(1)

Az euroövezet gazdasága tovább bővül, azonban növekedési kilátásait egymással összefüggő kockázatok és távlati bizonytalanságok övezik. Emellett fennáll a veszélye annak, hogy a termelékenység pangása és a népesség elöregedése miatt tartósan alacsony marad a növekedés és az infláció. Miközben a kibocsátási rés 2017 óta pozitívvá vált, és 2018-ban a potenciális bruttó hazai termék (GDP) 0,7 %-át tette ki, a potenciális növekedés várhatóan a válság előtti szint alatt marad. (3) A maginfláció 2018-ban és 2019-ben az 1–1½ %-os tartományban maradt, és az előrejelzések szerint 2020-ban és 2021-ben is megközelítőleg 1½ %-on marad. A munkaerőpiaci mutatók – bár lassabb ütemben – tovább javulnak, jóllehet a foglalkoztatás növekedése az előrejelzések szerint tovább lassul, és a munkahelyek minősége továbbra is kihívást jelent. A nominálbér-növekedés magasabb szinten stabilizálódott: 2018-ban – a több éven keresztül jellemző 2,0 % alatti érték után – megközelítőleg 2¼ %-os növekedést ért el; a 2019. évi becsült értéke 2½ %-ra tehető, 2020–2021-ben pedig várhatóan ismét visszaesik 2¼ %-ra. A kedvező munkaerőpiaci feltételek ellenére a reálbér-növekedés csak lassú ütemben emelkedett és alacsony marad: 2018-ban 1 % alatt volt, és becslések szerint 2019-ben is körülbelül ezen a szinten marad, míg 2020-ra 0,7 %-os, 2021-re pedig 0,8 %-os reálbér-növekedés várható. Amint azt a Bizottság által 2019. december 17-én elfogadott, a riasztási mechanizmus keretében készült 2020-as jelentés megállapítja, az euroövezet folyófizetésimérleg-többlete az előrejelzések szerint csökkenni fog, de a csúcsértékéhez közeli szinten marad. A hiánnyal küzdő tagállamok csökkentették vagy megfordították folyófizetésimérleg-hiányukat, ám továbbra is jelentős negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP) jellemzi őket.

Ugyanakkor míg egyes tagállamok szűkítették folyófizetésimérleg-többletüket, továbbra is tartósan magas folyófizetésimérleg-többlettel rendelkeznek, és ezért növekszik a nettó nemzetközi befektetési pozíciójuk. Az euroövezet folyó fizetési mérlegének dinamikáját befolyásolja a gyengülő külső kereslet, különösen az exportorientált, magas folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamok esetében, amelyek nagymértékben függnek a külföldi exportkereslettől. A kedvező keresleti dinamika is fontos, és a nagy többlettel rendelkező tagállamokazzal is hozzájárulnának az egyensúly helyreállításához, ha – a szociális partnerek szerepének tiszteletben tartása mellett – megerősítenék a bérnövekedést, valamint a köz- és magánberuházásokat támogató feltételeket.

(2)

A növekedési potenciál fokozása, ezzel egyidejűleg a környezeti és társadalmi fenntarthatóság biztosítása és az euroövezeti tagállamok közötti reálkonvergencia előmozdítása strukturális reformokat kíván a fenntartható növekedés, valamint a termelékenység növelését célzó tárgyi és immateriális tőkébe való beruházások ösztönzése érdekében. Mindez különösen azokat a tagállamokat segítené, amelyek növekedési potenciálja egyértelműen elmarad az euroövezeti átlagtól. Ez szükséges volna annak megelőzéséhez is, hogy az euroövezeti gazdaság az alacsony potenciális növekedés és termelékenység, az alacsony árinfláció és bérnövekedés, valamint a növekvő egyenlőtlenség elhúzódó időszakába kerüljön. A reformok és a beruházások továbbra is kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy az euroövezet újra növekedésbe lendüljön, megbirkózzon a közép- és hosszú távon jelentkező – többek között a romló demográfiai helyzetből is fakadó – erősebb nyomással, és megkönnyítse a fenntartható gazdaság felé történő átállást, segítve az euroövezetnek és tagállamainak elérni az ENSZ fenntartható fejlődési céljait.

(3)

