(1)   A közös tartalékalap a költségvetési rendelet 211. cikkének (4) bekezdésére és 212. cikkének (1) bekezdésére tekintettel különösen a következő költségvetési biztosítékokat és pénzügyi támogatásokat létrehozó jogalkotási aktusokban előírt alábbi hozzájáruló eszközökre képzett tartalékokat tartalmazza:

(2)   A közös tartalékalap a kapcsolódó költségvetési biztosítékokat, pénzügyi eszközöket és pénzügyi támogatásokat létrehozó javasolt jogi aktusok vonatkozó rendelkezéseinek hatálybalépésétől függően a további hozzájáruló eszközökre képzett tartalékokat is tartalmazza.

(3)   Emellett a közös tartalékalapba a költségvetési rendelet 279. cikkének (3) bekezdésére is figyelemmel – készpénzben vagy a figyelembe vehető pénzügyi eszközökre vonatkozó jogosultság formájában – át lehet csoportosítani további hozzájáruló eszközökre képzett tartalékokat is, különösen a következőkkel összefüggésben:

(4)   A további tartalékok (3) bekezdés szerinti, közös tartalékalapba történő átcsoportosításáról az érintett engedélyezésre jogosult szolgálatnak előzetesen értesítenie kell a pénzügyi kezelőt, amellyel arról meg is kell állapodnia.

(5)   A költségvetési rendelet 279. cikkének (3) bekezdése értelmében a közös tartalékalapon kívül maradó meglévő kötelezettségvállalásokra továbbra is a már elfogadott eszközkezelési iránymutatások és utasítások alkalmazandók.

(1)   A közös tartalékalap kezelésével az alap teljes befektetési időtávjában magas konfidenciaszint mellett biztosítani kell az összes szükséges kiáramlás és garancialehívás teljes körű és azonnali teljesítéséhez szükséges likviditást és a tőkemegőrzést.

(2)   Az (1) bekezdésben megállapított általános cél elérése érdekében a közös tartalékalap pénzügyi kezelője a prudenciális követelményekkel, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel, valamint a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által meghatározott szabályokkal és eljárásokkal összhangban kezeli az eszközöket.

(3)   A közös tartalékalap portfólióját úgy kell kialakítani, hogy a portfólió értékingadozásainak kezelése érdekében nagy fokú diverzifikációt biztosítson a figyelembe vehető eszközosztályok, földrajzi területek, kibocsátók és lejáratok tekintetében.

(1)   A közös tartalékalap forrásait az 1. cikkben említett egyes hozzájáruló eszközöknek megfelelő komponensekhez kell allokálni.

(2)   A komponensek részesedését arányosan kell meghatározni, tükrözve az egyes hozzájáruló eszközök által a közös tartalékalap eszközeihez nyújtott hozzájárulásokat és az azokból történő kivonásokat.

(3)   A mögöttes hozzájáruló eszközökkel kapcsolatban felmerülő kötelezettségeket a közös tartalékalap eszközeinek lehívásával kell teljesíteni, az adott komponens részesedésének erejéig. Ennél nagyobb összeget csak kivételes esetben, ideiglenesen lehet lehívni, és a többletösszeget a hozzájáruló eszköznek névértéken vissza kell fizetnie.

(4)   Ha a közös tartalékalap adott komponensének részesedéséhez tartozó eszközök kimerülnek, a Bizottság a vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges előirányzatok rendelkezésre bocsátását kéri a költségvetési hatóságtól.

(5)   A költségvetési rendelet 30. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján a Bizottság a költségvetésben a saját szakaszán belül előirányzatokat csoportosíthat át egy költségvetési biztosíték költségvetési tételéről egy másik költségvetési biztosíték költségvetési tételére azokban a rendkívüli esetekben, amikor az utóbbi költségvetési biztosíték tekintetében a közös tartalékalapba feltöltött források nem elegendőek a garancialehívás kifizetéséhez és azzal a feltétellel, hogy az átcsoportosított összeget később a költségvetési rendelet 30. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 212. cikkének (4) bekezdésében meghatározott eljárással vissza kell állítani.

(6)   A Bizottság a költségvetési rendelet 211. cikkének (7) bekezdésével összhangban a lehető leggyorsabban jelenti a költségvetési hatóságnak, ha valamely komponens részesedésének értéke a tényleges feltöltési ráta alkalmazását követően az előirányzott összeg 50 %-a alá csökken, illetve újból jelentést tesz, ha ez az érték az előirányzott összeg 30 %-a alá csökken.

