1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) 2. cikkének b) pontját, 3. cikkének (1) és (2) bekezdését, 4. cikkét, valamint a következő preambulumbekezdéseit:

2)

Abban az esetben, ha az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a fogyasztóvédelem a 93/13 irányelv alapján nem minden fogyasztót, hanem csak a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztót illeti meg: szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak tekinthető-e az a fogyasztó, aki a 150 000 PLN összegre szóló, 30 évre kötött, külföldi pénznemben indexált jelzáloghitel-szerződést annak megkötését megelőzően nem olvasta el? Megilletheti-e a 93/13 irányelv szerinti védelem az ilyen fogyasztót?

3)

Abban az esetben, ha az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a fogyasztóvédelem a 93/13 irányelv alapján nem minden fogyasztót, hanem csak a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztót illeti meg: szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak tekinthető-e az a fogyasztó, aki ugyan elolvasta az 150 000 PLN összegre szóló, 30 évre kötött, külföldi pénznemben indexált jelzáloghitel-szerződés tervezetét, azonban azt teljes mértékben nem értette meg, és ennek ellenére e szerződés tartalmát a szerződéskötést megelőzően nem próbálta megérteni, így különösen nem fordult a másik szerződő félhez, vagyis a bankhoz, annak érdekében, hogy az fejtse ki számára a szerződés és egyes rendelkezéseinek tartalmát? Megilletheti-e a 93/13 irányelv szerinti védelem az ilyen fogyasztót?

—

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke T-129/19. sz., Necci kontra Bizottság ügyben 2020. március 25-én hozott végzését;

—

utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé újbóli határozathozatal céljából;

—

a költségekről jelenleg ne határozzon.

1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) 3. cikke (1) bekezdésének, 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikkének, valamint preambulumbekezdéseinek fényében, amelyek előírják, hogy a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni, valamint kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni, a külföldi pénznemben indexált kölcsönszerződésben a külföldi pénznem vételi és eladási árfolyamát megállapító szerződéses rendelkezést egyértelműen kell-e megfogalmazni, vagyis oly módon, hogy az adós/fogyasztó ezen árfolyamot adott nap tekintetében önállóan meg tudja állapítani, vagy a fentiekben említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett szerződéstípusra, a szerződés hosszú távú (több évtizedes) jellegére, valamint arra tekintettel, hogy a külföldi pénznemben kifejezett összeg állandóan (bármikor) változhat, a szerződéses rendelkezés általánosabb jelleggel, azaz a külföldi pénznemben kifejezett összeg piaci értékére hivatkozva is megfogalmazható, ami nem teszi lehetővé a fentiekben említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenség létrejöttét a fogyasztó kárára?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikke, valamint preambulumbekezdései fényében értelmezhető-e úgy a külföldi pénznem vételi és eladási árfolyamának a hitelező (bank) általi rögzítésére vonatkozó szerződési feltétel, hogy a szerződéssel kapcsolatos kétségek esetén a fogyasztó számára kedvező megoldást kell találni, és abból kell kiindulni, hogy a szerződés a külföldi pénznem vételi és eladási árfolyamát nem szabadon, hanem a szabadpiaci árfolyam alapján állapítja meg, különösen abban a helyzetben, amikor a külföldi pénznem vételi és eladási árfolyamát megállapító szerződéses rendelkezéseket mindkét fél hasonlóképpen értelmezte, vagy az adós/fogyasztó a szerződés megkötésének és teljesítésének időpontjában nem érdeklődött a megtámadott rendelkezés iránt, így a szerződés tartalmával annak megkötésekor, illetve annak egész időtartama alatt nem foglalkozott?

