   

Az érintett vállalkozások általános és pontatlanul megfogalmazott kifogása arra vonatkozóan, hogy a védelemhez való jogukat megsértették, nem elégséges. A vállalkozás védekezésre vonatkozó képességére gyakorolt hátrányos hatást konkrétan bizonyítani kell, például, ha a vállalkozásban résztvevő azon magánszemélyek, akik a Bizottság irataiban található bizonyítékokra felmentő magyarázattal szolgálhattak volna, már nem élnek vagy nem állnak rendelkezésre abban az időpontban, amikor a vállalkozás számára megkésve betekintést biztosítottak a Bizottság irataiba, miközben ezek a személyek rendelkezésre álltak volna, ha az iratokba való betekintést nem megkésve biztosították volna (25).

(24)   

A vállalkozás védekezésre vonatkozó képességére gyakorolt konkrét, bizonyítottan hátrányos hatás hiányában a Bíróság minden esetben azt állapította meg, hogy a Törvényszék vagy a Bíróság kizárólag pénzügyi kártérítést ítélhet meg. Miközben a régebbi ítélkezési gyakorlat szerint ezt a kártérítést a Törvényszék vagy a Bíróság adhatja olyan formában, hogy a Bíróság által az EUMSZ 261. cikke értelmében gyakorolt korlátlan felülvizsgálati jogköre alkalmazása során kiszabott szankciót csökkenti (26), az újabb ítélkezési gyakorlat szerint a megfelelő jogorvoslat az, ha az érintett vállalkozás az EUMSZ 268. cikke értelmében külön kártérítési pert indít az EUMSZ 340. cikkének második bekezdésével összefüggésben (27).

(25)   

A jelen esetben nem láttam a felek védekezésre vonatkozó képességére gyakorolt konkrét hátrányos hatásra bizonyítékot. Az eljárás első közigazgatási szakasza, amely a 2002. évi határozathoz vezetett, aránylag gyorsan zajlott le, és a felek akkor teljes körűen betekinthettek az iratokba. A 2018. április 23-i szóbeli meghallgatáson, valamint az eljárás folytatása óta, a 2017. december 15-i leveleket követően benyújtott különböző írásbeli észrevételeikben a felek nem bizonyították, hogy konkrét hátrányos hatás érte volna a védekezésükre vonatkozó képességüket. Éppen ellenkezőleg, az új szóbeli meghallgatáson és az írásbeli észrevételek némelyikében kifejtett érdemi érvelések alátámasztják a felek védekezésre vonatkozó képességét.

(26)   

Mindazonáltal a felek úgy érvelnek, hogy ebben a konkrét esetben, ahol már jelenleg is megtörténhetett az ügyük észszerű időn belüli elbírálásához való alapvető joguk megsértése, a Bizottság köteles lenne az eljárást azonnal megszüntetni, hogy tudatosan ne hosszabbítsa az eljárás már így is túlzottan hosszú időtartamát és ne folytassa tovább a felek alapvető jogának megsértését.

(27)   

Habár én nem követhetem a végső következtetésig a felek érvelését ebben a vonatkozásában, úgy vélem, hogy a feleknek igazuk van abban, hogy az a helyzet, amelyben a Bizottság jelenleg a jelen ügyben van, eltér attól, amelyre a fenti 21-24. pontokban említett ítélkezési gyakorlat utal.

(28)   

A 21-24. pontban említett ítélkezési gyakorlat arra vonatkozik, hogy milyen jogorvoslatot kellene nyújtania a Törvényszéknek vagy a Bíróságnak, ha a Törvényszék vagy a Bíróság megállapítja, hogy egy antitröszt ügyben észszerűtlenül hosszadalmas volt a közigazgatási és/vagy bírósági eljárás, miközben a jelen ügyben a Bizottság most azzal a kérdéssel szembesül, hogy folytatnia kell-e az eljárást, és egy újabb, harmadik határozatot el kell-e fogadnia, mivel az ebből következő bírósági felülvizsgálat, amire a felek teljes körűen jogosultak, könnyen meghosszabbíthatná a már így is nagyon hosszú eljárást még négy vagy öt évvel (lásd a fenti 13. pontot).

(29)   

Lényeges különbség az, hogy a Bizottság nem köteles újból megindítani az eljárást azt követően, hogy egy korábbi, az antitröszt szabályok megsértését megállapító és bírságot kiszabó határozat eljárási okokból megsemmisítésre kerül, és nem köteles arra sem, hogy az újból megindított eljárást az új határozat elfogadásáig folytassa.