(1)   A közös tartalékalap által fedezett pénzügyi eszközöknek, költségvetési biztosítékoknak és pénzügyi támogatásoknak megfelelő garancialehívások (a továbbiakban: garancialehívások) rendezésekor a Bizottság számviteli rendszerében biztosítani kell a vonatkozó átutalások nyomon követhetőségét és nyilvántartását.

(2)   A garancialehívásokat és más kapcsolódó kifizetési kérelmeket az alkalmazandó kockázati korlátozások mellett készpénzben és/vagy a közös tartalékalap eszközeinek eladásával és/vagy repomegállapodásokkal lehet teljesíteni.

(3)   A végrehajtó partner garancialehívásának vagy vonatkozó kifizetési kérelmének kézhezvételét követően vagy annak érdekében, hogy a költségvetési rendelet 212. cikkével és 213. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban a Bizottság központi számláján likviditási pufferként pénzeszközben vagy pénzeszköz-egyenértékesben rendelkezésre álljon a források egy minimális összege, a hozzájáruló eszközért felelős engedélyezésre jogosult szolgálat feltöltési megbízás kibocsátásával gondoskodik a likviditási puffer megfelelő sora tekintetében előírt érték visszaállításáról. A Bizottság pénzgazdálkodási szerve az említett feltöltési megbízások alapján az összegek átutalását kéri a garancialehívások vagy kifizetési kérelmek kezelése céljából létrehozott külön számlára, ahonnan azokat az engedélyezésre jogosult szolgálatok rendelkezésére bocsátja a végrehajtó partnerek részére történő kifizetésekhez való továbbfelhasználáshoz.

(4)   Az engedélyezésre jogosult szolgálatoknak azonnal továbbítaniuk kell a garancialehívásokra vagy a kapcsolódó kifizetési kérelmekre vonatkozó előzetes információkat, amint azok rendelkezésre állnak, hogy a pénzügyi kezelő megfelelően felkészülhessen a garancialehívások és a kifizetési kérelmek kezelésére. A hozzájáruló eszközökért felelős engedélyezésre jogosult szolgálatoknak aktívan nyomon kell követniük a felelősségi körükbe tartozó pénzügyi kötelezettségeket annak érdekében, hogy a lehetséges mértékben rendelkezésre tudják bocsátani a bevételi előrejelzéseket és a várható garancialehívásokra vonatkozó előzetes információkat.

(5)   A közös tartalékalap működéséről szóló éves jelentésben be kell számolni az alap által teljesített garancialehívásokról és kapcsolódó kifizetési kérelmekről.

(1)   A pénzügyi kezelő a 2. cikkben meghatározott befektetési célok elérése érdekében irányadó befektetési stratégiát készít a közös tartalékalap eszközeinek kezeléséhez. Ezt a befektetési stratégiát olyan stratégiai eszközallokáció formájában kell meghatároznia, amely rögzíti a portfólióban figyelembe vehető pénzügyi eszközök különböző kategóriáira vonatkozó indikatív célallokációkat.

(2)   A pénzügyi kezelő a stratégiai eszközallokációt abban a stratégiai referenciaértékben (a továbbiakban: referenciaérték) is tükrözi, amelyhez a közös tartalékalap teljesítményét viszonyítja.

(3)   A befektetési stratégiát és a referenciaértéket a pénzügyi vezető javaslata alapján a számvitelért felelős tisztviselő fogadja el az engedélyezésre jogosult szolgálatokkal folytatott konzultációt és együttműködést követően.

(4)   A befektetési stratégiát és a referenciaértéket a gazdasági feltételek megfelelően dokumentált és indokolt változása, a hozzájáruló eszközök szükségleteinek és helyzetének jelentős változása, illetve a be- és kiáramlási becslések jelentős változása esetén módosítani lehet. A befektetési stratégia módosítására vonatkozó eljárás azonos a stratégia kezdeti elfogadására vonatkozó eljárással. A befektetési stratégiát a közös tartalékalap befektetési időtávjának és kockázati toleranciájának figyelembevételével kell kialakítani.

(5)   A közös tartalékalap befektetési időtávjának a különböző hozzájáruló eszközök befektetési időtávjait kell tükröznie, figyelembe véve a költségvetési hozzájárulások időbeli profilját, valamint a hozzájáruló eszközökért felelős engedélyezésre jogosult szolgálatok által – az induló befektetési stratégia létrehozása előtt, majd a hozzájáruló eszköz élettartama alatt évente, illetve a várható jelentős változások esetén – rendelkezésre bocsátott be- és kiáramlási becsléseket.