Kezd látszani az éghajlatváltozásnak – a világgazdaságot, a pénzügyi rendszereket és a társadalmakat jelenleg fenyegető egyik legnagyobb rendszerszintű kockázatnak – a gazdasági hatása. Növekvő mértékben jelentkeznek a világgazdaságot fenyegető, az éghajlatváltozásból és tágabb értelemben a környezetkárosodásból fakadókockázatok, és ezeknek széles körű hatásuk lesz, többek között társadalmaink legkiszolgáltatottabbjainak körében. Megfelelő kísérő intézkedések hiányában mindez negatív következményekkel járhat gazdaságaink rezílienciájára, az inkluzivitásra és a hosszú távú növekedési potenciálra nézve. Ebben az összefüggésben alapvető fontossággal bírnak a beruházások, valamint a fenntartható gazdaságra való rendezett átállás szabályozási és pénzügyi feltételeinek megteremtése. A környezeti és éghajlati kihívások – amennyiben megfelelő módon kezeljük őket –lehetőséget is kínálnak az európai gazdaság fellendítésére a fenntartható fejlődés irányába. Ennek jegyében a Bizottság előterjesztette az európai zöld megállapodást – mint Európa új növekedési stratégiáját –, amely javaslatot fog tartalmazni az első európai éghajlat-politikai jogszabályra, jogszabályba foglalva a 2050-es klímasemlegességi célkitűzést. Ugyanakkor a zöld gazdaságra való átállásnak figyelembe kell majd vennie a társadalom különböző rétegeire gyakorolt hatást. A fenntartható gazdaság felé történő átalakulást elősegítő beruházásoknak szén-dioxid-árazással, valamennyi ágazatra vonatkozó megfelelő szabályozással, valamint a készségekbe való beruházással és a pályamódosítás támogatásával kell együtt járniuk annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár élvezhesse a technológiai változás előnyeit, különösen a digitális és zöld átállás terén lemaradó ágazatokban és régiókban.

(4)

A köz- és magánforrásoknak a zöld és digitális átállásba való beruházás céljából történő mozgósítása rövid távon segítheti a növekedés fenntartását, és hozzájárulhat a gazdaságaink előtt álló hosszú távú kihívások kezeléséhez. Míg a digitális forradalom lehetőségeket teremthet a termelékenység, a növekedés és a munkahelyteremtés terén, ugyanakkor kihívásokhoz is vezethet, különösen a kevésbé képzett munkavállalókat illetően, akik nem rendelkeznek az új technológiákkal való munkavégzéshez szükséges készségekkel. A konvergenciára és a makrogazdasági stabilitásra nézve jelentős kockázatot jelenthet, hogy az euroövezeti tagállamok eltérő gyorsasággal hajtják végre a digitális gazdaságra való átállást. Ezt erősíthetik az erős agglomerációs hatások, amelyek gyakran kedveznek a nagyvárosoknak, valamint a digitális technológiák területén gyakran érvényesülő „a győztes mindent visz” dinamika, ami növelheti az egyenlőtlenséget és negatív hatással lehet a konvergenciára. A beruházásokat a kutatás és az innováció ösztönzése, és egyben az innovációnak a gazdaságon belüli szélesebb körű terjesztése felé kell irányítani.

(5)

Egy összehangoltabb beruházási stratégia – párosítva az euroövezet szintjén egy erőteljesebb reformerőfeszítéssel – jelentősen hozzájárulna a fenntartható növekedés támogatásához és az olyan hosszú távú kihívásokra való reagáláshoz, mint az éghajlatváltozás és a technológiai átalakulás. A konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszköz (BICC) pénzügyi támogatást nyújtana az euroövezeti tagállamoknak azon javaslatok végrehajtásához, amelyeknek főszabályként reform- és beruházási csomagokból kellene állniuk. Az InvestEU – amely a Fenntartható Európa beruházási tervhez is hozzá fog járulni – szintén arra irányul, hogy új befektetéseket mozgósítson az Unión belüli innováció és munkahelyteremtés további előmozdítása érdekében, többek között a fenntartható infrastruktúra finanszírozása révén. A kohéziós politikai alapok, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak régióink és vidéki térségeink támogatásában, a fenntartható fejlődés előmozdítása révén szintén szerepet játszanak az éghajlatvédelmi és technológiai átállásban. Az Európai Beruházási Bank teljes finanszírozásának 25 %-át már most is az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokra fordítja, és bejelentette szándékát ezen arány megduplázására. Az Unió fenntarthatósági célkitűzéseinek eléréséhez lényeges volna olyan nemzeti és szubnacionális szintű beruházási projektek végrehajtása, amelyek kiterjednek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére, az energetikai átalakulásra, a dekarbonizációra vagy a körforgásos gazdaságra. A hálózatos iparágakba és infrastruktúrába történő beruházások javíthatják az euroövezet versenyképességét, és elősegíthetik a fenntarthatóbb közlekedésre való átállást. Emellett az olyan immateriális javakba való beruházások, mint a kutatás-fejlesztés és a készségek, szintén kulcsfontosságúak az euroövezet felkészítéséhez az előtte álló kihívásokra.