1)

Úgy kell-e értelmezni az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) III. mellékletének a) 12. pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikkének (1) bekezdését, hogy az e rendelkezésben említett információk közlésének kötelezettsége a biztosítottra is vonatkozik, ha az egyidejűleg nem minősül szerződő félnek, és a mögöttes befektetési alaphoz kötött élet- és meghatározott életkor elérésére szóló, biztosító és a szerződő fél vállalkozás közötti csoportos biztosítási szerződéshez fogyasztói minőségben csatlakozó személyként, illetve a biztosítási díjként befizetett pénzeszközök tekintetében befektetőként jár el?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: úgy kell-e értelmezni az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ezen irányelv III. mellékletének a) 11. és 12. pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikkének (1) bekezdését, hogy az első kérdésben szereplőhöz hasonló jogviszony keretében a mögöttes befektetési alaphoz kapcsolódó pénzügyi eszközök jellemzőiről való tájékoztatás kötelezettsége azt is jelenti, hogy a fogyasztót – biztosítottat teljeskörűen és érthetően kell tájékoztatni a mögöttes befektetési alap eszközeibe (például a strukturált kötvényekbe vagy származtatott eszközökbe) való befektetés összes kockázatáról, azok típusáról és szintjéről, vagy a hivatkozott rendelkezés értelmében elegendő a fogyasztóval – biztosítottal kizárólag az eszközök biztosítási alap közvetítésével történő befektetésével kapcsolatos kockázatok legfőbb típusaira vonatkozó alapvető információkat közölni?

3)

Úgy kell-e értelmezni az az életbiztosításról szóló 2002/83/EK irányelv III. mellékletének a) 11. és 12. pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikkének (1) bekezdését, hogy e rendelkezés alapján az első és második kérdésben szereplőhöz hasonló jogviszony keretében az életbiztosítási szerződéshez biztosítotti minőségben csatlakozó fogyasztót mindazon befektetési kockázatról és ahhoz kapcsolódó feltételekről tájékoztatni kell, amelyekről a biztosítási alap portfólióját kitevő eszközök (strukturált kötvények vagy származtatott eszközök) kibocsátója a biztosítót tájékoztatta?

4)

Az előző kérdésekre adott igenlő válasz esetén: úgy kell-e értelmezni az életbiztosításról szóló 2002/83/EK irányelv 36. cikkének (1) bekezdését, hogy a mögöttes befektetési alaphoz kötött élet- és meghatározott életkor elérésére szóló csoportos biztosítási szerződéshez biztosítottként csatlakozó fogyasztót a szerződéskötést megelőzően a szerződéskötést megelőző elkülönített eljárás keretében kell a pénzügyi eszközök jellemzőiről és az ezen eszközökbe történő befektetés kockázatairól tájékoztatni, vagy azzal ellentétes a nemzeti jognak az ustawa o działalności ubezpieczeniowej z dn. 22 maja 2003 r. (a biztosítási tevékenységről szóló, 2003. május 22-i törvény, Dz. U. 124. szám, 11510. alszám; 2009. december 16-i egységes szöveg, Dz. U. 2010. 11. szám, 66. alszám) 13. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló rendelkezése, amely szerint elegendő, ha ezeket az információkat csak a biztosítási szerződésben és annak megkötésekor közlik, és a tájékoztatás időpontja a szerződéshez való csatlakozási eljárás során nincs világosan és egyértelműen megkülönböztetve és elkülönítve?

5)

A 1–3. kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni az életbiztosításról szóló 2002/83/EK irányelv III. mellékletének a) 11. és 12. pontjával összefüggésben értelmezett 36. cikkének (1) bekezdését, hogy az e rendelkezésben foglalt tájékoztatási kötelezettség megfelelő teljesítése a mögöttes befektetési alaphoz kötött élet- és meghatározott életkor elérésére szóló csoportos biztosítási szerződés alapvető elemének tekintendő, és hogy annak megállapítása, hogy e kötelezettséget nem megfelelően teljesítették, azt eredményezheti, hogy a szerződés érvénytelenségének esetleges megállapítása, annak semmisége vagy az e szerződéshez való csatlakozásról szóló egyéni nyilatkozat érvénytelenségének, illetve semmiségének esetleges megállapítása miatt a biztosított fogyasztó jogosult lesz az összes befizetett biztosítási díjat visszakövetelni?