(6)   A pénzügyi kezelő a közös tartalékalap kockázati toleranciáját az eszközkezelési tevékenységéből származó veszteségeknek az alap által maximálisan elfogadható összegeként határozza meg. A kockázati toleranciát olyan kockázati paraméterekkel kell kifejezni, mint a kockáztatott érték, amelynek igen magas konfidenciaszintje mellett igen alacsony lesz a valószínűsége annak, hogy a tényleges veszteségek meghaladják a maximálisan várható veszteségeket.

(1)   A pénzügyi kezelő a befektetési stratégiát az eszközkezelési iránymutatás, valamint a vonatkozó szabályozások és eljárások figyelembevételével hajtja végre.

(2)   A pénzügyi kezelő felügyeli az e határozattal megállapított folyamatok működését.

(3)   A pénzügyi kezelő a 11. cikkel összhangban jelentést tesz.

(4)   A pénzügyi kezelő kockázatkezelési szolgálata jelentést tesz a számvitelért felelős tisztviselőnek az eszközök hatékony, eredményes és prudens pénzügyi kezelésével kapcsolatos jelentős aggályokról.

(5)   A pénzügyi vezető felügyeli a befektetési stratégia hatékony végrehajtásához szükséges valamennyi releváns támogatási szolgáltatás (számvitel, elemzés, kereskedési megoldások) beszerzését.

(6)   A befektetési stratégia hatékony és eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében a pénzügyi kezelő jogosult bizonyos funkciókat vagy folyamatokat átruházni olyan akkreditált szolgáltatókra, amelyek rendelkeznek a kijelölt szolgáltatások nyújtásához szükséges engedélyekkel. Az átruházható tevékenységek a következők:

(1)   A pénzügyi kezelő legalább havonta kiszámítja a közös tartalékalap nettó eszközértékét. A hónap végén minden ügyletet (ki- és beáramlást) nettó eszközértéken kell értékelni.

(2)   A közös tartalékalap nettó eszközértéke az eszközök befektetéséből származó teljes nyereséget vagy veszteséget tükrözi, amelyet arányosan meg kell jeleníteni az adott pénzügyi eszközök, költségvetési biztosítékok és pénzügyi támogatás komponenseinek részesedésében.

(3)   A portfólió értékét a pénzügyi kezelő által javasolt és a számvitelért felelős tisztviselő által jóváhagyott értékelési módszerek és eljárások alkalmazásával kell meghatározni. Ezek a módszerek és eljárások alapulhatnak piaci záróárakon, külsőleg értékelt árakon, aktív piaci jegyzett árakon és – ezek hiányában – a belső vagy külső értékelési modelleken. Eszközök vásárlása vagy értékesítése esetén az ügyleti árakat kell alkalmazni.

(4)   A portfólió teljesítményét a valós érték alapján kell értékelni, az eszközök piaci árának figyelembevételével. A portfólió teljesítményét konkrét értéken és az 5. cikkben meghatározott referenciaértékhez viszonyítva is ki kell számítani.

(5)   A közös tartalékalap közvetlen eszközkezelési költségeit a közös tartalékalap eszközei fedezik. Ezek az eszközkezelési költségek magukban foglalják a letétkezelési díjakat, a külső könyvvizsgálati költségeket, a kereskedési és fedezeti költségeket, a banki költségeket, továbbá az értékpapír-kölcsönzési ügyletekhez és a 8. cikk szerinti egyéb figyelembe vehető műveletekhez kapcsolódó költségeket.

(6)   A kereskedési infrastruktúra költségei, beleértve a közös tartalékalap eszközkezeléséhez közvetlenül kapcsolódó adatszolgáltatási költségeket, levonhatók az alap eszközeiből.

(1)   A közös tartalékalap csak a következőkbe fektethet be:

(2)   A közös tartalékalap az említett eszközosztályokkal szembeni kitettséget a következő eszközökbe történő befektetéssel vagy a következő műveletek végzésével vállalja:

(3)   Határidős ügylet, tőzsdei határidős ügylet vagy swapügylet formáját öltő származtatott ügyleteket kizárólag a portfólió hatékony kezelése céljából lehet kötni, spekulatív vagy tőkeáttételi célból nem. A származtatott ügyletek a befektetési politikával összhangban időtartam-módosításra, a hitel- vagy más releváns kockázat csökkentésére vagy az eszközallokáció módosítására használhatók.