(6)

Az elmúlt években a gazdasági fellendülés hatásai nem egyenlő mértékben érződtek a tagállamokon belül, illetve a régiók és a tagállamok szintjén. Míg a rendelkezésre álló jövedelem szintje a közelmúltban emelkedett, több euroövezeti tagállamban továbbra sem éri el a válság előtti szintet. A szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett emberek száma a legtöbb tagállamban csökken, és jelenleg 5 millióval kevesebb a 2012. évi csúcsnál, de továbbra is meghaladja a 2008. évi szintet az euroövezetben. A fokozott eltérések időszakát követően egyes tagállamok az elmúlt néhány évben közeledtek az egy főre jutó GDP tekintetében legjobban teljesítő országok felé. Mindazonáltal az elmúlt évtizedben lassan nőtt a legmagasabb jövedelműek jövedelemaránya, és továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között. A tagállamokon belüli és a tagállamok közötti felfelé irányuló konvergencia előmozdítása érdekében fontos volna az olyan szakpolitikák előmozdítása, amelyek mind a hatékonyság, mind a méltányosság növelését célozzák, az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban. Ezen szakpolitikáknak jobb makrogazdasági eredményeket, ugyanakkor a társadalom egésze számára egyenlőbben megoszló előnyöket kellene eredményezniük, ami szintén segít erősíteni az euroövezet kohézióját.

(7)

Az erőteljes, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés biztosításához, valamint a tartósan alacsony infláció, a romló kilátások és a hosszú távú növekedésre jelentett kockázatok hatékony kezeléséhez elengedhetetlen az euroövezeti makrogazdasági politikák – beleértve a monetáris, fiskális és strukturális politikákat – összességének következetessége és egyensúlya. Az Európai Központi Bank a középtávú inflációs cél közelítése érdekében laza monetáris politikát folytat, támogatva ugyanakkor a növekedést és a munkahelyteremtést. A fiskális politikának ki kell egészítenie a monetáris politikai irányvonalat, ahogyan a különféle ágazatokat érintő strukturális reformoknak is, beleértve azokat is, amelyek a gazdasági és monetáris unió (GMU) architektúrájának kiteljesítéséhez szükségesek.

(8)

A nemzeti költségvetési politikáknak a Stabilitási és Növekedési Paktum maradéktalan tiszteletben tartásával és egyúttal a rendelkezésre álló költségvetési mozgástér és a tagállamok közötti átgyűrűző hatások figyelembevételével történő koordinálása támogatja a GMU megfelelő működését. 2020-ban és 2021-ben az euroövezet költségvetési irányvonala várhatóan nagy vonalakban semleges, illetve enyhén expanzív lesz. Ugyanakkor a nemzeti költségvetési politikák továbbra sem eléggé differenciáltak. Ha a nagy államadóssággal rendelkező tagállamok prudens költségvetési politikát folytatnának, az az államadósságot csökkenő pályára tenné, csökkentené a sokkhatásokkal szembeni sebezhetőséget, és lehetővé tenné az automatikus stabilizátorok teljeskörű működését gazdasági visszaesés esetén. Másrészről a beruházások és egyéb produktív kiadások további élénkítése a kedvező költségvetési helyzetben lévő tagállamokban rövid és középtávon támogatná a növekedést, miközben segítené az euroövezeti gazdaság egyensúlyának helyreállítását is. Ha bekövetkeznének a lefelé irányuló kockázatok, a költségvetési válaszokat differenciálni kellene, összesített szinten támogatóbb irányvonalra törekedve, ugyanakkor biztosítva a Stabilitási és Növekedési Paktum maradéktalan tiszteletben tartását. A lehetséges mértékben figyelembe kell venni az országspecifikus körülményeket, és el kell kerülni a prociklikusságot. A tagállamoknak készen kell állniuk arra, hogy az eurócsoporton belül koordinálják a szakpolitikákat.

(9)

A költségvetési strukturális reformok továbbra is kulcsfontosságúak a költségvetési fenntarthatóság javítása, a növekedési potenciál erősítése és a visszaesés esetén hatékony anticiklikus költségvetési politikák lehetővé tétele szempontjából. A jól működő nemzeti költségvetési keretek – a kiadások rendszeres és alapos felülvizsgálatával, valamint hatékony és átlátható közbeszerzéssel együtt – erősíthetik a közkiadások hatékonyságát és eredményességét, továbbá javíthatják a költségvetési politikák hitelességét és minőségét. A nemzeti költségvetések összetételének javítása mind a bevételi, mind a kiadási oldalon – beleértve jól tervezett beruházási stratégiák keretében a források közberuházások felé terelését és környezetbarát költségvetési eszközök kialakítását is – növelné az állami költségvetések növekedésre gyakorolt hatását, emelné a termelékenységet, és megkezdené a zöld és a digitális gazdaság felé való átállás legsürgetőbb hosszú távú kihívásainak kezelését. Az adórendszerek egyszerűsítése és korszerűsítése, valamint az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés kezelése, nevezetesen az agresszív adótervezés elleni intézkedések révén, - figyelembe véve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) átfogó keretrendszerén belül az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos fennmaradó problémákról szóló megbeszéléseket – elengedhetetlen az adórendszerek hatékonyabbá és méltányosabbá tételéhez. Az a könnyedség, amellyel a mobil erőforrások mozogni tudnak az euroövezeten belül, a belső piac egyik alapkövét képezi, egyúttal azonban növeli az adóverseny lehetőségét. Elengedhetetlen ezért a tagállamok közötti koordináció a nyereségátcsoportosítás és a káros adózási gyakorlatok kezelését, valamint a társasági adózás terén az általános negatív verseny elkerülését illetően.