1)

Egy, valamely monopólium rendszer védelmét szolgáló büntetőeljárásban kell e vizsgálnia a nemzeti bíróságnak az általa alkalmazandó, büntetőjogi szankcióra vonatkozó normát a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, ha a monopólium rendszert korábban az Európai Unió Bírósága rendelkezéseinek megfelelően már megvizsgálta, és e vizsgálatból az következett, hogy a monopólium rendszer igazolható?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

3)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

1)

Úgy kell-e értelmezni a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy már akkor meghatározzák a 2011/92/EU irányelv (2) (KHV-irányelv) I. és II. mellékletében felsorolt projektek végrehajtása jövőbeli engedélyének kereteit, ha egy természet- és tájvédelmi rendelet olyan, mentesülési lehetőséget tartalmazó általános tilalmakat, valamint engedélyezési kötelezettségeket ír elő, amelyek nem mutatnak különös kapcsolatot a KHV-irányelv mellékleteiben felsorolt projektekkel?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2001/42 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy a tervek és programok akkor készülnek a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, földhasználat, stb. terén, ha arra irányulnak, hogy éppen e területek egyikére vagy több ilyen területre vonatkozó referenciakeretet határozzanak meg? Vagy elegendő, ha a természet és a táj védelme céljából olyan általános tilalmakat és engedélyezési kötelezettségeket írnak elő, amelyeket az engedélyezési eljárásban számos projekt és használat tekintetében vizsgálni kell, és amelyek közvetve („reflexszerűen”) hatást gyakorolhatnak e területek egyikére vagy több ilyen területre?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2001/42 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését, hogy akkor határozzák meg a projektek végrehajtása jövőbeli engedélyének kereteit, ha a természet- és tájvédelmi célból elfogadott rendelet számos, absztrakt módon leírt, a védett területre vonatkozó projekt és intézkedés tekintetében általános tilalmakat és engedélyezési kötelezettségeket határoz meg, az elfogadásakor azonban konkrét projektek nem várhatók és nincsenek is tervben, és ennélfogva hiányzik a konkrét projektekkel fennálló különös kapcsolat?

1)

A jelen ügyben szóban forgó, valamely gyártó és egyes forgalmazók közötti megállapodás (amely értelmében a potenciális ügylet nyilvántartásba vételétől számított 6 – hat – hónapos időtartamban a forgalmazó, akinek részéről a nyilvántartásba vétel a potenciális ügylet előtt megtörtént, elsőbbséget élvez az értékesítési eljárásnak a szóban forgó végfelhasználóval történő lefolytatására, kivéve ha ez utóbbi kifogást emel ellene) – az Európai Unió működéséről szóló szerződés helyes értelmezése alapján – tekinthető-e vállalkozások közötti olyan megállapodásnak, amelynek célja az [EUMSZ] 101. cikk (1) bekezdése értelmében a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása?

2)

A jelen ügyben szóban forgó, valamely gyártó és egyes forgalmazók közötti, az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban értelmezett megállapodás hordoz-e olyan elemeket magában, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy e megállapodás nem mentesül-e az általános kartelltilalom alól?

3)

Úgy kell-e tekinteni, hogy a jelen ügyben szóban forgó, valamely gyártó és egyes forgalmazók közötti, az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban értelmezett megállapodás kivételt jelent? Azon kivétel, amely lehetővé teszi olyan vertikális megállapodások megkötését, amelyek a szállító számára fenntartott, vagy a szállító által más vevőhöz rendelt kizárólagos területen vagy kizárólagos ügyfélcsoportnak történő aktív értékesítés korlátozását írják elő, amennyiben ez a korlátozás nem korlátozza a vevő ügyfelei általi értékesítést, és amennyiben a szállító (a felperes) piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot, csak a kizárólagos forgalmazási rendszerekre alkalmazandó?

4)

A jelen ügyben szóban forgó, valamely gyártó és egyes forgalmazók közötti, az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban értelmezett megállapodásnak a jogsértés tényállását megvalósító eleme állhat-e csak egyetlen gazdasági szereplő jogellenes magatartásából? A jelen ügynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban értelmezett körülményei között vannak-e az egyetlen gazdasági szereplő kartellben való részvételére utaló valószínűsítő körülmények?