(4)   A közös tartalékalap eszközei állami és szupranacionális szervezetek által kibocsátott, USA-dollárban denominált, magas likviditású fedezett kötvényekbe kizárólag diverzifikáció és más kamatlábgörbének való kitettség vállalása érdekében fektethetők be. A devizakockázatot swapügyletek vagy a (3) bekezdésben meghatározott más alkalmas devizafedezeti eszközök megfelelő alkalmazásával kell fedezni.

(5)   A pénzügyi kezelő a számvitelért felelős tisztviselő egyetértésével a figyelembe vehető befektetések körét kiterjesztheti a befektetési stratégiával és a befektetési célokkal összhangban lévő egyéb eszközosztályokra és befektetési műveletekre, valamint – megfelelő devizakockázati fedezet mellett – a Nemzetközi Valutaalap rendszeresen közzétett jegyzékében szereplő más fejlett gazdaságok pénznemeire. Az új eszközosztályok, befektetési műveletek vagy fejlett gazdaságbeli pénznemek felvételére vonatkozó döntéshez eszközosztályonként, műveletenként vagy pénznemenként kellően meg kell indokolni, hogy a kibővített befektetési lehetőségek miként fogják javítani a közös tartalékalap kockázat/nyereség teljesítményét. Ezen indokolásnak ki kell térnie az új befektetési lehetőségek támogatásához szükséges működési kapacitások értékelésére is.

(1)   A pénzügyi kezelő tudatosan nem fektetheti be a közös tartalékalap eszközeit olyan vállalkozások által kibocsátott értékpapírokba, amelyekről jogerős ítélet vagy jogerős közigazgatási határozat megállapította, hogy olyan tevékenységekben vesznek részt, amelyek:

(2)   A közös tartalékalap eszközei nem fektethetők be olyan vállalkozások által kibocsátott értékpapírokba, amelyek teljes éves árbevételük több mint 25 %-át a pénzügyi kezelő tudomása szerint az alább felsorolt tevékenységekből szerzik:

(1)   A közös tartalékalap befektetési stratégiáját a fenntartható finanszírozás és a társadalmi méltányosság előmozdítására irányuló uniós szakpolitikai célkitűzéssel összhangban kell végrehajtani, a közös tartalékalap tőkéjének megőrzésére irányuló kötelezettség lehető legteljesebb figyelembevételével.

(2)   A közös tartalékalap befektetési politikáját a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG-) szempontú pénzügyi eszközök előmozdítására irányuló jogszabályokkal összhangban kell végrehajtani, tiszteletben tartva az uniós szabályozási keretben meghatározott vonatkozó előírásokat, rendszereket, kritériumokat és eljárásokat is.

(3)   A pénzügyi kezelőnek konzultálnia kell a fenntartható finanszírozással foglalkozó uniós technikai szakértői csoporttal vagy annak utódjával a közös tartalékalap befektetési stratégiájában szereplő ESG-tényezők végrehajtásáról.

(4)   A pénzügyi kezelőnek nyomon kell követnie a közös tartalékalap ESG-profilját, amelyről rendszeresen jelentést kell tennie, többek között a 11. cikkben említett éves jelentés révén.

(1)   A költségvetési rendelet 214. cikkének (2) bekezdése szerinti éves jelentésnek kulcsfontosságú információkat kell tartalmaznia az általános portfólió-összetételről, a lehívások számáról, az ügyletek számáról és a referenciaértékhez viszonyított teljesítményről.

(2)   Az éves jelentésnek ki kell térnie a közös tartalékalap általános teljesítményére, valamint a közös tartalékalap eredményeivel és műveleteivel kapcsolatos jelentős évközi fejleményekre.

(3)   A számvitelért felelős tisztviselő biztosítja a közös tartalékalap által tartott eszközökre vonatkozó éves beszámoló időben történő elkészítését és az Unió éves beszámolójában történő konszolidálását.

(4)   E követelmény teljesítése érdekében a pénzügyi kezelő kérésre minden információt és segítséget megad a számvitelért felelős tisztviselőnek.

(5)   A pénzügyi kezelő havi kockázati és teljesítményjelentéseket készít.

(6)   A számvitelért felelős tisztviselő, az Európai Parlament vagy a Tanács, valamint az Európai Számvevőszék kérésére a pénzügyi kezelő tájékoztatást nyújt a közös tartalékalap helyzetéről és teljesítményéről.