A közös összevont társaságiadó-alapról szóló megállapodás, valamint az országok közötti nyereségfelosztás felülvizsgálata és a minimális tényleges adóztatás biztosítása érdekében az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó problémákra vonatkozó OECD átfogó keretrendszerről szóló megállapodás előmozdítása alapvető fontosságú volna e törekvés szempontjából. Az adóterhek az euroövezetben viszonylag magasak, és súlypontjuk áthelyeződött a munkára, míg a vagyon- vagy környezetvédelmi adók az adóbevételeknek csak nagyon kis részét teszik ki. A vagyon- és környezetvédelmi adók azonban kevésbé károsak lehetnek a növekedés, valamint a munkaerő-kínálat és -kereslet szempontjából. A környezetvédelmi adók fokozottabb alkalmazása hozzájárulhat a fenntartható növekedéshez azáltal, hogy ösztönzi a ’zöldebb’ magatartást a fogyasztók és a termelők körében. Az adózásnak jobban figyelembe kellene vennie az éghajlati dimenziót, és következetesebben kellene kezelnie a kibocsátásokat és a kibocsátásáthelyezést. A globális szintű összehangolt fellépés ösztönzése tovább javítaná ezen intézkedések hatékonyságát. Ezért a zöld gazdaságra való átállás elősegítése érdekében a Bizottság javaslatot fog tenni a környezetvédelmi kötelezettségvállalásokat támogató költségvetési politikák előmozdítására és a 2003/96/EK tanácsi irányelv (4) felülvizsgálatára, valamint egy, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előírásainak megfelelő, az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusra, amennyiben ez szükséges a CO2-kibocsátás-áthelyezés elkerüléséhez.

(10)

Az euroövezeti tagállamok rezílienciája szempontjából fontosak azok a strukturális és intézményi reformok, amelyek fokozzák a versenyt a termékpiacokon, előmozdítják az erőforrás-hatékonyságot, javítják az üzleti környezetet és a közigazgatások minőségét, beleértve az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságát is. Az ellenálló gazdasági struktúrák és a megfelelő szakpolitikák megakadályozzák, hogy a sokkok jelentős és hosszan-tartó hatást gyakoroljanak a bevételre és a munkaerő-kínálatra, valamint megkönnyíthetik a költségvetési és monetáris politika működését, és mérsékelhetik a különbségeket – különösen visszaesés esetén –, kedvezőbb feltételeket teremtve a fenntartható és inkluzív növekedéshez. A strukturális reformok – különösen az országspecifikus ajánlásokban előírtak – koordinálásának és végrehajtásának javítása nyomán kedvező átgyűrűző hatásokat teremthetnek a tagállamokban. E tekintetben a nemzeti termelékenységi testületek fontos szerepet játszhatnak a reformok iránti elkötelezettség növelésében és a végrehajtás javításában. Reformokra az olyan sürgős hosszú távú kihívások kezeléséhez is szükség van, mint az éghajlatvédelmi átállás és a technológiai átalakulás. Az egységes piaci integráció elmélyítése, amely a növekedés és a tagállamok közötti konvergencia egyik fő motorjának bizonyult, szintén hozzájárulhat a termelékenységi növekedés fokozásához.

(11)

A szociális jogok európai pillére 20 elvet határoz meg az egyenlő esélyek és munkaerőpiaci hozzáférés, a tisztességes munkafeltételek, valamint a szociális védelem és a társadalmi befogadás előmozdítása céljából. E pillér iránytűként szolgál a felfelé irányuló konvergencia elősegítéséhez a munka- és életkörülmények terén. Az erősebb és inkluzívabb gazdaságok és társadalmak ugyanakkor hozzájárulhatnak az Unió és az euroövezet rezílienciájához. A zöld és digitális gazdaságra való igazságos és méltányos átállás támogatásához szintén fontosak a készségfejlesztésre, a pályamódosításra és a hatékonyabb szociális védelemre irányuló reformok és beruházások. A szociális jogok európai pillérének – minden szinten a vonatkozó hatáskörök kellő figyelembevételével történő – teljeskörű végrehajtása lényeges lesz a felfelé irányuló konvergencia előmozdításához.