(30)   

Mint ahogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik vizsgálat indítására az antitrösztszabályok lehetséges megsértése miatt, illetve, a vizsgálatának folytatására az antitrösztszabályok megsértését megállapító és bírságot kiszabó első határozat elfogadásáig (28), hasonlóképpen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az eljárás folytatására, miután az első határozatot eljárásjogi okokból megsemmisítették, illetve a folytatott eljárás folytatására a második határozat elfogadásáig. Hasonlóképpen, ha a második határozatot megint megsemmisítik eljárásjogi okokból, a Bizottságnak ismét széles a mérlegelési jogköre az eljárás folytatására, illetve, hogy a folytatott eljárást a harmadik határozat elfogadásáig folytassa-e vagy sem.

(31)   

Ugyanakkor nem értek egyet a felek azon nézetével, miszerint a jelen helyzetben, amikor fennáll a kockázata annak, hogy a Bíróság megállapíthatja, hogy a teljes eljárás időtartama már észszerűtlenül hosszú, a Bizottság minden mérlegelési jogkörét szükségszerűen elveszítené, és automatikusan az eljárás megszüntetésére lenne köteles. Ez az álláspont túlságosan egyoldalúan a felek Alapjogi Charta szerinti azon jogának védelmére helyezi a hangsúlyt, miszerint joguk van az ügyük észszerű időn belül való elbírálásához, miközben teljes mértékben mellőzi az uniós versenyjogi szabályok végrehajtásának jelentőségét, ami pedig a Szerződések alapvető célja (29).

(32)   

Nézetem szerint a helyes álláspont az, ha egy olyan helyzetben, mint a jelenlegi, a Bizottság köteles azon mérlegelési jogköre gyakorlása során, miszerint folytat vagy sem egy eljárást, illetve az eljárást az antitrösztszabályok megsértését megállapító és bírságot kiszabó első határozat elfogadásáig folytatja vagy sem, megvizsgálni és megfelelő nyomatékot adni annak, hogy a felek észszerű határidőn belüli eljáráshoz való alapvető joga esetlegesen már sérült, illetve milyen további hatása lehet a Bizottság határozatának a felek alapvető jogának védelmére.

(33)   

Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben egy új, harmadik határozat elfogadása előtt a Bizottságnak az ügy minden körülményét figyelembe véve meg kell vizsgálnia, hogy az uniós versenyjogi szabályok végrehajtásának céljához a harmadik határozat elfogadásának hozzájárulása nem haladja-e meg e fellépés hatását a felek Alapjogi Charta szerinti jogainak védelmére.

(34)   

Ha a mérlegelés eredménye az, hogy egy új, harmadik határozat elfogadásának hozzájárulása az uniós versenyjogi szabályok végrehajtására vonatkozó cél megvalósításához meghaladja e fellépés hatását a felek Alapjogi Charta szerinti alapvető jogának tiszteletben tartására, a Bizottság elfogadhatja a harmadik határozatot. A felek alapvető jogának esetleges megsértésének orvoslására a Bizottságnak ekkor nézetem szerint a bírság összegét kell csökkentenie. A csökkentés mértékének tükröznie kell az ügy sajátosságait, ideértve azt is, hogy az ügy túlzottan hosszú időtartamát okozó tényezők egyike sem tudható be a felek magatartásának (30).

(35)   

Véleményem szerint a határozattervezet eleget tesz ezeknek a követelményeknek. Azt a következtetést vonja le, hogy az ügy minden sajátosságát figyelembe véve, a bírságot kiszabó harmadik határozat elfogadása az összehasonlítás alapján indokolt, csakúgy, mint a bírság 50 %-os csökkentése az eljárás hosszú időtartamának elismeréseként. Még ha ebben az esetben a Bíróság az is állapítja meg, hogy az eljárás észszerűtlenül hosszúra nyúlt, a bírság csökkentése megfelelő jogorvoslatot jelenthet (31).

(36)   

A 2009. évi határozattal összevetve, a fenti 35. pontban említett 50 %-os csökkentésen felül a határozattervezet figyelembe veszi a 2014. december 9-i ítéleteket, és így csökkenti a Partecipazioni Industriali és a Ferriere Nord bírságának alapösszegét 3, illetve 6 %-kal (32). A Bizottság a határozattervezetben a Partecipazioni Industriali pénzügyi helyzetére tekintettel eltekint továbbá a Partecipazioni Industriali esetében az elrettentési szorzó alkalmazásától, és a bírságát 0 EUR összegben állapítja meg, miután alkalmazta a 2003/1 rendelet 23. cikke (2) bekezdése szerinti 10 %-os felső határt.

(37)   

A 2011/695/EU határozat 16. cikkének megfelelően megvizsgáltam, hogy a határozattervezet csak olyan kifogásokat érint-e, amelyekre vonatkozóan a feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk ismertetésére, és ezt megerősítő következtetésre jutottam.

(38)   

Összességében véve megállapítom, hogy az ügyben tiszteletben tartották a felek eljárási jogainak hatékony gyakorlását.