5)

A jelen ügynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban értelmezett körülményei között vannak-e a forgalmazási rendszeren belüli versenykorlátozásra (torzításra), a felperes javára fennálló előnyre, illetve a versenyre gyakorolt negatív hatásra utaló valószínűsítő körülmények?

6)

A jelen ügynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel összhangban értelmezett körülményei között, ha a forgalmazási hálózat piaci részesedése nem haladja meg a 30 %-ot (a felperes egy gyártó, ami miatt a piaci részesedése magában foglalja a forgalmazói értékesítési volumenét is), vannak-e a forgalmazási rendszerben és/vagy azon kívül a versenyre gyakorolt negatív hatásokra utaló valószínűsítő körülmények, és e megállapodás a kartelltilalom hatálya alá tartozik?

7)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének (3) bekezdésével és a 2010. április 20-i 330/2010 bizottsági rendelet (1) 2. cikkével összhangban, e rendelet 4. cikkének b) pontjával együttesen értelmezve:

—

az emberi egészség és a környezet védelmének elve (13. cikk);

—

az önellátásnak és a közelségnek a 16. cikk (1) bekezdésében megállapított elve, amelynek értelmében „A tagállamok, amennyiben szükséges vagy tanácsos, a többi tagállammal együttműködésben meghozzák a szükséges intézkedéseket a hulladékártalmatlanító létesítmények és a háztartásokból összegyűjtött vegyes települési hulladékokat – ideértve az egyéb termelőktől származó ilyen hulladékokat is – hasznosító létesítmények integrált és megfelelő hálózatának létrehozása érdekében, figyelembe véve az elérhető legjobb technikákat.”;

—

a 16. cikk (1) bekezdésének utolsó mondatában megállapított elv, amelynek értelmében „A tagállamok az 1013/2006/EK rendeletben (2) foglaltak szerint környezetvédelmi okokból korlátozhatják a kimenő hulladékszállítmányokat is.”;

—

a 2008/98/EK irányelv (33) preambulumbekezdése, amelynek értelmében „A hulladékszállításról szóló, […] 1013/2006/EK […] rendelet alkalmazásában a rendelet 3. cikkének (5) bekezdésében említett vegyes települési hulladék abban az esetben is vegyes települési hulladék marad, ha olyan hulladékkezelési műveletnek vetették alá, amely nem változtatta meg alapvetően a tulajdonságait”,

—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2020. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló SRB/ES/2020/24. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

1.

Az első jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul, amennyiben az Egységes Szanálási Alapba fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításának az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet által előírt részletes szabályai nem tükrözik sem az intézmények valós méretét, sem a valós kockázatukat.

2.

A második jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul, amennyiben az Egységes Szanálási Alapba fizetendő előzetes hozzájárulásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet által előírt mechanizmusa olyan értékelésen alapul, amely mesterségesen súlyosbítja a felperesekhez hasonló nagy méretű francia intézmények kockázati profilját, ezáltal az ugyanezen intézmények által ténylegesen jelentett kockázathoz képest aránytalanul magas hozzájárulási összeghez vezet.

3.

A harmadik jogalap a jogbiztonság elvének megsértésén alapul, amennyiben az Egységes Szanálási Alapba fizetendő előzetes hozzájárulások összegének az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a felhatalmazáson alapuló rendelet és a végrehajtási rendelet által előírt kiszámítása egyrészt nem látható előre kellő pontossággal, másrészt az nem az intézmények sajátos kockázati helyzetének és profiljának, hanem inkább a hozzájárulást fizető többi intézményhez viszonyított helyzetének a függvénye. Végül a felperesek szerint nem lett volna szabad felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet keretében meghatározza a kockázati mutatókat, hiszen e kritériumoknak alapvető strukturáló és determináló szerepük van a hozzájárulás összegének meghatározásában (EUMSZ 290. cikk).

4.