(12)

A munkaerőpiaci részvételt növelő, a fiatalkori és a tartós munkanélküliség kezeléséhez hozzájáruló, a minőségi munkahelyteremtést elősegítő, a sikeres munkaerőpiaci átmenetet támogató, a szegmentációt csökkentő és a szociális párbeszédet előmozdító reformok segíthetnek ösztönözni az inkluzív növekedést, javítani a gazdasági rezílienciát és az automatikus stabilizációt, csökkenteni az egyenlőtlenségeket, valamint kezelni a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget. A pályamódosításhoz nyújtott személyre szabott támogatás, a képzés és az átképzés kulcsfontosságú az álláskeresők mielőbbi visszailleszkedésének előmozdításához. Az aktív munkaerőpiaci szakpolitikáknak jól kell integrálódniuk a szociálpolitikákkal, és elő kell mozdítaniuk a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételt. A magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez az egész életciklus során való hozzáférés megfelelő beruházásokat tesz szükségessé a humán tőke és a készségek javítása érdekében, a digitális és a zöld átállás fényében is. Ez közép- és hosszú távon hozzájárul a foglalkoztathatóság, a termelékenység, az innovációs kapacitás és a bérek javításához, növelve az euroövezet rezílienciáját. A foglalkoztatásvédelmi jogszabályoknak méltányos és tisztességes munkakörülményeket kell biztosítaniuk valamennyi munkavállaló számára, tekintettel különösen a munkavégzés megjelenő atipikus formáira, amelyek új lehetőségeket teremtenek, ugyanakkor – a munkahelybiztonság és a szociális védelem tekintetében – kihívásokat is jelentenek.

A hatékony és fenntartható szociális védelmi rendszerek a megfelelő jövedelem és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása szempontjából is döntő fontosságúak. A nyugdíjreformok, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó szakpolitikák jelentősen ösztönözhetik a munkaerőpiaci részvételt, biztosítva az európai jóléti rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát. A munkát terhelő adóktól történő elmozdulás hasznos módon összpontosíthatna különösen az alacsony jövedelmű munkavállalókra és a második keresőkre. A szociális partnerek foglalkoztatási, szociális és gazdasági reformokba történő bevonása alapvető fontosságú a felelősségvállalás erősítése és a reformok végrehajtásának támogatása szempontjából. A civil szervezetek bevonása hasonlóképpen kedvező hatással jár. Fontos, hogy a kollektív szerződések – a szociális partnerek autonómiájának maradéktalan tiszteletben tartása mellett – hozzájáruljanak az alábbi 1-5. ajánlásokban foglalt célkitűzések megvalósításához.

(13)

Az euroövezeti pénzügyi szektor szilárdsága növekedett a válság óta, továbbra is vannak azonban kezelésre szoruló problémák. Kockázati forrást jelenthet a vállalatok és háztartások magas adósságszintje, amelyhez számos nemzeti adórendszerben hozzájárul a hitelfinanszírozás adóelőnye. A banki üzleti modellek kiigazításának szükségessége, az alacsony kamatlábbal jellemezhető környezet és az egyéb finanszírozási formák terjedéséből adódó, növekvő verseny változatlanul nyomást gyakorol a bankok nyereségességére. Folyamatos előrelépés történt a kockázatcsökkentés területén, különösen a nemteljesítő hitelek arányának csökkentése terén. Mindazonáltal azokon a területeken, ahol a nemteljesítő hitelek aránya továbbra is magas, további folyamatos erőfeszítésekre van szükség, és valamennyi tagállamnak megfelelő politikákat kell életbe léptetnie a nemteljesítő hitelek felhalmozódásának megelőzése érdekében. 2018 márciusában a Bizottság kockázatcsökkentési csomagot terjesztett elő mind a fennmaradó nemteljesítő hitelek kezelésének megkönnyítésére, mind a jövőbeli felhalmozódásuk elkerülésére. A nemteljesítő hitelekre vonatkozó jogalkotási intézkedések részeként 2019 áprilisában elfogadták az (EU) 2019/630 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5), amely kötelező „prudenciális védőhálót” vezet be azon kockázat elkerülése érdekében, hogy a jövőbeli nemteljesítő hitelekre nem képeznek elegendő céltartalékot; a nemteljesítő hitelek kérdésének kezelése terén további előrelépésre van szükség, különösen a nemteljesítő hitelek másodlagos piacairól szóló irányelvtervezet tekintetében.

A pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó meglévő keretek javítása terén már történt előrelépés. Mindazonáltal, amint az a 2019 júliusában közzétett bizottsági jelentésekben is szerepel, a beazonosított strukturális hiányosságok kezelése érdekében az Unióban átfogóbb megközelítésre van szükség a pénzmosás elleni küzdelem és a terrorista cselekmények finanszírozása tekintetében. Ehhez mindenekelőtt mérlegelni kell, hogy uniós fellépés révén miként lehetne növelni a harmonizációt, valamint javítani a felügyeletet és a szabályok érvényesítését.

(14)

A bankunió megerősítése prioritást élvező vállalkozás 2013 óta a pénzügyi stabilitás biztosítása, a pénzügyi fragmentáció csökkentése és válság idején a gazdaságba irányuló hiteláramlás védelme érdekében. A folyamat – többek között az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) az Egységes Szanálási Alap (SRF) közös védőhálójára vonatkozó jogi keretéről szóló megállapodás révén – tovább haladt előre, ám további megerősítésre van szükség. Ezzel összefüggésben az euroövezeti csúcstalálkozó megbízta az eurócsoportot, hogy a tagállami eljárásoktól függően, folytassa az ESM-reformcsomaggal kapcsolatos munkát, továbbá, hogy konszenzusos alapon folytassa a munkát a bankunió további megerősítésének valamennyi elemével kapcsolatban. Létrehoztak egy magas szintű munkacsoportot az európai betétbiztosítási rendszerről (EDIS) szóló politikai tárgyalások megkezdésére vonatkozó ütemterv kidolgozására. Fontos előrelépni a bankuniónak a magánszektor kockázatmegosztása, a pénzügyi stabilitás és a gazdasági növekedés tekintetében fennálló előnyeinek kiaknázása érdekében, ugyanakkor csökkenteni kell a tagállamok közötti arbitrázs lehetőségeit. Az ilyen lépésnek végső soron biztosítania kell Európa pénzügyi és gazdasági szuverenitását. Emiatt haladéktalanul és változatlan ambíciószinten kell folytatni a munkát a bankunió valamennyi eleme tekintetében, beleértve az EDIS-szel foglalkozó magas szintű munkacsoportban megvitatott elemeket is. Le kell zárni az ESM-reformcsomaggal kapcsolatos munkát, beleértve az Egységes Szanálási Alap védőhálójának bevezetését. Az Egységes Szanálási Alap védőhálóját operatívvá kell tenni, mégpedig a tervezettnél korábban, feltéve, hogy a kockázatcsökkentés terén kellő előrelépés történt.

Tovább kell munkálkodni a szanálások során történő likviditásnyújtás jelenlegi formájának korlátait megszüntető megoldásokon. Végül, a Bizottság a tőkepiaci unióról szóló, 2015. évi cselekvési terv keretében bejelentett valamennyi intézkedést megvalósította. A tőkepiaci unió létrehozása előtt azonban továbbra is állnak fenn jogi, adóügyi és szabályozási akadályok, és megújult erőfeszítésekre van szükség ezek leküzdéséhez, különösen a forráshoz jutásra vonatkozó szabályok, bizonyos fizetésképtelenségi és adózási eltérések tekintetében, valamint a magas szintű, hatékony és konvergens felügyeleti standardok elérése érdekében.

(15)

A GMU architektúrájának megerősítéséhez elengedhetetlen a 2019. december 13-i euroövezeti csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatban kiemelt feladatként meghatározott intézkedések végrehajtása, folytatva ugyanakkor más szempontok megvitatását is. „Az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítése: az öt elnök jelentése óta eltelt négy év eredményeinek áttekintése” című, 2019. júniusi 12-i bizottsági közlemény ismerteti az aktuális helyzetet, és felvázolja a Bizottság véleményét azon területeket illetően, amelyekre a reformtörekvéseknek rövid és középtávon összpontosulniuk kell. Némi előrelépés történt a gazdasági uniót illetően: politikai megállapodás született az euroövezeti konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszköz jellemzőiről. A nemzeti eljárások lezárásától függő elvi megállapodás született az ESM tovább fejlesztéséről és az ESM-szerződés felülvizsgálatáról. A Tanácsban nem született konszenzus egy euroövezeti költségvetési stabilizációs eszközről, sem az euroövezet irányításának reformjáról.

(16)

A GMU elmélyítése a makrogazdasági eredmények javulását eredményezné. A hiányos GMU akadályozza a pénzügyi integrációt. Ez korlátozza az inkluzív, termelékeny, fenntartható és stabil gazdaság előmozdításához égetően szükséges beruházások finanszírozási lehetőségeit. A hiányos GMU hátráltatja a monetáris politika zökkenőmentes transzmisszióját is az euroövezetben, és korlátozza Európa képességét, hogy meghatározza saját gazdasági sorsát. Megállapodás esetén egy központi költségvetési stabilizációs eszköz egészítené ki az euroövezeti tagállamok azon képességét, hogy anticiklikus költségvetési politikát folytassanak. A Tanács nyugtázza a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot kíván tenni egy európai munkanélküli-járadék viszontbiztosítási rendszer létrehozására annak érdekében, hogy gazdasági sokkok esetén a polgárok nagyobb védelmet élvezzenek. A GMU megerősítése, európai és nemzeti szintű megalapozott szakpolitikákkal együtt, kulcsfontosságú Európa globális befolyásának növelése, az euro nemzetközi szerepének növelése és a nyitott, multilaterális és szabályokon alapuló globális gazdasághoz való hozzájárulás szempontjából. Fontos, hogy e kérdések megvitatására az euroövezeten kívüli tagállamokkal szemben nyitott és átlátható módon kerüljön sor, maradéktalanul tiszteletben tartva az Unió belső piacát.

(17)

A Foglalkoztatási Bizottsággal és a szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal konzultációra került sor ezen ajánlás foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól,

1.

2.

3.

4.

5.