A negyedik jogalap a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén alapul, amennyiben az ESZT a kockázati együttható számításakor nem alkalmazta a felhatalmazáson alapuló rendeletben előírt kockázati szempontok összességét. A felperesek szerint a megtámadott határozat egyébiránt nem tartalmazza az ahhoz szükséges kellően egyértelmű és teljeskörű adatokat, hogy a felperesek újraszámíthassák a fizetendő hozzájárulás összegét, ami az EUMSZ 296. cikk megsértését is maga után vonja.

—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2020. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló SRB/ES/2020/24. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2020. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló SRB/ES/2020/24. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesre vonatkozó részében semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2020. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló SRB/ES/2020/24. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2020. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló SRB/ES/2020/24. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesre vonatkozó részében semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2020. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló SRB/ES/2020/24. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértése.

—

részben helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, abban a részében, amelyben az helyt adott a felszólalásnak a 29., 30., 35. és 43. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, és állapítsa meg, hogy nem áll fenn az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség a vitatott áruk és szolgáltatások tekintetében;

—

az EUIPO-t és adott esetben az EUIPO előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 47. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértése, valamint a 2868/95/EK bizottsági végrehajtási rendelet 22. szabálya (3) és (4) bekezdésének megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

semmisítse meg az alperes 2020. július 2-i azon határozatát, amely elrendelte a felperesnek 2020. szeptember 1-jei hatállyal az Európai Parlament luxembourgi kapcsolattartó irodájába való áthelyezését;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap: az indokolás hiánya

2.

A második jogalap: a határozathozatalra vonatkozó szabályok által meghatározott eljárás figyelmen kívül hagyása

3.

A harmadik jogalap: a gondossági kötelezettség megsértése. A valamely másik szolgálati helyre való áthelyezés sérti a munkáltató gondossági kötelezettségét, mivel az az Európai Unió Alapjogi Chartájának több alapvető jogával összeegyeztethetetlen. Különösen a következő jogokat sértették meg:

4.

A negyedik jogalap: a valamely másik szolgálati helyre való áthelyezés aránytalansága

5.

Az ötödik jogalap: a mérlegelési jogkör megsértése

6.

A hatodik jogalap: a bizalomvédelem

7.

A hetedik jogalap: jogvesztés

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t, valamint a felszólalót kötelezze a költségek viselésére, ideértve a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárások költségeit is.

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

—

nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;

—

semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára a 91/2009/EK tanácsi rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő újbóli kivetéséről szóló, 2020. április 30-i (EU) 2020/611 bizottsági végrehajtási rendeletet; (1) és

—

az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap arra vonatkozik, hogy valamely lényeges eljárási szabály megsértésének visszaható hatályú „orvoslásával” az (EU) 2020/611 rendelet megsérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 266. és 264. cikkét, valamint a hatékony bírói jogvédelem elvét.

2.

A második jogalap arra vonatkozik, hogy mivel az (EU) 2020/611 rendeletnek nincs érvényes jogi alapja, e rendelet megsérti az 1225/2009/EK rendelet (2) 13. cikkének (1) bekezdését, az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 5. cikkének (1) bekezdését és 5. cikkének (2) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.

3.

A harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy az (EU) 2020/611 rendelet a dömpingellenes vámok visszatérítésének megtiltásával és a visszatérített dömpingellenes vámok beszedésének előírásával megsérti az EUSZ 5. cikk (1) bekezdését és az EUSZ 5. cikk (2) bekezdését.