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/homepage.html?locale=hu) a 32020M9803 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

a)

A pályázónak geológiai ismeretekkel kell rendelkeznie a szóban forgó földrajzi területtel kapcsolatban, és az engedélyeseknek megfelelő tervekkel kell rendelkezniük a kőolaj hatékony felkutatásának végrehajtására.

b)

A pályázónak idevágó műszaki szakértelemmel kell rendelkeznie, és képesnek kell lennie arra, hogy szakértelmével megfelelő módon, aktívan hozzájáruljon a szóban forgó földrajzi területen található kőolaj költséghatékony felkutatásához és adott esetben kitermeléséhez.

c)

Figyelembe veszik a pályázó norvég kontinentális talapzaton szerzett tapasztalatait, illetve más területeken szerzett releváns tapasztalatait.

d)

A pályázónak kielégítő pénzügyi kapacitással kell rendelkeznie a szóban forgó földrajzi területen található kőolaj felkutatásához, illetve adott esetben kitermeléséhez.

e)

Amennyiben a pályázó valamely kitermelési engedély esetében engedéllyel rendelkezik, illetve rendelkezett, a Minisztérium tekintettel lehet arra, ha a pályázó engedélyesként bármely formában hatékonyság vagy elszámoltathatóság hiányáról tett tanúbizonyságot. A nemzetbiztonsági megfontolásokat akkor is figyelembe lehet venni, ha a minisztérium úgy ítéli meg, hogy ezek a megfontolások helytállóak.

f)

Közös vállalkozásnak főszabályként akkor adnak meg kitermelési engedélyt, ha legalább az egyik engedélyes már legalább egy kutatófúrást végzett operátorként a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal rendelkezik a norvég kontinentális talapzaton kívül.

g)

Két vagy több engedélyesnek főszabályként akkor adnak meg kitermelési engedélyt, ha legalább az egyikük rendelkezik az f) pontban említett tapasztalatokkal.

h)

A Barents-tengeri kitermelési engedélyek esetében a kinevezett operátorral szemben feltétel, hogy operátorként már legalább egy fúrást végeznie kellett a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal kell rendelkeznie a norvég kontinentális talapzaton kívül.

i)

A mélyvízi kitermelési engedélyek esetében mind a kinevezett operátorral, mind pedig legalább még egy engedélyessel szemben feltétel, hogy operátorként már legalább egy fúrást végeznie kellett a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal kell rendelkeznie a norvég kontinentális talapzaton kívül. A kitermelési engedéllyel rendelkezők közül az egyik engedélyesnek operátorként már mélyvízi fúrást végeznie kellett.

j)

A magas nyomáson és/vagy magas hőmérsékleten (HTHP) végzendő fúrásokra vonatkozó kitermelési engedélyek esetében mind a kinevezett operátorral, mind pedig legalább még egy engedélyessel szemben feltétel, hogy operátorként már legalább egy fúrást végeznie kellett a norvég kontinentális talapzaton, vagy ennek megfelelő operatív tapasztalattal kell rendelkeznie a norvég kontinentális talapzaton kívül. A kitermelési engedéllyel rendelkezők közül az egyik engedélyesnek végeznie kellett már operátorként legalább egy, magas nyomáson és/vagy magas hőmérsékleten (HTHP) végzendő fúrást.

Ministry of Petroleum and Energy

P.O. Box8148Dep.

N-0033 OSLO

NORWAY

The Norwegian Petroleum Directorate

P.O. Box 600

4003 STAVANGER

NORWAY

—

a terméshéj vékony, gesztenyeszínű, fényes;

—

a maghéj (hártya) vékony, kismértékben hatol be a magba, hámozáskor könnyen leválasztható;

—

íze édes, állaga tömör, nem lisztes;

—

a betakarított termés nedvességtartalma 50–60 % közötti;

—

a kupacs általában legfeljebb három termést tartalmaz;

—

az átlagos szénhidrát-tartalom 59,5 % (a szárazanyagra vetített átlagban), vagyis értéke felülmúlja a többi spanyol termesztési területen elért értékeket;

—

a repedt gyümölcsök és a benőtt maghéjú gyümölcsök átlagos előfordulási aránya igen alacsony (4,5, illetve 2,1 %). A többi spanyol termőhellyel összehasonlítva a két paraméter összesített értéke a galíciai gesztenye esetében a legalacsonyabb.

—

a nedvességtartalom legalább 50 % és legfeljebb 60 %;

—

a benőtt maghéjú termések százalékos aránya: legfeljebb 12 %;

—

szénhidráttartalom: legfeljebb 55 %;

—

egy kg friss termésben legfeljebb 120, míg egy kg fagyasztott termésben legfeljebb 200 mag lehet.

—

Coruña tartományban: Terra de Melide járás, valamint Arzúa és Boimorto települések (Arzúa járás);

—

a teljes Lugo tartomány, O Vicedo, Viveiro, Xove és Cervo (Mariña Occidental járás), Burela és Foz (Mariña Central járás), valamint Barreiros és Ribadeo települések (Mariña Oriental járás) kivételével;

—

Ourense tartomány összes települése;

—

Pontevedra tartományban: Tabeirós-Terra de Montes és Deza járások, Cotobade, A Lama és Campo Lameiro települések (Pontevedra tartomány), valamint Cuntis település (Caldas tartomány).