—

semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámok kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2020/492 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2020. június 12-i (EU) 2020/776 bizottsági végrehajtási rendeletet (1) a felpereseket érintő részében;

—

kötelezze a Bizottságot és a Bizottság kérelmeinek támogatása végett esetlegesen beavatkozó feleket a jelen eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság által a felperesek támogatáskülönbözetének kiszámítására alkalmazott módszer sérti az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 1. cikkének (1) bekezdését, 5. cikkének (1) bekezdését, 6. cikkét, 12. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 24. cikkének (1) bekezdését.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a kínai közjogi szervek által nyújtott pénzügyi hozzájárulások kiegyenlítésére vonatkozó bizottsági határozat sérti az (EU) 2016/1037 rendelet 2. cikkének a) és b) pontját, 3. cikke 1. pontjának a) pontját, valamint 4. cikkének (2) és (3) bekezdését.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Jushi részére rendelkezésre bocsátott földterületekre vonatkozó bizottsági határozat sérti a felperesek védelemhez való jogát, valamint az (EU) 2016/1037 rendelet 30. cikkét, továbbá 3. cikkének 2. pontját, 5. cikkét és 6. cikkének d) pontját.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy az importált anyagokra vonatkozó behozatalivám-visszatérítési rendszernek a Jushi vonatkozásában történő kiegyenlítésére vonatkozó bizottsági határozat sérti az (EU) 2016/1037 rendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. alpontját, 3. cikkének 2. pontját és 5. cikkét.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az árfolyamveszteségek adójogi kezelésének kiegyenlítésére vonatkozó bizottsági határozat sérti az (EU) 2016/1037 rendelet 3. cikkének 2. pontját és 4. cikke (2) bekezdésének c) pontját.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság által a felperesek vonatkozásában az alákínálási különbözet meghatározására alkalmazott módszer sérti az (EU) 2016/1037 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését, 2. cikkének d) pontját, valamint 8. cikkének (1), (2) és (5) bekezdését.

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére, ideértve a fellebbezési eljárás során felmerült költségeket is.

—

Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—

az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése.

—

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletének a SARS-CoV-2 vírusnak az emberek számára tudvalevőleg fertőző betegségeket okozó biológiai anyagok listájára való felvétele tekintetében történő módosításáról és az (EU) 2019/1833 bizottsági irányelv módosításáról szóló, az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2020. június 4-én közzétett (HL 2020.L 175., 11. o.), 2020. június 3-i (EU) 2020/739 bizottsági irányelvet.

1.

Az első, a 2000/54/EK irányelv 2. és 18. cikkének, illetve III. mellékletének megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a lényeges eljárási szabályoknak a SARS-CoV-2 biológiai anyag 3. kockázati csoportba történő besorolására vonatkozó indokolás hiánya miatti megsértésre alapított jogalap

1.

Az első jogalap az Európai Unió Bíróságának nagytanácsa által a C-502/19. sz. Junqueras Vies ügyben lefolytatott előzetes döntéshozatali eljárásban 2019. december 19-én hozott ítélet megsértésén alapul, mivel ezen ítélet elismeri, hogy O. Junqueras európai parlamenti képviselői jogállása 2019. június 13-tól kezdődően fennállt, így ezen ítélet alapján nem merül fel az 1976. évi európai választási okmány 7. cikkének (2) bekezdése szerinti összeférhetetlenségi ok.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a jelen ügyben az 1976. évi európai választási okmány 7. cikkének (2) bekezdését nem formálisan kell értelmezni, mivel – tekintettel a Parlament által O. Junqueras mentelmi jogának biztosításával kapcsolatban tanúsított tétlenségre – ez utóbbi az akarata ellenére ténylegesen és fizikailag akadályoztatva volt abban, hogy lemondjon a Congreso de los Diputadosban (képviselőház, Spanyolország) betöltött képviselői tisztségről, és teljes jogú európai parlamenti képviselőként járhasson el.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a jelen ügyben az 1976. évi európai választási okmány 7. cikkének (2) bekezdését nem formálisan, hanem tartalmilag kell értelmezni, mivel gyakorlatilag nem állt fenn összeférhetetlenségi ok, ugyanis O. Junqueras mindvégig fel volt függesztve a képviselőházi képviselői tisztségéből, az ahhoz kapcsolódó valamennyi jog és járandóság tekintetében is, továbbá akarata ellenére tartották fenn az említett tisztségben, mivel akarata ellenére fizikailag és ténylegesen megakadályozták abban, hogy e tisztségről lemondjon annak érdekében, hogy teljes jogú európai parlamenti képviselőként járhasson el.