—

A fentiek szerint körülhatárolt termesztési terület csapadék-, hőmérsékleti, ombrotermikus, magassági és talajviszonyai ideálisak a minőségi gesztenye termesztéséhez.

—

Csapadék: a termesztési területen jelentős mennyiségű eső hull, azonban annak ellenére, hogy az évi csapadékmennyiség mintegy 1 000 mm, a nyár bizonyos mértékig aszályos, de a szárazság csak szeptemberig tart. Mindkét körülmény kedvező hatással van a gesztenye minőségére. Ebbe a területbe nem tartoznak bele Galícia tengerparthoz közelebb eső részei, ahol a termesztéshez ajánlott értékeknél magasabb értékeket mérnek.

—

Hőmérséklet: a terület évi 6–14 °C-os középhőmérséklete a gesztenye számára ajánlott tartományba esik (3–16 °C), a termés érése és növekedése szempontjából kedvező magas nyári hőmérsékletekkel.

—

Ombrotermikus viszonyok: Galícia keleti felének ombrotermikus adottságai a legkedvezőbbek a párásabb környezetben jobban fejlődő gesztenye számára, azonban a páratartalom túl magas sem lehet, mert az elősegíti a betegségek, köztük a tintabetegség és a kéregrák kialakulását.

—

Magasság: a körülhatárolt terület magassági szintjei a legkedvezőbbek a gesztenye számára (400–900 m, legfeljebb 1 200 m).

—

Talaj- és kőzetviszonyok: a felszín legnagyobb részét gránitokon és metamorf (palás) kőzeteken kialakult, jó állagú, szerves anyagokban gazdag, alacsony pH-értékű és kevés aktív meszet tartalmazó talajok fedik, és ezeket tartják a legmegfelelőbbnek a gesztenyetermesztéshez.

—

a termés hámozását nagymértékben megkönnyítő vékony maghéj;

—

a benőtt maghéjú gyümölcsök alacsony aránya, ami az előző pontban megjelölt tulajdonsághoz hasonlóan szintén rendkívüli mértékben megkönnyíti a hámozást;

—

nagy nedvességtartalom, ezt a paramétert mind a gesztenye frissen történő fogyasztása, mind pedig a feldolgozott termékek előállítása szempontjából igen nagyra értékelik;

—

a repedt gyümölcsök alacsony aránya, minek köszönhetően a válogatáskor lényegesen kevesebb selejt keletkezik;

—

nagyon magas keményítőtartalom, amely a cukorrá történő átalakulása (az érés alatt bekövetkező természetes, valamint a termikus folyamatok által előidézett hidrolízis) után édesebbé teszi a gesztenye ízét.

—

a galíciai kolostorokban számtalan olyan dokumentumot őriznek, amelyek azt igazolják, hogy a gesztenye fontos szerepet töltött be a középkori Galíciában. Az iratokra különféle művekben találhatók utalások, köztük M. Lucas Álvarez és P. Lucas Domínguez „El priorato benedictino de San Vicenzo de Pombeiro y su colección diplomática en la Edad MEDIA” (A San Vicenzo de Pombeiro bencés perjelség és okiratgyűjteménye a középkorban) és „El monasterio de S. Clodio do Ribeiro en la Edad MEDIA: Estudio y Documentos” (A S. Clodio do Ribeiro kolostor a középkorban: tanulmány és dokumentumok) című művében, valamint M. Romaní Martínez „Colección Diplomática do mosteiro cisterciense de Sta. María de Oseira” (A Sta. María de Oseira ciszterci kolostor okiratgyűjteménye) című munkájában;

—

Alexandre Dumas 1847-ben írt „De Paris à Cadix” (Párizsból Cádizba) című úti beszámolójában tesz említést a galíciai gesztenye minőségéről;

—

„La Galice. Essai géographique d’analyse et d’interprétation d’un vieux complexe agraire” (Galícia: egy régi agrárkomplexum elemzésére és értelmezésére irányuló geográfiai esszé) című művében Abal Bouhier a galíciai mezőgazdasági táj egyik legfontosabb elemeként határozza meg a gesztenyéskerteket;

—

számtalan utalással találkozhatunk a magosto ünnepre (több galíciai településen a gesztenye tiszteletére rendezett népünnepély) vonatkozóan, amelyek közül példaként említjük a Manuel Murguía „Historia de Galicia” (Galícia története) (1865) című művében található utalást;

—

a galíciai gesztenye gasztronómiai jelentőségét bizonyítják pl. a Manuel Puga y Parga (1874–1917) „La Cocina Práctica” (Praktikus konyha) (1905) című művében vagy Álvaro Cunqueiro „La Cocina Gallega” (Galíciai konyha) (1973) című szakácskönyvében szereplő receptek.